Hetven évvel 1956. október 23. után újra a Kossuth téren

[00:00:59]เ เ เฮ เ เฮ เฮ เ เ Párstalanul járogat az orvos, csak egy régi divatú végén ernyő hordoz, és soha meg nem áll.

[00:08:44]betegekhez jár, bekopog, kikopog minden, mert kikopog, nincs titok semmi.

[00:08:58]Tudja jól mi az oka, amit kell majd.

[00:09:06]Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves emlékezők!

[00:09:11]70 év telt el azóta, hogy 1956 októberében egy nemzet felállt, és egyetlen hangon kimondta: Szabadok akarunk lenni.

[00:09:19]Diákok és munkások, idősek és fiatalok, vidékiak és városiak álltak egymás mellé.

[00:09:28]Nem kérdezték, ki honnan jött, csak azt tudták, hogy hová tartanak.

[00:09:30]Ma 70 évvel később ugyanezen a téren azért gyűjtünk össze, hogy tisztelegjünk, emlékezzünk és egyúttal erőt merítsünk 1956 örökségéből abból a három erőből, amely egykor azon a bizonyos 70 évvel ezelőtti napon és ma is összeköt bennünket.

[00:09:55]Az összetartozásra, amely megmutatta, hogy egy közösség ereje nagyobb bármely félelemnél.

[00:10:02]a reményre, amely a legsötétebb órákban sem aludt ki, és a hitre, hogy az igazság és a szabadság végül utat talál, mégha évtizedekig kell is várnia.

[00:10:15]Ünnepségünk első részében Márai Sándor szavait idézzük fel.

[00:10:21]Az emigrációban élő író a forradalom leverése után írta meg a mennyből az angyal című versét, amely egyszerre gyász és üzenet a világnak, hogy egy kis nép bátorságáról nem hagyta, hogy elvegyék tőle a méltóságát.

[00:10:37]A verset Bírópanna Dominika előadásában hallják.

[00:10:41]Ezt követően Csézi lép a színpadra az Ez az otthonunk című dallal, mert az otthon nem csak egy hely a térképen.

[00:10:49]Az otthon az, amiért az emberek kiállnak és amit közösen építenek tovább.

[00:10:56]Majd Szalai Adrián, a pozsyi magyar szakkollégium felvidéki diákja mond beszédet.

[00:11:01]Az ő jelenléte is arra emlékeztet bennünket, hogy a magyar összetartozás nem ér véget az országhatároknál.

[00:11:09]1956 üzenete ma is ugyanúgy szól a határon túlélő magyarokhoz, mint hozzánk, és egy új nemzeték hangján él tovább.

[00:11:18]Majd az East 56 című dala következik, amely 1989-ben a rendszerváltozás küszöbén született, és végre hangosan kimondta, amit évtizedekig csak suttogni lehetett.

[00:11:31]Ezt követően grippen vadászrepülőgépek repülnek át a térfelett a Gellért hegy felől.

[00:11:36]a Magyar Honvédség tiszteletadásaként az 1956-os forradalom hősei előtt.

[00:11:43]4 órakor az 1956-os forradalom és szabadságharc 70.

[00:11:46]évfordulója alkalmából Magyarország miniszterelnöke mond ünnepi beszédet.

[00:11:52]A beszédet követően 56 harangszóval emlékezünk mindazokra, akik életüket adták a szabadságért.

[00:12:00]Kérem, hogy ekkor egy közös pillanatra álljunk meg, és csendben emlékezzünk.

[00:12:07]Ünnepségünket Szekeres Adrián zárja a Játszmék című dallal.

[00:12:14]Kedves ünneplők, 70 év után és ugyanaz a kérdés szól hozzánk, mint akkor.

[00:12:21]Képesek vagyunk egymás mellé állni?

[00:12:24]Ez a mai nap a válasz.

[00:12:27]Fogadják szeretettel Bíró Panna Dominikát.

[00:12:55]Márai Sándor, mennyből az angyal.

[00:13:04]Menből az angyal, menj sietve az üzkös, fagyos Budapestre, oda, ahol az orosz tankok között hallgatnak a harangok, ahol nem csillog a karácsony, nincsen aranydió a fákon, nincs más, csak fagy, didergés, mondd el nekik úgy, hogy megértsék.

[00:13:35]Szólj hangosan az éjszakából, angyal, vigyél hírt a csodáról.

[00:13:43]Csatogtass szaporán a szárnyad, repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

[00:13:51]Ne beszélj nekik a világról, ahol most gyertyafény világol.

[00:13:52]Meleg házakban terül asztal, a pap ékes szóval vigasztal.

[00:13:59]Sejempír zizeg ajándék, bölg szófontolgat, okos szándék.

[00:14:06]Csillagszóró villog a fákról.

[00:14:10]Angyal, te beszélj a csodáról.

[00:14:15]Mondd el, mert ez világ csodája.

[00:14:19]Egy szegényép karácsonyfája a csendesében égni kezdett, és sokan vetnek most keresztet.

[00:14:27]Földrészek népe nézi, nézi, egyik érti, másik nem érti.

[00:14:33]Fejük csóválják.

[00:14:36]Sok soknak imádkoznak vagy iszonyodnak, mert más lóg a fán nem cukorkák.

[00:14:44]Népek Krisztusa, Magyarország.

[00:14:50]És elmegy sok ember előtte.

[00:14:53]A katona, ki szíven dövte, a farizeus ki eladta, aki háromszor megtagadta.

[00:15:01]Velem ártott kezet a tába, 30 ezüstpénzért kínálta, s amíg gyalázta, verte, szitta, testét edte és vérét itta.

[00:15:17]Most áll és bámul a sok ember, de szólni hozzá senki nem mer, mert ő sem szól már, nem is vádol.

[00:15:27]Nézz, mint Krisztus a keresztfáról.

[00:15:31]Különös ez a karácsonyfa.

[00:15:34]Ördög hozta, vagy angyal hozta, kik köntösére kockát vetnek, nem tudják, mit is cselekesznek.

[00:15:41]Csak arrontják, nyíak, gyanítják ennek az éjszakának titkát, mert ez nagyon furcsa karácsony.

[00:15:51]A magyar nép lóg most a fákon, és a világ beszél a csodáról.

[00:15:59]Papok papolnak bátorságról.

[00:16:02]Az államférfi parentája megáldja a szentséges pápa.

[00:16:07]És minden rendű népek, rendek kérdik, hogy ez mi végre kellett?

[00:16:13]Miért nem pusztult ki, ahogy kérték?

[00:16:16]Miért nem várta csendben a végét?

