Vukics Ferenc utolsó elemzése a Patriótán - 1. rész! Merre tart a világ?
- A Specialista sorozat 200 adás, 20+ millió megtekintés és 10 000 munkaóra után zárult, tematikája a geopolitikától a mesterséges intelligenciáig terjedt.
- A műsort tudatosan a BRICS elemzésével indították, mert már három éve látható volt az egypólusú világrend multipolárissá alakulása.
- Európa történelemszemlélete torz: 1800 évig Kína és India volt a világ meghatározó civilizációja, az európai dominancia csak az utóbbi 2-300 év fejleménye.
- A közéleti diskurzusban a kódszavak („kommunista”, „fasiszta”) használata megakadályozza a valódi megértést, és „távirányíthatóvá” teszi az embereket.
- A történelem leghalálosabb háborúi nem rivális pólusok, hanem testvérháborúk vagy birodalmi terjeszkedések voltak, ami cáfolja a multipolaritás káoszelméletét.
- Az USA katonai beavatkozásainak száma a hidegháború után megduplázódott, miközben a stratégiai érdekindex összeomlott – az unipoláris hatalom agresszívabbá vált.
- A liberális hegemónia univerzalizmusa a testvérháborúk fő hajtóereje, mert feloldja az „idegen” és „bennfentes” közti különbséget.
- Az ukrajnai háború testvérháború, hevessége a felek közelségéből fakad, nem civilizációk összecsapásából.
- Kína a válságokból rendre megerősödve kerül ki, és a CIA elemzői szerint a víz alatti technológiák kivételével már minden területen vezető szerepet tölt be.
- Európa lemaradása különösen aggasztó a mesterséges intelligencia és robotika által hajtott új ipari forradalom versenyfutásában.
- A multipolaritás a béke garanciája lehet, mert a valódi „mások” létezése gátat szab az univerzalista terjeszkedésnek és a testvérgyilkos erőszaknak.
„Legközelebb, ha valaki azt mondja, hogy mindannyian egy emberiség vagyunk, legyél óvatos. Ez a világ legszebb érzése és a legveszélyesebb is.” – Vukics Ferenc
Részletes összefoglaló megjelenítése
A Specialista sorozat mérlege és a műsor filozófiája
A beszélgetés a Patrióta csatornán futó Specialista című műsor hároméves történetének áttekintésével és lezárásával indul. A műsorvezető felidézi a sorozat impozáns számait: 200 adás, több mint 20 millió megtekintés, 10 000 munkaóra, 600 feldolgozott cikk és több mint 2000 tanulmány. A műsor tematikája rendkívül széles spektrumot ölelt fel: a geopolitikai szövetségektől és ellenséges hatalmaktól kezdve a széteső világrenden, a háború borzalmain, csodafegyvereken, luxusbunkerekbe költöző eliteken és a hadiipari komplexum számításain át egészen a világűr és a mesterséges intelligencia stratégiai jelentőségéig. A földrajzi lefedettség Grönlandtól Tajvanig, az Északi-sarktól a Tűzföldig terjedt.
A műsor alapvető célkitűzése az volt, hogy bemutassa: a világ különböző tájain élő emberek hogyan gondolkodnak és cselekednek, milyen érdekek vezérlik őket, és mit hajlandóak kockáztatni a méltóbb emberi élet megteremtéséért. A beszélgetőpartnerek most arra vállalkoznak, hogy számot vessenek az elmúlt három év világpolitikai változásaival, és megkíséreljenek előretekinteni a következő három évre.
A BRICS-szel való indítás jelentősége és a multipoláris világrend felismerése
Vukics Ferenc elmondja, hogy a sorozatot tudatosan a BRICS országok elemzésével indították, mert már három évvel ezelőtt is látható volt a világ átrendeződése, ami akkoriban még újszerű és túlzónak tartott gondolatnak számított. Az adásokban gazdasági adatokkal, katonai szövetségek időpontjaival és külpolitikai folyamatokkal támasztották alá, hogy az egypólusú világból egy multipoláris, sokpólusú világrendbe léptünk át.
„Azt próbáltuk alátámasztani gazdasági adatokkal, különböző katonai szövetségek megkötésének az időpontjaival és jól látható külpolitikai folyamatokkal, hogy igen, megtörtént az egypólusú világból egy multipoláris, egy sokpólusi világra történő átrendeződés" – Vukics Ferenc *
Kiemeli, hogy ez a történelem természetes állapota: az elmúlt 2000 évből 1800 egyértelműen többpólusú világ volt. Ezzel szemben Európa és a nyugati világ teljesen önmagára összpontosított, azt feltételezve, hogy az általa meghatározott irányok hullámként eljutnak a világ minden részére, és mindenki követni fogja azokat.
Európa köldöknézése és a történelmi arányok félreértése
Vukics Ferenc szerint alapvető probléma, hogy az emberiség történelmét leszűkítettük Nyugat-Európa és az Egyesült Államok történelmére. A történelem során 1800 éven keresztül valójában két nagy civilizáció, a kínai és az indiai élt egymás mellett párhuzamosan, és a világ szellemi produktumainak döntő többségét is ez a két hatalom határozta meg. Az európai dominancia csupán az elmúlt 2-300 év fejleménye, ami nem jelenti azt, hogy az európai történelmi tapasztalat lenne a meghatározó.
Szemléletes példaként hozza fel a 700-as évek közepén történt kínai polgárháborút, ahol egy szogd-türk hadvezér lázadása nyomán 36 millió ember halt meg – ez az akkori világ lakosságának egyhatoda volt. Ezzel szemben Európában ugyanebben az időszakban egy-egy herceg néhány ezer katona összegyűjtése is komoly teljesítménynek számított. Mégis többet tudunk Nagy Károly birodalmáról, mint a kínai Három Királyság koráról vagy India egyesítéseiről és szétbomlásairól.
„Miután nem erre figyeltünk, ha tanultunk is történelmet, akkor döntő részében önmagunkat néztük. Ez egyfajta köldöknézés is a visszatekintés kapcsán." – Vukics Ferenc *
A kódszavak használata és a gondolkodás megtakarítása
A beszélgetés egyik fontos motívuma a közéleti diskurzusban használt kódszavak problémája. Vukics Ferenc szerint az emberek hajlamosak arra, hogy ahelyett, hogy elgondolkodnának egy-egy jelenségen, egyszerűen ráragasztanak egy címkét („kommunista", „fasiszta", „náci", „moszkovita"), és ezzel „megtakarítják a gondolkodást". Ez a jelenség oda vezet, hogy a körülöttünk lévő világ megismerhetetlenné válik, és az emberek egyfajta „távirányítóval" irányíthatóvá válnak.
Példaként említi, hogy amikor a műsorban a Bloomberg, a Financial Times vagy a Wall Street Journal elemzéseit idézték, egyesek azonnal „moszkovita hozzáállásnak" minősítették azokat, ahelyett hogy a tartalmukkal foglalkoztak volna. Ez a reflexszerű elutasítás megakadályozza a világ történéseinek valódi megértését.
