Puzsér Róbert 51:03

A reménykedő kommentfal kiszolgálása, a magyarság történelmi esélyének megragadása | Bakács & Puzsér

podcastpuzsérmagyar politikakarácsony gergelytisza pártközélet
Irányultság: KonzervatívKötődés: Független
A reménykedő kommentfal kiszolgálása, a magyarság történelmi esélyének megragadása | Bakács & Puzsér
tl;dr
  • Podcast-adás a műsorvezető és Puzsér Róbert között: kommunikációról, magyar politikáról, médiáról, kultúráról és családi mintázatokról.
  • A kiabálás mint h lobális kommunikációs forma: különböztetnek érdekérvényesítő és szenvedélyes kiabálás között; a hallgatónak kell leválnia az indulatról a tartalomról.
  • A műsorvezető metafizika-könyve miatt szalonértelmiségi támadások érték; a kritikusok később visszautasítottak egy nyilvános, vágatlan vitát.
  • Puzsér: a 2019-es Sétáló Budapest kampánynak sosem volt reális esélye – a valódi cél a magyar politika „meghackelése" és a városvezetési normák beépítése volt; Vitézy Dávidot annak szerves folytatásának látja.
  • Karácsony Gergelyt keményen bírálják: „political animal"-nek nevezik, akinél nem a hatalom, hanem a pozíció számít; szerinte a probléma nem vele kezdődik, hanem ő egy probléma terméke.
  • A törzsi szavazást a „középosztály árulásának" nevezik: a várost nem otthonként, hanem zsákmányként tekintik az emberek.
  • A Tisza kétharmados győzelme történelmi ablak: a nézetek szerint fájdalmas, népszerűtlen reformokra kell most sort keríteni, a pártérdeket a nemzeti érdek alá rendelni.
  • Külpolitikai feszültség: az ukránok melletti kiállás elmaradása törést hozhat az O1G-koalícióban; a túlhatalom lehetősége és az egypártrendszer csapdája is téma.
  • Puzsér a médiáról: a korábbi „rendszerfüggetlen" sajtó most passzív tudósítóvá vált; a remény szezonja lejárt – most kontrollálni kell az elitet, nem reménykedni benne.
  • Kultúrában: a magyar film és színház válságát a rombolt rendszerekkel magyarázza (Pintér Béla kivétel), a hiphop jelenlegi fénykorát pozitívnak látja; a beszélgetést személyes családi-tematica zárja: anyai feltétel nélküli szeretet és ödipális mintázatok.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A beszélgetés kerete

A videó egy podcast-adás, amelyet a műsorvezető úgy vezet fel, hogy podcastja körülbelül egy éve indult, az első vendég „Cserhalmi" volt, és ő örül, hogy ez az év Puzsér Róbertvendégszereplésével zárul. Puzsérral régi ismeretség fűzi össze a műsorvezetőt; a beszélgetés elején esznekbe jut a régi közös rádiós múlt, és a humoros megjegyzés, hogy „én is kiabálok, ő is kiabál". A beszélgetés lazán, hosszú monológokkal, egymást provokáló kérdésekkel telik, a témák a kommunikációtól a magyar politikán, médián át a kultúráig és a családi pszichológiáig ívelnek.

A kiabálás mint kommunikációs forma

A beszélgetés első nagy témája a kiabálás, az indulatos közlésmód megítélése. Az egyik beszélgető szerint „amikor mondod valakinek, hogy ne azt nézzétek, ahogy mondom, hanem amit mondok", az annak a felismerésének a jele, hogy a kiabálás mögött nem feltétlenül modortalanság áll.

„Nem veled kiabálok, erről kiabálok." – az egyik beszélgető *

A beszélgetők idéznek egy furcsa historikus érvet: szerintük „Hitler szétégette ezt a kiabálás dolgot", mert a kiabálva közölt sugalmazásnak sötét történelmi konnotációja lett, miközben a francia forradalom alakja, Danton éppen kiabálva volt a történelem meghatározó szereplője („jól levágják érte a fejét szegény kis mocskosnak"). Az Andrzej Wajda-féle Danton-filmet említik, amelyben Depardieu játsza a főszerepet, és amelynek magyar szinkronját dicsérik: „a film végére a Danton bereked, és a szinkronhang is bereked" – ennyire autentikusan.

A kiabálás védelme nevében felhoznak egy személyes történetet is: a beszélgető elmeséli, hogy a covid alatt munkásszállásokat takarított, és az egyik munkás megkérdezte, miért csinálja – ő ennyire felhorkantott ezen, hogy az üvöltéstől az illető infarktust kapott (a mentő megérkezett, a vége jó lett). Ezzel illusztrálják, hogy az erős, indulatos közlés nem feltétlenül hatástalan eszköz.

Különbséget tesznek többféle kiabálás között:
- érdekérvényesítő kiabálás – amikor valami érdeket akar a másiktól kikényszeríteni („Hozd be a kávét! Hányszor mondtam már?");
- szenvedélyes, érdektelen kiabálás – amikor nincs személyes érdek fűződve ahhoz, hogy a másik elhigye, csak a tartalomhoz társul érzelmileg az indulat.

A közös konklúzió: „a pusztába kiáltott szónak nagyon fontos jelentősége van", és a hallgatónak le kell válnia az indulatot a tartalomról, és azt kell megmérnie a saját lelkiismeretén.

A metafizika-könyv és a „szalonértelmiség"

A műsorvezető meglepetésre ad Puzsérnak egy könyvet: dr. Bolberitz Pál „Általános metafizika" című művét – szimbolikus gesztusként, hiszen Puzsér bevallja: „én mind a mai napig nem értem a metafizikát. Te meg könyvet írtál belőle." Kiderül, hogy a műsorvezető írt egy könyvet a fizikai világon túlterjedő, szellemi szférákról, enciklopédikus igénnyel, „A-tól Z-ig" – amiért komoly gyűlölethullám, kritikai visszhang érte. A kritikusok szerint „ezt nem teheted meg".

Később egy egyetemi hallgató felajánlotta, hogy vitát szervez a szerző és a kritikusai között, azzal a feltétellel, hogy a beszélgetést felveszik és vágatlanul kirakják. A kritikusok erre nem mentek bele, így a vita elmaradt. A műsorvezető ebből messzemenő következtetést von le a magyar szalonértelmiségről:

„A szalonok értelmisége úgy szeret diskurálni, hogy ő kinyilatkoztat valahonnan valamit. De amikor valaki ezzel konfrontálni akarja, vagy diskurzust kezdeményez, akkor ő visszavonul az elefántcsontornyába." – a műsorvezető *

Saját álláspontját így fogalmazza meg: „mindenről érdemes beszélni, minden jobb megbeszélve, mint meg nem beszélve, és minden jobb kimondva, mint elfolytva". Hozzáteszi: nem az akadémikus értelmiség arcába akart belemászni a könyvével, de „úgy tűnik, hogy sikerült". Arról is beszél, hogy az értelmiségtől való teljes elszakadás számára „Isten ajándéka" volt, habár elsőre rossz érzés volt; ma már – „a spíron kívül" – senkit nem hiányol közülük. Diogenészt említi kedvenc filozófusaként, aki szintén a konténerben „dolgozott", míg Szókratész a piacon beszélt az emberekhez.

Szent naivitás és az Omszk-tó-projekt

A beszélgetők közös vonásukként azonosítanak be egy „szent naivitást", amelyet a jóindulattal magyaráznak („egyszerűen elhiszem"). A műsorvezető szerint Puzsér még nála is naivabb – például abban, hogy egy pillanatig sem hitte, hogy megválaszthatják Budapest főpolgármesterének.

„Ahhoz a Tarlós Istvánnak agyvérzést kellett volna kapnia abban a kampányban, hogy nekem esélyem legyen azon a választáson." – Puzsér *

A műsorvezető a maga naiv projektjéről mesél: a Tisza-kormánnyal szemben egyetlen nagy „projektje" az Omszk-tó, amelyet szerinte „pénzügyi-gazdasági okok miatt lenyúltak", és a hivatalos kommunikáció szerint „össze-vissza hazudoznak, hogy mérges a tó vize, de halak vannak benne". Egy munkása kérte tőle („Tibi bácsi, intézd el nekünk, hogy újra fürödhessünk az Omszki-tóban"), mire hazament és elgondolkodott: a feladat az, hogy olyasmit elérjen a magyaroknál, ami nekik jó – a tónál valaha nudista strand működött, a munkások pedig munka előtt-után fürödnének ott.

Elmondása szerint először direkt módon akarta felvetni, de rájött, hogy azzal bűncselekménnyel vádolhatóvá válna, ezért „ügyesen" átkeretezte: arról írt, hogy az ukránok drónja mintegy 3000 kilométert repülve „támadta meg" az Omszki-tavat, és hogy a magyarok gondolkodnak azon, mi van a tó alján. Közben viszont rájött, hogy a hatalmat valójában „kurvára nem érdekli" az ügy – tehát a projektje, ahogy Puzsér sétáló Budapest-programja is, ugyanolyan naivitásnak bizonyult.

A Sétáló Budapest kampány utóélete és Vitézy Dávid

Puzsér értékeli a 2019-es sétáló Budapest kampányát. Szerinte soha nem volt reális esélye a főpolgármesterségre – a kampány valódi célja más volt:

„Szerettem volna meghackelni a magyar politikát, szerettem volna reflektáltatni a magyar politikát arra, hogy mit jelent egy jelöltség, és mit jelent egy ajánlattétel a választóknak tőlünk nyugatra szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban." – Puzsér *

Nem azért indult, hogy ő legyen a főpolgármester, hanem hogy a kihívás „beépüljön a politizálásba, a városról való gondolkodásba, az elit és a társadalom viszonyába". Szerinte a kampány igazolta az „ellenzékváltás" tézisét: „valóban az ellenzék leváltásán keresztül lehetett leváltani a kormányt", és jó hatással volt Magyarország politikai folyamataira.

A jövőre nézve elmondja: Budapest vezetéséért jelenleg nem lehet indulni, ez a helyzet kb. két év múlva jön el, a választás három év múlva lesz. Akkor azt kell látnia, kit állít a Tisza – például Vitézy Dávidot, aki most miniszter. Puzsér Vitézyről azt mondja: „szuperkompetens, és nagyjából az az elképzelése arról, hogy kell kinéznie egy városnak tőlünk nyugatra, mint amilyen az enyém", és úgy látja, Vitézy kampánya a sétáló Budapest kampány szerves folytatása volt. „Ennek megfelelően tök elégedett vagyok", ha ezek a normák – hogy Budapest emberre szabott, élhető, otthonos – bekerülnek a közbeszédbe. Oldalbetűként elhangzik, hogy Vitézy nővérét „szerette volna felszedni", de „nem jöttek össze".