[00:16:20]Miért?

[00:16:21]Hogy meghasadt az égbolt?

[00:16:25]Mert egy nép azt mondta, elég volt.

[00:16:31]Nem érti ezt az a sok ember.

[00:16:31]Mi áradt itt meg, mint a tenger?

[00:16:36]Miért remegtek világrendek?

[00:16:39]Egy nép kiáltott, aztán csend lett.

[00:16:45]De most sokan kérdik, mi történt?

[00:16:45]Kitett itt csontból, húsból törvényt, és kérdik.

[00:16:51]Egyre többen kérdik hebegve, mert végképp nem értik.

[00:16:53]Ők, akik örökségbe kapták.

[00:16:59]Ilyen nagy dolog a szabadság.

[00:17:05]Angyal, vidd meg a hírt az égből.

[00:17:11]Mindig új élet lesz a vérből.

[00:17:15]Találkoztak ők már néhányszor.

[00:17:17]A költő, a szamárs, a pásztor az alomban, a jászol mellett, ha az élet eleventellett, a csodát most is ők vigyázzák.

[00:17:31]Leheletükkel állnak strázsát.

[00:17:34]Mert csillag ég, hasad a hajnal.

[00:17:40]Mondd meg nekik, mennyből az angyal.

[00:18:32]Volt itt mindig, aki bátran szólt.

[00:18:35]Mindig voltak nagyot álmodók, a nincsből is várat építők, az el nem csüpkedők.

[00:18:45]Hány nagy gondolat és mennyi szív, ami századok múltán is tenné hív?

[00:18:48]Most is új erőt ad és lelkesít, hogy nagyjágy megint.

[00:18:56]Bár csak értenk a múlt intő szavát.

[00:19:04]Az égre véset jelzést, mint csak szívünk lát.

[00:19:11]Jöhet bármit te mindig tudsz, hogy áldott it föld a hömpöjdő folyó az erdőkés.

[00:19:24]Ez az otthon itt kell élnünk.

[00:19:24]Moltunk és jövök minden hosszá álma bennünk test ölt.

[00:19:33]Így lesz az örökké.

[00:19:41]Mennyi érzelem és szenvedély, mely a téli fagyban is visszatér.

[00:19:43]Mindig új tavaszt vár és jót remél, hogy fel ne add, hogy élj.

[00:19:54]Nem a gyűlölet a gyávaság, csak a szeretet az, ami visszál, hogy szebb napokban is mindig lásdok fájdalmát.

[00:20:06]Bár csak értenünk a múltő szavát, az égre véset jelzést, mint csak szívünk lát.

[00:20:20]Jö bármit te mindig tudsz, hogy áldott itte fel a hömpörgő folyó az ertők és vez.

[00:20:33]Ez az otthon itt kell élnünk.

[00:20:33]Holtunk és jövek, minden hozzá, álma bennünk testet ölt.

[00:20:45]És ha gyermeket azt kérdeznél, miért vagy büszke rá, hogy miért szebbe táj bárminél?

[00:20:58]Tanítsd meg neki holdköltőik énekét, hogy miért él bennünk a hűség, ha sírom túl is fej hó J bármit mindig tud áldott fá a hömpöjdő folyók az erdők és mezök ez az ott Honunk itt kell élnünk.

[00:21:50]Olcunk és jövök.

[00:21:57]Minden hosszát űrsz.

[00:21:57]Áll bennünk testet ölt.

[00:22:01]Jöhet ez egy új barát.

[00:22:06]Sose keres új hazát.

[00:22:58]Mélyen tisztelt közjogi méltóságok, tisztelt államfők és kormányfők, hölgyeim és uraim, kedves honfitársaim, magyarok határon innen és túl.

[00:23:10]Ez a nap, mint a többi.

[00:23:12]Vannak napok, amikor a történelem különös közelségbe kerül hozzánk.

[00:23:15]Napok, amikor úgy érezzük, hogy az elődeink öröksége nem a könyvek lapjain, hanem bennünk él tovább.

[00:23:23]Kétség sem fér hozzá.

[00:23:27]Október 23-a, egy ilyen nap.

[00:23:31]Ma van 70 éve, hogy egy nép fellázadt és odament a sorsának elébe.

[00:23:34]Mindez nem volt magától értetődő.

[00:23:40]A rákosi diktatúra éveiben kisöpörték a gazdák padlásait.

[00:23:43]Ezreket hurcoltak el otthonaikból, vetettek börtönbe és zártak munkatáborokba.

[00:23:51]Egy egész nemzetből akartak Moxwának engedelmeskedő alattvalókat faragni.

[00:23:53]És mégis a magyarokban megmaradt az akarat, megmaradt a bátorság és megmaradt a hit, hogy Magyarország újra szabad lehet.

[00:24:03]Ez a hit pedig másoknak is példát szolgáltatott, nemcsak Magyarországon, hanem szerte a Kárpátmedencében és a nagyvilágban is.

[00:24:13]Mert a forradalmi napokban, Erdélyben is feszülten hallgatták Budapestről érkező híreket.

[00:24:22]Ezekben a napokban az erdélyi magyarok szívébe is visszaköltözött a remény.

[00:24:26]Bíztak abban, hogyha Magyarországon megtörhet a diktatúra, úgy az ő életükben is lehet még egyszer félelem nélkül élni.

[00:24:33]Kolozsváron a diákok reformokat követeltek, november 1jén pedig a házsongári temetőben a magyar írók sírjainál emlékeztek.

[00:24:43]Felcsendült a magyar himnusz is.

[00:24:43]A bizakodást akkor kegyetlen megtorlás követte.

[00:24:48]Kiállásukért sokaknak börtönnévekkel kellett fizetniük, a román kommunista hatalom pedig az önálló magyar egyetemet is felszámolta.

[00:24:58]De az eseményekből Kárpátalja sem maradt ki.

[00:25:00]Nagy szőlősön magyar középiskolások titokban röplapokat terjesztettek a szovjet csapatok kivonását követelve.

[00:25:08]Bátor tettükért többet meghurcoltak.

[00:25:12]A felvidéken is megmozdultak a magyar szívek.

[00:25:15]voltak, akik a himnusz eléneklésével, a háborús emlékművek megkoszorúzásával vagy fekete gyászalag viselével fejezték ki szolidaritásukat a forradalommal.

[00:25:26]Ma előttük is fejet hajtunk.

[00:25:26]Fejet hajtunk mindazok előtt, akik a határokon túl élveis sajátjuknak érezték 1956 minden reményét.

