A Magyar-projekt legnagyobb kockázata | Élő Lakner Zoltánnal Szegedről
- A Partizán országjárásának első állomása Szegeden: Endrei Mátyás vezetésével Lakner Zoltánnal értékelik hónapról hónapra a közéletet élő közönség előtt.
- A hét eseménye Seszták és Hankó letartóztatása; Lakner szerint a Fidesz mártírnarratívája ügyetlen, és Hankó körül erősebb a védelem, mint Seszták mögött.
- Az elszámoltatás mögött áll a legszélesebb társadalmi konszenzus; a gyors–eredményes–törvényes trilemmában a jogállam választásával a gyorsaság esik áldozatul.
„Muszáj, hogy legyenek következmények ahhoz, hogy ezt még egyszer senki ne próbálja meg. Különben ez felhívás keringőre, hogy ezt máskor is meg lehet tenni." – Lakner Zoltán
- A felelősség fokozatosan az új kormányra terhelődik: a 2027-es költségvetés és a fel nem használt uniós források már az ő számlájára íródnak.
- Szociális és gyermekvédelmi dolgozók tüntettek a 25%-os béremelésért; a türelmetlenség Lakner szerint évszázados szakszervezeti logika és a kifeszített rendszer következménye.
- A Tisza széles választói koalíciója bizalmi tőkét ad nagyobb lépésekhez is, de az egységben tartás legitim logikája visszafogja a népszerűtlen döntéseket.
- Demokrácia-koncepciója két lábon áll: a jogállami intézmények helyreállítása mellett részvételibb demokrácia kell – nem a 2010 előtti állapot restaurálása, hanem hétköznapi fórumok, például havi választói gyűlések.
- Az óellenzéki influencerek (Hadházi, Markó-Zay, Molnár Áron) Tisza-kritikája a pluralizmus jele; a Magyar-projekt kockázata a vizuális, bejelentésvezérelt politikává válás.
- A Népszabadság újraindításában Lakner tartalmi-stratégiai mandátumot kapott: társadalomkritikai, baloldali érzékenységű, részvételt erősítő lapot tervez.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A Partizán Lakner Zoltánnal közös országjárásának első állomásán, a szegedi IH rendezvényközpontban készült ez az élő adás. Endrei Mátyás vezetésével a két közéleti elemző – a „erősen változó Magyarország krónikásaiként" – hónapról hónapra értékeli a közélet fejleményeit élő közönség előtt. A beszélgetés fő témái: a két volt miniszter letartóztatása és az elszámoltatás kérdése, az elosztáspolitikai prioritások, a demokrácia újjáépítése, az influencer-politika kockázatai, valamint Lakner szerepe a Népszabadság újraindításában.
A hét legfontosabb fejleménye: két volt miniszter letartóztatása
A beszélgetés a hét legfontosabb eseményével indul: letartóztatták Seszták Miklóst és Hankó Balázst. Endrei felveti, hogy ő és kollégái korábban azon töprengtek, ki lesz az első olyan fideszes politikus, akinek a nevét – nem csak a „volt fideszes képviselő" megnevezést – kiírják az újságok; szerinte most ez bekövetkezett. A Fidesz szerinte „elég ügyetlenül" próbálta őket mártírként beállítani, de Endrei inkább azt a kérdést teszi fel, hogy a Tisza valóban akkor van-e „ereje teljében", amikor az elszámoltatásban történik előrelépés, és ez energizálja-e leginkább az embereket.
Lakner a Hankó Balázs HírTV-interjújából indul ki, amelyet szerinte „teljes elemzői neutralitással" nézett – egészen addig, amíg Hankó a „politikai okokból történő listázás" témáját nem kezdte emlegetni:
„Ott sajnos elhagytak ezek a keresztényi érzületeim egy időre legalábbis, mert azért egy olyan országban élünk […] ahol a politikai okokból történő listázása a civil szervezeteknek, médiaszereplőknek, művészeknek […] a titkos minisztériumokon belüli fekete listázások a kirugandó emberekről" – Lakner Zoltán *
Lakner felidézi, hogy 2018-ban a Figyelő Lánczi Tamás főszerkesztősége alatt listázott civil szervezeteket, és hogy „16 év után én a listázást azért nem nagyon emlegetném". A mártír érmének szerinte a másik oldala a feláldozás: Hankó miniszteri felelősséget viselt, és „az, hogy ő mit írt alá, az mégis csak az ő vállát nyomó teher". Ugyanakkor szerinte „csúszkálás" van a történetben abban a tekintetben, hogy kormánydöntés volt-e vagy sem – ha kormánydöntés volt, a felelősség a miniszternél is följebb van; ha egyéni akció volt, akkor viszont „elvitetik vele ezt az ügyet".
Seszták Miklóst Lakner egy „Szabolcsi Csák Máté"-ként jellemzi, aki a maga környezetében nagyon ismert, és már 2014-es miniszterré válásakor is a leggazdagabb vagy második leggazdagabb képviselő volt. Szerinte feltűnő, hogy miközben Hankó körül „reneszánsz csoportkép" alakult ki a Fidesz védelmében, Seszták mellett nem állnak ki ugyanezzel a vehemenciával – talán mert Hankó a párt érdekeit szolgálhatta, Seszták inkább egyéni érdekeket. Ugyanakkor rámutat: Mengyi Rolandot és Simonka Györgyöt „elengedték" abban az értelemben, hogy levették őket a pályáról, nem indították újra – Seszták viszont áprilisban is indult Kisvárdán, listán bekerült a parlamentbe, tehát a Fidesz és a KDNP mindeddig vállalta a nevét.
Az elszámoltatás mint legnagyobb társadalmi konszenzus
Lakner szerint az elszámoltatás „egyesszámú módon" az a téma, amely mögött a leginkább van társadalmi egyetértés – ő nem Róna Bálint 80%-os kategóriáját használná, hanem 60%-os ügyekről beszél, ami már „látható többséget" jelent. A magyar közvélemény szerinte inkább úgy tekint ezekre az ügyekre, hogy „na végre, vagy hogy mi tartott eddig". Ugyanakkor idézi a posztliberális trilemma dilemma: gyorsnak, eredményesnek és törvényesnek egyidejűleg lenni nem fog sikerülni – a jogállamot választva a gyorsaság esik leginkább áldozatul a nyomozati és bírói szakaszok miatt.
Lakner alaptételként fogalmazza meg:
„Ez a fajta számonkérés […] annyiból egy demokrácia kérdés, hogy muszáj, hogy legyenek következmények ahhoz, hogy ezt még egyszer senki ne próbálja meg. Ha egy autokratikus kísérlet különböző mozzanatainak nincsen akár büntetőjogi vonzata, akkor ez tulajdonképpen felhívás keringőre, hogy ezt máskor is meg lehet tenni." – Lakner Zoltán *
Szerinte ez a jogállamhelyreállítás része is: arról szól, hogy működjenek az intézmények. A büntetőjogi felelősségre vonáson túl azonban több nyitott kérdést is felvet:
- Ki a 3000? A Tisza-párt és Magyar Péter „társadalmi békét" hirdetett, és a 3000 fős számonkérési lista körülbelüli szám – de a legfőbb ügyész választásánál gyakorlati kérdés merül fel: az összes ügyész beletartozik-e, vagy bizonyos korábbi tisztségviselőkkel együtt lehet élni. Itt nem a büntetőjogi felelősségről, hanem „a rendszer működtetéséért viselt felelősségről" van szó.
- Társadalmi párbeszéd a BTK-n túl: lehetséges-e őszinte megbeszélés arról, ki mit tett vagy nem tett az elmúlt 16 évben – ki ment el egymás tüntetéseire, ki írt alá támogató nyilatkozatokat, ki ment olyan állami állásba, ahol pontosan tudta, minek fogja kitenni magát. Lakner felidézi a négy MTV-s alkalmazott Partizán-interjúját, amelyben az egyik fiatal munkatárs a klasszikus önfelmentő toposzt mondta: „ha nem én megyek, rosszabb lett volna, aki helyettem megy". Kérdése: a letartóztatott politikusokkal kapcsolatos „moziélmény" helyettesíti-e ezt a társadalmi szembenézési szükségletet.
- Van-e második helyezett ügy? Lakner szerint lehetséges, hogy egy társadalomnak egyszerre csak egy ügye tud lenni – talán csak az elszámoltatásban értenek egyet, mert abban könnyebb konszenzust találni, mint a társadalmi szolidaritás intézményeinek működtetésében, főleg ha az elszámoltatás „rajtunk kívül valaki másokat érint".
Türelmetlenség és a materiális–szimbolikus felosztás
Endrei Krasznahorkai Lászlóra hivatkozva hozza fel azt a „nem Krasznahorkaira vallóan rövid" mondatot, hogy „türelmetlenek a magyarok a Tiszával", illetve az Elefánt zenekar frontembere, Szendrei Csaba kommentjét, aki azt mondta, ő nem azért szavazott Orbán Viktor ellen, hogy jobban éljen, hanem „csak azért, hogy jobban érezhesse magát ebben az országban". Endrei kérdezi: magyarázza-e ez a felosztás, hogy kik türelmetlenek és kik türelmesek?
Lakner nem biztos, hogy szét tudja szálazni a kettőt, mert összefügg: a posztmateriális témák általában arról szólnak, hogy valakinek van alapvető anyagi biztonsága. Ugyanakkor fontos tanulsága az elmúlt évekből, hogy az emberek „inflációs érzete" is tény, amivel mint objektivitással kell számolni: lehet, hogy valaki rossz anyagi körülmények között él, de ha annyira utálta Orbán Viktort, hogy a távozásától javult a közérzete, akkor is érzi, hogy „legalább frissebben lehet lélegezni" – például azon, hogy a munkahelyi kávézások közben szabadban beszélhet, és nem azon gondolkodik, kik kit nyomnak föl a főnöküknél.
Lakner ironikusan egy orbáni kategóriát használ: az ország 2022-től gazdasági válságban volt, amihez 2024-től morális válság járult – nehéz kiszázalékolni, melyik mennyiben járult hozzá az áprilisi „rendszerváltó lehetőséget megteremtő választási forradalomhoz". Szerinte a kegyelmi botrány „nevet adott egy csomó problémának, ami addig is fennállt": az emberek úgy élték meg, hogy volt egy íratlan társadalmi szerződésük az Orbán-féle hatalommal a hétköznapi lassú gyarapodásról, ami a 2010-es évek második felének konjunktúrájában zajlott – 2022-ben a választási osztogatással még vissza lehetett hozni ennek emlékét, utána viszont nem, és az állampolgárok széles körének rossz érzése már megvolt, mire a kegyelmi ügy becsapódott.
Ehhez kapcsolódik az Orbán-féle retorika kritikája is: amikor Orbán arra hivatkozik, hogy „mint a paphoz vagy az orvoshoz, szoktak a Fideszhez járulni az emberek" gond esetén, Lakner szerint „lehet, hogy most egy másik felekezetbe mennek". Hankó Balázs kijelentését, miszerint ők „emelték föl az országot", a Gyurcsány-korszak végi „gyarapodó Magyarország" képes albumához hasonlítja:
„Ez pontosan annyira hatástalan, amire most Orbán visszahivatkozni próbál, mint amennyire az a nagyképes album hatástalan volt." – Lakner Zoltán *
A felelősség fokozatos áthelyeződése az új kormányra
Lakner szerint a mostani kormányra a felelősség fokozatosan terhelődik át. Példája: ha valaki lehív 16,4 milliárd eurót és jól felhasználja, az előnyben van – de ha ebből kettőt nem tud felhasználni, mert nem tud jó programot alátenni, „azért a két milliárdért már az új kormány fog felelősséget viselni". A 2027-es költségvetés megalkotása már „abszolút ennek a kormánynak a feladata": számít, mit vett át, de hogy mit hoz ki belőle, hogyan priorizálja, az már az ő felelőssége. Elemzőként kötelező ugyan mindig elmondani a lábjegyzeteket az elmúlt 16 évről, de „egyre inkább a most hivatalban lévő kormánynak a tetteit érdemes figyelni".
Endrei felidézi Lakner korábbi megfigyelését, hogy a Gyurcsány-kormánynak és az MSZP-kormányoknak „a legbaloldali pillanatai azok voltak, amikor el kellett dönteni, hogy honnan vonjanak el" – ez tükrözi a prioritásokat: a legszegényebbeket áldozzák be, vagy őket védik akkor is, ha nagyon korlátozottak az erőforrások.
A szociális és gyermekvédelmi dolgozók tüntetése
Endrei konkrét példát hoz a türelmetlenségre: néhány héttel korábban az Alkotmány utcában tüntettek a szociális és gyermekvédelmi dolgozók. Voltak, akik nagyra értékelték, hogy Magyar Péter kiment hozzájuk, nem ígért konkrétumot, de türelmet kért és beszélt velük; voltak, akik Magyar Péter beszéde közben is számon kérték a korábban ígért 25%-os béremelést; és voltak, akik nem értették a türelmetlenséget, hiszen az Orbán-kormány még rosszabb volt.
Lakner több szempontot is megnevez a megértéshez:
- A Tisza pártválasztási programjában a gyermekvédelemben dolgozókra vonatkozóan az „azonnali 25%-os béremelés" kifejezés szerepel; Magyar Péter szerint „ha januárban megcsinálják, az benne van az azonnalban". A szociális ágazat egészére vonatkozó 25% viszont időhatározó nélkül szerepel – a tüntetés részben ennek bekövetkezéséért zajlott.
- A szociális szektor dolgozói nem „a holdról érkeztek": 2016-ban és 2019-ben is voltak sztrájkkészültségi helyzetek, és az előző kormány vagy előremenekült béremelésszerűséggel, vagy úgy változtatta meg a törvényi előírásokat, hogy még annyira se lehessen tiltakozni.
- Az érdekképviselet és tárgyalástechnika logikája: „attól lehet többet kérni, akinek politikailag fontos az, amit kérek tőle" – ez nem szörnyű háládatlanság, hanem 120–150 éves szakszervezeti összefüggés. Lakner megjegyzi, hogy a szocialista kormányok is szenvedtek ettől, Horn Gyula is ki volt akadva, hogy ellene tüntetnek azok a szakszervezetek, amelyeknek a képviselője a frakciójában ül – pontosan azért, mert neki fontosabb.
- A rendszer tényleg „be van feszülve" és „az utolsókat rúgja": ha a személyi állományból is elmennek emberek, nem lesz ki működtesse a gyermekvédelmi ellátást és a szociális gondozást. A szociális munkások úgy élik meg: „persze, rendszerváltás van, meg majd kapnak 25%-os béremelés, de nekik ma kell bevásárolniuk, és nem tudnak még fél évet várni."
Lakner dicséri, hogy a humán tárcák élénk egyeztetést folytatnak az érdekszervezetekkel, de a furcsa jelenetet is kiemeli, amikor a miniszterelnök beinvitálta a szakszervezeti vezetőket az Alkotmány utcába, ők nem mentek be – hivatalosan azért, mert „mindenki meg volt fázva", valójában azért, mert koalícióként tárgyalnak, és nem mehet be egy vezető egyedül. Lakner szerint „taktikailag sokkal jobban nézett volna ki, ha mégis bemennek egy beszélgetésre".
