Partizán 1:23:26

Rendszerszintű fenyítés, hajléktalanságba menekülő fiatalkorúak⎟ Egy Szőlő utcai gyerek története

gyermekvédelemintézményi erőszakszőlőutcai botrányoknyomozásinterjúközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Rendszerszintű fenyítés, hajléktalanságba menekülő fiatalkorúak⎟ Egy Szőlő utcai gyerek története
tl;dr

A Partizán interjúja Tamás (név megváltoztatva) történetét mutatja be, aki 2 éves korától 18 éves koráig a magyar gyermekvédelmi rendszerben nőtt fel, és többek között a Szőlőutcai Javítóintézetben (kétszer), egy nevelőintézetben és a tököli fiatalkorúak börtönében töltött időt. Az interjú rendszerszintű intézményi erőszakot, fizikai bántalmazást, pedagógiai mulasztásokat és a gyermekvédelmi rendszer alapvető kudarcait dokumentálja.

Tamás története azt mutatja, hogy nem a „veszélyes kriminális fiatalok" narratívája igaz, hanem az, hogy az intézmények maguk teremtik meg azokat a körülményeket, amelyek a fiatalokat bűnelkövetésre kényszerítik. A szülők nélkül maradt gyerek, aki az utcai hajléktalanságot választotta az intézményi bántalmazás helyett, végül egy rendezett, munkavégzésen alapuló életet tudott felépíteni – de csak azután, hogy az intézményi rendszeren kívülre került, és egy civil szervezet (Utcára Lakásba Egyesület) támogatást nyújtott.

Az interjú rávilágít arra, hogy a Szőlőutcai botrány nem egy elszigetelt eset, hanem a rendszerszintű problémák jéghegyének csúcsa. A nevelőintézetben Tamást társai verték, a Szőlőutcán orrtörést szenvedett el (amit eltussoltak), Tökölön pedig 23 órát volt naponta zárkában egy súlyos bűnelkövetővel. Mindvégig hiányzott az érdemleges pszichológiai segítség, a pozitív megerősítés, és a valódi nevelői munka.

Részletes összefoglaló megjelenítése

A Szőlőutcai intézmény vezetése és hétköznapjai

Tamás 2017 nyarán és 2019 nyarán töltött időt a Szőlőutcai Javítóintézetben, mindkét alkalommal Juhász Péter Pál vezetése alatt. Az intézmény vezetője egy szűk körből álló „bizalmas kör"-rel irányította az intézményt: Juhász Péter Pál, a rendészetvezető, az A néni (nevelt lánya), Kovács Buna Károly és további személyek. Ez a csoport gyakorlatilag kasztrendszert működtetett az intézményen belül.

„Amikor belépett a csoportba, akkor azonnal mindenki alapállás, egy sorba álltunk, akkor ő higgattan beszélt, így próbálta a kulcsot, a nagy kulcsomóját is a kezébe tartotta, lóbálta" – Tamás *

Az intézmény első napjaiban a „befogadási folyamat" brutális volt. Az újonnan érkezett fiatalokat kopaszra nyírták, majd slaggal mosták le őket nagy folyású vízzel. Tamás szerint ez nem higiéniás indok miatt történt, hanem a „betörésnek" – a fiatalok szubmisszív állapotba helyezésének – a része volt.

„Levágták a hajunkat kopaszra. Tehát itt full kopaszra, és akkor beállítottak minket egy fürdőbe, ahol ilyen slaggal fürdöttek le minket, ilyen nagy folyású vízzel." – Tamás *

A korábbi növendékek is részt vettek a befogadási folyamatban, csúnyán beszéltek az újonnan érkezőkkel, és ruhákat dobtak rájuk. Ez a rendszer azonban 2018-ban megszűnt, miután kiderült, hogy a befogadó növendékek verték az újonnan érkezőket – ekkor a hatalom visszakerült a nevelőkhöz.

Fizikai bántalmazás és az orrtörés esete

Tamás első bentartózkodása alatt orrtöréses sérülést szenvedett el. Az eset egy étkezési konfliktusból indult: egy nevelő egy másik gyerekkel való szóváltása közben Tamásra is rálépett, és ököllel az arcába ütött.

„Eltörték az orromat. Egy nevelő megütött engem, orron ütött, és mikor ez megtörtént, akkor én megkérdeztem tőle, hogy ezt így miért kaptam, vagy miért történt ez? És akkor ezt a gúnyosó mosolyt láttam a szemébe." – Tamás *

A kórházban az egészségügyi dolgozó támogatóan állt mellé, és azt mondta, hogy ilyen nem történhet egy gyermekvédelmi intézményben. Azonban Juhász Péter Pál ezt a sérülést eltusolta: egy kis szobában (az „ügyvédi látogatónak" nevezett helyiségben) megpresszionálta Tamást, hogy ne mondja el az igazságot, különben „rövidebbet fog húzni". Tamás azonban kiállt magáért, és jelzett a gyámjának.

„Megkért engem arra, hogy én ne vállaljam fel azt, vagy nem, tehát hogy ne mondjam el az igazságot, hogy mi történt ott valójában, mert különben én fogom rövidebbet húzni." – Tamás *

Az orrtörés után a nevelők furán kezdtek viselkedni vele, mintha utasítást kaptak volna. Az orrtöréses nevelő másnap már nem dolgozott az intézetben – Tamás feltételezi, hogy kirúgták.

Rendszerszintű fizikai erőszak

Tamás szerint a fizikai bántalmazás nem volt kivételes eset, hanem a mindennapok része. Az intézmény rendészeti beavatkozása során a nevelők gyakran alkalmaztak fizikai erőszakot, még akkor is, ha nem volt rá szükség.

„Ez minden napos, napos, tehát ez nem valami kivételes dolog volt, amit hirtelen nem, nem, nem, nem, nem. Tehát a igen, ugye ez most a videó, ez pont Kovács Bunokárolról került ki, de ez a rendészeti beavatkozásnál ez ilyen természetes volt igazából még akkor sem, akkor is, hogyha nem is nincs is akkora probléma, mint ahogy ezt így kéne kezelni, még akkor is így kezelték ezeket a dolgokat." – Tamás *

Tamás egy konkrét esetet említ: egy 140 centis, 14 éves gyereket egy nevelő azért kezdett el kergetni és ütni, mert beszélt egy másik csoportbeli gyerekkel. A nevelő olyan ütőmozdulatokat tett, hogy „jobb kézzel üt, bal kézzel üt, jobb lábbal rúg, bal lábbal rúg", de szerencsére egyik sem találta el a gyereket.

Kovács Buna Károly és a második bentartózkodás

Másodjára, 2019 nyarán, amikor Tamás visszakerült a Szőlőutcára, már Kovács Buna Károly volt az intézmény vezetője. Tamás verbálisan agresszív viselkedést tapasztalt tőle, és egy konkrét esetet említ: egy hideg novemberi éjszakán Kovács Buna Károly a befogadó csoportot (körülbelül 20-25 fiút) boxer alsóban fekvőtámaszra és szaladásra kényszerített a hidegben.

Tamás azonban azt hangsúlyozza, hogy a YouTube-on megjelent felvételeken látható fizikai bántalmazás (amikor Kovács Buna Károly egy gyereket az asztal mögül kirángat, földre szorít és üt) nem volt kivételes – ilyen típusú erőszak rendszeresen előfordult.

A nevelőintézeti időszak és az utcai élet

Tamás 13 éves korában kerül egy nevelőintézetbe, ahol az idősebb bátyja már bent volt. Az intézetben azonban társai többször verték meg, és a nevelők nem avatkoztak közbe. Tamás fél évig szökött az intézetből, és az utcán élt.

„Én is ilyen báblis mosodákba aludtam, mert annyira nem volt más. És ugye az intézetben nem tudtam visszamenni, mert különben ugyanaz várt volna rám, mint azelőtt várt rám." – Tamás *

Az utcán a túléléshez BKK-automaták visszajáró pénzét gyűjtötte össze, majd egy társaság által elkövetett fegyverrel történt rablásban lett gyanúsított. Ez vezetett ahhoz, hogy a Szőlőutcára kerüljön.

A tököli börtön és az „állattá válás"

Tamás 15 évesen került a tököli fiatalkorúak börtönbe, ahol 23 órát naponta zárkában volt egy súlyos bűncselekményt elkövetett cellatárssal. Ez az időszak alapvetően megváltoztatta a személyiségét.

„Amikor tökörről szabadultam, hát elmondhatom azt, hogy egy vadállat lettem tényleg odabent. Tényleg annyi mindent tapasztaltam, láttam, hallottam, meg azt hozta ki ez nagyon erős. Tehát te így hivatkozol a tököli börtönből, fiatalok a börtönből a kiöténedre. Igen. Hogy az egy vadállat volt." – Tamás *

A börtönben Tamás azt tanulta meg, hogy vagy elnyomó, vagy elnyomott kell lenni. Egy cellatársát, aki súlyos bűncselekményt követett el, megverte, mert azt gondolta, hogy „igazságosztó" szerepe van.

Visszakerülés a Szőlőutcára és a változás kezdete

Másodjára, 2019-ben visszakerülvén a Szőlőutcára, Tamás már másképp viselkedett. Belátta, hogy az első alkalommal tanúsított agresszív magatartás nem vezet sehova. Ekkor egy lányt ismert meg, akivel szerelmet tapasztalt meg először az életében.

„Én itt éreztem életemben először szerelmet, azt, hogy végre így így valakinek fontos vagyok igazából is. Nem nem csak az van, hogy mit tudom én, ki akarnak használni, vagy valamit szeretnének tőlem, hanem hogy valójában fontos vagyok neki." – Tamás *

Ez a kapcsolat motiválta arra, hogy másodjára a tanulásba és mások segítésbe fektesse az energiáját.

Intézményi mulasztások: a kéz sérülése

Tamás másodjára a Szőlőutcán egy összetűzés után annyira ideges volt, hogy az ököllével a falba ütött, és a keze szétroncsolódott. A kórházban zúzódást diagnosztizáltak, pedig a kéz nyilvánvalóan súlyosan sérült volt.

A fizioterápiához járt, ahol egy szivaslabdát kapott az erősítéshez, de a nevelők elvették tőle, mondván, hogy nem az intézménytől van. Tamás többször jelezte a fájdalmat, de az intézmény nem foglalkozott vele. A kéz maradandó károsodást szenvedett.

Az indulatkezelés hiánya és a pszichológiai támogatás elégtelensége

Tamás csak egyszer-kétszer járt pszichológushoz az intézményben, és ezek a látogatások nem voltak hatékonyak. A pszichológusok inkább a „csöndesebb" gyerekeket vitték magukkal, a hangosabbakat, mint Tamást, „menthetetlennek" tekintették.

„Nem, nem igazán. Nem, nem. Általában a pszichológusok inkább, ahogy mondtam, ezeket a csöndesebb gyerekeket vitték magukkal, mintogyha én vagy vagy a velem hozzám hasonló társaim menthetetlenek lettünk volna. Tehát így meg se próbáltak semmi." – Tamás *

Az intézmények nem tanítottak meg semmilyen indulatkezelési technikát. Tamás azt mondja, hogy később saját magának kellett megtanulnia, hogy az indulatait nem csak fizikai agresszión keresztül lehet kezelni.

A gyámság elégtelensége

Tamás gyámja havi egyszer járt hozzá, és ezek a látogatások legfeljebb egy órát tartottak. A gyám nem foglalkozott érdemben a Tamást ért bántalmazásokkal, nem jelentette fel az orrtörést, és nem próbált segítséget szerezni.

„Nem, egyáltalán nem. Egyáltalán nem, sajnos. Tehát amikor engem átvittek a gyermekotthonból a nevelőintézetbe, én úgy gondolom, hogy neki kellett volna értem kiálljon és felszólalni, hogy nem, nem, ez nem így működik. De hát nem tette sajnos." – Tamás *

Az elfogadás és a testvérek szétszakítása

Tamás azt hangsúlyozza, hogy az elfogadás hiánya volt az egyik legfontosabb trauma. Amikor társai közül néhányat örökbe fogadtak, Tamás azt érezte, hogy ő nem kellett senkinek.

„Te pedig azt élted meg, hogy te nem kellesz. Igen, igen, igen, igen. Ketlen, az kegyetlen nehéz volt. Nagyon." – Tamás *

Az is rendszerszintű mulasztás volt, hogy a testvéreket szétszakították: az idősebb bátyja 18 évesen az utcára került, amit Tamás súlyos traumaként élt meg. Ennek következtében Tamás dohányozni kezdett, nem hallgatott a nevelőkre, és végül egy nevelőintézetbe került, ahol a bántalmazások elkezdődtek.

A kikerülés után: a rendezett életvitel felépítése

Tamás 18 évesen kikerült az intézményrendszerből, és 1 millió forint családi pótlékot kapott (16 év intézményi tartózkodásért). Tudatosan döntött: nem a fogyasztásra, hanem egy albérletre költötte a pénzt, és azonnal munkát keresett az építőiparban.

„Én ezt nem arra költöttem, mint mások, hogy azonnal ruházkodás, legújabb telefon, ilyen robogó, olyan bicikli ez az Amas, hanem én azonnal kivettem ebből egy albérletet, és és hát elálltam dolgozni építőiparban segédmunkásként, mert tudtam azt, hogy ugye ami ezelőtt történt velem, az nem élet, és menni kell, csinálni kell, haladni kell előre." – Tamás *

Az Utcára Lakásba Egyesület segítségével végül önkormányzati lakást kapott, ami felszabadította a pénzét. Most 23 éves, heti hat napot dolgozik 13 órában a vendéglátóiparban, és egy párkapcsolatban él, amely támogatóan áll mellé.

A rendszer kritikája és a szükséges változások

Tamás szerint a rendszer alapvető problémái:

  1. Az elfogadás hiánya: Az intézményi gyerekeket stigmatizálják az iskolában és a társadalomban.

  2. A figyelem hiánya: Egy nevelő 10 gyereket nem tud megfelelően gondozni.

  3. A pozitív megerősítés hiánya: A jó viselkedésért nem kapnak jutalmat, csak a rossz viselkedésért büntetést.

„Tehát a figyelem, ami kéne, hát ugye egy csoportban körülbelül egy gyerekotthonban van, lehet 10 gyerek. Na, rájuk jut egy egy nevelő egy műszakra. Na, ez az egy nevelő, ez lehet olyan is, mint amit elmondtam az előbb, hogy ő ilyen, de lehet aranyos is, de semmiféleképpen sem tud egy nevelő 10 gyerekre úgy odafigyelni, ahogy oda kéne rájuk figyelni." – Tamás *

Tamás azt mondja, hogy a Fidesz-kormányzat propagandistái a Szőlőutcai fiatalokat „bűnözőkként" jellemezték, de ez hamis narratíva. Az intézmények teremtik meg azokat a körülményeket, amelyek a fiatalokat bűnelkövetésre kényszerítik.

„Tehát ugye fontosnak tartom azt is, hogy amint ugye ez kiderült, akkor a Fidesz és a propagandistái azonnal ezekre a Szőlőutcai javító intézetben, tehát gyerekekre, ismétlen fiatalkorúakra bűnözőként hivatkoztak." – Tamás *

Tamás azt üzeni a politikusoknak: ha azt gondolják, hogy minden rendben van az intézményben, töltsék el ott egy éjszakát a gyerekekkel.

Az üzenet a jelenlegi intézményi gyerekeknek

Tamás azt üzeni azoknak a fiataloknak, akik jelenleg az intézményi rendszerben vannak:

„Azt üzenném nektek, hogy mindenféleképpen higgyetek magatokban, és hogyha van valami problémátok, akkor merjetek segítséget kérni." – Tamás *

Azonban azt is hangsúlyozza, hogy sajnos nem volt kitől segítséget kérnie, és ezért jött el az interjúra – hogy végre valakinek el tudja mondani a történetét.

Az álmok és a jövő

Tamás jelenlegi álma: jogosítványt szerezni, autószerelő lenni (gyerekkorától ez az álma), és egy normális családapa lenni. Azt szeretné, hogy a gyerekei megkapják azt, amit ő nem kapott.

