Szinten túl 1:06:02

Grecsó Krisztián: A politika ellopta a show-t

interjúegészségügyoktatáskorrupciókultúrpolitikaközélet
Irányultság: CentristaKötődés: Független
Grecsó Krisztián: A politika ellopta a show-t
tl;dr
    1. születésnapja után egy fogászati probléma miatt kényszerű csendbe került, ami belső leltározásra késztette – rájött, hogy baráti kapcsolatait elhanyagolta, és a gyermekétől kapott energiák nem pótolnak mindent
  • Nádasdy Ádám halála különösen megrázta; barátja volt az, aki korábban aktívan szervezte a találkozókat, és az ő elvesztése indította el Grecsóban a tudatos kapcsolatfelvételt régi barátaival
  • A magyar társadalmi közegben a Kádár-rendszer óta jelen lévő stressz és egzisztenciális rettegés alacsonyabb átlagéletkort és állandó nyomást eredményez, különösen a 70-es évek közepén született generáció számára
  • Az egészségügyben „alibi orvoslás” folyik, mert a betegek csodát várnak, és az orvosok védekezni kényszerülnek; az oktatásban a pedagógusok megbecsülésének helyreállítása és a szegregáció felszámolása az elsődleges feladat
  • A kormányváltást örömmel élte meg, de a politika azóta „ellopta a show-t” a hétköznapoktól: a közbeszédet annyira dominálja, hogy más fontos területekre nem jut figyelem
  • „Te voltál a lúzer, amiért nem loptál? Meg én. Miért nem loptunk? […] Ha most elmegyünk emellett, akkor megint az a helyzet, hogy ennek a generációnak mit üzen?” – Grecsó Krisztián a korrupció számonkérésének elmaradásáról

  • 16 éve nem hívják a közmédiába – ez idő alatt írta meg életművét, de a 60 pluszos korosztályt így nem tudja elérni; a díjak legalizációs szerepe miatt különösen fájó, hogy érdemtelenek kaptak elismeréseket
  • A nyomtatott sajtó eltűnése „polgári kulturális viszonyhoz való hűtlenség”: a print lapok kiszorítása visszafordíthatatlan károkat okoz, és ha megszűnnek, a szerkesztőségi tudás és hagyomány nem pótolható
  • Demeter Szilárd távozása után is nyitott kérdés, hogyan dolgozható fel az a kár, amit a kulturális életben okoztak – nincsenek mintáink erre, és fennáll a veszély, hogy a felelősségre vonás ismét elmarad
  • A kulturális fogyasztás mélységét a személyesség adja; az algoritmusok dalokat adagolnak, eltűnik az albumlogika, és ezzel a világképek, atmoszférák befogadásának képessége is sérül
Részletes összefoglaló megjelenítése

Személyes helyzetkép az 50. születésnap után

Grecsó Krisztián a beszélgetés elején őszintén beszél arról, hogyan élte meg az 50. születésnapját, és milyen lelki-testi folyamatok indultak el benne. Alig néhány nappal a születésnapja után, édesapja névnapján begyulladt a bölcsességfoga, ami szájzárat okozott – ráadásul pünkösd hétvégéjén, amikor fogorvoshoz sem lehetett menni. Ez a kényszerű némaság és fizikai korlátozottság elindított benne egy belső leltározást.

„Mit akar a jó Isten üzenni azzal, hogy itt megint elnémított, meg hogy újra itt nekem valahogy mindig nyaktól fölül problémás minden az életemben.” – Grecsó Krisztián *

A kényszerű csendben szembesült azzal, hogy bár sok apró munkát végez (tévékritikák, publicisztikák, tárcanovellák), a nagyobb lélegzetvételű írásokra nem jut ideje, és elhanyagolta a baráti kapcsolatait. Későn lett szülő, most hétéves a lánya, és bár tudatosan igyekezett megélni az apaságot, rájött, hogy a gyermekétől kapott energiák nem pótolnak mindent – szüksége van a barátoktól érkező feltöltődésre is.

„Ha nem töltődsz, akkor az értékesnek, hasznosnak mondott időt se tudod úgy a gyerekeddel se megélni, mert nem tudsz jelen lenni.” – Grecsó Krisztián *

Elmesélte, hogy egy nemrég elhunyt barátja, Ádám (Nádasdy Ádám) volt az, aki nem engedte ellankadni a kapcsolatukat: késő esti találkozókat szervezett, mert tudta, hogy Grecsó napközben nem ér rá. Ez a barátság és annak elvesztése is arra ösztönözte, hogy újra felvegye a fonalat régi barátaival, és tudatosan keresse azokat a kapcsolódásokat, amelyek nem csupán felszínes „jópofizások”, hanem valódi feltöltődést adnak.

