Az emberek imádják azt, ha velem történnek a bajok | Interjú Pásztor Erzsivel
- A Partizán adásában Pásztor Erzsi és a két szerző, Lakner Zoltán és Reznár Gábor beszélget a művésznő életét feldolgozó, „Mégis csak színésznő vagyok” című kötetről.
- A szerzőpáros előzetes ismeretség nélkül kereste meg Erzsit; a cím a Madách Színházból való kirúgása utáni nagy sikerélményéből született.
- Erzsi hitvallása: csak az menjen színésznek, akinek van „elég bőre a képén” – befolyásos hozzátartozó nélkül hosszú mellőzött éveket élt át.
- A férje, Holl István alkoholista volt; a kollégák sorsát sem a kártya vagy az alkohol magyarázza, hanem a feldolgozatlan siker és kudarc fájdalma.
- A kötet konklúziója: a hirtelen siker roncsolóbb lehet, mint a mellőzöttség – aki nem tudja kezelni, az megváltozik.
- Kerényi Imre „magából pontosan három darab van” mondata után kapta a Játékszínben egyik legnagyobb szerepét; a bemutató utáni taps volt a cím ihletése.
- Erzsi nem vette át a vasdiplomáját, mert szerinte az SZFE-t „elpusztították”; a színházi hatalmi önkény szerint azóta sem változott.
- A könyv említi Gobbi Hilda és Temessy Hédi szerelmét, amely a fiatal Erzsi számára először tabu, majd mély emberi ismeretség lett.
- Visszatérő mérce a „vox humana”, az emberi hang; Erzsi szerint a könyv mellett két barátot is kapott – „ez egy ajándék”.
- A pályabefejezés után a kötet és az olvasói visszajelzések adják az örömét: „most már vége a dalnak”.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A Partizán adásában a műsorvezető Pásztor Erzsi Kossuth-díjas színésznő lakásában beszélget vele és a két szerzővel, Lakner Zoltán és Reznár Gábor személyével, akik közös kötetben dolgozták fel a művésznő életét és pályáját. A kötet címe – „Mégis csak színésznő vagyok” – magából a beszélgetés egyik kulcsmondatából született. A beszélgetés a színházi pálya nehézségeiről, a férj alkoholizmusáról, a mellőzésről és a siker árnyoldalairól, a Madách Színház és Kerényi Imre igazgatóságának önkényéről, az SZFE „megpusztításáról”, valamint Gobbi Hilda és Temessy Hédi szerelméről szól.
A kötet születése: két idegen felhívása
- A szerzőpáros előzetes ismeretség nélkül hívta fel Pásztor Erzsit a könyv ötletével. Gábor elmondta: régebbi színházi alakításai, tévéjátékai és rádiójátékai mellett is ismerték már a munkáit, mégis tartottak tőle, hogy egy Kossuth-díjas művésznő nem vállal két kezdő szerzővel dolgozni – Zoli írt már könyvet, de ilyet nem, Gábor viszont még olyat sem. Erzsi ennek ellenére az elején kedves és nyitott volt, és hamar kiderült, hogy „az antennáink egymásra nyíltak”.
- A cél az volt, hogy ne csak az idézőjelben vett „színésznői pályáról” szóljon a könyv: Erzsi 66 éve van a pályán, és a kötet azt a hosszú kort is meg akarja jeleníteni, amit megélt.
- Erzsi szívügye, hogy a már nem élő, egyre feledésbe merülő pályatársairól beszéljen:
„Itt nem divat az, hogy az elvesztett nagyokat emlegessük, mert én állandóan meséltem róluk, akikkel együtt dolgoztam, és akiket csak csodáltam.” – Pásztor Erzsi *
- Ahogy fogalmazott, a magyar adón ugyanazok a műsorok mennek, de ott nem beszélnek az emberekről, arról, milyen volt Páger Antal vagy Bulla Elma – miközben a fiatalok, a főiskolások sem ismernek már olyan nagyokat, mint Darvas Iván. A szerzők ígéretük szerint a könyvben bőséggel emlékeznek a nagyokra.
- Lakner Zoltán – akit a közönség alapvetően politikatudományi munkáiból ismer – elmondta, hogy ő sosem titkolta a művészet iránti érdeklődését, és azért választotta Erzsit, mert a távolból is jól elmesélhető életet látott: Erzsi sok interjút ad, sok sztorit mond, de „bár sokat beszéltetik, az egészet nem meséltetik el vele”. A szerkesztői ambíciója, hogy ezeket egyszer „igazán egymás mellé téve” meséltethesse el.
- Zoli korábbi, Lendvai Ildikóról írt életrajzi kötete adta az önbizalmat – „van egy könyvem, csináljuk” –, majd rájött, hogy egészen más kettesben dolgozni, más műfajban dolgozni, és főleg más dolgozni Pásztor Erzsivel.
„Csak az menjen erre a pályára…” – a hivatás ára
- A kötetből idézett hitvallása:
„Felelősségem teljes tudatában én azt mondhatom, hogy csak az menjen erre a pályára, akinek van elég bőr a képén, hogy lenyeljen mindent, vagy pedig van neki olyan befolyásos hozzátartozója, aki időnként besegít az érvényesülésben. Ezt vállalom maximálisan.” – Pásztor Erzsi *
- A második lehetőséggel – befolyásos hozzátartozóval – ő nem rendelkezett. Az „üres évekről” beszélt, amikor mellőzöttségében a férje premierjeire járt: háztartást vezetett, a gyerekük Budapestre, az anyukájához került, mert „egyszerűbb volt az életünk”. „Most úgy gondolom, hogy nekem ez semmi volt, de akkor belehaltam sokszor.”
- A videó címadó kijelentése:
„Az emberek imádják azt, hogyha velem történnek a bajok. Azt nagyon szeretik hallgatni, hogy engem vertek át, hogy engem csaptak be… hogy mit mondott a nógrádi igazgató.” – Pásztor Erzsi *
- Szerinte a történetek mesélése egyben kiút is volt: „én már kiadtam magamból, mert azért rengeteg keserűség volt bennem”.
- A férje alkoholista volt: „nagyon tehetséges ember volt, nagyon reménytelen volt.” Kívülről irigyelt, „szép” családi életet éltek, de „nem lehet”. Elmesélte, hogy összespóroltak egy Ladát, és „az első nap elvették, mert ittas volt a férjem” – „így tanultam meg vezetni”, és azóta sem akart autót vezetni. Amikor egyedül élt, könnyebb lett az élete.
Alkohol, kártya – és a siker, ami roncsolóbb a mellőzöttségnél
- A könyv szerint a pályatársakat vagy a kártyaszenvedély, vagy az alkohol tette tönkre. Erzsi szerint ez a pszichologizáló magyarázat „kitaláció”: „inni jobb volt, egyszerűbb volt. Bementek a klubba, jól elitták magukat, közben kártyáztak… de azért volt köztük, aki nem szokott rá.”
- Példaként említette Sík Ferit, „aki egy csodálatos rendező volt”, napokig eltűnt és leitta magát, hajnalban már ott volt a színházi büfében; a felesége csak a házasság után tudta kordában tartani.
- A férje, Holl István „rettenetesen mély szegénységből”, az ő megfogalmazásában lumpenproletár családból érkezett; az egyik testvére remekül írt, a másik, János színész – aki nem olyan régen halt meg – szintén alkoholista volt. A felesége ugyan meghalt, de együtt maradtak: „van, aki el tudja viselni. Én nem tudtam elviselni.”
- Az egyik szerző hozzátette: ez nemcsak a háború előtti generáció problémája – aki a hirtelen sikert vagy a sikertelenséget nem bírja elviselni, az fájdalomcsillapítóként nyúl az alkoholhoz, ami akkoriban „magától értetődően” elérhető volt. Erzsi hozzátette: „olyan orvosokhoz vittem” a férjét, tehát nem volt segítség nélkül; a szerző szerint ennek is volt „csoporthatása”, ami sok embert nem a megoldás felé terelt.
- A kötet záró konklúziója meglepő: tényleg roncsolóbb a siker, mint a mellőzöttség. Erzsi:
„Hát hogyne. Aki nem tudja, egyszerűen nem tudja földolgozni, rosszul kezeli.” – Pásztor Erzsi *
- Van olyan okos, értelmes barátnője, aki a sikert nem tudja kezelni. Az egyik szerző idézte Erzsi „keszonbetegség” kifejezését: aki hirtelen ugrik fel, akinek egy-két év alatt öt elképesztő sikerű premierje van, az megváltozik – „nem lesz az a kedves, szerény, közvetlen… teljesen más ember lesz. Ezt borzasztó látni.”
- Az anyai nevelés segítette: heten voltak testvérek, „nem dicsegszünk, Ersike, nem mész át a szomszédba az új ruhádban”. A humor is túlélési eszköz volt: „saját magamat kigúnyoltam, amikor a legfájdalmasabb csalódások értek színházban”, és megmaradt a hit: „most nem megy, de majd várd ki a végét, majd jövök még én ide.”
