Puzsér Róbert 43:53

Irónia vs. cinizmus: immunitást adó érzelmi feszültségkeltés és az erkölcsi-szellemi romlottság bűze

puzsériróniakommunikációfilozófiatársadalomkritikaközélet
Irányultság: KonzervatívKötődés: Független
Irónia vs. cinizmus: immunitást adó érzelmi feszültségkeltés és az erkölcsi-szellemi romlottság bűze
tl;dr
  • Az irónia akkor lép működésbe, amikor az érvek falba ütköznek – ilyenkor a beszélő az ellenfél álláspontját olyan formában ismétli meg, hogy az visszaégjen rá.
  • Puzsér Róbert élesen szétválasztja az iróniát (néhány soros fordulat), a gúnyt/szarkazmust (erős eszközökkel) és a paródiát (teljes művet átható keret), melyek mind tudatos közlésmódok.
  • A Belga „Magyar Nemzeti Hip-Hop” száma azért zseniális paródia, mert két összeférhetetlen kulturális elemet erőszakol össze profi módon, így egyszerre hiteles és ironikus.
  • Az irónia felismerése nem intellektuális hiány, hanem kontextusfüggő: a befogadó gyakran azért nem érzékeli, mert nem feltételezi a közlőről a humorérzéket vagy az absztrakciós szándékot.
  • A cinizmus nem eszköz, hanem lelkiállapot – annak a jele, hogy a közlő nem rendelkezik szilárd erkölcsi-szellemi bázissal, ahonnan ironizálhatna.
  • „a cinizmus az annak a jele hogy te nem rendelkezel azzal a szellemi erkölcsi bázissal ahonnan ironizálni tudsz … aki cinikus az nem rendelkezik ezzel a bázissal és nem eszközként forgatja ki a közlését” – Puzsér Róbert

  • Robi szerint a cinizmus fakadhat kiégésből vagy félelemből is, nem csak belső rothadásból – például ha valaki korábbi traumák miatt védekezésből téríti el a diskurzust.
  • Puzsér a pragmatizmus és a cinizmus viszonyát úgy írja le: a pragmatikus a realitáshoz ragaszkodva próbál jót tenni, míg a cinikus a „nagy semmit” tekinti kiindulópontnak, tagadva a jó és a rossz létezését.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A beszélgetés az irónia és a cinizmus közötti alapvető különbségtétel köré épül. A résztvevők – Puzsér Róbert műsorvezető, valamint Robi, Oszkár és Zoli vendégek – elemzik, hogy míg az irónia a nyelv, a humor és a művészet eszköze, addig a cinizmus egy lelkiállapot, amely mögül hiányzik a szilárd erkölcsi és szellemi bázis. Az eszmecsere során szóba kerül az irónia felismerésének nehézsége, a gúny és paródia természete, valamint a cinizmus védekező, kiégésből fakadó vagy éppen rosszindulatú motívumai is.

Az irónia mint eszköz: definíció és funkció

Az átiratban is hivatkozott definíció szerint az irónia olyan közlésmód, amelyben a beszélő nem a saját véleményét mondja, hanem annak ellenkezőjét, anélkül hogy ezt jelezné. Puzsér Róbert úgy látja, az irónia különösen akkor kerül előtérbe, amikor valaki úgy érzi, hogy érvekkel nem jut semmire, mert egy áthatolhatatlan falba ütközik. Ilyen helyzetben nem tartja alkalmasnak a konfrontációt, ezért az ellenfél álláspontját olyan formában ismétli meg, ami visszaszáll az eredeti közlő fejére:

„az irónia az akkor kerül előtérbe amikor az embernek már az az érzése hogy itt érvekkel nem megy semmire itt a saját identitásának az érvényesítésével nem megy semmire mert egy falról pattan vissza mint a falra hányt borsó … az ő álláspontjukat ismétled de olyan formában öntöd olyan kontextusba helyezed és olyan nyelvi eszközökkel fejezett ki hogy az visszaégjen rájuk” – Puzsér Róbert

Egy másik résztvevő (valószínűleg Robi) azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az irónia nem csak vitahelyzetekben jelenhet meg. Valamivel kapcsolatos belső konfliktus esetén is alkalmazható, amikor az ember az absztrakcióhoz nyúl, hogy eltávolodjon a tényektől és azok didaktikus tárgyalásától. Ilyenkor a humor és a túlzás segítségével egy puhább, feldolgozhatóbb oldalát mutatja meg a valóságnak, és közösséget teremt azok között, akik hasonlóan éreznek.

A műsorvezető egyetért ezzel, és kiemeli: az irónia a nyelv művészi formája, ami szórakoztat, absztrahál és feldolgozhatóvá teszi a valóságot. Szerinte ez akár öncélúan, a levegőbe bemondva is működhet, ahogy régebben a Facebookon is divat volt ironikus posztokat írni, reflektálva egy-egy eseményre.

Az irónia, a gúny és a paródia fokozatai

Puzsér Róbert határozottan szétválasztja a fogalmakat:

  • Irónia: ha néhány soron keresztül, kisebb intenzitással él a fordulattal.
  • Gúny (szarkazmus): ha ugyanezt nagyon erős eszközökkel teszi.
  • Paródia: ha az egész művet ennek a formai egységére építi, átfogó keretet adva a gúnynak.

Mindháromhoz szükség van egyfajta kulturális nagyvonalúságra: a közlőnek el kell fogadnia, hogy egyesek félre fogják érteni. Ennek az ára, hogy cserébe azok, akik megértik, sokkal mélyebb benyomást szereznek. Ahogy Puzsér megfogalmazza:

„hogyha a beszélő fejeddel egyszerűen elmondanád hogy mit gondolsz azt garantált hogy senki nem értené félre de senkinek se menne igazán mélyre legfeljebb egy meggyőző duma lenne de azáltal hogy fölvállalod azt hogy ezt bizonyos közönség félre fogja érteni … te 300 emberben szerzel egy erős benyomást azáltal hogy ő érti az észjárásodat … és ennek áraként befizeted azt hogy három ember vagy 13 ember meg azt fogja hinni hogy komolyan gondolod” – Puzsér Róbert

Puzsér szerint a félreértőknek is “adunk valamit”: találnak egy felvállalt, gyűlölhető objektumot, aki testet öltött előttük. Így végül mindenki kap egy értelmezést.

Fontos különbségként jelenik meg a trágársággal való összevetés: míg a trágár beszéd a közönség jelentős részét azonnal lehasítja, az irónia kisebb réteget veszít el, és jóval mélyebb nyomot hagy.

A Belga “Magyar Nemzeti Hip-Hop” mint az irónia és paródia mintapéldája

A beszélgetés egyik kulcspéldája a Belga együttes híres száma, amely a magyarság időtlen, konzervatív eszményét házasítja össze a 21. század globális hip-hop kultúrájával. A műsorvezető szerint a dal zsenialitása éppen abban rejlett, hogy két olyan “legó kockát” erőszakolt egymáshoz, amelyek egyáltalán nem illenek össze – és minél jobban erőszakolja őket, annál viccesebb. Nem homokvárat épített, ahol már messziről látszik a trükk, hanem minden elemében profi munka volt, így megfelelően szűk szemszögből akár komolyan is el lehetett hinni.

