Kiégés, karrierválság, újrakezdés - Hodász András, Bíró Bence, Silverana Noémi | Totem Show

[00:00:09]Sok szeretettel köszöntünk mindenkit.

[00:00:09]Ez a Totem Show.

[00:00:11]Itt az a kultúrkávézóban.

[00:00:14]Ma kiégésről, karrierválságról, újrakezdésről fogunk beszélgetni a téma szakavatott szakértőjével, Bírób Bence pszichológussal.

[00:00:22]Sziasztok.

[00:00:22]Köszönöm szépen, itt lehetek veletek.

[00:00:26]És a téma nem szakavatott, de szakértőjével, Hodász Andrással, coachcsal, trénerrel üdvözlünk titeket itt.

[00:00:34]Én is szeretettel köszöntelek.

[00:00:38]A beszélgetés végén kérdezhettek a vendégeinktől.

[00:00:39]Ezt egy mobil alkalmazáson keresztül fogjátok tudni megtenni, és milyen információt megadunk majd a fenti kivetítőn.

[00:00:48]Lesz ma szó felismerésről, belső külső okokról, identitásválságról és majd a kézzel fogható újrakezdésről.

[00:00:56]Nektek most az életszakaszotokban milyen milyen szerepetek van?

[00:01:00]Hol jártok most a karrieretekben?

[00:01:05]Felivelőpálya, kiégés közeli, hogyan tudnátok ezt megfogalmazni?

[00:01:11]Ja, most én pont egy főnix életszakaszban vagyok.

[00:01:12]azt érzem, hogy visszatért az energia, méghozzá azzal például, hogy most az AI-nak a térhódításával találtam egy olyan eszközt, amivel a terápiának a 40%-át azt most ki tudom gyakorlatilag váltani, és ugyanazt az időt hatékonyabban tudjuk felhasználni a kliensekkel, és fejlesztettem egy apot nekik, amivel így segíti az ő munkájukat, és azt érzem, hogy ez a fajta új szellemi kihívás nagyon sokat segít abban, hogy meglegyen a motivációm, hogy ne csak minden nap ugyanaz történjen, hanem hogy újra valamilyen extra dolgot hozzá lehessen adni a világhoz, azt érzem.

[00:01:45]Hát én három éve dolgozom coachsként, tehát még furcsa lenne most kiég egész szélén táncolni.

[00:01:49]Én a papságomban kiégtem, ezt sokszor elmondtam, de majd lehet, hogy ma este is szó lesz róla.

[00:01:53]Én is most inkább felfelévelő pályán vagyok.

[00:01:58]Én a chat GPT-t még csak arra használom, hogy ilyen basic első levelet írjon a jelentkező klienseknek.

[00:02:04]Még nem fedeztem föl, hogy mi milyen lehetőségek rejlenek benne, de én is most így indítok ilyen előfizetéses tartalmakat.

[00:02:15]Az éppen most egy két hete.

[00:02:15]Szóval, hogy én is inkább ebben a fázisban vagyok, hogy még most új ötlettek, új dolgok.

[00:02:21]Képzem magam.

[00:02:21]Mentálh higgiénék képzést kezdtem el most egy hónapja.

[00:02:23]Szóval, hogy második kamaszkor.

[00:02:29]Fun fact, én a mai műsor adásmenetét részben mesterséges intelligenciával írtam.

[00:02:36]A könyved a Business Burnout Biblia részben a saját személyes tapasztalataid alapján híródott.

[00:02:41]Tehát volt már olyan szakasz, amikor te kiégtél, meg te is említetted most, hogy papként kiégtél.

[00:02:47]Mi volt az első jele annak az előző karrierszakaszotokban, amikor azt éreztétek, hogy már kezditek nem bírni tovább?

[00:02:55]Szerintem a legnehezebb része a felismerés általában ennek, mert hogyha ameddig szembenézünk vele, az olyan hosszú idő szokott lenni, hogyha az első jelére kell gondolni, akkor nekem az volt, hogy nehezebben tudtam koncentrálni, mint a megszokott volt.

[00:03:06]És én valahogy mindig azt tanultam meg az iskolában, hogy ilyenkor ha valami nehéz, akkor tovább kell csinálni.

[00:03:12]Meg szerettem mindig sportolni, hogy jó, hát nem kell feladni, hogyha valami bajod van, mész tovább.

[00:03:16]Csak, hogy a munkánál pont az van, hogyha már az ember érzi a kiégést, akkor tud vele valamit kezdeni.

[00:03:22]De hogyha úgy csinálok, mintogyha ez nem lenne, hanem csak a teljesítményre összpontosítok, mint biztos veletek is volt már olyan, ki az, akivel már volt olyan, hogy este sokáig dolgozott, rengeteg idé tartott, és másnap észre, hogy hibás volt, amit ő csinált.

[00:03:35]Köszönöm szépen az őszinteséget nektek.

[00:03:37]Szóval, hogy hogy én ebbe látom ezt, hogyha tudom azt, hogy most már hibázom, és már amúgy fáradt vagyok, Lia jobban megéri egy kicsit pihenni, mint hogy végighajtsam magam.

[00:03:44]András, neked?

[00:03:47]Én ugye kvázi tapasztalati szakértő vagyok, tehát én egyszerűen csak átéltem a kiégést is, utána kezdtem az egyéni terápiában foglalkozni ezzel a témával.

[00:03:54]És nekem talán az első jele, amit még akkor nem tudtam, hogy ez a kiégésnek az első jele, de talán az első jele az volt, amikor elkezdtem dühös lenni a úgynevezett kliensekre, tehát az akkori híveimre.

[00:04:06]Tehát, hogy ülök a gyontatószékbe és bejön, és akkor az első gondolat az, hogy minek jön ide?

[00:04:12]Hagyjon békén.

[00:04:12]Nem, nem vagyok kíváncsi rá.

[00:04:14]nem tudom, oldja meg maga.

[00:04:14]Szóval, hogy amikor elindulnak ezek az ilyen kicsit ilyen dühös, morgolódós, kesergő gondolatok, akkor így az ember felteszi magának a kérdére, hogy hát hova tűnt az a lelkesedés?

[00:04:26]Hova tűnt az, hogy én ezt valamikor szerettem?

[00:04:29]Hogy valamikor ez volt az egyik egyik legfantasztikusabb dolog, ami mondjuk a munkám része volt, hogy embereknek segítsek a lelki terheiket letenni.

[00:04:38]És az ott elkezdett villogni a piros lámpa, hogy hoppá, András, mirő miről szól ez a harag.

[00:04:49]És mikor éreztétek először, hogy ebből az átmeneti fáradtságból állandósul ez a ez a belső fájdalom, és hogy valamit tenni kell?

[00:04:56]Hogyan hogyan működött a felismerés fázisa?

[00:05:01]Szeretnél elszeválzolni most András?

[00:05:04]Én sok vállalkozóval dolgozom, és náluk eléggé hasonló dolog szokott lenni, mint nálam is, amikor van ez a csak még egy projekteffektus, hogy jó, ezt most még meg kell csinálni, majd ha ennek vége van ennek a szakasznak, akkor már utána majd biztos, hogy meg tudok pihenni, csak aztán jön egy következő és egy következő és egy következő projekt, ami ami nekem nagyon izgalmas.

[00:05:20]Egy pillanatra eltereltem a saját figyelmet.

[00:05:24]Szóval mi volt a kérdés?

[00:05:24]Bocsánat.

[00:05:25]Szóval, hogy hogy amikor már nagy baj, meg voltak az első jelek, és ezek gondolom ismétlőttek és eljutottál arra a szintre, hogy már állandós volt.

[00:05:32]Igen.

[00:05:32]Igen.

[00:05:32]Igen.

[00:05:32]Szóval mikor volt az első pillanat, amikor érezted, hogy valamit tenni kell már?

[00:05:37]Hogy voltak ezek a fázisok?

[00:05:38]Hát ami nekem nehéz volt, az amikor már tényleg nagyon egyértelmű volt, amikor megjelentek az első pánikrohamok nálam.

[00:05:45]Én nem vagyok egy pánikolós fajta, de hogy amikor megjelenik az első pánikroham az ember életében, akkor érzi azt, hogy ú itt valami nagyon furcsa dolog történik, és ez nagyon ijesztő tud lenni.

[00:05:52]Nem mindenkinél van ez.

[00:05:52]És egy barátom azt mondta, hogy neki az első fázis, amiben fel szokta ezt ismerni, akkor éjszaka is olyan, mintogyha nem aludna, hanem végig félig nyitott szemmel a munkán gondolkodna álmában, és azt vinné magával, és nem tudná kipihenni magát.

[00:06:05]nincsen képszakadás éjszakánként.

[00:06:07]Neki az szokott lenni jele.

[00:06:10]Nekem az volt a nagyon nagy mázlim, hogy akkoriban rendszeresen hetente vagy két hetente jártam egy mentálhigiénis segítő szakemberhez, aki egyben pap is volt.

[00:06:21]Tehát a papi kiégés az eléggé mondjuk úgy, hogy a szakterülete volt erről tanulmányokat is, meg nagyon sok pappal dolgozott.

[00:06:27]És ő jelezte ezt vissza, hogy figyelj András, azok a dolgok, amiket most elmondasz, azok klasszikusan a kiégésnek a jelei.

[00:06:35]És akkor elkezdtünk ezzel dolgozni, hogy oké, akkor mit tudok tenni a kiégés ellen?

[00:06:39]Ugye akkor még én is papoltam, és akkor az volt a cél, hogy valahogy visszataláljak a a hivatás szeretetére, valahogy újratöltsem a a tankomat, vagy hát a a szeretettartályomat és az energiatartályomat.

[00:06:54]Aztán a többit majd még mesélem.

[00:06:54]És te pontosan mit csináltál, amikor voltak ezek a kiegész jelek?

[00:06:57]Övel foglalkoztál éppen?

[00:07:02]Segítőszakmában dolgoztam, tehát az még kellemetlenebb, nem?

[00:07:04]Hogy amikor ott van az ember, hogy akkor másoknak kéne segíteni és aztán jön a pánik, akkor utána meg rájövök, hogy oké, hogy segítek másoknak, ha még nekem is van ilyen, hát mennyire vagyok hiteles, és az elindít ugye egy ilyen belső ciklus, hogy hó, hát akkor még kevesebb az energia, még inkább marcangolom magam, még kevesebb a amit rát tudok fordítani a kliensekre.

[00:07:21]Szóval nem volt egy egyszerű helyzet ilyen szempontból ez, de a szenvedélyetek volt, a munkátok, amikor ezeket a jeleket tapasztaltátok, és ezek állandósultak.

[00:07:31]Azt gondolom, hogy mondhatom.

[00:07:32]Tehát nem volt alternatívája a fejetekben, hogy bárm csináljatok, vagy váltsatok, amikor ezeket először felismertétek.

[00:07:37]Jól látom, vagy jól értem?

[00:07:40]Azt hiszem, mindkettők nevében mondhatom, hogy igen.

[00:07:41]És ez talán az egyik legfontosabb mozanata a kiégésnek, vagy a legfontosabb tudnivaló a kiégésről, hogy alapvetően elsősorban azokat szokta érinteni, akik szeretik a munkájukat.

[00:07:52]Tehát, hogy aki így kózi kózi megcsinálja, úgy éppen beletesz annyit, hogy azért a főnök még ne nagyon pirítson rá.

[00:08:00]Általában ők szoktak kevésbé kiégni, viszont akik nagyon nagy lelkesedéssel, nagyon nagy elvárásokkal, nagyon sok illúzióval akár mennek neki egy munkának, és mondjuk hivatásként tekintenek rá.

[00:08:13]Tehát az azt jelenti, hogy nem csak bemegyek y-kor, eljövök 4:00-kor, kiejtem a tollat a kezemből, és nem is gondolok rá másnap, reggel 8:00-ig, hanem még otthon is pörgök.

[00:08:23]tipikusan tanárok, segítő szakemberek, orvosok, papok satöbbi, hogy nem tudok úgy elaludni, hogy ne azon gondolkodjak, hogy a holnapi csoporton mit fogunk csinálni.

[00:08:31]És pont ez, amit Bence te mondtál, hogy igenis le kell feküdni, aludni, mert a pihenés az nem egy megérdemelt jutalom, amit majd elvégzem a munkámat, és utána megérdemelem, hanem a a pihenés az szerves része az egész folyamatnak, ami kell ahhoz, hogy regenerálódjak és hogy tudjam a munkámat csinálni.

[00:08:48]annyival egészíteném ki, hogy szerintem mi egy nagyon szerencsés buborékban vagyunk Andrásta meg én, mert hogy olyan dologgal foglalkozhatunk, amit szeretünk és nekünk van bizonyos mértékig választásunk, hogy beosszuk például a saját időnket, meg hogy hány emberrel szeretnénk együtt dolgozni, de nyilván rengeteg olyan ember van, aki egy olyan rendszerben kell, hogy dolgozzon, és nem nagyon van lehetősége arra, hogy változtasson, ahova nem ilyen egyszerű ez az egész helyzet, és szerintem nekik azért egy kicsit más a az ő nézőpontja.

[00:09:12]Ez nem azt jelenti, hogy nem tudnak mit csinálni, csak hogy nekünk azért jóval könnyebb szerintem, és ezt be kell vallanunk.

[00:09:17]Erről is mindjárt lesz szó.

[00:09:17]Mit látott belőletek a környezetetek, amikor ezeket a jeleket láttátok magatokon elhatalmasodni?

[00:09:23]A szeretteitek?

[00:09:25]Pánikróamról beszéltél, de dükről beszéltél?

[00:09:27]Visszajelezték-e nektek ezt a változást a szeretteitek, barátaitól?

[00:09:33]Most válaszolt először András?

[00:09:36]Igen, visszajelezték.

[00:09:39]Nekem is volt egyébként panikrohamom, de szerintem az én részemrre az inkább a szorongáshoz volt köthető.

[00:09:42]Nekem a kiégés inkább elsősorban azt okozta, hogy a korábban mindig jó fej, mindig emberközpontú, mindig nyitott, mindig megszólítható, mindig mosolygós Andrásból lett egy kicsit ilyen mogorva, néha beszólós, néha kiabálós, néha tehát, hogy visszajelezték az emberek, hogy mi van veled, András atya?

[00:10:00]Vagy például én nagyon-nagyon szerettem prédikálni, mindig órákat, sőt néha napokat készültem egy-egy prédikációra.

[00:10:09]egy kicsit az volt bennem, mintogyha így minden egyes prédikáció egy egy könyvi lenne, amit megírok.

[00:10:13]Tehát, hogy minél több új gondolat, minél több saját gondolat.

[00:10:18]És ezt nagyon szerettem is, és a hívek is visszajelezték, hogy mennyire szeretik.

[00:10:22]És amikor elkezdtem azt érezni, persze sok-sok év után, tehát itt is majd a külső körülményekről is beszéljünk, mert mondjuk ugye a prédikáció egy olyan műfaj, amiben elég ritka az új anyag.