Karácsony Gergely mint „politikai bestia"

A beszélgetés leghosszabb politikai súrlódása Karácsony Gergely megítélése. Az egyik beszélgető felsorolja, hogy „kevés undorító figurát látok a magyar politikai életben. Mondjuk Gyurcsány, Orbán, várjál, mondok még egyet: Karácsony Gergő". Elmeséli, hogy egyszer a választás előtt megkérdezte Karácsonytól, nem fél-e a vereségtől – ő nemet mondott, mire a beszélgető Marcus Aureliust hozta fel példaként (aki „állandóan félt attól, hogy elveszíti a hatalmat"), de szerinte Karácsonynak fogalma sem volt róla.

Zugló polgármesteri működését is firtatják – a parkoló automatákkal, a kerületi viszonyokkal -, és a beszélgető hozzáteszi, hogy a kerületébe nem is mehetne vissza, „mert ott engem elásnak", a polgármestert viszont azért szeretik, „mert ilyen mosolygós meg szemüveges feje van". A fővárosi helyzetet így summázzák: „Teljesen reménytelen a helyzet, és a budapestiek mégis elégedettek."

A mélyebb elemzés szerint a budapestiek nem a várost lakó szemével néznek a városra, hanem a politikai osztály szemével: „a városban nem a lakóhelyüket látják, hanem egy zsákmányt" – azt mondják, „legyen az én törzsemé, ne az övék". Amikor Karácsony átvette a fővárost Tarlós Istvántól, az emberek nem azt érezték, hogy „reméljük, rendben rakja a várost" (olyan érzéssel, mintha Krakkóban, Prágában vagy Bécsben járnának), hanem azt, hogy „jaj de jó, elvettük tőlük".

Tarlószt „gonnoknak" nevezik, Karácsonyt pedig még annál is rosszabbnak: nincs víziója a fővárosról, „még a menedzsmentet is leszarja nagyjából". A kulcsfiguráltatás:

„A politikusoknak általában a hatalom fontos. Karácsony Gergelynek még csak nem is a hatalom. Karácsony Gergelynek a pozíció. A pozíció nem a hatalom. A pozíció a hatalom árnyéka." – az egyik beszélgető *

Szerintük Karácsony nem volt Budapest tényleges vezetője – „Molnár Zsolt volt az, akinek az utasításai mentén kellett cselekednie mindig és bármikor". A másik beszélgető megpróbálja jellemzni ezt a lelket: „nekinek minden és bármi belefér, ha ő lehet és maradhat a főpolgármester. Bármilyen alkut megköt, bárkivel, bárkit hátba szúr egy magasabb pozícióért." Felidézik, hogy Karácsonynak nem volt elég a főpolgármesterség, miniszterelnök-jelölt akart lenni, és „Zugló is csak arra volt jó, hogy főpolgármester legyen; Budapest is csak arra jó, hogy miniszterelnök lehessen".

Karácsonyt „az elmúlt évtizedek legnagyobb politikai túlélőjeként" említik, „political animal"-ként, politikai bestiaként – akivel szemben a társadalom nagyon lassan érti meg az igazságot, „sokkal lassabban, mint azok, akiknek személyes élményük van erről". Azok, akiknek már sokszor az arcába hazudott, rájönnek, hogy „egy moral insanity-ről beszélünk". A lényeges strukturális tétel: „a probléma nem Karácsonynál kezdődik. Karácsony egy probléma terméke."

Törzsi szavazás és a középosztály árulása

A városvezető-választás problema gyökerét abban látják, hogy az emberek nem azzal szavaznak, hogy megnézik, mi történt a várossal az előző ciklusban, „hanem a saját törzsi meggyőződésük, ideológiai dogmáik alapján döntenek egy olyan kérdésről, ami pedig szakmai kérdés". A városlakók nem felelős lakói a városnak: „a várost valamelyik kurzus zsákmányának szánják", nem úgy gondolnak rá, mint az otthonukra – pedig az otthonukkal kapcsolatban megvan az igényük, hogy normálisan nézzen ki.

Ezt a jelenséget a beszélgetők „a középosztály árulásának" és „fegyverletételének" nevezik. A következtetés lesújtó: ha a középosztály csak a saját családjáért érdeklődik, akkor „hiába várom el azt, hogy gondoljon a munkásosztályra", és „senki nem érdekel semmi, csak a család" – és akkor nem csoda, hogy „az Orbánnak a családja is gazdagszik", hiszen „olyan a társadalom, amilyen az elitje, és olyan az elit, amilyen a társadalom".

A Tisza-győzelem mint történelmi ablak

A beszélgetés második fele a 2026-os hatalomváltás értelmezése. Az egyik beszélgető szerint „ez most egy óriási fordulópont a magyar történelemben": most kellene, hogy a magyar társadalom gondolkodó része, az értelmiség a társadalom lelkiismerete és „vezérlő csillaga" legyen, éberen figyeljen, és meghaladja a „szuper rövidtávú gondolkodást".

A nagy tétel a reformok (inkább: modernizációs programok) kérdése. A beszélgető – aki nem is szeretni a „reform" szót, mert azt „Gyurcsány sajnos elhasználta" – a Tisza kétharmados, kb. 65-70%-os többségét „megszentelt történelmi pillanatként" írja le:

„Most 15-20%-ot el fogok veszíteni, de Magyarország nyerni fog 15-20 évet." – az egyik beszélgető *

Az érv: ha a mostani hatalom ugyanarra a szavazatkalkulációs logikára épít, mint az összes eddigi – „mindig figyeli a kommentfalat, hogy mennyire népszerű az intézkedés" –, és nem meri meghozni a fájdalmas, de évtizedek óta esedékes döntéseket (a magyar vízgazdálkodás, mezőgazdaság, digitalizáció, felzárkóztatás területén), akkor a történelmi ablak bezárul. „A nagyon nagy deficit mindig az, hogy feláldozzák a nagy nemzeti érdeket a kis pártérdeknek."

A szembenálló nézőpont szintén szomorú képet ad: „30-40 éven keresztül emelték az adót, és nem volt egy közgazdász – mondjuk Kornai János –, aki azt mondja, hogy az áfa elég." Gazdaságilag nem lát zseniális ötleteket, bár „persze örül a letartóztatásoknak", hátha végigmegy az elszámoltatás. A közös tétel mégis az „erkölcsi fordulat" szükségessége:

„Ide egy erkölcsi fordulat is kell. Nem elég a hatalmi fordulat vagy a hatalomváltás. Ide az kéne, hogy végre a pártérdek legyen az eszköz és a nemzeti érdek legyen a cél." – az egyik beszélgető *

Ukrajna és az O1G-koalíció dilemmája

A külpolitikai rész komoly feszültséget tár fel. Az egyik beszélgető – akinek otthon harctérről hazahozott zászló is van – szomorúan konstatálja, hogy az ukránokkal való viszony „nem változott a Fideszhez képest", és ez „nagyon nagy törés lesz": ha a magyarok nem gondolják, hogy az ukránok Európát védik – ahogyan a magyarok védték Európa határát áldozatok árán –, akkor ő „elmegy Szerbiába, Szlovákiába". Ugyanakkor hallható az érv is: „az ukránok ugyanazt a harcot vívják most, amit mi vívunk 1956-ban."

A magyarázat a Tisza választói bázisában keresendő: Magyar Péter „egy csomó exfideszes szavazójával" és maga is exfideszesként „olyan koalíciót hozott létre, amiben senki nem hitt: egykori fideszesekből, akár egykori mi hazánkosokból, az SZDSZ kemény magjából, egykori DK-sokból – komplett O1G ellenzékből – beterelte ezeket egyetlen táborba". Ennek a tábornak az összes szegmensét nem lehet és nem is kell egyszerre kiszolgálni – viszont ekkora tábor „felhatalmazást ad arra, hogy egy magasabb nívón értelmezett nemzeti érdeket szolgáljon". A szkeptikus ellenérve: „a hatalom nem ismer erkölcsi minimumokat", ezért az ukránok melletti kiállás mint erkölcsi minimum elmaradhat, és akkor „az erkölcsi kisugárzás is el fog maradni".

Az egypártrendszer csapdája

A beszélgetés a túlhatalom problémáját is érinti: a mostani, kb. egy-két évig tartó egypárti helyzet óriási lehetőség, de félő, hogy hamar visszakerülnek a „kényszerpályára" – egy sokpártrendszerbe, koalíciós és konszenzuskényszerekbe, ahol „rengeteg kompromisszumon és alkun múlik majd, hogy milyen döntések születnek és mi lesz az ország sorsa". A múlt tanulságaként idézik: „minden héten szerdáról csütörtökre nézni kellett a grafikont, hogy nehogy lefelé menjen."

A kritikai hang hozzáteszi: Magyar Péter szerint már „megtette" a helyét a történelemkönyvek dicsőséges oldalán, mert „legyőzte Orbán Viktort, elsöpörte az Orbán-rendszert" – „van ebben némi igazság". Az egyik beszélgető személyes szemszögből is megerősíti a változás súlyát (nővére fideszes alpolgármester, „belülről élte át, borzalom volt"):

„Hatalmas dolgot tett Magyar Péter azzal, hogy leváltotta Orbán Viktort. Szerintem még hatalmasabb dolgot tett azáltal, hogy kipurgálta a magyar közéletből és politikából az identitáspolitikát." – az egyik beszélgető *

Vagyis most már nem az Árpád-sávos zászló vagy a szivárványzászló dilemmája körül forog a magyar politika – a beszélgetők ebben egyetértenek, miközben a propaganda-kommunikátorokat (az átiratban „Maga Zoltán" és „Rákai" néven torzulva említve) egyaránt undorítónak nevezik.

A média és „a remény szezonja" vége

A műsorvezető komoly kérdése: elképzelhető-e, hogy a sajtó visszajut „az eredeti szent állapotába, amelyben a hatalmat ellenőrzi, és nem a hatalom a sajtót"? Puzsér válasza lesújtó: „nagyon rosszak a benyomásaim". Szerinte a korábbi „független média" pontosabban „rendszerfüggetlen" média volt – az Orbán-rendszertől független, amely „soha semmilyen alkalommal nem mulasztotta el kifejezésre juttatni a saját álláspontját". Április óta (a hatalomváltás óta) viszont a Telex, a HVG/24, a Partizán és társaik „nagyjából beérnek azzal, hogy tudósítják az aktuális eseményeket" – nincs álláspontjuk, véleményük, kritikai narratívájuk.

