A NER egy tünet, mi a betegségről készítettünk filmet | Itt érzem magam otthon

[00:00:05]Sziasztok, én Vida Kamilla vagyok.

[00:00:05]A mai adásban pedig egy közelmúltban megjelent nagy filmről, az Itt érzem magam otthonról fogunk beszélgetni az alkotókkal.

[00:00:13]Elsőkörben Holtai Gáborral és Veres Attilával, a rendezővel és a forgatókönyvíróval, később pedig a film főszereplőivel, Lovas Rozival és Molnár Áronnal.

[00:00:23]De mielőtt belekezdenénk a beszélgetésbe, szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy mi itt a Partizánon hétről hétre azon dolgozunk, hogy a körülöttünk lévő világdolgai megismerhetőbbé és átélhetőbbé váljanak számotokra.

[00:00:37]Ha szereted a munkánkat, kérlek, támogass bennünket adód 1%-ával, vagy legyél rendszeres támogatónk.

[00:00:44]Kezdünk!

[00:00:47]Miért vagyok itt?

[00:00:48]Tudod, hogy miért vagy itt?

[00:00:49]Mert elcsatangoltál.

[00:00:52]Nem emlékszem.

[00:00:52]Erpet Silvia, így hív téged.

[00:00:55][zene] Nem, én Rita vagyok.

[00:00:58]Nem, nem, esküszöm.

[00:00:59]Akkor elkezdjük előre.

[00:01:03]Mi a neved?

[00:01:03]Árb Silvia.

[00:01:05]Szeretnél találkozni a családdal?

[00:01:06][horkantás] Igen.

[00:01:09]Vigyáznod kell, Silvi, nehogy megint rosszul legyél.

[00:01:16]Itt vannak a gondolataid, amiket leírtál.

[00:01:17]Akkor fogsz jól emlékezni mindenre, hogyha úgy viselkedsz, ahogy leírtad.

[00:01:22]Akkor kimehetek innen.

[00:01:24]Ebben a lakásban mindannyian szabadok vagyunk.

[00:01:25]Nem elraboltalak, Silvi, hazahoztalak.

[00:01:35]Hogy érzed magad újra itthon, Silvi?

[00:01:44]Tudjátok, hogy én nem szvé vagyok, ugye?

[00:01:49]Segítened kell a testvérednek emlékezni.

[00:01:51]Rendesen.

[00:01:52]A papának mindig igaza van.

[00:01:55]Mi lett az előző szívében?

[00:01:56]Ha tartotta volna magát a szabályokhoz, akkor még most is itt lenne.

[00:02:03]Jó, hogy újra itt vagy.

[00:02:03]Hamarosan majd [zene] minden eszembe jutunk.

[00:02:05]Mi fogunk jutni.

[00:02:08]De megér megígérem.

[00:02:08]Egy nem igazából ridd elígérem.

[00:02:16]Mindenkinek megvan a helye a gépezetben.

[00:02:18][sírás] Előteremtjük számodra a biztonságot, és ez így is lesz, amíg elvégzed a feladatod.

[00:02:26]Kasszus.

[00:02:27]Én annyira örülök, hogy ti biztonságban vagytok.

[00:02:29]Itthon nem akarsz [zene] a család része lenni?

[00:02:38]Nem tudom, mi lesz.

[00:02:38]Jövö.

[00:02:40]Szívem szakadna meg.

[00:02:41]Engedjél meg.

[00:02:43][zene] Örülök, hogy az a tertérvi.

[00:02:48]Én is.

[00:02:52][éneklés] Sziasztok.

[00:03:02]Köszönöm, hogy eljöttetek.

[00:03:04]Köszönjük szépen a meghívást.

[00:03:04]Szerintem mielőtt elkezdjük a beszélgetést, kicsit megpróbálom összefoglalni, hogy mi is az alaphelyzet a filmben, hogy akik esetleg nem látták, könnyebben tudjanak kapcsolódni a beszélgetésünkhöz.

[00:03:17]Szóval azt látjuk, hogy egy mondhatjuk, hogy egy elmagányosodott nő, aki bolti eladóként dolgozik, egyszer csak az életének a ritmusa györkerresen megváltozik, amikor elrabolják, és tulajdonképpen az elrablói egy új identitást adnak neki, új nevet, és erőszakkal megpróbálják ebbe az új közegbe valahogy beilleszteni.

[00:03:41]Ez egy zárt módon működő család, és azt állítják ennek a nőnek, hogy mindig is itt élt, csak nem emlékszik jól és elcsatangolt.

[00:03:50]És ez az új közeg, ez nagyon sok korláttal jár, de azt hirdeti magáról, hogy a korlátok ellenére legalább biztonságot tud nyújtani.

[00:03:57]És pont ez az, ami miatt nagyon sok néző ezt egy ilyen nemzeti együttműködés rendszere allegóriaként olvassa, hogy a szabadság és a biztonságnak a dilemmáját tárja elénk.

[00:04:09]És ugye az apa figurát is nagyon sokan Orbán Viktorral azonosítják, szóval innen indulunk, de azzal szeretném kezdeni, hogy ugye 2020-ban kezdtetek el dolgozni a filmben, ami szinten egy jó párhuzam erre a bezártságra, mert ez ugye a covid időszaka.

[00:04:25]Azonban 2021-ben nem kaptatok gyártási támogatást.

[00:04:28]És Gábor, korábban nyilatkoztad a Filmhunak, ami nekem ilyen nagyon megragadó volt, hogy azt mondtad, hogy ha csak egy filmet fogok csinálni az életem során, ennek kell lennie.

[00:04:40]Nagyon erős érzelmi, intellektuális kötődésem volt az anyaghoz, ami makadsággal is párosult.

[00:04:46]Szóval ezen nyilatkozatod mentén kérlek meséljetek arról, hogy mégis hogy készülhetett el ez a film, és hogy miért alakult ki ez az erős érzelmi kötődés.

[00:04:58]Hát részemről alapvetően, hogy hogy fogalmazzam ezt meg.

[00:05:01]Tehát a ami amivel nyitottad a beszélgetést, hogy mik azok az asszociációk, amiket megtesznek itthon a nézők, akár a Nemzeti együttműködés rendszerével, akár Orbán Viktorral.

[00:05:12]Ezek teljesen [horkantás] valid asszociációk, de alapvetően amikor ezt a filmet kitaláltuk és elkezdtünk beszélgetni róla, én nem feltétlenül arra gondoltam, hogy én most szeretnék valamit állítani az elmúlt 16 évről.

[00:05:24]inkább a arra azon gondolkodtam, hogy én így most 40 évesen miért rendelkezem azzal a, hogy mondjam, ilyen életérzéssel, hogy gyakorlatilag a teljes felnőtt koromat azzal töltöttem, hogy egy országban vagyok, ahol küzdünk azért, hogy megvalósítsunk egy működőképes demokráciát, és nem sikerül.

[00:05:47]És azt gondolom, hogy ez egy eggyel tágabb megtekintése ennek a témának, mint a konkrét direkt asszociáció.

[00:05:52]És a és a amit ugye említettem ebben a nyilatkozatban is, ez a nagyon erős érzelmi kötődés, ez azért van, mert mert úgy éreztem, hogy ez a film foglalja össze azt, amit szinte teljes felnőtt, hogy mondjam, életem során problémaként vittem magammal napról napra az életemben.

[00:06:15]Én én részem azt gondolom, hogy ez a fiam, tehát hogy hogy persze a a ne erre teljesen ráhúzható, de közben az a alapkérdés, amiket a történet a hatalom mechanikájával meg pszichológiájával meg a vezártság, a szabadság és az önrendelkezés szabad önrendelkezés kérdéseivel kapcsolatban felvett, az nem csak a annere rehúzhatóre, vagy a tehát az aktuális állapotára a magyar társadalomnak, hanem hanem a magyar történelem elmúlt évtizedeinek számos pontján ugyanez a kérdés feltehető volt ehhez a ezzel a NAG módon.

[00:06:45]Igen.

[00:06:45]Hát azt teljesen értem, hogy ez egy ilyen általánosabb közézetti értelmezést is megenged, és ugye a szabadság és a biztonság dilemmája is egy a neren túlmutató klasszikus nagy kérdése a társadalmaknak.

[00:07:00]Egyrészt érdekel az, hogy ti erről egyébként mit gondoltok a szabadság és a biztonság dilemmájáról.

[00:07:04]Másrészt az, hogyha azt mondjátok, hogy oké, ezek az asszociációk legitimek, de hogy azért ez nem csak a NERről szól, de egyébként a NER számotokra alkotóilag bármilyen szempontból inspiratív volt, vagy vannak olyan működési mechanizmusai a NERnek, ami ami úgy érzitek, hogy hogy valahogy formálta azt, hogy hogy gondolkodtok az emberről vagy a a művészetről?

[00:07:32]M hát most így m tehát a a filmnek a viszonyában, tehát ahogy a család működik, ahogy a bizonyos nem tudom, ilyen [horkantás] karakterek gondolkodnak, vagy viselkednek egymesssal, vagy ami amit reprezentálnak, az nagyon világosan azt gondolom, hogy amikor írtam ezt a forgatógémet, akkor inspiráltótam a nernek a, hogy is mondjam, kommunikációs stratégiáiból.

[00:07:52]Tehát, hogy természetesen ezek a dolgok, ezek nem elkerülhetőek, és hogy nem is gondolom, hogy el akartuk volna nagyon kerülni azt, hogy hogy abból, ami van, abból, hogy is mondjam, használjunk elemeket, hiszen annyira annyira velünk éltek folyamatosan.

[00:08:07]Ez egy ilyen stratégia, amit egyébként nem tudom, amikor prózát írok, vagy novellát, vagy ilyesmit, hogy ezt is szoktam, tehát ott is szoktam ilyesmiket használni, tehát világosan nem akarjuk kizárni a a kortársközi életnek az aspektusait a a kreatív folyamatból, hogy ez most inspiratíve-e vagy vagy nem.

[00:08:24]Tehát, hogy szerintem ez csak egy reakció, amit hogyha alkotó vagy, akkor nem tudsz elkerülni, hogy reagálj a világnak az állapotára, és hogy hogyha ez kreatív inspirációt jelent, hogyha ez akkor akkor akkor az, de hogyha nem, akkor ez csak egy eleme annak, hogy hogyan csinál az ember történetet.

[00:08:40]Én jellemzően erre úgy szoktam gondolni, hogy a ner az egy tünet.

[00:08:42]Mi a betegségről igyekeztünk filmet csinálni.

[00:08:48]Hm.

[00:08:48][torokköszörülés] Ezért van az, hogy mondjam, a család, a kollektív család pszichológiájával foglalkozunk a legtöbbet, tehát mindenkivel foglalkozunk, és nem csak, hogy mondjam, a hatalom birtokosával.

[00:09:02]Világos.

[00:09:02]Az is egy ilyen üzenete szerintem a filmnek, hogy valahogy csak kell boldogulni, vagy van egy ilyen olvasat is.

[00:09:12]És egyébként nagyon vicces is a film amellett, hogy azért ezeket a súlyos kérdéseket veti fel.

[00:09:20]És itt most nem csak arra gondolok, hogy hogyan olvassa fel Lovasrozi Árpád Szilvia szerepében a verseket vagy ilyesmi, hanem számos ilyen szatirikus jelenet van.

[00:09:32]De én azon gondolkodtam, hogy vajon a film a skin nevet, a rendszert neveti ki, a az elnyomó azt, amit a család megjelen azt a valóságot próbálja kinevetni, vagy azokat, akik megkötik ezeket az alkukat?

[00:09:50]magyarul mindenkit igazából.

[00:09:50]Szóval szerintetek kinne vet a film.

[00:09:54]Ez azért nagyon érdekes, mert tesz tettél egy nagyon erős választóvonalat a rendszer és a többiek között.

[00:10:02]Ühüm.

[00:10:03]Véleményem szerint ezzel a választóvonal nincs ott.

[00:10:05]Tehát mindnyájan részei vagyunk ennek a rendszernek.

