Mérce 56:27

Izrael a szakadék szélén? Interjú Ilan Pappé történésszel

izraelpalesztinaközel-keleti konfliktuscionizmusinterjúközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Izrael a szakadék szélén? Interjú Ilan Pappé történésszel
tl;dr
  • A Forráspont (Mérce–Tilos Rádió) vendége Ilan Pappé történész; a beszélgetés új kötetei (Az izrael–palesztin konfliktus nagyon rövid története; Israel on the Brink) kapcsán készült.
  • Szerinte a legveszélyesebb mítosz, hogy Palesztina üres föld volt — ez rejti magában a palesztinok dehumanizálását, és minden más mítosz ebből vezethető le.
  • Izrael mögött nem erkölcsi szövetség áll: keresztény cionisták, iszlamofób európai jobboldal, hadipar és „civilizációvédő" politikusok; az elitek támogatása a társadaloméval ellentétben erős.
  • Magyarországra is jellemző a zsidó intézmények és az antiszemita jobboldal szövetsége; a nácikkal együttműködő országok bűntudatát Izrael ügyesen használja ki.
  • Izrael államformája fenntarthatatlan: a demokrácia feladása, messianisztikus–cinikus vezetők, állandó hadigazdaság, tartalékos hadsereg és nemzetközi elszigetelődés jelzi a közeledő összeomlást.

„Ezt egy vezető nélküli, teljes sebességgel száguldó vonathoz hasonlítom… a pálya végén nincs állomás, ott egy szakadék vár rá." – Ilan Pappé

  • Az egy demokratikus állam marad az egyetlen járható út; a német társadalom példája mutatja, hogy a mélyen rasszista társadalom is változhat külső nyomásra.
  • A megoldást nem vezetőktől, hanem a fiatal, internetkapcsolatokon összetartó palesztin generációtól várja; Bargúti legfeljebb átmeneti egységet teremthetne.
  • A közelgő izraeli választás döntetlen lesz, és Netanjahu távozása sem változtatná meg alapvetően a palesztin politikát; az izraeliek 70%-a szívesen költözne külföldre.
  • Üzenet a magyar baloldalnak és zsidó közösségeknek: térjenek vissza az elnyomottak melletti kiálláshoz — szolidaritás, EU-szankciók, bojkott- és tőkekivonási kampányok.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A beszélgetés kerete

A Mérce és a Tilos Rádió nemzetközi politikai podcastjának, a Forráspontnak a vendége Ilan Pappé történész, az „izraeli új történészek" irányzatának legismertebb képviselője. A beszélgetés apropója a magyarul nemrég megjelent, Pirót Attila fordításában kiadott Az izrael–palesztin konfliktus nagyon rövid története című könyve, de szó esik legújabb, Israel on the Brink (Izrael a szakadék szélén) című kötetéről, a kelet-európai zsidóság Izraelhez fűződő viszonyáról, az egyállami megoldásról, az etnonacionalizmus globális térnyeréséről és a közelgő izraeli választásokról is. A kérdéseket a műsorvezető tette fel, a válaszokat Pappé adta.

A legveszélyesebb mítosz: a „lakatlan, üres föld"

Pappé szerint több meghatározó mítoszt is le kellene bontani, de ha egyet kell választania, azt választja, amely szerint Palesztina üres föld volt, mielőtt a cionista mozgalom odaért.

„De ha mindenképp egyet kell választanom, akkor azt a mítoszt választanám, amely szerint Palesztina üres föld volt, mielőtt a cionista mozgalom odaért." – Ilan Pappé *

Ez a mítosz szerinte magában hordozza a palesztinok dehumanizálását: nem ismerik el őket olyan embereknek, akiknek céljaik, törekvéseik és joguk van saját hazájukhoz. Rámutatott, hogy az elképzelés ma is széles körben él – nemcsak politikusoknál, hanem olyan embereknél is, akik más elnyomott, gyarmatosított népek ügyében erkölcsileg következetes álláspontot képviselnek.

Példaként említette, hogy néhány évvel ezelőtt az Európai Unió akkori elnöke, egy német politikus Izrael függetlenségi napja alkalmából azt gratulálta az országnak, hogy virágzó országgá változtatta a sivatagot – miközben ez a „sivatag" a cionizmus előtti Palesztina volt. Egy képzett, jól tájékozott politikus is ebből a feltételezésből indul ki, ami szerinte jól mutatja a mítosz makacs életképességét.

A könyv egyik célja éppen az, hogy a lehető legrövidebb formában megmutassa: a cionista bevándorlás előtti Palesztina semmiképpen nem volt üres föld, a palesztinok pedig Palesztina őshonos, bennszülött népe. Pappé szerint minden más mítosz ebből vezethető le, és ez a hamis narratíva végső soron a helyszínen élő emberek életébe kerül.

A holokauszt árnyékában: kelet-európai zsidóság és cionizmus

A műsorvezető felvetette: a második világháború előtt a közép- és kelet-európai zsidóság sokszor asszimilációs mintákat követett, nem a cionizmussal összhangban; ma viszont a hivatalos zsidó intézmények és a politikai elit szinte egységesen Izrael-párti, Magyarországon is. Hogyan értelmezhető ez az átalakulás?

Pappé szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni a Sóát, a holokausztot: sokan azok közül is, akik korábban kételkedtek a cionizmusban, a népirtás után úgy érezték, a cionistáknak volt igazuk. Ugyanakkor szerinte nyitott kérdés maradt, hogy valóban az volt-e a legjobb megoldás, hogy folytatódjék Palesztina gyarmatosítása és a palesztinok kisemmizése. Szerinte az is felvethető lett volna, hogy a zsidóknak a többi európai néppel együtt olyan társadalmat kell építeniük Európában, amely a jövőben sehol nem engedi meg a népirtást – hiszen a második világháborúban nemcsak zsidók milliói, hanem sok más nép tagjai is áldozattá váltak.

Fontos különbséget tett a zsidó intézmények és a zsidó emberek között – ez nemcsak Magyarországra igaz, Nagy-Britanniából is ismeri: az intézmények egy olyan szövetség részei, amely zászlóshajó-projektként tekint Izraelre, egyesek erkölcsi meggyőződésből, mások cinikus megfontolásokból.

A Magyarországra is jellemző „speciális szövetség"

Pappé magyarországi megfigyelése szerint sajátos szövetség jött létre a zsidó intézmények és – ironikus módon – az antiszemita jobboldali politikusok között.

„Mindkét fél csodálja Izraelt. Ezt jól láthattuk Orbán Viktor Izraellel kapcsolatos politikájában is. Valóban Netanjahu egyik legközelebbi szövetségese volt, miközben az Európai Unió legtöbb vezetője nem igazán tudta elviselni Benjámin Netanjahut." – Ilan Pappé *

Ez a koalíció szerinte nem új keletű, és egy rendkívül problematikus projektre épül: ha egy európai problémát a palesztinok rovására akarnak megoldani, az nem mehet békés eszközökkel – ezt ki kell kényszeríteni. Közben egyre több zsidó számára kényelmetlenséget okoz, hogy a projekt részének tekintik, különösen abban a helyzetben, amelyben Izrael ma van.

Az Izrael-párti koalíció anatómiája

Pappé tételesen felsorolta, kik alkotják a nemzetközi Izrael-párti szövetséget:

  • A keresztény cionisták: evangelikális keresztények, akik Izrael állam létrejöttét isteni terv beteljesülésének tartják, amely Krisztus második eljöveteléhez vezet.
  • Az iszlamofób, rasszista európai jobboldal: úgy érzik, ugyanaz az ellenségük, mint Izraelnek – ők a muszlim bevándorlókat és közösségeket, Izrael a saját muszlim lakosságát és a palesztinokat. Hogy az analógia helytálló-e, nem is lényeges: közös érdekként él meg.
  • A hadipar és a biztonságipar: jelentős hasznot húz abból, hogy létezik Izrael, amely rendkívül cinikus és szörnyű módon fejleszt és vet be fegyverrendszereket, különösen a gázai övezetben. A vásárlók úgy érvelnek: ezeket a fegyvereket „valós környezetben tesztelték", ami növeli az izraeli fegyverexportot is.
  • A nyugati civilizációt védő politikák: azok a politikusok, akik Izraelt a „zsidó–keresztény civilizáció" részének tekintik, amelynek a nyugati civilizáció védelme a rendeltetése.

Ebben a koalícióban az évek során egyre világosabban különül el az elitek és a társadalom többi része: a politikai és gazdasági elitek, a zsidó közösségek vezetőit is beleértve, könnyen megnyerhetők – vannak, akiket megfizetnek, mások a pozíciójuk féltéséből. A civil társadalomban és a zsidó közösségek egyszerű tagjai körében viszont több a bizonytalanság és a fenntartás. Pappé előrejelzése: Izrael végül olyan szövetségesekre lesz utalva, akik nem erkölcsi alapon, pusztán érdekükben támogatják – de mi van akkor, ha egy nap már nem áll az érdekükben?

A műsorvezető kérdezett arra is, hogyan hidalható át a szakadék Európa két fele között, hiszen Kelet-Európában a zsidó közösségek radikális jobboldali erőkkel kerülnek egy oldalra, ami a történelem tanúsága szerint nem jó ötlet. Pappé egyetértett: ez óriási kihívás, amihez a ruszofób idegenellenesség is járul.

Bűntudat és kényszerítő ereje:

„Van ennek egy ironikus vetülete. Minél inkább együttműködött egy ország a nácikkal a második világháború idején, annál inkább Izrael-párti." – Ilan Pappé *

Sok európai kormány és az értelmiség egy része úgy látja, hogy saját államai nem védték meg a zsidó közösségeket – ez Magyarországra különösen igaz –, és Izrael ezt a bűntudatot „nagyon ügyesen használja ki". Németországra vagy Magyarországra másfajta nyomás gyakorolható mint Nagy-Britanniára. Ugyanakkor a zsidók közül sokan felismerik, hogy ma Izrael a világ legveszélyesebb helye, ha az ember zsidó.

Mit lehet tenni? A narratíva megkérdőjelezése

Pappé szerint vannak dolgok, amelyeken lehet változtatni: például azon a meggyőződésen, hogy a palesztin kérdés túlságosan bonyolult, és csak tudósoknak, újságíróknak van ismeretük véleményt alkotni. A rövid könyv éppen ezt cáfolja: néhány nap elegendő ahhoz, hogy bárki erkölcsi álláspontot alakítson ki. Célja, hogy az olvasók legalább ellenállóbbá váljanak azzal a keretezéssel szemben, amely Izrael minden bűncselekményét önvédelemként, a palesztinok minden önvédelmi cselekedetét pedig terrorizmusként állítja be.

Nehéz megkérdőjelezni azokat a narratívákat, amelyeket államok, oktatási rendszerek és tudományos intézmények támogatnak. Nem elég az utcán megszólítani az embereket: el kell jutni azokhoz is, akik rendelkeznek a ismeretekkel, csak félnek megszólalni – a nyugati tudományos világban sokan azért nem mernek Palesztina mellett állást foglalni, mert az állásukat, felfüggesztésüketól tartanak.

