Kepes András: Mosolygós Magyarországot szeretnék
- Kepes András a BS rádióban vette át a Kovalik Márta jó emberek díját, amelyet független, tisztességes embereknek ítélnek oda.
- A laudáció szerint „nem a sikerre vágytál, hanem a szeretetre" – ezt gyerekkorával magyarázta; ma már nem fontos, hogy mindenki szeresse.
- A hitelesség kulcsa, hogy a képernyőn is ugyanazt mutassa, mint a magánéletben; a néző érzi, ha valaki nem hiteles.
- A politikai változásról: reménykedett a változásban, a választási eredmény jobban sikerült; a korábbi rendszerben a hazugság és korrupció zavarta.
- „Igazad van" könyve és előadása arról szól, miért ragaszkodunk görcsösen a saját igazunkhoz, és hogyan lehetünk önreflektívebbek.
- A törzsiség nem univerzális: inka közösségekben a legokosabbat választották vezetőnek, és boldogabbak voltak a nyugati társadalmaknál.
- Az új kormánytól azt reméli, hogy a szakértő tagok révén a körülmények megváltoznak; ha az emberek nem érzik a pozitív változást, megbuknak.
- A politikai fogalmak (liberális, nemzeti) elvesztették eredeti jelentésüket; addig nem kellene használni őket, amíg nem tisztázódnak.
- A putály szobrocska saját magát hordja a hátán, arra biztatva, hogy magunkon cipeljük a saját jövőnket, szerencsénket és boldogságunkat.
- A választók iránt megértő, de a döntéshozók közül csak annak bocsát meg, aki nem tudta, mit tesz; aki hatalomvágyból lett aljas, annak nem.
Részletes összefoglaló megjelenítése
Kepes András személyes díja és a „jó ember" fogalma
Kepes András a Kovalik Márta jó emberek díját vehette át a beszélgetés időpontjában. A BS rádió közössége által alapított elismerés nem szakmai díj, olyan embereknek ítélik oda, „akik szabadon, függetlenül, tisztességgel tesznek a mindennapjainkért és a jövő nemzedékéért" – korábban Bojár Gábor, Vekerdi Tamás, Gazsi Zoltán vagy Kulka János részesült benne.
A laudációt Szegvári Katalin mondta, aki Kepes Andrással együtt dolgozott a Stúdió megalakulásától kezdve. Tíz évig egy szobában írtak, és a laudációban felidézte: „soha annyit egy ilyen pici szobában nem röhögtetek együtt, mint úgy Érdi Sándorral hárman". A méltatás egyik különösen megragadó mondata úgy jellemezte Kepes Andrást, hogy „furcsa módon nem igazán a sikerre vágytál, hanem a szeretetre".
„Időbe tellett, amíg eljutottam odáig, hogy nem kell, hogy az embert mindenki szeresse, csak azok, akiket ő igényel." – Kepes András *
Kepes András megerősítette ennek igazságát, és gyerekkorával magyarázta: szülei külföldön dolgoztak vagy itthon is sokat dolgoztak, egy ideig intézetben nevelkedett, majd később kivitték magukhoz. A különböző kultúrákban mindig el kellett fogadtatnia magát, és ez az igény, hogy kiharcolja a figyelmet és a szeretetet, alkati kérdés is volt. Ma már nem tartja annyira fontosnak.
A belső értékrend megszilárdulása és az önazonosság
A fordulópontot az jelentette, amikor felnőtté vált és belső értékrendje megszilárdult. Rájött, hogy „ahhoz, hogy mindenki szeresse az embert, ahhoz saját magából és az értékrendjéből le kell adni, mert különben nem fog passzolni mások értékrendjéhez."
Konkrét példaként említette, amikor friss televíziósként a Stúdió című heti kulturális műsorban nézők szeretetét akarta kivívni, és kaszkadőrökkel forgatott. A gyerekei otthon a tévét nézve megkérdezték: „Te papa, muszáj neked hülyének lenni? Annyi hülye van." Ekkor döbbent rá, hogy ezzel talán nyerhet nézőket, de legalább ugyanannyit veszít is, mert azt gondolják majd: „ez a pali nem hiteles". Apró részletekből állt össze a felismerés.
„A mamám mindig azt mondta, hogy kisfiam, mi nem vagyunk elég okosok ahhoz, hogy mást mutassunk, mint amilyenek vagyunk. És hát ebbe egy nagy adag irónia van." – Kepes András *
A televíziósok egy részének két személyisége van – egy a képernyőn, egy a személyes életben –, de Kepes Andrásnak nincs kettő. A műsorvezető szerint pont ez az érték: „az a hiteles, amikor nincs kettő, és a néző is érzi, hogyha valaki ugyanolyan a képernyőn, mint nem".
A politikai változás és Kepes András viszonyulása
Remény és szorongás a választás előtt
Kepes András elmondta, hogy nem aktivista típus, de nagyon reménykedett a változásban, mert úgy érezte, be kell következnie. Az eredmény „még jobban sikerült, mint reméltem" – fogalmazott, utalva arra, hogy kétharmadban nem reménykedett.
A 24.hu-nak adott decemberi interjújában viszont azt mondta, szorong, mert olyan megosztottság van az országban, hogy bármelyik fél is nyer, a másik nem fog beletörődni, és „balhé lesz". Ezt a megosztottságot ma is érzékeli, de abban bízott, hogy a TISZA kétharmaddal nyer, mert akkor egyértelmű a mögötte álló tömeg, ami hitelesíti a változást. Attól félt, hogy ha ez nem következik be, hosszú, elhúzódó válság lesz.
Ami a legjobban zavarta a korábbi rendszerben
Kepes Andrást elsősorban a hazugság és a manipuláció zavarta. Saját bevallása szerint már a szocialista időszakban abbahagyta a televíziózást, önként, nem fúrták ki. Könyvei sikeresek voltak, rengeteg előadásra hívták, egyetemen a mai napig tanít – személyes élete nem változott. De érzékeny arra, hogy „mások élete milyen". Az erkölcsi minimumként számon tartott értékek – hazugságok, manipuláció, lopás, korrupció – sérelme felháborította. Hangsúlyozta, hogy ezek a dolgok „nem a saját érdeket helyezik előtérbe".
„Igazad van" – a könyv és az előadássorozat alapgondolatai
Evolúciós gyökerek és kulturális meghatározottság
A könyv arról szól, milyen hatalmas mentális energiát igényel megértenünk, hogy mások miért gondolkodnak másképp, mint mi, és hogy érdemes önreflektívebben ránézni a törzsi, kulturális, vallási, ideológiai és szocializációs reakcióinkra.
Kepes András hangsúlyozta, hogy az igazsághoz való görcsös ragaszkodás nem magyar sajátosság, világszerte megfigyelhető Nyugat-Európától az Egyesült Államokon át Iránig és Ázsiáig. Az emberek többsége görcsösen ragaszkodik a saját igazához, akár annak árán is, hogy „ölremennek a saját családtagjaikkal, barátaikkal, és tönkretesznek társadalmakat".
„Engem ez az egész nem politikai szempontból érdekelt, hanem az emberi viselkedés és gondolkodás szempontjából. Evolúciósan ennek a saját igazunkhoz való ragaszkodásnak mi a gyökere, hogy kulturálisan miért gondolkodunk úgy, ahogy tesszük." – Kepes András *
Törzsiség és más kultúrák tapasztalata
Kepes András óvatos a „törzsiség" köznyelvi használatával kapcsolatban. Dél-Amerikában, Észak-Amerikában és Afrikában járt olyan törzseknél, akik nem így gondolkodtak. Szerinte ez a fajta buborékos gondolkodás jobban érvényes a nyugati kultúrára, mint mondjuk egy inka közösségre.
Ott az „ősközösségi viszonyok" között a falu közössége a legokosabb embert választotta meg vezetőnek, nem volt kampány, nem kellett korrumpálni senkit, közösen dolgoztak, közös volt a föld – „nem volt mit lopni". Ez a gondolkodásmód ugyan nem versenyképes a nyugati iparosodással, de „egy ilyen közösségben az emberek boldogabbak".
Felidézte Ortega y Gasset spanyol filozófus gondolatát: „a civilizáció együttműködést jelent, és aki nem tud a másikkal együttműködni, az a barbár".
Új politikai berendezkedés, régi beidegződések
Felülről jövő üzenetek és a körülmények megváltoztatása
A műsorvezető kérdésére, hogy működhet-e, ha valaki „felülről kapja" az együttműködés, empátia és tolerancia üzenetét anélkül, hogy zsigerileg hordozná ezt az igényt, Kepes András úgy válaszolt: nem felülről kapásról, hanem a körülmények megváltozásáról van szó.
Példaként hozta a 2024-es közgazdasági Nobel-díjat érdemlő kutatást, amely Nogales városkát vizsgálta az USA–Mexikó határon. A várost szögesdrót választja ketté. Azonos etnikum, azonos lehetőségek mellett az USA-oldal fejlődő és boldog, a mexikói oldal depresszív. A kutatók arra jutottak, hogy a különbséget a demokrácia és a korrupció megléte vagy hiánya okozza. Az északi részen négyévente leválthatók a vezetők, vannak szociális és tulajdonjogok, míg a déli részen a politikusok „annyira korruptak voltak, hogy kirabolni se lehetett őket". A következtetés: befogadó társadalmat kell építeni, ahol az emberek részt vehetnek a közös dolgok intézésében, és ahol fontos az egészségügy és az oktatás.
