Elévültek-e Friderikusz kultúrbűnei? Magyar Péter megszűnt reménynek lenni? Tiltsák be a reklámot?
- Vendég: Puzsér Róbert; a beszélgetés a „kultúrbűnöző" fogalmán át Hajdú Pétert és Friderikuszt éri el, majd a celeb-kultúra és a kereskedelmi média kritikájába fordul.
- Szerinte a celeb „nyilvános senki", a kereskedelmi tévék pedig nem a közönséget szolgálják ki, hanem deformálják: a Barátok közt példáján mutatja be, hogy az ízlést mesterségesen „le kell rugdosni" a tartalomhoz.
- A reklámokat etikailag elutasítja (a tudattalannak címeznek, nem a tudatnak), ezért be tiltásukat javasolja – és ragaszkodik hozzá, hogy ez kapitalizmus-párti álláspont, mert a reklám kiiktatja a valódi versenyt.
- A kereskedelmi tévé „inkorrekt üzlet": a néző maga a termék, amit a reklámozónak adnak el; az előfizetéses modell (Netflix, HBO) nála korrekt, mert partnerré teszi a nézőt.
- Magyar Péterről: a kampányban „bontógolyó" volt, de mára már tejhatalom és politikai valóság – nem szabad tovább reményként kezelni, mert a remény föloldoz a felelősség alól; a jó vezető csak kontrollal, a társadalom és az értelmiség ellenőrzése alatt lesz jó.
- A polgári társadalom alapja a gazdasági biztonság: polgár az, aki megengedheti magának az önfejű igazmondást. Saját példája az anyjától örökölt létbiztonság, amelyet a szabadsága biztosítékaként őriz.
- Az AI szerinte exponenciálisan szedi fel az állásokat, a jövőt pedig Korea mutatja meg (Élősködők, Squid Game) – ami ma Korea, holnap Amerika, azután Európa.
- 2006-tól datálja a válságot: a 2010-es rendszer a Gyurcsány-korszak terméke; a választás után visszafogottabb, de a következmények és precedensek megteremtését továbbra is követeli (Ligeti-kinevezés kritikája).
- Hajdú Péterrel szemben csak a kulturális minimumot váratja el: ne gyártson sóműsort a nyomorból. A rendszerváltás példázataként A Vakok földjén című filmet említi.
- Zárás: rakott kel – Puzsér komfortétele az anyja után, Panna pedig az apja utolsó, neki készített étkeként említi.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A Majd Megeszleg podcast adásának vendége Puzsér Róbert. A műsorvezetők – Panna és Tomi – a felvétel előtt arról beszélgetnek, hogy mennyire izgulnak a találkozásért. Panna elismeri, hogy tart tőle: „Ühüm. De miér? Melyik részétől? Hogy ilyen intenzív? Hát hangos." Puzsér személyesen nem ismert számára, és a nézők elvárásai is nyomasztóak lehetnek: „az embereknek, a nézőinknek nagyon sok elvárása van, amikor meglátják, meghallják, hogy Puzsér Róbert lesz a vendégünk, hogy akkor mi mindent szeretnének, akarnak tőle hallani, aztán lehet, hogy nem is fogják azt itt hallani." Puzsér maga egyáltalán nem érti a félelmet: „Miért kéne félnem tőle?" Panna elárulja, hogy régen őt magát is féltették, mert „nagyon okosnak és intelligensnek tartalak" – de ez szerinte inkább arra inspirál, hogy jobb legyen. Puzsér válasza: „Jó, hajrá!"
A beszélgetés ezután a vendég pályáját áttekintő ismertetővel indul: Puzsér Róbert 1974-ben született Budapesten, történelemtanári diplomát szerzett a Károli Gáspár Református Egyetemen, drámapedagógiát tanult a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, rádiós műsorokkal (Szélső Közép, Demokrácia Rádió, A hét mesterlövésze) vált ismertté, 2012-ben a Csillag születik zsűritagjaként lett országosan ismert, 2019-ben független főpolgármester-jelölt volt, 2024-ben pedig megnyitotta az Inga kultúrkávézót.
Kultúrbűnözők: Hajdú Péter és Friderikusz
A beszélgetés a „kultúrbűnöző" fogalma köré indul be. Puzsér tagadja, hogy ő maga az lenne: „se kultúr, se bűnöző egyik se vagyok", de példákat tud mondani másokra. Hajdú Péter „nyilván" kultúrbűnöző az ő szemében, és Friderikusz is: utóbbiért a 90-es évekbeli tevékenysége a felelős – a műsorvezetők felhozzák a „lila öltönyöket" is. Puzsér ironikusan kérdezi vissza, hogy ez úgy évül-e el, hogy „fölvesz egy nadrágtartót, és akkor így hümmög, meg így kérdez szociológusoktól". Elárulja, hogy Friderikusszal sosem beszélgetett, és nincs is miről: „Nincs miről."
Hajdú Péterrel szemben viszont volt személyes konfliktusa – bíróságig fajult az ügy: „Hajdúval a bíróságon sikerült, de nem sikerült diskurzust folytatnunk egymással." Puzsér a Budapest Rádióból ismeri őt onnan, amikor Rónai Egon volt a főnökük, és Hajdú még nem volt ismert. Már akkor látta az üzleti tervet: „ő celebekkel fog csacsogni az érvénytelen dolgaikról, ami éppen megjelent a színes magazinokban vagy a fókuszban, és az a celebekkel addig csacsog együtt a nyilvános térben, amíg azok összecelebezik, és ő is ilyen módon celebbé válik" – és ez szerinte fényesen sikerült.
Mi a celeb? – „A celeb a nyilvános senki"
Puzsér definiálja a celeb-fogalmat, miután a műsorvezetők felhozzák, hogy a Csillag születik óta celebnek tartják-e:
„A celeb az a nyilvános senki, az az érvénytelen közlés. De abból, ahogy jelen van, és abból, hogy a szél lobogtatja a száját, nem következik semmi. Nincs, nem tartozik hozzá közlés, nem tartozik hozzá érvényes mondás, nem tartozik hozzá kulturális preferencia, referencia, kulturális norma." *
Szerinte az a celeb, akinek „nincs is igénye arra, hogy bármi érvényeset mondjon". A kereskedelmi tévék futószalagjai kifejezetten az ilyen celebeket preferálják, mert „csereszabatosak, ezek bármikor leválthatók, tehát nincs saját közönségük, nincs saját hozzáadott értékük" – ha csökken a nézettség, vagy a „tudatipar" úgy dönt, eldobják őket, és a nyilvánosságban semmi veszteség nem keletkezik.
Amikor a műsorvezető felveti, hogy a média a közönséget szolgálja ki, Puzsér határozottan cáfol:
„Nem kiszolgálja őket, hanem formálja őket. Sőt, még pontosabban fogalmazok, ha azt mondom, hogy deformálja őket. Ez a nagy hazugság, ez a kereskedelmi tévé nagy hazugsága, hogy hát itt van egy közös igény erre a fajta kultúrára, és hát mi csak kiszolgáljuk ezt, dehogyis." *
A Barátok közt példája: a közízlés „lerugdosa"
Puzsér a Barátok közt példáján mutatja be, hogy az igényszintet mesterségesen alakították ki. A sorozatot műsorra tűzésekor „másfél évig nem nézte senki, mert olyan hitvány volt", a színészi nívó messze elmaradt attól, amihez a nézők hozzá voltak szokva – összehasonlításképp a Szomszédokban „kiváló színészek játszottak rosszul". Az RTL mégis kitartott a formátum mellett, mert „ez a formátum a nemzetközi médiaszíntéren sokszorosan ki lett próbálva, és tudták, hogy működni fog, csak le kell rugdosni a közízlést hozzá". Másfél év után a kulturális pajzs „szépen elvékonyodott, végül átszakadozott":
„A magyarok elkezdték zabálni a szart, és végül odáig jutottak a Barátok köztel, hogy évadokon keresztül nem is lehetett felszámolni, mert az emberek utcára mentek volna, hogy adják vissza nekik a Magdi anyust." *
Szerinte „ez nem a kultúrával történik. Ez elő van állítva. Ez egy know-how." A magyarázat a reklámokkal hozható össze: a tartalmak színvonalát a reklámblokkok színvonalához kell lerugdosni, mert „a Keresztapát megszakító reklámblokk nem olyan minőségben hasznosul, mint a Jóban Rosszbanban megszakító reklámblokk" – a nézőnek a reklámra kell „lezuhania", és az a jó, ha ez szinte észrevétlenül átsiklik.
A reklámok tiltása és a „szublimális beültetés"
A 90-es évek rendszerváltás utáni nyugati reklámokra visszatérve a műsorvezető elismeri, hogy gyerekként elvarázsolta őket (Kinderschocki, Haribo), Puzsér viszont leszögi: „ez volt az üzleti terv valóban... ez kultúrát imitáló értékesítés valójában." Szerinte a reklám lényege a szublimális beültetés: „Beültetnek az agyadba logókat, szlogeneket, dallamokat, és ezeket beágyazzák egy ilyen nagyon harmonikus, nagyon boldog kontextusba, hogy amikor a szupermarket polca előtt állsz, akkor aktiválódjon az egyik."
Ezt etikailag elutasítja:
„Ez egyszerűen emberhez méltatlan. Ez azt fejezi ki, hogy nem tisztellek. Nem a tudatoddal kommunikál, hanem a tudattalanoddal." *
Ebből következik a radikális következtetése: „A reklámokat be kéne tiltani." Amikor a műsorvezető azt mondja, ez utópia, Puzsér így válaszol:
„Igen, van egy álmom. A Martin Luther Kingnek is volt egy álma, és bizonyára mondták neki, hogy ez utópia, Martin." *
A reklámok mellé gyártott kultúra – Hajdú Pétertől Friderikuszig – szerinte ehhez a reklámhoz „süllyed le": „Nem a reklámoknak kell felemelkedniük a közös kultúrához. A közös kultúra süllyedjen le, ereszkedjen le a reklámokhoz."
Fogyasztói „szabadság" mint karikatúra, és a kapitalizmus-érv
Puzsér szerint az úgynevezett fogyasztói szabadság – „hogy azt fogyasztunk, amit akarunk" – „a szabadságnak egy nagyon hitvány karikatúrája": a termékek nem versenyeznek egymással, hanem „fölosztják a piacot, megszállják a tudatot és gyarmatosítják a tudattalant". A választás nem a mi döntésünk, hanem „a marketingeseknek a kreatív értekezletein meghozott" döntésé, és azt a céget választjuk, amelyik nagyobb reklámpenetrációt végez – nem azt, amelyik jobb terméket gyárt.
Külön érdekessége az érvelésnek, hogy Puzsér kifejezetten kapitalizmus-ellenesnek nem, hanem kapitalizmus-pártinak mondja a álláspontját:
„Na most a probléma az, hogy ez kapitalizmus-ellenes. Ez nem egy kommunista agitáció, amit előadok, éppen a kapitalizmussal megy szembe. A kapitalizmus a termékek és szolgáltatások szabadversenyéről szól. Ehhez képest a reklám kiiktatja ezt." *
A reklámok versengenek, „a hazugságok versengenek egymással", miközben jó üzlet a tervezett elavulás beépítése a termékekbe. „Nem mi nézzük a reklámot, hanem a reklám néz minket" – ez megfoszt az autonómiánktól és „a kultúrához való hozzáférésünk elemi jogától is".
Amikor a műsorvezető rákérdez, hogy a mindennapi választásaiban harcol-e ezek ellen, Puzsér egyenesen azt mondja: „Ez egy illúzió. Nem lehet, nincs. Pont ez a lényege." A célja pedig nem a kereskedelmi tévék politikájának megváltoztatása: „Az a célom, hogy a kereskedelmi tévék ne legyenek. Ne legyenek egyáltalán."
