Szélsőközép 1:29:24

Truman Show | A Hét Mesterlövésze

filmklubfilmkritikatruman showfilozófiapopkultúraközéletpuzsér
Irányultság: CentristaKötődés: Független
Truman Show | A Hét Mesterlövésze
tl;dr

TL;DR — Hét Mesterlövésze Filmklub: A Truman Show

  • Balázsi István műsorán Laska Pál forgatókönyvíró és Spár Dávid író-rendező-gyerekszínész (Família Kft.) vendégeskedett, utóbbi saját kamera-előtti múltja miatt „elsőkézből" érti a filmet.
  • A Truman Show (1998) az 1997–99-es „ébredőfilm"-hullám része (Mátrix, Pleasantville, A harcosok klubja, Amerikai szépség stb.) — a magyarázatok: médiakritika, Baudrillard, „luxusdüh", Y2K-pánik.
  • Fő kritika: a prológusban Christof monológja elárulja a rejtélyt, pedig krimiszerű, fokozatos ébredéses dramaturgiával nagy ziccer maradt ki.
  • Seahaven az Eisenhower-korszak Amerikáját idézi: az ötvenes évek a hamis, képmutató társadalmak ábrázolásának klasszikus regisztere a popkultúrában.
  • A politikai olvasat lényege a „mosolygás diktatúrája" — az internalizált, mosolyra kényszerítő kontroll, amely nem az örömből fakad, hanem a problémák eltitkolásából.
  • Truman nem igazi ember, hanem „tenyésztermék": szándékosan hozták létre sötét oldal nélkül; a traumáit meggyógyítás helyett „elsütötték", s ezek fűtötték a végső döntést.
  • A film inkább az open world videójátékokkal van szinkronban, mint a reality-műsorokkal; a producer pontosan tudja, mikor érdemes leállítani a show-t.
  • „Nem mindenki Truman — mindenki Kristof is akar lenni": a social media korában az önexhibicionizus megfordítja a panoptikum-logikát, az emberek keresik a megfigyelést.
  • Filozófiai zárás: Truman kilépése az ajtón Istennek is ajtót mutat — a felvilágosodás „sapere aude" eszméje, saját életünk szekularizálásának joga.
  • A finálé ambivalenciája és a cinikus zárójelenet tette sikeressé a filmet; Spielberg-féle verzió erősebb kontrasztot hozott volna, de az üzenet így is sokakhoz eljuthatott volna.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A műsor kerete és a vendégek

A vasárnap esti, az Inga nevű helyszínen felvett adás nem a szokásos „Régen minden jobb volt" műsor, hanem annak filmszakaszaként működő Hét Mesterlövésze Filmklub, amelynek ezúttal a Truman Show (1998, rendezte Peter Weir) volt a témája. A műsort vezető Balázsi István a bevezetőben viccesen megjegyzi, hogy annyit cserélgettek már a műsorvezetést, hogy „egyszer csak egy másik műsor vezető szerkesztősége ült be a helyünkre". Mellette ül Laska Pál forgatókönyvíró, akit „régi harcostársaként" mutat be, valamint a különleges vendég, Spár Dávid – „aki olyan sok oldalú személyiség, hogy az már szinte gömb": író, rendező és gyerekszínész, akit a kilencvenes években a Família Kft. című sitcomból ismerhet a közönség, így maga is átélte, milyen kamerák előtt felnőni – vagyis a Truman Show témájához elsőkézből is ért.

„Aki azért különleges, mert rendkívül olyan sok oldalú személyiség, hogy az már szinte gömb, és ezt nem vicc." – Balázsi István a vendégről *

Spár Dávid önmagát alázatosan vezette fel („Nagyon szeretnék izgalmas lenni… elnézést, ha csalódást okozok bárkinek"), majd nemrég megjelent regényéről beszélt: egy jól beágyazott, megbecsült felső-középosztálybeli középkorú férfiről szól, akinek életében összetörik valami, és kénytelen teljesen új alapokra építeni az életét.

„…arra jön rá ez a másodvirágzási katasztrófában magát találó figura, hogy valójában semmilyen döntést nem ő hozott meg az életéről, és megpróbálja megtalálni, hogy mégis ki az, aki ezeket a döntéseket meghozta helyette." – Spár Dávid a könyvéről *

A beszélgetők szerint ez a kiindulópont a film egyes motívumaira ráismerhetőztethető: a klasszikus midlife crisis, az „érzelemlavina", amely elmosza az ember életét – csak a regényben (ahogy a vendég elárulta) konkrétan egy agyi katasztrófa áll a középpontban.

Az 1997–99-es „ébredőfilmek" hulláma

A beszélgetés kitért a film születési kontextusára: 1998 táján az atlanti civilizáció a hidegháború megnyerése utáni unipoláris, győztes optimizmusában úszott – a hollywoodi filmek ontották az amerikai kivételességet ünneplő produkciókat. Aztán 1997 körül hirtelen sötétedni kezdett a mainstream amerikai mozi. A beszélgetők öt filmet soroltak fel, amelyek ezzel a Truman Show-val együtt egy „ébredőfilm"-hullámot alkotnak: A játszma (David Fincher, Michael Douglasszal – egy sikeres középkorú férfi élete omlik össze), Pleasantville, Mátrix, A harcosok klubja, Amerikai szépség és a Hivatali patkányok. A jelenség magyarázataiként elhangzott:

  • a kereskedelmi televíziózás aranykora és az MTV-generáció túlhajtott csúcsa, ami a médiakritika hagyományát (az 50-es évek újságíró-filmjeitől a Hálózaton át a Brazilig) folytatta;
  • Baudrillard szimulákrum- és hiperrealitás-elmélete: a valóságnál csiszoltabb, mesterséges világban élünk;
  • a „luxusdüh": annak a generációnak a kiábrándultsága, amelynek minden megvolt, mégsem érte el a céljait – ehhez kapcsolódott a nu metal korszak „proletárdühének" megjegyzése, egyfajta „garbós lázadás";
  • az ezredforduló körüli babonás rezgés (a Y2K-pánik), amely sok mindent áthatott;
  • a kilencvenes évek hódító amerikai külpolitikája (ezt az 1993-as Összeomlással, Falling Downnal kapcsolták össze).

A hullámot egy beszélgető a „megcsömörlés"-ként jellemezte: jól laktunk, de még mindig terítve van az asztal – és hozzáteszi, hogy amit ezek a filmek kritizálnak, ma már nosztalgikusan lehet visszanézni. A korszak lezárásaként elhangzott:

„Ha beborult az ég a kilencvenes évek második felében, akkor szeptember 11 lekapcsolta a villanyt, és azóta is ebben a sötétben élünk gyakorlatilag." *

Jim Carrey pályája kapcsán felidézték a Kretén magazin egykori szójátékát („Vajda János híd volt Petőfi és Ady közt"): a Truman Show Carrey életében híd az Ace Ventura és a Man on the Moon között – a ripacskomikusból itt válik erősen drámai karakterré, és pont a nagy ecsetvonásokkal dolgozó komikusi technikája jó ellenpontozás a halk, minimális mimikájú tükörbeli önbeszélgetés-jelenethez, amiért a színész állítólag elvállalta a filmet.

A prológus mint elrontott ziccer – dramaturgiai kritika

A beszélgetés leghangosabb kritikája a film nyitányát érte. Az egyik résztvevő szerint a film legnagyobb hibája, hogy a prológusban Christof (Ed Harris) monológjával az elején elárulja a lényeget:

„…a legnagyobb rákfenéje a filmnek, hogy mint egy jó kis Columbo-epizód elején, rögtön tudjuk, hogy ki volt a gyilkos." *

Kristof munkássága így csak 45 perccel a film vége előtt tér vissza (ezt a beszélő kifejezetten meg is nézte). Szerinte krimiszeruen, a főhős szemszögéből fokozatosan kibomló rejtélyként iszonyatos nagy ziccert hagytak ki – ám ez a döntés a kor logikájából fakad: a filmet már a trailernél elkezdjük nézni és értékelni, a cím is rögtön elmondja, hogy ez egy show, ezt tették a High Concept-té, és ezt a suspense-t áldozták fel – ami a film öregedése szempontjából nem volt előnyös. A beszélgetők felvetették, hogy a Christof-monológ akár a tesztvetítések után utólag is bekerülhetett, mert a korábbi változat még „túl sötétnek" tűnt; említették azt is, hogy a trailert szándékosan romantikus vígjátékként vágták, pedig a benne rejlő sci-fi-thriller-potenciált a beszélő „mindig gyászolni fogja". Hozzátették: a filmben sosem látunk hosszabb, többperces részt magából a Truman Show-ból – a kanapéba süllyedő, lazac-nézői élményt a nézőre hagyják.

Seahaven mint az ötvenes évek Amerikája

A városdesign elemzése szerint Seahaven szándékosan az Eisenhower-korszak Amerikája: takaros, tiszta, békés kertváros. Az ötvenes évek az amerikai popkultúra kitüntetett évtizede: George Lucas American Graffiti című filmjétől kezdve, amikor a felszínességet, a traumák szőnyeg alá söprését akarják ábrázolni, a rendezők visszaviszik a történést az ötvenes évekbe – a Truman Show a kísértetiesen hasonló, mesterségesen újjáépített változatot választotta. Az ötvenes és kilencvenes évek optimizmusa nem véletlenül hasonlít: mindkettőt Amerika által megnyert háború (világháború, illetve hidegháború) és gazdasági prosperitás követte. Az ötvenes évek a televíziózás aranykora is, amikor kialakulnak azok a sorozatműfajok, amelyekből a későbbi sitcomok táplálkoznak.

A szuburbia-élményt a vendég a magyar hetvenes évek lakótelepi költöztetéséhez hasonlította: a vidékről a városba áramlók mögött hagyták a régi életmódot, és egy teljesen újat kellett építeniük helyette. Az ötvenes évek fogyasztói paradicsomát a Flintstone-féle kőkorszaki rajzfilm példáján írta körül (a háztartási gépek „ősállatai"), és a műsorban elhangzó nyílt szponzori bemondások (Shell, Marlboro) reklámokritikáját is kiemelte: a product placement a kommunikációba épül be, „ajánlunk egymásnak termékeket, drágám".

A mosolygás diktatúrája

A politikai olvasat egyik legmarkánsabb gondolata:

„…nem is az igazán kemény diktatúra, amit az ember internalizál, hanem ez a fajta mosolygás, ami nem az örömből vagy a boldogságból fakad, hanem a problémák elkendőzéséből." *

Ebben a közösségben politikai tüntetés vagy tiltakozás elképzelhetetlen – csak akkor fordulhat elő, „ha megírják előtte". A spontánság nincs, „mert meg kell őrizni a látszatot". A visszatérő motívum, hogy minden drámaíró az ötvenes évek társadalmi modelljéhez tér vissza, amikor képmutatást és hamis világot kell ábrázolnia: akkoriban tombolt a McCarthyizmus, a jólétét féltő felső középosztály úgy tett, mintha az mintha nem is létezne; a kor „diverzifikációja" egy fekete rendőrpáros és egy fekete buszvezető volt. A beszélgető rámutatott: Truman nem igazi ember, hanem tenyésztermék.

„Truman abszolút hős kellett, hogy legyen, hogy 30 valahány évig tudjon menni a műsora, tehát őt ki kellett szellemileg tenyészteni azzá, akinek egyszerűen nincs sötét oldala." *

Reality-dramaturgia szakmai szemmel

A televíziós szakmai tapasztalattal rendelkező vendég elmondta: a reality-dramaturgiának is megvannak a maga törvényei – mesterséges konfliktusok, cliffhengerek, támogató és ellenző karakterek, zenével kísért érzelmi csúcspontok. Maga is írt és vállalt szerepet különböző reality-műsorokban: a karakterválasztásnál mindent eldönt a tipizálás. A Való Világ valamelyik évadában nyíltan megmondták, mire van szükség: „cicababára" (önközpontú, de kedves, segítőkész lány) vagy „bajkeverőre" (aki élvezi, hogy mások előtt veszekedést szít). Ehhez tucatszámra dolgozó szerkesztőkkel, nagy merítésű válogatással kell képernyőképes embereket találni – szemben a mai random TikTok-feeddel, ahol képernyőképtelen, beszélni nem tudó emberek gyártanak tartalmat.

A film pozicionálását a Big Brother (1999) és a Survivor (2000) előfutáraként vetették fel, de a beszélgetők szerint nem erről van szó: a Truman Show sokkal inkább az open world videójátékokkal van szinkronban. A Wolfenstein 3D-ben még falig ért a világ, de ekkor jönnek létre a Grand Theft Auto-szerű játékok, ahol minden statisztához és háttérelemhez hozzá lehet nyúlni – pont úgy, ahogy Truman kalandja is működik: van játékos, akivel „egy határig csak el lehet menni", megvan a vége, mert nem lehet végtelenné tenni. A valóságshow-val szemben ott a producer pontosan tudja, mikor esik le a lámpa. A produceri logikát a Jurassic Park örökségéhez kapcsolták: a zárt rendszer + rendszerhibák + kitörési kísérlet dramaturgiáját a Beverly Hills-i zsaru 3. is újrahasznosítja. A napi szappanopera-formátum előnye szintén szóba került: minden nap ugyanakkor kezdődik és ér véget, a közönség bioritmusához igazodik – a Barátok közt nem a fordulatai miatt nézték 25 éven át.

„Mindenki Truman": a jelenkor tükrözése

A beszélgetés egyik legélesebb társadalmi megfigyelése: a film óvatos figyelmeztetése ellenére indult el a tartalomgyártás kora.

„Nem mindenki Truman – mindenki Kristof is akar lenni." *

Sok millió „önjelölt Truman" jelöli önmagát Trumanná a telefonjával a TikTokon és az Instagramon, miközben „van körülbelül öt Kristof a világon" – erről a beszélő nem árulta el részleteit, mert „nagyon konteósan fog tűnni". A megfigyelés filozófiai keretébe Michel Foucault 1975-ös panoptikum-elmélete került: a központi őrtorony körül elhelyezkedő, hátulról megvilágított cellákban a foglyok sosem tudják, épp figyelik-e őket, ezért önfegyelmezővé válnak. A posztmodern, a rejtett kamerák és a social media ezt a feje tetejére állította: a „villa lakói" épp azt alakítják, hogy minél többet vegye őket a kamera – az exhibicionisták keresik a megfigyelést, mert így nyerik meg a játékot. A beszélgetők emlékeztettek: a valóságshow eredetileg „emberkísérlet" volt, mára már csak scripted reality létezik; és Woody Allen idézete alapján elgondolkodtak azon, hogy „bújócskázni szeret az Isten" – Christof magának fenntartja a rejtettség jogát, miközben Trumantól megvonja az eltűnéshez való jogot.

Szappanoperás kötőanyagok és dramaturgiai hibák

A résztvevők szerint a film megoldásai sokszor nyíltan szappanoperásak: amikor Truman apját visszahozzák, a magyarázat annyi, mint „amnézia?" – nagyjából annyi kreativitás, mint Bobby Ewing visszatérése a Dallasban, amely a teljes évadot utólag „kitörölte". A jó TV (A Drót, a Maffiózók) versus a „rossz TV" vitájában a vendég hozzáfűzte: a rossz, szappanoperás televíziózás épp azért ismerős, mert mindenki látta már ezerszer ugyanazokat a születéseket, házasságokat, gyilkosságokat a legegyszerűbb megfogalmazásban.

Konkrét hibaként említették a tengerparti jelenetet: amikor a lányt elviszik Truman mellől, a 16 másodperc alatt, míg az autó leérkezik, bőven lett volna idő elmondania az igazságot – ehelyett Szaffi-filmes párhuzammal éltek (a haldokló apa, aki „a fűzfa alatt van elásva" helyett csak annyit mond: a pasa kincse). A döntés drámaturgiai: a történet itt nem válhatott vérdrámává, és a nőnek „van annyi empátia, hogy nem meri ezt neki elmondani" – de ez a filmben élő TV-show logikájával is ellentmondásos, mert egy szappanoperás időhúzás az a műfaj, amelyből maga a show él. Mint hangzott: Truman traumáival amúgy is „gazdaságosan kell bánni", nem lehet még egy nagy hullámot ráereszteni a csónakra.

