Itt kezdődött a forradalom - az 1956-os szabadságharc hetvenedik évfordulója
- Az 1956-os forradalom 70. évfordulóján a kormány és a Rákóci Szövetség közös megemlékezést tartott a BME aulájában — ahol 1956-ban a diáknagygyűlésen fogalmazódtak meg a követelések.
- A rektor a tanári kar kiállására emlékeztetett: október 30-án forradalmi bizottság alakult a diákok védelmére; a forradalom leverése után sok oktatót őrizetbe vettek, elbocsátottak vagy kényszernyugdíjaztak.
- Vágner Ernő (Mérnöki Kamara) bejelentette a bostoni 1956-os emlékmű kicsinyített másának átadását az egyetemnek, és a mérnöki tudás döntés-előkészítő szerepét hangsúlyozta.
- Szalai Adrián felvidéki jogászhallgató Hajtós József naplójából idézett: 1956 szabadság és fiatalság volt, bizonyíték arra, hogy néhány ezer fiatal bátorsága országhatárokon túlra ható eseményeket indíthat.
- Jeszenszky Sándor egykori nemzetőr szemtanúi visszaemlékezésében a nagygyűlést, a fegyelmezett vonulást, a Kossuth téri „vérfürdőt" és Marián István alezredest — akinek parancsának köszönhetően életben maradtak — idézte fel.
- Tarr Zoltán miniszter szerint 1956 „leleplezte a 20. század legnagyobb politikai hazugságát": a megszállást nem lehet felszabadításnak nevezni; a felkelő nemzet egysége világnézetektől független volt.
- Princ Máté erdélyi hallgató az Érmihályfalvi csoport és a nagyváradi ifjak koncepciós pereit, valamint az anyaország lemondását említette (Bolyai Egyetem megszüntetése, autonómia eltörlése).
- Magyar Péter miniszterelnök bejelentette: az elkövetkező években valódi, méltó 1956-os múzeumot, „a magyar szabadság szentélyét" hozzák létre — ez a nemzet máig fennálló adóssága.
- A miniszterelnök a lengyel–magyar szolidaritást is kiemelte, és kritikai üzenetet fogalmazott meg: „vannak percek és órák, amikor csak magyarok vagyunk" — a haza megosztása bűn.
- A programot koszorúzás, a Bem térre emlékmenet és a 3500 kárpát-medencei diák részvételével zajló Glória Victis megemlékezés zárta; másnapra Kossuth téri ünnepség és a forradalom lángjának meggyújtása várt.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A megemlékezés kerete
A magyar kormány és a Rákóci Szövetség közös rendezésében, az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezésre került sor 2026. október 22-én a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) K épületének aulájában — azon a helyszínen, ahol 70 évvel korábban a diáknagygyűlésen fogalmazódott meg a forradalom politikai programját megalapozó 16 pont. Az ünnepség házigazdája a kormányszóvivő volt, aki köszöntötte Magyar Péter miniszterelnököt, Tarr Zoltán minisztert, Kármán András minisztert, az egyetem rektorát, az Országgyűlés tagjait, a kormány és a független intézmények képviselőit, valamint az „56-os öreg diákokat" és a Kárpát-medence minden tájáról érkezett határon túli középiskolásokat és egyetemistákat. A himnuszt a Műegyetemi szimfonikus zenekar előadásához csatlakozva énekelte el a közönség.
A műsorvezető felidézte: 1956. október 22-én délután itt, az aulában fogalmazódtak meg a követelések (amelyekből 10, 12, 14, 16 és 17 pontos változatok is születtek), másnap reggel a hallgatók több ezer példányban sokszorosították és terjesztették a szórólapokat, délután pedig innen indult az a néma tüntetés, amely „estére forradalommá dagadt", és amelyet a Sztálin-szobor ledöntése, a rádió ostroma, majd a szabadságharc kitörése követett.
A rektor köszöntője
A BME rektora az „1956-os történelmi évfolyamok" ma is élő tagjait köszöntve emlékezett meg a történtekről:
- A nagygyűlésen a hallgatók mellett tanáraik is jelen voltak; a rektor (akinek a nevét az átirat torzan adja vissza) már a gyűlés előtt kijelentette a hallgatóknak: „Önök számíthatnak a teljes tanári karra, amely nemcsak támogatja önöket, hanem önökkel együtt halad."
- Az egyetem vezetői tudták, hogy a tüntetést provokátorok, sőt fegyveresek is veszélyeztethetik, ezért szervezett, csendes, méltóságteljes vonulást kértek — a menet 10-es sorokban, karon fogva indult el, amit a rendszerváltás után nyilvánosságra került korabeli fotók is tanúsítanak.
- Október 30-án megalakult a műegyetemi oktatók forradalmi bizottsága, hogy védje a fiatalokat és az egyetem autonómiáját. A forradalom leverése után saját pénzükből fogadtak ügyvédet a letartóztatott diákoknak; cserébe őrizetbe vételt, elítéltetést, elbocsátást, erőltetett nyugdíjazást vagy ipari vállalatokhoz való áthelyezést szenvedtek el, néhányan csak a rendszerváltás után taníthattak újra. Nevüket emléktábla őrzi az egyetemkertben; a tanítás csak februárban indulhatott újra.
- A rektor köszönetet mondott Hajtós Ödönnek, a Magyar Mérnöki Kamara egykori elnökének és a Műegyetem 1956 Alapítvány meghatározó alakjainak, akik évtizedeken át ápolták a forradalom emlékét. Emlékeztek azokra is, akiket kivégeztek, bebörtönöztek vagy elbocsátottak, akik emigrációba kényszerülve váltak világhírű szakemberekké, és akik itthon maradva szenvedték el a hátrányokat.
- Az évforduló alkalmából kiállítás nyílt az épület folyosóin és a könyvtárban; hamarosan elérhető lesz a 70. évfordulóra készült, szemtanúkkal készült emlékfilm is a BME csatornáján.
- A rektor hangsúlyozta: „1956 a műegyetemi identitás része" — elődeiktől nemcsak egyetemet, hanem szemléletet kaptak: a szabadság, a közösség és a felelősség elvét. Szerinte „a BME méltán viseli a nemzet műszaki egyeteme címet", és büszkék arra, hogy a mérnöki tudás a nemzeti ügyekben — vízgazdálkodás, energetikai átállás, ellátásbiztonság, paksi fejlesztések — meghatározó szerepet vállalt.
„Nem hősnek készültek, de megérezték a pillanatot." – a BME rektora *
A Magyar Mérnöki Kamara megemlékezése és ajándéka
Vágner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke arról beszélt, hogy a Műegyetem hallgatói 70 éve „szabadságot, függetlenséget, tisztességes országot" követeltek, és közöttük volt Hajtós Ödön, a kamara későbbi alapító elnöke is, akinek életútja „összeköti 56 örökségét a mai mérnöktársadalom felelősségével". Hangsúlyozta: „Ha baj van, a mérnökökre mindig lehet számítani" — a paksi atomerőmű hűtővízellátásával kapcsolatos munkájukkal kollégáik ezt újra bizonyították. Ugyanakkor —:
„Jobb megelőzni a bajt, mint azt elhárítani. Ehhez már a döntések előkészítésekor szükség van a mérnöki tudásra." – Vágner Ernő, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke *
Bejelentette, hogy Hollósi György Bostonban felállított, 1986-ban avatott 1956-os emlékművének kicsinyített mását adja át az egyetemnek: „A távolban őrzött emlékezet jelképesen ma hazatér a forradalom egyik bölcsőjébe."
Szalai Adrián beszéde — a felvidéki diák üzenete
Szalai Adrián, pozsonyi negyedéves jogászhallgató Hajtós József — az 1956 őszén ötödéves műegyetemista, a Rákóci Szövetség néhai örökös tiszteletbeli elnöke — naplójából idézett, amely képileg örökítette meg a nagygyűlés napját: az aula zsúfolásig telt, az előadótermekben „Mindenki menjen az aulába, érdekeinket védjük" feliratok álltak, és az adott órán egyetlen hallgató sem tartózkodott az épületben.
Szalai 1956-ot „a 20. századi magyar történelem egyik legnagyobb sorsfordulójának" nevezte, idézte Német László író gondolatát, miszerint a forradalmak nem a legelnyomottabb, hanem a legvisszanyomottabb népek válasza a zsarnokságra. Szlovákiai magyarként hangsúlyozta, hogy 1956 Dunaszerdahelyen, Komáromban, Párkányban, Köbölkúton, Rimaszombaton és Királyhelmecen is a közös történelmi emlékezet része. A csehszlovák kommunista vezetés attól tartott, hogy a szabadság követelése átterjed, ezért figyelte a magyarországi híreket; a felvidéki településeken felsecsendült a himnusz, koszorúk kerültek a világháborús emlékművekre, a diákok gyászszalagot tűztek ruhájukra.
Szalai szerint 1956 két dolgot jelent: a szabadságot és a fiatalságot — bizonyítékát annak, hogy „néhány ezer fiatal bátorsága olyan eseményeket indíthat el, amelyek messze túlmutatnak egyetlen ország határain". Felidézte, hogy 1989. október 23-án, a harmadik magyar köztársaság kikiáltásakor a dátum nem volt véletlen, és hogy Antal József 1990-ben a „kölcsönös megbecsüléssel" való európai csatlakozásról beszélt — ami szerinte 2026-ban is aktuális üzenet.
„1956 fiataljai a szabadságért vállalták a jövőjüket. A mi feladatunk pedig, hogy a jövőnkért megőrizzük a szabadságot." – Szalai Adrián *
Beszédét egy személyes jellegű, versszerű zárógondolattal és a hősök előtti tiszteletadással fejezte be.
Jeszenszky Sándor szemtanúi visszaemlékezése
Jeszenszky Sándor, a Műegyetem egykori villamosmérnök-hallgatója, nemzetőrként élte át a forradalmat, és évtizedekkel később első kézből mesélt az eseményekről:
- A hangulat 1956 őszén feszült volt: Rákosit már elvitték Moszkvába, de Gerő és társai „mereven ragaszkodtak a sztálini bolsevik diktatúrához". A diákülésen — ahol állítólag olyan napirendi pontok szerepeltek, hogy „miért rossz a koszta manzsa" — pillanatokon belül forradalmi hangulat alakult ki, és a szegedi diákküldöttség javaslatára követelték a szovjet csapatok kivonulását.
- Október 23-án reggel még „teljes béke" volt: Jeszenszky Liska professzor előadásán ült, majd a Belügyminisztérium engedélyével 10-es sorokban, fegyelmezetten vonultak a Bem-szoborhoz, ahol a járókelők lelkesen integettek. Ezt követően a Dunán át a Kossuth tér északi részére jutottak; ott hallották, hogy a tömeg Nagy Imrét követeli, aki meg is jelent és beszédet mondott.
- Mobiltelefon nem lévén nem tudták, hogy a tér déli oldalán már a rádióhoz vonultak a követelésekkel, ahol az állami hatóság lövésekkel fogadta őket, harc alakult ki áldozatokkal; 25-én pedig „a vérfürdő a Kossuth téren".
- A nemzetőrséget Marián István alezredes, a honvédelmi tanszék vezetője alapította — nem dilettánsokból: a hallgatók hat szemeszteren át tanultak honvédelmi ismereteket, lővészeteken vettek részt, „tulajdonképpen kiképzett katonák voltak". Jeszenszky a rádiós részleghez került, a Gellért tér és a körút (Műegyetem rakpart) között teljesített járőrszolgálatot nemzeti színű karszalaggal, géppisztollyal és egy 20 kilós rádióadó-vevővel a hátán — az emberek akkor láttak először „mobilt" az utcán.
- November 4-ére virradó éjjel, hajnalban ágyúlövésekből tudták meg, hogy a szovjet tankok elindultak Budapest elfoglalására. Marián István — akinek Jeszenszky szerint ezt köszönhetik, hogy életben maradtak — így szólt hozzájuk: „Fiúk, nem lehet pisztolyokkal, puskákkal föllépni tankok ellen. Ti megtettétek a kötelességeteket. Én fölmentelek benneteket a további szolgálat alól, mert rátok ennek az országnak még szüksége lesz."
- A diplomát azért kaphatta meg, mert a tanári kar „gerincesen kiállt" a diákok mellett: Marosányi Györgynek azt mondták, ha a nemzetőrök ellen intézkednek, „nem lesz magyar műegyetem". Marián Istvánt halálra ítélték, kegyelem útján életfogytiglanira változtatták az ítéletet — de ezt két évig elfelejtették közölni vele: „reggelente úgy ébredt, amikor nyitották az ajtót, hogy nem tudta, hogy a reggelit hozzák, vagy akasztani viszik." Az '56-os amnesztiánál szabadult, és később Jeszenszky munkatársa és barátja lett a Villamosmérnöki Intézetben.
„Amit nekem egy életre megmaradt 56 emlékéből és tapasztalatából: létezhet egységes magyar nemzet, politikai, vallási, származási megkülönböztetések nélkül." – Jeszenszky Sándor, egykori műegyetemi nemzetőr *
Tarr Zoltán miniszteri ünnepi beszéd
Tarr Zoltán, a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter Hajtós József naplójának egy sora köré építette beszédét: „a kényszerhallgatás ideje egy csapásra megszűnt" — szerinte nehéz lenne ennél pontosabban megragadni, mi kezdődött el az aulában október 22-én. A diktatúrák — mondta — nemcsak fegyverekre és az állam erejére építenek, hanem módszeresen megdolgozzák az embereket, hogy ne bízzanak egymásban; 70 éve ezen a helyen „ez a bizalmatlanság tört meg".
A miniszter a követelések lényegét a nemzet függetlenségében, a közélet szabadságában és az emberi élet méltóságában ragadta meg — mindhárom már a forradalom előestéjén együtt jelent meg. Szerint az 1956 „leleplezte a 20. század legnagyobb politikai hazugságát": Moszkva felszabadítóként hivatkozott magára, de Budapest utcáin a világ meglátta a szovjet hatalom valódi arcát, amely katonailag győzött ugyan, de „erkölcsi hitelessége örökre elveszett". Kifejezetten utalt az elmúlt évek azon próbálkozásaira, amelyek a forradalom leckéjeként a „túlerőben lévő agresszornak nem érdemes ellenállni" tételt akarták beállítani:
„A megszállást nem nevezhetjük felszabadításnak, az agressziót nem nevezhetjük békének, és az alávetettséget nem nevezhetjük szuverenitásnak." – Tarr Zoltán *
Tarr szerint a felkelő nemzet egysége nem világnézeti egység volt: voltak közöttük jobbosok és balosok, hívők és hitetlenek, kiábrándult kommunisták, munkások és értelmiségiek — de abban egyetértettek, hogy e kérdésekről „egy szabad Magyarország keretei között akarnak vitázni".