A tüntetés egyik tábláját kulcsüzenetként emeli ki:
„Ez az volt ráírva, hogy jár, de nem jut. […] A Fidesz azt mondta ezeknek az embereknek, hogy nektek nem jár többé-kevésbé. A Tisza pedig azt mondja, hogy jár, viszont arra nem tud még elköteleződni, hogy jut-e egy ponton mégis." – Lakner Zoltán *
A Ferge-iskola és a társadalompolitika
Lakner „szociálpolitikai eszmegutatásába" kezd: a Ferge-iskola szemlélete szerint a szakpolitikák nem külön-külön léteznek, hanem egy társadalomképhez kell összhangba hozni őket – aki a szociálpolitikát különálló valaminek tekinti, abból „származtatott politika" lesz. Az Orbán-időszakban szerinte még származtatott politika sem volt: megszüntették a szociálpolitika nevét, a képzéseket gondoskodáspolitikára nevezték át, és az egészet „szegénypolitikává", paternalista „buksisimogatássá" alakították – néha „makarenkói pofonokkal vegyítve". Most legalább visszajutottak oda, hogy van szociális tárca; az új minisztériumstruktúrában mindenki keresi a helyét, van együttműködés és elkerülhetetlen rivalizálás a költségvetési forrásokért – ez szerinte „az elosztási politikáknak a kulcsa és a kormányzásnak a kulcsa".
Kitekintésként felhozza az új brit miniszterelnök, Andy Burnham munkáspárti liverpooli konferencia-beszédét (megjegyyezve: „nem Labour-kormány van nálunk"), aki a folyóvízhez és csatornázáshoz való hozzájutást tette társadalompolitikai prioritássá állami szerepvállalással, és általános áfa-csökkentéssel csökkenti a rezsiszámlákat. Endrei humorosan megjegyzi, hogy a nézők kb. 2%-a az Egyesült Királyságból követi őket, Lakner pedig elárulja, hogy a beszédet Kiskunfélegyháza magasságában, a vonaton nézte.
Prioritások, kislépések és a 2027-es költségvetés
Endrei kérdezi: hogyan kezeli a Tisza azt, hogy fájdalmas választásokat, prioritásokat kell kitűzni – valakire azt kell mondani, „te várjál, mert inkább őt engedem előre"?
Lakner először a „nagy ugrás" kifejezést javítja „nagy lépésre", majd a közpolitika-elmélet kislépéseinek stratégiáját idézi: ha csak kicsit változtatunk, kevésbé félelmetes a módosulás, kisebbek a kockázatok, könnyebb egyetértést teremteni – hátránya viszont, hogy a lépések túl kicsiknek bizonyulhatnak. Központi észrevétele:
„Egy olyan párt, amilyen a Tisza, egy széles választói koalíció […] rendelkezik azzal a politikai bizalmi tőkével, hogy akár nagyobb lépéseket is tudjon tenni. De a politikusi logika az úgy működik, hogy hogyan tudom a lehető legtovább egyben tartani azt a széles választói közönséget, amely mögöttem áll." – Lakner Zoltán *
Szerinte ebben nem csak önérdek van: legitim logika, hogy „feleslegesen nagy elosztáspolitikai lépésekkel ne verjük szét azt a választói koalíciót, ami mondjuk a rendszerváltó elszámoltatáshoz szükséges". Ő maga máshova tenné a súlypontokat, de ezt legitimnek tartja.
A kormánynak párhuzamosan kell kezelnie a nagy rendszerváltó feladatokat (jogállamhelyreállítás, elszámoltatás, Magyarország európai helyzetének újraértelmezése) és a hagyományos kormányzati feladatokat (struktúra, társadalompolitikai irányok, fiskális alapok). Magyarországon szerinte vagy az van, hogy „minden elszáll a költségvetésben", vagy utána jön a megszorítás – miközben a költségvetési politikának az lenne a feladata, hogy megalapozza a kormányzati célokat. Lakner nem tudja, ez-e a „144 napos türelem", de szerinte a mozgástér pontos felmérése zajlik: hogyan illeszthető össze például a 25%-os béremelés az euróvezetéshez szükséges, merev szabályokra épített uniós konvergencia-programmal. Ő talán túl sokat vár a két hét múlva nyilvánosságra kerülő 2027-es költségvetéstől, de abban már látni kell, mit gondol a Tisza ezeknek az ügyeknek az egymáshoz rendezéséről.
Népszerűtlen döntések és a bizalmi tőke gazdálkodása
Endrei kérdezi: vállalja-e a Tisza azt a konfliktust, hogy valakinek adni is lehet népszerűtlen, ha egy csoportról azt gondolja a közvélemény, hogy „ők nem érdemlik meg, elherdálják, kidobott pénz". Lakner őszintén válaszol: „halvány fogalmam sincs". Két lehetőség van: vagy nagyon el akarsz valamit érni, van rá jó terved, és megpróbálod – vagy meg se próbálod. A Yes, Minister sorozatra hivatkozva megjegyzi: Hacker miniszter urat azzal lehet a legjobban megijeszteni, ha az államtitkár azt mondja neki: „ez egy bátor döntés".
Lakner kritizálja azokat a gazdasági elemzőket, akik szerint „akkor cselekszik helyesen a kormány, ha megbukik 2030-ban" – szerinte „egy politikus tényleg nem így működik". A bizalmi tőkével gazdálkodni kell: vagy „beledarálod egyetlen intézkedésbe" („holnap vízidíj lesz") és becsapódik a támogatottság, vagy máshogy terelgeted. Időnként nem is kiszámítható, mi lesz a hatás – példája a Gyurcsány-korszak vízidíja, amelyről a szakértők azt mondták, „majd megszokják, mert az csak két gombóc fagyi" – nem szokták meg, sokkal nagyobb politikai kockázatnak bizonyult.
Konkrétumok: a családi pótlék megduplázása, a gyes megduplázása benne van a párt programjában; a gyesről nem nagyon lehetett mostanában hallani, a családi pótlékot viszont szokták kérdezni. Nyitott kérdések: milyen lesz pontosan a vagyonadó (lehet szigorúbb is az előzetesnél), hogyan fog kinézni a kataszter. Lakner szerint a kormányban tevékenykedők tudják, hogy ezek eldöntendők – és akkor is értékválasztás lesz, ha technikalitásként kezelik őket: például hogy egy technika a magasabb vagy alacsonyabb jövedelműeknek kedvez, vagy hogy rászorultsági elvű ellátásnál hisznek-e abban, hogy „a szegény emberek is tudják, mire költsék a pénzüket", vagy vouchert adnak és megmondják, mire költsék. (A 300 forintos vízidíjról író kommentár kapcsán eszébe jut a népszavazás-ellenes érv, hogy „hihetetlen, hogy 1,20 cent sorsáról írnak ki népszavazást" – ott persze az alkotmányosság volt a probléma, nem az összeg.)
Hogyan „épül" a demokrácia?
Endrei felhozza a kormányközeli és más közszereplők körében gyakori tételmondatot: „lassan visszaépül a demokrácia", „újra tanuljuk a demokráciát" – és kérdezi: ki tanul kitől? Lakner szkeptikus a metaforákkal: „apró gyermekkoromból emlékszem arra, amikor valami mást építettünk, és az se épült föl". Az elmúlt évek „kiölték belőle a népnevelő szövegeket": ma már az „edukáció" szót is rossz indulattal hallja, és az „érzékenyítést" sem szereti, mert ezeknek „felülről lefelé beszélés" jellege van – miközben a megmondóknak, „amilyenek időnként ezekben a szerepeinkben vagyunk", sokkal többet kellene tanulniuk arról, mire érzékeny a társadalom.
Ha van tanulsága az elmúlt éveknek, az szerinte az, hogy „valamekkora részvételi kedv fölbuzgott a magyar társadalom elég széles rétegeiben": volt, aki életében először ment politikai demonstrációra, és gyakoribb, hogy elkezdett politikáról beszélgetni a szomszédaival, ismerőseivel, nyomon követi az elemző műsorokat, átfolyatja magán a tartalmakat, állást foglal. Ez is részvétel – „a közös gondolkodásban való részvétel". Bár nincs kézzelfogható felmérés, szerinte „lehet, hogy több millió ember sokkal aktívabbá vált a politikát illetően, mint korábban".
Lakner demokrácia-koncepciója két lábon áll:
- Jogállami intézmények helyreállítása, a Fidesz-kinevezettek államának felszámolása.
- Sokkal részvételibb demokrácia: „Nem restaurálni kell azt, ami 2010-ig fennállt, hanem a klasszikus intézményrendszer mellett egy ilyen részvételibb, ezt a közéleti spontaneitást beengedő demokráciára lenne szükségünk." – Lakner Zoltán
Nem hisz a „csodaappban", ahol a legjobb technológiával szavazunk: a részvétel fórumai az ágazati érdekegyeztetéstől a közmeghallgatáson át az önkormányzati képviselőtestületi kérdésekig és a miniszternek írt levelekig terjednek. Személyes álma:
„Az én álmom az, hogy az országgyűlési képviselők, az egyéni országgyűlési képviselők mondjuk egy ilyen teremben havonta kétszer tartsanak választói gyűlést, és adjanak tájékoztatást, és tegyenek föl nekik kérdéseket, és ez a hétköznapi élet része legyen." – Lakner Zoltán *
Ha politikus lenne, ezt nagy „húzóprojektként" öltöztetné fel, de valójában úgy válhat a társadalom sajátjává, ha sok-sok pici aktivitás valósul meg, amelyeket nem azonosítunk forradalmi tettekként. A legnehezebb feladat szerinte az, hogy a sárkány ledöntése után „a sárkány nélküli életünket kell berendezni" úgy, hogy közben is tudjunk egymással beszélgetni, szót érteni, vitatkozni – „párbeszélni akkor nagyon könnyű, ha egyetértünk; a problémák akkor kezdődnek, hogy nyilván nem értünk egyet". Az államfőválasztás vagy a választási bizottság elnökjelölése körüli vitákban önmagában nem baj, hogy nincs egyetértés – de hogy ugyanaz a konteós gondolkodás és hiszterizáltsági szint emelkedik meg, az nem erősíti a részvételi készségeket.
Lakner felveti azt a kérdést is, amelyet Szam Andrásnak is szegezett: nem arról van-e szó, hogy azért voltunk ennyire aktívak, „hogy aztán visszaülhessünk a moziba" – azaz most az új hatalom csinálja a dolgát. De szerinte „ez egy nagy lehetőség: néha azért kimegyünk a mozi elé, vagy fölmegyünk a gépházba, és eldöntjük, hogy milyen film menjen" – ez a lehetőség most talán erősebben van jelen, mint a 36 évvel ezelőtti rendszerváltáskor.
Az óellenzék influencerei és a Tisza responzivitása
Endrei felveti, hogy meglepő módon olyan „óellenzékinek" minősített figurák, mint Hadházi Ákos, Markó-Zay Péter vagy a legprominensebb influencer Molnár Áron, a kampányban nem tudták befolyásolni a Tiszát, kormányon viszont igen – kimondottan abban az irányban, hogy „nem elég radikálisan antiorbánista a Tisza". Kérdezi: jelenthet-e veszélyt ez a kritikai irány?
Lakner előbb viccel („köszöntünk mindenkit a plurális demokrácia, vagy legalábbis a plurális vélemények világában"), majd komolyan válaszol négy pontban:
- Amíg a NER-rel szembeni küzdelem zajlott, sok fontos érték- és hangnemi kérdés háttérbe szorult, mert volt egy nagy feladat. Most, hogy ez nincs, „egy csomó olyan dolog van, amiről lehet egymással vitatkozni". Ezt el kell viselni: „ezért küzdöttünk, hogy legyen sokféle vélemény, amelyek közül egy csomó idegesíteni fog bennünket. Le kell őket érvelni, vagy szimpatikusabbnak kell lenni náluk."
- Ezek a szereplők támogatták a Tiszát egy nagy projektben, de nem Tiszások – ahogy sok választópolgár sem Tisza-identitású, mégis örül a győzelemnek. Egy hardcore tiszaszavazó is gondolhat bizonyos ügyekben mást, mint a pártja: „erre is szavaztunk, hogy ilyen világ legyen."
- A közönség képes elválasztani: nem akart képviselőjelöltként látni valakit, de továbbra is tiszteli, amit tett. „Lehet, hogy Hadházi Ákosra nem akarnak politikusként szavazni az emberek, de sokan nagyon tisztelik azt, amit ő tett" – és általában azokat a újságírókat, véleményformálókat, akik sokat tettek a NER-ügyek feltárásáért.
- Az influencer-vezérelt közéletnek az is összetevője, hogy bár van egy „szuperhatásos influencer, az ország miniszterelnöke", ez a közvetlen elérés és meggyőzési technológia „másoknak is a rendelkezésére áll". Lakner Balzac Elveszett illúziók című regényét hozza fel (amiből pár éve film is készült): az a tömegsajtó, a napilapok világának felfedezéséről szól, arról, hogy „micsoda felelősséggel és felelősségtelenül vagy felelőtlenül politizáló emberek határozzák meg, hogyan alakuljon a közvélemény". Az influencer-politika tehát talán nem is annyira új jelenség, csak a technológiája új. Jó hír a demokrácia állapota szempontjából, hogy a miniszterelnök „nem uralja az egész piacot".
Lakner hozzáteszi: nem mindegy, kire kíváncsi a közvélemény – „azért nem Molnár [Áron] az, aki meghatározó véleményeket tol be a magyar közvéleménybe"; Schiffer András ebből a szempontból „véleményesebb", sokan kíváncsiak rá, akik „egyfajta gyászmunkában vannak".
A Magyar-projekt kockázatai
Endrei kérdezi: van-e olyan ügy, ami kimarad a kommunikációs logikából, mert rossz a PR-ja, miközben fontos lenne – és fordítva: van-e kockázata a Magyar-projektnek abban, ami most kommunikációs sikernek tűnik?
Lakner szerint a kockázat az, hogy ha egy politika „ennyire vizuális, ennyire ingergazdag", akkor „látvány- és bejelentésvezérelt politikává" alakulhat, amelyet elsősorban a hírciklus-érzékenység befolyásol, kevésbé a több lépésben, stratégiai megfontolások mentén végigvitt szakpolitikai programok. Ugyanakkor nem szeretné elvitatni egy még öt hónapja sem hivatalban lévő kormánytól, hogy ezt a két szempontot összeegyeztesse: „Magyar Péter csinált egy-két dolgot a magyar politikában, amit korábban lehetetlennek láttunk."