[00:10:31]Tehát, hogy mondjuk a magvetőről kell beszélni nagyjából 300-szor két év alatt, és akkor így elég nehéz ugyanarról a sztoriról.

[00:10:38]Na mindegy.

[00:10:41]És hogy amikor így én magam is kezdtem érezni, hogy már rutinból csinálom már igazából nincs is meg az anyag, nincs is meg az újdonság, nincs is meg a gondolat, és akkor volt egy volt egy kántorom, akit az őszinteségért szerettem.

[00:10:56]Így egyik mise után, ahol így elheegtem, habogtam valami nagyon középszerű prédikációt.

[00:11:01]Lejött a mise után az orgonától és odaállt elém, és csak annyit mondott, András atya, ez szar volt.

[00:11:10]Nem esett jól, de egyébként jóban voltunk, és mai napig jóban vagyunk vele.

[00:11:15]Tehát, hogy tudtam, hogy szeretetből mondja, és akkor ez a visszajelzés nekem ott nagyon sokat segített abban, hogy megálljak, és azt mondja, hogy oké, de akkor mi történik velem?

[00:11:25]hogy miért van az, hogy hogy korábban olyanok voltak a prédikációim, hogy imádtam és beleadtam apait, anyaiit, most meg ilyen megúszós lett.

[00:11:35]És nekem ez például egy nagyon fontos visszajelzés volt.

[00:11:36]Tehát a kiégésben szerintem jó az, hogyha a környezet látja és visszajelez, hogy figyelj, most azt látom rajtad, hogy frusztrált vagy, azt látom rajtad, hogy nem pihented ki magad, többet hibázólag kell tenni és satöbbi.

[00:11:46]Ezek jó visszajelzések.

[00:11:49]Van itt egy lejtő, amivel szerintem érdemes foglalkoznunk, hogy mikor fordul át a kiégés depresszióba.

[00:11:53]Merthogy a kiégésre nemzeteken átívelően van egy nagyon jó megoldás.

[00:12:00]Igazából pontosában nem megoldás, de buffer.

[00:12:01]Akárhol vagyunk, ez le van mérve, hogy mi az, ami csökkenti a kiégés valószínűségét.

[00:12:07]Van-e tippetek, hogy mi az?

[00:12:07]Amúgy előzetesen egyébként a társas támogatás, tehát az emberi kapcsolataink, hogy kikkel tudjuk ezt megosztani és hogyha az ember elzárja magát másoktól, mert nem akarja őket terhelni az ő problémáival, akkor magányosabbá válik, és nagyon könnyen ez a kiégés depresszióvá fordulhat át.

[00:12:25]És a depresszió az így lesz egyre rosszabb és rosszabb.

[00:12:29]És ezért jutott az eszembe most, mert hogy nekem például borzasztó érzés volt azt látni, amikor mondjuk én nem vagyok jól, és a barátom azt mondják, hogy na Bence látom nem vagy jól.

[00:12:38]Kösz.

[00:12:38]Azért jöttem min egy kicsit legalább kiszakadjak ebből a rossz hangulatból, hogy legalább valami jóról beszélgessünk és akkor az ő szemében nem a csillogást látom, hogy végre egy kicsit kiráncson ebből, hanem hogy hát ja, mi a helyzet?

[00:12:47]De legalább megkérdezték, tehát az is valami.

[00:12:50]Szóval ez egy jó jel, de nyilván rengeteget segítettek a barátok összességében.

[00:12:56]Beszéljünk kicsit a belső okokról.

[00:12:58]Nézegettem a videóidat, és pont egyébként egy randizásról szóló videónáltam ki, és ott mondtad, hogy mennyit számít a klienseidnél, hogyan viszonyulnak a partnerz.

[00:13:05]hogy a gyerekkori élmények és a bédegződések.

[00:13:09]És nekem egy élettapasztalatom, hogy rengeteg olyan embert ismerek, akik ilyen stresszmentesnek tűnnek, felőtlennek egész életükben, mintogyha így 30-40-50 éven keresztül azt ugyanazon a munkahelyen tudnak boldogan élni.

[00:13:20]Tehát, hogy mennyit számít a saját tapasztalatotok szerint gyerekkori, fiatalkori szocializáció élmények begyűjtése abban, hogy hogyan kezeled a stresszt, hogyan befolyásolja a gyerekkori szocializáció azt, hogy te hogyan égsz ki és mikor égsz ki és milyen hamar égsz ki.

[00:13:41]Erre mondtad egy sztorit ezzel kapcsolatban.

[00:13:42]Pont ez egy ilyen személyes történet.

[00:13:43]egyik jó barátom, aki nagyon nyugodt, mindig ilyen kis kedves, mindig olyan pozitívan látja a világot, és valahogy egy kicsit ugyan irigykedtem is.

[00:13:50]Igen, mondom, de hogy csinálja ez a srác, és egyszer átmentem hozzájuk karácsonyra, és láttam, hogy hogy csinálja.

[00:13:54]Tehát úgy, hogy egyszerűen annyira nyugodt, annyira szeretettel és annyira biztonságos környezetből jön, ahol ahol tehát nagyon más úgy felnőni, meg nagyon más úgy felnőttként jelenni egy helyzetben, hogyha hibáért mondjuk valakivel például kiabálnak, és más úgy, hogyha valakit megölelgetnek, hogy gyere, megcsináljuk ezt együtt, és hogy ez nagyon nagy hatással lesz rá, hogyan felnőttként mondjuk a hibákkal például szembesülünk.

[00:14:17]Tehát a gyerekkor az alapjévan határozza meg a stresszel való megküzdésünket, de nyilván nem csak az számít.

[00:14:22]Természetesen azt gondolni, hogy olyan, mint egy egyenlet lenne, ami a gyerekkor egy nagyon fontos tényező, de nyilván szerepet játszanak a szokásaink, körülményeink, a génjeink.

[00:14:31]Alig várom, hogy mit mondasz.

[00:14:31]Erre András, személyiségtípusunk és még napestig lehetne sorolni.

[00:14:34]Nekem az egyik legfontosabb mondata a mentálhigiénist szakembernek az volt irányomban, amikor erről beszélgettünk, hogy már akkor gondolkodtam azon, hogy mi van, hogyha az én utam nem az egyházban és nem a papságban folytatódik majd.

[00:14:49]És akkor azt mondta, hogy figyelj, arra nagyon figyelj, hogy a kiégés önmagában nem fog megváltozni csak azért, mert a környezet változik, mert a mintát visz magaddal.

[00:15:01]És igazából akkor itt egy plusz szempontot ide hoznék, hogy hogy nagyon-nagyon sok minden belső oka van.

[00:15:08]Például az, hogy valamiért az a meggyőződésem, hogy nekem a munkába bele kell halni, vagy az a meggyőződésem, hogy hogy tökéletesre meg kell csinálnom, vagy az a meggyőződésem, hogy nem szabad nemet mondanom, mert ha nemet mondok, akkor mondjuk csalódott lesz az, akit én szeretek, és esetleg elhagy.

[00:15:23]És ezek egyébként szóval, hogy ezekre is utaltál, amikor azt mondtad, hogy egy gyerekkor és nyilván az, hogy otthon a szeretőkörnyezet nagyon-nagyon fontos, hogy hogyan viszonyulunk a teljesítményhez, hogy hogyan viszonyulunk a pihenéshez.

[00:15:36]Tehát például szabad-e pihenni vagy szégyeljük magunkat a pihenés miatt, szégyeljük magunkat a hibázás miatt?

[00:15:43]Szóval ezek mind-mind olyan dolgok, amik részben gyerekkor, részben személyiségtípus, részben pedig egyszerűen akár felnőttkori beidegződések.

[00:15:52]És éppen ezért nagyon fontos, hogy persze jó a környezetváltás is, de hogy önmagában az, hogy környezetváltás van, az nem jelenti azt, hogy legközelebb nem fogok kiégni, akkor hogyha nem változtatok azon a struktúrán, ami odavezetett.

[00:16:06]De mit éreztetek, amikor a kiégéselit éreztétek magatokon?

[00:16:08]Tehát kudarc élmény után ez felerősödött, vagy nem tudtatok úgy olyan lelkesedéssel bemenni a munkahelyre?

[00:16:16]Tehát hogyan tudnátok megfogalmazni azokat az eseményeket, amik a leginkább kiváltották a kieégésérzését?

[00:16:22]Milyen események után következtek be ezek leginkább?

[00:16:24]Akár a pánikroamok, akár a dükkroomaid.

[00:16:28]Ühüm.

[00:16:29]Voltak-e ilyen konkrétumok?

[00:16:29]Én először egy érzést hoznék ide, az a szégyen, és ez szerintem egy nagyon nagyon egyrészt egy nagyon gyilkos érzés, másrészt egy nagyon szignifikáns érzés, hogy hogy itt most magamról beszélek, tehát én nem írtam könyvet a kiégésről, illetve hát írtam csak az önéletrajzi regény az más, nem szakkönyv, de hogy hogy a szégyen, hogy hogy nem megy, hogy ilyen nem történhet meg velem, hogy én égek ki, amikor nekem ezt jól kell csinálni.

[00:17:01]Engem nem érinthet ez a szindróma, mert én ennél jobb vagyok.

[00:17:03]Tehát, hogy egyszerre a teljesítmény kényszer és egyszerre a szégyen.

[00:17:07]Ez nekem például nagyon meghatározó volt.

[00:17:11]Vagy kudarcelt, hogy ez a visszasatolás például rossz volt a prédikáción például.

[00:17:14]Például, például tehát a kudarcélmény, az szégyenérzet satöbbi.

[00:17:20]De aztán kis millió ilyen visszacsatolás volt már, tehát hogy aztán amikor mondjuk csoportokban ugyanezt éltem meg, hogy hogy mit tudom én, régen nagyon jól működtek a a témáim, amiket behoztam, most meg már nem.

[00:17:32]Régen jöttek a hívek a misére, most már inkább elszálingóznak.

[00:17:37]Szó egy csomó olyan kvázi objektív kudarcélmény vagy objektív jele van ilyen.

[00:17:41]Ugyanúgy működtél, ugyanazt a teljesítményt adtad le, de mégis ezeket a visszajelzéseket kaptad.

[00:17:46]Pont ez az, hogy nem ugyanazt a teljesítményt, tehát már nem tudtam ugyanazt a teljesítményt adni a kiégés miatt.

[00:17:53]Ez kicsit olyan, mint amikor az ember nyomja, nyomja nyomja tovább a az autónak a gázpedálját, pedig már kidrant a gumi, és lassul az autó, és de ugyanazzal az erővel nyomom a gázpedált, de közben lassul az autó.

[00:18:06]És nem értem, hogy miért.

[00:18:06]Aztán egy idő után rájövök, hogy kijukadt a gumi, és akkor még mindig azt gondolom, hogy ha elég erősen nyomom a gázpedált, akkor akkor ez még menni fog.

[00:18:13]És akkor egyszer csak valaki odajön, és azt mondja, hogy figyelj, Bence, állj félre, cseréljük ki azt a gumit, pihenjünk rá, és lássuk meg, hogy lehet ezt másképp.

[00:18:25]Nekem van egy kontrasztos élmény, ami szerintem sok ember számára látható lesz, és nyilván ez egy folyamat a kiégés, és szerintem a mítokkal szemben kimondhatjuk, hogy nem annyira egyértelmű hat fázisból áll a kiégés, hogy mindenkinek ugyanaz történik, hanem különbözőek.

[00:18:38]De egy részét megosztom, mert szerintem az látványos lesz.

[00:18:40]Ö nekem az egyik ilyen szempont az a fölöslegesnek érzett munka vagy hatástalannak érzett munka volt.

[00:18:47]Mondok egy példát erre, hogy volt olyan érzésem az egyetemen, hogy minket a tanárok azok szana szétszívatnak azért, hogyha mondjuk egy, nem tudom, egy 400 oldalas könyvnek az egyik definíciójába kihagyunk egy félmondatot és megbuktatnak.

[00:19:03]És ugyanebben az időben ment Szabó Péter hatalmasat, és akkor töltötte meg a sportarénát az áttöréssel.

[00:19:09]És azt éreztem, hogy ez olyan szinten igazságtalan, hogy hogy ezeket tudom, hogy miket mond ő nagyjából ott és jó, tehát szerintem neki van egy jó szándéka, meg nyilván van egy csomó ember, akinek tud segíteni, ha nem mennének el különben oda, de hogy annyira nem differenciált az, amit ő mond.

[00:19:23]Most nem véletlenül váltott ő is már sokkal mébismereti tartalmakra azóta.

[00:19:26]De hogy én meg itt vagyok az egyetemen, beleteszem ugyanazt a munkát, ugyanúgy csinálok posztokat meg edukációs tartalmakat, azt megnézik, van rajta két lák, az egyik az anyukámé, és akkor de közben Pap László sportát megtölti Szabó Péter 10000 emberrel, úgyhogy a töredéke nincs meg annak a szakmai tudásnak, aminek a többszöröséért minket megbüntetnek, hogy ez nem elég.

[00:19:46]És azt éreztem, hogy egy pont után teszem bele az energiát még suli után ezekbe a posztokba, de hogy nincs értelme, és egy pont után azért eléggé fárasztó volt ez a helyzet.

[00:19:53]De ez nagyon gyakori munkahelyi élmény, hogy egy kollégát mondjuk sikeresebb vagy gyorsabban hagyd előre a ranglétrán, vagy ugyanazzal a befektetett energiával nagyobb elismerést kap a főnökeitől, a osztályától.

[00:20:07]Te is érezted ezt András, hogy más papok vagy akár népszerűbbek voltak, vagy sikeresebbek voltak, vagy Andrásnál népszerűbb?

[00:20:15]Igen, ahogy kimondtam, tudtam, hogy ezt nem kell.

[00:20:18]Nem esett esett rosszul.

[00:20:21]Ne, én nem ennyire ezt éreztem inkább.

[00:20:23]Szerintem az egyháznak például az egy nehézsége, amivel az alapító nem foglalkozott, mert akkoriban még nem létezett pszichológia, és még nem született meg a Business Burnout Biblia.

[00:20:35]Hogy hogy az egyházban nem nagyon van lehetőség előrelépésre, tehát hogy nem nagyon van visszacsatolása annak, hogy amit csinálok az jó vagy nem jó.

[00:20:46]Mondjuk egy vállalatnál sokkal inkább van lehetőség arra, hogy a főnök időnként megemeli a fizetésemet, ad prémiumot, felfele buktat, középvezető leszek satöbbi.

[00:20:54]Tehát van sikerélményem a papságban évtizedekig lehet úgy dolgozni, benne lenni, szolgálni, hogy semmi nem változik.

