Egy kávé a halállal, avagy útikalauz halandóknak | Parafrázis
Paulini Tamás műsorvezető, Simon Petra pszichológus és Nemes László filozófus beszélgetnek a halálról és a halálkávéház-mozgalomról a Szélsőközép 30. adásában. A központi kérdés: miért és hogyan érdemes a halálra reflektálni, ha még nem közvetlenül érint minket? A beszélgetés két nagy filozófiai hagyományt mutat be: az epikúroszi nézetet (ne gondolj a halálra, mert csak szorongást okoz) és az egzisztencialista megközelítést (a halálra való reflexió autentikus életet ad). A halálkávéház-mozgalom egy nemzetközi közösségi kezdeményezés, ahol idegenek rendszeresen összejönnek, hogy közösen beszélgessenek a halálról – nem terápiás céllal, hanem filozófiai mélységet keresve.
A modern nyugati társadalom tabusítja a halált: kórházakban halnak meg az emberek, a halottakat feldíszítik, az állatok halálát eltüntetjük az élelmiszerláncból. Ez a szeparáció azonban nem szünteti meg a halálfélelmünket, csak tudatalatti szintre nyomja. A kutatások azt mutatják, hogy a covid alatt nem nőtt meg a halálfélelem, de a háborús krízis drasztikus változást hozott: az élet értelmének keresése és a koherenciaérzés összeomlott.
A gyerekek természetesen kérdeznek a halálról, de a szülők és szakemberek gyakran eltussolják ezt („elaludt a nagymama"). Ez azonban károsabb, mint ha őszintén beszélnénk róla. A halálkávéházak nem terápiás csoportok, nem gyászfeldolgozó körök – ezek közösségi beszélgetések, ahol különböző korú, világnézetű emberek együtt gondolkodnak. A facilitátor nem szakértőként vezet, hanem a diskurzust animálja, biztosítva, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki.
A vallási emberek más motivációval jönnek: számukra kész válaszok vannak. A kétkedők és keresgélők azonban egy olyan fórumot keresnek, ahol közösen tudnak gondolkodni a végességről. A halálközeli élmények (NDE) intenzív transzformációt okoznak, de ezek tudása nem helyettesíti a személyes tapasztalatot. Az igazi érték abban van, hogy közösségben, idegenekkel beszélünk erről – ez a kávéházi tradíció lényege.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A halálhoz való viszony filozófiai hagyományai
Nemes László két nagy filozófiai tradíciót azonosít. Az első az epikúroszi megközelítés: Epikúrosz azt tanította, hogy ne gondoljunk a halálra, mert ez csak szorongást és frusztrációt okoz. Racionális magyarázata szerint „ahol a halál van, ott mi nem vagyunk; ahol mi vagyunk, ott a halál nincs" – tehát nincs értelme félni tőle. Spinóza hasonlóan azt mondta, hogy a bölcs ember semminél nem gondolkodik kevesebbet, mint a halálról, mert az nem racionális.
A másik hagyomány – Platón, Szokratész, a sztoikusok és az egzisztencialisták (Heidegger) – éppen az ellenkezőjét állítja: az autentikus élet csak akkor lehetséges, ha folyamatosan reflektálunk a saját halandóságunkra. Ez nem kellemes, de értelmet és értéket ad az életnek.
„Az nem igazi élet, hogyha nem állunk valamiféle direkt viszonyban a saját halandóságunkkal" – Nemes László *
Nemes szerint a filozófia feladata nem a kényelmet biztosítani, hanem kényelmetlenné tenni az életünket, hogy mélyebb kérdéseket feltegyünk.
A halálfélelmet összetevőire bontva
Simon Petra pszichológusként hangsúlyozza, hogy a halálfélelmet nem lehet egy egységes fogalomként kezelni. A kutatások különböző dimenziók mentén vizsgálják: félünk az ismeretlentől, a meghalás folyamatától, a korai haláltól, a testem sorsától. Ezek az aspektusok életkor, vallásosság és egyéb tényezők szerint változnak.
„A halálszorongást igyekszik félelemmé tudatosítani, tehát ne csak egy diffóz szorongás legyen egy kellemetlen érzés" – Simon Petra *
Az egzisztenciális pszichológia szerint azonban a halálszorongás nem szüntethető meg – és ez nem is a cél. Az a cél, hogy tudatosítsuk, mi az, ami konkrétan foglalkoztat minket, és megtanuljunk vele együtt élni.
A modern tabusítás paradoxona
Paulini Tamás rámutat egy érdekes paradoxonra: a mai társadalom egyrészt sokat beszél a halálról (trendivé vált), másrészt azonban mélyen tabusítja azt. A kórházakban halnak meg az emberek, a halottakat feldíszítik, az állatok halálát eltüntetjük az élelmiszerláncból. Ez a szeparáció azonban nem oldja meg a problémát – csak tudatalatti szintre nyomja a félelmet.
„Amikor a kis faluban nyaraltam, az öregek olyan mérhetetlen természetességgel fogadták a halált, a felravatolozással, az életüknek egy olyan része volt" – Paulini Tamás *
Az urbánus civilizáció elkerüli a halál valódi arcát. Nemes László szerint ez a „csillapító társadalom" jelensége (Han Chul-han fogalma): a kényelemre törekvés során elveszítjük a valóság realitásával való szembesülés lehetőségét.
Gyerekek és a halál
Simon Petra egy erőteljes példát hoz: egy képzésen egy szerepjátékban egy öt éves gyerek bement az édesanyjával meglátogatni a nagymamát a kórházba, aki közben meghalt. Amikor az orvosnak közölnie kellett a haláleset tényét, a „harcedzett orvosnak kicsúszott a száján: a nagymama elaludt."
„Nem tudsz bemenni, hozzá elaludt a nagymama" – az orvos reflexív válasza *
Ez azt mutatja, hogy még a szakemberek sem dolgozták fel saját végességüket, ezért nem tudnak őszintén beszélni a halálról. A gyerekek azonban természetesen kérdeznek, és az őszinte válaszok fontosabbak, mint az eltussolás. Paulini Tamás azt említi, hogy ő gyerekként találkozott a nagymamájának a halálával (a kövön találták meg), és ezt később jobban tudta feldolgozni, mint ha elaludt volna vagy „elutazott" volna.
A halálkávéház-mozgalom
Mi az a halálkávéház?
Nemes László szerint a halálkávéház egy nemzetközi mozgalom, ahol idegenek – a helyi közösség tagjai – rendszeresen összejönnek, hogy beszélgessenek a halálról. Ez nem terápiás csoport, nem gyászfeldolgozó kör, hanem egy filozófiai beszélgetés közösségi térben.
„A halálkávéház egy nemzetközi mozgalom. Nagyjából arról szól, hogy idegen emberek, tehát a helyi közösségnek a tagjai, akik nem feltétlenül ismerik egymást, rendszeresen vagy időközönként összejönnek és beszélgetnek valamiképpen a halálról" – Nemes László *
A kávéház név nem véletlen: a 17. század közepétől a kávéházak voltak a gondolkodás, a művészet, a filozófia és a politika központjai Párizsban, Bécsben, Budapesten. Jürgen Habermas szerint a kávéház a polgári, racionális nyilvánosság megfelelő tere volt. Nemes szerint ez a tradíció él tovább a halálkávéházban.
Hogyan működik?
Simon Petra szerint a halálkávéházak nem terápiás célúak, és ezt hangsúlyozottan tartják. Vannak azonban ellenjavallatok: friss gyászolókat vagy haldoklókat nem ajánlanak, mert ők más motivációval jönnének (megkönnyebbülés helyett közös gondolkodást keresünk).
A facilitátor (nem moderátor) feladata, hogy a diskurzust animálja, de nem szakértőként vezet. A beszélgetés:
- Idegenekkel zajlik (nem baráti körben)
- Nincs előre meghatározott téma – a résztvevők választanak
- Rövid hozzászólások, nem hosszú monológok
- Közösségi gondolkodás, nem egyéni vélemények összeadódása
- Kiszámíthatatlan, nem lehet rá felkészülni
„Beszélgetés szerintem valami, ami egyenrangú partnerek között zajlik és kiszámíthatatlan. Nincs előre megtervezve az, hogy milyen irányba megy" – Nemes László *
Kik járnak?
A résztvevők nagyon változatosak: 16 évestől 70+ éves korig, különböző vallási és világnézeti háttérrel. Az egyik halálkávéházon 22 résztvevő volt 17 országból. A beszélgetések témái: szerv adományozás, eutanázia, halál és humor, szép megöregedés, konkrét pragmatikus felkészülés a halálra, filozófiai mélységekig menő kérdések.
Simon Petra megemlíti, hogy a halálkávéházakat fesztiválokon is tartották (Sziget, Evergreen, Feketezaj, Művészetek völgye), és még temetőben is szerveztek beszélgetéseket.
A halálfélelmet befolyásoló tényezők
Vallásosság
Érdekes kutatási eredmény: az U-alakú görbe szerint a nagyon vallásos és az ateista embereknek kisebb a halálfélelmük, míg a kétkedők és nem feltétlenül mélyen hívők félnek a legjobban. Simon Petra szerint a vallásosság lehet protektív faktor, de lehet félelmet keltő is – attól függ, hogyan éli meg az ember a vallást.
„Beszéltünk a vallásosságban a liturgia az most egy kapaszkodó vagy egy félelmet keltő" – Simon Petra *
Covid és háborús krízis
Simon Petra kutatása azt mutatta, hogy a covid alatt nem nőtt meg a halálfélelem olyan mértékben, mint várható lett volna. Azonban amikor kitört az ukrán háború, drasztikus változás történt: az élet értelmének keresése brutálisan megnőtt, de egyidejűleg a koherenciaérzés (az önmegértés narratívája) szétesett.
Ez összhangban van a terror management elmélettel: amikor közvetlenül fenyegeti a halál (a farkas a kapu előtt), az emberek tudattalanul a kulturális gyökerekbe, a világképbe és az identitásba kapaszkodnak. Ez azonban dehumanizációhoz vezethet, ha nem tudatosítjuk ezeket az folyamatokat.
„A háború drasztikusan lerombolta az élet értelmének a keresését és a teljes koherenciaszétesést" – Simon Petra *
A halálhoz való viszony és az élet minősége
Paulini Tamás hangsúlyozza, hogy az élet minősége a halálhoz való hozzáálláson múlik. Megemlít egy amerikai temetkezési sorozatot, amelyben egy jelenet különösen megérintette: amikor azt kérdezik, miért hal meg az ember, a válasz: „hogy értékesebb legyen az élet."
Több olyan esetet említ, ahol a halálos diagnózis (rák) transzformatív személyiségfejlődést okozott. Azonban nem mindig az történik, amit az emberek várnak: nem feltétlenül a gyerekek kerülnek előtérbe, hanem az egyén saját értékei szerint alakul az élet. Az agónia és a kínlódás azonban minden esetben jelen van, még a gyógyulás útja során is.
„Minden borzalma mellett főleg a saját halála való szembesülés egyfajta érzelmi kiteljesedés vagy lelki felnövés is lehet" – Paulini Tamás *
A tabu eredeti jelentése
Nemes László rámutat, hogy a tabu eredeti polinéziai jelentése nem azt jelenti, hogy nem szabad beszélni valamiről, mert kényelmetlenül érezzük magunkat. Hanem azt, hogy ami szent, arról nem szabad beszélni, hogy ne profanizáljuk a mélységét. Ez megvan a zsidó és keresztény hagyományban is (Isten nevének kiejtése tilalmas).
„A tabu eredetileg azt jelentette, hogy ami igazán fontos, ami szent, arról nem szabad beszélni. Nem arról volt szó, hogy az emberek nem szívesen beszéltek volna ezekről" – Nemes László *
Szerinte a mai fecsegés a halálról azzal tabusítja azt, hogy elveszi az élét. A tisztelet azt is jelenti, hogy megtartjuk a halál rejtélyességét.
Halálközeli élmények (NDE)
Paulini Tamás megemlít egy evangélikus lelkészt, aki egy gyászcsoportban vezetett. Az egyik résztvevő, aki fél évvel azelőtt vesztette el a feleségét, végül megosztotta, hogy volt halálközeli élménye. Ez erősítette a hitét, és megbékélő, szelíd hozzáállást adott neki a végességhez – bár a meghalás folyamatától való félelem megmaradt.
Az olyan emberek, akik halálközeli élményt éltek át, gyakran azt mondják, hogy az egyik legfelszabadultabb dolog volt az életükben. Azonban fontos különbségtétel: megélni nem ugyanaz, mint tudni róla. Az olvasás vagy hallás nem okoz ugyanolyan transzformációt.
A jó élet és a jó halál kérdése
Nemes László azt állítja, hogy a modern társadalom kiszorította a végső értékekről szóló diskurzust. Nem beszélünk arról, hogy mi a jó élet, hogyan éljen egy gyerek, milyen szerepe legyen a halálnak az életünkben. Helyette csak az eszközökről beszélünk: hogyan lehet ezt tudományosan megmérni?
„Mi lenne a mérce, vagy mi lenne az, amit el akarnánk érni. Tulajdonképpen erről szerintem óriási csend van ma" – Nemes László *
Paulini Tamás egy alapaxiómaként fogadja el, hogy boldognak lenni jobb, mint boldogtalannak. Ebből kiindulva Buddha tanítása és Jézus tanítása is értelmezhető: az erényes élet az, amely a lehető legkevesebb szükséges szenvedéssel éri el a boldog állapotot.
Azonban Petra hangsúlyozza, hogy a boldogságban benne van a szükséges szenvedés is: a szeretett személy elvesztése felett érzett gyász, a közelgő halál felett érzett fájdalom. Ezek nem szüntethető meg, de el lehet fogadni.
A halálkávéház szervezése és gyakorlata
Helyszínek és formák
A halálkávéházak nem egy fix helyen működnek. Voltak kedvenc helyeik (kávéházak, művészeti helyszínek), de tartottak már temetőben, fesztiválokon, koncertek előtt, sőt még egyetemi órákon is. Nemes László említi, hogy a temetőben szervezéskor a kis motorral rohangáló gyerekek miatt ki kellett őket küldeni.
Facilitátor vs. moderátor
Az animátor/facilitátor szerepe kulcsfontosságú. Nem szakértőként vezet, hanem biztosítja, hogy valódi beszélgetés alakuljon ki. Ügyelni kell arra, hogy:
- Ne legyen egyoldalú monológ
- Ne térítsen meg senkit politikailag vagy vallási szempontból
- Biztosítsa az egyenrangúságot
- Terelhesse vissza a diskurzust, ha elkalandozik
Simon Petra szerint 11 év alatt csak kétszer kellett moderálnia, amikor valaki politikai kampánybeszédet kezdett tartani.
Ingyenes és nyitott
A halálkávéházak ingyenesek és szabadon látogathatók. Bárki csatlakozhat, még a közepén is. Nemes László említi, hogy volt olyan, aki megijedt a halál szó hallatán, de aztán figyelni kezdett, és végül átült a beszélgetéshez.
Szervezés
Aki szeretne halálkávéházat szervezni, megteheti – nincs lefedett név vagy privilégium. Az ajánlás: keressenek meg, vagy nézzenek fel a www.deathcafe.com oldalra. Nemes szerint az a jó, ha sok halálkávéház van, és nemzetközi név alatt működnek, hogy legyen egy közös irányvonal.
A humor szerepe
Paulini Tamás hangsúlyozza, hogy a humor nem hiányzik a halálkávéházakból – sőt, fontos része. Nem arról van szó, hogy friss gyászban poénkodni, vagy temetőben hülyeségeket kiabálni, hanem hogy megtartsuk a lélekjelenlétünket: igen, ez komoly dolog, de nem lehet igazán komoly az, ami nem bírja a tréfát.
„Én azt gondolom, hogy nem lehet igazán komoly dolog az, ami nem bírja a tréfát, csak jókor jó helyen" – Paulini Tamás *
A bizonytalanság korszaka
Paulini Tamás szerint a covid és a háborús helyzet egy bizonytalanság-korszakát hozta el. A covid alatt az emberek még reménykedtek, hogy majd vége lesz. De a háborús fenyegetés más: a farkas már a kapu előtt van, és ez egy permanens szorongást okoz. Ez azonban összekapja az embereket, és az öngyilkosságok száma csökken – amikor már látszik a fenevad arca, az emberek összekapaszkodnak.
