Partizán 50:00

A nap, amely örökre megváltoztatta az életünket

terrorizmuskülpolitika9/11amerikai politikaközel-keleti konfliktusinterjúközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
A nap, amely örökre megváltoztatta az életünket
tl;dr
  • A Partizán külpolitikai adása a 9/11-es terrortámadás 25. évfordulóján: archív összeállítás után Tót Szilárd János és Andrei Mátyás Vágner Péter Károli-egyetemi docenssel beszélget.
  • Négy eltérített repülő, közel 3000 halott; Bush reggel még „könnyű napnak" nézett elébe, este bosszút ígért, majd meghirdette a terror elleni háborút.
  • Bin Láden a szaúdi elitből az afgán háború hőse lett; az amerikai katonai jelenlét után a Nyugat vált elsőszámú ellenséggé.
  • A NATO először élt az 5. cikkellyel; Afganisztán megszállása után bin Láden megszökött, az iraki háborút pedig megalapozatlan vádak előzték meg.

„Szeptember 12-én: jó, akkor ezt fel tudjuk használni arra, hogy megtámadjuk Irakot." – Paul Wolfowitz (Vágner Péter emlékezése szerint)

  • Magyarországon a parlamenti pártok egységesen reagáltak, csak Csurka és Verebes kísérletezett amerika-kritikával; a Medgyessy-kormány katonákat küldött Afganisztánba (7 halott) és Irakba is.
  • A 25 év öröksége: szigorodó migrációs politika, megfigyelőállamok (Patriot Act, Snowden), polarizáció, destabilizált Közel-Kelet; a nyugati államok elvesztették polgáraik megbecsülését.
  • Vágner szerint a térség tragédiaként éli meg 9/11-et, főleg az iraki háború miatt; az al-Káida sikere inkább „véletlenek láncolata" volt, mint nagy stratégia.
  • Az iraki támadás okának nem az olajat, hanem a neokonzervatív demokrácia-terjesztési ideológiát nevezi – a szűk amerikai elit „becsípődése" volt.
  • A magyar katonai részvételt racionális szövetségi számításnak látja: nem valós fenyegetés, hanem az USA-nak való megfelelés vágya motiválta az európai országokat.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A Partizán külpolitikai adása a 2001. szeptember 11-i terrortámadás 25. évfordulóján jelent meg. Az adás két részből áll: egy archív felvételekből összeállított, narrált háttérösszeállításból, amely a támadás eseménytörténetét és a világpolitikai következményeket mutatja be, majd egy stúdióbeszélgetés következik, amelyben a két műsorvezető – Tót Szilárd János és Andrei Mátyás – Vágner Pétert, a Károli Gáspár Református Egyetem docensét kérdezi az események mögötti stratégiákról és megfontolásokról. A narrátor már a bevezetőben a kortárs híradós mondatát idézi – „új időszámítás a világtörténelemben” –, és leszögezi: a mai szemmel nézve ez a kijelentés sem tűnik túlzásnak.

A támadás reggele: „könnyű napnak nézünk elébe”

    1. szeptember 11-én reggel 6:30-kor George W. Bush elnök kocogni indul a floridai tengerpartra. Másfél órával később kapja meg a hírszerzési eligazítást, amely elsősorban az akkor zajló második palesztin intifádáról szól – az Amerikára leselkedő veszélyről egy szó sem esik. Andrew Card kabinetfőnök visszaemlékezése szerint Bush az eligazítás után azt mondta az embereinek, hogy könnyű napnak néznek elébe.
  • Ugyanezekben a percekben száll fel az American Airlines los angeles-i járata a bostoni reptérről. Negyed órával később két utas (az átiratban torzított neveken, a valóságban Waleed és Wail Alshehri) kést vesz a kezébe, és ráveti magát a légiutaskísérőkre. Egy harmadik utas, Mohamed Atta felpattan, és egyből a pilótafülke felé tör. Daniel Lewin utas megpróbálja megállítani, de Satam al-Szuqámi halálosan megsebesíti egy késszúrással. Egy légiutaskísérő túléli a támadást, és telefonál a központnak; Atta a pilótafülkéből az utasokhoz akar szólni, de véletlenül a rádiógombot nyomja meg.
  • Két repülő a világkereskedelmi központba csapódott, egy harmadik a Pentagon épületébe. A negyedik eltérített gép, az elhíresült 93-as járat célpontja felé már nem tudott eljutni: az utasok fellázadtak és megtámadták a fogvatartóikat. A gép irányítását átvevő támadó orr-orsófordulót próbált végrehajtani, hogy az utasokat elszédítse, de a járat egy pennsylvaniai mezőre zuhant. Az utasok mind meghaltak, de további áldozat nem volt.
  • A szeptember 11-i támadásnak csaknem 3000 áldozata volt, elsöprő többségükben civilek. Bush épp egy iskolai felolvasókörön vett részt, amikor értesült a történtekről, este 8-kor pedig élőben szólt az amerikai tévénézőknek: az amerikaiak életmódját és szabadságát érte a támadás, és bosszút helyezett kilátásba a kitervelőkkel és a terroristák bújtatóival szemben.

Oszáma bin Láden és az al-Káida születése

  • Bin Láden Szaúd-Arábiában született vagyonos család sarjaként; apja építőipari mágnás volt, a nevét őrző Bin Laden-csoport máig meghatározó szaúdi cég. A narrátor szerint a vagyonos arab fiatalok körében az eszmék helyi piacán a fő cikk a vallásos politizálás: a konzervatívnak mutatkozó, de valójában egy elképzelt múlthoz való visszatérést hírdető váhábita iszlám egy évszázadok óta élő társadalmi mozgalom, amelyet a szaúdi állam a monarchia legitimálására használ fel.
  • Az 1970-es évek végén az iszlamisták a számosságuk miatt kezdtek veszélyessé válni a szaúdi monarchiára, sőt a saját elveit is számon kérték rajta – ezért „senki se bánta nagyon, hogy a radikálisok elmennek Afganisztánba, hátha kipusztulnak”. 1979-ben, amikor a szovjetek megtámadták Afganisztánt, és a királyi család a CIA ösztönzésére harcosokat akart küldeni, a luxust feladni nem akaró hercegek helyett az ifjú Oszáma bin Láden lett az arab egység vezetője.
  • Bin Láden tíz évig harcolt, többször megsebesült, és az arab világban a szovjetekkel szembeni ellenállás hősévé vált; a mudzsáhedinek Nyugaton is a szovjetellenes harc szimbólumává lettek – Sylvester Stallone is „besegített” nekik a Rambo 3-ban. A film 1988-ban jelent meg, és még ebben az évben megalakult az al-Káida.
  • A mézeshetek a Nyugattal nem tartottak soká: amikor a kuvaiti iraki agresszió miatt amerikai katonák – a dzsihádista szemével „hitetlenek” – ellepték az arab félszigetet, a Nyugat vált az első számú ellenséggé. Az al-Káida több országban működő kiscsoportokból álló ernyőszervezetként a dzsihádista élcsapat szerepét töltötte be. 1992-ben bombát robbantott egy amerikai katonáknak szállást adó hotelnál Jemenben, 1993-ban pedig merénylő már kísérletet tett a World Trade Center elpusztítására: robbanószerrel megpakolt teherautót robbantott az épület mélygarázsában. Több mint ezer ember megsérült, de az épület állva maradt; hivatalosan ez nem al-Káida-akció volt, de az elkövetők több szálon kötődtek a szervezethez.
  • Másfél hónappal a 9/11 után bin Láden interjút adott az al-Dzsazíra újságírójának az afganisztáni hegyekben, amelyben azt állította, az amerikai kormány cenzúrázza a sajtót és elhallgatja a támadás valódi okait:

„Az igazság kezd megmutatkozni az amerikai nép előtt, hogy valójában nem vagyunk terroristák az ő általuk meghatározott értelemben, hanem azért cselekszünk, mert sérelmek érnek bennünket Palesztinában, Irakban, Libanonban, Szudánban, Szomáliában, Kasmírban, a Fülöp-szigeteken és mindenütt másutt.” – Oszáma bin Láden *

Szerinte a kormány az amerikai népet és az egész nyugatot egy elviselhetetlen pokolba fogja taszítani.

  • Az al-Káidához köthető csoportok 9/11 után szabadultak el igazán: robbantottak Balin, Kenyában, Tunéziában, Szaúd-Arábiában, Marokkóban, Londonban, Isztambulban, Madridban.

A válasz: a terror elleni háború

  • Már szeptember 12-én a NATO történetében először életbe léptette az 5. cikkely szerinti kollektív védelmi eljárást: ha a szövetség egyik tagját katonai támadás éri, azt minden tag támadásként értékeli.
  • Szeptember 20-án Bush kongresszusi beszédében meghirdette a terror elleni háborút, és ultimátumot adott az Afganisztánt uraló tálib rezsimnek: adják ki bin Ládent és az al-Káida vezetőit. A tálibok ezt nem tették meg – helyette felajánlották, hogy a saját bíróságukon, az iszlám törvénye szerint ítélkeznek bin Láden felett. Az amerikai fél ezt visszautasította, így október 7-én amerikai és brit légicsapásokkal megkezdődött az Enduring Freedom (tartós szabadság) hadművelet.
  • Novembertől a szárazföldi offenzíva villámgyorsan haladt: november 14-én a szövetségesek elfoglalták a tálibok által előre kiürített Kabult, december elején az utolsó tálib bástyát, Kandahárt is bevették. Az amerikai és brit különleges egységek a Tora Borai-hegység barlangrendszerében bekerítették a bujkáló bin Ládent, ám a lassú előrehaladás, a helyi erők megbízhatatlansága és a határőrség hanyagsága miatt a terrorista vezető átszökött Pakisztánba.
  • December elején zajlott a bonni konferencia, amelyen megalakult az afgán átmeneti kormány, és létrehozták a NATO kötelékében az ország biztosítására hivatott katonai egységet. Bár 2002 második felére az ország alapvetően a szövetségesek irányítása alá került, magát az al-Káidát és a tálib vezetőket nem sikerült megsemmisíteni: megmaradt csoportjaik a pakisztáni határvidékre szorultak vissza.
  • Az amerikai vezetés figyelme egyre inkább Irak felé fordult: a hivatalos indoklás szerint Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereket rejtegetett, és kapcsolatban állt az al-Káidával. Colin Powell külügyminiszter 2003 februárjában PowerPoint-prezentációban mutatta be az amerikai vádakat – később azonban kiderült, hogy ezek megalapozatlanok voltak: az irakiaknak nem voltak tömegpusztító fegyvereik, és nem ők álltak az al-Káida mögött. Nemzetközi felhatalmazás nélkül, brit segítséggel március 20-án megindult az iraki háború; április 9-én elesett Bagdad, decemberben Szaddám Huszeint elfogták. 2004. november 2-án Bush-t és alelnökét, Dick Cheneyt újraválasztották, nem kis részben a terror elleni háború látszólagos sikerei miatt – a háborúk megítélése azonban idővel meredeken zuhant, és örökségük több mint két évtizeden át kísérte az amerikai politikát.

Szeptember 11 Magyarországon

  • 2001-ben az első Orbán-kormány harmadik évében jártunk; a miniszterelnök távol volt hazájól, berlini látogatáson értesült a támadásról.