[00:21:03]Tehát, hogy nem lépek előre, mert nem tudok, hát nem, tehát hogy ugye van pap vagyok, aztán maximum ha úgy alakul, püspök leszek, és ha úgy alakul, akkor pápa leszek.

[00:21:13]Azt azt érezzük, hogy ez egyre kevesebb, ahogy így lépünk fölfele.

[00:21:16]Tehát, hogy nagyon kevés püspök van Magyarországon és nagyon kevés pápa van a világon.

[00:21:20]Ugye ezt mindan tudjuk.

[00:21:22]Tehát hogy igazából ez azt jelenti, hogy nem nagyon van előrelépési lehetőség, és ezek sem igazából elérési lehetőségek.

[00:21:28]Tehát nem olyasmi, amit az ember a munkájáért díjazásként kap.

[00:21:32]Szóval, hogy én inkább ezt érezném, hogy hogy az ember, ha beletesz apait, anyait, akkor sem nagyon van lehetőség előrelépni.

[00:21:40]Ha pedig nem csinál semmit, akkor sem.

[00:21:41]Egyetlen egy igazi visszacsatolás van, bocsánat, mindjárt átadom a szót.

[00:21:45]Az, hogy jönnek az emberek vagy nem jönnek, tehát hogy tele van a templom, vagy nincs tele a templom.

[00:21:50]Nem véletlen, hogy minden papi, találkozó, ebéd, piálás úgy kezdődik, hogy nálad hányan vannak a misén, merthogy ez a leglényegesebb.

[00:22:01]Szeretném ezen a ponton a köszönetemet köszönetemet kifejezni a voltpszichológusom felé, merthogy nekem ő rengeteget segített abban, hogy a fókuszomat vissza tudjam hozni a külső visszacsatolásra a saját belső értékekre.

[00:22:12]És azóta, hogy ezt sikerült megküzdeni ezen a kis pokójáráson végigmenni abban az időszakban, már sokkal jobban tudom leválasztani magam arról, hogy adott esetben hány lájk érkezik, vagy mennyi visszacsatolás egy adott tartalomra.

[00:22:26]Amit mondtál az előbb a Péterről, ez igazából egy féltékenységérzés is, nem?

[00:22:31]Igen.

[00:22:31]És hogy ebből a szempontból szeretném őt kivenni ebből a képletből, mertogy nem tudom, hogy ki az, aki itt van a teremben, és hallotta azt már a családjában, hogy Bezreg a Pistikének, hogy lett ötös a dolgozat, ami neked négyes lett, vagy rosszabb jegy lett.

[00:22:45]Azt látom, hogy egyedül vagyok ezzel a szobában, és én is csak egy ismerősömtől hallottam.

[00:22:49]Solidarit.

[00:22:49]Köszönöm szépen.

[00:22:49]És hogy tehát, hogy valójában ez nem egy olyan dolog, amit ami miatt a Pétert lehet alapesetben hibáztatni.

[00:22:56]Meg meg hanem az van, hogy az agyunk az kicsit ilyen rendszerként, összehasonlító rendszerként működik.

[00:23:01]Hogyha valamit megtanultam, hogy mihez kell mérni a saját sikeremet, akkor az valójában mindig relatív lesz.

[00:23:07]És az agyam az ehhez fog kapcsolódni.

[00:23:09]A másik, ami izgalmas, és erről pont a dr.

[00:23:10]Fülöp által beszélgetünk, aki egy versenyes kutató, világhírű, elképesztő, nagy tudású szakember, de ő azt mondta, hogy valójában a az összehasonlítást azt nem lehet kitörölni az emberi agyból, hanem azt lehet beállítani, hogy nem csak egy szempont mentén hasonlítjuk egymáshoz magunkat.

[00:23:25]Adott esetben, hogyha az Andráshoz hasonlítanám magam abban, hogy ő mennyit tud a teológiáról, akkor minden alkalommal borzasztóan érezném magam mellette, de biztos, hogy vannak olyan szempontok, amiben meg azt lehetne érezni, hogy egy ponton már egyenrangúak vagyunk.

[00:23:39]És az agyunk az néháb be van fókuszálva csak egy-egy szempontra, és ez segíthet egy kicsit így át húzalozzuk.

[00:23:46]A monotonitás, a repetitív feladatok újra és újra ismétlése mennyire járulhat hozzá a ti esetetekben a kiégés élményetekhez, hogy újra és újra, évről évre ugyanaz a feladatkörötök volt?

[00:23:58]Hát nekem nagyon, nekem nagyon.

[00:23:58]Tehát amikor már a 16.

[00:24:00]karácsonyon prédikálsz a szeretetről, az az egyfajta monotonitás.

[00:24:07]Ühüm.

[00:24:07]De egy picit itt is ide hoznám a a személyiségtípust, mert mert akartam mondani én is.

[00:24:12]Igen, mert van aki sokkal inkább monotonitástűrő, sőt szereti a monotonitást.

[00:24:18]Van, aki pedig nem, én nagyon nem.

[00:24:20]Tehát, hogy ezt is meg kellett tudnom magamról, hogy hogy nekem nagyon kell a változatosság.

[00:24:24]Ezért van az is, hogy például most is coachsként is dolgozom, trénerként is dolgozom, néha újságceket írok, hogyha úgy alakul.

[00:24:32]Néha céges tréningeket tartok, néha eljövök közéleti beszélgetésre, merthogy ha minden nap ugyanazt kéne csinálnom 8-tól négyig, én nem bírnám.

[00:24:39]Van, aki meg abszolút bírja, sőt szereti, biztonságet ad neki, jól érzi magát benne, satöbbi.

[00:24:46]Neki ez így oké, nekem nem oké.

[00:24:48]És itt is ilyen értelemben van, aki kitettebb a kiégésnek, és van aki kevésbé.

[00:24:55]Tehát ez a munka és a személyiség illeszkedése.

[00:24:57]Ennek nagyon komoly szakra, amit Szandás mond.

[00:24:58]Úgyhogy szerintem ez egy nagyon fontos szempont, hogy mennyire passzol hozzánk a környezet.

[00:25:03]Illetve itt megnéeszi a gondolatot.

[00:25:05]Én szintén esetekből tapasztalom, hogy nagyon sokszor abban gondolkodunk, hogy ki kéne lépni a munkahelyemről, mert majd egy másik munkában megtalálom magam.

[00:25:11]Eddig könyvelő voltam, most ezek után pszichológus leszek vagy kócs.

[00:25:14]Hatalmas nagy a váltás a kettő között, és könnyen lehet, hogy nem éri meg azt az áldozatot, amit az egész bele bele kellene fektetni, vagy végigsünk egyetemet.

[00:25:24]azért de könnyen lehet, és erre rengeteg ilyen esettanulmány van nálunk is, hogy valaki egy pici változást csinált a munkahelyében, és utána ez már segített neki egy picit.

[00:25:34]Például volt egy olyan kliensem, aki egy nagy multinál dolgozott, és hasonló módon egy kicsit már ilyen monotonnak érezte a tapasztalatait, és megnéztük, mondta, hogy segíteni szeretne másoknak.

[00:25:43]Mi lenne, hogyha nem mondanál fölé, mert mondta, hogy nagyon fél otthagyni a biztos munkáját.

[00:25:45]Hát tök jogos érzés.

[00:25:47]Mi lenne akkor, hogyha mondjuk ott a munkahelyeden belül valami mentorprogramban részt venné, hogy valakinek mondjuk segíteni, aki még betanul?

[00:25:53]és mondta, hogy na nézzük meg.

[00:25:56]Kipróbálta, h nem akarok felmondani, egész jól vagyok, megkapom azt, amit szeretnék és egyébként meg ezt munkámat egyébként szintén tudom semit szeretek.

[00:26:03]Szóval néha a kicsi változások is elegendők, és szerintem ez egy nagyon nagy trükki az elménnek, ami azt gondol, hogy na most aztán radikális dolog kell.

[00:26:09]És ide hadd tegyem hozzá csak félmondatként a hobbit, ami nagyon-nagyon fontos.

[00:26:14]A hobbitot, hob zsákos frodot.

[00:26:15]Nem, hogy legyen hobbija az embernek, ez nagyon-nagyon fontos.

[00:26:20]És általában az az szokott jó lenni, hogyha olyasmi hobbi van nyilván, amit szeret, meg olyasmi, ami ami valami nagyon behatárolható, és egyértelműen látszik mondjuk az eredménye.

[00:26:29]Például mondok egy példát, valaki nagyon monoton munkát végez egy mondjuk nagy multinál, és elvégzi egyébként mondjuk az asztalos tanfolyamot, és mondjuk két havonta csinál egy széket, asztalt, bármit, csak hobbiból, csak a barátoknak, csak az, hogy kicsit azt érezze, hogy bütyköl valamit, csiszolgat valamit, és utána rövid határidőn belül ott van a gyönyörű eredménye, és megvan a sikerélmény.

[00:26:56]Ugye, mert mondjuk nagyon sok munka olyan, hogy igazából nem látod a sikerélményt.

[00:27:00]Egyébként papként is ez egy nehézség volt ez a nem tudom n plus külső körülmény, hogy ugye a papság is egy olyan munka, hogy te nem látod az eredményt.

[00:27:09]Ez nem az van, hogy kivágom a fát, utána fel fel izé vágom, és akkor szépen ott van a farakás, és akkor hú, büszke vagyok magamra a napvégén, hogy ez egy produktív nap volt, hanem jönnek hozzám az emberek, beszélnek hozzám, leteszik a nehézségeik, hazamennek, és én nem látom az eredményt, tehát nem látom azt, hogy ő akkor boldogan hazamegy, megöleli a feleségét, nem tudom micsoda, hanem nálam csak a a nehézség marad, vagy hogy mondjam, a a lelki teher.

[00:27:37]Egy gondolatot megsz még.

[00:27:37]Szóval, hogy ami felmerül bennem, az az én a séaterápiás keretrendszerben szoktam gondolkodni.

[00:27:41]Van, aki erről már hallott, hogy sématerápia, köszetek.

[00:27:43]Szuper.

[00:27:45]Akkor ti is biztos hallottatok arra, hogy vannak ezek az érzelmi szükségleteink.

[00:27:48]És amiről András is egy kicsit beszél, az az, hogy nem biztos, hogy minden érzelmi szükségletemet a munkának kell megadnia nekem.

[00:27:54]Mint ahogyan nem is biztos, hogy egy adott esetben egy pár az én párom fogja megadni az összes dolgot, amit az emberekkel meg tudok élni, mert lehet, hogy a párom elképesztően intelligens, de nem biztos, hogy vele fogok a legnagyobbakat nevetni a hülyeségeken, vagy fordítva.

[00:28:07]És hogy azt mondja itt szerintem András is, meg a szakirodalom is valójában, hogyha valami nekem nagyon hiányzik, akkor könnyen lehet, hogy valahol máshol az életembe be tudom ezt hozni saját magamnak, ami engem boldoggá tud tenni, és az összesített egyensúly az meg fog történni akkor is, ha nem a munkából származik meg mindez.

[00:28:25]Van-e olyan személyiségtípus vagy trauma, a amik hajlamosbá teszik az embert?

[00:28:29]Mi a mi a tapasztalatotok?

[00:28:29]Egyen életút, trauma, személyiségtípus?

[00:28:36]Találkoztató ilyennel.

[00:28:36]Ez ez nehéz kérdés.

[00:28:40]Nem tudom, hogy van-e most ilyen rögtön eszedbe jutó.

[00:28:44]Van sok, de mondd először.

[00:28:45]Oké.

[00:28:45]Én akkor inkább tapasztalatról beszélek ezzel kapcsolatban.

[00:28:48]Azt gondolom, hogyha valakinek olyasfjta traumája van, ami miatt a belső drivere ugye van az öt alapvető driver, és azok közül mondjuk a léttökéletes, vagy a sies driver nagyon erős nála.

[00:29:05]akkor akkor nagyon hajlamos lesz arra, hogy addig hajtsa magát, amíg már sok lesz.

[00:29:11]Hogy ennek mi a gyerekkori traumatikus gyökere, azt a pszichológusra bízom.

[00:29:14]Én csak egy kócs vagyok.

[00:29:18]Csak Igen.

[00:29:21]Tehát erre vannak kutatások, hogy ki az, aki amúgy hajlamosabb a kiégésre.

[00:29:26]És például amit az András is mondott, aki önfeláldozóbb hajlam, és hajlamos magát a háttérbe szorítani azért, hogy másnak jobb legyen, az hajlamosabb általában a kiégésre.

[00:29:33]szinten, amit az András is mondott, hogyha valaki mondjuk nagyon nagyon nagyon nagyon erősen lelkiismeretes és nagyon profin, tökéletesen akar csinálni dolgokat, szintén ez lehet egy faktor.

[00:29:40]És ami a legmeghatározóbb, az a úgynevezett neuroticitás.

[00:29:45]Most nyilván le akarjuk egyszerűsíteni.

[00:29:46]Ez kábé olyasmit jelent, hogy mennyire vagyok hajlamos arra, hogy átvegyék rajtam a az irányítást a negatív érzések.

[00:29:52]Tehát hajlamos vagyok a szorongásra, ami egyébként egy szuper képesség evolúciós szempontból, mert lehet, hogy észre fogom venni azt, hogy hol fog elromlani az a terv, amit a másik nem gondolt át.

[00:30:01]Ez egy szuper képesség, hogyha valaki mondjuk ilyen szempontból szorongóbb.

[00:30:04]Ezt ezt néha elfelejtjük, de nyilván ez elképesztően fárasztó, mert hogyha folyamatosan szorongok valamin, azt tőlem pont annyival több energiát elvesz, mint aki csak megy, aztán csinálja a dolgokat.

[00:30:15]Szóval a neuroticitás az egyik ilyen fontos faktor ilyenkor.

[00:30:19]Én még egy dolgot hadd hadd had tegyek ide.

[00:30:21]Ez pedig a munkahelyi környezet, a munkahelyi kultúra.

[00:30:23]Mert nagyon-nagyon fontos az is, hogy milyen kultúra alakul ki egy munkahelyen.

[00:30:28]Értem itt most azalatt, hogy nálunk ez így szokás.

[00:30:33]Tehát hogyha mondjuk bemegyek egy munkahelyre, ahol mindenki lógatja a lábát, és öt percenként kijár 20 percet cigizni, de nálunk ez akár kimondatlanul, tehát nincs leírva a munkaszerződésben, kimondatlanul ez így szokás, akkor ott egészen más lesz a a hangulat, mintogyha egy olyan munkahelyre megyek be, ahol 8 óra -or beérkezek, akkor már ráncolja mindenki a szemöldökét, hogy és ide kapcsolnám nem kritizálván a kereszténységet, de hogy mi például nagyon sokszor hallgattuk azt a mondatot, lelki gyakorlatokon, beszédekben, amit ugye Szent Pál mond, hogy mindenkinek mindene lettem.