„Egy nemzet nem attól közösség, hogy minden tagja ugyanazt gondolja, hanem attól, hogy közösnek tekintik a másik szabadságát, közösnek tekintik a másik méltóságát, és közösnek tekinti a hazát." – Tarr Zoltán *
Kitért arra is, hogy az 1956-os örökség a politikai szabadságon túlmutat: idézte Kovács László, a Korvin közből jól ismert parancsnok szavait, aki azt mondta, azért fogott fegyvert, mert „nem akart éhezni, nem akart másokat éhezni látni, és jogokat akart az embereknek" — mert a nemzeti szuverenitás önmagában nem teljes szabadság. A bizalomról szólva elmondta: Hajtós József ebből az élményből alapította később a Rákóci Szövetséget, hogy a Kárpát-medencei magyar fiatalokat összekapcsolja. Zárógondolata: törekedni kell arra, hogy aki másként gondolkodik, ne legyen a szemükben kevésbé magyar; hogy politikai ellenfelünkből ne csináljunk nemzeti ellenséget; és hogy a bizalmat — legelsősorban a mindenkori hatalomnak — újra és újra ki kell érdemelnie.
Koszorúzás az aulában és a menet indulása
Az ünnepség zárásaként a résztvevők közösen elénekelték a Szózatot, majd a jogarnok vezetésével koszorúztak az egyetem hősi halottainak emléktáblájánál. Koszorút helyezett el Magyar Péter miniszterelnök és Tarr Zoltán miniszter a magyar kormány nevében, a rektor a BME nevében, Csáki Csongor és Szalai Adrián a Rákóci Szövetség nevében, a szabadságharcosokért közalapítvány képviseletében a nagymester-kurátor, valamint a hallgatói és a doktoranduszképviselet elnökei. A ceremónia alatt a Műegyetemi szimfonikus zenekar Beethoven Egmont-nyitányát játszotta.
A résztvevők ezt követően emlékmenetben vonultak az egyetem elől a Bem térre, ahogyan azt 70 évvel korábban a diákok tették. A közvetítés során látható volt a fáklyás felvonulás tömege, a szervezés mögötti háttérmunka, valamint a résztvevők — köztük fiatalok — ünneplése; a Kárpát-medence minden részéről érkező diákok zászlókkal, fáklyákkal vonultak.
A Glória Victis megemlékezés a Bem téren
A Bem téren — a forradalom jelképes helyszínén — folytatódott a megemlékezés, amelyet a Rákóci Szövetség szervezett. A szervezet képviselője elmondta: október 21. és 23. között több mint 3500 kárpát-medencei középiskolás és egyetemista vesz részt a Glória Victis 1956 emlékünnepségen, és felidézte, hogy a Műegyetemről a Bem térre induló fiatalok voltak az a szikra, „amelynek hatására egy ország mondta ki, hogy elég volt". A tanulságuk szerinte az, hogy „a szabadság és a nemzeti szuverenitás nem mindig magától értetődő — időről időre meg kell küzdenünk érte, mint a múltban, azonképpen ma is". A közös himnusz után Rutkai Laura színművész szavalta el Márai Sándor „Mennyből az angyal" című versét, amelyet a forradalom leverése utáni karácsonyra írt, és amely „népek Krisztusaként, Magyarországot" ábrázolja a világ karácsonyfáján.
Princ Máté beszéde — Erdély és a határon túli 1956
Princ Máté, erdélyi közgazdasághallgató arról beszélt, hogy különös érzés a Bem téren állni, ahol 70 éve a fiatalok „úgy döntöttek, hogy nem hallgatnak tovább". A Rákóci Szövetség több mint három évtizedes Glória Victis rendezvénysorozatának eredményeként ma 3500 diák van jelen a Kárpát-medencéből — szerinte ezzel „Hajtós József álma valósult meg: az emlékezés közös élménnyé, a nemzeti összetartozás megélt valósággá vált".
Beszédének központi része az erdélyi 1956-os megtorlásról szólt:
- Az Érmihályfalvi csoportról, Sas Kálmán református lelkészről, Balaskó Vilmosról, Hollós Istvánról és társaikról — 31 emberről, akiket koncepciós perben állítottak bíróság elé; a halálos ítéleteket a Makács (átiratban „Macskási") Pál vezette katonai bíróság hozta meg: „egy magyar nevű bíró küldött halálba magyar embereket."
- A nagyváradi szabadságra vágyó ifjak szervezetéről, Domokos Miklóséról és társairól: az ügyben 58 embert összesen 550 év börtönbüntetésre ítéltek.
- Emlékezett Mózes Mártonra, a Székely ifjak Társaságára, az Erdélyi magyar ifjak Szövetségére. Magyarországon mintegy 26 000 embert állítottak bíróság elé a forradalom leverése után; Romániában a szélesebb politikai megtorlás során is több ezret, pedig otthon nem zajlott fegyveres felkelés.
- A román kommunista hatalom a magyar forradalmat ürügyként használta a magyar közösség vezetőinek megtörésére és az önálló magyar intézmények felszámolására: 1959-ben megszüntették a Bolyai Tudományegyetemet, 1960-ban átszervezték, majd 1968-ban teljesen megszüntették a Magyar Autonóm Tartományt, 1962-ben pedig véget vetettek a marosvásárhelyi orvosi egyetem kizárólag magyar nyelvű oktatásának.
„Egy közösséget nemcsak úgy lehet megtörni, hogy vezetőit börtönbe zárják, hanem úgy is, hogy elveszik intézményeit." – Princ Máté *
Princ két „fájdalmas tanulságot" emelt ki. Az első: az ideológiai hűség felülírhatja a nemzeti szolidaritást — „egy nemzet jövőjét nemcsak idegen hatalmak tehetik tönkre, mi magunk is megsebezhetjük egymást". A második az anyaországtól érkezett: 1958-ban Kádár János Marosvásárhelyen nem erdélyi magyar közösségről beszélt, hanem „magyar származású emberekről"; Kállai Gyula a nemzetiségi jogegyenlőséget méltatta, miközben magyarokat ítéltek halálra; a Bolyai Egyetem ügyében pedig a magyar vezetés azt közölte, hogy „e kérdést az önök belső ügyének tekintik".
„Mi pedig azt is megtapasztaltuk, milyen az, amikor az anyaország vezetése mond le rólunk, amikor nem idegenek, hanem a saját nemzetünk nevében beszélők hagynak magunkra." – Princ Máté *
Kitért a jelenre is: amikor „pár napja Magyarország teljes súlyával kiállt a kárpátaljai magyarok anyanyelvű oktatásáért és kultúrájáért", az szerinte nem pusztán diplomáciai álláspont volt, hanem annak kimondása, hogy „a magyar gyermekeknek joguk van saját anyanyelvükön tanulni, joguk van a magyarsághoz" — és hogy ezt a jogot „nem áldozzák fel a pillanatnyi politikai érdekek oltárán". A határon túli magyarság ügye szerinte nem a jó szomszédi kapcsolatok feltétele, és nem is állhat azok ellenében. Zárásként a nemzetet egy nagy fánhoz hasonlította: gyökerei a Kárpát-medence földjébe kapaszkodnak, lombja anyaországon át magasra tör — „a gyökér tartja a lombot, a lomb élteti a gyökeret", viharban nem kérdeznek egymástól, melyiknek nehezebb.
„1956 nemcsak a múltunk, 1956 a felelősségünk." – Princ Máté *
A beszéd után a nagyváradi művészeti líceum Hajtós József kórusa Bárdos Lajos művét adta elő.
Magyar Péter miniszterelnök ünnepi beszéde a Bem téren
Magyar Péter köszönetet mondott a Rákóci Szövetségnek a szervezésért, és felfedte egy személyes családi kötődését: a nagyanyja a Műegyetem hallgatója volt, és 70 éve ugyanezen az útvonalon vonult. „Hátborzongató és csodaszép érzés volt végigmenni együtt több ezer fiatallal" — mondta, majd külön megköszönte Szalai Adriánnak (Köbölkút) és Princ Máténak az ünnepi beszédeket, valamint a nagyváradi kórus szereplését.
Beszédében a Bem térre vonuló diákokról szólt: akkor még nem tudták magukról, hogy forradalmárok lesznek — „azzá csak órákkal később váltak, amikor a magyar rádiónál eldördültek az első lövések". De már tudták magukról, hogy néma menetükkel, méltóságteljes vonulásukkal szabad magyar polgárokká váltak, „és ezt többé tőlük már senki el nem veheti" — sem a megtorlások, sem a szovjet csizmatalpak, sem a börtönévek. A történelem íróit név szerint sorolta: Kovács Ferenc, Nagy Luca Mária, Mécs Imre, Simon Jolán, Csik József (átiratban „Csík"), Marián István — valamint Jeszenszky Sándor, „akit ma hallottunk csodálatosan visszaemlékezni".
A miniszterelnök a Bem-szoborhoz vonulás jelentőségét a lengyel–magyar szolidaritásban is kiemelte: a poznańi munkások felkelése „a remény és a bátorság üzenetét hozta el Magyarországra, hogy meg lehet csinálni, hogy szembe lehet szállni a legkegyetlenebb elnyomással is". A tüntetők a „Bem József, Poznań" kiáltásokkal üzentek a lengyel testvéreiknek — „Értjük, hogy mit akartok, és mellettek állunk!" — és a magyar hatalomnak, hogy ők is szabad hazában akarnak élni. Néhány nappal később a lengyelek vért adtak a sebesülteknek és segítséget küldtek a harcoló Budapestnek.
A lyukas zászló jelképéről elmondta: a tüntők kivágták a Rákosi-címert a trikolórból, és ebből az „egyszerű, elszánt, mégis soha el nem tervezett" mozdulatból született a forradalom világhíres jelképe. Az ünnepi derű — hangsúlyozta — nem jelent felejtést: nem felejtik el a bitófák alá kísért ártatlanokat, a közös sírokba temetett mártírokat, a pesti srácokat és lányokat, a börtönökben megkínzott ezreket, a száműzötteket, a sortüzek áldozatait és a szétszakított családok fájdalmát. „Az ő nevük és áldozatuk örökre ott él a magyar nemzet emlékezetében" — az ünnepi derű „az ő győzelmük bizonyítéka".
Emlékeztetett az előző napi kitüntetésére az Országházban, ahol egy 90 éven felüli, orvostanhallgatóként 1956-ban segédkező egykori egyetemista erős kézfogása meggyőzte arról: „a test megöregedhet, de a lélek, az akarat, a hazaszeretet soha nem múlik el." Mindenkit a holnapi közös ünneplésre hívott — a családi rendezvényekre és délután 15 órára a Kossuth térre.
Ugyanakkor kritikus hangot is ütött meg: „Vannak, akik még most sem értik, hogy ezt a hazát megosztani bűn. Vannak, akik még most sem értik, hogy vannak percek és órák, amikor csak magyarok vagyunk" — jelző, származás és politikai szimpátia nélkül. Mindenkit meghívtak, de szerinte: „A forradalom hősei egyetlen összetartó magyar nemzetért adták az életüket. Aki ezt nem érti, az nem érti 1956 üzenetét."
Beszéde központi bejelentése a nemzeti emlékezet ügye volt: szerinte szégyen és fájdalom, hogy 70 év — és a rendszerváltás óta eltelt évtizedek — alatt sem sikerült leróni a nemzet egyik legfőbb adósságát, mert máig nincs közös, méltó hely, amely teljes egészében az 1956-os hősöknek és áldozatoknak állítana emléket.
„Ezért ma itt, október 22-én, a Bem téren a forradalom és a szabadságharc hősei előtt tisztelegve vállaljuk, hogy a következő években megalkotjuk a magyar szabadság méltó szentélyét: egy 1956-os valódi múzeumot hozunk létre, amely emléket állít az áldozatoknak, a harcolóknak, a névtelen hősöknek. Mert a nemzet, amely nem felejti a hőseit, örökké élni fog." – Magyar Péter miniszterelnök *
Üzenete a világ felé: aki tisztelettel és jó szándékkal érkezik, azt barátként ölelik magukhoz, „de a szabadságunkból egy jottánnyit sem engedünk". Szerinte a világ legnagyobb birodalma hitt abban, hogy tankokkal, túlerővel eltiporhatja egy nemzet lelkét — tévedtek: azokon az utcákon vesztették el „azt az érzelmi és erkölcsi háborút, amelyből aztán soha többé nem állhattak talpra". A 13 napot, amely „megrengtette a zsarnokság bástyáit", örökre beírták a nemzet nevét a szabad világ szívébe. Beszédét azzal zárta: „Tisztelet 1956 minden hősének. Éljen a szabad, valóban független Magyarország."
Zárás és a további programok
A Bem téri megemlékezést koszorúk elhelyezése és közös főhajtás zárta. Főhajtásra szólították fel többek között Magyar Péter miniszterelnököt és Orbán Anita miniszterelnök-helyettest, külügyminisztert, Tarr Zoltán minisztert, az igazságügyi minisztert, az egészségügyi minisztert (Hegedűs Zsolt), a református egyház zsinatának lelkészi alelnökét, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnökét, az Elnöki Hivatal (átiratban „OTV") képviselőjét, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, Brenzovics Lászlót, a Nemzeti Emlékezetbizottság elnökét, a két határon túli diákbeszélőt, valamint a Rákóci Szövetség elnökét és alelnökét. A Szózat közös elszavalása után a rendezők ismertették a következő napi programokat: október 23-án 9 órakor a Kossuth téren Magyarország lobogójának katonai tiszteletadással történő felvonása, 15 órától pedig ünnepség, amelyen Magyar Péter miniszterelnök mond beszédet. A Bem téri esemény után a program szerint Magyar Péter a Nagy Imre téren 19:56 perckor meggyújtja a forradalom lángját. Az 1956-os évfolyam tagjait az egyetem dísztermében, a hagyományos történelmi évfolyamtalálkozón várták.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- A BME rektor neve többféle torz alakban jelenik meg az átiratban („Seref Hassan", „Saraf Hassan", „Haraf Hassán", „Saráb Hászár") — a helyes névalak nem rekonstruálható biztosan, az összefoglalóban „rektor" megnevezéssel szerepel.
- Az 1956-os műegyetemi diák, a Rákóci Szövetség örökös tiszteletbeli elnökének neve szintén többféleképp torzult: „Halcül József", „Hálcő József", „Hácoli József", „Hacul", „Hajtódön", „Hajtó Ödön", „Halz József", „Háczői József". Az összefoglalóban egységesen „Hajtós József" alakkal szerepel (a Műegyetem 1956 Alapítványhoz kötődő „Hajtó Ödön" név alapján), de a pontos helyes név nem igazolható az átiratból.
- Az aulai diákülésen elhangzott, az átiratban „miért rossz a Kostamenzán"-ként szereplő mondat értelmezhetetlen; a mögöttes kifejezés nem rekonstruálható.
- Az 1956-os rektor neve („Zsirmot László") és a rektori hivatal osztályvezetőjének neve („Précséyi Árpád") torz alakban szerepel, helyes írásmódjuk nem állapítható meg bizonyosan.
- Az idézett író neve az átiratban „Német László"-ként szerepel; a pontos név nem igazolható.