„Úgy gondolom, ma inkább erkölcsi gyávaságról és félelemről van szó, mint tudatlanságról." – Ilan Pappé *

A fellépés módja: alternatív utak a diákokhoz, oktatókhoz, tanárokhoz, médiához – ha az állami médiumok nem nyitottak, akkor alternatív médiumokon keresztül. Pappé több mint 50 éve foglalkozik a témával, és a legfrusztrálóbb tanulsága, hogy nincs varázsütésre működő megoldás: napi kemény munka kell, ami idővel meghozza az eredményét. Bizonyítékként említette, hogy ma Nagy-Britannia és az Egyesült Államok egyetemeinek többségén Palesztinát úgy oktatják és kutatják, ahogyan kell – 25 évvel ezelőtt ott szinte kizárólag az izraeli cionista narratíva volt jelen, erős lobbik ellenére is sikerült ezt megváltoztatni.

Ez önmagában nem menti meg a palesztinok életét, de a történelem része annak az eszköztárnak, amellyel megfosztják őket emberségüktől. A bátorságnak ára lehet:

„Ha egy brit egyetemi oktató [...] azt mondja, hogy támogatja az ukrán nép függetlenségi küzdelmét, akkor nem kell félteni a karrierjét. Ha viszont azt mondja, hogy visszataszítja, amit Izrael Gázában tesz, na az már egészen más helyzet." – Ilan Pappé *

Ezért kell összefogni és hálózatokat építeni. Pappé hangsúlyozta: amikor Izraelt apartheid-államnak nevezi, amikor azt állítja, hogy 1948-ban etnikai tisztogatás történt, hogy ami Ciszjordániában történik, szintén etnikai tisztogatás, és hogy ami Gázában történik, az népirtás – ezt nem politikai állásfoglalásként mondja, hanem történészként, aki ismeri az etnikai tisztogatás, az apartheid és a népirtás jogi és tudományos definícióját. Ezek nem politikai kijelentések, hanem a valósággal való szembenézés eredményei.

Etnonacionalizmus és az Izrael mögé sorakozó kormányok

A műsorvezető egy Le Monde diplomatique-cikkre hivatkozott, amely Narenda Modi és Benjámin Netanjahu újkeletű szövetségéről mint világszerte kirajzolódó tendenciáról írt. Pappé szerint érdekes jelenség, hogy az etnonacionalizmus nem mindenhol ugyanúgy működik:

  • India: a mai indiai etnonacionalizmus erősen iszlamofób; a rokonság nem egyszerűen két etnonacionalizmus között jön létre, hanem egy olyan párt (amely a hinduizmust nacionalista ideológiává formálta) és egy olyan állam (amely a judaizmust alakította nacionalista ideológiává) között.
  • Thaiföld: ott a nacionalizmus részben a kambodzsai határvita miatt erősödik, de az is táplálja, hogy sok izraeli vásárol földet és ingatlant, felhajtva az árakat – így a thaiföldi etnonacionalizmus célpontjává éppen az ott élő izraeliek váltak.
  • Görögország: hasonló jelenség, ahol az odaköltöző izraeliek gyakran rendkívül agresszíven érvényesítik gazdasági érdekeiket.

Amikor az etnonacionalizmus vallási identitással kapcsolódik össze, mintázat rajzolódik ki: ha nem iszlám identitáshoz (mint Indiában), könnyen alakul rokonszenv Izrael iránt; iszlám kötődésű etnonacionalista mozgalmak esetében viszont éppen Izrael bírálata erősödik. Ezért óvatosnak kell lenni az általánosításokkal – az viszont általános érvényű, hogy az etnonacionalizmus bárhol negatív jelenség.

Pappé elvi szempontból is kifejtette álláspontját: a nacionalizmus kezdetektől kettős – egyrészt hordozza a gyarmati uralom vagy a birodalmak alóli felszabadulás gondolatát, másrészt azt a logikát, hogy „azért tudom, ki vagyok, mert tudom, ki nem vagyok", s az idegeneknek esetenként nincs helyük a születő nemzetben. Erre példa az osztrák–magyar monarchia felbomlása és a kis nemzetállamok létrejötte. Ma, miközben a világ a migráció és a klímaváltozás miatt egyre kevésbé etnikailag homogén, rendkívül veszélyes a társadalmak demográfiai összetételét szélsőséges etnonacionalista szempontok szerint alakítani.

„Én ebben a tekintetben még a vallásnál is veszélyesebbnek tartom az etnonacionalizmust. Az etnonacionalisták ugyanis gyakran haladónak tekintik magukat, éppen mert lehetnek teljesen szekulárisak." – Ilan Pappé *

Izrael az ilyen mozgalmakkal jól együtt tud működni, feltéve, hogy azok nem a keresztényeket vagy a hindukat tekintik idegennek. Pappé kívánatos világként azt látja, ahol a politika kevésbé épül etnonacionalizmusra és vallási szélsőségességre. Történeti példaként hozta fel az Oszmán Birodalom utolsó évtizedeit és az 1948 előtti Palesztinát: nem idealizálja a birodalmat, de az identitás akkor etnokulturális vagy etnovallási volt, nem etnonacionalista, és a különböző közösségek hétköznapi együttélése normális volt. Az európai romantikus nacionalizmus, az imperializmussal és a cionizmussal összekapcsolódva a sokszínű mozaikot nemzetállamokká alakította, ami kiélezte a konfliktusokat – ezt láttuk Szíriában, és a veszély fennáll Libanonban, Irakban, Líbiában és Jemenben is.

„Izrael a szakadék szélén": az összeomlás tényezői

Legújabb könyvében Pappé provokatív tézise, hogy Izrael jelenlegi formájában nem fenntartható. Mint mondta, a szakadék széléről persze még nem elkerülhetetlen a zuhanás – de nem látja jelét, hogy bárki belülről megpróbálná megállítani a folyamatot.

Belső tényezők:

  • A demokratikus működés minden formájának feladása. A 2000-es évek eleje óta folyamatos támadás éri azokat az intézményeket, amelyek legalább megpróbálták Izraelt nemcsak zsidó államként, hanem demokratikus államként is fenntartani. Pappé meggyőződése, hogy Izrael soha nem volt valódi demokrácia – a 90-es években sokan vitatták, 2026-ban már sokan egyetértenek. Kérdés, hogy fenntartható-e egy nyíltan nem demokratikus Izrael.
  • Az izraeli zsidó választók döntése, hogy a demokráciát már nem tekintik a társadalmi élet alapvető elemének. A Haaretz nemrég végzős középiskolások körében végzett felmérését említette: a válaszadók döntő többsége szerint a demokrácia nem fontos érték, és a palesztinokkal, arabokkal szemben olyan fokú rasszista előítéleteket mutatnak, amilyeneket korábban nem tapasztaltak. „Ők jelentik Izrael következő nemzedékét" – ami 10–20 éves távlatban mély aggodalmat kelt benne.
  • Izraelt „túszul ejtette" egy messianisztikus és cinikus politikusokból álló csoport.

„Amikor a messianisztikus gondolkodású emberek összefognak a cinikus politikusokkal, az a lehető legveszélyesebb párosítás." – Ilan Pappé *

Ugyanez tette lehetővé a fasizmus megerősödését az 1930-as években. A politikai elit két eszközzel tartja fenn hatalmát: a folyamatos háborúval (mindegy, kivel) és egy belső ellenség kijelölésével – minden fasiszta rendszernek szüksége van belső ellenségre. Kettőt is találtak: a palesztin népet, illetve újabban a progresszív, liberális, szekuláris zsidókat. Ez adja Netanjahu politikai túlélésének alapját.

  • A politikához állandó hadigazdaság kell, amelyben háttérbe szorulnak a szociális kiadások – a jelek már láthatók. Az izraeli hadsereg ráadásul nagyrészt tartalékosokra épül, akik nem lehetnek folyton szolgálatban, nem élhetnek családjukkal, nem vehetnek részt a gazdaságban. Kérdés, meddig fenntartható ez – főleg hogy Izrael jelenleg nem hagyományos államokkal háborúzik, hanem két viszonylag kis gerillaszervezettel Libanonban és Gázában. Mi történne, ha Egyiptom, Szíria vagy Jordánia csupán fenyegetőzne?

Külső tényezők:

  • Izrael növekvő nemzetközi elszigetelődése – elsősorban a civil társadalom felől. A dél-afrikai példa mutatja, hogy a civil társadalom erkölcsi állásfoglalása előbb-utóbb a kormányokra is hat.
  • A fiatalabb zsidó diaszpóra, különösen az Egyesült Államokban, egyre kényelmetlenebbnek találja az azonosulást, sokan a palesztin szolidaritási mozgalmakhoz csatlakoznak.
  • Az arab világban újabb forradalmi hullám is eljöhet: az arab tavasz szerinte korán sem ért véget, a fiatal palesztin nemzedék pedig sokkal egységesebb és határozottabb, mint a megosztott politikai vezetés.

Ha Izrael irányt váltana, más jövő is elképzelhető lenne – de Pappé nem lát ilyen belső folyamatot.

„Én ezt egy vezető nélküli, teljes sebességgel száguldó vonathoz hasonlítom. Egyelőre még nem kezdte meg a zuhanást, ezért útközben mindent letarol, de a pálya végén nincs állomás. Ott egy szakadék vár rá." – Ilan Pappé *

Az egyállami megoldás: mi jöhet a cionista állammodell helyébe?

Pappé nagyon szeretné, ha Izrael dekolonizálódna – de történészként tudja, hogy a dekolonizáció nem feltétlenül vezet jobb rendszerhez. Óvatosan optimista, realista: szerinte az erőszak sajnos nem lesz teljesen elkerülhető, de az összkimenetel pozitív lehet, három okból:

  1. Jól ismeri a palesztin társadalmat, és nem hiszi, hogy a bosszúvágy vezérli.

„Szerintem a legtöbb palesztin egyszerűen normális életet szeretne élni. Olyat, amelytől már 120 éve megfosztják." – Ilan Pappé *

Aki normális életre vágyik, nem a bosszúra használja fel a változás másnapját – inkább Desmond Tutu és Nelson Mandela dél-afrikai útja lehet példaértékű, mint Robert Mugabe zimbabwei példája.

  1. Sajnálatosan nem minden izraeli zsidó lenne hajlandó olyan államban élni, amely nem az apartheid-állam – de reméli, hogy akik felismerik a hosszú távú előnyöket, inkább az új ország felépítésében vesznek részt, mint a régi rendszer fenntartásáért küzdenek.

  2. Palesztina egy térség része: ha kedvező folyamatok indulnak a régióban, az átalakulás nem korlátozódik rá. A gyenge nemzetállamokat – Libanont, Szíriát, Jordániát – ma inkább a rezsimek és vezetőik tartják össze, mint erős nemzeti identitás; Egyiptomban is elindulhatnak változások. Jóslatokba nem bocsátkozik, de nem veszítette el a hitét az emberiségben: a térség népeit inkább az újjáépítés és az újrakezdés érdekli.

A folyamat végén egy demokratikus államot lát, amely hegeket hordoz, hosszú és fájdalmas út vezetett el idáig, és számos problémával kell majd szembenéznie – de nagy különbség van a hétköznapi problémák és az, amikor maga a fennmaradás forog kockán. Nem várható el a palesztinoktól, hogy a megsemmisítés veszélye közepette a jövőbeli normális életről beszéljenek.

Pappé tagja az egy demokratikus állam mozgalomnak, amelyben izraeli, ciszjordániai és gázai palesztinok vesznek részt egy kisebb izraeli zsidó csoporttal. A gázai népirtás után gázai barátaik azt mondták: lehet, hogy nem most jött el az ideje az együttélésről beszélni – jogosan hozzátéve, hogy az izraeli zsidók 92%-a támogatta a népirtást. Ezt a reakciót most teljesen megérti, de úgy véli, nem örökké fennálló pozíció: az egy demokratikus állam marad az egyetlen járható út mindkét nép számára.