[00:31:07]Ugye Pál apostoltól ez egy gyönyörű mondat, és ez tulajdonképpen a kiégésnek a melegágya.

[00:31:12]Tehát ha mindenkinek mindene lettem, én legalábbis úgy értelmeztem, de lehet, hogy ez az én teológiai tévedésem, hogy akkor a hajléktalannak a szociális munkása lettem, a híveknek a a kócsa vagy spirituális szakembere, akkor a templomnak a a felújító szakembere, vagy nem nem tudom.

[00:31:33]Tehát, hogy mindenkinek mindene reggel 6:00-tól éjfél utánig, ameddig csak jönnek és csöngetnek és nem tudom micsoda.

[00:31:42]És ez is tulajdonképpen munkahelyi kultúra, tehát hogy ha ez egy elvárás, kimondott vagy kimondatlan elvárás, akkor mivel csatlakozunk a csoporthoz, ugye beindul az a csoportdinamikai mozzanat, hogy közétek akarok tartozni, akkor elfogadom ezeket a kimondatlan elvárásokat.

[00:32:01]Amit az András mond, az nagyon így van.

[00:32:03]Az egyik ilyen érdekesség, hogy hogy tudom bejósolni, az, hogy a az üzettársaim vagy a kollégáim ki fognak égni, az az, hogy hány éjszaka emailt szoktam kapni tőlük, mert nyilván az azt mutatja, hogy mennyire hajlamos arra, hogy határokat szabjon vagy ne szabjon határokat.

[00:32:14]És amit az András mondott, az engem arra is emlékeztet ezen a ponton, arra a kifejezésre, amit szerintem sokan ismertek, hogy parentifikáció.

[00:32:19]Ki az, aki ezt ismeri, hogy hallottunk róla?

[00:32:22]Szuper.

[00:32:22]Hogyha én mondjuk azt tanulom meg gyerekkortól kezdve, hogy valójában nekem nincsen jogom kijelölni a határaimat, nem szabad nekem nemet mondani, hanem sőt nekem kell gondoskodnom a szüleimről, legyen szó azért, mert alkoholproblémáik vannak, vagy érzelmileg éretlenek.

[00:32:34]Akkor nyilván az a természetes nekem, hogy senki nem fogja ezt megoldani.

[00:32:38]Nekem kell megoldani.

[00:32:40]Meg se kérdezem ezt magamtól.

[00:32:42]És ha bemegyek a munkahelyemre, amikor ott van egy csoportfeladat, hát nyilván én fogom megcsinálni az összeset.

[00:32:48]Eszembe jutt, hogy segítséget kérjek?

[00:32:50]Hát egyáltalán nem.

[00:32:50]Nyilván minek a receptje ez annak, hogy túlhajtom magam, nem kérek segítséget, egyedül leszek, stresszes leszek és kiégek.

[00:32:55]Szóval kösz András, hogy felhoztad, meg kösz a kérdést.

[00:33:00]Az egyik legjobb ilyen szempont az a vezető kérdése, tehát ki a közvetlen felettesen, és nekem is volt 15-20 felettesem az elmúlt 20-30 évben, és meghatározó szerepe volt ezeknek a vezetőknek abban, hogy hogy éreztem magam és hogy kiégtem adott esetben az adott munkahelyen.

[00:33:16]Nektek a vezetőtök személyebbe szerepet játszott abban, hogy ebben a kiégési szakaszotokban hogyan tudtatok ezzel megküzdeni, és egyáltalán a kiégéshez hozzájárultak-e ezek az emberek?

[00:33:29]Szerintem kezdte András.

[00:33:33]Ú ezt nem fogok jól kijönni belőle.

[00:33:33]Én azt gondolom itt név nélkül, mert úgy se tudja senki, hogy ki volt az én vezetőm, de azt gondolom, hogy egy vezetőnek olyan értelemen mindig van szerepe, hogy tehet ellene, vagy tehet érte, vagy hogyha mondjuk egy vezetőnek egy cégnél fontos a munkatársaknak a jóléte, akkor szervezhet mondjuk csapatösszetartásokat, csapattréningeket, továbbképzéseket, mi egymás.

[00:34:02]Most így általánosságban mondanám, hogy az egyházban ez nem szokás.

[00:34:04]Tehát, hogy szerintem ezzel az is, tehát hogy ennek az is az oka, hogy nálunk az egyházban nincsen vezetőképzés.

[00:34:12]Tehát, hogy akik vezetők lesznek, nekik számukra nincsen vezetőképzés se a papoknak, se a püspököknek, se a pápáknak.

[00:34:18]Tehát az egy isteni tehetség, hogyha valaki mondjuk megtalálja a helyét ebben a szituációban, és mondjuk jó vezetővé válik, mert ugye attól még, hogy valaki mondjuk jól prédikál, nem biztos, hogy jó vezető, vagy attól még, hogy jól tud keresztelni, bérmálni, nem tudom, nem biztos, hogy jó vezető lesz, mert ez egy egészen más skill.

[00:34:36]És én az egyházban azt láttam, hogy erre erre nem fordítottunk elég figyelmet.

[00:34:44]Tetszett a kérdésed, de olyan szempontból trükkös.

[00:34:45]A rövid válasz az, hogy igen, a hosszú válasz az, hogy egyéni vállalkozó vagyok.

[00:34:48]Tehát saját magam főnöke vagyok, ami 100%-os felelősséget jelent a kiégés szempontjából, de erre majd még szerintem a totemnél vissza fogom térni.

[00:34:58]Igen.

[00:34:58]És kétféle többféle kiegés lehet.

[00:35:01]Nekem az egyik esetben az okozta a kégést, hogy megtaláltam egy új szenvedélyemet, ami teljesen váratlanul így berobbant az életemmel és így csökkent a súlya annak a szakmának az életemben, amit csináltam.

[00:35:13]Ez egyfajta identitásválság.

[00:35:13]Valakinek pedig akkor jut el ikégéshez, amikor csak munkahelyet vál, de ugyanazt csinálja tovább.

[00:35:21]Ez nálatok hogy jelentkezett?

[00:35:21]Ugye András nálad ugye többszori szakmát vagy életat válas váltottál, hogy hogyan tudnátok megfogalmazni egy szimpla karrierválság meg egy identitásválság közötti különbséget, vagy van-e még több esetleg fázisa a kettő között, még több köztes stádiuma?

[00:35:41]Én először a kiégést definiálnám gyorsan, mert most sokszor megemlíthetük, de hogy pontosan mit jelent, az nem volt egyértelmű szerintem.

[00:35:49]Még ennek három összetevője van.

[00:35:50]Az egyik az a tartós testi, lelki kimerültség.

[00:35:52]Tehát azt érzem, hogy fáradt vagyok nem csak egy hete, hanem akár mer hetek óta vagy hónapok óta is nem múlik el a hétvége után.

[00:35:57]A második, hogy van egy érzelmi távolságtartás a munkától.

[00:36:01]Azt, amit korábban szerettem, már nem.

[00:36:03]Azokat az embereket, akik szeretem együtt dolgozni, már igazából csak ne hívjanak fel, hozzám se szóljanak, ami meglepő, mert nem tehetnek feltételen róla.

[00:36:10]A harmadik pedig egy teljesítménycsökkenés.

[00:36:13]Ha a három egyszerre fönn áll, és nincsen más tényező, azt nevezzük általában kiégésnek.

[00:36:17]És hogyha ez nagyon sokáig fennmarad, akkor ennek számtalan következménye lehet meg lehet következményeként akár ott lehet a depresszió függőségek, csomó minden más is.

[00:36:27]És amit mondtál, az nekem egy komplex élethelyzetnek tűnik, hogy van egy összehasonlítási állapom, hogy oké, itt eddig volt valamit csináltam és van valami más, ami megnéz sokkal jobb, akkor ezek után ez már nem tűnik annyira élvezetesnek.

[00:36:36]Ezt jól értem?

[00:36:36]Nagyon hogy ez megint egy kicsit másnak tűnik nekem, és szerintem az identitásoknak a változására, el tud változásra András hitelesebben tud beszélni most.

[00:36:47]Igen.

[00:36:47]A kérdés szerintem itt is mondjuk akkor a szavaknak a definíciója, mert amikor valaki egy munkát munkának tekint, az egészen más, mintogyha mondjuk egy munkát hivatásnak vagy életútnak, vagy élethivatásnak tekint.

[00:37:00]Ugye vannak azok a hivatások.

[00:37:00]Tessék?

[00:37:03]Ez nagyon jó, amit mondasz.

[00:37:03]Igen.

[00:37:03]Igen.

[00:37:05]Tehát vannak azok a munkák, amik klasszikusan általában inkább munkaként vannak értelmezve, és vannak azok a hivatások, amik vagy munkák, amik klasszikusan hivatásként vannak inkább értelmezve.

[00:37:14]Mondjuk a tanárság, vagy a pszichológia, vagy a papság, vagy a az orvos orvosi hivatás.

[00:37:18]Ugye ezeket így is szoktuk mondani, egy hivatás, mert ez általában olyasmi, ami ami egy egész életrez szóló, egész identitást alapvetően meghatározó dolog.

[00:37:27]A mondjuk úgy a munkápszerű munka az pedig inkább az, amit hát most ideyek egy két, három négy öt évre dolgozni, csinálom ezt, aztán átmegyek egy másik céghez, lehet, hogy csinálok valamit teljesen mást.

[00:37:39]A hivatás az éppen ezért általában sokkal ilyen traumatikusabb élmény, hogyha azt elhagyom.

[00:37:46]Tehát mondjuk akár egy tanár kiég és kilép, és nekem volt ilyen tanárismerősöm, aki kiégett, és elment volt futárnak, és nagyon élvezte, hogy végre suhan a városban, megvan a napi 6 óra edzés gyakorlatilag, és egés miközben nagyon szerette a tanárságot, és akkor az az egy külön trauma azt feldolgozni, hogy hogy hát hogyan hogyan tekintek akkor most magamra, hogy igazából változik az identitásom.

[00:38:16]Mikor jutunk el a karrierválságig?

[00:38:16]Ezt hogyan tudnád megfogalmazni, Bence a a kiégéstől, amikor az ember azon gondolkozik, hogy munkahelyet vált, hogy új szakmát talál magának, vagy új szakmában képzi ki magát.

[00:38:28]Mikor mikor jutottatok el ti erre a pontra, és mik az oka jönnek, hogy ezt fölismeri valaki és ezt megteszi, ezt a lépést.

[00:38:39]Egy kicsit a nézőkhöz meg itt a közönséghez is szólnék, hogyha esetleg azt érzitek egy ponton, hogy ez nem nektek szól, vagy nem segít ez, amiket itt beszélgetünk, akkor a legfontosabb, amit szeretnék mondani nektek, hogy nem veletek van a baj, hanem az van, hogy nem tudunk mindenzetet lefedni, mert egy csomó ember, aki hallgatja ezeket a gondolatokat, lehet az, hogy egy kicsit más, vagy nekem ez így annyira nem segít.

[00:38:59]És néha elkezdjük magunkat marcangolni.

[00:39:01]Kérlek, hogy ne.

[00:39:01]Jó, tehát hogy a legfontosabb ilyenkor, és Noi azért is köszi, hogy feltetted ezt a kérdést, mert nekem nagyon egyértelmű az, hogy teljesen más élethelyzetek vannak, és ezt nagyon jó, hogyha figyelembe vesszük, mert nagyon megérdemelné mindenki, hogy velük így szemtől szembe beszélgessünk, csak hát nyilván nincsen erre mindig idő.

[00:39:15]András, neked erről a kérdésről van nézőpontod?

[00:39:24]Igen.

[00:39:24]Mi volt a kérdés most hirtelen?

[00:39:26]Blackouton van.

[00:39:26]Segíts, hogy a a nagy lépéshez hogyan jutottatok el, vagy honnan jön jut valaki, amikor ténylegesen már azon gondolkozik, hogy változtasson a helyzet?

[00:39:35]Az igen, az a baj, hogy amikor feltetted a kérdést, akkor megfogalmazót a válasz, aztán elkezdtem koncentrálni arra, amit mondtál, és így teljesen elment a válasz.

[00:39:42]De igen, visszajött.

[00:39:42]Tehát, hogy nagyon érdekes, még prédikációban mondtam gyakran azt a egyébként nem tudom létező jelenségről van-e szó, de hogy nagyon jó prédikációs példa.

[00:39:53]Odahaza még mindig van egy ilyen 8-10 könyvem, ami csak prédikációs példákat és történeteket tartalmaz.

[00:40:01]Egyébként lehet, hogy majd eladom valakinek, aki még tudja használni.

[00:40:05]Mindegy.

[00:40:05]És ez egyik ilyenből származik ez a kis történet, hogy a nagyon sebes sodrású folyókon, ahol van egy vízesés, mindig kiraknak egy PONR táblát, és a PONR az a point of no return tábla, hogyha mész ezen a folyón mondjuk egy csónakkal, hogy látod ezt a táblát, hogyha elhagyod ezt a táblát, akkor nem tudsz már visszafordulni, mert akkor már annyira sebes a folyó, hogy le fog vinni a vízesés.

[00:40:31]Tehát ez egy figyelmeztető tábla, hogyha éppen ezen a folyón csónakázol, akkor ott ott mindenképpen meg kell állnod, vagy ki kell kötnöd, vagy nem tudom micsoda, nem tudom létezik-e.

[00:40:42]Magyarországon nem láttam még, de lehet, hogy nálunk nincsenek vízesések, sőt biztos.

[00:40:44]Na mindegy.

[00:40:49]Én inkább saját személyiséletemben azt tapasztaltam meg, hogy én rég elhagytam már ezt a táblát.

[00:40:53]Tehát én egy kicsit olyan voltam, mint Lustadik a macskafogóban, hogy ha emlékeztek rá, nem csak én vagyok boomer, hogy így így már rég ott van a a vízesésnek a szélén, de még a trombitájával még még próbálja visszafújni magát.

[00:41:10]Próbálja visszafújni magát, és akkor egy idő után feladja, és puff leesik.

[00:41:15]Tehát, hogy nekem inkább az volt, hogy sosem gondoltam, hogy el fogok jutni erre a pontra, mire egy idő után rájöttem, hogy már rég túl jutottam ezen a ponton, csak még nem ismertem be magamnak.

[00:41:29]Ami nekem eszembe jut itt, az hogy nem tudom, hogy ki az, aki játszott valaha számítógépes vagy konzoljátékkal, mert hogy eban van olyan, amikor az ember kimegy a pálya széléről és ott elkezd pirosan villogni a képernyő, vagy aztán fekete fejéredik, hogy vissza kell térni.

[00:41:40]És valójában ezek az érzelmi helyzetek nagyon sokszor kilátástlannak tűnnek, vagy ilyen olyan tehetetlennek érezzük magunkat ezekben a szitukban, de nagyon sok olyan élethelyzet van, ahol igazából valójában ez a fájdalom vagy rossz érzés csak egy inspiráció arra, hogy változtassunk.