Az „inkorrekt üzlet": a néző mint termék
Puzsér érvelése szerint a kereskedelmi televízió hazugságra épül: „Az egy inkorrekt üzlet a kereskedelmi televízió, hogy azt mondja, azt hazudja neked, hogy ingyen van a műsor. De nincs ingyen a műsor. A tudatoddal fizetsz a műsorért." A valóságban „te a néző vagy a termék, amit a televízió értékesít a reklámozónak". Ezzel szemben az előfizetéses modell (HBO, Disney, Netflix) nála „korrekt üzlet": „Engem partnernek tekint, nem egy alanynak tekint, nem egy fogyasztásra kondicionálható alanynak tekint a televízió, hanem partnernek, előfizetőnek, aki pénzt fizet és a pénzért tartalmat kap."
A YouTube-ot vegyes modellként említi: ott van előfizetési opció, és még kereskedelmi nézettség esetén is a reklámmennyiség „a töredéke" a tévéinek, és át lehet ugrani. Ráadásul a kereskedelmi tévék ki is vágnak részeket a filmekből: „a múltkor néztem a Profitot valamelyik kereskedelmi tévében, kivágták belőle az autós üldözést." A műsorvezető felháborodik: „hogy merik, hogy merészelnek belenyúlni" – Puzsér szarkasztikus válasza: „Tehát most majd az lesz, hogy a Milói Vénuszt is megnézhetjük deréktól fölfelé."
A mém terjedésének mechanizmusa
Puzsér elmondja, hogy az üzenetei úgy jutnak el a tágabb társadalmi rétegekhez, hogy előbb a saját törzsközönségét kell unatkozniuk: „Amikor ők már elegük van belőle, mert már annyiszor hallották, hogy a Puzsér állandóan ezt magyarázza... akkor szépen lassan kezd átszivárogni" – éppen akkor, amikor már azokhoz is eljut, akik amúgy nem Puzsért hallgatnak. A Gyurcsány–Orbán-dumát hozza fel példaként, ami „20 év alatt" szivárgott át.
„Gyurcsány és Orbán ugyannak a problémának a két oldala. Gyurcsány Orbánra, Orbán Gyurcsányra nem leváltható, mert bármelyiket választod, megkapod mindkettőt." *
A legjobb számára, ha a gondolatát mások sajátként adják elő: „ha rám hivatkozik, akkor azok, akik utálják a Puzsért, majd elutasítják ezt is, mert össze van puzsérozva a topik. Ha a sajátjaként adja elő, az az igazi, az azt jelenti, hogy maga a mém, maga a gondolat ment át."
Magyar Péter: a reményből valóság lett
Krasznahorkai László nemrégi kijelentésére térnek rá – miszerint ami itt történt, az népharag volt, és legyünk türelmesek a mostani kormánnyal. Puzsér „ami az ország vezetését illeti, egyetértek vele". Szerinte a Tisza-kormányzás mérlegét nagyjából a ciklusfelezőnél, 2028-ban lehet meghúzni. Döntő szempont szerinte a választási törvény és a pártfinanszírozási törvény: „hogy itt most a NER átvétele, vagy pedig a NER meghaladása... a plurális többpártrendszer struktúrájának a felépítése zajlik-e." Fontosnak tartja, hogy a figyelemfelhívások a „red flag"-ekre a polgári társadalom immunrendszeréhez tartozzanak: „nem lehet fideszest gyártani... minden szaristát gyártani abból, aki ezekre a figyelmet felhívja."
Ezután fejti ki a reményről szóló központi érvelését. A kampány idején Magyar Péter bírálatára tömeges ellenállás mutatkozott – amit ő jogosnak érzett, mert akkor „Magyar Péterrel volt azonos... Orbán Viktor elsöprése, Orbán Viktor eltakarítása", a személye mellékes volt. Ő maga így gondolt rá:
„Úgy gondoltam rá, hogy Magyar Péter egy bontógolyó, és a bontógolyót segíteni kell lendülni." *
A bontógolyónak megvan a veszélye, de „először is bontsuk le azt a felépítményt, amit meg kell haladni" – a 16 év „pusztító tapasztalat volt".
Csakhogy mostanra a helyzet megváltozott: „Magyar Péter már nem a remény, de Magyarország jelentős része még mindig a reményként kezeli. Magyar Péter már a tejhatalom, Magyar Péter már a valóság, a politikai valóság. És lassan el kéne kezdeni eként kezelni." A baj, hogy most is a kampánybeli hozzáállás él: ha valaki bírálja Magyar Péter egy intézkedését, a reakció az, hogy „ne vedd el tőlünk a reményt". Puzsér szerint viszont nincs kihatása az ország sorsára: ha jogos, amit mond, „a nem alig alig működő immunrendszert próbálom felkelteni", ha meg alaptalan, „azzal elbaszom Magyar Péternek a kormányzását? Dehogyis."
A remény szerinte veszély is:
„A remény az nem csak esély, hanem veszély. A remény egy hamis biztonsági érzetbe tudja ringatni az állampolgárokat, és ott már nem polgárok, hanem ott már rajongók, vagy hívek, vagy a kurzus népe." *
És a kulcsmondat:
„A remény föloldoz minket a saját életünk és a saját sorsunk iránti felelősség alól. És egyszerűen csak abban kell reménykedni, hogy Magyar Péter a jó vezető. Nem úgy, ahogy úgy volt, hogy a Gyurcsány a jó vezető, de nem ő volt, hanem akkor az Orbán a jó vezető, de nem ő volt, hanem akkor a Magyar Péter a jó vezető. Csak nincs ilyen, hogy a jó vezető. A jó vezető attól lesz jó vezető, hogy van fölötte egy kontroll." *
Ez a kontroll a társadalom, illetve „a felelősségtudatos értelmiség" – ami nem csak az írástudókat jelenti, hanem mindazokat, akik felelősséget vállalnak az országért. Ha ez a felelősség „terhes", akkor kiváltható a reménnyel – és ha kiderül, hogy mégsem Magyar Péter a jó vezető, „nem felelős a polgár a saját országának a sorsáért". Puzsér ezt „a kádári kisembernek a felelősséghárítására a politikai osztályra" vezeti vissza, ami mindig kényelmes.
Generációk és kulturális minták
A műsorvezető generációs különbségre kérdez rá: a fiatalok másképp viszonyulnak a reményhez? Puzsér válasza keserű: „Kádári kisember kádári kisembert nevel. Ez egy kulturális minta, és ezek átadódnak." Németországi példát hoz: az AfD népszerűsége kirajzolja az egykori NDK területét, de „akik ma az AfD-re szavaznak, ők nem azok, akik annak idején az NDK-ban éltek, hanem a gyerekeik".
Ugyanakkor a fiatalok – a Z generáció – hozták a fordulatot: „ők sokkal fogékonyabbak arra, hogy mit is kellene, hogy jelentsen a polgári öntudat... és mit is kellene, hogy jelentsen a részvétel az ország életében és ügyeiben." Ha van remény a magyar társadalom polgári öntudatra ébredésére, „akkor ők a fiatalok a remény" – csak éppen „ezúttal most a jó politikustól várják el azt, hogy a reményt beteljesítse rajtuk".
A polgári társadalom és a sárga csekk
A polgári társadalom létrejöttéről szólva Puzsér történelmi áttekintést ad: minden nemzedék megpróbált nekirugaszkodni ennek a „nagy-nagy nemzeti ügynek" – a Martinovics-féle összeesküvés, a reformkor, a Nyugat, az őszi rózsás forradalom, 1956, 1989, „2026 is ez". „Ezt újra meg újra meg kell próbálni. És ha a feltételei nem adottak, akkor is meg kell próbálni, mert nincsen semmi jobb, amivel az életünket eltölthetnénk itt." Magyarország szerinte „elátkozott régió", „birodalmak felvonulási övezete", ahol az erőfeszítések az elnyomó struktúrákba ütköznek és megsemmisülnek – de amikor a birodalmak szétzuhannak vagy kivonulnak, „a magyarság újra ezen a nagy-nagy nemzeti próbatétel előtt áll".
A polgár definíciója az egyik legerősebb rész:
„Az a polgár, aki megengedheti magának az önfelett igazmondás luxusát. Az a polgár, akinek nem kell azon gondolkodnia, hogyha ezt vagy azt mondja, vagy ezt vagy azt gondolja, vagy ezt vagy azt érzi, akkor a hónap végén nem fogja tudni befizetni a sárga csekket." *
Szerinte „ez a betonalap, amire egy polgári társadalom épül" – itthon ez eleve nincs meg: „a kisember nem ura önmagának, nem ura a saját életének, nem ura a saját sorsának, a saját gondolatainak, a saját identitásának, hanem a sárga csekk uralja őt." És a politikai osztály meg a tőkésosztály „a félperiférián ezzel készségszintűen vissza is él".
Puzsér személyes példája: az anyai örökség mint szabadság
Amikor rákérdeznek, hogy ő maga mennyire érzi magát polgárnak, Puzsér személyes történetet mesél: „Nekem megadatott az anyám révén megadatott az, hogy ne kelljen aggódnom a holnapért." Az anyja a semmiből, „garasról garasra" rakta össze egy esküvői ruhakölcsön üzlettel azt a felső középosztályos létbiztonságot, ami neki már adottság. Az anyja állandó mondata volt: „nem kifelé élünk, apukám" – ismerte „az elég" fogalmát.
Puzsér módszere: „a lényeg nem az, hogy legyen vagyon. A lényeg az, hogy az alatt a színvonal alatt élj, amit megengedhetsz magadnak." Ha valaki minden megkeresett tízezer forintból egy-kettőt félretesz, „nagyon hamar eljuthatsz oda, hogy ne kelljen aggódnod a holnapért, és megengedhessd magadnak, hogy gondolj, amit akarsz." Az örökölt vagyon számára „nem elkölthető": „az egy olyan bűn lenne az én számomra, hogy az anyám életének a munkáját elherdálom, hanem ezt én igyekszem megőrizni... én erre úgy gondolok, mint az én szabadságom biztosítékára."
Felveti ugyanakkor a generációs veszélyt: a gyereke, aki nem látta, hogy ő garasról garasra rakott össze valamit, „majd elkölti, mert neki az már nem az lesz, hogy az apám látta ma, hogy félrerakta, hanem az apámnak ez egy adottság volt. Olyan volt, mint a levegő, amit belélegzek, meg kilélegzek." Itt hivatkozik Francis Fukuyamára, aki ma úgy érvel, hogy „három nemzedék alatt a megtermelt vagyon így vészel el": a második generáció nem bíja elkölteni, mert látta a szülőt dolgozni, a harmadik már el is tudja költeni.
A műsorvezető felhozza, hogy a mai lakás- és élelmiszerárak mellett egy fiatal számára ez reménytelen – Puzsér válasza: „Min sosem volt úgy, hogy ne lett volna valahogy."
Az AI és a munkahelyek pusztulása
Az mesterséges intelligencia kapcsán a műsorvezető azt mondja, komoly krízisben van a témától, mert az akár az egész emberiséget elpusztíthatja – és ott vannak a gyerekek. Puzsér válasza ironikus: „Igen, elpusztíthatja, de addig is, amíg elpusztítja, forradalmi minőségű képeket tudunk generálni. És ez azért nem kevés." Aztán komolyra fordul: „Először a legsemmirekellőbb állások vesznek el. De szépen lassan, szépen sorban mindenkiért eljön az AI, és mindenkinek a munkája meg."
A műsorvezető a junior állásokról szól: az egyetemről kikerülők valahol meg kell tanulják az alapokat, és ez fog eltűnni. Puzsér képe: „jelenleg az AI negyedik általános iskolás... most akinek már most elveszi az állását, az hát az az állás hát olyan is volt. Aztán szépen cseperedik föl, és egyre több és több munkahely fog megszűnni." A folyamat exponenciális, és a vége szerinte az, hogy „a regényírók és a költők is visszaadhatják a diplomájukat", a kiadó már nem tőlük rendeli meg a regényt – bár ezt ő „science fiction"-nek nevezi, az utolsó lépcsőfoknak. A masszőr viszont szerinte mindig kelleni fog, bár a műsorvezető szerint az is a robotizálás útján van.
Korea mint a jövő tükre
Puzsér ismert mondását erősíti meg: aki a jövőt akarja látni, „koreai filmeket vagy sorozatokat nézzen. Ott a jövő." Szerinte a koreai kultúra azért virális, mert „ők kapitalistábbak, mint Amerika, kapitalistábbak, mint a tudatipari centrumok". A 21. században Korea azt teszi Amerikával, amit Amerika tett a 20. században Európával – „kapitalistább lett", és ezért „a válság és a válsághoz tartozó kulturális reflexió egyszerűen erősebb, erőteljesebb".