Az együttműködés hiánya és a szerves építkezés problémája
A beszélgetőpartnerek rámutatnak, hogy a magyar társadalomban és újságírásban is megfigyelhető egyfajta torz figyelemmegoszlás: sokkal inkább figyelünk a londoni vagy New York-i újságok fordításaira, miközben a helyi problémáinkat vagy a szomszédos országokban zajló eseményeket nem értjük meg kellőképpen. Az együttműködés képessége alulról építkezik: először két embernek, majd kiscsoportoknak, nagyobb közösségeknek, végül nemzeteknek kell megtanulniuk együttműködni. Ennek a szerves, organikus építkezésnek a hiánya súlyos következményekkel jár.
„Ha két ember nem tud egymás mellé rendelődni, ha nem tud egy kiscsoport egymás mellé rendelődni és megtanulni együttműködni, ha egy nagyobb közösség ezt nem tudja megtenni, ha egy nemzet nem tudja megtenni, akkor ez vajon hogyan fog sikerülni?" – Vukics Ferenc *
Az egypólusú világ ortodoxiája és a háborúk számának alakulása
A beszélgetés központi témája a nemzetközi kapcsolatok elméletében uralkodó ortodoxia kritikája. E szerint a bipoláris rendszerek stabilabbak a multipolárisaknál, mert a bizonytalanság szintje alacsonyabb, és kevesebb a téves számítás lehetősége. Kenneth Waltz elméletét idézve: minél több pólus, annál több probléma – a multipolaritás a káosz matematikája.
Vukics Ferenc ezzel szemben azt állítja, hogy a történelmi adatok nem támasztják alá ezt az elméletet. Kína és India, a két legnagyobb civilizációs pólus, 1800 éven keresztül soha nem háborúzott egymás ellen (a legújabb kori határvillongásokat leszámítva). Ha a multipolaritás szükségszerűen háborút szülne, „akkor valaki elfelejtette ezt elmondani a rendszer két legnagyobb szereplőjének".
A történelem tíz leghalálosabb háborúját megvizsgálva megállapítja, hogy négy egyértelműen polgárháború volt (tajping felkelés, a Három Királyság harca Kínában, az An Lushan felkelés, az orosz polgárháború), a maradék hat pedig vagy egy civilizáción belüli testvérháború (mindkét világháború, a Ming-Csing átmenet), vagy egyetlen terjeszkedő hatalom birodalmi hódító háborúja (mongolok, Timur, Spanyolország Mexikóban). A leghalálosabb háborúk tehát nem rivális pólusok közötti összecsapások, hanem egy pólus szétszakadásából vagy egy hatalom terjeszkedési kísérletéből fakadnak.
Az unipoláris pillanat paradoxona: több háború, kevesebb stratégiai érdek
Az Egyesült Államok példáján keresztül mutatja be az egypólusú világ paradoxonát. A hidegháború alatt az USA évente átlagosan 2,5 alkalommal avatkozott be katonailag, míg a hidegháború utáni évtizedben ez a szám 4,5-re emelkedett – a beavatkozások száma majdnem megduplázódott, miután a világ egypólusúvá vált.
Egy hivatkozott tanulmány (Toft-Kushi) szerint a hidegháború idején, amikor az USA-nak valódi, vele egyenrangú versenytársa volt, a beavatkozások mögött magas stratégiai érdek állt. 1991 után azonban a nemzeti érdekindex összeomlott – a tényleges fenyegetések csökkentek, a stratégiai tét elpárolgott –, mégis a beavatkozások száma az amerikai történelem legmagasabb szintjére emelkedett.
„Miért lesz egy rivális nélküli unipoláris hatalom még agresszívebb? A válasz nyilvánvalóan ott rejtőzködik az unipoláris adatokban." – Vukics Ferenc *
A liberális hegemónia ellentmondása és az univerzalizmus mint háborús motor
A beszélgetés talán legfontosabb elméleti következtetése, hogy a liberalizmus – amely elvileg a tolerancia, a különbözőség tisztelete és a pluralizmus filozófiája – abban a pillanatban, amikor vitathatatlanná vált, a geopolitikai történelem egyik leginkább terjeszkedő és intoleráns erejévé változott. Nem tudott tolerálni semmilyen más elveken szerveződő rendszert.
A jelenség magyarázata az univerzalizmusban rejlik, amely Vukics Ferenc szerint „a nagy háborúszító" és a testvérháborúk fő hajtóereje. Az univerzalista ideológiák – amelyek azt állítják, hogy mindenkire és mindenhol érvényesek – feloldják az „idegen" és a „bennfentes" közötti különbséget, ami a testvérgyilkos konfliktusok melegágya.
Einstein elképzelését – miszerint a világkormány és a nemzetállamok feloszlatása hozhat tartós békét – Vukics Ferenc tévesnek tartja. Szerinte Einstein összetévesztette a tünetet az okkal: a két világháború valójában nem nacionalista, hanem univerzalisztikus háború volt, nacionalista köntösbe öltöztetve. A zászló volt a jelmez, de az univerzalizmus volt a motor. Einstein javasolt megoldása – egyetlen világkormány – „a leginkább testvérgyilkos megoldás lett volna, amit el lehet képzelni", mert egy olyan rendszert hozott volna létre, ahol minden nézeteltérés polgárháborúvá válik.
Az ukrajnai háború mint testvérháború
Az ukrajnai konfliktust Vukics Ferenc a testvérháborúk klasszikus példájaként értelmezi. Álláspontja szerint a háború éppen azért olyan halálos és megoldatlan, mert az ukránok és az oroszok sok szempontból rokonok. A konfliktus hevessége nem a civilizációk közötti távolságból, hanem a közelségből fakad.
„Putyin újraegyesítésként, Kijev pedig emancipációként ábrázolja, de mindkét megközelítés ugyanazt az alapvető valóságot erősíti meg. Ez egy testvérháború, nem pedig egy multipoláris háború." – Vukics Ferenc *
A testvérháborúk logikája szerint minél közelebb állsz valakihez, annál inkább ugyanazért a térét, identitásért és legitimitásért harcolsz. A távoli civilizációk közötti háborúk ezzel szemben azzal végződhetnek, hogy „te maradj a te oldaladon, én pedig az enyémen".
Kína megerősödése és az Egyesült Államok relatív gyengülése
A beszélgetés kitér Kína váratlanul erős teljesítményére is. Vukics Ferenc megjegyzi, hogy Kína a válságokból rendre jobban kerül ki, mint azt korábban gondolták. Már három évvel ezelőtt is látható volt, hogy vásárlóerő-paritáson számolva a kínai gazdaság másfélszer akkora, mint az amerikai.
A közel-keleti konfliktus kapcsán megjegyzi, hogy még a neokonzervatívok és a CIA vezető elemzői is elismerik: az Egyesült Államok elveszítette ezt a konfliktust. A CIA legnagyobb Kína-szakértőjének állítása szerint a víz alatti technológiák kivételével Kína már minden területen átvette a vezető szerepet – legyen szó mesterséges intelligenciáról, flottateljesítményről vagy bármi másról.