„Az az álma, hogy normális családapa legyek. Legyen egy normális családom, mindent meg tudjak adni a gyerekeimnek. Ott legyek velük mindig. Tehát biztos vagyok abban, hogy én leszek a világon a legjobb apuka, hogyha egyszer sor kerül rá." – Tamás *

Tamás azt mondja, hogy még a mai napig is alva jár, és beszél magában – ezek a traumák még mindig jelen vannak az életében. Azonban a párja segített abban, hogy elfogadja ezeket az élményeket, és hogy ne csak a bizonyítás motiválja.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Juhász Péter Pál" – az átirat több helyen „Juhász Péter" és „Juhász Péter Pál" között ingadozik; az interjú alapján a teljes név Juhász Péter Pál.
  • „Kovács Buna Károly" – az átiratban többször „Kovács Bunakárol" vagy „Gun Károly" formában jelenik meg; a helyes név Kovács Buna Károly.
  • „Szőlőutca" – az átiratban „Szőllőutca", „Szőlő utca" és „Szilutca" formában is megjelenik; a helyes név Szőlőutca.
  • „Bende Anna" – az Utcára Lakásba Egyesület vezetője, az átiratban csak „Bende Anna" formában jelenik meg.
  • Az intézmény teljes neve: „Szőlőutcai Javítóintézet" (az átiratban többféleképpen írva).
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Köszöntöm nézőinket.

[00:00:00]Szervusztok.

[00:00:00]A 2025-ös év fogadhatatlan egyik legnagyobb belpolitikai botránya az úgynevezett szőlőutca volt.

[00:00:05]Vagyis azok a bántalmazások, illetve prostitúcióra kényszerítés, amelyet az intézmény korábbi vezetője követett el kiskorúak, fiatalkorúak sérelmére.

[00:00:14]Juhász Péter Pált végül aztán tavaly májusban fölmentették az intézmény vezetése alól.

[00:00:20]Bár eléggé meggyőző bizonyítékok mutatják azt, hogy már évtizedes viszonylatban többenre jelezték azt, hogy igen komoly problémák övezik az ő nevelői munkáját.

[00:00:28]Ennek ellenére végül csak májusban távolították el az intézmény éléről, majd ezt követően Kovács Buna Károly vette át az intézmény vezetését, akiről tavaly Juhász Péter, a korábbi ellenzéki politikus, illetve ismert influencer publikálta azokat a felvételeket, amelyekben egyértelműen látható azt, hogy Kovács Buna Károly megengedhetetlen módon bánt a rábízott neveltekkel.

[00:00:48]Ez tehát a Szőlőutca ügye, amely alaposan borzolta értető okokból a kedélyeket.

[00:00:54]számos tüntetés is szerveződött részben a szőlőutcaiaknak a szolidaritása miatt, másrészt pedig, hogy valamilyen módon a kormányzat végreye komolyan a gyermekvédelem ügyének az egészét.

[00:01:05]Nyilvánvalóan a mostani kampánynak is ez egyik kiemelt témája lesz majd, hogy a gyermekvédelemben milyen rendszerszintű problémák vannak.

[00:01:13]Mai interjú Lanyom, akinek a személyiséginek a tiszteletben tartása, illetve az anonomitás biztosítása érdekében a Tamás nevet adjuk most, és az arcát sem fogjuk mutatni.

[00:01:23]Szóval ő kettő éves korától kezdődően élt a gyermekvédelmi intézményrendszerben, egészen 18 éves koráig, és ezalatt megjárta a szőlő utcát is, méghozzá kétszer is.

[00:01:31]Kettő éves korábban emelték ki testvérével együtt a családból, és innentől kezdve indult el a kálváriája, ami egészen 18 éves koráig tartott.

[00:01:39]Az intézményrendszer különböző pontjain, tapasztaltakat most ő fogja elmondani majd itt, amiből alapvetően az rajzolódik ki, hogy nagy a baj, az intézményi erőszak nem csak a Szilutcában van jelen, bár ott is tapasztalhatóan, hiszen ő maga is volt például bántalmazás áldozata.

[00:01:55]De gyakorlatilag, ahogy azt majd ő el fogja mondani a saját szavaival, azért is nehéz beszélni ezekről a bántalmazásokról, mint egyfajta kiemelkedő eseményekről, mert annyira hétköznapi élmény a bent lévő fiatalok számára az intézményi erőszak, hogy nem is képesek igazából megkülönböztetni az erőszakmentességet az erőszaktól, hiszen gyakorlatilag ebben a presszúrában kellett éljék a mindennapjaikat.

[00:02:19]A története nyilvánvalóan nem ellentmondásoktól mentes, hiszen egy ilyen életútban van olyan helyzet, amikor adott esetben a néző számára morálisan megkérdőjelezhető cselekményekre vetemedett Tamás.

[00:02:32]adott esetben társasági presszió vagy nyomás, adott esetben pedig személyes kilátástalanság miatt is.

[00:02:38]Én azt kérem tőled, aki most el fogod nézni ezt az interjút, hogy a maga komplexitásában nézd meg Tamás történetét, aki mégis csak egy gyerek volt, amikor bekerült az intézménybe, és mégis csak az lett volna a feladata ennek az intézményi rendszernek, hogy megakadályozza azt, hogy bűncselekményekre, adott esetben morálisan megkérdezthető cselekményekre, adott esetben erőszakos cselekményekre vetem egyen.

[00:03:00]hiszen Tamást és a hozzáhasonló gyerekeknek a széles köreit a magyar állam gondjaira bíztuk mi mindannyian, akik ezeket az intézményeket finanszírozzuk, és adott esetben pedig állampolgárai vagyunk ennek az országnak.

[00:03:11]Szóval mondom még egyszer, egy összetett ellentmondásoktól sem mentes, de így is komoly, fontos tanulságokkal szolgáló interjú fog következni.

[00:03:19]Kérlek, hogy ezzel a szemmel és ezzel az érzékenységgel nézzétek és hallgassátok Tamás történetét.

[00:03:26]Szervusz Tamás!

[00:03:26]Nagyon köszönöfogad a meghívásokat.

[00:03:28]Köszi, hogy itt vagy ma velünk.

[00:03:29]Én köszönöm a lehetőséget.

[00:03:31]Kezdjük azzal, hogy pontosan mikor, mikortól meddig voltál, hány alkalommal a Szőlőutcai intézményben?

[00:03:37]A Szőlőutca Jovítőintézetben két alkalommal voltam.

[00:03:39]Az első alkalom az 2017 nyarán egy háziőrizet után történt meg.

[00:03:47]Majd ezt követően a második alkalom az pedig 2019 nyarán történt meg.

[00:03:54]Mennyi időt voltál igazából ilyenkor ment az intézményben?

[00:03:56]Hát az első alkalommal 10 hónapot.

[00:03:59]Második alkalommal pedig kilenc hónapot töltöttem ott.

[00:04:02]Tehát összességében 19 hónapot, ha jól számolom, az majdnem két év, mindenképpen több mint másfél.

[00:04:06]Ha jól mondom, akkor ez időszak alatt végig Juhász Péter Pál volt, legalábbis névleg az intézményvezetője.

[00:04:13]Igen, igen, igen, igen.

[00:04:14]Hogyan tudnád leírni az ő intézményvezetői karakterét?

[00:04:15]Nyilván alapvetően a bántalmazásokról, illetve szexuális kényszerítésről, prostitúcióról szóló hírek azok, amik jellemzik az ő működését.

[00:04:22]Hogyan nézett ki ez a hétköznapokban?

[00:04:26]Ez a hétköznapokban úgy nézett ki, hogy nem, tehát nem minden nap találkoztunk az igazgató úrral, de amikor találkoztunk vele, akkor általában ahova ő belépett így a gyermekek körébe, ott általában mindig rendfegyelem, és egy ilyen csend alakult ki.

[00:04:40]Ezt így annak köszönheti, hogy tehát az a nyugalom meg az a az, ami így saját magából így árasztott, az fú, nem tudom, hogy hogy fogalmazzam meg azt, hogy így bejött.

[00:04:56]mit tudom én, belépett a csoportba, és akkor azonnal mindenki alapállás, egy sorba álltunk, akkor ő így higgattan beszélt, így próbálta így tehát így a kulcsot, a nagy kulcsomóját is a kezébe tartotta, lóbálta, hogy hogy ezzel is így érezzük, hogy mit tudom én, nő a főnök, és hogy ugye itt ő ő irányít.

[00:05:14]Neki volt egy ilyen a javítóintézeten belül is egy kialakult köre úgymond, ami így hozzátartoznak.

[00:05:19]Ebből a rendészetvezető tartozott hozzá, akkor a a nevelt lánya, az A néni, ő tartozott még hozzá, meg egy a tudás a teljes nevét mondani?

[00:05:31]Nem tudom a teljes nevét sajnos.

[00:05:31]A Kovács Bunakáról is hozzátartozott, és akkor ők így nem tudom hány személy, öt-h személy körülbelül ők irányították így a javítóintézetet.

[00:05:40]Ühüm.

[00:05:42]Tehát, hogy a nevelő, illetve így az egész vezetés így így több kasztra osztódott úgymond.

[00:05:47]Tehát ugye voltak a Juhász Péter Pálék és volt a többi nevelő.

[00:05:55]Ühüm.

[00:05:55]És ez a bizalmas kör, ez hogyan vezette az intézményt?

[00:05:59]Hát ez a bizalmas kör, ez úgy vezette az intézményt, hogy amikor bekerültem az első alkalom a javítóintézetbe, a bátyámmal kerültem be, ketten bünntársak voltunk.

[00:06:10]És ez úgy nézett ki, akkor hány évesak voltatok?

[00:06:11]Bocsáss meg.

[00:06:12]Én voltam 14 éves, a bátyám 16 éves volt, azt hiszem.

[00:06:16]Igen.

[00:06:16]És akkor ez úgy nézett ki, hogy bevittek minket egy ilyen helységbe, ezt úgy nevezték, hogy befogadóhelység, ahol két rendész fogadott minket, és akkor ott már így el is kezdődött ez az ilyen ilyen betörés.

[00:06:29]Tehát ezt nem tudnám másképp nevezni.

[00:06:31]Ez, hogy úgy beszéltek velünk, mint a kutyával.

[00:06:36]Levágták a hajunkat kopaszra.

[00:06:36]Tehát itt full kopaszra, és akkor beállítottak minket egy fürdőbe, ahol ilyen slaggal fürd mosdattak le minket, ilyen nagy folyású vízzel.

[00:06:45]És akkor megkérdeztem, hogy erre erre mi szükség van.

[00:06:49]Természetesen az a válasz, hogy hogy fogjam be a pofámat, hogy én itt nem kérdezhetek satöbbi, satöbbi.

[00:06:53]K mondta konkrétan ez egy rendész, nem tudom pontosan megnevezni őt, de de tisztán emlékszek, tehát így mélyen megmaradt így bennem.

[00:07:01]Tehát 14 évesen ugye mondjuk teszem azt a hajnak a lenyírása mellett elképzelhető mi lehetnek nem tudom én higiéniás szempontok, hogy mondjuk a tetveszesedésnek az elkerülése érdekében alkalmazták a slaghasználatot azt én nem látom be mi indokolhatja.

[00:07:16]Tehát hogy slaggal egy 14 éves gyereket mostak le.

[00:07:22]Hát az a probléma nagyon szépen felteszem már az a probléma, hogy nem egyet.

[00:07:24]Tehát ez így ez így minden gyereken átment ugye ez a folyamat ugye és hát még mindeközben, miközben így történt a mosás, akkor volt egy olyan folyamata ennek az intézménynek, hogy a kettő legrégebbi növendék az lejön.

[00:07:39]Szintén ők voltak az ilyen befogadó, vagy nem tudom, hogy nevezzem őket.

[00:07:43]ők tehát ők ruháztattak minket és akkor ők is ugyanúgy tehát így lejöttek és ők is úgy beszéltek velünk ők idősebbek voltak nagyobbak voltak őt ugyanúgy fogvatartottak voltak mint én és akkor nem igazán tudtam ezt így hova tenni hogy most így pontosabban mi is történik akkor lejöttek ők is úgy csúnyán beszéltek velünk akkor így hozzánk dobták ruhákat hogy ezt kell így felvenni satöbbi satöbbi.

[00:08:06]Ö ez nem tudom körülbelül ez 2017-ben volt, amikor én bekerültem.

[00:08:12]Ilyen 2018-ban ezt el is törölték, hogy a növendékek lejöjjenek, és akkor így ők adják oda a ruhákat, meg hogy ők mondják el nekünk a szabályokat, mert ebből több olyan eset is történt, hogy mit tudom én, ez a két befogadó fogvatartott, ők mit tudom én, pofon verték a az éppen befogadót gyereket.

[00:08:34]Tehát tehát ezt így amint ez kiderült, így el is törölték ezt, mert hogy visszajöttek a hatalmok, amit kaptak a vissza vissza vissza.

[00:08:42]De nem csak a nem csak a fogvatartották, hanem a rendészek is.

[00:08:46]Tehát ez de nyilván azzal nem tudnak így mit kezdeni.

[00:08:48]Ez ilyen természetes volt, mint sok más is nekünk ott ment.

[00:08:53]Jó, ezekről beszélünk részletesen.

[00:08:53]És már kíváncsi leszek arra is, hogy mi az előtörténeted, az élettörténeted, ami miatt odakerültél, hogy a szőlőutcai intézménybe lettél hát beutalva.

[00:09:00]Ö ami viszont érdekelne előtte, te Juhász Péter Pálnak azt a tevékenységét, ami a szélosság előtt ismert, hogy prostitúcióra emberkereskedelme kényszerített fiatalokat.

[00:09:17]Ühüm.

[00:09:17]Tapasztaltad-e bármilyen formában?

[00:09:19]Nem, nem, nem.

[00:09:19]Én még a leg mélyebb gondolatomban sem tudtam ezt így igazából így elképzelni, mert tényleg így annyira ilyen távolságtartó volt így a gyerekektől meg nem tudom igazából így mindenkit ugye az elő nem a nemzéli utcaintézményből rekrutálta egyébként ezzel a fiatalokat hanem más helyekről de akkor az hogy ő ilyesmi tevékenységet folytat ez számotokra teljes egészében ismeretlen volt.

[00:09:40]Hát számomra teljes igen számomra legalábbis az azt láttátok-e, hogy viszont a feltételezhető fizetését jóval meghaladó életszínvonalat biztosít magának.

[00:09:49]Tehát azt biztos.

[00:09:51]Igen.

[00:09:51]Azt láttuk, hogy az egzisztenciája az magasan túl van igazából így a beosztottságán.

[00:09:57]Miben nyilvánult ez meg?

[00:09:58]Hát az autóiban.

[00:09:58]az autóiban mindenféleképpen, akkor a a maga a megjelenés, tehát a ruházata, a karórája, az illata, a tehát így az egész személyiségében így ezt így ezt észre lehetett venni, hogy így elég magas egzisztenciát folytat.

[00:10:18]Emlékszel milyen autókkal járt például az intézményben?

[00:10:20]Egy fekete Lexusza volt.

[00:10:20]Hát igazából én többet többet is láttam.

[00:10:23]Több ilyen nagyobb autó.

[00:10:26]Tehát volt egy fekete lexusza, volt valami fehér Ford, nem tudom igazából most erre így pontosan nem tudok választ adni, de de abban is kimutatkozott ez persze, ha jól emlékszem az előbb beszélgetésünk alapján azt is említetted, hogy volt a gyerekekkel mosta le az autóit.

[00:10:42]volt.

[00:10:45]Persze, persze.

[00:10:45]Hát igazából mindig tehát úgy működött ez a rendszer, hogy volt egy mit nagy ebédlő, térden állva kellett ott ugye fölmni.

[00:10:54]kaptunk egy rongyot, és hogyha ezt nem így követte az ember, akkor tehát hogyha neki valami igen nem tetszett, és ő úgy gondolta, hogy ezt a gyereket meg kell büntetni, merthogy mit tudom én, nem úgy mosott fel mondjuk, vagy nem azt csinálta, amit amit ők kértek, akkor igen, ilyen büntetéseket adott ki, hogy a ő kocsiját kell lemosni.