[00:41:54]Ez a testünknek egy jelzése.

[00:41:56]Vannak emberek, akik azt tanulták meg gyerekkorukban mondjuk, hogy ha én rosszul érzem magam, akkor velem van a baj, csendbe kéne lenni, nem kéne vele foglalkozni, minek hiszizek.

[00:42:04]De vannak olyan emberek is, akik nem ezt tanulták, hanem azt, hogy ezt figyelembe lehet venni, mert ez egy jelzés.

[00:42:08]Hogyha túl sós a leves, akkor hozzá kell tenni még valamit tejfölt, vagy nem tudom, még több vizet például, és akkor az jó lesz utána.

[00:42:15]Tehát lényegében például a saját életemben ez volt a fő kérdés, hogy hogy az életünkben hogyan ismertük fel, hogy itt valamit változtatni kéne, vagy hogy vagy mi ez miérben segített?

[00:42:21]Az az volt, hogy valójában ezek a fajta feszültségforrások, mondjuk akár a pánik nálam, nekem egy inspiráció volt.

[00:42:27]Oké, hogyha ennyire fáj már, ennyire jelez valami a testemben, akkor elkezdek írni egy táblázatot, jó, mik azok a dolgok, amik ennyire feszítenek engem belülről.

[00:42:38]És hogy elkezdtem írni, éreztem, hogy valami azon a ponton változik bennem, ami a feszültséget is okozza, hogy valami megmozdult be, amikor elkezdtem kiírni magamban ezt a sok feszültséget, és amikor láttam azt, hogy ú ez is rossz, ez is rossz, ez is rossz, ezek mind-mind nagyon bántó dolgok.

[00:42:51]Hó, mi lenne, hogyha elköltöznék egy másik lakásba, ahol mondjuk az én feszültségforrásaimnak a fele nem valósul meg abból, mint ahol korábban laktam.

[00:42:58]Elköltöztem, vége a pánikron.

[00:43:02]Hoppá, akkor lehet, hogy csak jelzett valamit a szervezetem.

[00:43:03]Nem azt mondom, hogy mindenkinek így működik, de nekem például nagyon fontos volt, hogy ne elnyomni akarjam ezeket a hangokat, hanem megérteni, hogy mi az, amit szeretne nekem súgni, mert lehet, hogy valami hasznos tanácsot szeretne nekem adni, ami az énemnek szempontjából jó lesz.

[00:43:16]És aztán megszerettem az új környéket, ahova költöztem.

[00:43:20]Haladunk szépen előre a karrierválság felé, bár ott vagyunk a kellős közepén, és mik milyen tényezők akadályozzák meg az embert, hogy változtasson?

[00:43:26]És beszéljünk is az anyagiakról.

[00:43:32]Lakáshitel, család, gyerekek, szenvedély, amire pénzt költünk.

[00:43:40]A ti praxisotokban ez milyen gyakori tényező, hogy az ember nem mer váltani, nem mer nem mer kitörni a helyzetéből.

[00:43:49]Válaszolhattok először?

[00:43:49]Két szempontból válaszolnék rá.

[00:43:52]Az első az, hogy végtelen igazságtalan ez az egész helyzet, mert hozzám nyilván az jön el, aki ki tudja fizetni a pszichológust.

[00:43:58]És hány olyan ember van, világszerte, elvileg minden hetedik ember az, akinek szüksége lenne segítségre, és nem jut el hozzá.

[00:44:06]Tehát Indiában több olyan ember van, aki kamaszok között a mentál segészségével problémával segítségre szoruló, nem Spanyolország teljes lakossága gyakorlatilag.

[00:44:14]Úgyhogy ez akkora nagy tömeg, akinek segítsére lenne szüksége, hogy ez így nagyon igazságtalan ez most elhangzott.

[00:44:19]A másik, hogy valójában a a statisztikák szerint az egyik fontos bejóslója a mentális egészségnek az az, hogy mennyi pénzed van.

[00:44:29]És ez borzasztóan hangzik amúgy, nem?

[00:44:31]Meg főleg, hogy mennyire rossz ezt így kimondani.

[00:44:32]Főleg egy ilyen kultúrában, ahol a pénz az egy abszolút nagy tabu, mert minél gazdagabb valaki, annál nagyobb hozzáférése van, akár jó egészségügyi szolgáltatásokhoz, annál kevesebbet kell aggódni a számlákon, kevesebb a stressz.

[00:44:42]Tehát ez ez mennyire borzasztó.

[00:44:45]Ugyanakkor azok a dolgok, amik a ahhoz kellenek, hogy megküzdjünk a stressszel, annak nem mindegyik része kerül pénzbe.

[00:44:52]Például a természetben töltött idő az egy mérhető hatású stresszoldó, amit gazdag embereknek is fel szoktak írni, hogy menjenek ki az erdőbe.

[00:45:01]Vagy a barátokkal töltött idem, amiről ma már beszéltünk, ami nemzetközek az egyik legerősebb védőfaktor a kiégéssel szemben, ami megint csak nem kerül pénzbe.

[00:45:09]Szóval nagyon nehéz ez a kérdés valójában, amit te mondasz, és és nem tudok erre őszintén könnyű választ mondani, pedig jó lenne.

[00:45:20]Én a coachingban, mert a coachingban is gyakran előkerül a kiégés, mint téma az egyéni coachingban.

[00:45:27]Azt látom, hogy ez egy nagyon-nagyon összetett és nagyon-nagyon nehéz helyzet, amiben nagyon könnyen megrekednek az emberek, és nem tudnak változtatni.

[00:45:35]Ennek több oka van.

[00:45:35]Az egyik az az, hogy sokaknak nehéz elismerni azt, hogy ahogy én is ugye lustadikként ott voltam, hogy elismerni, hogy itt itt már baj van, itt már változtatni kell.

[00:45:47]Nagyon sokáig tudjuk magunkat abban az illúzióban ringetni, ringatni, hogy ezt még kibírom, ezt még megcsinálom, ez ez még működni fog, meg fogom oldani satöbbi.

[00:45:55]Nézzük meg, hogy hány házasság húzódik.

[00:46:00]Most bocsánat, hogy így mondom, de hogy nagyon gyakran évekig még nyírjuk egymást, mikor már évekkel ezelőtt tudjuk, hogy ez nem működik, de még még még azért ezt egy egykori paptól halljuk most.

[00:46:12]Ezt így kihangosítanám.

[00:46:13]Ezt jó, ezt majd itt lábjegyzeteljük, és akkor ez majd egy másik beszélgetés lesz.

[00:46:17]Tehát hogy nagyon nehéz elfogadni annak a realitását, hogy ez ennyi, hogy hogy muszáj változtatnom.

[00:46:23]Ez kudarcélménnyel is jár.

[00:46:25]A kudarcélmény az egy nagyon-nagyon nehéz érzés.

[00:46:27]Azt el kell hordozni.

[00:46:29]Ez nagyon sok gyásszal jár, ugye munkahelyváltás ott, tehát nincsen olyan munkahely és egyébként, nincsen olyan házasság, amiben csak rossz dolgok vannak.

[00:46:37]Még egy nagyon megromlott házasság vagy egy nagyon rossz munkahelynél is, amikor elkezdek azon gondolkodni, hogy jó, akkor váltok, azonnal jönnek, hogy hú, de hát milyen jó volt régen, vagy amúgy egyébként a Gézával milyen jókat szoktunk kávézni lent a kantinban.

[00:46:53]ú utálom az egészet, de azok a nappali, reggeli napindító kávék a Gézával nagyon hiányozni fognak.

[00:47:02]Tehát, hogy jönnek azok a mozzanatok, amiket el kell gyászolnom, el kell hagynom ahhoz, hogy meg tudjam lépni a a lépésemet.

[00:47:09]nagyon-nagyon sok változás, tehát hogy egy karrierváltás vagy akár élethivatás váltás, hát a baráti köröm lecserélődhet, a munkahelyi emberek a munkakörnyezetem van, aki azt se szereti, hogy mert megszoktam már az irodámat, most megszokni egy másikat és akkor ott vannak a bizonytalansági tényezők, hogy lesz másik munkám, fogok találni munkát.

[00:47:31]főleg mondjuk a jelenlegi gazdasági helyzetben.

[00:47:33]teljesen reális, hogy felmerül kérdésként, szorongásként fogok annyit keresni, mint most, hiszen lakáshitelem van, hiszen a gyereket iskolába kell küldeni, és tehát hogy nagyon sok nehéz kérdést kell végigzongorázni, amikor valaki a kiégésben van, vagy vagy egyáltalán csak benne van egy nehéz helyzetben, ugye nagyon sokszor a környezete nem bírja elviselni az azzal járó feszültséget, hogy látja, hogy a a barátja, rokonaismerőse szenved, és általában ilyenkor úgy reagálunk, hogy hát akkor váltsál, hát akkor Akkor válj el tőle, hát akkor lépjél ki akkor és mintogyha úgy adunk neki tanácsot, mintogyha ez ilyen nagyon könnyű dolog lenne, és nem értjük, hogy miért nem vált.

[00:48:10]Miközben az ő szemszögéből ez egy nagyon összetett és nagyon nehéz kérdés valójában.

[00:48:18]Akkor bizonyos értelben olyan a egy munkahelyváltás, vagy egy egy változás, mint egy szakítás egy párkapcsolatból?

[00:48:24]Azt jól értem?

[00:48:25]Kevesebb szex.

[00:48:27]Igen, de azért csak bizonyos értelemben.

[00:48:31]Nem tudom, mennyit hallották amit András mondott.

[00:48:32]mikrofonnélk.

[00:48:34]Remélem nem hallgat szerintem megválaszolt a András.

[00:48:41]Igen.

[00:48:41]Mehetünk részemről.

[00:48:41]Még van.

[00:48:42]Sos nagyon sokan néznek minket, akik ténylegesen kiégés előtt alatt állnak és valamiféleképpen tanácsra is számítanak tőletek.

[00:48:51]Mi a szakirodalom álláspontja?

[00:48:51]Mi a vállalatvezetők álláspontja, akikkel beszéltél, vagy akikkel beszéltetek?

[00:48:58]Hogyan lehet felismerni?

[00:48:58]Hogyan lehet ezt a saját malmunkra akár hajtani?

[00:49:03]hogyha felismerjük ezeket az első jeleket.

[00:49:05]Nagyon köszi, hogy elmondtad ezt a végén, hogy saját malunkra lehet hajtani, mert hogy valójában én azt szeretem azt a nézőpontot, hogy a kégésnek van egy értelme, mert valami jól sülhet ki belőle, még nem tudjuk, hogy mi az, de kisülhet belőle.

[00:49:15]És abban, hogy mi az, ami segíteni szokott nekünk, valójában általában az a megoldás rá, aminek köze van az, ami nálunk okozta.

[00:49:23]Adott esetben az én költözésem, az nem hiszem, hogy itt most az embereknek lehet, hogy 12%-ának megoldaná itt a problémája, de a legtöbb embernek valószínűleg nem ez oldaná meg.

[00:49:31]De van néhány olyan eszköz, ami gyakori stresszcsökkentős szokott lenni nekünk, ami közhelyesen hangzik, de azért gyorsan felsorom, csak ugye az illem kedvért.

[00:49:38]Az egyik nyilván a testmozgás, a megfelelő mennyiségű sport, a bioritmusunknak az optimalizálása, hogyha éjszaka nem tiktokozunk el a vás, hanem megpróbálunk inkább valahogy időben lefeküdni és rendszeresen kipihenni magunkat barátokkal töltö.

[00:49:48]És van egy izgalmas dolog, ami szintén majdnem ingyenes.

[00:49:51]Csináltak különböző kísérleteket, hogy aki nincs jól, az kezdjen el írni, csak úgy írni.

[00:49:58]Három csoportra osztották az embereket.

[00:50:00]Volt egy kontroll csoport, aki ugye arról írt, volt egy Coca-Cola az asztalon, ki lehet sípolni, nem tudom a termékmegjelenítést.

[00:50:07]A második része az az volt, hogy írjátok le, hogy miért vagytok hálásak, mi az, ami sikerült.

[00:50:11]És volt egy harmadik csoport, akinek azt mondták, hogy írd le azt, hogy mi az, ami zavar téged, mi idegesít téged.

[00:50:16]Na most a három csoport közül szerintetek lett valaki, aki jobban lett, vagy csak fölöslegesen beszélek erről a példáról, vagy egyik se?

[00:50:24]Valójában lett két csoport lett jobban.

[00:50:27]Melyik kettő csoport?

[00:50:29]A hálás biztos.

[00:50:31]A hálás nem.

[00:50:32]A hálás biztos.

[00:50:33]A hálás biztosan.

[00:50:33]Igen.

[00:50:33]A hálás az biztosan jobban lett valóban.

[00:50:35]Melyik volt a másik csoport, aki jobban lett?

[00:50:39]Van tippetek esetleg?

[00:50:41]Elmondom, mert a másik az volt, aki panaszkodott.

[00:50:43]És ami nagyon izgalmas volt, az az, hogy a kettő közül az egyik csoport felülteljesített.

[00:50:48]Szerintete ki volt az a csoport, aki felülteljesített?

[00:50:54]Elmondom nektek, az a kiírásban panaszkodott, tehát hogy azok az emberek, akik elkezdték kiírni magukból rendszeresen, hogy mi idegesíti őket, ezekben a kutatás sorozatokban rendszeresen azt tapasztalták meg, hogy megkönnyebbültek és jobban lettek utána, hogy ezt leírták.

[00:51:07]Ez megint csak nem egy drága dolog, és nyilván van olyan ember, akinek ez mondjuk túl sok lehet, és túl sok nehéz érzést hoz fel, azt nyugodtan hagyja abba, de érdemes lehet akár kipróbálni ezt is.

[00:51:18]Lassan haladunk az újrakezdés felé.

[00:51:19]Tegyük fel, hogy újra kezdtük a karrierünket a egy új munkáján a szakmánkat.

[00:51:25]Mi ennek az ára az újrakezdésnek?

[00:51:27]egyrészt, másrészt gyakran előfordul ugyanazokba ugyanazokat a hibákat elkövetjük, hogy a ti saját praxisokban ez ez mennyire gyakori, hogy mondjuk nagy felszabadulásként éli meg valaki a változást, nagyon várja, és aztán ugyanazokat a hibákat, ugyanazokba a a lépésekbe lépéseket elköveti, és aztán megint jön a kiégés.

[00:51:49]Tehát mennyire ismétlődő a kiégés mintája, mennyire tud az lenni egy újrakezdés után?

[00:51:57]Nagyon ez szerintem, vagy hát azt gondolom, hogy erre így nagyon egyszerűen ennyi a válasz, hogy nagyon nagyon tud ismétlődni a minta.

