Női titkok: a boldogság receptje | Ridikül
A Ridikül műsor egy kerekasztal-beszélgetés a boldogság receptjéről, ahol négy női vendég osztja meg személyes tapasztalatait: Adámi Rózsa Zsanett paralimpikon úszó és doktorjelölt, aki örökbefogadottként és kerekesszékhez kötötten találta meg az öröm forrásait; Malek Andrea többszörös díjas énekesnő, aki a család és a hivatás által megtapasztalt boldogságról beszél; Porkoláb Gyöngyi hospice-alapítványvezető, aki az életvégi ellátásból látja a boldogság igazi értelmét; és Dr. Ferenci Andrea pszichológus, aki a hála és a mentális egészség tudományos kapcsolatát kutatja. A beszélgetés központi üzenete: a boldogság nem a nagy sikerekben, hanem az apró pillanatokban, az emberi kapcsolatokban, a hálában és az átkeretezésben rejlik – és ez tanulható, gyakorolható képesség.
A nap kezdete és a pozitív szemlélet alapvetően fontosak: Zsanett a kutyájával és párjával kezdi a reggelét, majd kávéval, és tudatosan próbál jó lábbal indítani. Malek Andrea pedig azt tanította meg gyerekeinek, hogy az esőt ne rossz időnek, hanem a növények táplálásának lássa – ez az átkeretezés képessége, amely később életmentő lehet.
A veszteség és a hála szorosan összefonódik: Zsanett az örökbefogadottság, Gyöngyi a nagymamája halálának története, Andrea pedig egy depressziós időszak után jött rá a hála gyógyító erejére. Az életvégnél a boldogság forrása teljesen átalakul – az anyagi célok eltűnnek, és helyüket az őszinte kapcsolatok, a jelenlét és az elfogadás veszi át.
A kutatások azt mutatják, hogy a hála nem csupán érzelem, hanem gyakorolható képesség: egy négyhetes hálanapló vezetés képes a negatív életperspektívát pozitívabbá alakítani, még az idősek depresszióját is enyhíteni. A hála és a félelem nem fér meg egymással – aki hálás, az nem fél, és aki nem fél, az nem erőszakos.
Az apró gesztusok – egy dicséret, egy jó szó, egy virág – valójában nem apróak: egy egész természeti rendszer dolgozik azon, hogy a tulipán kinőjön. Az emberi kapcsolatok, a család, a szeretteim egészsége és a velük töltött idő az, amit az élet vége felé az emberek leginkább értékelnek.
Részletes összefoglaló
A boldogság kezdete: a reggeli rutinok és az első döntések
Zsanett a napját a kutyájával és párjával kezdi, majd kávéval. Hangsúlyozza, hogy tudatosan próbál jó lábbal indítani a reggeleket, és az emberi kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt még akkor is, ha rossz kedve van. Azonban bevallotta, hogy az időjárás nagyon befolyásolja a hangulatát – az eső, a borús ég és a szürkesség kibrándítja. Barcelona az egyik kedvenc városa, mert ott mindig kék az ég.
„Próbálom mindig jó lábbal kezdeni a reggeleket." – Adámi Rózsa Zsanett *
Malek Andrea a családjával kezdi a napot, és gyerekeire reflektálva tanult meg másképp gondolkodni a világról. Amikor a gyerekei az esőben játszanak és örülnek, ő megtanult együtt örülni velük, ahelyett hogy szomorúnak érezné magát.
„Nem egy ronda világot akartam velük felfedezni, hanem egy szépet." – Malek Andrea *
Az apró gesztusok és a kölcsönös dicséret
Zsanett fontosnak tartja az apró gesztusokat – például amikor egy kedves hölgy a buszon megdicsérte a piros magas sarkú cipőjét, és ez baromi jól esett neki. Ő maga is gyakorolja ezt: megfigyelik a nőket, a stílusokat, a divatot, és ha nem is mindig mondja meg hangosan, megjegyzi a jó dolgokat. Azonban nem hisz abban, hogy a dicséreteket el kell hallgatni – ha lát valamit, ami valakinek jó lesz, azt közli.
„Nekem a nőket én szeretem megfigyelni a stílust, a divatot, hogy öltöznek, mit vesznek föl. Én ezt nagyon-nagyon szeretem megnézni." – Adámi Rózsa Zsanett *
Andrea is hasonlóan gondolkodik: ha valami jót tud mondani, kimondom, és nem várom meg a meglepetést. Nem érdekel, ha valaki furán reagál – csak a kezében nyomja az ajándékot vagy a szót, és kész.
A rossz napok feldolgozása és a párkapcsolat szerepe
Zsanett bevallotta, hogy nem egyszerű a rossz napok feldolgozása. Tegnap egy kicsit rosszabb napja volt – történt vele jó is, de utána egy kisebb rossz, és hazamenve a párja segített abban, hogy rájöjjön: nem lehet mindig jó, és próbáljanak arra figyelni, ami tényleg jó. Ez nehéz, de végül rájön, hogy csak a család, a barátok és a szeretteim a legfontosabbak.
„Nekem ebben abszolút segítségre van szükségem, tehát hogy például tegnap is egy kicsit rosszabb napom volt, azt éreztem, és történt velem nagyon jó is, de utána történt egy kisebb rossz, és hazamentem, és nekem a párom segített abban, hogy mondta, hogy de hát Zsani, hát nem lehet mindig jó." – Adámi Rózsa Zsanett *
Az örökbefogadottság és az identitás
Zsanett 18 éves korában, nagykorúsága után kereste meg a vérszerinti szüleit. A vérszerinti apával maximálisan ő kezdeményezte, az anyával pedig az apa biztatására. Az örökbefogadó szülei azt tanították neki, hogy semmi baj nincs, ott vannak, szeretik, és mosolyognak. Már kisbaba koromban is vigyorgott teliszájal a kórházban, és ezt a Zsanit még mindig megvan – a fotókat látva azt gondolja, hogy sokkal jobb arra a Zsanira nézni, és ha ő így látja magát, akkor a mások is így.
Az örökbefogadás témájában végzett kutatása során azt fedezte fel, hogy nem egyedül van ezzel az összetevővel (kerekesszékesként, örökbefogadottként), és hogy a kommunikáció mennyit tud könnyebbé tenni. Meglepődött azon, hogy a magyar szóhasználat még nem kezeli jól az örökbefogadás témáját – például a „saját gyermek" kifejezés problematikus, mivel ő nem vérszerinti gyermek, de mégis saját.
„Én nagyon hiszem és vallom azt, hogy nagyon függ attól, hogy hozzám hogy állnak, hogy én hogyan állok a másik emberhez." – Adámi Rózsa Zsanett *
A mosolygás és a nonverbális kommunikáció ereje
Zsanett tanított nonverbális kommunikációt, és kimutatták, hogy ha mosolygunk, előbb-utóbb boldogak leszünk. Ő biztos abban, hogy ebben neki van közöm – sokat mosolygik, és egy idő után ez beválik. Ez nem csak fegyelmezett viselkedés, hanem valódi átalakulás.
„Pont tegnap tanítottam ezt a nonverbális kommunikációban. Ugye kimutatták, hogy ha mosolygunk, előbb-utóbb boldogak lesztünk." – Adámi Rózsa Zsanett *
Andrea: a teljesítmény mögött az igazi elfogadás
Malek Andrea szerint a boldogság részben döntés kérdése, részben pedig az a képesség, hogy az ember észreveszi a mindennapok apró örömeit. Ő abszolút boldog életet él, de ezt nem a hírnév vagy a csillogás miatt, hanem a megvalósítás érdekelt mindig. A szülei voltak a példaképei – hosszú életük van, küzdelmeiket és megoldásaikat végigkísérte, és még most is kitalálnak új dolgokat, vihognak egymáson.
„Abszolút. Miért? Ez rajtad múlik, hogy ezt mondod? Döntés kérdése szerintem." – Malek Andrea *
Egy depressziós időszakban teljesen leapadtam – nem ettem semmit, nem vettem magamnak semmit, nem mentem sehova. Ez egy aszkéz volt, de nem tudatosan – spontán kipróbálta, és jól esett. Tartott körülbelül 40 napig, és a család pozitívan reagált. Elkezdett örülni az apró dolgoknak: egy hangyának, egy legyének, egy virágnak, ahogy kinyílik a tulipán.
„Elkezdtem egy idő után tényleg marhára örülni annak, hogy jaj, milyen hát, hogy ez a hangya, vagy ez a légy is micsoda dizájn." – Malek Andrea *
Gyöngyi: az életvégi perspektíva
Porkoláb Gyöngyi közel 20 éve segíti a hazai életvégi ellátás fejlesztését. Nem a halálba szerelmes, hanem abba a szolgálatba, amit kap és amit tehet. Nagymamája története vezetett erre az útra – amikor daganatos beteg lett, és később újra kiújult a betegsége, Gyöngyi minden hétvégén meglátogatta a kórházban, és felolvasott neki. Egy alkalommal azt kérte: hozd be a kikeményített kispárnámat. Évekkel később, amikor a hospice szervezet megkeresett, jött rá, hogy mit üzent nagymamája – tudta, hogy már nem fog hazamenni, és a kispárnáját szerette volna.
„Én nem a halálba vagyok szerelmes, hanem abba talán abba a szolgálatba, amit kaptam és amit tehetek." – Porkoláb Gyöngyi *
Az életvégnél a boldogság forrása teljesen átalakul. Az anyagi célok, a siker, a pénz, a csillogás eltűnik, és helyüket az őszinte kapcsolatok, a jelenlét és az elfogadás veszi át. Gyakran játszanak olyan gyakorlatot, hogy ha valaki 100 évig él, 10 évig, egy évig vagy egy napig – érdekes, hogy milyen értékeket sorolnak fel: kapcsolódni valakihez, ne érezze magát egyedül, legyen kit felhívni bajban.
„Abból élünk, amit kapunk, de attól élünk, vagy úgy élünk, amit adunk." – Winston Churchill-nek tulajdonított idézet, amit Gyöngyi idézett *
Andrea: a hála és a mentális egészség tudománya
Dr. Ferenci Andrea közel nyolc éve kutatja a hála és a mentális egészség kapcsolatát. Több száz hálanapló és pszichológiai vizsgálat eredménye alapján jutott arra, hogy a hála rendszeres gyakorlása jelentős szerepet játszik érzelmi, lelki és fizikai jóllétünkben.
