Szélsőközép 1:51:25

Kritikus Én - Puzsér Róberttel

puzsérkritikainterjúkultúramédiaközélet
Irányultság: CentristaKötődés: Független
Kritikus Én - Puzsér Róberttel
tl;dr
  • A Szélsőközép „Kritikus Én" sorozatának évadnyitó adásán az Inga kávézóban Puzsér Róbert a vendég: a kritika adásáról, fogadásáról és feldolgozásáról beszélgetnek.
  • Puzsér elkülöníti a kritikát a fikázástól: a művet szabad minősíteni, de aki a produktumát önmagával azonosítja, annak kudarc esetén „emberi mivoltában" kell összeomlania.
  • A tudatosan épített, dühös médiaperszóna és a megfelelési kényszeres magánszemély szerinte ellentétes tulajdonságokkal létezik; a hiba, ha valaki a szerep sikerét vagy kudarcát magára veszi.
  • Gyerekkori „kulcsélménye" az anyja által ráadott, szúrós irhabunda: a saját igényeire való jog hiánya, amely ma is meghatározza a közönséghez és a szerepekhez való viszonyát.
  • A Ganggal lett közszereplő, de mindig kívülállónak érezte magát a liberális szalonban; Para-Kovács Imre antiszemitizmus-vádja ellenére ishasznos ellentétnek látta kapcsolatukat.
  • Rajongótáborát három fázisban írja le: kritikátlan rajongás, majd az eltérés kényszere és démonizálás, végül némelyeknél reális, összetett kép kialakulása.
  • Vállalja, hogy a választás előtti „Fehér Oroszország" jóslatát félelemből, nem józanul mondta; a hitelesség-kultuszt intellektuális lustaságnak tartja.

„Bárkinek joga van tévedni, de senkinek nincs joga hazudni." – Puzsér Róbert

  • A Csillag születik-zsűritagságban a 10-es skálához kötötte magát, sosem tapsolt, és az érettségi-buktatással együtt a „kultúra mérlegét" helyezi mindenek fölé.
  • Az Inga szerinte nem szalon, hanem bárki előtt nyitott műhely; videóüzenetekben Egri Viktor érzelmi intenzitását, egy jobboldali fiatal pedig az Inga pluralitását emeli ki.
Részletes összefoglaló megjelenítése

Az évadnyitó: fekete öltönyök és a műsor mottója

A Szélsőközép YouTube-csatorna „Kritikus Én" című beszélgetősorozata második évadának első adását az Inga kulturális kávézóban rögzítették. A házigazda már a felvezetésben jelzi a felállás különlegességét: nem könnyű eldönteni, ki a vendég és ki a házigazda – Puzsér Róbert ugyanis az Inga létrehozásában is részt vett (később maga is elmondja, hogy a közösségi műhelyt „hoztuk létre az ingát"). A beszélgetés témája a kritika: mit okoz, hogyan változtatja meg, és hogyan lehet feldolgozni a belső és külső kritikát. A műsor formátuma ezúttal az, hogy a vendégről véleményt mondó ismerősök videóüzenetet küldenek. A házigazda megemlíti, hogy az adásnak előzménye egy meghiúsult, Magyar Péterrel tervezett „felkérdezős" műsor, ami – mint mondja – „a te hibádon kívül" akadt fenn; innen vezeti át a szót a visszautasítás kérdésére. (A „felkérdezős" szót egykori nyelvészhallgatóként utálja, de Nádasdy Ádám elve alapján – „amit használok, az van" – mégis használja.)

Puzsér sötét, elegáns öltözékéről is beszélgetnek: a házigazda szerint „szétégni csak úgy érdemes, hogy az ember ad magára és elegáns", mire Puzsér tréfásan azt mondja, a lángnyelvek is máshogy néznek ki, ha az ember rendesen fel van öltözve, mint amikor szedett-vedetten „egyszerűen csak elég". A fekete ruhákról:

„Hozzáöltöztem a remélt rendszerváltáshoz, mert úgy gondoltam, hogy ha rendesen kinyálom magam a jó értelemben, akkor rajtam nem fog múlni... Ez olyan, mint egy kényszeresség, egy rituálé, amit az ember elvégez... és végül sikerült. Beszereztem néhány öltönyt, és most már inkább keresem az alkalmat, hogy fölvehessem őket." – Puzsér Róbert *

A rendszerváltás tehát – Puzsér szavaival – „végül sikerült"; az adás már a hatalomváltás utáni időszakban készült.

Az évadban először és utoljára elhangzó műsort a házigazda a Woody Allen-től származó mottóval nyitja:

„Az első novellámat durván lehúzta egy bizonyos kritikus. Én eltűnődtem és maró megjegyzésekkel illettem a kritikust. Azután egy napon újraolvastam a novellát, és rájöttem, hogy igaza volt. A történet sekélyes és rosszul szerkesztett. Soha nem felejtettem el az esetet. És évek múlva, amikor a Luftwaffe bombázta Londont, kivilágítottam a kritikus házát." – a műsor mottója, egy Woody Allen-karaktertől (a házigazda felolvassa) *

Visszautasítás, megaláztatás – és kinek szól a kritika

Puzsér bevallja, hogy a visszautasítást rendkívül rosszul viseli:

„Nagyon rosszul viselem a visszautasítást. Nagyon sokáig egyáltalán nem bírtam pszichésen feldolgozni... és tényleg azonnal összeomlottam, amikor egy nő elhajtott." – Puzsér Róbert *

Elmondása szerint azok udvarlanak jól, akik jól tűrik a kudarcot és bíznak a nagyszámok törvényében, mert a „nem"-et a körülményeknek, nem önmaguknak tudják betudni – neki viszont hónapok kellenek az újjáépüléshez. Két dolgot tart a legmegalázóbbnak: ha a vágyát utasítják el, és ha a vágyait, szexuális szokásait a másik fél „nyomorult maszatolásnak" vagy „perverz undorító ganédisznóságnak" minősíti („ez nekem csak az előjáték, de idáig terjed a fantáziád"; „ez nem a rendes szex, ez az ilyen állatoknak való, mint te").

Ebből vezeti át a szót a kritika mibenlétére: a probléma ott kezdődik, amikor a kritizált a produktumával összetéveszti saját magát. A kritikus dolga a művet minősíteni, nem a művészt – a kritika „megalapozott, szempontokat hordoz, van fenéksúlya, aranyfedezete"; a fikázás pedig nem kritika. Aki a médiaperszónáját (a celeb „művét", amellyel magát a színes magazinok címlapjaira és a műsorok rotációjába felkínálja) kritizálja, azt jogosan teheti; aki viszont a sztárgyár által gyártott sikerét magára veszi, amikor az a médiafigura megbukik, „emberi mivoltában fog összecsuklani". A házigazda ellenveti, hogy a művész azért az alkotásban önmagát teszi ki, így a kritika őt is érinti – Puzsér ezt elismeri, de ragaszkodik az elkülönítéshez:

„Ha nem bírod a kritikát, akkor írj a fióknak, vagy fess az anyukádnak, aki szeret, és aki sose fogja azt mondani, hogy fúj, mi ez a szar." – Puzsér Róbert *

Médiaperszóna és civil Puzsér

A házigazda felidézi, hogy Puzsér egy korábbi (a „civil felbaszásokról" szóló) podcastban elmondta: létezik egy tudatosan megalkotott médiaperszóna – a dühös, kiabáló, megmondó, erősen fogalmazó figura –, amely nem ugyanaz, mint a Puzsér Róbert, „akit sokkal kevesebben ismernek". Most úgy látja, mintha a valóság keménysége miatt a kettő összecsúszott volna. Puzsér szerint a kettő „messzemenőkig létezik, olyannyira, hogy számos tulajdonságuk ellentétes", és a lénye ezen tart egyensúlyt: a médiaperszóna nehezen mond igent, főleg „hitvány vagy középszerű" dolgokra nem mond szuperlatívuszokat, míg a magánszemély „megfelelési kényszeres" – mindenre muszáj igent mondania, mindent el kell vállalnia („a rég régi Puzsér még eljött volna... aki még becsülte azokat, akik nap mint nap dolgoznak a szaros gyárban, hogy termeljék a pénzt"). A két szélsőség kiegyenlíti egymást.

Puzsér kifejti a ruhámétaforát: a közszerep, mint egy ruha, „az te vagy, de nem te vagy" – ha valaki a válladra teszi a kezét, nem azt mondod, hogy „miért érintetted meg a pólómat". Este le lehet venni, máskor másikat lehet felvenni; a szerepek (apa, férfi, kritikus, az anyám fia) „olyanok, mint a különböző ruhák". A szerep akkor önazonos, ha kényelmes, a legjobb, ha rá van szabva. „Abból válik felfuvalkodott, aki a médiaperszónája sikereit magára veszi, és abból válik romhalmazzá, aki a kudarcait magára veszi" – a legnagyobb hiba, ha egy közszereplő azt hiszi, hogy a siker vagy a kudarc neki szól, pedig a médiaszerepnek, a „köznyilvános szelfnek" szól. Magánéletét ezért egyáltalán nem viszi a nyilvánosság elé („rászállnak a legyek és beköpik"), csak olyasmit oszt meg gyerekkoráról, kapcsolatairól, amiből tanulság, közhasznú tapasztalat következik – és azt is óvatosan, mert kiforgatva tér vissza az arcába.

A színésszel való összevetésnél III. Richárdot játszó színészt hoz fel, aki leteszi a jelmezt, és utcán már a színész – Puzsérnél viszont nincs öltöző. Példaképe a magánéletét „mint a hím tojásra" őrző, átlényegülő Daniel Day-Lewis, akit a szerepeiben lát, szemben a bulvárban fürdőző, de „ellenére is szeretett" Brad Pitt-tel. A celebkultúrát a „naptáranyuka" képében ostorozza, aki „a gyerekét is úgy pakolja ki a naptárra, ahogyan a csöcseit kipakolta egykor a naptárra" – szerinte életveszélyes játék minden nyilvánosságra hozása. Arra a kérdésre, hogy a show után, egy sör mellett ő maga melyik Puzsér, azt feleli: „leveszem a zakót, de az ing marad" – valami a kettő között. A rajongók elvárását, hogy „personális puzsérkodást" kapjanak („egy darabka Puzsért magammal viszek"), érzékeli és kiszolgálja, de tudja: ha ebben feloldja önmagát, kiürül; a határhúzás viszont megy nehezen, mert – mint kiderül – sosem tanulta meg, hogy joga van a saját igényeihez.

A szúrós bunda: gyerekkor, anya, terápia

A magyarázatot Puzsér gyerekkori „kulcsélményéig" vezeti vissza (a terápiáján ő is így hivatkozik rá). Édesanyja minden hónapban elvitte az operába – nyolc-tíz évesen darabokat látott, mint a Verdi A végzet hatalma –, és ilyenkor „ráadott egy irhabundát": merev, nagyon meleg, szúrós, nem rá szabott bundát, amiben alig bírt mozogni. A saját magával való rendelkezés jogától ott fosztották meg: az anyám „babázott" vele, ő volt a „dísz fiú", aki visszaverje a fényt, hogy az anya büszke lehessen. A „szúrós bunda" jelképe azóta mindannak, amit amúgy nem akar, de csinál, mert nem tudja, hogy joga van nem akarni. A közönséggel való viszonyát is ez határozza meg:

„Amikor a közönség... 1000 szempárból rám néz, ott az anyám néz rám. És nekem ugyanúgy nincsen jogom a saját igényeimhez vele szemben, ahogy egykor nem volt jogom az anyámmal szemben a saját igényeimhez." – Puzsér Róbert *

Ugyanakkor:

„Minden operaelőadás végetér egyszer... aztán haza lehet menni, és le lehet venni a bundát. És hát ez az én viszonyulásom mindenhez és mindenkihez. Valahol ott bent egy kis gyerek szenved, mert szúrja a bunda." – Puzsér Róbert *

Iskolás koráról elmondja: „mindkettő voltam" – volt akkora pofája, hogy kiprovokálta a haragot, és egyben védtelen, önbizalomhiányos is; „a kölykök ilyenek". Az osztálytársai sokat kínozták, „nem voltam a tápláléklánc felső kétharmadában" – de, mint megjegyzi, „mindenkinek jó példa, hogy azért van kijutás onnan is".

Hogyan lett közszereplő: a Gang

Puzsér szerint sosem akart közszereplő lenni, „meg sem kíséreltem bekerülni ebbe a nyilvános közösségi térbe". 30 évesen kezdte a Gang című MTV-s kulturális talkshow-val, majd rádiózott; nyolc éven át „marginális underground figura" maradt, országosan ismert körülbelül 2012-től lett. A meghívás úgy történt, hogy a Gangot készítő Tamás László (az átirat torzított alakban) egy hajnali afterpartyn találkozott vele, ahol ötkor nézték és kommentálták az 1986-os, 6–0-s szovjet–magyar meccset – a magyarok „lassítva futottak", a vereséget viccesen a tésztára fogták, pedig, jegyzi meg Puzsér, a magasság sem mentség, hiszen „az oroszok se élnek 4000 méteren".

A házigazda lejátssza Puzsér első nyilvános szereplését a Gangból (amelyet ma a YouTube-on milliós – a házigazda szerint akár ötmilliós – nézettségű felvételek őriznek): egy kisfilm, amelyben Puzsér belső monológban szorong egy kávézóban a „pesti alternatív értelmiség" között, majd Monty Python-szerű szkeccsban rákérdez, hogyan lehet bekerülni közéjük: formanyomtatvány, 1990 forintos tagság, „átvételi elismervény", még Hegel-tagság is igényelhető, és ha valakinek a pénz nem számít, „olvasni se kell". A felolvasandó magazinok listája (Magyar Narancs, Jelenkor, Élet és Irodalom, Café Bábel, 168 Óra, Mozgó Világ) mintha kioszkban rendelés lenne – a „negyedik nővér" poénja szerint „ennyivel jár előttem az alterértelmiség". Puzsér mai értelmezésében: „itt van egy olyan 50–100 fős társaság, akik haverkodnak egymással, és ezt közvéleményformálásnak nevezik", és nem tudni, hogyan lehet ebbe bekerülni.

A liberális szalon, Para-Kovács Imre és a kívülállóság

A film utáni asztaltársalgás személyeskedő vitába fulladt: Para-Kovács Imre burkoltan „leantiszemitázta" Puzsért – állítása szerint a film a zsidó, belső-pesti értelmiségi körről szólt, ahová csak a „jó lapok" elolvasásával lehet bekerülni –, demonstratíven Magyar Fórumot lapozgatva jelezve, hogy Puzsér ezzel Csurka István módjára lépett fel. Puzsér válasza: „Nem tudom, hogy ez így volt-e, vagy így van-e." Saját álláspontját kifejtve elmondja: az értelmiség alapállapota a kívülállóság; az értelmiség nem csupán írástudás, hanem felelősség, autonómia és szabadság. Az értelmiségit az jellemzi, hogy nem veszi át kész „identitáscsomagokat" („ha halálbüntetés-ellenes vagy, akkor abortuszpárti vagy, és fegyvertartás-ellenes vagy") – ezeket a dogmákat fel kell bontani, és saját véleményportfóliót kell alkotni, nem félve attól, hogy kirekesztik vagy megbélyegzik. „Nagyon hamar azt mondják rád, hogy fasiszta. Rám is azt mondták."

A kirekesztettségről kérdezve Puzsér „kétfenekű dobozról" beszél: akart is tartozni, belül mégis nem akart. Az ölelés-metaforával (az ölelés boldogság, de egy idő után fojt, és szabadulni kell) visszatér az anyai szúrós bundához – „a fullasztó ölelés, azt hiszem, anyám". Fiatalon járt ugyan pártköri szervezetekbe (a részlet az átiratban torzult), de sosem érezte, hogy tartozna: „mindig kívülállónak éreztem magam mindenhol, és lehet, hogy mindig is kívülálló akartam lenni mindenhol" – szabadságát és autonómiáját csak egy nem uniformizáló közegben tudná megőrizni. A Gangban is kívülálló volt: a liberális értelmiség a saját kulturális jegyeiből minőséget formál és számon kéri, aki ezeket nem veszi fel, azt „kigunyolja és kiközösíti" – ő ellenfeszült, és ezzel a filmmel provokálni akart. A film ambivalenciáját akarta kifejezni: „akarom is az ölelést, de fojtogat is az ölelés" – egy kötődési zavar, ami ugyanakkor az autonómiának kedvez.

Akkoriban Puzsér a globkrit baloldali aktivizmushoz tartozott (Indymédia, a Seattle-i diákmozgalmak, a G8 elleni tüntetések szellemisége, tőke- és globalizációkritika), míg a Gangban „csupa neoliberális" ült, akik ezeken gúnyolódtak („a pénz beszél, kutya ugat"; „a tőzsdeindex még mindig érdekesebb, mint a hülyeségeid").

„Én hittem valamiben... Én abban a fajta baloldaliságban a mai napig hinnék. Sajnos az a baloldaliság mára kifordult önmagából, és a rossz gúnyrajza lett az egykori önmagának." – Puzsér Róbert *

Para-Kovácsot ennek az „tagadásból és gúnyból tapasztott" identitásnak a „dárdahegyének" nevezi – és bevallja, jó volt, hogy ott volt, mert valakihez képest határozottan meg tudta határozni magát, pozitív definíciókat adva. Para-Kovács ma is van műsora; a meghívási kísérletek nem sikerültek jól, de Puzsér nyitott – a házigazda rákérdez: „Nem tudsz nemet mondani." – „Így van. És hát most ott tartunk."

Kis puzsérok: a rajongótábor dinamikája

A házigazda felveti: Puzsér ma jóval nagyobb befolyású közönséget épített, mint az akkori „véleményelit", és ebből felelősség származik – nem zárhatja ki azokat, akik kicsit eltérően gondolkodnak, ahogy őt is kizárták egykor. Puzsér elhatárolódik attól az attitűdtől, amit más műsorokban hall („kedves kommentelők, le vagytok szarva... akkor is azt mondom, amit én akarok"): „ez nem az én dumám"; ő csak annyit mond, hogy jól tudja, mit mond, és aki nem ért egyet, „el lehet kapcsolni". Ugyanakkor elismeri a dinamikát: „a forradalom felfalja a gyermekeit" – az oroszlánkölykök az apa oroszlánon próbálgatják a karmaikat. „Nagyon sok kis puzsért neveltünk ki az évtizedek folyamán" (megjegyzi: nincs is olyan, aki az összes puzsértartalmat elbírná fogyasztani, „mert enni, aludni, dolgozni kell").

