A jövő készségei | Ridikül

[00:00:15]18 éves korunkig szinte minden héten az iskolában van történelemóránk.

[00:00:20]Megtanuljuk, mikor volt egy régi háború, kik csatáztak benne, kik váltották egymást egy trónon.

[00:00:26]De vajon van-e óránk a jövőről?

[00:00:31]Tudhatunk-e valamit arról, ami következik?

[00:00:33]És hogyha semmit nem tudhatunk, akkor hogy kell vele foglalkozni?

[00:00:37]Akkor mit tudunk róla mondani?

[00:00:40]Szeretettel köszöntöm a Ridicul nézőit, és arra hívom önöket, hogy tekintsenek be a jövő stúdiójába ebbe a barátságos nappaliba.

[00:00:51]Pinter Lívia kommunikációs szakember, a Uniside alapítója, aki évek óta a fiatalok jövőjével és pályaválasztásával foglalkozik.

[00:00:58]Újságíróként és felsőoktatási rangsorok készítőjeként közelről látta, mennyire bizonytalan sok diák abban, merre induljon.

[00:01:05]Ezért hozta létre azt a kezdeményezést, amely önismerettel, inspirációval és valódi példákkal segíti a fiatalokat eligazodni a lehetőségek között.

[00:01:18]Keleti Arthur kiber titok jövőkutató, az informatikai biztonság napja alapítója.

[00:01:25]Több mint 30 éve foglalkozik a digitális technológiák hatásaival.

[00:01:27]kutatásainak középpontjában az áll, hogyan alakítja át a mesterséges intelligencia az emberi bizalmat, kapcsolatainkat és a valóság érzékelését.

[00:01:39]A digitális titkok és az adatvédelem kérdéséről már évekkel ezelőtt könyvet is írt.

[00:01:44]Egyik fő kutatási területe, hogy merre tart ez a világ, és milyen szerepe lesz benne az embernek.

[00:01:52]Urbán Ernő producer, a bíróadát megalkotó csapat tagja.

[00:01:55]Az elmúlt két-három évben már a saját területén is látja, hogyan alakultak át a munkakörök, hogyan szűntek meg a régiek és jöttek létre újak.

[00:02:04]Munkájában kiemelt kérdés a hitelesség és az etika.

[00:02:08]Az, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a valós tartalmat az AI által generáltól.

[00:02:12]A technológiai változás hatásairól ma még leginkább csak találgatások vannak, miközben szinte minden terület átalakul a médiától a kreatív szakmákon át egészen az oktatásig.

[00:02:28]Professzor Unoka Zsolt, pszichiáter, pszichoterapeuta, egyetemi tanár.

[00:02:30]A mesterséges intelligencia ma már sokak számára nem csak információforrás, hanem beszélgetőtárs is.

[00:02:38]Gyors, mindig elérhető, türelmes és gyakran támogató válaszokat ad.

[00:02:43]Ezért könnyen a mindennapi kommunikáció részévé válik.

[00:02:48]Működése azonban statisztikai mintákra épül, így nem képes valódi emberi jelenlétre vagy személyes kapcsolódásra.

[00:02:56]A gyorsan változó technológiai világban ezért egyre fontosabb kérdés, hogyan tudjuk használni az AI-t úgy, hogy közben az emberi kapcsolataink ne szoruljanak háttérbe.

[00:03:08]Arra szeretnélek titeket kérni, hogy képzeljétek el, hogy az okostelefonotokra érkezik egy üzenet, mely szerint itt kint vár rátok egy csillagromboló, ami egy hónapig fog titeket vinni egy távoli bolygóra, és az egy hónap alatt valamit kéne mondanotok, hogy mit kéne megtanulni egy hónap alatt egy olyan világról, amiről szinte csak annyit tudunk, hogy a biológiai lét lehetséges rajta.

[00:03:35]Tehát levegőt tudtok venni, valószínűleg élelem lesz.

[00:03:37]Mit kéne megtanulni ebbe az ismeretlenbe?

[00:03:42]Hallgatlak titeket.

[00:03:42]Tehát látom, nagyon nagyon szuggerálsz Artur, hogy mondj kérlek három olyan készséget, amire azt mond, de most ez az egy hónap erre jó.

[00:03:52]Esetleg felidéznéd a fizika tanulmányaidat, hogy mi is az a gravitáció, vagy ez nem biztos.

[00:03:58]És viszont a szifi mániámat azt azt biztos bedobnám, mert nekem szent meggyőződésem, hogy a ugye a science fiction a tudományos fantasztikumban egy nagy adagudomány, meg van egy nagy adag kreativitás.

[00:04:10]És ezek a szerzők, akik ilyen műveken dolgoztak, Asimov például egy jó példa, én nagyon szeretem őt, hogy Arthur Seark például, azok azok abban jók, hogy egy bizonyos problémát, ami még nem létezik, elkezdtek kidolgozni, gondolkodtak rajta.

[00:04:25]Akkor akkor mi a kulcs?

[00:04:25]Tehát mondj mondjuk egy-két olyan készséget, ami gyakorolnán.

[00:04:29]Igen.

[00:04:29]Igen, abszolút.

[00:04:29]Az egyik ilyen az, hogy hogy mi emberek teljesen logikus okból kifolyólag nagyon bele belesimultunk, beleszerettünk saját magunkba, hiszen azt gondoljuk, hogy logikusan, hogy mi vagyunk itt a legfontosabb faj, tehát meg a legokosabb.

[00:04:46]Tehát nem vagy nem biztos, hogy fel vagyunk arra készülve, hogy egy teljesen más szerveződésű másik faj az vajon milyen lehet.

[00:04:52]Ühüm.

[00:04:52]És ezért beszélni sem nagyon fogunk tudni vele.

[00:04:57]Tehát amikor a mesterséges intelligenciának az első értelmes nyomai így megjelentek a földön, akkor én azért örültem meg neki, mert szerintem ez az a technológia, amivel ezt el tudjuk érni.

[00:05:08]Tehát az egyik, hogy ki kell lépni ebből a ebből a formából.

[00:05:10]A másik, hogy hogy egyáltalán az, hogy az élet milyen típusú lehet, a abban abban mi nagyon egy ilyen biológiai, kémiai alapon gondolkodunk, de ennek nagyon sok más formája is lehet.

[00:05:22]Tehát olyan elképzelések is vannak a világban, hogy hogy a a nem is biológiai élet nyomait kell keresnünk egy magasan fejlett civilizáció, hanem technoló, hogy meg kell tanulnunk, hogy nem tud.

[00:05:33]Ez a teljesen tudatos tudatlanság, tehát hogy tudd, hogy nem tudod.

[00:05:35]Igen.

[00:05:35]A második az az, hogy hogy valahogy kinyitni a fizikai létből egy egy másik dimenzió felé.

[00:05:43]Mondjuk ez két fontos készség, amit meg kell értenünk.

[00:05:45]Igen.

[00:05:45]A harmadik pedig talán az lehet, hogy az, hogy valami mennyire tudatos, vagy vagy hogyan működik, azzal kapcsolatban nagyon más elképzelésünk van, mint amivel lehet, hogy találkozunk.

[00:05:58]Tehát magyarán a a azt a azt a szerénységet kellene magunkra venni egy ilyen utazás során, hogy lehet, hogy valami teljesen más dologgal találkozunk, ami máshogy szerveződik, máshogy működik, mint mi, mégis valami értelemszerű, valami tudatos valami, de nem aszerint, a fogalom szerint, ahogy mi a tudatról gondolkodunk.

[00:06:16]jól érezni magunkat abba a tudatba, hogy bármi lehet, hogy bármi lehet, és azzal tudunk dolgozni, működni, kommunikálni, tanulni.

[00:06:25]Kell is, mert eljön, mert ezért csináljuk.

[00:06:26]Igen.