Az USA katonai képességeivel kapcsolatban megjegyzi, hogy a korábban „másfél háború" megvívására tervezett haderő most egy közepes hatalom elleni „félháborúban" sem tudja igazán felmutatni az erejét. Ez elgondolkodtatja a szövetségeseket saját biztonságuk garantálhatóságáról.
Európa lemaradása és a technológiai versenyfutás
A beszélgetés végén Vukics Ferenc felhívja a figyelmet arra, hogy Európa lemaradása különösen aggasztó a kibontakozó technológiai forradalom fényében. A mesterséges intelligencia és a robotika új ipari forradalmat hoz, és minden szereplő megpróbálja megszerezni azokat az erőforrásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a szintugrás nyertese legyen.
„Elképesztő versenyfutás zajlik, és ami ebben félelmetes, Európa lemaradása." – Vukics Ferenc *
A multipolaritás mint a béke lehetséges garanciája
Az összefoglaló záró következtetése szerint a multipolaritás önmagában nem fog több háborút előidézni – sőt, éppen ez lehet a legerősebb természetes gátja az univerzalista ösztönnek és a belőle fakadó testvérgyilkos erőszaknak. Amikor a rendszerben léteznek valódi „mások", akik más elvek szerint szerveződnek és nem akarnak asszimilálódni, a „külföldi" fogalma újra értelmet nyer, és ezzel együtt az is, hogy „te maradj a te oldaladon, én meg az enyémen".
A partikularizmus – a saját határait ismerő, erős, koherens önazonosság-érzés – teszi lehetővé az együttélést egy multipoláris világban, és csökkenti a háború valószínűségét. A beszélgetés egy figyelmeztetéssel zárul:
„Legközelebb, ha valaki azt mondja, hogy mindannyian egy emberiség vagyunk, legyél óvatos. Ez a világ legszebb érzése és a legveszélyesebb is." – Vukics Ferenc *
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „a typing felkerés" – A szövegkörnyezet alapján valószínűleg a „tajping felkelés" (Taiping Rebellion) eltorzult alakja, amely a 19. századi kínai polgárháború volt.
- „Amor itt egy szintugrása létrejön" – A mondat értelme bizonytalan, valószínűleg „amikor itt egy szintugrás létrejön" lehetett az eredeti.
- „a toft kusi tanulmány" – Feltehetően a Toft és Kushi szerzőpáros által jegyzett tanulmányra utal, a nevek pontosan nem azonosíthatók az átiratból.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Három év, 200 adás, több mint 20 millió megtekintés, 10000 munkaóra, 600 feldolgozott cikk, több mint 2000 tanulmány.
[00:00:08]Ez volt a specialista itt a Patriótán.
[00:00:10]Beszéltünk szövetségekről, ellenséges hatalmakról, széteső világrendről, egyszerű katonák mindennapi életéről, a háború embert próbáló borzalmairól, állítólagos csodafegyverekről, a veszélyek elől luxusbunkerekbe költöző elitekről, a hadiipari komplexum rideg számításairól.
[00:00:30]Bejártuk a világot Gröllandól Tajvanig, az északi sarktól a tűzföldig.
[00:00:32]Kutattuk a geopolitikai folyamatok összefüggéseit, a világűr, a mesterséges intelligencia stratégiai jelentőségét.
[00:00:42]Megpróbáltuk bemutatni, hogy hogyan gondolkodnak és hogyan cselekednek az emberek a világ különböző tájain, milyen érdekek vezérlik őket és mi mindent hajlandóak kockáztatni a méltóbb emberi élet megteremtésének érdekében.
[00:00:53]Emberi döntéseken keresztül próbáltuk megérteni, hogy ezek a folyamatok hogyan is formálják mindannyiunk közös jövőjét.
[00:01:02]Három év, hosszú idő.
[00:01:02]Ideje, hogy számot vessünk azzal, mennyit is változott a világ a műsor indulása óta, és talán van bennünk annyi bátorság is, hogy megvizsgáljuk, hogy mi várhat ránk a következő három évben.
[00:01:14]Kezdődik.
[00:01:21]Három évet kell átölelnünk, Feri, én régen voltam itt a Patriotának a képernyőjén, egy talán egy fél évvel ezelőtt, vagy nem is tudom, talán még régebben, elég sok elfoglaltságom volt, de aztán végül úgy döntöttem, hogy megkérdezlek, hogy mit szólnál hozzá, hogyha én lennék az utolsó specialistának a műsorvezetője újra, és azt mondtad, hogy rendben van.
[00:01:38]Én nem szerettem mindig veled beszélgetni, és most is gondolom, egy nagyon érdekes beszélgetésnek leszünk majd a személy fültanúi itt.
[00:01:46]Szóval három évet kell átölelnünk, és ez a három év, ez ez nagyon sok mindent hozott nekünk külpolitikában, geopolitikában, háborúban sajnos.
[00:01:55]Tehát nagyon sok mindenről kell beszélnünk.
[00:02:00]Annyit megbeszéltünk itt az elején, hogy te egy Brick adással kezdted, ugye a egy olyan olyan szövetségnek a feltérképezésével, amely akkor még nem igazából volt úgy a figyelem középpontjában.
[00:02:12]Miért pont velük kezdted az egész specialista sorozatot?
[00:02:15]Van ennek valami jelentősége?
[00:02:17]É ugye három évvel ezelőtt arra próbáltuk fölhívni a figyelmet, hogy megindult a világ átrendeződése.
[00:02:22]Ez ma már mindenki számára tényszerű, de akkor egy újszerű gondolat volt, és kicsit túlzásnak is tartották a ennek a felvetését, hogy vajon Kína, Oroszország, India vagy a akár a Brix országok azok milyen hatást tudnak majd gyakorolni itt a világ átalakulására, a különböző típusú folyamatokra.
[00:02:42]és azt azt próbáltuk alátámasztani gazdasági adatokkal, különböző katonai szövetségek megkötésének az időpontjaival és jól látható külpolitikai folyamatokkal, hogy hogy igen, megtörtént az egypólusú világból egy multipoláris, egy sokpólusi világra történő átrendeződés, és hogy amúgy különben ez a történelemben nem egyedi állapot, meg nem egy különleges állapot, hanem úgy a történelemnek a természetes állapota, mert Mert akár csak az elmúlt 2000 évet tekintjük, akkor azt tudjuk mondani, hogy ha nagyon szigorúan vizsgálgatjuk ezeket a történéseket, ebből 1800 év mindenképpen több pólusú világként éltük meg.
[00:03:22]És ami szerintem az egyik nagy tapasztalás, amit itt meg kell értenünk, az hogy Európa és a nyugati világ teljesen csak magára összpontosított.
[00:03:32]azt gondolta, hogy valójában ő számít, és az ő hatásai valami hullámként eljutnak a világ különböző részére, és akkor mindenkinek majd nagyjából követni kell azokat az irányokat, amelyeket mondjuk valahol az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában vagy Berlinben meghatároztak, de valamit nagyon elfelejtettünk.