[00:10:07]Sajnos nem az a helyzet, hogy van egy, hogy mondjam, jól elhatárolható csoport, akik a felelősség 100%-ával rendelkeznek, és mindenki más pedig abszolút áldozata.

[00:10:20]egy kialakult helyzetnek.

[00:10:20]Én úgy gondolom, hogy itt abszolútan osztott a felelősség.

[00:10:25]És hogyha osztott a felelősség, az azt jelenti, hogy a rendszer határai is sajnos mindenkit magába ölelnek.

[00:10:31]De ezzel nem a hatalmat mentjük fel, hogyha a saját megalkuvásainkkal kapcsolat, vagy hogy a saját megalkúvásainkra összpontosítunk, és és ezáltal egy kicsit azt mondjuk, hogy jó, hát mindannyian részesei vagyunk.

[00:10:44]Megint csak meghúzol egy vonalat, ugye?

[00:10:46]Tehát mindenki hívás.

[00:10:49]Mindenki, mindenkinek felelősséget kell vállalnia, és csak a felelősségvállalás megtétele után lehet bármit változtatni az életvitelünkön, a gondolkodás módunkon, és hogyha ez megtörténik, akkor potenciálisan változtatni azon, amit szűkebb értelmezésben rendszernek hívunk.

[00:11:08]És szerintem azért is nagyon fontos ez a jelenet a a filmben, amikor amikor a a Marci karakter, a Moneráron karakter, a Marci magára hagyja a családot és a a Rosét, akkor amikor először találkoznak ebben a szobában, és ugye arra a Rosé mondja nekik, hogy de azt tudjátok, hogy én nem szél vagyok igaz?

[00:11:23]hogyha mindenki azt mond, hogy persze, hogy tudjuk, ez egy óriási bornak, ami vagyunk, és ez a ez a ez a egy darab ember meg egy vén ember, az nem fog minket megteni abban, hogy legyőzzük őket, és kimegyünk ebből a lakásból, de nem mondják azt.

[00:11:33]Tehát az, hogy az, hogy atomizálták ezt a ezt a csoportot, és hogy egyenként lettek megtörve, azért, hogy ne tudjanak egymással kommunikálni arról, hogy egyébként egy abszurd rémálomban élnek, az az tehát, hogy hogy itt ugye felmerül az, hogy ez most felelősség, vagy pedig tehát, hogy az ő hibájuk az, hogy nem tudnak kitörni abból a szerepből, ami ami a megtörés után rájuk lett kényszerítve, és nem tudják megbeszélni egymással, hogy figyelj, fikcióban élünk és már ezzel valamit, hogy ez most ezt most nevezhetjük hibának, tehát hogy az ő hibájuk ez vagy nem, az az szerintem Szerintem ez a filmnek az egyik ilyen fülkérdése, hogy hol kezdődik a az egyi felelősségvállalás egy olyan helyzetben, ahol ahol erőszak rá vagy, kényszerve valamire, és hogy hogy bizonyos ilyen triggereket a a betörés során beléd raknak, és ettől ugye már nem tudsz, tehát nem, hogy is mondjam, nem szabad a gondolkodásod abban az értelemben, hogy nem mersz bizonyos dolgokra gondolni, ne hogy is mondjam, ugyanebb a helyzetbe visszakerülj.

[00:12:27]És akkor ott egy így van egy ilyen nem tudom szürke zóna, ahol ahol nagyon könnyen meg lehetne dönteni azt a hatalmat, amiben a lakásban van a a a filmben, de közben a hatalom azért nagyon aktívan használ módszereket, hogy elkerülje, tehát hogy hogy önszabályozza magát a, hogy is mondjam, a lakó közössége ennek a ennek a családnak.

[00:12:44]És akkor egy tud ez kinek a felelőssége?

[00:12:48]kicsit mindenki és kicsit persze a hatalom elsősorban, hiszen hogy is mondjam, azt koncentrálta ezt a helyzetet abba arra a pontra, ahol ahol a gondolkodás már túlságosan zárt.

[00:12:58]De akkor, hogyha ez a film fő kérdése, hogy az egyeni egyéni felelősség határát hol húzzuk meg, akkor ti egyébként vitatkoznátok valakivel, aki azt mondja, hogy az alkalmazkodás az bűn?

[00:13:13]Hát ugye ez ilyen érdekes kérdés, alkalmazkodás, konformizmus, milyen módon különböztetjük meg ezeket a fajta viselkedés formákat, és alapvetően ugye a megkülönböztetésnek a logikája az milyen síkon zajlik.

[00:13:26]Ugye ez ez nagyon nagyon egyértelműen morális kérdések területére viszi el ezt a fajta beszélgetést, ami ugye nagyon nehéz, hiszen a moralitás az egy rendkívül illékony dolog nagyon sok embernél, vagy nagyon nehéz közös metszetet találni, de hogy alapvetően erre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán ezeket a döntéseket meg tudjuk hozni.

[00:13:53]Ugye éppen ezért a hatalomnak az egyik ilyen legjobban működő eszköze az az, amikor ellehet elletetleníti a közös értékek létrehozását, ami az ilyen típusú kommunikációt előrébb tudná vinni.

[00:14:10]És nem ugye most a filmről beszélgettünk, és nem szeretnék így a személyes életetekben válkálni, de hogyha van egyébként így a szakma életetekben, vagy olyan példa, amit fel tudnátok hozni, amikor amiből adott esetben inspirálódni is tudtatok annak a kérdésében, hogy megalkulvás vagy nemet mondás volt ilyen válaszút, teh szakmai pályátokon, ami adott esetben a most az alkotói folyamat során eszetekbe jutott?

[00:14:38]Hm.

[00:14:40]Ez nagyon érdekes kérdés.

[00:14:40]Most tehát konkrét példát nem tudok mondani erre, de egy hozzáállást tudok mondani, ami pedig az volt, hogy szerintem Attilával ebben így egyetértünk, hogy tehát úgy álltunk hozzá, mi mindenképpen meg akarjuk csinálni ezt a filmet.

[00:14:51]Nem azt mondom, hogy szinte a cél szentesíti az eszközt ig elvve ezt a gondolatiságot, de alapvetően, hogyha felmerül az ember fejében egy ilyen hozzáállás, hogy oké, most nekem ez a fő célom az életben, hogy ezt mindenképpen létrehozzam, az biztos vagyok benne, hogy lépése bizonyos lépésekben valamilyen fajta, hogy mondjam, konformizmussal, vagy vagy valamilyen olyan dolognak való aláfekvéssel jár, amit nem feltétlenül tennék meg.

[00:15:19]Vagy mondjuk amikor meghozom a döntést, azt mondom, hogy ez mondjuk az én moralitásommal nincsen párhuzamban, de közben meg van egy cél, amit mindenképpen el akarok érni, felrakom egy mérlegre, és azt mondom, hogy most ezt a döntést hozom meg.

[00:15:31]Hm.

[00:15:32]Azt gondolom, hogy ez biztos, hogy volt a öt és fél év az hosszú idő.

[00:15:34]Tehát, hogy alapvetően ez tuti, hogy hogy történtek ilyenek.

[00:15:40]Szerencsére nem történt semmi annyira komoly nagy dolog, amire így most azonnal tudnék mondani, hogy amikor ezt és Jézusom és azóta is nem tudok aludni miatta, ilyen nem volt.

[00:15:47]De de biztos voltak.

[00:15:51]Ottél nálad ez a dilemma ezzel a hogy általában a karrier ezzel a filmmel kapcsol biztosan volt.

[00:15:56]Hát nem tudom, mert a a film ez egy ilyen nagyon nehéz műfaj egyébként is.

[00:16:01]Meg ha bármiben vagy ott ott ott mindig valamennyi, tehát hogy mindig fel kell mérni a helyzetet, hogy oké, miben vagy, mi ez a dolog, akik kell dolgozzál együtt, és akkor mert át kell gondolni, hogy oké, itt már ez valószínűleg egyébként az öncenzúrának is egy ilyen ilyen aspektusa benne van, hogy így oké, hogyha hogyha ilyenfajta filmet vagy vagy ilyenfajta produkciót csinálsz, akkor bizonyos dolgokat biztosan nem lehet benne csinálni, és akkor merögtön nem is csinálod.

[00:16:27]Ez ez nem tudom, hogy ez valószínűleg analóg ezzel a nem tudom gondolattal vagy kérdéssel.

[00:16:33]Igen.

[00:16:35]Bennem felmerül az a kérdés ezt a filmet látva, hogy mennyire optimista vagy pesszimista, mert le van egy olyan olvasat, hogy hogy az elnyomók és elnyomottak történetében van egy ilyen ciklikusság, és hogy könnyen lépnek bele az elnyomottak a korábbi elnyomók szerepébe, és könnyen merül fel annak a lehetősége, hogy hasonló eszközökhöz nyúljanak.

[00:16:58]Ü ti hogy látjátok ti ezt ebből a szontból egy pesszimista filmnek gondoljátok, ami igazából azt üzeni, hogy ez a ciklikusság a társadalomba nem igazán törhető meg, és szükségszerű, hogy az elnyomottból elnyomóvá váljon?

[00:17:14]Én nem gondolnám egyébként pesszimistának a filmnek a végét.

[00:17:15]Én tény és való, hogy ez nem egy happy end.

[00:17:23]Amire törekedtünk, az az, hogy az ezzel kapcsolatos döntés az kikerüljön a filmnek a teréből és átkerüljön a a közönség terébe.

[00:17:32]Picit, hogy mondjam, abba az irányba segítve a gondolkodást, hogy bármi is lesz, ha megtörhető a ciklikusság, ha nem.

[00:17:41]Ez mindenképpen egyfajta tudatos gondolkodási folyamatnak az eredményeképpen kellene, hogy létrejöjjön.

[00:17:48]Tehát mindenki döntse el magától, hogy ciklikusság van-e, része vagyok-e ennek a ciklikussági folyamatnak, tudok-e bármit tenni azért, hogy ez ne történjen meg újra?

[00:17:57]Mi a számomra hogy mondjam, elvárt és pozitív kimenetel az én életemben?

[00:18:01]Hogyan tudok erre reflektálni?

[00:18:04]Milyen döntéseket, milyen cselekvési pontokat tudok beiktatni az életemben ahhoz, hogy ez megtörténjen?

[00:18:08]És ezekről a film már nem beszél a gondolom, hogy a döntési pontig beszél erről az erről a helyzetről a film.

[00:18:16]Miről mindig úgy gondolkodtunk, hogy egy filmnek nem szabad, hogy is mondjam, állítás vagy választ adni a végén dolgokra.

[00:18:20]Ez nem egy ilyen, mi ezt gondoljuk és bum ott, hogy felkiáltójel ennyi volt.

[00:18:24]Hanem hogy egy kérdést kell feltenni azt a kérdést, amit most itt te is feltettél és azt a nézőnek már magának kell megválaszolni.

[00:18:30]De amúgy nem is, hogy magának, és hogy azt tapasztaltuk a film kapcsolatban a közön különböző közönségtalálkozókon meg emberekkel beszélgetve, hogy nagyon gyakori azt, hogy amikor a filmről kijönnek az emberek a maziból, akkor akkor mégha idegennek és elkezdenek beszélgetni a filmnek a befejezéséről, vagy arról, hogy ez a film mit jelent, vagy hogy ez a befejezés mit jelent, és hogy valahol ez tehát, hogy pontosan ez volt a szándékunk, hogy mi nem választ adunk, hanem hogy lehetőséget arra, hogy ezt a kérdést a saját életedre vonatkoztatva fel tudni, hogy ez ez a ciklikusság megtörhető-e vagy nem, mert Azt gondolom, hogy hogy ha megtörhető, akkor az csak itt a valóságban törhető meg, és nem a film világában.

[00:19:08]Igen.

[00:19:08]És és még ezt azzal egészíteném ki, hogyha megtörhető, akkor az egyfajta belső indíttatás által kell, hogy megtörténjen.