[00:11:15]Akkor emlékszem, volt egy ilyen nagyon ö nagy, nem tudom pontosan megnevezni, hogy mi lehetett az, de ilyen betonzerkezet, betonvasszerkezetű autófelálló javító, vagy nem tudom mi lehetett az, hogy autók így felállnak arra.

[00:11:30]Na azt kellett nekünk lebontani nagy samukapáccsal.

[00:11:32]Úgyhogy tehát nem nem tudtuk.

[00:11:36]És addig ugye mi azt nem nem mehettünk el onnan, amíg azt ugye nem csináltuk meg.

[00:11:41]És akkor ez így több napig is eltarthatott.

[00:11:43]Hm.

[00:11:43]A csak egy pillanatra visszatérve a felmosáshoz, mert ez megjelent a nyilvánosságban is, hogy térden kellett fölmni a padlót.

[00:11:50]Én beszéltem olyan volt nevelővel a Szőlő utcából, aki azt mondta, hogy itt azért azt a szempontot is figyelembe kell venni, hogy például mondjuk a felmosó fejnek, vagy a felmosó fának a használata az ad az adott esetben alkalmas lehetett volna arra is, hogy mondjuk valaki azt támadóeszközként használja, és ezért nem biztosították a fiatalok részére.

[00:12:08]Ezt péltányolható szempontnak látod?

[00:12:11]Nem, egyáltalán nem.

[00:12:11]Ez igazából ugyanannyira veszélyes eszköz, mint mondjuk egy villa, egy kés, egy gyolló, mint mint például egyéb más eszközök is ugye veszélyesek tudnak lenni, hogyha arra az esetre akarja valaki felhasználni.

[00:12:25]Szóval egyáltalán nem tartom méltányolhatónak.

[00:12:27]Főleg úgy nem, hogy többször is kisebesedett ugye a térdem, mivel ahogy itt csúszok a földön a fuga satöbbi, satöbbi, ez így szana széthorzsolta mindig a térdemet minden esetben és meg is tudom mutatni.

[00:12:39]Tiszta heges a térdemés.

[00:12:42]Tehát ha jól értelek, akkor azt mondod, hogy könnyen hozzáférletek voltak más adott esetben akár sokkal veszélyesebb eszközök is, amiket lehetett volna a támadáshoz használni, hogyha valakinek ez lett volna a szándéka.

[00:12:52]Persze, persze, persze.

[00:12:52]Igazából jártunk kertészetbe is, ugye akkor simogatóba jártunk, ahol ahol voltak sokkal veszélyesebb dolgok is, mint egy felmosónyél.

[00:13:01]Tehát volt gerebje, ásó, lapát, és egy eszünkbe se jutott igazából így egymást bántani ezzel meg meg semmi ilyesmi.

[00:13:08]Szóval ez nyilván ez annak a ez azért volt ez a padlonfelmosás, hogy mi tudjuk, hogy nekünk hol a helyünk, és hogy minket így betörjenek, gondolom.

[00:13:19]De oké.

[00:13:21]Az ott lléted, a akármelyik nevelő vagy Juhász Péter Pál szexuális közeledést tanúsított-e az irányodban?

[00:13:28]szexuális közeledés nem, de fizikai bántalmazáshoz tapasztaltam.

[00:13:33]Erre mindjárt térjünk ki csak előtt ezt erő körbe.

[00:13:34]A intézmény lakói bármelyik másik nevelt sérelmére láttad-e, hogy nem kívánató szexuális közeledés?

[00:13:44]Történt volna?

[00:13:45]Nem, én ilyet nem láttam, de több pletyka is keringette erről.

[00:13:50]Elmadásod szerint viszont fizikai bántalmazásban volt részed.

[00:13:53]Meséldek, kérlek, hogy pontosan milyen formában.

[00:13:58]Hát igazából többször is volt rápda.

[00:13:58]És hát például olyan formában, hogy eltörték az orromat.

[00:14:07]Óó, álljunk meg egy pillanatra.

[00:14:07]Mi az, hogy eltörték az orrodat?

[00:14:10]Hát tehát, hogy egy nevelő megütött engem, orron ütött, és mikor ez megtörtént, akkor én megkérdeztem tőle, hogy ezt így így miért kaptam, vagy miért történt ez?

[00:14:19]És akkor ez a gúnyosó mosolyt láttam a szemébe, hogy akkor így rámnézett, én akkor 14 éves voltam, és ez nagyon megérintett engem.

[00:14:27]Tényleg a mai napig is nagyon sokszor gondolok erre, hogy ilyen, hogy történetet, és ez adott nekem erőt arra is, hogy igazából itt megjelenjek, és ezt így elmondjam.

[00:14:38]Ezt akkor vegyük vég részletesen.

[00:14:38]Tehát ez, ha jól értem, akkor még az első bentartózkodásod alatt történt.

[00:14:42]Igen, igen, igen, igen.

[00:14:44]Milyen helyzetben ez kaladott odáig a konfliktus?

[00:14:45]Mert felteszhe konfliktus kellett, vagy tehát mi alapján történt meg az, hogy ő kezet emelt rád és betörte az orrod?

[00:14:50]Hát ez úgy történt meg, hogy mentünk reggelizni, én a hetes csoportban voltam elhelyezve, akkor ez a kis csoport volt, a 16 év alattiak csoportja volt.

[00:14:58]És akkor ez a nevelő, ez pedig az ötös csoportnak volt az éjszakás gyermekfelügyelője.

[00:15:07]Mentünk reggelizni, tehát vittek ugye minket is a hetes csoportot reggelizni egy külön nevelő, külön csoport.

[00:15:15]Nyilván és akkor nekem összetűzésem volt egy idősebb gyerekkel az ötös csoportból, akivel szóváltásba keveredtem.

[00:15:24]Ö ekkor kialakult egy ilyen dulakodási helyzet, tehát hogy én és a srác között nyilván próbált mindenki így a gyerekek is, nevelők is így összhangban így minket így így szétszedni, hogy ne történjen ebből semmiféle probléma.

[00:15:41]Ekkor a nevelő megfogta, kilépett és így rávert egyet az orromra, egy nem kicsit.

[00:15:47]Tehát amitől igazából eltört az orrom, szakadt belőle a vér órákon keresztül.

[00:15:56]Kivittek engem a a kórházba, ezt megvizsgálták, megállapították, hogy eltört az orrom.

[00:16:01]Ö fölvittek az egészségügyre.

[00:16:06]Elmondtam az egészségügy is nővérnek, hogy pontosabban mi történt.

[00:16:11]Tudta, hogy igazat mondok, tehát ki is álltértem minden mindenhol, tehát ki is álltértem ugye az igazgató előtt meg minden más nevelő előtt.

[00:16:20]És akkor érdekes volt nekem, mert ő másnap másnaptól ezt az egészségügy is dolgozott, már nem láttam az intézetben dolgozni.

[00:16:28]Tehát én azt feltételezem így felnőttésszel, hogy hogy őt valószínűleg így kirúghatták ezért, mert hogy soha többet nem volt ott az intébé.

[00:16:37]Az mit jelent, hogy kiállt melletted?

[00:16:39]Hát hogy így nekem mondta, hogy ilyen ilyen nem lehet, ilyen nem történhetett egy gyermekvédelmi intézményben, hogy egy nevelő ilyet tesz.

[00:16:44]Ezért én teljes mértékben egyetértettem és megkért engem arra, hogy én e semmiféleképpen ne hagyjam, hogy ez így annyiba merüljön, hogy engem ne beszéljenek le arról, hogy én kiálljak.

[00:16:56]Ugye ezért, hogy ez történt azt úgy jelezte neked, hogy ezt jelezni fogja ma Juhuász Péter Pál felé vagy bárki felé, hogy itt egy ilyen elfogadhatatlan eset történt az ő megítélése szerint.

[00:17:05]Hát igazából a Juhász Péter Pál volt az, aki ezt az egészet eltusolta.

[00:17:09]Tehát mikor engem visszahoztak a kórházból, leültettek engem egy nagyon kis szobába, amit ügyvédi látogatónak hívtak, azt hiszem, és egy másfél két órát körülbelül ott kellett ülnöm, amíg Juhász Péter Pál megérkezett, hogy ő beszéljen velem.

[00:17:24]Akkor megérkezett a szokásos kulcslóbálás, tehát hogy lóbálja a kulcsot, leteszi az asztalra elém, hogy ezzel is éreztesse velem azt, hogy itt ő a főnök, itt nála van a kulcs, a szabadság, az ő kezében van, satöbbi, satöbbi.

[00:17:39]És akkor megkért engem arra, hogy én ne vállaljam fel azt, vagy nem, tehát hogy ne mondjam el az igazságot, hogy mi történt ott valójában, mert különben én fogom rövidebbet húzni.

[00:17:53]Ekkor bocs megkért erre vagy bármilyen más módon adott esetben erre presszionált.

[00:17:58]Nyomást helyezett rád.

[00:17:59]Hát nyomást nyilvánvalóan nyomás helyzet.

[00:18:01]De milyen formában ez mit jelentett pontosan?

[00:18:02]Fenyegetetted bármilyen formában?

[00:18:07]Hát így a jelenlétével.

[00:18:07]Hát ugye a jelenléte bőven elég volt ahhoz, hogy hogy átgondoljam, hogy itt valójában hogy is kéne cselekedjek.

[00:18:16]Igazából kiálltam magamért, és én mondtam neki, hogy én mindenféleképpen tovább fogok menni, és ezt jelezni fogom a gyámomnak.

[00:18:23]Igen.

[00:18:23]És mikor én fölmentem a csoportba, akkor már éreztem, hogy így a nevelők is furán állnak hozzám.

[00:18:28]Tehát mintha meglettek volna kérve, hogy hogy így engem így tehát külön kezeljenek engem egy kicsit rosszabbult.

[00:18:37]Tehát így éreztem, hogy így teljesen valami furcsa dolog lehet.

[00:18:42]És azt mondod, hogy egyébként voltál kórházban, amikor ott fölvették róla a leletet.

[00:18:46]Tehát akkor gondolom ez elérthető.

[00:18:48]Tehát, hogy kaptál róla esetleg valamilyen papírt, ami alapján látett készített?

[00:18:54]Hát ezeket a papírokat, ezeket sosem én kaptam meg.

[00:18:56]Aha.

[00:18:56]Tehát akkor ez nincs a birtokodban.

[00:18:58]Nincs a birtokomban sajnos.

[00:18:58]Nagyon remélem, hogy a felhőben ez megtalálható.

[00:19:03]A kórház maga a kórházban senki nem tette fel azt a kérdést, hogy hogy szemeted ezt a sérülést?

[00:19:07]Nem emlékszem.

[00:19:08]Oké.

[00:19:08]Még visszatérve egy pillanatra, mer úgy fogalmazt, hogy megcsapott és attól tört el az orrod.

[00:19:12]Azért egy ököllel ütött.

[00:19:13]Igen, ezt akartam kérdezni, hogy azért egy orcsont töréshez komoly fizikai behatás szól célzott ököl ököllel, tehát egy pontosan megcott és ököllel megütött.

[00:19:23]De ez a nevelő igazából tehát hallottunk róla, hallottam róla többet is a bátyámtól, aki igazából az ő csoportjában volt növendék, hogy olyanokat csinált, hogy volt egy ilyen ez a játékpisztoly, ez airsoft vagy nem tudom mi a neve, ilyen kis golyókat lövöldöz, ugye a gyerekeket lövöldözte ezzel a golyóval, mert ugye ezt tartotta mókásnak.

[00:19:46]Igen.

[00:19:48]Tehát igen, elég húzós.

[00:19:50]Tehát bocsás meg, tehát hogy bevitt magával az intézménybe egy ilyen airsoft pisztolyt, amiből ezek a kicsike műanyaggolyók vannak.

[00:19:57]Igen.

[00:19:57]És akkor ezzel szórakozott, hogy a gyerekeket ezzel lövöldözi.

[00:20:01]De ezt büntetési célzatból, vagy pusztán csak kez szórakozási célzatból?

[00:20:04]Tehát ugye ezen jól szórakozott, gondolom, hogy ő ilyeneket csinál.

[00:20:13]Jó.

[00:20:13]Ö.

[00:20:13]Hát de tényleg eláll az embernek a szava.

[00:20:16]Azt meséld el kérlek még, hogy azon kívül, hogy ez az orcsantörés megtörtént, volt-e még más fizikai bántalmazás, aminek akár elszemedője, akár szemtanúja voltál?

[00:20:26]Hát volt több ilyen is.

[00:20:26]Igen.

[00:20:26]Amikor láttam, mit tudom én, a nevelő megüt egy gyereket, több ilyen is volt, amit láttam, meg ugye hallottam is, tehát ilyen számtalan.

[00:20:36]Nem tudok már igazából visszaemlékezni ezekre, de ez folyamatos volt az intézetben ez a retorzió, hogy nem az volt mit tudom én büntetés, hogy kiállítottak a folyosóra, hogy mondjuk most ottak el állni fél órát, mint ahogy mondjuk normális esetben kéne, hanem szóltak azonnal a rendészetnek, vagy hogyha éppen olyan nevelő dolgozott, aki egy kicsit erősebbnek érezte magát, és azt gondolta, hogy neki kell rendet tenni, akkor gyakran alkalmaztak igen a fizikai erőszakot így a fogvatartottakkal szemben, gyerekekkel szemben.

[00:21:07]Ugye a tavaly évvégén napvilágot látott felvételen Kovács Buna Károlyt lehet látni, ahogy kirángat az asztal mögül egy gyereket.

[00:21:14]Egy másik felvételen pedig azt lehet látni, hogy hosszú ideig földre szorítja őt és üti is egyébként megrugdossa.

[00:21:21]Ezek mennyire kivételes helyzetek voltak adott esetben az intézményen belül?

[00:21:26]Tehát te találkoztál-e például mondjuk ilyen típusú fizikai bántalmazással?

[00:21:32]Persze, ezek ezek tényleg mindennaposnak mondhatóak.

[00:21:35]Ez minden napos, napos, tehát ez nem valami kivételes dolog volt, amit hirtelená Nem, nem, nem, nem, nem.

[00:21:38]Tehát a igen, ugye ez most a videó, ez pont Kovács Bunokárolról került ki, de ez a rendészeti beavatkozásnál ez ilyen természetes volt igazából még akkor sem, akkor is, hogyha nem is nincs is akkora probléma, mint ahogy ezt így kéne kezelni, még akkor is így kezelték ezeket a dolgokat.

[00:21:57]Ezt kérkő akkor egy kicsit hosszabban fejts a nézőink számára, mert nyilvánvalóan ez olyan típusú bestialitás, amire nagyon nehéz normalitásként gondolni bárki számára is szerencsére, vagy remélem, hogy a döntő többség számára nem lehet ezt normalitásként elfogadni.

[00:22:07]De hogy tényleg ezért kérlek, hogy meséld el.

[00:22:10]Tehát mikor láttuk ezeket a felvételeket, szinte mindenki arra gondolt, hogy egészen elképesztő, hogyha idáig fajul egy helyzet egy intézményen belül, amely a gyermekek nevelésére hivatott, de azt mondod, hogy ehhez képest ez kábé tényleg a mindennapos útni része volt.

[00:22:22]Igen, igen, igen.

[00:22:22]Ezt én így bátran ki tudom jelenteni és ki is merem jelenteni, hogy ez igen, ez így történt sajnos, hogy ez így elég gyakran előfordult.

[00:22:30]Igen.

[00:22:31]Ezt kérlek, hogy támaszd alá.

[00:22:31]Tehát fontos lenne, hogyha mondanál konkrét eseteket, amikor más nevelőt azt láttad, hogy fizikai erőszakot alkalmasz, neveltel szemben.

[00:22:40]Tehát például az ebédlőben voltunk és akkor volt egy tényleg egy ilyen nagyon törpenövésű gyerek, szerintem o ilyen 140 centis lehetett.

[00:22:49]Ő beszélt a barátjával, mit tudom én, egy másik csoport, ugye teljesen más asztal, máshogy van elhelyezve, és akkor átbeszélt a másik csoportba.

[00:22:57]Na, a nevelő rászólt, hogy ezt ne tegye, mit tudom én, még egyszer átbeszélt, akkor a nevelő felállt és a gyerek is fát, és elkezdte kergetni a gyereket, de úgy, hogy tényleg olyan mozdulatokat tett, hog ilyen rugó, ütőmozdulat satöbbi, satöbbi.