Kepes András szerint ha ez létrejön, az nem ígéret, hanem a körülmények megváltoztatása, és „ha valaki lehetőséget kap arra, hogy így gondolkodjon, akkor fog is". Izlandtól Észtországig mindenhol így működnek a sikeres államok. Reményét fejezte ki, hogy az új kormány – a szakértő tagokat látva – ebbe az irányba indul el. A legjobb kritika az lesz, ha az emberek érzik a pozitív változást a saját bőrükön – ha nem, „ugyanúgy meg fognak bukni, mint ahogy megbukott az Orbán-kormány".
Mosolygós Magyarország és a szakértelem visszatérése
Kepes András azt szeretné, ha érzelmileg a legfontosabb változás a gyűlölködés megszűnése lenne. Megrázó tapasztalatként mesélte, hogy Budapesten ha rámosolyog valakire, a nők „idegesen elkapkodják a fejüket", azt feltételezve, hogy a mosoly mögött szándék van – „ez is milyen szomorú, hogy a mosoly már azt jelenti, hogy valamit akar a másiktól". A május 9-i örömünnep óta viszont mintha „az emberek egy kicsit többet mosolyognának". Egy mosolygós Magyarországot szeretne.
„Gondolj bele, hogy milyen kormány volt az, ahol egy kulturális miniszter egy rossz ízlésű gyógyszerész volt, ahol egy rendőr volt a felelős az oktatásért és az egészségügyért, ahol egy üzletember volt a honvédelmi miniszter, egy másik üzletember a vasútért felelős." – Kepes András *
A szakterületek és szakkérdések visszatérését alapvető fontosságúnak tartja, anélkül, hogy az emberi minőségről is beszélni kellene. A 2010 utáni időszakról megjegyezte: azok, akik akkor miniszterek voltak, „kiszálltak ebből", amikor látták, hogy a történet „nem a kormányzásról, hanem a vagyonszerzésről, egy szűk klikknek a vagyonszerzéséről szól". Sorra fordultak szembe a kormánnyal azok a tanárok és egykori Orbán-közeli értelmiségiek, akiket most árulóznak. Kepes András szerint az igazi kérdés: „ki az áruló, aki elárulja a saját elveit és a hazáját, vagy az, aki mindezt felismerve kritikussá válik?"
Két emblematikus pillanat a kormányváltás után
Kepes András a kormányváltás óta két dologról posztolt: Oláh Ibolya (Olái Boya) daláról a parlament lépcsőjén, illetve a sükösdi gyerekek énekéről az alakuló ülésen.
Mindkét pillanatot azért érezte emblematikusnak, mert a legnagyobb és legrosszabb helyzetben lévő kirekesztett kisebbség, a romák kaptak benne főszerepet. Oláh Ibolya intézetben nőtt fel, hátrányos környezetből érkezett, mégis ő énekelte azt, hogy „Magyarország". Kepes András számára ennek „nagyon megható üzenete volt". A sükösdi gyerekek példája a pedagógia erejét is mutatja: egy tanár saját kezével készíti a hangszereket, és ingyen akarja kiemelni ezeket a gyerekeket nemcsak a nyomorból, hanem „abból a fajta depresszív világból, amiben élnek". A zene révén a gyerekek öntudatra ébrednek és boldogok lesznek.
Kepes András lánya, Juli Facebook-posztját is megosztotta, aki úgy fogalmazott, hogy ez a kép paradigmaváltó, mert kicserél egy beidegződött társadalmi képet, és a szégyent büszkeség váltja fel – bár egy dal nem oldja fel a szegregációt és nem adja vissza a hétköznapi rasszizmus drámaélményeit.
Paradigmaváltás és a régóta húzódó eszmék bukása
Az elavult eszmék túlélési mechanizmusa
Kepes András szerint bizonyos gondolatok és eszmék akkor is túlélnek, amikor már lejáratták őket. Példaként hozta az arisztotelészi geocentrikus világképet, amely Arisztotelész halála után még 1000 évig fennmaradt a középkorban, miközben az időszámítás előtti harmadik században Arisztarkhosz már bebizonyította, hogy nem működik.
Eszmék akkor buknak meg, amikor „be kell következnie egy olyan válságnak, amikor egyszer csak kiderül, hogy a régi dolgok már nem működnek" – ahogy a csillagászatban, amikor rájöttek, hogy a csillagok állását, a naptárat és a hajózást nem tudják megoldani a régi elmélettel. Ugyanez működik a társadalomban is. A világ egy ilyen változó helyzetben van: „akik ezt nem ismerik fel, azok le fognak maradni, és akik fölismerik, azok fel tudnak zárkózni".
Egyéni érdek kontra közösség
A műsorvezető felvetette, hogy a magyar társadalom régóta, különösen az elmúlt 16 évben, úgy szocializálódott, hogy az egyéni érdek az elsődleges. Kepes András elismerte, hogy az európai sikerhez hozzátartozott az individualizmus, amit nagyon nehéz kiirtani az emberekből. De a változás egyik motivációja éppen az volt, hogy „az emberek a saját bőrükön érezték": a boltban kevesebbet tudtak vásárolni, a kórházban hónapokat vagy éveket kellett várni, a pedagógusok idegbetegek lettek a rájuk háruló terhektől.
Felidézte Imre bácsit, egy négy általánost végzett, rendkívül intelligens öreg parasztembert, akitől egyszer megkérdezte, mikor fog megváltozni a rendszer. A válasz: „Ha már mindenkinek hány hat nék tőle, akkor." Kepes András szerint ez nem tudományos megfogalmazás, de a változások akkor következnek be, amikor az emberek a saját testükön érzik, hogy változásra van szükség, és a helyzet elviselhetetlenné válik. Kivétel, ha a rendszer erőszakot és terrort alkalmaz – „de hát azoknak mindig guillotine és lámpavas volt a következménye".
A szavak jelentésének visszaszerzése
Kepes András szerint „eszmét cserélni csak azzal lehet, akinek csereszabatos eszméi vannak". Dessert című műsorában szélesre nyitotta az ollót, de volt, akivel nem lett volna hajlandó leülni az asztalhoz – ez most is így van.
„Amikor még a dohánybolt is lehet nemzeti, akkor én miért nem lehetnék? És ha azt mondják, hogy liberális, akkor Kossuth Lajosról beszélünk meg Deák Ferencről, akik liberálisok voltak. Tehát az emberek fejében hihetetlen zavar van." – Kepes András *
A politikai fogalmak – konzervativizmus, nemzeti, liberális, szocialista, kommunista – régen nem fedik az eredeti jelentésüket. Kepes András szerint „addig, amíg ezek a dolgok nem tisztázódnak, addig nem kellene használni ezeket a kifejezéseket". Jó lenne, ha hátrébb lépnének ezektől a címkéktől, és azt néznék, hogy a másik mit tesz.
Buborékok összeomlása és a kognitív disszonancia
A műsorvezető arról kérdezett, mi megy végbe a Fidesz-szavazók fejében, amikor összedől a médiabirodalom, ami fenntartotta a buborékjaikat. Kepes András szerint az embereknek vannak alapvető pszichológiai szükségleteik: biztonságérzet és kompetenciaérzés. A kompetenciaérzéshez hozzátartozik, hogy olyan társaságokat keresünk, ahol visszaigazolják a gondolatainkat, mert akkor okosnak érezzük magunkat. „Aki másként gondolkodik, az nyilván egy hülye, különben úgy gondolkodna, mint mi."
Amikor kiderül, hogy más történt, mint amit a saját forrásaik mondtak, az emberek elkezdenek nyitni más médiumok felé. Emiatt nőtt meg a kormánytól független sajtó iránti érdeklődés, bár ebben „nagy fokú katasztrófaturizmus" is van. A választás éjszakáján „mindenki átkapcsolt a TV2-re, hogy na most ebből mit sikerült kihozni?". De a fideszesek is elkezdtek más források után nézni, és Kepes András szerint a Fidesz azóta további 1 millió embert veszített el – ennek oka nemcsak a csalódás, hanem az is, hogy „elkezdtek másként gondolkodni az emberek".
Az ideális az lenne, ha mindenki nézné ezt az oldalt is meg azt is. Kepes András korábban is rendszeresen nézte a Hír TV-t és az Origót. Vitákba ugyanakkor nem szokott belemenni, mert nem tartja magát jó vitatkozónak, inkább megfigyelő típus. Finoman, szelíden mond ellenvéleményt. Érdekes szokása, hogy a kommentelőkkel is beszélget: akiből „süt a rossz szándék és a gonoszság", azt törli, de akiről látja, hogy „csak nem érti, de szeretné megérteni", azzal elkezd kommentben párbeszédet. Többször előfordult, hogy „egyszer csak hirtelen átváltottak magázódásra, és megköszönték, hogy komolyan vettem őket".
„Lehet az emberekkel beszélgetni. Nekem nincs olyan rossz véleményem az emberekről, mint amilyen nagyon sokaknak, illetve amilyen néhányaknak saját magukról." – Kepes András *
Megbocsátás és felelősség – kivel megértő?