[00:06:27]Na és Lévia, te mit tennél a listára?

[00:06:29]Szóval nekem első az első gondolatom az az volt, ahogy ezt felvázoltad, ezt a képet, ugye ez túl utópisztikus, és az egész felvezetőben viszont a történelemről beszéltél, és hogyha egy picit így nekem ez a kettő így összeért a fejemben, hogy a múltban is, és valószínűleg a jövőben is az együttműködés, az emberek közötti együttműködésre kellene elsősorban fókuszálni, és most azért így az első gondolatkörben azért hagy hagy emeljem ki, hogy mi az elmúlt években, sőt már öt éve évente három lapot adunk ki, amelyben darabonként 30-40 interjút készítünk egyetemi vezetőkkel és vállalatvezetőkkel, és az utóbbi két évben mindig kifejezetten rátérünk arra, hogy ők vajon milyen jövőbeli készségekre helyeznék a hangsúlyt.

[00:07:10]És és ugye a World Economic Fórum is mindig ami itt ebben például szerintem itt el is hangzott az alázat az nagyon fontos, mert hogy ebből indulunk ki, hogyha nincs alázat, akkor nem fogunk tudni húzni valami felé, nem fogunk tudni energiát beletenni, nem fogjuk tudni akarni de azért az látszik mind a World Economic Fórum elemzéséből, meg mindezekből a beszélgetésekből, hogy a szakmai tudásra azért szükség van.

[00:07:32]Tehát a szakmai tudás az ugye itt a biológia vagy akár a bármilyen olyan fizikai alaptételek, amiken már az emberiség túl van.

[00:07:40]Tehát, hogy most azért olyan vissza szerintem nem érdemes menni, de ez a kettő mellé még hozzátegyem, vagy a három mellé a kommunikációt.

[00:07:48]És ugye itt aztán a a az emberi meg az empatikus készségek, ezekbe lehet majd itt cizell lenni.

[00:07:52]Most nem szeretném elrabolni a többiektől a szót szerintem.

[00:07:55]De egyébként érdekes, hogy csupa olyat mondtok, aminek semmi köze az iskolai tanulásunkhoz, meg a tételes, vagy úgynevezett kognitív tanulásunkhoz is.

[00:08:04]Zsolt, kérek még a listára készséget, vagy hogy látod ezt, hogy most az a kérdés, hogy ott van egy másik megtanulni, mit lehetne előt, hogy egy egyetemi tanár most azt fogja tőni, vagy hogy mi hogy tudunk jól együttműködni.

[00:08:20]Tulajdonképpen arra akarok rákérdezni, hogy az ismeretlenre milyen készség készít.

[00:08:25]Elnézést, én még egy k még egy kiegészítést azért hadd tegyek, mert ebből a ezekből a beszélgetésekből meg az World Economic Fórumnak és az elemzéséből a kognitív készségek azok ilyen olyan én próbáltam ezt ezt így egy ilyen elemző szintetizáló szemmel nézni.

[00:08:38]Tehát a problémamegoldás, a kritikus gondolkozás, az analitikus gondolkozás, a logikus gondolkozás, az együttműködésre képes gondolkozás.

[00:08:46]Ezeket ezeket mind így így így számoljuk.

[00:08:48]És én ezt hogyha egybe veszem, akkor a lista élén az érzelmi intelligencia és ezek a kognitív készségek, ezek vannak az élen, és hogy az agyunkat kell tudni használni.

[00:08:58]Figyelj meg ez szakmailag mondjuk így, hogy na nem kognitív és kognitív.

[00:09:00]Szóval Zsolt kérek készséget, ami felkészít az ismeretlenre.

[00:09:07]Hát enél tudnunk kell, hogy az idegrendszerünk egy ilyen jóslógép, ami azt csinálja, hogy amit tudott, azt előrevetíti.

[00:09:17]Tehát mondjuk amikor ide ti, ha te szoktál ebbe a stúdióba járni, gondolom, hogy akkor te már tudod, hogy mi merre van, és nem nézed, mint én, hogy merre kell menni, és akkor ott ott is úgy fogunk ott lenni, hogy van egy csomó ilyen jóslatunk, hogy mi várható, és hogy erre kell felkészíteni.

[00:09:39]ezt egy ilyen kognitív flexibilitásnak nevezik, hogy hogy valószínűleg ezek a jóslatok nem fognak működni, vagy félre fognak vezetni, hogyha ez egy teljesen más világ, de a ha mi ott életben tudunk maradni, akkor valószínűleg annyira nem lesz más világ.

[00:09:58]Jaj istenem, már meg is nyugtattál minket.

[00:10:00]egyébként a nagyon érdekes, amit mondasz, mert ugye a boldogság pszichológia atja Szeligma mondja az egyik nem egy 10 éves munkájában, hogy az emberi tudat tulajdonképpen azt hiszük, hogy a múltra van huzalozva, de leginkább a jövőre.

[00:10:15]És ugye úgy is nevezi el ezt az új lényt, hogy a homoprospektus, tehát a mindig előrevetítő, előrenéző ember.

[00:10:21]Na hát akkor hát bocs, csak ez a tehát az agyunk a jövőt azt a múlt tapasztalatán priorok előzetes tudás alapján vetíti elő, de hogy azt mondja erről szól az egész terápia is, hogy hogy én nem mondok magamról semmit, és ő már tudja, hogy én mit gondolok, mit érzek.

[00:10:42]És akkor ebből tudunk arra következtetni, hogy ő milyen hozott tudás alapján véli szinte bizonyosan, hogy én mit érzek, gondolok, ugye.

[00:10:53]És akkor e erre kell felkészíteni az embereket, hogy ez ennek van előnye egy olyan világba, ami egy ismert világ repetitív ismétlése.

[00:11:01]De hogyha egy teljesen más közegbe kerülünk, akkor ugyanez a mechanizmus az nagyon sokszor félrevezet minket, vagy ilyen hamis bizonyosságok irányába visz.

[00:11:13]Hát Ernő, te olyan területen dolgozol, ami aminek tényleg nem látjuk akár a holnapját se teljesen tisztán.

[00:11:18]Szóval te milyen készséget javasolsz?

[00:11:23]A beszélgetőtársak gondolataira rájul és azt kiegészítve.

[00:11:25]Én ezt az élettant és az informatikát nem hagynám.

[00:11:26]Jó lenne ezt túlélni mondjuk.

[00:11:28]Tehát lenne egy ilyen dolog is kiegészítve azt, amit mondtak, illetve amit Zsolt mondott az előbb, hát tulajdonképpen a mesterséges intelligencia ezt csinálja, hogy a múltban látott dolgokból hoz létre új dolgokat.

[00:11:40]Meg Igen.

[00:11:41]Tehát biztos, hogy ezek a készségekre szükségünk lenne.

[00:11:43]Én Én esetleg mellétennék még valamit már a biztonsági szakember jogán, hogy nagy kockázatot látok abban, hogy ez milyen típusú küldetés.

[00:11:52]Ugye az ember, amikor ismeretlennel találkozik, akkor sokféleképpen reagálhat rá, de nagyon jellemző a kockázatok elkerülése.

[00:12:02]Vagyis ebből könnyen előfordulhat valamilyen konfrontáció is.

[00:12:03]És az sem mindegy, hogy egy ilyen helyzetben ki milyen döntéseket hozhat, és hogyan hozzák ezeket a döntéseket.

[00:12:09]Például nagyon sokan azt mondják, hogy az, hogy mi magunkról beszélünk a világűrbe, már ez is egy hiba.

[00:12:16]Csendben kéne maradni.

[00:12:19]nem kéne információt adni senkinek vagy semminek arról, hogy mi itt vagyunk, amíg nem készültünk fel rá.

[00:12:22]Itt pedig egy olyan helyzetet vázoltál fel, ahol kifejezetten megyünk felé, tehát még fokozzuk ezt a kockázatot.