A háttérbe szoruló ügyek kapcsán a szociálpolitikus megint szóhoz jut: „a szociálpolitikának sose volt jó a PR-ja" – de a brit miniszterelnök példája mutatja, hogy társadalompolitikai témákkal sikeresen lehet politikát építeni. A kormányon belüli rivalizálásról úgy foglal állást, hogy nem arra hív fel, hogy a miniszterek „vesszenek össze nyilvánosan", hanem hogy minden kormányban van együttműködés és rivalizálás is, és aki fontos területet képvisel, ki kell mozogja azt a teret, hogy a saját területe napirendjét meg tudja határozni. Példaként Vitézy Dávidot említi, akinek szakpolitikai érdekérvényesítő képességével „úgy tűnik, hogy senki más nem versenyezhet a kormányban" – de más miniszterek elől sincs elzárva a lehetőség, hogy hasonló élénkséggel és vonzerővel nyilatkozzanak meg.
Lakner Zoltán a Népszabadság újraindításában
A záró kérdésben Endrei rákérdez Lakner szerepére a múlt héten nyilvánosságra került Népszabadság-újraindításban. Lakner személyes kontextusba helyezi: a Jelent már hat éve csinálják, és egy barátja „nagyon empatikusan" úgy fogalmazott, hogy „ti meg menekültök szerkesztőségről szerkesztőségre" – utalva a népszabadságosok útjára a Népszaván, a 168 Órán át a Jelenig. Most ezek a „szétkóborolt hadak" a Népszabadság ernyője alatt ismét megérkeznek.
A történet szerinte így alakult: a választás után a Jelennel valószínűleg mindenképpen véget ért volna valami – vagy az új médiahelyzet, vagy az, ha Orbán győz, vagy ha veszít és van piac. Ezen az új piacon támadt befektetői érdeklődés, ami kiterjedt a Népszavára, és a tárgyalások során merült fel, hogy a Népszabadság név használható lenne. Lakner személyesen nem lesz sem tulajdonos, sem főszerkesztő – „legfőképpen a tartalomgyártásra" vonatkozik a mandátuma, illetve valamilyen stratégiameghatározásról szól.
A víziója:
„Ez egy társadalomkritikai, a hatalom tetteire rákérdező […] baloldali társadalmi érzékenységgel átitatott, a társadalom ügyei iránt érdeklődő – tehát nem annyira a politikai kirakatban zajló folyamatokat egyszerűen csak lekövető – szerkesztői hozzáállást fog jelenteni." – Lakner Zoltán *
Küldetésében közszolgálati, műfajait illetően „allround" (printtől a videóig), a piacon versengő, a média szabadságát illetően azonban együttműködő hozzáállású lesz a többi médiumhoz. És ha egy médiumnak van demokrácia-felfogása, akkor ő arra fog törekedni: „valamiféle ezt a bizonyos részvételi attitűdöt próbáljuk erősíteni a magyar társadalomban."
Záró gondolatok
A beszélgetés végén a résztvevők a támogatóknak és az 1%-os felajánlók (több mint 42 000 ember) köszönetet mondanak, és bejelentik, hogy a Partizán Lakner Zoltánnal havi rendszerességgel folytatja az országjárást, követve „az új Magyarország" – a reményeik szerint demokratikusan épülő berendezkedés – alakulását.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Hannendre arról beszél, hogy 64%-os a Tisza támogatottsága a pártválasztók körében" – a név ASR-torzulás, nem rekonstruálható egyértelműen, hogy kire (valószínűleg egy elemzőre) gondol.
- „az NVVH elnök jelölés" – a rövidítés torz alak, valószínűleg egy állami intézmény (pl. választási bizottság) elnökjelöléséről szólhat, de pontos alakja nem állapítható meg biztonsággal.
- „Vágó István" a 300 forintos vízidíjról író kommentár szerzőjeként – a név ASR-torzulás lehet, nem biztos, hogy pontos.
- „Molnár Áron" és később „Molnár Zsolt" ugyanarra a személyre utalhat, az átiratban inkonzisztensen szerepel; a helyes névalak bizonytalan.
- „nem merném megtipelni […] így IQ-ból, hogy vagy séróból" – torz mondat, valószínűleg „nem merném megtippelni, így hirtelen" értelmű, de a pontos szöveg nem rekonstruálható.
- „Ró Bálintól megtanulhatta mindenki, hogy ez 80%-os ügyeket jelent" – a név valószínűleg torz alak (Róna Bálint), de az átiratban nem egyértelmű.
- „Andy Burnen most a brit miniszterelnök" – a név torz alak (Andy Burnham), és az, hogy miniszterelnökként említi, az átirat szövege alapján maradt; a valós tisztség eltérhet tőle.
- „a meggyesi kormány" – torz alak, valószínűleg a Gyurcsány-kormányra utal, de nem állapítható meg teljes biztonsággal.
Teljes átirat megjelenítése
[00:04:18]Sziasztok!
[00:04:18]Köszöntöm a Partizán nézőit.
[00:04:20]Endrei Mátyás vagyok.
[00:04:20]Ez itt a Partizán Lakner Zoltánnal közös országjárásának első állomása.
[00:04:25]Szegeden vagyunk.
[00:04:25]az IH rendezvényközpontban, és azért vagyunk itt, illetve azért vállalkoztunk közösen arra, hogy hónapról hónapra élő közönség előtt értékeljük a közélet fejleményeit, mert egy erősen változó Magyarországot szenvedünk, egy erősen változó Magyarországnak az egyfajta krónikásai vagyunk, és nem csak leírni, hanem értelmezni, megérteni is szeretnénk azt, ami körülöttünk történik.
[00:04:49]Úgyhogy nagyon köszönjük mindenkinek, aki itt van személyesen, aki pedig online követ minket, annak mondom, hogy ha figyelitek az interneten hónapról hónapra, hogy hol bukkanunk még fel Zoltánnal közösen, akkor itt akkor csatlakozni tudtok, és személyesen is tud a saját kérdéseiketeket is fel tudjátok tenni, illetve személyesen is találkozhatunk.
[00:05:13]Hát letartóztattak két volt minisztert, úgyhogy erről is fogunk beszélni, de ezen keresztül a leginkább arról, hogy egy tágabb összefüggésben inkább az elszámoltatás, vagy inkább a javaknak egy igazságosabb elosztása az, ami a kormány sikerességének a legfontosabb mércéje, kritériuma, vagy a kettő együtt?
[00:05:33]Mit gondolunk erről?
[00:05:33]Mi mit gondol erről a közvélemény?
[00:05:35]Úgyhogy ezzel fordulok máris Lakner Zoltánhoz.
[00:05:41]Szia Zoli!
[00:05:42]Szevasz Maty!
[00:05:43]És üdv mindenkinek.
[00:05:44]Így van.
[00:05:44]Üd üdvözlünk újfent mindenkit.
[00:05:47]Politológus, szociálpolitikus, a jelen főszerkesztője.
[00:05:49]Nagyon szeretlek így bemutatni mindig, hogy a szociálpolitikussra is emlékeztessük az embereket, és ennek még lesz jelentősége.
[00:05:56]De akkor ezzel kezdeném, ami a hétnek a legfontosabb fejleménye talán, hogy letartóztatták Seszták Miklóst és Hankó Balázst.
[00:06:04]A egy nagyon kedves korábbi, [torokköszörülés] biztos sokatok által ismert kollégámmal, LC és Ambrussal beszélgettünk egyszer, hogy ki lesz az első olyan fideszes politikus, akit letartóztatnak, akinek a nevét fogják kiírni az újságban.
[00:06:15]Nem azt, hogy a fideszes politikus vagy a volt fideszes képviselő, hanem a nevét, mert elég jelentős politikus ahhoz, hogy felismerjük a nevét.
[00:06:23]Hát ők azok.
[00:06:27]És a Fidesz nyilván elég ügyetlenül próbálta őket ilyen mártírként beállítani.
[00:06:30]Ennek voltak komikus részletei.
[00:06:32]Úgyhogy most én azt mondom, hogy ne is a Fidesz ügyetlenségét vegyük elő, hanem azt az elképzelést, hogy a Tisza mindig akkor van ereje tejében, akkor tudja a leginkább uralni a közbeszédet, amikor az elszámoltatásban történik valamilyen előrelépés, amikor felelősségre vannak egy fideszes politikust, ez energizálja az embereket legjobban.
[00:06:53]Szól a vélekedés.
[00:06:53]Szerinted ez így van, vagy ez inkább a csak a legelkötelezettebb, csak a legláthatóbb, legallhatóbb részére igaz a közvéleménynek?
[00:07:05]Hadd kezdjem azzal mégis csak a a letartóztatásokkal, és aztán tényleg szívesen beszélelünk magának a az elszámoltatásnak, erről a nagyon sajátos társadalmi környezetéről.
[00:07:14]Szóval amikor néztem, azzem én ma reggel néztem a Hankó Balázs interjút, amit a HírtV-nek adott, ez tegnap este került ki a nyilvánosság elé, és én tényleg próbáltam teljes elemzői neutralitással és a bennem egyébként buzgó felebaráti szeretettel figyelni ezt a beszélgetést, és egészen odáig ez sikeresen zajlott, ameddig Hank Balázs volt miniszter, a politikai okokból történő listázás ást nem kezdte el emlegetni.
[00:07:46]Ott sajnos elhagytak ezek a keresztényi érzületeim egy időre legalábbis, mert azért egy olyan országban élünk, és azért ezt jó, hogyha időnként fölidézzük magunkban, ahol a politikai okokból történő listázása a civil szervezeteknek, médiaszereplőknek, művészeknek és a legkülönbözőbbféle listázásuk, a titkos minisztériumokon belüli fekete listázások a kirugandó emberekről, akik még csak nem is politikai kinevezettek voltak, hanem egyszerűen közalkalmazottként dolgoztak különböző pozíciókban, hogy hogyan húztak le támogatási listákról, vagy kitüntetési listákról egyébként arra méltó embereket, vagy mondjuk 2018-ban a Lánci Tamás dicsőséges főszerkesztősége alatt a figyelő, hogyan listázott civil szervezeteket, vagy hogyan próbálták olyan civil és hát létre is hoztak olyan civillistákat megalkotni, amelyek elijesztettek civil szervezet eket attól, hogy folytatni merjék a tevékenységüket és állampolgárokat attól, hogy adományokat adjanak nekik.
[00:08:52]És még valószínűleg lehetne mondani, és tudnánk mondani egy pár másik fajta listázást.
[00:08:56]Szóval, hogy ezek után talán emlékszem 2010-ben Orbán Viktor mondta egy parlamenti vitában Mesterházi Attilának, hogy ilyen nyolc év után miért mond ilyeneket a a frakcióvezető?
[00:09:10]Szóval, hogy ilyen 16 év után én a listázást azért nem nagyon emlegetném.
[00:09:13]És mondtad ezt a mártír dolgot erre is hadd reflektáljak.
[00:09:19]Szóval ugye a mártír érme másik oldala az a feláldozás.
[00:09:23]Hát szóval mégis csak arról van szó, hogy Hangó Balázsal itt valamilyen balhét elvitetnek.
[00:09:31]Nem kisebbítem annak az embernek a felelősségét, aki miniszteri pozíciót töltött be.
[00:09:35]Tehát most akármit is gondolunk Hank Balázs politikai képességeiről, ő mégis csak egy miniszteri felelősséget viselt, és az, hogy ő mit írt alá, az mégis csak az ő vállát nyomó teher, de mondjuk azért az feltűnő, hogy van egy csúszkálás a történetben a tekintetben, hogy most akkor kormánydöntés volt, vagy nem volt kormánydöntés?
[00:09:55]Mert ha volt kormánydöntés, akkor a felelősség még a miniszternél is följebb van.
[00:09:59]Ha ez Hankó Balázs nem tudom, egyéni akciója volt, vagy csak valaki a fülébe súgta, hogy mit kell csinálni, akkor viszont ugye az történik, hogy elvitetik vele ezt az ügyet.
[00:10:10]És a feláldozásnak egy másik eleme ugye Sestzták Miklós, ez a nem tudom, szóval lehet, hogy nem ő a legismertebb fideszes, vagy hát KDNP-s, bocsánat politikus az országban, de hát ő egy ilyen Szabolcs Szabolcsi Csák Máté, aki a maga környezetében nagyon is ismert, és már amikor miniszter lett 2014-ben egy ciklusra, akkor is talán a leggazdagabb vagy a második leggazdagabb képviselő volt, és hogy az ő viselt dolgai és az ő üzleti ügyei és a legendás gazdagodása hogyan alakult ki az úgy tűnik, hogy másoknak is annyira szem szúrt, hogy miközben Hankó Balázs körül egy ilyen szóval több ilyen ilyen ilyen reneszáns csoportkép alakult ki aözben Seszták Miklós mellett minthogyha nem nem állnának ki ugyanezzel a vehemenciával a fideszes politikusok.
[00:10:57]Na jó, szóval ennyi a ennyi a fideszes része a dolognak.
[00:11:01]És bocsánat, pont ez lehet a különbség, hogy Hankó Balázs valami olyat tett, amivel a párt érdekeit gondolhatta szolgálni, és Eszták Miklós meg lehet, hogy inkább egyéni érdeked.
[00:11:11]Hát lehet, hogy így van, csak ugye ebben a sztoriban meg az hibázdzik, és talán még ennyit megér ez a történet, vagy az ő személyük, meg az ő velük kapcsolatos hozzáállása a Fidesznek, hogy ezt akár gondolhatják is, hogy Seszták Miklós esetleg nem engedélyezett módon is termelt magánjavokat, de ugye az a helyzet, hogy mondjuk Menyi Roland a ha még valaki emlékszik a nevéről, az egykori Voldemort nagyúr Borsod megyéből meg Simonkaagy A Győr kezét azért abban az értelemben végsősoron elengedték, hogy egy ponton levették őket a pályáról, nem indították újra országgyűlési képviselőjelöltként.
[00:11:51]Seszták Miklós most is, áprilisban is Kisvárdán indult a saját körzetében, listán került be a a házba, mert elvesztette a az egyéni kerületi küzdelmet, de hát ő egyébként most is bent van a parlamentben, és egyénében indul.
[00:12:07]Tehát ha azt is gondolják esetleg, hogy ő ott valamit, valamilyen határt, mármint, hogy valamilyen belső a párton belüli határt átlépett, akkor is hát mindeddig a nevére vette őt a Fidesz és a KDNP.
[00:12:20]Na de akkor tényleg mit mit lehet elmondani arról, hogy meddig működik az, vagy meddig él ez a fajta megfigyelés, hogy a Tiszának ha a saját önnérdekét nézzük, és ha ilyen cinikusan nézzük, akkor a Tiszának tulajdonképpen elég időnként elővenni, vagy elég az, ha a rendőrség és az ügyészség idő időnként elővesz egy-egy ügyet, és halad az elszámoltatás, és akkor van egy olyan olyan jelentős közönség, amelyik ezzel akkor is elégedett, ha más típusú előrelépések nem is történnek.
[00:12:55]Hát ha ezt pusztán egy ilyen leírókategóriaként használjuk ezt a ezt a jellemzést, amit adtál, ez biztos, hogy igaz.
