Szélsőközép 1:24:32

L. Ritók Nóra: Új kormány, új gyermekvédelem? | Totem Show

szegénységgyermekvédelemcivil szervezetkorrupciól. ritók nóraközéletpuzsér
Irányultság: CentristaKötődés: Független
L. Ritók Nóra: Új kormány, új gyermekvédelem? | Totem Show
tl;dr
  • L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója 27 éve dolgozik a generációs szegénység ellen Toldon; most az utódlás és a „húzónév"-probléma foglalkoztatja.
  • A beiskolázási támogatásnál a nagy összegek egy része élelemre fordulódik — akit közelről ismer, másképp ítél; egyenként segítettek 365 gyerek beiskolázásában.
  • Nyugdíjba vonult, de home office-ban dolgozik tovább; öt éve készülnek az utódlásra, és tudatosan építi, hogy az alapítványnak több „arca" legyen.
  • Az új minisztérium meghívásai bíztatóak, a korábbi segítőitől reméli a rendszerváltó munkát; a karminita épület lakjúsága sokkolta — turisztikai látványosságot javasol.
  • Pártpolitikai semlegesség az alapelv — „nem vagyunk tiszások": a pártok próbálkozásait rövidre zárja, a napszemüveg-ügy 3 millió forintos adományát elfogadták.

„Egy civil szervezetnek a függetlenség a túlélést jelenti." – L. Ritók Nóra

  • A gyermekvédelmi botrányok gyökere a hibák belüli tartása és a lojalitásért járó pozíciók; a törvényjavaslat diagnózisa jó, de tűzoltás — prevenció és munkakultúra-váltás kellene.
  • Az elmúlt 16 év: korrupció a szegénységkezelésben (hamis jelenléti ívek, hatástalan kifizetések), ez bizalomvesztést okoz; az eladósodás és a bérlevonás a fekete zónába taszít.
  • Toldi eredmények: a lemorzsolódás megszűnt, vannak érettségizett gyerekek és társadalmi vállalkozás, csökkent a rendőrségi esetek aránya; legnagyobb eredmény a közösségi mag — túlélés helyett életstratégia.
  • Egy éves mérce: szegregáció visszaszorítása, közmunka helyett munkaszocializáció, fogamzásgátlás elérhetősége; a modell alapja a művészettel nevelés, kooperatív, inkluzív alkotásokkal.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A Szélsőközép csatorna Totem Show című műsorának vendége L. Ritók Nóra pedagógus, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője, aki 27 éve dolgozik a generációs szegénység kezelésén, főként Told településén. A beszélgetés a műsorvezető és a rendszeres műsorvezető-társ kérdéseire épül, és a következő nagy témaköröket járja körül: az alapítvány működése és vezetőváltása, az új kormány gyermekvédelmi tervei, a múltbeli korrupciós tapasztalatok, a generációs szegénység működési logikája, valamint a művészettel nevelés módszertana.

Személyes élmény: a beiskolázási támogatás

L. Ritók Nóra a legfrissebb, legerősebb élményeként a beiskolázási támogatások körüli tapasztalatait említette: a családok augusztus végén 50 000 forint támogatást kaptak, novemberben pedig utalvány érkezik. A generációs szegénységben élő családokkal dolgozó szakember pontosan tudja, hogy ahol a mindennapi életszükségletek nincsenek kielégítve, ott nagyon nehéz egy befolyó nagyobb összeggel úgy bánni, hogy azt arra költsék, amire a kormány szánta.

„gondoljunk bele egy generációs szegénységben élő család életébe, ahol a hónap vége felé már a mindennapi betevő is gond, és akkor hirtelen mondjuk öt gyerekre kapnak 250 000 Ft-ot" *

Az alapítvány tudta, hogy a pénz egy része élelemre fordítódik – ezt szerinte lehet messziről ítélkezni, de aki közelről nézi, másképp értékeli. A csapat ezért egyenként ment végig minden családon, és 365 gyerek beiskolázásában segítettek. A gyerekek öröme a felszerelt iskolatáska és tolltartó láttán nehéz elfelejteni, a szülőkben viszont egy kicsit zavar is látszott.

Nyugdíj, utódlás és a „húzónév" kérdése

L. Ritók Nóra 66 éves, ez a második szeptember, hogy nem tanít – nyugdíjba vonult, ami szerinte „hátralépés", de inkább úgy fogalmaz: home office-ban végzi a munkáját. Az utódlás nem volt egyszerű történet: öt évet készültek rá, komoly szervezetfejlesztés és szakértői támogatás kísérte. A szociális részt Veres Tamás kollégájának, az oktatási részt Kispap Csilla kolléganőjének adta át; ő maga az operatív munkából kiszállt, otthonról követi a levelezést, naponta telefonálnak, benne van a munkacsoportok Messenger-csoportjaiban, és bejár Toldra is, főleg ha vendég érkezik. A tanítás hiányzik neki. Rá hagyományozódott az ügyképviselet is, ami nem egyszerű átadni.

Fő problémája az, hogy 27 év alatt ő vált az alapítvány „arcává": most kapott felkérést egy konferencia megnyitójára egy 10 perces beszéddel a társadali leszakadásról, de Debrecenből ez 7 óra utazás – mégsem delegálhatja kollégáját, mert valószínűleg olyat keresnek, aki szintén „húzónév". Ezen tudatosan dolgozik: a két vezetőtársát és a többieket is olyan ismert helyzetbe kell hoznia, hogy ne ő legyen az egyetlen arc. Elgondolkodott azon, hogy jó volt-e egyáltalán, hogy ennyire meghatározó alak lett – a nagyobb szervezeteket nézve nem biztos benne, hogy nem kell egy meghatározó arc –, de szeretné megélni, hogy az Igazgyöngy nélküle is működik, és működik is.

A digitális világgal kapcsolatban bevallotta: „baby boomer"-ként nehezen követi; nemrég a Meta/Messenger beállításaival küzdött, mert nem tudott új kollégát felvenni a csoportba. Naponta tanul a fiataloktól, még a gyerekektől is, amikor még tanított.

Kapcsolat az új minisztériummal és a Rogán-palota

Az Igazgyöngy meghívásokat kap a Szociális és családügyi Minisztériumba: az első tapasztalatgyűjtő megbeszélésen kilenc civil szervezet vett részt (a civilek terapiamunkájáról szólt), a másodikon a kollégái voltak jelen, az a korai gyerekvállalásról szólt. Egy újabb, hétfői meghívás is érkezett, amin a miniszter köszönti az augusztus 20-án kitüntetett, a minisztérium által javasolt három díjazottat – L. Ritók Nóra a Magyar Érdemrend Tiszti Kereszt polgári tagozatát kapta.

Azt mondja: mindkét fél elégedett, de nem kifejezetten az Igazgyöngy programjára kíváncsiak, hanem arra, hogyan látják a problémákat – például a felzárkózó települések vagy a lakhatási szegénység kezelésében. A 16 év utáni „partizános interjúkhoz" képest ez felüdülés: „bíztató, hogy egyáltalán kíváncsiak a tapasztalatainkra". Türelmet kér azonban: három hónap telt el, és olyan emberek kerültek döntési, programkidolgozási pozícióba, mint Gyurkó Szilvi vagy Bótemőke, akikkel korábban együtt dolgoztak – ezek a nevek neki garancia arra, hogy „el fog indulni valami tényleg rendszerváltó munka".

Az épület maga sokkolta: a „Rogán-palotaként" elhíresült karminitában üléseznek.

„sokkolt az, hogy itt 4 millió Ft-os asztalnál ülnek, 1 millió Ft-os székben, hogy ahogy ez a növényoszlop, amit Alpin technikával tartanak rendben" *

Első alkalommal nem bírta elviselni, el is jött; másodszor már megnézte az épületet, mert posztot ír róla. Szerinte az lenne a legjobb, ha turisztikai látványosság lenne, mint a bukaresti parlament, ahol a Ceaușescu-féle márványszobrokat mutogatják: „az egyenlőtlenség átélésére ennél jobb lehetőség nincs, mint hogy valaki bejárja ezt az utat Toldról a Karmelitáig."

A pártpolitikától való függetlenség és a napszemüveg-ügy

A beszélgetés kitért arra, hogy az új politikával az Igazgyöngy első kapcsolata a „napszemüvegügy" volt: 2024 tavaszán Magyar Pétert támadták, mert női napszemüveget viselt egy eseményen; ő árverésre bocsátotta, és a nyert összeget – 3 millió forintot – az Igazgyöngy Alapítványnak ajánlotta fel. Debrecenben kérdezték meg tőlük, elfogadják-e; elfogadták.

L. Ritók Nóra elmondta, hogy mindig is félt attól, hogy a gyermekvédelem és a szegény gyerekek sorsa csak pillanatnyi reflektorfényt kap a politikában – például az új gyermekvédelmi törvényjavaslatot szeptember 14-én hozták elő, pont akkor, amikor Orbán Viktor a kötcsei beszédével visszatért a politikába. Ezért kulcselve az alapítványnak a pártpolitikai semlegesség:

„nem vagyunk tiszások, nem vagyunk a Tiszapárt aktivistái, szakpolitika mentén dolgozunk" *

Elmesélte, hogy az előző kormány idején választások előtt az összes ellenzéki párt eljött hozzájuk: volt, aki hosszan beszélgetett vele, majd a végén csak szelfizett az Igazgyöngy táblája előtt, és „felhasználta" az alapítványt. Máskor parlamenti gyermekvédelmi konferenciára hívták előadót tartani, majd e-mailben közölték, hogy „helyhiány miatt" a rendezvény egy kerületi kultúrházba, egy pártpolitikai eseményre került, ahol minden arról szólt, „mi mennyire rosszak". Az ilyen próbálkozásokat rövidre zárja; a terepre nem is engedtek be senkit. Magyar Péter a Nagyváradi úton bekanyarodott Toldra is, de vigyáztak, hogy ez ne hangosodjon ki – a Fidesz-kormány pedig meg sem kísérelt ilyet. Szeptember 14-e után is kimondta: nem pártpolitikai szervezetek.

„Egy civil szervezetnek a függetlenség a túlélést jelenti." *

Ha a Fidesz nyert volna, ők is ott maradtak volna, a probléma is ott maradt volna – nekik tovább kell dolgozni.

27 év távlatából: a szakmaiság kiveszése az önkormányzatokból

A vendég az előző rendszerben kezdte pályáját, így mind gyerekként, mind pedagógusként tapasztalta a rendszerváltás előtti időszakot. Az első rendszerváltáskori önkormányzatok szakmai alapon szerveződtek: pedagógusok, iskolaigazgatók, orvosok, tudással rendelkező vállalkozók ültek bennük. A második ciklusra a szaktekintélyek kiszálltak, a harmadiknál már megfogalmazta: ha egy képviselő nem tudja értelmezni, mi az a „normatíva", annak nem lenne szabad ott lennie. Emlékszik, az első Fidesz-kormány idején egy kis faluban, ahol a Fidesz és az MSZP egyenlő arányban képviseltette magát, egy hat osztályt végzett csordás volt a „mérleg nyelve", akinek a véleménye döntött két diplomás iskolaigazgató pályázatáról. A legutóbbi ciklusban pedig előfordult, hogy egy a „fekete zónában" életstratégiát építő, négy osztályú ember komolyan veszélyeztette a települési polgármesterséget azzal a szlogennel, hogy „majd ingyen fuvaroz mindenkit". Az önkormányzatiság így olyan irányba csúszott el, ahol kiveszett a szakmaiság.

A gyermekvédelmi rendszer örökölt hibái

A mostani botrányok (Bicske, kegyelmi ügy, a szőlőutcai intézet) tényei korábban nem látszottak – szerinte ez egy erős szocializációs minta következménye: a vezetőnek (intézményvezető, polgármester, politikus) belül kell tartania a problémákat, és azt kell igazolnia, hogy amíg ő regnál, minden fejlődik. Nem olvashatott el soha olyan intézményvezetői pályázat, amely arról szólt volna, hogy „szegregált iskolával küzdünk, tele vagyunk konfliktussal, naponta jön a rendőrség" – helyette az volt a minta: „bocsánat, hazudj, csak a jót mutasd". Az elmúlt 16 év erre ráerősített: jó intézményvezető az volt, aki a fölötte álló döntéshozónak megfelelt, és lojalitásával ezt kifejezte – így biztos lehetett a következő pályázati pozíciójában. Ezért tűnnek el a dolgok, amelyek most derülnek ki.

Példaként mesélt egy kedvenc gyerekéről, akit kiemeltek az állami gondozásba, és folyamatosan szökött; nála mindig jelentkezett, ő szólt a lakásotthonnak, ahol azt mondták, már leadták a rendőrségnek, „ők már nem tartók"; a rendőrség pedig:

„a rendőrség azt mondta, nem vagyunk mi taxi" *

A gyerekek visszajöttek a szegregátumba, ott bujtatták őket – már akkor érezni lehetett, hogy valami nagyon nagy baj van, de a durva anomáliákról nem lehetett tudni, mert „mindenki belül tartotta". A zárt világ miatt a bent élő fiatalok nem találnak senkit, akinek elmondhatnák a problémáikat.

A szexuális abúzus kapcsán elmondta: a gyerekek gyakran nem úgy élik meg, mint ahogy a felnőttek tragédiának látják; volt olyan eset, amelyen „először belehalt". A családon belüli erőszak a legnagyobb kihívás: a bizalmi viszony kiépítéséhez beengedik őket a házakba, fejlesztik a kisgyerekeket, és így kezdenek észrevenni, hogy „zömében a férfiak terrorizálják a családot". Ha ilyenkor szólnak a rendszernek, óvatosnak kell lenni, mert a rendszer dolgozói nem védenek meg őket: nem névtelen bejelentésként kezelik, hanem megnevezik az alapítványt – ekkor „nullára megy a bizalmi viszony", becsukódik az ajtó, és utána már senki nem fogja észrevenni a bajt.

Mesélt egy kisfiúról, aki szeptemberben láthatóan lefogyva ment a kollégájához; kiderült, hogy otthon sokszor nem kapott enni, és a nadrágja felhúzása után ütésnyomok látszottak rajta. Ő nem tudott kihez fordulni – meg kellett várnia a szeptembert, hogy a neki fontos tanárnak elmondhassa. A családból való kiemelés nehéz, nehéz belelátni a családok életébe úgy, hogy mindent észrevegyünk.

Az intézményrendszerrel való hosszú harc

Az Igazgyöngy elve, hogy nem civil zárványt akarnak: ha van állami rendszer, amelynek ezekkel a családokkal kellene foglalkoznia, össze kell fogni. Az első róla írásban megjelent dokumentum egy gyámügyi előadótól származott, aki az önkormányzatot értesítette:

„Ritók Nórát, ezt a dilettáns bajkeverőt távol kell tartani a rendszertől" *

Nagyon nagy harc volt elérni az együttműködést. Fontos felismerésük volt, hogy az intézményrendszer dolgozói sok esetben maguk is áldozatai a rendszernek – nem tudnak másképp működni, ez is szocializáció lett. Emlékezetes történet: egy esetkonferenciára mentek el egy családdal, akik kérték a jelenlétüket; a családsegítő akkor mondta: „értem már mi a baj, Nóri, az a baj, hogy ti ezekkel vagytok, nem velünk." Vagyis a segítőrendszer úgy áll fel, hogy az egyik oldalon az ügyintézők ülnek, a másikon az „elítélendő bajokozók", a civilek pedig ahelyett, hogy támogatnák az intézményeket, velük (a családokkal) vannak. Ebből tanulták meg, hogy meg kell érteni az intézményeket: miért így reagálnak, mi a kiégés, mire van szükségük. A családsegítő szolgálatokkal később segítő együttműködés alakult ki – adományokat vittek, és van egy történet arról, hogy a családsegítő először azt mondta, kiírják, hogy az Igazgyöngytől kapták, majd másnap felhívott: „én most értettem meg, hogy ti igazán akartok segíteni" – az adományok úgy kerülhettek kiosztásra, mintha a rendszerétől jöttek volna. A covid idején a védőnőket is maszkokkal, fertőtlenítővel segítették.

Eredmények Toldon: túlélési stratégia és életstratégia

Az alapítvány elsőként végez társadalmi hatásmérést a területen; számszerűsítik az adatokat és az attitűdváltásokat. Told a pilot programjuk: a legkomplexebb civil modell, amely az egész közösséget és problématérképet átfogja; mellette 17 településen vannak jelen részprogramokkal. Told szándékosan volt a cél: szolgáltatáshiányos település, ahol még egy kocsmát sem tud eltartani a falu, nincs bolt, egy tagóvoda van, iskola nincs. Eredmények: az iskolai lemorzsolódás gyakorlatilag megszűnt, vannak érettségizett gyerekeik, társadalmi vállalkozást hoztak létre, amelyben a szülőket foglalkoztatják – a stabil mag munkavállalói kompetenciái már bárhol megállnák a helyüket. A rendőrség is elismeri, hogy a rendőrségi beavatkozást igénylő esetek aránya csökkent. A legfontosabb eredmény szerinte a közösségi mag létrejötte, amely elköteleződik alapértékek mellett:

„a generációs szegénységben nincs közösség, ott túlélés van" *

A túlélési stratégia és az életstratégia nem ugyanaz: aki mély szegénységben él, annak csak annyi a terve, hogy „legyen holnap is mit enni" – ez a rövidtávú gondolkodást támogatja. A többségi társadalom ezzel szemben nyolc-tizenkét éves tanulási horizontot kínál. A legnagyobb kihívás e kettő közelítése, amihez közösség kell: „egyéni életstratégiákat támogatunk közösségi megerősítéssel", mert egyénileg nem lehet segíteni. Ha a közösség elhatárolódik a gyerekprostitúciótól, a fekete zónától, és közösségi kertet, eseményeket szervez, akkor élhetővé válik a település, a „Holdudvarban" lévők behúzódnak, és egy kritikus tömegnél a nem az értékrend szerint élők kiszorulnak.

Az elpocsékolt „történelmi esély" és a korrupció

A szegénység problémájával – L. Ritók Nóra szerint – sem a rendszerváltás előtt, sem azóta nem sikerült megbirkózni; ez „forró krumpli", nem szavazatszerző tétel. Az utóbbi 16 év pedig „felvirágoztatta a korrupciót ezen a területen": a terepen is megtapasztalták, hogy iszonyatos pénzek folytak el hatásmérés és hatás nélkül, sok esetben korrupció mentén.

