Sírt a barátom Sztálin halálakor | Interjú Tompa Andreával

[00:00:05]Sziasztok, én Vida Kamilla vagyok.

[00:00:05]A mai vendégem pedig Tompa Andrea, akinek új regénye a kiváló testek kapcsán fogunk beszélgetni a könyvről, alkotásról, a hatalom természetéről.

[00:00:15]Szia!

[00:00:15]Nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást.

[00:00:20]Köszi, hogy meghívtatok.

[00:00:22]Amikor arról gondolkodsz, hogy hogy állsz neki egy könyvnek, azt szoktad mondani, hogy nem is szabad elkezdeni az írást, amíg az ember nem találja meg a megfelelő nézőpontot.

[00:00:31]És én azt hiszem, hogy ezt valahogy úgy értelmeztem, hogy ez egy kicsit azzal van összefüggésben, ahogy te a történelmet szemléled, hogy hogyan lehet egyszerűen egy ilyen jó jó látószöget találni arra, meg mennyire megérthető a történelem tulajdonképpen, vagy ennek a lehetetlensége.

[00:00:55]És és akkor kicsit akár ennek a konkrét könyvnek kapcsán, akár általánosságban ez a ez a nézőpont problematika és a történelem megfejthetősége nagyon érdekelne, hogy erről mit gondolsz.

[00:01:04]A nézőpont azt hiszem, hogy ennél egy kicsit butább az első a a szöveg felnyílásakor.

[00:01:14]A felnyílás alatt azt értem, hogy az írási folyamatban, hisz azért felnyílás számomra, vagy azért jobb ez a szó, mert nem pusztán írok, hanem valahogy meg kell történnie annak a szövegvilágnak.

[00:01:27]És a butáb alatt azt értem, hogy még nem a történelemről alakítok kinézőpontokat, hanem egyszerűen a az elbeszélés folyik jelenidőben, vagy folyik múltiben.

[00:01:38]Valaki ott van, azaz ott lévő ember, egy anya, vagy egy fiú, vagy egy tanár, vagy ott van egy narátor, aki mindent lát és tud.

[00:01:47]Tehát minket is most ezt a szituációt rengeteg minden tudja elbeszélni.

[00:01:52]Például egy Cének is lehet egy saját nézőpontja arról, hogy mi veszi őt körül ebben a világban.

[00:02:00]De persze abban igazad van, hogy hogy azon túl, hogy honnan látjuk azt a történetet, és milyen közel van az a az elbeszélő vagy szereplő a történetekhez, mit lát, mit mennyire lát rá a mikrotörténésekre, vagy az emberi testekre, vagy a nagy történelmi eseményekre, amiről én nem szoktam amúgy írni, mert nincsenek olyan lehetőségeim, hogy belépjek magába a tör történelmi eseménybe.

[00:02:33]Tehát ilyen értelemben ezek már magának a múlt eseményeinek és viszonyainak a megértésének a pontjai, ahol az emberek elhelyezkednek.

[00:02:46]De az irodalomban nyilván egyrészt emberekről írunk, másrészt nagyon sokszor maga az én narátorom is inkább egy emberi lény, még akkor is, ha nagyon vázlatos, mint talán ebben a könyvben is, de nem egy mindentudó szem.

[00:03:05]Igen.

[00:03:05]Legfeljebb egy ilyen kameraszem, ami így követ, de nem jelenti azt, hogy az az a kamera mindent lát, meg minden a kezében, vagy fejében, vagy a szemében van.

[00:03:16]Mert nincs tehát itt a 21.

[00:03:16]században, úgy képzelem nincs rálátásunk egyrészt a művészetben arra, hogy hogy mindent megértsünk és minden feltárulkozzon, de ez alapvetően nem egy elhatározása a művészetnek, én úgy gondolom, hanem ez egy emberi tapasztalatnak a valamiféle tükre.

[00:03:44]Vagyis a világ az se nem érthető, se nem kiszámítható, azt hiszem.

[00:03:48]Tehát nyilván amit ti itt csináltok, csináltatok, az a világ értelmezésének a keresése.

[00:03:59]És minél elkötelezettebbek vagyunk a keresésben, annál jobbak vagyunk a keresésben, szerintem, de a dolgok nem egyszerűen feltárják magukat, és mi látjuk, hogy mi miben létezünk.

[00:04:13]Tehát én nem így képzelem el a létezésünket, és a politikai valóságunkat, a társadalmi valóságunkat, a saját személyemet sem ilyen értelemben.

[00:04:26]Tehát, hogy nincsenek nincs egy totális érthetősége a világnak, amit mondjuk a 19.

[00:04:32]századi irodalom inkább úgy képzelt, hogy azért ha nagyon akarjuk, megértjük és el tudjuk rendezni.

[00:04:38]De akkor ebbe egyébként mindig szükség van egy ilyen jótékony önhazugságra is, merthogy ha elhisszük azt, hogy nem megérthető, de azt is hisszük egyszerre, hogy folyamatosan keresni kell az értelmet, akkor ez valahol igazából egy ellentmondás.

[00:04:54]Tehát, hogy igen, úgy úgy érzed, hogy ez egy ellentmondás?

[00:04:58]Hát a keresésben szerintem azért találunk dolgokat, tehát én nem gondolom, hogy nem találunk, de ahhoz erőfeszítést kell tenni.

[00:05:05]ö gondolatit is el kell határozni, hogy ezt csináljuk.

[00:05:11]Meg érzelmileg ki kell magunkat tegyük annak, hogy amit érzelmileg és gondolatilag, hogy amit találunk, az hatni fog ránk, és azt tudomásul vesszük, és nem tesszük fel azt a igen szemellenzőt, amivel azt nem akarjuk meglátni.

[00:05:25]De persze nagyon nehéz ö nagyon nehéz meglátni azt, amit nem ismerünk.

[00:05:30]Tehát ugye ez nagyon furcsa emberi tulajdonságunk, hogy amit nem ismerünk, tehát ha nem tudnám, hogy milyen a csésze vagy a tol, akkor nem látnám, mert nem nem ismerem, nem tudom azonosítani.