A műsorvezető – aki maga is hasonló élethelyzetben van, hasonló korú gyermekkel – egyetértett abban, hogy a késői szülőség, a tudatosságra való törekvés és a transzgenerációs minták meghaladásának igénye rengeteg feszültséggel jár. Grecsó szerint az 50. életév környékén az ember már megtanul önző lenni annyira, hogy kimondja: nem akar „energiavámpírok” mellett lenni, nem akar folyton vizsgázni, és nem akarja magát olyan helyzetekbe kényszeríteni, ahol nem tud önazonos lenni. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nem akar örökké önmagát elemezni, nem jár „kócshoz” (coachhoz), és nem akar abba a végletbe esni, amit a mai húszéveseknél lát: hogy szinte csak önmagukkal foglalkoznak, és minden helyzetet a tudatosság szemüvegén át elemeznek.

„Az ösztönös reakcióimat nem tudom megváltoztatni. […] Attól a pillanattól kezdve vagyok ebben a városban otthon, meg vagyok békében egy csomó mindennel önmagammal, amikor is megértettem, meg elfogadtam ezt.” – Grecsó Krisztián *

Egy anekdotával illusztrálta ezt: Nádasdy Ádám egyszer azt mondta neki, hogy „olyan béna vagy, hogy megőrülök tőled”, mert Grecsó nem tud jól mozogni társasági helyzetekben. Ádám megpróbálta megtanítani neki, hogyan kell „érkezni” egy színházi előadásra, hogyan kell felmérni a terepet, kinek köszönni – de Grecsó szerint ez a fajta tudás, ha nem mélyről jön, csak felszínes és keresett lesz. Inkább vállalja, hogy olyan, „mint egy elefánt a porcelánboltban”, de hiteles marad.

A magyar társadalmi közeg nyomasztó hatásai

A beszélgetés egyik központi témája az volt, hogy a személyes nehézségeket mennyire súlyosbítja a magyar társadalmi környezet. Grecsó szerint nem csupán az életszínvonalbeli lemaradás a probléma, hanem az a mélyen gyökerező stressz és egzisztenciális rettegés, ami a Kádár-rendszer óta jelen van, és amit a rendszerváltás sem oldott fel.

„Nem csak a életszínvonalban van elképesztő lemaradásunk, de nagyon sok minden kárt okozott már a Kádár-rendszer. És ebben a présben élünk.” – Grecsó Krisztián *

Meggyőződése, hogy a magyarok átlagéletkora a stressz miatt alacsonyabb, mint amit a nyugati országokban tapasztalt – pedig ott sem feltétlenül élnek egészségesebben, nem futnak többet, nem isznak kevesebb alkoholt, mégis kevesebb nyomás nehezedik rájuk. Külön kiemelte a 70-es évek közepén született generációt, amely most a legnagyobb létszámú, és amelynek elvileg a legtöbb befolyása lehetne az ország irányára – mégis ők vannak a legnagyobb „kétoldali présben”, hiszen egyszerre kell helytállniuk a gyereknevelésben, az egzisztenciateremtésben és az idősödő szülők gondozásában.

Az egészségügy kapcsán éles kritikát fogalmazott meg: szerinte a rendszer nemcsak azért szenved, mert elhanyagolták és nincs rá pénz, hanem azért is, mert a betegek azt hiszik, az orvoslás egy „csodahely”, és az orvosok kénytelenek „alibi orvoslást” végezni, hogy védjék magukat. Pedig – tette hozzá – meg fogunk halni, és ezt el kellene fogadni. A „mindent megtettünk-e” logikája fölösleges vizsgálatokhoz és alibikereséshez vezet, ami visszahat az egyénre, és tovább növeli a stresszt.

Az oktatásról szólva Grecsó óvatos optimizmusának adott hangot a kormányváltás után. Üdvözölte, hogy az új oktatási miniszter olyan prioritásokat fogalmazott meg, mint hogy egy pici oviból érkező gyereknek ne kelljen 45 percet egy helyben ülnie, lehessen a szabadban tartani az órát, és a lexikális tudás helyett a médiaműveltség kerüljön előtérbe. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szülőket is nevelni kell, mert a mostani generáció nem tud mihez viszonyulni, és gyakran túlvédi a gyerekét („helikopter szülő”). A legsúlyosabb problémának a szegregált iskolák felszámolását nevezte – szerinte még ott tartunk, hogy ne legyen lukas a kerítés, és ne menjenek ki a gyerekek az udvarra, nem pedig ott, hogy milyen pedagógiai módszertan szerint tanuljanak.