„Még Auschwitzban is volt akasztófa humor, de nem arra akarok kilókni, hanem jóval kevesebb az öngyilkos, például a háborúk idején valahogy az emberek ebbe a végső stádiumába, létbiztonságnak, vagy inkább bizonytalanságnak valamiért összekapják magukat" – Paulini Tamás *
Záró gondolatok
Paulini Tamás szerint az idő a legnagyobb kozmikus valuta, és csak akkor tűnik fel, amikor végessé válik. Az igazi tanulság: nem biztos, hogy azért halunk meg, de az is egy szép gondolat, hogy az élet értékesebb legyen. Az emberek sok mindentől tanulhatnak – filozófiáktól, halálközeli élményekről, de a legfontosabb a kíváncsiság, a keresés és a megtermékenyítő kétség, amely a kreativitás alapja.
„Használjuk ki ezt az időt. Fogadjuk el minden kétségünket, félelmünket, mindent, ami ezzel jár. Ha már beszélünk róla, és ezért jöttetek, és ezért csináljátok, amit csináltok, az már egy óriási dolog" – Paulini Tamás *
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Polcellennek van egy gyönyörű filmje, a iskolánknak egy éve ráment, ráment, de hülye vagyok" – a mondat szerkezete és a „hülye vagyok" kifejezés kontextusa nem egyértelmű, valószínűleg személyes megjegyzés vagy félreismert szó
- „Piling Jánossal, Polcellennel" – a nevek helyesírása bizonytalan az ASR-ből
- „www.decafe.com" – az átiratban „decafe.com", valószínűleg „deathcafe.com" a helyes
- „Erkárpeti Péterre" – az ASR-ből nem egyértelmű, hogy ki ez a személy, valószínűleg egy műsor vagy műsorvezető neve
- Néhány helyen a szöveg szétszálazódik, különösen amikor több beszélő egymást szakítja meg vagy amikor a közönség hozzászólásai keverednek a fő beszélgetésbe
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:11]Amikor a reklámokban is azt halljuk, hogy például a tabuvá válnak bizonyos dolgok az életünkben, kellemetlen egészségügyi problémák, de azt mondja az orvos is, meg a társadalmunk és a reklámok is, de de erről beszélni kell azért, hogy meg tudjunk szabadulni tőle, hogy aztán Án az életünk kényelmesebbével.
[00:00:30]Ez a paradoxon van, hogy nagyon sokszor én azt érzem, hogy azt mondják sokan, hogy beszéljünk a halálról azért, hogy meg tudjunk szabadulni akár a ezzel kapcsolatos rossz érzéseinktől, akár a végén magától a haláltól is.
[00:00:43]Tehát nem tudunk.
[00:00:43]volt egy képzés, aminek a végén egy szerepjátékot betettem, hogy ott volt egy öt éves gyerek is a szerepjátékba, aki bement édesanyjával meglátogatni a nagymamát a kórházba, aki közben meghalt, és hogy ezt kellett az orvosnak közölni a lányával.
[00:00:59]Abb a pillanatban, hogy egy gyerek bekerült a szerepjátékba, a harcedzett orvosnak kicsúszott ez a száján, hogy hát a nagymama elaludt.
[00:01:09]Nem tudsz bemenni, hozzá elaludt a nagymama.
[00:01:20]Hát kedves halandók, nagyon sok szeretettel köszöntünk titeket itt a parafrázis, képzeljétek kerek 30.
[00:01:28]adásában, műsorában.
[00:01:33]És hát a mai témánknak a mutatem, hogy a felesel leszéfa, meg hogy élethalál kérdésekről lesz itt szó, hogy tényleg halálosan komoly, de azért remélem, hogy ennél emelkedettebb és derűsebb is lesz a mai beszélgetés, mind a kedves vendégekkel, mind veletek, ugyanis a műsor végén.
[00:01:57]Hát egy olyan 20 percet, fél órát ma is szánunk arra, hogy kiki ki feltesse a kérdését, vagy elmondja, hogy mit fűzne a témához.
[00:02:06]Én Paulini Tamás vagyok, ugye vagy magam, vagy Puzsér Rovival ketten vezetjük ennek a műsornak az adásait és a mai témánk, ahogy itt elhumorizálgattam az elején, tényleg nem más, mint a halál maga.
[00:02:18]mulandóság, vagyis egy kávéhalállal, avagy útikalausz halandóknak.
[00:02:28]Na hát két olyan szakemberrel sikerült összefutnom ebbe a témába, és nagyon örülök, hogy eljöttetek, akiknek egy komoly részét képezi az életüknek ez a téma, mégpedig azért, mert az ügynevezett halál kávéház mozgalom, mondjam mi tagjai vagytok, Simon Petra, pszichológus és Nemes László filozófus.
[00:02:51]És hát a halált nagyon sokféleképp.
[00:02:54]Köszönjük szépen, meg lehet közelíteni.
[00:02:58]Van neki fizikája, biológiája, de én azt gondolom, hogy ez a két szakma, amit képviseltek, az igazi mélységeit, emberi mélységeit érinti.
[00:03:05]Mit szól hozzá lélektan, a pszichológia és mit szól hozzá filozófia, ami nem más, mint a bölcsesség, szeretete, kedvelése.
[00:03:13]És lélektanak is megvoltak a régi hagyománya akár a vallási irányából nézve.
[00:03:18]filozófiának pedig jól ismerjük ókortól különböző hozzáállásait.
[00:03:23]Tehát első kérdésem az lenne, hogy hát milyen hagyományai vannak a halálhoz való viszonynak?
[00:03:29]Tehát amiről mi itt beszélni fogunk, az nem más, mint hogy bennünk hogy él a halál képe, hogy kíséri végig az életünket.
[00:03:40]Lehet-e ebből valamit kamatoztatni, vagy inkább hagyjuk a csudában.
[00:03:42]No, erről fogunk beszélgetni, azt hiszem ma este, kedves Petra.
[00:03:50]Ja, és egy kicsit bővebben, ha gondoljátok, bemutatkoztatnátok.
[00:03:55]Tessék.
[00:03:55]Köszönöm szépen.
[00:03:55]Így, így lesz a távolság.
[00:03:58]Igen, nagyon tökéletesen csinálom.
[00:04:00]Hát Simon Pet vagyok.
[00:04:00]Nagyon szépen köszönöm a felkérést meg a meghívást.
[00:04:06]Nagyon nagy izgalommal készültem.
[00:04:06]Én eredetileg közgazdász voltam, majd 14 éve átpártoltam a pszichológia mentálhigién területére, és azon belül most már kifejezetten az utóbbi 13 évben a gyásszal, a veszteséggel foglalkozom, tehát aktívan praxisomban minden nap kisbabájukat, gyermeküket és magzatukat, elvesztőkkel dolgozom és emellett még a pszichológiai tanulmányaim alatt elkezdtem a halálfélelem kutatásomat, amely a élet értelme, halálfélelem és a megküzdés összefüggéseit nézi.
[00:04:43]Ez az, amiben most a doktori disszertációmat fogom hamarosan írni awej egyetemen.
[00:04:50]És ennek kapcsán találkoztam Lászlóval, amikor az első irodalom kutatásom, halálférem témában megtaláltam, hogy halál kávéházat vezetett már egyet Miskolcon, ha jól emlékszem, Debrecenben.
[00:05:09]És kérdeztem, hogy Budapesten bánná-e, hogyha lennél halálkávéz, és mondta, hogy ő is jön Budapestre, és akkor így kezdtük el most már 11.
[00:05:16]éve a halálkávéhez, mozgalomhoz a csatlakozásunkat.
[00:05:25]Hát ez egy komoly referenciás.
[00:05:25]Én majd szeretném, hogyha későbbiekben bővebben kif kifejtenétek, hogy tulajdonképpen mi ez a halálkáv, de én azt gondolom, hogy a filozófia megy bele azokba a mélységekbe, hogy egyáltalán amiről beszélünk, hogy régen hogy álltak hozzá ehhez filozófiában pro és kontra a halálról való gondolkodást értem ezelatt.
[00:05:48]Igen, üdvözlök mindenkit.
[00:05:48]Én a halálkávéház oldaláról vagy irányából közelítenék kifejezetten.
[00:05:52]A halál kávéház egy nemzetközi mozgalom.
[00:05:56]Nagyjából arról szól, hogy idegen emberek, tehát a helyi közösségnek a tagjai, akik nem feltétlenül ismerik egymást, rendszeresen vagy időközönként, havonta, egyszer mondjuk, vagy több havonta, vagy hetente akár összejönnek és beszélgetnek valamiképpen a halálról.
[00:06:12]Ez mindegyik nagyon izgalmas dolog.
[00:06:12]Az, hogy miért nemzetközi mozgalom ez mióta indult el, mit jelent a halálról való beszélgetés.
[00:06:18]Itt egyáltalán a beszélgetés mit jelentene?
[00:06:20]És ezt tesszük azért, azért szervezzük ezeket, illetve azért mennek el emberek, jönnek hozzánk akár halál kávéházakba, mert azt gondolják, hogy ez valamiképpen jó nekik.
[00:06:31]Na, a kérdés az lesz szerintem, hogy mit jelent itt a jó, hogy mitől lesz ez jó, és szerintem itt vannak különböző hagyományok.
[00:06:38]Akkor rátérek a válaszra, amit felvetettél, hogy miért jó az, hogyha halálra rendszeresen gondolunk.
[00:06:46]Egy másrészt, hogy elmegyünk másokkal együtt a halálról közösen beszélgetni, gondolkodni és pedig egy kávéházba.
[00:06:55]Tehát vannak, akik azt mondják, azt mondanám, hogy van két ember.
[00:06:59]Az egyik rendszeresen jár a halálkávéházba, másik soha be nem tenné a lábát egy halál kávéházba.
[00:07:03]Melyiküknek lesz jobb életük?
[00:07:06]És ez mit jelentene a jobb élet?
[00:07:09]Ezt lehetne-e mérni.
[00:07:09]Azt mondanak, hogy csináljunk egy kutatást, egy tudományos kutatást, de hogyan?
[00:07:12]Nem tudjuk, hogy mi a mérce, hogy melyik lesz boldogabb, melyik érzi magát jobban, melyiknek lesz kevesebb a kardiovaszkuláris betegségeknek az előfordulási aránya, melyik él tovább, vagy bármi ilyesmi.
[00:07:26]Tehát, hogy mi lenne a mérce, ugye filozófiában ez mindenképpen egy problematikus, hogy nem mondjuk orvosi kritériumokat fogunk felállítani, hanem filozófiai módon mit jelent jól élni.
[00:07:36]És két nagy hagyomány volt szerintem.
[00:07:39]Az egyik azt mondta, hogy ne gondolkodjunk a halálról.
[00:07:40]Ne gondolja halálra, ki volt ez?
[00:07:42]Leginkább egy híres filozófus, akit mindképpen meg fogunk találni minden olyan bevezető tanulmányban, könyvben, ami a halál filozófiai reflexiójáról szól.
[00:07:51]Paradox módon ez epikúrosz.
[00:07:53]Talán mindenki ismeri, hogy epikúrosz mit mondott a halálról.
[00:07:57]Mit mondott?
[00:07:57]Hogy ne gondolkodjunk a halálra, mert ez csak bajt hoz ránk, frusztrációt, szorongást ugye mai nyelven.
[00:08:03]Ő úgy fogalmazott, hogy félünk a haláltól, ez rossz dolog, de gondolj a halálra.
[00:08:07]Nem racionális a halálra gondolni.
[00:08:09]Ugye ez lenne a kiindulópontunk az egyik a filozófiában.
[00:08:14]És igen, mondjad, hogy ennek megmarad a hagyománya.
[00:08:17]Mond hát azt is mondta, hogy ahol a halál van, ott mi nem vagyunk.
[00:08:20]Ott mi nem vagyunk.
[00:08:20]Sőt, az istenekről se kell gondolkodni.
[00:08:22]Az is egy frusztráció, hogy megbüntetnek minket, meg mit fognak az istennek szólni a ügyes bajos dolgainkhoz.
[00:08:28]Nem kell, mert az isteneknek nincs velünk dolga, más bajuk van.
[00:08:32]Nem azzal foglalkoznak, hogy mi itt emberek, halandók, mit csinálunk.
[00:08:37]Tehát ez racionális magyarázat.
[00:08:37]Tehát az epikúrosz a halálról beszél, a halálról filozofál, de azt mondja, hogy ne gondoljatok a halálra.
[00:08:45]Tehát ez lenne a racionális.
[00:08:47]Még egy kiemelkedő szereplőjét említeném a filozófia történetek.
[00:08:52]Spinóza, aki azt mondja, hogy a bölcs ember semminél nem gondolkodik semmiről nem gondolkodik kevesebbet, mint a halálról, mert az nem racionális.
[00:09:01]Fönt akarjuk tartani az életünket, ez a bizonyos konátusz, minden létező fenn akarja tartani magát.
[00:09:06]Tehát nem bölcs dolog.
[00:09:09]Nem racionális dolog, a kettő valahogy kéz a kézben jár.
[00:09:11]A halálra gondolni.
[00:09:11]Ez az egyik megközelítés.
[00:09:14]És szerintem nincs okunk azt mondani, hogy nincs ebben valami.
[00:09:18]Tehát senki ne jöjjön halál kávéházba, ne gondolkodjunk a halálról, próbáljuk meg élvezni azt az időszak, ami rendelkezésünkre áll.
[00:09:25]Van azonban egy másik hagyomány is a filozófián belül, például olyan szereplőkkel, mint Platón, ugye mindenképpen és Szokratész és Platón, a stoikus filozófia például, majd utána egy nagy hagyomány egészen mondjuk elsősorban az egzisztencialista filozófusokig, mondjuk Hejdeggerig, akik viszont azt mondják, hogy az nem igazi élet, hogyha nem állunk valamiféle direkt viszonyban a saját halandóságunkal, hogy a halálra folyamatosan reflektálni kell.
[00:09:53]Ez ad valamiképpen értéket, vagy éppen értelmet, egyfajta autenticitást az életünknek.
[00:10:00]Tehát ez a kettő hagyomány megvan.
[00:10:02]És tulajdonképpen én filozófusként azt mondanám, hogy nincs okom elkötelezni magam mindenképpen az egyik irány, az egyik válasz iránt, hanem hanem azt mondanám, hogy ez maga is legyen egy fontos kérdés, hogy az életünkben milyen szerepe van a halálra való egyéni vagy közös reflexiónak, a kultúránk egészének, amelyik vagy így, vagy vagy úgy valamiképpen mindenképpen reflektál a végességre.
[00:10:26]Erre próbálunk azért mindig valami megoldást találni.
[00:10:31]Szerintem a pszichológiának is, vagy a vallásoknak is van erre egy másfajta megoldásuk.
[00:10:35]A pszichológia nekem van egy ilyen gyanúm, hogy inkább megoldani szeretni ezeket a kérdéseket, inkább kényelmesebbé tenni az életünket.
[00:10:42]A filozófia egyáltalán nem.
[00:10:44]Filozófia kényelmetlenné akarja tenni az életünket.
[00:10:48]Én inkább ezt képviselem, és szerintem az igazi jó halálvéház is nem kellemes, bár lehet az is látszólag, de igazából inkább problémákat, kérdéseket, nagy rejtélyeket hozz be az életünkben.
[00:11:02]Hát ez elég kimerítő felvezetés volt a filozófiai alapokat illetően, de nagyon is fontos ketőséget mutat be.
[00:11:08]Tehát az egyik ezz a miért félnék a haláltól, hiszen ahol a halál van, nem vagyok én és én vagyok ott nincs halál.
[00:11:14]Hát ez egy racionálisnak racionális, mint például az, hogy na de meg ne gondolj a fehér elefántra.
[00:11:21]Tehát miért gondolnék azért, mert itt motozkál egyfolytában?
[00:11:24]Tehát ezzel nem lehet kiütni a halálfélelmet.
[00:11:28]Annak lenne érdemes mélyebben utána menni, hogy miért félünk a végességtől.
[00:11:34]Hogyha most abszolút materialista szempontból ugrunk neki a témának, én sokáig azért hitű materialista voltam, most már egy kicsit olyan fellazult ez a ez a dogmatikus materializmus magyarul, hogy az élet után nincs az égilagon semmi, de semmi, akkor meg mitől féljünk?