[00:05:44]Akkor ehhez kapcsolódóan az igazságkereséshez kapcsolódóan, vagy az értelemkereséshez kapcsolódóan a az omerta kapcsán mondtad egyszer, hogy szerettél volna bele még egy nézőpontot, és az egy lót volna, de hogy ez nem sikerült, és hogy és hogy ez egy kudarc, és hogy azt gondolod, hogy igazából minden könyv mögött van egy kudarc, ami ami ráadásul így talán jól rá is világít arra, hogy hogy az a könyv milyen, ami hiányzik belőle.

[00:06:16]A kiválótást esetében volt ilyen kudarc.

[00:06:21]Most sejtettem, hogy el ahogy elkezded ezt fogalmazni, és rögtön így a processzor kereste a könyvnek a kudarcait, még túl friss ahhoz, hogy lássam a kudarcokat.

[00:06:30]Néha egyébként a Fejtős lábtornál volt az első nagy kudarcom, mert azt egy 100 éven átívelő történetként akartam megírni.

[00:06:39]Tudom, hogy miért nincs kudac benne.

[00:06:41]És igazából ez a felszabadító ebben a könyvben.

[00:06:46]És a Zomertánál valóban öt figurát terveztem, és a lóról le kellett mondanom, de nem örökre talán.

[00:06:55]Azért, mert terveztem tehát ezeket a könyveket, ugye ez a amit említettem, ez a második és harmadik könyvem, és egy kezdőbb írónak szoktam javasolni azt, hogy tényleg az elején érdemes azért tervezni.

[00:07:06]Tehát az ritkán sikerül valakinek, hogy nincs még írás tapasztalata, és megér egy 500 oldalas regényt terv nélkül.

[00:07:13]Tehát a kudarc a tervhez képest tud kudarc lenni.

[00:07:20]ilyen tervem most nem volt.

[00:07:20]Tehát egyrészt mondtam azt az imént, hogy valamiféle önbizalmat szereztem írás során, és azt az önbizalmat és szabadságot megszereztem talán pont ebben a könyvben, hogy tudtam, hogy kikről fogok beszélni és milyen történetek és milyen interakciók zajlanak közöttük, de erről nem készítettem egy nagyon részletes tervet, sőt majdnem semmilyen tervet.

[00:07:44]Ezt a szerkesztőmnek nem is nagyon mertem elmondani, mert nyilván ez számára iszonyúan fenyegetően hangzik, hogy mi az, hogy könyvet tervezés nélkül ír az ember.

[00:07:54]De azt reméltem, hogy már tudok annyit az elbeszélésről, a történetelbeszélésről, hogy az áramlás adja egyik egyik történet a a másikat, szüli, folytatja, kisarjad a pont abból a jelenlétből, amiben az ember írás közben van.

[00:08:11]Szóval így nem volt ilyen ilyen nettó kudarc, hogy így mondjam.

[00:08:19]Akkor beszéljünk egy kicsit részletesebben is a könyvről, és annak kapcsán ugranék, hogy eleve neked a test elég fontos.

[00:08:30]Sokat beszélsz is arról, például kiemelted egyszer, hogy talán az írás az egyetlen olyan művészeti alkotói forma, ami közvetlenül nem igazán használja a testet, illetve a véleménynyilvánítással kapcsolatban is beszélsz a testek fontosságáról.

[00:08:51]Neked miért ilyen fontos a gondolkodásodban a test?

[00:08:53]És ez az érdeklődésed egyébként hogyan kanyargott, amikor a kiválótesteket írtad?

[00:09:01]Ö mielőtt én regény vagy regényeket kezdtem volna írni, én elég hosszú ideig dolgoztam szilikritikusként és még közben is.

[00:09:13]És valahogy így a 2000-es évek elejétől a pályán összekötődött a színházzal.

[00:09:15]18 évig tanítottam egy színház és filmkaron Kolozsváron.

[00:09:22]Szóval, hogy a színház z tapasztalatom és tudásom is egyfajta ilyen akadémiai tudásom, elméletibb tudásom, ami bár irodalomból doktoráltam, de ott azt hiszem, hogy ma már egyáltalán nem vagyok képben így az irodalomelmélettel.

[00:09:39]Tehát a színházi tudásom elég napra kész még talán ma is.

[00:09:46]És a színházban nem lehet nyaktól felfele létezni, tehát az kevés, ha valaki okos.

[00:09:51]Bár nyilván vannak ilyen típusú ö ö színházi nyelvek, amiben csak beszélnek, és a testek nem elég fontosak, de a a az elmúlt 20-30 év színháza újra gondolt nagyon sok mindent a testekkel kapcsolatban, és azzal kapcsolatban is, hogy mit értünk valós testeken.

[00:10:12]Úgyhogy egyrészt én én nem tudom elhárítani azt, hogy erről gondolkodom a színházban, erről gondolkodom a tulajdonképpen elméletileg is és talán a nem feltétlenül az első könyvem, bár érdekes, hogy hogy ott az első könyvemről, a húér házáról született egy tanulmány.

[00:10:35]Lecki Sarolta írta, és utána meg is ismerkedtem vele, mert az a tanulmány nagy hatást tett rám akkor ilyen is van az írás során, aki aki az intimitás és a hatalom viszonyáról gondolkodott abban az írásban, abban a tanulmányban.

[00:10:52]És megértettem azt, hogy például a legelső könyvemben amikor gyerektestekből raknak ki egy diktátor arcképét ilyen stadionban, hogy valójában engem az érdekelt ott, hogy a a diktatúra hogyan vetül rá a gyerektestre is.

[00:11:13]A testre általában, de a gyerektestre is.

[00:11:15]és azokkal a testekkel már ott sok minden történik abban a könyvben, de azok lehet, hogy még elég öntudatlanok voltak, vagy reflektálatlanok.

[00:11:23]Ö és a második könyvemben pedig ugye orvos orvostanhallgatók tanulnak és rengeteget elmélkednek a testről.