[00:25:35]És feet hajtunk azok előtt is, akik kisebbségi magyarként súlyos árat fizettek azért a szolidaritásért, ami a magyart összeköti a magyarral.

[00:25:45]Komáromtól Csíkszeredáig, Kassától Zentáig.

[00:25:49]Az ő történetük nélkül 1956 története sem lehet teljes.

[00:25:53]Kedves barátaim, különös megtiszteltetés számomra, hogy ma a határon túli magyar ifjúság képviseletében éppen itt állhatok a nemzet főterén.

[00:26:07]A magyarok Mózeséről.

[00:26:13]A Magyar Mózeséről, Kos Lajosról elnevezett tér örökre összeforrt a magyar szabadság eseményével.

[00:26:19]70 évvel ezelőtt épp itt ezen a helyen magyarok százezrei gyűltek össze, hogy szabad, független és valóban szuverén hazát követeljenek.

[00:26:32]Két nappal később ugyan fegyvertelen tüntetőkre sortűzzúdult.

[00:26:36]Azóta ez a hely nemcsak nemzetünk szabadságvágyára, hanem a szabadságért hozott áldozatokra is emlékeztet bennünket.

[00:26:44]33 évvel később, 1989.

[00:26:48]október 23-án, pontosan itt az országház erkéjéről kiáltották ki a harmadik magyar köztársaságot.

[00:26:56]A következő évben pedig több mint négy évtized után a magyarok ismét szabad, demokratikus választásokon dönthettek országuk jövőjéről.

[00:27:06]1956 és 1989 öröksége elválaszthatatlan egymástól.

[00:27:13]Mindkettő arról tanúskodik, hogy számunkra a nemzeti függetlenség, a demokrácia és az európai értékekhez való ragaszkodás egymást nem kioltó, hanem egyást erősítő eszmék.

[00:27:23]És ezek az értékek ma 2026-ban is épp olyan fontosak.

[00:27:35]Mert mert a szabadságot nem elég egyszer kivívni, meg is kell őrizni.

[00:27:43]Tisztelt emlékező közösség!

[00:27:46]Őseink, szülőföldünk, nyelvünk és kultúránk mellett ránk hatták a szabadság eszmélyét is.

[00:27:51]1956 őseire azért emlékezünk, mert tudták, hogy a szabadság nem magától fennmaradó állapot, megőrzése közös felelősség, és ezért az eszméért az életüket is készek voltak feláldozni.

[00:28:06]Az Egyesült Államok egykori elnöke, Ronald régen egyszer azt mondta, a szabadság mindig csak egy nemzedékre van a kihalástól, mert a szabadság megőrzése olykor kényelmetlen döntéseket és áldozatokat követel.

[00:28:21]A mi feladatunk fiataloké és idősebbeké egyaránt, hogy a szabadságot ne csak magunknak, hanem a következő nemzedékeknek is megőrizzük.

[00:28:32]És amikor a megpróbáltatások érne bennünket, amikor úgy érezzük, hogy a történelem ismét ellenünk fordul, merítsünk erőt a pesti srácok és lányok bátorságából.

[00:28:43]Ők nem tudhatták, mit hoz a holnap, de hittek abban, hogy bátorságukkal képesek megtörni az elnyomást, kivívni a szabadságot, és újra emelt fővel járni a világ nemzetei között.

[00:28:55]Tisztelet a hősöknek!

[00:28:57]Éljen a szabadság, éljen a haza!

[00:29:27]This is Hungary to the unit na this morning att we requ you to send us immedate for the sake of freedom 56 izzó őze volt.

[00:30:19]Magyarország remény és pokol gyűlt a tömeg és a harag nőtt.

[00:30:35]Egy hazug világ szilángokra tört, megmozdult a földó szín.

[00:30:46]Újra vontsd ki azt a szép szászlót.

[00:30:50]Tűzd és vé ősök vágya, ami bennünk lángol.

[00:31:02]Szólít híva reményhullám hozzán.

[00:31:02]Héki!

[00:31:10]Érted éltünk, érted bátran halnánk.

[00:31:31]Európa mélyen hallgatott.

[00:31:38]Most már késő ezrek fére folyt.

[00:31:46]Vele remek, vele remeg a föld.

[00:31:52]Féleleméb a szabadság lánctalpakon jön.

[00:31:59]Lántdalpakon jön szél.

[00:32:05]Széttört álmunk lassan újra élet tűz és hagytákérvet fagyni ez a népet.

[00:32:21]A változás szelét most újra érzed.

[00:32:21]Tarts még ki.

[00:32:29]És ha nincs segítség, akkor most sem félek.

[00:32:35]Nem, nem, nem.

[00:32:59]újra monsd ki azt a tépet százó tűzését ősök váya ami bennünk lángol szólít hív remény hullám hozzá még érted éltünk érted bátran halnánk Konfitársaim, magyarok, határon innen és túl.

[00:34:11]Kedves vendégeink, üdvözlöm önöket a szabad, demokratikus, erős és immár tényleg független Magyarországon.

[00:34:43]Üdvözlöm önöketünk.

[00:34:47]Üdvözlöm önöket egy olyan országban, amely kivívta szabadságát, megvé megvédte demokráciáját, erősebb és szuverénebb, mint valaha, amely olyan büszkén tekinthet vissza a hőseire, mint amilyen büszkén kimondhatja, kimondhatjuk, hogy az áldozatuk nem volt hiába.

[00:35:11]Üdvözlöm a vendégeinket, mindazokat az államfőket, elnököket, miniszterelnököket, minisztereket, közjogi méltóságokat, európai vezetőket, akik Európából és a nagyvilágból érkeztek hozzánk, hogy velünk ünnepeljék ezt a különleges 70.

[00:35:31]évforduló a Magyar Szabadság és a hazaszeretet hőseit.

[00:35:34]Köszönjük, hogy itt vannak.

[00:35:47]És külön köszöntöm azokat a hősöket, akik megérhették, hogy 70 évvel azután, hogy harcoltak Magyarország szabadságáért, velünk ünnepelhetnek.

[00:36:01]Köszöntöm a hőseinket, a még velünk élő hőseinket itt is szerte az országban és szerte a nagyvilágban.

[00:36:17]Megtiszteltetés, hogy így 70 évvel később személyesen is elmondhatjuk önöknek a haza, a szabad, független Magyarország nevében köszönjük a bátorságukat.

[00:36:31]Köszönjük, hogy megmutatták, mire képesek a magyarok, ha kiállnak egymásért és a hazájukért.

[00:36:36]Köszönjük, köszönjük, köszönjük.

[00:36:51]Ponfitársaim, napraan, 70 évvel a 20.