„A támadást úgy kell tekintenünk, mint amely a teljes szabadvilág ellen irányul. És miután Magyarország is a szabadvilág része, ezért minden, ami most ott történik az Egyesült Államokban, az kicsit velünk is történik.” – Orbán Viktor *

  • Nemcsak a Fidesz, de az MSZP, az SZDSZ és az MDF is nagyjából egybehangzóan reagált, a barbárságot és a civilizációt állítva egymással szembe. Egyetlen magyar pártvezető volt, aki botrányt kavarva már a támadás napján felhánytorgatta az amerikaiak felelősségét:

„Első szagunk természetesen a részvét, a második azonban meg kell mondanom, a felelősségé. Ezért részben az amerikai politika globalista durvasága is felelős.” – Csurka István, az MIÉP elnöke *

  • A szélsőjobboldalon kívül kevesen boncolgatták Amerika felelősségét, de azért volt ilyen hang is. A legelevenebb példa Verebes István vitája társaival a Heti Hetesben:

„De én látok embereket a nyomorban. Az nem emberi élet, ahogy azok élnek, ahogy éheznek, ahogy nincs fedél a fejük felett… a világ pénzforgalmának 50%-a 40 multinacionális cégben van. Szóval van valami igazságtalanság.” – Verebes István *

Erre egyik beszélgetőtársa azzal vágott vissza: „Pista, én ezt nem akarom megérteni.” A narrátor hozzáteszi: érthető, ha az első napokban sokan így kezdték feldolgozni a történteket. A sajtónarratívák másik érdekesebb példája, hogy a Figyelőben az üzleti élet egyik legmagasabbra jutott magyar szereplője, a GE regionális igazgatója, Kapitány István írt véleménycikket, amelyben azt hangsúlyozta: a szabadvilágot és a szabad versenyen alapuló piacgazdaságot érte a támadás.

  • 2002-ben hivatalba lépett a Medgyessy-kormány, amely az amerikai elvárások feltétlen teljesítésének pártján állt: katonákat küldött Afganisztánba, és nemcsak a magyar légteret, de a közutakat is az amerikaiak rendelkezésére bocsátotta. 2003 januárjától több mint 18 éven át összesen 766 magyar katona fordult meg Afganisztánban; elsősorban az északi Baglán tartomány újjáépítési csoportját vezették, de kiképzési és logisztikai feladatokat is elláttak. Hét magyar katona vesztette életét, öten megsebesültek. Az állomány augusztus 23-áról 24-ére virradó éjjel indult a debreceni repülőtérről; az archív felvételen egy katona arról beszél, hogy a szövetség az országhatáron kívül is garantálja a tagállamok szuverenitását.
  • Az iraki háborút is támogatta a Medgyessy-kormány: az MDF egyetértett, a Fidesz viszont a béke és a nemzeti érdek hangsúlyozásával bírálta a kormányt kritikátlan amerika-követése miatt, és Orbán Viktor kimondta: jogalap nélküli az amerikai beavatkozás. Sokan emlékeztek azonban arra, hogy ő maga ugyanígy engedte át a magyar légteret az USA-nak 1999-ben, Szerbia bombázásához. Végül a parlament teljes egyhangúsággal szavazta meg, hogy Magyarország 300 fős, humanitárius és szállítási feladatokat végző missziót küldjön Irakba is.
  • Arról, miért nem merült fel a kormánypolitikában, hogy kritikusan is szemlélhető lenne egy amerikai háború, az adás egy Partizán-interjút idéz Medgyessy Péterrel és az akkori MSZP-s frakcióvezetővel, Lendvai Ildikóval. Lendvai elmondta, beszélt Chennyvel és Tony Blairrel is; szerintük eleinte nem tudták, mikbe bocsátkoznak, és „az amerikai szervek vezették meg őket”. A kritikátlan atlantizmusra és az EU-tagságból fakadó megfelelési kényszerre adott válaszban Lendvai így fogalmazott:

„Tényleg komolyan gondoltuk, hogy ott egy szörnyű rendszer van… az így nem maradhat… nem láttunk akkor okot, hogy kétségbe vonjuk” az amerikai és NATO-s információkat. – Lendvai Ildikó *

„Akkor azért mindnyájan benne voltunk abban, hogy ami nyugatról jön, az jó.” – Lendvai Ildikó *

Az archív interjúban hangzott el az a mondat is, hogy „szuronyok hegyén nem lehet elhozni a demokráciát”.

A 25 év öröksége: hogyan változtatta meg a világot 9/11

  • 2011 májusában az akkori amerikai elnök nagy bejelentése – hogy megölték bin Ládent – bizonyos értelemben lezárta a terrortámadás történetét, de korántsem végzetesen. A narrátor egy banális példát hoz: aki ma repülővel utazik, és visszakerülne 2001 augusztusába, leesne az álla, mennyivel könnyebb volt akkor repülni – ez csak a legapróbb, velünk élő hatás.
  • 9/11 után „kábítószer-bemondásra” lehetett katonai beavatkozásokat indítani Afganisztántól Irakon, Szírián és Líbián át egészen Iránig, és ez sok százmillió ember hétköznapi életét tette nyomorúságossá. Egész régiókat destabilizáltak a háborúk, milliók kényszerültek otthonuk elhagyására. Bár a menekültek nagy része országukon belül vagy a szomszédos országban maradt, belőle lett Európában a politikai napirendet máig uraló téma.

„A miniszterelnöknek abban igaza van, hogy immáron a migrációs politika egész Európában ugyanolyan befogadásellenes, mint a magyar.” – a narrátor, hozzátéve: épp zajlik az utolsó alternatív modell, a spanyol bevándorláspolitika „levadászása”, innen nézve pedig részrehajló gyakorlat Magyarországot kiépzeni. *

  • Nem csak a bezárkózás lett norma, hanem a civilizációk összecsapásáról szóló keretezés is, amely a világot nagy, kulturálisan meghatározott csoportok egymás elleni, túlélésért folytatott küzdelmeként láttatja – mintha minden kultúrkörbe tartozó embernek azonos lenne az érdeke és a vágya: a másik kicsinálása.
  • Ahogy jön a bezárkózás és a határok szigorúbb ellenőrzése, perceken belül megérkezik a belső elnyomás fokozódása is: a terrorellenes intézkedések keretében az államok szabadságjogokat korlátoznak (vélemény- és gyülekezésszabadság), és megfigyelőrendszereket állítanak fel. Az USA-ban ez a Patriot-törvénnyel indult, amely elképesztő mértékben bővítette az állam megfigyelőkapacitásait; a trend az egész világra kiterjedt. A Snowden-szivárogtatás szerint a Google, az Apple és a Facebook is hozzáférést adott az amerikai kormánynak a szervereihez és felhasználói adataihoz, az USA pedig offenzív kiber­műveleteket is folytatott.
  • A megfigyelés, a közel-keleti örökös háború, a hitelekből finanszírozott gigantikusan kibővített hadiipari komplexum és a „migrációs bombaképzés” együttesen azt eredményezte, hogy a nyugati államok képtelenné váltak saját valós problémáik felismerésére és kezelésére. Elveszítették megbecsültségüket polgáraik szemében, meggyengült a társadalmak egysége, nőtt a polarizáció, a szövetségi rendszeren belül is bizalomvesztés jött – a globális dél államainak nagy része pedig egyre nyíltabban fordult szembe az amerikai birodalommal. Mindez – zárja a narrátor – a szeptember 11 máig élő öröksége.

Stúdióbeszélgetés: hogyan emlékezik a Közel-Kelet?

  • A műsorvezetők röviden felidézik saját emlékeiket: mindenki emlékszik, hol hallotta a hírt. Az egyik kilencévesen, otthon a nappaliban, a másik négy évesen – „elsőre nem értettem, miért nagyobb jelentőségű, mint amikor bármikor bemondják, hogy felrobbant valami” –, de egész nap a „rendkívüli híradónkat látják” mondat hangzott, amely bevésődött a szókincsébe.
  • A vendég, Vágner Péter szerint a közel-keleti, arab világ alapvetően tragédiaként éli meg szeptember 11-et – elsősorban azért, amit kiváltott. Nem is az afganisztáni invázió, hanem a 2003-as iraki volt az, amivel az Egyesült Államok elveszítette azt a jóindulatot, amelyet addig valamennyire élvezett a térségben.

Működött-e az al-Káida terve?

  • Az egyik műsorvezető szerint az események láncolata jól egyezik az al-Káida számításával: kiprovokáltak egy erős amerikai reakciót, jött a pusztítás, a hatalmi vákuumot pedig – ahogy Irakban, Szíriában és sok helyen megtörtént – betöltötték az iszlamisták. „Jól mérték föl az al-Káidában, mi fog történni.”
  • Vágner Péter röviden egyetért, de inkább „a véletlenek és balesetek szerencsés láncolatának” nevezi az egészet. Szerinte nem valóságos, hogy nagy stratégiák ültek a barlangokban vagy kabuli szállodákban, és három-négy lépésre előre kisakkoztak mindent: amikor bin Láden jóváhagyta az akciót, nem tudhatta, hogy sikerülni fog. Minden sikeres al-Káida-támadásra kettő-négy sikertelen jutott – vagy mert a hatóságok időben léptek, vagy mert a terroristáknak nem sikerült repülőjegyet venni. A filmekből a tanult, tervrajzokat bámuló, fekvőtámaszokat nyomó terrorista képe visszaköszön, de „az al-Káida terroristáinak többsége nem ilyen volt”.
  • A műsorvezető óvatosan visszakérdez: voltak időszakok – mondjuk tíz éve –, amikor jónak tűnt a helyzetük: Szíriában megerősödtek az iszlamisták (köztük az al-Káida franchise-ához tartozó, az átiratban csak torzultan azonosítható nuszrai szervezet), Irak destabilizálása rekrutációs terület lett, Afganisztánban pedig Amerika épp úgy, ahogy az al-Káida szánta, elakadt egy elhúzódó, költséges háborúban – a végén visszajöttek a tálibok.
  • Vágner Péter vitára készen válaszol: Afganisztánban az al-Káidának nagyon kevés köze volt ahhoz, ami történt. A tálibok érthetetlennek tűnő módon nem adták ki bin Ládent, és ezért vállalták be a háborút – ezt vallási okokból, a pastu törzsek belső etikai kódexével (a vendég kiadásának becsületével) lehet megmagyarázni. A tálibok illegalitásba vonultak, részük eltemette a puskáját, a vezetés Pakisztánba települt – onnantól az al-Káida és a tálibok útja szétvált: az al-Káida fókuszát Irakra, a Közel-Keletre helyezte, bin Láden a „barlangjába”, majd egy pakisztáni lakóházba költözött.

„Így utólag azt gondolom, hogy az amerikaiak bármit megtehettek volna, akkor se tudták volna ezt az afgán demokráciát fenntartani, mert egyszerűen az afgán társadalom a saját fejlődési szintjén nem alkalmas az afgán demokráciát befogadni. Egy szűk elit képes erre – és amikor az amerikaiak távoztak, a társadalom többsége lerázta magáról.” – Vágner Péter *

  • Szíriát a vendég külön érdekességnek tartja: az valóban egy al-Káida-projekt volt, amelyben a mozgalom kettévált egy Iszlám Állam- és egy helyi al-Káida-szárnyra. Az al-Káida ott azért tudott sikeresen visszatérni és az egész országot elfoglalni, mert a vezetése ledobott magáról mindent, ami az al-Káidára jellemző volt. Az as-Sáráa-kormány (az átiratban torzítva) Idlibban olyan lépéseket vezetett be, amelyek nem jellemzők a dzsihádista kormányzásra: nők és férfiak közös focimeccs-nézését, a focimeccsek általános engedélyezését, a kevés keresztény falu védelmét a dzsihádista nyomással szemben. A kormányzóképesség 3 millió összezsúfolt ember oktatását, közegészségügyét, villamos ellátását biztosította – ehhez Törökországgal, indirekt módon az ENSZ-szel is együtt kellett működnie.