[00:11:34]Ez 100 évvel korábbi történelmi korszakban zajlik ez az elbeszélés, de orvosilag és bizonyos értelemben női és férfiesteken való elmélkedésen elmélkedésbe ott fogtam először.

[00:11:52]És tulajdonképpen az az ütköztetésre, hogy hogy milyen ez a medikalizált test, ez a ez az orvostudomány által vizsgált test, és milyen az, amikor valaki a saját testéről szerez tapasztalatokat, elmegy egy fürdőbe, és ott gyakorlatilag élvezi a testét.

[00:12:08]Ö, szóval ott írtam először ilyen kisé narratív módon a testekről, ilyen elmélkedősebben.

[00:12:20]És aztán valahogy valahogy azt azt kezdtem gondolni, és ez talán ez a válasz már ide fut ebbe a könyvbe, hogy a valódi emancipáció az mindig a test emancipációja is.

[00:12:36]Tehát felszabadulni nem tudunk, ha nem szabadult föl a testünk.

[00:12:38]Tehát nem a gondolataink nem tudnak függetlenek lenni.

[00:12:42]És ugye a kortárs filozófia vagy 20.

[00:12:46]századi filozófia már nem testről és szellemről gondolkodik, hanem testesült szellemről.

[00:12:51]Tehát már nem nem ebben a keresztény hagyományú dihotómiában ilyen ilyen szétválasztásban elmélkedünk magunkról, hanem egységben.

[00:13:03]És ugye van egy ilyen kedvenc színházelméleti teória, amit most nem fogok szaknyelven kifejteni, mert fölösleges, de hogy hogy azt képzeljék, hogy a színházban az hozza létre a boldogság élményét.

[00:13:17]Furcsa, hogy boldogságról lehet elmélkedni.

[00:13:21]színházelméletben, hogy hogyha a színész, mint egy testesült szellem jelenik meg a színpadon, tehát abban az egységben, amiben a gondolkodása, az önmaga, a terének, a nézőinek a tapasztalása és a saját teste ezt az egységet létrehozza, ez bennünk egy ilyen áramlásban ugyanezt a tapasztalatot tudja létrehozni, hogy mi is egy ilyen testesült szellemként tudjuk önmagunkat megélni.

[00:13:47]És ez a teljesség, tehát tulajdonképpen akkor vagyunk teljesek, ha ez a test is be van lakva a fájdalmával, a sérüléseivel, a nyaljaival, a húsnak a romlásával és a szellemünk, a gondolkodásunk jelenlétével.

[00:14:06]Szóval igazából szeretek ilyen kérdéseken elmélkedni, és sok testelméletet olvasok nyilván az hallgatók az egyetemi órák miatt, de de valójában azért is, mert úgy érzem, hogy az én világértésem hezek a a saját és a mások testén való töprengés visz közelebb.

[00:14:31]Nagyon izgalmas számomra az a fogalom, hogy ami körül egyébként a a könyv fókuszál, ez a hatalom és a kíváncsiságnak a viszonya.

[00:14:41]És erre akarok rákérdezni, hogy hogy az alapján, ahogy te ugye kutató azt hangsúlyoz mindig, hogy kutatómunkát szoktál végezni a a könyveid kapcsán és és részben egyébként arra vonatkozóan, hogy régi elnyomóhatalmak kapcsán mit tapasztaltál, vagy akár a most végetért Orbánrendszer kapcsán, te valóban azt látod a hatalomról, hogy kíváncsi, hogy én én sokszor érzem azt, hogy sokszor tud úgy is viselkedni adott esetben, hogy már megelégedett a saját tudásával, és hogy nem nem akarja igazán megismerni a társadalmat.

[00:15:27]Valószínűleg amit mi mondunk, az az nincs ellentmondásban.

[00:15:31]Tehát a abban teljesen igazad van, hogy a megismerésre tehát a kíváncsiság egy talán egy kétő kard.

[00:15:42]Most az előző mondatomat abbahagytam.

[00:15:43]Abban az értelme kétélő, hogy a kíváncsiság, azt hiszem, az egy pozitív hajtóerő az ember életében, mert a megismeréshez vezet.

[00:15:54]Tehát a kíváncsi ember tudni akar, nem azt állítja, hogy mindent tudok.

[00:15:59]A a kíváncsi hatalom természetesen ez egy eufémizmus ebben a ennek a könyvnek a a fülén is a ezt az eufejemisztikus kifejezést használtuk.

[00:16:13]Tehát a hatalom nem úgy kíváncsi, hogy meg szeretne minket megismerni a gondolatainkat, a vágyainkat, hogy ezzel jobbá tehesse a világot, hanem a ezt a a fürkészést tehát a a pletyka, az intimitásba való behatolás, ami nem tartozik ránk, a magánszféra felnyitását értel ezalattív kíváncsiság alatt, amit mindig föl tud használni ellenünk.

[00:16:46]Igen.

[00:16:48]És persze mi is egymás ellen, tehát mi nem vagyunk kívül valami a rendszeren, hiszen nekünk is van hatalmunk itt most is beszélünk egy térben.

[00:16:58]Tehát, hogy hogy kérdés, hogy ez a kíváncsiság mit jelent.

[00:17:00]Azt hiszem, hogy a a azok a hatalmak, amelyeknek az ölelésében szívesen vagyunk, azok valóban meg akarnak ismerni és tudni akarnak.

[00:17:10]ö rólunk emberekről dolgokat pont azért, hogy a világ átformálható legyen és jobbá tehető legyen.

[00:17:20]Nyilván az a hatalom, ami ebben a könyvben van, az egy romboló a az emberek intimitását fkésző, megalázó, stigmatizáló és végsősoron a testeket akár börtönbe is küldő hatalom.

[00:17:39]Igen, de közben meg felmerül a kérdés, hogy a hatalom tud-e például játékos lenni, vagy igazából az ember tud-e azzal ellenállni, hogy ő maga adott esetben azt mondja, hogy velem te ne játszál.