[00:23:11]Szerencsére semmelyik nem találta el a gyereket, de tehát így ennyire ilyen durva, hogy tényleg így megy felé, jobb kézzel üt, bal kézzel üt, jobb lábbal rúg, bal lábbal rúg, de kitért ezelől a gyerek.

[00:23:23]Most pont olyan esetet mondtam.

[00:23:25]Igen, de azért elég durva volt ezt is így végignézni, tehát egy 140 centis, 14 éves gyereket így így rámenni.

[00:23:35]Másnek is volt-e a szemtanúja még?

[00:23:38]Az a baj, hogy tényleg annyira természetes volt ez, hogy így nem tudok nem tudom tényleg elm nem tudok pontos példát mondani, mert annyira így megszoktam már ezt.

[00:23:46]Tehát én gyermekvédelemben is növelkedtem, ott is előfordult egy párszor, hogy láttam ilyet, és így nem tartottam igazából különösnek el, hogy itt ilyenek történnek.

[00:23:58]Ková konkrétan Kovács Buna Károllyal szemben te láttál hasonló helyzetet, amikor ő fizikailag bántalmazott, vagy akár csak verbálisan agresszívan lépett föl?

[00:24:06]verbálisan láttam.

[00:24:06]Igen, mindenféleképpen többször is.

[00:24:10]Ugye volt egy volt egy olyan alkalom, hogy ez az a második alkalommal történt, amikor ott voltam.

[00:24:15]Ez 2019 ilyen november körül lehetett, tehát már elég hideg volt odakint.

[00:24:20]És ilyen este 7-8 óra körül nézek ki az ablakon, mert halljuk, hogy ott ilyen bezényszók satöbbi van.

[00:24:29]És akkor nézek ki, és látom, hogy a befogadó csoport, mit tudom én, tizen pár fő egy fecskében, amit az intézet biztosított nekik, egy ilyen fecske boxer alsóban fekvőtámasz hoznak és szaladgálnak kint a a hidegbe, ahogy Gun Károly ezzel büntette őket, hogy egy fecskébe semmi más ruha nincsen rajtuk, és úgy guggoltatta, fekvőtámasz hozzá, és futtatta körbe őket így a javító intézet területén belül.

[00:25:01]Én véletlenül sem akarom védeni, mint pedagógiai módszertant, de el tudom fogadni, hogy ez még talán esetlegesen nem minősül bántalmazásnak.

[00:25:07]Ugye amit a felvételen láttunk, van mínusz egy fokba egy tényleg ruha nélkül nem akarom védeni, csak azt akarom mondani, hogy olyan helyzetet tudsz-e mondani még, mint amit láttunk konkrétan ott azon a felvételen, mert azítás, hogy úgy nyúlni egy gyerekhez, ahogy Kovács Bunakár azokk a felvételeken nyúlt a gyerekhez, ott nincsen értelmezési kérdés.

[00:25:27]Az egyértelműen tos.

[00:25:28]Így hirtelen nem tudok példát mondani.

[00:25:30]Tényleg mondom, annyira ilyen természetes volt ez, hogy nem nem különösebb nem tartottam különösebben fontosnak ezeket a dolgokat.

[00:25:36]Ühüm.

[00:25:38]De hát több ilyen is volt persze, de szemben más fizikai bántalmazás elkövetésre került?

[00:25:43]Voltá ami máskor sértett az intézményen belül?

[00:25:49]Hát kaptam én is persze pofonokat.

[00:25:52]Többször is vérzett az orrom.

[00:25:52]Nekem nagyon érzékeny az orrom ugye a az törés óta.

[00:25:56]mit tudom én, és ott tényleg valami nem tetszett a nevelőnek, vagy valakivel összeszólalkoztam, akkor nem az volt, hogy hogyha olyan nevelő volt, hogy erősnek érezte magát, nem az volt, hogy szólt a rendészetnek, hanem úgy gondolt, hogy ezt az ő dolga megoldani.

[00:26:07]És akkor persze kaptam én is több pofont.

[00:26:11]Ugye egy ilyen intézményen belül nem csak a nevelők lehetnek adott esetben fizikailag bántalmazók a neveltekkel szemben, a neveltek egymás között is adott esetben súlyos bántalmazásokat követhetnek el.

[00:26:21]Ez hogy nézett ki nálatok?

[00:26:24]Hát elég gyakori volt nálunk így, hogy egymással szemben szemben is így az agresszió.

[00:26:29]Hát az is minden nap előfordulhatott.

[00:26:33]Igazából elő is fordult, ugye mit tudom én, valamikor kisebb, valamikor nagyobb, de sosem volt, mit tudom én, annyira durva, meg nem fajult el annyira, hogy valakit, mit tudom én, kórházba kelljen szállítani.

[00:26:47]Így ez ennek következtében.

[00:26:50]Tehát igen, ezek nem voltak olyan durvák, mert tényleg gyerekek, nem az, hogy így, hogy így szabályosan megverik egymást.

[00:26:56]A kérdésem igazából az, hogy a nevelők foglalkoztak-e azzal, hogy az intézmény területén a fiatalok akár egymást is bántalmazzák.

[00:27:06]Igen, foglalkoztak ezzel természetesen, amint kialakult egy probléma, már azonnal próbálták is azt a problémát elhárítani.

[00:27:12]Valamikor maga az elhárítási módszer az súlyosabb volt, mint mint tényleg az, amit mondjuk a két fogvatartott két növendék egymásnak tudott volna okozni.

[00:27:23]Tehát, hogy ahogy szétszedik őket, ahogy az egyik gyereket földhöz verik, ahogy mit tudom én, megütik.

[00:27:31]Tehát igen, ez ilyen, hogyha mit tudom én, én összeszólalkoztam egy egy másik fogvatartottal, akkor nem az volt, hogy figyelj ide Tamás, nyugodjál le, nincs semmi baj, tényleg gyere, ülj külön, hanem azonnal így próbálták ezt így retorzió alá vonni, és tényleg, tehát nem nem ez volt, amit az előbb említettem, hanem az, hogy belé bejönnek és akkor megfogják a nyakamat, fölraknak a falra a nyakamnál fogva, hogy úgy fognak be, mint amiket mit tudom én a UFC-nek a gála a meccin szoktam látni ilyen befogásokat, és tényleg ez tehát ez így elég para volt olyankor így ezt látni azért és akkor így akkor enged a nevelő, amikor én azt lekopogom, hogy jaj már elég volt.

[00:28:11]Ez igen, ez elég para volt.

[00:28:14]De mondom általában a retorzió az sokkal súlyosabb volt, mint a mint amit egymásban tudtunk volna okozni a vendégtársammal.

[00:28:22]Ugye ennek a nevében is ez egy javítóintézet.

[00:28:26]Ö milyen programot alkalmaztak, vagy hogyan nézett ki igazából az a pedagógiai munka, amit abba tettek, hogy segítsék a társadalmi visszailleszkedésedet?

[00:28:34]Tehát erre vonatkozan mit tudsz elmondani?

[00:28:36]Mit kaptál igazából az intézménytől?

[00:28:40]Hát én azt kaptam így az intézettől igazából, hogy tehát én a más amikor másodjára kerültem vissza, én akkor már teljesen más ember voltam, mint amikor először voltam ott.

[00:28:50]Tehát ott én már idősebb is voltam, ugy ott már tudtam azt, hogy mit szeretnék az élettől.

[00:28:56]Akkor én ott leraktam a a hetedik meg a nyolcadik általános iskolát például.

[00:29:03]Tehát így maga a rendszer az az így jól működött amúgy ez a rendszer nyilván aki egy kicsit félénkebb volt, meg nem volt annyira így verekedősebb meg kötekedősebb, han inkább így megbúj csendben, az az hát nekik biztosan jobb volt ez az a az ott töltött idejük, mint mint másoknak, akik tényleg egy kicsit hangosabbak és mit tudom én, igazságérzetük is van, ugye azok azoknak nehezebb volt, akik ilyen csöndesebbek voltak, nekik ugye biztos, hogy könnyebb lehetett, mert mert tényleg be volt osztva, hogy mit tudom én, reggel 6:00-kor kelés, reggel 7:00-kor addig kitakarítod a körületet satöbbi, satöbbi.

[00:29:41]Mindenki megcsinálja a saját dolgát, reggel 7:00-kor jön a váltás, aki levisz minket reggelizni, aki éppen iskolába megy, akkor az elmegy iskolába, aki munkaterületre, az munkaterületre megy.

[00:29:50]A munkaterületekről annyit kell tudni, hogy volt kertészet, állatsimogató, ahol itt mit tudom én, kígyó volt, hörcsög, tengeri malac satöbbi, satöbbi.

[00:30:00]Meg a gyerekeknek volt ilyen kézműves foglalkozás.

[00:30:02]Ez általában úgy nézett ki, hogy egy gyerek, heti három iskola és heti kétszer van, mit tudom én, a munkaerületén.

[00:30:13]Tehát így ez a rendszer ez igen, ez így elég szépen ment, de mondom azoknak, akik inkább ezek a csöndesebbek voltak.

[00:30:21]Menjünk egy kicsit vissza időben, mert mondtam, hogy érdemes lenne igazából képet kapnunk az életkörülményeidről, hogy hogyan kerültél te a Szőlőutcába 14 évesen.

[00:30:28]Igen.

[00:30:30]Kérjlek, mondd el, amennyit ebből meg akarsz osztani nyilvánossággal, hogy mit követtél el, vagy mit követtetek el, hogy értem a bátyád is benne volt, ami miatt végül ide kerültetek.

[00:30:39]Jó, rendben.

[00:30:39]Én 2004-ben kerültem be a gyermekvédelmi rendszerbe.

[00:30:42]Három, hát kettő testvéremmel együtt, egészen pontosan.

[00:30:47]Így hárman kerültünk be 2004-be.

[00:30:51]Majd később három éves korában, 2007-ben jött a negyedik harmadik testvérem is, ugye az öcsém.

[00:31:00]Így négyen voltunk testvérek.

[00:31:00]2015-ben a legidősebb bátyám töltötte a 18.

[00:31:06]életévét.

[00:31:06]Ugye nekünk se apukánk, se anyukánk nem volt.

[00:31:09]Édesapukánk az elhunyt két éves koromban, tehát 2004-ben a következtében kerültünk be az intézetbe.

[00:31:17]Édesanyánk az járt hozzánk egy darabig, vitt minket haza, de neki lett egy új párja, és ezáltal úgy gondolta, hogy hogy ránk nem kíváncsi, és többé nem is látogatott, többé nem is láttuk őt.

[00:31:26]Ö 2015-ben a ugye a legidősebb bátyám kikerült ebből a rendszerből, és tehát nem éppen a legjobb magiseletű gyerek volt, de nem voltak vele igazából ilyen problémák.

[00:31:41]Én úgy mondanám ezt, hogy hogy segítség kellett volna igazából neki, nem az, hogy 18 ugye betölti a 18-at, és azonnal így elengedik a kezét.

[00:31:50]És akkor a bátyám az utcára került, mert ugye nem tudott sem menni édesanyánk, hogy már nem tartottuk vele a kapcsolatot sem tudjuk mi van vele.

[00:31:58]Ugye édesapukánk nincsen semmi segítő.

[00:32:01]Senki nem volt neki, aki segített segíthetett volna rajta, és az utcára rakták őt 18 évesen.

[00:32:05]Én ekkor 12 éves voltam, és nyilván aki ebbe a rendszerben nő föl, az már valamivel érettem meg így többet lát, meg így többet tud azokról a dolgokról, hogy éppen mi történik maga körül.

[00:32:19]És akkor én engem ez így eléggé megviselt, hogy őt így kirakták, mert tényleg én nagyon szerettem őt, nagyon felnéztem rá, ő apánk helyett apánk volt, tényleg figyelt ránk satöbbi, satöbbi.

[00:32:29]És akkor őt így kirakták ebből a a rendszerből, és én ennek következtében szerintem hát nem, szerintem ugye ennek következtében én elkezdtem dohányozni, tehát nem tudom miért.

[00:32:43]Így úgy gondoltam, hogy igen.

[00:32:45]És akkor így ugye dohányzás után meg követte így így mit tudom én azt, hogy nem figyelek oda a nevelőre, nem hallgatok rá.

[00:32:53]Tehát ez ilyen törést okozott bennem ez, hogy őt így kirakták, hogy hogy én nem tartozok ezek a nevelők felé, meg ez a rendszer felé azzal, hogy én, hogy én azt teszem mondjuk, amit ők mondanak, vagy hogy én én én így nem éreztem azt, hogy én ideigi lennék, amikor egyet közülünk, így kidobtak az utcára, ugye, és akkor nem tudom milyen törvénymódosítás, vagy mi foglalt ezt így így abba, hogy engem mivel a a második legidősebb bátyám az eléggé zűrösen életet ért.

[00:33:22]Ugye ő két évvel idősebb nálam.

[00:33:25]Én voltam 13, ő volt 15 éves, ő már mit tudom én nem járt iskolába, satöbbi, satöbbi.

[00:33:29]És akkor úgy döntöttek, hogy őt ebből a a gyerekotthonból őt átszállítják egy nevelőintézetbe, mivel a törvény ezt így úgy gond úgy, úgy van a törvénybe foglalva, hogy testvéreket nem lehet szétszakítani, ezért úgy gondolták, hogy nekem is ebbe a nevelőintézetbe kell mennem, ahova viszik a bátyámat.

[00:33:46]És akkor engem is átvittek ugye oda.

[00:33:49]És hát erről a nevelőintézetről azt kell tudni, hogy hogy körülbelül a fele gyerek az így a Szőlőutcó Javítőintézetből szabadult, és akkor engem így oda beraktak így 13 évesen.

[00:34:06]Így a világomat nem tudtam, semmit nem tudtam, nem tudtam, hogy hova kerülök, meg hogy meg hogy ennek mi lehet az oka.

[00:34:11]Csak azt tudtam, hogy én nagyon rossz helyre kerültem.

[00:34:13]Ugye ebben a nevelőintézetben itt itt engem többször is a a társaim úgymond megvertek többen.

[00:34:21]Tehát így ilyenkor négyen, öten így nekem álltak, és akkor ütöttek, ők ezt tartottak mókásnak.

[00:34:27]Hát én nem tartottam annak.

[00:34:29]Így így szöktem az intézetből.

[00:34:33]Tényleg ez fél évet körülbelül szöktem.

[00:34:36]És hát én is ugye az utcán éltem, mert semmi segítség nem volt nekem.

[00:34:39]14 éves.

[00:34:39]Én is ilyen báblis mosodákba aludtam, mert annyira nem volt más.

[00:34:44]És ugye az intézetben nem tudtam visszamenni, mert mert különben ugyanaz várt volna rám, mint azelőtt várt rám.

[00:34:51]És egy párszor, amikor mit tudom, bocsánat, de hogy nem volt senki nevelő, felnőtt, nem akihez tudtam lefordulni védelemért, támogatásért, segítségért.

[00:35:00]Nem.

[00:35:00]Ebbe a nevelőintézetbe ez úgy nézett ki, hogy a nevelő az inkább bezárta magát a nevelőibe, és akkor ő így elvolt magának, nem tudom, mit csinált ott, vagy hogy miért csinálta azt, de sose.

[00:35:10]Tehát amikor ezek történtek, egyszer sem volt az, hogy a nevelő közbe avatkozott volna, vagy rájuk szólt volna.

[00:35:18]És akkor egyszer én ezt így jeleztem így a vezetőség felé, hogy így ezek a dolgok vannak, de nem történt belőle semmi.

[00:35:25]Tehát és akkor én nyilván így nekem az ütött, hogy hogy nekem szöknöm kell, és akkor nekem meg kell ten teremtsem saját magamnak t-14 évesen így a a saját egzisztenciámat úgymond, tehát hogy legyen hova lehajtsam a fejemet, legyen mi tenni, legyen miből ruházkodnom satöbbi, satöbbi.

[00:35:44]És hát nem vagyok rá büszke, de nyilván ez ezeket így így bűncselekményekből oldottam meg.

[00:35:55]De milyen típusúakból azt el tudom mondani?

[00:35:58]Lopásokból.

