Szélsőközép 1:42:37

Mácsai Pál: ,,Olyat is láttam, hogy valaki egy életre tönkrement egy jó kritikától" | Kritikus Én

interjúszínházszínészetkultúraönkormányzatközéletpuzsér
Irányultság: CentristaKötődés: Független
Mácsai Pál: ,,Olyat is láttam, hogy valaki egy életre tönkrement egy jó kritikától" | Kritikus Én
tl;dr
  • Mácsai Pálnak nincs közösségi médiája, mert a kommentek közt gyakori a durvaság, és nem akar mindenről azonnali véleményt nyilvánítani.
  • A személyes találkozást fontosnak tartja; önálló estjein is világos nézőtér előtt lép fel, ami didaktikus hajlamából fakad.
  • A népszerűség szorongással jár: folyamatosan meg akar felelni, de a felelősség visszafogja lobbanékony oldalát.

    „Én vagyok a normális. Az egy az egy művésznél oké." – Mácsai Pál

  • A Terápia castingján más ismert színészekkel versenyzett; a szerepet részben a feleségével, Für Anikóval közös, hiteles próbafelvételének köszönheti.
  • Pályakezdése a Nemzeti Színházban Rómeóként indult, de a kezdeti sikerek után évekig nem kapott érdemi szerepet, ami miatt majdnem elhagyta a pályát.
  • A jó kritikát erkölcsi tevékenységnek tartja, de elítéli a bántást élvező írásokat; szerinte egy túlzóan pozitív kritika is tönkretehet egy művészt.
  • A rendezőszak tartotta meg a pályán, de igazi boldogságot egy új társulat, az Örkény Színház felépítése hozta számára.
  • Az államfői pozíciót visszautasítaná, mert bizonyos kérdésekben merev ízléssel viseltetik, amit egy mindenkiért felelős vezető nem engedhet meg magának.
  • A választási eredmények után megkönnyebbülést érez, és reméli, hogy a színházi döntések visszakerülnek a szakmához és az önkormányzatiság kiszélesedik.
Részletes összefoglaló megjelenítése

Bevezetés – A beszélgetés háttere

A Kritikus Én műsor hetedik adásában a műsorvezető régóta várt vendége, Mácsai Pál színész, rendező, volt színházigazgató volt a vendég az Inga pódiumtermében. A teltházas esemény már önmagában is jelezte Mácsai kivételes népszerűségét, amit tovább erősít, hogy – mint kiderült – a művésznek nincsenek közösségi médiafelületei. A beszélgetés során szó esett a színészi pálya kezdeteiről, a kritika szerepéről, a Terápia című sorozat hatásáról, a rendezővé és színházigazgatóvá válás útjáról, az Örkény Színház építéséről, valamint a választás utáni közéleti reményekről is.

Miért nincs közösségi médiája?

A műsorvezető rámutatott, hogy Mácsai volt az első vendég az Inga történetében, aki nem promótálta a megjelenést a saját felületein, mégis teltház fogadta. Mácsai elmondta: nem ér rá, illetve a kommenteket olvasva azt tapasztalja, hogy négy-öt értelmes hozzászólás után eluralkodik a „súlyos butaság", a szidalmazás és a durvaság, ami elveszi a kedvét. Emellett úgy véli, nincs mindenről azonnali, nélkülözhetetlen véleménye, így nem akar azok közé tartozni, akik egy premier után azonnal kritizálnak, gyakran negatívan.

A közönséggel való személyes találkozás fontossága és terhessége

Mácsai szerint a színpadon való találkozás is erősen személyes helyzet. Fontosnak tartja, hogy a nézőtéren égjen a világítás, mert ez a színház „eredeti joga" – az antikvitásban és Shakespeare korában is nappali fénynél játszottak. Önálló estjein is direkt világos nézőtér előtt lép fel, beszélgetve, verseket mondva, ami egyfajta didaktikus hajlamából fakad. Ugyanakkor a nyilvánosság előtti gyakori szereplés néha feszélyezi, mert attól tart, hogy nem tud újat mondani, és kérdéses, hogy mennyire „él vissza" a színpadi sikereiből fakadó érdeklődéssel.

A népszerűség megélése – szorongás és felelősség

A műsorvezető szerint kevés olyan művész van ma Magyarországon, akihez ilyen egyöntetűen pozitív vélemények kapcsolódnak. Mácsai elismerte, hogy a népszerűség némi szorongással jár, mert folyamatosan meg akar felelni, és ehhez az a „trükkje", hogy azt mondja, amit gondol; ha nem jut eszébe semmi, akkor őszinte. A népszerűség felelősséggel is jár, ami visszafogja személyiségének szertelenebb, lobbanékonyabb oldalát. Példaként említette, hogy Friderikusz Sándor új műsorába első beszélgetőpartnernek hívta, ami azt mutatja, hogy sokak számára ő a „normális" ember – ez azonban nem feltétlenül jó tükör egy művész számára. Viccelődve hozzátette: a Terápia forgatásán is mondta a producernek, hogy be kellene jönnie részegen, megvernie a fodrászt, és akkor igazi „zabolázhatatlan művész" kultusza alakulna ki, de ehelyett fegyelmezetten végezte a dolgát.

„Én vagyok a normális. Az egy az egy művésznél oké." – Mácsai Pál *

A „Mácsai-jelenség" – hogyan lett véleményformáló?

A műsorvezető szerint Mácsait ma már nem csupán színészként vagy rendezőként, hanem egyfajta intézményként, idolokként kezelik, akitől mindenről kérnek véleményt. Mácsai ezt részben az életkorának tulajdonítja: körülbelül 50 éves kora körül, az Örkény Színház sikereivel, egy-két meghatározó szereppel vált ilyen „Jolly Joker" figurává. Hangsúlyozta, hogy nem tartozik a lángelmék közé, hanem a „szorgalmas építkezők" táborába. Ha pedig olyan területről kérdezik, amihez nem ért (pl. mezőgazdaság, főzés), azt egyszerűen bevallja.

A Terápia sorozat kapcsán felvetette, hogy a pszichológus szerep összemosódhatott a személyével: sokan a bölcs, mindenkit meghallgató figurát látják benne. Mácsai óva intett attól, hogy a sorozat szerepe és a valós személye összemosódjon. Példaként Peter Stein híres rendezőt hozta, aki egyik vezető színészét, Klaus Jürgen Wussow-t a „Schwarzwaldklinik" (magyarul Klinika) professzorszerepe után nem tudta már fehér köpeny nélkül elképzelni, és nem hívta vissza a társulatba.

„A Terápia szerepe az a legnagyobb szerencse, ami a televíziózásban érheti az embert. Tényleg egy kiérlelt forgatókönyv, valódi konfliktusok, elképesztően jó partnerek és rendezők." – Mácsai Pál *

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ő ettől nem lett sem jobb pszichológus, sem pszichológus, hiszen a szövegei meg voltak írva. A pszichológia azonban mindig is érdekelte: a bölcsészkaron esztétika tanszéken akart PhD-t írni a színjátszás pszichológiájáról, és járt is pszichológia szakra.

A szerencse és az alkati megfelelés a szereposztásban

A Terápia castingját felidézve elmondta: az 50 körüli, értelmiségi alkatú magyar színészek közül négy-öt embert hívtak be (pl. Máté Gábor, Kulka János, Gálfi László). Hogy végül őt választották, abban nagy szerepe volt a próbafelvételnek Für Anikóval, a felesége szerepében – a veszekedésük annyira hiteles volt, mert 30 éve dolgoznak együtt, és rengeteg közös színpadi tapasztalatuk van. Érdekesség, hogy a brit főproducer először a kék szeme miatt kifogásolta (sokszor játszott nácit, és a kék szem hűvösnek hat), de Enyedi Ildikó rendező ragaszkodott hozzá, mondván, nem a szemszínen múlik. Mácsai hálás neki ezért.

Mácsai a színházi szereposztásról általában elmondta: a filmmel ellentétben, ahol sokszor „alkati megfelelés" alapján választanak, a színházban az „ellenszereposztás" is nagyon messzire vihet, építve a színészt és új oldalát mutatva meg. Példaként egy híres mondást idézett: „a színművészeti főiskola azért működik rosszul, mert évek óta nem vettek fel senkit, aki el tudna játszani egy számadó juhászt". Ehhez fűzte hozzá történetét a Balaton-felvidéki juhászról, aki furulyázás helyett Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését olvassa – ez számára jobban érdekes, mint a klisés juhászábrázolás.

Pályakezdés a Nemzeti Színházban – dicsőség és boldogtalanság

Mácsai 1984-ben, friss diplomásként került a Nemzeti Színházba, ahol rögtön Rómeó szerepét kapta hármas szereposztásban (Peremartoni Krisztina és Kubik Anna voltak Júliák, később Funtek Frigyes is játszotta Rómeót). A sikerben elmondása szerint nagy szerepe volt a szerencsének, illetve annak, hogy a felvételije romantikus, szenvedélyes anyagokból állt, és kiváló beszédkészségét – ami szerinte biológiai adottság, nem tehetség – is értékelték.

„Ez egy biológiai pálya, tehát az embernek van egy életkora, egy kinézete, egy pofája, tudása, hangja, és itt van." – Mácsai Pál *

A társulatban olyan legendák játszottak akkor, mint Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, Avar István, Agárdi Gábor, Őze Lajos. A fiatalokat szeretettel fogadták, a korábbi merev hierarchia már feloldódott. Ugyanakkor a Nemzetiben erős volt a lemaradottság érzése: egy évvel korábban vált ki a Katona József Színház, amely kortársibb, frissebb szemléletet képviselt. Mácsai elmondása szerint az akkori fiatal generáció (Hirtling István, Funtek Frigyes, Bubik István, Rubold Ödön, Kubik Anna, Pregitzer Fruzsina, Peremartoni Krisztina, Ivánka Csaba) feladata lett volna, hogy a Nemzetit a kortárs színház felé elmozdítsák, de ez végül nem sikerült.

Személyes boldogságát beárnyékolta, hogy a Rómeó és a Volpone (ahol Székely Józsefet helyettesítette) után évekig nem kapott érdemi szerepet. Emiatt boldogtalan volt, sőt a pálya elhagyását is fontolgatta.

Mácsai felidézte, hogy Sinkovits Imre beugróként, egy délután alatt vette át a megbetegedett Őze Lajostól a Lőrinc barát szerepét a Rómeó és Júliában – gyönyörűen elmondta a szöveget, de nem tudott próbálni. Ezzel szemben Őze Lajos egy rendkívül bonyolult, szinte szemérmetlenül rétegzett jelenlétet teremtett, ami két teljesen különböző színházi gondolkodást mutatott.

A korai kritika és az önképe

Arra a kérdésre, hogy hogyan fogadták és milyen kritikákat kaptak, Mácsai úgy emlékszik: a pálya legelején nem a kritika érdekelte elsősorban, hanem mindent fel akart falni, belső iránytűje működött, de a külső visszajelzéseket kevésbé tudta értelmezni. A rendezések környékén (körülbelül 35 éves korától) kezdett komolyabb, elemző figyelem irányulni rá.

A fiatalkori önmagáról azt mondta: 35 éves koráig úgy érezte, hogy olyan dolgokat próbált sugallni magáról, amik nem voltak valósak; onnantól kezdve került „fedésbe" önmagával. Azóta tudja elviselni a felvételeken látott alakításait. A műsorban levetítettek egy jelenetet első filmszerepéből, Fábri Zoltán utolsó filmjéből. Mácsai magát „túlspanultnak" látta, a szöveget papírízűnek, és a korszakok találkozásának csikorgását érzékelte benne.

A film és a színház viszonya – „nem voltam semminek az alaptípusa"

Mácsai bevallotta: sokáig nem találta meg a film, hiába vágyott rá. Nem volt elég jó, nem jelentett egy archetípust, mint például Jávor Pál (dzsentri), Páger Antal (parasztértelmiség), Tolnai Klári (vidéki úrilány), Latinovits Zoltán (a háború előtti polgári hagyományban gyökerező, a 60-as években fuldokló értelmiségi). Ő vékonyabb típus volt, és a filmvásznon való jelenlétet sem tudta pusztán létezéssel megoldani – ezt később, a Terápia alatt tanulta meg.

Miért lett rendező? – A szakma megtartotta

Már elsőévesen dramatizált egy regényt, és a rendezés iránti vonzalom mindig is megvolt. A diploma után rögtön akart menni rendezőszakra, de tanárai azt tanácsolták, hogy várjon pár évet. A Nemzetiben töltött nehéz évek alatt a rádióban és a televízióban sokat dolgozott, de a színházban boldogtalan volt. A rendezőszak tartotta meg abban, hogy ne hagyja abba a pályát. Az igazi boldogságot azonban később, az Örkény Színház felépítése hozta el számára.

A kritika szerepe, súlya és etikája

Mácsai nagyra tartja a jó kritikát, de elmondta, hogy a mai sajtókritika sajnos nem fontos, terjedelme és hatóköre erősen megcsappant. Az őt személyesen segítő, világosan érvelő, mélyebb elemzést nyújtó kritikákra kevéssé emlékszik, mert mire megjelentek, ő már tudta, hogy mi a helyzet a darabbal. Munkájában a körülötte lévő, őszinte visszajelzést adó kollégákra támaszkodott.

„A kritika elsősorban egyébként erkölcsi tevékenységnek tartom." – Mácsai Pál *

A kritikában a leginkább azt veti meg, amikor a „sebzés kéjét" érzi, vagyis amikor a kritikus láthatóan élvezi a bántást. Diagnózishoz hasonlította a műbírálatot: meg lehet mondani, hogy fájni fog, de a hangnem nem mindegy. Példaként hozta Molnár Gál Pétert, akivel volt egy ütközése, mert az írása szerinte már nem kritika, hanem támadás volt. Mácsai hangsúlyozta, hogy alapvetően nem válaszol kritikákra, de ebben az esetben kénytelen volt.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy egy túlzóan pozitív kritika is komoly károkat okozhat: látott olyat, hogy valaki egy életre tönkrement egyetlen jó kritikától, mert a dicsérő jelzők hatására elvesztette a realitásérzékét.

„Olyat is láttam, hogy valaki egy életre tönkrement egyetlen jó kritikától." – Mácsai Pál *

Kitért a második nyilvánosságban megjelenő, nem professzionális „kritikákra" is: a rajongói elfogultságok, a tapasztalat és olvasottság hiánya miatt ezeket nem tartja mértékadónak. Sajnálja, hogy a kritikusok tábora fogy, és az írástudás, a szakmai tájékozottság követelménye háttérbe szorul, miközben a világnézeti elfogultság erősebben áthatja a műbírálatokat.

Színigazgatóként és rendezőként – az őszinteség kultúrája az Örkényben

A műsorvezető felidézte, hogy az Örkényben kialakult az a gyakorlat, miszerint a próbafolyamat végén a kollégák megnézik egymás munkáját, és őszinte véleményt mondanak. Mácsai megerősítette: ez egy tanult képesség, ami évek alatt épült ki a társulatban, mert a korábbi udvariaskodás („hál' istenkedés") helyett fontos, hogy egyenesen el lehessen mondani, ha valami nem jó. Van, akinek azt lehet mondani, hogy „ez szar", másnak finomabban. A „megnézés" során, 10 nappal a premier előtt, még jelmez és díszlet nélkül véleményt alkotnak, de alapvetően nem szoktak belenyúlni egymás munkájába. 120 bemutató alatt egyszer fordult elő, hogy Mácsainak át kellett vennie a rendezést egy bizalomvesztéses konfliktus miatt.

A legnehezebb időszakának mégsem az igazgatást vagy a rendezést, hanem a színész létet nevezte abban a helyzetben, amikor igazgatóként a rendezők gyakran „meg akarták mutatni", hogy ők bizony merik baszogatni az igazgatót. Két kivétellel szinte minden rendező beleesett ebbe a kísértésbe, és Mácsai sosem szólt vissza.

