Puzsér töredelmes önfeltárása a Pszichofotel színpadán
- Puzsér nem tartja magát politikusnak, és elutasítja a hazugság kultúráját; szerinte a politika a kisember kénye-kedvét szolgálja ki az érdekei helyett, ami 35 éve tartó stagnáláshoz vezetett.
- A gyerekkora hatévesen ért véget a válással; anyja súlyos depressziójában élt, amit megtanult alapállapotként, és a jó időben is belső száműzetést érzett.
- Az anyjával való kapcsolatát a „szúrós bunda” metaforája írja le: egy fojtogató, tárgyiasító szeretet, ahol nem volt saját énsége, csak egy díszszerep.
- A megfelelési kényszerét egy meg nem felelési kényszeres közszereplői perszónával kompenzálja, ami a nyilvánosságban játszott szerep és a privát én közötti feszültségből fakad.
-
„Az szorong, aki nem cselekszik.” – Puzsér Róbert
- A 2011-es neurózisa (generalizált szorongás) során értette meg, hogy a szorongás a felettes én és a megélt élet közti szakadékból ered, és iránymutatóként, villanypásztorként is funkcionálhat.
- Anyja halála után a gyászt elhalasztotta, de az anya internalizálódott benne, és egy belső erőforrássá, eszmévé vált, aki a múltból támogatja.
- Nárcizmusát reflektáltnak és eszközként használtnak tartja; a közönségre vetíti az anyai imádatot, és azóta mindenkinek az anyja szemével kell megfelelnie.
- A holokauszt transzgenerációs hatásaként anyja egy szélsőséges szimbiózist várt el tőle, ami ellen rezisztens személyiséget kellett kinevelnie, de élete végén anyja végül megtanulta tisztelni őt.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A beszélgetés keretei és a meghívás
A beszélgetés egy fesztiválon, az Integrál sátorban zajlik, ahová a budapesti Lövőház utcai Integrál Központból hozták el a két zöld fotelt, amelyekben a terápiás ülések szoktak történni. A műsorvezető-terapeuta elmondja, hogy ez egy sajátos, „cross” műfaj: egyszerre önismereti terápiás beszélgetés és nyilvános esemény, de a fesztivál közönsége eleve az önismeret iránt érdeklődik, így a tér adekvát ehhez.
A műsorvezető kifejezi intellektuális tiszteletét Puzsér Róbert iránt, kiemelve, hogy komplexen, mélyen, metaforákban gondolkodik, és a beszélgetés célja, hogy a belső lelki életéről beszéljenek. Puzsér elmondja, hogy általában ki van égve, de közeleg a vakáció, és hosszabb időre kivonul a nyilvánosságból szeptemberig.
Puzsér viszonya a politikához és a politikusokhoz
A műsorvezető kérdésére, hogy polgárnak vagy politikusnak tartja-e magát, Puzsér határozottan kijelenti: semmilyen szín alatt nem politikus, és nem is lesz soha. Tapasztalatai szerint a politikában széles körben meghonosodott a hazugság kultúrája, ami úgy terjed, mint a pestis. A politikusok szerinte fél szemmel a közvélemény-kutatásokat figyelik, és azt mondják, ami tetszetős, mert valójában nem gondolnak semmit, csak hatalmat akarnak.
„Nem a hatalomhoz kéne, hogy tartozzanak az ügyek, hanem az ügyekhez kellene, hogy tartozzon a hatalom.” – Puzsér Róbert *
Szerinte a jó politikai alternatíva az lenne, amelyik visszautasítja a közvélemény kényének-kedvének keresését. A magyaroknak nem a kényét-kedvét kell kiszolgálni, hanem az érdekeiket – de a kádárista magyar kisember nem ismeri a különbséget, mert a politikusok elhitették vele, hogy a kénye-kedve az érdeke. 35 éve a kisember kénye-kedve van kiszolgálva, miközben az ország és az életük nem javul. A politikai osztály „krumplivessel” fizeti ki a társadalmat, és amíg az elégedetlenséget nem töltik fel kritikai narratívával – nem csak az elmúlt 15, hanem 35 évre vonatkozóan –, addig a következő rendszer is csak arról fog szólni, hogy van-e krumplileves vagy nincs. Párhuzamot von a pszichológiával: aki nem hajlandó szembesülni a saját életének súlyos terhelő tényeivel, hanem élethazugságokba menekül, az a nulladik lépést sem teszi meg a gyógyuláshoz. A nulladik lépés a diagnózis – diagnózistól még senki nem gyógyult meg, de diagnózis nélkül még senki.
Gyerekkor: a depresszió és a szétzuhant család
A műsorvezető rátér a személyes történetre, megjegyezve, hogy Puzsér nagy terápiás tapasztalattal és pszichológiai tudással rendelkezik, és nyilvánosan is őszintén beszél lelki állapotairól. Puzsér édesanyja holokauszt-túlélő volt, apja pedig hatéves korában elvált az anyjától. Puzsér úgy számolja, hogy hatéves koráig tartott a gyerekkora, utána elkezdődött a fiatalkora. Anyja súlyos depresszióba esett, és ő, mint hatéves gyerek, ebben a depresszióban élt, szinte beleolvadva. Utólag ismerte fel, hogy depressziós volt: amikor kint rossz idő volt, jól érezte magát, amikor pedig a gyerekek a napsütésben szaladgáltak, ő szomorú volt.
„Bent van egy megszomorítottság. És amikor odakint a világ ezzel harmóniába lép, tehát borús az idő, esik az eső, minden gyerek otthon kuksol a szobában... akkor a külső realitás harmóniába lép ezzel a belső megszomorítottsággal.” – Puzsér Róbert *
A jó időben azt érezte, hogy a világ halad valamerre, és ő nem tud vele haladni, be van zárva egy árnyékos, sötét, fojtogató érzelmi térbe, egy belső száműzetésbe. Később, valahányszor kiújult a neurózisa, az valójában ebbe a hat-nyolc éves kori depresszióba való visszazuhanás volt. A terapeuta megjegyzi, hogy ez egy tanult depresszió: Puzsér nem depressziós lett valami miatt, hanem megtanulta, hogy az alaptér az életben a depresszió, és ahhoz viszonyítja a külvilágot.
Arra a kérdésre, hogy mi történt otthon, Puzsér elmondja: szétzuhant a család. Anyjának volt egy életterve, ami összeomlott. Ő érzelmileg az apjával azonosult. Anyja nagyon erős, uralkodó, kemény kezű asszony volt, aki mindent és mindenkit dominált. Puzsérnek gyerekkorában „nem osztottak lapot”: a felnövekedése egy nagyon lassú leválás volt az anyjáról, és a saját énségét fokozatosan, nagy küzdelmek árán tudta kifejezésre juttatni.
„Minden és bármi ellen való ellenállásom az anyámmal szembeni ellenállásnak, önmeghatározásnak a puszta kifejeződése.” – Puzsér Róbert *
A saját énje nem volt tiszteletben tartva, nem volt legitim, meg kellett harcolnia érte. Ez a harc vált a természetévé, és később – szublimáció révén – társadalmilag hasznos formába öntötte ezt a rutint. A terapeuta rámutat: Puzsér gyakorlatilag szublimálta az anyja felé való ellenállást azzal, hogy társadalmilag hasznos célokra fordította azt a készséget, amit otthon megtanult.
A szúrós bunda: a fojtogató szeretet metaforája
Puzsér felidéz egy kulcsélményt a terápiás üléseiről. Anyja operabérletet tartott, és mindig ráadott egy irhabundát, amit gyűlölt: szúrós volt, nem lehetett benne mozogni. Nyolcévesen Wagner-előadásokra is vitte, amit Puzsér nem tudott befogadni. Anyja egész életében abban a hitben élt, hogy fia ott szerette meg a zenét – Puzsér pedig jó gyerek akart lenni, és nem mondta el neki, hogy éppen ennek ellenére szerette meg.
„Ez az anyám fojtogató szeretetének a metaforája lett a terápiás üléseimen ez a szúrós bunda. A szúrós bunda, amiben nem tudok mozogni, hogy az anyám babázik velem. Nincs saját akaratom, nincs jogom ahhoz, hogy én meg nincs jelentősége, hogy én hogy érzem magam.” – Puzsér Róbert *
Nem volt saját énsége, csak egy funkció: az anyja mellett a gyönyörű, fess kisfiú, akire büszke lehet. Ez egy fojtogató ölelés volt, ami tárgyiasította, babaként, dísztárgyként kezelte. Puzsér szenvedett tőle, de nem tudta, hogy joga van ezt nem akarni – ezt is hosszú évek alatt értette meg.
Egy másik, viccesebb, de sokatmondó történet: anyjának esküvői ruha kölcsönzője volt, és amikor farsang volt az iskolában, menyasszonynak öltöztette és beküldte a kamasz fiú osztálytársai közé. Puzsérnek nincs emléke arról, hogy ez rossz lett volna – éppen ez a legszörnyűbb. Akkor is az anyja pszichéjén belül volt, és úgy ment be, mint menyasszony. Utólag értette meg, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Párhuzamot von a megrontott gyerekekkel: ha a gyereknek rossz, akkor abba a tudatba be tud menekülni, és megőrizheti önmagát; de ha nem rossz, ha részt vesz benne, akkor utólag a szégyen átragad rá, és mélyebben sérül. Puzsér azonban már annyira eltávolodott ettől, hogy kínjában röhögött rajta – és szerinte a humornak éppen ez a funkciója: amin az ember nem tud röhögni, abba belebetegszik.
„Amin az ember nem tud röhögni, abba belebetegszik.” – Puzsér Róbert *
A terapeuta hozzáteszi, hogy Freud lánya, Anna Freud dolgozta ki az elhárító mechanizmusok elméletét, és a legmagasabb intellektuális színvonalú elhárító mechanizmus a humor – amit Puzsér is használ, a szublimáció mellett.
Megfelelési kényszer és a közszereplői persona
Amikor a terapeuta felajánlja, hogy dolgozzanak a szúrós bunda élményével, Puzsérben megjelenik a megfelelési kényszer: érzi a kísértést, hogy jó gyerek legyen, megfeleljen, ahogy anyja mellett tette. Ez maga a szúrós bunda – ha nemet mondana, az olyan lenne, mintha anyjának mondott volna nemet, amiből óriási balhé lett volna. Most is azt érzi, hogy ki kell szolgáltatnia magát, mert ami az övé, az valójában az anyjáé – és amióta nincs anyja, mindenki és bárki az anyja helyére lépett.
„Durván megfelelési kényszeres vagyok. Ezt azért nehéz elképzelni, mert a köznyilvánosságban játszott szerepem az meg nem felelési kényszeres.” – Puzsér Róbert *
Puzsér elmagyarázza a médiaperszóna és az én viszonyát: a ruha hasonlatával élve a ruhát nem szabad összetéveszteni a testtel, a ruhát le lehet venni, de a bőrét nem. A médiaperszóna olyasmi, amit választhat, hogy a megfelelési kényszeres énjét kompenzálja egy meg nem felelési kényszeres közszereplővel. Ahogy ő nehezen mond nemet, a közszereplő nehezen mond igent – így tart fenn valamiféle egyensúlyt.
A terapeuta visszavezeti a szorongáshoz: ha Puzsér nemet mondana a terápiás munkára, szorongana, hogy elrontja a műsort, csalódást okoz a közönségnek. Puzsér ezt a szorongást a mellkasába, a szegycsontjához lokalizálja, ami összefügg a 2011 nyarán átélt neurózisával, amikor pánikrohama lett, és összerándult a rekeszizma – olyan érzés volt, mintha egy savval teli tartály tört volna össze benne, és a sav belül mar.
A neurózis és a szorongás értelme
Puzsér öt hónapon át tartó permanens pánikrohamot élt át (generalizált szorongás szindróma), és ekkor értette meg az öngyilkosság lélektanát. Felállított egy A, B, C tervet, és valahol a D betű táján már ott volt az öngyilkosság mint alternatíva – de hangsúlyozza, hogy végig kell menni a lehetőségeken.
„Senki nem tartozik az értelmetlen szenvedéssel a sorsnak vagy az ördögnek.” – Puzsér Róbert *
A szorongásra ma már úgy tekint, mint a sorsalkat részére, aminek evolúciós funkciója van (harcolj vagy menekülj), csak be tud akadni, mint egy beragadt gomb. Megalkotta a szorongás rövid definícióját: „Az szorong, aki nem cselekszik.” Szerinte a súlyos szorongásbetegség oka, hogy a felettes én nem azt az életet várja el, amelyet az ember él. A felettes énnek van egy belső fogalma arról, hol kéne tartania, és ha nem úgy él, rátör a szorongás – mint aki letáborozott a folyóparton, és nem akar átkelni, mert a folyó vizes, és belefulladhat.
„Az szorong, aki nem cselekszik.” – Puzsér Róbert *
A neurózis arra mozdít, hogy haladj az életfeladatoddal. Már a cselekvés illúziója, imitációja, rituáléja is oldani tudja a szorongást. A pszichoanalízis feladata, hogy megértsd, mi a szorongás mélyebb oka – mert a szorongás iránymutatóvá válhat, terelhet, mint egy villanypásztor, megmutatva, merre nem vezet az út.