A műsorvezető felhozta: Slomo Sand is szkeptikus az egyállami megoldással kapcsolatban, mert az izraeli társadalmat a világ egyik legrasszistább társadalmának tartja. Pappé válasza:

„A német társadalom egykor a világ legrasszistabb társadalma volt. Ma pedig a világ egyik legdemokratikusabbja." – Ilan Pappé *

Hozzátette: óriási különbség van 2026 és 1941 Németországa között, és ugyanez igaz Izraelre is – ma mélyen rasszista társadalom, és önmagától nem fog megváltozni, csak külső nyomásra, remélhetőleg erőszakmentes nyomásra. 2014-ben Dél-Afrikában minden fehér ember azt mondta neki, „én mindig elleneztem az apartheidet" – mire ő visszakérdezett: ha mindenki ellenezte, miért tartott olyan sokáig a felszámolása? Az emberek a saját rasszizmusukon is képesek változtatni, ha körülöttük megváltozik a valóság. Lesznek olyanok, akik csak apartheid-rendszerű Izraelben hajlandóak élni – ahogy Dél-Afrikából is költöztek ilyenek Izraelbe –, de a többségtől más választ vár.

Ne feledjük, az izraeli zsidók mintegy fele arab országokból származik: ők ehhez a térséghez tartoznak kulturálisan, történelmileg. Egy másfajta politikai valóságban talán otthonosabban éreznék magukat egy arab, mint egy európai országban – ráadásul a világ multikulturálissá vált, a merev kategóriák egyre kevésbé írják le a valóságot. Egy barátja szerint még a természettudományokban és az orvostudományban is hibát követtünk el azzal, hogy mindent külön rekeszekbe sorolunk, elfelejtve a holisztikus szemléletet. Nem azt kell keresni, mi választ el bennünket, hanem azt, hogyan tudunk együtt élni – az alternatíva sokkal rosszabb.

A palesztin jövő: nem vezetőkre, hanem egy generációra számít

A Palesztin Hatóság súlyos legitimációs válsággal küzd, a Hamasz pedig gyakorlatilag feloszlatta a gázai kormányt, miközben évek óta nemzetközi elszigeteltségben él. Látható-e alulról szerveződő mozgalom vagy vezető – például Marván Bargúti –, amely egységesíteni tudná a palesztinokat?

Pappé szerint egészen más irányból érkezik a megoldás, és annak alapjait a fiatal generáció rakja le. Palesztina a világ egyik legfiatalabb társadalma, tagjai pedig az internet révén akkor is kapcsolatban állnak, ha földrajzilag távol élnek. A fiataloknak már sikerült meghaladniuk a megosztottságot és a frakcióharcok logikáját – nagy különbséget látva közöttük és a korábbi nemzedékek, a Fatah, a Hamasz, a Palesztin Hatóság, sőt az izraeli palesztin politikai vezetés között. A másik nagy kihívásra – az alternatív szervezeti formák megtalálására – még nem találták meg a választ.

Ez hasonlít az arab tavasz fiataljaihoz és az Occupy Wall Street mozgalomhoz: egészséges ösztönnel utasítják el a hagyományos tekintélyszervezeteket, mert a bürokrácia és korrupció melegágyainak látják őket, de alternatívát még nem kínáltak helyükbe. Ahhoz azonban, hogy cselekvőképesek legyenek, valamelyest engedniük kell ebből az elvi szigorból – a szervezet nélküli mozgalomépítés kudarcát már láttuk az arab tavasznál.

„Én nem egyetlen vezetőben látom a megoldást, hanem az egész nemzedékre számítok. Pontosabban ennek a nemzedéknek egy rendkívül jól képzett, elkötelezett csoportjára." – Ilan Pappé *

Lesznek közöttük erősen vallásosak és szekulárisak is, akik együtt dolgoznak, és szerinte sokkal több nő játszik majd meghatározó szerepet, mint a jelenlegi vezetésben. A tragédia, hogy sok palesztinnak egyszerűen nincs ideje kivárni, amíg ezek az alternatívák felépülnek.

Bargútiról: megérti, miért vonzó sokaknak, valóban rendkívül népszerű szinte minden palesztin politikai irányzatban, és elképzelhető, hogy átmenetileg egységet teremtene a nemzeti mozgalmon belül. Hosszú távon azonban nem a Fatah vagy a Hamasz egy-egy vezetője a döntő kérdés – és erről kizárólag a palesztinok dönthetnek. Pappé bárhogyan döntenek, szolidaritást vállal velük: nem ő fogja eldönteni helyettük, mit tegyen. Egész életében palesztinok között élt és dolgozott, és meggyőződése, hogy hosszú távon elnyerik, ami megilleti őket: egy szabad hazát.

A közelgő izraeli választások

Pappé érzése szerint a választás döntetlenszerű eredményt hoz. Könnyen elképzelhető, hogy Netanjahu veszít esetén is további fél évig maradhat hatalmon egy ügyvezető, átmeneti kormány élén; ha pedig veszít, az utána alakuló kormány bizonyos kérdésekben – politikai stílus, a rendőrség működése – talán jobb lenne, de a palesztinokkal és az arab világgal szembeni alapvető politikáját fenntartaná.

„Nem látok ma Izraelben olyan jelentős politikai erőt, amely alapvetően megváltoztatná azt, ahogyan az ország a palesztinokra vagy az arab világra tekint." – Ilan Pappé *

A probléma, hogy még azok az izraeli zsidók sem tudnak hiteles alternatívát felmutatni, akiket aggaszt a cionizmus elmúlt 20 évbeli irányvonala – ezért döntött sokan az ország elhagyása mellett. Pontos statisztikák nincsenek, de az interjú reggelén megjelent egy felmérés, amely szerint az izraeliek 70%-a úgy gondolja, hogy jó ötlet lenne külföldre költözni – ez nem jelenti, hogy el is költöznének, csak azt, hogy jobb életet látnak máshol maguknak és gyermekeiknek.

Ha politikai alternatíváról kérdezik őket, két választ kapni: vagy a rasszista választ („minden rendben lenne, ha a palesztinok egyszerűen eltűnnének"), vagy azt, hogy nincs kiút, nincs alternatíva. Pappé nézetét talán néhány ezer izraeli zsidó osztja – ez kicsi közösség, de fontos lehet: amikor Palesztina felszabadul, nagy jelentősége lesz annak, hogy voltak izraeliek, akik emberszámba vették a palesztinokat és azonosultak a szabadságküzdelmükkel. Ez alap lehet egy másfajta jövő felépítéséhez.

Üzenet a magyar baloldalnak és a magyarországi zsidó közösségeknek

Pappé tulajdonképpen ugyanazt üzenete mindkettőnek, mert történetükben közös van: mind a baloldal, mind a zsidóság számára sokáig azt jelentette, hogy az elnyomottak mellé állunk – legyenek munkások, diákok vagy gyarmati elnyomás alatt élő népek. A baloldal a dél-afrikai apartheid elleni küzdelem, az Egyesült Államokban a rasszizmus elleni mozgalom és a vietnámi háború elleni tiltakozások élén állt, kiállt a munkavállalók, nők és kisebbységek jogaiért – és sok zsidó éppen ezért kötődött a baloldalhoz.

Vissza kell térni ezekhez az értékekhez, és ezúttal Palesztina ügyében kell megmutatni, hogy komolyan gondolják őket. Ha a baloldal alapelveit – és ahogy ő látja, a judaizmus alapvető értékeit – nem lehet alkalmazni arra, ami Palesztinában történik, akkor az egész egyetemes értékrend hitelét veszti, nem vagyunk hűek ahhoz, amit képviselünk.

„Ha van önben egy cseppnyi tisztesség, és ha fontos önnek az emberség, akkor álljon ki a palesztinok mellett. Megérdemlik a szolidaritásunkat." – Ilan Pappé *

Konkrét lépések: nyomásgyakorlás a saját kormányra, hogy ne folytassa Izrael-barát politikáját; követelni, hogy az Európai Unió komolyan fontolóra vegye a szankciókat; folytatni a bojkott- és tőkekivonási (boycott és divestment) kampányokat. Mindez hozzájárulhat az izraeli politika megváltozásához.

Látni kell az összefüggést Palesztina ügye és a világ más részein való igazságosabb rend között: globális igazságosság nélkül nem lehet szembenézni a globális kihívásokkal – klímaváltozással, szegénységgel, migrációval –, ezeket egyetlen ország sem tudja egyedül megoldani. De valódi együttműködés nem jöhet létre, amíg a kapitalizmus mohó szakaszában van, amíg az etnonacionalizmus és a vallási fanatizmus uralja a politikát, és amíg hagynak folytatódni népirtásokat – nemcsak Gázában, hanem Afrikában és a világ más részein is.

Pappé záró gondolata: ha ma kiállunk a palesztinok joga mellett, hogy normális életet éljenek, akkor együtt a zsidók jogáért is kiállunk, hogy normális életet éljenek Izraelben és Palesztinában – és végső soron ez mindenki javát szolgálná: a Palesztinában élőkét, a Közel-Kelet egészét és az egész világét.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „sajátos átatlan szövetség alakult ki" – a jelző torzult, valószínűleg „átláthatatlan" vagy „átgondolatlan" szövetség; a szakasz lényege (zsidó intézmények és antiszemita jobboldali politikusok koalíciója) rekonstruálható.
  • „slogoszemnél azt olvastam" – feltehetően „Slomo Sandnál azt olvastam" (izraeli történész), de az átirat alapján nem ellenőrizhető teljes bizonyossággal.
  • „akik magyarmaturalom vagy elnyomás alatt élnek" – a „magyarmaturalom" kifejezés értelmezhetetlen; a mondat maradékából valószínűsíthetően uralom/elnyomás alatt élő csoportokra utal.
  • „amely nem a párthely állam" – valószínűleg „amely nem az apartheid-állam" torz alakja.
  • „Authority of state a state." – értelmezhetetlen töredék a Marván Bargútiról szóló kérdésben; a kérdés lényege a szomszédos mondatokból rekonstruálható.
  • „Én magam Szék András vagyok" – a műsorvezető a záró részt ezen a néven nevezi meg magát; a név esetleg torzított alak lehet.
  • „Pirót Attila fordításában" – a fordító neve az átiratban így szerepel, pontossága nem ellenőrizhető.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Sziasztok!

[00:00:00]Ez itt a Mérce és a Tilos Rádió nemzetközi politikai podcastja a forráspont.

[00:00:05]A mai adásban Ilan Pappéval, az izraeli új történészek talán legkiemelkedőbbjével, de mindenképpen legismertebb karakterével fogunk beszélgetni.

[00:00:14]A beszélgetés apropója Pirót Attila fordításában megjelent az izraeli palesztin konfliktus nagyon rövid tér története című munkája.

[00:00:22]papé professzort munkájáról, a kelet-európai zsidóság Izraelhez való viszonyáról, az által vízionált egyállami megoldásról és sok másról kérdeztük.

[00:00:41]Professzor Papa, Papé professzor, köszönjük szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat.

[00:00:46]Nemrég jelent meg magyarul a könyve az izraeli palesztin konfliktus nagyon rövid története.

[00:00:50]Ez egy összetett, mély érzelmekkel átszőtt és több mint egy év százada tartó véres konfliktust foglal össze egy nagyon rövid könyvben.

[00:00:57]Melyik az a kimondottan veszélyes mítosz vagy tfit, amelynek lebontását a legsürgetőbbnek érezte az európai közönség számára?

[00:01:09]Ja, igen.