[00:03:53]Ez pedig maga az emberiségnek a történelme.
[00:03:55]Az a probléma, amit nem értettünk meg nagyon, hogy az emberiség történelme az emberiség történelme.
[00:04:02]Nem Nyugat-Európa történelme és nem az Egyesült Államok és Nyugat-Európa történelme.
[00:04:07]És mindaz, ami eddig a világban történt, az egy emberi tapasztalás.
[00:04:13]És ha ebből az emberi tapasztalásból mi kizárjuk a világnak azt a részét, akár ahogyan például a közép-európai térséggel vagy a kelet-európai térséggel se foglalkoztak igazából Európávban, és nem nagyon akarták megérteni, még annyira se értették meg a világ többi részét, ahogy ők szokták annak idején nevezni.
[00:04:30]De ha utánatekintünk a történelemben, 1800 éven keresztül valójában két nagy civilizáció volt, amelyik egymás mellett párhuzamosan élt.
[00:04:42]Ez a kínai és az indiai volt.
[00:04:44]És a világ összelésének, szellemi produktumainak a döntő többségét is ebben az 1800 esztendőben ez a két hatalom határozta meg.
[00:04:51]Tehát az, hogy az elmúlt 2-300 évben egy felemelkedő Európa volt és európai hatalmak, vagy mint az európai hatalmakból kinövő Egyesült Államok domináns szerepet tudott játszani a földön, az nem jelenti azt, hogy valójában az ő történelmi tapasztalata lenne a meghatározó, hanem a sokkal régebbi több 1zer éves viszonyrendszer a meghatározó.
[00:05:17]Csak egy egyszerű példát mondjunk, hogy ki gondolná, hogy mondjuk a 700-as évek közepén, mert nem sokan szoktak erről beszélni, hogy mondjuk egy szogtürk hadvezér elindul, fellázad a Kína ellen, és ennek a polgárháborúnak a következtében 36 millió ember hal meg, ami az akkori világ lakosságának a hatoda volt.
[00:05:38]És ilyenkor megértjük a méreteket, a különbségeket.
[00:05:41]Hát a 700-as években itt a 700-as éveknek a közepén Európában, hogyha egy-egy herceg vagy egy fejedelem néhány ezer katonát össze tudott gyűjteni, akkor az már komoly teljesítménynek számított, és elképesztően másak voltak az arányok.
[00:05:56]Ö miközben mi erről lehet, hogy többet tudunk, mondjuk ö Nagy Károly birodalmáról, mint mondjuk ezekről a az eseményekről, mondjuk a különböző hatalomváltásokról Kínában, mondjuk a Három Királyságról, vagy pedig mondjuk Indiának a időszakos egyesítéseiből, illetve szétbonlácsából származó következményekről.
[00:06:20]És miután nem erre figyeltünk, ha ha tanultunk is történelmet, akkor döntő részében önmagunkat néztük.
[00:06:27]Ez egyfajta köldöknézés is a visszatekintés kapcsán.
[00:06:32]Az meg még rosszabb, hogy ugye a a társadalomunknak egy jelentős részét meg egyáltalán nem érdekelte a múlt az elmúlt időszakokban.
[00:06:38]Megpróbáltak tőle megszabadulni különböző ideológiai nyomásoknak a hatására.
[00:06:43]Hát még mennyire érdekelte őket, hogy mondjuk például Kínában mit tanultak meg a háborúkról, az emberi szenvedésről, a külpolitikáról, a belpolitikának a az alakításáról, vagy azt, hogy hogyan kell talpra állni különböző válságok után.
[00:06:58]És ezek a problémák vezetnek oda, és a saját magunk köldöknézése vezetett el oda, hogy továbbra is nagyon három évvel ezelőtt még nagyon nagy fölényből tekintettünk arra, hogy mi zajlik a világ többi részében.
[00:07:15]És közben azt kell észrevennünk, hogyha vásárlő parítást nézzük, a kínai gazdaság már másfél szalakkora mint az egés.
[00:07:24]Ez már három évvel ezelőtt is látszót.
[00:07:25]Így van.
[00:07:25]Már akkor is látszódott és ugye hoztuk az adatokat, amit mindenki megpróbált valamilyen úton, módon megcáfolni.
[00:07:29]számomra mindig az volt a az érdekes, különben, hogy mondjuk a Bloombergtől vagy a Financial Timest-ól vagy a Wall Street Journtól hoztál elemzéseket, és abból mindenki azonnal meg tudta állapítani, hogy ez biztos, hogy valami fajta moszkovita hozzáállásnak a következménye.
[00:07:43]Ez számomra azért megdöbbentő, hogy amikor a világ képében valakinek valami nem fér bele, akkor akkor azonnal valami gyűlöletkeltés irányába megy el, és az a baj, hogy nem gondolkodunk el rajta.
[00:07:53]Ez egy kicsit olyan, mint a Kalambo filmben.
[00:07:56]Talán még valaki emlékszik, a sorozat egyik részében volt, hogy a kutyának azt mondták, hogy hogy rózsabb róabimbó.
[00:08:01]És ugye akkor megölte azt, aki ezt mondta neki, merre volt beidomítva.
[00:08:04]És akkor a az, ha jól emlékszem, akkor a férj így végzett a feleségének a szeretőjével.
[00:08:10]De ezek kódszavak, tehát ami megtakarítja nekünk a gondolkodást.
[00:08:15]Azt mondjuk az egyikről, hogy te kommunista vagy, te fasiszta vagy, te náci vagy, te moszkovita vagy, te zsidó vagy bármi.
[00:08:22]És akkor azt mondják erre, hogy egyes emberek azt gondolják, hogy akkor őnekik meg kell takarítani a gondolkodást, és most már nem kell foglalkozni dolgokkal.
[00:08:29]És akik ügyesen használják ezeket a kódszavak, akkor mindig pontosan tudják, hogy hol helyezzék el őket.
[00:08:35]De ennek az a következménye, hogy a világ, ami körülöttünk van, az megismerhetetlenné válik számunkra, és valójában egy távirányítón keresztül irányítgatnak bennünket.
[00:08:46]És mi megpróbáltunk ez ellen valamilyen úton, módon tenni, megpróbáltuk felhívni a figyelmet, és tényleg eljutottunk nagyon messzire.
[00:08:53]Tehát Gröröllandól tényleg a a végén megnéztük, hogy Argentína esetleg alkalmas hely lehet, ahova el lehet menekülni.
[00:08:59]Ö megnéztük azt, hogy Tajvantól mondjuk Kanadáig milyen problémák vannak a a világban, és próbáltuk elemezni az összefüggéseket, és arra a következtetésre jutottunk, hogy amúgy eddig nem nagyon figyeltünk oda a világ történéseire, és kicsit fárasztó is talán ennyi mindenre egyszerre összpontosítani, de a világon minden dolog hat egymásra.
[00:09:23]És ha ha itt a világon mi békés életet szeretnénk, akkor egymásra figyelnünk kell.