Anyja halála és a gyász
Puzsér édesanyja 2019-ben halt meg, éppen amikor a Sétáló Budapest kampány zajlott, és ő bejelentkezett főpolgármester-jelöltnek. Anyja tüdőbeteg volt, többször került lélegeztetőgépre; háromszor sikerült leimádkozni róla, de a negyedik alkalommal már nem. Puzsér abban a hiszemben vágott bele a kampányba, hogy anyja örök életű, és közben mindkét politikai oldalról karaktergyilkos támadások kereszttüzében állt.
A közszereplői feladat lehetővé tette, hogy elmeneküljön a magánszemély elől, és elhalassza a gyászt – azt gondolta, majd a választás után elgyászolja. De rájött, hogy ez nem hónapok munkája: hat évvel később is tart, és anyja azóta is vele van. Belső monológjaiban vele osztja meg az életét, és úgy gondol rá, mint aki az örök helyen van, a múltból támogatja, erősíti.
„Most látom, milyen óriás ő – írta József Attila a mamáról. Valahogy elemelkedett, valahogy félig eszmévé vált. És ez az eszme az, ami egy nagyon-nagyon nagy belső erő.” – Puzsér Róbert *
Anyja nem eltávozott, hanem belülre került, internalizálódott, kiterjedt, feloldódott, beolvadt a lényébe, és ott hordozza őt.
A nárcizmus és a közönség szerepe
A terapeuta felveti, hogy Puzsér mintha a közönségre projektálná az anyját, és ez sérülékennyé teszi. Puzsér szerint ez a nárcizmussal függ össze – és nem titok, hogy érintett nárcizmus ügyben, mint mindenki, aki a nyilvánosságban szerepel. A döntő kérdés szerinte nem az, hogy valaki nárcisztikus-e, hanem hogy ez a nárcizmus reflektált-e, és használva van-e, alá van-e rendelve valami nagyobbnak, eszközzé van-e formálva, vagy öncélú parádézás. A celeblét az utóbbi, közönséges nárcizmus.
„A döntőkérdés nem ez, hanem az, hogy ez a nárcizmus reflektált-e, és hogy használva van-e.” – Puzsér Róbert *
A nárcizmus mítoszba ágyazottság: az ember kap egy mítoszt, amelyben szereplő. Ha nagyon nárcisztikus, ő a Jézus Krisztus, de lehet Albert Einstein vagy Latinovits Zoltán is – attól függ, az elsődleges gondozó milyen mítoszt adott. Puzsér esetében anyja úgy nézett rá, hogy a tekintetében imádat volt, és ez átsugárzott a lényére. Ez nem szeretet volt, mert a szeretetben van tapintat és tisztelet – anyjában ilyenek nem voltak iránta. Ez az imádat adott egy nagyon erős belső biztonságot, de mióta anyja meghalt, ez feloldódott a világban, és mindenki az anyja lett: most már nem az anyjának kell megfelelnie, hanem mindazoknak, akik sok-sok szempárból az anyja szemével néznek rá.
„Én nem a magam kedvére élek, hanem nekem meg kell felelnem. Nekem azt a szerepet kell játszanom, ahogy akkor el kellett játszanom az anyám gyönyörű, fess kisfiának a szerepét.” – Puzsér Róbert *
A terapeuta szerint lehet, hogy Puzsér maga kéri meg a közönséget, hogy ezt a szerepet sugározzák rá, és így állítja elő újra az anyja főztjét, mert mindenki azt a közeget teremti meg, amit gyerekként megtanult. Puzsér egyetért: a neveltetés bevéste az alaplapot, és azon fut a szoftver egy életen át. Ezen alapjaiban változtatni nem lehet, de ha megismered az alaplapot, reflektálni tudsz rá, és nem vagy kiszolgáltatottja.
Az önismeret határai és a transzcendens tapasztalat
Puzsér szerint az önismeret csak egy bizonyos fokig önismeret – egy ponton túl már nem magadat ismered meg, hanem az univerzális entitást, a lelket, ami mindenkiben ott van, és ami halhatatlan. Ezt a transzcendens, fizikailag nem létező magot a hagyma hasonlatával írja le: a hagymának nincs megfogható magva, mindig csak a héjakat találod, de legbelül van valami nem anyagi.
A terapeuta kérdésére, hogy volt-e spirituális élménye, Puzsér igennel felel, de hangsúlyozza, hogy ezekről nagyon nehéz beszélni, mert nyelvi eszközökkel nem megfogalmazhatók – a keresztény misztikusok is tagadással tudják csak megnevezni Istent. Az igazság nem megnevezhető, csak a fogalmak gyöngysorával körbeírható, és a gyöngyök közti tér az igazság.
Példaként a mahájána buddha történetét hozza, aki a végső kapu előtt megtorpan, mert akkora benne az együttérzés, hogy inkább visszamegy a hegy lábához, és elmondja az embereknek, hogyan vezet az út a buddhaságig – ezzel megsérti belső lénye kristályszerkezetét, de feláldozza saját buddhaságát a tanításért.
Egy személyes példát is mond: autóbaleset előtti pillanat, amikor már elkerülhetetlen a csattanás. Ilyenkor az én kicsekkol, mert nem tudta elkerülni a helyzetet, és az ember egy teljesen más tudatállapotba kerül – van tudat, de én nincs. Ilyenkor az ember egész lénye egy nagy csodálkozás, nem érdekli a baleset kimenetele, mert a halhatatlan része fókuszálódik, amit nem érint a halál. Amikor az én visszatér, már elkezdi félteni az életet, az autót, eszébe jut a biztosítás – de megmarad a csodálkozás emléke. Ezt az állapotot nem lehet szándékosan előidézni, mert az én ilyenkor tíz körömmel kapaszkodik; csak akkor hagy el, amikor tényleg kontrollt vesztesz.
A holokauszt transzgenerációs hatása
Az utolsó téma a holokauszt. Puzsér édesanyja négyéves volt a holokauszt alatt, Budapesten bujkáltak. Négyéves korában elvesztette az anyját: elválasztották tőle, lekísérték a Dunapartra, és belelőtték a Dunába. Az ostrom után anyja meglátta édesanyja testvérét (az „anyut”), odaszaladt hozzá, és megkérdezte: „Te vagy az én anyukám?” Az anyu azt felelte: „Igen, én vagyok” – és felnevelte, mint a saját gyerekét.
Köztük olyan erős szimbiózis alakult ki, ami „nem emberi” volt. Puzsér egy történettel illusztrálja: anyja beleszeretett egy ruhába, és megkérte anyut, hogy vegyék meg. Az anyu annyit kérdezett: „Ezt a rongyot?” – és anyja abban a pillanatban egy rongyot látott, mert az anyu szemével látott. Ez a fajta egység volt az anyja fogalma a szeretetről, a szülő-gyerek kapcsolatról, és ezt állította referenciaként a Puzsérral való kapcsolatára.
„Így csinálta veled. Hogy ő ez volt az elvárás, hogy én ott egy rongyot lássak, hogyha ő azt mondja, hogy az ott egy rongy. De én nem egy rongyot láttam... Engem szúrt a bunda, mert én ennek a referenciának nem tudtam megfelelni, mert én nem vesztettem el négy éves koromban az anyámat, és nem kaptam vissza négy és fél éves koromban.” – Puzsér Róbert *
Az anyu két évvel Puzsér születése előtt halt meg, és anyja gyakorlatilag az anyut kapta vissza az ő személyében – így is hivatkozott rá. Puzsér soha nem tudta teljesíteni ezt a referenciát, de anyja ezt a tudást soha nem fogadta be, és azzal a meggyőződéssel halt meg, hogy ők egyek. Puzsérnek meg kellett harcolnia a saját énségét, és rezisztens személyiséget kellett növesztenie.
A terapeuta rámutat, hogy a megmentés aktusa extra érzelmi többletet adott a kapcsolatnak, amihez egy átlagos szülő-gyerek kapcsolat nem tud felérni – a halál, az üldöztetés és a megmenekülés olyan többletet képez, amihez képest egy szülő-gyerek kapcsolat „operett cselekménye”.
A fordulat: az anyai tisztelet megszületése
Puzsér elmondja, hogy hosszú évtizedek függetlenségi harcai után, élete utolsó néhány évében anyja megtanulta tisztelni őt. Ez az egyik legnagyobb eredménye. A fordulópontot egy 2012-es beszélgetéshez köti, amikor a Csillag születik zsűrizése zajlott, és anyja a szokásos kádárista dumát adta elő, hogy nem lehet így beszélni emberekről, szerettetni kell magát az emberekkel. Puzsér ekkor azt mondta neki:
„Anyám, már ne haragudjál, de ahonnan innen nézem, úgy látom, hogy te a tévé előtt ülsz és nézed, én meg benne vagyok a tévében, és onnan beszélek kifelé. Szerinted melyikünk tudja jobban, hogy mit kell csinálni, vagy mit kell mondani?” – Puzsér Róbert *
Anyja elhallgatott egy 10 másodperces csöndre – ez volt a váltás. Innentől Puzsér dominálta az anyját, és megjelent a tisztelet: amikor azt mondta, hogy az ott nem egy rongy, anyja nem mondta, hogy hülye, hanem tudomásul vette, hogy szerinte nem rongy.
A terapeuta zárásként kiemeli, hogy ez az átfordulás még az anya életében megtörtént, és Puzsér megszületett számára független lényként, akit tisztelt. Puzsér pedig megjegyzi, hogy ebből a rezisztenciából szublimálva talán egy nagyobb művelet lehetőségét is meg tudja teremteni.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Willberry 6-os szint” – valószínűleg Ken Wilber integrál elméletére utal, a „Wilber” név torzult alakja.
- „VO culture” – a kontextus alapján valószínűleg „woke culture” (woke kultúra).
- „Mahajánabhának” és „Hinajánabha” – a mahájána és hínajána buddhizmusra utaló torzult alakok.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Tehát egy kicsit ebből indítanánk, hogy az anyukád holokausztúl élő gyereke vagyok, hova lett az apám, és ez hogy hatott a lelki fejlődésemre?
[00:00:09]Hát az anyám nagyon traumatizált volt, és ö az apám meg az anyám [zene] hat éves koromban elváltak.
[00:00:19]Hát tulajdonképpen én úgy számolom, hogy hat éves koromig tartott a gyerekkorom, és hat éves koromban ez lezárult, és ott azután elkezdődött a fiatalkorom.
[00:00:36]És hát utána az anyám egy elég súlyos depresszióba esett, és én, mint kisgyerek, hat éves gyerek, anyámmal éltem.
[00:00:46][zene] Hát gyakorlatilag ebbe a depresszióba ebbe [zene] én bele beleolvadva voltam.
[00:00:59]Tehát ez kiterjedt rám [zene] az anyám depressziója, de én azt akkor nem tudtam, nem volt ez így megnevezve, hogy ilyen fogalmi keretbe helyezve, [zene] hogy én akkor depressziós vagyok.
[00:01:09]Én ezt utólag állapítottam meg, hogy akkor depressziós voltam.
[00:01:22][zene] Üdvözlünk Robi itt az Integrál sátorban.
[00:01:30]Köszönöm szépen a meghívást.
[00:01:30]Köszönöm.
[00:01:33][taps] Nagyon megható, hogy ennyien eljöttetek és ennyien érdeklődtök Robi és a pszichofotel iránt.
[00:01:47]Ez egy olyan sajátos helyzet, amikor lehoztuk Budapestről ezt a két zöld fotelt, amiben ténylegesen történnek az integrál terápiás ülések a Lövőház utcában az integrál központ.
[00:01:55]És ugye normál esetben, ha valaki eljön egy ülésre, akkor becsukjuk az ajtókat, pont azért, hogy senki ne lássa és hallja.
[00:02:05]hogy teljes biztonságba légy.
[00:02:05]És ugye ez a műfaj ez egy ilyen cross cross műfaj, hogy egyrészt van egy önismeri terápiás beszélgetési másfél óránk, másrészt egy csomó ember jelen van.
[00:02:15]Persze egy olyan fesztiválon, ahol mindenki az önismeretben utazik, tehát ahol ez a téma, ez a tér, ez az adekvát, ez a normális, hogy ilyenekben vagyunk, erről beszélgetünk.
[00:02:28]Úgyhogy ennek megfelelően fogunk menni.
[00:02:29]És kezdem azzal Rob, hogy én nagy tisztelőd vagyok intellektuálisan.
[00:02:36]Tehát ha valamit akarok hallgatni, és azt akarom, hogy az lekösse a figyelmemet, informáljon, tanítson, odébb lökjön, akkor gyakran Puzsér Róbertet rakok be.
[00:02:45]Vagy ha meg akarom érteni, hogy mi történik a társadalmunkban, épp politikailag, gazdaságilag, akárhogy.
[00:02:51]És azt fedeztem föl, hogy eléggé integrál szintről gondolkozol.
[00:02:56]Ugye most mindegy, hogy ismered vagy nem éppen ezt a modellt, de hogy itt a tudatosság szintjeiről beszélünk, és hogy bizony komplexen gondolkozol, mélyen, precízen, metaforákban, minthogyha a költészet, a szakma, a tudás összeállna egy egységben.
[00:03:15]És most azért hívtalak, hogy a belső lelki életedről beszéljünk.
[00:03:19]Úgyhogy azzal kezdem, hogy milyen állapotban vagy, hogy érkeztél ide.
[00:03:24]Hát egész jól vagyok, köszönöm szépen, hogy általában eléggé ki vagyok égve, de mindjárt kezdődik a kezdődik a vakáció.