„Hogyha megnézzük az Élősködők című filmet, vagy megnézzük a Squid Game című sorozatot, az erről referál. Ami ma Korea, holnap az Amerika, holnap után az Európa." *
De, teszi hozzá, „valójában már jártunk itt": Charles Dickens manchesteri kapitalizmusa, a Copperfield Dávid világa. „A szüleink meg a nagyszüleink meg a dédszüleink a vérükkel fizettek azért, hogy itt nekünk emberi és polgári jogaink legyenek. És az unokák meg a dédunokák olyan könnyelműen játsszák el ezt."
Visszafogottság a választás után: 2006 és a következmények
A műsorvezető megemlíti, hogy úgy érzi, Puzsér a választás óta „egyet picit visszafogtad volna magad" – jól érezte-e ezt. Puzsér megerősíti, és magyarázza: „Hát azért egy óriási nagy nemzeti erőfeszítés teljesült be... ez nekem 20 év volt." A problémát nem 2010-től datálja, hanem 2006-tól: „a balliberális politikai és véleményosztály az, amelyik azt mondja, hogy hát 10-ben itt elkezdődött a probléma. 2006-ban kezdődött a probléma. Az a 2010 az a 2006-nak a terméke."
Szerinte 2006-ban, amikor Hajós András „rimánkodott a Híradóban, hogy a Gyurcsány legyen szíves és mondjon le", ő „látta, hogy mi készül... látta, hogy a köztársaság szétverése zajlik, és próbálta megmenteni, mint felelősségtudatos értelmiség". Ha Gyurcsány akkor lemondott volna, „elmaradt volna az országos szintű, történelmi korszakra szóló következmény, az Orbán-rendszer. És a Gyurcsány a mai napig soha, sehol, semmilyen módon nem vállalta el ezért a felelősséget."
Puzsér 2006 óta „őrzött" egy célt: „meg kell szerezni a következményeket, és egyszer már végre meg kell teremteni azokat a precedenseket, amiktől a holnap más lesz, mint a ma." A bilincs és a rács nem a kisember vérszomját vagy bosszúvágyát szolgálja:
„Hanem azért, hogy valamilyen biztosítékot nyerjen a következő történelmi korszak, amelyben akkor már talán nem lehet elkövetni ugyanazt, amit most el lehetett. Ha nincs következmény, akkor újra el lehet követni mindent és bármit. Ahogy nem volt következménye 90 után, nem volt következménye 2010 után, most muszáj, hogy legyen következménye." *
Itt ejt egy éles kritikát egy kormányzati kinevezéssel kapcsolatban: szerinte a Ligeti – aki jogi felhatalmazással, jogászokat vezető és szervező intézménynek a vezetője, pedig „nem jogász, aki nem foglalkozott korrupcióval soha életében, és aki nem volt vezető soha, négy embert vezetett maximum, ez meg egy 150 fős szervezet" – nem biztosíték a következményekre. „Tettem fel a kérdést. Nem egyedül. És nincs válasz. Nincs rá válasz a hatalom." A műsorvezető megjegyzi, hogy ezzel „visszahangosodott" – Puzsér erre: „Igen, mert szerintem ez fontos... aminek itt és most csatornázni kell a közlést, azon nem fog befolyásolni, hogy jaj, hát én nekem most ezt nem szabad mondani, hiszen én most éppen lehalkultam."
Hajdú Péter: a küldetés határai
Visszatérve a celebtémára, a műsorvezető megjegyzi, hogy Puzsér mostanában sem bántja Hajdú Pétert úgy, mint másokat. Puzsér elmondja, hogy nem az volt az elvárása, hogy „a Hajdú Péter ne legyen": „És amíg van a nyilvánosságban, addig én a Hajdú Pétert gyepálni fogom." De ennél szerényebb ambícióval állt a dologhoz:
„Csak annyit szerettem volna, hogy a Hajdú Péter ne gyártson sóműsort a nyomorból, a haldoklásból, a gyermekrákból, a fogyatékosságból, a gyászról, hanem celeb celebekkel celebeskedjen, csacsogjon, beszélgessen az érvénytelen szar celebjairól... és ha ehhez visszatér, akkor én leszálllok Hajdú Péterről." *
Szerinte Hajdú Péter „tünete és jelensége valaminek, ami a probléma", de egy idő után nem akarja rá szánni a nyilvános jelenlétét – csak a kulturális minimumot váratja el: „nem gyárt sóműsort az emberi nyomorúságból, azt azért elvárom."
A Vakok földjén: analógia a rendszerváltásokra
Arra a kérdésre, hogy melyik film vagy sorozat írja le jól, mi zajlott itthon 2026-ban, Puzsér egy kevéssé ismert filmet említ: A Vakok földjén címűt, Donald Sutherlandnel és Ralph Fiennessel. „Mind a kettő briliáns színész. Egyik se kapott Oscart soha, hiszen túl jó volt ezeknek." A film szerinte a 20. század egészének példázata:
„Abban a filmben kifejeződik az, hogy a rendszerváltás után az egykori népmozgalom vezérei, vagy az egykori szabadságharcosokból hogyan válnak zsarnokok, és az egykori zsarnokokból meg hogyan válnak mártírok." *
A műsorvezető megjegyzi: „Ezt most lefordítottam. Ez nem hangzik jól, Robi." Puzsér válasza: „Nem, bizony nem. Ez nem hangzik jól." Ugyanakkor hozzáteszi: „Természetesen nem akkora tétekkel zajlik itt most Magyarországon a történelem, mint abban a filmben... de a példázat és az abból levonható analógiák bizony jól tanúskodnak arról, ami itt Magyarországon zajlik. Aztán meglátjuk, újhatjuk, hogy ne így legyen."
Rakott kel: anyai és apai emlékek
Az adás záró, közös étkezéses szegmensében Puzsérnek ígért rakott kel kerül asztalra, amit Tomi főzött. Puzsér elmondja, hogy ez a komfortétele azért, mert az anyja csinálta rendszeresen, „és én imádtam, és amióta nincs anyám, azóta alig jutok hozzá, jóformán soha": „ezek az otthoni ízek... felidéződik belőle az anyám meg az anyámmal való életem."
Panna erre személyes történetet oszt meg: az apukája januárban halt meg, nagyon szeretett sütni-főzni, és az utolsó kaja, amit neki készített, rakott kel volt. „És ráadásul azt mondtam neki – pedig akkor még nem tudtuk, hogy beteg –, hogy ez életed legjobb rakott kelje. És most már kiderült, hogy tényleg az volt élete legjobb rakott kelje." Puzsér az enyéről nem állítja ezt, de kóstolásra bíztat mindenkit.
A stáblista alatt arról is szó esik, hogy sok komment érkezett arról, hogy „magyar ember beszélgetés közben nem eszik, vagy evés közben nem beszél". Puzsér elárulja, hogy nem tud elvonatkoztatni a kommentektől: „Nem hazudnék, ha azt mondanám, hogy el tudok vonatkozni... és van rád hatással." Rossz kedve tud lenni egy-egy kommenttől, „de a lényeg az, hogy ne az alapján csináljam, amit csinálok".
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Zungeranna" / „Ungerannával": az átiratban torz alak szerepel; a kontextus (Puzsér korábbi vitapartnere) alapján Unger Annaként értelmeztem, de a pontos név nem ellenőrizhető az átiratból.
- „a Ligeti egy biztosíték erre": a név és a hivatkozott intézmény (jogászokat vezető, 150 fős szervezet) az átirat alapján nem azonosítható egyértelműen; a beszédhang szerinti alakot megtartottam.
- „a kegyelmet kiosztottad volna Tabin": a „Tabin" név az átiratban torzult lehet, nem azonosítható biztosan, kit érint.
- „Rúnai Egon": valószínűleg Rónai Egon (Budapest Rádió), a helyes írásmód az átiratból nem ellenőrizhető.
- „a vasárnaponként a Wdne közben": értelmezhetetlen rövidítés/torzítás, nem rekonstruálható, milyen műsorra utal.
- „Majd Megeszleg podcast": a podcast pontos neve az ASR-átirat alapján bizonytalan.
- „Martinovic féle összeesküvés": valószínűleg Martinovics-féle összeesküvésre utal, de a beszélő a reformkorrhoz kapcsolta, az időrendi pontatlanság az eredeti mondanivaló része lehet.
- „Kindersoki", „Copperfil Dávid", „Francisz Fukulja", „Krasznaorkai": torz alakok, a kontextus alapján Kinderschocki, Copperfield Dávid, Francis Fukuyama, illetve Krasznahorkai László néven értelmeztem.
- „az inga kultúrkávézó": a kávézó pontos neve az átirat alapján nem ellenőrizhető.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]A celeb nyilvános senki.
[00:00:00][zene] Te celebnek tartod magad a csillagszületik óta?
[00:00:07]Nem, de ott azzél.
[00:00:11]Szerintem nem.
[00:00:13]Hogy mintogyha az utóbbi hónapokban, tehát mondjuk a a választás [zene] óta egy picit visszáfogtad volna magad.
[00:00:17]Jól éreztem ezt?
[00:00:20]Jól érezted.
[00:00:21]És mi az oka ennek?
[00:00:27]Nekem az anyám [zene] révén megadatott az, hogy ne kelljen aggódnom a holnapért.
[00:00:31]Ezt én igyekszem megőrizni.
[00:00:34]Én erre úgy gondolok, mint az én szabadságom biztosítékára.
[00:00:41][zene] A reklámokat be kéne tiltani.
[00:00:44]Na jó, de ez utópia teljesen, amit mondasz.
[00:00:46]Igen, igen.
[00:00:46]Van, van egy álmom.
[00:00:46]Igen.
[00:00:46]A Martin Ruther Kingnek is van volt egy álma, és bizonyára mondták neki, hogy ez utópia.
[00:00:52]Martin, a Majd Megeszleg podcast mai vendége Puzsé Róbert.
[00:01:00]És ennek te ennyire örülsz?
[00:01:01]Én örülök.
[00:01:01]Te nem örülsz?
[00:01:03]De de örülök, csak nem annyira lehet, mint te.
[00:01:05]Mármint, hogy így nem zásgá egy kicsit félek.
[00:01:07]Örülsz.
[00:01:07]Mitől?
[00:01:08]Nem tudom.
[00:01:08]Tőle félsz tőle?
[00:01:10]Ühüm.
[00:01:11]De miér?
[00:01:11]Melyik részétől?
[00:01:11]Hogy ilyen intenzív?
[00:01:13]Hát hang Igen.
[00:01:13]Hangos.
[00:01:13]Hát amennyit ahogy és ahogy én látok belőle, mert személyesen nem ismerem.
[00:01:17]Meg az, hogy ugye annyi mindenről lehet vele beszélgetni, és a szerintem az embereknek, a nézőinknek nagyon sok elvárása van, amikor meglátják, meghallják, hogy Puzsér Róbert lesz a vendégünk, hogy akkor mi mindent szeretnének, akarnak tőle hallani, aztán lehet, [zene] hogy nem is fogják azt itt hallani.
[00:01:32]Ez teljesíthetetlen, mert nem tudunk egyszerre mindenről beszélni, de lehet, hogy mindent érinteni tudunk legalább.
[00:01:38]Hát legalábbis megpróbálunk sok mindent inkább mondjuk így érinteni, és akkor te nem félsz, hanem várod.
[00:01:43]Én egyáltalán nem félek.
[00:01:43]Miért kéne félnem tőle?
[00:01:45]Jó, nem, nem gondolom, hogy félni kell, csak bennem van mindig egy ilyen tartás a [zene] vehemenciája miatt.
[00:01:51]De én tőled se félek.
[00:01:52]Miér?
[00:01:52]És én olyan vagyok, mint a Puzsér.
[00:01:54]Szerintem [zene] te félsz tőlem.
[00:01:55]Tőled [nevetés] vagy régen féltél egyébként.
[00:02:00]Igen, [nevetés] amúgy igen.