A kirúgás, ami az egyik legnagyobb sikert hozta
- A „Mégis csak színésznő vagyok” cím a Madách Színházból való kirúgásából született: Kerényi Imre azt mondta neki, hogy „magából pontosan három darab van” – „ennél gonoszabbat nem lehet mondani”.
- Másnap Berényi Gábor, a Játékszín igazgatója hívta: Verebes István rendez egy darabot (az átirat szerint a „Csodás vagy, Júlia” címűt), elvállalná benne az öltöztető-házvezetőnőt? A szerep egyik legnagyobb sikerévé vált.
- A bemutató emléke: amikor az első felvonás végén elénekelte a kuplét, a közönség beordította, „brávóztak”, döngölték a lábukat; ő fölment az emeleti öltözőbe, a korlátra borult, zokogott:
„Akkor én mégis csak színésznő vagyok… Az nekem olyan volt, mintha megnyílt volna az ég, és az angyal mondta volna: »Te vagy a legjobb.« Én a mennybe mentem, és ebből táplálkoztam utána nagyon sokáig.” – Pásztor Erzsi *
- Az előadásban Almási Éva is szerepelt. Molnár Gál Péter – akiről elhangzott, hogy „jó indulattól távol állt” – a Népszabadságban ódákat zengő kritikát írt, amely így kezdődött: „Pásztor Erzsi ellopta a sót” (értelmezésében: „elvitte a tejfölt”). Ez az „életem egyetlen kritikája, amit eltettem”.
Hofi Géza az ismeretlenségben
- Erzsi kedvenc, megmagyarázhatatlan kifejezése: Hofiról azt mondja, „nagyon pali voltam a humorára” – első perctől remekül kijöttek egymással.
- A Petőfi Színház idején meghívta szilveszterkor Lorán Lenkét és Kemenes Fanni jelmeztervezőt; „akkor még a Hofi nem tudta, hogy ki a Hofi”. Hofi is eljött, vörös hajú feleségével – akit ő maga „vörös dögnek” nevezett –, aki nagyon szép, de abszolút humor- és mosolytalan nő volt; „Hofi imádta”. A társaság a híres anyós-tréfákon nevett: „az anyósom koszorú- és művérkészítő, de koszorút nem vállal, mert az nagyon lehangolja” – a kisöccse (akkor hat-hét éves) futkosott és csapdosta a lábát a nevetéstől. Hofi szerint olyan dolgokat mondott, amilyeneket ő sem tudott kitalálni.
- Erzsi sokáig maradt a barátja, „amíg aztán ő is megváltozott, és elkezdett inni, és nagy menő lett, és tudta, hogy ő nagy menő… Borzasztó látni.”
Kihasználatlan munkaerő, mellőzés és Székely József
- A műsorvezető nem kérdezett a Szomszédokról („minden Pásztor Erzsi-interjú erre fut ki”), de egyetlen szempontból mégis ide kanyarította: a könyvben az az érzés jelenik meg, hogy Erzsi munkabírását nem használták ki eléggé.
- A szerzők véleménye: pontosan nem tudható, de furcsa, hogy néhány éven belül két filmszerep után (az átirat szerint egy „az ördög felesége”-címkéjű film és az „Angi Vera”) „a Pásztor Erzsi nevű színésznőnek” nincs több filmszerepe – pedig ez a két alakítás „kiabált” utána, hogy filmezni kellene. Felvetették azt is, hogy pályája utolsó húsz évében miért nem találták meg őt a színművészeti történet erős, idős karakter szerepei – miért csak egy-két „jutalomjáték-szerű” szerep jutott neki.
- Az egyik szerző „teljesen amatőr impresszárióként” azt találta ki: milyen jó „Miss Marple” lett volna Pásztor Erzsiből – de valami ilyesmi nem született. A könyvben van fejezet arról, hogy hogyan lett Erzsi egyszerre nyugdíjas és szabadúszó a „nagyon különös, magyaros kapitalista világban”: ha van támogatója – amilyen Székely József volt –, akkor méltó helyére kerül; ha az már nem tud segíteni, akkor nem.
- A szerző pontosított: nem is a „támogató” a jó szó, hanem „van egy olyan rendező, aki benned gondolkodik, aki lát benned valamit, és aki segít.”
- A szegedi történet: Székely József, amikor Erzsi nála vendégeskedett, fölterjesztette érdemes művésznek – „rögtön kihúztak”. Következő évben újra terjesztette föl: „én a térdemet lejárom, akkor is kiveregszem neked azt a rohadt díjat.” A tréfás Székely azt mondta: „ha nem kap Pásztor Erzsi díjat, akkor fegyverrel jön” – „ő addig verte a vasat”, és meg is kapta a címet.
- A beszélgetés kitért a könyvből kirajzolódó „karcos férfiképre”: az édesapja a válás után még a villanykörtét is elvitte magával, és később is gyalázatosan viselkedtek vele a férfiak. Arra a kérdésre, hogy volt-e Székely Józsefen kívül férfi, akihez nem a kiszolgáltatottság élménye köti, a válasz: „Nem… hát a színészet. A színészet egy unikum.”
Hatalmi önkény: Madách, Kerényi és a Me2 tanulsága
- A műsorvezető felhozta: 2027-ben lesz tíz éve, hogy elindult a Me2, és téves az a kép, mintha a hatalommal való visszaélés a színházban újkori jelenség volna. A Madách Színházból Erzsi szerette Ádám Ottó klasszikus igazgatóságát, de Kerényi Imre idejét „nagyon komolyan megszenvedte” – a rá használt jelzők önmagukban sokat mondók.
- Erzsi válasza: „Ennél még gorombább dolgok is történtek.” Változás azóta? „Nincs. Ez nincs.” Miért? „Mindenki ennek már híre van, mindenki próbál alkalmazkodni, és mindenkinek ez kenyérharc.”
A vasdiploma és a „megpusztított” főiskola
- Erzsi nem vette át a vasdiplomáját – miközben, ahogy a műsorvezető felhozta, az ő osztályuk alakításaival nyílt meg 1958-ban az Ódry Színpad. Ha új vezetés venné át a mára egyetemmé tett SZFÉ-t, átvenné? – „Nem tudom.”
- Akkor beteg volt, nem mehetett a többiekkel, és „belebetegedett ebbe”: „nekem a főiskola egy csoda volt.” A diplomaosztón az Olthy Magda kezére borult, és nem tudta, miért zokog – valahol érezte, hogy vége annak a boldog időszaknak.
- A vasdiploma felajánlásakor a hívó nőnek azt mondta:
„Ne haragudjon, de nincs főiskolám, elpusztították. Nem tudom átvenni a diplomát. Elég nekem az a három, ami van.” – Pásztor Erzsi *
- Nincs haraga, de „azóta is nem tudok napirendre térni fölötte”. A kötetbemutatón egy Miklóssal beszélgetve kiderült, hogy az nem is tudott róla, hogy „odaajándékozták a házakat” – ő rögtön Gobbi Hildára terelt, aki „mindent odatett”.
- Kerényiről – akinek a nevét nem mondja ki, és egy „Vigyázz, kész…” kezdetű darabhoz kötődően került szóba – elhangzott: azóta soha nem beszéltek. Ha beszélhetne vele, indulatosan intsént el – amire a műsorvezető megjegyezte: „ez valószínűleg most meg fog történni magától is.”
Gobbi Hilda és Temessy Hédi szerelme
- A kötet kétszer is említi a két nagy színésznő szerelmét, amely a fiatal Erzsi számára misztikus és tabuszerű volt: „akkor még gyerek voltam lelkileg, amikor odakerültem… rettenetesen furcsa volt, nem tudtam felfogni.” A sors úgy hozta, hogy Hildával forgatott, és emberileg megismerte, majd Hédivel is nagyon jóban lett – „mind a kettő csodálatos ember volt”.
- Emléke a Nemzeti büféjéből: Hilda barna öltönyben ült, a híres, sváb pultosok isteni fasírtot csináltak; Hédi „tiszta férfi volt”, és Hilda kezét simogatta – a kötet kifejezésével „mint egy habroló”. „És ott füleltünk.”
- Hédivel főleg telefonon beszéltek, néha találkoztak, ilyenkor lecsót főzött. Hédinek nagy szüksége volt a dicséretre – „én nagyon jól tudtam dicsérni” –, és olyan emberekről mesélt, akikkel ő és Hilda találkoztak, és „akikről én már csak a mesékben hallottam”. Gobbi halála után Hédi neki a szerelmükről is mesélt, szintén telefonon.
- A műsorvezető kontextusba helyezte: Erzsi pályakezdésekor a homoszexualitást börtönnel büntették – Molnár Gál Pétert például ezzel zsarolták abba, hogy jelentéseket írjon, ügynökké váljon –, ma pedig arról beszélnek, hogy a homoszexuális párok teljes egyenlőséget élvezhetnek. Erzsi szerint az idegenkedés nevelés kérdése: „nem voltam beavatva… misztikus dolog volt, idegennek tűnt. De hogyha ezt úgy nevelik az embert, hogy ez egy mindennapi természetes dolog, akkor ez nem fordul elő.” Először félte is Hildát, aztán rájött: „aranyszíve van, micsoda ember.”