„Már az nagy dolog, ha a pedagógusok nem lesznek megalázva folyton. […] Ha egy pedagógus megbecsülést érez, és szerintem a szülők részéről többnyire érezhetik, hátha megindul legalább egy oldottabb légkör.” – Grecsó Krisztián *

A politika „ellopta a show-t” – kormányváltás és annak következményei

Grecsó nyíltan vállalta, hogy ott volt a Batthyány téren a választás éjszakáján, és boldog napokként élte meg a kormányváltást. Ugyanakkor rögtön hozzátette: azóta a hétköznapokat megnehezíti, hogy a politika „ellopta a show-t” – vagyis annyira dominálja a közbeszédet és a figyelmet, hogy nehéz másra koncentrálni.

„A politika az élet nagyon sok területéről ellopta a show-t. […] Én most már ráhívom a hétköznapjainkat, tehát hogy dolgozzunk, mindenki a saját területén figyeljen, koncentráljon.” – Grecsó Krisztián *

Elmondta, hogy egy svéd értelmiséginek fogalma sincs, ki a kulturális államtitkár, és nem is érdekli – ő is erre az állapotra vágyik, hogy ne kelljen folyamatosan pozicionálnia magát a politikához képest. A felelős állampolgárság szerinte ott kezdődik, hogy a közösből nem lopunk – és ez nemcsak a nagy korrupciós ügyekre vonatkozik, hanem arra is, hogy valaki nem a céges nyomtatón nyomtatja ki a magánügyeit.

A korrupció kapcsán Grecsó szenvedélyesen beszélt arról, hogy Magyarországon évszázados probléma, hogy a bűnösök soha nem lettek számonkérve – velünk éltek tovább, a szomszédban, mintha mi sem történt volna. A rendszerváltáskor egy „bólogatással” elintézték a számonkérést, és most, 16 év „tolvajlás” után ismét fennáll a veszély, hogy elmarad a felelősségre vonás. Szlovénia, Szlovákia és Románia példáját hozta fel, ahol „hatalmas lehetőségek lettek elpuskázva”.

„Te voltál a lúzer, amiért nem loptál? Meg én. Miért nem loptunk? […] Ha most elmegyünk emellett, akkor megint az a helyzet, hogy ennek a generációnak mit üzen?” – Grecsó Krisztián *

Felidézett egy személyes példát is: van olyan író kollégája, akivel 20-30 évvel ezelőtt még egy albérleti lyukban tengődött, most pedig „övé fél Fejér megye, hatalmas borászatokkal”, és néha kisebb botrányokba keveredik („barackmagot árul”). Ha ez a vagyon legálisan az övé, és semmi következménye nem lesz, akkor ő volt az ostoba, aki betartotta a törvényeket. Grecsó szerint ez egyszerre morális, büntetőjogi és személyes kérdés – és a következő generációnak nagyon fontos üzenete lesz annak, hogy most mi történik.

Külön kiemelte Nagy Ervin színész-képviselő kijelentését, miszerint „nincs olyan, hogy most mi jövünk”, mert az pontosan ugyanaz lenne, csak tükrözve. Grecsó számára ez nagyon imponáló, mert azt jelenti, hogy a pályázás nem arról szól, hogy kinek van meg a mobilja, hanem valódi teljesítményről és értékteremtésről.

Kiszorulás a nyilvánosságból – a közmédia és a díjak szerepe

Grecsó elmondta, hogy 16 éve nem hívták a közmédiába, és ez alatt az idő alatt gyakorlatilag megírta az életművét – de ez a nyilvánosság számára nem volt érdekes. Példaként említette, hogy a Vígszínházban bemutatták A Pál utcai fiúkat, amelynek ő írta a szövegkönyvét (Molnár Ferenc regényében alig van dialógus), és ez nagyot szólt – mégsem kapott meghívást. Az Apám üzent című könyve is „letett valamit az asztalra”, de a közmédia számára láthatatlan maradt.

„Ha ennyire sok ideig hiányzol egy nyilvánosságtérből, akkor azért az azt jelenti, hogy nem vagy olyan fontos. […] Az alternatív nyilvánosság, ahol pedig mindig szerettek és tárt karokkal fogadtak, ezt a hiányt nem tudta kompenzálni.” – Grecsó Krisztián *

Különösen fájlalja, hogy a 60 pluszos generációt nem tudja elérni – ők azok, akik a legtöbben vannak, és akiknek a figyelme, visszajelzése egy író számára rendkívül fontos. Kelet-magyarországi kisvárosokban, középvárosokban gyakran előfordul, hogy 30-40 kilométeres körzetben nincs könyvesbolt, ezért Grecsó maga viszi a kártyaolvasót, és az est után ő maga árulja a könyveit. Azok a nyugdíjas pedagógusok és értelmiségiek, akik eljönnek az előadásra, és „a nyitottságukért, a szellemi frissességükért” dolgoznak, sokszor nem tudnak könyvet venni, mert nincs hol, vagy mert túl drága.