Az Örkény Színház építése és elengedése

Mácsai számára a színházépítés volt az igazi vonzó feladat, nem egy kész intézmény vezetése. Bálint András példáját követte, aki a Radnóti Színházat egy irodalmi színpadból építette repertoárszínházzá. Amikor Bálint András 50 évesen, Mácsait 35 évesen megkereste az utódlás lehetőségével, Mácsai visszautasította: azt mondta, Bálint egy „karikás szemű hivatalnok" benyomását kelti, és ez a fajta intézményvezetés nem vonzza. Őt a felépítés, egy magasabb minőségre léptetés izgatta. Pár évvel később a Madách Kamarából felépítették az Örkény Színházat. Amikor a színház „elkészült" – megvolt a társulat, a repertoár, a közönség –, Mácsai érezte, hogy már nem ez az ideális helyzete, és bár különböző okokból még néhány évig folytatta, az elengedés egyáltalán nem okozott neki problémát. A színházvezetés 24 órás, érzelmileg megterhelő feladat, különösen az ő alkatának, aki mélyen átél minden szituációt.

A közéleti szerepvállalás korlátai – Államfő? „Ezt egy államfő nem teheti meg"

A műsor végi, közönségkommenteket felolvasó blokkban elhangzott egy javaslat, miszerint Mácsai lehetne államfő. A művész határozottan elutasította a gondolatot. Elmondta, hogy bizonyos kérdésekben zéró toleranciával, merev ízléssel és finnyássággal viseltet – ez az ő „luxusa". Egy államfő azonban mindenkié, így ezt a szabadságot nem engedhetné meg magának. Számára az államfőség is szerep lenne, ami szereptévesztés volna. Hat olyan szervezet elnöki felkérését is visszamondta már önismeretből, mert tudja, hogy érzelmileg túlságosan involválódik, és ilyen pozíciókban nem tudna elég józanon mérlegelni. A színházban ez az áttételes érzelmi jelenlét működik, ha megfelelő közeg veszi körül.

„Amikor valakiből elege van, abból ne legyen államfő, abból legyen színész." – Mácsai Pál *

Közéleti kitekintés – Remények a választás után

A beszélgetés végén Mácsai a három nappal korábbi választási eredményre reflektált. Rendkívül reménykedő, de még mindig a megkönnyebbülés állapotában van. Úgy érezte, mintha egy kamion 120-szal száguldott volna felé, és az utolsó pillanatban elhúzott volna – ezzel a képpel érzékeltette, milyen közel volt a visszafordíthatatlan helyzet. Különösen az úgynevezett átláthatósági törvényt említette, ami a független nyilvánosság teljes legyalulását célozta volna; ha ez érvénybe lépett volna, szerinte másfél éven belül kiléptek volna az EU-ból, ami történelmi távlatban végzetes lett volna. A reményteli fordulatot a létező nyilvánosság és a „konok, hihetetlenül eltökélt" civilek hozták létre.

„Ez nagyon durva, amit mi megúsztunk. Tehát ha ennek az elmúlt 16 év kormányzásnak a cselekedeteit és a gondolkodását egy grafikumban pontokkal összekötöd, akkor az ahová vezet ez a görbe, az rettenetesen rosszra vitt volna." – Mácsai Pál *

A színházi életre nézve azt várja, hogy a döntések visszakerüljenek a szakmához, és az önrendelkezés, az önkormányzatiság kiszélesedjen. Alapvetően a központosítás ellenében a közeli döntéshelyzetekben hisz: a leghatékonyabbnak a saját íróasztalát, családját, házát, utcáját tartja. A nézők felnőttek és okosak – ezt az Örkény Színház bemutatkozó előadása is bizonyította, amikor a kételkedőkkel szemben a közönség megértette és befogadta az új szemléletet.

Végezetül egy szenvedélyes hitvallást tett a színház, mint közös, magyar nyelvű, áttétel nélküli emberi tevékenység mellett. Ebben a képernyőre csúszó világban egyre nagyobb szükség van rá, és nem is kell, hogy minden előadás szuperlatív legyen, a lényeg, hogy csinálják. Ezért tantárggyá tenné a színjátszást, az éneket és a rajzot is, mert ezek olyan készségeket vitalizálnak, amelyek elsorvadóban vannak.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • Poltait (kritikus neve?): „Ismertem jó néhányat közülük, akiket nagyon becsültem. Poltait, Tarján Tamást, Szántó Juditot." A „Poltait" név nem azonosítható egyértelműen, valószínűleg egy kritikus nevének torzult alakja, de a pontos név kiderítéséhez nincs elég támpont.
  • Molnár K. Péter / Molner Gál: A beszélgetésben először „Molnár K. Péterrel" említi a vitapartnert, majd később „Molner Gál"-ként hivatkozik rá. A szövegkörnyezetből (Molnár Gál Péter színikritikus) valószínűsíthető, hogy mindkettő ugyanazt a személyt jelöli, de az átiratban lévő kettősség miatt a név pontatlan maradt.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Én vagyok a normális, az egy az egy művésznél oké, vagy a terápia filmsorozat forgatásánál.

[00:00:08]Mondtam a producernek, hogy hát igazából azt kéne, hogy egyszer bejöjek részegen, ne tudjam a szöveget, verjem meg a fodrászt, törjem össze a berendezést, és akkor egyből hát egy ilyen kultusz kialakulna, mert a mert a művész az egy olyan zabolázhatatlan és önmagát a saját indulatainak átadó tünemény.

[00:00:25]Azért ez egy szerep.

[00:00:28]Tehát én ettől nem lettem sem jó pszichológus, sem egyáltalán pszichológus, semmi.

[00:00:32]Pszichológus sikere azon áll vagy bukik, hogy mit kérdez a pácienseitől és mit válaszol az ő kérdéseire.

[00:00:41]Körülbelül ebben van.

[00:00:43]Nyilván a az az a minőség is, ahogy figyel, az is számít, de tulajdonképpen ez a szakmája.

[00:00:48]Na most ez ott nekem mind le volt írva a forgatókönyvbe.

[00:00:53]Tehát ez egy szerep.

[00:00:53]És ennyiben színészileg gazdagodtam tőle.

[00:01:04]Jó estét kívánok.

[00:01:04]Sziasztok.

[00:01:04]Köszöntök mindenkit itt az Ingában.

[00:01:07]Ez a kritikus én műsor, ennek is a hetedik adása, és ez most nagyon szubjektív lesz.

[00:01:14]Én amikor ezt a műsort kitaláltam, akkor azért találtam ki, hogy egyszer a mai vendégemmel beszélgethessek.

[00:01:24]Megvalósult.

[00:01:24]Nem volt egyszerű.

[00:01:24]Nem azért, mert kérette magát, hanem mert elképesztően zsúfolt a naptára, ami azt is mutatja nyilván, hogy bárhol jár az országban, sőt Európában a óriási érdklődést kíséri.

[00:01:37]Úgyhogy nagyon sok szeretettel köszöntöm először az ingában, Márcsai Párt.

[00:01:42]Szervusztok.

[00:01:42]Jó estét.

[00:01:42]Köszönöm szépen.

[00:01:46]Én nagyon köszönöm a türelmet.

[00:01:46]Tényleg nagyon régóta hívott engem az inga és én mindig mindig nem értem rá.

[00:01:54]Azt szeretném kérdezni a technikától, hogy adtok egy picike nézőtérfényt, csak annyira meg vagyok hatva, hogy ilyen sokan eljöttetek.

[00:02:01]Olyan jó lenne látni.

[00:02:05]Jaj, de jó.

[00:02:05]Nem zavar senkit?

[00:02:05]Remek.

[00:02:08]Nekem meg direkt jó.

[00:02:08]Köszönöm szépen.

[00:02:10]Hát ez már egy kamaraszínházgyi közönség gyakorlatilag, ami egyébként azért is nagy szó, mert és ezzel akartam kezdeni a beszélgetést, amikor így vendéget hívunk, akkor mindig megkérjük, hogy a közösségi felületein ő is promótálja, bízva abban, hogy nem csak az inga közönsége jön el, hanem azok is, akik esetleg az ingáról még nem hallottak, vagy nem jöttek ide, de az adott vendégnek nagy hívei, fogyasztói, rajongói adott esetben.

[00:02:35]első vendégünk a hát lehet, hogy nem csak ennek a műsornak, hanem az egész Inga történetében, akinek nincs közösségi felülete, Mácsai Pál.

[00:02:43]Ehhez képest gyakorlatilag teltház jött össze.

[00:02:46]De hogyhogy nincs?

[00:02:51]Nem érek rá.

[00:02:53]Most ugye itt a itt a a választás és a politika miatt időnként beleolvasok a kommentekbe és nagyjából úgy néz ki, hogy négy-öt értelmes komment után azonnal elindul a súlyos butaság, tehát a a drágáság és a súlyos butaság, tehát a megelés azonnali megjelenése a és egymás nem tudom milyen ilyen vacak.

[00:03:20]vacak vacak szidalmazása jelenik meg, és ez mondjuk nem csinál kedvet.

[00:03:26]Meg meg én azt gondolom magamról, hogy nincs is mindenről azonnali nélkülözhetetlen véleményem.

[00:03:34]Tehát van akinek van az a az a barát, kolléga, aki színházi premieren azonnal fontosnak érzi, hogy elmondja a véleményét.

[00:03:47]Ugye az ember befejez egy próbaszakaszt, akár színészként, akár rendezőként, akár igazgatóként, és csupa izgalom és csupa kitettség, és csupa idegrendszeri érzékenység.

[00:04:00]Akkor van néhány ember, aki azonnal úgy érzi, hogy az ő véleményénél nincs fontosabb.

[00:04:05]Általában ezek a negatív vélemények és ilyen sajtos rúddal a szájában nagyon közel jve azonnal elkezdi mondani.

[00:04:13]És úgy érzem, hogy én nem szeretnék közéjük tartozni.

[00:04:20]Tehát például nem is járok premierre.

[00:04:24]Mert mert én én belőlem ez az ön önfontossági meggyőződés ez egy kicsit hiányzik.

[00:04:32]akartam éppen ezt kérdezni, hogy kérted ugye a nézőtéri fényt, hogy színésznek, rendezőnek, művésznek a személyes találkozása közönsége mennyire fontos.

[00:04:42]És most nem arra gondolok, hogy megnézik az előadásodat.

[00:04:44]Nyilván ezért jön létre és ezért lesz valaki művész, hogy a közönség felé is kifejezze magát, hanem ez a fajta személyes jelenlét és találkozás mennyire tud terhes lenni, vagy felemelő, vagy nyomasztó adott esetben, mert mert nyilván amikor színpadon vagy és utána lemész, nem találkozol feltétlenül a közönséggel.

[00:05:02]Itt most biztos nem fogod megúszni, hogy azért néhányan majd közelebbről is kérjenek egy közös fotót, vagy mondjanak néhány jó szót.

[00:05:08]Ezek szerint olyan is van, aki nem jót szokott mondani.

[00:05:12]Szóval, hogy mennyire fontos valójában ez a ez a közvetlen kontakt a közönséggel?

[00:05:17]Nekem igen, nekem fontos, de azért kettős hármas kedélyi állapotom van ezzel kapcsolatban.

[00:05:24]Egyrészt azt gondolom, hogy a színpadon való találkozás is egy erősen személyes helyzet.

[00:05:30]Tehát a úgy értem, ha én egy szerepet játszom egy színdarabban, az is egy személyes ügy.

[00:05:38]Én például szeretem, ha fel van gyújtva a a villany a nézőtéren.

[00:05:40]Azt érzem, hogy ez a színháznak az eredeti joga.

[00:05:47]Nem csak azért, mert az antikvitásban sem nagyon volt villanylámpa, és a a Shakespearnél is nappval játszottak, hanem valahogy ez a hát a folyamatos tudomásul vev annak, hogy nézők előtt vagyunk, és a a mi kitettségünk, a mi állapotunk, amikor színpadon vagyunk, ezt ezt én egy alapjogának érzem.

[00:06:10]A színház a színház egy alapjogának érzem.

[00:06:15]A ezen kívül van bennem egy adag ilyen didxisra való hajlam.

[00:06:20]Tehát például önálló estet csináltam, ahol verseket mondok az elmúlt fél évben, és az kifejezetten úgy néz ki, hogy magamról, a szakmámról, a mit csinálokról beszélek, miközben verseket mondok, miért mondom el azt a verset, miért pont úgy mondom, és így tovább.

[00:06:40]és ég a lámpa a nézőtéren.

[00:06:42]Tehát egy személyes beszélgetés.

[00:06:47]Ö és direkt kerülöm azt a szót, hogy edukációra vagy ilyesmi.

[00:06:50]Nem tudom, hogy én ehhez mennyire vagyok felkészült, vagy vértezett, inkább egy didxisra való való hajlam van bennem.

[00:07:02]Tehát nekem fontos, lám ide is eljöttem.

[00:07:07]Ugyanakkor egy kicsit sokat fecsegek nyilvánosság előtt, és egy kicsit kicsit sokat vagyok riport helyzetben, interjúhelyzetben, és nem tudok elég újat mondani.

[00:07:16]Ez meg feszélyez.

[00:07:19]Meg feszélyez még az is, mert mondtam, hogy ez egy összetett, ez egy rétegzett kedély bennem, hogy igazából nem ezért figyelnek vagy figyeltek rám, hanem éppen a színpadi dolgok miatt, és hogy vajon akkor én mennyire élek vissza azzal, amit a színpadon vagy képernyőn vagy tévén, mint érdeklődés felkeltek.

[00:07:48]Ez azért feszélyez néha.

[00:07:54]És a népszerűséget hogyan viseled?

[00:07:58]Annak, amit mondtam, hogy nem kellett külön speciális felületeken meghirdetni.

[00:08:03]Egyszerűen egy hívószó a a Márcsai név.

[00:08:06]Megtelik az inga.

[00:08:06]Én szerintem máshol is lenne ennyi néző, ahol van ekkora hely.

[00:08:11]Ö nyilván ez egy ákérdés, hogy szereti-e az ember, ha szeretik, vagy népszerű.

[00:08:13]Ö de jár vele egyrészt gondolom valamiféle kötelesség is, meg kell felelni, olyannak kell lenni, amilyennek látni szeretnének.

[00:08:23]Ugyanakkor azért kevés olyan művész van ma Magyarországon, akihez hát így próbálgattam, én is nézegettem azért kritikákat is, kommenteket is.

[00:08:31]Gyakorlat 90%-ban pozitív vélemények jelennek meg.

[00:08:35]Pedig gondolom azért pályafutásod során hozzászokhattál, hogy olykor, ha mást nem szakmai kritikák elhangzanak.

[00:08:40]Hát hozzá, hozzászoktam.

[00:08:45]Igen.

[00:08:45]Hogy hogy viselem a népszerűséget?

[00:08:50]Bújok előle privát életemben, és nagyon megbecsülöm, és igyekszem nem elrontani, amihez a módszerem az, hogy azt mondom, amit gondolok.

[00:09:08]Ö, tehát nem így igyekszem nem mellé beszélni, vagy vagy kamuzni, de de némi szorongást is okoz, hogy meg tudok-e neki felelni.

[00:09:24]Tehát most is az van, hogy eszembe fog-e jutni valami.

[00:09:26]Az a trükköm, hogy ha nem jut eszembe semmi, akkor akkor őszinte vagyok.

[00:09:33]Tehát elmondom, hogy ez egy bonyolult helyzet.

[00:09:35]ö ö a az ismertség látod, tehát sok sok rétege van.

[00:09:45]Leginkább azért valami felelősség ám igazából.

[00:09:51]valamit és és egy és még egy a a a személyiségemnek egy egy lobbanékonyabb és ö spontánabb és meggondolatlanabb és szertelenebb ényének a háttérbe szorítása egyúttal tehát elhív Friderikus elkezd egy új műsorsorozatot ami hogyan kell normálisnak maradni egy őrült világban és engem hível első beszélgetőnek.

