Partizán 53:39

Európa teljesen félreérti Kínát, pedig tanulhatna is tőle | Unortodox #06

kereskedelmi háborúkínaautóiparmegújuló energiaiparpolitikainterjúközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Európa teljesen félreérti Kínát, pedig tanulhatna is tőle | Unortodox #06
tl;dr
  • A „második Kína-sokk” valós kihívása a csúcstechnológiai innovációban és annak gyors iparosításában rejlik, nem pedig az alacsony költségű tömegtermékek exportjában.
  • Cornel Ban szerint a jelenséget ideológiai töltet torzítja, mintha az egy rosszindulatú kínai terv lenne a Nyugat ellen, holott ez a kínai növekedési modell szerves része.
  • A dán szélturbina-ipar példája mutatja: bár a csúcsinnovációk még nyugatiak, a gyártott alkatrészek 60-70%-a már kínai, és a kínai innováció a korábbi technológialopási narratívákat is elavulttá teszi.
  • Az állami szubvenciók érve korlátozott: az elektromos autók ezres nagyságrendű árelőnyét nem a támogatások, hanem az alacsonyabb munkaerő-, adminisztratív- és technológiai költségek magyarázzák.
  • A Northvolt csődje rávilágít Európa rendszerszintű kudarcára: amíg Kína az állami pénzügyi rendszeren keresztül a bajba jutott cégeket is megmenti, addig az Európai Beruházási Bank ezt nem teheti meg.

    „Lényegében a kínai turbinák annyira versenyképesek, hogy manapság már valamilyen koholt nemzetbiztonsági indokot kell felhozni ahhoz, hogy megállítsák őket.” – Cornel Ban

  • A német autóipar a protekcionizmus helyett a kínai piacot és tudást keresi, mert megértette, hogy a globális versenyben nem elszigetelten kell túlélnie.
  • A teljes kereskedelmi háború helyett Ban egy középutas, ágazat-specifikus tárgyalási modellt javasol, amely a GATT-rendszer logikáját követve elkerülné a kölcsönös önpusztítást.
  • Egy új európai társadalmi koalíció állami tulajdonú tőkét, nyugdíjalapokat, a hagyományos ipart, a szakszervezeteket és az egyetemeket fogná össze a szükséges gazdasági tanulási folyamat érdekében.
  • A kínai beruházások Közép-Európa számára kettős kihívást jelentenek: kevésbé lokalizált ellátási láncot hoznak, és rendkívül automatizált gyártásuk kevés új munkahelyet teremt.
  • A belső égésű motorok kora lejár, ami tönkreteheti a német beszállítói hálózat egy részét, és súlyos munkanélküliséget okozhat Kelet-Európában, miközben a megújuló energia nem csak klíma-, hanem ipari túlélési kérdés is.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A „második Kína-sokk” valósága és félreértései

Az interjú első részében Pap Szilárd a „második Kína-sokk” fogalmáról kérdezte Cornel Bant – mennyire pontos leíró fogalom, és mennyire csupán retorikai eszköz az európai politikai diskurzusban. Ban szerint a kifejezés egyszerre tartalmaz valós elemeket és erős ideológiai töltetet.

Mit ír le a fogalom valójában?

A „Kína 2.0” lényege, hogy a kínai gazdasági kihívás immár nem az alacsony és közepes technológiai szintű tömegtermékek exportjából fakad (ami 20–30 éve tönkretette a nyugati gyártási ágazatok egy részét), hanem a csúcstechnológiai innováció és annak nagysebességű iparosítása területén jelentkezik. Kína olyan szektorokba tört be, amelyek korábban nyugati szellemi monopóliumok tárgyát képezték.

Ban kiemelte: ez nem csak a Nyugat problémája – a jelenség Japán, Korea és más fejlesztő államok számára is releváns. Európa számára a kihívás elsősorban a fejlett gyártás (fejlett feldolgozóipar) területén jelentkezik, míg az Egyesült Államok a digitális technológiák és az energiapiac terén néz szembe a kínai konkurenciával.

„Európa nem technológiai szuperhatalom. [...] Most már mindenki egyetért abban, hogy Kína csak hónapokkal maradt le a mesterséges intelligenciában és valójában az AI-lánc nagy részét ellenőrzi.” – Cornel Ban

Az energia-dimenzió: Kína, mint elektromos nagyhatalom

Ban részletesen kitért Kína energiaátmenetére, amely szerinte kulcsfontosságú geopolitikai tényezővé válik. Kína a teljes energiaigényének 34%-át villamos energiából fedezi, szemben a nyugati országok nagyjából 24%-os, stagnáló arányával. Ez nem pusztán klímapolitikai döntés: Kína egyre inkább a világ első számú elektromos államává válik, és megújuló energiaforrások, valamint kulcsrakész zöldenergia-megoldások exportőreként lép fel a globális Dél piacain.

Az Egyesült Államok számára ez különösen kényes, mert az amerikai növekedési modell egyik alappillére a szénhidrogének – különösen az LNG – exportja. Ha Kína csökkenti a fosszilis energiahordozók iránti keresletet és egyidejűleg verhetetlen áron kínál megújuló technológiákat, az közvetlenül fenyegeti az Egyesült Államok folyó fizetési mérlegét. Európa számára viszont, amely fosszilis tüzelőanyagainak 90%-át importálja, ez a fejlemény alapvetően jó hír lehetne – ha nem lennénk egyidejűleg versenyben Kínával a megújuló energia berendezések (például szélturbinák) gyártásában.

Ideológiai réteg: a hidegháborús narratíva

Ban szerint a „második Kína-sokk” diskurzus egyik problémája, hogy egyfajta „második hidegháborús” szemléletet tükröz, mintha Kína szándékosan, rosszindulatú terv részeként akarná megdönteni a Nyugat technológiai hegemóniáját. Ezzel szemben Ban úgy látja, hogy inkább egy kínai növekedési történetről van szó, ahol az állam és a magánszektor együttműködése szisztematikus gazdaságfejlesztést eredményez.

„Ez olyan, mintha egy rosszindulatú történet lenne arról a Kínáról, amely a nyugati hegemónia nyomába ered, hogy felváltsa azt – ami, enyhén szólva is, vitatható állítás.” – Cornel Ban

A dán szélturbina-ipar és a kínai verseny közelről

Pap Szilárd arra kérte Bant, hogy egy konkrét példán, a dán szélturbina-gyártáson keresztül mutassa be a „Kína-sokk” leíró oldalát. Dánia jelenleg is világelső a szélturbina-exportban, és Ban szerint a dán rendszer hasonlít egyfajta „fejlesztőállami” modellhez: az 51%-ban állami tulajdonú Ørsted energetikai vállalat, a magántulajdonú Vestas, a Dániában székelő (de spanyol-német tulajdonú) Siemens Gamesa, valamint az egyetemi ökoszisztéma szorosan együttműködik. A szektor korai finanszírozásához állami nyugdíjalapokat is felhasználtak.

A kínai konkurenciával kapcsolatban Ban kettős képet festett:
- A legmagasabb csúcstechnológiai innováció terén a dánok továbbra is vezetnek (a legjobb szélerőmű-szabadalmak dán kézben vannak), tehát itt még nincs közvetlen kínai hatás.
- Ugyanakkor a helyzet árnyalt: a beépített alkatrészek 60–70%-a kínai, mert Kína vámokat vetett ki a kritikus anyagok exportjára, aminek következtében a beszállítók Kínába települtek. A Vestasnak hatalmas szerelősora van Sanghajban, ahonnan nem a kínai piacra, hanem a világ más részeire exportálnak.

A kínai innováció valósága a szélenergiában

Ban hangsúlyozta, hogy a technológialopásról szóló narratíva kezd elavulni: a kínai értékláncban ma már valódi kínai innovációk eredményei látszanak. A kínai szélturbinák 30–40%-kal olcsóbbak, vannak közöttük olyan modellek, amelyek nagyon gyenge szélben is üzemelnek, és stabil tengeri szélturbinákat is gyártanak. Tavaly egy németországi nagy aukciót nemzetbiztonsági okokból töröltek, amikor a Ming Yang kínai gyártó építeni akart egy gyárat Skóciában – ezt amerikai nyomásra gyakorlatilag betiltották.

„Lényegében a kínai turbinák annyira versenyképesek, hogy manapság már valamilyen koholt nemzetbiztonsági indokot kell felhozni ahhoz, hogy megállítsák őket.” – Cornel Ban

A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy a visszafejtésről szóló történet realitása a 2010-es évekre vonatkozik; a mostani helyzetben már az európaiak azon gondolkodnak, hogyan tudnák visszafejteni a kínai innovációt.

Tévhitek a kínai sikerről: szubvenciók, túlkapacitás, ipari kémkedés

Pap Szilárd a kínai sikerrel kapcsolatos európai politikai közhelyekre kérdezett rá: mennyire magyarázó erejű az állami szubvenciók, a túlkapacitás és az ipari kémkedés narratívája. Ban szerint ezek a magyarázatok a 2010-es évek felszállási szakaszában valóban relevánsak voltak, de mára már korlátozott érvényűek.

A szubvenciók valós szerepe

Ban megerősítette, hogy a kínai állami támogatások óriási volumenűek és fontosak voltak, elsősorban abban az értelemben, hogy Kínán belül megteremtették a keresletet az új technológiák iránt. A kínai támogatási rendszer azonban alapvetően különbözik az európaitól: Kínában a gyártóknak adják a támogatást (nem a vásárlóknak, mint Európában), és cserébe szigorú teljesítményfeltételeket szabnak – ezt a gyakorlatot a japánoktól és a koreaiaktól vették át, tehát nem kínai találmány.

A valódi kínai sajátosság Ban szerint az, hogy az állam a pénzügyi szektor (a pénzügyi eszközök 80%-a fölötti) tulajdonlásán keresztül mozgósít forrásokat. A nem független jegybank és az állami tulajdonú bankok óriási hitelt tudnak biztosítani bizonyos kijelölt iparágaknak, ami drasztikusan csökkenti a tőkeköltséget. Ban adata szerint az elmúlt 10 évben 4,6 billió euró áramlott kizárólag a tiszta energiaszektorba.

„A kormány a pénzügyi szektoron keresztül megváltoztathatja a piaci érdeklődés fókuszát.” – Cornel Ban

Az ötéves tervek ebben a rendszerben nem szovjet típusú tervezést, hanem sokkal inkább üzleti tervekhez hasonló jelzéseket adnak a piacnak: a cégek látják, hogy lesz kereslet bizonyos technológiákra, és olcsó finanszírozás áll majd rendelkezésre.

A szubvenciós érv empirikus vizsgálata: elektromos járművek

Ban konkrét adatokkal világított rá a szubvenciós narratíva korlátaira. A Rhodium Group elemzése szerint ha az összes kínai fiskális támogatást beleszámítjuk az elektromos járművek árába, és összehasonlítjuk például egy Tesla és egy BYD vagy Volkswagen közötti árkülönbséggel, a támogatásokból fakadó különbség autónként mindössze 60–120 dollár. A tényleges ezres nagyságrendű (dollárban vagy euróban mért) árkülönbséget az adminisztratív költségek, a munkaerő- és technológiai költségek, valamint a logisztika és az ellátási lánc hatékonysága magyarázza.

„Ahol a különbség ezer dollárban vagy euróban mérhető a kínai és az európai elektromos autók között, az az adminisztratív költségekkel, a munkaerő-költségekkel, a technológiai költségekkel függ össze. Ott van a különbség.” – Cornel Ban *

Ami igaz a hagyományos nézetből: a protekcionizmus

Ban szerint a hagyományos nyugati nézet abban igazat mond, hogy a kínai felemelkedéshez protekcionista intézkedésekre is szükség volt. Példaként hozta a CATL és a BYD akkumulátorgyártók esetét: 2015-ben még a japán és koreai gyártók uralták a piacot, de amikor az elektromos járművek iránti kereslet növekedésnek indult, a kínai kormány olyan „fehér listás” támogatási rendszert alakított ki, amelyből a külföldi gyártók ki voltak zárva. Ez nem volt éppen WTO-konform.

A Northvolt esete: az európai iparpolitika kudarca

Pap Szilárd a Northvolt svéd akkumulátorgyártó csődjéről kérdezte a vendéget, amely cégnek az európai akkumulátorgyártás bajnokává kellett volna válnia, és amely rengeteg európai és állami támogatást kapott. Ban szerint ez az eset kiválóan illusztrálja, hogy Európa hol nem tudta megismételni a kínai modellt.

Mit csinált jól Európa a Northvolt esetében?