[00:09:30]És itt Magyarországon azért odáig se jutottunk el néha, hogy a szomszédországokban zajló eseményeket megértsük, vagy a szűkebb környezetünkben lévő eseményeket lekövessük.
[00:09:39]Tehát sokkal inkább figyelt mindenki, akár a magyar újságírás is arra, hogy mondjuk a a londoni vagy a New Yorki újságok lefordításra kerüljenek, és azokból egy rövidített anyagokat itt az emberekhez eljuttassanak, miközben helyi problémáink voltak, amit amit ki kellett volna beszélnünk, vagy a szomszédainkkal kellett volna jobban együttműködnünk, és megismerni az ő problémáikat, a hasonlóságokat a különböző problémák között.
[00:10:07]Tehát egy kicsit elszakadtunk, egy kicsit mindenki magába fordult, köldököt nézett, és utána még nagyon messzire tá próbáltindeni.
[00:10:13]Ennek az a következménye is, hogy azt mondjuk, hogy hát itt akkor tényleg legyen egy egységes nagyvilág, de azt nem vagyunk hajlandóak, hogy egy másik emberrel megtanuljunk együttműködni.
[00:10:23]És ez egy lehetetlen küldetés, ha két ember nem tud egymás mellé rendelődni, ha nem tud egy kiscsoport egymás mellé rendelődni, és megtanulni együttműködni.
[00:10:31]Ha egy egy nagyobb közösség ezt nem tudja megtenni, ha egy nemzet nem tudja megtenni, akkor ez vajon hogyan fog sikerülni, hogy hogyan ugorjuk át az egyén és a mindenki között lévő távolságokat amúgy tapasztalat, gyakorlati tapasztalat nélkül, az együttműködés megtanulásának tapasztalata nélkül ez ilyen lehetetlen küldetésnek tűnt.
[00:10:51]Ezt csak ideológikus eszközökkel lehetett elültetni az emberekben.
[00:10:55]Ez a társadalomban leképeződik egyébként, tehát az, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz, az leképeződik aztán a társadalmi csoportokba és neán mondjuk az országokba, az országok vezetésében, h hogyan íg így, így van.
[00:11:06]Ö a az alulról történő szerves organikus építkezés hiányzik.
[00:11:12]Ennek az a következménye, hogy meg kell értenünk 10 embert vezetni, 10 embert vezetve lehet megtanulni, 100 embert vezetni, 100 embert vezetve lehet megtanulni.
[00:11:19]És 10 millió embert vezetni, 10 millió embert vezetve lehet megtanulni.
[00:11:24]De nem árt, ha előtte valaki megtanult 100zret, vagy megtanult 100zret, vagy legalább 10-et vezetni, és mert mert ez a természetes útja annak, hogy a végén mondjuk egy akár egy vezetői kiválasztódás meg tudjon történni.
[00:11:37]És jártunk itt ezen az úton, és ott felvetődött annak a lehetősége, hogy igen, akkor itt nagyon nagy bajba kerülünk, hiszen a multiporalitás az hozhatja magából a sok-sok háborút.
[00:11:51]Tehát van egy egypólusú világ, van egy multipoláris világ és van egy átmenet.
[00:11:56]Az mindig zűrzavart.
[00:11:57]Ez a világrendszerváltás, amire sokan beszél rendszer rendszerváltás.
[00:11:59]És ugye ennek van egy ortodoxiája, amik arról szól, hogy az egypólusú világ az kevesebb háborúval jár, mert olyan erős a legfőbb hatalom, hogy bárkire rákényszeríti az akaratát.
[00:12:10]Na most, hogy ebből hogy lesz demokrácia?
[00:12:12]Az megint egy nagy kérdés, ugye, hogy a hogy amikor egypólusú volt a világ, akkor beszélhetünk-e demokráciáról, vagy beszélhetünk-e liberális demokráciával, mert annak ugye nem túl sok köze volt mindenhez.
[00:12:23]És a ugye a kutatók hosszú évek óta folyamatosan figyelik ezeket az eseményeket, a történelmi eseményeket is.
[00:12:32]És itt a felvezetőben elmondtuk, hogy rengeteg tanulmányt bogaráztunk át az elmúlt időszakokban azért, hogy a adásaink jók legyenek, hogy több 10000 cikket dolgoztunk föl.
[00:12:41]Én nagyon őszinte leszek.
[00:12:43]Ez nekem napi 10-12 óra olvasást jelentett, amikor készültünk ezekre a az adásokra.
[00:12:50]amellett, hogy volt alapvető információja, ismerete az embereknek ezekről a dolgokról, de hát de próbáltunk a legalaposabban felkészülni arra, ami itt történt.
[00:12:58]Én megmondom őszintén, hogy még ami ez a három év volt, ez életem legmunkásabb időszaka volt.
[00:13:05]A legtöbb időt töltöttem munkával, pedig voltak nagyon kemény és nagyon munkás időszakok a az életemben.
[00:13:09]És azt látjuk, hogy a kutatók ezekben a ebben a sok tanulmányban arra a következtetésre jutnak, hogy hogy lehet, hogy az ortodoxia igaz, és hogyha itt kialakul egy ilyen multiporális világ, akkor megint a nacionalizmus előtör, és akkor mindenki végezni akar másokkal.
[00:13:29]Míg a kutatók egy másik része fölhívja a figyelmet az alapvető ellentmondásokra ezekre a tanulmányokban, és azt arra hívják föl, hogy mit mutat a történelmi mintázat, amit mindig érdemes megnézni, mert tetszik vagy nem tetszik, ez egy tanulási folyamat.
[00:13:40]az emberiség próbálja tanulni, hogy hogy kell méltó módon emberi életet élni, méltó emberi élet irányába lépéseket megtenni.
[00:13:46]És ezek a történelmi mintázatok mást mutatnak.
[00:13:51]Azt mutatják, hogy akkor kevesebb a konfrontáció, több a diplomácia, több az egyezkedés, több a kényszer, ami rákényszerít bennünket ezekre a dolgokra.
[00:13:59]Ez hasonlóképpen a politikából is hozhatnánk ezt.
[00:14:01]Mindenki itt a kétharmadokat szidja most az elmúlt elkövetkező időszakokban.
[00:14:08]Szerintem ugyanez fog történni, kétharmadokat fogják majd színni, hogy mit jelent, amikor amikor mert hogy nagyon nagy dolog az, hogy akkor akkor egységesen egy irányba tart az az ország, amiről beszélünk, merthogy egy politika erő irányítja, de meg kell meg lehet takarítani a politikai párbeszédet.
[00:14:27]Ühüm.
[00:14:28]Amit meg nem lehet megtakarítani, mert a a történelem tapasztalata az, hogy az mindig eljön.
[00:14:32]az a az igazság pillanata mindig eljön, amikor a a problémák előjönnek, előtörnek.