[00:03:35]Most már végetért ez az idény, még van hátra belőle néhány nap, még a néhány cent levagdosok a a mérőszalagból, és akkor egy hosszabb időre egy pár hónapra egészen szeptemberig kivonulok a nyilvánosságból, hogy aztán szeptemberben visszatérjek.
[00:03:57]Te magadat polgárnak tartod-e, vagy politikusnak?
[00:04:01]Ugye nemrég hallgattam egy műsort veled, ahol ha jól hallottam, ki is jelentetted, hogy te nem akarsz politikus lenni, mert nem olyan a személyiséged.
[00:04:10]Semmilyen szín alatt nem vagyok politikus, és nem is leszek soha.
[00:04:16]Nekem nagyon rosszak a tapasztalataim a politikusokkal kapcsolatban.
[00:04:20]És nem azért, mert azok olyan szar emberek, hanem mert a politikában széles körben meghonosodott a hazugság kultúrája, és akárki lesz politikus, bekerül ebbe a közegbe, és megfertőződik ezzel, mert ez úgy terjed a politikai osztály berkeiben, mint a Pest [nevetés] is.
[00:04:45]A hazugság kultúrája.
[00:04:50]Az, hogy mielőtt ezek bármit is mondanának, félszemmel sandítanak a közvéleménykutatásra, hogy mit mértek, és akkor ők majd olyasmit mondanak, ami tetszetős, mert valójában nem gondolnak semmit, csak hatalmat akarnak, és így felmérik, hogy mit gondolnak az emberek, megpróbálnak a többséghez igazodni, és akkor az majd hatalommal fölruházza őket.
[00:05:18]Csak, hogy nem a hatalomhoz kéne, hogy tartozzanak az ügyek, hanem az ügyekhez kellene, hogy tartozzon a hatalom.
[00:05:25]Ha őnekik volna meggyőződésük, akkor nem k nem szorulnának rá arra, hogy megmérjék azt, hogy erről vagy arról mit gondolnak a magyarok.
[00:05:39]az lenne a jó politikai alternatíva, amelyik visszautasítja, hogy a hogy a közvélemény kényét kedvét keresse.
[00:05:52]A ny a magyaroknak nem a kényét meg a kedvét kell kiszolgálni, hanem az érdekeiket.
[00:06:01]És ezt különbözik ám.
[00:06:01]Csak a kádárista, magyar kisember nem ismeri a különbséget a kettő között, mert a kígyó nyelvű politikusok elhitették vele, hogy az ő kénye és kedve az valójában az érdeke.
[00:06:17]És itt 35 éve a kisembernek a kénye és a kedve ki van szolgálva.
[00:06:22]Aztán nézünk rá az országra, aztán nézünk rá magunkra, nézzünk rá az életünkre.
[00:06:31]Ez ilyen az, amikor 35 éve szolgál minket egy politikai osztály.
[00:06:34]Dehogyis.
[00:06:37]A politikai osztály kifizeti a társadalmat krumplivessel.
[00:06:43]Ezek meg újra választják, meg újra, meg újra, mert valójában csak jól lakni akartak.
[00:06:50]Na most addig, ameddig a mostani elégedetlenség, ami valójában annak szól, hogy nem jut krumplives, amíg ezt nem töltjük föl tényleges tartalommal, kritikai narratívával, nem pusztán az elmúlt 15 évre, hanem az elmúlt 35 évre vonatkozóan, addig a következő rendszer nem lehet külön, mint az előző, hanem megint csak arról fog szólni, hogy na van krumplileves, vagy nincs.
[00:07:16]És ha van, akkor akkor úgy szavazunk, ha meg nincs, akkor meg amúgy.
[00:07:23]Na most amíg ez így megy, addig itt nem lesz polgári társadalom.
[00:07:27]Ez a kádári kisembernek a jóléti sovinizmusa meg a megélhetési reflexe.
[00:07:34]Ennek a mentén csak egy újabb kádárizmus [horkantás] rendezhető be.
[00:07:40]ezen változtatni kell, mert pont ahogy a pszichológiában az, aki a aki nem hajlandó szembesülni, nem hajlandó meglátni a saját életének a súlyos terhelő tényeit, hanem élethazugságokba menekül, meg kognitív diszonanciát redukál, az a nulladik lépés sem teszi meg, hogy egyáltalán meggyógyuljon.
[00:08:06]A nulladik lépés a diagnózis.
[00:08:08]Diagnózistól még senki nem gyógyult meg, de diagnózis nélkül még senki nem gyógyult meg.
[00:08:17]Na, megengeded, hogy egy kicsit belemenjünk a személyes [horkantás] történetedbe, állapotaidba.
[00:08:23]Lehet, hogy még egy kicsit tudunk is dolgozni rajta, ha van min.
[00:08:29]Úgyhogy az a kérdésem, és ezt úgy mondom, nem tudom, hogy nem biztos, hogy mindenki tudja, de hogy Robi nagy terápiás tapasztalattal bír, tehát sok év terápiá van benne.
[00:08:37]Pszichológiai tudásra is elég jó, tehát hogy hogy tud pszichológiába gondolkozni, műsorokban beszél is őszintén a lelki állapotairól, problémáiról, ami számomra egyébként példaértékű.
[00:08:51]Tehát tulajdonképpen azzal a ö policival mész magadban, hogy hogy a legjobb stratégia az őszinteség, ugye, és hogy a hitelességet igazából az adja meg, hogyha hogyha behozod magad úgy, ahogy vagy.
[00:09:06]És van, aki úgy dönt, hogy nem hozza be, mert veszélyes, sérülékeny.
[00:09:10]Ugye van ez a fogalmunk, hogy sérülékenység.
[00:09:13]De hát igazából a a Willberry 6-os szinten, amit itt képviselünk, hogy posztmodern, önismerő embernél, a státusz mérője az nem a ház, kocsi, vagyon és társadalmi státusz, hanem a hitelesség igazából.
[00:09:25]Tehát ez az átszerződés van, hogyha tudunk hitelesen lenni együtt emberek, akkor ez egy olyan mélyebben kielégítő érték, amitől érdemesebb élni megterik az élet értelemmel és lélekkel.
[00:09:38]Úgyhogy erre hívlak, hogy csak így tovább, ahogy szoktad.
[00:09:43]És ugye gyakran beszélsz anyukádról, hogy az anyukáddal való kapcsolatod nálad az egyik fontos vagy fő meghatározó.
[00:09:52]Ha jól értettem, akkor majd meséld el kérek nekünk, de apukád nem volt a képben.
[00:09:56]Valahogy valamikor valahogy eltűnt, mert azt mondtad, hogy anyukád nevelt vele nevelkedtél.
[00:10:03]Anyukádat úgy jellemezted, hogy holokauszt túlélő.
[00:10:07]Olvastam egy olyan cikkedet, ahol leírod a hogy szerinted a holokauszt továbbvivése, hibáztatása az milyen fixáció, hogy gondolom ez saját élmény is.
[00:10:17]Tehát egy kicsit ebből indítanánk, hogy az anyukád, holokausztú élő gyereke vagyok, hova lett az apám, és ez hogy hatott a lelki fejlődésemre?
[00:10:29]Hát az anyám nagyon traumatizált volt, és az apám meg az anyám hat éves koromban elváltak.
[00:10:38]Hát tulajdonképpen én úgy számolom, hogy hat éves koromig tartott a gyerekkorom, és hat éves koromban ez lezárult, és ott azután elkezdődött a fiatalkorom.
[00:10:56]És hát utána az anyám egy elég súlyos depresszióba esett, és én, mint kisgyerek, hat éves gyerek anyámmal éltem.
[00:11:10]Hát gyakorlatilag ebbe a depresszióba ebbe én bele beleolvadva voltam, tehát ez kiterjedt rám az anyám depressziója, de én azt akkor nem tudtam, nem volt ez így megnevezve, vagy ilyen fogalmi keretbe helyezve, hogy én akkor depressziós vagyok.
[00:11:30]Én ezt utólag állapítottam meg, hogy akkor depressziós voltam.
[00:11:39]onnan, hogy amikor kint rossz idő volt, én akkor éreztem jól magam, és amikor kint a gyerekek szaladgáltak a napsütésben, meg fociztak, élvezték a jó időt, akkor én mindig nagyon szomorú voltam, és így mindig utólag ö én utólag értettem meg, hogy hát ez a gyerek depressziós, tehát Ez ez nem ez ennek nem így kellene lenni.
[00:12:09]Ugye arról van szó, hogy bent van egy megszomorítottság.
[00:12:16]Aha.
[00:12:16]Megszomorítottság.
[00:12:16]Ez az egyik pulszó.
[00:12:19]Aha.
[00:12:19]Megszorított.
[00:12:19]És amikor odakint a világ ezzel harmóniába lép, tehát borus az idő, esik az eső, minden gyerek otthon kuksol a szobában.
[00:12:34]Nyilván egy kicsit mindegyik lehangolt, akkor a külső realitás az [horkantás] harmóniába lép ezzel a belső megszomorítottsággal.
[00:12:45]És valahogy a világrend szimpátiával felel arra a megszomorítottságra, ellentétben a jó idővel, amikor odakint szaladzgálnak a a kölykök, én bent a szobában éldegélek anyámmal, és azt érzem, hogy hogy nem ez a rendje, nem ez a rendje, nem ez a világrend.
[00:13:12]Itt most a világ halad valamerre, és én nem tudok vele haladni.
[00:13:19]Én nem tudok a kint a napsütésben szaladni, hanem be vagyok be vagyok zárva ebbe a ebbe az árnyékos, sötét folytogató érzelmi térbe.
[00:13:32]És én ebben ebben hát egy ilyen belső számüzetésben vagyok.
[00:13:41]És aztán később akármikor újult ki a neurózisom, az valójában ebbe a hat és nagyjából hat és nyolc éves korom közötti depresszióba való visszazuhanásom volt mindig.
[00:13:58]Úgy tűnik, ez egy tanul depresszió.
[00:14:00]Tehát te így szoktad meg a világot, hogy innt indulunk.
[00:14:02]Tehát te nem depressziós lettél, mert történt valami, hanem anyukáddal megtanultad, hogy az élet az a depr az alaptér az életben az otthon az a depresszió, és ahhoz viszonyítod a külteret meg a világot, és fordított fordítottan sült el a puska.
[00:14:19]Ha rossz az idő, oké a világ.
[00:14:21]Ha jó a boldogság van, akkor nem nincs szinkronba a te belső világoddal.
[00:14:27]Igen.
[00:14:28]Az otthonnal.
[00:14:29]Így van.
[00:14:29]Az a kérdésem, hogy mi történt ott?
[00:14:33]mondtad, hogy anyukámmal, amíg én bent, ami ott történt, amíg a többiek kint.
[00:14:39]Tehát mi az, amit te úgy híz, hogy depresszió otthon?
[00:14:40]Mi történt?
[00:14:43]Hát az szétzuhant a családunk.
[00:14:48]Az a az anyám az anyámnak bizonyára volt egy életterve, és ez az életterv, ez ez összeomlott, és én én [horkantás] én érzelmileg azt hiszem, hogy az apámmal azonosultam.
[00:15:20]Ebben a helyzetben az anyám az egy egy nagyon-nagyon erős, nagyon-nagyon uralkodó, nagyon kemény kézzel, mindent és mindenkit nagyon kemény kézzel domináló asszony volt.
[00:15:39]És és az a helyzet, hogy én nekem hát gyakorlatilag a gyerekkoromban hát nem osztottak lapot.
[00:15:51]Tehát hogy én én valójában nekem a a felnövekvésem egy nagyon nagyon nagyon lassú levállás volt anyámról.
[00:16:02]Nagyon-nagyon lassan tudtam meghatározni a saját énségemet és ezt az énséget.
[00:16:08]Ezt ilyen fokozatosan és nagy küzdelmek árán tudtam kifejezésre juttatni, és azt hiszem, hogy mindennel és bármivel szemben való öllenállásom az az anyámmal szembeni ellenállásnak, önmeghatározásnak.
[00:16:35]puszán az, hogy kifejezésre tudjam juttatni és meg tudjam határozni, hogy én ki ahhoz nekem az anyámmal szemben egy folyamatos ellenállást kellett gyakorolnom.
[00:16:43]És én ebbe nőttem bele.
[00:16:45]Tehát valójában az én én saját énem az nem volt tiszteletben tartva, és nem volt nem volt nem volt legitim, hanem nekem ennek a legitimitásáért meg kellett harcolnom.
[00:17:03]és folyamatos aztán ami ebbe a harcba nő bele az egy idő után már függővé válik, vagy hát ez lesz a természete.
[00:17:16]És aztán az anyját, mint Istenasszonyt kiterjeszti a világra, és egyéb tehát ez ez egyéb projekció képében határozza meg, hogy a saját természetét a tovább továbbiakban is gyakorolni tudja.
[00:17:34]És ezért vagy ellenállás képviselő a világ fele?
[00:17:37]Én azt hiszem, hogy igen.
[00:17:37]Én azt hiszem, hogy igen.
[00:17:39]Igen.
[00:17:39]Igen.
[00:17:39]Nekem meg kellett harcolnom gyerekkoromban a saját énségemért.
[00:17:43]És aztán én ezt már mint technikát használni tudom olyan célok érdekében, amely célok érdekében úgy gondolom, hogy helyes és méltányos.
[00:17:54]Így van.
[00:17:54]Így van.
[00:17:54]Szublimáció.
