Szélsőközép 1:23:39

Szürke a középszerű, vagy arany? | Rendes Irodalomóra #3

irodalomköltészetlatin irodalomcatullushoratiusközéletpuzsér
Irányultság: CentristaKötődés: Független
Szürke a középszerű, vagy arany? | Rendes Irodalomóra #3
tl;dr
  • Harmadik „Rendes Irodalomóra": humoros feleltetés-dramatizálással indul — memoriter-feleltetés „csapatokba" rendezett diákokkal, túlzott mikrofon-játékkal, egy ötösös Odüsszeia-feleléssel.
  • A tanár elvi üzenete: ne csoportosítsuk egymást az eredmények alapján, aki tudta a verset, nem jobb ember annál, aki nem.
  • Simon Márton „Rókák esküvője": nyitott mű, felcserélhető versszakok, a kulcsformula túlismétlődés miatt értelmezhetetlenné válik — az olvasó saját élményeivel tölti meg a verset, ami a tanár szerint „agresszív" művészi tapasztalat.
  • Catullus: a madárka-versek kettős olvasata (ironikus-túlzott vs. őszintén megható), a költő mindig párhuzamos olvasatot tesz lehetővé; a „gyűlölök és szeretek" oximoronon át az antinómia elve — az igazság a feszültségekben születik.
  • Horatius: a carpe diem („azzá legyél szerelmes, ami most van") és az aurea mediocritas mint instans egyensúly, két „gravitációs erő" között; a szerelem a jelen megélésének kivételes állapota.
  • Kultúrtörténeti kitekintés: a kereszténység Horatius korában jelenik meg, és épp azért sikeres, mert ismerős tartalmakat fogalmaz újjá; a politeizmus otthonos elmesélhetőségével szemben a kimondó szó teremtő ereje áll.
  • Záró anyag az Ave Maris Stella: minden sora Catullus-i ellentmondás (Isten édesanyja, mindig szűz), erotikus olvasatú üdvösség-vágy — „a kereszténység igazából soha nem volt prűd".
  • A tanár summája: a kortárs költő kevesebbet olvastat, ezért kevesebbet jelent; a Biblia és az Odüsszeia „bánya", amelyből később is termelhetők a jelentések.
  • Gyakorlati bejelentések: vendégelőadót hívnak a tankönyvpiaci monopórium ügyében, a kurzus két hét múlva folytatódik.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A „feleltetés-protokoll" és a nyitó humor

A harmadik „Rendes Irodalomórát" a tanár (a nevét az átirat nem adja meg) egy osztálytermi dramatizálással nyitja: bejelenti, hogy memoritert adott fel, és most feleltetni fog. Ehhez előbb „csapatokat" képzelt el a diákok közül: azokat, akik a vers tanulása közben rájöttek, hogy „ez hülyeség", és nem tanulták meg; azokat, akik rendesen megtanultak mindent és „várják, hogy őket szólítsam föl" („ők az én harcosársaim"); és az „átmeneti csapatot", akik csak abból a részből tanultak, amit úgy gondolnak, éppen azt fogja kérdezni a tanár.

A feleltetés részben valós szerepjáték is: az iskola szabálya szerint „a felelő mikrofonba felel", amit a tanár szándékosan túlélmez, a diákok reakciói alapján. Az egyik diáklány (akit a tanár „Csengőnek" szólít) egy Odüsszeia-részletet mond el – köztük egy sort, amely a valódi szöveg szerint a „mély örvénybe zuhant labda" –, és értelmezi a görög mesemotívumokat (a béka király-motívumot említ a nők föl Sikítottak/föl ébredt fényes Odüsszeusz jelenet kapcsán). A tanár ötöst ad neki: „ezért érdemes járni, meg ezért érdemes tanulni. Az embernek sikerei lesznek."

A második diák egy Délos-beli, Apollón-oltárnál játszódó szakaszt idéz, de elakad; a tanár humorosan kárhoztatja, majd elbeszélget vele a jövőjéről (a lány színésznő szeretne lenni), és viccet из. Hamlet Oféliájáról, a „csöndes Hamlet"-ekről és a „csendben előadott memoriter" lehetőségéről. Ez a rész inkább komikus, mint irodalmi tartalmú.

Fontos elvi kijelentés a feleltetés után:

„Ne gondoljuk azt, hogy aki tudta, az jobb ember, mint aki nem tudta. Jó, tehát hogy ebbe nagyon figyeljünk erre, hogy ne csoportosítsuk egymást eredmények alapján." *

Az iskola mint „rendszer" – szatirikus kitérők

Több helyen tér ki a tanár a nevettető-gúnyos iskolai „rendszer" működésére. Dicséri az automatizált beléptetőrendszert: „pontosan látom, hogy kik vannak itt és kik nincsenek itt", a tanárokat „nem terhelik fölösleges adminisztrációval". Szelektíven folytatja a humort:

„amikor valaki nem jön be az iskolába, azonnal megy a levél, az email, a szülőknek, a háziorvosnak és a gyámügynek is […] ha nem jártok órákra, akkor bekerültök az árvaházba hamarosan." *

Majd figyelmezteti a diákokat, hogy ő bár magasztos helyen ül és „rajta van a fény", „nyugodtan hozzászólhatnak".

Simon Márton: „Rókák esküvője" – a kortárs költészet világképe

A tanár hangsúlyozza: nem értékeln akar, hanem azt vizsgálja, milyen világkép szűrhető le egy mai költő verséből – párhuzamosan azzal, amit az Odüsszeia kapcsán megállapítottak (a görög szellem törekvése az isteni rend, a harmónia helyreállítására: „Odüsszeusz hazatérése az isteni rend helyreállásának az eposza").

A vizsgált vers Simon Márton „Rókák esküvője" című, ismert műve. A tanár végigveti a versszakokat („Amikor állsz a buszon vagy villamoson…", „Amikor tövig vagy valakiben…", „Amikor részegen egy liftben alszol…", „Amikor vágsz egy darabot a combodból…"), és strukturális megfigyeléseket tesz:

  • A vers nyitott mű: „teljesen szabadon folytatható addig, ameddig akarjuk […] nem a lezárás, hanem a nyitottság felé halad." A versszakok sorrendje felcserélhető, egymás mellett álló, akár egymással kapcsolatban nem álló képek halmozódnak.
  • Az ismétlődő formulából („az a rókák esküvője") a kihallás túlismétlődése miatt értelmezhetetlenné válik: „olyan sokszor megmondta, hogy mi a rókák esküvője […] Már nem tudom már mi a rókák esküvője."
  • A vers az olvasó saját élményeit aktiválja: „a kortárs költészet lehetőséget ad arra, hogy az emlékeinkkel és az élményeinkkel megtöltsük a verset. Tehát olyan, mint egy kulacs."
  • A műveltségi bázis (pl. Kuroszava Álmok című filmjében szereplő rókás esküvő-jelenet, „a 10. percnél van") önmagában nem kódolja föl a jelentést: „én abból a versből sem tudtam meg, hogy mi a rókák esküvője."

A tanár ezt izgalmasnak, ugyanakkor „agresszíven" tapasztalatnak írja le: „Amikor a művészet tulajdonképpen élősködik rajtunk, nem ő írja meg a dolgokat, hanem lehetőséget ad arra, hogy én beleérezzem az élményeimet, beletöltsem a műbe." Megjegyzi ironikusan, hogy ezzel párhuzamosan a „kortárs költőnek" a kötetvásárlás szokása is a fogyasztói élmény része lett.

Catullus: a madárka-versek és a párhuzamos olvasatok

A tanár ezt követően Catullushoz vezeti át az elemzést. Először a híres madárka-vers két fordítását olvassa fel (egyikét Devecseri Gábor, a másikat Zsida Jenő fordította): a kedves a madárkával játszadozik, a költői én „bárcsak én lennék a madárka" vágyát fogalmazza meg. Ezt követi a sírelegia: a madárka halála, a „sötét utakon megy arra, honnan mondják, senki se térhet újra vissza" Orkus-utalás.

A tanár relációkkal méreti meg az érzést: lejjebb léptetve a határt (hangya, fejtetű) nyilvánvalóvá válik az ironikus túlírtság, fölfejebb (cica, kutya) pedig megható volna. A lényeg a kettős olvasat:

„Catullus az borzalmas gusztustalan költő és fantasztikusan kedves költő egyszerre. Ezt a verset tehát lehet úgy olvasni, hogy ez a madárka […] a költői én nevezzük kény hímtagja. Lehet így olvasni, de lehet úgy olvasni, hogy madárka. Mind a két olvasat teljes mértékben valós." *

És kihangsúlyozza:

„Catullus soha nem adja meg a megoldást, hanem mindig lehetővé teszi a párhuzamos olvasatot." *

Ez a szabad olvashatóság a tanár szerint nyomasztó: „az elég rossz érzés, amikor amit mondok, azt így is érthetjük, meg úgy is érthetjük, mert szabadok vagyunk, és ezért aztán nem lesz senki, aki megért engem." Itt említi a Bábel-torony témát is: „de szép lenne, hogyha csak 10 másodpercre értenénk egymást."

A „gyűlölök és szeretek" (Catullus híres oximoronja) kapcsán a tanár az antinómia elvét vezeti be: „Aki gyűlöl, az nem szerethet, és aki szeret, az nem gyűlölhet" – a kettő logikailag kizárja egymást, „mint a forró a jég". A latin szellem nézete szerint viszont: „minél intenzívebb az ellentmondás, annál nagyobb az igazság […] az igazság az nem döntés valami mellett, hanem a feszültségek erejében születik meg."

A Fabullus-nak írt, humoros-erotikus vacsorameghívó vers („katullusodnak erszényét csupa pókfonál dagasztja […] cserébe adok tömény szerelmet") a tanár szerint „éktelen malacság" – és a végfordulat (a szagos kenőcs a vendéget „egészen orrá" változtatja) ismét kettős, lezárás nélküli jelentésű.

Catullus vs. a kortárs költészet

„Catullusz még hisz abban, hogy van itt és ott van, kint és bent, fenn és lent […] Úgy tűnik, hogy a kortárs költészet már nincsen tisztában a végletekkel sem." *

Horatius: az „arany középszer" paradoxona

A folytatás a film „Hold költők Társasága" révén népszerű carpe diem kapcsán Horatiushoz érkezik. A tanár ironikusan említi, hogy a film „végtelenül sokat tett azért, hogy Horácius népszerű legyen", ő maga ettől a filmtől „borzasztóan ideges szokott lenni".

A Leuconoéhoz című óda elemzése: „ne kutasd, tudni tilos, hogy nekem és neked mit szántak a jövőt az istenek" – a tanár kihangsúlyozza, hogy Horatius gyakran iránymutató, életbölcsességet megfogalmazó hangon szólal meg: „tűrjünk gyerekek", „vagy élünk még, vagy meghalunk". A carpe diem lényege: „azzá legyél szerelmes, ami most van". A nyugat-európai ember ezzel szemben „a csápjait kinyújtja mindenféle múltba, jövőbe" – itt idézi Ottlik Géza egyik szereplőjének mondását: „nincs érzékszervünk a jelen számára."

A jelen megfoghatatlanságáról: „a jelen az folyamatosan megfoghatatlan, mert nincs teste. Az azonnal múlttá válik és a jövőben van." A szerelem helyzete kivétel: „a szerelemben az ember a jelen van, éli meg, a jelenbe kerül hirtelen."

A Liciniusnak írt óda az aurea mediocritas-t (arany középszer) fogalmazza meg: aki szívében „arany középtart súlyegyent", azt nem nyomorítja „rozzant putri szennye" sem „bántó udvari pompa". A tanár elszontálkodik e fölött:

  • „Főleg azért, mert én még nem találkoztam olyan emberrel, aki tényleg gazdagnak tartotta magát […] aki gazdag, az mindig úgy érzi, hogy még kicsit szegény."
  • „A nyomor és a gazdagság mind a kettő borzalmas tapasztalatot ad az embernek."

A „tiszta szívű" ember ódája (Integer vitae): „aki tiszta szívűs, bűntelen, nem kell soha dárda […] mérgezett nyíllal teli puszdra sem kell." A folytatás a Sabina-erdős Lalage-jelenet: „a Sabinusz erdőn gondtalan zengtem Lalagét egy ordas elfutott tüstént, noha kard se tőse volt a kezemben." A tanár tanulsága: „a szerelem az, ami kábé lecsupaszítja a lelket, meztelenné tesz. És aki szerelmes és meztelen, annál nyilván nincsen kard."

Ezt a magánéleti kontraszttal támasztja alá: „Nem azt mondom, hogy nem lesz szerelmes az, akinek problémát okoz, hogy például hatalmas a korrupció. Csak azt szeretném mondani, hogy a szerelmes állapot nem feltétlenül támogatja azt, hogy az embernek a lelke tele legyen a korrupció miatti felháborodással."

Az aurea mediocritas mint „gravitációs mező"

„az aurea mediocritás az olyan dolog, hogy ha az ember egy icipicit nem figyel, akkor máris lezuhan. Tehát hogy két elképesztő gravitációs erő van az aurea mediocritáson járó ember mellett." *

Kultúrtörténeti kitekintés: a kereszténység mint forradalom

A tanár kultúrtörténeti meglátásba foglalja az egészet: „a kereszténység amikor megérkezik, pontosan Horáciusz korszakában […] olyan tartalmakat fogalmaz meg, amibe a kereszténységnek, mint valami kézbe, bele kell csak ülnie." Szerinte a kereszténység „páratlan sikerének" egyik oka az, hogy „azt tud igazán elterjedni, ami nem ismeretlen." Egy politikai mellékmondatban arra utal, hogy egy teljesen új nyelvet beszélő, minden eddigi szót elkerülő új párt „nem futna be": „az emberek azt szeretik, amit ismernek."

A részletes példa a születéstörténet: egy „eléggé vacak provinciában, a fővárostól messze, egy nagyon vacak falu mellett megszületik valaki, akit a „büdös, egyszerű pásztorok" látogatnak meg – és 300 év múlva ez a történet államvallás lesz a Római Birodalomban. „Tessék megszületni Battonya mellett […] és aztán legyél világvallás. […] az embernek kicsit úgy föláll a szőr a hátán ettől a sztoritól, már csak a történettől." Kikacsint az aktuális közéletre is, hogy „2026-ot írunk" és „lassan 2000 éve történt meg ez a lehetetlenség, és még mindig itt van" – egy püspöki kijelentés mennyire felkorbácsolja a kedélyeket –, és összehasonlítja az „Orbán rendszer 16 évét" és a „Tisza 14 évét" azzal, hogy ez „lassan 2000 éve tart".

