Az igazi konzervatív lázadó⎜Nádasdy Ádámra emlékezünk
Török András és Szegő János, Nádasdy Ádám barátai és munkatársai emlékeznek az 1947-ben született, 2026. március 29-én elhunyt költőre, műfordítóra, nyelvészre és tanárra. Nádasdy a magyar irodalom egyik legfontosabb kortárs alakja volt, aki egyedülálló módon egyesítette magában a tudóst, a tanárt, az írót és a költőt.
Tanári munkásságában rendkívüli pedagógus volt: briláns előadó, aki szigorú, de lenyűgöző módon tudta közvetíteni a tudást. Diákjai szerint olyan dolgozatokra törekedtek, amelyek elnyerik tanára tetszését — ez a hatása azonban messze túlmutatott az egyetemi hallgatókon, hiszen közéleti jelenlétével, cikkeivel az egész ország számára volt inspiráló figura.
Pályája „patchwork" jellegű volt: nyelvész, aki versírásba menekült, majd fordítóként tért vissza a színházhoz (különösen az olasz klasszikusok fordítása révén). Dante Isteni színjátéka fordítása főműve, amelyhez éveket szentelt, és ahol új metrikai megoldást választott az értelmezhetőség érdekében — ez a szabály és szabadság közötti egyensúly jellemzi egész munkásságát.
Konzervatív liberálisként a szabadság, a hűség és az egyenlő jogok mellett állt ki — például az azonos nemű házasság támogatása számára a konzervatív értékek (család, hűség) logikus következménye volt. 2009-ben nyilvánosan vállalta homoszexuális identitását, és az utolsó évtizedben egyre radikálisabban jelent meg a közéletben, például Soros György magyar nagyságát hangsúlyozva.
Költészetében az érzékiség és a kultúra összefonódása, az intimitás és az univerzális emberi tapasztalat párbeszéde volt központi. Budapesthez, különösen az új lipótvárosi környékhez és a Szabadság-híd szimbolikájához kötődött. Halála előtti hetekben is dolgozott, többek között Shakespeare szonettjein — utolsó munkáit a kiadó várhatóan majd összeállítja.
Részletes összefoglaló megjelenítése
Bevezetés és személyes emlékek
A Partizán csatorna megemlékezésén Török András művelődéstörténész és Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője osztják meg emlékeit Nádasdy Ádámról, aki 79 éves korában hunyt el 2026. március 29-én. Mindketten hosszú évtizedeken át ismerték őt: András diákja volt az egyetemen, János pedig az utolsó években munkatársa a kiadónál.
András első emléke az 1970-es évek fonetika-előadásáról szól, ahol Nádasdy már akkor olyan briláns, népszerű egyetemi oktató volt, aki diákjaiban azt váltotta ki, hogy tökéletes dolgozatokra törekedjenek. János ezzel szemben előbb az értelmiségiként ismerte meg — cikkeiben a nyelvészetről, majd személyesen találkozott vele a József Attila Körben vagy irodalmi rendezvényeken. János számára mindig költő volt elsősorban, aki később az egyik legfontosabb magyar értelmiségi figurává vált.
„Én diákja voltam az egyetemen, egy nagyon csinos évfolyamtársnőm nyaggatott, hogy muszáj fölvenni az óráját, mert elsőben ő egész évet azzal töltötte, hogy rajongott Ádámért" – Török András *
Tanári munkássága és pedagógiai jellegzetességei
Nádasdy pedagógiai munkásságában a szigorúság és a szellemes előadásmód párosult. András szerint a jó tanártól kicsit félni kell, mert ez segíti a tanulást — Nádasdy ezt a módszert gyakorolta, amikor valaki tévedett vagy nem tudott valamit, döbbenetes meglepetési sértődést adott elő. Ugyanakkor a nagy közönség előtt csodálatos hasonlatai és fellépése révén elbűvölte hallgatóit.
János szerint azonban Nádasdy elképesztő szigorú volt tanítványaival — nem volt „kecmec vagy teketória", csak jó szavakat. Mégis, amikor valaki (akár teljesen civilen, az intézmény keretein kívül) fordult hozzá versírási kérdésekkel, Nádasdy többször is találkozott velük és jegyzetelte munkáikat — ezt tette például egy 50 év körüli tudománytörténésszel is, aki középkorában kezdett verseket írni.
András megemlít egy olyan esetet, amikor Nyári Krisztián azt mondta neki, hogy milyen jól áll Nádasdynak a „későn jött celepség" (a közéleti szereplés). Úgy tűnt, mintha ezért vezekelt volna: egyre több fizetetlen segítőmunkát vállalt fiatal és középkorú költőknek. Még akkor is, amikor már nagyon beteg volt, azt mondta: „a biciklit tekerni kell, mert különben eldől."
„a jó tanártól kicsit félni kell mindig, mert az elősegíti a tanulást" – Nádasdy Ádám *
A „patchwork" pálya: nyelvész, költő, fordító
Nádasdy pályája nem követett klasszikus tudósi utat. Maga vallotta be Andrásnak, hogy a nyelvészeti pálya — a folyóiratok olvasása, az új elméletek követése — nem okoz neki elég örömet. Ezért a versírásba menekült, majd a fordítás felé fordult.
A nagy fordulat 1993-ban jött, amikor Gotár Péter felkérte őt a Szent Ivánlom (valószínűleg Sant'Ivo vagy hasonló olasz dráma) lefordítására. Ezt megelőzően Aser Tamás egy Goldoni-darabra kérte fel. Nádasdy így visszakanyarodott a színházhoz, amit szülei miatt korábban elkerült — bár imádott színházba járni, és András szerint Kaposvárral gyakran jártak együtt a város fénykorában a 80-as években.
A fordítások számára azonban nem csupán megrendelések voltak. Amikor a Magvető Kiadó kiadta ezeket a könyveket, Nádasdy gondosan jegyzetelte meg őket, hogy diákok és közönség egyaránt értsék. János szerint ez a kettős könyvelés jellemző volt rá: egyrészt a színészeknek és rendezőknek dolgozott, másrészt a szélesebb közönségre gondolt.
„a klasszikus tudó tudósi pálya nem okoz neki elég örömet" – Nádasdy Ádám *
Az Isteni színjáték fordítása — főmű
András szerint Nádasdy fordítói munkásságában az Isteni színjáték fordítása a csúcsmű. Éveket töltött vele egyetemi olasz szakosként, és rájött, hogy Babics korábbi fordítása — amely rímes tercinákat használt — nem teszi érthetővé Dante művét. Nádasdy hosszas tépelődés után úgy döntött, hogy nem a tercinát követi (nem akar Babicsal versenyezni), hanem az ötös-feles drámai ambuzt választja — amely egyébként Térrei János verses regényeinek metruma is.
Ez a döntés irodalmi körökben sok kritikát váltott ki. Azonban Nádasdy célja az volt, hogy az értelem legyen a legfontosabb, miközben valami kötöttséget megtart. János szerint ez egy óriási tett volt: abból a műből meg lehet érteni, hogy Dante műve egy korabeli élet hatalmas enciklopédiája, amely 800 éve született, mégis hihetetlen módon modern.
Nádasdy érvelése az volt, hogy Dante kortárs nyelven írta ezt a művet — nem latinul —, és az emberek gyakorlatilag regényként olvasták, mert tudták, hogy mi van a medicei családban. Így Nádasdy is egy konzervatív lázadó volt: új útvonalat talált, és belátta, hogy a Babics után nem lehet versenyre kelni.
A fordítás elkészítésének folyamata is jellegzetes volt: Mátyus Norbert, a szakmai lektor szerint körülbelül 100 000 sort olvastak el Nádasdyval együtt — mindig skandálva először (hogy a metrum rendben legyen), majd az értelem szerint.
„az értelem az sokkal fontosabb lenne, de úgy érezte, hogy valami kötöttségre szükség van" – Török András az Isteni színjáték fordításáról *
Költői munkásság: érzékiség, kultúra, kettősség
János szerint Nádasdy költészetének egyik nagyon fontos vízjele az érintkezés folytonossága — a bőr és a napszakok visszatérő motívuma (Hortam az irhámat, Vastag bőrű mimóza). A legjobban ezt a Verejték van a szobrokon című vers fejezi ki, amely az érzékiség és a kultúra szoros kapcsolatát mutatja.
Nádasdy költészetében egyszerre van univerzális, metafizikai sík és nagyon konkrét, fizikai részletesség. János szerint — bár heteroszexuális — Nádasdy verseiben találta meg a saját szerelmi boldogságát és bánatát a legpontosabban. A költészetben vannak olyan versek, amelyekben a szexualitás nagyon fizikai, partikuláris részei jelennek meg, de ezek mellett az univerzális szerelem metafizikai síkja is jelen van.
Egy olyan vers, amit sokan idéztek halála után, a Lassú sodrás — amikor a líra alanya folyamatosan vágja a körmeit és várja szerelmét. János szerint ezt az verset mindig elsírja magát, amikor elolvassa.
A költészetében visszatérő téma a titok: „Nem az a titok, amit nem tud senki. A titok az, amit mindenki tud, de mindenki tudja róla, hogy titok." Ez a kettősség — miről beszélünk, miről hallgatunk — az egész költészetében fontos szerepet játszik.
„Nem az a titok, amit nem tud senki. A titok az, amit mindenki tud, de mindenki tudja róla, hogy titok." – Nádasdy Ádám *
Lábjegyzetírás mint műfaj
János megemlít egy érdekes részletet: Nádasdy a lábjegyzetírásnak volt a klasszikusa. Egy születésnapi megemlékezésen úgy nevezte őt, hogy „a lábjegyzetek Paganinija". Az Isteni színjáték fordításában több mint 1000 lábjegyzet van.
Nádasdy tréfásan elmondta, hogy a lábjegyzeteknek két fajtája van: centripetális és centrifugális. Az egyik egyre mélyebbre visz (például Toszkána 13. századi vasárnapi étkezéseiről), a másik pedig szélesen szétágazik (például hogy ugyanebben az időben Flandriában, amely spanyol gyarmat volt, az ebéd már másképp nézett ki). Ez a széles kalibrálás a magyar közönséghez — rengeteg kiadást szerzett, mindenféle nyelvű Isteni színjáték fordítást — jellegzetes volt rá.