[00:13:01]Szóval amiben van Magyarországon társadalmi hát konszenzus, most ugye a Ró Bálintól megtanulhatta mindenki, hogy ez 80%-os ügyeket jelent, én lemennék 60-ig.
[00:13:14]Szóval 60%-os ügy szerintem már majd nem egy konszenzus, tehát egy látható többség.
[00:13:20]Egy-egy egy-egy fontos téma.
[00:13:20]És egy téma egy adott irány a megítélése mögött.
[00:13:23]Hát az elszámoltatás szerintem szerintem az egyes számú ügyértelmű módon.
[00:13:30]Tehát em mögött van leginkább társadalmi egyetértés.
[00:13:35]És valójában én azt gondolom, hogy a magyar közvélemény az talán inkább úgy tekint ezekre az ügyekre, Hankó Balázs vagy Seszták Miklós ügyére, hogy na végre, vagy hogy mi tartott eddig, miközben ugye hát művelt elemzők gyakran elmondják, hogy hát azért a jogállamiság meg ugye a posztillberális trilemma, hogy gyorsnak, eredményesnek és törvényesnek lenni egyidejűleg, ez nem fog tudni sikerülni.
[00:14:03]És akkor ha a jogállamot választjuk, akkor akkor csak egyet választhatunk hozzá az eredményesből és a gyorsból.
[00:14:07]És valószínűleg a a gyorsat nem tudjuk választani, mert végig kell menni a nyomozati, pláne bírói szakasz mindenféle idővonzattal rendelkező lépésein.
[00:14:19]Szóval az elszámoltatás iránti vágy az ott van.
[00:14:26]És ö és igazából a kormánynak itt az a dolga, és szerintem hát az a jó, ha csak ennyi a dolga, hogy létrehozza azt a jogi környezetet, meg intézményi környezetet, amiben ezek a bűnök feltárulnak.
[00:14:39]És akkor egy kicsit ha tényleg mélyebbre akarunk menni ebben.
[00:14:42]Egyrészt egy szerintem azt fontos elmondani, én én én mindig ezt gondoltam, tehát amikor amikor még a fasorban sem volt annak a kilátása, hogy erre egyáltalán só került, akkor is azt gondoltam, hogy hogy ez a fajta büntetőjogi felelősségre vonása, mondjuk konkrétan a lopásoknak, de amúgy az aranykonvói ügyében nem csak szóval ott egy másik fajta ügyben másik fajta felelősség fog majd fölmerülni, gondolom egy ponton.
[00:15:07]Ott ugye a hatalommal való visszaélésnek a a problémája merül fel.
[00:15:11]Tehát ott nem valaki elvitte a az ukrán pénzszállítmányt, hanem még lehet, hogy igény lett volna rá, de hogy nem ez történt, hanem hogy ott ugye, hogy ki kit mire utasított, és ezt a telefonba mondta, vagy vagy csak a fülébe súgta valakinek, vagy ney isten leírt a papírra, vagy valaki erre emlékszik és tanulállomást tesz.
[00:15:29]Szóval ez egy másfajta visszaélés, de első azt szeretném mondani, vagy alaptételként, hogy hogy ez a fajta számonkérés, ez annyiból egy demokrácia kérdés, hogy muszáj, hogy legyenek következmények ahhoz, hogy ezt még egyszer senki ne próbálja meg.
[00:15:43]Szóval, hogyha egy autokratikus kísérlet különböző mozzanatainak nincsen akár büntetőjog vonzata, ha az BTK-sítható, akkor ez tulajdonképpen felhívás keringőre, hogy hogy ezt máskor is máskor is meg lehet tenni.
[00:15:58]És hát bizonyos értelemben a jogállamhelyreállításnak is ez a része, ez a fajta elszámoltatási tevékenység, mert ez mégis csak arról szól, hogy működjenek az intézményeink.
[00:16:12]Ami szerintem egy picit zavarba rejtőbb, az az talán két vagy három másik mozonat.
[00:16:18]Az egyik, hogy ki a 3000?
[00:16:22]Mármint, hogy 3000 ember van, akit számon kell kérni.
[00:16:26]És egyébként pedig a társadalmi békét hirdette meg a Tiszapárt és Magyar Péter.
[00:16:30]És nekem ez mindig talányos volt, és tudom, hogy ez egy körülbelüli szám, és nem lehet azt mondani, hogy 2995 vagy 3106.
[00:16:37]Szóval, hogy én ezt mind értem, de hogy egyébként például a csak, hogy még kijjebbre nyissam, tehát mondjuk egy legfőbb ügyész választás kapcsán gyakorlati szinten merül föl, hogy akkor most ki a 3000?
[00:16:49]az összes ügyész beletartozik a 3000-be, és egyikükből sem lehet legfőbb ügyész, vagy pedig vagy pedig azt gondoljuk, hogy bizonyos korábbi tisztségviselőkkel együtt lehet valamilyen módon élni.
[00:17:03]Ugye itt nem a BTK-sítható felelősségre vonásról beszélünk, hanem a rendszer működtetéséért viselt felelősségről beszélünk.
[00:17:10]Ez talán az egyik dolog.
[00:17:10]A másik, hogy van-e, lesz-e, tudunk-e létrehozni az elszámoltatásnak szintén a BTK-n túli részéről szólván egy olyan társadalmi párbeszédet, amiben úgy megvitató egymás között, hogy ki mit tett, vagy ki mit nem tett az elmúlt 16 évben, hogy elmentünk egymás tüntetéseire, aláírtuk-e az egymást támogató nyilatkozatokat, hogy ki ment be olyan állami állásokba, ahol ahol pontosan tudta, hogy ott minek fogja magát kitenni, hogy a Partizánban nyilatkozó az a talán még ez májusban volt, a négy MTV-s alkalmazott, és közülük az egyik fiatal ember arról beszélt, ugye 2025-ben ment az MTV-hoz dolgozni, és ugye elmondja az egyik ilyen klasszikus önfelmentő toposzt, hogy hát ha nem én megyek, akkor rosszabb lett volna, aki helyettem megy.
[00:18:02]Ezek és ebből lehet csinálni egy listát, ugye ezek elhangoznak, hogy erről tudunk-e beszélni, vagy pedig tulajdonképpen a a letartóztatott politikusokkal kapcsolatos mozi élmény az helyettesíti is ezt a társadalmi szembenézési szükségletet.
[00:18:20]És akkor még egy dolog ide, hogy hogy ami igazán nagy kérdés az én számomra, hogy miközben azt mondom, hogy ez a top elvárás, ebben van egyértelműen egyetértés, az én számomra egy izgalmas kérdés, hogy egyébként van-e másik ügyünk, ami tehát van-e van egy második helyezett ügy, amiben egyetértés van, vagy legalább megközelítő szélességű egyetértés kialakítható, miközben az a két is bennem van, hogy persze lehet, hogy egy társadalomnak egyszerre egy ügye tud lenni, azért fókuszálunk az elszámoltatásra, mert csak abban értünk egyet.
[00:18:53]Nekem van egy ilyen érzésem.
[00:18:53]Igen.
[00:18:55]Hm.
[00:18:56]De lehet, hogy ez a dolgok rendjén, nem tudom, csak hát mondjuk nem tudom, majd beszélgetünk ilyen elosztási kérdésekről, szóval lehet, hogy lehet, hogy erről egy kicsit, hogy mondjam, megalapozottabb, vagy vagy könnyebben elgondolható véleményeink vannak, mint arról, hogy nem tudom, hogy működtessük a társadalomszolidaritá társadalmi szolidaritás intézményeit.
[00:19:17]Lehet, hogy ebben könnyebb egyetértésre jutni.
[00:19:18]Különösen akkor, hogyha az elszámoltatásról azt gondoljuk, hogy az másokat, ne legyen fért és bűnösöket, de azért mégis csak rajtunk kívül valaki másokat érint.
[00:19:29]Na, akkor beszélgessünk ilyen elosztási kérdésekről, ha már ezt felvetetted, de azon keresztül szeretném ezt felhozni, amit szintén többen megfogalmaztak, de mostanában talán Krasznahorkai Lászlótól idézték.
[00:19:42]Egy Krasznhorkai Lászlóra nem vallóan rövid mondat.
[00:19:45]hogy türelmetzenek a magyarok a Tiszával.
[00:19:50]És itt méltánytalank hiszem.
[00:19:50]Ezt is mondta.
[00:19:52]Talán ezt is mondta, de mindenesetre azt azt biztosan mondta, hogy türelmet azt azt azt emelte ki, hogy ilyen rövid idő alatt nem szabad türelmetlennek lenni.
[00:20:05]Illetve ugyanezt olvastam például, nem tudom hallgattad-e az Elefánt zenekart.
[00:20:09]Az annak a frontembere, Szendroi Csaba is szokta kommentálni a közéletet, és ezzel kommentálta, hogy hogy nem érti ezt a türelmetlenséget, és hogy ő speciál, nekem nagyon tetszett ez a felosztás, hogy ő speciál nem azért szavazott Orbán Viktor ellen, hogy jobban éljen, hanem csak azért, hogy jobban érezhesse magát ebben az országban.
[00:20:26]És azt gondoltam, hogy ez nagyon jó felosztás, meg nagyon legitim, hogyha valaki egyébként olyan körülmények között élhet, hogy hogy teljesen jogos módon az lehet a legfőbb aggája, hogy jól érezheti-e magát, jó közérzete lehet-e egy olyan országban, ahol tényleg gyűlöletkeltő uszító kék plakátok vannak.
[00:20:46]Viszont vannak, akik meg igen, akik meg azért szavaztak Orbán ellen, hogy ilyen anyagi módon jobban éljenek, vagy akik nem is tudják ezt a kettőt így elválasztani.
[00:20:55]Szóval te mit gondolsz erről az össze erről a szétválasztásról?
[00:21:00]Magyarázza-e ez azt, hogy kik türelmet tennek és kik úgymond türelmesek?
[00:21:03]Nem biztos, hogy szét tudom szálazni, mert nyilván a kettő szóval összefügg, nyilván el szoktuk választani a materiális meg a szimbolikus részét a politikának, és én is hajlamos vagyok persze ilyeneket mondani, hogy könnyebben tudom magam jobban érezni, hogyha egyébként a a hétköznapi életem megalapozott, és akkor ugye ezek a posztmateriális politikai témák általában arról szólnak, hogy van valamilyen alapvető anyagi biztonság, és akkor könnyebben tudunk kicsit elvontabbnak gondolt témákkal foglalkozni, mely elvon témákról egyébként már bőven kiderült, hogy érinti az egzisztenciánkat.
[00:21:38]Szóval kicsit egyrészt ez így körbeér.
[00:21:40]Másrészt én azt tanultam meg az elmúlt években mondhatni a saját bőrömön a politikáról, hogy én gondolhatom, hogy vannak objektív kategóriák, tehát nem tudom mekkora az infláció, de hogy mekkora az embereknek mondjuk az inflációs érzete az egy érzület, de az, hogy nekik van egy ilyen érzésük, az megint csak egy tény.
[00:22:00]És akkor politikusként ezzel mint egy objektivitással kell számolnom.
[00:22:05]Tehát éppenséggel lehet, hogy valaki rosszabbul él, de ha most mondjuk reménykedik abban, hogy jobban fog élni, vagy annyira utálta Orbán Viktort, hogy őt ez az ő közérzetét meghatározza, hogy legalább most már ő nincs-e hatalmon, akkor könnyen lehet, hogy még valaki, aki egyébként rossz körülmények, rossz anyagi körülmények között él, akkor is érzi azt, hogy oké, hát legalább frissebben lehet lélegezni, és legalább lehet a nem tudom én, a munkahelyi, mit tudom én, cigizések vagy kávézások közben ben szabadban beszélni, és nem azon kell gondolkodni, hogy kik kit fog fölnyomni majd a a főnökénél.
[00:22:39]Szóval ez ez a fajta ilyen megszabadulás élmény ez ez biztos, hogy jelen van.
[00:22:46]Ugyanakkor azért szerintem érdemes magunkat emlékeztetni arra, hogy megint csak hadd használjak már csak a, hogy mondjam, az ironizálás kedvéért ismét egy orbáni kategóriát.
[00:22:56]Ugye Orbán Viktor 2006 után mindig azt mondta, hogy az ország egyedőileg van gazdasági és morális válságban.
[00:23:03]Lásd ugye az összödi beszédhez vezető költségvetési megszorításokat és a és aztán az októberi szeptemberoktóber döntem az október 23-i rendőrattaknak a a morális meghasonláshoz vezető aktusát.
[00:23:21]Hát az a helyzet ugye, hogy az ország 2024-től kezdve egyszerre volt, mert 2022-től már gazdasági válságban voltunk, amihez jött egy morális válság, és nagyon nehéz egyébként szerintem kiszázalékolni, hogy melyik milyen mértékben járult ahhoz hozzá, hogy bekövetkezett a a most áprilisi nagy politikai fordulat, ez a rendszerváltó lehetőséget megteremtő választási forradalom.
[00:23:47]Én valahogy úgy vagyok vele, hogy a kegyelmi botrány valószínűleg nevet adott egy csomó problémának, ami addig is fennállt, és hogy a társadalomnak volt egy olyan megélése, ez megint csak egy ilyen elemzői persze mesterséges kategória alkotás, hogy azt élték meg az emberek, hogy volt egy íratlan társadalmi szerződésük a a az Orbán féle hatalommal, ami adott valamekkora teret egy hétköznapi lassú gyarapodásra, ami a 2010-es évek második felének a konjunktúrája idején zajlott.
[00:24:20]És ugye a magyar történelemre jellemző az, hogy egy ilyen öt-h éves konjunkturú időszak az h és egy ilyen egy ilyen stabil anyagi értelemben előrelépést hozó periódus nak lehetett ezt tekinteni.
[00:24:32]és 22-ben még a választási osztogatással ennek az emlékét vissza lehetett hozni, de utána hát nyista, tehát az egész dolog megszűnt, és és az állampolgárok széles körének ez a rossz érzése már megvolt, mire jött a kegyelmi ügy és becsapódott ez a probléma.
[00:24:50]Tehát a gazdasági elégedetlenség az az hozzájárult nagyon jelentős mértékben ahhoz, hogy hogy Orbánék megbuktak.
[00:24:56]És ennek ugye az az oldala a könnyebb, ha folytatom már be ezt a gondolatot, hogy amikor Orbán Viktor arra hivatkozik, hogy hogy hát majd jönnek gazdasági problémák, és akkor majd ugye valami olyas mit mondott, hogy a a mint a paphoz vagy az orvoshoz szoktak a Fideszhez járulni az emberek.
[00:25:17]Hát lehet, hogy most egy másik felekezetbe mennek, hogyha úgy érzik, hogy hogy hogy valami probléma fölmerül.
[00:25:22]Hanó Baláz is ugye azt mondta, hogy hát úgy vonulnak majd be a történelembe, hogy ők emelték föl az országot.