„a 21 századnak a kulturális közege illetve ez az időtlen sok évszázados mélyen korszerűtlen magyarság eszmény összeférhetetlensége az ami a feszültségét képezi a magyar nemzeti hiphhubnak” – a műsorvezető

A dal így vált kettős hatásúvá: miközben rengetegen találták meg benne a saját identitásukat, és a Pannon Rádió is játszotta, valójában egy ironikus, parodisztikus alkotásról volt szó. Ez a jelenség később a valóságban is “megvalósult”: a résztvevő utal arra, hogy bizonyos figurák (pl. Ambrózi Áron, Dezja Balázs) szinte ennek a paródiának a szülötteiként jelentek meg a közéletben, ami azt mutatja, hogy a jól sikerült irónia időnként életre kelti azt, amit kigúnyolt.

Az irónia mint érzelmi immunitás: túl az agitáción

A beszélgetők egyetértenek abban, hogy az irónia és a belőle képződő gúny/paródia sokkal intenzívebb és esszenciálisabb “ellenmérget” képez egy jelenséggel szemben, mint a puszta agitáció. Puzsér megfogalmazása szerint aki nem tud nevetni valamin, abba “belbetegszik”, míg az irónia immunitást ad. Példaként hozza fel, hogy a DK-s szavazók Orbán Viktorral szembeni őrjöngő agitálása nem lesz hatásosabb pusztán attól, hogy szenvedélyes, ezzel szemben egy dr. Máriás féle ironikus, ki nem mondottan komolyan nem vevő hozzáállás sokkal erősebb védettséget nyújt.

Ezt a gondolatot összekapcsolják a mémek hatékonyságával is: az irónia érzelmi feszültséget kelt, ami jobban elmélyíti a közlést, mint bármilyen intellektuális érv. Ez az érzelmi mélység az, ami emlékezetessé, felismerhetővé és megkülönböztethetővé teszi az ilyen típusú kommunikációt.

Az irónia felismerésének nehézségei és tévútjai

A résztvevők részletesen elemzik, miért nem ismerik fel sokan az iróniát – és ez nem (csak) intellektuális hiányosság. A probléma gyakran az, hogy a befogadó nem számít rá abban a kontextusban, mert nem feltételezi a közlőről, hogy humorérzéke, absztrakciós képessége lenne, vagy hogy egyáltalán stilizálni akarja a mondandóját. Robi saját élményként meséli el, hogy bár van humorérzéke, néha “radar nélkül” találja magát, amikor valaki olyan helyről mond egy poént, ahonnan nem várná, és így nem is figyel rá, majd az egész átsuhan felette.

Puzsér szerint az irónia nem elitista, mert a felismerése tanulható. Amikor valaki félreérti, azzal egy diszonanciát keltünk benne: a közlő olyasmit mond, ami nem illik ahhoz a képhez, amit addig kialakított róla. Ez a zavar arra késztetheti, hogy átértékelje a helyzetet, és rájöjjön az iróniára – így végső soron mi magunk edukáljuk.

A hétköznapi félreértések azonban ritkák, szemben az írásbeli, kommentszekciókban megjelenő iróniával, ahol a csatorna ismeretlen, a táborokra szakadt olvasók eleve “csőlátással” közelítenek egymás véleményéhez. Éppen ezért itt még gyakoribb a félreértés, amihez képest az irónia szépsége, hogy képes mindkét tábort egyszerre “átverni”, egyensúlyt tartva.

A sikeres irónia egyik módszere a túlzás, ami jelzi a befogadónak, hogy nem szó szerint kell érteni a mondottakat. Azonban itt is van egy ízlésbeli határ: ha valaki szélsőségesen túltolja, az inkább arról árulkodik, hogy retteg a félreértéstől, és ez már kontraproduktív.

A cinizmus mint lelkiállapot: nem eszköz, hanem a szellemi-erkölcsi bázis hiánya

A beszélgetés második felében éles váltással a cinizmus kerül középpontba. Puzsér Róbert radikális különbséget tesz:

  • Az irónia és a gúny a nyelv “fényes, irodalmi igényű” eszközei.
  • A cinizmus ezzel szemben egy “sötét, árnyékos igényű” lelki valóság, tartalom (vagy annak hiánya), nem pedig tudatosan választott közlésmód.

„a cinizmus az annak a jele hogy te nem rendelkezel azzal a szellemi erkölcsi bázissal ahonnan ironizálni tudsz vagy ahonnan gúnyolódni tudsz … aki cinikus az nem rendelkezik ezzel a bázissal és nem eszközként forgatja ki a közlését hanem tulajdonképpen bármi belefér … bármi amit mondok az úgymond oké mert semmi sincs sehogy se” – Puzsér Róbert

Puzsér szerint a cinikus valójában nem gondol semmit, ezért minden kommunikációs helyzetben fölényben van, mert nincs érzékenysége, csak érzéketlensége. A trollság alapvető vonása is ez a cinizmus, ez a lelki züllöttség.

A cinikus imitálja az iróniát – olyan, mintha ironizálna, de ha megpróbáljuk megkapargatni, hogy honnan indul a kritikája, hol van az erkölcsi bázisa, akkor csak ürességet találunk. A romlottság így válik egyfajta sajátos etikává, amely elvitatja a jó és a rossz fogalmát, hogy igazolja a közlő morális dimenziótlanságát.

Vita a cinizmus mozgatórugóiról: rosszindulat, védekezés vagy kiégés?

Robi vitába száll Puzsérral, mert szerinte a cinizmus nem feltétlenül belső rothadásból fakad. Elképzelhetőnek tartja, hogy valaki fontosabbnak érez egy másik témát, és azért szól bele egy beszélgetésbe, hogy elterelje a diskurzust a saját ügye felé – ez nem feltétlenül üresség, hanem egy másik értékrend mentén tett beavatkozás. Puzsér erre azt válaszolja, hogy ha valóban lenne egy másik meggyőződése, akkor azon a tengelyen ironizálna vagy gúnyolódna, de a cinikus pont olyanról beszél, amiről nincs véleménye, és ezzel rombol.

Egy másik résztvevő felveti a kiégés és a csalódottság motívumát: lehet, hogy valaki annyi rosszat élt át, hogy védekezésből azonnal negatívan reagál mindenre. Ez nem rosszindulat, hanem félelem és menekülés – egy liftben vagy bezárt autóban, ahol nem lehet kimenekülni a feszült helyzetből, az ilyen ember a korábbi traumák (pl. családi bántalmazás) miatt diszkomfortos viták hallatán akár erőszakosan is eltéríti a beszélgetést. Puzsér elismeri, hogy ez az eset már nem a klasszikus értelemben vett cinizmus, hanem egyszerű félelem.

Hasonlóan árnyalja a képet, amikor valaki a “dögöljön meg a szomszéd tehene” szellemiségét képviseli, és csak szavakban tesz rosszabbá egy másik számára már így is rossz helyzetet. Ezt a résztvevők inkább rosszindulatú cinizmusként azonosítják, amelyben a humor csak eszköz a másik helyzetének további rontására, de a hátterében itt is valamilyen meggyőződés (vagy annak hiánya) áll.

A pragmatizmus és a cinizmus gyökere: a “nagy semmi”

A beszélgetést egy filozófiai mélységű analógia zárja, amely a pragmatizmus és a cinizmus viszonyát írja le:

„az idealizmusból von gyököt és megkapod a pragmatizmust a pragmatizmusból vonj gyököt és megkapod a cinizmust … azt mondja hogy nemhogy nem ezen a világon hanem egyáltalán nem kell megváltani az embert egyáltalán nincs szükség arra hogy jót teégy vagy hogy nincs is jó és rossz … a cinikus csak a nagy semmihez ragaszkodik” – Puzsér Róbert

Puzsér kifejti: a pragmatikus embernek van értékvilága, a realitáshoz ragaszkodik, és azon belül próbál jót tenni, hasznos lenni, miközben elutasítja az idealizmus veszélyes ábrándjait (amelyek akár mészárláshoz is vezethetnek). A cinikus azonban még a realitást is elvitatja. Ő a semmiből indul ki, mert ha a jó és a rossz nem létezik, akkor ő nem egy kiégett senki, hanem a józan, aki helyesen ítéli meg a világot. Ez a világmodellálási kísérlet azonban valójában a teljes erkölcsi dimenzió tagadásával jár.