„Most képzeljünk el egy terrorszervezetet, akinek a területének a fenntartását részben az ENSZ humanitárius segélyei biztosítják. Ha ez lenne az al-Káida a 21. században… a világ nyugati része boldogan kiegyezne vele – a 2001-es al-Káida viszont nem lenne vele kibékülve.” – Vágner Péter *

  • A legoptimistább al-Káida-forgatókönyv – az arábiai monarchiák destabilizálása, amelyben a nép a nyugatbarát rezsim ellen fordul – nem következett be. Ennek okáról Vágner kutatói logikával beszél: egy külpolitikai irány sikeréhez erőforrások, lehetőségek és társadalmi fogadókészség kell, és „nekik ez nem volt”. Bin Láden elköltözött Szaúd-Arábiából, ahol kiváltságos luxuséletet élhetett volna, és Afganisztánba ment harcosokat segíteni; a helyettese egy egyiptomi orvos volt, akinek a családjában miniszterek és orvosi egyetemi rektorok voltak – ők is elitből érkező emberek. „Valójában nem értették az arab társadalmat.”

Az amerikai reakció: félelem, időzítés, motivációk

  • A műsorvezető felveti: lehet, hogy az al-Káida legnagyobb sikere nem az arabok, hanem az amerikaiak között született – a terror lényege a félelemkeltés, Amerika érinthetetlenség-érzetének megdöntése; onnantól a társadalom úgy viselkedik, mint amelyik fenyegetve érzi magát. Vágner nem tagadja az elért sikereket, de kiemeli az amerikai reakció időzítésének „tökéletességét”: 2026-ban – Kína felemelkedésével és a csendes-óceáni amerikai fókusszal – ugyanilyen támadásra egészen más reakció jönne. Akkor viszont az Egyesült Államoknak nem volt ellensége, hatalmas hadereje nem volt lekötve. A szaktekintélyek azóta is így fogalmaznak: Afganisztán a „szükségszerű háború” (war of necessity), Irak a „választott háború” (war of choice) volt – Irakot nem kellett volna megtámadni.
  • Az amerikai motivációkról Vágner elmondja: 2001-ben külpolitikailag kezdő elnököt választottak, aki az apja idejéből, a kilencvenes évek végének amerikai külpolitikai elitjének második vonalából veszi körül magát. Ennek a generációnak az volt az élménye, hogy 1990–91-ben Szaddámot meg kellett volna dönteni: az idősebb Bush a nemzetközi jogot és az ENSZ-felhatalmazást tisztelve Irak határánál megállt, nem avatkozott be, és végignézte, ahogy Szaddám lemészárolja a síitákat és a kurdokat. A fiatalabb generáció szerint „ez hiba volt – mi vagyunk a szuperhatalom, legyőztük a Szovjetuniót, miért nem megyünk be és takarítjuk el Szaddámot”. Az új kormányzat 2001-es nemzetbiztonsági stratégiájában a terrorizmus melléktéma, Afganisztán talán fel sem szerepel; a közel-keleti demokratizálás alatt pedig nem Szaúd-Arábiát vagy az amerikaiszövetséges Egyiptomot értették, hanem Szaddám Husszein megbuktatását. Az új stratégiából idézve a vendég Paul Wolfowitzot, Rumsfeld egyik helyettesét és a terror elleni háború fő gondolkodóját:

„Szeptember 12-én: jó, akkor ezt fel tudjuk használni arra, hogy megtámadjuk Irakot.” – Paul Wolfowitz (Vágner Péter emlékezése szerint) *

  • Hazudtak-e a tömegpusztító fegyverekről? Vágner szerint ha az elnök, a védelmi miniszter, a külügyminiszter és a hadügyminiszter bizonyítékról beszél, az ember nem vonja kétségbe. Hogy voltak-e vegyifegyverek, az nem dönthető el egyértelműen, de hogy Irak kapcsolatban állt volna az al-Káidával, „az teljesen abszurdnak tűnt kutatói szemszögből”.
  • Miért támadták meg hát Irakot? „Én nem hiszek abban, hogy az olaj miatt támadták meg” – mondja Vágner. Szerinte volt egy ideológiai olvasat is: a neokonzervativizmus, a liberális demokrácia terjesztésének felelőssége és az autoriter rezsimektől való megvédés gondolata. 2003-ra azért került sor, mert a szűk amerikai elitnek ez „becsípődés” volt a demokrácia terjesztésének nevében.
  • A műsorvezető ellenvéleménye: az amerikai külpolitika szelektíven „lővi ki” a diktatúrákat, és pontosan a szekuláris, arab nacionalista diktatúrák lettek a vesztesek – pedig éppen ezek nyomták el a radikális iszlámot még erősebben, mint a konzervatív monarchiák, miközben szembeszegültek az amerikaiakkal. Így az USA „a kisebbik rosszakat lővi ki”, a radikális politikai iszlámot pedig a terrorellenes háború nem tudja menedzselni, cserébe rettenetesen destabilizálja a régiót.
  • Vágner részben megvédi az amerikai külpolitikát: a hidegháború vége után a szovjetpárti arab rezsimek irányt váltottak – Algéria, Tunézia, sőt Szíria is normalizálta kapcsolatait, és katonákat küldött az 1991-es ENSZ-felhatalmazású koalícióba. Líbia pedig levonta a tanulságot: Kadhafi 180 fokos fordulatot hajtott végre, több százmillió dolláros kártérítést fizetett a korábbi terrortámadások amerikai áldozatainak, megnyitotta olaj- és földgázmezőit a nyugati cégek előtt, és felfedte a nukleáris fekete piacot, amelyen Pakisztán, Líbia, Észak-Korea és Irán cserélgette a (az átiratban nem azonosítható) nukleáris javakat. Szíria és Irán attól félt, hogy ők lesznek a következők – de ez nem következett be.
  • 2011, az arab tavasz új dilemmát hozott: támogassák a demokratikus fiatalokat az utcán, vagy ragaszkodjanak a (már nem baloldali, csak szekuláris) diktatúrákhoz? A biztonság–demokrácia ellentétében Obama úgy döntött, hogy támogatja a demokráciákat, ahol lehet. Egyiptom volt a csúcs: az amerikaiak a fiatalok mögé álltak, Mubarak Szaúd-Arábiába menekült, a forradalom győzött – amit aztán a diktatúra restaurált. Líbiában polgárháború alakult ki; Obama nem akart beavatkozni, a franciákra, britekre és olaszokra hagyta – ők két hét után kifogytak a lőszerből, hírszerzési és légiutántöltési kapacitásuk nem volt, és az amerikaiakhoz fordultak. Obama három opció közül választhatott: nem segíteni (és elveszíteni a szövetségeseket), maga elé állni, vagy a kért támogatást megadni, de hagyni, hogy mások csinálják. A mindig óvatos beavatkozású elnök az utóbbit választotta.

Magyar részvétel: racionális szövetségi számítás?

  • A műsorvezető felveti: két különböző magyar kormány döntött a részvételről, amit utólag könnyű megítélni és elítélni – de volt-e ez racionális és nem túl költséges lépés, vagy lehetett volna a francia–német állásponthoz csatlakozva kimaradni legalább az iraki háborúból?
  • Vágner leszögezi: Magyarország magához az invázióhoz semmilyen módon nem csatlakozott. Amikor az aktív háborús szakasz lezárult, és a válságkezelési fázis – már ENSZ BT-felhatalmazással – kezdődött, 2003-ban kiküldtek egy szállítózászlóaljat, amely két és fél váltás után tért haza, mert meghalt egy magyar katona. „Ha lehet hibát elkövetni, szerintem azt elkövettük. Medgyessy küldte, Gyurcsány hívta vissza” – akadt egy híres mondat, hogy „karácsonyra hazahozzuk a katonákat”.
  • A vendég egy kutatást is idéz: 9/11 után a magyar társadalom 94%-a utasította el, hogy Magyarország részt vegyen a terrorizmus elleni háborúban – az emberek nyilván nem tudták, mit jelent pontosan, csak annyit: „magyar katona ne menjen”. Ez kellemetlen szituáció volt a szövetségesi megítélésük szempontjából. 2003 augusztusától, amikor a NATO átvette az afganisztáni missziót, Magyarország felfejlesztette katonai szerepvállalását – de miért?

„Azért, mint szinte az összes többi európai ország: hogy az Egyesült Államoknak megfeleljünk. Ez nem csak a fiatal NATO-tagsággal függ össze – a dánok és a norvégok is azért teszik. Alapvetően nem azért, mert valós fenyegetés, hogy náluk a hetes buszon lecsap az al-Káida, hanem azért, hogy az amerikai kétoldalú kapcsolataikat ápolják.” – Vágner Péter *

  • Szerinte egy ország haderejének nemzetközi misszióba küldése mindig külpolitikai eszköz – ugyanolyan, mint a nemzetközi segély, a kétoldalú tárgyalás, a fenyegetés vagy a nyilatkozat: a szerszámosládában ez a kalapács.

Az adás zárásaként a műsorvezetők köszönetet mondanak a vendégnek és a nézőknek, majd a csatorna támogatására és a külpolitikai hírlevelükre hívják fel a figyelmet.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Pálfi István mondata a mából nézve sem tűnik tózásnak” – az archív bevezető mondata töredezett; a „tózásnak” szó valószínűleg „túlzásnak”, Pálfi István pedig a kortárs híradós neve.
  • A gépeltérítők nevei az átiratban súlyosan torzultak: „Walid Alerry és Wil Alsry” (valószínűleg Waleed és Wail Alshehri), „Daniel Louin” (valószínűleg Daniel Lewin), „Satam Alukami” (valószínűleg Satam al-Szuqámi). Két angol nyelvű archív részlet (a 93-as járat rádióforgalma, Bush-nyilatkozat: „terrorism baran us inance…” illetve „Oh my go going down… It justapsed”) szintén nem rekonstruálható pontosan.
  • „Hannuszra, ab” – a szíriai al-Káida-franchise neve töredékes (valószínűleg a Nuszrafront / Hajat Tahrir as-Sám), az „Ására kormány” valószínűleg a mai szíriai elnök, as-Sáráa kormányára utal; mindkettő csak kontextusból következtethető.
  • „cserélgették a Nohát” – a nukleáris fekete piacról szóló szakaszban a tétel neve nem azonosítható (esetleg nukleáris technológia vagy program).
  • „a migrációs bumbakképzés” – a záró örökség-szakaszban ez a kifejezés torzult (valószínűleg „migrációs bombaképzés”).
  • A szíriai részekben többször szereplő angol kliprészlet („Hungarians hungar unfairly inusses”) és a Snowden-felvétel angol mondatai csak nagy vonalakban értelmezhetők.
  • Több gyakori tulajdonnév végig eltérően torzult az átiratban, a szövegben következetesen a valószínű helyes alakot használtuk: Medgyessy („megyesi/meggyesi”), Lendvai Ildikó („Lendva”), Dick Cheney („Dick Chain”, „Chéni”), Colin Powell („Colin Power”), Paul Wolfowitz („Wolfovic”), Rumsfeld („Ramsfeld”), Szaddám Huszein, al-Dzsazíra, Jemen, Tora Bora, bonni konferencia, mudzsáhedín, dzsihádista, SZDSZ, MIÉP, GE.
  • A katonai küldetésről szóló archív idézetek („Ha kell, akkor másra felindulok ezzel a kontingenssel”, „Egy szövetségnek vagyunk a tagé”) nyelvtanilag töredezettek, tartalmuk csak nagy vonalakban volt rekonstruálható.
  • A „Szuronyok hegyén nem lehet elhozni a demokráciát” mondat kimondóját az átirat nem azonosítja (a Medgyessy–Lendvai interjú egyik szereplője).
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:08]New Yorki idő szerint 8:54 per új időszámítás a világtörténelemben.