- A bostoni 1956-os emlékmű szobrászának neve („Hollósi György") torz lehet.
- Jeszenszky visszaemlékezésében az átirat „október 4-ére virradó éjjel" mondatát valószínűleg a szovjet offenzíva ismert dátuma, november 4. éjszakája gyanánt értelmeztem — az átirat szövege itt hibás lehet. Ugyanitt a professzor neve („Marosány György") torz alak.
- A Bem téri főhajtásnál az átirat „Görög Márta igazságügyi miniszterasszony" alakot adja; a név torz lehet, és nem egyeztethető egyértelműen más forrással.
- A „Barna Sándor püspök, a zsinat lelkészi alelnöke" és a „földvári négy kisréka asszony, a nemzeti Emlékezetbizottság elnöke" névalakok nyilvánvalóan torzulások; a helyes nevek nem rekonstruálhatók.
- A katonai bíróság elnökének neve („macskási Pál") torz lehet; a kontextus alapján a Makács-szerű alak valószínűtlen, a helyes név nem igazolható.
- A nagyváradi líceum kórusa által előadott Bárdos Lajos-mű címe az átiratban „Dana"-ként szerepel; a pontos cím nem rekonstruálható.
- A fáklyás felvonulás közbeni, nagyrészt szerviz-jellegű párbeszéd (helyek, mikrofonok, zászlók kiosztása) részben érthetetlen töredékeket tartalmaz, tartalmilag nem rekonstruálható, ezért az összefoglalóból kihagytam.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:09]Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves vendégeink!
[00:00:10]Megkérem önöket tisztelettel, hogy fogadják felállva a bevonuló elnökséget, azt követően pedig énekeljük el közösen a himnuszt.
[00:00:54]เ เฮ เ Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves vendégeink!
[00:04:21]Köszöntöm önöket ezen a történelmi helyszínen, ahol azért gyűltünk össze, hogy felidézzük az 1956-ban történteket.
[00:04:30]Köböl Anita kormányszóvivő vagyok.
[00:04:32]Megtiszteltetés számomra, hogy a mai napon itt lehetek önökkel.
[00:04:36]Külön tisztelettel köszöntöm körünkben Magyar, Magyarország miniszterelnökét, Tar Zoltán miniszter urat, Kármán András miniszter urat, Seref Hassan rektor urat, az Országgyűlés tagjait, a kormány és a tőle független intézmények képviselőit, valamint köszöntöm az 56-os öreg diákokat, valamint a határon túli diákokat és minden jelenlévő diákot és vendégünket.
[00:05:20]A Hnuszt a Műeggyetemi szimfonikus zenekar előadásához csatlakozva énekelhettük el.
[00:05:26]70 évvel ezelőtt itt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem aulájában a diák nagygyűlésen fogalmazódott meg véglemeges formájában az a 16 pont, amely a forradalom politikai programját alapozta meg.
[00:05:41]Másnap, október 23-án délelőtt a műegyetemi hallgatók több 1zer példányban sokszorosították a követeléseket tartalmazó szórólapokat, és terjesztették a városban.
[00:05:55]Innen a Műegyetemről indult október 23-án délután az a néma tüntetés, amely estére forradalommá dagadt, és a Szálin szobor ledöntése, a rádió ostroma majd a szabadságharc kitörése követte.
[00:06:13]Felkérem Dr.
[00:06:13]Saraf Hassan rektor urat, a budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektorát, hogy tartsa meg köszöntő beszédét.
[00:06:28]Tisztelt emlékező közönség, tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt miniszter úr, kedves vendégeink.
[00:06:35]A budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem polgárai nevében tisztelettel köszöntöm önöket.
[00:06:41]Megkülönböztetett tisztelettel üdvözlöm az 1956-os történelmi évfolyamok ma is köztünk és velünk lévő tagjait, akik máig érvényes példát mutattak számunkra felelősségvállalásból, szolidaritásból, elkötelezettségből.
[00:07:01]Az Egyetem Valamennyi polgára nevében szeretném köszönetemet kifejezni miniszterelnök úrnak, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 70.
[00:07:10]évfordulóján velünk együtt emlék emlékezik egy olyan pillanatra, amikor mindenki megérezte, mit jelent szabadnak lenni.
[00:07:19]Szeretettel köszöntöm azokat is, akik a Rakparton a kivetítők előtt követik az ünnepséget, és köztük a Kárpátmedence minden tájáról érkezett középiskolásokat.
[00:07:35]70 évvel ezelőtt, 1956.
[00:07:35]október 22-én délután a műegyetemi hallgatók itt a K épület eulájában gyűltek össze.
[00:07:44]A gyűlés késő estig tartott, és hosszú viták után fogalmazódtak meg azok a határozati pontok, amelyekből 10, 12, 14, 16 és 17 pontos változatok is születtek.
[00:08:01]A jövő mérnöke volt az egyetlen lap, amely aznap éjszaka vállalta a pontok kinyomtatását, hogy másnap reggel a lapot olvashassák és a stenszilezett szórólapokkal terjeszthessék.
[00:08:17]Tisztelettel köszöntöm innen a lap bátor szerkesztőjét Sándor Iván urat.
[00:08:22]Október 23-án a Műegyetem udvarából indult az a néma menet, amelyből estére forradalom lett.
[00:08:29]A Képületulájában a hallgatók mellett ott voltak tanáraik is.
[00:08:34]Zsirmot László rektor néhány nappal a nagylés előtt a vári diák szellón tartott első diák ülésen azt mondta, ezt mondta a hallgatóknak: "Önök számíthatnak a teljes tanárik arra, amely nemcsak támogatja önöket, hanem önökkel együtt halad."
[00:08:53]Az egyetem vezetői tudták, hogy az október 23-ai tüntetést provokátorok, sőt fegyveresek is veszélyeztethetik, ezért szervezett, nyugodt, csendes vonulásra kérték a hallgatókat.
[00:09:05]A méltóságteljes menet 10-es sorokban karon fogva indult el, ahogy Précséyi Árpád rektori hivatali osztályvezető rendszerváltás után nyilvánosságra került fotói is tanúsítják.
[00:09:19]Október 30-án megalakult a műegyetemi oktatók forradalmi bizottsága, hogy megvédjék a rájuk bízott fiatalokat és az egyetem autonómiáját.
[00:09:33]Segítettek a szervezésben és erkölcsi kérdésekben tanácsot adtak.
[00:09:35]Ahol kellett, vissza is fogták a hallgatókat.
[00:09:41]A forradalom leverése után saját pénzükből fogadtak ügyvédet a letartóztatott diákoknak.
[00:09:48]Sokan közülük nagy árat fizettek.
[00:09:52]Teteik miatt többeket őrizetbe vettek, és voltak, akiket el is ítéltek.
[00:09:58]Sokakat elbocsátottak, nyugdíjaztak, vagy ipari vallatokhoz helyezték át.
[00:10:04]Voltak, akik soha nem térhettek vissza a katedrára, közülük néhányan csak a rendszerváltás után taníthattak újra.
[00:10:08]A forradalmi bizottság tagjainak nevét emléktábla őrzi az egyetemkertben.
[00:10:17]A forradalom után a Műegyetemen csak februárban indult újra a tanítás.
[00:10:20]A mai oktatók nevében is fejet hajtok tanárelődeink előtt.
[00:10:24]Ők nem csak tanítottak, hanem a tetteikkel és az erkölcsi tartásukkal példát is mutattak.
[00:10:34]Hosszú ideig nem lehet nem lehetett nyilvánosan beszélni arról, ami 70 évvel ezelőtt itt történt, hogy ma megtehetjük azt azoknak is köszönhetjük, akik évtizedeken állt sokszor csendben ápolták 1956 emlékét és a rendszerváltás után megalakították a Műegyetem 1956 alapítványt.
[00:10:53]Ennek meghatározó személyiségei közül külön köszöntöm most Hajtó Ödönt, a Magyar Mérnöki Kamera egykori elnökét, aki itt van már velünk, és évtizedek óta köszönöm szépen.
[00:11:14]És évtizedek óta a forradalom emlékének ápolója.
[00:11:17]Neki és számos egykori professzorunknak, hallgatónknak köszönhetjük, hogy a műegyetemi 1956 ma is élő emlékezet, és visszakondolhatunk azokra, akik a forradalom napjaiban életüket vesztették, akiket a metorlás idején kivégeztek, bebörtönöztek, kizártak vagy eltávolítottak az egyetemről.
[00:11:40]Emlékezünk azokra is, akik emigrációval kényszerültek, és a világ egyetemein, kutató intézeteiben és vállalatainál váltak elismert szakemberekké, és azokra, akik itthon maradtak, gyakran hatrányukat elszenvedve, és itthon dolgoztak tovább.
[00:11:55]Köszönöm mindazoknak, akik nyilatkoztak a 70.
[00:11:58]évforduló alkalmából készült film filmben, amelyben szemtanók idézik fel a történteket.
[00:12:05]A film a BMU csatornán csatornáján hamarosan elérhető lesz.
[00:12:11]Nagy örömünkre szolgál, hogy közöttünk vannak, akik át átélték azokat a napokat, az ő hangjuk és az eddig megjelent visszaemlékez emlékezések a legfontosabb személyes forrásaink.
[00:12:25]Az évforduló alkalmából kiállítás is nyílt itt az épület folyosóin, néhány lépésre attól a helytől, ahol 70 éve minden elkezdődött.
[00:12:35]valamint a könyvtárban is.
[00:12:36]Arra biztatok mindenkit, aki teheti, hogy nézze meg ezeket.
[00:12:43]1956 októberében a Műegyetem közösségként működött.
[00:12:46]Hallgatók és oktatók együtt gondolkodtak, együtt vitatkoztak és közösen vállaltak felelősséget.
[00:12:55]1956 a műegyetemi identitás része.
[00:12:59]Elődeinktől nem csak egyetemet kaptunk, hanem egy szemléletet is.
[00:13:02]Kiváló mérnöki munkára törekszünk, de tudjuk, hogy ehhez szabadság kell közösség és felelősség.
[00:13:10]Ez az egyetem lényege ma is.
[00:13:10]Olyan helynek kell lennünk, ahol szabad kérdezni, ahol a vitának értelme és értéke van, és ahol mindenki a közösség részének tekintheti magát.
[00:13:22]A BME méltán viseli a nemzet műszaki egyetemet címet.
[00:13:25]Ez egyszerre megtiszteltetés és felelősség.
[00:13:27]Büszkék vagyunk arra, hogy az itt felhalmozott mérnöki tudás az elmúlt évek legfontosabb nemzeti ügyeiben is meghatorozó szerepet vállalt.
[00:13:36]Legyen szó az oszály okozta vízgazdálkodási feladatokról, az energetikai átállásról, az ellátásbiztonság erősítéséről vagy paksi fejlesztésekről.
[00:13:49]A BML most is készen áll arra, hogy tudásával és szakembereivel támogassa azokat a nemzeti ügyeket, amelyek meghatározzák Magyarország versenyképességét, biztonságát és fenntartható jövőjét.
[00:14:02]70 éve a fiatalok is tanáraik a Műegyetem aulájában tartott nagygyűlésen az ország sorsáról és jövőjéről gondolkodtak, és fogalmazták cselegésre ösztönző pontokban.
[00:14:16]Nem hősnek készültek, de megérezték a pillanatot.
[00:14:19]Tisztelettel emlékezzünk a történelmi napokra.
[00:14:25]Köszönöm, hogy meghallgattak.
[00:14:37]Köszönjük szépen rektor úr szavait és meg is kérem, hogy maradjon még velünk egy pillanatra a színpadon.
[00:14:41]Egyúttal felkérem Vágner Ernő urat, a Magyar Mérnöki Kamara elnökét a kamara megemlékezésére.
[00:14:59]Tisztelt miniszterelnök úr, miniszter úr, tisztelt rektor úr, tisztelt ünneplő közösség, kedves kollégák.
[00:15:08]70 éve a Műegyetem hallgatói szabadságot, függetlenséget, tisztességes országot követeltek.
[00:15:16]Innen indultak a bemtér felé és történelmet írtak.
[00:15:21]Közöttük volt Dr.
[00:15:21]Hajtódön, a Magyar Mérnöki Kamara Későbbi alapító elnöke.
[00:15:26]Életútja összeköti 56 örökségét a mai mérnöktársadalom felelősségével.
[00:15:34]Nagy megtiszteltetés számomra, hogy követem őt ebben a pozícióban néhány ciklussal később.
[00:15:42]Ez a felelősség ma is kötelez minket.
[00:15:42]Ha baj van, a mérnökökre mindig lehet számítani.
[00:15:47]Munkánk többnyire a háttérbe marad.
[00:15:49]Jelentősége gyakran csak akkor válik igazán láthatóvá, amikor veszélybe kerül az, amit természetesnek tartunk.
[00:16:01]Pakson az atomerőmű hűtővíz ellátásáért végzett munkával kollégáink ismét megmutatták, szaktudásukra és helytállásukra számíthat az ország.
[00:16:12]Meggyőződésünk azonban, hogy mérnököknek nemcsak a veszély elhárításában, hanem az ország jövőjének alakításában is kiemelkedő szerepet kell kapnia.
[00:16:23]Jobb megelőzni a bajt, mint azt elhárítani.
[00:16:28]Ehhez már a döntések előkészítésekor szükség van a mérnöki tudásra.
[00:16:33]Hivatásunkhoz emberi tartás is kell, az igazság, a tisztesség és egymás méltóságának tisztelete közös mércénk.
[00:16:42]Akkor is, amikor nem értünk egyet.
[00:16:46]56 örökségét őrzi Hollósi György bostoni emlékműve, amelyet 1986-ban a helyi magyar közösség kezdeményezésére avattak fel.
[00:16:54]Feliratának üzenete azok emlékére, akik soha nem adták meg magukat.
[00:17:00]A művész most megküldte számunkra a kicsinyített más.
[00:17:05]Ezt most adjuk át az egyetemnek.
[00:17:07]A távolban őrzött emlékezet jelképesen ma hazatér a forradalom egyik bölcsőjébe.
[00:17:16]Tisztelt rektor úr, kérem fogadja a magyar mérnöki kamara ajándékát az 56-os nemzedék előtti tisztelgésünk jeléül.
[00:17:24]Legyünk méltók az örökségükhöz, a munkában és a döntéseikben és egymás megbecsülésében.
[00:17:32]Tisztelet 1956 őseinek.
[00:17:32]Őseinek.
[00:17:59]Köszönjük szépen.
[00:17:59]Most pedig tisztelettel felkérem Szalai Adrián urat, Pozsonyi magyar szakkollégistát, Pozsonyi negyedéves jogászhallgatót beszédének megtartására.
[00:18:24]Tisztelt Magyar Péter miniszterelnök úr, tisztelt Tarzoltán miniszter úr, tisztelt Haraf Hassán rektor úr, tisztelt Csági Csongor elnök úr, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt diáktársaim.