[00:19:15]Tehát azt gondolom, hogy kívül külső kommunikáció hatására nem, vagy csak nagyon kis eséllyel történik ez meg.

[00:19:22]És azt gondolom, hogy pont talán ebből van a legnagyobb hiány, hogy az emberek saját maguktól, hogy mondjam, magukban bízva, a saját gondolataikat is tiszteletben tartva, meg a saját önbecsüléseket egy kicsit magukhoz ölelve, azt mondják, hogy nekem ez erről a véleményem, a meglátásom.

[00:19:39]Szerintem így kéne tovább menni az életben.

[00:19:42]De kicsit úgy tűnik, mintogyha a nézők egyébként döntöttek volna ebben a kérdésben, mert eléggé hangsúlyos az olvasat a nyilvánosságban, hogy aki jegyet vesz rá, azok az ő sokan politikai [torokköszörülés] tettként is értelmezik ezt a jegyvásárlást.

[00:19:57]És ez ugye nyilván azért is érdekes, mert mert azért elég közel volt a filmnek a publikációjának az időpontja a választásokhoz, amit tudom, hogy más körülmények okoztak így, de hogy nem tudom, számítottatok-e egyébként arra, hogy ennek ilyen típusú vagy ilyen erős felhangja lesz a nézők körében, hogy maga a moziba való elmenetel az valahogy ilyen nagyon erős összefüggésben áll a közelgő választással az ő fejükben.

[00:20:34]Ez egy dolog volt, amire tehát, hogy egyáltalán nem számítottunk [torokköszörülés] rá, vagy nem gondoltunk rá, hogy ott volt a gondolat, hogy tudtuk, hogy ez tud egy közéletű film lenni, vagy hogy ez tehát, hogy szándékolt és hogy tudjon a néző a közéletről beszélni a filmnek a nem tudom a a a keretét használva, és hogy reméltük, hogy ú tök jó lenne, hogyha elmegy majd amennyi ember elmegy.

[00:20:52]Mi ez, hogy ennél radikálisan kisebb számokban gondolkodtunk, mint ami mint ami végül lett, hogy arra gondoltunk, hogy az a néhány ember, aki majd elmegy, vagy az a néhány újságíró el, aki elmegy, az majd mit tudom én, tud kommunikálni a a közéletről akár a a a filmnek a a keretein belül, de hogy amikor ez ilyen tehát a gondolat ott volt, de nem hittük volna, hogy ez tényleg el tud érni tömegeket, vagy hogy ez ez tényleg ilyenfajta nem tudom, ilyen ilyen szintem protest jegyvásárlás fog válni.

[00:21:21]És alapvetően az, hogy ez egy pozitív fordulat lesz, tehát hogy mondjam, a film pozitív közéleti felhangot kap, az se volt biztos.

[00:21:29]Tehát, hogy így amikor gondolkodtunk erről, akkor gondoltunk arra, hogy esetleg kaphat, de arra is gondoltunk, hogy hogy ennek a teljes ellenkezője is megtörténhet, hogy kap egy, hogy mondjam, [horkantás] közéleti felhangot, de az nem lesz egy pozitív felhang, ami azt gondolom, tehát tényleg benne volt ebben a pakliban.

[00:21:44]Nagyon szerencsések vagyunk, hogy ez nem így.

[00:21:48]Ebből a szempontból talán az is egy fontos adalék lehet az alkotói folyamat kapcsán, hogy ugye elég hosszú a filmnek a készítési folyamata, amiben már volt egy előző országgyűlési választás is közben 2022-ben, ahol azért egészen más volt a helyzet, mint amilyen most.

[00:22:06]Tehát, hogy akkor eléggé úgy tűnt, hogy oly módon szilárdult meg az Orbán rendszer, hogy soha nem is volt ennyire szilárd.

[00:22:14]Akkor a az az országgyűlési választás annak a hangulata és ott ami akkor történt az emberekkel és a társadalomban, valamennyire lecsapódott nálatok az alkotói folyamatok során, vagy beszélgettetek erről, mert azért ugye most tényleg teljesen más a helyzet.

[00:22:30]Abszolút beszélgetni beszélgettünk erről, de hogy tehát, hogy én tehát, hogy 21-ben írtam meg ezt a forgatókönyvet 21 tavaszán, akkor beszélük a Gáborral akkor még tudod ilyen apró munkákat elvégeztem rajta, hogy szöveget letisztázzam, de hogy 21.

[00:22:44]márciusában kábé ez a könyv készen volt, és azóta egy sort sem nyúltunk hozzá.

[00:22:49]Tehát bármi is történt a 22-es választáson, ez nem befolyásolta a a filmnek a forgatókönyvét, és semmilyen, tehát a a hogy is mondjam, a kreatív folyamatnak semmilyen aspektusára nem volt ilyen módon hatással.

[00:23:01]Azt tudom, hogy az nap este, amikor ez a választás volt, mi beszéltünk én Nyíregyházán voltál, mert ott ott ott szavaztam, te Pesten voltál és telefonon beszéltünk, hogy na oké, ezt ezt akkor ez a rendszer akkor akkor megint veszilárdult, és akkor most mi legyen?

[00:23:16]védepresszió satöbbi.

[00:23:16]És én épp [horkantás] valamilyen valamilyen indiános horrorfilmet néztem, és mondom nem baj, vannak még indiános horrorfilmek, majd [nevetés] túlélünk vele Igen.

[00:23:25]Ezen a pont egyébként szerintem azt is fontos meg említeni, mert ez ugye nem minden filmnél van így, de nálunk úgy volt, hogy tehát a film az szerintem 90 vagy 95%-ban technikailag a forgatókönyv.

[00:23:37]Tehát a konkrét, hogy mondjam, előkészületforgatás utómunka során minimális változtatások történtek a forgatókönyvhez képest.

[00:23:47]Világos.

[00:23:49]Amiről meg szeretnék veletek beszélgetni, az az, hogy mi a viszonya a filmnek a nosztalgiához.

[00:23:53]Ez azért is szerintem most egy ilyen központi kérdés a magyar kultúrában, mert az elmúlt években több olyan magyar film és sorozat is napvilágot látott.

[00:24:04]gondolok itt a besugóra, vagy a hogyan tudnék élni nélküledre, vagy a belédestemre, amelyek nagyon erősen építenek a nosztalgiának az élményére, és az, hogy ez hogyan lehet valamilyen közös szórakoztató faktorú dolog.

[00:24:21]Viszont ennek a filmnek az esetében egyáltalán nem ez érződik, hanem inkább valamiféle undor az ilyen nosztalgikus elvágyódással kapcsolatban.

[00:24:33]Mit állít ez a film?

[00:24:36]a nosztalgiáról a ti fejetekben.

[00:24:38]Én Én ha hogyha lehet erre először így én gyűlölöm a nosztalgiát és gyűlölöm a a nosztalgiázó filmeket és és történeteket és nem tudom, akár közéleti, akár politikai, akár gazdasági kommunikáció, szerintem a a nosztalgia egy nagyon erős fegyver az ember ellen.

[00:24:55]Nagyon erős, hogy is mondjam, nagyon könnyű az embernek a gondolkodását valamifelé terelni a nosztalgia segítségével, mert hogy ó a rég, régen minden jobb volt, régen hú, az így biztonságos dolog a múlt, mert hogy az le van zárva, csak a szépre emlékszünk, csak a szépet mutatjuk, és azt mondjuk, hogy ú hát igen, amikor mi fiatalok voltunk, akkor minden milyen jó volt, meg mit tudom én nagyon könnyű befolyásolni az ember, hogy a akár az egyén, akár a tömeggondolkodás a nosztalgia nem tudom fegyverével, ha úgy tetszik.

[00:25:21]Hát igazából egy manipulációs eszköznek tart.

[00:25:24]annak alapvetően és hogy hogy ebben a forgatókönyvben nagyon tudatos gondolat volt, hogy a hogy a nosztalgiát támadjuk, vagy hogy a nosztalgiát, mint hogy is mondjam, a borzalomnak a az eszközét tudjuk használni, mert hogy szerintem tehát, hogy arra gondoltunk, hogy legalábbis ez a gondolat mindenképpen felmerült, hogy hogy a nézőben tudatosítsuk, hogy a nosztalgia az egy ilyen fegyver, amit ellenük használnak, és hogy ez a ez a film próbálja felhívni a figyelmet a a nosztalgia tényére, és onnan tehát hogy azzal, hogy a nosztalgia borzalmas dologgel várjik a fiemben, nem bírom, ami kényelmessé teszi az embert igazából.

[00:25:59]Tehát Igen, igen, igen, igen.

[00:26:02]Mert tehát a nosztalgia az tehát a véleményem szerint a nosztalgiának a egy ilyen belső folyamatnak, egy ilyen belső érzésnek kéne lennie, ami segít abban, hogy reflektáljak a jelenemre, felidézem magamban, amikor még jó volt, amikor még boldog voltam, és megpróbálok egy különbségtételt tenni a a, hogy mondjam, a jelenlegi valóságom között.

[00:26:21]Ezt hogyha kívülről kapom meg, akkor az egyértelmű manipulációs, tehát az kívülről szándékkal érkezik.

[00:26:26]Ugye ott van mögött egy szándék, én itt vagyok, valamiért rosszul érzem magam a jelenemben, beoltanak egy adag jó érzéssel, és én úgy érzem, hogy segítettek rajtam, pedig csak igazából megkíséreltek elmozdítani egy olyan irányba, ami másnak jó.

[00:26:40]Igen, de egyébként pont ha a közéletre nézünk, akkor is egy ilyen izgalmas dolog ez, hogy érdekelne például, hogy találkoztatok-e olyan emberrel a környezetekben, aki mondjuk adott esetben ellenzéki érzelmű, de hogy mégis ijesztő számára most a az esetleges változás gondolata úgy, hogy ez reálissá változott ez a ez a kérdés, és nincs annyira távol, mint eddig pont emiatt, merthogy lehet, hogy korlátolt, lehet, hogy hogy ijesztő olykor ez a rendszer, de mégis ismerjük a logikáját.

[00:27:16]Ezzel a hozzáállással találkoztatok el például?

[00:27:20]Én abszolút találkoztam.

[00:27:20]Igen.

[00:27:20]Tehát én én én több emberrel találkoztam, és nyilván hogyha az ember fel a redditre vagy valami ott is ugye azért eléggé pörög ez a téma, de hogy de hogy az, hogy is mondjam, a hétköznapi életben is találkozom emberekkel, akik persze abszolút szeretnék leváltani a rendszert, abszolút mit tudom én, Magyar Péter szavazók, de mi van, hogyha és akkor tudod van ez a ez a félelem, hogy nem tudják, hogy mire számíthatnak.

[00:27:40]Mi van, hogyha mégsem működik úgy?

[00:27:42]Mi van, hogyha ez vagy az?

[00:27:44]És [horkantás] hogy szerintem egyébként a film vége pontosan erről szól, hogyha már a a hogy is mondjam, a gondolkodásodat valamilyenné tette egy rendszer, és abban a keretben biztonságos gondolkodni, akkor nagyon ijesztő a gondolat, hogy majd lehet, hogy egy idegen újabb keretben vagy keret nélkül kell gondolkodni, és akkor akkor mi lesz?

[00:28:02]Tehát, hogy arra nincsen ezt már meg megszokta az ember, és hogy ami nem megszokott, ez viszont már kezd kezd ijesztő lenni.

[00:28:08]De szerintem ez egy ez egy amúgy teljesen normális pszichológiai reakció a változásnak az ígéretére, hogy hogy félünk is attól, hogyha valami megváltozik, akkor ez lehet, hogy rosszabb lesz, vagy idegen lesz, vagy nem lesz benne helyem, mi fog akkor történni.

[00:28:21]És hogy a filmnek a vége pontosan erről szól, ezért nem azért az a nemok spoilerezni, de hogy szól azért az a film vége, ami merthogy merthogy nagyon könnyű azt mondani, hogy oké, változtathatnék, de hogy ez már így biztonságos volt.

[00:28:33]Igen.