[00:11:52]De hát pszichológiailag bőven van mitől?
[00:11:54]Attól, hogy elvesztünk valamit, ami sose voltam ilyen, mondjuk, amit nem csináltunk meg, gondolok én.
[00:11:59]Te mit gondolsz?
[00:12:02]Miért?
[00:12:02]Miért?
[00:12:02]létezik egyáltalán a halálfélelem.
[00:12:03]Miért nem lehet kijutni a nyerekből egy ilyen laza filozófiával?
[00:12:10]Most több mindenre szeretnék reflektálni.
[00:12:12]Tehát egyrészt a pszichológiának is van egy egzisztenciás pszichológia irány, ami kifejezetten azt szorgalmazza, hogy reflektáljunk a saját végességünkre.
[00:12:24]És sokszor filozófiai megközelítése és van egy határhelyzet, amit Jaspers mondott, amit mi is használunk, és kifejezetten így gondolkodik a halálról, a végességről, és így dolgozom többek között én is a a kliensekkel, hogy igenis nézzük meg, hogy a nem feltétlenül látszó szorongásunknak a mögöttes tartalma az mi és lemenni a gyökeréig, és itt jövünk oda, hogy vannak a végességünkhöz kapcsolódó olyan szorongások, amik elkerülhetetlenek.
[00:13:04]Ugye ezeket taglalják szintén filozófia oldalról, például szárt is a szabadság kérdése, a felelősség.
[00:13:09]Valaki az elszigetelődés old közelíti meg, akár tillich, de ami fontos, hogy kérdezted, hogy félünk a halállal kapcsolatban.
[00:13:23]És itt jön be, hogy a halál az egy kvázi gyűjtőfogalom, tehát hogy amikor szétszálllazzuk, vagy akár, hogy a kutatásomnak az eredményeit nézzük, vannak olyan mérőeszközök, ugye mi mindent próbálunk megragadni, meg megérteni, meg megmérni.
[00:13:37]emberek így különböző dimenziók mentén nézi, hogy az, hogy halál, de azon belül, amit te is mondtál, hogy most attól félek, hogy milyen lesz a odaát, az ismeretlentől félek, mi történik a testemmel, a meghalás folyamatától félek, a korai haláltól satöbbi, satöbbi.
[00:13:55]különböző aspektusok érintik meg az embert, és a kutatások is, meg a gyakorlati tapasztalatom azt mutatja, hogy ezek tudnak változni az életkor függvényében, és attól függően, hogy én most vallásos vagyok.
[00:14:12]Nem, a vallás az segít, nem segít.
[00:14:15]Ezekről nagyon jókat szoktunk beszélgetni egyébként, hogy mondjuk a vallásosságban a liturgia az most egy kapaszkodó vagy egy félelmet keltő.
[00:14:27]Tehát, hogy pszichológiai oldalról nem a gyűjtőfogalmat nézzük, és nagyon fontos elkülöníteni.
[00:14:34]Itt ez egy kulcs dolog lesz.
[00:14:36]Majd szerintem még későbbiekben erről remélem tudunk beszélni, hogy halálszorongásról vagy halálfélelemről beszélünk.
[00:14:43]és a halálszorongást igyekszik félelemmé tudatosítani, tehát hogy ne csak egy diffóz szorongás legyen egy kellemetlen érzés, meg hogy szeretnénk elfordulni ettől a tudattól, hogy velünk bármi történhet, hanem nézzük meg, hogy most konkrét a mi is az, ami minket foglalkoztat, és nem mondja azt az egzisztenciális pszichológia sem, hogyha ezzel foglalkozunk, akkor már nem fogunk félni a haláltól.
[00:15:11]Tehát ez nem igaz.
[00:15:11]És nem is ez a célja.
[00:15:16]Hát igen, ebben nem értünk egyeteljesen.
[00:15:19]Ugye pont Jalom, akit biztos mindenki ismer Jalomnak az írásait, ami egyébként nagyon izgalmas terület, és ezek a regényei, amik filozófikusnak tűnnek, vagy azok de hát neki is ugye azért a az epikúrosz volt a kiindulópontja, tehát ő ő kapcsolódik ehhez a vonalhoz.
[00:15:36]Én aztban látom, hogy még dramatizáljam ezt a különbséget a filozófiai és a pszichológiai megközelítés között, hogy a a pszichológia valahogy úgy közelít, beleírtve az egzisztenciális pszichoterápiákat vagy pszichológiát is, hogy hát ha így teátrálisan bemutathatom ezt, hogy ti itt mind féltek a haláltól, szorongotok, ez ez okoz nektek problémát.
[00:15:58]Vannak, akiknek ez patológikus méretet ölt, és és igazi pszichiátriai esetként rettegnek a haláltól.
[00:16:06]Ugye itt jön be ez a szorongás, pszichológiai fogalma, a félelemnek a fogalma.
[00:16:10]És jön a jó doktornéni, meg a jó doktorbácsi, és van terápiánk, ezek bizonyítékokon alapulnak, jól működnek, és meggyógyítunk.
[00:16:18]Nem kell félni a halálról.
[00:16:20]Beszélni kell róla természetesen ahhoz, hogy elgyertek hozzánk.
[00:16:26]De de a végső eredmény az lesz, hogy megszabadítunk titeket ezektől a rossz érzésektől.
[00:16:31]Ez a epikúaszi hagyomány.
[00:16:34]Ezzel szemben a filozófus, mondjuk Hejdegger, tegyük fel egy jó példa lehet, azt mondja, hogy itt az emberek, az hétköznapi emberek a világban kényelmesen élnek, menekülnek ezektől a rossz gondolatoktól, de a filozófus jön ezáltal akkor a filozófus doktor, és ő rájuk teszi ezt a terhet, hogy igenis az autentikus eredeti, igazi élethez bele kell süppedni ebbe a mélységbe, és a gondtalan életeteket fel kell adni, és inkább reflektálni a halálra, bár ez nem lesz kellemes.
[00:17:05]És nem is az a cél, hogy kellemes legyen az élet.
[00:17:08]Ez szerintem egy nagyon fontos kettősség.
[00:17:09]Ugye az a fajta hedonizmus, ami ebből az epikurasi hagyományból jön, szerintem megy át aztán a mai pszichológiába is.
[00:17:17]Nekem az a talán nem annyira kellemes analógia jut eszembe, amikor a reklámokban is azt halljuk, hogy például a tabuvá válnak bizonyos dolgok az életünkben, kellemetlen egészségügyi problémák, mint a körömgomba.
[00:17:31]meg az ilyen hüvelygomba meg vizeletvisszatartás, minden probléma.
[00:17:37]Erről nem szívesen beszélünk, meg gondolni se szeretünk rájuk.
[00:17:38]De azt mondja az orvos is, meg a társadalmunk és a reklámok is, de de erről beszélni kell.
[00:17:46]Beszélni kell bátran a a körömgombáról.
[00:17:50]Maradjunk ennél a példánál.
[00:17:52]De miért kell beszélni róla?
[00:17:55]Azért, hogy meg tudjunk szabadulni tőle, hogy aztán az életünk kényelmesebbével.
[00:18:01]Ez a paradoxon van, hogy nagyon sokszor én azt érzem, hogy azt mondják sokan, hogy beszéljünk a halálról azért, hogy meg tudjunk szabadulni akár a ezzel kapcsolatos rossz érzéseinktől, akár a végén magától a haláltól is.
[00:18:12]Tehát nem tudunk.
[00:18:16]De nem értesz egyet, mondom.
[00:18:16]azért nem értek egyet, mert akkor lehet, hogy én egy új fajta pszichológiai módszert dolgoztam ki így így a sok 1011 éves együtt való munka során, mert kifejezetten erről szoktunk beszélni egyébként az egyetemi órákon is.
[00:18:32]Tehát amikor ezt megközelítjük, ezt a kérdést, mert Károlin tartom most már négy éve minden fél évben angol nyelven, de nagyon szeretik a hallgatók, hogy nem szabadulunk meg a halálfélelemtől.
[00:18:45]Sőt sőt kell kell vele foglalkozni.
[00:18:48]illetve még ezt szerettem volna mondani erre rácsatlakozva, hogy amikor az első kutatásomat, ami még nem voltam a halál kávéház közelében, 2014-ben két csoporttal egy két és fél órás irányított tematikus halál, kifejezetten halál témáját cincálló és és így így erőltető beszélgetés volt, amire önkéntesen jöhvettek a résztvevők.
[00:19:19]És előtte is, meg utána is megnéztem, hogy hogyan alakulnak ezek a halálfélelemdziók, és az lett az eredmény, hogy megnövekedett a beszélgetés végére az egyik halál.
[00:19:31]Azt akar mondani, hogy közben te kutató is vagy, tudományos kutató az orvosi egyetemen, tehát nyilván ott is ez a fő szempont, hogy hogyan lehet igazolni ezeket a kutatásokat.
[00:19:39]Mi mi lesz ott az igazolási pont?
[00:19:42]Valamit jó érzés, egészség, mentális, fizikai egészség.
[00:19:44]Tehát ehhez igazolunk a filozófiát nem köti.
[00:19:47]Ez ugye azért jobb a filozófia, mi bármit mondhatunk bármiről.
[00:19:53]Nagyon kellemes vendégeink vannak.
[00:19:55]Teljesen önjáró automata módon itt tolják a lényeget.
[00:19:58]De azért azt nem mondtam az elején, hogy a parafrázisra jellemző, hogy a műsorvezető vagy műsorvezetők is képviselnek gondolatokat, tehát nem annyira a B-be, B-ből A-ba haladó dolgok zajlanak ki itt, hanem inkább egy ilyen kiskerekaszalnak tekinthető.
[00:20:20]Én is nagyon sokszor találkoztam a halállal.
[00:20:22]Minden szülőm, nagyszülőm, hát nem a szememlátára halt meg, de szembesült a mulandóságnak mindenféle fajta formájában, beleértve, hogy daganatos betegséggel és gyerekként átmenetileg küzdöttem, és nagyon ményomokat hagyott bennem.
[00:20:40]És az egyik az, amit halállal kapcsolatban én példának látom, egy nagyon egyszerű kis faluban élő öregek életéből merítve vizsyban töltöttem egyes nyaraimat a 60-as években, és olyan mérhetetlen természetességgel fogadták az öregek a halált a felravatolozással.
[00:21:03]Az életüknek egy olyan része volt, hogy úgy úgy hiányzott benne, nem ezek miért nem félnek, vagy mi szimulálna?
[00:21:07]Tehát egy totális ideje van a dolgoknak című filozófia volt, ami így evidensen adta magát.
[00:21:16]A másik pedig, és ezt most nagyon röviden később, majd egy picit lehet még visszahozhatjuk, ami szintén megérintett, hosszú évek óta foglalkozom halálközeli élményeket átélt emberekkel való felmérésekkel, beszélgetésekkel.
[00:21:35]Mi tudom én, 20 éves műsort szerkesztettünk Erkárpeti Péterre, tehát jó párral találkoztam.
[00:21:39]És döbbenet, hogy amikor valaki azt éli át a klinikai halál állapotába, most nem kell erről vitatkozni, hogy ez mennyire objektív vagy szubjektív, hogy nem szűnik meg a tudata a testhalálával, mert mondjuk a testi funkciók hiányába is ő észlel, magát látja, az élete nyílik meg előtte, megszűnik, vagy nagyon nagyon nagy mértékben csökken a halálfélelme.
[00:22:06]Tehát én egy saját élményekből és és más szempontokból összeállított rálátással azt gondolom, hogy a a végesség félelmetes, tehát nem ilyen egyszerűek ezek a filozófiák, hogy ne gondolja a fejér a fentre, jaj dehogy nem legfeljebb tudatalat tudattalan szintre nyomjuk és máshogy ős gyökér oka félelmeknek a a megszűnés való félelem.
[00:22:34]De miért?
[00:22:34]És ez a nagy kérdés, és utó szóra egyetlen gondolat és mehet a laszti játék.
[00:22:43]Az, hogy egyszerűen ebbe bele lehet nőni, mint egy cipőbe a gyereknek ebbe a dologba, hogy igenis érdemes foglalkozni vele, hogy én én váltig állítom, hogy ott a hely, hogy az ember ezt rendbe tegye magába, nem fog elmúlni.
[00:23:04]Buddha is azt mondta, hogy a alapvető okai a szenvedéseknek öregség, betegség, halál, ragaszkodás, kapaszkodás dolgokban, amik múlandók, a körömgomba maradjunk a körömgombánál, az ugyanúgy egy megoldhatatlan probléma.
[00:23:20]Most megoldottuk, de közel öregszik a test.
[00:23:22]Egyre több a fájdalom, egyre több a veszteség és jön a halál.
[00:23:25]Tehát ezzel amennyire tudunk, meg kell békélni, de véleményem szerint ez egy gyökeriben feloltatlan dolog.
[00:23:33]Nem tudom, ti mit szóltok ehhez.
[00:23:35]Most jönne az a nagy kérdés, hogy miért beszélünk annyit ma a halálról?
[00:23:39]Mert én úgy látom, hogy manapság ez valamiféle már divat.
[00:23:46]Igen.
[00:23:46]Tehát én is azt visszatekintve erre a évtizedre, a minden területen, tehát a speciális területemen is, a pénatáris veszteség területén egyre nagyobb a publicitás, egyre szélesebb fórumon meg rétegekben beszélnek róla.
[00:24:03]És igen, egy kicsit én ezt a trendivé válást érzem, tehát kezdtük a azzal, hogy a ugye a mexikói halálultuszon keresztül egy ilyen nagyon vidám, könnyed vagy egy másfajta megközelítési módot adott akár a halottak napja környékén, és akkor jöttek be a a koponyafejes kis, nem tudom, szűk naciktól kezdve a mindenféle ékszer meg tetkó.
[00:24:33]és és egyre több művészeti alkotásban is megjelenik a haláltémája.
[00:24:36]Akár most az Állodovár film jut eszembe a szomszédszoba.
[00:24:41]Azt hiszem, ez volt a a címe a legújabb alkotásának, ami az eutanázia kérdéseit feszegeti.
[00:24:51]viszont nekem van egy olyan kényelmetlen érzésem, ahogy beszélek mondjuk a gyászolókkal, vagy ahogy látom, hogy hogyan hozzák be a akár a halálkávéházakon a a témát a résztvevők vagy a hallgatói körében, hogy a nagyon szűk szociális közegben, tehát akár a családban, vagy amikor egy baráti társaság üllel, még mindig ugyanúgy megbotlanak a téma felett, vagy hogyha arról van szó, hogy meg akarnák beszélni, hogy anya, te hogy szeretnéd, hogy temessünk majd el, vagy én azt szeretném, hogyha ez meg ez történne a a saját temetésemelen, mondja akár a héves gyerek a szülőnek, akkor ugyanazzal a lefagyott reakcióval találják magukat szembe.
[00:25:38]Tehát egyrészről így így nagyon nagyon beszélünk róla, de ezzel mintha megnyugtatnánk magunkat, hogy jó, akkor most mi már beszélünk a a halálral azon a szinten, amin kéne, hogy megint ugye visszaemeljük a természetességbe.
[00:25:52]És nincs visszaemelve a természetességbe, mert ugyanakkor egy coviddal vagy egy háborús helyzettel pedig ugyanúgy nem tudunk a mély szinten mit kezdeni.
[00:26:07]Én visszatérve még az előző.
[00:26:07]Nekem az volt itt a fontos ebben a kis gondolatmenetben, hogy a halálkávéház például szerintem nem egy ilyen terápiás aktivitás, hogy aminek az lenne a feladata, hogy hogy csökkentsük a bennünk lévő feszültséget, hanem inkább, hogy generáljunk valami újfajta ráébredést, egy egy filozófiai mélységet.
[00:26:25]Tehát ez szerintem egy kicsit más.
[00:26:27]Miközben természetesen nekem sem a pszichológiával, a pszichoterápiákkal vagy ezzel a fajta terápiás megközelítéssel nincsen bajom.
[00:26:33]Tehát ezek különböző hagyományok akár a halálkávéházon belül is.