Míg a pragmatikus legalább a realitást tartja szem előtt, a cinikus már azt sem; ő a teljes ürességet, a “nagy semmit” tekinti kiindulópontnak, ami áthatja és bűzössé teszi a megnyilvánulásait.

A beszélgetés tanulsága

A résztvevők egyetértenek abban, hogy az irónia és a cinizmus közötti különbségtétel alapvető. Az irónia tudatos eszköz, amelynek hátterében mindig van egy szilárd erkölcsi-szellemi pozíció (akkor is, ha azt a “mínusz egyes szorzóval” fejezzük ki). A cinizmus ezzel szemben nem eszköz, hanem egy olyan lelkiállapot, amelyből hiányzik ez a bázis – éppen ezért nem közlésmódként, hanem tartalomként vagy annak hiányaként azonosítható. Míg az irónia gazdagít, addig a cinizmus rombol és ürességet takar.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • Az átiratban szerepel a „cendler probléma” kifejezés (a humor menekülő kártyaként való használatára utalva). A kontextus alapján nagy valószínűséggel a Jóbarátok című sorozat Chandler Bingjére utal, aki gyakran hárította poénokkal a kínos vagy mély érzelmi helyzeteket. A szövegben „Chandler-problémaként” értelmeztem és javítottam ezt a részt, de mivel az ASR-átirat torzítása miatt nem teljesen egyértelmű a név, itt jelzem a bizonytalanságot.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]az irónia olyan közlésmód amelyet nem szabad szó szerint értenünk a közlő nem a saját véleményét mondja hanem annak az ellenkezőjét vagy valaki másét anélkül hogy ezt jelezné eszköze lehet a szokásostól eltérő kontextus kiejtés vagy más akár nem verbális gesztus is hatása éppen abban rejlik hogy feszültséget kelt a mondottak és a kontextus vagy mások világismerete között ha pedig nem ismerik fel az komoly félreértésekhez vezet az irónia gyakran jár együtt a cinizmussal james houston a kanadai regent college alapítója szerint a cinikus emberek azok akiknek az identitásából hiányzik a középpont ezek az emberek félnek attól hogy megmutassák nincs szilárd identitásuk inkább mások értékeit pusztítják a cinikus emberrel könnyű együtt nevetni de nehéz vele valódi kapcsolatot ápolni a szakemberek szerint a cinizmus nem más mint védekező mechanizmus belső üresség ami szorongást és irigységet táplál én úgy gondolom hogy hogy nagyon fontos megkülönböztetni az iróniát a cinizmustól válasszuk is szét és beszélgessünk külön ezekről üüm a az irónia az az akkor kerül előtérbe amikor az embernek már az az érzése hogy itt érvekkel nem megy semmire itt a saját identitásának az érvényesítésével nem megy semmire mert egy falról pattan vissza mint a falra hányt borsó és ebben a szituáci már nincs ét már amennyiben vita kontextusban kel az irónia egyáltalán tehát nem csak harci kontextus létezik a világot de szerintem de szerintem akkor ironizálsz valamin amikor konfliktusod van vele de nem tartod alkalmasnak azt a narratívát vagy annak a narratívának a képviselőit hogy kvázi konfrontálój vele frontálisan tehát kifejezésre juttasd a saját álláspontodat és pedig azért nem mert vagy hatalmi helyzetből dominálnak és érvényesítik a saját nézeteiket tehát te azt nem tudod kihívni vagy vagy meggyőzhetetlenek mert mert megszállottak mert fundamentalisták és mert nem lehet érvekkel kihívni őket és ilyen esetben gyakorlatilag az ő álláspontjukat ismétled de abban a abban a formában olyan formában öntöd olyan kontextusba helyezed és olyan nyelvi eszközökkel fejezett ki hogy az visszaégjen rájuk ez az irónia szerintem csak annyiban hiányos a fejtegeté de mint az előbb is kifejeztem hogy nem feltétlenül egy vita kontextusában kerül ez az eszköz a a felhasználásra értem hogy a dologgal van egy konfliktusod amiről beszélsz ezért folyam modsz az absztrakció eszközéhez szeretnél elemelkedni a valóságtól mert annak a tényszerű didaktikus szájbarágos tárgyalása az már gyakorlatilag neked az már ugye túl sok vagy eszköztelen vagy nem tudom de nem biztos hogy ettől még éppen annak a dolognak a képviselőjével beszélgetsz lehet hogy a veled egy állásponton lévővel beszélgetsz és úgy tudjátok megemészteni hogy mások nem így gondolkodnak hogy a humorhoz a a ehhez a ehhez a fajta elvonatkoztatáshoz folyamottok és ettől egy picit jobban érzitek magatokat mert ha ilyen könnyű megtalálni valamiben a túlzás lehetőségig a a gúyosságot a az ironizálást az azt jelenti hogy van rajta fogás és nem vagytok egyedül én azt hiszem hogy az irónia egyébként egy a művészetnek egy formája a a nyelven belül hiszen szórakoztató absztrahálló és a valóságot feldolgozhatóvá teszi és valamilyen másik oldaláról egy egy kicsit puhább oldaláról vetíti meg egy egy fénnyel egyfajta ilyen komolynak szánt paródia valahol és egyébként nekem is az utott eszembe hogy sokszor igen a humor egyik eszköze tehát a csak úgy a levegőbe is bemondhatsz v sőt akár régebben az ember kiírt egy ilyen egy mondatot a facebookra reflektálva valami történésre ami amivel ironizált akár eznek azért egy pár éve nagy divatja volt és még az teszem hogy hogy az a paródi a kapcsán hogy a valószínűleg nem irónia címke alatt található meg de annak idején a belgánnak a a a nem nemzeti hiphhub című száma az valahol mégis csak ez szerintem tehát h abszolút az és és ott ott is miközben az nem leírva találkoztak vele az emberek mégis voltak akik akik nem tudták dekódolni tehát ez annyira függ a attól a csőtől amin éppen át látsz és hogyha az nagyon szűk akkor akkor nem fogod észrevenenni magyarság paródia de amikor én a tudod a negyedik sornál tartottam és életemben először hallgattam akkor mondom hát előbb akkor a végéig eljutnék hogy tudjam hová tenni mert egyébként hirtelen így megszeppentem vagy megijedtem mert nekem azt hangosan be kellett tenni 3000 ember előtt valakinek a kérésére és és akkor nem tudtam hogy ezzel én most hová fogok állni mert a címből nem sok mindent tudsz lekövetni a belgával meg én akkor k 2000-ben körülbelül an annyi annyiban álltam tudod hogy hallottam a az ovis meg a bkv-s izét mp3-ban a 21 századnak a a kulturális közege illetve ez az időtlen sok évszázados mélyen korszerűtlen magyarság eszmény összeférhetetlensége az ami a feszültségét képezi a magyar nemzeti hiphhubnak tehát ez ott ott kifejeződött valami hogy itt összeházasítunk két olyan elemet két olyan legó kockát ami hát nem passzol össze nagyon nem de de nem mondunk le róla mégsem nem vesszük tudomásul hogy ezek a legó kockák nem illenek össze hanem egymáshoz erőszakoljuk őket és minél jobban erőszakoljuk őket annál vicceseb de még mindig legó kockák és ezért lehet az hogy bizonyos közekben akár megtévesztő lehetett mert nem homokvárba