Patrióta 38:01

A fiatalok lázadása zajlik? Itt az újabb generációs forradalom? Kötter Tamás és Kiss-Kozma Georgina

interjúfiatalokgenerációs konfliktustüntetéstársadalomkutatásközéletmegafon
Irányultság: KonzervatívKötődés: Fidesz-közeli
A fiatalok lázadása zajlik? Itt az újabb generációs forradalom? Kötter Tamás és Kiss-Kozma Georgina
tl;dr
  • A Patrióta YouTube-csatornáján Körtvély Tamás Kiss-Kozma Georgina társadalomkutatóval beszélget a fiatalok lázadásáról, a generációs válságról és a tüntetések civilizációs gyökereiről.
  • Ez az első generáció 1968 óta, amely generációként, saját névvel határozza meg magát, és követelésekkel lép fel.
  • A felnőtté válás mérföldkövei kitolódtak: a fiatalok is családot szeretnének, de előbb „megélnék az ifjúságukat" — a biológiai, pszichológiai és társadalmi érettség szétcsúszott.
  • A „digitális ember" célt (téloszt) nélkül, önmagáért él; a vendég szerint gyakran összekeverjük az információ megszerzését a tudás megszerzésével.
  • A tiltakozások felszíni okai a lakhatás, oktatás, megélhetés; a mély okok a bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő, céltalanság — a fiatalok bizalma az intézmények iránt csökken.
  • A tiltakozási kultúra globalizálódott: nemzeti hősök helyett popkulturális szimbólumok (Batman, Vasember) kerülnek a zászlókra — ez a kulturális rendszer válságát jelzi.
  • Adatok: 2019-ben több mint 14 millió fiatal küzdött mentális problémával, az öngyilkosság a második vezető halálok, az 1980 után születettek boldogtalanabbak.
  • A tekintélyek eltűntek: a „kultúra embere" helyett „kérdések- és véleményemberek" vannak; a magyar társadalom fele soha nem vesz kézbe könyvet.
  • Az oktatás ma munkaerőpiacra készít fel, a nevelés mint generációk közti híd viszont beszűkült; javaslat: közösségek és fizikai kulturális terek erősítése.

„Batman helyett inkább Hunyadi János mentsen meg bennünket." – a műsorvezető

Részletes összefoglaló megjelenítése

A Patrióta YouTube-csatornájának beszélgetésében a műsorvezető, Körtvély Tamás (az átiratban egy szakaszon a csatorna neve is töredékesen hangzik el) fogadja Kiss-Kozma Georgina társadalomkutatót, egyetemi oktatót. A téma a fiatalok — az átirat nyomán elsősorban az Y, majd a Z generáció — lázadása, a generációs válság okai, a tüntetések mélyebb társadalmi és civilizációs gyökerei.

Az ifjúság meghatározása: ki a fiatal?

  • A beszélgetés azzal indul, hogy a fiatalok jelenleg uralják a közbeszédet, és ez az első generáció 1968 után („a mi nagy generációnk után"), amely önállóan, saját névvel határozta meg magát — nem diákként vagy munkásként, hanem generációként lép fel követelésekkel.
  • Kiss-Kozma Georgina kihangsúlyozta, hogy a fiatalokról „ókortól kezdve" így beszélnek a korábbi nemzedékek, miközben gyakran nem is tudják őket pontosan meghatározni. Tudományos értelemben az ifjúság „olyan társadalmilag és kulturálisan meghatározott életszakasz, amelynek az egyik legfontosabb jellemzője, hogy a gyermekkorból a felnőttkorba megy át".
  • A demográfiai megközelítés életkorokat ad: az ENSZ a 15–24 év közti, a hagyományos magyar ifjúságszociológia a 15–29 év közti korosztályt tekinti fiatalnak — de már folyik a vita arról, hogy a felső határt fel kellene nyitni.
  • A műsorvezető szerint a felnőttkor határa „megnyúlt": az ő egyetemi évei alatt a végzős hallgatók java része már családot alapított, a mai végzősök között ezt nem látja.

A felnőtté válás mérföldkövei és az infantilizálódás

  • A vendég az alábbi klasszikus felnőtté válási mérföldköveket sorolta fel: a legmagasabb iskolai végzettség megszerzése, a munkaerőpiacra lépés, a szülői fészekből való kirepülés (önálló egzisztencia megteremtése) és a családalapítás.
  • Az első gyermekvállalás életkora kitolódott, ezért a 29 év alattiaknál inkább csak jövőterveket lehet vizsgálni. A kutatások szerint a fiatalok jövőképje nem tér el a korábbi generációkéitől — ők is házasságban és gyermekkel szeretnének élni —, mégis később kezdenek családot alapítani. A magyarázat: „a fiatalok teljesen másképpen gondolkodnak ma az időről": fontosnak tartják fiatalon vállalni gyermeket, de ugyanúgy fontosnak tartják, hogy „megéljék az ifjúságukat" a gyermekvállalás előtt.
  • A biológiai, pszichológiai és társadalmi érettség ma már nem esik egybe, ezért nehéz meghúzni a határt. A beszélgetésben felmerült, hogy ez összefügg-e a nyugati társadalom infantilizálódásával — a vendég úgy fogalmazott, ezt lehet így mondani, de tudományosabb alapon is értelmezhető.

A digitális ember, a céltalanság és a nárcisztikus versengés

  • A műsorvezető filozófiai keretet adott a jelenségnek: Kurt Truman (Kurt Krumme), Charles Taylor, Eric Zemmour és Emmanuel Todd neve és Pokol Béla elmélete alapján a tömegmédiával és a digitális társadalommal egy „újfajta embertípus", a digitális ember alakult ki.
  • Szerinte ez az ember nincs rákapcsolódva valódi célig (téloszra): Michel Houellebecq „Elemi részecskék" című regénye nyomán a nyugati ember elengedte Istent és a végcélt — az arisztotelészi ember a poliszért élt, a keresztény ember az üdvösségért, ő pedig önmagáért él.

    „Ezért egyre egyre hangosabban ketyeg egy időzítő szerkezet a fejében. Ez az időzítő szerkezet pedig a halálpillanatát jelzi." – a műsorvezető *

  • A vendég kiegészítette: az információs tenger megváltoztatta a tudáshoz való viszonyt — „nagyon gyakran összekeverjük az információ megszerzését a tudás megszerzésével". A tudás igazságtartalommal bír és az igazságra törekszik; az információ csak alapja a tudásnak, de nem feltétlenül válik tudássá.
  • A generációs elmélet / társadalomtörténeti megközelítés szerint az ifjúság nem állandó, hanem változó entitás: „azt, hogy mit értünk ifjúság alatt, az nagyban befolyásolja, hogy az adott korszaknak milyen a gazdasági, kulturális, társadalmi sajátossága".

A metapolitikai tér és a tüntető generáció

  • A műsorvezető Cofa Aron (az átiratban így hangzik a név) metapolitikai elméletére hivatkozott: mielőtt az ember a politikába lép (választóként vagy jelöltként), átmegy egy metapolitikai téren, amelynek elsődleges tere a család, de ide tartozik az iskola, a barátság, akár egy élmény is.
  • Kérdése szerint ez a „harcos nemzedék" Párizstól Berlinen és Milánón át Tiranáig, Belgrádig „lángba borította", és Magyarországon is döntő szerepe volt a kormányváltásban — de mi formálta őket azzá, hiszen „nem csak kiugrottak Zeusz fejéből".
  • A vendég két meghatározó tulajdonságot emelt ki (a „generációs címkék" ellenére, amelyeket nem szeret, de van valóságalapjuk):
  • Ez a „legbehuzalozottabb" új nemzedék, amely technológia-intenzív környezetben szocializálódott.
  • Ők voltak az utolsók, akiknek gyerekkoruk volt digitális eszközök nélkül, akiknek még vannak emlékeik arra, hogyan lehet „gyerekként felnőni" offline világban.