Konkrét példa: a felzárkózó települések programja (300 legszegényebb falu, BM-es projekt, a Máltai Szeretetszolgálat szakmai irányításával) keretében kompetenciaalapú fejlesztéseket hoztak le a kis falvakba. Toldon kb. 15-en elmentek a tájékoztatóra, aláírták a jelenléti ívet – ez lett kulcsfontosságú –, de a képzésre (három hónapos életvezetési fejlesztés, havonta 55 000 forint) nem mentek el. A program lezárása után más településen jelezték, hogy nem kapták meg a pénzt; az online megbeszélésen L. Ritók Nóra felvetette a problémát, és bizonyította, hogy az aláírók egyetlen alkalommal sem voltak ott. A főosztályvezető azt mondta, küldjék be a pályázat kódját; a válasz e-mail az volt, hogy a projektvezető adminisztrációja szerint „ez egy tökéletesen működő program", és „legyek szíves tartózkodjak attól, hogy egy ilyen sikeres programot megrágalmazok", és a következő megbeszélésen nyilvánosan kérjek bocsánatot. Ez kb. három éve történt; akkor érezte, hogy „nincs kinek jelezni" – mindenhol ez van.

További példák: a digitális szakadék programban a tanfolyamot „végigülő" családok kaptak telefont – a család legidősebb tagját ültették be, akinek fogalma sem volt róla, és az ajtóban elvették tőlük; olyan tabletek, amelyek soha nem érkeztek meg; olyan munkaprogramok, ahol egy stadionépítésre hivatkozva csak alá kellett írni, pénzt kaptak, dolgozni nem kellett.

Ez bizalomvesztéshez vezet: a szegény emberek látják, hogy az állam sem úgy működik, ahogy ígéri. Az életstratégiához való eljutáshoz a létbizonytalanság csökkenése kell – de „még abban is átverik, amiben a kezüket nyújtották". Az Igazgyöngyre ez nem hárul át közvetlenül, mert a családok nem látják át a rendszereket: nem tudják, hogy az Igazgyöngy civil szervezet, amelyet a Fidesz „finoman szólva nem kedvelt" – őket egybeveszik az állammal. Az alapítvány ezért arra vigyáz, hogy ígéretei „mindig védhetők legyenek": csak azt vállalják be, amit tudnak teljesíteni.

Állampolgári tudatosság és a választás

A választás előtt csendben egy állampolgári tudatosságot fejlesztő programot vittek, mert a demokráciával való élés alapja a világlátás: ha valaki nem érti, hogy az országgyűlési képviselők nem a megyei önkormányzatot alkotják, vagy azt hiszi, „Brüsszel az egy ember", nehéz elmagyarázni, mi az állam ígérete és mi a valóság. Próbálták megértetni, hogy léteznek pártok – nem csak az egy, amit ismernek. Nehéz volt a szerepet megtartani: a kampányban az járt át, hogy „háború lesz, elviszik a gyerekeinket, félni kell mindentől". Támogatók is voltak, akik Toldon megnézték, hányan szavaztak a Fideszre, és gyenge munkának tartották, hogy nem sikerült elérni a pártváltást. Ő viszont kitartott amellett, hogy civil szervezetnek nem dolga befolyásolni:

„Nem dolgunk az, hogy letegyük a vaksot. […] Tehát nekünk az a dolgunk, hogy képessé tegyük az embereket arra, hogy élni tudjanak a demokratikus jogaikkal." *

Ha azt mondta volna, hogy aki a Fideszre szavaz, nem kap támogatást, elérte volna a változást – „de akkor mibe különböztem volna a manipuláló kormánytól?" Az alapkészséghiányos, gyenge szövegértésű, szűk világlátású embereket nem lehet elítélni azért, mert manipulálhatók. Óriási eredményként értékelte, hogy a mostani választáson majdnem 50%-ban szavaztak az új kormányra Toldon – ami azt jelenti, hogy változást akartak.

A felelősség piramisa és az indikátorkényszer

A létbiztonság kérdése kulturális és szocializációs kérdés is: a hiba elismerése és a felelősségvállalás nem része a rendszernek. A vendég szerint generációs szegénységnél a megoldásokat is generációs léptékben kell gondolkodni – 17 éve dolgoznak Toldon. A korábbi kormányoknál nem volt meg a szakpolitika ezen a területen; az utolsó kormány pedig nem a felelősségvállalás irányába mozdult, hanem abba, hogy „ők a hibásak a saját életükért". Emlékeztetett a „gondoskodási piramisra": először az egyén, a család, aztán az önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek, és csak a legvégén az állam vállal felelősséget. Amikor az ember ezt megérti, látja, hogy a szegények „nem tudnak mások lenni" – mindenki a szőnyeg alá söpört, sikerkommunikációval adta el a próbálkozásait hatásmérés nélkül.

Fontos fogalom az „indikátorkényszer": ha a rendszerben elvárás a pozitív adat produkálása (különben elveszíted a pozíciódat), akkor a rendszer odamegy, ahol fogadókészség van – ahogy egy munkatárs fogalmazott: „nem őrültek meg, hogy olyan faluba menjenek, ahol eleve a kudarc kockázata nagyobb?" Ezért van egy legalább 1 milliós társadalmi csoport a legalján, akihez „nem akar lenyúlni senki", mert kockázatos, több munka, és nem lesz egyik évről a másikra eredmény. Példa az abszurd indikátorokra: uniós pályázatban az állt, hogy „a családok három tréningen vesznek részt, eredmény: megváltozik a családok attitűdje" – pedig 17 év után sem mondhatja, hogy Toldon minden család attitűdje megváltozott. A kompetencia három eleme közül a tudás és a készség pótolható, de az attitűd a legnehezebben változtatható – és a szülő attitűdje hat a gyerekére, ezért újratermelődik a generációs szegénység. Ehhez más szakpolitika kell, mint a „lecsúszó szegényekhez"; a legmélyebben lévőkkel a civilek sem szívesen foglalkoznak.

Társadalmi konszenzus és az eladósodás

A vendég szerint a pozitívabb kormányzati hozzáállás önmagában kevés: eredmény csak akkor lehet, ha teljes társadalmi egység születik arról, hogy a társadalom alját fel akarjuk emelni – ettől most távol vagyunk, a parlamenten belüli és kormányon kívüli hangok ellenkező irányba mutatnak. Egy kis fényt lát az alkotmányozási folyamatban: egy ilyen súlyos, csak hosszú távon, társadalmi egyetértéssel megoldható kérdést be kell emelni, és meg kell változtatni azt a paragrafust, amely szerint az egyén, a család, és csak legvégső esetben az állam vállal felelősséget.

Konkrét példaként az eladósodást hozta fel: a generációs szegénységben élő csoportban (amelyet szándékosan nem etnicizál, nem roma kérdésként kezel) óriási a tartozásállomány, nincs pénzügyi tudatosság, miközben a fogyasztói világ hatása ugyanúgy ömlik rájuk; a Facebook az „az vagy, amid van" szocializációt erősíti. A banki és kereskedelmi érdekek rácsatlakoztak: személyi hitel, 0 forintos áruhitel, két éves hűségnyilatkozat – aminek a pénzügyi tudatosság híján nem tud ellenállni ez a csoport. Milliós tartozások keletkeznek, és amikor valaki a legális munkaerőpiacon elhelyezkedik, a törvény szerint (a 332-es paragrafus környékén) a munkabér akár 50%-át a munkáltató a behajtó cégnek köteles átutalni – ez a fekete zóna felé tolja az embereket, ahol zsebbe kapják a pénzt. Az adósság „lenullázása" idealista ötlet, de az a társadalmi csoport, amely eggyel a szegénység fölött van és van pénzügyi tudatossága, nem járulna hozzá, ha másoknak elengedik a tartozást, neki meg nem. Az biztos, hogy segítene, ha az állam korlátozná vagy szabályozná a hiteleket kínáló cégek tevékenységét, hogy legalább ne növekedjen az adósság.

Az új kormányról azt mondja: „én az akaratot látom, az intézkedéseket még nem látom" – ennyi hónap alatt ennyi problémával nem lehet megküzdeni; kivár és türelmes, de egy év után látni kell az elinduló változásokat. Messze vannak attól – legyen szó oktatásról, gyermekvédelemről, egészségügyről vagy szociális ágazatról –, hogy „megvan a bölcsek köve". Komoly stratégia és hosszú távú gondolkodás kell, amely mellett a társadalom úgy elköteleződik, hogy betartatja ezt mindegyik kormánnyal.

Gyöngyöspata, a szürke és fekete zóna

Az előző 16 év „hibáztasd, ők a hibásak" üzenetéről szólva megemlítette a gyöngyöspatai ügyet: soha nem értette, hogy a minisztériumokban ülő romák hogyan tudtak asszisztálni ahhoz, ami a gyöngyöspatai romákkal történt. A szürke és fekete zónáról sokan kérdezték: „hagyni kell őket, majd éhséglázadás lesz" – ő mindig azt mondta, nem lesz éhséglázadás. Kezdetben azt hitte, „kifehérítik" a nem jó követő magatartásokat, de rájött, hogy ez nem megy: a túlélési stratégiák erre épülnek, és a rendszer is hagyja – szerinte nem csak kapacitáshiány, hanem szándék volt, hogy annak, aki boltocskázik, illegálisan árul dohányt, pénzért fuvarozik, nem mennek utána. Az ő hozzáállásuk: tolerancia határokhoz kötve.

„Oké, elnézem, hogy nincs nemzeti dohányboltod, és ukrán cigit árulsz illegálisan, de hogyha behozod a herbát, akkor én fogok szólni a rendőrségnek." *

Ez törvényileg nagyon nehéz lesz szabályozni: rengeteg szakember kellene, olyan példa, ami elhiteti, hogy a legális munkavállalásban is van élet, szegregálatlan oktatás, és prevencióval működő szociális munka – mert „az alapellátás hibái tükröződnek le az állami gondozott gyerekek világában".

A gyermekvédelmi törvényjavaslat: diagnózis, krízisprogram, prevenció

A diagnózist nagyon jónak, alaposnak tartja; a civil gyerekjogi koalíció és a civil közoktatási platform közös anyagából sok fontos ismérv ment bele. Külön megkeresés az alapítványhoz nem érkezett. A krízisprogramot tűzoltásnak látja – főleg a kórházban rekedt csecsemőkkel kezdenek valamit –, a törvénytervezet pedig még nem mutatja a probléma megoldási ívét, bár vannak benne kezdeményezések, és bízik a benne dolgozó szakemberekben.

A probléma szerinte az, hogy a társadalmi nyomás hatására a diagnózist egy szűkebb területre koncentrálták, pedig a gyerekjóléti és családsegítő szolgáltatások anomáliái pontosan láthatók. Az Igazgyöngyben nem olyan állásokat tartanak fenn, mint a rendszerben: az ő családsegítőjük nem csak a védelembe vett gyerekekkel foglalkozik irodában, adminisztrációba temetkezve, hanem a probléma és a család beágyazottságában keresi a megoldást. Az egész alapellátás – és szerinte az oktatás is – „ügykezelő fókusszal" működik, pedig az okokkal kellene foglalkozni, hogy ne termelje az ügyeket. A rendszer „olyan, mintha saját maga fenntartására" dolgozna ugyanazokkal a családokkal és ügyekkel: ha egy gyerek lop a boltba, abból rendőrségi ügy lesz, három hónap múlva védelembe veszik, hat hónap megfigyelés, majd becsukják a dossziét – „majd két hét múlva újra kinyílik, mert az okkal, hogy miért lopott, azzal nem foglalkozott senki."

A prevenciós szemlélet hiányát jelzi, hogy az állami gondoskodásból kikerülő gyerekek közül „nem tudok több sikertörténetet mondani, mintha a családban maradt volna". Az Igazgyöngy filozófiája: a családokat kell képessé tenni a gyerek nevelésére; egyetlen dologban emeltek ki gyereket – ha erőszak vagy szexuális abúzus érte. Nem mondhatja, hogy a szegénység miatt emelik ki a gyerekeket: az okoknál életvezetési és kompetenciahiányok vannak. Mesélt egy esetről: mindent adtak (kiságy, babakocsi, fürdő, gyerekruha, pelenka), hogy kiadhassák a gyereket a kórházból, pár hónap múlva mégis ki kellett emelni, mert életveszélyes helyzetbe került – „nem voltak meg a szülői kompetenciák". Ha ezt nem kezelik, nem lesz megoldás.

Megoldásként nem törvényi, hanem munkakultúra-váltást lát: az ágazatok most „úgy futnak, mint a vasúti sínek egymás mellett", az kapcsolódások adminisztratívak. Évekkel ezelőtt kitaláltak egy módszertant: leülnek egy asztal köré mindazok, akiknek dolga van ezekkel a családokkal, mindenki elmondja a problémáját, ebből problématérkép készül, levonják azt, amire nincs hatásuk, majd megnézik, kinek mire van hatása – az állami rendszer puzzle-darabjai között rések vannak, amelyekben családok tűnnek el; ezeket kell egymáshoz közelíteni, civilekkel betömni, hogy stabil rendszer álljon össze. Készítettek sikerélmény-táblázatot is, hogy az óvónő, védőnő, családsegítő elhiggye: az elért eredményt ő érte el – ezzel csökkentették a kiégést, mert „a kiégésben aztán minden rossz megfogalmazódik".

Szakemberek, bérek, pedagógusképzés

A három tényező (pénz, kormányzati hozzáállás, szakember) sorrendjéről azt mondja: ha van politikai szándék egy esélykiegyenlítőbb rendszerre, lesz pénz is, és ha lesz pénz, lesz szakember is. Az egyetemi kapcsolataik erősek maradtak: kurzusaik vannak Szegeden, gyakorlóhelyei a debreceni és más egyetemeknek. A pedagógusképzést át kellene rendezni: nem csak átlagos körülmények között élő gyerekek vannak, és a szegregálódó iskolákban óriási a plusz pedagógiai munkát igénylő gyerekek aránya.

„a generációs szegénységben minden gyerek traumatizál(ódik) […] és traumatizált szülő nem tud nem traumatizált gyereket nevelni" *

Ezzel szemben a mai pedagógusok eszköztelenek: komoly szakmai segítség kellene gyógypedagógusból, iskolapszichológusból, fejlesztőpedagógusból, szociális munkásból – de ha most kezdik, akkor is késő, mert a rendszerben lévőket sorba elveszítik. Az Igazgyöngy helyzete ebben nehéz: a pedagógusbérrendezést örömmel meglépték, de akkora szakadék lett a szintén diplomás szociális munkások és a pedagógusok között, hogy olyan bérfeszültség keletkezett, amely miatt nem tudják fenntartani a modelljüket. A szociális ágazatnak és a gyermekvédelemnek anyagilag és elismertségben is ott kell lennie, ahol most a pedagógusok törekvései mutatnak.

Egy éves mérce: mit szeretne látni egy év múlva

Három területet nevezett meg, amelyeken a kormány sikerességét mérné:

  • Az oktatási szegregáció visszaszorulása. A Dunától keletre az egyházi iskolarendszer megerősítése „teljesen elszabadította az oktatási szegregációt": a járásukban (Berettyóújfalui, Biharkeresztesi térség) az egyházi iskolák a jobb társadalmi státuszú gyerekeket tanítják, ezzel szegregálták az állami iskolákat. Visszajönni nagyon nehéz: sok pénz kellene, hogy az állami iskolák visszanyerjék a szülői bizalmat.
  • A közmunka helyett munkaszocializációs program. Az alapítványnak van egy második éve futó, bíztató alternatívája: 10 éves kortól induló munkaszocializációs program, amely a szociális készségeket (feladattudat, szabálytartás, együttműködés, tervezés, pénzügyi tudatosság) fejleszti, és 16 éves korban a nyári diákmunkával csatornázza be a gyerekeket a szülők mellé. Kritikája a hídprogramot éri: nem 16 évesen kell megtanulni olvasni, hanem alsó tagozatban csoportbontással – ha minden gyereket rendesen megtanítanak szövegértésre, felső tagozatban nincs gond. Emellett át kellene gondolni a közmunka hatásmérését (hány embernek sikerült hosszú távon elhelyezkednie), és olyan gazdaságélénkítő támogatást kellene adni a leszakadó térségekben működő cégeknek, amelyek mentorálva bevezetnek embereket ebből a csoportból a munkaerőpiacra – ehhez adósságkezelő, szociális munkás is kell a céghez, így a cégek is érdekeltté válnának.
  • Egészségtudatosság és a női méltóságprogram. Az egészségtudatosság ebben a csoportban nagyon alacsony szintű; szeretné elérni, hogy a női méltóságprogramban a fogamzásgátlás és a tudatos családtervezés lehetősége biztosítva legyen, hogy ne termelődjön újra a szegénység, ne legyen ennyi abortusz – de ehhez az egyházi viszonyulás is változna kell, mert ők nem járulnak hozzá a fogamzásgátláshoz.

Összegzésként: az egész „annyira összetett", az élet sok területén kellene segíteni, partnerré tenni az embereket, miközben megőrizzük a döntési szabadságukat, mert felnőttekről van szó.

A társadalmi szakadék és Spiró-vízió

A vendég szerint az a felelősség, hogy élhető társadalomban éljünk, nem oldható meg falak építésével: „az ország előbb-utóbb nem lesz élhető", ha ekkorára nő a társadalmi szakadék és ilyen óriási tömegeket, térségeket érint. Mindig eszébe jut Spiró György „A feleségverseny" című könyve, mint egy vízió arról, mi lesz Magyarországgal – ő ezt nem akarja. Azt akarja, hogy értékes emberek ne éljenek társadalmi leszakadásban, és olyan segítő rendszer jöjjön, amely az államtól és minden jó érzésű embertől jön. Az emberek akarnak segíteni – de nem biztos, hogy a használt ruha a legfontosabb, mert a fogyasztói világ ezt túltolta, és mindenki azt hiszi, ezzel „ki van pipálva". Sokkal inkább befogadás és attitűdváltás kell: higgyük el, hogy értékes emberek, akik nem azért élnek így, mert akarják, és esélyt kell adni az életstratégiájuk újjáépítésére.