Puzsér szerint ez „nagyon rossz", mert ha így megy tovább, „a tényleges egyetlen kritikai narratíva az aktuális tejhatalommal szemben a fideszes narratíva lesz". A magyarázata: a szerkesztősések egymásra hárítják a kritika felvállalását, mert félnek a kattintások elvesztésétől – „az emberek nem akarják ezt hallani, mert az emberek remélni akarnak". Ám:

„A remény szezonja lejárt. A remény szezonja 24 és 26 között volt... A Tisza győzött. Magyar Péter az már nem a reményt hordozza, hanem a tejhatalmat birtokolja... Aki most reménykedik, az már nem a megoldás, hanem a probléma része." – Puzsér *

Szerinte most már „ellenőrizni, kontrollálni kell, polgárnak kell lenni": nincs „mi és ők" pártlogika, hanem „vagyunk mi, a társadalom, és vannak ők, az elit – amelynek van ez a pólusa meg az a pólusa, de egyik sem mi vagyunk. Amíg a magyarok erre nem jönnek rá, addig az újabb és újabb elitek újra meg újra a bolondját fogják járatni a magyarokkal."

Kultúra: film, színház, underground, hiphop

A műsorvezető provokatív kérdésre megy át: lát-e esélyt a magyar film feltámadására? Puzsér válasza: „nem nagyon". Nemes Jeles Lászlót „nagyon jó alkotónak" tartja, de a probléma nem a tehetség kérdése, hanem a filmrendszer, a stúdiórendszer, az oktatás, a tanárok lerombolása. A film számára „egy nép tükre":

„A film tulajdonképpen egy népnek a tükre. És az a nép, amelyiknek a filmje nem hiteles – nem tükrözi azt az életet, ami az országban, társadalomban zajlik, ami 16 évig ez történt –, az a nép nem tud tükörbe nézni. Annak a népnek a létállapota hamis." – Puzsér *

Hozzáteszi: ezt csak ők látják, a nyugati nézők nem – ők nem élnek itt, nem beszélik a nyelvet, nem hallják, hogy a karakterek szava „üresen kopog", nincs mögötte valóságfedezet. Régebben még volt valós magyar filmművészet: Jancsó Miklós, Szabó István, Tarr Béla – „korábban léteztünk és fabrikáltunk". A színházra is hasonló érv érvényes: Pintér Béla kivétel, de „egy fecske nem csinál nyarat" – ha a talaj nem lenne „mérgezett", Pintér Béla-szinten „a tucatjai kellett volna kisarjadjanak".

Az undergroundról azt mondja: az attitűd „soha nem hal meg", mindig ott lesz a felszín alatt, abból lehet meríteni. Az első pozitív megjegyzése a magyar hiphop: szerinte most „fénykora" van itthon, a „kezdet fiaiból" lépett elő, és ahogyan a 90-es években az elektronikus tánczene volt európai színvonalú, most azt érzi, hogy ez a hiphop az – bár az underground „elég hamar kommerz lesz, de terem a helyében valami... ott van valami tenyészet".

Család, anyák és fiúk

A beszélgetés végén a két beszélgető a magánélet felé fordul. Közös tapasztalatuk, hogy „egyedül csak anyám hitt" – a feltétel nélküli anyai szeretet az, ami tartotta őket. Az egyik beszélgető felveti: „Ki lehet ebből jönni most már? Vagy meg kell halnom, és majd vele találkozom?" – mire a válasz: „Akit anya szült, az mind csalódik végül."

Mindketten „anyás fiúknak" vallják magukat, és ezt az ödipális mechanizmussal magyarázzák. Az egyik beszélgető elmondja, hogy nála a családi szerepek megfordultak: az anyja töltötte be az apák szerepét, az apja pedig az anyákét – „az apámtól kaptam a feltétel nélküli szeretetet, az anyámtól az elvárásokat" (ő volt „az edző"). Így az apával bújós, ölelős, meleg, bensőséges kapcsolat alakult ki, az anyával pedig a „megfelelési kényszerek, lázadás dinamikája". Ezt a mintázatot – mondja – „kiexportálta a nyilvánosságba". A beszélgetés azzal zárul, hogy a műsorvezető megkéri a vendégét: „ne hagyd abba, ne hajts meg."

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „a tilos puzsérja a vakács" – a rádiós múltra utaló szójáték beceneve nem rekonstruálható pontosan.
  • „a spíron kívül senki nem hiányzik" – a „spírón" kifejezés értelmezése bizonytalan (valószínűleg egy helyszín vagy közeg neve).
  • „a mága Zoltán Rákai fi" – propaganda-kommunikátorok neveinek ASR-torzulata, a pontos nevek nem állapíthatók meg egyértelműen.
  • „HV24" – valós médianév torzulása lehet (HVG / 24.hu), a pontos hivatkozás bizonytalan.
  • „a tyúha kapott egy hatalmas felhatalmazást" – valószínűleg „az ország kapott" torzulása.
  • „hogy a karakterek szava az fagarasként kopog az asztallapon" – a kifejezés nem rekonstruálható (talán „üresen kopog" vagy hasonló).
  • „hogy a munkásosztályra, had fürödjön ingyen a tolga" – a „tolga" valószínűleg „a tóban" torzulása.
  • „hány nem T50 szavazattal" – Karácsony választási eredményére utaló számítás nem rekonstruálható.
  • „lemondtuk a közös olajtározót" – az ukrán-magyar energetikai együttműködésre utaló rész pontos kontextusa bizonytalan.
  • „a kedvenc szentező mondott" – értelmezhetetlen mondat a filmművészeti szakaszban.
  • „vitézi Dávid GT" – a „GT" rövidítés jelentése nem egyértelmű.
  • „Cserhalmi" – az első podcast-vendég neve az átirat alapján így hangzik, pontos azonosítás bizonytalan.
  • „Most visszahullok a a mélyben, hogy az nagyon elteserített" – értelmezhetetlen szakasz a gazdaságpolitikai résznél.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:21]Szervusztok mackók!

[00:00:21]Körülbelül egy évvel ezelőtt indult el a podcastunk a Cserhalmival, és nagyon örülök, hogy ez az év a puzsérral ér véget, és ott is mondtam a Cserhalminak, hogy ne haragudj, az elején hosszabban beszélek, és ráadásul csak olyasmiket fogok kérdezni, ami engem érdekel.

[00:00:43]Köszönöm a meghívást.

[00:00:44]Ja, persze.

[00:00:44]Nem, egyből benyalok.

[00:00:44]Én a Puzsért nagyon régóta szeretem, nagyon régóta figyelem.

[00:00:53]megölelem, amikor találkozunk.

[00:00:53]Nagyon vicces a dolog, mert voltak olyan mondatok régen, hogy mert én is kiabálok, ő is kiabál, hogy a tilos puzsérja a vakács, [nevetés] érted?

[00:01:05]És azért Na mindegy.

[00:01:08]Ez annyi voltál fölháborod, amén hamarabb kiabáltam, mint te, de minden.

[00:01:12]Oké.

[00:01:12]Oké.

[00:01:12]A amikor mondod valakinek, hogy ne azt nézzétek, ahogy mondom, hanem amit mondok, az az és olyan furcsa, mert nem érték meg akkor, amikor kiabálunk, akkor hát erős hatásfokot adunk a a az igazság mellé, vagy a kimondás mellé.

[00:01:37]Tehát ez egy inkább ilyen bulvár trükk, ami hát se neked, se nekem nem probléma.

[00:01:44]Azt hiszem, hogy Hitler szétégette ezt a kiabálás dolgot, és az egy nagyon rossz konnotációt ad a beszédhez, hogyha kiabálsz, mert van egy ilyen nagyon sötét történelmi tapasztalat, hogy valaki nagyon kiabál, kiabálja a dolgait, azt sokan elhiszik, és abból az indulatból, amit ott látunk a dobogón, abból aztán világháború lesz, meg tömeggyilkosságok lesznek.

[00:02:12]Ez a nexus, hogy hogy indulatosan mondod a magadét, ez szétégett.

[00:02:17]De én nem gondolom, hogy egyszer és mindenkorra meg kéne bélyegezni az indulatos közlést, ezt a közlésmódot.

[00:02:29]Én azt hiszem, hogy az, ahogyan az ember beszél, az a gyerekkoráról, a neveltetéséről, a traumáiról árulkodik.

[00:02:41]Az, amit meg az ember mond, az meg arról árulkodik, amit mondani akar, és amit ő személy szerint itt és most fontosnak tart.

[00:02:50]És a az a helyzet, hogy amikor valami valamit nagyon fontosnak érzel, akkor nyomatékot raksz mögé, és akkor mások ettől így visszariadnak, mert hát ehhez az asszertív kommunikációhoz vannak szokva.

[00:03:08]Sőt, az mostanában egy, azt mondhatom, hogy egyfajta követelmény a beszédhelyzetben, hogy aszertív módon közelíts a másikhoz.

[00:03:16]Csak, hogy amikor te kiabálsz, meg indulatos vagy, nem a másikkal kiabálsz, hanem valamit kiabálsz.

[00:03:24]Ilyenkor szoktam mondani, hogy nem neked szól, rólam szól, és annak a mondásnak, amit éppen hallasz, szól, mert szerintem ez nagyon fontos, és belőlem ilyen látod, ilyen érzelmeket vált ki.

[00:03:37]És akkor mondja, hogy ne kiabálj velem, és mondom, hogy nem veled kiabálok, erről kiabállok.

[00:03:41]És akkor az néha-néha megnyugtatja az illetőt, vagy eloszlatja a rossz érzését.

[00:03:50]De azért, mert az embereknek Hitlerről van vizuális képük, mert vannak felvételek.

[00:03:57]Én nem fogom elfelejteni Dantont.

[00:03:59]Hm.

[00:04:02]Mert az, hogy Danton kiabált, annak rendkívüli szerepe van a francia történelemben.

[00:04:06]Jól levájják érte a fejét szegény kis mockónak, de igen.

[00:04:08]Tehát képzeld, azt gondolom, hogy több is van a kiabálásb kicsit az igazság szélsőséges formája is.

[00:04:25]Persze súghatott, de inkább a a gonosz súg.