[00:52:03]Ö viszont az a kérdésed első részére ö válaszolva, azt hiszem, hogy talán már említettük is, de most nem vagyok benne biztos, de hogy itt szerintem nagyon fontos, hogy mondjuk a váltásnak egy nagyon fontos mozzanata az, hogy például rövid ideig sokkal jobban lehetek, mert mondjuk új környezet, új kihívások, ugye a kiégésnél az is számít, hogy mennyire mennyire tekintem kihívás, vagy mennyire érzem kihívásnak azt, amit csinálok.

[00:52:33]Ugye ha nagyon unalmas a melóm, az sem túl jó, de ha annyira nagy a kihívás, hogy úgy érzem nem tudok megfelelni, az sem jó.

[00:52:40]Tehát a a flow az pont a kettő között van, vagy a flow élménye az pont a kettő között tud meg megszületni.

[00:52:48]Ilyenkor a váltásban ez tud segíteni, mert ugye azt kérdezted, hogy mi az ára.

[00:52:52]Ez lehet, hogy nem az ára, hanem inkább a jutalma, hogy adott esetben egy rövid ideig mindenképpen jobban lehetek, mert az újdonság ereje ugyanakkor nyilván a a minta ismétlődhet, ahogy azt említettük is.

[00:53:05]És ugye ezzel ebből azért ebből azért lehet baj.

[00:53:10]Erre a válaszomat a totemig megtartanám majd.

[00:53:12]Igen.

[00:53:12]És akkor ezt be is mutatnánk.

[00:53:15]Totem Shownak kapta a nevét, hogy arra kényszerítjük a vendégeinket, hogy hozzanak olyan tárgyakat, amik akár személyesen akár a szakma életükből számukra fontosak vagy szimbolikusak.

[00:53:28]És kaptunk három figurát Pencéltől, és ezeket most be is mutatod.

[00:53:33]Igen.

[00:53:33]Igen.

[00:53:33]Akkor kezdjem én, igaz?

[00:53:37]Oké.

[00:53:37]Szóval a amiben én dolgozom, az a sématerápia azt mondja, hogy a fejünkben, mint az agymanókban, nem tudom, ki az, aki látta az agymanókat?

[00:53:44]Van, aki látta az agymanókat?

[00:53:44]Szuper.

[00:53:46]Sokan látták, minthogyha a fejünkben lenne egy ilyen vizsgabizottság, vagy egy ilyen kis kormány, és amit valaki éppen irányít, hogy kiirányítja éppen a fejünket.

[00:53:54]És a simaápiában vannak ezek a kis bábuk, nem tudom, hogy hogy tudom fog a kamerának így mutatni talán amiben látszik, hogy ezen a ebben vannak ilyen kis figurák a fejünkben.

[00:54:02]És az egyik figura az egy ilyen belső követelő, mint egy ilyen belső rabszolga hajtsár, mer lenne egy belső főnökünk.

[00:54:08]És nagyon sokszor az a tapasztalat, ezt odaadhatom neked András, hogy ez a belső főnök hajt minket olyankor is, amikor lehet, hogy nincsenek külső elvárások.

[00:54:20]Lehet, hogy a férjem nem várná el, hogy karácsonykor kitakarítsam a tökéletes lakást, és 12 dolgot főzzek a gyerekek mellett, miközben, hanem csak azt szeretné, hogy legyen egy nyugodt karácsonyunk.

[00:54:30]De ez a belső hajcsát bennem folyamatosan mondja, hogy jobban kellett volna, többet kellene, és nem tudok megnyugodni, akkor sem, hogyha külmények változatlanok.

[00:54:36]És éppen ezért izgalmas az, amit kérdeztél, hogy mi van akkor, hogyha új munkahelyre megyek, mert ha a belső hajcsára ugyanúgy hajt engem, akkor az én belső kicsi ilyen kis gyermekrészem, aki ezt nehezen viseli, egy ilyen kis szomorkás emberkét láttok itt, egy kis babát, úgy képzeljetek el, odateszed mellé, hogy a hajcsár mondja a rosszat.

[00:54:54]Így van.

[00:54:54]Igen, igen, az valamire látszik.

[00:54:57]Köszi.

[00:54:57]Ezt egyébként egy a holland szupervízoron még továvásároltam.

[00:55:01]Nagyon tetszenek, mert ezt így kipróbálták, hogy demonstráljunk dolgokat, és hogy valójában hogyan próbálunk megszabadulni a belső hajcsártól általában úgy, hogy jobban és jobban próbálunk teljesíteni.

[00:55:14]De mit csinálunk ilyenkor?

[00:55:14]Ez olyan biztos.

[00:55:15]Láttatok már olyat, mint amikor rajzfilmben a lónak az órára rá van kötve egy répa és akkor megy addig, ameddig megy a répa.

[00:55:20]Csak, hogy a répa is mindig távolabb kerül tőle.

[00:55:22]hogy ez történik nálunk is, hogy jó, na majd hogyha megcsinálom a az új megvan az új lakásunk, akkor majd utána megnyugodtatok, akkor szabad pihenni, megvan a lakás, jó, azért most már kéne foglalkozni a vállalkozással.

[00:55:35]Foglalkoztunk a vállalkozással, jó, akkor most már azért kéne kicsit többet sportolni, mert hogy nézek ki.

[00:55:38]És akkor ez sosem ér véget valójában, hanem mindig megy tovább mindez.

[00:55:42]Erről rengeteget tudnánk beszélni, és erre az utolsó kis bábó, amit hoztam, ez az egészséges felnőtt részünk.

[00:55:47]Ez egy ilyen belső, ilyen kormányos kis figura, aki egy picikét megpróbál ennek a hajcsának ellent mondani.

[00:55:57]Így van.

[00:55:57]Leesett.

[00:55:57]És aki egy picit meg tudja vigasztani a belső gyermekrészünket, ami lehet, hogy elsőre egy nagyon távoli, de holnap reggel tudunk beszélni róla, és akkor nem lesz könnybemutató utánunk, úgyhogy átadom nektek a szót.

[00:56:11]Megnyitjuk a közönség kérdések lehetőségét.

[00:56:13]Ö font fent fogtok látni egy kódot, amit hogyha beírtok majd a mobiltelefonotokba, ott Bencéltől, Andrástól fogtok tudni kérdezni.

[00:56:21]A kérdéseket moderáljuk.

[00:56:25]És ugye ha már arról szó, arról beszéltünk, hogy ugye pénzbe kerül a pszichológiai tanácsadás, akkor az egy mini pszichológiai tanácsadás lesz részetekről, ami nem helyettesíti a diagnosztikát és terápiás kezeléseket, de a végén kiszámlázzuk.

[00:56:39]Bot Péter Rákos volt nálunk, ugye a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, és tőle kérdeztem meg, hogy mibe fektessük a pénzünket, és mondta, hogy ezért már pénz kért, de nyilván csak viccel.

[00:56:50]Úgyhogy bátran kérdezzetek.

[00:56:50]A következő fél órában ezekre fogunk válaszolni.

[00:56:52]És addig, amíg gyűjtjük a kérdéseket, egy helyzetet fogok felvázolni, és hogy erre reagáljatok, ha valaki megbánja a változást.

[00:57:03]Tehát mondjuk megtette a lépést, munkahelyet váltott, karriert váltott, m és utána rájön arra, hogy rossz, rossz döntés volt, ezzel találkoztatok-e már?

[00:57:17]és hogy ez a kiégéshez milyen, hogyan köt kapcsolódik.

[00:57:24]Abszolút van ilyen.

[00:57:24]És amikor amikor arról beszéltünk az előbb, hogy miért hezitálnak az emberek a váltás előtt, miért olyan nehéz váltani, akkor ez is kövéren benne van.

[00:57:34]Mertogy ott van a kis gondolat, ami nem is irracionális, hogy mi van, ha megbánom, mi van, ha a következő rosszabb lesz, mi van, ha még ilyet se találok.

[00:57:43]Ugye tehát, hogy itt legalább megkapom azt a kis nettó 1800-et, meg meg ismerem már a környezetet, és mi van, hogyha nem nem sikerül olyat találni, ami mi van, hogyha hajléktalan leszek.

[00:57:56]Szóval, hogy be beindulhatnak.

[00:57:59]Szóval abszolút létezik ilyen, hogy valaki megbánja.

[00:58:03]Éppen ezért szerintem a a segítőknél az is fontos, hogy hogy nem feltétlen kell a de ezt majd te elmondod szakmailag helyesen, fűteni a kliensnek a meggyőződéseit, hanem éppen ezért is nagyon fontos pártatlannak lenni, mert nagyon könnyű belecsúszni abba, hogy jön a kliens és elmondja, hogy hú, hát mer hülye a főnököm, vacak a munkám, nem tudom micsoda.

[00:58:24]És akkor igen, igen.

[00:58:24]És akkor ezt ezt erősítem benne.

[00:58:26]és nem pedig egy ilyen pártatlan szemlélője, hallgatója, visszatükrözője vagyok, akkor lehet, hogy erősödhetnek azok a mozzanatok, vagy mondjuk úgy, hogy mondják ezt szépen, tehát hogy sötétebbnek látom a képet, mint amilyen valójában, és akkor később nagyobb lesz a csalódás.

[00:58:49]Ami nekem eszembe jut, az az, hogy kevés annál nagyobb dolog van szerintem, mint amikor valaki be tudja látni a tévedését.

[00:58:54]Úgyhogy én óriási eltismeréssel fordulok azok az emberek felé, akik ezt be tudják látni, hogy valamit nem jól csináltak.

[00:58:59]Gondoljunk csak a szemev történetre, hogy akkoriban az orvosoknak nem igazán sikerült belátni azt, hogy meg kéne mosni a kezünket.

[00:59:06]Úgyhogy valaki egy karrierváltásban rájön arra, hogy hoppá, nem ezt kellett volna csinálni, akkor szerintem joggal lehetne magára nagyon nagyon nagyon büszke, még akkor is, hogyha nehéz lesz a visszaváltozás.

[00:59:17]Van-e olyan dolog, amit most máshogy csinálnátok az előző életszakaszotokban, amikor a kiégés elejét tapasztaltátok magatokon?

[00:59:23]Korábban döntöttetek volna, korábban léptetek volna, később léptetek volna?

[00:59:31]Szerintem nekem az egyik nehéz, tehát amivel szerintem nagyon megszívattam saját magamat a kiégéses életszakaszomban, az az, hogy a rengeteg munkához azt gondoltam, hogy nekem kell mindent együ kitalálni, és hogy nem lehet tőlem okosabb emberektől tanácsot meg segítséget kérni.

[00:59:43]És onnantól kezdve, hogy rájöttem, hogy hoppá, jó, lehet, hogy egy kis egóveszteség, hogy nem én vagyok a legcsodálatosabb ember, aki mindent így ki tud találni, akkor utána esetleg jobban is mennek a dolgok, mert vannak okosabb meg tapasztalattabb emberek.

[00:59:56]Szóval nekem az sokat segített.

[00:59:57]Én lehet, hogy korábban kérdeznék.

[01:00:00]Nyilván most mondhatnám azt, hogy lefeküdnék 10-kor, nem írnék még emailt hajnali 2kor, nem nyitnám ki az ajtót a hajléktalannak hajnali f:30-kor, szóval, hogy ilyeneket persze csak akkoriban ezt nem tudtam, hogy ezt nem így kell csinálni.

[01:00:18]mondanám azt, hogy korábban kezdenék önismeretbe, de igazából még itt is azt mondanám, hogy hogy ahol már éreztem, hogy baj van, ott már elkezdtem az önismereti munkát.

[01:00:30]Az egy másik kérdés, hogy mi mi a hatékony önismereti munka, mert azért az emberek azt gondolják, hogyha sokszor sokszor van ez a szerintem téfit, hogy végre felismertem, hogy dolgoznom kell magamon, akkor felmegyek a netre, keresek egy segítőt, aki másnapra, vagy legalábbis a következő hétre ad nekem egy időpontot, és akkor elindul a komoly munka.

[01:00:47]Ezzel szemben általában az van, hogy a segítők túlterheltek, tehát sokszor hónapokat is kell várni az első szabad időpontra.

[01:00:54]És ez meg különösen nehéz, hogy sokszor a segítőszakmában a kémia számít a legtöbbet.

[01:01:03]Nem is az, hogy a segítőnek milyen milyen doktorija van, hanem az, hogy egymással tudunk-e hangolódni.

[01:01:08]És ez is egy nehézség, hogy adott esetben kiderülhet, én én elfogyasztottam három pszichológust, mire mire rátaláltam arra, aki akivel működött a kémia, és akivel nagyon jól együtt tudtunk dolgozni.

[01:01:22]És ez nem a pszichológusok hibája.

[01:01:23]Félreértés ne essék.

[01:01:23]Abszolút.

[01:01:26]Tehát, hogy ott nem nem meccseltünk, nem találtuk meg egymást.

[01:01:28]Ez is egy nehézség.

[01:01:32]Megjött az első közönségkérdés.

[01:01:32]Melyik ágazatban munkahelytípusnál a legnagyobb a kiégés veszélye?

[01:01:38]Vannak ilyen slágerszakmák a tapasztalataitok szerint?

[01:01:42]Valaki a legnépszerűbbeket keresi, akkor érdemes az egészségügyben például körülnézni iskolában, tanárok között segítő foglalkozásoknál, ott, ahol nem egyértelműek a karriernek a határvonalai, mert addig nem tudjuk, hogy mikor csináltunk eleget másokért.

[01:01:56]Tehát ilyen értelemben mondjuk egy gyárban dolgozni egy gyártósor mellett az áldott dolog, mert bemegyek, becsekkolok, dolgozok, hazamegyek, otthon nem.

[01:02:07]Tehát, hogy otthon nyilván nem folytatom a Suzuki összerakását, mert hát nem tudom, de mondjuk akár orvosként, akár tanárként, akár papként, akár pszichológusként folyamatos, tehát hogy átfolynak ezt valahogy így, tehát hogy elmosódnak a határok a munka és a magánélet között.

[01:02:23]Meg ugye a vállalkozóknál is egyébként szerintem ezt meg kell adni akkor is, hogyha jobban élnek, meg sokkal nagyobb az autonómiájuk, azért sokszor nagyobb a kieégés is.

[01:02:29]Pont azért, mert minden felelősséget neki kell vállalni, és a felelősség az nagyon gyakran arányban áll a kiégéssel, hogyha úgy állnak a csillagok.

[01:02:40]Nézzük a következő kérdést, ha átment a moderátorszűrő, addig megkérdezem, hogyha valaki fizikai jeleket tapasztal magán, tehát amit mondtatok, akár pánikroham, gyomorgörcs, komolyabb egészségügyi hatás, akkor kihez forduljon?

[01:02:58]Mit javasoltok?

[01:02:58]Én elsősorban háziorvost javasolnék, mert a háziorvos az tud nekünk TB által támogatott beutalót írni, illetve akár pszichiátriai vizsgálatra vagy pszichoterápiára is, vagy klinikai pszichológushoz is.