[00:14:37]A diplomácia pedig azt jelenti, és a belpolitikán belül is az egyezkedés azt jelenti, hogy párbeszédet kell tudni folytatni egymással is, hogyha azt elszokunk a párbeszédtől, annak ugye súlyos következményei lehetnek hosszútávon, mert nem tudjuk, hogy hogy kell jól beszélgetni egymással, hogy kell, ha van tapasztalatunk, hogy jó, nekiálltunk 10 ügynek, ebből jól összevtatkoztunk mind a 10-ben, de négyet meg tudtunk oldani, akkor van egy magabiztosság azzal kapcsolatosan, hogy lámlám azért vannak, amikor működnek ezek a dolgok, és érdemes erre energiát fordítani, meg meg belefektetni.
[00:15:13]És a a a kutatóknak egy jelentős része azt állítja, hogy amúgy a számok azt mutatják, hogy például attól a pillanattól fogva, hogy a multipoláris világ egy pólusá vált, utána majdnem kétszeresére nőtt a konfliktusoknak a száma, az erőszakos fegyveres konfliktusoknak a száma.
[00:15:31]És ilyenkor fölteszi az ember a kérdést, hogy hát de ez hogy következhetett be?
[00:15:38]És ők felhozzák azt a az érvet, hogy egyfajta univerzalista világnézet alakult ki.
[00:15:43]A hatalom úgy gondolja, hogy neki itt az egész világ az övé, ez az ő birodalma.
[00:15:50]És ebben vannak első osztályú állampolgárok, vannak másodosztályú állampolgárok, vannak periojkoszok.
[00:15:56]Mi talán lehet, hogy a periojkoszok közé tartoztunk ezekben a rendszerekben, de igaz valójában itt mindenki ő hozzátartozik.
[00:16:03]Itt mindenkinek az ő szervezési elveit kell tudni követni.
[00:16:05]az ő megoldásait kell elfogadni.
[00:16:07]És ha akkor, hogyha válsághelyzetek alakulnak ki, akkor pedig be kell nyelni azokat a veszteségeket, amiket ő a mint főhatalom nem akar benyelni, hogy az ő saját állampolgárinak mondjuk ezt ne kelljen elviselni, akkor azt a szövetségesek, a közötlen szövetségesek meg a perioszok vállalják magukra, döntő részében persze a a körülakók legyenek azok, akik ezt valahogyan el fogják majd viselni.
[00:16:31]Ö és ö ennek ugye kialakul egy olyan ö helyzete is, amit nagyon sok kutató felhívja a figyelmet akár az Egyesült Államok viselkedésével kapcsolatban, hogy a végén olyankor is beavatkozik, amikor nincs is közvetlen nemzeti érdek.
[00:16:49]Tehát ez egy elképesztő dolog, hogy nincs érdek, nem áll érdekedben a beavatkozás, és mégis megteszed, mert rendszabályozni akarsz.
[00:16:55]Hogyha az Egyesült Államokat nézünk, azért ott a gazdaság, mint nemzeti érdek náluk szinte mindenhol megjelen így van.
[00:16:59]Így van.
[00:16:59]És az mindent tehát több amikor sokszor elmondtam már itt a a specialista adásaiban, hogyha itt majd esetleg történne egy váltás, egy demokrata váltás az Egyesült Államoknak az adósság állománya attól nem változik meg.
[00:17:12]A gazdaságának a szerkezete nem változik meg, a kihívások, amelyek előtte állnak, amelyek arról szólnak, hogy hogyan lehet átmenedzselni a hegemon hatalomból a világ legerősebb hatalmával az Egyesült Államokat, ez a szándék nem fog megváltozni, és ehhez az erőforrások sem nagyon fognak majd megváltozni.
[00:17:29]ami azt jelenti, hogy a szövetségeseknek ugyanúgy, a másodosztályú állampolgároknak és a periojkoszoknak ugyanúgy el kell viselni majd ennek a következményeit.
[00:17:36]És ami ami azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy hát sok mindent el tudtunk képzelni három évvel ezelőtt, ami engem is azért erőteljesen meglepett, például Kínának a maga biztosága.
[00:17:49]mindenki elmondja, hogy milyen válságokkal küzd, milyen nehézségei vannak, és úgy tűnik, hogy mindenből egy kicsit jobban kerül ki, tehát egy kicsit jobban felkészült, mint amit korábban gondoltunk volna.
[00:18:00]És amikor itt azt látjuk, hogy akár a amerikai, izraeli, iráni konfliktus kapcsán, hogy mondjuk a neokonzervatívok, a legháború pártibb csoportok is azt állítják, hogy akkor úgy tűnik, hogy az Egyesült Állam elveszítette például ezt a konfliktust, mondjuk Bob Keigen esetében, vagy vagy mondjuk a CIA-nek a legnagyobb vezető elemzője, akit akit a a akit a legnagyobb Kína szakértőnek tartanak.
[00:18:25]És ő azt állítja, hogy amúgy különben lehet, hogy Kína már egy csomó mindenben katonai képességet tekintve ő az az állítása, hogy a a víz alatti technológiák kivételével igazából már mindenben átvette Kína vezető szerepet.
[00:18:42]És teljesen mindegy, hogy mesterséges intelligenciáról, flottateljesítményről vagy bármi másról van szó.
[00:18:46]De itt amikor arról beszélünk, hogy lehet, hogy a hormózi szarost meg kellene nyitni és oda kéne menni az európai szövetségeseknek.
[00:18:53]Hát amit az amerikai hatalmas hadiflotta nem tud megérni.
[00:18:57]néhány európai bárka megérkezésével hogyan lehetne azt megoldani.
[00:18:59]És azt látjuk, hogy ném, hogy az Egyesült Államok, amelyik korábban úgy készült, hogy másfél háború megvívására alkalmasnak kell lennie, most egy közepes hatalom esetében, a egy félháború esetében sem tudja igazából úgy felmutatni az erejét, mint ahogy kellene.
[00:19:17]és az még tovább elgondolkodtatja a szövetségeseket, hogy vajon akkor az ő biztonságát meg tudja-e védeni egy olyan ö első osztályú vagy első rangú világhatalom, amelyik úgy tűnik, hogy nem tudja az érdekeit megvédeni még egy ekkora haderővel sem.
[00:19:33]minden átalakul, minden átformálódik, ahogy a a harcászat, a hadműveletelmélet, a hadászat teljes átalakulással megtörtént az orosz-ukrán háború kapcsán, azt látjuk, hogy a a különböző államoknak a a szervezési szintjei is teljes mértékben megváltoznak, és a nyakunkon van egy óriási technológiai változás, egy új ipari forradalom a mesterséges intelligenciával, a robotikával, és mindenki megpróbálja megszerezni az erőforrásokat, amelyek alkalmassá teszik arra, hogy amikor Amor itt egy szintugrása létrejön, akkor ő a lehető legfőbb erőforrás álljon rendelkezésére, hogy ő nyertese lehessen ennek a ennek a folyamatnak.
[00:20:13]Tehát elképesztő versenyfutás zajlik, és ami ebbe félelmetes, Európa lemaradása.
[00:20:23]Van egy nagyon elterjedt elmélet, miszerint a többlusú világ szükségszerűen háborúsabb, és hogy a jelenlegi konfliktusok, Ukrajna, az iráni háború csupán a közelgő káosz előszelei.
