Tegyünk úgy, mintha tudnánk normális életet élni | Interjú Urfi Péterrel

[00:00:05]Köszönt nézőket.

[00:00:05]Szervusztok.

[00:00:05]San.

[00:00:05]Ez a címe Úrfi Péter, a N4 újságírója első kötetének, első regényének, amely egyben covid krónika, illetve az agyrákának gyakorlatilag a megküzdési stratégiát tartalmazó kötete.

[00:00:19]A két történet egymással vetegszik, egymásban fonódik és igen sajátos, elegyed képez.

[00:00:26]Rendkíülli izgalmas olvasmány.

[00:00:26]Nemrég végeztem én is vele, úgyhogy még erősen hatás alatt vagyok.

[00:00:29]Így fogom most készíteni az interjút Úrfi Péterrel.

[00:00:31]És a könyv mondom még egyszer alapvetően a fikció és a dokumentum sajátos egyeként építkező megverem kockáztatni.

[00:00:37]Szép irodalmi alkotás.

[00:00:39]Úgyhogy így is köszöntöm őt íróként.

[00:00:41]Szervusz Péter, köszi, hogy elfogadta a meghívásunkat.

[00:00:45]Én is köszönöm.

[00:00:46]Kicsit zavarban vagy szerintem ezzel az író identitással, hogyha jól detektálom.

[00:00:50]Van-e benned ezzel kapcsolatban mostanra már több belátás, vagy elfogadtad-e azt, hogy íóval van Zsáta?

[00:00:54]Hogyan tekintesz igazából erre a kötetre?

[00:00:57]Hát azt, hogyha hogy író az azzal tudok menni, mert mert hát írónak nevezzük azt is, aki report könyvet ír.

[00:01:05]A hogyha nekem kéne ezt műfajilag besorolnom, hál istennek nem nekem kell, hanem majd a kedves olvasónak.

[00:01:16]Én inkább mondanám azt, hogy tényirodalom, ami ugye azért jó, mert a nonfictiont hívjuk tényirodalomnak magyarul, de mégis benne van az irodalom.

[00:01:25]De ez kicsit olyan, mint a népi demokrácia, nem?

[00:01:26]Tehát hogy mintogyha fosztóképzés szolgálna az irodalom vonatkozásában.

[00:01:29]Igen, sokszor igen, de én szerintem az én könyvemre ez elég jól passzol, hogy azért alapvetően ennek a könyvnek a nagy része az egy m újságírói módszerekkel készült szöveg.

[00:01:48]De van benne valóban mondjuk egy gyerekeknek szóló mese és és vannak olyan részek, amik amik azért egy cikkben nem fordulhatnának elő.

[00:01:58]ö annál kicsit ö nem tudom költőib vagy irodalmiasabb az egész, de hát meg használsz intuitív fordulatokat is.

[00:02:08]És bocs, tehát azért a szerkesztőd eléggé nyíltan beszél arról, hogy milyen érzelmi hullámvasútot jelentett számára a kötettel való szembesülés.

[00:02:14]Felteszem, hogy mondjuk az újságírőmunk során nem feltétlenül találkoztál azzal, hogy a szöveged ilyen hatást váltanak ki.

[00:02:20]Igen, általában nem szokták azt a visszajelzést adni a cikkeim olvasói, hogy hogy nagyon sokat sírtak a a cikkeim közben.

[00:02:30]Itt meg ez egy viszonylag gyakori visszajelzés, de ettől függetlenül azért azt én hangsúlyoznám, hogy ez ezek hogy mondjam, ez egy tényekre alapuló valami.

[00:02:43]A szer a szerkesztése meg a meg a a szövegezése az néha tényleg mondjuk, hogy irodalmias.

[00:02:54]De de hát ezt mondjuk az az újságírás ismeri, tehát a most nem is akarok nem tudom odáig elmenni, hogy hogy truman kapoti, de hogy de hogy tehát, hogy az az, hogy hogy vannak irodalmi megoldások egy egy tényirodalmi vagy nonfiction könyvben, az szerintem egy viszonylag megszokodni.

[00:03:15]Nemet kérlek vulgarizmusnak.

[00:03:15]Nyilván az agyrák a szexibb témája kötetnek, de mindenképpen a coviddal kezdjük.

[00:03:19]Már csak azért is, mert kronológiailag is így veszedett végig az olvasóidat a történeten.

[00:03:26]Önmagában az, hogy felejtésben vagyunk a covidőszakkal kapcsolatban, ez közhely, de az, ahogyan te részletesen adatolva vezetsz vég minket azon, hogy akár csak az első fél évnek a története, hogy nézett ki, hogy nyilvánvalóan közelyszámban megy, hogy a kormány mennyire kriminálisan rosszul kezelte ezt a válságot, de itt amikor a, hogy mondjam én, a válságkezelésel kapcsolatos, nem csak hanyagság, hanem kifejezett nem törődömség, illetve egészen brutális propagandatevékenységek keverednek, akár csak azzal, hogy mondjuk iráni diákokat, mindenfajta bírósági tárgyalást nélkül hogyan hurcoltak meg és toncoltak ki nem csak Magyarországól, hanem az EU-ból, hogy idős otthonok lakóit hogyan használták teljesen szélsőséges párpropaganda eszközként, úgy, hogy a szerencsétlen konkrétan azt se értették, hogy mi történik velük, és ezzel is próbálták igazából a saját válságkezelésükről a súlyt áttolni Karácsony Gerg és a főváros irányába.

[00:04:13]Szóval ezekről így szerintem ma már keveseneknek van emléke.

[00:04:15]A felejtés volt itt, ami téged alapvetően inspirált, vagy bosszantott, amiatt azt érezted, hogy ezzel foglalkozni kell, vagy mi volt az az aspektus, ami miatt azt érezted, hogy na most így öt-h év távlatából nézzünk rá újra, hogy mi is történt velünk 2020 elején.

[00:04:33]Ennek azt hiszem, hogy az az volt a folyamata, hogy a hogy először a annyi volt csak bennem, hogy hogy itt megtörtént valami 2020-ban.

[00:04:40]és aztán folytatódott 21-ben, ami ami hát teljesen egyedülálló a mi életünkben biztosan, de hát mondjuk azt, hogy a második világháború óta ilyen globális válság, ilyen ilyen felforgatása nem a világrendnek, hanem az egyes embereknek az életének, hát ilyen nem volt.

[00:05:04]és hogy azt gondoltam, hogy ezt valahogyan dokumentálni kell, és utána jött be az, hogy oké, van a covid, én a covid alatt van az én rágdiagnózisom is, és akkor ezt a két dolgot egyszerre megpróbálom dokumentálni.

[00:05:23]És azt és amikor már ezzel elkezdtem dolgozni, akkor vettem észre, hogy van egy nagyon különös egybeesés itt a két téma között, hogy mind a kettőnél az van, hogy hát inkább erről ne beszéljünk, hogy hogy különböző okokból tök különböző a kettő.

[00:05:41]De hogy így vagy a valaki azt mondja mondjuk ugye igazából a két véglát, tehát valaki azt mondja, azért ne beszéljünk, mert unalmas.

[00:05:52]Mit van erről mit beszélni?

[00:05:55]olyan sok szó volt róla 2020-ban, most már akkor minek beszéljünk erről, vagy az van, hogy hát figyelj, nekem ez akkora PTSD-m van, hogy én elolvasok egy járványügyi cikket és és izé és izé beszorongok.

[00:06:12]Tehát, hogy ez jól mutatja szerintem azt, hogy ez milyen milyen különböző típusú ellenállások vannak ezzel a témával szemben.

[00:06:20]És amikor ezt megláttam, hogy akkor jó, akkor van ez a hasonlóság, akkor ez tovább erősítette azt, hogy ezt m közösen kell megírni.

[00:06:31]És hát nyilván én azzal próbálkozom ebben a könyvben, hogy hogy egyrészt talán minden korábbinál részletesebben írjak arról, hogy mi volt ez a 2020 meg a 21-nek az eleje, tehát az első, második és harmadik hullám.

[00:06:51]És közben ezt valahogyan úgy tegyem, hogy az ne legyen egy ilyen száraz, csaknyomasztó dolog, amit aztán tényleg nem fog senki elolvasni, hanem hogy legyenek benne a tények.

[00:07:05]nagyon-nagyon sok ö hír, sok ilyen hírszerű dolog van benne, sok ilyen esszszerű dolog van benne.

[00:07:11]Ö és akkor akkor talán jobban tudunk erről beszélgetni, mert a tanulságai azok meg szerintem elég fontosak.

[00:07:23]Ugye naplószerűen vezeted végig az eseményeket, amikor újra nézted, hogy mi ismerünk keresztül 2020 elejétől kezdődően.

[00:07:28]Mi volt az, ami akár téged is a igazán meglepett?

[00:07:31]Tehát felteszem, hogy nyilván megvolt egyfajta munkahipotézised arra vonatkozva, hogy mikkel fogsz majd szembesülni.

[00:07:38]Elképzelőt akár ehhez kerestél adott esetben adalékokat, de volt-e kifejezetten olyan esemény, ami még téged is elképesztett akármilyen szempontból is?

[00:07:48]Hát az ez az iráni diákok nakak a kitoloncolása ez meglepett őszintén.

[00:07:55]Szóval, mert én ezt teljesen elfelejtettem.

[00:07:57]Tehát, hogy azért ezt azt a részt, azt nem tudom 2023-ban vagy 24-ben írtam, és addigra már én ezt teljesen elfelejtettem, ahogy egyébként ezt a az idős otthon, az a fővárosi idős otthonnak a történetet, ezt a kettőt, amit említesz, az nem véletlenül említed ezeket, mert én is ezekre fókuszálok, amik szerintem ilyen, hogy mondjam, ilyen állatorvosú lovai ez ennek a történetnek.