[00:04:30]Én imádom az Andrej Vajdának a Danton filmjét.

[00:04:32]A Párgyő játsza a Danton jó példás.

[00:04:35]A film végére a Danton bereked és a szinkron hang is bereked.

[00:04:39]Tehát az olyan autentikusan lett szinkronizálva, hogy a szinkronhangnak is alig van már a végére beszédhangja.

[00:04:47]Ö igen.

[00:04:47]Szóval, hogy a az a helyzet, hogy hogy a emög emögött az indulat mögött nagyon sok esetben az igazságérzet felhorgadása áll.

[00:04:59]Ezt erre akar.

[00:05:00]És persze mi senki se fogadja el az én igazságomat, csak azért, mert ilyen indulatosan adom elő.

[00:05:05]Hántsa le róla az indulatot, a kiabálást, mérje meg azt a maga lelki ismeretének meg valóságismeretének, meg igazságérzetének a mérlegén.

[00:05:15]És akkor az alapján döntsön arról, hogy amit mondtam, helyes vagy helytelen.

[00:05:21]De te jó fej vagy, mert képzeld, én meg azt tapasztaltam, hogy azért is lett igaz, ami és rendeződött úgy a helyzet, mert kiabáltam.

[00:05:30]Tehát nem hatástalan eszköz.

[00:05:34]A a leg durvább példám, és Isten szeret, covid alatt munkásszállásokat takarítottam és az egyik munkás beném kötött, hogy most ezt miért csinálom?

[00:05:47]Most arra gondoltam, hogy covid alatt azt kérdez, hogy miért takarítom a megfordultam és képzeld, úgy üvöltöttem a munkással, hogy infarktust kapott.

[00:05:58]Ne Isten jó, mert nem nem halt meg.

[00:06:00]Kijött a mentő, a vége jó.

[00:06:00]Csak mondom, hogy az erőnek szerintem vagy keresztelőszent János több példát tudok mondani.

[00:06:09]Most egy kicsit védem magunkat, ne tekintsük a a kiabálást modortalanságnak.

[00:06:20]Az mert nem modortalan.

[00:06:20]Na, a modortalanság az más.

[00:06:22]Az te is tudod, én is tudom, de az nem a kiabálás.

[00:06:25]És tényleg többféle kiabálás van.

[00:06:29]Tehát van az érdekérvényesítő kiabálás, amikor azért kiabálok, mert én akarok valamit a másiktól, amit a másik éppen nem akar, és én le akarom őt agresszálni azért, hogy úgy legyenek a dolgok, ahogy én akarom.

[00:06:43]Az hozd be a kávét.

[00:06:47]Hányadszor mondtam már, hogy hoz?

[00:06:47]Tehát ez is más, meg az is más, amikor egyszerűen csak valamit szenvedélyesen mondasz, de semmilyen érdeked nem fűződik ahhoz, hogy a másik ember azt elhigye vagy elfogadja.

[00:07:00]Egyszerűen csak ahhoz a tartalomhoz ez az indulat társul érzelmileg és formailag is.

[00:07:07]Csak azért én még erősebben védeném.

[00:07:13]Tehát a pusztába kiáltott szónak nagyon fontos jelentősége van.

[00:07:15]majd a magyar társalamra rátérün, hogy egy kicsit később.

[00:07:18]Most arra gondoltam, hogy na tényleg nagyon szeretlek, de azért szíven szúrlak most az elején.

[00:07:27]És képzeld, van egy könyv, amit elképesztően szerettem, többször olvastam, nem csak akkor, amikor kellett, hanem utána is.

[00:07:38]Mit adjak a puzsérnak?

[00:07:41]Odaadom neked, de kérlek, olvasd el.

[00:07:44]Ühüm.

[00:07:45]És most jön a kés.

[00:07:48]Dr.

[00:07:48]Bolberis Pál, általános metafizikó.

[00:07:52]Hühüm.

[00:07:54]Hát ez bizonyára egy filozófiai tanulmány.

[00:07:56]Ennyi.

[00:07:56]Ennyi.

[00:07:56]Csak ennyi.

[00:07:56]Kérlek.

[00:07:56]Rakd el.

[00:07:58]Áltépzeld.

[00:07:58]Én látod mennyiszer olvastam, aláhúztam.

[00:08:01]Figyelj, én mind a mai napig nem értem a metafizikát.

[00:08:07]Te meg könyvet írtál belőre.

[00:08:07]Azért késsel szúrtam a szíved közepére, de ezt le is zártam.

[00:08:11]Jó, jó.

[00:08:13]Hát figyelj, nagyon köszönöm, nagyon köszönöm.

[00:08:15]El fogom olvasni.

[00:08:15]Amit én írtam, amit én írtam, az nem filozófiai tanulmány.

[00:08:19]Amit én írtam, az a tudod micsoda gyűlölet hullámot olvastam evvel kapcsolatban.

[00:08:28]Én is olvastam.

[00:08:28]Én jó, de de megdöbben.

[00:08:29]Én képzel, én nem szeretem az értelmiséget.

[00:08:31]Én már elszakadtam, hogy munkás vagyok, de az az döbbenetes volt.

[00:08:38]Én is olvastam.

[00:08:38]Én ez szóval, hogy mondjam, ha valaki egy fizika, ha ha valaki egy filozófiai tanulmányt olvas, hogy akkor ott azért elvárja, hogy ne tarókártyák illusztrálják az oldalpárokat.

[00:08:50]Tehát, hogy az, hogy az az csak bizonyos szándékos félreértés eredménye lehet, hogy valaki úgy gondolta, hogy ez az én részemről valamiféle filozófiai tanulmány.

[00:09:03]Én ez egy ez egy spirituális miér de miért nem lehet az?

[00:09:07]Én szokratisz meg képzeld, én már a a konténerben dolgozok, nekem diogenész a kedvenc filozófusom.

[00:09:16]Ö nem értek egyet ezzel.

[00:09:22]Szokrates a piacra ment le, tudod, és az piacon az emberekhez beszélt.

[00:09:24]Micsoda szerencséje volt, hogy szól Platon.

[00:09:27]De most azt tegyük félre.

[00:09:29]Én a fizikai világon túlterjedő szférákról, a szellemvilágról, a szellemi szférákról akartam tudom írni, méghozzá egy hát ilyen enciklopédikus igényel, tehát hogy a-tól z-ig.

[00:09:46]De azt mondták a kritikusok, hogy te ezt nem teheted meg.

[00:09:48]Én aztán én aztán ö m beszéltem később egy egy egyetemi hallgatóval, aki felajánlotta, hogy vitassam ezt meg a kritikusaimmal, kvázi védjem be a magam szempontból.

[00:10:09]Bartalmas.

[00:10:09]Remélem nem lehet mondtá ment.

[00:10:11]Én én én igent mondtam.

[00:10:11]Én itt mondtam azzal a feltétellel, hogy felvétel készül és vágatlanul kirakjuk a felvételt és ebben nem sök mentek bele.

[00:10:22]Fantasztus nem bele, úgyhogy ezek után erre a beszélgetésre nem került sor.

[00:10:26]Én nagyon szívesen megvitattam volna velük.

[00:10:30]Jze, értem.

[00:10:31]Elálltak tőle.

[00:10:31]Szóval, hogy a az a helyzet, hogy ez a ez az ilyen a szalonok értelmisége az úgy szeret diskurálni, hogy ő kinyilatkoztat valahonnan valamit.

[00:10:41]De amikor valaki ezzel konfrontálni akarja, vagy diskurzust kezdeményez, akkor ő visszavonul az elefánt csontornyába.

[00:10:48]Ő nem ő nem vitázik.

[00:10:51]Én meg nagyon máshogy állok ehhez hozzá.

[00:10:53]Szóval, hogy én úgy gondolom, hogy mindenről érdemes beszélni, és minden minden jobb megbeszélve, mint meg nem beszélve, és minden jobb kimondva, mint elfolytva.

[00:11:03]És én ezért minden ilyen vitahelyzetbe, minden ilyen diskurzushelyzetbe örömmel belemegyek.

[00:11:09]Tehát én én én nem szándékoztam a akadémikus értelmiségnek az arcába belemászni ezzel.

[00:11:21]Értem, értem.

[00:11:22]De úgy tűnik, hogy sikerül.

[00:11:23]Sikerül sikerül úgy tűnik, hogy sikerül.

[00:11:24]De hát én én megkíséreltem tisztázni ezt velük, megkíséreltem ezt az egész vitát, ezt az egész diskurzust lefolytatni velük.

[00:11:37]Nem voltak hajlandóak rá.

[00:11:37]Nem, ez ennek kicsit örülök a válaszodnak.

[00:11:39]Képzeld, Isten ajándéka az, hogy elszakadtam tőlük teljesen.

[00:11:43]Tényleg teljesen.

[00:11:46]És ugye azért elsőre ez rossz érzés volt, mert hát közöttük éltem, beszélgettem satöbbi, satöbbi.

[00:11:54]A spíron kívül senki nem hiányzik, senki.

[00:11:57]Na de pont, hogy mert itt vagyunk, fölteszem az első.

[00:12:04]Képzeld, vannak bennünk közös vonások.

[00:12:08]amik egyébként aztán ellentétes pályákra is mozgatnak.

[00:12:11]Most nem az a közös vonásom.

[00:12:15]És képzeld, van bennem szent naivitás.

[00:12:22]Apámban is volt, és ebbe annyi jó a szent naivításba, hogy van benne jó indulatúság.

[00:12:28]Egyszerűen elhiszem.

[00:12:32][nevetés] Annyira megdöbbentem rajtad, hogy te még nálam is sok anníva vagy.

[00:12:37]Például te most tök őszintén te el tudtad képzelni, hogy téged megválasztanak Budapest főpolgármesterének.

[00:12:47]Nem, nem, nem.

[00:12:49]Egy percre se hittem.

[00:12:50]Nem, nem.

[00:12:50]Ahhoz én azt hittem, igen.

[00:12:52]Nem, nem.

[00:12:52]Ahhoz a Tarlós Istvánnak agyvérzést kellett volna kapnia abban a kampányban, hogy én nekem esélyem legyen azon a választáson.

[00:12:58]Szóval nem.

[00:12:58]De soha nem hittél közben.

[00:13:01]Mondok egy példát, hogy megérsz.

[00:13:03]Várd, figyelj, képzeld, bolond vagyok.

[00:13:06]Elhatároztam, hogy a Tisza kormánnyal szemben egyetlen nagy proekem van.

