Együtt egyedül - miért nem találjuk az utat egymáshoz? | Nyílt Osztály

[00:00:00]Szerintem nektek is van ilyen, hogy így bejön egy Messenger üzenet, és azt mondod, hogy na jó, hát majd egyszer erre kész leszek arra, hogy így vál és aztán ez úgy marad, hogy így egy olyan dologra válaszoljak, hogy pénteken mit csinálsz, vagy valami ilyesmi.

[00:00:23]És akkor így nem tudom, ezt még így majd így két-három nap múlva erre így válaszolok.

[00:00:27]És akkor így leírod, hogy két-három nap múlva, hogy hát, hogy azt terveztük, hogy semmit.

[00:00:31]És és akkor szombaton kapsz egy választ, hogy kár.

[00:00:46]Na hát szeretettel köszöntök mindenkit és nagyon különleges nap ez a mai, mert ez az első tehát nyíltosztály azóta, amióta elkezdődött ez a műsor, úgyhogy hát teljesen zavarban vagyok, [nevetés] hogy ennyien eljöttetek.

[00:01:01]Ö köszönjük szépen nektek, hogy itt vagytok és ö egy nagyon-nagyon fontos témával készültünk most, és ehhez a témához egy nagyon kedves barátomat hívtam meg, Bogit, akivel 20 éve tapossuk együtt a pszichológia útvesztőit.

[00:01:24]Ez a téma pedig az elmagányosodás.

[00:01:27]azoknak a kapcsolódási formáknak és kapcsolódási tereknek a erodálódása vagy megváltozása, amikhez bizonyos generációk még teljes mértékben hozzá voltak szokva.

[00:01:43]És most meg csak odáig jutottunk, hogy valamiért mindenki azt érzi, hogy úgy magányosabb vagyok, mint amilyen normális, magányosabb vagyok, mint amilyen régen voltam.

[00:01:56]És arról szeretnénk beszélni, hogy mi ennek az oka.

[00:02:02]Ez egy nagyon, nagyon, nagyon tág téma.

[00:02:04]Tehát itt a Bogival beszéltük még a beszélgetés előtt, hogy amiatt is zavarban vagyunk, merthogy annyiféle oldalról meg lehet közelíteni, hogy mindegyik egy külön előadás.

[00:02:16]De most megpróbáljuk mégis összefoglalni a legfontosabb részeket és a legfontosabb információkat, amiket ezzel kapcsolatban érdemes megérteni.

[00:02:26]És talán a végére lesz egy olyan érzésetek, hogy ezekkel a gondolatokkal nem vagytok egyedül, illetve, hogy kaptatok valami magyarázatot arra, hogy ami történik, az miért történik, illetve esetleg egy-két tippet vagy trükköt arra, hogy ezen hogy tudunk változtatni.

[00:02:45]Úgyhogy szeretettel köszöntöm Román Boglárka klinikai szakciógust másodjára a nyíltosztály foteljében.

[00:02:55]Szia Bogi!

[00:02:55]Szia!

[00:02:55]Sziasztok!

[00:03:01][taps] Itt egy ilyen world clouddal kezdenék, miközben elkezdünk erről egy picit beszélni.

[00:03:11]Ez énet még sosem csináltam, de ennek az lenne a lényege, hogy mi az az egy szó, ami nektek az elmagányosodásról eszetekbe jut.

[00:03:19]És ahogy így beirkáljátok ezeket a szavakat, ezek majd egy ilyen felhő formájában elkezdenek megjelenni, és azok, amiket sokan írtok, azok majd így nagyobbak lesznek.

[00:03:35]Alapvetően ugye az egészben a legiesijesztőbb az az, hogy ez egy szubjektív érzésünk, ami így a testünk irányából érkezik hozzánk.

[00:03:48]és alapvetően olyan belső folyamatok fogják ezt az egészet megmozgatni, meg olyan külső dolgok fogják ezt az egészet befolyásolni, amikkel kapcsolatban gyakorlatilag egyébként hozhatunk le konklúziókat, tehát beszélhetünk arról, hogy ténylegesen történtek-e változások.

[00:04:09]és a VAO-nak a 2025-ös jelentése alapján ez a magány és a társas izoláció ez olyan egészségkárosító mértéket öltött, ami egyébként nagyon durván aggodalomra adokot.

[00:04:28]Azok az emberek, például a fiatal felnőttek közül, akik úgy érzik, hogy egyetlen egy mély kapcsolatuk sincsen, ezeknek az embereknek a száma 3%-ról 15%-ra nőtt, ami ami gigantikus növekedés.

[00:04:43]korábbi előadásokban már beszéltünk arról is, hogy mekkora növekedés, k-300%-os növekedés volt a szorongásban is és a depressziós tünetekben is.

[00:04:53]Tehát ténylegesen az van, hogy nem beképzeljük ezt a dolgot, hanem hanem valami történik.

[00:04:59]Mi a véleményed erről?

[00:04:59]Mert szerintem nem csak nekem mostanában ez a kedvenc témám, hanem te is azt mondtad, hogy állandóan ezzel foglalkozol.

[00:05:09]Igen, talán ez sem véletlen, hogy ez most így egy ilyen állandó téma, de önmagába véve szerintem az egy nagyon fontos rész, hogy nagyon paradox maga a téma is.

[00:05:19]Tehát azért is választottuk ezt a címet, hogy együtt egyedül, hogy ebben benne lenne az, hogy még talán sosem voltunk ennyire elérhetőek egymás számára, legalábbis technológiailag vagy technikailag biztos, viszont mégis megvan ez az egyedüllét, vagy ahogy most így behoztad, az elmagányosodás, vagy ez az izoláltság érzés, mert hogy pszichológiai értelemben viszont nincsenek elmélyült kapcsolataink, tehát a minőségi kapcsolat lenne.

[00:05:45]A lényeg nem az, hogy elérhetőek vagyunk egymásra, egymás számára, mertogy ez egy tényező, hogy tudnánk egymással kapcsolódni, tudnánk egymással kommunikálni, de fenntartani kapcsolatokat, meg kapcsolódni az nem ugyanaz.

[00:05:59]És szerintem azt nagyon izgi lenne körbejárni, hogy mit is jelent amúgy kapcsolódni.

[00:06:07]Beszéltünk arról, hogy érdemes lenne definiálni ezzel kapcsolatban egy-két fogalmat, mert sokszor azt érzem, hogy nehezen tudunk különbséget tenni olyan dolgok között, mint például a magány és az egyedüllét, vagy az introverzió és az elkerülés, vagy a szociális fóbia.

[00:06:26]Itt egyébként megjelennek tök negatív gondolatok is.

[00:06:30]A legerősebb itt a szomorúság és az egyedüllét, szorongásesség.

[00:06:40]Igen.

[00:06:41]És szerintem tök érdekes, amit mondasz, hogy alapvetően ami történik az elmúlt időszakban, az az, hogy mennyiségre cserélhetük a minőséget.

[00:06:49]Igen.

[00:06:51]És van egy ilyen gondolat a kapcsolódásokkal kapcsolatban, hogy alapvetően arra lenne szükség, te akkor kapsz feltöltődést ezzel kapcsolatban, hogyha azt érzed, hogy a másik fél az teljes egészében rád van kapcsolódva, és érdekli az, amit te mondasz.

[00:07:11]És a mostanában az online térnek a szimultán kapcsolataival meg test nélküli kapcsolataival ez így kiveszni látszik.

[00:07:18]És itt egyébként közben betettem nektek még egy kérdést, hogy mikor volt utoljára 20 percnyi beszélgetésed úgy, hogy egyik őtök sem nézett rá a telefonjára.

[00:07:29]Tudom, hogy ez egy picit provokatív, meg mi erőnyben vagyunk, ugye, merthogy itt most a podcast miatt mi nem fogjuk tudni megnézni a telefonunkat, csak maximum az idő miatt.

[00:07:38]Ezért is szeretem a podcasteket, merthogy ott [horkantás] így rá vagy kényszerítve arra, hogy így odafigyelj a másikra, de hogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy itt a közönségben mi az eloszlás.

[00:07:49]Alapvetően amit a számok mutatnak, az az, hogy a fiat, minél fiatalabb a generáció, annál rosszabbak ezek a számok.

[00:08:00]Szerintem egyébként mielőtt rátérünk arra, hogy így megkülönböztessünk egyedüllét, magányt, társas izolációt, szociális fóbiát, elkerülő magatartást, ezek azért így jó erőteljes fogalmak, meg jó ezt így egyébként külön szedni, de érdemes azt is végiggondolni, hogy akkor tényleg mi is kell ahhoz, hogy mi mély vagy így egy ilyen belsőséges kapcsolódást alakítsunk ki.

[00:08:25]És az első nagyon fontos tényező valóban a ráhangolódás, de ugye szerintem ez már ott is egy kicsit sérül, hogy magunkra egyáltalán képesek vagyunk-e elhangolódni, mert amúgy ha nem, vagy hogyha nem tudjuk megfogalmazni, vagy érezni, vagy átérezni, hogy mi van bennünk, és azt így a másik számára láttatni, akkor már alapvetően a két fél közül az egyik nincs jelen.

[00:08:53]És ha nem vagyok jelen, akkor arra se tudok jelen lenni, hogy a másikat befogadjam, és a ráhangolódás meg tudjon történni.

[00:09:01]És akkor itt van a figyelem kérdésköre is, hogy egyáltalán meddig mekkora az az időablak, amikor képesek vagyunk figyelni.

[00:09:10]Meg, hogy így ismerős a számotokra például az a jelenség, amikor mondjuk valaki több mindent csinál egyszerre, például nézi a monitort, meg telefonozik, meg emailt ír, és közben azt mondja, miközben ti beszéltek hozzá, hogy ja igen, egyébként figyelek.

[00:09:26]Nem, tehát nem ez a figyelem.

[00:09:29]Aha.

[00:09:29]A feleségem az egyetlen, aki rázza a fejét itt a közönségből, hogy ő ilyet még sosem tapasztalt.

[00:09:36]De igen, alapvetően az van, hogy az ingerküszöbünk csökken.

[00:09:40]Igen.

[00:09:41]Miközben egy iszonyatos ingeráradatnak vagyunk kitéve, és alapvetően nagyon-nagyon kevés dolgot csinálunk úgy, hogy ne csináljunk mellette még egy másik dolgot.

[00:09:51]Ühüm.

[00:09:53]És egyébként egy telefonbeszélgetés közben is tudod érzékelni azt, amikor a másik közben egy másik dolgot csinál.

[00:10:00]Tehát valahogy van ez a van egy ilyen érzésed abban, hogy most a másik az nem teljesen rád fókuszál, hanem valahogy egy ilyen parkolópályán átfuttatja azokat a dolgokat, amiket így mondasz neki.

[00:10:12]És akkor ez jó esetben egyébként vissza tudja mondani, csak nem éli meg.

[00:10:16]rossz esetben vissza sem tudja mondani.

[00:10:19]Na, ami téged feltölt, az az érzés, ami az emberek szeretnek pszichológushoz is járni, meg szeretik a mély beszélgetéseket, hogy valaki tényleg most ebben a pillanatban semmi nem érdekel annál jobban, mint amit így te mondani szeretnél neki.

[00:10:32]És ez lehet akár a növényeidről is, de lehet egy mély témáról is, csak ugye a mély témák azok izgalmasabbak, nagyobb sérülékenységbe helyezed magad, és emiatt maga a kapcsolódás az az fontos.

[00:10:46]Ez is egy fontos tényező a sérülékenység.

[00:10:48]Igen, igen.

[00:10:48]Földobtam a labdát.

[00:10:49]Köszi szépen.

[00:10:49]Tehát, hogy ezt így ezt így fel lehet-e vállalni, meg hogy meg lehet-e mutatni?

[00:10:54]Tehát azok a kapcsolódások, amik a felszínen maradnak, ott jó eséllyel nem fogjuk ténylegesen megfogalmazni, hogy mit érzünk, vagy hogy mi az, ami számunkra nehéz, vagy mi az, ami fáj, vagy hol éreztük magunkat utoljára érzékenynek, vagy sebezhetőnek, vagy sérülékenynek.

[00:11:10]viszont a mély és intim kapcsolódásnak, vagy annak a fajta kapcsolódásnak, amiben valóban érezhetjük azt, hogy egyébként a másik figyel, vagy hogy én biztonságban vagyok annyira, hogy felvállalhassam a saját sérülékenységemet.

[00:11:24]Az viszont egy nagyon fontos tényező a kapcsolódás szempontjából.

[00:11:27]Neked nagyon tetszett az a gondolat, amikor olvastam, hogy a mély kapcsolódásoknak egy alapköve az az, hogy mi érzékeny és személyes információt osztunk meg a másikkal.

[00:11:40]Ühüm.

[00:11:41]És mostanában ugye ez főleg így az internetes kultúrában vagy a munkahelyi kultúrában ez egyre inkább kiveszni látszik.

[00:11:49]És erre egyébként vannak társas rituáléink, de erre majd egy picit később fogunk kitérni.

[00:11:54]Közben én még egy kérdéssel bombázom itt a közönséget.

[00:11:58]hogy neked vannak-e mélyérzelmi kölcsönösségen alapuló barátságaid?

[00:12:07]Nagyon ingerled a dopamin rendszerüket.

[00:12:10][nevetés] Igen.

[00:12:11]És a figyelmüket is.

[00:12:11]De igen, egyébként majd erre is kitérhetünk.

[00:12:14]Itt a definíciók közül egyébként szerintem amire amivel érdemes kezdeni az az egyedüllét, mert az egyedüllét alapvetően nem rendelkezik önmagában negatív felhanggal.

[00:12:27]Tehát az egyedüllét az lehet egy regener regeneratív állapot is.

[00:12:34]Egyedüllétben érezheted azt, hogy töltődsz.

[00:12:37]Absol miért tud föltölteni az egyedülét?

[00:12:42]Hát amikor most így beszéltünk arról, hogy mi egy kapcsolódásnak mondjuk, vagy egy mély kapcsolódásnak a feltétele, aminél mondtam, hogy az is egy feltétel, hogy te képes legyél saját magadra ráhangolódni, azt igazából akkor tudod megtenni ténylegesen, amikor egy kicsit képes vagy elcsendesedni és befelé figyelni, vagy kicsit meghallani úgymond a saját belső hangod, amit sokkal könnyebb akkor, ha egyedül vagy, hiszen nyilván akkor nincs a közeledben valaki, aki igényelné a figyel figyelmedet.