[00:08:25]Ö mert azt is hozzá kell tennem, hogy én próbálok ezzel a ö mondjuk a járványkezeléssel ö legyen az kormányzati vagy hatósági vagy orvosi vagy újságírói kezelése a járványnak.

[00:08:38]Én próbálok ilyen elfogadó lenni, meg türelmes lenni, merthogy ott tényleg senki nem tudta, hogy mi van.

[00:08:47]Tehát az, hogy hogy voltak rossz kormányzati hatósági intézkedések, hogy újságírók rosszul lőtték be, hogy mi a fókusz, hogy szerintem ezek ezekkel elnézőnek kell lenni kicsit ilyen irgalommal kell erre az egész időszakra tekintenünk.

[00:09:04]Mi magunk is csináltunk hülyeségeket.

[00:09:07]Én is ér é ér érzem visszatekintve, hogy milyen nevetséges dolgokat csináltam akkor.

[00:09:16]És de közben vannak olyan történetek, ahol nagyon jól megragadható az hogyan működött mondjuk ez a kormányzat.

[00:09:27]És ez és ez látszik, hogy amikor elkezdtem a járványtörténelemmel foglalkozni, látszik, hogy ez egy abszolút ismétlődő mintázat.

[00:09:36]Tehát az, hogy be beüt járvány, az azonnal az idegenellenesség neek a gyű gyújtópontja lesz.

[00:09:44]Ez ez engem meglepett, tehát hogy ez hogy ez így volt a középkorban is, így volt minden kontinensen.

[00:09:55]És és hogy tényleg ez ez az a reflex, hogy na jó, akkor keressünk valamilyen tőlünk különböző ellenséget, mintha nem lenne amúgy elég bajunk, hogy van egy világjárvány, hanem hogy akkor nézzük ki, hogy ki kit lehetne jól gyűlölni, meg ki ellen lehetne intézkedni.

[00:10:12]És hát ugye itt hát ugye visszatekintve ugye teljesen nevetséges a az egész, tehát hogy azt gondolni, hogy néhány iráni diák a hozta be a koronavírust, miközben már régben volt.

[00:10:28]És utólag ugye tök jól lekövethető, hogy a a Nyugat-Európából pont a vírus miatt hazatérő magyarok hozták be.

[00:10:37]Persze hát egészen félelmetes azzal szemes, hogy mennyire ortórasszista álláspontot képvisel ekkor a kormányon, azt mondván, hogy tényleg itt a a vírus hordozói kif kizárólag a migránsok lehetnének és hogyha nincsen migráció, akkor nincsen vírus sem.

[00:10:50]És hogy és hogy ugyanez tehát hogy a hogy tényleg nem tudom, hogy hogy arra emléksze.

[00:10:55]Nekem az is egy ilyen nagyon ilyen ilyen ikonikus momentum volt, hogy így, hogy elkezdték kirakni a a Budapesten a vietnámi boltosok.

[00:11:05]Igen.

[00:11:07]Azt, hogy mi nem kínaiak vagyunk, így ide kirakták a kirakatba, meg a kínai büfékbe kirakták, hogy hogy nem jártunk Kínába.

[00:11:16]Tehát, hogy hogy így látszod, hogy így ők maguk is érzékedik, hogy ők itt most veszélyben vannak, mert így nekik mehetnek az emberek.

[00:11:26]És hát tehát nyilván tehát teljesen abszurd, hogy majd a nem tudom 20 éve Magyarországon élő vietnámi boltosra tekintsünk ilyen vírusveszélyforrásként és hogy tehát, hogy ez ez a ez az egyik ez az idegenyűlölet volt nyilván, ami ilyen nagyon kiugró volt.

[00:11:45]A másik a propaganda, ami amire a legjobb ez a ez a fővárosi idős otthon, hogy hogy voltak ugye korábban már érkeztek hírek más idős otthonokról, csak az egyik az egyházi fenntartásban volt, a másik valami vidéki fideszes politikusnak a területén volt, de amikor beütött a fővárosi idő idős otthonba a vírus, akkor aztán ráment mindenki, és ott ott villogott a felirat a TV2-n meg a az egész kormánymédiában, hogy gyilkosok.

[00:12:31]És akkor ennek hát a jobb létre szenderült Szabad Európa írt erről egy cikkorozatot később, ott ott az az egészen brutális volt.

[00:12:44]Tényleg konkrétan az volt, hogy kiszálltak kamerákkal és ilyen rendőr izé rendőrök tucatjaival és és berakták ezeket a szerencsétlen idős embereket, akik félelmükbe összevizelték magukat, és csak azért, hogy legyenek vágóképek.

[00:13:08]Az azért, hogy ezt fel lehessen használni, hogy Karácsony Gergely.

[00:13:09]És ezt Orbán Viktor teljesen nyíltan elmondta, hogy ezt azért is érdemes megnézni, merthogy így kezeli a baloldal a válságot.

[00:13:19]Hát ezek egy idős otthont nem tudnak ezek elvezetni, nem hogy egy országot.

[00:13:24]Tehát ez ez volt ez a a másik része ez a propaganda dolog.

[00:13:30]Szóval, hogy azt hiszem, hogy ez ezek voltak nekem a a kiugró részek, és hát nyilván a harmadik az az pedig ugye a lopás, tehát hogy ez hogy a a lélegeztetőgépek körül ugye azonnal, tehát hogy hogy ez hogy engem ez rázott meg, azt hiszem, hogy hogy egy ilyen válsághelyzetben, amikor tényleg senki nem tudta, hogy mi van, és tényleg arról volt szó, hogy hogy hát azért Így most visszatekintve már nem néz, nem érezzük ezt annyira vészesnek, de akkor tényleg nem lehetett tudni, hogy akkor most ez hogyan mutálódik ez a vírus, hogy itt most csak minden ezredik ember hal meg, vagy csak minden századik.

[00:14:16]Tehát, hogy nem lehetett ezt az elején még tudni, és és hogy ebben az első pillanatokban, az első hetekben rögtön az van, hogy idegenyűlölet, propaganda, lopás.

[00:14:31]És szerintem válsában is csak a reflexéből tud dolgozni az ember.

[00:14:35]Tehát ilyen szempontból ormának se mentesek ettől a dologtól.

[00:14:39]Nyilván itt főként azért nagyon diszonáns ez a helyzet, mert hogy közben nem tudom én mondjuk a szakdolgozói személyzetnek a bérét nem sikerült rendezni, de 300 milliárdból valóban sikerült eltapsolni a közpénzt a 17000 lélegeztetőgépre.

[00:14:51]De ö ahogy azt már az előző kérdésem is mondtam, én azért azt feltételezem, hogy a olvasó érdeklődést leginkább az agtumoroddal való megküzdés fogja majd kiváltani.

[00:15:01]És szeretnék is erről kérdezni először mint mint íróembert, mert aki követi a munkádat, az nyilvánvalóan tisztában van vele, hogy neked kivételes irodalmi érdeklődésed, sőt műveltséged van.

[00:15:12]Szerintem egyik másik szövegedben már meg is csillant az a típusú többletérdeklődés, ami túlmutat a műkritikus vagy az újságíró eszközt tárán.

[00:15:19]Tehát feltehetően a tét közelebbről ismerők feltételezhették, hogy benned van igény, adott esetben ambíció az irodalmi, szép irodalmi mesgyén is megjelenni adott esetben író emberként.

[00:15:32]És ez nyilván egy ilyen perverz öröm kérdése, és remélem, hogy nem veszed rossz néven, de hogy amikor az ember szembesül azzal, hogy egy ilyen diagnózissal kell együtt élni, ameddig még élhet együtt, ugye az a kötetnek a címe, hogy sansz.

[00:15:45]Bizonyos értelemben lehet azt mondani, hogy neked az agytumorod adta meg a sanszot arra, hogy meglépte azt, amit meg kell lépni ahhoz, hogy az ember végre íróként, ne csak újságíróként, hanem ír szépíróként is megkockáztassa azt, amit esetlegesen addig csak kokettált.

[00:16:04]Igen, akár nem egészen így így épült fel a nem tudom a az események láncolata, hogy bennem megszületett volna egy ilyen szép irodalmi ambíció.

[00:16:14]Sőt, én továbbra sem gondolnám ezt klasszikus szépirodalomnak.

[00:16:19]A kötet egészét biztosan nem, de hogy hogy én amúgy akartam könyveket írni.

[00:16:25]Nem, nem erről terveztem könyveket írni.

[00:16:29]Ö de hogy az az bennem volt, hogy hogy akkor legyen valami, ami a cikkeknél több és ö és hát igen, ez ez a azt miközben már benne voltam ebbe a projektbe, akkor egy idő után éreztem azt, hogy hogy egyrészt micsoda szabadság könyvet írni, tehát hogy tök más, mint a ugye van megízt egy újságcet, akkor az ő nagyjából tudod, hogy akkor mi az a behatárolt terület, amiről be akarsz számolni.

[00:17:03]És ehhez képest, hogyha könyvet ír az ember, pláne, hogyha ilyen szabadon, kicsit ilyen irodalmiasan, akkor ugye te te találhatod ki, hogy akkor most erről még legyen még egy fejezet, akkor ennek a szerkezetét ezt így átalakítom, így úgy.

[00:17:18]Szóval, hogy ez ez nagy szabadságot meg nagy örömöt adod, és közben azt azt sem akarom elhallgatni, hogy ez nekem nagyon sokat segített.

[00:17:28]Tehát, hogy maga az írás folyamata az az azt hiszem, hogy az ilyen nagyon átsép, hogy az írás ilyen terápiaként tud működni, de hogy az én esetemben abszolút tudott működni.