[00:13:12]Az az omszitó.

[00:13:12]Én mindig elmegyek az omskitó mellett, azt pénzügyi gazdasági okok miatt lenyúlták, és ott lehet viziselni, ezt csinálni, azt csinálni.

[00:13:22]össze-vissza hazudoznak, hogy mérges a tó vize, de halak vannak benne.

[00:13:28]És valaki azt mondta nekem a depóba, hogy Tibi bácsi, intézd el nekünk, hogy újra fürödjünk a zomszki tóba.

[00:13:41]És akkor hazamentem, és elkezdtem gondolkodni, hogy ú bassza meg.

[00:13:42]Tehát a feladat az, hogy olyasmit elérni a magyaroknál, ami nekik jó.

[00:13:53]Valahol ott nudista strand volt, emberek fürödtek, és a melósunk is arra gondolt, de jó lenne munka előtt után ott megfüröődni.

[00:14:02]Azt mondanám, hogy ez nem nem olyan nehéz ügy.

[00:14:08]Ezért ha elkezdek folyamatosan róla beszélni, először bűncselekménnyel megvádoltam magam, tehát behúsztam volna őket, érted, a zsákutcánba, de ügyesek voltak, mert figyelnek.

[00:14:18]A Tisza azért más, mint a Igen, de és akkor elkezdtem arról írni, hogy a az ukránok hogyan támadták meg a Zomski tavat.

[00:14:29]A legmenőbb drónjuk képzeld 3000 km-t a Zomskitóhoz repült.

[00:14:36]Meg a magyarok gondolkoznak azon, hogy miért van itt omskitó.

[00:14:40]Tudják, hogy mi van az alján.

[00:14:43]És képzeld, most azt gondolom, hogy egyáltalán nem érdekli őket.

[00:14:45]Kurvára nem.

[00:14:48]Tehát ha én azt akarom elérni az uralkodó osztályomnál, hogy olyas valamit tegyen minden pénz és fáradtság nélkül, ami népnek jó legyen, innúce, tudod, hogy a hülye értelmiség is szopja a szavaimat.

[00:15:00]Tehát dióhéban nem adtam föl, de körülbelül ugyanolyan naivitásnak tartottam, mint a te sétáló Budapestedet.

[00:15:11]Ühüm.

[00:15:12]Nem volt reális esélyem, hogy főpolgármester legyek, és hogy megvalósítsam a sétáló Budapest programját.

[00:15:18]Föl is adtad má elsősorban azért hát nézd most jelenleg nincs olyan nincs nem nincs helyzet, hogy Budapest vezetéséért indulni lehessen.

[00:15:35]Ez nagyjából két év múlva lesz ilyen helyzet.

[00:15:37]Három év múlva lesz a választás.

[00:15:39]Két év múlva kell majd eldönteni, hogy kik indulnak, vagy azoknak, akik aspirálnak arra, hogy főpolgármesterek legyenek, azok elindulnak-e és elindítanak-e egy kampányt.

[00:15:51]Na most én nekem azt látnom kell majd, hogy kit állít a Tisza.

[00:15:55]Hogyha a Tisza olyas valakit állít, vagy vitézi Dávidot, vagy Vitézi Dávid, most Vitézi Dávid éppen miniszter, de nem tudjuk, hogy Vitézi Dávid GT Vitézi Dávid olyan figura, akire azt mondom, hogy ő szuperkompetens és nagyjából az a elképzelése arról, hogy hogy kell kinéznie egy városnak tőlünk nyugatra, mint ami nekem.

[00:16:15]De a vitézi Dávid esetében azt érzem, sőt a vitézi Dávidnak a a legutóbbi két évvel ezelőtti kampánya során azt éreztem, hogy hát az tulajdonképpen a sétáló Budapest kampánynak a szerves folytatása, tehát tulajdonképpen abból lépett elő.

[00:16:30]Ö ennek megfelelően én tök elégedett vagyok, hogyha ezek a szempontok, ezek a normák, ezek a ezek a referenciák, elvárások, ezek bekerülnek a közbeszédbe, hogy hogy Budapest mennyire emberre szabott, mennyire élhető, mennyire otthonos azoknak, akik benne élnek.

[00:16:52]Én én ezekkel kapcsolatban akartam egy diskurzust egyrészt, másrészt meg szerettem volna meghackelni a magyar politikát, szerettem volna reflektáltatni a magyar politikát arra, hogy mit jelent egy jelöltség, és mit jelent egy ajánlattétel a választóknak tőlünk nyugatra szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban.

[00:17:12]Megpróbáltam kihívni a politikai osztályt, de nem azért, hogy aztán én legyek a főpolgármester.

[00:17:22]Azt hittem, hanem azért, hanem az, hanem azért, hogy ez a kihívás beépüljön a politizálásba, beépüljön a közéletbe, beépüljön a városról való gondolkodásba, a politikai osztályról való gondolkodásba, az elit és a társadalom viszonyába.

[00:17:37]Tehát azt gondolom, hogy és azt gondolom, hogy igen, jó hatással volt a sétáló Budapest kampány a politikára.

[00:17:45]Azt mondtuk, hogy ellenzékváltás 2019, és hát ez lett az útja a kormányváltásnak, az ellenzékváltás.

[00:17:56]Igen, igazolódott az, amiről mi próbálkoztunk.

[00:17:59]valóban az ellenzék leváltásán keresztül lehetett leváltani, lehetett leváltani a kormányt, és úgy gondolom, hogy jó hatással voltunk a politika hát, hogy úgy mondjam folyamataira Magyarországon.

[00:18:15]És akkor bele kell kérdeznem egyébként egyetértek a vitézi dologgal képzelj én a nővérét szerettem volna fölszedni de aztán nem jöttünk össze de mindegy hogy de hogy igen, hogy hát ha egy befolyást szereztél volna hogyha ja én sző értem én értem én értem de de az a család az azért ha nekem tudod igen igen de képzeld akkor is már mondta nekem hogy szerintem ja hogy igen ám csak sajnos Föl kell tennem ezt a kérdést, de azért teszem föl hosszabban, hogy megérs, hogy kevés undorító figurát látok a magyar politikai életben.

[00:18:54]Mondjuk Gyurcsány, Orbán, várjál, mondok még egyet.

[00:18:59]Karácsony Gergő, képzeld, egyszer állok neki, és a választások előtt kérdezem tőle, hogy nem fél, hogy elveszíti a választást?

[00:19:08]Mondja, hogy nem.

[00:19:08]Én meg geci vagyok, és mondom neki, hogy Marcus Aurélius az állandóan félt attól, hogy elveszíti hatalmat.

[00:19:15]Gondoltam, hogy az talán tetszik neki, de szerintem fogalma nem volt Marcusz Auréliusra.

[00:19:21]Hogy is mondjam?

[00:19:25]Csak röviden Zúgló polgármesteréről beszélek.

[00:19:27]A tudod ezek a gépek, amik ott állnak és parkolás parkolásió.

[00:19:36]Igen.

[00:19:36]Kan Igen, igen.

[00:19:38]Azajság nem mehetek vissza a kerületembe, mert ott engem elásnak.

[00:19:43]Tudod, hogy miért szeretik?

[00:19:43]Mert ilyen mosolygó meg szemüveges feje van.

[00:19:46]Aha.

[00:19:46]Aha.

[00:19:46]Igen.

[00:19:49]De azért nagyon fontos kimondani, hogy én undorodom tőle, mert ezt egrész komolyan gondolom, még Budapestnek ő a főpolgármestere.

[00:19:55]Teljesen reménytelen a helyzet.

[00:19:58]Reménytelen.

[00:19:58]És a és a budapestiek mégis elégedettek.

[00:20:01]És még na ezt ezt mondom, mert a városban nem a lakóhelyüket látják, hanem egy zsákmányt.

[00:20:07]Nem a várostlakó szemével néznek a városra, hanem a politikai osztály szemével néznek a városra, és azt mondják, hogy legyen az én törzsemé, ne az övék.

[00:20:17]És a és amikor a Karácsony Gergely átvette a fővárost a Tarlós Istvántól, akkor ők nem azt érezték, hogy na hát reméljük, hogy a Karácsonyi Gergely rendben rakja ezt a várost.

[00:20:32]Már úgy értem, hogy olyan érzésem lesz Budapesten, mintha Krakkóban járnék, vagy Prágában járnék, vagy vagyában járnék, vagy Bécsben járnék.

[00:20:42]Direkt ebből a régióból mondok városokat.

[00:20:47]Direkt direkt eből ebből a régióból, hanem hanem hanem hanem az volt az érzésük, hogy jaj de jó, elvettük tőlük.

[00:20:57]Pedig hát ez nem lett az övék.

[00:20:57]Továbbra sem lett az övék.

[00:21:00]És a helyzet az, hogy a a tarlós egy nem volt nem volt gazdája a fővárosnak, nem volt főpolgármester, egy gonnok volt, egy gonnok.

[00:21:12]Na most a helyzet az, hogy a karácsony még csak még annak is rossz.

[00:21:14]Á, nem víziója nincs a fővárosal, nem a pontból bontból el akarjuttatni a fővá, hanem még a menedzsmentet is leszarja nagyjából.

[00:21:27]És a a arra jöttem rá, hogy a politikusoknak általában a hatalom fontos.

[00:21:33]Ők a hatalomért politizálnak.

[00:21:33]A Karácsony Gergelynek még csak nem is a hatalom.

[00:21:38]A Karácsony Gergelynek a pozíció.

[00:21:40]A pozíció az nem a hatalom.

[00:21:40]A pozíció, a hatalom árnyéka.

[00:21:43]A pozíció az, ami a hatalomból tulajdonképpen csak látszik.

[00:21:48]A Karácsony Gergely igazából nem volt ténylegesen Budapestnek a vezetője.

[00:21:55]Molnár Zsolt volt az, akinek a hogy mondjam, az utasításai mentén kellett cselekednie mindig és bármikor is, de neki nem is kellett tényleges hatalom, csak tudják úgy az emberek, hogy övé a város, hogy ő a ő a főpolgármester, a pozíció, hogy ő a De ez milyen milyen lélek?

[00:22:16]Mi ez?

[00:22:16]ezt tudnád hasonlítani, mert nagyon nehéz rád példát találni.

[00:22:24]Én én én azt hiszem, hogy hogy ő ő neki neki minden és bármi belefér, hogyha ő lehet és maradhat a főpolgármester.