[00:00:27]Amerikát megtámadták.

[00:00:27]Terroristák által ellopott utaszállító gépek csapódtak be New Yorkban és Washingtonban.

[00:00:32]Teljes a pánik a világvárosban, az áldozatok száma akár több ezer is lehet.

[00:00:48]people out Új időszámítás a világtörténelemben.

[00:01:15]Pálfi István mondata a mából nézve sem tűnik tózásnak, de mi történt pontosan 25 évvel ezelőtt és hogyan változtatta meg szeptember 11 mindannyiunk életét?

[00:01:34]2001.

[00:01:34]szeptember 11-én, reggel 6:30-kor George Wobos amerikai elnök kocogni indul a floridai tengerpartra.

[00:01:39]Másfél órával később készhez kapja a hírszerzési eligazítást, amely elsősorban az ekkoriban zajló második palesztin intifádáról szól.

[00:01:47]Az Amerikára leselkedő veszélyről egy szó sem esik.

[00:01:52]Andrew Card kabinetfőnök visszaemlékezése szerint az eligazítás után Bush azt mondta az embereinek, hogy könnyű napnak nézünk elébe.

[00:01:59]Ugyanezekben a percekben száll fel az American Airlines Los Angeles járata a bostoni reptérről.

[00:02:03]Negyed órával később két utas, Walid Alerry és Wil Alsry sncát vesz a kezébe, és ráveti magát a légiutaskísérőkre.

[00:02:11]Eközben egy harmadik utas Mohamed Atta felpattan és egyből a pilóta fülke felé tör.

[00:02:16]Daniel Louin utas megpróbálja megállítani Attát, de a mögötte ülő Satam Alukami halálosan megsebesíti egy késszúrással.

[00:02:25]Egy légiutaskísérő túléli a támadást és telefonál a központnak.

[00:02:39]Mohamed adta a pilótafülkéből az utasokhoz szólna, de véletlenül a rádió gombját nyomja meg.

[00:03:06]Ami ezután történt, sokkolta a világot.

[00:03:44]két repülő a világkeres kereskedelmi központba csapódott, 1madik pedig a Pentagon épületébe.

[00:03:52]A negyedik eltérített repülőt, az elhíresült 93-as járatot a terroristák nem tudták a célpontjuk felé irányítani, mert az utasok fellázadtak és megtámadták a fogvatartóikat.

[00:04:00]A gép irányítását átvevő támadó orsófordulót próbált végrehajtani, hogy az utasokat elszédítse, de hiába a járat egy penszilvániai mezőre zuhant.

[00:04:09]Az utasok mind meghaltak, de további áldozat nem volt.

[00:04:26]Oh my go going down now.

[00:04:32]It's going down now.

[00:04:38]It justapsed szeptember 11-i támadásnak csaknem 3000 áldozata volt.

[00:04:59]Elsöprő többségük civil.

[00:05:02]Buselnök épp egy iskolában felolvasóköröm volt, amikor értesült a történtekről.

[00:05:17]Az elnök este 8-kor élőben szólt az amerikai tév nézőkhöz.

[00:05:19]Azt mondta, az amerikaiak életmódját és szabadságát támadásérte.

[00:05:24]egyben bosszút helyezett kilátásba a terrortámadás kitervelőivel és a terroristák bújtatóval szemben.

[00:05:52]A szeptember 14-i támadás főfelelősét alig ha nem mindenki ismeri.

[00:06:09]We begin with the story of a shadowy multimillionire who has deced a holy war against the United States.

[00:06:14]To some in the Islamic world, he is a hero.

[00:06:16]To the United States government though he is a terrorist.

[00:06:24]Osamain Laden.

[00:06:27]Osama bin Laden Szaudarábiában született vagyonos család sarjaként.

[00:06:29]Apja építőipari mágnás volt a nevét őrző Bin Laden csoport máig meghatározó szúdi cég.

[00:06:36]Márpedig a vagyonos arab fiatal embereknek közismerten annyi pénze van, hogy nem tudják mire költeni.

[00:06:41]De Szaarábiában sok fiatalember többre is vágyik a sportkocsival furikázásnál.

[00:06:45]És az eszmék helyi piacán a fő cikk a vallásos politizálás.

[00:06:48]A konzervatívnak mutatkozó, de valójában inkább egy elképzelt múlthoz visszatérni próbáló úgynevezett vahábita iszlám, egy évszázadok óta élő társadalmi mozgalom, amit a szúdi állam felhasznál a monarchia legitimálására.

[00:07:00]egyfajta alternatívaként állítják egyszerű a modern, a szocializmussal és az arabnacionalizmussal szemben.

[00:07:09]Az elit fiatalok egy része a vallásos ideológiát olyan komolyan veszi, hogy felhőtlen, luxus életmód helyett fegyveresen akar harcolni a kufárok ellen.

[00:07:17]Az 1970-es évek végén az iszlamisták a számosságok miatt kezdtek veszélyessé válni a szúdi monarchiára.

[00:07:23]Végtésre is a saját elveit kérték rajta számon.

[00:07:25]Úgyhogy senki se bánta nagyon, hogy a radikálisok elmennek Afganisztánba, hátha kipusztulnak.

[00:07:29]Ezért 1979-ben, amikor a szovjetek megtámadták Afganisztánt, és a szúdi királyi család a CIA ösztönzésére gerót akart küldeni az afgánok megsegítésére, akkor a luxust feladni nem akaró szaúdi hercegek helyett az ifjú Osama bin Laden lett az arabégió vezetője.

[00:07:46]És Bin Laden fel is találta magát.

[00:07:48]10 évig harcolt, többször megsebesült, és az arab világban a szovjetekkel szembeni ellenállás igazi hősi alakjába velt, sőt az ellenálló mudahedinek nyugaton is a szovjet ellenes harc szimbólumává váltak még szilveszter Stálona is besegített nekik a Rambo 3-ban.

[00:08:04]Ha ez így folytatódik, az afgán nép hamar kiposztul.

[00:08:08]A világ nem tudja, mi folyik itt.

[00:08:08]Az újságok nem írnak sokat.

[00:08:10]Ezek a férfiak mind mudzsaedin katonák, szent katonák.

[00:08:18]Nekünk ez a háború szent háború.

[00:08:18]Nekünk meghalni a szent háborúban a legnagyobb dicsőség, mert a mártírok azonnal a paradicsomba kerülnek.

[00:08:27]A Rambo 3 1988-ban jelent meg, és még ebben az évben megalakult az Alkaiddal.

[00:08:32]A mézeshetek Oszama és a nyugat között nem tartottak soká.

[00:08:34]Amikor a kuvaittal szembeni iraki agresszió miatt az amerikai katonák tehát hitetlenek ellepték az arab félszigetet, a muszlim radikálisoknak tele lett a sivatagi hócipője.

[00:08:44]A dsihadisták szemében a nyugat vált az első számú ellenséggé.

[00:08:58]1250 Alkaida több különböző országban is működött, végül Afganisztánban tette le a székhelyét.

[00:09:19]A kiscsoportokból álló ernyőszervezet egyfajta dsihádista élcsapatként alkotott új stratégiát.

[00:09:26]1992-ben az Alkaida bombát robbantott egy amerikai katonáknak szállást adó hotelnél Jebenben.

[00:09:31]Ezután a térségben több helyen célba vették az amerikai katonákat.

[00:09:35]1993-ban egy merényő már kísérletet tett a World Trade Center elpusztítására is, amikor egy robbanószerrel megpakolt teherautót detonált az épület mélygarázsában.

[00:09:44]Habár több mint 1000 ember ekkor is megsérült, de az épület még állva maradt.

[00:09:48]Hivatalosan ez nem Alkaida akció volt, ugyan de az elkövetői több szálon is kötődnek a szervezethez.

[00:09:52]Másfél hónappal a 2001 szeptember 11-i támadás után Osama Bin Laden interjút adott az afganisztáni hegyekben az Aljazíra újságírójának.

[00:10:02]Arról beszélt, hogy az amerikai kormány cenzúrázza a sajtót és elhallgatja a támadás valódi okait.

[00:10:07]Úgy fogalmazott, idézem őt, az igazság kezd megmutatkozni az amerikai nép előtt, hogy valójában nem vagyunk terroristák az ő általuk meghatározott értelemben, hanem azért cselekszünk, mert sérelmek érnek bennünket Palesztinában, Irakban, Libanonban, Szudánban, Szomáliában, Kasmirban, a Fülöp-szigeteken és mindenütt másutt.

[00:10:26]A kormány az amerikai népet és általában az egész nyugatot egy folytogató életbe fogja taszítani egy elviselhetetlen pokolba.

[00:10:33]Mondta.

[00:10:36]Az Alkaidához köthető csoportok szeptember 11e után szabadultak el igazán.

[00:10:40]Robbantottak Balin, Kenyában, Tunéziában, Szaarábiában, Marokkóban, Londonban, Istanbulban, Madridban, és még sorolhatnánk.

[00:10:49]A válaszra nem kellett sokat várni.

[00:11:18]Szeptember 12-én a NATO történetében először életbe léptették az ötös cikkelyi szerinti kollektív védelmi eljárást, amely ugye azt mondja ki, hogy ha a NATO egyik tagját katonai támadás éri, azt minden tag támadásként kell, hogy értékelje.

[00:11:30]Szeptember 20-án Bushelnök kongresszusi beszédében meghirdette a terror elleni háborút.

[00:11:56]Bush elnök Osama bin Ladent nevezi meg a támadások főfelelőseként.

[00:11:59]Az amerikai elnök ultimátumot ad az Afganisztán turaló tálib rezsimnek.

[00:12:03]Adják ki Bin Ladent és az Alkaida vezetőit a nemzetközi hatóságoknak.

[00:12:07]Különben az amerikaiak támadást indítanak az elfogásáért.

[00:12:11]A tálibok az amerikai követelésnek nem tesznek eleget, helyette felajánlják, hogy a maguk bíróságán megvádolják és az iszlám törvény szerint ítélkeznek Osama Bin Láden felett.

[00:12:21]Az amerikai fél ezt visszautasítja, ezért október 7-én amerikai és brit légicsapásokkal megkezdődik az Enduring Freedom tartós szabadsághadművelet.

[00:12:43]terorism baran us inance a ma attan and alq networ inan unites tramps ofan regan estén.

[00:13:09]Novembertől az amerikai erők által vezetett szárazföldi offenzíva villámgyorsan halad előre.