- Hilda szakmai küzdelmét méltatva:
„Senki emberfia ennyit nem tett a szakmánkért, mint ő.” – Pásztor Erzsi *
Az emberi hang – és a könyv mint ajándék
- A műsorvezető kiemelte, hogy a kötetben visszatér a vox humana, az emberi hang mint mérce: ez teszi kiemelkedővé a művészeti teljesítményt – és az emberi minőséget is. Erzsi utoljára két „vadidegen pasinál” – a két szerzőnél – tapasztalta:
„Nem csak, hogy kaptam egy gyönyörű könyvet, ami boldoggá tesz, mert én most fejeztem be a pályámat, hanem kaptam két barátot, akikkel most privátban problémám lenne, biztos, hogy tanácsot kérnék tőlük és kapnék. Ez egy ajándék.” – Pásztor Erzsi *
- Hitvallását megismételte: az csak menjen erre a pályára, aki bírja – „ezt nem mindenki bírja… akinek nem ilyen a természete, az belebetegedik, vagy iszik, vagy elzüllik”. Ugyanakkor színházi nézőként „úgy tudok sírni egy előadáson, hogy a szívem kiszakad” – ezt jelenti számára az emberi hang megléte.
- A könyv a színházon túl is olvasnivalót kínál: a beszélgetésvezető említette az édesanya zsidómentő áldozatát, azt, hogy a lakásukban később exnyilasok laktak, illetve azt, hogyan vált a lányával való terhelt, nehéz viszony szeretetteljes kapcsolattá.
- Kollégái lamentálnak, miért hagyott ki bizonyos történeteket – „ahhoz két vagy három könyv kellene”. Kovács Nóra volt az első, aki visszajelezett: „hallottalak… te mondod a könyvet nekem, hol bőgtem, hol sírtam.” A polgármestere is felhívta, hogy büszke rá, és örül, hogy ott lakik.
- Zárásként Erzsi úgy fogalmazott: „most már vége a dalnak” – azt hitte, belehal, ha abba kell hagynia a pályát, de nem halt bele: a könyv és a visszajelzések – „még ha szépítés is” – olyan örömöt okoznak neki, amelynél nagyobb nem létezik. A kötet a kiadótól, a nagyobb könyvesboltokban és online könyvesházakban kapható.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- A szerzők nevei az átiratban „Laknerá Zoltán és Reznár Gábor”, illetve „Akakner Zoltár, Rnár Gábor” alakban szerepelnek; a szövegben Lakner Zoltánként (a politológiai háttér alapján) és Reznár Gáborként értelmeztük, de a második szerző vezetékneve nem ellenőrizhető egyértelműen.
- „nem csak a, ami fantasztikus a szomszédok jankája” – vélhetően a Szomszédok című sorozathoz köthető alakításról van szó (a későbbi „nem akarom a szomszédokra kérdezni… minden Pásztor Erzsi-interjú erre fut ki” megerősíti az utalást), de a mondat pontos rekonstrukciója nem lehetséges.
- „a Deri az Ördöge feleségét című film meg az Angiveral” – a filmscímek torzultak; legvalószínűbb rekonstrukció: „Az ördög felesége” és „Angi Vera”, de ez nem biztos.
- „a Verebes fista rendez itt egy darabot, Csodás vagy Júliát” – a darab címe („Csodás vagy, Júlia”) és a „Verebes fista” (vélhetően Verebes István) alak bizonytalan.
- „milyen jó Miss Marvel lett volna a pásztor Erzsől” – vélhetően „Miss Marple”, de a név nem ellenőrizhető.
- „a filmete kis francia, ahol az mindig van” – a francia televízióra vonatkozó részlet torzult, nem rekonstruálható pontosan.
- „ma már a Darvasi Vanc ismerik a fiatalok” – vélhetően Darvas Iván (esetleg Darvas Ilona) neve torzult.
- „sík Ferenc volt, hogy öt-h napra eltűnt és a sárgaföldig leittta magát” – a „sárgaföldig” kifejezés/helynév nem értelmezhető; a személy vélhetően Sík Feri rendező.
- „Hát a színetár… a színetár egy unikum” – vélhetően a „színészet” szó torzulása.
- „simogatta a kezét. És ugy mint egy habroló” – a „habroló” szó bizonytalan (esetleg „habverő”).
- A Hofi-anekdota részletei („ott volt nálunk a gitával… a Gita kicsit elfordult”) – nem tisztázható, hogy „Gita” személynév vagy a gitár szó torzulása; a jelenlévők (Lorán Lenke, a vörös hajú feleség) szerepe is bizonytalan.
- „Azt mondja, hát olyanokat mondod, hogy azt nem tudom el” – a Hofi-mondat befejezése hiányos.
- „a Miklóssal beszéltünk… hogy Miklós nem tudott róla, hogy odaajándékozták a házakat” – a Miklós személye vezetéknév nélkül nem azonosítható, és a mondat tartalma (valószínűleg az SZFE épületeire vonatkozik) nem rekonstruálható pontosan; ugyanitt a „te tanítottad, csak azt nem tudta átvenni… az emberséget” részlet kijelölése is bizonytalan.
- „Massz, hogy menj a jó” – vélhetően egy „menj a jó Istenhez” szerű kijelentés torz alakja; szó szerinti forma bizonytalan.
- „most a Vigyázzkit mondja e most a Vigyázzkira mondja ezt” – egy „Vigyázz, kész…” kezdetű darabcím rongált alakja.
- „a 193ba lakom és a Dr. Tóth” – a polgármesteres anekdota részletei (cím, név) értelmezhetetlenek.
- „Most meg 2020-ban arról beszélünk…” – az évszám valószínűleg ASR-torzulat (a MeToo-utalás és a „jövőre 2027-ben lesz 10 éve” hivatkozás alapján).
- „Ez a PE sorozatom volt, ami mindig elkísért” – a mondat nem rekonstruálható.
- „az Olti Magda kezére ráborultam” és „58-ban… nyílt meg a az Óri színpad” – vélhetően Olthy Magda, illetve az Ódry Színpad neve torzult.
- „előtte írtam a Lendv Ildikó életrajzi kötetet” – a név vélhetően Lendvai Ildikó, de az átirat alakja bizonytalan.
- Az átirat több ponton szóismételéseket és félbeszakadt mondatokat tartalmaz (pl. a „kolléga rőv… ha ez levizsgázott, akkor én megyek” részlet), ezek tartalmát csak körvonalasan sikerült visszaadni.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Köszöntöm nézzünket.
[00:00:00]Szervusztok.
[00:00:00]Mégis csak színésznő vagyok.
[00:00:02]Ez a címe Laknerá Zoltán és Reznár Gábor közös kötetének, amiben Pásztor Erzsé életét és művészetét dolgozták föl.
[00:00:07]A kötet kapcsán most itt a művésznő lakásában van lehetőségünk beszélgetni a szerzőpárossal, illetve magával az érintettel.
[00:00:14]Úgyhogy fordulok is hozzájuk.
[00:00:15]Szervusztok.
[00:00:15]Illetve köszönött a művésző, köszönöm, hogy beengedett a lakásába, és köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltok.
[00:00:20]Állnak.
[00:00:23]Mi köszönjük szépen.
[00:00:25]Örülünk.
[00:00:25]Az első kérdésem a szerzőpároshoz lesz, mert a kötetből eláruljátok azt, hogy előzetes ismeretség nélkül igazából fölhívtátok Pásztor Erzsét, hogy van egy ilyen kötet ötletetek, lenne-e partner ennek az elkészítésében, de arról nem tudósít a kötet direktben, hogy igazából miért pont őt gondoltátok kötetre érdemesnek?
[00:00:43]Mi az, ami igazán megfogta a képzeleteteket vele kapcsolatban?
[00:00:45]Gábor, azt tudtuk Erzsiről, hogy milyen nagy ipszínésznő.
[00:00:49]Tehát nekünk hál istennek nem csak a ami fantasztikus a szomszédok jankája, de nem csak az az alakítás ragadt meg bennünk, hanem régebbi színházi alakítások is, ami még fellelhető neten, meg hát fantasztikus tévjátékokban, meg egy-két rádiójátékban, az talán kevesebb volt Erzsi életében.
[00:01:08]És aztán vettünk egy nagy levegőt.
[00:01:11]Én mondtam a Zolinak, hogy persze, persze, hát hogyne.
[00:01:12]essük meg pásztor Erzs majd egy kossúdíja színésznő fogja azt mondani ugye oké, hogy Zoli írt már könyvet, na de ilyet nem, én viszont még olyat se, tehát hogy akkor ideális szerzőpáros vagyunk, hogy egy Kossutdíjas művész azt mondja nekünk, hogy persze hát kivel mással, hanem velünk.
[00:01:28]De ehhez képest Erzsi nagyon kedves és nyitott volt már az elején, és hát nagyon hamar az is kiderült, hogy valahogyan a az antennáink azok azok egymásra kinyíltak.
[00:01:43]És az a az a vágyunk vagy tervünk, hogy ez idéz idézőjelben mondom természetesen a csakkot, ne csak egy színésznő élet pályája, hát Erzsé 66 éven van a pályán szóljon.