[00:22:36]Bármi, bármilyen alkút megköt, bárkivel, bárkit hát szúr egy magasabb pozícióért.

[00:22:44]És ne felejtsük el, hogy neki nem volt elég az, hogy ő volt a főpolgármester.

[00:22:45]Ő miniszterelnök akart lenni.

[00:22:47]Ő miniszterelnök jelölt volt, hogy neki valójában Zugló is csak arra volt jó, hogy aztán főpolgármester legyen.

[00:22:56]Budapest is csak arra jó, hogy aztán miniszterelnök lehessen.

[00:22:59]Jó, hát most már az ambíciói nem terjedhetnek ki erre, mert hát most azért nagyjából beárazódott az, hogy ő nagyjából meg nem nem elégedett lehet a fővárossab, mer összeteheti a két kezét, hogy ő sikerült megőriznie sikerült megőriznie a fővárost.

[00:23:18]Hát mennyivel nyert hány nem T50 szavazattal, vagy mennyivel nyert legutóbb.

[00:23:22]Szóval, hogy az a helyzet, hogy hogy ő már mindenkit hátba döfött, akivel valaha szövetkezett, már mindenkit elárult, akivel valaha életében beszélt három szónál többet már mindenkinek az arcá mindenkinek az arcába hazudott már.

[00:23:39]Én azt én igen, én azt gondolom, hogy vele kapcsolatban és tudod az van, hogy amit azok, akik a karácsony, akiknek a karácsony már az arcába hazudott sokszor, és nekik leesik, hogy hát egy moral insanityről beszélünk.

[00:23:56]Igen, igen, igen.

[00:23:57]Ez az emberek, a társadalom nagyon-nagyon lassan érti meg, nag sokkal lassabban, mint azok, akiknek személyes élményük van erről.

[00:24:04]Lassan szivárog le ez a tudás a társadalomhoz, de lassan szivárog.

[00:24:09]Az jó, hogy egyre többen vannak tisztában azzal, hogy Karácsony Gergely ki is.

[00:24:15]És a probléma az, hogy valójában amíg amíg az ő kezében van a főváros, addig itt itt itt nem is lesz semmi.

[00:24:23]Ő ő ő ő saját magát nem eszköznek látja, és a várost nem célnak, hanem a várost látja eszköznek, és a saját pozícióját, a saját vezetői szerepét látja célnak, ami egyébként nem egy vezetői szerep, hanem egy fenntartói szerep.

[00:24:37]De hát a a az a az a nagyon különleges, hogy ő tényleg egy tényleg a a legnagyobb, azt mondhatom, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb politikai túlélője, tehát amit ő eddig túlélt, és hogy ilyen értelemben valóban egy political animal, tehát egy politikai bestia a méghozzá ért Igen.

[00:25:01]Ezért nem szabad semminek tekinteni, mert az, hogy most megnyomorítja az életünket, az most az más kérdés.

[00:25:07]Tehát mondjuk a a probléma nem karácsonynál kezdődik.

[00:25:14]Karácsony egy problémának a terméke.

[00:25:16]A probléma ott kezdődik, hogy az emberek nem az alapján szavaznak egy városvezetőnek a kilétéről, hogy megnézik, hogy az előző ciklusban mi történt a várossal, honnan hova jutott a város, hanem a saját törzsi meggyőződésük, a saját törzsi elkötelezettségük, a saját ideológiai dogmáik alapján döntenek egy olyan kérdésről, ami pedig egy szakmai kérdés, mert a az a baj, hogy nem felelős lakói a városnak.

[00:25:46]Tehát a a városnak a azok, akik itt laknak, ők maguk is valamelyik kurzus zsákmányának szánják a várost.

[00:25:55]Nem úgy gondolnak a városra, ahogyan mondjuk az otthonukra.

[00:25:57]De az otthonukkal kapcsolatban megvan az az igényük, hogy az nézzen ki normálisan.

[00:26:00]Miért nincs meg a városukkal kapcsolatban?

[00:26:03]Mert megtanulták, és persze rosszul tanulták, de jól bevésődött, hogy az nem az övék, és sosem volt az övék, hogy az valójában az uraké, és hogy nekik maximum annyi a döntésük, hogy melyik uraké, azoké vagy amazoké.

[00:26:18]Ez a középosztály árulása.

[00:26:20]Igen.

[00:26:20]Igen.

[00:26:20]Ez a középosztály fegyverletétele.

[00:26:24]Aha.

[00:26:24]Igen, igen.

[00:26:26]Gondoltam én is.

[00:26:26]És ez nagyon rossz hír.

[00:26:30]Igen, mert mert a középosztálytól akkor hiába várom el azt, hogy gondoljon a munkásosztályra, had fürödjön ingyen a tolga, mert nem érdekli.

[00:26:41]Nem, nem.

[00:26:41]Senkit nem érdekel semmi, csak a család.

[00:26:43]Ez a és a persze az és akkor a csodálkoznak, amikor az Orbánnak a családja gazdagszik, miközben hát mindenki úgy áll hozzá, hogy a én a kis családomnak Persze, persze.

[00:26:53]És akkor csoda, hogy az Orbán is ugyanígy áll hozzá, hogy hát a család hát a szóval, hogy az a helyzet, hogy olyan a társadalom, amilyen az elitje, és olyan az elit, amilyen a tárkal.

[00:27:03]Igen.

[00:27:06]Én most, hogy most utaztam Szlovákiában, meg Szerbiában sokat járok, és de én úgy látom, hogy hiába most ez a választás, aminek nagyon örülök, hogy megmutott de hogy terzünk tovább és lesz a ne Európától és ezt szántan példával tudom bizonyítani vagy érvelni.

[00:27:29]Látszé arra, hogy a Magyar Nemzettudat újra gondolja magát?

[00:27:33]Hát ez most egy történelmi esély erre.

[00:27:37]Most ez a változás, ez egy óriási fordulópont a magyar történelemben.

[00:27:44]És most kell, hogy a magyar társadalom gondolkodó része, a magyar értelmiség, mint ennek a társadalomnak, hát a úgymond a lelki ismerete kellene, hogy legyen, meg úgymond a úgymond a vezérlő csillagene, hogy legyen az, amit ők állítanak, vagy az, amit ők felmutatnak.

[00:28:07]Szóval, hogy ez most éber legyen a civiltársadalom, éber legyen az értelmiség, képes legyen a meghaladni a szuper rövidtávú gondolkodását.

[00:28:19]Képes legyen arra, hogy egy perspektívában gondolkod.

[00:28:25]Képes rá szerinted?

[00:28:25]Most én is kiabálok, mert szeretek kiabálni.

[00:28:27]Tudod, hogy kezdődött az egész sztori, baszd meg.

[00:28:32]adót emeltek a büdös kurva anyát.

[00:28:35]30 40 éven keresztül emelték az adót.

[00:28:38]És nem volt egy közgazdász, mondjuk Kornai János, aki azt mondja, hogy az áfa elég.

[00:28:47]Olyan áfánk van.

[00:28:49]Most visszahullok a a mélyben, hogy az nagyon elteserített.

[00:28:56]Persze örülök a letartóztatásoknak, meg hogyha hátha végigmegy ez az egész, de hogy olyan gazdaságilag én nem látok zseniális ötleteket.

[00:29:04]Tehát a magyar vízgazdálkodás, a magyar mezőgazdaság a a tyúha kapott egy hatalmas felhatalmazást a Tisza arra, hogy Magyarországot modernizálja, digitalizálja.

[00:29:25]Magyarországot felzárkóztassa.

[00:29:25]Most ez az óriás felhatalmazás egy nagyon-nagyon nagy lehetőség, amivel élni kéne.

[00:29:31]Ez most akkora többsége van a Tiszának, hogy olyan súlyos húsba vágó, fontos intézkedéseket nem szeretem a reformok kifejezést, mert a Gyurcsány sajnos elhasználta saját magára, de hogy olyan olyan fontos modernizációs programokat tudjon megvalósítani, amelyek törvényszerűen elvisznek 15-20% százalékot.

[00:30:04]Így igen, de ezek az ihletett, megszentelt pillanatai a történelemnek, amikor 70%-a van, vagy 65%-a van egy hatalomnak, és mondhatja azt, hogy most föláldozok 15-20%-ot a nemzet javára.

[00:30:21]A most 15-20%-ot el fogok veszíteni, de Magyarország nyerni fog 15-20 évet.

[00:30:29]Igen, ez ez egy óriási lehetőség, de hogyha hogyha most itt a hatalom ugyanaszerint a logika szerint, ugyanazerint a szavazatkapsiság szerint fog működni, ahogyan az összes eddigi, hogy mindig figyeli a grafikont, hogy mennyire népszerű az intézkedése, mindig figyeli.

[00:30:52]Most a újabban úgy hívják, hogy kommentfal.

[00:30:53]figyeli a kommentfalat, hogy mennyire népszerű az intézkedése, és ha valami nem elég népszerű, akkor azt ő nem meri megdobni.

[00:31:02]Holott évtizedek óta meg kellett volna már hozni azt a döntést, de soha nem volt meg hozzá a politikai akarat, sokszor a társadalmi felhatalmazás sem.

[00:31:13]Ha most ez a jelenlegi hatalom nem él azzal az óriási lehetőséggel, hogy 65%-a van, és még mindig 55%-a lesz, hogyha ezt és ezt a döntéstnekhozza, még mindig 45%-a lesz és tetemes 15%-os előnye, vagy 20%-os előnye, hogyha ezt meg ezt a döntést meghozza.

[00:31:34]És ezek olyan döntések, amik fájdalmasak, de ez most a megszentelt pillanata a történelmünknek.

[00:31:39]Most meg lehet ho ezeket a fájdalmas döntéseket, hogy a holnap jobb legyen, mint a ma.

[00:31:44]De hogyha ma is meg akarjuk úszni a történelmet, hogyha most is úgy vagyunk vele, hogy hát járjunk jól, hogy most itt és most rövid távon valami tetszetőset mutassunk, hogy megőrizzük a nehogy elveszítsük a 65%-unkat, akkor az a arra az ország megy rá.

[00:32:05]Szóval itt történelmileg a nagyon nagy deficit mindig az, hogy feláldozzák a nagy nemzeti érdeket a kis pártérdeknek.

[00:32:15]A pártérdek az első és a nemzeti érdek van alárendelve ennek.

[00:32:19]Ezt kéne megfordítani.

[00:32:22]Ide egy erkölcsi fordulat is kell.

[00:32:22]Nem elég a hatalmi fordulat vagy a hatalomváltás.