Konzervatív liberalizmus és politikai gondolkodás
Silvi Máté nekrológjában azt írta, hogy ahogy ő mindig hiányolt egy valódi baloldali pártot a közéletből, addig Nádasdy mindig hiányolta a valódi konzervatív pártot. András szerint Nádasdy egy konzervatív liberális volt, akinek voltak konzervatív értékei — például a hűség.
Éppen ezért gondolta, hogy David Cameron mintájára Magyarországon is engedélyezni kellene az azonos nemű házasságot, mert a hűségnél és a családnál nincs konzervatívabb érték. Nádasdy számára a szabadság és bizonyos elvek nem zárják ki egymást, hanem erősíthetik egymást.
András szerint Nádasdy a konzervatív liberálisnak fontos volt a szabálykövetés, a verseny, és hogy minél kisebb állam legyen — az állam csak abban szóljon bele, ami nagyon szükséges. Ő maga egy ideig kormánytisztviselő volt, és azt tanulta, hogy a törvényeket csak akkor kell hozni, ha a magántulajdonnak lényeges sérelmet okozunk.
Nádasdy azt mondta, hogy milyen szeretne egy valódi konzervatív magyar újságot olvasni, de ilyet nem talál. Az Orbán-rendszerről azt mondta, hogy pont azokat a szabadságokat nyirbálja meg, amelyeket egy konzervatívnak védenie kellene.
„egy konzervatív liberálisnak a hát fontos mindig a szabálykövetés, meg a verseny, meg hogy minél kisebb állam legyen" – Nádasdy Ádám *
Homoszexuális identitása és az identitáspolitika
András szerint Nádasdy véleménye a melegséggel kapcsolatban az évek során megváltozott. Személyesen nem szenvedett retorziót vagy atrocitást, de egy fővárosi elitbuborékban élt. 2009-ben azonban úgy döntött, hogy előbújik: megnyitott egy fotókiállítást Göbölyös Lucáról, ahol meleg embereket mutattak be. Úgy érezte, hogy becstelensége lenne, ha nem mondaná meg, hogy ő is ide tartozik.
András szerint Nádasdy azt mondta: „a melegek nem ugyanolyanok, mint bárki más, de ugyanolyan jogok járnak nekik." Ez a 80-as évek Magyarországán azt jelentette, hogy szeretett volna szerelmével kézen fogva végigsétálni a korzón — de erre nem volt joga, mert az emberek megsemmisítettük volna a tekintetükkel.
András azt tanulta meg Nádasdytól, hogy a legtöbb meleg ember teljesen polgári életet él, tartós partnereikkel vannak, csak a saját nemük iránt vonzódnak. Ez a felfedezés arra inspirálta, hogy Oscar Wildról írjon könyvet.
Később, amikor egy 2024-es Prideon interjúzták Nádasdyt az LMBTQ mozgalomról, frappáns választ adott: „Én csak egy vagyok. Én csak egy öreg vagyok." András szerint azt is mondta, hogy „én egy márciusi vén vagyok" — politikailag egyre radikálisabb volt, és az élete utolsó 10 évében elhatározta, hogy bármikor interjút kérnek tőle vagy nyilvános felszóláson, Soros Györgyöt mindig szóba fogja hozni, mint az egyik legnagyobb magyart. Ezt tartotta magát, és hihetetlen, kreatív módokon hozta szóba az idős milliárdost.
„a melegek nem ugyanolyanok, mint bárki más, de ugyanolyan jogok járnak nekik" – Nádasdy Ádám *
Irodalomtörténeti jelentősége
János szerint Nádasdy felszabadítóan hatott sokaknak — ismert fiatal költőket, akik az ő hatására tudnak beszélni saját tapasztalataikról. Az ő szerepe a magyar költészetben egy hosszú, folyamatos emelkedés volt. Ahogy András mesélte a pályakezdést, időnek kellett eltelni, mire Nádasdy „feljött az első osztályba" — abba a ligába, ahol most az egyik legfontosabb kortárs költőként számolnak vele.
Ebben benne volt az ő öniróniája, a következetesség, ahogyan a saját versnyelvét nem hagyta el, de azon belül kísérletezett. Mindig tudta, hogy mit akar közvetíteni — egyszerre volt egy önéletrajzi, de mindig elég el volt maszkolva, stilizálva. Megvoltak a témái, megvoltak a formái.
János szerint Nádasdy párbeszéde a hagyománnyal nagyon fontos volt neki, de mindig egy kicsit kiforgatva, megújítva. A költészetében van egy visszatérő vízjel az érintkezés folytonossága — a bőr és a napszakok. Az egyik legszebb vers a Dolgok végére járni — amely a Morigmond körténről szól, ahol a narrátor megkéri a hévvezetőt, hogy menjen el egyszer a végállomásig.
Budapest és a tér jelentősége
Budapest meghatározó volt Nádasdy életében. Budán nőtt fel eredetileg, majd Pesti, később az új lipótvárosi környékhez kötődött — különösen a Móri Zsigmond körút vidékéhez. János szerint az egyik legszebb verse a Dolgok végére járni, amely arról szól, hogy a Móri Zsigmond körténről felszállt az akkor még Török Bálintra menő hévra, hogy elmenjen egyszer a végállomásig.
A Szabadság-híd volt Nádasdy kedvenc helye. Erről ír nagyon szépen. András szerint van egy verse, amelyben a nagypapájával megy a piacra a nagyvásárcsarnokba, és közben átsétálnak a Szabadság-hídon. A nagypapája meséli neki (nyilván németül, de erre nem tér ki a versben), hogy az ember azt hinné, a híd építésénél a legnehezebb az, hogy elbírja az átmenő súlyt. Holott egyáltalán nem — a súlyának 2/3-a az, hogy a saját súlyát bírja el. A Szabadság-híd egy gerbertartós híd, és középen van egy 49 méter összekötő szakasz — ha azt kivennék, akkor ugyanúgy állna a híd. A középső rész csak azért van, hogy át tudjanak menni az emberek.
András szerint Nádasdy a reáliákhoz hihetetlen érzéke volt — minden technikai részlet érdekelt. Piszok jó mester volt asztalos munkákban is. Körülbelül 10 könyvespolcot átoltottak vele, és ő rengeteg szerszámmal rendelkezett, mindenütt rendet tartott.
András azt vette észre, hogy Nádasdy optimalizálni igyekezett a folyamatokat, szinte mérnöki képességgel. Az ő napirendjét úgy szervezte, hogy beleférjen az összes feladat. Listákat írt — „nőtt listákat" hívta őket — ahol hozzáírta, kihúzta, átmásolta. Bár mindig fordult hozzá számítástechnikai problémákkal, Nádasdy utolsó napig papírnaptárt vezetett, amit Bécsből vásárolt — egy Kvóvalis típusú zsebnapptárt. Amikor ez a bolt bezárt, interneten kellett megrendelni, és ezt szomorúsággal töltötte el.
Amíg volt a MÁVnak nyomtatott menetrendje, Nádasdy minden évben elment a nyugati pályaudvarra, és megvette a MÁV menetrendet — ezt imádta alapozni. András szerint egyszer Sepsi Szentgyörgyig vonatoztak vele, és Nádasdy hozta a mostani menetrendet, egy régi atlaszt, és a székely körvasútnak nézték a megállóit, a román nevét, a magyar nevét. Felidézte, hogy volt az egyetemen egy erdélyi magyar tanár, aki románra is tanította, és ott pár napot voltak Erdélyben, és direkt akart románokkal beszélgetni.
András szerint az egyik utolsó vasutas története az, hogy úgy mentek ki Bécsbe, hogy nem állt már meg a vonat Hegyes Halomnál, mert a mozdonyvezetők már bizonyos mozdonyvezetők megkapták az osztrák jogosítványt is. Ez Nádasdynak mekkora élmény volt — akinek a gyerekkorában az egy állandó határtapasztalat volt. Azt mondta, hogy neki, akinek a gyerekkorában az egy állandó határtapasztalat volt, hogy megérte ezt. János szerint ugyanez zajlott le Csíkszeredában is vonattal.
Utazások és világismerete
Nádasdy rengeteg utazott az egész életében. Azt mesélte, hogy Igor Stravinskivel találkozott az Edinborói fesztiválon — az apja volt meghívva valami beszédre, és elvitte a kisfiát. Ott Stravinskival beszélgetett franciául.
Utolsó munkái és hagyaték
János szerint az utolsó években Nádasdy már nem volt elég ereje befejezni egy félbe vagy inkább három negyedbe maradt művet, de utolsó pillanatig dolgozott rajta. Shakespeare szonettjeiről írt — érdekes módon, bár 154 Shakespeare-sonet van, Nádasdy egyet sem fordított le. Helyette közölte az eredeti szöveget, majd alájegyzeteket írt a nyelvről, lefordította prózában, és elolvasta az összes eddig megjelent Shakespeare-szonet fordítást — legalább 50 fordítást nézett meg.
Egy olyan fordítást tett oda, amely nem az övé, hanem amelyik nagyon sikerültnek tűnt neki. Azt mondta, hogy a Szabolinc az mindenkinek megvan a polcán, ezért abból csak keveset vesz be. Elkövette azt a „huszáros csínt", hogy a 75. szonetttet — amit sokan fejből tudnak Szabolinc fordításából — nem válogatta be. Sajnos nem ért végére a munkának.
G. István Lászlót kérte meg, hogy fejezze be — a nagyszerű középgenerációs költőt, aki már egyébként is szakértőként segített neki. János szerint még lehetne rengeteg kötetben meg nem jelent nagyszerű írása, amit érdemes lenne összegyűjteni — tréfás kötetben, amely könnyű alkalmi írásoktól egész nehezebb dolgokig terjedne.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban a Magvető szervezett egy virrasztást, ahol János például egy csodálatos tanulmánynak részletét olvasta föl, amelynek a címe A Vels Bárdok tréfás iddis fordítása. Ez egy tudományos dolgozat arról, hogy fönn maradt több változatban, és hogy az miért született, ki írhatta, milyen szövegváltozatok vannak — mint egy bibliai kézirat. Csodálatos tanulmány.