Ban kiemelte, hogy a Northvolt esetében az európai döntéshozók valójában sokat tanultak Kínától, még ha ezt nem is mondták ki nyíltan:
- Az Európai Beruházási Bank (EIB) a korai szakaszban részesedést szerzett a cégben.
- Létrejött a Battery Alliance, amely közvetítő platformként szolgált a Bizottság és a befektetők között.
- Bevonták az autóipart (például a VW-t) a Northvolt részvényesei közé – pontosan úgy, ahogy Kínában a nagy tech-cégek (Huawei, Tencent) részvényesei az elektromosjármű-gyártóknak, ellátva őket a legfejlettebb technológiával.

Hol vallott kudarcot a modell?

A kritikus különbség a kínai modellhez képest az volt, hogy amikor a cég a felskálázás szakaszában külső sokkokkal (infláció, kereslet-visszaesés) szembesült, az európai intézményrendszer nem tudta megvédeni. Az Európai Beruházási Bank szabályzata tiltja, hogy bajba jutott vállalatokat támogassanak – így amikor a Northvoltnak 2 milliárdos átmeneti hitelre lett volna szüksége ahhoz, hogy átvészelje az inflációs időszakot, ezt nem kaphatta meg.

A konkrét kiváltó okok:
1. Az ukrajnai háború okozta inflációs sokk.
2. A német alkotmánybíróság döntése, amellyel elkaszálta azt a 66 milliárd eurós zöld alapot, amelyből Németországban az elektromos járművek vásárlását szubvencionálták – így a kereslet visszaesett, és a befektetők elbizonytalanodtak.

Ban összehasonlításképpen elmesélte a NIO kínai elektromosjármű-gyártó történetét: amikor a cég csőd közeli helyzetbe került, a Hefei-i önkormányzat a saját befektetési alapjából szállt be és állította talpra. A vállalat ma újra sikeres, és értékes szellemi tulajdonnal rendelkezik az akkumulátorcsere-technológia területén.

„Szóval nem rendelkezünk azzal, amit belső védelemnek szokás hívni. Amikor a felskálázás elkezdődik, a közösségi támogatás eltűnik. Ha bármilyen nehézségbe ütközik a cég, hagyjuk, hogy a piac döntse el a sorsát.” – Cornel Ban

Rendszerszintű hiányosságok

Ban további rendszerszintű problémákat is azonosított a Northvolt ügy kapcsán:
- Az európai iparpolitika ágazati fókuszú, nem ágazatközi, mint a kínai. A Northvolt Kínából kellett lítiumot vásárolnia (amit Portugáliában bányásztak, de Kínában dolgoztak fel), és a gyár berendezéseit is kínai mérnökök szerelték fel, mert Európában nem találtak elegendő képzett szakembert.
- Az európai szakképzési rendszer nagyon merev, és nem tart lépést az új iparágak igényeivel.

„Szóval szerintem sokat tanulhatunk Kínától. Ahelyett, hogy elítélnénk, ami ott folyik [...] ami az iparpolitikát illeti, valamint az erőforrások mozgósítását az értéklánc és a startupok felskálázási pályájának egészén keresztül, mi nem gondoltuk át ezeket a kérdéseket, ők viszont igen.” – Cornel Ban

Az autóipar és a protekcionizmus csapdája

A német ipar ellenáll a vámoknak

Pap Szilárd rámutatott: az európai autógyártók jelentős része nem kér a protekcionizmusból, amelyet politikusaik szorgalmaznak, hanem a kínai piacon akar jelen lenni. Ban szerint egyedül a Renault támogatja a protekcionizmust – éppen azért, mert ők nincsenek kitéve a kínai piacnak.

A Stellantis például 25%-os részesedést szerzett a Leapmotorban, Kína egyik vezető elektromosautó-gyártójában, éppen azért, hogy belülről értse meg, hogyan lehet ilyen olcsón és jó minőségben autókat gyártani. A Volkswagen pedig 5 milliárd eurót fektetett egy hefei-i kutatás-fejlesztési központba, hogy a kínai mérnöki tudást és a német precíziós mérnöki munkát ötvözze.

„Tehát az egyetlen út a sikerhez Kínán keresztül vezet. [...] Megértik, hogy ez egy globális játék, amelyben a 'Das Auto' csak globális versenytársként tud fennmaradni. Nem tud fennmaradni egy szűk euro-amerikai piacon.” – Cornel Ban

A protekcionizmus geopolitikai következményei

Ban szerint ha Európa 100%-os vámokat vetne ki a kínai elektromos autókra (amerikai mintára), azzal hosszú távon saját iparát ítélné halálra. Az európai gyártók ugyanis a dízel- és benzinmotoros autók piacát védenék meg, miközben a kínaiak a világ többi részét hódítanák meg. A globális Dél a növekedés fő színtere, és az európai exportorientált modell nem tud fennmaradni, ha csak az európai és észak-amerikai piacokra támaszkodik.

Ráadásul Európa nem rendelkezik a kereskedelmi háborúhoz szükséges kritikus ásványi anyagokkal és gyógyszeripari alapanyagokkal. Ban szerint egy totális kereskedelmi konfliktus esetén az európai vezetők végül „kalappal a kezükben” mennének vissza Pekingbe.

„Ha úgy döntünk, hogy belemegyünk, és a legrosszabbat feltételezzük Kínáról [...] el fogjuk veszíteni ezt a csatát, mert nincsenek meg a kritikus fontosságú ásványi anyagaink.” – Cornel Ban

Egy harmadik út: ágazat-specifikus tárgyalások

Ban egy középutat javasolt a teljesen szabad kereskedelem és a totális protekcionizmus között, amely a GATT-rendszer második világháború utáni logikáját idézi: ágazatról ágazatra haladó, kis kereskedelmi testületekben zajló tárgyalások Kína és az EU között. Ebben a keretben a kínaiaknak is meg kell érteniük, hogy nem áll érdekükben teljesen tönkretenni egy-egy európai szektort, mert akkor az európaiak már semmit sem tudnának tőlük vásárolni – ami őrült, önpusztító protekcionizmushoz vezetne mindkét oldalon.

„Jelenleg azonban vagy kizárólag protekcionizmusban és második hidegháborúban gondolkodunk, vagy teljes szabadkereskedelemben. Pedig van egy középút, amelyet a kínaiak is ismernek, mert ők eszerint járnak el.” – Cornel Ban

A szükséges tanulási folyamat és egy új társadalmi koalíció

Pap Szilárd afelől érdeklődött, hogy Ban szerint milyen társadalmi koalíció tudná támogatni azt a tanulási folyamatot, amelynek során Európa egyszerre tanulna a saját múltjából (a keynesi korszak kereskedelempolitikájából) és a kínai sikermodellből.

Öt pillér

Ban szerint egy új társadalmi blokk a következő öt szereplőből állhatna össze:

  1. Állami tulajdonú tőke és pénzügyi intézmények: Európában – az USA-val ellentétben – még mindig jelentős állami tulajdon van a bankszektorban, a közszolgáltatásokban, az infrastruktúrában és az energetikában. Az Európai Beruházási Bank (EIB), a német KFW és más hasonló intézmények mérlege összesen könnyen eléri az egy billió eurót. Ezeket a forrásokat be kellene csatornázni a jövőbeli technológiákba.

  2. Nyugdíjalapok: 13 billió euró fekszik európai nyugdíjalapokban – ez potenciálisan hatalmas finanszírozási forrás, hasonlóan ahhoz, ahogy az amerikai kockázati tőke is ezekre épül, és ahogy Kína is egyre inkább használja.

  3. Hagyományos európai ágazatok: Az autóipar, a szerszámgépgyártás, a vegyipar, a biotechnológia és a gyógyszeripar vállalatainak közvetlen érdekük, hogy ne maradjanak le technológiailag Kínától. Ban megjegyezte, hogy a gyógyszeripar lehet a következő nagy frontvonal.

  4. Szakszervezetek: Különösen a képzett munkaerő köré szerveződő szakszervezetek támogathatnák az ilyen irányú átmenetet.

  5. Egyetemi szektor: Az európai műszaki egyetemeket a kínai modellhez hasonlóan kellene az új ágazatok kutatási karjaivá alakítani, és államilag támogatott egyetemi kockázati tőkealapokkal kellene kereskedelmi forgalomba hozni a náluk születő innovációkat. Ban emlékeztetett rá, hogy a világ második leginnovatívabb állami tulajdonú intézménye (a Shenzheni Műszaki Intézet után) a német Fraunhofer Intézet – tehát az európai egyetemi szabadalmak között rengeteg magas színvonalú van, amik azonban a kezdeti fázisban elhalnak, és soha nem kerülnek ipari alkalmazásra.

„A kínaiak nem így csinálják. Ők mindent megpróbálnak ipari alkalmazásba hozni. Tehát ami az állami szférát illeti, szinergiákat teremtenek az állami tulajdonú egyetemek, kutatóintézetek és az ipar között.” – Cornel Ban

Az átmenet vesztesei

Ban arra is figyelmeztetett, hogy lesznek vesztesei is ennek az átalakulásnak: a belső égésű motorok kora lejárt, és ez tönkre fogja tenni a német Mittelstand azon részét, amely kizárólag ilyen motorokhoz gyárt precíziós alkatrészeket. Eközben Kína már a teherautók (az eladások több mint 50%-a elektromos) és a folyami vontatóhajók elektromosítására is rálépett.

Az energiafüggőség kérdésében Ban megjegyezte: gyakran elgondolkodik, hogy talán hiba volt a klímakérdést pusztán klímakérdésként tálalni. Valójában Európa ipari túléléséről és energiabiztonságáról van szó – a fosszilis tüzelőanyagok importja folyamatos zsarolhatóságnak teszi ki a kontinenst, legyen szó orosz gázról vagy egy esetleges amerikai–iráni konfliktus okozta energiaár-sokkról.

Közép- és Kelet-Európa helyzete

Az interjú záró részében Pap Szilárd arról kérdezte Bant, hogy Kína felemelkedése strukturálisan átalakíthatja-e a közép- és kelet-európai „összeszerelő ország” modellt, amely eddig a külföldi tőkétől és az olcsó munkaerőtől függött.

Rossz hír, jó hír, rossz hír

Ban három rétegben válaszolt:

1. Rossz hír – alacsonyabb lokalizáció: A kínai ipari tőke ellátási lánca sokkal kevésbé lokalizált, mint a nyugati tőkéé – nem gonoszságból, hanem azért, mert a kínai ellátási lánc annyira hatékony és gyors, hogy technikailag nagyon nehéz lokalizálni. Ez azt jelenti, hogy a kínai beruházásokból kevesebb szivárog át a helyi gazdaságba, és keményebb feltételeket kaphatunk, mint amilyeneket a német, francia vagy amerikai cégektől kaptunk a múltban. Ban szerint éppen ezen a ponton van helye egy bizonyos szintű protekcionizmusnak – egy nagy Kínával kötött megállapodás keretében, amely az ellátási lánc egy részének európai lokalizálását írná elő a piacra jutásért cserébe.

2. Jó hír – Kelet-Európa nyerhet a beruházásokért folyó versenyben: Ban Polyák Pálmával közös kutatására hivatkozva elmondta, hogy az eddigi kínai (és koreai) akkumulátor-beruházások nagy része valójában Magyarországra és Lengyelországba érkezett, nem Nyugat-Európába. A most zajló geoökonómiai versenyben a nyugat-európai államok (Spanyolország, Németország, Franciaország) is megpróbálják magukhoz vonzani ezeket a beruházásokat, de végső soron a profitmaximalizálás logikája valószínűleg Kelet-Európa felé fogja terelni a tőke nagy részét, amikor a politikai nyomásgyakorlás eléri a határait.

3. Igazán rossz hír – az automatizáció és a foglalkoztatás: Ban legsúlyosabb aggodalma, hogy a kínai beruházásokkal érkező termelés rendkívül automatizált. Kína a világ legtöbb robotját gyártja, és a demográfiai válság kezelésére nagy erővel fejleszti az ipari robotokat és humanoidokat. Példaként említette a Xiaomi új elektromosjármű-gyártó üzemét, amely szinte teljesen automatizált, és alapvetően nincs szüksége fizikai munkásokra. Ezzel párhuzamosan a belső égésű motorok eltűnése miatt jelentős munkanélküliség fenyegeti a fizikai munkásokat és a mérnököket is Kelet-Európában.