Truman útja: mikrotraumáktól az ébredésig

Truman alakját az egyik beszélgető egzisztencialista hősként értelmezte („Sartre-i vonalon"): ráébred, hogy az élete nem az ő döntései alapján áll, csak végrehajtja más akaratát. A film szerint nem a láncreakciók építik fel benne a döntést, hanem fokozatosan gyűlő elvágyódás: az apa eltűnése (a Holttest sosem került elő, Truman nem kaphatott választ, nem búcsúzhatott el – mert az apa csak statiszta volt), Szilvia elrablása a tengerparton. Ezek a „pszichológiai kampók" szándékosan lettek beakasztva a lelkébe, hogy maradjon – de a traumákat sosem gyógyították meg, csak „elsütötték", és a maradványaik fűtötték a végső döntést. „Kristof mindennel számolt, kizárólag az emberi lélek természetével nem." Szilvia megjelenése tervezetlen volt, „tüskeként" maradt Truman lelkében – Kristof csak későn vette észre, hogy ezzel a hibával kellett volna dolgoznia (mint a Jurassic Park béka-DNS-e: „az élet utat tör").

A finálé – a Caspar David Friedrich festményét idéző lépcsőn lépő alak – nem önmagában győzelem, hanem kockázat: a klasszikus hollywoodi szabadságfok-növelés ambivalensvé válik, mert a külvilág nem tervezett, kontrollált világ. A résztvevők szerint pontosan ez az ambivalencia tette sikeressé a filmet.

Kristof és a harapófogó: Meryl és Marlon

Kristof alakját demiurgoszként határozták meg: félisten, aki nem teremti a világot, „csak berendezi a díszleteket"; bonus pater familias, a jó és gondos családapa, akinek paternalizmusában „a szeretet valójában a kontroll egyik eszköze". Truman mellé két figura „harapófogót" állít: Meryl, a feleség egy stepfordi feleség – utalva Ira Levin Stepfordi feleségek című művére –, akinek gondoskodása valójában rabláncként működik („jó itt neked, odakint csak fájdalom és kockázat vár"). A beszélgető a magyar tapasztalatot is beemelte: „megteremtettük neked az édenkertet, jó neked itt, nézz körül a világban, csak háborút, migrációt és járványokat látsz." Laura Linney szerinte tökéletes választás egy nagyra vágyó, karrierista törtő színésznő megformálására. Marlon, a sixpack-et hozó legjobb barát az „univerzális gyógyszer" megtestesítője – Noah Emmerich castingja kitűnő, hiszen korrupt rendőröket és árulókat játszik. A kulcspillanat, amikor Kristof fülébe súgja a barátságról és őszinteségről szóló szöveget, „elképesztően gusztustalan" – elcsukló hangon. A rendszer teljes romlottsága abban is látszik, hogy a legbizalmasabb kapcsolatok a legszervezettebben árulók; egy beszélgető hozzáfűzte, ehhez „vastag bőr kell", hiszen a másik nem tudja, hogy színészkednek vele.

Éden, halott Isten, felvilágosodás

A filozófiai zárásban a beszélgetők a Seahavent Édenkertként értelmezték: Christof pontosan olyan megfontolásokból hozta létre, mint az ószövetségi Isten – csakhogy a bibliai Isten „korrektebb ajánlatot adott": ádáméknak feltételként megmondta, mi tilos. Christof nem közli a szabályokat, elhiteti teremtményével, hogy szabad. A végjáték Nietzsche felé fordul: „Isten halott" – és amikor az egyén a szabadságot választja, az Isten–ember viszony megfordul.

„…azzal, hogy ő kimegy az ajtón, Truman ajtót mutat Istennek is, és ezzel megérkeztünk a felvilágosodás kori eszmékhez: nem csak az intézményeinket szekularizáljuk, hanem a saját életünket is jogunk van szekularizálni." *

A „Sapere aude" (merj tudni – Horatiustól Kant híresztelte) gondolata a film egyik legcsodálatosabb zárójelenetében jelenik meg, és a beszélgetők szerint még ma is érvényes: a bántalmazó kapcsolatból kilépés, az élet átvétele – sőt, az egyik résztvevő szerint ez a valóság „a bántalmazó kapcsolatból elmenekülő nőknek és akár az április 12-i választásoknak is". A befejezés cinikus zárómondatát is értelmezték (a biztonsági őrök kérdése: „mi megy még a másikon?"): a televízió-néző azonnal továbbpörget. Egy beszélő szerint ez maradt volna a Spielberg-féle kontrafaktikus verzió feladata is: ő rendezte volna meg a filmet, mert nála erősebben jött volna ki a kontraszt Truman világa és a külvilág, a jólét, amibe belesüllyedünk, között – a nietzschei „utolsó ember" problémája. Hozzátette: a 200 millió dolláros első évi bevételű filmet romantikus komédiaként adták el, pedig „ideje felállnod a tévé elől" üzenetet nagyon sok emberhez el lehetett volna juttatni – és már az is óriási optimizmus lenne, ha a passzív tévénéző feltenné a kérdést: „nincs adás, valamit kellene tennünk?"

Produkció, operatőri munka, közönségkérdések

A közönségből többen is szóltak hozzá. Egy néző felvetette, hogy az eredeti forgatókönyv sci-fi volt: egy New Yorkhoz hasonló nagyvárosban játszódott volna, és a nézők a karakterrel közösen ismerték volna fel az igazságot; a pályája elején álló forgatókönyvírótól (Andrew Niccol) kivenni és átépíteni a formátumot – később ebből a szövegkönyvből készült a Gattaca, amelyet aztán ő maga rendezett. Ugyanő ajánlotta a Dark City-t is, mint a sci-fi vonalon haladó rokont. Egy másik néző a operatőri munkát emelte ki, mire az egyik beszélgető jegyzeteivel bizonygatta: a film „nagyon következetlenül" imitálja a televíziózási illúziót – a képek többségét 35 mm-es anamorf objektívekkel vették fel, a rejtett kamera érzetét csak széles objektívhatárral és pár fix, statikus beállítással keltik; valójában „a film rendezőjének kameráját látjuk, nem Christof kameráit". Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a filmet elvették Brian De Palmától: Peter Weir kb. 20 millió dollárral olcsóbban (80 helyett 60 millióból) hozta ki – és a beszélő szerint „ez a 20 millió dollár látszik": a várost mutató nagy totál szerinte egy csődbe ment bevásárlóközpont maradványain készülhetett.

Egy néző kérdezte, mi lett volna, ha Truman a tudással a birtokában bent marad. A válasz: Christof fejében már pörgött a „második generációs Truman Show" – egy újabb búra, egy másodlagos sztori, amely bent tartja –, de esélye sem lett volna, hiszen a film éppen a bibliai kép megfordítása: Isten könyörög a teremtményének, hogy maradjon az Édenkertben, a teremtmény pedig azt feleli: nem kérek belőled többet. A berlini fal-analógia is elhangzott: ha valaki hajnalban átmászik a falon, a határőr virágcsokorral sem állíthatja meg; Christof esetében már csak egy fáradt, utána-lőtt figyelmeztetés maradt („kint sem vár több igazság"). Christof élete műve ez az Opus Magnum – „van a gyermeke" –, Ed Harris fáradt feje és a hajlott hátú öregemberképek szerint már ő maga is túljutott a zeniten. A be nem vetett fenyegetés is szóba került: „ha kilépsz, mindenki mindent tud rólad" – vagyis az eltűnéshez való jog, amelyről ma mi mondunk le önként. Spár Dávid itt a Família Kft.-es gyerekszínészi múltját hozta fel:

„Egy valamit nem tudtunk, és nem csak mi nem tudtuk, senki sem tudta: hogy lesz egy olyan dolog, amit úgy hívnak, hogy YouTube… a koncepcióját sem tudtuk az eltüntethetetlenségnek." – Spár Dávid *

A „az internet egy szemét" panaszra bólintva tették hozzá: a felnőttnek is nehéz döntés, hogy mostantól egész életében mindenki tudni fog, hogyan nőtt fel.

Egy közönségtag a bántalmazó kapcsolatok szemszögéből kérdezett: érdemes-e iskolákban, egyetemeken vetíteni a filmet, segít-e a bántalmazottaknak kilépni?

„Egy bántalmazott és eltiport embert könnyű érzelmeiben rángatni, de ki fog nőni idővel az az erő, a lelki erő, amivel visszaveri ezeket a támadásokat." *

A válaszok szerint mindenképp érdemes: a film a függőségi és kötődési mintákat is mutatja, és Peter Weir szinte minden filmjére igaz, hogy szélesebb körben kellene vetíteni – a szülői kontroll (mint a feleség szerepében) és egy felnőtt ember kalitkába zárása azonban árnyalati különbség. A társalgás befejezéseként felmerült, hogy a történetből ma jó sorozat lenne: ha most íródna, valószínűleg csak a hatodik rész közepén derülne ki, hogy egy TV-műsort nézünk – kommenteket persze nem lenne szabad olvasni. A szellemes záróötlethazajátszás: „Képzeljétek el a Hatodik érzéket a social média korában – hát már csak ötödik."

Zárszó

A műsor zárásaként a beszélgetők meghívták a közönséget a következő, pénteki „Régen minden jobb volt" adásra, amely az őszi évadot folytatja teljesen új tematikával: az elszámoltatás-filmekről, azaz politikai elszámoltatásokról szóló filmekről beszélgetnek, Csunderlik Péterrel kiegészülve.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • Az átirat automatikus felismerésből készült, több név és műcím torzultan szerepel. A legfontosabb, az összefoglalóban javított alakok: „Kristof/Kristop/Kriszóf" → Christof; „Trumen/Tróman/true memberbank" → Truman; „Truman BBtől" → Truman Burbank; „Meril" → Meryl; „Lorelini" → Laura Linney; „Noa Emy" → Noah Emmerich; „Se haven/Szhaven" → Seahaven; „Ézventúra" → Ace Ventura; „Kalámbó" → Columbo; „Pleasant Will" → Pleasantville; „a Drótt" → A Drót (The Wire); „George Ducas" → George Lucas; „Margr festmény" → Caspar David Friedrich festménye; „mekkártizmus" → McCarthyizmus; „Michel Fukó" → Michel Foucault; „Bodriár" → Baudrillard; „Eisenhover" → Eisenhower; „Szapere Aude" → Sapere aude; „Peter Weer" → Peter Weir; „Gattaka" → Gattaca; „Wolf 3D" → Wolfenstein 3D; „Grandft autó" → Grand Theft Auto; „Csundelik Péter" → Csunderlik Péter; „tiros rádió" → Tilos Rádió.
  • „White 2 tok pánik" → valószínűleg „Y2K-pánik" (az ezredforduló körüli számítógépes összeomlás miatti félelem).
  • „…amikor visszahozzák Trumen napját…" → kontextus alapján „Truman apját" (az apa visszahozatala, amnéziás magyarázattal).
  • „Orels on. Mi vagy a másikon?" → feltehetőleg a film záró, biztonságiőr-jelenetének mondata („What else is on? – Nézzük, mi megy a másikon."), de az átirat erősen torzult.
  • „…ott a tengeren a Polsamattinak az Edheris…" → a befejezés tengeri jelenetére utalhat (Christof/Ed Harris), de szó szerint nem rekonstruálható.
  • „Akkora bukta lett volna, mint az ólajkó." → a hivatkozott cím/kifejezés nem rekonstruálható.
  • „…ami az Isekuc féle belgyógyászatban probléma…" → bizonytalan, valószínűleg vicces utalás, nem rekonstruálható.
  • „…talán ez a a zeniholban van…" (Woody Allen-féle „bújócskázó Isten" kapcsán) → feltehetőleg „a zsidóhumorban", de bizonytalan.
  • „…egy ilyen szart kamű vonalon…" → feltehetőleg „Sartre-i vonalon" (egzisztencialista hős).
  • „…amikor itt ültünk a ugye a Fammal beszélgettünk erről a filmről…" → egy korábbi adás/vendég nevére utalhat, nem rekonstruálható.
  • „Frady B két kőkorszaki rajzfilmsorozat" → feltehetőleg a „Flintstone – kőkorszaki" rajzfilmsorozatra (The Flintstones) utal.
  • Spár Dávid nemrég megjelent könyvének címe az átiratban torzult („jelent meg még egyszer című könyve"), ezért az összefoglalóban a cím helyett csak a tartalmát írtuk le.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]A valódi ember az soha nem fekete-fehér, hanem mindig van egy sötét oldala, és mindig van valami jó a a legnagyobb seggfejben is.

[00:00:07]De Truman abszolút hős kellett, hogy legyen, hogy 30 valahány évig tudjon menni a műsora, tehát őt ki kellett szellemileg tenyészteni azzá, akinek egyszerűen nincs sötét oldala.

[00:00:22]Nem is az igazán kemény diktatúra, ami amit az ember ügy internalizál, hanem ez a fajta mosolygás, ami nem az örömből vagy a boldogságból fakad, hanem a problémák elkendőzéséből.

[00:00:34]Nem tudsz elképzelni például egy ilyen közösségben politikai tüntetést vagy a városháza előtti felvonulást, hogy tiltakoznak az egyik?

[00:00:42]Igen, de akkor ha megírják előtte, akkor igen.

[00:00:45]Az, hogy ez spontán kialakuljon, olyan nincs.

[00:00:47]Olyan nincs, mert meg kell őrizni a látszatot.

[00:00:49]gonosz producerek tevékenységét érzem fölfedezni a háttérben, például azzal, ami a legnagyobb rákfenéje a filmnek, hogy mint egy jó kis kalámbó epizód elején rögtön tudjuk, hogy ki volt a gyilkos.

[00:01:09]Hát akkor szeretettel köszöntök mindenkit így ezen a Békés vasárnap estén itt az Ingában.

[00:01:12]A látszat ellenére ez nem a régen Mindenj volt című műsor, bármennyire is úgy néz ki, ugyanis a Csundelik Péter nincs velünk.

[00:01:19]Ez itt a Hét mesterlövésze Filmklub, ugyanis annyit cserélgettük már az utóbbi időben ennek a műsornak a vezetését, hogy egyszer csak egy másik műsor vezető szerkesztősége ült be a helyünkre, de ez ne zavarjon meg bennünket.

[00:01:34]Ez továbbra is itt a hét mesterlövésze.

[00:01:35]Magam Balázsi István vagyok, amint már említettem a régen minden jóboltból ismerhettek engem, aki rendszeresen jár ide az ingába, vagy rendszeresen hallgatja a tiros rádiót.

[00:01:46]Itt ülök Laska Pál forgatókönyvíróval, aki szintén a régen minden jó volt oszlopos tagja.

[00:01:54]Manapság úgy úgy szokták mondani, hogy régi harcostársam, amiből sajnos mind a két fél igaz.

[00:02:02]És ma este ugye a Truman Show című filmet beszéltük meg, és egy igen különleges vendégünk van nekünk ma, Spár Dávidot szeretném nektek bemutatni.

[00:02:12]Jó estét kívánok.

[00:02:14]Aki azért különleges, mert rendkívül olyan sok oldalú személyiség, hogy az már szinte gömb, és ezt nem vicc.

[00:02:18]Tehát ő olyan sok oldalról meg fogja tudni támogatni azt a tematikát, amiről mi most beszélni fogunk, mind író, mind rendező és mint gyerekszínész.

[00:02:28]És akinek vannak emlékei a 90-es évekből, az emlékezhet a Familia Kft.