[00:17:43]Az, hogy az, hogy én így szembe tudtam nézni ezekkel a dolgokkal, az az a könyvnek is köszönhető.

[00:17:51]Vagy ez így együtt ment, azt hiszem, hogy a a feldolgozása ezeknek az eseményeknek és a megírása ezeknek az eseményeknek, ez nem elválasztható egymástól.

[00:18:01]Az én esetemben én hajlamos vagyok a úgy csinálni, hogyha bármilyen problémám van, hogy hát jó, hát ez nem olyan nagy probléma.

[00:18:12]Lépjünk tovább.

[00:18:14]Az ontológiai derű, mi?

[00:18:15]Így van.

[00:18:15]Az ontológiai derű.

[00:18:17]De tényleg, ez mozgat.

[00:18:19]Én én én abszolút ilyen vagyok.

[00:18:19]Ez ennek vannak hogy mondjam?

[00:18:24]Tehát, hogy mondjuk a feleségemet ez gyakran idegesíti, vagy szóval tehát, hogy az az, hogyha szembesülök egy problémával, és azt azt mondom, hogy hát jó, hát de hogyha onnan nézzük ezt a problémát, akkor tulajdonképpen ez még jó is lehet.

[00:18:36]Tehát hogy ez be bennem ez egy ilyen reflex, hogy akkor ilyen nagyon optimistán néha ilyen ilyen a hülyeségig optimistán tudok hozzáállni ezekhez a dolgokhoz.

[00:18:46]És a az, hogy megírtam ezt a könyvet, az rákényszerített arra, hogy akkor ezt ezen ne lépjek át ezeken a nehézségeken ilyen mosolyogva, másra figyelve, hanem akkor oké, akkor most nézzük meg, hogy ez tényleg hogy volt.

[00:19:05]És hát ilyen vicces módon a köny úgy tudtam beszélgetni a barátaimmal is, meg a feleségemmel is, hogy megírtam a mondjuk egy fejezetet, elküldtem nekik, és akkor utána tök jókat tudtunk beszélgetni a ö arról, hogy mi volt.

[00:19:24]Nem akarom, hogy meséld most el a teljes esemény történetét a diagnózistól kezdődön egészen a műtételig a az agytumoró megküzdésnek, hiszen ez szövegszerűen megalkottad, olvassa el, akit érdekel.

[00:19:35]Viszont azt azt hiszem, hogy szeretném megkérdezni tőled, hogy nyilván az agytumor önmagában egy rettenetesen hangzó diagnózis, de ugye itt elég hosszan és aprólékosan írod le azt, hogy mennyire megterhelő az a folyamat, amíg eljut az ember egyáltalán odáig, hogy megtörténhet a műtét, és a műtét után egyszer csak szembesülsz egy szövettani eredménnyel, ami hát abban a pillanatban nem tudom, hogy tud-e nem halálos ítéletként értelmeződni.

[00:20:02]Honnan vesz az ember olyankor erőt magán, hogy ne boruljon önsajnálatba, ne adja föl rögtön a kilátásoknak a keresését egyáltalában?

[00:20:11]Tehát, hogy hogyan kell onnantól kezdve navigálni, és hogyan jut el odáig, hogy most itt ülsz több évvel igazából a műtét után jelenleg is egyébként a legutolsó diagnózis alapján tünetmentesen, ami csodálatos.

[00:20:24]Ühüm.

[00:20:25]Tehát nyilvánvalóan ez nem volt magától értedő.

[00:20:26]Tehát, hogy akkor valószínűleg, hogyha elíraknak egy papírt, hogy írd alá, hogy ennyit még élhetsz az életben.

[00:20:31]Gondolkodás nélkül gondolom, hogy aláírod.

[00:20:33]És most pedig arról beszélünk, hogy van egy újabb fél éved, és lehet, hogy még akár több éved is.

[00:20:36]Szóval, hogy hogyan rendezed el magadban az időnek a távlatosságát akkor, amikor hirtelen úgy tűnik, hogy abból most neked hirtelen radikálisan kevesebb ára vagy rendelkezésedre?

[00:20:47]Hát ez hát ez egy nagyon nagyon sok sok rétű kérdés, és és az időben is nagyon változott, hogy akkor én ezeket hogyan próbálom megkezelni.

[00:20:58]Amikor én megkaptam ezt a diagnózist, az konkrétan úgy nézett ki, hogy felhívott az orvosom, és a amikor elkezdtem így kérdezgetni, hogy oké, akkor értem, hogy ez egy rossz indulatú daganat, de hogy akkor akkor mik a kilátások?

[00:21:15]És akkor ő azt találta mondani azóta már lehet, hogy bánja ezt a mondatot, hogy hogy az öt évet meg szokták élni.

[00:21:25]És akkor ugye ezt nem azt ugye ez nem azt jelenti, hogy hogy öt évig fogok élni, hanem azt is jelentheti, hogy három, meg azt is jelentheti, hogy 15.

[00:21:38]Az öt hónap az látszott, hogy nem.

[00:21:41]Tehát, hogy az az de de azért akkor úgy voltam vele, hogy na jó, akkor most van ez az öt év.

[00:21:53]Akkor e ebbe így mi fért bele?

[00:21:57]És én én azt tudtam csinálni pont talán emiatt a időt optimizmusom miatt, hogy akkor azt mondom, hogy jó, akkor most tegyünk úgy, mintogyha én én tudnék egy normális életet élni és akkor élek egy normális éjlet.

[00:22:12]Tehát ugye, hogyha azt mondta volna nekem ugyanaz az orvos, hogy egy év, akkor nyilván azt mondom, hogy hát oké, akkor én felmondok a 444-nél, és nem tudom, a következő egy évet azt a családommal törtöm meg a barátaimmal és nem tudom írok 20 oldalt az életemről, de mivel volt ez az öt év, ezért és a és ezt én azért mindig többnek képzeltem, tehát hogy azért Azt gondoltam, hogy jó, öt év, de hát akkor az legyen inkább több.

[00:22:48]Ezért ezért tudtam folytatni a hétköznapi életemet.

[00:22:49]És egyébként az egy nagyon fontos momentum volt, hogy hogy elmentem onkopszichológushoz, amit mindenkinek a a kedves nézőknek tényleg a még a kórházakban is van ilyen, tehát hogy lehet ilyen szolgáltatást akár ingyenesen is igénybe venni és és akkor vele vele beszélgettem, hogy akkor nekem mi lenne a megnyugtató.

[00:23:13]És akkor én azt mondtam, hogy nekem az lenne megnyugtató, hogyha nekem nem kellene ezzel napi szinten foglalkozni, stresszelni, hanem hogy le valamilyen nyugalmat létre tudnék hozni.

[00:23:26]És megkérdezte, hogy jó, akkor mit mond az orvos, hogy mi lesz ennek a betegségnek a lefolyása?

[00:23:34]És a és az orvosom azt mondta, hogy hát ez úgy néz ki, hogyha visszanő a daganat, akkor utána beindul egy spirál, és akkor egyre gyorsabban fog visszanőni.

[00:23:48]Tehát, hogy akkor mindig lehet egy kezelés, tehát lehet műtét, sugárterápia, vagy kemoterápia, vagy ezeknek a variálása, de hogy akkor a következő visszanövés az már gyorsabban fog megtörténni.

[00:24:09]És akkor ezt kérte az onkopszichológus, hogy akkor ezt így fordítsam le magamnak, hogy ez nekem mit jelent.

[00:24:16]És akkor mondtam, hogy ez nagyon jó.

[00:24:17]És úgy fordítottam le magamnak, hogy amíg nem történik meg az első visszanövés, addig én úgy veszem, hogy hogy én élem vígan az életemet.

[00:24:32]Nyilván folyamatosan ott van a fejemben, már csak azért ismerkönyvet írok róla, de de hogy amúgy is nyilván az idő behatároltsága az ott van a fejemben, meg meg annak a lehetősége, hogy meghalok.

[00:24:42]hogy hogy nem ezzel keltem és feküdtem, nem nem ez határozta meg az életemet.

[00:24:51]Ami ami nyomasztott, azt beleraktam ebbe a könyvírás dobozba, és amúgy meg szerintem ilyen viszonylag jó kedéllyel tudtam ezt csinálni.

[00:25:01]De ez csak azért volt, mert eljutottam odáig, hogy akkor oké, akkor majd akkor foglalkozok, hogyha van egy, hogyha odaértem a hídhoz, és akkor fog átmenni nagy De akkor mondjuk olyan dilemádem is volt, vagy az az mennyire foglalkozthatott, hogy itt most amikor először szembesültél a szövettani eredménnyel, hogy itt most az életkilátásodnak az időbenisége, vagy inkább a esetleges mentális önrendelkezésnek a hanyatlása vagy elvesztése az, ami nem tudom én, veszélyesebbnek vagy ijesztőbb?

[00:25:30]nek tűnt elsőre a az idővel idővel foglalkoztam inkább a az, hogy hogy milyen lesz ennek a vége, azt később kezdett el foglalkoztatni.

[00:25:46]Ö és ott is nem tudom tudom, hogy most lehet, hogy már így kezdek nevetségesnek tűnni, de hogy hogy ebben is megtaláltam, hogy mi az, ami ami optimizmusra adhatók ott.

[00:25:58]Tehát hogy így így próbáltam után járni, hogy milyen a végjátéka ennek a ennek a betegségnek, és az az nem hangzott annyira rosszul.

[00:26:09]Tehát, hogy nem nem az van, hogy de talán nem is nem is akarok ebbe belemenni, de hogy de hogy hogy méltóságt tud lenni a vég is.