[00:17:57]És és igazából te fogalmaztál így, hogy hogy tulajdonképpen felmondani ezt a játékot az akármár egy ilyen politikai cselekvés.

[00:18:08]Tehát most arra is gondolok, hogy korábban beszéltél arról, hogy hogy olvastad apádnak a doszéját, hogy őt megfigyelték és hogy miket írtak róla, és hogy egy ponton azt érezted, hogy ezt a játékot, amit játszik a hatalom, ezt fel kell mondanod, merthogy valójában itt itt olyasmik be akarnak bevonni vagy beavatni, amit nekik sem szabadnak tudniuk.

[00:18:40]Igen, ez tulajdonképpen és amit most leírtál, az pontosan a nézőpont kérdése, hogy fölvesszük-e azokat a nézőpontokat, amelyeket a hatalom, az elnyomó hatalom fölajánl.

[00:18:55]Ezzel a behatolással, megfigyeléssel, különösen a szüleink szexuális életét, az nem tartozik ránk.

[00:19:02]Tehát az az minden minden kultúra tiltja ugye a szülőt meztelenül látni ebben az értelemben.

[00:19:07]Az egy bibliai tiltás is.

[00:19:12]Tehát, hogy felveszem-e azt az elnyomó tekintetet, amit a hatalom fölkál és amibe be akar vonni, és ami egyébként rettentő izgalmas, mert ami tilos, az izgalmas.

[00:19:21]Jó.

[00:19:24]De hogy gondolatilag öhatározott módon ebből kilépek, kilépünk.

[00:19:31]Én úgy gondolom, hogy és Tamás Gáspár Miklósnak volt egy nagyon érdekes vitacike ebben a témában, hogy hogyan lehet, mit lehet kezdeni egyáltalán ezekkel az állambiztonsági megfigyelési dosziékkal és múlttal.

[00:19:45]Ugye ez most egy nagyon érdekes kérdés lesz, hogy van-e még ebben a múltban egyáltalán valami, vagy mit kezdünk ezzel most?

[00:19:56]És ő ugye elutasította azt, hogy mi a tekintetüket erre rávessük és ezt mint művészeti forrás fölhasználjuk.

[00:20:05]De ott ugye az a kérdés, hogy fölveszem-e azt a nézőpontot, ami a hatalom nézőpontja, és onnan tekintek rá ezekre az emberekre, és másodszorra is stigmatizáljuk őket, és másodszorra is traumatizáljuk őket.

[00:20:18]Holtukban is, tehát holtukban se mindegy az emberiség szempontjából, hogy mi történik velük, vagy ki tudunk hátrálni ebből a nézőpontból, és azt vizsgáljuk, hogy milyen mechanizmusok működtetnek egy ilyen elnyomó rendszert, és az alapkérdés inkább az, amivel kezdted, hogy hogyan lehet ebből ennek ellen állni.

[00:20:40]Nem feltétlenül annyira jó szót mondtál.

[00:20:42]Mit is mondtál a játéknak?

[00:20:45]Igen.

[00:20:45]Igen.

[00:20:45]Tehát, hogy egy másik játékot játszani, hogy a szabadságjátékait játszani, a felszabadulás játékait, amelyben ezek a testek szabadok, testek, testesült szellemek, hogy így mondjam, szabadok, áramlanak, nem törődnek, nem abban a krecliben képzelik el magukat, ahova őket a hatalom képzeli.

[00:21:10]Szóval nyilván engem az utóbbi érdekelt mindig, tehát vagy a kettő együtt érdekel, hogy így mondjam.

[00:21:18]De egyébként akkor ebből kicsit azt olvasom ki, hogy nem vagy 100%ig meggyőződve arról, hogy például Magyarországon itt a tervezett ügynökaktáknak a megnyitása az biztos, hogy jó folyamatokat fog elindítani.

[00:21:36]Ö nehezen tudom, tehát nem látom, hogy mi lesz maga a folyamat, tehát mit jelent a megnyitás, mit mit nyitunk meg, kihez nyílik meg, vagy ki fér hozzá mihez?

[00:21:47]Ö inkább az a nagy kérdés számomra, hogy hogyan tudunk beszélgetni erről a múltról, ö hogy kést ragadva ömást torkának esünk, ahogy erre szokott esély lenni a társadalomban, vagy azt próbáljuk megérteni, hogy mi történt ellépve, ha lehet az érzelmeinktől is.

[00:22:11]Hm.

[00:22:11]az biztos, hogy nagyon fontos lenne.

[00:22:14]Ön is szoktam múlt feldolgozással és ilyen állambiztonsági aktákból készült színházi előadásokkal foglalkozni az egyetemen.

[00:22:21]És mindig az történik, holott én nem bátorítom erre így nettó módon a diákokat, hogy hazamennek és megkérdezik a szülőket, de főleg a nagyszülőket, mert ők már annyira fiatalok, hogy a nagyszülőkkel kell beszélgetni.

[00:22:35]megkérdezik arról, hogy hogy voltak a dolgok, és elkezdik megfigyelni a nagyszülőket, hogy hogy beszélnek például, hogy vesznek részt az elbeszélésben.

[00:22:46]Szóval én igazából ezen a mikroszinten látom fontosnak, hogy hogy a hiszen a múlt feldolgozás valahogy nagyon fontos lenne, hogy így a családok szintjén történhessen meg, mert az ad egyfajta biztonságot és stabilitást abban, hogy milyen családban vagyok.

[00:23:03]Akkor is, hogyha ott mondjuk nem túl fényes minden, igen, azt is jó tudni, mert a nem tudás szerintem az nagyon betegítő.

[00:23:12]Igen, de ha van ez a játék, meg ez a cselezés egyébként az alkotás közben is, hogy hogy mit enged be a az alkotó folyamat közben a az író, és hogy mit használ fel?

[00:23:27]Miközben egyébként rendet is kell teremteni, tehát hogy fontos az, hogy a szöveg az az egy rendet sugározzon.