raktak lego kockákat és nem a homokvárval próbálták a fúziót ami már ami már messziről rikitt hogy ez hogy itt valami nem stimmel hanem minden elemében egy profin munka ami ami azért süt belőle a a szándék de mégis mondom megfelelően szűk csövön keresztül nézve elhihetted azt hogy a magyar égre magyar ufót tehát hogy és és ilyen szándékkal ugye játszották is ö job nagyon sokan nagyon nagyon nagyon sokan az identitásukat találták meg benne és játszotta a pannon rádió például te te az az oszcar az előbb használta a guny kifejezést te pedig zoli használtad a paródia kifejezést mind a kettőt én használtam nem a nem az a de tök mindegy elhangzottak úgyhogy térjünk rájuk j úhogy mindegy is a az azt hiszem hogy az irónia és a guny között tulajdonképpen csak mennyiségi különbség van tehát az irónia hogyha elkezdett fokozni akkor átlépsz a gunyba üm és hogyha ennek a gunynak ami egyébként maga a szarkazmus ennek adsz egy átfogó formai keretet akkor az már paródia tehát ha mondjuk egy egy vagy két soron keresztül ironizálsz az még irónia hogyha nagyon erős eszközökkel csinálod már már mar akkor már gúny de ha az egész költeményedet vagy popszongodat vagy elbeszélésedet ennek a forai egységére építed és annak szánod akkor az meg már paródia és ehhez akár a iróniához akár a gunnyhoz akár a paródiához kell bizonyos fokú kulturális nagyvonalúság ez azt jelenti hogy számolnod kell azzal hogy egyesek félre fogják érteni és ez az ára annak hogy akik megértik azokban egy mélyebb benyom szerzel hogyha a beszélő fejeddel egyszerűen elmondanád hogy mit gondolsz azt garantált hogy senki nem értené félre de senkinek se menne igazán mélyre legfeljebb egy meggyőző duma lenne de azáltal hogy fölvállalod azt hogy ez bizonyos közönség félre fogja érteni és lejátsza a pannon rádió és bizonyos emberek meg tényleg azt fogják mondani hogy székely székelydzkások szevasztok hogy ez mennyire mennyire jó is hogy végre végre a a a magyar ember is deszkázhat meg meg graffitizhet és satöbbi és egyébként eljött tehát valójában ez megvalósult van az az ambrózi áron nevű meg az a dezja balázs nevű ilyen pesti srác és ők már kifejezetten ennek a szülöttei tehát hogy itt a itt a belga elkezdett ironizálni valamivel és megvalósult és eljött hogy valójában valójában fanadeliben is megvalósult valami ami igen már a fanadeliben is megvalósult valami ami amúgy egy ellentmondás volt meg egy vicces hülyeség volt de aztán tudod eljött megvalósult és ez a szóval az van hogy a kulturális nagyvonalúság az ahhoz kell hogy elfogadd azt hogy lehet hogy bizonyos emberek azzal a tudattal fognak meghalni bizony azzal a tudattal fogják elhagyni ezt a világot hogy amin te ironizáltál azt te komolyan gondoltad és te neked ebbe bele kell nyugodnod hogy ez belefér ez belefér tehát most te 300 emberben szerzel egy erős benyomást azáltal hogy ő érti az észjárásodat érti hogy nem ú úgy érted sőt épp ellenkezőleg és ezáltal ennek áraként befizeted azt hogy három ember vagy 13 ember meg azt fogja hinni hogy komolyan gondolod és abból a 13-ból mondjuk hét vagy négy abban a hiszemben marad egyszers mindenkorra hogy te azt komolyan gondoltad de végülis nekik is adsz valamit tehát ehhez kép nem nem őket megvezeted őket megvezeted ehhez képest ott van a például a rikéss morti ami egy olyan szintű humor ugye beszéltünk már többször róla ami amit bizonyos emberek értenek a többiek viszont hogyha tehát ott nincs nincs ez a nincs egy másik dolog amit látnak benne és akkor azt hiszik hogy nem ott nem tehát amikor egy ilyen kis finom gesztus hogy a egy dinoszaurusz megkérdez az ensben hogy hova lettek egyébként a többiek és akkor mutatnak egy ott ül egy ilyen szaúi sejk és így néz körbe és nem mer és egy ugye egy nem nem rágják a szádba utána újra megkérdezem hova lettek és akkor akkor a műanyag palackját így lerakja így maga mellett a szék tehát hogy hogy ezzel a tehát ők ők ezzel nagyon sok embert elveszítettek mer mi minket megnyertek de nagyon sok embert veszítettek a miközben egyébként a a ez a belgatípusú tehát a a paródia per per irónia változat vagy megközelítés azzal azzal végülis tényleg mindenki kap valamit lesz egy értelmezés azoknak is akik nem azt értelmezik amit nekik szántak de nem marad nem marad ő kap valakit aki felvállalta azt a vállalhatatlan véleményt amivel ő nagyon nem ért egyet és végre testetölt számára a gyűlölhető objektum és nagyon font nagyon nagyon fontos hogy az irónia meg a gúny meg az abból képződő paródia az egy sokkal intenzívebb sokkal töményebb sokkal esszenciálisabb ellenmérget képez azzal a jelenséggel szemben mint a puszta agitáció azzal szemben tehát hogy az hogy te azzal szemben egy állítást fogalmazol meg az egy másik vélemény az valam de önmagá az hogy te te azt a valamit azt ironikus hangnemben karikírozod ki és így fejezett ki ad egyfajta immunitást ad egyfajta immunitást az van hogy amin az ember nem tud röhögni abba belbetegszik és bizony a az ilyen őrült őrjöngő dkás agitálás az orbánizmussal vagy az orbán viktorral szemben végül nem teszi sokkal vagy nem teszi nagyon különbözővé azt a azt aki agitál azzal attól akivel szemben agitálem agitálnak robi ők az orbánékkal vannak csak iróniából mondják ezt nem érted ezzel szemb egyedül te nem értetted igen ezzel szemben egy m cak van egy oly szűk réteg a ezzel szemben egy dr máriás amelyik nem hajlandó komolyan venni a dolgot egy sokkal esszenciálisabb ellemmérget képez és egy sokkal erősebb immunitást ad mint akármelyik dékásnak az őrjöngése ez általában is a a mémeknek a hatásossága a puszta szöveggel szemben és az emlékezhetősége ugye a megjegyezhetősége felismerhetősége megkülönböztethetősége ahogy mondod nagyvonalúságra van szükség néha azért túl nagyvonalú az ember ugye itt a megnem értés az ami terheli az iróniának a műfaját úgy ahogy egyébként a trágárságét is tehát ha valaki azt mondja hogy márpedig én explicit tartalommal fogok előrukkolni és abba ágyazom az üzenetemet ami egyébként ennyi ennél kevesebb düvel vagy más formátumban is abszolút érvényes lenne azzal azonnal lefaragom a hallgatóimnak mondjuk a kétharmadát most ezt mondjuk egy zenészre gondolom vagy vagy egy akármilyen ilyen sajtótermékre vagy egy vagy egy filmformátumra vagy egy műsorra ami emiatt majd nem mehet este 10 előtt sehol megéri-e de az a helyzet hogy a trágássággal sokkal nagyobb réteget hasítasz le magadról mint az iróniával az iróniánál viszont ugye mélyre megy az a lehetőség ahogy a robi mondta ezzel emlékezetesebbé teheted a kommunikációdat de hogy működhetne