A tiltakozások felszíni és mély okai

  • A felszíni okok: lakhatás, oktatás, megélhetési válságok. A vendég úgy látja, az Y generáció „be szorulva" van az X generáció és a következő korosztály közé, és nem látja az előrejutást: a nyugati társadalmakban a magas átlagéletkor és a késői kifelé lépés miatt a vezetői pozíciók hosszú évtizedekre le vannak foglalva.
  • A műsorvezető az oktatásban „egy picit kételkedik": szerinte a tanári tiltakozás „csak egy álarca", a tanárok nyugaton ugyanúgy politikai aktivistaként viselkednek, ahogy máshol is.
  • A vendég hangsúlyozta: ezek a kérdések mindig is az ifjúsági életszakaszhoz tartoztak (az önálló egzisztencia kiépítésének az időszaka), de az elmúlt évtizedekben a posztmateriális problémák erősödtek meg: „a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő és a céltalanság".
  • Erre válaszul a beszélgetés a pszichologizált ember, a „neurotikus társadalom" (Frankfurt-i vonulat) felé terelődött: a társadalom igyekszik választ adni, de ez „nem kielégítő a fiatalok számára". A fiatalok bizalma a felnőtt társadalom iránt folyamatosan csökken: nem bíznak a közintézményekben, a politikai intézményekben, nem hiszik, hogy a politika meghallgatná őket.
  • A vendég mélyebb civilizációs válság látványát véli felfedezni a „forró ősz" eszkalálódó utcára vonulásai mögött.
  • A tiltakozási kultúra globalizálódott: a zászlókra már nem a saját hazai nemzeti hősök, hanem globális popkulturális szimbólumok (Batman, Vasember) kerülnek. A műsorvezető kérdezte: a popkultúra figurái „Istent pótolják valahol?" A vendég szerint ez „a kulturális rendszerünk válságát jelenti".

Mimézis vs. poézis társadalom

  • A műsorvezető saját életéltónáját a „mimézis társadalom"-ként írta le: szabályokat vett át, lineárisan haladt — tanult, elhelyezkedett, párt választott, családot alapított, otthont teremtett és gyarapodott (a „minden gyerek egy lakással induljon" klasszikus magyar mentalitás szerint).
  • Ezzel szemben a „poézis társadalom" expresszív énje belülről épül fel, befelé figyel, és „baromi türelmetlen lett". Illusztrációként idézte egy rendszerbontó koncerten történt jelenetet:

    „Hát 3 százalékos hitel van, kevesebb a törlesztőd, mint az albérlet, egy átlag albérlet ára, ha veszel egy kis garzont. És mondja, hogy őt nem érdekli. Ő úgy akar élni, mint a nyugati fiatalok." – a műsorvezető által idézett történet *

  • A nárcisztikus versengést a vendég megerősítő tényezőnek látta: az Y generáció tagja „folyamatosan összehasonlításban van valakivel — illeve minden az egész világgal". A műsorvezető példaképpen megjegyezte: az ő korában nem voltak nárcisztikus versengések, mert „nem volt terep" — nem tudta ellenőrizni az Instagramon, hogy Kis Buci Balázs éppen a Kalifa-torony tetejéről integet-e, míg ő Biatorbágyon a kiskertben van.

Adatok: mentális válság és boldogtalanság

  • A vendég több adatot sorolt fel:
  • 2019-ben egyes becslések szerint több mint 14 millió, 15–29 év közötti fiatal mondta, hogy valamilyen mentális problémával küzd.
  • 2022-ben a fiatalok közel fele nyilatkozta úgy, hogy nem kap adekvát választ a problémájára.
  • Az UNICEF szerint a fiatalok második vezető haláloka az öngyilkosság.
  • Az ENSZ 2024-ben először közölte a boldogsági indexet korcsoportos bontásban: az 1980 után születettek globálisan boldogtalabbnak érzik magukat, mint a korábbi nemzedékek.
  • A vendég szerint „ez nem csak a Covid, a háború és az egyéb válságok hozták elő" — mélyreható változás zajlik, amely a kultúrafogyasztási szokásokon is átlátszik.

A tekintélyek eltűnése és a tudás válsága

  • A beszélgetés kulcstémája lett a tekintélyek eltűnése a társadalomból. A műsorvezető a konfuciánus társadalom és az információs társadalom összehasonlításáról kérdezett; Charles Taylor mondására hivatkozott: a „kultúra embere" helyét átvette a „kérdések embere" és a „vélemény embere" — aki expresszíven mindenről véleményt mond, miközben a kultúra emberének véleménye a kultúrájából fakad, nem kell átgondolnia.
  • A vendég könyv-metaforájával érzékeltette a változást: „a magyar társadalomnak a fele soha nem vesz könyvet a kezébe" — és ma már nem is ciki ezt kimondani, mert elterjedt az az illúzió, hogy internet és közösségi média útján is elérhető a tudás, illetve hogy a kérdésekre nem a bölcsebb, tapasztaltabb tekintélytől kell választ keresni.
  • A vendég kitért arra, hogy a könyv nem csak lexikális tudást hordoz: lehet Houellebecq „Elemi részecskéje", Krasznahorkai „Ellenállás melankóliája" vagy Jászberényi Sándor „A lélek legszebb éjszakája" — érzelmi tudást, érzelmi impressziókat közvetít. „És a versekről már ne is beszéljünk": a versekben éli meg az ember, hogy „az élet egy dráma, komédia és tragédia egyszerre". Szerinte aki ettől elzárkózik, „az barbár állapotban van, és abba is marad".
  • A műsorvezető felvetette, hogy a fiatal — okos paradigma is elterjedt: a természeti népeknél a „fiatal" és a „szép" szónak nincs külön alakja (a fiatal egyenlő a széppel), ma viszont a nyugati világ egyes köreiben a „fiatal" és az „okos" kapcsolódott össze — azt kérdezte, valóban így van-e. A vendég alapvetően egyetértett.
  • A műsorvezető emlékeztetett: a 68-as generációnak voltak mesterei, ideológusai (Sartre, Camus), akik ugyan mögé rejtették gondolataikat a tudományos gondolatok, de legalább azt mondták: ha nincs Isten, magunknak kell célt kötni az életünknek. Szerinte a Vasember vagy a Batman nem ad ilyen mélységű célt és jövőt. A vendég szerint a fiatalok ma nem is egy homogén társadalmi csoport, hanem a közösségi média az a platform, ahol egymástól „tanulnak" — és az influenszer „Szart helyett az influenszer".
  • A beszélgetés felvetette Hannah Arendt gondolatát is: „minden egyes új nemzedék barbárok hadaként árasztja el a civilizációt" — hiszen a civilizáció törékeny, változó entitás.
  • A műsorvezető az 50-es évek Angliájáról szóló, angol diplomata által írt könyvet és az „Age of Anxiety" ihlette „Dühöngő ifjúság" (A Sybille Bedford-féle) drámát említette: még az sem sejtette, hogy az apjától átvett világ eltűnik, pedig „a kulturális változás mindig megelőzi a politikát" (Cliff Raci markáns sorai: „szegény papa agyad belepte a moha...").

Oktatás vagy nevelés?

  • A vendég szerint a nevelés és az oktatás között óriási a különbség — „a nevelés a mélyebb".
  • Évszázadokig az oktatás a kiművelt ember nevelésének, az erény és a kultúra átadásának eszköze volt. „Ma miről szól az oktatás? Felkészítjük a munkaerőpiacra, felkészítjük különböző vizsgákra, megtanítjuk a pénzügyi tudatosságot, megtanítjuk, hogyan kell egy startupot indítani — amelyek mind nagyon fontos információk —, de maga a nevelés, mint híd a generációk között… beszűkül. Nincs nevelés."
  • A műsorvezető Lenntől idézve kérdezett rá: „mi a teendő?" — hogy tudunk kommunikálni a fiatalokkal, hogy el tudjuk magyarázni nekik, hogy a Gilgames-eposztól József Attilán, Pilinszkyn és Térey Jánoson át a lírának „igenis van értéke", és ma is élnek költők. Szerinte „kommunikációs vákuum" van: „ők a legokosabbak, mi pedig az útjukban állunk nekik".