[00:02:35]című szpi szitkomra, és ha valaki akkor Dávid tudhatja azt, hogy milyen az, vagy milyen ahhoz hasonló pályát befutni, amit itt itt egy picit Truman BBtől is láttunk a filmen, hogy a kamerák előtt felnőni és milyen az, amikor az embernek minden léptét egy kamera vagy egy stáb kíséri.

[00:02:58]Természetesen a filmben láthatatlanul, a ti es ti esetekben természetesen szerkesztett módban.

[00:03:05]Nagyon szeretnék izgalmas lenni, mint ahogy az István ezt elmondta.

[00:03:07]Elnézést, ha csalódást okozok bárkinek.

[00:03:09]És hogyha ez nem volna elég, a Dávid természetesen ezenfelül még író is, tehát nemrégében jelent meg még egyszer című könyve, ami azért, ami hogyha ez volt a Hab a tortán, akkor a csereszje a habon az, hogy tematikáját illetően tökéletesen kapcsolódik ahhoz a témához, amit mi most itt amiről mi most itt beszélni fogunk.

[00:03:34]hiszen a regényed is arról szól, hogy egy középkorú férfi egyszer csak, akinek van egy jó beágyazottsága a társadalomban, egy nagyon megbecsült felső középosztálybeli figura, és egyszer csak eltörik az életében valami, és rájön arra, hogy neki nincs más útja, mint újraépíteni teljesen új alapokra a az életét.

[00:03:53]Tudnál-e erről egy kicsit mesélni?

[00:03:53]Hát anélkül, hogy nagyon erőltetni akarnám a filmel a párhuzamot az én könyvemmel, azt mondom, hogy inkább arra jön rá ez a ez a ebben a másodvirágzási katasztrófában magát találó figura, hogy hogy valójában semmilyen döntést nem ő hozott meg a az életéről, és hogy megpróbálja megtalálni, hogy mégis ki az, aki ezeket a döntéseket meghozta helyette.

[00:04:24]Te és mi az, ami ami irányítja az életét?

[00:04:27]Ez most eléggé nagy vonalakban, de ebből a szempontból igen, azt hiszem, hogy ez is egy életközépi válság kapcsán.

[00:04:36]Igen, ahogy ahogy te leírtad ezt a problémát, azért ráismerünk a Truman Showak bizonyos motívumaira.

[00:04:40]Tehát az a klasszikus midlife crisis és a velejáró érzelem lavina és következményvina, ami elsodorja az ember életét.

[00:04:51]Ez egy Igen, ez egy katasztrófa.

[00:04:51]Ö igen, ez egy katasztrófa.

[00:04:54]A az én könyvemben egészen konkrétan spoiler egy agyi katasztrófa.

[00:05:00]Ö de hogy hogy valahogy azt gondolom, hogy sokféleképpen láttuk már ezt.

[00:05:08]Ez ezt nagyon nehéz szerintem ilyen röviden összefoglalni.

[00:05:11]Nem is mindig tud ez sikerülni.

[00:05:13]Egy könyvben azért nagyobb esélye van az embernek eljátszani ezzel a témával.

[00:05:19]Ühüm.

[00:05:19]Értem.

[00:05:19]Szerintem akkor vágjunk is bele ö ebbe a filmnek, ennek a filmnek a a megtárgyalásába.

[00:05:27]Én azt gondolom, hogy egyetlen mű sem értelmezhető anélkül a kontextusnak az az ismerete nélkül, amiben az adott mű megszületett.

[00:05:36]Értem ez alatt a politikai kontextust, a társadalmi kontextust, egyáltalán azt a azt az érzelmi szakaszt, amit az az adott történelmi korszak árasztott magából.

[00:05:46]Ugye 1998-at írunk, amikor ez a film elkészül.

[00:05:49]Aki ismeri és fogyasztja a régen minden jóvolt tartalmait, annak az a levezetése egy kicsit ismerős lehet, hogy nekünk azért eléggé erős fixációnk a 80-as90-es évek kulturális és politikai tendenciáinak a hát az ilyen kicsit ráolvasásszerű elemzése.

[00:06:09]Nem fogunk már most sem másképp tenni.

[00:06:12]Ebből az irányból közelítjük meg a a filmet.

[00:06:14]Itt alap valami történt itt a az amerikai filmmel a 90-es évek második felében.

[00:06:21]Tehát nagyjából 97 és 99 között egy hihetetlen borús időszak követte azt az elképesztően optimista és pozitív töltésekkel átitatott els atlanti civilizációnak a a hangulatát, amit Nyugat-Európát és ugye az Egyesült Államokat jelöli elsősorban.

[00:06:46]ami alapvetően meghatározta a 90-es éveket.

[00:06:47]Hát és teljes okkal és joggal volt az atlanti civilizáció ennyire ennyire optimista, hiszen legyőzték a a Szovjetuniót, megnyerték a hidegháborút, gyakorlatilag unipolárissá vált a a világ amerikai egyedül egyeduralkodóként, egy önálló birodalomként és egyeduralkodó birodalomként állt a történelem színpadán.

[00:07:10]Az a a hollywoodi filmek gyakorlatilag ontották magukból a ezt a fajta amerikai kivételességtudatot szajkózó és ünneplő filmeket.

[00:07:19]A militarizmus az eg egekbe szökött.

[00:07:22]Ez a fajta pozitív értelemben vett militarizmus.

[00:07:26]Nem az, ami a nem az a harcias militarizmus, ami a 80-as évekre volt jellemző.

[00:07:30]Aztán ez történt körülbelül, ez tartott körülbelül 96-ig, és 1997 környékén egyszer csak az amerikai film, és most itt a mainstream amerikai filmről beszél beszélek, mert itt sokszor félreért és beestünk a korábbi műsorokban is, hogy most olyan tendenciáról beszélünk, ami nem az amerikai művészfilm felől érkezett, a független film felől.

[00:07:55]Itt masszívan a mainstream filmekről beszélünk, tehát azokról a filmekről, amikre tömegesen ültek be az emberek, am amikor elmentek mondjuk a bevásárlóközpontba, és bevásárlás után vagy vacsora után beültek egy moziba, vagy vacsora előtt beültek egy moziba.

[00:08:11]Tehát alapvetően az amerikai film egy átalakuláson ment keresztül.

[00:08:17]Fölsorolnék itt most öt filmcímet, és tök jó lenne egy pár szóban meg tudnánk beszélni, hogy mi az mi az a közös vonás ami ezt az öt öt filmet plusz a Truman Showt majd ami az egésznek a középpontjában van összeköti.

[00:08:30]Ez ez a ez a tendencia 1997-ben kezdődött.

[00:08:34]David Fincher a hetedik című filmnek a rendezőjeként a harmadik rendezésével Michael Douglasszel a főszerepben elkészíti a játszma című filmet.

[00:08:49]Itt már meg itt már megjelenik az a probléma, ami ami egy évvel később a Truman Showban is megjelenik, hogy van egy alapvetően ez egy úgy ezek úgynevezett ébredőfilmek, ébredés filmek.

[00:09:00]Ö alapvetően van egy sikeres középkorú férfi, akinek egyik pillanatról a másikra összetörik az élete, és és ezt ugye a testvére egy ilyen ajándékot ad neki, ami egy előfizetés, egy bizonyos szolgáltatásra, ami gyakorlatilag arról szól, hogy ilyen kis gombostűszurkálásszerűen az ő realitás érzékét a leg legfontosabb, legneurologikusabb pontokon elkezdik módosít.

[00:09:29]ítgatni egészen addig, amíg amíg ki nem zuhan a saját életéből és meg nem tanul újra élni.

[00:09:38]Ezt követi az ilyen ilyen filmek, mint a Pleasant Will, a Mátrix, amit gondolom senkinek nem kell bemutatni, ami megint a mesterséges világok és a közepéből kitörni akaró embernek a története.

[00:09:46]A harcosok klubja, az amerikai szépség, amiről volt szó itt legutóbb, amikor itt ültünk a ugye a Fammal beszélgettünk erről a filmről és a hivatali patkányok például, hogy a végjátékoldalról is megtámogassuk ezt a ezt a tendenciát.

[00:10:04]Mit gondoltok?

[00:10:04]Ö mi miért jött létre ez a ez a tendencia?

[00:10:07]Vagy milyen erő hozta létre ezt a hullámot?

[00:10:09]pusztán elég csak a a közelgő milléniumra fogni ezt.

[00:10:12]Tehát egyrészt a kereskedelmi televíziózás aranykorszakáról beszélünk, ami a az MTV generációnak egyfajta ilyen ö túlhajtott csúcsa, tehát hogy ez a faj és pontosan ezért egyfajta médiakritikát is gyakorolt, ami már azért a hollywoodi tömegfilmben is már azért hosszú évtizedekre visszamenő.

[00:10:43]Ugye a sikeres illatában, az 50-es években még az újságírókról volt szó, a 70-es években ugye már a hálózatban a kereskedelmi televíziózásról, de mondjuk, hogyha a brazilt nézem, vagy mondjuk kevésbé művészfilmes, attitűdökkel rendelkező menekülőembert, azért már ott is például ez a maga ez a reality műfaj, hogy ez valójában csak kihasználja az embereket, az az már automatikusan megjelenik.

[00:11:16]Ugye a Mátrix az ugye egy évvel későbbi, mint ugye a Truman Show, de ott is már megjelennek hát részben ugye ezek a filozófiai alapok, a szimulákrum elmélet, vagy a Bodriárnak ugye ez a hiperrealitás elmélete, miszerint ugye a valóságnál egy emeltebb, kicsiszoltabb, tökéletesebb világot hoztunk magunknak létre.

[00:11:41]És mi valójában ebben élünk, nem pedig a valódi realitásban.

[00:11:47]M említettél még?

[00:11:47]Harcosok klubja.

[00:11:52]Igen.

[00:11:52]Hát a amerikai szépség, hivatali patkányok.

[00:11:55]Hát volt egy alapvető, legalábbis ahogy ezt így láthatjuk, egyfajta ilyen a luxusdühe, tehát hogy már már szinte minden megvolt a mondjuk az akkori fiatalságnak, akik mondjuk a 90-es évek végén voltak így 18-20 évesek, és mégis az volt, hogy rendben, de mégsem tudjuk elérni a céljainkat.

[00:12:19]A kutya is jó dolgában vész meg.

[00:12:19]Ön tennék egy ilyen markáns kijelentést, de biztos, hogy például, hogyha csak nem tudom a 90-es évek végén erre a fajta numetál korszakra gondolunk, ott már a a abban benne van ez benne van ez a fajta proletárdű, aminek a kifejeződése és a kanalizációja az például ezekben a ezekbe a filmekbe is átszűrődött.

[00:12:44]De kicsit ez ilyen garbós lázadás, nem mint a 68-as forradalom, hogy a gazdag gyerekek jó dolgokban nem tudnak mit csinálni.

[00:12:52]Most megint ugye szándékosan festettem széles ecsettel.

[00:12:55]Ö nyilván benne van ez is, de hogy az, hogy ez népmozgalommá tudott válni, abban már benne van az, hogy igen, ez az érzület benne van mindenkiben, társadalmi osztálytól teljesen függetlenül.

[00:13:10]És az, hogy hogy érzik az emberek, hogy valójában nem nagyon tudna, hát tulajdonképpen mint ma, hogy nem tudnak egyről a kettőre jutni.

[00:13:17]Egyre drágábbak az ingatlanok, a gazdaság vagy megy, vagy nem.

[00:13:23]Ugye azért az Egyesült Államok külpolitikája is a 90-es években egy erősen hódító jellegű dolog.

[00:13:27]Mit keresünk miuban?

[00:13:30]Például ez egy ugye ezt a ezt az összeomlás című Michael Douglas film ezt világosan és sokkal komolyabban megfogalmazza, mint ezek a szatírák már jóval korábban, 93.

[00:13:42]Igen.

[00:13:42]Egy egy kicsit ilyen megcsömörlés van, tehát hogy jól laktunk, de még mindig meg van terítve az asztal, sőt még hoznak.

[00:13:51]Egy egy picit picit ezt érzem ezeknél, tehát hogy nagyon sok mindenre, amit kritizálnak ezek a filmek ma egészen nosztalgikusan lehet visszanézni.

[00:14:01]Most anélkül, hogy ebbe nagyon belemennék, de de menjünk csak belug.

[00:14:06]Ha magát a Truman Showt nézzük egyébként az sok felől érinti ezt egyébként.

[00:14:11]Ez ahogy tehát ez a ez a sötét, ez a borulátás, ez a ez a ez a kicsit a a sötétbe hajlás, amit mondtál.

[00:14:20]Ö ez szerintem valóban elég egyszerű.

[00:14:22]Tehát a White 2 tok pánik az a az a az ezred forduló eljövetele ált mián érzett ilyen babonás rezgés.

[00:14:33]Ez szerintem elég sok mindent áthatott.

[00:14:35]És azért gondoljunk bele, ugye a régen a kretén magazinban volt ez a csodálatos mondat, hogy Vajda János híd volt Petőfi és Adi közt.

[00:14:44]Nem tudom, hogy erre emlékeztek-e, de hogy a Truman Show, Jim Carry életében híd az Ézventúra és az ember a Holdon között.

[00:14:53]Tehát, hogy ez a ez a folyamat zajlik le egy ilyen egy ekkora komikus, egy ilyen iszonyatos most a a ripacsot a leg legnagyobb tisztelettel és szeretettel mondom.

[00:15:07]Mert ezt inkább technikának nevezném az ő esetében, de hogy hogy mielé indul el, hogy ő is, hogy őt is úgy kezdjük el látni mint mint egy mint egy drámai karaktert, erősen drámai karaktert, aminek pont azért jó ellenpontozás az ő választása szerintem, mert egy ekkora irdatlan nagy ecsetvonásokkal dolgozó rippantó szakember És ö és hát ide ide jutunk.

[00:15:37]Ez a ez a folyamat, aminek majd aztán fel kell oldódnia a 2000-es években.

[00:15:42]Hát igazából szeptember 11-el, hogyha beborult az ég, ugye a 90-es évek második felében, akkor szeptember 11-e lekapcsolta a villanyt, és azóta is ebben a sötétben élünk gyakorlatilag.

[00:15:54]Ez így van.

[00:15:54]És de lényeg, azt hiszem, ez tényleg ez, hogy hogy jól illeszkedik ebbe ez a film.

[00:16:00]Ö, és én ezt sajnálom egyébként a legjobban benne, hogy hogy gonosz producerek ö ységét érzem fölfedezni a háttérben, például azzal, ami a legnagyobb rákfenéje a filmnek, hogy mint egy jó kis Kalámbó epizód elején, rögtön tudjuk, hogy ki volt a gyilkos.

[00:16:19]Ö, tehát, hogy egy diszklaimerrel kezdődik a film, amikor Kristof elmondja a monológot, amikor legközelebb látjuk felfedni Kristof munkásságát, az az 45 perccel a film vége előtt van.

[00:16:39]Ezt most direkt megnéztem.

[00:16:39]Ühüm.

[00:16:39]Ö ha egészen addig tehát kezdődik azzal a csodálatos tükörjátékkal, amivel indítja a Jim Carry, ahol amiért jött, amiért elvállalta, hogy végre halkan beszélhessen és pici pici mimikával dolgozhasson, és tényleg zseniálisan csinálja ezt a magához beszélést.

[00:17:00]Ha ezzel indul, és leesnek a lámpák, és történik ez az egész freak show, ami körülötte van, ö és valóban úgy, ahogy a a mit tudom én, a a David Fincher féle játszmában, ahogy lelepleződnek ezek a dolgok, ez mind megtörténhetett volna itt, mint egy iszonyatosan nagy ziczer kihagyásának tartot.