Leírja a rajongók tipikus pályaívét, három fázisban: (1) kritikátlan, önfeladó rajongás; (2) identitásválság – a rajongónak, aki már mindenben véleményt „örökölt" tőle, létfontosságúvá válik, hogy legalább egy dologban eltérjen tőle; ez a „talpalatnyi föld" (az ő „Sztálingrádja"), ahonnan ellentámadást indít: tegnap még „a nyilvánosság megváltója", ma „méregkeverő" – a kritikátlan rajongásból démonizálás lesz; (3) egyesek – új hobbik (gombfoci, csajozás) közbeiktatásával – végül háromdimenziós, komplex, reális képet kapnak róla. A házigazda hozzáteszi: aki idáig eljut, annak „kihúzhatod magad, hogy ezt te hoztad létre".

Fehér Oroszország, józanság, hitelesség

A házigazda konkrét felelősségi példát hoz: Puzsér éveken át az Önkényes Mérvadóban arról beszélt, hogy ha a Fidesz nem veszít választást, „Fehér Oroszország" lesz, „megyünk Putyinisztánba meg Lukasenkistanba" – közvetlenül a választás előtt viszont azt kezdte mondani, hogy menjen mindenki a fenébe, aki ki akar vándorolni, ha nem nyer a Magyar Péter. A két üzenet homlokegyenest ellentétes, és pontosan azokat zavarja meg, akiknek nincs más referenciaforrásuk:

„Neked megvolt ez a lehetőséged, hogy okos emberekkel beszélj, de a te rajongóidnak te vagy az okos ember." – a házigazda *

Puzsér vállalja a hibát:

„Ezt benéztem, valóban benéztem. Én igazán hittem, hogy nincs még egy ciklus ebben... Belőlem a félelem beszélt, valóban. És nem a józanság. Nekem gyengém a józanság... hanem a szenvedély... ha valami valamiben érzem az igazságot, akkor abba belevetem magam, és ilyen a természetem." – Puzsér Róbert *

Elmondta: a növekvő „csapásszámot" látta, amivel Orbán Viktor az országot keletre hurcolja; Tölgyessy Péterrel, Filippov Gáborral és Rác Andrással beszélgetve azonban eloszlatódott a félelme. Hozzáteszi: azt nem lehet kétségbe vonni, hogy komolyan gondolta, amit mondott – de hogy „úgy van-e", abban érdemes kételkedni; az ember folyamatosan tanul, „updateeli" a tudását, és kell, hogy legyenek körülötte referenciaszemélyek, akik meg tudják győzni. Ugyanakkor „nagyon rossz recept, ha valaki egyetlen egy forrásból akarja fölvenni a tudást".

A hitelesség-kultuszt alapvetően elhibázottnak tartja: az, hogy valaki „hiteles", ezért minden szavára adni kell, míg a „hiteltelent" nem szabad meghallani, „intellektuális lustaság", ami a jelen korban burjánzik:

„Bárkinek joga van tévedni, de senkinek nincs joga hazudni." – Puzsér Róbert *

Minden véleményt alaposan meg kell mérni „mások véleményének a mérlegén"; vannak nála értesültebb, a világ komplexitását jobban ismerő, józanabb emberek is, akik „nem szédülnek meg a gondolatok delejes vonzásában, ahogyan én nagyon sokszor".

Kritikafogadás a gyakorlatban: tükör és kommentfal

A kritika elfogadásánál számára csak az számít, amit mondanak, nem az, hogy ki mondja: „az én véleményemet senki ne hitelesítse pusztán azért, mert én mondom". Konstruktív, tárgyilagos véleményre – főleg ha „igazság magvát" érzeli benne – érzékeny, mert tükörre van szüksége:

„Aki nem néz tükörbe, az kvázi hajléktalan... Az ember bele akar nézni a tükörbe, de a torz tükörbe nem érdemes belenézni... érdemes tesztelni a tükröt" – hogy a tükörtartónak van-e destruktív szándéka, avagy csak a maga helyén kezeli a produkciót. – Puzsér Róbert *

És a tanulási logika:

„Ha valami szar kijön a kezem alól, és arra azt mondják, hogy szar... ha meggyőzném magam arról, hogy az nem is szar... akkor mi lesz a következő produkcióval? Az majd ez alapján a referencia alapján fog készülni, és akkor majd újra szar lesz, vagy még szarabb." – Puzsér Róbert *

A kommentfal valóságáról: 100-ból kb. egy komment valódi kritika – az ilyeneket, ha „több mint komment, akár blogposzt színvonalúak", lefényképezi és egy fotóalbumban őrizgeti, újra-újra olvasgatva. A többség fikázás és anyázás („Puzsér ma is teljesen vakon van" – magyarázat nélkül), vagy drámai kilépés bejelentése („hallgathatatlan a műsor, én leléptem" – a „dramatic exit" népszínmű). Az Unger Anna-ügyet hozza fel példaként: amikor nem népszerű véleményt mondott, a kommentfalon tömeges volt a „kussoljon a puzsér" (50–80 like): „fogja be a pofáját, ha nem tud a dolgos építőmunkában részt venni... elbassza itt nekünk a reményt". Ezt a mintát elemezzi: aki kézhez kapja a neki tetsző véleményt, az „jó puzsér"; ha nem azt hallja, amit akar, jön a „filléres konyhapszichológizálás" – megkeseredett, nem nyaralt eleget, elrabolták az ufók és ezt kaptuk vissza, megvették a Puzsért, politikus akar lenni és gründolja a pártját, a „kutyapártban" akar politizálni, vagy megsértődött Magyar Péterre, amiért nem jött el vele beszélgetni, és alig várta, hogy egy Unger Anna-ügy „leverje a poharat az asztalról". A házigazda álláspontját gúnnyal honorálja:

„Szerintem a fa milyenkor szokott tapsot kérni, mert azért ez egy nagy előadás volt." – a házigazda *

Zsűritagként: a Csillag születik és az érettségi

A házigazda felhozza a X-Faktor/Csillag születik-epizódot, amelyről „mémek és X-házak keringenek", és kérdezi: tudatos volt-e, hogy ne gázoljon bele emberekbe, és képviselje azt a kritikai attitűdöt, amit ő maga elvár? Puzsér elmondja: a Simon Cowell-féle pozíciót keresték – de Cowell, a formátum atyja az előadót gyalázza, míg ő a produkciót ítélte meg. A zsűri már majdnem teljes volt (Pokorny Lia, Hajós András, Hernádi Judit), és megtalálták a negyedik tagot.

„Én úgy éreztem magam abban a műsorban, mint Odüsszeusz, amikor hozzákötözteti magát az árbóchoz... Az én árbócom, amihez hozzákötöztem magam, az a 10-es skála volt: a hetes, nyolcas, kilences, tízesre mondok igent, a hatostól lefelé nemet." – Puzsér Róbert *

Módszere: minden produkciónál visszaképzelte magát egy budapesti klubba, ahol 1500 forint belépőt fizetett – hetes esetén a pénzt „leszórakozta", nyolcasnál jó üzlet volt, kilencesnél lemezt venne a shopban, tízesnél „életre szóló élmény". A műsor gépezete viszont manipulált: casting napokon 15 gyenge produkció után jött egy egész jó, ami az utána „olyannak tűnik, hogy meg Maria Callas a milánói Scalában énekel" – ez kattintás, és pontosan ezt akarják. Ezért fogadalmat tett: soha nem tapsolt („a taps a közönség dolga... a szavaimmal fejezem ki a tetszésemet vagy a nem tetszésemet"), és imádott kettest adni – mert a kereskedelmi tévékben „ha valami tetszik, adsz rá 10-est, ha nem tetszik, adsz rá nyolcast, de hetest nem adsz, mert nem akarod, hogy megutáljon a néző" –, miközben a nyomás folyton azt súgta: „az egy emberi lény, gondolj bele, mennyit készült erre a produkcióra". Ha engedett volna, csak „hangulatfelelős" vagy „egy show-műsornak a kelléke" lett volna, rémálma pedig az, hogy „szégyentelen celeb vagyok, olyan, mint a többi". Ugyanezt az elvet tanárként érvényesítette: megbuktatott egy érettségizőt, aki nem tudta, melyik évszázadban volt a kiegyezés, sem hogy ki egyezett ki kivel – mert „kisebb közártalom az, ha ő megbukik", mint hogy az egész közoktatás „szar színjáték" legyen. A zsűrizésnek, tanításnak egyetlen mérlege van: „a kultúra mérlege".

Videóüzenetek és a kiégés kérdése

Egri Viktor üzenetében jelenti, sajnálja, hogy elmaradt egy közös műsor: „tudtuk, hogy ha a Gyurcsány-kormány 2006 őszi üléseinek jegyzőkönyvei nyilvánosságra kerülnek, akkor Robit nem lehet majd a kutatómunkától elrángatni." Azt meséli, hogy az Önkényes Mérvadóban mellette ülve Puzsér állandóan rajzolgat, és „nyugodtan állíthatom, hogy Orbán Viktorhoz hasonlóan nyomathatna pólókat a rajzaiból. Szerintem jobb nála." Véleménye szerint senkit nem ismer, aki a saját élete eseményeit olyan vehemenciával élné meg, mint Puzsér a közéletét:

„Ha az érzelmi amplitúdónak kell mértékegység, akkor a Puzsér nevet javaslom." – Egri Viktor *

Puzsér megjegyzi, hogy közös Gyurcsány-témájú vitájuk van/volt – a házigazda lezárja: „Nem fogunk Gyurcsányozni."

A második videót egy fiatal, jobboldali közeghez kötődő férfi, Dániel küldte: életében egyszer találkozott Puzsérral, egy választási kampányrendezvény után kb. tíz percet beszélgettek négyszemközt. Politikai kérdésekben nem értenek egyet, és stílusa sem jön be neki – „túl durva, eléggé erős véleményeket szokott mondani... ez tőlem távol áll" –, de személyesen normálisnak és kulturáltnak találta, jó beszélgetés volt. Szerinte Puzsér tevékenységének legnagyobb pozitívuma maga az Inga: egy hely, ahol nem csak Puzsérnek tetsző szereplők mondanak véleményt, hanem jobboldaliak, fideszesek is – reméli, minél több ilyen helyszín lesz, és Puzsér minél több jobboldali véleményformálónak ad teret. A házigazda megjegyzi: „egy jól fésült, szerényen beszélő fiatal ember... egész kulturált véleményt mondott", és kérdezi, Puzsér azt nézi-e, mit mondott, vagy azt, hogy ki mondja. Puzsér: „Azt nézem, hogy mit mondott, természetesen." Ironikusan hozzáteszi, kíváncsi lenne, mit gondol Dániel Bajer Zsoltról: ha olyat hallana, hogy „nekem túl durva, nem az én habitusom, de elismerem, hogy egy kultúrember", akkor ez a kifinomultság, a visszafogottság és a vélemény cizelláltsága iránti érzék lehetett a vonzó – „talán a Megafonban is... ez tetszhetett meg neki, amikor odaszegődött". A házigazda a zárásban azt emeli ki, hogy Dániel története épp arra rímek, amit Puzsér az Ingáról és a nem-mondási képtelenségéről elmondott: „bárki odamehet vele beszélgetni – talán még Bajer Zsolttal is egy jót diskurálnátok."

A hatalmas érzelmi amplitúdó kiégés-veszélyéről kérdezve Puzsér válasza: „Nekem ez nem intenzív, nekem ez az alapjáratom" – egy ismerőse szerint „az agyam speedet termel". Ő ezt nem extrém fordulatszámnak, hanem természetes homeosztázisnak éli meg, ami állítása szerint gyerekkorának és az anyjával való kapcsolatának következménye – és „próbálom jóra fordítani, azt hiszem, a legtöbb, amit az ember tehet ezzel".

Az Inga: műhely a szalon helyett

Puzsér hosszan fejti ki, miért nem szalon az Inga: „Én világéletemben szalonképtelen voltam, és nem is akarok szalonképes lenni, mert tagadom a szalonok létjogát." A szalon a saját kulturális dogmáit rákényszeríti a társadalomra, és aki nem illik bele, azt kirekeszti – miközben „odakint az óriási valóság, itt bent meg ez az áporodott szalon"; a szalonban elhiszik, hogy ők zárták ki a többieket, pedig ők zárták be magukat „jobb esetben egy elefántcsonttoronyba, rosszabb esetben egy gettóba". Az Esterházy Péter-féle „bizonyos szintről nem ereszkedünk" hozzáállás szerinte a „szalonképtelenség" megbélyegzésével a vitakerülést szolgálja – és végül „a szalonnak kell abban az országban élni, amit egy Orbán Viktor berendez 16 évre". Az Inga ezért nem szalon, hanem műhely, közösségi tér, ahová bárki bejárása van, senki nincs kirekesztve.

A tolerancia liberalizmus általi értelmezését is megfordítja: a „semmi közöd hozzá, tartsd tiszteletben" normája helyett szerinte „közöd van a másikhoz. Mindenkinek köze van mindenkihez" – a másiktól való elfordulás és a privát tér exkluzivitása helyett az egymás felé fordulást és a közös tér intimitását választaná. Ezért van az Ingában ingyen a szóda: „az üzenet az, hogy nem üzleti kapcsolatban vagyunk. Ha nincs pénzed, kérj egy szódát, és ülj le... maradj zárásig... nem azért vagyunk itt, hogy elvegyük a pénzt – polgártársak vagyunk."

Zárás: Kipling Ha-ja

A házigazda búcsúzóul felidézi, hogy a közelmúltbeli jubileumi adás végén Puzsér felolvasta Kipling Ha című versét Kosztolányi-fordításban – amelyet ő maga 38 évvel ezelőtt, a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban mondott el a saját ballagásán (a verset Vitray Tamás egyik könyvének előszavából ismerte; Orbán Viktorral „lecsúszott", mert az hét évvel korábban végzett ott). Puzsér a „ha a sikert és a kudarcot bátran állod, és úgy nézed őket, mint két rongycsalót" részt emelte ki – a házigazda viszont a vers záró sorait ajánlja Puzsérnek: „Ha szólsz a néphez és tisztesség a vérted, királyokkal jársz és józan az eszed... Ha jó barát, de ellenség sem sérthet... tiéd a föld és minden, ami rajta, és ami több: ember leszel, fiam."

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „a kis Tamás László, aki valami after buliban látott" – a Gangot meghirdető személy neve torzult; a legvalószínűbb olvasat Tamás László (a Gang készítője), de az átirat alapján nem egyértelmű.
  • „A FAMAS úgy szokott kifejezni magát, hogy a nekem az agyam speedet termel." – a „FAMAS" hivatkozás (személynév vagy becenév?) nem azonosítható; az idézet lényege („az agyam speedet termel") rekonstruálható.
  • „mint a Blauza ez a dramatic exit" – a kommentelőkről szóló példa ezen utalása nem rekonstruálható; a mondanivaló (drámai, bejelentett kilépés a kommentfalról) értelmezhető.
  • „fes voltam benne" / „milyen fes fiam van" – az anya szó szerinti kifejezése bizonytalan (esetleg „fésült voltam benne"); az opera- és bundajelenet szimbolikus tartalma egyértelmű.
  • „Én egy időben jártam Parkba. A 20-as éveimet ilyenekben töltöttem" – nem egyértelmű, pártba/szervezetbe vagy egy helyre érti; a lényeg (sosem érezte magát odatartozónak) rekonstruálható.
  • A 6–0-s meccs körüli részletek („beraktuk a irapuatói...", „amit végantal a tésztára fogott") szintaktikailag torzultak; a történet lényege: az 1986-os szovjet–magyar meccset hajnali ötkor nézték, a vereséget viccesen a tésztára fogták.
  • „azzal a szórakoztatásos hőgyorral/„homeorral", ami ott megy" – a kifejezés nem rekonstruálható; a kontextus (X-Faktor szórakoztatóipari gépezete) alapján értelmezhető.
  • „abban a bizonyos ilyen síkideg podcastban" – a hivatkozott podcast neve bizonytalan.
  • „a Budapest rádióban későbbi FM-en" – a korai rádiós állomások nevei torzultak; „hanem az majd 12-ben" feltehetően az országos ismertség időpontját (kb. 2012) jelenti.
  • Egri Viktor üzenetének „Egy jobb van mind a kettőknél Pócs János Freddy és Bénivel" mondata nehezen értelmezhető (valószínűleg rajzolókkal kapcsolatos poén); a pólónyomtatás-poén rekonstruálható. Puzsér válaszában a „Gyurcsány vitátok vitettérésünk" kifejezés is torz; a lényeg, hogy közös Gyurcsány-témájú vitájuk van.
  • „konfrontáltam ezt a liberális értelmiségi közeget, a Fidesz nevezékével ezt a belpesti közeget" – a mondat középső része torzult; a lényeg (a belső-pesti liberális közeg konfrontálása a saját tabuival és „tanult szolgaságával") értelmezhető.
Teljes átirat megjelenítése

[00:01:06]szívesen hogy Jó estét kívánok.

[00:04:47]Sziasztok.

[00:04:47]Sok szeretettel köszöntünk mindenkit az Ingában.

[00:04:50]Ez itt a kritikus én második évadának első adása és kicsit nehéz most így azt mondanom, hogy vendégünk Puzsér Róbert, mert nem könnyű megmondani, hogy az ingában ki a vendég és ki a házigazda.

[00:05:02]Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy köszönöm Robi, hogy eljöttél hozzád.

[00:05:07]nagyon elegánsan megadva a módját.

[00:05:10]Hm.

[00:05:10]Azt mondják, hogy szétégni csak úgy érdemes, hogy az ember ad magára és elegáns, és kinéz valahogy.

[00:05:14]Hy, egészen máshogy néznek ki a lángnyelvek, amikor az ember rendesen felöltözött és kinéz valahogy, mintogyha szedett vedett módon egyszerűen csak elég.

[00:05:25]Ha jól értelmezem, akkor egy rosztolásra jöttem, és hát ember a saját halotti torára csak kikész ki kiöltözik valahogy, hogy ki nem lesz következő.

[00:05:38]Tehát most kell kinézni valahogy.

[00:05:43]akartam egyébként a feketére rákérdezni, hogy mostanában rendre látlak gyakorlatilag minden megjelenésed a nyilvánosságban ez a ez a sötétfekete elegancia, ami nem tudom, hogy üzen-e valamit azon kívül, hogy most egy halott torra készültél.