A kereszténység és a politeizmus különbsége:

  • A politeista ember „megpróbálja magát otthon érezni a világban": a világ dolgainak nevet ad, történetekkel párnázza ki magát (pl. Afrodité történetei megmagyarázzák a szerelmet). „Ha minden elmesélhetővé válik, akkor az ember otthon érzi magát a világban."
  • A kereszténység ehelyett azt mondja: „a kimondott szó teremtő gesztus. Megszületik valami a kimondással." Emellett: „a dolgok jelentését fölö lehet fejteni" – „az olvasó ugyanúgy teremtő, mint az, aki megszólal."

A tanár innen vezeti le a „kortárs vs. régi" költő viszonyát is: „a kortárs költőt az különbözteti meg a régi költőtől, hogy kevesebbet olvasták – ezért kevesebbet jelent. A Biblia meg az Odüsszeia olyan, mint egy bánya, amiből később ki lehet termelni a jelentéseket, és ezek a szövegek tartalmazzák az olvasataikat is."

Személyes vallási kitérő: aki keresztet visel, „rózsafüzérez" – „próbáljunk meg egy kicsit túllátni ezen, és elfogadni azt, hogy az, hogyha egy szöveg egyfajta vallásnak a szövege, abból nem következik egyenesen, hogy az baromság."

Ave Maris Stella – a Mária-antinómiák

A záró anyag egy korai Mária-himnusz, az Ave Maris Stella, amelynek szerzője bizonytalan („Szent Bernától kezdve Venantius Fortunatusig mindenfélét mondanak róla"). A magyar fordítás: „Tengernek csillaga, Isten édesanyja, üdvözlégy mindig szűz, menny boldog kapuja."

A tanár elemzése szerint minden sora Catullus-i antinómia:

  • Isten édesanyja: „katasztrófa, mert ebben benne van az, hogy az Isten az ember és Isten egyszerre […] Isten édesanyja, az ugyanilyen felbonthatatlan ellentét."
  • Mindig szűz: „a szüzesség pontosan az, aminek mindenképpen vége szokott szakadni."
  • Tengernek csillaga: a hajós csak a csillagos éghez tud viszonyítani – „az az illető, akit megszólít ez a vers, az az életemnek a hajóját irányítja. Ebben benne van a kimondatlan metafora: az ember élete egy hajóút – és megy a halál felé. És a halálom az üdvösségem."
  • A csillag „az azért kap értelmet, mert én vagyok a hajós" – itt visszacsatol Aratuszhoz: „mi értelme lenne a napoknak, ha nem volna, akire süssél?"
  • Menny boldog kapuja: „az üdvösség vár minket ebben a kapuban." A tanár kihangsúlyozza: „a kereszténység igazából soha nem volt prűd. Ami prűd, az nem kereszténység." Az üdvösség vágya a szerelmi vágyakozás nyelvén fogalmazódik meg.

A Jeruzsálemi aranykapu motívuma: a be falazott kapu, amelyen „amikor Krisztus visszatér, akkor azon fog bemenni" – „elveszi a szüzességét Jeruzsálemnek" –, és ami a magyar népköltészetben is visszaköszön („nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta"). „Ez nyilvánvalóan erotikus olvasatú is van, és ezt senki nem tagadta."

Az „Áve – Éva" tükör kapcsolatot a tanár József Attila egy „eléggé sűrű" versszakán keresztül mutatja be („Tekinek Gábriel ajka mondat ávét, tég közöttünk békét, fordítsd Éva nevét"): a bűnbeesés Évával kezdődik, a bűnöktől való megszabadulás pedig az Ávé-val. „Ez csak latinul tükörképei egymásnak. […] ez a kereszténység szereti az ilyen nem véletlen dolgokat." Megemlíti, hogy a Mária–tenger névpárosítás archetipikus: „az óceán egy istennő" – még a japán filmekben is ez a kép jelenik meg.

Záró gondolatok, program és háztartási ügyek

Az óra lezárásaként a tanár egy gyakorlati bejelentést tesz: az Oktatási Hivatal és a minisztérium „megint monopolizálta a tankönyvpiacot", ezért meghívnak egy erről nyilatkozó személyt (az átiratban „a nényei Pál"-ként torzított néven) rendhagyó órára tartani – a diákok jóváhagyják. A tanár kéri, hogy „ha elkezd hülyéskedni, viseljétek el… szerintem neki is fontos. Azt mondta, ráér mostanában."

A végén visszautal a kereszténység tartalmi párhuzamaira, majd a kurzus keretet foglalja össze: „Van még valaki, aki kijönne?" – a feleltetési szellemében. Az óra „Osztály vigyáz! … Találkozunk két hét múlva" formulával zárul.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „a nényei Pált" – a tankönyvpiac-monopóliumról meghívandó személy neve az átiratban nem rekonstruálható biztonsággal.
  • „a palesatini meg jön az odusz" – a diák Odüsszeia-tartalom összefoglalójának torz alakja, az eredeti megfogalmazás nem állítható vissza.
  • „Bagóz mű palas até" – a tanuló hibásan idézett Homérosz-sor; a valódi szöveg kikövetkeztethető (az Odüsszeia hatodik énekéhez kapcsolódó részlet), de a diák pontos szavai nem.
  • „a Rihá Trusit csak addig olvassa el" – a vers- vagy műcím, amire a tanár az Aratusz-kapcsolatban utal, nem rekonstruálható.
  • „konfrontzóna" – a tanár egy iskolai óratípust említ („olyan konfrontzóna ott például, nem Horáciuszról van szó"); a kifejezés eredeti alakja bizonytalan.
  • „a csomónumma tetejére" – a véres hurkás hasonlatban szereplő tárgy neve nem rekonstruálható pontosan.
  • „Zsida Jenő" – a Catullus-fordító neve valószínűleg torzított formában szerepel; a pontos helyes írásmód nem állapítható meg egyértelműen.
  • „Otliknak egy nagyon jó mondása" – az idézet forrása valószínűleg Ottlik Géza, de a pontos mű/szereplő az átiratból nem ellenőrizhető.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:15][taps] Még minden előtt szeretnék néhány dolgot megbeszélni megint, amire szükségünk lesz ma.

[00:00:25]Tehát hogy én adtam föl memoritert, és hogy fogok feleltetni, csak hogy ahhoz, hogy hogy jól érezzem magam, hogy komfortos legyen, ezért össze kéne raknunk azt a csapatot, aki aki ezzel az élménnyel van itt, hogy hogy kéne egy olyan olyan társaság, aki aki úgy érzi, hogy tehát amikor tanult tanult a a tanult a verset akkor akkor rájött, hogy ez hülyeség, és azt mondta, hogy már bocsánat, hogy [ __ ] meg, nem tanulom meg.

[00:01:10]Csináljon, amit akar az illető, nem csinálom meg.

[00:01:12]És akkor kéne egy ilyen csapat.

[00:01:14]Jó, most nem fogok felelt, nem fogom föltetni kezeket, hogy de azért fölteszem, fölteszem a kérdés, ki az, aki ehhez a csaphoz akar tartozni.

[00:01:23][horkantás] Jó, most titeket arra kérlek, hogy ezt a fajta élményt hullámoztassátok felém.

[00:01:31]Jó, nem tanultátok meg, [ __ ] meg, miért tanulnál meg?

[00:01:37]Na most amikor az ilyen embert fölhívom felelni, akkor az ez az attitűddel jöjjön majd.

[00:01:42]Jó.

[00:01:45]Az a kérdésem, hogy mit mit mond egy ilyen ember, nem is tudom, hogy ki jön-e.

[00:01:51]Ugye általános föl nem tanultam, kész és visszaül.

[00:01:54]Jó, tehát kábé ez jó.

[00:01:54]Akkor lenne egy másik csapat, akik meg nagyon-nagyon rendesen megtanultak mindent, de nagyon rendesen, és szinte várják, hogy őket szólítsam föl.

[00:02:02]Tehát nekik az lenne a csalódás, hogyha nem őket szólítanám föl.

[00:02:05]Ők ők ők ők kicsodák.

[00:02:09][nevetés] Na, nagyon jó.

[00:02:10]Ö, tehát ők az én ők az én én harcosársaim, kérem szépen, hogy ők ezt az energiát, tehát hogy úgy terjesszék el, terjesszék el itt az egész orsz osztályban ezt a hangulatot, hogy megtanultuk, tudjuk, és ez jó, ez jó.

[00:02:27]És hogyha fölhívom őket, akkor és kijönnek és elmondják.

[00:02:30]Jó, [horkantás] jó, akkor lenne egy olyan csapat, akik akik elkezdték tanulni, a felé se jutottak el, és abban bíznak, hogy azt fogom kérdezni, amit éppen tudnak.

[00:02:46]Jó, ezek az ilyen átmeneti csapat [torokköszörülés] ezek nagyon-nagyon föl vannak háborodva akkor, hogyha azt kérdezem, amit nem tudtak, és én vagyok a hibás.

[00:02:57]Akkor jó.

[00:03:01]Ő kicsodált?

[00:03:03]Jó, az első felé jutottatok el, és kérem szépen, hogy hogy tehát a ez a ez a ez az ember típus, ez amikor fölszorítom, akkor akkor följön, de már egy kicsit meg van sértve.

[00:03:18]Jó, egy picit már meg van sértve.

[00:03:21]Jó, köszönöm.

[00:03:24]És akkor kábé ennyi.

[00:03:24]Akinek van más van más pozíciója, nyugodtan vegye föl.

[00:03:29]Aki nem tette föl a kezét egyiken, nyugodtan vegyen föl egy következő pozíciót.

[00:03:32]Képzelj el magától, hogy megtanulta a verset.

[00:03:34]Nyilván ugye mindenki foglalkozott vele otthon.

[00:03:35]És akkor és akkor ez jó.

[00:03:38]Meg még egy dolog, hogy hogy szeretnék majd talán beszélni arról, hogy hogy milyen élményei vannak itt az iskolában.

[00:03:49]Csak ez, hogy ezt, hogy nem szeretném elfelejteni majd.

[00:03:50]Jó, akkor szerintem akkor kezdhetjük.

[00:03:54]Én akkor most tehát akkor akkor most kezdjük, csak ezt megbeszéltük.

[00:03:57]Jó, tehát ez még nem történt meg.

[00:04:00]Tehát most nem történt meg, nem kezdtük el, hanem m kimegyek és újra kezdjük.

[00:04:06]Jó.

[00:04:10][taps] J akkor osztály vigyázz.

[00:04:30]Jó, hetes.

[00:04:30]Szerintem már le is mondok róla.

[00:04:32]Leülhettek nyugodtan.

[00:04:39]Ki az, aki szeretne felelni?

[00:04:39][horkantás] kisasszony.

[00:04:54]Kipróbálom a Ez ugye nehezítés, tehát ez egy olyan iskola, ahol ahol a felelő az mikrofonba felel.

[00:05:05][torokköszörülés] Ez egy durva dolog, tudom.

[00:05:08]Ez van.

[00:05:08]Ez a rendszer.

[00:05:11]Jó, hát akkor kezdjük.

[00:05:11]Ámde.

[00:05:15]Ámdem időn haza kellett már indulnia újra s összvért is befogott.

[00:05:17]Beredőzte a drága ruhákat.

[00:05:19]Akkor mást gondolt Bagóz mű palas até.

[00:05:21]Ébredjen föl már Oduszeus és lássa a széplányt, az meg a faják városhoz vezetője lehessen.

[00:05:29]Szolgálója felé hajított labdát a királylány.

[00:05:31]Elvétettes a mélyörvénybe zuhant a labda.

[00:05:35]Fölsítottak a mé zuhant.

[00:05:37]Nincsen be.

[00:05:40]Mély pénzze bez zuhant be a labda.

[00:05:43]De ezt én többször néztem, hogy nem jön ki.

[00:05:45]Mély vénybe zuhant a labda és nem jön ki.

[00:05:48][horkantás] Nagyon idegesítő.

[00:05:50][torokköszörülés] Igen.

[00:05:53]Tovább mehetek tovább.

[00:05:53]Fölsikítottak a nők, föl is ébredt fényes Odüszeusz.

[00:05:58]Jó.

[00:05:58]Melyik melyik közismert mesé mesemotívumai mutatkoznak meg ebben a részletben, mikor a béka király.

[00:06:09]Köszönjük szépen.

[00:06:09]Ötös leülhet.

[00:06:13][éljenzés][taps] Na hát mondom, ezért érdemes járni, meg ezérdes tanulni.

[00:06:19]Az embernek sikerei lesznek.

[00:06:21]Tehát el lehet izélni, el lehet így így másolni, meg ellógni a dolgokat, meg megúszni.

[00:06:27]azt is lehet, de szerintem ez pontosabb volt.

[00:06:30]Na.

[00:06:33]Az a helyzet, hogy itt az iskola szerencsére ugye ez volt a lehetőség, hogy lehetett jelentkezni.

[00:06:38]Az iskolában van egy ilyen szuper beléptető rendszer, hogy pontosan látom, hogy kik vannak itt és kik nincsenek itt.

[00:06:45]Ezt én nagyon szeretem egyébként.

[00:06:45]Nagyon szeretem ebben a az új új új rendszerben, hogy a tanárokat nem terhelik ilyen fölösleges adminisztrációval.

[00:06:52]Tehát azonnal látjuk, hogy így puk puk [nevetés] puk puk és hog ki van pirosítva.

[00:06:55]Aki nincs itt, aki meg itt van, az zöld.

[00:06:59]Úgyhogy tök jó.

[00:07:03]Pintércsengő itt van, gondolom.

[00:07:08]Gyere, Csengő.

[00:07:08]Egyébként nagyon fura neve van, nem?

[00:07:11][nevetés] Na, akkor halljuk abba bele.

[00:07:23]Szerintem onnan.

[00:07:23]Persze.

[00:07:23]Hát h milyen jó, hogy ilyen bátor vagy.

[00:07:25]Na helló.

[00:07:27]Figyelj, tehát akkor azt kéne csinálni, hogy szerintem folytasskond egykor délosban.

[00:07:36][nevetés] Egykor egykor Dosban dlosban.

[00:07:46]Nagyon sok minden történt.

[00:07:48]Egykor Délosban nagy Apollón oltáránál láttam ifjú magasba szökű pár.

[00:07:53]Mindőn hazaértem és az összvért befogták.

[00:07:56]tanárim, ezt a részt tudom, de ezt nagyon, [nevetés] de el tudom mondani a tartalmát.