[00:23:37]Ebben te tudsz egyébként így egyensúlyozni a játék és a rend között?

[00:23:42]A volt egy ennél a könyvnél egy két színt használtam, amikor a könyv elkészült.

[00:23:53]Tehát most ezt, mint említettem nagyon tervezés nélkül írtam és ilyen nagyon áramlóan, de amikor ez egyszer csak megtörténik, akkor fel kell fogni, hogy mi mi történt.

[00:24:02]Tehát azt át kell látni és valamelyest el is kell tudni rendezni.

[00:24:07]Bár rendeződik ez menet közben is, és a amikor én kézzel írok, és aztán legépelem, akkor már egy újabb rendezési szintlépés történik, de használtam egy piros és kék színt szint teljesen véletlen ez a borító.

[00:24:23]Tehát nem nincs kapcsolatban azzal, hogy én hatalmas nagy papírokra színeket, vonalkákat húztam.

[00:24:31]Nagyon sok apró fejezetből áll ez.

[00:24:33]És azt akartam látni, a kék szint valahogy a a felszabadulás színének neveztem magamban, a pirosat a drámának nyilván az asszociációim nem véletlenek.

[00:24:50]És akkor azt nézegettem, hogy a szöveg így ahogy áramlik, ott mi van?

[00:24:55]Ö és hogy ha túlságosan eseménytelenül indul el egy szöveg például, tehát nagyon nyugodtan és volt egy olyan verziója, amikor nem úgy kezdődött, ahogy végül is most kezdődik.

[00:25:11]Úgy úgy éreztem, hogy például be van az olvasó csapva, hogy hát egy ilyen nagyon nyugis világ, így sétálunk meg, nincsenek így nagy bajok.

[00:25:18]Ö és hogy nem ezt kell csinálni, oda kell rakni rögtön azt, hogy hogy ö m hogy van valami véresen nehéz ügy, valami nagyon szorongató, és annak az elbeszélése fog itt kibomlani.

[00:25:34]Tehát egy nagyon hosszú ilyen keresgélés az arányukkal és a tempóval.

[00:25:42]Ez azt jelenti, hogy az embernek tulajdonképpen meg kell tanulni a saját könyvét így fejben, hogy így megy az elbeszélés.

[00:25:48]az a legzalmasabb része, mert azt így be kell tömni az embernek a saját fejébe.

[00:25:56]És akkor akkor ezt az áramlást jobban, nyilván ez egy dramaturgia, igen.

[00:26:02]jobban kezdem érzékelni, hogy hogy hol hol vannak a hangsúlyok, és mi a fontos, tulajdonképpen minek kell inkább megtörténnie, mert felszabadulni csak valamiből lehet.

[00:26:13]Tehát ha igen, ha nincsenek a a világban fenyegető dolgok, akkor akkor ez a felszabadulást tét nélkülié válik.

[00:26:25]Olyan érdekes, mert mert egészen hasonló a amit most elmondasz, az ahogyan mondjuk az én szakmámba egy verses kötelet koncepciója összeáll, és hogy hogyan kell átlátni az egészet, és hogy nyilván ezt sokan kívülről nem gondolnák, hogy valójában tulajdonképpen ez egy ilyen terepasztalként is felfogható, hogy egy új világot kell igazából átlátni.

[00:26:49]Én azt hiszem, bocsáss meg, nagyon jó, hogy ezt mondod, mert verseskötet nem állítottam még össze, és ez lehet, hogy nem fog megváltozni sajnos, de hogy szerintem ezek a művészet szabályai, tehát az, hogy hogy ha ha ránézek egy képre, akkor vannak sűrűsüdési pontjai, és vannak kiterülő eseménytelen pontjai.

[00:27:12]Mert nem lehet nem lehet mindenen hangsúly.

[00:27:14]Tehát ha mindenen hangsúly van, akkor semmi nincs.

[00:27:16]Bár bos nagy kivétel, de most szal ott minden minden nagyon, tehát ott nincs központ, de valószínűleg egy szimfónia is úgy van megkamponálva, hogy elmegyünk erre arra és visszatérünk a a fő témákhoz.

[00:27:29]Bár pont az ere az, amihez egyáltalán nem értek.

[00:27:35]De akkor talán van egy ilyen megfigyelésem, azt hiszem, hogy és nem tudom, hogy ez mondjuk a te részedről szándékos volt-e, vagy mondjuk a munkafolyamatnak abban a részében nem szóltál bele, hogy hogyan van a könyv marketingelve.

[00:27:54]De hogy most itt körbesétáltuk egy kicsit a témákat, de hogy egyébként a könyv a külső szemlélő számára keveset árul el magáról, és kicsit mintha így reflektálna egyébként a témára, hogy erre a voyörködésre, vagy nem tudom.

[00:28:10]segíts kicsit azoknak a nézőinknek, akik mondjuk olvastak már tőled és most kíváncsiak erre a kötetre, vagy azoknak a nézőinknek, akik még egyáltalán nem olvastak tőled, hogy mire számíthatnak, és mik azok a főbb ilyen, ahogy az előbb említetted, a kék és piros drámai és felszabaduláspontok, ahogyan mondjuk ezzel a könyvvel így első olvasóként kapcsolatba lehet lépni.

[00:28:32]Jó, hát ez a nehez nehéz pálya, hogy egy 500 oldalas könyvet megpróbálni néhány mondatban.

[00:28:42]Csak annyit mondanék előzetesen, hogy én én ma én soha nem szoktam publikálni a regényekből részletet, mert úgy érzem, hogy a regény az regény, tehát az úgy egyben működik.

[00:28:53]És az utóbbi könyveknél rájöttem, hogy akkor tudom, hogy mi egy könyv, amikor már teljesen készen van.

[00:28:58]Úgyhogy igazából a könyv van, és előzetesen nincs semmi, mert meg szeretném megengedni magamnak azt is, hogyha nem érzem azt, hogy ez megáll, akkor ne ö ne tegyük ki az asztalra.