[00:02:03]A legelején.
[00:02:03]Igen.
[00:02:05]Hát tudom, de honnan tudod?
[00:02:07]Hát mert ezt érzi az ember.
[00:02:09]Tényleg?
[00:02:09]Igen.
[00:02:09]Én tartottam tőled azért, mert nagyon okosnak és intelligensnek tartalak.
[00:02:14]És akkor az emberben mindig lesz egy ilyen lehet, hogy ez van a Puzsérral szemben is bennem, hogy hogy rögtön van egy ilyen félelem, hogy akkor én [zene] kevesebb vagyok, meg nem vagyok olyan okos, vagy nem olyan nem úgy jár az agyam.
[00:02:24]Tök értem, mit mondasz, [zene] de ez engem legalábbis mindig arra inspirál, hogy legyek én is jobb.
[00:02:30]Jó, hajrá!
[00:02:31]Jól van, hajrá!
[00:02:31]Na, [nevetés] nézzük át a pályáját.
[00:02:34]Jó.
[00:02:34]Puzsér Róbert 1974-ben született Budapesten.
[00:02:38]Történelemm szakos tanári diplomát szerzett a Károli Gáspár Református Egyetemen.
[00:02:42]Egy idei középiskolában tanított, majd drámapedagógusként tanult a színház és Filmészeti Egyetemen.
[00:02:51]A médiában először rádiós műsorokkal vált ismertétté, a Szélső Közép, a Demokrácia RT és később a Hét mesterlövésze című műsorokban alakította kis sajátos stílusát.
[00:02:59]Országos ismertséget 2012-ben a Csillag születik zsűrit tagjaként szerzett.
[00:03:07]Azóta publicistaként, kritikusként, műsorvezetőként és szerzőként dolgozik.
[00:03:12]2019-ben független főpolgármester jelöltként [zene] indult, 2024-ben pedig megnyitotta az inga kultúrkávézót.
[00:03:20]Na hát látod, ezt mondom.
[00:03:20]Most akkor ennek melyik szegletébe marjunk majd bele?
[00:03:25]Szerintem ez a jó probléma.
[00:03:25]Oké, hát akkor jöjjön Puzsé Róbert.
[00:03:31][zene] Szia Robi!
[00:03:33]Örülünk, hogy eljöttél.
[00:03:33]Helló!
[00:03:35]Köszönöm a Cintással szoktunk kezdeni.
[00:03:37]Alkoholmentes van benne.
[00:03:39]Szia!
[00:03:40]Azért, hogy bírjuk, mert [zene] azért egy nap mi többet veszünk föl, tudod, aztán mi lenne a végére?
[00:03:42]Egészségedre.
[00:03:44]Egészségetekre.
[00:03:47]Örülök.
[00:03:47]Hát hogyne örülnék?
[00:03:49]Jól van, mert kezded ő félt tőled.
[00:03:52]Igen.
[00:03:52]Kulúrbűnöző vagy, Netán?
[00:03:54]Nem vagyok.
[00:03:54]Akkor nem kell félnek se kultúr, se bűnöző egyik se vagyok.
[00:03:56]Na jó, de mi minősül kultúrbűnözőnek, vagy ki?
[00:04:02]Sok példát tudok mondani.
[00:04:02]Hajdú Péter nyilván, de az miért?
[00:04:08]Hát az én szememben az én szememben Friderikusz is az.
[00:04:10]De tényleg miért?
[00:04:13]Hát az nem a 90-es években ő leművelt.
[00:04:16]Hát az már elévült.
[00:04:18]Tényleg [nevetés] már a lila öltönyökre gondolsz?
[00:04:23]És és elévül, tehát ez úgy évül el, hogy fölvesz egy nadrágtartót, és akkor így hümmög, meg így kérdez szociológusoktól, és akkor ettől ez elévül.
[00:04:33]De miért nem?
[00:04:34]Nem erről beszélgettél vele valahol?
[00:04:37]Nem sosem beszél sosem beszélgettem Friderikusszal beszél és szeretnél?
[00:04:42][horkantás] Nincs miről.
[00:04:44]Nincs [torokköszörülés] miről?
[00:04:45]Nem, nincs miről.
[00:04:46]Azért volt már, hogy akár muszáj is volt szemtől szembe bíró bíróságon.
[00:04:48]Igen.
[00:04:51]Hajdóval a bíróságon sikerült, de nem sikerült diskurzust folytatnunk egymással, az a helyzet.
[00:04:59]De én még régről ismerem ám a Hajdú Pétert.
[00:05:02]Én még a Budapest rádióból ismerem a Hajdú Pétert, ahol Rúnai Egon volt a főnökünk.
[00:05:07]Mindkettőnké, akkor még Hajdú Péter még nem volt ismert.
[00:05:10]Az ő műsora a miénink után kezdődött.
[00:05:12]Én már láttam, hogy mi ott az üzleti terv, hogy ő celebekkel fog csacsogni a érvénytelen dolgaikról, ami éppen megjelent a színes magazinokban vagy a fókuszban, és az a celebekkel addig csacsog együtt a nyilvános térben, amíg azok összecelebezik, és ő is ilyen módon celebbé válik, és hát ez neki fényesen sikerült is, és valóban az lett.
[00:05:36]Te hoztad fel a celeb szót, te celebnek tartod magad, a csillagszületik óta?
[00:05:41]Nem, de ott azzettél.
[00:05:45]Szerintem nem.
[00:05:46]Miért nem?
[00:05:47]Mert a celeb az a nyilvános senki, az az érvénytelen közlés.
[00:05:50]De abból, ahogy jelen van, és abból, hogy a szél lobogtatja a száját, nem következik semmi.
[00:05:56]Nincs, nem tartozik hozzá közlés, nem tartozik hozzá érvényes mondás, nem tartozik hozzá kulturális preferencia, referencia, kulturális norma, vagy akár valami érdekes, amit érdemes megjegyezni, amivel a ami amitől a néző gazdagszik, a az alatt, ami alatt nézi őt.
[00:06:17]Tehát akinek akinek van ilyen közlése, vagy akár csak az ilyen közlésnek az igényével lép fel, az már az én szememben nem celeb.
[00:06:26]Az a celeb, akinek nincs is igénye arra, hogy bármi érvényeset mondjon.
[00:06:32]És a kereskedelmi tévé-kart gyár futószalagjai, azok kifejezetten az ilyen celebeket preferálják, mert ezek csereszabatosak, ezek bármikor leválthatók, tehát nincs saját közönségük, nincs saját hozzáadott értékük.
[00:06:48]És ezért, hogyha esik a népszerűségük, vagy a nézettségük, vagy akár csak úgy dönt a tudatipar, hogy már többé nincs szükség rá, eldobják és valakit a helyére ültetnek, és nem történik a nyilvánosságban semmi, semmilyen veszteség, semmilyen, semmilyen megrázkódtatás nem éri a nézőt, hogy jaj, hát én kötődtem hozzá, nem volt mihez kötődni.
[00:07:12]Erre mondom, hogy csereszavatos.
[00:07:14]És valójában erre van szüksége a a médiának, a főleg a kereskedelmi médián.
[00:07:22]Hát várjál, de a médiának, de hát a média pedig ugye a nézőket vagy a közönséget akarja kiszolgálni.
[00:07:26]Tehát neked igazából nem a kultúrbűnözőkkel és a celebekkel kéne vitatkoznod, hanem a nézőkkel.
[00:07:32]Nem, ez nem igaz.
[00:07:34]Nem kiszolgálja őket, hanem formálja őket.
[00:07:37]Sőt, még pontosabban fogalmazok, ha azt mondom, hogy deformálja őket.
[00:07:43]nem kiszolgálja.
[00:07:43]Ez a nagy hazugság, ez a kereskedelmi tévé nagy hazugsága, hogy hát itt van egy van egy egy közös igény erre a fajta kultúrára, és hát mi csak kiszolgáljuk ezt, dehogyis.
[00:07:56]Évtizedek munkáját, tőkéjét, energiáját fektették bele abba, hogy ez legyen az igényszint.
[00:08:04]Ők ezt az igényszintet kialakították.
[00:08:08]Ez nem volt mindig is igényszint.
[00:08:08]Mondok egy példát.
[00:08:11]A barátok köztet, amikor műsorra tűzték, azt másfél évig nem nézte senki, mert olyan hitvány volt, mert a színjátszásnak egy olyan nívját ütötte meg, ami messze elmaradt attól, amihez korábban hozzászoktak, csak a összehasonlítás kedvéért.
[00:08:27]A szomszédokban kiváló színészek játszottak rosszul, mert nem volt egy olyan rendező, amelyikethe képes lett volna arra a fajta színészvezetésre, hogy a színész játékában a valóságra ismerjünk, és ne pedig az ő szocializmus képére ehhez képest a barátok közben ez egy más szint volt a a szomszédokhoz képest, és a magyarok másfél éven keresztül kiköpték ahelyett, hogy lenyelték volna, mert ezt a színvonalat nem tudták befogadni.
[00:08:59]De a kereskedelmi TV, az konkrétan az RTL hitt ebben a formátumban, mert ez a formátum ez nemzetközi média szintér sokszorosan ki lett próbálva, és tudták, hogy működni fog, csak le kell rugdosni a közízlést hozzá, és másfél éven keresztül műsoron tartották anélkül, hogy a nézők nézték volna, és a kulturális pajzs szépen elvékonyodott, végül átszakadozott, és a magyarok elkezdték zabálni a szart, és végül Aztán odáig jutottak a barátok köztel, hogy évadokon keresztül nem is lehetett felszámolni, mert az emberek utcára mentek volna, hogy adják vissza nekik a Magdi anyust.
[00:09:37]Tehát ez egy ez egy ez a válság.
[00:09:41]Ez nem ez nem a kultúrával történik.
[00:09:43]Ez elő van állítva.
[00:09:43]Ez ez egy knohow.
[00:09:48]Ez és miért magyarázat?
[00:09:48]az, hogy a reklámok színvonalához kell lerugdosni a reklámok mellé gyártott tartalmaknak a színvonalát, mert a keresztapát megszakító reklámblokk nem olyan minőségben hasznosul, mint a jóban rosszbant megszakító reklámblokk.
[00:10:09]Egyszerűen a keresztapárról a reklámra le kell zuhanni, ott megüti magát a néző.
[00:10:15]Tehát ott van egy színvonalkülönbség.
[00:10:16]Az a jó, amikor átsiklik szinte észrevétlenül, amikor olyan minőségű az a tartalom, hogy a reklámblog színvonalától jó formán meg sem különböztethető azok a nagyon hatékony reklámok.
[00:10:28]a reklámok kapcsán az jutott eszembe, hogy hát ugye a mi amik a 90-es évek elején a rendszerváltás után, amikor bejöttek ezek a nyugati típusú reklámok, én akkor gyerek voltam, emlékszem a vasárnaponként a Wdne közben, imádtam azokat a reklámokat, és szerintem ebben semmi rossz nincs, hogy a szocializmus reklámszegényebb évei után ezek a nyugati reklámok rákömlöttek.
[00:10:48]És például az én korosztályomat, aki akkor voltam, hogy mondom 11-2 éves, ez elvarázsolta és csorgott a nyálam a Kindersoki reklámon meg a Haribón.
[00:10:58]Hát ez volt az üzleti terv valóban.
[00:11:01]És aztán fölnőttem, és igen, de hát ez nem, de hát ez nem kultúra.
[00:11:06]Hát nem mondom, csak nehéz ellenállni.
[00:11:08]Kultúrát imitáló értékesítés valójában.
[00:11:12]Tehát ez ez igen, valóban a szocializmus után, ahol a skálakpé volt.
[00:11:18]Igen, ez cuki volt.
[00:11:19]Ahhoz képest igen, ahhoz képest ez hát ez ez káprázatosnak tűnt, de hát valójában ez egy sokkal profibb módon zajló reklámpenetráció.
[00:11:32]Valójában egy szublimális beültetés, ami a reklámban zajlik.
[00:11:35]Beültetnek az agyadba logókat, szlogeneket.
