Megemlékezés a mohácsi csata 500. évfordulójáról.

[00:00:59]เฮ เฮ เฮ เฮ เฮ เ เฮ Tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt megemlékezők!

[00:09:10]Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm miniszterelnök urat, a jelenlevő állami és egyházi méltóságokat, országgyűlési képviselőket, Mohácsváros előljáróit, meghívott vendégeinket, valamint mindazokat, akik itt a helyszínen vagy a közmédia közvetítésén keresztül közvetítik megte megemlékezésünket.

[00:09:30]A Mohács 500 emléknap állami megemlékezését a Nemzeti énekkar nyitja meg.

[00:09:35]Előadásukban most Kodály Zoltán Balassi Bálint Szépkönyörgés című művét hallhatják.

[00:09:41]Vezénnyel Somos Csaba karigazgató.

[00:09:44]Kérem, fogadják őket szeretettel.

[00:10:39]Nincs már ennem kegyelmesz Istennel merület széed nej meg szí vagyá hogyóá Áj megé az jó hírö hogy szíéz ütöz gyógyítek átta az úzí ne gyalászod ne gyalázz elzodé Uram szemé uram jó éő nagy szí megá Ne hagyess meg ki dicsértes lelkem mindenké hogy megtálé Istens haló téketá Amen.

[00:15:00]T Tisztelt hölgyeim és uraim!

[00:15:15]Az 1526-os évi Mohácsi Csata 500.

[00:15:19]évfordulóján beszédet mond Magyar Péter, Magyarország miniszterelnöke.

[00:15:25]Tisztelettel felkérem miniszterelnök urat, hogy mondja el beszédét.

[00:16:01]Tisztelt Mohácsiak!

[00:16:03]Tisztelt baranyaiak, tisztelt emlékezők, magyar honfitársaim, határon innen is túl 500 év.

[00:16:16]Ennyi idő választ el bennünket attól a naptól, 1526 augusztus 29-től, attól a késő nyári délutántól, amikor ezen a vidéken néhány óra alatt megváltozott Magyarország történelme.

[00:16:34]500 év kimondani is különös, mert ha visszanézünk 1000er éves államiságunk történetére, Mohác szinte pontosan középen áll.

[00:16:47]Szent István koronázástól Mohácsig valamivel több mint fél évezredt el.

[00:16:52]Mohástól pedig 500 esztendő vezet el hozzánk.

[00:17:00]Mintha a magyar történelem hatalmas könyvét pont éppen itt hajtották volna kettő.

[00:17:07]Az egyik oldalon ott van az államalapítás, az Árpádok Magyarországa, az Anzsú kora.

[00:17:15]Nagy Lajos és Hunyadi János harcai Mátyás király udvara.

[00:17:21]Egy erős európai magyar királyság.

[00:17:26]A másik oldalon pedig az, amit Mohács után ismerünk.

[00:17:30]Három részre szakadt ország, másfél évszázados török uralom, háborúk, felkelések, szabadságharcok, idegen megszállások, forradalmak, világháborúk, trianon diktatúrák.

[00:17:48]1956 és végül egy szabad Magyarország.

[00:17:54]Ha egyetlen pontot keresünk, ahol ez a két nagy történelmi korszak találkozik, akkor itt állunk rajta Mohácson.

[00:18:07]Kedves honfitársaim, 500 évvel ezelőtt ezen a vidéken is más volt a táj, mások voltak a falvak, mások voltak az utak, más volt az emberek ruhája, másként utaztak.

[00:18:21]másként gondolkodtak a világról, de ha közelebb lépünk hozzájuk, egyszer csak eltűnik.

[00:18:29]Eltűnik az az 500 év, mert az az ember, aki azonnal a reggelen felkelt 1526 augusztus 29-én, ugyanúgy szerette a gyermekét, mint mi.

[00:18:46]Ugyanúgy féltette az otthonát, ugyanúgy tudta, melyik úton kell hazamenni.

[00:18:51]Ismerte a levegő illatát az eső után, ismerte a templom harangját.

[00:18:58]Tudta, hol terem a jó búza, tudta, hol folyik a patak.

[00:19:01]Ismerte a szomszédját, tudta, tudta, hogy kihez tartozik, kikhez tartozik.