[00:13:12]És akkor te igényelheted a saját figyelmed saját magad felé.

[00:13:14]És valójában amikor tudod, hogy téged mi ölt fel, vagy hogy mit szeretsz, vagy hogy mi az, ami neked jó érzést ad, örömérzetet ad, akkor egyébként az egyedüllétben ezt pontosan szépen meg tudod élni, meg tudod magadnak engedni, ha ez nem egy félelmetes állapot, és akkor már lehet, hogy megyünk tovább a fogalmakban.

[00:13:39]Igen, itt az introverzió szerintem talán a következő lépcsőfok, és egy olyan dolog, amivel kapcsolatban én mondjuk a klienseimnél úgy érzem, hogy így nem egyértelműek a határok.

[00:13:52]Tehát, hogy sokszor mondjuk az elkerülést vagy akár a szociális fóbiának a kiinduló állapotát magyarázzuk azzal, hogy hát én olyan introvertáltabb típus vagyok.

[00:14:04]De hogy mit jelent egyébként ez az introverzió?

[00:14:06]Mert én amikor mondjuk az introverzióról gondolkodok, vagy az ember alapállapotáról gondolkodok, akkor én nekem van egy ilyen elképzelésem, hogy az ember alapállapota egy picit introvertált.

[00:14:23]Tehát, hogy hogy nagyon szeretem azokat az ilyen nonduáris megközelítéseket a pszichológiában, amik így nem arról szólnak, hogy hát van aki ilyen, van aki olyan, hanem hogy mi lehet az alapállapotunk az ilyen traumák nélküli kompenzációk nélküli megküzdési stratégiák, elhárító mechanizmusok nélküli alapállapotunk.

[00:14:45]És én azt gondolom, hogy az alapállapotunk az enyhén introvertált.

[00:14:49]És így az a fajta extraverzió az már sokszor valamifajta kompenzáció, vagy valaminek a keresése.

[00:14:55]Te ezt egyébként hogy látod?

[00:15:00]Hát most ezzel elgondolkodtál, vagy hogy az izgalmas, mert nyilván lehetne azt is mondani, hogy maga az introverzió az egy karakter vagy egy temperamentum működés jegy.

[00:15:12]Tehát egy egyfajta úgymond attitűd ahhoz, hogy én így egyedül fel tudok töltődni, de attól még nem félek a kapcsolódásoktól.

[00:15:22]Tehát egy introvertált személynek vannak kapcsolódásai, egyszerűen csak telítődik.

[00:15:28]a túl sok ingerléstől, vagy a túl sok kapcsolódástól, vagy a túl nagy embernyiségtől, és neki szüksége lesz arra, hogy utána visszahúzódjon, de valójában azért ebben van egy dinamika, hogy nyitok is, meg zárok is.

[00:15:41]Tehát, hogy a az én az introverziónál azt érzem, hogy a mély kapcsolatokra abszolút nyitott, de hogy a felszínes kapcsolatok azok egy picit így a diszkomfort kategóriába csúszak bele.

[00:15:51]A small talk.

[00:15:52]Igen.

[00:15:52]Tehát, hogy nem vagyok annyira jó ebben a small talkban.

[00:15:54]viszont az, hogy így a legjobb barátaimmal elmenjek és önmagamat adjam, az egyébként működik, csak így lassabban alakulnak ezek ki.

[00:16:05]Viszont azért azt se mondanám, hogy az extraverzió meg úgymond a felszínes közösségi működést jelenti, hogy akkor csak megyünk és hangosan he részünk és sokan vagyunk együtt, és azt azt jelenti a feltöltődés.

[00:16:15]Tehát egy extravertált is ugyanúgy a mélyebb kapcsolódásokat éli vagy érzi, csak ő közösségi élményben fog tudni olyan inputokat vagy ingereket kapni, amitől ő azt érzi, hogy most valójában feltöltődtem, hogy most így mintha töltőre raktak volna, csak egyszerűen más ennek a skálának a két vége.

[00:16:34]És akkor itt, amikor ugye van ez a temperamentumod, tehát hogy te nagyjából hol helyezkedsz el ezen a skálán, akkor ugye ahhoz képest van a magány, ami egy szubjektív megélés.

[00:16:45]És akkor ez egy következő definíció.

[00:16:47]Ez ez az érzés, amikor úgy érzed, hogy amire szükséged van, az a mértékű kapcsolódás, az neked nincs meg az életedben.

[00:16:58]Hát úgy is mondhatjuk egyszerűen, hogy a magány annak a jelzője, hogy neked kötődésre van szükséged, kapcsolódásra van szükséged, tehát mint amikor szomjasak vagyunk és inn.

[00:17:08]Tehát a magány az egy hiányállapot, egy kínzó állapot, egy nagyon fájó állapot, nagyon nehéz érzésekkel teli állapot.

[00:17:17]És valójában aki magányos, annak tényleg az lenne a hajtómotor, hogy legyen valaki, akihez tud mélyebben kapcsolódni, aki látja őt, aki érti őt, aki érzi őt, hogy ezt az érzést meg tudja kapni.

[00:17:31]Egyébként hát ez lenne ugye a kötődésnek is, mármint a biztonságos kötődésnek az alapja.

[00:17:40]Igen, csak ugye azóta tehát, hogy nekünk ugye van egy egyfajta ilyen kognitív strukturális berendezkedésünk, mint mint ember, mint emberiség.

[00:17:49]és és amik ugye történtek az elmúlt időszakban, ahhoz nem annyira tudtunk adaptálódni, illetve nem annyira arra voltak felhúzva, hogy ez a dolog működjön, mert alapvetően egy figyelem alapú és vásárlásalapú gazdaságban és és világban élünk, és nem pedig egy kapcsolódás alapú gazdaságban és világban.

[00:18:12]Hiszen a fogyasztásnak vagy a túlfogyasztásnak az egyik alapköve az, hogy te legyél elégedetlen vagy magányos, vagy valami ne legyen rendben.

[00:18:23]Úgy érezd, hogy neked kell valami, nem elég jó a ruhád, vagy nem elég jó, vagy mindig kell jobb, vagy mindig kell több.

[00:18:29]Meg egyébként az is hozzátesz ember, mondjuk ezt most egy kicsit messzire vinne, mert maradjunk a definícióknál még, de hát ha te egyedül vagy, akkor jó eséllyel többet is fogsz fogyasztani.

[00:18:41]Tehát ez így önmagában véve már egy kompenzáló állapot, hogy akkor nekem így muszáj még több vagy még nagyobb vagy még jobb ingereket befogadni.

[00:18:53]És az önmagába véve társadalmi szempontból lehet, hogy egy ideálisabb állapot, ha te mégis inkább egyedül vagy, és nem sokféle közösségben vagy kapcsolódásban, ami nem annyira előnyös, ha úgy vesszük.

[00:19:08]Igen, hát egy ilyen egy ilyen integrált, alapvetően elégedett, egységben lévő állapot az így marketing szempontból nem a legoptimálisabb, politikai, gazdasági szempontból nem a legoptimálisabb.

[00:19:19]Ott inkább abba próbálnak minket beletolni, hogy egy ilyen regresszáltabb helyzetbe menjünk bele.

[00:19:27]De erre majd később így a social médiánál meg a politikánál ki fogunk térni.

[00:19:31]Még két olyan fogalmat írtam föl, amik viszont már elindulnak egy kicsit így a személyiség zavar szintén, de ezt majd te megmondod, mint kinikai szakpszichológus, hogy a az egyik az elkerülés, és akkor az még lehet, hogy csak egy ilyen tendencia, egy ilyen kockázatkerülés.

[00:19:50]A másik pedig a szociális fóbia.

[00:19:50]Ez a szociális fóbia a vége.

[00:19:57]Hát én inkább úgy mondanám, hogy ha már így skálázzuk, és akkor eljutunk a személyiségzavarig, akkor olyan szempontból lenne az a vége, merthogy ez egy olyan mélyebb rétegekre húzható mintázat, ami az életterednek több szintterén akár megfigyelhető, vagy tetten érhető a kapcsolódásaidban, a munkádban, és ez már egy sokkal hát egy ilyen makacsabb állapot.

[00:20:27]A szociális fóbia az pedig egy szorongásos zavar, és az pedig sokkal inkább szituatív, vagy olyan jellegű, hogy nem minden helyzetben fog előfordulni, nem minden módozatban fog előfordulni.

[00:20:39]És inkább azt mondhatjuk, hogy a kettő között talán az a különbség, hogyha mondjuk egy szociális fóbiás embert nézünk, akkor ő valóban el fogja kerülni a helyzeteket.

[00:20:49]tart attól, hogy mások hogy ítélik meg őt, hogy cikin viselkedik, vagy ciki dolgokat mond, vagy hogy étkezik mondjuk közösségben, vagy mi van, ha leissza magát, és akkor az meglátszik a felsőjén.

[00:21:03]Tehát, hogy inkább így próbálja kerülni ezeket a helyzeteket, vagy belemegy ezekbe a helyzetekbe, de nagyon megnő a szolongás szintje.

[00:21:12]Viszont egy elkerülő személyiségzavaros, és ez is nagyon fontos, hogy az elkerülő magatartás az nem egyenlő önmagába véve az elkerülő személyiségzavarral, de az elkerülő személyiségzavaros ember pedig meg van arról győződve, hogy ő nem elég jó.

[00:21:30]iszonyatosan erős benne az a szégyenérzet, hogy mások őt nem fogják elfogadni, nem tudják őt így megérteni, és iszonyatosan erős az érzés, hogy ő hiába kapcsolódna, az valószínűleg sikertelen lesz, vagy nem nem lesz számára így elérhető.

[00:21:51]Azért iszonyatosan fontos egyébként ezeket a dolgokat tisztába tenni, mert ahogy így megyünk majd rá a tényezőkre, így a szociális meg az egyéni tényezőkre, akkor szerintem sokkal könnyebben össze fogjátok kapcsolni így a puzzle darabokat, hogy akkor mondjuk az elkerülő típus azt érzi folyamatosan, hogy ő nem elég.

[00:22:09]Van-e olyan dolog, ami körbevesz minket, ami az elmúlt időszakban folyamatosan azt ingerli benned, hogy te nem vagy elég jó.

[00:22:17]És akkor látjuk ezeket a dolgokat, amik így rontják ezt.

[00:22:21]Itt még mielőtt erre rátérnék, nagyon hosszú ilyen intro, azelőtt még a neurobiológiai hátteret szerintem mindenképpen meg kell említeni, merthogy az emberi idegrendszer alapvetően úgy működik, hogy a társas interakciókhoz van hangolva.

[00:22:40]És ez egy nagyon-nagyon fontos gondolat.

[00:22:43]És ezt tényleg szeretném, hogy egy picit gondoljátok végig még egyszer így magatokban, tehát hogy alapvetően úgy vagyunk kialakítva, úgy szabályozzuk a úgy szabályozza az idei rendszerünk a jutalmazást, a stresszt, a fájdalmat, a megnyugvást, az önértékelést, hogy alapvetően maga a rendszer a társas kapcsolatunkhoz van kialakítva.

[00:23:08]nekünk szükséges a rendszerünk működéséhez ez a fajta visszajelzés, kapcsolódás, jelenlét.

[00:23:16]Igen, egyszer úgy olvastam, hogy az elménk az egyetlen társas szervünk, de hogy valóban ez a legfontosabb, hogy van egy olyan alapjelenség, hogyha te egyedül tartózkodsz egy helységben, és oda bejön valaki, akárki, akkor az idegrendszered automatikusan elkezd hozzáhangolódni, vagy úgymond így rákapcsolódni, vagy így a tükörneuronjaid elkezdenek arra ra készen állni, hogy itt van egy kapcsolódási lehetőség, kicsit olyanok vagyunk, mint a gombák, ilyen hálózatban működünk.

[00:23:55]Ez egy nagyon érdekes ilyen mármár szinte így a spiritualitás határát súroló gondolat, hogy az a fajta háló, amiben mi létezünk, az vajon szerte ágazóbb-e és összekapcsolódóbb-e, mint amilyennek mi azt alapból gondoljuk?

[00:24:13]Merthogy lehet, hogy igen.

[00:24:16]Tehát nagyon sokan meditatív vagy transzállapotban, vagy ilyen rituálékkor ugyanarról számolnak be, hogy érzékelnek egyfajta ilyen rendszert.

[00:24:24]Van egy ilyen rendszerelmélet, hogy valami közös dologban vagyunk, létezünk.

[00:24:31]És egy csomó olyan dolog, mint például mondjuk a jungi, ezt akartam mondani, kollektív tudattalan, mint a jungi kollektív tudattalan, azok alapvetően erről beszélnek.

[00:24:45]És hogyha voltatok már olyan ilyen kicsit ilyen tudományos, szürke zóna alkalm, mint mondjuk a családállítás, akkor az egy annyira különleges élmény ebből a szempontból, mert ugye ott gyakorlatilag az történik, hogy van egy-egy sztori, amit behoz egy ember, aki a családállításra elmegy, és utána a családállító kiválaszt embereket a többi ember közül, akik elmentek a család állításra.

[00:25:16]akik életükben nem találkoztak ezzel az emberrel, meg ezzel a történettel, meg ezzel a történettel, és azt mondja nekik, hogy akkor te vagy az apa, te vagy a tesó, te vagy az anyós, és akkor ki mit érez?

[00:25:32]És én javaslom, hogy próbáljátok ki, merthogy egy elképesztő érzés arra rádöbbenni, hogy elkezdenek gondolatok jönni a fejedbe, és aki behozta a sztorit, az az gyakorlatilag megerősíti az esetek nagyon-nagyon nagy részében az, hogy basszus, ez tényleg így van, vagy lehet, hogy erre a gondolatra nem is gondoltam.

[00:25:51]Tehát, hogy van egyfajta olyan összekapcsolódásunk, ami túlmutat a szavakon, és olyan, mintogyha ez személyes jelenlét esetében sokkal durvább lenne, mint online jelenlét esetében.