[00:12:28]És ebben az emberiség nem túl jó, amikor a kockázat és a és az előnyök meg a nyitás, meg a kommunikáció, meg egy csomó pozitív gondolatot behoztunk, annak az arányát meg kell találnia.

[00:12:39]Ha egy katonát kérdezünk, akkor sehova nem megyünk, és azt is titokban.

[00:12:42]Ha egy kutatót kérdezünk, akkor mindenhova megyünk, és mindent meg akarunk ismerni.

[00:12:46]És ha egy vállalkozót, akkor mindenhova megyünk, és ott keresni is fogunk.

[00:12:50]És az érje meg.

[00:12:50]Így van.

[00:12:52]Nektek hol van a jövő?

[00:12:55]Hol van a jövő Zsolt?

[00:12:55]Tehát a te személyes, tehát most nem nem a nem a nem a szakmai részt kérdezem, hanem számodra mi a jövő a következő perc?

[00:13:02]10 év múlva, holnap?

[00:13:09]Hát nagyon sok rétege van a jövőmnek.

[00:13:09]Ez függ a attól, hogy mit dolgozom, és meddig tart a munkám, megfetteim életkorától, hogy meddig van szükségük arra, hogy én támogassam őket.

[00:13:24]És és hát vannak ilyen egyéni terveim, amiket meg akarok valósítani.

[00:13:33]És hát ez ezek mind más-más ilyen jövő horizontokat vázolnak föl előtte.

[00:13:38]Mi a legközelebbi terved, amit már a jövőbe helyeztél, és azt mondod akár szakmailag, hogy amikor odaérek, akkor a jövőben vagyok a a jelenem tekintetében?

[00:13:52]Hát ugye mindig a jelenbe vagyok, amiben sose vagyok, mert mindig rágódom a múltamon, és elképzelem, hogy hogyan legyen más a jövőm.

[00:14:01]Tehát ez egy ilyen én tanultam, meg valamennyire tanítom is a tudatos jelenlétet, amiről kiderül, hogy a legnagyobb ilyen gyakorlóknak is egy-két másodpercig megy csak, mert az agyunk természete az olyan, hogy hogy állandóan elvándorol, elvándorol, állandóan hát állandóan ilyen projekciókat csinál, hogy mit kéne csinálnunk, meg meg visszamegy a mú múltba, hogy korábban ezekből mi sikerült, és állandóan ebbe vagyunk belekavarodva, és ez valamiért bevált.

[00:14:45]Érdekes, hogy és hogy és ugye a jelent arra csak akkor vagyunk kíváncsiak, hogyha valami sokkoló dolog történik.

[00:14:54]Tehát mondjuk egy egy bevált párkapcsolatba is mindig össze kell veszni, hogy akkor ja, akkor most már nem azt gondolod, mint amit már lecsekkoltam rég, hogy mondanál amúgy is szeretnél valami újat mondani, és ehhez kell egy vita vagy egy balhé, hogy az ember ebből a nagyon gyorsan sematizálja az idegrendszerünk azt, hogy mi várható, mi van, hogy ebből kihozzon.

[00:15:22]És akkor a jelen az tulajdonképpen ilyen értelemben csak ebbe az ilyen traumatikus pillanatokba így ránt ki minket ebből a folyamatból, ebből a rutinból.

[00:15:32]Tulajdonképpen érdekes volt, hogy Zsolt azt mondta, hogy ő a múlt rágódik.

[00:15:36]Én személyesen, ha elmegyek például a szabadságra, már a második napon azon gondolkodom, hogy a végén hol kell bevásárolnom.

[00:15:42]Te nem vagy így ezzel Évil?

[00:15:46]De de sokszor persze.

[00:15:48]Szóval, hogy előre is projektálunk.

[00:15:51]Nekem az volt az érdekes abban, amit Zsolt mondott, mert pont nem olyan régen volt erről egy egy beszélgetésünk.

[00:15:55]Mi a ugye ebben a programban, amit a fiataloknak próbálunk csinálni, van egy ilyen művészeti programrész is, és pont Szabó Sipos Barnabásnak van egy ilyen színelméleti, festészeti programja, amit fogunk használni, és vele jött így a beszélgetésben az, hogy valójában a múlt, a jelen és a jövő, mint hármas egység, az egyben van bennünk.

[00:16:14]Tehát az az egy nagyon jó megfogalmazás volt, hogy kavarodik bennünk, de hogy ez így nem tud szétválni.

[00:16:21]Mertogy ugye pontosan így van, hogy a múlt vagy a múltban történt jelen érzései váltják ki azt, hogy aztán hogyan gondolkodom róla és aztán ebből milyen akaratokat szövök a jövőre.

[00:16:33]És az az eredeti kérdésed gondolom mindenkihez szólt, hogy hol látjuk magunkat a jövőben.

[00:16:38]Nyilván ennek is különböző rétegei vannak, hogy a munkában én nyilván 510 év múlva szeretném azt elérni, hogy hogy még nagyobb hatásfokkal tudjunk segíteni a fiataloknak abban, hogy valójában legyenek bátrak, motiváltak.

[00:16:49]Itt ugye azért a Jó, oké.

[00:16:51]Lívia, szóval nagyon szépen hangzik minden, de nem fogom magunkat engedni nagyon filozófikusnak lenni.

[00:16:57]Ne haragudjatok meg ezért.

[00:16:59]Lívia, hol leszel három év múlva?

[00:17:03]Három év múlva.

[00:17:03]Remélem, hogy ugyanott, ahol most vagyok, csak egy kicsit, hogy mondom, még még több tudással a birtokomban, vagy még több gyakorlattal a a birtokomban.

[00:17:13]É, és nem az AI, vagy a mesterséges intelligencia fogja írni a cikkeidet?

[00:17:20]Most is csak félig írja a mesterséges intelligencia cikkekeimet.

[00:17:22]Én azt remélem, hogy addigra még jobban fogok tudni kommunikálni a mesterséges intelligenciával.

[00:17:27]Én azt gondolom, hogy ez is egy kulcs, és a mesterséges intelligencia is tanít minket akár az emberekkel is jobban kommunikálni, mertogy neki is úgy kell tudnunk vele együttműködni, hogy mi maradjunk az irányítók.

[00:17:41]Szerintem azért ez egy érdekes gondolat.

[00:17:44]Hölsvd azt mondja, hogy egyszerűen nem vagyunk jóban a jövőbeli önmagunkkal, merthogy nem is igazán tudjuk elképzelni.

[00:17:50]És ajánl egy ilyen gyakorlatot, hogy időnként valamilyen technológiával öregítsük el magunkat, és nézzük meg azt az arcot reggelenként egy időszakig legalább, hogy hát azért mégis csak leszek lehet, hogy 10 év múlva is élek, vagy 20 év múlva is élek.

[00:18:06]Artur, te ezt hogy intézed magadban?

[00:18:09]És hogyha mások tanácsot kérnek, akkor mit mondasz, hogy hogy h mi mi leszek 10 év múlva?

[00:18:18]És ez ez-e a jó kérdés?

[00:18:21]Én nekem minden nap egy szifi, és ezt imádom.

[00:18:23]Tehát, hogy az a terület, amivel én foglalkozom, ugye egyrészt a biztonság miatt állandóan rettegek, hogy mi lesz ebből a együttélésből nem tudjuk kontrollálni.

[00:18:30]Az előbb te is mondtad, milyen módszerekkel tudjunk egyáltalán kontrollálni.

[00:18:33]Másrészről pedig imádom azt a tempót, ami ami előreviszi.

[00:18:35]És én úgy képzelem el magam, hogy magasabb absztrakciós szinten, magasabb ö szinten tudok majd működni.

[00:18:43]Ugye te is mondtad, hogy reméled, hogy hogy így vagy úgy fogod majd az AI-jal közösen végezni a munkát.