[00:36:55]század talán legfontosabb forradalmának kirobbanása után állunk ma itt a Kossuttéren.

[00:37:06]1956 október 23-án ebben az országban, ebben a városban, ezen a téren világtörténelmet írt néhány száz magyar, majd a hozzájuk csatlakozó milliók.

[00:37:24]Ezekben az órákban 70 évvel ezelőtt összekapaszkodva vonultak kezdetben az egyetemisták, majd velük együtt a gyári munkások, az édesanyák, kiskamaszok, pesti srácok és pesti lányok még nem tudták, még nem tudhatták, hogy mit hoz a következő perc, mit hoznak a következő órák, a következő napok és hetek még nem tudták, még nem tudhatták, hányan fognak közülük kivándorolni, hány család életet törik kerékbe, hányan adják majd életüket a hazájukért.

[00:38:12]De hiszek benne, hiszek benne, hogyha tudták volna, sem cserélték volna el a sorsukat senkire, mert az a Magyarország, amelyre vágytak azon a délutánon, megszületett bennük a szabad, erős, öntudatos, független haza.

[00:38:37]Összekapaszkodva méltóság teljesen vonultak a Kossuttér és egyben a forradalom és a történelem felé.

[00:38:50]olyan utcákon, ahol nemhogy vonulni, de szólni, mást gondolni sem volt szabad évek óta, és mégis jöttek egyre többen, egymásba karolva, és minden utcasarkon újabb és újabb tömegek csatlakoztak hozzájuk.

[00:39:13]Mire a Kossuttérre értek, már szerny nyien voltak.

[00:39:20]Érdekes, hogy utólag minden egyetem úgy emlékszik, hogy az ő ötlete volt az összekapaszkodást.

[00:39:30]Úgy képzelem, hogy ez igaz is, mert vannak pillanatok, amikor ugyanaz a mozdulat születik meg ezrekben.

[00:39:39]Az egyik kar a másikba fonódott, az egyik ember bátorsága, a másikét erősítette.

[00:39:46]És mire ideértek erre a térre, már együtt mondták ki, ez itt a mi hazánk, és mi bármire képesek vagyunk érte.

[00:40:00]Nincs, nincs megrendőbb és felemelőbb dolog annál, mintogy pontosan 70 évvel később ma ezen a téren állhatunk békében, szabadságban egy erős és valóban független európai Magyarországon.

[00:40:27]van azon a téren, ahol először szólt a forradalom későbbi miniszterelnöke a teraszról, Nagy Imre a magyar emberekhez, azon a téren, ahol a tömeg egy emberkélt kiáltotta bele a világba, hogy nem vagyunk mi elvtársak a téren, ahol két nappal később, október 25-én, a forradalom véres csütörtökén sortűz zúdult a békésen tüntető tömegre, de életüket adták a bátor, szabadság szerető magyar emberek a hazáért, az ország számos településén, Bajon, Tiszakécskén, mosom Magyaróváron, Salgó Tarjánban, Szabadszálláson és még még megannyi településen hősök voltak, és mégis ugyane a hétköznapi emberek, mint mi.

[00:41:45]Éppen ettől volt akkora erejük.

[00:41:45]Az elnyomó hatalom bárhova fordult azokban a napokban, a saját népével találta szembe magát.

[00:42:00]Tisztelt honfitársaim, magyarok!

[00:42:02]Határon innen és túl, mielőtt a forradalmat leverték, volt 13 napunk, 13 tiszta, felemelő, dicsőséges nap, amellyel a magyar nép megrengedte a világot.

[00:42:25]13 dicsőséges nap, amikor egy emberként mondta, kiáltotta, kiabálta a magyar nép, hogy ruszkék haza.

[00:42:47]Emlékezzünk erre a 13 napra, arra a csodára, amikor a félelem órák alatt elpárolgott az országból, amikor a kapualajjakból kilépő pesti srácok megállították a világ legfélelmetesebb hadseregét.

[00:43:05]Ez a 13 nap a tiszta lelki ismeret forradalma volt.

[00:43:09]A betört kirakatok mögött érintetlenül ott maradtak az értékek, az égszerek.

[00:43:20]Az utcák sarkára kitett ládákban ott gyűlt a forint a sebesültek családjának, és senki, senki nem nyúlt hozzá, mert a becsület azokban a napokban szentebb volt még az életnél is.

[00:43:37]13 nap, amiről Albert Kamü így írt: "A legázolt, bilincsbe vert Magyarország.

[00:43:50]többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon.

[00:44:06]A magyarok forradalmát a diktatúra a maga erejéből már nem tudta leverni.

[00:44:13]Ehhez egy világbirodalom hadserege kellett.

[00:44:15]Szovjet tankok kellettek, idegen fegyverek, katonai megszállás kellett.

[00:44:23]November 4-ének fagyos reggelén, amikor egyetlen celziusz fokos hidegben sütött a nap, felkelt a nap, a rádióban harmadszor csendült fel a szózat.

[00:44:43]A harmadikat már félbe szakították.

[00:44:46]Megremegtek az ablaktáblák a budai hegyoldalban.

[00:44:51]A közeledő ágyú dörgés elnyelte a szavakat.

[00:44:57]Előbb a hidakat zárták le a szovjet tankok.

[00:45:01]Aztán elhangzott az írószövetség kétségbe esett vészjelzése a szabad Kossut rádióban.

[00:45:11]Kevés az idő.

[00:45:13]Segítsetek Magyarországon, segítsetek a magyar népen.

[00:45:19]Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon.

[00:45:30]Segítsetek, segítsetek, segítsetek.

[00:45:37]Aztán a magyar távirati iroda utolsó üzenete is útnak indult a szabadvilág felé.

[00:45:46]Isten óvja lelkeinket.

[00:45:49]Aztán a szabad Kossut rádió, a forradalom rádiója végleg elhallgatott.

[00:45:56]Puskaropogás, ágyúörgés, repülőgépek zaja borította be a fővárost, amire a világ és benne Európa dermesztő csenddel választol.

[00:46:13]A magyar szabadság hangját elfojtották, a szabad világ pedig megbénulva hallgatott.

[00:46:24]A katonai túlerő leverhette a forradalmunkat, kivégezhették a mártír miniszterelnököt, börtönbe zárhatták és meggyilkolhatták a forradalom hőseit.

[00:46:39]De azt a felismerést, hogy képesek vagyunk összefogni és a kezünkbe venni a sorsunkat, hogy bármire képesek vagyunk ezért a csodálatos hazáért, többé senki nem vehette el tőlünk.

[00:46:53]Soha, de soha senki.