[00:17:22]tulajdonképpen jóíróként ezt egy kriminek láttad volna szívesen, ahol ahol egy ilyen ahol tulajdonképpen a főhősnek a szemszögében vagyunk, és ahogy ő tudja meg egyre jobban a dolgokat, úgy nyílik ki a mi szemünk is a film végére.

[00:17:35]Ö igen.

[00:17:36]Igen.

[00:17:36]De ugye szóval az van erre akkorra már teljes mértékben jellemző, hogy a filmet nem akkor kezdtük el már akkor se nézni, és azóta is így van ez, nem akkor kezdünk el nézni egy filmet és véleményt formálni róla, amikor beülünk a moziban, hanem a trailernél.

[00:17:50]Sőt, az első 10ernél kezdjük el nézni, az már része a filmélménynek.

[00:17:57]Itt pedig úgy döntöttek, hogy olyat kell csinálni, ahol ez a tény, hogy a Truman Show, és a cím is rögtön mondja el, hogy ez egy show.

[00:18:06]Ez a ez legyen a High Concept, ezt nyomjuk.

[00:18:09]Ez a terméknek a lényege.

[00:18:12]És ezért feláldozták ezt a ezt a suspenset, ami azt hiszem, hogy a film öregedésének szempontjából nem volt egy előnyös döntés.

[00:18:20]Értem.

[00:18:20]Beszéljünk egy kicsit a filmnek a dizájáról, ami nagyon érdekes, mert itt megint politikai szárra, illetve inkább kulturális szárra gondolok.

[00:18:31]Az egész ugye Se havennek hívják ezt a várost, amit Kristóf és kollégái megalkotnak, ami gyakorlatilag egy ilyen édenkert, amiről már még lesz szó ma este, mint fogalomról.

[00:18:43]Az egész város az gyakorlatilag úgy van fölépítve, mintogyha visszautaztunk volna az időben 40 évet, és mondjuk az 50-es években érkeztünk volna meg.

[00:18:48]Azért fontos az 50-es éveket ennyire hangsúlyozni, mert ez egy különlegesen kitüntetett évtized az amerikai popkultúra szempontjából.

[00:18:58]Gyakorlatilag a 70-es évektől kezdve, George Ducas American Graffiti című filmjétől kezdve folyamatosan jelen van az amerikai filmben az a tendencia, az a gondolat, hogyha a felszínességet, a szőnyeg alásöprést, a traumák és a sebek elrejteni akarását akarjuk ábrázolni, akkor gyakorlatilag a a cselekményt, vagy a cselekménynek a helyszínét vagy visszatesz, visszavisszük az 50-es évekbe, vagy egy olyan világot, építünk föl, ami kísértetésen hasonlít az 50-es évek kertvárosi békéjére.

[00:19:33]A Struman Show az utóbbit választotta, tehát gyakorlatilag ez az Eisenhover Amerikát látjuk.

[00:19:40]Az a takaros és tiszta és békés kisváros, ami mindannyiunk álma egyébként.

[00:19:48]Nem véletlenül hasonlít egyébként az 50-es évek és a 90-es évek optimizmusa ennyire, hiszen mindkettő mindkettőt egy amerikai Amerika által megnyert háború követte.

[00:19:59]Tehát Amerika megnyert egy háborút, és utána követt egy ilyen hihetetlenül optimista, felvirágzó korszak.

[00:20:05]Ez 90-es években is így volt, ugye hidegháborúval.

[00:20:08]Az 50-es években pedig ugye a második világháború, ugye a a Truman korszak a a nem a BBank, hanem az elnökről van szó.

[00:20:17]Tehát a Truman korszaktól az Ezen Hover végig egy ilyen gaz hihetetlen gazdasági prosperitásban élt az Egyesült Államok.

[00:20:25]Ugye nem volt versenytárs, ugye így könnyű mondhatnánk.

[00:20:29]És ezt a világot idézték meg a a Truman Showban is.

[00:20:31]Van egy másik aspektusa is, ami miatt fontos az 50-es évek.

[00:20:38]Ugye ez a televíziózásnak az aranykora.

[00:20:40]Itt jönnek létre azok a tévsorozatok, amikből a mai napig táplálkoznak a különböző sitcomok a a színháző a műfajok kialakulás ekkor történik meg.

[00:20:51]Igen.

[00:20:51]Ugye ugye mind a kettőtöknek van alapvető tapasztalata, tehát szakmai tapasztalata a televíziózásban.

[00:20:59]Ti hogy látjátok ezt?

[00:20:59]Hogyan jelent ez meg a Truman Showban?

[00:21:02]Tehát milyen tendenciákba illeszthető be az a fajta reality, ami itt megjelenik, illetve milyen szabályoknak felel meg ez a showműsor, amit Kristófék kitaláltak?

[00:21:16]Igen, hát elsősorban ugye a politikai részreagálnék.

[00:21:21]Ugye itt ez a az Eisenhauer korszak ugye azért is fontos, mert ekkor teremtődik meg az a fajta jólét, ugye a rengeteg háztartási géppel, amit ugye az így 50-es években népszerű, Frady B két kőkorszaki szaki rajzfilmsorozat is egyébként reprezentál, hogy az összes háztartási gép az valamiféle ősállat valójában, amit egyszerűen csak használnak a az emberi szereplők.

[00:21:49]Például az, hogy ugye ez a szuburbia létrejövetele, aminél minden ház ugyanolyan, minden kerítés ugyanolyan, minden nap ugyanolyan és és tulajdonképpen ez a ez a boldogság gyakorlatilag egyenlő azzal, hogy te vásárolsz háztartási gépeket, neked folyamatosan reklámoznak valamit, ö ugye maguk a magukat ugye a rádióműsorokat és az abból kinövő TV műsorokat is valami szponzor szponzorálja, amit az elején bemondanak, hogy ezt a műsort egyébként melyik cél a Shell, a Malboro a satöbbi szponzorálta.

[00:22:34]Tehát, hogy és ez a fajta ilyen gátlástalan fogyasztás, illetve reklámvilág, az egyrészt visszaköszön a 90-es években, másrészt pedig tényleg az a fajta ö helyfoglalás, hogy úgy mondjam, hogy akkor itt így mindenki kiköltözik ebbe a kis kertvárosba.

[00:22:52]Tehát Magyarországon ugye a 70-es években volt az, amikor ugye a vidékről nagyvárosba ömlőknek ugye felépítették a lakótelepeket, és akkor oda költöztek be, és gyakorlatilag maguk mögött kellett hagyni a teljes, úgymond vidéki életmódot, és egy teljesen újat kellett kialakítani helyette.

[00:23:11]egy ilyen kritikai tükörnek érzem, hogy tulajdonképpen a nem is az igazán kemény diktatúra, ami amit az ember így internalizál, hanem ez a fajta mosolygás, ami nem az örömből vagy a boldogságból fakad, hanem a problémák elkendőzéséből.

[00:23:30]Én ezt egy nagyon ravasz dolognak tartom.

[00:23:33]Ha van olyan, hogy film a filmben, akkor ez backstage a backstage-ben.

[00:23:35]Tehát, hogy itt az történt, hogy azért választja a képzeletbeli szerzőnk, tehát Kristof, aki ugye on the fly írja is ezt az egészet, és nem csak igen vágja op és minden.

[00:23:52]Szóval, hogy azért csinálja ezt, azért választja ezt, mert ennek mindennek, amit elmondtál, van egy hatalmas kulturális hatása.

[00:24:02]Ez a kulturális hatás az az, hogy hogy ha környezetében Trumannek mindenki úgy beszél, mint mindenki úgy beszél, úgy viselkedik, mintogyha az 50-es évek ö tévműsorai, ami tényleg a műfaji alapokat jelenti, ha ez lenne a valóság, hogy zajlana akkor a kommunikáció?

[00:24:24]úgy zajlana, hogy hogy a mosoly egy alapvetés lenne.

[00:24:30]Ezek a ezek ahogy a köszönés amivel kezdődik a film és amivel végetér a film a meghajlásnál az egész ö ember emberi kommunikáció ahogy zajlik, amibe beleilleszkedik a product placement, mintha az egy valós dolog lenne, hogy ajánlunk egymásnak termékeket drágám.

[00:24:52]Igen.

[00:24:52]És akkor megváltozik az arcuk.

[00:24:54]Igen.

[00:24:54]Na de mit hoz ez?

[00:24:54]És miért mondom ezt, hogy ez ravasz?

[00:24:57]Azért, mert tulajdonképpen ezzel sikerül az úgynevezett valódi igazi emberből egy totális hazugságot csinálni a Kristofnak.

[00:25:07]Tehát egy műembert, olyan embert alakít ki, aki így viselkedik, ha normális társadalomban tehát az itt bokik le Krist, hogy hogy ő átver mindenkit.

[00:25:16]Szó sincs arról, hogy Truman igazi.

[00:25:20]Truman ki van tenyésztve, és erre eszköz.

[00:25:23]Igen.

[00:25:26]Erre eszköz ez a mintarendszer, amit egyszerűen átemel abból a világból.

[00:25:31]Lehet, hogy az autók azok modernebbek, lehet, hogy egy csomó minden ott van a modern világból, de de ez a ez a kertvárosi elszigeteltség, ez az életmodell, ez ez valójában erre van használva.

[00:25:46]Tudni illik a valódi ember.

[00:25:48]Az soha nem fekete-fehér, hanem mindig van egy sötét oldala, és mindig van valami jó a a legnagyobb seggfejben is.

[00:25:55]De Truman abszolút hős kellett, hogy legyen, hogy 30 valahány évig tudjon menni a műsora, tehát őt ki kellett szellemileg tenyészteni azzá, akinek egyszerűen nincs sötét oldala, és ez bomlik meg a szemünk láttára.

[00:26:10]És ez a fajta ö ez a fajta manipuláció, amiről beszélsz, ez ez egyébként magában az 50-es években is ott volt, tehát ezt már ezt formai elemként használja föl ez a műfaj, hiszen az 50-es években tombolt a mekkártizmus, és tulajdonképpen az az amik amerikai társadalom, különösen ez az amerikai társadamnak ez a része.

[00:26:32]Az a jólétben tobzódó, alapvetően a jólétét megőrizni akaró réteg felső középosztály, felfelé törekvő felső középosztály.

[00:26:40]Ez megpróbált úgy csinálni, hogy például a mekkartmus az mintha nem is létezne.

[00:26:46]Tehát nem tudsz elképzelni például egy ilyen közösségben politikai tüntetést vagy a városháza előtti felvonulást, hogy tiltakoznak az egyik.

[00:26:55]Akkor ha megírják előtte, akkor igen.

[00:26:59]Az, hogy ez spontán kialakuljon, olyan nincs.

[00:27:03]Igen, olyan nincs, mert meg kell őrizni a látszatot.

[00:27:04]És ezért tér vissza mindig minden drámaíó az 50-es évek modelljei, társadalmi modelljeihez, hogyha a képmutatást és a hamis világokat kell ábrázolni, mert egyszerűen a valóságban is ilyen volt az 50-es évek.

[00:27:17]Le kellett két fekete rendőr és egy fekete buszvezető.

[00:27:21]Ez volt a diverzfitás.

[00:27:21]Igen.

[00:27:25]Igen.

[00:27:25]És visszatérve a kérdésedre, hogy egyébként milyen valójában ez a ez a fajta reality dramaturgia, hogy hogy valójában itt is a Truman élete ugye ő ezt valóságként éli meg, de de gyakorlatilag ugye ez forgatókönyv olyan szempontból, hogy mesterséges konfliktusok, kellenek cliffhengerek megfelelő karakterek, akik támogató, illetve ellenző karakterek, érzelmi csúcspontok kellenek, amiket nyilván megfelelő ilyen érzelmes zenével be lehet mutatni.

[00:28:03]Részben ugye írtam én magam is különböző realitykben vállaltam szerepet és és egész egyszerűen már a már a karakter kiválasztásánál eldöntődik ez a dolog.

[00:28:13]A valóvilág nem tudom hetedik-nyolcadik évadában volt az, amikor konkrétan megmondták, hogy mi a karakter, hogy szükségünk van cicababára, amire három jelentkezőből ugye az emberek választották ki természetesen, hogy melyik kerül be, vagy ilyen bajkeverő karakter.

[00:28:33]És ugye egy ilyen karakternek mindig megvannak a maga erősségei, gyengeségei.

[00:28:39]A cicababa karakter ugye sokat foglalkozik önmagával.

[00:28:46]kevésbé szociálisan érzékeny, de alapvetően egy kedves segítőkészlány szokott lenni.

[00:28:51]A bajkeverő, aki egyébként egy normális fickónak néz ki, de kiderül, hogy neki vannak olyan pszichológiai problémái, ami miatt ő élvezi, hogyha emberek egyébként előtt ő veszíti össze egyébként az embereket.

[00:29:04]És ezekhez, hogy ezeket a megfelelő karaktereket meg lehessen találni, egy olyan nagy merítés kell, amiből szerkesztők tucatjainak kell kiválasztani ezeket a az embereket, akik egyáltalán képernyőképesek lesznek, nagyjából tudnak beszélni.

[00:29:24]Hogy milyen, hogy milyen az, amikor nem sikerül, az egy gyakorlatilag egy random TikTok feedben meg lehet találni, hogy milyen az, amikor emberek képernyőképtelenek, nem tudnak beszélni, borzalmasan néznek ki, de mégis tartalmat gyártanak és bizzó 100, ugye ez lenne a választ erre mindig.

[00:29:43]Így van.

[00:29:43]Így van.

[00:29:43]És ugye részben ugye itt is ugye azt figyeljük meg, amikor már egy ember élete válik tartalom, tehát contenté, hogy csúnyán fogalmazzak.

[00:29:53]hogy ebből már már nem csak Truman, hát mindannyian trumanek vagyunk valójában, hogy már egy folyamatos megfigyelés van, amiről mi egyébként már valamennyire tudunk, csak nem nem foglalkozunk vele, nem vesszük komolyan.

[00:30:10]Vannak ugye olyan tartalomgyártók, akik ugye a saját életükből csinálnak egyfajta contentet, csak az nincs megírva, ezért az sokkal unalmasabb általában.

[00:30:22]Viszont a haszon nyilván a megfelelő marzs lenyúlásával az hozzájuk jön.

[00:30:29]Tehát ö egy ebből a szempont anyagi szempontból jobb helyzetben vannak, mint Truman.

[00:30:35]Szerintem ez ennél eggyel rosszabb a helyzet, hiszen ugye Trumannek nem volt lehetősége arra, hogy megválassza azt, hogy ő szeretne-e szereplőjel egy ilyenak vagy sem.

[00:30:43]És ez a film tulajdonképpen egy picit egy óvaint bennünket attól, hogy tartózkodjunk nagyon az a az olyan műfajoktól, ahol a média nagyon hangzatos kifejezésekkel és fogalmakkal akar nekünk bizonyos tartalmakat eladni, olyanokkal, mint valóság.

[00:30:58]És ismerkedjünk meg a médiaetika fogalmával közelebbről médiafogyasz egyszerű médiafogyasztóként is.

[00:31:04]Ugyanis kialakult a 21.

[00:31:06]századra egy olyan helyzet, hogy ön hogy sok millió önjelölt Truman van, aki önmagától önmagát jelölve Trumanná próbál Trumanná válni a kis telefonjával a Tiktokon és az Instagramon.

[00:31:20]Tehát tulajdonképpen a film figyelmeztetése ellen indult el egy bizonyos társadalomfejlődési tendencia, ami szerintem borzasztóan szomorú.

[00:31:30]Igen.

[00:31:30]Ő, hogy mond?

[00:31:32]Tehát, hogy nem tudom ezt bemondani.

[00:31:34]nem tanult ebből senki, ami itt történik, vagy ami ebben a filmben bemutatásra kerül.

[00:31:39]Nem mindenki Truman, mindenki Kristop is akar lenni.

[00:31:44]És közben az a az az attól állunk a legtávolabb, mert van körülbelül öt Kristof a világon, és itt már nem kezdem el ezt mondani, mert az már nagyon-nagyon konteak fog tűnni.