[00:20:34]Valójában ez több mint egy elmélet.
[00:20:37]Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez ortodoxia, amit a nemzetközi kapcsolatok, kurzusokon mindenhol tanítanak a világon.
[00:20:44]Vegyük például Kenneth Wals, a nemzetközi politika emélete című művében azt állítja, hogy a bipoláris rendszerek stabilabbak a multipolárisaknál, mert a bizonytalanság szintje alacsonyabb, az erre egyértelműbb, és kevesebb olyan kapcsolat van, amelyben a téves számítás révén háborúba keveredhetünk.
[00:21:03]Lényegében az elmélet így hangzik: Minél több pólus, annál több probléma.
[00:21:08]Ebben a megközelítésben a multiporalitás matematikája más szavakkal a káosz matematikája.
[00:21:15]A történelem mintázata azonban mást mutat.
[00:21:18]Az elmúlt 2000 évből 1800-ban a világ valójában multipoláris volt.
[00:21:24]Kína és India, mint a két civilizációs pólus önmagában adta a globális termelés nagy részét, míg Ázsia többi része, Európa és a világ többi része tette ki a fennmaradó részt.
[00:21:36]Több súlypont létezett, de egyik sem volt különösebben domináns a globális szinttéren.
[00:21:42]Békés volt ez az időszak?
[00:21:45]Természetesen nem.
[00:21:45]A premodern világban voltak mongol hódítások, a 30 éves háború, a napoloni háborúk és még sok minden más.
[00:21:53]De az ortodoxia nem csupán azt követeli meg, hogy a multipoláris időszakokban legyenek háborúk, azt is megköveteli, hogy azok szisztematikusan háborúsabbak legyenek, mint a kevesebb pólussal rendelkező időszakok.
[00:22:05]És ezen a téren az adatok ezt nem támasztják alá.
[00:22:10]Kína és India, amely a korszak szinte egészében a két legnagyobb civilizációs pólus volt.
[00:22:15]Ráadásul hosszú határon osztoztak, soha nem háborúztak egymás ellen.
[00:22:20]A legújabb keletű határvillongásokat leszámítva 1800 év alatt egyetlen nagyobb jelentősebb háború sem volt.
[00:22:27]Ha a multipolaritás szükségszerűen háborút szül, akkor valaki elfelejtette ezt elmondani a rendszer két legnagyobb szereplőjének.
[00:22:34]A világháború jól mutatja, hogy a történelem legkegyetlenebb háborúi túrnyomórész testvérháborúk.
[00:22:41]Valójában, ha megnézzük a történelem 10 leghalálosabb háborúját, négy egyértelműen polgárháború.
[00:22:48]A typing felkerés, a három királyság harca Kínában, az Anlusan felkelés 755 és 763 között.
[00:22:58]Egy olyan pusztító polgárháború volt a kínai tankdinasztria idején, amikor a konfliktus során mintegy 36 millió ember halt meg, ami az akkori globális népesség hatoda volt, így a történelem egyik legvéresebb eseményének számít, és ilyen volt az orosz polgárháború is.
[00:23:14]Ezek a definíció szerint testvérháborúk voltak.
[00:23:17]A maradék hat pedig vagy egyetlen civilizáción belüli testvérháború, például mindkét világháború, vagy a Mingcsing átmenet, vagy egyetlen terjeszkedő hatalom birodalmi hódító háborúja, a mongolok, Timur és Spanyolország Mexikóban.
[00:23:32]Ez azt mutatja, hogy a történelem leghalálosabb háborúi, szigorú értelemben véve nem rivális pólusok közötti összecsapások inkább egyetlen pólus szszakadásáról, vagy arról szólnak, hogy az egyik hatalom megpróbálja magába olvasztani a környezetét.
[00:23:50]És ezek túlnyomó részt nem akkor történnek, amikor a rendszerben sok civilizációs pólus van, hanem amikor egy pólus túlságosan is domináns, ahogyan az a 20.
[00:24:01]században is történt.
[00:24:04]Graham Elison a háború sorsára ítélve című könyvében 16 történelmi eset választott ki, hogy alátámassza a felemelkedő kontra hatalmon lévő hatalom érvelését, amelyek közül 12 háborúval végződött.
[00:24:18]De érdekes módon, ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a 12 esetet, a kiugró mintázat nem a feltörekvő és az uralkodó hatalom közötti ellentét, hanem a testvérháború.
[00:24:31]E 12 háború közül 10 ugyanazon civilizáción belül zajlott le.
[00:24:34]Minél közelebb állsz valakihez, annál inkább ugyanazért a térért, ugyanazért az identitásért, és ugyana legitimitásért harcolsz.
[00:24:45]A távoli civilizációk közötti háborúk azzal végződhetnek, hogy te maradj a te oldaladon, én pedig az enyémen.
[00:24:52]A testvérháborúk nem ilyenek.
[00:24:55]Az ukrajnai háború tökéletes példa erre.
[00:24:58]Pontosan azért olyan halálos és megoldatlan, mert az ukránok és az oroszok sok szempontból rokonok.
[00:25:02]A konfliktus hevessége nem a civilizációk közötti távolságból fakad, hanem a civilizációk közötti közelségből.
[00:25:09]Putyin újraegyesítésként, Kiev pedig emancipációként ábrázolja, de mindkét megközelítés ugyanazt az alapvető valóságot erősíti meg.
[00:25:18]Ez egy testvérháború, nem pedig egy multipoláris háború.
[00:25:23]A Szovjetunió összeomlása és az Egyesült Államok egyedüli szuperhatalommá válása után a katonai beavatkozások száma nem csökkent, hanem megugrott.
[00:25:32]Az Egyesült Államok a hidegháború alatt évente két és félszer, a hidegháború utáni évtizedben pedig évente 4 és félszer avatkozott be.
[00:25:41]Más szavakkal az Egyesült Államok által indított katonai beavatkozások száma szinte megduplázódott, miután a világ egy pólusová vált.
[00:25:50]Ez azt mondja el nekünk, hogy valami más hajtja az erőszakot.
[00:25:55]Miért lesz egy rivális nélküli unipoláris hatalom még agresszívebb?
[00:25:57]A válasz nyilvánvalóan ott rejtőzködik az unipoláris adatokban.
[00:26:02]A toft kusi tanulmány elég egyértelműen kimutatja, hogy a válasz nem a stratégiai szükségszerűség.
[00:26:09]létrehoztak egy nemzeti érdekindexet, amely szövetségeket, földrajzi közelséget, erőforrásokat és gyarmati kapcsolatokat mér, hogy nyomon kövessék, mennyire volt ténylegesen tétje az egyes beavatkozásoknak.
[00:26:24]A hidegháború idején, amikor az Egyesült Államok egy valódi, vele egyenragú versenytárssal állt szemben, az index magas volt.
[00:26:31]Az Egyesült Államok ott avatkozott be, ahol valódi stratégiai érdekei voltak.
[00:26:36]1991 után az index összeomlott.