Kepes András a választók iránt abszolút megértő, a döntéshozói szinten azonban határt húz. A zsinórmértéke: „aki nem tudta, hogy mit tesz, annak megbocsátok, mint Jézus; aki tudta, hogy mit tesz, és hatalomféltésből, vagy hatalomvágyból, vagy kapzsiságból lett aljas, annak nem bocsátok meg." Szerinte mindig látszik, ki az, aki azt állítja, hogy nem tudott semmiről. Ha valaki előtte egészen másként gondolkodott, akkor akkor hisz neki, „ha nem pénzért és előnyökért cserélt gondolkodásmódot".
A kognitív disszonancia magyarázza, miért nem látunk valódi belátást a fideszes döntéshozók részéről: „nagyon nehéz az embernek szembenézni a saját hibáival és a bűneivel, tehát ehhez egy nagyon komoly belső értékrend kellene. És ha lett volna bennük belső értékrend, akkor nem úgy viselkedtek volna, ahogy viselkedtek." Ez egy ellentmondás. A könyv címe is ezt a nehézséget tükrözi: „igazad van" – ezt kimondani a másiknak nagyon nehéz, mert arra vagyunk szocializálódva, hogy mindig nekünk van igazunk.
A putály szobrocska – a saját sorsunk cipelése
A műsorban elindított új rovat keretében Kepes András egy putály (putai) szobrocskát hozott magával – egy necukét. A necuke egy gomb volt a kimonón, ahol nincs zseb, és egy kis táska zsinórját fogta, hogy ne csússzon ki. Mivel a japánok ékszereket nem használhattak, a necuke volt „az egyetlen személyes tárgy, ami mindenkire jellemző volt, hogy mi volt az a necuke, ami az ő erkölcsiségét példázta".
A putály szobrokat általában úgy ábrázolják, hogy egy nagy kincses tálat tart a kezében, vagy a hátán egy zsákot hord a kincsekkel. A mítosz szerint ha a hasát simogatják, az ember szerencsés, gazdag és boldog lesz. Kepes András szobrocskája azonban különleges: soha ilyet nem látott, szakértőket is megkérdezett.
„Ez a putály saját magát hordja a hátán. Ő arra biztat minket, hogy magunkon cipeljük a saját jövőnket, szerencsénket és boldogságunkat." – Kepes András *
Az emberek jelentős része úgy gondolkodik, hogy valakinek a hasát kell simogatni – „a történelem is erről szól, meg a politika is erről szól". Ez a szobrocska viszont arra figyelmezteti, hogy ne kívülről várja a változást, hanem saját magát cipeli a hátán. Szerinte ha az emberek eljutnának idáig, akkor abbahagynák mások hasának a simogatását.
„Minden változásnak ez az alapja – hogy magamban kell keresni a hibát is, hogyha nem sikerül." – Kepes András *
Előadások és a regények aktualitása
Kepes András elmondta, hogy most is tart előadásokat, és bár valamelyest biztos változnak a hangsúlyok, a régebbi írásai is érvényesek maradtak. A Tövispuszta című regénye ma is teljes mértékben érvényes, az Istenek és emberek – ami a szocialista oligarcha és a NER-oligarcha együttműködéséről, szembenállásáról és kirekesztettségéről szól – szintén működik. A Két macska arról szól, hogy „a bűn válik relatívvá". Ennek hétköznapi relativitása ismert: amikor a szerelő azt mondja, „ha számla nélkül kéri, akkor...", és az ember belemegy az „úgynevezett okosságba". Amikor „az okosság a csalás szinonímája lesz, az egy elég érdekes változás egy ország erkölcsi életében".
Az Igazad Van című előadás nem egy az egyben a könyv, hanem számos olyan dologról beszél benne, ami a reflexiója a változásokra. Direkt politikával nem foglalkozik – csak annyira, amennyire „egy polgárt kell, hogy érdekelje, mert aggódik a hazája és a saját szerettei sorsa iránt". Soha nem volt politikai újságíró, 35 éve már újságíró sem, de figyel, mert meg akarja érteni a világot.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
-
„Szintenú krugemával" / „Szinten Tool Krug Emiliával": A csatorna és a műsorvezető nevének feltehetően ASR által torzított alakjai. A pontos név nem rekonstruálható teljes bizonyossággal az átiratból, a kontextus alapján egy YouTube-csatornáról és annak műsorvezetőjéről van szó.
-
„Kovalik Márta": A díj nevének torz alakja lehet, bár a szövegkörnyezetben egyértelmű, hogy elismerésről van szó; a pontos név bizonytalan.
-
„Nogál lesz": Feltehetően Nogales határvárosra utal, de a pontos név és körülírás rekonstrukciója az ASR-hiba miatt teljes bizonyossággal nem lehetséges.
-
„Olái Boya": Nagy valószínűséggel Oláh Ibolya énekesnő nevének torzult alakja.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Gondolj bele, hogy h mil milyen kormány volt az, ahol egy a kulturális miniszter egy rossz ízlésű gyógyszerész volt, ahol egy rendőr volt a felelős a oktatásért és az egészségügyérés.
[00:00:13]Szóval amikor még a dohánybolt is lehet nemzeti, akkor én miért nem lehetnék?
[00:00:20]Szóval meg, hogy ha azt mondják, hogy liberális, hogy Kossut Lajosról beszélünk meg Deák Ferencről, akik liberálisok voltak, tehát szóval az emberek fejében hihetetlen zavar van.
[00:00:46]Köszöntök mindenkit.
[00:00:46]Ez itt a Szintenú krugemával már pénteken is.
[00:00:48]Köszönöm azoknak, akik a Szintenúl YouTube csatornára feliratkoztak, és a szintentol.hu oldalon támogatják a munkánkat.
[00:00:58]Egy igazi jó ember a vendégem, és erről nemhogy papírja, de díja is van és lesz már.
[00:01:06]Ezt mindjárt elmesélem.
[00:01:09]Kepes András a vendégem.
[00:01:11]Szervusz.
[00:01:11]Köszönöm, hogy itt vagy.
[00:01:14]Tartozom egy magyarázattal egy kicsit neked is, meg a nézőinknek is, hogy ez a visszajövőbe beszélgetés lesz most, mertogy amikor mi beszélgetünk, akkor te még a Kovalik Márta jó emberek díját nem kaptad meg, de amikor a nézők láthatják ezt a beszélgetést, akkor már túl leszünk ezen a díján.
[00:01:31]Időutazás.
[00:01:33]Ez egy klasszikus időutazás.
[00:01:33]Igen.
[00:01:33]És akkor papírod lesz arról, hogy jó ember vagy.
[00:01:38]Hát most kérlek szépen.
[00:01:38]Igen.
[00:01:41]Bár bármit is jelentsen ez.
[00:01:41]Ugye a a BS rádió közössége adja oda ezt a díjat korábban Bojár Gábornak, Vekerdi Tamásnak, Gazsi Zoltának vagy éppen Kulka Jánosnak, és azt mondják, hogy ez nem egy szakmai díj, de olyan emberekhez kerül, akik szabadon függetlenül tisztességgel tesznek a mindennapjainkért és a jövő nemzedékéért.
[00:02:04]És hát valahonnan befújta nekem a szél a laudációt, amit Szegvári Katalin fog mondani.
[00:02:10]Ühüm.
[00:02:13]És nem akarok ebből nyilván mindent elárulni, de engem az az a mondat az nagyon nagyon megütött és nagyon szép volt.
[00:02:21]Ugye együtt dolgoztatok a stúdióban annak megalakulásától kezdve.
[00:02:25]10 évig egy szobában így író.
[00:02:28]Azt képzeld el, hogy felidézi azt, hogy hogy soha annyit egy ilyen pici szobában nem röhögtetek együtt, mint úgy érdi Sándorral hárman.
[00:02:40]És hogy egy olyan képet ír le rólad, hogy furcsa módon nem igazán a sikerre vágytál, hanem a szeretetre.
[00:02:49]Ebbe sok igazság van.
[00:02:49]Igen, igen.
[00:02:52]Nem tudom, hát időbe tellett, amíg eljutottam odáig, hogy nem kell, hogy az embert mindenki szeresse, csak azok, akiket ő igényel.
[00:03:02]Úgyhogy hát valószínűleg a gyerekkorom is közrejátszott ebben, tehát hogy szüleim külföldön dolgoztak, vagy amikor itthon dolgoztak, akkor is nagyon sokat dolgoztak, és egy ideig intézetben voltam, mert akkor ők éppen külföldön voltak, aztán kivittek magukhoz, amikor már ez lehetőség volt.
[00:03:25]Tehát különböző kultúrákba kerültem, ahol mindig el kellett magam fogadtatni.
[00:03:29]Tehát állandóan igényeltem azt, hogy kiharcoljam, hogy odafigyeljenek rám és hogy szeressenek.
[00:03:37]De ez valószínűleg alkati kérdés is.
[00:03:39]Most már nem olyan fontos.
[00:03:42]Mikor fordult meg?
[00:03:45]Mikor fordult meg?
[00:03:45]Hát szerintem amikor úgy kezdtem felnőtté válni, és amikor a belső értékrendem megszilárdultüm.
[00:03:55]És akkor az ember egyszer csak rájön arra, hogy ahhoz, hogy mindenki szeresse az embert, ahhoz saját magából és az értékrendjéből le kell adni, mert különben nem fog passzolni mások értékrendjéhez.
[00:04:10]És akkor elkezdtem mérlegelni, elmondom neked egy konkrét esetet.