[00:47:08]Barátaim, október 23-án és az azt követő dicsőséges napokban a magyarok világtörténelmet írtak.

[00:47:18]Beütötték az első, és talán a legfontosabb szöget a kommunizmus koporsójába.

[00:47:26]Igen, a rendszer még évtizedekig fennmadt, még megnyomorított.

[00:47:31]életeket, szétszakított családokat, eltékozolt emberöltőket.

[00:47:40]De a magyar forradalom után, 1956 után többé tisztességes ember nem mondhatta azt, hogy ez a rendszer, a kommunizmus, a szabadságot szolgálja, hogy a munkások nevében beszél, hogy a nép akaratából uralkodik, mert itt Magyarországon pont a munkások keltek fel ellene.

[00:48:04]Itt a nép, az Isten adta a nép követelte, hogy távozzon.

[00:48:12]És a szabadságot ígérő hatalom tankokkal felelt a szabadság követelésére.

[00:48:19]Ezt többé már soha semmilyen hazugság nem tudta eltakarni.

[00:48:25]Honfitársaim, a forradalom után a hatalom nem érte be, húzta bosszúval.

[00:48:34]Az igazságot akarta megsemmisíteni, és az összekapaszkodó karokat végleg szétszakítani.

[00:48:42]Azt akarták, hogy a magyar gyanakodjon a magyarra, és mindenki lehajtott fejjel, magányosan, féljen és éljen.

[00:48:55]ennek a gyalázatnak vált véres szimbólumvá mindaz, ami 1958 június 16-án történt.

[00:49:07]1958 június 16-án hajnalban a budapesti kisfokház udvarán kivégezték Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst.

[00:49:19]Korábban a börtönben életét vesztette Losonci Géza.

[00:49:25]Néhány héttel a kivégzések előtt pedig felakasztották Szilágyi Józsefot.

[00:49:30]Halála előtt Gimers Miklós saját kihallgatási jegyzőkönyvében egyetlen érdemi javítást eszközölt, ahol demokrácia és kormányellenes tettekkel vádolták, egy szót töröltetett a demokráciát.

[00:49:53]el tudta fogadni a halált, ami várt rá.

[00:49:56]El tudta fogadni, hogy Kádárék elleni kiállásáért az életével fizessen, de azt nem tudta elfogadni, hogy halála után bárki azt gondolhassa róla, hogy a demokrácia ellen küzdött volna.

[00:50:09]Nekünk üzent, azt akarta, hogy tudjuk, hogy a független és demokratikus Magyarországért adta az életét.

[00:50:22]Aztán kedves honfitársaim, elérkezett a hajnal.

[00:50:25]A hatalom nekilátott végrehajtani a bosszúját.

[00:50:32]Látjuk őket magunk előtt, ahogy hajnali 5 órakor, napkeltekor kilépnek a zárkáikból.

[00:50:42]Nagy Imre a forradalom miniszterelnöke.

[00:50:46]Ma Léter Pál, honvédelmi miniszter.

[00:50:50]Gimes Miklós újságíró.

[00:50:53]Látjuk, ahogy megteszik azt a tucatnyi lépést a börtön udvaron.

[00:50:58]Látjuk a három fagerendát.

[00:51:02]Látjuk a három fagarendát.

[00:51:02]Halljuk az elhadart szavakat, amelyekkel a bíró megpecsételte a sorsukat.

[00:51:12]Féltek a hősöktől a vérpadon is.

[00:51:16]Látjuk az óramutató járását.

[00:51:20]5:9 perckor hajnalban nagy Imre életét oltották ki.

[00:51:23]Néhány perccel később Maléter Pálét, majd Gimes Miklósét.

[00:51:32]Látjuk a gyalázatot, ahogy a börtön sétál a udvarán, jeltelen gödörbe ássák el a holttesteket.

[00:51:42]Látjuk a rettegést, amellyel három év múlva a legnagyobb titokban átvonszolták őket az új köztemető 301-es parcelájába, kátránypapírba csomagolva, arccal a föld felé, összedrótozott kezekkel, hamis nevek alatt jelen, sírokba földelték el őket.

[00:52:13]Micsoda aljasság és egyszerre mekkora tévedés.

[00:52:19]Azt hitték, ha kátránypapírba tekerik a testüket, és a hamis nevekkel fedik be a sírjukat, akkor elpusztíthatják mindazt, amiért meghaltak.

[00:52:33]elvehették az életüket, elrejthették a holttestüket, de azt az egy szót, amit Gimes kihúzott, a demokráciát és azt a szabad hazát, amit a megtorlás megannyi áldozata álmodott, soha senki nem tudta eltörölni.

[00:52:55]Ők a halálunk nekünk is üzentek.

[00:52:59]a független és demokratikus Magyarországért adták az életüket.

[00:53:04]Mi pedig most a forradalom után 70 évvel felemelt fejjel válaszolhatunk nekik.

[00:53:13]Értjük az áldozatukat, őrizzük a szabadságukat, és ezt a ezt a hazát soha, de soha többé nem hagyjuk, nem engedjük eltiporni.

[00:53:40]És és örökül hagytak még valamit 1956 hősei.

[00:53:47]56 óta minden magyar vezetőnek, ismétlem, minden magyar vezetőnek tudnia kell, a hatalma soha nem lehet fontosabb, mint a hazája szabadsága.

[00:54:06]Aki a saját népével szemben, Moszkvában vagy bárhol máshol kerestámaszt, annak legyen 1956 intő figyelmeztetés.

[00:54:28]Annak legyen 1956 intőfigyelmeztetés.

[00:54:35]idegen támogatással, ideig, óráig meg lehet tartani a hatalmot, de a magyarok szabadságvágyát soha soha nem lehet megtörni vele.

[00:54:49]956 vér áldozatát egyetlen magyar vezető sem teheti zárójelbe pillanatnyi gazdasági alkukért vagy kétes szövetségekért.

[00:55:03]Aki 1956 után egy agresszort menteget, vagy idegen birodalmi érdekeknek rendelni alá a nemzetet, az semmit sem ért 1956 üzenetéből.

[00:55:13]legyen Budapestben vagy éppen egy párizsi teraszon.

[00:55:34]Pompiársaim, a forradalom leverése után magyarok tömegei kényszerültek útnak indulni.

[00:55:43]maguk mögött hagyták az otthonukat, a családjukat, mindazt, amit addig, ami addig az életüket jelentette.