[00:11:39]dallamokat, és ezeket beágyazzák egy ilyen nagyon harmonikus, nagyon boldog kontextusba, hogy amikor a szupermarket polca előtt állsz, akkor aktiválódjon az egyik, és akkor bevonzza a párját, azt a logót a polcról, és akkor van egy párod, mint a memóriajátékban, amit bezsákolhatsz, és akkor azt érzed, hogy így elnyugszol belül az a szorongás, hogy mit vegyek a óriás kínálatból, az föloldódik.
[00:12:04]Ezt valójában ez történik.
[00:12:09]Na most azt gondolom, hogy ez a szublimális beültetés, ez egyszerűen emberhez méltatlan.
[00:12:15]Tehát ez emberhez méltatlan.
[00:12:18]Tehát a az, hogy te alszol, és miközben te alszol, én berakok egy felvételt és 500-szor lejátszok neked alvás közben egy olyan üzenetet, amit én akarok tőled, mit tudom én, hogy írd a nevemre a lakásodat, vagy hogy vagy vagy ezt, hogy azt a szutykot vegyed, mert én ezt gyártom.
[00:12:38]Ez egyszerűen emberhez méltatlan.
[00:12:38]Ez azt fejezi ki, hogy nem tisztellek.
[00:12:40]Nem tisztellek.
[00:12:42]És szó sincs arról, hogy a reklám bármire is rá akar beszélni.
[00:12:44]Nem a tudatoddal kommunikál, hanem a tudattalanoddal.
[00:12:47]És a reklámok mellé gyártott kultúra Hajdú Pétertől Friderikuszig, az ez az valójában erre vonatkozik.
[00:12:57]Ehhez a reklámhoz süllyed le, ereszkedik le a kultúra.
[00:13:00]Ez a baj a kereskedelmi tévézéssel.
[00:13:02]Nem a reklámoknak kell felemelkedniük a közös kultúrához.
[00:13:06]A közös kultúra süllyedjen le, ereszkedjen le a reklámokhoz.
[00:13:09]Ezért én azt gondolom, hogy ez ami ami a mi úgynevezett fogyasztói szabadságunk, hogy azt fogyasztunk, amit akarunk, ez a szabadságnak egy nagyon hitvány karikatúrája.
[00:13:22]Valójában nincsen saját döntésünk, mert ezek a termékek és szolgáltatások nem versenyeznek egymással.
[00:13:29]fölosztják a piacot, megszállják a tudatot és gyarmatosítják a tudattalant.
[00:13:35]És valójában nem a saját döntéseidet hozod akkor, amikor a termékspektrumról választasz, hanem a marketingeseknek a kreatív értekezletein meghozott.
[00:13:47]Konkrét knohow alapján, és pedig az alapján, hogy melyik cég milyen tőkeerővel mekkora reklámpenetrációt végez.
[00:13:54]Tehát szó nincsen arról, hogy a jobb minőségű reklám realizálja a fogyasztást.
[00:13:59]Erről sincs szó, amelyiket többször látod, mert nem a mondom, nem a tudatoddal kommunikál, te nem arról van szó, hogy egy szellemes reklám az jobb több fogyasztást generál, nem amelyiket egyszerűen, amelyik nagyobb mértékben penetrálja a tudattalanodat és ülteti el ezeket a logókat, azt fogja realizálni.
[00:14:18]Na most a probléma az, hogy ez kapitalizmus ellenes.
[00:14:20]Ez nem egy kommunista agitáció, amit előadok.
[00:14:21]éppen a kapitalizmussal megy szembe.
[00:14:23]A kapitalizmus a termékek és szolgáltatások szabadversenyéről szól.
[00:14:29]Ehhez képest a reklám az kiiktatja ezt.
[00:14:33]A reklámok versengenek egymással, a hazugságok versengenek egymással, meg a szublimális beültetésekre versengenek egymással, miközben a termékeknek nem kell többé.
[00:14:44]Sőt, az a jó üzlet, hogyha tervezettulást kalkulálnak bele a termékbe, mert akkor tehát rosszabb termékeket értékesítenek, mert nem a termék minősége alapján fogyasztasz, hanem a reklám alapján.
[00:15:00]Tehát megtehetik azt, hogy szembennek a termékek és szolgáltatások evolúciójának a kapitalista teoretikájával, amint a kapitalizmus alapítóatjai vagy teoretikusai valaha megfogalmaztak.
[00:15:15]És gyakorlatilag a termékek és szolgáltatások evolúciója helyett megkapjuk a tervezettavulást.
[00:15:22]Nincs lehetőségünk arra, hogy ezt megkerüljük, mert a helyzet az, hogy nem mi nézzük a reklámot, hanem a reklám néz minket, a tudattalanunk kommunikál, ami azt jelenti, hogy megfoszt minket a saját autonómiánktól és végül a kultúrához való hozzáférésünk elemi jogától is.
[00:15:40]Több szem első személyben beszélsz, hogy a mindennapi választásaidban harcolsz ezek ellen, vagy ez egy illúzió.
[00:15:46][torokköszörülés] Ez egy természetesen ez egy illúzió.
[00:15:49]Nem lehet, nincs.
[00:15:51]Pont pont ez a lényege.
[00:15:51]Ahhoz, hogy ezzel harcolni lehessen, ahhoz első lépésként a reklámokat be kéne tiltani.
[00:16:01]Na jó, de ez utópia teljesen, amit mondasz.
[00:16:03]Igen, igen, van, van egy álmom.
[00:16:03]Igen.
[00:16:03]A Martin Ruther Kingnek is van volt egy álma, és bizonyára mondták neki, hogy ez utópia, Martin.
[00:16:11]Jó, de hogyha elég hangosan mondod, akkor egyébként mi a tapasztalatod?
[00:16:15]Eljut a az emberekhez az, amit te képviselsz?
[00:16:18]Legyen szó bármilyen témáról?
[00:16:21]Nagyon sokszor kell elmondani.
[00:16:21]Amikor a azok, akik a puzsért tartalmakat fogyasztják, azok már unnyják, már elegük van belőle, már herótuk van tőle, már amikor már elkezdem mondani, már fogják a fejüket, és akkor már kimegy vagy pisilni, vagy sörér, vagy valami, mer ezt már sokszor hallotta, akkor szépen lassan kezd átszivárogni.
[00:16:41]Szóval, hogy az van, hogy amikor ők már elegük van belőle, mert már annyiszor hallották, hogy a puzsér állandóan ezt magyarázza.
[00:16:47]Pontosan a széles széles társadalmi rétegekhez, akik amúgy nem az a szabadidős tevékenységük, hogy Puzsért hallgatnak, akkor jut el az üzenet, ha a törzsközönség már nagyon unja.
[00:17:00]Gyurcsány és Orbán ugyannak a problémának a két oldala.
[00:17:05]Gyurcsány, Orbánra, Orbán Gyurcsányra nem leváltható, mert bármelyiket választod, megkapod mindkettőt.
[00:17:10]Hát csak 20 éven betelt ez a duma, hogy végül átszivárogjon, de végül átszivárgott.
[00:17:15]20 év betelt.
[00:17:17]És csak te mondtad.
[00:17:19]Aha.
[00:17:19]Sajnos [horkantás] átvenni nem szokták másokk a gondolatok.
[00:17:24]Az már az már a az már a az már a sikerpillanat.
[00:17:27]Akkor az már akkor már hátra lehet lépni és azt mondom, hogy keresetek egy új mantrát magamnak, mert ez már meg lassan történik.
[00:17:34]Akkor is, hogyha nem hivatkozik rád, hanem mondjuk sajátaként adja elő az idegesít.
[00:17:38]Persze, az az a legjobb.
[00:17:38]Az a legjobb, ha nem is hivatkozik rám, és a sajátjaként adja elő, mert ha rám hivatkozik, akkor azok, akik utálják a puzsért, majd elutasítják ezt is, mert össze van puzsérozva a topik.
[00:17:47]Ha a sajátjaként adja elő, az az igazi, az azt jelenti, hogy maga a mém, maga a gondolat ment át.
[00:17:53]Nem kell, hogy ezt nekem tulajdonítsák.
[00:17:55]A lényeg az, hogy takarítsák el a Gyurcsányt is, meg az Orbánt is, és kezdődhessen egy új korszak.
[00:18:01]Hát ez azért teljesül, de hát csak 20 év betelt.
[00:18:05]Jó, erről majd fogunk még beszélni.
[00:18:05]De hogy engem az érdekel, hogy tulajdonképpen neked ezzel az egésszel már most visszatérve a kereskedelmi televíziózáshoz mi a célod?
[00:18:13]Az, hogy az ember megtanuljon odafigyelni arra, hogy van döntése ebben az egészben, vagy hogy a kereskedelmi tévék megváltoztassák a politikájukat?
[00:18:25]Miért?
[00:18:25]Nem hiszem.
[00:18:25]Az a célom, hogy a kereskedelmi tévék ne legyenek.
[00:18:28]Ne legyenek egyáltalán.
[00:18:29]Ne legyenek.
[00:18:29]Ne legyenek.
[00:18:29]Aha.
[00:18:29]Az, hogy ne legyenek.
[00:18:34]Az egy inkorrekt üzlet a kereskedelmi televízió, hogy azt mondja, azt hazudja neked, hogy ingyen van a műsor.
[00:18:39]De nincs ingyen a műsor.
[00:18:42]A tudatoddal fizetsz a műsorért.
[00:18:45]a tudattalanodba ültetik azokat a logókat, és te a fogyasztói döntéseiddel azzal, hogy gyakorlatilag árúba bocsájtod saját magad, mint fogyasztót, a a a kereskedelmi tév meg veled kereskedik, azt hazudja, hogy reklámidővel kereskedik és neked adja el.
[00:19:04]De az igazság az, vagy hogy mondjuk ha a reklámozónak adja el a reklámidőt, de valójában te a néző vagy a termék, amit a televízió értékesít a reklámozónak.
[00:19:15]Ez egy inkorrekt üzlet.
[00:19:18]Egy inkorrekt üzlet azt mondani, hogy ez a ez a tartalom ingyen van, és közben meg tele telepakolni a tudattalanodat logókkal meg szlogenekkel, megfertőzni téged ezzel a fogyasztásra vonatkozó mohósóvárgással, és utána, amikor ez megtörtént, így visszaadni a tudatodat, hogy mennyi fogyasszál.
[00:19:38]Ehhez képest ott van az előfizetéses modell, ahogyan a streaming szolgáltatók működnek.
[00:19:43]De az én szememben ez egy korrekt üzlet.
[00:19:45]A fizetek én fizetek a tartalomért.
[00:19:48]Ők legyártják a tartalmat, odaadják.
[00:19:50]Ez egy korrekt adásvétel, amiben engem partnernek tekint, nem egy alanynak tekint, nem egy fogyasztásra kondicionálható alanynak tekint a televízió, hanem partnernek, előfizetőnek, aki pénzt fizet és a pénzért tartalmat kap.
[00:20:06]Szerintem ez a korrekt üzlet, így kéne működnie a nyilvánosságnak.
[00:20:11]Úgyhogy azt gondolom, hogy a kereskedelmi tévével pont az a probléma, hogy van, és abból, hogy van, és ilyen módon működik, tehát reklámokkal mérgezi a tudattalant, ebből aztán már következik, hogy milyen milyen fajta az a kultúra, amit gyárt, meg amivel penetrálja a nyilvánosságot.
[00:20:32]Tehát, hogy például a YouTube szerkezete az oké, tele van reklámmal, de ha előfizetsz, akkor megúszod, de legalább van opció, hogy előfizás.
[00:20:39]Jó, erről beszél.
[00:20:41]Igen.
[00:20:42]Megteheted, hogy előfizess, de a az HBO-nál meg a Disneynél meg a Netflixnél ez sincs.
[00:20:48]Tehát ott nincs olyan, hogy nem fizetek elő a Netflixre és kérem a kérem a kereskedelmi Netflixet, és akkor inkább reklámot nézek.
[00:20:54]Az nincs.
[00:20:54]Igen, ott ez nincsen.
[00:20:56]Tehát ott már az mondjuk úgy, hogy a YouTube az egy vegyes modell, amit tudsz ker de még ha kereskedelmi YouTube-ot nézed, tehát nincs előfizetésed.