A díjak kapcsán Grecsó kifejtette, hogy a művészeti ágakban – különösen az irodalomban, ahol még diploma sincs – a díjaknak legalizációs szerepük van. Egy képzőművész vagy zenész el tudja mondani, kinél tanult, hol diplomázott – egy író esetében ilyen nincs. Ezért különösen fájó, hogy az elmúlt 16 évben olyan emberek kaptak középdíjakat, akiknek nincs életművük, miközben a mostani 30-as, 40-es generáció valóban jelentős alkotóinak még József Attila-díjuk sincs.

A Kossuth-díj kapcsán Grecsó személyes fájdalmáról is beszélt: Nádasdy Ádám abban az évben vette át az irodalmi Kossuth-díjat, amikor az édesanyja, Nádasdy Ádám édesanyja nagyon beteg volt, és már nem volt neki. Grecsó szerint ez Nádasdynak is fájt, bár őt „nem érdekelte”, mert annyira hitt a teljesítmény erejében, és pedagógusi alapmentalitással állt hozzá: „előtted áll az a nagyszerű lehetőség, hogy ezt megtanulhatod”. Grecsó elmondta, hogy azóta nem beszéltek, de most, hogy az interjú adásba kerül, kénytelen lesz telefonálni neki, és elmondani, hogy szerinte ezt „nagyon nem kellett volna” – mert Nádasdy mögött műfordítóként, pedagógusként és íróként is olyan teljesítmény van, amihez méltatlanság volt így viszonyulni.

„Azt szeretném megbeszélni vele, hogy én hogy látom, és én úgy látom, hogy ezt nagyon nem kellett volna. […] Tisztelje a saját életművét annyira, hogy ilyet ne csináljon.” – Grecsó Krisztián *

Demeter Szilárd távozása és a kulturális károk feldolgozása

Grecsó reflektált Demeter Szilárd lemondására is, aki a Petőfi Kulturális Ügynökség operatív feladataival nem kívánt tovább foglalkozni. Grecsó egy szamizdat kiadványt kapott egy barátjától, amelyben Demeter Szilárd írása szerepelt a kommunistákról – egy rendkívül ideologikus szöveg, mindenféle impresszum nélkül. Ezt ironikusan osztotta meg a közösségi médiában.

A tágabb kérdés azonban az, hogy mi lesz azokkal, akik ekkora kárt okoztak a kulturális életben – például az erdélyi sajtó bedarálásával. Grecsó szerint nincsenek mintáink arra, hogyan kell ezt feldolgozni. Ha az ügynökakták valamilyen módon megnyílnak, akkor is fennáll a veszély, hogy „néhány emberen megint elverik a port”, miközben a többiek tovább élnek, mintha mi sem történt volna – ahogy a rendszerváltáskor is történt.

„Ennek következménye kellene, hogy legyen, hogy valaki ilyen kárt okozott, és a kulturális életben ilyen őrületes problémákat hagyott örökül. Az jó lenne, ha valahogyan előkerülne legalább problémafeldolgozás szintjén.” – Grecsó Krisztián *

Ünnepi könyvhét, könyvpiac és a nyomtatott sajtó válsága

A beszélgetés időzítése különleges volt: szerdán készült, pénteken került adásba, és csütörtök délután indult az ünnepi könyvhét. Grecsó reméli, hogy sok olvasóval találkoznak, és hogy a figyelem visszatér a könyvek felé – mert jelenleg még mindig a politika dominálja a közbeszédet, és „kevéssé tud az emberek lelkébe, figyelmébe beférkőzni” az, hogy mi jelenik meg a könyvhétre.

Felidézte a könyvhét eredeti üzenetét: az „ingujjban lévő író” eszményét, aki nem a parnasszuson ül, hanem megközelíthető, diskurzust folytat. Ez akkoriban, amikor még nem voltak közösségi médiumok, valódi probléma volt. A covid utáni első könyvhéten az emberek úgy érezték, hogy a puszta jelenlétük is forradalmi tett – Grecsó most is hasonló felszabadulásban bízik.

A könyvpiac problémái azonban súlyosak: a könyvekre 27%-os áfa vonatkozik, a friss megjelenésekre nem lehet 10%-nál nagyobb kedvezményt adni, és a Libri helyzete is rendezetlen. A „nejlonozás” (a könyvek fóliázása) és a szexuális felvilágosítás kontra öncélű szexuális ábrázolás körüli átláthatatlan törvénykezés is súlyos károkat okozott. Grecsó szerint a könyvpiacot szakmai szempontok mentén, független piaci szereplőkkel, szabályos versenyben kellene működtetni – nem kormányzati döntések alapján.

A nyomtatott sajtó helyzete kapcsán Grecsó riadót fújt: környezetvédelmi intézkedéseknek álcázott csomagok szorítják ki a print lapokat a benzinkutakról és mindenhonnan, és ha az utolsó árusítóhely is megszűnik, „végképp végünk van”. Hangsúlyozta, hogy a nyomtatott sajtó szereplőinek – a Nők Lapjától az Élet és Irodalomig – össze kell fogniuk, mert nincs külön küzdelem.