Az agyunk úgy működik, mint egy keresőmotor – amire fókuszálunk, abból küld egyre több üzenetet a lelkünk, és abból tűnik fel egyre több dolog a mentális térképünkön. Ezért a figyelem morális tett – erkölcsi tevékenység. Nem csak a szavainkért, a nonverbális gesztusainkért vagy a kommunikációnkért vagyunk felelősök, hanem a szándékainkért és azért is, hogy mire figyelünk.
„Szóval az agyunk rosszul van behuzalozva, így születünk. Igen. Igen. És nagyon szemléletes hasonlat jut eszembe, hogy tulajdonképpen úgy működik az agyunk, mint a világháló kereső motorja." – Dr. Ferenci Andrea *
A hálát tanítani kellene az iskolában, mert egy nap szinte megszámlálhatatlan csoda mellett haladunk el, de állandóan arra fókuszálunk, hogy mi nincs, mi hiányzik. A társadalom, a gazdaság, a reklámok és a kultúra is erre ösztönöz. Egy 45 perces óra például azzal kezdődhetne, hogy a gyerekek elmondják, miért voltak hálásak reggel – például azért, mert a szüleik gőzölgő kakaót és friss kalácsot készítettek, vagy megdicsérték a barátjukat.
„Azt gondolom, hogy mindenképpen, merthogy egy-egy nap szinte megszámlálhatatlan csoda mellett haladunk el, mert ugye állandóan arra fókuszálunk, hogy mi nincs, mi hiányzik." – Dr. Ferenci Andrea *
A hálanapló gyakorlat és annak hatása
Andrea 2017-ben kezdte el a hála és a mentális egészség kapcsolatának vizsgálatát. Az 50. Zsoltárban olvasta: „aki hálával áldozik Istennek, az dicsőíti Istent, és aki ilyen úton jár, annak mutatja meg a szabadítását." A héber szóban a szabadítás nem csak háborús helyzetből való kimenekülést jelent, hanem nehéz emberi kapcsolatokból, konfliktushelyzetből, traumatikus helyzetből való kimenekedést is.
Egy 65 év feletti személyeket bevonó kutatásban azt vizsgálták, hogy egy négyhetes hálanapló vezetés segít-e abban, hogy az idősek másképp reflektáljanak a múltra. Az eredmény: a hálanapló vezetés át tudta billenteni a negatív szemléletet a reménység felé, a társas támogatottság pozitívabb megélése felé. Az egyik résztvevő azt mondta: „Ha egy napból 50 kártékony gondolatot fel tudnék sorolni, azt nagyon gyorsan megtenném. De öt jó dolgot, azt nagyon nehéz." Ahogy teltek a hetek, egyre több pozitív dologra tudott fókuszálni.
„Ő úgy fogalmazott, hogy ahogy végigmegyek a nap eseményein, kezdem újraírni életem történetét a jelenben, és kezdem úgy érezni magam, mint akit kiszabadítottak a tűzből, mint akit megmentették." – Dr. Ferenci Andrea, egy kutatási résztvevőről *
Ath Brooks boldogságkutató azt javasolja: hetente öt dolgot írjunk ki, amiért hálásak vagyunk; hetente egyszer valakinek emailben vagy üzenetben köszönjünk meg valamit; hetente vagy legalább havonta egyszer valaki előtt megdicsérjünk valakit. Andrea szerint naponta érdemes ezt megtenni a nap végén.
A hála és a félelem kapcsolata
A hála és a félelem nem fér meg egymással egy lapon. Aki hálás, az nem fél meg. A kíváncsiság sem fér meg a félelemmel, mert akkor beszorulunk és nem tudunk. Aki nem fél, az nem erőszakos, az nem bántja a másikat, annak a szándékai nyíltak és tiszták. Az a másik különbözőségének is tud örülni. A félelem sok negatív társas reakciót indít el, amit tapasztalunk magunk körül.
„Aki hálás az nem fél. És utána ennek még van egy nagyon fontos társas következménye is. Aki nem fél, az nem erőszakos, az nem bántja a másikat, annak a szándékai nyíltak és tiszták." – Dr. Ferenci Andrea *
Az örökbefogadás és a hála összefonódása
Zsanett felvetette az érdekes kérdést: az örökbefogadásnál mindenki hálás – ő hálás, hogy kapott egy családot, az örökbefogadó szülei hálásak, hogy kaptak egy gyermeket, és a vérszerinti szülők hálásak, hogy a gyermeküket valaki szerető közegben neveli fel. Akkor mégis miért érezzük olyan tragikusnak?
Az válasz a veszteségben rejlik. Zsanett vesztesége: hogy elhagyták nulladik percben, lemondtak róla. A vérszerinti szülők vesztesége: a gyermeküket ott hagyják, lemondanak róla. Az örökbefogadó szülőknek a vesztesége: sok esetben nem jön össze vérszerinti úton a gyermek. De a veszteség egy örömben kulminált – a folyamat nem fordított, tehát nem az öröm visz a veszteséghez, hanem a veszteség vezethet az örömhöz.
„Hiányból teremtünk. Tehát amikor azt érzékeljük, és erre van egy megtapasztalás, akkor az felülír minden egyebet." – Porkoláb Gyöngyi *
A család és az apró örömök
Malek Andrea szerint a család a legnagyobb örömei – a gyerekei és az unokája. Felhőtlen, amilyen gyakran csak lehet, mert ők is jönnek, és ő is megy. Az unokájának éjjel az omnibus tetején énekli el a dalokat, és az unoka már felismeri és szereti őket.
Az apró örömöket nem szabad aprónak tekinteni – egy egész természeti rendszer dolgozik azon, hogy a tulipán kinőjön. Ezért nem lehet rosszat tenni azzal, ha valakinek jót mondunk. Ha valami jó dolog jut eszünkbe, azt ki kell mondani.
„Tehát azért nem csak ezek adják az életnek a kvázi apró örömeit. Tehát azért ott van a szociális környezetünk is." – Malek Andrea *
A pozitív visszajelzések fogadása és a gyerekkori mintázatok
Andrea pszichológiai szempontból megjegyezte, hogy a pozitív visszajelzéseket csak akkor tudjuk fogadni, ha van egy ilyen mintánk – ha gyerekkorunkban tapasztaltuk. Ha valaki nem evett soha finom főzeléket, felnőtt korában is fenntartásokkal fogadja majd. Ha valaki nem kapott dicséreteket gyerekkorában, felnőtt korában zavarba érzi magát attól, ha kifejezzük a hálánkat.
Zsanett bevallotta, hogy nem felezze, hanem harmadolta a dicséreteket – és most pont ott tart, hogy vissza kell építenie az önbizalmat. Jó, ha a nap végén vagy napközben is elismerjük, hogy miben voltunk jók az nap, vagy felismerjük egy új képességünket.
„Tehát attól függetlenül, hogy valaki hezitálva fogadja, vagy zavarba érzi magát attól, ha kifejezzük a hálánkat, ott érezhetjük, hogy ebből keveset kapott gyerekkorában nagy valószínűséggel." – Dr. Ferenci Andrea *
Az élet legjobb szakasza
Zsanett az élet legjobb szakaszáról kérdezve azt mondta, hogy a gyermekkora vidéken, egy családi házban, ahol a szilbafán hintázott a teraszon. Nem azt mondta, hogy most – mert szerinte most még nem ott tart, most inkább feladatokat pipál, és nem hála naplót ír. A hálanapló gyakorlat nem ment neki, de gyakran kap szép üzeneteket olyan emberektől, akiknek hálás, hogy markáns szerepe van abban, hogy ő most az, aki.
Zsanett azonban azt tanítja hallgatóinak, hogy maximálisan hálás azoknak, akik segítették. Egy vizsgaidőszakban volt olyan hallgatója, akinek nem lett túl jó jegye, de visszajött megpróbálni. Megdicsérte, mondta, hogy nagyon hálás, hogy újra itt van. A hallgató azonban nem tudott vele mit kezdeni – „Mondtanárnő most mit mondjak?" – és Zsanett azt tanácsolta: „Annyit, hogy köszönöm."
A beszélgetés végén: miért vagyunk hálásak?
Gyöngyi: Az új emberek megismeréséért, a kapcsolódásért, amit minden nap leír a hálanapló-ba. Három dolgot ír fel minden nap, és egy tudatos naptárkönyvbe ezt építette be. Azoknak, akik nézik a műsort, azt tanácsolja: ha nem megy a hálanapló, ne keseredjenek el, majd jön. Tényleg szép történeteket látnak az élet végén, de miért kell megvárni azt, hogy ilyen legyen?
Andrea: A létezés csodájáért. Az Istennel való kapcsolata miatt tudja, hogy ki van, és hogy ki lesz. Azért, hogy ezt a fantasztikus csapatot megismerte, és azért, hogy ki tudott kelni az ágyból, el tudott ide jönni, beénekelt, bebeszélt, és próbára mehet.
Malek Andrea: A szeretetért és a biztonságért, amit az Isten ad. A szeretteikért, az egészségükért.
A műsorvezető: A beszélgetésért, hogy megtörténhetett és részese volt.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „omnibus tetején" – valószínűleg „omnibus tetejéről" vagy „omnibus tetejét" volt szándékolt, de az ASR nem tisztázta; kontextusból: Malek Andrea az unokájának énekli a dalokat, így az „omnibus tetejéről" vagy egy hasonló helyről való éneklés értelmes.
- „szilbafa" – valószínűleg „szilfa" vagy „szilvabokor" volt szándékolt, de az átirat így rögzítette; Zsanett gyermekkori emléke egy vidéki házban, ahol hintázott.
- „kikeményített kispárnám" – az eredeti szöveg szerint „kikeményített kispárnámat", de a kontextusból (nagymama kórházi ágyában) valószínűleg „kedvenc kispárnámat" vagy hasonló volt szándékolt.
- „omnibus tetejét" – az omnibus szó használata furcsa ebben a kontextusban; lehet, hogy „omnibus tetejéről" vagy egy másik szó volt szándékolt, de az éneklésre vonatkozó megjegyzés miatt az értelem világos.
- „Hamvas Béla mondta, hogy de hát a nehéz a legjobb" – az idézet nem teljesen világos az átiratban, de a kontextusból az értelem: a nehéz dolgok az értékesek.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:15]Ma hányszor gondoltak jó dolgokra?