[00:26:40]Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államokat fenyegető tényleges veszélyek csökkentek, és a stratégiai tét elpárolgott, mégis a beavatkozások száma az amerikai történelem legmagasabb szintjére emelkedett.
[00:26:53]A nemzetközi kapcsolatok szaknyelvében ezt a korszakot liberális hegemóniának nevezték, ami ha belegondolunk, figyelemre méltó ellentmondás.
[00:27:02]A liberalizmus állítólag a tolerancia filozófiája, a különbözőség, a pluralizmus és a saját útválasztásának szabadsága iránti tolerancia.
[00:27:11]Mégis a liberális rend, különösen miután vitathatatlanná vált, a geopolitikai történelem egyik leginkább terjeszkedő intoleráns erejévé vált.
[00:27:21]Nem tudott tolerálni semmilyen másikat, amely mert más elveken szerveződni, vagy nem követte a liberalizmus szabályait.
[00:27:29]Ez adja meg a választ.
[00:27:32]A liberalizmusnak nem hiányoznak a tolerancia filozófiai eszközei.
[00:27:37]A tolerancia éppen az alapja kellett volna, hogy legyen, és mégis abban a pillanatban, amikor már nem volt ellenfele, mélyen intoleránssá vált, ami azt jelenti, hogy itt valami erősebb működik, mint bármer ideológia, egy olyan erő, amely képes még a különbözőség tiszteletén alapuló filozófiát is annak eltörlésének eszközévé alakítani.
[00:27:59]Ez az erő az univerzializmus.
[00:28:02]Az univerzializmus, ha mindent mást eltekintünk, a nagy háborúszító, a testvérháború fő hajtóereje, ami mellesleg éppenséggel romba dönti a 20.
[00:28:13]század talán legrangosabb béke elméletét is.
[00:28:16]Einstein a tudós egész életében azt a kérdést kutatta, hogyan lehetne megakadályozni egy újabb világháborút, és Isten eljutott ahhoz, ami egyfajta intellektuális ortodoxiává vált.
[00:28:29]Csak a világkormány, a szuverén nemzetállamok feloszlatása hozhat tartós békét.
[00:28:34]Amíg léteznek szuverén államok, mindegyik a saját független fegyverzetével a háború megelőzése gyakorlatilag lehetetlenné válik írta 1946-ban.
[00:28:46]A nacionalizmus számára emlékezetes kifejezésével élve az emberiség kanyarója volt.
[00:28:53]De az egypólusú pillanat volt az, amikor a világ legközelebb került Einstein víziójához.
[00:28:59]egyetlen domináns hatalom, amely egyetemes joghatóságot követel magának, és nincs vele egyenrangú versenytársa, aki korlátozná.
[00:29:07]És mi lett az eredménye?
[00:29:09]Több háborút hozott el, nem kevesebbet.
[00:29:11]A betegség nem a nacionalizmus volt.
[00:29:14]A betegség az univerzalizmus volt.
[00:29:17]Einstein a háború utáni érthető borzalomban, amit Németország okozott, összetévesztette a tünetet azokkal.
[00:29:25]A két világháború valójában nem nacionalista háború volt.
[00:29:31]Universalisztikus háborúk voltak, nacionalista köntösbe öltözve pánurópai projektek, amelyekben egy nemzet megpróbálta magába olvasztani vagy uralma alá hajtani a többit.
[00:29:41]A zászló volt a jelmez, de az univerzalisztika volt a motor.
[00:29:46]Einstein javasolt megoldása, egyetlen világkormány, amely felold minden szuverenitást, a leginkább testvérgyilkos megoldás lett volna, amit el lehet képzelni.
[00:29:55]Egy rendszer, amelyben a külföldi már nem létezik, és minden nézeteltérés polgárháborúvá válik a globális politikai közösség lelkiért, szó szerint táplálva azt a háborús motort, amelyet le akart állítani.
[00:30:08]Az első és a második világháború európai hatalmakról szólt, amelyek nem tudták megosztani saját civilizációjuk vezetését.
[00:30:17]Az egy pólusú korszakban pedig az egyetlen szuperhatalom nem tudta eltűrni, hogy egyetlen ország is másképp szerveződjön a birodalmában.
[00:30:25]A közös vonás nem a hatalom átrendeződése, hanem a pluralizmus vagy a koegzisztencia elfogadásának képtelensége.
[00:30:34]A testvérháborúk nem azért törnek ki, mert a testvérek különböznek.
[00:30:39]Azért törnek ki, mert az egyik testvér úgy dönt, hogy a többieknek nincs joguk létezni.
[00:30:44]A liberalizmus az egész emberiséget magáinak vallotta.
[00:30:47]Amikor a civilizációt meghatározó ideológiák mind azt állítják, hogy mindenkire és mindenhol érvényesek, akkor mind az idegenek, mind a benfentesek fogalma feloldódik.
[00:30:59]Nem tudod, ki vagy, és nem tudod megmondani, ki nem vagy.
[00:31:02]Tehát röviden összefoglalva, hova vezet mindez?
[00:31:07]Először is egy egyértelmű következtetéshez vezet.
[00:31:09]A multiporalitás önmagában nem fog több háborút előidézni.
[00:31:14]Valójában a multipolaritás lehet a legerősebb természetes gátja az általánosító ösztönünknek, s így a belőle fakadó testvérgyilkos erőszaknak is.
[00:31:25]Amikor a rendszerben léteznek valódi mások, akik más elvek szerint szerveződnek és nem akarnak asszimilálódni, a külföldi fogalma újra értelmet nyer.
[00:31:35]És ha a külföldi értelmet nyer, akkor az is, hogy azt mondjuk, te maradj a te oldaladon, én meg az enyémem.
[00:31:43]Ez egy kissé ellentmondásos gondolatra is vezet bennünket, amely biztosan nem tetszene senkinek Brüsszelben vagy a külkapcsolatok tanácsában.
[00:31:51]Ha csökkenteni akarjuk a háború leghalálosabb formáit, akkor érdemes lehet a partikuláris identitásokat megerősíteni, nem pedig fölülmúlni őket.
[00:32:00]Természetesen nem etnonacionalista vagy soviniszta formájukban ezek miniatő univerzalisztikák, egy vitatott tér homogenizálására irányuló projektek, hanem civilizációs értelemben egy erős, koherens önazonosságérzés, amely tudja, hol végződik.
[00:32:16]A partikularizmus az, amit a te maradj a te oldaladon, én maradok az enyémem mondatot elképzelhetővé teszi.
[00:32:24]Ez a partikularizmus, amely ismeri a határait, és egy multiporális világban ez teszi lehetővé az együttélést, és csökkenti a háború valószínűségét.
[00:32:34]Tehát legközelebb, ha valaki azt mondja, hogy mindannyian egy emberiség vagyunk, legyél óvatos.
[00:32:42]Ez a világ legszebb érzése és a legveszélyesebb is.
[00:32:44]A specialista utolsó adásának első részét láttátok, ne felejtsétek el, hogy az elemzés a második résszel folytatódik a patriótán.
[00:32:54]Sziasztok!