[00:05:57]Hát hozzáöltöztem a remélt rendszerváltáshoz, mert úgy gondoltam, hogyha rendesen kinyalom magam a jó értelemben, akkor akkor rajtam nem fog múlni.

[00:06:14]És hát ez olyan, mint egy kényszeresség, egy rituálé, amit az ember elvégez, és akkor talán majd lesz mit ünnepelni, de az ember elő előtte már egy kicsit úgy rákészül lélekben, és hát végül sikerült.

[00:06:29]Úgyhogy beszereztem néhány öltönyt, és most meg már inkább keresem az alkalmat, hogy fölvehessem őket.

[00:06:39]Kiváló alkalom lesz a mai is.

[00:06:41]Remélhetőleg ez az évadnyitó adásunk.

[00:06:44]Ezért gondoltam, hogy most először és az évadban utoljára felolvasom a mottóját ennek a műsornak, amit annak idején, amikor kitaláltam az egész koncepciót, ez volt a fejemben, és annál is inkább örömmel teszem, mert a mottó egyébként Woody Allentől származik, akinek úgy tudom, te is azért komoly tisztelője vagy.

[00:07:00]Szóval kritikáról beszélgetünk és arról, hogy mit okoz az emberben, vagy hogy változtatja meg, vagy hogy tudja feldolgozni akár a belső, akár a külső kritikát.

[00:07:10]Ez az idézet elvileg egy Woody Allen karaktertől származik, de hát tudjuk, hogy Woody Allen minden karakter egy kicsit maga Woody Allen.

[00:07:16]És így szól: "Az első novellámat durván lehúzta egy bizonyos kritikus.

[00:07:20]Én eltűnődtem és maró megjegyzésekkel illettem a kritikust.

[00:07:25]Azután egy napon újra olvastam a novellát és rájöttem, hogy igaza volt.

[00:07:29]A történet sekélyes és rosszul szerkesztett.

[00:07:33]Soha nem felejtettem el az esetet.

[00:07:33]És évek múlva, amikor a Luffe bombázta Londont, kivilágítottam a kritikus házát.

[00:07:43]Szóval, hogy nyilván nem könnyű szembesülni még a jól megérdemelt kritikával sem.

[00:07:50]De mielőtt arra rátérünk, hogy te hogy viszonyulsz ehhez, az a igazi kérdés, mondtad, hogy ilyen halott tóra vagy felkérdezésre készültél.

[00:07:58]Ezt a szót egyébként én azért nem akartam használni egyrészt, mert mert egykori nyelvészhallgatóként rettenetesen utálom.

[00:08:03]Szerintem ilyen szó nincs, de ugyanakkor Nádás di Ádám nagy tisztelőjeként azt valam, hogy amit használok, az van, úgyhogy akkor biztos van.

[00:08:11]Viszont ennek a felkérdezős műsornak itt ugye volt egy olyan előzménye itt az ingában, hogy meghiúsult egy Magyar Péterre kapcsolatos felkérdezős műsor a te hibádon kívül.

[00:08:22]És ebből az jutott eszembe, hogy az első kérdés az, hogy te hogy viszel, hogy viseled a visszautasítást?

[00:08:31]Nagyon rosszul viselem a visszautasítást.

[00:08:35]Nagyon sokáig egyáltalán nem bírtam pszichésen feldolgozni a visszautasítást, és tényleg azonnal össze összeomlottam, amikor egy nő elhajtott, és nem ismertem odamenni a következőhöz próbálkozni.

[00:08:52]Tehát ez azok a csávók tudnak jól csajozni, akik jól viselik a visszautasítást, és nagy a kudarctűrőképességük, és rámerik bízni magukat a nagyszámok törvényére.

[00:09:06]Az ilyen csávók általában csajokkal mennek haza.

[00:09:12]Mert a második csajhoz meg a harmadik csajhoz ugyanazzal az önbizalommal mennek oda, mint az elsőhöz.

[00:09:19]Nem, nem, nem rombolja le az önbizalmukat.

[00:09:21]Valamiért úgy tudják érezni, hogy az a nem, amit kaptak, az a körülményeknek szól, nem neki.

[00:09:27]Vagy annak a lánynak a a éppen párkapcsolati státuszáról szól, nem neki.

[00:09:35]És erről jól meg tudják győzni magukat.

[00:09:38]És itt már tényleg csak a matematika az, ami játszik.

[00:09:43]Akárhány csajhoz odamennek, és végül egyiket elviszik haza.

[00:09:50]Hát nekem ez nem ment soha.

[00:09:52]Egy csaj engem visszautasított, akkor én utána teljesen összecsuklottam.

[00:09:55]Tehát a következőhöz oda se mentem, mert nyilván semmi értelme nem is lett volna úgy odamenni, hogy a romjaimban vagyok, és egy csőtt tömegnek érzem magam.

[00:10:07]Úgyhogy én nekem ilyenkor hónapok kellettek, hogy újra felépítsem magam.

[00:10:13]Ez ez gyötrelmes volt és nyomorúságos volt, és nagyon-nagyon szar volt tényleg.

[00:10:19]annál nincsen.

[00:10:22]Tehát a azon gondolkodom, hogy mi a legmegalázóbb.

[00:10:24]Hát az egyik ilyen az, hogyha az ember akar valamit valakitől, amit az a valaki nem akar tőle, és minél inkább akarja, vagy akarta, annál megalázóbb.

[00:10:37]És most itt nem feltétlenül csak a szex nyilván a elsőként a kopulálásra gondolunk, hogy szeretnék rádfeküdni és a váladékaimmal összekenni téged, és erő azt mondja, hogy fúj, undorító vagy.

[00:10:48]Pedig ez egy egész jó csajozós dumának tűnt még az előbb, de nem nem szeretném, mert undorítóak a nyálkáid, mondja ő.

[00:10:58]És hát ezt az ember magára veszi, bár a nyálkáira mondták, de mégis és és a a másik, ami nagyon-nagyon megalázó, az az, hogyha az embernek a vágyait, vagy a szexuális szokásait a másik fél, vagy ödériának ilyen nyomorult maszatolásnak vagy perverz undorító gané disznóságnak minősíti.

[00:11:34]A kettő közül bármelyik megalázó.

[00:11:37]Tehát az is megalázó, hogyha elmondod, hogy mit szeretnél, és azt mondja, hogy ja hát ez nekem csak az előjáték, de hogy idáig terjed a fantáziád, vagy ez a te szexuális kultúrád öreg.

[00:11:51]A másik az az, amikor elmondod, hogy mit szeretnél, és azt mondja, hogy fúj, ez nem a rendes szex, ez az ilyen állatoknak való, mint te.

[00:12:01]És hú, egyik rosszabb, mint a másik.

[00:12:05]És hát az ez borzasztó, amikor az emberre nemet mondanak, mert ezt magára veszi.

[00:12:12]Na most a kritikusnek a kritizált viszonylatában ez akkor okoz problémát, hogyha a kritizált az a teljesítményével, vagy azzal a produkcióval, amit szállított, azzal összetéveszti saját magát.

[00:12:32]Hát a kritikus az nagyon nem kritikusként működik, hogyha azt a valakit minősíti, aki azt azt a művészet előadta.

[00:12:42]Azt a művészet kell minősíteni.

[00:12:45]Ha elég szar, akkor bizonyára vannak rá jelzők, vagy ha elég jó, akkor is bizonyára vannak rá jelzők.

[00:12:52]De a kritikus azt a valakit, aki a művész, vagy aki az alkotó, azt azt ne nagyon vegye a szájára, mert az az már az már az ő határátlépése.

[00:13:07]És a probléma mindig azzal van, amikor egy közszereplő saját magát a produktumával, a produkciójával összetéveszti.

[00:13:14]Vagy hogyha valaki, aki kritikusnak adja ki magát, a produkciója helyett őt magát minősíti, és akkor az az egy jogos sérelem, akkor jogosan mondhatja azt, hogy őt megszégyenítették, de pusztán az, hogy te festesz valamit, és jön a kritikus és azt mondja, hogy és mondjuk nem fikázza, mert a fikázás meg a kritika azért nem ugyanaz.

[00:13:40]Kritika az általában megalapozott.

[00:13:46]A kritika a szempontokat hordoz.

[00:13:49]A kritika az valamihez képest fejezi ki azt, hogy ez attól elmarad.

[00:13:52]A kritikának kell, hogy legyen valami fenéksúlya, aranyfedezete, kell, hogy legyen valami valami bázisa, ami alapján az a valami nagyon jó vagy nagyon szar, vagy kicsit jó vagy kicsit szar.

[00:14:07]Na most a probléma mindig az, hogyha a művész összetéveszti saját magát a művével, és ha te lekritizálod a művét, akkor ő azt magára veszi.

[00:14:18]pedig az a művének szól, és ő őt nincsen, tehát a kritikusnak nincs joga a művészt minősíteni, mert nem a terapeutája, vagy nem az anyja, vagy nem a élettársa, de a művet meg igenis van, mert az a művész azzal a művel kiállta a nyilvánosság elé.

[00:14:38]azt a művet ő beemelte a nyilvánosságba azzal a művelő m segíti, vagy gáncsolja a közizlést, fejleszti, vagy rombolja a esztétikai érzékét azoknak, akik azt látják.

[00:15:03]Tehát, hogy azt ő kirakja, az kint van a világban.

[00:15:05]A kritikusnak arra vonatkozóan joga van.

[00:15:08]kritikát kifejezni.

[00:15:10]És szóval az a helyzet, hogy ha nem bírod a kritikát, akkor írja a fióknak, vagy fess az anyukádnak, aki szeret, és aki sose fogja azt mondani, hogy fúj, mi ez a szar.

[00:15:21]De és és hogy ugye az ez nem csak a művészek esetében van így, mert hanem így van a celebek esetében, akiknek ugye nincs művészetük.

[00:15:32]az ő művészetük az a az a médiaperszónájuk, az az ő műv.

[00:15:39]És azt ők rendre összetévesztik saját magukkal.

[00:15:41]És hogyha azt a médiaperszónát kritizálod, márpedig azt jogod van kritizálni, mert fölkérezkedik a színes magazinoknak a címlapjaira, fölkérezkedik a fókusznak, meg az aktívnak, meg az én nem tudom milyen sztármustráknak a rotációjába, tehát sokkolja magával, vagy hát a legalábbis a saját médiaperszónájával a nyilvánosságot, hát akkor annak a médiaperszónának el kell bírnia azt a kritikát.

[00:16:09]De ha összetéveszti magát a médiaperszónával, akkor te leszólod a médiaperszónát, és ő úgy veszi, hogy őt őt szóltad le.

[00:16:15]Tehát ez nagyon nagy hiba, mert szóval a az a az a médiaperszóna az az nem ő, az nem ő.

[00:16:22]És hogyha magára veszi annak a médiaperszónának a sikerét, amit amúgy nem ő ért el a csodálatos személyiségével, csak ő nyilván így így így győzi meg magát erről, hanem a sztár gyár, amelyik legyártotta őt, amelyik fölrakta őt a színes magazinoknak a címlapjára, meg berakta ezekbe a celebrotációkba, hogyha hogyha ennek a sikerét és a és a sztárságát és a rivalda fénytekörül magára veszi, mert azt gondolja, hogy az neki szól, mert nincs még egy ilyen elképesztő, csodálatos személyiség, mint én.

[00:17:05]Akkor akkor hát meg nagy hibát követett el, és amikor majd ez a médiaperszóna megbukik, akkor ő emberi mivoltában fog összecsuklani, mert nem őrizte meg magát a nyilvánosság elől, mint valakit, akire esetleg akkor is szükség lesz, hogyha ez a közszereplő megbukik.

[00:17:25]Szóval a kritikusnak a művel van dolga, és ha nincs mű, akkor hát azzal, ami a műhelyett szerepel a nyilvánosságban.

[00:17:36]Hát nagyon sok olyan magas labdát feldobtál, amit készültem egyébként lecsapni, meg majd nyilván beszélgetünk még róla.

[00:17:42]Ö azt azért megjegyzem, hogy a művészettől indultál és a művészet kritikusától és a celebekig jutottál.

[00:17:47]És én azt gondolom, hogy ott azért nagyon nehéz kritikusnak is különbséget tenni, hogy egy művész azért mégis csak önmagát teszi ki valamilyen módon az alkotásban.

[00:17:58]Így az alkotást ért kritika valamennyire őt is fogja érinteni.

[00:18:01]Aki létrehoz egy médiapersonát és celepként vagy közéleti szereplőként nyilvánul meg, azt arra azt talán mondhatja, hogy valóban ezt a megnyilvánulását éri a kritika, és ezzel foglalkozzatok, ne azzal, hogy egyébként ő milyen.

[00:18:15]És ez azért különösen érdekes az esetben.

[00:18:18]akartam is ezzel kezdeni, hogy valóban néhány évvel ezelőtt hallgattalak talán abban a bizonyos ilyen ilyen síkideg podcastban, ahol ugye a a civil felbaszásokról van szó, hogy ki min idegesíti föl magát a civil életben, és ott te elmondtad, hogy van egy Puzsé Róbert média persona, aki tudatosan betöltött egy olyan űrt a nyilvánosságban, bement oda, ahol még nem volt senki.

[00:18:46]ez a dühös, kiabáló, megmondó és nagyon erősen fogalmazó személy, de ez nem ugyanaz, mint Puzsé Róbert, akit sokkal kevesebben ismernek.

[00:18:58]Ö de azt vettem észre az utóbbi időben, és lehet, hogy ez nem így van, hogy vagy a valóság keményedett fel annyira, hogy most már azért nagyon nehéz ezt külön választani.

[00:19:06]És amikor én téged dühösnek és megmondónak látlak, hallak, igaz ez elsősorban közügyekre vonatkozik, akkor már nem gondolom, hogy ez egy média person, akkor mintha összecsúszott volna a dühös, létrehozott, megkreált Puzsér Róbert és a civil, aki valószínűleg ugyanolyan dühös.

[00:19:21]Létezik még civil puzsér és médiapersona puzsér.

[00:19:28]messze menőkig létezik olyannyira, hogy számos tulajdonságuk ellentétes.

[00:19:31]És azt hiszem, hogy a lényem így tart egyensúlyt.

[00:19:36]A médiaperszóna az egy meg nem felelési kényszeres személy, akinek aki nehezen mond igent.

[00:19:42]Persze kimondja az igent, de csak jóformán csak akkor mondja ki az igent, hogyha azért a produkcióért vagy művészeti alkotásért vagy vagy közszerepért vagy közszereplésért vagy valami ilyesmiért nagy a rajong arra ha elragadtatja magát akkor akkor akkor igen.

[00:20:01]Most sőt akkor szuperlatívuszokat is mondtalában nem könnyen mondja ki főleg arra ami hát hogy mondjam hitvány vagy középszerű.

[00:20:13]Tehát én én én ugye a nyolcas, kilences 10-es filmekről gondolom azt, hogy azokat mindenképp meg kell nézni.

[00:20:23]Meg az egyes kettes filmekről gondolom azt, hogy azokat is feltétlenül meg kell nézni, ami közte van.

[00:20:34]Szóval ezzel szemben a magánszemély az megfelelési kényszeres.

[00:20:38]Tehát én, mint magánszemély meg nemet mondok.

[00:20:41]nagyon nehezen, és mindenre muszáj igent mondanom, és mindent muszáj elvállalnom.

[00:20:53]Na magánszem a magánszemélyt kértétek föl, persze egy médiaszereplésre, tehát én mint magánszemély, hát hogy mondhatnék nemet?

[00:20:58]Hát utálni fogtok, azt fogjátok mondani, hogy na a rég régi puzsér még eljött volna.

[00:21:05]Az még, aki még az igazi volt, az még eljött volna, amikor még becsülte valamire azokat, akik nap mint nap dolgoznak a szaros gyárában, hogy termeljék a pénzt.

[00:21:19]És és hát hogy is mondhattam volna nemet, de általában nehezen mondok nemet valamire vagy bármire.

[00:21:24]És azt hiszem, hogy ez egy ez az ellentét, ez a feszültség, mint egy kiegyenlíti egymást.

[00:21:35]minthogyha a közszereplő a magánszemély helyett is nemet mondana.

[00:21:46]Igen, messzemenőkig létezik.

[00:21:46]Én meg létezik a puzsér.

[00:21:50]Így szoktam hívni.

[00:21:56]Én egy magán személy vagyok.

[00:22:04]aki viseli magán azt a szerepet, azt a közszerepet, ami a puzsér, ami aki ez a kritikus, megmondó ember, sokféleképpen lehet minősíteni.

[00:22:18]Ennél rosszabbakat is hallottam már.

[00:22:22]Ö úgy viseli, mint egy ruhát.

[00:22:25]Na most a ruhád az te vagy, de a ruhád az nem te vagy.

[00:22:29]Tehát ha valaki a válladra teszi a kezét, akkor azt mondod, hogy miért érintettél meg.

[00:22:34]Nem azt mondod, hogy miért érintetted meg a pólómat, hanem azt mondod, hogy miért érintettél meg.

[00:22:42]Ha megfogod valakinek a karját egy pulcsiban, akkor azt mond azt mondja, hogy ne ne nyúlj hozzám.

[00:22:48]Nem az, hogy ne nyúlj a pullóveremhez.

[00:22:53]Tehát az tulajdonképpen te vagy a te kiterjesztésed.

[00:22:58]De természetesen abban az értelemben nem te vagy, hogy amikor este hazamész, mielőtt beállsz a zuhany alá, leveted, tehát le tudod venni magadról.

[00:23:08]Esetleg máskor egy másikat tudsz fölvenni.

[00:23:10]Ezek a szerepeink.

[00:23:13]Apa vagyok, férfi vagyok, kritikus vagyok, az anyámnak a fia vagyok, a barátaimnak a barátja, vagy haverjaimnak a haverja vagyok.

[00:23:25]És ez ezek ezek különböző szerepek, olyanok, mint a mint különböző ruhák.

[00:23:30]De ez mind én vagyok, de nem én vagyok, hanem ezek a szerepeim.

[00:23:34]Egy ilyen szerep akkor jó, akkor integráns, vagy hogy mondjam, akkor önazonos, hogyha kényelmes.

[00:23:43]A legjobb, ha rád van szabva.

[00:23:46]Tehát ha a szabó leveszi a méreteidet és rád szabja, akkor az patent.

[00:23:53]Ha van, akinek nincsen szabóra pénze, vagy ideje, vagy türelme, az elmegy a konfekcióosztályra és vesz egy olyat, ami nagyjából jó, de megfelel a stílusérzékének, az ízlésének, a kényelmi szempontjainak, mindezeknek.