[00:55:52]Köztük voltak a nagyszüleim is, akik tartva a megtorlástól a szabad világ felé indultak volna, hogy ma mégis itt állhatok önök előtt, előttetek a világ legcsodálatosabb országának miniszterelnöként az a nagymamám döntésének köszönhető, aki a bőröndök összepakolása után ránézett a nagyapámra, akivel egy hónapja házasodott pont a forradalom előtt, és csak ennyit mondott: "Palkó kedves, én nem tudok innen elmenni.

[00:56:30]Többek között ennek a döntésnek, ennek a hazaszeretetnek köszönhetem, hogy ma itt lehetek önökkel, itt lehetek veletek, de voltak, de voltak sokan, több százren, akiknek menniük kellett, és mentek is csecsemőkkel, hatalmas csomagokkal, mindent hátrahagyva a zöld határon, az aknamezőkön keresztül a szabad világ felé.

[00:57:10]Ma, amikor számos ország vezetője velünk ünnepel, a Magyar Nemzet nevében mondok köszönetet önöknek és a népeiknek.

[00:57:21]Köszönjük mindazoknak, akik befogadták a honfitársainkat, akik iskoláikban helyet adtak a magyar gyermekeknek, akik munkát adtak a szüleiknek és akik barátként melléjük álltak.

[00:57:33]Öröm és megtiszteltetés, hogy ma egy szabad Magyarországon láthatjuk vendégül azoknak a nemzeteknek a képviselőit, amelyek egykor otthont adtak a hazájukból előzött magyaroknak.

[00:57:48]Köszönjük szépen, 1956 álló csillag, de nemcsak Magyarország egén.

[00:58:11]Fénye elért a pesti utcáktól, a legkisebb magyar falvakig.

[00:58:18]átragyogott a leárt határokon, át a vasfüggönyön, tengereken és az óceánokon túlra.

[00:58:25]Elért távoli kontinensekre, olyan emberekhez is, akik talán addig a nevünket is alig ismerték, de azokban a napokban megtanulták, hogy mit jelent az, hogy magyar.

[00:58:43]Ez a fény túlragyogott a diktatúra évtizedein.

[00:58:48]Elért új nemzedékekhez, új évszázadba, sőt az új évezredbe is.

[00:58:55]Elért a nagyszüleinktől a szüleinkig, tőlük hozzánk, és rajtunk keresztül elér a gyermekeinkhez is, mert minden nemzedék számára tartogat valamit.

[00:59:05]bátorságot az induláshoz, hitet az összefogáshoz, erőt ahhoz, hogy a maga korában kivívja és megőrizze valaki a szabadságát.

[00:59:23]Tisztelt honfitársaim, tisztelt emlékezők!

[00:59:27]Idén március 15-én arra emlékeztem a beszédemben, hogy ezért az országért, minden egyes darabjáért hősök adták az életüket.

[00:59:40]Ma végre kimondatjuk a mondat második felét is, hogy mindezt nem tették hiába.

[00:59:48]Nem volt hiábavaló a harc, az áldozat.

[00:59:52]Mert itt állunk ennyien szabad magyar polgárként immár egy erős demokratikus független Magyarországon.

[01:00:14]Nem volt hiába brusznyaai Árpád, klasszika filológia, középiskolai tanár önfeláldozása, aki veszprémi forradalmárként is azt tette, amit pedagógusként felelősséget vállalt másokért.

[01:00:32]óvta a fiatalokat, fellépett az erőszak ellen, és a forradalom legnehezebb napjaiban is ragaszkodott az emberséghez.

[01:00:42]Az embertelen hatalom az emberségé cserébe 34 évesen kivégezte.

[01:00:49]Nem volt hiába szeles Erika mártíromsága sem, a vörös hajó szeplős kamaszlányi akinek fényképe bejárta az egész világot, és akinek arca a magyar szabadság egyik jelképévé vált.

[01:01:06]Csatlakozott a felkelőkhöz, embereket mentett.

[01:01:11]A Blaha Luiza téren próbált egy sebesült társának segítséget nyújtani éppen amikor egy szovjet katona rátámadt, egy egész sorozatot lőtt rá.

[01:01:25]A lány azonnal meghalt.

[01:01:27]Mire képe bejárta a világot, már halott volt.

[01:01:32]De nem volt hiába Mansfeld Péter áldozata sem, a fiatal ipari tanulójé, aki 15 évesen, 15 évesen csatlakozott a szénatéri felkelőkhöz, Szabó bácsiékhoz és a forradalom leverése után is folytatta az ellenállást.

[01:01:53]A tort ülő és bosszúral szomjazó hatalom megvárta, hogy betöltse a 18.

[01:01:59]életévét, hogy nagykorúvá váljon és kivégezhesse.

[01:02:07]A megtorlások legfiatalabb kivégzett áldozata volt.

[01:02:11]Egy a szabadság.

[01:02:15]Egy volt ő a szabadság és hazaszeretett hősévé váló pesti srácok és pesti lányok közül.

[01:02:23]Hiszem, hogy ma ők és a többi ismert és névtelen hős látnak bennünket, látják ezt a teret, a magyar zászlókat, és az együtt békében és szabadon ünneplő magyar nemzedékeket.

[01:02:48]Hiszem, hogy büszkék lennének a mai Magyarországra, a mai magyarokra.

[01:02:55]Büszkék lennének ránk, és mi büszkénk büszkén mondanánk nekik, hogy nézzetek körbe, a forradalom győzött.

[01:03:06]Az áldozatotok, a bátorságotok, az önfeláldozásotok nem volt hiába.

[01:03:15]ők mind egy szabad, független, demokratikus hazáért adták az életüket, követelték a szovjet csapatok kivonulását, szabad és titkos választásokat, strike jogot, szabad független bíróságokat, az ártatlanul politikai okokból elítéltek szabadon bocsájtását, követelték a szólás szabadságot, a szabad vagy sajtót.

[01:03:46]Azért küzdöttek, hogy emelt fővel egyenrangú nemzetként állhassunk a világ előtt.

[01:03:55]És ma itt vannak velünk más szabad nemzetek vezetői, hogy együtt ünnepeljék velünk a magyar szabadságot és az ő hősiességüket.

[01:04:09]Azért küzdöttek, hogy azért is küzdöttek, hogy eltűnjenek a zsarnokság jelképei, hogy újra büszkén viselhessük a nemzeti színeinket.

[01:04:21]Most nézzetek körül ezen a téren.

[01:04:23]Nézzétek a magyar zászlókat, a családokat, az együtt emlékező és ünneplő nemzedékeket.

[01:04:35]A hőseink.

[01:04:45]A hőseink igazságot akartak az ártatlanul elítélteknek.