[00:01:13]Azt gondolom, hogy több olyan meghatározó mítosz is létezik, amelyet le kell bontani, mert óriási hatással vannak a palesztinai és izraeli emberek életére.

[00:01:23]De ha mindenképp egyet kell választanom, akkor azt a mít választanám, amely szerint Palesztina üres föld volt, mielőtt a cionista mozgalom odaérkezett.

[00:01:36]Ez a mítosz ugyanis magában hordozza a palesztinok dehumanizálását.

[00:01:42]Az, hogy nem ismerik el őket olyan emberekként, akiknek vannak céljaik, törekvéseik és joguk van saját hazájukhoz.

[00:01:52]Úgy gondolom, hogy ez a mítosz mai széles körben él, és megmagyaráza, miért adják figyelmen kívül a palesztinokat, vagy miért fasztják meg őket emberségüktől?

[00:02:04]Nem csak politikusok, hanem olyan emberek is, akik egyébként teljesen hétköznapi, erkölcsileg nagyon következetes álláspontot képviselnek más elnyomott vagy gyarmatosított népekkel kapcsolatban, a palesztinok esetében azonban már nem ugyanígy gondolkodnak.

[00:02:23]Mondok egy nagyon jó példát arra, hogy ez az elképzelés, miszerint Palesztina egy üres föld volt, milyen erősen él még ma is.

[00:02:29]Néhány évvel ezelőtt az Európai Unió akkori elnöke, egy német politikus gratuláló üzenetet küldött Izraelnek a függetlenség napja alkalmából.

[00:02:41]Ebben gratulált Izraelnek ahhoz, hogy virágzóvá tette a sivatagot, hogy a sivatagot virágzó országgá változtatta.

[00:02:48]De mi volt ez a sivatag?

[00:02:48]A sivatag a cionizmus előtti palesztína volt.

[00:02:51]Ha még egy képzett, kétségtelenül műveld, és jól tájékozott politikus is ilyen feltételezésből indul ki, az jól mutatja, mennyire makacsul tartja magát ez az elképzelés.

[00:03:09]A könyvben az egyik célom éppen az, hogy minden lehetséges eszközzel a lehető legrövidebb formában megmutassam.

[00:03:17]Semmiképpen sem lehet a cionista bevándorlás előestéjének palesztináját üres földként leírni, ahogy a palesztinokat sem lehet másként meghatározni, mint palesztina őshonos benszülött népeként.

[00:03:28]Számomra ez a min legfontosabb mítosz, mert minden más ebből következik, minden más ebből vezethető le.

[00:03:35]Remélem, hogy hacsak szerény mértékben is hozzájárulok ennek a koholmáak a megbontásához, mert ez a hamis narratíva végsősoron a helyszínen élő emberek életébe kerül.

[00:03:49]Pappé professzor, szeretnék is áttérni Kelet-Európára, különösen Magyarországra.

[00:03:53]A második világháborút megelőzően a közép és kelet-európai zsidóság összetett módon viszonyult az identitásához.

[00:04:01]gyakran nem a cionizmussal összhangban sokan asszimilációs mintákat követtek elsősorban.

[00:04:07]Ma viszont azt látjuk, hogy a hivatalos zsidó intézmények és a politikai elit körében szinte teljesen egységessé vált az izrael párti irányvonal, köztük Magyarországon is.

[00:04:20]Hogyan értelmezi ezt az átalakulást?

[00:04:23]Nyilvánvalóan nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Soát, a holokausztot és mindezt, ami történt.

[00:04:28]De az öntélése szerint miért vált a holokausztot követően nacionizmus a kelet-európai zsidó identitás meghatározó narratívájává?

[00:04:42]Igen, ahogy ön is helyesen mondta, sokan azok közül is, akik korábban kételkedtek a cionizmus érvényességében, a holokauszt után úgy érezték, hogy a cionisták gondolkodtak ki jól.

[00:04:57]Miután 6 millió zsidót népirtás áldozatává tettek, ez egyáltalán nem meglepő.

[00:05:02]Ugyanakkor továbbra is nyitott kérdés maradt, hogy valóban az volt-e a legjobb megoldás, hogy folytassák Palesztina gyarmatosítását és a palesztinok kisemízését.

[00:05:11]Ez a kérdés a holokaustot követően is érvényes.

[00:05:13]Valójában azt is lehetett volna mondani, hogy a zsidóknak a többi európai néppel együtt mindent meg kellett volna tenniük azért, hogy Európában, keleten, középen és nyugaton egyaránt olyan társadalmat építsenek, amely többé sem Európában, sem a világ más részein nem engedi meg, hogy népirtást kövessenek el.

[00:05:31]hiszen tudjuk, hogy a második világháború során nemcsak a zsidók millióit, hanem rajtuk kívül is sok millió embert lemészároltak és népirtás áldozatává tettek.

[00:05:40]Először Európában, majd a világ más részein is.

[00:05:48]Azt hiszem, itt egy nagyon fontos különbséget kell szem előtt tartani, mégpedig a zsidó intézmények és a zsidó emberek között.

[00:05:54]És ez nem csak Magyarországra igaz.

[00:05:58]Hajlamosak vagyunk a kettőt egynek tekinteni.

[00:06:00]Pedig ez korán sincs így.

[00:06:00]Ezt Nagy-Britanniából is jól ismerem.

[00:06:06]A zsidó intézmények egy olyan szövetség részét alkotják, amely erről mutató projektként tekint Izraelre.

[00:06:18]Egyesek erkölcsi meggyőződésből, mások azonban sokkal inkább cinikus megfontalások alapján.

[00:06:26]Magyarországon, amennyire én látom, sajátos átatlan szövetség alakult ki a zsidó intézmények és ironikus módon antiszemita jobboldali politikusok között.

[00:06:36]Mindkét fél csodálja Izraelt.

[00:06:39]Ezt jól láthattuk Orbán Viktor Izraellel kapcsolatos politikájában is.

[00:06:41]Valóban Bibinetu egyik legközelebbi szövetségese volt, miközben az Európai Unió legtöbb vezetője nem igazán tudta elviselni Benjamin Natanut.

[00:06:56]Ez a koalíció nem új keletű.

[00:06:59]Egy rendkívül problematikus projektet kell édetben tartani.

[00:07:05]Ha egy európai problémát a palesztinok rovására akarunk megoldani, az nem megy békés eszközökkel.

[00:07:10]Ezt ki kell kényszeríteni.

[00:07:15]Ennek a koalíciónak egyik eleme a zsidó intézményrendszer.

[00:07:20]Ugyanakkor egyre több zsidó számára egyre kényelmetlenebb, hogy a projekt részének tekintik.

[00:07:23]Különösen ahogy Izrael olyanná válik, amilyennek ma látjuk.

[00:07:30]Az izrael párti szövetséghez kellenek a keresztény cionisták is.

[00:07:32]Evangelikáltál keresztények, akik úgy hiszik, hogy Izrael állam létrejött egy isteni terv beteljesülése, amely Krisztus másodikájöveteléhez vezet.

[00:07:40]Kellzá az iszlamofób rasszista európai jobboldal is.

[00:07:49]Ők úgy érzik, hogy ugyanazzal az ellenséggel állnak szemben, mint Izrael.

[00:07:54]Ők a muszlim bevándorlókkal és a muszlim közösségekkel, Izrael pedig a saját muszlim lakosságával és a palesztinokkal.

[00:08:06]Hogy ez az analógia helytálló-e vagy sem, nem is lényeges.

[00:08:07]Ők úgy érzik, hogy közösek az érdekeik.

[00:08:14]Ide tartozik a hadipar és a biztonságipar is.

[00:08:18]Ezek jelentős hasznot húznak abból, hogy létezik egy olyan állam, mint Izrael, amely fegyverrendszereket fejleszt és alkalmaz, mégpedig rendkívül cinikus és szörnyű módon.

[00:08:34]Izrael folyamatosan a legkorszerűbb technológiákat veti be a palesztinok ellen, különösen a gázai övezetben.

[00:08:43]Ez növeli az izraeli fegyverexportot is, mert a vásárlók azt mondják, ezeket valós környezetben tesztelték.

[00:08:55]Ehhez még hozzátehetjük azokat a politikusokat is, akik Izraelt az úgynevezett zsidó keresztény civilizáció részének tekintik.

[00:09:05]Ennek szerintük az volna a rendeltetése, hogy a nyugatib civilizációt védje.

[00:09:11]Azt hiszem, ami az évek során egyre világosabban kirajzolódik ebben a koalícióban, az az elitek és a társadalom többi része közötti különbség.

[00:09:23]A politikai és gazdasági elitek, beleértve a zsidó közösségek vezetőit is, továbbra is könnyen megnyerhetők annak a szövetségnek, amely gyakorlatilag mentességet biztosít Izraelnek.

[00:09:37]Vannak, akiket ezért megfizetnek, mások attól tartanak, hogy ellenkező esetben veszélybe kerülne a politikai vagy gazdasági pozíciójuk.

[00:09:45]Ha azonban a civil társadalmat nézzük, vagy akár a zsidó közösségek egyszerű tagjait, már sokkal több bizonytalanságot és fenntartást érzékelhetünk a koalícióval szemben.

[00:09:58]Úgy gondolom, ez a tendencia folytatódni fog.

[00:10:03]Izrael végül olyan szövetségesekre lesz utalva, akik nem erkölcsi alapon támogatják, csupán azért, mert érdekükben áll.

[00:10:10]De mi történik akkor, ha egy nap már nem áll ez érdekükben?

[00:10:13]Akkor miképp fog túlélni Izrael?

[00:10:20]De hadd tegyek hozzá még valamit.

[00:10:26]Akár pontos történelmileg ez az értelmezés, akár nem.

[00:10:28]Úgy érzem, sokkal európai kormány, sőt az értelmiség egy része is úgy látja, hogy a saját államaik finoman szólva nem védték meg a zsidó közösségeket.

[00:10:41]Azt hiszem, ez Magyarországra különösképpen igaz.

[00:10:44]Egyes államok nyíltan együttműködtek a nácikkal, de a többi ország is tehetett volna többet, mint amit megtett.

[00:10:56]Izrael ezt a bűntudatot nagyon ügyesen használja ki.

[00:11:03]Másfajta nyomást lehet gyakorolni Németországra vagy Magyarországra, mint például Nagy-Britanniára.

[00:11:15]Van ennek egy ironikus vetülete.

[00:11:20]Minél inkább együttműködött egy ország a nácikkal a második világháború idején, annál inkább Izrael párt im.

[00:11:31]Az intézményes zsidó vezetés továbbra is úgy gondolja, hogy a zsidók védelme érdekében szükség van a zsidó államra.

[00:11:43]Ugyanakkor amennyire én látom, a zsidók közül sokan felismerik, hogy ma a világon Izrael a legveszélyesebb hely, ha az ember zsidó.

[00:12:08]Mit gondol?

[00:12:08]Hogyan tudná Közép és kelet-Európa áthidalni ezt a szakadékot Európa két fele között?

[00:12:16]Mert abból, amit az imént elmondott, azt gondolom, hogy a saját érdekükben a közép- és kelet-európai zsidó közösségeknek is le kellene vonniuk bizonyos következtetéseket, hiszen azt látjuk, hogy Európa ezen felén az emberek végül radikális jobboldali erőkkel kerülnek egy oldalra.

[00:12:34]A történelem pedig azt igazolja, hogy ez nem feltétlenül túl jó ötlet.

[00:12:37]A rövidtávú kölcsönös érdek ma mégis ezt eredményezi.