[00:18:37]1956.
[00:18:38]október 22e, hétfő.
[00:18:42]A viszonylag nyugodt vasárnap után a már amúgy is felizgatott légkörben mindenki nagy érdeklődéssel olvasta az egyetemen azokat az öles fallragaszokat, amelyek híről adják, hogy a Budapest Építőipari Műszaki Egyetem nagy gyűlést rendez egyetem aulájában délután 3 órakor.
[00:19:01]33-kor a központi K épületen belül különösen az aula körül már alig lehet közlekedni.
[00:19:08]Az aulában zsúfolásig megtöltött pacsorok nyújtózkodnak, a folyosókon pedig a szomszédos termekből kihozott asztalokon állnak az emberek.
[00:19:14]Senki sem tudja biztosan, hogy mi lesz, de mindenki igen izgatott.
[00:19:19]Sűrűn lehet évfolyamtársakkal találkozni, ezúttal egyiknek sem áll szándékában előadásra menni.
[00:19:26]Az előadótermekben állítólag nagy betűkkel fölírták a táblára: "Mindenki menjen az aulába, érdekeinket védjük."
[00:19:35]Délután 3 és 5 óra között évfolyamnak energiagazdálkodás órája lett volna, de a három órás kezdési időpontban egy lélek sem tartózkodott az épületben, ez előadó teremben.
[00:19:48]Ezek a sorok Halcül József a Rákóci Szövetség örökös tisztelebbeli elnökének napójából származnak, aki 1956 őszén ötödéves műegyetemi hallgatóként élte át a forradalom történelmi napjait.
[00:19:58]Akkor még ő sem tudhatta, hogy az a hétfői nap nem csupán egy egyetemi nagygyűlés kezdetét jelenti, hanem egy olyan történelmi eseménysor előestélyét, amely 70 évvel később is meghatározza nemzetünk emlékezetét.
[00:20:14]1956 kétségtelenül a 20.
[00:20:14]századi magyar történelem egyik legnagyobb sorsfordulója volt.
[00:20:19]A szabadság és a nemzeti függetlenség iránti vágy a diktatúra éveiben sem tűnt el a magyar társadalomból.
[00:20:28]Néhány hét alatt felszínre tört mindaz, amit a hatalom hosszú éveken át igyekezett elfolytani.
[00:20:31]A félelem és a hallgatás évei után emberek sokasága emelte fel a hangját a szabadságért, a függetlenségért és az emberi méltóságért.
[00:20:43]Német László 1956 novemberében úgy fogalmazott, hogy a forradalmak nem annyira a legelnyomottabb, hanem a legvisszanyomottabb népek válaszolja a zsarnokságra.
[00:20:54]A magyar forradalom azonban nem állt meg Magyarország határainál.
[00:20:55]híre, üzenete és a szabadság reménye messze túljutott az országon.
[00:21:03]Szlovákiai magyarként különösen fontosnak tartom hangsúlyozni azt, hogy 1956 Dunaszerde helyen, Komáronban, Párkányban, Köbölkúton, Rimaszombatban, illetve királyhelmecen is közös történelmi emlékezetünk része, ami a szegedi egyetemisták szerveződésével kezdődött, majd Budapesten forradalommá bontakozott ki, annak híre hamarosan bejárta a világot.
[00:21:27]Moszkvától Washingtonig, Varsótól Rómáig, de a forradalom híre Prágába és Pozsonyba is eljutott.
[00:21:36]A magyar forradalom a cseszlovák kommunista vezetést is nyugtalanította.
[00:21:40]Attól tartottak, hogy a szabadság követelése az országokra is átterjedhet.
[00:21:44]A hatóságok ezért fokozottan figyelték a magyarországi híreket, amelyek a rádióadások és a határon átévelő személyes kapcsolatok révén a csehszlovákia magyarsághoz is eljutottak.
[00:21:53]Sokan együttérzéssel követték a szabadságharcot.
[00:21:58]Délsz-szlovákiai településeken felcsendült a magyar himnusz.
[00:21:59]Koszorú kerültek a világháborúlyosök emlékműveire, a diákok pedig fekete gyászalagot tűztek ruhájukra.
[00:22:05]Apró, de sokat mondó kesztusok voltak ezek egy olyan korban, amikor a nemzeti összetartozás és a szabadság melletti kiállásnak különös szója volt.
[00:22:19]Ha 1956-ra gondolok, két dolog jut az eszembe.
[00:22:23]A szabadság és a fiatalság.
[00:22:26]számomra 1956 nem csupán egy forradalomtörténete, hanem annak bizonyítéka is, hogy néhány ezer fiatal bátorsága olyan eseményeket indíthat el, amelyek messze túlmutatnak egyetlen ország határain.
[00:22:37]1955 október 23a nemcsak a Magyar Nemzett történelmének kiemelkedő napja, hanem a szabadságért folytatott küzdelmek egyetemes jelképe is.
[00:22:47]Mi magyarok azonban különösen büszkék lehetünk rá, hiszen elődeink megmutatták, hogy vannak értékek, amelyeket egy időre el lehet hallgattatni, de végleg elvenni soha.
[00:23:04]Egy nemzet, amelyet hosszú éveken át félelemre és hallgatásra kényszerítettek, azon az estén megérezhette: A félelem nem tarthat örökké.
[00:23:13]Budapest utcáin ezre kiáltották világgá mindazt, amit hosszú éveken át csak suttogni mertek.
[00:23:18]A félelem mellé ekkor már odalépett a remény, és egy kérdés egyre erősebben visszhangzott.
[00:23:25]Eljött végre a régóta várt óra, eljött.
[00:23:30]De október 23-a, nem csak 1956-é, 33 évvel később, 1989.
[00:23:35]október 23-án kikiáltották a harmadik magyar köztársaságot.
[00:23:41]A dátum nem volt véletlen.
[00:23:43]A Magyar Nemzet ezzel is kifejezte, hogy a demokratikus átalakulás elválaszthatatlan 1956 örökségétől.
[00:23:51]Antal József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormány miniszterelnöke 1990-ben úgy fogalmazott, végre nem egyoldalú szerelemmel, hanem kölcsönös megbecsüléssel csatlakozhatunk Európához.
[00:24:07]Ez az üzenet pedig ma, 2026-ban is aktuális.
[00:24:10]A magyar nép szabadságszeretete és Európa pártisága megkérdőjelezhetetlen, s aki ezt kétségbe vonja, annak 1956 és 1989 öröksége adja meg a választ.
[00:24:24]S ma 70 esztendővel később, amikor visszatekintünk arra az októberi napra, nem csupán a múlt hőseit látjuk, önmagunkat is kell látnunk bennük, mert 1956 fiataljai nem tudhatták, mit hoz a holnap.
[00:24:39]Nem tudhatták, hogy győzelem vagy vereség vár rájuk.
[00:24:42]Egyetlen dolgot tudtak, hogy a szabadságért akkor is érdemes kiállni, amikor a jövő még bizonytalan.
[00:24:49]Ők nem azért váltak a történelem alakítóivá, mert biztosak voltak a győzelemben, hanem mert nem voltak hajlandók beletörődni az elnyomásba.
[00:24:59]És ez az örökség ma már a miénk.
[00:25:02]Mert a történelem nem csak arról szól, hogy mit tettek értünk az előttünk járók, hanem arról is, hogy mit kezdünk mi azzal, amit ránk hattak.
[00:25:08]1956 fiataljai a szabadságért vállalták a jövőjüket.
[00:25:14]A mi feladatunk pedig, hogy a jövőnkért megőrizzük a szabadságot.
[00:25:22]Piros a vér, az eskü fehér, de a gyom bizony zölden virít.
[00:25:25]Sekírodat őrzik, nehogy ledöntsd a pokolnak kapuit.
[00:25:28]Ha elérhetetlen szent a cél, az elbukás is ünnepé.
[00:25:33]Néhány nap és kiderül, hogy az ember mennyit ér.
[00:25:35]Tisztelet a hősöknek.
[00:25:39]Köszönöm, hogy meghallgattak.
[00:26:04]Nagyon szépen köszönjük Szalai úr gondolatait.
[00:26:07]Tisztelettel felkérem Dr.
[00:26:07]Jeszenski Sándor urat, a Műegyetem egykori hallgatóját, aki nemzetőrként vett részt az 1956-os eseményekben, hogy tartsa meg beszédét.
[00:26:25]Tisztelt egybegyűltek, miniszterelnök úr, miniszter úr és rektor úr, akinek köszönöm, hogy hagyománnyá vált, hogy október 22-én ugyanezen a helyen emlékezhetünk a 70 évvel ezelőtti eseményekre.
[00:26:48]Nos, a hangulat eléggé feszült volt.
[00:26:53]Éreztük, hogy valamilyen változásnak kell jönni.
[00:26:56]Igaz, hogy nyáron a szovjetek Rákosi Mátyást már elvitték Moszkvába, de Gerő és társai mereven ragaszkodtak a sztálini bolsevik diktatúrához.
[00:27:11]Nos, hogy egy kicsit megnyugtassák a diákságot, ide összehívtak egy diákűlést, ahol hát olyan országos napirendi pontok szerepeltek, hogy miért rossz a Kostamenzán.
[00:27:26]De hát pillanatokon belül forradalmi hangulat alakult ki, és megkezdődött az említett pontoknak a megfogalmazása.
[00:27:37]Sőt, hát a szegedi diákküldöttség javaslata alapján az is, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki Magyarországról.
[00:27:51]Hát ez rendben lezajlott.
[00:27:51]elhatároztuk, hogy másnap 23-án egy szolidaritási menetet fogunk rendezni.
[00:28:02]Hát politikairól nem lehetett szó, az biztos nem engedték volna.
[00:28:07]És pedig a szolidaritást a poznani lengyel munkások fel felkelésével.
[00:28:17]És hát ezért persze a célpont az volt, hogy a BMszoborhoz menjünk.
[00:28:26]Nos, másnap reggel még teljes béke volt.
[00:28:32]Én még Liska professzor előadását hallgattam az FE teremben.
[00:28:38]De hát aztán utána lejöttünk az egyetem udvarára és vártuk, hogy a határozatlan belügyminisztérium most ad engedélyt, vagy nem ad engedélyt.
[00:28:48]Na, a végén megkaptuk az engedélyt, és 10es sorokba nagyon fegyelmezetten, kard karba öltve mentünk a bemszoborhoz, úgyhogy az utcán álló járókelők pedig lelkesen integettek és ünnepeltek minket.
[00:29:13]Nos, hát ami a bentéren volt, az ma már magyar történelem.
[00:29:16]Utána azonban nem jelentünk szét, hanem a Vargit Hidonát átmentünk a Kossuttérre, annak csak az északi végére jutottunk be, mert már zsúfolva volt a tér.
[00:29:28]De hát azt azért hallottuk, hogy a tömeg Nagy Imrét követeli, aki egy idő után meg is jelent, és szólt hát a tömeghez.
[00:29:42]Akkor úgy éreztük, hogy tettünk valami olyat, ami a fejlődés irányába levő lépés.
[00:29:49]mobiltelefon nem volt, fogalmunk nem volt arról, hogy a déli oldalról már mentek a rádióhoz beolvasni, vagy beolvastatni ezeket a pontokat, ahol az állammi hatóság lövésekkel fogadta őket, ahol a fegyvergyári munkások fegyvereket hoztak, harc alakult ki hősi halottakkal, áldozatokkal, sebesültekkel.
[00:30:18]Hát aztán a következő nap még AVH-s orvlövészek lövöldöztek az utcákon, és 25-én pedig hát a vérfürdő a Kossuttéren.
[00:30:32]Utána egy pár napig egy viszonylag nyugodalmasabb időszak következett.
[00:30:41]A nemzetközi helyzet is nagyon szűrzavaros volt, és tudjuk, hogy még a szovjet is hezitált, hogy mit tehetnek a magyar ügybe.
[00:30:54]Megalakult a kormány Nagy Imre miniszterelnökségével, és rend, rendban, pedig hát nem volt semmi rendészszervezet.
[00:31:11]AVH-sok azok fölszívódtak, a rendőrség szétesett.
[00:31:15]És akkor hát Marián István alezredes, aki a honvédelmi tanszéknek volt a vezetője, megalapította a műegyetemi nemzetőrséget.
[00:31:28]Nos, ez nem egy dilettáns csoport volt, hiszen hat szemeszteren keresztül tanultunk és vizsgáztunk a honvédelmi ismeretekből.
[00:31:41]Két nyáron keresztül honvédelmi gyakorlatokat végeztünk.
[00:31:46]lövészeteken vettünk részt, tehát tulajdonképpen kiképzett katonák voltunk.
[00:31:51]Hát én, mint villamosvérnök hallgató a rádiós részleghez kerültem, és itt a Gellértér és a körtér között tartottam járőrszolgálatot a karomon a nemzetőrség nemzeti színű karszalagjával, nyakam egy géppisztollyal.
[00:32:16]És hát egy telefonnal, amivel tartottam itt az egyetemi rádióponttal a kapcsolatot, hát megbámultak nagyon, mert hát akkor láttak az emberek először utcán mobilt telefont, persze az nem egy ilyen kis apróság volt, hanem a hátunkon egy 20 kg-s rádióadóvevő berendezést cipeltünk.
[00:32:41]október 4-ére virradó éjjel itt voltam a harmadik emeleten szolgálatb és hát hajnalban ott tudtuk meg a szovjet tankok elindultak Budapest elfoglalására ágyúllövéseket is hallottunk és akkor bejött Marián István akinek azt hiszem azt köszönhetjük életben maradtunk mert ő mint tapasztalt katona megmondta, hogy fiúk, nem lehet pisztolyokkal, puskákkal föllépni tankok ellen.
[00:33:17]Ti megtettétek a kötelességeteket.
[00:33:21]Én fölmentelek benneteket a további szolgálat alól, mert rátok ennek az országnak még szüksége lesz.
[00:33:32]Nos, hát a diplomámat pedig úgy kaphattam meg, hogy a már említett módon a tanári kar gerincesen kiállt mellettünk.
[00:33:44]Marosány Györgynek megmondták, hogyha itt ellenézkedések történnek a nemzetőrökkel szemben, nem lesz magyar műegyetem.
[00:33:58]Hát így meglett a diploma.
[00:34:01]Sajnos azért a hát retorziók érték már ismert módon vagy említett módon nagyon kedvelt professzorainkat kidobták, megalázták őket.
[00:34:15]Hát Marián Istvánt pedig halálra ítélték.
[00:34:23]kegyelem útján ezt életfogyiglanra változtatták, de ezt két évig elfelejtették megmondani neki, úgyhogy elmondta, hogy reggelente úgy ébredt, amikor nyitották az ajtót, hogy nem tudta, hogy a reggelit hozzák, vagy akasztani viszik.
[00:34:38]Aztán ő a 63-as amnesszánál szabadult, és történetesen úgy adott, hogy nagyon kedves munkatársam és jó barátom lett a Villamosika Intézetben, a Vilatiba.