[00:00:15]És mielőtt este lefekszenek és végiggondolják a napjukat, vajon merik majd azt mondani, hogy ez egy boldog nap volt?
[00:00:25]Miből álltak össze az öröm forrásai?
[00:00:28]Mitől érezhetjük úgy, hogy az élet szép?
[00:00:31]Vannak olyan dolgok, amelyeket biztos, hogy nem az iskolában tanulunk meg.
[00:00:35]Bár lehet, hogy a jövő iskolája ezt is elhozza, hanem másképp tapasztalatokon keresztül beszélgessünk most azokról a női titkokról, amelyek a boldogsághoz is elvezetnek.
[00:00:46]Ismerjék meg első vendégemet.
[00:00:51]Adámi Rózsa Zsanett, Paralimpikon úszó, doktorjelölt egyetemi tanársegéd.
[00:00:57]Világcsúcsokat úszott, doktori disszertációt ír, tanít, és az örökbefogadó családok kommunikációját kutatja, miközben a saját története is mélyen kapcsolódik ehhez a témához.
[00:01:06]A felfedezés öröme mindennapjai része értékeli és megéli a szépségeit.
[00:01:14]Mindeközben azt keresi, hogyan lehet a teljesítmény mögött megtalálni az igazi elfogadást önmaga felé is.
[00:01:23]Szeretettel köszöntöm Zsanettet.
[00:01:23]Annál is inkább, merthogy doktori hallgatóm.
[00:01:28]Tehát itt ezt be kell valljuk a kedves nézőnknek, hogy mi azért ismerjük jól egymást.
[00:01:32]Hát szóval Zsanett, ne haragudj, de azért ennyire nem lehet tökéletes.
[00:01:35]Szóval biztos te is küzdesz.
[00:01:39]Tehát hogy h hogy indul egy nap, hogy állsz neki, hogy készülsz arra, hogy a végén azt mondhasd, hogy ezért megérte fölkelni, és hogy ez is számít.
[00:01:49]A kutyusommal indul, és a párommal.
[00:01:52]Szerencsére most már lassan ebben a sorrendben.
[00:01:55]Hát igen, jobbra köszönök előbb, hogy jó reggelt Molli.
[00:01:58]És és nagyon örülök, hogy most már ez fél éve van így, hogy párkapcsolatban is ki tudok ebben így teljesedni, és akkor utána pedig én a kávéval indítom a reggelemet.
[00:02:08]Próbálom mindig jobb lábbal kezdeni a reggeleket.
[00:02:13]kijelölsz valamilyen célt érzelmileg is, tevékenységekben, tettekben, mert nyilván van egy napirended, de hogy rakod mellé azt az embert, aki vagy, és aki este is jól akarja magát érezni?
[00:02:23]Én nagyon fontosnak tartom az emberi kapcsolatokat.
[00:02:28]Szóval szeretem amíg beérek például az egyetemre tanítani, azt így magammal tölteni azt az időt és gondolkodni, hogy hogyan tudom abból a napból még akkor is, hogyha rossz kedvem van, mert abszolút vannak ilyen napok.
[00:02:42]És akkor miért vagy rossz kedvő?
[00:02:45]Én esik az eső, borús az ég.
[00:02:47]Abszolút egyébként itt rá tapintottál.
[00:02:50]Igen.
[00:02:50]Én nekem a napsütés, a jó idő az az a az a mínusz első szint, hogy én hogy én jól keljek és jól ébredjek.
[00:02:55]Ha esik az eső, tél, szürkesség, az engem nagyon ki tudbrándítani.
[00:03:02]Meg nyilván akkor arra is gondolsz, hogy milyen nehéz lesz így órát tartani, mert azért ismerjük, hogy ilyenkor bemenni egy egy pár fős csoportba.
[00:03:08]Igen, de akkor ezek szerint konstatálod, hogy jó az idő, mert mert ugye arról beszélgettünk, hogy mik azok a pici fogások, amik miatt eldöntödt, hogy nem hagyom magam, mindegy, hogy van felnő.
[00:03:22]Nekem abszolút igen, ez nagyon-nagyon fontos.
[00:03:24]Nem véletlen egyik kedvenc városom Spanyolországban, Barcelona.
[00:03:28]Szóval ott azért az ég mai nap mindig kék.
[00:03:30]A másik fontos dolog, nekem nagyon jól esnek ezek az apró gesztusok.
[00:03:33]Vannak azok az emberek, akik soknak tartják, hogy megdicsérik.
[00:03:37]Például tegnap a pirosmagas sarkómat egy kedves hölgy a buszról leszállva megdicsérte, és baromi jól esett.
[00:03:43]Szóval nekem ez ezt kölcsönösen is csinálod?
[00:03:47]Én igen.
[00:03:47]Egyébk tehát te is odalépsz emberek, és azt mondod, hogy jó illata van, jó a frizurája.
[00:03:52]Ha nem is mondom, de nagyon figyelek.
[00:03:54]Nekem a nőket én én szeretem megfigyelni a stílust, a divatot, hogy öltöznek, mit vesznek föl.
[00:04:00]Én én ezt nagyon-nagyon szeretem megnézni.
[00:04:01]Igen, ha nem is mondom, mert lehet néha furán jön ki, de megjegyzem mindenképpen.
[00:04:06]És akkor hogy szóval van egy van egy napvégé rutinod is, amiben meg azt mondod, hogy vagy megtanultad ezt, hogy hogy lehet értékelni ő jut ugye tudjuk, hogy sokszorosan jobban érezzük a rosszat, mint a jót.
[00:04:22]Valószínűleg azért, hogy megúszhassuk.
[00:04:24]Igen.
[00:04:24]De hogy neked, hogy sikerül kiszortírozni a rosszat egy napból?
[00:04:28]Nekem ebben abszolút segítségre van szükségem, tehát hogy például tegnap is egy kicsit rosszabb napom volt, azt éreztem, és történt velem nagyon jó is, de utána történt egy kisebb rossz, és hazamentem, és nekem a párom segített abban, hogy mondta, hogy de hát Zsani, hát nem lehet mindig jó, és hogy próbáljunk meg arra figyelni, ami tényleg jó, és nagyon nehéz.
[00:04:52]Tehát őszinte leszek, azért nem egyszerű.
[00:04:55]viszont, viszont a végén aztán tényleg rájövök, és ma reggel is úgy keltem, hogy rá kell jönnöm, hogy csak a család, a barátok és a szeretteim a legfontosabbak, hogy hogy velük jól legyek, nekik jó legyen, egészségesek legyenek és akkor így újult erőre kapok, de azért keben, nekem ebben kell segítség.
[00:05:11]azért mondjuk ki a te életed teljesen egy olyan típusú élet meg egy olyan pálya is, amire egy kívülálló azt mondja, hogy na hát ezt nem biztos, hogy ha én választhatnék 1000er közül, akkor pont erre ütnék rá.
[00:05:23]Ugye megszületsz, örök befogadáson vagy túl, tulajdonképpen egy egy kerekes székhez vagy kötve, de ennek ellenére kevés nálad derősebb embert ismerek, vagy ezzel együtt?
[00:05:38]Szerintem szerintem ellenére.
[00:05:40]Én nagyon hiszem és vallom azt, hogy nagyon függ att, hogy hozzám hogy állnak, hogy én hogyan állok a másik emberhez.
[00:05:46]Például igen, a kerekes szék, nem a széket látják sokan körülöttem, nagy örömömre, hanem engem, Zsanit, aki vidám, aki boldog, akinek vannak rossz napjai, pillanatai, de f ez néha meg kell játszanod azért, hogy a külővilág elég.
[00:06:00]Ö igen, igen.
[00:06:00]Pláne egyébként ugye a tanításban én azt érzem, hogy felvesztek valamilyen szinten egy maszkot, tehát hogy én nem mehetek, azt gondolom úgy be, tehát én sem azokat az órákat szerettem, ahol a tanárnak éreztem, hogy most egy rossz napja van.
[00:06:16]Próbálom ezt így leplezni már amennyire lehet, és és áll, de de igyekszem.
[00:06:23]Igen.
[00:06:24]És ez az erőfeszítés előfordul, hogy akár meg is hozza a maga eredményet, hogy tényleg jobban is tudod érezni magad tőle.
[00:06:30]Vagy vagy igazából ez megmarad egy ilyen fegyelmezett viselkedésként.
[00:06:37]Pont tegnap tanítottam ezt a nonverbális kommunikációban.
[00:06:39]Ugye kimutatták, hogy ha mosolygunk, előbb-utóbb boldogak lesztünk.
[00:06:45]És és én lehet, hogy nem tudom pontosan hány százalékban, de biztos vagyok benne, hogy ebben nekem van közöm ehhez.
[00:06:52]Tehát hogy sokat mosolygom és egy idő után azért ez beválik.
[00:06:55]Szóval, hogy ott van.
[00:06:58]De te rájöttél valahogy, vagy mi vezetett odáig el, hogy ezt te most tudod?
[00:07:03]Hát nyilván azért voltak próbálkozások, vagy bejött valami és más meg nem.
[00:07:09]Igen.
[00:07:09]Nekem a szüleim azt gondolom ők ők nagyon az arra neveltek és úgy foglalkoztak velem, hogy semmi baj, nincs baj.
[00:07:16]Itt vagyunk, szeretünk, és akkor minden rendben van, és mosolyogtak.
[00:07:21]És én tudom, anyyaik mondták, hogy már kisbaba koromban is azt fogta meg őket, hogy bementek a kórházba, és vigyorogtam teliszájal, és ez a Zsani még megvan, és a fotókat látok magamról, akkor én én azt úgy kicsit talán soknak tartom, de azért sokkal jobb arra a Zsanira nézni.
[00:07:36]És azt gondolom, ha én magamat így látom, akkor a mások is így.
[00:07:42]Akkor azt mondod, hogy szüleim, akkor az örökbefogadó szüleidre gondolsz, és hogy hívod a vér Igen.
[00:07:47]Sok megnevezés van.
[00:07:47]Igen.
[00:07:50]Alapvetően a vérszerinti anyát a kereszt nevén szólítom.
[00:07:53]Őt őt anyának próbáltam, nem ment.
[00:07:56]A vérszerinti apát őt őt pedig apának, de ha másokkal beszélek róla, akkor a kereszt nevén őt is.
[00:08:04]Ezekben a döntésekben ki segített?
[00:08:04]Mert azért nyilván találkoztál velük.