[00:12:44]Mit gondolom, mit tehettünk mi Közép- és Kelet-Európában?

[00:12:47]Mit tehetnek a civil mozgalmak és az intézmények?

[00:12:56]Igen, egyetértek.

[00:12:56]Ez óriási kihívás.

[00:12:59]Sőt, ehhez még hozzátehetjük a ruszofób idegenellenességet is, és máris létrejön egy még erősebb szövetség, amely azt mondja, Izrael oldalán kell állnunk.

[00:13:12]Azt gondolom, vannak dolgok, amelyeken lehet változtatni, és vannak, amelyeken nem.

[00:13:19]Lehet például változtatni azon a meggyőződésen, hogy ez a kérdés túlságosan bonyolult.

[00:13:27]Ezzel kezdtük ezt a beszélgetést is.

[00:13:31]Sokan úgy gondolják, hogy aki nem ezzel foglalkozó tudós vagy újságíró, annak nincs elég ismerete ahhoz, hogy véleményt alkothasson róla.

[00:13:43]Még akkor sem, ha történetesen zsidó.

[00:13:46]Szerintem ez egyszerűen nem igaz.

[00:13:46]Ezért remélem, hogy a könyv Magyarországon is olyan sikeres lesz, mint sok más országban.

[00:13:54]Mert reményeim szerint a könyv éppen azt üzeni, nem, ez nem így van.

[00:13:57]Néhány napot rá lehet szánni, és máris sokkal jobban megérthető ez a konfliktus.

[00:14:02]Bárki ki tudna alakítani róla egy erkölcsi álláspontot.

[00:14:06]Hogy az erkölcsi álláspont később cselekvésre összenöz-e bennünket vagy sem, az már egy másik kérdés.

[00:14:16]De remélem, hogy legalább bizonyos mértékig ellenállóbá teszi az embereket azzal a narratívával szemben, amely teljesen megfosztja emberségüktől a palesztinokat, amely Izrael minden bűncselekményét önvédelemként, a palesztinok minden önvédelmi cselekedetét pedig terrorizmusként állítja be.

[00:14:33]Remélem, annyit legalább sikerül elérni, hogy megkérdőjelezzük ezt a keretezést.

[00:14:41]Persze, nem könnyű megkérdőjelezni azokat a narratívákat.

[00:14:43]amelyeket államok, oktatási rendszerek és tudományos intézmények támogatnak.

[00:14:49]Hiszen ezeket éppen azokban az intézményekben lehet megkérdőjelezni, amelyek előállítják és fenntartják őket.

[00:14:56]Nem elég az utcán megszólítani embereket és azt mondani: "Várjon csak egy pillanatot, van egy másik nézőpont is.

[00:15:03]Szeretném, ha azt is meghallgatná."

[00:15:06]El kell jutni azokhoz is, akik meggyőződésem szerint rendelkeznek a kellő ismeretekkel, csak félnek megszólalni.

[00:15:13]És tudjuk, hogy ez az egész nyugati tudományos világban így van.

[00:15:15]Sokan azért nem mernek határozott álláspontot képviselni Palesztina ügyében, mert attól tartanak, hogy elveszíthetik az állásokat, felfüggesztetik őket és így tovább.

[00:15:27]Azokból pedig, akik valóban nem ismerik a tényeket, szerintem ma már nincs sok.

[00:15:34]Úgy gondolom, ma inkább erkölcsi gyávaságról és félelemről van szó, mint tudatlanságról.

[00:15:41]Ezzel szemben úgy lehet fellépni, hogy alternatív utakat találunk a diákokhoz, az oktatókhoz, a tanárokhoz és a médiához.

[00:15:49]Ha az állami médián keresztül ez nem lehetséges, akkor alternatív médiumokon keresztül.

[00:15:55]Én már több mint 50 éve foglalkozom ezzel, és elmondhatom, hogy mi a legfrusztálóbb dolog ebben az egészben.

[00:16:02]Éppen az, hogy nincs varázsütésre működő megoldás.

[00:16:06]Minden egyes nap kemény munkáját igényli, amely végül szerintem meghozza az eredményét, de nem egyik napról a másikra.

[00:16:12]Idő kell hozzá.

[00:16:16]Azt hiszem, akik a nyugati egyetemeken dolgoztunk ezen, maradandó eredményeket értünk el.

[00:16:19]Ma Nagy-Britannia és az Egyesült Államok Egyetemeinek többségén Palesztinát nagyjából úgy oktatják és kutatják, ahogyan kell.

[00:16:32]25 évvel ezelőtt ezeken a helyeken szinte kizárólag az izraeli cionista narratívával lehetett találkozni.

[00:16:36]Tehát lehetséges, valóban lehetséges.

[00:16:43]Pedig mindkét országban rendkívül erősionista lobb igyekezett megakadályozni ezt a változást.

[00:16:46]Mégis bekövetkezett.

[00:16:56]Persze ez önmagában nem menti meg a palesztinok életét, hiszen nem pusztán azért dolgozunk, hogy legyenek jó történelemkönyveink, hanem azért, mert a történelem is része annak az eszköztárnak, amellel megfosztják emberségüktől a palesztinokat, és igazolják mindazt, amit velük tesznek.

[00:17:16]Ezért foglalkozunk a történelemmel, nem pusztán a valóság iránti intellektuális érdeklődésből.

[00:17:28]Úgy gondolom, hogy meg lehet ingadni azt a narrativát, amely felmentést ad ezek alól a cselekedetek és politikák alól.

[00:17:35]De ahogy már mondtam, nincs megoldás varázsütésre.

[00:17:40]Bátorságra is szükség van, mert ennek ára lehet.

[00:17:43]Mondok egy példát.

[00:17:46]Ha egy brit egyetemi oktató, vagy akár egyetem vezetője, rektora vagy alkancellárja, azt mondja, hogy támogatja az ukrán nép függetlenségi küzdelmét, akkor nem kell félteni a karrierjét.

[00:18:04]Ha viszont azt mondja, hogy visszataszítja, amit Izrael gázában tesz, na az már egy egészen más helyzet.

[00:18:12]Annak nagyon is komoly következményei lehetnek.

[00:18:20]mindkét esetben erkölcsi meggyőződésből szólal meg, mégis háromszor is meggondolja, mielőtt Palesztinával kapcsolatban erkölcsi álláspontját nyilvánosan kimondaná.

[00:18:34]Ezért kell összefognunk és hálózatokat építenünk.

[00:18:40]Nem elég erkölcsi alapon megszólalni.

[00:18:40]A tényeket is ismernünk kell.

[00:18:45]Amikor például Izraelt Apartheid államnak nevezem, vagy amikor nem csak én, hanem sokan mások is, azt állítjuk, hogy ami 1948-ban történt, etnikai tisztogatás volt.

[00:18:55]Hogy ami Cisz Jordániában történik, szintén etnikai tisztogatás, vagy hogy ami Gázában történik, népirtás.

[00:19:02]Ezt nem egyszerűen azért mondom, mert Illampé vagyok.

[00:19:08]Azért mondom, mert történész vagyok.

[00:19:11]Ismerem az etnikai tisztogatás fogalmát.

[00:19:15]Ismerem az apart meghatározását, és ismerem a népirtás jogi és tudományos definícióját is.

[00:19:23]Ehhez következetesen ragaszkodnunk kell.

[00:19:26]Meg kell értetnünk az emberekkel, hogy ezek nem pusztán politikai állásfoglalások.

[00:19:34]Ezek annak az eredményei, hogy valaki szembenéz a valósággal, és nem fél nevén nevezni azt, ami történik.

[00:19:41]Nem fél attól, hogy ez esetleg az állásába, a pozíciójába vagy a népszerűségébe kerülhet.

[00:19:52]Visszatérve az imént említett koalícióra, nemrég olvastam egy cikket a Lemon diplomatikban, Narenda Modi és Benjamin Netano újkeletű szövetségéről, mint a világszerte kirajzolódna egy tendencia.

[00:20:11]Nem csak Európában, hanem mást is.

[00:20:16]Etnonacionalista kormányok és politikai erők sorakoznak fel Izrael mögött.

[00:20:18]Ezt ön is így látja.

[00:20:25]Milyen anyagi és nem anyagi érdekek fűzik ezeket az etnarracialista államokat Izraelhez?

[00:20:33]És mit jelent mindez az ott élő zsidó közösségek számára?

[00:20:35]Különösen azoknak, akik nem értenek egyet az izraeli kormány politikájával.

[00:20:45]Igen, azt hiszem, érdekes jelenség, hogy az etnonacionalizmus erősödése nem minden országban ugyanúgy működik.

[00:20:55]India jó példa arra, amiről beszél.

[00:20:58]Ennek az az oka, hogy a mai indiai etnonacializmus erősen iszlamofóbis.

[00:21:05]A kapcsolatát nem egyszerűen két etnonacionalizmus között jön létre.

[00:21:10]Az egyik oldalon egy iszlamofóba etncionalizmust látunk egy olyan párt részéről, amely a hinduizmust nacionalista ideológiává formálta.

[00:21:16]A másik oldalon egy olyan államot, amely a judaizmust alakította nacionalista ideológiává.

[00:21:24]Ugyanakkor vannak egészen más példák, és vegyük Tájföldet.

[00:21:29]Ott is erősödik a nacionalizmus, részben a Kambodzsával fennálló határvita miatt.

[00:21:40]De a nacionalista hangulatot az is táplálja, hogy sok izraeli vásárol földet és ingatlantájföldön, ami felhajtja az ingatlanárakat.

[00:21:53]Ennek következtében a T etncionalizmus egyik célpontjává éppen az ott élő izraeliek váltak.

[00:21:58]Hasonló jelenség figyelhető meg Görögországban is, ahol az Izraelből odaköltöző izraeliek gyakran rendkívül agresszíven lépnek fel a gazdasági érdekeik érvényesítésében.

[00:22:11]Vagyis nem mindenütt ugyanazt a folyamatot látjuk.

[00:22:16]Abban viszont egyetértek, hogy amikor az etnonacionalizmus szorosan összekapcsolódik egy vallási identitással, akkor kirajzolódik egy mintázat.

[00:22:28]Ha nem iszlám vallási identitáshoz kötődik, mint India esetében, akkor könnyen kialakul egyfajta rokonszemv Izrael iránt.

[00:22:34]Ugyanakkor léteznek olyan etnonacionalista mozgalmak is, amelyek az iszlámhoz kapcsolódnak.

[00:22:39]Ezek természetesen nem Izrael barátpolitikát eredményeznek, hanem ellenkezőleg.

[00:22:47]Itt Izrael bírálata erősödik.

[00:22:51]Ezért óvatosnak kell lennünk az általánosításokkal.

[00:22:55]Az viszont általános érvényű, hogy az etnonaccializmus bárhol is jelenik meg, nem pozitív jelenség.

[00:23:07]A nacionalizmus számomra kezdettől fogva egyszerre hordozott pozitív és negatív elemeket.

[00:23:16]Egyrészt magában hordozta a gyarmati uralom vagy a birodalmak al felszabadulás gondolatát.

[00:23:20]Másrészt azonban már kezdetektől jelen volt az a logika is, hogy azért tudom, ki vagyok, mert tudom, hogy ki nem vagyok.

[00:23:27]És akik nem tartoznak közénk, azoknak esetenként nincs is helyük közöttünk, mert veszélyeztetik a születő nemzet tisztaságát.

[00:23:41]Erre jó példa az osztrák-magyar monarchia fölbomlása és a kis nemzetállamok létrejött.