[00:29:14]Igen.

[00:29:17]Ez a ez a könyv talán eltérőan az eddigi munkáimtól ez egy nagy tabló.

[00:29:23]Tehát a boskép az inkább inkább boskép, mint Leonardo, ha tetszik.

[00:29:26]Bár bár csak fel tudnák nőni ezekhez a régi mesterekhez.

[00:29:34]Tehát sok sok alak egy olyan térben, amit mondjuk így Kárpátmedencének hívnék, de elég fontos a helyszíne, azért is, mert ez egy olyan szimbolikus hely, amit a 70-es évek közepén átneveznek, és ma is így hívják.

[00:29:52]Ö Kolozsvárt átnevezi a főtitkárelvtárs egy látogatás során, és fölveszi Kolozsvár a régi római nevét, és azóta is benne van ugye Kolozsvár napoka románul.

[00:30:07]Tehát amit átneveznek, az úgy marad.

[00:30:11]Ebben a nagy tablóban leginkább ennek a nagy tablónak a szereplői férfiak, és ezek férfiak közti erőviszonyokat próbálnak meg modellálni.

[00:30:23]sok nemzedék, vagy több nemzedék és több társadalmi osztály, és valahogy ez a falu, város is remélhetőleg feloldódik.

[00:30:35]A ezek az erőviszonyok részben az emberek közti az emberek közötti erőviszonyokból adódnak, de tulajdonképpen az emberek a hatalmat is megtestesítik.

[00:30:46]Igen.

[00:30:49]A a leginkább az érdekelt, hogy a hatalom miért akarja tudni, hogy mi történik két férfi között.

[00:30:59]A korabeli szóhasználattal a homoszexuális viszonyoknak a stigmatizálása és ugye Romániában a 200-as törvény kriminalizálta is homoszexualitást.

[00:31:13]És tulajdonképpen a ezek a megfigyelések egyrészt, illetve a felszabadult viszonyok, másrészt férfiak közötti, elsősorban férfiak közötti viszonyok másrészt.

[00:31:27]Ebből rajzolódik ki egy ilyen nagy tabló.

[00:31:31]Ö szó szerint tabló a a szereplő között van festő, a néptáncos.

[00:31:41]A népi kultúrának nagyon fontos szerepe van, és a a egyáltalán ennek a népköltészetnek ebben a könyvben, amivel még sosem próbálkoztam, ilyen direkt módon.

[00:31:52]Vannak értelmiségi figurák, vannak csavargók.

[00:31:55]Tehát a társadalom sokkal átjárhatóbb itt ebben a könyvben, mint amilyeneket én eddig írtam, mert vagy egy homogén, tehát homogénebb társadalmi rétegeket írtam.

[00:32:08]Itt itt sokkal nagyobbak az átjárások és találkozások.

[00:32:13]Szóval ez a ez a férfiak közti viszony, illetve a hatalomnak a szándéka, hogy behatoljon és megfigyeljen, és valamit főleg nyilván egy ilyen ellenzéki magatartású intellektuál figuráknak a vegzállása vegzálásához használt stigmák ezek.

[00:32:37]Szóval körülbelül ezt ezt a képet adják ki ők.

[00:32:40]Sokan.

[00:32:43]Igen.

[00:32:45]És ha már itt tartunk, egy kicsit, ha visszamegyünk a beszélgetés elejére, szóval ez a ez a tapasztalás, amit rögzít ez a könyv, hogy tulajdonképpen a hatalom miért kíváncsi, ez ez a kérdés merül fel, hogy hogy igazából ha visszatekintünk a az elmúlt 16 évre, az egy eléggé ö, hogy mondjam, ötszínű korszak, vagy egy ilyen stabil korszaknak látjuk.

[00:33:19]Viszont neked volt egyszer egy megfigyelésed arra vonatkozóan, hogy hogy valójában ez a térség, ahol mi élünk, és amibe beletartozik egyébként az egész Kárpátmedence, meg ha jól értem, akkor te igazából Kelet-Európára általánosan reflektálva mondtad, hogy itt a stabilitás hiánya a jellemző, és hogy mindig mindig reszetet nyomnak a az emberek, és hogy nem az történik, hogyha változtatunk, akkor kicsit változtatunk, hanem nagyot változtatunk, és hogy és hogy jönnek mennek a politikai rendszerek.

[00:33:58]Te a azt, ami most történt április 12-én, te ezt ebbe a sormintába illeszkedőnek látod?

[00:34:14]Most érdekes módon más nyelvet használtam erre az április 12-re, és kettőt fogok említeni.

[00:34:22]Az egyik az április 12-nek szimbólumává vált tánc.

[00:34:27]Hm.

[00:34:28]Ami ami ennek a könyvnek az egyik fő motívuma a tánc és az, hogy a test a tánc által hogyan tud fölszabadulni és hogyan tudjuk megélni saját áramló önmagunkat.

[00:34:43]És érdekes módon ez a tánc így egy ilyen közösségi eseménnyé is tudott válni.

[00:34:50]Tehát a tánc az az mindig az emberek között van.

[00:34:57]A másik pedig, amit a Han Arent politógus natalitásnak nevez, az újrakezdésnek, arra arra annak a képességnek, hogy amit ő a legmagasabb emberi képességnek tart, hogy valami radikálisan új elkezdődhessen sokszor nem számolva feltétlenül a következményekkel, de leszámolva a a korábbi állapotokkal, tehát egy valódi fordulat, amit egyénileg is cselekvés szintjén meg tudunk élni, és akár nyilvánvalóan közösségileg is ezt a ezt a ha tetszik újjászületést vagy új kezdeményezést.

[00:35:47]Úgyhogy sokkal inkább ezt nem egy ilyen elvágólagos a régi egyszerűen leváltásának képzelem el, hanem inkább annak a annak az erőnek, amivel elhatározott módon valami újj el tud kezdődni.

[00:36:09]De mondom, hogy számomra ez a tánc is nagyon is így szimbolikusan és sűrítményében hordozza ezt az elszabadulást, nem csak felszabadulást.