„a biciklit tekerni kell, mert különben eldől" – Nádasdy Ádám *
Személyes jellegzetességek és szokások
András szerint Nádasdy egy óriási kapocs volt a magyar múlthoz. Amikor a 60. születésnapját ünnepeltük, egy garázsból átalakított kocsmában volt a rendezvény. Arra a meghívóra még fizikailag küldtük ki, mert azt mondtuk, hogy ha el tudsz jönni, írd meg, hogy milyen emailre küldjük a konkrét meghívót.
András szeretett volna egy bibliográfiát készíteni, és mondta, hogy Nádasdy segítsen. Nádasdy azt válaszolta: „persze, persze, majd majd majd." Végül már egy hónap volt, és azt mondta: „nem akarom. Mégse akarom. Majd ott, ha meghaltam, az utódaim csinálnak bibliográfiát."
Azonban később már egy hónap volt, és Nádasdy beleegyezett, hogy a meghívó hátára odaírjanak egy listát — 12 dolog, amit még talán ő se tudott magáról. Benne van, hogy soha nem volt televíziója, hogy perzsa nyelvből is van abszolutóriuma, és sok mindenféle más. Az utolsó pont az volt, hogy még találkozott Heltai Jenővel, aki még látta Arany Jánost. András szerint így egy kézfogásra van Heltai Jenőtől, és kettőre Arany Jánostól.
Utolsó emlékek
János utolsó emléke Grecsó Krisztián könyvbemutatójáról a Radnóti színházban szól, ahova Nádasdy és Márka eljöttek. Látszott Nádasdyn, hogy egyrészt nehezére esik már jelen lenni, de hogy mennyire fontos, hogy a jó barátjának, Krisztánnak az első sorból drukkoljon. Ott legyen még egy kicsit. Hátrajött velük, de ott látta János rajta, hogy már egyre nehezebben tudja tartani azt a méltóságát, ami neki az életéhez kellett.
András szerint tavaly a Művészetek Palotájában volt egy este Nádasdyval, és annyira nagy volt az érdeklődés, hogy meg kellett duplázni — az két csodálatos este volt ott Nádasdyval.
András utolsó emléke az utolsó hetekből szól, amely szívszorító volt. Azonban a klinika, ahol Nádasdy remek ápolást kapott, és ő nagyszerű beteg is volt. Nádasdy azt kérte, hogy vigyen neki keresztrejtvényt, mert talált valami vacak keresztrejtvényt az egyik asztalon. András a New Yorker folyóiratnak 2000 óta előfizetője, és fölkaptam egy New Yorkert. Nádasdy kannibáli örömmel nekiesett, hogy akkor fejtsék meg az egyiket. Úgy szívta a fogát, hogy milyen nehéz, és rám szólt, hogy ha nem vagyunk biztos, hogy csak picibe írjuk bele a sarkába a betűt, mert hátha ki kell húzni. De tollal akarta megfejteni, hogy akkor írjuk be, ha biztosak voltak.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Nádas Ádám" helyesen: Nádasdy Ádám (a videó címében és szövegben konzisztensen így szerepel)
- „Nádasdi" helyesen: Nádasdy (az ASR többször keveri a végződéseket)
- „Marxéri Bombon presszóba" — valószínűleg egy kávéház neve, de az ASR torzította; a pontos név nem rekonstruálható az átiratból
- „Gotár Péter" — az ASR-ben „Gotár" szerepel, de a pontos név bizonytalan
- „Szent Ivállom" — valószínűleg egy olasz dráma címe, de az ASR torzította; lehet, hogy „Sant'Ivo" vagy hasonló
- „Aser Tamás" — az ASR-ben „Aser" vagy „Asser", de a pontos név bizonytalan
- „Golduni" helyesen: Goldoni (Carlo Goldoni, olasz drámaíró)
- „Margócsit" — valószínűleg egy költő beceneve, de a teljes név bizonytalan
- „Grecocsó Krisztián" helyesen: Grecsó Krisztián (magyar költő, író)
- „Závadapálig" — az ASR-ben értelmetlenül szerepel, valószínűleg egy költő neve, de nem azonosítható
- „Szabolinc" helyesen: Szabó Lőrinc (magyar költő, Shakespeare-fordító)
- „Szabolinc fordításá" — ugyanez
- „Vels Bárdok" — az ASR-ben értelmetlenül szerepel, valószínűleg egy középkori szöveg vagy szerző neve
- „iddis" helyesen: valószínűleg „jiddis" (a zsidó nyelv)
- „Móri Zsigmond körút" — az ASR-ben „Morigmond" vagy hasonló; valószínűleg a Móricz Zsigmond körút Budapesten
- „Hegyes Halomban" helyesen: Hegyes Halmon (vasútállomás)
- „Kvóvalis" — az ASR-ben értelmetlenül szerepel, valószínűleg egy német naptár márkája
- „Zicsi Géza utcában" — az ASR-ben „Zicsi Jenő" is szerepel; a pontos utcanév bizonytalan
- „Pacai Márk" helyesen: valószínűleg Márka Péter vagy hasonló (Nádasdy barátja, a szövegben „Márka" szerepel)
- „Heltai Jenő" — az ASR-ben így szerepel, de a pontos név bizonytalan; lehet, hogy Heltai Genovéva vagy más Heltai
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:05]Most pedig egy szomorú kötelezettségünknek fogunk eleget tenni.
[00:00:08]2026.
[00:00:08]március 29-én elhunyt Nádas Ádám 79 évet élt.
[00:00:11]Költő, műfordító, tudós és essést nyelvész, gondolkodó kultúrtörténész és hát tanító volt.
[00:00:19]Nádasd életművér emlékezve több úton is elindulhatnánk.
[00:00:21]Életének és munkásságának feldolgozása igazából újabb és újabb ajtókat nyit meg.
[00:00:25]ö akármer indulunk el benne.
[00:00:27]Nem tudunk ma átfogó módon bemutatni az ő Nem tudjuk már átfogó módon bemutatni az ő életművét, de mégis szeretnék emléket állítani a mai beszélgetésünkkel majd egy olyan embernek, akinek az életműve kiindulási pont és viszonyítási pont lehet mindazoknak, akik a kultúrát szerves egészként összefüggéseiben látják és szeretnek benne elveszni, szeretnék megérteni önak a mozgatórgóit.
[00:00:51]Éppen ezért hívtuk el ma estére Török Andrást és Szegő Jánost.
[00:00:53]Velük folytatjuk most hamarosan a megemlékezést, hogy kezdjük meg pontosabban.
[00:00:57]Előtte azonban mutatunk egy részletet a Nádasdi Ádámmal készített életútinjúból.
[00:01:06]Az emberek többségének azt gondolom, ez így, ez a szabadság nem annyira fontos.
[00:01:13]Hát ezt ma is a mai Magyarországon is látjuk, ahol az Orbánrendszer pont ezeket a szabadságokat nyirbálja meg.
[00:01:20]Nem annyira hála Istennek, hogy a turkálnának a csomagomban, vagy a bibliámat elvennék, de sok szempontból igen.
[00:01:25]De ezeket látjuk ugye, hogy ettől még igen tekintélyes, ha nem is többségi, de nagyon sok szavazhatót kap ugye a parlamenti választás.
[00:01:34]Mennyit kapott?
[00:01:35]48,9-et vagy 49,8-at ugye legutóbbi választásokon.
[00:01:40]Tehát sok végülis azt Isten dönti el, hogy kit minek minősít, vagy ki kit emel magához és kit hagy lent.
[00:01:49]mondta az Atya.
[00:01:52]Azt hiszem, ez igaz egyébként, de végül el kellett telni éveknek.
[00:01:56]És most már persze a világban is azt látom, hogy egyre többen azt gondolják, hogy az, hogy valaki azonos nem üvel, henterege-e, vagy más neművel, az nem erkölcsi kérdés.
[00:02:07]Nem erkölcsi kérdés, pláne nem etikai kérdés, hanem az az erkölcsi kérdés, hogy én, hogy mondjam, megcsalom-e, vagy becsapom-e, vagy megalázom-e, vagy kihasználom-e, vagy gyötröm-e, vagy mit tudom én.
[00:02:22]De hogy most milyen nem ű, hát már érted?
[00:02:24]Szinte méltatlan, hogy most az úristen belelásson az én hálószobámba.
[00:02:34]És akkor, hogy ígértem, megkezdjük a megemlékezésünket.
[00:02:35]Ebben kiváló partnerim lesznek Török András, művelődéstörténész, kulturális menedzser, író, Nádasdi, 50 éven keresztüli barátja.
[00:02:42]Szervusz!
[00:02:44]Köszönöm a meghívást.
[00:02:45]És Szegő János, a magvető kiadó szerkesztője, Nádas Művejinek gondozója.
[00:02:48]Szervusz!
[00:02:49]Szervusz!
[00:02:49]Nádás de műveit nem én gondozom a kiadóbra, hanem turi tím a kolléganőm.
[00:02:51]Bocsánat, ezt rögtön akkor módosítom.
[00:02:53]Nagyon köszönöm a pontosítást és elnézést kérek a tévesztésemért.
[00:02:57]Hát kezdjük azzal, hogy mindketten közeli kapcsolatban álltatok Ádámmal életének különböző szakaszaiban ugyanakkor.
[00:03:04]És igazából tényleg kötelező kérdés, de ettől még érdekel, mi az első emléketek róla személyesen, illetve szakmailag mi az, amit a legkiemelkedőbb emlékként őriztek vele kapcsolatban?
[00:03:14]Elsőként András.
[00:03:17]Én diákja voltam az egyetemen, egy nagyon csinos évfolyamtársnőm.
[00:03:21]nyaggatott, hogy muszáj fölvenni az óráját, mert elsőben ő egész évet azzal töltötte, hogy rajongott Ádámért, és akkor másodikba fölvettem.
[00:03:32]Ez egy fonetika előadás volt, és én is azt vettem magamon észre, hogy már a tárgy nem érdekelt különösebben, de hogy minden előt megfeszítve akartam egy olyan dolgozatot írni, ami elnyeri a tanár úr tetszését.
[00:03:44]És h ez egy briláns előadó volt.
[00:03:46]Egy fiatal tudós volt, és ha azt mondják, ez 52 évvel ezelőtt volt.
[00:03:50]És ha valaki azt mondja, hogy amikor meghal, akkor nem mint akadémikust temetik el a Széchenyi téren a MTA palotában, hanem hogy íróköltő, hát akkor ki ne vettem volna?