Az inklúzióról fontos elvi kijelentést tett: a cigányságot „azért is engedtük el", mert nem mondhatja meg cigányként, hogyan kell cigányként élni. Az első évben Toldon elmondta: „én nem vagyok cigány, és nem tudom, hogyan lehet ezt megélni" – szüksége van azokra, akik cigányok, hogy a két tudásból épüljön fel az inklúzió. Az ő tudása az fontos, hogy a többségi társadalom mitől fogadná be jobban őket; azt pedig, hogy ez milyen lépésenként menjen, ők tudják – „és ezt tiszteletbe kell tartani". Optimista: „menni fog, csak türelemmel."

Művészettel nevelés: a hármas fókuszú vizuális nevelés

Az egész modell a művészetoktatásból nőtte ki magát: a művészettel nevelő iskola államilag támogatott oktatási forma, mint a zeneiskola, csak képzőművészettel foglalkozik. Nem művészeket akarnak nevelni – nem 650 képzőművészt akarnak a térségben –, hanem a művészettel segíteni a személyiségfejlődést. Ezt hívják hármas fókuszú vizuális nevelésnek: a vizuális kommunikáció fejlesztése, a hátrányok kompenzálása (ami nem csak szociális hátrány: a felgyorsult világban minden gyereknek figyelemkoncentrációs problémája van), és a legfontosabb, a szociális kompetenciafejlesztés kooperatív feladatokkal.

A kooperatív alkotásoknál ketten-hárman-négyen dolgoznak egy-egy munkán: egyeztetni kell, munkamegosztás, konszenzus kell színben, formában; a kész, akár másfél-két méteres képek erős üzenetet hordoznak: „ezt együtt csináltuk". Szándékosan úgy szervezik, hogy sajátos nevelési igényű, roma és nem roma, jó körülmények között élő és hátrányos helyzetű gyerekek együtt alkossanak – inklúziós üzenettel. Nemrég Debrecenben a MagdaFeszt-on bemutattak egy videósorozatot: Ranóti Róza zongoraművész játszott, a háttérben az Igazgyöngy gyerekeinek rajzait MOME-hallgatók animálták – a gyerekeknek óriási sikerélmény volt.

Egy „cuki történetet" is mesélt: Kovádiban egy nagyon problémás kisfiú leült és rajzolt, mert meg akart felelni az első órán; a Lajos nevű kollégája odasúgta a fülébe: „most a tiéd a legjobb." A kisfiú átalakult, átszellemült, és a többieknek mondta: „Ti hallottátok, hogy mit mondott, hogy az enyém a legjobb?" – ezek a pillanatok beégnek, és a gyerekek elhiszik, hogy értékesek, csak meg kell adni nekik az esélyt.

Tanácsok a távol élő közönségnek

A „pesti, budai értelmiség"-ként emlegetett közönségnek azt üzeni: most egyre több program kap nyilvánosságot – náluk járt a Kossuth Rádió is; a riporter mondta, hogy most már bátran beszélhet, mire ő elmondta: „én eddig is beszéltem, de nem velem volt a probléma, hanem hogy ők nem jöttek." A látogatók és meghívások száma megnőtt, ami azt jelzi: ha láttatjuk a problémát, azok is közelebb kerülnek hozzá, akik távol élnek tőle. Fontos a hitelesség: nem szabad rózsaszín képet festeni, „ismerjük be, hogy rengeteg kudarc van benne", hibáznak, tévútra mennek – ha olyan egyszerű lenne „megmondani nekik", már régen megoldódott volna.

Jöjjenek el látogatóba az alapítványhoz és más szervezetekhez is. A GDPR óvatosabbá tette a bemutatást: az elején ő győzte meg a szegénységben élőket, hogy mutassák meg az életüket – ez küzdelem volt –, most pedig nagyon kell vigyázni, milyen fotót mutatnak, főleg mert a politika kihasználhatja ezeket a helyzeteket. Aki követi az oldalukat, látja, hogy megtalálják a módját, hogy a problémát és a sikereket is megmutassák.

Végső üzenete: árnyalt, toleráns vélemény kellene, ne gerjesszünk társadalmi feszültségeket, hanem a megoldást keressük; egy negatív tapasztalatból ne általában egy társadalmi csoportra következtessünk – „mindenhol van problémás ember". A digitális tér elzárkózása növeli a problémákat; ő a közösségépítésben látja a kulcsot: forduljunk egymás felé, higgyük el, hogy mindannyian emberek vagyunk, és tudunk békésen egymás mellett élni.

A zárásban a műsorvezető megfogalmazta: a beszélgetés tanulsága szerint a generációs mélyszegénység mellett a generációs tanulhatetlenség és a mentális akadályokat is le kell győznie az új kormánynak; reményét fejezte ki, hogy egy-két év múlva pozitív országos eredményekről lehet beszélgetni.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Megri Viktor" – a rendszeres műsorvezető-társ neve az átiratban torz alakban szerepel; a helyes névalak nem állapítható meg biztosan.
  • „Szilverána Noémi" – a főműsorvezető neve szintén torz ASR-alak; a pontos írásmód bizonytalan.
  • „Kái miniszter úr" – a szociális és családügyi miniszter neve torz alakban jelenik meg; a helyes név nem rekonstruálható.
  • „Bótemőke" – gyermekvédelmi szakember neve az új kormány programjában; a helyes alak bizonytalan.
  • „Kispap Csilla" – az oktatási terület átvett vezetőjének neve torz alakban szerepel; a pontos írásmód nem állapítható meg.
  • „Ranóti Róza" – a zongoraművész neve torz alakban szerepel; a helyes név bizonytalan.
  • „kovádiba" – helységnév vagy más kifejezés torz alakja; nem rekonstruálható biztosan.
  • „szőlőutcaivintó intézet" – valószínűleg egy budapesti intézmény nevének torz alakja; a pontos hivatkozás nem azonosítható.
  • „egyszer voltál már itt nálunk az ingában" – valószínűleg egy korábbi műsor vagy adás nevének torz alakja; nem azonosítható.
  • „gyárkenyezhet, pesti, beludai értelmiség" – torz alakok; valószínűleg „gyárvárosi, pesti, budai értelmiség", de a pontos szöveg bizonytalan.
  • „Magdafeszten" – debreceni fesztivál neve torz alakban; a pontos írásmód bizonytalan.
  • „megimálták" – valószínűleg „meganimálták" torz alakja; a kontextus alapján feltételezett javítás.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:10]Sok szeretettel köszöntünk mindenkit.

[00:00:10]Ez a Totem Sót a kultúrkávézóban.

[00:00:15]Ma gyermekvédelemről, az új kormány gyermekvédelmi törvény javaslatáról és az igazgöngi alapítvány munkájáról fogunk beszélgetni.

[00:00:22]Vai vendégünkkel Erry Tok Nórával, aki pedagógus és az Igazgy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője.

[00:00:29]Üdvözlünk nálunk.

[00:00:31]Köszönöm szépen.

[00:00:33]És rendszeres műsorvezető társa Megri Viktor lesz segítségemre.

[00:00:39]A főműsorvezető pedig Szilverána Noémi.

[00:00:44]Sok mindenről lesz szó.

[00:00:44]Lesz szó rólad, hogy mivel foglalkozol és hogy vagy.

[00:00:49]Lesz szó a idei eseményekről.

[00:00:52]Kormányváltás volt, diagnózist hoztak, krízisprogramot hirdettek, törvényjavaslatot nyújtottak be, és tervezzük a jövőt egy teljesen új világban.

[00:01:00]És erről kérdeznék téged.

[00:01:04]És egy személyes történetet szeretnék kérni tőled az elmúlt egy pár hónapból évből, ha le tudnál érni egy olyan találkozást, egy olyan élményt, ami rád nagy hatással volt a terepen, ahol te ugye otthon vagy.

[00:01:18]Hát talán az a legfrissebb vagy leg élesebben élőbbik bennem, amit most a beiskolázási támogatásokkal kapcsolatban éltem meg a kollégáimmal együtt.

[00:01:26]Ög kaptak a családok augusztus végén 50000 Ft támogatást, és novemberben pedig egy utalvány érkezik majd, vagy talán már el is kezdték azokat is kézbesíteni.

[00:01:38]És hát az ember, ha generációs szegénységben élő családokkal dolgozik, akkor pontosan tudja, hogy ahol a mindennapi életszükségletek nincsenek kielégítve, ott nagyon nehéz egy befolyón nagyobb összeggel úgy bánni, hogy azt arra a célra használják, amire egyébként szánt a kormány.

[00:02:02]És hát nyilván azért gondoljunk bele egy generációs szegénységben élő család életébe, ahol a hónap vége felé már a mindennapi betevő is gond, és akkor hirtelen mondjuk öt gyerekre kapnak 250000 Ft-ot.

[00:02:16]Tehát tisztában voltunk vele, hogy egyrésze ennek élelemre fordítódik, hogy bevásárolnak.

[00:02:23]Ezt lehet messziről ítélkezni, hogy ezt hogy tehetik meg, mikor ezt nem arra kapják, de aki közelről nézi, az másképp értékeli ezeket.

[00:02:32]És hát egyenként kellett minden családot végignéznünk ilyen szempontból.

[00:02:37]És hát nyilván azoknál, akiknél tudtuk, hogy érintettek lesznek, ott azért a gyerekek beiskolázásába próbáltunk segíteni, úgyhogy 365 gyereknek segítettünk.

[00:02:50]Nem mindegyik volt ilyen, hozzáteszem, de azt az örömöt, amit a gyerekek arcán lehetett látni, amikor megkapták a felszerelt iskolatáskát, a felszerelt tortartót, azt azért nehéz elfelejteni.

[00:03:03]Öröm volt rajtuk, a szülőkben egy kicsit zavar látszott, de hát ez az, amikor az ember érti, hogy mi van egy-egy gyerekmosoly mögött.

[00:03:15]Nagyon sűrű a heted, és kicsit szerencsések is vagyunk, hogy ma el tudtál jönni.

[00:03:19]És beszélünk még arról az egyik heti programodról.

[00:03:20]A minisztérium maan járt el.

[00:03:22]Erre mindjárt visszatérünk.

[00:03:23]Hogyan néz ki most egy átlagos heted?

[00:03:25]Az igazs Jönnyel Ugye visszavonultál mint első számú vezető.

[00:03:29]Hogyan támogatod a csapatot?

[00:03:32]Hát igen.

[00:03:32]Tulajdonképpen ez a második olyan szeptember, hogy nem tanítok és hát nyugdíjba vonultam, ami egy hátralépést jelent, de inkább úgy fogalmaznék, hogy homeoficeban próbálom meg végezni a munkámat.

[00:03:45]Ez nem volt nálunk egy egyszerű történet.

[00:03:48]Öt évet készültünk arra, hogy az utódlással valami történjen.

[00:03:53]Nagyon komoly szervezetfejlesztés volt mögötte, és volt voltak szakértő segítőink is, hiszen ennek is megvan a maga szakterülete, szaktudósai, és egy-két vezetős modellben gondolkodtunk.

[00:04:06]Úgyhogy a a szociális részt azt Veres Tamás kollégámnak, az oktatási részt pedig Kispap Csilla kolléganőmnek adtam át.

[00:04:12]Ők ketten dolgoznak, és az operatív részben nem veszek részt.

[00:04:17]Ezen nekem is sokat kellett dolgozni magamon, hogy hogy engedjem őket.

[00:04:24]És hát most most úgy dolgozunk, hogy én otthon vagyok, követem a levelezést, minden nap beszélünk telefonon, több a munkacsoportoknak a messenger csoportjaiban benne vagyok.

[00:04:34]És hát ha amikor úgy érzem, hogy szólnom kell valamiért, akkor szólok, és ha nekik van valami kérdésük, akkor megteszik.

[00:04:43]Természetesen be is járok.

[00:04:46]Járok it toldra is, főleg akkor, amikor vendégek érkeznek, de egyébként is próbálok.

[00:04:50]A tanításban nem veszek részt, ez hiányzik, megmondom őszintén.

[00:04:53]És hát az, ami még most rajtam van, az az ügyképviselet, mert ennek a ennek az átadása azért nem egyszerű.

[00:05:02]Tudod, pont azon gondolkoztam most, hogy kaptam egy meghívást, hogy tehát ugye említetted, hogy Zsóf volt a hét nekünk ugye, hogy följöjjünk és hazamenjünk, az 7 óra utazást jelent.

[00:05:11]És most kaptam egy felkérést egy konferenciára, hogy nyissam meg én, és egy 10 perces beszédben vázoljak a társadalmi leszakadással kapcsolatos tapasztal tapasztalatainkat vázoljam.

[00:05:23]És hát nyilván engem hívnak, merthogy most az én nevem a húzónév még, de én húzom magammal az igaz Gyöngyöt is.

[00:05:32]Most azt mondom, hogy ne haragudjatok, de nem jövök föl 10 percért, delegálom egy kollégámnak, akkor valószínű azt fogják mondani, hogy hogy nem, mert vagy keresnek olyat, aki hasonló húzónév.

[00:05:41]És ezzel most nekem sokat kell dolgoznom, hogy legalább ezt a két vezetőtársamat, de a többit is hozzam olyan ismert helyzetbe, hogy ne én legyek már az arca.

[00:05:51]egyébként ennyire egyébként ez ezen sokat tipródtam, hogy ez alatt a 27 év alatt, hogy jó volt-e az, hogy ennyire én lettem az arc.

[00:06:01]És próbáltam megnézni azokat a nagyobb szervezeteket, ahol nem volt ilyen meghatározó az alapító vagy a vezető, hogy hogy vajon ők tehát, hogy jobb jobb volt-e az, és nem vagyok benne biztos, hogy nem kell egy egy meghatározó arc.

[00:06:18]Na most ezen kell dolgoznom, hogy az én arcom megmaradjon, mert nem akarok eltűnni, de hogy a kollégáim arcal hasonlóan ismert legyen az az igazgynghöz kapcsolódva, mint én.

[00:06:29]Ezek olyan kérdések, amivel kell egy vezetőnek foglalkoznia.

[00:06:31]És ugye mindig azt mondtam, hogy szeretném megélni, hogy az igazgöngy nélkülem is működjön, és működik.

[00:06:40]És tanultál valamit a fiataloktól az elmúlt pár évben, ami ami ami neked is segített megérteni új dolgokat?

[00:06:46]Hát természetesen így egy béb boommer vagyok.

[00:06:49]Tehát egyszerűen követhetetlen számomra az, ami a digitális térben történik.

[00:06:53]Most legutóbb éppen a a METával küzdöttem a Facebookon, és nem tudtam, mert hogy én vagyok, aki megnyitotta a a Messenger csoportot, és nem tudtam fölvenni új kollégát, aki nálunk dolgozik.

[00:07:06]Úgyhogy ebben nyilván a fiatalok segítenek már, és nem tehát máshogy gondolkodnak, tudod a tehát hogy az ember, ahogy hát én én 66 éves vagyok, és ezt csináltam 27 évig, és az előző é előző életemben, az elő ezt meg előző időszakban is pedagógusként, de ezzel a társadalmi problémával foglalkoztam.

[00:07:25]Ö tehát látni kell azt, hogy a generációk más tudással és más viszonyulással vannak ebben az egész történetben benne.

[00:07:34]Úgyhogy naponta tanulok a fiataloktól, még a gyerekektől is tanultam, hiszen mikor még tanítottam, az is előfordult, hogy a telefonomat odaadtam, hogy ők segítsenek valamit, mert mert ebben is profibbak, annak ellenére, hogy igyekszem legalább felhasználói szinten követni a változásokat, de ti már ebben sokkal ügyesebbek vagytok.

[00:07:52]És nekem ez rusz volt, amit Noémi mondott a minisztériumról, ahova most, hogy kell fogalmazni szépen, hát bejárási lehetőséghez jutott.

[00:08:03]Gondolom ilyen elég régen volt.

[00:08:05]Mikor volt ezelőtt utoljára minisztériumban?

[00:08:09]Azt hiszem sosem voltam az oktatási minisztériumban voltam egyszer, amikor Maruzsa fölhívatott, hogy megmondja, hogy nem fogunk kiegészítő támogatást kapni.

[00:08:19]Ez a mostani, ez miben tért el?

[00:08:22]Ez is felhívatás volt?

[00:08:26]Meghívás volt.

[00:08:26]Meghívások vannak a Szociális és családügyi minisztériumban.

[00:08:33]Egyelőre kettőn voltunk, egyen én, egyen a kollégáim.

[00:08:36]Az elsőn én voltam, a másodikon a kollégáim.

[00:08:37]Ez egy ilyen tapasztalat gyűjtő megbeszélgetés volt.

[00:08:41]Az első a civilek terapi munkájáról általában, a második pedig a korai gyerekvállalás ról szólt.

[00:08:50]És most egy nagyon szép meghívás érkezett hétfőre, hogy Kái miniszter úr szeretnék köszönteni azt a három díjazottat, akik augusztus 20-án kitüntetést kaptak és akiket a a Szociális és családügyi minisztérium is javasolt.

[00:09:05]Úgyhogy most egy szép ünnepségen voltam odaforduló emberek között, tehát teljesen más a hangulata.

[00:09:12]Figyelj, ami ami sokkolt, az az épület.

[00:09:14]Tehát ezt is elmondom, hogy ugye ez a Rogán Palottának elhíresült csodálatos épületben van.

[00:09:19]És az első alkalommal, amikor ott voltam, akkor a többiek mondták, hogy akkor fel lehet menni a szivarszobát megnézni, de én annyira meg voltam csömölve ettől az egésztől.

[00:09:29]Tehát azért toldról ugye ahol a Pilot programunk van, ami egy szegregátum, egy egy teljesen szolgáltatáshiányos lakhatási szegénységgel sújtott település, gyerekszegénység, hogy onnan én ezeket megnézem, én azt nem bírtam az első alkalommal én ott hagytam, eljöttem, most megint felajánlották, hogy akarjuk beleállni az épületet.

[00:09:48]Hát most elmentem és megnéztem, mert majd fogok írni egy posztot róla.

[00:09:52]Sokkolt, tehát hogy sokkolt az, hogy hogy itt 4 millió Ftos asztalnál ülnek.

[00:09:57]1 millió Ft-os székben, hogy ahogy ez az eg az a növényoszlop, amit Alpin technikával tartanak rendben.