„Ha ez eltűnik, az egy polgári kulturális viszonyhoz való hűtlenség. A komolyabb dolgozatokat lélekről, gyereknevelésről, egészségről, mentális egészségről, művészetről, filmről nem olvasol el képernyőn. […] Teljesen más a viszonyulásod egy hosszabb dolgozathoz, amennyiben az nincs kinyomtatva.” – Grecsó Krisztián *

Példaként hozta fel a Népszava esetét, amely több mint 150 év után megszűnt print kiadása – és ez alig néhány napig volt hír. Grecsó szerint ez a mi felelősségünk is, és nem lehet visszacsinálni, ahogy a Népszabadság megszűnését sem. Egy szerkesztőség tudása, hagyománya, ha egyszer szétesik, nem pótolható.

A műsorvezető felvetette, hogy az online felületeken, például a Telexen azért van helye a kultúrának, és az utóbbi másfél évben sokat javult a helyzet. Grecsó ezt elismerte, de hangsúlyozta, hogy a nyomtatott sajtó befogadásformája egészen más – ahogy a bakelitlemezek is visszajöttek, mert más a hangminőség és más a logika, úgy a nyomtatott sajtó is más élményt ad.

Az Élet és Irodalom helyzete és a személyes példamutatás

Grecsó részletesen beszélt az Élet és Irodalomról, amelynek szerkesztője. Az ÉS az egyetlen olyan kulturális hetilap, amely két könyvből áll: az első részben politika, gazdaság, közélet; a második részben nagy esszék, kortárs szépirodalom, független könyv-, film- és zenekritikák. Ez utóbbi különösen fontos, mert nem a kiadók által megrendelt „könyvismertetőket” közöl, hanem valódi kritikákat.

„Egy magára adó polgári értelmiségi, ha nem olvas ÉS-t, akkor nem értem, hogy ebben a kulturális térben miért nem érzi ennek a belülről jövő természetes igényét.” – Grecsó Krisztián *

Az ÉS azonban maga is nagy gondban van, és Grecsó szerint ha egy ilyen lap megszűnik, azt a hagyományt nem lehet újra létrehozni. Elmesélte, hogy ő maga mindenhol nyomtatott sajtót olvas – a metrón, bárhol –, és ez szándékos példamutatás. Egy fiatalember egyszer megkérdezte, lefotózhatja-e, mert a nagyapját látta utoljára ilyennel. „Hát az nem esett jól” – tette hozzá.

Kulturális fogyasztás, albumlogika és a személyesség ereje

A beszélgetés végén Grecsó kifejtette, hogy a kulturális fogyasztás mélysége attól függ, mennyire személyes a viszonyunk az alkotóval. A mai algoritmusok dalokat adagolnak helyettünk, és ez „primitivizál” – eltűnik az album fogalma, az a koncepció, hogy egy zenész gondol valamit a világról, és abból atmoszférát, világképet hoz létre. Ugyanez igaz a könyvekre és a színházra is: egy jó mű „gyomrost” ad, mert felismerjük benne magunkat, és ez segít elfogadni, hogy nem vagyunk egyedül, nem kell tökéletesnek lenni.

Arra a kérdésre, hogy kitől kapott legutóbb ilyen támaszt, Grecsó Spiró György 86-os évről szóló naplóját említette, amely döbbenetes kordokumentum arról, hogy honnan hova kerültünk, milyen dagonyákban éltünk, és milyen figyelemben – és hogy ennek milyen következményei vannak a mai irodalmi élet szétszakadására.

„Döbbenetesen izgalmas olvasmány arról, hogy honnan hova kerültünk, arról, hogy miben éltünk akkor, milyen dagonyákban […] és annak milyen következményei vannak a máig abban, hogy hova jutott az irodalmi élet.” – Grecsó Krisztián *

A beszélgetés zárásaként Grecsó némi öniróniával megjegyezte, hogy a végére sikerült egy kevésbé optimista gondolatot hoznia, de hozzátette: sok jó szöveg jelent meg mostanában, pezseg a színházi élet is, és aki el tud jutni – nem csak akkor, amikor a babysitter ráér –, annak „tök jó”. A műsorvezetővel együtt nevettek azon, hogy „még 10 év, és utána már akkor megyünk, amikor szeretnénk”.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Szintentu Creéliával” – a műsorvezető neve vagy a csatorna/műsor megnevezése, a pontos alak nem rekonstruálható az átiratból.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Mit üzen?

[00:00:00]Te voltál a lúzer, amiért nem loptál meg én.

[00:00:05]Ühüm.

[00:00:05]Miért nem loptunk?