Javaslatok: közösség és kulturális rendszerváltás

  • A vendég elvetette a tévképletet, hogy „a fiatalokkal csak az online térben és nagyon rövid üzenetekkel lehet kommunikálni" — ezt „nagyon rossz iránynak" tartja.
  • Jó iránynak azt látja, ha segítjük őket a közösségeik megtalálásában: a kultúrafogyasztás a közösségiből buborékszerűbe ment át, és megszűnnek azok a kulturális és ifjúsági terek, ahol a fiatalok jelen voltak — „nincs kukoricafosztás, nincs téka". A fiatalok otthon ülnek, a streaming-szolgáltatók buborékjában egyedül próbálnak kultúrállodni, és „nem is tudjuk, hogy milyen tartalmakhoz jutnak hozzá".
  • A vendég a jelenséget „nagyfokú kulturális rendszerváltásnak" nevezte: a korábbi nagy kulturális rendszerek (isten, nagy ideológiák, majd Benedict Anderson szerint a nemzetállam) adekvát választ tudtak adni az ember alapkérdéseire — értelmet adtak a szenvedésnek és a halálnak, a távoli múltat és a messzi jövőt összekötötték. Ma a család, a lokális közösség, a vallási közösség és a nemzet folyamatosan gyengül, nincsenek kapaszkodók, és eltűnnek a fizikai terek.

Záró gondolatok

  • A beszélgetést a műsorvezető a következő mondatmal zárta:

    „Batman helyett inkább Hunyadi János mentsen meg bennünket." – a műsorvezető *

  • A vendég szerint „ezekre a projektekre és az odafigyelésre nagyon nagy szükségünk van".
  • A műsorvezető Békés Mártonra hivatkozva hangsúlyozta: minden — a politika is — kulturális altalajba gyökerezik, és minden elindulhat egy történettel, egy könyvvel, akár egyetlen verssel is, ahogy a Nemzeti dal a reformkor kiszabadulási pillanatát szimbolizálta. Javasolta, hogy a Z generációt vonjuk be ezekbe a kulturális élményekbe, és ők is legyenek nyitottak.
  • Búcsúzott azzal a jövőbeni játékkal, hogy „a forradalmat mindig kiábrándulás szokta követni, és a Z generációról még beszélnünk kell".
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Körtvély Tamás vagyok, ez pedig az Egy YouTube csatornájára" — a csatornanév mondata töredékes; a metaadat és a beszélőnév is eltér (a leírásban „Kötter Tamás", a beszélgetésben „Körtvély Tamás"), nem rekonstruálható egyértelműen, melyik a helyes.
  • „Cofa Aron szerint… metapolitikai tér" — a név és az elméleti hivatkozás az átiratban torz alakban szerepel, a helyes név nem állapítható meg egyértelműen a kontextusból.
  • „Kurt Truman, Charles Taylor, Erik Zémur" — a nevek egy része torzul: „Erik Zémur" nagy valószínűséggel Eric Zemmour, de „Kurt Truman" nem azonosítható biztosan.
  • „Gabra Gáborral most beszélgettem" — a név feltehetően torzított alak, a pontos név nem rekonstruálható.
  • „Kis Buci Balázs most jelenleg a mit tudom én Kalifa torony tetejéről integet" — a név nyilvánvalóan példázatként/átírásként jelenik meg, nem egyértelmű, pontosan kit vagy mit értettek alatta.
  • „Cliffnek egy ilyen kis versecskéje" és „a Dühöngő ifjúság című drámához bontól" — a hivatkozott szerző és mű (valószínűleg az Osborn-féle „Dühöngő ifjúság" és egy Cliff nevű figura) az átiratban töredékes, nem állapítható meg pontosan, melyik könyv/vers/mű szerepel.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Szeretettel köszöntöm a kedves nézőket.

[00:00:02]Körtvély Tamás vagyok, ez pedig az Egy YouTube csatornájára.

[00:00:14]Amennyiben adományaitokkal szeretnétek segíteni a munkánkat, azt a patriota.hu honlapon meg tudjátok tenni.

[00:00:22]Most pedig köszöntöm első vendégemet, Kiss Kozma Georginát, társadalomkutatót és egyetemi oktatót.

[00:00:29]Szervusz, köszönöm, hogy eljöttél, üdvözöllek.

[00:00:31]Köszönöm szépen a meghívást, üdvözöllek én is.

[00:00:34]A mai témánk pedig egy rendkívül izgalmas, érdekes téma lesz, az Y generáció, amitől egyébként most hangos a televízió, hangos a média, minden mindenhonnan az Y generáció ról hallunk, az Y generáció hallatja hangját, és nekem az jutott eszembe egyből az Y generációról, hogy ez volt az első olyan generáció 68 után, illetve a mi nagy generációnk után, amely korosztály önállóan generációként határozta meg magát.

[00:01:02]Tehát nem egy társadalmi csoportként, mondjuk, hogy diákok, munkások, satöbbi, satöbbi, hanem hanem hanem generációt adott magának egy saját nevet, illetve kapott a társadalom tudósoktól, tőletek egy saját nevet, és ő ő ő ezt a nevet elfogadta és meghatározta magát, és ez alatt a név alatt, zászló alatt lép fel különböző követelésekkel, illetve önálló gondolatokkal.

[00:01:29]Mivel civilben ügyvéd vagyok az írás mellett, hozzátartozik a munkámhoz, hogy mielőtt belekezdenünk egy kérdésbe, a tényállást tisztázzuk.

[00:01:40]Tehát kik tartoznak ebbe a generációba, kik alkotják az Y generációt?

[00:01:46]Ez az egyik legfontosabb kérdés, és ez valóban igaz, hogy az elmúlt években rengeteget beszélünk a fiatalokról, ám bátor azt muszáj megjegyeznem, hogy ez az ókortól kezdve egy olyan hagyomány, amit nemzedékről nemzedékre áttörökítettünk, tulajdonképpen úgy beszélünk róluk, hogy nagyon sok esetben meg sem tudjuk őket határozni.

[00:02:06]Természetesen a tudománynak van erre adekvát válasza, több tudomány tudományterület is foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, de összefoglalóan talán azt mondhatnánk, hogy az ifjúság egy olyan társadalmilag és kulturálisan meghatározott életszakasz, amelynek az egyik legfontosabb jellemzője, hogy a gyermekkorból a felnőttkorba megy át.

[00:02:27]Én én bocsánat, hogy közbevágok, de én úgy látom, hogy ez a hogy egy kicsit ki megnyúlt a felnőttkor határa.

[00:02:35]Igen, erről is szerintem mindenféleképpen érdemes beszélni, hiszen például demográfiai megközelítés az egy életkort határoz meg.

[00:02:42]Például mondjuk az ENSZ azt mondja, hogy a 15 és 24 év közti egyeket tekintjük fiataloknak, a hagyományos magyar ifjúságszociológia 15 és 29 év közti egyeket tekinti, de már arról beszélünk, hogy a felső korhatárt érdemes lenne fölfelé kinyitni.

[00:03:00]Mennyire egyébként?

[00:03:02]Hát ez egy nagyon jó kérdés, és vita is van ennek kapcsán, vagy legalábbis egy diszkurzus folyik, hogy hol kellene ezt az életkori határt meghúzni.

[00:03:09]Ez abból fakad, hogy ha megnézzük az ifjúságot, akkor azt láthatjuk, hogy bizonyos eseményeknek az átélése szükséges ahhoz, hogy valakit társadalmi értelemben felnőttként kezeljünk.