jól ugye itt a bejátszóban is elhangzott hogy a kontextus a kiejtés vagy valamilyen nem verbális gesztus az segít abban hogy azért jobban célt érjen és ne az legyen hogy a kéthad értette hanem értse mondjuk 75% ennek ezen például segít ha azokat az abszurditásokat amelyeket felhasználsz meg a mínusz1eg-es szorzó az nagyító alatt van tehát eltúlzol bizonyos elemeket és akkor értem hogy a bohócnak nagy a cipője és piros az orra és zöld a haja meg úgy van hogy a az irónia elsősorban nem intellektuális igénnyel hanem érzelmi igénnyel bír egy olyan súlyos érzelmi feszültséget kelt mert valami olyasmit hallasz amit amivel nem értesz egyet de olyan formában hallod hogy a a jelenséget mégis leleplezi leleplezi jobban leleplezi mint egy érvelés azzal a jelenséggel szemben és ennek az érzelmi feszültsége nagyobb mélységet ad a közlésnek egyszer jobban elmélyíti a közlést mint akármilyen intellektuális érv vagy akármilyen szempont amit te megvilágítasz és amire addig a befogadó nem gondolt nagyon fontos szerintem és meg meg kell tenni a megkülönböztetést az irónia a gúny és a paródia ezek a nyelvnek és a kifejezésnek a fényes irodalmi igényű oldalát képezik és akkor ezzel szemben nagyon fontos megkülönböztetni a cinizmus mogal mielőtt nagyon elmerülnénk a cinizmusban nekem még volna mondanivalóm az iróniával atban és akkor erre ketten vagyunk mi értettük egyrészt a humor menekülő kártya szerintem egy vitahelyzetben vagy mondjuk egy konfliktusban lásd a cendler probléma az hogy valaki nem szeretne igazán mély dolgokban részt venni akkor elüti egy poénnal és máris elrontotta a dolognak a hangulatát ez egy elhárító mechanizmus valójában nem akarsz konfrontálódni az életed igágal és oké és működik ugyanez akkor is amikor egy éles vitában valaki hirtelen annyira vicces hogy a másiknak hiába jobbak az érvei az embereknek az a felszabadultsága az szimpátiát ébreeszt a másik aról van szó hogy nem az érvek szintjén hanem érzelmi azonosulás szintjén egy másik síkon hívott ki és győzöd le a másikat hiába van igaza mert az emberek valójában nem az igazságot keresik hanem az érzelmi azonosulást egy ilyen vita során is na de minden kommentszekcióban kialakul egy olyan beszélgetés ahol valaki leírja hogy na mi van nem érted mi az író irónia és elkezdi elmondani hogy mi az irónia mintha az volna a gond hogy nem tudja hogy mi az irónia a gond az hogy nem ismerte fel mert nem feltételezte azt a szándékot hogy az a az a beszélő az az az vele közös állásponton van hanem elhiszi hogy tényleg azon a véleményen áll amit aminek a szerepét éppen eljátssza nem feltételezi azt sem hogy a beszélőnek van egy olyan humor humorérzéke vagy absztrakciós képessége amellyel létrehozza ezt a szorzó ezt a mínusz egyszeres szorzót sem azt nem feltételezi hogy stilizálni akarja a mondanivalóját ez a probléma tehát az hogy nem és velem rendszeresen előfordul egyébként nem az iróniával de inkább egy humorral kapcsolatban pedig esküszöm van humorérzékem hogy olyan szituációban jó ez ilyen vőfélyes volt hogy olyan szituációban erre másnak kéne megesküdni nem neked nem lekapcsolom a jó szerintem ezt oké akkor megesküdnél rá nagyon gyors én megesküszöm itt előtted a színed előtt megesküszöm hogy te nagyon nagyon nagyon vicces vagy remélem érted az iróát nem nem nem nem vicces értem a viccet a az két különböző dolog a humoros és akinek humorérzéke van a humorérzék az befogadás a humor az kinyilatkozás én csak azt állítottam hogy érteni szoktam a viccet sem nem voltó arról szó hogy egyáltalán mondani szoktam-e vicceset de azt akarom épp kifejezni hogy néha fegyvertelenül radarok nélkül találom magam valaki mond egy halálvicceset és oda sem figyelek mert egyszerűen nem számítottam rá hogy az az ember viccelni fog érted és így le van kapcsolva és nem arról van szó hogy nem értem amit mond hanem szinte oda se figyeltem így átmegy rajtam a az egyébként tök jó poénnyal mert olyan helyről jön ahonnan nem számítok rá és így megértem akár hát az ritkán van de érted éppen megle meg kéne hogy lepődjél ha rendesen figyelnél de nem figyelsz rendesen ezért aztán elcsúszik a radarernyő alatt ja de nem a vicce volt túl jó ö ha h hát a kontextusa a kontextusa volt annyira meglepő hát annál jobb hát az irónia annál erősebb minél kevésbé számítasz rá hát nem annál hatástalanabb szerintem nem a nem váratlannak kell lennie hanem nagyon abszurdnak ahhoz hogy megmaradjon a váratlanság az pont csak elvesz abból hogy minél nagyobb réteget targetálj be azzal a mésségg szintem szerintem a váratlanság ennyire nagy valalónnak nem kell lenni az iróniával hogy hát az se baj ha csak 100-ból egy ember értette ha csak egy ember értette akkor már megérte hogy ez az amit nem akarsz mondani en eg egy de de tudod az azzal nincsen probléma hogyha az embernek a közlése egyben egy egy egy egy érzékenység vagy egy befogadásra vonatkozó intellektuális igényesség teszt az azért nem olyan nagy probléma az azért nem olyan nagy probléma hogyha a te poénod kvázi keresztbe metszi a társadalmat és azok értik akik kvázi fejődtek a h mond hogy a luouisk hogy ő nem feltétlenül vicces csak ő mond dolgokat komolyan csak mások azt hiszik hogy ő viccel valahogy így fogalmazta meg de hogyha valaki nem valaki hogyha valaki nem nem érti az iróniát annak nem elmagyarázni kell az iróniát hanem meg kell világítani neki hogy az irónia az az az ország ahol az irónok élnek az irónok a az irónok azok egy nagyon link népség semmit nem lehet elhinni mindent meg kell szorozni mínusz egyel talán ez alapján érteni fogja legközelebb egyébként a az írásbeli irónia és különösen a a kommentszekciókban nagyon szép tulajdonsága szerintem a az ellentétes táborokon átívelő mi volta tehát hogy képes mindkét táborból átverni embereket tehát képes a az iróniát használók mellett állókban is elhitetni hogy ez ők ők szemben áll velük illetve a másik oldal tagjai közül is többen elhiszik hogy ő most velük az ő ér az ő álláspontjukat képviseli és ez szerintem nagyon szép mert így na nem tudom statisztikailag nyilván gőzöm sincs hogy hogy csak remél remélem hogy úgy kiegyenlítődik ez a ez a dolog hogy körülbelül mindkét oldalon adott témában ugyanannyian fogják félreérteni a az iróniát és akkor ilyen az univerzum így így így balanszban marad ebből a szempontból a louis ck-nek a az az előadása zseniális nem tudom hogy hánnyal ezelőtti ami így úgy kezdődik hogy azt hiszem a nőknek joga volna gyerekeket kellene hogy joga legyen gyerekeket gyilkolni és az abortusz kapcsán mondatról mondatra a másik álláspontra