[00:26:07]Mi azt gondoltuk, hogy ez az egész dolog igazából csak a szavakról szól, meg az információról, amit közlünk, de valójában nagyon-nagyon fontos, hogy konkrétan fizikailag mi egy térben legyünk.

[00:26:22]Ez is nagyon fontos.

[00:26:22]Meg nekem ami még eszembe jut, amiről olvastam egy kutatást, az az emberi tekintet, hogy azért is fárasztóbb egyébként online jelen lenni, merthogy ott ugye nem a másiknak a tekintetét látod, hiába van előtted az arca, hanem vagy egy kamerába nézel, vagy magadat próbálod nézni, hogy valakivel felvegyél valamilyen szemkontaktust, de nem azzal veszed fel, vagy hát így relatíve a valóságban nem azzal veszed fel a szemkontaktust, aki veled szem szembenül, és ez az idegrendszernek nagyon fárasztó.

[00:26:53]Tehát a tekintetnek is van egy nagyon fontos szerepe, hogy rá tudsz-e nézni a másikra, illetve ő rád tud-e nézni, mert az is az ráhangolódást segíti.

[00:27:03]És nagyon érdekes, hogy egyébként a szemkontaktust manapság így egyre ilyen kínosabbnak tudjuk megélni, hogy így néznek minket, meg én is nézem a másik arcát, nem megyek azért annyira közel, meg nem nézek annyira rá, azért az ciki, biztos sok neki.

[00:27:23]miközben azért ez is egy elég alap dolog lenne, hogy képesek legyünk egymás szemébe nézni, de valamilyen oknál fogva elkezdtük magunkat kevésbé értékesnek érezni.

[00:27:35]Elkezdtünk így kicsit elbizonytalanodni abban, hogy hol helyezzük el magunkat egy csoporton belül vagy a társadalmon belül.

[00:27:43]És emiatt kialakult egyfajta elkerülés.

[00:27:48]Ugye korábban beszéltünk egy ilyen jelenségről, aminek az volt a neve, hogy FOMO, Fear of Missing Out.

[00:27:55]Ugye a milleniáloknak a nagy életérzése, hogy mindenben részt szeretnél venni, mindenhol ott szeretnél lenni.

[00:28:00]És ez valahogy az utóbbi időben átadta a helyét egy olyan jelenségnek, amit meg romónak vagy pomónak neveznek.

[00:28:08]A romó az a relief of missing out.

[00:28:11]Ühüm.

[00:28:11]A pomo pedig a pleasure of missing out, tehát, hogy élvezet, hogy kimaradsz ezekből a dolgokból.

[00:28:20]És itt szintén most hozzátok fordulnánk, hogy volt-e már olyan, hogy te lemondtál egy programot, és utána megkönnyebbültél?

[00:28:30]Egyből elindult itt a túl sokszoroszlop.

[00:28:35]Miért?

[00:28:35]Miért van ez?

[00:28:35]Annyira szorongató a társas kapcsolat, vagy annyira kevés az időnk, vagy annyira csökkentek a lehetőségek, vagy vagy szétestek a szociális terek, hogy már így nincsen bizalmunk sem abban, hogy ennek van értelme.

[00:28:54]Szerintem a bizalom is egy nagyon fontos faktor, amit mondasz, illetve ennek a sérülése, tehát hogy annyi ilyen kapcsolódási vagy kapcsolati bizalmi sérülést hordozunk magunkban.

[00:29:04]És persze itt most elő lehetne hozni a gyerekkortól kezdve a családon keresztül a párkapcsolatokat, a baráti kapcsolatokat, vagy a munkahelyi kapcsolatokat, hogy hány olyan kapcsolódás van, ahol én azt hittem, meg megbíztam, meg megnyíltam, meg így megmutattam, de sérültem.

[00:29:22]És nyilván ez már önmagában véve így hozni fogja azt, hogy akkor legközelebb én ezt úgy anannyira már így nem adom könnyen.

[00:29:30]És hát ezt így nem csak egyénileg hordozzuk, hanem kollektívei is.

[00:29:34]Tehát, hogy így társadalmi szinten is már nagyon sok olyan sérülést tudunk felmutatni, ami azt mutatná, hogy nem bízhatunk egymásban, vagy hogy ne adjuk ezt annyira könnyen.

[00:29:48]De ami szerintem egy nagyon érdekes és nagyon fontos fogalom, az az elhangolódás.

[00:29:52]Ez most kezd egyre inkább így a köztudatba elterjedni, mint fogalom.

[00:29:59]És én is egy kicsit itt a kapcsolatnál ezt behoztam, hogy mennyire fontos ráhangolódni, de valójában ami így bennünk megjelenik, és amiért ez egyre nehézkesebb, az az elhangolódás, hogy elhangolódunk a saját működésünktől, tehát saját érzéseinkkel, saját gondolatainkkal.

[00:30:18]egyre kevésbé vagyunk tisztában, mert annyi minden más fele fordul a figyelmünk.

[00:30:25]Elhangolódunk [torokköszörülés] egymástól, merthogy mivel már eleve nem tudok figyelni, nem tudok annyira koncentrálni, nem vagyok annyira jelen, a saját érzéseimtől is teljesen távol vagyok, nem tudom már a másikét befogadni, és el vagyunk hangolódva a természettől is.

[00:30:40]Tehát, hogy nekem nagyon érdekes volt először találkozni azzal a fogalommal, hogy vannak, akik erdőfürdőre járnak.

[00:30:47]És aztán rájöttem, hogy hát de persze, hiszen így szokatlannak tűnik, hogy mit csinálunk az erdőben, hogyan töltünk el egy éjszakát az erdőben, félünk-e a természetben, mit kezdünk magunkkal a természetben, hogyha nincs ott internet, vagy nincs áram, vagy nincsenek olyan alap hát ilyen hozzátartozó dolgok az életünkben, amik így a mindennapokban teljesen természetesek, hogy felkapcsoljuk a villanyt egy gombbal, de a természetben nyilván ez nem így működik.

[00:31:17]Nem tudom, hogy hányan és mikor gyújtottak utoljára tüzet a természetben.

[00:31:22]Szóval, hogy ezek régebben teljesen alapvető dolgok voltak, amikor így megjelenik a gyöngyöző izzadságcsep a homlokodon, attól, hogy eltűnik az 5G szimbólum a telefonodról, ugye, hogy így basszus.

[00:31:37]Igen.

[00:31:37]Vagy hogy állítasz fel egy sátrat, vagy hogy tehát tehát ezek most ilyen nagyon vicces meg alap dolgoknak tűnnek, persze, de hogy az egy nagyon fontos rész, hogy már ezek nélkül, az eszközök nélkül sem tudnánk elképzelni, hogy csak így mondjuk legyünk az erdőben, vagy találjunk magunknak ételt az erdőben, vagy mert nem tűnik, nem tűnik effektívnek, mert ugye bele vagyunk hajszolva ebbe, hogy akkor work hard, play hard, die hard és Akkor mi mindent nagyon durván csinálunk, amit csinálunk.

[00:32:08]És akkor elmegyek erdőben, de hogy akkor legyen a közepén egy jacuzzi, vagy [nevetés] vagy valami, érted?

[00:32:16]Akkor egy egy fával fűthető szauna és akkor én kivágok egy fát, befűtöm a szaunát és akkor legalább egy ilyen longevity tréningbe akkor bele tudok menni, egy ilyen váltófürdő vagy légzőgyakorlat, vagy valami ilyesmi.

[00:32:29]De hogy az, hogy te mész ott az erdőben, közben nem hallgatsz podcastet, nem vagy benne meetingben, nem kezdesz semmit az életedtől, az életeddel, ez így azt az érzést keleti bennünk, hogy így ez felesleges.

[00:32:43]Elherdáltam ezt a pillanatot.

[00:32:43]Igen, hogy így, hogy így ott volt az én szabadságom, és hogy ez nem annyira instakompatibilis most, mertogy mármint hogy jó a ez a Bakony meg Pilis meg ilyesmi, de hogy nagyon-nagyon nem annyira van dekoratív része, csak fák.

[00:33:01]Tehát nincs meg ez az ilyen Instagram cucc, tudod, mint ezek a tengerpartok, hogy így na itt most így álljunk be, és akkor így legyen egy szelfie.

[00:33:10]Nem tudsz egy erdőben olyan igazán faló szelfit csinálni, szerintem, hanem hogy az ott egy ilyen kiteljesedős cucc, ami pedig furának tűnik, mert nem tudjuk elhelyezni a mindfulness részeket az életünkben.

[00:33:29]hiszen ha már arra sincs időnk, hogy azt meg tudjuk mondani, itt majd vissza itt majd itt majd kérdeznék ezzel kapcsolatban, hogy mennyiszer találkozol a praxisodban azzal, hogy nem tudják megmondani, hogy mit szeretnének az emberek.

[00:33:44]Tehát, hogy így beszélünk a konfliktusokról, meg beszélünk az élet különböző nehézségeiről, meg hogy hogy lehetne effektívebbnek lenni, meg túlmenni dolgokon, meg megváltoztatni dolgokat, de hogy foglald nekem össze öt pontban, hogy most így mit szeretnél.

[00:34:01]Tehát, hogy konkrétan mi az, ami téged érdekel, mit mit akarsz.

[00:34:05]És és most legyél nagyon-nagyon pontos.

[00:34:07]Meg tudod mondani pontosan, hogy mit akarsz?

[00:34:09]És azt mondják erre az emberek, hogy ezzel még nem is gondolkoztam.

[00:34:13]Hát ez talán ugyanaz a mezgye, mint amikor az a az a kérdés hangzik el, ami szintén nagyon gyakori, és most már talán a Csapból is ez folyik, hogy mire van szükséged.

[00:34:24]És nem azért folyik ez a Csapból, merthogy ez egy annyira könnyedén megválaszolható kérdés, hanem azért, mert tényleg az a tapasztalat, nekem is az a tapasztalatom, hogy amúgy nem tudjuk, vagy hogyha tudjuk is, akkor nem biztos, hogy felvállaljuk, nem biztos, hogy elmondom, hogy egyébként most egy ölelésre van szükségem, vagy arra van szükségem, hogy itt ülj velem szemben, és hallgasd végig, amit mondok.

[00:34:48]anélkül, hogy félbe szakítanál, hogy megítélnél, hogy elmondanád, hogy veled mi történt, mert hogy nekem most arra van szükségem, hogy meghallgass de egyébként, hogyha még egy picit így visszatérünk ehhez a részhez, hogy természet mond Ja, csak félbeszakítottalak, meg megítéltelek.

[00:35:12]Érzem, hogy figyelsz.

[00:35:12]Semmi gond, nyugodtan [nevetés] csináld, amit szeretnél.

[00:35:18]Nem, nem.

[00:35:18]Tehát, hogy kicsit még visszatérve itt a természettől való elhangolódásra, vagy önmagában véve az elhangolódásra, ez azért is lesz majd egy nagyon fontos fogalom, merthogy ha ezen nem tudunk változtatni, akkor tényleg egyre inkább az izoláltság irányába fogunk menni.

[00:35:35]És az, ami régen nagyon természetes volt, akárhogy a természetben tudunk működni, akárhogy közösségileg tudunk együtt működni, mert hogy korábban, és akkor itt most kicsit behozom az evolúciós pszichót is, a túlélés kulcsa az volt, hogy közösségben tudjunk összehangoltan működni.

[00:35:52]Mindenki tudta, hogy kinek mi a feladata, mire lehet számítani, kire lehet számítani, melyik tevékenységnél, hogy ez összehangoltan tudjon működni.

[00:36:03]Most innen elhangolódtunk teljesen az individualizáció irányába, hogy nekem egyénileg mi a fontos, mi az értékes, mielé megyek, mit akarok megvalósítani, hogy teljesítek, mit teszek le az asztalra, azt mások hogyan ítélik meg, de hogy egyre kevésbé tudjuk azt megvalósítani, hogy hogyan tudunk közösségben közösségileg jól lenni, jól működni, összehangoltan működni.

[00:36:28]Ez is egy nehézség szerintem.

[00:36:33]Itt jön a következő kérdés, hogy mik az elmagányosodásunknak az okozói?

[00:36:39]Mert most fölvetettünk egy-két dolgot itt.

[00:36:42]Itt arra kérlek titeket, hogy ezt egy ilyen egytől ötös skálán húzogassátok be, hogy szerintetek melyik faktor milyen intenzitással jelenhet meg, mint mint az elmagányosodásnak az okozója.

[00:36:56]Jó, itt egy a home office egyes azt tudom, hogy akkor home office öt nap, [nevetés] de majd a homefice meg fogom egy kicsit sorozni.

[00:37:08]Majd ne haragudjatok emiatt, de az az egyik legyen érzékenyebb téma.

[00:37:19]Így mind.

[00:37:19]Igen.

[00:37:21]Ezeket ezeket írtam én föl, Bogi, hogy a kapcsolataink infrastruktúrája leomlott.

[00:37:27]politikai polarizáció, digitalizáció, home office, illetve túl sok infó, túl nagy választék.

[00:37:36]Én így a polarizáltsághoz azért azt is odatenném, hogy így a megítéléstől való félelem, tehát a szégyenérzés is ehhez nagyon hozzájárul.

[00:37:49]Tehát az ítélkezésmentesség azért így nem biztos, hogy most annyira az erősségünk olyan szempontból, hogy és most itt nem a nem a politikai vonatkozásra szeretnék elsősorban utalni, hanem önmagában arra, hogy hogyan állunk egymáshoz.

[00:38:05]Tehát hogyha elkezdünk beszélgetni egymással, és én mondjuk [horkantás] megfogalmazok egy mondatot, vagy egy gondolatot arra vonatkozóan, hogy mostanában nagyon lehangoltnak érzem magam, akkor a másik rögtön azt fogja mondani, hogy hát igen, biztos depressziós vagy.

[00:38:20]Ami egyébként így lehetséges, csak hogy már rögtön jön valami olyan cím kell, valami olyan reakció, valami olyan válasz, ami egyébként nem arra reagál, hogy én azt fogalmaztam meg, hogy most olyan lehangoltnak vagy szomorúnak vagy magányosnak érzem magam, és nem azt kérdezi a másik, hogy egyébként ő mit tehet értem, hanem rögtön mond valami olyat, amitől én még meg nem értettebbnek érzem magam, vagy még láthatatlanabbnak érzem magam.