[00:03:25]És ez összefügg azzal, hogy kezdjük kitolni a határokat, hogy infantilizálódik a nyugati társadalom?

[00:03:32]Fogalmazhatunk így is, de hogyha egy kicsit tudományosabb alapon szeretnénk ezt megfogalmazni.

[00:03:37]amikor én elkezdtem az egyetemet, az végzős hölgyek java egy jó része már terhes volt, illetve hát nyilván házas is, és akkor nénik néniként és bácsiként ként tekintettem kvázi rájuk.

[00:03:50]Hát de nagyon komoly komoly emberek voltak, és komoly dolgokkal foglalkoztak, és már készültek a nagybetűs életre.

[00:03:56]Ugyanezt már ne nem látom a végzős egyetemisták között.

[00:04:01]Hát alapvetően ugye ezek milyen milyen fontos mérföldköveket láttunk.

[00:04:04]Tehát a legmagasabb iskolai végzettség megszerzése, munkaerőpiacra történő belépés, szülői fészekből való kirepülés, tehát az önálló egzisztenciának a megteremtése és a családalapítás.

[00:04:14]És valóban, hogy ha meg ezt nézzük, például a 29 év alattiak körében, hogy ha a családalapítási tervekről vagy megvalósulásról szeretnénk kutakodni, akkor általában jövőterveket tudunk vizsgálni, hiszen az első gyermekvállalásnak az életkora az kitolódott.

[00:04:29]És azt gondolom, hogy mivel mondjuk a biológiai érettség, a pszichológiai és a társadalmi érettség az ma már nem esik feltétlenül egybe, ezért ezért nagyon nehéz meghatározni, hogy milyen kohorsz vagy mi az az az a az a korosztály, akiket fiatalnak tekintünk.

[00:04:47]Tehát mondok erre egy nagyon egyszerű példát.

[00:04:49]A tavalyi évben végeztünk egy kutatást, ahol arra voltunk kíváncsiak, hogy a fiatalok miképpen képzelik el a jövőjüket a családalapítás szempontjából.

[00:04:57]És a korábbi kutatásaink is rendre megerősítették azt, hogy a fiataloknak az elképzelése a jövőjükről az nagyon hasonló a korábbi nemzedékekhez, hiszen ugyanúgy szeretnének egyszer majd házasságban élni, gyermeket vállalni, hogy ha a messzi jövőről beszélünk.

[00:05:15]És mégis azt látjuk, hogy a demográfiai problémák is azt mutatják, hogy egyre későbbi életkorban kezdenek neki a családalapításnak, akkor feltehetjük a kérdést, hogy mi történik.

[00:05:26]Itt az történik, hogy és ez egy másik kérdés kapcsán vált világossá, hogy a fiatalok úgy fiatalok teljesen másképpen gondolkodnak ma az időről, mint a régi generáció tagjai tették ezt.

[00:05:37]Mire gondolhatunk itt?

[00:05:40]Fontosnak tartják azt, hogy még viszonylag fiatalon vállaljanak gyermeket, de ugyanilyen fontosnak tartják azt is, hogy a gyermekvállalás előtt megéljék az ifjúságukat.

[00:05:51]Na most itt itt itt, bár nem ez lett volna a kérdésem, de annyira adja magát, én a következőt látom.

[00:05:59]És ebben megerősít engem megerősítenek bennem jó néhány filozófus, Kurt Truman, Charles Taylor, Erik Zémur, Emmanuel Todd-tól olvastam ezeket, hogy kialakult a társadalomban a tömegmédia megjelenésével, illetve hát a digitális társadalom kialakulásával Pokol Béla elmélete.

[00:06:19]Egy újfajta embertípus, ugye a digitális ember, és ez a digitális ember rákapcsolódva erre az időfaktorra, amiről már említést tettél, nárcisztikus versengésbe van egymással a digitális téren keresztül, hogy mi mennyit élt meg, mennyit nem.

[00:06:35]És mivel az életének nincs nagy részüknek nincs végcélja, télosza, ami lehet nagy nagy részt mondjuk a önmagán túlmutató végcélja télosza, az üdvösség.

[00:06:49]Michel Houellebecq az Elemi részecskék című regényében úgy fogalmaz, hogy a nyugati ember, aki elengedte Istent, elengedte a téloszát, elengedte, aki befelé él expresszív én, és nem nem úgy, mint az aristotelési ember, aki az ókorban, aki a polisz él ért, aztán a keresztény ember az üdvösségért élt, ő pedig a önmagáért él.

[00:07:11]Ezért egy egyre egyre hangosabban ketyeg egy egy időzítő szerkezet a fejében.

[00:07:14]Ez az időzítő szerkezet pedig a halálpillanatát jelzi.

[00:07:20]És az a paradoxon fordul elő egy ember életében, hogy minél idősebb, annál hangosabban ketyeg ez a szerkezet, hiszen közeledik a örök sötétséghez, ahogy amitől képzelnek.

[00:07:36]És ahogy annál inkább nárcisztikus versenyre ingerli, és a a és a fáradó testet, ugye ezt ismerjük a nagy francia író munkásságából, annál keményebb munkára készteti ebbe a nárcisztikus versengésbe, ami abba abba abba a kognitív disszonanciába torkollik, hogy a teste iszonyúan elfárad, a vágyak pedig még még inkább felkorbácsolódtak.

[00:07:58]Tehát ez ez ez ez ez ez a kitolódáshoz hozzátartozik, ugye?

[00:08:03]Alapvetően nagyon sok minden megváltozott, igen.

[00:08:04]Én azt gondolom, nagyon sok minden eszembe jutott, de próbálom összefoglalni, hogy mi az, ami ami a legnagyobb változást eszközli.

[00:08:13]Tehát, hogy egyrészről az információs tenger, amiben jelen vagyunk, az nem teszi azt lehetővé, hogy a tudáshoz ugyanúgy viszonyuljunk, mint korábban.

[00:08:24]Nagyon gyakran összekeverjük az információ megszerzését a tudás megszerzésével.

[00:08:28]Ugye mi a különbség?

[00:08:31]Hát gondolom a munka.

[00:08:33]A munka és a tudásnak van egy igazságtartalma.

[00:08:37]Szeretne eljutni az igazsághoz.

[00:08:37]Az információ az pedig gyakorlatilag egy alapját képezi a tudás megszerzésének, de abból nem feltétlenül fog tudás képződni.

[00:08:50]Ez az egyik dolog.

[00:08:50]Én azt gondolom, hogy a az oktatásnak a szerepe is rendkívüli módon megváltozott, és akkor egy picit visszautalnék itt a arra, hogy [torokköszörülés] hogy hogyan tudjuk magát az ifjúságot megfogalmazni vagy definiálni, hogy ez a generációs elmélet vagy társadalomtörténelmi megközelítés, ami azt mondja, hogy hogy gyakorlatilag a az az ifjúság egy pont az az életszakasz, amikor tehát az az ifjúság nem egy állandó állapot, ez egy változó entitás, és a az, hogy mit értünk ifjúság alatt, az nagyban befolyásolja, hogy az adott korszaknak milyen a gazdasági, kulturális, társadalmi sajátosságai.

[00:09:32]És hogy ha efelől nézzük, akkor mindenképpen érdemes azt megvizsgálni, hogy milyen kulturális környezet veszi körbe a fiatalokat.

[00:09:42]Na hát itt el is érkeztünk az kérdésem, második kérdésem [nevetés] a metapolitikai térre.

[00:09:49]Cofa Aron szerint mielőtt belépünk aktívan vagy passzívan a politikába, tehát választók vagy választ akármelyik választatók is választhatóként is belépünk, tehát jelöltek vagyunk valamilyen politikai funkcióra, átmegyünk egy metapolitikai téren, és ez a metapolitikai tér nek az elsődlegessége a család, de aztán jönnek az iskolák, egy barátság, de akár lehet egy egy élmény is.

