Örökölt és örökített sorsaink | Orvos-Tóth Noémi | Nyílt Osztály

[00:00:00]saját főnökeink vagyunk és saját magunkat hajszoljuk.

[00:00:02]Már magunk vagyunk a rabszolgák és a rabszolgatartók egyben.

[00:00:07]És ez nagyszerű, mert innentől kezdve nem is kell, hogy bárki bármit előírjon.

[00:00:11]Ott van belőle egy ilyen belső drive, ami nem engedi, hogy este 10-kor lecsukd a laptopot, hanem arra hagyt, hogy akkor még ennek is nézzél, utána még azt rakd össze, azt anyagot még arra az emailre válaszolj.

[00:00:24]Sok sok embert nem annyira érdekli az, hogy mi történik akkor, ha már ő meghal.

[00:00:28]Ez a Dugonic Titusz kép, hogy te így a magyarságért fogsz egy zászlót, és akkor így a halálba veted magad.

[00:00:37]Ez mostanában kicsit ilyen nem tudom.

[00:00:49]Sziasztok!

[00:00:49]Üdvözlök mindenkit a Nyíltosztály 9 alkalmán.

[00:00:50]És mielőtt elkezdenénk a beszélgetést, mesélnék egy picit a témáról.

[00:00:57]Alapvetően mindig olyan témákat szoktam választani, amik engem éppen aktuálisan a legjobban érdekelnek.

[00:01:06]És van a pszichológiában egy ilyen alapgondolat, hogy ahhoz, hogy a jelenünket meg meg tudjuk érteni, először a múlt fel kell, hogy dolgozzuk.

[00:01:17]És hogyha megértettük a jelenünket, akkor tudjuk szimulálni egy kicsit a jövőt.

[00:01:24]És azt gondolom, hogy talán, hogyha mondjuk Magyarország vagy a magyar néptélek szempontjából szeretnénk vizsgálódni, akkor 2006 vagy 2026 egy olyan pillanat, ami tökéletes.

[00:01:35]Erre egy csomó ember szerintem most teszi föl magának a kérdést, hogy mi történt velünk az elmúlt időszakban?

[00:01:44]miben vagyunk most, és hogyan képzeljük el a világot a gyerekeink számára, mik azok a történelmi traumák vagy visszatérő mintázatok, amik alakítják a gondolkodásunkat és a viszonyunkat egymáshoz.

[00:02:03]A következő vendégem pedig hát azt gondolom, hogy a tökéletes beszélgetőpnere ehhez.

[00:02:07]Igazából amikor kitalálok egy témát, akkor van egy ilyen állomelképzelésem, hogy kiről lenne, kivel lenne a legjobb erről a témáról beszélgetni.

[00:02:17]És így Magyarország transzgenerációs traumák satöbbi.

[00:02:19]Hát kinek nem jutna eszébe orvostót Noémi, aki gyakorlatilag nyolc évvel ezelőtt az örökölts című könyvével egy akkorát alkotott, ami szerintem megváltoztatta egy picit a közbeszédet ebben a témában.

[00:02:39]Noémi egyébként klinikai szakciológus, a transzgenerációs traumaintézet és az egymás kiadó alapítója.

[00:02:44]És nekem mindig van egy picit ilyen imposztor szindrómám, hogy vajon én mennyire vagyok jó, vagy mennyire vagyok értékes.

[00:02:56]És hát ennek egy hatalmas pofont adott az, amikor a Noémia elvállalta ezt a beszélgetést, hogy akkor most hogy értelmezzem magam, hogy ő igent mondott erre az egész dologra.

[00:03:08]Viszont köszönöm szépen, és nagyon-nagyon kedves tőled, hogy eljöttél, és üdv az ingában.

[00:03:14]Köszönöm szépen a meghívást.

[00:03:19]Köszönöm, hogy itt vagytok.

[00:03:23]A beszélgetésünket három részre fogjuk osztani.

[00:03:26]Nyilván úgy, ahogy az elején elmondtam, lesz egy múlt, hogy mi történt, lesz egy jelen, hogy hol vagyunk most, és aztán megpróbálunk tippelgetni a jövővel kapcsolatban.

[00:03:42]Úgyhogy akkor induljunk is el.

[00:03:44]a múlt, hogy mit örököltünk, mert ugye ez a beszélgetés témája, hogy örökölt és örökített sorsaink.

[00:03:53]Mi már egy picit beszélgettünk ezzel, ezzel kapcsolatban még az előadás előtt, de én nekem még mindig nem 100%-osan tiszta, hogy meddig kell, hogy visszanyúljunk akkor, hogyha mondjuk meg akarjuk találni azokat a fontos eseményeket vagy akár generációs traumákat szerinted, amik meghatározzák a mostani jellenünket még mindig.

[00:04:19]A szakirodalom azt mondja, hogy olyan három-négy generációnak jó, hogyha ismerjük a történetét.

[00:04:27]Ez nem minden családban sikerül, tehát hogy nagyon sokszor azt látom, hogy akár még a a szülőknek a történetét sem ismerik az emberek.

[00:04:35]Az, hogy én transzgenerációs történetekkel foglalkozom, annak ilyen többféle gyökere van, de az egyik élményem például a középiskolából származik, amikor is én bekerültem kollégiumba, a debreceni református gimnázium kollégiumába, és hát mint kamaszlány, így szerettem volna így beszélgetni ott a a szobatársaimmal, és így kérdezgettem tőlük, hogy ők mit tudnak a szüleikről, és kiderült, hogy nem sokat, tehát hogy a saját saját szüleiknek az élettörténetével sem voltak tisztában, ami akkor ott nekem szöget ütött a fejemben, hogy ez hogy van, hogy én szinte az ilyen nagy a nagy történeteket ismertem a szüleim életéből, de még a nagyszüleim életéből is.

[00:05:23]hol ismerkedtek meg, hova jártak iskolába, nem tudom én, hogyan vesztek össze, apám hogyan dobálta sárral az anyámnak a a gyönyörű hófehér kabátját, amikor nem tudom én, kiskamaszként éppen összevesztek.

[00:05:38]Szóval, hogy ilyen apróságok szintjén is tisztában voltam ezzel, és már akkor ezen így gondolkodtam, hogy ez ez hogy van, hogy vannak családok, akik nem beszélnek.

[00:05:48]És aztán kiderült, hogy vannak családok, ahol nem lehet kérdezni.

[00:05:53]Tehát a nem beszélés és a nem kérdezés az így szépen összefonódik, hogy így egy az ember beleszületik egy családb és ott megtanulja anélkül, hogy elmondanák neki, hogy mit szabad és mit nem.

[00:06:03]És és ez egy ilyen meglepő dolog volt, mert általában amíg az ember így nem találkozik a külvilággal, akkor azt gondolja, hogy az ő családja az pont olyan, mint minden más család.

[00:06:15]És akkor egyszer csak elkezd derengeni, hogy nem, hogy és akkor így nagyon izgalmas, hogy miben térünk el másoktól.

[00:06:21]Szóval, hogy így kezdtem el ezzel foglalkozni már nagyon korán és kezdett el érdekelni.

[00:06:32]És hogy visszatérve a kérdésedre, hogy a három-négy generációnak jó lenne, hogyha tudnánk a a nagy tehát legalább nagy vonalakban a történetét, de hogyha mondjuk így kilépünk a családunkból és a kollektív történetünket szeretnénk ismerni és hogy ott ott meddig nyúlik vissza, vagy milyen messze kell visszanyúlnunk, hogy mondjuk a múlt hatásait vagy összekössük a a múltat a jelennel, és azt mond mondjuk, hogy na ott annak a történelmi eseménynek már van valami lenyomata abban, hogy mi magyarok hogyan élünk, hogyan gondolkodunk magunkról, akkor mondjuk vannak olyan elképzelések, hogy akár egész a török hódoltságig érdemes így visszanyúlni.

[00:07:14]Na jó, hát ez felülírja akkor a jegyzeteimet, mert én azért odáig nem mentem vissza, de nem tudom, tudod, hogy van egy olyan generáció, ami 1925 és 40 között született, és ezt a generációt úgy hívják, hogy az építők, a vagy a csendes generáció.

[00:07:35]Az építők, vagy a csendes generáció.

[00:07:38]És milyen érdekes, hogy te is a hallgatást hoztad föl, és hogy van egy ilyen generáció, akit féligmeddig úgy neveznek, hogy a csendes generáció.

[00:07:50]Készültem itt egy kutatással.

[00:07:50]Van egy kelet-európai kutatási áttekintés, és ők visszatérő következményként így a történelmi traumák felé a hallgatást, a generalizált bizalmatlanságot, valamint az érzelmi visszafogottságot sorolták fel.

[00:08:08]De kíváncsiak vagyunk, hogy itt a közönségben ti mit gondoltok a magyar néplékről.

[00:08:16]Ez egy ilyen world cloud.

[00:08:19]Mi ezt majd itt tudjuk nézni.

[00:08:19]Írjatok be esetleg egy szót azzal kapcsolatban, ami jól indulunk.

[00:08:29]Na jó, oké.

[00:08:32]Ebből szerintem egy szerintem utána rögtön egy csoportterápiával folytatjuk.

[00:08:34]Nem, én azon kezdtem el gondolkodni, hogy egy új himnuszt írhatnánk egyébként ezekből a kulcszavakból.

[00:08:41]Gyakorlatilag ami érdekes gondolat a transzgenerációs hatások várjál már tényleg egy pozitív hát Noémi ez az inga hogy várjál így mondtad hogy így a klinikusit elvégeznéd vagy a pszichoterapeuta képzés szerintem tedd tehát hogy itt rengeteg dolgunk lesz de nem nem magukról írnak feltétlenül hanem inkább ez egy ilyen magyar néplélek de azért Tehát, hogy én magarként más vagyok, de más magyarokat ilyennek látok.

[00:09:15]Hát vagy nem?

[00:09:15]Ugye lehet, hogy én is úgy ebbe tartozom bele.

[00:09:18]Tehát mit mit jelent magyarnak lenni?

[00:09:21]Ez azért De van olyan, hogy büszke, csak nem növekszik, csak most már nincs.

[00:09:28]De jó, bejött, bejött, bejött.

[00:09:28]Őesen is van.

[00:09:30]A glorifikációs igen narratíva is megjelenik, hogy hős, de egyébként minden családban is vannak egyébként ilyen hős hősök, nem biztos, hogy megtaláljuk őket.

[00:09:40]Ami ami szerintem baromi érdekes a transzgenerációs traumáknál, ugye a magyarországi ilyen történelmi traumákhoz én ezeket írtam föl.

[00:09:52]Trianon és veszteségtörténetek, holokauszt, második világháború és a civill lakosság szenvedése.

[00:09:59]Kitelepítések, államosítás, kollektivizá csupa jó sztori egyébként.

[00:10:02]1956-os megtorlás, a diktatúra hallgatás és bizalmatlanság kultúrája, valamint a rendszerváltás társadalmi veszteségei.

[00:10:13]És hogyha megnézzük a traumákat, meg azt, hogy hogy örökölt sors, vagy hogy vagy mit öröklünk, akkor nekem ami nagyon megragad, mint gondolat, az az, hogy nem a traumákat örökítjük végül, hanem a túlélő mechanizmusokat, a megküzdéseket örökítjük.

[00:10:34]És ugye azért ez érdekes, hogyha mondjuk egy egyéni terápiánál te megnézel egy embernél a múltban történt traumákat, mert sokszor olyan megküzdések vagy gondolatok maradnak meg, amik az akkori traumának voltak a megküzdései, de a mai modern traumáinkhoz már nem feltétlenül passzolnak.

[00:10:57]Tehát hogy lehet ez, hogy ez még mindig ennyire átjárja Magyarországot?

[00:11:03]Hát, mert ahogy olvastad a listát, mindig hozzáadódik, tehát Trianon óta mindig hozzáadódott valami.

[00:11:11]Tehát, hogy nem az van, hogy egyszer volt hol nem volt trianon, és azóta pedig hősstörténeteket tudunk mesélni, vagy nagyon pozitív történeteket, hanem mindig benne vannak a történelmünkben ezek a amiknek általában az az íve, hogy elnyomnak minket, szenvedünk, aztán utána van egy ilyen nagy próbálkozásunk, egy nagy kitörési próbálkozás, amit nagyon csúnyán levernek, és aztán utána megint jön az elnyomott ott elnyomatás és és ott megint jön egy ilyen szenvedéstörténet, tehát hogy általában azok a történetek, és itt ez az érdekes, hogy mi magyarok ugye az mit mit jelent, hogy mi milyenek vagyunk, meg érdemes akkor megnézni, hogy milyen történeteket mesélünk magunkról és a legtöbb történetünknek ez az íve, hogy hogy tényleg mi nagyon próbálkozunk, de hát annyira erős ez az elnyomás, egyszer aztán felszívjuk magunkat, de hát sajnos elbukunk.

[00:12:06]Ez az egyik.

[00:12:10]A másik, szerintem érdemes szétszálazni.

[00:12:12]Ugye amikor az örökölt sors című könyvem megjelent, akkor utána voltak, akik azt mondták, hogy de hát így ez ilyen nagyon determinisztikus gondolkodás.

[00:12:21]És egy nyilván az örökölt sors az egy ilyen nagyon jól hangzó cím, de az nem azt jelenti, hogy egy az egyben átveszem és ismétlem, és ilyen copy paste formában élem a a családomnak a múltját én is.

[00:12:34]És nincs menekvésem, hanem ez azt jelenti, hogy többféle formában hat rám a múlt.

[00:12:40]Tehát, hogy egy biztos, hogy senki nem tud mentesülni a családjának a a múltjától.

[00:12:45]Valamilyen formában hatni fog rád.

[00:12:48]Ugye van az epigenetikai öröklődés.

[00:12:50]ami azt jelenti, hogy maga a DNS szekvencia az nem változik.