[00:01:56]Tehát ne idézőjelben csak a színházi, filmes, televíziós pályájáról, karrierjéről szóljon, hanem arról a hát nagyon hosszú évtizedeket felölelő korról is, ami ami amiben ő élt, és amit ő megélt.
[00:02:09]És az is nagyon hamar kiderült, hogy Erzsének ugyanúgy szívügye, mint nekem, nekünk az, hogy beszéljen azokról a pályatársakról, akikkel együtt játszott.
[00:02:20]És hát sajnos már ugye a legtöbbjük nincs itt, de nem csak nagyon és elfelejtik, nem beszélnek.
[00:02:24]Itt nem divat az, hogy az elvesztett nagyokat emlegessük állandóan, mert én állandóan meséltem róluk, akikkel együtt dolgoztam, és akiket csak csodáltam.
[00:02:39]Ühüm.
[00:02:40]És azokat úgy, úgy, úgy mellőzék olyan mindenféle szempontból.
[00:02:43]Régen azért nem tudom ugyanogy régen volt-e, mert az az igazság, hogy hogy a a filmete kis francia, ahol az mindig van.
[00:02:59]A mie azok úgy úgy alkalomatt, mert van egy magyar adó és azon ugyanazok mennek, de nem beszélnek emberekről, hogy hogy milyen volt Págerantal Bullaelma.
[00:03:13]olyan nagyok, akik akiket hát ma már a Darvasi Vanc ismerik a fiatalok, a főiskolások se.
[00:03:20]Na majd a magunk eszközen megtesszük, amit megtehetünk, mert a könyvben azért van bőséggel emlékezett a a nagyokra.
[00:03:26]Még a Zoltán az akarok fordulni, mert nyilván a félületes szemlő számára, tehát alapvetően politikaudományos vagy politikaörténeti munkák szerzőjeként találkozhatnak a neveddel.
[00:03:33]Ez igazából az első ilyen nagyobb közönség számára készülő szöveg, amiben kultúrával, művészettel foglalkozol.
[00:03:41]Miért titkoltad eddig az ilyen típus érdeklődésedet?
[00:03:45]Né néha azért beszéltem róla, tehát talán elemzésekbe is az ember bele tudja fűzni, hogy esetleg mást is olvas.
[00:03:49]De ilyet kétségtő nem csináltunk egyébként, hogy miért miért ez Erzsi nem tudom.
[00:03:53]Hát olyan jól elmesélhetőnek tűnt az élete a távolból.
[00:03:59]Erzsi nagyon sok interjút ad, sokféle sztorit elmondott, és nem tudom, a szerkesztői ambíciói is valahogy ott volt bennem, hogy milyen klassz lenne ezeket egyszer úgy igazán egymás mellé téve elmeséltetni vele, meg olyan embernek tűnt, akivel olyan jó lenne megismerkedni.
[00:04:15]Szóval igazából ez mindenképpen egy ilyen kiindulópont volt.
[00:04:20]Meg talán hát az is feltűnő volt, hogy bár sokat beszéltetik, de valahogy így az egészet nem meséltetik el vele, és ez nekünk ambíciónk volt.
[00:04:28]És hát igazából az is benne volt, amikor amikor elstartoltunk, hogy én rendkívül nagy mellénnyel azt gondoltam, hogy hát én tudok életrajzot írni.
[00:04:40]előtte írtam a a Lendv Ildikó életrajzi kötetet, és mondtam is a Gábornak, hogy figyelj, én most tudom ezt a knohout, én most kenem, vágom, van egy könyvem, csináljuk.
[00:04:49]És aztán az egyik legizgalmasabb tanulság az volt, hogy egészen más dolog, ha ketten dolgozunk, egész más dolog, ha Pásztor Erzsével dolgozunk, egész más dolog, ha egy másik műfajban dolgozunk.
[00:05:03]semmi nem olyan benne, mint a Lendwayi könyvben volt, de Ildikónak a az önbizalmat mindesetre köszönhetjük, hogy egyáltalán azt gondoltam, hogy ebbe bele szabad meg bele tudunk vágni, és hogy úgy vágunk bele, hogy a végén ki fog majd jönni valami.
[00:05:15]A panaszkodás vágja nem érheti Pásztor Erzsit, de azért így is eléggé erősen kirajzódik a kötetből, hogy nem volt egy könnyű élete.
[00:05:22]Egészen gyerekkorától kezdődően a magánéleti és a szakmai megpróbáltatások egész sora ért önt.
[00:05:29]És ami talán így a legérdekesebb, hogy most az előbb fölhozta, hogy nem nagyon emlékezünk meg az elmúlt idők nagyszínészeiről, de hogyha egy pályakezdő vagy egy pályára éppen lépni készül ember olvassa, akkor azért lehet, hogy kétszer is meggondolja, hogy megéri-e azokat a megpróbáltatásokat vállalni, amit ami a pályával jár.
[00:05:45]Konkrétan így fogalmaz a kötetben egy ponton, de ez később is visszatér.
[00:05:49]felelősségem teljes tudatában én azt mondhatom, hogy csak az menjen erre a pályára, akinek van elég bőr a képén, hogy lenyeljen mindent, vagy pedig van neki olyan befolyásos hozzátartozója, aki időnként besegít az érvényesülésben.
[00:06:01]Ezt vállalom maximálisan.
[00:06:01]Ez íg a másodikkal felteszten nem rendelkezett.
[00:06:04]Akkor ezek szerint a bőre elég vastag a művésznőnek?
[00:06:08]Hát eleget se írtam.
[00:06:08]Én jók is írtam magam, de szerencsére olyan természetem van, hogy túlteszem magamat a én magamat, hogy mondjam, magamat hoom rendbe, mert azok az üres évek, amíg a férjem premierjeire jártam, azért nem volt semmi, hogy ott ő dolgozott, én szabad voltam, jó, a háztartást vezettem, a gyerekkel voltam, de inkább a gyerekem is Budapesten volt az anyukámnál, mert egyszerűbb volt az életünk.
[00:06:40]Úgy hát szóval nem jó erre visszaemlékezni, mert most úgy gondolom, hogy nekem ez semmi volt, de akkor belehaltam sokszor.
[00:06:54]Az nagyon nagyon nehéz volt.
[00:06:54]Az, hogy mosolyogtam, csináltattam egy új ruhát, mentem a premierre, mindenkinek gratuláltam, mindenkihez kedves voltam, jó, jól érezték magukat.
[00:07:03]Meséld el a izét, mi történt veled?
[00:07:06]Mert arra nagyon hamar rájöttem, hogy az emberek imádják azt, hogyha velem történnek a bajok.
[00:07:11]Azt nagyon szeretik hallgatni, hogy engem vertek át, hogy engem csaptak be, hogy én jártam rosszul itt vagy ott, hogy jól kiszúrt velem, hogy mit mondott a Nógrádi az igazgató, vagy mit mondott a hát akkorákat nevettek.
[00:07:29]olyan boldogok volt, és én már kiadtam magamból, mert azért rengeteg keserűség volt bennem.
[00:07:38]Azért az évtizedekig nagyon sokáig így volt.
[00:07:41]Nagyon sok.
[00:07:43]Amikor egyedül éltem már, akkor könnyebb volt az életem, mert az a része lemaradt, mert azért egy családi életben az, hogy a férjem alkoholista és mindent megpróbáltam, nem tudtam változtatni rajta, nagyon tehetséges ember volt, nagyon reménytelen volt.
[00:08:08]Én azt hittem, hogy így csinálok és kész, mert egy olyan családi életünk volt, amit mások irigyeltek, hogy szép otthonunk volt, háztartást vezettem alkalmanként meghívtam a kollégákat, nagyokat röhögtek, jókat ittak, ettek, de nem lehet, nem lehet ezt nem lehet.
[00:08:31]Amikor kiderült számomra, hogy már nem tudom hanyadik ilyen ilyen minek mondják ezt a elvonak elvonót végigcsináltam, akkor már tudtam, hogy reménytelen, nincs mese és egy alkoholistával nem lehet együtt élni, amikor már vezettünk, ugye vettünk egy autót, egy ladát, egy egy az egy pénz volt, és azt összespórolni és Az első nap elvették, mert ittas volt a férjem.
[00:09:03]Hát ez valami borz Így így tanultam meg vezetni.
[00:09:07]Soha életemben nem akartam kocsit magamnak se vezetni, se semmit.
[00:09:13]Elmentem és akkor az egyik kolléga rőv, akit nem akarok megnevezni, azt mondtam, hát ha ez levizsgázott, akkor én megyek.
[00:09:21]És egy pillanat csak bocsánat, mert ez a beszéljünk majd nyilván arról is, mert ez egy megkérdezhetetlenül sikeres pálya, és rengeteg öröme és boldogsága is van, de hogyha már behozta az alkoholizmus kérdését, csak azért hoznám ide, mert a könyvben az elég jól kirajzolódik, hogy ez nem csak az ön férjének volt egy démon, amivel küzdött.
[00:09:41]Leírja azt, hogy sík Ferenc volt, hogy öt-h napra eltűnt és a sárgaföldig leittta magát.
[00:09:45]Pályatársakra úgy nyilatkozik, hogy vagy a kártyaszenvedély, vagy az alkohol iránti szenvedély tette tönkre őket.