[00:04:15]Tehát például amikor még a stúdióba dolgoztam ugye ez egy heti kulturális műsor volt, akkor is friss televíziósként a nézőkkel akartam magam megszerettetni, és akkor emlékszem olyan kaszkadőrökkel forgattam és hát betanítottak mindenféle mutatványra, és mikor otthon néztük a gyerekekkel a tévét, akkor rám néztek a gyerekeim, és akkor azt mondták: "Te papa, muszáj neked hülyének lenni?"
[00:04:46]Annyi hülye van.
[00:04:46]És akkor egyszer csak rájöttem arra, hogy ezzel én lehet, hogy nyerek majd nézőket, de legalább ugyanannyit el is veszítek, mert azt fogják mondani, hogy ez a pali, ez nem hiteles.
[00:04:59]Tehát ilyen apró részletek voltak azok, amik amik egyszer csak eljutottak odáig.
[00:05:04]Nem nem kell, hogy az ember mind k És előbb kaptál kívülről ilyen visszajelzéseket, hogy mi az, ami nem önazonos, mintogy belülről érezted volna?
[00:05:13]Hát én éreztem, hogy ez nem én vagyok, de hát gondoltam, hogy az a másik, aki ott a tévén van, hát ugye a mi szakmánkban a televíziósok egy részének két személyisége van.
[00:05:30]Az egyik a képernyőn, a másik pedig a személyes életükben.
[00:05:38]Én nekem nincs kettő.
[00:05:38]Szegény ember vagyok.
[00:05:40]Na én na de pont, hogy gazdag olyan értelemben, hogy pont azt mondják, hogy az az igazi, amikor nincs kettő, és hogy azt a néző is érzi, hogyha valaki ugyanolyan a képernyőn.
[00:05:52]Igen.
[00:05:52]Az a hiteles, mint nem.
[00:05:54]A mamám mindig azt mondta, hogy kisfiam, ö mi nem vagyunk elég okosok ahhoz, hogy mást mutassunk, mint amilyenek vagyunk.
[00:06:05]Hm.
[00:06:06]És hát ebbe egy nagy adag irónia van.
[00:06:10]Tehát ő is úgy gondolta, hogy hát ez előbb-utóbb ez majd kilóg a a lóláb.
[00:06:16]Ühüm.
[00:06:16]Hogy vagy most?
[00:06:16]A ugye kaptál egy díjat.
[00:06:20]Ez nyilván egy fontos elismerés ez ettől a közösségtől, ezektől a barátoktól.
[00:06:26]És azon gondolkodtam, hogy ugye az igazadban könyved, illetve az előadások kapcsán az elmúlt fél évben, három-né évben adtál több interjút még azokat a választás előtt, hogy hogy éli meg egy ilyen igazán szelíd, humanista szemlélődő ember, amilyennek én mindig látlak, ahányszor találkozunk, azt a változást, ami most történt az országban.
[00:06:50]Én nagyon reménykedtem benne.
[00:06:50]Hát ez a korábbi interjúimból, szerintem a könyveimből is, akár a regényekből, akár az irodalmi eszékből is kiderült.
[00:06:58]Én nem vagyok egy ilyen aktivista típus, tehát kétségívül nem vertem a nyálamat ebben az ügyben, de hát nagyon reménykedtem benne, mert úgy éreztem, hogy ennek a változásnak be kell következnie, és hát még jobban sikerült, mint reméltem.
[00:07:17]Tehát a kétban nem reménykedtem.
[00:07:22]Amikor viszont ha jól emlékszem decemberben a 24.hu-nak adtál egy interjút, akkor ott úgy fogalmaztál, hogy hogy szorongsz, mertogy olyan megosztottság van az országban, hogy bármelyik fél is nyer, a másik nem fog beletörődni és balhé lesz.
[00:07:38]Ö hát ez a megosztottság, ez nem múlik el egyik napról a másikra, tehát ezt lehet a mai napig is érzékelni.
[00:07:46]Ön abban bíztam, hogy kétharmadotüm nyer a Tisza, mert akkor egyértelmű az a fajta tömeg, amelyik mögötte áll, tehát hitelesíti a változást.
[00:07:58]És attól féltem, hogyha ez nem következik be, akkor egy nagyon hosszú, elhúzódó válság lesz.
[00:08:08]Tehát ennyi volt a szorongás.
[00:08:08]Ühüm.
[00:08:08]De hát úgy érzem, hogy jól sikerült az én szempontomból, vagy az én értékrendem szerint.
[00:08:16]Ugye az az a könyv, amelynek kapcsán most járod az országot előadásokkal, a az igazadban van gyakorlatilag arról szól, hogy milyen hihetetlen, mentális és mindenféle energia megértenünk azt, hogy mások miért gondolkodnak másképp, mint ahogy mi gondolkodunk.
[00:08:35]és hogy egy picit önreflektívebben legyünk képesek erre ránézni, hogy a akár törzsi, kulturális, vallási, ideológiai, zsigeri szocializációs reakciók mindezt hogyan befolyásolják.
[00:08:52]És hogy ez mennyire összetett folyamat.
[00:08:54]Az amint most keresztülment az ország, ilyen szempontból közelebb visz minket ahhoz, hogy jobban rá tudunk majd nézni arra, hogy a másik miért másképp gondolkodik, optimistább vagy azzal kapcsolatban, hogy hogy az ország mennyire lesz belátó, mert hogy a a könyvben én némi pesszimizmust éreztem, hogy erre mi magyarok mennyire vagyunk képesek.
[00:09:15]Én nem gondolom, hogy csak magyarok.
[00:09:17]Szerintem a világon mindenhol, ha megfigyeljük, akkor ez zajlik.
[00:09:21]Tehát akár Nyugat-Európában, akár az Egyesült Államokban, akár a Közelkeleten, Iránban, Ázsiában.
[00:09:28]Tehát, hogy a fura módon is ez érdekelt engem a könyvben, hogy görcsösen ragaszkodnak az emberek többsége a saját igazához, még akár annak az árán is, hogy közben ölremennek a saját családtagjaikkal, barátaikkal, és tönkretesznek társadalmakat.
[00:09:52]Na most engem ez az egész nem politikai szempontból érdekelt, bár hát vannak benne nyilván gazdasági, politikai és egyéb vonatkozások is, hanem az emberi viselkedés és gondolkodás szempontjából, tehát hogy evolúciós ennek a saját igazunkhoz való ragaszkodásnak mi a gyökere, hogy kulturálisan miért gondolkodunk úgy, ahogy ahogy tesszük.
[00:10:19]Ö és ö ezeket kerestem, mert ezek sokkal általánosabbak, mintogy egy adott időszakra vonatkozna.
[00:10:31]És ugye arra jutottál, hogy azért, mertogy ez nagyon mély evolúciós haszon, ami összetart egy közösséget és egy védelmet biztosít számára.
[00:10:40]De ugyanakkor meg azt mondod, hogy most egyre inkább veszély is, merthogy hogy nincs megértés egymás felé.
[00:10:48]Akkor hogy lehet feloldani azt, hogy hogy szükségünk lenne megértésre, de evolúciós másra vagyunk kódolva?
[00:10:58]Én még ebbe se vagyok biztos, hogy evolúciós feltétlenül másra vagyunk kódolva.
[00:11:03]Tehát nekem másfajta tapasztalataim voltak, mint a tudományos kutatók jelentős része.
[00:11:14]Vannak olyan barátaim, akik jelentős nemzetközi hírű, tudományos kutatók, és akik amikor azt a szót használják, ami ma már egy ilyen köznyelvé, hogy törzsiség, tehát hogy ilyen buborékokban, törzsi csoportokban élünk, akkor bennem mindig felmerül, hogy én Dél-Amerikában, Észak-Amerikában, Afrikában jártam olyan törzseknél, akik nem így gondolkodtak.
[00:11:45]Tehát fura módon a törzsiség az lehet, hogy ez a fajta gondolkodás ez jobban érvényes a nyugati kultúrára, mint mondjuk egy inkaközösségre.
[00:11:57]Tehát az inkaközösségben ősközösségi viszonyok voltak, ahol számunkra ugye ez egy nagyon meglepő dolog egy választási kampány után.
[00:12:06]Ott a falu közössége a legokosabb embert választotta meg a falu vezetőjének.
[00:12:12]És nem volt kampány, meg nem kellett korrumpálni senkit.
[00:12:15]Mindenki tudta, hogy ki a legokosabb, aki egyébként egy fiatal ember volt a keresztlányomnak az apja, mert utána fölkértek, hogy legyek egy kicsi lánynak a keresztapja az inka szertartás szerint, és ott közösen dolgoztak, közös volt a föld, nem volt mit lopni.
[00:12:38]Ühüm.
[00:12:39]Tehát egy teljesen másfajta gondolkodásmód volt, ami természetesen nem versenyképes a nyugati típusú iparosodással és gazdasággal, de hogy egy ilyen közösségben az emberek boldogabbak.
[00:12:56]És akkor ugye fölmerül a kérdés, hogy mit nevezünk civilizációnak, hogy civilizációnak azt nevezzük, hogyha kitapossuk egymás belét és hatalmat akarunk és kapzsik vagyunk, vagy civilizáció az, amit a spanyol filozófus Ortegai Gasszett mondott, hogy a civilizáció együttműködést jelent, és aki nem tud a másikkal együttműködni, az a barbár.
[00:13:21]Hüm.