[00:38:46]Hát és ez még a jobbik eset, mert egyébként egy csomó olyan van, hogy azt mondja, hogy akkor ő hogy érzi magát, mert akkor biztos arról kezdtünk el beszélgetni, hogy akkor kinek mi a nehéz, hogy hát én milyen magányosnak érzem magam, na abba kéne neked belegondolnod inkább meg, hogy velem mi történt.

[00:39:03]Tehát, hogy van egyfajta ilyen olyan tét nélküli dobálózás a a gondolatokkal, ahol így úgy érzed, hogy amit te mondasz, az így nem annyira feneklik meg sehol, hanem inkább csak egy ilyen olyan jellegű small talk, ami így őt felhívja arra, hogy kezdjen el ő beszélni saját magáról.

[00:39:22]Na és akkor itt lesz ez az elzárkózásnak a spirálja, ami így meg tud jelenni, hogy oké, én most így megpróbáltam felvállalni magam, a másik úgymond ezt elutasította, akkor én visszahúzódom.

[00:39:36]De miután visszahúzódom, elkezdek mondjuk szorongani, vagy még több szorongással fogok egy következő beszélgetésbe vagy kapcsolódásba belemenni, mert már megvan ez az élmény, hogy itt nem hallgattak meg, és hiába mondtam, nem érkezett rá semmiféle reakció, ami nekem jól esett volna.

[00:39:53]Tehát a sok szorongásommal valószínűleg újabb elkerülést fogok majd létrehozni, és minél jobban elkerülök, annál jobban szorongok, és minél jobban szorongok, annál kevésbé fogok újra nyitni és újra bízni, és újra elhinni, hogy kapcsolódni egyébként érdemes, vagy hogy ebben azért van egy erő.

[00:40:13]Itt egyébként a a polarizációnál mondod, hogy ott ott nem vagy benne biztos.

[00:40:16]A polarizációt én azért hoztam föl, mert alapvetően ugye ez a fajta ennek a politikai polarizációnak az a lényege, hogy ugye hogyha mondjuk kommunikációs formaként behozzuk a populizmust, vagy azokat a mostanában ilyen nagyon-nagyon gyakran használt módszereket, amivel élnek a politikusaink, akkor azok ilyen olyan jellegű pszichológiai fekete mágiák, amiknek nagyon-nagyon durva meggyőzési ereje van.

[00:40:47]Tehát ugye a populizmus azt jelenti, hogy van egy külső hatalom, ami a te életedre tör, és én attól foglak megvédeni.

[00:40:57]És ez a fajta meggyőzés, ez közben beszűkít, merthogy az egész teret, amit létrehoz, azt gyakorlatilag úgy definiálja, hogy van az outgoup, akik rosszat akarnak neked, és van az inroup, mi, akikhez érdemes csatlakoznod.

[00:41:17]akik meg jót akarunk neked.

[00:41:19]Ezt hívják ugye ilyen tölzsi szerkezetnek vagy etnocentrikus gondolkodásnak.

[00:41:24]És alapvetően mi próbálunk ugye kognitív, strukturális szempontból egyre komplexebb irányba menni, ahol ugye az etnocentrikus gondolkodásmód után létrejön, és létre is jött a világcentrikus gondolkodásmód, ami azt mondja, hogy lehet, hogy nem mi meg ők vagyunk, hanem hogy így mi vagyunk, és az mindenki mindenki beletartozik ebbe az egész dologba.

[00:41:48]És ebből egy ilyen félelemkeltő kommunikáció téged vissza tud regresszáltatni egy korábbi ilyen kognitív strukturális szakaszba, ami ez az etnocentrikus inroup outgroup gondolkodás.

[00:42:02]És ez nagyon sok ilyen jellegű problémához meg fóbiához tud vezetni, hogy te nem érzed magad elégnek, vagy nem érzed magad intelligensnek, vagy vagy nem érzed, hogy helyénvaló lenne az, hogy te ezzel kapcsolatban a gondolataidat kifejezd, mert abban az esetben, hogyha kiderül, hogy te outgroup vagy a másik számára, akkor egy iszonyatos elutasítást fogsz kapni.

[00:42:31]Hát meg szerintem itt az is, hogy nem érzed magad biztonságban.

[00:42:35]Tehát igen, hogyha én így elmondom, vagy megmutatom, vagy kinyilvání, akkor az már nem egy biztonságos helyzet, ez egy veszélyt jelentő helyzet, ha már itt behoztad a félelmet.

[00:42:47]Abszolút.

[00:42:47]Tehát, hogy szerintem és itt a az eredmények is egy picit ezt bizonyítják, hogy szerintem alábecsüljük azt, hogy ez mennyire destruktív tud lenni Néplélek szempontból.

[00:42:57]Tehát már kezdünk eljutni, és és alapvetően mondjuk így a a nyugatinak mondott szemlélet már már évszázadok óta elkezdett eljutni oda, hogy egységként kezdjünk el gondolni magunkra és megjelenjen a törzsi gondolkodás után a szabadságnak a koncepciója, ami azt jelenti, hogyha van egy 100 mes futás, akkor abba a 100 mes futásba mindenki benevezhet, és ugyanazzal az eséllyel, aki a legjobban jobban teljesít, az fog végül a 100 mes futásban részt venni a döntőben.

[00:43:34]Tehát, hogy egyfajta ilyen esélyegyenlőség megjelenik.

[00:43:39]És ugye az inroup, out groupnak a lényege az az, hogy elvesszük az esélyegyenlőséget, mert a saját csoportunkat fogjuk favorizálni, a külső csoportot pedig kirekeszteni.

[00:43:48]És már gondoljatok bele ebbe az elmaganyás elmagányosodás dologba, hogy jelenleg a ti mindegy, hogy melyik oldalhoz tartoztok, és már ezt tök szörnyű kimondani, hogy oldalakhoz tartozunk.

[00:43:59]Mindegy, hogy melyik oldalhoz tartoztok.

[00:44:01]Nektek gyakorlatilag az ország fele az kiesett, tehát hogy az ország fele jelenleg outgroup.

[00:44:11]Ha ha ha kormánypárti vagy, akkor outgroup az ország fele.

[00:44:14]Ha nem vagy kormánypárti, akkor akkor is outgroup az egyik fele.

[00:44:18]És akkor neked kiesett az emberek fele.

[00:44:20]És a a mély beszélgetéseknél az, hogy neked megérkezik valami, mint most például a választás előtt, hogyha nem beszélhetsz ezekről a dolgokról, akkor szerintem egy nagyon frusztráló dolog.

[00:44:32]kicsit így meg van cenzúrázva az, hogy te milyen témakörökről beszélsz, és az, hogy te kiered mondani, hogy engem most szorongat ez a helyzet, félek ettől a dologtól, vagy rosszul érzem magam ettől a dologtól, és azt a másik meghallgatja, ez egy nagyon, nagyon, nagyon fontos dolog.

[00:44:51]iszonyatosan lényeges.

[00:44:51]És alapvetően a digitalizáció is ugyanezt séríti, hogy felszínesíti a kommunikációt, szimultán kommunikációt hoz létre, és gyakorlatilag eltűnnek ezek a jellegű ilyen sebezhető, sérülékeny információk, amiket mi megosztunk a másikkal.

[00:45:15]Nekem most még itt eszembe jutott két dolog, amit kihagytunk.

[00:45:17]Ö a biológiai meghatározottságnál nem beszéltünk végül a dopaminról, pedig az iszonyúan fontos.

[00:45:27]Ezt a social médiára tartogattam.

[00:45:29]Én kérek elnézést, akkor nem figyeltem.

[00:45:34]A a másik pedig egyébként, ha már érzések mentén elkezdtünk így beszélni, behoztuk ugye a biztonság érzetet, vagy így a szégyent, vagy a félelmet, szerintem egy nagyon-nagyon fontos érzelmi megélés ez a kiüresedés, ami egyébként még az első kérdésnél meg is jelent, hogy mi jut így erről a fogalomról, hogy elmagányosodás az eszetekben.

[00:45:55]az ürességérzés, vagy az ürességérzet, ami szerintem egyébként nagyon félelmetes és nagyon kínzó érzés, merthogy ez az állapot, amikor hogyha valaki megkérdezi, hogy amúgy így hogy vagy, akkor így nem tudod azt mondani, hogy ennek vagy annak örültem, vagy ez vagy az szomorúvá tesz, hanem ott így úgymond nincs semmi.

[00:46:15]És ez a semmi érzése, hogy már nem tudok kapcsolódni egy örömmel, nem tudok kapcsolódni egy haraggal, nem tudok kapcsolódni egy bánattal.

[00:46:25]Ez egyébként nagyon ijesztő.

[00:46:28]És önmagában véve a kapcsolódásaink kiüresedése, vagy a saját magunk kiüresedése is pont ezért egy nagyon ijesztő állapot.

[00:46:39]Hát, mert úgy érzed magad, mint egy ilyen feketefehér ilyen művészfilémnek, mintogyha az intrójában élnél, tudod, ahol így nincsen semmi szöveg, csak így metró hang, és akkor így mindenki így néz maga elé, pakolod be a mosógépet, pakolod be a szárítógépet, gyerekek ülnek a kanapén, főzöd nekik a kaját, jön egy telefon, kinyomod, vissz mást, ő is kinyom téged.

[00:47:03]Meg ugye vannak ezek a az ilyen, tehát hogy egy Messenger üzenetre adott esetben már tehát és a fiatal generáción ez még erősebb, hogy így több napba telik, mire így mire így arra összeszed magad, hogy egy Messenger üzenetre te így megkomponálj egy válaszreakciót.

[00:47:21]Tehát, hogy így szerintem nektek is van ilyen, hogy így bejön egy Messenger üzenet, és azt mondod, hogy na jó, hát majd egyszer erre kész leszek arra, hogy így vál, és aztán ez úgy maradt, hogy így egy olyan dologra válaszoljak, hogy pénteken mit csinálsz, vagy valami ilyesmi.

[00:47:34]És akkor így nem tudom, ezt még így majd így két-három nap múlva erre így válaszolok.

[00:47:38]És akkor így leírod, hogy két-három nap múlva, hogy hát, hogy azt terveztük, hogy semmit.

[00:47:42]És és akkor szombaton kapsz egy választ, hogy kár, merthogy [nevetés] gondoltam arra, hogy csinálhatnánk valamit, de most már szombat van, szóval akkor három hét múlva érek rá majd legközelebb.

[00:47:59]Kérdezünk ismét közben, miközben van, hogy mi hiányzik nektek a legjobban.

[00:48:03]Igen.

[00:48:06]Hát itt jelenik meg az elbeszélünk egymás mellett jelenséged valán.

[00:48:10]Itt most elbeszéltünk egymás mellett.

[00:48:12]Nem ennél [nevetés] a ennél a kommunikációnál, hogy két-három nap mire ő válaszol, és addigra már egyébként le is csúsztunk az eseményről.

[00:48:19]Igen, mert mert tehát szorongunk egy picit a kapcsolódástól, szorongunk a mély dolgokról, mert ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy az internet világában tökéletes reakciók vannak.

[00:48:28]És ugye nézed ezeket a podcast bejátszásokat, amit mondjuk kivágnak a mi beszélgetésünkből 90 másodpercet, ami így marha jól hangzik, de hogy így az a fajta ilyen botladozás, amit közben a maradék 89-ben végrehajtunk, az nincs beletéve, hanem csak a legjobb rész, csak a legfinomabb falat, csak a leg komplexebb vagy legjobban megfogalmazott gondolat, amiből még a levegővételek is ki vannak vágva, és akkor te meg kapsz egy telefonhívást, vagy valamit, és úgy érzed, hogy nem nem állok készen ehhez.

[00:49:00]Tehát nincsenek meg a jegyzeteim, nincs előttem a cucc, amiből én így tudok erre válaszolni.

[00:49:04]És ez ez tök rossz, hogy így idejutottunk.

[00:49:08]De hadd hozzam már be a dopamint, kérlek.

[00:49:11]Jó, a social média a következő témánk, és ugye a társas összehasonlítás, mint mint reakció, ami ami összekapcsolódik egy picit így a dopamin rendszerrel, erről egyébként mit gondolsz, hogy [nevetés] most, hogy beszélhetek a dopaminról?

[00:49:28][nevetés] Szóval azért nagyon fontos, mert hogyha most így elkezdtünk beszélni a kiüresedésről, vagy erről az üresedett állapotról, ott nem lehet nem behozni magát a dopamint, mint hormont, mertogy az egész működésünk társadalmi szinten arra van berendezkedve per pillanat, hogy rengeteg mindennek tudjunk instant örülni.

[00:49:48]állandó örömszerzés, állandó hajszolás arra vonatkozóan, hogy vádjunk valamit, hogy jutalmazzuk magunkat, hogy vásároljunk, hogy fogyasszunk, hogy nézzük a telefonunkat, hogy kapjunk rögtön visszajelzést, megerősítést arra vonatkozóan, hogy szerethetőek vagyunk, elfogadhatóak, elegek vagyunk, jók vagyunk, és erre totálisan rá vagyunk függve.

[00:50:11]Az idegrendszerünk erre rá van függve, de ennek egyébként, merthogy lássunk csodát, az idegrendszerünk az egyensúlyra törekszik.

[00:50:18]Az ellenpólusa az pont az, hogy képtelenek vagyunk elviselni a fájdalmat.

[00:50:23]képtelenek vagyunk arra, hogy ténylegesen mondjuk elszomorodjunk, vagy hogy így megtartsuk magunkat, vagy úgymond értsétek jó, benne tartsuk magunkat ezekben a nehéz érzésekben.

[00:50:34]Ezeket még inkább igyekszünk eltolni abba az irányba, hogy még több örömet, még több vágyat, még több jutalmat kapjunk, és még inkább elkezdi az idegrendszerünk ezt az egyensúlyt valahogy saját maga képezni.

[00:50:46]És itt jelenik meg, hogy hát akkor hiányzik nekem valami, vagy hát akkor kiüresedtem, vagy hát akkor [torokköszörülés] így nem érzek semmit, mert próbál az idegrendszer egyensúlyban maradni, próbál kompenzálni ezt a rengeteg jutalmazó magatartást, így igyekszik valahogy lehozni, vagy így egyensúlyba tartani.