[00:10:06]Szóval egyszerűen értelmezhetetlen, hogy hogy a csodába hát a gondolom a bútorokat nem tudták kicserélni, tehát ezt ők nem használták, hiszen a az átadása az épületnek az már a a választások utánra esett, de hogy ott van az épület.

[00:10:21]Hát mit mondjak?

[00:10:24]Azt akarom, hogy vagy azt szeretném megélni, hogy hogy ebből legyen inkább egy turisztikai látványosság, hogy hogy ilyet nem jó csinálni.

[00:10:30]Én voltam egyszer Bukaresbe és a parlamentben, és ott is turistacsoportokat vezetnek, és hát ott megnézzük azokat a márványszobrokat, meg azt a pulpitust, ahonnan Csaesco beszélt.

[00:10:45]És hát én azt gondolom, hogy ennek is olyannak kellene lennie.

[00:10:47]az egyenlőtlenség átélésére ennél jobb lehetőség nincs is talán, mintogy valaki bejárja ezt az utat toldról a karmelitáig.

[00:10:58]Tehát ez egy ez egy érdekes lelki út is, de itt elhangzott, most megpróbálok tegezésre áttérni, nekem ez nehezen megy.

[00:11:06]Előtte már beszéltünk erről, úgyhogy a közönségtől is elnézést kérek.

[00:11:11]Lehet, hogy nem fog minden pillanatban sikerülni, de hogy azt mondtad, hogy tapasztalat szerzés, de ez egy kétirányú tapasztalatszerzés.

[00:11:20]Nyilván a minisztérium érdeklődik arról, hogy hogy mennek az igaz Gyöngynél a dolgok, mik a tapasztalatok ott, de egyfajta tapasztalatszerzés az új minisztériumról és az új politikáról az igaz Gyöngy szempontjából is.

[00:11:36]Mind a két fél elégedett.

[00:11:40]azért ezt ez nem úgy van, hogy az igazgöngyöt hívják.

[00:11:42]Tehát én az elsőn voltam és akkor kilenc szervezet volt.

[00:11:46]Tehát itt nem kifejezetten az Igazgy Gyöngy programjára kíváncsiak, hanem inkább arra, hogy mi a problémát, hogyan látjuk.

[00:11:53]Bizonyos kérdések mondjuk a Fe a felzárkózó települések esetében, vagy egyáltalán a lakhatási szegénység kezelésében, vagy ilyen témákban.

[00:12:02]Az, hogy hát figyelj, nekem azt megélni, hogy azután a 16 év után, amikor azért a azért nekünk kijutott, tehát a partizános interjút, nem tudom láttátok, tehát azért nekünk vagy nekem is személy szerint is kijutott abból, hogy nagyon határvonalon kellett egyensúlyoznom ahhoz, hogy hogy túléljük, hogy megmaradjon az igaz Gyöngy, hogy ne ne feszítsen túl a hú, de ugyanakkor megtartsam az önazonosságomat, meg a gerincünket, meg a hitelünket.

[00:12:27]azért ez egy nagyon rossz időszak volt.

[00:12:29]Ehhez képest most egy felüdítő, hogy egyáltalán kíváncsiak a tapasztalatainkra.

[00:12:34]Tehát ez bíztató.

[00:12:37]Na most nyilván fogunk még majd biztos erről beszélni, de hogy türelemmel kell lenni, mert hát három hónap telt el, és azért ott olyan emberek kerültek most döntési pozícióba, vagy program kidolgozási pozícióba, mintogy gyermekvédelemben mondjuk Gyurkó Szilvi vagy Bótemőke, akikkel mi együtt dolgoztunk előtte is, és az ő nevük azért nekem egy garancia arra, hogy itt el fog indulni valami valami hasznos, valami tényleg rendszerváltó munka.

[00:13:05]Ugye az első kapcsolat az új politikával az az igaz Gyöngy részéről a napszemüvegügy volt, hogyha nevezhetem így.

[00:13:12]Ugye Magyar Pétert támadták azzal, hogy női napszemüveget visel az egyik eseményen.

[00:13:17]Ez gyakorlatilag közvetlenül azután történt, hogy ő felbukkant a magyar politikában, tehát 2024 tavaszán, és akkor ő ezt árverésre bocsátotta, és az ezzel nyert pénzt, azt pedig az Igaz Gyöngy Alapítványnak ajánlotta fel, hogyha én ezt jól tudom.

[00:13:34]Így van.

[00:13:34]Így van.

[00:13:34]Jól tudod.

[00:13:34]Tehát ez 3 millió Ft volt.

[00:13:36]És akkor pont Debrecenben volt valami nagy esemény, amikor amikor ezt nekünk megkérdezték, hogy elfogadjuk-e.

[00:13:41]Hát elfogadjuk ezt természetesen.

[00:13:45]Ez természetes.

[00:13:45]Igen.

[00:13:45]Arra akarok kyukadni.

[00:13:47]Nekem mindig az a félelmem, hogy egy olyan helyzetben, mint amilyen itt kialakult 2024 elején, ami a magyar politikában is fordulatot hozott, előfordulhat az is, hogy a politika fel akarja használni azt a helyzetet, hogy a gyermekvédelem és a szegény gyermekek sorsa az egy pillanatnyi reflektorfényt biztosít.

[00:14:10]Sőt, hát ez a reflektorfény akármikor újra bekapcsolható, akkor így mondom, mondjuk például szeptember 14-én pont akkor hozták elő az új gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos javaslatot, amikor Orbán Viktor visszatért a magyar politikába a köcsei beszéddel, hogy és nekem azért jó, hogyha ön azt mondja, hogy a minisztérium is úgy áll hozzá, és ezt érzékeli is, hogy arról biztosíthatja az embert, hogy itt nem csak felhasználni akarják a mondjuk úgy nagypolitikai gyermekpornok pornográfia vagy pedofília címen, hogy ez ez szavazatokat hozzon, népszerűséget hozzon.

[00:14:47]Azt érzi, hogy nem erről van szó.

[00:14:51]Ez egy nagyon nagyon érzékeny és nagyon fontos terület.

[00:14:54]Tehát én az Igaz Gyöngyöt nagyon igyekeztem a pártpolitikától mindig távoltartani.

[00:14:59]Tehát az egy ö nagyon fontos alapérték volt, hogy mi szakpolitikai kérdések mentén konzultálunk bárkivel egyébként, aki akit ténylegesen a szakpolitika érdekel.

[00:15:13]azért én megéltem azt a a az előző kormány idején, hogy a választásoknál hát nálunk az összes ellenzéki párt volt akkor, amikor a választások előtt voltunk.

[00:15:23]Egyébként nem, de akkor ott mindenkinek fontos volt az igazgja, hogy na most én megértem olyan történeteket, hogy hosszasan beszéltem valamelyik képviselővel, azt hittem, hogy érdekli a dolog.

[00:15:36]Ö pedig a végén azt mondta, hogy akkor most szelfizünk egyet itt az igazgöngy táblája előtt, és fölhasznált engem az igazgöngyöt arra, hogy hogy gyakorlatilag ő az ő csapatukhoz tartozunk.

[00:15:49]Én megéltem olyat, hogy meghívtak egy konferenciára a parlamentben, lesz gyermekvédelemről lesz szó.

[00:15:55]Aztán mondtam, hogy igen, oké, tartok egy előadást.

[00:15:57]Utána kaptam egy emailt, hogy bocsánat, de helyhiány miatt egy kerületi kultúrházban lesz.

[00:16:02]És hát egy pártpolitikai rendezvényen találtam magam, ahol gyakorlatilag arról szólt minden, hogy mi mennyire rosszakol.

[00:16:11]Nem akarom ezeket.

[00:16:11]Tehát ezeket az ember ennyi idő alatt megtanulja, hogy ezeket rövidre kell zárni.

[00:16:16]Az igaz gyöngy nem pártpolitika mentén van.

[00:16:19]Kor éleződött gondolom a figyelőszerkezete meg az idegrendszere arra, hogyha ki akarják használni az igaz Gyöngyöt meg a szegény gyerekeket, akkor akkor azt rögtön érzékeli.

[00:16:32]Terepre nem is nagyon engedtünk senkit.

[00:16:34]Tehát az irodáig engedtünk, amíg engedtük, de a következő meghívásra egyértelműen nemet mondtam, és meg is mondtam, hogy nem, nem ez a vonal.

[00:16:40]Tehát aki nem értette meg ezt a szakpolitikát, az próbálkozott.

[00:16:44]Ö ö és most is kimondtam, a napszemüveg után is kimondtam, nem vagyunk tiszások, nem vagyunk a Tiszapárt aktivistái, szakpolitika mentén dolgozunk, és nyilván amikor jött Magyar Péter a Nagyváradi úton, akkor bekanyarodott Toldra, ott volt, mint ahogy más településeken is megállt, és ott is nagyon vigyáztunk, hogy hogy ne ne ez hangosodjon ki, mint ahogy a a Fidesz kormány sem, bár ők meg se akartak kísérteni, hogy így mondjam.

[00:17:12]Tehát, hogy ez nem volt.

[00:17:14]Szóval ez egy alapdolog, hogy hogy ne adjuk a pártpolitikának oda.

[00:17:18]Egyik kormány jön, a másik megy.

[00:17:18]Ha most ne adj isten a a Fidesz nyert volna, mi akkor is ott maradunk, a probléma akkor is ott marad.

[00:17:24]Nekünk tovább kell dolgozni.

[00:17:26]Egy civil szervezetnek a függetlenség a túlélést jelenti.

[00:17:30]És ez nagyon fontos, hogy ezt ezt megtartsuk.

[00:17:34]És akkor hangozzék el a kitüntetés neve, amit kaptál, ugye a magyar Érdemrend Tiszti Kereszt polgári tagozat.

[00:17:38]Ö, és szeretném megérteni, hogy ugye mondtad, hogy 27 évig, 27 éve dolgozol ebben, és ez már történelmi táblat, és ebből a ner csak 16, tehát előtte is már dolgoztál 11 évet.

[00:17:51]Hogy hol láttál olyan törést, vagy olyan változást a Nideje alatt, ahol ahonnan már lehetett látni, hogy valamifélment.

[00:18:00]Ugye itt közvélemény csak azt látja, hogy bicske, bicskei ügy, kegyelmi botrány, most a szőlőutcaivintó intézet, ugye, de te, aki belülről foglalkoztál szakmailag a kérdéssel, láttál-e olyan trendet vagy folyamatot, ahol már te is láttad, hogy ebből ez lehet?

[00:18:17]Tehát nyilván én a előző időszakban ugye az előző rendszerben kezdtem el dolgozni, tehát nekem van egy megtapasztalásom nem csak gyerekként vagy fiatalként, hanem munkavállaló pedagógusként is arról, hogy milyen volt az előző rendszer.

[00:18:30]Látás volna, akkor nem 27, hanem így van.

[00:18:32]Így van.

[00:18:32]És utána megélni a kormányokat.

[00:18:34]Hát több szintjét tudnám ennek mondani, hogy milyen változások voltak.

[00:18:38]Ha most az önkormányzatokat nézem, akkor ugye a rendszerváltás első önkormányzatai teljesen szakmai alapon szerveződtek.

[00:18:45]Hát benne voltak pedagógus, iskolaigazgató, olyan cégvezető vagy vállalkozó, akinek tudása volt a világról.

[00:18:53]Aztán orvosok.

[00:18:53]Tehát egyszerű egy olyan szakmai tím volt, amiről azt érezte az ember, hogy mozgatja a a település életét.

[00:18:59]Aztán jött a második kör, a második önkormányzat, amikor kezdett átalakulni a kép, és ezek az emberek, akiknek a akik mondjuk úgy, hogy szaktekintélyek voltak a saját területökön, ők kezdtek ebből kiszállni, és a helyükre jöttek mások.

[00:19:15]És én emlékszem, talán a harmadiknál fogalmaztam meg, hogy ha egy képviselő nem tudja értelmezni azt a azt a szót, hogy mondjuk mi az, hogy normatíva, akkor annak nem lenne szabad ott lennie.

[00:19:26]És akkor ebből lettek anomáliák.

[00:19:28]Tehát jól emlékszem, hogy az első Fidesz kormány idején az egyik kis falub a Fidesz és az MSZP egyenlő arányban voltak a képviselők között és egy ember volt, aki aki a mérleg nyelve volt.

[00:19:41]Az a hat osztályt végzett csordás volt, akit megszavaztak.

[00:19:43]És ennek az embernek, az egy embernek a véleménye döntött arról, hogy a két diplomás iskolaigazgatónak a pályázata megfelel-e vagy sem, mert akkor még ugye az önkormányzatoknál volt.

[00:19:53]És hát ezekbe aztán lettek változások.

[00:19:56]Mondjuk még még lejjebb csúsztunk, és mondjuk most a legutóbbinál például előfordult az az eset, hogy ö valaki, aki mondjuk ugye a fekete zónában építi fel a az életstratégiáját, és mondjuk négy osztálya van, komolyan veszélyeztetett települési polgármestert, mert az ő szlogja az volt, hogy majd ő ingyen fog fuvarozni mindenkit, ha megválasztják, és ezek komoly veszélyek voltak.

[00:20:21]Szóval érted, hogyha ha így ezt látod, akkor látod, hogy az önkormányzatiság az elcsúszott valami olyan irányba, amikor kiveszett a szakmaiság.

[00:20:28]Lehet, hogy azért, mert az emberek már nem akarták, mert mert megcsömörlöttek tőle, de hogy egyszer így megvolt ez a vonal.

[00:20:36]Hát az, hogy a gyermekvédelemben most mik derülnek ki?

[00:20:38]Figyelj, így így ennyire ezek a ezek a a tények nem látszottak.

[00:20:46]Az előző rendszerből hoztuk azt magunkkal.

[00:20:48]Szerintem ez egy nagyon erős szocializációs minta, hogy a a vezetőnek belül kell tartani a problémákat az intézményen.

[00:20:56]Tehát egy vezető, és most tök mindegy, hogy intézményvezetőről beszélünk, polgármesterről vagy politikusról, hogy azt kell igazolnia, hogy amíg ő regnál, addig ott minden fejlődik.

[00:21:08]Tehát nem olvashattunk el egy leszakadó, vagy nem olvashattunk egy leszakadó településen egy olyan intézményvezetői pályázatot, ami arról szólna, hogy a szegált iskolával küzdünk, tele vagyunk konfliktussal, naponta jön a rendőrség és nem boldogulunk.

[00:21:22]Nem erről szólt, hanem arról, hogy minden csodálatos.

[00:21:24]Szóval értik, hogy így erre van szocializálva az ember, hogy bocsánat, hazudj, csak a jót mutasd, és ne beszélj a problémáról.

[00:21:33]És ez a ez az attitűd, ez nagyon erősen beégett az emberekbe.

[00:21:36]Szerintem ezt örököljük.

[00:21:38]Ez egy átörökített szocializáció, amitől nem tudunk megszabadulni.

[00:21:42]És erre a ez az elmúlt 16 év ráerősített.

[00:21:44]Tehát az volt az jó intézményvezető, aki megfelelt a döntés a fölötte levő döntéshozónak, és a lojalitásával kifejezte ezt.

[00:21:54]Ő biztos lehetett abban, hogy a következő pályázatnál is ő megkapja ezt a pozíciót.

[00:22:01]És ez egy nagyon rossz ö képet vetített rá, mert ebben eltűntek a azok a azok a dolgok, amik most kiderülnek.

[00:22:09]baj mindig volt.

[00:22:09]Itt van például a most foglalkozik a a diagnózisel a gyerekek szökése, az állami gondozott gyerekek szökése.

[00:22:17]Tehát én emlékszem, hogy hogy nekem volt egy kedvenc gyerekem, akit kiemeltek, és folyamatos szökésben volt, és és velem volt kapcsolata, és én tudtam, hogy hol van.

[00:22:30]És akkor mert egy idő után nálam mindig jelentkezett, és akkor én szóltam a a lakásotthonban, hogy hogy itt van, érdekelne jönni.

[00:22:37]És akkor azt mondták, hogy ők már leadták az ügyet a rendőrségnek, ők már nem tartóik.

[00:22:40]Akkor szóltam a rendőrségnek, a rendőrség azt mondta, nem vagyunk mi taxi.

[00:22:44]Értitek?

[00:22:44]És akkor már lehetett érzékelni, hogy itt valami nagyon nagy baj van, hogyha hogy hogyha ezeknél, hogy ott voltak a gyerekek, visszajöttek a szegregátumba, ott buújtatták őket, hogy hogy itt valami valami nem stémel, de ilyen durva anomáliákról nem lehetett tudni, mert mindenki belültartotta.

[00:23:02]És akkor ez a zártvilág okozza azt is, hogy gyerekek a bent élő fiatalkorok nem mernek nem nem találnak senkit, akinek elmondhatnák a problémákat, hogy nálatok hogyan biztosítjátok, hogyha valaki szeretne felszólalni, vagy szeretne kitörni, hogy ezt elmondhassa, hogy őt bántják, vagy őt ő ő valamilyen súlyos bajban szenved?

[00:23:25]Hogyan tudja ezt számolni nektek, vagy akár egy egy kívülálló embernek?

[00:23:29]Hát nyilván az, hogy milyen viszonyt alakítunk ki a a gyerekeinkkel, ez ez egy kulcsfontosságú dolog ebben.

[00:23:36]A gyerekek nagyon sokszor például a szexuális abúzusról nem nem azt az az nem nem úgy élik meg, mint ahogy azt mi tragédiának én emlékszem, hogy abba haltam először bele, amikor gyerekeket ilyenért, hogy hogy és hát ki végül is kiemelésre kerültek, de azt hiszem az annyira mélyen beleégett a lelkemben, hogy sosem fogok tudni úgy gondolni rá, hogy hogy túl legyek rajta.

[00:24:02]De volt ilyen például a a munkánk során, hogy szeptemberben, amikor megkezdődött az iskola, akkor a kisfiú ment a kollégámhoz, és láthatóan le volt fogyva, és akkor kérdezte tőle, hogy hát mi történt veled?

[00:24:16]Beteg voltál és mondta, hogy nem, ha nem, nem volt jó otthon, mert sokszor nem kapott enni, és fölhúzta a nadrágját, és azt mondta, meg meg is vehetek, és ott látszótak rajta az ütésnyomok.

[00:24:27]Hát ő nem tudott kihez fordulni, és ezt meg kellett, hogy várja a a szeptembert, hogy az az a a tanár, akivel neki bizalma, akiben neki bizalma volt, annak elmondhassa.