[00:12:55]Viszont az, hogy milyen gének hangosítódnak fel, vagy halkulnak le, tehát az az, hogy milyen epigenetikai markerek kapcsolódnak a a DNS-hez, az igen, az meghatározó azáltal, hogy a szüleim miken mentek keresztül.

[00:13:07]Ezt már tudjuk, hogy már az intrauterin korban hat a magzatnak a a fejlődésére, az idegrendszeri fejlődésére például az, hogy az édesanya milyen krónikus stresszt él át.

[00:13:20]Nem kell megijedni mindenki, hogy úristen, stresszeltem a várandóságom alatt.

[00:13:24]Az, hogyha egy kicsit stresszelsz, aztán megnyugszol, ez nyilván nem jelent problémát.

[00:13:30]A problémát azt jelenti, hogyha nincs egy ilyen megnyugvási periódus, hanem egy ilyen állandó krónikus felfokozott stresszben él a szülő.

[00:13:39]De ez sem jelent végzetet, mert hiszen a születés után a tapasztalatok azok is beíródnak és formálják az idegrendszernek a fejlődését, de ez mindenképpen ben bent van.

[00:13:51]Tehát hogy ez ez ezt nem lehet kikerülni.

[00:13:56]És aztán vannak azok a a kapcsolati mintázatok, amikbe beleszületünk, hogy egyáltalán hogyan viszonyulnak hozzánk, és hogyan viszonyulnak a a családtagjaink egymáshoz.

[00:14:09]Az is hat arra, hogy milyen lesz a kötődési mintázatunk, hogy mennyire érezzük magunkat biztonságban a világban, mennyire érezzük magunkat szerethetőnek.

[00:14:17]Tehát, hogy ez is hat ránk, és ez is idegrendszeri lenyomatokat is képez, ami aztán tehát, hogy a a múlt az az nem csak egy elmesélt történet, hanem az egész létezésünknek így az előhuzalozottságát fogja jelenteni.

[00:14:37]Honnan lehet fölismerni azt, hogy ahogy viselkedsz, vagy ahogy gondolkozol, az nem valami hozott mintából származik, hanem az így valójában te vagy.

[00:14:50]Szoktál ilyeneken gondolkodni, vagy soha életemben nem jutott eszembe.

[00:14:53]Nem is értem, miért kérdezt nem mindig egyszerű szétszálazni.

[00:15:02]Általában amikor transzgenerációs szemléletben dolgozunk, akkor akkor ilyen családi mondatok azok, amik a leginkább segítenek annak eldöntésében, hogy a te világhoz és önmagadhoz való viszonyulásod az vajon a te egyéni már a felnőttként megélt élményeidnek a lenyomata, vagy az valami családi történet, aminek ugye van egy előzménye?

[00:15:32]És akkor én mindig meg szoktam kérdezni, hogy meg kérni a kliensimet, hogy kezdjük el összegyűjteni azokat a tipikus családi mondásokat, amik között ő felnőtt.

[00:15:43]Ez a légyerős.

[00:15:43]És akkor vajon mi lehetett ennek a a tör milyen történet áll emögött a történet mögött, hogy kinek kellett erősnek lenni?

[00:15:53]És akkor ezt ezt a a hozott probléma és a családi mondatok közötti reláció az, ami segít eldönteni.

[00:16:05]Egyszer mostanában volt egy ilyen családi traumaszerűség, amiután a kislányommal így elmentem sétálni, hogy ezt így fel tudja dolgozni, ami éppen történt.

[00:16:17]Egy ilyen mentőt kellett kihívni.

[00:16:18]És utána a terapeutámnak meséltem erről, hogy igen, a pszichológusok is járnak pszichológusokhoz, tehát ez ilyen pszichológus szception szerűség, de hogy féligmeddig egyébként, merthogy tényleg jó a fogorvosok is járnak fogorvoshoz.

[00:16:38]Szóval meséltem a terapeutámnak ezt a sztorit, hogy akkor elmentem sétálni a kislányommal, hogy ne féljen.

[00:16:47]És és arra ő egy elég ilyen gyomros szerű reakciót adott.

[00:16:51]Azt mondta, hogy vagy azt tanácsolod a gyerekednek, hogy ne félj, vagy azt tanácsolod a gyerekednek, hogy ne folyt el.

[00:17:00]A kettőt együtt nem tanácsolhatod, mert ellenmond egymásnak.

[00:17:06]És ez így várjál.

[00:17:07]És hogyha azt tanácsolod neki, hogy ne félj, attól ő még fél, csak nem meri kimutatni, nem meri megélni, és aztán nem válik feldolgozhatóvá az érzés.

[00:17:15]És a a másik, hogy attól, hogy mondjuk mentőt kell hívni, az, hogy az az traumává válik-e, az igazából azon múlik, hogy a környezet hogyan reagálja le.

[00:17:27]Tehát hogyha a gyerek azt látja, hogy védtelenné válik a szülő egy adott helyzetben, és ez a végtelenség és az abból adódó feszültség, ez későbbiekben sem oldódik, és folyamatosan fenntartódik ennek a ennek a ez a történet, állandóan mesélődik.

[00:17:47]Na, az tud traumává válni azáltal, hogy a gyereknek beépül az identitásába az a sérülékenység, ami egyébként is ott van, mert kár lenne letagadni, hogy mindan mindannyian sérülékenyek vagyunk, de hogy ezzel mit kezdünk ezzel a ténykérdéssel, ugye ez eldöntheti egy embernek az egész sorsát, és ez szerintem nagyon durván bekerült a magyar néptélekbe, mégpedig Ha nekem tippelnem kéne, akkor azt gondolnám, hogy valamikor a második világháború és az 56 közötti időszakban, mert előtte az volt, hogy voltak nagy traumák, meg voltak problémák, de ezeket meg tudtuk beszélni, el tudtuk sírni.

[00:18:36]Mármint a melyiket?

[00:18:38]Hát el tudtuk síratni a szeretteinket.

[00:18:40]mondjuk az első világháború során meg tudtuk beszélni, hogy ez most egy probléma.

[00:18:46]És és akkor az az a szituáció, amikor mondjuk a gyerekedet valamilyen probléma éri, és akkor ő erre mondjuk így elsírja magát.

[00:18:57]A az utánakövetkező időszak viszont egy ilyen hallgatásközpontú időszak volt a szocializmus.

[00:19:03]És az egy picit olyan volt, mintogyha adnál egy pofont a gyerekednek, és utána azt mondanád neki, hogy most viszont meg ne mukkanj, mert még nagyobbat kapsz.

[00:19:12]És bedolgoztuk magunkba ezeket a traumákat.

[00:19:16]Nem nagyon tudtunk erről beszélni.

[00:19:19]A Ferdár András azt mondta, hogy 56-ban ő úgy emlékszik rá, hogy a magyar emberek ültek a kocsmába egy-egy sörrel, és senki nem szólt egymáshoz.

[00:19:30]Akkora volt a a depresszió.

[00:19:33]És szerintem ez, hogy atomizáltuk a társadalmat, hogy szisztematikusan megszüntettük a közösségeket és megszüntettük azokat a csoportokat, ahol ezeket a problémákat ki lehetett beszélni.

[00:19:46]Ez az, ami az egyik fő kár.

[00:19:54]Igen.

[00:19:54]Igen.

[00:19:54]És közben az is igaz, hogy hogy a traumáknak az elbeszélhetősége az nem nem kézen fekvő.

[00:20:03]Tehát, hogy az első világháborúban, ami történt, azt se tudták elmesélni az akkori katonák.

[00:20:10]Hát hiszen az egész traumakutatás az nagyjából hát még régebb, de hogy az egy ilyen nagyon fontos állomása volt a traumakutatásnak, amikor kiderült, hogy hogy van a szenvedésnek egy olyan szintje, aminek nem biztos, hogy már tud szavakat találni, és nem biztos, hogy a közönség rezonál rá.

[00:20:33]Hát ugye elmentek a katonák azt gondolva, hogy ők erős férfiak, és néhány hónap pár 100 nap után összetörve jöttek haza.

[00:20:42]És ezzel az a kor társadalma egyáltalán nem tudott mit kezdeni.

[00:20:48]Tehát, hogy van az, hogy erős férfiak ülnek magukba roskadva, néznek maguk elé üveges tekintettel, adott esetben isznak és nem tudom én, de mindenesetre hallgatnak és nem tudnak beszélni, és mindenféle ilyen testi tüneteket produkálnak.

[00:21:09]Ezt ez így nem egyszerűen elfogadhatatlan volt és értelmezhetetlen volt a kor társadalma számára.

[00:21:13]Ma már tudjuk, hogy igen, hogy létezik a katonák körében a PTSD, tehát hogy ma már nem lepődnénk meg azon, hogyha valaki visszajön egy a harctérről súlyos bevetéseket átélve és ül maga elé meredve, hanem tudnánk, hogy ennek az embernek segítségre van szüksége.

[00:21:34]különböző terápiás módszereket tudnánk bevetni annak érdekében, hogy valahogy visszanyerje a hitét az életben, a biztonság élményét, a bizalmát, a remény élményét és érzését.

[00:21:51]Tehát, hogy az, amit mondasz, hogy nem beszéltünk róla, hogy igazából a a a ez a traumának a lényege, hogy nagyon nehéz, ugye magyarul is mondjuk, hogy hát én erre nem találok szavakat, el se tudom mondani, hogy ez hogy fáj.

[00:22:09]Ugye ez erről szól, hogy tényleg nem tudod verbalizálni, mert vannak a az élménynek olyan rétegei, amik amik kifejezhetetlenek.

[00:22:19]Amikor belegondolok abba, hogy 1956 sikertelensége után még gyakorlatilag több mint három évtizedet kellett várni addig, hogy megtörténjen a változás, azért borzasztó, mármint, hogy borzasztó ebbe az egészbe belegondolni, és a mostani életünket is néha olyan kilátástalannak tudjuk érezni, hogy így ja, lehetne jobb munkám, meg lehetne nagyobb pázam meg jobb autóm, de hogy összehasonlíthatatlan ahhoz, ami amivel mondjuk a nagyszüleink, déd nagyszüleink, hát ott generációk rendezkedtek be arra, hogy itt nem lesz változás az ő életükbe, és mondtak le nagyon sok mindenről és ami mondjuk reményt adhatott nekik, hogyha nem tudom én el tudok menni majd az országból, vagy a gyerekem valahogy majd diszidálni tud, és akkor lesz neki valami Igen.

[00:23:14]És közben a pesszimista meg a pesszimizmus legnagyobb szavakat nézem ott, hogy ez a pesszimizmus egyfajta ilyen megküzdésként jelenhetett meg, hogy ez egy alkalmazkodási mód, hogy felveszek egy olyan attitűdöt, amivel lehetőség szerint minél kevésbé sérüljek.

[00:23:32]Tehát, hogyha vannak nagy akarásaim, és közben a rendszer nem engedi azokat megvalósulni, akkor az egy az egy sokkal nehezebben elviselhető élmény sokak számára, mint ez a á ráleegyintek, hogy én akartam volna, de az ad egy felmentést is, az ad egy megkönnyebbülést is, az a felelősséget leveszi a a vállamról.

[00:23:57]És akkor ez a merjünk kicsik lenni, ne akarj túl sokat.

[00:24:04]A jegenyefák nem nőnek az égig, és hasonló ilyen mondatok egyébként családban adódnak át, amik amik arra intik a a gyereket, hogy hogy ne ne állj be a sorba, nem kell itt hőszöngeni, nem kell itt mást akarni.

[00:24:25]És és ez például így átadódhat traumaként, vagy egyfajta ilyen megküzdési módként, hogy számíts a legrosszabbra, és akkor legalább nem fogsz csalódni.

[00:24:37]Hát, hogy ne számít semmi jóra, inkább a pesszimizmus inkább erről szól, hogy hát tehát, hogy az a pohár azér mindig félig üres.

[00:24:47]Kemény a buli itt azért a történelmünk során, bocs, hogyha itt lehozunk titeket.

[00:24:53]De hogy majd a jövő az majd nagyon-nagyon jó lesz.

[00:24:58]Remélem, hogyha hogyha odáig kibírjátok, akkor lesz egy ilyen íve ennek az egész dolognak, és egyre jobban fogjuk magunkat érezni.

[00:25:05]Fölírtam még egy ilyet, hogy a városiasodás.

[00:25:10]Mi a véleményed erről?

[00:25:10]És itt át is adnám még nektek is a gondolkodás lehetőségét, hogy a régi magyar falusi közösségi életből, ha egy dolgot visszahozhatnál, akkor az mi lenne?

[00:25:31]Mert azért most ott vagyunk, hogy hogy azt hiszem nagyjából 70.

[00:25:36]Gyerekek, mikor volt fonó meg közös éneklés?

[00:25:40]Az már a törökkor.

[00:25:44]A fonó meg közös éneklés az egyébként egy olyan dolog, amit én fölírtam, mint egyfajta kapcsolatteremtő, érzelemfeldolgozó funkciójú valami.

[00:25:54]Igen, csak hogy mikor élt az a az a szokás szerinted?

[00:25:57]Én én bevallom őszintén, hogy én én én így nem fontam.

[00:26:02]Csak csak azért, mert így az nagyon régi az elég régi meg azt gondolom, hogy igen.

[00:26:11]szomszédság az jó most én is ilyen pesszimistán tudnék minden egyes szomszédság te hát közös ünnepek te hogy a falu szája tehát a szomszéd az a falu szája úgy mindenki a falu szája a szomszédok között ami nem teszi egyszerűvé az egyén sorsát most éppen olvasom a a asszonyok a nagycsaládbai judittnak a gyűjtése ugye a valamikor a 1950-es évek közepén járt Palócföldön, ahol még voltak nyomai az egykori nagycsaládnak.