[00:51:05]És ezért nagyon fontos az, hogy így tudunk-e ebből az állandó dopaminfüggésből eljutni oda, hogy akkor képesek legyünk mi magunk egy ilyen szabályozottabb egyensúlyt fenntartani.

[00:51:21]A dopamin egy olyan rendszer, ami nem tud kielégülni, tehát hogy folyamatosan így van kapod kapsz egy ingert, és utána alapból eltűnik.

[00:51:31]Amikor nézel egy különleges különleges videót az interneten, akkor nem akkor kapod meg a dopamin injekciódat, amikor amikor ez a kielégülés pillanata van, amikor leomlik a lavina, vagy beleugrik az ember a vízbe, hanem már a várakozásnál.

[00:51:50]Tehát, hogy a várakozás már téged megtölt dopaminnal, és gyakorlatilag egy kielégülés az, amikor ez így amikor kifújod a füstöt, ez az egész így kiűrül belőled, és az egész belső rendszerünk úgy van kialakítva, hogy próbálja az egyensúlyt keresni.

[00:52:05]Igen.

[00:52:07]És az a lényeg, hogyha folyamatosan ilyen dopamin cuccoknak teszed ki magad, akkor az fogja érezni a szervezetet, hogy fú, hát ez így ki fog minket billenteni az egyensúlyból.

[00:52:18]valamit kéne csinálni, hogy visszahozzuk magunkat egy idegrendszeri egyensúlyba, és hát ugyanazt fogja csinálni egyébként, mint mondjuk ennél a [horkantás] a glükóz rendszernél, ugye a cukorbetegség meg az inzunezisztencia egy-két ilyen megjelenésű formájánál, hogy azt mondja, hogy hát akkor kevésbé leszel érzékeny így a dopaminra.

[00:52:41]ö gyakorlatilag deszenzitizálom, elérzésteleníem a dopaminrendszeredet, hogy az a bejövő inger, amit kapsz, az úgy pont annyi legyen, mint amennyi normális a a szervezeted számára.

[00:52:51]És akkor te amikor leállsz ezekről a dolgokról, tehát a hétköznapi inger, a nulla pont az unalmas, az egy dopamin hiányos állapot lesz már.

[00:53:07]Tehát, hogy elvonási tüneteid lesznek a valódi élettől.

[00:53:10]Igen.

[00:53:12]És unalmassá meg elviselhetetlenné válnak a hétköznapi ingerek, mint például az olvasás, vagy a természetjárás, vagy a beszélgetés, aminek nincsen gyakorlatilag jelentősége, merthogy akkor legalább egy podcast legyen belőle, vagy nem tudom, követőim legyenek, hogy mert mi van akkor, hogyha véletlenül én mondok egy tök jó gondolatot, és nincs fölvéve, [nevetés] és akkor ebből így nem történik semmi.

[00:53:41][horkantás] unalmassá válnak ezek a dolgok, hogy most másnak hallgassam ezt a Ennek nincsen gazdasági jelentősége, vagy politikai jelentősége, vagy networking jelentősége, hanem én csak meghallgatom azt, hogy ő így rosszul érzi magát.

[00:53:55]Pedig elképesztően fontos társas összehasonlítás szempontjából.

[00:54:00]Hát meg nagyon-nagyon fontos itt az egyensúly fogalom, a mérték, mértékletesség fogalom, meg akár az is, amit itt közben megfogalmaztál, hogy mi van akkor, hogyha így a m hogyha elvesztem a gondolatmenetemet.

[00:54:24][nevetés] Elvesztettem a gondolatmenetemet.

[00:54:27]Én nagyon szívesen beszélek még egy picit a dopamin hurkokról.

[00:54:29]Szívesen beszélj a dopaminról.

[00:54:30]Itt egyébként betettem a közönségnek egy következő provokatív gondolatot.

[00:54:38]Ami régen magától megtörtént, azt ma már szervezni kell.

[00:54:43]hogy így hányan érzitek azt, hogy egyszerűen mindent hetekre előre, ha te nem találsz ki, akkor nem léteznek kapcsolódások, akkor nem létezik semmi.

[00:54:55]Tehát gyakorlatilag úgy működünk, mintogyha mindannyian egy ilyen Ilon maszk lennénk, akiknek van egy ilyen itinerje, aminek a nagy része egyébként az, hogy így videókat pörgetek, de hogy annak úgy kell azért így napi három-négy óra, hogy [torokköszörülés] azt így be tud tenni.

[00:55:12]És és valahogy így az azon kívüli időben tudnád ezeket így betenni, mert hogy te azt gondolod, hogy neked kell ez a fajta kikapcsolódás, hogy egy picit így lekapcsolsz azzal, hogy így videókat nézel, de ami a valóság, az az, hogy függő vagy.

[00:55:28]És és kellenek ezek a gyors dopaminjekciók ahhoz, hogy ne érezd a létnek ezt az ilyen iszonyatos gyötrelmét, amit a dopaminányos állapot így kialakít benned.

[00:55:43]Megvan, megvan.

[00:55:44]Jó, én próbáltam átvezetni.

[00:55:44]De nem nem ide vág egyébként tehát a a várakoztatás és a késleltetés az ami ebből nagyon hiányzik, mertogy ezek mind azonnaliak, mind instant dolgok, mind ugyanúgy nagyon gyorsan, nagyon rapid módon történnek.

[00:56:03]Ez mennyire jó gondolat egyébként, hogy nem az aktusra vagy a termékre vágyunk már, hanem arra vágyunk, hogy így vágyhassunk valamire, ugye?

[00:56:15]Vájunk.

[00:56:15]Igen, igen, igen.

[00:56:16]És ez az, ami eltűnt.

[00:56:16]Minden instant, minden azonnali.

[00:56:19]Igazából érdekel téged a Monteverest öt másodpercen belül megmutatom neked, hogy így hogy néz ki, amikor megmásztad.

[00:56:29]Itt van, nézd meg, nézd meg a képernyőn.

[00:56:31]Ott van a Montev tetejéről a kilátás.

[00:56:31]És akkor ez így elveszti az egésznek az értelmét.

[00:56:35]Mármint, hogy minek fotózzak, vagy minek nézegessem ezeket a tájakat, amikor sokkal frankóbb képeket tudok erről találni az interneten.

[00:56:44]Minek beszélgessük, amikor sokkal jobb podcastek vannak, mint az én beszélgetéseim.

[00:56:51]És így minden instant azonnal elérhető az összes tudás, az összes szórakozás, az összes információ.

[00:56:59]Hát meg ami nagyon érdekes, ezt most kicsit így a párterapeuta énem hozza be, hogy a várakozás vagy a várakoztatás rész abszolút kiveszett így a párkapcsolatainkból is.

[00:57:10]Tehát az, hogy így ez egy nagyon jó gondolat igen, mert ez lesz a következő topig, csak hogy így annyira jó, ezért hívtam.

[00:57:20]átvezetem.

[00:57:20]Igen.

[00:57:20][nevetés] Tehát, hogy hogy így abszolút hiányzik az, hogy várjunk arra, vagy megvárjuk azt, hogy egy találkozás létrejön, vagy hogy abszolút átalakultak az udvarlási szokásaink.

[00:57:36]Tehát az, ami mondjuk még így egy akár egy évtizeddel ezelőtt ilyen romantikusnak tűnt, hogy majd egy hetet várunk arra, hogy milyen lesz majd találkozni, meg akár csak az, hogy tehát még még vezetékes telefonon beszélgetni, vagy hogy egyáltalán leveleket írni egymásnak kézzel, amik hetek mire megérkeznek a másikhoz.

[00:57:57]Ez egy nagyon más várakoztatási idő, mint az, hogy kicsit ilyen cringeek már ezek a gondolatok.

[00:58:03][nevetés] Bocs, ne haragud, ne haragudjatok.

[00:58:06]Bogi már korosodó a ilyen leveleket ír Pennával [nevetés] a dolgozó sz a dolgozószobában.

[00:58:17][nevetés] Na igen.

[00:58:20]A ezt ezt tettem föl, hogy a rand jó dolog-e.

[00:58:22]Ez a következő kérdés.

[00:58:22]És nekem egyébként a a véleményem az, hogy nem az, hogy az, hogy annyira kiveszik a spontanitás, a a a a várakozás, a misztikum ezekből a dolgokból, hiszen úgy találkozol valakivel, hogy neked nem kell megtörni a jeget, mert már tudod, hogy hát vagy nem is találkozol.

[00:58:43]Aha.

[00:58:43]Vagy nem is vagy tudod, hogy melyik focicsapatnak szurka, vagy Star Warsosa, vagy nem Star Warsos.

[00:58:46]És így nincs nincs ez az ilyen egymásra talál, hogy én is basszus.

[00:58:51]És így megosztottunk egymásra valamit, mert hogy igazából ott van, figyelj, nem tudom, nem nézted a profilt, vagy nem, nem néz, de hogy én abban a szerencsés helyzetben vagyok [nevetés] ilyen, hogy hogy én nem használtam soha randi appot, mert még abban a korszakban ismerkedtem, amikor nem is igazán volt.

[00:59:11]Már volt ez, hogy így interneten ráírunk a másikra, de hogy ez a konkrétan ez a pörgetős cucc, ez még nem volt.

[00:59:15]Ami egyébként tök vicces, hogy szintén dopamin loop.

[00:59:20]Abszolút.

[00:59:22]És és gyakorlatilag a randi appok nem arra mennek rá, hogy te így összejöjj valakivel, hanem hogy minél tovább kelljen használnod a randi appot.

[00:59:28]Tehát, hogy nincsenek veled ezek.

[00:59:30]És itt van egy sztori, egy ilyen így vizualizáljunk egy történetet, és és tényleg arra szeretnék kérni titeket, hogy képzétek magatokat bele ebbe a helyzetbe, hogy a metrón vagy abban az esetben, hogy tehát itt egy lány és egy fiú szereplő van a metrón.

[00:59:49]A lányok a lány szerepébe, képzék magukat, a fiúk a fiúba.

[00:59:53]Metrón van egy lány és egy két megálló között összetalálkozik a tekintete egy fiúval, és a fiú így hosszabb ideig nézi őt, és így rámosolyog, és utána a következő megállónál leszáll a lány.

[01:00:09]De a fiúnak nem ott lenne a leszállója, de ő így elhagyja a metrót, és így utánam megy, és utána kiabál a lánynak, hogy álljon meg, és hogy ő el szeretné kérni a számát.

[01:00:22]hogy ez mennyire tűnik most nektek furának, merthogy az érdekes, hogy a fiatal generáció számára ez így masszívan az ilyen kringe kategóriába tartozik, az ilyen stalker.

[01:00:33]És na, hogy itt jön be a tök rossz hírem ezzel kapcsolatban, hogy az azért baj, merthogy ez az offline párkeresés, tehát hogy ez így nézett ki, hogy ez nem kringe, hanem hogy így nézett ki az életünk a Tinder előtt, hogy leszálltál a villamosról, vagy vagy megkérdezted a pultost, hogy mikor végez.

[01:00:57]És ez nem cringe vagy stalker, vagy mit tudom én, hanem hogy így alakultak ki kapcsolatok, párkapcsolatok.

[01:01:06]Ez volt a lényege.

[01:01:06]És hogyha ezt nem merjük megcsinálni, akkor meg Tinder van meg Messenger.

[01:01:11]Tehát, hogy akkor akkor viszont ez van.

[01:01:14]Szóval akkor vagy visszatérünk ezekhez a dolgokhoz és így növtünk magunkban egy pici bátorságot azzal kapcsolatban, hogy idegenekkel beszélgessünk, vagy ezek a dolgok ezek fel fognak oszlani.

[01:01:30]Hát itt azért megint behoznám a szemkontaktust, hogy az már egy ilyen izgi dolog, hogyha a metrón össze tud találkozni egyáltalán két tekintet, tehát hogy nem az van, hogy már itt megbukott a dolog.

[01:01:40][nevetés] Nem.

[01:01:41]Igen, igen, igen.

[01:01:43]Vagy hogy így így be megpróbáljí benézni a telefonod mögé.

[01:01:46]Na, ezért [nevetés] ezért bukik meg az is, hogy ez a videó nekem is tetszik.

[01:01:53][nevetés] Igen.

[01:01:56]Vagy csak így megnyomja a lájkot helyetted.

[01:02:00]Így cringe.

[01:02:03]Van egy ilyen, hogy rejection mindset.

[01:02:05]Hallottál már erről a fogalomról?

[01:02:08]Nem.

[01:02:08]A rejection mindset az egy olyan jelenség a randi appoknál, amit néztek kutatásokban, hogy minél hosszabb ideig pörgetsz, annál kíméletlenebb vagy.

[01:02:19]Ó, tehát hogy egy idő után így belemész ebbe, hogy most már igazából az az élvezet, hogy én a rosszakat találom, és azokat így rossz irányba húzom.

[01:02:26]nem is tudom megmondani, hogy milyen irányba kell húzni, de hogy ezt így rossz irányba húzom, és azt találták, hogy minél tovább pörget valaki, annál kritikusabb és annál nagyobb részét fogja a rossz irányba pörgetni.

[01:02:36]De hogy ez egy ilyen addiktív, kompulív mintázat, és egy idő után átmegy egy olyan jellegű lefelé történő társas összehasonlításba, ami már igazából csak arról szól, hogy én találok olyan embereket, akiknél én jobb vagyok, akik így nem elég jók hozzám.

[01:02:53]És akkor ezzel egy kicsit így boostolom az önbizalmat, hogy milyen szarul néz ki mindenki.

[01:02:58]Hát valójában ez a ez a két dolog, hogy senki se elég jó, meg hogy egyébként mindig van jobb.

[01:03:03]Tehát hogyha találtam is valamit, akkor is biztos majd találok ennél jobbat.

[01:03:08]Absol mert hogy mindig van jobb.

[01:03:12]Na ez ez a két torzítás is, ami szerintem ezekben az applikációkban bőséggel jelen van.

[01:03:19]A ez, hogy mindig lehetne jobb, ez szintén egyébként így a social médiának az az a fajta jelensége, amit én úgy neveztem el egyszer egy ilyen rövid videóban, hogy leomlott a negyedik fal.