[00:24:38]Hát a órákon belül kiemeltettük a családból nyilván nyilván nehezek ezek, tehát nagyon nehéz kialakítani, nagyon nehéz látni a családoknak a belelátni a családok életébe úgy, hogy mindent észrevegyünk.

[00:24:51]A legnagyobb kihívások a családon belüli erőszak.

[00:24:53]És azért, hogy hogy értsétek, hogy miért bizalmi viszonyt alakítunk ki egy családdal, beengednek a házukba, fejlesztjük az ott ott a kisgyereket segítünk, hogyha valamire szükségük van, és elkezdjük látni, hogy hogy valami nem stémel, elkezdjük látni, hogy hogy itt a a zömében ugye a férfiak, hát minden esetben a férfiak terrorizálják a családot, és akkor ha szólunk a rendszernek, akkor nagyon óvatosnak kell lenni, mert ugye azt is megértük, hogy ilyenkor a a rendszerben dolgozók azok nem azok nem védenek meg minket, tehát nem úgy mennek oda, hogy ők névtelen bejelentést kaptak, hanem meg is neveznek minket.

[00:25:36]E és akkor akkor nullára megy a bizalmi viszonyunk egy pillanat alatt, és becsukódik a kapu, az ajtó, és nem engednek be többet, és akkor utána már ki fogja észrevenni.

[00:25:48]Szóval olyan olyan iszonyatos kérdések ezek, amikor érezzük, hogy nagyon kell, hogy az intézményrendszerrel egy együtt gondolkodjunk.

[00:25:57]Ugye az igazgöngynek az egy fontos elve volt, hogy mi nem egy civil zárványt akarunk, hanem ha egyszer ott van egy állami rendszer, amelyiknek az a dolga, hogy ezekkel a családokkal foglalkozzon a problémáival, akkor nekünk össze kellene fogni.

[00:26:10]Most szokták kérdezni tőlem, hogy új milyen nehéz a családokat partneré tenni.

[00:26:15]És mindig azt szoktam mondani, hogy semmivel sem volt kevesebb vagy nehezebb vagy könnyebb, mint a intézményrendszert partneré tenni.

[00:26:24]Azért az első ilyen dokumentumról, ami rólam, ami írásban megjelent, az egy ámügyi előadótól volt, amikor az önkormányzatot értesítette, hogy ritók Nórát, ezt a dilettáns bajkeverőt távol kell tartani a rendszertől.

[00:26:39]És az önkormányzatot kérte, hogy hogy te hol vagyunk itt?

[00:26:42]A jelzőrendszertől, ugye?

[00:26:45]jelzőrendszerökére beszélni.

[00:26:45]Nagyon nagy harc volt, hogy ezeket elérjük.

[00:26:48]Nagyon sok mindent megértettünk egyébként az intézményrendszer működéséből is.

[00:26:55]Leginkább azt, hogy ők ugyanúgy áldozatai nagyon sok esetben ennek az egésznek mint mint a a családok vagy a gyerekek, mert ebben a rendszerben nem tudnak másképpen működni.

[00:27:08]Ez is egy szocializáció lett.

[00:27:08]Tehát nagyon emlékezetes az a történet, amikor már hívtak bennünket esett konferenciákra.

[00:27:13]Ugye ez például, hogyha valamelyik családdal nagy gond van, akkor a családsegítő a gyámhivatal leül, és akkor általában ennek az a vége, hogy védelembe veszik a gyerekeket, és egy fél évig figyelik őket.

[00:27:23]És akkor emlékszem egy ilyen re mi mentünk egy családdal, mert ők kérték, hogy menjünk, és akkor már nem a nem merték, nem akarták a az intézményrendszer, hogy ne legyünk ott, hogyha már egyszer márt a nyilvánossággal próbáltam harcolni ezzel, hogy hogy ott vagyunk, és akkor meg a törvényekkel és akkor azt mondta az egyik családsegítő, mikor ott a családról beszélgettünk, hogy értem már mi a baj, Nóri, az a baj, hogy ti ezekkel vagytok, nem velünk.

[00:27:49]Most értitek?

[00:27:52]Tehát, hogyha úgy áll fel egy segítőrendszer, hogy az asztal egyik oldalán ülnek azok az ügyintézők, családsegítők, akiknek segíteni kéne.

[00:27:58]És a másik oldal az egy elítélendő bajokozó, és még akkor itt vannak a civilek, akik ahelyett, hogy őket támogatnák, velük vagyunk.

[00:28:09]Szóval így na most ez olyan felismerés volt, hogy így hát mi mit akarunk akkor?

[00:28:16]Hogy akarunk változást, hogyha ez az attitűd?

[00:28:17]És akkor hát elkezdtünk ezen is dolgozni, hogy megértsük őket, hogy miért így reagálnak, mi az a kiégés, mire van szükségük.

[00:28:24]És tulajdonképpen például a családsegítő szolgálatokkal kialakult egy segítő együttműködés, hogy mondjuk adományokat adunk.

[00:28:31]És erre is van egy történetem, hogy emlékszem, hogy vittünk babakocsikat, ruhákat zsákszámra egy családsegítőnek, és hát úgy átvették, és azt mondták, hogy jó, hát akkor majd kiosztjuk, és majd kiírjuk, hogy az igaz gyöngytől van.

[00:28:45]és mondta, hogy nem kell kiírni.

[00:28:47]Azt mondja, adhatjuk úgy, mintha menk lenne.

[00:28:51]Mondtam, igen.

[00:28:51]És akkor másnap felhívott, és azt mondta, hogy én most értettem meg, hogy ti igazán akartok segíteni.

[00:28:57]Szóval, hogy nekik milyen eszközeik vannak.

[00:28:59]És akkor azt azt nem akartam, hogy az legyen, hogy a család kisegítő, ugye így mondják a célsoportról, a család kisegítő az nem segít semmit.

[00:29:07]Na, az igaz Gyö meg segít, mert akkor megint egymás ellen dolgozunk, hanem azt akartuk, hogy mindannyian segítsünk, és ez a covid idején nagyon kihangosodott.

[00:29:14]Ott még a védőnőket is mi segítettük maszkal, feltőtlenítővel, hogy hogy tudjanak dolgozni.

[00:29:23]Hogyan fogalmaznád meg, hogy mi volt a legeredményesebb terület az Igazsony Alapítvány esetében, terepen állatok az elmúlt 16 évben meg az elmúlt 27 évben?

[00:29:35]Hüm, amire legbüszkébb vagy?

[00:29:35]Hát ez tehát mi elős társadalmi hatékonyságméréssel dolgozunk, tehát van egy rendszerünk, amiben próbáljuk számszerűsíteni is az adatokat, meg inkább ezeket az attitűdváltásokat is valahogy követni.

[00:29:49]Tehát az, hogy hogy mondjuk a tehát a told az egy pilot program, ott tudjuk minden elemét vinni ennek a a munkának.

[00:29:57]Ez a legkomplexebb civil modell, tehát nem tudok olyat, amelyik ennyire átfogná az egész lakosságot, a a az egész közösséget és az egész problématérképet.

[00:30:06]Ö mellette még vagyunk 17 településen ilyen rész elemekkel jelent.

[00:30:08]És akkor itt például ebben a kis nagyon tényleg a legproblémásabb falu volt ott a környéken, ahol elkezdtük 17 éves szándékoltan ide itt itt mentünk, mert hogy ez egy tehát ez egy szolgáltatáshiányos település, ahol még egy kocsmát sem tud eltartani a falu.

[00:30:25]Azt hiszem ez elég beszédes, nincs bolt se, egy tagóvoda van egy iskola sincsen semmi.

[00:30:30]És akkor itt mondjuk a az iskolai lemorzsolódás az az gyakorlatilag megszűnt.

[00:30:35]Vannak érettségizett gyerekeink, tehát 17 év alatt azért már van ilyen is.

[00:30:39]Aztán al csináltunk egy-egy társadalmi vállalkozást, tehát foglalkoztatjuk a szülőket.

[00:30:45]És itt lett egy stabil mag, akiknek a munkavállalói kompetenciái most már nagyon jók, tehát azt gondolom, hogy bárhol megállnák a helyüket.

[00:30:52]A rendőrség is elismeri, hogy a a rendőrségi beavatkozást igénylő esetek aránya csökkent.

[00:30:58]És talán az a legfontosabb, hogy sikerült egy közösségi magot létrehozni, amelyik el tud köteleződni bizonyos alapértékek mellett.

[00:31:09]É ez nagyon nagyon fontos.

[00:31:11]Tehát egy egy a generációs szegénységben nincs közösség, ott túlélés van.

[00:31:14]És hát ezt is érteni kell, hogy a túlélési stratégia meg az életstratégia nem ugyanaz.

[00:31:23]A a aki szegénységben él, mély szegénységben él, annak túlélési stratégiája van.

[00:31:28]Legyen holnap is mit enni, holnap után is mit enni, de nem terjed hetekkel, hónapokkal előre a gondolkodása.

[00:31:36]Ez egyébként csak a rövidtávú gondolkodást támogatja.

[00:31:38]Mi, akik a többségi társadalomban vagyunk, mi azt mondjuk ugye, hogy hát az oktatásban tessék csak nyugodtan tanulni, nyolc év, aztán 12 év, és akkor lesz szakmád, és akkor majd jobban fogsz élni.

[00:31:51]De ez egy hosszútávú gondolkodás és ez egy életstratégiai gondolkodás.

[00:31:55]Na most ez a legnagyobb kihívás, hogy ezt a kettőt hogyan tudjuk közelíteni, a túlélési stratégiát és az életstratégiát egymáshoz.

[00:32:05]Ehhez pedig közösség kell és közösség a az az egyéni életstraté, azt szoktuk mondani, hogy egyéni életstratégiákat támogatunk közösségi megerősítéssel, mert egyénileg nem lehet segíteni.

[00:32:16]Ha a közösség azt támogatja, akkor ott lesz a fenntarthatóság a a közösségben.

[00:32:23]Mert ha azt mondják, hogy elhatárolódunk a gyerekprostitúciótól, a fekete zónától, nem tudom mitől és és letesszük a közös értékeinket az, hogy amellett, hogy nem tudom, közösségi kertet csináljunk, közösségi eseményeket szervezünk, akkor az a az a közösség elkezd működni és elkezd élhetővé válni a település.

[00:32:43]És azok, akiket, akik mondjuk úgy a Holdudvarban vannak, azok egy idő után elkezdenek behúzódni, és hogyha egy kritikus tömeget elér, akkor kiszorulnak azok, akik akik nem szerint az értékrend szerint vannak, és ezt megéljük, és ez a legfantasztikusabb, azt hiszem, ebbe a munkába.

[00:33:03]Az elmúlt években években hallottunk egy statisztikai háborút, hogy mekkora is a szegénység Magyarországon.

[00:33:07]az Európa statisztikái, a magyar kormány statisztikái szerint, ugye ott volt egy történelmi esély az elmúlt 15-20 évben az Európai Uniós csatlakozás után is.

[00:33:15]Te mit érzékeltél ebből a történelmi esélyből, amit kapott Magyarország a gyelmeszegénység felszámolása kapcsán?

[00:33:21]A beömlő pénzek, a a nyitott új munkalehetőségek országos szinten és a te területeden?

[00:33:33]Hát nyilván a a mondjuk, hogyha a biztos kezdett házakra gondolok, ami ugye még Ferkez Zsuzsához kötődve elindult, akkor ott voltak ígéretes kezdeményezések.

[00:33:40]Én azt gondolom, hogy ós szegénység problémával sem a rendszerváltás előtt, sem azóta nem sikerült megbirkózni.

[00:33:53]Egy picit ilyen forró krumpli dolog ez, hogy sokáig senki se szereti kézben tartani.

[00:33:57]Nem szavazatszerző tétel.

[00:34:01]hogyha erről a társadalmi csoportról beszélünk, és ez azért meghatározott mindent, az utóbbi 16 év pedig felvirágoztatta a korrupciót ezen a területen.

[00:34:10]Azért azt mi egészen a terepen is megtapasztaltuk, hogy milyen iszonyatos pénzek folytak el gyakorlatilag hatásmérés és hatás nélkül és nagyon sok esetben a korrupció mentén.

[00:34:23]Tehát voltak ebből emlékezetes történeteim, mert nyilván a rendszerben gondolkodva azt reméltem, hogy hogy a rendőrség fele vagy a vagy a minis a minisztérium fele valamilyen jelzéssel lehetünk.

[00:34:36]És hát volt egyfajta kapcsolódás végül is, ha nem is konkrétan, hogy konkrétan a minisztériumhoz, mert ugye benne vagyunk most is a felzárkózó települések programban, és akkor ott volt egy olyan pont ugye ez egy a 300 legszegényebb falunak a támogatására irány és a Máltai szeretetszolgálat volt ennek, vagy az most is a szakmai vezetője vagy a irányítója.

[00:34:58]És ez egy BM-es projekt volt.

[00:35:00]És akkor abba a a legutóbbi ilyen esemény az volt, amikor ezt a bizonyos kompetenciaalapú fejlesztéseket a kisebbségi önkormányzatok vonalán lehozták a kis falvakba is.

[00:35:12]És akkor hát nálunk is volt egy ilyen toborzás, hogy már toldon, hogy lehet jelentkezni.

[00:35:17]Hát elmentek vagy 15-en a a meghal vagy erre a tájékoztatóra, de aláírták a jelenléti ívet, és ennek utána a kulcsfontossága lett a történetben, de nem mentek el a képzésre, ami egyébként abból állt, hogy három hónapig kaptak volna ilyen életvezetési fejlesztéseket, és mellé 55000 Ft-ot havonta, azt hiszem.

[00:35:40]És amikor lement a három hónap, hát láttuk, hogy nem azok tartják, tehát hogy akiknek a kompetenciája olyan magas ebben, de de jelezték a másik településen, ahol megvalósították a a az egyik asszonyt, hogy nem kapták meg a pénzt.

[00:35:57]És akkor hát mondtuk, hogy mi a helyzet, és próbáltunk tájékozódni, és én azt gondoltam, hogy a mi legközelebbi ilyen online meetbe, ami a felzárkódó településeknél van, és amin a minisztérium is képviseltette magát, én beviszem ezt a problémát, hogy hogy akkor ez hogy is van, és hát elmondtam, hogy hogy nem kapták meg a pénzt.

[00:36:20]Sőt, akkor már azt is tudtam, hogy azok az emberek, akik aláírták a jelenléti ívet, azoknak a neve is ott van, mint akik elvégezték ezt a tanfolyamot.

[00:36:29]Úgyhogy meggyőződtem róla, hogy nem voltak egyszer se.

[00:36:31]Tehát beszéltem velük, hogy nem nem voltak ott.

[00:36:32]És akkor ott azt mondta egy főosztályvezető, hogy küldjen be a kódját a pályázatnak, és utána néz.

[00:36:39]És be hát nyilván lefotóztattuk, beküldtük, és akkor egy pár nap múlva kaptam egy emailt, hogy ő bekérte a a projektvezetőtől az adminisztrációt, és ez egy tökéletesen működő program, és legyek szíves tartózkodjak attól, hogy egy ilyen sikeres programot megrágalmazok, és a következő online méten nyilvánosan kérjek bocsánatot.

[00:36:59]Nagyon dühös voltam.

[00:37:02]Nagyon dühős volt.

[00:37:03]Melyik?

[00:37:03]Melyik évben volt?

[00:37:03]Melyik évben volt, ha lehet kérdezni?

[00:37:06]Talán három éve.

[00:37:08]És akkor azt éreztem, hogy hogy nincs kinek jelezzük, értitek, hogy hogy mindenhol mindenhol ez van minden területen.

[00:37:16]És nem nem és hát ez ez csak egy példa, de sorolhatném még a digitális szakadék programot, amiben ugye telefont kaptak azok, akik egy tanfolyamot végigültek és ennyi volt, hogy beültették a család legidősebb tagját, akinek fogalma nem volt az egés, mert az ajtóba elvették tőlük a telefont, mert mert erről szól.

[00:37:36]Ezek a kipipálós tételek, vagy a bekért személyigazolványok, amik és olyan tabletek, amik soha nem érkeztek meg a településre, olyan köz, olyan munkaprogramok, amikor elmondták, hogy egy stadion építkezésre mentek, de csak alá kellett írni, és hogy nem kellett csinálni semmit, de kaptak pénzt.

[00:37:54]Szóval ezek mind-mind ilyen korrupciós ügyek voltak, és nem tudtunk el nem tudtam mit tenni, tehát nem nem volt kihez fordulni ezzel ezzel az egésszel.

[00:38:06]az ilyen esetek után érezhető a bizalomvesztés a szegényrászorulók között.

[00:38:10]Tehát most ezt úgy értem, hogy hogy azt látják, hogy az állam sem úgy működik, ahogy ígéri, hogy működik.

[00:38:17]Márpedig ugye, ahogy itt hallottuk az előbb, a az életstratégia szerű gondolkodáshoz úgy lehet eljutni, hogyha a létbizonytalanság valamilyen szinten megszűnik, mert amíg a létbizonytalanság van előtérben, addig nem tud az ember életstratégiában gondolkodni.

[00:38:35]És akkor azt tapasztalja az ember, a szegény ember, hogy még abban is átverik, amiben pedig a kezüket nyújtották, és amit az állam úgy tűnik, mintha garantálna.

[00:38:45]Ez mennyire veti vissza mondjuk azt a munkát, amit az igaz Gyöngy évtizedeken keresztül végez a bizalom szempontjából?

[00:38:56]Igen.

[00:38:56]Tehát azt azért érteni kell, hogy a ezeknek az embereknek a világlátása és a tudása arról, hogy mi az, ami az államtól nekik segítségben jön, ez nagyon kevés.

[00:39:05]Tehát ők nem látják át ezeket a rendszereket.

[00:39:07]Tehát az például, hogy az Igaz Gyöngy az egy civil szervezet, akit mondjuk a Fidesz finoman szólva nem kedvelt, azt mi nem tudtuk ott beemeltetni, hogy mi hol vagyunk.

[00:39:15]Mi ott vagyunk és ugyanúgy szereplői vagyunk ennek a az ő életüknek, mint ahogy a a családsegítő is ott van, de hogy nem nem áll ez össze nekik, hogy itt most gyakorlatilag az igaz Gyöngy munkatársait egybe veszik az állammal.