[00:28:33]Meg ilyen módon a változás az tulajdonképpen a konformizmusnak a legnagyobb ellensége, ha úgy tetszik, hiszen a változás az mindig valamilyen fajta, hogy mondjam, válaszreakciót kényszerít ki azokból, akik részei ennek a változásnak, ami azt jelenti, hogy ugye a komforbizusnak meg az alapja az, hogy a jól ismert, hogy mondjam, minták mentén élem a az életemet biztonságosan [horkantás] felelősségvállalás nélkül, hogyha valami változik, akkor ez megtörik és vele kell változni, felelősséget kell vállalni.

[00:29:01]Ez egy nagyon kényelmetlen dolog.

[00:29:05]Zárásként arra lennék kíváncsi, hogy van ez a közhely így a magyar filmekkel kapcsolatban, hogy a pénztáraknál azzal lehet sikert elérni, hogyha romantikus komédiát készít az ember.

[00:29:16]Itt viszont ti hoztatok erre egy ellenpéldát.

[00:29:19]Mit gondoltok a ti példátok valahogy átformálhatja-e úgy a magyar filmszakmát, hogy bátrabbak lesznek már ezzel kapcsolatban az emberek a műfaj a filmtervek ebben a műfajban is akár mennyiségében több fog megszületni.

[00:29:37]Hogy látjátok ezt?

[00:29:42]egyébként természetesen reméljük, ez nagyon nagyon jó lenne, hogyha hogyha ennek az egész műfajnak egyfajta aktuális zászlóvivőiként tudnánk előrni, és sokakat inspirálnánk arra, hogy ők maguk is megírják, megkíséreljék elkészíteni a saját műfaji filmjeiket.

[00:30:00]Azt gondolom, hogy van bőven hely erre a piacon, és és úgy tűnik, hogy van egy közönség is, aki aki aki nyitott erre.

[00:30:08]Hát nyilván ehhez kell még csomó minden.

[00:30:12]Kell egy olyan, mit tudom, egy ilyen finanszírozói keretrendszer, ami ami szintén nyitott nyitott erre, mert azért [horkantás] azt arra senkit nem biztatnék, hogy csak és kizárólag független keretek között próbáljon meg ennek nekiszaladni.

[00:30:26]Nyilván lehetséges, de megint csak mondom, öt és fél év az nem annyira rövid idő.

[00:30:29]Igen.

[00:30:29][horkantás] De hát reméljük abszolút meg hát ez az fontos dolog, hogy szerintem is lesz lesznek próbálkozások és ez tök jó remélem, hogy minél több sikeres és nagyon jó film fog születni, az nagyon jó lenne.

[00:30:40]De hogy [horkantás] de hogy például fontos azt megemlíteni, hogy amikor ezt a filmet csináltuk, miért nem gondoltunk műfaj filmként.

[00:30:46]Tehát, hogy nem arról van szó, hogy ú csináljunk egy thrillert, és az jó lesz, és akkor csináltunk egyet, hanem hogy volt egy történet, volt egy, hogy is mondjam, tartalom, ami megvette jelentéseit, a rétegeit átbeszéltük, és hogy világos volt, hogy ez ez egy ilyen nyomasztó kemény filmként fogja legjobban kiadni magát, ami a a thrillerrel analóg, és nyilván ez így adjuk el most a filmt, hogy ez egy thriller, de hogy amikor ezt csináltuk, írtuk, előkészítetettük, forgattuk, vágtuk, akkor nem, hogy is mondjam, nem műfajfilmként gondoltunk rá, hanem hanem egy olyan fajta drámaként, aminek ilyen a jellege.

[00:31:18]És hogy ez szerintem tök fontos, hogy hogy alapvetően imitálni valamilyen műfajt Magyarországon, az nem biztos, hogy az a az a hogy is mondjam, a legjobb, legsikeresebb megoldás.

[00:31:29]Valószínűleg egyébként alkotói oldalról lehet, hogy hogy mondjam, a műfaji besorolás az nem is egy szükséges gesztus.

[00:31:35]A műfaji besorolást majd a nézők és a kritika megteszi, miután megtekintették.

[00:31:39]alkotói oldalról csak a sztori fontos, és az, hogy azt, hogy azt olyan módon adjuk át filmként, hogy ez a lehető legjobban működjön, vagy lehető legjobb legyen.

[00:31:49]Gábor Attila nagyon köszönöm nektek a beszélgetést.

[00:31:51]Gyertek majd máskor is.

[00:31:53]Köszönjük szépen még egyszer.

[00:31:55]Ti pedig maradjatok velünk, mert egy reklám után folytatjuk a beszélgetést Lovas Rozival és Molnár Áronnal, a film főszereplőivel.

[00:32:27][zene] Egyre magasabb a feldolgozottság, és egyre biztosabb a végeredmény เฮ [sikítás] [zene] [zene] [zene] Április 12-én Magyarország rendszert választ.

[00:33:05][zene] Nézzük végig együtt.

[00:33:06]Partizán közös veled, független miattad.

[00:33:14]És folytatjuk is a beszélgetést.

[00:33:14]Lovas Rozival színész, alapítótogja a Loop színházi társulatnak.

[00:33:18]Szia!

[00:33:20]Szia Kamil!

[00:33:21]És Molnár Áronnak, aki szintén színész, a Noár Mozgalom és a Loop színházi társulás alapítója.

[00:33:25]Szia!

[00:33:26]Szia!

[00:33:26]Kan!

[00:33:28][zihálás] Kezdjük azzal a kicsit ilyen közhelyesnek tűnő kérdésel, de szerintem ebben a filmben azért felmerül jogosan, hogy milyen felkészülést igényelt a részetekről, mi volt az, ami kihívást jelentett kifejezetten szakmailag ebben az egészen különleges színészti képességeket megkívánó film esetében?

[00:33:50]Hát először is nagyon régóta velünk van ez a sztori.

[00:33:52]Tehát amikor 2021-ben küldte el először a Gábor a a forgatókönyvet, a Holtai Gábor, és azóta igazából nem sok minden változott, tehát úgy az én agyamban, kisagyamban, mindenemben úgy azóta van ott, ami mi mikor először elolvastam, és hát tehát ugye úgy is olvassa az ember, hogy tudja, hogy melyik szerepet szánják neki, akkor akkor már egyben van egy ilyen érzelmi viszonyulása az egészhez.

[00:34:16]És az ugye nyilván az első olvasás után látszott, hogy ez egy speciális dolog, ami nem gyakran jön szembe az emberrel.

[00:34:22]Tehát nem csak egy egyszerű nagy szerep, hanem hanem hanem az a specialitása, hogy így igazából minden jelenben benne van az én karakterem, és az ő szemén keresztül látjuk az egész sztorit kigabajodni.

[00:34:35]És ilyen szempontból ez egyértelmű egy nagyon nagy feladat, tehát hogy egy kicsit másféle felkészülést is igényel.

[00:34:41]Igen, de egyébként azon túl, hogy rengeteget beszéltünk róla, vagy nyilván ahogy egyre közelebb jött a megvalósítás, ez nagyon sokat kellett várni rá arra, hogy végre le tudjuk forgatni ezt a dolgot.

[00:34:53]Addig az ember így gondolkodik róla, asszociál róla, de az, hogy a technikai megvalósítása hogyan történik meg, az igazából közvetlenül a forgatás előtt kezdtünk erre ebbe belemenni.

[00:35:04]És akkor voltak kaszkadőr próbáink, például, ami ami ami egy ilyen egészen konkrét dolog, a lefolytásról, az ellabrásról, a késes szúrásról, a gúsba kötésről.

[00:35:15]És aztán amikor van nyilván jelmezpróba, ezek mind nagyon sokat közelítenek a világhoz, meg az egész sztorihoz, és amikor bementünk abba a lakásba, akkor kezdett igazából úgy úgy tétje lenni ennek az egész dolognak, és akkor kezdtünk el úgy a mélyére menni.

[00:35:28]De mondom, hogy ez egy tehát egy nagyon lassú és eléggé tehát ilyen mélyre menő felkészülési folyamat volt így, hogy ennyire régóta van velünk.

[00:35:39]Az is érdekes, képzeld el, hogy van egy karakternapló, ugye, ami meg is jelenik a filmben, a benevelő szobában, hogy kinek mi a szerepe.

[00:35:48]Képzeld el, hogy mi azt megkaptuk a Veres Attilától előtte, tehát hogy emailben átküldte nekünk, hogy ő hogy képzelte el, hogy mi lehetett az ő az a karakternek a hátsó története, ami ami felfejti azt, hogy ő hogy került ehhez a családhoz.

[00:36:02]És az baromi sokat segített például abban, hogy az hogy néz, hogy és mint néz ki.

[00:36:06]És ez tényleg létező.

[00:36:06]Igen, igen.

[00:36:09]És és ezt az Attila írta meg a kedvese, tehát ők közösen írták ezt a könyvet, így azért különbözik sokszor a kézírás is benne, meg a fotók, meg És érdekes volt például amikor a a szerepemről gondolkoztam, hogy az hogy a hogy történjen meg annak a megalkotása, akkor előttem egy egy régen mondj a vendéglátó iiparban dolgozó ember láttam magam előtt, aki teljesen elveszítette az egzisztenciáját.

[00:36:32]egy olyan ember, aki szeretetre vágyik, és ennek a szeretet bármilyen nyelve lehet az, ami felé érzelmeket plántál, egy a veréstől elkezdve egy jó szó, de közben pedig ugye látod a a filmen ugye fel van csavarva az ingulja, és amikor mondjuk keményebb akció van, akkor betűri a a nyakkendőjét.

[00:36:51]Tehát ez például ez az oka, ez a régi vendéglátó ipari egységben való munkában való részvét.

[00:36:59]egyébként a ti két szerepetek az úgy is lefordítható, hogy egy ilyen mentormentorált viszonyban vagytok a a filmben, és az egyik fő kérdés szerintem az, hogy ennek a két karakternek a viszonya hogyan alakul?

[00:37:13]Hogyan fogalmaznátok meg, hogy mi változik a ebben a viszonyban?

[00:37:20]Hát hanem pont a mentor mentorált viszony az [torokköszörülés] alakul, az az fordul meg szerintem, ahogy amíg mondjuk én vagyok az, aki beneem a Rozit, egy idő után a Rzi az, aki elkezd engem nevelni egy idő után, hogy ez ez a rendszer, ami az új rendszer, a régi új rendszer, az hogy fog kinézni, amikor egy új kezekbe kerül.

[00:37:36]Szerintem pont ez a fordulás benne.

[00:37:39]Szerintem ez a nő, aki akit én játszom, tehát Rita eleinte Lita, aztán szívó, hogy hogy az egy fontos képessége, hogy hogy viszonylag jó receptorokkal van így a világ felé, illetve az emberek felé, tehát hogy jól érzi és jól látja azt, hogy mi mikből meg hogyan, és milyen intuíciókban vannak összegyúrva az emberek, akik körülötte vannak.

[00:37:56]És szerintem ez a kulcsa annak, hogy valahogy ezt szerintem intellektuálisan össze is tudja rakni, és képes stratégiát gyártani arra, hogy hogy mikor mi a jó választás.

[00:38:07]Nyilván belefut egy csomó rosszba, csak azokat jól tudja adaptálni és és úgy úgy tovább menni.

[00:38:13]Tehát szerintem a a Marci karakterét is ő nagyon jól érzi, meg átlátja, meg egy pillanattal tud váltani, amikor rá meglátja az ő gyengeségeit, vagy elbizonytalanodásait, és ugyanúgy a többi szereplőjét is.

[00:38:23]És ezért van az, hogy egy idő után szinte észrevétlenül, de úgyhogy talán még ő se veszi észre, így valahogy el el tudja kezdeni manipulálni őt a legapróbb szintektől kezdve, és onnantól kezdve már nincs is kérdés.

[00:38:37]Tehát, hogy nem nem tevődik fel soha egy olyan kérdés, hogy akkor most jövök én, hanem ez egyértelműen megtörtént.