[00:08:03]Van a palesatini meg jön az odusz és akkor így nem bírják egymást, aztán utána így történik mindenféle egyébként, amikor te ilyen szinten leszel majd mondjuk 10 év múlva a szakmádban, akkor [nevetés] akkor az úgy tehát hogy fog lesz munkád.

[00:08:21]Na tehát lesz munkád.

[00:08:22]Tanár úr, én tuti nem leszek tanár.

[00:08:24]De nem tanár, hanem bármi.

[00:08:24]Nem tudom.

[00:08:24]Mi leszel?

[00:08:28]Színésznő.

[00:08:29]Színésznő.

[00:08:29]És és [nevetés] akkor ott vagy mondjuk a ted te vagy te vagy Ofélia.

[00:08:35]Mondjuk mondjuk az hamar meg a szerencsé az elég hamar meghal.

[00:08:36]De hogy [nevetés] és akkor és akkor nem tud a szöveget de majd nagyon hitelesen alakítok szöveg nélkül, mert én nagyon hiszem, hogy nem a szöveg a lényeg, hanem most a divatos, hogy már nem mondjuk a Hamletet, ugye?

[00:08:54]Tehát ilyen vannak ilyen csöndes hamletek.

[00:08:57]Hát te majd elfantom.

[00:08:58]Neked lehet, hogy ez a jövő útja, hogy így elcsöndesedik a színház és ilyen minden ilyen néma csö de a memoritert csendben nagyon jól elő tudom adni.

[00:09:06][nevetés] Memoriter micsodáját, hogy el elő tudom adni csendben.

[00:09:10]Jó, hogy csak hogy csak gondolatban át homérz.

[00:09:12]Homéroz homéroz csöndben.

[00:09:14]Jó, innen indulja.

[00:09:14]Mehet most.

[00:09:24][nevetés] Ez most melyik rész?

[00:09:27][nevetés] Ez a legdrám itt.

[00:09:33]Bocs.

[00:09:35]De tanár úr, én én akkor mi lenne, ha elmutogatnám, vagy elénekelném kínaiul, vagy esetleg le eljúz?

[00:09:42]Valami nem érdekel.

[00:09:42]Figyelj, ez úgy ahogy van nulla.

[00:09:44]De én ezt nem szeretném, hogy egyes legyen.

[00:09:47]De akkor főzzünk velem.

[00:09:49]Figyelj, majd a krétában meglátod az eredményt.

[00:09:51]Na szia!

[00:09:53]Anyukádnak már írtam.

[00:09:56][nevetés] Na hát köszönjük szépen.

[00:10:00]Ez eléggé borzalmas volt, de persze voltak benne jó élmények is.

[00:10:04]Ne gondoljuk azt, hogy aki tudta, az jobb ember, mint aki nem tudta.

[00:10:09]Jó, tehát hogy ezért ebbe nagyon figyeljünk erre, hogy ne ne csoportosítsuk egymást eredmények alapján.

[00:10:17]Jó, csak fogadjuk el, hogy van aki tudja, van aki nem tudja.

[00:10:19]Jó, csak ennyi.

[00:10:21]De de nem jobb, csak ezt tudja.

[00:10:24]Na.

[00:10:24]Ö amivel most foglalkozni fogunk, az egyébként Köszönöm szépen az tehát tényleg köszönöm, hogy valaki egyáltalán tudja.

[00:10:35]Van még valaki, aki kijönne egyébként?

[00:10:40]Gyászos.

[00:10:40]Na jó, tehát [nevetés] [horkantás] egy elég durva problémával folytatjuk ezt az egész alkalmat, méghozzá itt ki volt vetítve, de már szerencsé nincsen kivetítve.

[00:10:52]Két kortársköltő.

[00:10:56]Az egyik a Simon Márton, másik pedig Závada Péter.

[00:10:58]Ki az, aki ezeket a neveket már hallotta életében?

[00:11:00]Simon Márton és Závada Péter.

[00:11:02]Aki csak az egyiket hallotta, a Simon Mártont, aki csak a Závoda Pétert hallotta.

[00:11:07]Tehát akkor által van aha az ámbegy Péter híresebb.

[00:11:12]Ezt nem ne mondjuk el neki.

[00:11:15]Most Simon Márton egy versét nézzük meg először, és méghozzá olyan szempontból nézzük meg, hogy hogy egyáltalán megállapítottuk azt, hogy az odisseából le tudunk le tudunk szűrni valamilyen világképet.

[00:11:29]Az, hogy valami valami hihetetlen módon törekszik a görög szellem a harmónia felé, a harmónia irányába, hogy hogy szeretné, hogyha az a rend, ami az isteni rend, ami az isteni rendben fogalmazódik meg, az az egész világban megjelenne.

[00:11:45]Tehát Odiszeus hazatérése az az isteni rend helyreállásának a a az eposza.

[00:11:54]Ahogy ő hazatér, az az isteni rend áll helyre ezáltal.

[00:12:01]Most meg kell néznünk, hogy hogy egy mai költő verséből milyen világkép fogalmazható meg.

[00:12:11]Nem azért vagyunk itt, és én nagyon-nagyon nem azért vagyok itt, hogy elmondjam, hogy a vers jó vagy rossz.

[00:12:18]Odüszejáról se mondtam azt, hogy jó.

[00:12:19]Ugye ugye nem mondtam, hogy jó az odiszejára.

[00:12:23]Akkor jó.

[00:12:23]Ö, tehát hogy hogy nem azért nem nem akar én én én bármikor szívesen ítélkezem, bármikor szívesenkezem, de most nem akarok ítélkezni.

[00:12:32]És tudom, hogy most nagyon-nagyon vékony jégre léptünk, mert a kortársköltészet kapcsán tele vagyunk ilyen finom érzékenységekkel, hogy a kedvencemről fog beszélni, vagy éppen arról fog beszélni, aki nagyon, akit nagyon-nagyon nem szeretek.

[00:12:50]És hogy nehogy, hogy hogyha nem azt mondom, ez nekem is kellemetlen.

[00:12:53]Elnézést kérek.

[00:12:53]Tehát én most nagyon hülyén érzem magam, és és nem biztos, hogy jó, hogy ezt ezt az anyagot hoztam most ide.

[00:13:00]De úgy érzem, hogy mivel annyiszor beszélünk, annyiszor van szó arról, hogy mi a a kési római birodalom meg ilyesmivel párhuzamosan élünk, hogy meg kéne vizsgálni azt, hogy a kortársköltészetből kiszálazható világkép az mennyire köszön majd vissza a a római költészetben.

[00:13:22]Kezdem.

[00:13:22]Ez egy nagyon híres vers, méghozzá az a címe, hogy rókák esküvője.

[00:13:27]Ki ismeri?

[00:13:32]Jó.

[00:13:32][horkantás] Amikor ülsz a buszon vagy villamoson, és megérzed, hogy az ablakon, az ablakukon csak verejték, a nap megállt, hogy körülötted mindenki rég halott, és többé nem szabadulsz innen az a rókák esküvője.

[00:13:49][horkantás] Még egyszer.

[00:13:54][nevetés] Amikor állsz a buszon vagy villamoson, és megérzed, hogy az ablakokon csak verejték, a nap megállt, hogy körülötted mindenki rég halott, és többé nem szabadulsz innen, az a rókák esküvője.

[00:14:08]Itt azért nagyon világos, hogy a költő megállapítja, hogy mi a rókák esküvője.

[00:14:14][nevetés] A rókák esküvője az éppen ez ugye, amikor állsz a buszon, nem akarom még ezt elmondani, de az a rókák esküvője.

[00:14:20]Nekem tudnom kéne, hogy mi a rókák esküvője, de nem tudom szerencsére.

[00:14:26]A versben viszont nagyon-nagyon pontosan megfogalmazódik, hogy mi a rókák esküvője.

[00:14:30]Könnyebb helyzetben lennék, hogyha lenne előzetes tudásom a rókák esküvőjéről.

[00:14:34]Ugye?

[00:14:34]Tehát hogyha például azt mondom, hogy amikor fölmászom a csomónumma tetejére, az mondjuk egy véres hurka, mert a véres hurkáról vannak előzetes ismereteim, ugye?

[00:14:50]Tehát nagyon-nagyon nem mindegy, hogy mi mi a rókákeskvé, vagy mi a véres hurka.

[00:14:55]A véres hurkáról van.

[00:14:57]A rókákeskéről nincsen előzetes tudásunk.

[00:15:02]Na most megyünk tovább.

[00:15:02]Amikor tövig vagy valakiben, és a füledbe folyik a nyála, amikor a tapéta virágai elkezdik felzabálni egymást, amikor nagyon kedvesen belülről rágnak szét az a rókák esküvője.

[00:15:16]Na most, mint láttuk, az első verszban más volt a rókák esküvője, mint a második versszakban.

[00:15:23]Itt is kiderült, hogy mi a rókák esküvője.

[00:15:25]Azonban ha kettőt egymás mellé tesszük, az nem biztos, hogy ekvivalens lesz egymással.

[00:15:34]Új ismereteket kaptunk a rókák esküvőjéről.

[00:15:36][nevetés] Amit eddig Rókák esküvének gondoltunk, amellé kell tennünk egy újfajta információ halmaszt.

[00:15:45]Ez nagyon fontos dolog.

[00:15:45]amikor tövig vagy valakiben, az a rókák esküvője egyébként itt és a füledbe folyik a nyála.

[00:15:52]Tehát [nevetés] ha nekem lettek is volna előzetes elképzeléseim, hogy mi a mi a rókák esküvője.

[00:16:03]Ez biztos, hogy felülírja.

[00:16:06]Biztos, hogy felülírja, mert én úgy képzelem a rókák esküvét, hogy a rókák mennek és így összeesküsznek egymással.

[00:16:14]Nekem ez az elképzelésem.

[00:16:17]Ö semmiképpen nem gondolnék arra, hogy a rókák esélye az, amikor tövig vagyok valakiben, de tehát itt olyasfajta információ áramlás kezdődik el, olyanfajta asszociációs munka kezdődik ebben a versben, amit amit hát mindenképpen az olvasó csak kapkodja a fejét.

[00:16:42]Amikor részegen egy liftben alszol, az évgyűrűket mintázó koszos falat simogatva, mert hiába nyomod a vészjelzőgombot, nincs válasz, pedig valójában be sem ragadtál, az a rókák esküvője.

[00:16:56]A harmadik harmadik dolgot kaptuk a a liftben van az illető.

[00:16:59]Itt meg gondolhatnánk arra, hogy a tövig van valamiben, és ahogy a liftben benne van.

[00:17:05]Tehát, hogy itt valami párhuzamosság van, de én ezt kicsit kalandor dolognak tartom.

[00:17:13]Nem kell feltétlenül összefüggést keresnünk a rókák különböző esküvői között.

[00:17:17]Ö amikor vágsz egy dorobot a combotból, és egy tányéron odateszed elé, ahogy csámcsog, ahogy az állana áll a vér, ahogy a pólóján áttűnnek a melbimbói, az a rókák esküvője.

[00:17:34]Ö.

[00:17:35][nevetés] Végtelenül sok dolog kezd egymás mellé kerülni.

[00:17:42]Most ez amikor azt a furcsa gyerekdalt dúdolót fogmosás közben, most nem olvasom tovább, még nagyon sok mindenről kiderül, hogy a fog rókak esküvője.

[00:17:49]Ám ám a költő egy bizonyos pont után már nem ismétli meg, hogy az a rókák esküvője.

[00:18:00]Na most itt nagyon sok dolgot le tudunk ebből vonni.

[00:18:02]egyik az, hogy a mi gondoló, amennyiben ez a vers hűen tükrözi a kortárs költészetet, és a kortás költészet hűen tükrözi azt, amit úgy hívunk, hogy kortársgondolkodás, akkor a következőket állapíthatjuk meg.

[00:18:22]Ez a vers teljesen szabadon folytatható addig, ameddig akarjuk.

[00:18:25]Tehát én nyugodtan hozzáteszek még nincsen lezárva.

[00:18:30]Ezt hívjuk úgy, hogy nyitott mű.

[00:18:32]Ugye van egy ilyen, hogy nyitott műhely, de hogy ez a nyitott mű, a nyitott műjére is rakhatnánk még rengeteg verszot, és és utána is rakhatnánk még rengeteg verszakot.

[00:18:42]Tehát nem a lezárás, hanem a nyitottság felé halad.

[00:18:48]És párhuzamos párhuzamos dolgok vannak egymás mellett, amik egymással talán nincsenek is kapcsolatban.

[00:18:54]Sőt, azt is mondhatom, hogy hogy föl is cserélhetnénk ezeket az esküvőket.

[00:19:01]Tehát, hogyha azzal kezdenem, hogy amikor részegen egy liftben alszol, és az évgyűrűket mintázok koszosra csimogatva, mert hiába nyomod a vészjelyzőgombot, nincs válasz.

[00:19:08]Pedig valójában be sem ragadtál az OKSV, hogyha ezzel kezdenénk, nem hinném, hogy valaki mondaná, hogy hát ez nem egy kezdőverszak, ne csináljak a harmadiknak passzol, de de elsőnek hát ne ne.

[00:19:23]Tehát nyitott a mű, egymás mellé rak rengeteg mindent.

[00:19:28]És még egy van, hogy ha az ember egy kicsit művelt, akkor tudja, hogy a rókák esküvője az Akira Kuroszava Álmok című filmjében szerepel.

[00:19:37]Nos, én megnéztem néhányszor ezt a filmet.

[00:19:42]A rókák esküvője a 10.

[00:19:42]percnél van, tehát hogy el lehet addig jutni, ha az emberesetek elálmosodna közben.

[00:19:46]De most őszinte leszek, én abból a versből sem tudtam meg, hogy mi a rókák esküvője.

[00:19:56]Csak az, hogy nagyon-nagyon szépen vonulnak a rókák, új megállnak és aztán tovább vonulnak.

[00:20:02]És és az, hogy emiatt egy kisfiú bajba kerül, ez ennyi a biztos.

[00:20:07]Ö, na most ez a tudás sem segít nekem abban, hogy dekódoljam a rókák esküvőjét.

[00:20:17]Azaz egy olyasfajta olyasfajta műveltségi bázist használ a kortársköltő, ami ami a szókapcsolaton kívül tulajdonképpen nem jelent semmit, nem kell nekem gondolnom semmit.

[00:20:41]Hiszen tehát nem kell tudnom ahhoz valamit, hogy ezt megértsem, hanem itt vannak, nevezzük a nevén vannak ilyen érzületekre lehetőségek.

[00:20:53]Tehát az, hogy amikor állsz a buszon vagy villamos, és megérzed, hogy az ablakokon csak verejték, na most ki nem állt buszon vagy villamoson?