[00:19:07]És amikor elindult Mohács felé, nem egy történelemkönyv egyik szereplőjeként indult el.

[00:19:13]Nem tudta, hogy 500 évvel később emlékművek állnak majd.

[00:19:20]ezen a földön nem tudta, hogy az a nap évszázadokon keresztül ott marad a magyar nyelvben.

[00:19:31]Nem tudta azon a reggelen, hogy egyszer majd azt mondjuk mi magyarok, hogy több is veszett Mohácsnál.

[00:19:40]Ő csak azt tudta akkor, hogy veszélyben van valami.

[00:19:42]Valami, ami az övé, a családja, az otthona, a földje, a közössége, az országa.

[00:19:52]Ha haza akkor talán nem egy térkép volt számára, nem egy elvont politikai fogalom.

[00:19:57]A haza az a ház volt, amelynek az ajtaját reggel becsukta maga mögött.

[00:20:05]a szőllő, a búzamező, a felesége, a gyermekei, a falu temploma, a nyelv, amelyen az édesanyja szólt hozzá.

[00:20:13]És bizonyos értelemben ma is ezt jelenti a haza.

[00:20:22]Amikor Mohácsról beszélünk, ismerjük a neveket.

[00:20:27]Második Lajos királyét, Tomori Pálét, Szapolyai Jánosét, Szulmán Szultánét, hadvezére beszélünk, királyokról, főurakról, császárokról és szultánokról.

[00:20:44]A történelem mindannyiuknak megőrizte a nevét, de ma 500 évvel később én elsősorban nem rájuk szeretnék emlékezni.

[00:20:57]hanem azokra, akiknek a nevét nem őrizte meg a történelem, azokra, akikről nem készült portré, akikről nem írtak krónikákat, akik után nem neveztek el utcát, hidat, akiknek nem tudjuk, akikről nem tudjuk, mikor születtek, és sok esetben azt sem tudjuk, hogy pontosan hol nyugszanak.

[00:21:15]a katonára, aki aznap reggel felcsatolta a fegyverét a lovászra, a szolgálóra, a parasztra, az egyszerű végvári emberre, arra, aki talán életében először járt ezen a napon ilyen messze az otthonától.

[00:21:38]arra, aki félt és mégis ott maradt.

[00:21:42]Arra, aki tudta, hogy túlerő áll vele szemben, és mégsem fordult meg.

[00:21:50]arra, aki aznap nem egy királyért, nem egy hadvezért, hanem azért harcolt, amit a saját életéből Magyarországnak ismert.

[00:21:59]Akkor is, ha a mai értelmébe vett nemzetisége nem magyar volt.

[00:22:06]magyarok, németek, csehek, lengyelek, horvátok, szerbek.

[00:22:13]A magyar, a középurópai és a világtörténelem részesei voltak e népek fiai.

[00:22:20]Ők is, ők is mohács, talán mindenek előtt ők mohács.

[00:22:27]És ezért 500 év elteltével nem csak azt kell megkérdeznünk, hogy mi történt 1526.

[00:22:36]augusztus 29-én a történészek kutatják ezt, újraolvassák a forrásokat, vitatkoznak a hadrendről, a helyszínről, a döntésekről, a felelősségről.

[00:22:49]Ez fontos, de egy nemzetnek van egy másik kérdése is.

[00:22:54]Talán talán még fontosabb.

[00:22:57]Mit üzen nekünk Mohács 500 év táblatából?

[00:23:03]Mit mond nekünk a mohácsi mező?

[00:23:03]Mit mond nekünk az a föld, amelyben 500 évvel ezelőtti magyar katonák földi maradványai nyugszanak?

[00:23:12]Mit mond annak a magyar gyermeknek, aki lehet, hogy ma hal először második Lajosról?

[00:23:18]Mit mond nekünk, akik egy egészen más korban, egy egészen más Magyarországon élünk?

[00:23:24]Én azt hiszem, a válasz nem a történelemkönyvenkben van.

[00:23:29]A válasz talán ott van minden magyar emberben.

[00:23:36]Sors közösség annak a tudata, hogy bár különbözőek vagyunk, van valami, ami összeköt bennünket, hogy ugyanennek a történetnek vagyunk az örökösei.