[00:31:54]Meg azt hiszem, hogy itt most elértünk a a filozófia határához, tehát hogy hogy itt a a Mindjárt elkezdünk nécsézni, hogy hogy hogy itt van nincsen semmi gond, aki akitől ugye Woody Allen azt nem is tudom melyik Woody ellen filmben mondja ezt maga Woody Allen, hogy hogy God likes to play hide and seek.

[00:32:21]Tehát talán ez a a zeniholban van, tehát bújócskázni szeret az Isten, hogy hogy igen, ezt a jogot, hogy rejtve marad Kristóf fenntartja magának, és alapvetően ez az a jog, az eltűnéshez való jog, amit amit megvont teljesen Trómantól, ő nem ő nem ő soha nem tűnhet el a szemünk elől.

[00:32:43]Ezt a döntést ő nem hozhatja meg.

[00:32:47]És amiben meg most vagyunk, ahogy Pali fölvezette ezt, az, hogy mindenki önként azt mondja, hogy márpedig lemondok arról, hogy mondjuk róla mindenkit, aki nem kell nagyon megerőltetni magát senkinek, hogy tudja, hogy én most itt vagyok.

[00:33:02]Ugye Michel Fukónak 1975-ben volt egy panoptikum elmélete egy a megfigyelő rendszerek természetét feltérképező tanulmányában.

[00:33:09]ö és fölhasznált egy olyan börtön szituációt, hogy van középen egy ilyen panoptikum, amit kezel egy biztonsági őr, és körben vannak a cellák, és a cellák hátulról vannak megvilágítva, tehát csak a megfigyelő látja a cellákat.

[00:33:24]A cellában ülő emberek nem látják, hogy éppen kifelé fordul a megfigyelő.

[00:33:32]És tulajdonképpen a ez a fa és innentől fogva a megfigyelt ember ösztönösen azt feltételezi, hogy a 024 órában kénytelen azt gondolni, hogy őt figyeli meg az adott szerkezet és valójában vagy igen, vagy nem, és kialakul egy ilyen önfegyelmező magatartásforma.

[00:33:50]Most jön a posztmodern, ugye a social média és a valóságsó, és megfordítja, illetve a feje tetejére állítja ezt az elméletet, hiszen a rejtett kamerák, illetve a megfigyelő pozíciók azok rejtve vannak, és a villába beköltöztetett lakók például úgy alakítják át a a viselkedésüket, hogy minél többet vegye őket a kamera.

[00:34:16]Tehát tulajdonképpen megfordul az egész ilyen fegyelmezési elmélet, és az exhibicionisták már keresik azt, hogy őket vegye többet, többet a kamera, hiszen akkor ők fogják az adott játékot megnyerni.

[00:34:27]Igen.

[00:34:27]Ez én a posztmodern.

[00:34:28]Igen, hogy a a ez nagyon érdekes egyébként, hogy Kristóf a televízióes televíziótás két legalját teszi össze, vagy vagy Merj a nappali szappanoperát és és a valóságsót.

[00:34:43]De a valóságsó ugye az olyan értelemben valóságsó az gyakorlatilag szerintem mostanra eltűnt, aminek ez eredetileg indult.

[00:34:54]Ez az ember kísérletes díj.

[00:34:54]Most már most már csak scripted reality van.

[00:34:59]magam is voltam szerencsés dolgozni ilyenben és sőt még szerepelni is a covid alatt.

[00:35:07]Ezt aki akarja keresse meg.

[00:35:07]De szóval, hogy ezt ezt a kettőt húzza ő össze ide és mégis ez megy a főműsoridőben.

[00:35:18]De a a megoldásai is nagyon szappanoperánsak.

[00:35:22]Tehát emlékeztek arra, hogy amikor visszahozzák Trumen napját, akkor megkérdezik az interjúban, hogy és mire hivatkozva?

[00:35:28]H amnézia?

[00:35:28]Hát meg, amikor amikor Bobi visszajött a Dallasban, hát körülbelül annyi kreativitás volt ebbe.

[00:35:35]Tehát ennyit Isten Isten ötleteiről.

[00:35:39]Azért tegyük hozzá, hogy az egy nagy ötlet volt, amikor Bobi visszatért az uanyalta az egészet.

[00:35:43]Böszi igen, ez a negatív része, hogy mindenki átdobva érezte magát a palánkon.

[00:35:49]Ö a másik meg tényleg az, hogy ugye azért szappanoperás, ugye ahogy amit ma így fogalmazunk, hogy szappanoperás, az valójában a rossz tév, tehát nem a jó, a minőségi, ami egyébként szintén így a 90-es évek végén indul, a dróttal, a maffiózókkal, de nem az a fajta jó televíziózás, hanem ez a nagyon rossz televíziózás pontosan azért ismerős, mert Olyat, mert mindenki látott, hogy nem tudom, hogy egy ember mondjuk 18 év alatt hány születést, házasságot, vállást, gyilkosságot, egyéb bűncselekményeket látott 18 év alatt a tévében, és ezekben a történésekben mind a lehető legegyszerűbb, legpinfebb dolgot ö módon fogják meg.

[00:36:47]Éppen ezért, hogyha eladnak neki még egy ugyanilyet, akkor akkor azt látja, hogy hát ez unalmas.

[00:36:54]És itt itt hadd hozzam elő azt, hogy hogy van egy ilyen egy ilyen kis hiba, a dolog, több hiba van, de hogy csak most egy konkrétan a Truman Show című filmről beszéljek.

[00:37:06]Az az, hogy amikor a amikor a lánnyal lent van, Szilviával lent van a tengerparton a csók, és egyszer csak jön az autó és viszik el a lányt.

[00:37:17]Ott nekem az jutott eszembe, amit hát rengeteg helyen láttuk, de nekem valamiért egy gyerekkori emlékként a Szaffi című film jutott eszembe, ahol fekszik a haldokró apa, és azt mondja, a kincs, a pasa kincse, amit mondhatta volna azt, hogy a fűz falatt van elásva, meghal.

[00:37:36]Nem, a lány sem azt mondja, hogy egy tév műsorban szerepelsz, születésed óta kamerák vesznek mindenhol, ne hagyd magad.

[00:37:43]Ami egyébként azért érdekes, mert mert ez pontosan olyan hibát követ el a felmentősereg, amiből ez a TV show egyébként él, ami egy szappanoperás időhúzás.

[00:38:00]És és ez azért röhelyes a számomra, mert itt vagy nem is röhelyes, ezért érdekes a számomra, mert ott ott valójában az a döntés született meg, hogy ez nem lehet vérdráma.

[00:38:14]Tehát amiért a diszkléer ott van az elején a a prológusban, hogy a a ha nő azt mondja, hogy ez tév, akkor abban a pillanatban az egyetlen megoldás, hogy valaki lelövi, egy mesterlövész leszedi gyakor vagy valami hasonló olyan drasztikus megoldás, amiről aztán azt is gondolhatja a Truman, hogy hogy hogy meg szó, de valami brutális dolognak kellene történnie, ha valóban az igazi reakciót, vagy fölvezetjük azt, hogy hogy Truman egyszerűen nem készre.

[00:38:48]Tehát van annyi empátia a csajban, hogy nem meri ezt neki elmondani.

[00:38:53]Tehát de hát ugye Trumának a traumáival is eléggé gazdaságosan kell bánni, tehát nem lehet egy ilyen traumát bedobni csak azért, hogy kivonjanak egy karaktert mellőle.

[00:39:04]Tehát van már szegénynek elég traumájai is, amit ugye megírtak neki.

[00:39:07]Ez ez egy ilyennel nem lehet még egy ilyen nagy hullámot ráereszteni a csónakra.

[00:39:12]Ez ez így van.

[00:39:12]De az a az a 16 másodperc, amíg az autó leérkezik a homok dűnéről, az gyakorlatilag egy tehát egy nagyon bonyolult kódrendszer elmagyarázása is alkalmas idő lett volna, míg ő azt mondja, hogy ó, hát bizony nem szabad, hogy elhigyél el bármit, senkinek se trúen.

[00:39:33]Jó lesz, ha csak a lényeget nem mondja el, ami kettő betűv.

[00:39:40]És hát tulajdonképpen azért ez a ez egy oldal statisztákhoz, hogy ha bármi probléma, bármi apróság elromlik, akkor azonnal a statisztáknak kell megmenteni.

[00:39:54]Hát mert ugye ott vannak, ők vannak kéznél.

[00:39:56]Egy részt meg ők realba meg kell oldan real time-ba.

[00:39:58]Ott akkor őket látjuk ugye a a két öregtől kezdve, akik ugye mindig nekinyomják a reklámtáblának, onnantól kezdve, hogy a amikor felparancsolják a buszra, hogy akkor most kell indulni, akkor a buszsofőr nem tudja, hogy hogy kell beindítani, hiszen ő egy statiszta, és hogy egyszerűen hogyha bármi gond van, akkor gyorsan nekik ki kell ezt igazítani.

[00:40:21]És hát azért hogy mondjam, látszik, hogy ők viszont folyamatosan mindig egy irányba néznek, egyszerre állnak fel, egyszerre fordulnak.

[00:40:30]Az autók, hogyhogy nem mindig pont akkor jönnek be.

[00:40:33]Jó, ott már autós kaszkadőrök vannak, az már magasabb fizetési kategória, de hogy de hogy alapvetően mindig ugye ez a valahogy késleltetni, valahogy egy picit nem csak egy háttérművészként szerepelni, ahogy mostanában hívják a statisztákat, hanem hanem tényleg konkrétan benne lenni a Truman legközelebbi életében és kötélidegzettel rendelkezni.

[00:40:59]Tehát ugye emlékszünk az a Trumen munkahelye, akik ott ülnek a mellette lévő boxba, azok mindig úgy, nem tudom, hogy láttátok-e, mindig úgy igyekeztek, amikor Truman telefonált, mindig igyekeztek úgy egy picit úgy odahallgatni.

[00:41:12]Az ki volt nekik adva feladatban, hogy ki kell hallgatni a beszélgetést, kivel beszél, miről.

[00:41:20]De mindezt úgy csinálni, hogy lehetős lehetőség szerint ne bukjanak le.

[00:41:22]Tehát ezt azért ezt folyamatosan napai multinál is lehet látni, hogyha az ember csak leül egy kicsit várakozni.

[00:41:28]Azért szerintem egyébként egy picit visszakanyarodva a műfaji dolgokhoz, 1998-at írunk, amíg ez a film elkészül.

[00:41:43]A azt hiszem az MTV Real World című realityje már futott 95 95-től 56 de a Big Brother és a Survivor ezek még a láthatáron se nagyon voltak 99-en a Big Brother azt hiszem akkor 99 a Big Brother 2000 a Survivor mennyire előlegezte meg ezeknek a műsoroknak a különböző fogásait meg a különböző ö karaktertípusait ez a film vagy mennyire lehetett hatással ha egyáltalán bocsánat nem akarom ezt így le lenyesni, de az van, hogy szerintem nem ez a modell, és nem nem nem nincsenek ilyen értelemben kapcsolatban.

[00:42:20]Értem.

[00:42:21]Ez az open world videójátékoknak a a modellje, ami ami amit itt megvalósulni látunk.

[00:42:27]Tehát a a amikor megszűnik az amitől ugye rosszul voltunk, hogy a Wolf 3D-ben egyszer csak eljutottál egy falig, ahonnan már nem tudtál tovább náci szörnyeket lőni.

[00:42:42]bitben, hogy egyszer ott ott vége volt a kastélynak, ott nem lehetett, ott volt egy olyan előtt át tudtál törni falakat, ott nem tudsz áttörni falakat és akkor még lehetne sorolni ezeket a ezeket az FPS játékokat.

[00:42:54]És mindenki azt hiszi, hogy értek egyáltalán nem tudok játszani semmivel, de hogy ez mégiscsak ez nyílik ki egyébként pontosan ekkor, hogy létrejönnek a a a Grandft autó szerű játékok, ahol bárhová be lehet ülni, minden egyes statisztájához a játéknak, minden háttéreleméhez hozzá lehet nyúlni, be lehet menni a tengerbe és úszni másfél órát, 45 órán keresztül tud szólni 25 rádióadó.

[00:43:21]Ez valójában azt gondolom, hogy sokkal inkább a Truman Show ezzel áll kapcsolatban és szinkronban, mint a valóságóval.

[00:43:30]A valóságsó az az szerintem, amikor én, mint Kristóf pontosan tudom, hogy mikor fog leesni az a lámpa.

[00:43:42]Tehát jó, nyilván most ugye az ott pont egy baleset, ami amit én imádok ott a film elején, és ha lehető legjobbkor jön a legjobb ritmusban, pláne nem lenne diszkrá, nem tervezett esemény, de a valóságsó az az itt pedig itt pedig valójában tényleg egy játékos van, akivel hát egy határig csak elmenni.

[00:44:07]Megvan a vége, meg mennyire vagyunk közel teszi föl a kérdést a végén ott a tengeren a Polsamattinak az Edheris és és akkor ott erről van szó, hogy egyszerűen vége, mert nem lehet végtelenné tenni.

[00:44:22]Szóval ez szerintem inkább a videójáték őrületes médiuma, illetve még annyit tennék hozzá, hogy azért a Jurassic Park után a producerek minden olyan projektre hajlamosbak voltak igen mondani, amik egy ilyen zárt rendszer vagy egy zárt rendszer imitációját nyújtották, amiben történnek bizonyos rendszerhibák, és hogy és hogy nyilván Án ugye a cél az ebből a rendszerből való kijutás és ahogy ugyanúgy nyilván nem csak a Jurassic Park 2, de a Beverly Hiizsaru 3 is ugyanez a dramaturgiát hasznosítja újra.

[00:45:07]Hát csak ugye a Jurassic Parkban nem szereplőnek szánták a gyerekeket, hanem közönségnek figyel szereplőket és nem ebédként.

[00:45:14]Igen, ez jogos.

[00:45:14]jogos, de hogy alapvetően a produceri döntés például ennek ennek is szólhatott, illetve hogy miért inkább ugye a napi szappanoperához ö kapcsolódhat inkább, hogy a napi szappanoperának egy hallatlan előnye van, minden nap ugyanakkor kezdődik és ugyanakkor ér véget.

[00:45:38]És ettől például találomra vett példával élják, a barátok köztött sem azért nézték az emberek 25 éven keresztül, mert a az óriási fordulatok és tényleg a a fantasztikus költségvetés vitte el, hanem egész egyszerűen az, hogy minden nap ugyanakkor kezdődött, az emberek hozzáigazították az idejüket azért, hogy meg tudják nézni.

[00:46:02]És nyilván a az a közönség, amelyik elkezdte 98-ban nézni, nagyjából ugyanazok nézték több egyszerűen része a bioritmusnak és és igen, ugyanúgy, ahogy a híradó se level mindenkiből politikai elemzőt.

[00:46:20]Szóval csak azért, mert este 7:00-kor elkezdődik.

[00:46:24]Ez mondjuk inkább régen volt jellemző, de valóban ez ez egy inkább egy egy szokás.

[00:46:29]Igen, abszolút.

[00:46:33]Azt javaslom, hogy egy kicsit lépjünk közelebb a filmhez, és hogy nyissuk ki a a történetet, és nézzük meg a figurákat, hogy milyen utat járnak be, milyen metszeteik vannak, milyen találkozásaik, és egymás egyáltalán a figurák milyen tengelyeken helyezkednek el.

[00:46:45]Szerintem érdemes akkor rögtön a főhőssel kezdenünk, hogy Truman ugye milyen milyen utat jár be, honnan indulunk ebből a ez a figura honnan indul, amikor bekapcsolódunk a a cselekménybe.