„Bármennyire is tetszik nekem az elektromosítás ötlete, vannak vele járó hátrányok, amelyekről nyíltan kell beszélnünk, és nem Kínát kell ezért hibáztatnunk. Ők sem tudják foglalkoztatni a saját embereiket.” – Cornel Ban

Ban szerint Kínában is hasonló feszültség keletkezik: a jólét ígérete a foglalkoztatáson alapul, nem a jóléti államon, és a beágyazott mesterséges intelligenciára épülő automatizációs forradalom rengeteg dolgozót szorít ki. A beszélgetés végén Ban felvetette, hogy talán Európa exportvezérelt növekedése elérte a határait, és eljött az ideje, hogy a fogyasztást – különösen a közjavak fogyasztását – helyezzük a növekedési modell középpontjába, ami képes lehet újra felhajtani a munkaerő-keresletet.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • Nincs ilyen szakasz.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]<b>Az európai vezetők attól rettegnek,</b> <b>hogy Kína elveszi a kenyerünket.</b> <b>Bár a döntéshozói szakzsargonban</b> <b>második Kína-sokk és hasonló nevek szerepelnek,</b> <b>az alapgondolat az, hogy az ázsiai </b> <b>szuperhatalom megelőzi Európát azokban az iparágakban,</b> <b>amelyekre hagyományosan a mi megélhetésünk támaszkodott.</b> <b>Az európai vezetők sorra látogatnak Kínába,</b> <b>hogy onnan visszatérve nagy egisztenciális</b> <b>figyelmeztetéseket zúdítsanak a nyakunba,</b> <b>legutóbb például a német kancellár, Friedrich Merz</b> <b>korhálta meg saját polgárait, hogy</b> <b>lesznek szívesek többet dolgozni, </b> <b>és termelékenyekebbek lenni,</b> <b>ha nem akarnak lemaradni a kínaiak mögött.</b> <b>Közben az uniós fórumokon folyamatosan vita van arról</b> <b>hogy kellene védekezni</b> <b>ez ellen ez ellen az állítólagos sokk ellen.</b> <b>De vajon az EU jól méri fel a helyzetét</b> <b>és értelmes szakpolitikákat alkot ezügyben,</b> <b>vagy csak pánikol és kapkod?</b> <b>Sziasztok, én Pap Szilárd vagyok,</b> <b>ez pedig itt az Unortodox,</b> <b>globális politikai interjúsorozatom hatodik része,</b> <b>amelyben olyan emberekkel beszélgetek, akik segítenek megérteni</b> <b>azokat a radikális átalakulásokat,</b> <b>amelyeken jelenleg a világunk átmegy.</b> <b>A mai vendégem Cornel Ban,</b> <b>romániai származású közgazdász,</b> <b> dániai Copenhagen Business School oktatója,</b> <b>aki az elmúlt években </b> <b>az EU és Kína gazdasági-</b> <b>kereskedelmi viszonyát kutatta,</b> <b>és elemzéseiben egy olyan képet fest,</b> <b>amely jelentősen különbözik</b> <b>a média és politikusok által puffogtatott közhelyektől.</b> <b>Bár a felvétel előtt románul beszélgettünk,</b> <b>a szélesebb körű hozzáférhetőség kedvéért</b> <b>az interjút angol nyelven készítettük,</b> <b>és persze magyar nyelvű feliratot is mellékeltünk hozzá.</b> <b>A feliratot a képernyő sarkában </b> <b>található beállításoknál tudod bekapcsolni.</b> <b>És ne feledd, itt a Partizánnál</b> <b>minden nap azon dolgozunk, hogy</b> <b>átélhetővé és megismerhetővé tegyük a körülöttünk lévő világot.</b> <b>Ahhoz hogy ezt a munkát a legjobb minőségben</b> <b>és fenntartható módon tudjuk végezni,</b> <b>kérünk támogasd a munkánkat</b> <b>a leírásban található lehetőségeken keresztül.</b> <b>És akkor kezdjünk is.</b> <b>Cornel Ban, üdvözlöm a Partizánban.</b> <b>Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.</b> <b>Az interjú első részében</b> <b>a kínai gazdasági felemelkedésről</b> <b>és annak az európai gazdasági kihívásokra gyakorolt</b> <b>hatásáról szeretnék kérdezni.</b> <b>A második részben pedig </b> <b>kicsit közelebbről szeretném megvizsgálni</b> <b>a közép- és kelet-európai országokat,</b> <b>valamint azt, hogy hogyan illeszkednek be</b> <b>ebbe a teljes képbe,</b> <b>az EU és Kína közötti kereskedelmi</b> <b>és gazdasági kapcsolatokról szóló vitába.</b> <b>De kezdjük a nagy kérdéssel.</b> <b>Az elmúlt néhány évben</b> <b>sokat beszélnek az úgynevezett</b> <b>második Kína-sokkról.</b> <b>Szeretném megkérni,</b> <b>hogy magyarázza el, mennyire magyarázó erejű</b> <b> ez a „második Kína-sokk” fogalom.</b> <b>Tehát mit jelent</b> <b>és mennyire jól,</b> <b>mennyire pontosan írja le azt a valóságot</b> <b>ami jelenleg Európában zajlik</b> <b>a nagy gazdasági stratégia</b> <b>és struktúrák tekintetében?</b> <b>Igen ez a kifejezés</b> <b>egyszerre leíró jellegű</b> <b>és sok szempontból ideológiai stratégiai is.</b> <b>Leíró jellegű abban az értelemben,</b> <b>hogy lényegében azt mondja ki,</b> <b>hogy a Kína által jelenleg jelentett kihívás </b> <b>a technológiai innováció</b> <b>és az innováció iparosításának területén jelentkezik,</b> <b>olyan méretben és sebességgel,</b> <b>amellyel a G7-hatalmak nem tudnak lépést tartani.</b> <b>Mert ez nem csak a Nyugatról szól,</b> <b>valójában a „Kína 2.0”</b> <b>még relevánsabb Japán, Korea</b> <b>és más fejlesztőállamok számára.</b> <b>Tehát nagyjából így működik,</b> <b>vagyis egy módja annak, hogy megkülönböztessük azoktól</b> <b>az alacsony és közepes technológiai szintű</b> <b>kínai exporttermékektől,</b> <b>amelyek – mint tudjuk – 20–30 évvel ezelőtt</b> <b>tönkretették az Egyesült Államokban és Európában</b> <b>a hozzájuk tartozó gyártási ágazatok nagy részét.</b> <b>Mostanra viszont a kínaiak</b> <b>olyan területekre lépnek be,</b> <b>amelyek korábban a nyugati </b> <b>szellemi monopóliumok tárgyát képezték,</b> <b>és különösen Európa számára</b> <b>mindez a fejlett gyártás</b> <b>területén jelentkezik.</b> <b>Európa nem technológiai szuperhatalom.</b> <b>Az amerikaiak számára </b> <b>a kihívás még jelentősebb,</b> <b>mert a digitális technológiákra vonatkozik,</b> <b>ahol az USA egyfajta </b> <b>páratlan fölényben volt.</b> <b>Most már mindenki egyetért abban,</b> <b>hogy Kína csak hónapokkal maradt le a mesterséges intelligenciában</b> <b>és valójában az AI-lánc nagy részét ellenőrzi.</b> <b>A második szempont,</b> <b>amelyben a „Kína-sokk”,</b> <b>a „Kína 2.0” jelentőséget hordoz az Egyesült Államok számára</b> <b>egy olyan ország számára, amely már deindusztrializálódott,</b> <b>az az, hogy az amerikai ipar aránya a GDP-ben </b> <b>nem annyira különbözik az európaitól,</b> <b>de előbbi nem exportorientált</b> <b>ez nem része a növekedési modelljének.</b> <b>Az amerikai növekedési modell fogyasztásorientált.</b> <b>Az európai növekedési modell exportorientált,</b> <b>a feldolgozóiparra épül.

[00:05:02]</b> <b>Mégis Kína egy olyan exportágazatban jelent kihívást</b> <b>az Egyesült Államok számára,</b> <b>amely rendkívül fontos az amerikai folyó fizetési mérleg szempontjából,</b> <b>ez pedig nem más, mint az energia.</b> <b>Kína ugyanis egyre inkább a világ első számú</b> <b>elektromos államává válik.</b> <b>A teljes energiaigény 34%-a származik villamos energiából,</b> <b>szemben a nyugati országok 24%-ával,</b> <b>ahol ez az arány stagnál.</b> <b>És ha a kínaiak a jelenlegi ütemben folytatják</b> <b>a megújuló energiaforrások hazai bevezetését</b> <b>és exportját</b> <b>valamint általában a kulcsrakész </b> <b>megújulóenergia-megoldások szállítását a globális Délre</b> <b>olyan költségekkel, amelyek rendkívül könnyen versenyeznek</b> <b>az olajjal és a gázzal,</b> <b>akkor az USA bajban van.</b> <b>Mert az Egyesült Államok számára az amerikai növekedés</b> <b>egyik legfontosabb forrását</b> <b>éppen a szénhidrogének</b> <b>különösen az LNG exportja adja.</b> <b>Tehát ha Kína saját energiabiztonsági </b> <b>törekvéseinek részeként</b> <b>csökkenti a szénhidrogének iránti keresletet,</b> <b>és ezzel összefüggésben megnöveli</b> <b>a megújuló energiaforrások tömeggyártására</b> <b>irányuló kapacitását olyan árakon, </b> <b>amelyek teljesen verhetetlenek,</b> <b>valamint olyan áron szolgáltat villamos energiát,</b> <b>amely messze felülmúlja az olaj és a gáz árait</b> <b>akkor az Egyesült Államoknak lesz problémája.</b> <b>Más szavakkal: a „Kína 2.0”</b> <b>technológiai és energetikai kihívást jelent </b> <b>az Egyesült Államok számára.</b> <b>Európa esetében, az energia területén</b> <b>úgy értem, fosszilis tüzelőanyagaink 90%-át importáljuk</b> <b>szóval számunkra mindez jó hír lenne.</b> <b> Persze, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, </b> <b>Persze, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, </b> <b>hogy versenyben állunk velük</b> <b> a megújulóenergia-berendezések kritikus szegmenseiben</b> <b>igen, különösen a szélturbinák terén,</b> <b>a napenergia-piacot pedig teljesen elvesztettük.</b> <b>És most itt van az elektromos járművek versenye, igaz?</b> <b>Tehát Európa ebben a tekintetben egyfajta köztes eset.