[00:09:49]Miért van az, hogy ez a generációnak ennyire meghatározó volt?
[00:09:53]Tehát mi volt az a feszültség, amit nem tudtak máshogy, csak a szeraták.
[00:09:57]Ez egy ez egy kitaláció.
[00:10:01]Igen.
[00:10:02]Hát nyilvánvaló, mert hogyha azt találta volna, hogy elmegy a fürdőbe és ott masszíroztatja magát, vagy nem, akkor az lett volna a jó.
[00:10:11]De nem, hát inni jobb volt, egyszerűbb volt.
[00:10:13]Bementek a klubba, jól elitták magukat, közben kártyáztak, közben, de azért volt köztük, aki nem szokott rá, de ők, akik inni akartak, azok rászoktak és úgy maradtak.
[00:10:29]Nem lehet kilábolni.
[00:10:29]De az önfér esetében például azért előkerül az, hogy a Holl István egy rettenetesen mély szegénységből érkező, az ön megfogalmazás lumpen proletár családból érkező ember volt.
[00:10:40]Tehát gondolom, hogy azért ennek lehetett olyan feszültsége, amit nem biztos, hogy sür egyik testvére hasonlóan végezte.
[00:10:45]Az egyik remekül írt, a másik a Jani, az színész volt, ahol Jani nem olyan régen halt meg, az is alkoholista volt.
[00:10:56]Házas, házasember volt, gyereke volt.
[00:11:00]A lány elment Amerikába, a kislányuk, meghalt a felesége is, de ők együtt maradtak, mert van aki el tudja viselni.
[00:11:11]Én nem tudtam elviselni.
[00:11:11]Bocsánat, csak Ersivel erről hosszabb, vagy sokat beszéltünk, hogy tulajdonképpen, és azért azt talán nem az a vag nem feltétlenül csak a második világháború előtt környékén született generációra jellemző, hogy aki a nagy sikert, vagy a hirtelen jött sikert, vagy éppen a hosszantartó pálya szélén ragadtságot vagy sikertelenséget nem tudta másként elviselni, mint egyfajta fájdalomcsillapítóként vagy feszültségoldóként nyúlt.
[00:11:40]Hát akkoriban valószínűleg magától értetődően vagy sokkal könnyebben az alkoholhoz.
[00:11:49]Ez volt a legegyszerűbb, amihez fordulhattak.
[00:11:51]Síkeri, aki egy csodálatos rendező volt.
[00:11:54]És ugyanez volt egy baka, nem bakancsa, hanem egy egy pántos papucsa, és hajnalban már ott volt a restiben, amíg meg nem nősült, és utána se tudta abbahagyni, de a felesége kordában tudta tartani úgy, hogy ő volt az, aki eltűnt három-négy napra.
[00:12:19]Senki nem tudta, hol van, de olyan rendezései voltak, hogy csodákat csinált, varázsolt az ember.
[00:12:27]Já.
[00:12:27]Igen.
[00:12:27]Jó.
[00:12:27]Hát nyilván szól ez alkul is.
[00:12:29]Igen.
[00:12:30]Hát szeretik.
[00:12:30]Hát szeretik az italt.
[00:12:32]Tehát nem tudok mást mondani.
[00:12:34]Igen.
[00:12:34]Hát hogy mondjuk mit mit tudtak akkor?
[00:12:35]Nem tudom.
[00:12:36]Itt azt mondják ugye, hogy ez egy betegség.
[00:12:37]Hát igen.
[00:12:39]Hát igen.
[00:12:39]Igen.
[00:12:39]Tehát hogy akkor mit tudtak?
[00:12:41]Nyilvánvaló, de ezzel együtt élni nem lehet.
[00:12:44]Tehát hogy akkor mit tudtak ezekről a mentális problémákról?
[00:12:45]Mennyire volt segítség?
[00:12:47]Elérhető.
[00:12:47]Nyilván ugye itt a a kérdésedben talán meg amit Erzsi mondanám ugye az a zavarbejtő, hogy itt egy olyan közegéről beszélünk a magyar társadalomnak, akikről azt gondolhatnánk, hogy talán a leginkább többet tudhatták volna erről, vagy a leginkább módjuk volt a kapcsolataikon keresztül eljutni egy azért működő orvoshoz, vagy nem tudom a pszichológushoz.
[00:13:08]Hát olyan orvosokhoz vittem.
[00:13:08]és hogy nyilván volt valami a nem ismer nem állítanám a könyv megírását követően sem, hogy a szakértői lennénk ennek a közegnek, de hát valószínűleg ennek volt egy olyan csoporthatása is, ami ami nem a megoldás felé terelt sok embert, és beleragadtak ilyen tragikus helyzetekbe.
[00:13:29]És érdekes, hogy miközben alkoholbetegségben elpusztult emberek övezik ezt a pályát, a közben mégis csak az a végkonklúzió, hogy a sikeroncsolóbb, mint a mellőzöttség.
[00:13:36]Ezt ön mondja kötet végén.
[00:13:38]Tényleg roncsolóbb a siker, mint a mellőzöttség.
[00:13:42]A siker.
[00:13:43]Igen.
[00:13:43]Hát hogyne.
[00:13:43]Han aki nem tudja, egyszerűen nem tudja földolgozni, rosszul kezeli.
[00:13:52]Szóval nem találja meg azt azt a viselkedési módot.
[00:13:55]Hát hány olyan van most is pillanatnyilag is tudok, olyan barátnőm, aki egyszerűen nem tudja kezelni, nem tud viselkedni.
[00:14:09]Hát nem is értem.
[00:14:09]Okos, értelmes ember, okosabb, mint én.
[00:14:16]De hát ez nekem a neveltetésem az anyám, aki kicsi lánykoromban úgy nevelt, hogy nem dicsegszünk Ersike, nem ne menj át a szomszédba az új ruhádb.
[00:14:28]Ühüm.
[00:14:30]Mert ők heten vannak testvérek.
[00:14:30]Igen, ez a a természetemben van.
[00:14:39]Erzsi használta azt a szót erre, hogy keszonbetegség, a nagyon hirtelen kiugrás, vagy akinek aztán egy-két-három év alatt van öt, és nem tud nem tud elképesztő sikerű premier.
[00:14:52]Sajnálatos, mert az ember azt mondja, istenem, hát mindene megvan.
[00:14:56]Hát játszik, dicsérik, remek kritikát kap, oda vannak érte, rajonganak ért, de rosszul kezeli és megváltozik.
[00:15:09]Ezáltal nem lesz az a kedves, szerény, közvetlen, kát teljesen más ember lesz.
[00:15:17]Ezt borzasztó látni.
[00:15:21]Ez olyan olyan rossz érzés, hogy ezt nem is tudom elmondani, hogy mondjuk a humor nagyon fontos az életben.
[00:15:31]És nekem szerencsém volt, hogy a természetemben van, az családomban volt.
[00:15:37]És a humor vagy az ellenárásra való képesség?
[00:15:40]Hát mind a kettő, mert a humornak köszönhetem azt, hogy saját magamat kigúnyoltam, amikor a legfájdalmasabb csalódások értek színházban.
[00:15:49]vagy egy rendezőtől, vagy akár egy megjegyzéstől.
[00:15:57]És akkor én még akkor is hittem magamban, és azt mondtam, én akkor is jó színeznő vagyok, és én talpon maradok, majd én megmutatom.
[00:16:06]Aztán lehet, hogy nem lett volna belőle semmi, de a természetem átsegített az a az a hit, hogy most nem megy, de majd várd ki a végit, majd jövök még én ide.
[00:16:19]Mégis csak színésznő vagyok, és mégis csak szín.
[00:16:20]Mert pontosan ez, hogy ez abból született, hogy igazából a Kerényi kirúgott, nem voltam 50 éves lehettem, vagy mennyi?
[00:16:29]És azt mondta magából pont három darab van.
[00:16:31]Hát ennél gonoszabbat nem lehet mondjelentés megnevezte pláne.
[00:16:41]És akkor még aznap vagy másnap este a Berényi Gábor fölhívott telefonon, aki akkor a játékszínnek az igazgatója volt, és azt mondta, hogy a Verebes fista rendez itt egy darabot, Csodás vagy Júliát.
[00:16:58]Elvállalnád benne az öltöztető házvezetőhöz el.
[00:17:00]mondtam, és elkezdtem próbálni és életem legnagyobb, egyik legnagyobb sikere lett az előadás akkor.
[00:17:13]Hát hogyn bocsánat a legjobb részek egyébként, hogy van ezek ezek a fotók és a Molnár Gár Péter kritikája benne is van a népszabadságból ódákat Zengörről.
[00:17:20]Ott az MGP, akit hát ugye tudjuk, hogy jó indulattól távol állt.
[00:17:23]Igen.
[00:17:26]Olyan kritiká életem egyetlen kritikája, amit eltettem, mert a közönség, amikor elénekeltem egy kuplét az első felvonás végén, a közönség elkezdett kiabálni, beordítani.
[00:17:38]Brávó!
[00:17:38]Dönögtek a lábukkal.