[00:26:39]Én igazából őszintén ezt se szeretem ezt a úgy szoktam talán mondani, hogy hogy domesztikáljuk valamiképpen a halált, hogy olyan kedveskedő módon beszélünk ró, hogy a halál az olyan olyan kedves, a nagyszüleink időszakában, meg a meg a törzsi kultúrákban, meg a világ más kultúráiban olyan természetesnek fogják fel a halált, és nekünk se kellene ezzel foglalkozni, hanem elfogadni azt az idillikus viszonyulást, amit talán te is láttál, amiről beszámoltál, Tamás.
[00:27:09]Tehát, hogy szerintem nyilván van ilyen, tehát ezzel is valahogy számot kellene vetni, de ez a mondjuk így dédelgetése egy ilyen ilyen pozitív megközelítése a halálnak szerintem megint céltévesz.
[00:27:22]Tehát nagyon sok változata van az úgynevezett tabúsításnak.
[00:27:24]Egy igazi ezerarcú polip.
[00:27:26]Ez is lehet, hogy ma sokat beszélünk a halálról, de valahogy megpróbáljuk ilyen értelemben domesztikálni, háziasítani, hogy hát az természetes része az életnek.
[00:27:36]Semmi különös nincsen benne, csak mi csinálunk belőle nagy ügyet.
[00:27:41]Bezzeg régen semmi ilyesmi nem volt.
[00:27:44]Azt ne lehet, hogy hogy nem is igaz ez se.
[00:27:45]Tehát, hogy én szerintem inkább egy ilyen felkavaróbb jellegű bbeekintőbb beszélgetést kellene keresni, vagy vagy erre törekedni.
[00:27:53]Ez is egy lehetőség inkább.
[00:27:56]Elmondanék egy esetet én is, hogy egy ilyen kerekasztal beszélgetésben egy lapszámbemutató volt igazából, ahol valaki felvetette a a fogalmazásod jutott eszembe, hogy a halál csak nem tudom pontosan, hogy volt rettenetes vagy szörnyű a kettő közül valami volt, és ezt felvetette valaki, és akkor többen felszisszentek azonnal, hogy juj hát ilyet nem szabad mondani, mert a halál az nem rettenetes, az nem szörnyű.
[00:28:20]Tehát szerintem egy picit mintogyha elmentünk volna ebbe az irányba, hogy összejövünk különböző fórumokon, ilyen jellegű beszélgetéseken, vagy éppen a halálkávéházban, vagy vagy az újságok, magazinok számolnak belől, és akkor mindenki úgymond túllicitálja egymást, hogy hogy milyen jó viszonyban van ő a halála, és hogy mennyire nem kell attól félni, mert nem szörnyű.
[00:28:39]De aál az szörnyű, felfoghatatlan a rejtély.
[00:28:43]Nem attól szörnyű, hogy fájni fog az utolsó pár napunk, hanem attól, hogy hogy nem tudjuk elképzelni a saját nem létezésünket.
[00:28:49]És hogyha azt mondjuk, hogy ez semmiség, mert láttam Erdélyben vagy bárhol egy idős embert, aki olyan olyan olyan békésen halt meg, rögtön innen borítékonom, hogy nem békésen halt meg, ugyanúgy benne volt ez az egzisztenciális rejtéhez való megmagyarázhaty.
[00:29:08]Mi már itt birkózunk a mikrofonjogért.
[00:29:11]nagyon rövid leszek és pontosítanék.
[00:29:13]Tehát én is kivételként éltem meg ezeket, és ugyanazt gondolom, hogy a ma főleg a nyugati típusú civilizációkban valami hihetetlenül el van sekélyesítve.
[00:29:25]Igenis, hogy tabú a halál.
[00:29:25]Tehát kórházba halnak meg emberek, azon belül általában elfüggönyözve.
[00:29:32]Eltűnik a kilencedikről a néni a lépcsőházból.
[00:29:34]Hát ugye eltűnt, elvitte a cica, vagy a fogtündér, vagy mit tudom mi.
[00:29:39]Tehát nem vagyunk tanúk, nem vagyunk mellette, nem éljük át, nincs benne a vérkeringésben.
[00:29:46]Lehet itt felületesen bohóckodni, hogy a halál tényleg nem is olyan hű, de nagyon ijesztő.
[00:29:50]Csak kapjunk kézbe egy diagnózist a kégolyó utcából, vagy üssön be a hír, hogy meghalt a szülőd vagy a gyerekedn.
[00:29:58]Ott aztán megmutatja az arcát.
[00:30:00]Tehát valahogy ezeket kell helyre tenni.
[00:30:05]Hát nem is kell ennyire közeli rokonnak lenni.
[00:30:08]Tehát, hogy számos esetben, amikor egy évfolyamtársról értesülünk, hogy meghalt, és főleg, hogyha ez teljesen ellenében megy a mi természetes vagy ilyen idealista narratívánknak, hogy megszületünk, élünk, megöregszünk, gyerekeket nevelünk, és majd egyszer majd amikor már déd szülők, nagyszülők, szüleink meghalnak, mi jövünk.
[00:30:31]Tehát amikor ilyen ilyen brutálisan pofátanult csap arcul a halál, hogy egy kisbaba hal meg, vagy a 40 éves baráti társaságban az egyiknek a a haverja, tehát nem kell olyan közelek lenni, akkor is ott a székben, ahogy az emberrel találkozom, az ember az érzelmileg megrázkodtatáson megy keresztül, és kényszerítve van, csak nem feltétlenül tudja ezt ezt szavakba önteni.
[00:30:59]Tehát ez az, ahol itt belép ez a diskurzus, meg ennek a szükségszerűsége, hogy hogy mi ez a rettenet, meg miről szól ez a rettenet, amit érez, vagy ami miatt mindenféle kényelmetlen meg nehéz érzelem önti el.
[00:31:17]Ez így ketté van szedve ez a világ rendesen.
[00:31:21]Tévébe bekapcsoljuk a tévét, váltogatjuk a csatornákat, mondjuk játékfilmek és vagy dokumentumfilmek a második világháborúról.
[00:31:28]Hát 10 perc tévézés alatt meghal több 100 ember a képernyőn.
[00:31:33]Nem mi vagyunk, azunk nem történik meg.
[00:31:35]Mi nézzük ezt a dolgot.
[00:31:37]Ó, a történelmi innené biztonságosnak tűnik.
[00:31:41]Mindig más történ és akkor egyszerűen ez ez még csak ront a helyzeten, hogy kialakul egy ilyen kettős mérce a virtuális halálról.
[00:31:49]Már asszuk a ropit, miközben folyik a vére mindenkinek a képernyőnek.
[00:31:55]tolják be a usvicba, kemencébe a károsultakat, ugyanakkor nincs testközel, és amikor megjelenik, akkor ez a két dolog összeegyezhetetlen, összeegyeztethetetlen.
[00:32:07]Félek is attól, hogy ki egy háborús generáció, apám még fronton volt, 22-ben született, már jó rég meghalt és kén volt hadagyként és tapasztalta a háborot és mondtam, ez borzalmas borzalmas.
[00:32:24]Ez nagy lőnek azon szörnyű és és egyre inkább tűnnek el a utolsó tanúk, akik valahogy részt vetek ebbe és egyre igul ilyen értelemben a a tapasztalat a a társadalomba.
[00:32:36]Tehát akár rátérhetünk arra is, hogy most könnyebb katát táncba vinni a videójátéklövöldözéseken felnőtt fiatalokat, meg a idióta háborús filmeken felnőtteket, meg a dolgokat, közelről nem tapasztaltakat, hogy ez azért egy komoly változás aláfogásban, nem?
[00:32:57]Nem tudom, ki kezdene ebbe a témába bemenném azt, hogy az előbb 1000 karú polipnak neveztem a tabut, a tabúsítást, akkor ez is egy lehetőség a tabusításra.
[00:33:06]Sőt, kettőt is itt akkor felidéznék.
[00:33:09]Az egyik az, hogy másokról beszélünk, tehát mindig másoknak a haláláról, és nagyon nehezünkre eszik.
[00:33:14]Megfigyelem szakembereknél is, akik haldoklókkal foglalkoznak, hogy hogy mindig másokról beszélnek.
[00:33:20]Én annyi haldoklót láttam már, annyi halálesetet megtapasztaltam, annyi haldoklót segítettem.
[00:33:25]a halálba és a többi, és közben nem veszi észre, hogy soha nem magáról beszél, ezt nem fordítja át, sőt hárítja ezt.
[00:33:32]Az egyik ilyen jelenség szerintem, ami figyelemre méltó.
[00:33:37]A másik pedig az, hogyha túl sokat beszélünk valamiről, azzal is lehet tabusítani.
[00:33:41]Tehát a csendnek, az elhallgatásnak, a döbbenetnek is megvan szerintem ugyanígy a helye.
[00:33:46]a tabu fogalommal kapcsolatban is talán nem meglepően nekem egy ilyen furcsabb érzésem van, vagy nem megszokott módon közelítenék hozzá, hogy a tabu eredetileg, talán ezt sokan tudják, egy polinéziai szigeteken megjelenő spirituális vallási fogalom volt annak a tilalma, hogy a szentrálisról, a szentről nem szabad beszélni.
[00:34:07]Ugye olyan helyekről, mint Tonga, meg Hawai, Fiji, ilyen szigeteken írták le, ugye még a Kukk kapitány a 18.
[00:34:16]század végén először, hogy ott találkozott ezzel különböző formákban, hogy tapu meg kapu meg tabu.
[00:34:23]Ilyen ilyen módon.
[00:34:23]Arról volt szó, hogy ami igazán fontos, ami szent, arról nem szabad beszélni.
[00:34:28]Nem arról volt szó, hogy az emberek nem szívesen beszéltek volna ezekről.
[00:34:32]Tilos volt azért, hogy ne profanizáljuk a a mélységet, amiről nem lehet beszélni.
[00:34:36]Ne fecsegjünk róla.
[00:34:39]Ez megvan a a a zsidó és a keresztény hagyományban is.
[00:34:42]Annak tilalma, hogy kiejtsük az Isten nevét, vagy lefessük, ábrázoljuk ugye az Istent.
[00:34:48]Ezek is hasonló tabuk voltak.
[00:34:51]Még Frajda 1913-as Totem és Tabu című könyvében is így beszél róla, hogy a szent borzadály volt eredetileg.
[00:34:56]Nem arról volt szó, hogy hogy nem szabad beszélni valamiről, meg nem beszélünk eleget, mert kényelmetlen, hanem akartunk beszélni, de ahhoz, hogy megőrizze a az integritását, a mélységét, a spirituális mélységét, a szent borzadály jellegét, ezért nem volt szabad beszélni ezekről a dolgokról.
[00:35:14]És szerintem a fecsegéssel tabusítani lehet a mai közkeletű értelemben.
[00:35:19]Ha sokat beszélünk a halálról, akkor azzal úgymond a van egy ilyen mondás talán, hogy a a francia mondás, ha jól tudom, hogy vízbe folytani a halat.
[00:35:28]Ugye elvesszük az élét azáltal, hogy sokat beszélünk róla.
[00:35:36]Szerintem a tisztelet azt is jelenti, hogy hogy nem beszélünk annyit róla, hogy megtartjuk ezt a ezt a furcsa rejtélyességét valaminek.
[00:35:46]Most próbáltam visszafejteni, hogy mit kérdeztél, hogy de a inkább amit mondtál, hogy hogyan tisztult le, hogy ki hogyan találkozik a halállal és nekem megint a gyakorlat jutott eszembe, hogy valóban más, amikor így beszélünk róla, és más, amikor ott ő velem szembe a Izraelből a gyerekével a bombázás elől, és konkrétan végignézte, hogy hogy hal meg valaki család, mert mert dolgoztam ilyenekkel, meg aki megtalálja a saját magát felkötött férjét a gyerekkel együtt, vagy aki a covidban elveszíti egyik pillanatról a másikről az édesapját, úgyhogy nem tud elköszönni.
[00:36:33]meg azok az orvosok, akik naponta hat-hét hullazsákot láttak, mert az embert már nem, és ők ők nem kapnak segítséget.
[00:36:48]De bocs, Tamás nem ezt mondta szerintem, hanem hogy ő maga, tehát te magad vagy, én magam kapnám meg azt a diagnózist.
[00:36:54]Tudunk itt beszélni más emberekről, meg jó fejek lehetünk, de amikor én megkapom azt a diagnózist, hatából igen, háborúból hazatértek más generáció.
[00:37:04]Ugye a halának alapvetően két arconát halállal való szembesülés, aminek ugye a szorongásos permanens állapota az élet gyakorlatilag az emberek többségénél, mert ott lappangés időnként, erősebb időnként alkab.
[00:37:18]Másik pedig a rendkívül közeli halál lehetősége vagy bizonyossága, amikor például kapsz egy diagnózist, hogy na apukám, két hónapod van, és akkor ott hirtelen nagyon-nagyon átépülnek a dolgok.
[00:37:31]Tehát én ehhez nagyon közel álltam az életemben.
[00:37:33]Sok alkalommal kísértem haldokló barátaimat, fiatalt, kortársamat, időset.
[00:37:39]Jártam hozzá halála előtt.
[00:37:41]Egy napig még ott ültem az ágyas szélén.
[00:37:47]emberpróbáló és jó esetben emberformáló.
[00:37:49]Nem mindenki megy át azon a vizsgán, hogy rábólintson.
[00:37:51]Végén így is, úgy is meg kell halnia.
[00:37:53]De szembesültem olyannal is, ahol ez a ez a belebékénélés, ez az összerakás történt, vagy például a Polcellennek van egy gyönyörű filmje, a iskolánknak egy éve ráment, ráment, de hülye vagyok.
[00:38:06]egy éves képzését jelenti a a gyászmunka és a a halállal haldoklással való foglalatosság.
[00:38:15]Polen közeli ismerősöm volt annak idején, és egy egy gyönyörű búcsút mondott el a halál, hogy hogy már akkor erősen a végstádiumban volt a a rágtípussal, hogy egyszerűen az élet olyan színes lesz és értékes és befutnak a dolgok és úgy lehet élni benne, hogy így kellett volna végigélni.
[00:38:39]rájössz az értékére a pillanatnak, hogy olyan gyönyörű színe van a tetőn a cserepeknek, meg a járdasziget szélén egy kis fűcsomó, ahogy kitüremkedik.
[00:38:50]Tehát ilyen értelemben én azt gondolom, hogy minden borzalma mellett főleg a saját halála való szembesülés egyfajta érzelmi kiteljesedés vagy lelki felnövés is lehet.
[00:39:02]lehet halt meg úgy barátom, hogy teljesen összeomolva és mindenféle feloldozás nélkül.
[00:39:11]Hát és akkor térjünk rá így a saját tehát diagnózisra.
[00:39:15]Most a amikor ilyen ilyen kliensekkel találkoztam, dolgoztam, hogy valakinek megtörtént ez a transzformatív személyiségfejlődés, vagy a az élet meg a pillanat, a kapcsolatoknak a az előtérbe kerülése meg felértékelődése.
[00:39:37]És volt olyan, aki annak ellenére, hogy kisgyerekei vannak, és az lett volna a legmagától értetődöbb, hogy a karrier helyett a miután halálos diagnózis, tehát a rákot még mindig halálos diagnózisnak veszik a legtöbben.
[00:39:56]Ö a műtétek után adtak neki egy 10 éves túlélést, és nem az a változás következetben áll, amit mindenki remélt megvárt, hanem a saját értékei szerinti változás, hogy neki mi került előtérbe, vagy mi vált fontossá az életbe.
[00:40:13]Neki nem a gyerekek, hanem teljesen más örömök vagy más foglalatosságok kerültek előtérbe.
[00:40:23]De a azt a néhány hónapos kínlódást meg agóniát, azt azt mindegyik esetben lehet látni, akkor is, hogyha a megoldás az a gyógyulás útja lesz.
[00:40:36]volt egy sorozat sírant művek magyarit fordították temetkezési vállalkozókról szólt egy családról, de valami hihetetlenül mély amerikai sorozat létére abszolút lélekemelő és intelligens volt, mert volt csak kritikáért és ott volt egy olyan pillanat, ami úgy megfogott egy temetésen ott álltak az egyik a főszós miért hal meg az ember, hogy értékesebb legyen az élet és ez is egy olyan olyan végtelenül egyszerű bölcsesség, és olyan nehéz elengedni, és olyan nehéz megőrizni, és és ki hogy éli meg.