[00:26:52]Ez azt jelentette, hogy a fiúkhoz házasodtak be a lányok, tehát hogy a lány elhagyta a saját családját, és beköltözött a férjének a családjába, ahol egész életében sem fogadták be.

[00:27:07]Tehát, hogy ő, hogy hiába ment hozzá a fiúhoz, őt a lánykori nevén szólították, amivel jelezték, hogy te egy kívülálló vagy.

[00:27:16]A nagycsalád az együtt élt és együtt gazdálkodott.

[00:27:21]Az együttélést azt úgy kellett elképzelni, hogy volt, hogy tényleg egy fedél alatt, és már úgy emlékeztek vissza az öregasszonyok, akikkel a Morv Judit készítette a az interjúkat így az 50-es évek derekán, hogy hát a fiatal menyecskék ugye valamikor az 1800-as évek végén, 900-as évek elején azt így nagy örömmel mesélték egymásnak, ha már el tudták azt érni, hogy legalább a nagy jószágok ne legyenek bent a közös térben.

[00:27:49]Tehát a tehén disznó az már úgy ne ott legyen már végül is.

[00:27:54]És hogy itt azért ez egy nagyon kemény élet volt.

[00:27:59]A gazda, ugye ő volt a a legidősebb férfi, a család feje.

[00:28:05]Ő neki kellett mindent leadni a mindenféle bevételt, amit akár az a a termények eladásából befolyt, és ő osztotta ki így kéztől a pénzt.

[00:28:18]Ez egy érdekes dolog, hogy egyébként a generációról generációra hogy öröklődnek, hogy vannak ma is klienseim, akik elmesélik, hogy igen, az anyám még kéztől kapta apámtól a pénzt, tehát hogy így odaadta, vagy letette az asztalra a család fő.

[00:28:38]és hogy azért különösen a női sors az kutyakegyetlen volt ezekben a a nagy családokban, ami persze nem minden régióban éltek így a családok, de azért én akkor te az utolsó vagy a semmit.

[00:28:53]Kösz.

[00:28:58]Tehát, hogy nem csúsznék bele az idealizálásába, a múltiidealizálásába.

[00:29:03]Az, hogy a közösségek fontosak és és nagyon lényegesek, és az, hogy a ritusoknak van megtartó ereje, azt aláírom.

[00:29:12]Az, hogy mondjuk könnyebb volt bizonyos élethelyzeteket megélni úgy, hogy tudtad, hogy mi engedélyezett és mit szabad, és mit nem abban az adott élethelyzetben, mert a közösség ezt szabályozta, ez biztos, hogy lelkileg egy egy egy nagy segítséget jelent.

[00:29:29]Tehát vegyük csak mondjuk a gyásznak a ritusait, hogy nem kellett gondolkodni, nem neked kellett kitalálni, vagy akár egy esküvőt, nem neked kellett kitalálni, hogy meghívjam, ne hívjam meg, hanem nagyon szoros szabályozás ö volt ez ügyben is.

[00:29:48]És azt be kellett tartani, hogyha a közösséghez akartál tartozni, akkor ezt be kellett tartani.

[00:29:54]És akkor nyilván a közösség védett bizonyos tekintetben, de iszonyatosan kontrollálta az egyénnek a lehetőségeit.

[00:30:03]Igen, ezt én is fölírtam ilyen remindernek magamnak, hogy a hagyományos közösség egyébként ellenőrzött, megszégyenített és kirekesztett, hogy ez egy olyan dolog, amit azért ne felejtsünk el.

[00:30:14]Másik fontos közösség szerintem, amiről érdemes egy picit beszélni, azok a vallási közösségek.

[00:30:22]És van egyfajta átalakulás az utóbbi időszakban, mert most azért egész 2026-ig elszkálunk majd itt a múltban.

[00:30:32]Vannak statisztikák, amik azt mondják, hogy nem annyira változott meg a magát vallásosnak mondó embereknek a száma, de hogy úgy mégis átalakult.

[00:30:40]Szerintem ez csökken, nem?

[00:30:40]Tehát, hogy én nem csökken, szerintem csökken.

[00:30:45]Lehet, hogy valamennyit csökken, de hogy valószínűleg nem annyira, mint amennyire gondoljuk, merthogy azt gondolnánk, hogy Európa teljes egészében elnih nihirizálódott, és mindenki ateista lett, de de még mindig viszonylag magas a száma azoknak az embereknek, akik vallásosnak tartják magukat, meg vannak keresztelve satöbbi.

[00:31:08]viszont maga a vallási közösség azért átalakult az elmúlt időszakban és erre is van egyébként egy kérdésem és itt azt hiszem igen, egy ilyen csúszkán kellene belőnötök ezeket a gondolatokat, hogy mit adott a vallás nekünk pszichológiailag, és ez mennyire fontos.

[00:31:34]Fölírtam pár dolgot.

[00:31:34]Értelmet a szenvedésnek.

[00:31:36]Közösséget és rendszeres találkozást, erkölcsikereteket, ritusokat, reményt, megbocsátást és halálképet, és valamit, ami túlmutat rajtunk.

[00:31:47]Ez egy olyan dolog, amivel foglalkozunk mostanában a pszichológiában, nem transzcendencia.

[00:31:55]És egy egy picit azt látom mostanában a beszélgetésekben, hogy elhagytuk azt, hogy örökségekben meg dinasztiákban gondolkodjunk.

[00:32:05]Inkább a saját életünkben kezdtünk el gondolkodni.

[00:32:11]Tehát minthogyha a vallás átalakulása az individualizálódásnak az útján indította volna el a társadalmat.

[00:32:23]Nem annyira sok sok embert nem annyira érdekli az, hogy mi történik akkor, ha már ő meghal.

[00:32:28]És amiatt másképpen gondolkodunk.

[00:32:31]Ez a Dugonic Titusz kép, hogy te így a magyarságért fogsz egy zászlót, és akkor így a halálba veted magad.

[00:32:38]Ez mostanában kicsit ilyen hát nem tudom, mármint hogy szívesen elmegyek a a tüntetésre, meg hogy így ott vagyok, de hogy ez az ilyen zászló alába vetem magam, ez úgy ezt úgy csinálhatnám más, mert hogy akkor én meghalok, és akkor ha jó lesz, akkor nektek lesz jó.

[00:33:01]Na, nagy könnyebbség, hogy nem jön a török és nincs túl sok várfok, nem?

[00:33:05]Igen, kicsit ez az ilyen Squid Geben, tudod, hogy kimegy előre és akkor így nézi meg a lépcsőfokat, hogy én először majd megnézem, mert mert hogy akkor úgy aki előre megy, az biztos, hogy nem fogja a Squid Gameet megnyerni.

[00:33:15]És ez az ilyen valhallába vágtázunk, vagy vagy elölmegy a hadvezér, és így hősi halált halunk, ez valahogy az individualizálódással úgy eltünedezett egy kicsit.

[00:33:29]Hát igen, ez tipikusan ilyen kollektivista meg az a mit gondolok magamról, hogy ki vagyok elsősorban, egyén vagy a a közösségnek a része, az alapvetően meghatározza, hogy egy adott helyzetben hogy fogok viselkedni.

[00:33:43]De az, hogy mondjuk a a vallásnak a szerepean alakul, tehát ugye ez, illetve hogyan gondolkodunk így a túlvilági történetekről, ez azért erősen összefügg azzal, hogy az élet két jelentős nagy fordulópontját, a születést és a halált, azt kiszerveztük és medikalizáltuk.

[00:34:04]Tehát egyszerűen kiszerveztük a családok életéből.

[00:34:08]Én még láttam nyitós koporsós temetést.

[00:34:10]Én szerintem tényleg megkérdezem, hányan láttatok nyitott koporsós temetést azért az idősebb korosztály.

[00:34:15]Igen, de hogy ez bocsá.

[00:34:21]Ja, hát igen, azért az az öregebbek.

[00:34:23]De én magammal kezdtem.

[00:34:26]Tehát benne vagytok a miben?

[00:34:26]Azt én le a kalappal egyébként, hogy gyalog érkeztetek az előadásra.

[00:34:36]Jó a rég a régebben fiatalok, így kellett volna mondanom.

[00:34:41]Ezt elszúrtam, bocsánat.

[00:34:42]Rettenetesen jó gondolat egyébként ez, hogy medikalizáltuk a születést és medikalizáltuk a halált, merthogy de hogy ez alapvetően meghatározza, hogy hogyan gondolkodsz az életről.

[00:34:52]Tehát ha aki látott természetes szülést, én a saját gyerekemnek a születése után láttam egy videófelvételt arról, hogy hogyan is lehet szülni.

[00:35:03]egy ilyen dél-amerikai bábával szült egy fiatal pár.

[00:35:08]Nekem olyan gyász élményem kerekedett ebből a ebből a látvány ez nem az ondospot volt egyébként, de nekik is volt egy ilyen sorozatuk, de ez nem az övék volt.

[00:35:19]És azt éreztem, hogy úristen, hogy így kellene az életbe belépni, hogy nem úgy, hogy lámpákkal világítanak, és ott van a anyád, aki éppen azt figyeli, hogy az orvosnak megfelelő-e az a szög, amiben ő éppen vajúdik és tol ki téged?

[00:35:37]hányan nézik és szorong és nem tudom, hanem hogy a hogy így h így beleszüless ebbe a csodálatos világba, és hogy valahogy így kellene elmenni is, hogy ott vannak körülötted a szeretteid, és ha nem kapsz levegőt, és nehezen lélegzel, mert az élet végén van a amikor ez történik, hogy megtelik már folyadékkal a tüdő, és akkor nem véletlenül emelték a haldoklót, így ölelték át, hanem azzal azért tették, mert az együttlélegzés az megkönnyíti.

[00:36:08]a haldoklónak a lélegzetvételt.

[00:36:12]A vírasztás is egy érdekes dolog és a vírasztás is egy olyan dolog, amikor amikor tudod azt, hogy hát már elment, de valahol még mindig itt van.

[00:36:23]A nagymamám halála után ültem ott a proszektúra előtt, és vittem be neki a a ruhát, és úgy annyira azt éreztem, hogy hát hogy itt van velem, és hogy ezek az élmények, hogyha ha nem adatnak meg, akkor valahogy kiszakadsz így a teremtett világból, és így keresed a helyedet.

[00:36:41]És nem véletlenül, ugye most már a a sokat kritizált maszlópiramisnak a a tetejére odarakják a spiritualitást, mint mint egyfajta emberi igényt, hogy egy szükségem van arra, hogy hogy ne azt gondoljam, hogy hogy az életem ugye ahogy mondani szokták, a két szám közötti vonal, és ennyi.

[00:37:03]Ö hát hiszen gyereket is ugye ezért vállalunk, hogy hogy ránézek és azt gondolom, hogy valami folytatódik majd belőlem.

[00:37:11]Van egy ilyen persze evolúciós belénk programozott, de közben érzelmileg meg megélt élményem a arról, hogy valami valami nagy történetnek vagyok egy apró kis eleme.

[00:37:29]Mi a második gyerekünknél az otthon szülésbe mentünk bele, mert az elsőnél ez volt a tapasztalatunk, hogy ez olyan természetellenesebb egy kicsit.

[00:37:41]És kicsit igen.

[00:37:45]És annyival komfortosabb volt az, hogy megszületik egy gyerek a fürdőszobában, és akkor utána őt így bevisszük a párószobába, befektetjük az ágyba, és lefekszünk aludni.

[00:38:00]És akkor reggel úgy kerünk föl, hogy egel többen vagyunk.

[00:38:07]Nincsenek így csipogó gépek meg, mert azért ezek olyan ijesztőek, nem?

[00:38:10]vagy nem tudom, lehet, hogy de hogy olyan életidegen, nem?

[00:38:13]Tehát az a környezet is olyan életidegen, meg akkor ott jön valami vízvezetékszerelő, hogy akkor most itt csöpög a csöp ebbe a csap ebbe a műtőbe, és akkor így úristen most nyomj kicsit engem kellett egy kicsit borogatni ott a szülőszobába.

[00:38:30]Mondom ez a sípolás vagy ez így ez így tök oké, ez így rendben van.

[00:38:32]Ja, nyugodjon meg apuka.

[00:38:33]És akkor mondom, húha, jól van.

[00:38:35]És akkor kaptam így a nyakamra egy ilyen kicsit olyan fura, nem?

[00:38:41]Hogy én vagyok az, akit úgy ápolnak, és akkor a feleségem meg ott közben végezte ugye a kemény munkát mellettem, de azért az otthoni az az sokkal jobb volt ebből a szempontból.

[00:38:55]És mostanában egy csomót beszéltünk erről, hogy hogy talán a halálnak is ez az ilyen az otthon szülés analógiájában egy ilyen otthon otthoni meghalás az mennyire természetesebb állapota lenne?

[00:39:11]Csak úgy tekintünk rá, mint egy tragédia, ugye?

[00:39:15]Igen.

[00:39:15]Most ugye most halt meg Nádas Péter, aki azt mondta, hogy mintogyha egy szülőcsatornán mennél át ugye a saját halál című írásában, ami a az első szív infarktusa után íródott, és és hát most a másodikon már tényleg átment és ott maradt.

[00:39:34]Szóval, hogy igen, hogy állunk a halálhoz.

[00:39:39]Én elválasztanám egyébként a halált és a szenvedést.

[00:39:42]Szerintem a szenvedés az az nagyon embert próbáló, és az nagyon megnehezíti a családnak és az életét.

[00:39:50]Tehát, hogy amikor arról beszélünk, hogy hogy mennyivel másabb otthon haldokolni, akkor nem arról beszélek, hogy hát mindenképpen azt kellene elvárni a családoktól, hogy hosszan otthon ápolják a beteg hozzátartozójukat, mert az nagyon kegyetlen munka az tényleg egy embernek az életét azt így maximálisan kívánja, azt az odaszentelődést.