[00:04:01]Tehát ő egy nyílegyenes pályájú, egy kiemelkedő tudós és tanár, egyetemi oktató, egy nagyon népszerű egyetemi oktató, akinek a szülei a színházi világban dolgoztak, és minél távolabb szeretett volna onnan kerülni.
[00:04:16]Gúnyosan beszélt a operáról, meg otthoni emlékeiről.
[00:04:21]És tehát ez a hihetetlen, felkészült, vicces egyetemi órája ez az első emlék.
[00:04:28]És szakmilag mi a legkiemelkedő emléked róla?
[00:04:31]Hát rengeteg van, de mondjuk a Mindentudás egyetemén tartott egy olyan egészen briláns előadást arról, miért változik a nyelv.
[00:04:38]És erről beszélt mondjuk másfél óráig egy teljesen tömött terem előtt és az lett a konklúziója, hogy csak nem tudjuk ez volt és arról tudott olyan csodálatosan beszélni.
[00:04:52]ezt egy kiemelkedő adásnak, mert nem csak tudományosan volt hiteles és alátámasztott rengeteg ténnyel, hanem mindezt népszerűen is tudta.
[00:04:59]Akkor már félúton volt tulajdonképpen abba a szerepbe, amiben ugye most a miért gyászoljuk.
[00:05:07]Én pont fordítva ismertem meg.
[00:05:07]Tehát én előbb ismertem az értelmiségit, aki a magyar narancsba írta az a nagyszerű cikkeit a nyelvészetről a modern talkingba és a költőt és 20 évvel ezelőtt ismerhettem meg személyesen talán a József Attila Körb egykor legendás szigligeti táborában, vagy valamely más irodalmi rendezvényen.
[00:05:23]És ami engem izgatott mindig és fog is, azt hiszem ameddig élek, hogy az ennyire kitárulkozó és zárkózott ember, hogy lehet valaki egyszerre a költészetébe is, meg egyébként a magánéletébe is.
[00:05:33]és ezt a kettősséget látni úgy, hogy megismerhettem őt személyesen, és ez továbbra is fent maradt, de nekem elsősorban költő volt, és mostanra pedig az egyik legfontosabb irodalmi emberünk lett, és a legfontosabb értelmiség is, azt hiszem az elmúlt években, aki az egész országra, akire az egész ország tudott figyelni nagyon sok kérdésbe.
[00:05:53]A visszaemlékezésnek a döntött többsége a tanárt, a mentort említi a szemével kapcsolatosan.
[00:05:57]Te is utaltál, hogy tanítványa voltál András.
[00:05:58]És valószínűleg az ő tanítói működése azért kisugárzott azokra is, akik nem lettek feltétlenül közvetlenül tanítványai, nem csak mondjuk a mindent tudás egyetemén keresztül, hanem gyakorlatilag az egész működésével, a cikkeivel és a közeti jelenlétével is ezt sugározta.
[00:06:13]Szerintetek mi az, ami őt igazából megkülönböztette a pedagógusi minőségében a pályatársaihoz képest?
[00:06:19]Ö bátor volt sláfertig, és hát csodálatos színészi képességei is is voltak.
[00:06:23]Tehát mondjuk az órán, ha valaki valamit tévesztett, vagy nem tudott, akkor hát egy ilyen döbbenetes meglepetési sértődést adott elő, és mondta is, mikor ilyen módszertan tanított, hogy hogy a a jó tanártól kicsit félni kell mindig, mert az elősegíti a a tanulást.
[00:06:43]Természetesen a nagy közönség nem félt tőle.
[00:06:45]Őket elbűvölte a a csodálatos hasonlataival és és fellépésével imádot tanítani.
[00:06:52]It van itt is van egy kettőség.
[00:06:52]Engem nem tanított soha, de nagyon sok tanítványom mondja, hogy elképesztő szigorú volt, és nem volt kecmec vagy teketória, csak ilyen jó szavakat mondjak.
[00:07:00]Párszor ilyenkor én írtam az Ádámnak egy invet, hogy mi az etimológiája, meg keressük meg a jelentését ezeknek a szavaknak.
[00:07:07]Gyógykórházat láttam egy harkányi szállodának kiírva, és elküldtem neki, hogy mi az, hogy gyógykórház, és mondta, ezt ő se tudja, de tetszett neki a találat.
[00:07:14]Elnézést, elkalandoztam.
[00:07:14]a nyilvánosságban tényleg a szellemessége, a hasonlai és az a fajta figyelme volt a fantasztikus, hogy hogy rájött arra, hogy ezt milyen regisztereken tudja csinálni.
[00:07:26]És tényleg, amit András mondott, a színháztól való elmenekülése vagy eltávolodása és szükségszerű visszatérése szerintem nagyon szépen leírja ezt az utat.
[00:07:34]elsősorban mint fordító, aztán az utolsó éveben már mint akár előadó, énekes hogyan tudott megjelenni a színpadon, és hogyan keveredett vissza a tudományos diszkó mellett abba a bohémabb világba, amit gyerekkorában nagyon egy speciális nézőszögből látott.
[00:07:48]Leginkább azt látta, hogy nincsenek otthon a szülei.
[00:07:52]Édesanyja Birkás Lilian, édesapja Nádasdi Kálmán.
[00:07:54]És ez valahogy egy nagyon izgalmas ilyen örökség volt az ő számára.
[00:07:58]Azt hiszem az apa képe az végig nagyon meghatározó volt, de ezt is András nálam sokkal jobban ismeri.
[00:08:04]András, 20 éve írod a Vadamum című hírleveledet, és ebben írtál személyes emlékedékeid alapján egy nekrológot róla.
[00:08:11]Ugye a halálhírját is igazából te közölted a nyilvánosság a család kérésére, és írtad, hogy van egy emléked róla, hogy az első versás kötöttetének a kéziratát neked mutatta meg.
[00:08:20]Így van.
[00:08:20]Majdnem elkaszáltam a költőus voltál vele.
[00:08:23]Igen, igen, igen.
[00:08:23]És ő ezt nagyon mélyen zokon vette.
[00:08:24]Igen, igen.
[00:08:27]Tehát a Marxéri Bombon presszóba ültünk le, és mondta, hogy valami fontosat akar, azt előre mondta, hogy valami fontosat akar mutatni, és előhúzott egy paksaméte a verset.
[00:08:35]És amióta én barátkoztam vele, nem írt verset, mondta, hogy fiatalabb korában, gimnazista korában, de hogy abbagyta, nem volt elég jó.
[00:08:44]és elővette.
[00:08:44]És már az első vers úgy kezdődt, hogy hogy ó kiszúrt velem, vagy már nem emlékszem pontosan a versre.
[00:08:51]és végigolvastam, és hát nem tetszett, de nem akartam őt nagyon megbántani.
[00:08:54]Ez egy ilyen külső érvet választottam, és azt mondtam, hogy te Ádám, én nem tudom, annyira nem olvasok sok verset, de szerintem 1981-ben lehet úgy kezdeni egy verset, hogy ó, és akkor rámnézett olyan hősen, hogy gondolod és mondtam, hát nem tudom, kérdezd meg a Margócsit, vagy valaki mást és és akkor akkor nagyon hűvősé vált a kapcsolatunk.
[00:09:14]Néhány hónapig alig találkoztunk, és akkor egyszer csak megint barátkoztunk, és beolvasott, és azt mondta, hogy azt mondja, ne haragudj, hát egy a egy legjobb barátnak nem az a dolga, hogy kritizál, neked biztatni kell, hogy hát csináld, fú de marha klassz, hogy megint verset írsz.
[00:09:28]És akkor nemsokára meg is jelent az első kötet, és pont ez a vers volt a legelső.
[00:09:34]És és hamarosan megéreztem, hogy a hát hogy van egy ilyen láthatatlan ingája a az irodalomnak, a művészeteknek, és az úgy elindultassan visszafelé a a történetek, a melódia, a formák felé, és ő ezt valahol zsigereiben érezte, azért, mert így egy verset elkezdte.
[00:09:50]És általánosan jellemző volt rá, hogy érzéken érintette a kritika, vagy tőled mint bizalmasól fogadta ezt nehezen?
[00:09:56]nagyon erősen bírta a kritikát, és ő nagyon sokszor verses köteteit is néhány költőtársának elküldte, és Térei Jánosnak példá mindig megmutatta, és a és akkor akkor kifeten kérte, hogy mondja, hogy ez ez jó vagy nem jó, vagy három, hogy három osztály arra kérte a térjét, hogy osztályozza, és akkor jó, nem annyira jó szar, így így kellett osztályozni.
[00:10:17]És azt arra is emlékszem, hogy azt mesélte, hogy térreivel az volt a a sportjuk, amikor megjelent a karácsonyi száma az Éésnek, akkor rendszeresen elmentek egy kávéházba, és az összes megjelent verset így így így így kritizálták.
[00:10:29]De másnak is megmutatta, megjelent a köteteit.
[00:10:31]Tehát ő rettentő büszke volt, hogy a hogy a hogy a magvetőkiadó szerzője az általa írt partecédár is azt kérte, hogy ezt írjuk majd rá.
[00:10:42]és a szerkesztőjében is turizmiában rettenetesen bízott és örült, hogy ő szerkeszti, de ennek ellenére megmutatta néhány költásnak.
[00:10:50]Én nem tartoztam azok közé, akinek megmutatta a verseit ebből a mármint a kötetet, amikor s hogy viszont nagyon sokan Ádámnak mutatták meg a ké vagy mutatták meg a kézirataikat, tehát a Grecocsó Krisztiántól závadapálig nagyon sokak, azt hiszem meg fiatalok elképesztően szerettek hozzáfordulni.
[00:11:06]Tehát ez a kettős irány itt itt is megvolt.
[00:11:08]De egyébként ez döbbetes, hogy ha teljesen civilen valaki fölhívta a ez a elképesztő ilyen búcsúzás cunamiban volt egy elég híres tudománytörténész, ilyen 50 év körüli ember, és ez mondjuk 45 éves korában fejébe vette, hogy a versek el akarni, és írt egy kötetnyi verset, és fölhívta Ádámot, hogy szeretné megnézni, és hiába volt teljesen céhen kívüli, kétszer is találkozott vele, hogy rondyá jegyzetelte a verseit, azzem végül eltanácsolta azt, most már nem tudom, de hogy erre is képes volt.