[00:25:30]Hát az országnak nem ez az emlékük róla.
[00:25:31]És ugyanúgy, ahogy nem tudom, Gyurcsány Ferenc kormányzása végén is kiadták a gyarapodó Magyarország című kötetet a a megelőző nyolc év nagy beruházásainak, fejlesztéseinek ilyen ilyen képes gyűjteményét.
[00:25:45]Én azt gondolom, hogy ez pontosan annyira hatástalan, amire most Orbán visszahivatkozni próbál, mint amennyire az a az a nagyképes album hatástalan volt.
[00:25:54]Ugye az igazi kérdés az az, de azért ezek is talán fontosak voltak, az igazi kérdés az az, hogy mennyit fognak számítani az elosztási kérdések.
[00:26:05]Szerintem érdemes meghallanni azt, amikor mondjuk Hannendre arról beszél, hogy ugye most is nagyon magas a pártválasztó körében, 64%-os a a Tisza támogatottsága, soha ilyen nem volt, pláne ennyi ideig.
[00:26:18]Szóval, hogy hogy ez egy abszolút kivételes helyzet továbbra is ez a meghosszabbított győzelmi pillanat, amiről még még Ambrus beszél talán az utolsó ilyen hármas jellemzői beszélgetésekben, beszélgetésetekben.
[00:26:32]Szerintem ez szerintem ez továbbra is fönn áll.
[00:26:36]Ugyanakkor valahogy én ezt mindig úgy képzeltem el, hogy a [horkantás] hogy a mostani, tehát az új kormányra a felelősség így fokozatosan terhelődik át.
[00:26:46]Csak, hogy mondjak egy példát.
[00:26:46]Ha azt mondom, hogy lehívok 16,4 milliárd eurót, és azt jól fölhasználom, akkor abban biztos, hogy előnyben vagyok, hiszen a nullához képest az 1 EUR is jó.
[00:26:58]De ha a 16,4 milliárd euróból mondjuk nem tudok fölhasználni kettőt bármilyen okból, mert nem tudok egy jó programot alátenni, akkor azért a két milliárdért már az új kormány fog felelősséget viselni, mert ugyan megszerezte, de nem tudta valamiért jól fölhasználni.
[00:27:12]Reméljük, hogy föl tudja jól használni.
[00:27:15]És valami ilyesmi helyzet szerintem a a különböző társadalompolitikai programokkal, azoknak a megszületésével és végrehajtásával, a gazdaság helyzetével.
[00:27:23]Igen.
[00:27:25]Az előző kormánytól átvett örökség, a költségvetés helyzete, a stagnáló gazdaság az nagyon rossz.
[00:27:29]De hát azért most már például a 2027-es költségvetés megalkotása az ennek a kormánynak a feladata.
[00:27:35]abszolút számít, hogy mit vett át, de hogy mit hoz ki ebből, hogyan priorizálja, ez nehéz szó a tennivalókat.
[00:27:46]Ez már ennek a kormánynak lesz a felelőssége, és hát én azt gondolom, hogy miközben elemzőként kötelező majd mindig elmondani ezeket a lábjegyzeteket, hogy oké, oké, elmúlt 16 év, és ezt komolyan kell venni, de hát egyre inkább a a most hivatalban lévő kormánynak a tetteit érdemes figyelni ezen a téren.
[00:28:02]Nagyon szeretem azt az észrevételedet, amit többször megtettél, amikor visszarévedtünk a politikaörténetbe, hogy a meggyesi kormány és az MSZP kormányoknak a legbaloldali pillanatai azok voltak, amikor el kellett dönteni, hogy honnan vonjanak el, mert az tükrözi a prioritásokat, hogy akkor akkor a legszegényebbek-e azok, akiket beáldozunk, vagy vagy ők azok, akiket akkor is védünk, hogyha nagyon korlátozott erőforrások vannak.
[00:28:30]Men ö van egy konkrét példám arra, hogy kik türelmeten ö megnéztem ezt a szociális és gyermekvédelmi dolgozók által szervezett tüntetést az Alkotmányutcában néhány héttel ezelőtt.
[00:28:45]Ott voltak emberek, akik türelmetlenek voltak.
[00:28:47]Voltak emberek, akik nagyon nagyra értékelték, hogy Magyar Péter kiment hozzájuk, és ugyan nem ígért még semmi konkrétumot nekik, hanem türelmet kért, de beszélt velük.
[00:28:59]Viszont voltak olyanok is, akik Magyar Péter beszéde közben is türelmetlenek voltak, és számon kérték azt, hogy hát megígérte a egyébként mindenki általismerten jogos követelésüknek a teljesítését még korábban, hogy legalábbis egy 25%-os béremelés történjen ebben a szektorban.
[00:29:18]Egyébként nem csak azért, hogy azoknak az embereknek a megélhetése javuljon, hanem hogy ne űrüljön ki a gyermekvédelmi ellátás meg a szociális gondozás, mint szakma.
[00:29:28]És voltak viszont olyanok, akik nem értették, hogy mi ez a nagy türelmetlenség, úgymond hirtelen most.
[00:29:34]Miért türelmetlenebbek a Tisza kormánnyal, amelyik legalább szóba el velük, mint voltak az Orbán kormánnyal, amelyik még rosszabb volt.
[00:29:42]Segítsünk megérteni, miért miért?
[00:29:45]Egyrészt egyébként a Tisza pártválasztási programjában a gyerekvédelemben dolgozókra vonatkozóan az azonnali 25%-os bérelemelés kifejezés szerepel.
[00:29:53]Igen, de Magyar Péter azt mondta, hogy ha januárban megcsinálják, az benne van az azonnalban.
[00:29:59]Nem engem kell meggyőznie.
[00:30:03]Első költségvetése, a saját költségvetése.
[00:30:05]Ezt csak azért mondtam, mert a szociális ágazat egészében dolgozókkal kapcsolatban a 25% az ilyen időhatározó kifejezés nélkül szerepel.
[00:30:16]Tehát, hogy van egy van egy a párt által önállóan a választási programjában vállalt ilyen sorrendiség, és és a tüntetés az az részben részben ennek szólt, hogy ez bekövetkezzen.
[00:30:33]Ez az egyik dolog.
[00:30:33]A másik, hogy amit mondtál, ez egy fontos, nem is kiegészítés, hanem a lényekhez tartozik, hogy én is úgy értelmezem, hogy most nem arról van szó, hogy a szociális szektorban dolgozók azok ne volna állnak tisztában azzal, hogy mi van az országban, és hogy most érkeztek volna a holdról, és nem tudják, hogy hogy milyen kifeszített költségvetési helyzetben dolgozik az új kormány.
[00:30:54]Ezt én egy kicsit méltatlannak gondolom velük kapcsolatban, hogy soha nem szólaltak meg korábban.
[00:30:59]Tehát voltak strike készültséges helyzetek 2016-ban is, meg 2019-ben.
[00:31:04]Most ennyi ennyivel messzebbre meg közelbre nem kerestem vissza, de ezekre nagyjából még emlékeztem is.
[00:31:10]Ö és és egyébként ezekben a helyzetekben volt, hogy az előző kormány előremenekült valamilyen valamilyen béremelésszerűséggel, vagy volt, hogy úgy változtatta meg a törvényi előírásokat, hogy még annyira se lehessen tiltakozni, mint amennyire megpróbáltak.
[00:31:27]Szóval, hogy azt akarom csak ezzel mondani, hogy erre a szaknára pont nem lehet azért azt mondani, hogy egyáltalán ne szólalt volna meg ilyen kérdésekben.
[00:31:36]Kétségtelen tény, hát hogy mondjam, ezeknek a fajta tárgyalásoknak van egy olyan dinamikája, hogy hát én akkor tudok egy követelést megfogalmazni, hogyha te szóba állsz velem, és hogyha neked politikailag fontos az, amit én kérek tőled, ez nem valami szörnyű háládatlanság.
[00:31:52]Hát ez a érdekképviselet logikájának meg a tárgyalástechnikának ez egy ez egy sok évtizedes vagy hát nem tudom a szakszervezeti mozgalmakat illetően 120-150 éves összefüggése attól attól többet lehet kérni egyébként ezt a egykor és igazán nem akarom Magyar Pétert azzal hergelném mert majd it bekommentel az adás alá de hogy a de hogy a de hogy a de hogy a szocialista kormányok is egyébként szenvedtek ettől és Hordygyula is eléggé ki volt akadva hogy mi az, hogy ő ellene tüntetnek azok a szakszervezetek, akiknek a képviselő egyébként bent vannak a saját frakciójában.
[00:32:26]Hát azért, mert pontosan tudták, hogy neki ez fontosabb, mintogyha egy másik kormány lenne.
[00:32:33]Tehát tőle kell ezt kikövetelni.
[00:32:34]Tehát attól lehet remélni valamit, hogyha el pontosan erről pontosan erről van szó.
[00:32:38]És nyilván amikor amikor azt mondjuk, hogy hát várhatnának még egy kicsit, én talán kiderül mindból, amit mondok, én eléggé empatikus vagyok ezekkel a ö kérésekkel, vagy megfogalmazott követelésekkel.
[00:32:52]Szóval, hogy valaki más követelésére könnyű azt mondani, hogy maradjál már csöndben, de hogy itt a gond az tényleg azzal van, hogy amit el is mondott Magyar Péter is elmondja, a szociális tárca vezetése is elmondja, hogy tehát az egész rendszer, mármint a gyerekvédelmi rendszer be van feszülve, és tényleg az utolsókat rúgja abban az értelemben, hogy még éppen csak amennyire működőképes.
[00:33:16]És ha még ebből a személyi állományból is el fognak menni emberek, akkor akkor tényleg nem lesz aki ezt aki ezt működtesse.
[00:33:24]Én nem állítom, hogy ez egy könnyű kérdés, és még azt is, még azt is abszolút elismerem, hogy valószínűleg az én, nem tudom, személyes szakpolitikai érdeklődésem meghatározza azt, hogy én erről mit gondolok, és biztos, hogy más témákban is lehet ugyanilyen remélem, hogy meggyőzően érvelni, de mindenesetre ez a ez egy valódi helyzet, és sajnos tényleg én azt gondolom, hogy a mondjuk a szociális munkások úgy élik ezt meg, hogy persze hát rendszerváltás van, meg majd kapnak 25%-os béremlés, de nekik ma kell bevásárolniuk, és hogy és hogy ők nem tudnak még fél évet várni.
[00:34:02]Talán ez is hozzátartozik ahhoz, hogy tudunk-e párbeszédet folytatni arról, hogy hogy mennyire vagyunk empatikusak egymás élethelyzetét illetően.
[00:34:12]Amúgy ugye az egy dicsetes dolog, hogy a hogy a különböző ilyen humán tárcák azok nagyon élénk egyeztetést folytatnak mindenféle érdekszervezetekkel.
[00:34:25]remélhetőleg komoly döntések előkészítéseként.
[00:34:27]És hát én azt remélem, mert az ez egy furcsa jelenet volt amúgy valóban, hogy ott a budapesti Alkotmány utcában a miniszterelnök beinvitálta a szakszervezeti vezetőket, akik nem mentek be arra a hívat most mindegy, hogy ott azt elhangzott, hogy ki van megfázva, meg ki nincs, mert mind a ketten mindenki meg volt fázva.
[00:34:44]Szóval ettől még szegények tárgyalhattak volna egymással, de hogy ugye végsősorban az volt az igazi indok, hogy hát itt nem mehet be egy vezető, hiszen ők így egy ilyen szakszervezeti koalícióban tárgyalnak.
[00:34:57]Valószínűleg taktikailag sokkal jobban nézett volna ki, hogyha azért mégis csak bemennek egy beszélgetésre.
[00:35:02]Nem tudom, hogy maga a maga ez a plenáris tárgyalás azóta létrejött-e.
[00:35:08]Szerintem ez elég fontos lenne.
[00:35:11]Igen.
[00:35:11]Igen.
[00:35:11]De hát mindenesetre az az egy nagyon kifejező üzenet volt, amit az egyik táblán lehetett átnézni.
[00:35:18]A tüntetése jó nagy volt.
[00:35:20]Lehet, hogy a videókban, például a Partizán adásában is látszik.
[00:35:22]Ez az volt ráírva, hogy jár, de nem jut.
[00:35:25]És szerintem ebben sok minden benne volt, mert a Fidesz azt mondta ezeknek az embereknek, hogy nektek nem jár többé-kevésbé.
[00:35:32]A Tisza pedig azt mondja, a Tisza pedig azt mondja, hogy jár, viszont arra nem tud még elköteleződni, hogy jut-e egy ponton mégis ez parancsolj néz.
[00:35:42]Szóval nem tudom mennyire érdekli a jelenlévőket, vagy a tév a tév nézőket.
[00:35:46]Igen.
[00:35:46]Szóval a partiná nézőit, az én szociálpolitikai eszmegutatásom.
[00:35:52]Én csak azt akarom mondani, hogy mi tanultunk ilyeneket, hogy ez a Ferge iskola, a társadalpolitikai szemlélet, tehát a szociálpolitika az nem csak úgy van, meg általában a szakpolitikák nem csak úgy külön-külön léteznek, hanem ugye ő valami olyasmit mondott, hogy ha van egy elképzelésünk egy társadalomról, akkor a szakpolitikák együttműködését, összhangját kell kialakítani.
[00:36:14]És ezért hibát követel az, aki a szociálpolitikát csak egy ilyen különálló valamicsodának tekinti.
[00:36:19]Ebből az lesz, hogy ezt úgy írta, hogy származtatott politika lesz belőle.
[00:36:26]Tehát vannak mindenféle érdekek, és ahol ott helyet sikerül találni a szociálpolitikának, az lesz belőle.
[00:36:32]És ugye a társadam politikai szemlélet az meg azt mondja, hogy hát maga a társadalom kép határozza meg azt, hogy mit csinál egy kormányzat.
[00:36:37]Na most az Orbánék idején még csak ilyen származhatott politika sem volt a szociálpolitika.
[00:36:45]Tulajdonképpen tulajdonképpen megszüntették a a szociálpolitikát, a nevet is megszüntették.
[00:36:50]A képzéseket is átnevezték gondoskodáspitikára, és az egészet egy ilyen szegénypitika, egy ilyen paternalista ilyen buksisimogatássá alakították át néha a buksisimogatást ilyen ilyen makarenkói pofonokkal vegyítve.
[00:37:05]És most legalább oda visszajutottunk, hogy ugye van szociális tárca és ugye ebben az új minisztérium struktúrában én azt gondolom, hogy mindenki keresi a helyét.
[00:37:15]A minisztériumok együtt is működnek, de persze van egy rivalizálás, ez elkerülhetetlen a költségvetési forrásokért, és hogy kinek mekkora az érdekérvényesítő képessége, és ki mondja meg, vagy kik mondják meg, vagy hogyan rendezik össze a különböző szakpolitikákat egy ilyen nagy társadalompolitikai valamivé.