[00:40:16]És még van, hogy egy ember nem is elég egy egy beteg hozzátartozónak az ápolására.

[00:40:23]Szóval, hogy ezt valahogy úgy igen eköré olyan jól működő rendszereket kellene építenünk, hogy egyre tovább élünk, egyre több embernek lesz ez probléma.

[00:40:30]És ha már majd egyszer rátérünk a jövőre, akkor ez is azt gondolom, hogy egy nagy kihívása minden modern társadalomnak, és a magyarnak pedig különösen, hogy hogyan viszonyulunk az idős hozzátartozóinkkal, és mi mit tudunk már most tenni annak érdekében, hogy amikor mi odakerülünk, akkor mégis csak méltóságban teljen majd a mi életünk.

[00:40:57]átkanyarodva egy korábban említett sztoridra, ahol mondtad, hogy ezekben a falusi közegekben meg volt egy csomó adva, hogy neked mit kell csinálni.

[00:41:08]Innen kanyarodnék át még egy utolsó témakörre a a múltból, és akkor onnantól tényleg ígérem, hogy végig hahotázzuk az egészet.

[00:41:16]De hogy van egy ilyen, hogy a fegyelmező társadalom, és a fegyelmező társadalomból, amit a kell határoz meg, átmentünk egy teljesítménytársadalomba, amit viszont a lehet határoz meg.

[00:41:35]Van egy koreai származású filozófus, aki a Kiégés társadalmát írt, akit így előszeretettel említek meg, mert annyira szuperül írta le ezt az egész sztorit, hogy korábban a külső kényszer volt az, ami meghatározta az életünket, és ezt átvette a belső Igen.

[00:42:01]Ezt belsővé tettük, internalizáltuk és már a saját főnökeink vagyunk és saját magunkat hajszoljuk.

[00:42:07]Tehát a rabszolgatartó beépült, és már magunk vagyunk a rabszolgák és a rabszolgatartók egyben.

[00:42:15]És ez nagyszerű, mert innentől kezdve nem is kell, hogy bárki bármit előírjon.

[00:42:21]Ott van belül egy ilyen belső drive, ami nem engedi, hogy este 10-kor le csukd a laptopot, legalábbis nekem nem engedi.

[00:42:30]Hanem arra hagyt, hogy akkor még ennek is nézzél, utána még azt rakd össze, azt anyagot még arra az emailre válaszolj.

[00:42:38]És hát ez ugye a kapitalista társadalomban ez így nagyon jó jó hatékonysággal tud működni, hogy pont ezt írtam föl magamnak, hogy mennyire klisés az, hogyha megkérdezem, hogy akkor ez most a kapitalizmus, vagy beszéltünk egyáltalán bármi másról, de ez a kapitalizmus egyébként, ugye?

[00:42:54]És olyan természetességgel vettük föl a korbácsot a szabadság nevében, hogy ez egy olyan dolog volt, amit nem kérdőjeleztünk meg.

[00:43:04]Tehát letette a korábbi hajcsárunk a korbácsot.

[00:43:07]Mi meg úgy voltunk vele, hogy na jó, akkor innen át de így ahogy mondod, ez olyan, mintogyha egyéni döntés lenne.

[00:43:13]De amikor egy egész társadalom, vagy a nyugati társadalom változik ebbe az irányba, akkor neked egyénileg már nem nagyon van döntésed.

[00:43:23]Hát hiszen valahogy meg kell élni, elő kell teremteni az életfeltételeket, vagy mit tudom én, elmész egy céghez, egy multioz, ott van egy kultúra, ott van egy elvárás, és elkezdesz hozzá idomulni.

[00:43:33]Ö, és közben hozod azt, hogy hogy tevékenykedni kell, meg mindig egy kicsit gyarapodni kell.

[00:43:39]Van egy szintén egy ilyen belső elvárásod önmagaddal szemben is, mertogy hogy egyébként is, hogyha valamit megszerzel, akkor nagyon gyorsan jön a hedonista hozzászokás, hogy ja, hát jó, hát eddig csak álmodtam a másfél szobáról, azért most már ez kicsit szűkös, kinőttük, kellene valami más, és az nagyon gyorsan bekövetkezik, hogy mindaz, amit megszereztél, az már nem hozza azt a megelégedettségi szintet.

[00:44:06]Tehát nagyon gyorsan elégetjük azt az élményt, hogy hogy nekem most jó.

[00:44:14]És akkor megint jön egy ilyen frusztráltság, hogy meg hát annyi minden nincs még, és akkor mindig van valami, amit na azt na ha azt elérem, na majd akkor lesz jó.

[00:44:22]És akkor ilyen déli bábokat kergetünk.

[00:44:24]És szeretném fölhívni, és bocsánat, hogy szeretném fölhívni a közönség figyelmét, hogy orvostót Noémi, akinek a könyveihez több mint 5000 fát kellett kivágni, azt mondja, hogy este 10-kor nem tudja lecsukni a laptopját.

[00:44:37]Tehát, hogy ez nem jelent jót, ugye?

[00:44:40]Ez nem ez azt jelenti, hogy ennek a sztorinak egyébként így önmagában nincs vége.

[00:44:45]Tehát, hogy nem nagyon tudsz elérni egy olyan állapotot, amikor te önként leteszed a korbácsot.

[00:44:49]Ez a döntés, ez mindig a jelenetben lesz, és teljesen független attól, hogy meddig jutottál el.

[00:44:59]Ugye a Steve Bartlettel is szoktam példálózni, aki a Diary of a CEO sok millió feliratkozós csatornáját vezeti, és rengeteg cége van, meg milliárdos, meg mit tudom én mi.

[00:45:13]És ő is így áll ehhez az egészhez hozzá.

[00:45:15]Tehát, hogy az van, hogy nem nagyon van ilyen ilommászknak is időpontot kell kérnie a gyerekeinek hozzá.

[00:45:23]Tehát ennek a fajta teljesítmény hajhászásnak egyébként jó, ott legalább a fák nem pusztulnak, vagy valami más pusztul.

[00:45:31]Bocsánat, csak ez annyira vicces volt, hogy így a chat GPT itt megkérdeztem, hogy az örökölt sorshoz hány fát kellett kivágni, és így ezen gondolkodtam, hogy vajon zavarba hozhatlak-e ezzel a dologgal.

[00:45:43]Most akkor figyelj, most tulajdonképpen az lesz, hogy Bojár Ivánnal fel kell, hogy vegyem a kapcsolatot a 10 milliófa és akkor én jelentkeznem kell, hogy bocs, én ültetnék itt.

[00:45:52]A következő Igen.

[00:45:52]A következ egyénileg 5000ret minimum.

[00:45:56]A következő könyv majd egy orvostot Noémi erdőből fog már keletkezni, vagy papíruszra lesz nyomva?

[00:46:01]is lehet, hogy tudok majd gyutányos áron vásárolni, hogy lesznek nem csak luxus ingatlanokat dobnak piacra, hanem erdőket is.

[00:46:10]És akkor vagy területeket, amiket be tudok fásítani.

[00:46:18]A jelen, miben vagyunk most?

[00:46:18]Tehát így jutottunk egyébként ide.

[00:46:20]Ez a mostani állapotunk.

[00:46:23]És akkor azt kell értelmeznünk most, hogy miben vagyunk most, merthogy teljesen mindegy, hogy te mit mondasz a gyerekednek, vagy én mit mondok a gyerekemnek, hogy azt mondom neki, hogy figy tök mindegy, hogy mit csinálsz, mármint, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy, meg nem számít a teljesítmény, mertogy a kimondott szavakat mindig felül fogja írni egyébként a példamutatás az, hogy ő mit lát És így hát a gyerekem azt látja, hogy én egyébként nyomom és nem vagyok elégedett.

[00:46:58]És amikor eljövök az előadásra, akkor azt teszem föl, hogy ó, vajon ez így jó lesz, vagy ügyes leszek, vagy elbénázom, és akkor azok után meg mondom neki, hogy jaj, egyébként ezzel ne foglalkozz, mondjuk én foglalkozok vele, meg mindenki, akit ismerek foglalkozik vele, de neked nem kell.

[00:47:16]Tehát, hogy menj tovább.

[00:47:16]Ugye ezért szoktunk mindig azt mondani, hogy a gyerek nem a szavakon keresztül, hanem a példán, a ki nem mondott, a viselkedésen, a hangsúlyokon, a rezdüléseken keresztül sokkal többet tanul magáról meg a világról, mint arról, hogy mi mit papolunk neki.

[00:47:31]A kérdés az, hogy hogyan keretezed ezt, hogyha ezt így felvállalod, hogy imádom, hogy én ezt szeretem, hogy ez kihívás, és igen, amikor kihívás van, abban azért van gyötrelem is, de hogy az a gyötrelem is olyan édes tud lenni, mert mert az is arról szól, hogy élek, és hogy hogy még mindig jobb így élni, hogy hogy a gyötrelemnek is van egy ilyen nagy húzása, mint olyan ilyen tanul tehetetlenséggel tengődni, és mindenre ráleegyinteni, hogy úgy sem fog sikerülni.

[00:48:02]Tehát, hogyha ez így van a gyereknek keretezve, és ugye itt nagyon fontos, hogy hogyan mesélsz erről.

[00:48:08]Ugye az ember nem csak éli az életét, hanem hanem folyamatosan narrálja is.

[00:48:12]Állandóan történeteket kreálunk abból, ami velünk történt.

[00:48:15]És ezeket a történeteket mindig újra és újra szerkesztjük.

[00:48:19]Ugye ezt mondja a narratív pszichológia, hogy hogy az vagy, amit magadról mesélsz.

[00:48:24]És ez a ez a narratíva ez ez jelentősen meg tud változni, és a terápiában ugye erre törekszünk, hogy az a narratíva, amivel belépsz a terápiába, vegyünk csak mondjuk egy elhagyási történetet, hogy éppen most elhagytak, szakítottam, egészen máshogy fogsz róla beszélni, mint mondjuk a terápiának a végén, amikor már nem is azzal foglalkozunk azzal a szakításélménnyel, hanem már annyi rétegét megdolgoztuk a személyiségednek, a működésednek, úgy egyáltalán a a kötődés élményeidnek, hát össze nem lehet hasonlítani a két történetet a a terápia elején, mint a végén.

[00:49:03]és hogy egyébként ezt családban is ö ö érdemes így megnézni, hogy hogyan beszélek én magamról a gyerekemnek, és hogy az egy jó és előrevivő narratíva-e, vagy ilyen nem tudom én, ez a gyötrelmek sorozata az életem, vagy felvállalom, hogy igen, gyötrelmek sorozata, de közben ezt ezt én választom, engem hajt a szenvedély, engem hajt a megismerés vágya, én belőlem nem fogyott el még mindig a kíváncsiság.

[00:49:32]Mondjuk ez így igen, hogy az hogy az országot járva így sok-sok előadásra így feltettem a kérdést, hogy emelje fel az a kezét, aki ma úgy ment be a munkahelyére, hogy úristen, de jó, hogy itt lehetek.

[00:49:50]És akkor így a mit tudom én hat h akár 800-as közönség közül így három-négy embernek emelkedett a keze.

[00:49:56]És akkor így akkor is tudtam, hogy azért van még mit tennünk, mert ez a pesszimizmus, az, hogy nekünk rossz az élet, ez az áldozati identitás, ez nagyon erősen beíródott abba, ahogy magunkról gondolkodunk.

[00:50:11]Meg az, hogy valaminek fájnia kell ahhoz, hogy hasznos legyen.

[00:50:13]Hogyha nem fáj, nem használ.

[00:50:15]Pén, no gén és hogy alapvetően szenvedésen keresztül van fejlődés.

[00:50:20]Szóval ezekben a helyzetekben úgy vagy vele, hogy jó, hát akkor ez az útja, mármint hogyha túl boldog vagyok, meg túl elégedett vagyok, akkor akkor el fogok tunyulni.

[00:50:31]Akkor az azt jelenti, hogy megelégedek a jelenlegi állapotommal.

[00:50:34]És ez egyébként egy meglehetősen toxikus gondolat, amivel így kinyiffantjuk egy kicsit magunkat.

[00:50:45]Kérdezek tőletek megint, melyik jellemző szerintetek mennyire magyaros?

[00:50:51]Itt bevallom őszintén, hogy nem gondoltam, hogy az első felhőben ugyanezeket a szavakat fogjátok majd elmondani.

[00:51:01]Jó, oké.

[00:51:01]Hát tudjuk, hogy a pesszimizmus az már kapott is egy öt csillagot, de megy vissza, mert azért vannak nekünk szerintem jó tulajdonságaink.

[00:51:15]Szerintem egészen vicces és kreatív társadalom a magyar, csak hát olyan necces egy kicsit, ami így történt velünk az elmúlt 800 évben.

[00:51:34]figyeltem, hogy hogy igen, a bizalmatlanság meg az irigység, hogy a a magyaroknál ugye ez az áldozati identitás, ez úgy néz ki, hogy nem csak, hogy áldozatok vagyunk, ugye, mert a hogyha megélünk így nagy kollektív traumákat, akkor óhatatlanul is kialakul, beépül ez ugye az identitásba, hogy hogy minket sérelemért, minket bántódásért ö mi traumákon mentünk keresztül, de hogy aztán utána ezzel mit csinálunk, az a kérdés, hogy hogyan folytatódik ez a mondat, hogy áldozatok voltunk, ezért aztán bizalmatlanok vagyunk másokkal szemben, mert azt tanultuk meg ebből, hogy mások, mondjuk más népek bánthatnak minket, elvehetnek, nem tudom én, országrészt tőlünk és a többi, és a többi.

[00:52:29]Tehát a vesztünkre törnek, vagy áldozatok voltunk, és ezáltal megtanultuk, hogy milyen a szenvedés.