[00:34:56]Hát amit nekem egy életre megmaradt 56 emlékéből és tapasztalatából, hogy létezhet egységes magyar nemzet.
[00:35:10]politikai, vallási, származási megkülönböztetések nélkül.
[00:35:16]És amiért mi akkor harcoltuk, sokan életüket is adták, az mára elérhető valósággá vált.
[00:35:29]Ez az ország egy demokratikus európai ország lesz, ahol egy egységes magyar nemzet fog élni.
[00:35:38]Isten adja, hogy így legyen.
[00:35:41]Matthá Jessenski úr, engedje meg, hogy mindannyiunk nevében megköszönjem azt, hogy elhozta és felidézte nekünk 1956-os emlékét.
[00:36:19]Különösen köszönjük a bátorságukat és a hősiességüket.
[00:36:26]Most pedig tisztelettel felkérem Tar Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter urat ünnepi beszédének megtartására.
[00:36:43]Tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt rektor úr, tisztelt elnök és igazgató urak, tisztelt professzor urak, tisztelt egyetemi polgárság és kedves fiatalok, akik kint az épület előtt a Dunaparton néztek és hallgattok bennünket, hát nem könnyű megszólalni ennyi tanúságtétel és ennyi bölcs tapasztalat után, és ennyi fiatalos tűz után.
[00:37:10]Mégiscsak el kell mondjam, amit hoztam.
[00:37:15]Ez pedig szintén kapcsolódik ahhoz az emberhez, annak az embernek a nevéhez, akit már fiatal barátunk említett, HCül Józsefhez, aki később Rákóci Szövetség elnöke volt.
[00:37:25]Hallottuk azt is, hogy energiagazdálkodás órája lett volna, de hát ahogy mások sem úgy, ő sem ment be.
[00:37:34]Azóta biztos ilyen nem fordul elő.
[00:37:36]Mindenki jár minden órára.
[00:37:39]Itt a Műegyetem aulájában ezt már hallottuk, hogy alig lehetett közlekedni az előbb elmondott élmények alapján.
[00:37:46]Nagyon sokan összegyűltek, megteltek a padsorok, és azt is följegyzik az análeszek, hogy volt akinek már csak a padokon állva jutott hely.
[00:37:54]És persze ekkor még senki sem tudta, hogy mi is fog történni.
[00:38:02]Aznap este azt jegyezte föl Hálcő Józsefa a naplójába, hogy a kényszerhallgatás ideje egy csapásra megszűnt.
[00:38:13]Azt gondolom, hogy nehéz volna ennél pontosabban megragadni, hogy mi is kezdődött itt el.
[00:38:17]Október 22-én.
[00:38:22]Az emberek hirtelen megszólaltak, megszólították egymást, meg is hallották egymást, ráébredtek arra is, hogy nincsenek egyedül.
[00:38:33]Visszatért a diktatúra által elrabolt bizalom.
[00:38:39]A diktatúrák ugyanis nem csupán a fegyverek és az állam erejére építik az uralmukat, módszeresen megdolgozzák az embereket, hogy azok ne bízzanak egymásban, és kétszer is meggondolják, hogy kinek és mit mernek elmondani.
[00:38:58]70 évvel ezelőtt itt, ezen a helyen, ebben az aulában, az itt lévő emberek között ez a bizalmatlanság tört meg.
[00:39:09]És a felszabadultság érzete nyomban követelészeket szült.
[00:39:14]És ahogy hallottuk, ha kiforrott program nem is született, a lényeg annál világosabb volt mindenki számára.
[00:39:23]Hallottuk azt is, hogy követelték a szovjet csapatok kivonulását, de követelték azt is, hogy legyen valódi választás és szabad közélet, hogy a nemzet végre visszavegye a saját kezébe saját sorsát.
[00:39:40]De megfogalmazódtak itt a mindennapi élet igazságosságára vonatkozó követelések is a munkások béről és a gazdálkodók helyzetéről.
[00:39:51]Már itt a forradalom előestéjén együtt jelent meg egy szabad és élhető ország három nagyon fontos feltétele.
[00:39:58]A nemzet függetlensége, a közélet szabadsága és az emberi élet méltósága.
[00:40:09]Mindaz, amit itt szavakba foglaltak, másnap kitört az egyetem falai közül.
[00:40:17]Kedves barátaim, kedves ünneplők, kedves emlékezők, 1956 néhány nap alatt leleplezte a 20.
[00:40:22]század legnagyobb politikai hazugságát.
[00:40:29]Moszkva felszabadítóként hivatkozott magára, de Budapest utcáin a világ végre meglátta a szovjet hatalom valódi arcát.
[00:40:41]A szovjet birodalom katonailag hiába győzött erkölcsi hitelessége örökre elveszett.
[00:40:50]Az elmúlt években voltak olyanok, akik ezt a tanulságot megmásították volna.
[00:40:56]Még azt is megpróbálták a forradalom leckéjeként beállítani, hogy a túlerében lévő agresszornak nem érdemes ellenállni.
[00:41:05]Az itt összegyűlt egyetemisták, a későbbi forradalmárok és szabadságharcosok biztosan nem hitték úgy, hogy az agresszor túlereje bármire is jogcímet szolgáltatna.
[00:41:18]Ha ez volna ugyanis 1956 tanulság, akkor itt és most nem a műegyetemista ifjúságra emlékeznénk, hanem azokra, akik azt tanácsolták nekik, hogy maradjanak otthon.
[00:41:33]56 öröksége azt a felelősséget rója ránk, hogy nevükön nevezzük a dolgokat.
[00:41:40]A megszállást nem nevezhetjük felszabadításnak, az agressziót nem nevezhetjük békének, és az alávetettséget nem nevezhetjük szuverenitásnak.
[00:41:54]Mi tudjuk, hogy idegen tankok soha nem hozzák el egy nemzet szabadságát.
[00:42:00]Tudjuk, hogy egy ország jövőjéről nem dönthet helyette egy nagy hatalom.
[00:42:02]És tudjuk azt is, hogy sem a Szovjetunió, sem annak örökébe lépő hatalmak valójában nem kínálnak felszabadulást azoknak, akiknek szabadságát eltiporják.
[00:42:19]Azt gondolom, hogy ez a lelepleződés 1956 jelentősége, de számunkra 56 még ennél is többet jelent.
[00:42:29]Hiszen 1956 nem csupán arról szólt, hogy a nemzet kik ellen lázadt, hanem arról a szabad Magyarországról is szólt, amiért felkelt.
[00:42:41]Az író Német László a forradalom napjaiban úgy írta a magyar társadalomról, mint egy nemzet, amely magától föltámadt.
[00:42:51]Ennek a föltámadó nemzetnek az egysége azonban nem világnézeti egység volt, és erről is hallottunk már.
[00:42:57]Nem tűntek el hirtelen a különbségek.
[00:43:00]A forradalmárok között voltak jobb és baloldaliak.
[00:43:05]Voltak hívők és olyan emberek, akik már nem hittek semmiben.
[00:43:08]Voltak kiábrándult kommunisták, polgárok és szocialisták, munkások és értelmiségiek, katonák és civilek.
[00:43:19]Más múltat tudtak maguk mögött, és más jövőt képzeltek el.
[00:43:22]Másként gondolkodtak szocializmusról és tulajdonról, egyházról és pártokról, gazdaságról és jólétről.
[00:43:33]De azt gondolom, hogy nem is kellett mindenben egyetérteniük, mert egységesek voltak abban, hogy mindezen kérdésekről egy szabad Magyarország keretei között akarnak vitázni.
[00:43:47]Mert egy nemzet nem attól közösség, kedves barátaim, hogy minden tagja ugyanazt gondolja, hanem attól, hogy közösnek tekintik a másik szabadságát, közösek tekintik a másik méltóságát, és közösnek tekinti a hazát.
[00:44:07]Ez 1956 egyik fontos tanítása.
[00:44:11]A szabadság nem bosszú, a szabadság nem önbíráskodás.
[00:44:17]A szabadság nem új önkény.
[00:44:20]1956 öröksége még a politikai szabadságon is túlmutat.
[00:44:24]A társadalom szabadságvágyát is magába foglalja.
[00:44:31]Iván Kovács László, a Korvin köz parancsnoka, és amikor egyszer arról kérdezték, hogy miért fogott fegyvert, akkor nem elvont eszmékre hivatkozott, hanem egészen világosan azt mondta, hogy azért fogott fegyvert, mert nem akart éhezni, nem akart másokat éhezni látni, és jogokat akart az embereknek.
[00:44:48]És ennek sem szabad kikopni 1956 emlékezetéből, mert a nemzeti szverenitás önmagában nem teljes szabadság.
[00:45:01]Az embernek joga van ahhoz, hogy saját országában ne féljen, hogy munkájának legyen becsülete, hogy életének legyen méltósága.
[00:45:12]A nemzeti függetlenség, a politikai szabadság és az emberi élet méltósága, ez mind 1956.
[00:45:21]Ezeket az értékeket kell megőriznünk, és ezek azok a sarokkövek, amik a mi mai társadalmunkban is fontosak ahhoz, hogy helyreálljon a bizalom, mert a diktatúrák azoktól rettegnek a legjobban, akik másokban is megbíznak.
[00:45:39]azoktól, akik körül közösségek formálódnak, azoktól, akik képesek másokat közös cselekvésre indítani.
[00:45:48]És ezért támadta meg történelmünk során minden autoritár politika a bizalmat, viszájcított, árkokatásott, magyart fordított magyar ellen.
[00:46:00]Azt gondolom, hogy nekünk 2026-ban élőknek is van mit tanulnunk még a bizalomról.
[00:46:08]Eljött az idő, hogy egyszer mindenkorra szakítsunk mind azzal, ami nem a bizalmat építi, és visszatérjünk október 22e iránymutatásához.
[00:46:19]Aznap este itt a Műegyetemen eltűntek a különbségek, nem szűntek meg a viták, nem vált mindenki hirtelen egyformává.
[00:46:29]Valamilyennél sokkal nagyobb és sokkal fontosabb történt.
[00:46:31]A magyar fiatalok meghallották egymást.
[00:46:35]megbíztak egymásban és kiálltak egymásért.
[00:46:42]Hálszül József számára ez az élmény nem ért véget 1956-tal.
[00:46:48]Ő az, aki megalapította a Rákóci Szövetséget.
[00:46:50]Pontosabban az alapítók között volt.
[00:46:53]Ő ő az, akit az első elnökké választottak, és éveken át vezette ezt a szervezetet, és célja az volt, hogy a kárpátmedencei magyar fiatalokat, magyar iskolákat és egymástól határokkal elválasztottakat a magyar közösséget összekapcsolja.
[00:47:12]Ő hzon évesen tapasztalta meg, hogy milyen erőt ad, ha az emberek újra bízni kezdenek egymásban, később évtizedeken át erre a bizalomra épített közösségeket.
[00:47:27]Törekedni kell, kedves barátaim, hogy aki másként gondolkodik, még ne legyen a szevünkben kevésbé magyar.
[00:47:31]törekedni, hogy politikai ellenfelünkből ne csináljunk nemzeti ellenséget, és törekedni arra, hogy közös ügyeinkben felismerjük egymásban a szövetségest.
[00:47:46]A bizalmat pedig nem elég kérni az emberektől, a közélet szereplőinének és legelsőként a mindenkori hatalomnak újra és újra ki kell ezt érdemelnie, mert csak egymásban bízva őrizhetjük mindazt, amiért 1956 hősei kiálltak.
[00:48:06]Hazánk függetlenségét, közös szabadságunkat és minden magyar ember méltóságát.
[00:48:13]Dicsőség a forradalom hőseinek.
[00:48:16]Köszönöm, hogy meghallgattak.
[00:48:29]Köszönjük szépen miniszter úr beszédét.
[00:48:32]Most pedig ünnepségünk zárásaként az aulában megkoszorúzzuk az egyetem hősi halottainak emléktábláját.
[00:48:40]Felkérem a tisztelt koszorúzókat, Magyar Péter urat, Magyarország miniszterelnökét, Tars Zoltán miniszter urat, Dr.
[00:48:46]Saraf Hassan rektor urat, Csáki Csongor elnök urat és Szalai Adrián urat, Dr.
[00:48:51]Horvát László Ferenc nagymester urat, Török Csongor urat, valamint Agócs Norbert urat, hogy fáradjanak az emléktábla elé a jogarnok vezetésével.
[00:49:05]เฮ Tisztelt hölgyeim és uraim!
[00:49:44]A koszorúzási ceremónia alatt hallgassuk meg a forradalom jelképévé vált zeneművet, Bóván Egmont nyitányát a Műegyetem szimfonikus zenekarának előadásában.
[00:50:15]Magyarország kormánya nevében Magyarország kormánya nevében Magyar Péter úr, Magyarország miniszterelnöke és Tar Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter úr közösen helyezik az emlékezés virágait.
[00:51:04]A budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nevében Dr.
[00:51:06]Saráb Hászár rektor úr helyezi el a kegyelet koszorúját.
[00:51:18]โ A Rákóci Szövetség nevében Csáki Csongor elnök úr és Szalai Adrián úr, könhoni egyetemista tiszteleg az áldozatok emléke előtt.
[00:52:21]A szabadságharcosokért közalapítvány nevében Dr.
[00:52:23]Horvát László úr, nagymester, kurátor helyezi el koszoróját.
[00:52:51]P A Műegyetemi Egyetemi Hallgató Képviselet elnöke, Török Csongor úr, valamint Agócs Norbert, az egyetemi Doktorandusz képviselet elnöke közösen helyezik el a koszorút.
[00:54:47]เฮ Kedves vendégeink, kérem, hogy énekeljük el közösen a szózatot csatlakozva a műegyetemi szimfonikus zenekarhoz.
[00:56:57]Ső Kérem, foglaljanak helyen.
[00:58:02]Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves vendégeink!
[00:58:04]Ünnepi megemlékezésünk itt az aulában ezennel véget ért.
[00:58:07]Kérem, hogy csatlakozzanak az ünnepi emlékmenethez, így tisztelegve az egykori diákok 70 évvel ezelőtti menetének emléke előtt.
[00:58:20]A menet a hagyományok szerint most is az egyetem elől indul, és a BEMszoborhoz tart, ahol beszédet mond Magyar Péter, Magyarország miniszterelnöke.
[00:58:30]Várjuk önöket a Nagy Imre térre is, ahol miniszterelnök úr 19:56 perckor meggyújtja a forradalom lángját.
[00:58:39]Emlékezzünk ma mindazon bátor honfitársainkra, akiknek köszönhetően most mind szabadon ünnepelhetünk.
[00:58:48]Rendezvényünket követően az 1956-os évfolyam tagjait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem az első emeleti díszteremben várja a hagyományos történelmi évfolyamtalálkozóra.
[00:59:02]A találkozót rektor úr beszéde nyitja majd meg.
[00:59:06]A holnapi nap folyamán tisztelettel várunk mindenkit 9 órára a nemzet főterére, a Kossuttérre Magyarország lobogójának katonai tiszteletadással történő felvonására.