[01:03:34]Tehát, hogy ugye a negyedik fal az az ez, amit itt közöttünk van, a színpad és a nézőtér közötti fal.

[01:03:39]És ugye azt látjátok, hogy mondjuk egy film esetében nem néznek ki a szemedbe, a szemetekbe, merthogy azt a negyedik falat nem törik át, mert hogy az attól olyan furának érzed magad, hogy így rád néz a színész, tudod, a filmből és az diszkomfort nekünk, mert az agyunk elkezdi úgy kezelni őt, mint valaki, aki a csoportunkba tartozik, hogy konkrétan rád néz, mert a filmnél ha ha a kamerába néz valaki, akkor az összes néz nézőre néz.

[01:04:12]Én ha itt kinézek, akkor mindig egy emberre tudok igazából egyszer csak ránézni, aki meg tudja, hogy nem végig őt nézem, mert hogy attól ugye furának érezném magát, hanem látja, hogy néha mást is nézek.

[01:04:23]És ahogy leomlott a negyedik fal, ugye a mi társas összehasonlító rendszerünk van egy ilyen dumb szám, hogy mi 150 fős közösséget tudunk értelmezni az agyunkkal.

[01:04:33]Így alakult ki az agyunk.

[01:04:35]És ez a társas összehasonlítási rendszerünk, ez megzavarodik, mert mert azt érzi, hogy mindenki a te csoportodba tartozik.

[01:04:43]Ő viszont 150 fős csoportokban tud gondolkodni, amiben jelenleg ugye ott van Justin Bieber, meg Dwayock Johnson, meg Jack Black, meg mindenki ott van benne, akik így kommunikálnak veled szemtől szemben.

[01:04:58]És akkor azt mondja erre a társas összehasonlítási rendszeret, hogy hát te nagyon szarnak számítasz ebben a csoportban.

[01:05:08]Itt mindenki tök sikeres hozzád képest.

[01:05:11]És ezt ugye minden irányban mi így abúzálni tudjuk a saját mentális berendezkedésünk szempontjából, hogy tudod magad rossznak érezni, de hogyha egy olyan loopba mész bele, ahol meg elkezded keresni azokat, akik akik meg furák, mármint, hogy most nem szeretnék ilyen internetes influencerekből neveket mondani, mert ez így furán venné ki magát, de azért tudja mindenki, hogy kikről beszélek, amikor azt Azt mondom, hogy azért vannak ilyen elég retardált influenzerek, akik igazából abból tudnak maguknak követőtábort létrehozni, hogy az emberek szeretik nézni azokat az embereket, akik butábbak, mint ők, vagy ettől ettől jól érzik magukat.

[01:05:55]És akkor te egy ilyen feedback klubba is bele tudsz menni, hogy te követed azokat az influencereket, akik ilyen butábbak, mint te, és akkor azt gondolod, hogy te csodálatos vagy, és hozzádképest meg mindenki alsóbb rendű, és akkor megnéz egy ilyen randi alot, és azt mondod, hogy ez az egész egy nagy kuka, és közben meg a másik oldalon lehet, hogy ugyanígy gondolkodnak az emberek.

[01:06:19]A ott a metrón az meg egy darab tekintet, aminek vagy utána mész, vagy nem.

[01:06:24]Igen, de azért ez a mindig lehetne jobb.

[01:06:27]Ebben van egy húzóerő is.

[01:06:30]Tehát hogyha pont egy jó barátommal beszéltünk erről, hogy azért ez előreviszi a társadalmi működést is, vagy a társasműködést is, vagy az egyéni működést is, vagy a párkapcsolati működést is, hogy fejlődni vágyunk, vagy hogy van egy ilyen tendencia bennünk, hogy növekedni szeretnénk.

[01:06:49]Csak azért nagyon nem mindegy, hogy ezt így hát erre milyen szintteret választunk, vagy ezt hogyan tesszük, vagy mi a húzóerő?

[01:06:59]Mik szerinted azok a rituálék, amiket mostanában be tudtunk hozni ahhoz, hogy kapcsolódjunk?

[01:07:07]Mik azok a szituációk, ahol mi mi mélyen, [torokköszörülés] tehát hogy mély sérülékeny információkat tudunk megosztani egymással?

[01:07:14]Ez egy picit mintogyha kiüresedett volna.

[01:07:16]Pont ezt akartam mondani, hogy most ez azért egy érdekes kérdés, meg egy érdekes váltás most így a párkapcsolati vonalról vissza, így kicsit a kollektív rész felé, mertogy pont ezek a ritusok, vagy pont a hagyományok azok, amik kezdenek kiüresedni, hogy akkor így kis közösségek szintjén mi mentén kapcsolódunk, mi tart minket össze, mi a mi az a ragasztó, mi az a kötőelem, amit mi így együtt egyszerre csinálunk, de egyébkén ként, habár ez nem ritus, viszont hogyha így magatok elé képzelitek az emberi közösségi működésnek egy harmonikus vagy egy ilyen előremutató vagy fejlődő verzióját, akkor az például lehet egy koncertzene, tehát annak megvan a maga harmóniája, hogy egy zenekarban mindenkinek megvan a maga ritmusa, és az együtt mégis egy tökéletes harmóniában összecseng.

[01:08:16]Ez az a De hát még az első előadáson is beszéltünk az ilyen kaptár élményről.

[01:08:20]Emlékszel?

[01:08:20][nevetés] A kaptárélvény.

[01:08:22]Igen.

[01:08:22]Hogy ilyen méhekként szeretünk viselkedni, hogy ilyen rituális helyzetekben így együtt táncolunk.

[01:08:26]Most voltunk ezen a Pamputya koncerten, és ilyen törzsekké azért, mert meghívtak és bará [nevetés] jó.

[01:08:38]És és tök érdekes volt az egész egy ilyen szociálpszichológiai tanulmány volt gyakorlatilag.

[01:08:43]Tök érdekes volt, hogy ezek a ezek a gyerkőcők, én a székekben ültem, nem a küzdőtérben, ezek a gyerkőcők ilyen ilyen törzsekké regresszálódtak ott a nézőtéren, és így olyan dolgokat csináltak, hogy így így eveztek így egyszerre a földön ülve már koncert közben konkrétan meg így portyáztak, tehát hogy kihúztak egy ilyen kört, és akkor abban ők így így így portyázva így így menegek, meg szaltóztak, meg ilyesmi, hogy annyi Annyira igényünk van ezekre a dolgokra, hogy hogy így előhozzák és úgy viselkednek, mint egy ilyen afrikai törzs, ami ami tök érdekes, hogy így hogy jön ki belőlük, merthogy ennek így nem nagyon van előjele.

[01:09:29]Hát meg akkor, hogyha a zenéről áttérünk, akkor ugyanerre lehetne ráhúzni a közös vagy az együtt éneklést is.

[01:09:38]Tehát amikor így az énekben találkozunk, vagy így a dallamban találkozunk, de ugyanígy ide lehetne hozni a csendes meditációt is, amikor így sok ember együtt egy adott dolog felé koncentrálódik, annak van egy ereje.

[01:09:56]Itt én egyébként a karióit találtam, képzeld, mint ilyen rituálé, mert ugye sokat beszéltem erről, csak már nem akarom nagyon itt is ezt, hogy az alkohol fogyasztás és a közös alkoholfogyasztás volt az egyik legfontosabb ilyen társas rituálénk, ahol gyakorlatilag az történik, hogy én sérülékeny helyzetbe teszem magam, nem tudom magam annyira kontrollálni, lehet, hogy hülyén viselkedek, meg hülyeséget mondok.

[01:10:19]Cserébe te is.

[01:10:21]Igen.

[01:10:21]És mind a ketten.

[01:10:21]Tehát ez csak akkor működik.

[01:10:23]Tehát az ilyen ivászatnál ott nincs, hogy én isom és akkor te nem iszol, mert hogy és ez nem azért van, mert hogy rosszabb íze van, hanem mert a rituálét szeretnédig, hogy te ne érezd magad hülyén amiatt, mert hülyén viselkedz, osztozni szeretnél.

[01:10:37]És így külső szemlélőként egyébként egy ilyen közös alkoholfogyasztás az ilyen teljes tboly.

[01:10:43]Tehát hogy így így hajnal egykor bemész így tök józanul egy ilyen társaságba, és az a fajta ilyen ilyen ilyen egymás terébe való belemászás, meg az a kontrollálatlan gondolatoknak a kiejtése, hogy úgy utálom ezt, úgy imádlak téged, meg minden olyan izé.

[01:11:04][horkantás] Ez kapcsolódási szempontból egy csúcs.

[01:11:07]Tehát ez egy ez egy kémiai kézfogás.

[01:11:07]És másnap, amikor így mind a ketten ott így fájó fejje fölkeltek, akkor azt érzitek, hogy na az egy az egy jó srác, [nevetés] az egy gyerek, érted?

[01:11:18]És hogy közben amit csináltatok, az intellektuális szempontból egy semmi, de de összekapcsolt minket.

[01:11:29]És akkor ezeket kezdtem el keresni, hogy hol van az, hogy te sérülékeny vagy, meg védtelen vagy, meg kicsit ilyen cinkebb helyzetbe helyezed magad a másik előtt, és cserébe ő is.

[01:11:39]És az egyik ilyen, amit találtam, az a karioki, hogy akkor elmegyünk, és akkor mindenki akkor énekeljen, és és akkor lehet, hogy hülyén énekelsz te is, de hogy vállalom, hogy én is utána éneklek hülyén.

[01:11:50]És ez egy nagyon felszabadító dolog.

[01:11:52]Ez ez tök érdekes módon az ázsiai kultúrákban, akik egyébként nem tudják annyira tolerálni az alkoholt, mint a nyugati kultrák, mert másképp áll össze az ő szervezetük.

[01:12:04]Ez a karioki, ez így tökre megjelent.

[01:12:06]A másik ilyen, amire fölhívták interneten a figyelmemet, az pedig a szerepjáték.

[01:12:12]Ez a Dungeons and Dragons, mert ugye az is egy ugyanez a helyzet, hogy akkor ti ott vagytok felnőtt emberek, és akkor ott így mágus vagy, meg harcos, és akkor ott így beleéled magad, hülyeségeket beszélsz, összeröhögtök.

[01:12:26]Ez is olyan, ami szerintem tudja helyettesíteni az alkoholt, mint társas rituálét, de hogy konkrétan kellenek ilyen cuccok, tehát hogy valamit érdemes találni, mert egyébként egyre nehezebben, tehát hogy még még még szimplán a a normál esethez képest is nehezebben tudunk megnyílni a másik ember előtt, nem hogy akkor, hogyha még a rituálinkat is elvesszük.

[01:12:50]Ezt ugye azért mondom, a fiatal generációban 80%-os a visszaesés az alkoholfogyasztást illetően.

[01:12:56]És ez így tök jó, mármint hogy így good for you, érted?

[01:13:00]Egészségesebb vagy.

[01:13:02]Csak akkor így mi a B terv?

[01:13:02]Tehát hogy mi az, amit ehelyett fogsz csinálni?

[01:13:07]Mert azt ne mondd, hogy nem csinálsz semmit, mert annak az a lény vége, hogy akkor ez az előadás lesz teltházas az ingában, hogy miért érzem magam rosszul.

[01:13:17]Hát [nevetés] igen.

[01:13:19]Egyébként meg eszembe jutott most pont, hogy így említetted Ázsiát, hogy Japánban van egy társadalmi jelenség, aminek az a neve, hogy Hikikó Mori, ami azt nem mondod, hogy ezt is pont erről olvastam.

[01:13:33]Bocsánat.

[01:13:33]Nem, nem.

[01:13:33]Igen, te teljesen, de hogy én elfelejtettem, de akkor te tudod, hogy mi?

[01:13:38]Jó, hát akkor most behozom.

[01:13:38]Tehát, hogy pont ez a fajta izoláltság jelenik meg ebben a jelenségben, hogy fiatalok, vagy hát így felnőtt fiatal emberek, így gyakorlatilag otthon a családi fészekben maradva, teljesen céltalanul, teljesen kiüresedve, mindenféle motivációtól mentesen, hogy ők akár vagy ambíciótól mentesen, hogy akár munkát vállaljanak, vagy akár tovább tanuljanak, vagy akár valami olyan szenvedéllyel töltsék meg az életüket, amikhez amihez tényleg tudnak kapcsolódni, ez így nincs, hanem így szó szerint a négy fal között a szobájukban léteznek, és a digitális eszköz eszközeiken keresztül kapcsolódnak az élethez kizárólagosan.

[01:14:26]és hogy ez a kiüresedés jelenség itt is nagyon megjelenik.

[01:14:28]És szerintem ezért is nagyon ijesztő ez, hogyha tényleg kitesszük magunkat az állandó dopaminnak, csak hogy visszahozzuk és hangsúlyozzuk, akkor az a vége, hogy gyakorlatilag ott leszünk egy üres szobában így teljesen eltávolodva a valódi élettől.

[01:14:44]És itt most szerintem ez még talán egy fontos fogalom lehet, mármint nem fogalom, hanem érzés ez a szenvedélyesség, hogy ezt egyébként így párkapcsolatban próbáljuk meg megtalálni kizárólagosan, de hogy próbáljuk meg egy kicsit a saját életünkben, más területeken is megtalálni, hogy miben lehetünk még szenvedélyesek, hogy mit szeretünk igazán.

[01:15:09]És itt visszautalok arra, amikor azt mondtad, hogy de hát nem tudjuk megfogalmazni, hogy mire vágyunk, vagy mit akarunk, de hogy ami amivel foglalkozunk, tehát amibe beletesszük magunkat, és ez lehet a munkánk, lehet valamilyen hobbi, lehet valamilyen olyan működés, amiben felfedezem saját magam, vagy így szerelmes tudok lenni abba az adott működésbe, az egy nagyon fontos része annak, hogy mi kapcsolódjunk az élethez.

[01:15:34]Úgy igazán.

[01:15:38]És szerintem egyébként az a fajta vállalati kultúra, ami alapvetően azt promótálja, hogy még a munkahelyi közösségek is szűnjenek meg, az az ebből a szempontból nem annyira viszi előre a dolgot.

[01:15:52]De kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, hogy szerintek a homeofice az egyébként jó dolog-e.