[00:21:07]Az a reklámmennyiség, az a töredéke egy kereskedelmi, meg hát az első néhány másodperc után át tudod ugrani, és át is tudod ugrani, nem úgy, mint a tévében.
[00:21:15]Tehát az, hogy te megnézel egy filmet és a két és két és fél órás film négy órán keresztül tart.
[00:21:22]Ez úgy, hogy ráadásul ki is vagdosnak belőle részeket, amik nem kedveek az értékesítés.
[00:21:29]A múltkor hát a múltkor néztem a profit valamelyik kereskedelmi tévében, kivágták belőle az autós üldözést, mert hány hány hány órakor nézted, mert ugye tudod, hogy hányas karika van rajta, és akkor azért vágják ki.
[00:21:41]Tudom, hogy az hülyeség, hogy kivágják, de hát nézd éjjel, de hogy merik, hogy merészelnek belenyúlni.
[00:21:48]Tehát most majd az lesz, hogy a Milói Vénuszt is megnézhetjük deréktól fölfelé.
[00:21:52][nevetés] Vagy ez ez jó bizar.
[00:21:57]Ez jó példa.
[00:21:57]Tetszik [nevetés] nekem.
[00:22:00]Igen.
[00:22:01]Krasznaorkai László mondta nemrég, hogy ami itt volt nálunk, az a nép, az népharag.
[00:22:06]Tehát, hogy népharag történt, és hogy legyünk türelmesek ezzel a a mostani kormánnyal.
[00:22:11]Egyetértesz vele?
[00:22:19]Ami az ország vezetését illeti, egyetértek vele.
[00:22:21]Hát azt gondolom, hogy most a hogy mérleget vonjunk a Tisza kormányzására vonatkozóan, az tényleg nagyjából ciklusfelezőnél van a belépési pontja ennek.
[00:22:34]Tehát szerintem nagyjából ciklusfelezőnél majd 28-ban lehet mondani azt, hogy akkor most vonjuk meg ennek a két évnek a mérlegét.
[00:22:47]Hogyan vezette a Tisza az országot?
[00:22:49]Merre vezeti a Tisza az országot?
[00:22:52]döntő ebben a vonatkozásban nyilván a választási törvény meg a pártfinanszírozási törvény, hogy hát itt most a NER átvétele, vagy pedig a NER meghaladása, vagy hát úgy úgy mondjam a plurális több pártrendszer struktúrájának a felépítése zajlik-e, de bizonyos jelek, amelyek redflegek is lehetnek, rossz jelek, re vonatkozó figyelemfelhívás, az szerintem fontos.
[00:23:25]Az hozzátartozik egy polgári társadalom immunrendszeréhez, és nem lehet fideszest gyártani abból, meg minden szaristát gyártani abból, aki ezekre a figyelmet felhívja.
[00:23:40]Tehát azt gondolom, hogy vannak a ha vannak aggasztójelek, akkor azt ki kell fejezni.
[00:23:44]A baj az, hogy a szóval, hogy a remény az egy csodálatos dolog, de ugyanakkor a remény az nem csak esély, hanem veszély.
[00:23:52]A remény egy hamis biztonsági érzetbe tudja ringatni az állampolgárokat, és ott már nem polgárok, hanem ott már rajongók, vagy hívek, vagy a kurzus népe.
[00:24:09]ö választási kampány idején Magyar Péter bírálatára olyan tömeges ellenállás mutatkozott, és akkor én ezt jogosnak is éreztem, mert Magyar Péterrel volt azonos, hanem Orbán Viktor elsöprésével, Orbán Viktor eltakarításával.
[00:24:26]És a Magyar Péter személye, vagy a Magyar Péter ajánlata ehhez képest mellékes volt.
[00:24:31]Ő volt a remény.
[00:24:33]A remény, hogy ez a rendszer leváltható.
[00:24:36]Igen.
[00:24:37]És akkor én ezt tudomásul is vettem.
[00:24:37]Na [horkantás] most a helyzet az, hogy most tudomás, de várjál, tudomásul vetted?
[00:24:41]Ez azt jelenti, hogy hogy nem feltétlen tetszett neked.
[00:24:48]Úgy voltam vele, hogy az elmúlt 16 év leváltása, az elmúlt 16 év meghaladása az első számú és a legfőbb szempont.
[00:24:56]És Magyar Péter ennek az alkatrésze.
[00:25:00]Úgy gondoltam rá, hogy Magyar Péter egy bontógolyó, és a bontógolyót segíteni kell lendülni.
[00:25:06]Ez ha valaki meg akarja haladni a 16 évet, tehát az azért a 16 év az az pusztító tapasztalat volt.
[00:25:11]És azért ehhez képest Magyar Péterrel kapcsolatos aggályok, hát hogy mondjam, lehetett aggályokat megfogalmazni, de nem lehetett nem látni, hogy ami miatt aggódunk, valójában ezt teszi alkalmassá Magyar Pétert arra, hogy bontógolyó legyen, és hogy a Orbán Viktort leváltsa.
[00:25:30]Tehát nyilván megvan a veszélye annak, hogyha egy bondógolyóból lesz a miniszterelnök, de először is bontsuk le azt a felépítményt, amit meg kell haladni.
[00:25:38]Csakhogy mostanra Magyar Péter már nem a remény, de a Magyarország jelentős része még mindig a reményként kezeli.
[00:25:48]Magyar Péter már a tejhatalom, Magyar Péter már a valóság, a politikai valóság.
[00:25:55]És lassan el kéne kezdeni eként kezelni.
[00:25:58]Tehát az a baj, hogy most is ugyanaz a hozzáállás, mint a kampányban, hogyha valamilyen intézkedését bírálod a Magyar Péternek, akkor az az a reakció erre, hogy ne vedd el tőlünk a reményt, hagyj minket a reményben, ne reménykedni akarunk.
[00:26:16]És hogyha én fölhívom a figyelmet valamilyen aggályomra, akkor azzal én rombolom ezt a reményt.
[00:26:22]De a helyzet az, hogy nincs kihatásom az ország sorsára.
[00:26:28]azzal, amit mondok.
[00:26:28]Ha indokolt és jogos, amit mondok, akkor azt a nem alig alig működő immunrendszert próbálom felkelteni.
[00:26:36]Ha meg nem érvényes, amit mondom, mondok, és alaptalan az aggályom, azzal én tönkreteszem a reményt.
[00:26:44]Én azzal elbaszom Magyar Péternek a kormányzását.
[00:26:50]Dehogyis.
[00:26:50]Tehát akkor azt a az aggályt azt el lehet oszlatni.
[00:26:53]De [horkantás] de a probléma az, hogy hogy ez a remény, ez mostanra a felelősség, a polgár saját felelősségének és saját cselekvőképességének és a saját polgári öntudatának a helyére lépett.
[00:27:12]A remény föloldoz minket a saját életünk és a saját sorsunk iránti felelősség alól.
[00:27:18]És egyszerűen csak abban kell reménykedni, hogy Magyar Péter a jó vezető.
[00:27:23]Nem úgy, mint ahogy úgy volt, hogy a Gyurcsány a jó vezető, de nem ő volt, hanem akkor az Orbán a jó vezető, de nem ő volt, hanem akkor a Magyar Péter a jó vezető.
[00:27:31]Csak nincs ilyen, hogy a jó vezető.
[00:27:33]A jó vezető attól lesz jó vezető, hogy van fölötte egy kontroll.
[00:27:38]És az a kontroll az jó vezetőségbe kényszeríti őt.
[00:27:40]Han ami a társadalom.
[00:27:45]Jó esppen civil a civils, a civilek mondhatjuk úgy is, hogy a társadalom, de mondhatjuk akár úgy is, hogy az értelmiség, a felelősségtudatos értelmiség.
[00:27:54]És ez nem egyszerűen az írástudókat jelenti, hanem azért az értelmiség az többennél, akik felelősséget vállalnak az országért, az egy felelősség az értelmiségi lét.
[00:28:03]És és hogyha ez a ez a felelősség ez ez terhes, akkor kiváltható a reménnyel.
[00:28:10]És akkor ha a reményú, és kiderül, hogy mégsem Magyar Péter, ahogy már Gyurcsányról meg Orbánról kiderült, hogy mégsem ő a jó vezető, nem felelős a polgár a saját országának a sorsáért, mert hát ő a remény, ő hitt a Magyar Péterben, hát őt Hát úgy volt, hogy az a jó lesz, és hát nem a jó, de hát a de hát ő ő ő neki nem volt más, mint a remény.
[00:28:36]Ez a [horkantás] ez a kádári kisembernek a felelősséghárítása a politikai osztályra, ami mindig kényelmes, mer és generációs különbséget látsz abban, ahogyan viszonyulnak az emberek a reménykérdéséhez.
[00:28:49]Tehát, hogy a a sokat emlegetett fiatalok, akikre ugye mindenki hivatkozik, hogy hogy talán elsősorban nekik köszönhetően történt meg ez a változás, ők ezt másképp csinálják, másképp látják, mint meg csak megmondtad a kádári kisembert?
[00:29:04]Hát ők nem a kádári kisemberek, hát ők a Z generációsok.
[00:29:07]Sajnos, de sajnos igen, sajnos ez úgy van, hogy Kádári kisember kádári kisembert nevel.
[00:29:12][horkantás] Szóval ez egy ez ez egy kulturális minta, és ezek átadódnak.
[00:29:17]Tehát megnézzük Németországban elsöprő többségben van az AFD.
[00:29:20]És hogyha megnézzük az AFD-nek a népszerűségét, kirajzolódik keletné az egykori NDK.
[00:29:28]Ühüm.
[00:29:28]Akik ma az AfD-re szavaznak, ők ők nem azok, akik annak idején az NDK-ban éltek, hanem a gyerekeik.
[00:29:34]Szóval az a helyzet, hogy ez sajnos ez sajnos átadódik.
[00:29:39]Ezek kulturális minták, amiket amikbe beszocializálódik a következő nemzedik.
[00:29:44]Persze valamennyit az apák nemzedéke elnyel ebből, és nem adja át az egészet, de részben átadja.
[00:29:49]Bizony a fiatalok sokkal fogékonyabbak arra, hogy mit is kellene, hogy jelentsen a polgári öntudat, és mit is kellene, hogy jelentsen a [horkantás] a polgári önrendelkezés, és mit is kellene, hogy jelentsen a részvétel az ország életében és ügyeiben.
[00:30:09]És azt hiszem, hogy ők hozták a fordulatot a politikához fűződő társadalmi viszonyban, de sajnos a kulturális minták teljes egészében nem kiküszöbölhetők.
[00:30:24]Ha van remény, hogy a magyar társadalom polgári öntudatra ébred, akkor ők a fiatalok a remény, és ők sokkal fogékonyabbak arra, hogy a saját kezükbe vegyék a politikát.
[00:30:36]És na, ezúttal most a jó politikustól várják el azt, hogy a remény beteljesítse rajtuk.
[00:30:43]Te sokat beszélsz a a magyar polgári társadalom létrejöttérő, vagy nem tudom, hogy fogalmazzak.
[00:30:50]Mi kell ehhez, hogy ez ez megvalósulhasson?
[00:30:54]A történelemben mindig megvoltak azok a mozgalmak, amelyek minden nemzedék nekirugaszkodott ennek a nagynagy nemzeti ügynek, hogy polgáros vagy polgári társadalom.
[00:31:07]Martinovic féle összeesküvés már ez volt a reformkor ez volt.
[00:31:14]A nyugat ez volt az őszi rózsás forradalom ez volt.
[00:31:21]1956 ez volt.
[00:31:23]1989 is ez akart lenni 2026 is ez.
[00:31:28]Ezt újra meg újra meg kell próbálni.
[00:31:32]És ha a feltételei nem adottak, akkor is meg kell próbálni, mert nincsen semmi jobb, amivel az életünket eltölthetnénk itt.
[00:31:40]Talán reménytelen a küzdelem.
[00:31:45]Talán reménytelen volt az is, amit Adi Endre megpróbált.
[00:31:47]Természetesen mi itt egy elátkozott régióban vagyunk.