[00:10:22]Na most ez azért nem biztos, hogy egy művésznek, vagy mondjuk nekem feltétlenül és biztosan jó tükör.

[00:10:26]Én vagyok a normális.

[00:10:33]Az egy az egy művésznél oké.

[00:10:33]Vagy a terápia filmsorozat forgatásánál.

[00:10:39]Ott is ugye mondtam a producernek, hogy hát igazából azt kéne, hogy egyszer bejöjek részegen, ne tudjam a szöveget, verjem meg a fodrászt.

[00:10:49]törjem össze a berendezést, és akkor egyből hát egy ilyen kultusz kialakulna, mert a mert a művész az egy olyan zaboláz zabolázhatatlan és és önmagát a saját indulatainak átadó tünemény.

[00:11:05]Ehelyett ott voltam, időben tudtam a szöveget és satöbbi.

[00:11:10]Szóval egy egyfajta fegyelmezettség és túlfegyelmezettség is jár ezzel vagy az én esetemben?

[00:11:20]amikor ilyen műsorba hívnak, például, mint amit említettél a Fidericus, de nagyon sok látható veled, aminek a témája adott esetben távol is esik a színháztól, téged közéletről, a világunkról, politikáról, mindenről kérdeznek, ami azt feltételezi, legalábbis szerintem, hogy te már a Márcsai vagy, nem egy színész, nem egy rendező, hanem tulajdonképpen nagyon sokak szemébe valamiféle olyan idol meg intézmény, aminek a viszonyulásait, véleményét Igen.

[00:11:48]ugyanis meg kell hallgatni.

[00:11:50]Neked megvan az az életedben, vagy fel tudod idézni, hogy ez honnantól lett Mácsai Pál színész rendező, színház igazgatóból a Mácsai Valahol Valahol azt mondtad, hogy az érés az egy nagyon tetten érhető pillanat, amikor megérik az ember igazából, de nem tudom, hogy ez ehhez kapcsolódik-e, vagy pedig tényleg a pályafutásod szakmai színvonala, és az, amit letettél az asztalra, az vezet oda, hogy idő egy idő után azt mondják, hogy hát erről a mácsait mindenképpen meg kell kérdezni.

[00:12:17]Hát először is az életkor vezet oda.

[00:12:21]Tehát ez spontán csak a lángelmék esetében van, akik közé nem tartozom.

[00:12:26]Én a szorgalmas építkezők közé tartozom.

[00:12:34]És hát körülbelül ilyen ilyen ö 50 éves korom környéke, amikor már az örényszínház, mint egy mint egy vállalkozás vagy egy döntés elkezdett működni.

[00:12:47]és igazolta magát, meg meg volt egy két szerep.

[00:12:53]Akkor akkortól van ez a ez a Jolly Joker helyzet, hogy hogy úgy úgy azt gondoljátok rólam, hogy én tudok mindenre válaszolni.

[00:13:03]Itt is az a trükköm, hogy ha nem tudom, akkor nem tudom.

[00:13:08]Tehát kérdezel például a mezőgazdaságról, amiről eg amihez egyáltalán egyáltalán nem értek, vagy a konyháról egyáltalán nem tudok főzni, akkor akkor bevallom, hogy nem értek hozzá.

[00:13:23]Én egy kicsit úgy éreztem egyébként nyilván így van, amikor te a terápiát eljátszottad, annak most már 10 ten, nem is tudom hány éve volt.

[00:13:31]Hát hosszú volt, mert hat vagy hét évig készült a három évad, inkább hat.

[00:13:36]Hát az első évad az rögtön berobbant.

[00:13:36]És arra gondoltam, hogy nem csak, hogy az egy ikonikus sorozat lett, mert nagyon-nagyon jó volt, nagyon magas színvonaló, és nyilván te is ennek a az egésznek az arca voltál, de ráadásul egy pszichológus karakter, és hogy ez egy kicsit olyan abba az időbe visz vissza, amikor még mindenki tévét nézett, és annyira jó volt azt hinni, hogy a szadoktor az tényleg egy ilyen a világ legjobb embere, akihez ha bemélsz, akkor mosolyogó elmondja, nem csak az, hogy halálos beteg vagy, hanem hogy egyébként nagyon szép a világ, és ő nagyon szeret téged.

[00:14:06]Tehát, hogy voltak olyan karakterek, akik annyira a szerepükben azonosulhatóvá váltak, hogy gyakorlatilag összemosták velük.

[00:14:11]És ha ez egy pszichológus, aki mindenkit meghallgat, mindenkire bölcsen válaszol, akkor lehet, hogy így ez összefügg azzal, hogy aztán azt mondták, hogy hogy a Mácsai Pál is ilyen.

[00:14:24]Hát azért ennek először a negatív ö oldalát érdemes talán szóba hozni.

[00:14:32]volt a nagy-nagy iskolateremtő német rendező Péterstein, aki a Berlini Sa bűnének volt a az édesapja, és hát egy ő ő egy igazi jelentős korszakos nagyrendező.

[00:14:48]És az ő színésze volt, ha jól emlékszem a névre, Hans Jürgen Vüssov, aki a a Schwarzvald klinik nem Vüsszov, Klaus Jürgen.

[00:14:59]Mi?

[00:14:59]Klaus Jürgen Wisszov.

[00:14:59]Klaus Jürgen egy suldigunk kolléga.

[00:15:01]Szóval az ő vezető színésze volt, egy nagyon kiemelkedő színész volt a SA bűnén.

[00:15:08]Majd eljátszotta a a klinika, hogy mióta magyar.

[00:15:14]Mik professzor.

[00:15:15]Igen, azt tudom, de a címe mi volt?

[00:15:17]Schwarzát klinik.

[00:15:17]Klinika.

[00:15:18]Na de magyarul csak klinika.

[00:15:18]Igen, eljátszotta, és akkor szabadságra ment, ilyen fizetés nélküli vagy mi a társulatból, és befejezte a sorozatot, és a Stein nem hívta vissza, és kérdez, miért nem hívod vissza?

[00:15:32]Hát annyira jó színész, azért nem, mert nem tudom elképzelni fehér köpeny nélkül.

[00:15:35]Mondta a Péterstein.

[00:15:38]Na most ez, hogy az emberre ráragad a sorozat, Doki, ez azért nem feltétlenül öröm.

[00:15:47]Ezzel együtt a terápia szerepe az a legnagyobb szerencse, ami a televíziózásban érheti az embert.

[00:15:57]Tényleg egy kiérlelt forgatókönyv, valódi forgatókönyv, valódi konfliktusok, elképesztően jó partnerek és rendezők.

[00:16:08]Szóval tényleg nem tudom én vagyok én vagyok a szerencse fia, hogy az pont én voltam.

[00:16:17]Tehát a mérleg az mindenképpen ö nemhogy pozitív, hanem le is szakad az egyik fele, a pozitív fele.

[00:16:24]Ö forgatni is nagyon jó volt, és ö hát röviden szerencse.

[00:16:33]Na, ez a ez a ez a nem negatív, hanem az egyik következménye egy ilyen sorozatnak.

[00:16:39]A másik pedig, hogy azért ez egy szerep.

[00:16:44]Tehát én ettől nem lettem sem jobb pszichológus, sem egyáltalán pszichológus, semmi.

[00:16:49]Pszichológus munkája vagy élete, vagy tapasztalata, vagy sikere azon áll, vagy bukik, hogy mit kérdez a pácienseitől és mit válaszol az ő kérdéseire.

[00:17:00]Körülbelül ebben van.

[00:17:02]Nyilván a az a minőség is, ahogy figyel, az is számít, de tulajdonképpen ez a szakmája.

[00:17:07]Na most ez ott nekem mind le volt írva.

[00:17:11]a forgatókönyvbe.

[00:17:13]Tehát ez egy szerep.

[00:17:15]És ennyiben ennyiben színészileg gazdagodtam tőle inkább.

[00:17:23]Persze, mint mint semmi.

[00:17:23]De bár érdekel a pszichológia.

[00:17:26]Tehát például apropó didaxis vagy önvizsgálat, amikor jártam pszichológiaszakra, mert akartam írni egy egy PhD-t, és azt a bölcsészkaron képzeltem el, és ott esztétika tanszékre jelentkeztem, fel is vettek, el is végeztem, de nem írtam meg a szakmunkát, mert jött az örkényszínház és az a mellé annak is az volt a az lett volna a témája, hogy mit csinál az ember a színpadon, tehát a színjátszás pszichológiájáról.

[00:17:54]ól akartam írni egy tanulmányt, ezért is hallgattam pszichológiát meg antropológiát.

[00:17:59]Tehát érdekelni érdekelt, de figyelj, hát az egész 20.

[00:18:02]századi művészet úgy, ahogy van.

[00:18:05]Noha a pszichológia jelen van az életünkben is és a művészetben is az őskor óta természetesen ilyen-olyan formában lás mitológia nem nem sorolom azért a tudományos rendszerezése és ez a nagy felismerésrendszer, ami a Freud óta közkincs, legalábbis a 20.

[00:18:24]századi művészet meghatározza és úgy ahogy van, érthetetlenné is teszi, ha nem ismerjük.

[00:18:34]Tehát ez azért egy egy nélkülözhetetlen kulcs a a saját működésünk megértéséhez.

[00:18:42]Tehát persze, hogy érdekelt.

[00:18:42]Hát nyilván a nem tudom, hogy mekkora a szerencse szerepe abban, hogy egy ilyen szerep eljut az emberhez.

[00:18:53]Mármint nyilván a tehetségen kívül.

[00:18:55]Gondolom azért ilyenkor a kiválasztásnak egyeb szempontjai is vannak.

[00:18:58]De most akkor visszamennék a pá erre válaszolok.

[00:19:02]Mert ez érdekes, abszolút szerencse kérdése.

[00:19:08]Többek között.

[00:19:08]Tehát, hogy történik?

[00:19:08]Van egy casting.

[00:19:10]Először is van egy színházi korszakban négy-öt hat ember, aki erre alkatilag alkalmasnak látszik.

[00:19:18]Tehát a a pszichológusról azt gondoljuk, hogy ez ilyen értelmiségi fazon.

[00:19:22]És erről majd még akarok valamit mondani, hogy hogy az egy ilyen értelmiségi fazon és van egy bizonyos élettapasztalata, amit nyugodtan életkornak is lehet fordítani.

[00:19:38]Tehát ki az az 50 körüli arc jelenleg a magyar színészi pampán?

[00:19:41]Ebből van négy-öt, nincs több.

[00:19:46]És ők mind oda voltak hívva.

[00:19:48]És akkor pont én lettem kiválasztva.

[00:19:53]Magam sem tudom miért, de mindegyik eljátszhatta volna gond nélkül.

[00:19:55]Tehát a Máté Gábor is eljátszhatta volna, Kulka János is eljátszhatta volna, Gálfi László is eljátszhatta volna.

[00:20:03]Sorolhatnám, pont engem választottak.

[00:20:10]Talán egyébként azért talán, mert volt egy próbafelvétel a Für Ananikóval, aki a feleségemet játssza, és annyira jól tudunk veszekedni az Anikóval, hogy az enyedi Idikó, aki a castingban is részt vett, azt mondta, hogy hát teljesen valódi házastársi, mély mély rutinos harag és veszekedés ez.

[00:20:32]Tehát tényleg mé mély áramlatokban ismerjük egymást.

[00:20:38]Na most ennek mi az oka?

[00:20:38]Az, hogy egy színházban vagyunk már 30 éve, mert ebbe a madácszínház is beletartozik, és elképesztő mennyiséget veszekedtünk már színpadon, meg hát meg hát egy egy társagóban, meg egy öltözőfolyosón, tehát mindent tudunk egymásról.

[00:20:55]Tehát én úgy úgy tudok ránézni tényleg, mint a feleségemre.

[00:20:59]Jaj, ne már!

[00:20:59]Jaj már, ne már, ne már.

[00:21:01]Meg meg ugyanolyan szerelemmel is tudok ránézni.

[00:21:03]Tehát lehet, hogy ilyenek.

[00:21:06]Aztán kitalálta például a brit főproducer, hogy ne én legyek, mert kék a szemem.

[00:21:14]És a kék szem az filmen, rengeteg nácit játszottam életemben filmen.

[00:21:22]Az az hűvös és nem elég támogató.

[00:21:22]Nem olyan nem olyan támogató, mint a meleg barna szem.

[00:21:31]És akkor odáig sikerült a magyar rendezői stábnak, aki akkor a Gigor Attila volt és az enyedi, eljutni, hogy esetleg akkor egy kontaktlencse, és akkor az enyedi azt mondta, hogy na ne szórakozzunk, már nem ezen múlik és hát ő ő ezt nem hagyta.

[00:21:49]Nagyon hálás vagyok neki ezért, hogy vagy vagy el tudja játszani, vagy nem nem fog a szemszíne múlni.

[00:21:55]Tehát jókor voltam 50.

[00:21:55]Tehát ha az van, hogy ez is a szerencse, az van, hogyha öt évvel korábban érkezik ide ez a sorozat, vagy 10 évvel később, akkor egyáltalán nem én vagyok.

[00:22:05]Igenis szerencse.

[00:22:10]Itt szeretnéd elmondani a pszichológiáról eszedbe jutott mondod, hogy valamit akarsz mondani, vagy már belevetted ebbe?

[00:22:16]Jó, megyünk akkor oda, ahol a szerencsének még szerintem akad.

[00:22:20]Elfelejtettem, de valami valam értelmiségről pont én azt mond, hogy még valamit.

[00:22:30]Ja, igen.

[00:22:30]Nagyon jó.

[00:22:30]Köszönöm szépen.

[00:22:32]Hálásan köszönöm a segéderőnek, hogy hogy azért a szereposztás a színházban az egy ennél bonyolultabb ügy.

[00:22:41]A filmeken vagy ilyen filmekben tulajdonképpen alkati megfelelés van, tehát fedésben van a játszott alakkal a a játszószínész habitusa, alkatta, életkora, és így és így tovább.

[00:22:52]De azért néha az ellenszereposztás, úgynevezett ellens szereposztás az az nagyon messzire tud vinni.

[00:23:03]Egyrészt építi a színészt, mert nem használt oldalait keresheti meg és és mutathatja meg, csiszolhatja ki.

[00:23:14]Másrészt pedig sok dolgot elárul a szerepről.

[00:23:17]Volt egy ilyen híres mondat.

[00:23:20]Egy kollégám mondta, hogy a színművészeti főiskola azért működik rosszul, mert ez a megszállás előtt volt.

[00:23:26]Azért működik rosszul, mert évek óta nem vettek fel senkit, aki el tudna játszani egy számadó juhászt.

[00:23:31]Na most nekem az a véleményem, hogy én el tudok játszani egy számadó juhászt, hol ott nem vagyok számadó juhász.

[00:23:40]És ezt is többször elmondtam ezt a példát, hogy van egy barátom, a Balatonfervidéken ilyen magas helyen van a háza, és alatta egy hosszúhosszú domboldal, és azt látta, hogy a hosszú domboldalon már akkor hetek óta áll egy juhász neki háttal, nagy szabályos juhászkalamban, és a vállán egy ilyen köpenyszerű, nem suba, de egy köpenyszerű dolog, neki háttal áll, mellette két puli és terelgeti nyáját, fújja furulyáját.

[00:24:10]és érdekelte, hogy ki ez a pasas.

[00:24:10]És nekiindult, és lement a dombon, megkerülte, és akkor látta, hogy először is nő.

[00:24:19]Továbbá a botjára a bűnes bűnhődés van letámasztva, és azt olvassa.

[00:24:25]Na most ezt gondolom a szereposztásról.

[00:24:28]Tehát ez a számadó juhász engem jobban érdekel, mint az, akinek egy csibuk van a szájában, és időnként azt mondja, hogy hep hepp.