[00:41:12]Tehát én is úgy vagyok vele, hogy időnként mikor megsuhint a végesség érzete, nem mintha be lennék tárazva most valami durva diagnózissal, de ezért néha úgy úgy érzek ezt azt.
[00:41:25]Hát most kéne akkor rendet rakni magam körül, megcsinálom.
[00:41:29]Itt mindig is meg akartam csá és mondom, Tamáska, miért nem 20 éve?
[00:41:33]Miért?
[00:41:33]Egy ezért is félünk a haláltól, mert nem marad idő, nem tudjuk tovább tologatni a jövő káprázat.
[00:41:39]Tehát tehát végeredményben azt gondolom, hogy egy egy megfejthető pszichológiai oka is van a a eddig és nem tovább.
[00:41:47]Itt a vége, akármit ugrálsz, itt nincs vita, nincs kegyelem, nem lehet senkibe semmibe kapaszkodni.
[00:41:55]Punk, itt a vége.
[00:41:58]És itt jön rá az ember, hogy ez egy olyan bölcsességet tanít, amit talán korábban is felfedezhettünk volna.
[00:42:05]Térjünk rá egy olyan kérdésre, aztán még visszamehetünk, mert nagyon sok mindent megpendítettünk, hogy hát a halállal való foglalatosságban, ami egyszerre lehet elkoptatott lemez meg túlihegett dolog, és megint a tabu meg a sekrég szintjére viszi, azért kialakultak olyan mozgalmak az elmúlt 10-20 évben a sok trendiség között, amit én fontosnak tartok.
[00:42:32]Az egyik a hospisz, ugye a haldoklógondozás, ami nem elsősorban a testi palliatív tünetek melletti minél tovább őrizze meg a komfortját, egészségi állapotát alálig, hanem a lelki felkészítés és az emberi környezet biztosítása.
[00:42:50]Másik pedig a gyászcsoportok, gyászfeldolgozás, gyászmunka.
[00:42:54]Hát ezek nem voltak olyan nagy divatban 20-30 évvel ezelőtt.
[00:42:57]Ehhez egyébként van köze a halál kávézó dolgoknak, vagy ti mit gondoltok ezeknek az összefüggéséről?
[00:43:08]Én Hosszízban nem dolgoztam, de gyászfeldolgozó csoportokat vezettem, meg dolgoztam a Napfogyatkozási egyesületnél sokáig.
[00:43:15]A halál kávéháznak a promó anyagába, szövegébe is mindig hangsúlyozzuk, hogy ez nem gyászfeldolgozó csoport.
[00:43:25]Tehát kifejezetten tartjuk is azt a biztonságos szintet, meg azt a diskurzusáramlást, hogy ne egy-egy embernek a saját esetével kelljen foglalkozni.
[00:43:41]Tehát, hogy ez ez kifejezetten hangsúlyosan nem gyászfeldolgozó csoport, nem terápiás csoport.
[00:43:50]Lehet hát preventív, ki mire használja.
[00:43:54]Igen, olyan is lehet.
[00:43:54]vagy pszichésen elárasztó is lehet.
[00:44:01]Friss gyásszal én volt olyan, aki kérdezte, tudtam, ismertem a a hátterét, volt, hogy nem javasoltam, hogy jöjjön arra az alkalomra, pont azért, mert az ő fejében az volt a koncepció, hogy eljön, és akkor ott megkönnyebbül, vagy ott tud meg tudja osztani a saját fájdalmát, bánatát.
[00:44:22]Nem, ez a cél.
[00:44:22]És egy fontos különbség, amit én kifejezetten szeretek, annak ellenére, hogy ilyen jókat tudunk vitázni, hogy a amerikai meg az angol mozgalomtól, sőt azt is mutatja, hogy most már azért könnyebben beszélünk egy szinten a halálról, hogy tavaly óta 10 évig csak mi csináltuk Magyarországon.
[00:44:44]A halálkávéházat pedig ez egy nem egy levédett dolog, és tavaly óta már mások is elkezdték, de hogy azokon a halálkávéházakon, amiket mi tartunk sokkal változatosabb és színesebb téma kerül megvitatásra vagy kiválasztásra.
[00:45:02]Tehát nem csak a az, hogy hogy szeretnék meghalni, hogy legyen a temetés, mitől félünk a halállal kapcsolatban, van-e szép megöregedés satöbbi, satöbbi, vagy akár ilyen konkrét pragmatikus felkészülés a halálra, hanem nagyon jó filozófiai mélységekig tud elmenni, elgondolkodni egy-két létünkből fakadó felelősségen is.
[00:45:25]Ászoró beszéltünk az öngyilkosság erkölcsi morális megközelítéséről.
[00:45:35]Beszéltünk a terrorizmusról, a márti rómságról volt úgy, hogy a halál és szex, halál és humor, ez volt a választott téma, de voltak komolyabb és nagyon érdekes beszélgetések, mint például a szervadományozás.
[00:45:50]Tehát, hogy nagyon nagyon sok színű, nagyon változatos.
[00:45:55]És ami meg másik különlegessége a a annak, ahogy mi csináltuk Lacival, hogy az én nagy vágyam volt.
[00:46:03]Én nagyon szerettem a Szigetfesztivált.
[00:46:04]Én azzal együtt nőttem kvázi fel, és sikerült kivinnem 2017-ben a halálkávéházat, és egészen két évvel ezelőttig minden nap volt Everness fesztiválon is voltunk, Feketezaj Fesztivál Művészetek völgyében, tehát a fesztiválos oldal és ott lehetett látni, hogy amikor 22 részevő 17 országból volt, hogy mennyire hasonlóan gondolkodunk bizonyos dolgokról a az élet elkerülhetetlen bizonyosságával kapcsolatban, tehát a halállal kapcsolatban.
[00:46:41]Nagyon nagyon sokszínűs, nagyon szép beszélgetések ezek.
[00:46:46]Nem terápiás csoport.
[00:46:46]Én én arra hívnám fel a figyelmet, hogy ez egy kulcskérdés a halál kávéázzal kapcsolatban, hogy itt nem úgymond érintett, közvetlenül érintettek vagyunk mindannyian, ugye ahogy bevezetődben mondtad, halandók vagyunk, és ilyen vonatkozásunkban vagyunk mi is ott szervezők, nem valami szakértői diskurzus generálása érdekében, de nem közvetlenül vagyunk úgymond bevonva.
[00:47:11]Tehát egyrészt nem vagyunk haldokló betegek, épp nem kaptunk ilyen diagnózist, nem az életünk végén vagyunk és nem gyászolunk, tehát a környezetünkben nem halt meg senki.
[00:47:23]Kérdés az, hogy egy ilyen helyzetben, de tegyük fel, fiatalok, egészségesek, szépek vagyunk és okosak, érdemes-e halállal foglalkozni vagy nem?
[00:47:30]Erre is két válasz van.
[00:47:32]Az egyik, hogy nem érdemes, mert nem is tudunk igazából érdemben hozzászólni ehhez, vagy átérezni a halált, a végességet, ahogy ez meglegyít minket, majd akkor ráérünk, lehetőleg idős korunkban, ugye, amikor odakerülünk, hogy egy súlyos betegség diagnózisát megkapjuk, vagy valaki a közvetlen környezetünkben beteg lesz, vagy meghal, ugye akkor kell igazából ezzel foglalkozni, de nem feltétlenül.
[00:47:56]Ugye a halálkávéház arról szól, hogy akkor is foglalkozzunk ezzel, amikor még nem érint minket ilyen közvetlenséggel a halál a környezetünkben.
[00:48:06]Miért?
[00:48:06]Én nekem nem annyira tetszene ez a preventív pszichológiai felkészülés sem, bár elgondolkodtam rajta, hogy hát ha ezt meg is ijedtem egy pillanatra.
[00:48:16]Ugye én egy filozófiai történetet próbálok erre mindig rávetíteni, hogy mi igazi filozófiát csinálunk.
[00:48:22]Legalábbis én így fogom fel.
[00:48:24]Más esetleg nem csak Petrára gondolok, hanem a világszerte megjelenő halálkávéházakban más felfogások is megjelennek.
[00:48:32]De én azt gondolnám, hogy itt tulajdonképpen arról van szó, hogy amikor 22 évesek vagyunk, 28 évesek, 39 évesek vagyunk, akkor is valahogy folyamatosan kell a halálra reflektálni.
[00:48:45]És erre igazából nincsenek megfelelő fórumaink.
[00:48:48]Talán ma már azt akartam kérdezni, hogy korcsoportra mi jellemző, mi a jellemző korcsoport, akik látogatják, de most így a végszavadra picit még így reflektálva, hogy hát ugye fiatalon lehet már készülni.
[00:49:04]Ö vajon gyerekként?
[00:49:09]Tudom, hogy ez egy másik tabut feszeget, de hát én is voltam kisgyerekként nagymamám ravattalózójában, és és nem is csak az, hogy a a nagyit kísérni a a temetőbe virágokat gazol meg egyéb, hanem amikor ott fekszik a halott nagyszülő, hogy hol kezdődik ez az egész, ha ideálisan állnánk hozzá.
[00:49:27]Mit gondolnátok például erről?
[00:49:33]A gyerekkorban?
[00:49:33]Hát a gyerekek kérdeznek a halálról.
[00:49:36]Igen, mert azért eltussolják ezt, hogy nagymama eltűnt a elutazott, elutazott meg elaludt, amivel most akkor ne tényleg ne pszicholóizáljunk.
[00:49:47]Olyat még nem hallottam.
[00:49:50]De tehát, hogy nem nem jó, amikor így szépítjük.
[00:49:55]És ez ezek legtöbbször, sőt hát ugye ezt ez ez a tapasztalat megint, hogy azokba a családokba, ahol a szülő maga nem tud mit kezdeni ezzel a témával vagy félreértelmezi, hogy a gyerek károsodik, hogyha beszélünk, kimondjuk azt a szót, hogy meghalt.
[00:50:17]egyébként szakemberek is, tehát most orvosról beszélek, aki akár 30 éve traumán dolgozik.
[00:50:22]Volt egy képzés, aminek a végén egy szerepjátékot betettem, hogy ott volt egy öt éves gyerek is a szerepjátékba, aki bement édesanyjával meglátogatni a nagymamát a kórházba, aki közben meghalt, és hogy ezt kellett az orvosnak közölni a lányával.
[00:50:41]És a abb a pillanatban, hogy egy gyerek bekerült a szerepjátékba, a a harcedzett orvosnak kicsúszott ez a száján, hogy hát a nagymama elaludt.
[00:50:50]Nem tudsz bemenni, hozzá elaludt a nagymama.
[00:50:55]Tehát, hogy a saját nem megdolgozott, meg nem reflektált, mert ez egy nagyon fontos dolog, hogy reflektálni végeséünkre, hogy tisztább jöjjünk azzal, hogy hogy mi miként állunk hozzá.
[00:51:09]Az egy nagyon fontos dolog.
[00:51:11]és a ravatalozóval kapcsolatban az jutott eszembe, hogy egyrészt ugye, hogy ez egy valami természetességet tudott hozni.
[00:51:19]Ez ez a narratíva.
[00:51:19]Viszont most legutóbb is elgondolkodtam azon, hogy találkoztam olyan, aki pont ettől kezdett el iszonyatosan szorongani a haláltól, hogy oda kellett menni és megnézni a feldíszített, felöltöztetett és kisminkelt nagypapát a ravatalozóba.
[00:51:37]És most ez jutott eszembe, hogy hát ott sem a halál igazi arcát mutatják meg, mert nem úgy látja a nagypapát meg a nagymamát, ahogy meghalt, hanem egy szinte élő alvó tetemet lát.
[00:51:58]És ez ez most utóbbi napoknak a szülvénye, agyi szüleménye, hogy hát ez sem az igazi hozzáállás meg a természetességet mutatja.
[00:52:07]Na hát nekem volt szerencsém, ö volt alkalmam gyerekként találkozni a halálnak a különösebb arcával.
[00:52:16]Nagyamát a az előszoba kövén találtuk meg, és lehettem nem tudom 10 éves, 8-10 éves.
[00:52:29]És valahogy én azt gondolom, hogy jobban helyre tudtam rakni, mintha elaludt volna, vagy elvitte volna a fogtündér.
[00:52:38]megkökkentő volt, döbbenetes volt összerakni, hogy hogy ez ő nem így szokott pont kinézni, mert per napja ott feküdt, kicsit úgy rásimulva a kőre.
[00:52:46]De azt gondolom, hogy ebben benne van az és ebbe a nagyon mészető ö kimondhatatlanban, hogy az urbánus civilizációk nem nagyon találkoznak még állatok halálával se.
[00:53:04]Tehát amikor már megint jön a Igen, amikor a kis faluban nyaraltam, igenis hogy fontos.
[00:53:09]Elmondom, ha kellerszer.
[00:53:14]Nagymama nővére kicsoszogott és elvágta a csirkorkát, és kifolyadta a wiingba, aztán tépte a tollát.
[00:53:20]Így mentek a dolgok, meg a disznótól, meg ez, meg az, meg valakinek a temetése, hogy úgy, úgy normálisan volt.
[00:53:27]Tehát ez most nézzünk meg egy másik példát.
[00:53:28]Elmegyünk a Tescóba, és nem ott vágják le a csirket, minden szépen be van fóliázva, lemérve, úgyhogy eltűnt a halál.
[00:53:37]Temetőkbe csak sírokat látni, és nem azt mondom, hogy leskelődjünk rabatalozókba, de nem nincs tapasztalatunk róla.
[00:53:47]És szerintem ez a korunknak egy-egy lépfenéje, ami alapvetően valahol jót akart ezzel az eltüntetéssel, de szerintem nagyon rosszat tett a létünk realitását, a létezés realitását, illetően a mulandóságot igyekezett kivonni.
[00:54:06]Csak egy megjegyzés, hogy a Jung Chulhan, az ismert koreai német filozófusnak van egy ilyen könyve.
[00:54:14]Ez meg ez a fogalom, hogy a csillapítótársadalom, hogy valahogy a csillapítás, hogy nehogy feliz izgassuk magunkat, felzaklassuk magunkat, az életünk, ne legyen olyan kényelmes.
[00:54:22]Ugye erre vannak bizonyos fajta társadalmi kulturális technikák.
[00:54:25]Ez is egy ilyen.
[00:54:29]És utána ott van a 42 éves, aki az első temetésén 42 éves korában volt, mert nem vitték el.
[00:54:37]Tetése volt.
[00:54:37]És az is tudmasztás, hogy utána Na igen.
[00:54:42]Igen.
[00:54:42]Tehát, hogy hogy a gyerekekhez visszatérve, vagy nem viszik el a temetésre.
[00:54:44]Tehát úgy, hogy meghalt, elaludt a nagypapa, nagymama és el se viszik a temetésre.
[00:54:52]De én is szeretnék ezzel kapcsolatban valamit, hogy rengeteg különböző elképzelés van azzal kapcsolatban, hogy hogyan neveljük a gyerekeket, hogyan mutassuk be nekik a halált, hogy volt régen is ugye más gyakorlat erre, vagy nem csak oktatás, hanem egyáltalán más környezetben éltek a gyerekek.
[00:55:08]És akkor arról beszélünk, hogy mi lenne a jobb, hogyan lenne igazából ez jó.
[00:55:12]De de mi mit mi tesz jóvá?
[00:55:15]mi lenne a mércéje, a kritérium annak, hogy a jó életnek, a jó halálnak, a halálhoz való jó megfelelő viszonyulásnak.
[00:55:23]Ezt szerintem teljesen elengedtük, vagy kiszerveztük ezt a kérdést.
[00:55:28]Ugye ez lenne a legalapvetőbb filozófiai kérdés, ha úgy tetszik, hogy mi a jó élet, hogyan éljen egy gyerek majd utána élete folyamán jó életet, ebben milyen szerep jusson neki a halálnak halálnak.
[00:55:41]Igen.
[00:55:44]Reflektáljon rá.
[00:55:44]ne reflektáljon, kijárjon a temetőbe, elvigyük a temetésre disznóvágásra, ő maga vágja le a csirkéket, vagy bármi ilyesmi.
[00:55:53]Hogy mi lenne a mérce, vagy mi lenne az, amit el akarnánk érni.