[00:37:30]Hát szerintem ez az elosztási politikáknak a kulcsa és ez a ez a kormányzásnak a kulcsa.
[00:37:38]És ha szabad egy picit elkalandoznom, de azért annyira nem, a az új brit miniszterelnök Andy Burnen most a britmunkáspártnak a Liverpool konferenciáján tartott, talán tegnap egy nagy egy órás beszédelt, és persze ő egy ő egy munkáspárti politikus, szóval ne ne tévedjünk, nálunk meg nem lébor kormány van, mint ezt mint ezt tudjuk, de annak a beszédnek egy jelentős és persze nem is rendszerváltás van náluk, tehát nem olyan típusú elszámoltatásról kell beszélnie, mint amiről a magyar miniszterelnöknek kell beszélnie, de mondjuk ezeket a társadalmi társadalompolitikai prioritásokat, még egyszer nem fogom ezt a szót mondani, világossá tette, tehát hogy lakatás a vízhez, a folyóvízhez és a csatornázáshoz való hozzájutás, és ebben az állami szerepvállalás, és egyébként hát kvázi rezsicsökkentés, ugye ő a ő a rezsiszámlákat azzal csökkenti, hogy általános álfa csök csökkentést vezet be, ahogy mondta, már most csütörtöktől.
[00:38:41]Tehát akkor gondolom ez akkor akkor ez holnap már érvényre jut, ha kedden mondta ezt a beszédet.
[00:38:45]Szóval, hogy ez például egy társadalompolitikai irány kijelölés, és akkor ez egy miniszterelnöki szintre van emelve, és még az embereket is megmondta a a kormányából, hogy kik a felelősek az egyes feladatokért.
[00:38:59]Szóval, hogy ez is egy lehetőség.
[00:39:02]A statisztikák szerint a néz körülbelül 2%-a az Egyesült Királyságból követ minket.
[00:39:06]Úgyhogy aki innen tudta meg, hogy csökkenni fog a rezséje, az [nevetés] bizony örül ennek a hírnek.
[00:39:12]Igyekszünk a a világpolitikán is rajta tartani a szemünket.
[00:39:15]Én ezt a Kiskun Félegyháza magasságában láttam, meg a vonaton néztem a beszélen.
[00:39:21][nevetés] Kiskun Féleegyházától londonig tartó kitekintésben igyekszünk szemlélni a világot, de amire komolyan rá szerettem volna kérdezni, az pontosan ezek a és akkor kimondom én a prioritások kitűzése.
[00:39:34]Hogy szerinted hogyan kezeli a Tisza ezt, hogy erről egy ponton választásokat, döntéseket meg kell hozni?
[00:39:40]Valakire azt kell mondani, hogy te várjál, mert inkább őt engedem most előre, vagy ő neki kedvezek.
[00:39:46]Egy kormányprogramban távlati célkitűzésként természetesen le lehet írni azt, hogy mindenkinek egy kicsit többet lesz egy ilyen közös nagy ugrás, vagy közösen lépünk egyet előre, de hát ha eleve nem közösen voltunk, nem egy nem egy nem ugyanott voltunk, akkor nem lehet teljesen közösen egyszerre tenni ezt az ugrást.
[00:40:06]Szerinted hogyan kezeli a Tisza azt, hogy lassan lassan erről ilyen némileg fájdalmas választásokat és prioritásokat is ki kell tudni tűzni?
[00:40:18]Jó, nagyon érdekes volt, amit mondtál, a nagy ugrásól, mert volt nagy ugráspolitikája.
[00:40:21]Az gyorsan javítottam nagy lépésre.
[00:40:24]Igen, igen.
[00:40:24]Szóval ezt tényleg nem javasolom senkinek.
[00:40:25]Ez nem vált be, vagy nem ez vált be Kínában sem egyébként a döntéshozatallal foglalkozó meg közpolitikai döntéshozatallal foglalkozó elméleteknek egy fontos eleme a kislépések.
[00:40:36]stratégiája.
[00:40:36]Ugye arról azt gondoljuk, hogyha csak kicsit változtatunk, akkor akkor kevésbé félelmetes a a fönnó helyzet módosulása.
[00:40:45]Könnyebben el tudja mindenki képzelni, hogy mi fog vele történni.
[00:40:50]kisebbek a kockázatok és talán könnyebb egyetértést teremteni.
[00:40:53]Nyilván ennek ugye az a hátránya, hogy ha csak kicsiket lépsz, akkor akkor lehet, hogy túl kicsinek bizonyulnak mindig ezek a lépések, és nem tudsz elég nagy változtást generálni, akár egy olyan helyzetben sem, amikor szükség lenne egy ilyen nagy változásra.
[00:41:10]Én azt gondolom, hogy egy olyan, és akkor talán ez az egyik fontos állításom vagy észrevételem, hogy hogy egy olyan egy olyan párt, amilyen a amilyen a Tisza, egy egy széles választói koalíció, egy hát ebben az értelemben néppárti választói koalíció, az egyrészt rendelkezik persze azzal a politikai bizalommal, bizalmi tőkével, hogy akár akár nagyobb lépéseket is tudjon tenni.
[00:41:39]De szerintem a politikusi logika nem így működik.
[00:41:41]A politikusi logika az úgy működik, hogy hát hogyan tudom a lehető legtovább egyben tartani azt a választói, széles választói közönséget, amely mögöttem áll.
[00:41:54]És és ennek a ennek a kitapogatása zajlik tulajdonképpen, hogy hogy mekkora az a már nem kicsi lépés, aminek a megtétele még pont arra alkalmas, hogy ezt a széles választói koalíciót fönntartsa.
[00:42:09]És ebben nem csak önérdek van, hát nyilván a politikában önérdek van, ez egyértelmű, de hogy talán az a logika is fönn áll, hogy hát oké felesleges vagy nem szükségszerűen nagy elosztáspolitikai lépésekkel ne verjük szét azt a választói koalíciót, ami mondjuk a rendszerváltó elszámoltatáshoz szükséges.
[00:42:28]Én el tudok képzelni egy ilyen politikai logikát, és nehéz vele vitatkozni.
[00:42:32]Lehet, hogy az én nem tudom, és akkor most nem mondom ki még egyszer ezt a nehéz szót.
[00:42:36]Ezek a az én elképzeléseim valahol máshol vannak, vagy máshova tenném a súlypontokat, de én ezt egy legitim logikának tartom.
[00:42:42]És akkor közben van egy másik szála ennek a történetnek, az nevezetesen, hogy hogy miközben ugye vannak a a nagy rendszerváltó feladatai ennek a kormányzatnak, aközben ugye ez a jogállamhelyreállítás, elszámoltatás.
[00:42:58]És én ide sorolom azt is, hogy újra értelmezni a Magyarországnak a globális politikában, de legalább az európai politikában betöltött helyzetét.
[00:43:09]Aözben vannak ilyen hát hagyományos kormányzati feladatok, amiket mindig el kell végezni akkor is, ha rendszerváltás van, meg akkor is, hogyha nincsen, ha sima kormányváltás van, vagy az sincs.
[00:43:19]Tehát, hogy a kormányzati struktúrát a céljaimnak megfelelően tudjon összerakni, kijelöljem ezeket a bizonyos társadalompolitikai irányokat, és mindehhez a fiskális alapokat meg lehessen szervezni.
[00:43:33]Ugye Magyarországon általában vagy az van, hogy minden elszáll a költségvetésben, vagy az van tulajdonképpen ez a sorrend, hogy a minden elszállását követően elkezdődik egy költségvetési megszorítás, hogy egyszerűen visszajöjünk a pályára, miközben ugye a a költségvetési politikának az lenne a feladata, hogy hát megalapozza azt, amit én meg akarok tenni a kormányzásnak a szintjén, És én ebben, hogy mondjam, én még nem tudom, ez a 144 napos türelem, vagy vagy hogy fogalmazzak.
[00:44:09]Szóval én én abban szóval én abban látok életszerűséget, hogy tulajdonképpen annak a mozgástérnek a pontos felmérése zajlik, hogy mi fér bele, vagy mi nem fér bele, hogy hogy illeszthető össze mondjuk a 25%-os béremelés az euróvezetéshez szükséges.
[00:44:24]Azért ne ne áruljunk zsákbacskát.
[00:44:27]eléggé hát merev szabályokra épített uniós konvergencia programmal, ami meg ahhoz szükséges, hogy az ország gazdasági környezete stabillá váljon.
[00:44:42]Szóval én lehet, hogy túl sokat várok ettől a 2027.
[00:44:46]évre egyébként körülbelül két hét múlva a nyilvánosság elé tárandó költségvetéstől, de szerintem abban abban kell nagyjából már azt látni, hogy legalábbis a kormányzás első szakaszára ebben az ügyben, ezekben, ezeknek az ügyeknek az egymáshoz rendezésében mit gondol a a Tiszapárt.
[00:45:08]Igen.
[00:45:08]Igen.
[00:45:08]És ehhez kapcsolódik a talán a közös javaink elosztásával kapcsolatos utolsó kérdésem, hogy azért, hogyha erről komolyan elkezdünk beszélgetni, szakpolitikai vita indul el.
[00:45:17]Hát adja az Isten persze induljon el minél élénkebb szakpolitikai vita erről.
[00:45:22]Ebben fel fog merülni azért az érdemesek és érdemteleneknek a elképzelése.
[00:45:32]Itt kezdünk átmenni tényleg egy SSP szemináriumb.
[00:45:35]Hát igyekszem, igyekszem azért ezt hacsak nem szeretnétek ilyennel részt venni, de akkor pedig az majd egy további alkalom.
[00:45:43]Mindenesetre amit amit szeretnék kérdezni, hogy te hogy látod, hogy a Tisza képes-e arra, vagy van-e szándék arra, hogy mondjuk felvállalja ezt a konfliktust, hogy adott esetben nem csak arról van szó, hogy valakinek nem adni népszerűtlen, hanem valakinek adni is lehet népszerűtlen, mert él mondjuk egy társadalmi csoportról olyan közvédedés, hogy ők nem érdemlik meg, ők elherdálják rájuk, ez kidobott pénz.
[00:46:09]Hogyan lehet egy ilyen konfliktust jól kezelni?
[00:46:13]Hát az őszintén válaszom, hogy halvány fogalmam sincsen.
[00:46:16]Igazából két lehetőség van.
[00:46:16]Vagy nagyon el akarsz valamit érni, és hiszel benne, és van rá egy jó terved, és megpróbálod, vagy meg se próbálod.
[00:46:27]Ez a két lehetőség van.
[00:46:30]Most nem nem hozom elő a szokásos Yes miniszteres példáimat, de ugye abban, ha valaki szereti a sorozatot, tudja, hogy hacker miniszter urat azzal lehet a legjobban megijeszteni, ha azt mondja neki az államtitkár, hogy ez egy bátor döntés.
[00:46:42]akkor tudja, hogy neki ebbe bele vele fogni sem szabad.
[00:46:48]Tartom, amit az előbb mondtam, tehát hogy és azért mondtam ezt, bocsánat, a széles választói koalíció egyben tartását, mert nagyon komoly általam egyébként gyakran fogyasztott gazdasági jellemzőktől hallottam már azt a mondatot többször is, hogy akkor cselekszik helyesen a kormány, hogyha hogyha megbukik 2030-ban.
[00:47:07]Tehát csupon olyan dolgot csinál, ami nagyon kockázats, és átviszi az országot a foga között a túlpartra és és ha akarja, ha nem megjavítja azt, ami ami elromlott, vagy amiről ő úgy gondolja, hogy elromlott.
[00:47:24]És szerintem egy politikusöket tényleg nem így működik.
[00:47:28]És van is tulajdonképpen a a napi politikai önérdeken túl tulajdonképpen van is benne valamilyen logika, hogy hogyan gazdálkodsz azzal a bizalmi tőkével, amit megszereztél.
[00:47:39]Beledarálod egyetlen intézkedésbe, azt mondod, hogy holnap vízidíj lesz, és holnap, mert nagyon hiszel benne, és becsapódik a a földbe a támogatottságod, vagy egy kicsit máshogy terelgeted ezt a dolgod.
[00:47:51]Én azt hiszem, hogy sokszor nem kiszámítható az sem, hogy mi lesz az, ami szembe jön.
[00:47:57]Én emlékszem arra, amikor Gyurcsány Ferenc szakértője azt mondták, hogy a vizit délért majd megszokják az emberek, mert az csak két gombóc vagy akkor két gombóc fagyára.
[00:48:06]Hát nem szokták meg, szóval sokkal nagyobb politikai kockázatnak bizonyult.
[00:48:10]Tehát időnként nem is tudod, hogy mi lesz az.
[00:48:11]De hát konkretizálva a családi pótlink megduplázása, gyes megduplázása hát ez benne van a a párt programban.
[00:48:23]Ezek az emlegetett béremelések benne vannak a választási programban.
[00:48:25]És nekem az a benyomásom egyébként, erről beszél a miniszterelnök, hogy ezeket nem talán a gyesről nem nagyon lehetett mostanában hallani, de de a családi pótlékot meg szokták kérdezni.
[00:48:35]Tehát szó nincs arról, hogy ezeket levették volna a napirendről, de hogy mindenre mikor kerül sor és mondjuk milyen lesz a vagyonadó pontosan, ami még szigorúbb lehet annál is, mint amit amit előzetesen kilátásba helyeztek, vagy pontosan hogy fog kinézni a katázás.
[00:48:49]Hát ezeket a dolgokat egy ponton el kell dönteni.
[00:48:54]Én én én nem is gondolom, hogy a kormányban tevékenykedők ezt ne tudnák.
[00:48:58]Ezt arra adom válaszul, hogy hogy ezek a ezek a ezek az értékválasztások, irányválasztások akkor is föl fognak merülni, hogyha ezeket nem értékválasztásként kezelik, hanem hanem technikalitásokként gondolnak majd ezekre, akkor is értékválasztás lesz majd az, hogy olyan technikát választanak-e, ami a magasabb jövedelműeknek, vagy az alacsonyabb jövedelműeknek kedvez, vagy például amikor valamilyen rászorultsági elvű ellátást adnak, akkor Azt gondoljuk-e, hogy a szegény emberek is tudják, hogy mire költsék a pénzüket, mert ők tudják, hogy mennyi mennyi bekerül a saját rezsiük, vagy pedig azt gondoljuk, hogy hát nem tudom, vouchert kell nekik adni, és mi mondjuk meg, hogy mire költsék.
[00:49:44]A 300 Ft-os vizidéről egyébként azt is írta emlékszem Vágó István, aki ezel most még egy kommentet kockáztattunk, [nevetés] hogy hogy hát hihetetlen, hogy 1,20 cent sorsáról írnak ki népszavazást.
[00:49:56]A 300 Ft-ról akkor azt írhatta, hogy az 120 cent.
[00:50:01]Mondjuk ott annak a népszavazásnak az alkotmányossága volt persze probléma, és nem az összeg.