[00:23:46]Hogy ugyanazon a nyelven mondjuk ki azt a szót, hogy anya, ugyanazon a nyelven mondjuk, hogy otthon, ugyanazon a nyelven mondjuk, hogy haza.

[00:23:57]Ez a nyelv, mégha gyakran nehezebben is ismerni rá, de itt volt már Mohács előtt, itt volt Mohács után.

[00:24:07]Beszélték akkor is, amikor Buda elesett.

[00:24:11]Beszélték a végvárakban, beszélték Erdélyben, beszélték a királyi Magyarország falvaiban.

[00:24:18]Beszélték akkor, amikor újra és újra hadak vonultak keresztül.

[00:24:21]Ezen a csodálatos országon.

[00:24:24]Beszélték 1848-ban, beszélték az első világháború lövész árkaiban.

[00:24:31]Beszélték Trianon után az új határok mindkét oldalán.

[00:24:35]Beszélték 1956 októberében, beszélték emigrációban beszélték, börtönben, beszélték Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban, Kárpátaján és a Muraközben.

[00:24:50]És beszéljük ma is.

[00:24:53]Megmaradt a nyelvünk.

[00:24:53]És amíg megmaradt a nyelvünk, megmaradt az a világ is, amelyet csak ezen a nyelven lehet igazán tökéletesen elmondani.

[00:25:07]500 évvel ezelőtt Mohásnál elvesztettünk egy csatát, elvesztettünk egy sorsdöntő csatát, elvesztettük a királyunkat, elveszett az ország politikai egysége.

[00:25:22]Olyan évszázadok következtek, amelyekben sokszor magyar maga a magyar államiság is, a magyar államiság fennmaradása is kérdésé vált.

[00:25:33]De tisztelt honfitársaim, Magyarország nem tűnt el.

[00:25:39]Mi nem tűntünk el.

[00:25:39]Ez talán Mohács legnagyobb üzenete.

[00:25:44]Nézzünk körül.

[00:25:44]Itt vagyunk 500 évvel később ugyanazon a földön.

[00:25:49]Ugyanannak az országnak a polgáraiként, ugyanazon a nyelven emlékezve.

[00:25:59]Nincsenek már itt azok a birodalmak, amelyek akkor Európa sorsáról döntöttek.

[00:26:04]Eltűntek dinasztiák, eltűntek hatalmak, határok mozdultak el, országok születtek és tűntek el, de a magyar közösség megmaradt.

[00:26:18]Nem azért, mert mindig mi voltunk a legerősebbek.

[00:26:21]Nem azért, mert mindig mi voltunk a leggazdagabbak.

[00:26:25]Nem azért, mert mindig mi dönthettünk a saját sorsunkról, hanem azért, mert minden történelmi törés után voltak emberek.

[00:26:32]Voltak emberek, akik azt mondták, folytatjuk, és ha kell, ehhez, újjáépítjük a hazánkat.

[00:26:44]Újra felépítették a házat, újra felszántották a földet, kinyitották az iskolát, újra megszólaltak a harangok, újra gyermekeket neveltek magyar szóval e földön.

[00:26:58]Újra könyvet írtak, újra templomot építettek, újra várost építettek, újra országot, hazát építettek.

[00:27:11]Ez a megmaradás titka.

[00:27:13]Nem valamilyen elvont történelmi csoda.

[00:27:17]Emberek millióinak mindennapi döntése.

[00:27:21]Dolgozni, tenni, cselekedni, gyarapodni.

[00:27:28]A magyar történelem fájóan sokszor tanított meg bennünket veszíteni.

[00:27:33]Muhi, Mohács, világos, trianon, világháborúk, 56.

[00:27:38]Olyan szavak ezek, amelyekben egy egész nemzet fájdalmas sűrűsödik össze.

[00:27:44]De van valami, amit talán ritkában mondunk ki.

[00:27:47]Mi túléltük a tatárjárást, túléltük Mohácsot, túléltük világost, túléltük Trianont, túléltük a világháborúkat, túléltük a diktatúrákat.

[00:28:00]Nem sértetlenül, nem veszteségek nélkül, nem felejtve, hanem tovább élve.