[00:06:56]</b> <b>Azt mondanám tehát, hogy a kifejezésnek van egy bizonyos </b> <b>ideológiai, „második hidegháború”-szerű konnotációja,</b> <b>mert valahogy feltételezi, hogy Kína szándékosan akarja</b> <b>technológiai szempontból megdönteni a Nyugat hegemóniáját</b> <b>mintha ez egyfajta rosszindulatú, gonosz terv lenne,</b> <b>nem pedig egyfajta kínai növekedési történet.</b> <b>De ez olyan, mintha egy rosszindulatú történet lenne arról a Kínáról,</b> <b>amely a nyugati hegemónia nyomába ered, hogy felváltsa azt</b> <b>ami, enyhén szólva is, vitatható állítás.</b> <b>Szeretném megkérni, hogy bontsd ki egy kicsit</b> <b>ennek a gyártási versenynek a kérdését.</b> <b>Szóval hogyan néz ki ez, mondjuk, egy nagyon konkrét város</b> <b>vagy egy gyár szintjén, illetve a munkások életében?</b> <b>Vegyük például a szélturbinákat.</b> <b>Te Dániában dolgozol, </b> <b>és Dánia régen vezető </b> <b>szerepet töltött be a szélturbinák terén,</b> <b>voltak városok, amelyek erre szakosodtak.</b> <b>És hogyan néz ki ennek a leíró része</b> <b>nem az ideológiai része, </b> <b>hanem a leíró része ennek a „Kína-sokknak”</b> <b>hogyan néz ki ez, mondjuk, ebben az esetben,</b> <b>milyen hatással van a dán gazdaságra</b> <b>vagy egy város gazdaságára?</b> <b>A szélturbina-ágazat az a terület,</b> <b>ahol Dánia még mindig szuperhatalom.</b> <b>Ne felejtsük ezt el!</b> <b>Dánia még mindig a világ legfontosabb </b> <b>szélturbina-exportőre.</b> <b>És nem csak a szélturbinákról van szó,</b> <b>hanem egy teljes csomagról,</b> <b>mert ha szélturbinákat akarsz eladni,</b> <b>azokat hálózati csatlakozókkal együtt adod el,</b> <b>és együttműködsz az energiafejlesztőkkel is.</b> <b>Van egy teljes ökoszisztémájuk,</b> <b>amely ötvözi az állami tulajdonú,</b> <b>51%-ban állami tulajdonú Ørsted energiavállalatot</b> <b>a magántulajdonú tengeri és szárazföldi gyártással.</b> <b>Két cég van: a Vestas,</b> <b>amely dán tulajdonban van, és már régóta jelen van a piacon</b> <b>És aztán a Siemens Gamesa,</b> <b>amely egy spanyol–német konglomerátum,</b> <b>de székhelye Dániában van.</b> <b>Úgy értem, ha tengeri szélerőművekről beszélünk,</b> <b>a Siemens Gamesa gyakorlatilag egy dán vállalat.</b> <b>És ott van még az egész egyetemi ökoszisztéma is.</b> <b>Tehát Dánia az elmúlt 30 évben úgy fejlődött,</b> <b>mintha egyfajta „fejlesztőállami” modell szerint működne,</b> <b>és nagyon átgondolt ipari innovációs politikát folytatott</b> <b>ami némileg hasonlít ahhoz, amit a kínaiak csinálnak.</b> <b>Úgy értem, igénybe veszik az állami tulajdonú vállalatokat,</b> <b>a magántulajdonú vállalatokat, az állami egyetemeket, </b> <b>és nyugdíjalapokat használnak fel ezeknek a fejlesztéseknek</b> <b>a korai finanszírozására, még mielőtt bárki más megtenné.</b> <b>És most Dánia azzal szembesül,</b> <b>a csúcstechnológiai innováció terén </b> <b>még nem kell szembenéznie a kínai versennyel.</b> <b>A dánok továbbra is a legmagasabb színvonalú szabadalmakkal </b> <b>rendelkeznek a szélenergia-technológia területén.</b> <b>Tehát jelenleg nem látunk semmiféle „kínai hatást”.</b> <b>De ennek az oka</b> <b>és itt válik bonyolulttá a történet</b> <b>és egyáltalán nem illeszkedik a „világok háborúja” típusú </b> <b>leegyszerűsítő szembeállításokba</b> <b>hogy a megnézzük a</b> <b>Vestas-turbinákba beépített tényleges alkatrészeket,</b> <b>azok 60–70%-a kínai.</b> <b>Ennek oka a kritikus anyagok költségével függ össze.</b> <b>A kínaiak adót vetettek ki az exportjukra</b> <b>így a beszállítók Kínába költöztek.</b> <b>A Vestasnak már nagyon régóta van</b> <b>egy hatalmas szerelősorral rendelkező gyára Sanghajban.</b> <b>Kínában nem értékesítenek, hanem világ más részein.</b> <b>Tehát jelenleg ez nem érint minket.</b> <b>Ez tehát nem túl jó példa.</b> <b>A dán szélturbinák </b> <b>még nem követték a napelemek sorsát</b> <b>de már láthatók a jelek.</b> <b>A kínaiak nagyon komoly, </b> <b>piaci hatással bíró innovációkkal állnak elő.</b> <b>Vannak olyan szélturbináik, </b> <b>amelyek nagyon gyenge szélben is forognak.</b> <b>Vannak nagyon stabil tengeri szélturbináik,</b> <b>és 30–40%-kal olcsóbbak.</b> <b>Újak a piacon, mégis őrült tempóban nyerik az aukciókat.</b> <b>Tavaly pedig egy nagy németországi aukciót</b> <b>nemzetbiztonsági okokból töröltek.</b> <b>A Ming Yang, egy nagy turbinagyártó, megpróbálta </b> <b>valamilyen szinten lokalizálni az értékláncot Európában </b> <b>azzal, hogy szélturbina-gyárat épít Skóciában,</b> <b>amelyet gyakorlatilag betiltottak</b> <b>az amerikai kormány kezdeményezésére</b> <b>amely sehol sem akarja látni a kínai szélturbinákat</b> <b>vagy a tiszta megoldásokat.</b> <b>Tehát lényegében a kínai turbinák</b> <b>annyira versenyképesek, hogy egészen</b> <b> az Egyesült Királyságig és Németországig eljutottak,</b> <b>és manapság már valamilyen koholt</b> <b>nemzetbiztonsági indokot kell felhozni ahhoz,</b> <b>hogy megállítsák őket.</b> <b>mert a szakértők tudják, </b> <b>hogy ebben nagyon-nagyon jók a kínaiak.</b> <b>És mégis, még nem annyira meghonosodtak, mint a dán márkák</b> <b>a globális délen és másutt.</b> <b>De adjunk neki pár évet,</b> <b>és ha megpróbálsz szembeszállni a kínaiakkal</b> <b>egy nagy szélturbina-tenderen</b> <b>a brazil energiainfrastruktúrában,</b> <b>sok szerencsét.</b> <b>Szóval ez komoly dolog.</b> <b>Ez komoly, és nagyrészt a kínai innovációt tükrözi.</b> <b>A visszafejtésről, technológialopásról szóló történet valódi,</b> <b>de már kissé elavult.</b> <b>Ez 10 évvel ezelőtt történt.</b> <b>A kínai értékláncban ma már kínai </b> <b>innováció eredményei látszanak</b> <b>olyannyira, hogy az európaiak azon gondolkodnak,</b> <b>hogyan tudnánk mi visszafejteni azt, amit ott csinálnak.</b> <b>Szóval ezt a történetet manapság felül kell vizsgálni.</b> <b>Pontosan erre akartam rákérdezni.</b> <b>Vannak ezek a nagyon-nagyon </b> <b>elterjedt közhelyek a kínai sikerről,</b> <b>és az egyik éppen az, amit említettél:</b> <b>az ipari kémkedés, a visszafejtés</b> <b>és az ehhez hasonló dolgok.</b> <b>A másik dolog, </b> <b>amiről sok európai politikus beszél</b> <b>pár napja hallottam Friedrich Merzet</b> <b>a Bundestagban erről beszélni</b> <b>az a kínai állam által </b> <b>a kínai vállalatoknak nyújtott bőséges szubvenciók</b> <b>illetve a túlkapacitás, </b> <b>ami lehetővé teszi számukra,</b> <b>hogy gyakorlatilag alulárazzák</b> <b> a globális piacokon az európai vagy amerikai termékeket.</b> <b>Hogyan értékelné ezeket a kliséket,</b> <b>egyáltalán magyaráznak ezek még bármit is?</b> <b>Igen, a felszállási szakaszban elég sokat magyaráznak,</b> <b>mondjuk, nagyon jól leírják a 2010-es éveket.</b> <b>Ez tulajdonképpen Hszi Csin-ping korszakára vonatkozik,</b> <b>de a néhai Hu Csin-tao hivatali időszakára is.</b> <b>Basically, the orientation</b> <b>Vagyis alapvetően a csúcstechnológia</b> <b>és a technológiai önállóság felé fordulás időszakára,</b> <b>valamint a kínai pénzügyi, oktatási és kutatási szektor </b> <b>teljes mozgósítására annak érdekében, </b> <b>hogy mindent elektromosítsanak, ami Kínában mozog.</b> <b>Természetesen kínai megoldásokat használva,</b> <b>mert azok lesznek a legolcsóbbak.</b> <b>Nem azért, mert attól féltek volna</b> <b>hogy kémkedünk utánuk, vagy ilyesmi.</b> <b>Szóval ez egy nagyon józan üzleti döntés volt részükről.</b> <b>A szubvencióknak óriási jelentősége volt.</b> <b>De egy példával pontosítanám.

[00:14:25]</b> <b>Először is fontosak voltak ahhoz,</b> <b>hogy Kínán belül megteremtsék a keresletet.</b> <b>És amint felskálázták ezeket az új szektorokat,</b> <b>ahol a kínaiaknak nem volt szakértelmük</b> <b>a 80-as években szar turbinákat gyártottak,</b> <b>amelyek szétestek,</b> <b>volt egy úgynevezett minőségi válság,</b> <b>ugyanígy az elektromos autók esetében is.</b> <b>De alapvetően a támogatásokat kényszerítő</b> <b>eszközként használták a magánszektor gyártói felett</b> <b>a mikroprocesszoroktól a turbinákig</b> <b>és az elektromos járművekig.</b> <b>Szóval adok pénzt,</b> <b>ha a jövő évi teljesítményed ilyen és ilyen lesz.</b> <b>És ez nem kínai találmány.</b> <b>Ezt tették a japánok, a koreaiak,</b> <b>minden fejlesztő állam</b> <b> feltételeket szabott cserébe</b> <b>és ezeket a feltételeket a vállalatokra kényszerítették.</b> <b>Tehát a támogatásokat Kínában,</b> <b>például az elektromos autók esetében Európában a támogatást </b> <b>a vásárlónak adjuk,</b> <b>Kínában viszont a gyártóknak.</b> <b>És az állam befolyást gyakorol rájuk, a tőkésekre,</b> <b>hogy alapvetően ne legyenek lusták, </b> <b>és ne csak felvegyék a pénzt, majd lelépjenek,</b> <b> ahogy sok saját tőkésünk teszi.</b> <b>És ez lényegében megegyezik a szingapúri és japán </b> <b>tapasztalattal a második világháború után.</b> <b>A kínaiak nem sokat újítottak ezen.</b> <b>Ami a kínaiaknál valóban különbséget jelentett,</b> <b>az az, hogy – ellentétben Ázsia többi fejlesztőállamával,</b> <b>és ebben a tekintetben Merz elmélete nagyon leegyszerűsítő</b> <b>kihasználták a kínai állami tulajdont </b> <b>a pénzügyi szektorban, amely a pénzügyi eszközök </b> <b>teljes értékének nagyjából 80%-a fölött rendelkezik.</b> <b>És ez a tény, </b> <b>hogy a gyakorlatilag nem-független központi bankjuk</b> <b>nagy mennyiségű hitelt tud mozgósítani,</b> <b>hogy meg tudják határozni a kínai állami tulajdonú bankok teljesítménymutatóit bizonyos iparágakra vonatkozóan,</b> <b>vagyis ha egyszer mozgósítják a hiteleket és a garanciákat,</b> <b>majd feltételeket szabnak a támogatásokhoz</b> <b>akkor rengeteg pénz el tud kezdeni áramolni.</b> <b>Csak egy példát említenék:</b> <b>az elmúlt 10 évben 4,6 billió euró áramlott be kizárólag </b> <b>a tiszta energiaszektorba.</b> <b>Tehát a tőkeköltséget mindenki számára függetlenül attól, hogy tagadja-e </b> <b>a klímaváltozást vagy sem, </b> <b>és Kínában rengeteg klímaváltozás-tagadó van, </b> <b>nem számít, a tőkeköltséget csökkentik,</b> <b>így a tőkések érdeklődése más irányba terelődik ahhoz képest</b> <b>amit a piaci trendek diktálnak.</b> <b>A kormány a pénzügyi szektoron keresztül </b> <b>megváltoztathatja a piaci érdeklődés fókuszát.

[00:16:58]</b> <b>És az ötéves tervek pontosan ezt teszik.</b> <b>Lényegében jelzik, hogy mely technológiai ágazatokra fognak összpontosítani.</b> <b>És abban a pillanatban, amikor ezt az ötéves terv megfogalmazza,</b> <b>ez már nem szovjet terv,</b> <b>ez alapvetően inkább egy üzleti tervhez hasonlít,</b> <b>szóval ebből látják a cégek, hogy a kínai piacon</b> <b> lesz kereslet ezekre a technológiákra,</b> <b>a kínálati oldalon pedig </b> <b>olcsó finanszírozás áll majd rendelkezésre.</b> <b>Nos, ez már nem szubvenció.</b> <b>A szubvenciók, hogy egy példát említsek</b> <b>ugyan fontosak, </b> <b>és az OECD-nek vannak adatai erről:</b> <b>igen, mi is nyújtunk pénzügyi támogatásokat</b> <b>Nyugaton az elmúlt 10 évben, például, jelentős mértékben.</b> <b>De a kínaiak négyszer annyit.</b> <b>Tehát a volumen Kínában sokkal, de sokkal nagyobb.</b> <b>Ez tény.</b> <b>De ha megnézzük… ez az ágazattól függ</b> <b>Vegyük például az elektromos jármű szektort:</b> <b>van a Rhodium Group, egy amerikai, </b> <b>Kínára szakosodott adatokat összesítő szervezet</b> <b>ők azt találták, hogy ha összeadjuk az összes </b> <b>olyan fiskális támogatást amelyet a kínai kormány </b> <b>az elektromos jármű szektorban nyújt,</b> <b>és ha összehasonlítsuk a Tesla és a BYD </b> <b>vagy a Volkswagen közötti árkülönbséget</b> <b>mindegyik elektromos autó, ugye?

[00:18:20]</b> <b>akkor alapvetően a különbség autónként</b> <b>60 és 120 dollár között van.</b> <b>Ez teljesen lényegtelen különbség.</b> <b>Ahol a különbség</b> <b>ezer dollárban vagy euróban mérhető</b> <b>a kínai és az európai elektromos autók között</b> <b>az az ún.

[00:18:37]adminisztratív költségekkel,</b> <b>a munkaerő-költségekkel, </b> <b>a technológiai költségekkel stb.

[00:18:42]függ össze.</b> <b>Ott van a különbség.</b> <b>Szóval az európaiaknak ebben az esetben van igazuk:</b> <b>a munkaerőköltségek nagy különbséget jelentettek </b> <b>a 2010-es években.</b> <b>De ma már nem.

[00:18:55]Úgy értem, a kínai autóiparban</b> <b>a munkaerő-árak ma már olyanok, mint a visegrádi országokban.</b> <b>Ráadásul a gyártás nagyon automatizált.