[00:50:06]Igen, igen.
[00:50:06]Ez az.
[00:50:06]De de lépjünk tovább a demokrácia kérdésére.
[00:50:13]Ö hagy hogy hogyha hogyha az előbb úgy érezted, hogy túl túlságosan a felegekben jártun jártunk és túl nagy kérdésekről beszéltünk, akkor itt van a demokrácia is, hogy hogyan építünk demokráciát.
[00:50:24]Ezt egy könnyedén ez már a felhők fölött van.
[00:50:28]Hát nem, én ezt nevezetésnek szántam.
[00:50:28]Na de ö mert ugye arról van szó, hogy azt a tételmondatot halljuk ö eléggé sokat a kormány közeléből is, de de [torokköszörülés] más közszereplőktől is, hogy épül lassan visszaépül a demokrácia, vagy hogy újra tanuljuk a demokráciát, tehát hogy ez egy hosszú fokozatos folyamat lenne, és akkor minden, amit látunk azt türelmesen, de közben egyfajta optimizmusra is szemlélhetjük egy ilyen demokrácia ához vezető folyamatnak egy állomásaként.
[00:51:04]Lehet, hogy ez a folyamat nem lineáris, lehet, hogy kanyargós, úgyhogy képzeljük el azt, hogy egy ilyen úton haladunk, és ez egyfajta ilyen fejlődési folyamat.
[00:51:13]Úgyhogy azt szeretném kérdezni, hogy te mire gondolsz akkor, amikor azt mondod, hogy épül a demokrácia, vagy hogy tanuljuk a demokráciát?
[00:51:17]Ki tanul kitől?
[00:51:20]A az épül is jó.
[00:51:20]Én én még én még apró gyermekkoromból emlékszem arra, amikor valami mást építettünk, és az se épült föl.
[00:51:31]Szóval, hogy ez nem biztos, hogy hogy így jó.
[00:51:33]Meg belőlem az elmúlt évek eléggé kiölték ezeket a ezeket a népnevelő szogeneket.
[00:51:43]Én ma csak hallom az edukáció kifejezést abszolút jó indulattal.
[00:51:46]Én kicsit úgy vagyok ezzel már, hogy már az érzékenyítést sem szeretem abból a szempontból, hogy miközben sok mindenre kellene érzékenynek lennünk, de hogy ugye ezeknek van egy ilyen felülről lefelé beszélés jellege, hogy mi mi tudjuk, hogy neked mit kéne megtanulni, és most én megtanítom neked, és én tudom, hogy neked mire kéne érzékenynek lenned, és most én megérzékenyítelek téged, miközben szóval lehet, hogy az ilyen megmondóknak, amilyenek időnként a ezekben a szerepeinkben vagyunk, sokkal többet kellene tanulnunk arról, hogy hát mire érzékeny a társadalom, és akkor ahhoz képest kéne gondolnunk valamit arról, hogy hogyan lehet közösen valamit tenni.
[00:52:29]Hát ha van tanulsága az elmúlt éveknek, akkor akkor az mégis csak az, hogy hogy valamicsoda, vagy valamekkora ilyen részvételi kedv fölbuzgott a magyar társadalom elég széles rétegeiben, és volt akinél az volt a részvételiket, hogy életében először elment politikai demonstrációkra, vagy az talán még gyakoribb, hogy elkezdett beszélgetni a szomszédaival, meg az ismerőseivel, politikáról, és nyomon követik a mondjuk az ilyen műsorokat, de itt nem is ez a lényeg, hogy hogy kit, hanem hogy egyáltalán tehát átfolyatják magukon az emberek ezeket a tartalmakat, és állást foglalnak és és alakítja a véleményüket.
[00:53:15]Ez is egyfajta részvétel, tehát a közös gondolkodásban való részvétel és egy egy nem tudom, egy személyes networkön keresztül mindezeknek a a megvitatása.
[00:53:28]És akkor vannak ugye azok a részvételi aktusok, amelyek a akár a választási kampányba, akár valamilyen szervezetnek a munkájába való alkalmi vagy gyakori bekapcsolódást jelentenek.
[00:53:39]Én igazából most se tudom, hogy van-e erre vonatkozóan valamilyen kézzelf fogható felmérés.
[00:53:46]Szóval nem merném megtipelni én legalábbis így IQ-ból, hogy vagy séróból, hogy hogy pontosan hány embert érintesz, de azért azt gondolom, hogy sok száz ember sokkal aktívabbá vált a a közéletet illetően.
[00:54:00]És mondom, hogyha ezt a megfigyelés, megbeszélés rovatot is idevesszük, akkor lehet, hogy több millió ember sokkal aktívabbá vált a politikát illetően, mint korábban.
[00:54:08]És én úgy gondolom, hogy ez az igazi kiindulópontja annak, hogyha valamiféle demokrácia csinálásról, vagy újra demokratizálásról, vagy új demokratikus nekifutásról beszélünk, én eleve azt gondolom, hogy ez a jogállam kérdéskör ez ez áll egyrészt a jogállami intézmények helyreállításából, a Fideszes kinevezettek államának a fölszámolásából, és áll abból, ami a deklarációk szintjén jelen van, hogy egy sok sokkal részvételibb demokráciát kellene létrehozni.
[00:54:43]Nem restaurálni kell azt, ami 2010-ig fennállt, hanem hanem a klasszikus intézményrendszer mellett egy ilyen részvételibb ezt a ezt a közéleti spontaneitást beengedő demokráciára lenne szükségünk.
[00:55:02]És hát ennek rengeteg fóruma van.
[00:55:02]Szóval én nem vagyok biztos abban, hogy itt most egy ilyen csoda aprárni, ahol a legjobb technológia mellett vagyunk képesek szavazni és elhelyezni a a az igényeinket, mert az ágazati érdekegyeztetéstől a a nem tudom a közmeghallgatásra történő személyes eljárásunkig menően, a nem tudom az önkormányzati képviselőtestület ülésén föltett kérdésekig vagy a miniszternek írt levelekig, ennek rengeteg vagy a vagy addig menően, hogy mondjuk a az én álmom az, hogy a az országgyűlési képviselők, az egyéni országgyűlési képviselők mondjuk egy egy ilyen teremben havonta kétszer tartsanak, egy választói gyűlést és adjanak tájékoztatást és tegyenek föl nekik kérdéseket, és hogy ez a hétköznapi élet része legyen, hogy ez így működik.
[00:55:52]Én ezt mind a részvételiséghez sorolom.
[00:55:55]Nyilván, hogyha politikus lennék, akkor ezt úgy kéne föltöztetnem, hogy legyen valamilyen egy nagy húzóprojekt, hogy hogy ezt mindenki át tudja élni, de valójában ez úgy tud igazából a sajátjává válni a magyar társadalomnak, hogyha sok-sok ilyen pici aktivitás valósul meg, amit lehet, hogy nem is azonosítunk így egyenként valami nagy forradalmi tettként, csak éppen teljesen máshogy kezdünk el a politikáról gondolkodni, vagy ha már elkezdtünk gondolkodni róla, akkor akkor akkor ezt folytatjuk, és egy és egy olyan helyzetben is, amikor nem nem tudom ledfni kell a sárkányt, hanem már a az már le van döfve, és akkor utána a sárkány nélküli életünket kell berendezni aként, hogy hogy eközben is legyünk képesek egymással beszélgetni, szót érteni, vitatkozni.
[00:56:44]Talán ez a legnehezebb egyébként, mert pár pár beszélni akkor nagyon könnyű, ha egyetértünk.
[00:56:47]A a a problémák akkor kezdődnek, hogy nyilván nem értünk egyet.
[00:56:51]És mondjuk, amikor emberek egymásnak esnek, a államfőválasztás vagy az NVVH elnök jelölés kapcsán, az önmagában nem baj, hogy nincs egyetértés, de hogy de hogy ugyanaz a konteós gondolkodás és ugyanaz a hiszterizáltsági szint ö emelkedik meg, amit amit sokszor láttunk már másfajta ügyekben, és ez biztos nem a részvételi skilljeinket erősíti, de az, mert igazából azt akartam mond mondani, hogy hogy valami olyan dolog történt a magyar társadalomban az elmúlt két évben, amit tényleg nem láttunk korábban, és bár ugye Szam Andrával beszélgettünk erről, az Andrának is neki szegeztem ezt a kérdést, hogy nem arról van-e szó, hogy tulajdonképpen a azért voltunk ennyire aktívak, hogy aztán visszaülhessünk a moziba, hogy azt mondtuk, hogy oké, most segítünk elküldeni az eddigi hatalmat, de most az új hatalom az csinálja a dolgát.
[00:57:49]Mert ez is egy, mert ez is egy verzió, de de ez egy nagy lehetőség, hogy azt mondjuk, hogy néha azért kimegyünk a mozi elé, vagy fölmegyünk a nem tudom, a gépházba, és eldöntjük, hogy milyen film menjen.
[00:58:00]Szóval ez a lehetőség most itt van olyasfajta lehetőségként, ami talán most még erősebben van jelen mint akár a 36 évvel ezelőtti rendszerváltás idején.
[00:58:10]Az is hozzátartozik ennek a párbeszédnek, ennek a részvételnek és a demokrácia működésének a kitapasztalásához, hogy hogyan lehet elérni, hogy a kormány odafigyeljen egy-egy csoportra vagy arra, amit mondunk, hogy kire responzív a kormány és kire nem.
[00:58:28]Vannak olyan szereplők, akikről én bevallom, hogy arra számítottam, hogy ők elveszítik a relevanciájukat, és egyáltalán nem figyel oda rájuk a Tisza.
[00:58:36]Sőt, a Tisza sikerének az alapja az, hogy mindenki, aki hát egy ilyen óellenzékek tekintett szereplő, az nem kap tőlük figyelmet, az nem tudja befolyásolni azt, hogy ők mit tesznek, mert hiszen épp az a lényeg, hogy ezeket az embereket győzték le.
[00:58:49]És ehhez képest azt szeretne látni, hogy vannak olyan egyébként óellenzékek minősített figurák, akik beálltak a Tisza mögé, és cserébe a Tisza világban is, ha nem is politikusok, de nagyon fontos ilyen influencerek tudnak lenni.
[00:59:05]Lehet, hogy politikusok, mint Hadházi Ákos vagy Márkizaj Péter, de valójában ők is influencerként működnek.
[00:59:12]Van, aki meg valóban mindig influencer volt.
[00:59:14]Molnár Áron talán a legprominensebb.
[00:59:19]És az azt veszem észre meglepetten, hogy mintha tudnák befolyásolni a Tiszát.
[00:59:23]A kampányban nem tudták, és kormányon pedig tudják, és kimondottan abban az irányban tudják, amikor azt kérik számon, hogy nem elég radikálisan antiorbánista a Tisza.
[00:59:33]Szerinted jelenthet bármilyen módon is veszélyt a Tiszára, vagy legalábbis aggodalomra okot adó dolgot, amire nagyon érdemes odafigyelnie és igazodnia a Tiszának egy olyan típusú kritikához, hogy onnan nőhet ki a Tiszával szemben valamiféle opozíció, hogy onnan oponálják a Tiszát, hogy nem elég antiorbánista.
[00:59:57]Hát azt mondjuk így nem látom, hogy nem tudom Bárandi Péter és Molnár Áron pártot csinálnak és és ők lesznek az igazi rendszerváltók, de de tudok azt hiszem komolyan is válaszolni a a kérdésre.
[01:00:10]Megtisztelsz mind a ketejüket tisztelem és ismerem egyébként, úgyhogy bocsánat, elég viccelődöm.
[01:00:16]Nekik sincsenek ilyen terveik, szóval ezt én nem tudhatom, és ők is viccelődhetnek velem.
[01:00:20]Szóval az egyik az, hogy hát köszöntünk mindenkit a plurális demokrácia, vagy legalábbis a plurális vélemények világában.
[01:00:26]Szóval, hogy igen, emberek bizonyos dolgokban egyetértenek, bizonyos dolgokban meg nem értenek egyet.
[01:00:33]Ez hát ez furacsa, én belátom, de hogy egy kicsit ugye ez annak a annak a világnak a az eljövetele, hogy ugye amíg a Nerrel, az Orbán rendszerrel szembeni küzdelem zajlott, addig egy csomó hát nagyon fontos, lényeges magatartásbeli nem tudom érzelmi hőfokbeli kérdés vagy értékkérdés, az háttérbe szorult, mert ugye volt egy nagy feladat, és most, hogy ez nincsen, Most egy csomó olyan dolog van, amiről lehet egymással vitatkozni, mert már nem az a tétő, hogy úristen, és akkor az Orbán hatalmon marad, vagy vagy visszajön.
[01:01:11]Erre mondtam az előbb azt, hogy hát ezt kell tudni elviselni.
[01:01:15]Szóval, hogy addig könnyű sokfélének lenni, amíg egyébként mindannyian ugyanazt gondoljuk.
[01:01:22]És én csak tényleg nagyon halkan jegyezném meg, hogy amikor nagyon idegesít minket valakinek a véleménye, akkor szóval ezért küzdöttünk, [horkantás] hogy legyen sokféle vélemény, amelyek közül egy csomó idegesíteni fog bennünket.
[01:01:38]Ez van, ez a jó, a ki kell állnunk azoknak a véleménye mellett is, akik az idegeinkre mennek.
[01:01:46]Le kell őket érvelni, vagy vagy szimpatikusabbnak kell lenni náluk.
[01:01:49]A másik, hogy ugye ezeknek a szereplőknek talán az autonómiájáról valamit elmond, az, hogy hát egy bizonyos nagy projektben támogatták a Tiszát, de ők egyébként nem Tiszások.
[01:02:01]Azért szerintem elég sok olyan választópolgár van, aki nagyon örül ma is annak, hogy a Tiszára szavazott, és ma sem tenne, vagy holnap sem tenne mást, de mondjuk nem Tiszás identitással rendelkezik.
[01:02:11]Miért ne gondolhatná, de egyébként akár egy hardcore tiszaszavazó miért ne gondolhatna a bizonyos ügyekben mást, mint amit a amit a saját pártja megint csak azt kell mondanom, hogy hát erre is szavaztunk, hogy ilyen világ legyen.
[01:02:23]A harmadik dolog az, hogy hát úgy tűnik, hogy a közönség képes distingválni, tehát elválasztani azt, hogy lehet, hogy valakit nem akart képviselőjelöltként látni, mert egy adott politikai helyzetben megértette.
[01:02:42]a választópolgár, hogy neki miért kell a Tiszás jelöltre szavaznia, de attól még mondjuk ő lehet, sőt úgy tűnik, hogy nagyon is így van, hogy azokat a személyiségeket, újságírókat, véleményformálókat, akik akikről úgy gondolja és joggal gondolja úgy, hogy sokat tettek a NER ügyeinek a feltárásáért, azokat továbbra is tiszteli.
[01:03:03]Tehát lehet, hogy Hadházi Ákosra nem akarnak politikusként szavazni emberek, de sokan nagyon tisztelik azt, amit ő tett, és még lehetne sok más nevet mondani.