[00:24:03]És akkor abban a ruhában ő komfortos, de a ruha attól még nem ő.

[00:24:13]Tehát és ezt nem szabad összetéveszteni egymással, mert abból válik felfuvalkodott, aki a médiaperszóénájának a sikereit magára veszi, és abból válik Romhalmaz, aki a média personájának a kudarcait magára veszi.

[00:24:32]Tehát az azt gondolom, hogy a legnagyobb hiba, amit elkövethet egy közszereplő, hogyha azt képzeli, hogy akár a siker, akár a kudarc neki szól, aki ő nem az a médiaszereplőnek szól, az a médiaszerepnek szól, az a köznyilvános szelfnek szól.

[00:24:51]Mondhatjuk úgy, hogy a ruhának szól, de azért azt tudjuk, hogy nem a ruha teszi az embert, hanem az ember veszi fel a ruhát.

[00:24:59]Tehát fontos ez a különbség.

[00:25:02]És én és én nagyon fontosnak tartom ezt a különbséget, mert ebben őrizgetem önmagam a nyilvánosság elől.

[00:25:09]Én például a magánéletemet nem viszem ki a nyilvánosság elé semmilyen módon, semmilyen mértékben, mert rászállnak a legyek és beköpik röviden, és nem óhajtom.

[00:25:22]Tehát, hogy azt azt én meg szeretném őrizni magamnak meg a családomnak.

[00:25:31]És és ilyen módon viszont viszont mint kritikus, viszont mint köznyilvános szereplő meg simán felkérdezhető vagyok, vagy szívesen beszélek, és még a magánéletemről, vagy mondjuk úgy, hogy az a gyerekkoromról vagy a vagy az emberi kapcsolataimról is beszélek, ha annak van közhaszna, hogyha abból következik valami, ami több annál, ha nem puszta bulvá, hanem egyszerűen csak pletykálok magamról, mert milyen érdekes a híres ember élete, hanem valami következik belőle, valami tanulság, amit érdemes levonni, vagy amiből épülhet valaki, vagy egy olyan tapasztalat, amit érdemes megosztani, hogy más okuljon belőle.

[00:26:20]Ilyen esetben azt gondolom, hogy de ilyenkor is érdemes nagyon jól megválogatni, hogy az ember miket mond el, mert szembe fog jönni, de nem abban a formában, ahogyan elmondtam, nem abban a formában, hanem kiforgatva és lerohasztva.

[00:26:36]Szóval legyek által beköpve fog visszatérni az arcomba, és az nem kellemes.

[00:26:44]Igen, de azért ez mégsem olyan, mint a színész, aki fölmegy a színpadra, eljátssza harmadik Rihardot, akár akár a legesleagasabb művészi színvonalon, de mindenki tudni fogja róla, hogy egyébként ő nem egy pupos aki bármit megöl a hatalomért, a győzelemért vagy a nőkért, hanem bemegy az öltözőbe, leteszi a jelmezt és kint az utcán, ő már a színész.

[00:27:05]Ha te kimész itt az utcára, beszélgetni fogsz emberekkel, és akkor ők azt várják, hogy hogy tulajdonképpen azt folytasd, vagy azért legyél, akit ők ismernek.

[00:27:14]És nem tudom, hol van a határom, amikor le tudod ezt tenni.

[00:27:15]És nem tudsz elképzelni olyan közszereplőket, akik olyan messze menőkig önazonosak, hogy nincs ilyen médiaperszónájuk, hanem a megnyilvánulásikban is azok, akik civilben egyébként?

[00:27:27]De de kiszeltünk.

[00:27:27]De ő ilyen, ő ilyen, ő tényleg ilyen.

[00:27:31]Ő nem, ő nem őrzött meg, nem tartott meg magának semmit.

[00:27:36]Ő mindent oda odahordotta nyilvánosság elé, kirakta.

[00:27:42]És hát az az a hát tudod, a naptáranyuka, és hát mindenki így is gondol rá, a naptáranyuka, aki a gyerekét is úgy pakolja ki a naptárra, ahogyan a csöcseit kipakolta egykor a naptárra.

[00:28:00]Ez ez egy szerintem ez egy élet életveszélyes játék.

[00:28:02]És a a színész az egy olyan szerepet vesz fel, ami nem hozzátartozik.

[00:28:09]Nemhogy nem rá van szabva, nem az ő konfekció mérete a konfekcióüzletből, hanem valaki egészen másé.

[00:28:15]E a színművészet, hogy föl tudsz venni egy olyan szerepet, ami aztán abszolút nem önazonos.

[00:28:25]Nem is kell, hogy az legyen.

[00:28:25]Attól színművészet.

[00:28:27]Tehát az ott abban a helyzetben nagyon élesen el kell válni annak, akit játszol, meg annak, aki játsza, az nem egy öonos szerep.

[00:28:37]Sőt, minél minél inkább kifordul a saját manírjaiból a színművész abban a szerepben, annál nagyobb az alakítás.

[00:28:48]Ugye azokat az én azokat az alakításokat szeretem a legjobban, amikor nem lehet a színészre ráismerni, hogy ez ki ez tényleg ő.

[00:28:55]És nem a maszk miatt, amit ráraknak.

[00:28:58]Nekem ilyen a Daniel Day Louis.

[00:29:05]A Daniel Day Louise az egy átváltozó művész.

[00:29:07]Én a Daniel Day Louis a szerepeiben látom, és nem látom a Daniel Day Louis.

[00:29:12]Az a csávó eltűnik.

[00:29:16]Az a csávó átrlényegül teljesen, és ilyen módon mindent és bármit el tud játszani.

[00:29:21]És ráadásul a Daniel Day Louise az az úgy vigyáz a magán életére meg a magán szférájára, mint a hím tojásra.

[00:29:32]Tehát most szembe tudom állítani a Brad Pittel, aki szintén egy kiváló színész amúgy, tehát ő fürdőzik a bulvárban.

[00:29:43]Ő ő a vörös szőnyegen kelli magát, és hát hogy mondjam a Brettitet ennek ellenére szeretjük.

[00:29:55]A Daniel Day Louis meg hát ezzel együtt szeretjük, sőt hát ez kiegészíti, sőt hát még az én szememben sokkal tiszteletre méltóbbá teszi, de az egy nagyon az nagyon más.

[00:30:10]Na most az a ha ez a kérdésed, hogy én amikor ennek a sóműsornak vége van, és kimegyünk és akkor kint egy sörrel a kézben beszélgetünk, akkor én melyik vagyok?

[00:30:20]Én én vagyok vagy a puzsér?

[00:30:23]Na ez egy nagyon érdekes kérdés.

[00:30:28]Valahol a kettő között mondjuk úgy, hogy leveszem az akót, de az ing marad.

[00:30:34]Valami valami a kettő között.

[00:30:34]Nem, nem az, nem az a médiaszereplő, aki a médiában, amikor forog a kamera, de nem is az a magánszemély, aki otthon, amikor a családommal vagyok, hanem valaki a kettő között, valami átmenet a kettő között.

[00:30:50]A megfelelni vágyás, amit mondtad, hogy a nagy különbség például a médiapersona meg a meg a civilpuzsér között, az hol kezdődik megjelenni?

[00:30:58]Tehát például ilyenkor azt mondta, hogy van egy ilyen átmenet.

[00:31:01]Nyilván itt amikor de bármikor az életed során civilben találkozol emberekkel, akkor ők azért várnak valamit.

[00:31:07]Azt várják egyrészt, hogy te ugyanolyan markáns, jópofa, jó beszélő, megmondó ember legyél.

[00:31:12]Másrészt pedig, hogy az ő kedvükért egy kicsit legyél velük másabb, pozitívabb, barátibb.

[00:31:21]És ez viszont már egy megfelelés.

[00:31:23]Tehát akkor nekinek meg kell fel meg kell felelni ennek az elvárásnak, ami viszont már megy a civil puzsér felé.

[00:31:29]Na, így van, így van.

[00:31:29]Puzsérkodjak.

[00:31:32]Az a Igen, az az igény, hogy egy personális puzsérkodást adjak neki.

[00:31:38]Tehát az neki a kifejezetten az ő személyének szóló puzsérkodás legyen, amiután ő azt tudja érezni, hogy egy darabka puzsért magammal viszek.

[00:31:48]És én én érzékelem az elvárást erre vonatkozóan, és hát szállítanom kell ezt.

[00:31:54]Tehát igen, igen, akkor az jár.

[00:31:56]Bizonyára jár.

[00:31:56]És egy ha ebben én benne maradok, és bizony hajlamos vagyok arra, hogy én ebben feloldjam önmagam, akkor egy idő után teljesen ki leszek fosztva és ki leszek facsarva, és és nem marad semmim, mert mert felélem az azt az ént, ami amúgy amit amúgy meg kéne őriznem.

[00:32:22]Ez egyszerűen egyszerűen kiszolgálok mindenkit, aki valamit is akar, és persze mérhetetlenül meg végtelenül akarja, meg akarják, de egy bizonyos ponton határt kell húzni.

[00:32:41]És nekem ezek a határhúzások mennek rosszul.

[00:32:47]rosszul.

[00:32:52]Az lenne az igazi, ha azt tudnám mondani, hogy ehhez most magamnak, hogy ehhez most van kedvem, ehhez most nincs kedvem, ehhez az emberhez most van kedvem, ehhez a beszélgetéshez most van kedvem, ehhez most nincs.

[00:33:10]De nem tudom magamról, hogy nekem jogom van-e ehhez, hogy nekem kedvem legyen ehhez, és ne legyen ahhoz, hogy nekem ehhez jogom van-e.

[00:33:23]Pedig bizonyára van, tehát elméleti síkon tudom, tehát négyzetrácsos papíron ki tudom számolni az eredményt, hogy van, van jogom ehhez, de a gyakorlatban, a hétköznapokban nem tudok élni ezzel a joggal.

[00:33:37]Nem bírok élni ezzel a joggal.

[00:33:40]Azt hiszem, hogy ez odavezet vissza, hogy az anyám nem tette.

[00:33:49]Akarz róla beszélni?

[00:33:52]Nem tette az én számomra ö nyilvánvalóvá, hogy jogom van a saját igényeimhez, hanem nekem ki kellett szolgálnom az anyámat.

[00:34:03]És most meg már hát az anyám az örök helyen van.

[00:34:06]És amikor a közönség vagy a nyilvánosságnak ez vagy az a platformján, itt vagy ott a közönség 1000 szempárból rám néz, ott az anyám néz rám.

[00:34:26]És én nekem ugyanúgy nincsen jogom a saját igényeimhez vele szemben, ahogy egykor nem volt jogom az anyámmal szemben a saját igényeimhez.

[00:34:36]Ez egy ez egy szúrós bunda.

[00:34:38]Ez egy kulcsélmény a terápián kulcsélmény az, ami több önmagánál, hanem egy szimbólum, amiből kibomlik egy egész degeneráltság.

[00:34:51]Na hát az enyém az a szúrós bundából bomlik ki.

[00:34:53]Az anyám ahányszor anyámnak operabérlete volt, és az anyám minden hónapban egyszer elvitt engem az operába, ahol olyan darabokat néztem, mint a végzett hatalma.

[00:35:06]Természetesen nem én nyolc éves meg 10 éves koromban abszolút nem tudtam befogadni, de az anyám mind végig meg volt győződve arról, hogy én ezt nagyon élvezem, sőt ott szerettem meg a zenét, holott hát ennek ellenére megszerettem a zenét.

[00:35:22]Ö, és az anyám olyankor mindig rám adott egy irhabundát.

[00:35:28]Én annyira gyűlöltem azt az irhabundát.

[00:35:31]Ja, hogy ez egy szó szerinti irhabunda.

[00:35:32]Egy szó szerinti az anyám szó szerinti irhabundát rámadott.

[00:35:34]egy nem konfekció irhabun, tehát egy nem olyat, ami rám illik, amiben kényelmes volt, hanem egy nagyon meleg, nagyon szúrós és egy ilyen nagyon-nagyon merev bundát, amiben alig bírtam mozogni.

[00:35:55]Nem, nem nagyon bírtam behajlítani a kezemet, de olyan fes voltam benne.

[00:35:57]Ez volt anyám kifejezése rám, hogy fes voltam benne.

[00:36:03]És ott én meglettem fosztva a saját magammal való rendelkezésemnek a jogától.

[00:36:11]Én ott ott az anyám babázott velem, és akkor ott a fest fiával ő bevonult oda az operaházba, és akkor nekem az volt a dolgom, hogy visszaverjem a fényt, és az anyám az büszke legyen, hogy na hát milyen fes fiam van.

[00:36:28]És persze tudom, hogy minden szülő jót akar, de a hatása ennek hát nem mindig jó.

[00:36:35]Ö, és én most már ez egy jelkép, jelképként hivatkozunk rá a terápiám a doktornőmel a szúrós bundára.

[00:36:48]A szúrós bunda jelképe mindennek és bárminek, amit amúgy nem akarok, de csinálok.

[00:36:55]Csinálok, mert nem tudom, hogy jogom van nem akarni.

[00:36:57]Tehát én nem tudtam gyerekként, hogy nekem jogom van ahhoz, hogy a szúrós bunda bundát utáljam.

[00:37:05]Nem, nem tudtam, hogy jogom van ahhoz, hogy azt mondjam az anyámnak, hogy nem veszem fel.

[00:37:09]Nem tudtam, mert senki nem szólt, hogy ez ér.

[00:37:13]Úgy tudtam, hogy ez nem ér, amíg kiskorú vagyok.

[00:37:15]Ha majd nagykorú leszek, akkor majd azt veszek föl, amit akarok, de addig is a szúrós bundát kell hordani.

[00:37:21]És hát megtanultam, hogy nincs jogom ahhoz, hogy nekem ez, vagy egyáltalán nem is fontos, hogy ez most jó vagy rossz.

[00:37:30]el kell viselni.

[00:37:30]Ez ilyen.

[00:37:33]És most valaki akar tőlem valamit, amit én amúgy elvileg nem akarok, vagy hát hogy is mondjam, nem akarnék, ha nem lett volna a szúrós bunda, akkor az valójában a szúrós újra a szúrós újra szúrós bunda.

[00:37:47]És akkor újra föl kell venni és akkor újra viselni kell.

[00:37:52]Tehát minden opera előadás végetér egyszer.

[00:37:55]Jól van.

[00:37:55]amelyiknek három felvonása van, de az is végetér, és aztán haza lehet menni, és le lehet venni a bundát.

[00:38:04]És hát ez a ez az én ez az én viszonyulásom mindenhez és mindenkihez.

[00:38:09]Valahol ott bent egy kis gyerek szenved, mert szúrja a bunda, de odakint a anyámnak a fes fia az megtévesztésig azt az élményt tudja megszerezni anyámnak, vagy hát bárkinek, hogy hát ez a legtermészetesebb, hogy ez így van, hát ennek így kell lennie.

[00:38:34]Nem is szúra bunda.

[00:38:34]Milyen bunda.

[00:38:38]És akkor mikor kezdődött a a nemet mondás, vagy a lázadás, vagy ez a világban a dühös kiabálás?

[00:38:42]M lehet, hogy ennek erre volt egy reakció.

[00:38:44]Azt is elmesélted már hallottam interjúban, hogy azért iskolás korodban voltak azért elég kemény élményeid, megvertek, nem voltál egy ilyen közszeretetek örvendő tagja a közösségnek.

[00:39:00]Nem tudom, hogy azért-e, mert te voltál az a minden osztályban meglévő kis kis aranyos vétele hülye gyerek, akit a nagyok így tudnak abuzálni, vagy éppen ellenkezőleg, mert akkora volt a pofád, hogy kivívtad magadnak a a haragot, tehát hogy ott én mindkettő voltam.

[00:39:14]Én mindkettő voltam.

[00:39:17]Tényleg nagy pofám volt, de hát ugyanakkor meg hát védtelen voltam, önbizalom, hiányos és hát nyomorult, de közben nagy pofám volt valóban.

[00:39:29]És hát ez így együtt ez nem nyerő.

[00:39:32]Szóval, hogy ez olyan, hogy az ember felkínálja tulajdonképpen a hogy belerúgjanak, és hát bele is rúgnak, mert a kölykök ilyenek.

[00:39:40]Igen.

[00:39:40]Ez ez ez valóban engem engem a iskolában hát sokat kínoztak az osztálytársaim.

[00:39:51]Valóban nem voltam a tápláléklánc felső kétharmadában.

[00:39:59]Hát mindenkinek jó példa, mindenesetre, hogy azért van kijutás onnan is.

[00:40:04]A nyilvános szerepléseidnek, vagy a véleményformálásodnak a a kezdeteire, hogy emlékszel vissza, vagy miből jöttek ezek?

[00:40:11]Mert ezek szerint nem voltál azért egy ilyen reflektorfényben álló ember fiatal korodban.

[00:40:17]Mindjárt kérni fogok majd egy bejátszást, egy jó 20 évvel ezelőtti felvételt, amikor neked kezdődött tulajdonképpen a a szereplésed a nyilvánosságban, de előtt azt azért kérdezném, hogy hogy vissza tudsz-e emlékezni arra, hogy ez hogy történt meg benned?

[00:40:33]Mikor érezted úgy először, hogy hallatod kell a hangodat, nem feltétlenül egyéni sérelmek miatt, hanem akár közügyekben, vagy vagy bele kell valahogy kerülni ebbe a nyilvános közösségi térbe?

[00:40:43]Én én meg sem kíséreltem bekerülni ebbe a nyilvános közösségi térbe.

[00:40:48]Nekem nem volt olyan ambícióm vagy igényem magammal, hogy én közszereplő legyek.

[00:40:55]Én har én 30 évesen kezdtem el először a Gang című tévűsorban, az MTV-ben, aztán a Budapest rádióban későbbi.

[00:41:08]FM-en tévézni, illetve rádiózni.

[00:41:12]Ez 30 éves koromban kezdődött, de aztán én még nyolc éven keresztül hát ilyen marginális underground figura voltam.

[00:41:22]Nem voltam országosan ismert, hanem az majd 12-ben.

[00:41:30]Tehát én 30 éves koromig bennem ez föl sem vetődött.