[00:39:32]Pontosan.

[00:39:32]Igen.

[00:39:32]Mi ott vagyunk, akik úgy ugyanúgy, mint a családsegítő, aki kiár, hogy segítünk.

[00:39:36]Akkor úgy kérdezem, bár biztos nem így fogalmazódik meg ezekben az emberekben, de milyen hitelességi gondot okoz utána az igaz Gyöngynek az, hogy nem az történik, amit megígérnek ezeknek az embereknek?

[00:39:49]Hát mi mi nem mi nem kapcsolódunk ezekhez a programokhoz, tehát az a arra azért nagyon vigyázunk, hogy a mi ígéreteink azok úgy szoktuk mondani, hogy mindig védhetők legyenek.

[00:39:58]Tehát annyit vállalunk be, ezt meg nagyon kemény lecke volt ezeket megtanulni, hogy olyan dolgot, amit nem tudunk teljesíteni nekik, azt ne vállaljuk be, és a számukra érthetően magyarázzuk el, hogy mi van a háttérben.

[00:40:11]Az az, hogy mondjuk most a választás előtt egy egy nagy programot vittünk nagyon csendbe hozzáteszem, aminek az volt a célja, hogy az állampolgári tudatosságot fejlesszük.

[00:40:24]Ö, és ez az állampolgári tudatosság, ez a demokráciával való élésnek az alapja lenne.

[00:40:28]De hogyha nincs világlátása, ha nem értik, hogy hogy a az országgyűlési képviselők nem a megyei önkormányzatot alkotják, ha azt hiszik, hogy Brüsszel az egy ember, mert annyi megy át, akkor ott nagyon nehéz ö azt mondani, hogy hogy most akkor ez az ez az állam ezt ezt ígérte, de nem kaptátok meg.

[00:40:48]nagyon sok olyan beszélgetés volt a a végén, amiben próbáltunk próbáltuk ezt megértetni velük, próbáltuk a pártokat megértetni, hogy léteznek pártok egyáltalán nem csak az van az az egy, amit ők ismernek.

[00:40:58]És hát próbáltuk azt is, hogy hogy rávilágítsunk azokra az anomáliákra, hogy nagyobb lett az élet.

[00:41:08]mi az, ami amiben ők azokat az azokat a szlogeneket, azokat a dolgokat, azokat megtapasztalják, de nem az jött át, hanem csak az jött át, hogy háború lesz.

[00:41:18]elviszik a gyerekeinket, félni kell mindentől.

[00:41:21]És ebb nagyon nehéz volt nekünk azt a szerepet megtartani, hogy ne befolyásoljuk őket.

[00:41:26]Tudod, amikor a azt hiszem, az előző választás volt, akkor nagyon sok még támogatók is mentek el tőlünk, hogy megnézték, hogy Toldon hányan szavaztak a Fideszre, és mi egy nagyon gyenge munkát végzünk, hogyha ha nem sikerült elérni, hogy hogy ne a Fideszre szavazzanak, aki egyébként nyomorúságba tartja őket.

[00:41:45]És annyira próbáltam ma, talán ez még kétszer is előfordult, annyira próbáltam elmagyarázni, hogy egy civil szervezetnek nem lehet az a dolga, hogy befolyásoljon, mert ha befolyásol, akkor az van, amit mondasz, hogy utána jön, hogy hát nem erről volt szó, és akkor azt nekünk kell megmondani, hogy hogy mi van, és ezért is ezért is kell, hogy távol tartsuk a pártpolitikától magunkat.

[00:42:07]Nem dolgunk az, hogy letegyük a vaksot.

[00:42:09]Én tudom, hogyha azt mondtam volna, hogy nem nem lesz támogatás annak, aki nem, aki a Fideszre szavaz, hogy akkor elértünk volna a változást.

[00:42:16]De akkor mibe különböztem volna a manipuláló kormánytól?

[00:42:20]Semmiben.

[00:42:20]Tehát nekünk az a dolgunk, hogy képessé tegyük az embereket arra, hogy élni tudjanak a demokratikus jogaikkal.

[00:42:27]Ahhoz pedig tudás kell, világlátás kell, ismeret kell.

[00:42:32]és akik alapkészséghiányosak, akiknek a szövegértése nem megfelelő, akiknek nincs meg az a világlátása, amivel mi rendelkezünk mindannyian, azokat nem lehet elítélni azért, mert manipulálhatók.

[00:42:43]De óriási eredmény volt, mert a mostani választáson azért majdnem 50%-ban szavaztak már az új kormányra, akik ami azt jelenti, hogy ők változást akartak.

[00:42:54]Ugy a létbiztonság kérdése az többször elhangzott.

[00:42:58]Ebben mennyire tud egy szociálisan érzékenyebb kormány segíteni, vagy ez is ugyanolyan-e esetleg, mint a felelősségvállalás nem létezősége?

[00:43:08]Az ugye ez egy kulturális kérdés.

[00:43:10]Ezt ezt mondtad, hogy már a rendszerváltás előtt sem volt jellemző, hogy a hib inkább szocializációsnak mondanán.

[00:43:19]Szocializációs, igen.

[00:43:19]Tehát hogy a hiba elismerése és ezzel együtt a felelősségvállalás sem része a rendszernek.

[00:43:26]Ez is kulturális.

[00:43:26]A másik része a létbizonytalanság, létbiztonság kérdése viszont talán egy könnyebben megoldható, hogyha egy kormány szociális.

[00:43:39]Akkor a tehát akkorával sikerült növelni ezt a problémát, hogy én én azt gondolom, hogy nagyon nehéz lesz ö hatékony változásokat előírni.

[00:43:49]Nagyon nagy munka kell.

[00:43:51]Tehát 17 éve dolgozunk Toldon.

[00:43:53]17, tehát generációs, kimondjuk generációs szegénység, az azt jelenti számunkra, hogy a megoldásokat is generációs léptékben kell ebben gondolkodni.

[00:44:04]Na most itt nem volt meg a kormányokon átévelő politika, szakpolitika, és a mostani, az utóbbi, ami meglehetett volna, az pedig nem abba az irányba mozdult, hogy felelősséget vállaljon ezekért az emberekért, hanem abba az irányba, hogy ők a hibásak a saját életükért.

[00:44:19]Tehát azért nem tudom emlékszel erre a gondoskodáspitikára, hogy a sorba kik jönnek és a legvégén volt az állam.

[00:44:28]Először az egyén, a család, utána egyházak, civil szervezetek és önkor, bocsánat, önkormányzatok, egyházak, civil szervezetek, és a végén volt, hogy az állam vállal a felelőssé.

[00:44:38]Ezt ezt a ezt a ez volt a legizgalmasabb ezt megérteni, hogy hol van az egyéni felelősség abban, hogy így működnek ezekben a túlélési stratégiákban.

[00:44:47]és hol van az a rendszereken átívelő hatás, ami miatt ők ilyenek lettek?

[00:44:54]És amikor ezt ezt megérted, ezt az egészet, akkor azt látod, hogy ők nem tudnak mások lenni.

[00:45:01]Tehát egyszerűen azért alakult így, mert mindenki a szőnyeg alá söpörte, mindenki olyan sikerkommunikációval adta el a maga próbálkozását, aminek nem volt hatásmérése minthogyha megoldotta volna.

[00:45:15]És hát még egyet, amit nagyon fontos lenne érteni, hogy a szegénységnek sok szintje van.

[00:45:20]És a a rendszer, az egész rendszer az úgy épül föl, hogy mindig odamegy, ahol fogadó készség van.

[00:45:26]Ezt meg is fogalmazta nekem egyszer egy munkatársuk, hogy nem őrültek meg, hogy olyan faluba menjenek, ahol eleve a kudarc kockázata nagyobb.

[00:45:35]Ők odamennek, ahol szívesen fogadják őket, és köszönik meg a kiscsirkét, vagy a nem tudom micsodát arra.

[00:45:42]És ez egy nagyon fontos dolog, hogyha a rendszer így szerveződik, és itt bejön egy új fogalom, az indikátor kényszer, hogyha a rendszerben elvárás az, hogy produkáld a pozitív adatot, márpedig a vagy a pozitív eredményeket, márpedig akkor hagylak a helyeden, mint intézményvezetőt, nem tudom micsodát, hogyha ezeket hozod nekem, ezeket az eredményeket, akkor az ebbe az irányba fog elmozdulni.

[00:46:05]És ott van egy olyan társadalmi csoport, aki a legalján van, akiknek azért óvatos becslések szerint is 1 millió a a az összétszáma legalább, akikhez nem akar lenyúlni senki, mert kockázatos, mert oda több munka kell, mert mert ott nem lesz egyik évről a másikra eredmény.

[00:46:23]Hát emlékszem ilyenekre, hogy uniós pályázat volt, és akkor indikátornak be volt írva, hogy a családok három tréningen vesznek részt.

[00:46:31]eredmény megváltozik a családok attitűdje.

[00:46:34]Hát figyelj, 17 év után nem mondhatom, hogy toldon minden családnak megváltozott az attitűdje.

[00:46:40]Nagyon örülök, hogyha egy pár családnál, jó néhány családnál már van attitűdváltás.

[00:46:44]És ez a legfontosabb.

[00:46:44]Ezt is értsük, hogy hogy ugye mindig mondjuk ezeket a kompetenciákat, hogy hogy ez mennyire jó divatos kifejezés kompetenciák én is használtam az előbb.

[00:46:55]hogy ez nagyon sok dologból áll, de a tudás, a készség és az attitűd a legfontosabb benne.

[00:46:59]Na most tudást be lehet pótolni valamelyen valamennyien szinten azoknak is, akik az iskolában nem kapták meg.

[00:47:05]A készségeket is lehet fejleszteni valamilyen szinten.

[00:47:07]Ugye ezt látjuk a a munkavállalóinknál, akik a ebből a célcsoportból érkeznek.

[00:47:12]De az, hogy az attitűön, a viszonyulás rendszeren, azon hogy tudunk változtatni, az a legnagyobb kihívás ebben.

[00:47:20]És ez az attitűd, a szülő attitűdje.

[00:47:23]Ez hat a gyerek attitűdjére is.

[00:47:25]És itt van az a az a dolog, ami miatt azt mondjuk, hogy a generációs szegénység újratermeli magát, és a generációs szegénység kezeléséhez más szakpolitika kell, mint a lecsúszó szegényekhez.

[00:47:37]Tehát, hogy nem nincs beszintezve ez, hogy hogy ki ki milyen segítséget igényel.

[00:47:41]És a legmélyebben levőkkel nem szívesen foglalkozik senki, még a civilek sem.

[00:47:47]Ez azt is jelenti egyben, hogy mondjuk a mostani kormánynak a pozitívabb hozzáállása, ami ezek szerint létezik, az kevés önmagában, merthogy itt csak akkor lehet eredményt elérni, miután az eredményhez hosszú idő kell, hogyha egy teljes társadalmi egyesség születik arról, hogy így, ahogy van, a magyar lakosság fel szeretné emelni azokat, akik a társadalom alján vannak, mert úgy látja, hogy ez az ösztársadalomnak segít.

[00:48:15]Ez lehetne az egyetlen megoldás.

[00:48:18]Most ettől szerintem távol vagyunk egy kicsit, hogyha az ember hallgatja azokat a hangokat, amelyek jönnek mondjuk a kormányon kívülről, de még a parlamenten belülről, akkor azok nagyon erősen ellenkező irányba mutatnak.

[00:48:31]Lehet-e viszont szerintem van egy kis fény az alagút végén.

[00:48:37]Ez az alkotmányozós alkotmányozás folyamatába beemelhető kérdés, mert egy olyan súlyos társadalmi kérdés, ami csak hosszú távon megoldható, csak társadalmi egyetértéssel megoldható.

[00:48:50]Tehát muszáj megvitatni és muszáj például ezt a paragrafust megváltoztatni, hogy itt az egyén, aztán a család és csak legvégső esetben az állam vállal felelősséget.

[00:49:03]Van-e erre törekvés?

[00:49:03]Látható-e erre törekvés mondjuk a minisztériumban?

[00:49:08]vagy a civilek között ez hangosabbá vált-e az előző időszakban?

[00:49:13]Tehát én nem nem akarom elengedni annak az idáját, hogy meg megéltük ezt a hatalmas változást, hogy most már nem ez a kormány van, hanem egy új kormányzati stratégia bontakozik ki nyilván.

[00:49:24]Tehát a a akkora probléma mindenhol az egészségügybe, a lakhatási szegénysége, az oktatásba, a gyermekvédelemben, hogy hogy egyszerűen tehát én én nekem tehát nekem van egy nekünk van egy rendszerünk, amit mi felépítettünk, és van egy nagyon fontos tapasztalati tudásunk, ugye a gyerekek szintje, családok szintje, közösség szintje, intézményrendszer szintje és innen a szakpolitika.

[00:49:49]Ez nem ugyanaz, mintha onnan néznénk visszafele.

[00:49:52]Tehát ez egy nagyon különleges nézőpont innen, mert azt is látjuk, hogy mik azok, amik nem működnek onnan és meg tudjuk mondani azért, hogy mi az, ami miatt nem működik.

[00:50:00]Tehát én nem akarom a szándékot elvitatni, de az, hogy fogunk tudni társadalmi konszenzust ebből kialakítani, az egy iszonyatosan nagy kihívás.

[00:50:11]Egy dolgot elmondok, és abból világossá válik.

[00:50:13]Itt van az eladósodás kérdése.

[00:50:15]Azt kevesen tudják, hogy ebből a társadalmi csoportból, akiket generációszegénynek hívunk, és én szándékosan nem etnicizálom ezt, és nem roma kérdésként kezelem, hanem a szocializációs minták felől, hogy hogy ebben a társadalmi csoportban az eladósodás óriási mértékű.

[00:50:31]Itt nincs pénzügyi tudatosság, de a fogyasztói világ hatása ugyanúgy ömlik rájuk, mint mindannyiunkra.

[00:50:38]És hát ugye abba szocializáltunk, hogy az vagy, amid van.

[00:50:42]Ugye erre rásegített a Facebook, a közösségi média.

[00:50:44]Lehet egy álvilágot is mutatni, mintha neki ilyen meg olyan dolga lenne.

[00:50:48]Tehát ez a fogyasztói világ, ez mindannyiunkra erősen hat.

[00:50:50]Na most ez azt hozta, és ehhez ugye a a banki rendszer érdekei és a kereskedelem érdekei is rácsatlakoztak, hogy vegyél föl személyi hitelt, vegyél 0 Ft-os áruhitelt, vedd meg a telefont, most itt hagyom neked 0 Ft-ért, csak írd bele ezt a két éves hűségnyilatkozatot, aminek nem tud ellenállni egy pénzügyi tudatosság híján levő társadalmi csoport, tehát erre rácsatlakozik, és ez azt jelenti, hogy itt milliós tartozások vannak a családok mögött vagy fölött, és amikor elhelyezked nek a legális munkaerőpiacon, akkor olyanok a törvények, hogy egy tartozásnál 332-nél 50%-át a a munkáltatók, köteles a behajtó cégnek átutalni.

[00:51:31]Tehát ez törvényszabályozza.

[00:51:35]Na most ez egy egyik dolog, hogy ezt ezt a társadalmi csoportot ez a fekete zóna felé tolja, mert ott zsebbe kapja a pénzt, és nem őrült meg, hogy a legális munkaerőpiacon elhelyezkedjen, és a minimálbér feléér győrizze nyolc órát.

[00:51:46]Ö ez az egyik dolog, ami amivel nem tudunk megküzdeni.

[00:51:51]A másik dolog pedig az, hogy na most akkor mondjuk azt, hogy legyen abban konszenzus, hogy ki ö ö hogy hogy lenullázzuk ezt a hatalmas tartozás összeget ö ennek a társadalmi csoportnak, hogy tiszta lappal induljon, és még megpróbáljuk valahogy kezelni, hogy ne termelődjön újra, mondjuk megszigorítjuk a nem tudom én, a kölcsönfelvételt és teszünk mellé egy edukálást.

[00:52:13]Ezek mind ilyen idealista megközelítések, de hogyha ezt bevezetné az állam, akkor abban a pillanatban jönne az a társadalmi csoport, aki a szegénységnek egy egy pici szinttel fölötte van, akiknek van pénzügyi tudatossága, akik úgy vesznek meg egy plazmatévét, hogy pontosan tudják, hogy 10 hónapig törleszni fogják, és hogyha az állam ennek a társadalmi csoportnak elengedné, nekik meg nem, akkor ők ehhez nem járulnának hozzá.

[00:52:37]Na most ezt például hogy lehet megoldani?

[00:52:40]Ez egy jó kérdés.

[00:52:40]A de az biztos, hogy már az is segítene, hogyha a hitelfelvételt, sőt hát a hitelekkel árult kínáló cégeknek a tevékenységét korlátozná, vagy szabályozná úgy az állam, hogy legalább ne növekedjen ez az adósság.

[00:52:56]Tehát nyilván ehhez is az kell, hogy legyen egy társadalmi egyesség erről, amiben mindenki egyetért, meg legyen egy olyan kormány, amelyik nem minden esetben a bevételszerzést tekinti első rangúnak, hanem esetleg a szociális felemelkedés és az általános társadalmi jólét irányába is akar lépni.

[00:53:18]Ezt látjuk-e?

[00:53:21]A én az akaratot látom.

[00:53:23]Az akaratot.

[00:53:23]Igen.

[00:53:23]Én az akaratot látom.

[00:53:23]Az intézkedéseket még nem látom, de azt gondolom, hogy hogy tehát egy egy ekkora problémahalmazzal megküzdeni ennyi hónap alatt nem tudnak.

[00:53:32]Tehát én én kivárok és türelmes vagyok.

[00:53:35]Én azt mondtam egyébként magamondok, hogy egy év után látnunk kell azokat a változásokat, amik elindulnak.

[00:53:42]Elindul valami, de messze vagyunk attól, akár az oktatást nézem, akár a gyermekvédelmet, akár az egészségügyet, akár a szociális részt, hogy hogy itt azt mondjam, hogy na megvan a bölcsek köve és akkor ebbe az irányba haladunk.

[00:53:54]Ide egy nagyon komoly stratégia kell.

[00:53:57]Egy egy tényleg egy hosszútávú gondolkodás, ami mellett úgy elköteleződik a társadalom, hogy betartatja mindegyik kormánnyal valahol ezt.

