Össztársadalmi trauma a kötelező olvasmány, mind várjuk, hogy valami népmesei boldog vége legyen

[00:00:00]összársadalmi trauma a kötelező olvasmány, és és mindannyian, mint a népmesében, hogy várjuk, hogy valami boldog vége legyen ennek és hogy eljövünk, és akkor hátha majd most megoldódik ez a dolog.

[00:00:10]Az a félelmetes, hogy a kötelező olvasmány az nem csak egy generációt köt össze, hanem hanem ugyanazokat a könyveket kell a nagyszülők könyvtárából elővenni ma, mint amit ő, ami őnekik volt.

[00:00:20]Ebben van egy ilyen ilyen romantikus együvétartozás élmény, hogy mindannyian a baradlali családért drukkolunk, de hogy hogy tehát hogy hogy nagyszüleink, de lehet, hogy hogy a mostani generációnak talán már még a détszülei is kötelező olvasmányként olvasták a kőszívűt, de hogy csak a baradlai családnak lehet-e drukkolni, az néha felvetül bennem, hogy hogy lehet, hogy mást is kéne olvasni.

[00:00:42]Tőlem többen kérdezték, amikor a Rumini úgymond kötelező olvasmány lett, vagy hát legalábbis bekerült a tankönyvekbe, és egyszer csak országszerte nagyon sok iskolába olvasták, hogy te nem félsz, hogy meg fognak utálni?

[00:00:53]És bevallom, hogy hogy felmerült bennem, hogy hogy hát nagyon-nagyon jónak kell lenni annak a könyvnek ahhoz, hogy átmenjen azon is, hogy hogy noha kötelező olvasmánynak hívják, de még mindig szeressék a gyerekek.

[00:01:07]Ha ha valaki belenéz a tankönyvekbe, mondjuk a magyar tankönyvbe, mondjuk egy ötödikes, hatodikos, hetedikes tankönyvbe, akkor ott is elég alaposan szembesülni fog a bajjal, hogy miket gondolnak azok, akik azokat a tankönyveket elkészítették arról, hogy az irodalom micsoda, hogy az irodalomnak milyen funkciója van, hogy mit szeretnénk megtanítani gyerekeknek, hogy k hogy talán tudják-e, hogy azok a gyerekek pontosan hány évesek, akiknek azokat a tankönyveket írtak.

[00:01:38]Ennek a társadalomnak nincs joga addig az emberi méltóság sérelmeiért komoly súllyal panaszt tenni, amíg meg nem tanulja, hogy az emberi méltóság egy és oszthatatlan.

[00:01:53]Köszönöm szépen.

[00:01:53]Jó estét kívánok.

[00:01:55]Tisztelettel köszöntök minden érdeklődőt.

[00:02:00]És tisztelettel köszöntöm a meghívottainkat is.

[00:02:02]A tervek szerint egy és egy negyed órát fogunk mi beszélgetni így öten, és azután tesszük föl majd azt a kérdést, hogy ki szeretne hozzászólni, kérdezni és így tovább.

[00:02:17]Tehát azt kérem, hogy addig gyűjtsék a gondolatokat, megfigyeléseket és és kérdéseket.

[00:02:22]A beszélgetőtársaim pedig Bergudét, akit először én hadd mondjam, hogy író, és akkor ebben a minőségben is nagyon örülünk neki, és természetesen, mint politikusnak, államtitkárhelyettesnek a társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztériumnak az államtitkárhelyettese Pintér Borbála, aki az ELTE agyunk és így a magyar tanítás módszertanában van nagyon nagy szerepe már a ennek az egyetemi oktatásában és mellette a Toldi Gimnáziumnak tanára.

[00:03:07]Mellette Fábián László, akinek szintén két munkahelyét vagy pozícióját szeretném elsorolni.

[00:03:16]Egyrészt a hubbi magyar gyerekirodalmi társaság megbízott elnöke, alelnöke különben, és mellette, tehát neki is van egy iskolai helye a Treford gimnázium vezetőtanára.

[00:03:35]mellettem Pompor Zoltán.

[00:03:35]Ő a Magyar Olvasástársaság elnöke, tehát ebben a minőségében is itt van, valamint egyetemi képzésben vesz részt a már oktatóként a Kári Gáspár egyetem oktatója.

[00:03:49]Én Fenyődé György vagyok, szintén magyar tanár a Radnúti Gimnáziumban, és amellett a Magyar Tanárok Egyesülete alelnöke.

[00:03:59]És akkor én vagyok a moderátor most este az lenne a kérdésem, hogy miért van az szerintetek?

[00:04:09]Bocsánat, én mindenkit ismerek, ezért a tegeződést gondoltam.

[00:04:15]Elnézést.

[00:04:15]Tehát, hogy miért van az szerintetek, hogy ez, hogy kötelező olvasmányok, ez azonnal érdeklődést vált ki?

[00:04:21]Miért van az, hogy ez a terem, bár nem nagyon nagy terem, de azért ez a terem bőven teli van, és hogy erre akkor akkor úgy rá szokott mozdulni a olvasóközönség, a tábgabb szakma, a szűkebb szakma és az egész társadalom.

[00:04:43]Ja, és úgy gondoltam, hogy nem mondok sorrendelt, hanem akinek van gondolata, és egymástól is át lehet venni a szót.

[00:04:50]Parancsoljért, ki szeretné kezdeni?

[00:04:55]Mondom, akkor szerintem a nekem az jutott eszembe, hogy balsorsakit régen tép, tehát hogy hogy ez egy ilyen sorsközösség a kötelező olvasmányok.

[00:05:04]Mindenkinek része volt ebben.

[00:05:08]Az érzés az én személyes érzésem a kötelező olvasványokkal kapcsolatban nem annyira negatív, mint ami úgy általában a kötelező olvasmányokkal kapcsolatban.

[00:05:19]Lehet, hogy ezért is lettem később az irodalomhoz közel, hogy én szerettem olvasni, és és emiatt ez nem volt akkora trauma, de összességében egy ilyen összársadalmi trauma a kötelező olvasmány, és és mindannyian, mint a népmesében, hogy várjuk, hogy valami boldog vége legyen ennek és hogy eljövünk, és akkor hátha majd most megoldódik ez a dolog, és hátha majd most megoldódik ez a dolog.

[00:05:42]Én még én még hozzátenném azt, hogy egyrészt amit Zoli mondott, hogy mindannyian érintettek vagyunk, mindenkinek megvan a saját pozitív, negatív, avagy traumatikus élménye a saját gyerekkorában a kötelező olvasmányak kapcsán.

[00:05:55]Egyébként nekem is inkább pozitív élményeim vannak.

[00:05:57]Majd utána mindazok, akik szülővé válnak, tapasztalják azt, hogy a gyerekekből milyen ellenállást váltanak ki.

[00:06:06]Még azok a kötelező olvasmányok is, amik mondjuk egy generációval vagy kettővel korábban gond nélkül átmentek és és élményt jelentettek a gyerekeknek.

[00:06:18]És nyilván óhatatlanul feltesszük ilyenkor a kérdést, hogy hogy biztos, hogy ezt, biztos, hogy így.

[00:06:22]És közben azt is, hogy hogy lehet, hogy az én gyerekemmel van a baj, hogy egy általam nagyon klassznak tartott művel nem tud mit kezdeni.

[00:06:31]Szóval sokféle kérdés feszíti az embert utána a saját élményein alapozva fel szülőként.

[00:06:36]És akkor még a tanári oldalt nem tettem hozzá.

[00:06:42]Ühüm.

[00:06:42]Igen, igen.

[00:06:42]Pan szerintem is egy ilyen össztársadal, az egész társadalmat érinti, mert mert vagy úgy, hogy hogy bennünket érint, tehát nekünk kell olvasni, vagy vagy a gyerekünknek, de igazából szerintem nem csak egy generációt, tehát az a félelmetes, hogy a kötelező olvasmány az nem csak egy generációt köt össze, hanem hanem ugyanazokat a könyveket kell a nagyszülők könyvtárából elővenni ma, mint amit ő, ami őnekik volt.

[00:07:05]Ebben van egy ilyen ilyen romantikus együvétartozás élmény, hogy mindannyian a baradlai családért drukkolunk.

[00:07:11]De hogy hogy tehát hogy hogy nagyszüleink, de lehet, hogy hogy a mostani generációnak talán már még a détszülei is kötelező olvasmányként olvasták a kőszívűt, de hogy csak a baradlai családnak lehet-e drukkolni, az néha felvetül bennem, hogy hogy lehet, hogy mást is kéne olvasni.

[00:07:28]Tehát úgy, hogy közben nagyon szeretem a jókait, én magam meg 19.

[00:07:30]százados vagyok, de de hogy hogy van bennem némi kéely arról a tekintetben, hogy hogy ugyanazokat kell olvasni, mert azokból valamit igen, mert olyan jó, hogy egy ugyanazokról a szövegekről tudunk beszélgetni különböző generációban, de lehet, hogy hogy lehetne frissíteni is valamerre.

[00:07:49]Nekem az jutott eszembe, hogy az érdeklődéssel kapcsolatban meg egyáltalán a témával kapcsolatban, hogy hogy az elmúlt időszakban annyira átideologizált lett ez az egész ügy a ami a a kötelező irodalmakkal meg egyáltalán az irodalom oktatással kapcsolatban napvilágot látott, hogy szerintem az jó dolog, hogyha erről lehet valami más tónusban beszélni.

[00:08:09]És és és ez szerintem mindenképpen fölszabadít sok mindenkiben sok mindent.

[00:08:16]És én is azt gondolom, hogy nem csak, hogy ösztársadalmi, hanem még annál globálisabb is a probléma.

[00:08:19]Tehát nyilván köze van ahhoz a jelenséghez, amit az olvasással kapcsolatban sokan érzékelnek, még a laikusok is.

[00:08:25]Tehát meg ebben hát senki laikus, mert hát valamilyen módon mindenkin neek kapcsolódása van az a ha nem is a szép irodalomhoz, de legalábbis a szöveghez, mert akkor is találkozik vele, ha nem akarja.

[00:08:40]és és hát látni különféle jelekből azoknak is, akik nincsenek ebben benne, hogy azért itt van baj, meg hogy van mit megoldani, meg meg hogy a szövegértésünkkel mi a helyzet, satöbbi, satöbbi.

[00:08:52]És hát gondolom ez is része annak, hogy akkor hátha elindulhat valamilyen olyan irányba ez a beszélgetés is, ami előrevissző.

[00:09:03]És hol van a leginkább baj?

[00:09:03]Ö alsó tagozaton, most leegyszerűsítem, alsó tagozaton vagy fölső tagozaton, tehát ugye 6-10 évesek között, vagy a 104 vagy középiskolában, vagy vagy elhelyezhető-e, vagy hog folytathatom.

[00:09:22]És akkor, hogy csak, mert akkor logikus, vagy nem tudom, hogy én én leginkább ezt a saját gyerekeimen láttam.

[00:09:29]Ugye én gimnáziumban tanítok egy hatosztas gimnáziumban, tehát nyilván ott ott ott azt látom, ami már odaérkezik.

[00:09:36]De a saját gyerekeimen azt láttam, hogy ha szerencséje van az embernek, akkor az első négy évben nincsen baj.

[00:09:43]Ez már szerencsén múlik egy kicsit, tehát a tanítónén nagyjából, és nem a rendszer jó, hanem a hanem a benne lévő szereplők adott esetben van olyan is, vagy volt olyan élményem is, amikor ez nem volt így sajnos.

[00:09:55]és és hogy valahogy a felső tagozatnál kezdődik valami, ami ami nem jó.

[00:10:00]Most enn ennek is sok erezete van meg oka.

[00:10:03]Tehát nyilván a tanárhiány az egyik, tehát ha nincs szaktanár, az például elég nagy probléma.

[00:10:09]Tehát akkor akkor az gond.

[00:10:09]De hát ha valaki belenéz a tankönyvekbe, mondjuk a magyar tankönyvbe, mondjuk egy ötödikes, hatodikos, hetedikes tankönyvbe, akkor ott is elég alaposan szembesülni fog a bajjal, hogy miket gondolnak azok, akik azokat a tankönyveket elkészítették arról, hogy az irodalom micsoda, hogy az irodalomnak milyen funkciója van, hogy mit szeretnénk megtanítani gyerekeknek, hogy k hogy talán tudják-e, hogy azok a gyerekek pontosan hány évesek, akiknek azokat a tankönyveket írták.

[00:10:40]Szóval rengeteg olyan probléma vetül föl, ami hát sok mindent elront.

[00:10:44]Szerintem a baj egyébként nem ott kezdődik, hanem sokszor már a családban kezdődik a baj.

[00:10:52]Tehát tehát azt gondolom, hogy hogy alapvetően ha valaki egy olyan családba születik, ahol a ahol mondjuk az esti mesélés nem jelenik meg, vagy ahogy ahol a szépalmi szövegekhez ilyen módon nem kapcsolódik sehogy senki, ahol mondjuk nincsenek könyvek a könyves polcon, tehát hogy ilyen nagyon egyszerű plasztikus dolgokra gondolok, azért ott az egy az egy az egy nagyon rettenetes handicap.

[00:11:15]Igen.

[00:11:16]Ahol nem könyves polcal, hanem polc.

[00:11:18]Ez most csak a és ha most már így bele belekotyogtam, nekem is azért a fejembe, amíg Lacit hallgattam, hogyha ha a kérdés annyi, hogy hol kezdődik a baj, akkor ott kezdődik a baj, hogy nagyon sok családból úgy jutnak el az iskoláig a gyerekek, hogy már nem tudnak koncentrálni, már nem tartott a szókincsük, már már nincsen meg az a képességük, hogy elmélyülten figyeljenek egy akár pár percesnél hosszabb szövegre, mert sok esetben nem kapták meg otthon azt a fajta alapot, ami a mindennapi mesélésből, mondokázásból, képernyőmentességből származik.

[00:12:04]És akkor tovább víve, én ugye az előző 20 évben nagyon sokat jártam az országot, nagyon sok iskolában fordultam meg, jellenzően alsóta tagozatosokhoz vagy kisfelsősökhöz ötödik, hatodikba szoktak hívni, ritkábban nagyobbakhoz és és gimibe.

[00:12:24]Nagyon sok pedagógusal és könyvtárosssal beszélgetek ezért országszerte, és általában azt szokták mondani, hogy alsóban a gyerekek még rávehetők az olvasásra.

[00:12:35]Felső tagozat határán van egy egy nagyon-nagyon komoly törés, ami részben a kütyük miatt alakul ki, mert egész egyszerűen felső tagozatra óhatatlanul átveszik a dominanciát, szórakoztatóbb, könnyebb ellenállás, nagyon sok gyerek feladja az olvasást, illetve illetve az alsóta tagozat végére, amikor még a tanítónéni egyben tartja a csapatot, és és tudja őket úgy motiválni, tudja őket úgy inspirálni, vannak olyan közös osztálytev tevékenységek, amikből minden gyerek úgy érzi, hogy az az olvasás az a mi közös ügyünk rengeteg szuper olvasó, osztályon belüli olvasásra motiváló módszerrel találkoztam, hátha ezekre is majd ki tudunk térni.

[00:13:17]És aztán valahogy a fölső tagozatba kikerülve a fiúk azonnal szinte azonnal lemorzultak, legalábbis arányaiban sokkal többen.

[00:13:29]A lányoknál is csappan az olvasási kedv.

[00:13:31]És itt jönnek még csak be a kötelező olvasmányok, mert gyakorlatilag alsó tagozatban, hát mondjuk harmadik, negyedikben már talán van kötelező olvasmány, de addig még csak próbáljuk megszerettetni az olvasást.

[00:13:42]És ez egy nagyon nagy kérdés.

[00:13:45]És után át is adom a szót, hogy ne csak én beszéljek, hogy megszerették-e az olvasást, és tudnak-e úgy olvasni, hogy a egy könyv elolvasása és megértése az nem a fizikai kint és a és a rettenetes szenvedést jelenti, hanem tovább tud menni valamiféle élményszerzés irányába.

[00:14:07]Hát a fogalom nem segít rajta, bocs.

[00:14:09]Tehát a kötelező olvasmány, tehát hogy ez lett a szószerkezet, ez biztos, hogy ellenállást szül, nem?

[00:14:13]Tehát, hogy meg azért ez így egy kicsit a tanítási, tehát hogy így visszatükrözi maga a fogalom azt az ellenállást, amit amit ez kiválthat.

[00:14:21]Tehát az a tehát hogy nem annyira, tehát mindannyian akik itt ülünk, azért gondolom szeretünk olvasni, mert valahogy az irodalomhoz közel állunk és mégis ugye ez szerintem maga ugye itt sokat próbálkoztatok főleg ti is kiváltani vagy fel kicserélni ezt a szót, hogy legyen közös meg kölcsönös olvasmás, hogy hogy maga mert mert maga már a fogalom is nagyon-nagyon eltávolít, és és ráadásul vagy azt a szemléletet sugalja, hogy hogy ezt így teljesíteni kell, tehát hogy hogy itt van valami kötelező penzum, és és az, amiről az olvas élménye szól, az meg azt meg a fogalom maga alig engedi meg szerintem.