[00:41:34]Úgy kezdődött az egész, hogy a kis Tamás László, aki valami after buliban látott, vagy hallott engem, valami hajnali, nem tudom én, 5 órakor beraktuk a irapuatói 1986-os 6-0-ás szovjet magyar meccset, és azon azon röhögtünk, de ez ilyen igazi afterbullis, tehát ilyen mondom hajnali öt és azon röhögtünk, hogy a magyarok azok lassítva futottak, míg a ruskik azok meg mintha gyorsítva futottak volna, de hogy mindenesetre látszott egy ilyen nagy különbség, amit végantal a tésztára fogott, de nem biztos, hogy úgy volt.

[00:42:14]Lehet, hogy a lehet, hogy a tengszint feletti magasságnak, mert valami 4000 m játszották a meccset, de mindenesetre a ruskik se 4000 men éldegélnek otthon.

[00:42:25]Szóval, hogy azért ruskikat sikerült felkészíteni erre, minket nem sikerült felkészíteni erre.

[00:42:29]És akkor ezen ezen ott szórakoztunk, meg röhögtünk, meg kommentáltunk, és akkor ő ott megjegyzett engem, és amikor keres keresgette az embereket a Gang című kulturális talkshowba, akkor engem fölhívtak, hogy kedvem, és akkor elmentem, és akkor meg megcastingoltak, és akkor úgy bekerültem.

[00:42:48]De hogy én én nem kerestem erre az alkalmat, nekem nem volt olyan elképzelésem, hogy én majd közszereplő leg leszek.

[00:42:54]Most bocsánat, hogy itt közbevágok, mert ez következik egyébként egy részlet a Gang című műsorból több mint 20 évvel ezelőtt.

[00:43:04]Ezek szerint Robi első nyilvános szereplése.

[00:43:06]Nem tudom, hogy a jelenlévők közül esetleg ki emlékszik rá.

[00:43:08]Ez egy olyan műsor volt, amit manapság egyébként a YouTube-on 5 milliót látni, hogy hogy értelmiségi emberek összegyűlnek és jópofán beszélgetnek.

[00:43:16]Aztán néha átfordult, nem annyira jópofába.

[00:43:18]Amit először látni fogunk, az egy kis film ebben a műsorban.

[00:43:20]Ugyanis minden résztvevőnek hozni kellett valami kis saját produkciót, és nem véletlenül választottam ezt a filmet, meg utána majd egy 20 másodpercet abból, amit Robi mond a film kapcsán.

[00:43:31]És akkor innen folytatjuk azt, hogy bekerülni ebbe az értelmiségi elitbe valójában mennyire volt az ambíciód.

[00:43:39]Nézzük meg először ezt a kis etüdöt.

[00:43:46]Ide benézek.

[00:43:46]Sok alter srác, Alter csajszi van.

[00:43:49]Miért ne lehetnék olyan, mint ők?

[00:43:51]Miért ne lehetnék?

[00:43:51]Megint elkezdtem szorongani.

[00:43:54]Nem lesz így ebből semmi.

[00:43:56]Mindenki sokkal lazább, mint én.

[00:43:59]Muszáj lazábbnak tűnnöm.

[00:44:03]Megiszom ezt a kávét.

[00:44:03]Végül is ide kávézni járnak az emberek.

[00:44:08]Kortársművészetek háza.

[00:44:08]Nem, nem, sosem leszek én kortársművész.

[00:44:15]Muszáj bemennem.

[00:44:15]Így mindig is egy senki maradok.

[00:44:19]Csak találok egy-két kortársművészt.

[00:44:28]Látod te hülye?

[00:44:28]És megint itt ülsz egyedül és még kávét sincs.

[00:44:30]Oda kéne menni.

[00:44:32]Nem merek.

[00:44:40]Sziasztok.

[00:44:41]Szia.

[00:44:43]Nem, remélem, hogy nem zavarok.

[00:44:43]Csak szeretnék néhány egy dolgot megkérdezni tőletek, mert egy kicsit zavarban vagyok.

[00:44:47]Járom a várost és szeretném tudni, hogy hogyan lehet beilleszkedni közétek.

[00:44:51]Tehát, hogy ebbe a pesti pesti alternatív értelmiségben, amihez mi is tartozunk tulajdonképpen.

[00:44:58]Tehát ez a Trafó az egyik ilyen hely, ahol nagyon szívesen találkozunk, mi alternatív értelmesség.

[00:45:00]Ugye föl kell a hírlevelünkre iratkozni, ez egy formanyomtatványt kell kitölteni.

[00:45:03]Le kell szurkolni 1990 Ft-ot.

[00:45:04]Ezt most itt helyszínen el is tudjuk intézni.

[00:45:08]Tulajdonképpen én adok egy átvételi elismervényt és te is a fiatal alternatív értelmiségek közé tartozol.

[00:45:13]Ettől a pillanattól.

[00:45:13]Ettől be is fogadtok, mert nekem valaki azt mondta, hogy például bizonyos könyveket kell elolvasni, de valaki azt mondta, hogy hegell van tagságunk is.

[00:45:19]Az olyan 19990 Ft, de hát ha neked a pénz nem számít, akkor még olvasni se kell, és akkor nem is kell ilyen helyekre járnod.

[00:45:26]Bárhova járhatsz, de közén tartozol.

[00:45:30]Miért szeretnél ide tartozni?

[00:45:32]Nem tudom, mert mert azt gondolom, hogy hogy ez egy olyan társaság, amelyik véleményformáló erővel bír Magyarországon.

[00:45:38]És én is szeretném azt, hogyha adnának a véleményemre.

[00:45:40]Ezt mindenki szeretné.

[00:45:42]Az a lényeg, hogy olyan fiatal emberré váljál, aki már saját maga előtt is egy misztikum.

[00:45:47]Az a fontos, hogy legyen egy kisugárzásod, hogy egy olyan erő áradjon belőled, amire hogyha egy kívülálló rádnéz, azt mondja, ez egy igazi fiatal, alternatív véleményformáló értelmiségi.

[00:46:01]Negyedik nővér.

[00:46:03]Úgy tudtam, hogy csak három nővér van.

[00:46:06]Na, ennyivel jár előttem az alterértelmiség.

[00:46:11]Egy magyar narancson, egy jelenkort, egy életés irodalmat.

[00:46:15]Igen.

[00:46:15]Café bábel és 168 óra.

[00:46:18]Egy mozgóvilágot kérek.

[00:46:18]Tudtam, hogy sikerülni fog.

[00:46:24]Mindenki megláthatja, hogy hová tartozok.

[00:46:26]Most hazamegyek és elolvasom, mit mondok majd, ha a véleményemet kérdezi.

[00:46:30]Talán hát ha van a létezésének a jogcímét kérdőjelez meg.

[00:46:36]Hát nem.

[00:46:36]Én nekem inkább az a az a benyomásom, vagy az az érzésem, hogy itt van egy olyan 50- 100 fős társaság, akik haverkodnak egymással, és ezt közvéleményformálásnak nevezik, és ez ez a véleményformáló értelmisége az, amelyiknek így nem igazán lehet tudni, hogy ez hogy átjárható, hogyan lehet ebbe bekerülni, vagy hogy nem.

[00:46:52]Ezt is próbáltam kifejezésre juttatni a filmemben a magam frusztrált módján.

[00:46:56]És nem tudom, hogy ahogy így nézted fel idéződött-e.

[00:47:06]Az a helyzet, hogy ez a beszélgetés, ami itt a film után történt, az egyébként egy elég személyeskedő kis vitába ment át.

[00:47:14]Itt neked támadott ez a hát nem tudom, alter értelmiségi kör, amibe ugye a film szerint bejutni szerettél volna.

[00:47:22]És például Para Kovács Imre, aki ott ült veled szemben, még ilyen burkoltan le is antiszemitázott, mondván, hogy hogy te tulajdonképpen azt fejezed ki ebbe a filmben, hogy van ez a zsidó pesti, belpesti értelmiség, amelyikbe úgy lehet bekerülni, ha elolvasod a jelenkort meg a 168 órát, és azt mondod, ami abban van.

[00:47:41]Pedig nem így van, ugye?

[00:47:45]Nem tudom, nem tudom, hogy ez így volt-e, vagy így van-e.

[00:47:47]Ez egy tényleg egy ilyen Monti Python skatchnek is megfelelt amúgy maga a jelenet.

[00:47:51]De mégis azt gondolom, hogy valaminél többet fejezett azért ki, mert mert én ha ezt látom, hogy valaki azon viccelődik, hogy ő neki mennyire nincs esélye bekerülni egy ilyen értelmiségi körbe, az azért be akar kerülni.

[00:48:04]És mintha itt te még ilyen kívülállónak tekintetted volna magad, akik nem akarnak beengedni ebbe.

[00:48:11]Én mindig is kívülállónak éreztem magam.

[00:48:13]Mindig is.

[00:48:13]És azt azt hiszem, hogy a az az bizonyos értelemben egy ilyen értelmiségi alapállapot vagy alaphelyzet, hogy kívülállónak tekintjük magunkat.

[00:48:27]Tehát ha egy értelmiségi köré szerveződik egy kurzus, akkor az annak az értelmiségnek vagy értelmiséginek megméri az értelmiségi mivoltát.

[00:48:38]És hogyha abba ő így be tud fészkelődni, és olyan otthonosan tud lenni benne, hát megkérdőjelződik, mert az értelmiség az nem csak nem csak írástudást jelent.

[00:48:52]Tehát nem azt jelenti, hogy te írástudó vagy.

[00:48:54]Az értelmiségnek felelőssége van, és az értelmiségnek autonómiája van.

[00:48:58]Az értelmiségnek szabadsága van.

[00:49:01]Az értelmiségi az nem igényli, hogy valakik előrágják neki a valóságot, és legyártsanak egy ilyen identitáscsomagot az ő számára, amit aztán nem ér fölbontani, hanem hogyha mi ezt mit jelent ez az identitáscsomag?

[00:49:19]Ha halálbüntetés ellenes vagy, akkor abortusz párti vagy.

[00:49:28]És fegyvertás ellenes vagy.

[00:49:33]És ezt még hosszasan lehet sorolni, de hogy ez egy identitáscsomag, amit nem ér fölbontani, hanem ezek kvázi dogmák, amik nem ér megkérdőjelezni.

[00:49:41]Na most, hogyha valaki ezt az identitáscsomagot egy az egybe átveszi és magára veszi, az az én szememben nem értelmiségi, mert az értelmiségi az végiggondolja ezeket a kérdéseket külön-külön.

[00:49:54]Ezek különböző kérdések, különböző válaszokat lehet ráadni.

[00:49:58]És az az értelmiségű, amelyik nem merészeli azt mondani, hogy erről ezt gondolom, de erről nem ezt, és fölbontom ezt a csomagot, és saját véleményportfóliót alkotok magamnak, mert elég autonóm vagyok hozzá, elég szabad vagyok hozzá, mert úgy gondolok magamra, mint aki ezt megteheti, mert nem félek attól, hogy kirekesztenek a kurzusból, nem félek attól, hogy megbélyegeznek és azt mondják, hogy a hogy persze Hiszen nagyon hamar azt mondják rád, hogy fasiszta.

[00:50:29]Rám is azt mondták nagyon hamar, hogy fasiszta.

[00:50:33]Bemutattam ezt a filmet és úgy jött, úgy jöttünk vissza a beszélgetésre, hogy a Parakovács Imre kezében volt egy magyar fórum, amit így szétnyitott és azt olvasta demonstratív a magyar fórumot, hogy ezzel jelezze, hogy hát ez ez itt ez itt egy Csurka István.

[00:50:51]De mindjárt Surka István voltam, mert konfrontáltam ezt a liberális értelmiségi közeget, a Fidesz nevezékével ezt a belpesti közeget a hát a saját tabuival, dogmáival meg a saját tanult szolgaságával.

[00:51:11]De akkor ebben, mert a kívülállóság meg a kirekesztettség között azért nagyon nagy különbség van.

[00:51:16]Ö, te érezted magad, kirekesztetnek olyan körből valaha, amibe tartozni akartál volna egyébként?

[00:51:24]Én én én azt hiszem, hogy ez egy kétfenekű doboz.

[00:51:31]Valahol akartam, de valahol belül nem akartam.

[00:51:36]Tehát volt bennem egy olyan, hogy persze szeretném, de még belül még beljebb volt egy olyan, hogy hogy nem.

[00:51:47]Ez egyébként a férfi nőrelációban is mindig megvan, meg megvolt az én életemben, hogy van egy ölelés, és abba az ölelésbe belezuhanni az egy olyan olyan boldogság, de egy idő után fullaszt, és egy idő után szabadulni akarok, és el kell löknöm magam, hogy levegőhöz jussak.

[00:52:06]Tehát a fullasztóelés, azt hiszem anyám, megint arról van szó, hogy az anyám öleléséről beszélek, erről a szúrós bundáról, ami folytogat.

[00:52:17]És és először persze akarom, de aztán elkezdek fullokolni benne, és utána ki akarok törni, és utána vissza akarok kerülni, és azt hiszem, hogy a kurzusokkal meg a szalonokkal, meg a meg a véleményelitekkel, meg a a kulturális identitással is így voltam, hogy akartam, de egy ponton elkezdtem fulladni benne.

[00:52:45]És akkor el kellett löknöm magam.

[00:52:50]És sok mindenben így voltam.

[00:52:50]Én egy időben jártam Parkba.

[00:52:53]A 20-as éveimet ilyenekben töltöttem, de soha nem éreztem úgy, hogy én tényleg ide tartozom.

[00:53:04]Úgy ahogyan nagyon sokan azt érezték, hogy igen, ez egy közösség, ez egy nagy család, ez egy és hogy ez egy ez egy ez egy hovatartozást ad, ez egy identitást ad, ez egy ez egy kulturális önazonosságot ad, és én én soha nem tudtam, mindig kívülállónak éreztem magam ott, és mindig kívülállónak éreztem magam mindenhol, és lehet, hogy mindig is kívülálló akartam lenni mindenhol, és azt akartam, hogyha valahol nem leszek kívülálló, ott ott a ott a szabadságomat maradéktalanul megőrizhessem, az autonómiámat maradéktalanul megőrizhessem.

[00:53:44]És hogyha találok egy olyan közeget, ami nem uniformizál, ami nem akar beolvasztani, akkor ott esetleg majd fogom tudni azt érezni, hogy na hát akkor ez egy olyan közeg, ahova én tartozni tudok.

[00:53:57]De én a gangban, amikor a gangba kerültem, én ott is kívülállónak éreztem magam, és hát az is voltam, mert a liberális értelmiségnek alapvetően az a szokása, hogy a saját kulturális jegyeiből menőséget formál, és számon kéri azt, és elvárja azt, és hogyha valaki ezeket nem teljesíti, ezeket a jegyeket nem vesz, fel, akkor azt kigunyolja és kiröhögi és kiközösíti.

[00:54:32]És én ellenfeszültem ezeknek.

[00:54:35]Ellenfeszültem ezeknek a jegyeknek.

[00:54:37]A saját jegyeimet akartam megőrizni vagy kifejezni.

[00:54:39]Nem akartam ezeket a jegyeket felvenni és elsajátítani.

[00:54:43]És ilyen értelemben nem akartam, hogy ebbe a közegbe tartozzak.

[00:54:49]És amikor ezt a ezt a filmet csináltam, akkor ebben kifejezésre akartam juttatni ezt az ambivalenciát, hogy akarom is az ölelést, de folytogat is az ölelés.

[00:55:02]Akarom is a szabadságot, de nem akarom az elveszettséget, újra akarom az ölelést.

[00:55:05]és hogy ez ennek van egy van egy dinamikája, van egy van van egy amblitúdója, és hogy én ebben a ebben a ambivalenciában élek, és ezért hát az ez egy bizonyos kötődési zavar, de ugyanakkor nagyon kedvez az autonómiának és nagyon kedvez annak, hogy a magam szabályai és a magam elvárásai, a magam igényei és a magam identitás csomagjai mentén éljek és működjek, és ne kelljen senkiétá átvennem, vagy magamra alkalmaznom, hanem akkor inkább tagadjam ezeket a normákat.

[00:55:40]Szóval itt ennél az asztalnál olyanok ültek, akik nek a körében az volt a kulturális norma, hogy aki nem tartozik közénk, annak így vagy valaki nagyon nagy meggyőződéssel így hitet tesz valami mellett, az olyan röhelyes, nem?

[00:56:04]ha azt kiröhögjük.

[00:56:04]annak a háta mögött így összemosygunk, hogy jaj, de nyomorult, hogy ő ilyen komolyan veszi magát, és ez legyen bármi.

[00:56:14]Semmit nem ért komolyan venni, semmit nem ért megvallani.

[00:56:20]És ez ez ez az én számomra nagyon idegen volt.

[00:56:23]És én igen, ezzel a ezzel a kisfilmel, ezzel bizonyos értelemben provokálni akartam őket, hogy kifejezésre juttassam azt, hogy ez a ez a közeg ez ez egy ilyen ilyen extrém befolyásos véleményelit, amelyikből pont a vélemény autonómiája hiányzik, hanem van néhány ilyen vezérorgánum, amelyik nagyjából megírja azt, hogy mit kell gondolni, és ők mint a mint egy osztag a hadseregben jobbra át, és úgy fordulnak és menetelnek, ahogyan az meg van írva.

[00:57:09]És hát az én én szememben nem ez az értelmiség ismérve.

[00:57:16]Igen, de azért az abból, amit mondasz, nekem úgy tűnik, hogy azért téged ott megbántottak.

[00:57:21]Ö ami azért érdekes, visszatérve a kritikára, mert nem tudom, hogyha valakitől ennyire el távolítod magad, és azt mondod, hogy hogy nem is akarsz közéjük tartozni, meg ők nem az a közeg, amit te keresel, akkor mennyire érdekel a kritika, ha ilyen irányból érkezik, mert a te ebben a körben valóban civil és kicsit másmilyen megjelenésedet és megnyilvánulásaidat ők mondjuk lenézték, ami azért egy kemény kritika, azt mondják, hogy nem vagy a mi szintünkön.

[00:57:50]Ez a mai napig fel tud az ilyesmi.

[00:57:54]Abszolút, abszolút.

[00:57:54]Hát én ekkoriban én a Globkrit baloldali aktivizmushoz tartoztam.

[00:58:01]Indim média például volt egy ilyen, az internet hős korában volt egy ilyen felület.

[00:58:09]Ez egy ilyen Seattle diákmozgalmakkal lehet azonosítani.

[00:58:18]A G8-cal szemben tüntettek, demonstráltak Európa szerte, világszerte.

[00:58:27]Ez a Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan szellemében szerveződő Globkrit mozgalom.