[00:21:00]És ott van verejték, és tudjuk, hogy az ott büdös meg mindenféle.

[00:21:06]És akkor van valami élményem, hogy te úren, ez pont azt írja meg, amet amit én átéreztem, hogy én pont tényleg verejtékes szokott lenni.

[00:21:18]Hát pont verejték van.

[00:21:18]Igen, ez van a buszon meg a villamoson.

[00:21:25]Hogyha hozzáteszi, hogy ez a rókák esküvője, az pedig valami elképesztő módon megcsavarja az egészet.

[00:21:28]Na most nem akarok erről hosszan beszélni.

[00:21:31]Ö csak az, hogy a kortársköltészet végtelen lehetőséget tett nekünk arra, hogy a a vers kapcsán érezzünk dolgokat, élményeinket, élményeinket újra aktiváljuk, az emlékeinket megmozgatja.

[00:21:48]Úgy is lehet mondani, hogy hogy a kortársköltészet lehetőséget ad arra, hogy az emlékeinkkel és az élményeinkkel megtöltsük a verset.

[00:22:01]Tehát olyan, mint egy kulacs.

[00:22:01]Olyan, mint egy kulacs, amibe a saját érzéseinket, saját emlékeinket tapasztal mindenfélét, meg ilyen benyomásainkat, satöbbi.

[00:22:10]Ezeket mind bele tudjuk tenni.

[00:22:13]Amikor tövig vagy valakiben.

[00:22:13]Nem akarok erről hosszan beszélni, de de ez egy olyan olyan nagyon-nagyon plasztikus kép, ami már szinte a pornográfiába csúszik.

[00:22:23]Mindenki érti.

[00:22:26]Mindenki érti.

[00:22:26]Teljes, még ezt mondom.

[00:22:28]Teljesen plasztikus.

[00:22:31]És ehhez még az a rókák esküvője, van egy dolog, amit értek, hogyha megvan hozzá a korom, akkor át is éltem.

[00:22:40]És és tulajdonképpen nem az történik, hogy nekem most meg kell értenem valamit.

[00:22:47][horkantás] Nem, nem, hanem azt, amit én ismerek, annak az újra átérzésétnek a lehetőségét adja meg a vers.

[00:22:59]Egyébként ez fantasztikusan izgalmas.

[00:23:02][horkantás] Ö nem mondom, hogy ha öreg bácsi lennék, akkor nem mondanám azt, hogy ez nekem nem szimpatikus, de szerencsére nem vagyok öreg bácsi, ezért csak föntről mindjárt öreg bácsi leszek, nem csak, hogy föntről föntről próbálom szemlélni az egészet és megállapítani, hogy hogy izgalmas korszakban élünk.

[00:23:24]Olyan izgalmas korszakban élünk.

[00:23:26]Ú most lehet, hogy csúnyát fogok mondani.

[00:23:28]Amikor a művészet tulajdonképpen élősködik rajtunk, nem ő írja meg a dolgokat, hanem lehetőséget ad arra, hogy én beleérezzem az élményeimet, beletöltsem a műbe.

[00:23:45]Ö ez fantasztikus, izgalmas dolog.

[00:23:45]És és [torokköszörülés] remélem senki nem veszi kritikának, vagy hogy hogy vagy valaki úgy érzi, hogy ez most nem volt igaz, akkor szólaljon meg nyugodtan.

[00:24:00]Tehát igaz, hogy magasabban ülök, mint ti, de nyugodtan.

[00:24:02]És rajtam van a fény, de nyugodtan nyugodtan hozzászólatok, és és és hogyha belegondolunk ebbe akkor tulajdonképpen nézzünk mélyen magunkba.

[00:24:16]Nézzünk nagyon mélyen magunkba.

[00:24:19]És keressük meg azokat a pontokat, amikor átdobogott a szívünkön a vágy, hogy megvegyünk egy kortsköltőnek a kötetét.

[00:24:30]Úristen, megjelent egy új, és akkor futok, vagy mazon rendelem meg, hogy megkapjam.

[00:24:34]Ö nem teszem föl a kérdést, hogy ki élte-e át ezt.

[00:24:36]Ö ö de az biztos, hogy hogy tanulságos lenne, ha ezt a kérdést föltennén, és nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon agresszív dolog lenne, úgyhogy most ezt nem teszem meg.

[00:24:53]Na most a párhuzamosságokról beszéltünk.

[00:24:56]Egymás mellé van téve rengeteg, rengeteg lehetőség, rengeteg azonosítás.

[00:24:59]Ez a rókák esküvője.

[00:25:01]Ez a rókák esküvője.

[00:25:01]Ez a rókák esküvője.

[00:25:04]És én már csak kapkodom a fejemet, hogy most akkor mi van?

[00:25:09]Hogyha Katuruszt olvasunk, akkor mintogyha valami nagyon hasonló tapasztalatot fogalmazna meg.

[00:25:13]Öl olvasom is.

[00:25:17]Ezt remélem mindenki ismeri, mert eléggé híres.

[00:25:24]Az van, hogy kedvesem szemefénye, kis madárka, kit dédelget, ölében annyiszor tart, hogy megcsípd, neked adja ujja hegyét, és éles kis harapásra ingerelget.

[00:25:36]Ha szívem ragyogó szerelme édes játékkal veled így mulad, hiszem, hogy enyhet vár lobogó tüzére, csöpnyi vigaszt kínteli bánatára.

[00:25:47]Bárcsak játszhatnék veled én is úgy, akár ő és lelkem szomorú baját csitítám.

[00:25:55]Ezt devecseri fordította.

[00:25:55]Most felolvasok egy másik fordítást is.

[00:25:57]Ez pedig Zsida Jenő.

[00:25:59]Ó, ki kedvesemé vagy kismadárka, ó kit játszva ölel magához, ő kit gyakran ingerel, és kinek kisujját nyújtja, hogy dühösen csipogva csipked, amikor gyönyörű egyetlenemnek kedve támad eképpen szórakozni, tán, hogy bánataid felejtse kissé, s győző lángja belül szunnyadjon addig.

[00:26:16]Bár tudnék veled én is elmulatni, s űzhetném el a bút nehéz szívemről.

[00:26:23]Végtelenül megható pillanatokat olvasunk itt.

[00:26:28]Van egy madárka, a madárkával pedig játszik a költői én kedvese, nevezzük így.

[00:26:37]Tudjuk, hogy mi a neve, de de játszik vele.

[00:26:39]És és ez a ez a ez a tényleg ilyen megható pillanatok.

[00:26:43]Ö ilyenkor szokták a költők ilyeneket írni, hogy bárcsak én lennék az a madárka, és itt is ez van benne.

[00:26:50]Tehát bár csak ilyenek ez a madárokka.

[00:26:54]Ez egy elég egyszerű dolog, ugye, tehát hogy amikor szívünk szerelme éppen játszadozik valakiről, akkor bárcsak velem játszadoznak.

[00:27:00]Ö na most, hogyha tovább olvassuk a kötetet, mert ez egy ilyen katullusz egymás után rakta a verseit, akkor van egy olyan, van egy olyan síriatok, Venuszok, Vénuszok, így is mondhatjuk, ti is kupidók, és minden szerelemtudó halandó, kedvesem madarát siratni értek, kedvenc kis madaráta kedvesemnek, kit jobban szeretett saját szeménél, mert mészszavú volt.

[00:27:24]S parancsolóját úgy ismerte, akár a lányka anyját.

[00:27:28]Nem mozdult soha máshová öléből.

[00:27:31]Ugrált erre, meg arra is, csicserget, énekelt egyedül csak asszonyának.

[00:27:34]Most sötét utakon megy arra, honnan mondják, senki se térhet újra vissza.

[00:27:40]Állok rátok az orkusz éjjelében minden keservet elnyelő vadárnyak.

[00:27:45]Ízép kismadarat raboltatok most.

[00:27:48]Jaj, gonosz vakeset, szegény madárka.

[00:27:51]Hölgyem szép szeme most vöröslik, és a sírástól te miattad ég dagadtan.

[00:27:58]Na most ezt a verset olvasva, főleg az előző után hát tényleg elkezdünk mi is érezni, tehát hogy ez valami valami mélységesen szomorú dolog, amikor egy lánynak megdöglik a madara.

[00:28:18]Hát elnézést megdöglik szót használtam, de de tehát tehát ezt mond azért használtam ezt a szót, mert érezzük ebbe az egészbe, hogy egy picit mintha ironikus lenne.

[00:28:26]Tehát azért é nagyon nagy baj, hogy meghal egy madárka, tényleg óriási nagy baj.

[00:28:36]egy ilyen rendes, mondjuk egy itt verébről van egyébként szó, passzer és hogy és hogy meghalt a madárka, csak aztán ilyeneket mond, hogy hogy sötét utakon megy arra, honnan mondják, senki se térhet újra vissza.

[00:28:49]Állok rátok az orkusz éjjelében minden keservet elnyedő vadárnyak í szép kismadarat raboltatok most.

[00:28:58]Vigyük lejjebb egy kicsit a határt.

[00:29:00]Mondjuk tegyük föl, van egy hangyám itt járatom.

[00:29:03]Itt az hát és akkor véletlenül agyon nyomjak és akkor szegény hangyám.

[00:29:08]És akkor előhozom azt, hogy az Orkusz éjjelében minden kez álltok rátok ti, akik az én hangyámat elvittétek.

[00:29:14]De mehetünk még lejjebb.

[00:29:17]Fejtetű.

[00:29:19]Van egy fejtetvem iszonyú aranyos.

[00:29:19]itt van a fejemen, és végtelenül [nevetés] gonoszságban ott dédelgettem, neveltem.

[00:29:27]Egyre aranyosabb ez a tetű, és akkor ráöntenek a fejemre valami tetűirtót, és vége.

[00:29:34]És akkor átok rátok az orkus éjelében minden kesető vadárnyak í szép tetvet raboltatok most.

[00:29:42]Na most persze mehetünk följebb, és érezzük, hogy minél följebb emelkedünk cica, kutya, zsiráf, elefánt, annál inkább, annál inkább átérezzük, hogy ebben valami igazság van.

[00:29:56]A madár az valahogy a határon van, ugye?

[00:29:58]Tehát még éppen tudjuk sajnálni, de már érezzük, hogy egy picit azért túl van ez írva.

[00:30:06]Egy picit túl van írva.

[00:30:09]Ö meg egyáltalán meg egyáltalán az, hogy ez evvel játszik ez a madárkával ez a ez a lány, és akkor mindig csipkedi meg mindenféle.

[00:30:16]Na most itt szeretnék behozni egy dolgot, hogy hogy Katullusz az borzalmas gusztustalan költő és fantasztikusan fantasztikusan kedves költő egyszerre.

[00:30:33]Ezt a verset tehát lehet úgy olvasni, hogy ez a madárka, akivel játszadozik, ez a költői én nevezzük kény hímtagja.

[00:30:45]Lehet így olvasni, de lehet úgy olvasni, hogy madárka.

[00:30:47]Mind a két olvasat teljes mértékben valós.

[00:30:54]Ez ez nagyon fontos.

[00:30:54]Nem kell dönten aki olvasol, nem kell eldöntened, hogy te most a verebecskét verebecskének olvasod, vagy pedig nevezzük a nevén fütyinek.

[00:31:07][nevetés] És a vers egészen mást jelent akkor, ha veremecskének olvasod, és egészen mást akkor, hogyha a másik esetet választod.

[00:31:16]A másik esetben arról van szó, hogy a madárka azért halt meg, mert nem képes többet csatározni.

[00:31:24]nem alkalmas már arra, és azért sírja a vörösre a szemét az illetőhöly, merthogy ő neki ez nem elég.

[00:31:32][horkantás] És az egész orkusz, elnyerő satöbbi árnyak, és ez az egész borzasztó pokoljárása, ami a ami a madárral történik, annak van egy ilyen nagyon furcsa másik jelentése is.

[00:31:43]Nyilván, most, hogy ezt elmondtam, mindenkinek hú, ez úgy, ez úgy betölti a szívünket, lelkünket, hogy ez hát itt erről van szó.

[00:31:51]Megkaptuk a megoldást.

[00:31:54]Csak szeretném mondani, hogy nem kaptuk meg a megoldást.

[00:31:55]Katulusz soha nem adja meg a megoldást, hanem mindig lehetővé teszi a párhuzamos olvasatot.

[00:32:01]Ugyanúgy, ahogy Simon Márton nem mondta meg igazából, hogy mi a rókák esküvője.

[00:32:08]Pedig elég sokszor megmondta, hogy mi a rókákesküje, de olyan sokszor megmondta, hogy mi a rókesküvő.

[00:32:11]Már nem tudom már mi a rókáküvője.

[00:32:12]Hogyha még elmondja ötszor, mi a rókákeskő, mert kettét is elfelejtem, ugye?

[00:32:15]Tehát hogy ki vagy te disznó?

[00:32:19]Ki vagy te lágyszellő?

[00:32:19]Ki vagy te?

[00:32:21]És mondom, mondom, mondom a végére.

[00:32:23]Megszűnik a dolog, ugye?

[00:32:23]Tehát, tehát értelmezhetetlenné válik, túlbeszéltté válik a dolog, megszűnik, amiről beszélünk.

[00:32:30]Itt kettő lehetőség van, de a kettő lehetőség párhuzamosan egymás mellett létezik.

[00:32:36]És ez elég durva.

[00:32:36]Ez elég durva.

[00:32:40]Az ember nagyon rosszul érzi magát, őszintén szólva.

[00:32:42]Ö ö hiába éljük most át, hogy bárki bármit gondolhat, de azért meg így is érthetjük, meg úgy is érthetjük, de azért, hogyha őszinték vagyunk magunkhoz, az elég rossz érzés, amikor amit mondok, azt így is érthetjük, meg úgy is érthetjük, mert szabadok vagyunk, és ezért aztán nem lesz senki, aki megért engem.

[00:33:08]De hát erről már beszéltünk a Bábeltoral kapcsán.

[00:33:12]mindig visszatérek oda, hogy de szép lenne, hogyha csak 10 másodpercre értenénk egymást.

[00:33:17]Ugye ez egy fantasztikus csoda lenne.

[00:33:19]De hogyha 20 másodpercre, az pedig az pedig többet érne, mintogyha hirtelen három fokkal lejjebb menne a a átlaghőmérséklet a földön, ugye, tehát hogy hirtelen valami fantasztikus dolog lenne.

[00:33:31]Na most tehát van valami végletes végzetesen nyomasztó abban, amit Katulusz költszétenek hívunk.