[00:14:54]Tehát már a fogalomhasználat is így dermesztő némelykor.

[00:14:58]Tőlem többen kérdezték, amikor a rumini úgymond kötelező olvasmány lett, vagy hát legalábbis bekerült a tankönyvekbe, és egyszer csak országszerte nagyon sok iskolába olvasták, hogy te nem félsz, hogy meg fognak utálni?

[00:15:09]És bevallom, hogy hogy felmerült bennem, hogy hogy hát nagyon-nagyon jónak kell lenni annak a könyvnek ahhoz, hogy átmenjen azon is, hogy hogy noha kötelező olvasmánynak hívják, de még mindig szeressék a gyerekek.

[00:15:23]Ühüm.

[00:15:23]Jó.

[00:15:23]Azt akarom csak jelezni, hogy szerintem arra, hogy a családdal meg az első három évvel vagy első hat évvel mit lehet kezdeni, arra térjünk vissza meg ezre a figyelem problémára.

[00:15:37]Most egyelőre még akkor maradjunk az iskolán iskolán belül.

[00:15:43]Szerintetek harmadik negyedikben vannak olyan könyvek, amelyeket tényleg érdemes így kötelező olvasmánynak mondani?

[00:15:53]Szóval, hogy eljutnak-e például a gyerekek oda, hogy negyedikben egész könyvet olvassanak, vagy vagy harmadikban már eljutnak?

[00:16:00]Szóval, hogy hogy akkor az alsó tagozat végét még nézzük meg, aztán megyünk a a a komolyabb, nehezebb helyzetekbe.

[00:16:13]Zoli, még ha lehet, akkor az előző előző körhöz és ehhez is csak néhány gondolat, hogy hogy nagyon sok múlik, és ezt Laci is mondta a pedagógusnak a a személyiségén, tehát hogy milyen tanítója van.

[00:16:25]És az alsóban is ugyanígy nagyon fontos az, hogy hogy az a pedagógus, aki a gyerekekkel együtt van a nap nagy részében, szeret olvasni, maga is szerete olvasni.

[00:16:37]Tehát hogy talál-e időt arra a hogy csak úgy spontán felolvasson, mondjuk matematika óra közben.

[00:16:45]Tehát, hogy miért miért van az, hogy később, hogy azt gondoljuk, hogy a magyar tanárnak meg a könyvtárosnak a feladata körülbelül az, hogy az olvasással foglalkozzon, az összes többi tanár meg meg csinálja a maga dolgát.

[00:16:55]Miért miért?

[00:16:55]Miért gondoljuk ezt?

[00:16:57]Ez is egy nagyon nagyon furcsa gondolat.

[00:16:58]És itt megint olyan, mintogyha ilyen szigetekként élnének a pedagógusok egymás mellett a a nevelőtestületben.

[00:17:06]Tehát, hogy az az iskola, amelyik le tudja tenni a workshot, amellett, hogy márpedig itt az olvasás fontos lesz, nevezzük olvasó iskolának, akkor ott mindenkinek fontos az, hogy hogy olvasson, és ott azért egészen más hatást lehet elérni.

[00:17:21]Biztos erre is vannak jó példák.

[00:17:21]Ö lehetne akár valami kezdeményezést is erre erre indítani, hogy olvasó iskola.

[00:17:28]De minden iskola lehet olvasni.

[00:17:28]A kötelező olvasmány, vagy amit Boris mondott, hogy kötelező olvasmánynak rossz marketingja van.

[00:17:32]Igen.

[00:17:32]Én még egy másik rossz marketinget hoznék, a kötelező olvasást.

[00:17:37]Tehát a kötelező olvasmány helyett én azt mondanám, hogy kötelező legyen az olvasás mindenkinek alsó tagozatban.

[00:17:43]Minden gyerek vigyen be egy könyvet magával és olvasson.

[00:17:46]És akkor ez kicsit nem válaszolva a kérdésedre, hogy mi az, amit ajánlunk harmadik, negyedik osztályban.

[00:17:51]És azért mondom, mert most majd többször hivatkozni fogok arra a konferenciára, ahol tegnap, tegnapelőtt jártam.

[00:17:59]Például Portugáliában ott ott ez működik, hogy hogy minden gyereknek be kell vinnie magával könyvet és a és benne van a napi rutinjukban, hogy negyed órát, 20 percet valamikor a nap során.

[00:18:12]Napközi, tudjátok, ez milyen izgalmas dolog, egy ilyen gyerekmegőrző, egy kihasználhat kihasználatlan terület, ahol ahol helye lenne a a mesének, az olvasásnak, a könyveknek, ahol a ahol na tehát sok minden kinyílik ebbe az irányba.

[00:18:28]Én azt gondolom, hogy maga az olvasás legyen kötelező, amitől nem lesz jobb.

[00:18:32]Nyilván ez nem nem így kellene nevezni, de az az, hogy igenis legyen egy elhatározás, hogy hogy minden gyerek, minden nap olvasson azt, amit ő szeretne alsó tagozatban, hogy ezt a könyvtárból veszi ki, otthonról hozzá, elcserélik egymással.

[00:18:46]Millió módszer van erre, amit amit lehet erre csinálni, de abban talán meg kellene egyeznünk, hogy ebből nem lenne szabad engedni.

[00:18:53]És egy kicsit akkor máris előrébb lennénk ebben, mert nem azért gyakorolja, mert a tanítóéni azt mondja neki, hogy most olvassunk és hangosan olvassunk, hanem hanem azért, mert most ennek itt van az ideje, kütyük.

[00:19:03]Tehát hogy a ha amikor nem nem kütyűzünk, vagy nem használjuk, tehát ez egy döntés kérdése valójában, hogy én én amellett döntök, hogy nézegetem a telefonomat, vagy amellett döntök, hogy hogy olvasok.

[00:19:15]És hogyha ez nem alakul ki így szokásként, akkor a kütyűhasznál szokása nagyon gyorsan ki tud alakulni.

[00:19:22]Az olvasás is egy szokás, egy egy rendszeres szokás.

[00:19:27]Nem válaszoltam egyik kérdésedre, egy csomó új hajtót kinyit, mert nem ez nagyon fontos.

[00:19:30]Mondj csak a kütü, hogy hogy azért arról arról is vannak már mérések sok is, hogy azért a kütyűn is olvasnak sokan.

[00:19:37]Tehát ugye az nem nem az van, hogy van a könyv és van a kütyű és akkor mindenki csak valami játékot játszik.

[00:19:43]Azt szerintem tanárként nagyon pontosan tudjuk, hogy mi az az új mozdulat, amikor olvas, és mi az az új mozdulat, amikor játszik.

[00:19:48]Tehát tehát ezt ugye fölismerjük, meg az elfordított képernyő satöbbi.

[00:19:53]Tehát azért van olyan, hogy a gyerekek nem nem kicsi korban, tényleg nem az általános iskolában, de de pláne ugye most ez a kilencediktől tanári engedéllyel lehet használni a mobiltelefont, és akkor azért azért sokan sokkal könnyebb hozzáférni egyszerűen azon a felületen.

[00:20:08]Ezt ezt ezt szerintem valamennyire tudomásul kell vegyünk, hogy ezen a felületen kapcsolódnak a világhoz.

[00:20:14]És és persze én is csinálom azt, hogy vannak olyan kötelező olvasmányok, amiket papíron el kell olvasni, hogy hogy még még így az a könyvvel való szoros kapcsolódás meglegyen.

[00:20:24]De de hát közben el kell engedjem, hogy hogy egy kattintással tudnak elérni szögeket, sokkal könnyebben tudják keresni.

[00:20:30]Tehát, hogy én én azt azt nem tehát hogy nem ennyire élesen állítanám szembe a kütyűt versusz a a a papírkönyvet, hanem hanem a meg meg ugye sok mindenki egyébként ebookon olvas, vagy vagy könyolvasója van.

[00:20:45]kindlie van, vagy valami ilyesmi.

[00:20:45]És és hogy szerintem ezek ilyen fokozatok.

[00:20:49]Értem, hogy az olvasást kell, de hogy hogy valahogy a a kütyű meg a meg a papír azok azok tehát, hogy ott van egy átfedés, hogy hogy sokan olvasnak el erre is vannak kutatások egyébként, hogy én nem erre akartam reagálni, de hogy hogy igen, hogy a szövegértés az nem ugyanolyan elmélyült ezeken a kijelzőkön, mint a papíralont.

[00:21:05]De alapvetően én a Zoli felvetésére szerettem volna reagálni, hogy tulajdonképpen amit te mondtál, az az egy az egy stratégiai megközelítése annak, hogy mit jelent az, hogy iskola.

[00:21:19]Erre nagyon nagy szükség lenne, hogy legyen végre ilyen hogy mit akarunk oktatni, hogy mire van az iskola, hogy miért csináljuk ezt, mert ennek része az is, amit te elmondtál.

[00:21:27]Én ezt sokkal komplexebben szeretem látni, és mármint nem annál, amit elmondtál, hanem hogy a hogy ez egy rendszer mű, tehát hogy hogyha most és ezért nem is akarok belemenni ennek a kritikájába, vagy nem tudom, mert hogy hogy milyen buktatói vannak ma annak, hogy az nem tud működni, amit te elmondtál, mert ez ma nem tud működni, de ez baj, mert nagyon egyéni dolgokon múlik nagyon.

[00:21:50]Tehát nem a rendszer működéséből fakadóan jó vagy rossz egy iskola, hanem a benne lévő kollégák képességein meg sok minden egyébben múlik az, hogy valahol lehet, hogy vannak jó kezdeményezések, jó ilyen partikuláris próbálkozások meg mindenféle dolgok, de hát az lenne végül is a cél, hogy bármelyik általos iskolába bemegy egy diák akárhol az országban, akkor megkapja ugyanazt a típusú tudást, vagy annak a lehetőségét, hogy ehhez a tudáshoz hozzájusson.

[00:22:16]Mit gondolunk tudásnak?

[00:22:18]Ez egy alapvető kérdés, mert ezzel kapcsolatosan milyen tantárgyakban gondoljuk ezeket a tudáselemeket átadni?

[00:22:23]Mert szerintem a te gondolataidban már az fakad, ami az enyémmel is egyezik, hogy az tudás, hogy olvasunk, az tudás, hogy hogy a könyvhöz úgy viszonylunk, hogy ott van velünk természetes része az életünknek, és kinyitjuk naponta 15 percet, vagy akár még többet.

[00:22:39]Ezt a mai oktatási rendszer ezt elég szűkösen engedi meg, merthogy egész egyszerűen ma a tudás az sokkal inkább lexikális elemekhez köthető.

[00:22:46]az irodalomban is rettenetes, ami a NADban meg a kerettanterben van, ugye ezt mindannyian tudjuk, és hogy abban a abban a mozgástérben ez nem nagyon fér bele.

[00:22:58]Tehát én ezért gondolom, hogy nekem nagyon szimpatikus volt, amit elmondtál, és én is így gondolok nagyon sok mindent, csak ez akkor azt jelenti, hogy itt globálisan kellene hozzányúlni dolgokhoz, és nem csak önmagában a magyar tanításhoz, a kötelező irodalom vagy más néven nevezett dolghoz, hanem sok mindenhez, ami ezzel összefügg, és akkor ez egy nagyon izgalmas és érdekes játék lehet.

[00:23:18]Csak Borózit visszakötni szerintem és erre nincsenek adataim meg nem néztem ennek utána de aki telefonon olvas az amúgy is olvasó tehát hogy hogy a aki olvas az keresi-e a lehetőségeket, hogy olvashasson, és akkor megtalálja a telefonon, megtalálja a a tableten.

[00:23:36]A ma minden ötödik európai ember, nem mondjuk így, nem csak a gyerekek, valamilyen szövegértési problémával szembesül a napi életben, tehát nem tud jól olvasni, és ettől ettől nem tud boldogulni abban a közegben, ahol boldogulnia kell, mert hogy ez egy írásos közeg, ahol ahol mi mi élünk.

[00:23:58]ami a kötelező olvasáshoz kapcsolódik nekem ez az élmény, tehát hogy egy kicsit beszéljünk akkor majd magáról az élményről is, tehát hogy először élmény legyen az olvasás, és akkor utána el tudunk odáig jutni, hogy akkor ak munkaeszközzé válik, mert hogy akkor a történelemkönyvet is majd olvasnom kell, de alapvetően egy élményen keresztül jutok el odáig, hogy gyakorlott legyek abban, hogy hogy olvassak.

[00:24:20]És akkor ettől még persze nem fogok tudni történelmi leckéket elolvasni, mert az egy másfajta olvasás megint, ami nem a kötelezőkhöz kapcsolódik.

[00:24:28]Tehát mondjuk a történelmi regénytől sem lesz valaki mondjuk jobb olvasója a grafikonoknak a a történelem könyvben, de hogy ezt sem feltétlenül tanuljuk meg, vagy tanulják meg a gyerekek.

[00:24:39]Tehát, hogy itt folyamatosan erodálódik az a a a az a iskolai tudás, olvasás, bármi, ami aztán ahhoz vezet, hogy 15 évesen a pízaméréseknek ez a ez a következménye, amiben megint a mögöttes okokban a digitalit digitális világ mellett az élmény alapú olvasásnak a háttérbeszulása.

[00:24:57]Tehát, hogy hogy én ezért gondolom azt, hogy hogy akkor változtassuk meg az egész rendszert, vagy lép merjünk nagyot álmodni, mert ilyen ilyen pici pici dolgokat lehet változtatgatni, hogy hogy mindenki csinál valamit valahogy valamiben azért értsünk egyet.

[00:25:16]Én nagyon sok sok gyereket kérdeztem már a országjárásaim során, hogy hogy miért nem olvasnak, mert a gyerekek nagyon vígan bevallják, hogy én utálok olvasni, és hogy miért?

[00:25:27]És általában három város szokott lenni.

[00:25:29]A nincs rá idő, a nehéz és az unalmas.

[00:25:33]Ez a három.

[00:25:33]És nyilván nincs rá idő, azt családi, iskolai mindenféle módokon kezelni kell.

[00:25:39]A nehéz és az unalmas az viszont sok szempontból összefügg, mert nyilván, hogyha ő olyan élményt adó kis szövegeken szerez gyakorlatot és tapasztalatot az olvasásban, akkor már a nehézséget leküzdi, és örömet örömet tud okozni neki az a szöveg, amivel utána találkozik.

[00:26:05]Amennyiben az tényleg egy olyan szöveg, ami és itt érünk vissza Gyuri egy nagy kerülő után a kérdésedhez, hogy hogy hogy milyen könyveket.

[00:26:12]És akkor itt most az alsóta tagozatnál bevetném azt a varázsszót, hogy kortárs.

[00:26:21]Igen.

[00:26:23]És nagyon-nagyon sok ok miatt vetném be azt, hogy kortárs.

[00:26:26]És nem az, hogy semmiképpen se klasszikus, hanem azért kortárs, mert mai nyelvezeten, mai környezetben, mai gyerekek valós problémáiról, helyzetéről szól.

[00:26:43]És nem az a fő baj a kincskereső kis ködmönnel, hogy hogy az az az is nehéz, hogy rengeteg olyan olyan szó szerepel benne, ami ami egyszerűen nem találkozik a mai gyerekek szókincsével, de az, hogy egy olyan élethelyzetet ábrázol, ami a mai gyerekek számára teljességgel felfoghatatlan és létezik a mélyszegénység, és létezik a kiszolgáltatottság, de a mai világunkban más módon, más módon kellene ezt láttatni, hogy a gyerekek tudjanak hozzákapcsolódni.

[00:27:19]Igen, mert egy nagyon fontos dolgot mondunk ki ezzel, hogy a saját élményén keresztül, tehát hogyha a saját világához az első olvasás élményei tudnak kapcsolódni, akkor utána lehet tanítani klasszikus irodalmat, csak legyen előbb.

[00:27:33]Tehát egy szerintem amit, mert tudásnak hívtuk eddig, de szerem ez készségszinten, tehát technikailag a ki meg kell tanuljon folyamatosan jól olvasni, hogy hogy ne legyen nehéz az olvasás, tehát hogy hogy ne kibetűzés szinten maradjon, hanem hanem hanem hanem hogy folyamatosan tudjon úgy fogyasztani szöveget, hogy hogy maga a technikai része az az nem okoz gondot.

[00:27:54]És és ezért van az, hogy vagy legalábbis én én biztosan támogatom azt, hogy bármit olvassanak a gyerekek, akármilyen nagy kortás regény sorozatokat olvassanak végig.

[00:28:03]Nyilván nem a nem tehát, hogy hogy vannak olyan regénysorozatok, amik így így kicsit elgondolkodtatóak, hogy most ez tényleg azt a korosztály célozza-e, vagy hát van kollégák között erről némelykor vita, de én meg azt gondolom, hogy hogy mindegy, hogyha azt az élményt, hogy olvasni és pláne pláne sorozatot olvasni, ami azt jelenti, hogy hosszú terjedelmű, egymásra következődő, egymásra épülő történeteket megismerni, akkor technikailag elsajátít valami olyan szerk, tehát a szöveg szerkezetére vonatkozó elemeket is, ami később erre bőven erre tudjuk építeni majd a jókait, ha ha ez bármilyen más kortás regényeken keresztül elérhetővé vált.