[00:13:21]Na most hát ezek ugye megfogalmazások, amik én ezeken nagyon sokat gondolkodtam, és mondom, valószínűleg az én személyes élményeim azok erősen befolyásolják a gondolkodásomat.
[00:13:33]Igen.
[00:13:33]És hogy te nagyon sokat írsz arról, és ugye most is mondtad, hogy egészen kicsi gyerekkorodtól kezdve te ki voltál téve annak, hogy nagyon sokféle kultúrát, nagyon sokféle embert láttál, és ez nyilván az embert szemlélővé, megfigyelővé, együttműködévő nyitottá, empatikussá, toleránssá tesz.
[00:13:53]hogyha valaki nem így nő föl, hanem felnőttként mondjuk most azt mondja neki egy új politikai erő, egy új társadalmi berendezkedés, hogy mostantól mi együttműködőek vagyunk, mostantól ez az ország egy empatikusabb, toleránsabb ország lesz, akkor az működik-e így?
[00:14:16]Működik-e az, hogy valaki felülről kapja ezeket az üzeneteket, és nem zsigerileg belülről hordozza ezt az igényt, hogy ő ilyen legyen?
[00:14:27]Ez nem azt jelenti, hogy felülről kapja, hanem megváltoznak a körülmények.
[00:14:30]Na most ugye azt tudjuk, hogy az emberi természet az nagyon nehezen változik.
[00:14:40]Tehát mondjuk ennek vannak előnyei.
[00:14:42]Például értjük az ókori görög drámákat, mert felismerjük a karaktereket vagy a Shakespeare drámákat, de alapvetően az ember természete az nem változik.
[00:14:51]Na most volt egy nagyon érdekes kutatás egyébként a 2024-es közgazdasági Nobeldíjat ezért kapták.
[00:15:01]Ugye van egy városka, Nogál lesz, Mexikó és az Egyesült Államok határán, és azt figyelték meg, hogy az északi terület, ami az USÁhoz tartozik, az fejlődő, és ott boldogok az emberek.
[00:15:19]A déli rész pedig, ami Mexikóhoz tartozik, az gazdaságilag és emberileg és depresszív.
[00:15:24]És és akkor elkezdték vizsgálni.
[00:15:27]Ez milyen érdekes dolog.
[00:15:29]egyébként a városnak a két részét szöges drót választja ketté.
[00:15:32]Tehát mint a berlini fal vagy nem tudom Észak és Dél-Korea és azt figyelték meg, hogy ugye milyen érdekes dolog, hogy azonos az etnikum, azonosak a lehetőségek és hogy miért van ez a nagy különbség a kettő között.
[00:15:53]És akkor azt állapították meg, hogy tulajdonképpen az északi részen demokrácia van.
[00:15:59]ahol az emberek, ha nem tetszenek neki a nekik a vezetők, akkor négy évente leválthatják.
[00:16:07]Ott szociális és tulajdon jogok voltak.
[00:16:11]A déli részen pedig korrupció volt, és olyan korruptak voltak a politikusok, hogy kirabbantenni se lehetett őket.
[00:16:16]És akkor egyszer csak eljutottak odáig a kutatók, hogy a körülményeket kell megváltoztatni.
[00:16:25]Tehát egy befogadó társadalmat kell építeni, ahol az embereknek lehetőségük és kedvük van arra, hogy részt vegyenek a közös dolgok intézésére, hogy fontos egészségügy és az oktatás.
[00:16:38]Na most ha ez létrejön, akkor ez nem egy ígéret, ez a körülményeknek a megváltoztatása, ahol az emberek másként fognak viselkedni.
[00:16:50]Tehát hogyha valaki lehetőséget kap arra, hogy így gondolkodjon, akkor fog is.
[00:16:55]És az az állítás, hogy ez mondjuk itthon ugyanígy megváltoztatható.
[00:17:00]Ez mindenhol megváltoztatható.
[00:17:00]Tehát az ember megnézi Izlantól, Észtországig, tehát a sikeres államok azok általában így működnek.
[00:17:08]És nem attól függ, hogy akkor most nem tudom milyen hatalmi csoportba tartoznak, hanem ott a helyi körülmények alkalmasak-e arra, hogy az működőképes és produktív legyen.
[00:17:21]És én azt gondolom, hogy ez a kormány, legalábbis az én reményeim szerint, meg végignézve a szakértő kormánynak a tagjait, én azt gondolom, hogy ebbe az irányba fog elindulni.
[00:17:35]És a a legjobb kritikája az egésznek az lesz, hogyha az emberek érzik, vagy nem érzik a saját bőrükön a pozitív változást.
[00:17:43]Ha nem érzik, akkor ugyanúgy meg fognak bukni, mint ahogy megbukott az Orbánkormány.
[00:17:50]Te miben éreznéd szívesen?
[00:17:53]Hát egyrészt mondom egyrészt ezekben az alapvető dolgokban, tehát hogy változzon meg az egészségügy, változzon meg az oktatási rendszer, mert ez ma már a világban alapvető, és ebben egyébként mi mindig nagyon jók voltunk.
[00:18:09]Ühüm.
[00:18:11]és fura módon, hogy ezt hogy lehetett ilyen mértékig leharcolni, ez tényleg döbbenetes, de ami valószínűleg érzelmileg a legfontosabb, hogy a a gyűlölködés az az szűnjön meg.
[00:18:23]Tehát, hogy szóval azért én én néha próbálom, hogy megyek az utcán és hogyha valaki rossz konszenves, akkor én rámosolygok.
[00:18:35]Na most hát ez is egy ilyen fura tapasztalat, hogy vannak helyek, ahol visszamosolyognak egyébként Magyarországon, vidéken is.
[00:18:40]Ha mész, akkor rádköszönnek ismeretlenül, és az emberek visszamosolyognak.
[00:18:49]Budapesten azért ha rámosolyogsz valakire, akarsz, hát ez bolond vagy mi mi a baja ennek?
[00:18:55]Őrült a nők azok ilyen idegesen elkapkodják a fejüket.
[00:18:59]azt feltételezik, hogy az ember azért, mert rámosolyog egy rokonszenves emberre, akkor rögtön akar valamit.
[00:19:05]Tehát ez is milyen szomorú, hogy a mosoly az már azt jelenti, hogy valamit akar a másiktól.
[00:19:13]Na, tehát hogyha az emberek elkezdenek mondjuk mosolyogni egymásra, és hát ugye a május 9-én az örömünnepen az emberek mosolyogtak, és azóta is azt látom, hogy az emberek mintha egy kicsit többet mosolyognának.
[00:19:30]Tehát egy mosolygós Magyarországot szeretnék.
[00:19:34]A kormányváltás óta két dologról posztoltál, ahogy láttam, és az egyik ez volt, méghozzá Olái Boya dala ott a a parlament lépcsőjén.
[00:19:45]A másik pedig a Sükörsdi gyerekeknek az éneke, amit így látunk is ugye a parlament alakuló üülésén.
[00:19:53]Miért érezted ezt a két pillanatot annyira emblematikusnak?
[00:19:59]Mert úgy éreztem, hogy a legnagyobb és legrosszabb helyzetben lévő kirekesztett kisebbség, tehát a romák.
[00:20:10]Ugye amikor egy roma lány, aki ráadásul intézetben nőtt fel, és egy csomó mindent lehetne mondani az Ibolyáról, hogy milyen hátrányos környezetből érkezett, egyszer csak ő énekli azt, hogy Magyarország.
[00:20:25]Tehát ennek ilyen egészen számomra nagyon megható üzenete volt.
[00:20:29]És hát nagyon hasonló volt a a kisrácok is egyébként, a Sükösdi gyerekek, akik ott ráadásul ez a pedagógia ereje is.
[00:20:39]Tehát az az ember, aki saját kezével készíti a hangszereket, és ingyen ki akarja emelni ezeket a gyerekeket nem csak a nyomorból, hanem abból a fajta depresszív világból, amiben élnek, és ezek a kisgyerekek egyszer csak a zene kapcsán öntudatra ébrednek, és boldogok lesznek.
[00:21:02]Szóval ez ezek olyan útmutatások, amiről azt gondolom, hogy hogy ezek nagyon fontosak.
[00:21:09]Tehát ha ezt valaki nem érti, akkor nem lesz belőle jó ember.
[00:21:17]És ugye ezzel kapcsolatban Juli lányodnak a Facebook posztját meg is osztottad, aki ugye hosszan leírja sokaknak az élményét azzal kapcsolatban, amennyire volt ez a jelenet megrázó.
[00:21:30]És és ő úgy fogalmazott, hogy szerinte ez a kép, ez azért paradigmaváltó, mert hogy kicserél egy beidegződött társadalmi képet.
[00:21:38]És a a szégyent felváltja rajta a büszkeség, de azért hozzáteszi ő is, hogy nyilván egy dal nem oldja fel a szegációt, nem adja vissza mondjuk azokat a hétköznapi rasszizmussal összefüggő drámaélményeket, amik ez a gyerekek és a roma honfitársak átélnek.
[00:21:56]Menny mennyit számít egy ilyen gesztus?
[00:21:59]Mert valóban attól még ezek a gesztusok, ezek a cigányozós, zsidózós gesztusok egyébként a parlamentben is ott voltak, ugye a Mi Hazánk részéről és a hétköznapok szintjén folyamatosan ott vannak.