[00:52:39]És ezáltal tudunk kapcsolódni ahhoz és együtt érezni azzal, aki szenved és éppen azon megy keresztül, amin mi már keresztül mentünk.

[00:52:47]És ez nagyon nagyon más fajta attitűdökhöz vezet.

[00:52:53]ilyen relatable számunkra, tudod, van az a mém, ahol így akasztanak egy embert, és mellette így van egy mosolygós csávó, hogy első alkalom, és akkor így kicsit ez ilyen ez ilyen magyar mentalitás, hogy ja, először szállnak meg más országok, majd hozzászoksz.

[00:53:08]Egyébként így bele lehet szokni, remény, reménykedni kell benne, hogy jó a kajájuk, és akkor az utána frankóbb lesz.

[00:53:15]De hogy Na igen, ez a humor ugye egy érettmegküzdési mechanizmus sokszor nagyon nehéz.

[00:53:22]másképp állni a dolgokhoz.

[00:53:22]Itt még betettem ilyet, hogy kormányváltás meg klímaválság, amireát kettőt együtt tetted be?

[00:53:30]Nem, ezt egymás után betettem, hogy kormányváltás meg klímaválság, de azt gondolom, hogy ezek ez ez egy teljes beszélgetés.

[00:53:37]Csak a kormányváltás meg csak a klímaválság.

[00:53:40]Úgyhogy a klíma Igen.

[00:53:41]Oda a kormányváltáshoz azért az egy érdekes, hogy hogy szintén ahogy így nézzitek, hogy mi történik a politikai polarizáció mentén, hogy hogy ez érzelmileg mennyire telített, hogy itt már tényleg nem arról van szó, hogy más véleményen vagyunk, hanem hogy érzelmileg annyira telített ez az egész történet, hogy a másik már nem mást gondol, hanem egy rossz ember, egy ártalmas ember, aki az egész magyarságnak nak a kárára van.

[00:54:10]Szóval, hogy nagyon nehéz, és Magyarország egyébként európai összehasonlításban is az egyik legpolarizáltabb társadalom így politikai tekintetben, ami persze aztán kihat mindenre, ami azért nagyon nagy probléma, mert az a társadalom, ahol ilyen mélyen van mondjuk a szolidaritás, az együttérzés, az egymásnak a látása, ugye, mert amikor valakit a az ők csoportba sorol, akkor már nem látod, akkor akkor abszolút azt látod, hogy az ők csoport, az a mi csoporthoz képest nagyon homogén, olyan egyformák, ezek mindolyanok, ugye ezek a tiszások, ezek a fideszesek és már nem látod az egyediségét a a csoporttagoknak, hanem hogy ilyen nagy sematípus véleményed van róluk.

[00:55:05]Ez a törzsi gondolkodás egyébként evolúciós úgy íródott belénk, hogy nagyon sokáig adaptív volt.

[00:55:12]Tehát adaptív volt az, hogy te ne akarj egyedül lenni, akar csoporthoot tartozni, és azt sokkal jobbnak tartsd, mint az Out Groupot.

[00:55:23]De az nem íródott belénk evolúciósan, hogy el akart pusztítani a másikat.

[00:55:28]Tehát, hogy az, hogy légy óvatos, mert nem tudod, hogy a másik csoportnak milyen szabályai vannak, hogyan működik, és csak figyeld meg, hogy hogy biztonságos-e közelebb engedni, vagy sem, ugye ez oké, de az, hogy ős ellenséget láss a másikban, és teljesen kirekeszd mondjuk a nemzetből, a mi csoportjából, az azt ne fogjuk az evolúcióra.

[00:55:58]El tudunk-e vajon idejutni a közeljövőben?

[00:56:01]Tehát, hogy mi az, ami történik egy ilyen nemzettel, ahol ilyen hosszú idő után megváltozik a politikai rendszer.

[00:56:09]És azalatt, hogy megváltozik a politikai rendszer, azalatt én azt értem, hogy egy klasszikus konzervatív nézetből, ami egy etnocentrikus törzsi alapú nézet, tehát vagyunk mi magyarok és mi jobbak vagyunk, mint azok, akik nem magyarok.

[00:56:27]Ez ez ad egy ad és elvesz.

[00:56:31]Tehát, hogy ebből fakad patriotizmus, meg fakadt kirekesztés is.

[00:56:35]Ez a kollektív nárcizmus, hogy mi azért különbek vagyunk, mint mások.

[00:56:37]És akkor ebből lehetséges most, hogy átmegyünk egy modern jobboldali nézőpontba, ami már egy világcentrikus nézőpont.

[00:56:46]Tehát nem az van, hogy vagyunk mi és vannak ők, hanem vagyunk mi és abba beletartozik mindenki.

[00:57:00]Ez most még nehéz, mert egyébként a a hát ugye ahhoz ehhez ahhoz ez az kellene, hogy ezt a szélsőségesen polarizált társadalmat valahogy egy picit elkezdenénk egymáshoz közelebb terelni, ami valahogy úgy tudna működni, hogyha találnánk olyan identitást képző elemeket, vagy az identitásunkat jelentő elemeket, amiben mindannyian tudunk osztozni.

[00:57:26]Tehát, hogy ez és és azok lennének hangosabbak, mint mondjuk a politikai hovatartozásunk.

[00:57:31]És a politikának a jelentősége, vagy a politikai hovatartozásnak a jelentősége, az elkezdene háttérbe szorulni, és csak egy lenne a az önmagam leírásából, de most identitás kérdés, hogy te most akkor fideszes vagy tiszás vagy?

[00:57:49]Ö, és és amíg ez így van, és amíg ez az affektív polarizáltság ennyire erőteljes, addig addig én nem látom tehát, hogy hogy én azt gondolom, hogy a a kormánynak ez lenne az egyik nagyon fontos feladata és égető feladata, hogy elkezdeni először is bizalmat teremteni.

[00:58:14]Tehát, hogy amit mondok, azt teszem.

[00:58:16]Ez az első.

[00:58:16]Ez ilyen szerintem elég egyszerű dolog.

[00:58:19]Ez úgy, ez úgy egyébként ilyen ferirry nf kategória, nem?

[00:58:23]Hogy úgy azt úgy, amit így mondasz, azt úgy próbáld meg aláni betartom.

[00:58:28]És akkor így elindulna egyfajta ilyen bizalomépítés, mert most például ugye a bizalmatlanság az nagyon erőteljes igen magyaros a bizalmatlanság, és hogy nem csak egymásban nem bízunk, és családtagok sem bíznak egymásban, hanem kollektíven sem bízunk, és az intézmény rendszerekben sem bízunk.

[00:58:48]Tehát, hogy ez most nagyon nagyon nagyon hát ez egy nagyon súlyos helyzet, amiben most kollektíven vagyunk, mert a populizmust végül populizmussal tudta legyőzni a a Tisza, és azokat a ilyen mellékvágányokat, ahol még mindig a törzsi logikára alapoztunk ahhoz, hogy a szekértábor kialakuljon, azt most el kell kezdenünk lebontani.

[00:59:20]el kell kezdenünk megszüntetni ezt a tizás vagy fideszes vagy dolgot.

[00:59:22]Ezzel az járt, hogy jelenlegi mutató szerint a legtöbbet foglalkozó, legtöbbet politikával foglalkozó ország lett Magyarország ilyen iszonyatos magas számmal.

[00:59:35]És ezt most le kell építeni, el kell kezdeni egymással szemben bizalmat megszal, illetve higgattabban politizálni.

[00:59:41]Én azt gondolom, hogy hogy egy egy érett embernek a működésének a szerves része, hogy foglalkozik a közgyeivel, vagy ahogy beszéltük, ugye nem kizárólag a saját énes életével van elfoglalva, hanem túl tud tekinteni a saját életén, a családja életén és a szűkebb közösségén is, és tud egy nemzetben is gondolkodni.

[01:00:06]Tehát ez szerintem nagyon fontos kérdés, hogy ez ne vesszen el, de nem mindegy, hogy ez fel tud-e emelkedni egyfajta ilyen kognitív szintre, egy ilyen ránézek, elemzem, értelmezem, vagy rögtön ilyen indulatvezérelt tudok kizzárólag állást foglalni.

[01:00:29]Már ez már idegrendszer, ugye, hogy arról van szó, hogy hogy ez a neokortex az annyira vékony, hogy így az evolúció ezt még nem tudta.

[01:00:35]Tehát most az van, hogy sokkal hamarabb elragadnak az indulatok, vagy vagy például ugye a Neokortex arra alkalmas, hogy okos dolgokat kitaláljunk, kifejlesszünk ilyen applikációkat, de arra még nem alkalmas az emberi idegrendszer, hogy ezeket jól használjuk és felelősen használjuk.

[01:00:53]És annyira jó lenne, hogyha például ez az oktatásba ez az a egyszerű ténykerülne, hogy vigyázz, mert egy pillanat alatt elveszíted a józoneszedet.

[01:01:03]Egyszerűen azért, mert így működik az idegrendszered, mert pici pici semmiség, egy kis hártya az a neokortex azon a hatalmas limbikus rendszeren, am így így berobbant és már mész és már visznek az indulatok, már érzelemvezérelten éled az életedet.

[01:01:21]Ha már az érzelem vezérelt, a Noemi nagyon szépen fölvezette a következő témát, szerinted ma túl sokat foglalkozunk önmagunkkal?

[01:01:32]Mert egyébként ugye azt megbeszéltük, hogy a politikával egy kicsit sokat foglalkozunk, de ez ezeknek az ingászékeknek egy ilyen velejárója, hogy ide beleülsz és abba egy pici politika mindenképpen lesz.

[01:01:44]Ez itt egy ilyen szellem.

[01:01:47]De hogy erről azért mi is beszélgettünk egy picit még a beszélgetésünk előtt, hogy folyamatos önmonitorozásban vagyunk, és nem megéljük az életünket, nem csak megéljük az életünket, hanem folyamatosan értékeljük magunkat abból a szempontból, hogy mi mennyire frankón éljük meg az életünket.

[01:02:12]Tehát mindig van egy ilyen feedback, hogy most így milyen volt az alvásom, milyen volt a teljesítményem, én most így mennyire Igen.

[01:02:23]Vagyok király.

[01:02:23]És ennek kettő oldala is van, ugye?

[01:02:25]Van egy fizikai önmonitorozás, meg van egy lelki önmonitorozás.

[01:02:31]És a lelki önmonitorozásnak egyébként a felerősödésében azért mi pszichológusok egy picit így kivettük a részünket, nem?

[01:02:44]Hát nem is kicsit, de hogy nem gondoltuk, hogy az inga ennyire át fog lendülni a másik oldalra.

[01:02:48]És mondjuk azt így megkérdezném, hogy aki azt írta, hogy még többet kéne, ő azt gondolja, hogy önmagunkal vagy másoknak magukkal, hogy azért az nem ugyanaz, hogy anyám egy kicsit többet foglalkozhatna magával, vagy a párom, az azért jó lenne.

[01:03:08]Nagyon érdekes, mert mert én egyébként itt a kék a kék vagyok, akinek az a véleménye, hogy rettentően sokat foglalkozunk egyébként önmagunkkal, de ez talán az el individualizálódásnak egy ilyen velejárója, hogy minden e körülforog, hogy most így meg egy hatalmas ipar szerveződött eköré, amit igen, ahogy mondod, mi pszichológusok is gerjesztünk, és azt gondoljuk, hogy minden a pszichológiai nem tudom én keretrendszeren keresztül értelmezhető, ami a világban történik.

[01:03:44]Miközben nem ugye csak például csak a párkapcsolati kérdések, hogy az nem biztos, hogy hogy kizárólag a te kötődési mintádra vezethető vissza, hogyha nem találsz egy jól működő párkapcsolatot, mertogy itt nagyon-nagyon sok tényező játszik még közre.

[01:04:02]És én ezért szoktam mondani, hogy ne csak az egyént, hanem nézzük meg, hogy ez a Bronfempernek a az ökológiai modellje, hogy nézd az egyént, de hogy ő azért 1000er szálon kapcsolódik a családhoz, az iskolához, a szociális ellátóhálózathoz, az egész társadalomhoz, ahhoz a korhoz, amiben él.

[01:04:25]Ö, és hogy ez is benne van abban, hogy te azt érzed, hogy a világ szerencsétlenje vagy, mert nem jött még el az a stabil párkapcsolat, akivel pont ott tartotok az életben.

[01:04:37]Ha már ugye a a vidék meg a régi világ, hogy ez ilyen szépen le volt meccselve, hogy Guba a gubához, Suba a subához, már nagyjából születéskor kinézték, hogy ki kihez tud majd illeszkedni, és hogy így nem nem nagyon volt ez kérdés, hogy mindenkinek kell egy pár, mert az az életnek a természetes forgatókönyve volt.

[01:05:01]Most meg annyi forgatókönyv van, hogy beleszédülsz, mert nem győzöl választani.

[01:05:07]és aki veled szemben ül, azon a bizonyos randin, ő is abba szédült bele, hogy úristen, annyi minden lehetnék, tulajdonképpen minden lehetnék, másod diploma, harmad diploma, utazhatnék a világba, költözzek ide-oda amád.

[01:05:21]Szóval, hogy túl sok a választási lehetőség, ami megint ugye visszavezethető oda, hogy ez miért megterhelő.

[01:05:27]azért megterhelő, mert az a bizonyos neokortex, ami szépen ebben rendet tudna tenni és azt tudná mondani, hogy nyugi már.

[01:05:34]Tehát ez nem minden valóság.

[01:05:37]Tehát amit te opciónak látsz vélsz, az egyáltalán nem az.

[01:05:46]És igen, itt tényleg minden átíródik körülöttünk, és nagyon nehéz azt mondani, hogy mi helyzetekre mondjuk az életemben, hogy ez a hajó már elment, hogy nem az 50, nem az új 30.