[00:13:13]November 14-én a szövetségesek elfoglalják a tálibok által előre kiürűrített Kabult.

[00:13:20]December elején az utolsó tálib bást, Kandahárt is beveszik.

[00:13:24]Közben az amerikai és brit különleges egységek helyi milíciákkal kiegészülve bekerítik a Tóra Bórai Hegyvidék barlang rendszerében a bujkáló Bin Ládent.

[00:13:33]Azonban a lassú előrehaladás, a helyi erők megbízhatatlansága és a határőrség hanyagsága miatt a terrorista vezető át tud szökni a határon Pakisztánba.

[00:13:42]December elején zajlik a Bonnie konferencia, amelyen megalakul az afgán átmeleti kormány, illetve létrehozzák a kezdetben Kabult, majd teljes Afganisztán biztosítani hivatott speciális katonai egységet a NATO kötelékében.

[00:13:54]Bár 2002 másod felére az ország alapvetően már a szövetséges csapatok irányítása alatt áll, de magát az alkaidát és a táli berőket nem sikerül megsemmisíteni.

[00:14:02]Megmaradt csoportjaik a pakisztáni határvidékre szorulnak vissza.

[00:14:06]Az afganisztáni helyzet rendezetlensége ellenére az amerikai vezetés figyelme egyre inkább Irak felé fordul.

[00:14:12]A hivatalos indoklás szerint Szadnám Hussein vezette iraki rezsim tömegpusztító fegyvereket rejteget, és kapcsolatban áll az Alkaidával.

[00:14:34]2003 februárjában Colin Power külügyminiszter egy PowerPoint prezentációban mutatta be az amerikai vádakat.

[00:14:39]Később azonban kiderült, hogy ezek az amerikai vádak megalapozatlanok.

[00:14:43]Az irakiaknak nem voltak tömegpusztító fegyvere és nem ők álltak az Alkaida mögött.

[00:14:48]Habár nemzetközi felhatalmazást nem kapnak rá, az amerikaiak brit segítséggel március 20-án megtámadják Irakot.

[00:14:54]Az iraki szabadságra keresztelt koalíciós offenzíva gyorsikereket ér április 9-én elesik a főváros Bagdad.

[00:15:02]Decemberben pedig az iraki diktátort, Saddám Husseint is fogjul ejtik.

[00:15:06]2004.

[00:15:06]november 2-án Bush és alelnökét Dick Chain újra választják.

[00:15:08]nem kis részben a még folyamatban lévő terrorelleni háború látszólagos sikereinek köszönhetően A gyorsikerek után viszont lezárni már nem tudták ezeket a háborúkat, amelyek megítélése idővel meredeken zuhant.

[00:15:46]Afganisztán és Irak öröksége több mint két évtizeden át kísértette az amerikai politikát, sőt igazán máig sem tudott megszabadulni tőle.

[00:16:17]2001.

[00:16:17]szeptember 11-e, Magyarország.

[00:16:17]Az első Orbánkormány harmadik évében járunk, a miniszterelnök távol hazóról, és egy berlini látogatásom van, amikor értesül a támadás híréről.

[00:16:27]A támadást úgy kell tekintenünk, mint amely a teljes szabadvilág ellen irányul.

[00:16:31]És miután Magyarország is a szabadvilág része, ezért minden, ami most ott történik az Egyesült Államokban, az kicsit velünk is történik.

[00:16:42]Tehát rögtön megjelenik az az értelmezés, hogy a támadás az egész szabadvilágot érte.

[00:16:45]Nemcsak a Fidesz, de az MSZP, az SZDS és az MDF is nagyjából egybehangzóan reagált, és a barbárságot, illetve a civilizációt állította szembe.

[00:16:54]Egyetlen magyar pártvezető volt, aki botrányt kavarva felhánytorgatta az amerikaiak felelősségét is már a támadás napján.

[00:17:00]Ő a mi ép elnöke, Csurka István volt.

[00:17:03]Első szagunk természetesen a részvété, a második azonban meg kell mondanom a felelősségé.

[00:17:09]Ezért részben az amerikai politika globalista durvaság is felelős.

[00:17:15]A szélső jobb oldalon kívül kevesen boncolgatták Amerika felelősségét, de azért volt ilyen hang is.

[00:17:21]Legemlékezetesebb az volt, amikor Verebes István vitába keveredett társaival a heti hetesben.

[00:17:26]De én látok embereket a nyomorban.

[00:17:28]Az nem emberi élet, ahogy azok élnek, ahogy éheznek, ahogy nincs felél a fejük felett, hogy a világban, a világ pénzforgalmának 50%-a 40 multinacionális cégben van.

[00:17:39]Szóval van valami igazságtalanság.

[00:17:44]É én nem azt mondom, én mondom nem azt mondom, hogy ez így elintézendő, de hogy valamit a civilizált világ elmulasztott, hogy meg kellene érteni azt, hogy minek a besiális okozata az, ami történt.

[00:17:57]Pista, én ezt nem akarom megérteni.

[00:17:57]Nem kell megnézni a terrorizmussal számolni.

[00:18:02]Nem akarom megérteni.

[00:18:02]Érthető, ha az első napokban sokan így kezdték el feldolgozni a történteket.

[00:18:06]A sajtóban jellemző narratívákra van egy másik érdekes példa is.

[00:18:10]A figyelőbe az üzleti élet egyik legmagasabbra jutott akkori magyar szereplőjeként a SE regionális igazgatója, Kapitány István írt véleménycikket, amiben hangsúlyozta a szabadvilágot és a szabad versenyen alapuló piacgazdaság előnyeit érte a támadás.

[00:18:24]Időközben 2002-ben hivatalba lépett a megyesi kormány, amely az amerikai elvárások feltétlen teljesítésének a pártján állt.

[00:18:31]A magyar kormány katonákat is küldött Afganisztánba, és nem csak a magyarországi légteret, hanem a közutakat is az amerikaiak rendelkezésére bocsátották.

[00:18:41]2003 januárjától több mint 18 éven keresztül összesen 766 magyar katona fordult meg Afganisztánban.

[00:18:47]Elsősorban az északi baglánt tartomány újjaépítési csoportját vezették, de kiképzési és logisztikai feladatokat is elláttak.

[00:18:53]A háborúban hét magyar katona vesztette életét és öten megsebesültek.

[00:18:59]Az állomány augusztus 23-áról 24-ére vérradó éjjel indult afganisztáni missziójába a debreceni repülőtérről.

[00:19:06]Ha kell, akkor másra felindulok ezzel a kontingensel.

[00:19:09]Meggyőztek a fiúk engem is, és az előjárókat is meg tudtuk győzni a a zárógyakorlaton.

[00:19:12]Egy szövetségnek vagyunk a tagé.

[00:19:14]A szövetség az a országhatáron kívül is próbálja garantálni minden egyes tagállam szuverenitását, illetve biztonságának fenntartását.

[00:19:26]De nem csak az afganisztáni, hanem az iraki háborút is támogatta a meggyesi kormány.

[00:19:30]A magyar jobboldal kisebbik pártja az MDF egyetértett a kormánnyal.

[00:19:32]A Fidesz viszont a békét és a nemzeti érdeket hangsúlyozva bírát a meggyesséket, hogy miért ilyen kritikátlanak az amerikai elvárásokkal.

[00:19:40]Orbán Viktor kimondta még azt is, hogy jogalap nélküli az amerikaiak beavatkozása.

[00:19:46]Csak, hogy sokan emlékeztek még arra, hogy ő maga ugyanilyen szervezésen engedte át a magyar légteret az USA 1999-ben Szerbia bombázásához.

[00:19:52]Végül pedig a bírálatok ellenére a parlament teljes egyhangússággal szavazta meg, hogy Magyarország 300 fős humanitárius és szállítási feladatokat végző missziót küldjön Irakba is.

[00:20:05]Arról, hogy miért nem merült föl az akkori kormánypolitikában, hogy esetleg kritikusan is lehetne szemlélni egy amerikai háborút, nagyon tanulságosan beszélt a Partizánon maga megyesi Péter és az akkori kormánypárti frakcióvezető, Lendva Ildikó.

[00:20:18]Beszéltél velük közvetlenül valaha?

[00:20:19]Igen, hogy Chénivel is beszéltem, erről is, és beszéltem a Tony Blerrel is.

[00:20:22]Ők voltak a két főszereplő ebben.

[00:20:28]Egyáltalán nem biztos, hogy a az elején tudták.

[00:20:30]Amikor már meg belelovalták magukat, akkor már késő volt visszavonulni belőle.

[00:20:33]De ő én szerintem ott ők őket vezették meg az amerikai szervek.

[00:20:41]Ez a kritikát atlant atlantizmus és ez az EU-agság miatti megfelelési kényszerv.

[00:20:47]Nem, nem, nem, nem, nem, nem.

[00:20:50]Én vagy mi?

[00:20:50]Inkább ez az érdekes, de én is benne vagyok.

[00:20:52]Tényleg komolyan gondoltuk, hogy ott egy szörnyű rendszer van, ami méghozzá a föltételezett, hazudott, ottani fegyveres kísérletek és készültségek miatt az egész világot fenyegeti, hogy az így nem maradhat, hogy ott oda befilyen információkra alapoztátok?

[00:21:10]Tehát ezeket az információkat ki más állította elő, mint az Egyesült Államok és a NATO?

[00:21:13]Hát ő állította elő, de nem láttunk akkor okot, hogy kétségben vanjuk.

[00:21:18]Akkor azért mindnyájan benne voltunk abban, hogy ami nyugattról jön, az jó.

[00:21:22]Szuronyok hegyén nem lehet elhozni a demokráciát.

[00:21:25]Ez csak az egyik a sok fontos tanulságból, amit levonhattunk az elmúlt 25 évben, merth hogy radikális módokon alakította át az életünket szeptember 11-e.

[00:21:33]Ja.

[00:22:00]2011 májusában az akkori amerikai elnök tett egy nagy bejelentést, amivel bizonyos értelemben lezárta a terrortámadás történetét.

[00:22:19]Badent megölték, de azt mégsem mondhatnánk, hogy a történet minden tekintetben végetért volna.

[00:22:22]Csak, hogy egy nagyon banális példát mondjak, ha valakit, aki ma utazik repülővel visszaküldenénk, mondjuk 2001 augusztusába, leesne az álla, hogy mennyivel könnyebb volt akkor repülni.

[00:22:45]És ez tényleg csak a legapróbbáig velünk élő hatás.

[00:22:47]Szeptember 11 után káb bemondásra lehetett katonai beavatkozásokat indítani Afganisztán, Irakon, Szírián és Líbián át egészen Iránig.

[00:22:56]És ez sok szá millió ember hétköznapi életét tette nyomorulságossá.

[00:23:01]Egész régiókat destabilizáltak a háborúk politikai értelemben, és persze milliók kényszerültek arra, hogy elhagyják az otthonaikat.

[00:23:08]És bár ezeknek a menekülteknek a nagy része országon belüli vagy a szomszédos országban maradt, a politikai napirendet máig uraló téma leginkább Európában lett belőle.

[00:23:23]Hungarians hungar unfairly inusses.

[00:23:32]A miniszterelnöknek abban igaza van, hogy immáron a migrációs politika egész Európában ugyanolyan befogadásellenes, mint a magyar.