[00:19:00]</b> <b>De ami számít, az a drága mérnökök költsége.</b> <b>A jól fizetett mérnökök,</b> <b>a logisztika sebessége, az ellátási lánc mérete.</b> <b>Ezek azok a dolgok, amelyek lehetővé teszik, </b> <b>hogy alacsony árrések mellett túléljenek,</b> <b>nagyon nagy mennyiségeket gyártva.</b> <b>Ez összefügg a kínai gazdaságban jelenlévő</b> <b>egyfajta szocialista elemmel,</b> <b>ami a keresletvezérlést a gazdasági tervrendszerbe építi be.</b> <b>Amikor mi bevezetjük ezeket a dolgokat, hagyjuk, hogy a piac döntsön</b> <b>Nagyon kevés keresletvezérlési eszközünk van.</b> <b>A kínaiak irányítják a keresletet, és minden befektető tudja,</b> <b>hogy lesz kereslet mindenre,</b> <b>a napenergiától a szélenergián át az akkumulátorokig, </b> <b>és amit csak akarsz.</b> <b>És végül, az utolsó dolog:</b> <b>nem mind, ami elhangzik, európai propaganda.</b> <b>Úgy értem, komolyan kellene beszélnünk </b> <b>a szubvenciók hatásáról.</b> <b>Valójában, ha a zöld szektort nézzük </b> <b>ezek nem is olyan fontosak.</b> <b>Ami számít, az a tőkeköltség, </b> <b>amit igen, pénzügyi támogatásnak is nevezhetünk,</b> <b>mert az állam tulajdonában vannak azok a pénzintézetek, </b> <b>amelyek csökkentik a tőkeköltséget.</b> <b>De a kérdés az, hogy miért nem tesszük ezt mi is.</b> <b>Az éghajlat érdekében kellett volna megtennünk, nem?</b> <b>De mi sokat haboztunk.</b> <b>És amit itt igazán fontos szem előtt tartani, az az,</b> <b>hogy a kínaiaknál ezek a szektorok túlnyomórészt </b> <b>magántulajdonban vannak.</b> <b>Magántulajdonú cégek.</b> <b>A nagy technológiai cégek magántulajdonban vannak.</b> <b>Mondhatnád persze, hogy mi számít magán- és mi állami tulajdonnak Kínában?</b> <b>Haver, ezek többsége tőzsdén jegyzett, </b> <b>szóval a számok nem hazudnak.</b> <b>Vannak informális módszerek a dolgok befolyásolására,</b> <b>a magáncégek vállalatirányításában </b> <b>természetesen jelen van az állam,</b> <b>de ez inkább az információgyűjtés </b> <b>céljából történik, hogy kiderüljön, </b> <b>milyen tervek működhetnek a gyakorlatban.</b> <b>Nem valami gyanús kényszerítésről van szó.</b> <b>Mindenki egy esetet hoz fel példaként, mégpedig az Alibabát, </b> <b>egyetlen esetet.</b> <b>Nincs más olyan eset,</b> <b>hogy Kínában nagy technológiai cégek tulajdonosai </b> <b>eltűntek volna, vagy ilyesmi.</b> <b>És Jack Ma újra kegyben van.</b> <b>Szóval ez nem éppen sztálini elnyomás.</b> <b>De abban is igaz az úgynevezett </b> <b>hagyományos nézetünk Kínáról,</b> <b>hogy ahhoz, hogy eljussanak idáig,</b> <b>a kínaiak elég protekcionisták voltak.</b> <b>Hogy egy példát említsek:</b> <b>a CATL és a BYD,</b> <b>a világ legnagyobb akkumulátorgyártói, ugye?</b> <b>Ebben a tekintetben teljesen függünk Kínától.</b> <b>Az egész értéklánc ott van.</b> <b>Ezek olyan cégek, amelyek 2015-ben még nem számítottak </b> <b>nagy szereplőknek az akkumulátorgyártásban.</b> <b>Akkor még a koreaiak és a japánok voltak a meghatározók,</b> <b>még a kínai piacon is.</b> <b>De abban a pillanatban, amikor elkezdett növekedni </b> <b>az elektromos járművek iránti kereslet és az emberek tudták, </b> <b>hogy lesz kereslet, a kínai támogatási rendszert </b> <b>úgy alakították ki,</b> <b>hogy a japán és koreai gyártók </b> <b>ne legyenek jogosultak rá,</b> <b>voltak ezek az úgynevezett „fehér listák”.</b> <b>Tehát Kínában protekcionista gyakorlat folyik.</b> <b>Ez is igaz.</b> <b>És ez – mondjuk úgy – nem éppen a legigazságosabb a WTO </b> <b>szabályai szerint, amelyekből a kínaiak is profitáltak.</b> <b>Összefoglalva: a helyzet összetett.</b> <b>A közkeletű nézetek egy része </b> <b>valóban igaz,</b> <b>de meg kell vizsgálnunk, hogy ezek közül </b> <b>mi mennyire befolyásolja ténylegesen a végső termékárat</b> <b>Ráadásul van egy csomó olyan tényező,</b> <b>amit a közkeletű nézetek nem vesznek figyelembe:</b> <b>a kínai állam rendkívül </b> <b>vállalkozó szellemű,</b> <b>amely tervezés mellett </b> <b>erősen schumpeteri,</b> <b>nagynyomású versenygyakorlatokkal mozgósítja erőforrásait </b> <b>azért, hogy lényegében </b> <b>olyan nemzetközi versenyképességet teremtsen,</b> <b>amelyből ők profitálnak, mi pedig veszítünk.</b> <b>Hogy egy példát említsek:</b> <b>ott van a Changan, Kína legnagyobb állami tulajdonú autógyártója,</b> <b> egyike a kevés állami tulajdonú autógyártóknak.</b> <b>Az egyik vezetője azt mondta, hogy</b> <b>ez a legstresszesebb autópiac, amit el lehet képzelni.</b> <b>Mert 40 versenytársuk van, </b> <b>nem pedig öt, mint Európában.</b> <b>Ráadásul nincs is túl sok szabályozás.</b> <b>De ott van az elektromos járművek infrastruktúrája is,</b> <b>amely Európában rendkívül széttagolt:</b> <b>sok szerencsét az autó feltöltéséhez Olaszországban,</b> <b>ha lehajtasz az autópályáról,</b> <b>vagy Kelet-Európában.</b> <b>Kínában mindenhol sűrű hálózatot építettek ki </b> <b>a nagy teljesítményű töltőállomásokból,</b> <b>akárcsak Norvégiában vagy Dániában,</b> <b>ahol összehasonlítható azzal, amit a kínaiak csinálnak,</b> <b>de ők már sok évvel ezelőtt megcsinálták</b> <b>amikor a piac éppen elkezdett felpörögni.</b> <b>Nálunk viszont, amikor a piac beindult,</b> <b>gyakorlatilag haboztunk,</b> <b>és azok a kis országok, amelyek nem gyártanak autókat,</b> <b>rengeteg elektromosautó-töltőt telepítettek,</b> <b>a nagy autógyártó országok</b> <b>Kelet-Közép-Európa, Németország,</b> <b>ebben nagyon gyengék.

[00:23:42]</b> <b>Szóval van ez a keresleti és infrastrukturális problémánk,</b> <b>ami lényegében bevezető szintű közgazdaságtan:</b> <b>a piac kudarcot vall az infrastruktúra terén.</b> <b>Mi még ezt sem kezeljük,</b> <b>nemhogy a nagy keresletvezérlésbe fognánk.</b> <b>Szóval igen, ez a rövid összefoglalás.</b> <b>Röviden:</b> <b>most teljesen le vagyunk sokkolva,</b> <b>Európában sokkállapot uralkodik.</b> <b>Ha az autóiparban vagy a Bizottságban dolgozókkal beszélünk</b> <b>láthatjuk, hogy sokkban vagyunk,</b> <b>túlreagálják a helyzetet,</b> <b>és olyan könnyen elérhető megoldásokat keresnek,</b> <b>mint egy kereskedelmi háború, </b> <b>amit viszont el fogunk veszíteni.</b> <b>Nyilvánvalóan elveszítjük,</b> <b>mert az amerikaiak is elvesztették</b> <b>szóval mi még inkább el fogjuk veszíteni.</b> <b>Ez az egész Kínáról leválás,</b> <b>meg a kereskedelmi konfrontáció kerekének újrafeltalálása</b> <b> valójában azért van</b> <b>mert nem túl jó a helyzetelemzésünk.</b> <b>A kínaiak pedig, természetesen,</b> <b>a saját népüknek tartoznak elszámolással</b> <b>nem pedig a német Ruhr-vidék </b> <b>deindustrializált városainak.</b> <b>Igen, abszolút.</b> <b>Szeretnék egy kicsit közelebbről megvizsgálni </b> <b>két iparágat vagy vállalatot,</b> <b>mert szerintem ezek nagyon </b> <b>tanulságos példák ebben a tekintetben</b> <b>És önnek igazán remek </b> <b>tanulmányai vannak ezekről a kérdésekről</b> <b>Szeretném megkérni, hogy meséljen nekünk egy kicsit </b> <b>a Northvoltról.</b> <b>Tehát a Northvolt példáján keresztül, </b> <b>amelynek tulajdonképpen az akkumulátorgyártás </b> <b>amelynek tulajdonképpen az akkumulátorgyártás </b> <b>európai bajnokának kellett volna lennie,</b> <b>egy a svéd cég, amely, ha nem tévedek</b> <b> 2024-ben ment csődbe.</b> <b>Rengeteg európai támogatást kapott,</b> <b>rengeteg állami és európai támogatást kapott, </b> <b>de mégis csődbe ment.</b> <b>Mi volt itt a probléma?</b> <b>Mi hiányzott ahhoz képest, </b> <b>ahogyan Kína közelíti meg ezt a kérdést?</b> <b>Mi hiányzott Európában?</b> <b>Igen, a Northvolt esete elég sokat elárul.</b> <b>Épp most fejeztem be egy tanulmányt erről,</b> <b>amelyben a Northvoltot a francia Verkorral és az ACC-vel hasonlítottam össze</b> <b>tudod, a franciáknak megvan a saját </b> <b>“Akkumulátor Völgyük”,</b> <b>és mellesleg a franciák sokkal jobb munkát végeznek </b> <b>ebben a tekintetben, mint a svédek.</b> <b>Igen, szóval a Northvolt olyan eset, </b> <b>amely bizonyos mértékben szinte olyan, mintha</b> <b>az európaiak levonták volna a megfelelő tanulságokat Kínából.</b> <b>Ott van az Európai Unió bankja,</b> <b>az Európai Beruházási Bank</b> <b>amely korai szakaszban </b> <b>részesedést szerzett a Northvoltban,</b> <b>ezzel is kifejezve támogatását.</b> <b>Aztán ott van a Battery Alliance,</b> <b>ami egyfajta közvetítőplatform</b> <b>a Bizottság és a különböző befektetők között.</b> <b>De a legfontosabb, hogy olyat tettek,</b> <b>amit a kínaiak is tettek: </b> <b>bevonták a Northvolt részvényesei közé az autóipart,</b> <b>amely majd használni fogja</b> <b>az akkumulátorokat.</b> <b>Kínában ugyanez a helyzet:</b> <b>a nagy technológiai cégek, mint a Huawei és a Tencent</b> <b>az elektromos járműcégek részvényesei.</b> <b>Így látják el őket a legelképesztőbb technológiával,</b> <b>a legelképesztőbb navigációs rendszerrel és elektronikával.</b> <b>Tehát az európaiak</b> <b>anélkül, hogy kimondták volna</b> <b>lényegében Kínától kezdték el megtanulni,</b> <b>hogy ezeket az új szektorokat </b> <b>értéklánc-rendszerként kell kezelni.</b> <b>Tehát hogy ne csak magát az akkumulátorgyártót nézzék,</b> <b>hanem a keresleti oldalt is,</b> <b>vagyis a teherautó- és autógyártókat,</b> <b>akik aztán részvényesekké válnak,</b> <b>és felvásárlási megállapodásokat kötnek,</b> <b>így tudható, hogy részvényesként ők is </b> <b>megvásárolják az akkumulátorokat.</b> <b>Ez egy kiválóan működő ökoszisztéma lenne.</b> <b>De itt van a különbség is Kínával szemben.</b> <b>Kínában is pénzügyi támogatást kapsz az államtól</b> <b>ahogy mi is kaptunk Európában:</b> <b>nálunk is ott volt az állam, voltak kvázi állami intézmények,</b> <b>mint a dán nyugdíjalapok,</b> <b>ott volt a svéd állam kockázati tőkealapja,</b> <b>ott volt az Európai Beruházási Bank.</b> <b>Ezek mind állami vagy kvázi állami intézmények.</b> <b>És aztán ott volt a VW, </b> <b>ami egyfajta kvázi állami tulajdonban van,</b> <b>hiszen tudjuk, hogy jelentős részesedése van </b> <b>a munkavállalóknak és az államnak.</b> <b>És ez úgy tűnhetett, mintha lenne egy európai válasz Kínára.</b> <b>Szóval mindannyian azt mondtuk: oké, vágjunk bele.</b> <b>A probléma az, hogy a törvény szerint</b> <b>az Európai Beruházási Bank nem támogathatja</b> <b>az úgynevezett bajba jutott vállalatokat.</b> <b>Tehát ezek a hiperskálázók mialatt</b> <b>a kezdeti, startup szakaszból eljutnak odáig,</b> <b>hogy van öt gyáruk és megrendeléseket teljesítenek,</b> <b>olyan akadályokba ütköznek, amelyek jöhetnek </b> <b>a saját hibájukból rossz gazdálkodásból, vagy ebben az esetben talán mások hibájából,</b> <b>például az infláció miatt:</b> <b>az infláció az egekbe szökik</b> <b>és amikor ez megtörténik, </b> <b>az emberek tőkéje elapad.</b> <b>Tehát éppen ebben a konkrét piaci nehézségben, ami </b> <b>valójában a Northvolt számára külső tényezők eredménye volt</b> <b>léphetett volna közbe az EIB,</b> <b>és nyújthatott volna nekik 2 milliárd átmeneti hitelt,</b> <b>ami lényegében lehetővé tette volna számukra,</b> <b> hogy tovább működjenek, amíg az infláció csökken,</b> <b>és visszatér az elektromos járművek iránti kereslet.</b> <b>Mert mi történt?</b> <b>A Northvoltot két dolog sújtotta:</b> <b>egyrészt az ukrajnai helyzet miatt kialakult inflációs sokk,</b> <b>másrészt pedig az, hogy a német alkotmánybíróság</b> <b>elkaszálta azt a 66 milliárd eurós zöld alapot, amelyből</b> <b> Németországban szubvencionálták az elektromos járműveket.</b> <b>Így az autók iránti kereslet visszaesett.</b> <b>És befektetőként az ember így gondolkodik:</b> <b>„Nem adok ezeknek a srácoknak pénzt,</b> <b>mert nem vagyok magabiztos </b> <b>az európai elektromos járműpiaccal kapcsolatban.</b> <b>Kínában ez soha nem fordulhatna elő,</b> <b>ott biztosan találnának egy önkormányzati alapot.</b> <b>Vegyünk egy példát: a NIO</b> <b>egy kínai autógyártó</b> <b>amely az akkumulátorcsere-technológián dolgozik.</b> <b>Ez a kilencedik legnagyobb elektromos járműgyártó.</b> <b>Itt, Skandináviában is forgalmazzák a termékeit.</b> <b>A New York-i tőzsdén jegyzett vállalat volt, fantasztikusan teljesített, stb.</b> <b>De zátonyra futott, szétesett a cég.</b> <b>A Hefei-i önkormányzat felhasználta a saját,</b> <b>mondhatni kormányzati befektetési alapját,</b> <b>befektetett a cégbe, és újra talpra állította;</b> <b>a vállalat ma újra nagy szám, </b> <b>rendelkeznek egy fantasztikus szellemi tulajdonnal</b> <b>az akkumulátorcsere-technológia területén.