[01:05:57]Csesszétek meg.

[01:06:00]Érzem a derekamon, hogy nem az.

[01:06:02]Hiába járok Piláteszre, akkor sem az.

[01:06:06]Hallottam egy ilyen gondolatot, hogyha így öregszel, akkor így két opciód van.

[01:06:11]Vagy öre fogsz kinézni, vagy furán, de hogy így senki nem fogja azt gondolni, hogy hú, ez így ki ez a 25 éves ember, hanem hanem azt fogják gondolni, hogy ki ez az arc, aki nem hajlandó elfogadni, hogy ő már 40 fölött van, és így mindent megtesz, hogy így úgy nézzenek ki a úgy nézzen ki az arcbőre.

[01:06:35]De hogy ez így nem így működik, ugye?

[01:06:38]És ez a kérdésem, hogy akkor akkor ez most önismeret vagy vagy rumináció, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag értelem nélküli agyalás ezeken a dolgokon, merthogy olyan, mintogyha az önelfogadás tűnt volna el.

[01:06:54]És az önelfogadásnak az eltűnése az gyakorlatilag mintogyha a kapitalista fogyasztói társadalomnak egy ilyen alapműködtető eleme lenne.

[01:07:07]Hát igen, mert onnantól kezdve, hogy állandóan monitorozod magad, soha nem tudsz odáig eljutni, hogy önelfogadás, hiszen az már egy ilyen megemésztem, hogy ez vagyok.

[01:07:16]Ög a abból de hogyha állandóan megnézem, de biztos, hogy ez vagyok, nem lehet, hogy jól reagáltam, nem jól állandóan.

[01:07:24]És akkor tök jó, hogy a PAZ kérdezzük meg az AI-t, hogy ez a másik, hogy azért most már besegít, és most már így a terapeuták között ez egy hatalmas téma, hogy tulajdonképpen a diádikus kapcsolat a terapeuta és a kliens között, amiben időnként így a család bejött, hogy na látom már megint a pszichológustól jössz, akkor szoktál ilyen fejet vágni.

[01:07:46]Most már bejött ebbe a kapcsolatba a az AI is és a mesterséges intelligencia mellettem ilyen párhuzamosan terapizálja a klienst.

[01:07:56]És nagyon nehéz lefejteni, hogy akkor mi az ő saját megélése, amit tényleg zsigerileg átélt, megélt, és mi az, amit ő valahol így beírt, valamit promptolt a és akkor ez jött ki válaszként és azt mondja fel nekem, mert hogy alapvetően az AI úgy van programozva, hogy te használd.

[01:08:17]úgy van kialakítva, hogy te folytasd a használatot.

[01:08:20]Ha azt szeretnéd, hogy kritikus legyen, akkor gyakorlatilag ez a kritikus visszakérdezés meg még egy kicit javíthatunk ezen, mármint, hogy ja, hát nem tudom, 75-ig fölment a pulzusod, még esetleg megvizsgáltathatnád ezt a leletet meg ezt.

[01:08:34]Most nem nézek ki direkt a feleségemre, hogy ne kapjam a tekintetet tőle, de hogy ismerek valakit, aki néha belement ilyen körökbe, de hogyha ezt kér, akkor mindig ajánl valamit.

[01:08:46]hogyha meg elfogadást szeretnél, akkor meg egy végélküli elfogadás jön.

[01:08:51]Nekem augusztusban ugye akikkel foglalkozom, mint pszichológus, azoknál szünetet tartok.

[01:08:57]És akkor volt olyan, hogy hogy visszajött valaki, és dolgoztunk már egy ideje azon, hogy valamivel kapcsolatban ő készen álljon egy változásra.

[01:09:07]És akkor nagy örömmel jelentette be, hogy az é segítségével ők ezt így elfogadták, ezt az utat.

[01:09:11]És mondtam, hogy fú, hogy ez nem nem jó.

[01:09:18]Még szerencse, hogy csak ennyit hagytunk ki, mert és és nem mondta az AI, hogy már vissza se kell egyébként menned.

[01:09:24]Szerinted megvagyunk?

[01:09:26]Szerintem megvagyunk.

[01:09:29]Nagyszerű, nagyszerű csapat voltunk mi ketten, te és én.

[01:09:33]Mi miközben nem akarom elvitatni, hogy nagyon sokszor mondjuk lehet használni, csak a ide is fel kell nőni.

[01:09:38]És itt megint visszautalok, hogy hogy amíg a az érzelmeink vezérelnek, addig nagyon nehéz felnőni ahhoz, hogy egy ennyire addiktív rendszert jól tudjál használni.

[01:09:52]Szóval ehhez tényleg kell egy érzelemszabályozás, hogy ne az legyen, hogy a szorongásod dönti el, az aktuális szorongásod dönti el, hogy most akkor nem tudom én két órán keresztül kérdezgeted, hogy ezt írta a párom, szerinted akkor ez mit jelent?

[01:10:09]Mert ez egy nyelvi modell.

[01:10:11]Tehát hogy amit tud, amit válasszol, az az alapján történik a a mérhetetlen adott bázis alapján.

[01:10:18]És nem egy ilyen rád hangoltság, mert nem tud rád hangolódni, nincsen neki olyanja, hogy limbikus rendszer.

[01:10:27]Nem, nem tudja a határokat meghúzni se a kritikában, se az elfogadásban, ugye?

[01:10:33]Tehát, hogy és tanul tőled, érzékeli, hogy te mit vársz el.

[01:10:36]Múltkor valaki mondta, hogy annyira megdicsérte őt a a mesterséges intelligencia, és akkor engem még sose dicsért meg.

[01:10:46]És így rájöttem, hogy ja hát mert nem várom el, hogy szerinted ez jó ilyet nem kérdez.

[01:10:51]Tessék dicsérj, mert mi kértük, hogy ne dicsérjen.

[01:10:53]De ne dicsérgess, kritikus legyél ezzel kapcsolatban.

[01:10:57]Igen.

[01:10:59]Még egy provokatív kérdés.

[01:11:04]Mi a helyzet a gyerenkeinkkel?

[01:11:04]Túl sokat foglalkozunk a gyerekeinkkel.

[01:11:06]És itt egyébként még egy dolgot bekérdezek, mert én itt közben próbálom figyelgetni az időt, és még nem jutottunk el a jövőig.

[01:11:18]Elfogadható számotokra, hogyha mi azért úgy nagyjából befejezzük a a témát, amit belőttünk, és majd az előadás után tudtok kérdezni, mert hogyha azt a blokkot kihagyjuk, akkor akkor úgy jobban belefér.

[01:11:30]Még még maradunk utána, és akkor még tudtok kérdezni.

[01:11:36]Szóval mi a helyzet, hogy azzal is még többet kéne, ugye?

[01:11:41]Ez nem biztos, hogy minden gyerek örül, hogy neb én ebben is a kék vagyok egyébként.

[01:11:48]Igen, hogy szerintem jól kellene velük foglalkozni.

[01:11:53]Nem, én a én az apává válásból írtam annó a szakdolgozatomat, és ott ilyen különböző modellek lettek kielemezve, meg kutatások.

[01:12:04]És az volt az érdekes, hogy egy olyan szülői viselkedés forma volt, ami amire úgy nem lehetett azt mondani, hogy hát ez ilyen is tud lenni, meg olyan is tud lenni, ez tud jó is lenni, meg tud rossz.

[01:12:17]egy olyan volt, ami ami mindig rossz volt, és ez a ez a túlféltés, és alapvetően ebben az individualista kultúrában, hogyha mi így hozzánkapcsoljuk ezeket a gyerekeket, mint egyfajta tökéletes tárgy vagy tökéletes ilyen kiegészítő, és azt szeretnénk, hogy ők is tökéletesek legyenek, és és ezt is megpróbáljuk kimaxolni.

[01:12:45]Ez is egy egy soha nem lecsukó laptop, akkor akkor féligmeddig olyan dolgokat fogunk tőlük elvenni, amiket nagyon-nagyon fontos lenne, hogy megéljenek.

[01:12:58]Van egy Jonathan 7 nevű szociál pszcichológus, nem tudom, hogy olvastad-e a könyveit, de h hogyha nem, akkor nagyon-nagyon ajánlom.

[01:13:04]van a a The Righteous Mind, a kölcsös elme, vagy valami ilyesmi.

[01:13:11]Meg meg van az Anxious Generation, a szorongó nemzedék.

[01:13:15]És a szorongó nemzedékben beszél arról, hogy a gyerekeknek a fejlődésükhöz, amire szükségük van, az az úgynevezett risky playay, kockázatos játék.

[01:13:28]És ő mondja azt az előadásain, hogy nincs elég törött lábú gyerek.

[01:13:36]ami furán hangzik, de traumatológián így felszisznek, mert nem törött lábú gyerekek vannak most, hanem olyanok, akik ugye a elektronikus rollerrel törik össze magukat, és már mindenki fel van háborodva, hogy úristen, ebike vadnyugaton vagyunk jelenleg, tehát hogy minden nélkül lehet ezt így tolni.

[01:13:56]minden más már le van szabályozva.

[01:13:58]Ezek a rollerek, ezek nem, hogy ez egy érdekes dolog, ugye, hogy itt megint arról van szó, hogy van egy technológia, és most már nem biciklizik, és nem tudom én, egy kerekezik, ami régen még az én fiatalságomban.

[01:14:08]A fiúk azzal vágtak fel így nem tudom én, felső tagozatban, hogy tudtak egy kerékkel is menni, amivel persze elesett, össze tudta magát valóban törni, de messze nem úgy, mint amikor egy 70-nel száguldó ilyen ebájkkal fogja magát összetörni.

[01:14:25]Szóval, hogy nem megváltozott a környezet, és persze, hogy azt mondja, hogy és hogy de ezt csak azért mondjuk el, mert hogy hajlamos például az ember az Risky Play, oké, akkor veszélyes akkor menjél fiam bukósisak nélkül az IBkal, hogy nem erről van szó, hogy nagyon más volt régen a veszélyes játék.

[01:14:39]Ö apám például, mit tudom én, a szomszéd asszonynak a rózsa bokrainak a tövébe ilyen kis r figyeltek fizika és kémiaórán, és ilyen kis mini robbanószereket helyeztek el, és ugye a néni kapált és robbangatott ott a tehát, hogy ez volt a az úgynevezett Risky Play, vagy nem tudom én.

[01:15:01]Szóval, hogy motorral itt bohóckodtak, és hogy nagyon más most a világ, de valóban szóval, hogy a a féltés meg a szorongás az ugye a szülőnek a bizonytalanságából adódik, ami egyrészt a szerepéhez kapcsolódik, mert azt tudja, hogy úgy nem akar nagyon sok dolgot csinálni, ahogy vele történt, ahogy őt nevelték.

[01:15:25]De azt, hogy hogyan kellene, azt igazából ilyen egymásnak ellentmondó információkból szedi össze.

[01:15:35]És akkor kialakulnak olyan helyzetek, hogy ez a az érzelmi nevelés, hogy az mennyire fontos, és akkor elkezd ilyen mesterségessé válni a szülőgyerek kapcsolat, mert amikor elesik a gyerek, akkor már nem az, hogy odamegyek és vigasztalom úgy, ahogy jól vigasztal.

[01:15:55]Mondd el, mit érzel, hogy hat most ez rád, akarsz róla beszélni?

[01:16:01]Gyere, üljünk le és beszéljünk.

[01:16:04]És ezt valóban elmondjuk, hogy fontos, hogy a gyerek verbalizálni tudja az érzéseit, fontos, hogy legugoljunk hozzá, de hogy hogyha a racionalitást kiveszem belőle, és azt azért veszi ki általában a szülő, mert annyira szorong.

[01:16:19]Ezt mondta a szakértő.

[01:16:21]Ezt olvastam most az instán, mert követek nyolc mindenféle ilyen anyacsoportot.

[01:16:26]És akkor itt ezt mondták, azt azt mondták, és akkor folyamatosan azt kattog a fejedben, és az írja felül az ösztönös viselkedésedet, hogy mit olvastál, hogy ebben az anyuka fórum ebből a szempontból egy olyan dolog, amiről úgy lebeszélném az embereket.

[01:16:42]Az azért elég kemény tud lenni.

[01:16:44]Igen.

[01:16:44]Igen.

[01:16:44]Ez is egy érdekes, hogy egy közösség az az tudató lenni, és tud egy olyan toxikus légkör kialakulni egy ilyen zárt közösségben, ami nagyon megkeseríti az ember életét és rettentően el tudja bizonytalanítani, mert ugye neked ez az identitásod, hogy te vagy mindenben a legkirályabb, többek között a szülőségben is.

[01:17:06]Merthogy akkor, ha már egyébként neked föl kellett adnod a munkádat meg a karrieredet, akkor ezt így kimaxolod, és akkor egyfajta ilyen egymással licitálás van.

[01:17:15]Tehát ha valaki bemegy az anyuka fórumba, akkor azt fogja látni, hogy hát ez alapján elég szar ananya vagyok, vagy nem tudom.

[01:17:22]Én úgy mindig azt fogod érezni, hogy foglalkozhatnál jobban, hogy még többet kéne, de valójában sokszor az van, hogy túlféltjük a gyerekeinket.

[01:17:35]Ezek a szociálpszichológusok siratják a sergőknek meg a trambulinoknak az eltűnését, mert úgy ítélték meg, hogy ezek a tökéletes játékok arra, hogy pont ez a risky play meglegyen, mert ugye mi történik a sergőben meg a trambulinban?

[01:17:52]Te mindig finom hangolni tudod azt az inter ez meg bocs.

[01:17:58]Régen tudod mi volt?

[01:17:58]a szénakazal, amiről leugrottak, és akkor ott megvolt a gyereknek az a az az inger az idegrendszerének, ami aztán segítette az idegrendszeri érést.