[00:18:50]Na, én engem ez izgat, és így képzelem el a jövőmet, hogy hogy valahogy úgy tudunk együttműködni majd az általunk kitalált, de nem teljesen ismert technológiai valamivel, hogy azáltal többek legyünk.

[00:19:01]És úgy, ahogy én én már nem tudom, hogy hogy kell tiszta vizet fakasztani, meg vadászni, meg nem tudom micsoda, ezért azt képzelem, hogy hogy már azt se fogom tudni, hogy nem tudom, nem tudom, hogy kell megírni valamit, hanem együtt gondolkodok majd az AI-jal ezen.

[00:19:15]És az egy utolsó dologok, hogy ami viszont nagyon izgat ebben a dologban, és és ma még nincs kirakva, hogy ehhez milyen képességeket kell nekem tovább vinni, a jövő generációnak milyen képességek kellenek.

[00:19:27]Tehát ez az, ami folyamatosan izgat, és ezen tornáztatom az agyam.

[00:19:29]Még egy utolsó utáni gondolat, hogy hogy ami viszont zavar, hogy azt látom, hogy nagyon sokan mindenféle okokból, tehát nem bántani akarom őket, valahogy nem tudnak ebben a tempóban gondolkodni a jövőről.

[00:19:41]Nagyon nagyon nagyon magunk felé húzunk, nagyon a régi rutinok szerint gondolkodunk kicsit talán azért is, amit mondt, hogy a bultban gondolkodunk, hogy hát mi van akkor, hogyha ezt tudjuk, és akkor ebből mi következik.

[00:19:52]És én azon küzdök, hogy nem biztos, hogy csak az fog következni belőle, ami már volt, mert lehet, hogy ilyen még nem volt, amilyen lesz.

[00:20:00]Hát meg azért körülöttünk van egy közbeszéd, ugye, ami vagy valamilyen apokaliptikus végjelenetet mintáz, vagy egy ilyen csodálatos jövőt, amiben gyakorlatilag mindenki gazdag, mindenki munkanélkül, sosem sosem így szokott lenni.

[00:20:14]E és aztán vannak, akik meg elmondják, hogy és milyen új kütyű, ugye tudjuk, hogy egy modell, ma már egy meserséges intelligencia modell 29 nap alatt újul meg.

[00:20:23]És sokan azt mondják, hogy a következő időszakban akár ez egy percenkénti új modellt is jelenthet.

[00:20:31]Ernő, borulátó vagy derülátó vagy ki akarsz jönni ebből a ebből a vagy vagyból, és van egy harmadik megoldás?

[00:20:40]Abszolút derülátó vagyok.

[00:20:40]És egyébként van egy ilyen előadásom is, ahol a mesterséges intelligenciában arról beszélünk, hogy versenytárs vagy alkotótárs.

[00:20:46]És hogyha ezt a kettőt el tudjuk egymástól választani és kritikus gondolkodással nyúlunk hozzá, amit említettél is, akkor nagyon nagy előnyünk származik belőle.

[00:20:54]És hogy mik a céljaink és hol látjuk magunkat, hát az melyik síkon?

[00:20:57]És hogy ezeket a síkokat össze tudjuk egyeztetni, tudnak korrelálni a személyes dolgaink, ahogy idősödünk az egészségünk vagy bármi más, akkor akkor tudunk afelé haladni az egység felé.

[00:21:07]Te tényleg azt állítod, hogy a média területén mindenkinek ugyanígy lesz állása egy év múlva?

[00:21:14]Nem, nem, már most sincsen.

[00:21:14]Új munkakörök születnek, régiek szűnnek meg, összevonódnak munkakörök, azok a képességek, amik eddig elegek voltak egy műsor, vagy egy műsor elkészítésének feladatköreihez, azok megszűntek, teljesen összemosódtak.

[00:21:29]bíróada, megszületése valamely műsoravezető munkájának a szükségtelenné válását is jelent jelentheti.

[00:21:41]A technológiai tudás szerint az a kérdés, hogy milyen igény fogalmazódik meg mondjuk akár nézői szintről vagy megrendelői szintről.

[00:21:47]Tehát hogyha elfogadják azokat a korlátokat, mert nagyon sok mindent meg tudunk csinálni, de mégsem tudunk mindent megoldani egy mesterséges intelligenciael.

[00:21:54]Ha ezt mondjuk elfogadják a nézők, a social média használók, akkor igen.

[00:21:59]Hogyha azt mondjuk, hogy hagyjuk meg az emberi arcát, legyen emberközeli, akkor nem.

[00:22:05]Apropó, Ada öregszik?

[00:22:07]Nem, ez egy teljesen tudatos döntés.

[00:22:07]Ő 28 éves, és az is marad, és marad a ruha is.

[00:22:12]Csak viccelek megint.

[00:22:14]Ugye ez erről volt egy kis polémia, hogy hát a legelején valóban volt ugye a szerepkedvért tud változni és változik is, de alapjában mindig visszatér ehhez a pozícióhoz.

[00:22:24]És ezzel is azt akarjuk erősíteni, hogy ő nem ember.

[00:22:28]Miért nőt akartatok első?

[00:22:32]Nem, ez egy érdekes dolog.

[00:22:33]Nincs ennek különösebb dolga.

[00:22:34]És sőt a ez a csapat, aki összerakta, az egy nagyon vegyes csapat volt.

[00:22:38]Tehát férfiak és nőknek az egysége volt egy szerkesztői gárda, nem tudom, hölgyműsorvezetőre volt szükségünk, hiszen akkor még Ádám volt a férfi műsorvezetőnk, és akkor lehetett egy picit ellenpontozni a szerepeket.

[00:22:51]Tehát ennek abszolút televíziós szerkesztője megfontolás volt mögött.

[00:22:55]Sokak szerint van más oka is, hogy ezeket a bizonyos szolgálattípusú vagy szervíztípusú munkakörökben jobban szeretjük a nőket.

[00:23:03]Tehát nem hiába a hangasszisztenseknek nő a a hangja, vagy az alapértelmezet, és akkor úgy kell váltani.

[00:23:10]Bocsánat, nem csak szeretjük, hanem megnyugtatók is.

[00:23:11]Nem véletlen, hogy a például ilyen kockázatkezelési veszélyhelyzeti helyzetekben hölgyek mondják be.

[00:23:19]Igen, pontosan ehhez ehhez kötődünk, de még ha már említettem a Szifi irodalomban például a mesterséges intelligenciát is igen gyakran nevezik el anyának vagy valamilyen női névvel, ami lehet, hogy pont a kontrollhoz fog hozzájárulni majd, mert vannak olyan elképzelések, hogy ha a ha ilyen anyai módon tekint ránk a mesterséges intelligencia, akkor jobb viszonyban leszünk, mintogyha valami logikai dolog, vagy esetleg egy hideg férfi logikával próbálna megoldani a késtés.

[00:23:44]viszont viszont a mesterséges intelligencia fejlesztőt és a mögöttük lévő agyakat mindig atyának hívjuk.

[00:23:52]Tehát ez is érdekes, hogy aki megalkotja az meg férfi.

[00:23:57]Ha már itt tartunk, Zsolt, a nőknek vagy a férfiaknak könnyebb a jövő felé tekinteniük?

[00:24:02]Van-e itt a tudománynak bármilyen mondása, hogy hogy valamelyikünk ebben nyitottabb, vagy ez teljesen egyéni szocializációs és tapasztalati?

[00:24:11]Igen, a nők nagyon sokfélék, és a férfiak is, és inkább különbözőek egymástól, minthogy egységesek lennének.

[00:24:23]Én egy időben nagyon sok ilyen irodalmat átnéztem, ahol a nők és a férfiak kognitív képességeibe próbáltak valami különbséget szisztematikusan találni, de nem nagyon volt akkoriban még ilyen eredmény.