[00:00:05]Eljönnek a nyitottságukért, a szellemi frissességükért dolgozó nyugdíjas pedagógusok és más értelmiségiek meghallgatják az előadást, és nem tudnak könyvt venni.

[00:00:18]hogy abban az évben felvenni a Kossutdíjat, az irodalmi Kossutdíjat az édesanyádtól, amelyikében tudható, hogy a Nádosdimán nagyon beteg, és nincs neki.

[00:00:40]Nem.

[00:00:50]Köszöntök mindenkit.

[00:00:50]Ez itt a Szintentu Creéliával, és köszönöm azoknak, akik az elmúlt héten feliratkoztak a Szintentu YouTube csatornájára, és azoknak, akik megtehetik és meg is teszik, hogy támogatják azt, hogy ezek az adások elkészülhessenek a szintentol.hu oldalon.

[00:01:08]A mai vendégem író, költő és az élet és irodalom szerkesztője.

[00:01:11]Ezt nem mindig teszik hozzá, pedig nagyon fontos, és fogunk majd beszélni az írósajtó, a print sajtó, a média és a könyvpiac helyzetéről is.

[00:01:21]Grecsó Krisztiánnak.

[00:01:23]Helló!

[00:01:23]Köszönöm a k köszönöm szépen, hogy eljöttél.

[00:01:24]De azért egy picit az elején privatizálnám ezt a beszélgetést abba az irányba, hogy hogy vagy, mertogy ugye te többször beszéltél arról, hogy hogy fekete őves, önsajnáló vagy.

[00:01:37]Nagyon tetszett ez a kifejezés.

[00:01:41]És hát úgy amikor túl van az ember az 50-en, és ez veled most májusban megtörtént, akkor hogy van az ember?

[00:01:48]A kaptam egy ajándékot a sorstól az 50.

[00:01:51]születésnapom után néhány nappal, egészen konkrétan édesapámizésnapján begyulladt a bölcsességfogam, és lett egy jó kis szájzáram.

[00:02:01]Úgyhogy egy olyan ez természetesen pünköst hétvégére esett, mert egy fog kizárólag hétvégén hajlandó begyulladni.

[00:02:08]Tehát azt nem hétközben nem tudnak a fogak problémásak lenni.

[00:02:10]És lett egy olyan két-három napom megint egy némaságban a úgy lehetett gondolkodni, leeltározni.

[00:02:18]Úgy fel is tettem magamnak a kérdést, hogy mit akar a jó Isten üzenni azzal, hogy itt megint elnémított, meg hogy újra itt nekem valahogy mindig nyaktól fölül problémás minden az életemben.

[00:02:31]És ott leltározgattam egy kicsit, volt időm, de jól vagyok különben.

[00:02:34]Hát dolgozhatnék többet, amit úgy értek, hogy írhatnék többet.

[00:02:42]Ez nem látszik abban az értelemben, hogy sok aprót írok, tévkritikákat, publicisztikákat, tárcanovellákat.

[00:02:49]Tehát jelen vagyok egy folyamatban, de amit én nagyon-nagyon szeretek, hogy egy nagy munkában benne lenni, abban valahogy nem tudok bekerülni.

[00:03:00]Miért kellett szerinted a sorsmér kényszerített rára a némságra és a leltározásra?

[00:03:05]Ott ott jött abban a pár napban valami felismerés.

[00:03:09]Gondolkodtam sokat.

[00:03:09]a hogy hogyan hogyan osszam be a lehetőségeimet, meg hogyan az időmel hogyan gazdálkodjak.

[00:03:21]Ugyanis nagyon elhanyagoltam a barátaimat.

[00:03:25]Ez ha az embernek gyereke van, könnyen megy, akkor ugye azok elmaradnak belőle, akinek nincs hasonló korú gyereke.

[00:03:34]És ez velem is így történt.

[00:03:34]Ráadásul késő lettem szülő, vagyis igyekeztem sokkal tudatosabban megélni azokat a lehetőségeket, amit ad.

[00:03:40]Igen ám, csak mondjuk most lesz hét éves a lányom.

[00:03:46]Ezalatt, az idő alatt észrevettem, hogy mostanra eljutottam oda, hogy nekem is kellenek energiák.

[00:03:54]És rengetegféle energiát kapok a lányomtól, de nem mindenfélét logikusan.

[00:04:00]És elkezdtem megkeresni a barátaimat.

[00:04:04]Elkezdtem régi barátokkal újra találkozni, beszélgetni.

[00:04:11]Ráadásul ugye volt egy mindig kemény időszak van, mert mindig van egy generáció, aki búcsúzik, de de elment egy jó barátom, és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ő nem enged, tehát ő nem engedte az Ádámon Ád nem engedte, hogy a viszonyunk lankadjon.