[00:33:41]És ez a ez a ez, hogy egymás mellett vannak a dolgok, és nem méghozzá olyan dolgok, amik amik amikából nincsenek jóban egymással, ugye?

[00:33:54]Tehát hogyha én ezt egy aranyos kis versnek olvasom, ahol a kedvese, aki a verebecskével játszódik, mert ez az ő házi állatkája, és az meghalt, nevezzük át cicának, és azonnal értjük, hogy egy kicsit vigyük följebb, egy kicsit legyen emberibb az az állatka.

[00:34:12]Cica a meghalt cicát sirató kislánynál nincsen meghatóbb dolog a világon és ez benne van.

[00:34:19]Gyönyörű dolog, fantasztikus dolog, de hogyha ugyanez a himtag, akkor meg iszonyatosan hát szörnyű.

[00:34:26]Hát nem szörnyű, mert hát van ilyen.

[00:34:28]Na most amikor ez gyűlölök és szeretek ezt szintén kérdett, miért teszem én ezt?

[00:34:36]Nem tudom, érzem, csak szertezak itt ez a kin.

[00:34:38]Ennyi.

[00:34:38]Gyűlölök és szeretek.

[00:34:38]Hát megint egy élet egy mondjuk itt, hogy egy egy olyan olyan tapasztalat egyáltalán olyasfajta élettapasztalat, ami ami végsősen borzalmas, ugye?

[00:34:49]Tehát, hogy gyűlölök és szeretek.

[00:34:52]Ez a kettő, ez pont, hogy kiüti egymást, megszünteti egymást.

[00:34:58]Aki gyűlöl, az nem szerethet, és aki szeret, az nem gyűlölhet.

[00:35:00]És itt satöbbi.

[00:35:01]Tehát ilyen nincs.

[00:35:01]Ez nem létezik, ez a dolog.

[00:35:03]Nem lehet forró, forró a jég, ugye, vagy nem lehet éppenséggel időtlen Boven 7 szimfóniája.

[00:35:17]Képtelenség.

[00:35:17]Tehát ez ez nincs ez ez ilyen nincs.

[00:35:20]Az időtlenség és a zene, ez nem jó.

[00:35:23]Hát figyz nem nem jó barátok.

[00:35:26]Nem jó barátok.

[00:35:26]És ugye a gyűlet és a szeretet.

[00:35:29]Na most hogy lehet ez?

[00:35:29]Itt azt lehet mondani, hogy körülbelül a római költészet megfogalmazza azt az életérzést, amit a görögök egyáltalán nem tudtak megfogalmazni, mert hát nem így látták a világot.

[00:35:43]És még mégpedig ez az, hogy valamit elvesztettünk, a harmóniát elvesztettük.

[00:35:52]Az az, amit amiben biztos még a homéroszi eposzok költője, hogy helyre fog állni a világ rendje, mert az istenek léteznek.

[00:35:59]A latin költő beszél még az istenekről, de egyáltalán nem veszi őket komolyan.

[00:36:05]Nem tudja már komolyan venni őket.

[00:36:07]Elvesztették az isteni harmóniát, az isteni hitet elvesztették.

[00:36:12]Így is mondtad itt.

[00:36:12]De itt nem hitről van szó, világképről van szó.

[00:36:16]Elvesztették.

[00:36:16]Valami valami olyasmi tapasztalat zuhant rájuk, ami minden addigit idézőjelbe tett és megkérdőzhetővé tett.

[00:36:26]Na most még egyet felolvasok, de csak azért, mert ezt nagyon szeretem ezt a verset.

[00:36:29]Elnézést kérek.

[00:36:29]Nálam jól lakomát ehhez fabullusz nemsoká, ha az istenek szeretnek, és ha dús vacsorát hozol magaddal.

[00:36:36]Tehát jól akkor már tehet, ha ha az istenek szeretnek téged, és ha dús vacsorát hozol magaddal, és nem felejted a szép leányt, a jóbort, tehát minden hozzá magad, és akkor tök jó lesz az vacsora.

[00:36:48]És a vígka kacagást, a szellemet sem, azaz nekem egyik sincs.

[00:36:53]Tehát itt rossz lesz a hangulat, de ha te mindent hozol, akkor csodálatos lesz.

[00:36:58]Hát mindezt, ha hozod, derékbarátom, jól lakhatsz vele, mert katulluszodnak erszényét csupa pókfonál dagasztja.

[00:37:05]Ám cserébe adok töményszerelmet, vagy mi még kitűnőbb talán amannál és édesebb.

[00:37:12]Vénuszok s vidám kupidó kedvesemnek adott szagos kenőcsét s istenekhez imádkozó fabullusz változtassnak át egészen orrá.

[00:37:22]Hogyha itt tudtunk beszélni picsit a a rókák esküvőjéről, akkor itt valami végtelen elképesztő fordulat van ebben a versben.

[00:37:29][torokköszörülés] És itt az ember elkezd kutatni, hogy mi ez, mi ez, amiről szó van.

[00:37:33]Ez szerintem a amellett, hogy nagyon nagyon humoros meg mindenféle, ugyanúgy most egy híres irodalom történésztől lopok el egy szókapcsolatot.

[00:37:44]égtelen malacság ez a vers.

[00:37:46]Egyszerre égtelen malacság, mint egyébként a a verebecskés versek is.

[00:37:52]Éktelen és van mint valami szórakoztató kis kis kis valami.

[00:37:58]Tehát az, hogy kapsz, adok neked a kedve a Venuszok és vidám kupidó kedvesemnek adott szak szagos kenéscét adom neked.

[00:38:06]És istenekhez imádkozó fabullusz változtassnak át egészen orrá.

[00:38:10]Egészben orrá.

[00:38:12]Hát igen, tudjuk, hogy mi az orr.

[00:38:16]Remélem tudjuk.

[00:38:22]Hát legalábbis szokták mondani, hogy mi az orr.

[00:38:24]Na most ez a ez a a ez a probléma, ami itt megfogalmazódik Katullusznál, az még ezt mondom, nagyon nyugtalanító.

[00:38:33]Nagyon nyugtalanító.

[00:38:35]És hogyha hogyha azt kérdezném, hogy most akkor figyelj, Katolusz, akkor mondjál valamit, és ő nem mond semmit.

[00:38:40]mindig párhuzamosságokat mond, mindig az is mondja, soha nem hoz döntést.

[00:38:45]Döntsd már el, de nem dön.

[00:38:49]És ne nekem se adja meg a lehetőséget, hogy döntsek.

[00:38:52]És annyiból tudom ezt erősebbnek tartani, mint a rókák esküvjét, ezt most ismétlem magamat, mert két lehetőség van minden esetben, a két véglet van.

[00:39:04]Katullusz még hisz abban, hogy van itt és ott van, kinn és van ben van, fenn és len van, magas és mély, tehát a végletekkel tisztában van.

[00:39:12]Úgy tűnik, hogy a kortársköltészet már nincsen tisztában a végletekkel sem.

[00:39:17]Tehát nem párokban látjuk a világot, ilyen szélsőségekben látjuk a világot, hanem hanem nem tudom miben.

[00:39:29]Benne élünk, úgyhogy fura lenne, hogyha én most tudnék erre válaszolni, hogy miben látjuk a világot, de az biztos, hogy ezeket az ellenpólusokat nem igazán értjük.

[00:39:35]Persze az, hogy télen hideg van, nyáron meg meleg van, jó.

[00:39:40]Igen, igen, igen, igen.

[00:39:42]De hátér nincs annyira hideg télen.

[00:39:46]Nem jó nyáron meleg van, de annyira nem hideg a tér.

[00:39:52]Na most Ja.

[00:39:55][nevetés] Szóval, [nevetés] szóval beszéltem arról, hogy ugye van az, ez ez az anomália most itt az oktatás oktatás hivatal meg a minisztériumban, hogy hogy megint monopolizálták a tankönyvpiacot, és hogy ezt a hülyeséget kell és azt is ígértem, hogy hogy meghívjuk a nényei Pált egy órára, és ö hogy én beszéltem vele, és akkor Akkor ő aki ezeket írta, akkor azt meghívnám a következő következő utáni órán meghívám, hogy tartson egy rendhagyóalom órát, hogyha ti is úgy gondoljátok, hogy meghívhatom.

[00:40:33]Szerintetek tudom, hogy ez most tök kellemetlen, mert az ember be tehát értitek?

[00:40:37]Tehát szóval nem jobb a helyzet, mint volt.

[00:40:42]Megint monopolizáltak mindent, de szerintem gesztust teszünk a rendszernek is, hogyha meghívjuk ezt az embert.

[00:40:49]Jó, jöhet, jöhet.

[00:40:50]Jó, jó, jó.

[00:40:50]És akor rendhagyommal fog tartani.

[00:40:52]Figyeljetek, ti 12-esek vagytok, úgyhogy szerintem elég sok mindent láttatok már.

[00:40:55]Hogyha elkezd hülyéskedni meg nem tudom így idétlenkedni, akkor viseljétek el.

[00:40:59]Jó ez a kérdésem.

[00:41:01]Viseljetek el.

[00:41:01]Tök mindegy, aztán majd én nyomom tovább.

[00:41:06]De de szerintem neki is fontos.

[00:41:06]Azt mondta, hogy ráér mostanában ráér.

[00:41:10]Jó, úgyhogy köszönöm szépen.

[00:41:12]Akkor [torokköszörülés] hát ez ez na most a a a akivel folytatnunk kell, [torokköszörülés] az egyébként ez elég durva anyag egyébként.

[00:41:23]Elnézést kérek, de hát ez van gyerekek.

[00:41:24]Horácius.

[00:41:24]Horáciusz.

[00:41:24]Szoktátok Horáciuszt olvasni?

[00:41:32]Ki olvasott tegnap Horácius egy éven belül?

[00:41:35]Kiolvasott Horácius.

[00:41:35]Na, 10 éven belül?

[00:41:43]Nagyon jó.

[00:41:43]És Katullusz kiolvasott egy éven belül, egy hónapon belül elfogytunk.

[00:41:50]Jó.

[00:41:50][nevetés] Na hát ez nagyon jó egyébként.

[00:41:53]Ennek örülök.

[00:41:53]Ö na most hát azérat még még nem felejtődtek Horáciusz még azért tudjuk hogy ő kicsoda.

[00:42:02]Na most hogyha a Horáciuszról beszélünk, akkor mindig ez az arany középszer meg ilyesmik jutnak eszünkbe.

[00:42:05]És én most hadd olvassam föl azt a verset, ami a ami miatt arany középszer.

[00:42:09]Egyébként van egy film, az a címe, hogy Holdköltők Társasága.

[00:42:13]Na most az végtelenül sokat tett azért, hogy Horácius népszerű legyen.

[00:42:17]Végtelenül sokat tett, mert ott a nagyon népszerű tanár, a nagyon népszerű tanár mindig azt idézi, hogy Carpedien.

[00:42:24]És akkor a kárpí miatt mi is rájöttünk, hogy ezt ki mondta.

[00:42:30]Horácius mondta.

[00:42:30]És akkor Horátius az ilyen népszeret.

[00:42:32]Ez egy nagyon népszerű film.

[00:42:34]Kinek a kedvenc filmje ez?

[00:42:34]A már senkinek.

[00:42:38]Amikor jött, akkor nagyon sok embernek kedvenc filmje volt, azóta kicsit kiment a divatból.

[00:42:41]De nem baj, nem baj.

[00:42:44]Én borzasztó ideges szoktam lenni ettől a filmtől, de ezt most nem mondom el.

[00:42:51]Olvasom Leukonoéhoz.

[00:42:53]Kedves csak ne kutasd, tudni tilos, hogy nekem és neked mit szántak, mi jövőt, isteneink, kár Babilon sötét számításait is kérdeni.

[00:43:02]Tehát ez világos.

[00:43:05]Horácius gyakran belefut abba a beszédmódba, amikor így elmondja, hogy mi az igazság, hogy mit kell csinálnod.

[00:43:14]Segít abban, hogy az életünket jó irányba vezessük.

[00:43:18]Tehát ne kutassuk a jövőt.

[00:43:18]Tehát aki esetleg azt tervezi, hogy elmegy valami jós nőhöz, az ne menjen el.

[00:43:22]Meg meg egyáltalán minek foglalkozunk a jövővel?

[00:43:29]Kit érdekel a jövő?

[00:43:31]Kit érdekel?

[00:43:31]Ne ne érdekjen a jövő.

[00:43:34]Tehát teljesen fölösleges foglalkozni ebben.

[00:43:39]Jobb tűrni akármi lesz.

[00:43:39]Egyszerűen azt mondja, tűrjünk gyerekek.

[00:43:42]Tehát ne akard megtudni a jövődet.

[00:43:45]hanem egyszerűen csak tűrj.

[00:43:47][torokköszörülés] Vagy még több telet is ad Jupiter, vagy soha látni már nem fogjuk, ha az or téli vihar zúg el a tengeren.

[00:43:58]Tehát vagy élünk még, vagy meghalunk.

[00:43:58]Ez van.

[00:44:01]De most ez ez teljesen mindegy.

[00:44:04]Amit kapunk, azt kapjuk meg és kész.

[00:44:07]Szűrd meg bölcsön a bort, balgareményt tilt az irigyidő, hosszan szőni.

[00:44:10]Amíg szánkon a szó, már tova tűnt a nap.

[00:44:15]Élvezd, míg teheted holnapokat.

[00:44:15]Leukono ne várj.

[00:44:19]Ez nagyon egyszerű dolog.

[00:44:19]Tehát azt azt ami most van, ki kicsit fejtsük ki.

[00:44:25]Azt ami most van, abban legyél szerelmes.

[00:44:27]Csak azt töltse ki minden érdekes, ami éppen az az érdekel, ami éppen most van.

[00:44:32]Semmi más.

[00:44:32][horkantás] Na most, hogyha ezt egy európai ember olvassa, akkor úgy úgy úgy arra döbben rá, hogy ez nem tehát ez ez nem így van.

[00:44:42]Tehát miért tudnám azt szeretni, amiben éppen benne vagyok?

[00:44:47]Folyamatosan tervezünk, folyamatosan nosztalgiázunk, de ahol éppen vagyunk, azt nagyon-nagyon nehezen fogjuk föl.

[00:44:55]Van erre Otliknak egy nagyon jó mondása, pontosabban nem is ő mondja, hanem hanem az egyik szereplője, [torokköszörülés] hogy nincs érzékszervünk a jelen számára.

[00:45:02]Nincs érzékszervünk a jelen számára.

[00:45:04]Na most ez a nyugat-európai embernek alapélménye, hogy miközben valahol van, aközben igazából már a csápjait kinyújtja mindenfé múltba, jövőbe, máshova, más helyszínre.