[00:38:44]Meg a Marci nagyon szereti a a Silvit, tényleg tiszta szívéből szereti, és ő testvéreként tekint rá, és mindent meg szeretne tenni azért, hogy visszakapja a testvérét, és ugye itt nincsenek eszközök, amik nem játszanak nála.

[00:38:56]Hát meg az érdekes, hogy mikor jön rá a néző arra, hogy ez valójában valamiféle nagyon furcsa, de szeretettnek egy formája.

[00:39:04]Ez egy ilyen érdekes út ebben a karakterben.

[00:39:07]És egyébként azért is kérdeztem, hogy mik voltak az ilyen szakmai tanulságok, vagy esetleg azok a dolgok, amik a szerepek kapcsán ilyen új dologként jelentek meg akár az eszköztáratokban, mert egyébként a te esetedben azért fel lehet sorolni olyan korábbi szerepeidet, ami eléggé hasonlít ehhez a marci karakterhez.

[00:39:26]Akár vannak hasonló vonások a toxikómában vitt szerepeddel, akár egyébként a mellékhatásban.

[00:39:35]Hogy látod, hogy miért találnak meg téged ezek az impulzív szerepek, és mi volt ez most kifejezetten más, mint a korábbiak?

[00:39:41]A mellékhatásban van, de én szívban nem érzem ott.

[00:39:44]Szerintem [torokköszörülés] egy egy az egy az egy érzékeny ott mégis drogfüggőről van szó, [horkantás] de de ha így gondol, oké, persze tiszteletben tartom, de hogy talán az érdekessége az Beres Attila karaktereiben az a rétegzettség, tehát az, hogy hiába tűnik valaki brutálisnak, félelmetesnek, irdatlan érzékenység van az egész személyiség mögött, és szerintem ebben a filmben én ezt mindenki a maga nevében mondja, de hogy a Marcia a legérzékenyebb figura ebben.

[00:40:13]Ő a legsérülékenyebb, és pont ezt próbálja elfedni ezzel.

[00:40:19]Mondok egy történetet, hogy fölkértek egy másik vígjáték, egy másik végjáték, pár veres Attil így aposztrofálja ezt a filmet, hogy vígjáték.

[00:40:27]Tehát hogy ő nagyon jókat röhög, miközben írja, [nevetés] de hogy ez Attila világa és és akkor elküldték a a castingre a jelenetet, hogy nézzem meg, és hogy hogy menjek el.

[00:40:39]És mikor elolvastam a forgatók vagy ezt a jelenetet, amivel föl kellett készülni, írtam a rendezőnek, hogy a közös jó viszonyra tekintettel én nem szeretnék elmenni a castingra, mert engem nem érdekel az a szerep, mert nem összetett, nem nincs benne rétegzettség, nincs benne igazából mit játszani.

[00:40:57]Ez egy Unterman, aki tulajdonképpen az erősíti a másik figurát.

[00:41:00]Itt meg kapsz egy ilyen figurát, ami azt hasonlít mondjuk bizonyos szerepekhez, amiket eddig eljátszottál, de közben mégis egy olyan oldalát tudja megmutatni ennek az egész őrületnek, ami a valódi lelki világa és az érzékenysége mondjuk egy ennyire brutális karakternek.

[00:41:15]Világos egyébként ugye az előző beszélgetés részben elég sokat sok szót ejtettünk arról, hogy a film önmagában is érdekes, de az is különös, hogy milyen jelenségek kapcsolódták most hozzá azzal együtt, hogy hogyan értelmezik a nézők, hogy mennyire közel vannak a választások.

[00:41:35]És ugye a ti szerepvállalásotok is ebben a sz ebből a szempontból áthallásos, mert ugye sokan úgy azonosítanak titeket, hogy olyan közszereplők vagytok, olyan alkotók vagytok, olyan művészek vagytok, akik nem rejtik véke alá a vélemények véleményüket közéleti kérdésekben.

[00:41:57]Hogy éreztétek a visszajelzések alapján?

[00:41:59]inkább egy előny volt, és azt érezték, hogy ez egy politikai és művészi gesztus egyben a ti részletekről, vagy volt olyan visszajelzés, hogy hogy nehéz volt befogadni úgy a filmet, hogy folyton az jutott eszük be, hogy egyébként mi a ti művészetetektől különálló nyilatkozataitól?

[00:42:17]Ühüm, én ezt az egész sztorit csodálatosnak tartom.

[00:42:19]Azt, hogy tényleg egy csomó véletlen és szerencsétlenkedésnek a következménye az, hogy most mutattuk be ezt a filmet.

[00:42:26]Tehát kezdve attól ugye, hogy nem kapott állami támogatást odáig, hogy alig tudtuk leforgatni, aztán mikor legyen a bemutató.

[00:42:31]Pont most lett a bemutató és az eleve az, hogy öt éve íródott, tehát maga az íromány vagy film tört, ez így akart elkészülni, ahogy elkészült.

[00:42:41]Szóval nem akart ennél jobban reflektálni a jelen politikai vagy társadalmi közhangulatra, és mégis iszonyatosan áthallásos.

[00:42:48]Ez számomra azt bizonyítja egyébként, hogy tehát egy emberi univerzális mikrodolgokról szól, a hatalomhoz való viszonyunkról, a egymáshoz, a testvérünkhöz, az áruláshoz, a hazaszerethez, a ragaszkodáshoz, a félelmeinkhezhez.

[00:43:01]Szóval csupa olyan dologról, ami mindannyiunkban megvan valahogy és és közösségi szinten meg meg valahogy működtetjük ezt, és hogy valójában mi mi az emberi milyenségeink miatt futunk bele újból és újból ugyanazokba a helyzetekbe, ami most is így kulminálódni látszik a magyar társadalmi közéletben.

[00:43:16]Tehát ilyen szempontból igazából teljesen távolról jöttek egy csúcspont felé [torokköszörülés] ezek a dolgok.

[00:43:22]A mi aktivitásunk is az, hogy közben csináltunk egy társulást, egy színházi társulást, amivel nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a körülöttünk lévő világról és világhoz beszéljünk és kommunikációt indítsunk.

[00:43:36]És nagyon hasonlít ez a film is, mert mondom általános emberi miens mindannyiunkat érintő dolgokról szól, de egész konkrétan kérdésedre válasz, nagyon kevés olyan visszajelzés jön, ami ami arról számolna be, hogy zavaró lenne az, vagy hogy nem tudná elkö különíteni ezt a dolgot.

[00:43:52]Igazából inkább egy nagyon izgalmas pillanata ez szerintem most a kis magyar történelmünknek, és ez a film is valahogy a részesévé vált.

[00:44:01]Tehát egyértelműen érződik, hogy valami társadalmi aktivtizmust is kiváltott ez a dolog.

[00:44:07]És azt mi mi mikor futottunk már rá a a premierre, tehát előtte csak kijött a trailer, a plakátok, elkezdtünk róla beszélni, akkor így zárónal elkezdtük érezni azt, hogy hogy ez egy nagyon-nagyon aktív, érzékeny és mély állapotában fogja elkapni a magyar nézőket és és hogyha minden jól megy, és magát a filmet is szeretni fogják, akkor ezzel nagyon lehet menni.

[00:44:25]Úgyhogy a tehát, hogy sokkal kevesebb tudatosság van ebben az egészben, mint amennyi látszik rajta, és mégis összeér.

[00:44:32]És szerintem ez csodálatos, mert mert mert az érződik, hogy az emberek hagyják is, hogy hasson, hogy tényleg egy kérdőjel van a film végén, nincs egy állítás, nem nem mondunk megoldást, nem is akartunk soha, meg egy művészeti alkotásnak szerintem nem is dolga, viszont nagyon erősen felzaklat, piszkál és és most ilyen állapotban van ez a társadalom, hogy hogy meg akarja válaszolni a saját kérdéseit.

[00:44:57]És szerintem ez fantasztikus, hogy ez a film is úgy érzem, hogy hozzátesz ehhez.

[00:45:01]Meg én, hogy így ő Rozi beszélt, nyertem időt, tehát összeszámoltam, [horkantás] hogy hány dolog volt, négy.

[00:45:08]Négy olyan visszajelzés volt, ami arról szólt, három komment, hogy miattad nem fogom megnézni a filmet.

[00:45:13]És mondjuk egy egy a stábból, hogy a kommunikáció az lehetne óvatosabb, hogy ne ne hasonlítsunk össze, mert mondjuk a az egyik stábnak egy tagjának, egy fideszes ismerőse azt mondta, hogy bár tökre érdekli a film, de miatt nem fog elmenni.

[00:45:29]Ez négy, négy ember.

[00:45:29]Viszont amit lehet látni, hogy ezzel szemben áll 215000 ember, és ennek nagyon nagy része a gerilla marketing, mert ugye nekünk nem volt marketing költsége annek a filmnek, nem tudtunk erre egyáltalán allokálni.

[00:45:43]Viszont az, hogy mondjuk győzzük le a Rákai Philipnek a Petőfi filmjét, és legyen több mint egyébként 164000 nézője volt anno a filmnek, ne mi most tartunk 215000-nél.

[00:45:52]Ez egy olyan lehetőség szerintem, amiben te nem csak nézőévé válsz a filmnek, hanem hanem aktivistájává, hanem kiveszed a társadalom részét részében a te szerepedet úgy, hogy egyébként nézője vagy, de cselekvője is vagy ennek az egész ügynek.

[00:46:11]Jó, de ha ezt komolyan vesszük, hogyha mármint, hogy ezt a gesztust a nézők részéről, hogy ők úgy gondolják, hogy ez egy politikai tett megtekinteni ezt a filmet, így is kommunikálnak magukról.

[00:46:22]Igen.

[00:46:22]Akkor és azt mondod, Rozi, hogy nem mond végül is tanulságot a film, hanem kérdést tesz fel, és nem is ez a feladata, de azért szerintem mond bizonyos dolgokra nemet.

[00:46:33]Számotokra ebbe ebben az értelemben mire mondet ez a film?

[00:46:39]Vagy mi az, amit ti elvisztek magatokkal?

[00:46:42]Akkor is, hogyha ha megmaradunk abban, hogy oké, kérdéseket tesz fel, de azért valamennyit mond is.

[00:46:48]Nem nem a mond rósz.

[00:46:49]Bocs.

[00:46:50]M nem tudom.

[00:46:50]Szerintem nem nem lehet erre röviden válaszolni annyira.

[00:46:52]Meg annyira sok rét is összetető.

[00:46:54]Szerintem mindenkinek járjuk az országot közönségtalálkozókkal és kiderül, hogy mindenki tehát, hogy nagyon ahányan megnézik, annyiféle jelentéssel bír, vagy annyiféle része akad be az embereknek.

[00:47:05]Ezért nem lehet egyértelmű dolgokat mondani, de az, hogy tényleg szóval, hogy azt azért mindannyian a bőrünkön érezzük, hogy egy ilyen háborús riagatásban élünk már már nagyon-nagyon régóta, és valakitől mindig félnünk kell.

[00:47:19]Ö, és akkor ott van egy jelenet a filmben, amikor a papa arról beszél, hogy mindenhol máshol veszélyben vagytok, és borzasztó dolgok történnek a világban, de itt, hogyha azt csináljátok és úgy éltek, ahogy én mondom, akkor biztonságban lesztek.

[00:47:31]Ez egy rettenetesen erős áthallás.

[00:47:34]Ö de mondjuk például nekem egy egy erős nemmondás a leges legvége, amikor én leülök az asztalfőre, visszajöttem már ki, megvolt a a vége, visszajöttem és leülök a az asztalfőre, és amikor először láttam ezt a filmet, akkor abszolút úgy, hogy előtte nem gondoltam, hogy ez a áthallás is lehetséges, de az volt bennem, hogy hogy vá hogy úristen, csak még egyszer ne fussunk bele abba, amiben most élünk.

[00:48:00]És hogyha ez egy ilyen felkiáltójel, vagy azt mondja, hogy hogy hogy nem, tehát ez az a ez az a pont, ahol meg kell állni val vagy ahol el kell beszélgetni a dolgokról, akkor ez már nagyon jó.