áll és ez annyira tehát ez az igazán érzékeny nem az hogy neked van egy saját érzéked am vagy érzésed amit amihez ragaszkodsz amibe beleragadtál amiből nem tudsz kimenni és a másikat megérteni hanem hogy úgy tudod forgatni az együttérzésedet és utána ezzel ironizálva még humort is képezni és egyben mindenkit megbántani 100%-ban ami amire gyakorlatilag az egyik oldal felé gyökeresen elkötelezettekn nem képesek ugye az iróniával kapcsolatban leginkább azért akartam beszélni hogy hogyan lehet azt jobban célhoz juttatni mert ahogy a robi elmondta nagy vonalúságra van szükség lesz ott aki akinek a radarja azt éppen nem fogja fel és nyilván vannak erre eszközök és az nagyon fontos hogy nem azért nem fogja fel valaki mert nem érti és nem tudja mi az hanem mert nem számított rá abban a kontextusban én ezt gondolom vagy mert nem szokott az iróniához mert az ő közegében ez nem szokás és akkor ez egy másfajta szokás amihez át kéne szoknia de azért ez tanulható tehát a tanulható a felismerése az iróniának tehát nem van ben van valami elitizmus abban hogy márpedig én ezzel élek és majd csak azokhoz jut el akik olyan nagyon szerintem meg nincs mert azért nincsen mert azzal hogy ezzel élsz és valaki azt mondjuk nem érti azzal őt őt konfrontálod és egy olyan helyzetbe hozod ahol kvázi vagy át kell hogy a a formálja vagy át kell hogy gondolja a veled kapcsolatos nézeteit mert most épp az ellenkezőjét mondod mint amit amúgy gondolsz ezt fel kéne hogy ismerje tehát akkor itt valami nem stimmel egy diszonanciát okozol benne amit ő úgy tud majd föloldani hogy értelmezi az iróniát amit tettél tehát ezzel te edukálod é ezzel te edukálod őt valójában hogy ironizálsz ha nem érti legalább annyit értenie kéne hogy ez most nem illik abba amit általában mondani szoktál ez itt van valami rendszerhiba hogy te ezt most így gondolod nem így kéne gondolnod és akkor ezen a nyomvonalon eljuthat odáig hogy ezt most te talán nem komolyan gondolod ott van az az alapfeltét alapfeltételezés az egész gondolatmeneted mögött hogy van egy olyan plusz információd róla hogy egyébként ő hogy szokott viselkedni és a legtöbb félreértés azért írásban történik irrónia kapcsán és ismeretlen emberek között tehát hogy és ott ott ez a azt gondolom hogy főleg ilyen ilyen táborokra szakadás esetén nagyon nagy százalékban t tényleg csőlátással rendelkeznek a két oldal résztvevői ugyanaznak a csőnek a két végén néznek ki körü nagyjából és és emiatt még inkább pont ez az érzelmi többlet amit mondtál is az on kapcsán emiatt fordul elő ezt sűrűbben azt gondolom úgy a napi szinten nem találkozunk olyan a hogy nem érti valaki az iróniát leszámítva egy kic citkom karaktert akinek ez a karakterre része hogy ő nem érti ő nem tudja mi az hogy ír vagy tudja de nem érti de írásban viszont szerintem mindannyiunknak megvan az a ez az élménye hogy hogy hogy bele hogy a kommentszekciót akár olvasva vagy akár saját magunk által is már megfogalmazott ironikus mondatokra is kaphatunk ilyen kifinomultság kifinomultság kell mert te azzal adsz kulcsot az ironikus közlésedhez hogy eltúlzod a kifejezés erejét eltúzod tehát tú túltolod tehát olyan olyan mert ezáltesen túl kell tolni mert az egy markere annak hogy ne kelljen hozzátenned hogy irónia követ igen de igen rendesen túl kell tolni de annak is kell hogy annak is kell hogy legyen egy mértéke annak is kell hogy legyen egy ízlésbeli mértéke mert hogyha szélsőséges mértékben túltolod akkor valójában csak arról azt arról teszel tanú bizonyságot hogy rettenetesen szorongsz hogy nem fogják érteni az iróniádat ugye ennyire szorongsz hogy nem fogják érteni az iróniádat talán nem kéne ironizálnodö hát amikor tényleg ilyen eszköztelen vagy picit és akkor annak a vége az hogy ütsz na most az iróniával kapcsolatban azért beszélgettünk hogy feltárjuk esetleg hogy az hogy működhetne jobban míg a cinizmussal kapcsolatban azért beszélgetünk hogy az hogyan fordulhatna elő kevesebbszer vagy egyébként felszámolható-e ez a az az erő ami újra és újra előhívja ezt a mentalitást vagy egy cinikus közlésbe kényszerít és mi az vajon a ami na tehát a helyzet az hogy a amíg a irónia meg a gúny ezek ezek fényes irodalmi igény eszközök addig a cinizmus az meg egy sötét árnyékos igényű és nem eszköz hanem tartalom illetve annak a hiánya az irónia a gúny az egy közlésmód a cinizmus az meg egy lelki állapot a cinizmus nem egy közlésmód aki cinikusan fogalmaz az nem döntött úgy hogy ő most cinikusan fog fogalmazni ez nem egy döntés az az ember rohad belü ez a helyzet a cinizmus az a korrupció erkölcstana a cinizmus az annak a jele hogy te nem rendelkezel azzal a szellemi erkölcsi bázissal ahonnan ironizálni tudsz vagy ahonnan gúnyolódni tudsz mert ahhoz hogy ironizálj vagy gunyolódj kell gondolnod valamit és azt amit gondolsz azt nem mínuszegel szorzod meg hanem legalább mínusz ötel hogy az jól átjöjjön hogy mennyire is nem azt gondolod ez el szemben am aki cinikus az nem rendelkezik ezzel a bázissal és nem eszközként forgatja ki a közlését hanem tulajdonképpen bármi belefér bármi amit mondok az úgymond oké mert semmi sincs sehogy se tehát akár úgy van ahogy mondom vagy úgy se ez a nemér a nevem káposzta a fejem ez a ez a a egy trollnak az alapvető vonása az hogy cinikus a trollság mögött ez a cinizmus ez a lelki züllöttség áll az hogy valójában nem gondolok semmit se sehogy ezért minden kommunikációs helyzetben fölényben vagyok mert nincs érzékenységem csak érzéketlenségem szerintem valahogy igenis gondolja csak abban a helyzetben nem gondolja át tehát hogy azt gondolja hogy már neki megadatott az a luxus hogy többször ne gondolja át amiről nyilatkozik hanem elég oda behányni valamit és akkor az elég lesz de én azt nem gondolom robi hogy azért mert valakinek nincsen egy oldalválasztása egy bizonyos kérdésben ugye itt izé percenként egy másik merül fel hogy abban te hol állsz és egyszer csak jön szem egy olyan amelyben azt mondod hogy én itt nem óhajtok egyik oldalra se állni de akkor miért kell megszólalni akkor mit akarsz mondani talán talán pont békéltetnél békéltetnél a cinizmussal talán épp kívülről figyelnéd mer nem a ciniz jaj robi általában felülemelkednél vagy alul maradnál nem a cinizmus tát most a cinizmusról beszélünk e sokszor azonosítod úgy a lényeg az hogy rögtön azt mondod hogy a cinizmusnak az első félmondata márpedig én is azonosítottam rajtad időnként cinikus hozzáállást és ez nem jelenti azt hogy rohadnál belül vagy így vagy lehet ért vagy rosszul azonosít vagy rosszul azonosít vagy rosszul