[00:28:43]És én még hozzátenném azt a a bocsánat hozzátenném azt a azt a fél mondatot, hogy hogy iszonyú fontos a gyerekeknek azt az belső örömet megtapasztalni, hogy elolvasott önállóan egy könyvet.

[00:28:54]És ez szerintem egy nagyon remek felismerése a a jelenleg menő gyerekkönyvkiadóknak.

[00:29:02]Szinte mindegyik nagyobb kiadónak megvan a maga olvasnitanulósorozata, amiben vékony kis kötetekben egyszerű nyelvezettel, kimondottan olvasni tanuló a gyerekeknek sokszor több olvasási nehézségi szinten kínálnak olyan szövegeket, amikkel könnyű és szórakoztató.

[00:29:22]Hát itt a megbirkózni szó nem is jó, de amivel amivel talál találkozni így van.

[00:29:28]ö lehetőleg szépszínes illusztrációkkal, és akár néhány óra vagy egy-két nap után megvan az az élménye, hogy a saját befektethető energiái révén is önállóan elolvasott egy könyvet.

[00:29:42]Ezek a könyvek Hollandiában, Angliában ott vannak az osztályokban alsó tagozatban, tehát hogy nem iskolai könyvtárban, most örülnénk annak, hogyha az iskolai könyvtárban ott lennének ezek a a sorozatok, de hogy az osztálytermekben ott vannak és és le tudják venni.

[00:29:55]Tehát, hogy ez a ez a esélyegyenlőség az adottabb.

[00:29:57]Gombos Péternek kellene itt ülnie a helyemen.

[00:30:04]Úgyhogy most egy történetet hozok tőle, és ha egy kicsit válaszolva, akkor arra kérdésed, hogy 34.

[00:30:07]osztályban én Lázár Ervint nagyon szívesen ajánlanám, a szegény Johnny és Árnikát, mertogy ő mesélte, hogy ő tanít egyetemistákat is, és hát kér kérdezte őket, hogy miket olvasnak az egyetemisták, miket olvasnak az egyetemisták?

[00:30:23]Hát nem nagyon olvasnak semmit.

[00:30:25]Még a pedagógó képzésbe bekerül egyetemisták is ritkábban, egyre kevesebbet olvasnak.

[00:30:29]És akkor a az óra végén odajött hozzá egy hallgató, és megkérdezte, hogy tanár úr, ajánljon nekem valamit.

[00:30:34]Hát én nem olvastam még egy könyvet sem.

[00:30:39]Mit ajánlana?

[00:30:39]Tehát amikor odajön egy 19 éves, egy 19 éves, aki végigment az iskolarendszeren úgy, hogy nem olvasott el egy könyvet se, de most így felébredt benne az a lelkiismerti kérdés, hogy szeretne elolvasni.

[00:30:52]Csak Péter azt mondta neki, hogy akkor olvass el a szegény Johnny és Árnikát.

[00:30:54]És elolvasta.

[00:30:57]Mondta, hogy tanár úr, következő alkalom tanár úr, két óra alatt elolvastam a könyvet.

[00:31:00]Nagyon jó volt.

[00:31:00]Aján még ilyeneket.

[00:31:01]Na hát hogy hogy ez ez az, ami szerintem az iskolai könyvtáros, pedagógus, könyvtáros, szülő, bárki, ugye egy falu kell ahhoz, hogy a a gyerekből olvasó váljon.

[00:31:13]Bárki, aki a közelében van, a gyerekre szabottan neki valót ajánl.

[00:31:20]Mertogy hogy itt itt az is kérdés volt nyilván ebben a szituációban, hogy mi az az előzmény.

[00:31:26]Tehát nem lehet azt mondani, hogy hát a háború és békét azt nagyon ajánlom vágjál bele.

[00:31:30]A szegény Johnson és Árnika az azért nagyon izgalmas, mert az végül is egy szerelmes történet.

[00:31:34]És annak a 19-20 éves korosztálynak ez egy kiváló kiváló olvasmány lehet.

[00:31:42]Úgyhogy én ajánlom Lázár Ervényt például Janikovskével is ajánlom a és a kortársokat persze emeldi.

[00:31:50]És mi lenne akkor, hogyha az én általam javasolt tervet én borítanám föl, és nem a fölső tagozatra mennénk tovább, hanem Zoli, kétszer is már hivatkoztál egy konferenciára.

[00:32:04]Ez a varsy memorandum.

[00:32:07]Itt mutatom, ez angolul olvasható.

[00:32:11]És ez egy varsói, majd pedig egy tegnap, tegnapelőtt brüsszeli konferencia volt.

[00:32:18]És szerintem ez annyira érdekes, hogy ebből mindannyian talán nem, mert de hogy de hogy mesélj erről, mert ez szerintem olyan, amit amit hozzátesz vagy hozzátehetünk a az erről való tudáshoz.

[00:32:33]Jó.

[00:32:35]És bocsánat, csak tudom, hogy nem én vagyok a moderátor.

[00:32:36]Elnézést.

[00:32:36]Csak, hogy azt közbeszúrnám, hogy arról nem beszélünk, hogy mitől élmény.

[00:32:40]És és majd itt szó lesz arról, hogy hogy magát tehát hogy mitől jó az olvasás, mert mert arról beszélünk, hogy kötelező, de közben megnyílnak világok, meg találkozunk valamivel, és valahogy valahogy itt itt van egy egy ambivalencia és és majd mindjárt beszélni fogsz erő.

[00:32:56]Nem, nem, nem akarom én elvenni a kenyeret, de nem csak, hogy hogy arról beszéljünk, mert itt mi mindannyian azt képzeljük, hogy olvasni jó.

[00:33:04]És közben elmész a gyerekekhez, és azt mondják, hogy hát nehéz meg unalmas.

[00:33:09]Tehát ha unalmas az olvasás, akkor valami a lényegéből, amiről mi azt gondoljuk, hogy az van, az hozzá nem jut el.

[00:33:15]És itt itt van itt van szerintem az egyik kutya elásva.

[00:33:18]Bocsánat.

[00:33:21]Ennyi.

[00:33:21]Igazából a a az egésznek a a háttere az az, hogy amiről mi most itt a kötelező olvasmányok kapcsán beszélgetünk, az nem nem csak magyarországi probléma, hogy nem olvasnak, vagy azt tapasztalják a a pedagógusok, könyvtárosok, szakértők, hogy hogy nem olvasnak a gyerekek, a felnőttek sem olvasnak.

[00:33:39]A felnőttek, hogyha nem olvasnak, akkor nem mesélnek a gyerekeknek.

[00:33:43]Tehát ez egy ilyen ördögi kör, ami aztán utána öröklődik.

[00:33:45]Mi az, amit lehet tenni?

[00:33:48]Már 2012-ben volt egy magaszintű európai uniós szakértői csoport, aminek Nagy Attila volt a tagja, a akik ajánlásokat fogalmaztak meg kisgyerekkortól, tehát a családi színtől egészen a felnőtt korig, tehát az élethosszig tartó tanulás vonatkozan.

[00:34:05]És maga a varsói memorandum egy picit ennek a a folytatásaként is tekinthető.

[00:34:12]Gyakorlatilag az elmúlt két évtizedben nem lett jobb a helyzet.

[00:34:14]Tehát nagyon sok pénzt öltek olvasásfejlesztési programokba.

[00:34:19]öltek, fordítottak olvasásfejlesztési programokra Európában, mindenhol, Németországban, Lengyelországban minden gyerek kap könyvet, amikor megszületik Lengyelországban, és az nem kevés gyerek, ami de minden, de erre vannak kifejezett programok, tehát a a ezeket a a szándékokat gyűjtötték egybe azok a szervez, akik olvasással, olvasásnépszerűsítéssel, olvasáskutatással foglalkoznak, és gyűltek össze először Varsóban.

[00:34:48]aztán Brüsszelben, és fogalmaztak meg egy olyan kvázi irányelvet, kiáltványt, amér aztán később az Európai Uniós politika vagy pályázatok is épülhetnek.

[00:35:00]Ez azért izgalmas például, mert mert most egy konzorcium van kialakulóban, ami ami ennek a gyakorlati ezeknek az elveknek, amik ebben meg vannak fogalmazva, a gyakorlatívá tételét hivatott megvalósítani.

[00:35:14]És három dolgot gyűjtöttem ki ebből a memorandumban, ami szerintem ehhez a mi beszélgetésünkhöz kapcsolódik, és szerintem Bori még akkor hármat biztos mellé fog tenni.

[00:35:22]Az első az az öröm örömolvasás vagy az olvasásnak az öröme és a belső motiváció fontossága a szabad könyvválasztás és a műfajok sokszínűsége.

[00:35:33]Tehát számos olyan európai ország van, ahol nincsenek kötelező olvasmányok.

[00:35:38]De de az olvasás ott van az iskolában.

[00:35:40]Finneket kérdeztem, ők azt mondták, hogy náluk a Kalevala sem kötelező olvas.

[00:35:44]Kérdeztem, hogy mi jól hallottam, hogy nem olvassák a Kalevalát?

[00:35:46]Hogy nem, de ők nem olvassák a Kalevalát.

[00:35:48]Ö és hát egy picit az probléma is náluk, hogy a pedagógusok amúgy nagyon kiváló pedagógusok, de ők se olvasnak annyit, amennyit kellene.

[00:35:57]Illetve ami a harmadik ilyen, ez a tanórai csendes olvasási idő, amiről már beszéltem korábban, tehát egy hogy megteremteni azokat az időket, mert azt mondjuk, hogy nincs idő a az olvasásra, mert haladni kell az anyaggal, menni kell előre, már első osztályban az érettségire készülünk és és nincs nincs arra nagyon idő, hogy megálljunk olvasgatni, csak úgy olvasgatni.

[00:36:18]volt azért minden egyes elolvasott oldal, könyv az az befektetés abban, hogy később később jobb, sikeresebb gyerek legyen.

[00:36:27]Erre is vannak erre vannak kutatások, hogy azok a gyerekeknek mesélnek gyerekkoruk, kisgyerekkoruk óta rendszeresen, azok a méréseken és egyáltalán az iskolai teljesítményben is sokkal jobb, tehát az iskolában sokkal jobban teljesítenek.

[00:36:38]Ez nem tudom, hogy ennél kell-e a szülők számára egy nagyobb érv.

[00:36:42]Tehát, hogy meséljetek a gyerekeknek, és akkor ettől jobb lesz az iskolai teljesítménye.

[00:36:46]Nem ezt szeretnénk szerepel is ebben a memorandumban talán a a nem tudom az elején talán, hogy azok a azok az emberek, azok a társadalmi osztályok és összességében azok a társadalmak, ahol az olvasás értés alacsony szinten áll, mindenféle területen úgy úgy szociálisan, mint gazdaságilag elmaradnak.

[00:37:14]Mert a szövegértés, a koncentráció képessége az olyan egyéb képességekkel járul, aminek a birtoklása előnyt jelent, és a a hiánya pedig pedig komoly hátrányt okozhat.

[00:37:27]Ergo egy olyan országban, ahol mondjuk relatíven magas funkcionális analfabéták száma, ott gyengülni fog a gazdaság teljesítménye és demokratikus szempontok is vannak az az olvasással kapcsolatban.

[00:37:40]Tehát, hogy a valaki csak egy buborékban él, és csak azokat az információkat kapja meg, ami mondjuk a videókon vagy a képeken keresztül eljött hozzá, és nem nyílik ki a világ számára az olvasással, az az kevésbé tud kritikusan közelíteni ahhoz a környezethez, amiben él, és a döntéseit is erősen befolyásolja.

[00:37:59]Később.

[00:37:59]Hát igen, és tulajdonképpen ezek amiket elmondtatok, meg ami ami ami ebben benne van, nem azért, hogy legyünk rájuk büszkék, de hát tulajdonképpen azért egy ötvös, egy Treford, meg tán még egy Klibersberg is átlátta társadalmilag ezeket a folyamatokat már a magyar történeti gondolkodásban is.

[00:38:18]Ennek megvannak a gyökerei meg nyomai, hogy milyen összefüggések vannak az oktatás színvonala és a társadalmi mozgások között.

[00:38:27]És és és te én hadd mondjuk én is el egy történetet.

[00:38:29]Én én ugye a az IBek a Nemzetközi kongresszusán voltam ottavábban, és úgy hozta a sors, hogy a Hans Christian Anderszedj átadóján egy svéd kolléga mellett ültem, akiről kiderült, hogy egyébként ő is tanár, és azt mesélte hogy ők az elmúlt néhány évtizedben irgalmatlan pénzt és energiát fektettek abba országosan, hogy digitalizálják az oktatást és elképesztő technológiákkal fejlesztettek.

[00:38:59]Most éppen arról szól minden, hogy ezt kivonják a rendszerből és hogy mindent visszacsinálnak, mert rájöttek arra, hogy ez egy nagyon kontraproduktív folyamattá vált, és rájöttek arra, hogy nagyon rossz hatása lett például az olvasásra, meg például a tudással kapcsolatban, meg a kompetenciafejlesztéssel kapcsolatban egy csomó mindenre.

[00:39:18]Szóval, hogy hogy azt akarom ezzel csak mondani, hogy hogy ezek szerintem mind-mind nagyon fontos felismerések és mind-mind nagyon fontos dolgok, de hát akkor ez megint azt mutatja, hogy hozzá kell nyúlni.

[00:39:29]alap kérdésekhez és és végig kell gondolni olyan folyamatokat, aminek következtébben tehát hogy tényleg nem akarok belemenni ilyen nagyon részletezős dologba, de hát teljesen egyetértünk ezzel.

[00:39:38]Meg ki az, aki azt mondja, hogy nem jó dolog az, hogyha mondjuk minden gyerekre üt egy mentor, vagy vagy egy olyan tanár, aki oda tud rá figyelni, de hát hol van ez a mai magyar valóságtól?

[00:39:48]Tehát amikor ilyen 24 meg 26 fős általánosiskolai osztályok és mondjuk 34 meg 36 fős gimnáziumi osztályok vannak.

[00:39:56]Tehát hogy hogy hol van akkor ez a mentorálási lehetőség, hol van ez a odafordulási lehetőség.

[00:40:00]És nyilván van meg nyilván vannak nagyon lelkes, nagyon tehetséges kollégák, és nyilván nyilván ez működteti a rendszert egyébként.

[00:40:11]Tanárképzés listán áttételesen szóltál.

[00:40:13]Szóval, hogy van az, hogy valaki úgy egyetemista, hogy hogy ilyeneket mond, amik most itt az előbb elh tehát de nem, tehát hogy hogy ez ez hogy lehet és ugye ez megint a rendszerből fakad egyébként, hogy hogy ma úgy lehet mondjuk magyar szakos egyetemi hallgató valaki, hogy mondjuk hát egy tisztességes, középszintű magyar érettségije van és egyébként más tantárgyak magas pontszámai miatt bejut a rendszerbe.

[00:40:38]Ö hát ez sincs így rendjén, tehát hogy milyen motiváltság van akkor emögött, meg miért lett akkor ő tanár?

[00:40:44]És akkor egy csomó olyan kérdés fölvethető, ami aztán generálja azokat a problémákat, amik amik itt előkerültek.

[00:40:50]Tehát szerintem ebből látni, hogy ez egy nagyon összetett probléma nagyon sok kérdéssel és és én is azt gondolom, hogy hogy a kortársirodalom az tehát ugye a Hubbi ezért küzd, amióta van.

[00:41:00]És és az jutott még eszembe, ugye Vincer Katához kötődik alapvetően a a diákzsűrinek a gondozása, de hogy de hogy az az egy nagyon fontos dolog, hogy a Hubinak van egy diákzsűrije, ahol ahol jelentkeznek diákcsoportok, hogy olvasni szeretnének és szeretnének véleményt mondani szövegekről, amik kortárs szövege.

[00:41:23]kortárs több mint magyar nyilván a műfordító kategóriában lehet más is, de hogy hogy hogy ez egy ez egy nagyon fontos dolog, hogy hogy azért vannak meg amit Judit is említett, hogy hogy könyvtárosokkal találkozik, hogy íróvasó találkozókra jár, tehát ebből van nagyon sok ebben az országban mi is csinálunk olvasókört.

[00:41:41]Szóval, hogy hogy nagyon sok olyan dolog van, ahol ahol azért ez már történik nagyon régóta, és nyilván ez tartja a parazsat abban a formájában, hogy ebből láng lehessen majd később, de hogy most már nagyon fontos lenne, hogy hogy ezek ezek most már érjék el a céljaikat, ezek a kezdeményezések, mertogy mert mertogy a rendszer szintjén kellene ebben változni.

[00:42:05]Jól érte?

[00:42:05]Ja, parancsolj.

[00:42:05]Persze, cak bocsánat.