[01:03:09]Ami viszont szerintem nagyon fontos, és itt most kicsit túlnyúlok a saját szakterületemen, de hogy ha lehet, kérjük meg, hogy ha lehet, és nem nagyon-nagyon muszáj, akkor ne nyugtatót írjon fel, mert az egyik leggyakrabban felírt dolog az a hangulatjavító, és ez nyilván függőséget is okozhat, és az okát nem tünteti meg a problémának sajnos, úgyhogy érdemes azért inkább segítségért fordulni.

[01:03:32]Akinek meg van, nem tudom, anyagi lehetősége, az szuper, hogyha keres mondjuk pszichológust.

[01:03:36]Iyen esetben, akkor érdemes kósh fordulni, hogyha azt érezzük, hogy a körülmények, szokások, életvezetése az, ami nem annyira könnyű nekünk mondjuk a konfliktuskezelés például nem megy annyira jól.

[01:03:46]Ha viszont azt érezzük, hogy pont inkább a belső hajcsárból fakadnak a nehézségeink, akkor az inkább majd egy pszichológusi szak terület lesz.

[01:03:53]Igen, valahol itt van a határ.

[01:03:53]De egyébként egy jó coach azt tovább küldi a pszichológushoz, hogyha ha látja, hogy kompetenciahatárhoz érkeztek.

[01:04:00]Azt gondolom, hogy az egy teljesen egyértelmű jel, hogyha valakinek már testi tünetei vannak, például erőszorongás, pánik, roham satöbbi, az már például nem coaching téma, hanem sokkal inkább pszichoterápia, klinikai szakpsichológus, pszichiáter satöbbi, tehát hogy az már a komolyabb klinikumi szint.

[01:04:22]Egy kérdés hozzád András, mennyiben árja árnyalja a vallásos emberek felfogása, hogy tisztán lássák, hogy valójában kiégtek?

[01:04:29]Szerintem nagyon és én tényleg nem, tehát nem akarom ilyen nagyon sötéten lefesteni a vallást, de mind a bibliai, tehát a keresztény erkölcsben, a bibliában a az önfeláldozás, a mártíromság, az alázat, a aki után nem akar jönni, vegye föl keresztjét, kövessen engem.

[01:04:51]Ezek mind-mind olyan dolgok, amik nagyon könnyen értelmezhetők így, hogy akkor nekem az a dolgom, hogy hogy belepusztuljak, hogy akkor csinálom jól, hogyha belepusztulok.

[01:05:00]Amit természetesen nem, tehát hogy nem az Isten szándéka, csak ezeket az igehelyeket így értelmezzük.

[01:05:08]És ugye említettem a céges kultúrát, hogy mi van benne a köztudatban, hogy nálunk ez hogyan szokás, hogy ebben a közösségben, akik itt keresztények vagyunk, mi hogyan gondolkodunk dolgokról.

[01:05:18]Ez azért is fontos, mert amikor mondjuk valaki azt érzi, hogy kezd kiégni, akár mondjuk egy nagyon egyszerű helyzet anyaságban, ugye, mert nálunk az a kultúra, hogy hát azért három gyereknél kezdődik a család, ugye, mert mi keresztények vagyunk, most mondok egy példát, akkor bevállalok hármat, négyet, függetlenül attól, hogy az én erőforrásaim, a mentális egészségem, a teherbírásom, a kapacitásom, a a férjemmel közös incomeunk, tehát hogy a na a anyagi bevételeink bocsán Át igen, hogy mennyit engedhetünk meg magunknak.

[01:05:50]Ebben is ki lehet égni, hogy tehát hogy nekem egy nagyon szignifikáns gyerekkori élményem az, amikor édesanyám egyik nagyon jó barátja eljött hozzánk két napra aludni, mert merthogy hat gyereke volt, akik így cak cak egymás után jöttek nagyjából kilenc hónapra mindegyik.

[01:06:09]És egyszerűen annyira nehéz volt fenntartani a vagy nem tudom vagy menedzselni a családot, hogy azt mondta, hogy most neki most két napra szüksége, amikor csak fel kell reggelizni és másnap este vacsorázni, és egyébként meg senki ne szóljon hozzá.

[01:06:27]És a vallásos közegben nagyon gyakran az ilyesmit sajnos gyengeségnek nézik, vagy hogy akkor nem vagy elég jó keresztény.

[01:06:35]Tehát hogy ha ilyen problémával odafordulok mondjuk egy vallásos közegben másokhoz, kéne erről csinálni egy felmérést, nem tudom, nem csináltam.

[01:06:44]ö hogy milyen mennyiségű, vagy milyen arányban kapnak mondjuk támogató hozzászólást, vagy milyen arányban kapnak mondjuk még inkább megbélyegző, megszégyenítő ugye ilyen ilyen hozzászólást, hogy nem imádkozol eleget, vagy nem vagy elég jó keresztény, nem vagy eléggé alázatos, hogy nem vállaltál be még 10 gyereket, és hogy és hogy itt panaszkodsz nekem, hogy éjszaka felsír a gyerek, és nem tudsz aludódni.

[01:07:07]Szóval, hogy nagyon igen.

[01:07:08]Szóval a válaszom az, hogy igen.

[01:07:13]András nagyon jókat mondott, egy kicsit kulturális kontextusba helyezném, hogy nem tiszalapra érkezünk meg, hanem a mi szüleink és a nagyszüleink is egy kulturális kontextusnak a találkozásában érkezett meg, mert elegondoltak abban, hogy itt vannak a Magyarországon a keresztény hagyományok, amik ugye a Tajsdodal Másik ország elvére építenek egy csomó szempontból, és ahol az van, hogy az önfeláldozás az egy nagy érték.

[01:07:35]Ott az önfeláldozás értéke, és akkor ott van a poszcialista érték, hogy a munka milyen fontos.

[01:07:40]Egyikben se az érik meg, hogy ami neked úgy jól esik.

[01:07:42]Csináljuk azt, ami neked úgy jól esik.

[01:07:43]Vegyük figyelembe azt, hogy hogy érzed magad ma.

[01:07:46]Ez nem nem hallom azt a nem tudom a munka hősénél, a közveszélyes munkakerülőknél, hogy egyébként hogy érzik magukat a közveszélyes munkakerülők sem feltétlenül.

[01:07:52]Az a baj, hogy sajnos én is a pszichológusi praxisoman azt is látom, hogy nagyon sok ember van, akinek a családi hagyatékában az a nagyon nehéz, azért rohadt nehéz határokat húznia, mert mindig azt látta, hogy az a jó ember, aki gyakorlatilag belerokkan abba, hogy másoknak próbál segíteni.

[01:08:09]És ugye egyik sem az egészséges minta, és ebben felnőni, magunknak kialakítani azokat az egészséges határvonalakat.

[01:08:14]Mégha csak átlag alatti önzőségben vagyunk, mondjuk mínusz itt van a középső vonal, a normális.

[01:08:20]Mondjuk ezen a fronton van az, aki mondjuk túlságosan önző, ezen a fronton van, aki túlságosan önfeláldozó.

[01:08:28]Ha az önfeláldozásból 12 lépés beljebb megyek, és még mindig a normál alatt vagyok sokkal lejjebb, hogy fogom érezni magam ehhez képest?

[01:08:36]Önzőbbnek fogom ére.

[01:08:36]Azt fogom érezni, milyen önző vagyok én, hogy akkor most én egyszer pihentem anyaként egy évben.

[01:08:42]Közben meg lehet, hogy amúgy még mindig sokkal inkább az egészséges tartomány alatt vagyok.

[01:08:45]Csak az az összehasonlítási lap, amit én hozok magammal, az nyilván teljesen mást tesz lehetővé.

[01:08:50]Bocsánat, csak hogy számtalan esetben hallottam ezt keresztényi édesanyáktól, hogy nem tudja, szabad-e ilyet mondani, de fáradt.

[01:08:58]És mondtam, hogy a jó ég áldjon meg.

[01:09:00]Hát persze, hogy lehet.

[01:09:02]Tehát, hogy én is fáradt lennék.

[01:09:02]Tehát nekem nincs gyerekem hozzám, nem szól senki este 10-től reggel 7-ig, hála Istennek.

[01:09:08]Most már orátékékat se tartok, tehát hogy tökre meg tudom érteni azt, hogy valaki fáradt.

[01:09:13]Csak, hogy itt itt van a gondolkodás kérdés.

[01:09:14]Na igen.

[01:09:14]Jó.

[01:09:18]Következő kérdés.

[01:09:18]Ha minden fronton család, meló, barátom kiégést észlelünk, honnan tudjuk, melyik az igazi?

[01:09:22]Hol kell megfogni a kiégést?

[01:09:24]Egyáltalán kiégésről van szó, vagy csak sima biológiai hormonális midlife krízisről, ami majd elmúlik?

[01:09:33]Erre én válaszolnék, mert erre egy rozsarú válasz kell, hogy adjak.

[01:09:34]Volt számtalan tudományos vita azzal kapcsolatban, hogy hol kezdődik a depresszió, és hol ért véget a kiégés.

[01:09:42]És valójában az volt a megállapodás, hogyha az egyetlen életterületről ez pontosít, akkor ez kiégés.

[01:09:46]hogyha mindenre, mint ami itt elhangzott, azt sajnos már depressziónak szoktuk nevezni.

[01:09:52]Ezen keresztül nem tudlak diagnosztizálni, mert lehet, hogy éppen vashiányos vagy, vagy vagy hormonális nehézségek vannak, de az mindenképpen érdemes, hogy megkeres egy egészségügyi szakembert ezzel kapcsolatban.

[01:10:02]Én Én csak egyetlen egy mondattal egész egészíteném ki.

[01:10:04]Az a ami majd elmúlik, ez szerintem ezzel óvatosan nem biztos, hogy elmúlik.

[01:10:10]Tehát érdemes tényleg segítséget kérni.

[01:10:13]Segítséget kérsz nagyobb esélyen múlik el, meg gyorsabban.

[01:10:18]Ti mikor kértetek segítséget, és milyen típusút a különböző kíziseitekben, ami a kieégéshez kapcsolódott?

[01:10:26]Ez egy nagyon hosszú téma lenne, úgyhogy átadom neked a szót, András.

[01:10:27]Én ebben lehet nem kezdenék be, hogyha nem haragszom, mert szerintem egy csomó izgalmas kérdés talán még van.

[01:10:33]Oké, én csak nagyon röviden elmondom.

[01:10:36]2014-ben kértem először, és én alapvetően tanácsadó pszichológushoz, pszichoterapához mentem, illetve ami nekem nagyon sokat segített, az egy pszichodráma csoport, egy két és fél éves pszichodráma csoport.

[01:10:47]Ezt csak azért akartam ide hozni, hogy ez is hangozzon el, hogy az az is egy nagyon-nagyon hatékony önismereti munkafolyamat.

[01:10:56]A pszichodráma csoportokról mindig csodálatosakat hallottam.

[01:10:58]Nyilván ott is vannak jobbak, mert kevésbé jobbak.

[01:11:03]Azért kérdeztelek meg Bence, mert lehet, hogy elfogynak előbb-utóbb a kérdések, úgyhogy nem menünk, de nézzük meg, hogy van-e kérdés esetleg ezután.

[01:11:08]És mintogyha azt, hogy 1/eg azért néztem, hogy másoknak is jusson idő, ne csak rólam szóljon ez, de szívesen mesélek, hogyha segít.

[01:11:19]Most akkor te jössz, azt mondják a fülemmel.

[01:11:21]Oké, akkor én jövök.

[01:11:21]Szóval a nekem az egész önismereti útam az úgy indult, hogy először a nagy motivációs trénerek előadásai a Brian Tracytől kezdve, amik csodálatosak egyébként tényleg jók.

[01:11:32]Amúgy Brian Tracyről nem tudom ki hallott, mert Puzsértól biztos sokat hallottatok róla.

[01:11:35]MLMs tanácsadó volt, hogy hogyan lehet jó sok porszívót eladni, meg sok fogrémet.

[01:11:42]Nagyon jól megszedte magát, aztán fokozatosan elkezdett már boldogságtanácsokat is mondani ugyanazekkel a stratégiákkal.

[01:11:48]Ami azért nehéz, mert hogyha az ember sok jót mond, utána nem tűnik fel, hogyha nem biztos, hogy jót mond.

[01:11:51]És aztán mivel nem volt az elég sokszor jó nekem, csak érdekességként mondom nektek, hogy volt vannak ezek a vizualizációs kutatások, meg vannak a megerősítések, hogy mondogasd magadnak, hogy szeretem magam.

[01:12:01]Hallottátok ezt, hogy azt kell mondogatni, hogy szeretem magam?

[01:12:04]Na, erre vannak kutatások, és aki egyébként egész jól van, annak ha szeretem magam üzenet, segít, annak javítja a hangulatát.

[01:12:11]Aki amúgy nincs jól, mert alacsony az önbecsülése, azt mondja meg, hogy szeretem magam, az rosszabb lesz tőle, rosszabbul lesz tőle.

[01:12:17]Na és ilyen tanácsokkal volt el a Brian Tracy tananyag, ami fantasztikus volt, hogy mondogassuk magnak ezeket.

[01:12:22]Utána úgyhogy elkezdtem, szembe jött velem Fenyő Iván és a az önismeretti spirituális csoportjai, akivel tök jókat beszélgettünk, meg tök jó barátságban lettünk utána és ő így bevezetett a spiritualitásnak a világába, ami szintén izgalmas volt, meg nagyon azt gondolom, hogy adott sokat abban, hogy megértsem a meditációt, a jóga világát.

[01:12:38]Szintén nagyon szuper volt.

[01:12:39]Voltam már fényevő gurunál is, aki nagyon nyilván nyilván segített a pszicholai probléma megoldásában.

[01:12:45]rengeteget.

[01:12:45]Nem, ez a spoiler.

[01:12:48]És aztán végül is nagy nehezen, amikor azt éreztem, hogy most már elfogyott minden, hát nincs az a jósnő, akinél nem jártam volna még, akkor hajlamos voltam arra, hogy na jó, akkor most akkor egy igazi pszichológushoz akármilyen ciki is.

[01:12:57]És annyira zavarban voltam, pedig ez a szakmám, mondjatok bele, hogy a 45 perces alkalomból 32-t elkéstem, mert nem találtam oda, nem találtam oda Budapesten, tehát hogy nem egy olyan szuper bonyolta dolog, de egy zavarban voltam nagyon tőle, és az viszont segített.

[01:13:12]Úgyhogy nekem amúgy egy klinikai szaksológus segített, akinek meg is akartam köszönni a dolgot, és annyivan akartam volna egy picit vitatkozni veled András, hogy nekem nem volt meg vele a kémia, és mégis borzasztóan sokat segített.

[01:13:23]Ámen.

[01:13:23]Tök jó.