[00:26:22]Igen, hát olyan nagyon méltóság teljes a legvége az nem tud lenni, de hát hogy hál istennek a mondjuk azért van a hospice, hogy ebbe amirő ma mindjárt beszélünk, mert elmész egyébként oda is.

[00:26:31]Igen.

[00:26:31]Tehát, hogy hogy így engem engem inkább az foglalkoztatott, vagy így mindig az volt a fejemben, hogy jó, akkor hogyha élek még öt évet, akkor hány éves lesz a lányom a, amikor meghalok?

[00:26:45]Tehát, hogy ez nagyjából És hogy akkor milyen kihívásokkal fog szembesülni a feleségem, hogyha ekkor és ekkor halok meg.

[00:26:56]És akkor egyébként ugye a a gyerekek korszakainak a sajátosságából adódó minél minél későbbre került ez az időpont, annál nyugodtabb lettem, hogy oké, akkor most már oviba jár, akkor most már iskolába jár, akkor most tulajdonképpen már így teljesen jól el van egyedül, tud a feleségem mellette dolgozni, tehát hogy hogy nekem az idő az kábé ezt jelentette.

[00:27:27]Nyilván ez ez egy olyan szerencsés élethelyzet van emögött, hogy hogy nekem mondjuk egy csomó olyan dolg miatt nem kellett aggódnom, ami miatt nagyon sok embernek a sorstársaimnak aggódnia kellett.

[00:27:44]Tehát, hogy nem tudom, van saját lakásunk, az is nagyon nem tudom, egy kiváltságos dolog, hogy ugye ilyen szellemi munkát végzek.

[00:27:51]Tehát nem az van, hogyha valamilyen fizikai problémám van, akkor kiesek a munkából és és a nincsen jövedelmem.

[00:27:59]Tehát, hogy ott ott a kórházba, amikor műtöttek, ott nagyon gyorsan szembesültem ennek a a drámájával, hogy hogy ilyen kétkezi munkásokkal voltam egy korteremben, és hát ők nekik abszolút az volt a az töltötte ki a a gondolataik nagy részét, hogy ők hogyan fognak megélni, és hogy hogy akkor most volt ez a komoly műtétjük, de hogy akkor mikor lehet visszamenni végre dolgozni, mikor tudnak majd emelni.

[00:28:31]Tehát, hogy ez ezek ilyen nagyon nagyon nagyon szomorú és nyomasztó gondolatok voltak.

[00:28:39]És hát nekem ezekkel például mondjuk nem kell foglalkozni.

[00:28:43]Van egy sajátos feszültség a szövegen, amire szeretném megkérdezni a reflexiódat.

[00:28:45]Egyrészről a covid krónika elég alaposan bemutatja azt, hogy a magyar egészségügyi rendszer hogyan teljesít alul egy világjárvánnyal szemben.

[00:28:52]Elsom és alapvetően azért nyilvánvalóan, mert a humán erőforrásokban kriminális állapotok uralkodnak.

[00:28:57]De másrészt pedig a te történetedben alapvetően az derül ki, hogy annak ellenére, hogy Magyarországon vezető halálok, a rákos megbetegedés és annak a kezeletlensége mintaszerűen mész végig a rendszeren különösebb protekció nélkül, és hogy amit a te történetemből megismerünk, az valószínűleg a legtöbb nyugat-európai országnak is becsületére válna.

[00:29:18]Én is tudnék mesélni ismerősökről, akik nem tudom Angliában milyen kriminális onkológiai kezelésben részesültek.

[00:29:23]Egyébként tök jól kezelhető és gyógyítható rákos megbetegedés során.

[00:29:25]Te pedig hát a a rákos megbetegedések ilyen értelemben csúcsának egyikét sikerült kifognod, és úgy mész végig a rendszeren, mintogyha itt egyébként teljmézzel folyókánál lenne abban az értelemben, hogy világszínvonalú ellátásban részesülsz.

[00:29:41]Mi erről a reflexiód?

[00:29:41]Mit járul igazából ez a végletesség az országunkról?

[00:29:46]Hát valószínűleg azt árulja el, hogy nagyon sokféle a magyar egészségügy is, és vannak olyan területek, ahol ahol nagyon rossz a helyzet, és közben meg vannak olyan csúcsintézmények.

[00:29:57]Nyilván a én én a ugye ebben az amerikai úti idegsebészeten voltam és ott gondolom én a meg hát azt is hallom, hogy ott azért az ország legjobb szakemberei dolgoznak.

[00:30:14]Az egy ott tehát, hogy azért nem az volt, hogy hogy én ne tapasztaltam volna meg a a mondjuk a magyar egészségügy túlterheltségét.

[00:30:24]Tehát ott azért a ö a a azt továbbra sem értem, hogyha nekem van egy kontrollom, mondjuk a az onkológus sebészorvosommal, akkor az úgy néz ki, hogy akkor leülök és és arra, hogy majd aztán három percet tudjunk beszélni, mondjuk várnom két órát.

[00:30:51]Ö nem azt mondom, hát ez legyen a legnagyobb baj, de azért ez megint csak az, hogy hogy oké, én tudok közben dolgozni abban a két órában, de hát nagyon sok embernek meg ki kell venni egy szabadnapot, és hát az elején még mondjuk én három havonta jártam kontrollra, aztán négy, hat, de hogy azért ez ez azért így összeadódik, meg a vérvétel meg a nem tudom micsoda, és hogy mindenre ugye várni kell.

[00:31:17]És a covid alatt az sokkal drámaib volt, amikor sugárkezelésre jártam, és akkor konkrétan az volt, hogy hogy ott ültünk a második járványnak a csúcsán, és csupa rákos beteg, tehát tényleg én már így röhögtem rajta, hogy így tehát hogy ott ülnek a legveszélyeztetettebb emberek, súlyos, rákos betegek, összezárva egy ilyen kicsi térben, és tényleg hát így elköhögtem magát valaki.

[00:31:49]És akkor így éreztem, hogy na akkor akkor itt most két-három embernek szevasz.

[00:31:55]Aztán remélem, hogy nem így lett, de hogy hogy azért ott így azért éreztem, hogy itt itt nincsen erre egyszerűen kapacitás, gondolkodás, energia, hogy mondjuk így hogyan lehetne ezt megszüntetni.

[00:32:09]És közben persze igen, a azt azt is láttam, hogy mondjuk azt, hogy ez hogy a hogy ez a sebészeti team ez mit hozott le, az tényleg csodálatra méltó, és lett is egy ilyen rajongásom azért a az adsebészet felé.

[00:32:29]Szerintem az elég elég elég izgi.

[00:32:33]Igen, hát ez ez a ez a kettősség, ez ezt én is megtapasztaltam.

[00:32:36]És az, hogy szóval nem így szoktunk gondolni a magyar államra, mint valami nem tudom én, elismerése mi, vagy pláne hálával gondolhatnánk adott esetben rá, de mondjuk ugye valószínűleg a az onkológiai ellátás az, ahol találkozik a társadalom legalja és a legteteje, mert azt a magánegészségügyben egész egyszerűen nem lehet megkapni.

[00:32:57]olyan drága és olyan bonyolult és annyira összetett folyamatokat működtet, hogy ezt kizárólag az állami egészség tudja biztosítani.

[00:33:04]Tehát itt mindenképpen a leggazdagabbaknak is el kell zarándokolniuk a közös kórházhoz, és aztán ott megvárni, hogy valamilyen módon ellátáshoz jussanak.

[00:33:14]Szóval, hogy gondolkoztál azon, hogy ilyen értelemben van-e esetleg benned hála a magyar állam iránt, hogy hogy mondjuk ezt a lehetőséget te megkaptad, ami mondjuk nem biztos, hogy akár csak 500 km innen keletre, de lehet, hogy délre, nem tudom, északra nem magától értetődő.

[00:33:29]Abszolút.

[00:33:29]Tehát, hogy a az benne van a könyvben a amit a ez a Timothy Sneider nevű történész írt.

[00:33:37]őt is Rákkal diagnosztizálták 2020 elején, és vagy azt hiszem Rákkal, valami valami súlyos betegségge.

[00:33:47]És után ő is írt egy könyvet, tehát kicsit így hasonló a a sztori, és hogy neki az a abszolút az a hát az egyik fő iránya ennek a könyvnek, hogy hogy micsoda embertelen dolog a fizetős egészségügy.

[00:34:01]És az, hogy és hát nyilván egy ilyen súlyos műtétnél én el nem tudom képzelni, hogy mennyi pénzt költött rám a magyar állam.

[00:34:11]Tehát hogy szerintem nagyon-nagyon sokat.

[00:34:13]Tehát hogy ez ott azon a amikor volt ez a volt az agyműtétem, ez egy viszonylag különleges agyműtét volt.

[00:34:24]És hát az elég sok ember dolgozott ott.

[00:34:27]Azt még én is érzékeltem, meg hát bejött, nem tudom, nagyon sok ember nézelődni.

[00:34:32]És tehát, hogy a hogy az ott a ott a műszerek meg a munkaerő, meg a nem tudom, aztán utána meg a gyógyszerek, tehát hogy meg a sugárkezelés, tehát hogy ezek valószínűleg, hogy ez így ki lenne számlázva, az valami nagyon-nagyon nagy tétel, és hogy ehhez tényleg mindenki hozzáfér, és és tök egyenlő, tehát hogy hogy én láttam azt, hogy a nem tudom hozza az egyik miniszter az apját és a ugyan ugyanúgy beállt a sorba, úgy tehát hogy hogy ebbe teljesen demokratikus és egyenlő volt ez a ez a rendszer.

[00:35:09]És és én ennek nagyon örültem.

[00:35:12]Így vizsgálgattam is magamat, hogy így, hogy nekem most akkor van-e protekcióm, vagy nincs.