[00:17:54]Tehát ez a szublimáció.
[00:17:56]gyakorlatilag szublimáltad az anyád fele való ellenállást azzal, hogy társadalmilag hasznos formába öntötted és célba öntötted azt a rutint, amit otthon megtanultál, hogy folyamatosan ellenállni azt túlkontrolláló anyámnak gyakorlatilag.
[00:18:13]És az a kulc, amit behoztál, egyrészt a domináló kemény anya, a másik kulc, amit behozta, hogy megszomorítottság.
[00:18:23]hogy ettől te megszomorodtál, hogy egyszer anyád így elnyomott és nem hagyott teret neked.
[00:18:27]Hát igen, mert nekem ké két két hagy hadd tegyek be két hipotézist és nézd meg, melyik illik jobban rád.
[00:18:34]Az egyik az, hogy megszomorodom attól, hogy így elnyom és kész.
[00:18:38]Nem, nem, nem ad nekem létjogosultságot, hangot, és egy megszomorodott lázadó vagyok.
[00:18:43]A másik az, hogy ő van megszomorodva és lojalitásból velemegyek.
[00:18:48]Ez így a mi tanúunkban V2-ő lenne, hogy a szeretetszál, a lojalitás, akit szeretek, azt támogatom, azzal vagyok, és a gyerekek néha képesek a szülei kedvéért szarul lenni, csak hogy mert ha én jobban lennék, mint a szülőm, akkor még mit szólna, hogy ez, hogy így áttanulni a megszomorodottságot.
[00:19:07]Igen, de én azt hiszem, hogy itt nem volt választás.
[00:19:10]Aha.
[00:19:10]Tehát én én azt hiszem, hogy egy hat éves gyerek valamilyen légkörben van, akkor az a légkör átterjed rá egyszerűen, mintogyha abban a légkörben azt lélegzi be és ki.
[00:19:22]És anyád is meg volt szomorodva?
[00:19:24]Megvolt.
[00:19:24]Megvolt megvolt a válás után egyértelműen.
[00:19:26]És évekre Igen.
[00:19:28]És évekre Igen.
[00:19:28]És éveken keresztül.
[00:19:28]És aztán szépen lassanlassan engedett fel ez.
[00:19:33]És én szépen lassanlassan szabadultam ki ebből a ebből a nyomasztó mélygödörből.
[00:19:40]Van egy kulcsélmény a terápiás üléseinken.
[00:19:46]A kulcsélménynek azt hívjuk, aminben, mint a csebben a tenger, benne van az egész önismeret, vagy benne van az egész önmagam pszichoanalízisa egy egy kicsi kicsi modellben.
[00:20:03]Ühüm.
[00:20:05]Anyám, amikor operába mentünk, mert operabérletünk volt, mindig rám adott egy irhabundát, amit gyűlöltem, egy ilyen szúrós [horkantás] és nem forró volt belül, és nem tudtam mozogni benne.
[00:20:25]És abban kellett nekem az operába menni, ahol ilyen végzett hatalma meg ilyen darabokat vagy opera háromfelvonásos előadásokat néztünk.
[00:20:38]Nyolc éves gyerekről beszélünk.
[00:20:41]Tehát hogy nem volt adekvát, hogy téged odavisz?
[00:20:43]Én azt nem tudtam befogadni.
[00:20:45]Igen.
[00:20:46]Azt a Verdit meg Rosszínit meg De még olyan is volt, hogy hogy Wagnerre vitt.
[00:20:52]Hát [nevetés] ez a te világodban ez egy őrület, nem?
[00:20:58]Egy agyament.
[00:21:01]Hát és igen.
[00:21:01]És mondom nyolc éves voltam.
[00:21:04]És az anyám anyám az sőt az anyámnak a egész életében az volt a meggyőződése, hogy én ott szerettem meg a zenét, [nevetés] és én meg meg jó gyerek akartam lenni, és ezért nem mondtam neki, hogy tehát éppen ennek ellenére szerettem meg a zenét, hogy odavd.
[00:21:22]Hát ugye és azt megcsinálta az anyám, hogy fölöltöztetett ebbe a ebbe a szúrós bundába.
[00:21:31]És ez az anyám folytogató szeretetének a metaforája lett a terápiás üléseimen ez a szúrós bunda.
[00:21:34]A szúrós bunda, amiben nem tudok mozogni, hogy az anyám babázik velem.
[00:21:39]Nincs saját akaratom, nincs jogom ahhoz, hogy én meg nincs jelentősége, hogy én hogy érzem magam.
[00:21:48]Én nem én vagyok.
[00:21:48]Nem, nem, nincs saját énségem, hanem én egy funkció vagyok.
[00:21:53]Az anyám mellett van ez a gyönyörű fes kisfia, akinek olyan fesnek kell lennie, és olyan szépnek, hogy az anyja büszke legyen rá.
[00:22:03]És ez egy hát ez egy folytogató ölelés.
[00:22:06]Valójában egy olyan ölelés, ami nem egy biztonságot adó ölelés, hanem egy egy folytó ölelés és tárgyasító, merthogy babának érzed magad, egy dísztárgynak.
[00:22:18]Igen, igen, igen, igen, igen.
[00:22:21]És és én ettől szenvedtem, de nem tudtam, hogy jogom van ahhoz, hogy én ezt ne akarjam.
[00:22:27]Aha.
[00:22:30]Hanem ezt is hosszú évek alatt kellett megértenem, hogy nekem ezt amúgy ez nem ez a világ rendje, vagy nem kéne, hogy ez legyen.
[00:22:39]És és a tény, hogy hogy hát az anyám, de hát ne ez mondok még egy sztorit.
[00:22:47]Jó, ez ez már egy viccesebb sztori, nem kulcsélmény, de mindent elmond.
[00:22:54]Anyám, amikor egyszer farsang volt az iskolában, és az anyámnak esküvői ruhakölcsönzője volt.
[00:23:08]Úgy látom a fejrázásból, hogy ez neked nem érteszik.
[00:23:11]Hát igen, igen.
[00:23:11]Egy esküvői ruha kölcsönzője volt, és hát ott volt egy csomó esküvői ruha.
[00:23:15]És hát mi a legegyszerűbb?
[00:23:17]hogyha már a gyereknek farsangba kell menni, valaminek beöltözni.
[00:23:22]Beöltöztetett az anyám menyasszonynak, és és beküldött az osztálytársaim közé.
[00:23:32]És ez hogy hatott rád?
[00:23:33]Ilyen kamaszfiú közé menyasszonyként?
[00:23:38]Nincs emlékem arról, hogy én azt akkor nem akartam, vagy hogy én azt éreztem, hogy jaj, ne kelljen, nincs emlé, nincs ilyen emlékem, hanem én a ott, amikor bementem az osztálytársaim közé, akkor is az anyám pszichéjén belül voltam, és úgy mentem be, mint egy menyasszony, akinek most menyasszonynak kell lennie, és az anyám, és nem is tudom okolni az anyámat.
[00:24:04]Ez az, ez a legiszonyúbb, mert ő nem akart rosszat, nem volt tisztában azzal, hogy egy 10 éves gyereket nem öltöztetek be menyasszonynak, és főleg nem külön be a kamasz fiúk közé.
[00:24:15]Ühüm.
[00:24:15]Figyelj, Robi, figyelj.
[00:24:15]Ez milyen élmény volt neked akkor is, ha nem vádolod az anyád, de mi volt a te megélésed?
[00:24:22]Nem volt rossz megélésem.
[00:24:22]Ez a legszörnyűbb.
[00:24:23]Bár lett volna, [nevetés] durva példa lesz, de azt hiszem, hogy a megrontott gyerekek is akkor sérülnek jobban, hogyha amúgy nekik akkor és ott annyira nem rossz.
[00:24:33]Ühüm.
[00:24:35]Tehát neked ez benne a durva, hogy neked nem volt rossz.
[00:24:38]Nekem nem volt rossz.
[00:24:40]Hanem én később értettem meg azt, hogy ez nem lett volna szabad megtörténni ennek a dolognak.
[00:24:48]de szó, hogy hogy az az van az van, hogy most a behoztam ezt a megrontás dolgot, de hogy valójában ugye arról van szó, hogy abban az esetben, hogyha megrontás egy gyereknek ott és akkor és persze tudom, hogy ez nem megrontás, hogy egy beöltöztetsz egy gyereket esküvői ruhába, menyasszonynak és beküldöd az iskolába, ez a megrontásnak talán még csak a lépcsőháza.
[00:25:12]De de [köhögés] [torokköszörülés] amikor megrontasz egy gyereket, és annak a gyereknek az rossz, akkor az a gyerek abba a tudatba, amiben az neki rossz, oda be tud menekülni, és ott meg tudja őrizni azt, aki ő.
[00:25:29]De ha nem rossz, akkor részt vesz a dologban, ha még élvezi is, akkor utólag, amikor megtudja, hogy ez mi volt, akkor a szégyen átragad rá, és és egy sokkal mélyebb és egy sokkal átfogóbb módon sérül [horkantás] ebben.
[00:26:01]részt részt vesz abban, amiben nem lett volna szabad bevonni őt, és nem felelős, de ezt ő nem fogja tudni belül ennek a biztonságát megélni.
[00:26:13]És ebben hogy vagy, Robi?
[00:26:14]És ezzel szemben aki meg akinek meg rossz, az az ebben ebben áldozat és nem résztvevő.
[00:26:21]És a az a az egy olyan pont, ahova ahol meg tudja vetni a lábát, és ahonnan aztán a személyiségét visszanyerheti.
[00:26:33]És ez a te te sztorid, mert ugye egyes nem nem nem de hát ez jutott eszembe erről.
[00:26:38]És te hogy ebbe te hogy vagy?
[00:26:38]Tehát hogy te akkor benne nem gondoltad ezt rossznak vagy kellemetlennek.
[00:26:43]Később rájöttél, hogy ezt nem kellett volna így.
[00:26:47]Hát ja.
[00:26:47]és okozott neked szégyent később rájönni, hogy te részt vettél ebbe?
[00:26:50]Nem, nem.
[00:26:52]Tehát semleges [torokköszörülés] élmény nem.
[00:26:54]Én már annyira akkor annyira el voltam távol eltávolítottam magam ettől, hogy addigra én ezen már röhögtem.
[00:27:00]Tehát, hogy én ezzen már röhögtem hát kínomban.
[00:27:02]Ja.
[00:27:03]Kínold, mert most megröhögtetted a közönséget is ezzelát.
[00:27:08]Igen, de igen, de szerintem a szerintem a humornak éppen ez a funkciója.
[00:27:10]Amin az ember nem tud röhögni, abba belebetegszik.
[00:27:13]Ez a nagy helyzet.
[00:27:13]Ez a nagy helyzet.
[00:27:16]És ez kábé a a VO culture szellemiségét így nagyjából reprezentálja is, hogy ez a [horkantás] amikor amikor val amikor meg van tiltva, hogy valamin röhögj, vagy valamin ironizálj, hanem hanem rád van kényszerítve valami valami valami halálos ilyen drámával föltöltött pátosz.
[00:27:46]És és a a abban abban ilyen fegyelmezetten ki kell tartani.
[00:27:48]Tehát ez egy megbetegítő tudatállapot.
[00:27:50]Igen.
[00:27:53]Tehát ez egyszerűen a a röhögni valamin az felszabadító.
[00:27:57]És ez egy az a az az, hogy mondja?
[00:27:59]Az a lélek orvossága.
[00:28:03]Én én én így állok ehhez hozzá.
[00:28:03]Én ezért aztán semmilyen humort vagy semmilyen szatírát vagy iróniát, azt én nem béjegzek meg soha.
[00:28:13]Hanem én ezt én én ezt mind mind helyesnek tartom.
[00:28:16]Az ember így így gyógyul, így így lép tovább.
[00:28:23]Freud úgy is hívta, hogy egészséges elhárítás a humor, amivel át tudjuk fordítani a nehéz energiákat felszabadulássá meg akár összekapcsolódássá.
[00:28:32]Freud lánya Anna Freud volt az, aki az elhárító mechanizmusoknak a teoretikáját kidolgozta, és a legmagasabb intellektuális színvonalú elhárítómechanizmus a humor.
[00:28:43]Igen.
[00:28:43]És a szublimáció, amit szintén használsz, ahogy ugye kiderült, az a kérdésem, hogy mondtad, hogy egy ilyen imprinting élmény volt ez a szőrös bunda, ami a folytogató ölelés szimbóluma, élménye számodra, hogy akarod, hogy akarod-e, hogy ezzel dolgozzunk ma?
[00:29:03]hogy menjünk-e egyet ezzel benned?
[00:29:08]Hát nem tudom, hogy ez mit jelent.
[00:29:14]Nem, tehát van egy megfelelési kényszerem.
[00:29:17]Ezt hát muszáj volt az anyámnak megfelelni.
[00:29:20]Ez is most egy szúrós bunda, hogy én most akarom-e, hogy mi most menjünk ezzel egyet.
[00:29:25]Tehát annak érz most Igen, most éppen egy ez egy szúrós bunda.
[00:29:27]És én nekem én érzem a kísértést.
[00:29:30]Amit az anyám mellett éreztem, hogy hát persze, hát én jó, jó akarok lenni, azt akarom, hogy szeress engem, fogadj el engem, én azt akarom, hogy elégedett legyél velem.
[00:29:39]Hát persze, menjünk ezzel egyet belül.