[00:10:14]Szóval az lett volna a kérdésem, hogy ez a harcos nemzedék, aki most Párizstól Berlinig, Berlintől Milánóig, Milánótól Tiranáig, onnan Belgrádig lángba borította, de akár Magyarországon is döntő szerepe volt a kormányváltásban a a kontinenst, ez milyen geopolitikai téren ment?

[00:10:35]Tehát vagy mi mi formálta őt azzá?

[00:10:37]Hiszen nem nem csak kiugrott a Zeusz fejéből, hanem hanem valami valami azzá tette őket.

[00:10:45]Két fontos jellemzőt emelnék ki.

[00:10:45]Ezt generációs címkék címkeként címkeként is értelmezhető, és nem szeretem a generációs címkéket, de ennek van valóságalapja.

[00:10:55]Erről a generációról alapvetően két fontos tulajdonságot tudunk megállapítani.

[00:10:59]Az egyik az, hogy a leg behuzalozottabb új nemzedék.

[00:11:05]Ebben a technológia intenzív környezetben szocializálódik.

[00:11:06]Mondhatjuk azt is, hogy az Y generáció tagjai, ide tartozom egyébként én is, voltunk az utolsók, akiknek egy olyan gyermekkor adatott meg, hogy olyan emlékeink vannak, hogy miképpen kell gyerek ként felnőni digitális eszközök nélkül.

[00:11:25]Ehhez szorosan kapcsolódik a hagyományos közösségek erejének a megroppanása, és akkor ide vissza tudunk majd kapcsolni egy kicsit ahhoz a kérdéskörhöz is, hogy milyen kulturális rendszerben élünk, és milyen milyen adekvát választ tud arra a kérdésre adni, hogy mi az emberiség valódi célja, a halhatatlanság iránti vágyra milyen választ tud adni a jelen kor politikai kulturális rendszere?

[00:11:52]Illetve pontosabban arra kéne választ adnia szerintem, hogy mi az ember.

[00:11:57]Dávid király ezt kérdezi a zsoltárában Istentől, ó Uram, mond meg mi az ember, hogy ennyit törődsz vele?

[00:12:02]Hiszen a léted nem pontosan idézem, csak egy pillanat és felszárad, mint a reggeli harmat.

[00:12:10]Szerintem ez az alapvető kérdés, mert ha azt a kérdést válaszoljuk Istenkép más, akkor már megvan benne a teremtés és a télosz.

[00:12:16]Ha viszont azt mondjuk, hogy csak amit Harari mond, hogy egy ideg végződéseknek a komplex tömege, ami tulajdonképpen abba különbözik a falipenésztől, hogy magasabb kognitív szinten van, akkor akkor ez egy másik válasz, másik élet.

[00:12:33]Én azt gondolom, hogy ez a kérdés ez folyamatosan jelen van, és hiába halad mellettünk el a világ és változik meg az a kulturális rendszer, amelyben élünk, vagy a normarendszer, ettől függetlenül az alapvető kérdés a fiatalokban ott van, ugyanúgy ott van.

[00:12:47]Tehát miképpen tudjuk lefordítani azt a fajta elégedetlenséget, amelyet most ugye eszkalálódó módon látunk a forró ősz kapcsán.

[00:12:57]Beszélhetünk arról, hogy vannak témák, főleg globális témák, amely őket megmozgatja.

[00:13:02]Beszélhetünk arról, hogy az ifjúságot, vagy az ifjúsági életszakasz nehezítő körülmények miatt vonulnak az utcára, de én azt gondolom, hogy ez egy mélyebb civilizációs válságnak a korrajzát mutatja meg a számunkra.

[00:13:17]azért csak egy nagyon gyorsan soroljuk föl a felszínt, és akkor menjünk a mélybe.

[00:13:21]Lakhatás Oktatás.

[00:13:24]Oktatás.

[00:13:24]Akkor Gabra Gáborral most beszélgettem, és említettem meg, hogy hogy be vannak szorulva a az én generációm.

[00:13:33]Azt hiszem, én X vagyok talán.

[00:13:36]Igen.

[00:13:37]X és a a a következő generáció közé, és nem látják az előrejutást például annak a lehetőségét, hogy nagyon gyorsan a csúcsra jussanak, mert hogy olyan jók a a a higiéniás ellát a az orvosi ellátás, a mentál higiénia, minden egyéb a társadalomban, hogy hogy hogy annak ellenére, hogy Közép-Kelet-Európában élünk, de egész Nyugat-Európában meg főleg nagyon magas az átlagéletkor, és nagyon későn csekkolnak ki emberek a munkából, a vezető pozíciókból.

[00:14:10]Ez ez is nyomasztja őket, akkor nyilvánvalóan megélhetési válságok is.

[00:14:15]A én ebbe az oktatásban egy picit kételkedem, és szerintem csak egy egy az egy álarca.

[00:14:22][nevetés] Több tanárt.

[00:14:25]Szerintem a tanárok, ahogy nálunk is a politikai aktivistát játszottak, úgy úgy nyugaton is, de ez csak az én véleményem.

[00:14:32]És ami amire igazán kíváncsi vagyok, hogy ha egyetértesz, hogy ezek a felszíni okok, ezeket írják a zászlóra, de hát nem mindig az azért indulunk harcra, amit a zászlóra írunk, ezt jól tudjuk a világtörténelemből, melyek a tektonikus okok, amik irányítják őket, vagy sarkallják őket, hogy részt vegyenek ezekben a mozgalmakban.

[00:14:51]Most csak egy zárójelet hadd nyissak ki, mert mert muszáj megjegyeznem, hogy a zászlókra most már ilyen globális popkulturális szimbólumokat helyeznek, tehát az is egy nagyon érdekes változás, hogy hogy globalizálódott a tiltakozási kultúra, tehát nem a saját hazai nemzeti hőseik nyomán járnak, hanem Batmannek és és Igen, erre le akartam kérdezni, hogy hogy ez ez mit jelent?

[00:15:15]Az azt jelenti, hogy a a popkultúra ugye ezek a Batman meg a meg a Vasember meg mindenféle ilyen ilyen ilyen felnőtt mesék, ezek Istent pótolják valahol?

[00:15:29]Így van, ez a kulturális rendszerünknek a válságát jelenti, de hogy visszakanyarodjak a mélyben rejlő gyökerekre, azt látjuk az ifjúsági probléma térképen, hogy természetesen ezek az anyagi kérdések folyamatosan jelen vannak, de ez az ifjúsági élet szakaszhoz hozzátartozik.

[00:15:45]Azt lássuk be, hogy ez az önálló egzisztencia kiépítésének az időszaka, tehát kulcsfontosságú kérdések az ő számukra, hogy milyen milyen a lakhatási kérdés, milyen a munkaerőpiac, milyen anyagi körülmények között vannak.

[00:16:02]Ezek mindig is így voltak.

[00:16:02]Ugyanakkor azt látjuk az elmúlt néhány évtized távlatában, hogy a poszt materiális problémák folyamatosan megjelentek és erősödtek az életükben, az ő szemléletmódjukban.

[00:16:14]Tehát mire gondolunk itt?

[00:16:16]A bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő és a céltalanság.

[00:16:21]És azt gondolom, ez ez összefügghet azzal, ami például Frankfurtban, és többen is írtak a pszichologizált emberről?

[00:16:28]Abszolút azzal is A neurotikus társadalom.

[00:16:31]Azzal is abszolút összefügg, mert vala vala valamely valamely módon igyekszik a társadalom erre valamilyen választ adni, de azt gondolom, hogy ez nem kielégítő a fiatalok számára, és ez más területeken is megjelenik, hiszen a bizalmuk a felnőtt társadalomban folyamatosan csökken.