[00:23:38]Épp most zajlik az utolsó alternatív modell, spanyol bevándorláspolitika levadászása.

[00:23:42]Innen nézve részrehajló gyakorlat Magyarországot kipéczni.

[00:23:47]De nem csak a bezárkózás lett a norma, hanem ez az egész civilizációk összecsapásáról szóló keretezés is, ami a világot nagy, kulturálisan meghatározott csoportok egymás ellen a túlélésért folytatott küzdelmeként láthatja.

[00:24:00]Mintha minden egyon kultúrkörbe tartozó embernek azonos lenne az érdeke, azonos lenne a gondolkodása és a vágyai, mégpedig az, hogy a másikat kicsinálja.

[00:24:10]Ezért harcoltunk mindig.

[00:24:10]Egymással hajlandóak vagyunk keveredni, de nem akarunk kevert fajúvá válni.

[00:24:15]Ahogy lenni szokott, ha jön a bezárkózás, a határok egyre szigorúbb ellenőrzése, perceken belül megérkezik a belső elnyomás fokozódása is.

[00:24:25]A terrorellenes intézkedések keretében az államok szabadságajogokat korlátoznak, például véleményes a gyülekezés szabadságot, és megfigyelő rendszereket állítanak fel, hogy az állampolgárokat szemmel tartsák.

[00:24:37]Az USÁban ez az úgynevezett patriotektel a hazafias törvénnyel indult el, ami elképesztő mértékben bővítette ki az amerikai állam megfigyelő kapacitásait.

[00:24:47]A trend pedig aztán gyakorlatilag az egész világra kiterjedt.

[00:24:59]emails internet of whether they were suspected of any wrongdoing.

[00:25:04]His documents showed companies such as Google, Apple and Facebook gave the US government access to their servers and user data.

[00:25:14]The leak also disclosed the US was engaged in offensive cyber operations including hacking into companies.

[00:25:24]És ezek a megfigyelések plusz a közelkeleti örökös háború plusz a hadiipari komplexum hitelekből finanszírozott gigantikus kibővítése plusz a migrációs bumbakképzés mind-mind azt eredményezte, hogy a nyugati államok képtelenné váltak saját valós problémáiknak a felismerésére és a kezelésére.

[00:25:41]Emiatt az államok elkezdték elveszíteni megbecsültségüket a saját polgáraik szemében.

[00:25:45]Meggyengült a társadalmak egysége és nőtt a polarizáció.

[00:25:48]És a szövetségesi rendszeren belül is jött a bizalomvesztés.

[00:25:51]A globális délállamainak nagy része egyre nyíltabban fordult szembe az amerikai birodalommal.

[00:25:55]Ez mind része szeptember 11 máig élő örökségének.

[00:25:59]Ezzel az összeállítással készültünk szeptember 11-ének magáról a részletesebb eseménytörténetéről és a világpolitikai következményeiről.

[00:26:08]kevésbé az ilyen nosztalgikus emlékekről, hogy ki hol volt, de amúgy nyilván neked is van emléked arról a napról, nem?

[00:26:13]Persze.

[00:26:13]Hát mindenki arra emlékszik, hogy hol volt, nem?

[00:26:15]Tehát ez a hely, ugye a a közmondásos dolog 911- mindenkinek az rémlik, hogy hol hallotta a hírt, tévén, rádión és így hely hol tartózkodott.

[00:26:26]De akkor te otthon.

[00:26:26]Hát otthon a nappoliban persze erre emlékszek kilenc évesen.

[00:26:30]Igen.

[00:26:30]Én még csak négy, úgyhogy ilyen eggyel homályosabban arra emlékszem, hogy elsőre nem értettem, hogy miért nagyobb jelentőségű, mint amikor bármikor máskor bemondják a tévébe, hogy felrobbant valami.

[00:26:38]Viszont viszont egész nap ez a szó hangzott, hogy rendkívüli híradónkat látják, és ez így nagyon bevésődött a szókincsemben.

[00:26:44]Akkor ez a kifejezés, hogy rendkívüli híradó.

[00:26:48]Mindenesetre nyilván igyekeztünk felfrissíteni az emlékeket arra, hogy mi is történt, mert sok rész lett már a homályba vész.

[00:26:53]De ami még jobban a homályba vész, az az, hogy egyáltalán mik voltak a szereplőknek a megfontolásai, mit remélte az alkaida, mit reméltek az amerikaiak, mik voltak itt a stratégiák.

[00:27:03]Igen, erre fogunk koncentrálni az interjúban, ami most következik.

[00:27:07]Vendégünk Vágner Péter, a Károlyi Gáspár református Egyetemnek a docense.

[00:27:10]Szervusz Péter!

[00:27:11]Szervusz!

[00:27:11]Örülünk, hogy itt vagy.

[00:27:13]Szervusz!

[00:27:13]Az első kérdésem valójában az lenne, hogy így 25 év távatából a közelkeleten, az arab világban hogyan emlékeznek szeptember 11-ére?

[00:27:19]A különböző országokban?

[00:27:21]Milyen narratívák uralkodnak róla?

[00:27:23]Milyen narratívek élnek róla?

[00:27:26]Szerintem alapvetően tragédiaként élik meg.

[00:27:30]Elsősorban azért amit kiváltott ez a ez a terrortámadás.

[00:27:33]És ugye nem is a Afganisztán elleni invázió, hanem a 2003-as Irak elleni invázió volt az, amivel az Egyesült Államok gyakorlatilag azt a jó indulatot vagy pozitív attitűdőt, amit addig valamennyire élvezett a Közelkeleten, azt azt lassan elveszítette.

[00:27:51]Hát, hogyha valaki sikernek tekintheti, hogyha jól értem, akkor az potenciálisan maga az Alkaida a bizonyos értelemben.

[00:27:56]És akkor kicsit szedjük is szét ezt.

[00:27:58]Ugye, hogyha én jól értem, akkor az amit nagyjából összerakott az amerikai hírszerzés rád következő években, aszerint tulajdonképpen az események láncolata az hasonlít arra, mint amit az Alkaida számított.

[00:28:09]Tehát arra, hogy kiprovokálnak egy nagyon erőteljes reakciót Amerikából, jön ez a pusztítás, amiről beszélsz, majd aztán a hatalmi vákuumba betörnek az iszlamisták, ahogy megtörtént, Irakba, Szíriába és egy csomó helyen.

[00:28:21]Szóval ennek a tekintetéből tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy jól mérték föl az Alkaidában, hogy mi fog történni.

[00:28:27]Az ő stratégiájuknak megfelelően folytatódtak az események.

[00:28:31]Én én én jobb szeret Igen, röviden igen, de én inkább ezt a véletlenek és balesetek szerencsés láncolatának szeretném leírni.

[00:28:38]Szerintem ha így interpretáljuk, ahogy te mondod, akkor azt gondolhatjuk, hogy ezek nagy stratégiák ültek a barlangokban vagy a kabuli szállodákban, és ezt jól kisakkozták előre három-négy lépésre, hogy majd mi fog történni.

[00:28:51]Ugye nem tudhatták, amikor Bin Laden jóváhagyta ezt a 911-es akciót.

[00:28:59]Nem tudhat, hogy ez sikerülni fog.

[00:29:01]Tehát ugye minden egyes sikeres alkajda támadásra jutott, kettő három négy sikertelen.

[00:29:06]Vagy azért, mert a hatóságok időben kapcsoltak, vagy azért, mert elvették megvenni a repülőjegyüket a terroristák.

[00:29:12]Ezt csak azért mondom ugye, mert a a filmekből ugye általában azt a fajta terroristát látjuk visszaköszönni, aki ideológiailag nagyon elkötelezett, aki tanult, aki készül rá, fekvőtámaszokat csinál, tervrajzokat bámul, és és mint egy mint egy nyugati egyetemet végzett terrorista nagyon megtervez mindent.

[00:29:32]De az Alkajda terroristainak többsége nem ilyen volt.

[00:29:38]És ezért nem is hiszem azt, hogy ők ezt ők ezt vágyták.

[00:29:43]hogy ez a hogy ez amit te leírtál, ez majd be fog következni, hogy összejön egy terrortámadás, és aztán majd ez kiváltja ezt a reakciót.

[00:29:49]A reakciót kiváltotta, tehát ugye bekövetkezett Afganisztán megtámadása, aztán bekövetkezett Iraknak a megtámadása 2003-ban, és aztán Irak nem lett egy stabil állam, nem lett egy demokrácia, bár ilyen arabvis viszonylatban szerintem még mindig egy demokratikusabb állam lett.

[00:30:06]És igazából ami a következő löketet adta, már nem is az Alkaiddának, részben az Alkaiddának ugye ez a Szíria összeomlása volt, ami pedig ami az az amerikáknak nem volt közük.

[00:30:16]Tehát ugye ez az arab tavasz, az arab tavasz most már itt csinálunk közben.

[00:30:19]Következtében bekövetkező rezsimváltások eredménye volt.

[00:30:25]Tehát ha ha így nézem, akkor akkor volt egy jó sejtésük, vagy egy jó reményük, ami véletlenül összejött nekik.

[00:30:32]Na jó, de hadd hadd kérdezzek egy picit vissza még ezen a téren.

[00:30:34]Tehát azért voltak itt történt időszakok, mondjuk 10 évvel ezelőtt, amikor elég jónak tűnt a helyzetük, tehát hogy Szíriában az islamisták meg tudtak erősödni köztük ugye az Alkaida franchisehoz tartozó Hannuszra, ab nyilván benne van azért korábban ugye Irakot destabilizálták és ugye ott azt valamennyire ugye rekrutációs területént tudták használni.

[00:30:54]Másfelől pedig ugye Afganisztánban mit látunk, az hogy Amerika pont úgy, ahogy az Alkaida szánta, belebonyolódott egy elhúzódó és költséges háborúba, amiben baráti rezsimet hosszú távon stabilan nem tudott fönntartani.

[00:31:08]És a végén mi történik?

[00:31:09]Visszaáll a státusz ko ugye visszajönnek a tálibok.

[00:31:11]Tehát, hogy hogyha el is fogadom ezt, hogy ezek nem ilyen okos, fekvőtámaszó, tervezgető terroristák voltak, azért azért összességében a számítás annyira nem ment félre.

[00:31:22]Talán nagyon élvezem, hogy végre valahol lehet vitatkozni.

[00:31:24]Na nem mégpedig azért, mert ha visszamehetünk Szíriához és és Afganisztánhoz, az ami Afganisztánban történt, ahhoz az Alkaiddának nagyon kevés köze volt.

[00:31:38]A tálibok számunkra érthetetlen okokból nem adják ki Bin Ládent, hanem ezért bevállalják ezt a háborút.

[00:31:45]Tehát vallási okokból a saját belső lakosság felé mutatott belső legitimitásokból megmagyarázható az, hogy a a pastú törzseknek a belső etikai kódexe nem engedi azt.

[00:31:58]Tehát akkor akkor te a becsületedet veszted el, ha vendégedet kiadt.

[00:32:02]Úgy megmagyarázhatjuk ezzel binadent nem adták ki, jött az invázió.

[00:32:06]Tálibok illegalitásba vonulnak.

[00:32:09]Egyrészük eltemeti a puskáját, a másik rész a vezetés áttelepül Pakisztánba.

[00:32:13]Onnantól kezdve igazából az Alkaidának és a és a tálibóknak az útja szétválik.