[00:29:34]</b> <b>Szóval nem rendelkezünk azzal,</b> <b>amit belső védelemnek szokás hívni.</b> <b>Amikor a felskálázás elkezdődik</b> <b>a közösségi támogatás eltűnik.</b> <b>Ha bármilyen nehézségbe ütközik a cég</b> <b>hagyjuk, hogy a piac döntse el a sorsát,</b> <b>a piac pedig rengeteg értéket megsemmisít</b> <b>Ne feledjük: </b> <b>ezeknek a srácoknak 52 milliárd euró értékű akkumulátor-megrendelésük volt,</b> <b>és a vállalat értéke 15 milliárd volt.</b> <b>Aztán eltűnt, most már mindennek vége,</b> <b>egy amerikai vállalat tulajdonában van,</b> <b>és nem tudjuk, mi fog vele történni.</b> <b>Tehát a keresletmenedzselési ökoszisztémánkra</b> <b>a német alkotmánybírósági példára,</b> <b>a töltőinfrastruktúrára,</b> <b>a startupok infláció miatti nehézségeinek,</b> <b>illetve a piaci buktatóknak a kezelésére</b> <b>nincs megoldásunk.</b> <b>Így hát kiengedjük ezeket a vállalatokat a vadonba</b> <b>abban a reményben, hogy ők lesznek a következő európai hiperskálázók,</b> <b>aztán belefutnak egy apróbb problémába,</b> <b>ami nem is az ő hibájuk,</b> <b>bár egyesek szerint a Northvolt nem volt túl jól vezetve</b> <b>és akkor nekik annyi.</b> <b>Még egy megjegyzést hozzátennék.</b> <b>Amikor a kínaiak az iparpolitikára gondolnak</b> <b>az nem csupán ágazati,</b> <b>hanem ágazatok közötti/feletti fókusszal rendelkezik.</b> <b>Mi nem így gondolkodunk.</b> <b>A Northvoltnak Kínából kellett lítiumot vásárolnia</b> <b>amit talán Portugáliában bányásztak ki,</b> <b>feldolgozásra Kínába szállítottak, majd újra importáltak</b> <b>Ráadásul a gyárat felépítő mérnökök többsége</b> <b>szintén kínai volt,</b> <b>mert Svájcban, Németországban és Hollandiában </b> <b>nem találtak képzett szakembereket.</b> <b>Nem találtak mérnököket, akik egy akkumulátorgyártó cég berendezéseit felszerelték volna.</b> <b>Tehát az annyira dicsért szakképzési rendszerünk</b> <b>nem működik az új ágazatokban.</b> <b>Nagyon merev a szakképzési rendszerünk,</b> <b>nem áll összhangban az európai ipar új törekvéseivel.

[00:31:17]</b> <b>Szóval szerintem sokat tanulhatunk Kínától.</b> <b>Ahelyett, hogy elítélnénk,</b> <b>ami ott folyik</b> <b>és vannak dolgok, amiket el kell ítélni Kínában</b> <b>ezzel teljesen egyetértek, például a munkaügyi rendszer stb., persze.</b> <b>De ami az iparpolitikát illeti,</b> <b>valamint az erőforrások mozgósítását az értéklánc </b> <b>és a startupok felskálázási pályájának egészén keresztül,</b> <b>mi nem gondoltuk át ezeket a kérdéseket,</b> <b>ők viszont igen:</b> <b>sok megoldást kipróbáltak,</b> <b>sok hibát elkövettek, tanultak belőlük,</b> <b>frissítették a gondolkodásmódjukat,</b> <b>és most már rendelkeznek valamivel,</b> <b>ami számos ágazatból ki fog minket szorítani.</b> <b>És itt jutunk el az autóiparhoz is,</b> <b>mert az imént említetted ezeket </b> <b>az „alacsonyan függő gyümölcsöket”,</b> <b>és persze a politikusok könnyen engednek</b> <b>a könnyű a kereskedelmi háborús </b> <b>és protekcionista ösztönöknek,</b> <b>hogy, nem is tudom, vessünk ki a kínaiakra vámot,</b> <b>ne engedjük be őket a piacunkra,</b> <b>és védjük meg a régi iparunkat,</b> <b>ami mellesleg nem versenyképes, </b> <b>de sebaj.</b> <b>Viszont az autóiparban </b> <b>az Ön állítása és a valóság is az,</b> <b>hogy éppen azok az autógyártók,</b> <b>éppen az az európai autóipar,</b> <b>amelyet ezek a politikák védeni hivatottak,</b> <b>nem kérnek ebből a védelemből,</b> <b>hanem a kínai piacon akarnak jelen lenni.</b> <b>És ebben az értelemben </b> <b>nem akarnak leválni Kínáról.</b> <b>Csak egy európai cég támogatja a protekcionizmust,</b> <b>és az a Renault.</b> <b>Ez azért van,</b> <b>mert a Renault nincs kitéve a kínai piacnak.</b> <b>Alapvetően nem igazán tudjuk, hogyan kell elektromos autókat gyártani,</b> <b>de mindenki más </b> <b>már feladta azt az elképzelést</b> <b>hogy ebben mi lennénk a vezetők.</b> <b>És láthatod, mi a</b> <b>mindig kövesd a pénzt, </b> <b>ahogy a közhely mondja.</b> <b>Szóval a Stellantis megvásárolt 25%-ot,</b> <b>és most már a Leapmotor legnagyobb részvényese.</b> <b>A Leapmotor Kína egyik vezető elektromosautó-gyártója,</b> <b>székhelye Hangzhouban van.</b> <b>Meglátogattam a céget, egyszerűen hihetetlen.</b> <b>Azért vásárolták be magukat,</b> <b>mert a menedzsmenten és az igazgatóságon </b> <b>belülről szeretnék megérteni,</b> <b>hogy a fenébe lehet olyan jó elektromos autókat gyártani,</b> <b>amelyek elképesztő technológiával rendelkeznek, és még olcsók is, </b> <b>vagyis gyakorlatilag fele annyiba kerülnek, mint Európában.</b> <b>Aztán a Mercedes, bocsánat, a VW</b> <b>tavaly 5 milliárdot fektetett be</b> <b>egy hefei-i kutatási és fejlesztési központba</b> <b>mert ki akarják aknázni a kínai </b> <b>mérnöki tudást és tehetséget,</b> <b>és tulajdonképpen arra teszik a tétet,</b> <b>hogy ha össze tudják olvasztani a kínai technológiát a német precíziós mérnöki munkával</b> <b>és biztonsági funkciókkal,</b> <b>és versenyképesek lesznek a kínai piacon,</b> <b>meg tudnak maradni ott,</b> <b>akkor az európai piacon is meg tudnak maradni</b> <b>a kínaiakkal szemben egy nyitottabb verseny keretében is.</b> <b>Mert a kapitalista növekedés lényege,</b> <b>hogy innovációra van szükség.

[00:34:10]</b> <b>Ha nem újítunk,</b> <b>elveszítjük a piacot.</b> <b>Megvédhetjük a hazai piacunkat,</b> <b>100%-os vámot vethetünk ki a kínai autókra,</b> <b>így egy sem kerül eladásra itt, mint Amerikában.</b> <b>De akkor mi lesz </b> <b>az Egyesült Államokon kívüli európai exportpiacokkal?</b> <b>Lényegében azt a kockázatot vállalnánk,</b> <b>hogy megvédjük az európai és amerikai</b> <b>dízel- és benzinmotoros autók piacát</b> <b>az elektromos járművekkel szemben, de a kínaiak</b> <b>eközben a világ többi részének értékesítik az autóikat.</b> <b>És tudod, mi lesz?</b> <b>Ha ezt tesszük, a vállalataink tönkremennek,</b> <b>mert a „Das Auto”</b> <b>nem tud megmaradni kizárólag az európai </b> <b>és az észak-amerikai piacon.</b> <b>A kínaiaknak ott van a globális Dél,</b> <b>a növekedés ott történik.</b> <b>És az övék globális Nyugat </b> <b>azon része is, amely nem illeszkedik</b> <b> a nagyon szigorú protekcionista keretek közé, </b> <b>amelyeket mi itt a NATO-térségben alkalmazunk.</b> <b>Tehát üzleti szempontból a protekcionizmus…</b> <b>és a német ipar ezt nagyon jól tudja,</b> <b>a németek nagyon okosak</b> <b>és nagyon jól ismerik Kínát.</b> <b>Van egy nagyon jó üzleti okuk arra,</b> <b>hogy miért ellenzik a kínai elektromos járművekkel szembeni</b> <b>szigorú protekcionizmust,</b> <b>mert megértik,</b> <b>hogy ez egy globális játék,</b> <b>amelyben a „Das Auto” csak globális versenytársként tud fennmaradni.</b> <b>Nem tud fennmaradni egy szűk euro-amerikai piacon.</b> <b>Az nekik nem elég.</b> <b>Tehát az egyetlen út a sikerhez Kínán keresztül vezet.</b> <b>Majd meglátjuk, hogyan alakul ez,</b> <b>de szerintem még Merz is felfogta az üzenetet.</b> <b>Éppen ezért nem számítok </b> <b>valami katasztrofális kereskedelmi konfliktusra.</b> <b>Ha úgy döntünk, hogy belemegyünk,</b> <b>és a legrosszabbat feltételezzük Kínáról</b> <b>ami szerintem nem lenne helyes, de mindegy,</b> <b>feltételezzük a legrosszabbat, hogy Kína ránk pályázik</b> <b>el fogjuk veszíteni ezt a csatát</b> <b>mert nincsenek meg a kritikus fontosságú ásványi anyagaink.</b> <b>Nincsenek meg a gyógyszeripari alapanyagaink.</b> <b>Ezek mind kritikus fontosságú alapanyagok</b> <b>a legversenyképesebb ágazataink számára.</b> <b>És akkor majd, mint Donald Trump, </b> <b>kalappal a kezünkben visszamegyünk Pekingbe,</b> <b>bocsánatot kérünk, és hajbókolunk.</b> <b>Ez nem a helyes megoldás.