[00:36:24]És hogy látod, hogy ugye te is megfogalmaztál már gondolatokat azzal kapcsolatban, hogy így, hogy megtörtént ez a ez a változás a szakmánk szempontjából, az irodalmi szakma szempontjából milyen változások lennének szükségesek?

[00:36:40]Te mit gondolsz most, hogy mi lenne igazából a hatékony formája, vagy a szükséges formája a szakmán belüli párbeszédnek, és hogy hogyan lehet megtalálni azt a hangot, amivel érdemes lehet a azok felé kommunikálni, akik csinálják igazából a politikát, merthogy ugye felmerül az a helyzet, hogy mivel eddig nagyon sok éven keresztül nem is próbálkoztunk igazából a hang megtalálásával, mert felesleges volt, mert nem volt párbeszédhelyzet.

[00:37:15]Most ez egy nagyon új helyzet, ahol olyan dolgokat kell kitalálnunk, vagy csinálnunk, ami amit nagyon régóta nem csináltunk.

[00:37:22]Igen.

[00:37:22]És tulajdonképpen, ha visszamegyek időben talán 2010 előtt sem voltak nagyon én 2010 előtt inkább a színházi területen voltam aktív, enká kurátor is voltam.

[00:37:37]Tehát az irodalom akkor még igazából nem is írtam, nem is jelent meg egy könyvem sem, tehát 2010-es az első könyvem.

[00:37:45]Tehát nincs hova feltétlenül visszanyúlni.

[00:37:46]Hagyományként attól tartok, meg nem is biztos, hogy a réginek a restaurálása a jó eljárás.

[00:37:57]több minden jut eszembe, de figyelem nem vagyok elég aktív és résztvevő, de figyelem azt, hogy mi történik a az irodalmi szervezetekben mozgolódás szintjén, és rettentő szimpatikus az, hogy egy seregfiatal író elkezdett például szakszervezetről is gondolkodni.

[00:38:19]meg erről a bizonyos művészeti minimumról, vagy nem tudom pontosan, hogy hívják, lehet, hogy nem egészen így.

[00:38:24]Művészeti alapjövedelem.

[00:38:25]Művészeti alapjövedelem.

[00:38:25]Köszönöm.

[00:38:25]Ami nagyon érdekes, fontos felvetés, és nagyon jó lenne kitenni, bizonyos értelemben úgy társadalmi vita vitának kitenni ezt a kérdést, hogy jobban tudjunk kommunikálni a saját helyzetünkről.

[00:38:41]amiatt azt értem, hogy valahogy a társadalom, tehát hogy ne ne szakadjunk le művészek és írók arról a társadalomról, amelyben élünk és amely számára alkotunk.

[00:38:58]Tehát, hogy jobban kéne kommunikálnunk magunkról, hogy mit csinálunk, hogy élünk.

[00:39:02]Miért van az, hogy Magyarországon egyetlen író sem tud megélni a magyarországi eladott könyveiből?

[00:39:12]Tehát ez ennek nyilván egy része a politika, egy másik nagyobb része szerintem a kapitalista Verklie, amin nem nagyon fogunk tudni változtatni, vagy nem tudom hogyan.

[00:39:24]De mindenesetre, hogy azt azt elmondani, hogy mit jelent művészként, alkotóként élni, hogy a a meg szokták tőlem kérdezni, hogy hány órát írok egy nap, és ugye nem mondok egy magas számot, tehát egy orvos illetve egy árurakodó sokkal többet dolgozik, de tehát, hogy az időm többi részében nem tudok ugyanolyan számi munkát végezni.

[00:39:51]Ö és hiába írok csak három órát, az nem jelenti azt, hogy a többi időben nem az írással foglalkozom.

[00:40:01]Szóval, hogy hogy megértessük magunkat jobban, megértessük a jövedelmi viszonyainkat.

[00:40:06]Ugye a munka az egy tabu, sajnos nagyon sok tabu tartozik a munkához.

[00:40:15]És például arról beszélni, hogy hogy mit jelent mondjuk egy inkubátorszerű helyzet fiataloknak együtt dolgozni színházi alkotáson vagy esetleg közös projekteken.

[00:40:30]Tehát hogy ez ez nem se nem felesleges munka, se nem időtöltés, se nem puszta kocsmázás, hanem ez ez is a munkánk része.

[00:40:37]Tehát egyrészt ezt összegezve fontosnak tartanám, hogy jobban tudjunk a a közegünkhöz beszélni.

[00:40:47]Ö szerintem ez a az alapjövedelem kérdés, ez egy nagyon fontos kérdés volna, és mentesítene sokakat attól, hogy hogy olyan választások előtt álljanak, hogy kocsmában dolgoznak vagy valami kirabló, szellemileg kirabló munkában, amiben minden alkotóerejük elfogy.

[00:41:08]Tehát, hogy erről lehessen lehessen beszélni és gondolkodni.

[00:41:17]Nyilván kétségtelen, hogy a múlt ügyeit nagyon jó lenne jobban megismerni és feltárni, és az egész m milliárdokat, amik elfújtak hülyeségekre, azokról azokat ki kell tenni az asztalra, lehetőleg érzelemmentesen, ami nehéz, de ezt is fontosnak tartanám.

[00:41:39]És hát nyilván meg kéne győznünk azokat, akik konkrétan a politikát csinálják, hogy maradjanak beszédképesek és megkérdezhetőek, mert csak addig van esély.

[00:41:58]Részben kapcsolódik csak, vagy hát távolról, de egyszer azt nyilatkoztat, hogy nem arra vagyunk egyszerűen rászocializálva, hogy rákérdezzünk a saját döntéseinkre.

[00:42:10]És amit korábban mondtál, hogy mindannyian a rendszer részei vagyunk, hogy nem egyszerűen nem arra vagyunk szocializálva, hogy azt ki tudjuk mondani, hogy a világ tőlünk is szar, és hogy ezt a személyes felelősséget vállaljuk, és hogy és hogy azt mondtad, hogy hogy egy ilyen embert ismersz, aki ennek a kivondására képes.