[00:45:16]Tehát, hogy nem tudunk mit kezdeni a jelenósággal.

[00:45:21]Na most hogyha Horáciusz ilyen ilyen egyértelműen kimondja, hogy ezt kell csinálni, és tőlünk ez nagyon távol áll, szerintem ezt nem ezt nyugodtan bátran jelentsük ki, hogy ezt tők nagyon távol áll.

[00:45:32]Tehát, hogy ezt ezt ezt nem lehet követni.

[00:45:34]És a kárpediem ezt jelenti, hogy éppen akkor legyél, amikor éppen vagy.

[00:45:41]Na most itt megint szeretném kiemelni, most ez nem ilyen a színház meg a meg a meg a a az iskola egyébként, hogy az ember éppen ott van jó esetben, hogyha hogyha éppen nem mobilozik, ugye, mert a mobilozásról akkor hirtelen már azonnal a világba kerül ki, de hogy tulajdonképpen az ember szeretné ezt az élményt, meg egyébként a szerelemben is ez van, hogy a szerelemben, amiről Simon Márton is beszélt, akkor azért az ember a jelenvót éli meg, a jelenbe kerül hirtelen és azt szeretni, amiben éppen van, és nem vágyik el sehova, nem mondja azt, hogy hé de jó lenne Abuabiba elmenni egy egy torony hotelba, nem, hanem akkor éppen ott akar lenni.

[00:46:23]Na most ezt, amit aranyközépszernek hív, aurea mediokritásznak hív maga Horácius a verseiben, és ha belegondolunk, akkor ez pont úgy nincsen megfogalmazva, ahogy a rókák esküje túl van fogalmazva.

[00:46:46]Mi ez, hogy hogy ne törődjek azzal, ne törődjek ezzel, hanem azzal törődjek, ami van.

[00:46:52]De ez micsoda?

[00:46:52]Ugye a jelen az az most ezt nem kell itt hosszan mondani.

[00:46:58]A jelen az folyamatosan folyamatosan megfoghatatlan, mert nincs nincs teste.

[00:47:02]Az azonnal azonnal múlttá válik és a jövőben van.

[00:47:05]A jelen az az egy olyasfajta olyasfajta kétdimziós dolog, aminek ilyen ilyen sőt vagy pont szerint már nem is tudom, inkább kétdimziós, tehát hogy nincs vastagsága, nem megfogható dolog.

[00:47:17]Mi az, hogy hogy kárpedien, hogy ragadd meg a mostot, hogy éppen most legyél?

[00:47:24]Ez ez felfoghatatlan.

[00:47:27]És akkor olvasom tovább, [torokköszörülés] hogy van egy másik vers.

[00:47:36]Fú!

[00:47:36]Jobban jársz licíniuszom, ha nem törsz folyton a nyílt tengerek ostromába, s gyors szelektől tartva nem óvakodsz a parti hegyekhez.

[00:47:48]Akinek szívében arany középtart súlyegyent, azt nem nyomasztja rzant putriszene.

[00:47:52]Nem, nem nyomorítja bántó udvari pompa.

[00:47:55]Most itt megállok.

[00:47:55]Akinek szívében arany középtart súlyegyent, azt nem nyomorítja rzant pucri szennye.

[00:48:01]Nem nyomorítja bántó udvari Pompa.

[00:48:07]Hát ez megint az, amitől lehetőle távolabb vagyunk.

[00:48:09]Hogyha valaki gazdag, akkor azonnal elkezdjük keresni, hogy honnan van a pénz, és elkezdjük kínozni magunkat, hogy ez sokkal gazdagabb, mint mi, ugye?

[00:48:18]És és ilyen elképesztő energiákat fektetünk abba, hogy hol van a sok pénz.

[00:48:24]Ez minden korszakban így van.

[00:48:27]Pont annál van a pénz.

[00:48:27]Pont annál.

[00:48:31]Most hadd ne mondjak neveket.

[00:48:31]Minden korszakban ez az egyik legfontosabb kérdés.

[00:48:36]A másik pedig amikor az ember ennek az ellentéte, amikor az ember elmegy egy olyan helyre, ahol meg nagyon nincsen pénz, és akkor rádöbben, hogy úristen, így is lehet élni.

[00:48:44]Ez szörnyű hely a világ, hogy ilyen nyomor van.

[00:48:47]A nyomor és a gazdagság mind a kettő borzalmas.

[00:48:54]borzalmas tapasztalást ad az embernek.

[00:48:56]Főleg azért, mert én még nem találkoztam olyan emberrel, aki tényleg gazdagnak tartotta magát, hogy őszintén.

[00:49:02]Tehát aki gazdag, az mindig úgy érzi, hogy még kicsit szegény, és egy kicsit még szereznie kell.

[00:49:05]És aki pedig szegény, az az se az az sem gondolja azt, hogy hogy ennél nincsen lejjebb.

[00:49:13]Bocsánat, hogy ezt mondom.

[00:49:13]Tehát, hogy hogy valami olyasmit fogalmaz meg ez a verses ilyen életbölcsességként, amit nem lehet egyszerűen tartani.

[00:49:20]Tehát ilyen nincsen, hogy akkor mi az az arany közép, ami súlyegyent tart, hogy se ez, se az nem nem rozzant a putri szennje, és nem nyomorít az udvari pompa.

[00:49:37]Akkor hogyan viszonyulok a világhoz?

[00:49:40]hogyha már föl se háborhatok azon, hogy valaki lopott, ugye, mert itt ez borzasztó itt igazáről van szó.

[00:49:44]Nem háboroghatok azon, hogy valaki szegény, és nem dühösek kötöketek azon, hogyha valaki gazdag.

[00:49:51]Nem ugye?

[00:49:51]Tehát arany, ez megint olyan, mint a kárpedi mi az arany középszer?

[00:50:00]Jót remél a vészben.

[00:50:00]A jóban ismét fordulattalt az előrelátó szív.

[00:50:03]Ahogy meghozza a tél haragját Jupiter, épp úgy űzi is.

[00:50:09]Nem lesz ami rossz ma.

[00:50:09]Nem lesz folyton az.

[00:50:11]Ha hallgat a múzsa olykor lantal ébreszti, s nyilait ne mondja mindig polló.

[00:50:15]Áld helyed bátran, ha szorít a sors, és lét szilárd, viszont okosan magad vont össze, hogyha kedvez a szél, túlontúl büszke vitorlád.

[00:50:23]Ezt mindenki érti.

[00:50:27]És ezért most nem is kell erről hosszan beszélnem, mert mert ez úgy tűnik, hogy valami olyasmi fogalmazódik meg Horácius költészetében, ami mintha ellentmondana az emberi természetnek.

[00:50:41]És azt hiszem, hogy ez egy nagyon fontos probléma, hogy hogy a költészet bevállalja azt, hogy olyasmit fogalmazzon meg, ami az emberi természetből mintha nem következne, miközben mélységesen humánus dolog.

[00:50:54]És most jön a következő.

[00:50:59]Fuszkuszom hiddel, aki tiszta szívűs, bűntelen, nem kell soha dárda annak.

[00:51:04]Mérgezett nyíllal teli puszdra sem kell majd az ilyennek.

[00:51:06]Hát ez hirdet azt mondja, hogy aki aki tiszta szívű, annak nincsen szükségre önvédelmi eszközökre kábé.

[00:51:16]Tehát megyek mondjuk a a nem mondjuk a a nagyon veszélyes környéket mondok, megyek például a 12.

[00:51:27]kerületben, és és nem félek, ugye, mert tiszta szívű vagyok.

[00:51:33]Tiszta szívű vagyok.

[00:51:33]Tehát, tehát ez fontos.

[00:51:38]Harmóniában élek én magammal, tiszta szív vagyok, ezért nincsen, nem kell félnem semmitől.

[00:51:43]Na most hát ezt így kimondani, hát nem tudom.

[00:51:51]Tőlem is nemrég a Sabinusz erdőn gondtalan zengtem Lalagém egy ordas elfutott tüstént, noha kard se, tőse volt a kezemben.

[00:51:59]Na most éppen a lalagéjét gondoló zengi lalagély, lalagéj úgy.

[00:52:05]És jön egy ordas és inkább inkább elfut tőle.

[00:52:10]Tehát nem az, hogy az ordastól azt j, hogy megegye mondjuk vagy legalábbis odamorranyon egyet, de nem csak elfut.

[00:52:17]Noha kart se, törz se volt a kezemben.

[00:52:17]S bár ilyen szörnyet soha dauniászva tree nem szült sűrűlombú tölgyes, még oroszlánt sem Jubaföldje tejszűk mosthadajka.

[00:52:29]Tehát nem volt ilyen.

[00:52:29]És mégis elfutott tőlem.

[00:52:31]Na most erre hát ebből egyenesen jön, hogy ha úgy tűnik, hogy ez a ez a tiszta szív, ez akkor születik meg, hogy az ember szerelmes.

[00:52:43]És ez ez viszont egészen durva.

[00:52:43]Tehát úgy tűnik, úgy tűnik, hogy ez a aurea mediokritás, aminek nem tudtunk igazából testet adni, most se fogunk testet adni neki, mert a szerelem az egy eléggé megfoghatatlan dolog, de úgy tűnik, hogy a szerelem az, ami kábé lecsupaszítja a lelket, lecsupaszítja, meztelenné tesz.

[00:53:05]És aki szerelmes és meztelen, annál nyilván nincsen kard.

[00:53:08]Tehát most elég kellemetlen, hogyha mondjuk elmegyek randevúra és van nálam egy gázspray meg nem tudom mik vannak nálam.

[00:53:17]És akkor a egy ölelkezés közben mi ez nálad?

[00:53:20]Á csak a kolom, ugye?

[00:53:24]Tehát, hogy ez ez ez nem nem ez nem nem tehát, hogy az ember a szerelemben nem érkezhet úgy, hogy fél valamitől, nem érkezhet úgy, hogy ítélkezik valamiről, hogy tele van, nem tudom mindenfélékkel.

[00:53:41]Nem azt mondom, hogy nem lesz szerelmes az, akinek problémát okoz, hogy például hatalmas a korrupció.

[00:53:47]Csak csak azt szeretném mondani, hogy hogy a szerelmes állapot nem feltétlenül támogatja azt, hogy az embernek az lelke tele legyen a korrupció miatti felháborodással, hogy a kettő nem passzol össze egymással teljesen.

[00:54:07]És ez ez teszi igazából támadhatatlanná az embert, hogy szer hogy hogy meztelen, hogy nincs nincs teste, nincs vastagsága.

[00:54:20]Ez úgy úgy körülbelül, hogyha az ember sok horáciuszt olvas, akkor kábé ez jön ki belőle.

[00:54:26]És mindenütt a végleteket fogalmazza meg.

[00:54:29]Hát Katulusznál egy kicsit fiatalabb, de nem sokkal.

[00:54:31]Ugyanaz a kettős gondolkodás a a végletek között van az aurea mediokritász, de az aurea mediokritás az olyan dolog, hogy ha az ember egy icipicit nem figyel, akkor máris lezuhan.

[00:54:44]Tehát hogy két elképesztő gravitációs erő van az aurea mediokritáson járó ember mellett.

[00:54:51]És ha ha nem figyel, akkor akkor elzuhan, elveszti ezt a ezt a ezt a nagyon-nagyon érzékeny és nagyon-nagyon kifeszített [torokköszörülés] léthelyzetet.

[00:55:04]Na most az, hogy a ezek a latin költők, ezek így az egyik így, a másik úgy, de végsősoron mind, mert Katullusz nem beszél aranyközépszerről, tehát nem mondja azt, hogy hogy szeres a szeretés gyűlet között legyél valahol, hanem azt mondja, hogy szeretek és gyűlölök.

[00:55:23]Ez a kettő mintogyha nagyobb bajba hozna minket Katulusz, de hogyha eléggé érzékenyen olvassuk a Horácius, akkor kiderül, hogy hogy egyáltalán nem könnyebb Horácius útján menni, mert a két véglet sokkal erősebben megfogalmazható, mint az arany középszer.

[00:55:44]Az arany középszerben van valami még valami teljes teljes kiszolgáltozottság és meztelenség, ami ami az embert mégis erőssé teszi.

[00:55:52]Na most hadd hadd legyek egy picit kultúrtörténész.

[00:56:02]Az a helyzet, hogy a kereszténység amikor megérkezik, pont Horáciusz korszakában vagyunk, akkor ebbe érkezik meg.

[00:56:12]A latin költészet pontosan ezeket a tartalmakat fogalmazza meg.

[00:56:20]És olyan tartalmakat fogalmaz meg, amibe a kereszténységnek, mint valami kézbe, bele kell csak ülnie.

[00:56:27]Tehát ez egy igen fontos kijelentés szerintem, de lehet, hogy nincs igazam, hogy hogy a nem arról van szó, a kereszténység páratlan sikerének, most mindegy, hogy mit gondolunk róla, most nem teljesen mindegy.

[00:56:38]A kereszténység páratlan sikerének az egyik elsődleges oka az, hogy az a gondolkodásmód, amit a kereszténység felajánlott, az megvan a legjobb latin költészetben is.

[00:56:52]Azaz nem ismeretlen, azt tud igazán elterjedni, ami nem ismeretlen.

[00:56:55]Hogyha, hogyha én most itt egy fantasztikus módon, vagy lenne egy párt, lenne egy új párt, egy egy új párt, aki teljesen tiszta kezű, és senki nem politikus benne, és mindenki olyan nyelvet beszél, amit senki nem ért, hogy nehogy elrondítsuk a szavakat, mert az lehet, hogy valaki máshogy értené, de ők egy teljesen új nyelven beszélnek, és egy olyan politikai rendszert kínálnak föl, ami még soha nem volt, mertogy ez tényleg megújulást hoznak.

[00:57:25]És az adórendszer sem úgy gondolom, az adóra sincs szavuk, hanem valami teljesen más.

[00:57:29]És a gázról se tudnak mondani semmit, mert a gáz és az energiaszavakat sem használhatják, hiszen ők az újdonságot hozzák.

[00:57:39][horkantás] Nem hiszem, hogy az a párt befutna.

[00:57:41]Tehát tehát nem lehet igazán nem lehet igazán betörni valami újjal.

[00:57:47]Én meg sőt sőtst a mással be lehet törni egy picit, de valószínűleg kudarcra van ítélve, mert az emberek azt szeretik, amit ismernek, azt értik, amit ismernek.

[00:57:58]Na most a visszatérek a kereszténység páratlan sikerének ez volt.