[00:42:08]Tehát ahhoz kapcsolódva, amit mondasz, hogy ugye és ez, hogy összekapcsoljam az összes szálat, mint mint tudjátok, mint a tanár, akinek az összes pontot egyszer csak a táblán össze kell kötnie, hogy ugye itt a Vsói memorandumban is van arról szó, hogy a részvételiség, tehát hogy meg kell, hogy megkérdezni a gyerekeket, tehát hogy hogy meg egy kicsit hadd védjem meg a mundért itt a mint egyetemi oktató, hogy igen, előfordulnak ilyen hallgatók is a képzésben, de azért azért jellemzően vannak nagyon sokan műveltek meg meg azon dolgozunk többek többek közt a hallgatók együttműködésével hogy jól képzett tanárok kerüljenek ki a kezünk közül és és itt csak nagyon röviden kitérek arra hogy hogy mi úgy írtunk ez egy egyetemi jegyzetet pont hogy megkérdeztük a hallgatóinkat hogy hogy szerintük mi az amire nekik szükségük van ahhoz hogy jó magyar tanárrá váljanak és akkor akkor így így szeniorok vezettek juniorokat és és és próbáltunk közösen létrehozni egy egyetemi jegyzetet de szerintem a a tanórán is csak úgy képzelhető el az irodalomtanítás hogyha a gyerekeknek a tudásából indulunk ki, tehát hogy hogy arra tudjuk fölépíteni a bármilyen tananyagot, legyen az a toldi, vagy vagy legyen az az eltűnt idő nyomában.

[00:43:17]De hogy hogy mert ezt most Igen, igen, én egy kicsit most tudtam ezzel foglalkozni, de hogy hogy ez ez nagyon fontos, hogy legyenek legyenek közös történeteink, és az pedig akkor képzelhető el, hogyha a gyerekekben lévő valamilyen tudásra építünk.

[00:43:34]És ezért ezért közben van bennem egy olyan érv, hogy hát nem is a kötelező mellett, de hogy hogy nincs nem én nem találom meg azt, vagy nagyon sokáig kell keressem azt, hogy hogy mi az a mi az az olvasmány, ami mindenkinek megvan.

[00:43:47]Tehát a én én is egy hatos osztályosban tanítok, és amikor megérkeznek a gyerekek, akkor régen volt a Harry Potter, tehát hogy az úgy az az arra így lehetett építeni, hogy az azt mindenki olvasta, de már egyáltalán nem biztos, hogy ez az és és hogy nincsenek meg, de hogy sorozatokban sem, tehát hogy nincs egy egy közös történet, amire ép építkezhet a többi.

[00:44:04]És persze mit kell csinálni?

[00:44:07]egy kortázs fia ifjúsági regénnyel meg kell ezt alapozni és vagy hát ha nem eggyel csak néha már csak annyi fér bele az időbe de hogy hogy ez ez pont arra lenne jó hogy vannak kis olyan intézmények ahol ezt a ezt az évet ezt a hatosztályosok meg tudják engedni maguk annak hogy a hetedik vagy a hetedik-nyolcadik évfolyamban kicsit kerettantervvertől elrugaszkodva ugye többen ilyen iskolában tanítunk megtehetjük azt hogy hogy olyan közös olvasmányokat hozunk és ilyenkor is meg lehet kérdezni a gyerekeket hogy hogy ők mit olvasnak, és és azokból választani közösen egyet, kettőt, és ahhoz azt kiegészíti a tanár.

[00:44:44]É, szerintem itt például, hogyha ez meg tud történni, hogy hogy ők ugyanolyan ugyanúgy részt vehetnek ebben a folyamatban, ebben a kiválasztási folyamatban, akkor akkor az a az a tanárdiáktávolság is szerintem megszűnik, ami ami hátráltatja azt, hogy a tanár dirigál az órán, és és közben az, hogy ő róluk kezd, az ő történeteik kezdik az irodalomtanításnak az alapját építeni.

[00:45:08]Én én egy csomó ilyen regényt olvastam, amit a gyerekek ajánlottak, és akkor akkor azt a a a annak a nyomán indultunk el varázsutakat keresni.

[00:45:18]Szóval, és szerintem ez ez a tanári szakmában is, a tanárnak is nagyon jó ahhoz, hogy ne fásuljon bele abba, mert lehet, hogy hozzá pont az a gyerekirodalom vagy ifjúságirodalom nem jut el.

[00:45:28]És bocsánat, csak egy mondata szerintem két dolog, nagyon sok minden nagyon fontos volt, de két két szóra kapaszkodnék.

[00:45:34]Az idő az egyik, tehát hogy az elmélyültséghez, a a az értéshez az idő az egy nagyon fontos tényező a ráfordított energiával meg nagyon sok mindennel együtt.

[00:45:43]A másik meg az a közösen.

[00:45:45]Szóval, hogy hogy egy osztályteremben vagy egy tanulócsoportban, vagy bárhol, az nagyon fontos.

[00:45:50]És egyre többet, ugye az olvasókörben is nagyon sokról csináljuk ezt a módszert, és én én én már tanítás során is egyre gyakrabban csinálom, hogy közösen olvasunk.

[00:45:57]Tehát h hogy az, hogy tudjuk, hogy a szöveg számít meg a szövegcentrikusság meg nem mi, de hogy közösen élünk át olyan élményeket a szöveg segítségével, amikről aztán utána tudunk beszélni.

[00:46:10]És lehet és kiderül egy csomószor egyébként, hogy még az is, aki egyébként olvasta, lehet, hogy nem figyelt oda arra pont ezért, mert felszínesen olvas, mert nem jól olvas, mert nem odafigyelt, mert mellette pörgette a mit tudom én micsodát.

[00:46:22]Tehát, hogy hogy ez egy nagyon fontos dolog szerintem, hogy hogy ennek meg kell teremteni az idejét, a helyét, a módját.

[00:46:30]Szóval ezek ezek nagyon fontos kérdések.

[00:46:32]Ezt megerősíteném, de te akartál mondani?

[00:46:34]Nem, én csak bologattam lés, hogy hogy a kitartás, tehát a az az, hogy valaki elolvasson egy regényt, ahhoz nagyon nagy kitartásra van szükség, hogy végig ott legyen és végig kitartson, és hogy ez nem lehet egyik pillanatról a másikra.

[00:46:47]Tehát ez megint egy ilyen hosszú távú folyamat, hogy akkor el tudtam már olvasni egy mesét egyedül, el tudtam olvasni egy olyan könyvet, amiben sok kép volt egyedül.

[00:46:55]egy könyvet elolvastam, még egy könyvet elolvastam, hosszabb könyvet, és akkor akkor ezzel erősödik a a az összes olyan dolog, ami körülöttünk van a világban, az mind ez ellen játszik, hogy röviden, rövid figyelem egyikből ugorja át a másikban, multitasking, bármi ilyesmi.

[00:47:12]És amikor egy könyvet eszünk a kezünkbe, én legalábbis nagyon sokszor azt tapasztalom, hogy le kell lassulnom ahhoz, hogy hogy egyáltalán bele tudjak helyezkedni ebbe.

[00:47:22]És akkor képzeljük el a diákokat, akik egész nap egyik óráról a másikra mennek, egyik felületről a másikra ugranak.

[00:47:33]Elvárjuk tőlük azt, hogy akkor odafigyeljenek, merthogy másként nem megy.

[00:47:36]Tehát, hogy azért ez egy olyan elvárás, amit el kell várnunk, hogy másképp nem tudjuk elolvasni a könyvet, hogy csak kitartással.

[00:47:46]Ha jól értem, akkor arrafelé mentünk el, hogy hogy társadalmi kell.

[00:47:52]az olvasást.

[00:47:52]Tehát úgy értem, hogy a diákok szóljanak bele, a diákok hozzák a saját könyvüket, a hubbi gyermekirodalmi társág mit tud hozzátenni, a magyar olvasástársaság mit tud hozzátenni, hogy tudunk vagy könyvkiadók mit tudnak hozzátenni.

[00:48:13]Tehát, hogy az egyik út, ha jól értem, akkor lényegében mindenkinek a a megszólalásában ez volt, hogy hogy ez mint valamiféle ilyen fölülről érkező elvárás, vagy nem tudom én, állami előírás helyett egy egy ilyen sok sok szereplős társadalmi mozgalom meg meg részvétel lenne.

[00:48:37]Jól, jól értettem?

[00:48:41]Hát ez van most.

[00:48:41]Tehát azért ennél egy kicsivel több kell lenne, tehát hogy az író elmegy az iskolába, az író viszi a könyvét, az író tart íróvasó találkozót, az író saját pénzén elutazik oda.

[00:48:50]Hogy ennek nincs egy ilyen ilyen szervezet kerete például.

[00:48:55]Tehát, hogy azért ez szerintem fontos lenne, hogy amit beletettek a kiadók, beletettek a szerzők, a tanárok, amellé odategye az állam is legalább ugyanennyit, hogy hogy segítse, hogy ezek a folyamatok működjenek, hogy ne csak odajusson el az író, vagy az az egy író, vagy a néhány író, ahova éppen valaki tud meg tudja hívni, mert a a pedagógus az nyitottabb és ismeri azt az írót, hanem oda is eljusson, ahova amúgy nem jutna el.

[00:49:20]Tehát, hogy hogy ez ez viszont ez ez egy szervezés kérdése, és nem fakad a rendszerből.

[00:49:25]Ö még nem fakad a rendszerből.

[00:49:29]Már nem fakad a rendszerből, mert a kszr egyre rosszabb helyzetben van.

[00:49:31]Ne haragudjatok, hogy jó, akkor még még mégezze meg, és akkor majd visszatérünk a hallgatói kérdésekre is.

[00:49:41]Jó, de így nem hallják a közvetítést hallók, úgyhogy maradjunk most itt.

[00:49:44]Jó, parancsoljét.

[00:49:47]Szóval én én úgy fogalmaztam, hogy hogy még nem fakad a rendszerből.

[00:49:50]Itt a hallgatói hozzászólás azt mondta, hogy már nem fakad a rendszerből.

[00:49:54]Ön most azt tudom elmondani, mint aki éppen itt a a friss változások után egy kicsit most már benne vagyok a a az új minisztériumok munkájának a sűrűjében, hogy egyfelől mi a az irodalmi és irodalomértés közművelődésért felelő helyetes államtitkárságon nagyon nagy erőt fordítunk arra, hogy előbb-utóbb beinduljon egy olyan átfogó olvasás népszerűsítés, amely eljut a társadalom minden rétegéhez, és nagyon sok módon szeretnénk majd eljutni odáig, hogy hogy bevonjuk a a családokat, az iskolákat, a nagyszülőket, a gyakorlatilag az összes generációt és mindegyik társadalmi réteget abba, hogy valamilyen módon közelítsenek az olvasáshoz és a könyvekhez.

[00:50:52]Természetesen ezt nem tudjuk egy helyetes államtitkárságként megvalósítani.

[00:50:57]Már most voltak nagyon előremutató beszélgetéseink az oktatási minisztériummal is, ahol rengeteg nagyon-nagyon ígéretes gondolat fogalmazódott meg a közös beszélgetések során.

[00:51:11]többek között most itt pont Zolinak arra a felvetésére reagálnék, hogy hogy mi is és az oktatási minisztérium is nagyon-nagyon erősnek érezzük azt a hatást, amit a művészet a művészek jelenléte tud kiváltani a gyerekekből.

[00:51:28]Tehát akár egy egy-egy író-olvasó, találkozó milyen inspiráló és motiváló tud lenni a gyerekek számára, de egyébként a pedagógusok és könyvtárosok számára is, de akár úgy is, hogy egy-egy művész hosszabb távon akár egy fél éven keresztül együtt dolgozik a pedagógusokkal, illetve egy-egy osztállyal, és közösen elemeznek műveket, közösen alkotnak, mert valahogy a az olvasás elmélyülésével együtt jár az is, hogy hogy valamilyen módon a szöveg létrehozásában is részt tudunk venni.

[00:52:04]Szóval ez egy csodálatos dolog lenne, hogyha ha a magyar órákon nem csak befogadnánk szövegeket, hanem lehetőség lenne irodalmi szövegeket is létrehozni a házi feladatíráson kívül.

[00:52:19]De ez mindannyiunk számára egy nagyon fontos irány, nem?

[00:52:23]Igen, de hogy az jó, vagy az mi is nagyon szorgalmazzuk, meg támogatjuk, meg meg örömmel várjuk, hogyha az oktatási minisztérium együtt dolgozik azért, hogy a az olvasás újra élményé tudjon válni, mert azért amiről beszélünk, hogy kötelező olvasmányok vannak, meg hogy milyen kevés az idő, ez igazából a mindazért van, mert hogy vannak kimeneti szabályozók, és ezeknek a kimeneti szabályozóknak meg kell feleljünk.

[00:52:44]Tehát, hogy hogy az, hogy és ez azért nagyon szigorúan megköti a kezünket, hogy hogy mit lehet tenni, és és ezért vannak azok a bizonyos kötelező olvasmányok, és ugyan szabadabnak, vagy tehát feltüntetett mozgástér ez a 20%, de hát de hát azt meg mindannyian tudjuk, akik gyakorló tanárok vagyunk, hogy azon túl, hogy az elmegy a március 15-i műsorral való gyakor és a fogászatra.

[00:53:05]Igen.

[00:53:05]És és de azon túl azon túl egyszerűen nem lehet azokat az adott szövegeket, azokat a veretes és nagyon értékes szövegeket és tényleg a közös hagyományunk, kultúránk részét képező szövegeket, mondjuk a bánkbánt nem lehet három órában megtanítani.

[00:53:21]És hogyha azt mondjuk, hogy akkor ezt igen, akkor viszont valaminek a kárára és jellemzően ugye az időrendi tanítás miatt a kortásnak a hátára vagy hátrányára.

[00:53:29]és hogy hogy valahogy ha és teljesítenünk kell, tehát hogy szerintem mindannyian ismerjük a a ahogy így így márciusban, vagy nem tudom kinek mikor indul be a gyomriidegessége, vagy novemberben vagy márciusban a 12-esek még addig nem jutottak el, hogy és úristen, hogy lesz ez a végén.

[00:53:46]Tehát, hogy hogy és hát ez nyilván bennünket, tanárokat is szorít, meg a gyerekeket is.

[00:53:50]És hogyha ha valahogy a kimeneti követelmények úgy lennének, hogy kicsit jobban kompetenciaalapúbbak lennének és és az olvasás megszerettetése felé mozgatnák a gyerekeket, és nem pedig ez a hát ez a mostani pillanatnyilagérvényben lévő számonkérő tesztszerű tudá, vagy tehát tesztszerű módon a tudást számonkérő ismeretanyagot számonkérő kimeneti követelmény lenne egyébként nem csak ugye az érettségin, hanem a hanem a a gimnázium kerülés.

[00:54:20]Tehát a a továbbtanulásnak nem csak az érettségi kimenete az, ami ami megnehezíti a a tanítást, hanem az is, hogy hogy ugye a gyerekek felvételizéssel jutnak be abba az intézménybe, amibe tovább szeretnének tanulni, és ott is nagyon hasonló típusú kimeneti követelmény van, tehát hogy azokat lehet, hogy egy picit ezeket a szabályozó dokumentumokat újra kéne gondolni, ha lehet.

[00:54:43]Akkor most a, ha jól értem, a társadalmiasítástól eljutottunk oda, hogy programok, ami már állami feladat lehet, tehát hogy az nagyon is ugye német, svéd, ilyen angol, ilyen példákat mondtunk.

[00:54:57]És akkor most a Bori visszavitte a kötelező olvasmányukhoz, mert nyilván egy államnak az a lehetősége még, hogy törvényleg szabályozza, hogy mi történjen egy iskolában, ugye?

[00:55:08]És akkor most már most már erről erről lehet szó.

[00:55:11]Akkor így visszakanyarodunk valahogy nagyon az iskolának a hétköznap.

[00:55:15]Szerintetek hány könyv lehet az, amennyi most nem is az, hogy mit, mert már a bánkbán elhangzott, kőszövő elhangzott, nagyjából ugyanazok a címek szoktak elhangzani, amikor a problémás meg nem problémás műveket mondogatjuk.

[00:55:32]De mennyi az a könyv, amennyit el lehet olvastatni?

[00:55:39]egy ötödik, hetedik, kilencedik vagy mit 10, 12 osztályban, vagy mennyit mennyi kéne?

[00:55:49]Szerintem te is tudod, hogy erre nincs válasz.

[00:55:52]De hogy de hogy de hogy azért ö tehát nyilván nem akarom kikerülni a a választ meg minden.

[00:55:58]Én azt gondolom, amit az egészről gondolok egyébként, hogy ez h hogy a művelt és okos pedagógusok tömkelege képes döntéseket hozni megfelelő helyzetekben.

[00:56:11]Tehát a szuverenitás meg a szabadság az egy picit fontos ebben a kérdésben.

[00:56:14]Ö mertogy nem mindegy, hogy ez melyik iskolában történik, nem mindegy, hogy hányadikban történik, nem mindegy, hogy hány gyerekkel történik.

[00:56:21]Nem mindegy, hogy egyébként mindenféle most nem negatívan mondom, de ilyen cimkékkel ellátott gyerekekkel, vagy nem, ugye ennek is vannak különféle föloldásai ezeknek a kategóriáknak.