[00:32:20]Az Alkaida fókuszát áthelyezi Irakra, visszajezi a Közelkeletre, Bind Laden ugye a barlangjába, aztán egy ilyen pakisztáni, nem tudom én, lakóházban ügyködik.

[00:32:30]A tálibok pedig megkezdik vagy megpróbálják először az újjásszervezésüket.

[00:32:35]Így utólag azt gondolom, hogy hogy az amerikaiak bármit megtehettek volna, akkor se tudták volna ezt az afgán demokráciát fenntartani, mert egyszerűen az afgán társadalom a saját fejlődési szintjén nem alkalmas az afgán az afgán demokráciát befogadni.

[00:32:52]Egy szűkel elit képes erre.

[00:32:54]És aztán amikor az amerikaiak távoztak, akkor az afgán társadalom többsége lerázta ezt magáról.

[00:32:59]Szíria azért nagyon érdekes, mert az valóban egy egy alkajda projekt, ugye ott az iszlám ott szétvált az alkajda egy Iszlám Állami meg egy helyi alkajdára, de az Alkajda azért tudott visszatérni sikeresen és elfoglalni az egész országot, mert gyakorlatilag az Alkajda vezetése ledobott magáról mindent, ami az Alkaiddára jellemző volt.

[00:33:19]Az Ására kormány, ez a jelenlegi elnök az Idlib területen egy csomó olyan lépést vezetett már be, ami ami egy egy rendes dsihadista kormányzásra nem jellemző.

[00:33:31]beleértve a nők és a férfiak közös focimeccs nézését, a focimeccsek általános engedélyezését, annak a kerés kevés keresztény falunak a biztosítását a dsihadista nyomással szembe.

[00:33:48]Maga a kormányzóképesség az, hogy ott összezsúfolodott 3 millió ember, és azoknak biztos tudta biztosítani az oktatását, a a közegészségügyet, az elektromos ellátást.

[00:33:59]Ehhez ugye együtt kellett működnie Törökországgal.

[00:34:00]együtt kellett működnie indirekt módon az ENSEL, a nemzetközi közönség.

[00:34:04]Most képzeljünk el egy terrorszervezetet, akinek a területének a fenntartását részben az ENS humanitárius segélyek biztosítják.

[00:34:12]Tehát ha ha ez lenne az Alkaida a 21.

[00:34:14]században, amit a Nusra csinált Szíriába, szerintem azzal a a világ nyugati része boldogan kiegyezne, ahogy láttuk, hogy a és a 2001-es alkaida viszont nem lenne vele kibékülve a hát a 2001-es alkaida nem lenne vele kibékülve.

[00:34:28]ugye a legoptimistabb forgatókönyv az Alkaida számára az nyilván az lett volna, hogy bejön ugye az arábiai monarchiáknak a destabilizálása.

[00:34:35]Arábia népe ezzel szembeszegül és a monarchiákkal is szembeszegül azért, mert azok kiszolgálják úgymond a nyugati rezsimet, ugye bázisokat tartanak fönn az amerikai is egyáltalán.

[00:34:47]Ugye ez a számítások az a az alkadnak ugye nyilvánvalóan nem jött be.

[00:34:51]Igen.

[00:34:51]Igen.

[00:34:51]Miben látod ennek az okát?

[00:34:51]Ez most én én egy kutató vagyok, ha ha azt gondolom, hogyha ki akarom találni azt, hogy egy adott külpolitikai irányba kicsit ilyen szakszavakkal mit csinálnék, akkor megnézném, hogy milyen erőforrásaim vannak, milyen lehetőségeim vannak, milyen a társadalmi percepciója annak, amit én el akarok ott érni.

[00:35:09]Van erre fogadókészség?

[00:35:12]Nekik ez nem volt.

[00:35:12]Bin Láen elköltözött Szaudarábiából, ahol előtte is a a kiváltságosok luxus életét élhette.

[00:35:17]Ő elköltözött Afganisztánban segíteni az afgán harcosokat.

[00:35:22]Igen.

[00:35:25]És ő így így gondolt arról, hogy hogy hát az amerikaiak azokat mennyire utálja mindenki, ugye?

[00:35:29]És a a helyettese az az egy egyiptomi orvos volt, akinek a családjában miniszterek voltak, meg orvosi egyetemnek a rektorai, egy másik elitből érkezett ember.

[00:35:43]Tehát, hogy ezek tehát hogy valójában nem értették az arab társadalmat.

[00:35:46]Azt mond szerintem, szerintem nem érted.

[00:35:47]Tehát hadd hozzak be egy másik szempontot.

[00:35:48]Egy kicsit nekem úgy tűnik, mint azt a célt, ha valamilyen célt, akkor azt a célt elérte az Alkaida, ami a terror, a terrorizmus kifejezésben is benne foglaltatik, hogy félelmet keltse, hogy Amerikának ez az érinthetetlenség érzete megdőljön és és alapvetően onnantól kezdve úgy viselkedjen az a társadalom, mint amelyik fenyegetve érzi magát.

[00:36:07]Tehát lehet, hogy a legnagyobb sikert nem is az arabak közt, hanem az amerikaiak közt érték el.

[00:36:12]Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy az Alkeda nem ért el semmit.

[00:36:13]hozzáteszem azt, hogy ez volt az a hogy ilyen erős és ilyen kemény volt az amerikai reakció, az időzítés nagyon tökéletes.

[00:36:22]Most képzeljük el, hogy 2026-ban következne be egy ilyen egy ilyen nagyhatalmi Kína felemelkedése, amerikai fókusz a a távolkete típusú szituációban következne be egy 911.

[00:36:33]Ugyanez lenne az amerikai reakció.

[00:36:37]Hm.

[00:36:37]Akkor az Egyesült Államoknak nem volt ellensége, ott volt a hatalmas hadereje, békefenntartó missziók a Balkánon, nem volt lekötve.

[00:36:44]Ugye az amerikai szakértők használták ezt a kizést, hogy Afganisztán volt a War of Necessity, a a szükségszerű háború, és Irak volt a War of Choice, a választott háború.

[00:36:57]Irakot nem kellett volna megtámadni.

[00:36:58]Akkor térjünk rá az amerikaiakra, és hogy mi volt az amerikaiaknak a motivációja, hogy reális számítás lehetett-e az, mondjuk az az optimista forgatókönyv, hogy hogy sikerül baráti rezsimeket létrehozni Afganisztánban, és azok adott esetben stabilan tudnak működni.

[00:37:11]Tehát 2001 után egy olyan politikai elit, ugye akkor választják meg George Bust, egy kezdő, külpolitikailag mindenképpen kezdő politikus, olyan emberekkel veszi magát körül, akik az édesapja idején a 90-es évek végén volt a a második szintje az amerikai külpolitikai döntéshozatali elitnek.

[00:37:31]És ennek az elitnek, aki egy generációval fiatala volt azoknál az öregeknél, akik a hidegháború nukleáris őrületének veszélyében óvatosan politizáltak, ezeknek az volt az élményük 91 után, hogy Saddam Husseint ott 90-ben 91-ben meg kellett volna dönteni.

[00:37:49]Ugye akkor az előző busadminisztráció tisztelve a nemzetközi jogot, az ENS felhatalmazást, Irak határánál megállt.

[00:37:55]Irakban felkelések voltak, nem avatkozott be, és végignézték, hogy Sáddam Husse lemészárolja a síákat meg a kurdokat.

[00:38:00]És akkor ez a második generációs fiatal, akinek döntés előkészítésben vett részt, azt mondta, hogy ez hiba volt.

[00:38:09]Itt vagyunk, mi vagyunk a szuperhatalom, legyőztük a Szovjetuni Uniót, hogyhogy nem megyünk már be, és ütünk oda, és takarítjuk el Saddam Husnit.

[00:38:16]Ezek térnek vissza.

[00:38:18]2001-ben ugye az új amerikai kormányzat elkészíti az új nemzeti nemzetbiztonság nemzeti biztonsági stratégiáját.

[00:38:24]A terrorizmus melléktéma.

[00:38:27]Afganisztán talán nem is szerepel benne.

[00:38:29]Közelkelet demokratizációja ez szerepel benne.

[00:38:32]És ők ezen nem azt értik, hogy Szaarábi kell modernizálni, vagy egy vagy demokratizálni, vagy Egyiptomot, akik amerikai szövetségesek.

[00:38:37]Ők ezen azt érzik, hogy Saddam Husseint kell demokratizálni.

[00:38:41]Y aztán jön 2001.

[00:38:43]szeptember 11.

[00:38:43]Paul Wolfovic, aki a Ramsfeldnek az egyik helyettese volt, és az egyik fő gondolkodója ennek a terizmus elleni háborúnak.

[00:38:49]Ugye azt hiszem az ő szájából hangzik el az egyik ilyen beszélgetésen, hogy szeptember 12-én jó, akkor ezt fel tudjuk használni arra, hogy megtámadjuk Irakot.

[00:39:02]Hm.

[00:39:02]Tehát, hogy ezt ők egy az egybe ezek a gonosz republikánus politikusok szeptember 11-ét egyez-ben úgy kezdték el használni a fejükben már akkor, hogy hogyan tudják ezt felhasználni majd Irak megtámadására.

[00:39:16]Tehát azt ki lehet jelenteni, hogy nem hazud, tehát amikor azt mondták, hogy tömegpusztító fegyverek vannak Irakban, és hogy kapcsolatban állnak az Alkaidával, tudták, hogy hazudnak, vagy pedig vagy pedig ez egy olyan nézet volt, amivel az amerikai nem tudom, kormányzat adott saját magát is átejtette.

[00:39:30]Ha neked az amerikai elnök és az amerikai védelmi miniszter azt mondja, te egy te egy te egy külügyes vagy, és neked az amerikai külügyminiszter meg a hadügyminiszter azt nyilatkozza, és azt mondja, hogy van bizonyítékunk, akkor akkor akkor kétségbe vonod.

[00:39:45]Azt, hogy volt-e vegyifieegyver, azt nyilván nem lehetett megállapítani, de hogy volt-e kapcsolat az alkajában, az teljesen abszurdnak tűnt egy kutatói szemszögből.

[00:39:56]Na és akkor miért támadták meg valójában Irakot?

[00:40:00]Szerintem a én én nem hiszek abban, hogy az olaj miatt támadták meg.

[00:40:07]indokként ez a 2000-es években, meg 2003 elén volt ennek egy ideológiai olvasata is, amiről ma már nem beszélünk, mert annyira nem érdekes.

[00:40:13]Ez az úgynevezett neokonzervativizmus volt.

[00:40:15]A liberális demokrácia felelőssége, a demokrácia terjesztése és az autorit rezsimektől való megvédése.

[00:40:22]Ennek volt egy ilyen egy ilyen elméleti előzménye.

[00:40:24]Lehet, hogy ez ez nem tudom, kisebbségben vagyok, de én úgy vagyok vele, 2003-ra azért került sor, mert ez a szűk amerikai elit George Bush alatt nekik ez egy becsípődés volt a demokrácia terjesztés és a közelkelti arab demokratizálódás nevében Saddam Hussein.

[00:40:42]Hát de ugye mindenképpen ugye az amerikai külpolitika felől nézve a szelektív, ahogy mondod is ugye a diktatúrázás, akik a nagy vesztesei mindenképpen az elmúlt néhány évtizednek az egész arab világban, azok ezek a szekuláris, arab nacionalista szocialista diktatúrák, amik maradtak, azok a konzervatív monarchiák alapvetően.