[00:48:12]Például nekem rácsatlakozó a Rzira, hogy nekem két főüzenete van a filmnek.

[00:48:15]Az egyik az, hogy a a papát ne cseréljük egy újabb papára.

[00:48:19]Tehát [torokköszörülés] ne egy olyan társadalomban éljünk 2026 után, hogyha sikerül a rendszerváltás, amiben megint valakiben vakhűen hiszünk, és ne egy olyan társadalom legyünk, aki nem kérdőjelezi meg vagy nem fogalmaz meg kritikákat a következő rendszerrel szemben, hanem megyünk gondolkodás nélkül megint valakivel, aki aki csak a biztonságot, csak a tutit, csak az igazat mondja.

[00:48:43]Tehát ez nekem a legfontosabb üzenete, hogy ki lehet kerülni.

[00:48:47]nehezebb, nehezebb ügy, sokal nagyobb kockázattal jár, egzisztenciális, morális, fizikai és mentális egészség története, ami kockáztatva van, de akkor is szerintem ezt meg kell ugrani ennek a társadalomnak.

[00:48:59]Én nagyon hiszek abban, hogy erre képes a magyar társadalom.

[00:49:01]Ez az egyik üzenet.

[00:49:03]A másik pedig a Marci karakterén keresztül azt, hogy én ott a Marci karakteren keresztül értettem meg a vakhűzhavazókat.

[00:49:10]És itt pont nem oldalt szeretnék mondani ezzel kapcsolatban, mert találkoztam mindenhol ezzel az üggyel, hogy [torokköszörülés] hogy nem tudok rájuk haragudni.

[00:49:19]Nem rájuk haragszom, hanem én arra az emberre haragszom, aki akinek fölteszi a kérdést, mondjuk egy DPK gyűlésen egy ember, hogy ha Ukrajna megtámadja Magyarországot, akkor Oroszország megvéd minket a háborútól.

[00:49:32]Nem tudok arra az emberre haragudni, mert akitől a kérdést várja, akitől a segítséget várja, a papától, akitől várja segítséget, ő okozta azt a míoszt.

[00:49:41]Ő alakította úgy a történetté, hogy ő ezt az igazságot vegye készpénznek.

[00:49:46]De akkor kicsit ehhez kapcsolódóan, akár amikor olvastátok a forgatókönyvet, felidéződött bennetek olyasmi, amire most próbáltok utalni, [torokköszörülés] hogy hogy a társadalom megtörése, valamiféle megalkuvásra való rákényszerítése az embernek, hogy kicsit ezek az üzenetek, hogy volt-e olyan, ami felidéződött bentek a saját életetekből?

[00:50:08]Ilyen válaszút, vagy ilyen dilemma?

[00:50:12]Szerencsére nekem ilyen empirikus tapasztalatom nincs arról, hogy ennyire sarokba lennék szorítva az életbe, hogy ennyire nem egyértelmű a választási lehetőség.

[00:50:23]De de szerintem az ember tud addig keresni önmagába, amíg szembe találja magát a múltjában egy olyan helyzettel, amikor azt gondolja utólag, hogy itt igazából dönthettem volna másképpen is, vagy biztos, hogy voltak olyan pontok, amikor inkább a a biztonságot, a a kényelmet vagy a komfortosabb helyzetet választottam, annak ellenére, hogy egyébként a meggyőződésem mást mondott.

[00:50:45]Szerintem ezek nagyon-nagyon sokféle szinten sok vagy igen, tehát hogy hogy a kicsitől az egészen óriási mértékig benne lehetnek az ember életében, és és helyet ad az asszociációnak saját magával kapcsolatban.

[00:51:01]Nálam az volt az érdekes, hogy én addigra miután elkezd addig elkezdtük a filmet forgatni, túl voltam aktivistaként két bukott választáson, tehát a 2018 2022-es, és még akkor kezdtük forgatni a filmet, amikor Magyar Péter színre sem lépett.

[00:51:14]Emlékszem a pillanatra, amikor a forgatás szünetében kameraátás volt és én nem szerepeltem egy jelenetben.

[00:51:20]Volt egy fél óra átállás és úgy, hogy nem voltam ben jelenetben, volt pont egy fél óra ilyen laufom.

[00:51:26]Lementem a, ha emlékszel a filmben van az a borostyámfal és ott csináltam meg a Varga Juditnak a videót, hogyha és amennyiben ez igaz, hogy a magyar titkoszolgálatok aktáiból kihúzatott dolgokat, az tehát az egyszerűen az hazaárulás.

[00:51:40]És rajtam volt a földürting, és ilyen táskás szem volt még festve, és a videó elején még így is szól egyébként, hogy ne haragudjatok, ilyen szarul nézek ki, hogy éppen forgatunk.

[00:51:49]Tehát, hogy [torokköszörülés] az egész az, hogy ez egy pártán nő, tehát hogy ez híre hamva nem volt ennek a történetnek.

[00:51:56]Tehát hogy nekem amikor a forgatókönyvet olvastam, sok tapasztalatam volt azzal kapcsolatban már akkor is, hogy hát igen, ez ami most eddig történt velünk folyamatosan.

[00:52:04]És aztán utána hála Istennek, ami amit a Veres Attila szokott mondani, hogy hogy a film azt mondta, hogy igen, nem mondjuk, hogy nem állít, de szerintem egy dolgot állít, ő figyelmeztet.

[00:52:13]Ez a film szerintem figyelmeztetés, és szerintem ezt tök pontosan mondja Attila mindig.

[00:52:19][sóhajtás][zihálás] Roszi, a Magyar Narancsnak nyilatkoztál egy nagyon izgalmasat, vagy nagyon megütötte a fülemet ez a mondat, hogy a gyártási támogatás visszautasítása kapcsán mondtad azt, hogy az egyik döntnök úgy fogalmazott, ő emlékszik arra, amikor még Rita volt, és arra is emlékszik, amikor úgy döntött, hogy Szilvi lesz, mert Silvinek lenni igazából jó.

[00:52:40]Ez hátborzongató ez a mondat.

[00:52:44]Ö, és az érdekelne igazából, hogy ez mennyire általános ebben a színházas, filmes szakmában.

[00:52:49][nevetés] Bocsánat, már úgy értem, hogy de nem pont erről beszéltünk előtte, csak azért röhögtünk, hogy így beszél magáról valaki, hogy tudatában van ennek a meghason állapotnak, és okkal választja ezt.

[00:53:04]Amirő félenst, nem azért nevettem, mert nem jó, hanem azért, mert konkrétan beletrafáltalál amibel [nevetés] beszéltünk.

[00:53:09]Igen.

[00:53:09]Szerintem szerintem ez, hogy ez ennyire nyíltan ki van mondva, ez ez nem annyira általános egyébként.

[00:53:14]Tehát ez már egy szintismerés.

[00:53:16]Igen.

[00:53:16]Ez igazából az, hogy már túl vagyunk mindenen, tehát már nincs is értelme igazából mellé beszélni, nincs értelme bizonyítgatni, vagy nincs értelme elterelni a dolgokat.

[00:53:23]Tehát ezt mindannyian tudjuk, és van aki megszólal, van aki nem szólal meg, van aki csak elzárt színházbüfékben morfondírozik ezen, vagy nem tudom, vitatkozik a többiekkel, vagy adja ki a dühét.

[00:53:37]Van, aki egyáltalán nem, van, aki emeri vállalni, van aki elmondja egy interjúban, de hogy ez van, tehát nagyon róta én az eszemet, nem az eszemet, de mondjuk amióta ezt a szakmát csinálom, 2010-ben még a Kaposvári Egyetemre jártam, és onnantól kezdve ezzel telik az életünk egyébként, hogy milyen döntéseket tudjuk, hogy miért, de mégse tudjuk, hogy miért, mégis úgy hoznak meg.

[00:54:01]A lényeg az, hogy én azt tapasztalom, hogy nem a a rátermettség, a tehetség, az odaadás és a szándék az, ami vezeti ezeket a döntéseket, hanem legfőképpen a lojalitás is az, hogy óvatoskodjunk, illetve most már egészen egyértelműen az, hogy egyféle narratívát közvetítsünk a művészeti alkotásokon keresztül is.

[00:54:22]Szóval ezzel szerintem aki a kultúrában tevékenykedik, mindenki találkozott már egy-egy ilyen története, vagy a saját bőrén, vagy a mellette ülő ne keresztül, de ez én itt nem voltam itt.

[00:54:32]Itt a a Gábor és az Attila, azt nem tudom, hogy az Attila ott volt-e, de hogy a szerintem igen.

[00:54:37]Tehát, hogy amikor visszautasították ezt a vagy egyértelművé vált, hogy nem kap támogatást ez a film, akkor ezzel a szöveggel mondta az a bizonyos döntnök, ami szerintem szerintem csodálatos egyrészt, tehát hogy tényleg azt mondja, hogy hogy látom, hogy mit csináltok, látom, hogy ez miről szól, értem is, jónak is tartom, de emiatt nem fogjátok megcsinálni.

[00:54:58]És és te és akkor a Gábor nevet mondja azt, hogy egyébként De jó, hát akkor tehát, hogy ez működik, hát akkor mi akkor működik az íromány, működik a film.

[00:55:05]Most már csak azért is meg fogjuk csinálni.

[00:55:09]Ráadásul úgy beszélünk erről a helyzetről, hogy ugye itt vagyunk elvileg egy demokrácia közepén, Európa közepén, úgyhogy egyébként hasonló helyzettel Kínában találkoztunk most legutóbb.

[00:55:19]Ugye ez egy filmfesztiválon betiltották a filmünket.

[00:55:23]Hm.

[00:55:23]Ja.

[00:55:23]És de valószínűleg a hasonló okokból, érted?

[00:55:26]Tehát hogy így ez egészen döbbenetes, hogy ezzel nem tudunk részt venni.

[00:55:30]Tehát az, hogy így Kína meg így Magyarország, az a két példa, amivel találkozunk.

[00:55:33]A másik pedig, hogy 3-5000 színész van Magyarországon.

[00:55:38]Hogy lehet, hogy a két kezed meg tudod számolni, vagy egy kezed meg tudod számolni, hány színé szólalt meg közügyekben?

[00:55:43]Hogy lehet egyébként ezt a luxust egyen ennyire én én történelmi pillanatnak tartom, ezt ami most történik, nem kihasználni?

[00:55:51]Hogy lehet csöndben maradni ezekben a helyzetekben, amikor akár állami vagy bármilyen díjat, vagy bármilyen posztot kiraksz, bármilyen videót, vagy interjút adsz, amiben mondjuk megkérdezik, hogy mit gondolsz az országról, amikor egy saját kontentetát csinál egy színház, és az a véleményük, h meg elhangzik mondjuk a social médiások részéről, hogy egyébként mit gondolsz, milyen milyen Magyarországon élni, hogy lehet, hogy abban a pillanatban senki nem gondolja azt, hogy hm ez lehet, hogy egy jó alkalom lenne, hogy elmondjam, hogy esetleg menjenek el az emberek szavazni, vagy problémáshoz, hogy annyira Pitián erőszegeket fizet egyébként a színház, meg ki vagyunk belezve, nem tudjuk kifizetni az albérletünket.

[00:56:26]Egy ma egyedülálló színésznő, akinek van egy gyermeke, hogy hogy dolgozik, ha túl sokat játszik, akkor nincs a gyerekével.

[00:56:35]Ha a gyerekével jön, akkor akkor nincs pénze.

[00:56:38]Ez ma a magyar kulturális társadalomnak a tökéletes leírata.

[00:56:41]És ebben a pillanatban nem megszólalni, nem beszélni erről, azt mondani, hogy végül is jó ítélni, luxus.

[00:56:48]Nagyon érdekes egyébként a te közéleti szerepvállalásoddal kapcsolatban az, hogy úgy érzem, hogy formálódott a vagy formálódik folyamatosan az a véleményed, hogy mennyire vagy irritált vagy megértő a megalkulással szemben.