[00:35:59]Felteszem.

[00:35:59]De hogy pontosan mit loptál?

[00:36:01]Hát vannak ezek a BKK automaták, amiből ami amiből ugye jegyet lehet venni, és azoknak az aprós részlegét tömítettem el.

[00:36:08]Aha.

[00:36:08]És akkor ugye az emberek nem kapták vissza a kis visszajárójukat, a mit tudom én, 200-300 Ft-ot, és akkor ez egy idő után összegyűlt nekem.

[00:36:14]Én odamentem, körülnéztem, és hát leszedtem ezeket az automatákból, ezeket ugye a pénzeket.

[00:36:22]Tehát nem az automatákat törted föl, hanem gyakorlatilag a visszajáró pénz visszajáró pénzeket tűtötted össze egy ilyen Igen.

[00:36:29]Igen.

[00:36:29]És akkor egy nap körülbelül szök nekem ebből ilyen 5-6000 Ft.

[00:36:31]És akkor én ebből én tudtam enni, meg nyilván a bátyámnak is ebből segítettem, hogy így, de ezzel elkaptak.

[00:36:42]Igen, igen, igen, igen.

[00:36:42]Ezzel elkaptak.

[00:36:45]És ö hát nem volt akkora ö dolog ez, hogy azonnal javítő intézetbe tegyenek.

[00:36:54]Így így így ebből ugye nem ültettek le, de ez elég volt ahhoz, hogy egy ilyen nagyon rossz társaságba keveredjek.

[00:37:01]És volt egy srác, aki ugye én 14 éves voltam, aki 25 éves volt, és ő már megjárta a azt a nevőintézetet, ahol ahol engem áthelyeztek.

[00:37:11]megjárta a szőllőutcát és megjárta a Tökölt is, ugye a fiatalokkorúak börtönét is.

[00:37:16]És akkor én valamiért úgy éreztem, hogy ez így menő, hogy én vele foglalkozok, hogy nekem nem kell most akkor is semmitől se félnem, hogy ő majd megvéd engem satöbbi, satöbbi.

[00:37:28]Hát ez nem így történt, hanem úgy, hogy találkoztam én meg a bátyám egy baráti társaságunkal, tehát akik tényleg sokszor is mit a gyerme a nevelőintézet előtt tartottuk velük a kapcsolatot, és találkoztunk és tényleg tök jól elvoltunk.

[00:37:45]És akkor a társaságunkban odakerült ugye ez a ez a gyerek, akiről korábban beszéltem, az a 25 éves idősebb férfi, és akkor ő így úgy gondolta, hogy ő elveszi a telefonjukat.

[00:37:55]a mi barátainknak, ugye, akivel mi így találkoztunk, és ő el is vette ezeket a telefonokat, majd odaadtam nekem, hogy én tegyem el őket.

[00:38:05]De én ismertem ugye a gyereket, nekem a barátom volt, és én visszaadtam neki.

[00:38:09]Tehát kivettem a zsebemből, és visszaadtam a a gyereknek a telefonokat, majd ez a srác ismét elvette tőlük, és kés fogott rájuk.

[00:38:14]Na, itt akkor ki hát egy rablás alakult ki, amiben én is gyanúsított voltam, a bátyám is gyanúsított volt, egy fiatalabb srác is, aki a mi társaságomban volt, ő is gyanúsított volt, meg ugye Ja, tehát így négyen voltunk, ami egy csoportosan elkövetett, felfeléverkezett rablásnak alakult volt, lett a vége.

[00:38:38]És emiatt került el a Szőlőutcába.

[00:38:40]Igen, igen, igen, igen, igen, igen.

[00:38:43]Ugye a szőlő nálad nem volt kés?

[00:38:44]Nem, semmi ilyesmi.

[00:38:46]Tehát tényleg, ahogy mondtam, ez úgy történt, hogy én visszaadtam a telefont igazából a sértnek.

[00:38:51]És én ezt hiába mondtam a rendőrségen, meg hiába mondtam a bíróságon is, engem ekkor két évre csuktak le fiatalkorúak börtönébe ebből az ühát ugye Szőllő utcajavító intézet, és utána megváltoztatták az előzetemet.

[00:39:05]Nem tudom, hogy miért változtathatták meg az előzetemet 15-16 évesen ugye tökörre, de megváltoztatták.

[00:39:10]Hát akkor várjál, bocsánat.

[00:39:12]Emiatt az ügy miatt bekerültél a Szőlőutcába.

[00:39:15]Igen.

[00:39:16]Itt azt már elmondtad korábban, hogy itt történt egy ilyen orrtöréses esett veled szemben.

[00:39:21]Igen, igen, igen.

[00:39:23]Ami igazából hát eltussolásra került.

[00:39:25]Igen.

[00:39:26]És ezt követően viszont átkerültél tökörre.

[00:39:28]Így van.

[00:39:28]És mennyit voltál tökölm?

[00:39:31]Tökölön akkor kettő egy évet.

[00:39:36]Akkor egy évet voltam tökölön.

[00:39:39]Igen.

[00:39:39]És akkor annyira azért az bocs egy patis meg, bár azért az nagyon kemény helyetett 15 évesen.

[00:39:44]Igen.

[00:39:45]Csak egy picit ágyazzuk ezt kontextusban, mert szerintem itt ugye van egy olyan ellenarratív a Szülutcai történésekkel kapcsolatban.

[00:39:50]Ezt Gulyás Gergely is elmondta, igazából Orbán Viktor is utalt rá, hogy itt azért konkrétan fiatalkorú bűnözőkről veszélyes, kriminális.

[00:40:00]Hát igen.

[00:40:00]Én erre akarok kitérni, hogy ez nem így így csak várjál.

[00:40:02]Szerintem és a nézőkn kedvéért mondom, hogy itt nyilvánvalóan a te esetedben elég jól lehet látni azt, hogy szülők nélkül fölnevelkedett fiatalon egy nevelésre hivatott intézményben bekerült emberről van szó, aki te a nevelésre hivatott intézményben olyan bántalmazás ér, hogy inkább az utcai hajléktalan létet választod, mert még azt is biztonságosabbnak éled meg, mintogyha visszamennél az intézménybe.

[00:40:25]Igen.

[00:40:25]És amiatt, hogy ott az ne hallj éhen legyen mi ten enned, kisebb rablásokba keveredsz a jegyautomatáknak a kárára, ezen keresztül pedig bekerülsz egy társaságba, ahol egyszer csak most ezt nem tudjuk földolgozni részletekben menen, de a lényeg az, hogy egy csoportos, fegyverrel elkövetett rablási helyzetben leszel tástettes, gyanúsított.

[00:40:52]És ezt követően kerülsz el tökörre.

[00:40:54]Igen.

[00:40:55]Tököl mi történt?

[00:40:56]Hogy átvittek tökörre, és itt nem tudom pontosabban hány négyzetméteres zárka, de itt teljesen más ugye mint egy javítóintézet, mert itt egy szobába vagyok bezárva.

[00:41:06]Ugye előzet 24-ből 23 órát voltam oda bezárva 15 évesen, és egy olyan sráccal voltam, aki folyamatosan reggel délben este gyógyszerezték őt, tehát a legerősebb nyugtatókat kapta, és ő egész nap aludt, és tényleg.

[00:41:22]Tehát úgy éreztem, hogy egyedül vagyok bezárva egy szobába 24-ből 23 órát 15 évesen.

[00:41:29]Igen.

[00:41:29]És akkor ez az egész engem így tehát ez a tököli rendszer úgymond beszippantott engem, és úgy éreztem, hogy nekem is itt, hogyha fönn akarod magad tartani, meg tehát, hogy ö te nyomsz el, vagy téged nyomnak el, és hát én is így megpróbáltam ugye így hát nem nem szerettem volna elnyomott lenni.

[00:41:53]Így én is ugye így kötekedtem, verekedésekbe kerültem ott, satöbbi, satöbbi, és hát itt teljesen beszipartott engem ez a rendszer.

[00:42:05]És akkor én amikor így innen szabadultam, hát elmondhatom azt, hogy egy vadállat lettem tényleg odabent.

[00:42:12]Tényleg annyi mindent tapasztaltam, láttam, hallottam, meg azt hozta ki ez nagyon erős.

[00:42:17]Tehát te így hivatkozol a tököli börtönből, fiatalok a börtönből a kiöténedre.

[00:42:26]Igen.

[00:42:26]Hogy az egy vadállat volt.

[00:42:27]Igen.

[00:42:27]Igen.

[00:42:27]Mert hát vagy vagy ilyen vagy én vagyok az elnyomott, vagy én vagyok az elnyomót.

[00:42:34]Tehát valahova ugye tartozni kell sajnos.

[00:42:36]És akkor hát nyilván én is itt is a könnyebb utat választottam, és akkor úgy éreztem, hogy nekem így közeljük kell beállnom.

[00:42:42]Ki közé?

[00:42:44]Hát így az elnyomók köz, az erősebb kaszt közé.

[00:42:46]Ugye tökölön említetted, hogy volt olyan helyzet, hogy egy igen súlyos bűncselek, mint elkövető cellatársat is kaptál erről.

[00:42:53]Mondasz csak két mondatot?

[00:42:55]Persze.

[00:42:55]Hát amikor több ilyen is volt, hogy mit tudom én, mi zárkánkba tettek be egy ilyen embert, aki mit tudom én, embertölt, vagy volt olyan is, hogy bedrogozva megverte a tolókocsis nagybátyját, aki később meghalt.

[00:43:05]Akkor én úgy éreztem, hogy én ilyen igazságosztó vagyok, és akkor nekem most ezt a gyereket, ezt rendbe kell tenni.

[00:43:13]Tehát most csak azért, hogy én menőbbnek tudjek a többiek szemébe, akkor én őt megvertem, mit tudom én, pofon vertem, satöbbi, satöbbi, mert hogyha ezt nem teszem, akkor ugye akkor velem van ez csinálva.

[00:43:24]Tehát ez a tököri rendszer, ez teljesen így ez ez a tehát életellenes bűncselekményeket elkövetőkkel is összekerülettel egy zárkába.

[00:43:32]Persze.

[00:43:32]Igen.

[00:43:33]Akikent te kvázi azt mondod, hogy revanšot vettél.

[00:43:34]Igen, igen, mert hogyha nem teszem, akkor ugye akkor mit tudom én, én is köcsög vagyok, mint mint mit tudom én, mint ezek az emberek.

[00:43:44]Ugye bár 17-esnek kikerülsz az intézményből igazából, akkor milyen, nem tudom én, útuthatást kapsz az élethez?

[00:43:52]Na én amikor kikerültem tökörről, tényleg igazából ez a legfontosabb így az egészbe, akkor úgy éreztem, hogy hogy enyém a világ.

[00:43:58]Tehát én annyira egy nagy embernek képzeltem magam, hogy hogy így megállíthatatlan vagyok, és mindenféle hülyeségbe belekeveredtem.

[00:44:07]Tényleg az ember, ugye egy mit tudom én, ott vagyok az utcán, és csak ak valakinek egy rossz nézése volt.

[00:44:12]Én azonnal szóvá tettem neki ezt, hogyha nem úgy válaszoltak, akkor odamentem az utcán és megvertem.

[00:44:17]Tehát így ezt tette velem a börtön, hogy egy állattá tett, hogy és akkor ez így ment két és fél hónapon keresztül.

[00:44:26]Tényleg rosszabbnál rosszabb dolgokat csináltam.

[00:44:29]nagyon agresszív voltam, és majd utána belekeveredtem ismét egy bűncselekménybe.

[00:44:35]Miután ismét a szőllőbe kerültem 2019-ben, mikor engem bevittek a szőllőbe 2019-ben, ott is ugyanezt gondoltam, hogy én hogy én ugye már megjártam tökölt, hogy az mégsem az ére szöllőszint, hogy én itt több vagyok, mint a többiek.

[00:44:53]És akkor így azonnal, amint engem bevitt, akkor én már kóstolgattam.

[00:44:56]Az mindenkit, aki odabent volt, tényleg kivétel nélkül, csúnyán beszéltem a a nevelőkkel, satöbbi, satöbbi.

[00:45:05]Egy pillanatra térjük akkor vissza ide, hogy kikerülsz a tököli intézményből és pár napra rá viszont a szőlőutcában kötz ki.

[00:45:13]Igen.

[00:45:14]És azt is mondtad, vagy mondod, hogy hogy a szőlőutcában nagyon durván viselkedtél.

[00:45:19]Ugye ehhez képest lehet azt tudni, most egy kicsit előrülünk az időben a jelenbe, hogy most ezt majd elmondjuk a nézőknek a legvégén a az interjúnak, hogy egy teljesen rendezett életviteled van.

[00:45:27]Nem titok azt sem, hogy az utcáról lakásban egyesületnek köszönhetően rendezett lakásviszonyod van, a lakatásod biztosított, illetve bejelentett rendes munkát is végzel.

[00:45:40]Egyébként elég kemény fizikai munkát.

[00:45:42]Í van.

[00:45:43]Tehát, hogy hogyan változik ekkorát egy ember?

[00:45:45]Mi mi volt az a hatása, ami miatt ezt képes voltál meglépni?

[00:45:49]Hát én én nagyon-nagyon csalódtam egy emberben, ami miatt úgy éreztem, hogy ezt ezt mindenféleképpen meg kell tegyem magamért, mert tényleg senki másért nem tudtam volna, senki más nem volt igazából így, aki fontos lett volna számomra is, hogy érte ezt a változást, ezt meg kell tennem, így megtettem magamért.

[00:46:08]Ez pontosabban úgy is történt, hogy amikor tökörről szabadultam, akkor megismertem egy lányt, akivel két és fél hónapon keresztül a szöldőbe kerülésre még együtt voltam.

[00:46:16]Én itt éreztem életemben először szerelmet, azt, hogy végre így így valakinek fontos vagyok igazából is.

[00:46:23]Nem nem csak az van, hogy mit tudom én, ki akarnak használni, vagy valamit szeretnének tőlem, hanem hogy valójában fontos vagyok neki.

[00:46:30]Ez bocs, ez nagyon fontos itt meg egy pillanatot.

[00:46:31]Tehát azt mondod, hogy igazából szeretetet, törődést, a valakihez való tartozásnak a biztonságát, azt te 17 évesen tapasztaltad meg először.

[00:46:39]Igen, igen, igen.

[00:46:43]Hát, mert ugye azelőtt is a gyermekvédelem a nevelők jöttek, mentek, egyik nevelőt megszerettem, mást már nem volt ott, meg nem dolgozott ott.

[00:46:49]Tehát így nem volt nekem ugye ez a ez a kötődés nem alakult ki így senkivel ezelőtt, csak ugye ezzel a ezzel a lánnyal először életemben úgy éreztem.

[00:47:03]Miért kerültél vissza a szőlőutcába?

[00:47:03]Ez betöréses lopásért.

[00:47:10]Elmondtad, hogy ott pontosan mi történt.

[00:47:11]Hát ott pontosabban egy ismerősöm hívott, hogy ő kifigyelt egy egy nagyobb házat Budán, ahova ahova be kéne ahova be tudunk menni, és akkor el tudunk hozni onan a dolgokat.

[00:47:21]És akkor hát nem kellett sajnos nekem ezt kétszer mondani, azonnal mentem is, és akkor meg is csináltuk.

[00:47:30]Ha valakin gyerekkorától kezdve a bűnözés teljesen normális ahhoz, hogy ne halljon néhen, legyen hol laknia, legyen becsülete adott esetben a társai körében, ugye azért azért elmondod, egyre inkább azt lehet látni, hogy azért van egyfajta súlyos bodás az elkövetett bűncselekményeket illetően az életedben.

[00:47:48]Tehát teljesen ez a normális kisgyerekkorodtól kezdve az hogyan képes szakítani egyszer csak ezzel az életvitellel?

[00:47:54]Hát úgy, hogy én nekem ez nem volt mindig jelen az életemben, meg nem volt nekem ez normális.

[00:47:58]Tehát én amikor legelőször belekeveredtem ezekbe a Békák automat bűncselekményekbe, én ekkor mindig bűntudatom volt igazából, tehát nem volt egyáltalán normális.

[00:48:14]A utána tartottam ezeket normálisan, miután tökörről szabadultam.