[00:58:34]baloldali tőke kritikus, globalizáció kritikus, multinacionális részvénytársaságokkal szemben keményen kritikus szemléletű kör volt.

[00:58:51]Ehhez képest ebben a körben itt a a gang című műsorban csupa neoliberálisok ültek, akik az ilyeneken röhögtek, akik az ilyeneken gúnyolódtak, akik úgy voltak vele, hogy a pénz beszél, kutya ugat.

[00:59:09]Akik úgy voltak vele, hogy azért a tőzsdeindex még mindig érdekesebb, mint a hülyeségeid, amit magyarázol.

[00:59:17]És ott volt egy ott volt egy ebben a vonatkozásban egy feszültség.

[00:59:20]Én hittem valamiben egyébként.

[00:59:24]Én abban a fajta baloldaliságban a mai napig hinnék.

[00:59:27]Sajnos az a baloldaliság mára kifordult önmagából és a rossz gúyrajza lett az egykori önmagának.

[00:59:33]De ez egy másik sztori.

[00:59:35]De én én szenvedélyesen hittem akkor a magam igazságaiban, és ő rajtuk meg azt láttam, hogy hogy a saját identitásukat ö tagadásból és gúnyból ö építették össze, és ott volt egy és ez senkire nem volt nem volt igaz annyira, mint a Parakovács Imrére.

[01:00:07]Szóval sokkal kevésbé volt igaz a többi résztvevőre, de a többi résztvevőre is valamelyest igaz volt.

[01:00:11]A Parakovács Imre volt ennek a dárdahe.

[01:00:17]Ő volt az, aki a legcilikusabb volt.

[01:00:17]Ő volt az, aki És hát az a helyzet, hogy akkoriban a Parakovács Imre egy egy nagyon meghatározó kulturális szereplő volt.

[01:00:29]És én én nekem nekem jó volt, hogy ott van a parakovácsimra, mert valami valakihez képest nagyon határozottan, nagyon élesen meg tudtam határozni magam.

[01:00:38]És abban én abban a szerepben, hogy persze kívülálló vagyok minden körben meg minden helyzetben, ennek megfelelően itt is kívülálló vagyok.

[01:00:52]Meg tudtam magam a Parakovács Imréhez képest határozni olyan állításokkal, olyan definíciókkal, amelyek állítások, tehát pozitív definíciót tudtam adni ellentétben azzal, amit a Parakovács Imre általában gúnyból és tagadásból tapasztott össze.

[01:01:11]Van neki műsora egyébként.

[01:01:11]Nem tudom, egyszer még talán megbeszélitek ezeket a dolgokat, ha behív.

[01:01:16]Volt már pár kísérlet erre.

[01:01:16]Hát nem nagyon jól sikerültek ezek, de hát én természetesen nyitott vagyok most.

[01:01:19]Nem tudsz nemet mondani.

[01:01:22]Így van.

[01:01:25]És hát most ott tartunk, és említetted, hogy nyilván ha az ember nem akar tartozni egy körhöz, akkor megkeresi azt a közeget.

[01:01:31]Te létrehoztad, és most nyugodtan mondhatjuk, hogy talán az akkori liberális értelmiségnél sokkal nagyobb befolyással bíró közeg, amik amit te létrehoztál.

[01:01:42]Már úgy értem, hogy te vagy nagyobb befolyással bíró, hiszen van egy rajongótáborod amely követ téged, minden műsorodat nézi, kommentel, imád, odaírja.

[01:01:51]De jó, hogy látunk, Robi.

[01:01:54]Tehát tulajdonképpen olyan magasságba jutottál, amibe mondjuk ez az értelmiség nem biztos, hogy igen, legalábbis a a az elérhető, az elérését tekintve.

[01:02:07]Na most amikor ez van, akkor meg fölmerül, hogy ennek a felelőssége mekkora valójában, mert biztos, hogy köztük is vannak olyanok, akik mint akkor te kicsit értetlenebbek, kicsit ellenzőbbek, kicsit kritikusabbak.

[01:02:22]Viszont nyilván nem teheted meg azt, amit úgy érezted, hogy akkor ott veled megtennek, hogy hogy kizárja azt, aki aki ilyen habitussal áll hozzá.

[01:02:28]Ezt a felelősséget hogy viseled?

[01:02:31]Én olvasgatok azért kommenteket műsorok alatt, amiket írnak, és néha hallom, hogy műsorban is elhangzik, nem feltétlenül tőled, hogy hát kedves kommentelők, le vagytok szarva, meg kit érdekel, hogy ti nem láttátok azt a filmet, meg menjetek a akkor is azt mondom, amit én akarok.

[01:02:48]És azért itt fölmerül úgy, hogy nem ugyanaz a habitus-e vagy metódus-e ez, amivel te ott szembesültél a még a másik oldalán a pofonnak.

[01:02:59]Ez nem az én dumám.

[01:02:59]Tehát ez, hogy ez hogy ez hogy kedves ez, hogy hogy tartsátok meg a véleményeteket magatoknak nem érdekel.

[01:03:08]Higgyétek el, hogy jól tudom, hogy mit mondok.

[01:03:10]Oké?

[01:03:10]Oké?

[01:03:10]Hogyha nem tetszik, akkor nem kell hallgatni, el lehet kapcsolni.

[01:03:14]Oké?

[01:03:14]Szóval ez nem nem az én dumám.

[01:03:19]De tény, hogy a forradalom felfalja a gyermekeit.

[01:03:21]És tény, hogy a oroszlánk kölykök általában az apa oroszlánon próbálgatják a maguk oroszlán karmait.

[01:03:29]meg a rapásuk erejét.

[01:03:29]És hát ez ilyen, ez ilyen művelet, hogy hát a nagyon sok kis puzsért neveltünk ki az évtizedek folyamán.

[01:03:43]Tényleg így van, mert hát ezek a kulturális jegyek, meg ezek azok az attitűdök, amiket én érvényesítek, hát ezek úgy kulturális minták, amik így átragadnak, és hát ezeket átalkalmazzák, főleg, hogyha valaki nagyon-nagyon sok puzsértartalmat fogyaszt, ami hát szóval, hogy extrém sok puzsértartalmat gyártok, tehát szerintem nincs is olyan, aki az összes pusértartal hatalmat elbírja fogyasztani, mert hát ugye enni, aludni, dolgozni kell, de a nagyon sok puzsértartalmat fogyaszt.

[01:04:20]Az előbb vagy utóbb hát egy kis puzsért növeszt magában, amely kis puzsér hát keresi a maga a Hajdó Péterét.

[01:04:30]És hát eleinte természetesen bennem találja meg.

[01:04:35]Ö és ez egy ez egy megfigyelhető pályaív, hogy először extrém rajongás kritikátlan odaadás.

[01:04:57]az egész puzzsérságnak egy ilyen hatta, egy ilyen egy ilyen óriásira duzzasztott ilyen ideálképe, és az ahhoz való, hogy mondjam, ilyen ilyen önfeladó mértékű és minőségű ö ilyen ilyen álhitozás.

[01:05:21]És aztán ebből nagyon érdekes módon ez nem ez olyan forró, hogy ez nem tud kihűlni, hanem ez átcsap jég jéghidegbe.

[01:05:30]És ez egy bizonyos ponton az ilyen felhasználó, ami nem csoda, identitáskrízisbe kerül.

[01:05:40]Én deficitje lesz.

[01:05:40]Szóval az van, hogy meg, mindenről már jóformán mindenről ismeri a véleményem, és mindenről azt gondolja, amit hallott tőlem.

[01:05:51]És akkor kicsoda ő?

[01:05:51]És ez egy nagy válság, hogy akkor most mit gondol ő?

[01:05:57]És innentől kezdve létfontosságú lesz, hogy valamiben ne értsem velem egyet.

[01:06:00]Ha valamiben amint valamiben nem ért velem egyet, abban a pillanatban az egy talpalatnyi föld, ahol ő megvetheti a lábát.

[01:06:11]Az egy lehetőség neki, hogy megőrizze önmagát tőlem.

[01:06:17]Valamit ne úgy gondoljon.

[01:06:17]De nem elég nem úgy gondolni, hanem abban a valamiben neki ki kell amit gondol, ki kell hívnia engem azzal, amit gondol.

[01:06:27]Ki kell hívnia azt, amit én gondolok.

[01:06:30]Tehát az nem elég, hogy 99 dologban azt gondolom, amit a puzsér.

[01:06:35]Egy dologban meghát valami mást, de a puzsér véleménye is érdekes.

[01:06:43]abban az egy dologban abbó a oda menekíti az identitását, odamenekíti az a lényét teljesen.

[01:06:51]És gyakorlatilag ez olyan, mint ő az ő Stingrádja.

[01:06:56]Ott megveti a lábát, és onnan indítja az ellentámadást.

[01:07:01]És ott az az egy dolog, amit én máshogy tudok, ott nem az van, hogy nekem más a véleményem, de hát a puzsérnak ez a véleménye tök oké, hanem hogy a puzsér vakon van, olyasmiről pofázik, amihez fogalma nincsen.

[01:07:18]Egy szélhámos ö és és kártékony.

[01:07:27]És aztán innen indít egy ellentámadást, ami aminek a nyomán már minden téren ki kell hívnia engem, és minden téren szembe kell mennie velem.

[01:07:35]És akkor akkor történik az, hogy tegnap még én voltam az, aki megváltom a nyilvánosságot, ami nyilvánvalóan egy extrém hülyeség.

[01:07:41]Ma meg már az vagyok, aki meg mérgezem a nyilvánosságot, ami szintén bizonyára egy extrém hülyeség, hanem valahol a kettő között valahol van egy normális, reális kép rólam, de ebbe a realitásba nem tud behatolni.

[01:07:56]És akkor a, hogy mondjam, a kritikátlan rajongásból démonizálás lesz.

[01:08:01]És akkor ki kell hívnia engem a véleményspektrum minden árnyalatában, ahogyan Sztálingrádtól a vörös hadsereg Berlinig menetelt, és végül el kell foglalnia a a a fővárost, és gyakorlatilag ki kell ki kell tűzni a vörös zászlót a a leégett rejztág épületére.

[01:08:31]És akkor mondhatja azt, hogy leszámolt velem.

[01:08:33]És aztán jön a harmadik fázis, mert úgy tűnik, hogy a tézisz szint tézis antitézis szintézis dialektikája az működik, ahova egyesek eljutnak, hogy végül aztán ilyenkor az van, hogy a az ellenségességet felváltja egy másik hobbi.

[01:08:55]Elkezd a hősünk gomfocizni, vagy esetleg csajozni, vagy valami.

[01:09:00]És és és amikor majd mit akár évekkel később visszatér a puzsérhoz, vagy a puzsérsághoz, vagy a puzsér megítéléséhez, lesz egy háromdimziós képe, lesz egy integráns képe, amiben benne van egy csomó rész abból, amiért egykor rajongott, benne van egy csomó fenntartás abból, amit egykor elutasított, de valahogy az egész nyer egy plusz dimenziót, nyer egy mélységet, nyer egy komplexitást, és lesz egy tényleg, de nem mondom, hogy mindenki eljut idáig, de számos példát tudok erre.

[01:09:39]Végül eljut oda, hogy legyen egy komplex és tulajdonképpen elég reális képe arról, aki vagyok meg a tevékenységemről.

[01:09:51]És és de hogy így működik, hogy eleinte tényleg kine tényleg ilyen kis szörnyetegeket, ilyen kis apró puzsérokat termelek ki.

[01:09:59]És természetesen először engem kellett dönteni, ahogyan a a ahogyan a Kronosz felfallja a gyermekeit, és amint tudjuk, a forradalom, az sűrített idő, hiszen a következő néhány évszázad, a francia forradalom öt-h éve alatt lezajlott, lepörgött a következő néhány évszázad, mint sűrített idő, ahogy Kronosz felfallja a gyermekeit, a forradalom is felfallja a gyermekeit, És hát bizony bizony a puzsérság is így működik, hogy a a kispuzsérok azok a a nagy puzsérra a gazdatestre támadnak.

[01:10:41]Hát és akkor amikor valaki a kritikától a rajongástól eljut a háromdmenziós teljes puzsérképig, akkor tulajdonképpen kihúzhatod magad, hogy ezt te hoztad létre, vagy neked köszönhető, hogy valaki ilyen komplexen látja már a világot.

[01:10:51]De nagyon sokan vannak ugye, akik majd marmaradnak, vagy jelenleg ott tartanak, hogy hogy minden, amit te mondasz, az számukra valamiféle iránymutatás.

[01:10:58]És éppen ezért talán ezeket az embereket tudja a legjobban megbántani, ha valami valami lelkükben maró hangzik el.

[01:11:05]És itt gondoltam erre, hogy hogy mi annak a felelőssége, hogy van egy ilyen rajongótábor.

[01:11:09]Mondok egy konkrét példát, de nem szeretném, ha ezekről a közügyekről beszélnénk.

[01:11:13]Amikor éveken át mondtad azt a az önkényes mérvadóban, hogy itt Fehér Oroszország lesz, ha nem nyer választást, vagy ha nem veszít választást a Fidesz, akkor megyünk Putyinisztánba meg Lukasisztánba.

[01:11:30]És aztán közvetlenül a választás előtt viszont azt kezdted el mondani, hogy menjen mindenki a aki ki akar vándorolni, ha nem nyer a Magyar Péter.

[01:11:39]Tehát tulajdonképpen ez valahogy szemben áll ez a kettő.

[01:11:42]És azzal magyaráztad, hogy te okos emberekkel beszéltél, akik elmondták neked, hogy nem kell félni Fehér Oroszországtól, nem kell attól tartani, hogy az általad vizionált legrosszabb forgatókönyv valósul meg.

[01:11:55]Tölgyesi Péterrel, Filipov Gáborral, Rác Andrással.

[01:11:58]És én arra jutottam, hogy neked megvolt ez a lehetőséged, hogy okos emberekkel beszélj, de a te rajongóidnak te vagy az okos ember.

[01:12:02]És hogyha ők azt hallják az egyik pillanatban, hogy itt el lesznek víve a gulágra, majd másnap, hogy menjenek a anyukba, hogyha már bocsánat, nem ezeket a szavakat használod természetesen, de hogy menjenek a fenébe, hogyha ők azon gondolkoznak, hogy elhagyják ezt az országot.

[01:12:19]Szóval, hogy valahogy azért az egy felelősség, hogy az ember mankót adjon az embereknek, és az egyik pillanatban ne mondjon homlokegyenest mást, mint a másikban.

[01:12:27]Csak azért, mert neked volt lehetőséged olyan emberekkel beszélni, akik a te rajongóinak egyébként te vagy.

[01:12:35]Szóval, hogy ezt a ezt a ezt a felelősséget átérzed, hogy nagyon nem mindegy most már, hogy mit mondasz.

[01:12:41]Ezt ezt benéztem, valóban benéztem.

[01:12:41]Én én én igazán hittem, hogy ö nincs még egy ciklus ebben, mert láttam ezt a ezt a növekvő csapásszámot, amivel keletre hurcolja át az országot Orbán Viktor.

[01:12:59]És én ott én belőlem a félelem beszélt valóban.

[01:13:02]És nem a józanság.

[01:13:06]Nekem gyengém a józanság.

[01:13:09]Nem, nem az erősségem a józanság.

[01:13:14]hanem a szenvedély, hanem a hanem az impulzusok, hanem a gondolatok vonzereje és annak a szívóereje és annak a annak a sodrása, a úgy az intellektuális erőnek a sodrása, hogyha valami valamiben érzem az igazságot, akkor abba én belevetem magam, és ilyen a természetem.

[01:13:33]És én ezt tényleg benéztem.

[01:13:37]Én tényleg így gondoltam el.

[01:13:39]És aztán beszéltem igen, Filippovval, beszéltem a Rác Andrással, beszéltem a Tölgyesi Péterrel, és ők eloszlatták ezeket a félelmeimet.

[01:13:49]És akkor én ezt átgondoltam, és onnantól kezdve hát szóval én én mindig azt mondom, ahogyan ott, és akkor vélelmezem.

[01:14:01]Azt nem lehet kétségbe vonni, hogy komolyan gondolom, amit mondok.

[01:14:05]Az, hogy az úgy van-e, az, hogy az kellő józansággal megfogalmazott véleménye, abban érdemes is kételkedni.

[01:14:10]Az, hogy az épp éppen aktuális ismereteim alapján, az éppen aktuális tudásom alapján úgy vélem, de az ember folyamatosan tanul, folyamatosan értesül, az ember folyamatosan updateeli a maga tudását, és máról holnapra át Lehet, sőt érdemes is átgondolni valamit, amit az ember, amiről az embert meggyőzik.

[01:14:46]Sőt, kell, hogy legyenek az ember körül olyan referenciaszemélyek, akik meggyőzik őt, akik képesek meggyőzni őt, aki akiknek hallgat a szavára.

[01:14:57]Hát ez vagy te sokaknak?

[01:14:59]Igen, de szerintem nagyon rossz recept az, hogyha valaki egyetlen egy forrásból akarja fölvenni a tudást vagy az ismeretet.

[01:15:10]Tehát szerintem azért sok mindenkivel érdemes beszélni, és hogyha ezek a mondások, ezek egy irányba mutatnak, akkor lehet esetleg hallgatni ezekre, de én én azt gondolom, hogy ez a hitelesség, a hitelességhez tartozó fogalomalkotás, ez szerintem alapvetően elhibázott.

[01:15:31]Ez, hogy valaki hiteles, és akkor az annak a szavára igenis adni lehet, és kell.

[01:15:41]Valaki meg hiteltelen, annak meg nem szabad.

[01:15:43]Ez egy intellektuális lustaság.

[01:15:46]És a jelen korban ez burjánzik.

[01:15:46]Ez a ez a mondás, hogy valaki hiteles, akkor az bizonyára minden igaz, amit mond, és úgy is lesz, ahogy mondja.

[01:15:54]Ha meg valakire megbélyegzik azzal, hogy hiteltelen, akkor arra meg nem is szabad odafigyelni.

[01:15:59]De hát ez ez valójában egy ilyen nagyfokú szellemi igénytelenség.

[01:16:06]Hát mindenki és bárki mondhat olyat, ami érvényes, és mondhat olyat, ami érvénytelen.

[01:16:13]És bárkinek joga van tévedni, de senkinek nincs joga hazudni.

[01:16:20]Én azt hiszem, hogy hogy minden esetben bárki is mondja, alaposan meg kell vizsgálni és meg kell mérni mások véleményének a mérlegén azt, amit hallasz.