[00:54:05]És az amit ránk rakott az előző 16 év, hogy hibáztasd ők a hibásak gondol gyöngyös patát.

[00:54:12]Tehát azt soha nem értettem, hogy azok a romák, akik a minisztériumban ültek, ők hogy tudtak asszisztálni ahhoz, ami ami a gyöngyöspatai romákkal történt, vagy egyáltalán azokhoz a kérdésekhez, ami ami nyilvánvalóan nem lett volna szabad, hogy engedje.

[00:54:26]És hát min rengeteget gondolkodok ezen, hogy hogy hagytuk, mikor kellett volna, hogy hogy lehetett volna valamit tenni.

[00:54:33]Itt van ez a szürk és fekete zóna, és nagyon sokszor kérdezték tőlem, hogy hagyni kell őket, és majd éhséglázadás lesz és majd az megmozgat mindent.

[00:54:42]És mindig mondta, hogy nem lesz éhséglázadás.

[00:54:44]Amikor elkezdtünk toldon dolgozni, akkor arra a azt gondoltam, hogy ugye a többségi társadalomnak az volt a a vélekedése, hogy nem jó követő magatartást visznek.

[00:54:56]És hát akkor mondtam, hogy hát majd én bebizonyítom, hogy mi aztán kifehérítünk mindent.

[00:55:00]És hát nagyon hamar rájöttem, hogy hogy ez nem megy.

[00:55:02]Egyrészt azért, mert ebbe vannak felépülve a tűlölési stratégiák, másrészt azért, mert ezt a rendszer hagyja.

[00:55:07]Tehát ez egy ez egy meggyőződésem, hogy nem csak a kapacitáshiány, hanem egy szándékos dolog volt, hogy annak, hogy boltocskázik valaki, illegálisan árul dohányt, pénzért fuvarozik, annak nem megy utána.

[00:55:20]És akkor óriási volt ez nekünk.

[00:55:22]Óriási munka, hogy hogy értessem meg, hogy jó, oké, elnézem, hogy pénzért fvarozol, és ezzel uzsorába tartod a a félfalut, de azt már nem fogom engedni, hogy a kislány kivid a kamionorra.

[00:55:31]Oké, elnézem, hogy nincs dohánybót, nemzeti dohánybolt, és te ukrán cikit árulsz illegálisan, de hogyha behozod a herbát, akkor én fogok szólni a rendőrségnek.

[00:55:41]És akkor ezt ebbe ebbe, hogy hogy tulajdonképpen engeded is meg megpróbálod jogtisztává varázsolni, és ez ez baromi nehéz, és ez ott van a mindennapokban és ezt törvényileg baromi nehéz lesz szabályozni, mert ahhoz rengeteg ember kellene, szakember kellene, olyan példa kellene, ami elhitteti az emberekkel, hogy a legális munkavállalásban is van élet, vagy van túlélési stratégia.

[00:56:10]egy olyan oktatás kéne, ami nem szegregált ezeken a részeken, hanem esélyt ad a gyerekeknek, és egy olyan szociális munka, ami végre prevencióval kezeli a gyermekvédelmet, mert ez a legnagyobb baj, hogy hogy ez az alapellátás hibái tükröződnek le a a állami gondozó gyerekek világában.

[00:56:31]Beszéltél egy új stratégiáról, efele jó lépése a a gyermekfvéfédelmi diagnózis és a krízisprogram.

[00:56:36]Titeket megkerestek ebben a felmérés során.

[00:56:41]Az igazgöngy is több civil hálózatban dolgozik.

[00:56:43]A civil gyerekjogi koalíciónál és a civil közoktatási platformnál is dolgozott, és egy közös anyagot adtunk be.

[00:56:51]Ilyen külön megkeresés nem érkezett.

[00:56:54]A diagnózist én nagyon jónak tartom alaposnak.

[00:56:55]Ebben nagyon sok az említett két hálózatból nagyon sok fontos ismérv ment be.

[00:57:01]Hát a a másikat azt gondolom, hogy tűzoltás, tehát ott ott próbálnak valamit, főleg a a kórházban reked csecsemőkkel kezdeni.

[00:57:12]És hát a törvényi a törvénytervezet az még azért nem nem mutatja, hogy ennek a problémának a a a megoldási íve az kirajzolódott volna.

[00:57:22]Ö vannak benne ö kezdeményezések és nagyon sok olyan terület, amit nem érintettek még, de én bízom benne, hogy azok a szakemberek, akik dolgoznak benne, azok folyamatosan eljutnak majd ide is.

[00:57:39]Tehát jól értem, hogy a Igazony Alapítvány mondjuk szakmai területtel jóval átfogóbb, mert ahogy te is mondtad, a gyerektől egészen az intézményrendszerig, szakpolitikáig terjed.

[00:57:49]Itt pedig a társadalmi nyomás hatására úgymond koncentrálták ezt a diagnózist egy szűkebb területre, és nyilván nem tudnak mindent érinteni, ami ahhoz járulna hozzá, hogy mondjuk a gyermekszegénység felszámolása felgyorsuljon.

[00:58:03]Ezt jól látom?

[00:58:05]Ez így van.

[00:58:05]Tehát nyilván a a gyerekjóléti szolgáltatások, a családsegítői szolgáltatások anomáliáit, ezt pontosan láttuk.

[00:58:15]Tehát ö azt szoktam erre példának hozni, hogy mi az igazgöngyben nem olyan állásokat tartunk fent, mint ami a rendszerben benne van.

[00:58:26]Tehát a mi családsegítőnk az nem csak a védelembe vett gyerekekkel foglalkozik, vagy családokkal foglalkozik zömében ott az irodában, amikor amikor kijut beletemetkezve az adminisztrációba, hanem mi megpróbáljuk a a a probléma és a család beágyazottságában megkeresni a megoldást.

[00:58:45]Az egész ö alapellátás, és azt gondolom, hogy kihúzhatnám ezt az oktatásra is, nem csak a szociális ágazatra, ügykezelő fókusszal működik, és az a legnagyobb baj, hogy az okokkal kellene foglalkozni ahhoz, hogy az ne termelje az ügyeket.

[00:59:02]Tehát egy kicsit olyan a rendszer, mintogyha saját maga fenntartására ö ö ugyanazokkal a családokkal, ugyanazokkal az ügyekkel foglalkozna.

[00:59:10]Ha lop egy gyerek a boltba, akkor abból lesz egy rendőrségi ügy.

[00:59:14]Három hónap múlva majd az ügyintézés eljut oda, hogy szólnak a tehát, hogy védelembe veszik, és akkor már senki nem emlékszik, hogy miért kellett védelembe venni, és akkor hat hónapig tart egy megfigyelés, akkor becsukják a dosziét, ha nem lopott a gyerek, nagyon ügyes.

[00:59:29]Felkerül az doszé a polcra, vagy lecsúkásra kerül a mappa, majd két hét múlva újra kinyílik, mert az okkal, hogy miért lopott, azzal nem foglalkozott senki.

[00:59:37]És ez a jellemző az egészre.

[00:59:40]azon túl, hogy nagyon szűkre szabott, nem használnak közösségi forrásokat, közösségi erőforrásokat a megoldásokban, mert nincs rá se idejük, se én azt gondolom, hogy sok esetben tudásuk sem.

[00:59:51]És mind ez ez egy prevenciós munka lenne, tehát hogy mi mi előre látjuk, hogy mi fog történni, hogy melyik család jut el arra a szintre, hogy most már védelembe kell venni a gyerekeket és és kiemelésre szó kiemelés lesz a vége és azt, hogy az állami gondoskodásban ból kikerülő gyerekeink közül nem tudok több sikertörténetet mondani, mintogyha a családban maradt volna.

[01:00:16]Ez ez egy nagyon komoly dolog.

[01:00:19]Ö egyetlen egy dologban mi is emeltettünk ki gyereket, ha erőszak vagy szexuális abzus érte őket.

[01:00:30]De egyébként azt gondolom, hogy az igazgy filozófiája az, hogy a családokat kell képessé tenni arra, hogy fel tudják nevelni a gyereküket.

[01:00:36]És akkor még ide mondok még egy dolgot, mert talán jobban megvilágítja, hogy én nem tudom azt mondani, hogy a szegénység miatt emeli ki a gyerekeket, mert a szegénységnek, ha nem az ügyet nézem, a szegénység ügyét, hanem az okát, akkor azt látom, hogy ott olyan életvezetési hiányok vannak, kompetenciahiányok vannak, amik eredményezik azt, hogy nem tud olyan körülményeket biztosítani a gyerekének, hogy kiadják a kórházból.

[01:01:01]De megcsináltuk, megpróbáltuk, azt mondták, nem adják ki, mert nincs kiságy, nem tudom, babakocsi, fürdők, gyerekruha, pelenka, mindent adtunk.

[01:01:11]Pár hónap múlva ugyanúgy ki kellett emelni a gyereket, mert életveszélyes helyzetben volt.

[01:01:16]Nem voltak meg a szülői kompetenciák.

[01:01:18]Tehát hogyha az ezt nem kezeljük valamilyen módon, akkor akkor ne nem lesz megoldás.

[01:01:26]Értitek?

[01:01:26]Tehát az okok az okok.

[01:01:28]Ez lehet törvényileg.

[01:01:30]Én azt gondolom, hogy nem nem.

[01:01:30]Tehát itt a itt egy olyan munkakultúra kellene az ágazatok között, amikor egymást támogatják.

[01:01:39]Tehát az is egy nagy baj, hogy ezek az ágazatok úgy futnak, mint ahogy a vasúti sínek egymás mellett.

[01:01:44]És vannak ugyanapcsolódások, de ezek általában ilyen adminisztratív, leigazolt dolgok.

[01:01:51]Ö, és hát kitaláltunk például sok évvel ezelőtt egy olyat, hogy üljünk le mindannyian egy asztal köré, akiknek dolga van ezekkel a családokkal.

[01:02:00]És meglett ennek a ennek is a módszertana, hogy először mondja el mindenki, hogy mi a problémája.

[01:02:05]Ebből csináltunk egy nagy problématérképet, szedjük le azokat, amelyekre nincs hatásunk.

[01:02:10]Mit tudom én, nem tudunk a közmunkaprogrammal mit kezdeni, mert közmunkaprogram van, és úgy is adják.

[01:02:16]Jó, akkor azokat levettük, és akkor ami maradt, azt nézzük meg, hogy kinek mire van hatása.

[01:02:20]És akkor tehát úgy kell elképzelni, mintogyha van a problématérkép, és akkor vannak ilyen puzzle darabok, és az állami rendszernek is vannak puzzle darabjai, csak közte olyan rések vannak, amiben családok tűnnek el, és ezeket a réseket kéne közelíteni egymáshoz, vagy civileknek betömni azokkal az eszközökkel a amik nekik vannak, hogy végül ez egy stabil rendszerré álljon össze.

[01:02:44]És hát ez ez de nekünk például egy sikeres módszertan lett azzal együtt, hogy nagyon érdekes volt, hogy csináltunk ilyen sikerkritériumtáblázatot is benne, hogy elhitessük akkor a nem tudom az óvodavezetővel vagy az óvónővel, a védőnővel vagy a a családsegítővel, hogy azt az eredményt, amit elértünk, azt ő érte el.

[01:03:05]Tehát ez egy az ő kiégésüket próbáltuk csökkenteni azzal, hogy nekik is legyen sikerélménye ebbe ebbe az egészbe, mert egy nagyon kiégett nagyon nagy kiégés faktorú az egész terület, és erre nagyon kéne figyelni, hogy ne kiégett emberek legyenek, mert a kiégésben aztán minden rossz megfogalmazódik.

[01:03:26]Mondok három tényezőt.

[01:03:26]Pénz, kormányzati hozzáállás és szakember.

[01:03:29]Ebből a háromból a szakembereket hova helyeznéd fontossági sorrendben, és az elmúlt 16 évben hogyan alakult a szakemberképzés, az elhivatott szakemberek képzése a területeden?

[01:03:43]Hát nehéz sorrendet felállítani.

[01:03:43]Én azért mindig azt mondtam, hogyha politikai szándék van arra, hogy hogy egy esélykiegyenlítőbb rendszer épüljön föl, akkor lesz rá pénz is.

[01:03:54]És ha lesz rá pénz is, akkor lesz szakember is a történetben.

[01:03:59]Hát a szakember képzése mi egy nem sok érintkezési pontunk volt a a rendszerrel az elmúlt 16 évben, de az nagyon örvendetes, hogy az egyetemi kapcsolataink azok erősek voltak és csodálatos módon megmaradtak.

[01:04:14]Úgyhogy nekünk kurzusaink is vannak Szegeden, és gyakorlóhely vagyunk a debreceni egyetemnek és a többi egyetemmel is kapcsolatban vagyunk, meg kurzusaink is vannak, hogy a szaképzésbe bekapcsolódjunk.

[01:04:26]Ö ö na nagyon kell nagyon kellene ö átrendezni itt is a fókuszokat többek között a pedagógus képzésbe ami az átlagra gyúr beemeltetni hogy nem csak átlagos körülmények között élő gyerekek vannak és az átlagtól eltérő gyerekekkel is kell foglalkozni a szegregálódó iskolákban most óriási a plusz pedagógiai munkát igénylő gyerekek aránya azt szoktam mondani hogy a generációs szegénységben minden gyerek traumatizál És a trauma, és a szülők is traumatizáltak, és traumatizált szülő nem tud nem traumatizált gyereket nevelni.

[01:05:04]Ezzel szemben a mai pedagógusok eszköztelenek.

[01:05:07]Tehát ide nagyon komoly szakmai segítség kellene gyógypedagógusból, iskolapszichológusból, fejlesztőpedagógusból, szociális munkásból, hogy ezek hogy lesznek, honnan lesznek pótolva.

[01:05:18]Megint egy olyan dolog, hogy hogyha most kezdjük el, akkor akkor is késő, mert akik most a rendszerben vannak, azokat elveszítjük sorba, de valamikor el kellene kezdeni ezeket a fókuszokat beemelni, és hát bizakodjunk, hogy ebben is lesz változás.

[01:05:34]Szakemberek nélkül nem megoldható, és elismert szakemberek nélkül sem megoldható a dolog.

[01:05:40]Nagyon nehéz egyébként ilyen szempontból az igazgöngy helyzete, mert ugye mi egy nagyon komplex programot viszünk, van iskolánk, és akkor a a szabályok azok ránk is vonatkoznak.

[01:05:49]Tehát a pedagógus bérrendezés például mi is örömmel megléptük, csak hogy akkora szakadék lett a a szintén diplomás szociális munkások és a pedagógusok között, ami olyan bérfeszültséget okoz, ami miatt nem tudjuk a modellünket fenntartani.

[01:06:06]Tehát ez egy nagy kihívás, hogy hogy anyagilag is és elismertségben is ott legyen a szociális ágazat is, meg a gyermekvédelem is, mint ahol mondjuk most a törekvések a pedagógusok elismertségére mutatnak.

[01:06:18]Beszéltél a teljesítmény indikátorok, a teljesítmény indikátorok fontosságáról a saját területeden, és mondtad az egy év türelmi időt, hogyha egy év múlva újra leülünk beszélgetni, akkor mi lenne az a három terület?

[01:06:31]Legfontosabb terület, ahol változást szeretnél látni, vagy ahol hogyha megkérdezzük egy év múlva téged, akkor akkor az alapján meg lehetne ítélni a kormány sikerességét, az ágazat sikerességét?

[01:06:46]Hát sokat gondolkozok ezen, hogy ugye itt a tűzoltásban mi lenne a legfontosabb.

[01:06:52]Tehát az biztos, hogy a hogy a gyerekek fókuszban vannak.

[01:06:55]Tehát egy esélykiegyenlítőbb oktatási rendszert nagyon szeretnék látni, hogy visszaszoruljon az oktatási szegáció.

[01:07:01]Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert a a a tulajdonképpen a Dunától keletre az egyházi iskolarendszer megerősítése az teljesen elszabadította az oktatási szegációt.

[01:07:16]Tehát mondjuk a mi vidékünkön ott Berettyó vagy a mi járásunkban Berettyó faluádi Bihar keresztes tekintetében az egyházi iskolák ahogy megnyitottak ők a jobb társadalmi státuszú gyerekeket tanítják és ez szegálta a az állami iskolákat és ebből nagyon nehéz vissza visszajönni de nagyon sok pénz kellene hogy hogy a a az államiskolák ö visszanyerjék azt a azt a szülői bizalmat, hogy oda is be lehet iratni gyereket újra.

[01:07:45]Tehát ez mindenképpen az az én számomra egy mérföldkő lenne, hogy változik-e a helyzet.

[01:07:50]Aztán a hát azt nagyon szeretném, hogyha a közmunka helyett valamiféle más munkaszocializációs program indulna el.

[01:08:01]Hát most nagyon mondanám, hogy erre is van nekünk egy alternatív megoldásunk most, ami szerintem még mondan ugyancsak a második évet csináljuk, de szerintem nagyon bíztató.

[01:08:13]két tapasztalat van benne.

[01:08:13]Az egyik a szülők foglalkoztatása, hogy pontosan látjuk, hogy melyek azok a kompetenciahiányok, ami miatt nem tudnak a munkaerőpiacon elhelyezkedni ezek az emberek.

[01:08:25]A másik pedig, hogy hogy láttuk a korábbi kormányok kísérleteit arra, hogy hogyan próbálják az alapkészségeket bepótolni és a szakképzésbe becsatornázni ezeket a gyerekeket.

[01:08:35]Ugye az van, hogy van a hídprogram, és aki nem tanult meg, mert végigbugdácsolta az általános iskolát, azt a hídprogramba, csoportbontásba majd megpróbálják a a alapkészségekkel felruházni.

[01:08:47]Hát nem ugyanazt 16 éves korba megtanulni olvasni, meg mondjuk alsó tagozatba.

[01:08:54]Tehát szerintem itt is volt egy nagy hiba, hogy nem az nem itt kell csoportbontást csinálni, hanem alsó tagozatban, amikor minden gyereket, ha megtanítunk rendesen szövegértésre, akkor felső tagozatban nincs gond, mert akkor be tud kapcsolódni az oktatásba.

[01:09:08]Az viszont aki nem tud olvasni, az megfelelően az biztos, hogy nem.