[00:16:50]Nem bíznak a közintézményekben, a politikai intézményekben, nem gondolják azt, hogy hogy a politika meghallgatná őket, és abban sem bíznak, hogy a politikus vagy a politikai elit valamilyen jó választ tud az ő számukra adni.

[00:17:04]Akkor ki tud a jó jó választ adni a számukra?

[00:17:07]Én azt gondolom, hogy ennek a gyökere az az éppen séggel az, hogy hogy nem nem biztos, hogy mindig a jó kérdést tesszük fel.

[00:17:15]Tehát mi az ő problémájuk?

[00:17:17]Szerintem ez a kiinduló kérdés.

[00:17:19]Bocsánat, mert nekem ez a ez a ez a hogy belevágok, hogy én a én és erősíts meg vagy cáfolj meg, a mimézis társadalmába éltem, születtem bele, szabályok ki voltak alakítva, tudomásul vettem a szabályrendszert, beléptem, tudomásul vettem, hogy lineárisan kell haladnom az életbe, és lesz egy hacsak nem vagyok boldog örökös.

[00:17:41][nevetés] Vagy a vagy a rózsadombi aristokrácia tagja, akkor egyszerűen ki kell várnom az időmet.

[00:17:49]Tehát tanulnom kell, elhelyezkednem a munkaerőpiacon, párt választanom, családot alapít családom lesz, ez már a teremtés része.

[00:17:57]Otthon teremtek magamnak és a családomnak, magunknak, a családunknak, és gyarapodok.

[00:18:03]És ugye a klasszikus magyar mentalitás, hogy ha is amennyiben van rá lehetőség, minden gyerek egy egy lakással induljon el.

[00:18:10]Ez a mimézis társadalom.

[00:18:12]És vele szemben jött úthengerként a poézis társadalom, ez az expresszív én, aki azt mondja, hogy hát engem nem érdekelnek És tudod hol láttam ezt a rendszerbontó koncerten, amikor egy fiút megkérdeztek, hogy hogy mit szeretnél?

[00:18:27]Hát 3 százalékos hitel van, kevesebb a törlesztőd, mint a mint az albérlet, egy átlag albérlet ára, hogyha veszel egy kis garzont.

[00:18:37]És mondja, hogy őt nem érdekli.

[00:18:39]Őt nem érdekli a garzon.

[00:18:39]Ő úgy akar élni, mint a nyugati fiatalok.

[00:18:43]És ezzel elintézte, nem bontotta ki a tartalmát, hogy ő mit gondol erről, de ez számomra azt jelenti, hogy a poézis társadalom, ami önmagát építi föl belülről és befelé figyel, nem kifelé, az baromi türelmetlen lett hirtelen.

[00:18:56]És azt akarja, hogy most azonnal legyen ott, ahol most vagyok én 56 éves koromban.

[00:19:05]Most akarom a az a a a a vezetőállást, most akarom a a fensi lakást, de közben el akarok utazni Barcelonába hosszú hétvégére.

[00:19:14]Mindent be akar habzsolni és vissza vissza szeretnék utalni arra és nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez a nárcisztikus versengés ez mennyiben befolyásolja ezt a fajta magatartást.

[00:19:25]Mert nálunk nem voltak nárcisztikus versengések, mert nem volt terepe.

[00:19:29]Nem tudtam az Instán ellenőrizni, hogy Kis Buci Balázs most jelenleg a mit tudom én Kalifa torony tetejéről integet, hogy helló világ.

[00:19:37]Én meg meg biatorbágyon a kiskertben és akkor persze, hogy ideges lettem volna.

[00:19:41]De de ő már ugye ez ez a szerintem ez nyomasztja legjobban ezt a korosztályt, hogy folyamatosan összehasonlításban van valakivel.

[00:19:50]Illetve minden az egész világgal.

[00:19:53]Én azt gondolom világ egy ember ellen.

[00:19:56]Én azt gondolom, hogy egyébként a a felelősség a társadalmon van.

[00:19:58]Tehát ha van ha meg meg megvizsgáljuk azt, hogy hogy mi a központi kérdés.

[00:20:05]Tehát visszautalnék arra, hogy mi az ifjúság.

[00:20:10]Gyermekkorból felnőtté válás időszaka.

[00:20:13]Kik vannak ott ezen az úton?

[00:20:13]Kik azok, akik segítik a fiatalokat?

[00:20:15]Ugye talán Hannah Arendtnek tulajdonítják ezt a gondolatot, hogy minden egyes új nemzedék barbárok hadaként árasztja el a civilizációt.

[00:20:27]A civilizációnk az egy törékeny entitás, az nem egy változatlan állapot, ami amit nem lehet megváltoztatni.

[00:20:38]nem kell, hogy mondjak neked, mert 56-ról olvastam egy könyvet, hogy angol diplomata írta, és azt mondta, hogy nem csak politikailag, hanem társadalmilag is az 50-es évek ők se sejtették, hogy átalakul.

[00:20:48]Ő még ugyanazt a kalapot vette meg, amikor kilépett az egyetemből, mint az apja.

[00:20:54]És a Dühöngő ifjúság című drámához bontól.

[00:20:57]Az volt, mert ugye a kulturális változás mindig megelőzi a politikát.

[00:21:02]Ők se sejtették, hogy ez berobbant ez a színdarab.

[00:21:06]És megváltozt és már jelzi, hogy az hogy amit ő az apjától átvett, az nem létezik, és hogy ha emlékszel rá, van a Cliffnek egy ilyen kis versecskéje, hogy szegény papa agyad belepte a moha, század végéről itt maradt, és nem érti, hogy miért nem süt rá a nap.

[00:21:21]Én én azt látom, hogy hogy itt egy gyökeres változás van.

[00:21:24]Szerinted nem?

[00:21:27]De.

[00:21:28]És hogy Ez a én én én azt azt gondolom, hogy abszolút gyökeres változás van, és éppen emiatt kell nagyon sokat erről a kérdéskörről beszélnünk, az, hogy mi az a környezet, ami őket körülveszi, és csak néhány gondolatot hadd fűzzek hozzá, hogy miért is mondhatjuk azt, hogy hogy a mag az ifjúsági életszakasz rendkívül terhelt és rendkívül sok problémával néz szembe.

[00:21:53]És ez nem csak a Covid, a háború és az egyéb válságok hozták elő.

[00:21:55]2019-ben egyes becslések szerint több mint 14 millió 15 és 29 év közötti fiatal mondta azt, hogy valamilyen mentális problémával küszködik.

[00:22:04]22-ben a fiatalok közel fele mondta azt, hogy nem kap adekvát választ erre.

[00:22:09]Az UNICEF szerint a második vezető halálok a fiatalok körében az öngyilkosság.

[00:22:13]És az ENSZ talán már 12.

[00:22:18]alkalommal hozza nyilvánosságra a boldogság indexét, ahol a különböző országoknak a az elégedettség szintjeit hasonlítják össze, és 2024-ben először korcsoportos bontásban is megmutatta, hiszen azt tapasztalhatjuk, hogy az 1980 után születtek globális szinten boldogtalanabbnak érzik magukat, mint a korábbi nemzedékek.

[00:22:41]Tehát láthatjuk azt, hogy van egy egy egy nagy fokú, egy nagyon mélyreható változás, és ezek mind kihatnak a fiatalok életére.

[00:22:50]Az, hogy milyen kulturális környezet veszi őket körül, mi az, amit ők fogyasztanak, hogy fogyasztanak, milyen a kultúrafogyasztási szokásaik.

[00:22:58]Nagyon sokat kellene erről beszélnünk.

[00:23:03]Beszélünk is egyébként erről, de hogy nem eleget.

[00:23:05]Miért van az, hogy az Eszlon globális globális popkultúrához tartozó figurák vannak?

[00:23:13]A az ifjúsági globális ifjúsági kultúrába benne van a lázadás, a fikció és minden olyan egyéb, aminek nincs túl sok köze az igazsághoz.