[01:13:24]Sokkal nagyobb volt a kémiám ezekkel a karizmatikus spirituális vezetőkkel, mint mint a pszichológusral, aki egyébként így hm ennyit mondott az előzőekkel szemben.

[01:13:31]Jó, nyilván nem csak ennyit.

[01:13:35]Ha már család meló barátok, a melón nálatok, hogyan alakult a melónak a pozíciója ebből a háromból az életetek során, és ez hogyan kapcsolódott a kiégéshez, amikor ezt megéltétek?

[01:13:46]Tehát most hol van ebből a háromból a meló?

[01:13:49]És mikor volt a legelső helyen, akár akár kiugróhelyen a meló az életetekben?

[01:13:58]A Pyának van egy olyan videója, biztos, amelyik paródiában volt, amikor egy gyerek játszott a számítógépes játékkal a szobájába, és bejött az anyukája kíván, hogy most már vacsora van, gyere állj föl onnan és állítsd meg a játékot.

[01:14:08]Tehát multiplayer és nem lehet megállítani.

[01:14:09]Ezt a képet azért akartam ide behozni neked nektek, mert hogy valójában nekem is ezért a munka ilyen szerepet játszott, ami ilyen figyelemelterelés is volt egyben.

[01:14:16]És egyszer csináltam egy ilyen válatti szervezet fejlesztést, ahol az volt a megfejtés, hogy hogy miért dolgoznak egyet a tulajdonosok, miért nem tudják átadni a céget egy generáció váltás keretein belül.

[01:14:26]És kiderült, hogy azért nem, mertogy ameddig ott bent van a a vállalatvezetőként az egyik vezető, addig sem kell konfrontálódni otthon a családi ügyekben, és addig nagyon nehéz kijöpni a munkahelyről, amikor igazából azt hajtja oda, hogy ne kelljen az otthoni dolgokkal foglalkozni.

[01:14:39]És azért nehéz ez, mert gondoljunk bele abba, hogy mi történik az embernek a testalkatában, hogyha egész végig csak játszik és csak eszi a pizzát.

[01:14:45]Hát nyilván nem lesz a legtökéletesebb a testtömeg indexe ilyenkor.

[01:14:48]És ez csak egy szimbólum most nekünk, mert hogy valójában a munka sokszor úgy működik, hogy elterel a figyelmünket minden másról, akár arról, hogy magányos vagyok, akár arról, hogy egyébként szorongok a családi ügyek miatt, akár arról, hogy egyedül érzem magam, és nem tudom, nem vagyok jó a a nem tudom a kapcsolati életben mondjuk, vagy vagy szorongok azon, hogy jó szakmát választottam-e magamnak.

[01:15:08]rengeteg dologról el tudja figyelni, gyerekkor traumákról el tudja terelni a figyelmet a munka.

[01:15:13]És az az izgalmas nagyon, hogy valójában a munka viszont nem tudja megadni azokat, amikre lehet figyelmet.

[01:15:18]Tehát attól még, hogy van egy tök jó munkám, ettől még nem lesz gyerekem, ettől még nem lesznek barátaim, ettől még nem lesz rendezve az, ami miatt amúgy szorongok, hogy a pénzügyek hogy válnak például szerintem a kulcs Ja, megjött, de még egy mondattal akkor csak a kulcs az pont ezeknek a megfelelő harmóniája, tehát a családmeló barátok, hogy mindegyik pont annyi legyen, amennyinek kell lennie, ez pont pont egy kulcsmozonat.

[01:15:44]Tehát, hogy a meló ne foglalja el az egész életet.

[01:15:50]Jött a mesterséges intelligenciával kapcsolatban egy kérdés, és ennek nagyon örülök, mert tanúsíthatom, hogy mindannyiunk életében egyre nagyobb szerepet kap az AI.

[01:15:56]Nálam az AI sok esetben a flow élményt jelenti.

[01:15:59]Így gyorsabb címszóval.

[01:16:02]Szerintetek milyen módszerekkel lehet ez ellen küzdeni?

[01:16:04]És mit gondoltok, mennyire lesz az jellemző, hogy az AI ellopja a flót?

[01:16:12]Ezt most nem teljesen szerintem azt jelenti, hogy azonnal kapsz egy választ, egy értelmes és kimunkált választ a kérdéseidre.

[01:16:21]Nekem ezt jelenti ez a kérdés.

[01:16:21]Akár ki dolgoz neked egy szakdolgozatot, egy szeminárium dolgozatot, a kérdésedet megadja a választ, ki dolgoz egy részletes megoldást.

[01:16:33]Ja ja.

[01:16:34]És hogy ez veszi el a flow élményt vagy akár a személyességet.

[01:16:35]Én így értelmezem ezt a kérdést.

[01:16:38]Igen, igen, valószínűleg így van.

[01:16:38]Csak összezavarodtam, hogy az első mondatban nincs benne az, hogy mit csinál a fló élménnyel, de hogy igen, ott akkor ellopja.

[01:16:45]Aha.

[01:16:48]Hú, hát az AI egyébként egy nagyon-nagyon nagy téma, és egyre több ugye most, hogyha olvassátok a híreket, akkor nem csak a techcégek meg a politikusok pánikolnak azon, hogy az AI lassan tényleg önálló életre kell, és hogy egészen furcsa dolgokat csinál.

[01:17:03]Ö biztos ti is hallottátok, hogy szimulációban például megpróbálták átvenni az uralmat, megtagadták a parancsot, nem tudom.

[01:17:12]Szóval, hogy hiszen furcsa.

[01:17:14]Tehát tényleg ilyen terminátor feeling van.

[01:17:17]És a másik, amivel amivel kapcsolatban már nagyon sokan kongatják a vészharangot, hogy konkrétan az agyi, a mi az emberi agyi funkciók csökkennek, minél többet használjuk az AI-t.

[01:17:30]Nem csak az, hogy a gyerekek már ezzel írják a dolgozataikat, hanem mi felnőttek is már sokkal kevésbé gondolkodunk, mert az AI átveszi ezeket a dolgokat.

[01:17:41]Szóval, hogy én lehet, hogy azt mondanám, de hát nagyon az elején vagyunk, tehát hogy én is én is itt élek ebben a világban, és nyilván én is használok chat GPT-t, de hogy valószínűleg el fogunk jutni, ezt gondolom arra a pontra, amikor felismerjük, hogy oké, mik azok a dolgok, amiket viszont biztos, hogy nem vele és ez nagyon érdekes, mert a a Jenzy, a mai fiatalok valami hasonlót élnek meg most a mobiltelefonnal kapcsolatban.

[01:18:06]Nekem nagyon sok héves ismerősöm van, akik lecserélték az okostelefonjaikat nyomogombosra, és akik újra elkezdtek személyesen találkozni, és nem Facebookoznak, és nincs Messengere, hanem találkozik a barátaival, és megisznak egy sört, vagy kiülnek a parkba, vagy nem tudom micsoda.

[01:18:24]Lehet, hogy az AI-jal is lesz majd egy ilyen váltás.

[01:18:31]Egy kicsit most az AI-nak a katasztrófa jellegére reflektálnék, hogyha lehet, merthogy láttátok már a rorsak ábrákat, tudjuk, hogy mi az, amikor van egy tintapacca, a pszichológus felmutatja és akkor valaki azt mondja, hogy mit lát rajta, és akkor látjuk rajta, hogy barackot vagy éppen kardokat, vagy vért látunk a tintapacában.

[01:18:46]Ugyanúgy csak egy tintabaca, de mi az, amit rávetítünk erről?

[01:18:50]Ezek projekciós teszteknek hívják ezt.

[01:18:52]És szerintem a jövő ilyen szempontból meg az AI jövő is olyan, mint egy ilyen tintapacan, hogy valójában nem a valóságot látjuk, hanem azt, amit rávetítünk.

[01:19:00]És azért izgalmas ez nagyon, mert hogyha én most megkérnék mindenkit, hogy csukjátok be a szemeteket, és mondjátok el nekem, hogy hány kamera van a szobában, akkor lehet, hogy nem tudnátok rá válaszolni.

[01:19:10]Viszont nyitott szemmel minden információ itt van, mindent bejutott a szemetekbe, csak az agyatok kizárta ennek egy részét.

[01:19:19]Úgyhogy az, hogy amit ti észrevesztek a világból, az nem biztos, hogy a teljes valóság.

[01:19:23]Következésképpen, hogyha én azt gondolom, hogy az AI az ki fog nyírni, és ez egy ilyen világvége történik, és Terminátor forgatókönyv van, minden arra utaló bizonyítékot, hogy amúgy jól alakulnak a dolgok, ki fogok zárni, és csak azokat viszont észre fogom venni, amik meg azt mutatják, hogy na, itt nagyon nagy baj van.

[01:19:40]Szóval menjek pszichológushoz?

[01:19:42]Bár ismernék egy jót, Andrást.

[01:19:45]Szóval azt akartam ezzel csak mondani, hogy valójában az meg a jövő az egy az egy lap, amire rávetítjük a gondolatainkat, és egyáltalán nem biztos, hogy olyan, hogy pont az történik, amit belelátunk ebbe.

[01:19:55]Szóval akkor a család, meló barátok, de ide venném a hobbit is ebben a négyesben.

[01:19:59]Mondjuk most hol van nálatok a karrier?

[01:20:01]A meló?

[01:20:04]Nekem a helyén.

[01:20:04]De nekem a helyén annál is inkább, merthogy most már lett családom is, ami ugye a celibátusban így nem volt, vagy nem lehetett.

[01:20:15]Úgyhogy most így nekem én azt érzem, hogy a helyére került minden.

[01:20:18]Nem akarsz így számat mondani, hogy hanyadik helyen áll, hanem hogy hanyadik hely azt nem értem, hogy hanyadik helyen áll ebből a négyből, vagy mennyi a négy.

[01:20:25]A azt így azt így most nem tudomm, hogyha ilyet lehet volna, hogy a helyén van, akkor én is ezzel a pozitív gondolattal zárnám, hogy nekem nagyon sokat segített az önismereti út ebben meg az a folyamatos finom hangolás.

[01:20:35]És én lehet, hogy egy néhány hónappal ezelőtt megint egy ilyen kiégési határvonalon voltam, de már ezekkel a stratégiákkal, amiket így megtanultam, így sikerült ebből kijönni.

[01:20:43]Szóval az a jó, hogy ez nem kell, hogy mindig rossz legyen.

[01:20:46]És ez szerintem egy nagyon inspiráló dolog itt a végére.

[01:20:51]Zárókérdésem az újrakezdést nálatok.

[01:20:51]Ez kicsit utólag mutassátok be, hogy mennyire volt sikeres, amikor újr kezdtétek a karriereteket, vagy a pályátokat, vagy a munkahelyet váltottatok, és m most egyébként láttok-e bármilyen jelét a kiégésnek a jelleg élethelyzetetekben, vagy látjátok-e azt már azt most, hogy mit kell csinálni, hogy elkerüljétek a kiégést a jelleg életfázisotokban?

[01:21:22]Ez azért vicces, én egy gyónással készültem a végére, mert én újra felfedeztem magamanon a jeleket most egy pár hete, vagy hát így bejelzett a jelzőrendszer, mert ugye most elkezdtem a mentálhénk képzést, ami havi négy nap.

[01:21:38]elkezdtem egy cégnél rendszeresen heti egy napos tréninget tartani, és a klienseim a maradék három napra összpontosulnak, néha négy napra, tehát néha csak a vasárnap marad meg pihenésnek, és amikor így már így egy napra hét-nyolc kliens, ami hát ebben a szakmában ez nem egészséges, tehát a három-négy az egészséges nagyjából egy napra, és akkor amikor már így minden napra ilyen sok, és akkor utána a céges tréning, az is reggeltől estig, és akkor És akkor akkor még a képzés az is reggeltől estig.

[01:22:09]És akkor így ültem este, hogy hát ez lehet, hogy ez most nem lesz így ebben a formában.

[01:22:14]Jó, úgyhogy de már abban nagyon jó, hogy hogy korán bejelzett a rendszer, mert már ismerem ismerős az érzés.

[01:22:20]Tehát, hogy amikor amikor elkezded azt érezni este, hogy fú, és akkor rájössz, hogy aha, akkor na, megint ugyanazon az úton járunk.

[01:22:33]Megismétled a kérdést, Noé, mert nagyon figyeltem az Andrásra.

[01:22:37]hogy amikor újr kezdted a karrieredet, a szakmádat, azt visszatekintve hogyan élted meg, mennyire tartott sikeresnek, és most érzed-e esetleg a kiégésnek a jeleit, vagy hogyha nem érzed, akkor mit teszel azért, hogy ne ne jelenjenek meg?

[01:22:53]Na, tudok erre konkrét illusztrációt mondani, hogy amikor a kiégéssel kapcsolatban megjelent a főrésze ennek, akkor én elsődlegesen egyéni kliensekkel foglalkoztam ugyanígy.

[01:23:00]És hogy egy pont után rájöttem, hogy az embereknek egy jelentős része nem biztos, hogy arra akar feltétlenül költeni, hogy szembesüljön azzal, hogy mit csinált rosszul az életében, ahelyett, hogy mondjuk elmenne bulizni a barátaival.

[01:23:13]Úgyhogy én is elkezdtem váltani, vagy most váltottam a szervezeti világban, ahol nagyvaltatokkal kezdtem el foglalkozni, aminek egy tök pozitív eredménye az, hogy nemrég megjelent a Felek királyság című könyvünk a Rossman egykori vezérigazgatójával közösen, és Takács Dalmával, művészetterapeutával, ami egy tök jó regény, ami arról szól, hogy egy cégvezető hogyan keveredik el terápiába, ami egy szerintem egy kreatív alkotás lett ilyen szempont mindenképpen a végén.

[01:23:34]Meg nagyon-nagyon sok szuper nagy céget tudtunk megismerni, akik ilyen nagyon jó fejek voltak, rengeteget tanultam tőlük, és közben meg az egyedi kliensek is azt hiszem, hogy boldogak.

[01:23:43]Úgyhogy szerintem ez egy nagyon hasznos dolog, úgyhogy abszolút lehet használni azokat, amiket sikerült megtanulni az időközben, hogy finom hangoljunk, amikor érezzük a saját testünkön a jeleket.

[01:23:48]Én azt gondolom, hogy ez így realista.

[01:23:53]Köszönjük szépen az aktivitásotokat, a sok kérdést.

[01:23:55]pizzunk benne, hogy talán sikerült hozzájárulni ahhoz, hogy ti magatok felismerjétek az életetekben a kieégés elejét, illetve hogy ha éppen egy újrakezdés fázisában vagytok, akkor elkerüljétek azt, hogy egy kimerítő életet kelljen újra kezdeni.

[01:24:07]És ebben volt ma segítségünkre Bíró Bence és Hodász András.

[01:24:12]Köszönjük, hogy itt voltatok.

[01:24:16]Köszönjük szépen, itt voltatok.