[00:29:45]Hát ez valójában ez maga a szúrós bunda.
[00:29:47]És én én nekem hát így érzem, hogy hát föl kéne venni, mert mi van, ha azt mondom, hogy ahogy az anyámnak nem volt jogom azt mondani, hogy nem akarom ezt a bundát fölvenni.
[00:29:58]Na akkor mi van?
[00:29:58]abból hát óriási balhé lett volna benne.
[00:30:01]Óriási balhélet volna.
[00:30:03]És ha most azt mondanád nekem, hogy ugye most azt mondanám neked, hogy nem a nem a ne menjünk ezzel egyet.
[00:30:07]Ezt mondanám, akkor azt érezném, amit akkor anyám mellett éreztem volna, hogy van nekem jogom ehhez.
[00:30:17]Aha.
[00:30:18]Hogy hogy van nekem van nekem ö érvényes kreditem ezt mondani?
[00:30:24]És persze tudom, a frontális lebennyel tudom, hogy van, de belül az érzés világomban mégis azt érzem, hogy hát én nekem itt most ki kell szolgáltatnom magam, át kell adnom magam, mert a ami amim van, az nem az enyém, hanem az anyámé.
[00:30:48]És amióta nincs anyám, azóta hát a a mindenki és bárki lépett anyám helyére.
[00:30:58]És tényleg.
[00:31:00]Szóval szóval, hogy ez és éppen ezért ezt nagyon kevesen tudják vagy tudják elképzelni rólam, de én durván megfelelési kényszeres vagyok.
[00:31:14]Ezt azért nehéz elképzelni, mert a köznyilvánosságban játszott szerepem az meg nem felelési kényszeres.
[00:31:19]Tehát én én én Puzsér Róbert nagyon nehezen mondok nemet.
[00:31:29]És azt hiszem, hogy a kö közben ellenállsz, miközben a közszereplő, a közszereplő, a médiaszereplő, a média persona, aki nem én vagyok, bár én úgy törekszem, hogy öonos legyen velem, de nagyjából mint a ruha az emberrel, a ruha az emberi testtel.
[00:31:45]Azért a ruha az nem az ember, de hát tudod, hogyha én a hátulról a ruhádon keresztül megfogom a válladat, akkor te azt mondod, hogy miért fogdosol?
[00:31:54]pedig a ruhádat fogdasom, nem téged, de ebben te azonos vagy a ruháddal.
[00:31:59]Tehát akkor az azt ott ott akkor ma ez a ruha van rajtad, ezt most ma te vagy.
[00:32:04]Ilyen értelemben van a az médiaperszóna és az én.
[00:32:08]De a ruhát nem szabad összetéveszteni a testtel, és a ruhát azt azt le lehet venni, és másik ruhát is fel lehet venni, de az ember a bőrét nem veheti le.
[00:32:21]Tehát én én vagyok, én nem lehetek, nem én.
[00:32:25]A médiaperszóna az valami, amit választhatok, hogy azt az ént, amelyik meg megfelelési kényszeres, kompenzálni, kiegyensúlyozni tudjam egy meg nem felelési kényszeres közszereplővel.
[00:32:38]És a amennyi én nehezen mondok nemet, a közszereplő nehezen mond igent.
[00:32:46]És azt hiszem, hogy a lényem így tart valamiféle egyensúlyt.
[00:32:49]És úgy is hívod, hogy persona, szerepszemélyiség.
[00:32:51]Most ha levesszük azt, hogy média persona, persona, ugye azt pont arra szoktuk kialakítani a szerepszemélyiségünket, hogy kontrolláljuk az előtte levőt.
[00:32:58]Tehát gyakorlatilag a mindig nemet mondok, ellenállással kontrollálod azt a bizonytalanságot, hogy belecsúszom a megfelelésbe.
[00:33:08]Nehogy belecsússzak a megfelelésbe, mer elvesztem magam.
[00:33:09]Az nem én vagyok.
[00:33:11]És mintha velem is ezt élnéd meg, hogy basszus belemenjünk most ebbe a témába, ebbe a szőrős bundába, hogy mennék a megfeleléssel, de lehet, hogy azt mondanám, hogy nem.
[00:33:20]De akkor mi lenne?
[00:33:22]Ide menjünk vissza.
[00:33:22]Akkor mi lenne?
[00:33:23]Hát te most nekem nemet mondasz erre.
[00:33:27]Éreznék belőle egy szorongást, hogy elrontom a műsorodat.
[00:33:32]Aha.
[00:33:34]Itt itt van egy csomó ember, aki talán óhajtaná, hogy menjünk bele ebbe, de én nem megyek bele ebbe.
[00:33:40]És akkor ezek az emberek csalódottak, és akkor ezek az emberek azt mondják, hogy pedig milyen jó lett volna, ha belemegyünk ebbe.
[00:33:45]Ott bent lett volna.
[00:33:48]Igen, ott bent lett volna valami, amit föl lehetett volna hozni, és akkor az az igazán jó lett volna, ehelyett meg nyomta a süketelést a nem polgári társada meg a hülyeségek.
[00:33:57]Igen.
[00:34:00]Értem.
[00:34:00]Tehát a szorongás, azt mondtad, hogy megjelenne egy szorongás, hogy én téged nem szeretlek, a közönség pedig, és elrontod a műsorom, a közönség pedig ugye elégedetlen, hogy ott volt a lehetőség, hogy belemenjünk, de nem.
[00:34:15]Úgyhogy itt a fő téma szerintem nem az, hogy belemenjünk a szőrős bundába, hanem ez a szorongása, ami megjelent itt és most, attól, hogy ezt a kérdést feltettem, hogy ezt a szorongást hova lokalizálod a testbe?
[00:34:26]Melkaj szettcsont ilyesmi.
[00:34:26]De ez de ez lehet, hogy összefügg azzal, hogy amikor én belezuhantam a neurózisomba 2011 nyarán, akkor ott összerándult a a amikor pánikrohamom lett, összerándult a rekeszizmom.
[00:34:48]És akkor az olyan érzés volt, mintogyha lett volna egy savval teli tartály bent, ami hirtelen összetört, és a sav kifolyt, és az a sav belül mar.
[00:34:55]És ezért lokalizálom ide.
[00:34:59]Aztán később megértettem, hogy ez valójában a rekeszizom összerándulás, de de hát ez az, amit nagyon gyakran benéznek szívinfarktusnak, amikor pánikrohalma van valakinek, azt képzeli, hogy infarktusa van, és akkor rögtön halálfélelme lesz attól, hogy meghal az infarktusban, pedig valójában pánik rohama van, és a halálfélelem az a pánikhoz tartozik.
[00:35:21]Na most nekem nem nekem nem halálfélelmem lett, hanem nekem az lett a félelmem, hogy most már így kell élnem ezzel, ezzel a szétfolyt savval belül.
[00:35:33]És az az nekem rémisztőbb volt, mint meghalni, mert leélni, az értelmetlen szenvedéssel leélni évtizedeket, úgy, hogy az embernek nincsen nincs kilátás arra, hogy javuljon a helyzete, az az az a az a földi pokol.
[00:35:52]És hissem azt hiszem, hogy senki nem tartozik az értelmetlen szenvedéssel a sorsnak vagy az ördögnek.
[00:36:04]Ezért azt hiszem, hogy ott ott és akkor abban a öt hónapon keresztül tartó permanens pánikrohamban, tehát a pszichológia generálszorongás vagy generalizált szorongás szindrómának nevez.
[00:36:20]Hát abban értettem meg, hogy mi a öngyilkosság lélektana, hogy mi milyen mi milyen lelki állapotban lesz valaki öngyilkos.
[00:36:29]És meg is értettem, meg is értettem, hogy hogy mi az, ami mi az, amivel szemben a halál az nem egy rossz alternatíva.
[00:36:43]Persze nyilván az ember az felállít egy A tervet, egy B tervet, egy C tervet.
[00:36:51]azért az ember a menekül a pokolból, azért vannak elképzelései, koncepciói, hogy merre merre lehetne menekülni.
[00:37:02]Tehát valahol a D betű táján már ott van az öngyilkosság.
[00:37:08]Tehát felmerült benned ott a féléves szorongásban.
[00:37:10]Hát igen, de a Igen, de azért ma végig kell menni az A, a B, a C, a D.
[00:37:14]Tehát most azért ez egy ez egy van egy csalés valahol a D és az E környékén már ott van az ember a tanácstalan marad és az olyan világ meg nem lesz hogy ez így marad és én évtizedekig ezzel élek tán akkor inkább ah Igen.
[00:37:28]Igen.
[00:37:28]Ühüm.
[00:37:28]Ühüm.
[00:37:30]Na, tedd légyszi ide a kezed, ahol mutattad ezt a pontot.
[00:37:32]Oké.
[00:37:32]És ugye onnan indultunk, hogy a szorongás, a szorongás, hogyha nemet mondanék itt a sátorba, a meghívásra, akkor mi történne?
[00:37:44]És hogy ez az a szorongás, ami a pániknál is jött, bár ott a rekeszizomból is jött, meg a sasv szétfolyt, de hogy úgy tűnik, itt tud lenni az a szorongás anélkül, hogy szétfolyna a sav, csak a szorongás maga ugye hát ez egy kezelhetőbb verzió most.
[00:37:58]Igen.
[00:37:58]Igen.
[00:37:58]Ugye kisebb amplitúdó.
[00:37:58]egől 10álán milyen erős szerint most, ha erre gondolsz, hogy most kettes, de hogyha nagyon ellenállok a terápiás ö munkának, Igen.
[00:38:12]Akkor az az tud fölfelé menni, tehát föl tud menni négyre vagy nem tudom én, négy és félre.
[00:38:16]És akkor az az már olyan, hogy ott az ember úgy érzi, hogy az ember szerintem az ember alapvetően menekül a szorongás elől, az ember alapvetően menekül a fájdalom elől és és pedig bizonyos helyzetekben, bizonyos körülmények között az embernek tehát én most már úgy gondolok a szorongásra, meg úgy gondolok a neurózisra, mint a sorsalkat részére.
[00:38:38]Én nem gondolom azt, hogy ne lenne evolúciós funkciója ennek a szorongásnak.
[00:38:43]Ez a harcolj vagy menekülj érzése, amire az evolúció azért kondicionál minket, mert hogyha mondjuk menekülnünk kell, mert üldöz minket a kartfogú tigris, ugye évszázezredeket töltöttünk el a plejcén szavannán, tehát most nem a városi életre kondicionál minket a belső berendezés, hanem alapvetően az elmúlt pár százer évnek az életmódjához, vagy hogyha mondjuk harcolni kell, mert mert megint csak megtámad minket a kardfogú tigris.
[00:39:16]Akkor akkor ennek a ennek az állapotnak van egy szerepe, van egy funkciója, csak ez be tud akadni.
[00:39:22]Tehát olyan, mint egy gomb, ami beragad, és akkor ki kell piszkálni valahogy.
[00:39:28]Az ez a nehézség.
[00:39:28]De hogy valójában ennek ennek ennek van szerepe.
[00:39:34]És én azt hiszem, hogy az a nagyobb szerepe, hogy ez az ember megalkottam a szorongás rövid definícióját.
[00:39:45]Így hangzik: az szorong, aki nem cselekszik.
[00:39:49]Ez most persze nagyon le van egyszerűsítve, meg el van nagyolva, de csírájában benne van minden szorongásnak az ő soka.
[00:39:59]Valójában azért, aki szorong, aki ilyen súlyos szorongásbetegségbe kerül, azért szorong, mert a felettesénye nem azt az életet várja el tőle, amely életet él.
[00:40:15]neki a sors a belső van egy van a felettes énnek egy belső fogalma arról, hogy hol kéne tartanod az életben, hol lenne a helyed, mit kéne tenned, hogy kéne élned, és te nem úgy élsz.
[00:40:31]És ezért tör rád, mert valójában te megrekedtél a sorsfeladatoddal, és most tblábolsz valami folyóparton, nem akarsz tovább menni, mert a folyó vizes, meg esetleg belefulladhatsz, szóval, hogy nem akarsz megküzdeni, és ezért aztán letáboroztál a folyóparton, és most már hetek óta ott hesszelsz a folyóparton, pedig már réges régen Árkon bokron túll lenne a helyed.
[00:40:58]Nem én mondom a felettes éned és az szorong, aki nem cselekszik.
[00:41:04]Igen.
[00:41:04]És hogyha hogyha hogyha tovább tovább maradsz a folyóparton, kapsz valami rosszabbat, mint vizesnek lenni.
[00:41:11]Ez az szorong, ami nem cselekszik.
[00:41:11]Ezt most elmondtad nagyba.
[00:41:13]És eszembe jut, amikor azt mesélted, hogy mikor anyukád halálán volt, akkor a legrosszabb az volt, hogy nem cselekedni, csak ott ülni, és még annál is jobb volt elmenni a hősöknett.
[00:41:26]Nem a majd elmondod hova, és elhívni egy ezoterikus gyógyítót, noha nem tudod, hogy hiszel-e vagy benne, de legalább tettél valamit.
[00:41:33]Ez ugyanaz, hogy szorongtál és ezért cselekedni kellett, és az úgy még mindig jobb volt, mint csak ott ülnitelül anyád halála mellett.
[00:41:45]A magva ugyanaz a két dolognak, de én azt hiszem, hogy a hogy a a szorongás a a az tényleges belső tehát a a neurózis az arra mozdít téged, hogy haladj az életfeladatoddal.