[00:23:24]Tehát teljes mértékben egy nagyon fontos dolog, amit mondtál, mert itt itt van egy kérdésem, be is karikázom magamnak.

[00:23:33]Mindenképpen fel akartam tenni.

[00:23:36]Ugye a 68-as generációról beszéltem a legelején.

[00:23:39]És annak a, bár nem értek egyet 68-al, de annak voltak mesterei, tanítói, ideológusai, Szart, Kamő és a többiek.

[00:23:50]És még akkor is, hogy ha a Szart, miközben rakosgatta a barikádokra, láncba adták a téglát, minden tégla után megtörölte a kezét egy zsebkendővel.

[00:24:00]De voltak és volt volt volt ugye az egzisztencializmus mégis csak azt mondta, hogy nekem kell kialakítanom a világot.

[00:24:07]Hogyha nincs Isten, vagy vagy ha hideg és nem törődik az emberiséggel, akkor nekem kell magam életét cél célhoz kötnöm.

[00:24:15]És ezt kialakítanom magamat.

[00:24:18]És rendelkezik ilyennel az Y generáció, mert nem hiszem, hogy a Vasember vagy a Batman, meg a többiek ilyen ilyen ilyen mélységű tudást és célt és jövőt rajzolnának, még hogyha én személy szerint nem is értek egy-egy szart el és kamuval, de mégis csak mégis csak tudományos gondolatok mögé rejtették a politikai és egyéb társadalmi mondanivalójukat, hogy van-e egyáltalán ilyen, hogy tudják ők, hogy hova tartanak?

[00:24:46]Vagy vagy csak csak a a a biológiai létezésükhöz szükséges anyagi javak mentén törnek lándzsát, hogy erre ez kell, ez ez is kell, az is kell?

[00:25:01]Van ilyen?

[00:25:02]Hadd válaszoljak erre a kérdésre egy kicsit más nézőpontból, mert mert valóban tehát nem egy homogén társadalmi csoport ma az ifjúság.

[00:25:13]Egyébként korábban sem volt ez jellemző, de ma inkább a hogy hol és milyen platformon tanulnak, egymástól tanulnak és a social média jelenti azt a platformot, ahol az információk áradnak.

[00:25:28]Akkor az influenszerek szart helyett az influenszer?

[00:25:33]Valójában igen.

[00:25:33]Azt gondolom, hogy hogy hogy az egy talán egy illúzió, hogy ez demokratizálja a magát az ifjúságot, és itt azért szeretnék egy kicsit más szempontból erre a kérdéskörre válaszolni, mert egy nagyon fontos változás zajlik vagy zajlott le a társadalomban, még pedig a tekintélyek eltűnése a társadalomból.

[00:25:57]Ez lett volna a következő kérdésem, hogy egy konfuciánus társadalmat felváltotta egy információs vagy két két egy társadalom, vagy Igen igen igen igen igen.

[00:26:07]Csász Taylor mondta, hogy a a a a kérdés ember a a a a kultúra emberét felváltotta a kérdések embere, a vélemény embere, mert a vélemény ember az expresszív módon véleményt mond mindenről, ami létezik.

[00:26:28]A kultúra emberének és átgondolja.

[00:26:32]A kultúremberének nem kell átgondolni a véleményét, mert az a kultúrájából fakad.

[00:26:36]Az olyan, olyan erős, olyan mélyen gyökerező benne, hogy nem kell nincs szüksége idézőjelbe át gond nyilván a megfogalmazása szükséges, hogy megfelelő alakba öntsük, megfelelő mélysége legyen a véleményünknek satöbbi, de de maga a magja annak belülről fakad.

[00:26:55]És ez ez volt nekem a az egyik legnyilván pofon itt most 26 áprilisában a tekintélytisztelet.

[00:27:04]Leoktattak családokat, fiatal Z generációs emberek és kényszerítettek pszichésen bizonyos voksok leadására.

[00:27:09]És az jutott eszembe, hogy a természeti népeknél a fiatalság és a szépség szavakra, még létező természeti népeknél nincs külön szó.

[00:27:21]A fiatal egyenlő széppel.

[00:27:23]Most pedig azt gondoltam, hogy a modern nyugati világban, ami nem éppen természeti nép, a fiatal és az okos egyes körökbe összekötötték.

[00:27:36]Ezt te is így látod, vagy vagy inkább vitába szállnál velem?

[00:27:39]Alapvetően így látom én is, hiszen itt visszautalnék arra, hogy hogy mit hogy mi mennyire megváltozott az, amit a társadalom a tudásról gondol.

[00:27:46]És csak nézzük meg, hogy a könyvnek a szerepe hogyan alakult át a társadalmunkban.

[00:27:55]Most így a legfrissebb statisztikák szerint a magyar társadalomnak a fele soha nem vesz könyvet a kezébe.

[00:28:01]Valószínűleg korábban sem olvastak gyakrabban vagy vettek kezükbe gyakrabban könyvet az emberek, de ma már nem ciki elmondani azt, hogy én soha nem veszek könyvet a kezem, soha nem olvasok könyvet.

[00:28:15]Miért?

[00:28:15]Azért, mert az az illúzió alakult ki, hogy az ember akkor is lehet tájékozott és a tudásnak a birtokába kerülhet, hogyha nem a könyveket könyveket nyitja fel, hogyha van egy kérdése, nem az idősebb, a bölcsebb, a tapasztaltabb személyhez, vagy tekintélyhez fordul, hanem megnézi azt, hogy mi történik a világban az internet segítségével, rosszabb esetben csak a social médián keresztül.

[00:28:43]Mert mi történik itt?

[00:28:46]megkérdezhetem, hogy az érze Tehát a könyvet azért ne kössük az azzal össze, hogy a könyv csak a francia-magyar szótár lesz lehet ide nézek, vagy az értelmező kézi szótár, vagy a a biológiai kis lexikon, hanem a könyv lehet Misel Ölmec elemi részecskéje, a könyv lehet Krasznahorkai annak a Ellenállás melankóliája, a könyv lehet Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája című nagyszerű könyve, egy csomó könyv lehet.

[00:29:18]Tehát nem csak lexikális tudást hordoznak a könyvek, hanem érzelmi tudást is, érzelmi impressziókat, és én azt látom, hogy ettől vannak ettől zárja el magát ez a generáció.

[00:29:27]És a versekről már ne beszéljünk.

[00:29:30]Tehát a versek a a a versekbe éled meg igazán azt, hogy az élet egy dráma, komédia és tragédia egyszerre, és azok azok azok visznek le a legmélyebbre.

[00:29:42]És azt látom, hogy aki ettől elzárkózik, az az az az az egy barbár állapotban van, amit az elején említettél.

[00:29:49]És abba is marad.

[00:29:51]És gondold meg, hogy a mi gyermekorunkba nem nem most nem a mi időnkről akarok beszélni, mindenkinek verset olvasott.

[00:29:57]Kötelező volt szinte verset olvasni, mert mert akkor át akartad ér érzéseket akartál átélni.

[00:30:06]Akarják ezt ezeket az érzéseket, a lexikális tudást most félretéve, mert azt tényleg meg lehet szerezni az internetről is, és könnyebben is talán, mint hogy lapozgatni a nagy biológiai lexikont.

[00:30:18][nevetés] De vajon a vajon a vajon Kavafisznek a Második Odüsszeia című versét az pótolhatja egy Facebook bejegyzés?

[00:30:28]Egyértelműen nem, de a kultúra átadásnak ezek az a a folyósói azt folyamatosan lezárják.

[00:30:36]Én azt gondolom, hogy amikor megkérdezik, hogy hogyan lehetne egy 16 éves kamasz fiút kamasz fiúval megszerettetni az olvasást, vagy megismertetni vele azt, hogy a könyvek milyen pozitív érzelmeket képesek elindítani adott esetben, akkor erre a válasz az, hogy nem reménytelen, de már késő.