[00:31:49]Ez itt egy birodalmak felvonulási övezete.
[00:31:55]Ennek megfelelően a saját erőfeszítéseink sokszor ezek ezeknek a birodalmaknak az elnyomó struktúrájába ütköznek, és abban gyakorlatilag megsemmisülnek.
[00:32:09]De aztán amikor ezek a birodalmak [horkantás] szét szétzuhannak, vagy világháborút vesztenek, vagy kivonulnak, vagy megsemmisülnek, a magyarság újra ezelőtt a nagy, nag nagy nagy nemzeti próbatétel előtt áll.
[00:32:23]Röviden, mit jelent polgárnak lenni?
[00:32:29]Az a polgár, aki megengedheti magának az önfelett igazmondás luxusát.
[00:32:31]Az a polgár, akinek nem kell azon gondolkodnia, hogyha ezt vagy azt mondja, vagy ezt vagy azt gondolja, vagy ezt vagy azt érzi, akkor a hónap végén nem fogja tudni befizetni a sárga csekket.
[00:32:45]A polgár az, aki tuti be tudja fizetni a hónap végén a sárga csekket, mert van annyi tartaléka, hogy nem kisegisztencia, nem szorul rá arra, hogy főnök úr szabad-e gondolnom vagy nem, hanem biztosan ki tudja fizetni a sárgacsekket a hónap végén.
[00:33:01]És ezért aztán megengedheti magának, hogy akármit is gondoljon.
[00:33:06]Ez az, ez a betonalap, amire egy polgári társadalom épül.
[00:33:11]Na most az a baj, hogy itthon ez eleve nincs meg.
[00:33:14]A kisember nem ura önmagának, nem ura a saját életének, nem ura a saját sorsának, a saját gondolatainak, a saját identitásának, hanem hát a sárga csek uralja őt, és a sárga csek, amit a sárga csek diktál, azt neki [horkantás] teljesítenie kell.
[00:33:34]És sajnos a politikai osztály meg a tőkésosztály itt a félperiférián ezzel készségszintűen vissza is él.
[00:33:45]Ühüm.
[00:33:45]És te tudsz-e tekintetben példát mutatni?
[00:33:50]Tehát magyarán mennyire érzed magad polgárnak?
[00:33:51]annyiban, hogy a az szóval, hogy nekem megadatott az anyám révén megadatott az, hogy ne kelljen aggódnom a holnapért, de ehhez az kell, hogy akárcsak az anyám a lehetőségeim alatt éljek.
[00:34:13]Tehát én a én a a nem élem azt az életszínvonalat, amelyet élhetnék.
[00:34:23]És ha azt az életszínvonalat élném, akkor mostanra feléltem volna azt, amit az anyámtól örököltem, és mostanra én is egzisztenciális kényszerben lennék.
[00:34:32]Lehet, hogy egy magas életszínvonalon lennék egzisztenciális kényszerben, de abban lennék.
[00:34:36]Tehát a a lényeg nem az, hogy legyen vagyon.
[00:34:43]A lényeg az, hogy a az alatt a színvonal alatt élj, amit megengedhetsz magadnak.
[00:34:49]És akkor soha tehát és ehhez nem kell vagyon, csak egy ez egy szemlélet.
[00:34:51]És ha képes vagy erre, hogy minden megkeresett 10 Ft-ból egy vagy két Ftot félretegyél, akkor nagyon hamar eljuthatsz oda, hogy ne kelljen aggódnod a holnapért, és megengedhessd magadnak, hogy gondolj, amit akarsz.
[00:35:09]Hát mondjuk ilyen lakásárak meg élelmiszerárak meg satöbbi mellett mondjuk egy fiatal elkezdi az életét.
[00:35:16]Hát ez tök reménytelen.
[00:35:19]Hát igen, de ebből ebből aztán mi követ ebből Igen.
[00:35:21]Igen, de ebből aztán mi következik?
[00:35:24]Az, hogy ennek azt meg nincs is értelme megpróbálni.
[00:35:26]Akkor inkább költsük el, és akkor majd lesz valahogy.
[00:35:29]Min sosem volt úgy, hogy ne lett volna valahogy.
[00:35:31]Én inkább összehasonlítom, mert hogy most a fiatalabb generációról volt szó, mondjuk azt, amikor én voltam héves, meg azt, amikor ma valaki év.
[00:35:40]Tök.
[00:35:43]Az anyám azt a felső középosztályos színvonalat, amit elért, azt úgy érte el, hogy ő a semmiből rakta össze garasról garasra az életén keresztül azt a létbiztonságot, ami nekem már adottság.
[00:35:59]Mivel foglalkozott ő?
[00:35:59]Neki volt egy esküvői ruhakölcsön üzlete.
[00:36:01]Én azt végignéztem egész életemben, ahogy az anyám forintról forintra rakja félre a pénzt, és hoza létre ezt a mondom ezt a felső középosztályos nívót.
[00:36:14]Nem kell nagyon magas színvonalra gondolni, de az anyám az azt mondta minden alkalommal, hogy nem kifelé élünk, apukám, ez a fogalom, hogy elég.
[00:36:24]Ezt az anyám ismerte ezt a fogalmat.
[00:36:27]És mivel, hogy én végignéztem azt, ahogy az anyám összerakja ezt a vagyont, az én számomra ez nem elkölthető.
[00:36:34]Tehát én én az én számomra ez nem felélhető, mert a mert az egy olyan az egy olyan bűn lenne az én számomra, hogy az anyám életének a munkáját elherdálom, hanem ezt én igyekszem megőrizni, de nem vagyok rajta, hogy én még egyszer végigcsináljam az anyámnak az életét, és még egyszer ennyit hozzárakjak, hanem én erre úgy gondolok, mint az én szabadságom biztosítékára.
[00:37:02]És aként ez ez jó és jól is működik, aztán persze megvan a veszélye annak, hogy a gyerekem, aki nem látta azt, hogy én garasról garasra összerakok valamit, hanem akinek ez adottság, hogy ez van, az majd elkölti, merthogy ő őneki az már nem az lesz, hogy az apám látta ma, hogy félrerakta, hanem az apámnak ez egy adottság volt.
[00:37:23]Olyan volt, mint a levegő, amit belélegzek, meg kilélegzek.
[00:37:26]olyan természetes, és talán már nem lesz akkora becsülete, legalábbis Francisz Fukulja ma így érvel, hogy három nemzedék alatt a meg a a megtermelt vagyon így vészel.
[00:37:36]Ja második második generáció az nem bírja elkölteni, mert látta a szülőt, ahogy a éjjel nappal rakja fél a pénzt, és a harmadik az már itó, de egyáltalán el fogja tudni költeni.
[00:37:47]És itt most arra gondolok, hogy nem tudom, engem mostanában ilyen ilyen komoly krízis vagyok az AI kapcsolatban.
[00:37:54]Tehát amiket most hallunk, hogy akár az egész emberiséget is elpusztíthatja, ezzel hogy állsz?
[00:38:01]Ezzel a gondolattal már ami, mert hogy mi már azért éltünk, de ott vannak a gyerekek.
[00:38:08]Igen, elpusztíthatja, de addig is, amíg elpusztítja forradalmi minőségű képeket tudunk generálni.
[00:38:17]És ez azért nem kevés.
[00:38:17]Sosem volt ilyen nem volt, nem volt graf, nem le eddig grafikus kellett ahhoz, hogy képeket generáljunk.
[00:38:23]Most meg a chat GPT, és akkor az generál nekünk képeket.
[00:38:29]Természetesen ironizálok.
[00:38:31]Először a leg semmire kellőbb állások vesznek el.
[00:38:40]De szépen lassan, szépen sorban mindenkiért eljön az AI és mindenkinek a munkája meg.
[00:38:45]Bocsás meg csak egy ide beszúrok egy mondatot, hogy semmire kellő, de ugye mindig van egy junior állás.
[00:38:49]Tehát amikor kijössz az egyetemről, vagy főiskoláról, vagy a középiskola, tök mindegy, valahol meg kell tanulnod az alapokat.
[00:38:58]Tehát az is ilyen értelemben semmire kellőnek tekinthető, és ez el fog veszni.
[00:39:03]Igen, de most jelenleg az AI negyedik általános iskolás.
[00:39:07][horkantás] Most akinek már most elveszi az állását, az hát az az állás hát olyan is [horkantás] volt.
[00:39:18]Aztán szépen cseperedik föl, és egyre több és több munkahely fog megszűnni.
[00:39:23]Akárőre simán.
[00:39:27]Hogy látjuk, ez exponenciális, egyre több és több állás fog megszűnni.
[00:39:32]És mi ennek a folyamatnak a vége?
[00:39:32]És ez már science fiction.
[00:39:34]Végül legvégül a regényírók és a költők is visszaadhatják a diplomájukat, vagy hát majd a kiadó nem tőlük rendeli meg a regényt meg a meg a verseskötet, hanem már őket is kidudja.
[00:39:51]De ez az utolsó lépcsőfok, ez science fiction, hogy való vajon képes lesz-e valaha, merthogy ez az, ami azt gondolom meg filmrendező.
[00:40:00]Szóval, hogy ez a filmrendező, regényíró, költő, ugye ez a ez a De a masszőr az mindig kelleni fog, meg ilyenek.
[00:40:09]Masszőr gyógytorá az is, de az is az robotikának.
[00:40:12]Nem tudom képzelni, hogy egy robot hogy tud jól megy leszenzor szenzor és tudom, de az nem ugyanaz, mint egy masszőr.
[00:40:20]Igen.
[00:40:22]Hidd el, hogy robot fog masszírozni, Panna.
[00:40:24]Hát nem tudom.
[00:40:24]Szóval az van, hogy a robotizáció most át áttevődött a virtualitásba, és ezt hívjuk úgy, hogy AI, dey a robotizáció elindult már a fizikai térben, de aztán mivel minden virtualizálódott, a robotizáció is virtualizálódott, és ilyen módon most a most az intelligenciája, úgy úgymond az intelligenciája fejlődik a a gépnek.
[00:40:48]Azt szoktad mondani, hogy aki a jövőt akarja látni, koreai filmeket vagy sorozatokat nézzen.
[00:40:53][torokköszörülés] Ott a jövő.
[00:40:56]Abszolút a az szerintem azért annyira virális a koreai kultúra, meg a koreai filmkultúra, meg sorozatkultúra, mert ők kapitalistábbak, mint Amerika, kapitalistábbak, mint a tudatipari centrumok.
[00:41:16]Na most a mostanra a helyzet a 21.
[00:41:18]századra az, hogy azt teszi Amerikával Korea, amit Amerika tett a 20.
[00:41:26]században Európával kapitalistább lett.
[00:41:29]És ennek megfelelően ez a válság és a válsághoz tartozó kulturális reflexió egyszerűen erősebb, erőteljesebb.
[00:41:37]És bizony erre tartunk mindannyian.
[00:41:40]Mindannyian ebbe a manchestteri kapitalizmusba tartunk.
[00:41:43]Hogyha megnézzük az élősködők című filmet, vagy megnézzük a Squid Game című sorozatot, az erről referál.
[00:41:47]Ami ma Korea, holnap az Amerika, holnap után az Európa, de valójában már jártunk itt.
[00:41:57]Charles Dickens, manchesteri kapitalizmus, Copperfil Dávid világa.
[00:42:02]Az ez jól ismerjük.
[00:42:06]Jól ismerjük.
[00:42:06]És a szüleink meg a nagyszüleink meg a déétszüleink a vérükkel fizettek azért, hogy itt nekünk emberi és polgári jogaink legyenek.
[00:42:12]És az unokák meg a déd unokák olyan könnyelműen játsszák el ezt.
[00:42:19]Tudod, én azon gondolkodtam, mielőtt jöttél, hogy nekem volt egy olyan érzésem veled kapcsolatban, hogy minthogyha az utóbbi hónapokban, tehát mondjuk a a választás óta egy picit visszább fogtad volna magad.
[00:42:28]Jól éreztem ezt?
[00:42:30]Jól érezted.
[00:42:32]És mi az oka ennek?
[00:42:34][horkantás] Hát azért egy óriás nagy nemzeti erőfeszítés [horkantás] teljesült be.