[00:22:12]Igazából nem is a gesztusok számítanak, azt hiszem, hanem ha az ember belegondol abba, hogy bizonyos gondolatok akkor is és eszmék akkor is túlélnek, amikor már lejáratódtak.
[00:22:25]Ugye ez a történelemben is így van, de ha az ember más példát hoz, akkor például mondjuk a arisztotelészi elmélet, tehát a geocentrikus világkép, az Arisztotelis halála után 1000 évig még fennmadt ugye a középkorban, miközben az időszámítás előtt a harmad.
[00:22:51]században Aristarkors már bebizonyította azt, hogy ez nem működik.
[00:22:57]Na most mi az oka annak, hogy valami amiről az ellenkezőit már bebizonyították, mégis ilyen hozzá hosszú ideig húzza.
[00:23:06]És be kell következnie egy olyan válságnak, amikor egyszer csak kiderül, hogy a régi dolgok már nem működnek.
[00:23:13]Tehát amikor rájöttek arra, hogy a csillagok állását, a naptárat, a hajózást nem tudják megoldani a régi elmélettel, akkor egyszer csak megbukott a régi elmélet.
[00:23:27]Na most ugyanez működik a társadalomban is, és én azt hiszem, hogy egy ilyen változó helyzetben van a világ.
[00:23:37]Tehát akik ezt nem ismerik fel, azok le fognak maradni, és akik fölismerik, azok fel tudnak zárkózni.
[00:23:44]azok közé.
[00:23:44]Tehát én azt gondolom, hogy hogy ezek nem gesztus kérdése, hanem egyszerűen paradigmaváltásban van a világ.
[00:23:54]De ugye ez a ez a társadalom régóta és az elmúlt 16 évben különösen úgy szocializálódott, hogy ha nekem van, ha nekem jó, ha én meg tudom oldani a jó oktatást, a jó egészségügyet, ha nekem van jó állásom, hát ugye mi a korrupció, amiből kimaradok, ugye tudjuk régóta.
[00:24:14]Szóval ezt ezt a felfogást hogyan lehet egy ilyen paradigmaváltással a a közösséggel helyettesíteni?
[00:24:25]Hát vannak közösségi társadalmak, ezek ázsiai társadalmak általában meg természeti népek az európaiaknak a a sikerhez hozzátartozott az individualizmus, tehát az egyéniség.
[00:24:38]Tehát ezt nagyon nehéz kiirtani az emberekből.
[00:24:40]Ráadásul hát, hogy mindenki a saját bőrén érzi.
[00:24:46]De hát most éppen a változásnak az egyik motivációja az volt, hogy az emberek a saját bőrükön érezték, hogy mikor bementek a boltba vásárolni, akkor sokkal kevesebbet tudtak.
[00:24:56]Bár ott mindenre mondták, hogy akkor most ez is támogatott, meg az is támogatott.
[00:25:02]elmentek a kórházba, és hónapokat vagy éveket kellett várni.
[00:25:05]Ha elmentek a nem tudom oktatási intézménybe, akkor idegbesettek voltak a pedagógusok szerencsétlenek, mert olyan terhek árultak rájuk, és nem tudták.
[00:25:18]Szóval amikor az ember a saját bőrén elkezdi érezni, hogy nem működik egy szisztéma, ö volt egy öreg paraszt bácsi, hogy hogy csak, hogy nehogy azt hittük, hogy ehhez ész kell, illetve ész kell, mert nála intelligensb Igen.
[00:25:37]egy nála intelligensebb embert keveset ismertem.
[00:25:39]És Imre bácsi négy általánost végzett, imádtam vele beszélgetni.
[00:25:44]Nagyon bölcs volt és nagyon jókat mondott.
[00:25:46]szíta a kátrendszert.
[00:25:46]Ez még abban az időben volt.
[00:25:49]És akkor kérdeztem tőle, hogy na Imre bácsi szerint mikor fog megváltozni itt a rendszer?
[00:25:55]És akkor ha már mindenkinek hány hat nék tőle, akkor?
[00:25:58]Na most ugye hát ez nem egy tudományos megfogalmazás, de gyakorlatilag a változások akkor következnek be, amikor az emberek a saját testükön érzik azt, hogy változásra van szükség, amikor már azt mondják, hogy ez így elviselhetetlen.
[00:26:23]És ezt ezt ha hacsak nem egy olyan rendszerről van szó, amelyik erőszakot és terrort alkalmaz, mert akkor képes ezt lefolytani ideig, óráig.
[00:26:32]De hát azoknak mindig giotin és lámpavas volt a következménye.
[00:26:41]Téged mi zavarta a legjobban ebben a rendszerben?
[00:26:44]Hát tulajdonképpen a hazugság meg a manipuláció.
[00:26:53]Tehát én annyira ugye én abbahagytam a televíziózást még a szocialista időszakban, tehát nem arról volt szó, hogy akkor engem kifúrtak bárhonnan.
[00:27:06]Tehát én önként abbahagytam.
[00:27:06]Az én könyveim elég sikeresek voltak, rengeteg előadásra hívtak, egyetemen a mai napig tanítok.
[00:27:14]Tehát az én személyes életem nem változott, de én érzékeny vagyok arra, hogy a mások élete milyen.
[00:27:27]És mondom, elsősorban a hazugságok, a manipuláció, a lopás, a korrupció.
[00:27:30]Tehát ezeket a dolgokat, amit én erkölcsi minimumnak tartok, ezek engem felháborítottak.
[00:27:42]Tehát ö mondom, nem a tehát úgy is működhetnek ezek a dolgok, hogy az ember nem a saját érdekét helyezi előtérbe.
[00:27:53]Nagyon nagyon sok konkrét példa van a a könyvedben, például arról, hogy a a szavaknak nem találjuk a jelentését.
[00:28:03]És hogy átíródnak magyar szavak, és mondjuk a a az újságíró vagy a propagandista az az hogyan kerül új jelentésbe?
[00:28:12]Ezeket mennyire könnyű visszaszerezni, hogy legalább egy nyelven beszéljünk, és ugyanazt a jelentést adjuk a szavainknak.
[00:28:21]Igen, hát valahogy úgy fogalmaztam, hogy eszmét cserélni csak azzal lehet, akinek csereszabatos eszméi vannak.
[00:28:28]Tehát ezért nem tudunk mindenkivel beszélgetni.
[00:28:31]Én nem is mikor én a Dessert című műsoromat csináltam, akkor is volt nagyon szélesre nyitottam az ollót.
[00:28:38]Tehát tényleg világnézeti, szociális egyéb különbségek voltak, de volt olyan, akivel nem lettem volna hajlandó leülni az asztalhoz.
[00:28:46]Ez most is így van.
[00:28:48]Na most hát én azt gondolom, hogy hogy a másik dolog pedig az, hogy egyetértsünk a szavak jelentésében és manipuláció és politikai meggondolásból egy sor olyan politikai fogalom van, ami már régen nem fedi az eredeti jelentését.
[00:29:15]Tehát akár a konzervativizmusnak, a nemzetire, a liberálisra, szocialistára, kommunistára, ez hosszasan tudnék beszélni róla, hogy melyik mire nyúlt vissza, mi a valódi jelentése, és hogy torzult el, miközben ezeknek a jelentős részét az emberek egy része saját magára vonatkoztatja, úgy, hogy nem is érti ennek a szónak a jelentését, vagy a másikra vonatkoztatja szitok szóként.
[00:29:45]Tehát addig, amíg ezek a dolgok nem tisztázódnak, addig nem kellene használni ezeket a kifejezéseket.
[00:29:53]Ühüm.
[00:29:54]És hát most rengeteg példát tudnánk a nemzetiek és a nem, szóval amikor még a dohánybolt is lehet nemzeti, akkor én miért nem lehetnék?
[00:30:04]Szóval meg, hogy ha azt mondják, hogy liberális, hogy Kossut Lajosról beszélünk, meg Deák Ferencről, akik liberálisok voltak, tehát szóval az emberek fejében hihetetlen zavar van, és hát jó lenne, hogyha ezektől a kifejezésektől kicsit hátrébb lépnének és azt néznék, hogy a másik mit tesz.
[00:30:32]Ugye van egy nagyon érdekes helyzet akkor, amikor összedől kártyavárként az a médiabirodalom, ami fenntartotta ezeket a buborékokat és ezeket a más jelentésben használt szavakat és és az egész világnézetet.
[00:30:45]és a az ország egyik fele vélhetően ezekben a hetekben, hónapokban szembesül olyan jelenségekkel, történésekkel, amik amikkel korábban szinte nem például, mert hogy a közmédiában mondjuk kicserélődnek a vendégek, lehet, hogy holnap után meghívnak téged is a a közmédiába.
[00:31:06]Ilyenkor mi megy végbe az ember fejében, amivel meg tudja magyarázni, hogy ő az elmúlt 16 évben azt miért nem vette észre, hogy nem tudom, ő a lopást miért értékelte úgy, hogy az a nemzeti tők és osztály felépítése millió jelenséget máshogy értékelt, mármint, hogy a nézőkről kérdés nézők.
[00:31:27]Igen, igen.
[00:31:28]Hát nézd, a az embernek ugye vannak alapvető pszichológiai szükségletei.
[00:31:35]Ilyen például a biztonságérzet, egzisztenciális, fizikai biztonság, ilyen a kompetenciaérzés, hogy akkor most ne is menjünk tovább, mert ez arra vonatkozik.