[00:24:37]Szóval, hogy nem a klisében kell gondolkodni röviden, ezt gondolom, de de a de a filmen, hát nyilván tévsorozatban satöbbi, az egy az egy merevebb merevebb gondolkodású dolog a szereposztást illetően.

[00:24:54]Tehát ez egy biológiai pálya, tehát az embernek van egy életkora, egy kinézete, egy egy pofája, tudása, hangja és itt van.

[00:25:06]Hú, hát szereposztás meg klisék meg szerencse.

[00:25:09]Tök jó, hogy ezek szóba kerültek.

[00:25:10]Úgyis vissza akartam odavinni a a kezdetekhez a témát.

[00:25:16]Én 1984-ben elsős gimis voltam.

[00:25:19]Fehérváron tanultunk és volt bérletünk az akkori nemzeti színházba, ami a ugye akkor a Hevesi Sándor téren most Pesti magyar színház, de akkor ez volt a nemzeti.

[00:25:28]És hát ugye te akkor kezdted ott a pályádat friss diplomásként láttuk az összes nagy előadást.

[00:25:36]óriási, akkor tényleg ilyen legendáknak számító színészek és egy fiatal generáció.

[00:25:40]És akkor néztük és azt gondoltuk, hogy hát ennek a máscsainak csak megszületni lehetett nehéz.

[00:25:46]Tényleg szőke, jóképű, fiatal színész, nemzeti színház, nem kellett lemennie vidékre, Kovács Adéllal játsza a Róméus Júliát, akiben nagyjából mindenki szerelmes volt abban a korosztályban.

[00:26:00]És így utólag belegondolva kérdezném, hogy te tényleg a szerencse fiaként élted ezt meg, hogy neked ez megadatott, vagy pedig olyan érdemként, amiért addig már meg kellett dolgozni.

[00:26:09]És ez majd nyilván elvezet minket először a kritikához, mert én azt gondolom, hogy abban a nemzeti színházban azzal a azzal a nagy színészgenerációval együtt játszva úgy belső, mint külső kritikáknak azért rendesen ki lehettetek téve.

[00:26:27]Először azt mondanám, hogy a hogy először is én a Kovács Adélal csak egyszer játszottam.

[00:26:32]A Peremar Toni Krisztina volt az én párom, mint Julia.

[00:26:36]Kubik Annával is játszottam.

[00:26:36]Ez egy hármas szereposztás volt.

[00:26:38]Először kettő Kalocsai volt a másik Romeo.

[00:26:41]Aztán a Funtek Frici is volt, azt hiszem, et nem azt hiszem, hanem Tudom Romeo.

[00:26:49]És szóval szóval tehát főleg a a Paremartoni voltak voltam én a partnere.

[00:26:57]Igen, elsősorban szerencse.

[00:27:00]Hát meg kellett-e érte dolgoznom?

[00:27:06]Hát valamit kellett teljesíteni.

[00:27:06]Azt kellett teljesíteni, hogy az előtte levő két évben, mert ezt harmad évben osztották rám ráadásul, hát persze, hogy szerencse.

[00:27:15]Mi más?

[00:27:15]Az előző két évben jól kellett dolgozni a főiskolán, de ez nem nem valami mondom, én nem vagyok őstehetség egyáltalán, hanem hanem hát hogyan szorgalmasnak kellett lenni.

[00:27:32]És az is szerencse, hogy előző évben romantikus anyagokkal vizsgáztunk a a éppen, tehát rosszan sas fiókja volt rámosztva, meg szirá az öreg Sziránót játszottam, ahogy haldoklik a vizsgán.

[00:27:47]És ezek szenvedélyes anyagok, és kell hozzá például ezek verses verses szövegek, és kell hozzá egy egy beszédkészség, amivel ami ami ami ami nekem szerencsére van.

[00:27:59]Tehát ha valamiben van, ugye tényleg jut eszembe az, hogy nem kellett érte dolgozni, akkor az, hogy tudok beszélni.

[00:28:09]Tehát rendben van az artikulációm többé kevésbé, meg a hangom.

[00:28:12]Ez egy biológiai adottság.

[00:28:15]Ez nem nem a ez nem színészi tehetség, ez egy adottság.

[00:28:17]És akkor azt gondolták, hogy na akkor ez be tudja beszélni azt a nagy teret.

[00:28:21]Van hajlama arra, hogy hogy eldobja az agyát, mint mint mint szenvedélyes ember.

[00:28:29]abba a sasfiókba, és akkor osszuk rá, majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle.

[00:28:34]Körülbelül ennyi van egy ilyen szereposztás mögött.

[00:28:36]Meg hát az az igénye a színháznak, hogy kell 22 éves ember a színpadra.

[00:28:41]Tehát amikor egy társulatban 30 éves a legfiatalabb ember, akkor az akkor az egy öregedő társulat.

[00:28:48]Ez annyira úgy volt, hogy valóban az volt talán az utolsó olyan időszak, amikor ezek a nagyon-nagyon nagy színész legendák valóban a Nemzeti színházban játszottak.

[00:28:58]Ugye Sinkovics, Kálai, Avar István, Agárdi Gábor, óriási őze.

[00:29:05]Így van.

[00:29:05]Ő Lajos.

[00:29:05]Na hát erre majd külön ki akarok térni.

[00:29:06]Igen.

[00:29:06]Szóval, hogy az jutott eszembe, hogy akkor, amikor te a fiatal színészgenáció egyik frissen végzett tagjaként ilyen főszerepeket kaptál, nyilván az országos hírnév is járt azért vele, és gondolom, hogy a kritika is megtalált, meg figyelt.

[00:29:20]Melyik volt az erősebb, nem azt mondom, hogy a bántóbb, inkább, az erősebb kritika, amit színházon belül, vagy amit színházon kívül kaptál.

[00:29:29]Egyáltalán hogy fogadtak titeket akkor ezek a ezek a nagyon nagy legendák?

[00:29:34]Hát jól jól fogadtak persze szeretettel és és mint ahogy mi is ugyanúgy fogadjuk a fiatalokat.

[00:29:43]Tehát szerencsére a nemzeti színháznak az a az az akkor az a hűvös ö és ö tekintélyelvű és hierarchikus kedélye, ami ami korábban volt, hogy a fiatal színész nem mehet be a büfébe, ha ott ül XY, nem ülhet le, ha X.

[00:30:02]Ennek már vége volt szerencsére 84-ben.

[00:30:10]Ez ez rémes lehetett.

[00:30:12]Ö a tehát ez rendben volt.

[00:30:18]Ugyanakkor volt egy eltagadhatatlan ö tulajdonsága ennek a nemzetinek.

[00:30:23]Akkor az, hogy a mi odakerülésünk előtt egy évvel vált ki belőle a katona, József Színház, amelyik egy annyira friss és kortársi gondolkodású, ugyanakkor messzemenően hagyományos, de kortársi gondolkodású közösség volt, hogy ahhoz képest mindenki lemaradt, mindenki a katonába vágyott, Én is, vagy egyfajta ízlésvilággal mindenki odavágyott.

[00:31:00]Tehát volt a nemzetiben egyrészt egy lemaradottság érzés, egy ódonság érzés, másrészt egy kapaszkodás, hogy el kéne oda jutni.

[00:31:09]Tehát tulajdonképpen minket hasz mi mi mi voltunk Hitling, Funtek, Bubik, Rubold, Kubik, Pregicer, Peremartoni, Ivánka Csaba.

[00:31:23]Mi voltunk ez a fiatal gárda, akinek az lett volna a dolga, hogy rántsuk el ezt a közeget egy egy kortársim, vagy fiatalosabb satöbbi satöbbi gondolkodás és játékmód felé.

[00:31:38]És ez végül nem sikerült nekünk.

[00:31:42]Azért gondoltam, hogy esetleg és még egyet mondok, hogy én egyáltalán nem voltam ott boldog, mert a Rómeo után még rámosztottak egy nagyon fontos szerepet.

[00:31:50]Székelyi József kiesett a Volpone című előadásból, és akkor rámosztották az egyik főszerepét a Volponénak.

[00:31:57]Átvettem Székheitől a szerepet Kálai Ferenccel játszhattam együtt Ézsőzel Lajossal, Avar István, és utána évekig nem kaptam szerepet, gyakorlatilag semmit.

[00:32:08]Tehát én vagy nagyon piciket nem, én nem voltam ott boldog.

[00:32:16]Azért is gondoltam, hogy esetleg voltak ilyen belső feszültségek, mert az tényleg köztudott, és egy nagyon sok helyen megírták, elmondták azóta, hogy ugye Székely és Zsánbéki távozása a nemzetiből éppen egy olyan fajta részben generációs részben színházi ellentétnek volt köszönhető, hogy ők ott nem igazán tudták elfogadtatni magukat ezekkel a nagy öregekkel, és így kapták meg aztán a lehetőséget, hogy a saját képükre csináljanak egy színházat.

[00:32:39]egy kicsit talán előképe ez annak, ami aztán a mad és a az örkény esetében történt, még ha nem is ilyen fajta feszültségek közepette, de hogy egy klasszikus nagy művészszínházból egy önálló kezdeményezés létrejön.

[00:32:55]Ami engem ebből igazán érdekelt, hogy színészileg találtál-e ott olyan példát, amiből tudtál építkezni.

[00:33:01]Nekem van egy nagyon kedves történetem, amit tőled hallottam, és bocsánatot kérek, hogyha ezt esetleg már sokszor mondtad, vagy mások hallották.

[00:33:09]Ez az, amikor amikor őzelajos szerepét sokáig Sinkovic Imre vitte a Róme Júliában, és aztán egyszer csak visszatért őze.

[00:33:18]És erről hallottalak egyszer úgy beszélni, hogy ott valami egészen más Igen.

[00:33:24]Igen.

[00:33:24]De most ezt nem részletezném, mert ezt tényleg nagyon sokszor elmondtam.

[00:33:26]Az a helyzet, hogy Sinkovic, hát nem ő nem szorul semmiféle mentségre, nagyon nagy színész volt és valóban, hanem ő beugró volt, tehát egy délután alatt vette át a megbetegedett őszétől a szerepet az Istenért.

[00:33:42]Az első nap még olvasta egy Bibliából a Lőrincbarát szerepét a a bemutatón, és hát természetesen nem kapott próbát, mert azt a színházi munkarend nagyon nehézen teszi lehetővé.

[00:33:57]Tehát ő igazából elmondta gyönyörűen a szöveget, és ez ezzel is teljesített egy fontos fontos és magasztos színházi küldetést, de az őze meg meg egy szemérmetlenül bonyolult ö helyzetet teremtett maga köré, mint lőrincbarát.

[00:34:24]ami ami hát egy egészen másfajta színházi gondolkodás, de hozzátartozik, Csinkovics mondom beugró volt.

[00:34:29]Tehát délután 2ettő-kor felhívták, hogy ő nem tud színpadra állni, este 7:00-kor előadás.

[00:34:35]Szóval ki tud akkor felépíteni egy szerepet senki.

[00:34:39]Nem is nem is várható el.

[00:34:44]mondtad, hogy hogy nem voltál boldog, de mennyire voltál, vagy mennyire érezted azt, hogy a kritika téged, illetve ezt az új generációt elfogadott ott akkor?

[00:34:54]Az még egy olyan időszak volt, amikor azért a színi kritikának azért volt súlya és jelentősége nyilván egyes kritikusoknak különlegesen, de mégis csak egy olyan olyan társulat tagjaként, ahol a legnagyobbak, legelismertebb, legtöbbszörösen kitüntetett művészek voltak.

[00:35:11]Ott mennyire tudtatok ti is figyelmet kivívni magatoknak, és mondjuk értő vagy jó kritikát kapni?

[00:35:23]írtak rólunk, és nem emlékszem egyikre se, ami nem azért van, mert feltétlenül jelentéktelen szövegek, vagy szakmailag értéktelen szövegek jelentek meg, hanem mert a a egészen a pályakezdés pillanatában olyan Nem, nem a kritika érdekel elsősorban, vagy engem nem az érdekelt elsősorban, mert ugye most erre kérdezel a a a 80-as évek első felére, hanem hát az az ember mindent fel akar falni, és a belső iránytűje ugyan ugyan nagyjából irányba van, de azért minleg És ez a ez a leginkább egy rohanás a felfedező úton körülbelül ez ez a szakasz.

[00:36:26]És itt az ember elolvasa egy kritikát, nem is nagyon érti az összefüggéseket, hogy miért így van.

[00:36:32]Ez egy bonyolult rendszer, hogy e kritika miért olyan, satöbbi, satöbbi.

[00:36:38]Ott ott ott nem is nem is emlékszem igazán, amikortól jól emlékszem kritikákra.

[00:36:47]meg ahol azt azt éreztem, hogy rám is egy azon a szokásos néhány mondaton vagy illendő sorokon kívül egy konkrét figyelem hárul vagy vagy irányul az a az 35 éves korom körül volt azt meséld el Pista környékén, illetve nem előbb is a rendezések környékén, az első rendezéseknél.

[00:37:11]a rendezésekről már kicsit komolyabban írnak.

[00:37:15]Ha lett volna olyan revelatív alakításom, ami megkerülhetetlen addig, akkor arról írtak volna komolyan is.

[00:37:23]Tehát nem abban a jól oldja meg, vagy nem tudom mi, figyelemre méltó, vagy ezek a ezek ilyen sajtó sajtó mondatok.

[00:37:37]A rendezések környékén elkezd az ember felé egy elemzőbb figyelem irányulni.

[00:37:43]körülbelül így.

[00:37:45]És te így visszagondolva, nem tudom, szoktál-e a fiatal Mácsai Pállal, mennyire vagy kritikus vagy elnéző, vagy hogy idézed fel azt a azt a fiatal embert?

[00:37:55]Nyilván nem a mai tudásod akár művészi, akár emberi tapasztalatodhoz lehet ezt viszonyítani, de de gondolom az egy ilyen világmegváltós időszak volt.

[00:38:06]Most mennyire látod kritikusan az akkori önmagadat?

[00:38:09]Hát az a baj, hogy nem tud a nem mai tudáshoz viszonyulni.

[00:38:11]Mert a mai szememmel nézem, ami esetleg előkerül, mint alakítás, vagy felvétel, vagy ilyesmi.

[00:38:18]És hát nagyon nagyon nehezen viselem.

[00:38:20]Ugyanígy 35 éves korom körül van az, amikor amikor én kerültem fedésbe saját magammal.

[00:38:29]Tehát amikortól fogva azt tudom mondani.

[00:38:31]Na igen, hát akkor akkor ez ez egy akartam magamról nagyon sokáig mindenféléket sugallani, amikne amiket elképzeltem, de nem voltam.

[00:38:47]Tehát tehát valamit fitogtatni, ami ami nincs, vagy ha van, akkor úgy is vitog.

[00:38:58]Erről tudtak volna engem rendezők lebeszélni, ha találkoztam volna azokkal a fajta szigorú rendezőkkel, akikkel akkor még nem, de körülbelül 35 éves korom körül től tudom elviselni magamat, ha megnézem.

[00:39:15]Hát akkor lehet, hogy ez most nem lesz egy kellemes.

[00:39:16]Van egy bejátszóm, nem a dicsőséges nagyurak, mert azt már nagyon sokszor kitárgyaltuk.

[00:39:23]Egy két összevágott jelenet.

[00:39:23]Én úgy emlékszem, vagy úgy tudom, hogy neked ez az első filmszereped volt.

[00:39:28]Nézzük meg jó a fiatal Mácsai Pált.

[00:39:32]Nekünk nem kell a maga pártfogása.

[00:39:32]Nem kérünk belőle.

[00:39:36]Mondd fiam, mi bajatok velem?

[00:39:39]Magyarázd meg.

[00:39:39]Tessék.

[00:39:40]Már nincs itt mit magyarázkodni.

[00:39:41]Reménytelen.

[00:39:41]Maguk leszerepeltek.

[00:39:45]Kik azok a maguk?