[00:32:26]Ide az kéne, hogy a végre a pártérdek legyen az eszköz és a nemzeti érdek legyen a cél.

[00:32:35]Igen, de jaj, ne haragudj.

[00:32:35]Egy de egyetértek, csak mondom neked, hogy én nagyon szomorúan látom a helyzetet, tehát hogy Ukrajna vonatkozásában nekem otthon van harctérről hazahozott zászló satöbbi, satöbbi, hogy például [horkantás] az ukránokkal való kapcsolatunk az nem változott a Fideszhez képest.

[00:33:00]Nem csak az, hogy lemondtuk a közös olajtározót, hanem hát ismered a sztorikat, nem foglak teksak mondanom neked, hogy ez nagyon nagy törés lesz, mert hogyha nem gondoljuk azt az ukránokról, amit gondoltak régen a magyarokról, akik védték Európa határát, vér a mindenféle áldozat révén, hogy azt ha nem gondolják, hogy az ukránok Európát védik, akkor én nekem figyelj, én elmegyek Szerbiába, Szlovákába, semmi közön hozzátok magyarok.

[00:33:33]Én nem fogok vitába szállni fel ezen.

[00:33:36]De hogy rossz rossz ír nem, hogy hogy most úgy látom, hogy abban semmi változást nem történt.

[00:33:42]Az ukránok ugyanazt a harcot vívják most, amit mi vívunk 1956-ban ugyanazt a harcot vívják.

[00:33:47]De Magyar Péternek van egy csomó exfideszes szavazója.

[00:33:55]Ő maga is ő maga is egy ex.

[00:33:58]Ő maga is egy exfideszes.

[00:34:01]És az van, hogy ő ő olyan ő egy olyan koalíciót hozott létre, amiben senki nem hitt egykori fideszesekből, még akár egykori mi hazánkosokból, az SZDS-nek a kemény magjából, egykori DK-sokból, a Igen.

[00:34:23]Komplett O1G ellenzékből, ez ezeket ezeket beterelte egyetlen egy táborba.

[00:34:29]És ezt a tábort, ezt nem lehet, tehát nincs az a politika, ami ennek a tábornak mindegyik szegmensét kiszolgálja, és most, hogy egy ekkora tábora van, nem is kéne akarnia kiszolgálni ezt az egészet.

[00:34:41]Most ez a tábor, ez felhatalmazást ad neki arra, hogy egy magasabb nívón értelmezett nemzeti érdeket szolgáljon.

[00:34:53]És bizony a az [torokköszörülés] ukránok az ukránok melletti kiállás az én szerintem is egy erkölcsi minimum lenne, de azt hiszem, hogy a hatalom nem ismerkölcsi minimumokat, hanem ezt a szavazatkalkulációt is.

[00:35:09]Igen, de akkor az amit mondtál ez az erkölcsi kisugárzás akkor el fog maradni.

[00:35:15]Hát előbb mondtad, hogy hogy igen, hogy a igen, ez egy jogos félelem, hogy bezáródik a történelemnek ez a ez az ez az ablaka, amelyik most így nyílt nekünk, amin keresztül mi most itt kvantumugrást tudunk tenni a 21.

[00:35:29]századba bezáródik.

[00:35:29]ö és újra a politikai kényszerek ö a szavazat maximalizálásnak vagy a vagy a népszerűségvesztés minimalizálásának ha fogságába kerülnek vissza a politikusok.

[00:35:46]Tehát hogyha itt majd kialakul egy több pártrendszer, egy több pártrendszerben számos párttal, koalíciókényszerrel, konszenzuskényszerekkel mindenről majd tárgyalni kell, már nem lesz ilyen lehetőség, hogy egy államférfi azt mondja, hogy lássuk, hogy mik azok a nagyon fontos tennivalók, amiket az elmúlt évtizedekben elmulasztottunk.

[00:36:08]Miért?

[00:36:08]Mert minden hét szerdáról csütörtökre nézni kellett a grafikont, hogy nehogy lefelé góodjon.

[00:36:16]És és hogyha ez bezáródik, és megint visszakerülünk oda, ahol a 90-es években voltunk, amit egyébként bizonyos értelemben óhajtunk, tehát óhajtjuk, hogy ne legyen egy óriás túlhatalom, hívjuk azt akár Fidesznek, akár Tiszának, óhajtjuk azt, hogy ne legyen egy ne a két egyik kéharmadból a másik kéthmadba kerüljön az ország, és nagyjából egyetlen egy ember pszichélyébe legyen belezárva a ma magyarságnak a következő 15 éves történelme, hogy mi hogy mire jó egyáltalán az ország, vagy mire jók itt egyáltalán a szektorok és a megyék, vármegyék, vagy hívjuk akárhogy, hogy hogy hogy mégiscsak különböző politikusoknak különböző tárgyalási pozícióján, a tárgyalásban betöltött erőpozícióján múlik majd, és rengeteg kompromisszumon meg alkun múlik majd az, hogy milyen döntések születnek, meg mi lesz az ország sorsa.

[00:37:08]Csak, hogy ez egy kényszerpálya.

[00:37:12]Félő, hogy nagyon hamar újra ezen a kényszerpályán fogjuk találni magunkat, amit egyébként mondom, amit egyébként óhajtunk, hogy ne legyen túl hatalom, de most egy pártrendszer van.

[00:37:20]Most még vélhetően egy-két évig egy pártrendszer lesz.

[00:37:27]Ez most egy óriási lehetőség.

[00:37:32]Any kéne mindössze, hogy a Magyar Péter az a történelemkönyveknek a dicsőséges oldalaira akarjon kerülni, és ne pedig ne pedig egy nem tudom én egy monolit rendszert berendezni, vagy átvenni a nert, vagy várjál, hadd mondjak egy példát.

[00:37:48]Tisza, a tudod, a Tisza az nem csak folyó, hanem Igen.

[00:37:52]Az Kálmán Kálmán is meg István is.

[00:37:54]Igen.

[00:37:54]Igen.

[00:37:54]Csak azért mondom, beugrott Tisza.

[00:37:56]Igen, igen.

[00:37:56]Hogy hogy de hogy de hogy az a attól tartok, hogy még ha a Magyar Péter a történelemkönyveknek a jó oldalaira akar is iratkozni, ő úgy gondolja, hogy ezt már megtette.

[00:38:07]Legyőzte Orbán Viktort, elsöpörte az Orbánrendszert, ő ezt megcsinálta.

[00:38:09]Van ebben van némi igazság.

[00:38:13]Igen, de most mekkorá olyan gonosz voltad, képzeld nekem a nővérem az Fideszes alpolgármester, tehát belülről éltem át.

[00:38:18]Hát borzalom volt.

[00:38:20]Hát majdnem borzalmassá vált az életem.

[00:38:23]Igen.

[00:38:23]Hatalmas dolgot tett Magyar Péter azzal, hogy hogy leváltotta Orbán Viktort.

[00:38:30]Igen.

[00:38:32]Szerintem még hatalmasabb dolgot tett azáltal, hogy kipurgálta a magyar közéletből és politikából az identitáspolitikát, ezeket a szimbolikus ügyeket, hogy nem a hogy nem a árpádsávos zászló vagy szivárványzászló dilemmája körül forog a magyar politika, hanem a hanem az országnak a tényleg.

[00:38:54]Figyelj, a mága Zoltán Rákai fi csodálatos undoradtam tőlük.

[00:38:56]Hány?

[00:38:56]Na hadd kérdezzek komolyat.

[00:39:01]El tudod azt képzelni, hogy a sajtó visszajut az eredeti szent állapotában, amelyben a hatalmat ellenőrzi, és nem a hatalom, a sajtó?

[00:39:10][sóhajtás] Nagyon remélem, de jelenleg nagyon rosszak a a benyomásaim.

[00:39:15]Szóval, hogy az az érzésem, hogy a média a addig úgy hívtuk, hogy független média.

[00:39:22]Én azért jobban szerettem úgy hívni, hogy a rendszerfüggetlen, tehát az Orbánrendszertől független média az Orbán rendszerrel szemben soha semmilyen alkalommal nem mulasztotta el kifejezésre juttatni a saját álláspontját, hogy ő mit is gondol.

[00:39:37]Na hogy és ennek lett vége áprilisban.

[00:39:42]április óta ugyanez a média, tehát Telex, HV24, Partizán és így tovább, nagyjából beéri azzal, hogy tudósít ennek az érdekes és izgalmas világnak az éppaktuális Ézsaiiről.

[00:39:56]Ő bemutatja ezt, de hogy ő mit gondol erről, vagy mi a véleménye?

[00:40:01]Hát ő semmit sem gondol erről.

[00:40:03]Hát ő neki nem is dolga, hogy bármit is gondoljon erről, mintogyha áprilisig nem gondolt volna mindenről és bármiről is valamit.

[00:40:10]Most az a mondás, hogy jaj, hát mi mi csak tudósítunk, mi csak mi mi csak híreket közlünk, mi nekünk nincs is erről véleményünk.

[00:40:21]ez ez nagyon ez nagyon ez nagyon rossz.

[00:40:23]Ez nagyon rossz, mert az a helyzet, hogy ha ez így megy tovább, akkor az tényleges egyetlen kritikai narratíva az aktuális tejhatalommal szemben az a fideszes narratíva lesz.

[00:40:33]Hát azért az azt azért már ne, hát az azért meg már nem kéne.

[00:40:37]Szóval, hogy hogy és hogy ezt ezt valamiért ez ami ami hogy természetes volt áprilisig ennek a liberális médiának, mint a levegővétel, az április óta terhes lett.

[00:40:53]Terhes lett nekik.

[00:40:53]terhes nekik, hogy most ők gondoljanak erről valamit, vagy hogy egyáltalán nem nem olvasom azokat a véleménycikkeket, amelyek a szerkesztőségnek, vagy akár a szerkesztőség ezen vagy azon tagjának a meggyőződése mentén kritikai narratívát fogalmaznak meg, vagy akár olyan véleményt fogalmaznak meg, amiben ezt és ezt és ezt elismerik, azt és azt, és azt pedig kritizálják.

[00:41:19]Hát ez lenne a normális, ez lenne a természetes egy polgári társadalomban.

[00:41:26]Ez ez olyan természetes, mint a levegővétel.

[00:41:29]És én azt hittem, hogy a Orbán rendszer kikényszerítette a hatalommal szemben a sajtónak ezt a függetlenségét.

[00:41:38]Függetlenségét.