[00:28:09]Ezért a magyar történelem nem a veszteségeink története.

[00:28:12]A magyar történelem a talpraállások története, a megmaradásé, az újrakezdésé.

[00:28:22]Annak a makacs néha megmagyarázhatatlan képességnek a története, hogy amikor úgy tűnik, mindennek vége, mi mégsem mondjuk azt, hogy vége.

[00:28:31]És talán éppen ezért kell ma is beszélnünk az összefogásról.

[00:28:39]Mert egy kis nemzetnek nincs, nem lehet meg az a luxusa, hogy önmagát gyengítse.

[00:28:44]Nincs olyan luxusunk, hogy magyar embert a magyar ember ellen fordíthassunk.

[00:28:49]Nincs meg az a luxusunk, hogy a vitáinkból gyűlöletet építhessünk.

[00:28:56]Természetesen vitatkozhatunk és vitatkozunk.

[00:28:58]Vitatkozni is kell.

[00:29:01]Másképpen gondolkodunk sokan a világról más pártra szavazunk, másképp hiszünk.

[00:29:08]Másképp élünk, más dolgokat, néha egészen más dolgokat tartunk fontosnak.

[00:29:14]Ez egy szabadország teljesen természetes állapota, de van egy határ, egy pont, amelyen túl mindannyian ugyanazon az oldalon állunk.

[00:29:24]Ez pedig Magyarország.

[00:29:29]500 évvel Mohács után talán ezt is meg kell újra tanulnunk.

[00:29:34]Az összetartozás nem azt jelenti, hogy egyformák vagyunk.

[00:29:36]Az összetartozás azt jelenti, hogy felismerjük egymásban azt, ami közös.

[00:29:42]Hogyha egy magyar ember bajban van, nem azt kérdezzük, hogy mit gondol a világról vagy a politikáról.

[00:29:51]Hogyha Magyarországot veszély fenyegeti, nem egymás vereségének drukkolunk, hogy tudjuk, egymásra vagyunk utalva.

[00:30:01]Ez a sorsközösség, a magyar történelem egyik legkeményebb tapasztalata.

[00:30:07]Amikor együtt voltunk erősek, volt esélyünk.

[00:30:13]Amikor önmagunk ellen fordultunk, akkor mások döntöttek helyettünk.

[00:30:19]De Mohács emléke nem szolgálhat arra, hogy 500 évvel később különféle magyarázatokat gyártsunk.

[00:30:24]Nem azért vagyunk itt, hogy újra lefolytassuk a régi vitákat.

[00:30:29]ki hibázott, ki késett, ki nem érkezett meg, ki adott rossz parancsot, ki tehetett volna többet.

[00:30:39]Ezeket a kérdéseket szabadon kutatja a történettudomány.

[00:30:44]Egy nemzeti megemlékezésen nekünk ennél egy kicsit tovább kell néznünk, látnunk.

[00:30:49]A mi dolgunk nem az, hogy ítéletet mondjunk.

[00:30:52]A mi dolgunk az, hogy méltóak legyünk az egykori magyarok örökségéhez.

[00:30:59]És ebben az örökségben ott van egy nagyon nagyon egyszerű felismerés.

[00:31:04]Az országot, a hazát végsősoron nem a királyok tartják meg, nem az uralkodók, nem a mindenkori miniszterelnök, nem a hadvezérek, még csak nem is a politikusok.

[00:31:14]Egy országot az emberei, a polgárai tartanak meg.

[00:31:21]Az a gazda, aki tavasszal akkor is vett, ha előző évben rossz volt a termés.

[00:31:25]Az a tanár, aki megtanítja a gyermekeinket, unokáinkat olvasni.

[00:31:31]Az az orvos vagy ápoló, aki éjjel is fenn van.

[00:31:34]Az a katona, aki esküt tesz a hazájára, és az esküét megtartja.

[00:31:41]Az a vállalkozó, aki munkát ad.

[00:31:44]Az az édesanya és édesapa, aki gyermeket nevel.

[00:31:47]Az a család, amely vasárnap leül együtt az asztalhoz, az a közösség, amely hagyja magára a gyengébbeket.