[01:04:51]évtizedeket kellett várni, de 37 éve eljött az a nap is, amikor a meghurcoltak, visszakapták becsületüket, amikor a titokban sokszor fejjel lefelé összedrótozott kézzel és lábbal, jeltelen sírokba eltemetett mártírokat egy ország kísérhette utolsó útjukra.

[01:05:18]1989.

[01:05:21]június 16-án.

[01:05:24]Ma ezeknek a hősöknek a nevét tanítjuk a gyermekeinknek.

[01:05:29]Az ő emléküket őrzik utcáink, tereink és iskoláink.

[01:05:36]1956-ban azt is követelték, hogy legyen becsülete a munkának, hogy boldogulhasson a gazda, a munkás és a tanár, hogy a magyar ember szabadnak érezhesse magát a saját hazájában, és bizalommal tervezhesse a jövőjét.

[01:05:53]Ezt az örökséget visszük tovább, amikor olyan országot építünk, ahol a szabadság mellé tisztes megélhetés, megbecsülés és lehetőség jár.

[01:06:06]Tisztelt honfitársaim, amikor október 23-ára emlékezünk évről évre, amikor a gyermekeinknek újra meg újra elmeséljük azokat a napok, azoknak a napoknak a dicső történetét, lehetetlen nem észrevennünk, milyen tág is volt a forradalom kapuja, milyen gazdag azoknak a hősöknek az öröksége, akinek hála ma itt állhatunk.

[01:06:31]Itt egyszerre küzdött értünk Tóth Ilona, Angyal István, Pálinkás Pallavicsini Antal, Gimes Miklós, Witner Mária, Szilágyi József, Rác Sándor és Bibó István.

[01:06:50]És itt küzdött TÜD Zoltán és Mindszenti József herceg prímásos.

[01:06:53]Fiatal és idős, férfi és nő, határon innen és túl, jobboldali és baloldali, kocsiérő és miniszter, Salgó Tarjáni, Szegedi, Miskolci, Óbvári, Szénatéri, vagy éppen Korvin közi.

[01:07:17]Ki lenne olyan rövidlátó, hogy 70 évvel később szétválassza azokat, akik akkor egymásba karolva indultak el.

[01:07:28]Nem érti a forradalmat az, aki méricské, kiknek jár a hálánk, kinek jut hely a nemzet emlékezetében.

[01:07:38]Ahogy nem érti Magyarországot sem az, aki érdemesre és érdemtelenre, igaz magyarra és igaztalanra, idegenre osztja fel a saját honfitársait.

[01:07:52]Barátaim, egy éve ilyenkor arra hívtam fel mindenkit, hogy képzeljük el, képzeljünk el egy olyan jövőt, amelyben a következő év október 23-án egy összetartó egymásra mosolygó nemzetként ünneplünk együtt.

[01:08:14]Elképzeltük azt a Magyarországot, ahol a pirosfehér zöld zászló alatt mindannyian otthonra találunk, ahol magunk mögött hagyjuk mindazt, ami mesterségesen szítja a gyűlöletet, megoszt minket, szembeállít magyart a magyarral.

[01:08:35]Arról álmodtunk akkor, hogy a választások után egy szabad, működő, emberséges országban ünnepelhetjük október 23-át, hogy eljön végre az a kor, amikor derűvel és jókedvűen emlékezhetünk.

[01:08:55]Ezt akarták, ezt akarnák a hőseink is.

[01:09:00]Erről írt utolsó üzenetében a Tűzoltó utca 30 évesen kivégzett parancsnoka, Angyal István is.

[01:09:10]Idézem őt: "Ti éljetek, nevessetek teli szájjal, mert mi is így akartunk élni.

[01:09:24]Talán fel sem fogjuk, hogy milyen kiváltságban van részünk, amikor itt együtt emelt fővel ünnepelhetünk, hogy mit jelentett a 10 éves évfordulón 1966-ba, 66-ban egy ablakba kitett gyertya vagy métes mécses, egy elsuttogott ima, hogy mit jelentett a 20, a 30.

[01:09:47]évforduló a Kádál rendszer évtizedei alatt, hogyan kellett a mártírok özvegyeinek, gyermekeinek együtt élniük a gyásszal és azzal, hogy a szeretteiket és a forradalmat gyalázó hazugságot tanították az iskolákban, mondták be a rádiókba, nyomtatták ki az újságokban.

[01:10:13]A 40.

[01:10:13]évfordulón 1966-ban már szabadon lehetett emlékezni.

[01:10:18]Ki lehetett tenni a gyertyát az ablakba, oda lehetett állni a zászló mellé.

[01:10:24]2006-ban, az 50.

[01:10:27]évfordulón mégis fájdalmasan megosztottan megosztott ország ünnepelt és 2016-ban 60 év után is mennyien vágytunk arra hogy egyszer valóban együtt állhassunk a hőseink előtt tisztelekbe.

[01:10:48]hosszú éveken át azt hazudták nekünk, hogy a nemzet és minden, ami nemzeti csak az egyik oldalé lehet, hogy a másik magyar nem is honfitás ellenség, hogy a zászló, a címer, a kokárda és 1956 emlékezete csak egyetlen politikai tábornak jár.

[01:11:14]Ennek most vége.

[01:11:14]Senkinek sincs joga többé kisajátítani a szabadságot, és senkinek nincs joga többé magyarságából kirekeszteni azokat, akik másképp gondolkodnak a világról.

[01:11:43]Honfitársaim, 70 évvel azután, a csodálatos 13 nap után, amely megrengedte a világot, a szabad Magyarország polgáraiként, most rajtunk a sor, élni a szabadságunkal, tenni ezért a csodálatos hazáért.

[01:12:02]Tudjuk, hogy mi a teendőnk.

[01:12:05]Magyarország nem kompország, nem sodródhat, megállíthatatlanul kelet és nyugat között.

[01:12:11]1956-ban a magyarok egyértelműen választottak.

[01:12:15]A szabad demokratikus Európához tartozunk.

[01:12:31]Megbízható, szövetségesek akarunk lenni, akik emelt fővel ülnek a közös asztalnál, nem zsarolással és különakkal elszigetelődő kalandorokkal.

[01:12:45]erős, önálló, szövetségesei számára megbízható, okos, a jövőbe tekintő nemzetté akarunk válni, amely Európa közepén az új, talán soha nem látott veszélyeken is képes felülkerekedni.

[01:13:03]Ehhez bátorság kell, tudás kell, és az a józam belátás, hogy a közös hazáért közösen viselünk felelősséget.

[01:13:14]Tisztelt honfitársaim!

[01:13:16]70 évvel ezelőtt a magyaroknak mindössze 13 nap szabadság jutott.