[00:11:36]És ez tulajdonképpen már akkor volt, amikor körülbelül 15 évvel ezelőtt egyszer azt mondta nekem Nyári Krisztián, hogy hogy András, hogy látod te is, hogy milyen jól áll Ádámnak ez a későn jött celepség.
[00:11:51]És akkor és mintha ezzel legyit, mintha ezért vezekelt volna, ezért egyre több ilyen ilyen ilyen ilyen segítőmunkát, fizetetlen segítő munkát vállalt fiatalköltőknek vagy középkorú költőknek.
[00:12:04]És hát nem volt az a Szabolcs megyei gimnáziuma el nem vonato volna, ha azt akarta egy magyar tanár, hogy Dantéről beszéljen.
[00:12:10]Tehát már elég beteg volt, mikor kérdeztem, hogy hát nem kéne lassítani egy kicsit Ádám, hogy a fontos dolgokat persze csináld, de hát ami nem annyira.
[00:12:19]És akkor azt mondta, nem, nem, nem, a biciklit tekerni kell, mert különben eldől.
[00:12:22]Ezt ezt mondta.
[00:12:24]Szép hasonlat.
[00:12:26]Te ilyen patchwork karrierpályaként hivatkozol Ádámnak erre az életútjára, illetve egy pontan kétről is írsz, azt mondod, hogy először megfogalmazod benned, hogy nem bicsakike-e ki a pályaversekkel és a fordítással.
[00:12:40]Mit gondolt ő maga erről?
[00:12:42]Ő maga már elég korán megvallotta nekem, hogy a klasszikus tudó tudósi pálya nem okoz neki elég örömet.
[00:12:47]Tehát a egy olyan kaliberű nyelvésznek, annak hát napokat kell könyvtárba tölteni a a legfrissebb nyelvészeti folyiratokba olvasni az új elméleteket.
[00:12:58]Ezt ő csinálta, ami a tanításhoz kellett, de nem okozott neki örömet.
[00:13:04]És ez ugye a versírásba menekült és hát ugye akkor történt a nagy fordulat, amikor a Gotár Péter 93-ban felkérte őt, hogy fordítsa le a Szent Ivállom című darabot.
[00:13:15]És ez az előtt még Aser Tamás egy golduni darabra kérte erecskét azt hiszem.
[00:13:20]Igen, igen.
[00:13:20]Tehát valójában nem a Gotár onnan kapta az ötletet, hogy már lefordítatta az as Tamás az a oldoni darabot, mert ugye olaszakos is volt, és akkor abba olyan kedvel vetette be magát, v ez az, tehát visszakanyarodott a színházhoz kicsit, amit a szülői ház miatt úgy úgy került.
[00:13:40]Bár imádott színházba járni, emlékszem Kaposvárral is rengetegszer mentünk együtt a Kaposvár fénykorába a 80-as években.
[00:13:46]Bocsássátok meg, hogy a fordításoknál is ott van ez a kettős könyvelés, hogy színháznak csinálta és nagyon fontos volt neki, hogy mondható egy csak megrendelésre, de mint a Szabó úgy, ahogyan kéri a vevő.
[00:13:55]Viszont amikor mi a magvetőben ezeket a könyveket kiadtuk, akkor mindig nagyon fontos volt Ádámnak, hogy ezt a diákok is értsék, bárki értse, úgy jegyzetelte meg ezeket a nyilván már a színészeknek is egyébként meg a rendezőnek adott ilyen háttérinformációkat, de ezek a könyveknél is nagyon fontosak voltak.
[00:14:10]És ez akkor derült ki, amikor egy egykori klasszikust idézek magyarról fordított magyarra.
[00:14:17]Ugyanis amor elkezdte csinálni ezeket a modernizációkat, magyarításokat, azok is megtalálták a színpadukat, meg azt a közeget, hogy a mai diákok ne úgy tekintsenek Vörös Martira katonára, mint olvashatatlan valamire, hanem mint egy közvetlen olyan kvázi kortársunkra.
[00:14:32]Tehát ott is megvolt benne ez a tanár és művész egyszerre.
[00:14:36]Rengeteget írt.
[00:14:36]Ez így volt.
[00:14:36]És hát még említsük meg, hogy egy egy műfajnak volt ő a klasszikusa.
[00:14:42]Én úgy hívtam egyszer egy születésnapi megemlékezésen, hogy a a lábjegyzetek Paganinieijie volt.
[00:14:47]Tehát ő döbbenetesen sok munkát fektetett abban, hogy mondjuk hát, hogy az isteni színátéka a főműve a lábjegyzetírásból.
[00:14:56]Szerintem több mint 1000 lábjegyzet van benne.
[00:14:57]És egyszer úgy tréfásan elmondta, hogy hát valójában a lábjegyzeteknek két fajtája van.
[00:15:02]a centripetális meg a centrifugális lábjegyzet, hogy az egyik az az egyre mélyebbre.
[00:15:07]És akkor mit tudom én, az van benne, hogy hát Toszkánában a 13.
[00:15:13]században egy vasámpi menő az tulajdonkben ilyenekből áll.
[00:15:15]És akkor elmondta, hogy mibe ez a centrifugális, úgy emlékszem lehet, hogy összekeverem a centripedális az meg ellenkezőleg, hogy hát itt jó sokat esznek ebédre.
[00:15:26]De milyen érdekes, hogy ebben az időben Flandriában, ami spanyol gyarmat volt, ott az ebéd már nem így volt, tehát hogy szélesen.
[00:15:32]És hát hatalmas öröme volt ebben.
[00:15:34]És na mindig a magyar közönséghez próbáltak kalibrálni, hogy rengeteg kiadást beszerzett, mindenféle nyelvű isteni színjáték fordítást, de hogy a magyar közönség az mást nem tud, mint mondjuk egy francia.
[00:15:46]érzéki öröm volt neki a gondolkodás, az írás és az, hogy hasonlatokat találjon, hogy megtalálja abba azt az otthonosságot, amit másokkal is megoszthat.
[00:15:54]Tehát akármilyen példára fogunk menni, mi biztos, hogy ilyenek fognak az eszünkbe jutni.
[00:15:57]Most vannak töredékek vagy fiókban maradt művek, amiket esetleg olvashatunk majd a jövőben?
[00:16:04]Én ezt a kis megemlézésemet azzal fejeztem be, hogy talán a kiadó, hát most van egy félbe, vagy inkább három negyedbe maradt műve, amit már nem volt elég ereje befejezni, de utolsó pillanatig dolgozott rajta, ami képes volt erre.
[00:16:19]Shakespeare sonetekről írt, de olyan érdekesen ugye 100, mint ismeretes, 154 Shakespeare sonet van, és hogy ő egyet se fordított le, és ebben a könyvben sem, hanem közölte az eredeti szöveget, akkor alájegyzeteket írt, hogy nyelvileg mit kell erről tudni.
[00:16:36]Utána lefordított a prózában, és elolvasta az összes eddig megjelent Shakespeare szonet fordítás.
[00:16:42]Rengeteg van.
[00:16:46]10 az összeset lefordították és legalább 50 fordítást nézett, jól tudom, mert segítettem neki beszerezni, mikor már nagyon beteg volt.
[00:16:52]És egy olyan fordítást tesz oda, ami nem az övé, hanem amitől nagyon sikerültnek érdez abból.
[00:16:58]És a és azt mondta egyébként, hogy a Szabolinc az mindenkinek megvan, mindenkinek a polcán, ezért abból csak keveset fog bevenni.
[00:17:06]És elköveti azt a hát huszáros csí, hogy a 75.
[00:17:10]szonettet, amit sokan fejből tudnak Szaborinc fordításá, azt nem válogatta be, és hát sajnos nem ért végére a munkának.
[00:17:17]És G.
[00:17:17]István Lászlót kérte meg a nagyszerű középgenerációs költőt, aki már egyébként is szakértőként segített neki, és úgy tudom, hogy megígérte a kiadónak, hogy be is fogja fejezni, de úgy érzem, hogy ezzel talán még lehetne rengeteg kötetben meg nem jelent nagyszerű írása van, amit érdemes lenne úgy összegyűjteni egy tréfás kötetet, hogy nagyon könnyű alkalmi írásoktól egész nehezebb dolgok, hogy mutatni ugye azt a végtelen sokalúságát.
[00:17:43]volt a Petőfialmi múzeumban a magvető szervezett egy vírasztás tegnap, és ott én például egy csodálatos tanulmánynak részletét olvastam föl, aminek az a címe, hogy a a Vels Bárdok tréfás iddis fordítása.
[00:17:55]Ez egy ilyen tudományos dolgozat arról, hogy fönn maradt több változatban, és hogy az miért született, ki írhatta, milyen szövegváltozatok vannak, mint egy ilyen bibliai kézirat úgy hasonlítja az összes dolgot, és közben elmondja, hogy mi a idis nyelv Magyarországon mire szól.
[00:18:12]Csodálatos tanulmány, tehát például egy ilyet, vagy hát a a belekészült interjúk is csodálatosak, ő is nagyon nyomdak készen fogalmaz.
[00:18:21]A legjobb interjúanyaim egyike volt, ha mondhatok egy ilyet.
[00:18:22]Mindig sláfertig volt.
[00:18:24]Pontosan tudtam, mekkorát kell válaszolni, úgyhogy csodálatos volt.
[00:18:28]Most, hogyha elment erőtek a kiadónál összegezni szintetizálni az életművét, ha igen, akkor a legfontosabb kihívások ebben a munkában?
[00:18:33]Hát most egyelőre még a a gyásznak a korábbi szakaszában vagyunk, de nyilvánvalóan majd Pacai Márkkal, illetve azok azokkal az emberekkel, akik Ádám közelében voltak, majd erről fogunk beszélni.
[00:18:44]De ezt az elmúlt években lehetett látni, hogy a a próza is fontos lett neki.
[00:18:48]Ugye akár a londoni levelek, akár a Hordam az irhámat korábban, a vastagbőrű mimóza, tehát újabb műfajok jelentek meg az ő horizontján is.
[00:18:56]Nyilvánvaló, innentől kezdve az összegyűjtött versek lesz majd egy következő lépcsőfok.