[00:56:32]Ö tehát, hogy ö hogy hogy én azt gondolom, hogy ha egy olyan osztályról beszélünk, ahol mondjuk működik a kortársirodalmon keresztül nagyon sok minden, akkor ott határ a csillagos ég, és minden héten jöhet egy új könyv, hogyha közösen azt tudják csinálni, és nem tudom, tehát hogy hogyha az az élvezet, az élmény, az az olvasásban fontos előrelépés jelent.

[00:56:57]És és ugye a kérdés szerintem inkább ott van, hogy hogy ugye hogy viszonyulunk a klasszikus műveltséghez, vagy hogy a klasszikus hagyományhoz, vagy hogy a a a amin valószínűleg több generáción keresztül össze tudunk kacsintani, hogy igen, tudjuk, hogy mi az, és akkor, hogy az vajon abból mi az, ami átadandó, mi az, ami kevésbé ugye az irodalmi kánon probléma, hogy akkor mi mi kerül bele, mi nem kerül bele.

[00:57:21]Ez az előző kérdéshez, hogy én is összekössek itt kérdéseket, hogy hogy szerintem az igaz az a mondás, hogy hogy az államnak ebben nagyon nagy feladata és felelőssége van.

[00:57:32]És ez ez ez abszolút így van.

[00:57:35]És én én is ebben hiszek inkább, azt hiszem, mintsem abban, hogy engedjünk el mindent.

[00:57:39]De az biztos, hogy szakmai alapon, és az biztos, hogy a szakmai szervezetekre támaszkodva.

[00:57:45]Tehát ez szerintem nagyon fontos dolog, hogy nem egy, mert ugye olyan volt már, hogy az állam erre figyelt.

[00:57:52]de mondjuk ideológiai alapon és akkor az nem volt annyira jó.

[00:57:54]Ez rendszervetes előtt is és azóta is történt.

[00:57:57]Tehát hogy hogy hogy ez egy nagyon fontos kérdés, hogy itt hogy itt szakmai ügyek vannak, szakmai kompetenciákban emberek tudnak döntéseket hozni.

[00:58:06]És mivel minden tanulócsoport más és más, és minden osztály más és más, azért ezért erre nyilván lehet valami alapdolog, amit el lehet várni, ki lehet mondani, hogy ezt szeretnénk, hogy ezek mondjuk legyenek, vagy ezek közül sok minden.

[00:58:20]beleért, vagy akkor kortár klasszikus mindenféle egyéb műveltség jelen, mert mert azért abban is van valami, és az is egy nagyon fontos dolog, amit Bori pedzegetett itt az előbb így félig meddig, hogy hogy azért amikor az ember bizonyos problémákkal találkozik egy szöveg kapcsán akkor akkor ott a kritikus gondolkodástól kedve nagyon sok mindent fejlesztünk, meg meg az fontos, hogy véleménye legyen dolgokról, de alapos véleménye legyen, megalapozott véleménye legyen.

[00:58:48]És az is nagyon fontos, hogy ha van összefüggés a dolgok között, akkor ő lássa át az összefüggéseket is.

[00:58:54]Mondok egy példát, hogy mondjuk Babics Vörösmarti párhuzam.

[00:58:58]Tehát hogyha Vörös Martiról nem tudja, hogy hogy ott mi az a Maloma pokolban, nem tudom milyen kép, és majd Babicsnál nem fogja érteni, hogy ott mire utal vissza, akkor akkor az egy ilyen rókafogta csukahelyzet, mert mert az nem önmagában a intellektualizmus miatt fontos, hogy azt tudjuk, azt a két kapcsolódást, hanem annak lehet más összefüggés, nem csak intellektes, más típusú összefüggés is, ami a gondolkodásban viszont egy nagyon fontos lépcsősé, amit meg kell ugrani.

[00:59:23]Tehát, hogy én azért gondolom, hogy én nem, tehát senki nem mondta ezt, csak hogy én nem engedném el ezt a klasszikus műveltség dolgot.

[00:59:28]Meg meg abban vannak nagyon fontos elemek, amik tehát nehogy az legyen, hogy itt mi ezt mondtuk, hogy szó nincs erről.

[00:59:35]Tehát abban vannak nagyon fontos elemek, amiket meg kell tartani és amikkel valamit kell kezdeni, de nyilván nagyon sok mindenben ezt ki kellene mozgatni, és ebben kellene nagyon, és remélhetőleg lesz is majd nagyon sok olyan szakmai fórum, ahol ezekben aztán előrelépés lehet.

[00:59:48]Meg ugye a hány könyvnél, tehát a könyv maga szerintem az mindig egy provokáció, tehát hogy az az mi?

[00:59:54]Tehát hogy érted, hogy az mi van benne?

[00:59:56]Tehát, hogy hogy ez most verses kötet, hogy így a saját szakmánkon belül maradjon, vagy drámai szöveg, vagy regény, mert mert egyébként elkezdtünk történetről, tehát elkezdtünk regényekről beszélni, és nekem most az a tapasztalatom, hogy például drámát olvasni vagy olvastatni, meg közösen olvasni, meg az együttolvasás élményét, meg a drámajátékos feladatokat, tehát tehát ez a ez az együttműködéssel meg meg közös feldolgozással szövegekhez viszonyulni, arra például dráma nagyon nagyon jól alkalmas most, mert mert nem kell nem kell olyan hosszan figyelni, nem nem akkor nem jelent akkora kihívást, és mégis egy szerepben meg tudok szólalni.

[01:00:30]Tehát hogy ez a könyv az lehet, hogy hogy drámai szövegek lennének mondjuk egy egy fél éven keresztül egy évfolyamon.

[01:00:37]És és akkor itt jön be az, hogy hát lehet, hogy vannak olyan pedagógusok, meg vannak, akik a különböző csoportokban máshogy és máshogy tudnának tanítani.

[01:00:44]És hogyha lenne ilyen szabadság, hogy azt mondom, hogy akkor most drámát olvasunk gyerekek, akkor akkor akkor azért az is sok könyv lehet, érted?

[01:00:53]És minden csak 60 oldal.

[01:00:56]És mégis akkor magukévá tettek legalább ötöt, hat-ot egy fél év során.

[01:01:01]Szóval, hogy szerintem ezt is lehetne, és akkor milyen jó lenne egy ilyen szabad világban tanítani, még szeretnék.

[01:01:08]Egy nehezet kérdezhetek, hogy mit bocsánat, végre végre eddig volt könnyű, vagy nem eddig se volt könnyű, mert mert Igen.

[01:01:20]A nehéz kérdésem az, hogy mit csinálhatunk, vagy pedagógusok, vagy szervezetek, vagy az állam azokban az iskolákban, ahol tényleg nem olvasnak a gyerekek egyáltalán?

[01:01:32]Mert ugye ezek iszonyú jó példák voltak, hogy drámákat olvasunk, vagy tehát tudunk nagyon nagyon nagyon, és ezzel nem ennek a jelentőségét se akarom le becsülni, vagy vagy lefokozni ennek.

[01:01:48]Ö viszont, hogy vannak olyan iskolák, iskolatípusok, helyek, ahol ahol tényleg nem olvasnak a gyerekek, hogy ott van-e a kötelező olvasmánynak értelme, vagy vagy más kell, vagy mennyi, vagy mit lehet azzal csinálni.

[01:02:07]És ez a társadalomnak, ugye Zoli már hivatkozott a ilyen adatokra is, a társadalomnak egy elég jelentős része.

[01:02:20]Daniel Penaknak van egy könyve, aminek az a címe, hogy nem kötelező olvasmány.

[01:02:25]Könyvtárakban még el lehet érni.

[01:02:25]És neki van ebben a könyvben egy olyan, ő pedagógusként ír egy le egy helyzetet, hogy egy ilyen iskolában, amit most te lefestettél, mit csinált, és hogy ő megtett mindent, beszélt, tanított, nem tudom, de nem nem olvastak.

[01:02:46]És akkor végül is azt találta ki, hogy akkor elkezd olvasni egy könyvet, tehát felült az asztalra és elkezdte olvasni azt a könyvet hangosan nekik, és akkor egy ideig nem figyeltek.

[01:02:57]Aztán utána nem hagyta abba, hanem olvasta tovább, és odafigyeltek.

[01:02:59]Tehát, hogy azért azt azt szerintem fontos, hogy az irodalom az képes hatni.

[01:03:08]A egy jó könyv az ha megszólaltatod, akkor akkor az magával tudja ragadni a a és aztán abbagyta és akkor eléletlenek voltak a gyerekek, hogy miért miért hagyta abba.

[01:03:20]És akkor egy jön ikkor jön egy ilyen pedagógiai helyzet, hogy akkor mit csinálsz?

[01:03:23]Ott mondod, hogy menjel mindenki vegye ki a könyvtárbó és olvassa tovább.

[01:03:25]vagy vagy azt mondod, hogy akkor ide adaptívan, hogy aki szeretné, az hallgathatja tovább, vagy akkor én na tehát mindenkinek a fantáziájára bízom, de hogy hogy itt itt valószínűleg a a kreativitás az, ami amire szükség van.

[01:03:37]Ugyanakkor ugyanakkor azokat a pedagógusoktól nem várható el, hogy kreatívak legyenek egy ilyen helyzetben, ahol más napi problémákkal is küzdenek.

[01:03:48]Tehát, hogy itt nem csak akkor nem csak az olvasás, hanem a viselkedési problémák is nagyon sok sokféle összetevője van ennek, de hogy hogy ezeket a pedagógusokat, nevelő közösségeket segíteni kell abban, hogy akár az ELT-nek vagy a gyakorló iskoláknak akár egy ilyen ilyen kapcsolódáson, akár akár olyan programokkal, amikor szerzők jutnak el, akár olyan olyan könyvekkel, amik ténylegesen elérik ezt a a az adott korosztályt, főleg, hogyha mondjuk egy egy olyan osztály van, ahol több fiú van, akiket aztán végképp nem érdekel már felső tapozatban.

[01:04:25]Milyen lehet ez a könyv játékos formákban, játékos kötelező olvasmányos formákban, akár ilyen kalandkönyvek formájában is lehet, tehát sokféle lehetőség van erre.

[01:04:36]Valahogy kedvet kell teremteni ehhez, és és azt gondolom, hogy ez nem nem rövid idő, tehát hogy nagyon nagyon sokáig tartott, évekig tartott, amíg eljutottak odáig, hogy nem olvasnak.

[01:04:46]Nagyon sok melója benne van mindenkinek abban, hogy ők nem olvasnak.

[01:04:50]Azok az kihagyott helyzetek, ziccerek, ami amiket ők nem kaptak meg.

[01:04:52]És nem várható el az, hogy hogy most akkor egy hónap alatt minden megváltozik és olvasóvá válnak, hanem legalább ennyi munkát bele kell tenni, kompenzálni, bevonni könyvtárakat, pedagógusokat, szervezeteket, bár bármit, hogy hogy ez egy kicsit változzon, de hogy ez nem lesz rövid rövid idő alatt, hogy ez nem varázsütintésre ilyen Harry Potteresen megoldható dolog.

[01:05:13]Bár lehet, hogy akkor ez a javaslatom, hogy ilyen Harry Potteresen oldjuk meg ezt a Igen.

[01:05:21]Nekem most egy nem iskolás példa jutott eszembe, de számomra egy nagyon kedves példa.

[01:05:26]Lengyelországban van egy nagyon komoly olvasás fejlesztő és támogató mozgalom, irodalmi intézet, tehát hogy tényleg nagyon nagyon nagy energiát fektetnek abba, hogy olvasó nemzetté váljanak.

[01:05:39]És ott például van egy olyan alapelv, hogy hogy ha azt mondani egy nem olvasó gyereknek, hogy de olvasni jó, az tudjuk lepereg.

[01:05:47]Ha viszont az ő érdeklődése irányából próbálom őt megközelíteni és azt mondani, hogy mi érdekel téged a foci, az állatok, a csillagát, amúgy erről van könyv, akkor abból az irányból lehet eredményeket elérni.

[01:06:04]És a lengyelek bevonták a sportklubok edzőit, akik a focista gyerekeknek meg a mindenféle sportokat űző gyerekeknek ajánlanak egyrészt a sporthoz vagy az ő kis idoljaikhoz kapcsolódó könyveket, ami egyébként azt is jelenti, hogy születnek ilyen szövegek, mertogy hogy van rá igény.

[01:06:27]illetve maga az edző is felvállalja azt, hogy ő bizony ajánlja a gyerekeknek, hogy képzeljétek én azt a könyvet olvastam, most azt a könyvet olvasom.

[01:06:35]Sőt, hatalmas sporteseményeken a stadionokba szerveznek olvasós mellékprogramokat, amik állati jól működnek.

[01:06:45]És ez nyilván nem az iskola, de hogy értjük az analógiát.

[01:06:49]Kicsivel mi is csinálunk ilyeneket az olvasástársasággal.

[01:06:53]Mit?

[01:06:54]A Barca akademivel közösen hátrányos helyzetű gyerekeknek a Mikulás kupájuk szokott lenni, hogy Mikulás ünnepségük.

[01:07:02]Jönnek vidékről mindenhonnan, kapnak egy kis sóműsort.

[01:07:04]És amikor mi megtudtuk azt, hogy karácsonyi csomagot vagy ilyen kis Mikulás csomagot is kapnak, amiben van csoki meg plüssálat, akkor megkérdeztük, hogy hát esetleg, hogyha szerzünk bele könyvet, akkor lehetne-e benne könyv?

[01:07:17]És hát persze beleteszik a könyvet is.

[01:07:18]És akkor szereztünk ilyen focis könyveket, és már két éve folyik ez a program.

[01:07:22]Engem ez egy picit zavar, hogyha bármilyen program elindul, ilyen babakelendje vagy vagy ilyesmi, abból a könyv az úgy valahogy mindig kimarad.

[01:07:29]Tehát van benne mindenféle dolog, de nem evidens a döntéshozói szinten sem, vagy a ahol éppen akár céges szinten sem, egy céges Mikulás, karácsony, bármilyen ajándékozás kapcsán, hogy ott családok vannak, hogy ott a családokban gyerekek vannak, és hogy a gyerekeknek a csoki az tök jó, de de a könyv is, sőt kicsit tartósabb és tartós.

[01:07:53]Igen.

[01:07:54]Ha nem rágja meg.

[01:07:55]Igen.

[01:07:55]De akkor se tesz rosszat a fog.

[01:07:58]Akkor egy jó példákat halljunk, Bori egy picit arról a olvasókörra itt valahogy az előbb hivatkoztál, hogy arról egy pár mondatot mondanál?

[01:08:07]Mindjárt mondok egyet, csak válaszolok az előző kérdésedre, hogy hogy mit lehetne tenni, hogy szerintem az például nagyon fontos, hogy készségszinten föl kéne térképezni, hogy vannak, akik tényleg akadályoztatva vannak, még mindig készségszinten abban, hogy tudjanak olvasni.

[01:08:18]Ez elkezdőd, ez zajlik ez a folyamat, de azért nagyon sokszor ha fel is, tehát hogyha ki is derül, hogy hogy nem valaki valamiért nem tud, tehát hogy hogy akadályoztatva van, akkor is a család, ha nem együttműködő, akkor nem tudna nem kaphat seg, vagy nem tud jól segítséget kapni.

[01:08:33]És valahogy az, hogy hogy tényleg van olyan, akinek a kibetűzés az gondot okoz, ezt ezt ezt is ez is egy társadalmi kérdés, ezt fogadjuk el, és hogy ezzel és erre is vannak technikák, meg szakkönyvek, meg meg hogy szerintem ezt ezt egy picit még érzékenyebben kéne kezelni, és hogy hogy ha ez ez megvan, akkor akkor elvileg elvileg ha létre tudjuk hozni a gyerekeket, vagy olyan, tehát meg tudjuk mondani, hogy ki milyen csoportba tartozik, tehát az, hogy mondjuk differenciáltan tudjunk tanít ítani, tehát hogy hogy egyszerűen nem lehet egy csoporton belül és itt a 24 fős általános iskolá meg a 3034 fős középiskolai osztályokban nem tudunk differenciáltan tanítani, mert nincsen rá infrastruktúra.

[01:09:17]És és például az olvasás meg ez, hogy az olvasási élményemet mondjuk megosszam a a közös a többiek előtt, és és akkor ez egy ilyen közös beavatódási szertartássá is válhatna.

[01:09:29]Ez ez ez ugye hát elveszíti az a az osztályterelme az intimitását, hogy az ember akár a saját érzéseit meg a saját gondolatait meg tudja osztani.

[01:09:39]Tehát az, hogy hogy kisebb létszámú csoportokba vinni az olvasást és akár ilyen délutáni foglalkozásokban, vagy hát itt azt mondtad, hogy egy főhöz egy mentor.

[01:09:49]Hát úristen, hogyha egy osztályhoz jut egy mentor, vagy vagy hát hogy igen.

[01:09:54]Tehát, hogy hogy olyan tehát nagyon nagy ilyen infrastruktális elakadások vannak, ami szerintem ezt a hátrányt folyamatosan növeli.