[00:36:16]</b> <b>A helyes megoldás az, hogy ágazatról ágazatra haladunk,</b> <b>és kiderítjük, mit érdemes még megvédeni.</b> <b>Hogy világos legyek: nem vagyok a protekcionizmus ellen,</b> <b>ha ez egy testreszabott, ágazatspecifikus megoldás,</b> <b>talán egy kínaiakkal kötött átfogó kereskedelmi megállapodás keretében.</b> <b>Szóval szerintem a valódi megoldás más.</b> <b>Sem a teljesen szabad kereskedelem, sem a protekcionizmus.</b> <b>Inkább olyan, mint a GATT-rendszer,</b> <b>ahol mondjuk 38 ágazat és azok alágazatai vannak,</b> <b>és vannak tárgyaló bizottságok</b> <b>Kína és köztünk</b> <b>vannak kereskedelmi testületek,</b> <b>kis kereskedelmi testületek ágazatok szerint.</b> <b>Ahol a kínaiaknak meg kell érteniük,</b> <b>hogy nem áll érdekükben teljesen tönkretenni </b> <b>az adott szektorunkat,</b> <b>mert nekünk továbbra is jó lenne tőlük vásárolnunk.</b> <b>Tehát nem szegényíthetik el az európaiakat annyira,</b> <b>hogy azok már semmit se tudjanak tőlük megvenni,</b> <b>ami őrült, önpusztító </b> <b>protekcionizmushoz vezetne, és így tovább.</b> <b>Tehát jöjjön létre az a fajta beágyazott keynesi rendszer,</b> <b>ami a második világháború után évtizedeken át jellemző volt </b> <b>a globális kereskedelemben.</b> <b>Így csináltuk ezeket a dolgokat a múltban.</b> <b>Jelenleg azonban vagy kizárólag protekcionizmusban </b> <b>és második hidegháborúban gondolkodunk, vagy teljes szabadkereskedelemben.

[00:37:25]</b> <b>Pedig van egy középút,</b> <b>amelyet a kínaiak is ismernek, </b> <b>mert ők eszerint járnak el.</b> <b>Megértik, hogy a teljesen szabad verseny </b> <b>politikailag elfogadhatatlan,</b> <b>és nekik sem volt hasznos.</b> <b>Valójában ők nagyon stratégikusan </b> <b>használták ezeket az eszközöket.</b> <b>És most szerintem meg fogják érteni, milyen nehézségben vagyunk.</b> <b>És szerintem a lényeg az, </b> <b>hogy szektoronként pragmatikus tárgyalásokat folytassunk,</b> <b>amelyek során megegyezünk akár rövid távú védelmi intézkedésekben is,</b> <b>alkalmazkodunk cserébe azért, </b> <b>hogy ők beléphessenek a piacainkra,</b> <b>de közben megosszanak technológiát is,</b> <b>és közben mi is Kínába megyünk, és ott versenyezünk.</b> <b>És létrehozhatunk olyan szinergiát,</b> <b>mint az amerikai és a japán autóipar között,</b> <b>vagy az európai és a japán, illetve koreai szektor között létrejött,</b> <b>és ami nem okozott ellenségeskedést.</b> <b>Szóval valójában elég optimista vagyok Európát illetően.</b> <b>Szerintem van esély.</b> <b>Úgy vélem, a németeknek elég jó tervük van,</b> <b>azt hiszem, a „Das Auto” kapcsán.</b> <b>Felébredtek ebből a dízel-felsőbbrendűségből.

[00:38:25]</b> <b>Úgy hiszem, hogy rájöttek, hogy nem az a helyes út.</b> <b>Amit most leírt, az azt jelenti, hogy nekünk,</b> <b>vagyis az Európai Uniónak, az európai államoknak</b> <b>szükségünk van egyfajta tanulási folyamatra.</b> <b>Tehát egyrészt tanulnunk kell a saját múltunkból</b> <b>abban az értelemben,</b> <b>hogy igen, az 50-es és 60-as években </b> <b>milyen nemzetközi kereskedelempolitikánk volt,</b> <b>tanulhatunk a saját múltunkból.</b> <b>Másrészt pedig tanulnunk kell </b> <b>a kínai sikermodell különböző elemeiből is.</b> <b>Korábban írt arról,</b> <b>hogy bizonyos kontextusokban a különböző elitcsoportok</b> <b>hogyan tanulnak és hogyan hajtanak végre szakpolitikákat.</b> <b>Abban az esetben a neoliberális gazdaságpolitikáról beszélt.</b> <b>Emiatt kíváncsi vagyok:</b> <b>van elképzelése arról, </b> <b>milyen lenne egy olyan társadalmi koalíció</b> <b>amely a mostani esetben támogatna </b> <b>egy ilyen tanulási folyamatot?</b> <b>Tehát az elit és a társadalom mely rétegei alkotnák,</b> <b>van erről valami elképzelése?</b> <b>Igen, sokat gondolkodunk ezen</b> <b>és épp most fejezek be egy tanulmányt,</b> <b>ami ezt a pénzügyi szektorban vizsgálja.</b> <b>Úgy gondolom, van hely egy olyan társadalmi blokknak,</b> <b>amely összekötheti Európa bőséges</b> <b>és ez nagy különbség az USA-hoz képest</b> <b>állami tulajdonú tőkéjét a banki szektorban, </b> <b>a közszolgáltatásokban, az infrastruktúrában, az energetikában,</b> <b>sőt a gyártás egyes területein is.</b> <b>Úgy értem, Európában még mindig </b> <b>sok az állami tulajdon,</b> <b>valójában sokkal több, mint amit elsőre várnánk.</b> <b>Az amerikaiaknál nincs ilyen.

[00:40:04]</b> <b>Például az áramhálózat,</b> <b>most a mesterséges intelligencia miatt hirtelen rájöttünk,</b> <b>mennyire fontos ez.</b> <b>Az amerikaiak nem tudják növelni a számítási kapacitásaikat</b> <b>mert az áramhálózat nem bírja el;</b> <b>az áramhálózatuk olyan rossz állapotban van,</b> <b>hogy nem képesek helytállni </b> <b>az energiaellátás bővítésekor.</b> <b>Ezért terítik szét az amerikaiak ezeket az adatközpontokat</b> <b>a Közel-Keleten, Latin-Amerikában, Európában stb.</b> <b>De Európában szerintem létrejöhetne egy társadalmi blokk,</b> <b>szövetség, amely a közszférának,</b> <b>az állami tulajdonú vállalatoknak egyfajta </b> <b>tőkerészesedést biztosítana ezekben a jövőbeli technológiákban.</b> <b>Ráadásul van 13 billió eurónk a nyugdíjalapokban,</b> <b>ez hatalmas összeg, ez az amerikai kockázati tőke </b> <b>egyik legfontosabb finanszírozási forrása.</b> <b>És a kínaiak is egyre inkább ezt használják fel </b> <b>ugyanerre a célra.</b> <b>Nekünk is vannak nagyon nagy, elég nagy</b> <b> állami tulajdonú pénzügyi intézményeink:</b> <b>az Európai Beruházási Bank (EIB), a KFW.</b> <b>Ha ezeket összeadjuk, </b> <b>könnyen eljutunk egy billióig.</b> <b>És most valójában már tanulunk Kínától azáltal,</b> <b>hogy európai scale-up alapokat,</b> <b>európai kereskedelmi alapokat</b> <b>és európai bajnokoknak szóló alapokat hozunk létre.</b> <b>Rengeteg kezdeményezésünk van jelenleg,</b> <b>amelyek kialakításában véleményem szerint </b> <b>nem vonjuk le a megfelelő tanulságokat Kínából.</b> <b>Szeretjük az állami cselekvést, aktivizmust,</b> <b>de valójában nem tartatunk be fegyelmet</b> <b>az ágazati fókuszot és így tovább.</b> <b>Aztán ott vannak a hagyományos ágazatok.</b> <b>Úgy értem, ne feledjük el, hogy Kínában is volt </b> <b>a saját VW-jük, a Geely.</b> <b>Hatalmas elektromos járműgyártó vállalattá vált.</b> <b>Az európai hagyományos ágazatok: az autóipar, a szerszámgépgyártás,</b> <b>a vegyipar, a biotechnológia, a gyógyszeripar,</b> <b>nekik közvetlen érdekükben áll,</b> <b>hogy technológiai téren ne maradjanak le Kínától.</b> <b>Egyébként a gyógyszeripar a következő.</b> <b>És persze ott vannak a szakszervezetek is,</b> <b>különösen a képzett munkaerő </b> <b>körül koncentrálódó szakszervezetek.</b> <b>Úgy gondolom, hogy az egyetemi szektornak, a hármas spirálnak </b> <b>sokkal nagyobb jelentőségre kell szert tennie.</b> <b>Az európai egyetemi finanszírozást őrült mértékben meg kell emelni,</b> <b>hogy a műszaki egyetemeket ezen új ágazatok </b> <b>kutatási karjaivá alakítsák,</b> <b>amit a kínaiak már nagyon régóta csinálnak,</b> <b>beleértve az állami tulajdonú egyetemi </b> <b>kockázati tőkealapokat is,</b> <b>amelyek kereskedelmi forgalomba hozzák az európai egyetemeken született műszaki innovációkat</b> <b>amelyek, hadd emlékeztessem önöket, </b> <b>a világ legjobbjai közé tartoznak.</b> <b>A második leginnovatívabb</b> <b>állami tulajdonú intézmény</b> <b>a Shenzheni Műszaki Intézet után</b> <b>a német Fraunhofer Intézet.</b> <b>Tehát hatalmas mennyiségű </b> <b>egyetemi szabadalmat hozunk létre,</b> <b>köztük nagyon magas színvonalúakat is</b> <b>amelyek azonban a kezdeti fázisban elhalnak,</b> <b>vagy soha nem kerülnek ipari alkalmazásra.</b> <b>Egyszerűen csak kutatási cikkek </b> <b>és doktori programok maradnak belőlük.</b> <b>A kínaiak nem így csinálják.</b> <b>Ők mindent megpróbálnak ipari alkalmazásba hozni.</b> <b>Tehát ami az állami szférát illeti, </b> <b>szinergiákat teremtenek az állami tulajdonú egyetemek,</b> <b>kutatóintézetek és az ipar között.</b> <b>Nekünk is vissza kell térnünk ehhez a modellhez.</b> <b>Szóval láthatjuk,</b> <b>hogy ez az öt szereplő </b> <b>hogyan illeszkedhet össze szépen.

[00:43:24]</b> <b>Természetesen lesznek vesztesei is ennek.</b> <b>A belső égésű motor kora lejárt,</b> <b>és ez tönkre fogja tenni a Mittelstandot,</b> <b>amely azokat a precíziós alkatrészeket gyártja, amelyekre </b> <b>kizárólag a belső égésű motoroknak van szükségük.

[00:43:34]</b> <b>Talán néhány nagy motorban és hasonló területeken túlél majd,</b> <b>de a kínaiak most már a teherautókra is rászállnak.</b> <b>Úgy értem, Kínában az eladott teherautók több mint 50%-a már elektromos.</b> <b>A Jangce-folyón közlekedő vontatóhajók esetében is ugyanez a helyzet.</b> <b>És aztán Isten tudja, mi jön még.</b> <b>Mindent elektromosítanak, ami Európa érdekeit is szolgálja,</b> <b>mert mi folyamatosan ki vagyunk téve a kőolajtermelő államok zsarolásának.</b> <b>Igen, nincs túl sok szén-hidrogénünk.

[00:44:01]</b> <b>Valójában sokszor elgondolkodom azon,</b> <b>hogy vajon nem volt-e hiba </b> <b>a klímakérdést pusztán klímakérdésként tálalni.</b> <b>Lényegében Európa ipari túléléséről van szó.</b> <b>Azért drága az energiánk, mert fosszilis tüzelőanyagokat importálunk,</b> <b>és mert drága a tiszta technológiánk.