[00:19:00]Ö ahogy az utolsó köteteinek is mindig volt valami nagyon erős életrajzi konnotációja a jól láthatóan logokitnek és a bilga a csónaknak is, mert elég csak a címeket olvasni.
[00:19:11]Úgy most ez egy újabb dimenzióba lép, azt hiszem, azzal, hogy majd össze kell gyűjteni őket, de egyelőre még erről nem tudok nektek vagy senkinek konkrétan nyilatkozni.
[00:19:19]Nagyon meg vagyunk mindannyian rendülve, nem mért minket váratlanul, de attól függetlenül felfogni, hogy nincs itt pont az a rengetegsége, amivel mindig lehetett rá számítani.
[00:19:29]Ez ez még idő lesz nekünk is, amíg fölfogjuk.
[00:19:33]Utaltál András, hogy rendszerező előtt, vagy igazából ezt írtad le, de azért az ellentmondások is elég erőteljesen foglalkoztatták őt magát.
[00:19:38]Ti emlékeztek-e arra, hogy mi volt az, amiben mondjuk ilyen meghatároz mondjuk megváltozott a véleménye az élete során?
[00:19:46]Tehát van-e bármi ilyesmi élményetek vagy emléketek, amit esetleg vissza tudtok idézni?
[00:19:51]Hát a melegséggel kapcsolatban megváltozott a véleménye, mert ezt mindig mondta, hogy ő személyesen semmiféle retorzió vagy vagy is mondjam, atrocitást nem érte, de hát ő egy fővárosi buborékban élt a elit egyetemnek az imádott professzoraként.
[00:20:10]Ö és 2009-ben úgy érezte, hogy akkor ő mégis előbújik.
[00:20:13]És ez egy ez egy nagyon jelentős tett volt rész részéről.
[00:20:15]Akkor egy fotókiállítást nyitott meg, Göbölyös Lucának egy nagyon szép fotókiállítását, ahol egy csomó meleg ember volt kiállítve, és úgy érezte, ezt előre mondta nekem, hogy úgy érezte, hogy ez becstelentség lenne, ha ő nem mondaná meg, hogy ő is ide tartozik, mikor arról azokról beszél.
[00:20:31]És akkor hát egy idő után nem mondom, hogy megbánta ezt, de úgy érezte, hogy magával vonz majd elég sok más meleg ember, de ez nem következett be.
[00:20:40]És azt viszont nem szerette, hogy az interjúba ezzel nyaggatták folyton, mikor egész másról szólt az interjú, folyton előhozták ezt, és egy idő után igyekezett kerülni ezt a témát.
[00:20:51]És egyébként, ha már erről beszélünk, szám a költészetének is az egyik nagyon fontos kettőssége, hogy van a költészetében a szerelemnek vagy a szexualitásnak mondjuk fogalmazk, hogy a szerelemnek egy általános univerzális metafizikai síkja.
[00:21:01]Én például magam heteroszexális vagyok.
[00:21:04]az ő versein keresztül a saját szerelmi boldogságomat meg bánatomat a legpontosabban kaptam vissza.
[00:21:11]Ennek vannak olyan versenye, ahol a szexualitásnak nagyon a fizikai, partikuláris részei vannak a borostáknak, meg azoknak az intim részleteknek, amik nekem egy távolabbi világot jelentettek.
[00:21:20]Tehát ilyen szempontból a költészetében is ezt a kettősséget, két hút egyszerre le tudta nyomni.
[00:21:26]De hát van az a versen, amit most nagyon sokan megidéztek, a lassú sodrás 20 új, amikor folyamatosan vágja a líra alanya a körmeit és várja a szerelmét.
[00:21:35]Hát a nem tudok mindig mindig már elsírom magam, ha elolvasom azt a verset.
[00:21:40]Úgyhogy Silv Mát írta a nekrológiában, hogy ahogy ő mindig hiányolt egy valódi baloldali párt a közéletből, addig Nádasdi mindig hiányolta a valódi konzervatív pártot.
[00:21:48]Miben állt Nádasdi konzervativizmusa?
[00:21:52]Ezt egyébként Térely János halálakor szerintem megfogalmazta.
[00:21:54]Bocsánat, nem fogok pontosan érni, egy konzervatív, liberális ember volt, akinek voltak konzervatív értékek.
[00:22:00]Például ilyen volt a hűség is, és azt gondolta, hogy pont ezért kellene egyébként a David Cameronnak a mintájára, hogy a Magyarországban is az egyneműek azonos neműek házasság egyneműek azonos nem házasságát engedézni, mert a hűségnél és a családnál nincsen konzervatívabb érték.
[00:22:14]Azt gondolom, az ő ő szempontjából ilyenekről szólt ez, hogy a szabadsága valakinek, meg az, hogy egyébként vannak bizonyos elvek, azok éppen, hogy nem kizárják egymást, hanem erősíthetik.
[00:22:23]De lehet, hogy ezt András te jobb.
[00:22:25]Sokal beszéltünk, mert rengeteg mindent tanultam tőle, és hát mikor 52 évvel ezelőtt, akkor pici gyerekei voltak, akkor azt tanultam, hogy hogyan kell egy óvodást szórakoztatni este, vagy megfürdetni este, amit jól felhasználtam a saját három lányom nevelésekor.
[00:22:44]Aztán később, hogy hogy kell a politikai eszmékhez viszonyulni és hát végül is azt, hogy egy halálos betegséggel hogyan kell fölvenni a harcot, és hát ő nagyon sikeres volt ebben.
[00:22:51]hét év haladékot kapott egy rettenetes rettenetes betegségben, amely alatt megszámoltam, nyolc könyve jelent meg, és ebből csak egy volt újra a kiadása régebb régebb régebb írásainak.
[00:23:02]De a politikára visszatérve, hogy ne kerüljem meg a kérdést, hát erről rengeteget beszéltünk.
[00:23:06]azt mondta, hogy a egy egy konzervatív liberálisnak a hát fontos mindig a szabálykövetés, meg a verseny, meg hogy minél kisebb állam legyen, és hogy ne szóljon bele az állam csak abban, ami nagyon szükséges.
[00:23:20]Én egy ideig kormánytisztviselő voltam, és ott azt tanultam, hogy a törvények azok a magántulaj akkor kell törvényt hozni, ha a magántulajdónak lényeges sérelmet okozunk, és hogy hát minél kevesebb sérelmet kell okozni a mindennapi életnek és a az üzleti életnek, a magánéletnek, és hogy ö ebben nagyon kíméletlenül pontos volt és és azt mondta, hogy milyen mennyire szeretne egy egy konzervatív magyar újságot olvasni, ami igazán konzervatív, de hát ilyet nem talál.
[00:23:49]szexuális orientációját már érintettük el az előbbiekben, de még utalnék rá annyiban, hogy te visszaemlékezel erre András a hídleveletben úgy fogalmazol, mint lihegő, ultraliberális.
[00:23:58]Egyszer azt csúszott ki a számon, a melegek ugyanolyanok, mint bárki más, mire Nádari kijavított.
[00:24:03]Nem, a melegek nem ugyanolyanok, de ugyanolyan jogok járnak nekik.
[00:24:07]Mit jelentett ez a mondat a 80-as évek Magyarországán?
[00:24:11]Hát azt jelentette, hogy ő szeretett volna a szerelmével kézen fogva végigsétálni a korzón.
[00:24:15]És hát erre nyilvánvalóan nem volt joga, mert akkor az emberek megsemmisítettük volna a tekintetükkel, a rendőrök nem vitték volna el, de hát azt azt azt azt nem lehetett megtenni akkor.
[00:24:26]És hát akkor egy nagyon tartós kapcsolatban élt.
[00:24:30]Ugye az is egy óriási tapasztalat volt nekem, hogy a melegekről hát szinte semmit nem tudtam.
[00:24:36]Ö de valahogy azért azt képzeltem, hogy azok olyan csiricsáré öltözetben feltűnősködően állandóan váltogatják a partnerüket.
[00:24:44]És hát aztán Ádámnak és a az a az ő széles baráti köre, ami egyáltal nem csak melegekből áll természetesen, de azért megismertem jó néhány meleg embert, és az az derült ki, hogy hát a legtöbben teljesen polgári életet élnek, tartós partnereikkel vannak, csak éppen a saját nemük iránt vonzódnak.
[00:25:02]És akkor Oscar Wildról írtam éppen egy könyvet, talán nem is véletlenül, mert belesodródtam ebbe a világba, illértve a humor érdekelt nagyon.
[00:25:14]És akkor nem volt szó se még egyébként arra, hogy az a meleg szó, ez 2000 után terjedt el szerintem.
[00:25:21]És hát a a buziszót azt az az borzalmasan elítél, de maguk a melegek használták.
[00:25:26]Ádám nagyon gyakran használta úgy társában, hogy mi Ezt úgy szoktuk mondani, hogy hát ebből lett is egy mém bocsánat, hogy a szabadságnak az identitáspolitikai meg nyelvpolitikai vonzatairól, amikor pár éve egy Prideon meginterjú volt a talán a 444 úsko Gergő, hogy mi a véleménye az LMBTQ moz.
[00:25:44]Ahó.
[00:25:44]Igen.
[00:25:44]Igen.
[00:25:44]És akkor erre egy frappáns választ adott, amit már ezt a szót már kimondta András.
[00:25:48]Ő annak tartja magát.
[00:25:50]Én egy hív azt mondta, hogy én csak egy vagyok.
[00:25:52]Én csak egy Én csak egy öreg egyszerűen egy öreg vagyok.
[00:25:54]Azt mond Igen.
[00:25:57]De hát nagyon jókat mondott.
[00:25:57]azt nem ezzel kapcsolatos, de azt mondta, hogy én ő én egy márciusi vén vagyok, azt mondta egyszer egy ilyen március 15-év felszólaláson, és hát politikailag egyre jobban radikális volt és a élet utolsó 10 évében elhatározta, hogy bármikor interjút kérnek tőle, vagy nyilvános felszóláson, ő Soros Györgyöt mindig szóba fogja hozni, mint a egyik legnagyobb magyart.
[00:26:19]És ez tartotta magát, és hihetetlen, kreatív módokon hozta szóba a idős milliárdost.