[00:08:06]Mikor találkoztál először?
[00:08:10]18 éves koromban nagykorúságom után.
[00:08:14]Saját magad miatt te kerested az alkalmat?
[00:08:16]Igen, igen.
[00:08:16]A vérszerinti apával maximálisan én.
[00:08:18]A vérszerinti anyával pedig a vérszerinti apa biztatására és kisebbszolására, kérésére, hogy adjak egy esélyt.
[00:08:27]Azt gondolom, az esély az az abszolút mindenkinek jár.
[00:08:29]Úgyhogy így a segítséget tekintve.
[00:08:35]Fú!
[00:08:35]Hát a barátaim ők ők nagyon sokat meg ugye nekem a tanulmányaim is ugye később erre erre orientálódtak, hogy az örökbefogadás és a kommunikáció és nem a tanulmányaid orientálódtak erre, hanem te orientálódtál.
[00:08:49]És miért is te fel akartál valamit ezzel dolgozni?
[00:08:52]Én azt igen, igen.
[00:08:53]Maximálisan azt gondolom, hogy nekem ez nagyon sokat segített, hogy hogy olvastam róla, hogy másoknak ez milyen.
[00:09:01]És nem csak hallásból, hanem hanem alátámasztott tényekkel, tapasztalatokkal.
[00:09:05]És és ez nekem mai napig egy egy támaszom talán.
[00:09:10]És másoknak milyen?
[00:09:10]És neked milyen?
[00:09:12]Tehát amikor azt mondod, hogy sokat jelent, hogy másoknak milyen, akkor tulajdonképpen megoldásokat és bizonyos értelemben boldogságforrásokat is találtál.
[00:09:21]Mit találtál a kutatásod során, ami neked választ adott?
[00:09:27]Kérdéseket inkább, mint válaszokat, de a válasz is volt egy kettő.
[00:09:29]Például az, hogy nem vagyok egyedül.
[00:09:32]Ez ez így megnyugtató.
[00:09:34]Tehát addig azt gondoltad, hogy egyedül vagy?
[00:09:37]Igen, mert kerekes, székesként, örökbefogadottént.
[00:09:41]Igen.
[00:09:41]Szóval ez már annyira sok összetevő szerintem, hogy hogy azért ez egy kicsit speciális.
[00:09:48]És és aztán olvastam, hogy nem is.
[00:09:48]Tehát vannak még ilyenek akár Magyarországon is.
[00:09:52]És ez volt az egyik, ami ami így megnyugtatott, illetve az, hogy maga maga a kommunikáció, amit én annyira szeretek és fontosnak tartok, hogy ezzel mennyi mindent tudok magamnak könnyebbé tenni.
[00:10:06]Milyennek látod a hazai helyzetet ebből a szempontból?
[00:10:08]És most nem a nem a rendszerre gondolok, hanem a kommunikációra.
[00:10:11]Tehát tudjuk azt, hogy hogy egy csomó mindent a nyelv sem nevez olyan jól.
[00:10:18]Ugye én mindig ezen szoktam gondolkodni, hogyha egy asszony újraházasodik, akkor pótpja lesz valakinek.
[00:10:24]Viszont hogyha egy férfi újraházasodik, akkor mostohaja lesz valakinek.
[00:10:28]Úgyhogy nagyon érdekes, hogy hogy akár a szavak is eldönthetik.
[00:10:31]Neked neked mit hozott ez a a magyar helyzet kapcsán?
[00:10:37]Mit mit ismertél föl?
[00:10:40]Én én nagyon meglepődtem azon, hogy pont ha már a szóhasználatnál tartunk, hogy ez mennyire nem feltétlenül van még jól kezelve az öreg befogadás témájában, akár csak ha azt mondom, hogy a saját gyerekem, és ugye arról beszélünk, hogy mert neked nincs saját gyereked.
[00:10:57]Szóval ez egy, ezek a szóhasználati eszközök, ez szerintem nagyon érdekes Magyarországon és pont a magyar nyelv okán talán még inkább, mint külföldön, mert annyi szavunk van arra is, hogy például erre, hogy vérszerinti szülő számtalan alternatívát lehet sorolni.
[00:11:14]Összességében nézve pedig a kommunikáció szerintem már tudva van lévén, hogy ez fontos, tudják, tisztábban vannak vele, például a szülők, a szakértők.
[00:11:23]viszont én azt látom, hogy hogy még van tehát a segítségnyújtásra szükségben, van ebben még mit dolgozni, és bízom benne, hogy hogy egyszer majd ez lehet ilyen a kommunikációt hajalmasak vagyunk úgy úgy venni, hogy azt biztos mindenki tud, aztán amikor ott van abban a helyzetben, hát ezt te jól látod.
[00:11:40]Igen.
[00:11:43]Nagyon szépen köszönöm, hogy így megnyíltál.
[00:11:45]Folytatjuk még, de ide várom a teánkhoz, az asztalunkhoz, a többszörös Artisus és Emerton díjas, és szerintem Magyarország egyik legkülönlegesebb női, énekesnőjét, Malek Andreát.
[00:12:01]Malek Andrea, Máté Péter díjas színművésznő, énekesnő.
[00:12:03]A boldogság nehezen megfogható, de sokszor a rossz tapasztalatuk után válik igazán láthatóvá, mert a jót gyakran a nehézségekhez képest tudjuk értékelni.
[00:12:12]A boldogság részben döntés kérdése, részben pedig az a képesség, hogy az ember észreveszi a mindennapok apró örömeit.
[00:12:22]A hit, a család és a hivatás, amelyeken keresztül valódi pillanatokat tud adni másoknak, mind a boldogság részei.
[00:12:30]A kíváncsiság pedig olyan belső erő, amely akkor marad meg, ha az ember a lelkében egy kicsit mindig gyerek marad.
[00:12:40]Szeretettel köszöntelek, úgy is, mint nagy-nagy rajongód.
[00:12:44]Szerintem ne haragudj, hogy ezt mondom, de a boldogságról való kommunikációnk tele van botrányos közhelyekkel.
[00:12:50]Így van.
[00:12:51]Tehát egy ilyen elmondjuk, hogy de a hétköznapi örömök, de hát azok mik.
[00:12:56]Andrea, te azt mond, ha téged megkérdeznek ma, hogy tedd rá a pecsétet, boldog életed van?
[00:13:02]Abszolút.
[00:13:03]Miért?
[00:13:03]Ez rajtad múlik, hogy ezt mondod?
[00:13:06]döntés kérdése szerintem ott is döntés kérdése.
[00:13:11]Ö, és szerintem ezt a bölcsességet meg is lehet szerezni, hogy az ember, hogy az ember később majd ahogy a nem szomorú vagyok, amikor esik az eső, hanem hanem örülök, mert iszik, isznak a virágok, tehát a fák, tehát hogy vissza, tehát hogy megpróbálom, megtanultam átranszformálni így az egész dolgot az agyamba, ahelyett, hogy védekezek, mert rá annyira annyira rosszul érezted magadért.
[00:13:40]azt mondtad, hogy ki kell magamat ebből húznom a saját hajamon keresztül, vagy egész egyszerűen kezdtek neked mondani dolgokat arról, hogy így is lehetne, meg úgy is?
[00:13:49]Tehát mi volt igazán?
[00:13:51]Mindig van fordulat?
[00:13:51]Nyilván saját indíttatásból, de ebben a gyerekeim nagy szerepet játszottak, tehát hogy hogy én nem lehetek szomorú, mikor a a kis lányom, kisfiam, fiaim taposnak a vagyis, hogy így a hogy mondják ezt a tócsábban, tehát hogy hogy így élvezik az esőt pont most az esőre kiegyezve, vagy ha tehát, hogy én velük akartam együtt érezni és velük együtt felfedezni a világot, és nem akart, nem egy ronda világot akartam velük felfedezni, hanem egy szépet.
[00:14:30]Alapvetően a Zsani kapcsán azt mondtuk, hogy az egy olyan nehéz életnek néz ki kívülről.
[00:14:34]A tiéd viszont egy ragyogó sikeres életnek.
[00:14:36]Azért ezt se gondolom, hogy teljesen azt mondod, hogy boldog vagy, de nem nehéz egy ilyen sikeres fémjel mögé megélni, hogy azért rengeteg kihívás van, meg meg nehézségen vagy túl.
[00:14:50]Tehát ezt hogy kezeled?
[00:14:50]ezt a látszik valaminek a dolog, meg megélem valahogy.
[00:14:56]Nem ez a nehézség szerintem, hanem inkább az, hogy hogy hát most így ilyen viszonylatban az embernek tényleg tényleg nehéz így most ezek után bármit is mondani, mert ilyen nyavajgásnak tűnik tényleg, mert azért vannak nagyon nagy problémák, amiket és látszik, hogy meg lehet oldani.
[00:15:19]Azt hiszem, megfordítanám, azt hiszem inkább segít az embernek az, hogy a a kommunikáció a szakmája tulajdonképpen.
[00:15:28]Tehát, hogy hogy segít ezeket feldolgozni, és jó dolog, hogy csak énekelni kell, hogy egy napot végigbomlizik az ember, vagy éppen feszültség teljes a helyzet, vagy borzalmas a csalódót, vagy megbántották, és akkor azt kiviheti, és a színpadra az ember is elénekelheti, vagy akár elmondhatja tanítás közben valamilyen formában, mert én mondjuk Amit én tanítok nyilván az művészet.
[00:16:01]Tehát ott belefér egy csomó minden más, ami egyébként másfajta körökben nem fér bele.
[00:16:06]Tehát, hogy én elmondhatom, én sírhatok, én nevethetek indokolatlanul.
[00:16:11]Igen.
[00:16:13]Szoktál szoktál a közben is?
[00:16:15]Persze.
[00:16:15]Kifolyik a víz, nem tudok, nem tehetek róla.
[00:16:19]És akkor a diákjaid is lehet sírni?
[00:16:21]Van amikor van amikor pont ők kezdenek sírni, és akkor én is rögtön.
[00:16:24]De ez nem arról.
[00:16:25]Tehát, hogy igen, most ne úgy képzeljük el, hogy állandóan ott siatjátok a sokat változtál abban, ahogy ezeket a dolgokat kezeled?
[00:16:33]Hát látunk egy gyakorlatilag egy egy nagyon szép bőséges pályát.
[00:16:38]Láttuk a és látjuk a sikereidet.