[00:35:21]És hogy így nem annyira akartam, hogy legyen protekcióm, de nem de tulajdonképpen nem is kellett, hogy hogy legyen.

[00:35:28]Tehát, hogy ez ez a ez a része, ez a nem tudom ez a csúcs része, ez a sebészet meg az onkológia.

[00:35:38]Az én tapasztalataim szerint nyilván az előbb említett fenntartásokkal ez nagyon jól működött és tényleg egy egy jó ilyen szempontból egy jó élmény volt.

[00:35:51]Nagy bátorságra vall, hogy ezt az egész agytumort, ami nyilván egy eléggé stigmatizált kérdéskör, ilyen nyíltsággal vállod, és most is, hogy így beszélsz róla, arról lehet-e kérdezni, változott-e bármi az agyad működésében, vagy a mentális képességeidben?

[00:36:04]Ugye öt és fél éve vagy tünetmentes, de tapasztaltad-e bármilyen módon, hogy nem tudom, akár az idegrendszeri funkcióidban van olyan változás, ami korábban nem volt?

[00:36:18]Hát ez egy az 1 millió dolláros kérdés.

[00:36:22]Szerint en ennek a könyvnek egy elég fontos fogalma a bizonytalanság, és ez is egy olyan dolog, ami egy eldönthetetlen bizonytalanság, hogy akkor ugye mi lett volna, ha hogy ha nincsen az agydaganatom, akkor akkor mennyire lennék más ember?

[00:36:47]Mondjuk nem tudom, amikor 2021-ben én éppen tegyük fel, tök ideges vagyok, és felkúrom magamat egy teljesen esetleges apróságon, akkor én azért vagyok ideges, mert ilyen a természetem, vagy azért vagyok ideges, mert egy világjárvány közepén vagyok, és felfordult az életem, vagy azért vagyok ideges, mert az agyamban valami meg lett piszkálva és és erre nincsen válasz.

[00:37:22]Ö továbbra sem tudom, hogy hogy a az ilyen orvosi tájékoztatók szerint igen a az agydaganat az képes ilyen ilyen dolgokat csinálni, hogy hogy nem tudom, hogy megváltoztatja az embernek a a természetét.

[00:37:43]De ezt ez teljesen kinyomozhatatlan, rejtélyes, kísértetélyes dolog.

[00:37:51]Ugye megjelent egy kis film a négyen arról, hogy ami promotálja a könyvet, amiben azt lehet látni, hogy a legutolsó kontrollvizsgálatra hogyan mész el.

[00:37:57]És ott úgy beszélsz erről, hogy valójában mindig, amikor az MRB betonnak, vagy amikor várod azt, hogy megtörténjen a diagnózis, akkor azért előtör belőled a halálfélem.

[00:38:06]És valóban nagyon átélhető az az öröm, amikor azt mondod, hogy akkor most van újabb fél évem.

[00:38:15]Jen van a halálfilem a hétköznapjaidban.

[00:38:18]Vagy csak ilyenkor, amikor ott vagy, hogy most egy újabb képet fogsz kapni arról, hogy mennyi időd van hátra?

[00:38:26]Én a halállal igyekszem egy kölcsönösen jó viszonyt ápolni, és még elég egyenlőtlen, nem?

[00:38:32]Tehát Igen, igen.

[00:38:34]Neki van szava, te meg mit tudsz mondani igazából?

[00:38:36]Helló.

[00:38:36]Igen, de hogy hogy azt hiszem, hogy hogy a halálfélelmet azt, mert mert gyerekkoromban is a a az édesanyám próbálta megszídítani.

[00:38:50]Tehát, hogy volt egy olyan meghalt az, tehát az nagymamám rákban halt meg, a nagynéném rákban halt meg.

[00:39:03]voltak erről tapasztaltok a családban, és ezért nagyon sokat beszéltünk a a halálról.

[00:39:11]abszolút egy ilyen ilyen családi hősünk volt a Polcellen, aki a a erről a halálról való beszédről legtöbbet írta, és a talán legismertebb figurája ennek, hogy hogy így beszéljünk már a halálról és és fogadjuk el az élet részének és és azt hiszem, hogy én nekem én így vagyok becsatornázva, és nagyon nagyon szívesen és sokat beszélgetek a lány lányommal és a halálról és a mivel mivel viszonylag korán meghaltak a szüleim, ezért úgy valahogy egy csomó ember megtalált a a azzal, hogy hogy akkor most neki betegek a szülei, vagy meghalnak a szülei.

[00:39:54]Tehát, hogy én valahogy mindig benne voltam már jóval a saját rákom előtt, hogy akkor a halálról így lehessen ilyen fesztelenül beszélgetni.

[00:40:05]Ühüm.

[00:40:06]És ez ez nekem nem okozott nem okozott problémát.

[00:40:09]Az a az a amiről ez a kisfilm készült, ö a az egy az egy nagyon speciális helyzet, amikor viszont abszolút ilyen kontrollálhatlanul előtör belőlem a a félelem, mert ugye ott az van, hogy hogy van egy MR vizsgálat, és akkor utána kihoznak nekem egy kis papírost, és a kis papírosból kiderül, hogy elkezdett-e visszanőni a daganat vagy nem.

[00:40:40]És ugye ahogyan arról beszéltünk, hogyha ö hogyha visszanő a daganat, akkor ez azt jelenti, hogy az én addig ismert életemnek vége.

[00:40:49]Én nem arra gondolok ilyenkor, hogy meghalok, mert tudom, hogy hogy nem is ez a helyzet, de de azt, hogy akkor innentől kezdve fel felül kell vizsgálnom mindent, a attól félek, hogy hogy akkor hogy akkor itt meg kell változtatnom az amúgy elég kiegyensúlyozott és és számomra pont megfelelő életemet, és és és el kell kezdem azon gondolkozni, hogy akkor nem tudom akkor hogyan készüljek arra, hogy hogy itt tényleg már egy végesebb lett ez a dolog, vagy kezd elkezdeni ilyen kísérleti kezelések után kutakodni.

[00:41:37]Szóval, hogy meg hát ugye átmenni a esetleges újabb műtéten, kemoterápián.

[00:41:43]Szóval, hogy ez a ettől félek igazából.

[00:41:46]Nem, nem attól, hogy én majd egyszer meghalok, attól azt hiszem, hogy kevéssé félek, bár most olyanak tűnik, szóval, hogy most még könnyen beszélek, de hogy azt hiszem, hogy én én ezzel így így rendben vagyok, hogy hogy meg fogok halni.

[00:42:03]Egyébként most nem akarom lelőni a poént, de amúgy te is meg fogsz halni.

[00:42:08]Tehát hogy a hogy ezekkel azzem nincsen probléma.

[00:42:12]Tehát azem, hogy bárki, aki minket néz, vagy ezt a műsort készíti, ez elkeres bárki be fog következni.

[00:42:16]Igen.

[00:42:16]Szóval a halállal való viszonyban igazából itt a tudomásul vétel lehet az egyetlen jó pozíció, vagy nem tudom igazából van ennél nem tudom én cizelláltabb tanulsága ennek az egész történetnek?

[00:42:28]Hát az biztos, hogy hogy hogy az nem árt, hogyha erről beszélgetünk vagy könyveket olvasunk.

[00:42:40]Az az szerintem az biztos, hogy segít a hogyha hogyha valaki ezzel nagyon nem akar foglalkozni, ott azért szerintem felmerül az a kérdés, hogy akkor miért nem akarsz foglalkozni ezzel, és hogy a hogy a lelked mélyén milyen milyen félelmek vannak.

[00:42:58]Szerintem, hogy tényleg kicsit így erről az egész rákról meg a halálról is én én azt gondolom, hogy hogyha így többet beszélnénk róla és kicsit kevésbé úgy beszélnénk róla, mint mint valami kivételes tragédia, hanem úgy beszélnénk róla, mint egy ilyen normális dolog, hiszen ugye ez a halál, az mindenkit érint, de hát a rák És nincsen nincs olyan ember, akit ne érintene újra meg újra a rág.

[00:43:32]Tehát, hogy évente 60000 embert diagnosztizálnak Magyarországon rákkal, 300 ember meghal rákban.

[00:43:40]Hogyha ezt most felszorzod a 10-20 emberrel, akik a legközelebb állnak ezekhez a rákbetegekhez, akkor azt jelenti, hogy minden évben magyarok milliói szembesülnek azzal, hogy ezzel a helyzettel valamit kezdeni kell.

[00:43:54]azzal, hogy kaptál egy ilyen diagnózist, ami rohadt ijesztő, pedig az esetek többségében egyébként már így elég jól gyógyítható, de ami nem gyógyítható, ak azt azt még inkább kezelni kell.

[00:44:11]Tehát, hogy hogyha ez hogyha erről kicsit tudnánk ilyen hétköznapibban beszélni, amihez valószínűleg azt kell, hogy többet beszéljünk róla és kicsikét más tónusban beszéljünk róla, akkor szerintem az azért az könnyebbség lenne.

[00:44:27]Hadd könnysem ezt vissza a kötethez, mert valójában igazából a traumabeszédnek a szélsőségessége is jellemzi ezt az írást.

[00:44:31]nevezetesen azt, hogy a covidnak a tragédiájáról a teljes eltartással és a felejtéssel viszonyul a társadalom, míg mondjuk egy ember egyéni tragédiája vagy nehézsége a rák megbetegéséel kapcsolatban, az pedig a kélyes izgalmakat és a vájkálásnak a gesztusát indítsa be sokakban.