[00:42:45]Elfáradtál benne?
[00:42:46]Hát eléggé mondhatom, de hogy ez nekem 20 év volt.
[00:42:48]Szóval, hogy az a helyzet, hogy én ezt a én ezt a problémát, ami most áprilisban megszűnt, én ezt nem 2010-től datálom.
[00:42:55]ezt a balliberális politikai és véleményosztály az, amelyik azt mondja, hogy hát 10-ben itt elkezdődött a probléma, 2006-ban kezdődött a probléma.
[00:43:07]Az a 2010 az a 2006-nak a terméke.
[00:43:09]2006-ban, ha 2006-ban, am Hajós András rimánkodott a a Hírtvében, hogy a Gyurcsány legyen szíves és mondjon le, ő tud ő látta, hogy mi készül.
[00:43:22]látta, hogy a hogy a köztársaság szétverése zajlik, és próbálta megmenteni, mintéle felelősségtudatos értelmiségé próbálta megmenteni a köztársaságot.
[00:43:32]Ha ott a Gyurcsány lemondott volna, ha követke, ha bármilyen következmény megszületik, akkor elmaradt volna az országos szintű történelmi korszakra szóló következmény az Orbán rendszer.
[00:43:45]És a Gyurcsány a mai napig soha, sehol semmilyen módon nem vállalta el ezért a felelősséget.
[00:43:53]Szóval, hogy a helyzet az, hogy ott történt egy nagy gyalázatosság, és ennek a nagy gyalázatosságnak az externáliáit meg a következményeit kellett elszenvedni egészen 26-ig.
[00:44:05]Szóval, hogy az, ahonnan én nézem, és én én 2006 óta óbgatom azt, hogy atya úristen, nagyon nagy a baj, meg kell szerezni a következményeket.
[00:44:16]És ez ez az én kritikám tárgya akár Ungerannával kapcsolatban is, hogy meg kell szerezni a következményeket, és egyszer már egyszer már végre meg kell teremteni azokat a precedenseket, amiktől a holnap más lesz, mint a ma.
[00:44:34]Ha ezeket nem teremtjük meg, mert ezek a biztosítékai.
[00:44:38]Az, hogy bilincs, bilincs, rács, rács, az nem azért olyan fontos, hogy hogy beteljesülj, vagy igazolódjon, vagy hogy teljesüljön a kisembernek a vérszomja, vagy a vagy a megtorlás iránti igénye, vagy a bosszú vágya, hanem azért, hogy valamilyen biztosítékot nyerjen a következő történelmi korszak, amelyben akkor már talán nem lehet elkövetni ugyanazt, amit most el lehetett.
[00:44:59]Ha nincs következmény, akkor újra el lehet követni mindent és bármit.
[00:45:03][horkantás] Ahogy nem volt következménye 90 után, nem volt következménye 2010 után, most muszáj, hogy legyen következménye.
[00:45:09]És ha én úgy láttam, akkor bizony nem egyedül, hogy a Ligeti egy biztosíték erre, hogy a Zungeranna nem biztosíték erre, hanem valami másra biztosíték.
[00:45:20]Mire biztosíték?
[00:45:22]Ez egy kérdés volt, amit én feltettem, amit szerintem sokan feltettek, és a hatalom a mai napig nem adott választ erre, hogy mire biztosíték a jogi felhatalmazással, amúgy jogászokat vezető és szervező intézménynek a vezetője, aki nem jogász, aki nem foglalkozott korrupcióval soha életében, és aki nem volt vezető soha, négy embert vezetett maximum, ez meg egy 150 fős szervezet.
[00:45:46]Tehát vezetésképessége nem szól mellette.
[00:45:52]A jogi szakképzettsége nem szól mellette.
[00:45:54]A korrupcióval való foglalkozásnak a referenciája nem szól mellette.
[00:45:58]Mi szól mellette?
[00:45:58]Tettem fel a kérdést.
[00:46:01]Nem egyedül.
[00:46:01]És nincs válasz.
[00:46:04]Nincs rá válasz a a hatalom.
[00:46:06]Szóval visszahangosodtál akkor a hatalom azt mondja erről a precedensre.
[00:46:09]Igen, mert szerintem ez fontos.
[00:46:10]Tehát erről fontos beszélni itt.
[00:46:13]És és a most az, hogy a a az, hogy ha van egy fontos precedens, ami fontosabb, mintogy a puzsér most visszahangosodik, vagy most lehalkul, hanem aminek itt és most csatornázni kell a közlé, a hoztartozó közlést, akkor az azon nem fog befolyásolni, hogy jaj, hát én nekem most ezt nem szabad mondani, hiszen én most éppen lehalkultam.
[00:46:32]Na jó, de egyébként mondjuk például pont a celebekkel, kultúrbűnönkkel kapcsolatban meg minthogyha tényleg elhalultál volna.
[00:46:39]Bár mondjuk most itt rögtön megkapta nálunk Hajdú Péter és és még egy-kettő.
[00:46:42]De de de hogy mintogyha őket úgy nem bántanád, mintogyha nem tudom a kegyelmet kiosztottad volna Tabin.
[00:46:49]Az van.
[00:46:49]Az van, hogy én a Hajdú Péterrel kapcsolatban nekem nem az volt a a elvárásom a Hajdú Péterrel kapcsolatban, hogy a Hajdú Péter ne legyen.
[00:46:57]És amíg van a nyilvánosságban, addig én a Hajdú Péter gyepálni fogom.
[00:47:04]Ennél én sokkal szerényebb ambícióval álltam hozzá ehhez a dologhoz.
[00:47:06]Csak annyit szerettem volna, hogy a Hajdú Péter ne gyártson sóműsort a nyomorból, a haldoklásból, a gyermekrákból, a fogyatékosságból, a gyázból, hanem celeb celebekkel celebeskedjen, celebezződjön, csacsogjon, beszélgessen az érvénytelen szar celebgaikról és és ami ami ami az üzleti terve volt eredetileg, mielőtt ennyire elfajzott volna.
[00:47:39]És hogyha ehhez visszatér, akkor én leszállok Hajdú Péterről.
[00:47:42]Nekem, hogy mondjam, azért vannak azért vannak még küldetéseim ebben az életben.
[00:47:47]És a Hajdú Péter egy bizonyos pontig persze érdemes róla beszélni, hiszen tünete és jelensége valaminek, ami a probléma, de hogy egy idő után én már nem akarok nem akarom a Hajdú Péternek szánni az én nyilvános jelenlétemet, de azért a hogy mondjam a kulturális minimumokat, hogy nem gyárt sóműsort az emberi nyomorúságból, azt azért elvárom.
[00:48:10]Szerinted melyik film vagy sorozat írnál-e jól, hogy mi [torokköszörülés] zajlott itthon 2026-ban, mint analógia.
[00:48:20]Van egy film, ami ezeket a rendszerváltásokat nagyon jól mutatja be, és tulajdonképpen az egész történelmünknek egy egy az egész 20.
[00:48:30]század történelmének egy nagyon jó példázata.
[00:48:35]Ez a Vakok Földjén című film, amelyben nagyon nagyon kevéssé ismer ez a című nagyon kevésséorít.
[00:48:43]Ez egy nagyon kevéssé ismert csodálatos film.
[00:48:45]A Donald Sutherland meg a Ral Fines játszanak benne.
[00:48:50]Mind a kettő brilán színész.
[00:48:53]Egyik se kapott Oszká soha, hiszen túl jó volt ezeknek.
[00:49:01]Mondhatjuk úgy, hogy egyik egyik színész sem nyerte el az Oscar Díj soha.
[00:49:07]És és a abban a abban a filmben kifejeződik az, hogy a rendszerváltás után az egykori népmozgalom vezérei, vagy az egykori szabadságharcosokból hogyan válnak zsarnokok, és az egykori zsarnokokból meg hogyan válnak mártírok.
[00:49:25]Szóval, hogy ez ezekó Ó, ezt most lefordítottam.
[00:49:30]Ez nem hangzik jól, Robi.
[00:49:33]Nem, bizony nem.
[00:49:34]Ez nem hangzik jól.
[00:49:35]Bizony, nem.
[00:49:35]Én De az egy az egy megvilágító erejű film.
[00:49:37]Természetesen nem akkora tétekkel zajlik itt most Magyarországon a történelem, mint abban a filmben.
[00:49:43]A 20.
[00:49:43]századra reflektál, de a példázat és az abból levonható analógiák azok azok bizony jól tanúskodnak arról, ami itt Magyarországon zajlik.
[00:49:54]Aztán meglátjuk, újthatjuk, hogy ne így legyen.
[00:50:00]Ígértünk neked rakott kelt.
[00:50:02]Wow.
[00:50:03]Jó, köszönöm.
[00:50:04]Ez van valami történeted, hogy miért rakod kell a komfortételed?
[00:50:09]Azért, mert anyám elveszem a tányt, hogy aztán visszaadzom tá köön.
[00:50:13]Azért, mert anyám főztje és az anyám csinálta rendszeresen, és én imádtam és amióta nincs anyám, azóta alig jutok hozzá, vagy jóformán soha.
[00:50:20]De hogy ez egy hát ezek az otthoni ízek meg a [torokköszörülés] meg felidéződik belőle az anyám meg az anyámmal való életem.
[00:50:34]És ez ezért amikor amikor szóba került, akkor hát így ez ugrott be, mert ezt ezt mindig kértem, anyám mindig csinálta és mindig imádtam.
[00:50:47]Hát reméljük, hogy legalább a a közelébe kerülünk.
[00:50:49]Tomi főzte.
[00:50:49]Igen.
[00:50:53]Vow!
[00:50:53]Te sé vagy?
[00:50:55]Nem, egészségem.
[00:50:55]Mindjárt neked is hozom, Pann.
[00:50:58]Csak közben a mikrofon meg itt van, hogy egyébként képzeld el, hogy nekem is rakott kellről amúgy az a nagyon szomorú emlékem most, ahogy hallgattalak téged, jutott eszembe, hogy a nekem az apukám januárban halt meg és ő nagyon szeretett sütni, főzni és az hát akkor még nem tudtam, hogy az utolsó, de az utolsó kaja, amit ő készített nekem, az a rakotká volt, amit ettem.
[00:51:22]Komolyan?
[00:51:22]És ráadásul azt mondtam neki, pedig akkor meg nem tudtuk, hogy beteg, de azt mondtam neki, hogy ez életed legjobb rakot kelje.
[00:51:29]És most már kiderült, hogy tényleg az volt élet a legjobb rakot kellje.
[00:51:31]Én nem állítom az enyémről, hogy az életem legjobbja, de kóstold meg mindenki.
[00:51:35]Én megvárlak titeket.
[00:51:39]Jó, jó.
[00:51:41]Jó, hogy itt voltál.
[00:51:41]Kár, hogy vége van.
[00:51:44][horkantás] Már vége van.
[00:51:45]Hát igen.
[00:51:48]Tehát akkor ez tulajdonképpen a finálé.
[00:51:50]Ez a finálé.
[00:51:50]É, akkor ez már a stáblista alatt megy, hogy igen, mert nagyon sok kommentet kaptunk, hogy magyar ember beszélgetés közben nem eszik, vagy evés közben nem beszél.
[00:51:59]Érdekelnek neked a kommentek, amikor így sok jön.
[00:52:01]Köszönöm.
[00:52:04]Nem hazudnék, ha azt mondanám, hogy el tudok vonatkoztatni.
[00:52:07]Ühüm.
[00:52:08]Tehát és van rád hatással.
[00:52:08]Szóval lesz rossz kedved egy-egy kommenttől, vagy?
[00:52:10]Hát persze, tényleg.
[00:52:13]Persze, persze, persze, de a lényeg az, hogy ne az alapján csináljam, amit csinálok, de azért azért meg tud viselni.
[00:52:22]Figyelj, mi ezt megfogadtuk, mi úgy éreztük, hogy jó, akkor eszünk a végén, illetve közben beszélgetünk amúgy, csak azt már a nézők nem hallják, úgyhogy ennyi.
[00:52:31]Hú, nagyon finom.
[00:52:31]Jó éá.
[00:52:31][zene] Jó étvágyat.