[00:17:42]Emeleten van az öltöző.
[00:17:42]Én fölmentem, és az első emelet korlátjára ráborultam, és még mindig bravóztak, és annyira zokogtam, és azt mondtam, hogy akkor én mégis csak színésznő vagyok, mert még akkor mindig kiabáltak.
[00:18:06]Hát az nekem olyan volt, mintogyha megnyílt volna az ég, és az angyal mondta volna: "Te vagy a legjobb."
[00:18:12]Én ezt így éreztem, és én ezt így hiszem.
[00:18:19]És akkor nem tudom elmondani ezt, hogy hát Almási Éva a Szilány, hát olyan szereposztás volt.
[00:18:26]És én a mennybe mentem, és ebből én táplálkoztam utána nagyon sokáig.
[00:18:36]És az MGP, aki hát azért valaki volt, ugye tudjuk, hogy milyen kritikákat írt.
[00:18:42]Hát az az a kritika így kezdődik, hogy Pásztor Erzsi ellopta a sót.
[00:18:49]Igen, igen.
[00:18:49]Ez konkrétan ez.
[00:18:49]Akkor ezt kielemezi.
[00:18:52]És én nekem ez oly van egy van egy nagyon jó kifejezés, bocsánat, csak azt azért keresem, hogy nem a az ellopta a sót használja, hanem hoz egy magyar elvitte a tejföldt.
[00:19:01]Talán ez a baromi jó kifejezés, bocsánat most hirtelen.
[00:19:04]Igen.
[00:19:04]Hát nem tudom, én én arra emlékszem, hogy hogy elvitte Pásztor Erg elvitte a sót, és akkor magyarázza, hogy az mit jelent.
[00:19:11]De a tejföl se rossz.
[00:19:12]Hát nem rossz.
[00:19:12]Nekem nem volt rossz.
[00:19:15]Igen.
[00:19:15]Pászorázsi elvitte a tejföldt a játékszínben.
[00:19:18]Hát én nekem ez erőt adott.
[00:19:21]Egyébként van egy két ilyen isteni kifejezés.
[00:19:22]A a úgy úgy úgy hivatkozik például a Hoffira, hogy nagyon pali voltam a humorára.
[00:19:26]Az nagyon megmaradt benne.
[00:19:28]Mit jelent az, hogy pali valakinek a humorára?
[00:19:31]Hát vagy honnan jön ez?
[00:19:33]Nem tudom.
[00:19:35]Én csak azt tudom, hogy rögtön az első perctől kezdve mi nagyon-nagyon jóban lettünk a Hoffival.
[00:19:42]Nagyon jó.
[00:19:42]És én prezentáltam őt mindenkinek.
[00:19:46]Akkor a Petőfi színházban voltam, és a Lorán Lenkének meg a a Kemenes Fanninak, aki elmesztervező volt, meséltem, hogy gyertek el hozzánk szilveszterkor, ugorjatok be, hogyha ráértek.
[00:19:58]És akkor még ugye a Hofi nem tudta, hogy ki a Hofi.
[00:20:07]És eljött a Lenke, meg a jelmeztervezőnő.
[00:20:10]Fölugrottak csak egy pillanat, mert hát a Lenke menta, aztán később a offi is ugye.
[00:20:16]De akkor még semmi.
[00:20:19]De ott volt nálunk a gitával, ott ült a vörös hajó a feleség vörös dög mondta ő.
[00:20:26]Igen.
[00:20:27]Nagyon szép nő volt és abszolút humortalan.
[00:20:32]Igen.
[00:20:32]És mosolytalan és mindig így út.
[00:20:34]És akkor én mondtam a na azt ne hagyd ki.
[00:20:36]Mondtam a Gézának.
[00:20:40]És akkor az majdnem mindig az anyósról szólt, és akkor a gita kicsit elfordult, de azért maradt.
[00:20:47]Tehát nagyon szerettem a gitát is, mert ő ilyen volt.
[00:20:49]És Hofi imádta.
[00:20:53]De az az anyos Igen.
[00:20:53]Azt mondja, hát olyanokat mondod, hogy azt nem tudom el.
[00:21:00]Azt mondta például, hogy az anyosom koszorú és művér készítő, de koszorút nem vállal, mert az nagyon lehangolja.
[00:21:11]Hát én sikitoztam, az öcsém meg, aki hat éves vagy hét éves volt, lefölfutkosott a szobába, és csandosta a lábait.
[00:21:21]Annyira imádtuk.
[00:21:21]Hát odajártak hozzánk rendszeresen, és mindenhol meséltem róla, mindenhol.
[00:21:30]Hát aztán nem kellett mesélni, de én akkor is megmaradtam sokáig, nagyon sokáig a barátja, amíg aztán ő is megváltozott, és és elkezdett inni, és nagy menő lett, és tudta, hogy ő nagy menő, és teljesen megváltozott.
[00:21:48]Hm.
[00:21:50]Borzasztó látni.
[00:21:52]Nem akarom a szomszédokra kérdezni, mert minden pásztorázsi interjú erre fut ki.
[00:21:57]Nem azért mert ebben bármi szégyelni való lenne, csak mert annyi minden más van a kötetben, de egyetlen egy szempontb ide hozzám, és ez most hozzátok szó elsősorban Gábor és Zoli, hogy a szomszédok kapcsán kerül elő az a kijelentés, hogy valójában az az érzése Pásztor Erzsinek, hogy igazából nem volt eléggé kihasználva a munkaereje vagy a munkabírása.
[00:22:13]Ö ti hol látjátok, hogy mik voltak az ilyen értelemben leginkább kihagyott lehetőségek akár intézmény részéről, madárszínház részéről, vagy későbbi intézmények részéről, amikor lehetett volna?
[00:22:25]Tehát gondolom, hogy ti láttátok a teljes életművet, a bemutatókat, azokat a filmeket adott esetben, amiket vállalt Pásztor Erzsi.
[00:22:33]Szóval szerintetek hol van beazonosíthatóan olyan pont, amikor amikor tényleg lehetett volna több terhet rakni, vagy több terhet elvárni?
[00:22:43]Hát tudni nem tudhatjuk, de azért véleményünk ettől még lehet róla.
[00:22:47]Egyrészt egyrészt nyilván nyilván minden, mondjuk egy színháznak is megvan a maga közege, amibe az ember nem feltétlenül lát bele, és sokan lehetnek, akik mellőzöttnek érzik magukat.
[00:22:56]Mondjuk ami szerintem így ránézve erre a pályafutásra különös, most így mondok spontán egy-két dolgot.
[00:23:05]Tehát mondjuk néhány év leforgása alatt van a Deri az Ördöge feleségét című film meg az Angiveral.
[00:23:12]Nekem olyan fura, hogy utána többször a Pásztor Erzséb nevű színésznőnek nincs film főszerepe, miután az két olyan alakítás, ami hát szóval úgy talán úgy ki kiabálna azután, hogy lehet, hogy ezt az embert érdemes lenne filmekbe belerakni.
[00:23:28]Ez a PE sorozatom volt, ami mindig elkísért.
[00:23:30]A a a másik, hogy hogy mondjuk szóval lehet gondolni dolgokat arról, én gondolok dolgokat arról, hogy mondjuk a az Erzsi vajon a legjobb színházakban játszott-e az élete utolsó, nem tudom, 20 évében, de hogy valószínűleg egy pár olyan idős színházi vagy vagy a a színművészet vagy a színjátszás történetének erős karakterű, idős szerepei azok vajon őt miért nem talált?
[00:24:01]állták meg vagy miért csak olyan egy-két jutalomjátékszerű szerep volt?
[00:24:08]Én azzal álltam elő, mint teljes teljesen amatőr impresszárió, hogy milyen jó Miss Marvel lett volna a pásztor Erzsől, és hogy vajon vajon miért nem született valami ilyesmi, és hogy hát nem született.
[00:24:20]És talán ez valamit mond arról, amiről a tehát erről van egy fejezet a könyvben, hogy hogy lesz az Erzsiből egyszerre nyugdíjas és szabadúszó, és hogy és hogy valahogy ez a nagyon különös ilyen hát ilyen ilyen magyaros kapitalista világ elkezdődik, és ott hogyan hogyan tudsz érvényesülni, és akkor hogyha az embernek van támogatója, amilyen az Erzsének a Székhe József volt, akkor méltó módon a helyére tud kerülni.
[00:24:46]Ha meg ő már nincsen abban a helyzetben maga sem, hogy tud segíteni, akkor meg nem kerül méltó helyére.
[00:24:53]Pontosabban.
[00:24:53]Szóval nem is talán nem is a legjobb szó a támogató, hanem az, hogy van egy olyan rendező, aki benned gondolkod, aki lát benned valamit, és aki segít, mert a Józsi például ilyen volt.
[00:25:02]Nem véletlen, hogy a testvéremnek éreztem, és ő viszont, mert azt ő ő azt mondta, anyukám, fölterjesztelek érdemes művésznek Szegeden, mikor vendég voltam nála.
[00:25:18]Hát rögtön kihúztak.
[00:25:21]Következő évben azt mondtam, most megint fölterjesztelek, de én a térdemet lejárom, akkor is kiveregszem neked azt a rohadt díjat.