[01:15:59]Itt három opciót is adtam, tehát hogy hogy a 100%-ban nem az azt jelenti, hogy ne, hogy hogy ha teheted, akkor inkább törekedj arra, hogy ne.

[01:16:07]A hibrid megoldásként lehet jó.

[01:16:09]Azalatt azt értem, hogy egy- két-három napot egy héten, és a 100%-ban is simán az, hogy szerinted, ha te soha nem hagyod el munka miatt az otthonodat, akkor akkor az is egy frankó dolog-e.

[01:16:22]Nekem a hibrid megoldás az egyébként azért tetszik, mert nekem is igen, merthogy Igen, merthogy mertogy alapvetően nem vagyok az ötnapos munkahétnek a a nagy rajongója már egy pszichológus szemmel sem.

[01:16:38]Azt gondolom, hogy a négynapos munkahéttől indulna igazából a a jó dolog.

[01:16:43]Főleg, hogyha már úgy dolgozol, családod is van, párod van, gyerekeid vannak, akkor tök jó az, hogy mondjuk a hétvége a gyerekeké, de mondjuk a péntek meg a az meg a párodé, és akkor elviszitek a gyerekeket oviba, suliba, akár ov és utána egymással töltitek, vagy hogyha nincsenek, akkor akkor meg el tudtok menni az állatkertbe.

[01:17:04]Egyébként egy csomó ilyen aztalálták, [nevetés] mármint hogyha nincsenek suliban megibanem.

[01:17:12]H nincsenek gyerekeid, [nevetés] akkor elmehet az állatkert.

[01:17:16]Nem tudtam utolérni magam fejben.

[01:17:19]Ez egy jó program.

[01:17:19]Nincsenek suliban vagy oviban, akkor meg együtt el tudtok menni az állatkertben.

[01:17:24]Itt szabotőröket hívtam az első sorban.

[01:17:28]Szóval alapból a négynpos munkahet hetet egyébként egy tök jó dolognak tartom emiatt, hogy hogy meglegyenek ezek a metime-ok meg az ilyen egyedül dolgok.

[01:17:39]Szerintem nagyon sok egyébként heti 40 órát közösségben tölteni.

[01:17:42]Főleg ez a fajta ilyen corpo cucc, ahol neked ugye kötelező meetingek, small talkok, networkingek, ez rettenetesen kimerítő.

[01:17:54]Tehát, hogy ezt érdemes megszakítani, de én nagyon-nagyon sarkalom az embereket arra, hogy azért attól függ, hogy mennyire introvertáltnak érzik magukat, azért legalább egyszer-kétszer érdemes elhagyni a a hazai pályát, és egy kicsit így kimozdulni közösségben, mert mert nagyon sok olyan része van, ami ami egyébként feltölt.

[01:18:16]Szerintetek a Home Office-ból, hogyha hiányzik valami, akkor akkor az micsoda nektek?

[01:18:21]Akik esetleg akik home office-ban is vagytok, mi az, ami hiányzik ebből?

[01:18:30]Te szoktál homeofficeolni?

[01:18:33]Az így pszichológusként igazából az ilyen magánrendelés, nem?

[01:18:36]hogy így jön hozzád valaki.

[01:18:39]Hát én most váltásban vagyok ilyen szempontból, mert én vagy kórházban dolgozom, vagy magárrendelésben dolgozom, de most a kórházi működés az egy kicsit változni fog.

[01:18:50]Ez ki fog esni most az én életemből, és úgy gondoltam, hogy lehet, hogy lesz egy nap, amikor homeofficeolok a héten.

[01:18:59]Hm.

[01:18:59]Szerintem nagyon hasznos tud lenni egyébként.

[01:19:01]Úgy úgy ki tud kapcsolni, de tény, hogy szerintem a homeofficeos napokból hiányzik az a fajta ritmus, illetve sok esetben az ambíció, ami ami mondjuk egy ilyen irodai közösségben benne van.

[01:19:15]Persze van olyan, aki meg azt mondja, hogy őt annyira zavarja ez a zsizsegés, hogy neki kell ez a csöndes környezet, hogy bocsánat, csak van egy másik aspektus is, ami azért a homeoffice-enak egy jó kis előnye lehet azoknak, és itt most itt magamra is mutogatok, akik ilyen nagyon aktív életet élnek, és alig vannak így effektíve otthon, tehát hogy nem élvezik ki az otthon létet, hogy így otthon környezetben tudnak felkelni, működni, létezni a saját ritmusukban.

[01:19:52]Tehát az én életritmusom például ilyen szempontból ilyen nagyon hát mondhatni túlzsúfolt, és én például ezzel küzdök, hogy ezt úgy tudjam visszább venni, hogy igenis töltsek időt az otthoni környezetemben, amit egyébként szeretek, vagy szeretnék, hogy lehessen az az érzésem, hogy otthon vagyok.

[01:20:12]És ehhez szerintem egyébként egy homeoffice jó tud lenni.

[01:20:15]Hát igen, csak akkor az ebben az esetben kicsit ilyen hibrid, hogy ilyen félig home office, félig szabadnap, és ugye ez az, amit a cégek próbálnak egy kicsit elkerülni, hogy te így úgy tekints a homeofice-re, hogy akkor ez neked a szabadnapod.

[01:20:28]Igen, de most próbálok a saját magam főrök.

[01:20:30]Elmész állatkertbe?

[01:20:32]És elmegyek állatkertbe.

[01:20:35][nevetés] A azért próbálom ilyen picit furán átvezetni a Kiú topikra, vagy a megoldás topikra a dolgot, mert eléggé el beszélgettük közben itt a az időt a többiekkel, a többi dolgok többi több többi dologról.

[01:20:56]Fú, azért fárasztó volt, hogy szerintem sokan arra kíváncsiak, amire én sem tudom mindig a választ, hogy ebből a rendszerből, ebből a helyzetből egyébként mi a kiút.

[01:21:07]Tehát, hogy van-e egyáltalán lehetőségünk arra, hogy jobban érezzük magunkat.

[01:21:11]Van a Jonathan-nek egy olyan könyve, aminek az a címe, hogy a szorongó nemzedék, ami szerintem egy egy alapmű ahhoz, hogy megértsük ezt az egész jelenséget.

[01:21:25]digitális jelenséget, ami körbevesz minket, és azt mondja, hogy ez a fajta kommunikációs, struktúrális változás, amiben vagyunk, tehát hogy átkerültünk a telefonra, meg átkerültünk az internetre, és az iskolában telefonoznak a gyerekek, meg chatelnek, és nem annyira beszélgetnek idegenekkel, meg nem annyira beszélgetnek mélyen.

[01:21:49]Ezt, hogyha a többi függőséggel összehasonlítjuk, mint például mondjuk a cukorfüggőség, akkor a nagyon nagy különbség az az, hogyha mondjuk te édességfüggő vagy, akkor a környezetedet ez nem annyira károsítja.

[01:22:11]És hogyha kialakul egy olyan társadalommal az emberek jelentős része édességfüggő, és te nem vagy az, akkor te élhetsz egy teljes életet, és ez rád nincsen nagyon nagy hatása, hogy mindenki egyébként mennyit eszik.

[01:22:27]Na most ez a social médiánál meg ennél a strukturális változásnál nem így van.

[01:22:32]Tehát, hogy ennél a rendszernél te akkor is áldozat vagy, hogyha te egyáltalán nem használod ezeket a dolgokat, merthogy kiüresedtek gyakorlatilag ezek a fajta kapcsolódási terek, nem annyira hívjuk egymást, és hiába nem vagy Messengeren, neked ugyanúgy a környezetedben kiüresedtek ezek a terek, tehát hogy ténylegesen történt egy probléma, és hogy őszintén kíváncsi vagyok, arra, hogy szerinted van-e ebb valamilyen kiút.

[01:23:04]És hogyha igen, akkor mi?

[01:23:10]Ugye most azért azt nehéz úgy megközelíteni, hogy egy alapvetően most már szinte, hogy társadalmi problémáról, társadalmi szintű jelenségről kezdünk beszélni, és akkor ezt így visszavezetni az egyén szintjére, hogy egyénileg mit tehetünk, de kicsit talán azért érdemes a saját házunk táját elkezdeni sepregetni, és onnan elkezdeni majd így kiterjedni és újra érezni azt, hogy egyébként megtaláljuk-e a hasonló gondolkodásúakat vagy a hasonló működésűeket ebben, akik amúgy szintén szeretnének kapcsolódni, vagy szintén úgy szeretnének kapcsolódni, ahogy mi is szeretnénk kapcsolódni.

[01:23:51]Egyrészt azért szerintem benne van ennek, és megint visszautalnék így az elhangolódásra.

[01:23:58]az a kezdőlépése, hogy hangolódjak már vissza saját magamra, hogy egyébként képesek vagyunk-e csendben lenni úgy összességében elbírjuk-e viselni annak a frusztrációját, amikor csendben vagyunk, amikor nem ér minket inger, amikor nem nézzük a telefonunkat, amikor nem jön értesítés, amikor nem zúg a hűtő mögöttünk, amikor nem az van, hogy valaki beszél hozzánk, hanem szó szerint csendben vagyunk, és hogy ott mi történik, és ami történik, azt egyáltalán így tudjuk-e tudatosítani?

[01:24:32]Elbírjuk-e fogadni, bírjuk- tartalmazni?

[01:24:36]És aztán ha ez így elkezd megtörténni, hogy így magunkhoz is megtaláljuk az utat, vagy hogy így a kiút helyett így először befelé vezet egy kicsit az út, utána kezdünk el azon gondolkozni, hogy akkor ezt én hogyan tudom felvállalni, hogyan tudom megosztani.

[01:24:52]Ha én megosztom, a másik figyel-e.

[01:24:53]Látom-e azt a tekintetében, hogy egyébként ő úgymond velem van?

[01:24:59]Ő is megosztja-e az ő saját sérülékenységét?

[01:25:02]Tudunk-e ebben így közösséget vállalni?

[01:25:04]Ó, és aztán rájövünk arra, hogy hát végül is nem vagyunk egyedül.

[01:25:08]És akkor ez az érzés egyébként lehet aztán egy kicsit ilyen nagyobb kiterjedésben is, amik már így közösség szinten megjelennek, hiszen ti is most ilyen szempontból egy közösséget alkottok, hiszen eljöttetek erre az előadásra együtt, még akkor is, hogyha nem ismeritek egymást.

[01:25:23]ez a téma, vagy az, hogy érdeklődtök egy ilyen jellegű jelenség iránt, és hogy ez az első teltházas nyíltosztály, az azért mégis csak mutat valamit.

[01:25:34]De hogy mondjuk tök fontos, hogyha jöttetek valakivel, akkor utána ne köszönjetek el azonnal, hanem beszéljetek egy pár mondatot, mert egy tök gyakori jelenség ez, hogy így elmentek moziba és így utána úgy köszöntök el, hogy jó, majd valamikor azért beszéljünk is, vagy hogy majd jó lenne egyszer így találkozni.

[01:25:53]már miközben találkoztatok, merthogy abban egyébként nem volt beszélgetés, hanem megnéztetek egy előadást, vagy megnéztetek egy koncertet, vagy megnéztetek egy filmet, de hogy legyen egy pici beszélgetés ebben.

[01:26:09]Ezt erre én itt tökre próbálom sarkalni az embereket, hogy szerintem vannak azok az a azok a típusok, akik ezeket a közösségi programokat szervezik, és akinek megvan az energiája ahhoz, hogy ezeket szervezze, mert ez egy csomó idő és energia.

[01:26:29]Őket arra sarkalnám, hogy ne adják fel és próbálkozzanak.

[01:26:33]azok, akik pedig valamilyen szinten hozzá vannak szokva ahhoz, hogy van egy-két ilyen ember a társaságban, de ők maguk nem annyira szeretnek szervezni.

[01:26:43]Őnekik pedig azt javasolnám, hogy próbálják meg kevesebbszer lemondani, mert egyébként nagyon demoralizáló az, hogyha te folyamatosan szervezed, hívod, próbálkozol, és minden alkalommal azzal kell szembesülnöd, hogy a másik nem tud időt szánni rád.

[01:27:02]Most egyébként az is megfogott, ahogy mondtad, hogy szervezni dolgokat az idő és energia igényes, de hogy egyébként kapcsolódni, tehát hogy fogadjuk el azt a tényt, hogy kapcsolódni is idő és energia igényes.

[01:27:15]Tehát az, hogy én így belefektessem azt a fajta plusz figyelmet, hogy én a másiknak adom az időmet, vagy belefektessem azt a plusz energiát, hogy én megszervezzem, mert fontos nekem, hogy találkozzunk, vagy hogy én felhívjam azt az adott helyet, és foglaljak egy adott asztalt, és mutassam annak a gesztusát a másiknak, hogy én így tényleg beleteszem azt a figyelmet, energiát és munkát, hogy én itt vagyok, az Most már tényleg egy ajándékot jelent, hogy én ezeket így megteszem, de most ez nem az az áldozatiság szempontból, hogy ó igen, én ön alávetek és mindig mindent akkor én csinálok a közösség érdekében, hanem csak, hogy önmagában véve fogadjuk el azt, hogy kapcsolódni idő és energia igényes, és nem spórolhatjuk ezt ki egymástól meg egymásból.

[01:28:07]Nem annyira iszonyatosan nehéz, mint amilyennek tűnik.

[01:28:10]azért iszonyatosan nehéz, mert az életünkből azok a fajta inger a te figyelmedért harcoló dolgok, mint például a re videók vagy a streaming szolgáltatások, annyi időt vesznek ki, hogy úgy nem nagyon van olyan, hogy te úgy éreznéd, hogy neked van fél óra szabadidőd.

[01:28:33]pedig, hogy pedig, hogyha fél órát így föl tudsz szabadítani egy nap, amikor azt mondod, hogy van [horkantás] három emberre 10 percem, vagy vagy van hat emberre öt percem, és végighívok öt embert, vagy végighívok három embert, és próbálok velük beszélgetni egy picit, mkérdezem, hogy hogy volt a napjuk.

[01:28:51]Ez így szerintem nagyon-nagyon sokat tud jelenteni, vagy tudna jelenteni.