azonosítottad a cinizmust az én esetemben és mondjuk az irónát vagy úgy nézted be cinizmusnak a másik lehetőség az meg az hogy abban a szációan én igenis cinikus voltam és azzal a tárggyal kapcsolatban nekem nincs meggyőződésem de fontosnak éreztem hogy más meggyőződését kiforgassam más meggyőződésén gúnyolódjak saját meggyőződés nélkül akkor arról van szó hogy abban a kérdésben ott és akkor én egy romlott kiégett mocskos alávó pozíciót vettem fel ez a na de ez nem de ez nem ez nem jelenti azt hogy a puzsér róbert rohad belül hanem annak a témának a kapcsán neked annak a dolognak a szentsége az el van rohadva hiszen nem fontos ezért engedheted akkor éppen meg magadnak bár nem nem hiszem hogy ez pont ilyen vol nehezen tudom beilleszteni az én képembe azt hogy én cinikus voltam de mert hogy tudod ha az van hogyha én nekem valamiről nincs meggyőződésem meg nem gondolok róla semmit nem szoktam fontosnak érezni hogy gúnyolódjak rajta meg hogy kikarikírozzam miközben nincs véleményem róla akkor általában megvonom a vállam vagy elterelem egy olyan tárgyra a beszélgetést ami ahol van véleményem de tudod a cinizmus az az hogy valójában ezzel a dologgal kapcsolatban nem gondolok semmit de az amit te mondasz nevetséges ha haa a haja is milyen a én azt gondolom hogy hogy lehet az lehet hogy egy olyan témáról van szó ahol fontosabb neked a téma mint a humánum ilyen lehet tehát hogy érted az hogy a másik kisember és annyira felhúz most nem te de akkor nem vagyok igen de akkor nem vagy cinikus hogyha a téma fontos neked és inkorrekt módon érvelsz a saját álláspontod mellett és tényleg belegázolsz a másik emberbe érzéketlen vagy gátlástalan vagy olyan eszközöket fordítasz a vitára amiknek nem lenne szabad egy kultúrember szájából elhangzani de nem vagy cinikus nem vagy cinikus túl komolyan veszel egy olyan helyzetet ami talán nem ér annyit a cinizmus pont az ellenkezője a a cinizmus azt jelenti hogy a nem tiszteled a másikat hogy komolyan vedd a diskurzust de azért belepofázol én azt gondolom hogy ez akkor fordulhat elő ha két ügy mentén megy a beszélgetés és az egyik téged szinte nem érdekel a másik viszont nagyon fontos és akkor annak a annak a mentén teszed meg a nyilatkozatodat a másik pedig ennek a mentén azonosítja benned a cinizmust de iróniából és gunyból soha nem lesz cinizmus abból paród lesz nincs az a fok tudod a gunyt nem lehet addig tolni azt a potmétert hogy átmenjen cinizmusba mert a ahhoz hogy a gunyból cinizmus k legyen ahhoz azt a szellemi erkölcsi bázist ahonnan gúnyolódsz azt kell kivenni az a a közlés mögül az én univerzumomban ami te lehet hogy teljesen tévesen az ovipédiában még szűkebb kategória a cinizmus és egy egy van egy eleve mondjuk negatív helyzet amit a a a cinizmusos eszközeivel lehet egy a másokon a másikat igen félig kinevetve még negatívabbá teni hogy amikor nem butaságból mondja az illető hogy nincs nincs pénzük kenyérre egyenek kalácsot hanem hanem azért mondja mert még az nem cinizmus volt aem c tudom az nem cinizmus volt de ezért mondom hogy ha nem butaságból mondana ilyet valakit vagy hogy akkor meghosszabbítjuk bicskéig v tehát hogy hogy valamit igen akkor akkor csak azért is tehát hog valami neked rossz hát akkor én amit amit lehet megteszek hogy picit rosszabb legyen hay az csak egy gondolatban és szavakban jelenik meg akkor is tehát egy n ennyire szük tehát eleve rossz indulat rossz szándék s az én fejemben a cinizmus mögött mindig ilyesmi húz meg másik pedig pedig a támadás szándéka tehát ami valahol egybe cseng ugye a rossz indulatal de hogy úgy értve hogy van egy helyzet ami amiben már bántottam vagy bánthatott valaki egy másikat és én azon a helyzeten még rontok má szerintem humoros formában és csak szerintem lesz ez humoros meg a meg mondjuk az én tábor táboromnak a a szélső vagyél miket mondok a b közepével a dögöljön meg a szomszéd tehenei szellemisége fűti a cinizmust az a helyzet hogy de ezt nem mondja ki mert ha meg legalább ezt kimondaná akkor nyíltan tanúságot tenne a saját elaljasultsága mellett de nem nem nem ennyire magas labdát nem dob föl tudod csak csak kigúnyolja azt ami neked a szent anélkül hogy neked az ellen hogy neki az ellenkezője annak szent lenne vagy bármi szent lenne a a romlottság az nem egy eszmevilág de aként funkcionál a cinizmusban mert a cinizmus képében etikát nyert a maga sajátos formájában a romlottság az valójában nem az hogy ezt gondolom vagy azt gondolom mert ahhoz ilyen vagy olyan etika tartozna hanem a semmit nem gondolok de bármit gondolok amihez már a cinizmus mert a cinizmussal é kizárólag a szellemi romlottsággal lehet az erkölcsi romlottságot aládúcolni és a cinizmus az ettől a szellemi romlottságtól bűzlik mert a közlést megfogalmazó a cinikus az valójában nem gondol semmit se igazán én továbbra is úgy érzem hogy mert a fejemben ilyen koordinát rendszerekben helyezkednek el azok amiket most épp mondasz tehát hogy nem gondolja a mínusz egyszeresét hogy vitába szálljon vele hanem gyakorlatilag elrabolja eltéríti a beszélgetést egy másik tengelyen amelyen tulajdonképpen lehet éppen egy tényleg fontos ügy is és akkor az az is egy erkölcsi vonulat de nagyon sokszor csak annyi van hogy én ennél többet érek tudod engem figyeljetek én is bele akarok pofázni de nem biztos hogy csak ez van rajta hanem azt hogy cinikusnak érzékelem a az az így beleszólót azért az abból is következik hogy én éppen nem gondolok róla jót nem gondolom hogy ő egy másik ügyben pont olyan érvényesen képvisel egy álláspontot csak azt gondolom hogy az én ügyemben amivel én most itt egy mínusz egyszeres ellenfelet keresek mert én akarom tematizálni ezt a szobát ahol beszélgetünk ebben ő alkalmatlan mert se velem nincs se ellenem nincs hanem kívül van rajta és akkor én azonosítom hogy ő most tönkreteszi az én ügyemet de nem biztos hogy neki nincsen ügye hanem lehet hogy mind a ketten anjasak vagyunk tehát lehet hogy ő azért cinikusan állapít meg egy ilyen érvénytelenséget a te fontos diskurálásodról hogy eltérítse a diskurzust az övébe ami szintén fontos ügy tudod mi meg ürességet és irigységet azonosítunk közben nem biztos hogy ez igaz mást tart fontosnak itt én én meg ugyanebben a helyzetben magamon nem veszem azt észre hogy őt kire keztettem az érvényességből és azt gondolom hogy ő ahogy itt megfogalmazza és szerintem nagyon méreggel teli a megfogalmazás hogy a cinikus ember fél attól hogy megmutassa hogy nincs szilerd identitása inkább mások értékeit pusztítja ez mondjuk biztos létrejön akkor is ha neki van saját értéke