[00:48:16]Tehát igazából ügym magamat tudom meg ezt mond bekerül tökörre.

[00:48:20]Igazából az is csak ront a az rontott.

[00:48:23]Mindenféleképpen rontott persze.

[00:48:24]És ezért nem is értettem, hogy én most mit keresek itt.

[00:48:28]Nem értettem.

[00:48:28]Mindenki más körülöttem gyilkolt, olyan bűncselekményeket követett el.

[00:48:32]Engem meg azt tudni kell rólam, hogy hogy viszont hogyha volt előfordult az, hogy egy nevelő szimpatikus volt nekem, akkor tehát nem voltam ez a rossz gyerek igazá annyira nagyon.

[00:48:44]Nem.

[00:48:44]Tehát simán segíteni lehetett volna rajtam, hogyha valaki odajön tényleg és elmondja nekem azt, hogy hogy mit szabad, mit nem.

[00:48:51]De hát ugye az ezelőtti az életemben mindig mások hozták meg helyettem a döntéseket, és ezek a döntések ide vezettek, hogy hogy ide, hogy oda kerültem ugye, ahova másodjára bekerülsz a Szőló utcába.

[00:49:04]Ott akkor mennyi időt töltöttél a kilenc hónapot másodjára.

[00:49:09]Tehát akkor ott lettél igazából nagykorú.

[00:49:10]Igen.

[00:49:12]Tehát már betöltötted a 18 életévedet.

[00:49:13]Igen, igen, igen.

[00:49:14]Milyen volt másodjára a szőlő?

[00:49:16]Hát másodjára a szőlő teljesen más szemszögből láttam, ugye, mert ahogy mondtam, először úgy ment, úgy hát második alkalommal ugye úgy mentem vissza, hogy hogy így nagyon rossz voltam.

[00:49:27]Utána beláttam azt, hogy hogy ez így nem élet, ez így nem szabad, nem így kéne csinálni ezeket a dolgokat.

[00:49:34]És akkor inkább így tényleg a tanulásba fektettem az időmet abba, hogy másoknak segítsek, tényleg beszélgessek velük satöbbi, satöbbi.

[00:49:41]És itt teljesen más szemszögből láttam igazából így az egészet.

[00:49:45]Annyit kell tudni róla, hogy második alkalomra alakult ki teljesen ez a, ahol amit az elején mondtam, ez a Juhász Péter Pál és barátai brigád.

[00:49:57]Ez inkább így a második övonásom alatt láttam, meg tapasztaltam ezeket a dolgokat.

[00:50:03]Tehát te úgy mentél vissza másodjára, hogy már ott volt az orrtörésnek ez a helyzete.

[00:50:07]Igen, igen, igen, igen.

[00:50:07]Közben nekem ez a zöld orrtörés ugye nem lett semmi következménye.

[00:50:11]Ezt így így el is engedtem és és el is nem is foglalkoztam vele.

[00:50:17]Igazából igazából arra voltam kíváncsi, hogy másodjára mikor visszakerültél, akkor már tudták, hogy kivel van dolguk.

[00:50:22]Igen.

[00:50:22]Igen.

[00:50:22]Hát akkor már nem kellett levágni a hajamat kopaszra.

[00:50:26]Igen.

[00:50:26]Akkor már nem.

[00:50:27]Akkor már nem kellett.

[00:50:27]Tehát azt mondtam, hogy nem, nem fogjád biztos, hogy nem, mert nem engedem.

[00:50:30]Ugye, ahogy mondtam, úgy úgy kerültem vissza, hogy erőszakosabb voltam, így azt nem tették meg.

[00:50:35]Tehát így Ja, tehát igazából eltelt annyi idő, hogy most már az életkori sajátosságid miatt fizikailag is alkalmas voltál arra, hogy magadat attraktívabban képviselt.

[00:50:44]Igen, igen.

[00:50:46]És azért figyeltek is arra, hogy hogy ne nagyon tehát figyeltek arra, hogy ne baszakodjanak úgymond velem már, bocsánat, hogy így mondom, mert azért tudták, hogyha hogyha én ideges vagyok, akkor tényleg az egész csoport velem együtt, mert hogyha én azt mondtam nekik, hogy hogy mit tudom én, ezt kell csinálniuk, akkor ők ezt csinálták.

[00:51:06]Egy fat falkavezér voltál?

[00:51:08]Igen, igen, igen, igen, igen.

[00:51:10]Felnőttkorú lettél, kikerülsz a szőlőből.

[00:51:11]Hány éves vagy most?

[00:51:11]Ezt el szabad mondani?

[00:51:14]23.

[00:51:14]Tehát azóta öt év telt el.

[00:51:17]Igen.

[00:51:18]Nagyon röviden.

[00:51:18]Hogyan sikerült elérned azt, hogy mostanra azért alapvetően a polgári normáknak megfelelő módon is egyébként egy teljesen rendezett életviteled van.

[00:51:27]Párkapcsolatban vagy.

[00:51:29]Hát szabad munkátvégzelés.

[00:51:30]Mondom még egyszer a lakatásod is egyébként rendeződött.

[00:51:33]Igen.

[00:51:33]Hát szabadulásomat követően én megkaptam ezt a családi pótlékot, ugye amit 18 évesen a gyermekvédelemben eltöltött gyerekek szoktak megkapni.

[00:51:41]Az ahhoz kötött, hogy hány évet voltak ők éppen a gyerekotthonban.

[00:51:47]Én kaptam 1 millió Ftot.

[00:51:49]Ugye én 16 évet voltam gyermekotthonban.

[00:51:52]16 évet összesen?

[00:51:52]Igen.

[00:51:52]Tehát két éves koromtól, ugye 18 éves koromig voltam ebbe a rendszerbe.

[00:52:01]Na mindegy.

[00:52:01]Megkaptam ugye ezt az 1 millió Ftot.

[00:52:02]Én ezt nem arra költöttem, mint mások, hogy azonnal ruházkodás, legújabb telefon, ilyen robogó, olyan bicikli ez az Amas, hanem én azonnal kivettem ebből egy albérletet, és és hát elálltam dolgozni építőiparban segédmunkásként, mert tudtam azt, hogy ugye ami ezelőtt történt velem, az nem élet, és menni kell, csinálni kell, haladni kell előre.

[00:52:22]Na de ehhez hogy volt meg?

[00:52:24]Tehát azért alapvetően szerintem az egy bizonyos értelemben természetes válasz egy ebből az intézményrendszerből kikerült fiatal részéről, hogy végre egyszer szabad vagyok, végre egyszer van pénzem, költhetem valamire, végre egyszer tehetek valamit, ami jó, fogyaszthatok, végre részt vehetek azokban a dolgokban, amikben a társaimnak a százezrei részt vehettek a kamaszkorukban.

[00:52:44]Te pedig nagyon tudatos voltál azzal kapcsolatban, hogyha ezt megteszem, lehet, hogy egy-két héttig, néhány hónapig én leszek az élet császára, de ez megint az út a semmibe.

[00:52:52]Mitől volt meg az a tudatosságod, hogy nekem most ezt a pénzt arra kell használnom, hogy egy rendezett életvitel irányába léphessek egyet előre?

[00:53:00]Igen.

[00:53:00]Ez relatív, mert ugye ahogy mondtam, mások ugye másra költötték, másnak más ember inkább mást tartott fontosnak.

[00:53:07]Gondolom ők nem tapasztalták meg azt, hogy milyen utcán lenni.

[00:53:09]És én nekem nagyon fontos volt ez az első szempontom, hogy a lakhatás a legfontosabb, majd a munka, amiből így fel tudod tartani ugye önmagadat, a lakhatásodat és mindent.

[00:53:21]Tehát mind hát én érettebb voltam inkább úgy úgy mondanám ezt.

[00:53:27]Ühüm.

[00:53:27]hogy én ezt tartottam fontosnak, nem a legújabb iPhone telefont, hanem az, hogy hogy legyen valahova lehajtanom a fejem, ugye észak és ne az legyen, hogy én a mosodákat járom, meg hogy hajnali három-kor jönnek a biztonságérők és küldenek ki engem a mit tudom én, fél méteres hóba 14 évesen.

[00:53:43]Az az is húzós volt.

[00:53:46]Igen.

[00:53:47]Hogyan találkoztál az utcára lakásba egyesülettel?

[00:53:52]Hát a ahogy a bátám kikerült a 18, ugye ő betöltötte a 18-at, ő kikerült a gyermekvédelemből.

[00:53:58]egy évet töltött körülbelül szerintem így utcán ő, és majd talált egy ilyen fiatalok önsegítő egyesületét, ahol befogadták őt, kapott egy szobát, és akkor így így így így segítettek neki, amibe tudtak.

[00:54:13]És én is így elég sokszor jártam így át hozzá, mert itt elég családias hangulat volt.

[00:54:19]Szerettek engem, ugye ez még azelőtt volt, mielőtt mielőtt engem átraktak volna a nevelőintézetben, nevelőintézetbe, és ak ugye megismertek itt engem, satöbbi, satöbbi.

[00:54:27]Ennek az alapítványnak az elnöke, neki több ilyen kapcsolata is van.

[00:54:31]Ugye ő nagyon régóta ezzel foglalkozik, hogy én segítsen embereken.

[00:54:35]És úgy érezte, hogy itt az idő, hogy hogy én is készen állok tényleg arra, hogy hogy segítsen rajtam.

[00:54:43]És akkor így összehozott engem a Bende Annával.

[00:54:48]Tehát gyakorlatilag az utcá lakásban egyesület volt az, akiken keresztül most jelenleg rendezett és tartós lakhatásod van.

[00:54:56]Igen, igen, igen, igen.

[00:54:57]Ez mit jelent a te életedben?

[00:54:57]Ezt kérlek, hogy mondd el a nézőink számára, mert mert nyilván nem ismeretlen a Partizán nézői számára a hajléktalanságnak a problémája, nem ismeretlen a lakásszegénységnek a problémája, de annak az élménye, hogy mit jelent hévesen az az élmény, hogy h éven keresztül adott esetben az utcai hajléktalanságot is megtapasztalod, az intézmény kiszolgáltat is megtapasztalod, hogy végre van egy hely, amiről tudod, hogy a tiéd, tudod, hogy nem vehetik el tőled, tudod, hogy neked ott intimitás, biztonság, privát szféra adott.

[00:55:27]Ott ez mit jelent igazából?

[00:55:28]Hogy tudnád ezt leírni azoknak, akiknek ez teljesen természetes?

[00:55:32]Igen.

[00:55:32]Én mikor igazából először szembesültem ezzel, hogy én kaphatok meg hamarosan kapni fogok egy ilyen önkormányzati lakást, ez nekem egy csoda volt igazából.

[00:55:40]Tényleg így nem hittem, mert nem tudtam ezzel mit kezdeni, mert én soha semmi jót nem kaptam igazából ilyen ilyen mértékű jót az élettől.

[00:55:50]Ugye én azelőtt azt tudni kell, hogy nagyon keményen dolgoztam a heti hat napot 13 órába vendéglátózok.

[00:55:56]Ezt tudni kell, és 200000et fizettem ugye ezelőtt az albérletére, ami nagyon sok volt, és hát nem igazán tudtam haladni ezzel az életben, mert tényleg épp, hogy ugye kifizetem a lakást, akkor a napi betevő, akkor a a tisztítószerek, van két francia buldogom, akkor az ő tápuk is, satöbbi.

[00:56:12]Tehát nagyon drága ugye így így így ez a fizetésed a kereseted mekkora része ment el lakhatásra?

[00:56:19]200000 Ft-ot fizettem, havonta am és mekkora volt mondjuk a kereseted, hogy el megszabad osztani a nézőket?

[00:56:24]500000 Ft körülbelül.

[00:56:24]Tehát a kétöde mondjuk akkor az lazán mar.

[00:56:28]Igen.

[00:56:28]Tehát ugye a 200000 az albérlett és plusz a rezsit fizetni meg tényleg minden egyebet.

[00:56:32]Így így tehát nem volt lehetőségem a félretenni ebből a pénzből.

[00:56:37]Tehát nem tudtam haladni csak abba a megragadt élet szakaszba tudtam maradni.

[00:56:43]Na ezáltal hogy én megkaptam ugye ezt az önkormányzati lakást, így ugye felszabadult ez a pénz.

[00:56:46]Ezt nekem ezt nekem nem kell odaadni senkinek semmi.

[00:56:50]Én ezt félreteszem.

[00:56:50]Ebből csinálom most a jogosítványt, ami nemsokára megvan, hála Istennek.

[00:56:54]És akkor és majd egy vállalkozást szeretnék mindenféleképpen indítani egy egy pár év múlva.

[00:57:02]Ugye a Szőutcán keresztül kezdtünk el beszélgetni igazából a te életedről, de hát ez teljesen egyértelő a nézőink számára, hogy itt igazából egy sokkal komplexebb intézményi, hát nem tudom én, felsülés mondakozik ki a te történeteden keresztül.

[00:57:16]Te két éves korodtól kezdődően az intézményrendszer különböző pontjainba kerültél be, végül Tökölt is megjártad.

[00:57:22]Igen.

[00:57:24]Ennek egyébként ugye mégis itt vagy, és azt lehet látni, hogy rendezett életiteled van, tehát ellentmondásos, hogy egyszer azt lehet látni, hogy végül is egyébként sikerült egy normálisnak mondható, a polgári normákkal összeegyeztethető életvitelt vinned.

[00:57:37]Miközben egyébként, amit elmondtál, azért az alapján egyáltalában nem ez az élet vitel nézett volna ki a számodra azokon a traumákon, bántalmazásokon, intézményerőszakon keresztül, amit el kellett szenvedned.

[00:57:48]Te hogyan gondolsz a magyar államra?

[00:57:50]Tudom, hogy ez egy kicsit elvont kérdés, de mégis hogyan gondolsz a magyar államra, ami ezt a gondoskodást nyújtotta neked kisgyerekkorodtól kezdődően egészen addig, amíg felnőtt nem lettél?

[00:58:01]Igen, hát én nagyon haragszom igazából rájuk, mert bennem ez úgy fogalmazódik meg, hogy igazából ők ők tették ezt velem, amin én keresztülem.

[00:58:11]Tehát én ebben így biztos is vagyok, mert mert az, hogy hogy a testvéreket nem lehet szétszakítani, mert hogy nekem az idősebb bátyjám tényleg már úgy viselkedett, hogy hogy neki nem ott volt ebbe a gyerekotthonba a helye, ahol mi felnőttünk.

[00:58:27]Ezért mivel nem lehet, hogy a testvérek cízakítani, engem is átvittek egy ilyen nevelőintézetbe.

[00:58:32]Nekem itt kezdődött el az egész.

[00:58:32]Tehát ezt tudni kell, hogyha engem ott tényleg megfognak a gyerek otthonba, megfogják a kezemet, és megmutatják a helyes utat, és tényleg valaki odaáll, hogy hogy Tamás, ezt nem szabad, tényleg ne így, tehát ne, akkor akkor biztos, hogy menthető lettem volna, és így ezáltal, hogy áthelyeztek ugye engem oda, ez így így teljesen új.

[00:58:53]Tehát ha ez történt ugye nyilvánosan szerintem él az a kép, az a tévképzett az olyan típusú gyerekekről, mint te voltál, hogy de jó, hogy vannak ezek az intézmények, még akkor is, hogyha besiálisan működnek, mert ezek pont olyan kis szörnyetegek, akiket pont ide be kell rakni.

[00:59:07]Az a lényeg, hogy elszigeteljük őket a társadalomtól, és kapnak, amit kapnak, még mindig jobb, mintogyha kint lennének, és ők okoznák a bajt.

[00:59:14]De szerintem az a nagyon érdekes abban, amit elmondtál, hogy te pont azt mutatod be, hogy te nem magaviseleti zavarokkal vagy agresszív természettel kerültél be az intézménybe.

[00:59:28]Téged az intézményrendszer tett ilyennél.

[00:59:30]Igen.

[00:59:32]Ted az ott megtapasztaltak, tettek olyannál, ami nyilvánvalóan erkölcsileg, adott esetben büntetőjogilag problémás, elítélendő nem kérdés, csak hogy közben végig ott volt az a magyar állam, ami végül aztán elítél téged, és végig ott volt az a magyar állam, ami hát kvázi nem volt képes arra, hogy más utakat mutasson föl neked, mint adott esetben mondjuk a bűnelkövetés.