[00:25:28]És amikor ott nem tudom milyen ember volt akkor a mi emberünk, mert hát ezekre én nem emlékszem, és aki átadta az operával, vette be át a díjat, és azt mondta, a székhely azt mondta nekem, hogy ha nem kap pásztores díjat, akkor fegyverrel jön.
[00:25:53]Hát persze hülyéseket humora volt, de ő addig verte a vasat.
[00:25:59]A pásztorázs életében megjelenő férfialakok miatt van egy ilyen nagyon hát karcos férfikép, ami kirajzolódik akár mondjuk az édesapáról, aki például a válás után fogja és még a villanykörtét is elviszi magával, de később is ezért alapvetően eléggé gyalázatos módon viselkednek a különböző férfiak, akik a pályafutását keresztezik.
[00:26:17]Volt olyan férfi, akihez nem a, hogy mondjam én, a kiszolgáltatottság élménye köti Székely Józsefen kívül?
[00:26:24]Nem, nem, tényleg?
[00:26:26]Nem.
[00:26:27]Hát a színetár.
[00:26:28]Mi?
[00:26:29]Hát a színetár.
[00:26:29]Ja, hát az igen.
[00:26:29]Hát a színetár egy unikum.
[00:26:31]Bocsánat, még a komoly témák mentén haladunk tovább, de hogy tehát ugye jövőre 2027-ben lesz 10 éve, hogy elindult a Me2, és van egy ilyen fals értelmezése ennek, hogy a hatalommal való visszaélés az egy ilyen újkori jelenség lenne akár a színházművészetben, vagy más intézményekben, de közben meg egyébként ami a könyvből nagyon élesen kirajzolódik, az az, hogy milyen egy olyan művészpálya, amit folyamatosan a fölé rendelt embereknek az önkényeskedése adott esetben akadályoz, adott esetben konkrétan olyan megviseltséget okoz, hogy hát többször ír róla, hogy konkrétan sír odahaza, vagy vagy vagy a színházban.
[00:27:06]És a madárszínház ebből a szempontból kimagaslik, ahol nagyon szerette Ádám Ottót a klasszikus nagy igazgatási időszakát, amit úr m ú múltkor viszont jött Kerény Imre, azt nagyon komolyan megszenvedte.
[00:27:19]És nekem nagyon érdekelne, hogy amikor ez az egész mejelent, és már lett hirtelen nyelv arról, hogy lehet arról beszélni, hogy az embernek mit jelent, amikor el kell viselnie az önként, el kell viselni a feletteségének az önkényeskedését, az valamilyen módon segítette-e esetleg újragondolni azt, hogy mit jelentett mondjuk a kerényi időszakban színésznőnek lenni, mit jelentett ez a kényszernyugdíjasztatást elviselni, mit jelentett elviselni azt a gorambaságot, és hát nincsen részletesen taglalva, de azért önmagában az is eléggé sokat mondol, hogy a milyen jelzőket használ, hogy Kerényre végül is hogyan gyakorolta a hatalmát önök fölött.
[00:27:53]Ennél még gorombább dolgok is történtek.
[00:27:56]Hát ebben van változás.
[00:27:58]Nincs.
[00:27:58]Ez nincs.
[00:27:58]Ez nincs.
[00:28:01]Miért?
[00:28:01]Hát mert mert mert mindenki ennek már híre van, ugye?
[00:28:05]Ezt mindenki tudja, mindenki próbál alkalmazkodni, és mindenkinek ez kenyérharc.
[00:28:09]Ugye azt is elmondja a kötetben, hogy nem vette át a vasdiplomáját, miközben 58-ban az önosztályának az alakításával nyílt meg a az Óri színpad.
[00:28:19]Ha most lenne változás és egy új vezetés venné át a most már egyetemként működő SZF-ét, átvenné a diplomát?
[00:28:29]Nem tudom.
[00:28:29]Nem tudom, miért nem?
[00:28:34]Mert most olyan nagyon fölkavart ez a dolog engem, hogy akkor beteg voltam, nem tudtam menni oda a többiekkel, ott áldigálni és ott venni, de jövőséget állni, amikor volt.
[00:28:49]Igen, de én én belebeteged ebbe.
[00:28:50]Én annyira én nekem a főiskola egy csoda volt.
[00:28:55]Én úgy hagytam ott a főiskolát, meséltem, hogy az olti Magda kezére ráborultam, és fogta a diplomámat, és én meg ott zokogtam, és mondtam, miért sírsz?
[00:29:07]Nem tudom, mondtam, de nem tudtam.
[00:29:10]Valahol éreztem, hogy talán vége annak a annak a boldog időszaknak, ami nekem ott volt, mert én annyira annyira annyira szerettem ezt.
[00:29:24]Nem tudom megmondani, hogy most mi, de akkor nem is érdekelt a vasdiploma, mert arra gondoltam, hát megvan nekem a diplomám, az aranydiplomám, a gyémán diplomám és a vas.
[00:29:36]Nem kell, ott van, vidd, csináld, add.
[00:29:39]Nincs.
[00:29:39]Azt mondtam a nőnek, aki fölhívott, hogy ne haragudjon, de nincs főiskolám, elpusztították.
[00:29:49]Nem tudom átvenni a diplomát.
[00:29:49]Elég nekem az a három, ami van.
[00:29:55]Köszönöm.
[00:29:55]Ugye nincs harag, nincs.
[00:29:57]Mondta a nő.
[00:29:57]Zavarba volt, mert nem nem akartam goromba lenni, de lelkileg viselt meg nagyon.
[00:30:04]És azóta is nem tudok napirendre térni fölötte.
[00:30:07]És most, hogy a Miklóssal beszélgettünk, és mikor újra fölhoztam ezt ott a a könyemutató beszélgetésben, hogy Miklós nem tudott róla, hogy odaajándékozták a házakat.
[00:30:25]Tényleg?
[00:30:25]Igen, hogy legalábbis talán nem foglalkoztak vele, mert hát az Ildikó azért beszéltünk róla a színházban is, de mindegy.
[00:30:33]Azt azt mondta, hogy ezt nem is tudtam, és hát rögtön rátért, hogy a Hilda, hát a Hilda, hát az aztán tényleg mindent odatett.
[00:30:44]És akkor így csinálta, Mikló egymás mellett ültünk, és így csinált.
[00:30:50]És én tanítottam.
[00:30:53]Mondom, én azt tudom, hogy te tanítottad, csak éppen azt nem tudta átvenni, ami a lényeg lett volna, az emberséget.
[00:31:03]De most a Vigyázzkit mondja e most a Vigyázzkira mondja ezt.
[00:31:05]Igen, igen.
[00:31:07]Csak nem mondom ki a nevét azóta valaha beszéltek önök ketten?
[00:31:13]Nem soha.
[00:31:14]És ha beszélhetne vele, mit mondanál neki?
[00:31:16]Massz, hogy menj a jó, hát ez valószínűleg most meg fog történni magától is.
[00:31:21]Ugye az, hogy a szerzőpáros egy, tehát két férfi, akik élettársai és egymásnak házastársak, akinek önmagában nincsen jelentősége, de van egy aspektusa a könyvnek, aminek a szempontjából viszont van, ha már pont előkerült Gobbi Hilda és Temessé Hédi.
[00:31:36]Van után kétszer megemlítve az ő szerelmük.
[00:31:39]Igen.
[00:31:40]Amiről úgy beszél Erzsi, mint ami az ön számára valahogy nagyon misztikus és tabuszerű volt.
[00:31:44]gyer, mert akkor még gyerek voltam lelkileg, amikor odakerültem.
[00:31:49]És nekem ez rettenetesen furcsa volt, nem tudtam fölfogni, és a sors hozta úgy, hogy a Hildával forgattam közben filmet, és megismertem emberileg, és utána a hétdivel is nagyon-nagyon jóban lettem, és mind a kettő csodálatos ember volt.
[00:32:12]Csodálatos.
[00:32:14]Úgyhogy az az nekem akkor nagyon-nagyon újdonság volt, hogy a Hilda ott ült egy barna öltönyben a nemzeti büféjében.
[00:32:19]A herti büfé, ami egy híres svábok voltak és isteni fasirtot csináltak és ott csak hallgatóztunk és a Héde egy barna könyves.
[00:32:32]Tiszta férfi volt egy vakancs a lábán és a Hédi meg ugye gyönyörű volt.
[00:32:40]Csodazép.
[00:32:40]És simogatta a kezét.
[00:32:40]És ugy mint egy habroló.
[00:32:44]Így fogalmaz a kötetben, hogy mint egy habroló.
[00:32:47]Mint egy habroló.
[00:32:47]Olyan csodálatos kifejezés ez is.
[00:32:49]De tényleg így volt.
[00:32:49]És akkor ott füleltünk.
[00:32:53]De hogy aztán később a hétdível, te mes hétdível is jóban lettél.
[00:32:56]Ja.
[00:32:56]És akkor úgy hozta a sors, hogy imádtam a hét.
[00:32:58]Jaj, nagyon szerettem ő is engem, mert én nagyon jól tudtam dicsérni.