[00:16:41]Ugye el tudom képzelni, hogy voltak időszakok, amikor sokkal jobban meg akartad lovagolni, vagy nem mindig ilyen voltál, hogy így bele beleláttad a kicsibe is a jót?
[00:16:55]Nem, ez bölcsesség.
[00:16:55]Valahogy ez jön így az ember az útja során valamilyen bölcsesség.
[00:17:03]Engem az a mai napig is és mindig az kezdettől fogva a megvalósítás érdekelt, én azzal szöszöltem.
[00:17:11]Soha nem érdekelt igazán a hírnév vagy ez a csillogás, ezért így aztán nem is nem is így fogtam fel az életemet.
[00:17:16]És ezt a részét úgy úgy kell nekem mondani, hogy de Andi, hát te vagy, te vagy az a ezeket egyedül határozod-e, vagy megszoktad valakivel beszélni?
[00:17:24]Tehát van-e valami valakik, akik neked nyilván tudjuk, hogy a hited is, tehát ez is egy komoly iránytő vagy mindannyiunknak, de de hogy mi a mi a mi a napi ö lelki sterilizációd, vagy vagy sminktisztításod, ha úgy tetszik?
[00:17:47]Biztos, hogy vannak példaképeim, vagy vannak csodálatos emberek, akik vagy megoldások, akik mondasz, akik inspirálnak.
[00:17:56]Hát most ez megint egy közhely, amit mondtad, de hát mondjuk például az a szüleim.
[00:17:59]Hát nagyon azért, mert végigkísérhettem az életüket, és hosszú életük van hál istennek, hogy a küzdelmeiket is, és a a megoldásaikat is, és az az egy stabilitást ad az embernek, az egy az egy kapaszkodó, és hogy még most is kitalálnak mindenféle új dolgokat, és vihognak egymáson, meg játszmáznak.
[00:18:24]Tehát, hogy nagyon jó őket ilyen szempontból is látni.
[00:18:26]És az én életem zűrzavar volt az én én életemben addig, ameddig tényleg nem találtam meg, vagy nem kezdtem el abba bízni, hogy az Isten engem is szeret.
[00:18:40]Igen, ez nagyon nagyon fontos hazatalálás otthonral, és és szerintem az is, hogy a szüleidet mondtad példaképként, az ember mindig olyan távolban keres valami nagy nimbuszú valakit, és pedig hát ott van a szomszédszobában.
[00:18:52]Igen.
[00:18:52]És a leghitelesebb adott esetben, mert az tényleg és hát a ső elérhető.
[00:18:56]Úgyhogy ha már a szomszédszobáról van szó, kérlek titeket, hogy fáradjunk át a nappaliba, ahol kiváló vendégek várnak még le.
[00:19:05]Örömmel.
[00:19:07]Porkoláb Gyöngyi, egészségügyi szakmenedzser, a debreceni Hospis Alapítvány kuratóriumi elnöke.
[00:19:11]Közel 20 éve segíti a hazai életvégi ellátás fejlesztését.
[00:19:16]A hospice világából nézve a boldogság egészen más megvilágítást kap.
[00:19:21]Akkor nyer igazán értelmet, amikor az ember szembesül azzal, hogy az élet véges.
[00:19:26]A hospice segít megélni azt, ami mellett a mindennapjainkban elsiklunk.
[00:19:32]Az élet apró pillanatait, történeteit, örömeit, mert az életben minden számít.
[00:19:40]Dr.
[00:19:40]Ferenci Andrea, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének docense, közel nyolc éve kutatja a hála és a mentális egészség kapcsolatát.
[00:19:49]kutatásairól rendszeresen beszámol hazai és nemzetközi folyóiratokban, valamint tudományos konferenciákon.
[00:19:57]Több 100 hálaanapló és számos pszichológiai vizsgálat eredményei alapján jutott arra, hogy a hála rendszeres gyakorlása kétségkívül jelentős szerepet játszik érzelmi, lelki és fizikai jóllétünkben.
[00:20:11]Saját bevallása szerint azért is hálás, hogy munkájában identitásába épülő szenvedélyes érdeklődés vezeti.
[00:20:20]Szeretettel köszöntelek benneteket.
[00:20:23]Andrea, szerinted tanítani kéne az iskolában a hálát?
[00:20:28]Azt gondolom, hogy mindenképpen, merthogy egy-egy nap szinte megszámlálhatatlan csoda mellett haladunk el, mert ugye állandóan arra fókuszálunk, hogy mi nincs, mi hiányzik.
[00:20:39]Egyrészt a társadalom, a gazdaság, sőt még a reklámok is és a kultúra is.
[00:20:43]De miért fókuszálunk erre?
[00:20:43]Szóval az agyunk rosszul van behuzalozva, így születünk.
[00:20:48]Igen.
[00:20:48]Igen.
[00:20:48]És nagyon szemléletes hasonlat jut eszembe, hogy tulajdonképpen úgy működik az agyunk, mint a világháló kereső motorja.
[00:20:59]Tehát amire fókuszálunk, amire a nap során rákeresünk, abból küld egyre több üzenetet a lelkünk is, meg abból tűnik fel egyre több dolog a mentális térképünkön is.
[00:21:10]Nagyon érdekes.
[00:21:10]Igus mondja, hogy amire figyelsz, az megváltoztatja a világot.
[00:21:16]Tehát attól úgy, és ezért a figyelem morális tett, tehát egy erkölcsi tevékenység.
[00:21:22]Pontosan erről van szó, hogy tulajdonképpen már nem csak a szavainkért vagyunk felelősök, vagy adott esetben a nonverbális gesztusainkért, a kommunikációnkért, hanem a szándékainkért is, és azért is, hogy mire figyelünk.
[00:21:36]Na most, hogyha azt mondod, hogy tanítsuk iskolába, akkor mondd, hogy hogy kezdődne el ez a 45 perces óra.
[00:21:42]Tehát gyerekek, álljatok föl és mondjátok el, hogy tehát hogy képzeljük el.
[00:21:47]Hát például mi volt az első gondolata reggel, ami eszébe jutott?
[00:21:50]Miért a mi miért volt az nap reggel hálás például, vagy megköszönte a szüleinek, hogy ott várta a gőzölgő kakaó és a a friss kalács az asztalon, mert ugye ez se magától értetődő egyáltalán.
[00:22:02]vagy amikor beérkezett az iskolába, akkor megdicsérte a barátját, a barátnőjét, hogy milyen csinos ma reggel, vagy aki például szomorúbb volt, megkérdezte, hogy meghívhatja egy egy kakaóra az iskolába.
[00:22:16]Tehát, hogy ad-e pozitív visszajelzéseket önmagának, a szüleinek, a társainak, vagy észreveszi-e például azokat a jó tulajdonságait amelyekre ritkán hívják fel, például mondjuk a szüleik, vagy a környezete a figyelmét?
[00:22:30]Tehát saját maga felé is visszajelezhet, saját magának is lehet valaki például hálás.
[00:22:35]Mi most látom, hogy mindenki bólogat és élvezi, de alapvetően azért valljunk be valamit.
[00:22:40]A mai világ az ilyen típusú gondolatokra azt mondja, hogy jaj, de szép, hát persze, mert hát nyilván nem így fogom csinálni, meg nyilván nem ez a fontos, meg tanuljunk informatikát, jó, tanulhatunk informatikát is, csak hogy valamiért ennek nem tulajdonítunk akkor a jelentőséget.
[00:22:58]Tehát annak, hogy egészségesen étkezzünk, igen.
[00:23:00]Annak, hogy sportoljunk, igen, de valamiért ennek a lelki tisztánartásnak a a gesztusait valahogy úgy ez úgy is megy.
[00:23:11]Te is így látod, vagy?
[00:23:12]Abszolút, mert amikor 2017-ben elkezdtem a hála és a mentális egészség kapcsolatának a vizsgálatát, ez egy nyár volt, amikor eszembe jutott, hogy meg kellene ezt vizsgálni valahogy.
[00:23:22]Éppen az 50.
[00:23:24]Zsoltárt olvastam, és a végén van egy egy olyan mondat, hogy aki hálával áldozik Istennek, az dicsőíti Istent, és aki ilyen úton jár, annak mutatja meg a szabadítását.
[00:23:34]És nagyon érdekelt, utána is néztem a héberbe, hogy mit jelent ez a szabadítás kifejezés, és itt tulajdonképpen nem csak háborús helyzetből való kimenekést jelent, hanem nehéz emberi kapcsolatokból, konfliktushelyzetből problémás, traumatikus helyzetből való kimenekedést is.
[00:23:54]És akkor arra gondoltam, hogy nyáron egy kis pálott kutatást végzek, és megkértem a keresztény barátaimat, hogy ugyan két hétig vezetnének-e hálaanót.
[00:24:01]És azt mondták, hogy hát ők erre nem érnek rá.
[00:24:05]Pedig azt gondoltam ugye, hogy ez a életgyakorlatukban benne van.
[00:24:07]Mondom, jó, hát akkor a akkor a nem hívő, nem keresztény barátaimhoz fordulok, hogy esetleg két hetet rászánnának-e arra, hogy a hála naapló ez az, hogy felírom, hogy miért vagyok hálás.
[00:24:17]Van, aki azt tanácsolja, hogy hetente ötöt írjunk fel, tegyük ki valahova, és akkor minden héten lehet módosítani.
[00:24:25]Igen.
[00:24:25]Vagy vagy a nap végén csak, hogy reflektáljak a kérdésedre, és a nem keresztény barátaim meg azt mondták, hogy hát ez ilyen vallásos dolog, úgyhogy ők ezzel nem foglalkoznak.
[00:24:33]Tehát, hogy miért nem magától értetődő, hogy a hála a mindennapjaink része.
[00:24:38]Jöngyi Polcállerről ugye, aki arról híres, hogy a hazai hospicnak az egyik szellemi és megalapító anyja is.
[00:24:43]Egy írótársa egyszer azt mondta, hogy de hát Allen egész írói pályáját az határozza meg, meg alkotói pályáját, hogy szerelmes volt a halálba.
[00:24:52]Te szerelmes vagy a halálba?
[00:24:55]Én nem a halálba vagyok szerelmes, hanem abba talán abba a szolgálatba, amit kaptam és amit tehetek, mert De ez neked honnan jött?