[01:03:10]Szerintem ez egy fajta szóval biztos sok politika elemző műsort néztek a az emberek, hogy képesek ezeket az árnyalatokat látni.
[01:03:20]És a negyedik dolog az meg talán az, hogy hát ugye annyit beszélnek a az influencer kormányzásról meg Facebook kormányzásról, hát a a az influencer vezérelt politikának vagy közéletnek, inkább ezt mondom, influencervezérelt közéletnek, az is egy összetevője, hogy persze van egy szuperhatásos influencer, az ország miniszterelnöke, de egyébként ez a módszer, ez a fajta közvetlen elérés és meggyőzési technológia, ez másoknak is a rendelkezésére áll.
[01:03:58]Én eleve egyébként azt gondolom erről az influencer kormányzásról, hogy hogy bocsánat, csak azt akartam mondani, hogy még egy elemzést erről meg kell hallgatnom a maradék hajszálanyat és kitépem, de ez talán túlzás, csak inkább én úgy úgy tekintek rá, hogy nagyon sok mindent erről már elmondtunk, és hogy én ezt inkább egy adottságnak tekintem, sem mint hogy állandóan panaszkodjunk efölött, csak hogy még a egy kicsit a tudom, hogy záró határidővel beszélünk, de a a még az a irodalmi élmény is eszembe jutott, hogy ugye Balzaknak van az Elveszett illúziók című regénye, amiből pár éve egyébként egy nagyon szuper film is készült.
[01:04:38]És hát ugye az a regény az a az a tömegsajtó feltalálásának az időszakáról szól.
[01:04:44]Tehát ugyanaz történik, hogy jön egy új technológia, és azt fedezik fel, hogy ez a technológia a napilapoknak a világa, sőt reggeli és déli és esté napilapoknak a világa az hogyan kezdi el átvenni a közvélemény irányítását, és hogy micsoda felelősséggel és felelősségtelenül vagy felelőtlenül politizáló emberek határozzák meg azt, hogy hogyan alakuljon a közvélemény.
[01:05:08]Hosszú oldalak vannak egyébként a regényben a nyomdatechnika alakulásáról.
[01:05:11]Ez mondjuk nem biztos, hogy a legérdekesebb, de ez megint csak én vagyok, aki ez iránt érdeklődik, annak talán az is érdekes.
[01:05:18]Na, szóval csak azt akarom mondani, hogy ez, hogy influencer politika van, hát lehet, hogy ez nem is annyira új jelenség.
[01:05:24]a technológiája a nyilván nyilván újdonság.
[01:05:26]És az egy jó hír tulajdonképpen megint csak a demokrácia állapotát illetően, hogy hogy bármennyire befolyásos influencer is a miniszterelnök, ezek szerint nem uralja az egész piacot, mert mások is be tudják tolni a a véleményüket.
[01:05:40]És talán valamiféle disztingválás abban is van, hogy a közvélemény széles köre valamiféle különbséget tud tenni a régi ellenzék, vagy a vagy a korábbi ilyen véleményformáló elit tagjai között, mert szóval azért szerintem nem mindegy, hogy valaki Bárandi Péter véleményére kíváncsi egy adott ügyben, akkor is, ha egyet ért vele, akkor is, ha nem ért egyet, vagy nem tudom én.
[01:06:05]Szóval nem szó, szóval azért nem nem Molnár Zsolt az, aki meghatározó véleményeket tol be a magyar közvéleménybe.
[01:06:12]Nem, nem ő rá tűnik úgy, hogy legyen tömegigény.
[01:06:14]Mondjuk Siffer András e abból a szempontból véleményesebb, de ez ezt ezt most nem nyitom ki.
[01:06:22]Az egy legalább sokan kíváncsiak, csak ezt akartam mondani.
[01:06:24]Igen, de sokan is kíváncsiak, meg sokan voltak kíváncsiak, akik egyfajta gyászmunkában vannak.
[01:06:31]Ezzel kapcsolatban azt szeretném kérdezni, miközben a legmesszebb menőkig egyetértek veled abban, hogy hogy ne gyártsunk még egy elemzést az influencer kormány?
[01:06:41]Jó van, azt csak úgy mondtam.
[01:06:41][nevetés] Nagyon izgalmasokat lehetett olvasni, csak úgy érzem, hogy már el van mondva a terv.
[01:06:50]Igen, igen.
[01:06:50]Én a én inkább én inkább arra kérlek, hogy van-e oly, hogy hogy azt segíts megérteni, hogy van-e olyan ügy, aminek mondjuk ami mondjuk kimarad ebből a logikából, mert rossz a PR-ja, mert mert nem dolgozható fel ilyen influenceres módon, miközben miközben lehet, hogy egy fontos ügy lenne.
[01:07:12]is fordítva van-e van-e olyan kockázata szerinted a magyar projektnek, ami pedig most ilyen kommunikációs sikernek tűnik, vagy hát rövidtá van az is?
[01:07:22]Hát a kockázata a Magyar Péter projektnek nyilván az, hogy hogy tehát hogyha ennyire vizuális, ennyire ingergazdag, hogy úgy mondjam, akkor ugye ennek az a az a rizikója, hogy egy ilyen látvány és bejelentés vezérelt politika alakulhat ki, amit amit a az erős hírciklus érzékenység befolyásol elsősorban, és mondjuk kevésbé az, hogy mennyire lehet szakpolitikai programokat több lépésben stratégiai megfontolások mentén végigvinni.
[01:07:57]Én nem szeretném elvitatni egy még öt hónapja sem hivatalba lépett kormánytól azt, hogy ezt a két szempontot össze tudja egyeztetni.
[01:08:04]Azért Magyar Péter csinált egy-két dolgot a magyar politikában, amit korábban lehetetlennek láttunk.
[01:08:09]Szóval, hogy én ezt ezt sem zárom ki.
[01:08:10]pláne előremenően nem szeretném ezt elvitatni tőle, de ha úgy kérdezed és úgy kérdezted, hogy mi a rizikója, akkor persze ennek az állandó és mindenütt való jelenlétre épülő politikusi karakternek ez a hátránya, hogy a a hírciklus logikája határozhatja meg azt, hogy mi az, ami előtérbe kerül, és ami kevésbé látványosnak van ítélve, az háttérbe szorulhat.
[01:08:39]Miközben persze azt is gondolom, hogy és akkor ha azt kérdezed, hogy mi szorulhat háttérbe, hát most nyilván oké, akkor a szociálpolitikus elkezdhet megint dumálni arról, hogy a Szpólnak sose volt jó a PR-ja, és részben ezért mondtam a Prit miniszterelnök beszédét is, aki kifejezetten társadalompolitikai témákkal próbálja és egyébként eddig sikeresen az adott körülmények között sikeresen így újra beindítani a munkáspárt lelohatt motorjait.
[01:09:06]Szóval, hogy ez nem képtelenség, amivel azt akarom mondani, hogy hát ha valakinek ez fontos, mondjuk adott esetben a kormányban fontos, akkor végül is talán az is elképzelhető, hogy minden politikai terület jól piározható, csak így kell róla gondolkodni.
[01:09:23]És akkor ez azt a kérdést veti föl, hogy mondjuk a kormányon, és most nem arra hívom föl, mielőtt a nem tudom, mások kezdenek el kommentelni, vagy vagy úgy szintén ugyanaz a személy, hogy hogy én most arra arra hívom föl a kormánytokat, hogy vesszenek össze nyilvánosan.
[01:09:39]Mnem erről beszélek.
[01:09:40]Arról beszélek, hogy hát minden kormányban van együttműködés is, meg rivalizálás is.
[01:09:44]Tehát hogyha én úgy gondolom, hogy nekem fontos területem van, akkor akkor ki kell hát mozognom azt a azt a azt a teret, azt a mozgásteret, ami alkalmassá tesz engem arra, hogy legalább a saját területem napirendjét meg tudjam határozni, és ne csak hozzáigazítsam különböző központi deklarációkhoz.
[01:10:04]Szerintem ez a lehetőség rendelkezésre áll másoknak is.
[01:10:06]Most nyilván senki nem hogy mondjam tudatlanul néz egy ilyen műsort.
[01:10:13]Tehát tudjuk azt, tehát látjuk azt, hogy mondjuk Vitézi Dávidnak a szakpolitikai érdekérvényesítő képességével úgy tűnik, hogy senki más nem versenyhet a kormányban.
[01:10:23]És amellett, hogy ő fontos ügyeket szakavatott módon és látható a közvélemény látható rokonszemve mellett képvisel, azt azért nyilván senki nem gondolja, hogy hogy egyedül mondjuk a ezek a közlekedéspolitikai megfontolások vagy minden esetben első helyen a közlekedéspolitikai megfontolások a legmeghatározóbbak.
[01:10:42]Tehát én igazából azt gondolom, hogy más miniszterek elől sincs elzárva az a lehetőség, hogy a saját területeikről hasonló élénkséggel és vonzerővel nyilatkozzanak meg.
[01:10:56]Zoltán, egy zárókérdésre van még időnk.
[01:10:59]Tulajdonképpen ez a demokratikus nyilvánossághoz kapcsolódik szintén, de hát a személyedhez is szerintem biztosan sok nézünk kíváncsira.
[01:11:06]Úgyhogy azt kérem, hogy mesélj egy kicsit arról, hogy szerepet vállaltál a Népszabadság újraindításában.
[01:11:12]Ez a múlt héten vált nyilvánossá.
[01:11:15]De mi lesz a szereped ebben és mi a tartalmi víziótok ebben a konstrukcióban?
[01:11:21]Hát ez akkor egy másik műsor, [nevetés] legalábbis mondom mondom egy kicsit személyesebben, ha már a személyemre is rákérdeztél, ugye mi csináljuk a a jelent most már hat éve.
[01:11:33]Erről egy barátom azt mondta nagyon empatikusan az elmúlt évek során egyszerű, hogy és ti meg menekültök szerkesztőségről szerkesztőségre utalva arra, hogy hát volt népszabadságosok, elmentek a népszavához meg a 168 órához, aztán a 168 órától úgyzintén fölmondván megcsináltuk a jelent.
[01:11:54]És most tulajdonképpen bizonyos értelemben ezek a nem tudom szé szétkóborolt hadak fognak valamiként a Népszabadság ernyője alá ismét megérkezni.
[01:12:06]Nyilván egy csoman dolgoznak a média más helyein is.
[01:12:11]A Partizánban is van olyan szerkesztő kolléga, aki a Népszabadságnak volt egykoron munkatársa.
[01:12:20]Szóval, hogy a mi történhetünk a jelennel valószínűleg mindenképpen véget ért volna a választás után, vagy azzal, hogy egyszerűen tehát ezt a ezt a hat éves küzdelmet föladván azt mondjuk, hogyha van egy új médiahelyzet, vagy azzal, hogy győz Orbán, mert az egy nagyon új médiahelyzet, vagy azzal, hogy veszít és akkor egyszerűen van piac és el lehet menni máshova dolgozni, vagy az van, hogy ezen az új piacon támad egy befektető érdeklődés, és akkor meg lehet maradni egy elemző portállal.
[01:12:45]És akkor tulajdonképpen a dolgok úgy alakultak, hogy a ez a befektetői érdeklődés ez kiterjedt a népszavára, és aztán a népszavával való tárgyalások során merült föl az, hogy a népszabadság név az használható lenne.
[01:12:57]Tehát tulajdonképpen én személyesen így vagyok benne ebben a történetben.
[01:13:04]Szintén még a személyes életemhez az hozzátartozik, hogy én nem leszek sem tulajdonos, sem főszerkesztő legfőképpen a a tartalomgyártásra.
[01:13:12]És hát ha tetszik a igen valóban valamiféle stratégia meghatározásról szól majd talán az én mandátumom.
[01:13:21]Van egy hosszú listám, de most ezt nem biztos, hogy föl akarom neked olvasni, vagy a nézőknek föl akarom olvasni.
[01:13:27]Én személy szerint azt tudom kínálni, hogy ez egy társadalomkritikai, a hatalom tetteire rákérdező.
[01:13:37]Az én részemről biztos, hogy egy ilyen baloldali társadalmiérzékenységgel átitatott a társadalom ügyei iránt érdeklődő, tehát nem annyira a politikai kirakatban zajló folyamatokat egyszerűen csak lekövető szerkesztői hozzáállást fog jelenteni.
[01:13:56]azt mondanám, hogy küldetésében közszolgálati, tehát csup olyan témáról szeretnénk írni, amelyek meg meg beszélni, amelyekről azt gondoljuk, hogy hogy a legszélesebb értelemben a köz [sóhajtás][zihálás] érdekét szolgálják, műfajait illetően ilyen allround műfajban gondolkozunk, tehát a print laól a videóig itt nagyon sok minden lesz, és hát ez nyilván a piacon egy versengő, de egyébként meg a mé média szabadságot illetően egy együttműködő hozzáállást fog jelenteni a a különböző más médiumokhoz.
[01:14:33]És hát mondhatom talán azt is, hogyha van egy van egy van egy újságnak, egy akármilyen médiumnak demokrácia felfogása, akkor én én arra fogok törekedni, és nagyon sokan erre szeretnénk törekedni, hogy valamiféle ezt a ezt a bizonyos részvételi attitűdöt ezt próbáljuk erősíteni a magyar társadalomban.
[01:14:55]Hát várjuk és sok sikert hozzá.
[01:14:55]Köszönöm szépen.
[01:14:57]Illetve köszönöm szépen neked a beszélgetést, köszönöm, hogy partner voltál a szociálpolitikai szemináriumban is.
[01:15:03]Köszönöm, ahogyan köszönöm a nézőknek is a akár a szociálpolitikára, akár a hatalomtechnikai vagy stratégiai kérdésekre vonatkozó figyelmét.
[01:15:17]Köszönjük, hogy velünk voltatok.
[01:15:17]Azt is nagyon köszönöm a kedves támogatóinknak, hogy velünk vagytok akár rendszeres támogatóként, akár az adótok 1%-ával.
[01:15:27]Több mint 42000 tiszteltetek meg bennünket.
[01:15:30]Szeretném kérni, hogy ha még nem tettétek volna, akkor iratkozzatok fel a csatornára.
[01:15:34]Hogyha bármi esetekbe jutott volna véleményként az adás megnézése közben, akkor nyugodtan kommenteljetek.
[01:15:41]Ez minden nézőre vonatkozik.
[01:15:48]Lakner Zoltánnal pedig a Partizán havi rendszerességgel folytatni fogja az országjárást, és folytatjuk az új Magyarország ennek a hát ugye nem tudjuk pontosan, hogy milyen berendezkedésnek, de nagyon bízunk benne, hogy egy demokratikus épülésnek a további alakulását.
[01:16:06]Mára ez volt a Partizán adása.
[01:16:09]Köszönöm még egyszer a figyelmeteket.
[01:16:10]Sziasztok!
[01:16:16][taps] Köszönjük.