[00:24:40]Szóval szerintem nem beszélhetünk férfi jövőkép meg női jövőképségről.

[00:24:48]a a a rugalmasság tekintetében, amit te is emlegettél, kérdeztem, hogy hogy kimutat, abban is nagyon sokfélék van egy nemen belül az emberek, tehát nincs ilyen nagy nemi különbség.

[00:25:00]Vannak kulturális, lokális normák, amihez esetleg megpróbálnak illeszkedni emberek, hogy úgy csináljanak, mintha hogy befogadják őket abba a közösségbe.

[00:25:13]És sok esetben a nők arra vannak kényszerítve, hogy úgy csináljak, mintha olyanok lennének, mint ahogy abba a férfi kultúrába elvárják, hogy milyenek egy nők.

[00:25:26]Tehát ezt időnként olyan helyzetekbe eljátsszák, amikor ez szükséges, de de igazán nem láttok.

[00:25:34]Egyébként érdekes, mert Magyarországon most volt nemrég tavasszal egy nagyobb média végezte egyébként felmérés is, és abból is az derült ki, hogy a mesterséges intelligencia használtában sincsenek nagyon eltérő különbözőségek.

[00:25:47]Tehát ezek amik korábban talán megvoltak.

[00:25:49]Egy pici egy pici egy picit most egy nemrég egy pont tegnap volt egy bejelentés erről a kutatásról magyar kutatás volt egy pici különbséget én legalábbis felfedeztem mégpedig abban, hogy úgy tűnik a a hölgyek egy picit jobban ráéreztek a mostani nyelvi modelleknek erre az empátia szimulációs képességére és egy picit ezért jobban tartanak attól, hogy ezt a fajta ilyen baráttársszintet eléri.

[00:26:22]É ezt a statisztikák is mutatják.

[00:26:22]Igen.

[00:26:24]Tehát, hogy ott nagyobb az aggodalom, hogy valahogy a társas kapcsolatok meg inkább eszközként tekintenek rá.

[00:26:29]Azért ilyen különbség lehet, hogy van a felim minimum ilyen hormonális szinten a férfiak és nők között.

[00:26:38]Most megint egy picit valahogy közös nevezőre hozva magunkat, legalább a kérdés szintjén, ha valamihez hasonlítani kéne a jövőt, akkor számotokra az mi?

[00:26:50]Tehát, hogyha egy akár költői hasonlatot vagy metaforát, ugye csak nem akarok feltépni középiskolás sebeket, hogy mi is a metafora, ugye, hogy akkor mi lenne nektek?

[00:27:01]Az micsoda a jövő, hogyha valami valamihez hasonlítani, viszonyítani kéne, mert megvan Ernő?

[00:27:11]Hát abszolút egyébként Arthur az első gondolataidra kapcsolódva.

[00:27:13]Hát skifi filmjeink, gyerekkori filmjeink, de még akár elmehetünk.

[00:27:20]De azon belül mi?

[00:27:20]hogy hogy egy ilyen nagyon nagyon üveg, nagyon fém, nagyon hát onnantól kezdve, hogy mondjuk ennyire tudjuk külső dolgokkal is szabályozni az érzéseinket, tehát sokkal jobban, mint valaha.

[00:27:34]Most gondoljunk bele, hogy bent vagyunk egy szobában, ahol minden kivetítő és lettfal, és úgy szabályozzuk az érzéseinket, ki sem kell mennünk a természetbe, mert olyan levegőt fújjunk be, amilyet szeretnénk, olyan virágillatot teszünk be, amiet szeretnénk, olyan légkört teremtünk, amilyet akarunk.

[00:27:48]Tehát ez a fajta individualizmus egyébként szerintem egy félő történet, hogy a saját kis világunkat alakítjuk ki, és az agentekkel és a saját modelljeinket is, akikkel kommunikálnunk a mesterséges intelligencia tekintetében, azért is alakul hozzáki kapcsolódás, és azért vannak érzelmi kötődések, mert egyre inkább olyanok, mint akik számunkra a legmegfelőbbek és már akik és ő így is személyesítjük meg.

[00:28:13]Nem egyszer, nem kétszer, mert olyanra formáljuk, amilyenek ez amit mondtál, ez nem igazán hasonlat.

[00:28:18]És a a metafora meg pláne nem, de értem, hogy egy ilyen scifi világot képzelsz el.

[00:28:22]De mondjuk mondja-e bármelyik kötőtök azt, hogy a jövő az egy párizsi zsemle, vagy a vagy a jövőm az egy út, amit felbetonoztak.

[00:28:30]Tehát tehát hogyha ha így kéne olyan nagyon nyersen azt mondani, hogy mire hasonlít, vagy hogy képzelem el neked mi?

[00:28:37]Aha.

[00:28:37]Én én én a napot képzelem el a beleértve az összes jó és rossz tulajdonságát.

[00:28:45]Óriási energia.

[00:28:45]nagy sebesség, sok fény, sok minden történik, és és ilyen megszelidíthetetlen, egyszerre marhaerős, nagyon veszélyes, de ugyanakkor meg életet ad.

[00:28:59]Tehát nekem ez a ez a ez a kettőség van benne, és nem véletlen, hogy az a hatalmas energia, amit képvisel, és amit egyébként az emberiség a jövőben nagyon meg kell, hogy csapoljon, mert különben nem ez az egész jövő, amiről itt beszélgetünk, kezdve a csillagrombolóval, amivel felvezetted, az lehetetlen, hogyha nem jobban hasznosítjuk az energiát.

[00:29:19]Tehát nekem valahogy ez a nap dolog jár az eszemben.

[00:29:22]Na és akkor most tényleg arra kérlek titeket, hogy olyan hétköznapján, tehát egy kicsit a nézőinkre is gondolva, hogy őnekik milyen képet ajánlunk.

[00:29:28]Ugye nagyon gyakori például, hogy azt mondjuk, hogy egy út.

[00:29:32]Csak ugye a nagy kérdés az, hogy ha van előttem a jövő, mint egy út, azt ki betono vajon föl?

[00:29:40]Járt már ott valaki, ugye?

[00:29:40]Tehát aki egy betonozó géppel jól megcsinálta az utat, vagy már előttem valaki, hát neked mi ez a neked utad van esetleg szerencsejáték, hegymászás, ugye ismerjük ezeket a tipikus kicsit úgy érzem magam, mint egy pszichológiai rendelőben ezzel a ezzel a kérdéssel, mert bevallom, nem készültem arra, hogy hogy egy egy képet, de valamiért a beszélgetés során itt, amit Arthur mondott nekem, így ellenpontozásként egy gyémánt meg egy virágos kert jutott eszembe, nem tudom megmondani, hogy miért Én nagyon naív és idealista vagyok igazából.

[00:30:13]És itt ha egy picit így muszáj ebben a ebben a körben reflektálnom így az előző gondolatokra, mert hogy azért itt annyi minden elhangzott, és azért az mégis csak rajtunk múlik embereken.

[00:30:23]Bármennyire is az egót le kellene Arthur szerint rombolnunk magunkban, de azért mégis csak az emberek emberekkel szeretnek együtt kommunikálni.

[00:30:32]a szemkontaktust, azt mérték pszichológusként, nem tudom biztosítra, te is tudsz erről, hogy hogy nem mindegy, amikor mondjuk egy egy online beszélgetésben a képernyőn keresztül látom valakinek az arcát és a szemét, mint amikor így személyesen beszélgetünk a mértékeszt, hogy az agyban ez mit okoz és milyen érzéseket.

[00:30:52]És az embernek kell az, hogy fizikai kontaktus legyen a fűfavirággal, a természettel.

[00:30:57]És én még hiszek ebben, hogy nem egy üveg építményben és egy üvegvilágban fogunk majd élni.