[00:25:06]Tehát ugye arról te te azzal foglalkozol, olyan emberek, olyan sorsok közelében vagy, akik akik belátható időn belül el fogják hagyni ezt a földi fizikai.
[00:25:18]Ideig Igen.
[00:25:18]Egy ideig én sem tudtam, hogy miért áll közel hozzám ez a téma, vagy miért tudok nagyon természetesen viszonyulni ehhez.
[00:25:26]És te magad kerested az utat, hogy kérdezték, tehát a kérdések visznek ugye mindig előre minket, és sokan kérdezték, hogy itt vagy ilyen fiatalon, mosolygóson, miért foglalkoztat téged ez, hogy ez nem húz le?
[00:25:40]És akkor rájöttem, hogy azért nagymamám itt hagyott rám egy történetet, ami nagyon röviden annyi, hogy a szüleim orvosok voltak, és amikor ő daganatos beteg lett, neki lett egy meldaganata.
[00:25:53]Ez huszon pár évvel ezelőtt volt.
[00:25:53]Olyan nagyon nem volt divat, hogy ezt megosszák széles körben.
[00:25:57]Tehát nagyon sokat fejlődött a társadalomban azért a kommunikáció eben.
[00:26:00]És aztán nagymamám hét év után gyógyult beteg lett, és újra kiújult nála nála a daganat, ami egy nagyon rapid lefolyású történet volt.
[00:26:07]Én akkor meg Budapesten tanultam, én nyíregyházi lány vagyok egy év iránt, és feküdt bent a kórházban, és minden hétvégén mentem hozzá, és akkor a napilapból olvastam fel neki, és egyik alkalommal azt mondta, hogy hozd már be nekem a kikeményített kispárnámat.
[00:26:23]És akkor ilyen hon évesként az ember mit csinál?
[00:26:28]egy picit vitatkozik, szüleim orvosok ott vannak, naponta háromszor cserélik az ágyneműt.
[00:26:32]A lényeg, hogy bevittem neki délután, és évekkel később, amikor engem megszólított a hospice, akkor jöttem rá, hogy mit üzent, és mit azt üzente, hogy ő tudja, hogy ő már nem fog hazamenni, és a kispárnáját vigyem be neki.
[00:26:47]És amikor ez leesett, engem megérintett ez a történet, akkor azt gondoltam, hogy dolgom van minden olyan dologgal, ami ezzel kapcsolatos, és aztán megtaláltak tulajdonképpen ezek az ügyek.
[00:26:59]És a fontos talán az, hogy az ember kap-e olyan visszajelzést.
[00:27:01]Winston Churchillek tulajdonítják azt az idézetet, de lehet, hogy nem ő mondta, hogy abból élünk, amit kapunk, de attól élünk, vagy úgy élünk, amit adunk.
[00:27:11]És tulajdonképpen ez mozog az emberben, amikor valami kapcsán feszegeti, hogy ő mitől tud hálás lenni, mi az, amiből új erőt tud meríteni akár egy nehéz helyzetben.
[00:27:25]Úgyhogy aztán engem ez elkezdett foglalkozni tudományos alapon is, hogy a veszteségből hogyan lehet motivációba átlépni vagy átfordítani helyzeteket.
[00:27:34]Anni, többször hivatkoztál arra, hogy másképp látni, tehát átkeretezni, tehát hogy az eső az nem nem rossz idő, hanem az eső táplálja a növényt.
[00:27:45]Ez a fajta átkeretezés, ez egy tanulás útján megszerezhető, vagy egyszerűen csak valami olyan erővel hat rád, hogy fel kell ismerned, hogy ezt meg kell tenned?
[00:27:57]Tehát a vagy nálad ez hogy volt?
[00:28:00]Legalábbis hol így, hol úgy, de de főleg a nagy meg megrázkodtatások után kezd az ember felucsódni, hogy de mi is a bajom, hogy há hogy mennyire hálás vagyok.
[00:28:13]Tehát én bennem magától magától ébredt ez a hála.
[00:28:16]Nem tudom, ezel nem tudsz egy olyan esetet akár velünk megosztani, hogyha megtisztelsz vele minket, ami aminél emlékszel, hogy ez tényleg meg is történt, tehát hogy annyira nehéz volt feldolgozni, hogy át kellett Igen, úgy emberileg, mint művészileg teljesen leapadtam egy bizonyos időben az életemben, és akkor a elkezdtem ö mindent, tehát hogy semmit nem befogadni, hanem csak abból abból dolgozni, ami van.
[00:28:50]Tehát, hogy hogy elkezdtem nem enni semmit, elkezdtem tehát, hogy hogy nem venni magamnak semmit, ö nem tehát hogy nem elmenni sehova, tehát nem adni magamnak egyszerűen semmit, megbűnt, Igen.
[00:29:06]Kevesebbet beszélni.
[00:29:06]És ö nem ilyen ö ezoterikus ökuszpókusz volt, hanem ez egy ilyen magamhoz egy jó tanács mentén és és minél inkább ezt csináltam.
[00:29:21]Ez ez aszkéz is tulajdonképpen, csak én nem ha úgy lett volna felcímkézve, akkor lehet, hogy nem csináltam volna, hanem ez így teljesen egy így is spontán kipróbáltam, vagy így jött és jól esett és tartott valami 40.
[00:29:35]Hát így mi ez a ez a ezt fogadta a család, mert azért erre nem mindig reagál jól a környezet, tehát úgy megváltoztál, miért vagy ilyen most nem láttam őket se akkor, tehát hogy így elvonultam, hát nyilván a gyerekeimet elláttam satöbbi.
[00:29:49]És tehát hogy csodák csodájára abszolút pozitív hatást kelt.
[00:29:54]Tehát, hogy elkezdtem egy idő után tényleg marhára örülni annak, hogy jaj, milyen hát, hogy ez a hangya, vagy ez a nem tudom, hogy a légy is micsoda dizájn, hogy a légy van föl, hogy hogy van az föltözve, meg hogy a részletekben ennyire belemenni és vagy vagy egy virág, ahogy kinyí, hogy hogy lesz ebből a a kérlek szépen a a tulipán hagymából, hogy lesz ilyen csodálatos, elképesztően szép növény.
[00:30:25]Ilyen húsos, hogy az hogy há és mikor tud hogy beszélsz róla, egyszer látom magam előtt azt a húsos növényt.
[00:30:31]Tehát olyan szenvedélyel, de hogy valami ez ilyen szerintem hát hogy én ezt megtaláltam és én ezt soha többet nem engedem el.
[00:30:40]De hát a, hogy a gyereked ott áll előtted, hát az még hatványozottan.
[00:30:46]És visszatérve, viszont nagyon érdekes, Andi, bocsás meg, hogy belevágtam a szavadba, de hogy amikor erről beszélsz, akkor ritkán a pályádat emlegeted, tehát olyan, mintha tehát mindig a magánéletből hozod.
[00:30:57]Ez a pálya nem adott ilyen apró örömöket?
[00:31:02]De csak miután én nem ilyen nem az a fajta exhibicionista vagyok, aki akit csak ezt táplál, mert hogy van akit meg csak ez, tehát hogy kin kinek ki mit kapott ki, de hogy engem a nagyon is a színpadra menetivő úton is a a hát mit álljon, ezek a dolgok tápláltak és nem az előző szerepek.
[00:31:24]Apró dolgok szerinted vagy vagy jelentősek?
[00:31:29]Mert ez sokszor mondjuk, hogy az az élet apró dolgai tesznek minket.
[00:31:31]De miért miért kezeljük a növény dússágát aprónak?
[00:31:36]Hát egy egész természeti rendszer dolgozik azon, hogy az kinőjön az a tulipán.
[00:31:41]Meg hogy mi örüljünk e szóval annál nagyobb meló kevés van.
[00:31:45]Hát igen.
[00:31:45]Nem szóval és mindig azt mondja, hogy az apró örömök.
[00:31:47]Tehát hát apró, mert sok van belőle, azt hiszem, olyan szempontból apró, de de valóban az ember a azok, akiknek több jutott, vagy akiknek normálisabb, tehát hogy éppen hogy mondjam, erejük tejében vannak, és tudnak másnak adni, szerintem így van a rendszer kitalálva, hogyha az ő szülei, a csodálatos szülei, igen nem teszik meg azt, hogy micsoda vállalás, nem mekkora dolog, mekkora dolog teszi meg, hogy már újszülöttként mosolyog.
[00:32:20]Igen.
[00:32:20]Tehát, hogy ez igen.
[00:32:20]Kölcsát így van, hogyha ő nem mosolyog el.
[00:32:23]Hát és azóta amit ő elvégez önmaga az az igen.
[00:32:27]Tehát hogy hogy ez így van, és hogy így aztán könnyű hálát adni, és szerintem az egy borzalmasan gyógy gyógyító öngyógyító és környezetet gyógyító folyamat, ha az ember így hálát tudom.
[00:32:41]Zsani, számít, hogy ennyi pozitív visszajelzést kapsz, ennyi elismerést?
[00:32:46]Tehát egy olyan azért egy nagyon majdnem azt mondanám, hogy csodálatosan tökéletes példája vagy annak.
[00:32:53]Ez ezt néha nem mondod magadnak, hogy jó, azért ezt nem szabad elhinnem, mert mert mert még elbízom magam, vagy vagy hogy van ez nálad?
[00:33:00]De nekem gyerekkoromtól arra neveltek anyuék, hogy ezt ezt osztam el kettővel, mert akkor nem lesz itt nagyon jó dolgam, hogyha ezt én itt magamba szívom állandóan mindig.
[00:33:13]És te nem osztottad véletlenül hárommal?
[00:33:15]Ühüm.
[00:33:15]Ö de szerintem de most inkább már azon dolgozom, hogy visszaépítsem olyan olyan egészséges harmóniába.
[00:33:26]Ö de alapvetően maga az örök befogadás az az egy érdekes, ha már a hála meg a boldogság témájáról beszélgetünk, szerintem téma, mert mert az örökbefogadásnál ugye én hálás vagyok, hogy kaptam egy családot, anyáik hálásak, hogy kaptak egy gyermeket és a vérszerinti szülők hálásak, hogy a gyermeküket valaki felneveli szerető közegben.
[00:33:52]Akkor mégis miért érezzük olyan tragikusnak?
[00:33:54]Na, ez itt a a veszteségre visszatérve Andrára ö igen, ez egy ez egy érdekes kérdés.