[01:18:07]Most meg mi van?

[01:18:12]Teljesen kipárnázzuk a gyerek életét, autóval visszük a gyereket a az iskolába, ami persze azért van, mert régen a Kisvárosban vagy a faluban A-ból B-be elmenni az nem volt egy megterhelő dolog.

[01:18:23]Bár ez sem igaz, mert azért régen tanyáról is bejártak a a faluba.

[01:18:27]Megvannak ezek a sztorik.

[01:18:27]kiába igen, de hogy hogy berakjuk a gyereket, és nem fejlődik a gyereknek a téri orientációja, mert nem kell végigmenni 1erszer a azt az útvonalat.

[01:18:38]egyenesen megyek, jobbra fordulok, a harmadik saroknál balra fordulok, ott megint egyenesen, és ez így beíródik az idegrendszerbe, és fejleszti azt, hogy hogyan tájékozódom a térben.

[01:18:49]És ez nem csak annyi, hogy a térben, a fizikai térben hogyan tájékozódom, hanem úgy egyáltalán a világban hogyan fogok tudni tájékozódni, hogy én elveszettnek érzem-e magam a világban vagy sem, az ide is visszavezetődik, hogy van-e olyan élményem, hogy én el tudok jutni önállóan, hogy én én kiismerem magam a közvetlen környezetemben, vagy sem?

[01:19:12]Ezek nagyon fontos élmények és tapasztalatok, amik már hiányoznak, és ö és hát így így megyünk előre a világban, és igen, a mellette meg a szülőnek az állandó bizonytalansága, hogy jól csinálja, nem csinálja, és és eljut odáig, hogy hogy bekerül a kiégés állapotába, amiről aztán nem mer beszélni, mert ott felébred a bűntudat, hogy hogy úristen, állandóan monitorozva magam a szülői szerepembe, az nagyon rövid idő alatt vezet.

[01:19:44]oda, hogy elfáradtam, hogy az érzelmi, emocionális kapacitásaim kimerültek, már nem tudok adni, miközben folyamatosan ott van az igény is a gyerek részéről, meg bennem is ott szól egy ilyen belsővéett hang, hogy adni, adni, adni, adni, mert egyedül érzi magát egy ilyen individualista szülő felelősnek a gyerekéért.

[01:20:05]És akkor ez az, amiben egy kicsit kiég ebben a hát itt megint ugye amit 1000 milliószor elmondtunk, hogy egy gyereknek a felneveléséhez tényleg egy falu kellene, hogy a gyereknek a kötődése az nem kizárólag anyagyerek, apagyerek, hanem hogy sok-sok felnőt kellene köré tégen, ugye ha mást nem, mondjuk a keresztszülői kapcsolat ez erről szólt, hogy a keresztszülővel meg lehetett olyat beszélni, amit az anyával, apá apával nem lehetett, hogy ő ott volt, és lehetett odamenni és beszélni vele valamiről, amivel egyéb, amiről nem lehetett a szülőkkel beszélni, hogy hogy az egész rendszer azt tükrözte, azt a felismerést, hogy nem elég egy ember meg egy szülőpár arra, hogy felneveljen egy gyereket, hanem koncentrikus körökben egy támogató hálózat kellene, hogy legyen körülöttük.

[01:21:02]Igen, ez egy olyan téma, amivel mostanában úgy foglalkozok elég sokat, de ez megint egy külön beszélgetés, hogy ezek a körök, ahogy eltűntek, az milyen hatással van ránk.

[01:21:12]viszont nézzük a jövőt, hogy mi az, amit tovább örökítünk, milyen traumákkal kell majd a jövő generációinak megküzdeni, úgy, hogy közben a mi megküzdési stratégiáinkat fogják hasznosítani.

[01:21:31]Most már úgy látjuk, hogy nagyjából mi hol vagyunk.

[01:21:33]Próbálunk kitörni a törzsi szemléletből és kultúrából.

[01:21:40]Próbálunk egy kicsit optimistábbak lenni, de közben, hogyha a gyerekünkről van szó, akkor mindenhol egy rádőlő fát, vagy nyolc napon túgyógyuló sérülést vízionálunk, meg magunknál is ugye egy rossz alváspont szám után egyfajta ilyen megjelenő gyógyíthatatlan betegséget, amire így az tud ilyet mondani, hogy hát igen, ez azért úgy sok minden lehet.

[01:22:05]Szóval ez, ezek ezek vagyunk mi, és ezt mutatjuk mi az aggodalmunkat és az elégedetlenségünket saját magunkkal szemben egy csomó esetben.

[01:22:19]Van-e különbség itt szerinted a magyar jövő és a globális jövő között?

[01:22:23]Ez egy nagyon érdekes dolog.

[01:22:26]Nektek ezt teszem föl, mint kérdést, hogy 30-50 év múlva vajon a magyar néplélek feloldódik a globális kultúrában, vagy erősebb lesz, mint ma?

[01:22:40]Tök érdekes.

[01:22:40]Nem, megleptelek egy picit ezzel.

[01:22:44]Én bevallom őszintén, hogy nem tudom megmondani.

[01:22:48]Ha tippelnem kéne, akkor azt gondolnám, hogy lesz valamilyen fajta adaptálódásunk a globális kultúrához, de ha a kapitalizmusnak ezt a abszolútisztikus egyenlőség koncepcióját mindemellett azzal párosítva, hogy közben meg mindenki egyenlően jó, de de úgy, hogy senki se jó, tehát hogy mindenki lehetne sokkal jobb, az autód, a ruhád, a mindened lehetne sokkal jobb.

[01:23:23]Ezt valamilyen szinten le kell, hogy váltsuk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.

[01:23:30]Most szerintem első körben majd túl kell élnünk, és nagyon sokadik pont lesz, hogy érezzük jól magunkat.

[01:23:35]Én mondjuk én ezt látom és és azt gondolom, hogy az, hogy lesz-e magyar néplélek, az az ezen is múlik, hogy mondjuk a a klímakihívásokkal hogyan fogunk tudni szembenézni, vagy milyen csoportok alakulnak ki, amik hatékonyan szembe tudnak majd ezzel nézni.

[01:24:00]az én vízióm esetleg a jövőre, de én nem vagyok ilyen jövőkutató vagy ilyesmi, csak van egy fura vízióm, hogy hogy szabályozottabb kell, hogy legyen az, amiben vagyunk, mert mondjuk a social média meg a kapitalizmus alapvetően rá tud menni arra, hogy negatív érzelmekkel operáljon és negatív érzéseket használjon föl arra, hogy növelje az értékesítést, mert a negatív érzések erősebbek, ez az enik hatás erősebbek, mint a pozitív érzések.

[01:24:31]Viszont ez egy kicsit így unfair, merthogy közben meg mindannyian elkezdünk kilenni.

[01:24:34]Tehát szerintem egy globális szabályozottságra lesz szükség.

[01:24:40]És ehhez a globális szabályozottságra szerintem mi akkor tudunk szerttenni, hogyha egyfajta konszenzus alakul ki a világ országai között, hogy lesz egy-két szabály, amihez így tartjuk magunkat kollektíven.

[01:24:55]mondjuk az emberi jogok vagy a digitális jogok vagy ilyesmi tekintetében, de emellett szerintem megférnek a a kultúrák és megférnek a nemzetek.

[01:25:07]Van ebben valami jó?

[01:25:07]Én laktam már egy csomó külföldi országban így közepesen huzamos ideig, és nyugatról meg keletről is amiatt költöztem végül haza, mert a a kultúra hiányzott meg azok az emberek, akikkel úgy úgy jobban értjük egymás vicceit.

[01:25:30]Hát igen, hogy egyáltalán értjük.

[01:25:32]Köszi a megerősítést.

[01:25:35]Igen, hogy nyilván ebben a nyelvnek szerepe van.

[01:25:37]szerepe van annak, a közös élmények, tapasztalatok, azok fűznek össze egy közösséget nemzet.

[01:25:42]És nyilván azok a történetek, amiket magunkról mesélünk, például az, hogy hát igen, mi ilyen pesszimisták vagyunk, hát igen, mi velünk nagyon sok rettentő dolog történt a 20.

[01:25:54]században.

[01:25:57]Hát igen, mi azért áldozatai voltunk nagyon sok történelmi eseménynek, hogy ez talán ez nem fog kikopni még egy jó ideig, de nem tudom, hogy hogy mondjuk azt mondod, mert egyébként ez a hatalmas önismeret a mostani fiatal generációknál, ez azért megállíthat transzgenerációs mintákat, mert a transzgenerációs mintákat a minták felismerése fogja megállítani.

[01:26:22]A felismerése és az áldolgozása.

[01:26:22]Tehát, hogyha azokat a negatív mintákat tudunk, tudjuk adaptívabb mintákkal helyettesíteni, az állíthatja meg.

[01:26:33]Aztán, hogy a fiatalok ugye mindig azt gondoljuk, hogy na majd a fiatalok, és aztán utána látjuk, hogy hát ezek az öregek mit műveltek.

[01:26:40]Na de egyszer ők is voltak fiatalok, ők is voltak lánglelkűek, ők is azt gondolták, hogy majd ők lesznek azok, akik megváltoztatják a világnak a a folyását.

[01:26:49]Ö és aztán egy idő után ugye ennek ennek megint megvan az idegrendszeri ö magyarázata, hogy kamaszként meg fiatalfelnőttként a kockázatbecslésbe egészen máshogy működünk, mint mondjuk 40-es50-es éveinkben.

[01:27:05]Ami 20 évesen nem tűnik veszélyesnek, nem tűnik kihívásnak, az már 30 évesen olyan minek?

[01:27:13]Ebbe már nem folynék bele.

[01:27:16]De sok határ egyébként úgy jön létre a fejünkbe, hogy először átlépjük, nem?

[01:27:21]Hát nyilván először kell, hogy legyen egy vízió, hogy lásd magad előtt, hogy ez egy átéphető határ, de ahhoz, hogy ezt érzék, ahhoz az kell, hogy ne szorongj és ne félj tőle, vagy azt mondd, hogy hát nem tudom, hogy átléphető-e, de megpróbálom.

[01:27:33]És pont ez az, hogy ezt fiatalon sokkal könnyebben megteszi az ember, mint idős korban.

[01:27:39]De az biztos, hogy ahhoz, hogy nagy változás legyen, kellene egy ilyen nagy globális ilyen alulról szerveződő igénynek, nyomásnak megjelenni, hogy például a a meta az kezdjen el máshogy működni.

[01:27:54]Most ugye Amerikában zajlott egy ilyen nagyper, nem tudni még, hogy végül is kaptak büntetést és rá vannak arra arra azt hiszem, ahogy én olvastam szorítva, hogy átalakítsák az algoritmust, hogy ne legyen már annyira ne okozton olyan függőségeteket, hiszen maga a fejlesztés is arról szólt, hogy minél inkább függővé tenni a felhasználót és minél fiatalabb korban.

[01:28:21]Na most ez egy nagyon nagy előrelépés lehet.

[01:28:24]hogyha ezt folyamatosan toljuk és továbbiakban is mindig lesznek olyan érdekképviseleti csoportok, akik ki tudják ezt harcolni, hogy itt ne álljunk meg ezen a ponton, hanem hanem igenis ez ténylegesen megtörténjen, mert ugye itt azért tudjuk, hogy rábólanak izé, nem tudom én, fejlesztenek valamit, máshogy néz ki a platform, és évek telnek el, mire rájövünk, hogy ezek ugyanolyan károsan hatnak.

[01:28:50]Hát a politika az egyetlen akkora hatalmú erő, ami megtudja ezeket a dolgokat állítani.

[01:29:00]Csak hát ugye mondjuk, ahogy a Trump kinevezésénél látod, hogy ezek az arcok ott voltak mögötte, azért hogyha ilyen egy trillió dolláros cégeid vannak, gyorsan el tud érni dolgokat.

[01:29:11]Ugye láttuk, hogy tavak neveződnek át, öblök neveződnek át egy pillanat.

[01:29:16]Akkor úgy funding is van azért úgy valamennyire, hogyha hogyha beállsz ezek mögé az arcok mögé kicsit így csúran, cseppen, de ez is egy kicsit ilyen vadnyugat nekem, tehát hogy olyan a mint a mint az angol ipari forradalomnál, amikor így nézték az ilyen kormos gyerekeket, és így azt mondták, hogy á nem tudom, ez olyan fura, lehet, hogy ennek nem kéne így lenni, de de mindegy, nem tudom, biztos jó.

[01:29:44]Mármint, hogy fekete az ég, meg gyerekmunkások vannak.

[01:29:47]De hát jó, hát a politika majd úgy eldönti, hogy mi az oké, vagy mi a mi a nem oké.

[01:29:54]Ki vagyok én, hogy ezzel kapcsolatban véleményt formáljak?

[01:29:56]Viszont a mostani fiatal generáció azért szerintem elég altruista, meg meg sokkal kevésbé individuális, mint a korábbiak.

[01:30:06]A azt nem tudom, hogy sokkal kevésbé individuálisabb, érzékenyebb a kirekesztésre.

[01:30:12]ö sokkal inkább elutasítja, de nem biztos, hogy cselekvésesen is tesz érte és hogy azt konzekvensen teszi-e.

[01:30:21]Észreveszi és jelzi, az biztos.

[01:30:21]De hogy aztán mennyit tesz érte, az egy másik történet.

[01:30:26]Szóval, hogy náluk azért nagyon erőteljesen megjelenik.

[01:30:28]Szóval, hogy a fiatalok nincsenek jól.