[00:31:02]Bár teszem hozzá, hogy tényleg olyan léptékben épül a ez a világ, amiben a mesterséges intelligenciát akár úgy is használjuk, hogy most például a Siemenszel van egy felmérésünk, egyetemistákat kérdezünk szintén a mesterséges intelligencia használatról.

[00:31:18]És van egy kérdésblokk, amely már arról szól, hogy mennyire tudják elképzelni a humanoid robotokat az ipari termelésben, vagy otthon a háztartásban.

[00:31:25]És ez ez a ez a dolog, ez már itt kopogtat, és ezért hiszek abban, hogy egy picit talán kényelmesebb életünk lesz, és hogyha okosan csináljuk, akkor meg tudjuk tartani az emberiségünket is.

[00:31:35]És én ezt szeretném, hogy ez így van, hogy ezért tudjunk tenni.

[00:31:38]És ezért egyébként az önismeret, a szándék és a motiváció azok a azok a dolgok, ami amelyek meg tudják alapozni azt, hogy tudjuk, hogy hova tartunk, m a sz mik a szándékaink azzal, hogy van mesterséges intelligencia.

[00:31:52]Ez ez fiatalon nagyon könnyű, mert ugye eleve a az élet olyan nagyon nyitott, meg megyünk előre, de alapvetően elképzelem, én én ugye fél évesen múltam, meg nyilván nálam élnek idősebbek is, nyilván sok fiatal is, hogy Zsolt számít az életkorabban, ahogy a jövőbe tekintünk?

[00:32:15]Hát igen, abszolút, hogy számít.

[00:32:18]kevésbé nézünk bele, mert olyan olyanokat is lehet hallani, hogy amikor az ember idősödik, majdnem nyugodtabb lesz és türelmesebb és elfogadóbb azzal, hogy valami megtörténhet.

[00:32:33]Hát és nem akarja annyira annyira eldönteni ő, hogy az történjen, amit ő eltervezett.

[00:32:39]Igen.

[00:32:39]Még elmondom, hogy én nekem egy kisgyerek a jövő, mert a fórája.

[00:32:43]Erről lemaradtam.

[00:32:46]Jó.

[00:32:46]Én használok egy olyan pszichoterápiás technikát sok esetben a pácienseimmel, hogy hogy képzeljük el, hogy nyugdíjba megy, üljön át a szembevő székbe maga a nyugdíjas izé ked van, felébred, nyugdíjba ment, ki mellett ébred, kiket hív föl telefonon, mit fog csinálni, csinálsz, mennyire megy és aztán megkérem, hogy ez az ember bes kezdjen el beszélni a ahhoz, aki ma van, ő a másik székbe onnan átült, és adjon neki tanácsokat, hogy így élj, úgy élj, amúgy élj.

[00:33:28]És akkor ez egy elég erős dolog, elég erős szembesülés arra, hogy lehet és bocs, két szék van.

[00:33:35]Az egyik, hogy ugyanúgy folytatod, másik szék változtatsz, és akkor milyen lesz nyugdíjas korodban az életed.

[00:33:43]És és itt nagyon komolyan szembenéznek az emberek azzal, hogy azok, akik nem olyan életet élnek, amiből látják, hogyha ezt csinálják a nyugdíjas korukig, az egy katasztrófa lesz.

[00:34:01]És van, aki meg azt mondja, hogy hát ezt akarom folytatni.

[00:34:03]De pont ezt akartam kérdezni, hogy és egy ilyen gyakorlat mindenkinek csak így megy.

[00:34:09]Érdekes, hogy nagyon jól megy.

[00:34:13]Tehát, hogy ez tehát ebben ez a megdöbbentő nekem, hogy hirtelen olyan okosak lesznek az emberek.

[00:34:20]Lehet Lehet, hogy ezt egyébként nyilván nem szakma értékelése, de azért otthon is kipróbálhatnánk.

[00:34:25]Tehát lehet, hogy néha egy családi össze most közincsét tettem.

[00:34:29]Mindenki menjen haza, vegyen elő négy széket és változtassa meg az életét.

[00:34:36]Jó, de ez ez de ez ez nem egy rutin ma.

[00:34:38]Tehát szerintem éppen az a problémám nekem gyakran, hogy ez egy olyan fajta ilyen önismereti utazást indít el, vagy feltételez, hogy valakinek erre igénye van, vagy szívesen csinálná, ami egyáltalán nem divat.

[00:34:49]Sőt, azt kell mondjam, nem tudom mennyire kelet-európai dolog, nem tudom mennyire magyar, de mi csináltunk már konkrétan műsort arról, hogy hogy mennyire nem jellemző a visszajelzés és annak a kezelése legalábbis az én ismerettségkörömmel vagy amilyen Magyarországot megismertem.

[00:35:09]És ez viszont nagyon sokat számít.

[00:35:09]Tehát én például egy olyan szerencsém van, és olyan családi környezetből jövök, ahol ilyen kicsit ilyen önreflexiós gondolatok, azok egy családi vacsoránál előkerülnek, hogy te miért csinálod ezt, meg én miért csinálom ezt.

[00:35:24]De nagyon sok olyan ismerősöm van, akik egész életükben szó nincs arról semmilyen társas beszélgetésben, akár családon belül, vagy vagy házasságon, vagy bárhol belül, hogy mi milyenek vagyunk, és mit miért csinálunk.

[00:35:36]Hát és azért így többről van szó, és milyenek leszünk, és és ott mit fogunk csinálni.

[00:35:41]Ezzel egy picit azért vitatkoznék, mert mi meg a egyrészt így a tapasztalásainkból meg meg én a saját környezetemben is azt látom, hogy ez az utóbbi években akár évtizedben is rengeteget változott, hogy ön önreflexzíven tekintünk magunkra, virágzanak az üzleti közösségek, ahol például arról beszélgetünk, hogy mondjuk felsővezetők, középvezetők egy bizonyos ponton hogy küzdenek meg a vezetői magánnyal, hogyan tudnak kommunikálni.

[00:36:08]És épp elhangzott ez a női férfi összehasonlítás.

[00:36:10]Ugye évtizedekig mindig arról volt szó, meg most is, hogy a hölgyek jobbak a az empátiában, jobbak a kommunikációs készségeik, jobban éreznek meg dolgokat.

[00:36:20]Ez a hetedik érzékolog, amiben valaki hisz, valaki nem, többen mondják az üzleti életben, és hogy hallgassunk az intuícióra, és ilyen képzések is vannak, hogy ebben a férfiak egy kicsit jobbak legyenek.

[00:36:30]És én az utóbbi két-három évben én is ugye saját céget vezetek.

[00:36:34]Tehát tényleg virágzik az, hogy mentorálás, hogy nem ciki elmenni pszichológushoz és már a fiatalok körében.

[00:36:41]És bár sajnos azért azt is tegyük hozzá, hogy például az iskolapszichológusok száma, vagy ugye ennek a kvótája ez sajnos nem nőtt, ha jól tudom.

[00:36:49]Gel nehésünk messzire meg azért szerintem azért nincs értelme, bár fontos mind a két szempont a vitának, mert nincsenek rá most pontos adataink.

[00:36:59]gyorsan be kéne ütni a mesterséges intelligenciának, de hagyjuk most őt kívül ezen a stúdión.

[00:37:05]Úgy sincs kívül hagyva.

[00:37:05]Ti otthon beszélgettek a jövőről, és itt az otthont bármilyen olyan magánéleti közösségként értelmezem, amikor ebédeltek, esztek, vagy arról van szó, hogy hogy kivigye el a gyereket az iskolába, vagy hogy ez jövő.

[00:37:23]Hát igen, egyébként ez ebben igazad van, hogy ez a jövő, de hogy a jövőről abban az értelemben, hogy valóban, ahogy mondjuk lefestettél egy ilyen mentális gyakorlatot, hogy tudatosak vagytok abban, hogy erről beszéljetek.