[00:58:00]Ez volt az egyik így kultúrtnek ez volt a a kulcsa, hogy olyasmi olyasmi dologgal állt elő a kereszténység, amivel egyébként a legjobb latin költők már elég régen előálltak.

[00:58:17]Itt sok minden van ebben benne.

[00:58:19]Beszéltünk az első órán, ha még emlékeztek, hogy hogy ahogy Afrodit nem ég el a vulkán kráterében, úgy nem biztos, hogy Mária szüzességét is a biológiai szempontok szerint kell értékelnünk.

[00:58:36]Ugye ez nem ment föl minket.

[00:58:36]Az, hogy mi csakis biológiai szempontból látjuk a világot, és kicsit materialisták vagyunk, az ezzel együtt kell tudnunk élni.

[00:58:46]Ez nem azt jelenti, hogy aki nem ezt a kódrendszert használja, az teljesen hülye, ugye?

[00:58:49]Tehát ez ez fontos.

[00:58:51]Tehát hogyha Afrodité nem ég el a vulkán kráterében, akkor Mária szüzességről is beszélhetünk elég sok mindent.

[00:58:58]Méghozzá az, hogy az a szó, hogy szűz anya, szűz és anya, ez ugyanaz az antinómia, mint amit Katolusznál megláttunk.

[00:59:06]Pontosan ugyanaz.

[00:59:06]Szűz és anya, gyűlölök és szeretek.

[00:59:11]És és a római szellem az az nem nem próbálja kibékíteni, nem keres kompromisszumot.

[00:59:20]Ez nagyon fontos, nem keres kompromisszumot a végtelen vég tehát az ellentétek között.

[00:59:24]nem akar kibékülést szerezni, hanem hanem minél intenzívebb az ellentmondás, annál nagyobb az igazság.

[00:59:33]Kábé ezt mondja a Latins ellen.

[00:59:36]Tehát minél durvább az ellentmondás, annál annál plasztikusabb és megfogható maga az igazság.

[00:59:45]Mert az igazság az nem döntés valami mellett, hanem a feszültségeknek az erejében születik meg, hogy az arany középszer, mondhatjuk így.

[00:59:58]Na most ez a ez a kereszténységnek ez a ez a betörése, ez tényleg páratlan sikertörténet.

[01:00:03]Tehát ezt ezt ma manapság, amikor nincsen nagyon jó állapotban a kereszténység, kicsit úgy úgy van, mint egyébként a több istenhit volt a római korban.

[01:00:15]sok baj, sok sok sebből vérzik, akkor nehezen tudjuk elképzelni, hogy ez tényleg olyan, mint egy forradalom, de nem kicsi forom, egy elképesztő foradalom.

[01:00:24]Tehát az, hogy a hogy ez nekem ilyen ez szeretem ezt végigmondani, hogy van egy egy eléggé eléggé vacak provincia, és annak a vacak provinciának nem a fővárosában, hanem a fővárosától elég messze egy nagyon vacak falu mellett lévő nagyon vacak helyen megszületik valaki.

[01:00:49]És ez a nagyon vacak, akiket akit meg se látogatnak még a rokonok se, hanem mindenféle gyütment pásztorok mennek oda hozzá az írások szerint, ugye.

[01:00:55]Tehát h tényleg a legalja csapat ezek büdösek, mint a franc.

[01:01:02]Odamennek ezek a végtelenül büdös, egyszerű emberek, és ilyen, nem tudom, túrókat visznek neki.

[01:01:06]Na most ez az illető, ez az illető államvallássá válik 300 év múlva, úgyhogy az római birodalomnak az államvallásá válik.

[01:01:16]Tehát ezt h tessék utána csinálni.

[01:01:18]Tehát tessék megszületni Battonya melletti izé van-e és ott ott ott szülessél meg és aztán legyél világvallás, ami ami belőle születik, ugye.

[01:01:28]Tehát ez ez hihetetlen.

[01:01:28]Tehát erre én nem akarom azt mondani, hogy hogy Isten bizonyíték, de az embernek kicsit úgy föláll a szőr a hátán ettől a sztoritól, már csak a történettől.

[01:01:39]És és mindez, ami történt, még ma is felkorbácsolja a kedélyeket, ugye?

[01:01:44]Tehát még ma is, tehát én most nemrég olvastam egy fantasztikus posztot arról, hogy a nem tudom melyik püspök mit csinált.

[01:01:51]És olyan olyan olyan indulatot keltett az a nyomorult püst már, bocsánat valamit, amit mondott, számon kért rajta valakit azonnal.

[01:02:01]Tehát mindenkit számon szoktunk érni ennek kapcsán, hogy a és 2026-ot írunk.

[01:02:08]Tehát lassan 2000 éve történt meg ez a lehetetlenség, és még mindig itt van.

[01:02:15]Ez tehát érted, azért nem tudom a 16 évig tartott az Orbán rendszer Tiszak már 14 évig volt miniszterelnök Mátyás király nem tudom vagy Zsigmond.

[01:02:27]Tehát igen, tehát hogy köszönöm szépen, tehát hogy ezek Köszönöm szépen.

[01:02:30]Tehát hogy ezek [nevetés] ezek ezek ilyen ez meg lassan lassan 2000 évben már ezt tart ez a móka.

[01:02:38]Na hát szóval ez azért mondom, hogy itt valami olyasmi történt, amit az emberek nagyon értettek és fogékonyak voltak rá.

[01:02:45]És persze ilyenkor meg lehet vizsgálni azt, hogy a kereszténységnek a szétomlása korában élünk mi, mi az, mi az, ami meg tud szólalni helyette?

[01:02:56]Ez egy nagyon izgalmas kérdés.

[01:02:58]Én nem tudom egyébként.

[01:03:01]Katullusz mellett és Horácius mellett meg tudott szólalni, mert még egyszer mondom, ugyanazt a nyelvet használta, ugyanazokat a gondolati sémákat használta, úgyhogy a amit úgy hívjunk, hogy újszövetség mondjuk és még én megmondom, félelmetes hatása volt, és félelmetes ilyen ilyen földrengésszerű változást indított el.

[01:03:23]Na most amit amit ehhez tisztázni kell, hogy amikor valami új, az rengeteg esetben használja azt, ami közismert, de mégis csak újnak kell lennie, hogy valami ami eddig volt, az ne folytatódjon, ugye?

[01:03:38]Tehát, hogyha megszoktunk egy politikai rendszert, akkor azért annak bizonyos elemét tovább visszük, mert hülyén éreznénk magunkat, hogy hogyha nem menne tovább valami.

[01:03:50]Viszont mégis kellené valami újnak.

[01:03:54]Most jutt eszembe egyébként, hogy hogy ebbe az iskolába ebben nagyon sok ilyen politikai órátok van, ugye?

[01:04:03]Tehát, hogy szinte csak én tartok itt irodalmat, nem?

[01:04:04][nevetés] Ilyen nem tudom, vannak ilyen, hogy ilyen konfrontzóna ott például nem Horáciuszról van szó, ugye?

[01:04:13]vagy nem tudom ti jártok azokra az órákra mer teljesen ez nagyon fura csak csak ez ilyen ilyen furán érzem magam hogy hogy h ez milyen iskola inká tök érzem magam ebbe az iskoláb csak hogy hogy teljesen más tegnap szférák zenéje volt.

[01:04:26]Na akkor az az nagyon jó az is hasonlít ehhez.

[01:04:31]Nagyon jó nagyon jó h tényleg én most ismedem itt a tanár kollégákkal.

[01:04:34]Ugye Zsuzsa néni az megvan hát ugy pattársam.

[01:04:38]De de azért tényleg most úgy most áll összol hogy hova került elemel.

[01:04:42]Fantasztikus.

[01:04:42]De főleg egyébként ami a legjobb az a az a beléptetőrendszer.

[01:04:47][nevetés] Tehát, hogy képzeljétek el, hogy amikor valaki nem jön be az iskolába, azonnal megy a levél, az email, az email a szülőknek, a háziorvosnak és a gyámügynek is.

[01:04:57][nevetés] Tehát ez tök jó.

[01:05:00]Tehát ez tényleg fantasztikus jó, hogy hogy így azonnal azonnal és nekem semmit nem kell csinálnom.

[01:05:04]Én nagyon szeretem az ilyen rendes helyeket, ahol és hát akkor ugye, hogyha hogyha nem jártok órákra, akkor bekerültök az árvaházba hamarosan.

[01:05:12][nevetés] Na tehát, hogy ez ez de de tényleg csak, hogy igen, a rendszer az nagyon jó.

[01:05:19]Szerettem a rendes dolgokat és hogy a kereszténység, amit hozott, az [nevetés] az pont nem rendszer, hanem valami valami tehát, hogy tényleg ahhoz, hogy új legyen, ahhoz robbantani is kell.

[01:05:34]Az addigi világ eresztékei megroppantak, és a kereszténység az nem azt csinálta, hogy hogy elkezdte ilyen talajinjekcióval rendbe hozni a a megsüllyedt dolgokat, hanem hanem hát bizonyosben bombákat dobott le, és tényleg tényleg ami meg meg megroppant, az még jobban megroppant az ő hatására.

[01:05:56]Például ilyen volt, hát amiről már beszéltünk, ez a politeizmus, vagy több istenhit, ami nem az istenekről van itt szó, nem az istenek számítanak, hanem arról, hogy a a politeista ember az megpróbálja magát otthon érezni a világban, azaz a világban őt körülvevő dolgoknak nevet ad, elmeséli, történetekkel párnázza ki magát.

[01:06:25]És ha minden elmesélhetővé válik, azaz ezáltal megismerhetővé és sajátjává válik, akkor az ember otthon érzi magát a világban.

[01:06:35]Na most a kereszténység ezt ezt nem vitte tovább.

[01:06:38]Tehát ezt ezt ez egyáltalán nem érdekelte őt.

[01:06:40]Az egy isten itt megint nem az Istenről van szó, hanem arról van szó, hogy a kereszténység azt mondta, hogy a kimondott szó az teremtőgesztus.

[01:06:51]megszületik valami.

[01:06:51]Tehát nem az van, hogy én a szavaimmal sztorizom, és akkor megfoghatóvá és sajátommal teszem a világot.

[01:06:59]Például elmondom, hogy Afrodité mit csinált a Marshall, és akkor értem, hogy a szerelem az mit jelent.

[01:07:08]Hanem hanem azt mondja, hogy amit kimondasz, a kimondást teremtő gesztus.

[01:07:13]Megszületik valami a kimondással.

[01:07:16]És és azt hiszem, hogy ez ez a kettő, hogyha ezt csak ezt a kettőt tisztázzuk és egymás mellé tesszük, akkor kábé megvannunk az a két szellemi lábunk, ami nálunk.

[01:07:30]Kábé ez ez, hogy tisztában vagyunk a kimondás, a a szó, a megfogalmazás kockázatával, és tisztában vagyunk azzal, hogy mennyi mennyi minden jó származik abból például a mi kis lelkünknek, hogyha történeteket tudunk mesélni.

[01:07:47]És hiába mond bármit a kortársirodalom, hogy a történetnek vége van meg ilyesmi.

[01:07:53]Tudjuk, hogy nincsen vége, soha nem lesz vége.

[01:07:55]Ameddig ember van, addig nem lesz vége.

[01:07:57]Vannak korok, amikor a történet mellékhesiv válik, vagy nem a mainstream, mondjuk így, hanem hanem helyette vannak ilyen 29 oldalas mondatok, és akkor már nem értjük, hogy mi van az elején meg a végén.

[01:08:10]Ö de az, hogy az embernek szüksége van, igénye van arra, hogy érthető sztorikat meséljenek neki, ez elkerülhetetlen.

[01:08:21]Na most tehát, hogy ez a kettő, amin mi állunk.

[01:08:26]És a másik pedig az, hogy a kereszténység azt mondta, most kicsit leegyszerűsítem finoman szólva, hogy hogy [nevetés] a dolgok jelentését föl lehet fejteni.

[01:08:42]olyasmi módon beszélek, ami amit én kimondok, és a kimondásomat fölfejtve olyan dolgok fogalmazódnak meg, amit én nem is biztos, hogy beletettem.

[01:08:59]Egyszerűen az olvasó az ugyanúgy teremtő, mint az, aki megszólal.

[01:09:02]Tehát a dolgok jelentése azáltal születik meg, hogy én elkezdek olvasni.

[01:09:12]Na most ilyenkor megint hadd hívjam fel a figyelmet arra a nagyon gonoszságra, amit én csináltam itt az óra elején, hogy egy olyan verset hoztam, amit még nem olvastunk elégszer.

[01:09:26]Az olvaslatok egymásra tevődnek, és egyre több mindent tud jelenteni egy jó szöveg.

[01:09:32]A kortársköltőt nevezzük így, hogy kortárs, azt különböztetni meg a régi költőtől, hogy egyszerűen kevesebbet olvasták, kevesebbet tudunk még arról a versről kevesebbet jelent.

[01:09:41]A Bibliát nagyon-nagyon hosszan olvastuk, még akkor is, hogyha most nem olvassuk.

[01:09:46]Meg a meg tehát, hogy a az emberiség tudása benne van a Biblia olvasásban.

[01:09:51]Bárki bármit egyszerűen ez van.

[01:09:53]Ugye, hogy az Odyssejában benne van rengeteg generációnak a végtelens tudása.

[01:10:00]Fölhalmozódott.

[01:10:00]Ezek olyanok, ezek a művek, mint valamilyen ilyen bányák.

[01:10:04]olyan bánya, amit aztán később ki tudsz termelni, ugye, tehát hogy hogy a kőszén egyre egyre sűrűbbé és egyre gazdagabbá válik, ahogy a rengeteg ember olvassa és értelmezi, és ezek a szövegek tartalmazzák az olvasatukat is.

[01:10:16]Na most ez a ez a gondolat ez elképesztő költésztet hozott létre.

[01:10:25]Tehát az amit az amit a korai kereszténység költészének nevezünk, ugye manapság, még egyszer mondom, a keresztény szó úgy, ahogy van problémát okoz.

[01:10:35]Tehát általában ilyen ilyen nagyon kellemetlen erkölcsös emberek nem akarnak szexelni.

[01:10:43]Kábé ennyi.

[01:10:43][horkantás] Na most akiknek esetleg kereszt van a nyakában, és néha térde borulnak és rózsafizéreznek, vagy vagy valami ilyesmi.

[01:10:52]Tehát, hogy ez ez egy kicsit csak azt mondom, hogy egy icipicit próbáljunk meg egy kicsit túllátni ezen.