[00:04:29]Azt találta ki, hogy jó, ha nem érsz rá, akkor találkozunk késő este.

[00:04:33]És akkor mi mindig nyolc után kilenc körül találkoztunk, őt ezt nem zavarta.

[00:04:38]vagy akkor előtte ő elment színházba, és akkor még beültünk valahova, amikorra már én a stafétát átadtam, és és ez is olyan figyelmeztető jel volt, hogy hát azért a barátok sincsenek mindig, tehát hogy éld meg, legyél ott, különösen azért, mert ha nem töltődsz, akkor az értékesnek, hasznosnak mondott időt se tudod úgy a gyerekeddel se megélni, mert nem tudsz jelen lenni.

[00:05:09]zavar, idegesít a a dolog, hogy hiányzik valami a depresszió.

[00:05:14]Így van.

[00:05:14]A depresszió szélén egyensúlyozol, miközben éppen örülni kellene, jelen kellene lenni.

[00:05:21]Úgyhogy úgyhogy elkezdtem megint sokkal többet olvasok.

[00:05:28]Úgy értem, hogy munkán kívül, tehát nem a monitort nézve, mások szövegeit javítva.

[00:05:35]Az is nagy kaland.

[00:05:35]Tehát, hogy ezeket próbálom egy, hogy az egyensúlyom megjöjjön, mert valljuk be, nagyon könnyű, tehát nagyon könnyű kilendülni és alapvetően bitangul egyedül vagyunk.

[00:05:51]Tehát természetesen a nagyvárosi lét kínál úgynevezett kis szituációkat, amikor jópofizhatsz.

[00:05:59]Az valószínűleg még energiarblóbb, mintogy föltöltő lehetne.

[00:06:04]Játszótéri, kávéházi, egyéb helyzetek nem adnaküm valóban.

[00:06:11]Ott igyekezhetsz magadnak hazudni azt, hogy jól vagy, de nagyon könnyű, valljuk be, nagyon könnyű egyedül maradni és a gondjaiddal.

[00:06:23]Úgyhogy, úgyhogy jó kalandok történtek velem mostanában régi barátokkal.

[00:06:27]Meg mi mi minden egyes mondatodat szavadat átérzem, mert ugyanebben vagyok vagy te egy idősek a gyerekeink.

[00:06:36]Egy idősek a gyerekeink.

[00:06:39]Én nem vagyok még 50, de hogy ugyanezt, hogy hogy az ember relatíve nem a 20-as30-as évei elején lesz szülő.

[00:06:47]Én elkezdtem erről sokat olvasni, és még az is bejön, hogy a mi generációnk nagyon tudatos szülő akar lenni, tudatosan akarja meghaladni a rosszabb, hozott transzgenerációs mintákat, és ettől sokkal többet feszül azon, hogy jól csinálja.

[00:07:01]Hogyne, elég jól csinálja el.

[00:07:05]És hogy az a nem tudom te hogy vagy vele, hogy van-e egy lelkiismertfurralás, hogy amikor próbálsz visszatöltődni, akkor meg nemet mondasz arra, hogy együtt legyetek családi vagy a gyerekkel, hogy ebben mi a jó arány, illetve hogy szóval újrafűzni a barátságokat az új élethelyzetben azokkal a barátokkal lehet, akik nyitottak erre az új élethelyzetre.

[00:07:24]És mi van azokkal, akik Igen, akik nem akik elengedsz-e barátságokat akár emiatt, vagy olyanokat, amikről azt mondod, hogy ebbe már teet teszel bele, és már ebben már nincs az az egyensúly?

[00:07:37]Előfordul.

[00:07:37]Előfordul még nagyon régi barátsággal is sajnos, amikor is azt kell mondani, hogy hogy mérgezőnek érzem.

[00:07:45]És ugye a a másik a a helyzet ez az 50 plusszal, hogy hogy azért a azért annyira meg már megtanultam önzőnek lenni, hogy azt tudom mondani, hogy a nem akarok vizsgázni, nem akarok örökké egy energiavámpír mellett lenni, nem akarok nem akarom magam kikészíteni, kikészítem eléggé, tehát hogy hogy védjem védjem a határaimat.

[00:08:10]És én ugye nem igyekszem ösztönös lenni, tehát hogy nem akarom örökké elemezni magam, nem járok kócshoz meg mit tudom én hogy állandóan állandóan abban a lelki munkában legyek, ami befelé fúr, és örökké örökké azt a területet elemzi.

[00:08:32]Ugye azt látom, hogy hogy ebben is vannak azért végletek, mert a 20-asók, a mostani 20-asók ebben nagyon erősek.

[00:08:42]Tehát a hogy örök és tükörhelyzetekben vannak, és mással sem foglalkoznak, csak önmagukkal.