[00:41:02]Így van.

[00:41:03]Na most ugye ezek a szekuláris diktatúrákról két dolog igaz egyszerre.

[00:41:06]Az egy egyfelől az, hogy a radikális iszlámot ugye ők is ugye nagyon erőteljesen elnyomják.

[00:41:10]ugye ugyanúgy, még talán inkább, mint a konzervatív monarchiák, viszont ezek voltak azok a rezsimek, amik jellemzően erőteljesebben szembeszegültek az amerikaiakkal.

[00:41:18]Tehát magyarul mondva ugye ez egy nagyon kényes pozíció a számukra.

[00:41:22]Na most azáltal, hogy ezeket a szekuláris diktatúrákat kilövik, ugye Szíria, Irak satöbbi satöbbi, mindenhol ugye a hatalmi vákuumot rövid távon legalábbis az iszlamisták töltik be.

[00:41:34]Na most ilyen téren ugye nekem nagyon úgy tűnik, hogy az amerikai külpolitika a a kisebbik rosszakat lövöldözi ki.

[00:41:42]A radikális politikai iszlámot nem sikerül menedzselni a terrorellenes háború által.

[00:41:48]A cserébe viszont rettenetesen destabilizálja az egész régiót.

[00:41:53]Majdnem.

[00:41:53]Annyiban annyiban megvédeném az amerikai külpolitikát, hogy mikor 90-ben lezajlik a hidegháború vége, akkor a ezek a szekuláris többnyire szovjetunió párti arab rezsimek külpolitikai irányváltást hajtanak végre.

[00:42:05]Algéria, ü Tunézia, ugye aki aki kakuk tojás marad, az az Líbia és Irak.

[00:42:13]Még Szíria is normalizálja a kapcsolatait.

[00:42:16]Ugye van a 91-es Irak háború.

[00:42:18]Irak ellen Szíria küldt katonákat az ENS felhatalmazású amerikai vezett koalícióba.

[00:42:23]Akkor úgy tűnt a 90-es években, hogy az Assad rezsim úgy úgy beilleszkedik valamennyire.

[00:42:30]Ugye neki az Izraellel való közvetlen konfrontáció min egy kicsit kényelmetlenebb volt a helyzete.

[00:42:36]2001 után megtámadják Irakot az amerikaiak.

[00:42:38]Libia Kaddafi levonja a tanulságot.

[00:42:41]hogyha el akarja kerülni azt, hogy Irak Szaddam Hussein sorsá jusson, akkor most neki meg kell lépnie ezt a 180 fokos fordulatot.

[00:42:47]És Libia akkor átmegy egy ilyen nyugatpárti országba, kifizeti a terrortámadások, korábbi terrortámadásai amerikai áldozatainak a több 100 millió dolláros kártérítést, megnyitja az olajmezőit és földgázmezőit a nyugati cégeknek, nyugati termékeket vásárol.

[00:43:04]Nor és a legfontosabb, hogy volt egy ilyen titkos fekete piac, a nukleáris fekete piac, hogy Pakisztán, Líbia, Észak-korea, nem tudom még talán pont Irak ott ott cserélget Irán cserélgették a Nohát, ezt is felfedi.

[00:43:21]Onnan tudjuk, hogy ez az egész leszet.

[00:43:22]Tehát Lib Líbia levonja a tanulságot.

[00:43:25]Szíria még abban az időben mindig nagyon pragmatikus volt, de nyilván az Assad rezsim is úgy volt vele, mint Irán is 2003 után, hogy lehet, hogy mik mi leszünk a következők, de ugye ez nem következett be.

[00:43:37]És akkor jött 2011 az arabtáz és itt jött, ott jött az a dilemma, hogy most támogassuk a demokratikus fiatalokat, akik tüntetnek az utcán egy arab demokrácia nevében, vagy tartsuk ki támogatásunkban a szekuláris, többségében szekuláris rezsimek mellett, amelyek már nem voltak baloldaliak, csak egyszerűen szekulárisak voltak és diktatúrák.

[00:43:58]Ugye itt jött a biztonságdemokráciának a az ellentét Obama elnök, a végül is ő úgy döntött, hogy akra demokráciákat támogatjuk, ahol lehet.

[00:44:06]Ugye mi volt ez?

[00:44:09]Egyiptom az volt a csúcs, mert ugye az ott a az egyik magországa a közelkedő arab országoknak, ott egyértelműen beálltak a fiatalok mögé.

[00:44:15]Mubarak elnök elmenekült Szaarábiába, győzött a forradalom, amit aztán majd restaurál a diktatúra.

[00:44:23]Tunézia, Líbiában, ugye, ami egy ami egy polgárháború fejlődött, ott azt mondta, hogy Kaddafi ide vagy oda, jó fej volt, nem volt jó fej.

[00:44:30]Obama nem szeretett beavatkozni, nem is akart beavatkozni és neki egyszerű volt az, hogyha a franciák és a britek be akarnak avatkozni, meg az olaszok lévába, avatkozzanak be.

[00:44:38]Azok beavatkoztak, aztán rájöttek két hét után, hogy elfogyott a lőszer, meg nincs hírszerzési kapacitásuk, meg nincs a légutántő kapacitásuk.

[00:44:47]És akkor mentek az amerikaiakhoz, és abba ott állt a dilemmával, ami minden ilyen szovjetek Afganisztánban 79-ben ugyanez rendszeresen előfordul, hogy a opció, nem segítek, mert nem akarok részt venni, akkor bebuknak a szövetségeseim, és annak milyen üzenete lesz a többi szövetséges fel, hogy az amerikaiak nem jönnek segíteni.

[00:45:05]B opció a dolgok élére állok, és akkor eltakarítom a líbiai rezsimet.

[00:45:09]C opció, amiben kérnek támogatást, azt azt megadom, de alapvetően hagyom, hogy ők csinálják.

[00:45:17]És akkor ő ugye ő egy ez egy ilyen típusú amerikai elnők volt, aki mindig a az óvatos beavat nem volt ugye már ő ilyen beavatkozáspárti, nagyon óvatosan akart minden amerikai szerepállást újraindítani, és akkor azt mondta legyen ez.

[00:45:29]Egy kérdéskörre van még időnk.

[00:45:29]Ugye Magyarország részt vett egy korlátozott mértékben az afganisztáni és az iraki háborúban is.

[00:45:36]Tehát ezt a döntést hozta mind a kétszer két különböző magyar kormány, amit nyilván utólag könnyű megítélni és könnyű elítélni.

[00:45:45]akkor az az akkor adott helyzetben Magyarországnak az, hogy csatlakozzon, hogy teljesítse friss NATO tagállamként az amerikaiak elvárásait, az tulajdonképpen egy racionális és nem túl költséges dolog volt-e a részükről, vagy lehetett volna ebben szembenni és az mondjuk a francia-német állásponthoz csatlakozva kimaradni, legalább az iraki háborúból?

[00:46:06]Nem csatlakoztunk magához az invázióhoz semmilyen módon, amikor ez az invázió lezajlik 2003 mikor tavaszán, és lezárul a az aktív háborús szakasz, és egy ilyen válságkezelő szakaszra alakul át, ahol aminek már van BT felhatalmazása, és az amerikaiak, hogy szerveznek egy nagy nemzetközi koalíciót, 2003-ban kiküldünk egy szállító zászlóaljat, amely három, két és fél váltás után hazatér.

[00:46:36]ér, mert meghal egy magyar katona.

[00:46:38]Tehát ha lehet hibát elkövetni, szerintem azt elkövettük.

[00:46:40]Megyesik küldtek ide, Gyurcsán hívta az, mert volt egy ilyen mondat, arra emlékszem, mikor írtam erről is egy kiváló tanulmányt, hogy hogy karácsonyra hazahozzuk a katonákat.

[00:46:50]Van egy közelnyi kutatásom, 2001.

[00:46:52]szeptember 11 után megkérdezik, van egy ilyen lekérdezés, és akkor 94%-a a magyar tárosnak elutasítja, hogy Magyarország részt vegyen a terrorizmus elleni háborúban.

[00:47:02]Nyilván nem tudták, hogy mit jelent az emberek, csak hogy magyar katona ne hagyjuk.

[00:47:05]Sok ijesztő szó volt benneesben.

[00:47:07]Így van.

[00:47:07]Így van.

[00:47:07]Tehát az egy nagyon kellemetlen szituáció volt a mi szövetségesi megítélésünk szempontjából.

[00:47:13]De közben jön Afganisztán 2003.

[00:47:16]augusztusától a NATO veszi át az ottani missziót és akkor oda Magyarország elkezdi felfejleszteni a katonai szerepállását.

[00:47:23]Miért veszünk részt?

[00:47:23]Csak azért, amiért az összes többi, szinte az összes többi európai ország, azért, hogy az Egyesült Államoknak megfelelünk.

[00:47:29]Ez nem csak azzal áll összefüggésben, hogy milyen fiatal NATO tagok vagyunk.

[00:47:33]Mert a dánok is, meg a norvégok is azért teszik, alapvetően nem azért, mert egy valós fenyegetés az, hogy majd náluk a hetes buszon lecsap az Alkajda, hanem azért, hogy az amerikai saját bilaterális kapcsolataikat ezt ezt ápolják.

[00:47:49]Ha egy kisország vagy egy vagy egy másik ország részéről nézzük, a az adott ország haderejének nemzetközi misszióba történő bevetése az mindig egy külpolitikai eszköz.

[00:47:57]olyan, mint a nemzetközi segély, vagy a kétoldalú tárgyalás, vagy a fenyegetés, vagy a vagy a kiállás, vagy a nyilatkozatal.

[00:48:03]Ez egy az egy eszköz, ugye úgy szoktuk ezt tanítani, hogy van a szerszámos láda, a kalapács benne, a az adott ország hade.

[00:48:14]Vágner Péter, köszönjük szépen, hogy a vendégünk voltál.

[00:48:16]Én köszönöm.

[00:48:16]Köszönjük szépen.

[00:48:16]Nektek pedig a figyelmet.

[00:48:18]Köszönjük szépen.

[00:48:18]Ez volt a szeptember 11-i emlékadásunk, amiben megpróbáltuk felmérni, hogy 25 év távlatából mi minden az, ami ennek a támadásnak is a következménye hatott a világunkra.

[00:48:30]Itt a Partizánon pont ezt próbáljuk megvalósítani, hogy megértsük, hogy milyen folyamatok azok, amik berendezik a körülöttünk lévő világot.

[00:48:37]Ha szeretnétek még ilyen adásokat látni, akkor kövessetek be minket a YouTube-on, és legyetek a Partizán támogatói.

[00:48:43]Külön köszönjük azoknak, akik már most is rendszeresen támogatnak minket, és így el tudjuk készíteni ezeket az adásokat.

[00:48:49]Amit még ajánlanék nektek, hogy iratkozzatok fel a Szignál című hírlevelünkre.

[00:48:53]Ez a Partizán külpolitikai szerkesztőinek a heti összeállítása.

[00:48:57]Abból, hogy mi mit tartunk fontosnak azon a héten a világpolitikáról.

[00:49:02]Én Tót Szilárd János voltam.

[00:49:04]Én pedig Andrei Mátyás.

[00:49:05]Sziasztok.

[00:49:05]เฮ