[00:41:38]És hát most van egy ilyen rossz érzésem, hogy hogy hogy hogy nem merik.

[00:41:44]Nem merik, mert ott van az a 70%-os tömb, ami amit a Magyar Péter is kiszolgál, és hát ők is kiszolgálják, nem mernek nem mernek újjat húzni velük, mert jaj, mert akkor a végén még elkattintanak innen és odakattintanak.

[00:42:01]Tehát hogyha vagy meg úgy vannak vele, hogy persze csináljuk, de hadd ne én kezdjem.

[00:42:05]kezdjett mondja Telex a HVG-nek, mondja a HVG a a 24.hu-nak, hogy kezdjed te, mert ha én kezdem, tudod, és te nem csinálod, akkor tőlem majd a kattintások átvándorolnak hozzád, aki nem csinálod, mert az emberek nem akarják ezt hallani, mert az emberek remélni akarnak.

[00:42:25]Csak, hogy a remény szezonja lejárt.

[00:42:28]A remény szezonja az 24 és 26 között volt, amikor a remény esélyt adott és mozgósított, és kihívta az Orbán rendszert, és megdöntötte az Orbán rendszert.

[00:42:42]Ez a remény, ez fontos volt, és egy nagyon fontos fontos mozgatója volt a Tisza áradásának, de a Tisza győzött.

[00:42:51]A magyar Péter az már nem a reményt hordozza, hanem a tejhatalmat birtokolja.

[00:42:56]Ez most már egypártrendszer, egy másik egypártrendszer.

[00:42:59]És a aki most reménykedik, az már nem a megoldás, hanem a probléma része.

[00:43:05]Aki most reménykedik, az valójában egy hamis biztonságérzetbe ringatja magát, és ráadásul megköveteli, hogy ezt mindenki szolgálja ki, hogy ezt a független sajtó, bármitől is független sajtó is szolgálja ki.

[00:43:21]Szolgálja ki az ő reményét.

[00:43:24]De a remény most már kevés.

[00:43:26]Most már ellenőrizni kell, most már kontrollálni kell, most már polgárnak kell lenni abban az értelemben is, hogy nincs oldalam, nincs olyan, hogy ezek vagyunk a mi, azok meg az ők, hanem vagyunk a mi a társadalom, és vannak ők az elit, és annak az elitnek van ez a pólusa, meg az a pólusa, de egyik sem mi vagyunk.

[00:43:47]Amíg a magyarok erre nem jönnek rá, addig az újabb és újabb elitek újra meg újra a bolondját fogják járatni a magyarokkal.

[00:43:59]Te provokálod ki belőlem.

[00:43:59]Egyre durvábbakat fogok kérdezni.

[00:44:03]Látsz esélyt a magyar film föltámadására?

[00:44:09]Nem nagyon látok a Vannak, vannak vannak jó jelek.

[00:44:14]A a Nemes Jeles László az az egy az egy nagyon jó alkotó.

[00:44:17]Az valóban nem a tehetségre kérdezek rá, hanem tudod, hogy milyen volt a magyar filmrendszer, stúdió rendszer, leépített satöbbi, hogy át tudunk mi lépni egy Nehéz, nehéz elképzelni, mert hogy a film az tulajdonképpen egy népnek a tükre.

[00:44:36]Igen.

[00:44:37]És a a az a nép, amelyik a amelyiknek a filmje nem hiteles, tehát nem tükrözi azt az életet, ami abban az országban, társadalomban zajlik, ami 16 évig ez történt.

[00:44:48]Igen.

[00:44:50]Az a nép nem tud tükörbe nézni.

[00:44:52]Igen.

[00:44:53]Annak a népnek a létállapota hamis.

[00:44:55]Hamis a létállapota.

[00:44:55]És az az ilyen film Igen.

[00:45:00]És az a a és ami meg még a igazán különös az egészben, hogy ezt hogy ezt csak mi tudjuk.

[00:45:05]Ezt akik tőlünk nyugatra látják ezeket a filmeket, nem látják, hogy ez hamis, mert egyrészt nem éltek itt soha, nem beszélik a nyelvet, nem hallják, hogy a karakterek szava az fagarasként kopog az asztallapon, mert nincs mögötte a valóság fedezete.

[00:45:27]Való Deában volt Jancsó Miklós, Szabó István, Tarbéla, érted?

[00:45:30]Tehát korábban léteztünk és fábrizolt.

[00:45:34]Fábrizolt.

[00:45:34]Ja, a kedvenc szentező mondott.

[00:45:36]Csak mondom azt, hogy és egy kicsit lezárult bennem ez a korszak, de ez nem helyes, mert a ciklikus mindig a szellemi még satöbbi, hogy csak ahhoz például olyan oktatás kell, olyan stúdiórendszer kell, olyan tanárok kellenek.

[00:45:52]Van még?

[00:45:56]Nem tudom, ki ad át, milyen tudás kinek.

[00:45:58]Úgy értem, hogy nem nem értem meg.

[00:46:02]Jó, én is csak azt gondoltam, hogy megcáfolsz és és és az van, hogy a a azok a kivételek, akik amilyen például a nemes jeles, ők a kivételek.

[00:46:14]Azért az érdekes sajnos ő Igen.

[00:46:14]Ők nem ők ők nem a szabály, hanem ők a szabály ellenében Igen.

[00:46:22]Azok, akik De egyébként a magyar színházzal kapcsolatban is nagyjából ugyanezt el tudom mondani, hogy ott a Pintér Béla, de egy fecske nem csinál nyarat.

[00:46:31]Hát sajnos igen.

[00:46:31]Igen.

[00:46:31]Tehát a Pintér Bélába be lehet kapaszkodni, de közben minden eltűnt a színházból.

[00:46:37]De de a ha mondjam, hogyha hogyha itt a talaj nem lenne mérgezett, akkor a Pintér Béla spóráiból már Pintérbéláknak a tucatjai kellett volna, hogy kisarjadjanak, de nem akkor a magyar undergroundra is ezt gondolhatom, ugye?

[00:46:56]Hát nemok nem én szerettem, tudod, hogy tehát De a Pank nem hal meg soha.

[00:47:05]Nem, de az az egy attitűd.

[00:47:08]Szóval, hogy az egy attitűd, az az attitűd az nem hal meg.

[00:47:13]Valóban az nem hal meg.

[00:47:13]Az és a az abból lehet abból lehet meríteni, mert az mindig ott lesz a a mélyétekben, az mindig ott fog elterülni a felszín alatt.

[00:47:26]De de ami a fiatalokban akarok hinni, a a hiphopnak van most egy egy Igen, van most egy fénykora itthon, azt érzem, ami az én számomra egyértelműen a kezdet fiaiból lépett elő, tehát hogy az ő úgy úgymond a kezdet fiainak a köpönyegéből bújt elő az a hiphop nemzedék, ami most Magyarországon hát elég népszerű, és ahogyan a 90-es években az elektronikus tánczene volt európai színvonalú, úgy most én azt érzem, hogy ez a ez a hip ez és ez és és itt is az underground az ami egyébként a egyébként az undergroundból is, hogy mondjam elég hamarc lesz, mert elég hamar ahogy be ahogy befut, elég hamar kommerz lesz, de de terem a helyében valami.

[00:48:20]Tehát ott ott van valami tenyészet a ebben a ebben a hiphop szubkultúrában.

[00:48:26]Azt érzem.

[00:48:28]Jól van, ez volt az első pozitív megjegyzésed.

[00:48:30]Hát ö képzel a közös pontok meg satöbbi, hogy én bennem egyedül csak anyám hitt.

[00:48:40]Nagyon szeretett, végtelenül szeretett.

[00:48:43]És ha ő nem szeret és nem hisz bennem, akkor én nem tudom, eltűntem volna, vagy valami.

[00:48:49]Úgy tudom, hogy neked is nem.

[00:48:53]Most is gondolom, hogy hal engem vagy minket.

[00:49:00]Ki lehet ebből jönni most már?

[00:49:00]Vagy meg kell halnom és majd vele találkozom.

[00:49:06]Kit any szült, az mind csalódik végül.

[00:49:10]Oké.

[00:49:10]Hát igen, de de szó de képzeld, végignéztem a csalódás miatt, mondom a élete utolsó végében, ahol elvesztette szép lassan a hitét, mindent.

[00:49:20]Tehát bor.

[00:49:20]Tehát egy élet az nagyon hosszú, csak miután vétről szeretem, megpróbálom nem a végéből megítélni a dolgokat, de ö akkor mi anyás fiúk vagyunk.

[00:49:33]Üm, ez sors?

[00:49:37]Azt hiszem, igen.

[00:49:37]Azt hiszem, igen.

[00:49:40]Nekem a akkor a szerelem is ezért nekem borzalmasan szép és katasztrofális szerelmi életem volt.

[00:49:46]Neked is?

[00:49:46]Igen, jó, jó.

[00:49:49]Csak igen, igen.

[00:49:50]Hát ez a azt hiszem ugye ez az ödipális Igen.

[00:49:55]Azért mechanizmus.

[00:49:58]Mindenesetre nekem nekem a nekem az anyám töltötte be azt a szerepet, amit általában a családokban az apák töltenek be.

[00:50:05]És az apám töltötte be azt a szerepet, amit általában az anyák.

[00:50:06]Tehát nekem a én az apámtól kaptam a feltétel nélküli szeretetet, és az anyámtól kaptam az elvárásokat, meg a meg a a ő volt az edződ.

[00:50:17]Igen, igen, igen.

[00:50:21]Igen, igen.

[00:50:21]És viszont ez apá apámhoz fűződött egy ilyen, egy ilyen nagyon bújós, ölelős, ilyen nagyon érzelmes, meleg bensőséges kapcsolat.

[00:50:34]Az anyámmal meg hát ezek a megfelelési kényszerek, meg nem feledési kényszerek, lázadás dinamikája.

[00:50:42]Tehát ez az egész valahogy a családunkban megfordult.

[00:50:45]Igen.

[00:50:45]És a ebből a ebből a Igen.

[00:50:47]És aztán ezt ezt exportáltam ki a a nyilvánosságba.

[00:50:52]A ventilálót.

[00:50:52]Igen.

[00:50:52][nevetés] Nagyon örülök.

[00:50:55]Köszönöm Ackó.

[00:50:55]És ne hagyd abba, ne haj meg.

[00:50:57]Röviden ennyi.

[00:51:00]Köszönöm szépen, hogy meghívtál.

[00:51:00]É is