[00:31:56]Ők, ők Magyarország, mindig is ők voltak.

[00:32:02]Mohácsnál is és ma is.

[00:32:08]Kedves honfitársaim, ha azok az emberek, akik 1526 nyarán ezen a földön éltek, ma körbenézhetnének, mit látnának, ha csak Mohással tekintenének dacos magyarokat, a mégis megmaradás szimbólumaként látnák ezt a csodálatos várost, de látnák, hogy ma már béke honol ezen a földön, amelyet minden egyes nap megőrzünk.

[00:32:38]és megbecsülünk.

[00:32:40]És nem felednénk el megmutatni nekik, hogy ahogy 500 éve, úgy ma is sokszínű vidék ez.

[00:32:47]Talán büszkék lennének a város és hazánk kultúrájára, az itt működő felekezetekre, intézményekre, civil szervezetekre, a világhírű musójárásra is.

[00:32:58]Büszkék lennének arra, hogy ez a város évszázadok óta példát mutat Európának.

[00:33:04]A magyarok, horvátok, sokácok, bunyevácok, szerbek és svábok békés együttélésével, mert Mohács a béke városa, Mohács a sokszínűség városa, a kultúránk egyik szimbóluma.

[00:33:25]Köszönjük, köszönjük Mohácsnak és minden Mohácsinak.

[00:33:32]És az 500 évvel ezelőtti harcolók talán nem utolsó sorban látnának egy országot, amely még mindig itt van, és mindenek előtt hallanának bennünket beszélni.

[00:33:44]Talán talán a szavaink egy része idegenül hangzana nekik.

[00:33:46]Talán furcsán ejtenénk nekik egy-egy hangot, de felismernék.

[00:33:54]A saját nyelvüket hallanák 500 évvel később.

[00:33:59]Mi lehet ennél erősebb bizonyítéka a magyarság megmaradásának?

[00:34:05]Nem tudom, nem tudhatjuk, milyen lesz Magyarország újabb 500 év múlva.

[00:34:08]Senki sem tudja.

[00:34:12]Ahogy 1526-ban sem tudhatta senki, hogy 2026-ban ugyanezen a napon magyar emberek ezrei gyűlnek majd össze ezen a helyen.

[00:34:25]De abban biztos vagyok, rajtunk is múlik.

[00:34:29]Rajtunk is múlik, hogy mit adunk tovább, ahogy azok is tovább adtak valamit, akik 500 éve Mohács után maradtak, tovább adták a nyelvet, az emlékezetet, a hitet, a kultúrát, az otthon szeretetét, a maga a makacs ragaszkodást ahhoz, hogy mi itten maradunk.

[00:34:53]Ezért amikor ma fejet hajtunk a Mohácsi csata halottai előtt, ne csak egy elveszített ütközetre gondoljunk.

[00:35:01]Gondoljunk arra az 500 évre is, amely utána következett.

[00:35:04]Minden gyermekre, amely megszületett.

[00:35:07]Minden családra, amely otthont teremtett.

[00:35:09]Minden emberre, aki őrizte a nyelvünket.

[00:35:12]Minden katonára, aki védte a hazánkat.

[00:35:14]minden tanárra, papra, lelkészre, munkásra, gazdára, orvosra, művészre, aki hozzátett valamit ahhoz, hogy ma mi itt lehessünk.

[00:35:29]Az ő közös művük Magyarország.

[00:35:29]A mi feladatunk pedig az, hogy a munkát folytassuk még akkor is, ha ehhez újraépítésre van szükség.

[00:35:41]Tisztelt emlékezők, Mohácsnak számos arca is van a gyászon és a hősiességen túl.

[00:35:49]Mohács mindannyiunk számára figyelmeztetés is.

[00:35:51]A már Adi Andre által is megénekelt üzenete a megmaradást, a talpraállást, az újrakezdést emeli ki számunkra és az eljövendő generációk számára is.

[00:36:04]A nekünk Mohács kell című versében úgy szembesített önmagunkkal a költő, mintha felébredéshez, ahhoz, hogy magabíró nemzetként a saját lábunkra álljunk, a legkeményebb állapotunkból képesek legyünk újrakezdeni.