[00:46:57]Én azt gondolom, hogy az nem egy jó értelmezés, hogy az a fajta láncreakció, ami a cselekmény része, az építi fel Trumanben azt a döntést, amit a végén vagy hát a film közepén meghoz, hogy innen le kell lépni.

[00:47:14]Én azt gondolom, hogy Trumamban, és ez egyébként a film ki is mondja, hogy fokozatosan épül egy elvágyódás, van benne egy vágy.

[00:47:24]És ezt a vágyat, ezt a fajta kíváncsiságot fonák módon Kristof reményeivel ellenében, reményének ellenében tovább hűtik és tovább fokozzák azok a traumák, amit ilyen kis kis pszichológiai kampókkal beakasztanak az ő lelkébe.

[00:47:42]annak aást követelve, hogy ő maradjon.

[00:47:48]Ugyanis ezek egyszerűen ezek a traumák, amiket a a kriszófék megírtak neki, ő ezeket átéli, de ezek a traumák nem lettek meggyógyítva, nem lettek kikezelve, elsütve lettek.

[00:47:58]Tehát azt jelenti, hogy a traumák marad maradványa az apa eltűnése, az hogy Szilviát elrabolták mellőle, nem tudjuk, hogy ki.

[00:48:07]Az apjának a holttestét nem találták meg.

[00:48:09]Miért nem találták meg?

[00:48:09]Truman nem kapott válaszokat ezekre a mert egy statiszta volt.

[00:48:14]Nem volt fő az apa, nem főszereplő.

[00:48:16]De de neki volt volt egy erős érzelmi kapcsolódása ehhez a statisztához.

[00:48:21]Trumannek kellett volna egy választ kapnia a szerkesztőktől arra, hogy hogy na akkor tessék, itt van, ebben halt meg.

[00:48:26]Tehát egy ilyen azt, hogy elbúcsúzom a a testétől legalább.

[00:48:28]Ezt is megtagadták tőle, és ezek beleszorult ilyen kis mikrotraumákként összeadódtak, és ezek fűtötték benne azt a vágyat, ami összekapcsolódott az ez mind összekapcsolódott egy olyan vággyá, hogy innen el kell menni mihamarabb.

[00:48:44]Tehát Kristóf mindennel számolt, mindent kalkulált.

[00:48:48]Ki kizárólag az emberi lélek természetével nem számolt.

[00:48:54]Hát nem számolt valóban.

[00:48:54]Sőt, azt gondolom, hogy hogy a kicsit a film hibája az, hogy hogy mindez, ami amit most egy kicsit visszakanyarodva az 50-es évek televíziózásához, mint mintavételhez, amit amit ők itt használnak, az az pont, hogy egy szórakoztató, könnyed szórakoztató valami lett volna.

[00:49:16]A dráma elkezdett jönni.

[00:49:19]Tehát a a az, hogy ki kellett vinni az apát innen, ami egy probléma, azért, mert mert volt egy volt egy hiba a gépezetben, ugyanúgy, ahogy később Szilvia volt egy gépezetben.

[00:49:30]Tehát elkezdett az apa, az apát ugye azért írták ki a a történetből, mert Trubenel el kellett ültetni egy félelmet, hogy féljen a tengertől.

[00:49:40]Tehát maga az apak karaktere nem hibázott semmiből.

[00:49:43]Semmiben.

[00:49:44]Igen.

[00:49:44]Igen.

[00:49:44]Igen.

[00:49:44]Tehát, hogy a a bocsánat, igazad van.

[00:49:46]A lényeg, hogy a hogy a drámát ö azt azt ö azt így szükségszerűen hozzák azért, hogy időközben ugye fölépült ez az óriási stúdió.

[00:49:57]Tehát itt valami olyan befektetés van, aminek meg kell történnie, vagy meg kell térülnie, bocsánat.

[00:50:02]És ö és ö közben ö a valójában nem nézünk meg egyetlen egy ö hosszabb több perces részletet soha a Truman Showból, úgy ahogy a néző látja, mindig csak ezeket a kiemelt fontosságú pillanatokat, miközben valójában ez az egész arról szól, hogy csak így olvadsz bele a kanapédba, és nézed ezt a fickót.

[00:50:28]Ez ezt ezt már azt hiszem, hogy egy kicsit a nézőre van hagyva, hogy ezt el tudja képzelni hogy ez mennyire egy ilyen könnyed helyes kis cucc lenne, ami megint mondom egy döntés, hogy a a a trailert is olyanra szerették volna tudni megvágni, hogy az inkább egy romantikus végjátékra emlékeztessen, mint egy mint egy olyan science fiction thrillerre, aminek a potenciálja benne volt ebben és amit Én gyászolni fogok mindig.

[00:51:00]Igen.

[00:51:00]Én inkább a Trument egy ilyen egzisztencialista hősnek látom, egy ilyen szart kamű vonalon, ugye, aki ráébred arra, hogy az élete, amit él, az nem a sajátja, nem az ő döntései vannak, hanem valaki más döntése itt csak végrehajtja.

[00:51:17]és hogy tulajdonképpen ugye ez az egész ébredés rájövetel, ez ez tulajdonképpen az ő drámája, aminek ugye a vége ugye ez a Margr festményt idéző ugye utolsó kép, ahogy megy fel a lépcsőn, hogy az nem önmagában egy győzelem, hanem az egy kockázat, mert ki tudja, mi van a stúdión kívül.

[00:51:45]És és egyébként pont ezt az ilyen ambivalens befejezés miatt szerintem lett siker a film, hogy hogy mindenki valójában ezt a szabadságot szeretné elérni, hiszen a klasszikus hollywoodi főhős az mindig egyfajta szabadságfokot próbál növeszteni vagy kinagyítani.

[00:52:08]És itt ebben viszont benne van az, hogy az önmagában nem győzelem, hogyha hogyha ő legyőzi Krisztófot.

[00:52:15]hiszen onnantól kezdve magára lesz hagyva, és ki tudja, hogy milyen a valódi világ, ami nem egy tervezet, nem egy kvázi egy ilyen Isten vagy félisten által kontrollált világ.

[00:52:26]Másrészt meg, hogy ő abban hol fogja megtalálni a helyét.

[00:52:30]Bocs, hát ez is egy ez is egy szerintem egy hiányzó döntés a a film alkotóinak a részéről.

[00:52:37]Mégpedig azért, mert mert nincs külön választva két kérdés.

[00:52:41]Rómán esetében mi történik itt?

[00:52:48]És amit te mondtál, vagy kétszer, háromszor felemlegetted, hogy innen el kell tűnni.

[00:52:52]Tehát hogy hol jön az a hol jön el pontosan ez a pont, hogy most pedig akkor innen elmegyek.

[00:53:00]Addig valójában nagyon-nagyon kevés, tehát picit itt most be kell hoznom, ez konkrétan költségvetési kérdés.

[00:53:07]a filmh hossz gondolom, hogy tulajdonképpen minden benne van ebben a filmben, amit itt fölvettek minden.

[00:53:13]Nincsenek nem érzem a lálhagyást meg a a vágóasztalnak ezt a részét.

[00:53:19]Sőt azt gondolom, hogy lehet, hogy a Kristof monológot az elején azt utólag forgatták hozzá az első tesztvetítések után, mert még mindig túl sötétnek érezték azt a változatot, amit én szerettem volna látni.

[00:53:32]De hogy ez egy ez egy ilyen probléma itt be is fejeztem a mondatot.

[00:53:41]Leviszem a hangsú leviszem a hangsúlyt.

[00:53:44]Értem.

[00:53:44]Ha már Kristóf szóba került, ha egy picit kihozzuk őt a való világba ebből a filmből, tehát az ő pozíciója mi?

[00:53:52]Tehát azt azt tudjuk, hogy több mint adásrendező.

[00:53:54]Viszont azt azt is tudjuk, hogy ő tulajdonosa ennek a brendnek, legalábbis úgy tűnik.

[00:54:00]Ez hogyan illhető mondjuk egy ma létező médiacégnek a struktúrájába?

[00:54:05]Például minek neveznétek Krisztof azon túl, hogy Istennek?

[00:54:10]Egyrészt egy ilyen ugye nem ist, illetve részben Isten, részben ilyen demiurgos, tehát hogy aki ilyen félisten, aki nem teremti a világot, hanem berendezi a díszleteket és és ekként egy ilyen paternalista ugye ez a bonuset diligence pattern familiasz, tehát hogy ez a jó és gondos családapa karakter akarna lenni, csak ugye ez A paternalizmusban benne van az, hogy a szeretet valójában a kontroll egyik eszköze.

[00:54:45]Persze.

[00:54:45]És ezt a ez egy nagyon fontos gondolat.

[00:54:47]Ez a Truman mellé közvetlenül lerakott két figura, mint egy harapófogó ugye biztosítja ezt a kontrollt.

[00:54:54]Az egyik ugye Meril a felesége, aki gyakorlatilag nem más, mint egy stepfordi feleség.

[00:55:01]Ugye talán ismeritek, vagy láttátok a stepfordi feleségek című filmet.

[00:55:05]egyébként szintén nem véletlenül egy 50-es évekbeli filmnek egy és egy Levin regénynek a feldolgozása, ami mi meglepő módon egy amerikai kisvárosban játszódik, ahol a kiderül a feleségekről, hogy valójában nem is emberi lények, hiszen gombnyomásra megnő a mellük, és gyakorlatilag minden szinten csak az életük arról szól, hogy kiszolgálják a a férjüket, és kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik.

[00:55:33]És ez a Meril karakter is egy ilyen kiszolgáló karakter, akire gyakorlatilag semmi más funkciója nincs az ő gondoskodásának, mint hogy rabláncon tartsa Trument, és folyamatosan plántálja bele azt az érzést, hogy jó itt neked, nem kell neked innen elmenni sehová, odakint csak a odakint csak a fájdalom meg a kockázat vár rád.

[00:55:51]Ugye egy picit mi magyarok így ezt a a mögöttünk hagyott politikai rendszerből ezt ismerjük, hogy megteremtett megteremtettük neked a az édenkertet.

[00:56:02]Jól vagy te itt?

[00:56:02]Nézd, néz körül a világban, csak háborút látsz, migrációt és járványokat.

[00:56:08]Jó neked itt.

[00:56:11]Nagyon nagyot megy egyébként a a Lorelini ebben a szerepben, mert tökéletes választás arra, hogy eljátszon egy nőt, akiről egyébként most már Kristop is tudja, hogy nem volt jó döntés őt választani, tehát hogy hogy pont most jött volna el az a pont, hogy ezt nem, hát ezt nem bír, ő ezt nem bírja tovább egyszerűen.

[00:56:34]Ez egy nagyra vágyó karrierista törtő színésznő volt.

[00:56:37]Ezt olyan tökéletesen csinálja az a nő, mint mindent, amit csinál.

[00:56:43]Ög.

[00:56:43]Tehát egyrészt ugye maguk a s szereplők ugye akik a két legfontosabb kapcsolatot jelentik, ugye a házastárs és a férfi barát.

[00:56:54]Ja, férfibarát.

[00:56:54]Ugye ő lett volna a következő akit mond.

[00:56:56]Marlon.

[00:56:57]Marlon.

[00:56:57]Így van.

[00:56:59]Maril.

[00:56:59]Marlon.

[00:56:59]Csak M betűvel kezdődjön.

[00:57:02]És és ugye itt ugye hasonlóképpen, mint a Maril Marlon és Mother.

[00:57:05]Bocsánat.

[00:57:07]Merlines Mother.

[00:57:07]Igen.

[00:57:09]Igen.

[00:57:09]És hogy a ugye ugyanúgy, mint a játszmánál, hogy gyakorlatilag ugye a legbizalmasabb kapcsolat az, ami el van árulva ezzel, hogy a a házastárs és a és a legjobb barát, aki mindig hozza a sixpacket, együtt elmennek.

[00:57:29]Ha valami baj van, akkor sixpack.

[00:57:29]Így az bele kell mutatni a kamerába, és minden megjavul.

[00:57:35]Az az univerzális gyógyszer gyakorlatilag minden egy ilyen barátot, ami az Isekuc féle belgyógyászatban probléma, azt egy sixpack megoldja.

[00:57:45]És ugye és és hát ugye maga ugye a feleség is, tehát a Meril is, amikor elmondja, hogy és ez a legjobb kolumbiai kávé, te és te kihez beszélsz?

[00:57:55]Hogy egyszerűen csak így belenéz a kamerába, és elmondja a reklámszöveget, amit neki muszáj.

[00:58:00]Igen.

[00:58:00]És ugye ezt már látjuk korábban is a szeletelővel, amivel ott fenyegetik egymást meg a izével.

[00:58:06]És ugye ez a két karakter, ez ez két áruló karakter.

[00:58:08]Nyilván színészek, tehát nem lehet a szemükre hányni, de hát tulajdonképpen ehhez azért vastag bőr kell ahhoz, hogy valaki ezt a szerepet tudja játszani, tudván azt, hogy a másik ember nem tud róla, hogy ő színészkedik.

[00:58:21]Tehát az egész rendszer borzasztóan romlott.

[00:58:23]Különösen az, amikor Marlon, ott vannak a kulcspillanatban, mielőtt visszahozzák az apját, és Kristop mondja a fülére a szöveget, egy olyan szöveget, ami a barátságról és az őszinteségről szól.

[00:58:35]Elképesztően guszt.

[00:58:37]Elcsukló hangon.

[00:58:37]Elcsukló hangon.

[00:58:37]Kitűnő casting szintén úgy hívják a színészt, hogy Noa Emy.

[00:58:43]Mindenkinek tudja nevét.

[00:58:43]A a de az csak korruptrendőröket, korrupt rendőröket és árulókat és ilyeneket szokott játszani.

[00:58:51]Ti mindig ilyen mosolygós általában általában igen.

[00:58:54]Illetve ilyen nagyvállalati vezetők még még mé még az szokott az ő karaktere lenni.

[00:59:00]És hogy még ugye ugye ez a még szintén ugye a paternalizmus, hogy ez a hatalom önigazolása, hogy valójában a szabadságodért cserébe boldogságot ígérek, hogy nem kell kimenni innen, de de cserébe itt boldog leszel.

[00:59:17]És abban a pillanatban, amikor ez a boldogság már sokadszorra csalódik, tehát hogy a a lehetőség, hogy elutazzon, hogy akkor bemenjen ide-oda, hogy valójában ő nem szereti a feleségét, hanem inkább elhagyná szíve szerint, mert hát még mindig ugye Szilviát szereti.

[00:59:41]Ö és e és ezek a folyamatos csalódások vezetnek el addig, hogy azt mondja, hogy most már ugye a vihar ellenére és most már végigmegy, most már mindegy, most már fel van adva minden, minden tétbe van tolva a rulett kerékre.

[00:59:56]Csak most már akkor tudjuk meg, hogy akkor mi a helyzet, és milyen és milyen szép, hogy megint és megint az emberi lélek és a a kis apró érzékszervek, amik tudnak működni ilyenkor.

[01:00:06]Szilvia megjelenése ugye az egy tervezetlen megjelen az egy tervezetlen is ismeretség, amit ugye kíméletlenül elvágnak a tengerparton.

[01:00:16]Ott ott marad benne tüskeként Truman és nem húzódik ki.

[01:00:21]Ez akármit csinálnak a szerkesztők.

[01:00:24]Ez a tüske nem tud kihúzódni a lelkéből, és megy Szilvia után.

[01:00:28]Ez a trauma is olyan, amit az elején mondtam, hogy ez is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a hogy Truman végül útra kell.

[01:00:36]Igen, de későn ébred rá, Kristóf, hogy ezt használni kellett volna, vagy mennie kellett volna azzal a hibával, hogy ez egy kicsit olyan hiba, mint amikor a a béka DNS miatt a tudnak szaporodni a Jurassic Parkban a dinók, hogy hogy hoppá, az élet utat tör.