[01:13:23]A túlerő eltiporta ezt a csodát.

[01:13:23]Nekünk viszont megadatott a folytatás.

[01:13:30]Mi visszavettük a saját hazánkat.

[01:13:33]De ne feledje senki, a győzelem nem cél.

[01:13:38]A győzelem csupán eszköz.

[01:13:38]A szabadság nem egyetlen nap ünnepe, a szabadság a hétköznapok felelőssége is.

[01:13:45]Szentül fogadjuk ezért a forradalom hőseinek sírja felett 1956 évfordulóján, hogy a megszerzett hatalmat soha nem használjuk fel a saját népünk ellen.

[01:14:05]Fogadjuk, hogy a hogy számunkra a kormányzat nem uralkodás, hanem szolgálat.

[01:14:11]Fogadjuk, hogy visszaadjuk a szavak hitelét.

[01:14:14]A közpénz újra a közösség vagyona, a törvény pedig újra mindenkire egyformán érvényes.

[01:14:23]Nem ásunk új lövészárkokat magyar és magyar közé.

[01:14:26]Nem gyártunk új ellenségeket.

[01:14:32]A szabadság több annál, mintogy nem kell egy másik nemzet uralma alá hajtanunk a fejünket.

[01:14:40]Azt is jelenti, hogy emelt fővel élhetünk újra a hazánkban.

[01:14:45]Most az a feladatunk, hogy ezt minden magyar ember a saját életében is megtapasztalhassa.

[01:14:52]Hogy a kórházakban hagyott csecsemők szerető családba kerüljenek, hogy az otthonukban fagyoskodóknak legyen miből befűteniük.

[01:15:00]hogy a bántalmazott nők időben védelmet, a műtétre váró betegek időben ellátást kapjanak, hogy a gyerekeink biztonságos, jó iskolákban tanulhassanak, ahol van elég tanár és adottak a tanulás feltételei, hogy az állam intézményei értünk, értük dolgozzanak, és a befizetett adóforintjainkból a közös javaink gyarapodjanak, hogy a törvény megvédje a folyóinkat, a termőföldünket, a levegőnket a mérgező üzemektől, hogy bizalommal forduljunk egymás felé, és a vitáinkat érvekkel döntsük el.

[01:15:40]Ez most mind a mi feladatunk.

[01:15:43]A kivívott szabadságból biztonságot, méltóságot és lehetőséget teremteni minden magyar embernek.

[01:15:55]Azt kérem tőletek 70 évvel 1956 október 23a után, hogy kapaszkodjunk újra össze.

[01:16:06]Kapaszkodjunk újra össze, magyarok.

[01:16:10]Legyen hely mellettünk annak is, aki másfelől érkezik, aki másképp gondolkodik, aki most teszi meg felénk esetleg az első lépést.

[01:16:20]hiszen hiszen annyi dolgunk van együtt, és olyan jó lenne egyszer úgy visszanézni ezekre az évekre, hogy végre éltünk a lehetőséggel.

[01:16:36]Olyan jó lenne olyan országot hagyni a gyermekeinkre, amelyre büszkék lehetnek, amelyre büszkék lehetünk.

[01:16:45]70 éve egymásba karolva érkeztek ide a magyarok 100rei majd százrei.

[01:16:52]Ma induljunk tovább ugyanazzal az elszántsággal, ugyanazzal a hazaszeretettel és ugyanazzal a reménnyel, amit a közösen kivívott szabadság adhat.

[01:17:05]Ez itt a mi hazánk, és mi bármire képesek vagyunk érte, mert mi már soha, de soha nem fogjuk egy pillanatra sem elengedni a megszerzett szabadságunkat.

[01:17:20]Éljen a magyar szabadság, tisztelet és hála az 1956-os forradalom és szabadságharc minden hősének.

[01:17:27]Éljen a szabad, demokratikus és immáron valóban független Magyarország.

[01:17:35]Glória Viktis.

[01:18:18]เ เ เฮ Ja, igen.

[01:24:13]เฮ aki nekem is játszott az élet dallamát, kinek süketen fordít hát Átad félvilág, amíg zenére mozdul itt minden, a hangomat léptem a föld, amik szerelmek táncolnak rá.

[01:25:58]Te bármit látsz és bárhogy fáj, a hangszered össze ne törd, akkor is jársz még.

[01:26:11]Ha senki se kéri, játsz még.

[01:26:18]Ha senki nem felel játsz, ha senki se bérti játsz még.

[01:26:31]Senki sem érti, hogy minek is játszol még.

[01:26:51]Lehet szerelem, Isten vagy égre festett kép.

[01:26:57]Lehetsz magad a törvény, vagy ember módra szép.

[01:27:04]Nekünk zene vagy igaz és megfoghatatlan.

[01:27:08]Ki a világba életett?

[01:27:11]S ha kevesen hallgatnak rád, te bármit látsz és bárhogy fáj, a hangszered össze ne tört akkor is nyász még.

[01:27:28]A senki se kér így játsz még.

[01:27:32]Még ha senk felel játsz még ha senki sem érti jár ha botlik az ember mert botlik az ész a botfülekkel csak ennyire mész te csak játsz Ha látva se hallom, mert így akarom.

[01:28:03]A hangodat hangosan megtagadom.

[01:28:06]Te csak játsz, játsz, játsz, játsz még, ha senki se kéri így játsz még.

[01:28:29]Senki nem felel.

[01:28:29]Játsz még senki se kérint játsz még.

[01:28:41]Most senki sem érti, hogy minek is játszol még.

[01:29:03]Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább, ha a süketek birtoka lesz a félvilág, ez az élet a földről felszállt.

[01:29:17]Árad s a napiryáz ruhát ölt.

[01:29:25]Aki remélni tanítasz még.

[01:29:28]Te bármit látsz és bárhogy fáj, a hangszered össze ne törd akkor is játsz még.

[01:29:41]Ha senki se kérít játsz még.

[01:29:48]Ha senki nem felel játsz még, ha senki semti ját játsz a senki se kérít játsz felel.

[01:30:18]Játsz még?

[01:30:22]Senki sem érti.

[01:30:25]Játsz még ha senkit nem fel játszni.

[01:30:37]Senki sem bérsz íy jár.

[01:30:49]Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még.

[01:31:03]Hajde Ára Kedves emberek, 1956 70.

[01:32:03]jubileumi ünnepalmas buli nélkül, úgyhogy senki ne menjen sehova, mert néhány percen belül színpadon a Budapest bár.

[01:33:10]Magyarok határon innen és túl.

[01:33:53]ح