[00:42:01]És igen, ha nem tudsz tenni érdemben magadért, már a cselekvésnek az illúziója, már a cselekvésnek a imitációja, már a cselekvésnek a rituáléja már oldani tudja a szorongást, mert valójában a valójában a az ö a az embernek a amikor az ember szorong szorong vagy pánik beteg lesz, vagy a bármilyen neurózisa lesz, ott valójában az én áll szemben a felettes énel, mert az felettesén azt állítja, hogy az én összeszövetkezett az ösztönénnel a felettes én ellen.
[00:42:45]összeszövetkezett a kényelemmel, a szenvedéllyel, valamivel, amit amit élni akar, vagy ami amire az ösztönén mozgatja az élet feladata ellen.
[00:42:57]és a az a felettesén felmondja az együttműködést az énel és az ösztönénnel, és azt mondja, hogy most akkor megmérgezem neked ezt az idilt itt a folyóparton, amihez képest vizesnek lenni meg átkelni a folyón, az És ne, és onnantól meg már nem lesz más választásod.
[00:43:25]Hozzá kell látnod, be kell hoznod a lemaradásodat, hozzá kell látnod az életfeladatodhoz.
[00:43:32]És ha nem tudod, hogy mi ez az életfeladat, ami miatt a felettes éed szorongat téged, hát ez az a nyomozómunka, amire az analis szolgál.
[00:43:43]Ez a pszichoanalízis feladata, hogy megérsd, hogy mi mi a szorongáson mélyebb oka, mert a sor mondom a sorsarkat része, tehát valójában ennek a szorongásnak van egy funkciója, van egy szerepe, csak te nem ismered, hogy mi a szerepe ennek, de hogyha megismered, megérted, akkor akkor az iránymutatóvá válik, sőt egy idő után terelni fog téged, mint egy villanypásztor.
[00:44:09]Tehát a szorongás mutatja azt, hogy merre nem vezet az út.
[00:44:14]Kérdezhetek anyukád haláláról, hogy anyukád mikor meghalt, akkor mit éreztél?
[00:44:21]Felszabadulást, örömöt, szomorúságot, tühöt, semmit, ürességet?
[00:44:27]Mi volt akkor?
[00:44:33]olyan élethelyzetben voltam, amikor hát nehézben egy nagyon nagyon egy én egy akkor egy akkor zajlott a sétáló Budapest kampány.
[00:44:50]19-ben járunk.
[00:44:52]Én éppen bejelentkeztem a főpolgármesterjelöltnek.
[00:44:59]felkínáltam a budapestieknek ezt az emberre szabott zöld és kifejezetten a a a gyalogosoknak meg a városlakóknak tervezett Budapest koncepcióját, ami abból fakadt, hogy vol jártam mindenfelé Európában, és azt láttam, hogy mennyire más a városi élet, mint nálunk, tehát mennyire mást jelent várostlakónak lenni.
[00:45:27]Mennyire más érzés?
[00:45:30]Nem nyugatra tőlünk a városban otthon vagy vannak a városlakók.
[00:45:33]Nálunk megáutazóban vannak a városban az a városlakók a munkahelyről a a a [horkantás] otthonukba, és át kell vergődni valahogy át kell esni a városon hogy eljuss A-ból B-be.
[00:45:50]És erre kínáltál alternatívá.
[00:45:52]És kínáltam egy alternatívát.
[00:45:54]De hát én abb én nem én én abban abban a hiszemben abban a hiszemben mentem [torokköszörülés] ebbe bele, hogy az hogy az anyám az örök életű.
[00:46:05]Hát most én nem é nem gondoltam azt, hogy ebbe közben egy ilyen tragédia be be tud esni.
[00:46:09]És hát én akkor akkoriban, amikor amikor az anyám, ugye az anyám az tüdőbeteg volt, és ő lélegeztető gépen volt több ízben, ez volt a negyedik alkalom, hogy ő intenzív osztályra került, és a első három alkalommal sikerült őt leimádkozni a lélegeztetőgépről.
[00:46:37]És az első három alkalommal ő az intenzív osztályról rehabilitációs osztályra került, és onnan hazakerült, és aztán megint összeomlott a légzése.
[00:46:50]Megint lélegeztetőgépre került, és háromszor sikerült hazajuttatni az anyámat, és ez volt a negyedik alkalom.
[00:46:59]És ekkor már nem sikerült.
[00:46:59]És akkor én olyan támadásoknak a keresztüzében voltam, ugye mindkét kurzus örjöngve karaktergyilkolt, és akkor eközben zajlott az anyámnak az agóniája.
[00:47:15]Hát egy nagyon nehéz időszak volt.
[00:47:18]Rohadt nehéz.
[00:47:18]Igen, igen.
[00:47:24]De az volt, hogy ugye elmenekülhettem a magán személy elől a közszereplőhöz, mert a közszereplő most egy akkora terhet, egy akkora feladatot vállalt, ami amit muszáj végrehajtani.
[00:47:35]Ősszel volt az önkormányzati választás.
[00:47:37]Anyám tavasz végén, nyár elején halt meg.
[00:47:43]Tehát és ott az nekem hát még az is lehet, hogy könnyebb volt, azt nem tudom, de hogy hogy elmenekülhettem, tehát el mintha hogy tulajdonképpen elhalaszthattam a gyászt.
[00:48:00]Elhalaszthattam a gyászt.
[00:48:00]majd majd ha elvégeztem azt a feladatot, amit magamra vettem, akkor majd majd majd elgyászolom anyámat.
[00:48:11]És aztán hát aztán rájöttem arra, hogy ez nem ez nem hónapok munkája, ez most már a hat éve halt meg anyám, és hogy ez nagyon-nagyon hosszú ideig tart, és hogy az igazság az, hogy az anyám azóta is velem van.
[00:48:31]Ö, és egy csomó belső monológomban vele osztom meg az életemet.
[00:48:42]És és és úgy nem gondolok nem úgy gondolok rá, hogy nincs, hanem úgy gondolok rá, hogy az örök helyen van.
[00:48:52]És és a azt érzem, hogy ő onnan arról az örök helyről, ami a múltat is jelenti.
[00:49:04]Tehát mondhatom így is, hogy a múltból támogat engem, erősít engem, erőt ad, és és nem, tehát nem nem úgy történt ez a gyász, ahogyan én elképzeltem, hanem hanem nemfognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő.
[00:49:32]írta József Attila a mamáról.
[00:49:37]Valahogy valahogy elemelkedett, valahogy félig eszmévé vált.
[00:49:42]És ez az eszme az, ami egy ilyen nagyon nagyon nagy belső erő.
[00:49:48]Az én bennem, én bennem nem nem eltávozott, hanem valahogy valahogy belülre került, és valahogy internalizálódott és kiterjedt, és valahogy [sóhajtás][zihálás] feloldódott, és egy egy egy tehát beolvadt valahogy valahogy a lényembe, és és ott hordozom őt, azt hiszem.
[00:50:29]Robi, megtennéd, hogy egy picit közelebb fordulsz felém a székeddel úgy.
[00:50:32]Aha.
[00:50:34]Hogy egymást lássuk jobban.
[00:50:34]Köszönöm.
[00:50:38]Van az a rész, amikor fölkínáltam neked, hogy belemenjünk, és teljesen oké, ha nem.
[00:50:43]Sőt, előjött ugye a szorongás, és tudtunk azzal is menni.
[00:50:45]És ugye azt látom, hogy anyukád egyrészt nagyon erős impact, tehát a szar is hozzákötődik, meg a szentség is hozzákötődik, meg az eszmei magasságban van, és a túlvilágról is van, és hozzábeszélek, ez nagyon erős, hogy azt tudjuk majd csinálni, ha akarod, hogy oldani, hogy van egy olyan technikám, hogy odamegyünk egy picit a szúros gundahelyzetbe, az operába, és ott be tudunk hívni egy belső gyógyítót, ami azt tudja oldani azt a részt, vagy azt az állapotot, mit tudom, ez egy negyed órás imaginációs gyakorlat, hogy ezt akarod-e, és mondd el nyugodtan nem, ha nem akarod, tök mindegy, nekem olyan értelemben, az együttérzésem visz veled előre viszont nincs elvárás.
[00:51:28]Akkor is cool, meg szeretlek, hogyha ha másfele megyünk és beszélgetünk.
[00:51:36]Én azt kérném, hogy ezt inkább privátim csináljuk.
[00:51:39]Ne gyártsunk belőle tartalmat.
[00:51:42]Jó, nagy szeretettel.
[00:51:42]Oké.
[00:51:42]Rendben.
[00:51:44]Köszönöm.
[00:51:44]élni fogok a lehetőség.
[00:51:46]Jó, szeretettel várlak ugyanebbe a fotelba Budapesten.
[00:51:51]Ez most meghatott, amit mondtál.
[00:51:55]Nagyon meghatott.
[00:51:55]Az is meghat, hogy ennyire kirakod magad.
[00:51:57]Igazából majdnem, hogy könnyezni van kedvem.
[00:52:02]meg a sérülékenységed is meghat, mert azt mondtad, úgy értettem, azt érz azt érzékeltem most le belőled, és mondd meg, hogy így van vagy nem, hogy mióta anyád elment, picit ráprojektálod a közönségre az anyát, és most akkor ők szeretnek, vagy fogadnak el, vagy nem.
[00:52:19]És ez ez nagyon sérülékeny neked.
[00:52:23]Tehát a shaky ground, bizonytalan talai így élni.
[00:52:32]Én én azt hiszem, hogy hogy ez a nárcizmussal függ össze.
[00:52:41]Most nem azt hiszem, hogy nem mondok egy titkot azzal, hogy érintett vagyok nárcizmus ügyben.
[00:52:54]Egyébként aki a nyilvánosságban szerepel, az mind érintett nárcizmus ügyben.
[00:52:58]Há, hogy kerülne oda?
[00:53:04]Nem tudom, hogy tudod-e, de az antinárcizmus apostolával beszélget szép.
[00:53:09][nevetés] Tehát én vagyok annak a hangja, hogy csak azt hívjuk narcizmusnak, ami télen gaz, és ne címkézzünk félre meg túl.
[00:53:17]Tehát ilyen értelemben most én azt gondolom, hogy a a aki aki nyilvánosan szerepel, az nárcisztikus.
[00:53:20]A döntőkérdés nem ez, hanem az, hogy ez a nárcizmus, ez reflektált-e, és hogy használva van-e.
[00:53:30]Tehát, hogy ez a nárcizmus, ez a funkciója-e valaminek, valami az én hatalmasabbnak, alá van-e rendelve, eszközzé van-e formálva, vagy pedig egyszerűen csak öncélúan egy ilyen öncélú parádézás a vörös szőnyegen.
[00:53:48]Azért a celeblét az ennek a nárcizmusnak az öncélága, funkciótlansága, szemérmetlen, dagályos terpeszkedése ebben a ez eb ez közönséges.
[00:54:01]Ebben közönséges ez a nárcizmus, amikor közönséges, amikor nem hordoz semmit, amikor nincs funkciója, de amik de de ahogyan mindent és bármit, ezt is lehet jóra és rosszra használni egyaránt.
[00:54:16]Már eleve aki használja, bármire használja ezt, egy eszközzé formálja már tud tudnot hajtani.
[00:54:28]Természetesen tud vele kárt is okozni.
[00:54:31]Na hogy valójában a a fő tényező az a reflexió.
[00:54:38]Képes vagy-e reflektálni arra, hogy nárcisztikus vagy.
[00:54:43]Attól lesz valaki nárcisztikus, hogy kap egy mítoszt.
[00:54:46]Ez valójában egy mítoszba ágyazottság a narciszmus.
[00:54:50]Kaptál [horkantás] egy mítoszt, amely mítoszban te egy szereplő vagy.
[00:54:55]Ha nagyon nárcisztikus vagy, akkor te vagy benne a Jézus Krisztus.
[00:55:00]Hát a de nem muszáj ennyire nárcisztikusnak lenni.
[00:55:03]Lehetsz benne Albert Einstein, vagy lehetsz benne Latinovic Zoltán, vagy attól függ, hogy a elsődleges gondozó milyen nárcisztikussá formál téged.
[00:55:15]Tehát milyen milyen mítoszt adott neked ez a mítosz, ez egy hát magadról, hogy hogy mi egyrészt milyen mítoszban vagy nárcisztikus, másrészt egyáltalán mit hívsz magadban nárcisztikusnak?
[00:55:30]A a nárcizmusnak a nárcizmusnak a lényege itt itt ebben az esetben az, hogy az anyám az úgy nézett rám olyan tekintettel, amiben volt egy imádat.
[00:55:47]És ez az imádat, ez valahogy átsugárzott a lény, tehát hogy ez ez átsugárzott a lényemre.
[00:55:52][horkantás] És hát ettől lesz valaki nárcisztikus.
[00:55:57]Tehát imádlak.
[00:55:57]azt mondta a szemével: "Imádlak, Robi."
[00:55:59]Igen, igen, igen, igen, igen.
[00:56:01]Imádlak és szétkontrollállak.
[00:56:03]Igen, igen.
[00:56:04]Ez a kettő egyszerre.
[00:56:06]Igen.
[00:56:06]És van egy van egy van egy volt egy és azért nem azt mondom, hogy szeretet, vagy hogy szeretlek, mert a szeretetben van valamiféle tapintat, valamiféle tisztelet.