[00:55:58]Tulajdonképpen erről szerintem óriási csend van ma.
[00:56:00]Tehát kiszorulnak ezek a tartományai a kultúrának, az értékek, ugye akár a vallás, akár a filozófiában, az etikai értékek.
[00:56:08]Most én nem gondolnám, hogy jön egy filozófus és megmondja, hogy mi a helyes válasz ezekre a felvetésekre, de legalább nyitna egy egy nyílt mély diskurzust arról, hogy beszéljünk arról, hogy voltaképpen mi lenne a cél, és nem csak az eszközökről beszélnénk, hogy hogyan lehet ezt elérni, megmérjük tudományosan.
[00:56:25]De mit?
[00:56:27]Hát igen, ez egy alapvető kérdés, hogy mi a jó.
[00:56:30]Erről szerintem beszélgethetnénk heteken keresztül, vagy nem tudom, jó nagy demis van vörösbor mellett, persze, hogy hangulat is legyen.
[00:56:39]Én mindig vágytam pontos definíciókra.
[00:56:42]Valószínűleg a torz gyerekkorom, hogy hogy ez eltelt a téboy peremén billeg.
[00:56:48]Kerestem, hogy miben lehet kapaszkodni.
[00:56:51]Mi a jó?
[00:56:51]Tényleg mi a franc az, ami jó.
[00:56:55]Kisdobos voltam, úttörő voltam, szocialista, erkölcs, jól viselkedsz, így viselkedsz, de ennek a fonákját mindig megkaptam.
[00:57:02]És hát fiatal felnőtt voltam, mire találtam magamnak egy fogóckodót.
[00:57:08]Az egyik úgy néz ki, hogy boldoglak lenni jobb, mint boldogtalannak.
[00:57:15]Ezt így egész erős pástyának érzem.
[00:57:15]Így ebből ki lehet egy jó.
[00:57:19]Boldognak lenni, boldog.
[00:57:19]Nem boldognak lenni.
[00:57:21]Igen, tudom.
[00:57:21]A résztvetekben bujkál az ördög.
[00:57:24]Igen.
[00:57:26]A másik viszont majdhogy nem erre reflektál, hogy akkor miért nem?
[00:57:27]Tehát innen jön már gyakor van egy-egy alapziómánk, ugye a matematikában is vannak olyan alapziómák, amiket nem lehet maradéktalanul bizonyítani, mégis erre épül a teljes matematika, beleértve minden gyakorlati alkalmazhatóság által űrutazást, a távkést, a mindent.
[00:57:47]Na most térjünk vissza, hogyha elfogadunk egy ilyen alapziómát, hogy boldognak tenni jobb, mint boldogtalannak, nem nagyon cincelva, akkor nekem onnan a budhaféle ügyek jönnek be leginkább, ahol megmondják, hogy az az erényes, és ez a nem erényes, meg a bűn, meg a anyámkinja.
[00:58:05]Jézusnak szerintem sokkal szebb tanításai voltak, hanem az, hogy azt kívánja minden érző lénynek, hogy a lehető legkevesebb, szükséges szenvedéssel érje el a felébredettség boldog állapotát.
[00:58:17]Na, ez már tetszik.
[00:58:21]Tehát ez egy egy elfogadható tény, és egy elfogadható kívánság a boldogsághoz.
[00:58:26]És ennek alapján azért rá lehet menni halállal kapcsolatos kérdésekre is, hogy na vegyünk egy ilyen viszonylag nehezen támadató ami szerintem nehéz, nem csak ez, hogy az alapfogalmat nehéz valahogy tisztázni, hanem hogy ezek empirikus módon tudomány mai tudománnyal ugye egy ilyen tudományfetisizmus korszakában élünk, nem vizsgálhatók a a végső értékek.
[00:58:50]Még a szenvedés a a te történetedben vizsgálható, de a megvilágosodás mi az?
[00:58:55]A megvilágosodást cseréljük ki a a lehető legboldogabb állapotra, és akkor már helyben vagyunk.
[00:59:00]Na mennyiség modern nyugatira, akkor ilyen de valószínűleg nem ezt kell múta talán.
[00:59:08]Igen.
[00:59:09]Én azt gondolom, hogy a a boldogságban benne van rengeteg fájdalom is szükséges szenvedés.
[00:59:14]Tehát én most nem vallási kinyilatkoztatást eszek, de egy boldog élet része például a szeretetszemély elvesztése felett érzett gyász, vagy a saját közelgőhalálunk felett érzett fájdalom, amit felnőttként el tudunk fogadni, és azt mondjuk, hogy gyerekek, hát most ezt még tovább fokozni hisztivel vagy elfolytással vagy téves kezeléssel, az nem egy normális dolog, mert még rosszabbul leszel.
[00:59:43]Egy kérdéssel már aztán majd mondjad csak, hogy készüljetek, hogy hogy néz ki egy ilyen kávézó találkozó, kik jönnek, hogy jönnek be, mit csináltok, de azért mondd, amit mondani akartál.
[00:59:57]Hát amit most mondtál, tehát ennek nagyon örülök, hogy ez így elhangzott, hogy a szenvedés meg, hogy a a végességnek a tükrébe érkezik meg a az értékessége is mindennek.
[01:00:12]És ugye ez a mindjárt a halál kávéházra így átkötve, hogy azért nagyon sokszor bármilyen oldalról közelítjük meg a a halál témáját.
[01:00:22]A a végén mindig megállapítjuk, hogy az életről meg az élet mikéntjéről szoktunk beszélni a nagyon sok esetben.
[01:00:28]Tehát kényszerűen ugye az az ismert nekünk az az, amihez van kapaszkodónk és a ennek a kettős feszítésébe lehet eljutni ezekhez a a belső saját értékekhez is.
[01:00:41]A halál kávé ház hát hol van?
[01:00:48]Nincs olyan, hogy van egy darab.
[01:00:50]Na ez az első dolog, hogy ez egy ilyen vándor.
[01:00:54]Hát volt inkább úgy, úgy vándorcirkusz, hogy mindig volt egy időszak, amikor volt egy kedvenc helyünk, ahol tartottuk, ha most nem az online térről beszélünk.
[01:01:03]Volt, amikor ugye az említett fesztiválokon, most a legutóbbi alkalmak azok a művházban voltak.
[01:01:13]És extrém helyszínek.
[01:01:15]Extrém helyszínek.
[01:01:15]Én tartottam már temetőbe.
[01:01:18]A meg hát a ez a ez említett fesztiválok azok elég extrémek voltak.
[01:01:22]Most volt egy koncert.
[01:01:25]Meghívott a zenekar.
[01:01:27]Igen.
[01:01:27]Oda Laci Laci tudott menni.
[01:01:27]Igen.
[01:01:30]Koncert elő beszélget.
[01:01:30]előtte a pódiumra fölmentél és nem nem a kávéházi részben volt, de a koncertnek az egy ilyen hosszú monstre esti program volt, annak részeként volt hakábáz, hogyha Igen.
[01:01:45]És meg meg ez ugye nem klasszikus halálkávéhez, a halál kávéház beszélgetés.
[01:01:53]megpróbálom megterve a hangulatot akár a most mindenfél évben már hívnak a orvostan hallgatókhoz, hogy tartsak egy ilyen halálkávéz beszélgetés és volt úgy, hogy őket kivittem a temetőbe, fiúi temetőbe több alkalommal és ott ültünk le a sírokra, ahol annó Lacival a képeket készítettük a Szigetfesztiválra.
[01:02:17]Úgyhogy az én négy, akkor négy éves kisfiam meg a fotós négy éves kislánya rohangált a sírók között ö a kis motorral, és ki is küldtek minket.
[01:02:31]Pattogtak a csontok jobbra vannak.
[01:02:33]De meg meg a kávé kávés bögrét látva a kezünkbe kaptunk pár feddő szót meg pillantást.
[01:02:43]Na de akkor ez egy célcsoport volt, tehát külön valahova volt egy meghívás a medikusokhoz.
[01:02:47]volt.
[01:02:47]Igen, igen, igen.
[01:02:49]De nem ez jellemző ugye, tehát hogy én azt mondani, hogy sok helyen lehet halál kávéházat így ebben az értelemben, de legjobban otthon érzi magát, azaz a kávéházban.
[01:02:59]Tehát, hogy ez nem véletlenül van ott.
[01:03:01]Én gyakran így hallom.
[01:03:03]Így hallom a nevét.
[01:03:03]Miért kávéház?
[01:03:05]Nem te, hogy én így hallom a nevét, hogy halál önkiszolgáló.
[01:03:09]Micsoda?
[01:03:09]Hogy a mintha el lenne ott nyelve meg sumákolva.
[01:03:12]A második része a kávéház pedig én most akkor egy erőset mondok, lehet, hogy fontosabb a kávéház, mint az első rész a halál.
[01:03:20]Tehát nem arra fókuszálunk, hogy halál valami filozófiai valami ugye filozófiai kávéházaknál, hanem ugye a kávéház egy fontos helyszín.
[01:03:30]És nem csak azért, mert elmegyünk egy kávéházba, egy kávézóba, amiket ismerünk mondjuk Budapesten vagy máshol, hanem a története, az a kulturális szimbólumrendszer, ami a modern európai nagyvárosi kávéházhoz csatlakozik, ami forradalmasította a gondolkodást a 17.
[01:03:47]század közepétől.
[01:03:50]Először talán Londonban, aztán olyan nagyvárosokban, amik különösképpen ismertek a kávéházi világukról, kávéházi kultúrájukról.
[01:03:58]Párizs, Bécs és Budapest is tartozik ehhez, vagy Triest, Miláno, akár Amszterdam, sok más várost említhetünk.
[01:04:09]Párizs és Bécs mindenképpen említésre jellem.
[01:04:12]Ők ezek a városok nem lennének a kávéházi kultúrájuk nélkül.
[01:04:14]Ott szerveződött a művészet, az irodalom, filozófia, a politika, gyakorlatilag minden.
[01:04:21]Ugye már a felvilágosodás korszakától a 20.
[01:04:24]század filozófusa is a és művészei is a kávéházakban találták megjüket.
[01:04:30]Bécsben ugyanígy akár a bécsi kör is ott szerveződött.
[01:04:34]Tehát egy a kávé ez egy borzasztóan fontos dolog és felfedezik a kávéházat ebben a vonatkozásában.
[01:04:41]Elsősorban a pár napja vagy hete elhunyt német filozófus, szociológus Jürgen Hábermás egy korai művében 1962-ben jelent meg a a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása című könyve, és főleg az angol fordítás majd a 90-es évektől felhívja a figyelmet arra, hogy a kávéház az egy nagyon fontos szerepet játszott, nem abban az értelemben, hogy ma értjük, hogy hogy ott ilyen tingli tangli beszélgetés folyik.
[01:05:06]Pont ellenkezőleg ez teremtette meg a polgári, racionális, vitatkozó nyilvánosságnak a megfelelő terét.
[01:05:14]Elmegyünk a kávéházba, és ott valamiről beszélgetünk.
[01:05:17]A természettudományok, a filozófia művészetek is ott találták meg a helyüket, és a halál is újabban.
[01:05:25]Nem véletlenül kávéház, én ezt szeretném hangsúlyozni, és nem véletlenül, nem arról beszélünk azért, hogy fontos a halálra gondolni, a halálra reflektálni, hanem egy speciális módon kell ezt csinálnunk a halál kávéház perspektívából.
[01:05:39]elmenni a kávéházba, és ott idegenekkel, de lokális ö társainkkal, akik ott laknak a környéken.
[01:05:49]Konferencián idegenekkel találkozunk, de ugye elmegyünk azok a szakértők, akiket ez érdekel, hanem különböző hátterű, különböző életkorú emberek beszélnek egy kávéházban.
[01:06:01]Mondjuk legyen 20 ember, nagyjából, lehet 15, vagy éppen 30, annál több nem nagyon tud hozzászólni ugye a beszélgetéshez.
[01:06:08]és ott a halálról valahogy közösen beszélgetnek.
[01:06:10]Tehát ez a közösségiség lesz egy fontos dolog, nem csak a témája a beszélgetéseknek.
[01:06:20]Annyit csak hozzátennék, hogy ennek ellenére az első halálkávéház, aki mit Londonban indítottak, az a saját otthonukban volt és hat ember volt saját a John Underwood és az édesanyja szervezésében.
[01:06:34]Még egy fontos dolog, tehát azt mondtad, hogy összegyűlnek emberek.
[01:06:39]Nyilván van valami meghívója, vagy valami abszolút magától értetődő kontraszelekció, hogy kik jönnek.
[01:06:48]Esetleg vannak ellenjavallatok, mint a haldoklók, vagy a frissgyászolók, vagy egyebek.
[01:06:55]De hát én olvastam a leadott anyagban, hogy itt van olyan, hogy animátor meg facilitátor.
[01:07:00]Tehát amikor elkezdődik egy ilyen beszélgetés a halálkávézóban, első része a kérdésemnek, hogy végülis általában milyen a közönség, tehát életkort illetően kulturális vagy tanultsági szinten, tehát mi a megszokott, és utána konkrétan hogy néz ki a menet?
[01:07:21]Tehát mit csinál, egy animátor vagy facilitátor?
[01:07:22]Melyik kötők szeretne erre?
[01:07:25]Én Én az elején felvetettem, hogy a beszélgetés önmagában szerintem egy filozófiai téma.
[01:07:29]Rengeteg mindent értünk beszélgetés alatt.
[01:07:31]Ezt is ami itt van ugye beszélgetünk és csak ugyan beszélgetünk, de ők is beszélgetnek, miközben ők meg hallgatnak, mármint akik a közönségben vannak, vagy kérdéseket tesznek fel, nagyon sok ilyen jellegű beszélgetés van, hogy a pódiumon ott vannak a szakértők, tehát nem ilyen jellegű dolog.
[01:07:47]Szerintem igazából ez azért nem beszélgetés, vagy ezek a kerekasztal beszélgetések lesz egy része valószínűleg reg felélénkül majd a vagy más irányt vesz a diskurzus.
[01:07:57]De szerintem a egy interaktív óra az iskolában vagy az egyetemen az se beszélgetés, hogy beszélgetünk a tanárral.
[01:08:05]Félreírti a diák, ha azt hiszi.
[01:08:07]Ott el volt tervezve már valami.
[01:08:09]A pszichológus is eltervezi, hogy milyen irányba akar menni.
[01:08:12]Egy bizonyos módszert alkal, az se egy beszélgetés, hogy elmentem a pszichoterapeutához beszélgetni.
[01:08:17]Az is félreértés.
[01:08:19]Beszélgetés szerintem valami, ami egyenrangú partnerek között zajlik és kiszámíthatatlan.
[01:08:25]Nincs előre megtervezve az, hogy milyen irányba megy.
[01:08:29]És igazából módszere sincs, csak de mégis szisztematikus.
[01:08:31]Tehát felvetődnek szempontok, a másik erre reflektál, nem hosszú monológokat mond.
[01:08:39]Nem a pódiumon, ugye egy ilyen élénk beszélgetésen, rövid hozzászólásokkal.
[01:08:44]És a lényege talán az, hogy nem egyes emberek beszédének vagy gondolatainak a az összeadódásaként kell ezt érteni, hanem a közösség együtt fog közösen gondolkodni.
[01:08:55]Tehát mondok egy egyszerű példát.
[01:08:57]Elmegyek velük egy beszélgetésbe és a téma legyen a nem tudom az öngyilkosság, akkor én buszbaleset buszbaleset.
[01:09:09]Igen, az nem jó téma, mer 10 perc múlva, csak hogy ezt mindegyános én ott ülök, akkor más beszélgetésben veszek részt, mintogyha velük ülök és ugyanaz a téma.
[01:09:20]Tehát mindig az a mindig aktuális, ezért nem jó fölvenni, rögzíteni ezeket.
[01:09:24]Elindul a beszélgetés, nyilván valakinek kézben kell tartania, de nem előadásról, vagy valami szakérő diskusit.
[01:09:33]Igen.
[01:09:33]Tehát, hogy nagyon széles a spektrum.
[01:09:35]volt már 16 éves is, aki az édesanyjával jött, és van 60-70 év pluszos is.
[01:09:43]Van úgy, hogy egy beszélgetésben különböző generációk találkoznak, és ami még izgalmasabb, hogy különböző vallási, világnézeti pontok tudnak találkozni.