[01:10:03]Van jó kezdeményezés, hogy tanítsunk Magyarországér program, amikor egyetemisták mentek ki gyerekekhez.

[01:10:07]Mi próbáltunk ebbe bekerülni, hogy akkor esetleg olvashatnának a gyerekeknek, ha már úgy is odamennek.

[01:10:16]Ezt mi nem sikerült még úgy átvinni ezt a az ötletet, de miért ne?

[01:10:18]Tehát, hogy vigyenek akkor irodalmat, vigyenek könyveket.

[01:10:25]Bagázsnak is van ilyen, tehát hogy van ez a bagázs bagázsban is van ez, hogy hogy hogy a gimnazisták kijárjanak és a tanulásban segítsenek, mert ugye ott nem az a családi minta, hogy a szülők tudnak olvasni.

[01:10:36]És és ezért ezért akkor kell valamilyen mentor, aki aki utat mutat, meg meg egyébként célt is, hogy az olvasással, mert egyrészt arról beszélünk, meg meg ez a tanulmány is arról beszél, hogy hogy igen, tehát hogy az az egy olyan készség, amivel sikeresebbek meg jobban működőek lettünk egy társadalomban, meg hát valahogyan így kicsit talán boldogabbak is, vagy vagy szóval én ezt így megmerem kockáztatni, hogy aki a a mert a mert a történet iránti vágyunk az így evolúciós ott van bennünk, és és És azért ha máshol nem, azért a sorozatok fogyasztásában ez ez most is tetten érhető.

[01:11:11]Hát szerintem soha nem volt ennyire élénk a sorozatfogyasztás.

[01:11:16]És és hogy ott van a vágy, hogy megtudjuk, hogy mi lesz azzal a szereplővel akár a valós világban, mármint, hogy a fikciós világnak bármely szegletében is zajoljon a történet.

[01:11:23]De hogy szerintem ez, ha ezt meg tudjuk mutatni, hogy az olvasásban ez is benne van, hogy így valahová tartozom egy fikciós világba, akkor tehát a a képesség, a kisközösség meg az összetartozás élménye, ha ezeket lehet, akkor szerintem az lehet, hogy működne.

[01:11:42]Olvasókön.

[01:11:43]Nagyon szuper, nagyon szuper.

[01:11:43]Most voltak nagyon jó példák.

[01:11:45]Én azt ígértem, hogy negyedkor átadjuk a szót, úgyhogy most azt kérdezem, hogy ki szeretne, és azért, hogy tényleg mindenkire sor kerülhessen, aki akar, azt kérném, hogy viszonylag röviden.

[01:12:00]Oké, akkor ez a nullás pont nekem.

[01:12:00]A KSR-t vetettem be, tehát az 5000 főnél kisebb falvak könyvtári hálózatát, ami régebben nagyon jól működött, és azért tudtunk íróként, szerintem Judit is rengeteget ment a KSR-rel, én is.

[01:12:15]El tudtunk menni pont azokba a szegény kis falvakba, ahol nincs lehetőség máshogy, mert az iskolai alapítványnak sincsen, és nincs annyi, tehát sehogy máshogy nem lehetett odajutni.

[01:12:27]A KSR nagyon jól finanszírozta, nem minden megyében, de azért sok megyében nagyon jól ment.

[01:12:35]Tudtunk kapni fél évente akár hat, nyolc faluban is lehetőséget.

[01:12:41]Most ez borzasztóan leszűkült, annyira kevés a KSR pénze, és és egyszerűen nem működik.

[01:12:47]Úgyhogy most sajnos az kezd lenni, hogy csak a nagyvárosi menőbb iskolákba lehet eljutni.

[01:12:53]Most arról nem beszélve, hogy a Szabó Ervin könyvtár se nagyon száll be ebbe a dologba.

[01:12:59]Tehát azon budapesti Szabó Ervin könyvtárakban lehet csak elmenni gyerekekhez, ahol a kerület finanszírozza a a fellépéseket, de szerintem végtelenül fontos, és nagyon kevesen vagyunk egyébként, akiknek van energiájuk, vagy éppen elég nagy arcuk ahhoz, hogy elmenjenek fellépni, mert azért az író általában introvertált.

[01:13:20]Úgyhogy a kszer szerintem vagy egy hasonló dolog, annak nagyon-nagyon fontos.

[01:13:24]Jó, most nem szóltam még.

[01:13:26]Nagyon szépen köszönöm.

[01:13:26]Csak annyi még, ha lehet ilyen kérésem, hogy hogy mutatkozzon be mindenki, mert egy pici segítség.

[01:13:32]Bosnyák Viktoria írónőt hallottuk, és akkor így tud tud nem baj, nem mondtam úgy, hogy semmi, csak hogy ez segítség a többieknek arra, hogy egy író beszélt, és akkor arról a tapasztalatról meg ugye a kicsi falvakról.

[01:13:47]Köszönöm szépen.

[01:13:49]Parancsoljon.

[01:13:50]Balázs István vagyok.

[01:13:50]Ö két kérdésem lenne.

[01:13:53]Az vajon városi legenda-e, hogy már Arany János nagykönös mondta, hogy a kortársirodalommal kell kezdeni, és utána nem tudom, negyedik osztály jussunk el a görög irodalomig, vagy az csak most mondjuk így.

[01:14:08]És ehhez kapcsolató kérdés, hogy vajon miért tudjuk ezt ilyen nehezen elérni?

[01:14:14]maga az irodalmi élet az oka, vagy vagy a pedagógusok, vagy vagy miért van?

[01:14:19]Erre lennék kíváncsi.

[01:14:22]A másik meg, hogyha itt titeket megszavazta megszavaztatnának, akkor ti hogy döntennétek, hogy ne legyen kötelező olvasmány, hanem kötelező olvasás, ahogy te mondtad.

[01:14:38]Ezt most itt mindannyian aláírnátok-e?

[01:14:42]Ez a két kérdésem.

[01:14:42]Köszönjük szépen.

[01:14:42]Ki akar a aranyra válaszolni?

[01:14:48]Hadd mondjak én egy mondatot.

[01:14:48]Jaj, de jó.

[01:14:52]Szóval, hogy Arany tanított, és fönn is maradt az a kis vékony könyv, amit ő a diákjai számára összeállított.

[01:15:02]Már az irodalomtörténetet tanítva, és ennek körülbelül a 40-50%-a kortársirodalom.

[01:15:09]Na most ugye a kortársirodalom arany esetében azt jelenti, hogy Vörös Marti, Petőfi, Tompa.

[01:15:17]Tehát csupa olyan, akikre mi így hát így Vajda János, szóval még nyilván hát Jókairól meg Kemény Zsikmondról meg Ötvösről már nem is beszélve.

[01:15:26]Tehát valóban ő nem nem a sorrend volt számára fontos, de az arányok azok nagyon egyértelműek.

[01:15:34]Tehát ő csinál egy egy irodalomtörténeti ívet hozzá, de amikor elérkezik a kortárshhoz, akkor meg hosszan bőségesen lubickol benne.

[01:15:49]Jó, de például amikor a szondi témát földolgoztatja a diákjaival, akkor hőskölteményt irat velük.

[01:15:53]Tehát hogy az is benne van a a dologban, tehát az alkotás is jelen van.

[01:15:58]Így van.

[01:15:58]Igen, igen.

[01:16:02]Bocs, csak annyi, hogy hogy ne neked kell kimondani, hogy igen, az annyira jó, amikor a gyerekek rádöbbennek arra, hogy a hogy a az olvasó, tehát a a szöveg mögött van egy alkotó, és az szerintem az az mindig egy ilyen tehát bármilyen közösségben hoppá, hogy a Ja, egyrészt, hogy az író él, tehát szerintem már ez egy ez egy nagy élmény.

[01:16:19]Tehát, hogy az író nem volt és bocsánat, és nem férfi.

[01:16:22]Tehát, hogy nem volt és nem férfi, hanem női író is van, éle és él és szóval, hogy hogy és olvasható, vagy fogyasztható, ezt a szót fogom használni, könnyebben fogyasztható történeteket ír.

[01:16:34]Tehát, hogy ez szerintem mindig egy óriási élmény.

[01:16:37]Tehát hogy az az csak termékeny lehet.

[01:16:39]És hát nyilván ezek ezek a vagy ezeknek a a minél jobban támogatása szorgalmazása az nyilván nyilván egy egy ilyen heuréka élmény lehet a gyerekeknek, hogy hogy közel ez a közelhozása az irodalomnak.

[01:16:49]És akkor arról az író, ha introvertált is, persze, hogy tud be vagy tudhat beszélni, hogy hogy ő ő egyetem miért gondolja azt, hogy a hogy maga az írás az a tevékenység, amivel a világot megjobbítani szándékszik.

[01:17:00]Szóval, hogy erről ez szerintem ez egy olyan a helyzet maga.

[01:17:04]De itt is arról van szó, hogy hogy egy térbe kell kerüljenek ők.

[01:17:09]És ennek a igen az infrastruktúrája valahogy szerintem is azért nincs eléggé jól beágyazva.

[01:17:15]Meg hát jó esetben ez jól ki van találva.

[01:17:17]Tehát hogy akkor ez úgy működik, hogy előtte a gyerekek megismerkedtek szövegekkel, akkor olyan pedagógus volt ebben jelen, aki szintén ismerte azokat a szövegeket.

[01:17:25]Ugye ez is egy alapvető kérdés.

[01:17:27]Akkor akkor eljön az író, akkor vele van egy ilyen találkozó, lehet tőle értelmeseket kérdezni, mármint úgy értelmeseket, hogy a szövegre is meg akár a a Mert egyébként is nagyon értelmeseket tudnak a gyerekek kérdezni, csak hogy akkor ott tényleg van valami alapvető kapcsolódás, nem csak az író életéhez, meg arról, hogy fönn van-e a közösségi médiafelületeken meg nem tudom mi, hanem hanem hanem más ügyben is, és akkor még utána is, tehát elmegy az író, és akkor még ott is történnek utána dolgok, hogy tehát hogy ez egy ez egy elég komplex csomag, hogyha jól csináljuk.

[01:17:56]Tehát, hogy ez miközben egyébként nagyon én nagyon sokszor tapasztaltam, hogy elmentem valahová, mindegy, hogy most kis vagy nagykönyvtárba, de mondjuk olyan gyerekek érkeztek úgymond felkészületlenül, hogy fogalmuk se volt, hogy hogy az adott írónni mit írt.

[01:18:12]Mondjuk ez azért mostanában ritkábban fordul elő, de még mindig van, hogy hogy úgy jönnek, hogy valójában semmit nem olvastak.

[01:18:21]Mondjuk éppen éppen tőlem nyilván, hogyha én vagyok ott, az egy külön műfaj, hogy az ember ilyenkor mit csinál, és hogy csinál kedvet a az adott csoportnak ahhoz, hogy elolvassák azt a könyvet, amiről akkor éppen elkezdünk beszélgetni.

[01:18:36]Ö valójában szerintem ha az ember kellő lelkesedéssel és odaadással és izgalmas részletek felvillantásával mesél, akkor praktikusan bármilyen téma közelhozható és és kedvet tudunk csinálni hozzá.

[01:18:49]De hozzáteszem, amit Viki is mondott, hogy ehhez kell egy olyanfajta kiállás attól az írótól, hogy nem rémül meg attól, hogy ülnek vele szembe ennyien.

[01:18:59]És én itt nagyon nagy szerepét látnám akár a Magyar Gyerekkönyvfórumnak.

[01:19:06]akár a szakmai képzéseknek, vagy akár az olvasástársaságnak, hogy felkészítsük az írókat arra, hogy mit kezdjenek a gyerekekkel, mert van egy csomó olyan nagyszerű író, és itt most hozzátenném mondjuk a gyerekkönyvek esetében az illusztrátorokat is, akik szintén remek vizuális foglalkozásokat tudnak vagy tudnának tartani.

[01:19:28]Ö sok esetben annyi hiányzik, hogy kapjanak egy pici szakmai segítséget, mert önmaguktól elvesznek 30 gyerek között, akik egyébként vagy őrült lelkesek tudnak lenni, vagy ha az ember nem köti le őket, nem találja meg velük a hangot, ilyetnek tűnik, akkor viszont ízekre szedik.

[01:19:48]És erre is fel kell készülni, hogy mit csinálok x gyerekkel, ha beülnek, hogy nekem semmi kedvem nem volt, és te mit akarsz itt tőlem, mert ilyen is van.

[01:20:00]De ez megint csak egy pici hozzásegítés, képzés kérdése.

[01:20:04]És akkor már mehetnek is az írók az iskolákba, meg a könyvtárakba.

[01:20:09]Voltak is ilyen programok meg szerintem hátinak Igen.

[01:20:11]Tehát nagyon sok ilyen programja volt az elmúlt időszakban.

[01:20:13]Meg ráadásul ott ugye még olyan is volt, amikor amikor ugye a tehát, hogy ebben az író is fontos, meg egyébként a pedagógus is fontos, tehát ugye nyilván a pedagógusok bevonása is, az ő képzésük, az ő és ugye ez tényleg fontos, hogy itt mivel kortárszövegekről van szó, ezért ezért nyilván azokat a szövegeket nem evidencia, hogy mindenki ismeri.

[01:20:33]Tehát nyilván azoknak az ismerete az fontos.

[01:20:37]És talán ebben egyébként segíthet meg ilyen útmutató lehet ugye a Hubby év gyerekkönyve díja, ami ami ugye szakmai zsűri döntését követően ugye egyfajta egy matrica kerül ugye a könyvekre és akkor ez egyfajta ilyen iránytű, hogy na ezek olyan könyvek, amiket egy rajongó zsűri komolynak gondolt és érdemes hozzájuk nyúlni.

[01:20:56]Annyi, hogy a kortárs gyerekkönyvekkel, irodalommal nincs probléma.

[01:20:58]Tehát, hogy hihetetlen széles a választék.

[01:21:01]Mindenki meg tudja találni azt a könyvet, amit szeretne olvasni.

[01:21:07]Hihetetlenül jó könyvkiadók vannak, jó szövegek vannak, jó illusztrátorok vannak, és veszik is ezeket a könyveket.

[01:21:14]Tehát, hogy ez ez nem egy ilyen haldokló a a gyerekkönyv iparág, nem egy haldokló dolog Magyarországon, hanem hanem igenis egy folyamatosan ott lévő, sőt fejlődő szegmens, ami ami adja folyamatosan az utánpótlást a az olvasáshoz, hogy a másik oldalon a fogadó készséget kellene egy kicsit segíteni.

[01:21:35]És a István másik kérdése, hogy aláírjuk vagy ne nem írjuk alá.

[01:21:39]Én Én aláírom azt, hogy ne hívjuk kötelező olvasmányoknak.

[01:21:44]De a kérdés az a kötelező olvasásra vonatkozott, hogy azt bevezetnénk-e.

[01:21:49]Legyenem, hogy kötelező olvasás.

[01:21:51]Igen.

[01:21:51]Hát én én elmondtam.

[01:21:51]Tehát ez én tőlem indult, úgyhogy van kérdés.

[01:21:58]De várjál most nem válaszol válaszolni a kötelező.

[01:22:02]Hát a Judit Judit gondolkozik.

[01:22:05]Én én én mindenképpen azóta is, hogy ez a kérdés felmerült, töröm rajta a fejem.

[01:22:11]És egyfelől én nagyon pártolnám azt, hogy valóban legyen minden iskolában, minden korosztályba dedikált idő arra, hogy olvassanak iskolai keretek között is.

[01:22:20]Mindezek mellett én azt gondolom, hogy fontos, hogy legyenek olyan közös olvasmányok, amiket nevezhetünk keteleződnek, nevezhetünk közösnek.

[01:22:28]Az egyik gyerekem osztályában a magyar tanár úgy hívta, hogy nagyon szeretném, hogy elolvast könyvek.

[01:22:35]Ö de hogy legyenek olyan olyan közösen kiválasztott szövegek, amikkel az osztály együtt ismerkedik meg.

[01:22:42]Egyrészt akár azért, mert hogy irodalomtörténeti relevanciája van, akár azért, mert olyan témát vett föl, amiről utána érdemes beszélni.

[01:22:53]És én sok esetben azt gondolom, hogy hogy a jelenlegi kötelező olvasmányokat nem hagynám ki.

[01:22:58]Nem nem lenne jó, ha a gyerekek nem ismernék, de egyáltalán nem biztos, hogy teljes terjedelmünkben el kell olvasni.

[01:23:05]Az, hogy beszélünk róla, hogy olvassunk belőle egy szemelvényt közösen, és megismerjük azt a mögöttes gondolatot, ami a mi életünkre is nézve is éppen releváns lehet, és utána beszélgetünk róla, az egy fontos rész.

[01:23:18]És utána lehet nyugodt egy olyan része is a közös olvasásnak, vagyis hát a közös olvasmány élményeknek, hogy közösen kiválasztjuk, hogy mik az a mi az a néhány választható könyv.

[01:23:33]Mondjuk legyen éppen szó három kortársműről, amit mindenki kedve szerint olvas el.