[00:37:37]És azért volt szép, amit a Zsolt mondott, mert nekem is a gyermek a jövő.

[00:37:41]Hát hiszen amikor ez sokan mondják, hogy a legnagyobb jövőkészségünk, hogy családot tudunk alapítani, mert hogy valamilyen módon a semmire nem tudom mi lesz, de hogy bevállalom.

[00:37:51]Szóval Ernő, van otthon erről szó?

[00:37:54]Pláne így, hogy te annyira benne vagy a technológiaiparba?

[00:37:59]Abszolút természetesen.

[00:38:01]Na mondj egy ilyen családi beszélgetést, hogy gyerekek hol lesztek 10 év múlva?

[00:38:06]17 éves a fiam, 21 a lányom.

[00:38:06]Tehát ők most pont abban vannak, hogy nagyon-nagyon nyitottak és keresik az útjukat.

[00:38:11]Milyen kérdéseket tesznek föl neked?

[00:38:14]Hát egyfajta bizonytalanság van bennünk, mint mindannyiunkban.

[00:38:16]Tehát biztos, hogy hatalmas frusztrációval élnek, és és amiket látnak, amik körülöttünk vannak, nekünk felnőttként is nagyon-nagyon sokszor nehéz.

[00:38:23]És ugye mi még azt a hibát is elkövetjük, hogy nagyon-nagyon próbáljuk őket óvni.

[00:38:28]Tehát a mi gyerekkorunkhoz képest egy picit burokban is tartjuk őket, mert féltjük őket, és tényleg a jövőként tekintünk rájuk.

[00:38:35]Ezek lehetnek a legegyszerűbb dolgok.

[00:38:37]Most p jogosítványszerzés, egy autóvásárlás, mondjuk egy fiú apa kapcsolatban, ez nagyon jó tud lenni, hogy nézzük meg milyen, de akkor is, ha jövőben élünk, álmodozunk róla, lehet, hogy most nem történik meg, de elképzeljük, beleképzeljük magunkat abban a helyzetbe.

[00:38:51]És te milyen típusú apa vagy?

[00:38:51]Ilyenkor tanácsot adsz, hogy nem, kisfiam még várj azzal a jogosítvánnyal, próbálja az ember visszafogni magát, természetesen néha kéretlen tanácsot is ad, de próbálom, hogy ő saját maga jöjjöjj rá, vagy rávezetni arra, hogy az a megoldás esetleg miért jó, vagy miért reális.

[00:39:06]hogy magaman elgondoltam, hogy azt mondjuk, hogy olyan nagy traumák között élnek, meg olyan borzasztó a bizonytalanság, és aztán ugye visszanézek nagyszüleimre és a világháborúkra, és valahogy az ember arra gondol, hogy hú de szeretünk szenvedni, tehát hogy a mintha a fiataljaink szeretnének.

[00:39:22]Nálatok ez hogy megy egyébként Arthur, vagy a te közösségeidbe, hogy hogy kerül elő a jövő, mint téma, mert neked meg annyira a szakmád.

[00:39:30]Hát igen, miután ezzel foglalkozom, ezért így nagy meglepetést nem jelent az, hogy a jövőről beszélek, mert ezek megleped a társaságodat azzal, hogy jössz egy kérdéssel, amire nem számítottak, és akkor mindenki azt mondja, hogy hagyjál már Arthur.

[00:39:45]Hát mer mit?

[00:39:47]Hát próbálkoznak ezzel, hogy hagyjal már, de nem hagyom.

[00:39:50]Mondj egy ilyen kérdést, amivel fel tudod zaklatni a a nyugalmukat.

[00:39:52]például azt, hogy egyáltalán mennyire van szükség emberekre a jövőben, és hogy azoknak mit kell csinálnia.

[00:40:05]Ez ez nagyon mélyre megy általában, mert pont abba a bizonytalanságba hatol bele, abba a szorongásba, hogy jaj, nem lesz rám szükség, de ugyanakkor meg azt challengeeli, vagy azt a kihívást támasztja, hogy hogy újrafogalmazzuk az ember szerepét.

[00:40:23]És ez a fiataloknak több szempontból nehéz.

[00:40:27]Viszont ők amikor ilyenekről beszélgetünk, rugalmasabban szoktak hozzáállni.

[00:40:33]Tehát egyszerre van bennük egy nagy adagszorongás.

[00:40:35]És egyébként visszacsatolva arra, amit mondtál itt a háborúkról és egyebekről, bár nem az én világom, de azt azért megfigyeltem, hogy ugye mindenki saját magából indul ki.

[00:40:43]Tehát hogyha azért most már eljutottunk odáig, ugye talán Hankis Elemér írta egyszer meg, hogy most már ugye mindenki egy ilyen Reneszán hercegnek a az életét éli, hogy kettőt tapsolunk és akkor szól a zene, meg folyik a melegvíz a csapból, és hogyha ez nem történik meg, akkor az adott generációnak, aki így nőtt föl, az a szörnyűség, az a borzalom, és nem az, hogy esetleg valami az életét fenyegeti, mert háború van.

[00:41:06]Tehát ez egy ilyen relativizált dolog.

[00:41:08]Na mindegy.

[00:41:08]Szóval, hogy ez egyébként ezek a kérdések, ezek valóban mérehatolnak.

[00:41:11]Viszont azt figyeltem meg, hogy hogy mindig tehát egy olyan tulajdonság van, amivel mindig meg tudunk egyezni így a jövővel kapcsolatban az emberekkel, az a kíváncsiság.

[00:41:22]Tehát az, hogy hogy még akkor is, hogyha félnek, szoronganak az emberek, hogy mi lesz velünk, de az, hogy kíváncsiak vagyunk, és ez visz minket előre, és ez az alkalmazkodásunkat bevetve új utakra vezet minket, ebben mindig meg tudunk egyezni.

[00:41:37]De most nagyon nehéz időszak van, és nem csak azért, mert háborúk vannak körülöttünk, nem csak azért, mert egy ilyen gazdasági bizonytalanság van a világban, hanem pont azért, mert a mesterséges intelligenciával, technológiával ezek a ez a túltechnológizált gazdasági folyamatokban, ez a fogyasztói társadalomnak e ez a teljesen felgyorsult és így eltorzult világában nehéz fogást találni azon, hogy hogy miből fogunk megélni.

[00:42:01]egyáltalán értelmezhető az, hogy megélünk valamiből vagy sem, vagy mi mi a célja a a a egyáltalán az embernek.

[00:42:07]De még egy utolsó gondolat, hogy ami a nagy alapkérdések kora, Igen.

[00:42:12]Viszont amit mindenki mond, nem tudom, hogy nektek mi a tapasztalatotak ebben társadalomkutatók és olyan emberek, akik gyakran foglalkoztak ezzel, hogy soha ennyiszer még nem került elő mindenféle szinteken ez a kérdés.

[00:42:25]Mitől kreatív az ember?

[00:42:25]Mi a célja?

[00:42:28]Hogy fogunk együtt dolgozni?

[00:42:30]Tehát nem tudom, ezt lehet, hogy meg tudjátok erősíteni.

[00:42:32]Korábban lasszóval kellett fogni azokat az embereket, akik ilyen filozófiai kérdésekre akartak foglalkozni, aki az Most pedig vasárnapi ebédeknél téma, fiataloknál téma, hogy mi is az ember, mi a célja.

[00:42:45]És és annyira jó, mert ugye mindig mondjuk, hogy a kisgyerek mindig azt kérdezi, hogy de miért miért megy a bogár?

[00:42:50]Meg mi az, hogy Isten?

[00:42:50]meg, hogy hogy most itt tartunk, hogy ezeket az alapkérdéseket és intelligencia kutatók szokták mondani, hogy az, hogy létezem, azzal kapcsolatban néha fel kell tenni a kérdést.