[00:44:50]És nekem nagyon érdekelne, hogy számodra kifejezetten az írás hogyan segített, hogy megtalál azt a beszédmódot, ami mindkét szélsőségességet szélsőséget képes negrigálni, és mégis csak kialakít valamit, ami adekvát lehet, és amin keresztül közölhetővé válik ez a tapasztalat.

[00:45:08]Hát ugye az egyik egyik nem tudom nagy kapaszkodó az az irodalom.

[00:45:13]Ugye mindenféle versekkel és irodalmi szövegekkel van tele ez a könyv.

[00:45:18]és hogy a szerintem ezekkel ezeken keresztül sokkal én biztos, hogy sokkal jobban tudok szembesülni nem tudom a rákkal is vagy az elmúlással is.

[00:45:33]A tehát, hogy valahogy azt azt akarom elmondani, hogy hogy ez a beszéljünk a nehéz témákról, ez egy olyan ilyen ilyen imperatívusz, hogy akkor hogy azt mondjuk, beszéljünk már róla, beszéljünk már róla.

[00:45:48]És hát ki akar beszélni egy ilyen felszólításra?

[00:45:53]Tehát, hogy hogy én azért próbáltam egy egy olvasmányos, és remélem, hogy néha vicces, néha megható, meg nem tudom, tehát hogy ilyen ilyen könyvkönyvet írni, ami aminek az a az elsődleges célja, hogy ez egy jó olvasmány legyen.

[00:46:12]Nem, nem az, hogy hogy a most meglegyen benne mondva, hogy akkor milyen rossz dolog a rák, hanem hogy ez legyen egy olvasmány, aminek vannak mindenféle elgondolkoztató és élvezetes részei, mindenféle irodalmi utalások.

[00:46:31]És hát nyilván én én ezt tudom hozni, de hát hogyha valaki más nem tudom a valaki mondjuk egy úszó és úgy beszél a rákjáról, hogy az úszásnak a képvilágát és a a motívumait hozza be, az is szuper szerintem.

[00:46:53]Tehát, hogy hogy valahogy ezt ö így így felszabadítani ezt a a rákról való beszédet az szerintem elvezethetne oly oda, hogy hogy így többen és szívesebben beszélgetünk egymással is.

[00:47:11]Ö és ez a könyv tényleg azt azt akarja, hogy ne ne ne ilyen depressziós emberek tegyék félre 100 oldal után, hanem hogy így jó, oké, ezek ezek nehéz témák, de amúgy meg figy veled amúgy volt, amikor a covidban voltál?

[00:47:31]Te arra emlékszel, hogy izé be kellett szöknünk a parkokba, hogyha akartunk egyet piknikezni, és ha haa szóval, hogy és ugy ugyanúgy lehet a rákon is nevetni.

[00:47:43]Tök abszurd helyzetek vannak.

[00:47:48]Van benne szépség, van benne humor.

[00:47:52]Hogyha kicsit megpróbálnánk nem ilyen elfuló hangon a halál árnyát megérezve beszélni mindig a rákról, hanem egy normális dologként, akkor szerintem lehet, hogy előrébb lennénk.

[00:48:07]Abszolút egyet érdekes.

[00:48:07]És akkor most pontosan megfogalmaz a legelején próbáltam kérdezni tőle, de nem volt jó szerintem a kérdésem, hogy az a különleges szerintem a kötetnek, hogy tényirodalomként is hivatkozol rá, de hogy te nagyon tudatosan használod a poézis eszközét, eszköztárát.

[00:48:20]Tehát neked fontos, hogy valamilyen módon Eszterházin keresztül, más irodalmi szövegeken keresztül satöbbi, hogy hogy azon túlmenni, amit tudsz rögzíteni az életedből és le tudsz írni és aprólékosan elemezni, hogy valamilyen módon azt közvetíti a kötet, hogy kell egy politikai minőség is ahhoz, hogy ez az új beszédmód ki tudjon alakulni a betegségről, akár arról a kollektív, amit betegségről, amit a járvány hozz létre, akár arról, amit a a tumor állít elő.

[00:48:47]Mi az, amit a poézis megteremt a közlésben, amit nem lehet egyébként újságírő eszközökkel vagy tényirodalmi eszközökkel és így tovább átadni?

[00:48:59]Hát ami amit amit én megtanultam, talán előtte is sejtettem, de most meg már nagyon nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az, hogy hogy hogy mennyivel jobb úgy beszélni valamiről, hogyha történeteket mesélünk, hogyha nem nem igent és nemet mondunk, nem csak adatokat mondunk, nem ilyen ilyen megmondásaink és aforizmáink vannak, hanem hogy elmesélünk történeteket.

[00:49:28]És ugye ezt ezt szerintem a akár a az oktatásba is meg a gyerekeknél is lehet látni, hogy mikor jegyeznek meg valamit, akkor jegyeznek meg valamit, hogyha az egy történetbe van ágyazva.

[00:49:43]hogyha matek példákat is lehet úgy tanítani, hogy közben történeteket mesélsz, és és hogy ez ne nekem abszolút az, és ezt a könyvben próbálom is dokumentálni, tehát hogy amikor amikor szembesültem valamilyen nagyon rossz hírsrelv meg egy újabb nem tudom rossz fordulattal, akkor is mindig az volt, hogy kerestem egy olyan történetet, amiben Én én valahogy ezzel így így el tudok e rá tudom húzni erre a történetre az én élethelyzetemet.

[00:50:21]Szóval nem is annyira a költőiséget mondanám, hanem azt ezt a történetmeséléses dolgot, hogy akkor találd meg azt a regényt, azt a azt a novellát, vagy azt a verset, vagy filmet, amiben te megnyugvást vagy örömöt tudsz lelni, és meséld el a saját történetedet is úgy, hogy az az tudjon valamilyen reménysugá ározni.

[00:50:51]A nincs nincs nagyon-nagyon kevés olyan élethelyzet van, ahol ahol ne tudnád a a bizonytalanságból a remény felé vezetni a történetedet.

[00:51:10]Ha hogyha ha rájössz, hogy a te vagy a történeteidnek az Ura, és a történeteid fogják kirajzolni azt, hogy te kicsoda vagy, akkor az a körülötted lévőknek is, meg neked is egy óriási segítség.

[00:51:27]Hm.

[00:51:28]H nem igen meg nem van, hanem történet van, hősök vannak, nem tudom, süt a nap, fúj a szél.

[00:51:40]Most minden sarkon ott várhat a boldogság.

[00:51:44]Most már átmentél sazonba.

[00:51:46]Majdnem egyébként igen.

[00:51:46]Meg is énekelhetünk, mintogy a kében is jelzett.

[00:51:48]Nagyon sokat énekelsz.

[00:51:51]Eszterházi Péterrel van egy igazából az egész könyvben végigvonuló irodalmi párbeszéd közted és közte.

[00:51:54]És hát nyilvánvalóan erős a párhuzam ott is, hogy ő a hasnyelmi gyákjával való megküzdésének a történetét írta meg az utolsó kötetében.

[00:52:07]Azt, hogy meghatározó író az életedben, azt elég alaposan és plasztikusan kifejted a kötetlapjain, de kifejezetten a az agydaganatod milyen új színeit hozta elő adott esetben Eszterháznak?

[00:52:19]Olvastál el újra olyan szövegeket, amik most emiatt más fénytérésbe kerültek?

[00:52:21]Most mondom, a hasnál mirigy rák naplót azt vegyük ki, mert az imidens.

[00:52:24]De ezen kívül milyen milyen más típusú kapaszkodókat adott adott esetben Eszterhé a számodra?

[00:52:32]Hát a legtöbb kapaszkodót azt a has vagy leg a közvetlen kapaszkodót azt a hasnyelműnapló adta.

[00:52:39]Tehát hogy amikor amikor megkaptam ezt a diagnózist, akkor az volt, hogy mindenki hát mindenki, mert szóval, hogy én ilyen ilyen költőszármazású emberekkel vagyok körülvéve általában.

[00:52:51]És akkor elmondom a rossz hírt.

[00:52:54]És akkor azért xedik kérdésnél felmerül, hogy és akkor amúgy az Eszter hasnyelmirigy napot olvastad, és akkor mindig mondta, hogy nem olvastam, meg, de akkor most már elolvasom és és akkor akkor tényleg ezt elkezdtem olvasni és az az az nagyon felszabadító volt benne, hogy hát egy ilyen nyilván a humor és a az, hogy ez a folyamatos elkalandozott elkaland andozása és hogy nyilván az őszinteség is nagyon tetszett benne és és az is, hogy a nem tudom a a dolognak, tehát hogy mondjuk így nagyon sok szó van benne a szexről és ugye a a hasnyermírigyet is megszemélyesíti nőként és és hát folyamatosan arról van szó, hogy akkor most itt a hanyákát v akkor hogyan kéne most különböző szexuális aktosokat végeznie.

[00:53:52]És hogy ez ez nekem nagyon felszabadító volt.

[00:53:55]És a de azért is meg igazolta a te programodat vagy gondolatod arra, hogy hogyan kéne ez viszonyulni akár irodalmilag, akár ember Igen.

[00:54:05]Igen.

[00:54:05]Hogy hogy hogy Ja, hogy lehet ez egy lehetséges program.

[00:54:08]Igen.

[00:54:08]Hogy le hogy lehet hogy nem kell illedelmesnek lenni.

[00:54:13]És a és hogy lehet kicsit nem tudom ez a ez a polgárpukkasztás ez néha unalmas, de mondjuk ebbe az élethelyzetbe meg ebbe a könyvben nekem nekem felszabadító volt.

[00:54:27]És nyilván van ez a másik rész, amiről te is beszéltél, ugye ez az ontológiai derű, amit az Eszterházival kapcsolatban emlegetnek, és ami az egész élet Eszterházi úgy parafrazál, aztán és így te is idézed, hogy onkológiai humor.