[00:23:50]Úgy gondolom, hogy ma az etncionalizmus nem mindenütt, de a világ számos részén a befogadás és a kirekesztés új szervező elmévé vált.

[00:24:02]Csak, hogy a népesség mozgása, a klímaváltozás és a globális migráció miatt a világ egyre kevésbé lesz etnikailag homogén.

[00:24:12]Éppen ezért rendkívül veszélyes, egy társadalom demográfiai összetételét, szélsőséges vallási vagy etncionalista szempontok szerint akarják alakítani.

[00:24:25]Én ebben a tekintetben még a vallásnál is veszélyesebbnek tartom az etnonaccializmust.

[00:24:30]Az etnonacionalisták ugyanis gyakran haladónak tekintik magukat, éppen mert lehetnek teljesen szekulárisak.

[00:24:36]És azt mondhatják, hogyan is lehetne bennünket ateistákat, moderneket, szekulárisakat a vallási fundamentalistákhoz hasonlítani, miközben ők is meg akarják határozni, hogy ki tartozik a közösséghez, és ki nem.

[00:24:52]Izrael nagyon jól együtt tud működni az ilyen típusú etnonacialista mozgalmakkal, feltéve, hogy azok nem a keresztényeket, vagy nem a hindukat tekintik idegennek, mint ahogy Indiában látjuk.

[00:25:06]Én egy olyan világot tartom kívánatosnak, ahol a politika kevésbé épül az etnonacionalizmusra és a vallás szélsőséges értelmezéseire.

[00:25:22]Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne tiszteletben tartani a vallási hagyományokat vagy magát a vallást.

[00:25:25]A kettő nem zárja ki egymást, de egy ilyen világ sokkal élhetőbb lenne azok számára is, akik magyarmaturalom vagy elnyomás alatt élnek, például a palesztinoknak.

[00:25:40]Elég, ha megnézzük Palesztinát 1948 előtt, vagy akár az Oszmán birodalom utolsó évtizedeiben.

[00:25:48]Természetesen nem idealizálom az oszámbirodalmat, de az identitás akkor még nem etnonaccialista volt, hanem etnokulturális vagy etnovallási.

[00:26:00]A különböző közösségek együtt éltek egymás mellett.

[00:26:02]Nem tökéletes harmóniában.

[00:26:05]Természetesen nem, de a különböző etnokulturális és etnovallási csoportok hétköznapi együttélése normális volt.

[00:26:14]Aztán megjelent az európai nacionalizmus, pontosabban a romantikus nacionalizmus, amely az imperializmussal és a cionizmussal összekapcsolódva a csoportok sokszínű mozaikját nemzetállamokká alakította.

[00:26:30]Ez nem javított a közösségek közötti viszonyokon, sokkal inkább ki a konfliktusokat.

[00:26:39]Egyes esetekben pedig végül az első világháború után létrehozott nemzetállamok felbonulásához vezetett.

[00:26:47]Ezt láttuk Szíriában, és a veszély fennáll Libanonban, Irakban, Líbiában és Jemenben is.

[00:27:00]Legutóbbi könyvében az Israel is on the Brink, Izrael a szakadék szélén című ütetettben azt a provokatív állítást fogalmazza meg, hogy Izrael jelenlegi formájában nem fenntartható, az összeomlás szélére sodródott.

[00:27:11]felvázolná azokat a belső és külső tényezőket, amelyek ön szerint a szakadék szélére sodorták az országokat.

[00:27:21]Ja, ahogy a cím is mondja, a szakadék szélén áll.

[00:27:25]A szakadék széléről persze általában még nem elkerülhetetlen a mélybezuhanás.

[00:27:32]Én azonban nem látom jelét annak, hogy bárki belülről megpróbálna megállítani ezt a folyamatot.

[00:27:36]Először is a belső folyamatokról beszélnék.

[00:27:45]amelyek mindenek előtt magára az izraeli zsidó társadalomra nézve rombolóak.

[00:27:52]Az egyik ilyen a demokratikus működés minden formájának feladása.

[00:27:59]Támadás éri mindazokat az intézményeket, amelyek szerintem nem túl nagy sikerrel, de ez most mellékes, legalább megpróbálták Izraelt nemcsak a zsidó etnikum államaként, hanem demokratikus államként is fenntartani.

[00:28:14]A 2000-es évek eleje óta ezek az intézmények folyamatos támadással ott állnak, és ez rendkívül sikeresnek bizonyult.

[00:28:23]Meggyőződésem, hogy Izrael soha nem volt valódi demokrácia.

[00:28:28]A 90-es években sokan vitatták ezt az állításomat.

[00:28:33]2026-ban viszont már sokkal többen értenek egyet azzal, hogy Izrael nem tekinthető demokratikus államnak.

[00:28:41]Felmerül a kérdés, fenntartható-e egy nyíltan nem demokratikus Izrael olyan módon, ahogyan a Közelkelet egyetlen demokráciája fenntartható volt, amint Izrael magára hivatkozott.

[00:28:57]hogy ez a meghatározás hájtáló-e vagy sem, ebből a szempontból mellékes.

[00:29:02]Ez tehát az egyik tényező, az izraeli zsidó választók egyértelmű döntése, mely szerint a demokráciát már nem tekintik a társadalmi élet alapvető elevének.

[00:29:17]A Harz nemrég közöld egy felmérést végzős középiskolások körében.

[00:29:24]A válaszadók döntő többsége szerint a demokrácia nem különösebben fontos érték.

[00:29:30]Ugyanez a többség ráadásul a palesztinokkal és az arabokkal szemben olyan fokú rasszista előítéleteket mutatott, amilyeneket korábban nem tapasztaltunk.

[00:29:42]ők jelentik Izrael következő nemzedékét.

[00:29:46]Amikor tehát azt mondom, hogy Izrael a szakadék szélén áll, és látom, hogyan gondolkodnak a mai 18 évesek, mély aggodalom tölt el amiatt, hogy mi fog történni 10 vagy 20 év múlva.

[00:29:55]Ez az egyik folyamat, amely szakadék felé sodorja az országot.

[00:30:03]A másik inkább kézzel fogható politikai természetű probléma.

[00:30:06]Izraelt túlszul ejtette egy olyan csoport, amely messianisztikus és rendkívül cinikus politikusokból áll.

[00:30:16]Amikor a messianisztikus gondolkodású emberek összefognak a cinikus politikusokkal, az a lehető legveszélyesebb párosítás.

[00:30:21]Ugyanezt tette lehetővé a fasizmus megerősödését számos országban az 1930-as években.

[00:30:34]Ez a politikai elit bármáron fenn akarja tartani a hatalmát.

[00:30:39]és úgy gondolja, hogy ennek két hatékony eszköze van.

[00:30:44]Az egyik a folyamatos háború, mindegy is, hogy kivel.

[00:30:51]A másik pedig egy belső ellenség kijelölésre.

[00:30:56]Minden fasiszta rendszernek szüksége van belső ellenségre.

[00:31:00]Anélkül nem működik.

[00:31:03]Na ők kettőt is találtak.

[00:31:03]Az egyik természetesen a palesztin nép.

[00:31:06]Második ellenségként újabban megjelölték a progresszívabb, liberálisabb, szekuláris zsidókat.

[00:31:14]Ez teremti meg Benjamin Netany politikai túlélésének alapját.

[00:31:20]Vajon korábbi erkölcsi alapú vagy akár cinikus támogatói közül hányan lesznek hajlandók továbbra is támogatni egy olyan országot, amely nyíltan antidemokratikus, egyre inkább fasiszta jegyeket mutat, és egyre agresszívebben viselkedik a szomszédaival szemben?

[00:31:37]Ennek a politikának a fenntartásához ráadásul állandó hadigazdaságra van szükség.

[00:31:41]Egy hadigazdaságban háttérbe szorulnak a szociális kiadások és a társadalom szükségleteit szolgáló beruházások.

[00:31:51]Ennek jelei már ma is jól láthatóak Izraelben.

[00:31:55]Ráadásul az izraeli hadsereg nagyrészt tartalékosokra épül, nem hivatásos katonákra, akiknek folytonasgel kéne lenniük.

[00:32:03]Ez a politika folytatódik.

[00:32:03]Ezek az emberek egy idő után egyáltalán nem tölthetnek időt a családjukkal, nem vehetnek részt a gazdaságban.

[00:32:08]Meddig lehet ezt fenntartani?

[00:32:11]És mindezt úgy, hogy Izrael jelenleg nem is hagyományos államokkal áll háborúban, hanem két viszonylag kis gerilla szervezettel, Libanonban és Gázában.

[00:32:22]Mi történne?

[00:32:22]Egyiptom, Szíria vagy Jordánia?

[00:32:26]Egyszer azt mondaná, elég volt.

[00:32:26]Nem is kellene tényleges háborút indítaniuk.

[00:32:32]Elég lenne háborúval fenyegetőzniük.

[00:32:34]Vajon ez a hadsereg képes lenne kezelni egy ilyen helyzetet?

[00:32:36]Hozzátartozik a képhez Izrael egyre növekvő nemzetközi elszigetelőítése is.

[00:32:41]Nem elsősorban a kormányok részéről, hanem a civil társadalom felől.

[00:32:45]A történelemből, például Dél-Afrika esetéből tudjuk, hogy a civil társadalom erkölcsi állásfoglalása előbb-utóbb a kormányokra is hatással lesz.

[00:32:53]Nem egyik napról a másikra, de ez be fog következni.

[00:32:57]Ráadásul a fiatalabb zsidó nemzedék számára egyre kényelmetlenebb, hogy Izraellel azonosítják.

[00:33:02]Különösen igaz ez az Egyesült Államokban, amely a legnagyobb jelentőségi diaszpóra.

[00:33:06]Sokan közülük arra jutnak, hogy a legjobb, ha csatlakoznak a palesztin szolidaritási mozgalmakhoz.

[00:33:13]És akkor még nem beszéltem az arab világban bekövetkező lehetséges újabb forradalmi hullámokról.

[00:33:19]Az arab tavasz korán sem ért véget, és a palesztinok is képesek lehetnek nagyobb egységet teremteni.

[00:33:26]A fiatalabb palesztin nemzedék sokkal egységesebb és határozottabb, mint a jelenlegi megosztott politikai vezetés.

[00:33:34]Mindez nem sok jóval kecsegtet Izrael számára.

[00:33:36]Persze, ha irányt változtatna, akkor egészen más éve is elképzelhető lenne.

[00:33:41]Csak, hogy én jelenleg nem látok olyan belső folyamatot, amely ebbe az irányba mozdítaná le az országot.

[00:33:45]Én ezt egy vezető nélküli teljes sebességgel szágoldó vonathoz hasonlítom.

[00:33:55]Egyelőre még nem kezdte meg a zuhanást, ezért útközben mindent letarol, de a pálya végén nincs állomás.

[00:34:05]Ott egy szakadék vár rá.

[00:34:10]Ugye az új könyv címe szerint Izrael a szakadék szélén áll.

[00:34:12]Ön azonban már többször is magát a szakadékot is említette.

[00:34:17]Beszéljünk tehát arról, mi jöhet ezután.

[00:34:20]Mi léphet a cionista állammodell helyébe, ha összeomlik?

[00:34:23]Vagy valamiképp megszűnne létezni?

[00:34:26]Ön régóta egyetlen demokratikus állam létrehozását szorgalmazza.

[00:34:32]Ugye ez a köznyelvben az úgynevezett egyállami megoldás.