[00:43:03]Van bakancslistád, Lévia, erről a kérdésre most nem számítottam bakas.

[00:43:10]Nekem egyébként nem nagyon van.

[00:43:13]Én egy csomó mindent kipróbáltam már.

[00:43:13]Én én én én én valahogy bennem ez van, hogy így menni a menni azután a célután, amit amit kitűztem magamnak, és valójában tényleg bárhova el tudunk menni, tehát ami ami céljaink előállnak, azt a mai világban én azt gondolom, hogy ha valaki elkezd küzdeni érte, akkor azt meg tudja valósítani.

[00:43:33]És egyébként itt most megint annyi mindenre lehetne reflektálni, amit elhangzott.

[00:43:38]Mondjuk, hogyha rákényszerítenélek, hogy kezdjel egyet írni, mi lenne az élén?

[00:43:41]Tehát mi az, amit te szeretnél ugrani nem tudom, 1000 mről ejtőernyővel öt év múlva?

[00:43:52]Nekem tényleg igazából nincs nincs ilyen.

[00:43:56]Az van, az van bennem, hogy hogy még több még többen még többeknek segíteni abban, ami tehát én ennek részese akarok lenni ennek a dolognak, amiről beszélgetünk.

[00:44:13]előbb ahhoz meg kitartás, hogy ahogy mondtam, hogy sok interjún vagyunk túl, ez a kíváncsiság tényleg nagyon sok beszélgetésben előjön, hogy hogy ez fog tovább hajtani és segíteni nekünk abban, hogy hogy itt meg tudjuk ezt jól élni.

[00:44:28]Tudom, hogy a jövőt végtelennek képzelitek, de a beszélgetések lassan véget szoktak érni, és semmiképp nem szeretném, hogy hogy anélkül engedjenek el titeket, hogy akkor ha már ilyen gyakorlatokról beszélgettünk, akkor képzeljétek el magatokat 202 egyik szerdai napján 27 egy év múlva mit fogtok csinálni?

[00:44:55]beszélgetek egy egy olyan témáról, mesterséges intelligenciákkal, amikkel egyébkén amikkel emberekkel nehezebben tudok, vagy lassabban tudnék, és ami ebből következtetéseket vonne, és közösen együtt kitalálunk arra valamit, hogy előbbre lépjünk.

[00:45:10]Tehát nekem ez az állandó előrelépés az, tehát én 27-ben már azon fogok gondolkozni, hogy 28-ban meg 29-en mit fog csinálni, és ilyen kérdéseket fogok föltenni a és ez valószínűleg akkor délut 10-ig ki is tart, de onnantól én nem feszegetem, hogy hogy folytatod a napodat, viszont Ernőnél feszegetem.

[00:45:25]Tehát 2027 áprilisának egyik szerdai napja látom magam, mert így és hogyha jövött, akkor egy tükörként képzelem el, hogy hogy a technológia nekem nagyon sokat segít, hogy bárhonnan tudok alkotni és hogyha ezt a részét megnézzük, akkor ez egy hatalmas nagy szabadságot ad.

[00:45:45]Most megint mondtál egy gyönyörű nagy dolgot, fölkezdsz, és erre gondolsz, hogy ma alkotni fogok, hogy konkrétan helyileg hol vagyok.

[00:45:53]Talán nem is biztos, hogy a fizikai része fontos, hanem az a hogy vagyok.

[00:45:58]És hogy vagy?

[00:45:59]Nagyon remélem, hogy egységben, és hogyha egy tengerpart is ott van, azt nem fogom bánni, de de talán ez az egység, ami ami egy picit így széthullott a társadalmunkban, mindegyikünk egy kicsit szét van esve, és ez saját magamra is fejére is szórom a hamut.

[00:46:11]Talán, hogyha ezt az egységet egy év múlva én össze tudom rakni, és akkor úgy vagyok, hogy ott és akkor a jelenben tudok lenni, amivel Zsolt kezdte a a mai beszélgetést, akkor be is van keretezve, akkor akkor mindegy, hogy hol, de egyben.

[00:46:26]Zsolt, hol leszel?

[00:46:26]Mit csinálsz?

[00:46:26]Én a szerdán a megtartom az osztályos nagycsoportot, aztán pedig az osztályos belső megbeszélést, hogy hogyan tovább, és aztán pedig nyilván hazamegyek, és ott a gyerekemmel játszom, meg a feleségemmel találkozom, vagy szó az nagy változásra nem készülsz akkor egy éven belül.

[00:46:56]Az nagy változás, hogy most helyettesítem az egyik kollégámat egy vezetői pozícióba, és attól meg fog szabadulni, és akkor visszatérhetek a saját osztályomra, és terápiátok.

[00:47:10]Én sem számítok túl nagy változásokra.

[00:47:12]Én egy a kis lépésekkel haladó fejlődésre számítok, hogy addigra még Mondjál valami konkrétumot.

[00:47:20]Én azt gondolom, hogy valakivel szerdai napon általában találkozni szoktam emberekkel.

[00:47:24]valamilyen jó interjút, egy beszélgetést a jövőről, vagy a készségekről, vagy a pályorientációról, pályamotivációról fogok remélhetőleg beszélgetni.

[00:47:32]És egyébként a abból a körből egy picit kimaradtam, de még ide tartozik, hogy hogy nekem is ugye nyilván a jövőt azért a gyermekeim jelentik, tehát azért ezt nem nem akartam itt kihagyni, és a lányom már 12 éves, és vele azért szoktunk arról beszélgetni, hogy ő majd mi lesz, és neki mire lesz szüksége.

[00:47:53]Úgyhogy én azt gondolom, hogy hogy és még arra azért egy gondolatot azért rá rácsatolnék, hogy hogy valóban vannak olyan fiatalok meg gyerekek, akik nem ezt a közeget élhetik meg, de akik ebben a közegben vannak, sajnos ők is mentálisan meg meg önismeretben nagyon-nagyon nagy segítséggel szorulnak, mert nem tudjuk megadni nekik azt, ami ami ami most nekik abban kell, hogy ők elinduljanak a saját jövőjük felé.

[00:48:15]Jó.

[00:48:15]Szóval akkor akkor akkor a szerdád az az egy ilyen segítős lesz, és azért megengedünk mindent, hiszen a az időt én biztos nem tudom megállítani, csak a beszélgetést kell lezárnom, kérem ehhez egy kicsit még a nézőink figyelmét is, meg a tiéteket is, hiszen egy kérdést szoktunk ilyenkor feltenni, amire péntek este, évfélig lehet válaszolni, és a kérdés ezúttal így szól, hogy hogy hívják azt a bizonyos delta a műsorvezetőt, akit mesterséges intelligenciával hoztak létre.

[00:48:49]Szóval péntek évfélig várjuk a válaszaikat.

[00:48:54]Azok között, akik a héten bármely adásunkban feltett kérdésre helyes választ küldenek be, egy fél éves ridicül magazin előfizetést sorsolunk ki a Ridicul Magazin Kft.

[00:49:02]jóvoltából.

[00:49:02]A nyertesek nevét a Ridicül Magazin Facebook oldalán olvashatják.

[00:49:06]A műsorunk újrahető a mediaclick.hu oldalon.

[00:49:12]Mostantól a Ridicül teljes adásai és a ridicül.

[00:49:14]podcastjei a YouTube-on is elérhetők.

[00:49:16]Ne maradjon le az inspiráló történetekről, böngész a Ridicul Facebook oldalát is.

[00:49:21]Nagyon szépen köszönöm a a kalauzainknak, akik a csillagrombolóige elvezetnek minket, vagy azon túl is, és kedves nézőinknek, hogy velünk gondolkodtak a jövőről, merthogy eljön.

[00:49:47]เ