[00:57:03]És ugye most is említetted azt, hogy a hitű szavazókkal szemben van egy megértésed.

[00:57:12]Most azt említed, hogy a kollégáiddal kapcsolatban pedig van olykor frusztrációd ez ügyben.

[00:57:17]És felidéznék egy régi beszélgetést, amit Gulyás Marci vezetett, amikor a nyersanyag című film kapcsán volt egy kerekasztalbeszélgetés, amin részt vettél, és ott akkor azt mondtad, hogy eléggé ilyen szomorúan beszéltél a saját mozgalmi tevékenységedről és a kiégésedről, és az egyik ilyen okot abban jelölted meg, hogy zavar, hogy sokszor olyanok ügyében állsz ki, akik nem állnak ki a saját ügyeikért.

[00:57:48]És itt azt hiszem, hogy a tanárokra utaltál ezt a gondolkodásodat, hogy mennyit látsz egyéni felelősségnek, mennyit látsz a hatalom felelősségének, hol húzódik meg ebben a határ, mennyire vagy mérges a megalvásra.

[00:58:01]Ezt konkrétan ennek a filmnek a az alkotói folyamata befolyásolta?

[00:58:08]Hát segít mindig keretezni a gondolkodást minden egyes alkotást, amit csinálsz, mert sokszor azért a cikáznak a gondolatok, vagy nincsenek jól mederbe terelve, és amikor még csinálunk egy szerepet, vagy még csinálunk egy darabot, vagy egy filmet, akkor az mindig valahogy sikerül exzaktabb vagy esszenciális választ adni ezekre a kérdésekre.

[00:58:27]A ebben nem cikázok, e csak a abban elmondanám a különbséget ebben, hogy hogy ebben konstans a gondolkodásom.

[00:58:35]Tehát hogy a a az, hogy például emberek, akikkel egy büféultnál támasztottuk a az asztalt, vagy ültünk egy asztalnál, vagy halljuk őket naponta, amikor találkozunk, hogy aj szuperek vagytok, nagyon jók vagytok, én nem merek.

[00:58:50]azt nem tudom ugyanabba a kategóriában említeni, mint azokat az embereket, akik megállás nélkül dolgoznak, és egyébként hat rájuk a propaganda, nem ugyanaz a két kategória, mert tudom, hogy a szakma egyébként a színfalak mögött mit beszél, tudom, hogy ez a szakma a színfalak mögött mit gondol.

[00:59:08]Ehhez képest gondolom azt, és igazából nem várom el, hanem inkább kérem, hogy viszont ezt nyilvánosan lehet nyugodtan tenni, mert elképzelhető, hogy akkor a követőik egy része el fog menni szavazni, vagy esetleg befolyásolni tudják azt, hogy hogyan és miképpen történik mondjuk a politikai nem tudom jövőkép.

[00:59:30]Hogy alakul ez a határ?

[00:59:30]a az, hogy mit gondolsz az egyéni felelősség kérdéséről és a hatalom felelősségi kérdéséről, és ez hol húzódik?

[00:59:41]Én mostanában megkérdezik ezt tőlem, mer egyébként valószínűleg látványosabb az, hogy hogy kihangosítom a a véleményemet, hogy bizonyos dolgok mellett tényleg nem tudok elmenni, illetve van egy csodálatos társulatom, a Loop színházi társulás, ahol igazából emellett tettük le a voksunkat, hogy hogy szeretnénk részt venni az életünkben, és a körülöttünk zajló világra reflektálni, kérdéseket feltenni és akár változást elérni.

[01:00:04]És egyre természetesebben gondolom azt, hogy hogy ez a demokratikus jogunk és felelősségünk is egyébként, hogy tájékozódjunk és véleményt formáljunk.

[01:00:14]És ez egy nagyon klassz dolog.

[01:00:15]Meg az is látszik egyébként, hogy mennyire csatlakoznak rá erre az emberek, és mennyire szükségük van arra, hogy az őket érintő dolgokkal foglalkozzunk.

[01:00:25]De hogy fel szokták tenni ezt a kérdést, hogy hogy történt-e valami változás egyébként, vagy hogy pont azt kérdezte múltkor egy újságíró, hogy van, aki amikor családja lesz, vagy gyereke születnek, akkor húzódik vissza, mert elkezd egy kicsit egzisztenciálisan szorultabb helyzetben lenni, vagy félni, vagy azt gondolni, hogy most már nem kockáztathat minden.

[01:00:43]Nekem mindez egyre nagyobb bátorságot ad egyébként, vagy egyértelműsíti azt, hogy az ő jövőikért is dolgozom és beszélek, és szerintem annyira összekapcsolódik az, tehát hogy színészként folyamatosan ez a fajta önvizsgálat vagy ilyen lecsupaszítás a feladatod, meg azt, hogy hogy hiteles és őszinte legyél saját magad előtt is.

[01:01:03]És ebbe ehhez hozzátartozik az, hogy nyitott szemmel jársz és észreveszed a dolgokat, amik történnek körülötted.

[01:01:11]Észreveszed az embereket, azokat, akikkel igazságtalanság történik.

[01:01:12]és óhatatlanul beléd is kerül az a dolog.

[01:01:17]Tehát minden nap, amikor felállok a színpadra és játszom, akkor akkor akkor egy olyan állapotban szeretek lenni, ami ami a lehetőlegt tisztább, és ahhoz hozzátartozik az, hogy látom ezeket a dolgokat, és ahhoz már egyenesen hozzátartozik az, hogy erről beszélni is lehet.

[01:01:32]Sőt, ez egy normális dolog, hogy beszélni lehet.

[01:01:33]És azt hiszem, hogy én 10 évesen voltam nagyon csöndesebb, vagy visszahúzódóbb, vagy kevésbé karakán a véleményemet tekintve.

[01:01:42]Egyébként mi én én betegesen próbálok közel kerülni a másféle véleményekhez is egyébként, vagy megérteni azt, vagy folyamat, ez is egy színészi dolog, hogy addig vizsgálódsz, ameddig biztos lehetsz abban, hogy a te gondolatod az az, amit közvetítened kell.

[01:01:59]Tehát, hogy kíváncsi vagyok egy csomó más véleményre is, de hogy de hogy most érzem azt egyébként, hogy nagyon gyorsan változik a világunk, változik a színház szerepe.

[01:02:09]Mi szeretnénk ezt kivinni vagy lebontani ezt a bizonyos negyedik falat, hogy felelősségünk van, és hogy hogy hogy ez egy olyan dolog, amivel élni kell.

[01:02:23]Tehát, hogy sokkal több ember lát, néz a social médiának a jelenléte is egy lehet tök jó dolgokra is használni egyébként kommunikációra, és hogy ennek megvan a felelőssége.

[01:02:33]Tehát hogy elkezdtem érezni azt, hogy így így alakult az életem meg a pályám, hogy sok ismer sok ember ismerte meg az arcomat, ezáltal engem is és a véleményemet is, és hogy ennek felelőssége van, és ez igazából egy izgalmas dolog.

[01:02:46]Meg szerintem még ami érdekes a filmmel kapcsolatban az, hogy hogy ez egy a film egy felkiáltójel is, hogy lám lám meg lehet szólalni közügyekben, része lehetsz a politikának és és csinálhatsz egy sikeres filmet, tehát hogy így a semmiből, a nullából.

[01:03:03]És ez a ez a film azért is csodálatos, mert azt mutatja, hogy nem kell ebben a rendszerben csöndben lenned, nem kell ebben a rendszerben megalkudnod, hanem hanem dolgozz, csináld.

[01:03:14]És azért is izgalmas, hogy most például van egy kihívásunk a a nem tudom egy újabb kihívás a filmben, a gerilla marketing, hogy győzzük le a kontrollnak a nézőszámát, mert ugye a kontrollnak volt 260000 nézője, és most hogyha azt meghaladnánk, akkor nem úgy hivatkoznának a filmünkre, hogy a kontroll óta a legnézettebb magyar film thriller, hanem a legnézettebb magyar thriller.

[01:03:36]És szerintem még ami nagyon fontos, csak ez szerintem ez ami például azért is unikornis ez a film, mert itt megint van egy olyan gesztus, és ez például pont hátulról jön az alkotók részéről, a producerek részéről, ami eddig megint nem volt egyébként, amiben megint unikális gesztusnak számít, hogy igen, tehát semmi pénzért meg mi ugye executive produceré vagyunk, azt jelenti, ingyen forgattunk a filmben, de hogy a producerekkel egy ma reggeli találkozóról úgy jöttünk el, hogy az ő fejükben az van, hogy igen, és szeret a színészeket kompenzálni a bevételből, mert fontos számukra az, hogy ne az a pénz legyen az utolsó, amivel aminek az emlékével elmennek ebből a filmből, hanem az, hogy ha ennek a filmnek van egy X bevétele, ami egy csomó megy mozira, meg csomó minden másra, ezt nem is én nem is akarok e bele, mert nem is értek hozzá, de mégis a gesztus a részükről, hogy azt mondják, hogy a színészek felé igenis szeretnénk ezt ezt visszajelezni, vagy vagy ezt ezt egy ügyként kezelni, ez szerintem megint egy olyan dolog, amiben egy újabb mezgyét tapussunk ki, ameddig nem volt.

[01:04:35]És szerintem, bocsánat, csak még ez azért azért is fontos, mert ilyen módon is lehet szerintem részt venni a közügyekben, vagy kommunikálni, tehát hogy a saját munkádon keresztül egy ilyen gesztus, ami nem szokott megtörténni és és ez egyébként egy evidens dolog, de hogy precedens lehet teremteni azzal, hogy egy állami támogatástól mentes minimál költségvetésen futó film, ami végül egy csodák csodájára nyereséges lett, az vissza tud fizetni a egyébként iszonyú kevés pénzért dolgozó színé észeinek és kompenzálni őket.

[01:05:06]És szerintem ez egy csodálatos dolog.

[01:05:09]Igen, de azért veszélyes abból a szempontból, hogy hogy ne gondolja azt a néző, hogy ez lenne egyébként a normalitás.

[01:05:18]Tehát azért, mert ez most meg tudott történni, az egy sok embernek az önfeláldozó munkája.

[01:05:23]De hogy de hogy ilyenkor pedig sokszor fel szokták tenni ezt a kérdést, jó, de hát ha lehet így filmet csinálni, akkor miért nem készül el minden film így?

[01:05:31]És ez szerintem egy eléggé rossz tendencia.

[01:05:33]És én szeretnék visszakérdezni ebben a helyzetben, hogyha készülhet így egy film, mint a Petőfi film, akkor annak miért kell elkészülnie?

[01:05:41]És szerintem inkább ebből az aspektusból kell megvizsgálni az egész magyar társadalomnak, hogy 7 milliárd Ft-ért, hogy lehet egy ennyire rossz filmet csinálni, és hogy lehet ennyire dilettáns dolgot kiadni a kézből.

[01:05:52]És ennek ennek pont a mi filmünk az pont az ékes példája, vagy a vagy vagy mondjuk egyébként most mást is hozhatok példának, Reis Gábor filmért, vagy akár az Olasz Rená filmért, akik Simler Bárint filmért, tehát hogy mindegyik olyan ezek inkább nem nem követendő példák, hanem mérföldkövei ennek a rendszernek, hogy ezt kell meghaladnunk.

[01:06:15]Egyébként szerintem egy egy jól működő rendszerbe az is belefér, hogy rosszul sikerül film.

[01:06:19]Tehát nyugodtan lehessen itt.

[01:06:19]Itt szerintem a baj az az iszonyatos eltolódással meg az igazságtalansággal van szó.

[01:06:24]Tehát hogy egy bizonyos narratíva alapján vannak kiszanálva filmek.

[01:06:29]Tehát, hogy ez biztos, hogy nem kap pénzt és nem fogsz erről beszélni.

[01:06:33]És egy másik része az mindegy is, hogy milyen szakmai bázis van mögötte, de az elkészülhet, mert az arról beszél, hogy ami nekünk ami nekünk jó.