[00:39:47]Az egész díszes kompánia.

[00:39:47]A tisztelt mulató cimboráival együtt.

[00:39:53]Korrupt bürokrata banda.

[00:39:53]Nem besélt.

[00:39:56]Minden a kezükben volt az összes adottság, és eljátszották az emberiség nagyálmát évtizedekre, vagy talán még többre.

[00:40:07]Mit csináltak belőle?

[00:40:09]Lent nyomorúság, pofa, be, fönt vadászás, dorbézolás, elvtelen cinkosság.

[00:40:17]Felőtlenül ellenőrzés nélkül.

[00:40:17]Mondd fiam, tettél te már valamit ezért a társadalomért?

[00:40:27]Csináltál valamit azon kívül, hogy a szádat jártatod?

[00:40:32]Marha jó.

[00:40:32]És maga mit csinál?

[00:40:36]Mit tud maga már ezekről a dolgokról?

[00:40:39]Rég nyugdíjkorban van.

[00:40:39]Legfőbb ideje, hogy átadja a helyét.

[00:40:42]Robi, légy szíves.

[00:40:49]Átadnál egy üzenetet?

[00:40:50]Szívesen kinek?

[00:40:52]A feleségemnek.

[00:40:53]Te nős vagy, bíró Andrea.

[00:40:55]Így hívják.

[00:40:55]Óvatosságból a lány nevénél.

[00:41:00]Vasmű, igazgatósági épület.

[00:41:05]Csak annyit mondj neki, hogy várom.

[00:41:07]Jöjjön ide.

[00:41:07]Mondd meg neki, hogy csak benne bízhatom.

[00:41:13]De személyesen kell vele közölnöd.

[00:41:15]Levelet ne írj, mert kibontják.

[00:41:15]Ne is telefonálj, mert lehallgatják.

[00:41:18]Egészen áthallásos volt ott az első monológod, ahogy közlöd a levitézlett.

[00:41:25]Hát ez ugye egyéket számomra azért meglepő, hogy egyáltalán elkészülhetett ez a film, mert ez egy azért elég rendszerkritikus alkotás volt, ugye egy Karinti Ferenc novellának a filmesítése.

[00:41:35]Na, milyen érzésekkel nézted fiatalkori önmagad?

[00:41:38]Hát a MI Szabót nagyon szerettem például.

[00:41:43]és a Herceg Csillát, aki a akinek a partnere voltam nagyon gyászolón, mert fiatalon és tragikusan meghalt.

[00:41:52]És hát hallgattam, hogy milyen rossz mondatok, tehát hogy milyen milyen rettenetesen papírzű mondatok.

[00:41:58]Karinti Ferenc Házszentelő című novellájából.

[00:42:02]Fábri Zoltán, aki egy óriás, ott van pont a képe, az szerintem ő.

[00:42:05]Bár a szöveget nem.

[00:42:09]Hát ő egy hát ő egy ő egy korszakos nagy nagy alkotó.

[00:42:12]Ez volt az utolsó filmje, és hanyatló állapotban volt már.

[00:42:19]És hát ezeket a mondatokat nehéz jól elmondani.

[00:42:28]Ez ez az igazság.

[00:42:28]Nem meg, hogy mi a francnak ez a műszakál?

[00:42:33]Hát t te teljes elme vagy?

[00:42:33]Hát ez egy másik korszak.

[00:42:37]Tehát azzal a szemmel néztem, hogy egy korszakhatárnak a a csikorgása, ahogy a ahol a korszaklemezek összesúlódnak, tehát a Fábri, a Karinti Ferenc meg egy meg egy fiatal fiatal ember egymásnak való meg nem felelése és a és hogy a Mái Szabó milyen adekvátan meg tud neki felelni.

[00:43:02]Így néztem körülbelül.

[00:43:06]Ez ez ki ez kielégítő?

[00:43:09]Nem nem játszottam olyan rosszul.

[00:43:09]túl túlspanulttan játszottam, de hát a rendezőnek azt kellett volna mondani, hogy azért érdekes, mert ugye beszéltünk a terápiáról, ez volt az első filmszereped.

[00:43:23]A kettő között a film meg meg hosszan az utols.

[00:43:27]Igen, ezt akartam, hogy a a film egy ideig vagy nagyon hosszú ideig nem talált meg téged, aztán az utóbbi években, évtizedben az azért már jóval inkább.

[00:43:36]Ez hiányzott egyébként, mert ugye azért persze tudjuk, hogy hogy mikor te rendező lettél, pláne amikor színigazgató, akkor nyilván nagyon sokféle művészi ambíciódat meg tudtad valósítani, vagy a kollégáiddal megvalósítottátok.

[00:43:48]A film az mennyire tartozott ezek közé?

[00:43:52]Semennyire.

[00:43:54]Tehát nem vágytál akkor ilyen mozisá?

[00:43:56]Jó, én vágytam-e?

[00:43:56]Persze, hogy vágytam.

[00:43:58]Nem kellettem a filmnek, de nem voltam elég jó.

[00:44:00]Nem jelentettem valamit.

[00:44:00]abból lesz filmszínész, vagy fontos filmszínés, mit tudom, abból lesz Cserhalmi, aki jelent valamit, egy egy archetípust, ami közösségünkből nevezzük, társadalomnak vagy országnak.

[00:44:17]Szóval a Jávor Pál, aki a aki a gentry alaptípusa, Páger Antal, aki a parasztértelmiségnek a az alaptípusa.

[00:44:28]Tolnai Klári, aki a vidéki úrilány alaptípusa.

[00:44:31]Latinovics Zoltán, aki a háború előtti polgári hagyományban gyökerező, a 60-as években fuldokló értelmiséginek az alaptípusa, és így tovább.

[00:44:45]Én nem voltam semminek az alaptípusa.

[00:44:49]Nem jelentettem így semmit, és vagy vagy nagyon vékony volt, amit jelentettem, és nem is tudtam pusztán jelen lenni a filmvásznón.

[00:44:57]A filmvásznón csak jelen kell lenni, ami egy feladat, tehát nem azt jelenti, hogy az ember unatkozik, amíg forog a kamera.

[00:45:05]De de nem nem voltam jó filmem.

[00:45:12]Azt azt azt azt később tanultam meg, meg főleg a terápia alatt tanultam meg.

[00:45:16]Ilyen egyszerű oka van.

[00:45:19]Ugye említetted, hogy miután rendező lettél, jelent meg hangsúlyosabban a a kritika az életedben, elég hamar elvégezted ugye a színművészeti, tehát gyakorlatilag egy-két-három éve voltál talán színész, diplomás, amikor felvettek a rendezői szakra és a főiskolára.

[00:45:34]Én tudom, hogy ez nem egyedi.

[00:45:36]Nagyon sok színész rendez, illetve el is végzi a rendező szakot, vagy csak megkapja a lehetőséget idővel, hogy rendezzen.

[00:45:44]Miért ambicionáltad ezt?

[00:45:44]Tehát még színészként is gyakorlatilag ugye nagyon friss sok sok tapasztalattal emelkeztél.

[00:45:51]Az amb azért ambicionáltam, mert ez egy bizonyos alkatóknál ez egy.

[00:45:53]Tehát első évben a szímművészetin, első évben a a most nem emlékszem, hogy első vagy második félévi vizsga az én dramatizációm volt.

[00:46:05]Dramatizáltam egy regényt, és abból volt a vizsga.

[00:46:08]Tehát engem ez érdekelt mindig.

[00:46:10]Aztán rögtön a rögtön a diploma után akartam menni rendezőszakra.

[00:46:15]Azt a tanácsot kaptam a volt tanáraimtól, hogy még ne menjek, mert mert husz honom voltam, amikor diplomáztunk.

[00:46:24]Játsszd el, amit még el kell játszanod.

[00:46:26]Majd nem osztottak rám semmit, amikor már túl voltunk a Romeón meg a Volponén.

[00:46:34]És játsz el.

[00:46:34]És akkor és akkor majd pár év múlva.

[00:46:38]És akkor így is volt, hogy pár év múlva.

[00:46:40]Tulajdonképpen a rendező szaktartóknak a pályán, mert abba akartam hagyni vagy valóban.

[00:46:43]Tehát nem egyáltalán nem voltam boldog.

[00:46:46]Nagyon sokat dolgoztam.

[00:46:48]Tehát akkor még volt például Magyar Rádió, ami jelenleg egy nyomtalanul eloszlott borfelhű a nyolcadik kerületben, ami rettenetesen stupid döntés és jóvá tehetetlen, tehát kulturális önpusztítás, ami ott történt, az nem egy épület volt.

[00:47:11]És volt televízió abban az értelemben, hogy készültek tévjátékok.

[00:47:17]Tehát ugye mindkét intézménynek volt drámai és irodalmi szerkesztősége.

[00:47:21]Például a rádiónak is volt, meg a televíziónak is volt, és ott én nagyon sokat szerepeltem.

[00:47:28]Tehát volt pályám, meg volt jelenlétem, meg voltak feladataim, de magában a színházban boldogtalan voltam, és abba akartam hagyni, de akkor a rendezőszak megtartott.

[00:47:39]Hogy hogy mi mi volt valójában a kérdés?

[00:47:42]Hát ez, hogy mi ambicionált, vagy miért akart?

[00:47:44]És a kérdés az, hogy akkor utána, amikor meg rendező lettél, akkor megtaláltad azt a boldogságot vagy szakmai kielégülést benne, ami színészként?

[00:47:52]Nem.

[00:47:54]Hát az örkéz színházzal már igen.

[00:47:54]Azzal igen, persze.

[00:48:02]És ugye mondtad, hogy a a kritika tulajdonképpen akkor jelent meg hangsúlyosabban, amikor rendező lettél.

[00:48:09]Neked meggyűlt a bajod valaha kritikussal vagy kritikával?

[00:48:14]Nem.

[00:48:14]Hát kritikussal gyűlt meg a bajom Molnár K.

[00:48:17]Péterrel volt egy ütközésem.

[00:48:21]Egyszer egyébként nem gyűlt meg a bajom.

[00:48:26]Ismertem jó néhányat közülük, akiket nagyon becsültem.

[00:48:30]Poltait, Tarján Tamást, Szántó Juditot.

[00:48:37]A Molner Gál nem tartozott azok közé, akiket becsültem.

[00:48:42]És akkor egyszer valami csúnyán nekem rontott, és akkor ugye hát az ember nem válaszol kritikára, vagy én nem válaszolok kritikára, de akkor muszáj volt, mert nem kritikát írt, és akkor ütköztünk.

[00:48:56]Szerencsére ez ma már nem fontos.

[00:48:56]Kár kár.

[00:48:59]Tehát ő egy ő egy ő egy nagy kaliber volt a maga módján, és pont akkor gazember, mint amekkora kaliber.

[00:49:08]És ez ez így együtt hát mondjuk kioltja egymást, vagy ilyesmi.

[00:49:15]Ez már nem fontos, azt mondod, a kritika maga mennyire fontos a te életedben, illetve általában, hogy látod, hogy hát lehet beszélni persze magáról a a szigorúan szakmai értelemben ves színi kritikáról, amit erre képzett emberek megírnak.

[00:49:29]Nyilván ez a Jobbik eset, hiszen ott elvárható, hogy valamiféle műveltségtájékozottság benne legyen, de nyilván főleg ma már azért nagyon sokféle megjelenik, de maradva a klasszikus színházi kritikánál legyen szó akár rendezőről, akár színészről, az mennyire fontos valójában nektek?

[00:49:47]Sajnos nem fontos ma.

[00:49:47]Ugye én kinevetem, aki azt mondja, hogy nem olvasok kritikát.

[00:49:56]Sokan mondják ezt, és nagyon sajnálom, ha tényleg nem olvas.

[00:50:04]Tehát ott azért mégis azt lehet feltételezni, hogy van egy összeszedett érvrendszer és egy és egy tapasztalatanyag a kritikusban, egy színházi tapasztalatanyag, ami egyfajta összevetést tesz lehetővé a a látott előadás vagy alakítás és a és a környező színházi világ között, ezért el tudja helyezni egy értékrendben vagy egy minőségi palettán ki tudja jelölni a helyét, és el tudja esetleg mondani, hogy miért olyan, amilyen.

[00:50:42]Tehát én a a olyan kritikát, amelyikből tudtam volna táplálkozni, és világosan rávilágított volna érthetően, tisztán hatásosan arra, hogy miért rossz, vagy miért jó egy-egy elő előadás, amihez közön volt.

[00:51:06]Így vagy úgy, olyanra nagyon kevésre emlékszem.

[00:51:11]Ö egyrészt a terjedelme a sajtókritikának ehhez nem igazán elegendő, mert az egy alaposabb elemzés ö igényelen, kiterjedtebbet.

[00:51:27]A a másik pedig, hogy én olyan szerencsés voltam utóbb meg szerencsésé tettem magam, hogy mindig körbe vettek, majd körbevettem magam olyan emberekkel, akik megmondják már a munkafolyamat alatt meg a vége felé, hogy mi a helyzet.

[00:51:47]És egy és egy idő után az ember szeme noha teljesen soha nem lesz tiszta a saját munkájára.

[00:51:56]soha, de azért az optika kiélesedik annyira, hogy az ember látja, hogy hogy mi a helyzet legfeljebb későn, de de szoktam látni.

[00:52:10]Tehát ennyiben kritika, hogy szakmailag segítette volna az én pályámat.

[00:52:20]ilyet biztos van ilyen nem akarok nem akarok igazságtalan lenni, de a színi kritika természeténél fogva nem nagyon emlékszem ilyenre, hiszen mire megjelenik a kritika, én tudom, hogy mi van.

[00:52:44]Nagyon sok jó kritikát kaptam, azt hiszem kevesebb rossz kritikát kaptam.

[00:52:49]Mondjuk most tényleg érdemes mondjuk az elmúlt 30 évet nézni a a 35 éves koromtól, ami amikortól igazából az mondom, tehát az a fedésben vagyok magammal, vagy azzal, amire én egyáltalán képes vagyok, hogy biztos, hogy sokkal több jó kritikát kaptam, mint rosszat.

[00:53:10]Az nagyon sajnálatos, hogy a kritika hanyatlik, tehát a műkritika mennyisége hanyatlik.

[00:53:14]mondjuk a kritikusok díjára, ami máig a színházi szakma leg magasabbra tartott kitüntetése, arra az én pályám elején körülbelül 60-an szavaztak, ma szűkusan, ennyien maradtak.

[00:53:29]Nem én nem nem ők vesztenek a fontosságukból ezzel, hanem én nem vagyunk külön.

[00:53:34]Tehát én nagyra tartom a kritikát, fontosnak tartom.

[00:53:40]Természetesen elsősorban egyébként erkölcsi tevékenységnek tartom.

[00:53:46]Ilyen távoli hasonlattal azt tudom mondani, hogy igazából egy kritika az egy diagnózist ad egy előadásról és egy diagnózisban nagyon nem mindegy a hangn nem.

[00:53:59]Tehát amikor a sebzés kéjét megérzem a kritikusban, nem gyakori, de nem is ritka.

[00:54:09]a sebzés kéjét megérzem, akkor akkor vesztem el a a a szimpátiámat, vagy ő akkor veszti el az én szimpátiámat, nem beszélve az elvtelen dicséretről, ami hát szintén előelőfordul ritkán egyébként.

[00:54:24]Bár mondjuk mit tudom én politikai rendeléseknek azért szoktak kritikusok.

[00:54:32]De akkor azt te tudod, hogy az egy elvtelen dicséret, vagy felismered az őszint?

[00:54:36]Azt is felismerem, ha elvtelen dicséret, és azt is felismerem, ha elvtelen szidalom.

[00:54:40]Igen, persze.

[00:54:44]Feltéve, hogy láttam az előadást, de azért igazából már a mondatokból felismerem.

[00:54:49]De a legjobban mondom, a legjobban azt utálom, amikor érzem a érzem a mámorát annak, hogy valaki sebez.