[00:56:16]Hát az anyámban ilyenek nem voltak irántam.
[00:56:22]Hát ez az imádat a jó kifejezés ide.
[00:56:22]Az és hogy a és azért is jó ez az imádat, mert senkit nem érdekel, hogy te ezt most akarod-e, vagy ez neked jó-e, vagy most ez ez elárz téged, és hát belefulladsz, ha úgy van.
[00:56:38]Ha ha nem úgy van, akkor meg hát egy nagyon nárcisztikus leszel benne.
[00:56:44]Tehát ez valahogy téged megtanított arra, hogy én imádnivaló vagyok, vagy kéred a világot, hogy imádjatok?
[00:56:51]Kaptam, kaptam.
[00:56:53][nevetés] Nem, mert nem vagyok Varga Viktor, de hát adott egy nagyon egy adott egy nagyon erős belső biztonságot.
[00:57:01]Azt hiszem, hogy az ember a belső biztonságát az elsődleges gondozójának a szeretetéből nyeri.
[00:57:08]Ha valakit nem szerettek jól, vagy nem szerettek eléggé, az az a felnőtt korában ezzel erre egy belső bizonytalansággal, egy belső önbizalomhiánnyal, egy belső egy belső gyengeséggel felel.
[00:57:34]És az a helyzet, hogy azóta, hogy az ö hogy az anyám meghalt, azóta feloldódott a világban, és mindenki lett az anyám, és most már én nekem már már nem az anyá már nem az anyámnak kell megfelelnem, hanem mindazoknak, akik sok-sok szem párból az anyám szemével néznek rám.
[00:58:03]És én nekem én nekem ennek a ennek ennek meg kell felelni.
[00:58:06]Nekem ezt nekem ezt a ezt a felémérkező erőt, ezt nekem igazolnom kell a az életemmel, a létezésemmel.
[00:58:26]És az a helyzet, hogy ugyanott tartok, mint a szúrós bundában meg az operaházban.
[00:58:31]Én nem a magam kedvére élek, hanem nekem nekem meg kell felelnem.
[00:58:36]Nekem nekem azt a szerepet kell játszanom, ahogy akkor el kellett játszanom a anyám gyönyörű fes kisfiának a szerepét.
[00:58:44]Úgy most felnőtt fejjel el kell játszanom.
[00:58:50]most már az magam által magamra osztott szerepet, de ez de attól, hogy én osztom magamra ezt a szerepet, ez nem egy kevésbé korlátozó vagy kényszerítő szerep.
[00:59:00]És most már 1000 szempárból ennek az elvárása az, ami rám sugárzik, ahogyan az anyám elvárása sugárzott rám, hogy én olyan legyek, amilyennek ő elvár engem.
[00:59:14]Viszont ez az 1000 szempár, az is lehet, hogy te kérted meg őket, hogy ez sugározzon rád öntudatlanul.
[00:59:22]Tehát előállítod őket, hogy vagy az is tehát, hogy nem is kérik annyira, hanem oda projektálod, hogy átélhesd ezt az élményt.
[00:59:31]Bizonyára, bizonyára az ember az anyja főztjét akarja enni egy életen át, és megfőzi a környezetéből, meg azokból az emberekből, meg azokból az élethelyzetekből, amelyek körülveszik, megfőzik az anyja anyjuknak a főztjét, mert a az a közeg az amiben élni tudnak, és senki sem tanúsíthat más magatartást, mint amit tanul gyerekként.
[00:59:59]mint amit megismer gyerekként.
[01:00:01]Hát a gyerekként a neveltetése a gyereknek az bevés egy alaplapot, és onnantól kezdve azon az alaplapon fut a szoftver egy életen át, nem tud a máson futni.
[01:00:17]És ezen alapjaiban változtatni nem lehet.
[01:00:20]A legtöbb, amit tehetsz, hogy megismered az alaplapot, megismered a magad alaplapját, hogy van bevésve.
[01:00:26]És ha már ismered, akkor már reflektálni tudsz rá, és akkor már nem vagy kiszolgáltatottja annak.
[01:00:34]De én az önismerettel úgy vagyok, hogy az önismeret csak egy bizonyos fokig önismeret, csak egy bizonyos fokig magadat ismered meg.
[01:00:40]Egy bizonyos ponton túl, vagy inkább innen, egy bizonyos pontnál mélyebben már nem magadat ismered meg, hanem az univerzális entitást, aki mindenkiben ott van.
[01:00:53]Ezt hívjuk léleknek.
[01:00:56]Úgy mondom, hogy onnantól már az Istent ismered meg.
[01:00:59]Az már nem a te személyed, az az, ami benned hallhatatlan.
[01:01:05]Ez a transzonális.
[01:01:07]Igen.
[01:01:07]És ez a ez az igazi ez az igazán fontos ismeret.
[01:01:09]A személyiség az lemálik rólad a halálban, ahogyan fölvetted a a korai gyerekkorodban magadra, de ez a belső egzisztenciális entitás, ez a ez a ez az örökkévaló belső entitás, ez valójában az Istennel egy lényegű.
[01:01:35]És a önmagad megismerése az valójában csak egy egy külső héjnak a megismerése.
[01:01:47]Valójában a folyamat arra vonatkozik, ha igazán mélyre mész, hogy ezt a nem ént, ezt az ént megelőző entitást, amire az [horkantás] én rétegződik, de nem úgy rétegződik, mint a mint a gyümölcs a magra, hanem mint a hagyma.
[01:02:06]A hagymának a magva hát nem nagyon fogod tudni megtalálni, mert mindig csak a héjat találod, és mindig csak a héjat, de legbelül van valami, ami nem anyagi, valami ami ami nem úgy megragadható, mint egy gyümölcsmag, hanem hanem transzcendens, és erre a transzcendens amúgy fizikailag nem létező magra rétegződnek rá a hagymahé céljai a cél eddig a magighatolni.
[01:02:39]Neked van erről élményed egyébként?
[01:02:40]Tehát behozhatod, ha van spirituális élményed, vagy módosúzott állapot, ahol mélyebbre vagy mögé tudtál tágulni a személyes tartalmaknak?
[01:02:52]Volt ilyen élményem.
[01:02:52]Volt ilyen élményem.
[01:02:54]Igen.
[01:02:56]Jó.
[01:02:56]Mit éltél meg ebben az élményben, amennyi most behozható jól esően?
[01:03:05]Nagyon nehéz ezekről a tapasztalatokról beszélni, mert ezek már nyelvi eszközökkel nem nagyon megfogalmazhatók.
[01:03:13]Inkább csak a ez a a kereszténykol misztikusok például tagadással tudják megnevezni ezt a ezt a belső magot, vagy mondhatjuk úgy, hogy az Istent.
[01:03:32]nem tudod nem tudod fogalommal illetni, hanem csak azt tudod elmondani, hogy mi nem az.
[01:03:37]És az még mindig a személyiség, ugye, vagy a még mindig a a realitás.
[01:03:46]Mert a ahogyan a személyiség a héja annak a belső magnak, ugyanitás a héja ennek a külső igazságnak.
[01:03:55]Nagyjából úgy viszonyul az igazság a valósághoz, ahogyan a lélek, a személyiség hagymahéjaihoz.
[01:04:04]Ezért nem nagyon lehet fogalmakkal kifejezni, csak körbe lehet írni, hogy Vörös Sándor úgy fogalmaz, hogy az igazság meg nem megnevezhető, de a fogalmak gyöngysorával körbeírható.
[01:04:20]És a gyöngyök közti tér az az igazság, de oda behatolni nyelvileg nem lehet, mert abban a pillanatban, hogy megfogalmazod, hogy megnevezed, abban a pillanatban már nem az, már meghamisított.
[01:04:34]Az ilyen módon nem megnevezhető.
[01:04:39]Ezért nagyon nagy művelet a Mahajánabhának a művelete.
[01:04:44]Ugye a Hinajánabha fölmegy a hegyre, megvilágosodik és ott egyesül a mindenséggel és beteljesíti a saját sorsát.
[01:04:54]Na, Mahajana budha ezzel szemben, mielőtt átlépni a végső kaput, meg torpan, mert akkora benne az együttérzés a hegy lábánál szenvedő emberek iránt, hogy inkább nem lép be a kapun, mert ha belépne a kapun, feloldódna, onnan nem tudna közvetíteni semmit, nem tudna elmondani már semmit, hanem a kapu tövében megtorpan, visszamegy a hegyláb ához, és elmondja az embereknek, hogy hogy vezet az út föl a hegyre, és hogy vezet föl az út egészen a a budhaságig, és ezzel megsérti azt a annak a gyémántnak a kristályszerkezetét, amely az ő belső lénye, mert ha nem sértené meg, nem tudná szétosztani, nem tudná elmondani.
[01:05:55]hanem inkább választja a gyöngys körbeírja és föláldozza a saját budhaságát a tanításnak, az irgalomnak, hogy hogy hogy más, valaki másnak a a megváltásában, valaki másnak a nirvánájában ö nyerjen magasabb értelmet a saját létküzdelme.
[01:06:23]e e e ezért azt tudom mondani, hogy én csak arról tudok beszélni, hogy az énem hogyan küzködött, menekült az ebbevezető úton, hogy hogy önmaga önmaga megsemmisülését valahogy megakadályozza, vagy megelőzze, vagy hogy ne kelljen feloldódnia Az én az én ugye az ember halandó része, az én ahhoz, hogy te ebbe a erre a helyre eljuss oda belülre abba abba a halhatatlan centrumba oda bekerülj, ahhoz az énnek föl kell oldódnia.
[01:07:10]Most az én az ilyenkor azt képzeli, hogy ha meghalsz, mert az én nem tud arról, hogy halhatatlan vagy.
[01:07:20]Az én az a az a saját halandóságának a tudatában van.
[01:07:25]És ezért amikor oda efelé haladsz, akkor az én az halálsikolyokat hallat.
[01:07:33]De tudok mondani példát erre, csak ezeket a helyzeteket nem lehet előidézni, mert az én ellen áll, de elő tudnak állni spontán ezek a helyzetek.
[01:07:45]Mondok egy ilyen példát.
[01:07:48]Autóbaleset.
[01:07:50]Az autóbaleset már elkerülhetetlen, de mondjuk még nem történt meg, de már tudod, hogy meg fog történni.
[01:07:54]Tehát mondjuk robox egy egy elkerülhetetlen csattanás felé, és már tudod, hogy meg fog történni.
[01:08:05]Most itt ebben a szituációban az én kicsekkol, mert az énnek egy funkciója volt, hogy ezt a helyzetet elkerülje, amiben most vagy.
[01:08:16]Hát ez nem sikerült.
[01:08:16]És az én az eltűnik.
[01:08:19]És ott abban a pillanatban egészen a ez a ez a baleset pillanatában is, de már a mondom a baleset elkerülhetetlenségétől kezdődően átkerülsz egy teljesen másik tudatállapotba, de nem az történik, hogy ott nincs semmi meg nincs tudatod, mert van tudatod, csak éned nincs.
[01:08:40]Ott nincs.
[01:08:40]És ott abban a helyzetben az ember egész lénye egy nagy csodálkozás.
[01:08:49]Egy nagy csodálkozás.
[01:08:51]Először is nem érdekel a baleset kimenetele, hogy nem érdekel a baleset kimenetele.
[01:09:02]Lehet, hogy bele fogsz halni, de nem érdekel.
[01:09:05]És azért nem érdekel, mert ahol a lényed fókuszálódik, az a te hallhatatlan részed.
[01:09:13]Azt nem érinti a halál.
[01:09:18]És ezért amikor onnan abból a fókuszból te kinézel, akkor csak az értetlenséget tudatosítod, hogy nem érdekel a baleset kimenetele, de nem érted, hogyhogy nem érdekel a baleset kimenetele, mert amúgy az értelmeddel tudod, hogy ennek érdekelnie kéne, de fura, hogy nem érdekel, hanem ott mélázol valamin és ott valami valami nagyon nagyonnagyon furcsa állapot fog el, amiben amiben egy ilyen egy ilyen időtlen öröklétre emlékeztető helyen vagy.
[01:10:01]És aztán megtörténik a baleset, kiderül, hogy nem haltál bele, és az éned így visszatér.
[01:10:13]És akkor már elkezdett félteni az életedet, féltenni a nyomorult autódat.
[01:10:20]Eszedbe jut, hogy nem volt kaszkód.
[01:10:23]meg, ezt jól Ezek már mind az énnek a narrációi ehhez.
[01:10:32]És a és de meg de marad benned valami abból a csodálkozásból, hogy emlékszem magamra, hogy hogy csodálkoztam, hogy nem érdekelt a baleset kimenetele.
[01:10:46]És érdemes érdemes ezt a annak a csodálkozásnak a az a a az emlékét megőrizni, mert valami ilyesmi helyen leszel a halálod pillanatára.
[01:10:58]És hogy ott voltál az öröklétben egy pillanatra.
[01:11:00]Igen.
[01:11:01]És a csodálkozás ugye a csoda szóból jön.
[01:11:04]Ez egy hatalmas [horkantás] megtapasztalás és csak a nehézsége az, hogy nem lehet előidézni, mert az én abban a pillanatban, hogy tudja, hogy te ezt szándékosan próbálod előidézni, az én 10 körömmel belekapaszkodik a belső lényedbe, és nem fogja elhagyni.