[00:59:55]Igen.

[00:59:55]Tamás, szeretném, hogyha még a szőlőutcai hétköznapokról egy kicsit azért beszélnénk.

[00:59:58]Egyrészt, ha jól tudom, történt egy konkrét eset, amikor te magadban kárt okoztál.

[01:00:07]Igen.

[01:00:08]Elmondod, hogy erre miért került sor?

[01:00:09]Milyen körülmények között került erre a sor?

[01:00:11]Összetűzésbe keveredtem egy fogvatartó társammal.

[01:00:13]Szóváltásba keveredtünk.

[01:00:13]Ez dulagodásig nem fajult, hála Istennek, mert közénk álltak a nevelők meg a éppen jelenlévő társaink.

[01:00:25]Így külön választottak minket.

[01:00:25]És hát én annyira ideges voltam, és annyira nem tudtam mit kezdeni a bennem lévő feszültséggel, hogy hát a falba ütöttem bele egy nagyon nagyot.

[01:00:37]Hát és az egész kezem szétroncsolódott, nagyon-nagyon fájt tényleg.

[01:00:42]Tehát még visszagondolni is rossz, amit így akkor így a kezemre néztem, hogy akkor az így hogy nézett ki.

[01:00:46]Na, engem akkor kiszállítottak rendőri kísérlettel a Bethesda gyermekkórházba, ahol a kezemre azt mondták, hogy zúzódás történt minden röng minden kivizsgálás után azt mondták, hogy jegeljen meg, hogy kössem föl.

[01:01:02]Na, a kezem az nem úgy nézett ki, mint mint egy egy szúzódás lenne, mert az egész el volt csúszva, a szanaszét volt törve, nagyon-nagyon fájt körülbelül egy hónapig nem tudtam rendesen aludni.

[01:01:13]Ö hát lehet is látni egyket a készfej, hogy az egy maradandó károsodás.

[01:01:18]Igen, igen, igen, igen.

[01:01:18]És akkor az egyszer vittek ki.

[01:01:20]Én jeleztem többször is azt, hogy nekem ez nagyon, hogy fáj a kezem, hogy nincs rendben, nézzék meg, satöbbi, satöbbi.

[01:01:26]Akkor elvittek engem ilyen fizikó terapeutához.

[01:01:28]Igen.

[01:01:30]Terapeutához, igen.

[01:01:30]Ahol lézeres kezeléssel próbálták helyre tenni a kezemet, de nem tudom, nem láttam igazából semmi értelmét ennek.

[01:01:37]kaptam ott egy ilyen szivaslabdát, amit amit így erősítenem kell vele a készfejemet.

[01:01:45]Na, azt is elvették tőlem a nevelők, hogy én azt nem használhatom, mert hogy én én mit képzelek, ez nem tőllük van satöbbi, satöbbi.

[01:01:53]Mert ez fontos viszont, mert ez már az intézmény felelőssége.

[01:01:54]Tehát azt mondod, hogy a fizikoterapeuta által adott hát igazából ez a gyógyászati egédeszközt elvették az intézményben, mondtá, hogy ez neked nem kell.

[01:02:01]Igen, mert hogy ez egy labda volt, és hogy mit tudom én, néha előfordult, hogy tényleg figyelmetlenségemben lepattintom a földre, vagy játszok vele, vagy akármi valami, de de hát nem tartom ezt rendjén, hogy ezt így elvegyék tőlem, ugye.

[01:02:15]De tehát azt mond alap az intéz abban mulasztott, hogy hiába jeleztette többször is, ha jól értem, hogy fájdalmaid vannak, problémád van.

[01:02:24]Ez egyértelmű törés.

[01:02:24]Tehát így ránéztem a kezemre én 17 évesen és láttam rajta, hogy ez nem zúzódás, tehát egyértelműen törés.

[01:02:32]Ez az első időszakod alatt történ a másik második idő második időszakod alatt.

[01:02:35]Igen, igen, igen.

[01:02:37]Ez is fett egy fontos kérdés.

[01:02:37]Tehát azt mondod, hogy olyan indulatok voltak benned, olyan olyannyira nem volt igazából semmifajta megküzdési lehetőséged az indulataidra, hogy kizárólag a fizikai agresszión keresztül tudtad azt kiadni magadból.

[01:02:47]Igen, ezzel valaha foglalkozott-e bármelyik intézményben voltál, hogy segítsen abban, hogy ne csak a fizikai agresszió legyen az indulatkezelésnek a módja nálad?

[01:02:58]Fú, hát előfordult igazából, hogy egyszerkétszer, mit tudom én, a 10 ott 10 hónapom alatt mondjuk el, vagy éppen akkor kilenc kétszer voltam körülbelül pszichológusnál, de nem tudom így nem találíott meg, vagy foglalkoz nem találtuk meg közös nevát nem tudtam igazából vele beszélgetni.

[01:03:19]Miért nem?

[01:03:19]Mert mert nem olyan kérdéseket, tehát nem éreztem azt, hogy én nekem most itt neki meg kéne nyílnom, vagy hogy nekem én erről tudnék, vagy akármilyen problémámról egy idegen emberrel erről beszélni.

[01:03:31]Hogyan tanultál meg később az indulataiddal együtt élni?

[01:03:34]Vagy hogyan tanultad meg az indulataidat korlátozni például?

[01:03:37]Hát úgy, hogy rájöttem, hogy van fontosabb dolog is az életben, annál, mintogy hirtelen döntéseket hozott, de szaksegítség nélkül tudtad elérni.

[01:03:44]Igen, igen.

[01:03:44]Tehát később sem jártál terápiába.

[01:03:44]Nem, nem, nem, nem, nem.

[01:03:49]akár a Szőutcában, akár más intézményből, amíg ott voltál, foglalkoztak-e azzal, hogy hogyan kéne téged nevelőmunkában vagy nevelő munkával segíteni abban, hogy képes legyél, mondom még egyszer, az indulataidat kezelni, képes legyél ne csak indulati válaszokat adni egy fölmerülő problémára vagy konfliktusra, hogy a konfliktuskezelésnek mik lehetnek adott esetben a nem erőszakos módjai.

[01:04:11]Ezzel kapcsolatban emlékszel arra, hogy valamifajta pedagógiai munka, bármifajta nevelői munka zajlott-e ezekben az intézményekben?

[01:04:18]Nem, nem igazán.

[01:04:20]Nem, nem.

[01:04:20]Általában a pszichológusok inkább, ahogy mondtam, ezeket a csöndesebb gyerekeket vitték magukkal, mintogyha én vagy vagy a velem hozzám hasonló társaim menthetetlenek lettünk volna.

[01:04:35]Tehát így meg se próbáltak semmi.

[01:04:36]Mondom, hogy egyszer-kétszer előfordult az, hogy elvittek, de akkor így így mondom, nem jutottunk közös nevezőre, mert nem tudtam beszélni egy idegennek a gondjaimről.

[01:04:45]Ő hiába pszichológus, hiába tényleg lehet, hogy segíteni próbáltak, de nekem egyszerűen ez így nem ment, hogy én így beszéljek egy idegennel.

[01:04:54]Az intézmény rendszem előtte 16 év alatt soha nem kerültél el nevelő szülőkhöz.

[01:04:58]Nem, nem, nem.

[01:04:59]Szerettél volna felteszem, szerettél volna?

[01:05:01]Persze, mindig arra vártam.

[01:05:01]2012-ben emlékszem volt ez az ilyen törvénymódosítás, hogy hogy akkor kezdték el így ezt a hát így akkori nagyobb vízhangja volt ennek a örökbe fogadó dolognak.

[01:05:14]Én mindig is nagyon bátom erre igazából tényleg.

[01:05:16]Tehát így álmomban is már így ezzel álmodtam, hogy hogy én egy normális családban vagyok.

[01:05:22]Mondjuk csak tényleg, hogy leülök mondjuk a családommal ebédelni.

[01:05:26]Nekem ilyen nem volt, ami másoknak így tök természetes.

[01:05:31]Hát igen, én 10 évesen is tudtam már azt, hogy hogy hol vagyok, meg hogy tényleg, hogy hol hol szeretnék lenni minden.

[01:05:38]Hát így volt akkor egy kis barátnőm, őt kivették ugye nebelülőszülőhöz.

[01:05:42]Ez bennem törést okozott, volt egy legjobb barátom, őt is kivették.

[01:05:46]Ez szintén törést okozott bennem, mert hogy ők kellettek.

[01:05:49]Te pedig azt élted meg, hogy te nem kellesz.

[01:05:52]Igen, igen, igen, igen.

[01:05:52]Ketlen, az kegyetlen nehéz volt.

[01:05:56]Nagyon.

[01:05:56]Igen.

[01:05:56]És hát ugye ezek az emberek úgy társaim, a gyerekotom, akik fontosak voltak, őket ugye így elvitték így tőlem, de így se szó, se szó, se beszéd, ugye hát nekem semmi közöm nincsen hozzá, mert én is csak ugyanúgy egy gyerek vagyok, mint ő.

[01:06:09]De ez ez nagyon étörést okozott bennem.

[01:06:12]Persze.

[01:06:15]Gyámod viszont volt, azt elmondtad.

[01:06:15]Több gyámod is volt, vagy egy gyám kis volt.

[01:06:18]Nem, mindenkinek, minden családhoz vagy testvér családhoz.

[01:06:21]Igen.

[01:06:21]Szerintem egym tartozik.

[01:06:24]Tehát aki így fölelértük, ugye ő írja alá a vagy ő engedélyek mindenhez, úgy mint mondjuk mást valakinek szülője van, annyi apja, valakinek gyámja.

[01:06:36]Segíts megérteni valamit.

[01:06:36]Tehát ő azért láthatta ezeket, ha más nem is az ortörést, a kezeddel kapcsolatos helyzetet.

[01:06:41]Most a többibe tényleg bele se akarok menni.

[01:06:43]Ezekre mi volt a reakciója?

[01:06:47]Nem emlékszem.

[01:06:47]Nem emlékszem.

[01:06:47]Tehát ezek egyértel ez egyértelmű olasztás, hogy ezeket nem jelentette, vagy ezekkel nem foglalkozott, tehát hogy nem próbált mondjuk orvosi segítséget szerezni a kezedhez például.

[01:06:58]Hát ő is ugye havi egyszer jött hozzám, és hát lehet, hogy őt is sokam igazából ezekért a dolgokért, amik velem történtek és így hát nem igazán kedveltem őt, és amikor elvitt beszélgetni, és meg mit tudom, megkérdezte, hogy vagy, jól vagyok, csak azért mondtam ezt, hogy minél előbb túll legyünk ezen.

[01:07:14]Tehát én nem próbáltam.

[01:07:16]Ha voltál egyszer láttad a gyámadat.

[01:07:17]Igen.

[01:07:18]Mennyi rek?

[01:07:20]Hát ez változó.

[01:07:20]Ez így től is függött meg tőle is.

[01:07:22]De egy napot együtt töltöttetek.

[01:07:24]Nem, de hogy max egy óra.

[01:07:24]Tehát ez ugyanúgy ilyen beszélőnek beszélőként funkcionált.

[01:07:29]Ugye egy óra alatt kellett volna a képet kapni arról, hogy a te testi, lelki fejlődésed hol tart.

[01:07:35]Igen, de nem hiszem, hogy ő ez így annyira igyekezett volna, mert hogyha igyekezett volna ebbe, akkor akkor tudott volna magától is ugye dolgokat.

[01:07:45]De Tamás, neked arról bármi emléked van, hogy a gyámod ez alatt a 16 év alatt bármikor érdemben érdeklődött volna, vagy próbált volna gondoskodni arra vonatkozóan, hogy téged megfelelő hatások érjenek?

[01:07:58]Nem, egyáltalán nem.

[01:08:00]Egyáltalán nem, sajnos.

[01:08:00]Tehát amikor engem átvittek a a gyermekotthonmal a nevelőintézetbe, én úgy gondolom, hogy neki kellett volna értem kiálljon és felszólalni, hogy nem, nem, ez nem így működik.

[01:08:11]De hát nem tette sajnos.

[01:08:14]És mondom, ismétlem önmagam, hogyha nem történt volna meg az, hogy engem átraknak a nevelőintézetbe, a gyermekotthonból, akkor biztos vagyok benne, hogy másképp alakult volna az életem.

[01:08:24]Hm.

[01:08:24]És nem így.

[01:08:24]És oké, hogy most így minden rendben van így 23 éves koromra, de de valljuk be, nyolc általános van, tehát többre is vágyok ennél.

[01:08:33]Meg meg tényleg tudom azt, hogy többre is vagyok képes.

[01:08:36]És mindenki, aki ismert, tudja, hogy többre vagyok képes ennél, mint amit amit most tudok nyújtani így magamból.

[01:08:43]De sajnos ez így ennek köszönhetően így így meg is rekedt.

[01:08:45]És ugye itt vagyok nyolc általánossal és heti hat napot dolgozok 13 órába vendéglátóba.

[01:08:54]Nyilván ez nem egy álom munka senkinek se, de hát ahonnan én jövök, ott menni kell és bizonyítani kell, hogy képes vagyok rá, megcsinálom.

[01:09:01]Nem csak az van bennem, amit gondoltatok rólam.

[01:09:04]Tehát én még a mai napig is úgy élek, meg sok minden motivál engem azzal kapcsolatban, hogy én hogy én most megmutatom, hogy többre vagyok képes annál, mint amit ti gondoltatok rólam.

[01:09:16]Tehát mai napig ez a motiváció hajt engem így, hogy nehogy azt érezzék, hogy nekik volt igazuk.

[01:09:22]Igen.

[01:09:22]Tehát azért volt egy-két olyan dolog is, hogy öt-h éves koromban ö tényleg, tehát a rendszer akkor még így nem szűrte ki úgy a nevelőket, mint most, ahogy hallom, hogy tehát addig nem állhattunk föl az ebédből, amíg én nem ettem meg azt a kaját, amíg elém raktam.

[01:09:40]És hogyha én azt mondtam már tényleg megni, akkor belenyomta a nevelő a fejemet a kajába, aki nevetett annak szintén belenyomta a fejét a kajába.

[01:09:47]Most ez ez ez azért nagyon tehát ez azért ez azért megvilágító ere, amit most mondasz, mert most már beszélgettünk egy jó ideje.

[01:09:55]Igen.

[01:09:55]És ugye a a beszélgetés elén kértelek arra, hogy próbálj mondani részleteket és így zavar volt ette, hogy hát hogy mondjak részleteket, hogy így el kéne mondanom a hétköznapjaimat, hogy mi történt.

[01:10:03]És most például elmondod azt, amit tehát nekem életemen nem kellett azt megtapasztalnom, hogy bárki pedagógus vagy a szüleim, vagy bárki más belenyomta volna a fejemet azértelbe.

[01:10:12]Tehát ez egy ez önmagában annyira kirívó, annyira traumatikus élmény tud lenni, amit nem is lehet és ez csak gondolom egy részeseménye egy hétköznapi helyzetnek.

[01:10:22]Meg ez ilyen természetes volt persze ennek a nevelőnek.

[01:10:24]Hát ez úgy kellett megköszönnünk az ebédet, a vacsorát, a reggelit, hogy köszönjük szépen, börtönlakók vagyunk öt éves koromban.

[01:10:31]Várjál, várjál, várjál, várjál.

[01:10:31]Öt éves korodban azt kellett mondanod még egyszer, bocsáss meg.

[01:10:36]A tehát elég rakták ugye a kaját, úgy mindenkinek egyszerre kell megköszönni, hogy mondja a nevelő jó étvágyat.

[01:10:40]Nekünk így kell megköszönni.

[01:10:41]Köszönjük szépen.

[01:10:43]Börtön lakók vagyunk.

[01:10:43]Tehát igen, én voltam mit tudom én, nem tudom pontosan, de szerintem én öt-h éves lehettem a társaim szintén, akik ott voltak.

[01:10:51]És akkor hát így mit gondoljon az ember?

[01:10:57]Utána mindig is minden időszakban volt ilyen nevelő, utána ezt a nevelőt ezt kirúgták, mert kiderültek ezek a dolgok.