[00:30:59]Ühüm.

[00:31:01]Nekünk az oktatás a ne és most direkt használom azt a kifejezést, hogy nevelés a kettő között óriási különbség van.

[00:31:09]Igen, hát hogy mélyebb a nevelés.

[00:31:10]Ennek a a funkcióját vissza kellene állítani.

[00:31:15]Évszázadokig az oktatásnak a a legfontosabb az oktatás az a a a kiművelt ember nevelésének az eszköze volt, az erény átadása, a kultúránk átadása.

[00:31:29]Ma miről szól az oktatás?

[00:31:32]Felkészítjük a munkaerőpiacra, felkészítjük őket a különböző vizsgákra, megtanítjuk a pénzügyi tudatosságot, megtanítjuk, hogy hogyan kell egy startupot indítani, amelyek mind nagyon fontos információk, de maga a nevelés, mint híd a generációk között jelen lévő híd a kultúránk alap alap kérdéseinek, szabályainak az átadása, az beszűkül.

[00:32:00]Nincs nevelés.

[00:32:00]És amikor arról beszélünk, hogy milyenek a fiatalok, hogyan gondolkodnak, főleg hogy ha ugye ennek negatív következményei lehetnek a társadalmunkra nézve, akkor a kérdés az az az alapvető kérdést fel kell tennünk, hogy hogy mit tudunk tenni.

[00:32:18]Tehát felállítunk egy diagnózist.

[00:32:20]igen, igen, ezt Lenin is ezt kérdezte, mi a teendő, hogy itt kicsit így így elvicces nem akarom elvicceskedni, hogy tudunk még ez a legfőbb kérdés.

[00:32:29]Ugye mert nem szapulni jöttünk itt, dicsérni jöttünk az é generációt, nem nem temetni.

[00:32:38]Hogy hogy tudunk velük kommunikálni, és hogy tudjuk nekik elmagyarázni, hogy amit az első Gilgames eposztól egészen egészen József Attiláig vagy vagy Pilinszkyig vagy Térey Jánosig mondjuk a csak a lírába hogy annak igenis van értéke és keressék, kutassák, és ma is vannak még költők, még ha nem is becsüljük meg őket annyira, amennyire kéne.

[00:33:12]Hogy hogy jut hogy tudunk velük kommunikálni, mert én úgy látom, hogy van egy ilyen kommunikációs vákuum.

[00:33:17]Ők ők ők a legokosabbak, mi pedig az útjukban állunk nekik.

[00:33:24]Nem egyszerű erre a válasz.

[00:33:24]Én azt gondolom, hogy ez egy egy nagyon nagyon nehéz munka, de ettől a munka a munka elől nem ugorhatunk el.

[00:33:34]Szokták volt mondani, meg kell találni azt a nyelvet, amely amelyen a fiatalokat el lehet érni.

[00:33:39]És itt szeretnék egy egy nagyon fontos tévképletet megcáfolni, amely szerint a fiatalokkal csak az online térben és nagyon rövid üzenetekkel lehet kommunikálni.

[00:33:53]Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon rossz irány.

[00:33:58]Szerintem ami ami jó irány lehet, az az, hogy hogy segítsünk nekik segíts segítsük őket a közösségeik megtalálásában.

[00:34:07]Tehát ahogy átalakult a kultúrafogyasztási szokásaink, azt látjuk, hogy a közösségibb kultúrafogyasztásból a buborékszerű kultúrafogyasztásba mentünk át.

[00:34:16]Tehát megszűnni látszanak azok a kulturális és ifjúsági terek, ahol alapvetően a fiatalok fiatalok jelen voltak.

[00:34:24]Tehát nincs kukoricafosztás, nincs téka.

[00:34:29]Ühüm.

[00:34:29]Mi történik otthon?

[00:34:31]Otthon ülnek, és a streaming szolgáltatók által egy buborékba zárva egyedül próbálnak kultúrálódni, és nem is tudjuk azt, hogy milyen tartalmakhoz jutnak ők hozzá.

[00:34:44]És szerintem ez a problémának az egyik legfontosabb gyökere, amire már a az elején is utaltunk, hogy egy nagy fokú kulturális rendszer váltásnak a az idejét éljük.

[00:34:55]Tehát visszautalnék arra, hogy az embernek az alapvető életének az alapvető kérdése, hogy mit célból vagyunk jelen?

[00:35:04]Mi a célja az életünknek?

[00:35:08]És erre a korábbi nagy kulturális rendszerek valamilyen adekvát választ tudtak adni.

[00:35:12]vagy Istent, vagy a nagy ideológiákat ugye.

[00:35:15]Vagy pedig Benedict Anderson alapján azt mondhatjuk, hogy a nemzetállam is képes volt a nagy vallási imaginárius közösségek meggyengülését követően erre választ adni.

[00:35:26]Tehát nem csak egyfajta társadalmi rendet sikerült megszilárdítaniuk ezeknek a nagy kulturális rendszereknek, hanem értelmet adni a szenvedésnek és a halálnak.

[00:35:39]A nemzet is képes volt a távoli múlt és a nagyon messzi jövőt összekötni.

[00:35:42]Az emberi élet esetlegességének értelmet adott a közösség által.

[00:35:48]Mi az, amit látunk ma?

[00:35:51]A család, a lokális közösség, vallási közösség, nemzet folyamatosan gyengül.

[00:35:57]Ezeket a társadalmi alap kategóriánk kategóriáinkat áttérjék, nincsenek kapaszkodók, eltűnnek a fizikai terek, ahol a fiatalok akár egymásba, akár a több generációhoz tudnának kapcsolódni.

[00:36:10]Élmény alapon is tudnak kapcsolódni, én azt gondolom.

[00:36:14]És annyira szép volt ez a gondolatod, mert az időnk sajnos elrepült.

[00:36:20]Talán egyetértesz velem, ha azzal zárom le ezt a beszélgetést, hogy akkor Batman helyett inkább Hunyadi János mentsen meg bennünket, nem?

[00:36:28]Így van.

[00:36:28]Ezekre a projektekre és az odafigyelésre nagyon nagy szükségünk van.

[00:36:35]Ez egy csodálatos záró mondat volt.

[00:36:37]A a feladat előttünk áll.

[00:36:40]Kérdés nyitott.

[00:36:42]Próbáljuk megérteni őket, és ők is próbáljanak megérteni minket, és azt gondolom, hogy beszéltél róla is, ahogy Békés Márton is írta, minden a kultúrából gyökerezik.

[00:36:53]A kult mindennek, a politikának, minden másnak kulturális altalajból altalajba gyökerezik és minden indulhat egy történettel, egy könyvvel, de akár egyetlen egy verssel is vagy legalábbis szimbolizálhatja egy egész korszakot egy vers, ahogy ahogy a nemzeti dal a reformkornak a hatalmas kisülési pillanata volt, úgyhogy én azt javaslom, hogy mi próbáljuk megismertetni a Z generációval ezt, bevonni őket, még van rá lehetőség, ők pedig legyenek nyitottak ezekre a kulturális élményekre.

[00:37:28]Georgina, nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál, csodálatos beszélgetés volt.

[00:37:31]Nem minden kérdésemre kaptam választ, nem azért, mert te nem tudtál választ adni, hanem azért, mert nem tudtam őket föltenni, úgyhogy ezt még folytatjuk, mert azt gondolom, hogy azt gondolom, hogy a forradalmat mindig kiábrándulás szokta követni, és a Z generációról még beszélnünk kell.

[00:37:48]Köszönöm szépen, hogy itt voltál, a nézőknek pedig köszönöm a megtisztelő figyelmet és ne feledjék el, hogy ha munkánkat támogatni akarják, akkor azt adományaikkal a patriota.hu oldalon meg tudják tenni.