[00:54:57]Ennek a Molnár Gáol a nagymágusa, az utálatos.

[00:55:03]Tehát tényleg diagnózis.

[00:55:08]Tehát azt lehet mondani, hogy hát kedves asszony foglaljon helyet.

[00:55:11]Amit találtunk, annak nem fog örülni.

[00:55:16]Ott vagyunk maga mellett ilyen és ilyen esélyek vannak, és kére egy pohárvizet.

[00:55:21]Ez mondjuk egy közlésmód.

[00:55:21]Az is egy közlésmód, hogy hát vén ne vegyél több melltartót.

[00:55:26]Mondjuk ez is egy közlésmód.

[00:55:29]Aki az utóbbit választja, azt én nem fogom szeretni a sajtóban.

[00:55:34]Ráadásul a kritika az ugye a nyilvánosság az felgerjeszti a szövegenergiáit.

[00:55:42]Tehát a 10000 sz példány az kiélesít minden jelzőt, és önmagánál fontosabbnak mutat minden szót.

[00:55:51]Tehát rettenetesen tud sebezni egy gonosz kritika.

[00:55:56]Fájni az tud egy egy kritika, ami azt mondja, hogy nem jó a munkád, de nem sebez.

[00:56:04]Ugyanígy a az önérzetet is fel húzza, felhangolja, felfeszíti, ha valakit megdicsérnek nagyon.

[00:56:16]Olyat is láttam, hogy valaki egy életre tönkrement egyetlen jó kritikától.

[00:56:22]Láttam ilyet?

[00:56:24]Jó kritikától?

[00:56:25]Igen.

[00:56:25]Valakit korán megdicsért valaki.

[00:56:28]Túl sok volt a jó jelző.

[00:56:28]És hát emlékszem a délutánra, amikor bejött a színházba, és már hülye volt.

[00:56:37]Higgyétek el, hogy nem túlzok.

[00:56:37]Ilyen van.

[00:56:39]Úgy is maradt.

[00:56:42]Nem is lett belőle jó formán semmi.

[00:56:45]Tehát van ilyen típusú felelőssége, vagy mondjuk inkább volt a a színi kritikának.

[00:56:51]Ma meg ugye egészen más van.

[00:56:54]Hát ma van ma van.

[00:56:57]Először is napilapokban nem igen van.

[00:56:59]Nincsen kis napilapok, olvasott portáloknak is aligalig van kritikai rovata, vagy ha van, akkor nem rendszeres, hanem eseti.

[00:57:14]Hát ez a fajta elemző reflexió, ami a ami a sajtóban rendszeresen volt, az az túlzás azt mondani, hogy megszűnt, de megszűnt.

[00:57:26]Színház című lap nincs.

[00:57:26]A revízor tartja magát.

[00:57:28]színház online tartja magát, az ember elolvassa a tisztességből.

[00:57:31]De hát a de hát a jelentősége, a hatóköre, a fontossága az sokkal sokkal gyengébb.

[00:57:44]A a második nyilvánosság, vagy a nem professzionális nyilvánosság, tehát a topikok népe, amiben én nem veszek részt, ott aztán rengeteg önjerült kritikus van, elképesztően bájosan ostoba mondatok és észrevételek, általában rajongó elfogultságok, fiatal férfiszínészek iránt, hiszen ezeket általában hölgyek írják összekeverve a műbírálatot a rajongással indul.

[00:58:13]ulataik hevesek, hamar fordulnak el és hamar fordulnak vissza valaki felé összevetésük nincs, tapasztalati anyaguk nincs, olvasottságuk nincs.

[00:58:23]Hát azért valaki egy kritikát elkezd írni, azért két-3000 drámát illik, hogy elolvasson, de mondjuk ezret biztos.

[00:58:30]És meg kell nézzen előadást egy pár század.

[00:58:34]Itt ottam ott a világban meg videó meg a meg a meg a a a az archívumban, a színházi intézetben.

[00:58:44]Meg meg kép képezni kellene azoknak, akiknek a akiknek a szavában bízunk.

[00:58:52]Aztán ugye súlyosan rá van rakódva a kritikára a világnézeti különbözőség és egyfajta világnézeti hangottsága van a kritikának.

[00:59:06]Tehát ha maga az adott kritikus ö mit tudom én mondjuk neres, akkor akkor egészen más szemmel ül be egy liberális színházba, ami persze hülyeség ez a gondolat, hogy liberális színház, de mondjuk nem ner kedvelő színházba tudom, most már éppen nincsen ner ö szerencsére.

[00:59:34]És aki pedig liberális, az meg eleve úgy ül be a másikra, hogy hogy másféle optikával nézi, noha ő maga azt gondolja, hogy nem.

[00:59:44]De de tehát ezek ezek olyan nem igaz, hogy nem szakmai, azok azért ezeknek vannak szakmai kapcsolódásai ezeknek a dolgoknak, világnézeteknek, de miután kultúrharc van az elmúlt hát mondjuk mondjuk a rendszerváltás óta folyamatosan egyébként előtte is lappangva nagyon is Ö a a az elmúlt 16 évben meg hát ugye manifeszt az eset tesz jót igazából az úgynevezett műbírálatnak, tehát az elemző ö képességnek.

[01:00:29]Az nem azt jelenti, hogy egy kritika ne legyen szenvedélyes.

[01:00:33]Lehet, persze.

[01:00:33]Tehát az egy írásmű.

[01:00:36]Arról nem beszél, hogy például írjon jól.

[01:00:40]Végső sor mégis csak egy írásmű, mint a novella, mint a vers, mint a tárca, mint a nagyregény.

[01:00:47]Írjon már jól.

[01:00:52]Ez is egy képesség.

[01:00:55]Tehát amellett, hogy aztán ugyanakkor van bennem egy együttérző tisztelet azok a kevesek iránt, nagyon becsülőm, aki évig 200 este színházban ül, vagy 250 este.

[01:01:07]Engem erre rá nem lehetne venni.

[01:01:12]Én igazán és komolyan tudok szenvedni, ha valami nem jó.

[01:01:15]Meg az a nagyképű igazság is van, ami egyszerűen igazság, hogy az ember három perc után tudja, hogy valami milyen.

[01:01:27]Ez nem vicc.

[01:01:27]Hát ez egy szakma azért.

[01:01:30]Tehát beülök, elkezdem nézni és tudom, hogy mi mi vár rám a következő két és fél három órában.

[01:01:36]Na most ha a harmadik percben tudom, hogy egy szenvedés vár rám, és nem lehet elmenni az előadásról, mert illetlen és megsértem a kollégát, akit nem akarok megsérteni, azért az egy az egy tortúra.

[01:01:48]Bocsánat, hogy erről, hogy ezt kimondom, de ez így van.

[01:01:55]Az örkényben megvolt a hát nyilván megvolt hozzá a felhatalmazásod, hogy ilyen esetben bemész egy próbára, amit nem te rendezel, de a te színházad, és azt érezed három perc után, hogy nem lesz jó, akkor beleszóljál.

[01:02:08]Ugye mondtál, hogy a és én azt gondolom, hogy jó társulatok és jó színházok, nyilván ismérve, hogy szeretettel értőn tudnak egymással beszélni akkor is, hogyha ha kritikát kell megfogalmazni.

[01:02:20]De előfordul ilyen, hogy hogy annak azért keményebbnek kell lennie?

[01:02:24]Hát hogyne, de jó helyzetben nem kell keménynek lennie, mert kemény, illetve egyenes.

[01:02:30]Tehát ki kell alakítani a az őszinteségnek a képességét és az elviselésének a képességét.

[01:02:36]Tehát például amikor a Madácsszínházból mi kiváltunk, a Madácsszínházban bizonyos szinteken udvariaskodás folyt.

[01:02:50]Én úgy szoktam mondani, hogy hál istenkedés.

[01:02:54]Tehát, hogy és akkor ehhez képest ehhez képest el kell tudni viselni egymástól, hogy azt mondjuk, hogy figyelj, ez nem jó.

[01:03:05]Van, akinek azt lehet mondani, hogy figyelj, ez szar.

[01:03:09]Tehát ez itt itt most baj van.

[01:03:11]Ez most tehát van akivel így, van akivel úgy, de teljesen egyenesen lehet beszélni.

[01:03:18]Ez egy pár év volt, mire ezt megtanultuk egymással.

[01:03:21]Kölcsönös igény volt, és hát olyan emberekkel vettem én körül magamat, vagy voltak hajlandóak eljönni az örkénybe, akiknek ez igénye.

[01:03:28]Tehát ez nem ez ez nem, hogy előfordulhatott, hanem ez automatizmus volt, hogy megmondjuk, hogy mi van.

[01:03:36]Olyan is van, hogy látjuk, de nem tudunk segíteni rajta, mert nem tudjuk, hogy mi a megoldás.

[01:03:43]megvan az úgynevezett megnézés ö aktusa, amikor ilyen 10 nappal a premere előtt, amikor már lehet látni, hogy nagyjából mi lesz, még diszlet se kell, meg jelmez se kell, egybe megcsinálják, és akkor beülünk és megnézzük egymás munkáját, és mondjuk, hogy ez meg ez meg ez meg ez meg ez talán így meg így, és aztán nem szabad belenyúlni.

[01:04:08]egyszer fordult elő 120 bemutató alatt, hogy hogy valakit hazaküldtem és belenyúltam rendezésbe.

[01:04:16]Igen.

[01:04:16]Egyszer gondolom amikor ilyen történik, akkor akkor valami végletesen vagy véglegesen kell.

[01:04:24]Igen, igen.

[01:04:24]Akkor hát akkor hát akkor megszűnik a bizalom a színész és a rendező között, akkor konfliktus van és félelem, jegeces félelem.

[01:04:33]És akkor az ember ezt feltárja rendezőnek, és akkor azt mondja, hogy akkor menj haza, én ezt átveszem.

[01:04:40]De mondom, ez csak egyszer kellett szerencsére.

[01:04:41]Az nagyon gyakori, hogy megnézzük egymás munkáit bizonyos fázisokban, és akkor neki mondjuk neki nem kér, vagy ha ő megkéri, akkor mondom a színésznek, de ha nem kéri meg, akkor az nagyon kétségesel színésznek mondani a rendező háta mögött.

[01:05:00]Ez nem jó.

[01:05:00]Ugye rendkívül különleges helyzet, nem egyedi, de mégis csak különleges az, hogy színész is, rendező is vagy ugyanabban a színházban, és akkor még jut színház igazgató is.

[01:05:13]Mindigén, bocs, hogy a szabadvágók, nagyon természetes helyzet.

[01:05:15]Néz körül csak Budapesten.

[01:05:17]Tulajdonképpen mindegyik színházban ez van.

[01:05:21]Igen, valahogy ez valahogy ez ebben a szakmában benne van, ami egyébként valószínűleg jó, mert gondolom, hogy ilyen természetes evolúcióként élik meg sokan be, tehát jobb, hogyha belülről jön valaki, mint hogyha rákényszerítik a a társulatra.

[01:05:35]A felelősséget az, hogy egy színész, aki elsősorban magáért felel egy rendező, az már egy darabért, sok színészért, hát egy igazgató meg nyilván egy egész társulatért.

[01:05:43]Ezt ennek megfelelően viselted egyre nehezebben, vagy melyiket volt a melyik volt a legnehezebb?

[01:05:57]A legnehezebb talán színészként volt nekem, mert a rendezők anélkül, hogy ezt tudták volna, legtöbbjük, nem mindenki, két kivétellel a az összes, az nagyon meg akarta mutatni, hogy az igazgatót ő meri baszogatni.

[01:06:21]Tehát nem nem volt harmonikus nekem a rendezőkkel való működésem.

[01:06:25]Én mindent eltűrtem, mindent elfogadtam, és nagyon sokszor, sokszor nem mindig, sokszor rossz tónusban beszéltek velem, mutogatandó a többieknek, hogy ők és én ezt és én ezt hagytam.

[01:06:44]Tehát a legnehezebb színészként volt.

[01:06:46]Egyszer se szóltam vissza, egyetlen egyszer se.

[01:06:48]És mondom, két kivétel van, aki ezt ezt a ezt a ebbe ebbe a izébe nem esett bele ebbe a nem hibába.

[01:06:59]Hát ebbe a tulajdonképpen hát nem is tudom mi ez ilyen ez egy kísértés.

[01:07:05]Ilyen csábító lehet.

[01:07:07]Igen.

[01:07:07]Kísértés.

[01:07:10]Pedig azt úgy megnéztem volna, amikor azt mondod egy rendezőnek színészként, hogy igen, értem.

[01:07:13]Jó, most gyere be az irodámba.

[01:07:17]Nem, ilyen nem volt.

[01:07:17]Dehogyis.

[01:07:20]Nyilván nem.

[01:07:22]Amikor ezt a a promóciót készítettük ehhez a műsorhoz, egy olyan beszélgetésből is vettem ki részletet, ahol te azt mondod, hogyha neked valaki azt mondja, hogy drága barátom, mit csinálsz, ha szar?

[01:07:32]Azt te jól viseled?

[01:07:35]Én jól viselem.

[01:07:35]Igen.

[01:07:37]Mi van akkor, hogyha azért nem jelenti, hogy elhiszem?

[01:07:45]Ugye a 20 éves jubileumát az őrkének ünnepeltük.

[01:07:47]Idén, hogyha jól tudom, és bocsánat, hogyha nem jól néztem, utána ez hogy 25 éves, 25 éve játszod a Azt meséld el Pistát, mert azt hiszem 2001-ben volt a a bemutatója.

[01:07:59]Nem jó, akkor ezt más forrásban 96-ban volt bemutatója.

[01:08:04]Hú, akkor még régebben, bocsánat.

[01:08:04]Igen, hát akkor meg a 30.

[01:08:07]Hát mindegy.

[01:08:07]A jubileom az így is, úgy is timmel.

[01:08:08]Igen.

[01:08:11]És az jutott eszembe, hogy amikor itt volt Nagy Ervin és beszélgettünk, elmesélt egy olyan történetel, amikor már nem tudom hány századszor játszottak egy darabot, de az egy társas darab volt, és egyetlen egyszerű úgy gondolta, hogy valamit kipróbál, valamit máshogy csinál.

[01:08:25]És a Smith Zoltán így rászólt, hogy hülye vagy, mit csinálsz?

[01:08:28]Hát nem jó.

[01:08:31]amire egyedő arra mondta ezt példaként, hogy tényleg még a sok századik előadáson is iszonyatosan ott kell lenni, és és nem lehet semmit rutinból megoldani.

[01:08:39]Amikor te nem tudom 300adszor vagy ezredszer játszol azt a darabot, amiben te vagy egyedül, és azt érzed, hogy valami nem jó, azt hogy tudod megoldani?

[01:08:53]Vagy van-e ilyen egyáltalán?

[01:08:59]Nem nagyon van az összeséld Pistában olyan, hogy hát az egy beállt dolog, és ott tudom a tudom a nézőtér lélegzetvételéből, hogy működik vagy nem működik, és ennyi előadás alatt az is kialakult, hogy akkor hogyan tudom működtetni, ami valamitől beakadt, vagy nem vagy elakadt.

[01:09:22]Tehát ott ott ott nincs ilyen.

[01:09:22]eszembe jut kritika.

[01:09:25]Ugye az ember a rossz kritikát megjegyzi, a jó kritikákat elfelejti.

[01:09:30]Azt mesél Pistáról írta egyszer egy kritikus, hogy Mácsai Pál egy ilyen összefoglaló kritika volt a Komédium színház működéséről.

[01:09:40]Ott mutattuk be 96-ban, és ott ment négy évig vagy öt évig.

[01:09:44]Az egy picike színház, körülbelül akkora, mint ahányan most vagyunk.

[01:09:50]És azt írta az előadásról, hogy Mátsai Pál ismerősei és barátai hálásan nevetnek egy jelentéktelen estén.