[00:54:42]Igen.

[00:54:42]Onkológiai derű.

[00:54:42]Igen.

[00:54:42]Tehát, hogy az azért szintén nagyon sokat segített.

[00:54:47]És amikor ugye be akartam vonni ebbe a könyvbe a Olaszországot is, mert mert hát ez egy ugye ott mindenki kedvenc ország a az európai szellemnek egy ilyen gyújtópontja, és akkor ott volt a legsúlyosabb a a covid.

[00:55:09]És akkor Olaszországot is tudtam a az Eszterházin keresztül nézni.

[00:55:16]És akkor igazából arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen bármi ről akarok írni, miután én már kitaláltam azt, hogy akkor most itt az Eszterházi lesz a az én nem tudom képzeletbeli barátom.

[00:55:25]Ö, onnantól kezdve mindenhol, tehát mindenre találtam ezzterházi szöveget.

[00:55:31]Még amikor New Yorkról írtam, akkor is kikerestem az Eszterháziból a New Yorkos szövegeket, és nagyon jó kis New Yorkos szövegek voltak.

[00:55:41]pedig aztán tényleg azt gondoltam volna, hogy ez ha valamiről akkor legalább erről nem ír, de írt.

[00:55:46]És és a és amikor mondjuk arról volt szó, hogy milyen milyen nehéz elmondani embereknek, abban nekem nagyon sokat segített.

[00:55:59]Tehát az ez a kommunikációja a betegségnek.

[00:56:01]Én ezzel nagyon sokat foglalkoztam, meg hogy akkor most így hogyan tudom jól elmondani, hogyan tudom úgy elmondani, hogy a a szeretteimnek vagy éppen a kivel csak összefutok és nem tudom megkérdezi, hogy miért van ilyen fura sapka a fejeden, hogy akkor hogyan, mikor milyen szavakkal mondjam el?

[00:56:24]És abba például szintén az Eszterhez tök sokat segített, de egyébként a nem tudom a Karinti is, tehát hogy az lehetett másokat is bevonni ebbe.

[00:56:34]Hogy Szépernyő most önkényesen fogok idézni a könyvből egy-kettő ilyen idézetel készültünk a szerkesztő kollégával van egy ilyen, ahol azt írod le, hogy szívom a cigit a hidegben, hallgatom az influenzától krákogó főszerkesztőmet, és nézem a lábam előtt a diszkőbe vésetett szépernyő idézet.

[00:56:47]Könyvigasztal bajban, ha beteg vagy gyógyít, jót tesz azzal, ki kínlódik.

[00:56:55]Hát nyilván ez egyfajta ászpolitikának is fölfogható, hogy mire volt jó neked ez az egész kötetírás.

[00:56:58]Vigasz gyógyulás és kín egyszerre a megírás.

[00:57:06]Igen.

[00:57:06]A a kín azért az nagyon nagyon rövid ideig tartott.

[00:57:12]Tehát ez nekem ez óriási öröm volt ezt a ezt a könyvet írni.

[00:57:17]Ö nagyon ö m h volt olyan, hogy konkrétan az volt, hogy egy ilyen válságos élethelyzetben voltam, és akkor azt mondtam, hogy hú, akkor én most inkább ezzel a könyvvel fogok foglalkozni, és és hát nagyon jól nagyon jól bele tudtam menekülni ebbe a könyvbe.

[00:57:35]És a és hát a volt voltak voltak olyan részek, ami amivel viszont így nem könnyen foglalkoztam.

[00:57:45]Tehát hogy hogy de így éreztem, ez nagyon érdekes kérdés egyébként egy ilyen könyvnél, hogy hogy a amikor te vagy az Uran az egész univerzumnak, amit te teremtesz, hogy akkor miért miért érzel mégis ilyen kényszerítő erőket?

[00:58:02]Tehát egyszerűen azt éreztem, hogy hogy azt nekem meg kell írnom rendesen, hogy az anyám hogyan halt meg, és hogyan ápoltuk otthon.

[00:58:11]És az az így az mondjuk egy tök nehéz dolog volt, de amikor és azt az kínlódás volt, de amikor már túl lettem lettünk rajta, vagy túl szóval megírtam, akkor onnantól kezdve megasszem, hogy jobban a helyére került a dolog.

[00:58:25]És akkor volt még egy-két ilyen rész, ahol így igazából volt, hogy így magamat szégyeltem, tehát hogy amikor ilyen műtétem előtt ilyen búcsú üzeneteket vettem fel a a feleségemnek meg a lányomnak, és akkor így így tényleg így ilyen nagyon nem akartam én ezt visszahallgatni, nagyon bénának tűnt ez az egész.

[00:58:50]És akkor a könyv miatt vég miért?

[00:58:52]Ez végülis egyébként egy gondoskodógesztrus.

[00:58:55]Igen, de nem.

[00:58:55]Tehát, hogy azt éreztem, amikor erre gondoltam, és aztán akkor is, amikor visszahallgattam, hogy most vagy az van, hogy én most meghalok ebbe a műtétbe, arra azér kicsi volt az esély, de azér 1% esély volt.

[00:59:08]És vagy hogy így megsérül a beszédközpontom, és más ember leszek.

[00:59:15]És hogyha ha ez történne meg, akkor ez a nem tudom adhok felvett két perces üzenet, ez nagyon-nagyon kevés lenne.

[00:59:23]Ha viszont meg semmi bajom nincsen, akkor meg minek?

[00:59:29]Szóval, hogy hogy így ez volt bennem, és akkor így ezt így nagyon nem akartam visszatűzni, és és nem nem is volt jó élmény.

[00:59:36]Majd legközelebb jobbat csinálok, de ez is volt.

[00:59:42]Meg mondjuk vannak a hát fű alatt megszereztem néhány felvételt a az agyműtétemről és akkor azt azt megnézni azt azt azért elég sokáig hallogattam, hogy hogy azt a azért azt meséld el kérlek.

[00:59:58]Hát milyen szembesülni a megyitott koponyáddal?

[01:00:06]Hát mi miután már megnéztem, utána már azt gondolom, hogy amúgy egy nagyon érdekes dolog volt, meg egyébként tök vicces is volt.

[01:00:13]Szóval, hogy hogy hiszen beszélsz, tehát ilyen fél éver állapotban.

[01:00:17]Igen.

[01:00:17]Tehát ugye az, mert ugye, hogyha olyan területet kell műteni, ahol ugye nyom valamit a a daganat, akkor akkor éber éber állapotban is kell műteni azért, hogyha hogyha olyan helyre menne a nem tudom a orvosi eszköz, akkor akkor érzékelhető legyen, hogy akkor ó óó ez itt most már nyomja, nem tudom a beszédközpontot.

[01:00:46]És akkor ezzel ügen így kellett így így így beszélgetni, meg egy ilyen mesét is kellett felolvasnom, meg ilyen ilyen hülye kérdésekre válaszolnom.

[01:01:00]Az az az így szórakoztató is volt.

[01:01:01]Meg meg az az a az a ott a nagy sztorim, amit a sebészem is fűnek fának mesél, hogy a volt egy olyan gyakorlat, hogy így miközben ugye az agyamban turkelt, hogy akkor ilyen szavakat kellett mondanom Bűvel, és akkor nekem az volt az első szó, amit mondtam, hogy meg, és akkor ilyen nagy röhögés volt a hújtőben.

[01:01:24]Szóval, hogy hogy onnantól kezdve ez is olyan volt, hogy hogy onnantól kezdve, hogy már így rávettem magamat nagyon nehezen, hogy megnézzem, onnantól kezdve már ez igazából így elmúlt ez a félelem, és egy egy tök érdekes tapasztalat volt.

[01:01:44]Nyilván van egy olyan kameraállás, amiben valóban látszik az agyam, de hát micsoda kiváltságos dolog, hogy láthatom az agyamat belülről egy kicsit.

[01:01:53]Hát azért nem nem sokan mondhatják ezt magukról.

[01:01:59]Lehet, hogy ez azért azok élmények egyike, ami nélkül el lehet tölteni egy életet boldogan és derűsen, de ha már megadatott, akkor egyébként jobb, hogy ilyen állapotban szembesülsz vele valóban.

[01:02:08]Igen.

[01:02:09]A a könyvvége felé írsz arról igazából a szerkesztőid, vagy szerkesztőd Pécidóra, aki egyébként Eszterházi Péternek is a szerkesztője volt tanácsára, két fejezetet vagy két történetszálat igazából kihagytál.

[01:02:20]Ezek ugye cikkként jelentek meg a 44-en.

[01:02:23]Bizar és komikus történet száll, de talán jobb, hogyha te mesél el esetleg a nézőink számára.

[01:02:27]Hát igen.

[01:02:29]Tehát ugye ugye azzal, mikor már megírtam a könyvet, akkor elkezdtem mutogatni egy-két barátomnak, egy-két kollégámnak, egy-két ilyen ilyen szakértőszerű embernek, és akkor a volt irodalomtanáromnak, és és hát egy elég egyöntetű ö vélemény volt az, hogy nagyon jó, nagyon jó, de hát A könyv vége felé is továbbra is azt csináltam, hogy volt a az én agydaganatos történetszálam és volt a covid.

[01:03:08]És akkor mi azt vettem észre, hogy mindenki, ez a sok jó ízlésű iskolázott ember azt mondja, hogy hát a végéről ki kéne húzkodni ezeket a covidos dolgokat.

[01:03:20]És akkor így mondtam nekik, hogy de hát figyeljetek, hát erről szól a könyv, hogy nem akarunk a coviddal szembesülni.

[01:03:27]hogy nem érdekes, hogy és hogy mondjuk, hogy igen, igen, de hát ott azért már tényleg tényleg nem érdekes, ott már tényleg nem érdekes.