[01:06:42]És egyébként az, hogy hogy tehát, hogy ez egy ez egy én nagyon remélem, hogy egy átmeneti időszak, és azt szoktam, vagy szoktuk mondani, hogy sokkal jobb csinálni, mint nem csinálni, tehát sokkal jobb részt venni, mint nem részt venni.

[01:06:54]Ezért is van az, hogy próbálnak az emberek mindenki így, úgy, de valahogy lerakni egy filmet az asztalra, amit már évek óta görgetnek maguk előtt, mert ezzel megy el a fiatalságuk, a pályánk, a mindenünk, és hogy lehetetlen azt valahogy így befogadni, hogy még mindig csak várunk, és a 10 filmtervet is visszadobják, akkor csináljuk meg így vagy úgy.

[01:07:14]De hogy ez egy ez egy gerilla módszer, tehát mindenki valahogy nyilván más a költségvetése ennek a filmnek, annak a filmnek.

[01:07:22]Mi egy műfaji filmet csináltunk, ami egy teljesen másféle jellegű dolog, mint mondjuk amit a rejszék csinálnak, de megcsináltuk, ők is megcsinálták, mi is megcsináljuk, de hogy ez egy ez egy iszonyatos ellenzélben való ilyen talpon maradás igazság szerint, és azt is tudni kell, tehát nagyon sok aspektusa van, hogy egyrészt egy film akármilyen rohadt sokba kerül, tehát sokkal többe kerül, mint mondjuk csinálni egy kétszemélyes előadást egy üres térben, tehát összehasonlíthatatlan a költségvetésre.

[01:07:47]Másrészt, hogy mivel, hogy pici ország vagyunk, kevés emberrel és kevés potenciális nézővel, ezért gyakorlatilag nem tud rentábilis lenni soha semmi.

[01:07:56]Vannak kivételek mostanában, és ezekben lehet, hogy egy csomószor része van annak is, hogy egyébként beindít valami társadalmi feszültséget, vagy valami aktivitást.

[01:08:04]A futni mentem is igazából szerintem nagyon nagy része ott volt az, hogy hogy az is állami támogatás nélkül készült, és annak ellenére tudott elkészülni, hogy a Herendit nem tudom hanyadszóra dobják vissza, és nem engedik filmet csinálni, és csinált egy jó filmet, amit ami nagyon sok embernek tetszik, és és az is nyitott egyet rajta szerintem, hogy hogy egyfajta ellenállást indított el az emberekben, és hogy látjátok, így is lehet, de az nem ezt jelenti, hogy ez egy működő rendszer, tehát ingyen dolgozni az nem oké, ezért kell leváltani ezt a rendszert, egyszerűséggel.

[01:08:36]De most hát most minek beszélni erreben?

[01:08:38]Hát de ha már itt tartunk, akkor azon soha nem gondolkoztatok, kicsit belelépve az Árpád Szilvia fejébe, hogy akár magánemberként, akár művészként, akár aktivistaként van-e bármi, ami ha esetleg vége lesz a nernek, akkor hiányozni fog nektek?

[01:08:56]ugyanis végül is micsoda [nevetés] ebben de hogy gondolkodtatok-e azon, hogy 16 évig ebben éltetek, megszoktatok működési módokat, ugyanúgy, ahogy Árpád Szilvia is, de nem szoktam meg.

[01:09:09]Megszokott működés, de szerintem, hogyha úgy tesszük, tehát biztos, hogy van dolgunk azzal, hogy újra tanuljuk ezt, vagy megtanuljuk a demokráciát rendesen, úgy ahogy működik.

[01:09:16]De szerintem szerintem van rá nyitott és tehát szerintem szerintem kipihántabbek lesznek.

[01:09:22][nevetés] Kamilaga, gatya az idegrendszer.

[01:09:23]Tehát így nem lehet forgatni egy filmet, nem lehet így színházat csinálni, nem lehet így részt venni a közügyekben, hogy tényleg gajra megy a testi és lelki egészségünk.

[01:09:31]És akkor például valaki mondja, hogy jó, de ez a film nem sikerült volna.

[01:09:34]Így hogyha ha nem ilyen körülmények között, és mindig azt a példát hoom erre, hogy Leonardo DiCaprio egy szigetet tudna venni holnap, de mégis eljátssza visszatérőt.

[01:09:45]Akkor máshogy kérdezem.

[01:09:45]Szerintetek valójában leváltható-e a NR abb az értelemben, hogy a logikái, a működésmódjai, a reflexei nem íródtak-e már bele a zsigereinkbe, és emiatt nem az történik, hogy mindegy, mert mert úgy is itt lesz velünk.

[01:10:03]Én ezt nem nem tehát, hogy van egy van egy előadásom, a lányok fiúk című egyszemélyes előadásom, az is a loopan megy, és annak a legeslejobban a azt a gondolatmenet szeretem, hogy egy borzalmas dologról szól a családon belüli erőszaknak egy nagyon szélsőséges példájáról, és nagyon sokat beszél a társadalmi működési mechanizmusokról is, a megszokásokról és a férfiői viszonyokról, az egymáshoz való viszonyainkról, és hogy hogy ezt a társadalmat végül is így elég régen, de azért találtuk ki, hogy így ne tépjük egymást darabok okra.

[01:10:33]Ez egy végül is egy jó és hasznos funkció, és ezt mi csináltuk, és ami ahol most tartunk, tehát soha ennyi háború nem volt még a földön, ezt is mi csináltuk így együtt.

[01:10:45]Férfiak, nők, kicsik, nagyok, együtt csináltuk, de hogy valahol a gondolatmenet végén ott van az, hogy a jó hír benne az, hogy mi is tudjuk visszacsinálni.

[01:10:52]Tehát, hogy észre kell venni, nyilván önvizsgálatot kell tartani, beszélgetni kell, észrevenni ezeket a dolgokat, és nem elfogadni azt, hogy ez már így van, így is volt.

[01:11:03]Belénkívódott, beléívódott, mi így szoktuk meg.

[01:11:04]Igen, ez is a ez is beletartozik szerintem az emberi milyenségbe, hogy alapvetően nem szeretünk így folyamatosan zrikálva lenni, vagy hogy mindig mindig feltételezni kell, hogy valami nem oké, vagy vagy így védekezni, hanem az ember szeret kényelmesen lenni, és ahogy megtalálja ezt a helyzetet, úgy abba úgy el tud lenni.

[01:11:24]Csak az a kérdés, hogy már mennyire kell összeszűkülni ahhoz, hogy ez a intim szférád meglegyen.

[01:11:28]És most már annyira kicsi ez a ez a kerítés, ami körülötted van, hogy már az már szinte nem te vagy, mert már nincsen nincsen annyi teret se, hogy kinyújtsd a kezedet.

[01:11:38]És szerintem ezt újra lehet tanulni, ezt vissza lehet újra csinálni, de ez felelősséggel jár, és mindannyiunk egyes felelőssége.

[01:11:43]És lehet, hogy már ez is egy nehéz feladat amúgy ezt megértetni az emberekkel, hogy hogy bármikor léphet vagy tehet akár a saját családja vagy a társadalmának a egészségesebbé tételén, de hogy ez van, ez a lehetőség, szerintem ez van, bármikor van.

[01:11:58]Tehát én én soha nem leszek hajlandó elveszteni a hitet abban, hogy hogy mi már így maradunk, vagy hogy pontosabban abban, hogy ez még lehet egy jó hely.

[01:12:06]másik én egyre szélsőségesebb vagyok ezzel kapcsolan, hogy szerintem dilettánsok ne működtessék ezt a rendszert.

[01:12:12]Tehát, hogy most ha megnézed a a film nemzeti filmintézetnek a nem tudom az ítészeit, vagy azokat az embereket, akik ebben a helyzetben filmeket csinálnak, dilettánsok és tehát, hogy itt például elsősorban amit a nervből úgy nem tudom, hyg lehetett tanulni, hogy az csinálja azt a dolgot, ami éppen meg kell történjen, aki ért ehhez.

[01:12:38]Tehát, hogy költségvetéssel ne foglalkozzon az, aki nem ért hozzá a De film, tehát művészet szempontjából mondom, tehát hogy például amikor feláll mondjuk egy döntő bizottság, meg kell vizsgálni nem csak a NERnek az időszakát, hanem azt az időszakot is, amikor például az a brigád volt mondjuk a filmítészei között, akik akik mondjuk most tiltólistán vannak, bármi, de hogy egyébként jó persze mindentől lecsupaszított tiszta szakértelem nem létezik.

[01:12:59]Persze, tehát ezért mondom, tehát hogy meg nem is megint nem párpolitikai jellegű egyébként.

[01:13:05]Ez szerintem létezik, tehát hogy ez a azért az az nagyon a szakpolitikák is szakértelemmel valójában olyan értékvállalásokat valósítanak meg, amik kötődnek ideológikus gondolkodásokhoz.

[01:13:19]Tehát van baloldali jó szakértelemmel megcsinált szociálpolitika, meg van jobboldali szakmai értelemben vett jó szociálpolitika.

[01:13:27]Igen, Kamila, de szerintem a művészet nem ideológia kérdése.

[01:13:30]Hogyha valaki ideológia mentén szeretne filmet csinálni, akkor tehesse meg.

[01:13:33]Tehát ez ne legyen egy kritérium, hogy ezt nem teheti meg.

[01:13:35]A nagyobb probléma az, amikor visszadobják az egyik alkotót, azért mert a forgatókönyvében van szovjet katona, vagy vagy mondjuk kihúzzák a hadi című filmből a melegszálat, mert mert mert az a az az nehéz ügy.

[01:13:49]Tehát a szakmátokkal kapcsolatban alapvetően az elsődleges változás, amire vártok, hogy a szakmaiság valahogy visszatérjen?

[01:13:58]Igen, meg hogy valahogy balanzba kerüljön az, hogy miről lehet beszélni, vagy maga a művészet az egy az egy szabad dolog kéne, hogy legyen.

[01:14:08]Tehát, hogy az mindenki és minden szinten mindenki és hogy az minden szinten elérhető is legyen.

[01:14:16]Meg szerintem egy csináljon Kálamista Gábor is filmet pályázon és ha jól sikerül a forgatókönyön, jól működik, csináljon filmet, csináljon Vinyanski Attila is filmet, hogyha jó a forgatókönyv, működőképes, és le van adva a költségvetés, ami nem módosul közben.

[01:14:29]Tehát én nem gondolom, hogy ez megint jobb és bal oldal kérdésre kell, hogy leg, hanem döntsön a szakmaiság, egy látható gyártási terv, ami utána nem változik 13-szor, akkor egy működő forgatókönyv, ami érint érzékeny topikokat.

[01:14:42]Tehát miért ne készíthetnének ezek az emberek egyébként ugyanúgy filmet?

[01:14:45]Tehát ez én elképzelésem az az a a hogy egy ideális Magyarországon, ahol ahol ők nem abba buknak bele, hogy ideológiailag mit gondolnak, hanem ez rossz a forgatókönyv vagy a film.

[01:14:57]Hát meglátjuk azt is, hogy eleve mit fog hozni április 12-e és hogy a filmszakmában és a színházban mit fog hozni Áron Rozi.

[01:15:04]Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok és beszélgettünk és gratulálok a filmhez.

[01:15:08]Gyertek máskor is.

[01:15:11]Köszönjük szépen szépen.

[01:15:12]És nektek is köszönöm szépen a figyelmet.

[01:15:13]Hogyha a beszélgetés első felét nem láttátok a rendezővel és a forgatókönyvíróval, akkor pörgessetek vissza.

[01:15:20]Ajánlom az egész beszélgetést.

[01:15:22]Sziasztok!

[01:15:46][zene] Egyre magasabb a feldolgozottság, és egyre biztosabb a végeredmény เฮ [sikítás] [zene] [zene] [zene] [zene] Április 12-én Magyarország rendszert választ.

[01:16:25][zene] Nézzük végig együtt.

[01:16:28]Partizán közös veled, független miattad.