[00:59:19]Várjuk önöket 15 órától kezdődő ünnepségünkre, szintén a Kossuttérre, amelynek keretében Magyar Péter Magyarország miniszterelnöke mond majd beszédet.
[00:59:27]Köszönjük szépen, hogy jelenlétükkel megtisztelték a mai eseményünket.
[00:59:34]Viszontlátásra!
[01:01:04]เฮ เฮ เฮ เฮ เฮ เฮ เฮ เฮ เฮ เฮ الله เฮ เฮ Mindenki alap mutatjátok, hogy merre kell menni.
[01:12:02]az elejére vagy a végére?
[01:12:02]Így várok ideol azért már néha jó, mert akkor most adok tömeget azt mondod az elején jövünk be a tömegó.
[01:12:13]Igen.
[01:12:13]Menjünk az úriember után.
[01:12:13]Jó.
[01:12:17]Igen.
[01:12:17]Látjuk.
[01:12:17]Köszönjük.
[01:12:17]Övünk.
[01:12:23]Tomi elől mennek.
[01:12:23]Tomi elől.
[01:12:23]Elő.
[01:12:23]Kicsit leoldal.
[01:12:26]Jaj, boci gyere gyere.
[01:12:28]Kérünk.
[01:12:28]Jó napot.
[01:12:28]Jó napot.
[01:12:28]Sziasztok.
[01:12:31]Helló.
[01:12:31]Jó napot kívánok.
[01:12:31]Sziasztok.
[01:12:34]Helló.
[01:12:34]Légyen jó.
[01:13:06]Sziasztok!
[01:13:11]Meg fel.
[01:13:16]Sziasztok!
[01:13:16]Szép ünnepet mindenkinek!
[01:13:16]És én menjek szép.
[01:13:22]Jó napot kívánok.
[01:13:22]Sziasztok.
[01:13:22]Szép ünnepet mindenkinek.
[01:13:28]Mi is kérünk fáklyát.
[01:13:33]Sziasztok.
[01:13:33]Jó napot.
[01:13:33]Helló.
[01:13:39]Sziasztok.
[01:13:42]Sziasztok.
[01:13:46]Ott a Peti, kapok egy pákát.
[01:14:01]Na gyertek velünk online, hogyha nem lehetnek itt személyes egy zászlót szeretnék.
[01:14:11]Igen, itt van.
[01:14:20]Gyere köy a hátré menjünk hátrébő és akkor mindenkinek van hely Az MTV élő miá Most már jó lesz.
[01:15:06]Nem tudt az ő hang.
[01:15:12]Igen.
[01:15:33]Menjünk hátbe kicsit.
[01:15:35]Nagyon megyünk már egy kicsit fölb, hogy középen legyünk elrakom jobbra föl a már egy kicsit, mer szívet Köszi gyerekek Gyerek szíves.
[01:17:11]Még egy kicsit menjünk föl jobbra.
[01:17:14]a Van egy csapat tovább, tovább, tovább.
[01:18:20]Bocsánat, megint jobbra.
[01:18:22]Jobbra.
[01:18:24]Bocsánat, mindig beleszólok, de szerepel.
[01:18:29]Igen, igen.
[01:18:29]Jó.
[01:18:32]Bocs, bocs, bocs.
[01:19:32]الله Nem érdemé az, hogy vajoná Most már be vagyok adó, ugye?
[01:22:21]เฮ เฮ เฮ เ เฮ เฮ เฮ เ เ vagy a Nem, hogy Na mindegy.
[01:34:57]Jó, ha nem beszélekal.
[01:35:11]Gyere be azt.
[01:35:43]Tényleg ezed Mindenő Drága miniszterelnök, tessék És akkor figyel szerintem most aki az MTV azt ír most videózá hívjátok már egy napá เฮ lép S B Menjünk, menjünk Én fogom a vég.
[01:47:14]Az összes magyarul Jó picit Segít segít เ fá gyorsan เฮ เฮ véletlen Nem volt nagyon Add nekem néz a ne csavar nálam legyen Náladunk volt.
[01:56:05]Tessék.
[01:56:05]A hátsó csavarja.
[01:56:11]Jó lesz.
[01:56:25]Gyertek, gyertek légyszes közbe.
[01:56:26]Gyertek, gyere, gyere.
[01:56:26]K kebes gyújtod meg jó.
[01:56:44]Igen.
[01:56:44]Gyújt menjek oda Č Előre visszod előre viszont.
[01:57:44]Có เฮ เ Szia!
[02:01:05]voltam harmadik a harmadik soha nem voltam lehet regen regisztrációs a volt volt valami tá Mindjár visszamegyek Szóval ebbe vagyok nem Holnoszt Ma vissza egyből és egyből Men Hát még róla igazából B más először is gyertek ide vissza és mögé menek perce Menjetek le a járdáról.
[02:13:23]Jó, hogy a város oldalon tudjon tőlünk közlekedni.
[02:13:30]Várjatok meg várjon már be valaki.
[02:13:37]Itt van elre a szélbe.
[02:13:49]Most miből hallhatsz engem?
[02:13:49]A fülesből hallanál?
[02:13:56]Nem tudom a telefon hogy hall, de nagyon halkan.
[02:14:04]Hogy lehet, hogyha majdnak tőle teljesen víz?
[02:14:08]Várjatok még picit, be kell érnem a tömegbe.
[02:14:13]Megjöttem küloldára és viszont beadhatsz mozog Péter mellem.
[02:14:34]Vigyázz!
[02:15:19]A fű dobesad az elejé G Jó Most azt kértem, hogy legy közel.
[02:19:10]Tessék.
[02:19:10]Azt egész adj adj már itt ez egy ünnep.
[02:19:28]Ne csinálj.
[02:19:30]Köszönjük szépen.
[02:19:30]Köszönjük szépen.
[02:20:22]Hungary hung the last to the unit na early this morning the si la we are for 56 izzó őze volt.
[02:21:14]Magyarország remény és pokol gyűlt a tömeg és a harag nőtt.
[02:21:29]Egy hazug világ szilánkokra tört, megmozdult a földó szí újra vontsd ki azt a tép szászlót tűz és vér ősök vágya ami bennünk lángoló hív remény hullám hosszán méki érted éltünk érted bátran halnánk mé Éen hallgatott.
[02:22:33]Most már késő ezrek fére folyt.
[02:22:41]Vele remek, vele remeg a föld.
[02:22:46]Félégett a szabadság.
[02:22:48]Lánctalpakon jött.
[02:22:54]Lánztalpakon jön.
[02:22:58]szín széttört álmunk lassan újra élet tűzés fér hagyták vérbe fagyni ezt a népet heri a változás szelét most újra érzeds még ki és ha nincs segítség akkor Most sem félek.
[02:23:29]Nem, nem, nem.
[02:23:53]újra bontsd ki azt a tépet százóű ősök vágya ami bennünk lángol szólít híva A remény hullám hozzá még érted éltünk érted bátran halnánk azt a két hetet ma is életem legszebb időszakának tekintem olyan élmények forrásának amilyeneket életem hátralévő részében megélni már nem remélek.
[02:24:44]Fogalmazott az 1956-os ötödéves műegyetemista Hácoli József, a Rákóci Szövetség néhai örökös tiszteletbeli elnöke.
[02:24:56]Tisztelt emlékezők, hölgyeim és uraim, kedves fiatalok!
[02:25:01]Glória Victis 1956.
[02:25:06]A Rákóci Szövetség nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm önöket az 1956-os forradalom és szabadságharc 70.
[02:25:14]évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésünkön.
[02:25:20]70 évvel ezelőtt a műegyetemisták nagygyűlését követően ide a bemtérre indultak ragyogó tekintettel, szabadságiránti vággyal.
[02:25:31]Ez volt az a szikra, amely fellobbantotta a forradalom lángját, amelynek hatására egy ország mondta ki, hogy elég volt.
[02:25:42]Sokkal tartozunk ezeknek a fiataloknak, akiknek köszönhetően ma itt állhatunk.
[02:25:49]Hogy mit tanultunk tőlük?
[02:25:49]Elsősorban azt, hogy a szabadság és a nemzeti szuverenitás nem mindig magától értetődő.
[02:25:56]Időről időre meg kell küzdenünk érte, mint a múltban, azonképpen ma is.
[02:26:07]Október 21 és 23a között több mint 3500 kárpátmedencei középiskolás és egyetemista részvételével zajlik a Glória Victis 1956-os emlékünnepség Budapesten a Rákóci Szövetség szervezésében.
[02:26:27]A mai ünnepi megemlékezés a Műegyetemen kezdődött.
[02:26:29]A fáklyás felvonulás résztvevőit szeretettel köszöntöm itt is a forradalom történelmi helyszínén, a bemtéren.
[02:26:39]Külön köszönöm és köszöntöm tisztelettel körünkben Magyar, Magyarország miniszterelnökét, miniszterasszonyokat és miniszterurakat, az Országgyűlés tagjait, a kormány és a tőle független intézmények képviselőit és minden kedves vendégünket.
[02:27:00]Tisztelt emlékezők!
[02:27:02]Megemlékezésünk nyitányaként énekeljük el közösen a Nagyváradi Művészeti Líceum Hác József kórusával nemzeti imánkat, a himnuszt.
[02:27:24]Isten, áld meg!
[02:27:29]A magyat jó fel bősékel nyújs feléjed védőkat.
[02:27:58]A küzellenség bsos aki régenté szendőt megbűnöttem már a múltat ső Tisztelt emlékezők, kedves fiatalok, mi magyarok máig a szívünkben hordozzuk 1956 október 23 üzenetét.
[02:29:14]1956 a magyar költészetben is nyomot hagyott.
[02:29:17]Kérem, hallgassák meg Márai Sándor Menyből az angyal című versét Rutkai Laura színművész előadásában.
[02:29:53]Mennyből az angyal, menj sietve az üszkös fagyos Budapestre, oda, ahol az orosz Az tankok előtt hanggatnak a harangok, ahol nem csillog a karácsony.
[02:30:12]Nincsen aranydi dió a fákon, nincs más, csak fagy, didergés, éjhség.
[02:30:21]Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.
[02:30:25]Szólj hangosan az éjszakából, angyal, vigyél hírt a csodáról.
[02:30:35]Csattogtass szaporán a szárnyad, repülj, súhogj, már nagyon várnak.
[02:30:41]Ne beszélj nekik a világról, ahol most gyertyafény világ.
[02:30:47]Meleg házakban terül asztal.
[02:30:50]A pap ékes szóval vigasztal.
[02:30:50]Sejem papírzizeg, ajándék.
[02:30:52]Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
[02:30:55]Csillagszóró villog a fákról.
[02:31:01]Angyal, te beszélj nekik a csodáról.
[02:31:07]Mondd el, mert ez világ csodája.
[02:31:10]Egy szegény nép karácsonyfája a csendes éjben égni kezdett, és sokan vetnek most keresztet.
[02:31:19]Földrészek népe nézi, nézi, egyik érti, másik nem érti.
[02:31:23]Fejük csóválják, sok ez soknak imádkoznak, vagy iszonyodnak.
[02:31:30]Mert más lóg a fán, nem cukorkák, népek Krisztusa, Magyarország.
[02:31:42]És elmegy sok ember előtte.
[02:31:45]A katona, aki szíven dövte, a farizeus, aki eladta, aki háromszor megtagadta.
[02:31:54]Velem ártott kezett tálba, 30 ezüstpénzért kínálta.
[02:31:56]S amíg gyalázta, verte, szitta, testét edte és vérét itta.
[02:32:02]S most áll és bámul a sok ember, de szólni hozzá senki nem mer, mert ő sem szól már, nem is vádol, csak néz, mint Krisztus a keresztfáról.
[02:32:22]Különös ez a karácsonyfa.
[02:32:25]Ördög hozza vagy angyal hozta.
[02:32:30]Kik köntösére kockát vetnek, nem tudják, mit is cselekesznek.
[02:32:34]Csak orrontják, nyíak, gyanítják ennek az éjszakának a titkát, mert ez nagyon furcsa karácsony.
[02:32:41]A magyar nép lóg most a fákon, s a világ beszél csodáról, papok papolnak bátorságról.
[02:32:51]Az államférfi parentája megáldja a szentséges pápa, és minden rendű népek, rendek kérdik, hogy ez mi végre kellett?
[02:33:03]Miért nem pusztult ki, ahogy kérték?
[02:33:08]Miért nem várta csendben a végét?
[02:33:12]Miért, hogy meghasadt az égbolt?
[02:33:12]Mert egy nép azt mondta, elég volt.
[02:33:18]Nem érti ezt ez a sok ember.
[02:33:18]Mi járt itt meg, mint a tenger?
[02:33:21]Miért remegtek világrendek?
[02:33:25]Egy nép kiáltott, s aztán csönd lett.
[02:33:33]De most kérdik, egyre többen kérdik, mi történt?
[02:33:41]Ki tett itt csontból, húsból törvényt, és kérdik, egyre többen kérdik hebeg, mert végképp nem értik ők, akik örökségbe kapták.
[02:33:55]Ilyen nagy dolog a szabadság.
[02:34:01]Angyal, vidd meg a hírt az égből.
[02:34:07]Mindig új élet lesz a vérből.
[02:34:12]Találkoztak ők már néhányszor, a gyermek, a szamár, a pásztor az alomban, a jászol mellett, ha az élet Elevent ellett.
[02:34:23]A csodát most is ők vigyázzák leheletükkel állva strázsát, mert csillag ég.
[02:34:36]Hasad a hajnal, mondd meg nekik, mennyből az angyal.
[02:35:09]Köszönjük szépen művésznő kiváló előadását.
[02:35:13]Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves fiatalok!
[02:35:17]1956 október 23-án a pesti srácok is ott álltak a forradalmárok között.
[02:35:24]Tisztelettel szólítom a mikrofonhoz Princ Mátét, erdélyi közgazdáshallgatót.
[02:35:45]Tisztelt miniszterelnök úr, tisztelt miniszterek, tisztelt emlékezők.
[02:35:53]Kedves fiatalok és diáktársaim, különös érzés itt állni a bemtéren, ahol 70 évvel ezelőtt a fiatalok felolvasták követeléseiket, és úgy döntöttek, hogy nem hallgatnak tovább.
[02:36:14]Erdélyi, parciumi, magyar diákként szólok önökhöz.
[02:36:19]A Rákóci Szövetség több mint három évtizedes Glória Victis rendezvény eredményeként 3500 diák van ma itt a Kárpátmedencéből.
[02:36:33]A felvidéki származású 1956-ban Műeggyetemi diák Halz József álma valósult meg.
[02:36:43]Az emlékezés közös élménnyé a nemzeti összetartozás megélt valósággá vált.
[02:36:53]Egy olyan nemzedék képviselőjeként állok itt, amely már nem élte át a kommunista diktatúrát, de közösségeink és intézményeink ma is viselik annak következményeit.