[00:34:34]De a gyakorlatban hogyan lehetne megakadályozni egy véres polgárháborúba vagy egy súlyos humanitárius katasztrófába torkoló totális összeomlást, amely palesztinok és izraeli zsidók millióit sodorná veszély be?

[00:34:57]Igen, ez nagyon jó kérdés, és természetesen engem is foglalkoztat.

[00:35:05]Nagyon szeretném, ha Izrael dekolonizálódna.

[00:35:06]Ugyanakkor történészként jól tudom, hogy számos példa mutatja, hogy a dekolonizáció nem feltétlenül vezet jobb eredményhez vagy jobb politikai rendszerhez.

[00:35:21]Valamelyes derülátó vagyok, ugyanakkor realista.

[00:35:26]Nem gondolom, hogy könnyű folyamat lesz, és attól tartok, sajnos az erőszak sem lesz teljesen elkerülhető.

[00:35:34]Mégis úgy vélem, hogy összességében pozitív lehet a végkimenetel, és ennek két oka van.

[00:35:43]Az első talán kissé szokatlanul hangzik, de úgy érzem, jól ismerem a palesztin társadalmat, és nem hiszem, hogy a palesztinokat alapvetően a bosszúgy vezérelni.

[00:35:58]Természetesen általánosítok, de szerintem a legtöbb Palesztin egyszerűen normális életet szeretne élni.

[00:36:06]Olyat, amelytől már 120 éve megfosztják.

[00:36:09]Ha pedig valaki normális életre vágyik, akkor a változás másnapját nem a bosszú állásra akarja felhasználni.

[00:36:18]Úgy gondolom, inkább Desmond Tutu és Nelson Mandela dél-afrikai úgy lett számukra példaértékű, mint Robert Mogabe zimbabwei példája.

[00:36:30]Remélem, hogy ebben igazam van, mert ez döntő fontosságú.

[00:36:35]Másrészt, és ezt sajnálattal mondom, szerintem nem minden Izraelben élő zsidó lenne hajlandó olyan államban élni, amely nem a párthely állam.

[00:36:47]Azt remélem, hogy ezért azok, akik felismerik, hogy ez hosszú távon mindenki számára előnyös helyzet lehet, inkább egy új ország felépítésében vesznek majd részt, mintsem, hogy a régi rendszer fenntartásáért küzdjenek.

[00:37:02]Van még egy harmadik szempont is.

[00:37:02]Erről a könyvben is írok.

[00:37:07]Palesztina nem elszigetelten létezik, hanem egy térség részeként.

[00:37:12]Ha a régióban kedvezőbb politikai folyamatok indulnak el, akkor talán az állam és a politikai rendszer átalakulása sem kizárólag Palesztinára korlátozódik.

[00:37:23]Majd lehet, hogy ezt ma nehéz elképzelni, de elképzelhető, hogy az olyan gyenge nemzetállamok szerkezete is átalakul, mint Libanon, Szíria vagy Jordánia.

[00:37:39]Ezeket az országokat ma sokszor nem egy erős nemzeti identitás tartja össze, hanem inkább a fennálló rezsimek és politikai vezetőik.

[00:37:50]Talán még Egyiptomban is elindulhatnak pozitív változások.

[00:37:57]Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, mert ezt senki nem láthatja előre.

[00:38:05]De még nem vesztem el teljesen a hitemet az emberiségben, addig nem feltételezném, hogy a térség népei örökké a bosszú állás és pusztítás alapján fordulnak egymáshoz.

[00:38:25]Szerintem sokkal inkább az újjáépítés és az újrakdés érdekli őket.

[00:38:27]Persze nem mindenkit és nem mindig.

[00:38:36]De ahogy a könyvben is írom, én a folyamat végén egy demokratikus államot látok magam előtt, egy olyan államot, amely m mésveket hordoz, amelyet hosszú és fájdalmas út vezetett el a demokráciáig, és amelynek továbbra is számos problémával kell majd szembenéznie.

[00:38:56]Nagy különbség van aközött, amikor egy társadalomnak a hétköznapi problémáival kell megközdenie, és aközött, amikor maga a fennmaradása forog kockán.

[00:39:06]Nem igazságos a palesztinoktól azt várni, hogy ma a jövőbeli normális életről beszéljenek, amikor sokan a megsemmisítés veszélyélyvel néznek szembe.

[00:39:19]Mit várhatunk olyan emberektől, akiknek a puszta léte is veszélyben van?

[00:39:24]De mi történik majd akkor, ha ez a létfenyegetettség megszűnik?

[00:39:30]Erre a saját aktivizmusomból tudok példát mondani.

[00:39:32]Tagja vagyok az egy demokratikus állammozgalomnak.

[00:39:38]A mozgalomban izraeli, ciszordániai és gázai palesztinok vesznek részt egy kisebb csoport izraeli zsidó mellett.

[00:39:47]A gázai népirtás után a gázai barátaink azt mondták nekünk, lehet, hogy nem most jött el az ideje annak, hogy az együttélésről beszéljünk azok után, amit ezek az emberek tettek velünk.

[00:39:55]És hozzáteszik jogosan, hogy nem csak azért, ami történt, hanem azért is, mert azt látjuk, hogy az izraelis zsidók 92%-a támogatta a népirtást.

[00:40:02]Hogyan várhatnák tőlünk, hogy most az együttélésről beszéljünk velük?

[00:40:07]Ezt a reakciót ebben a pillanatban teljesen megértem, de nem hiszem, hogy ez a pozíció örökké fenn állt, ezért továbbra is hiszünk az egy demokratikus államról szóló elképzelésben, amely az egyetlen járható út mindkét nép számára.

[00:40:27]Ugyanakkor slogoszemnél azt olvastam, hogy szkeptikus az egy állami megoldással kapcsolatban, mert úgy véli, hogy az izraeli társadalom ma a világ egyik leginkább raszista társadalma.

[00:40:38]Ezért nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy egy közös állam valóban működőképes lenne.

[00:40:46]Nos, a német társadalom egykor a világ legrasszistabb társadalma volt.

[00:40:48]Ma pedig a világ egyik legdemokratikusabbja.

[00:40:50]Most biztos minden német barátom felköpja a telefont és azt mondja, miről beszélsz?

[00:40:57]Németország nem demokrácia.

[00:40:57]Rendben, de azért óriási különbség van 2026 Németországa és 1941 Németországa között.

[00:41:05]Ebben talán egyetértünk.

[00:41:05]Ugyanez igaz Izraelre is.

[00:41:07]Igen.

[00:41:07]Ma egy mélyen rasszista társadalom, és ez önmagától nem fog megváltozni.

[00:41:12]Külső nyomásra változhat meg.

[00:41:15]És remélem, hogy az erőszakmentes nyomásgyakorlás elegendő lesz, mert nem szeretném, ha bárkinek is vérontás árán kellene ezt elérnie.

[00:41:28]2014-ben Dél-Afrikában jártam.

[00:41:28]Minden fehér ember, akivel beszéltem, azt mondta, "Én mindig elleneztem az apardhidet.

[00:41:34]Erre visszakérdeztem.

[00:41:34]Ha valóban mindenki ellenezte, akkor miért tartott ilyen sokáig a felszámolása?

[00:41:42]Az emberek a saját rasszizmusokon is képesek változtatni, ha megváltozik körülöttük a valóság.

[00:41:49]Persze lesznek olyanok, és erről a könyvben is írok, akik azt mondják majd: "Én csak egy apartheidre épülő Izraelben vagyok hajlandó élni."

[00:41:55]Pontosan úgy, ahogy Dél-Afrikában is voltak fehérek, akik ezt gondolták.

[00:41:59]Néhányan közülük később Izraelbe költöztek, mert ott megtalálták az apart rendszerüket.

[00:42:06]Mégis bízom benne, hogy a többség másodat választ.

[00:42:07]Ne felejtsük el, hogy az izraeli zsidók mintegy fele arab országokból származik.

[00:42:12]Ők ehhez a térséghez tartoznak.

[00:42:15]Ide köti őket a kultúrájuk, a történelmük ehhez a civilizációhoz.

[00:42:24]Igaz, ma már sokan nem így tekintenek magukra, és nem is vállalják ezt a kötődést, de ki tudja, egy másfajta politikai valóságban talán inkább otthon éreznék magukat egy arab országban, mint egy európaiban.

[00:42:36]És egyáltalán mit jelent az, hogy arabország?

[00:42:38]Mit jelent az, hogy európai ország?

[00:42:40]A világ multikulturálissáb állt.

[00:42:42]Ezek a merev kategóriák egyre kevésbé írják le a valóságot.

[00:42:47]Van egy barátom, aki azt mondja, még a természettudományokban is hibát követtünk el azzal, hogy mindent külön rekeszekbe soroltunk, és közben nem néztük az egészet.

[00:42:54]Szerinte ez még az orvostudományra is igaz.

[00:42:55]Elfelejtettünk holisztikusan tekinteni a dolgokra.

[00:42:57]Azt hiszem, vissza kellene találnunk valami ilyesmihez.

[00:43:02]Nem azt kell keresnünk, mi választ el bennünket egymástól, hanem azt, hogyan tudunk együtt élni, mégha ez nem is mindig lesz könnyű, mert az alternatíva ennél sokkal rosszabb.

[00:43:23]Térjünk át a Palesztina jövőjérő szóló kérdésére.

[00:43:28]Mindenki tisztában van azzal, hogy a palesztin hatóság már a súlyos legitimációs válsággal küzd.

[00:43:36]A Hamas pedig gyakorlatilag feloszlotta a gázai kormányt, miközben nemzetközileg is évek óta elszigeteltségben détezik.

[00:43:46]Lát-e olyan alulról szerveződő mozgalmat, vagy akár vezető személyiséget?

[00:43:50]Gondolok itt például már van Bargutira, aki képes lehetne egységesíteni a palesztinokat.

[00:44:00]Authority of state a state.

[00:44:06]Szerintem egészen más irányból érkezik majd a megoldás.

[00:44:08]Ennek alapjait pedig a fiatal generáció rakja le.

[00:44:14]Ne felejtsük el, hogy ez a világ egyik legfiatalabb társadalma, és ők akkor is kapcsolatban állnak egymással, ha földrajzilag távol élnek, hiszen az internet ma már ezt lehetővé teszi.

[00:44:32]Ha figyeljük, mit írnak és miről beszélnek, jól látszik, hogy egy problémát már sikerült maguk mögött hagyniuk, miközben egy másik nagy kihívás még előttük áll.

[00:44:44]A megosztottságot és a frakcióharcok logikáját már sikerült meghaladniuk.

[00:44:50]Sokkal egységesebben látják a problémát, és azt is, milyen jövőt szeretnének.

[00:44:55]Ebben nagy különbség van, köztük is a korábbi nemzedékek és politikai vezetések, a Fatach, a Hamas vagy a Palesztin hatóság között.

[00:45:01]Ide sorolhatjuk akár az izraeli palesztin politikai vezetést is.

[00:45:09]A másik kihívásra azonban még nem találták meg a választ, bár hiszem, hogy megfogják.

[00:45:15]Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit az arab tavasz fiataljainál vagy az Occupy Wall Street mozgalom résztvevőinél láttunk.

[00:45:24]Egészséges ösztönnel utasítják el a hagyományos tekintélyű szervezeteket, mert úgy érzik, azok könnyen bürokráciához, korrupcióhoz és hasonló problémákhoz vezetnek.

[00:45:35]Csakhogy alternatívát egyelőre nem kínáltak.

[00:45:42]Nem tudtak alternatívát kínálni a hagyományos szervezeti formák, a szakszervezetek, a pártok, a mozgalmak vagy bármiféle hierarchikus szerveződés helyett.