[01:23:38]És itt ugye megint bejön az a kérdés, amiről te beszéltél, Bori, hogy iszonyú fontos lenne, hogy ezeket fel is tudjuk dolgozni, vagyis legyenek hozzá legyen megfelelő óraszám, legyen esetleg egy olyan pedagógiai segéderő, aki nem hagyja egyedül azt a pedagógust a 34 gyerekkel, hogy hogy különböző szinteken tudjon oktatni.

[01:24:02]Szóval itt rengeteg kérdés merül föl, úgyhogy én én azt mondanám, hogy legyen kötelező olvasás és kötelező olvasmány is, csak jól döntsük el, hogy mik legyenek azok az olvasmányok.

[01:24:14]Szerintem ezzel nagyjából egyetértünk.

[01:24:15]Tehát hogy igen, bár nem tudom, valahogy nekem még közben az is a fejemben van folyamatosan, hogy a gyerekek olyan borzasztó keveset vannak együtt, hogy nem tudom, hogyha az együtt töltött időben egyedül olvasnak mást, hogy az nem megy-e annak a kárára.

[01:24:29]Tehát, hogy olyan nehéz őket most a társ, a közös együttlétre valahogy ösztökélni pont emiatt, hogy hogy inkább elvonulnak a valamilyen képernyő mögé, hogy hogy azt lehet, hogy nem nem így vagy vagy nem úgy, hogy akkor most 45 percet vagy 20 percet kötelező olvasni.

[01:24:46]Meg nekem ezzel a fogalommal is gondom van szerintem az, hogy és ez is biztos, hogy egy edukációs folyamatnak a végeredménye lehet, hogy hogy tudnak némán olvasni közösségben.

[01:24:58]Ez egy szerintem ez egy nagyon hosszú folyamat vezethet csak el idáig.

[01:25:01]És és azt gondolom, hogy ennek a az eredője inkább az, hogy hogy egy fölolvasunk, hogy először megmutatjuk, mert ehhez ehhez egyedül eljutni most sokkal nehezebb, mint mint mint korábban volt számunkra.

[01:25:13]Tehát, hogy szerintem ezt ezt előbb ezt az élményszerűségét v a és akkor a hangos olvasást megmutatni, hogy a szöveg, hogy zeng és és aztán az, hogy ez hogyan válik belsővé, és utána tudom csak elképzelni, hogy egy gyerek hát talán talán ha 20 percet amúgy tud olvasni egyedül, és akkor azt is valahogy úgy, hogy egy egy közös élményben ezt földolgozni.

[01:25:34]Tehát, hogy hogy hogy közben ez is, erről nem beszélünk, hogy hogy nem csak olvasni nagyon nehezen tudnak, de mondjuk egy helyben ülni is.

[01:25:41]És ezt el se kezdem ezt a kérdéskört.

[01:25:43]De most már az iskoláról beszélsz, a amikor ez megtörténik, de előtte van hat év gyakorlatilag, ami vagy elveszett, vagy vagy pont erre használták, hogy hogy történeteket mondtak a szülők, beszélgettek, meséltek, olvastak, meghallotta ezeket a óvodában ugyanúgy, tehát az óvodában is ott ott van ez a lehetőség arra, hogy hogy a történetek ott legyenek szóban elhangozzanak ezek a a történetek.

[01:26:06]Ez mind-mind előkészíti később a az olvasást.

[01:26:10]Tehát, hogy hogy ezek ezek tök tök jó jó dolgok, csak hogy ennek ennek ott kell lennie előtte, és hogy a szülő amikor elvállalja azt, hogy ő szülő lesz, akkor akkor ezt a csomagot is fel kell vállalni, hogy márpedig a gyerekkel foglalkozik.

[01:26:26]Kérdés?

[01:26:26]Jó, köszönöm.

[01:26:28]Ugye azt kérted, hogy mutatkozzunk be.

[01:26:30]Igen.

[01:26:30]Akkor jó estét kívánok.

[01:26:32]Én Vincelér Katarin vagyok, magyar tanár egy jó ideje.

[01:26:34]És egy kicsit az érzésem, hogy ez a beszélgetés, ez már elhangzott tavaly meg 2012-ben, meg 2000-ben, meg 1900-as években is.

[01:26:46]Hogy miért?

[01:26:46]Mit gondoltok erről?

[01:26:50]Lehet, hogy a kérdés naiv.

[01:26:50]Nagyon nehéz, azt hiszem, rá válaszolni, miért vagyunk még mindig ott?

[01:26:56]Tehát ez a kötelező olvasmány, kell, nem kell?

[01:26:57]Mi legyen a kötelező?

[01:27:02]Miért nem változik a Kádon 1978 óta?

[01:27:07]Tényleg most már akkor nagyjából azt mondhatjuk, hogy ez egy minimum fél évszázados kérdés.

[01:27:13]Úgy érzem, hogy megálltunk valahol az időben, és tényleg ez a beszélgetés, most nem akarok semmilyen rossz visszhangot adni, de hogy hogy ezt én már hallottam, ezt a beszélgetést sokszor.

[01:27:27]Erre erre erre segítsetek.

[01:27:32]kiegészteni, hogyha már itt nálam van a mikrofon.

[01:27:34]Én Békés Gáspár vagyok, külsző ember fiai túlélő, és aki tényleg el is olvasta, de nagyon büszke vagyok.

[01:27:42]A kérdésem az részben ehhez kötődik, hogy hogy vajon maga az a kánon, ami jelenleg van, az miért annyira egy ilyen búskomor lelkületet tükröz?

[01:27:55]Tehát hogyha nem azt mondom, hogy mindegyik mű, de kincskereső kisködmön főszereplő, kis szörnyű kínó között meghal, a előtte nyomorgott, a páluccai fiúkban valaki szintén meghal, hogy nem tudom, hogy tovább vereketessenek egy udvaron, akkor a védjú mindhalálikban ott végül is ott nem hal meg legalább senki, de hát azért az is egy nyomortörténet.

[01:28:19]Tehát, hogy bennem van, hogy esetleg ez a prózus oktatási rendszernek egy szándékos ilyen ilyen hát nevelő célzatú gyűjteménye volt, hogy valahogy az embereket meg a gyerekeket erre neveljék.

[01:28:31]De lehet, hogy ez nem volt egy tudatos választás, de hogy vajon mennyire kell ennek a kánonnak hát ezt az irányt megtartania.

[01:28:38]Nyilván kell, hogy komoly témákkal foglalkozzon egy kötelező olvasmánylista vagy ajánlott olvasmánylista, meg ezt tükröznie kell, de azért azért ebben vannak fokozatok.

[01:28:48]Tehát mondjuk a a Velsey Bardok szerintem az egy mondjuk egy nagyon komoly mű nagyon komoly témáról, de mondjuk sokkal fogyaszthatóbb meg érdekesebb.

[01:28:58]Pedig hát az is azért egy egy tényleg egy tragédiáról szól.

[01:29:00]Tehát ez az egyik része a kérdésnek.

[01:29:03]A másik része meg, hogy miért arra fixálódtunk, hogy kötelező olvasmányok.

[01:29:07]Tehát, hogy gyakorlatilag csak olvasmányokból vannak kötelezők, de nincsenek kötelező filmek, nincsenek kötelező zeneművek, videójátékok.

[01:29:14]Tehát hogy miért van az, hogy a formátum azagadtad kizárólag az olvasmánynálak.

[01:29:18]Nyilván az egyik része az hozzá, hogy a kompetenciafejlesztés, hogy az olvasási kompetencia, azt a részét természetesen értem, de hogy ha a közös kultúr élméről van szó, meg azokról az elemekről, amit mindenkinek el kell sajátítania, akkor ugye felmerül, hogy a más formátumok miért nem miért nem kerülnek szóba, azokból miért nincsenek kötelező elemek.

[01:29:38]kezdhetem jó ne ne ne hogy egyrészt egyrészt sajátos olvasás értelmezések vagy szövegértelmezések voltak azért ezek tehát azért ezeket nem csak így lehet értelmezni de de de aláírom hogy van némelyikben igazság vagy olvasattilag elfogadható az a nézőpont is szerintem ezek összetettebbek meg bonyolultabbak de hogy hogy hogy a az nagyon fontos és ugye az oktatási rendszer erre nem alkalmas ma de hogy ilyen ilyen holisztikusan a szemléljünk dolgokat, az szerintem egy alapvető kérdés lenne.

[01:30:13]És és hát a ugye ilyen médiát is tanítok, és nyilván a filmes műveltség az szerintem is egy nagyon fontos érték.

[01:30:19]Azemól kezdve a a bűvös völgyön át nagyon sok helyszínen és formátumban igyekeztem minden egyes alkalommal képviselni olyan szempontokat, amik most itt elhangoztak.

[01:30:29]Nem tudok rá válaszolni, hogy miért nem történt változás.

[01:30:33]mint ahogy Kata kérdésében is egy picit értem a provokációt meg minden, de hogy de hogy szerintem ez nem ugyanaz a beszélgetés volt, és szerintem 78 óta se ugyanaz a magyar tanítás.

[01:30:43]Tehát, hogy szerintem ebben azért voltak átmenetek és vannak periódusok, és és nem mindig pont ugyanaz történik, de az a a azt aláírom, és azt azzal teljesen egyetértek, hogy hogy hogy érdemi komoly szemléletváltás az nem történt.

[01:30:57]Én is azt gondolom, hogy nagyjából a én most így a rendszerváltásig tekintenék vissza, hogy az azóta történt dolgok azok azok elszalasztott lehetőségek tömkelegét adják.

[01:31:08]Ez politikai döntés kérdése.

[01:31:12]Mindig politikai akarat kérdése.

[01:31:14]Lássuk be, hogy az oktatás az egy 30-40 éves stratégiai döntést igényel.

[01:31:20]Minimum azzal nem lehet négy évente választást nyerni.

[01:31:23]Nagyon jó lenne, hogyha ez megváltozna.

[01:31:26]És nagyon jó lenne, hogyha, mert ugye én azért gondolom elszalasztott időnek a rendszerváltásó eltelt időszakot, mertogy nincsenek, nem állnak rendelkezésre azok a stratégiai modellek és panelek és nem tudom micsodák, amik más nemzeteknél itt elhangzott sok mindenki, a lengyelek, a finnek, a svédek, tehát nagyon sok helyen vannak ilyenek és nagyon sok helyen meg hát nyilván Európán kívüli országokban is erre nagyon nagy hangsúlyt fektettek.

[01:31:49]Itt egy nagyon komoly szemléletváltásra lenne szükség, és ez nem csak az irodalomoktatással függ össze, hanem nagyon sok minden mással.

[01:31:56]Tehát én azt gondolom, hogy amíg ez nem indul el, és ameddig, és megint hadd legyek ilyen provokatív, én is akkor, hogy ameddig azon gondolkodunk, hogy mi a kötelező irodalom és mi nem, és hány órában kell tanítani, és nem, és hány órában nem, addig nem a lényegi kérdésekről beszélünk.

[01:32:10]Tehát, hogy az tök fontos, hogy mi erről most itt beszéltünk, de ez ezek ezek szimptómák, ezek egy egy dolognak a jelenségei, amiket lehet tünetileg kezelni, és lehet szépen ugyanúgy, mint egy mint egy és erről beszéltünk végül is, hogy egy az, hogy egy tanítónnéni nagyon jó, az szuper dolog, és szerencséje van az én gyerekemnek, hogy ilyen tanítónénije van.

[01:32:34]Valahol nincs akkora szerencséje egy másik gyereknek, és ez egy rendszerszintű probléma.

[01:32:38]Tehát, hogy attól, hogy ő ott jó, az nem azt jelenti, hogy az egész rendszer működik jól.

[01:32:43]És amire itt egy csomóan utaltatok, az azt is mondjuk ki, ez tök fontos, hogy Magyarországon van a tömegképzés, meg van az elitképzés.

[01:32:48]Ez a középiskolában abszolút így van.

[01:32:50]Van nagyon kevés, nagyon magas színvonalú európai színvonalú iskola, és van egy csomó, akik meg nagyon más típusú problémákkal küzdenek.

[01:32:59]És tulajdonképpen a kérdésed ezekről szólt szerintem elsősorban és nagyon fontos kérdésnek tartom, hogy mit szólunk hozzájuk, csinálunk-e velük valamit, de ezek politikai döntések, ezek mögött politikai határozott politikai akarat kell, hogy valaki ezt fölvállalja, hogy ez neki fontos.

[01:33:16]És azt jön a szakma, hogy a szakma, de itt megint sok szakma, tehát nem csak a pedagógusok, hanem a pszichológusok, meg egy csomó mindenki van ebben, akinek nagyon-nagyon fontos szerepe kéne, hogy legyen.

[01:33:26]És ebben egy nagyon komoly együttműködés kéne.

[01:33:28]És amit amit te is mondtál, a tantárgyak között is, hát miért nem lehet együttműködni?

[01:33:33]Mert van egy csomó olyan tudományterület, ami ami ha érintkezne, ez egy pici változtatással is megoldható, hogy a művészettörténet, a zene, a a törtelem, az irodalom mondjuk egy pillanatban tartana valamilyen probléma körül, akkor az egészen más típusú megközelítés lenne a gyerekek fejében is.

[01:33:49]Ettől nagyon messze vagyunk, és Katának ebben teljesen igaza van.

[01:33:51]De hát ez ez szerintem nem az asztalán üülőkön múlik azért alapvetően, hogy ebben lesz-e változás vagy nem.

[01:34:00]Köszönöm.

[01:34:00]Judit igen.

[01:34:02]Én én én itt csak annyit tudok nagyon szívemből szólsz nagyon nagyon sok sok szempontból én most amit látok a jelenlegi helyzetben, hogy van egy nagyon határozott szándék arra, hogy a jelenlegi úgynevezett kötelező olvasmánylista felülvizsgálatra kerüljön szakemberek, gyakorlópedagógusok bevonásával elkezdődik erről a beszélgetés.

[01:34:34]Nagyon szeretnénk nagyobb teret adni a kortársirodalomnak az úgymond kötelező olvasmányok között.

[01:34:42]És aztán amikor kialakult erről valamiféle koncepció, akkor erről lesz társadalmi vita is.

[01:34:47]Tehát lesz lehetőség ehhez hozzászólni, véleményt nyilvánítani.

[01:34:55]Ez most csak egy kis hozzászólás volt így a jelenlegi gondol gondolkodás pillanatnyi állapotáról.

[01:35:06]szólhatok csak annyi szerintem arról van szó, hogy nem tudjuk elengedni azt, hogy a műveltség eszményünk az ismeretalapú és időrendi elrendezésű.

[01:35:14]És egyszerűen ezért van szerintem az, hogy igen, ezeket a ez a beszélgetés, ez újra meg újra lejátszódik, és ezért vannak benne úgy mar még ugyanazok a szövegek, mert mert ha ezt elengedjük, akkor valami másnak kell történnie, mint korábban, és ott nem tudom, hogy mi lesz a konszenzus, tehát hogy nem tudunk nem tudunk átállni a kompetenciaalapura.

[01:35:34]Nagyon erős szerintem ez az ismeretalapú meg műveltségszemléletű, ami meg ami meg az irodalomban irodalomtörténeti elrendezésű.

[01:35:41]Hát a hát most is hát az, hogy Balassit kell olvasni kilencedikben, hát meg 10edikben Csokonai, tehát borzasztó távol vannak ezek a szövegek és ezt ez ezt ezen kellene változtatni valahogy.

[01:35:52]És itt csak két fél fél mondat.

[01:35:55]Az egyik, hogy m azt mondtam majdnem, hogy a varsói memorandum az egy új dolog.

[01:35:59]Ez nem volt 30 évvel ezelőtt, de pont ellent mondok magamnak, mert 2012-ben már ugyanezek meg előtte is ugyanezek a problémák voltak.

[01:36:06]Tehát, hogy valahogy nincs meg az az erő, ami az olvasás szövegértést olyan magas szintre emelni, hogy hogy ne kelljen már erről beszélni, mert hogy ez nem egy probléma, meg ez nem egy prioritás, hanem ez az alap, hogy ez az alapja mindennek, hogy értsük a világot.

[01:36:25]Gáspár, az olvasás empatikusabbá tesz.

[01:36:27]Olvasd el újra a kincskereső kiskömön felnőtt fejjel.

[01:36:30]Az első fejezet elég lesz és szerintem érteni fogod.

[01:36:37]Felőként biztos.

[01:36:38]Na ennyi.

[01:36:38]Tehát hogy hogy ez is egy kérdés, hogy vajon jókor találkoznak-e a gyerekek azokkal a szövegekkel, amikkel találkoznak akkor?

[01:36:45]És ez megint ilyen ilyen irodalom történeti.

[01:36:49]Én László György vagyok és nyugdíjas.

[01:36:49]És nem beszéltünk a színház szerepéről meg a film szerepéről, hogy még amikor más volt a nemzeti, akkor van egy egy totál zsenink, akit a Arony János is elfogadott volna maga mellé, a Vöres Sándor, a Holdbéli csónakos.

[01:37:06]Milyen mű a amit érdemes lenne mindenképpen bevenni?