[02:37:11]Jelenlétem üzenet.
[02:37:14]Történelemünk nem ért véget az országhatároknál.
[02:37:18]Ami Budapesten történt, az Kolozsváron, Temesváron, Nagyváradon és Kárpátmedence és az egész Kárpátmedencében nyomot hagyott.
[02:37:31]Tisztelt emlékezők!
[02:37:34]Minden történelmi időnek, közösségnek szüksége van erkölcsi példaképekre.
[02:37:43]Számunkra ilyen Márton Áron, Erdély nagy püspöke, akit a szélső jobboldali és a kommunista diktatúra egyaránt üldözött.
[02:37:57]jelmondata egyszerű volt.
[02:38:01]Nonrekuzo laborem.
[02:38:04]Nem vonakodom a munkától, nem futamodom meg a feladattól.
[02:38:10]Ez lehetett volna az 56-os fiatalok jelmondata is.
[02:38:13]Amit meg kell tenni, azt meg kell tenni bármi áron.
[02:38:22]A sötét 50-es években Márton Áron Erdélyben, mint Szent József Magyarországon vált az erkölcsi helytállás jelképévé.
[02:38:34]Két életút ugyanaz a tanulság.
[02:38:38]Van, amit nem lehet alkúárgyává tenni.
[02:38:43]a lelki ismeretet, az emberi méltóságot, a közösség üránti hűséget.
[02:38:52]70 évvel ezelőtt ilyen erkölcsi példáktól is vezéreltetve a magyar fiatalok történelmet írtak.
[02:39:03]Nem hősök akartak lenni, hanem egyszerűen szabadok.
[02:39:09]Nem fogadták el, hogy a szovjet orosz hatalom döntsön a jövőjükről.
[02:39:15]A fejük fölött lévő diktatúrát nem viselték el, és ez a szabadságvágy nem állt meg az országhatárnál.
[02:39:27]Amikor itt Budapesten a Műegyetemen megmozdult az ifjúság, néhány nappal később Temesváron is a műszaki egyetem hallgatói szerveztek tiltakozást.
[02:39:41]Kolozsváron a Bójai és a Bábes egyetem hallgatói is kifejezték szolidaritásukat.
[02:39:50]Pontosan ezért is nekem kötelességem beszélni a mi 1956-unkról is.
[02:39:59]Például az Érmichály Falvi csoportról, Sas Kálmán református lelkészről, Balaskó Vilmosról, Hollós Istvánról és társaikról, 31 emberről, akiket koncepciós perben állítottak bíróság elé.
[02:40:20]a nagyváradi szabadságra vágyó ifjak szervezetéről, Domokos Miklósról és társairól, fiatalokról, akik nem nyugodtak bele, hogy a szabadság csak a határ túloldalán lehet valóság.
[02:40:39]Az ügyben 58 embert összesen 550 év börtönbüntetésre ítéltek.
[02:40:49]550 év.
[02:40:52]És emlékeznünk kell Mojses Mártonra, a széke ifjak társaságára, az erdélyi magyar ifjak szövetségére és mindazokra, akiknek nevét ma már kevesebben ismerik.
[02:41:08]Magyarországon mintegy 26000 embert állítottak bíróság elé a forradalom leverése után Romániában.
[02:41:14]Az 1956-ot követő évek szélesebb politikai megtorlás során ugyancsakzrénél több egyént hurcoltak meg.
[02:41:26]Pedig otthon nálunk nem zajlott a magyarországihoz hasonló fegyveres felkelés.
[02:41:38]Erdélyben azonban a megtorlás nem ért véget az egyéni sorsok tönkretételével.
[02:41:46]A román kommunista hatalom a magyar forradalmat ürügyként használta közösségünk vezetőinek megtörésére és az önálló magyar intézmények leépítésére.
[02:42:01]1959-ben felszámolták a Bójai Tudományegyetemet.
[02:42:08]1960-ban átszervezték a magyar autonóm tartományt.
[02:42:13]majd 1968-ban teljesen megszüntették.
[02:42:20]1962-ben véget vetettek a Marosvásárhelyi orvosi egyetem kizárólag magyar nyelvű oktatásának, mert egy közösséget nemcsak úgy lehet megtörni, hogy vezetőit börtönbe zárják, hanem úgy is, hogy elveszik intézményeit, amelyek új vezetőket nevelhetnének, és önvédelmének bástyái lehetnének.
[02:42:51]Tisztelt emlékezők!
[02:42:54]Történelmünk e forralmi pillanatának Erdélyben két különösen fájdalmas tanulsága is van.
[02:43:03]Az érmichályfalvi csoport ügyében a halálos ítéleteket a macskási Pál által vezette katonai bíróság hozta meg.
[02:43:14]Egy magyar nevű bíró küldött halálba magyar embereket.
[02:43:20]A diktatúra, a kommunista ideológia szolgálata felülírhatta az emberi és nemzeti szolidaritást, mert egy nemzet jövőjét nem csak idegen hatalmak tehetik tönkre, mi magunk is megsebezhetjük egymást, amikor a vak, politikai, ideológiai érdek, hűség fontosabbá válik a magyar közösségnél, amikor egy határ áron túli magyar saját magyar intézményei ellen fordul, vagy egyszerűen elfordítja arcát.
[02:43:58]A másik fájdalmas tanulság az anyaországtól érkezett.
[02:44:03]1958-ban Kádár János Marosvásárhelyen járt, és ott nem erdélyi magyar közösségről beszélt, hanem magyar származású emberekről.
[02:44:17]Kálai Gyula ugyanott a romániai nemzetiségű jogegyenlőséget méltatta, miközben épp magyar embereket börtönöztek be, magyar embereket ítéltek halálra.
[02:44:31]Egy évvel később a Bólyai Egyetem ügyében pedig a magyar vezeték is azt közölte a román féllel, hogy e kérdést az önök belső ügyének tekintik.
[02:44:42]Gondoljunk bele, mit jelenthetett ez ott?
[02:44:47]Akkor a mi szüleinknek, a mi nagyszüleinknek.
[02:44:52]Magyarország szabadságát szovjet tankok tiporták el.
[02:44:55]Mi pedig azt is megtapasztaltuk, milyen az, amikor az anyaország vezetése mond le rólunk, amikor nem idegenek, hanem a saját nemzetünk nevében beszélők hagynak magunkra.
[02:45:11]Ez a seb újra felszakad.
[02:45:11]Valahor azt halljuk, hogy a határon túli magyarság ügye kizárólag a jó szomszédi kapcsolatok függvénye.
[02:45:23]Mi nem a jó szomszédi kapcsolatok ellenében akarunk magyarok maradni, de nem is azok feltételeként.
[02:45:33]1990 után szerencsére más gondolat vált meghatározóvá.
[02:45:39]Antal József miniszterelnök kijelentése, hogy lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni, helyreállította a nemzeti felelősség elvét.
[02:45:56]nem a határok megváltoztatásáról beszélt, hanem arról, hogy a magyar nemzet nagyobb, mint a magyar állam, hogy az anyaország nem mondhat le azokról, akik onhibájukon kívül kerültek határa túlra.
[02:46:16]Ez a felelősség ma sem csak a politikusoké, hanem véleményem szerint minden anyaországi magyar emberé.
[02:46:23]És nemcsak szavakat jelent, tetteket is, főleg tetteket.
[02:46:39]Amikor pár napja Magyarország teljes súlyával kiállt a kárpátaljai magyarok anyanyelvű oktatásáért és kultúrájáért nem egyszerűen diplomáciai vitában foglalt állást, hanem azt mondta ki, a magyar gyermekeknek joga van saját anyanyelvén tanulni.
[02:46:59]Joga van a magyarsághoz.
[02:47:04]Köszönet azért, hogy ezt a jogot nem áldozzák fel a pillanatnyi politikai érdekek oltárán.
[02:47:13]Az ilyen kiállás méltó az 1956-os örökséghez.
[02:47:21]Kedves fiatalok, kedves jelenlévők, 70 év telt el.
[02:47:28]Ma már nem kell tankok elé állnunk, nem kell röpcédulákat rejtegetnünk, de vannak feladataink.
[02:47:37]Nekünk otthon meg kell őrizni iskoláinkat, intézményünket, anyanyelvünket és mindenek előtt a hitet, hogy van jövőnk a szülőföldünkön, mert a közönbösség is lehet a feladás egyik formája.
[02:47:58]Ha lemondunk jogainkról, mert kényelmetlen kiállni értük, ha lemondunk intézményeinkről, mert nehéz fenntartani őket, akkor nem a történelem veszel tőlünk valamit.
[02:48:13]Mi magunk adjuk fel örökségünket.
[02:48:18]1956 fiataljai nem azt kérdezték, érdemes-e kiállni, hanem azt, hogyan lehetne nem kiállni.
[02:48:29]A magyar nemzet olyan, mint egy hatalmas fa.
[02:48:33]Gyökerei mélyen kapaszkodnak a Kárpátmedence földjébe.
[02:48:40]Lombja pedig magasra tör anyaországon keresztül.
[02:48:45]A két rész nem két különálló világ.
[02:48:45]A gyökér tartja a lombot, a lomb élteti a gyökeret.
[02:48:55]Amikor vihar támad, nem kérdezik egymástól, melyikünk nehezebb, mert tudják, csak együtt maradhatnak meg.
[02:49:05]Ilyen a mi nemzetünk is.
[02:49:05]A határon innen és túlélő magyarok nem két külön történetet írnak.
[02:49:15]Egyetlen nemzet közös történelmét folytatják.
[02:49:21]Talán ez a Glória Victis legnagyobb ajándéka, hogy 70 évvel a forradalom után itt a Bemtéren ismét együtt lehetnek a Kárpátmedence magyar fiataljai.
[02:49:36]Nem azért, mert a történelem minden sebet begyógyít, hanem mert a közös jövőhez egymás múltját is meg kell ismerni.
[02:49:48]Én ma azt szerettem volna, hogy itt Budapesten a mi határon túli 1956-unkat is megértsék, mert 1956 nemcsak a múltunk, 1956 a felelősségünk.
[02:50:11]Dicsőség az 1956-os hősöknek.
[02:50:16]Dicsőség mindazoknak, akik Erdélyben és szerte a Kárpátmedencében is vállalták a szabadság árát.
[02:50:26]És legyen erőnk, bátorságunk és hűségünk megeőrizni mindazt, amiért ők áldozatot hoztak.
[02:50:38]Köszönöm a figyelmet.
[02:50:51]Köszönjük szépen Princ Máté erdélyi közgazdász hallgató ünnepi gondolatait.
[02:50:56]Tisztelt emlékezők, kedves fiatalok!
[02:50:56]A következőkben a Nagyváradi Művészeti Léceum Hálcú József kórusának előadásában Bárdos Lajos Dana című műve hangzik el.
[02:51:31]Eligazítsad jól a lábad torongja, hogy már járod hajdadan hajdad.
[02:51:40]Ez a kisám fia szereti az apám fiaaj a szívem legyé rózsájvosója haj danadom danadom danadom danadom danadom danadom danad danadomadog de neevallogas vagyok gyermek apja vagyok hely ne beszéljá bele csak lással a kis könnyet haj danadom danadom danadom danadom danadom danadom danad Feltáncoltam az éjszakáj hajz a nagyvárad Művészeti Léceum Házi József kórusának gyönyörű előadását.
[02:53:18]Tisztelt hölgyeim és uraim!
[02:53:18]Az 1956-os forradalom és szabadságharc meghatározó történelmi helyszínén a bemtéren vagyunk.
[02:53:28]70 évvel ezelőtt ide érkeztek a műegyetemisták és a hozzájuk csatlakozók.
[02:53:37]Tisztelettel felkérem Magyar Péter urat, Magyarország miniszterelnökét, hogy tartsa meg ünnepi beszédét.
[02:53:54]Jó estét kívánok, tisztelt honfitársaim.
[02:53:58]Hadd kezdjem azzal, hogy köszönöm szépen a Rákóci Szövetségnek a szervezést, köszönjük ezt a csodálatos, megható, emlékezetes megemlékezést.
[02:54:09]Köszönjük, hogy együtt lehettünk a Műszaki Egyetem aulájában egy nap híján, 70 éve.
[02:54:20]Ugye ugyanezen az útvonalon vonultak a fiatalok, köztük az én nagymamám is, aki a Műegyetem hallgatója volt.
[02:54:28]Hátborzongató és csodaszép érzés volt végmenni együtt több ezer fiatallal, a Kárpátmedence minden részéből érkező fiatallal részese lenni és emlékezni.
[02:54:42]Köszönöm külön Adriánnak Köbölkútról a csodálatos beszédét az egyetemen.
[02:54:49]Köszönöm szépen Máténak Nagyváradról, Kolozsváról a szintén csodálatos beszédét.
[02:54:54]Köszönöm a nagyváradi kórusnak és köszönöm mindenkinek, aki emlékezetessé, felejthetetlenné teszi ezt a csodaszép napot.
[02:55:05]Itt állunk a bemtéren, azon a szent helyen, ahol 70 évvel ezelőtt, október 23-án a műegyetemről elinduló egyetemisták és a hozzájuk csatlakozó budapestiek összegyűltek, akkor még nem tudták magukról, hogy forradalmárok.
[02:55:28]Azzá csak órákkal később váltak, amikor a magyar rádiónál eldördültek az első lövések, de valamit már tudtak magukról, hogy néma menetükkel, méltóságteljes vonulásukkal szabad magyar polgárokká váltak, és ezt többé tőlük már senki el nem veheti.
[02:55:54]Nem vehették el a későbbi megtorlások.
[02:55:57]Nem vehették el a szovjet csizmatalpak, nem vehették el sem a börtönévek, sem az elnyomásban töltött évtizedek, azoknak a perceknek és óráknak, annak a csodálatos, világot rengető 13 napnak az erejét, amely akkor hajtotta őket bele a forradalomba, bele a szabadságba.
[02:56:28]Nem vehették el azt az erőt, ami minket is áthat, amikor elfáradnánk, elveszítenénk a hitünket egy percre is Magyarországban, ami minket is visz előre, hogy nincs erősebb a szabad magyar emberek akaratánál és tetteinél, a szabad magyar emberek bátor kiállásánál.
[02:56:53]Honfitársaim, a magyar tüntetők budapesti egyetemekről indulva itt a bemtéren gyülekeztek.
[02:57:03]Olyan egyszerű ez a mondat, hogy a jelentősége 70 évvel később márm felfoghatatlan.
[02:57:10]De ehhez valakinek akkor ki kellett mondani, hogy induljanak el.
[02:57:13]Valakinek meg kellett szerve azt a menetet.
[02:57:20]Valakinek az élére kellett állnia, és mindenkinek különkülön el kellett döntenie, hogy mit tesz meg a hazájáért, ha bajban van.
[02:57:33]Kockáztatná az életét, a szabadságát, a jövőjét ezért a csodálatos országért, amikor bajban van.
[02:57:44]A történelmet mégis végül mindig emberek írják.