[01:30:33]attól, hogy ők észlelnek kirekesztést és mondjuk felszólalnak ellen ellene, az nem azt jelenti, hogy ők egyébként jól vannak, hogy minden mutató és minden kutatási eredmény arról szól, hogy hogy különösen például a lányok esetében megdöbbentő, hogy mondjuk 11 és 14 éves korok között mekkorát nő a a szorongáshoos zavarok száma, a depresszív tüneteknek a a megjelenése, hogy ez nagyon aggasztó, hogy hogy akár mondjuk a nem tudom én a kilenc éves kislány már mit tudom én anorexiás és azzal van elfoglalva, hogy hogy néz ki a a testemet nem felel meg azoknak a közösségi médiás tudom én mintáknak, amik amik ott közvetítődnek.

[01:31:15]Szóval, hogy ez szerint szerintem ez aggasztó egyébként, ahogy a fiatalok vannak.

[01:31:19]Hát igen, az amerikai a kutatások szerint, vagy a mostani kutatások szerint az amerikai tini lányok 30%-a élt át depressziós időszakot az elmúlt egy évben, és az emberek 50%-kal nyilatkozza azt, hogy vagy a napok jelentős részében szoronganak, vagy állandóan.

[01:31:41]És ez egy két 300%-os növekedés 2011 óta, amióta ugye ez az ilyen Instagram meg ilyesmi bejöttek.

[01:31:52]Igen.

[01:31:52]Ugye korábban arról volt szó, hogy magány, ami egy ilyen szubjektív élmény, hogy vagyok egy kapcsolatban, de nem érzem azt, hogy valóban kapcsolódunk.

[01:32:02]Ami most nagyon növekszik, az pedig az izoláció, amikor tényleg megszűnnek a kapcsolatok, amikor objektíven sokkal kevesebb emberrel tartok kapcsolatot.

[01:32:11]És ugye az izolációra mondjuk azt, a magány is nagyon káros, de az izoláció meg aztán pláne én annak idején, amikor elkezdtem dolgozni a a pszichiátrián, akkor emlékszem, hogy a főorvos azzal kezdte, hogy figyelj, mikor beszélgetsz a kliensrőrelő, az legyen az első, hogy megkérdezed, hogy kivel él.

[01:32:29]És hogyha egyedül és nagy részt izolációban, akkor egy nagy vörös felkiáltójelet tegyél a dosziéljára, és akkor őt sokkal jobban kell majd figyelni és követni, mert ott egészen más dinamikák tudnak működni majd ebben az egész a gyógyítói eljárásban is.

[01:32:51]Itt közben föltettem egy ilyen kérdést, hogy mi lesz a következő generáció legnagyobb problémája.

[01:32:55]És én ezeket írtam össze, hogy klímaváltozás és erőforráshiány, magány, és ez egy rangsorolás.

[01:33:03]Tehát most az volt, hogy mindenki rangsorolta ezeket, és akkor a a legfontosabbaktól megyünk a legkevésbé fontos.

[01:33:10]De milyen érdekes egyébként, hogy a klímaváltozásról már jó ideje beszélünk, a kutatók meg aztán évtizedek óta.

[01:33:16]Én szerintem 30 éve hallottam először a a arról, hogy mi történik Magyarországon, hogy Magyarország klímája milyen drasztikusan meg fog változni.

[01:33:29]Autóztam valahova és egy rádióűsort hallgattam, ahol azt mondta a kutató, hogy az Alföld az már félsvatagos régió, és hogy el fog sivatagosodni.

[01:33:42]És gyönyörű ilyen búzamezők mellett mentem, meg napraforgó mezők mellett, és olyan hihetetlen volt az egész.

[01:33:48]Nem felejtettem el ezt a mondatot, de mondom, eltelt kábé 30 év, és és hogy ez itt volt régen is ez a téma.

[01:33:56]Ö de hogy most lett így az elmúlt, nyilván kellenek az ilyen nyarak hozzá, hogy ennyire hot topik lett.

[01:34:04]Ö és valóban igen, én is azt gondolom, hogy a gyerekeinknek ez jelenti majd az egyik legnagyobb kihívást és a klímavál változással járó migrációs folyamatok, amik tetszik vagy nem, de hogy ezek ezek működni működnek és működni fognak még inkább.

[01:34:24]A kutatások szerint a mostani 18-tól 25 éveseknek a 60%-a az kifejezetten aggódik a klímaváltozás miatt.

[01:34:35]Tehát a a mostani Z generációban ez a klímaszorongás ez nagyonnagyon ez évről évre nő egyébként, hiszen eddig ugye ilyen elméleti történetként élted meg, vagy olvastál róla.

[01:34:47]Igen, igen.

[01:34:47]De hát hogyha most azért ezek a nyarak, ezek így feladják a leckét.

[01:34:52]Később odáig kéne kihúzni, hogy akkor ők legyenek soron a hatalomban, mert akkor ők biztos nem ilyen döntést fognak hozni, hogyha ennyire aggódnak amiatt, hogy ez így rosszul alakul.

[01:35:03]Tehát ez ez már a pozitív jövő része itt a beszélgetésnek.

[01:35:08]Valami nem valamilyen szinten egyébként igen.

[01:35:12]Tehát, hogy van egy csomó kritika, ami a amivel a Z generációt illetik.

[01:35:15]Az alfa generációról pedig még viszonylag keveset tudunk, de de alapvetően szerintem jó kezekben lesz majd a világ velük, pont emiatt az altruizmus miatt.

[01:35:31]Vannak ilyen altruisztikus mutatók, hogy a mostani boomereknek, hogyha megkérdezik, hogy szignifikáns összeget hajlandó lennél-e a vagyonodból áldozni valami jó célért, akkor ilyen tizenpár százalé-a mondja azt, hogy igen, ez a Z generációnál 85 fölött van, ami nagyon-nagyon durva szerintem, merthogy régen azt mondtuk, hogy ja, hát ebből mi hasznom van nekem, hogy mit érdekel az engem?

[01:35:59]Hogy Ja igen.

[01:36:01]Mit akartál?

[01:36:01]H hogy hogy akkor ott ki kereste a pénzt?

[01:36:03]Az már mind a saját általuk megkeresett pénz.

[01:36:06]Vagy még anya apa pénzéből?

[01:36:10]Jócskán.

[01:36:11]Hajlandó lennél-e szignifikáns összeget szánni az apád pénzéből valami cél érdeké, ami neked jó?

[01:36:17]Lehet, hogy így lett földére.

[01:36:23]Bocs.

[01:36:23]És mit kell szerinted megtanítanunk a gyerekeinknek?

[01:36:29]Ez te vagy?

[01:36:30]Ja.

[01:36:30]Ú igen, ez így, de még egy nagyon picit van két kérdés.

[01:36:34]Mit kell megtanítanunk a gyerekeinknek egy olyan világban, ahol igazából még azt se tudjuk, hogy mik lesznek a szakmák akkor, amikor ők majd dolgozni fognak?

[01:36:50]És a közönségtől pedig azt kérdezem egy utolsó world cloudban, hogy mi az, amit a saját családodtól kaptál, de nem akarod tovább adni, mert ez is fontos, ugye?

[01:37:01]Itt most az lenne a legjobb, ha senki nem érna semmit, nem?

[01:37:06]Vagy csak lenne egy nagy semmi.

[01:37:06]Az az első, ahogy a pesszimizmus bizalmatlanság egy áldozat.

[01:37:12]Aha.

[01:37:19]A közösségek szerepéről egyébként még annyit szerettem volna mondani, mert ugye beszéltünk erről, hogy sokan egyedül élnek, meg egy kicsit így atomizálódtunk, hogy mostanában én egyre több szakembert látok arról beszélni, hogy ez az egyik legfontosabb feladatunk a jövő szempontjából, hogy hogy elkezdjünk építeni és ápolni kis közösségeket.

[01:37:49]Igen.

[01:37:49]Akárhány kutatáson, azt hiszem a Műegyetemin is volt ezzel kapcsolatosan egy kutatás, hogy hogyan tudunk majd nem tudom megfelelni a vagy vagy szembenézni a jövő kihívásaival.

[01:38:02]És hát egyértelmű volt, hogy a kisközösségek lesznek azok, amik a leginkább segíthetnek abban, hogy hogy túléljünk.

[01:38:16]És ez így látszik is egyébként a közösségi médiában is, hogy hogy ezek a közösségek tudnak jól működni.

[01:38:21]Azért mondtam, hogy nagyon kétélő tud lenni a fegyver.

[01:38:23]Tehát hogyha ha ott van egy jó vezető, és én ezt mindig ezt látom, hogy a vezetőnek a a morális erkölcsi tartása az az az meghatározó a közösség működése szempontjából.

[01:38:39]Ezt már annak idején, amikor még a szakdolgozatomat írtam, és jártam így kórházakba interjúzni mű betegekkel, akik éppen a műtétet követően voltak, ott lehetett érezni, hogy ha emberséges volt a a vezető a kórházban, akkor egészen más volt a hangulat az egész osztályon meg az egész intézményben, mintha ilyen autoritár módon vezette.

[01:39:03]Úgyhogy én is azt gondolom, hogy a közösség és a közösség építés azt bárki elkezdheti, az nem egy olyan, nem tudom én, ahhoz nem kell különösebb szakismeret, vagy nem tudom én, olyan technikai tudás, hanem hanem azt el lehet kezdeni.

[01:39:21]Csak egyébként melós, és ez az, amit egy picit így elfelejtettünk, hogy egy közösség építése meg egy közösség ápolása az egy meló, amivel foglalkozni kell, és és azok lesznek a jó közösségek, amivel a közösség tagjai, vagy a közösség vezetői sokat foglalkoznak.

[01:39:42]A fonókat kell csinálni, ugye?

[01:39:42]Én képzeld, hogy most létrehoztam egy ilyen online közösséget, nem egy fonót, de majdnem lehet, hogy ilyen online fonót kellett volna, de hogy létrejöttek ugye olyan platformok, amik ilyen közösségi építésre funkcionálnak már, hogy leváltsák ezt a nagyon reklámozó ilyen Facebook, Insta, TikTok vonalat, és úgy koncentráltabb legyen a te social jelenléted, mert jelenleg már az, hogy neked kik a barátaid a Facebookon, ott semmi jelentősége nincs, mert nem látsz nagyon tőlük semmit.

[01:40:12]beszélgetsz valakivel, és utána azzal kapcsolatban majd kapsz reklámokat, ami fura, de sajnos így van.

[01:40:20]Szóval én is azt gondolom, hogyha odafigyelünk ezekre, ápoljuk a közösségeinket és és és törekszünk arra, hogy ezeket, amiket ide fölírtatok, ezeket ne adjuk tovább a gyerekeinknek, akkor akkor alapvetően a világ javulni fog.

[01:40:42]De de azért felhívnám tényleg arra a figyelmet, hogy a túlféltés, hogy ez nem biztos, hát hogy a túlféltés az ebből a szempontból azért tud necces lenni, mert ha valakit folyamatosan féltenek, abban azt az érzést keltik, hogy ő nem elég jó, nem elég kompetens.

[01:40:57]Azért aggódnak miatta, mert félnek, hogy nem tudja megcsinálni.

[01:41:01]Nem tudsz fölmászni a mászókára anélkül, hogy te szénné törd magad, nem tudsz elmenni az iskolába anélkül, hogy téged elraboljanak, vagy erőssön egy autó.

[01:41:09]És ez rossz egy kicsit, mert alapvetően az azt jelenti ugye, hogy amit a családodtól kaptál a te a legnagyobb betűvelől a kisítűség azt megtartottad és és a saját gyerekeiddel kapcsolatban ezt így adott tovább, ugye egy picit, nem?

[01:41:27]Körülbelül.

[01:41:27]Igen.

[01:41:30]Na hát ez így a beszélgetések között az egyik legizgalmasabb volt, ami itt a nekem a nyíltosztás során megvolt, és elképesztően köszönöm, hogy elvállaltad és részt vettél ebben.

[01:41:46]Remélem, hogy annyira élvezted, mint én, mert én nagyon és szeretném még elmondani, képzeld, hogy szeptember 17-én lesz egy ingás olvasókör, a amire tudtok jelentkezni itt a QR kódokkal, ahol egyébként az örökölt sors lesz a téma, csak így bedobtam.

[01:42:06]Ilyenek már vannak ilyen kis sz ilyen kis orvostótnémi szubkultúrák itt város szerte illetve a orvostott Noémék kiadója, az egymás kiadó most kiadott egy könyvet nélkület tovább, ami Román Boglárkának a könyve, aki itt van, és ővele lesz a következő beszélgetésünk szeptember 25-én a gyászról, ami nagyon-nagyon vidám lesz és szórakoztató.

[01:42:36]rengeteg poénnal, úgyhogy jöjj el rá, illetve utánunk most 8:30-kor pedig a tiltott rengeteg fog következni ezen a részen, ahol a varázsvilág éjszakai életéről fognak beszélni.

[01:42:51]Mi pedig akiknek van kedve, azzal akkor átmegyünk majd a kávézóba, meg itt a környéken még beszélgetünk egy kicsit.

[01:42:59]A Noémit megkérdeztem előre azzal kapcsolatban, hogy ha hoztatok könyvet, akkor akkor aláírja-e őket?

[01:43:06]És azt mondta, hogy természetesen.

[01:43:08]Úgyhogy ha hoztatok könyvet, akkor akkor azt hozhatjátok meg egyébként.

[01:43:13]Kérdezősködjetek nyugodtan, beszéljetek valakivel, akivel még nem beszéltetek, és és alapítsatok közösségek.

[01:43:23]És alapítsatok közösséget, vagy ha nagyon lusták vagytok, akkor csatlakozzatok az enyémhez.

[01:43:31]Köszönöm szépen, hogy itt voltatok.

[01:43:32]Remélem, hogy legközelebb is találkozunk.

[01:43:34]Noémi egy élmény volt.

[01:43:36]Igazi megtiszteltetés, hogy itt voltál.

[01:43:39]Köszi szépen.

[01:43:39]További szép estét.

[01:43:39]Köön.

[01:43:41]Köszönjük.