[00:42:33]Ő ő Szilágyi Júlia kolozsvár író tavaly elhunyt, és hogy ő ő te példaképnek tartod igazából.

[00:42:40]El tudod mondani, hogy mi az, ami példaértékű számodra benne?

[00:42:48]Milyen jó, hogy őt említed.

[00:42:48]Nagyon a szeretett barátom és bizonyos értelemben mentorombár ő sose használta volna ezt a szót magára, mert mint csak mindig beszélgettünk a sok ezer könyvek között a az otthonában.

[00:43:03]Az a az a folyamatos önvizsgálat, az a rákérdezés, hogy mit csinálunk, hogyan hagyjuk, hogyan tévedhettünk ekkorát.

[00:43:17]Julia saját nagyon gyönyörű, hosszú életet ért, majdnem 90 éves korában hunyt.

[00:43:25]holokauszt túlélő, abszolút baloldali érzelmű, volt és maradt.

[00:43:34]53-ban sírva ment az utcán, amikor Sztálin meghalt, és ezt nekem többször elmondta, hogy hogy ez történt vele, tehát hogy ez nem letagadható, ez megtörtént.

[00:43:46]És Juli a a rendszerváltás után is a saját attitűdjeire kér tudott rákérdezni a saját családjának a baloldalisághoz való kapcsolódásához, a kommunista pártban való aktív részvételhez.

[00:44:04]A ami egyébként az én nagyanyám esetében is ugyanígy volt, csak mi nem tudtunk otthon ilyen jól erről beszélgetni.

[00:44:11]Tehát az, hogy a hibá a hibákkal lehet el lehet számolni, ki lehet tenni őket az asztalra és keresni lehet, hogy hogyan jutottunk el ilyen döntésekig.

[00:44:25]És ez engem mindig lenyűgözött.

[00:44:29]Juli például visszatérve a könyvnek egyik témájához, az állabiztonsági jelentésekhez, aki nagyon jó barátságban volt Szilágyi Domokossal, aki ugye csodálatos költő és az államiztonsággal együttműködött, és Üli nem akarta megnézni a saját magáról készült államiztonsági jelentéseket, mert úgy fogalmazott, hogy én már öreg vagyok és nem akarok csalá csalódni a barátaimban.

[00:44:56]És én ezt mindig megkérdeztem tőle, hogy Juli, nem akarod-e megnézni, de hát izé.

[00:45:01]és végül megnézte.

[00:45:01]És aztán egyszer az egyik utolsó találkozásunkkor ültünk, és valami hülye táskában tartotta ezeket a kinyomtatót.

[00:45:09]rengeteg papírt, és csak a felét adták oda nyilván, mert a másik fele nem tudjuk, és hatalmasokat hahótáztunk, és időnként elgondolkodtunk, hogy most a leírják azt, hogy ő milyen szoknyát viselt, vagy valami butaságot, és és közben rámutat valakire, és azt mondja, ez egy disznó volt.

[00:45:31]És ez szóval, hogy végülis ő azzal a nyugalommal, bölcsességgel, megbékéléssel mindent kirakott az asztalra.

[00:45:42]Ugye egy olyan ember, aki háromszoros kisebbségben élt, zsidóként, nőként, Erdélyi magyarként.

[00:45:48]És szóval ez számomra abszolút példaértékű.

[00:45:53]Zárásként azt szeretném megkérdezni tőled, hogy egyszer azt mondtad, hogy neked addig jó, amíg írod a könyvet, és hogy nehezen tudsz örülni annak, ha kész van, mert akkor vége van az írás folyamatának.

[00:46:04]most a kiválótestek esetében, hogy vagy ezzel tudsz örülni, vagy ez múlóban van?

[00:46:13]Hát első így meg kell szokni, hogy az, amit én egyedül élek éveken át, az egyszer csak egy tárgyá vál.

[00:46:22]A tehát, hogy én ezekről a figurákról gondolkodom, a beengedem őket a világba cselekedni, és akkor egyszer csak ők egy könyvbe így bezárulnak, és ez a könyv innentől számomra halott, tehát független életet él, oda kell adni az olvasónak, és nekem bizonyos életben ki kell vonulnom belőle fejből.

[00:46:52]A a könyvnek az az öröme, hogy hogy valahogy lehetőséget ad a találkozásokra, beszélgetésekre, tulajdonképpen új új tereket nyit számomra abban, hogy hogy gondolkodjak arról, amit csináltam, mert azt nem feltétlenül reflektálom Igen.

[00:47:19]addig, amíg írom, hiszen az az egy másik feladat.

[00:47:22]Ö, és hogy szavakat találjak hozzá, nyilván el kell viselni a tévedéseimet is, vagy a természetesen a kritikákat is.

[00:47:33]Szóval m nyilván az írás öröme az egy nagyon-nagyon privát öröm, a de nem tudné megírni ezt a könyvet úgy, hogy utána be is teszem a fiókba.

[00:47:47]Igen.

[00:47:47]Tehát egyszerre van fájdalma annak, hogy valami közössé lesz, és már nem csak a az enyém, hanem mindenki, viszont egyszerre ad lehetőséget egy ilyen reflexzióra is.

[00:47:59]Igen.

[00:47:59]Meg tulajdonképpen figyelni azt, hogy vajon tényleg a könyveknek, és erre nincs egy válasz, van-e valami dolguk a világban?

[00:48:08]Tehát ők csinálnak-e valamit?

[00:48:12]A világ Igen, megy-e előbbre ezektől?

[00:48:15]Vagy ez pusztán kivágtunk sok fát azért, hogy kinyomtassák őket.

[00:48:23]Tompo Andre, nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál.

[00:48:24]Gyere majd máskor is.

[00:48:26]Köszönöm a meghívást.

[00:48:28]És nektek is köszönöm szépen a figyelmet.

[00:48:29]Legközelebb találkozunk.

[00:48:32]Sziasztok!