[00:31:45]Tehát ugye a kompetenciaérzés az azt jelenti, hogy van önbecsélősünk, valamihez mi értünk és és ezt mások is elismerik.
[00:31:54]Na most a kompetenciaérzéshez és az önbecsüléshez valószínűleg hozzátartozik az, hogy olyan társaságokat keresünk, ahol visszaigazolják a saját gondolatainkat, mert akkor mi okosnak érezzük magunkat.
[00:32:10]Aki más nem is gondolkodik, az nyilván egy hülye különben úgy gondolkodna, mint mi.
[00:32:14]És azok az emberek, akik bezárkóztak a saját buborékba média szempontjából is, és az emberek többsége egyébként így működött, azok egyszer csak akkor, amikor kiderül, hogy más történt, mint amit a saját forrásaik mondtak.
[00:32:38]akkor elkezdtek nyitni más médiumok felé.
[00:32:41]Hát hogyha ez nem így van, hátha a másik elkezdte mondani az igazságot is.
[00:32:46]És fura módon egyébként a kormánytól, korábbi kormánytól független sajtó iránt megnövekedett az érdeklődés.
[00:32:59]De ez a de azért ebben van egy ilyen nagy fokú katasztrófaturizmus is, hogy lámlám most éppen mihez kezdenek.
[00:33:06]De tehát ez amikor mondjuk a választás éjszakáján mindenki átkapcsolt a TV2-re, hogy na most ebből mit sikerült kihozni?
[00:33:13]De én most a másik oldalt mondom, tehát hogy azok, akik Fidesz pártiak voltak és úgy érezték, hogy az ő sajtójuk becsapta őket, Ühüm.
[00:33:23]Mert azt ígérte, hogy egyrészt nyerni fognak, másrészt, hogy mögöttük állnak a tömegek, akkor egyszer csak átkapcsolnak a másik csatornára, vagy elkezdenek más források után nézni, hogy lehet, hogy azok jobban játták.
[00:33:36]Ühüm.
[00:33:36]És én szerintem, hogy a Fidesz további 1 millió embert a felmérések szerint elveszítettek a választások óta, annak többek között az is a a tehát nem csak a csalódás az oka, hanem hogy elkezdtek másként gondolkodni az emberek.
[00:33:57]Na most hát az lenne az ideális, hogyha mindenki nézné ezt az oldalt is, meg azt az oldalt is.
[00:34:06]Én rendszeresen néztem korábban is a Hírtvét, néztem az origót, szóval és bele is mentél ilyen vitákba?
[00:34:15]Nem, mert nem, mert én én nem vagyok egy igazán jó vitatkozó típus, tehát nem hiszem el, hogy a másik olyan hülye, mert bízom benne, hogy de nyilván okos, csak de nem nem nem igazából azért tehát vannak vannak debatőrök, tehát jó vitatkozó típusúak.
[00:34:42]Én egy megfigyelő típus vagyok.
[00:34:42]Én meghallgatom, esetleg finoman, szelí mondok ellenvéleményt, de fura módon egyébként most, hogy így fölveted, néha kommentelőkkel szoktam beszélgetni, tehát az ellenséges kommentelőkkel is.
[00:34:57]Le szoktál állni kommentő vitatók?
[00:35:00]Igen, igen, igen.
[00:35:00]Tehát hát azokkal, tehát akiből süt a rossz szándék és a gonoszság, az törlöm.
[00:35:07]Ühüm.
[00:35:07]Tehát hát van neki saját közege, hát ott ontsa a gonoszságot.
[00:35:12]De akiről azt látom, hogy csak nem érti, de szeretné megérteni és ezért kritikus, azokkal elkezdtem kommentben beszélgetni, és többször előfordult az, hogy egyszer csak hirtelen átváltottak magánra.
[00:35:34]Hm.
[00:35:34]Ühüm.
[00:35:34]és megköszönték, hogy komolyan vettem őket, és hogy megpróbálják végiggondolni az én érveimet.
[00:35:40]Tehát lehet az emberekkel beszélgetni.
[00:35:43]Tehát én én nekem nincs olyan rossz véleményem az emberekről, mint amilyen nagyon sokaknak, illetve amilyen néhányaknak saját magukról.
[00:35:56]és attól, hogy ez a fajta hozzáállás nagyobb teret nyer a közéletben, és attól, hogy mondjuk azok a félelemkeltő kijelentések nem bizonyosulnak, vagy vagy lesznek valóságá, amivel a hatalom operál, tehát hogy elviszik Ukrajnába meg nem tudom milyen armageddon lesz, hogyha itt visszanyár.
[00:36:19]Attól még ez belátáshoz is vezet a másik oldalon.
[00:36:24]Hát nézz, hát ha nem viszik el őket Ukrajnába, akkor reméljük, hogy belátáshoz vezet.
[00:36:28]Tehát ha kiderül, hogy jó, de ugye a kognitív diszonancia úgy működik, hogy az ember azt is megmagyarázza magának, hogy jó, de csak azért nem, mert hogy és ugyanabban a buborékban marad.
[00:36:40]Szóval, hogy ebből menny könnyű kijönni nyilván lesz egy kemény mag, amelyik abba a buborékba marad.
[00:36:45]Tehát én ö ugye abban én teljesen egyetértek egyébként a Fidesz szavazókkal, hogy az a fajta korrupció meg ez az egész tulajdonképpen piramis szisztéma, amire építkezett ugye a Fidesz, ami tényleg egy maffiaállam, tehát ezt nagyon jól meghatározta Magyar Bálint annak idején, de ez nem vonat atkozik minden Fidesz hívőre és Fidesz szavazóra.
[00:37:19]Tehát, hogy tulajdonképpen ott van egy sor tisztességes ember, aki egyrészt ezt elhitte, aki soha nem lopott, aki mindig tisztességes volt, de a beállítódása, tehát a a családi múltja, a család traumái, történelmi traumái, és egyebek abba az irányba vetették őket.
[00:37:38]Na most, hogy ezeket az embereket biztosítani kell arról, hogy nem róluk szól a történet.
[00:37:50]Tehát én azt gondolom, hogy mindenki a saját tevékenységéért felelős, és ha ebbe az irányba megy az ország, akkor egyrészt ők is megnyugszanak.
[00:38:03]Másrészt, hogyha azt fogják látni, hogy itt nem politikai, hanem szakmai kérdésekről szól az új kormány, tehát egészség, oktatás, szociális lehetőség, környezet, agrárgazdálkodás.
[00:38:20]Tehát és gondolj bele, hogy mi milyen kormány volt az, ahol egy a kulturális miniszter egy rossz ízlésű gyógyszerész volt, ahol egy rendőr volt a felelős a oktatásért és az egészségügyér, ahol egy üzletember volt a honvédelmi miniszter, egy másik üzletember a vasútérfelelős.
[00:38:43]Hát már eleve ha az emberek felfogják azt, hogy ezek szakterületek és szakkérdések, és akkor még nem is beszélek az emberi minőségről.
[00:38:57]2010-ben ez a történet nem itt indult.
[00:39:01]Miért lett ez?
[00:39:01]Miért sorolhattál most föl egy ilyen névsort az utolsó érájából a az egyik Fidesz kétharnak?
[00:39:08]Tehát ott nevek voltak azért 2010 után a kezdetkezet.
[00:39:12]Hát Igen, csak ők kiszálltak ebből.
[00:39:13]Tehát amikor látták, hogy a történet nem a kormányzásról, hanem a vagyonszerzésről, egy szűk léknek a vagyonszerzéséről szól, akkor a többségük azt mondta, hogy ez ez nem az én én asztalom, ez nem az én világom.
[00:39:32]Hát csak gondolj bele abba, hogy hány Antal József kormányában miniszterként működő ember, vagy azok a tanárok, akik a Fidesz környékén voltak, Orbán Viktor környékén voltak, azok egy váltak kritikussá és hogy váltak egymás után fordultak szembe a kormánnyal, akiknek egy részét most árulóznak?
[00:39:57]pedig hát hát hogy ki az áruló, aki elárulja a saját elveit és a hazáját, vagy az, aki mindezt felismerve kritikussá válik.
[00:40:12]Ebben miért?
[00:40:12]Miért nem látunk valódi belátást most szerinted a a Fideszes döntéshozók részéről?
[00:40:20]Hát ez a kognitív diszonancia, amiről beszélték.
[00:40:23]Tehát tehát hogyha ö tehát nagyon nehéz az embernek szemben nézni a a saját hibáival és a bűneivel, tehát ehhez egy nagyon komoly belső értékrend kellene.
[00:40:35]És ha lett volna bennük belső értékrend, akkor nem úgy viselkedtek volna, ahogy viselkedtek.
[00:40:42]Tehát ez egy Ühüm.
[00:40:43]ellentmondás.
[00:40:45]Tehát aki akiát nagyon nagyon nehéz azt mondani, ami a könyvemnek a címe, egy másik embernek, hogy igazad van.
[00:40:54]Arra vagyunk valahogy szocializálódva, hogy mindig nekünk van igazunk.
[00:41:00]Ühüm.
[00:41:00]Kivel vagy még megértő?
[00:41:04]Ö mert ugye azt elmondtad, hogy a választó a választóbal abszolút, de a döntéshozói szintnek melyik az a pontja, ahol azt mondod, hogy hogy nem védhető azzal, hogy családom van, meg egzisztenciám van, meg meg én végül is csak csináltam a dolgom.