tehát itt pusztítja a másiként védekező mechanizmus belső üresség ami a szorongást és irigységet táplál tehát csak irigykedik itt megint megint ugye felvérteztük egy bűnösséggel azt aki szétrkodja a mi beszélgetésünket és megfosztottuk annak a lehetőségétől hogy ő egy másik tengelyen egy ugyanilyen érvényes küzdelemben van csak a hangerőt el akarja ragadni magája meg magát azáltal hogy nem száll síkra még ironikusan sem még gúnyolódva még humorosan sem szerintem az egyetlen hibája az hogy nem csendben maradt de nem biztos hogy hiba ha ő úgy gondolja hogy az ő az ő ügye fontosabb de nincs üe de de egy másik ügye van egy egy merőleges tengelyen érted egy mi ez hogy milyen egy merőleges ügy nincs ügye de most beszélgettek aró h szegények verzusz gazdagok és ő pedig az egészségesek verzus betegekről szeretne beszél akkor ahhoz szóljon hozzá most hogyha erről nincs véleménye akkor itt neki nem egy másik izé álláspontja van vagy egy másik akkor ő valami másról gondol valamit de erről a tárgyról nem gondol semmit ez csak szétrtrólkodja to akkor te is tolakol át a szót arra a tárgyra amiről van véleménye akkor beszéljen arról de ő olyasmiről beszél amiről nincs de megjátsza hogy van és az nem ez valójában a cinikus az imitálja az iróniát hogy be lehessen nézni iróniának csak akkor derül ki hogy valójában nem ironizál amikor megpróbálod megkapargatni hogy hol van az erkölcsi bázis ahonnan ironizálsz öreg és nem találsz semmit csak a nagy üresség ebben teljesen igazad van hogyha nem derül ki hogy hová akarja elterelni a beszélgetést akkor sehová nem akarja és akkor akkor azonosítható már tényleg és mit gondoltok hogy az már másik fogalom körébe tartozik vagy még a cinizmus kis szűk spektrumába belefér valahol a szélen amikor nem önzőség rossz indulat a legerősebb motorja hanem hanem annyi rossz átélt dolog ami után már bármilyen semleges vagy jóra jó történése a reakció az azonnali negatív na énvédés én védá am a hétköznapb erre is szokt mondani hasnáljuk a cizm lehet hogy rosszul egyébként de hogy van az a fajta meg vannak olyan élethelyzetek ami ami egyszerűen kitermeli az ilyen viselkedést és ez ez ez ez kevés erre nehéz erre haragudni neé há van egy ilyen kiégés csalódottság amikor már 100 harmadszorra már nem próbálod meg ugye itt az volt a megfogalmazásban hogy félnek attól hogy megmutassák nincs szilerd identitásuk lehet hogy félnek attól hogy megmutassák hogy van tehát hogy lehet egy kiábrándultság csak a robi erre megint azt fogja mondani hogy az nem cinizmus hanem az csak pusztán félelem és nem egy rosszindulatú hanem egy megesett félelem ha úgy tetszik ugyanígy védekező mechanizmus és ezzel egy mondatban hangzott el hogy belső üresség ami szorongást és irigséget táplál lehet hogy egy védekező mechanizmus ami nem üresség belül és ami szorongást azt mutat de irigységet nem de akkor megint nem cinizmusról van szó hanem egyszerű menekülésről akkor ez inkább egy üres fecsegésnek tudható be ami ami ami ott elhangzott vagy egyfajta hangos menekülésnek mert van amikor nem tudsz menekülni tehát van hogy egy liftben beszélgettek vagy egy autóban ültök és száguldotok és nem tudsz kiszállni nem tudsz nem tudod megoldani hogy csend legyen vagy hogy ne legyél ott és akkor elkezded bombázni azt a párbeszédet én többször veszek észre például olyat hogy feszült helyzet van mondjuk vitatkoznak ketten és ül ott valaki aki akit ez elkezd emlékeztetni a családi hát nem fészekre ahonnan jön hogy számára annyira előássa azokat a szülői üvöltözéseket meg mindenféle bántalmazásokat azt hogy mások kicsit magukból kikelve izé vitatkoznak egymással hogy szinte épp hogy le nem ül a földre a fejét fogva és sikítva és eltakarva a szemét hogy tudod ne legyen ott mint amikor a mint amikor a dor haza akar jutni vagy amikor a a jenny a forest gunban szeretne szeretne tudod meg nem történté tenni a gyerekkorát és amikor ez az ember bármilyen módon akár erőszakosan megpróbálja azt a azt a diskurzust eltéríteni onnan ami neki diszkomfortos de menekülni nem tud mert be vagytok zárva egy térbe az sem cinikus csak ennyit szeretnék mondani a pragmatizmus az egy értékvilág aki pragmatikus az azt tartja hogy nem ezen a világon van a megváltás nem ezen a világon kell a megváltást kivívni vagy elérni vagy meg meghódítani hanem vagy a túlvilágon vagy ha nincs túlvilág akkor hát legalábbis nem itt hanem törekedjünk a realitásra fókuszáljunk a realitásra ne az ideákból induljunk ki mert annak rettenetes következményei vannak a a az ábrándos idealizmus az az emberiséget meszes gödrökbe vezetheti mert géppisztollyal akarod megváltani az emberiséget azzal meg hát inkább csak a földi poklot idézed elő hanem induljunk ki a realitásból ez a pragmatizmus most vonjál gyököt a pragmatizmusból és megkapod a cinizmust a cinizmus az az az aki azt mondja hogy ne az ideákból induljunk ki hanem de még csak ne is a realitásból hanem a semmiből tehát a a vonjál gyököt az ideákból megkapod a realitást vonjál gyököt a realitásból megkapod a nagy semmit az idealizmusból von gyököt és megkapod a pragmatizmust a pragmatizmusból vonj gyököt és megkapod a cinizmust azt mondja hogy nemhogy nem ezen a világon hanem egyáltalán nem kell megváltani az embert egyáltalán nincs szükség arra hogy jót teégy vagy hogy nincs is jó és rossz el vitatja magának a jónak és a rossznak a fogalmait mert ha a jó és rossz tulajdonképpen létezik akkor abból az következik hogy ő egy kiégett kiüresedett senki aki akinek nincs erkölcsi dimenziója de ha maga az erkölcsi dimenzió egy hazugság egy hamisság egy egy egy egy félreértés akkor akkor ő a józan akkor ő ítéli meg jól a világot akkor ő áll a ő ő áll a létezés fókuszában és mindenki más a hagymázas ábrándjait kergeti mint aféle holdkóros és ő így akarja modellezni a világot ezért elvitatja a jónak és a rossznak a fogalmát elvitatja az erkölcsi cselekvésnek a puszta lehetőségét is mert a pragmatikus az azt mondja hogy próbáljunk meg jót tenni próbáljunk meg a realitás keretei között segíteni meg hasznosnak lenni amennyire tudunk de ne akarjuk a világot kiforgatni önmagából mert rosszabb lesz az eredmény mint ami van ezt mondja a pragmatikus és erre azt lehet mondani hogy ez egy értékvilág ez tulajdonképpen egyfajta józanság na most ebből a józanságból még bőven ki lehet zuhanni és a cinizmusból nézve a pragmatizmus az tulajdonképpen az ami a pragmatizmusból nézve az idealizmus az már egy értékvilág mert aag pragmatista vagy a pragmatikus legalább a realitáshoz ragaszkodik míg a cinikus csak a nagy semmihez