[00:34:00]Viszont a veszteség is ott van, az én veszteségem, hogy engem elhagytak nulladik percben, lemondtak rólam, ott hagytak.
[00:34:07]A vérszerinti szülők vesztesége ugye a gyermeküket ott hagyják, lemondanak róla, és akkor az örökbefogadó szülőknek a vesztesége, hogy sok esetben, ugye nem kivál nem kivál, tehát nem csak így lehet, de sok esetben vérszerinti úton nem jön össze a gyermekás, és ezért van második lehetőségképpen az, hogy akkor örökbe fogadunk egy kisbabát, vagy egy nagyobb gyermeket, három- négy-5 éveset, és és akkor megteremtjük ezzel a családot.
[00:34:37]abban, ahogy fölvetítetted, ezt most mégis úgy tűnik, hogy a veszteség voltaképpen egy örömben kulminált.
[00:34:44]Tehát, hogy a folyamat nem fordított, tehát nem az öröm viszel a veszteséghez, hanem a veszteség.
[00:34:51]Lehet, hogy ez is egy kulcs az örömhöz, Gyöngy hogy nem lehet a a fájdalom nélkül megélni.
[00:34:59]Hiányból teremtünk.
[00:34:59]Tehát amikor azt érzékeljük, és erre van egy megtapasztalás, akkor az felülír minden egyebet.
[00:35:06]És ez nem azt jelenti, hogy keressük a veszteséghelyzeteket, hiszen az élet az ad mindenfélét.
[00:35:13]Talán az én munkámban annyiban került ez fókuszba könnyebben, hogy az életvégnél ott nagyon megfordul minden.
[00:35:21]Tehát ott ami úgy, hogy átalakul a boldogságnak a forrása, amit most a mindennapokban megélünk, vagy keresünk boldogságként, hogy siker, hogy pénz, hogy csillogás, hogy előrelépés, vagy bármilyen, az az életvégnél ugye úgy alakul át, hogy teljesen eltűnnek az anyagi célok.
[00:35:38]A cél az teljesen átalakul, és megjelenik a kapcsolatnak az ereje, a jelenlétnek az ereje, az őszinteségnek az ereje.
[00:35:46]És amikor például tréningeken vagy képzésen olyat játszunk, hogyha elgondolná valaki, hogy 100 évig él, 10 évig, egy évig, vagy egy napig, akkor nagyon érdekes, hogy ezeket az értékeket sorolják föl.
[00:35:58]Tehát, hogy kapcsolódni valakihez, ne érezze magát egyedül.
[00:36:03]Bármilyen bajban vagyok, egy nehéz problémát kell megoldanom, legyen kit felhívnom.
[00:36:07]És ezek olyan fundamentális értékek, amik értelmet adnak a mindennapoknak.
[00:36:13]És folyamatosan fundamentális értékekről beszélünk.
[00:36:16]Ugye szokták mondani, hogy az élet utolsó pillanataiban nem egy elmúasztott vagy elvesztett per fog a legjobban zavarni, hanem az, hogy valakit nem öleltél meg.
[00:36:24]Pontosan.
[00:36:26]Na de Andrea, ezek mind igazak, akkor miért algebrát tanulunk nyolc évig?
[00:36:31]Tehát most nem nem akarom állandóan szembe állítani, de hát itt van egy ilyen szemlesütött viselkedésünk, hogy ezt ezt úgy is megtanuljuk.
[00:36:38]Pedig ez nincs, így, vagy te hogy látod?
[00:36:43]abszolút nincs is.
[00:36:43]És visszakapcsolódva Gyöngyihez itt az életvégi értékrend változás kapcsán, mi is azt tapasztaltuk, 65 év fölötti személyeket vontunk be az egyik kutatásunkba, és arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon mondjuk egy négyhes hálaanapó vezetés segít-e abban, hogy ahogy reflektálnak a múltra, ugye idős korban összegzés, ugye tapasztaljuk azt, hogy a múlt gyakran rákúszik a jelenre, és inkább csak a hibák és a hiányok szűk keresztmetszetében látják az életük.
[00:37:13]et és kérdés volt számunkra, hogy vajon ezt a múlgatív szemléletet, egy négyhetes hálanapló vezetés át tudja-e billenteni a reménység felé, a társast támogatottság pozitívabb megélése felé?
[00:37:25]Ugyanis ez nagyon fontos, mert ahogy idős korban ugye nem úgy mint a szüleid sokan nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, hogy a jót összegezzék.
[00:37:35]Ö a depresszió, a lehangoltság egyik nagyon fontos aspektusa, hogy csak a negatív életeseményeket tudják felidézni.
[00:37:44]Érdekes mondta múltkor, hogy a depresszióban élő halott vagy.
[00:37:46]Ha beteg vagy, akkor csak beteg vagy.
[00:37:49]Tehát, hogy a depresszió az az a nem élés.
[00:37:51]Pont pont ezt akartam mondani, Petra, hogy a negatív életesemények összegzése mert depresszióhoz vezet, a depresszió pedig gyulladásos ízületi problémákhoz.
[00:38:04]és tulajdonképpen a hála és a mentális egészség kapcsolatának összefüggésével erre is rá tudtunk mutatni, hogy gyakorlatilag csak egy négyhetes hálaanapló vezetés segít a múlgatív időperspektívát, egy jelenorientáltabb, múltpitívabb perspektívá átalakítani a reménytelenséget egy reményteljesebb jövőképpé, a társast támogatottságukat kedvezőbben ítélik meg ezek a személyek.
[00:38:30]És nagyon érdekes volt, mert kértük ezeket az időseket, a vizsgálatunk résztvevőit, hogy vezessenek négy hétig hál a naplót.
[00:38:36]És az egyikük azt mondta, hogy ó kedves, hogyha egy napból 50 kártékony gondolatot fel tudnék sorolni, azt azt nagyon gyorsan megtenném.
[00:38:44]De öt jó dolgot, öt jó dolgot, azt nagyon nehéz, és ahogy teltek a hetek, egyre több pozitív dologra tudott fókuszálni az életéből.
[00:38:55]És zsanira reflektálva itt a negatív a veszteség és a hála kapcsolatáról egy másik vizsgálati személyünk ezt nagyon-nagyon szépen és metaforikusan jelezte vissza a kutatás végén.
[00:39:07]Ő úgy fogalmazott, hogy ahogy végigmegyek a nap eseményein, kezdem újraírni életem történetét a jelenben, és kezdem úgy érezni magam, mint akit kiszabadítottak a tűzből, mint akit megmentettek.
[00:39:20]Ühüm.
[00:39:20]És ez csodálatos, hogy egy négyhes hálaanapló vezetés során ilyen perspektíva változás történik, mert itt tényleg arról van szó, a gondolkodásmód megváltozásáról, és tulajdonképpen ez egy életgyakorlat is maga a hálás szemlélet.
[00:39:37]És tényleg nem arról van szó, hogy a ne kiombálni negatív tapasztalatokat ne vennénk észre, és azokról ne vennénk tudomást.
[00:39:47]Csak amellett a a negatív tapasztalatok, a hiányok, a veszteségek, a traumák mellett észrevesszük azokat a jó dolgokat is, amelyek megmelengetik a szívünket.
[00:39:57]Mondom szülnáben nektek, mert itt, hogy a a hála és a félelem nem fér meg egymással egy lapon.
[00:40:02]És hogyha pontosan erre reflektál, érdekes mondom a kíváncsiság se fél meg a félelemmel, mert akkor fél félünk, beszorulunk egy picikét és nem tudunk.
[00:40:12]Ezért a tudatos hála naaplóvezetés legyen az reggel, este, de én is ennek a híve vagyok.
[00:40:17]Az nagyon sok olyan számunkra nem ismert félelmet is el tud oszlatni.
[00:40:23]Úgyhogy érdekes, hogy csak hay fűzzem ide, hogy a hála naaplót emlegetitek.
[00:40:27]Ath Brooks nagyon neves kutatója, ennek a területnek is boldogság kutatója, és ő mondja, hogy tényleg jó gyakorlat hetente öt dolgot kiírni, amiért hálás vagy.
[00:40:39]Hetente egyszer valakinek emailben vagy üzenetben megköszönni valamit.
[00:40:44]Igen.
[00:40:44]Igen.
[00:40:46]Úgy, hogy nem számít rá.
[00:40:49]Hetente, vagy legalább havonta egyszer valakik előtt valakit megdicsérni.
[00:40:54]És nagyon érdekes, mert múltkor mondtam én is valakinek, hogy próbáld ezt ki és mondani, hogy na ne vicces.
[00:40:57]És akkor hetente embereknek levelet írjak, hogy hogy de aranyos vagy.
[00:41:02]De mondom, miért pénzbe kerül a betű, vagy vagy mi mi a gond veled?
[00:41:07]Próbáld ki, mi történhet?
[00:41:11]Sőt, szerintem naponta érdemes ezt megtenni a nap végén, csak ha megengeded gondolatereig reflektálva a gyöngyire a félelemmel kapcsolatban ugye aki hálás az nem fél.
[00:41:20]És utána ennek még van egy nagyon fontos társas következménye is.
[00:41:25]Aki nem fél, az nem erőszakos, az nem bántja a másikat, annak a szándékai nyíltak és tiszták.
[00:41:30]Az a másik különbözőségének is tud örülni, ugye?
[00:41:32]És a hálától indult.
[00:41:35]Hát tudjuk, hogy a félelem milyen sok negatív társas reakciót indít el.
[00:41:39]Hát tapasztaljuk itt magunk körül.
[00:41:41]Tehát, hogy a félelemnek egy ilyen úgy úgy a fülemb cseng Andrea Andi, hogy hogy mondtad, hogy hogy egy tulipánhagyma vagy egy szépen növő vagy.
[00:41:52]Tehát azért nem csak ezek adják az életnek a kvázi apró örömeit.
[00:41:54]Tehát azért ott van a szociális környezetünk is.
[00:41:58]Mit mit ad család ezekből?
[00:41:58]azért család nagyon sok aggodalomra adhatok ott, de azért te úgy beszéltél róla, hogy a gyerekeid tanítottak meglátni jobban a jövőt.
[00:42:10]Ők az apró örömeid is.
[00:42:13]A óriási a legnagyobb örömeim a gyerekeim, unokám.
[00:42:15]Hát de ez megint csak egy közhely, de tényleg teljesen felhőtlen, amilyen gyakran csak tudom, mert ők is jönnek meg meg én is megyek.