[01:10:01]Ezt megjegyeztem.

[01:10:01]Ezt a mondatot bejött.

[01:10:05]Na most érted, erre hogy reagálok?

[01:10:05]Hát azt tudom mondani, hogy ez hülye.

[01:10:07]Tehát nem tehát miért lennének az ismerőseim?

[01:10:12]Századik előadás volt körülbelül.

[01:10:12]És akkor ő őneki ez volt a feladata.

[01:10:15]A rendelés az volt, hogy a komédiumról ne írjon jókat.

[01:10:20]Belső rendelés volt, nem külső.

[01:10:23]Ő úgy érezte, hogy ő ottan nem érezte jól magát, ezért úgy végigvette az előadásokat, és ezt ezt írta róla.

[01:10:30]Hát most erre de látjátok, emlékszem rá.

[01:10:34]Annak idején voltam abból a színházból, talán 1986-ban bemutatták a operaház fantomját, és azóta is csak azt játsszák.

[01:10:42]Valószínűleg ez a világtörténelem leghosszabb, illetve ugye Elgata Krisztinek volt még az egérfogója, amit 50 évig játszottak zsíban.

[01:10:49]Nem nem a nem a kopasz énekesnő.

[01:10:52]Lehet, hogy azt is.

[01:10:52]Tehát van nagyon nagyon ritkán vannak olyan előadások, amik évtizedeken átmennek.

[01:10:57]És én azt hiszem, hogy a magyar rekord mindenképpen a te előadásod most.

[01:11:02]Tehát a jelenleg futók között nem Jordán Tamás József Attilálja azt a többet.

[01:11:07]Őt még ő még még most megy Igen.

[01:11:09]A szabad ötletekzéke szerintem még megy, de az 1000 fölött van.

[01:11:13]Hát mindenesetre 1996 óta játszani egy darabot úgy, hogy mai napig külföldre Magyarországon bárhol elviszed.

[01:11:20]Ez nyilván azt mutatja, hogy hogy valami nagyon el lett ezzel találva.

[01:11:23]Te ezt hogy gondolod, ha egyáltalán fel lehet osztani, hogy itt valószínűleg nem lehet, hogy örkény vagy vagy Mácsai az, ami ezt igazából működtet?

[01:11:32]Figyelj, sajnos fel lehet osztani, vagy vagy hála Istennek, és én ezt el is végeztem már nagyon rég, az én ö az én hozzájárulásom ehhez a a az előadás módon kívül, amire szerencsésen rátaláltam, de nem volt különösebben nehéz, mert a szöveg súgja ezt.

[01:11:59]ö a az én ötletem vagy gondolatom az az, hogy ez, hogy ez egyáltalán legyen.

[01:12:12]Tehát az a színészi szimat, hogy ezek a egyes szám első személyű örkényszövegek működni tudnak színpadon, és hogy a műfaj, a mesélés az tulajdonképpen egy színházi műfaj.

[01:12:30]Tehát, hogy valójában így így működött a a tudását minden egyes eleme évzrekken keresztül az írásbeliség előtt, és még az írásbeliség megjelenése után is sok évzredig, tehát amíg az általános írástudás ki nem alakult, szóban tanultak és szóban mesélték el az életüket az emberek.

[01:12:51]Ez így történt.

[01:12:55]Hát ez egy ősi műfaj, amit mindannyian ismerünk, amikor a nagyapa vacsoraasztalnál, az apa vacsoraasztalnál satöbbi elmesél dolgokat, hogy volt az, amikor?

[01:13:04]És akkor elmondja ö, hogy ez, hogy ez egy létező műfaj, és hogy ez egy drámai műfaj, tehát színpadi műfaj, hogy ebben én nem kételkedtem ennyi az én hozzáadott.

[01:13:20]Az összes többit ketten csinálják, örkény és a néző, mert mert mindenkinek személyes összevetése van.

[01:13:28]Az apja, a nagyapja, lassan a dédapja élete, amit arról tud.

[01:13:35]A családi tudás, az állampolgári tudás, az emberi tudásra egy 20.

[01:13:41]századi helyzetről.

[01:13:44]Ezt hozza mindenki, folyamatosan összeveti az örkényével.

[01:13:46]És az örényszövegnek a minősége és a szellemessége, ezt onnan tudom, hogy el járok középiskolai szavalóversenyekre zsűrinek.

[01:13:56]És akkor egyszer voltam egy helyen, ez rég volt 20 éve, ahol prózamondó verseny volt jó.

[01:14:02]És jött egy lány, aki készületlen volt, és nem tanulta meg a szöveget, és nagyon rosszul mondta, és így a zsebéből elővettve, és így belenézett, és beleevihogott.

[01:14:16]Ez az azt meséld, de Pistának volt egy jelenete, amit ő ott elmondott, és bele bele bele viihogott, tehát tehát kínosan ö büntetést érdemlően szakszerűtlen volt, mert legalább tanulja meg.

[01:14:29]Szóval nem nem is előadóilag, és neki volt a legnagyobb sikere.

[01:14:37]Imádták a szöveget, és azért az helyre teszi az embert, amikor ezt látja, hogy ezt tulajdonképpen akárhogy el lehet mondani, jó.

[01:14:49]Ha valaki kedvet kapott esetleg most egy önálló esthez.

[01:14:55]Hát én azt gondolom, hogy azért nem, de jó, figyelj, ez egy anekdota, de abszolút igaz.

[01:14:59]Tehát a színész, aki ki tud ülni és tudzni, és ugye nekünk az a szakmánk, hogy úgy tegyünk, mintha nem mi lennénk, és át tudjuk venni egy egy szövegnek a a ritmikai kívánalmait, és a és a az előadás módbeli kívánalmait.

[01:15:14]Hát világos, hogy egy anekdottát az ember másképp mond, mint egy vallomást és így tovább, és így továb.

[01:15:21]Hát ez ez szakma, erre erre erre vagyunk trenírozva.

[01:15:24]és kap egy ennyire jó szövegkönyvet, azt gyakorlatilag nem lehet elrontani.

[01:15:33]És hide, hogy én nem vagyok ászerény, tehát én pontosan tudom, hogy én ezt jól mondom, de azt is tudom, hogy ebben a hosszú szériában, ebben a sikerben, ebben mennyi az én részem és mennyi örkényé.

[01:15:44]Az az én részem, hogy kitaláltam, hogy ez legyen, hogy a műfajra ráéreztem, hogy az működik, meg hogy megtanultam.

[01:15:53]A többi az az örkény.

[01:15:56]Amikor az elején mondtad, hogy tényleg felelősség, amikor például egy olyan podcastbe hívnak, aminek az a címe, hogy hogy lehet normálisnak maradni a a világban, akkor nyilván onnan is indultunk ki, hogy valamiért ez a ez a te státuszod most és a megítélésed a a magyar művészetben, a magyar kultúrában.

[01:16:17]Te mennyire érzed azt, hogy az, hogy ennyire elfogadott lettél a a művészi tehetségeden, sikereiden, a társulatépítő munkádon kívül, annak is köszönhető, hogy hogy nem nagyon akartál konfrontálódni, vagy egyáltalán hogy voltál ezzel életedben?

[01:16:31]Tudsz most konfélet vagy a politika?

[01:16:35]Hát bármilyen tekint, de akartam én.

[01:16:36]Hát az anélkül nem megy.

[01:16:39]Ühüm.

[01:16:39]amikor nem tudsz csinálni egy társulatot, vagy egy vagy egy színházat, hogy ne konfrontálódj, vagy megvédeni se tudod konfrontáció nélkül.

[01:16:48]Itt a hangnemről van szó.

[01:16:51]Konfrontáció hangneméről van szó.

[01:16:56]Ezek azért de még még vissza visszaugrom egy pillanatra a a Pistára.

[01:17:02]Szóval, hogy mert azt kérdezted, hogy hogy tudom ennyiszer.

[01:17:06]Tulajdonképpen azt kérdezed ezzel, hogy hogy nem unom.

[01:17:11]Egyáltalán nem unom, ha tényleg, ha unnám, abbahagynám.

[01:17:14]Elkezdeni nem mindig könnyű, de aztán maga a helyzet megoldja.

[01:17:18]A ti mélyen tisztelt figyelmeteknek az energiáira.

[01:17:20]Én szépen ráülök, és mint egy mint egy vámpír elszívom, és nagyon jól töltekezem belőle.

[01:17:29]Ez így történik.

[01:17:31]Az elején pedig az van, hogy egy sebész, ha ugye a 800 vakbelet operálja, akkor nem teheti meg, hogy anyagabbul vágjon, mint a 22nél, amikor még érdekli a vakbél.

[01:17:47]Ezrediknél nem érdekli a vakbél szerintem, hanem szakmunka, de muszáj élő anyagról lév szó odatenni a teljes rendelkezésre álló figyelmét.

[01:17:59]Ez ez ez egy kötelesség.

[01:17:59]Ez egy szakmai kötelesség.

[01:18:02]Na most a másik dologban, hogy hogy nem ütközni, hát úgy hát úgy nem megy.

[01:18:09]Az nem megy.

[01:18:13]Nagyon is kell.

[01:18:13]Szoktam is.

[01:18:16]Persze és fájdalmas.

[01:18:21]Nem egyáltalán, vagy hogy útban van-e nekem?

[01:18:25]Hát nem, hanem hogy gondolom én meg volt rá is konkrét utalás is, hogy voltak azért olyan történetek, amikor muszáj volt valakit ugye vagy elküldeni, vagy vagy kiigazítani, hogy ezek a te alkatoddal mennyire összeegyezthet, mennyire okoz neked ez lelki nehézséget?

[01:18:43]Nem, nem okozz, ha ha igazam van.

[01:18:43]Tehát el odajutni, odajutni az a döntésig eljutni és mérlegelni az fájdalmas, de ott attól függ, hogy eldöntöttem, semmiféle nehézséget nem okoz.

[01:19:00]Én egy én egy indulatosabb és szertelenebb ember vagyok, mint ami mint amin ilyennek látszom.

[01:19:13]Tehát ha arról van szó, hogy hogy valamit ki kell mondani, akkor én azt ki szoktam mondani.

[01:19:21]Igyekszem nem sebezni vele.

[01:19:21]Mondjuk ennyi.

[01:19:26]És az elengedése a színháznak az könnyen ment.

[01:19:29]Az nagyon könnyen ment.

[01:19:29]Igen, az abszolút tudik.

[01:19:31]Azt én már előbb elengedtem kötelességtudatból végigcsináltam a ciklust, de teljesen világos volt, hogy azt már nem nekem kell igazgatni.

[01:19:44]Én ugyanis soha nem akartam igazgató lenni abban az értelemben, hogy van egy kész intézmény és az ember igazgat.

[01:19:51]voltam 35 amikor Bárint András, aki 50 volt, hogy üljünk le.

[01:20:00]Jó.

[01:20:00]És ugye ő a Radnóti színházat az irodalmi színpadból építette fel.

[01:20:06]Tehát tulajdonképpen őt utánoztam, amikor az örkényt a madácskamarából felépítettük.

[01:20:15]Az egy vegyes műsorokat néha egy-egy színdarabot is színre állító színház volt Nagy Mező utcán.

[01:20:21]És ő csinált belőle egy Nagy Mező utcában, és ő csinált belőle egy társulattal rendelkező nagyszerű repertoárszínházat és művészínházat, mint igazgató a társulatával együtt.

[01:20:33]Nem egyedül persze.

[01:20:36]És amikor az már megvolt, akkor felhívott, hogy hogy üljük le.

[01:20:41]Jó, akkor már rendeztem, 35 voltam, ő 50.

[01:20:43]És azt mondta, hogy érzi, hogy az igazgatást lassan be kell majd fejeznie.

[01:20:52]Szerződjek oda a Radnótiba.

[01:20:55]És hogyha úgy érzem, meg ő úgy érzi, meg a társulat úgy érzi, hogy idővel vegyem át a színházat, mint színész rendező, akkor beszéljünk erről, és akkor majd én is adjak be egy pályázatot.

[01:21:10]nyilván mások mellett, mint a színháznak egy jelöltje.

[01:21:16]Akkor azt mondtam neki, hogy én nagyon kedvelem őt, és nagyon jóban is voltunk, főleg most már kevesebbet találkozunk, nem vesztünk össze meg semmi csak.

[01:21:27]És mondtam, hogy én ezt nem akarom.

[01:21:30]Miért?

[01:21:30]Hát mondtam, azért, mert te jelenleg egy kicsit karikás szemű hivatalnok benyomását kelted.

[01:21:35]Aktatáska van melletted az asztalnál.

[01:21:41]És nem egy szabad művész benyomását kell tedd, egy intézményvezetőként működsz.

[01:21:46]És ez engem nem vonz.

[01:21:46]Egyáltalán az vonz, nagyon is vonz, hogy felépíteni valamit, ahogy te csináltad András a az irodalmi színpadból egy magasabb minőségre léptetni egy helyzetet, az nagyon érdekel.

[01:22:07]És így is történt öt vagy hat évvel később a Madácskamara elindult az örkényesedés irányába.

[01:22:11]Mondta, hogy érti, köszi, köszi.

[01:22:14]abban a pillanatban, amikor az örkény, most kezdek válaszolni a kérdésedre, amikor az örkény kvázi elkészült, akkor egy karikás szemű intézményvezetővé váltam, akinek nem aktatáskánja, hanem hátizsákja van ugyan, de éreztem, hogy hogy ez nem ez nem nem az én helyzetem, ahol a leghasznosabb tudok lenni.

[01:22:41]már kész volt.

[01:22:41]Kész volt a társulat, kész volt a repertoár, ami ugye mindig változik.

[01:22:47]A közönségünk megvolt, és tele voltam ráadásul ambíciókkal.

[01:22:53]És akkor különböző okokból még öt évvel tovább, hárommal tovább csináltam, mint ahogy igazából kellett volna, és egyáltalán nem okozott problémát a színházvezetés elengedése.

[01:23:07]Egy csomó mindenhez nem fértem hozzá.

[01:23:12]amihez amihez hát az egy az egy nagyon komoly felelősséges színházat vezetni.

[01:23:18]Az az az 24 órás ügy.

[01:23:24]120 érzékeny saját érzékenységének kitett ö ember életének az összehangolása és értelmessé tétele az az egész nap megy.

[01:23:43]Különösen az én alkatómal, mert én színész vagyok, és átélem a helyzeteket.

[01:23:49]Tehát nem tudok úgy igazgatni, hogy k 9kor reggel bekapcsolom magamban az igazgatót, és délután 5-kor lekapcsolom, át átélődöm a helyzetekkel.

[01:24:03]Tehát egyáltalán nem volt probléma elengedni az igazgatást magát.

[01:24:12]A ha félbe kellett volna hagyni az örkény felépítését 10 év után, amikor még a társulat nem volt ideális méretű, és még nem volt elég játszóhely, és még rosszak voltak a székek, és még bizonytalan volt a a színház irányűje meg minden, az nagyon megviselt volna.

[01:24:31]Ühüm.

[01:24:31]Van ennek a műsornak a vége fel mindig egy olyan rész akkor, ahol idézek rólad.

[01:24:39]Most kommentekből fogok, de nem azokból a fajtákból, amiket amiket te mondtál az elején, hanem olyan, amit amik szerintem jó pofák, és talán valami fel is vethető belőle.

[01:24:52]Azt mondja egy komment, csak egy részlete.

[01:24:55]Előadó művész a régi fajtából.

[01:25:01]amiről nem tudom igazából eldönteni, hogy ez benned mit hoz létre, hogy ez egy nyilvánvalóan dicséretnek szánta a kommentíérró, és nem tudom, hogy van-e régi fajta meg új fajta előadóművészet.

[01:25:16]Nem tudom, hát nekem nem dicséret, mert azt jelenti, hogy odon kopott poros ö raktárba vele, de ugyanakkor az is benne van szerint, vagy talán akkor inkább fölteszem így a kérdést.