[00:41:23]Ugye ezzel is foglalkozol azért hosszan a könyvbe, inkább világháborús meg történelmi cselekmények kapcsán, de azért ez most nagyon sokszor fölmerül a hazai közéletben.
[00:41:32]De hogy úgy érted, hogy politikusok közül vagyok közül vagy olyanok közül, aki bárki bárki, aki aki akinek hatalma van valamilyen szinten befolyásolni az életünket, akármer művész, akármer színész, akármer döntéshozó, akármer gazdasági szereplő, vagy a figyelemgazdaságban figyelem hárul rá, és ezért megtehette volna, hogy valahován kitesz egy felkiáltójelet, de nem tette.
[00:42:02]Én valahogy úgy próbálom eldönteni, hogy aki nem tudta, hogy mit tesz, annak megbocsátok, mint Jézus, aki tudta, hogy mit tesz, és hatalomféltésből, vagy hatalomvágyból, vagy kabzsiságból lett aljas, annak nem bocsátok meg.
[00:42:26]És mindig tudjuk, hogy ki az, aki azt mondja, hogy ja, én nem tudtam semmiről.
[00:42:30]Hát azért az látszik.
[00:42:33]Ühüm.
[00:42:33]Aki előtte egy egészen másként gondolkodott majd akkorát akkor hiszek neki, ha nem pénzért és előnyökért cserélt gondolkodásmódot.
[00:42:45]Ha igen, mert ez kiderül.
[00:42:48]Ühüm.
[00:42:50]Röpködnek a fél milliárdok.
[00:42:53]Most máshogy tartasz előadást, mint mint az elmúlt években?
[00:42:57]Más az a tudás, ami ami így a rendszerváltással, a kormányváltással ott van a magyar társadalomban.
[00:43:03]Máshogy csengenek ugyanazok a mondatok, vagy minden ugyanúgy érvényes?
[00:43:08]Hát valamelyest biztos változnak, de egyébként ha én belegondolok akárcsak a regényeimbe, tehát a tövispuszta az ma is teljes mértékben érvényes.
[00:43:18]Ühüm.
[00:43:18]a nem tudom, istenek és emberek, ami szintén egy ilyen típusú szocialista oligarcha kontra neroligarcha együttműködése, szembenállása, kirekesztettségéről szól, az is működik.
[00:43:39]A két macska az egy érdekes történet, mert ugye az, hogyha ilyen egy mondatban akarnám megfogalmazni, az arról szól, hogy a bűn válik relatívvá.
[00:43:55]A hétköznapi relativitását ismerjük, tehát amikor jön a szerelő, és akkor azt mondja, hogy ha a számla nélkül kéri, akkor és az ember belemegy ebbe az úgynevezett okosságba.
[00:44:06]Tehát amikor az okosság, a csalás szinonímája lesz, azért az egy elég érdekes változás egy ország erkölcsi életében.
[00:44:15]Na most ha ez a fajta erkölcsiség egyszer megváltozik, legalább javul.
[00:44:25]Tehát nem vagyok annyira naív, hogy azt gondolnám, hogy ez alapvetően megváltozna, de hát ezek a dolgok az előadásaimban is jelentkeznek.
[00:44:37]Tehát például ez az Igazad Van című előadásom, ez nem egy az egybe a könyvem, hanem itt egy sor olyan dologról beszélek, ami az adóta a reflexióim a változásokra.
[00:44:50]Nem politizálok, mert nem nem direkt politika nem érdekelt soha.
[00:44:57]Nem.
[00:44:58]Hát most mire figyelsz?
[00:45:01]Olyan szinten érdekelt, ahogy egy polgárt kell, hogy érdekelje, mert aggódik a hazája és a saját szerettei sorsa iránt.
[00:45:13]Én soha nem voltam politikai újságíró.
[00:45:15]Már újságíró se vagyok, 35 éve, tehát de figyelek, mert meg akarom érteni a világot, és nyilván véleményem is.
[00:45:24]Most mire figyelsz a legjobban?
[00:45:24]Milyen jelenségekre, milyen dinamikákra?
[00:45:28]Általában az emberi reakciókra figyelek, mintogy azt hiszem, hogy ez a kulcsa az egésznek.
[00:45:33]Tehát az az, hogy egy politika is mit mond, az ugye a franciák azzal élcelődtek, hogy ugye a szónak, hogy parlament, annak az a alapja, hogy pár emon.
[00:45:44]Tehát, hogy beszél és hazudik.
[00:45:44]Na most nem feltétlenül kellene, hogy a parlament ez legyen, de hát hogy amikor a politikusok mondanak valamit, akkor az ember azt némi fenntartással kezeli.
[00:45:58]Amikor egy másik ember mond valamit, és hogy meg akarom érteni, hogy mi a gondolata, motivációja, és hogy miért úgy gondolkodik, és azt mondja, amit mondiben őszinte.
[00:46:13]Tehát, hogyha képesek lennénk arra, hogy odafigyeljünk egy másik emberre, és ne rögtön stoktáblát mutassunk neki, akkor hát nem tudom, én szerintem az emberek előbb-utóbb el fognak jutni ehhez.
[00:46:29]Ühüm.
[00:46:29]Ühüm.
[00:46:31]veled elindítunk egy új robotot itt a műsorban, aminek az a az a lényege, hogy mindig megkérem a vendégemet, hogy hozzon el egy olyan képet, ami most éppen az ő fókuszában van Magyarországgal a hazánkkal összefüggésben, ami valamiért neki fontos üzenetet szimbolizál, és egy putály szobrocskát hoztál kép formájában, ami ha minden igaz, azt mondtad, hogy az íróasztalodon áll.
[00:46:57]Itt láthat.
[00:47:00]Ó, el is hoztad.
[00:47:01]Csak, hogy látszódjon, hogy ez mekkora.
[00:47:04]Ez egy pici.
[00:47:04]Igen.
[00:47:04]Igen.
[00:47:04]Miért?
[00:47:07]Hát ez tulajdonképpen ez egy necuke.
[00:47:09]Tehát a necuke ugye ez egy gomb.
[00:47:09]Itt lehet látni a kis magokat rajta.
[00:47:12]És ez egy olyan gombocska volt, amikor a kimonón, aminent nincs zseb, és egy kis táskában hordták a cuccaikat az emberek, ott egy zsinort átbújtattak a kimonó öve alatt, és hogy ne csússzon ki, ez a gombocska fogta és mintogy ékszereket nem használhattaküm.
[00:47:34]Tehát az egyetlen személyes tárgy az a Necuke volt, ami mindenkire jellemző volt, hogy mi volt az a Necuke, ami ami az ő erkölcsiségét példázta.
[00:47:44]Na most ugye a Putás szobrokat, amit úgy is szoktak nevezni, hogy nevető budha, de ő nem Budha volt, ő egy szerzetes volt.
[00:47:54]Általában úgy ábrázolják, tehát hogy egy ilyen nagy kincsestálat tart a kezébe, vagy a feje fölött, vagy a hátán egy zsákot hord, abban vannak a kincsek.
[00:48:06]És fura módon, és soha ilyet nem láttam, és szakértőket is megkérdeztem, hogy láttak-e már ilyet.
[00:48:16]Ugye ez a putály saját magát hordja a hátán.
[00:48:19]Hm.
[00:48:19]Ühüm.
[00:48:22]És ugye a putás szobroknak a mítosza az, hogyha a hasát simogatják neki, akkor az ember szerencsés gazdag és boldog lesz.
[00:48:34]És hát az emberek jelentős része úgy gondolkodik, hogy valakinek a hasát kell simogatni.
[00:48:40]És hát ez a történelem is erről szól, meg a politika is erről szól.
[00:48:43]Hogyha másoknak a hasát simogatjuk, az illetékes hasát simogatjuk, akkor boldogok és szerencsések leszünk.
[00:48:49]Ő meg arra biztat minket, hogy magunkon cipeljük a saját jövőnket, szerencséket és boldogságunkat.
[00:49:03]Tehát én azért tartom ezt egy ilyen nagyon gondolatébresztő szobrocskának, hogy állandóan figyelmeztet engem is arra, hogy ne mást és hogy ne kívülről próbáljam várni a változást, hanem saját magamat cipelem a saját hátamon, ha úgy tetszik.
[00:49:22]És hogy szerintem, hogyha az emberek eljutnának odáig, akkor ez egy nagyon pozitív felismerés lenne.
[00:49:28]Talán abbahagynák mások hasának a simogatását.
[00:49:35]Nehéz egy ilyen váltást végrehajtani, mert akkor az ember rájön, hogy magamban kell keresni a hibát is, hogyha nem sikerül.
[00:49:43]Hát igen, igen, de hát minden változásnak ez az alapja.
[00:49:49]Köszönöm szépen, hogy elhoztad és hogy itt voltál.
[00:49:51]Én köszönöm a meghíván képes Andrással beszélgettünk.
[00:49:53]Köszönjük szépen a figyelmet.
[00:49:55]Szintenentool.hu oldalon tudják támogatni a munkánkat, hogyha szeretnének hasonló beszélgetéseket.
[00:50:03]És a Szinten Tool Krug Emiliával YouTube csatornára kérek mindenkit, hogy iratkozzon, fölvigyázzanak magukra.
[00:50:06]Jövő szádán találkozunk.