[00:33:03]Ő nagyon nagy szüksége volt arra, hogy őt dicsérjek.
[00:33:06]és olyanokat mesélt, amit senki más nem tudott.
[00:33:09]Hát ők olyan emberekkel találkoztak a Hildával, amit én már csak a mesébe hallottam.
[00:33:17]Hát az az az fantasztikus, hogy milyen emberekkel jöttek össze, ugye.
[00:33:25]És akkor azokat én áj hallgatszam.
[00:33:25]Hédi mesélt mesélt telefonon csak telefonon vesz.
[00:33:31]Néha találkoztunk, akkor főzött egy lecsót, vagy valamit csinált, és hát egy normális, kellemes ember volt, remek színésznő volt.
[00:33:39]Hát az a film, amit jaj, nagyon, nagyon jó volt.
[00:33:44]Hát nagyon szerettem.
[00:33:44]De hogy azt mesélted a Hidiről, te mesél Hédiről, hogy talán amikor már a Gobbi meghalt, azutána tehát, hogy a szerelmükről is mesélt neked, ezek is telefonbeszélgetések voltak is.
[00:33:56]Igen.
[00:33:59]Igen.
[00:33:59]Az érdekelt volna, hogy amikor ön elkezdte a pályáját, akkor a homoszexualitást még börtönnel büntették ebben az országban.
[00:34:04]Ugye a Molnár Gál Péter például ezzel tudták belezsarolni abba, hogy jelentéseket ír, hogy ügynökké váljon.
[00:34:10]Most meg 2020-ban arról beszélünk, hogy elképzelhető, hogy egy-két éven belül az örömbefogadástól kezdve a teljes egyenlőségket élvezhetik majd a homoszexuális párok is ebben az országban.
[00:34:20]Tehát, hogy ön hogyan emlékszik erre vissza, hogy valami ami ennyire furcsa és idegen volt először, amikor a Kobbi Hilde és a Temesi Hédi szerelmét látta egészen odáig, hogy egy férfipár alkotja meg az életének a foglaltát ebben a kötetben.
[00:34:31]Szóval, hogy ez azért, mert nem nem volt nem voltam beavatva.
[00:34:37]Ühüm.
[00:34:37]Mert ez egy ez egy misztikus dolog volt, amiről úgy beszéltek, hogy az olyan idegennek tűnt.
[00:34:46]De hogyha ezt úgy nevelik az embert, hogy ez egy mindennapi természetes dolog, akkor ez nem fordul elő, hogy ilyen teljes izé volt, teljes.
[00:34:56]Először annyira féltem a Hildától is, hogy az az egész lénye egy olyan volt, hogy egy nem is tudom.
[00:35:07]És utána hát rájöttem, hogy aranyszíve van, micsoda micsoda ember.
[00:35:13]Hát a hédéről ugyanígy.
[00:35:18]És hogy mit tett?
[00:35:20]Mozgosított a Hilda.
[00:35:20]Mindenkit megmozgatott, hogy kell ez kell.
[00:35:22]Te ide mész, te odamész, te ott intézed, te itt jelented be, hogy el tudja intézni azt, amit mi értünk tett, mert ő ezt ő senki ember ennyit nem tett a szakmánkért, mint ő.
[00:35:39]Rengeteg részlet van a könyv, amost csapunk bele, mert maradjon olvasnivaló is a nézőknek, de hogy itt egészen a édesanyjának a zsidómentő áldozatoától kezdve az, hogy aztán később egyébként exnyilasok laknak az önök lakásában, és hogy az hogyan bonyolódik, és hogyan kerülnek ki Amerikába és hát egyébként a ilyen értelemben foglalta könyvnek az, ahogyan a lányával a történetét elmeséli és megosztja azt, hogy egy ilyen hát azt lehet mondani, hogy mindenképpen egy terhelt és egy nagyon nehéz viszony végül hogyan tud egy ilyen szeretettel teljes kapcsolódássá válni.
[00:36:09]Szóval, hogy szerintem aki nem feltétlenül a színház felől akarja olvasni az önletét, az is bőven talál magának olvasnivalót vagy kapcsolódnivalót.
[00:36:17]De zárásként én oda szeretném kanyarítani a dolgot, hogy többször visszatér a kötetben a Voxumán az emberi hang kérdése.
[00:36:22]Nagyon tetszett, hogy ezzel azonosítja be, hogy hogy van-e ez az emberi hang, az teszi igazából egy művészeti teljesítményt kiemelkedővé, hogy az megszólal-e.
[00:36:31]De igazából egy emberi minőséget is azt tesz kiemelkedni az ön számára, hogy megszólal-e ez az emberi hang.
[00:36:35]És engem nagyon érdekelne, hogy hogy mikor tapasztalta utoljára ennek a Voxumának a meglétét, és kihez tudja ezt kötni.
[00:36:42]Ki az, aki igazán élesen az emlékezetében ilyen szempontból?
[00:36:46]Hát például ők hát odajött két vadide idegen pasi, és nem csak, hogy kaptam egy gyönyörű könyvet, ami boldoggá tesz, mert én most fejeztem be a pályámat, hanem kaptam két barátot, akikkel most privátim problémám lenne, biztos, hogy tanácsot kérnék tőlük és kapnék.
[00:37:13]Hát ez ez egy ajándék.
[00:37:13]Azt vállalom, hogy a a az menjen erre a pályára, azt igen állítom, mert ez egy nagyonnagyon ezt nem mindenki bírja.
[00:37:25]Ezt nem Ezt dervel, mosolyjal nagyon nehéz.
[00:37:30]Nagyon-nagyon és akinek nem ilyen a természete, az rámegy, az belehall.
[00:37:35]Vagy isznigik, vagy elzüllik, vagy lesz, vagy mit tudom én.
[00:37:39]Hát nem egyet, nem kettőt tudná.
[00:37:42]Igen, de minthogyha kötet azért azt állítaná, hogy en minden nehézségekkel együtt is azért ne mondjunk le róla és keressük az emberi hangm meglétét a környezet.
[00:37:51]Hát mi az, hogy hát ez a lényeg, hogy amikor ott ülünk és én látok olyat és hallok olyat, hát én úgy úgy tudok sírni egy előadáson, hogy a szívem kiszakad.
[00:38:03]Köszönöm szépen, hogy itt lehettünk.
[00:38:05]Pásztor Erzsé Akakner Zoltár, Rnár Gábor, köszi szépen, hogy itt voltatok.
[00:38:08]Sok sikert a kötethez és jó egészséget Pásztorinak.
[00:38:12]Hát igen, most már én már elmegyek most már vége a dalnak.
[00:38:15]Igen, hát mi nem még szól, de hogy így záródott, ez egy nagy ajándék nekem, mert azt hittem, hogy belehalok, ha nekem abba kell hagyni ezt a pályát, és nem haltam bele, mert olyan örömöt okoz nekem ez, amit visszahallok és mondanak, mégha szépítés is, hogy ennél nagyobb örömöd nem.
[00:38:39]Hát igen, mert a polgármester mikor fölhívott és azt mondta Erzsikém olyan büszke az én a 193ba lakom és a Dr.
[00:38:49]Tóth Igen.
[00:38:52]az én polgármesterem, aki egy csodálatos ember és mind azt mondta, nem bír ott nem bírtam letenni csodálatos és örülök, hogy itt lakik.
[00:39:03]Büszke vagyok magára.
[00:39:03]Hát ezek gyönyörű dolgok, mert a kollégáim hát azok lamentálnak, hogy miért hagytad ki a izét?
[00:39:11]Azt miért hagytad ki?
[00:39:11]Hát a izét azt miért hagy ugye ismernek 100 éve és millió olyan történetem van, amit szeretnek.
[00:39:18]Hát nem lehet ahhoz két könyv vagy három kéne?
[00:39:22]De kollégád is mondta azt, hogy olvasta és téged hallott.
[00:39:26]Nóra volt az első Kovács Nóra, aki azt mondta, Erzsi, hát hallottalak, hát te beszélsz, te mondod a könyvet nekem, hol bőgtem, hol sírtam.
[00:39:36]Ezt mondta.
[00:39:40]Ha benne hagyjátok ezt, akkor a nézőképet alkothatnak a szerkesztői munkánkról is.
[00:39:45]Igen.
[00:39:46]Mindenképpen benne hagyjuk.
[00:39:46]Köszönjük még ezt a lehetőséget.
[00:39:49]Köszönjük szépen.
[00:39:50]Köszönöm.
[00:39:50]Még is csak színész vagyok.
[00:39:50]Ez a kötet címe.
[00:39:51]Ha szeretnétek beszerezni a kötetet, akkor a leírásban találtó linken keresztül közvetlenül a kiadótól is meg tudjátok ezt tenni, de egyébként kapható a nagyobb könyvesboltokban, illetve online könyvárházakban szerezzétek be.
[00:40:01]Kiváló ajándék akár a következő időszakban bárki más számára is, akit szeretnétek ezzel meglepni.
[00:40:07]Köszönöm még egyszer, hogy velünk voltatok.
[00:40:08]Hamarosan jelentkezünk majd.
[00:40:10]Most búcsúzom.
[00:40:10]Csáó!