[00:45:54]Ahhoz pedig, hogy valóban cselekvőképesek legyenek és eredményt érjenek el, valamelyest engedniük kell ebből az elvis szigorból.

[00:46:00]Sokat gondolkodom ezen, és úgy vélem, meg fogják találni a megoldást.

[00:46:04]Én nem egyetlen vezetőben látom megoldást, hanem az egész nemzedékre számítok.

[00:46:12]Pontosabban ennek a nemzedéknek egy rendkívül jól képzett, elkötelezett csoportjára.

[00:46:19]Lesznek közöttük erősen vallásosak és szekulárisak is, akik együtt fognak dolgozni.

[00:46:24]És meggyőződésem, hogy a jelenlegi palesztin politikai vezetéshez képest sokkal több nő is meghatározó szerepet fog játszani közöttük.

[00:46:34]Hiszem, hogy megtalálják az előrevezető utat.

[00:46:36]Ez azonban időbe telik.

[00:46:39]És persze éppen ez a tragédia.

[00:46:39]Sok palesztinak egyszerűen nincs ideje kivárni, amíg ezek az alternatívák lassan felépülnek.

[00:46:48]Mégis úgy gondolom, hogy képesek lesznek rá.

[00:46:50]Ehhez azonban túl kell lépniük azon az elképzelésen, amelyet egyébként megértek, hogy minden szervezeti struktúrát el kell utasítani, mert hogyan lehet társadalmi mozgalmat építeni szervezet nélkül.

[00:47:02]Ennek a kudarcát már láttuk az arab tavasz idején.

[00:47:10]Azt hiszem, ezt ők is felismerték.

[00:47:13]A megoldást még nem találták meg, de bízom benne, hogy megfogják.

[00:47:20]Ezért számomra nem a vezető személye a kérdés.

[00:47:25]Értem, miért vonzol sokak számára Marvan Barguti személye.

[00:47:27]Van is alapja ennek, hiszen valóban rendkívül népszerű, szinte minden palesztin politikai irányzatban.

[00:47:36]El tudom képzelni, hogy átmenetileg képes lenne egységet teremteni a palesztin nemzeti mozgalmon belül.

[00:47:42]Hosszú távon azonban szerintem nem az a döntőkérdés, hogy a palcinok jövőjét a Fatach vagy a Hamas valamelyik vezetője alakítja-e, de természetesen erről kizárólag a palesztinok dönthetnek.

[00:47:51]Én szolidaritást vállalok velük, bárhogyan is döntenek, minden tőlem telhető támogatást megadok nekik.

[00:47:58]Nem én fogom eldönteni helyettük, mit tegyenek, és azt sem mondom meg nekik, hogyan döntsenek.

[00:48:05]Arra várok, hogy ők vegyék kezükbe saját sorsuk irányítását, és nagyon hiszek bennük.

[00:48:10]Egész életemben palasztinok között éltem és dolgoztam minden korosztályból, nők és férfiak között egyaránt.

[00:48:16]És meg vagyok győződve arról, hogy hosszútávon elnyerik azt, ami megilleti őket, egy szabad, felszabadult hazát, amelyre már régóta várnak.

[00:48:37]Végező szeretnék rákérdezni a közegő izraeli választásokra.

[00:48:43]Az izraeli politikai térkép ma erősen jobbra tolódott.

[00:48:47]Lát-e olyan politikai koalíciót vagy más szereplőt a mai Izraelben, amely valóban más megközelítést kínál a palesztin kérdésben, és van olyan politikai erő, amely képes lehetne kezelni azokat a belső problémákat és sérülékenységeket, amelyeket a legutóbbi könyvében az Izrael is on the brinkben feltárt.

[00:49:18]Először is általánosságban az az érzésem, hogy ez a választás döntetlenszerű eredményt hoz majd.

[00:49:26]Könnyen elképzelhető, hogy ezt további fél évig hatalmon tartja Benjamin Netjaut egy ügyvezető vagy átmeneti kormány élén.

[00:49:36]és még ha veszít is, ami szintén lehetséges.

[00:49:43]Az utána alakuló kormány, bár bizonyos kérdésekben, például a politikai stílus vagy a rendőrség működése tekintetében talán valamivel jobb lenne, véleményem szerint a palasztinokkal és az arab világgal szembeni alapvető politikáját továbbra is fenntartaná.

[00:50:00]Nem látok ma Izraelben olyan jelentős politikai erőt, amely alapvetően megváltoztatná azt, ahogyan az ország a palesztinokra vagy az arab világra tekint, illetve ahogyan velük szemben cselekszik.

[00:50:16]Sajnos ebből a szempontból nem számítok jó hírekre, bármi is legyen a választás eredménye.

[00:50:23]A probléma szerintem az, hogy még azok az izraeli zsidók is nehezen tudnak hiteles alternatívát felmutatni, akiket aggaszt az az irány, amelyben a cionizmus az elmúlt 20 évben elmozdult.

[00:50:35]Úgy gondolom, ezért is döntöttek olyan sokan az ország elhagyása mellett.

[00:50:40]Nincsenek pontos statisztikáink, de tudjuk, hogy jelentős számú emberről van szó.

[00:50:47]Éppen ma reggel jelent meg egy felmérés, amely szerintem sok izraelit is meglepett.

[00:50:54]Az izraeliek 70%-a úgy gondolja, hogy jó ötlet lenne külföldre költözni.

[00:50:58]Ez persze nem jelenti azt, hogy valóban el is hagynák az országot.

[00:51:05]Csak azt, hogy úgy érzik saját maguknak és gyermekeiknek, jobb életet tudnának biztosítani máshol.

[00:51:16]Azonban politikai értelemben kérdezzük őket, vagyis nem azt, hogy elköltöznének-e, hanem hogy látnak-e olyan politikai alternatívát, amely Izraelben tenné jobbá az életüket, akkor többnyire kétféle választ kapunk, vagy egy rasszista választ.

[00:51:29]Minden rendben lenne, ha a palesztinok egyszerűen eltűnnének.

[00:51:34]Vagy azt mondják, nem tudjuk, nincs kiút.

[00:51:36]Nincs alternatíva.

[00:51:41]Hányan osztják a nézetemet?

[00:51:44]Talán néhány ezren az izraeli zsidók közül.

[00:51:46]Ez nagyon kis számú közösség, de mégis fontos szerepe lehet, mert meggyőződésem, hogy előbb-utóbb Palesztina felszabadul.

[00:51:54]És amikor ez megtörténik, nagy jelentősége lesz annak, hogy voltak olyan izraelisi dolgok, hacsak néhány ezren is, akik másként viszonyultak a palesztinokhoz, emberszámba vették őket, és azonosultak a szabadságért folytatott küzdelmükkel.

[00:52:10]Ez fontos alapja lehet egy másfajta jövő felépítésének.

[00:52:17]És mit üzenne a magyar baloldalnak úgy általában, illetve a magyarországi zsidó közösségeknek?

[00:52:28]A magyar baloldalnak és a magyarországi zsidó közösségeknek tulajdonképpen ugyanzt üzenném, mert történetükben van valami közös.

[00:52:37]Számomra egészen a közelmúltig mind a baloldal, mind a zsidóság azt jelentette, hogy az álnyomattak mellé állunk.

[00:52:46]Legyenek azok munkások, diákok vagy gyarmati elnyomás alatt élő népek.

[00:52:53]A bal oldal állt a dél-afrikai apartheid elleni küzdelem.

[00:52:55]Az Egyesült Államokban a latticizmus elleni mozgalom és a vietnámi háború elleni tiltakozások élén.

[00:53:06]Ugyanígy kiállt az elnyomott népek szabadságáért, valamint a munkavállalók, a nők és más kisebbségek jogaért.

[00:53:10]És úgy gondolom, sok zsidó éppen ezért kötődött a baloldalhoz.

[00:53:18]Úgy gondolom, vissza kell térnünk ezekhez az értékekhez, és ezúttal Palesztina ügyében kell megmutatnunk, hogy valóban komolyan gondoljuk őket, mert ha nem tudjuk, és éppen ez történt a körülöttünk lévő társadalmakkal és kormányokkal is, a baloldal egyszerű alapelveit, és ahogy én látom, a judaizmus alapvető értékeit alkalmazni arra, ami Palesztinában történik, akkor az egész egyetemes értékrendünk hitelét veszti.

[00:53:48]akkor nem vagyunk hűek ahhoz, amiről azt állítjuk, hogy képviseljük.

[00:53:54]Ezért azt mondanám mindenkinek, függetlenül attól, hogy zsidó vagy nem zsidó, ebből a szempontból, ez másodlagos.

[00:54:02]Hogyha van önben egy csepnyi tisztesség, és ha fontos önnek az emberség, akkor álljon ki a palesztinok mellett, megérdemlik a szolidaritásunkat, gyakoroljanak nyomást a saját kormányukra, hogy ne folytassa Izrael barát politikáját.

[00:54:16]követeljék, hogy az Európai Unió komolyan fontolja meg a szankciók bevezetését, és folytassák a boycott and Divestment kampányokat.

[00:54:23]Úgy gondolom, mindez hozzájárulhat az izraeli politika megváltozásához.

[00:54:33]És lássák meg az összefüggést aközött, hogy igazságot szolgáltatunk Palesztinában, illetve aközött, hogy a világ más részein is igazságosabb rendet teremtünk, mert globális igazságosság nélkül nem leszünk képesek szembenézni az olyan globális kihívásokkal, mint a klímaváltozás, a szegénység vagy a migráció.

[00:54:52]Ezeket a problémákat egyetlen ország sem tudja egyedül megoldani.

[00:54:54]Globális együttműködésre van szükség.

[00:54:56]De nem jöhet létre valódi együttműködés, amíg a kapitalizmus ilyen mohó szakaszában van.

[00:55:04]Amíg az etncionalizmus és a vallási fanatizmus soralja a politikát, és amíg hagyjuk, hogy a népirtások folytatódjanak.

[00:55:10]nemcsak Gázában, hanem Afrikában és a világ más részein is.

[00:55:16]Ilyen körülmények között nagyon nehéz lesz létrehozni azt a globális összefogást, amelyre viszont szükségünk van.

[00:55:24]Ha ma kiállunk a palesztinok joga mellett, hogy normális életet élhessenek, akkor együttal a zsidók jogaért is kiállunk, hogy normális életet élhessenek Izraelben és Palesztinában.

[00:55:34]És végső soron ez mindenki javát szolgálná.

[00:55:36]Palesztinában élőkét, a közelkelet egészé az egész világét.

[00:55:43]Nagyon köszönjük.

[00:55:44]Köszönjük szépen, Papé professzor.

[00:55:46]Nagyra értékeljük, hogy rendelkezésünkre át.

[00:55:50]Köszönöm.

[00:55:50]Köszönöm szépen.

[00:55:50]Ez volt a forráspont legújabb adása, melyben Illan Pappéval beszélgettünk.

[00:55:56]A forráspontot két hetente, pénteken 6:00 órától a tiloson hallhatjátok, és megtalálható a Mérce, YouTube és Spotify csatornáján is.

[00:56:03]Iratkozzatok fel, ha tetszenek az adások.

[00:56:06]A műsort négyen szerkesztjük Vince Csaba, Pap Gáspár, illetve Num Barbara Fabi.

[00:56:11]Én magam Szék András vagyok.

[00:56:13]A műsor technikai hátterét András és Fazekas Lázár Benjamén biztosítják.

[00:56:17]Nagyon köszönjük nekik.