[01:03:33]Ott izé onnan húzzam ki, és akkor kapkodtam a levegőt és aztán utána megadtam magam a a szakértelemnek és elejítés kényszerítő nyomasztásán.

[01:03:49]Így van.

[01:03:49]És de azért beleírtam ezt, hogy ezért nyom legalább maradjon.

[01:03:54]Így van.

[01:03:54]Név szerint nevesítve a bűnösöket.

[01:03:56]akik akik megadták magukat a felejtés diktatúrájának.

[01:04:04]És igen, hát ez igen, amúgy el lehet olvasni ezeket a a 444-en pont pont olyan részeket kifogásoltak, amiket amúgy megírtam korábban cikkben, és kicsit átdolgozva bele akartam rakni a könyvbe.

[01:04:17]Tehát, hogy azért nem veszett el, de hát ez tünet tünetszerű.

[01:04:19]És egyébként vol összefutottam egy ismerősömmel és mondta, hogy hát igen, hallom, hogy lesz könyved, és hogy miről szól?

[01:04:30]Mondom, hát a covidról meg az agyatomról.

[01:04:32]Hú, tényleg ez és amúgy nek én is írtam egy könyvet a covidról, de azt mondta a szerkesztőm, hogy húzzam ki a covidos szálat úgy, ahogy van, és én is kihúztam.

[01:04:43]És hogy úgy tűnik, hogy van egy ilyen tényleg egy ilyen nagyon elterjedt képzet, hogy a hogy a covidról írni túlárgyalt az túltárgyalt, miközben egy büdös szó nem esik róla egyébként, vagy tehát hogy hogy úgy úgy túltárgyalt, hogy hogy tényleg az tehát hogy hogy kábé 21 őszig volt ez ilyen tehát még bőven tombolt a járvány, amikor még a amikor már igazából Így kikopott a címlapokról ez a covid sztori, és ezt utána jött az ukrajnai háború, és onnantól kezdve tényleg ha írunk is covidos híreket, azt a kutya nem kattintja.

[01:05:25]Tehát ez Igen.

[01:05:28]Hát valószínűleg most már csak Toroszkai László őrzi az úgynevezett Bigforma zászlaját vagy lángját.

[01:05:32]Abszolút.

[01:05:32]Igen.

[01:05:32]És és közben meg ugye Igen.

[01:05:34]Tehát közben meg a mélyben azért ott vannak az naratív az nagyon épül.

[01:05:38]Igen, igen.

[01:05:38]Tehát, hogy hogy az az látszik, hogy tehát hogy azért a hogy szerintem nagyon sok ilyen történet van ami amit igazából így így elmegy valahogy a radar alatt, tehát hogy nem tudom, hogy há hány kedves néző emlékszik arra, hogy hogy egy ponton a kormánynak konkrétan be kellett avatkoznia, és egy ilyen törvényt kellett, vagy rendeletet kellett alkotnia, hogy az állam beszáll a háziorvosok helyett.

[01:06:05]hogy ők legyenek a peres felek, mert annyian perlik be a háziorvosokat az oltások miatt, és hogy egyszerűen már nem bírják a pereskedést a háziorvosok, és ezt egy ilyen állami intézkedést kellett hozni, tehát hogy közben a mélyben ezek így abszolút kibeszéletlen dolgok és hát nekem azért az a az elég nagy mániám, hogy hogy így azért azért nagyon sok embert meg lehet győzni még az oltás tagadókat vagy relativizálókat is.

[01:06:40]És hát pláne azokat az embereket, akik nem relativizálnak semmit, csak egyszerűen nem oltatják be magukat, mert mert nem nem olvassák a hírekben, mi meg nem írjuk meg a hírekben, mert nem kattintják.

[01:06:53]Tehát, hogy ez egy ilyen ördögi kör, és hogy hogy nem jön vel szembe.

[01:06:57]És nekem egy csomó ilyen élményem volt, hogy így, hogy így így beszélgetek emberekkel, izé ovi szülők, nem tudom.

[01:07:07]hogy így amúgy ti oltakoztatok, mert hogy elmesélik, hogy két hete nem tudnak izé kijönni a betegségből, mindenki végigmegy, az influenza meg a covid meg a nem tudom micsoda.

[01:07:17]És hogy amúgy így beoltattátok magát ez nem jutott eszünkbe.

[01:07:22]Ez lehet, hogy jövőre beoltatjuk magunkat és légyszi.

[01:07:28]Igen, igen.

[01:07:28]Csak még egy mellék szár, mert ez szerintem különösen beszédes mindezeknek a fényében az, hogy az egyik törölt fejezet arról szólt, hogy hogyan nem készült el a pandémiás terv, amikor már Viktor kért az NTA-tól 2021-ben, és itt milyen nyomozásoná jutottál el odáig, hogy hát ez nincs.

[01:07:45]Tehát, hogy valószínűleg azért a probléma ott kezdődik, amikor a Magyar Tudományos Akadémia konkrétan egy miniszterelnöki kérést úgy kezel, hogy akkor köszönjük szépen, mi ezt nem teljesítjük.

[01:07:52]És nem is az, hogy ezt deklarálják, hogy értem, hanem konkrétan csak elfelejtődik.

[01:07:55]Tehát hogyha a tudományos életnek a csúcsintézménye ilyen szinten veszi komolyan azt, hogy milyen tanulságokat érdemes levonnunk egy ilyen haváriából, amit egyébként írsz a cikkedben is, hogy nem az a kérdés, mikor következ, hogy lesz-e a következem, hogy mikor lesz.

[01:08:09]Tehát hogyha ilyen szintű társadalmi felelősségvállalás és tudat jellemzi őket, akkor azért igen, nehéz számok érni az egyént, hogy az oltakozással kapcsolan miért nem belátóbb, de ez mellékszáll.

[01:08:22]volt egy kérésed a szerkesztőhöz, hogy bizonyos családi körülményeket ne áruljunk el, amik a könyvből kiderülnek, el kell olvasni.

[01:08:28]Úgyhogy most félve teszem fel ezt a kérdést vagy kérést hozzád zárásként.

[01:08:32]Én azt szerettem volna, hogyha a legutolsó oldalak két bekezdését elolvas felolvasod, mégpedig azért, mert te ezt mementóként szántad családtagok számára, hogy majd esetlegesen idővel szembesüljenek ezzel.

[01:08:44]És azt gondoltam, hogy ennél csak egy jobb lehet, hogyha esetlegesen a te szavaiddal marad ez meg az utókor számára.

[01:08:50]Tehát, hogyha nem érzed úgy, hogy ezzel elspoilerezzük azt, amit nem szerett volna elspoilerezni, akkor én azt kérném, hogy ezt a két fejezet, ezt a két bekezdést, amit itt kijelöltem neked, zárásként felolvasná a nézőink és a hivatkozott családtagok számára.

[01:09:05]Ja, és akkor bocsáss meg, legyen az, hogy ez tényleg legyen az árása az adásnak.

[01:09:12]Jó, úgyhogy el is köszönök a nézőinktől.

[01:09:14]Nagyon köszönöm, hogy velünk voltatok.

[01:09:15]Anc, ez a címe Urfi Péter kötetének.

[01:09:19]Mindenképpen szavazzatok neki bizalmat, már kapható a boltokban.

[01:09:20]Néek a honlapján keresztül meg tudjátok vásárolni.

[01:09:23]A leírásba betettük a linket, el tudtok odaütni közvetlenül.

[01:09:25]És szerintem pláne a mostani fölfokozott hangulatban, amikor rendszerváltás pezsgésében ég az ország, ez egy szép képzavar volt, kötetbe illő.

[01:09:38]Szóval a lényeg az, hogy most amikor alapvetően nagyon fölszabadulónak tűnik a politikai képzeletünk, ilyenkor kifejezetten hasznos szerintem bizalmat szavazni egy ilyen személyes és egyszerre személyes és egyszer társadalmi aspektusokat rendkívüli érzékenységgel és irodalmi bravurralegyítő kötetnek.

[01:09:52]Tényleg megéri az időt, úgyhogy szerintem adjátok meg az esélyt a sansnak, és zárásként akkor következzenek a kötet szerzőinek tolmácsolásában a kötet utolsó bekezdései közül kettő.

[01:10:05]Ursó Péter tí a szó.

[01:10:10]Az elbeszélés ideje nem múlik el.

[01:10:10]A mese bízik a máskorban.

[01:10:13]Nem szorongatja az idő.

[01:10:16]A hajatokba kapó szél meg is odálhat.

[01:10:21]Már tudjátok, hogy ezt a könyvet nektek írom, és jó eséllyel akkor olvassátok, amikor már nem vagyok itt.

[01:10:30]Aztán öt év múlva, aztán 10 év múlva, aztán rájöttök, hogy több könyvet kaptatok egyszerre.

[01:10:38]A történelem egyik legnehezebb időszakáról szól, életem legszebb éveiről, amikor még a kétségbeesés napjaiban is leselkedett rám, mint valami kikerülhetetlen csapda, a boldogság.

[01:10:51]Lehet, hogy ebből a könyvből új arc rajzolódik ki előttetek, amelyet gyerekként nem láttatok.

[01:10:58]Nézzetek rá irgalommal.

[01:11:02]Ebben az egünket elszínező naplementében látom, hogy minden ide vezetett a családom veszteségörténetei és az örökölt mesék.

[01:11:09]Zsuzsi bármit elbíró derűje és az én békés bizonytalanságom.

[01:11:16]Minden azért volt, hogy megértsétek, senki nem hal meg igazán.

[01:11:19]És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.

[01:11:27]Köszi, hogy itt voltál.

[01:11:28]Köszönöm.