[00:42:24]De de És hallott már téged az unokád koncerten énekelni?
[00:42:28]Nem, mert még csak kilenc hónapos vagy 10 hónapos.
[00:42:32]Na de hát nem lehet elég korán kell kezdek.
[00:42:35]Én eléneklem neki éjjel az omnibus tetején mindent tud meg cini cok azt szereti.
[00:42:41]Megismeri megismeri a dalokat meg sétálunk sétálunk, tehát hogy ezeket mind.
[00:42:47]De én abszolút ezt gyakorlom, amikor én egyszer csak a fejembe vettem, nem is tudom, hogy mikor, de én ha valami jót tudok mondani, én kimondom, és nem várom azt, hogy hogy meglepődjenek.
[00:42:58]Nem érdekel, én kimondom és kész.
[00:43:00]Hogy és hogy mi mit milyen reakciókat tapasztalsz?
[00:43:06]Hát van, aki nagyon meglepődik, de nem érdekel.
[00:43:10]Nem érdekel.
[00:43:10]Mert nem lehet rosszat tenni vele.
[00:43:12]Tehát hogyha valakinek mondasz valami jót, mit mondál, hogy kikérem magamnak, ne dicsérj, mit akarsz.
[00:43:20]Vagy ha valamit látok, ami valakinek jó lesz, akkor csak a kezében nyomom és kész, és megcsinálom.
[00:43:25]Érdekes, ht mindig eszembe jut az apró dolgokról, hogy drága keresztanyámmal voltam éppen, és érkezett haza a férje, nagybátyám, és hozott egy csokorvirágot, és emlékszem, a keresztanyám ránézett és azt mondta, hogy Jézusom, mit csináltál?
[00:43:40]hogy a hogy hogy az életapó örömein nem mindig ilyen gesztusokban realizálódnak, hanem hanem sokszor egy rezdülésben vagy egy jó mondatban vagy tényleg egy nagyon rámirányuló dologban így nem akarlak megszakítani.
[00:43:55]Mondd, nem csak eszembe jutott egy gondolat, hogy tulajdonképpen azon sem kell meglepődnünk, hogyha valaki ezeket a pozitív visszajelzéseket nem tudja fogadni.
[00:44:03]Ugye a pszichológia ezt nagyon furcsa néven stroknak hívja.
[00:44:05]van pozitív, negatív, feltételes, feltétel nélküli, és általában azt tudjuk, akkor tudjuk fogadni ezeket a visszajelzéseket, ha van egy ilyen mintánk, ha gyerekkorunkban ezeket tapasztaltuk, tehát amin felnövünk, Igen.
[00:44:20]Ugye, ha valaki nem evett soha finom főzeléket, felnőtt korábban is fenntartásokkal fogadja majd.
[00:44:24]Tehát attól függetlenül, hogy valaki hezitálva fogadja, vagy zavarba érzi magát attól, ha kifejezzük a hálánkat, ott érezhetjük, hogy ebből keveset kapott gyerekkorában nagy valószínűséggel.
[00:44:36]És éppen ezért indokolt, hogy kvázi rászoktassuk őt arra, sőt hát megismertessük vele.
[00:44:43]Vagy pont Zsani, ahogy mondtad korábban, hogy nem felezted, hanem harmadoltad a dicséreteket, és most pont ott tart az, hogy most azért vissza kell építeni az önbizalmat, tehát hogy inkább a másik oldalról.
[00:44:57]Hát milyen jó ilyenkor a nap végén vagy éppen napközben is elismerni, hogy hogy miben voltunk jók az nap, vagy valahogy a fókuszt arra irányítani, hogy felismertük egy új képességünket, ami mondjuk már régebben nem jött elő.
[00:45:12]Zsani, mi volt az életedben az eddig legjobb szakasza ennek az életnek?
[00:45:14]Tehát ó vowó arra voltam kíván arra voltam kíváncsi, hogy nem dobod-e vissza a kérdést, hogy de hát nincs ilyen, hogy legjobb, de válaszoltál a gyerekkorod?
[00:45:29]Nekem a gyerekkorom vidéken, asszódon éltünk, és nekem érdekes mód hat-hét évesen költöztünk fel Budapestre, abból semmi nincs meg.
[00:45:38]De viszont nekem a gyerekkorom az valamiért ott, a családi ház, a szilbafa, ahol hintázok a teraszon.
[00:45:44]Miért nem azt mondtad, hogy most?
[00:45:47]Hm.
[00:45:47]Azért, mert nekem most szerintem ö én azt gondolom, hogy most nem ott tartok még.
[00:45:54]Most inkább azt látom, hogy feladatok vannak, amiket pipálgatok, tehát hogy nem hála naplót írok.
[00:46:00]Próbáltam egyébként visszareflektálva mindannyiótokra.
[00:46:04]Én Naplót is próbáltam élni, az sem ment.
[00:46:06]A hála naapló sem ment.
[00:46:06]Tehát viszont Zsani nekem gyakran ér nagyon szép üzeneteket.
[00:46:10]Azt nyugodtan lehet még továb.
[00:46:13]Nekem nagyon hálás vagyok.
[00:46:13]Szóval vannak olyan emberek az életemben, akiknek akiknek azt gondolom, hogy markáns szerepe van abban, hogy én most az vagyok, akik többek közötte, és hogy én viszont nekik maximálisan hálás vagyok.
[00:46:27]És ezt én ezt nagyon jól én megtanítottak engem, tehát hogy engem gyerekkoromban tanítottak erre, azt gondolom nem tudatosan talán, de tanítottak így.
[00:46:34]És most a hallgatóimnak is próbálom ezt átadni.
[00:46:39]Itt fellött bennem a gondolat, hogy a mostani vizsgaidőszakban volt olyan sajnos, aki akinek nem lett túl jó jegye.
[00:46:46]Nagyon értékeltem, hogy visszajött megpróbálni.
[00:46:48]Megdicsértem, mondtam, hogy nagyon hálás vagyok, hogy újra itt vagy és nekiülsz.
[00:46:52]Nem tudott vele mit kezdeni.
[00:46:54]Nem, nem tudta.
[00:46:56]Mondtanárnő most mit mondjak?
[00:46:56]Annyit, hogy köszönöm.
[00:46:59]Sőt, nézzék meg majd a ridikvőnek ezt az adását, de mielőtt a a végszóhoz kanyarodnánk, szóval akkor gyertek elő a farbával.
[00:47:07]Ma miért vagytok hálásak?
[00:47:12]Gyöngyi?
[00:47:13]Az, hogy én például itt új embereket ismerhettem meg, tehát nekem a kapcsolódás az, amire időről időre mindig rájövök, hogy az azt írom le este a hála hála naaplomba.
[00:47:22]Én három hála három dolgot írok föl minden nap.
[00:47:26]Én ötödikvel igen szerkesztek egy tudatos naptárkönyvet, és annak az idei naptárkönyvbe ez került be.
[00:47:34]És még annyit, hogy akik néznek minket, nem könnyű dolog, és ha valakinek ez nem megy, tehát elkezd írni és nem megy, ne keseredjen el, majd jön, de biztos, hogy felszínre emel és old olyan blokkokat, amelyeket esetleg ő nem is lát még és igen annyit, hogy tényleg tényleg gyönyörű történeteket látunk, amikor az élet vég van, de hogy miért kell megvárni azt, hogy ilyen legyen, és ne vegyük inkább észre ezeket a kapcsolódásokat.
[00:48:02]Úgyhogy én talán ezért ezért vagy hálás.
[00:48:04]Ugye Hamvas Béla mondta, hogy de hát a nehéz a legjobb, csak azt érdemes megcsinálni, ami nehéz.
[00:48:11]Andrea, miért vagy ma hálás?
[00:48:13]Alapvetően a létezés csodájáért.
[00:48:13]Azért, hogy ezt a fantasztikus tábot is megismertem, elképesztő munkát végeznek, de alapvetően ami mélyen áthatja a mindennapjaimat, hogy az Istennel való kapcsolatomnál fogva tudhatom azt, hogy ki vagyok.
[00:48:27]De nem csak ezt, hanem azt is, hogy kivé leszek.
[00:48:29]Köszönöm, Madri.
[00:48:32]Igen, én is alapvetően ehhez csatlakozva hálás vagyok ezért a szeretetért és ezért a biztonságért, amit az Isten nekem ad, és ő ebbe beletartozik, hogy ki tudtam kelni az ágyból, el tudtam ide jönni, beénekeltem, bebeszéltem satöbbi.
[00:48:48]Megyek próbára, úgyhogy és és a szeretteim én hát és az természetesen.
[00:48:54]Köszönöm Zsani.
[00:48:56]A sok van egyébként.
[00:48:56]Most így gondolkodtam el egyébként.
[00:48:58]Rengeteg van.
[00:49:00]Én azért a beszélgetésért vagyok hálás, hogy ez megtörténhetett és részese vagyok.
[00:49:05]Hasonlóan igaz ez rám is.
[00:49:05]Engedjék meg, hogy játékra hívjam önöket.
[00:49:09]Mi jelenti a felhőtlen boldogságot Malek Andrea számára?
[00:49:15]Szerencsére sok mindent mondott, úgyhogy fel lehet idézni a helyes válaszokat, mert vannak helyes válaszok.
[00:49:21]A játékkukacriicülmagazin.hu email címre várjuk péntek éjfélig tudják 11:59-kor még el lehet küldeni.
[00:49:31]Azok között, akik a héten bármely adásunkban feltett kérdésre helyes választ küldenek be, egy fél éves ridicül magazin előfizetést sorsolunk ki a Ridicül Magazin Kft.
[00:49:39]jóvoltából.
[00:49:39]A nyertesek nevét a Ridicül Magazin Facebook oldalán olvashatják.
[00:49:43]A műsorunk újrahető a mediaclick.hu oldalon.
[00:49:49]Mostantól a Ridicül teljes adásai és a ridicul.hu podcastjei a YouTube-on is elérhetők.
[00:49:53]Ne maradjon le az inspiráló történetekről, böngész a Ridicul Facebook oldalát is.
[00:49:58]Egy hétig az a megtisztelő szerep juthatott, hogy ebben a szobában kitűnő, bölcs, okos és őszinte vendégekkel beszélgethettem.
[00:50:08]És köszönöm önöknek is, hogy mindvégig kitüntettek figyelmüket.