[01:16:39]Ne hidd el és ne fogadd el bemondásra azért, mert valaki olyan mondja, aki a te szemedben hiteles, hanem hanem hanem vizsgáld meg, vizsgáld meg alaposabban.

[01:16:52]És hát a helyzet az, hogy hogy vannak olyanok, akik nálad, nálam vagy bármelyikünknél értesültebbek.

[01:17:06]A véleményük megbízhatóbb, mert erősebb bázison alapul.

[01:17:10]Nem pusztán azért, mert jobban értesültek, hanem azért, mert jobban értik a világ komplexitását, az összefüggéseit a valóságnak, mint amennyire mondjuk te érted, vagy én értem.

[01:17:26]Vagy mondjuk azért, mert józanabbak, mert nem nem szédülnek meg a gondolatok delejes vonzásában, ahogyan én nagyon sokszor.

[01:17:42]Szóval érdemes széleskörűen tájékozódni, és érdemes széleskörű vélemény kontrollt gyakorolni akár azokon a véleményeken, amelyeket még oly hiteles szereplőnek a szájából is hallasz.

[01:18:01]És mi igaz ebből a kritikára?

[01:18:01]Mert ha úgy vesszük, akkor amikor a te véleményedet azért revidiálod, mert egy általad referenciaaszemélynek tartott okos ember rávilágít a tévedésedre, vagy három, három a minimum annyi kell nyilván, hogy végülis az is egy kritika, de most beszéljünk arról, ami a mondjuk az egy alkotásodat, vagy egy művedet, vagy a közszereplésedet éri, hogy ott akkor ott sem az a elsődleges elfogadási szempontod, hogy hiteles legyen.

[01:18:28]Mi mi kell ahhoz, hogy te mondjuk egy kritikával úgy szembesülj, hogy nem elsőre felbaszod magad, hanem hanem tényleg a mélyére látsz és és gondolkozol rajta, hogy mi a valós bennedek?

[01:18:40]Ahhoz van köze, aki mondja, vagy pedig ahhoz, amit mond?

[01:18:45]Ahhoz van köze, amit mond.

[01:18:48]Természetesen az én az én véleményemet senki ne hitelesítse a pusztán azért, mert én mondom.

[01:18:56]Attól az csak egy vélemény.

[01:18:56]Ha az érvényes vélemény, akkor az attól érvényes vélemény, ami maga a vélemény.

[01:19:03]És ahogyan az a vélemény, elmagyarázva, igazolva, kifejezésre juttatva van, az az alapján az alapján tud.

[01:19:16]Máshogy nem.

[01:19:16]Én én én természetesen, ha érzem a tehát ha nem érzem a rossz szándékot, a gyűlöletet, vagy a a destruktív impulzust, hanem a konstruktivitást, vagy legalábbis a tárgyilagosságot érzem, akkor én arra a véleményre Főleg, hogyha érzem benne az igazság magvát, én arra a véleményre érzékeny vagyok, és én arra figyelek.

[01:19:53]Főleg azért figyelek arra a véleményre, mert nagyon is érdekelt vagyok, hogy tükörbe nézzek.

[01:19:58]Aki nem néz tükörbe, az hát az hát, hogy mondjam, kvázi hajléktalan.

[01:20:08]Úgy is él, úgy is járkál az utcán, mint egy hajléktalan.

[01:20:12]Nincs tükre.

[01:20:16]A az ember nem akar magának ilyen létállapotot, hogy nem sosem néz sose nézzen a tükörbe.

[01:20:24]Az ember bele akar nézni a tükörbe, de a torztükörbe nem érdemes belenézni, mert a torztükör torsképet mutat.

[01:20:31]Tehát érdemes tesztelni a tükröt, mondjuk megvizsgálni azt, hogy a tükör, aki tartja a tükröt, annak van-e destruktív szándéka irántad.

[01:20:45]trollkodni akar, vagy ártani akar, vagy meg akar téged emberi mivoltodban semmisíteni, vagy egyszerűen csak a maga helyén kezeli azt a produkciót, amit letettél.

[01:20:55]És hogyha ha valami szar kijön a kezem alól, és arra azt mondják, hogy szar, én vagyok a legnagyobb hogyha én én meggyőzöm magam arról, hogy az nem is szar, hanem az milyen jó, hiszen én csináltam.

[01:21:11]Hát akkor mi lesz a következő produkcióval?

[01:21:17]Az majd ez alapján a referencia alapján fog készülni, és akkor majd újra szar lesz, vagy még szarabb?

[01:21:21]Hát magammal nem tennék ilyet.

[01:21:24]Szerintem ilyesmit nem érdemes.

[01:21:25]És én azt hiszem, hogy a művészeknek az öme is úgy működik, hogy igényli a konstruktív kritikát.

[01:21:32]Tehát nem az ártó szándékú kritikát, hanem a tárgyilagos kritikát, amiből tanulni érdemes, és aminek nyomán fejlődni lehet.

[01:21:43]Tehát én én én próbálok azért figyelni arra, hogy mik hangzanak el.

[01:21:46]Szóval az a helyzet, hogy a kommentfalon nagyon kevés az olyan van néhány, az olyanokat általában befotózom, ha kapok egy olyan véleményt, ami több mint komment, akár valakinek a posztja lehetne valamilyen blogon, mert már olyan színvonalú, hogy nem tulajdonképpen kár kommentbe.

[01:22:07]Azokat általában befotózom, és ott őrizgetem a fotóalbumomban, és akkor azt újra újra olvasgatom.

[01:22:17]Vannak ilyenek, de nagyon ritka ám.

[01:22:20]Szóval 100-ból egy komment ilyen a az zöme a kommenteknek, tehát hogyha valami valami elmarasztalást kapsz, a zöme azoknak nem kritika, hanem fikázódás vagy anyázódás.

[01:22:42]Puzsér ma is teljesen vakon van.

[01:22:48]Mivel mi mivel kapcsolatban?

[01:22:48]Melyik témáról van szó?

[01:22:49]Mi a és a legtöbbször nincsen, tudod, nincsen elmagyarázva, hogy a puzsér ezt és ezt mondta, de nem így van, hanem így és így van.

[01:22:58]Ezt nem tudja jól.

[01:23:01]És és ha ilyesmit kapunk, általában következő műsorban helyre is igazítjuk magunkat, mert miért hagynánk úgy, ahogy nem jó?

[01:23:14]De a legtöbbször az van, hogy hogy rögtön a következtetésből kezdi, tehát hogy ő már levonta magának a következtetést, és a komment arra szolgál, hogy ezt minél többen megtudják, hogy a puzsér az egy álkritikus, áltelmiségi, nem az igazi valaki, aki kiadja magát valakinek, de nem őneki kéne lenni annak, hanem nyilván a kommentelőnek.

[01:23:41]nek hát most ki a ki más tudná ezt jól csinálni, mint a kispuzsérfázisban van, tudod még meg Igen, igen.

[01:23:47]Meg Igen, igen, meglehet, de nincsen, de nincsen kifejezésre juttatva, hogy ezzel és ezzel kapcsolatban ezt ezért és ezért látja rosszul, mert ez nem így van, vagy hanem amúgy van, vagy ha tárgyi tévedésről van szó, nem így van, hanem amúgy van, hanem hanem kifejezésre juttatja, hogy a puzsér megint vakon van, már megint a faszságait kell olvasni vagy hallgatni.

[01:24:10]És a következő az meg már az, hogy hogy hallgathatatlan a műsor, és hogy én leléptem, de tudod, mint a Blauza ez a dramatic exit, hogy nehogy véletlenül sem egyszerűen csak kilép, az túl egyszerű lenne, hanem ő bejelenti, hogy neki részéről ez ennyi.

[01:24:32]Ő már itt sincs.

[01:24:37]És akkor ez a ezt a ezt a szar népszínművet így előadja a kommentfalon.

[01:24:43]És általában azért sokan, tehát főleg, hogyha megosztó véleményt azért sokszor alkotok olyan véleményt, ami hát nem nagyon népszerű, meg szembemegyek a közvélekedéssel vagy a közvéleménnyel.

[01:24:57]Talán Unger Anna neve az ebbe itt most talán ide passzol, de most ezt a témát nem vesszük.

[01:25:04]Elesszük csak, hogy Unger annak kapcsán például az egy tömeges vélemény volt, hogy a puzsér fogja be a pofáját, ha nem tud a dolgos építőmunkában részt venni, akkor legalább ne szóljon, elbassza itt nekünk a reményt és és ez a az volt tényleg az volt a vélemény, tehát az volt a mondás, hogy kussolj.

[01:25:24]És az hát az ilyeneket alá lájkolták 50-en vagy 80-an.

[01:25:27]Szóval ez a az ott egy közt egy közérzet volt a kommentfalon, hogy kussoljon a puzsér.

[01:25:32]Hát nem nem ezt nem ez a jó puzsér.

[01:25:35]Jó puzsér az nem ezt mondta.

[01:25:38]Olyan sokáig olyan jót mondott a puzsér.

[01:25:40]Most mi lett a puzsérral?

[01:25:43]Elrabolták az ufók és ezt kaptuk vissza, meg.

[01:25:45]És tudod, az van, hogyha tetszik neki a tetszik neki a vélemény, akkor az jó vélemény.

[01:25:50]jó puzsér.

[01:25:51]Ezt a puzsért szeretjük.

[01:25:51]Ezért a puzsért azért hallgatjuk, jó a műsor, Puzsér.

[01:25:56]És amikor a puzsér nem azt mondja, amit ő hallani akar, akkor az a mi történt a puzsérral?

[01:26:04]Nem fér a fejébe, meg, hogy én egy dolgot úgy gondolok, mint ő, egy másik dolgot meg máshogy, hanem hogy a puzsér megőrült.

[01:26:10]És akkor itt jön az a nagyon filléres konyhapszichológizálás, hogy a puzsér az megkeseredett, meg a puzsér az nem nyaralt eleget, vagy túl sokat nyaralt, vagy most már nyaralnia kell, most már menjen nyaralni.

[01:26:24]C e valahogy meg kell fejteni, hogy most ez nem az a puzsér, ez a nem a jó puzsér.

[01:26:29]A az olyan jól mondtad az előbb.

[01:26:31]Most miért nem azt mondod, amit mondtál?

[01:26:33]A most is azt mondjad, ahogy van.

[01:26:35]És nem azt mondja.

[01:26:38]Miért nem azt mondja?

[01:26:38]Mert megvették a puzsért.

[01:26:40]Megvették és a pénzért azért, meg, vagy mert politik vagy.

[01:26:46]És akkor jönnek ilyen magyarázatok, hogy mert politikus akar lenni, és már gründolja a pártját.

[01:26:51]azért bántja az Ungerannát, mert ő most már a kutyapártban akar politizálni, meg.

[01:26:58]És az ilyet is alájkolják valami 60-an, meg, mert jó kis filléres magyarázat, meg, és újra kerek a világ.

[01:27:07]Puzsér, akkor akkor ő valójában valójában meg van sértődve Magyar Péterre, amiért Magyar Péter nem jött el vele beszélgetni, és azóta őrizgeti ezt a sértettséget, és alig várta, hogy egy Ungeran Anna leverje a poharat az asztalról, és a puzsér máris jön, hogy hat év.

[01:27:29]Szerintem szerintem a fa milyenkor szokott tapsot kérni, mert azért ez egy nagy, ez nagy előadás volt.

[01:27:41]Jó, hát mindjárt elérkezünk ahhoz a részéhez, a műsornak, amikor rólad mondanak véleményt téged ismerő emberek, de előtte még muszáj azt megmondanom, hogy ahogy most beszéltél a kritikáról, ahogy te fogadni tudod és feldolgozni a kritikát, azt elvárod-e, vagy csak reméled, amikor te mondasz kritikát, hogy hasonlóan fogadják?

[01:28:02]Itt megkerülhetetlen, bár nem akarok nagyon hosszan időzni, a csillag születik, ami neked a a megcsinálásod volt a Magyar Köznyilvánosságban, és amelyről ugye hát azóta is mémek meg megx házai keringenek, hogy milyen válogatottan, irodalmian, alpári stílusban tudtál véleményt nyilvánítani egyébként alpári produkciókról, hogy az ott mennyire volt tudatos az, hogy te azért ne gázolj bele emberekbe, és azt a kritikai attitűdöt, amit elvársz, amikor a te művedet kritizálják, azt te is tudjad azért képviselni kritikusként.

[01:28:35]Vagy pedig az tényleg az a média persona volt, aki kitalálta, hogy ő lesz a a jópofa zsűri 500-szor látott toposza helyett.

[01:28:43]Valaki kemény és határozott és igazmondó.

[01:28:49]Az a helyzet, hogy arra a pozícióra kerestek valakit, ami a Simon Cowell az Xfaktorban.

[01:28:55]Ő a formátumtulajdonosa az Xfaktornak, sőt hát ő találta fel ezt a fajta tehetségkutatózást.

[01:29:02]De ő egy igazi Szóval nem ő nem olyan, mint én.

[01:29:07]Ő nem a ő nem a produkciót minősíti keményen, ahogyan én, hanem ő keményen az előadót.

[01:29:14]Tehát ott alázza gyalázza az előadókat meg minden.

[01:29:18]Tehát ő rendes média az igazi.

[01:29:23]És erre a pozícióra kerestek valakit, és akkor már megvolt a zsűri, tehát már k már megvolt a Pokornilia, már megvolt a Hajós András, meg a Hernádi Judit, és már csak a negyedik tagot keresték.

[01:29:36]És keresték a és megtalálták.

[01:29:37]Igen, igen.

[01:29:40]És igen, és engem találtak erre a szerepre, és én én én úgy éreztem magam abban a műsorban, mint az Odysseus, amikor hozzáköti hozzákötözteti saját magát az Árbócrúhoz a a matrózaival, hogy amikor majd hallja a mert ő hallani akarja a Szirén szirének énekét, akkor ne legyen képes elhagyni a hajót.

[01:30:05]És az én árbócrudam, amihez hozzákötöztem magam, az a 10-es skála volt.

[01:30:13]Én azt mondtam, hogy a hetes, nyolcas, kilences 10es re mondok igent, a hatostól lefelé nemet.

[01:30:26]És minden alkalommal, minden produkciónál, amit odaraknak elém, én végiggondolom, hogy én egy klubban vagyok.

[01:30:37]Budapesten kifizettem 1500 Ft belépődíjat, és ha ez az előadás hetes, akkor azzal megyek haza, hogy hát az 1500 Ft tulajdonképpen leszórakoztam.

[01:30:49]Ha nyolcas, akkor jól jártam az 1500 Ft-omért.

[01:30:55]Ez egy nagyon jó este volt és egy nagyon jó üzlet.

[01:30:57]Ha kilences, akkor már sajnálom, hogy akkor már veszek lemezt a shopban és aláíatom velük.

[01:31:05]meg, mert olyan jó.

[01:31:07]Ha meg 10-es, hát akkor életre szóló élmény, és hát legközelebb hol lépnek fel.

[01:31:10]Szóval és hogy ezt minden egyes produkciónál végig kell gondolni, és minden egyes produkciónál nulla pontra kell visszalépnem, visszaképzelnem magam, hogy egy klubban ülök egy átlagos szerda, este, és ezt a produkciót kapom az 1500 Ft-os jegyemért.

[01:31:30]És ez a ez hatos vagy hetes, hat vagy kevesebb, hét vagy több.

[01:31:34]És ez alapján mondok igent vagy nemet.

[01:31:36]És ez volt az én árbócrudam, mert egy ilyen műsorban az egész az egész közeg, a az a közönség, a fületben, a vezérlőstúdió, az az óriási infrastruktúra, amiből gyártják ezt a műsort, egy hatalmas nyomást helyez rád, hogy csináld meg a sót, hogy most látsz valami amit ami és tudod azt csinálják, úgy manipulálnak, hogy amikor a casting epizódok mennek, föl fölsorakoztatnak eléd egy délutánon keresztül 15 szar, mocsokszar produkciót, és utána jön egy, amelyik egész jó, és a 15 mocsokszar produkció után az egy egész jó az olyannak fog tűnni neked, hogy meg Maria Callas.

[01:32:32]a a miláni skálában énekel.

[01:32:38]Ez hát ez kattikus.

[01:32:38]És hát persze pont ezt akarják.

[01:32:42]És ilyenkor a gyenge karakterű zsűri tagok azok ilyenkor fölállnak és standing ovation és tapsolnak és ugye én én ott például meghatároztam az elején, hogy én nem fogok tapsolni.

[01:32:58]Semminek nem fogok tapsolni, mert a taps az a közönség dolga.

[01:33:03]Én nem azért vagyok, én nem közönség vagyok, nekem nem dolgom tapsolni.

[01:33:08]Pont azért kapok szót, mint zsűritag, mert én a szavaimmal fejezem ki a tetszésemet, vagy a nem tetszésemet.

[01:33:16]Nem tapsolok.

[01:33:16]Az meg, hogy standing ovation.

[01:33:21]És akkor innen jutott a zsűrizés ma már odáig, hogy hát felfekszenek a zsűriasztalra, és akkor ott egymásra fekszenek rá, meg ilyen.

[01:33:29]Tehát ilyen teljes, hogy én én én nem én én úgy álltam hozzá ehhez, hogy hogy minden alkalommal vissza kell képzelnem magam abba a pozícióba.

[01:33:43]És akkor a az élőműsorokban már volt táblám, tehát ott már tudtam kettest mutatni.

[01:33:47]Hát azt imádtam a kettest, mert hogy tudod a ezekben a kereskedelmi tévékben ez úgy megy, hogy ha valami tetszik, akkor adsz rá 10-est.

[01:33:59]Ha valami nem tetszik, akkor adsz rá nyolcast.

[01:34:06]De hetest nem adsz, mert nem akarod, hogy megutáljon a néző.

[01:34:08]Hát nem vagy te egy vagy hetest adjál.

[01:34:11]Hát az egy emberi lény.

[01:34:14]Gondolj bele, mennyit készült erre a szar produkcióra.

[01:34:19]Nem lehet hetest adni.

[01:34:19]Hát hát nem szégyelled magad.

[01:34:22]És ilyenkor egy óriási a kísértés, hogy hát meg ünnepeljünk.

[01:34:27]Hát ez egy csodás tévűsor és de jó műsor.

[01:34:34]És akkor máris ott tartasz és akkor már máris ott tartaszol Majka papa meg Stól András.

[01:34:39]Én az a szereplőt nem akartam bántani, de az én felelősségem az, hogy én itt én itt zsűri vagyok.