[01:09:53]Ez egy nagyon fontos, megint csak szabályok, hogy nem egyoldalú felolvasás, nem megbeszélünk, megvitatunk egy művészeti alkotást vagy egy filmet, nem térítjük meg a tényem.
[01:10:06]És a másik, hogy politika és vallás, világnézet ilyen meggyőzött, tehát nem térítő.
[01:10:12]Meg erre erre például figyelnie kell a facilitátornak, aki a diskurzust animálja vagy vezeti.
[01:10:24]Erre hát szerintem a 11 év alatt én két alkalomra emlékszem, amikor le kellett moderálni a felszólalót, mert inkább a moderátor azért nem véletlen használd ezt a szót.
[01:10:32]A facilitátor szerintem egy kicsit azért úgy mindig terelgeti, meg tarteli, de hogy van úgy, hogy le kellett moderálni, mert valaki elkezdett politikailag egy meggyőző kampánybeszéd szerült tartani valakikre majdnem.
[01:10:47]Ö de a a lényeg az, hogy hogy a a témaválasztás is már egy közösségi élmény, tehát nem a facilitátor hozza, hozhatunk, tehát szoktunk bevetni, főleg ha elakad egy kicsit a a beszélgetés flowja, de többen felvetnek témát, és abból választanak a résztvevők, és annak mentén történik egy beszélgetés, amiben ugye nagyon kell arra figyelni, hogy ne egy egyoldalú monológ legyen, hanem legyen egy élingén beszélgetés, és mindig hangsúlyozzuk, hogy egymás egymás tiszteletbe tartásával, de lehet a másiknak a gondolattiságát megkérdőjelezni, vitázni, tehát legyen egy egy élénk gazdagító eszmecsere, és nem céllal megyünk, hogy odáig jussunk el.
[01:11:36]Igen.
[01:11:36]Ha hozzátek valamit, hogy nincs előre megadott téma, ezzel is próbálkoztunk.
[01:11:39]Nyilván van ilyen, hogy hogy megadjuk, hogy ma legyen az eutanázia, hogy mondjak egy ilyen általános témát.
[01:11:44]Ö, és akkor eljönnek azok, akiket ez érdekel.
[01:11:48]Aki meg azt mondja, hogy ott ez nem érdekli, az meg nem jön el.
[01:11:52]Tehát, hogy ez egy nagyon fontos dolog, hogy ne legyen előre meghatározott témája, ne lehessen rá felkészülni, egy ilyen kalandjellegű instant belebocsátkozás legyen valamibe, amit a a közösség ott eldönt az elején.
[01:12:05]És így lesz egy igazán beszél olyan beszélgetés, aminek a végén talán rájövünk arra, hogy nem is a téma volt a fontos.
[01:12:11]Tehát ha valaki elmegy és azt mondja, hogy hogy ez a téma, engem nagyon érdekel az eutanázia, most én is azt mondom, hogy maradjon otthon, töltsön le öt szakcikket, olvassa el, és akkor többet megtud az eutanáziáról.
[01:12:21]Ha arra kíváncsi, hogy más emberek mit gondolnak, sőt nem is ezt, hanem ő maga mit gondol, vagy hogy egyáltalán egy közösségben akar erről beszélgetni, azt az időt erre szánni egy ilyen halálra való reflexióval, akkor jöjjön el közénk és beszélgessen egy másik módon az ember társaival.
[01:12:41]És még azt teszi nagyon élővé, hogy bár bármikor lehet csatlakozni.
[01:12:44]Tehát volt már olyan, hogy hallották a kávéházba, meg nézték, hogy mi ez a csoportosulás, és akkor így egyre közelebb húzták a széket.
[01:12:53]Igen, mert először van úgy, hogy megijednek, halál.
[01:12:55]Hú, nemám, köszönöm szépen.
[01:12:57]És akkor utána figyelnek, hogy azért ez ez egy érdekes vagy izgalmas téma, és átülnek.
[01:13:01]Igen.
[01:13:03]No.
[01:13:03]Kis ügyrendi tájékoztatás.
[01:13:08]10 percünk a hátra.
[01:13:08]tényleges beszélgetésből.
[01:13:10]Viszont van időnk, minimum 20 perc, akár fél óra, hogyha van elég hozzászólás és kérdés, ahhoz, hogy picit átmenjünk talán ilyen halál kávéházba.
[01:13:23]Van itt két lehetséges, facilitátor és animátor, meg egy moderátor.
[01:13:26]Tessék kérem.
[01:13:29]Úgyhogy hozzátok szólna most az első kérdésem, hogy van-e olyan dolog, amit úgy éreztek most a kérdésektől függetlenül, hogy új azért nagyon jó lenne még ide betenni abba a maradék 10 percbe, mert akkor az ne maradjon kimondatlanul.
[01:13:45]Én én nagyon szerettem volna egy mondatban megemlíteni, hogy kutatás ide vagy oda, de hogy csúnya eredmények jöttek ki, és eredmények jöttek ki, hogy mit csinált velünk a covid meg főleg a háborús krízis.
[01:14:01]Na, erről akkor picivel többet.
[01:14:06]Hát igen, tehát most várom, hogy még benne vagyunk, ha a covidban nem is, de fenyegetettség fenyegetettségben, mert hogy teljesen véletlenül úgy vettem föl az adatokat, hogy nem tudtam, hogy közben ki fog törni az ukrán háború, és statisztikailag is elég elegent töltötték ki így rögtön a kitörés pillanata után is.
[01:14:26]És nagyon szép ábrákon keresztül.
[01:14:29]Most ugye nem hoztunk semmilyen demót, de majd megjelenik remélem nemsokára a publikációkban, hogy lehet látni, hogy a covid nem indította el annyira a azt a bizonyos élet értelmének a keresését és a teljes koherenciaszétesést meg a meg a megkérdőjelezését a a megküzdésünknek, tehát hogy nagyon nagyon lerombolta a háború.
[01:14:57]Tehát abban a pillanatban, hogy hogy kitört a háború, megjelent egy brutálisan elős élet értelmének a keresése, összekapaszkodva az élet értelmének a megélésével, ami pedig drasztikusan hanyatlott és szétesett a koherenciaérzés, tehát az a saját szelf narratíva, hogy hogy ez most mi, ami történik velünk, és akkor mi végre is vagyunk itt.
[01:15:23]És ezekről csak azért érdemes beszélni, mert van ez a terror managedzsment elmélet, mert ezzel egy időben viszont olyan szintre csökkent le a halálfélelem, a mérhető, és ez a fontos, hogy ment vissza a halálszorongás szintre, ami ezekkel a mutatókkal együtt sajnos azt a tendenciát mutatják, ami a terror menedzsment elméletnek a lényege, hogyha be vagyunk szorongatva, hogy velünk is történhet valami, vagy vagy meghalhatunk, és ez nagyon vask kosan közel kerül hozzánk, akkor a világképbe, a kulturális gyökerekbe, hovatartozásunkba és az önértékelésünkben, az identitás felnövelésébe kezdünk el kapaszkodni tudalan szinten.
[01:16:09]Ezért is kell ezekről beszélni, mert ezek csak a tudatosításon keresztül tudják a proszociális értékeket előhozni, különben elkezdjük dehumanizálni a másokat.
[01:16:24]Én egy egyszerűbb üzenettel szeretném zárni ezt a részt, hogy jöjjenek a gyertek a halálkávéházakba, keressétek meg.
[01:16:31]És amit ehhez hozzá szoktunk tenni, hogy ne csak keressétek a akár a mi akár mások által vezetett halálkávéházakat, hanem szervezzetek sajátot.
[01:16:38]Tehát a kis környezetetekben lehet, hogy hárman jönnek először, lehet, hogy aztán majd 13-an, de el lehet indítani ezeket a beszélgetéseket, még akár baráti vagy családi körben.
[01:16:48]Én mindenkit nagyon becsülök, tisztelek, aki jön.
[01:16:52]ugyanis én soha nem mentem így alá kávéházba, és volt olyan, amikor üldögéltem ott a pultnál, és akkor jöttek az emberek, és kérdezték, hogy a halál a pultost, vagy kit, a barisztát, hogy hát én jöttem a halál kávéz és mondtam, milyen bátor nyitott emberek vannak, akik elindulnak és nem ismernek ott senkit és és bátran csatlakoznak egy ilyen közösséghez.
[01:17:13]Fantasztikus szerintem ez, hogy elindult egy ilyen mozgalom nálunk is más országokban, és hát lehet ehhez csatlakozni.
[01:17:21]Magyarországon is most már több különböző városban létezik különböző felfogású halálkávéz.
[01:17:25]Tehát ki lehet választani azt, ami tetszik nekünk.
[01:17:30]Meg lehet újat indítani és meg csak annyi fontos szabály, hogy ezek ingyenesek, tehát hogy úgy is lehet szervezni, tehát kifejezetten ingyenes, ingyenesen látogatható.
[01:17:40]Hát akinek felcsillant a szeme, hogy pénzért fog ilyet majd akkor rögtön szervezni, akkor kipróbálhatja, de de nem ez a tipikus.
[01:17:48]É, egy csomót lehet csinálni.
[01:17:48]Hirtelen halál kávéház, kegyes halál, popup kávéhez.
[01:17:55]Kérdés, hogy mi van a kávéban.
[01:17:55]Na, nem hiszem, hogy a humort annyira félre kéne tenni ebből a kérdésből.
[01:18:00]Az egyik, amit véleményem szerint az emberek nagyon félreértenek.
[01:18:08]Nem azt mondom, hogy egy friss gyászba be kell poénkodni, vagy a temetőbe bekiabálni a menetbe hülyeségeket, hanem az, hogy hogy valahogy megőrizzük a lélekjelenlétünket, hogy igen, ez egy komoly dolog.
[01:18:21]Viszont én úgy gondolom, hogy nem lehet igazán komoly dolog az, ami nem bírja a tréfát, csak jókor jó helyen.
[01:18:28]Na, még egy utolsó, van még két-három percünk gondolat ennek az egésznek az aktualitásáról.
[01:18:38]említetted, hogy egy komoly kutatást végeztél és egy tanulmányt készítesz ezekről a bizonyos krízishelyzetekről a halállal kapcsolatban, úgy mint covidjárvány.
[01:18:46]Hát azért az is megsuhintott jó pár embert a szárnyával, meghalt a szomszéd, meghalt a barát, vagy a barát barátja.
[01:18:53]Meg ami még nyomasztó, vagy nem tudom, ki hogy van vele, ez a háborús díj.
[01:19:00]És azt gondolom, hogy a legrosszabb szakasza, bármilyen fura, lehet, hogy tévedek, ez a rettegés, hogy mi lesz, mi lesz, lesz, nem lesz, mi lesz, mi lesz, nem lesz, végünk van, jaj, mind meghalunk, és még még nincs, de lesz, de nagyon rossz.
[01:19:15]Na ez ez nem tudom, hogy szorongás vagy félelem, de valami borzasztó dolog.
[01:19:20]Tehát voltak olyan korszakok, mint a nagypestis járvány, ahol mit tudom én, 10 emberből heten meghaltak, vagy borzasztó sokan kétharmada Európa lakosságának.
[01:19:34]És amikor már benne voltak az egészben, már az hadd zugjon az áldó, zenéltek az utcán meg orgiát rendeznek, mit tudom én.
[01:19:46]És tudjátok még egy konkrét háború, hát most nem nagaszakió, simára gondolok, mert az egy másik ismeretlen fenyegetés, de az emberek sajnos nem sajnos hozzá tudnak szokni dolgokhoz.
[01:20:00]Tehát még Ausizban is volt akasztófa humor, de nem arra akarok kilókni, hanem jóval kevesebb az öngyilkos, például a háborúk idején valahogy az emberek ebbe a végsős stádiumába, létbiztonságnak, vagy inkább bizonytalanságnak valamiért összekapják magukat, mert látszik a fenevada arca, de amikor még csak a kertek alatt jár a farkas, az egy borzasztó teher és ilyen korszakot élünk meggyőződésem.
[01:20:27]nagyon sok tekintetben a bizonytalanságnak egy könkorszakába jutottunk.
[01:20:31]Senkit nem akarok ijesztgetni, de hát azt gondolom, hogy ezen van mit dolgozni.
[01:20:40]Úgyhogy én szívből ajánlom, mielőtt elkezdjük a kérdésválaszokat, hogy éljetek a lehetőséggel.
[01:20:45]Tehát én nagyon örülök eddig is, hogy itt voltatok, vagytok.
[01:20:49]Még egy 20 percet le kell húznotok körülbelül.
[01:20:52]És majd kérjük a mikrofonos barátunkat, azt hiszem, Roland személyében.
[01:20:59]És nem csak azért, mert szerintem egy szép és jó ízű beszélgetés lehet, hanem hintjuk az igét arra nézve, hogy a szélesebb körben érdemes propagálni, elmenni, élni vele.
[01:21:07]Az életünk minősége múlik a halálhoz való hozzáálláson.
[01:21:10]Ez egy egyértelmű dolog.
[01:21:13]Ez ez vitán felüli.
[01:21:18]Úgyhogy kezdjünk már vele valamit.
[01:21:18]Na most nem tudom, hogy Roland megérkezett-e.
[01:21:21]Igen.
[01:21:21]A mikrofonnal.
[01:21:24]Akkor csináljunk egy mini halálkávéházat.
[01:21:25]Jó, nyugodtan ti is szóljatok majd közben.
[01:21:28]Kezdjük nem tudom, akár kérdéssel, akár hozzászólással, aztán meglátjuk, mi lesz még.
[01:21:35]Élünk kezet kérünk, hogyha valaki, és akkor mikrofonba, légyszíves.
[01:21:47]Aha.
[01:21:47]Jó, szuper.
[01:21:47]Szóval nekem az a benyomásom, hogy a beszélgetés főleg annak a tükrében telt, hogy a halál az lényegében a mindennapi a hétköznapi tudatállapotunk tükrében az hogyan néz ki.
[01:21:59]Viszont ugye a közvetett vagy a tehát a közvet közvetett halálfélelem, vagy a közvetlen halálfélelem, amíg el nem jutunk a tudatállapot megváltozásáig.
[01:22:08]Bocsánat.
[01:22:12]Igazából főleg a ebben a kérdésben az egónk kap szerepet.
[01:22:15]Tehát magyarán mikor megkérdezik tőlünk, hogy kik vagyunk mi, akkor olyanokat válaszolunk, hogy mi mi a nevünk, mit dolgozunk, milyen autónk van, kik a családtagjaink, satöbbi.
[01:22:27]Felhúzunk ilyen mesterséges tulajdonságokat erre az egészre.
[01:22:28]viszont amikor ezeket így leszálazzuk magunkról és egy módosult tudatállapotba kerülünk akár egy pszichelikum által, akár mondjuk olyan emberek beszámolói, akik mondjuk meghaltak pár percre, megfuladtak, aztán újraztették őket, mind-mind azt mondják, hogy egyébként ez a halálközeli élmény az egyik legfelszabadultabb dolog volt az életükben.
[01:22:51]És csak kíváncsi lennék, hogy erről mit gondolnak.
[01:22:58]Én rögtön azt mondanám, hogy ezt a sort, amit bemutattál, ezt ki lehet egészíteni a kávéházzal, a hagyományos kávéházzal, a a párizsi kávéházak világával, a budapesti kávéházak világával, ugye mondjuk 100 évvel ezelőtt, és a mai kávéházak is ezt próbálják megidézni, hogy ott nem egyenként vagyunk jelen, hanem közösen gondolkodunk másokkal.
[01:23:18]Most ez nem olyan erős élmény lesz valószínűleg, mint amit említettél, de valójában itt is erről van szó, hogy egy közösségi élményről van szó, ami hangsúlyos, és ennek a emblematikus, hagyományos környezete volt a a kávéház.
[01:23:32]Talán ezért kávéház.
[01:23:32]Itt általában arról beszélünk, hogy a halálról hogyan gondolkodunk.
[01:23:37]Van egy performatív jellege az, hogy elmegyünk és idegenekkel közösen ott vagyunk másfél két órát 15-20 emberrel.
[01:23:44]Ez ez is egy ilyen lehet.