[00:44:19]</b> <b>És ez az energiabiztonságról,</b> <b>a versenyképességről, a munkahelyekről és a minőségi munkahelyekről szól,</b> <b>ami végső soron az energia magas költségéhez</b> <b>és az energiaár ingadozásához visz vissza,</b> <b>mert ha nem az orosz gáz</b> <b>akkor az amerikai támadás Irán ellen</b> <b>fog minket a falnak szorítani.</b> <b>Igen, pontosan.</b> <b>Hogy lezárjuk a beszélgetésünket,</b> <b>lenne pár kérdésem </b> <b>a közép- és kelet-európai országokról.</b> <b>Ismerjük ezt a képet az 1989 utáni </b> <b>összeszerelő országokról.</b> <b>Tehát a közvetlen külföldi befektetésekre támaszkodunk</b> <b>és olcsóbb munkaerőt kínálunk.</b> <b>És így ragadunk bele abba, amit úgy neveznek,</b> <b> hogy a közepes jövedelmű országok csapdájába.</b> <b>Úgy látja, hogy Kína globális gazdasági hatalomként való felemelkedése</b> <b>strukturálisan megváltoztathatja ezt a modellt,</b> <b>vagy csupán egy újabb fejlett nagy gazdasággá válik,</b> <b>amelyre hasonló módon támaszkodhatunk</b> <b>gazdasági szempontból egyfajta külső függőségként</b> <b>ahogyan a múltban a nyugati tőkére támaszkodtunk?</b> <b>Oké, van rossz hírem, jó hírem, majd megint rossz hírem.</b> <b> rossz hír az,</b> <b>hogy a kínai ipari tőke ellátási lánca </b> <b>sokkal kevésbé lokalizált,</b> <b>mint a nyugati tőkéé.</b> <b>Tehát bizonyos esetekben keményebb feltételeket fogunk kapni </b> <b>a kínaiaktól, mint amilyeneket a németektől, a franciáktól </b> <b>és az amerikaiaktól kaptunk.</b> <b>Abban az értelemben, hogy…</b> <b>és ez nem valami gonosz szándékból fakad,</b> <b>úgy értem, a kínai ellátási lánc annyira őrült, annyira hatékony</b> <b>és olyan gyors, </b> <b>hogy számukra nagyon nehéz lokalizálni.</b> <b>Ez egyszerűen technikailag nagyon nehéz.</b> <b>Úgy gondolom tehát, hogy éppen itt van helye </b> <b>egy bizonyos szintű protekcionizmusnak,</b> <b>amely egy Kínával kötött nagy megállapodás révén</b> <b>és nekünk inkább erre a nagy megállapodásra van szükségünk, mint az eszkalációra</b> <b>a piacra jutásért cserébe</b> <b> az ellátási lánc egy részét Európába tudja áthelyeztetni.</b> <b>Nos, ha ez megtörténik, és ennek első jeleit már látjuk is:</b> <b>ez a kínai beruházás </b> <b>a spanyolországi Zaragozában.</b> <b>A spanyolok megpróbálnak több értéket kihozni belőle.</b> <b>És szerintem az európai</b> <b>ipargyorsító jogszabályban is vannak jó dolgok erre nézve.</b> <b>Megpróbálják ugyanis helyben tartani a kutatás-fejlesztés egy részét, stb.</b> <b>De a jó hír Közép-Európának abból a kutatásból származik,</b> <b>amit a honfitársaddal, Polyák Pálmával végzünk:</b> <b>az akkumulátorgyártó cégeket vizsgáljuk</b> <b>a kínai akkumulátor-beruházásokat </b> <b>Kelet-Európában és a koreaiakat is.</b> <b>Nézd,</b> <b>sem a koreaiak, sem a kínaiak </b> <b>nem igazán jók a helyi munkaerő foglalkoztatásában,</b> <b>a környezetvédelmi előírások betartásában,</b> <b>vagy a jó bérek fizetésében.</b> <b>Valójában inkább a sajátjaikat hozzák magukkal.</b> <b>Így nagyon kevés a kapcsolat a helyi közösséggel.</b> <b>Tehát ez egy meglehetősen kizsákmányoló jellegű kapcsolat,</b> <b>cserébe a piacra jutásért.</b> <b>És szerintem, ha az európai autóipar </b> <b>ilyenfajta szinergiát lát Kínával</b> <b>és a kínaiak ide jönnek, az európaiak meg oda,</b> <b>felszívják az ötleteket és a szakértelmet</b> <b>és a saját piacukon is több pénzt keresnek,</b> <b>akkor valamilyen hibrid alakul ki </b> <b>a „China Incorporated” és az európai „Das Auto” között.</b> <b>Ha ez bekövetkezik,</b> <b>akkor nagy az esélye, hogy a kínai értéklánc jelentős része</b> <b>Kelet-Európába kerül, nem pedig Nyugat-Európába.</b> <b>Geoökonómiai korszakban élünk:</b> <b>ahogyan Spanyolországban és Németországban is láthatjuk,</b> <b>a nemzetállamok kihasználják a befolyásukat,</b> <b>és megpróbálják ezeket a beruházásokat magukhoz vonzani,</b> <b>nem Magyarországra, Lengyelországba vagy Romániába</b> <b>hanem Spanyolországba és Franciaországba,</b> <b>mert ott jelentős deindustrializáció zajlik.</b> <b>De végső soron ennek is vannak határai.

[00:48:07]</b> <b>Meddig lehet elmenni?</b> <b>Végső soron versenyképesnek kell maradni.</b> <b>És szerintem az a fajta</b> <b>részvényesi profitmaximalizálás, amely a kínai </b> <b>és az európai vállalatokra jellemző,</b> <b>valószínűleg Kelet-Európába fogja terelni </b> <b>a tevékenységek nagy részét,</b> <b>amikor a kínai tőkére gyakorolt berlini </b> <b>vagy párizsi politikai kényszer eléri a saját határait,</b> <b>amikor a korlátok nyilvánvalóvá válnak.</b> <b>Van egy harmadik hír is,</b> <b>és ez az igazán rossz.</b> <b>Milyen mértékben fog mindez ténylegesen kedvezni</b> <b>az európai és a kelet-európai munkaerőnek?</b> <b>És ez aggaszt, </b> <b>mert Kínában </b> <b>rohamosan építik be a mesterséges intelligenciát a robotikába.</b> <b>Kína gyártja a világ legtöbb robotját.</b> <b>Meg kell küzdeniük a demográfiai válsággal,</b> <b>ezért nagy erővel foglalkoznak ipari robotokkal és humanoidokkal.</b> <b>És ezek… ha például a Xiaomit vesszük,</b> <b>az elektromos járművek piacára belépő egyik új szereplőt,</b> <b>az szinte teljesen automatizált.

[00:49:07]</b> <b>Alapvetően nincs szüksége fizikai munkásokra.</b> <b>Tehát ha ilyen típusú beruházásokat fogunk kapni, akkor igen</b> <b>szerintem komoly mértékű</b> <b>munkanélküliséggel kell számolnunk Kelet-Európában</b> <b>mind a fizikai munkások, </b> <b>mind a mérnökök körében</b> <b>a belső égésű motor eltűnésének következtében.</b> <b>Tehát bármennyire is tetszik nekem az elektromosítás ötlete</b> <b>vannak vele járó hátrányok,</b> <b>amelyekről nyíltan kell beszélnünk,</b> <b>és nem Kínát kell ezért hibáztatnunk.</b> <b>Ők sem tudják foglalkoztatni a saját embereiket.</b> <b>Kínában komoly munkanélküliség alakul ki a fiatalok körében,</b> <b>mert ebben a versenyfutásban, amely a beágyazott </b> <b>mesterséges intelligencia használatában fellép, </b> <b>rengeteg dolgozót kiszorítanak.

[00:49:52]</b> <b>Kínában pedig a jólét ígérete</b> <b>a foglalkoztatáson alapul, ugye,</b> <b>nem a jóléti államra épül.</b> <b>Ez tehát ellentmondást teremt a kínai rendszerben</b> <b>amire nincs gyors megoldás.

[00:50:04]</b> <b>Természetesen bevezethetjük </b> <b>a szocializmust és egyebeket, </b> <b>igen, bővíthetjük a gondozási szolgáltatásokat,</b> <b>növelhetjük a belső fogasztást a szolgáltatási szektoron keresztül,</b> <b>különösen a közszolgáltatások terén,</b> <b>hiszen egy öregedő társadalomban sok ilyenre lesz szükség.</b> <b>De úgy tűnik, még ez is nagyrészt automatizálható.</b> <b>Szóval jelenleg nincs válaszom arra,</b> <b>hogyan érhetünk el szebb jövőt.</b> <b>Nem gondolkodtam még annyit ezen</b> <b>de azt tudom, hogy ha ez valamilyen </b> <b>tárgyalásos megoldás lesz, munkaigényes és automatizált,</b> <b> kínai beruházások fognak érkezni Európába, Kelet-Európába</b> <b>Pálma és én azt tapasztaltuk, hogy ezeknek a beruházásoknak</b> <b>a nagy része valójában Magyarországra és Lengyelországba érkezett eddig, </b> <b>nem Nyugat-Európába.</b> <b>Tehát eddig a jelek arra utalnak,</b> <b>hogy legalábbis a befektetési áramlások tekintetében</b> <b>ha már a bérek és a munkaerő minősége tekintetében nem is</b> <b>mi vagyunk a nyertesek.</b> <b>A legtöbb mutató alapján úgy tűnik,</b> <b>hogy eddig Magyarország a legnagyobb haszonélvező.</b> <b>De szerintem csak idő kérdése,</b> <b>hogy mindenki rájöjjön erre.</b> <b>Úgy értem, Spanyolország mutatja az utat.</b> <b>Lengyelország a koreaiak mellett döntött.</b> <b>A koreaiak egyébként ebben a tekintetben cseppet sem jobbak.</b> <b>Aztán ott van Németország:</b> <b>Németország nagyon rámozdult a kínai akkumulátorokra és így tovább.</b> <b>Ugyanez vonatkozik Franciaországra is.</b> <b>Franciaországban tajvani, </b> <b>kínai és francia cégek működnek az „akkumulátor-völgyben”.</b> <b>Összefoglalva: szerintem Közép-Európában</b> <b>kissé kellemetlen helyzetben vagyunk.</b> <b>Úgy vélem, ennek az olcsó </b> <b>futószalagos modellnek </b> <b>vannak problémái, és elsősorban nem azért,</b> <b>mert a belső égésű motorok ideje lejárt.</b> <b>Hanem azért, mert a beágyazott</b> <b>mesterséges intelligencián alapuló automatizációs forradalom</b> <b>fenyegeti ezt a modellt.</b> <b>És szerintem </b> <b>senki sem gondolkodott még el ezen.</b> <b>Még Nyugat-Európában sem, </b> <b>ott sem gondolkodtak el ezen.</b> <b>A kínaiaknak sincs erre igazán egyszerű megoldásuk.

[00:52:00]</b> <b>Szóval, talán arról van szó,</b> <b>hogy Európa exportvezérelt növekedése </b> <b>elérte a határait.</b> <b>Talán eljött az ideje, hogy újragondoljuk a fogyasztást </b> <b>mint hajtóerőt,</b> <b>és komolyan vegyük a különböző fogyasztási formákat,</b> <b>különösen a közjavak fogyasztását.

[00:52:17]</b> <b>amely képes lehet</b> <b>újra fűteni a munkaerő-keresletet.</b> <b>Igen, szerintem ez egy nagyon-nagyon fontos gondolat.</b> <b>És szerintem itt be is fejezhetnénk.</b> <b>Cornel Ban, nagyon köszönöm,</b> <b>hogy megosztotta velünk ezt a rendkívül érdekes elemzést.</b> <b>Remélem, a jövőben is lesz alkalmunk még átbeszélni ezeket a témákat.</b> <b>Köszönöm, viszontlátásra.</b> <b>Ez volt az interjúm Cornel Bannal,</b> <b>a Copenhagen Business School oktatójával</b> <b>Ez az adás </b> <b>az Unortodox című interjúsorozat keretében készült,</b> <b>amelyben a világ legkülönbözőbb tájairól beszélgetek olyan emberekkel, </b> <b>akik segítenek megérteni a körülöttünk lévő világ</b> <b> rohamos átalakulását.

[00:53:00]</b> <b>Ha érdekelnek ezeknek a folyamatoknak a további aspektusai,</b> <b>akkor ajánlani tudom a Köztes néven futó hírlevelemet is</b> <b>amelyet a www.papszilard.eu oldalon értek el.</b> <b>És persze ne feledjétek</b> <b>ha nem akartok lemaradni</b> <b> a Partizán legkülönfélébb adásairól,</b> <b>akkor iratkozzatok fel a csatornára itt Youtube-on</b> <b>kövessetek minket a különböző közösségi médiás felületeinken</b> <b>és szálljatok be a támogatásunkba.</b> <b>Munkatársaim nevében is </b> <b>köszönöm szépen, hogy velünk tartottatok.

[00:53:29]</b> <b>Sziasztok!</b>