[02:57:50]És ma is, ma végtelen hálával eltelve állunk itt, hogy a mienket, a mi történelmünket ők Kovács Ferenc, Nagy Lucsia Mária, Mécs Imre, Simon Jolán, Csík József, Marián István, egyetemisták és tüntetők ezrei, majd forradalmárok százrei, magyarok milliói közösen írták.
[02:58:19]hogy ők indultak el a műegyetemről, hogy ők hívták a társaikat a bemtérre.
[02:58:25]Köztük Jeszenski Sándor, akit ma hallottunk csodálatosan visszaemlékezni szintén az egyetemen, hogy ők védték, vigyázták a készülő forradalmat, hogy ők küzdöttek a hazáért, amikor az bajban volt.
[02:58:40]Köszönjük nekik, köszönettel tartozunk nekik.
[02:58:45]Barátaim, a bemtéri, a bemtéren gyülekező tömeg, a szabadságunkért kiálló, a szabadságukért kiálló lengyelek iránti szolidaritását jött kifejezni hét évtizeddel ezelőtt, október 23-án.
[02:59:03]A poznyányi munkások felkelése a remény és a bátorság üzenetét hozta el Magyarországra, hogy meg lehet csinálni, hogy szembe lehet szállni a legkegyetlenebb elnyomással is.
[02:59:15]Le lehet győzni a legsötétebb, a legerősebb hatalmakat is.
[02:59:22]Ezért vonultak azon az estén, azon a délutánon a magyar egyetemisták, Bem József, lengyel tábornok szobrához, ahhoz a tábornokhoz, aki lengyelként harcolt teljes szívvel, teljes odaadással, talán felfoghatatlan bátorsággal a szabadságért, a magyar szabadságért, ahhoz a tábornokhoz, akinek a neve összeköti a nemzetei a magyar és a lengyel nemzet történelmét, amikor a tüntetők azt mondták, Bem József, amikor azt mondták, Poznyan, azzal a lengyeleknek, de a magyar hatalomnak is üzentek.
[03:00:09]Azt üzenték a lengyel testvéreinknek: "Irtjük, hogy mit akartok, és mellettek állunk!"
[03:00:16]És azt üzenték a magyar hatalomnak, hogy mi is szabad hazákban akarunk élni.
[03:00:24]Néhány nappal később már a lengyelek álltak ki a magyar forradalmárok mellett.
[03:00:29]Vért adtak a sebesülteknek, segítséget küldtek a harcoló Budapestnek, a harcoló magyar településeknek.
[03:00:39]Így lett a két nép barátságából azokban a napokban bátor kiállás, cselekvő összefogás, életet mentő segítség, dicsőség mindkét nemzet 1956-os hőseinek.
[03:00:58]Honfitársaim, amikor nemzedékről nemzedékre elmeséljük a forradalom történetét, felnövő gyermekek generációi teszik fel a kérdést a szüleiknek és a nagyszüleiknek, hogy mi az a lyuk a piros, fehér, zöld zászló közepén.
[03:01:12]Mi pedig generációról generációról elmeséljük nekik, abban a lyukban benne van mindaz, amitől a magyarok meg akartak szabadulni.
[03:01:27]A rájuk kényszerített, elnyomó hatalom, a mindent elpő hazugság, a hétköznapokat szorongató félelem, az idegen megszállás, és benne van mindaz, amit vissza akartak venni.
[03:01:43]A szabadságuk, a méltóságuk, saját hazájuk, ahhoz való joguk, elidegíthetetlen, eltiporhatatlan joguk.
[03:01:54]hogy szabad magyar polgárként élhessenek a hazájukban.
[03:02:02]70 évvel ezelőtt itt a bemtéren és az idevezető utcákon már ilyen zászlókat emelt a magasba a tömeg.
[03:02:12]A tüntetők kivágták a pirosfehér, zöld lobogóból a rákosi címert, és az egyszerű elszánt, mégis soha el nem tervezett mozdulatból megszületett az 56-os forradalom világhíres jelképe.
[03:02:32]Mindenki értette, mert mert minden nyelven ugyanazt mondta, ez a mi országunk, és mi akarunk dönteni a sorsáról.
[03:02:42]Ezért emeljük ma is büszkén magasba a lyukas zászlót, mert az a lyuk a zászló közepén a magyar szabadság soha el nem múló jelképe.
[03:02:57]És milyen jó, hogy ma örömmel emelhetjük magasba ezt a zászlót, hogy derűsen, büszkén, felszabadulhat, felszabadultan ünnepelhetünk, hogy a gyermekeink azt is láthatják rajtunk, hogy boldogság ehhez a hazához tartozni.
[03:03:15]Boldogság, szabad magyarnak lenni, együtt állni ezen a téren, és tudni, hogy van erőnk, van akaratunk, van közös jövőnk.
[03:03:29]A derünk az természetesen nem jelent felejtést.
[03:03:32]Éppen ellenkezőleg soha nem felejtjük el a forradalom mártírjait.
[03:03:40]Nem felejtjük el a bitófák alá kísért ártatlanokat, a jelen, sírokba temetett mártírokat, a pesti srácok és a pesti lányok bátorságát, a börtönökben megkínzolt ezreket és a hazájukból elüldözött százreket.
[03:03:58]Nem felejtjük el a sortüzek ártatlan áldozatait és a szétszakított magyar családok fájdalmát sem.
[03:04:05]Az ő nevük és áldozatuk örökre ott él a szívünkben és a magyar nemzet emlékezetében.
[03:04:16]Ez az ünnepi derű az ő győzelmük bizonyítéka.
[03:04:22]A bizonysága annak, hogy a magyar nép nem tört meg, nem hajtotta le a fejét, és ma is egyenes gerinccel, büszkén mosolyogva nézhet egymás szemébe.
[03:04:37]Ma végre felszabadultan ünnepelhetünk, mert tudjuk, hogy az áldozat nem volt hiábavaló, ahz szabad és van közös jövőnk.
[03:04:50]Honfitársaim, életem egyik legfelemelőbb élményében volt részem tegnap délután.
[03:04:57]Szemben a Csodálatos Magyar Országházban.
[03:04:59]Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy egykori 56-os egyetemistáknak adhattam át kitüntetést, kezet foghattam velük, a szemükbe nézhettem, és elmondhattam nekik, hogy mit jelent számunkra a példájuk, a történetük, az erejük.
[03:05:22]És igen, amikor egyikük túl jóval túl a 90.vén tévén kezet fogott velem.
[03:05:31]Valóban átéltem, hogy ez a nemzet, a magyar nemzet legyőzhetetlen.
[03:05:37]Az egykori egyetemista 70 éve ott volt a forradalom fiataljai között, orvostan hallgatóként segített a forradalomban.
[03:05:47]És az az elszántság, bátorság, amely akkor az utcára vitte, ma is ott volt benne.
[03:05:55]A test megöregedhet.
[03:05:55]De a lélek, az akarat, a hazaszeretet soha nem múlik el.
[03:06:05]Őt nézve éreztem igazán, hogy ez a haza erősebb, mint valaha, mert itt vannak még közöttünk azok, akik 70 éve kiálltak érte, és itt vannak már az új nemzedékek is, akik tovább viszik az ő bátorságukat, az ő hazaszeretetüket.
[03:06:23]Szerencsések és áldottak vagyunk, hogy találkozhatunk, beszélhetünk velük, hogy megköszönhetjük nek, amit akkor tettek, és hogy együtt élhetjük át ezt az ünnepet, együtt örülhetünk a szabad Magyarországnak.
[03:06:44]Mi ezért mindenkit arra hívunk ezen a felemelő 70.
[03:06:47]évfordulón, hogy a haza együtt ünnepelje őket, a még velünk élő hősöket, a már elhunytakat is, mindazok családtagjait, leszármazottait, rokonait, akiknek különösen fontos ez az ünnep.
[03:07:08]Emlékezzünk együtt, éljük át holnap egész nap, mit jelent 1956 számunkra.
[03:07:16]Találkozzunk napközben a számos családi rendezvény valamelyikén és f:30-kor a nemzet főterén a Kossuttéren.
[03:07:28]Én ott leszek.
[03:07:30]Vannak sajnos, akik még akik még most sem értik, hogy ezt a hazát megosztani bűn.
[03:07:40]Vannak, akik még még most sem értik, hogy vannak percek és órák, amikor csak magyarok vagyunk.
[03:07:47]Jelző nélkül, származás nélkül, politikai szimpátia nélkül.
[03:07:56]Ők még mindig eldönthetik, hogy az 1956 előtti főhajtás vagy a napi politikai érdekük a fontosabb.
[03:08:06]Mi meghívtunk mindenkit, és mindenkit szeretettel várunk.
[03:08:14]A forradalom hősei egyetlen összetartó magyar nemzetért adták az életüket, ahol a magyar ember testvérként tekint a másikra.
[03:08:27]Aki ezt nem érti, az nem érti 1956 üzenetét.
[03:08:34]Honfitársaim, 70 évvel ezelőtt a világ legnagyobb birodalma hitt abban, hogy tankokkal, túlerővel, erőszakkal eltiporhatja egy nemzet lelkét.
[03:08:51]tévedtek ott ezeken a pesti, budai utcákon vesztették el végreg azt az érzelmi és erkölcsi háborút, amelyből aztán soha többé nem állhattak talpra, mert a magyar szabadságvágyat elnyomni, börtönbe zárni ideig óráig lehetett ugyan, de elvenni soha többé nem fogja senki.
[03:09:18]fejet hajtunk ma is és a következő napokban is annak a 13 csodálatos napnak az emléke előtt, amellyel a magyar nép világtörténelmet írt.
[03:09:30]13 nap, amely megrengedte a zsarnokság bástáit, amely világrendeket rengetett meg, és örökre beírta a nemzetünk nevét a szabad világ szívébe.
[03:09:48]És mégis, kedves honfitársaim, szégyen és egyben fájdalom, hogy 70 év alatt sem sikerült, a rendszerváltás óta sem sikerült lerónnunk a nemzet legfőbb, egyik legfőbb adósságát.
[03:10:04]70 év telt el úgy, hogy a mai napig nincs egy olyan közös, méltó helyünk, amely teljes egészében az 1956-os hősök és áldozatok emlékének szenteltetett volna.
[03:10:24]Ezért ma itt október 22-én a Bemtéren a forradalom és a szabadságharc hősei előtt tisztelegve vállaljuk, hogy a következő években megalkotjuk a magyar szabadság méltó szentélyét.
[03:10:44]Egy 1956-os valódi múzeumot hozunk létre, amely emléket állít az áldozatoknak, a harcolóknak, a névtelen hősöknek.
[03:10:54]Mert tisztelt honfitársaim, a nemzet, amely nem felejti a hőseit, örökké élni fog.
[03:11:12]Üzenjük, üzenjük innen is mindenkinek.
[03:11:17]Aki tisztelettel és jó szándékkal érkezik hozzánk, azt barátként öleljük magunkhoz.
[03:11:25]De a szabadságunkból egy jottánnyit sem engedünk.
[03:11:31]Felnőttünk, felnőttünk a saját történelmünkhöz.
[03:11:35]felemelt fejjel, az önálló jövőnkbe vetett, rendíthetetlen hittel tekintünk előre.
[03:11:44]Azt kérem tőletek, azt kérem minden magyartól, hogy ezt a derüt vigyünk, vigyük magunkkal, ezt az életkedvet, ezt az elszántságot, hogy amíg ennyi erő van bennünk, amíg ennyire szeretjük ezt az országot, addig van miből építkeznünk, és van miért nagyot gondolnunk közösen Magyarországi jövőjéről.
[03:12:15]Tisztelet 1956 minden hősének.
[03:12:20]Éljen a szabad, valóban független Magyarország.
[03:12:23]Köszönöm, hogy meghallgattak.
[03:12:37]Köszönjük szépen miniszterelnök úr ünnepi beszédét.
[03:12:41]Hölgyeim és uraim, kedves fiatalok, ünnepi programunkat az emlékezés koszorúinak elhelyezésével és a tisztelet jeleként főhajtással folytatjuk.
[03:12:55]Tisztelettel szólítom főhajtásra, Magyar Péter urat, Magyarország miniszterelnökét és Orbán Anita miniszterelnök helyettest, külügyminiszterasszonyt.
[03:14:06]Tisztelettel szólítom főhajtásra.
[03:14:09]Tar Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter urat, Görög Márta igazságügyi miniszterasszonyt és Hegedű Zsolt egészségügyi miniszter urat.
[03:15:15]Tisztelettel szólítom főhajtásra Barna Sándor püspök urat, a zsinat lelkészi alelnökét a magyarországi református egyháztól.
[03:15:46]Tisztelettel szólítom főhajtásra Eszterhai Marcell urat a hallgatói önkormányzatok országos konferenciájának elnöt Tisztelettel szólítom főhajtásra Benedek Fülöm elnöki tanácsadó urat az OTV képviselet.
[03:16:37]Tiszteletre szólítom főhajtásra Dr.
[03:16:39]Brenzovics László urat, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét.
[03:17:05]Tisztelettel szólítom főhajtásra földvári négy kisréka asszonyt, a nemzeti Emlékezetbizottság elnökét.
[03:17:31]Tisztelettel szólítom főhajtásra Princ Mártédélyi és Szalai Adrián felvidéki egyetemistát a Rákóci Szövetség meghívására érkezett középiskolások és egyetemisták nevében.
[03:18:04]Tisztelettel szólítom főhajtásra Csáki Csongor elnök urat és ősi Barnabás alelnök urat a Rákóci Szövetség nevében.
[03:18:46]Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves fiatalok, kérem a nagyváradi művészeti Líceum Háczői József kórusával közösen énekeljük el a szózatot.
[03:19:13]Azának rendületlenül lés És mindená bölcső majd sírod is megá akar a nagy világoní nincsen szá Ájon vagy beljen sors kezelmet él kell áldjon vagy beljen sorszá Én Én hallotisztelt megemlékezők!
[03:21:38]A magyar kormány és a Rákóci Szövetség nevében köszönöm, hogy az idők tetrehívó szavát követve eljöttek és részt vettek a Gloria Victis 1956-os emlékünnepségen.
[03:21:52]Megősítve ezáltal is a nemzet és a szabadság lényegi összetartozását.
[03:22:00]A holnapi nap folyamán tisztelettel várunk mindenkit 9 órára a nemzet főterére, a Kossuttérre.
[03:22:04]Magyarország lobogójának katonai tiszteletadással történő felvonására.
[03:22:12]Várjuk önöket 15 órától kezdődő ünnepségünkre a Kossuttérre, amelynek keretében Magyar Péter Magyarország miniszterelnöke mond majd beszédet.
[03:22:22]Köszönjük, hogy jelenlétükkel megtisztelték az eseményünket.
[03:22:27]További szép napot kívánok második Rákóci Ferenc gondolataival.
[03:22:33]Isten az igez ügyet nem hagyja el.
[03:22:37]Viszontlátásra!
[03:23:04]Amen.