[01:23:47]És szerintem ez is részét képezi ennek, hogy hogyan lesz ez tabu, hogyan lesz ez élmény, hogyan lehet közösen megélni egy ilyen reflektálást.
[01:23:59]A halálközeli élményekre gondoltál?
[01:24:05]Nem tudom, hogy milyen váraszra vagy kíváncsi.
[01:24:08]Ami nekem nagyon érdekes volt, hogy egyébként, ha jól láttam, itt van közöttünk az, aki a Végtelen Tudat című könyvet fordította, és az az a könyv, ami itt 780 akármennyi, lehet, hogy nem jól mondom, halál közeli állapotból visszatért beteggel egy sebész írván lommel.
[01:24:30]Pán lommel így van.
[01:24:34]Lommel pimpán lommel.
[01:24:35]Lommel.
[01:24:35]Igen, Lommel végtelen tudod.
[01:24:35]És én azt a könyvet olvastam, és bárki olvassa, úgyhogy nem egyértelműen minden halál közeli élmény volt pozitív, mégis valamiféle könnyedséget, könnyedséget valamiféle másfajta aspektust adott nekem is, aki mondhatom, hogy szinte 024-be a a halállal foglalkozom.
[01:24:58]Viszont ami nagyon érdekes volt, hogy egyszer vezettem egy evangélikus lelkésszel ketten gyász csoportot, és egyik alkalommal ő beteg lett, úgyhogy egyedül vittem a csoportot.
[01:25:13]És ez egyik bácsi, aki fél évvel azelőtt vesztette el a feleséget, és ő hát amióta az eszét úgy mélyen hívő ember volt, mondta, hogy most elmeri mondani, hogy neki volt egy halálközeli élménye.
[01:25:30]Mertogy ugye itt jön be ez az érdekesség, hogy ki hogyan kezeli ezeket, hogy mennyire lehet ezekről beszélni.
[01:25:35]És ami érdekes volt, hogy őt inkább a hitébe erősítette meg, viszont adott neki egy nagyon szép, megbékélő, ilyen szelí hozzáállást.
[01:25:51]A saját végességhez annak elő, hogy hívő ember volt, azért a meghalás folyamatától ő félt, hogy hogyan fog szenvedni, mert ugye itt jön az be, hogy adhatunk kapaszkodót, hogy ott van a túlvilág, de attól még végig kell mennünk az úton.
[01:26:05]Erre nem feltétlenül kapunk megoldásokat.
[01:26:18]Na, bocsánat.
[01:26:18]Egyrészt így miután ugye ez egy podcast lesz, nem fogják hallani, hogy mire válaszolunk, úgyhogy ha szeretné hozzáfűzni, akkor várd meg a mikrofont.
[01:26:27]Másrészt én is szeretnék hozzászólni.
[01:26:32]95-ben rendeztem, rendeztük az első ilyen konferenciánkat még Piling Jánossal, Polcellennel és a többi és a többi, és nagyon nagyon nagyon nagyon sok információt sikerült összegyűjteni.
[01:26:44]Úgyhogy én azt javaslom, hogy ezt várd meg, hogy röviden mit tudok ehhez hozzáfűzni, és ha úgy érzed, hogy még valami hézag van, akkor kérdezd meg.
[01:26:51]Tehát nem ugyanazt jelenti a halálközeli élményt megélni, mint tudni róla.
[01:27:00]Nekem nem volt halálközeli élményem, ami a tenyhén fel vagyok háborodva.
[01:27:02]Volt zuhanásos balesete meg minden, de hát ez van.
[01:27:09]Az viszont, amit olvasunk róla, azt jelenti, hogy valóban olyan erősen módosult tudatállatpótba kerülnek az emberek, és olyan tapasztalatokat élnek meg, ami a fennmaradó életükre életszemléletbeli változást okoz, mégpedig olyan intenzív változást, hogy életvitelbe és megnyilvánul, módosítja az eddigi életét.
[01:27:29]Minden hitnél, megtérésnél szinte többet jelent.
[01:27:34]Magyarul egy dolog megélni, más dolog tudni róla.
[01:27:37]Attól, hogy te jól laktál, én nem leszek jól lakott, csak úgy valahogy elképzelem, hogy milyen lehet.
[01:27:45]A másik, hogy bizonyos pszichedelikumok által és meditatív és egyéb élményekben is megszűnhet időlegesen az időbevettség vagy a végesség helyzete.
[01:27:55]De nagyon nehéz ezeknek a tapasztalatoknak a súlyát és a jelentőségét áthozni a ébrenleti tudatosság mindennapjaiba.
[01:28:08]Tehát maradunk ugyanott szinte, ahonnan indultunk.
[01:28:10]Tanulgatni lehet, de ez egy olyan olyan mély bennünk lakozó kétség és és rémség egyszerre, hogy én azt gondolom, hogy nem jelenthet perspektívát nagyobb szinten, hogy ezekkel próbáljunk kibújni alóla.
[01:28:32]Jó.
[01:28:34]No, még mindig van jó 20 percünk.
[01:28:38]kérdezni hozzászól.
[01:28:39]Nem minden közösségbe tartják azt olyan borzasztónak a halált.
[01:28:42]Van aki éppen azt mondja, hogy az egy az egy örömhír.
[01:28:46]Átkerül egy transzcendens másik világba, ahol boldogság vár rám.
[01:28:49]Egy örök boldogság.
[01:28:54]Volt egy ismerősöm, aki nemrégiben elhunyt, és azt mondta a fia, hogy mikor vitt minket a temetőbe, a temetésre, hogy hát tulajdonképpen ő nem sír, mert hát az apja egy jobb világba került.
[01:29:05]Szóval ez kicsit ilyen hát felfogás kérdése is talán.
[01:29:10]Öngdilkos merénylők is készülődnek a szufnyországban, ahol hurik tánca és bülbülva várja őket.
[01:29:19]Nem tudom ebből mi igaz, hogy igaz.
[01:29:19]Ö tisztelen becsülöm, ha valaki képes olyan mély hitbéli bizonyosságot találni, és vigaszt a vallásokban, ami ezt a kétséget benne megszünteti, vagy feloldja és boldogabb emberi élete lesz.
[01:29:37]Kétkedő típusként nem tudok tovább lépni ezzel.
[01:29:40]Én erre csak annyit reflektálnék, hogyha valaki vallásos ember, tehát hagyományos módon, akkor szerintem egyértelműen vannak lehetőségei arra, hogy ezekről a témákról beszéljen.
[01:29:51]Katolikusként, protestánsként, zsidó vallás követőjeken.
[01:29:55]Tehát ott lesz egy közösség, kap egy kész választ, majdnem kész választ, azt mondanám inkább arra, hogy hogy mit kell tenni ilyenkor, mi a jó halál, hogyan kell haldokolni és hogyan kell gyászolni.
[01:30:08]Ö ezt nem igazán akarja már a modern ember szerintem, hogy valami régi tanításból kész válaszokat kapjunk.
[01:30:15]Inkább beszélgetni szeretnénk erről, vagy valahogy kutakodni inkább.
[01:30:19]De hol?
[01:30:19]Tehát szerintem ez marad ki.
[01:30:22]És a halálvéház szerintem ennek egy alternatíváját képezi.
[01:30:27]Tehát egyrészt a vallási útmutatásoknak, másrészt a semminek, tehát hogy egyáltalán ne legyen ennek fóruma, hogy hova tudunk fordulni, amikor a halállal kapcsolatos ilyen kérdések merülnek fel, hogy ezt megosztom másokkal, közösen együtt gondolkodunk, ő reflektál a gondolataimra, kérdéseket tesz fel, szerintem erre jön igazából létre.
[01:30:50]Mindig egy érdekes dolog, amikor vallásos emberek megjelennek, mert ők ugye talán más motivációval vannak egy ilyen beszélgetésben.
[01:30:57]Én szerintem miinkább keresgélünk, tehát nem tudunk válaszokat.
[01:31:02]És nem is az a helyes, hogy például akár a szervező azt mondja, hogy ő valami direktív módon, direkt módon próbálja irányítani a beszélgetést, vagy kész válaszokat adni.
[01:31:16]Szóval a hit és a vallás biztos segít, de hát meglehetősen választás kérdésévé teszi, mint eszközt.
[01:31:25]Akkor ehhez egy pillanatra csak bocsánat, nem csak a most, hogy mondtad ezt a mondatot, csak nem akartam a maná kávéz lényegétől eltérni, de ami érdekes a vallással kapcsolatban, hogy ú alakú görbe mentén, hogy valaki nagyon vallásos, vagy egyáltalán nem ateista.
[01:31:43]ők nekik protektív faktor a halálfélelmelen, akik ilyen kétkedők vagy nem feltétlenül a mélyen hívő vallásos, akkor ők félnek a legjobban a haláltól, úgyhogy mindent vagy semmit valahogy így.
[01:32:00]Igen.
[01:32:02]Igen.
[01:32:02]Én azt szeretném kérdezni, hogyha valaki szervezőként szeretne csatlakozni a mozgalomhoz, picit közelebb, hogyha valaki szervezőként szeretne csatlakozni a mozgalomhoz, ennek van-e valamilyen protokollja?
[01:32:16]Érdemes felmenni a www.decafe.com oldalra, és ott minden le van írva, hogy mik a kritériumok, vagy minket megkeresni.
[01:32:25]Sokszor már segítettünk így másoknak, hogy hogyan kell szervezni.
[01:32:30]meg ki is tesszük nagyon szívesen.
[01:32:32]Egyrészt nem kell semmi szerintem.
[01:32:32]Mi örülünk, ha valaki értesít minket.
[01:32:35]Adott esetben megnézzük.
[01:32:37]Bár szerintem az se jó, hogyha így egymás rendezvényeire nagyon átmegyünk.
[01:32:41]Egyszer kiváló dolog lenne, hogyha már lesz annyi, mondjuk 15 működő alákv.
[01:32:46]Ez egy konferenciát vagy valamit csinálunk, ahol hát úgy konferenciát, ahol megosztanánk a tapasztalatainkat, a módszereinket.
[01:32:54]Nyilván nagyon sok ilyen van, tehát mindig hallunk, felbukkannak.
[01:32:57]halálkávézak Miskolcon is van, most már Pécsen is van, Gárdonyban is volt, talán itt Budapesten is vannak.
[01:33:03]Tehát szívesen gondolnánk azt, hogy ez valahogy a mienk vagy valami privilégiumunk van, de egyrészt nem is igaz, mert az a jó, ha sok van, meg nem is igaz abban az értelemben, hogy nincs semmiféle privilégiumunk, nincs lefed, vagy nem levédve, bocsánat a kifejezést nemzetközileg, tehát lehet használni a death café.
[01:33:22]Én azt javasolnám, hogy ne legyen más neve.
[01:33:23]Nekünk is javasolták sokszor, hogy valami más neve legyen.
[01:33:26]Az a jó, hogyha van egy név, így nemzetközi mozgalom, van nagyjából egy irányvonal, hogy ez micsoda, vannak róla cikkek, nem olyan sok, egy-két könyv esetleg, és ott utána lehet nézni, hogy mi volt ez a hagyomány.
[01:33:41]Én mi is írtunk közösen, én is erről a mozgalomról, tehát meg lehet nézni az eredetét, tehát valamilyen közös nevezője legyen szerintem, és akkor bátran bele lehet vágni.
[01:33:51]Szépen köszönöm.
[01:33:58]Van még időnk, hogyha van kérdés, hogy hozzászólás esetleg már ott alapítgatják a kez Én csak szerettem volna megkérdezni, hogy van-e aki már volt halál kávéázon, hogy esetleg feltennié a kezét vagy szervezett is akár azér vannak egy páran szerintem, de nem is látunk feltétlenül akart el a csinálj az arcokat megismerem.
[01:34:19]Beépít.
[01:34:19]Most megkérdezm ki az, aki majd jön ezután, de inkább majd ezt mindenki eldönti.
[01:34:24]Igen, akkor jönnek vagy ők, mert szerveznek szerveznek.
[01:34:29]Lehet mondjuk halálcsárda.
[01:34:31]Halálcsárda.
[01:34:31]Igen.
[01:34:32]Ilyen videó a fix.
[01:34:33]Hát igen, a humor az nagy lehetőségeket teremt, meg a rekreativitás.
[01:34:35]Ugye ilyeneken is szoktunk gondolkodni.
[01:34:42]Van még ilyen mozgalom, hogy Death Over Dinner, vagy van egy ilyen, egy amerikai mozgalom.
[01:34:49]ilártártabb közösség, ahol vacsora közben beszélgetnek.
[01:34:55]Van cuk cook death café vagy nem tudom, hogye főzzünk is és közben beszélgetünk.
[01:35:01]Vagy hát olyan is lehetne, hogy egy séta, mint a filozófiai kávéházban különböző verziók vannak.
[01:35:07]Hal a tortán helyett ugye halál a tortál.
[01:35:10]Igen.
[01:35:10]Igen.
[01:35:10]És még meg szelebb osztják az ézt.
[01:35:13]Na.
[01:35:16]Kedves drága halandó, közeledünk akkor a végéhez.
[01:35:19]Ha van még kérdés, még van idő, ha nincs, akkor se zavarba maradék kis életidőnket rászánjuk valami igazán szép dologra.
[01:35:31]Nekem így záró gondolatként, ha csak nem emelkedik még kéz, az jut eszembe, hogy tényleg valahol a legnagyobb kozmikus valuta az idő.
[01:35:43]És ez akkor tűnik fel, amikor végessé válik, és valami olyan könyvskábulatban éljük le ezt a földi léti, függetlenül, hogy van-e előtte, vagy volt-e előtte, vagy lesz-e utána olyan mindegy.
[01:35:56]Nem hiszem, hogy ezen múlik az, hogy itt, hogy érezzük igazából magunkat, hogy az ami döbbenetes.
[01:36:03]Tehát ha valamit tanulhatunk, és most visszatérek erre a idézett példára, hogy miért halunk meg, hát nem biztos, hogy azért, de az is egy szével lesz, hogy hogy az élet értékesebb legyen.
[01:36:15]Tehát tanulhattunk belőle nagyon sok mindenkitől és sok mindenből, filozófiákból, halálközeli élményekből, filozófusoktól.
[01:36:27]Most szándékosan azért nem a vallásoknak a szerepét hangsúlyozom.
[01:36:34]Mert a vallások eléd raknak egy tessék ezt most hdel és akkor jó lesz.
[01:36:38]Nem megéltem, így éreztem magam és jó volt.
[01:36:44]Ez persze levetíthető vallásokra is, de én szeretem az emberbe a kíváncsiságot, a keresést, a megtermékenyítő kétséget, sok kreativitás alapjaként.
[01:36:53]Úgyhogy használjuk ki ezt az időt.
[01:36:56]Csak annyit akarok mondani, és és fogadjuk el minden kétségünket, félelmünket, mindent, ami ezzel jár.
[01:37:05]Ha már beszélünk róla, és ezért jöttetek, és ezért csináljátok, amit csináltok, az már egy óriási dolog.
[01:37:15]Úgyhogy én azt hiszem, hogy nagyon szépen megköszönjük a részvételt nektek is, és különöské kedves Petrő neked és Laci neked, hogy elhoztátok ezt a témát és ezt az információt hozzánk.
[01:37:30]Köszönjük.
[01:37:30]Én is köszönöm.
[01:37:35]És rajta tessenek folytatni halálvéházakat alapítani.
[01:37:40]Mi pedig két hét múlva találkozunk itt.
[01:37:43]Itt lesz Puzzén Robi és illetve Vajda Róbert Héber aktivista saját megfogalmazásában zsidó bajkeverő, aki a vallási dogmák és anarchizmus címmel Erőstauk a zsidó hitben és egy héber aktivista gondolatai beszélgetést tartja meg velünk.
[01:38:03]Hogyha kíváncsiak vagytok arra, mi a különbség a Tóra és a Talmut közt szabadság vagy szabadosság tekintetében, általában hogy fér bele vallási dogmatizmus az anarchia?
[01:38:17]Várunk titeket.
[01:38:20]Jegyek már rendelhetők, fönn van az oldalon, az inga oldalán és nagyon-nagyon szépen köszönjük még egyszer és nagyon szépen köszönöm nektek is.
[01:38:28]Menjetek Isten hírével.
[01:38:28]Sziasztok!
[01:38:32]Szép nap ez a halára, de azért csak óvatosan.