[01:25:27]Ezt is kérdeztem másik színész vendégünktől is, hogy annak idején azt mondták az emberek, hogy elmegyek, megnézem a Sinkovicot, megnézem a törőcsiket, megnézek egy darabot, azért, mert játszik benne, és azok nagy, tényleg a nemzet nagy színészei voltak.

[01:25:43]Az a fajta kollektív színház, ami ami szerintem manapság igazán jó és minőség, és amit ti is csináltatok az örkényben, az talán ezt ezt egy kicsit azért máshova helyezte.

[01:25:51]Nem tudom, hogy manapság van-e jó, hogy valaki elmegy megnézni akár a Csúlya Imrét, akár a Pogány Gyurditót, azt mondani, hogy amiatt nézi meg.

[01:25:59]Ugyanakkor, ha rólad azt mondják, hogy a régi fajtából, az mintha olyan benne lenne, hogy hogy azért a Mácsait még megnézem.

[01:26:08]Hát nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy ne örüljek, de szerintem olyan is van, hogy megyek és megnézem a az ember márkot.

[01:26:14]Nem, de de van.

[01:26:14]Ugye ez egy generációs ügy.

[01:26:20]Generációs ügy.

[01:26:20]Hú, én megnézem a hasit.

[01:26:23]Ezt ezt mondják egy generáció meg hogy meg hogy mit tudom én, wonderlichet akarom látni ebben vagy abban.

[01:26:32]Hidd el, hogy az a generáció, akiknek ők az idoljaik, ezt mondják.

[01:26:38]Ez nem ez nem olyan ritka.

[01:26:41]Nem nagyon mondja szerintem héves azt, hogy na én megnézem a Mácsait.

[01:26:44]Ezt nem nagyon mondja.

[01:26:46]Szerintem nem vagyok ott a fókuszban abban a generációban nem is teszek érte semmit kétségtelen.

[01:26:51]Fönn kéne lennem az instán, kéne kéne szellemesen minden nap valamit kéne minden nap valamit mondani, de nem érdekel, mert unom az instát.

[01:27:01]Ez az igazság.

[01:27:03]Tehát ami annyira rétegzetlen és annyira annyira vékony és annyira poénra hegyezett.

[01:27:10]Mondjuk ha szellemesebb lennék, vagy olyan jó humorom lenne, amilyen nincsen, vagy vagy olyan sláfertig lennék, hogy mindig tudok valami jót mondani, akkor akkor lehet, de nem ennél én ennél én ilyen skrupulózusabb és reszelősebb, aprólékosabb, pepecselősebb alkat vagyok, ami egyébként színházban nem mindig jó.

[01:27:38]Pont.

[01:27:40]Hát nem tudom, mert nyilván mondasz azért olyan szöveget, esetleg más írta le, mert a színész az általában más szövegét mondja, de akkor ez a standup véna, ez benned sose volt, hogy kiállni és jókat mondani?

[01:27:51]Hát de van, abszolút van.

[01:27:51]Az azt meséld el Pista és ilyesmi.

[01:27:54]Standup véna, csak éppen kötött a szöveggel.

[01:27:59]Meg itt is ugye el én elengedek három-négy poént, úgy értem, elszaladni, tehát nem mondom ki, ami eszembe jut közben, tehát tudnék nevetéseket kiváltani háromszor ennyit.

[01:28:17]És akkor az úgy néz ki, hogy húha, nem tudom mi.

[01:28:20]De de nem nem ér annyit, mint egy mint egy gondolat mondjuk, vagy hogy makogjak egy kicsit, hogy megpróbáljam megfogalmazni, hogy mi van.

[01:28:27]Tehát arról a bejátszásról is tudtam volna szellemeseket mondani, csak a szakállat engedtem meg magamnak, a többit nem.

[01:28:34]De de működött volna.

[01:28:40]Szóval nem van bennem ilyen véna.

[01:28:42]Igen.

[01:28:44]Jó.

[01:28:44]A a másodikat kihagyom, mert kicsit az előzőre rémelve valaki a nagyapjához hasonlít téged, és nagyon meghatottan.

[01:28:53]Viszont van itt a és szerintem az végszóra jó is lesz.

[01:28:54]úgy is akartam egy kicsit közéleti reflexiót.

[01:28:56]Azt írta egy kommentelő: Amerikát, Amerikát olyan sok mindenben szeretnék utánozni a magyar emberek, ha abban megtehetnék, hogy országunk sorsát egy színészre bízzuk, itt a megfelelő államfő.

[01:29:14]Ez ez az ember félre ismer engem.

[01:29:18]Én nem vagyok, ugye kérdezted, hogy hogy hogy hogy mi van a a konfliktusokkal?

[01:29:33]Ön valójában kompromisszunk kész.

[01:29:39]Bizonyos dolgok egyáltalán nem férnek bele.

[01:29:41]Tehát zéró, tehát ott ott egy ott egy fal van, és az merev.

[01:29:46]Abból nem lehet politikus, aki akinek annyira merev nem értékrendje, hanem ízlése, vagy vagy vagy finnyássága van.

[01:30:02]Na, az én életemnek a luxusa, a csodálatos luxusa az a finja, hogy amibe nem, oda nem.

[01:30:12]Az nem.

[01:30:12]Ezt egy államfő nem teheti meg.

[01:30:15]Egy államfő mindenkié.

[01:30:23]Államfője válogatja.

[01:30:25]Hát jó, jó, persze, de hogy de tudod miről beszélek, hogy elvben.

[01:30:30]Tehát tehát öt hallottam erről.

[01:30:34]Ezt nem nem olvasta senki, csak hallottam erről.

[01:30:39]Én hat olyan szervezet van, amelyiknek fel voltam kérve elnökének lenni.

[01:30:50]Különböző szakmai és nem annyira szakmai szervezetek.

[01:30:56]És önismeret okán mindannyiszor nemet mondtam.

[01:30:59]Például azért, mert átélem.

[01:31:05]És az azt jelenti, hogy a józan mérlegeléshez mélyebbre kerülök a dolgokba, mint amennyit mint amennyire a józan mérlegeléshez hasznos.

[01:31:24]Ez ez biztos, hogy így van, ami egy lelki alkat.

[01:31:32]Ha ezzel az ember tisztában van, akkor bizonyos felelősségeket, helyzeteket nem vállalhat el, mert nem lesz benne pontos, hanem érzelmileg áthatott lesz.

[01:31:44]Vannak helyzetek, ahol az jó, például a színház, ha olyan közeggel veszhet magad körül, amelyik amelyik rád szól.

[01:31:58]És ezt a ezt az ezt az érzelmi involváltságot, ami nem azonos az elfogultsággal, ezt az érzelmi involváltságot kordában tartja benned.

[01:32:12]Ö ö akkor akkor akkor ott lehet, de egy államfő, aki egy a ahol a abból az emberből nem lehet államfő szerintem, aki a a említetted a sokszor látott dicsőséges nagy urakat, aki ügy úgy üvölt, Amikor valakiből elege van, vagy valakikből elege van, abból ne legyen államfő, abból legyen színész.

[01:32:51]Ez egy ez egy bizonyos szempontból az államfőség az az én számomra szerep lenne.

[01:33:01]És akkor az egy szereptévesztés.

[01:33:08]Hát a legvégére azért azt, ha már így kicsit belementünk a államfökbe, közéletbe, eltelt ugye most három nap, hogy megint volt egy nagy nép ünnepé Budapesten, mennyire reménykedsz, hogy akár ha csak a színházi szakmát, a kultúrát nézzük, és hát nyilván tágabban egész Magyarországot, hogy most most tényleg jó lesz?

[01:33:33]Hát nagyon reménykedem.

[01:33:33]Nagyon reménykedem.

[01:33:35]És úgy érzem magamat, mint amikor amikor nagyon érintett leszek valamiben, akkor általában el szoktam csendesedni, és úgy és úgy nem ül ki nagyon, hanem belül van.

[01:33:52]Ugy, úgy így így vagyok ezzel.

[01:33:54]Tehát a környezetem nagyon boldog volt a választás éjszakra.

[01:33:56]Én is nagyon boldog voltam, de nem tudtam kiabálni meg zokogni.

[01:34:01]Bekötöm.

[01:34:14]Ki ki?

[01:34:14]Hát nagyon reménykedem, és nagyon örülök, hogy ennek vége.

[01:34:19]Úgy érzem magam egy kicsit, mint mint amikor mint amikor láttam, hogy jön szembe egy kamion 120-szal, és nem fogom kikerülni.

[01:34:33]Ez egyértelmű.

[01:34:33]És mégis az utolsó pillanatban így elhúz, és én ezt túléltem.

[01:34:41]Tehát nem nagyon tudjuk, hogy hogy tehát nem nem éltük át, hogy mit úsztunk meg ezzel az áprilissal.

[01:34:50]Ez nagyon durva, amit mi megúsztunk.

[01:34:53]Tehát ha ennek az elmúlt 16 év kormányzásnak a cselekedeteit és a gondolkodását egy ilyen grafikumban pontokkal összekötöd, akkor az ahová vezet ez a görbe, az rettenetesen ö ö az én megítélésem szerint, és az egész környezetem megítélése szerint az nagyon rosszra vitt volna.

[01:35:22]Én azt gondolom, hogy azt úsztuk meg, hogy hogy ugye volt ez az átláthatóságinak nevezett ellehetetlenítési törvény, amit nem adtak be.

[01:35:31]Ez lett volna az utolsó lépés, a teljes független nyilvánosság el le legyalulása felé.

[01:35:42]Ez erre volt kitalálva.

[01:35:44]És ha ez érvénybe lép, és ez a nyilvánosság, ami tulajdonképpen ezt a nagyon sok reményre feljogosító és nyilván rettenetesen nehéz, hosszú távon nehéz fordulatot előhívta, ez a nyilvánosság volt valójában.

[01:36:03]És hát túllazóknak az eltökélt alakoknak a hihetetlen konok cselekvőkészségén, akik megcsinálták.

[01:36:17]Ö és ha ez megszűnt volna ennek a törvénynek a hatására, akkor másfél éven belül ki kint vagyunk az EU-ból.

[01:36:29]És és akkor itt történelmi távlatban hosszú távon vége mindannak, ami amiről azt gondoljuk, hogy hogy hát hogy mi vagyunk, vagy vagy tartozni szeretnénk, vagy meggyőződésem, hogy tarózni kellene.

[01:36:43]Ezt úsztuk meg.

[01:36:47]Nem véletlen, tehát nem véletlen persze, hogy most történt, mert mert mert mert annyira annyira közel volt.

[01:37:03]Hát lehet egy darabig azt mondani ösztársadalminak, hogy nem, nem, majdnem, de amikor itt van, itt volt.

[01:37:11]Itt volt.

[01:37:14]Ezt úztuk meg.

[01:37:14]Tehát egy kicsit kicsit még úgy vagyok, hogy hogy kicsit még remeg a lábam, még próbálom felfogni, hogy hol hol mi is volt, honnan is jött, hova is ment.

[01:37:26]De nagyon sok reményt fűzök hozzá.

[01:37:26]A színházi életben pedig azt a reményt fűzöm hozzá, ugye ez egy központosító hajlamú hatalom volt.

[01:37:32]Mindent központosított.

[01:37:34]Én pont ellenkezőleg gondolom, én azt gondolom, hogy az ember a leghatékonyabb a saját íróasztalánál, majdnem olyan hatékony a családjában.

[01:37:45]még mindig kifejezetten hatékony a házban, ahol lakik.

[01:37:49]Jóval kevésbé, de még hatékony az utcában.

[01:37:51]Sokkal kevésbé, de még valamennyire a kerületben.

[01:37:54]Tehát, hogy közel kell lenni a döntéshelyzeteknek, érted?

[01:37:59]Az az nem megy, hogy a hogy a központból eldöntöm, hogy mi legyen az XY utcájánban, lakásban, házában író asztalánál.

[01:38:06]azt rá kell bízni a polgárokra, akik felnőttek és okosak, amiről egyébként a színház minden egyes pillanatban meggyőz, hogy a néző, aki azonosa a lakossággal vagy a néppel, noha mennyiségében nem azonos, de a az ő a a ítélőképességében igen, vagy közel azonos, a néző felnőtt és okos, tehát Hát például az első előadáson, a Madácskamarához képest első örkégy előadáson értették, hogy miről akar szó lenni, és egyáltalán nem volt szó arról, hogy megszűnt volna az a a néző, holott ettől óvtak 25 évvel ezelőtt, hogy á nem fognak jönni, nem kell nekik az értelmes izé meg egyáltalán nem így van.

[01:38:58]Szóval, szóval, hogy a hogy a a közösség értelmes, cselekvőképes, és egy csomó mindent oda kell bízni.

[01:39:07]Ennek az ellenkezője volt a hajlama ennek a hatalomnak.

[01:39:10]És a színházban, amire kérdeztél, az azt várom, hogy kerüljön vissza a döntés a színházi szakmához, ahol egyébként nagyon kevés ideig volt csak.

[01:39:23]és a általában az önrendelkezés, az önkormányzat, az öndöntés és így tovább az az szélesedjen ki de nagyon.

[01:39:36]És hát ezt még ragozhatnám.

[01:39:36]Ez ennek az lesz a következménye.

[01:39:38]Még egyet akarok gyorsan mondani, aztán nem nem húzom nag nagyon hosszú, hogy azért a színházi színházcsinálás, tehát ez a élünk egy korszakban, amikor a az egész életünk meg a világérzékelésünk csúszik át a képernyőre, mert ez történik, csúszik át, és a kommunikációnk is csúszik át meg minden.

[01:40:03]És van egy olyan hagyomány féle, hogy emberek összegyűlnek sokan áttétel nélkül, és magyar nyelven közösen játszanak és működtetik a fantáziájukat és a és a és az agyvelejüket és a szívüket, lelküket satöbbi.

[01:40:24]Ez a színház.

[01:40:27]Na most ebben a helyzetben minél több színházra van szükség, és még az sem fontos, hogy az olyan feltétlenül jó legyen, csak legyen és csinálják.

[01:40:38]Én például tantárgyá tenném a színjátszást, ahogy az éneket is tantárgyá tenném, hogy már nem tantárgy, de tovább megyek én még a rajzot is megtartanám negyedik gimiig, mert érzékelem, hogy mit okoz az agyban és a lélekben az, hogy az ember valamit rajzol.

[01:40:54]De ez most mindegy.

[01:40:54]Tehát az a úgynevezett művészetoktatások meg a minden, ez meglehetősen fontos lenne, és abban aztán pláne fontos lenne, hogy van ugye egy fuldokló bolygó, azon van 9 milliárd ember satöbbi, satöbbi, nem sorolom.

[01:41:16]Tehát ez a fajta emberi tevékenység, hogy összegyűlünk és együtt játszunk.

[01:41:22]ti is játszotok a színházban, meg mi is, az a hallatom hasznos lenne, olyan készségeket tartana meg és és vitalizálna, amik amik hanyatlóban vagy vagy ilyen búvópatakszerű visszavonultságban vannak sokakban.

[01:41:44]Tehát tulajdonképpen még még még a mit tudom én 40 független színház még létrejön, az még mindig nekem kevés.

[01:41:55]Tehát legyen mindenhol itt is például színház is legyen, ne csak ilyen pódium beszélgetés meg és így tovább.

[01:42:03]Ez ezt várnám.

[01:42:08]szokott lenni és reméljük, hogy lesz is.

[01:42:11]Én nagyon örülök, hogy létrejött a beszélgetés és köszönöm szépen, hogy én köszönt helyed a naptárban, és várunk a későbbiekben is majd.

[01:42:19]Van már új műsorötletem, abban is benne vagy, úgyhogy majd mondom.

[01:42:24]Jó, hát szóljatok, ráérek, jövök.

[01:42:26]Nagyon köszönöm a figyelmet.

[01:42:28]Köszönöm szépen másik.