[00:26:26]Már beszéltünk a szellemi léjára és János utaltár te arra, hogy mennyire jó ez a kettősség, egyszerre egyen univerzalisztikus olvashatósága is van.
[00:26:33]Másrészt közvetíti kifejezetten a férfielemnek egy olyan tapasztalatát, ami számodra adott esetben idegen, de hogy ettől még egyébként megközelíthető vagy átélhető.
[00:26:40]Ebből a szempontból mi az ő jelentősége a magyar irodalomtörténetben?
[00:26:44]Hát szerintem felszabadítóan hatott sokaknak, akár most fiatalköltőket is ismerek, akik az ő hatására tudnak beszélni, akár ezzel kapcsolatos tapasztalataikról, akár akár másról.
[00:26:53]És azt hiszem az ő szerepe a költ Magyarában egy hosszú folyamatos emelkedés és ahogyan András Inn mesélte a pályakezdést, tényleg időnek kellett eltelni, mire ő kijött, mondjuk följött az első osztályba, hogy így fogalmazzak, vagy abba a ligába, ahol most számolunk vele, mint az egyik legfontosabb kortársköltőről, és ebben benne volt az ő öniróniája, az a következetesség, ahogyan a saját versnyelvét nem hagyta el, nem ki, azon belül kísérletezett, de mindig tudta, hogy mit akar közvetíteni, hogy ez egyszerre volt egy öné Dírra, de mindig el kellően el volt maszkolva, stilizálva, megvoltak a témái, megvoltak a formái.
[00:27:30]És azt hiszem ennek a párbeszéde a hagyománnyal az nagyon fontos volt neki, de azt is mindig egy kicsit kiforgatva, megújítva.
[00:27:40]Úgyhogy hirtelen ezek jutottak az eszembe, csak ezek a fájó nehéz feladatok, a hiányfelmérése ilyenkor, amit eddig az ember nem nagyon tett meg, ami nekem még így föltűnt, és ezt már meg is írtam egy helyt, hogy a költészetében van egy ilyen visszatérő vízjel, ha tetszik az érintkezésnek a folyamatossága, a bőr és a napszakok, hortam az irhámat, vastag bőrű mimóza.
[00:27:59]És ami a legjobban kifejezi ezt, az a verejték van a szobrokon, hogy az érzékiség meg a kultúra az nagyon szépen összefügg egymással.
[00:28:05]És hoztam egy idézetet is.
[00:28:07]Nem az a titok, amit nem tud senki.
[00:28:09]A titok az, amit mindenki tud, de mindenki tudja róla, hogy titok.
[00:28:14]Ez a kettősség, hogy miről beszélünk, miről hallgatunk, ez az egész költészetében egy nagyon fontos téma volt.
[00:28:20]Az italianista munkásságára már utaltatok, és a az isteniszátékot jelölted meg igazából főműveként András.
[00:28:26]Ez ennyire egyértelmű?
[00:28:26]És ha igen, akkor mitől ez a főmű?
[00:28:28]Miért ezt tekintitek egy ilyen csúcsalkotásnak?
[00:28:33]Hát a fordítói munkásságában mindenképpen csúcsmű.
[00:28:38]Tulajdonképpen egy nagyon-nagyon jelentős műnek tekintette Ádám mindig ezt.
[00:28:44]Éveket foglalkoztak vele egyetemen olasz szakosként.
[00:28:48]És rájött arra, hogy a Babics fordítás azt nem lehet megérteni, hogy miről szól.
[00:28:53]Pontosabban ez egy másik mű.
[00:28:53]Ugyanis Babics forma hűlyen fordított ezt a tercina a rímes módon.
[00:28:58]És Ádám úgy érezte, hogy vagy tercina, vagy megér meg lehet érteni, hogy miről szól.
[00:29:08]És akkor ő hosszas tépelődés után akkor azt választotta, hogy ő, hogy ő nem a tercinát nem fogja követni, nem akar Babicsal versenyezni, úgyse lehetne és az értelem az sokkal fontosabb lenne, de úgy érezte, hogy valami kötöttségre szükség van, és akkor az ötös feles drámai ambust választotta, ami az ember tragédiájának a a vagy a Térrei János verses regényeinek a a metruma.
[00:29:30]És akkor ezért tulajdonképpen elég sok bírálatot is kapott irodalmi körökben.
[00:29:36]Ugye olyan irodalmáról is beszéltem, aki azt mondta, hát nem tetsz akkor én el se olvasom.
[00:29:42]De hát ez egy óriási tett volt, hogy hogy abból meg lehet érteni, hogy ez a korabeli életnek egy hatalmas enciklopédiája tulajdonképpen 800 éve született és hihetetlen modern mű.
[00:29:52]És ugye az is volt az érve, hogy amikor megírta Dante ezt a művet, akkor ezt egy kortársnyelven, tehát nem latinul írta már, hanem ez volt a nagy dolog, hogy kortárs, ahogy a piacon Kregénynek olvasták gyakorlatilag az emberek, mert pontosan tudták, hogy mi van, mi van a medicűke.
[00:30:08]egyébként ebben is egy konzervatív lázadó volt, tehát tényleg talált egy új útvonalat és belátta, hogy a Babics után tényleg abból nem lehet versenyre kelni, és ott viszont más szabályokat megint csak tartott, tehát a szabály és a szabadság az nála tényleg kéz a kézben járt.
[00:30:24]Tegnap este visszatérek erre a nagyszerű estére, ami a PIN volt a magvető szervezésében, és ott ott az a a szakmai lektora, aki nem Szilvai Máté volt, aki szintén segített neki, Mátyus Norbert.
[00:30:38]Bocs, elnézést kérek, hogy csak másodszorra jutott eszem a nevén.
[00:30:43]Ő felolvasott egy részletet a a isteni szíb és kétféleképpen olvasta föl először skandálva és aztán skandálás nélkül az értelem szerint és azt mondta, hogy körülbelül 100000 sort olvastak el így Ádámmal együtt, hogy mindig Ádám tajt tudod, hogy mindig skandálva kell, hogy a metrum rendben van-e, és aztán az értelmére.
[00:31:01]Hm.
[00:31:01]Meg bocsás meg, hogy egyszerre volt a költészete nagyon alanyi, de maga is mond hivatkozott rá, hogy egyszerre tárgyias is a költészete.
[00:31:08]Tehát neki kellettek a kapaszkodók, a tárgyak.
[00:31:10]Tényleg egy egy villamosról, egy fogantyúról tudott csodálatos verseket írni, és a költészetében az Istenhit, az Istennel való beszélgetés is egy fontos szerepet tudott játszani.
[00:31:21]Úgyhogy nagyon gazdag, nagyon sok rétű költészet az övés.
[00:31:23]Tényleg az ember, amikor fölüti a köteteit, akkor újabb és újabb ilyen kis kis titkokat talál meg benne.
[00:31:30]Ugye Budapest városa meghatározó Nádásdi Ádám életében.
[00:31:33]Úgyhogy egyrészt kérdezem János tőled, hogy az életműben mi a jelentősége a városnak.
[00:31:37]Másrészt pedig kérdezném tőled András, mint a város egyébként kultúrakutatója, krónikása, történésze, hogy mik azok a pontjai városnak, amelyek ilyen értelemben új színt vagy értelmezést kaptak mondjuk nádasdi aktivitásának köszönhetően.
[00:31:51]Nem tudom, melyikötőtök akarja igazából kezdeni.
[00:31:56]Hát az a baj, hogy én András, mert ha Budapestről van szó, akkor az ember jobban teszi, hogyha hallgat, azt hiszem.
[00:32:00]Úgyhogy köszönöm szépen a túlzó szavakat.
[00:32:01]A nem tudok ilyet mondani.
[00:32:04]Ö ő ő inkább befelé fordult, hogy nem nem emlékszem olyanra hogy különösebben Budapest témája lett volna.
[00:32:15]Az biztos, hogy rettenetesen jól ismert.
[00:32:18]Én tudok is már válaszolni.
[00:32:18]Amikor megkérdeztem tőle pár év, hogy hol laknak Londonban Márkal, akkor mondta az utcane nevet, és mondtam ezt pont nem ismerem ezt az utcát.
[00:32:24]És mondta, hogy ott a Temze mögött van egy utcával.
[00:32:28]Tudod János, olyan mint Budapesten a Molnár utca.
[00:32:31]És ebből már tudtam, hogy mire gondol.
[00:32:33]Megint a hasonlat át tudta rakni úgy, ahogyan kell.
[00:32:35]A szabadsághíd volt a kedvenc.
[00:32:37]Erről ír nagyon szépen.
[00:32:37]Ő Budán nőtt föl egyébként eredetileg és lett Pesti, új Lipótvárosi aztán de Móri Zsigmond körtérés vidéke volt pontos.
[00:32:43]Az egyik legszebb vers a dolgok végére járni.
[00:32:47]Címe alapján azt gondolnánk, ez is egy nagy metafizikai vers úgy vesszük az is.
[00:32:51]De arról szól, hogy a Morigmond körtéren felszát az akkor még Török Bálintra menő Hévre, hogy elmenjen egyszer a végállomásig.
[00:32:56]és tudta, hogy ki fog kapni, mert nagyon hosszú az út, de végülis végigment azon a bizonyos hévútvonalon.
[00:33:02]Úgyhogy egyszerre kötődött Budához is, Pesthez is, Budának a virányos úti részéhez is, de aztán ebben az új Lipotvárosi közegben nagyon otthonos volt.
[00:33:10]És hát tényleg ebbe is ma gondoltam bele, hogy bármikor ott sétáltam a Szent István körút környékén, volt esélye arra, hogy összefutott vele az ember, főleg mikor hazaköltöztek Londonból, de egyébként is ő tényleg egyszerre két helyen volt otthon, tehát csodálatos volt, hogy tudtuk, hogy Londonba él, de bármikor előfordulhatott Budapesten is.
[00:33:27]Úgyhogy ilyen szempontból neki a város nagyon kellete, azt hiszem, ahhoz, hogy a a saját biztonságát, meg a saját otthonosságát meg tudja találni ebbe a közegbe.
[00:33:37]Közben eszembe jutott egy verse a hát a szabadsághíd.