[01:00:55]És akkor neki ezzel mennie kellett volna, csak ő annyira kontroll, ahogy mondják most a fiatalok, hogy hogy hogy egyszerűen képtelen ezzel menni, és későn késő veszi rá magát.

[01:01:06]Tehát azért végsősoron minden értőt lehet hibáztatni.

[01:01:12]Persze.

[01:01:14]És ezzel megint a filozófiai Igen.

[01:01:16]És meg is nyitjuk a filozófiai kaput.

[01:01:18]Ugyanis nincs már sok időnk, de azért még bírjátok, ugye?

[01:01:20]Nagyszerű.

[01:01:25]Alig igenek vesszünk.

[01:01:25]Tehát nem repült alma a színpadra, úgyhogy igennek vesszük.

[01:01:30]Hát megették, mert éhesek voltak.

[01:01:33]Tehát ha így vesszük, Kristofról elég elég sokat beszéltünk ma.

[01:01:36]De és ha így ennek megfelelően nézzük ezt a történetet, akkor ennek van egy transzcendens csíkja is.

[01:01:42]Hiszen ha Kriszt isten és ő úgy tekintünk, mint egy Istenre, akkor a Szhaven valójában micsoda?

[01:01:50]Ez az Édenkert.

[01:01:53]És pontosan olyan megfontolásokból hozta létre Kristof Sea Haven, ahogy a bibliai, az ószövetségi Isten is meg létrehozta az édenkertet az embernek, belehelyezte.

[01:02:05]Csak Krisztófal ellentétben a bibliai Isten sokkal korrektebb ajánlatot és őszintébb ajánlatot adott a Ádáméknak.

[01:02:11]Megmondta, hogy figyeljetek, itt van ez az Édenkert fesztivál, beleteszlek benneteket.

[01:02:16]VIP pass Alless, ingyen fogyasztás, még ruhát sem kell fölvennetek, de ott van a nagy színpad mellett egy almafa.

[01:02:25]Ha abból csináltok egy Apple Spritcet, akkor takarodtok ki az egészből, fölgyújtom, és menjetek oda szórakozni, ahova akartok.

[01:02:33]Ez korrekt ajánlat?

[01:02:33]Az ezzel szemben Kristóf édenkertje az nem teszi ajánlatot.

[01:02:40]Ö Krisztóf belehelyezi teremtményét ebbe az Édenkertnek a kelős közepébe, és nem szól neki, hogy mik a szabályok.

[01:02:50]Elhiteti vele azt, hogy ő egy szabad ember, és tulajdonképpen tökéletesen ura a saját cselekedeteinek.

[01:02:57]Ez a minőségi különbség a valódi Isten és a Kriszt féle médiai istenek között.

[01:03:02]Egy van egy apróság.

[01:03:02]A a ha jól emlékszem, akkor Ádám és Éva nem kellett szembenézzen eredeti, az eredeti terv szerint a halál fenyegetésével.

[01:03:20]És és itt pedig az a az a kérdés foglalkoztat mindenkit, akivel amivel egyedül Kristóf nem hajlandó érdemben foglalkozni, ami oda van írva a kitűzőre.

[01:03:31]How will it end?

[01:03:33]Hogyan végződik?

[01:03:33]hogyan végződik és ez a ez a amikor eljutunk oda a vékifejletben, hogy kész megölni Trumt, mert azt mondta, hogy én én élő adásban született, akkor élő adásban is fog meghalni.

[01:03:50]A totális kontroll, ez a hát, hogy mondjam, érdekes kérdéseket vet föl ennek az isteni figurának és teremtményének viszonyában.

[01:03:58]és az ott meglévő szeretet miben létért meg kapcsán.

[01:04:04]És én az parancsolj csak még egy picit így, ha már ugye szóba hoztad nicsét, ugye ez a ez a halott isten problematikája, hogy abban a pillanatban, amikor az egyén a szabadságot választja, akkor gyakorlatilag lehet bármilyen isten és gyakorl gyakorolhat bármilyen kontrollt odáig, addig a pontig, onnantól kezdve, mert nem tudja megállítani.

[01:04:29]Ugye Szapere Aude mondta ugye Emmanuel Kant ugye meri tudni ami eretleg egy itt Horáciusól származik csak ugye Kant tette híressé ezt a gondolatot és meg is ért közismert ezt ez meg is ezt ezt most belezavarotta most belezavartál nozát tehát ez meg ugye ez meg is jelenik a a filmtörténet egyik legcsodálatosabb zárójelenetében az hogy merj tudni merd meg megkérd megkérdelezni azt a azt azt a helyzetet, azt a szituációt, azt a függőségi viszonyt, amibe belekerültél, lépj ki belőle és vál vedd át a saját életedet.

[01:05:08]Ez egy ezt ez majd egy kicsit ilyen közhelyesnek hangzik, mert ugye túl sok médiát fogyasztunk és elkopott szépen ez a gondolat, de tulajdonképpen ez még mai napig is érvényes, és ezt legjobban szerintem a Truman Show fogalmazta meg ebből a filmes hullámból.

[01:05:21]Meg egyáltalán az amerikai film nagyon kevés valami ilyen hatásosan meg tudta a vég ezzel a befejezésével fogalmazni ezt a ezt az üzenetet.

[01:05:34]hogy tulajdon hát ez maga a valóság a bántalmazó kapcsolatból elmenekülő nőknek és akár az április 12i választásoknak is.

[01:05:41]És ugye ha már az édenkert szóba került, az, hogy Truman gyakorlatilag a kezében a leszakajtott tiltott gyümölcsel, ami az ő függetlenségének és önállóságának a reprezentációja, gyakorlatilag amikor Kristóffal Párbeszédbe kerül, aki az égből beszél hozzá, ez is milyen szép, gyakorlatilag azzal, hogy ő kimegy az ajtón, Tróman ajtót mutat Istennek is, és ezzel megérkez keztünk a felvilágosodás kori eszmékhez, hogy tulajdonképpen nem csak az intézményeinket szekularizáljuk, és nem csak a hatalmi ágakat válasszuk szét egymástól, hanem a saját életünket is jogunk van szekularizálni.

[01:06:23]Ha úgy döntünk, hogy ha azt érezzük, hogy Isten átvért bennünket, akkor tudjuk neki azt mondani, hogy köszönjük szépen, nem kérünk belőled.

[01:06:32]És milyen szép a befejezése a filmnek.

[01:06:34]Fantasztikus szerintem az, hogy amikor Truman kimegy az ajtón, ott hagyja Istent egyedül.

[01:06:41]Ez egyébként maga a felvilágosodás egyébként.

[01:06:44]És meg meg is érkeztünk megint Nicéhez, hogy Isten halott, mi öltük meg.

[01:06:50]Idézet vége, illetve mi öltük meg.

[01:06:53]És true memberbank.

[01:06:56]Igen.

[01:06:56]És utána azt mondja az utolsó mondata a filmnek, hogy Orels on.

[01:06:58]Mi vagy a másikon?

[01:07:00]Szóval, hogy hogy egyébként nagyon-nagyon érdekes, amit mondtál, hogy hogy közben pedig ebből a szempontból nézve a mi jelenünket, amikor azt bátorkodtam mondani, hogy nem tanultunk semmit ebből, hogy egy visszasötétedés mar helyett a felvilágosodás helyett, merthogy mertogy tényleg nem nem lép túl önmagán ebben az értelemben az ember.

[01:07:25]Ez a ez a ez egy nagyon bátor lépés kéne, hogy legyen.

[01:07:27]És a filmmel szemben én ilyen tekintetben kisé kritikus vagyok.

[01:07:33]Mégpedig azért, mert neked ezt már mondtam, szóval nem fogsz nagyon meglepődni.

[01:07:39]Nekem az a az a fixe elm ezzel a filmmel kapcsolatban, ezt a Steven Spielbergnek kellett volna megrendeznie.

[01:07:45]Ő ez egy nagy ő egy nagy metszett nálunk.

[01:07:48]Igen.

[01:07:48]És és és azt gondolom, hogy ott lényegesen erősebben kijött volna az, hogy a külvilág és Truman világa, Kristóf kreatúrája között mi a különbség?

[01:08:02]A valóság és a a jólét, amibe belesüppedünk.

[01:08:07]Ugye ez pont a Nécsének a modern társadalomra vonatkozó té, hogy abba abba beleszűrkül, bele bele semmilyenedik az ember, és végül így jutunk el az utolsó emberig.

[01:08:18]A másik lehetőség pedig az, hogy túllépünk önmagunkon és a legnagyobb félelmünkkel szembenézve hátat fordítunk neki, és valamit magunk létrehozunk a a a ho normák nélkül.

[01:08:35]Ö ez a kontraszt szerintem a számodra létrejön.

[01:08:43]De miközben ez egy romantikus komédiának lett eladva, tehát tud és tudjuk, hogy 200 millió dollár haszonnal zárta az első évet, akkor akkor nagyon sok emberhez el lehetett volna küldeni apróságokkal azt az üzenetet, hogy ideje fölállnod a tév elől.

[01:09:02]És talán ez a cinikus befejezés, ami engem rendkívül szórakoztat a mi van a másikon, ez lehetett volna úgyis akkor, hogy most mit csinálunk, nincs adás, valamit kellene tennünk.

[01:09:17]Ez egy nagyon optimista befejezés lett volna az, hogy egyáltalán egy egy passzív ember, aki egész életét a tév előtt tölti, meg egy megkérdezi ezt, hogy valamit tennünk kellene, mert ez micsoda optimizmus.

[01:09:28]Tehát igazi 90-es évekbeli optimizmus lenne, még a korábbi.

[01:09:33]Lehetne egy olyan összeülést csinálni egyszer itt valamikor, hogy végigmegyünk sok filmen, hogy milyen lett volna, ha az Pilberkendezi meg.

[01:09:42]Figyelj, én ráérek erre én is mindig.

[01:09:48]Részemről ennyi lett volna.

[01:09:48]Nem tudom, hogy nektek van-e még ami belétek szorult, és elmond elmondanátok, akkor igazából az lenne a következő, hogy kérnék egy mikrofont a közönségbe, és hogyha valakinek bármi kérdése van, ellenérvelése van, szeretne helyre tenni minket, szeretne kiigazítani, megfésülni a mondandókat, vagy akár a filmről beszélni, vagy akár a film a mond azt azt nagyon szívesen vesszük, és akkor és akkor tiétek a mikrofon.

[01:10:18]Jó estét!

[01:10:21]Szervusz!

[01:10:21]Szia!

[01:10:22]Én odatérnék ki, ahol azt mondtad, hogy volt az a 16 másodperc, amikor jött az autó, és ugye nem mondta el a hölgy konkrétan, hogy hogy ez egy ez egy játék.

[01:10:36]Tehát ha azt mondjuk egy ateistának, hogy nincs Isten, szerintem ennyiből nem fogja elhinni.

[01:10:41]De megfordítva is szerintem igaz.

[01:10:44]Igen, értem, értelek.

[01:10:45]Igen, igen.

[01:10:47]De ha azt mondjuk, hogy olvas Bibliát, járj utána, menj el templomba, tapasztald meg a saját bőrödön, akkor talán oda ez ez, hogy mondjam abszolút el elhi valamilyen szinten az, hogyha ha egy ilyen sorsfordító kérdésről akarunk valakit meggyőzni, akkor nem rárúgjuk az ajtót.

[01:11:13]Szóval, hogy ez tényleg így van.

[01:11:15]De amikor jön a a dűnéől 200-zal egy kocsi azért, hogy elrángassanak, akkor bizony érdemes a társra térni és nyersen fogalmazni.

[01:11:25]Én mindössze ennyit mondtam, de hogy ebben teljesen igazad van itt a ez egy filmdramaturgiai kérdés, azt hiszem inkább, mert mert valóban a nőnek az empátiája jobban átjön ezzel, amit te is említettél, de dramaturgiailag ez a szorult helyzet, ez mást kényszerítenek ki, és ez egy picit a televíziózás hími humizása tulajdonképpen.

[01:11:51]De mivel ebbe nevelkedett, ebben ült bele, lehet, hogy nem is tudta azt, hogy mi az a reality show, mert neki ezt nem vetítették.

[01:12:00]A az igazságot nem viselné el valójában.

[01:12:03]Tehát nem tudná értelmezni szerintem.

[01:12:07]Hát igen, hogy mondjam, nehéz elképzelni, hogy milyen reakció következne ezután.

[01:12:11]Ön én realityben il úgy nem szerepeltem még soha semmiben, hogy közben szerepeltem már valamiben, de úgy nagyon nem, hogy hogy ne tudtam volna róla.

[01:12:23]Szóltak, szóltak, tehát csak magamat tettem felelősség.

[01:12:30]Sziasztok.

[01:12:30]Ú jó hangos vagyok.

[01:12:30]Köszi a beszélgetést.

[01:12:33]Nagyon érdekesnek találtam.

[01:12:35]Két rövid megjegyzésem lenne.

[01:12:37]Köszi.

[01:12:39]Az egyik, hogy ennek az eredeti forgatókönyve egyébként egy skif volt.

[01:12:46]Ja, ezt csak így megjegyeztem, mert ugye többször említetted, hogy ez skifiként milyen jól működne ez a film, de sőt science fiction thriller volt.

[01:12:51]Igen, igen.

[01:12:53]Igen.

[01:12:53]És eredetileg egy egy New Yorkhoz hasonló nagyvárosban játszódott volna.

[01:12:58]És ha jól emlékszem, ö érvényesült is volna az a szempont, hogy a nézők nem tudják feltétlenül, illetve a karakterrel közösen vagy egy együtt haladva tudják meg, hogy mi mi zajlik körülöttük.

[01:13:10]Csak aztán a a forgatókönyvőművel nagyon a pályája elején volt még, ezért kivették a kezébe és illetve átíatták egy ilyen formátumra.

[01:13:19]Később egyébként ez a ez a forgatókönyvről készítette el a Gattaka című filmet.

[01:13:25]Azt talán gondolom mindannyian ismeritek, azt hiszem, aztán ő is rendezte.

[01:13:29]Igen, az volt az első rendezésem.

[01:13:32]Ezt még nem merték neki odaadni, mert mondták, hogy te még zöld fül vagy.

[01:13:33]És nem és ugye az eredeti formájában nem valósítható meg.

[01:13:41]Bocsánat, csak az észrev cadak az már tényleg ez egy ilyen utopisztikus science fiction volt, hogy azt mondtad, két észrevételed volt.

[01:13:50]Igen, ez volt a egyik egyébként még ez a a filmhez talán egy kicsit kapcsolódik a Dark City című film.

[01:13:56]Bizonyára láttátok.

[01:14:00]Na na az abszolút ez a skifi vonalon halad.

[01:14:02]Aki nem látta, annak ajánlom.

[01:14:02]Ez volt az egyik megjegyzése.

[01:14:06]A második az ennél rövidebb lesz.

[01:14:10]Az a hát csak a operatőri munkát szeretném itt kiemelni, hogy egy csomó jelenet ugye úgy játszódik, úgy látjuk, mintogyha maga magát a showt néznénk, és ezt így a különböző képi megoldásokkal nagyon jól érzékeltetik, és ezt én kifejezetten érdekesnek találtam.

[01:14:29]Igen.

[01:14:33]jegyzeteimmel tudom bizonyítani, hogy ezzel a kérdéssel én foglalkoztam, mert én ha megállított volna a lány a Tiktokról vagy az Instagramról, mi fel sorozatban és megkérdezett volna, akkor engem ez, merthogy a az van, hogy nagyon következett, tehát hogy végigmaradunk a 35 mmes filmre fölvett szerintem anamorfanavision objektívekkel fölvett kép.

[01:15:01]képnél végig meg se próbálja a a televíziózás illúzióját kelteni.