[01:37:14]úgy a Vörös Sándort, de azóta van két Nobel díjasunk is, és mindegyiket fel lehet használni.

[01:37:21]Nem biztos, hogy a legnehezebb műveiket, de az alapműveiket, de olyan olyan nagy író és most halt meg, mint a a Nádas Péter, vagy ott van a a Spíró, és rengeteg kitűnő író van, akik Erdélyből is átjöttek, akik a következő korok nagy írói lesznek, mint a Dragomán, vagy a a Tompa Andrea.

[01:37:48]És a a lényeg az, hogyha én például pedagógus lennék, és kicsiket tanítanék, akkor a kicsiket úgy tanítanám, mint van egy módszer, amit a amit megírt egy pszichológus a a és amikor a Niet Sil című műben az a módszer a következő, hogy úgy lehet csak tanítani a kisgyerekeket, akik nem olvasnak egyáltalán, hogy együtt tanítani a szüleikkel.

[01:38:16]Tehát ez egy alapvető dolog, hogyha hogy nem lehet különben megtanítani őket csak együtt, mert nem nem olvasnak a szülők se.

[01:38:26]És tanítsa meg a gyerek a szüleikt.

[01:38:26]Ez a lényeg, ez a módszer.

[01:38:32]És és nagyon fontos, hogy a filmeket, olyan filmeket is segítségül lehet venni, amit amik zseniálisak.

[01:38:42]A magyar filmek is, de sok amerikai filmet is.

[01:38:45]Köszönöm nagyon szépen.

[01:38:48]Köszönjük.

[01:38:48]Van-e valami próbáljuk?

[01:38:51]Nem, próbáljuk.

[01:38:51]Hát Dragománt szerintem tanítunk.

[01:38:55]Vagy hát a Fehér királyból fejezeteket meg az oroszlánk kórusból.

[01:39:00]Szerint én fakultáción szoktam, beszéltem a krasznahorkairól is, meg a regényből részleteket is.

[01:39:05]Szóval szerintem próbálkozunk így itt ott mindenféle olvasóközösségekben, hogy egy kicsit megvédjem a mondét.

[01:39:10]Van van igen olvasókörünk, ami amit ek köré szerveztünk most pont a sátán tangót olvastuk, meg a Nobedí beszédről beszéltünk.

[01:39:19]Szerintem a szerintem az itt jel az asztalnál ülők közül pont azok vagyunk, akik akik ezeket ezeket tehát a kortársat próbálják bevinni, vagy mert ő saját testben odautaznak, vagy vagy könyvformátumban azért mi ezeket szerintem próbáljuk az óráinkon reprezentálni, ha nem is a teljes könyveket, de hogy részleteket belőle mindenképpen.

[01:39:39]Az a javaslatom, hogy legyen még mindenkinek egy megszólalása, hogy azzal zárjuk le.

[01:39:43]De neked is, Gyuri.

[01:39:43]Lehet, lehet, lehet, de hogy még van néhány kérdés.

[01:39:50]Igen.

[01:39:53]Ez a nulladik volt csak.

[01:39:53]É, megmondom én csak az kettőre redukáltam a 15-öt.

[01:39:57]Olyan aranyos vagyok, nagyon gyorsan mondom.

[01:40:00]Jó.

[01:40:01]Igen.

[01:40:01]Parancs.

[01:40:02]Egyrészt a Gergőnek azt szeretném mondani, hogy tökre egyetértek.

[01:40:05]Szerintem sok pedagógus a humort nem meri bevállalni, mert azt hiszi, hogy palotaforradalom lesz belőle.

[01:40:10]Ez nem ide tartozott.

[01:40:14]Szerintem a két gyökereknél megfogott dolgot kellene csinálnunk.

[01:40:17]Az egyik azt mondják most a pedagógusok körülbelül két-három éve, hogy a gyerekek nulla szókincsel érkeznek, nem tudnak velük dolgozni.

[01:40:26]Miért várjuk el, hogy meg tudják tanulni azt az olvasást, ha nem ismerik a szavakat, amiket ki kellene olvasni?

[01:40:33]Tehát egyszerűen nullal szókintsük.

[01:40:36]tulajdonképpen a kis néma gyerekek jönnek, beszélni nem tudnak, és utána azt mondjuk, hogy olvassunk, és nem is nagyon vannak már szóbeli feladatok, nincs felejtetés, nincs tehát az, hogy a pároddal beszéld meg, ez nem elég.

[01:40:49]Tehát szókincset kell bővítenünk, szerintem ott kell kezdeni az egészet, szókincset kell bővíteni, beszéltetni kell a gyereket és utána fog tudni olvasni.

[01:41:00]Azt mondja a pedagógus a szülőnek első év első értekezletén, hogy és tessék a gyereknek felolvasni, innentől kezdve azt mondja erre a szülő, hogy lótüdőt fogod nekem megmondani, te tanító, hogy én mit csináljak otthon a gyerekemmel, és mit mond nekem négyszem közt a pedagógus, hogy ő nagyon jól tudja, hogy a szülő azért nem olvas fel, nem azért, mert ideje nincs, hanem mert nem tud felolvasni.

[01:41:22]Tehát itt az Úrhoz szeretnék azzal csatlakozni, hogy együtt kell őket képezni, és és kell tartsani olyan foglalkozásokat, vagy olyan feladatot adni, hogy igenis a szülő olvasson fel a gyereknek, a gyerek olvasson fel a szülőnek az egész alsó tagozatban végig, hogy a szülő is tanuljon meg felolvasni.

[01:41:42]És akkor nem egy Mrs.

[01:41:42]Doufiert várunk el tőlük, csak éppen az, hogy értelmesen és görcs nélkül olvasson fel a gyereknek.

[01:41:50]És az utolsó gondolatom, amit szeretnék a tanárképzésnek üzenni magam részéről, évek óta szeretnék bejutni az összes tanítóképzőbe, hogy saját pénzen odautazva saját időmből találkozhassak minden végzős tanítóval, nem muszáj az utolsó évben, hogy megmutassam nekik azt, hogy hogyan lehetne fönntartani a kapcsolatot velünk írókkal, és hogy miért lenne ez jó.

[01:42:15]nem várnám el, tehát nem kellene a tanárképző intézményeknek én rám felkészülniük, nem kellene engem faggatni, nem kellene fejreállni, semmit nem kéne, csak engem odaengedni meg másukat, akiknek még van kedvük.

[01:42:31]De mondom, ez az én felajánlásom, hogyha odamehetnék és találkoznék minden olyan tanítóval, aki be fog kerülni az iskolába, akkor saját kezüleg tudnék változást hozni a következő 10 éven belül.

[01:42:44]Csak tessék engem odaengedni?

[01:42:44]Jó, köszönöm szépen.

[01:42:49]Köszönjük szépen.

[01:42:51]Akkor akár erre, de hogy mindenkinek még egy megszólalása legyen.

[01:42:53]Jó, parancsoljatok, aki amit még így szeretne.

[01:43:00]Akkor mondok egy dolgot, hogy csak csak egyébkén személyes példa, és most nem a hubis, hanem most a Trefortos énem szólal meg.

[01:43:07]ö amit az úr is mondott, meg többen pedzegettek itt, és szerintem is ez nagyon fontos dolog, hogy nálunk most például indult egy olyan modul, ami ami hát erre próbál reagálni és reflektálni, és ugye hát mi ilyen mintaiskolaként ugye a Treford ez nem ez nem mai szó, hanem hogy amikor indult a tanárképzésben ugye mint gyakorlóiskola, akkor akkor akkor volt az a neve, az jó rég volt és és tulajdonképpen azt gondoltuk végig, hogy beérkeznek hozzánk gyerekek leendő hetedikesek, akik akik akik nagyon ügyesek, nagyon okosak, de hát ezekkel a társadalmi viszonyokkal és problémákkal találkozunk náluk, amikről itt sokat beszéltünk és nagyon jó lenne végül lélekműhelynek hívtuk, mindlabként is futott nagyon sokféle a lélekműje talán azért jó, mert kifejezi a viszonyulást a problémához.

[01:44:03]És és azt találtuk ki, hogy csoportbontásban heti egy alkalommal a tulajdonképpen a média, a dráma és a pszichológia együtteséből gyúrtunk össze egy csomagot, és és az eszközhasználató az egyik része nyilván médiából a a személyiség megismerésével kapcsolatos dolgok jönnek másik irányból.

[01:44:32]meg meg ilyen önismereti ügyek, de szigorúan nem ilyen pszichológusi dolgok, hanem hanem olyanok, amik közösségben megbeszélhetők.

[01:44:38]És akkor ennek a dramatikus feldolgozása egy ilyen harmadik elemként jelen van.

[01:44:43]Ez most egy Pilot program, kísérleti fázisban van a szülők nagy támogatásával.

[01:44:49]Ez ezt köszönjük nekik.

[01:44:52]És ö és abban bízunk, hogy ez például egy csomó olyan problémának ki fogja húzni a méreg fogát, amikre most így oda tudunk figyelni, és amikre egyébként máshol nincsen tér közösségépítéstől kezdve a a mobil használaton keresztül, mert hogy az jó dolog, hogy szabályozunk valamit, de ha nem adunk hozzá eszközöket, meg nem adunk hozzá tudást, akkor az a szabályozás az erre is, ezzel kapcsolatban is voltak méréseink, hogy az ott végetér az iskola keretein kívül.

[01:45:18]Tehát, hogy oké, hogy az iskolában nem kerül a mobiltelefon, de nem lesz kevesebb a mobiltelefonhasználat az iskolán kívül, sőt megnő a mobil használat az iskolán kívül, ami nem hiszem, hogy célja lett volna ennek a gondolatnak.

[01:45:29]Tehát mi megpróbálunk ezzel is kezdeni valamit az iskolában.

[01:45:32]Tehát hogy ezek a kezdeményezések szerintem is nagyon fontosak.

[01:45:35]Nyilván azt is, azt is teljesen értem és és teljesen szívemből szól, hogy a szülőket együtt nem szeretjük ezt az, hogy edukálva, de hogy mégis csak őket is bevonva ebbe a folyamatban, mert nyilván a szülői minta is elég fontos ebben az egészben.

[01:45:49]Szépen köszönöm.

[01:45:51]Hát amiket mondtál, az mind a kettő szétfeszíti az iskolai keretrendszert.

[01:45:55]Tehát ugye az, hogy hogy hogy túlnyúlni az iskolah használókon, tehát hogy a szülőket edukálni, szerintem azért ez egy nagyon-nagyon nehéz kérdés.

[01:46:01]És és én közelről is ismerek olyan történetet, hogy itt, hogy nem szülői rossz indulat van a háttérben, hanem egyszerűen a már a szülőnél is a a készséghiánya vagy a magabiztosságnak a hiánya, hogy azért nem mer felolvasni a gyerekének.

[01:46:16]És és szerintem ez egy szóval ez megint egy nagyon komoly társadalmi kérdés.

[01:46:19]Én azt gondolom én én tanárként, tehát hogy középiskolai meg egyetemi tanárként, hogy hogy nem vagyok képes már túlnyúlni azokon a falakon, ami ami az iskola falai.

[01:46:29]És amit mondasz, hogy hogy beengedni a a tehát, hogy a a tanárképzés, tehát hogy a a az alkotót beengedni az általános iskolába, ott is az iskolai keretrendszernek a szétfeszítéséről van szó, tehát az időbeosztásba alig fér bele.

[01:46:42]Tehát ezeket szerintem strukturálisan ezeket kell újra átgondolni, hogy felszabaduljunk egy kicsit azal, hogy hogy hogy egységnyi idő alatt kell valami iszonyatosan sok ismeretet átadni, meg rengeteg mindent elolvasni.

[01:46:56]Tehát, hogy hogy valahogy ez ez egy de ez az egész ez egy rendszertani újragondolást jelent.

[01:47:00]És hát szerintem sokan bízunk benne, hogy ez el fog indulni ez a folyamat, meg sokan dolgozunk is benne, tehát hogy hisszük is, meg cselekszünk is érte, és én meg meg hát én gyakorlatilag ennyit tudok tenni.

[01:47:12]Tehát hogy a középiskolában meg az egyetemen próbálom ezt a hitemet így valahogy átragasztani, meg a lelkesültségemet.

[01:47:19]És most nem tudom, hogy az, hogy a volt egyetemi hallgatóim itt vannak, ez jelent-e bármit-e e tekintetben, hogy sikerült, de hogy hogy így így így ez ez tehát, hogy hogy közben az ember a akár az író, akár a tanár, ha így ott áll és Lábújhegyen magyarázva csillogott tekintettel mondja, hogy ennek így valami értelme van, akkor már csak a csak a a az a szimpátia vagy együttérzés, hogy ezt az őrületet ezt meg kell értsem, ami ott a szemében szemében lobog, és hogy lehet, hogy részes éve akarok lenni.

[01:47:47]Tehát, hogy jó, tudom, hogy ezek ilyen egyszemélyes harcok, de szerintem nem egy nem csak donkióték vagyunk.

[01:47:51]Tehát én látom ezt a tehát a tanártársadalomban azt a azt az igényt, azt a vágyat, azokat a kollégákat, akik akik ilyen nagyon-nagyon lelkesen tanítanak, és persze megérkezünk oda, ami a te kiindulópontod volt, hogy ha gyerekünk hozzákerül, akkor boldogak vagyunk, ha pedig nem hozzákerül, akkor szomorkodunk.

[01:48:07]Igen.

[01:48:08]Köszönöm.

[01:48:10]Én most akkor már nem a hozzászólásokra reagálnék.

[01:48:12]Még egy személyes kéréssel fordulok a a nagyvilághoz.

[01:48:18]Olyan sok szülőtől hallom, aki mondjuk eljön egy íróvasó találkozóról, vagy dedikálásra, hogy jaj, az én kisfiamnak én már nem olvasok föl, mert most már első osztály, és ő már tud olvasni, hogy kedves szülők, ez nem így van.

[01:48:29]Egészen egészen sokáig, 12-13 éves korig iszonyatosan fontos az, hogy halljanak a gyerekek felolvasott szöveget, hogy meséljünk együtt akkor is, ha a gyerek már tud olvasni, akkor is, hogyha már félrevonul a saját regényével.

[01:48:45]egyedül csak akkor ne olvassatok neki.

[01:48:47]A gyerek kimondottan azt kér, hogy ne olvassatok neki, mert mert ő már tud és szeretne egyedül.

[01:48:53]És akkor innen még egyet tovább lépnék, hogy az, hogy olvasókat neveljünk, ez mindannyiunk felelőssége.

[01:49:02]Legyen szó szülőkről, legyen szó pedagógusokról, legyen szó nagyszülőkről, a kormányzat embereiről, legyen szó popszárokról és fociedzőkről.

[01:49:13]Szóval közösen tudunk kislépesekként mindenki a maga hatáskörében eredményeket elérni.

[01:49:19]És én nagyon nagyon bizakodó és optimista vagyok, és a magam részől mindent meg is fogok tenni, hogy ez így legyen.

[01:49:29]Az empátiát már mondtam, most egy másik szót mondanék a kapcsolódást.

[01:49:34]hogy hogy talán az egyik probléma itt a kötelező olvasmányakkal kapcsolatban az, hogy nem kapcsolódik a az olvasó és a a szöveg, hogy hogy ezt hogyan ezen is érdemes lenne elgondolkodni, hogy hogyan lehet kiépíteni az intézményen belül is ezeket a kapcsolódásokat, ahogy a szülő tudna kapcsolódni a gyermekhez, hogyha tud tudnak együtt olvasni, együtt hallgatni a mesét.

[01:49:57]És és még egy utolsó ilyen ötlet vagy gondolat.

[01:50:03]Hollandiában láttam egy olyan olyan módszert, hogy a felső tagozatos gyerekek, akikről itt beszéltünk, hogy hogy nem olvasnak, az volt a feladatuk az iskolában, hogy az alsósoknak olvassanak.

[01:50:16]Tehát, hogy hogy van egy van egy feladatom nekem, és értelmes dolgot csinálok.

[01:50:21]Tehát nem azért csinálom, mert a megkértek rá, hanem hanem rá van bízva az a az a gyerek.

[01:50:26]És tehát hogy hogy ezeket a a belső energiákat, amik a az iskolában ott vannak, ami az iskolai könyvtáros jelenléte, vagy a nem minden európai országban evidens, hogy vannak iskolai könyvtárak.

[01:50:39]Magyarországon vannak még iskolai könyvtárok, és nagyon jó iskolai könyvtárosok vannak.

[01:50:45]Tehát, hogy hogy ezeket az energiákat, erőforrásokat, az olvasni szerető pedagógusokat, akik nem magyar tanárok, bevonva ilyen programokba szerintem és amiről volt szó, vidám könyvek, humoros könyvek, kalandos könyvek, kalandkönyvek, bármi, ami ami segít abban, hogy kapcsolódjunk a szöveghez, és élményván jön az olvasás.

[01:51:09]Nagyon szépen köszönöm minden résztvevőnek.

[01:51:11]Köszönöm, hogy kitartottak.

[01:51:12]Mellette bízzunk benne, hogy fognak szeretni akkor a gyerekek olvasni.