[01:11:23]Az akkor hagyja el, amikor tényleg kontrollt vesztesz.
[01:11:28]ahhoz tényleg el kell veszteni a kontrollt.
[01:11:30]Amíg megtartod a kontrollt, ő maga a kontroll.
[01:11:34]Na és ennek a kontrollon túli éntelen énnek, a transzcendensnek ugye a szimbóluma budha, ami itt is van.
[01:11:41]Hinajána, Mahajána, Vajzsajána integrál budha.
[01:11:46]Amielőtt az integrált térben, ahol természetesen beszélünk, erről is és a terápiás témákról, az utolsó téma, amit behoznék, erre körülbelül öt percünk van, az a holokauszt.
[01:11:58]Tehát ez még nagyon érdekel a a témádban és az élettörténetedben, hogy te ezt ugye kiemeled, még a Wikipédiába is beleírtad, hogy hogy holokauszt túlélő az anyukád.
[01:12:08]Tehát ennyire publikus vagy bár csak én írtam volna a wikipédiámat, az valaki beleírta.
[01:12:13]Valaki beleírta, de mindegy, ott van.
[01:12:16]Szóval, hogy hogy erről lehet beszélni amennyire szívesen beszélsz róla.
[01:12:20]Gyors kérdés.
[01:12:23]Anyukád hány éves volt a holokauszt alatt?
[01:12:25]Mert hát éppen akkor csecsemőnek kellett volna lenni, nem?
[01:12:29]Négy.
[01:12:30]Négy.
[01:12:30]Igen.
[01:12:30]Tehát kicsi.
[01:12:30]Tehát kicsi volt.
[01:12:32]És szerinted van-e arra beleérzésed, rálátásod, hogy hogy ez a téged csodáló imádó énje, aki egyben kontrolláló volt, ez képződhetett valahogy valamiből, amiben a holokauszt miatt van, amire ő ellenreakcióként hozta ezt létre?
[01:12:50]Abszolút, abszolút.
[01:12:50]De ezt nem ő ezt így így nem létrehozta, hanem az a helyzet, hogy annyira korai szakaszban sérült az anyám, hogy ő neki ö nem volt olyan ö az, hogy mondjam, az ölelésének nem volt meg az a tónusa, mint az egészséges pszichéjű embereknek.
[01:13:19]Kifagyott.
[01:13:20]Nem?
[01:13:20]A ö ö volt a volt a volt a volt a nem ő nem olyan volt olyan volt, mintha tehát az egészséges ember ölelésének és most metaforát alkalmazok, nem szó szerint az ölelésről beszélek, hanem metaforikusan az egészséges ember ölelésének van tónusa.
[01:13:36]Tehát az ember átöleli a másikat, és ott van egy egy-től 10-es skála, és akkor az egyessel is tudok ölelni, négyessel is tudok ölelni.
[01:13:44]Ha nagyon ölelek valakit, akkor már hatos.
[01:13:47]A hatos és a hetes között már elkezdek szorongani, hogy figyelek a másik ölelésére is, hogy az is ilyen hat körül legyen.
[01:13:52]Na, az álmos könyvek szerint nem jelent jót, ha én kilencesre ölelek valakit, az meg egyesre ölel vissza engem.
[01:13:59]Lehet, hogy a jövő héten szakítani fog velem, az meg nem olyan nem olyan jó.
[01:14:03]Ö, tehát és ez megvan az emberekben, megvan ennek a ennek a tónusa.
[01:14:08]Ezt azt így így neveztem el, hogy ez az ölelés tónusa.
[01:14:10]Ö, az anyám ölelésének nem volt tónusa.
[01:14:13]Tehát ott volt a nullás és a 10-es.
[01:14:15]Tehát ez ez ez történt, hogy az az anyám mint és azt hiszem, hogy ez a ez a képesség arra, az anyám négy éves korában elvesztette az anyját.
[01:14:33]Hol volt négy éves korában, amikor elvesztett az bujkáltak Budapesten.
[01:14:36]Budapesten bujkáltak Budapesten.
[01:14:37]És az anyámat, az anyámtól az anyám anyját elválasztották, és lekísérték a Dunapartra, és belelőtték a Dunába.
[01:14:48]És az a te nagymamád?
[01:14:51]Az én nagymamámat.
[01:14:51]Igen.
[01:14:52]Nagmamát.
[01:14:54]És és ennek a traumája az anyámat azt hát meghatározta gyakorlatilag egy életen át és az anyámat az ő anyjának a testvére nevelte fel a az ostrom után az anyám meglátta az édesanyjának a testvérét, aki az anyu, és odaszaladt hozzá, megkérdezte, hogy te vagy az én anyukám?
[01:15:36]És az anyu azt mondta, hogy igen, én vagyok.
[01:15:40]És fölkapta, és fölnevelte, mint a saját gyerekét.
[01:15:46]És ő köztük lett egy annyira erős szimbiózis, egy annyira erős érzelmi kapcsolat, ami abból következett, hogy az anyám négy évesen elvesztette az anyját, és négy és fél évesen visszakapta, amit az anyám aztán referenciaként állított a mi kapcsolatunkra, az én kapcsolatomra vele.
[01:16:12]Hát ők az anyu és az anyám között anyu nevelte fel anyámat.
[01:16:21]Az anyu és az anyám között olyan szimbiózis volt, olyan erős és olyan nagyon szoros kapcsolat volt, ami nem emberi.
[01:16:37]Nem emberi.
[01:16:37]Nem akarom azt mondani, hogy ez ember feletti.
[01:16:40]Inkább csak azt mondom, hogy nem emberi a a mondható fontos sztori.
[01:16:48]Fontos sztori.
[01:16:51]Az az anyám meg akart venni egy ruhát, beleszeretette egy ruhába, és nyaggatta az anyút, hogy vegyük meg azt a ruhát.
[01:16:59]Az anyu mondta, hogy jó, akkor mutasd a ruhát.
[01:17:01]Az anyám kézen fogta anyut, elvitte a kirakathoz, és megmutatta, hogy itt ez az a ruha.
[01:17:06]És erre az anyu az annyit kérdezett, hogy ezt a rongyot, és az anyám abban a pillanatban egy rongyot látott ott az anyu szemével látott egy rongyot látott ott, mert ez ez egy olyan egysége két pszichének, amit aztán és ez volt az anyám fogalma a szeretetről, a szülőgyerek kapcsolatról, Amit aztán az anyám referenciaként állított az én kapcsolatom mal szemben.
[01:17:44]Ő vele.
[01:17:46]Így csinálta veled.
[01:17:47]Igen.
[01:17:47]Hogy ő ez volt az elvárás, hogy én ott egy rongyot lássak, hogyha ő azt mondja, hogy az ott egy rongy.
[01:17:53]De én nem egy rongyot láttam egy ehhez hasonló helyzetben.
[01:17:56]Én nekem én ha az anyám lettem volna, engem nem szúrt volna a bunda.
[01:18:01]Hát én azt éreztem volna, hogy az a bunda az a csodálatos ölelése az anyunak.
[01:18:05]De engem szúrt a Bunda, mert én ennek a referenciának nem tudtam megfelelni, mert én nem vesztettem el négy éves koromban az anyámat, és nem kaptam vissza négy és fél éves koromban.
[01:18:17]Ezért én ebben a egy ehhez hasonló helyzetben nem voltam képes teljesíteni ezt, de az anyám ezt soha nem tudta ezt a tudást integrálni, hogy én nem vagyok képes arra az egységre, amire ő az anyuval képes volt.
[01:18:31]És az a helyzet, hogy az anyu az az én születésem előtt két évvel halt meg.
[01:18:39]És az anyám gyakorlatilag engem, amikor én megszülettem, gyakorlatilag a az anyut kapta vissza az én személyemben.
[01:18:49]Ő így is hivatkozott rám, így is beszélt rólam.
[01:18:54]És én ezt a referenciát soha nem tudtam teljesíteni.
[01:18:57]Én soha nem tudtam ott egy rongyot látni.
[01:19:00]Én nekem, engem szúrt a bunda, de az anyám ezt ezt a tudást ezt soha nem fogadta be, hanem az anyám az azzal az tudással élte le a teljes életét, és halt meg, hogy mi egyek vagyunk.
[01:19:13]Úgy vagyunk egyek, mint az anyu meg ő.
[01:19:15]De de én nekem muszáj volt a saját énségemet megharcolni.
[01:19:21]Én nem tudtam ebbe a ebbe a szúrós bundába komfortosan élni, és ezért aztán hát egy ilyen rezisztens személyiséget kellett növesztenem, amely lehetővé tette azt, hogy a saját énségemet megharcoljam, megvalósítsam, és aztán végül, legvégül az anyám elleni függetlenségi harcaimnak a hosszú évtizedei után legvégül az anyám büszke legyen rám, és elismerje, valahogy elfogadja, hogy hogy van amit [torokköszörülés][köhögés] én tudok jobban, mint ő, hogy az esetleg ott mégsem egy rongy, hogy a bunda esetleg szúr.
[01:20:20]Ö legvégül az anyám az utolsó néhány évében már megtanult tisztelni engem.
[01:20:28]És ez ez az egyik legnagyobb eredmény, amit az anyámmal való kapcsolatomban elértem.
[01:20:37]Volt egy beszélgetés.
[01:20:37]tulajdonképpen onnan számítom az anyámmal való kapcsolatomnak a megváltozását és az anyám tiszteletének a kifejeződését, amikor az anyám természetesen zajlott a nagyjából akkoriban volt az országos ismertségemnek a a kezdete a 2012-ben járunk ö csillag születik, sűrizés zajlik, és az anyám hát természetes előadta nekem ezt a jó kis kádárista dumát, hogy hát ezt nem lehet nem lehet így így beszélni emberekről, meg azt kell, hogy szeressenek az emberek, ilyeneket magyarázott az anyám.
[01:21:20]Hát ezeket imádtam.
[01:21:21]És mondtam anyámnak, hogy már ne haragudjál, de azt én nagyon, ahonnan innen nézem, úgy látom, hogy a te a tév előtt ülsz és nézed, én meg benne vagyok a tévében, és onnan beszélek kifelé.
[01:21:33]Szerinted melyikünk tudja jobban, hogy mit kell csinálni, vagy mit kell mondani?
[01:21:37]Na és itt az anyám elhallgatott egy picit.
[01:21:41]Volt egy ilyen 10 másodperc csönd.
[01:21:46]Az volt a váltás.
[01:21:47]Igen.
[01:21:47]És in én innen számítom azt az időszakot, amikortól már én domináltam az anyámat, és nem az anyám dominált engem.
[01:21:54]És innentől számítom azt az időszakot, hogy az anyám lényében megjelent valamiféle tisztelet irántam, ami korábban nem volt, hogy amikor én azt mondtam, hogy az ott nem egy rongy, akkor az anyám nem azt mondta, hogy te hülye vagy, hanem mondjuk mondjuk tudomásul vette, hogy szerintem nem egy rongy.
[01:22:14]És hogy ez meg tudott történni még az életedben.
[01:22:16]Igen.
[01:22:16]És hogy ez meg tudott történni még az életében.
[01:22:17]megvolt az átfordulás, mert meg megszülettél számára független lénynek, akit tisztelt.
[01:22:22]És amit be akartam rakni így menet közben, most be is rakom, hogy az anyu, aki ha jól értem a nagymamát testvére megmentette a anyád, anyád ugye anyuanya megmentette és hogy ebben a annyira szoros egységben, amitől szinte hipnotikusan rongynak látja, ha azt mondják rongy, akkor rongy.
[01:22:44]A mi nyelvünkön ez a szimbiotikus V2, ez a szimbiotikus két éves egység.
[01:22:53]Ebben volt egy extra kötőerő.
[01:22:55]Nemcsak az anyukád élte meg azt, hogy újra visszakaptam az anyámat négy és fél évesen, hanem a nagynénéd valószínűleg átélte azt, hogy megmentettem a kislányt, és ezzel annyira szorosan magához ő a megmentés aktusa az egy az egy ilyen ilyen abban van egy extra egy ilyen kríziskatasztrófából kiragadó életmentő szeretet extraereje.
[01:23:22]Igen.
[01:23:22]És ehhez nem tud, ehhez egy szülőgyerek kapcsolat bármilyen furcsán hangzik, nem tud felérni.
[01:23:31]Úgy tűnik, hogy a itt itt a itt az a halál, az üldöztetés, a és a megmenekülés olyan érzelmi többletet képez, amihez képest pusztán egy szülőgyerek kapcsolat egy operett cselekménye.
[01:23:52]Azt hiszem, hogy lehet, hogy ez ez fejezi ki.
[01:23:55]Ez fejezi ki ezt.
[01:23:58]És azt hiszem, hogy ezért nem tudtam a anyu és anyám kapcsolata által támasztott referenciának megfelelni az anyámmal való kapcsolatomban.
[01:24:08]Viszont megnyílt egy lehetőség, hogy önmagam e az ezzel szembeni rezisztenciában önmagam én meghatározására jussak.
[01:24:17]És ebből aztán úgy úgymond szublimálva egy nagyobb művelet lehetőségét esetleg meg tudjam teremteni.
[01:24:33]Úgy legyen, Robi, köszönjük, hogy eljöttél.
[01:24:35]Nagyon nagyon köszönöm a figyelmet.
[01:24:36][taps] [taps] [taps] [taps] เฮ [taps] [taps] [taps] [taps] [taps]