[01:11:05]Aztán jött egy másik nevelő, aki azt mondta, hogy hogy Hitler nem végzett jó munkát, mert hogy túl sok a cigány.

[01:11:12]Utána őt is kirúgták.

[01:11:12]Tehát így az egész életemet végigkísérte amúgy ezek a ezek a dolgok.

[01:11:18]félelmetes.

[01:11:21]Több kérdésem is van zárásként.

[01:11:21]Az első, hogy nyilván nem vagy gyermekvédelmi szakember, nem a te felelősséged megjavítani a rendszert, de mégis ha üzenhetnél akár a politikai elitnek, akár a gyermekvédelmi szakembereknek, akár a társadalomnak, ezt fogják nézni sokan.

[01:11:37]Mindenki mit mondál szintén?

[01:11:38]Hol hol kéne kezdeni annak a rendszernek a megváltoztatását, ahol azért azt lehet látni, hogy elég részletgazdagon elmesélted, hogy két éves korodtól, három éves korodtól, 18 éves korodig gyakorlatilag az intézmrendszer minden szintjén a nevelőintézettől jogőintézeten keresztül a fiatal kurak börtönék csak a besi alitás és a fizikai agresszió jutott ki neked osztályrészül.

[01:11:59]Tehát, hogy ez annyira nehezen tűnik kezelhetőnek számomra, és szerintem sokan ezzel kapcsolatban vannak zavarban, hogy nem az a helyzet, hogy egy-két intézmény működik rosszul, hanem tényleg ömlik az információ arról, hogy mindenhol rendszerszintű intézményi erőszak működteti ezeket a helyeket.

[01:12:18]Szóval mit mondanál te, aki ezen végigmentél?

[01:12:19]Mire figyeljünk?

[01:12:19]Hol kellene kezdeni a változtatást?

[01:12:23]Hát mindenféleképpen az elfogadásba elfogadáson kéne változtatni.

[01:12:25]Tehát mondjuk így abban, hogy amikor iskolába jártam rendesen, akkor abban az iskolában csak én egyedül voltam gyerektotthonos.

[01:12:37]Én ezt mindig éreztem, hogy ez így van, hogy a tanárok is úgy viselkedtek velem, tényleg nem úgy, mint a többi gyerekkel, ahogy kéne, ott se kaptam meg a megfelelő figyelmet az iskolában.

[01:12:47]A másik pedig a figyelem.

[01:12:50]Tehát, hogy a ezekre a gyere ezeknek a gyerekeknek figyelemre van szükségük, nem arra, hogy nem a retorcióra.

[01:12:54]Tehát hogyha valami rosszat csinál, akkor azonnal megbüntetik, de hogyha valami jót csinál, akkor semmi jutalmat nem kap.

[01:13:02]Tehát az alaphajó.

[01:13:02]Igen.

[01:13:02]Tehát így a pozitív megerősítés az nem volt része, nem semmiféleképpen.

[01:13:07]Nem a hibákért retorzió, büntetés.

[01:13:11]Igen, de viszont ha jó, ha mondjuk beteszed rendesen az ágyadat, nem tudom én, megmosod időben a fogadat, most mondtam hülyeségeket, de kábé ilyeneket, az természetes volt.

[01:13:16]Persze, hát az jól viselkedz a társaiddal.

[01:13:20]Igen.

[01:13:20]Az, hogy azt nem, arra nem kapsz jutalmat.

[01:13:22]Igen.

[01:13:22]Tehát a figyelem, ami kéne, hát ugye egy csoportban körülbelül egy gyerekotthonban van, lehet 10 gyerek.

[01:13:33]Na, rájuk jut egy egy nevelő egy műszakra.

[01:13:35]Na, ez az egy nevelő, ez lehet olyan is, mint amit elmondtam az előbb, hogy ő ilyen, de lehet aranyos is, de semmiféleképpen sem tud egy nevelő 10 gyerekre úgy odafigyelni, ahogy oda kéne rájuk figyelni.

[01:13:47]Tehát nem kapják meg a megfelelő figyelmet.

[01:13:49]És nyilván onnantól fogva akkor így így ez történik velük, mint ami velem is.

[01:13:59]És több ilyen, tehát így nem is egyet, nem is kettőt, tehát több 20-30 gyereket fel tudnánk sorolni, aki ugyanígy járt igazából, mint én.

[01:14:07]Tehát így a rendszer darálja be őket.

[01:14:09]És van egy ezt akartam kérdezni, van egyáltalán olyan társad, akirel esetleg tartod is a kapcsolatot, és aki hasonlóképpen tudott utána ezek után az élmények után rendezeti életvitelt folytatni fel?

[01:14:21]Nem, egyáltalán senkivel úgymond a régebbi életemből nem tartom a kapcsolatot.

[01:14:25]Van egy párom, akivel már három éve együtt vagyunk.

[01:14:28]Ő segített nekem igazából ezeknek a dolgoknak úgymond így a hát az elfogadására, hogy hogy nem élhetek mindig úgy, hogy én bizonyítani akarok, hogy én hogy én nekem traumáim.

[01:14:42]Tehát azt tudni kell, hogy én még a mai napig is mit tudom én, alva járok.

[01:14:44]Tehát 23 évesen fölkelek, elkezdek magamban beszélni, mert mert alva járok.

[01:14:49]És ezek a traumák valószínűleg ahhoz köthetőek, amik így a ott történhettek.

[01:14:54]Tehát még a mai napig is igen, sokszor megviselem, de ő segített nekem ennek a áthidalására úgymond, és hogy így tényleg most érzem azt, hogy tényleg van hova, hogy van hovatartozásom, hogy van kiért csinálni a dolgokat, van kiért éljek és és hát hajtok, csinálom ezerrel és igen.

[01:15:16]Ha nem is tartod a kapcsolatot, de tudásod van-e arról, hogy bárki más a társaid közül sikeres rendezett életvitelt tudott magának felnőtt korára biztosítani?

[01:15:25]Hát inkább így a így így a hozzám hasonló, tehát hogy dolgozik satöbbi.

[01:15:30]Hát ez nem tudom mennyire nevezhető sikeresnek.

[01:15:32]Én az én részemén sikeresnek nevezem ezt, hogy tényleg idáig eljutottam, hogy megyek, fölkelek időbe, reggel, elmegyek, elvégzem a munkámat, hazamegyek és akkor van hova hazamennem.

[01:15:41]Én ezt mindenféleképpen sikeresnek tartom.

[01:15:43]Nem tudom, ez ilyen ez ilyen olyan hát, hogy mindenki mást tart, ugye?

[01:15:53]Lehet, hogy ez a beszélgetés eljut majd adott esetben olyan fiatalokhoz, lehet, hogy gyerekekhez is akár, esetleg egyes részletei, akik most szintén az intézendszer valamelyik pontján vannak, és lehet, hogy hasonlóan komoly problémákkal, kihívásokkal, adott esetben bántalmazás elszenvedésével kell, hogy szembesüljenek.

[01:16:12]Van-e üzeneted a számukra?

[01:16:12]van mindenféleképpen.

[01:16:13]Igazából ez az egész adást adásban, ezt tartom a legfontosabb kérdésnek.

[01:16:18]Azt üzenném nektek, hogy mindenféleképpen higgyetek magatokban, és hogyha van valami problémátok, akkor merjetek segítséget kérni.

[01:16:28]Hm.

[01:16:30]De legfont, hogy higyen magában.

[01:16:32]Nagyon fontos.

[01:16:32]De kitől kéne segítséget az, aki mondjuk a te történetedet hallva azzal szembesül, hogy sem a társak, sem az elvileg a ti védelmetekre, nevelésetekre hivatott nevelők hát nem a biztonság forrásai, hanem pont egyébként az agressziói.

[01:16:47]Akkor hova lehet fordulni?

[01:16:47]Nekem sem volt lehetőségem sajnos ugye, ahogy említettem, segítséget kérni, és egészen pontosan a mai napon én ezért jöttem el ide, hogy végre ezt így valakinek el tudjam mondani, és h végre pont kerüljön erre.

[01:17:06]Tehát ez a legfontosabb az egészben, hogy hogy nekem sem volt tényleg kin kitől segítséget kéne kinek elmondani a problémáimat, de most, hogy ez így így ilyen köztudaton ugye kiderült, hogy mik történnek ott, így könnyebbnek tartottam, tehát eddig nem volt ugye lehetőségem kinek beszélni erről.

[01:17:26]Érted mit mondok?

[01:17:26]Tehát nem tudom ezt hí megfogalmazni.

[01:17:28]Teljesen jól megfogalmaztam.

[01:17:30]És zárásként pedig azt szeretném kérdezni tőled, hogy kampányidőszak van.

[01:17:34]Nyilván a gyermekvédelem ügye az most erőteljesen a politikai érdeklődés homlokterében van.

[01:17:37]Részben valóban jogos mulasztások, joggal felroható mulasztások terhelik a kormányzatot ebben a kérdésben.

[01:17:47]Másrészről pedig az is nyilvánvaló, hogy itt azért nem az elmúlt 15 évben történtek mulasztások, hanem minimum rendszerváltás óta.

[01:17:53]De hogyha beszélünk gyermekvédelmi szakemberekről elmegyek, hogy rendszerváltás előtt is voltak bőven kitettségei ennek a rendszernek.

[01:18:00]Mire hívnád fel a politikusok figyelmet?

[01:18:02]akár a kormányoldalon, akár ellenzékben, egyrészt mire ügyeljenek, amikor erről beszélnek, másrészt meg milyen elköteleződést, milyen vállalást tartanál szükségesnek a részükről.

[01:18:14]Tehát ugye fontosnak tartom azt is, hogy amint ugye ez kiderült, akkor a Fidesz és a propagandistái azonnal ezekre a Szőlőutcai javító intézetben, tehát gyerekekre, ismétlen fiatalkorúakra bűnözőként hivatkoztak.

[01:18:31]Tehát ők ők oké, hogy bűncselekményt követtek el, de semmiféleképpen nem bűnözök.

[01:18:35]Ilyenkor kéne elgondolkodni, hogy ők vajon miért keveredhettek bűncselekményekbe, hogy mi volt ennek az indítéka.

[01:18:41]És akkor hát szerintem magukba kéne szálljanak egy kicsit, hogy és nem mindent magukról így így ledobálni, hogy ez ők hogy ők ezért nem hibásak, hogy ők semmit való valódi hibásak ezekért a dolgokért azért ők.

[01:18:57]Tehát ezt nem tudják magukről vakarni.

[01:18:59]Ezt mindenki tudja, hogy ők a valódi hibásak ezért, mert kicsit több odafigyelést kapnak a gyerekek, más rendszerrel nevelik őket, akkor biztos, hogy kiszorítható lenne a bűnözés is.

[01:19:11]Hogy értékeled a miniszteröknek azt a mondatát?

[01:19:13]Korábban fogalmazott itt, hogy a gyermekvédelmi rendszerben alapvetően minden rendben van.

[01:19:17]Ühüm.

[01:19:19]Hát üzennék neki, hogyha szabad, hogy semmi sincsen rendben ott.

[01:19:23]Hogyha úgy gondolja, hogy minden rendben van, akkor menjen be mondjuk egy gyermekvédelmi intézmény és töltsön el egy éjszakát ott a gyerekekkel, hogyha minden rendben van, és akkor hallgassa meg őket, beszélgessenek.

[01:19:36]Most persze így könnyű mondani, hogy minden rendben van, amikor nem nem tudok politikáról beszélni tényleg, mert így annyira ilyen undorítónak tartom ezt, érted?

[01:19:48]Nem tudom, hát ők a hibásak, ők a felelősek nyilván ezekért a dolgokért.

[01:19:53]Ha fölajánlaná azt, hogy találkozzatok, azért jobban megismeri a történetedet, és hogy meghallgassa azt, hogy szerinted m kellene változtatni?

[01:19:59]Élnél egy ilyen lehetőséggel?

[01:20:01]Természetesen mindenféleképpen, hogyha nem is magamért, mert már nem magamért állok ki azzal, hogy itt hit vagyok, hanem a hanem a a jelenlegi rendszerben felnővő gyerekekért így mindenféleképpen.

[01:20:15]És nem tartasz attól, hogy ezzel adott esetben politikai kampányeszköz leszel?

[01:20:18]Lehet, hogy ez egy jó PR esemény, jó fotók készülhetnek róla.

[01:20:22]Nem, hogyha ez segít abban, hogy ugye ez a rendszer ez úgy működjön, ahogy ennek működnie kell, akkor én nagyon szívesen rendelkezésetekre állok.

[01:20:33]És abszolút zárókérdzés.

[01:20:35]Mi most az álmod?

[01:20:37]Hát az álmom az, hogy hogy jogosítványom meglegyen, normális olyan munkát tudjak végezni, amit amit valóban szeretnék, autószerelő szeretnék lenni a gyerekkorom óta.

[01:20:51]De hát most ez így jelenleg ez így lehetetlennek tűnik, de az az álma, hogy normális családapa legyek.

[01:20:56]Legyen egy normális családom, mindent meg tudjak adni a gyerekeimnek.

[01:21:03]Ott legyek velük mindig.

[01:21:05]Tehát biztos vagyok abban, hogy én leszek a világon a legjobb apuka, hogyha egyszer sor kerül rá.

[01:21:12]Fontosnak tartom azt, hogy amit én nem kaptam meg a azt azt megkapják a gyerekem.

[01:21:17]Meg nem is csak az én gyerekem, hanem mindenki más.

[01:21:24]Tamás, nagyon köszönöm, hogy vállaltad ezt az interjút.

[01:21:25]Ez egy ritka szégyenteljes interjú volt.

[01:21:27]Itt a szégyen, nem a tiéd, hogy pontosan ki azt igazából minden nézőnknek a saját lelkiismeretére bízom, hogy itt kollektív saját magunkat, a magyar államot, a kormányt, annak milyen tagját kell a szégyen alá vagy a szégyen tárgyűrébe vonni.

[01:21:47]De az biztos, hogy szerintem sokunk számára adtál most gondolkodnivalót.

[01:21:50]Köszönöm szépen.

[01:21:50]Még egyszer mondom, hogy vállaltad azt, hogy betekintést engedtél az elmondásokkal terhel, de ezzel együtt is azt gondolom, hogy nagyon komoly tanulságokat tartalmazó élettörténetedbe.

[01:21:59]Köszönöm még egyszer, hogy megtiszteltél a bizalmaddal és köszönöm.

[01:22:03]Azt kívánom neked.

[01:22:03]Ugye nagyon nagyon szomorú, hogy azért vágyakozni kell, hogy valaki autószerelő esen az ebben az országban.

[01:22:11]Ez egy csodálatos hivatás, nagyon fontos szakma, nagyon nagy szükség van jó szerelőkre ebben az országban, de hogy ez nem kéne, hogy elérhetetlen dolog legyen, ez egy olyan dolog kéne, hogy legyen, mivel szüksége rá a társadalomnak és szüksége van rá mindannyiunknak, ez egy olyan dolog kéne, hogy legyen, ami elérhető bárkinek, aki örömmel végezni azt a szakmát.

[01:22:28]Úgyhogy azt kívánom neked, hogy ez az álmod is teljesüljön és váljon valóra.

[01:22:33]Köszi még egyszer, hogy itt voltál minden jót neked.

[01:22:35]Köszönö én köszönöm, viszont kívánom.

[01:22:37]Nekt pedig köszönöm szépen a megtisztelő figyelmeteket.

[01:22:39]Ez volt Tamás története, ahogy azt a felvezetőben elmondtam.

[01:22:43]Kérlek, hogy adott esetben kommentelésnél, adott esetben a videó továbbosztásánál tarts tiszteletben Tamás személyiségi jogait, és még inkább egyébként a méltóságát, ha már ilyen módszeresen és visszatérően vették a semmibe egyébként azok az intézmények, amelyeknek mégis csak az lett volna a feladata, hogy nevelje, védje, oltalmazza, gondozza Tamást és a hozzáhasonlóakat.

[01:23:04]munkatárs nevében.

[01:23:04]Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmed.

[01:23:06]Én Gulyás Márton voltam.

[01:23:08]Hamarosan találkozunk.

[01:23:08]Addig is csáó.