[01:09:10]Ö, szóval, hogy emiatt mi elkezdtünk egy olyan programot, hogy az alapkészségek megerősítése mellett egy 10 éves korral levitt munkaszocializációs programunk van, ami azt jelenti, hogy az egy azokat a szociális készségeket, kompetenciákat, hogy feladattudat szabálytartás, együttműködési képesség, tervezési képesség, pénzügyi tudatosság, ezeket kezdjük el 10 éves kortól fejleszteni, és 16 éves korban becsatornázzuk őket a a nyári időszakban a diákmunkával a szülők mellé, és akkor munkatapasztalatot is szereznek.

[01:09:46]Szóval, hogy ilyen kis lépésekben elérni azt, hogy ebből a társadalmi csoportból is nyerjünk ki munkavállalásra alkalmas embereket, mert tényleg felháborító, hogy hogy ott vannak nem találnak munkát, és közben pedig ezek a kompetenciahiányok vannak.

[01:10:04]Tehát hogyha sikerülne megugrani, akkor akkor ez egy nagyon fontos dolog lenne, de ehhez át kellene gondolni a közmunka hatásmérését.

[01:10:12]Valójában hány embernek sikerült a munkaerőpiacon elhelyezkednie beépülve, hosszú távon vagy nem, és megnézni, hogy milyen milyen gazdaságélénkítő övékenységeket tudna meg szponzorálni az állam ahhoz, hogy ezek az emberek elérjék ezt a szintet.

[01:10:29]Hát nyilván van egy ilyen elgondolásom is, hogy annyira klassz lenne, hogyha azok a cégek, akik mondjuk a leszakadó térségekben működnének, működnek, kapnának valamilyen szintű állami támogatást vagy kedvezményt ahhoz, hogy ebből a társadalmi csoportból néhány embert mentorálva elkezdjenek bevezetni a munkaerőpiacra és ott tartani.

[01:10:49]be akkor az adósságkezelés és az összes olyan fejlesztés benne van, ami szociális munka, tehát oda kell egy ilyen munkakör, mert ha ez menne, akkor akkor a cégek is érdekelték, megértenék, hogy hogy nem hiába várnak kész embereket, nem kapják meg ebből a társadalmi csoportból, és nekik is dolguk lenne és felelősségük lenne abban, hogy ez alakuljon.

[01:11:09]Megint ott vagyunk a társadalmi konszenzusnál, hogy ezt el tudjuk-e valaha érni, hogy az érdekek ebbe az irányba mozduljanak.

[01:11:16]Tehát ez a második, ez a ez a munka lehetőségeknek vagy a a munkavállalói kompetenciáknak a lép fejlesztése vagy a szintlépés lenne benne.

[01:11:25]És hát mondhatnám az egészségügyet is, mert az egészségtudatosság ebben a társadalmi csoportban nagyon alacsony szintű.

[01:11:32]Mondhatnám azt is, hogy elérni végre, hogy a női méltóságprogramban a fogamzásgátlás, a csú tudatos családtervezés lehetősége biztosítva legyen, hogy ne termelődjön újra, hanem legyen meg a nőknek az a döntése, hogy hogy mikor akarnak gyereket vállalni, hogy ne legyen ennyi abortusz.

[01:11:49]De hát ehhez kéne megint egy egyházi viszonyulás is, hogy ők ne mondják azt, hogy hogy nem járulnak hozzá még a fogamzásgátás.

[01:11:57]ha bonyolult és látjátok, hogy mennyire összetette az egész, és az életnek annyi területén kellene segíteni, és valamiféle változást generálni, úgy, hogy partnerré tegyük őket, úgyhogy elhigyék nekünk, hogy hogy ha ha velünk tartanak, akkor van remény.

[01:12:12]Miközben meg kell őrizni az ő döntési szabadságokat, hiszen felnőtt emberekről van szó.

[01:12:20]Ebből, ami most elhangzott, arra következtetek, hogy azt kellene, hogy megvalósuljon, hogy az új alkotmányba bekerüljön, hogy Magyarország államformája igaz Gyöngy.

[01:12:32]Hát figyelj, nag nagyon szeretném, hogyha ez a fajta szemlélet meg ezek a tehát, hogy hogy megérteni megérteni a rendszerben ezt is, hogy ezért van ez a felelősségünk, hogy élhető legyen egy társadalom, ahol ekkorára nő a társadalmi szakadék, mint ami most megvan.

[01:12:49]és ilyen óriási tömegeket és ilyen óriási térségeket érint, az az ország előbb-utóbb nem leszélhető.

[01:12:54]És ennek a felelősségével nem lehet falakat építeni.

[01:12:59]Mindig eszembe jut Spíónak a feleségverseny című könyve, hogy hogy egy vízió arról, hogy mi lesz Magyarországa.

[01:13:06]És én nem akarom ezt.

[01:13:06]Én azt akarom, hogy értékes emberek élnek társadalmi leszakadásban, de most már tényleg kéne egy olyan segítő kész ö ö ami ami az államtól is jön meg mindenkitől, aki aki és olyan sok jó érzésű ember van.

[01:13:20]Tehát az emberek akarnak segíteni.

[01:13:22]Én látom az igaz Gyöngy körül az embereket, hogy hogy akik eljönnek hozzánk, akiket megérint.

[01:13:28]És tudjátok, sokszor nem is a az érinti meg, amikor kimegyünk Tordra, végigmegyünk a falun, akkor úú amikor be bemegyünk egy házba, és meglátják azokat az élettereket, amiben a gyerekek vannak, na akkor az az nagyon megüti őket, és akkor mindenki akar segíteni, és ha mindenki akar segíteni, mindenki tud valahogy segíteni.

[01:13:46]Nem biztos, hogy a használt ruha a legfontosabb, mert hogy a fogyasztói világ ezt az oldalt túltolta, és mindenki azt gondolja, hogy ezzel ki van pipálva, nem biztos, hogy erre van szükségünk.

[01:13:56]sokkal inkább befogadásra, erre az attitűdváltásra, hogy hogy higgyük-e, el, hogy értékes emberek, nem ők akarnak ilyenek lenni, annak oka van, hogy ők így élnek és így így próbálják túlélni a napokat és esélyt kell adni nekik, hogy az életstratégiájukat másképpen építsék fel.

[01:14:17]Nem biztos, hogy az a jó, amit mi mondunk.

[01:14:19]Tehát hogy mindig mondom, a cigányságot azért is engedtük el, mert hogy mondhatnám meg én nem cigányként, hogy hogy kell cigányként élni.

[01:14:24]Tehát ez ez nem a nem a amikor mi ebbe elkezdünk belemenni, akkor a mi többségi cigányképünket próbáljuk rávetíteni erre a és nem állja meg a helyét.

[01:14:34]Ez az ő tudásuk lesz.

[01:14:36]Az első évben mondtam el told, hogy én nem vagyok cigány, és nem tudom, hogy hogy lehet ezt megélni.

[01:14:43]Nekem szükségem van azokra az emberekre, akik cigányok, hogy ebből a két identitásból, két tudásból épüljön fel egy inklúzió.

[01:14:51]És az én tudásom is fontos.

[01:14:53]Ez nagyon fontos, mert én azt tudom, hogy a többségi társadalom mitől fogadná be jobban őket.

[01:14:57]Azt viszont, hogy ezt milyen lépésenként és hogyan lehet megtenni, azt ők tudják.

[01:15:02]És ezt tiszteletbe kell tartani.

[01:15:03]Talán ez a tisztelet is hiányzik egymás iránt.

[01:15:05]Nem tudom.

[01:15:08]Próbálkozunk.

[01:15:08]Én optimista vagyok.

[01:15:13]Menni fog ez csak türelemmel.

[01:15:13]Vinni kell tovább.

[01:15:16]Egyszer voltál már itt nálunk az ingában, és akkor hoztál nagyon szép művészeti alkotásokat, amiket gyerekek készítettek.

[01:15:23]hogy két-ketten dolgoztak együtt, és úgy kellett dolgozni, hogy a két kép valahogy egymásba kapcsolódjon.

[01:15:27]Hogy erről beszélj egy kicsit azoknak, akik nem látták ezt az adást, illetve nem tudnak erről, hogy miért jó ez gyerekeknek, fiataloknak, ha ilyeneken, ilyen közös projekteken dolgoznak?

[01:15:42]Hát igen, a az egész modellünk az a művészetoktatásból nőtte ki magát, és ez egy művészettel nevelő iskola.

[01:15:48]Ugye ez egy államilag támogatott oktatási forma, olyan mint a zeneiskola, csak m képzőművészettel foglalkozunk.

[01:15:54]És hát a alternatív módszereket a kezdettől használtunk.

[01:15:57]És ez nagyon fontos, hogy mi nem művészeket akarunk nevelni, tehát nem azt akarjuk, hogy 650 képzőművész legyen abban a térségben.

[01:16:05]Azt szeretnénk, hogyha a művészettel hozzá tudnánk tenni a személyiségfejlődésükhöz.

[01:16:11]És ezt úgy hívjuk most, hogy hármas fókuszú vizuális nevelés.

[01:16:13]Azt a módszert, amiben a nyilván fejlessük a vizuális kommunikációt, meg hátrányt kompenzálunk, de ez sem minden esetben szociális hátránynak értendő, hiszen ebben a felgyorsult világban minden gyereknek figyelemkoncentrációs problémája van.

[01:16:29]Tehát ez egy olyan általános pedagógiai probléma lett, amivel foglalkoznunk kell.

[01:16:32]És a legfontosabb talán a harmadik ez a szociális kompetenciafejlesztés, és ehhez kellenek a kooperatív feladatok.

[01:16:40]Tehát az, amikor és megint utalnék a munkaszocializációs programjainkra is, amikor együtt kell egy alkotást létrehozni, és ennek annyiféle feladatát dolgoztuk már ki, hogy szerintem évekig el tudna dolgozni belőle belőlük bármelyik iskola, hogy ketten, hárman, négyen vagy még többen egy-egy alkotáson dolgozva hogyan hoznak léte közös képeket.

[01:17:05]És ezeknek az üzenete azért fantasztikus, mert egyrészt az alkotást is pozitívan élik meg a gyerekek, egyeztetni kell, munkamegosztás kell, konszenzusra kell jutni egy csomó dologban, színben, formában, ilyesmiben, és amikor készen van, akkor ezek a képek, amik közül sokan másfélzer 1 m nagyságot is elérik, nagyon erős üzenettel bírnak, hogy ezt együtt csináltuk.

[01:17:31]És ebben mi szándékoltan úgy szervezzük a a munkát, hogy épp és sajátos nevelési igényű, roma és nem roma, jó körülmények között élő és hátrványos helyzetű gyerekek együtt alkossanak, hogy legyen egy inklúziós üzenete.

[01:17:46]És ez megvan, és ezt látjuk ezeket a az örömet.

[01:17:48]Most annyira klassz volt a a héten, a múlt héten, vagy a héten váltsuk most egy pár nappal ezelőtt Debrecenben a a Magdafeszten bemutattak, van van egy kiállításunk, és bemutattak egy egy videó sorozatot, aminek egy komoly zenei ami egy komoly zene mögött volt került kivetítésre.

[01:18:10]Ranóti Róza volt, aki zongorán játszott.

[01:18:13]Ő egy zongoraművész, és a háttérben az igazyös gyerekek rajzait a MOME hallgatói megimálták, és hát egy gyönyörű dolog lett belőle, és bevittük a gyerekeket.

[01:18:24]Hát gondolhatjátok, hogy ez a ez az élmény ezt megélni, hogy ez micsoda erős sikerélményet.

[01:18:29]És annyi tehát annyira fontos ez, hogy elhitessük ezekkel a gyerekekkel, hogy hogy ők is érnek valamit.

[01:18:36]És én mondok még egy cuki történetet, hogy a az egyik kollégánk mesélte, hogy kovádiba egy kisfiú, aki nagyon problémás és nagyon sok gond volt vele, és hát gondolkozott rajta, hogy egyáltalán jó helyen van-e nála a csoportban, de aztán csak engedte és leült és rajzolt, mert nagyon meg akart felelni az első óra.

[01:18:52]És akkor Lajos meg akarta dicsérni, és akkor odasukta a fülébe, hogy most a tied a legjobb.

[01:18:58]És a kisfiú átalakult, átszellemült.

[01:19:01]És mikor Lajos továbblépett, akkor azt mondta a többieknek: "Ti hallottátok, hogy mit mondott, hogy az enyém a legjobb?"

[01:19:07]És hát figyeljetek, ezek a pillanatek beégnek a gyerekeknek, és elhiszik azt, hogy hogy ők értékes emberek, és értékes emberek, csak meg kell nekik adnia az esélyt.

[01:19:18]Minden minden gyerek nagyon fontos.

[01:19:22]gyakran éri a vád az ing meg a szélső közép nézőit, hallgatóit, hogy mi a gyárkenyezhet, pesti, beludai értelmiség vagyunk, vagy akár a vidéki megyeszékhelyeken, nagyvárosokban is nagyon sok ilyen hallgatónké van.

[01:19:33]Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnék jobban megérteni, akik nagyon távolinak érzik a generációs mélyszegénységet, a a ti területeteket, és nem találkoznak a saját életükben ilyen helyzetben élő gyermekekkel, fiatalokkal?

[01:19:49]Hogyan tudna tudják magukat képezni, megismerni személyesen ezeket a helyzeteket?

[01:19:54]Hát igen, most azért, hogy mondjam, nyilvánosságot kap egyre több olyan program, civil program is, jobban nyilvánosságot kap, talán nem, reméljük, nem csak az ellenzéki sajtóban, mint ahogy korábban megtapasztaltunk.

[01:20:08]Most nálunk például volt a Kossut rádió, képzeld el, a megnézni a munkákat, és akkor emlékszem, hogy mondta a riporter, hogy most már beszélhet bátran arról, amiről akar.

[01:20:21]Elmondtam, én eddig is beszéltem, de nem velem volt a probléma, hanem hogy ők nem jöttek.

[01:20:27]Szóval azt gondolom, hogy most azért nagyon sok olyan történetet lehet hallani, ami ami közel hozza az embereket.

[01:20:33]Van egyfajta nyitottság is, tehát most nekünk nagyon megnőtt a a látogatók és a a meghívások száma, amiből azt a következtetést vonom le, hogyha láttatjuk a problémát, és ez nagyon fontos civil szerepvállalás lenne, hogy mutassuk meg a problémákat, hogy hogy lássák azok is, akik távol élnek ettől az egésztől.

[01:20:53]Hát nyilván mi ezt a nyilvánosság előtt végzett munkát a problémákkal együtt vállaltuk fel, és ez is annyira fontos, hogy ne rózsaszínképet fessünk már a a munkánkról.

[01:21:06]Ismerjük be, hogy rengeteg kudarc van benne.

[01:21:08]Ismerjük be, hogy nagyon sokszor hibázunk, tévútúra megyünk, mert ha olyan egyszerű lenne, hogy mondjuk meg nekik, amit szoktak mondani, hogy miért nem mondjátok meg nekik, akkor már régen megoldódott volna ez az egész.

[01:21:22]Ez egy ezekkel az attitűdökkel megküzdeni, ezekkel a szocializációs mintákkal megküzdeni, ez egy nagyon hosszú folyamat, de nagyon sok pozitív dolog is van, amibe belekapaszkodunk, de a hitelesség az egy nagyon fontos kép ebben.

[01:21:36]Hát mondanám, hogy jöjjenek el hozzánk is.

[01:21:39]Nagyon szívesen látjuk meg.

[01:21:40]Azt gondolom a többi szervezet is nagyon szívesen látja őket, akinek a munkájába be lehet nézni.

[01:21:45]Vigyázni kell a a GDPR-ra.

[01:21:50]Ez is egy nagy változás volt például, hogy az elején én meggyőztem azokat a az embereket, akiket akik szegénységben élnek, hogy mutassuk meg.

[01:21:57]Ez egy külka volt, hogy hogy elhigyék a a tőlük távol élők, hogy milyen helyzetek vannak, és hogy segíteni kell.

[01:22:05]Aztán jött a GDPL, és most már nagyon kell vigyáznunk arra, hogy mit milyen fotót mutatunk róluk vagy a környezetükről.

[01:22:12]már csak azért is, mert abban a pillanatban kihasználta a a politika ezeket a helyzeteket.

[01:22:21]Úgyhogy ez most egy kicsit nehezebb így, mert az emberek meg a vizuálisak és a a képi dolgokat dolgokból hiszik el, hogy az van.

[01:22:28]Úgyhogy ez most egy nagy kihívás, hogy hogy tudjuk, de aki követi az oldalónkat, az látja, hogy azért megtaláljuk azokat a lehetőségeket, hogy a problémát is meg a sikereket is megmutassuk.

[01:22:39]És ez nagyon fontos lenne, hogyha ha ha már van valami véleményük erről az egész helyzetről, akkor az árnyalódjon egy kis toleranciával.

[01:22:52]Tehát én azt szoktam mondani, hogy a legfontosabb az lenne, hogyha mindannyian megértenénk, hogy nem gerjeszteni kell a társadalmi feszültségeket, hanem a megoldást keresni.

[01:23:01]És ez is egy attitűd lenne a mi részünkről, hogy egy-egy negatív megtapasztalásból, mert mindenkinek van mindenféle az élet minden területéről, abból ne általánosítsunk egy társadalmi csoportra, hanem mindenhol van problémás ember.

[01:23:17]Sajnos egyre több ö probléma van ebben a digitális térben, az elzárkózásban.

[01:23:25]Én a közösség építésben látom a kulcsot ebben, és hogy forduljunk egymás felé jobban, és akkor elhisszük, hogy hogy mindannyian emberek vagyunk, és tudunk békésen egymás mellett élni.

[01:23:38]A mai beszélgetés tanúsulsága az volt nekem, hogy a generációs mészegénység mellett a generációs tanulhetetlenség és a mentális akadályokat is le kell győznie az új kormánynak.

[01:23:46]Nagyon köszönjük Nória az óriási életlésedet és a munkabírásodat.

[01:23:51]És reméljük, hogyha egy-két év egy-két év múlva újra beszélgetünk, akkor pozitív eredményekről fogunk tudni beszámolni országos szinten is.

[01:23:59]Úgy legyen.

[01:24:00]És sok sikert kívánunk a munkádhoz.

[01:24:02]Köszönöm szépen.