[01:15:07]Ez részben azért van egyébként, mert 98-ban még pont a HD előtt vagyunk, tehát még a digitális rögzítés nem tart ott, hogy fölnagyítva 35 mm-re valamit adjon, de akkor is nagyon következetlenül imitálja, éppen hogy csak az érzetét kelti azzal, hogy nagylátószögű objektíveknek a szélére direkt ráhajtja a kompendiumot, vagy valami olyan szűkítést tesz elé, hogy a rejtett kamera érzete megjöjjön.

[01:15:35]De ha ezeket megnézed, hogy ezek hol vannak, meg hogy mennyire mozognak, például tök fixek.

[01:15:44]Tök fixek.

[01:15:44]Nincsen gyakorlatilag ilyen kézi kameraérzés, amivel követnénk.

[01:15:46]Ö nincsenek olyan vágások se nagyon, amit mondjuk, ha csak egy térfigyelő rendszert felidézel, hogy hogy valaki bejön azon az utcasarkon, térfigyelő kamerákkal meg lehetne vágni a teljes útját eddig a színpadig a a túlsó utcasarkáról, de ezeket még csak meg se kísérli.

[01:16:07]Valójában rendezői kamerát látunk végig, a film rendezőének a kameráját, nem Kristof kameráit látjuk ebben a filmben.

[01:16:15]És ez a vizuális elem, ez egyébként egy eléggé jó megoldás.

[01:16:21]De azt gondolom, hogy ez is része annak, ami miatt elvették Brian De Palmától ezt a filmet, aki rendezte volna.

[01:16:30]Mert ez a rendező, akinek a neve Peter Weer.

[01:16:35]Köszönöm.

[01:16:35]mondtam.

[01:16:38]Ő ő gyakorlatilag veszem körülbelül 20 millió dollárral olcsóbb vagy alacsonyabb bekerülési költséggel hozta ki 80 helyett 60 millióból.

[01:16:45]És és ö én azt gondolom, hogy ezeken a dolgokon ö látszik ez az egész 20 millió dollár.

[01:16:54]A nagy totál, amikor megmutatjuk a a várost, hát én bármiben lemenném fogadni, hogy az egy becsődölt bevásárlóközpont építésnek a a maradványait hasznosították erre, ami tök oké, de hát a látványtervezőnek azért ezt a sok zicert, ami az 50-es évek, ami a zárt város, a külvilág, a külvilágból azért látunk két személyes félközeliket, mert mert akkor azt meg kéne mutatni.

[01:17:23]Pontosan ez az a az a kontraszt, amiért itt én Spielbergezek fenhangon, hogy hogy ez hiányzik belőle.

[01:17:28]Hát igen, az nem 20 millióval olcsóbb, hanem 40 millióval drágább lett volna feltehetőleg.

[01:17:35]De hát igen, az egy másik mozi lenne.

[01:17:38]Befogna.

[01:17:40]Nekem csak egy apró kérdésem vagy megjegyezésem lenne a film legvégéhez, hogy mit gondoltok arról, hogy ott a Kristop megkérdezi, hogy vagy nem megkérdezi, csak így próbálja győzködni a a Trument, hogy maradjon benne ebbe a világba.

[01:17:52]De hogy konkrétan nekem annyira nehéz elképzelni, hogy ez a tűv műsor, hogy mehetett volna tovább egy percet is, hogyha hogyha a Truman ezzel a tudással, hogy egy tév műsorban van, benne marad, tehát hogy ezt kicsit a filmnek a gyengégyének lehet nevezni, vagy vagy hogy lehetne ezt értelmezni, ezt az alternatív verziót, hogyha benn maradt volna?

[01:18:10]Ez egy nagyon jó kérdés szerintem itt alap, tehát hogyha Kriszó valószínűleg a fejben már elkezdte forgatni azt az új évadot, bár itten ugye egy folyamatos óról van szó, de valószínűleg azt a második generációs Tróman showt már elkezdte a fejben forgatni, ami arról szól, hogy igaz, hogy ő bekerült ebbe, de valahogy nyilván a hazugságot föl kell fedni, és létre kell hozni egy másodlagos valamilyen sztorit, ami őt benttartja, ha nem is Se havenben, de valamiféle egy ilyen nagyobb búrába kiengedjük.

[01:18:43]Biztos vagyok benne, hogy Krisztofejében ez már pörgött ez az anyag.

[01:18:47]De egyszerűen teljesen esélytelen lett volna az, hogy Truman itt benne maradjon egy ilyen showban, hiszen a hős útja éppen az, hogy megtalálja saját magát, és az, hogy hogy megfordítja a bibliai képet, hogy Isten könyörög a teremtményének, hogy maradjon benne az az édenkerbe.

[01:19:05]Nem pedig az van, hogy kipenderíti onnan, mert bűnt követett el, hanem könyörög neki.

[01:19:09]És a teremtmény mondja azt, hogy nem kérek belőled többet.

[01:19:16]Ez ez ez az írói fogás, szerintem forgatókönyön írói fogás.

[01:19:21]Ez ez is azt azt a teóriát támasztja alá, hogy valójában itt az Isten és ember kapcsolatáról szól a film, amit történet, amit nézünk.

[01:19:31]A karaktereink valójában szimbólumok, és és ö hát, hogy mondjam, semmi, tehát fenyegetéssel se ért volna el semmit.

[01:19:41]Tehát valaki mászik át a berlini falon ilyen 3árom-kor.

[01:19:43]Akkor ha az NDK-s határőr azt mondja neki, hogy tök jó itt, gyere már vissza, vagy vagy azt mondja, hogy izé, nem lelőni tudná, ha azt akarná, hogy ne menjen ki.

[01:19:52]Kristóf számára már itt nem lehet kérdés, hogy hogy ki fog menni.

[01:19:57]Idáig nem lett volna szabad eljutni, és ennek a egyedül az aroganciája ugye egy figyelmeztetést azért utána lő, hogy kint sem vár téged több igazság, mint ide bent.

[01:20:07]Tehát ennyitől ennyit telik tőle még egy ilyen fáradt utánlövés, hogy hátha ez célbajú, de no questionen, ez sosem fog működni.

[01:20:17]Illetve hát látszik az, hogy a Kristófnak tényleg ez a élete munkája, tehát hogy ez az Opus Magnum, ez az egész 30 valahány éves nonstop 10000 valahány 100 napja történő műsorszat, ez az ő élete gyakorlatilag.

[01:20:35]Igen.

[01:20:35]Tehát van a gyermeke.

[01:20:39]Igen.

[01:20:39]És hogy amiből ő nyilván meglehetősen nem rossz színvonalon, de hogy ő egyébként élne, de hát látjuk, hogy gyakorlatilag ott él bent, tehát hogy hiába van neki bármie, persze, ő folyamatosan ugye ez a teljesen mindegy hány svájci sapkája van így és feketébe jár és ugye Kristófnak hívják, tehát hogy vagy francia vagy nem tudom én, John Smith felvette egy ilyen nevet, hogy ilyen érdekesebbnek tűnjön.

[01:21:06]svájci állampolgár.

[01:21:09]Igen.

[01:21:09]A a show 10.

[01:21:09]évada után már svájci állampolgár lett.

[01:21:12]És hogy valószínű tényleg, hogy mert ő hogy én azt feltételezem, meg az Haris fáradt feje is ezt mondatja velem, hogy hogy neki már elege van ebből az egészből.

[01:21:25]Picit van egy hallot hát, hogy hogyha ki akar menni, menjen.

[01:21:26]Végül is, mert minden minden megvan.

[01:21:29]Igen.

[01:21:29]És nagyon jó, hogy ez a Edheriszt találták meg erre a szerepre, mert van egy jelenet, amikor megcsinálja a nagy katarzist, amikor visszahozza az apát, és akkor utána ki van egy egész alakos kép róla, amikor kimegy ott a tév elnökök mellett, és látszik, hogy itt már egy hajlott hátú öregemberről van szó.

[01:21:48]Tehát neki neki már igen, neki már igazából a zenétőn túl van, és ha ő már elveszít valamit, azt már nem fogja tudni visszaépíteni.

[01:21:59]Igen.

[01:21:59]A ami amivel megfenyegethette volna egyébként az az, hogy figyelj, ha kilépsz, téged mindenki ismer, mindenki tud rólad mindent.

[01:22:14]Ugye az elején beszéltem az eltűnéshez való jogról.

[01:22:18]ami amiről ma önként mondunk le éjjel nappal és állandóan és nem akartam familiakézni de most fogok hogy a a az annak idején mi erről beszélgettünk egyszer és azt mondtam hogy hogy annak idején nagyon sok mindent elmondtak nekünk hogy gyerekként meghozzuk ezt a döntést hogy akkor mi tehát eléggé tudtuk hogy tehát lehetett tudni hogy ez mivel fog járni hogyha nem kaszálják el egy két két hét után akkor ez lesz.

[01:22:51]És ezért nem voltunk teljesen hülyék.

[01:22:52]Egy valamit nem tudtunk, és nem csak mi nem tudtuk, senki sem tudta, hogy valamikor lesz egy olyan dolog, amit úgy hívnának, hogy YouTube, hogy lesz internet.

[01:23:01]a koncepcióját sem tudtuk a az eltüntethetetlenségnek.

[01:23:09]És és ez erről ezt még felnőtt is nehezen hozza meg ezt a döntést, hogy mostantól egész életedben mindenki, akivel találkozol tudni fogja, hogy hogyan nőttél föl hogyan, hogyan fejlő, hogyan híztál fel.

[01:23:25]Az internet egy szemét, ugye ezt szokták mondani.

[01:23:27]Így van.

[01:23:27]És és ez lett volna az, amivel meg tudta volna fenyegetni Trumant.

[01:23:31]Ne lépj ki, mert ott mindenki mindent tud rólad.

[01:23:37]Itt itt lehetsz, itt maradhatsz csak saját magad.

[01:23:41]De csak ugye ez két pokol közötti választás, ugye, de ő csak a bentli a benti pokolt ismeri, a kinti poklot nem ismeri.

[01:23:49]Igen, hogy most a mennyországgal kapcsolatos teóriám nem kezdem elvétel bocsájtani.

[01:23:54]De igen, mennyország a legnagyobb pokol, tehát csak, hogy ezt spoilerezzek.

[01:23:58]Mennyország itt van.

[01:24:01]Nagyon tetszett, hogy a végén kitértetek arra, hogy ugye a bántalmazó kapcsolatokra, házasságokra, és a végén, amikor ott Kristófer azt mondja, hogy maradj, ne menj, itt vagy biztonságban, megteremtettem neked mindent, és ugye ott Jim Carry elgondolkodik.

[01:24:22]Tehát így van gyakran ez a bántalmazott nők között, és hogy azt mondja, hogy a kísértés, ugye a kísértés, tehát ugye egy bántalmazott és eltiport embert könnyű érzelmeiben rángatni, de ki fog nőni idővel az az erő, az a lelki erő, amivel visszaveri ezeket a támadásokat jó esetben.

[01:24:44]Igen.

[01:24:44]És sok nő emiatt nem lép ki egy bántalmazott kapcsolatból, mert úgy érzi, hogy itt van biztonságban.

[01:24:52]nélküle semmi vagyok, satöbbi, satöbbi.

[01:24:55]És a kérdésem az lenne, hogy szerintetek, hogyha tehát ezen a vonalon elindulnánk, érdemes lenne ezeket, ezt a filmet középiskolába, egyetemeken vetíteni?

[01:25:10]Elegendő sugallat lenne azoknak a bántalmazott embereknek az, hogy hogy ők tovább lépjenek, kilépjenek egy egy bántalmazott kapcsolatból.

[01:25:19]vagy akár családból, vagy esetleg kellene egy második rész, ahol bemutatják azt, hogy milyen az élet ezután.

[01:25:30]Nem is nem is feltétlenül csak ebből a szempontból.

[01:25:32]Azt gondolom, hogy egyébként Hollywoodnak ez a feladata a a kicsit színes szagos befejezésekkel, vagy patetikus befejezésekkel, hogy mutasson egy egy utat, hogy hogy ez lenne a helyes, még ha nem is merjük megtenni, akkor is ez lenne a helyes, hogy valamerre lépünk.

[01:25:54]Most csak ez egy példa.

[01:25:54]Azt gondolom, hogy egyébként ez az egész dolog ö ha valamiből lehetne jó sorozatot csinálni és sorozatként újra fogalmazni.

[01:26:04]Azt hiszem, hogyha ez most kerülne elő ez a forgatókönyv, akkor lehet, hogy hogy nem is lenne kérdés, hogy hogy majd valamikor a hatodik rész közepén kezdünk- rájönni arra, hogy hogy egy tév műsort nézünk végig, vagy hogy abban szerepel a a főszereplőnk.

[01:26:20]Ö de nagyon sok ilyen kérdése, például a social médiával kapcsolatban fölvetett öeg kérdésünkre de akár még a bántalmazásra is nagyon keményen ki tudna ezt érni.

[01:26:32]Azt én nézném.

[01:26:36]Jó, drága lenne, az biztos.

[01:26:39]Csak nem lenne szabad ugye kommenteket olvasni, hogyha a hatodik résznél derül ki valami.

[01:26:44]Nem, nem olvasunk kommenteket.

[01:26:47]Hát meg az egy általános szabály is lehetne.

[01:26:49]Képzeljétek el a hatodik érzéket a social média korában.

[01:26:54]Hát már már csak ötödik.

[01:26:56]Akkora bukta lett volna, mint az ólajkó.

[01:26:59]Igen.

[01:26:59]És hogy válaszolva arra a kérdésre, hogy érdemes-e vetíteni, mindenképpen érdemes, mert pontosan azért, mert olyan kérdések vetődnek fel, illetve tényleg olyan reminiszciák idéződnek meg, amik amik többet mutatnak, tovább nyúlnak saját magukon, és akár például ez a függőségi viszonyban, hogy abban ki hogyan viselkedik, ott milyen viselkedési minták vannak, ott milyen kötődési minták vannak, És és hogy ezek milyen következményekkel járhatnak, az szerintem mindenképpen érdemes.

[01:27:36]Mondjuk ez gyakorlatilag szinte Peter Weer minden filmjére igaz, hogy azokat muszáj lenne szélesebb körben vetíteni, mert ugye akár családon belül is azt látjuk, életünk folyamán azt tapasztaljuk, hogy a szüleink megpróbálják megmondani, milyen egyetemre járjunk, kit válasszunk párként satöbbi, satöbbi.

[01:27:53]Ugye ezt láttuk a feleség szerepében.

[01:27:59]És igen, csak ugye amikor egy felnövő gyerekket edukálunk, meg tartunk egy picit ilyen próbálunk mederben tartani, az egy más egy picit más hasonló, de azért mégis más, mint amikor egy felnőtt embernek embert próbálunk esetleg így kalitkába zárni, és elhitetni vele, hogy neki ott igazából jó.

[01:28:19]Nem, nem jó.

[01:28:22]Tehát de ezek árnyalatni különbségek, és alapvetően igaz, amit elmondtál.

[01:28:28]Köszönöm.

[01:28:29]Hát köszönjük szépen mi is.

[01:28:29]Igazából köszönjük a figyelmeteket és óriási köszönet külön, hogy a filmművészetnek áldoztátok a vasárnap estéteket.

[01:28:39]Megtisztelő volt itt lenni.

[01:28:39]Köszönöm Laskapálnak és köszönöm a special guestztünknek, Spá Dávidnak a részvételt.

[01:28:46]Remélem, jól szórakoztatok.

[01:28:48]Köszönjük.

[01:28:48]És és köszönöm.

[01:28:49]a időtök engedi jövő hét pénteken a régen minden jobb volt folytatjuk az őszi évadot már egy teljesen új tematikával elszámoltatás filmekkel ez úgy manapság úgy is aktuális úgyhogy az politikai elszámoltatásokról szóló filmekről fogunk beszélgetni Csunderlik Péterrel kiegészülve gyertek el ha időtök engedély köszönjük szépen köszönjük szépen