[01:34:45]Ha én itt nem azt mondom arra a produkcióra, amit az ér, akkor én itt mi a vagyok?

[01:34:56]Mert akkor nem vagyok zsűri, akkor mi vagyok?

[01:34:58]Egy sóműsornak a kelléke?

[01:34:58]Akkor én egy hangulatfelelős vagyok, meg, amelyiknek az a dolga, hogy káprázatos ez a só.

[01:35:06]Ez a ez lenne a dolgom?

[01:35:10]Hát szerintem nem ez a dolgom.

[01:35:13]Ez ugyanez volt, amikor tanár voltam és érettségiztettem.

[01:35:15]És a kölyök, akit érettségiztettem, nem vagyok én egy de a kölyök, akit érettségiztettem, kihúzta a k a kiegyezést, és nem tudta, hogy egyrészt nem tudta, hogy nem hogy hányban volt a kiegyezés, hanem hogy melyik évszázadban volt a kiegyezés.

[01:35:31]Továbbá nem tudta, hogy ki egyezett ki kivel.

[01:35:34]Na most nekem ezt a nekem ezt a kölyköt meg kellett buktatnom az érettségén, és megbuktattam a mert a mi a ez az egész közoktatás?

[01:35:42]Minek takarítják a WC-t az iskolában, meg a tantermeket?

[01:35:47]Miért járok én be dolgozni?

[01:35:50]Miért kapom a fizetést?

[01:35:50]hogyha ő átmegy az érettségén, és nem tudja, hogy ki egyezett ki kivel, meg, akkor annak bukni kell, különben az egésznek nincs semmi értelme.

[01:36:00]És akkor már kisebb probléma, vagy kisebb, hogy mondjam, közártalom az, ha ő megbukik, mintogy az egésznek semmi.

[01:36:07]Az egész egy ilyen szar színjáték, és én átrugguddosom, miközben nem tudja, hogy ki egyezett, ki kivel.

[01:36:14]Na, ugyanez volt, mint zsűri.

[01:36:16]Én ott, mint zsűri azért voltam, hogy elmondjam a frankót arról a produkcióról.

[01:36:22]Ha nem mondom el a frankót, akkor nem vagyok zsűri, akkor mi a vagyok, akkor mit keresek a képernyőn?

[01:36:29]akkor egy szégyentelen celeb vagyok, olyan, mint a többi.

[01:36:33]És én nekem ez a rémál, nekem ez a rémálmom volt.

[01:36:36]Én úgy mentem oda abba a műsorba, hogy elkülönbözni minden pillanatban elkülönbözni, hogy ne létezzen olyan nézőpont és olyan pillanat, amikor összetéveszthető vagyok azzal a szórakoztatós homeorral, ami ott megy.

[01:36:50]Hát han nekem ott a saját véleményemért kell helytállni, és azt a produkciót kell megmérni, és egyetlen mérleg van a kultúra, a kultúra mérlegén.

[01:37:03]Hát ez hallom, hogy elkezdtek rémülten forogni a fogaskerek mind agyába.

[01:37:09]meg, mikor volt a kiegyezés ki egyezett ki kivel.

[01:37:13]Szerintem nagyjából még sejtjük.

[01:37:13]Jó.

[01:37:13]Ö Robi, ö szenvedélyed az elő fog kerülni a következőkben is.

[01:37:19]Ennek a műsornak van egy olyan hagyománya, hogy megkérünk téged ismerő embereket, hogy eddig az volt, hogy írjanak rólad néhány sort, és akkor te kitalálod, hogy ki volt az.

[01:37:29]Itt most nem ez történik, mert mind a két kvázi vendég, akit megkértünk, ő küldött egy videóüzenetet.

[01:37:36]Először nézzük meg az elsőt.

[01:37:36]Ő azért elég sokszor megfordul itt a te környezetedben, de és ha meglátod, szerintem nagyjából sejteni is fogod, hogy mit fog mondani.

[01:37:47]Szia Zoli, sajnálom, hogy elmarad a műsor, de hát tudtuk, hogyha a Gyurcsány kormány 2006 őszi üléseinek a jegyzőkönyvei nyilvánosságra kerülnek, akkor Robit nem lehet majd a kutatómunkától elrángatni.

[01:37:59]De hát majd, hogyha lesz műsor, akkor el fogom mondani, hogy ott szoktam mellette ülni az önkényes mérvadon, és állandóan rajzolgat, és nyugodtan állíthatom, hogy ő is Orbán Viktorhoz hasonlóan nyomathatna pólókat a rajzaiból.

[01:38:12]Szerintem jobb nála.

[01:38:12]Egy jobb van mind a kettőknél Pócs János Freddy és Bénivel.

[01:38:18]De ami a lényeget illeti, hát olyan embert, aki a Robihoz hasonló vehemenciával élné meg, legalább a saját élete eseményeit sem ismerek, de Robi a közéleteseményeit éli meg így.

[01:38:31]Úgyhogy egyszer, hogyha az érzelmi amplitúdonak kell mértékegység, akkor a Puzsér nevet javaslom.

[01:38:39]Remélem, hogy ezeket a Gyurcsány aktákat épésszel el tudj viselni.

[01:38:47]Köszönjük szépen Egri Viktornak.

[01:38:50]Nem fogunk Gyurcsányozni.

[01:38:53]Egri Viktorral van egy Gyurcsány vitátok vitettérésünk.

[01:38:56]Igen, igen.

[01:38:57]Az érzelmi amplitúdóról viszont az jutott eszembe, és kérlek, hogy erre röviden válaszolj, mert a másik vendégünknek is szeretnék időt biztosítani, hogy tényleg ez az iszonyatos sok puzséros érzelmi amplitudó, ami van, ez mennyire fenyeget olykor téged kiégéssel, vagy érzed azt, hogy nem lehet ilyen ilyen szinten pörögni és és ennyire intenzíven megélni a világ minden létező történését?

[01:39:22]Nekem ez nem intenzív, nekem ez az alapjáratom.

[01:39:23]Tehát ez ezt mások onnan nézik és azt mondják, hogy hát ez hogy tud így pörögni?

[01:39:32]A FAMAS úgy szoktott úgy szokta kifejezni magát, hogy a nekem az agyam speedet termel.

[01:39:36]Nekem ez az alapjáratom.

[01:39:39]Tehát nekem ez a természetes.

[01:39:39]Én nem élem meg ezt úgy, hogy micsoda extrém fordulatszámon pörgök ma, hanem hanem hát nem úgy meg az ember csak egyszer, aztán még hét hétköznap van.

[01:39:55]Itt ebédelünk ma.

[01:39:55]Semmi nem én ezt nem élem élem meg különösnek.

[01:39:58]Szóval, hogy ez úgy olyan olyan hétköznapi, szóval, hogy szerintem mindenkinek a saját homeosztázisa az a természetes működése.

[01:40:09]És az én természetes működésem az ilyen.

[01:40:11]Nyilván az gyerekkoromnak meg az anyámmal való sajátos kapcsolatomnak a következménye.

[01:40:17]Másra nem nagyon tudok gondolni, de hát próbálom jóra fordítani, azt hiszem, a legtöbb, amit az ember tehet ezzel az ez.

[01:40:25]Hát ez azért is érdekes, mert a következő vendég valami olyasmiről fog beszélni, hogy milyen az, amikor kicsit lecsendesedsz.

[01:40:30]Lehet, hogy fog okozni kis meglepetést az ő személye.

[01:40:33]Nézzük meg akkor egy másik véleményt.

[01:40:38]Az igazat megvallva meglepett, amikor az ingától felhívtak, hogy Puzsé Róbertről mondjak pár gondolatot.

[01:40:43]Én Róberttel életemben egyszer találkoztam.

[01:40:47]Még a választási kampányban volt egy rendezvény, amire meghívtak, és akkor azt követően nagyjából 10 percet tudtunk beszélgetni négyszem közt.

[01:40:56]Hát politikai kérdésekben nem igazán értünk egyet.

[01:41:01]Nekem a stílusa sem jön be Róbertnek, tehát túl durva, eléggé erős véleményeket szokott mondani különféle közéleti szereplőkről, politikusokról.

[01:41:12]Tehát eléggé durva stílusban szokta felhívni magára a figyelmet.

[01:41:16]Ez tőlem távol áll, de ettől függetlenül, amikor beszélgettem vele, kifejezetten normális volt, kulturált volt, szerintem jó beszélgetés volt.

[01:41:26]És hogyha egy pozitívumot ki kell emelnem Róbert tevékenységéből, akkor például az inga az kifejezetten az.

[01:41:33]Tehát engem ez a beszélgetés is rádöbbentett arra, hogyha szemtől szemben vagyunk, beszélgetünk, látjuk egymást, akkor azért sokkal tizellátabb a véleményünk a másikról.

[01:41:46]nem annyira sarkos, mint amit sokszor a nyilvánosságban lehet hallani.

[01:41:48]És ezért is jó, hogy van ez az inga kávézó, ahol nem csak Róbertnek tetsző szereplők, véleményinformálók jelennek meg és mondhatják el a véleményüket, hanem olyanok is, akik jobboldaliak vagy fideszesek, és akkor ők is akár vita szituációban elmondhatják az álláspontjukat.

[01:42:08]Tehát ez mindenképpen egy pozitív dolog.

[01:42:10]Remélem minél több ilyen helyszín lesz, és Róbert minél több jobboldali véleményformának ad lehetőséget például a saját helyszínén is.

[01:42:26]Hát szerintem sok sok szép szót meg dicséretet kapott már az inga.

[01:42:29]Nem tudom, hogy ilyet kapott-e már a jobboldali véleményformálótól.

[01:42:36]azon gondolkozik a hallgató biztos hogy azért mennyire kell ismeri a kontext meg a narratívát.

[01:42:41]Egy jól fésült szerényen beszélő fiatal ember tulajdonképpen egész kulturált véleményt mondott.

[01:42:51]Nem tudom, hogy itt például igaz-e az, hogy azt azt nézed, hogy mit mondott, nem azt, hogy kimondja?

[01:42:54]Azt nézem, hogy mit mondott természetesen.

[01:43:00]És hát kíváncsi lennék ezek mindezek ismeretében a véleményére Bajer Zsoltról.

[01:43:07]Ha már durvaság.

[01:43:10]Kíváncsi vagyok, mert ha Bajer Zsoltra is azt mondja, hogy nekem túl durva, nem az én habitusom, túl keményen fogalmaz, de elismerem, hogy egy kultúrember, mert beszélgettem vele személyesen, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy hát igen, ez egy ez egy kifinomult ember, akinek hát fontos a a visszafogottság és a vélemény cizelláltsága.

[01:43:39]talán a megafonban is.

[01:43:39]Hát ez tetszett meg neki, amikor odaszegődött.

[01:43:47]Mindenesetre én én fontosnak tartom, hogy az ingakultúrkávézó ne egy szalon legyen, mert szóval itt a kis gangos kis film az kifejezésre juttatta nagyjából azt, hogy mi a véleményem a szalonokról.

[01:44:01]Én Én világéletemben szalonképtelen voltam.

[01:44:10]És nem is akarok szalonképes lenni, mert tagadom a szalonok létjogát.

[01:44:12]Tagadom, hogy a szalonnak annak joga van a saját kulturális dogmáit így a társadalomra rákényszeríteni, vagy ráerőltetni.

[01:44:22]És ha nem erőlteti rá, akkor joga van ahhoz, hogy a szalonból kirekesszen.

[01:44:27]De odakint az óriási valóság.

[01:44:30]Itt bent meg ez az áporodott szalon.

[01:44:33]És a szalonban elhiszik, hogy azok vannak ki kint kizárva, pedig hát ők vannak bezárva.

[01:44:42]És természetesen ez elismerhetetlen, hogy soha nem fognak számot adni arról, hogy valójában magukat zárják be, jobb esetben egy elefántcsontoronyba, rosszabb esetben egy gettóba.

[01:44:57]gettósítják magukat, és a szalont azért hozzák létre, hogy ne is kelljen szembesülniük a valósággal.

[01:45:05]És ha éppen nem fülik a foguk a vitához, mert az bizony sokszor előfordul, mert eléggé precízen ki vannak számítva intellektuálisan, meg a bátorság sem mindig a kenyerük, akkor ne is kelljen vitatkozni, lehessen megbélyegezni, hogy a szalonképtelen.

[01:45:26]Nem, nem, nem méltó a szalonhoz, de ez a méltóság a szalonhoz, ez sosincs megmérve valójában, hanem ez mindig csak egy ilyen egy ilyen telelehelt tér, egy ilyen hiperventillálással telelehelt tér, amiben hát ez a légkör, hogy hát méltó a szalonhoz, hát ez a kulturáltság meg a szalon.

[01:45:45]és a mondása Eszterházi Péternek, miszerint bizonyos szintről nem ereszkedünk, bizonyos szint alá, ez a ez a megvetése az utcövének meg a az a a valóságnak és és a és a ebből a szalonból való kirekesztés, miközben a szalon meg a szalonképesség sosincs úgy igazán definiálva, hanem ennek a szalonnak a fala, ez egy ilyen képlékeny valami, és mindig az a kérdés, hogy van-e kedve a méltóságos értelmiségnek a kiváltságos vélemény formálók hasznak vitatkozni, vagy sem, és hogyha nincs kedve, akkor kirekeszti őket a szalonból.

[01:46:20]Csak, hogy az odakinti világ megszervezi magát a szalon ellen, és végül a szalonnak kell abban az országban élni, amit egy Orbán Viktor berendez 16 évre.

[01:46:33]Szóval, hogy én nem hiszek a szalonban az ingakultúrkávézó nem egy szalon.

[01:46:37]Ide bárkinek bejárása van, senki nincs kirekesztve innen.

[01:46:41]Ez egy műhely, egy közösségi műhely.

[01:46:45]A liberális kurzusnak az a az a normája, hogy semmi között hozzá, semmi közöd a másik életéhez, semmi közöd a másik magánéletéhez.

[01:46:59]Tarts tiszteletben.

[01:46:59]Ö mi között hozzá?

[01:47:06]Ez a ez a ez a ez a ez a tolerancia, a tolerancia követelménye mögött is ez van, hogy hogy a a mélyén ennek a fogalomnak, hogy toleráld, ugyan mi között hozzá, hogy ő hogyan él, ugyan mi között hozzá, hogy az fejeződik ki benne, hogy semmi közöd a másikhoz.

[01:47:31]Én ezt nem így hiszem.

[01:47:35]Én ezt meg meg akarom fordítani.

[01:47:35]Azt gondolom, hogy közöd van a másikhoz.

[01:47:40]Mindenkinek köze van mindenkihez.

[01:47:45]Én a én a másiktól való elfordulást és a és a privát térnek az az exkluzivitását inkább az egymás felé fordulásra váltanám, és a és a közös térnek az intimitására váltanám szívesen.

[01:48:06]És ebben hiszek, és ennek hoztuk létre az ingát, hogy műhely legyen, hogy közösségi tér legyen, ahova bárkit befogadunk, ezért van ingyen a szóda.

[01:48:18]Mert igen, mert nem akert mert az több önmagánál, hogy ingyen van a szóda.

[01:48:24]Azzal üzenünk valamit.

[01:48:24]Az ingyen szódával azt üzenjük, hogy nem üzleti kapcsolatban vagyunk.

[01:48:28]Ha nincs pénzed, akkor kérj egy szódát, és ülj, és szívesen látunk.

[01:48:35]És ha elfogy a szód, kérj még egy szódát, és ülj le, és maradj zárásig.

[01:48:39]És szívesen látunk, nem azért vagyunk itt, hogy elvegyük a pénzet.

[01:48:44]Nem üzleti kapcsolatban vagyunk, hanem hanem polgártársak vagyunk.

[01:48:53]És ennek a tere, ennek a nem exkluzív, hanem hanem intim és személyes tere akar lenni az ingakultúrkávézó.

[01:49:08]Nagyon nagyon szép végszó volt.

[01:49:08]Még én egy gyorsat mondok.

[01:49:10]Egyért egyébként, amit Dániel itt mondott arról, hogy milyen jól elbeszélgetett Puzsé Róberttel a műsor után négyszem közt, és ott nem volt indulat és nem volt durváskodás.

[01:49:20]És egyrészt rárémel arra, amit Robi mondott arról, hogy miért hozták létre az ingát, másrészt arra is, amit az adás elején mondott, hogy ő nézzemköz senkinek nem tud nemet mondani.

[01:49:28]Tehát bárki odamehet vele beszélgetni, talán még Bajer Zsolttal is egy jót diskurálnátok.

[01:49:34]Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.

[01:49:37]Végzóként azt szeretném elmondani, a múltkori jubilami apu végén nekem nagyon revelatív volt, hogy elmondtál egy verset, vagy felolvastad Kiplingnek a ha című versét.

[01:49:46]azért volt nekem nagyon nagy élmény, mert lehet, hogy sokak, vagy talán te is ezzel most találkoztatok először, de én hát sajnos már 38 évvel ezelőtt a középiskolai ballagásoman ezt a verset mondtam a székesférveli telekibanka gimnáziumban.

[01:50:03]Sajnos Orbán Viktorról lecsúsztam, már hét évvel előttem végzett.

[01:50:04]És és ennek a és a kosztolányi fordítását.

[01:50:10]Így van.

[01:50:10]azt a fordítást.

[01:50:12]Egyébként Vitrai Tamás egyik könyvében volt, onnan ismertem, az volt az előszava ennek a könyvnek.

[01:50:15]És te azt a részt emelted ki ebből a versből, és itt beszéltél is a műsor folyamán, hogyha a sikert és a kudarcot bátran állod, és úgy nézed őket, mint két rongycsalót, tehát a sikernés a kudarcnak is megvan a maga a jell próbáló reje.

[01:50:28]Én viszont egy olyan idézet szeretnék elköszönni, amit rád vonatkoztatva tartok nagyon érvényesnek, és ezért is örülök, hogy beszélgethettünk.

[01:50:36]Ez a vers vége és úgy hangzik, hogy ha szólsz a néphez és tisztesség a vérted, királyokkal jársz és józan az eszed.

[01:50:47]Ha jó barát, de ellenség sem sérthet, és mindenki számol egy kicsit veled, ha a komor perc 60 pillanatja egy távfutásnek este futsz vigan, tiéd a föld és minden, ami rajta, és ami több ember leszel, fiam.

[01:51:02]Köszönöm szépen a beszélgetést.

[01:51:04]Köszönöm szépen.