[00:36:26]Ehhez nekünk, magyaroknak Mohácshoz hasonló kataklizmákra van szükségünk.

[00:36:33]Muhi, Mohács, világos, Trianon 1956.

[00:36:40]A magyar út fájdalmas vérrel és verejtékkel teli, de mindig, mindenkor ugyanarról a Mohács igazságról szól.

[00:36:50]ugyanis Mohács üzenete nem az, hogy a magyar sors vereség, hanem az, hogy egyetlen vereség sem a magyar történet vége.

[00:37:02]Nem az, hogy mindig győzünk, hanem az, hogy a legnagyobb veszteség után is képesek vagyunk talpra állni.

[00:37:11]Nem az az üzenet, hogy sosem szakadunk szét, hanem az, hogy egy idő után újra és újra megtaláltuk egymást.

[00:37:20]Nem az, hogy erősebbek voltunk mindenkinél, hanem az, hogy volt bennünk elég erő a megmaradáshoz.

[00:37:29]Kedves honfitársaim, emlékezzünk és legyünk büszkék arra, hogy itt vagyunk 500 évvel később együtt magyarul, Magyarországon őrizzük meg ezt a csodaszép országot.

[00:37:48]Őrizzük meg különleges nyelvünket, őrizzük meg a közösségeinket, őrizzük meg egymást.

[00:37:55]És soha, de soha ne felejtsük el, egy nemzet erejét nem az mutatja meg igazán, hogy soha nem bukik el, hanem az, hogy fel tud-e állni.

[00:38:08]Mi felálltunk újra és újra, 500 éve, 1000 éve, 200 éve.

[00:38:15]És amíg képesek vagyunk egymásban magyart, egymásban honfitársat, egymásban embert látni, addig meg is fogunk maradni.

[00:38:27]Hajtsunk fejet a mohácsi ütköz, a mohácsi csata valamennyi áldozata előtt, az ismert és az ismeretlen halottak előtt, azok előtt, azok előtt is, akiknek a nevét megőrizte a történelem.

[00:38:46]és azok előtt is, akikét csak ez a föld őrzi.

[00:38:49]Béke porikra.

[00:38:49]Isten áldja, Isten óvja Magyarországot, Isten tartsa meg a magyar nemzetet.

[00:38:57]Köszönöm, hogy meghallgattak.

[00:39:37]Köszönjük miniszterelnök úr ünnepi gondolatait.

[00:39:39]Megemlékezésünk a nemzeti énekkar előadásával folytatódik.

[00:39:45]Műsorukban Kodály Zoltán és Horvát Márton Levente vegyes karait hallhatják.

[00:39:49]Vezénnyel Somos Csaba karigazgató.

[00:40:52]Jő Szentlélek Úristen.

[00:41:02]vil igazság szívünknek zalasságosát mindenké te szent ajándékodat gyűvel Elvigasztaló szentlélek Isten tisztasé hogy kicsikessünk világot igazá Fzállott a vá pár megye házára szegénylegények szabadulására büszkeá büszkedá szépítőt szépítődessé Érel hirdet másképpen lesz másképpen lesz máské másképpen lesz másképpen lesz másképpen lesz vé másképpen lesz végé új arcok új szemek kaznak az érez szegedéget magyarat várjuk már várjuk az magyar csodákat nagy bolnok vagyunk nagy bolok vagyunk.

[00:44:39]szün ez a mégű valóság válik lesz értelmű a magyi az élet fác már megye a lelkünk tovább megázba megá a szívó Juszus Siiaú Só Szenté Sinó A fal vagy magyarok tögő csillagba kial ország kisája és vis király magán őzőzetelőá Reál emlékezan gyönyoldá a sö sző bizony bizonyos bizonyosíákor szem szé világos keres pandó mely kerteté Szűz Mári szívajosú Őes őzetesja előttborulunk úgy úos magyar fiá Á maré néz már, nézz már királyó hozzá.

[00:53:25]Fí szeme országot országok Tead Mária, szent István király István király keresztá szüsz Ó leadottá szé m az régén jött s mindent összetét védesz akkornek és mesétt a teedé meggyott az rátok ráé társa menjetek kialó a szíra s úgyanaz már mindig sok ezerot เฮ เฮ