[01:11:00]Ö és és elfogadni azt, hogy az, hogyha egy szöveg egyfajta világképből születik meg, vagy egyfajta vallásnak a szövege, abból nem következik egyenesen, hogy az baromság, vagy ilyen felszínes ilyen ilyen ütyürű pütyörürű simogatom a kis cuncimó kutyuskámat.

[01:11:20]És akkor ez aranyos dolog, mert hogy Jézus az ilyen cuki.

[01:11:23]Na most olvasok egy egy szintén talán ismerős ennek a modellezésére a legeslejobb szöveg, azt hiszem egy Mária himnusz.

[01:11:38]Egy elég korai Mária himnus.

[01:11:38]Szerencsé nem tudjuk a szerzőjét.

[01:11:40]Mindenféle dolgok vannak, hogy Sent Bernától kezdve Venácius, Fortunátusig mindenféleket mondanak róla.

[01:11:45]Magyarán nincsen szerző.

[01:11:47]Ez ilyen egyszerű.

[01:11:47]Ez a ez az Ave Maris Stella.

[01:11:52]Latinul így kezdődik.

[01:11:54]Tengernek csillaga, Isten édesanyja.

[01:11:57]Üdvözlény mindig szűz, mennyboldog kapuja.

[01:12:00]Ez ez az első négy sor egyébként.

[01:12:02]Ugyanez latinul, aki esetleg itt jól tud latinul, annak nem is kell mondanom, de az egy áve mári Stella Máterdei Álme Alma atve virgó féix porta.

[01:12:11]Na most a tengernek csillaga.

[01:12:14]Ez az első strófa megszólítja Máriát, akiről már megbeszéltük, hogy katuluszi ellentmondás hordoz önmagában.

[01:12:21]Na most ez Isten édesanyja, üdvözlény mindig szűz.

[01:12:29]Ez pontosan ez a titok itt van.

[01:12:29]És evvel most mi kezdhetünk, amit akarunk.

[01:12:32]Ez úgy borzasztó, ahogy van.

[01:12:34]Ez úgy borzasztó, mint egy katóz vers, vagy vagy mint Horácius aura mediokritása, hogy hogy azon kívül Isten édesanyja.

[01:12:41]Na most ez katasztrófa, ugye, mert ebben benne van az, hogy az Isten az ember.

[01:12:51]És egy újabb dolgokat, hogy az Isten ember és Isten egyszerre.

[01:12:53]Pedig a kettő kizárja egymást.

[01:12:55]Hogyha valakinek anyja van, ember, anyja van, az ember, ugye?

[01:13:00]Azért ez ebben nincsen vita.

[01:13:03]Hogy lehet valaki az Isten édesanyja?

[01:13:03]Az Isten édesanja az ugyanilyen antinómia, felbonthat, feloldhatatlan ellentét.

[01:13:11]Isten édesanyja, üdvözlé mindig szűz.

[01:13:13]Mindig szűz.

[01:13:16]Tehát ez ez a szüzesség pontosan az, aminek mindenképpen vége szokott szakadni egyszer.

[01:13:21]És nem azért, mert hanem például azért, mert az ember meghal, akkor már nem teljesen mindegy, hogy szűz vagy nem szűz, ugye?

[01:13:26]Tehát, hogy ez ugyanilyen, tehát minden az ember megnézi bármelyik pillat, és ott látja ezt a ezt a félelemzes antinomikusságot, az antinómiáknak a tengernek csillaga.

[01:13:38]Na most a tengernek csillaga áve Máriella.

[01:13:45]Hát ez az, hogy ugye üdvözlé tengercsillaga, tehát az az a Mária itt itt megint a rókák esküvőjét hozhatom be, csak a teng csillagát azt lehet érteni.

[01:13:58]Ugyanis a tenger csillag az az, akihez a hajós viszonyítani tud, és azért nem téved el, mert a csillagos ég az ott rend.

[01:14:09]Ö a hajós a csillagos égel tájékozódik.

[01:14:15]Semmi más nincs neki.

[01:14:15]Nincsenek nem tudom én GPS nincsen meg semmi semmi ilyen mindenféle kompasszok nincsenek, hanem csakis a csillagos ég.

[01:14:23]Azaz ez az illető, akit megszólít ez a ez a vers, az az életemnek életemnek a hajóját irányít.

[01:14:34]És megyünk tovább.

[01:14:34]Az áve Máriellában benne van az a kiem mondott metafora, hogy az ember élete egy hajóút.

[01:14:43]Ezt ne mondja, hogy életünk egy hajóút, hanem azt, hogy áve Mári Stella, azaz tengernek csillaga.

[01:14:51]Ez csak akkor érvényes ez a kijelentés, hogyha van hajó.

[01:14:54]Anélkül teljesen mindegy, hogy mit csinál az égen a csillag.

[01:15:00]A a csillag a csillag a a az égen az azért kap értelmet, mert én vagyok a hajós.

[01:15:05]Mert én hajós vagyok.

[01:15:05]És itt megint mondhatom egyébként nitséig tudunk elugrani, ugye, hogy hogy nincs meg megint ugye a evvel kezdjük az aratuszra.

[01:15:16]Mindenki azt csak addig olvassa.

[01:15:18]Szerintem a Rihá Trusit csak addig olvasta el, hogy hogy hatalmas égitest.

[01:15:22]Hatalmas égitest.

[01:15:22]Mondj az Ratuszra.

[01:15:25]Ö ö mi értelem lenne?

[01:15:25]Nem tudom pontosan idézni.

[01:15:29]Mi értelmed lenne, ha nem volna akikre süssél?

[01:15:31]Ha nem volna, akikre a fényed áradjon?

[01:15:38]Tehát még a nap fölkrésnek is csak az értelme, hogy vannak halandó emberek, hogy vannak emberek, akikre süt a nap.

[01:15:44]Na most így, tehát, hogy ott a kimondatlan metafora, hogy az ember élete hajót.

[01:15:49]És az a hajót, amiben én megyek, és ez megint is kimond, hogy megyek a halál felé.

[01:15:55]És a halálom az az üdvösségem.

[01:15:55]És ezen az úton a célba, a célban tartok, a cél felé tart az életem.

[01:16:02]És ebben az úton az én egyetlen viszonyítási pontom, ami segít abb, hogy ne tévedjek el, ez Mária.

[01:16:10]Méghozzá az a Mária, aki szűz és anya, hadd ne folytassam.

[01:16:15]Tehát hogy hogy ez ez a kettő.

[01:16:17]Tehát, hogy tényleg ehhez tudom, ehhez kell magamat viszonyítanom, amit fel, ami felfoghatatlani.

[01:16:24]És tényleg, hogy az emberek k ezeg hülyeség az egész.

[01:16:31]Üdvözlény mindig szűz, mennyboldog kapuja.

[01:16:33]Mennyboldog kapuja.

[01:16:33]Ebben benne van az, hogy a mennyboldog kapuja ez ő maga Mária.

[01:16:39]Itt megint visszatérek a rókák esküvőjére.

[01:16:41]Az, hogy a menny boldog kapuja, ezt megint értjük.

[01:16:45]Megint értjük, mert a menny boldog kapuja az az a kapu, amin be fogunk lépni, mikor meghalunk.

[01:16:54]Az üdvösség vár minket ebben a kapuban.

[01:16:58]Na most ez pedig és itt nem kell mellé beszélni, a kereszténység igazából soha nem volt prüd, hogyha prüd lett volna.

[01:17:07]Ami prűd, az nem kereszténység.

[01:17:07]Tehát tehát az, hogy az, hogy ilyeneket fogalmaz meg egy korai keresztény himnusz, az éppensége nem a prüdéria, és hogy mennyi boldog kapuja egy nő, ezt ezzel nem kell kétségbe esni.

[01:17:18]Itt erről van szó, hogy az ember úgy vágyik az üdvösségbe, ahogy a szerelmese után vágyakozik.

[01:17:27]Az az üdvösség kapuja, amin ez a nő, az üdvösség kapuja.

[01:17:33]Ez ez a Szűz Mária, a Szűzanya.

[01:17:36]Na most csak, hogy ezt így hozzátegyük ezeket, hogy ez már itt egészen egészen félelmetesen ellentmondásos az egész.

[01:17:44][horkantás] És és hogyha belegondolunk abba, hogy Jeruzsálemnek van egy kapuja, ami be van falazva, aranykapu, és ez benne van a magyar népköltészetben is, ugye nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.

[01:18:03]Ez az aranykapu, ez be van falazva, és úgy mesélik, ez nagyon fontos, úgy mesélik, hogy amikor Krisztus visszatér, akkor azon a kapun fog bemenni.

[01:18:12]Tehát elveszi a szüzességét Jeruzsálemnek, és belép azon a kapun.

[01:18:18]Na most ez nyilvánvaló erotikus olvasata is van, és ezt senki nem tagadta, hogy ez van.

[01:18:24]És az, hogy ezek a dolgok összefüggnek egymással, ez mélységesen egyrészt keresztény gondolat, és elképesztően az antikvitásból is származik.

[01:18:34]Ugye az, hogy az én vágyakozásom az üdvösségbe, a az Isten utáni vágyakozásom, minden vágyakozásomban megfogalmazódik.

[01:18:43]Tehát az, hogy én szerelmes vagyok, az az én üdvösség utáni vágyakozásomnak a megfogalmazódása, azaz jelentést kapnak a dolgok, nem önmagában vannak, hanem van egy nagy gondolat, és ez a kereszténységnek a nagy újítása, ezért mondtam az egészet, hogy hogy megfogalmazza azt, amit igazából az antikvitás nem tudott megfogalmazni, hogy az életnek van célja.

[01:19:11]Egys egyszer ennyit mondott csak, hogy van célja.

[01:19:14]Üdvözülni fogunk gyerekek.

[01:19:19]Ennyi.

[01:19:19]Nem nagy ügy.

[01:19:21]De hogy de hogy ez ez vár ránk.

[01:19:21]És ennek az üdvösség utáni vágyakozásnak rengeteg földi jele van.

[01:19:26]Rengeteg nyom van.

[01:19:26]A lelkünkben.

[01:19:29]Van ez a nyom, hogy szerelmesek vagyunk, hogy jobbra törekszünk, hogy nem elékszünk meg azzal, ami van.

[01:19:35]Ezeket mind ezek mind arról tanúskodnak, hogy szeretnénk megérkezni a célba.

[01:19:40]Szeretnénk végső soron meghalni, mert meg mert jó meghalni.

[01:19:45]Ez most József Attila volt.

[01:19:51]Na most te csak két verszakot fogok erre elmondani, mert egyébként nagyon-nagyon hosszú a vers, és már mindjárt vége is van.

[01:19:59]Tekinek Gábriel Ajka mondat és ilyen sűrű.

[01:20:02]Tehát ez, erre mondom, hogy ez a líra költészet.

[01:20:04]Tehát amikor minden bele van sűrítve néhány szóba, és tényleg évszázadok kellenek ahhoz, míg az ember ezt fölfejti.

[01:20:12]És lehet, hogyha a költő most ezt hallaná ezt a hülyeséget, amit itt én beszélek, azt mondá, hogy ezt én nem raktam bele.

[01:20:19]Mondom, hogy engem nem érdekel, hogy mit nem mit raktál meg meg mit nem raktál bele, mert ez benne van.

[01:20:22]És az olvasatból föl föl megszületik ez az olvasat.

[01:20:28]Te kinek Gábriel Ajka mondott ávét, tég közöttünk békét, fordítsd Éva nevét.

[01:20:36]Azaz ez a ez a versszak csak annyit mond még sok minden más is ma már mindent mondok el, hogy hogy az, hogy az áve az az üdvözletnek a szava fordítva Éva, ez nem véletlen.

[01:20:51]Ez megint ezt a kereszténység szereti az ilyen nem véletlen dolgokat.

[01:20:55]Tehát hogyha hogyha a bűnbeesés a bűnbeesés, ami Éva nevéhez köthető, elnézést, ugye itt majd nem szexizmus, amit mondok, hanem hát ez egy ilyen buta bibliai dolog, tehát hogy hogy Éva nevéhez köthető a bűnbeesés.

[01:21:12]Az, hogy az ember lehetőséget kapott arra, hogy a bűneit letegye, az viszont egy avával kezdődik.

[01:21:19]És itt van egy elképesztő dolog, hogy úgy tűnik, hogy ennek a világnak a nyelve a latin, hogy ennek pont latinul kell megszólalnia, és nem máshogy.

[01:21:30]Ez igazából latinul tudt beszélni.

[01:21:33]Az Áve meg az Éva, ez csak latinul tükörképei egymásnak.

[01:21:36]És egyébként, hogyha hogyha mi most szeretjük az ilyen intertextualitást, mert ugye most posztmodern korban élünk, a posztmodern vége után vagyunk már, de a posztmodern nagyon szerette az intertextualitást.

[01:21:51]Az, hogy má Stella, ez az indítás egyértelműen megidézi azt, hogy Ave Mária grácia pléna, ugye?

[01:21:56]Tehát Ave Maris és a tenger, a Mária.

[01:21:58]Egyébként bizonyos esetben a Mária az pont a pont a a tengernek az egyik esete.

[01:22:04]De ez most szintén mellékes, amiben az, hogy a Mária és a Mária, a tenger és a Mária neve, ezek ezek ezek nem csak, hogy rímelnek egymással, hanem csereszabatosak egymással.

[01:22:16]Ebben benne van az a mély bölcsesség, ami szintén latinul érthető, hogy hogy a nő, a nőiség az valahogy a tengerben tud megfogalmazódni.

[01:22:26]És ezt nem csak mi tudjuk, hanem én most már nem most, mert elég régóta nézek buta japán filmeket.

[01:22:34]Ö [zihálás] az egyik filmben hát a maga az óceán az egy istennő, tehát hogy ez ezek ezek nem megint valamilyen archetipikus tudás fogalmazódik meg benne.

[01:22:45]És amikor egy esetlegesnek tűni a vallás ilyen ilyen ajánlattal áll elő, akkor azért ezzel még tehát ez nem az egy igyűeknek csak a a játszótere, hanem itt valami olyasmi dolog született meg, ami ami hát tényleg a modern Európa egyik egyik hihetetlen hihetetlen pillére, ami egyébként még máig is van.

[01:23:12]Hát köszönöm szépen a figyelmet.

[01:23:13]Szerintem éppen éppen befejeztük, azt hiszem, nem?

[01:23:16]Talán.

[01:23:16]Igen.

[01:23:16]Köszönöm szépen.

[01:23:19]Ja, na, köszönöm.

[01:23:25]Osztályvigyáz.

[01:23:31]Találkozunk két hét múlva.