[00:33:39]Igen, arról az egyik fontos versélyben van, nem tudom a címét János, te biztos tudod, hogy a a nagypapájával megy a piacra a nagyvásárcsarnokba, és közben átsétálnak a a szabadsághídón, és közben a nagypapája meséli neki egyébként nyilván németül, mert vele németül beszél, de erre nem tér ki a versben, hogy azt mondja a nagypapája, hogy a azt hinné az ember, hogy a híd tehát mikor építik, az a legnehezebb, hogy elbírja az átmenő súlyt.
[00:34:04]Holod?
[00:34:04]Egyáltalán nem, mert a 3yed része az az, hogy a saját súlyát bírja el, és tényleg a szabadság k egy úgynevezett gerbertartós híd, és középen van 49 mes összekötő szakasz, és ha azt kivennénk, akkor akkor akkor ugyanúgy áll a híd, és a középső része csak azért van, hogy át tudjanak menni az emberek.
[00:34:25]Ezt is ő magyarázta el nekem.
[00:34:27]Tehát a reáliákhoz egy hihetetlen hihetetlen érzéke volt.
[00:34:32]Minden technikai részlet érdekelt és hát piszok jó mester volt egyébként, mint asztalos munkákban.
[00:34:37]Tehát körülbelül 10 könyvesportszot átoltunk vele, ő is rengeteget költözött, én is.
[00:34:44]És iszonyú jó szerszámai voltak, rendet tartott, de mindenhol rendet tartott.
[00:34:47]És úgy általában azt vettem észre már nagyon korán, hogy optimalizálni igyekezt igyekezett a folyamatokat, szinte ilyen mérnöki képességgel, tehát az ő napirendjét, hogy beleférjen a az Excel tábla előtt föltalálta az Excel táblát.
[00:35:02]Való egyén a maga az ilyen technikai dolghoz nem volt ez állandóan listákat írt.
[00:35:04]Úgy hívta, hogy nőtt listák.
[00:35:06]jobban hozzáírta, kihúzta, átmásolta és hiába mindig hozzámfordult a számítástechnikával valami problémája volt, és próbáltam rávenni, hogy a hogy elektronikusan a telefonjába vezessen a naptár, de utolsó napig papírnaptát vezetett, ami nagyon sokáig Bécsből vásárolt meg, és a és ilyen kultikusan, rituálisan kimentünk Bécsbe mindig december elején, hogy megvette a Kvóvalis típusú zsebnapptárt, de aztán bezárt az a bolt, és akkor interneten kellett megrendelni, és ezt szomorúsággal töltötte el őt.
[00:35:40]És amíg volt a MÁVnak nyomtatott menetrendje, ő minden évben elment a nyugati pályodvarhoz, és megvette a MÁV menetrendet, és azt imádta alappozni.
[00:35:45]Én egyszer Sepsi Szentgyörgyig vonatoztam vele, és az egy óriási út volt minden szempontból a keletiből.
[00:35:52]hozta a mostani menetrendet, hozott egy régi atlaszt, és a székely körvasútnak néztük a megállóit, a román nevét, a magyar nevét, akkor felidézte, hogy volt az egyetemen egy erdélyi magyar tanár, aki románra is tanította, és ott pár napot voltunk Erdélyben, és direkt akart románokat keresni, nem nagyon talált, hogy tudjon egy kicsit a román nyelvről is beszélgetni velük.
[00:36:11]És az egyik utolsó vasutas története az biztos neked is mond, hogy úgy mentek ki Bécsbe, hogy nem állt már meg a vonat hegyes halomnál, mert a mozdonyvezetők már bizonyos mozdonyvezetők megkapták az osztrák jogosítványt is.
[00:36:22]És hogy ez neki mekkora élmény volt, hogy Győr után Bécsbe állt meg következőre a vonat, hogy neki, akinek a gyerekkorában hát az egy állandó határtapasztalat volt, hogy megérte ezt.
[00:36:32]És ez ezt olyan boldogan tudta mondani, és tudtam, hogy egy konkrét dolgot mond, és megint egy olyan dolgot, ami mindannyiunk számára nagyon fontos lesz az elkövetkező évtizedekből is, hogy ne álljon meg a vonat hegyes halomnál, miközben semmi bajom hegyes halommal, és innen is csókoltatok minden hegyes halmit.
[00:36:46]Én Csíkszeredában voltam vele vonattal, és tökben ugyanez ugyanez zajlott le, és a vonatokat hát azt imádta, és rengeteket utazott az egész életében.
[00:36:56]Azt mesélte, hogy Igor Stravinskiel találkozott az Edinborói fesztiválnak a papája meg volt híva valami beszé elvitte a kisfiát, és ott Stavinskival beszélgetett.
[00:37:04]Mondom, milyen nyelv az?
[00:37:06]Az mondát franciául.
[00:37:07]Hát hogy zárásként meg tudjátok esetleg a nézőink, hogy mi volt az utolsó emléketek Nádarti Ádámmal?
[00:37:15]Nekem Grecsó Krisztián könyvbemutatója a Radnóti színházba, ahova eljöttek Márkkal, és látszott Ádámon, hogy egyrészt nehezére esik már jelen lenni, de hogy mennyire fontos, hogy a jó barátjának, Krisztiánnak az első sorból drukkoljon.
[00:37:30]Ott legyen még egy kicsit hátrajött velünk, de ott ott láttam rajta, hogy már egyre nehezebben tudja tartani azt a méltóságát, ami neki az életéhez kellett.
[00:37:39]Utána már csak néhány levelet váltottam vele, úgyhogy ez az legutolsó emlékem.
[00:37:43]De ami még előttem van, hogy tavaly a művészetek palotájában volt egy este, és annyira nagy volt az érdeklődés, hogy meg kellett duplázni és az két csodálatos este volt ott Ádámmal.
[00:37:51]Úgyhogy én leginkább arra abba kapaszkodok most.
[00:37:55]Anúsítom, mert nagyon jó volt.
[00:37:55]Jó volt ő is, meg te is.
[00:37:57]Köszi.
[00:37:57]A hát nekem nagyon sok az utolsó jó emlékemet mondanám, mert a áfolása az utolsó hetekben a szívszorító volt, de a az a klinika, ahol remekápolást kapott, egyébként ő nagyszerű beteg is volt.
[00:38:12]Ö és mondta, hogy hogy kereszteltvényt vigyek neki, mert találtott valami vacak kereszteltvényt az egyik asztalon, de hogy az nagyon vacak volt.
[00:38:22]És a én a New Yorker folyiratnak vagyok 200 óta előfizetője, és úgy fölkaptam egy New Yorkert, és akkor ilyen kannibáli örömmel nekiesett, hogy akkor fejtsük meg az egyiket, és úgy szívta a fogát, hogy milyen nehéz, meg rám szólt, hogyha ha nem vagyunk biztos, hogy csak picibe írjuk bele a sarkába a betűt, mert hátha ki kell, akkor húzni, de tollal akarta megfejteni, hogy akkor írjuk be, hogyha biztosak voltak.
[00:38:43]És hát még egy zárásul egy egy olyan dolgot szeretnék elmondani, hogy ő hát egy óriási kapocs a magyar múlthoz is tulajdonképpen, amikor a 60.
[00:38:52]születésnapját ünnepeltük a Zicsi Géza utcában, most nem jut eszembe, hany hívták régen azt a nagyszerű kocsmát, egy garázsból volt átalakítva.
[00:39:03]Marci, te biztos tudod, te minden ilyen helyen jártál.
[00:39:05]Tessék.
[00:39:07]Dől nem a dűernél volt ott a Nem, nem, nem egyáltalán nem.
[00:39:08]A operához nagyon közel.
[00:39:10]Ö egy az nem a Zicsi Jenő nem Zicsi Jenő teljesen város élőbe vattoltuk a Budapest történész bocsánat megbotlottam pedig négy lábam van azt hittem az angoltanszék miatt volt esetleg ott az ajtósí bocsás meg Zic Zicsi Jenő utcában Igen, igen, igen, igen, igen.
[00:39:26]Nem tudom, mindegy.
[00:39:26]És ott volt a 60.
[00:39:30]születésnap és arra a meghívót még fizikailag küldtük ki, mert azt mondtuk, hogy ha el tudsz jönni, írd meg, hogy milyen emailre küldjük akkor a konkrét meghívót.
[00:39:38]És ahhoz egy bibliográfiát szerettem volna készíteni, és mondtam, hogy hát segítsen és mondta, hogy ú persze persze majd majd majd.
[00:39:43]És végül már egy hónap volt hát és azt mondta á mégse akarom, mondta nem akarom majd ott ha meghaltam az utódaim csinálnak bibliográfiát.
[00:39:51]Ez is egy nagyszerű feladat a magvető kiadónak egyébként.
[00:39:55]Köszönöm.
[00:39:56]Mer most néztem meg a móka.hu, Hu, ami az összes magyar könyvtár összesített állományát valami 2400 tétel van ott rajta, am cikkek is vannak, nem ugye ez nem mint könyv.
[00:40:06]És akkor abba nagy nehezen beleegyezett, hogy hogy a meg a meghívó hátára odaírjak egy listát, hogy 12 dolog, amit még talán te se tudtál tudsz nálasdi Ádámról.
[00:40:16]És akkor benne van, hogy sose volt televíziója, meg perzsan nyelvből is van abszolutóriuma meg mindenféle.
[00:40:23]De az utolsóra akarom fölhívni a figyelmet, az volt az utolsó, hogy még találkozott Heltai Jenővel, aki még látta Arany Jánost.
[00:40:35]Úgyhogy én egy kézfogásra vagyok Heltai Jenőtől és kettőre Arany Jánostól és a tulajdonképpen a Partizán nézői meg háromra.
[00:40:47]Köszönöm szépen, hogy itt voltatok velünk.
[00:40:48]Török András, Szeg János.
[00:40:48]Köszi szépen, hogy megemlé megidéztétek Nádardi Ádám szellemét.
[00:40:51]Ez egy nagyon szép zárlat volt.
[00:40:53]Gyertek máskor is minden jót nektek.
[00:40:55]Köszönjük szépen.
[00:40:56]Köszönjük szépen.
[00:40:57]Nádas di Ádám tisztelőinek, szeretteek a Partizan nevében a részvétünket szeretném kifejezni.
[00:41:00]Áldi, Ádám!
[00:41:02]Nyugodjon békében.