[01:28:57]Tehát, hogy hogy szeretném, hogy tudatosítsátok magatokban azt, hogy hogy egyébként csinálhatnánk jobban, és hogy tudom, hogy van rengeteg olyan dolog, ami megnehezíti ezt az egész kapcsolódást, de ezek nem biztos, hogy meg fognak változni.

[01:29:15]Tehát, hogy ez egy olyan dolog, amihez valószínűleg adaptálódnunk kellene.

[01:29:20]Hát igen, olyan, mint ahogy az idegrendszerünk próbál ahhoz is adaptálódni, hogy mennyi minden igényli a figyelmünket, és a figyelmi kapacitásunk is egyre inkább egy picit így csökken, meg a koncentrációs szintünk is egyre inkább egy picit csökken, de a kapcsolódásunk viszont nem lenne jó, hogyha csökkenne, vagy legalábbis a minősége, merthogy azért bármennyire is most így az individualizáció korszakát éljük, hogy mindenki így egyénileg nagyon jó és nagyon ügyes.

[01:29:47]Mégiscsak ha visszautalunk arra, hogy az idegrendszerünk társas lény, társas szerv, akkor egyébként szükségünk van egymásra, vagy hogy így szükségünk van arra a fajta összehangoltságra, vagy arra a fajta közösségérzésre, vagy annak az erejére, amit emberek között érezhetünk, így egymás között érezhetünk ahhoz, hogy amúgy túléljünk, vagy hogy ne talán talán megéljük így az életet, ha most már nem is a túlélésről van szó.

[01:30:17]És és egyébként ugye két lehetőség van.

[01:30:20]Az egyik az az, hogy olyan szinten elfoglalt vagy, hogy mint egy ilyen cégvezető, ugye, mint egy ilyen, hogy mint egy ilyen elővéör pitch, hogy annyi ideje van egy embernek, hogy valamit mondjon neked, amíg fölmész a következő szintre a lifttel, és akkor ilyennek gondoljuk magunkat, hogy akkor ez a pillanat van, hogy na most éppen beültem az autóba, és akkor van öt percem, és akkor addig elmondhatod, ha éppen akkor hívsz.

[01:30:45]De egyébként, hogyha nem hívsz, akkor meg hallgatok podcastet, vagy hangos követ, vagy valamit, de hogy akkor éppen fel tudom venni, mert ott van a kezem ügyében, hogy így ennek gondoljuk magunkat, és vagy az van, hogy ez egy hazugság, ami egy probléma, mert egyébként, hogyha megnézed a képernyőidődet, azt fogod látni, hogy és egyébként, hogyha én átnézném egy hetedet, vagy a vagy bárki átnézné egy hetedet, akkor azt tudná mondani valószínűleg, hogy figyelj, azért itt nagyon sok ilyen idő van, amit te így úgy kezelsz, hogy az neked így jár, meg hogy akkor te így nem érsz rá.

[01:31:19]De hogy egyébként ráérsz, és akkor ez a baj, hogy hazudsz magadnak.

[01:31:22]Ha meg tényleg ennyire elfoglalt vagy, hogy öt perced nincsen arra, hogy egy családtagnak vagy egy vagy egy barátnak, vagy egy kollégának írj egy darab mondatot, ami egyébként számítana, akkor az meg azért baj, mert túlvállaltad magad az életben, és így nem dolgozhatsz ennyit, és így tudom, hogy lehetne jobb.

[01:31:42]Tudom, hogy kereshetnél több pénzt, meg lehetnél effektívebb, de de hogy ez sosem fog változni.

[01:31:52]mindenképpen mindig lehetnél effektívebb és mindig lehetnél jobb és hogy el kell, hogy fogadd azt, hogy az életed tökéleten, és hogy te is tökéletlen vagy benne.

[01:32:03]Vissza kell térnünk egy ilyen fura, olyan elképzeléstől, hogy a világban mindenki tökéletes vagy afelé tendál, és így vissza kell térnünk a jelenbe, ahol ez így soha nem volt így.

[01:32:15]És ahol egyébként a boldogság és a kapcsolódás azok filléres cuccok voltak, mármint hogy most arról beszélünk, hogy hogy milyen drága étteremben járni a fiatalságnak, és így nem tudnak kapcsolódni.

[01:32:32]Te h te étteremben jártál egyébként 18 évesen, érted?

[01:32:35]Tehát mi sem étteremben jártunk, hanem vagy volt a legrosszabb kocsma, amibe el lehetett menni, vagy hogyha oda nem fértünk be, mert nem volt 100 Ft-od egy VBK-ra, akkor meg volt a Tiszapart, vagy a Dunapart, vagy a híd alatt, vagy akármi.

[01:32:53]És akkor ott ültünk, és akkor beszélgettünk egymással, és senkinek nem volt ezzel problémája.

[01:33:01]Tehát, hogy alapvetően a kapcsolódás nem kéne, hogy drága legyen, és nem kéne, hogy azzal takarózzunk, hogy időigényes meg drága, meg mit tudom én mi, merthogy akkor viszont akkor viszont miért érezzük magunkat rosszabbul?

[01:33:14]Tehát akkor miért nem érezzük magunkat jobban, amikor ilyen rohadt effektívek vagyunk a korábbi életünkhöz képest?

[01:33:20]Hát de pont ezért, hát a kapcsolódás időigényes, meg energiaigényes.

[01:33:26]És most ez úgy tűnik, mintha fárasztó lenne.

[01:33:28]Azért fárasztó, mert egyébként azt az energiát és időt, amit korábban teljesen természetesen szenteltél a kapcsolódásaidnak, azt kevésbé természetesen szentelted ezt az állandó ennek az állandó teljesítményhajszolásnak.

[01:33:44]Tehát hogyha egyébként onnan elveszünk, ide beleteszünk, akkor persze nem lesz annyira idő és energiaigényes, de valójában kapcsolódni, elviselni, mondjuk így ennek a kényelmetlenségét, hogy a másiknak lehet rossz napja, vagy lehetnek nehéz érzései, vagy kezeljünk konfliktusokat, vagy megbeszéljünk dolgokat, vagy ráhangolódjunk egymásra, vagy odafigyeljünk, vagy beszélgessünk.

[01:34:08]Ezek azért tényleg igényelnek időt és energiát, de azért ö itt szerintem az egy fontos rész, hogy nem akarom újra ismételni az elhangolódás részt, vagy az elhangolódás kifejezést, de azt viszont biztos, hogy fontos szem előtt tartani, hogy ettől elszoktunk.

[01:34:24]Tehát hogyha így állandóan tökéletességet meg teljesítményt hajszolunk, akkor valóban kevesebb az a kapacitás, amit a minőségi kapcsolódásainkra fordítunk.

[01:34:33]Tehát el szoktunk minőségileg kapcsolódni.

[01:34:35]Olyan ez, mint az izommunka, hogyha nem mozgatjuk az izmainkat, akkor azok így el fognak lazulni, vagy így nem lesznek erősek, vagy nem fogják végrehajtani a dolgukat.

[01:34:46]Tehát most valóban nagyon fura, hogy fura kapcsolódni, de fura, mert elszoktunk tőle, de akkor az lesz a feladatunk, hogy ehhez úgymond így vissza tudjuk magunkat szoktatni, vagy hogy újra ismerőssé tegyük, vagy újra komfortossá tegyük, vagy újra elhigyük, hogy ez lehet komfortos, biztonságos és ismerős a számunkra, és teljesen természetes, mint ahogy mondjuk korábban, vagy régen az volt.

[01:35:11]És itt jön igazából a zárókérdésem, amit így tökre szeretnék, hogy végiggondoljatok, hogy mi tart vissza a kapcsolódástól attól, hogy írj egy mondatot ennek az embernek, amit így beírtál az előző kérdésbe.

[01:35:30]nincs időd rá, vagy félsz, hogy ez egy rossz élmény lesz, vagy nem tudod, hogy mit életnál, és sokan azt írják, hogy nincs hozzá kedvem, ami meg egyfajta ilyen eltávolodás, képresedés.

[01:35:43]Aha.

[01:35:43]Igen.

[01:35:43]Hogy így ja, írhatnék, de hogy nincs hozzá igazából kedvem.

[01:35:45]Van egy ilyen fogalom, hogy opportunity cost.

[01:35:50]É, az opportunity cost az azt jelenti, hogy azvalzal, hogy te végzel egy cselekvést, azzal te kifizeted a lehetőség költségét ennek a cselekvésnek, mert nem más dolgot csinálsz helyette, ami adott esetben mondjuk elveszté, elvesz tőled valamit.

[01:36:11]És erre mondok egy sztorit, hogy én régen laktam egy ilyen pókeres közösségben, ahol mindenki pókerjátékos volt.

[01:36:18]És a pókerjátékosok ennek a ilyen szörnyű mesterei voltak, mert a pókernél az volt, hogy mindenkinek van egy óra bére, amit így hosszú távon kiszámol, hogy körülbelül ha ő pókerezik, akkor ez 20 dollár, 30 dollár, 50 dollár, 100 dollár óránként.

[01:36:34]És így bár nem így van valójában, de hogy hosszú távon így van.

[01:36:39]Tehát, hogy minden órában más pénz az, ami bejön meg kimegy, de hogy mondjuk fél év alatt ezek az órabérek, ezek így realizálódnak.

[01:36:48]És elkezdtek úgy gondolkodni ezek a póker játékosok, hogy minden cselekmpéshez odatették így opportunity costnak azt az összeget, ami nekik az óra bérük.

[01:36:57]Tehát, hogyha te megkér, téged megkér a barátod, hogy menj ki érte a repülőtérre, ami egy kapcsolódás, és neked az órabérled az 50 dollár, és mondjuk neked fél óra oda, meg fél óra vissza ez, akkor azt mondták a póker játékosok, hogy inkább utalok neked 25 dollárt, és akkor gyere taxival, és akkor én még mindig 25-tel bentebb vagyok.

[01:37:24]Oké.

[01:37:24]És ez egy szörnyen szörnyen rossz hozzállás az élethez, hogy egy mozi, egy röplabdázás, egy akárminek, te mindind ilyen opportunity costot adsz megmüm.

[01:37:36]És nincsen gyakorlatilag olyan pillanat az életedben, amikor te ezt így ne kalkulálnád bele, hogy így lehetnék effektívebb, csinálhatnám jobban.

[01:37:47]Ühüm.

[01:37:47]És én a praxisomban egyébként sok nagyon sikeres emberrel is dolgozok együtt, és azt tudom mondani, hogy hogy alapvetően ez a így a boldogság szempontból ez azért nem minden már a siker pénz.

[01:38:07]Tehát nem nem lesznek ezek az emberek olyan jelentősen boldogabbak vagy boldogtalanabbak, hanem alapvetően ez lesz az a téma, ami egyébként a boldogságunkat hozza.

[01:38:20]Idő, amit magaddal tudsz tölteni úgy, hogy nem gondolkozol el azon, hogy miből maradsz ki, vagy mit hagysz ki.

[01:38:25]Meg olyan minőségi idő, amit másokkal tudsz tölteni, akik odafigyelnek rád, és te is odafigyelsz rájuk.

[01:38:32]Tehát érzelmi kölcsönösség kialakul.

[01:38:34]és amilyen helyzetben te önmagad tudsz lenni.

[01:38:40]Szóval szeretném és és és remélem, hogy sikerült fölhívni egyébként egy-két ilyen gondolaton keresztül a figyelmeteteket, figyelmeteket arra, hogy ez mennyire fontos.

[01:38:52]És szeretném azt kérni tőletek, hogy hogy próbálkozzatok valamivel, tehát hogy találjatok ki valamit, hogy akkor a mai nap után mondjuk ti az elmagányosodásotokon vagy ezen az egész helyzeten, hogy fogtok javítani, és csináltok meg egy darab dolgot.

[01:39:11]Mond azt, hogy innentől nem viszed a wc-re a telefont, vagy mond azt, hogy innentől úgy eszel, hogy csak és kizárólag arra figyelsz.

[01:39:22]Igen.

[01:39:22]Vagy csináltok olyan helyzeteket, amikor a telefon az messzire elkerül, mert a kutatások is ezt bizonyítják, hogy minél messzebb van, annál kisebb az esélye annak, hogy ez elvonja a figyelmet.

[01:39:36]És ja, igazából ehhez így tök sok sikert kívánok, és köszönöm szépen, Bogi, hogy így erről tudtunk beszélni.

[01:39:45]bocs annak, akinek pont féltől programja lett volna itt itt egy ilyen 10 perces opportunity cost az így elment [nevetés] erre.

[01:39:53]Itt itt már 10 perce lehetne bitcoinnal kereskedni.

[01:40:00]És emiatt sajnos most így a kérdés diára nincs idő, mert nem szeretnénk eljátszani a ti időtöket, viszont maradunk még egy kicsit szerintem.

[01:40:10]Szóval, hogyha szeretnétek kérdezősködni, vagy vagy beszélgetni valamiről, akkor itt vagyunk.

[01:40:14]annak a négy embernek, aki azt írta, hogy egyetlen egy mély kapcsolata sincs, annak azt javasolnám, hogy próbáljuk megkeresni egymást, vagy menj oda egy idegenhez és mondj valamit, és nézd meg, mi a legrosszabb, ami történhet, mármint, hogy ennél kevesebb úgyse lesz.

[01:40:31]Szóval próbáld meg, és vagy gyere oda hozzánk, és és tegyél föl nekünk egy kérdést, és tedd próbára magad, hogy meghallgatunk-e.

[01:40:44]És hát mindenkinek kitartást kívánok a választásokig [nevetés] következő napokra.

[01:40:51]Próbáljátok meg azokra a dolgokra fókuszálni, amik fölött van kontrollotok.

[01:40:56]Beszélgessetek egymással, merjetek gyengék lenni, merjetek tökéletlenek lenni.

[01:41:03]illetve hogyha gondoljátok, akkor támogassátok az ingak közösséget az adótok 1%-ával, vagy a Donablin keresztül.

[01:41:11]Hát most eddig sose mondtam be, de most bemondom, mert házban, mert egyébként tényleg, mert tényleg tök sok jó dolgot csinálnak, és szerintem leappal egy csomó kezdeményezésük előtt.

[01:41:24]Bocs, hogy ilyen hosszúra húzott.

[01:41:26]Köszönöm, hogy eljöttetek és szépen Köszönjük szépen.