[00:08:47]És lehet, hogyha egy picit ösztönösebben megélve a helyzeteket mennének, az többet segítene, mint örökké mindenféle tudatosságokban gondolkodni, mert hogy ugye ez tehát a én attól a pillanattól kezdve vagyok ebben a városban otthon, meg vagyok békében egy csomó mindennel önmagammal, amikor is megértettem, meg elfogadtam, hogy az ösztönös rak akcióimat nem tudom megváltoztatni.

[00:09:21]Pont az Ádám volt egy nagy vitánk erről.

[00:09:26]Mondta az Ádám, hogy olyan béna vagy, hogy megőrülök tőled.

[00:09:28]Mondta nekem nagyon őszint nagyon őszintén k Mi volt a kontextusa ennek a mondatnak?

[00:09:33]A kérlek szépen azt, hogy a a hogy nem tudok jól társasági létben mozogni.

[00:09:36]És akkor meg minden áron meg akart engem erre tanítani.

[00:09:40]Nagyon aranyos volt.

[00:09:40]Ő nagyon jó pedagógus volt, és a a lézéret legkülönbözőbb területein érzékelt hiányukat, és azokat igyekezett, de mi már voltunk olyan jóban, hogy ezeket nem kellett becsomagolni, hogy a és akkor elmagyarázta, hogy működik, hogyan érkezik meg egy szerző, akinek abban a színházban játsszák a darabját a színházban.

[00:10:01]Hogyan lép be az előtérbe?

[00:10:05]hogyan méri föl, hogy kik vannak ott, kinek köszön, ki az, akit észrevesz, kit nem vesz észre, hogy mozgunk a társaságban, milyen.

[00:10:15]És akkor elkezdett ezeket, elkezdte ezeket mondani.

[00:10:17]És mondtam, figyelj csak Ádám, az a baj vele, hogyha ez nem egy mélyre hozott tudás, hanem a felszíntkar szolgatja, és 50 táján igyekszek ebből valamit oda mére levinni, sajnos nem fog lemenni.

[00:10:40]És hát meg kijön, hogy nem valódi, hát olyan kereset lesz.

[00:10:43]olyan kereset lesz, ügyetlen lesz, kereset lesz, de azt mondja, így meg olyan vagy, mint egy elefánt a porcelánboltban.

[00:10:48]Hát mondom, de tudod mi az érdekes, ahogy ezt mondtad, meg meg amivel kezdted is, hogy hogy vannak hiányérzeteid, hogy majd beszélünk a versáskögről, de hogy hosszabb szövegben nem tudsz elmélyülni, hogy nyilván a közösségi média az mindig a kirakat meg a csillogás, de hogyha az ember megnézi, akkor van egy nagyon sikeres standup ested, folyamatosak a fellépések a testvéreddel, Begolival, Rutka Róberttel jön a fesztiválszon.

[00:11:13]A születésnapodból mini fesztivál kerekedett.

[00:11:19]Nem úgy tűnik, mintha nem boldogulnál azzal, hogy hogy magadat megmutasd, hogy te ki vagy, és hogy az ne lenne önazonos?

[00:11:28]Azért, mert nem akarok nem nem is megyek bele ilyen játszmákba, és nem akarok olyan területeken, olyan ingoványos területeken teljesíteni, ahol nem tudok.

[00:11:39]Tehát ezeket elengedtem és és ezt a fajt hitem szerint ezt a fajta hitelt érzik az olvasók és azt mondják, aki azt mondja, hogy én nekem ez sok, akkor az nem jön.

[00:11:52]Aki meg azt mondja, hogy figyelj, én szerintem hiteles a figura, az meg jön.

[00:11:56]És de én nekem attól a két helyim ugyanúgy megvannak.

[00:12:01]illetve még egy nagyon fontos dolog van meg hitem szerint és működik is.

[00:12:06]Ez a civil énem.

[00:12:08]Az ugye ezt nem akarom valamiféle értékrátába tenni, hogy akinek aki azonosult a szerepével, az valami kevesebb lenne, félreértés ne essék, csak az egy másik életstratégia.

[00:12:25]Tehát vannak közeli barátaim, akik most nem akarok abszin lenni, de a vészülve is írók, tehát aki mindig író, íróként szeretkezik, íróként beteg, minden léte az írt mondathoz képest van.

[00:12:42]színészeket is ismerünk, ilyet műsorvezetőket és lelkészeket és a többi.

[00:12:49]Nem gondolom, hogy az a lelkész, vagy bármilyen lelkivezető, aki mondjuk a vonaton nem szereti elárulni, mert vannak ilyen barátaim, hogy őnek mi a hivatása, mert attól a pillanattól kezdve úgy beszélnek vele, ühüm, az kevesebb lenne, mint az, aki viszont minden kommunikációs helyzetben szereti, ha ebbe nem tudom, hogy milyen stratégiák vannak.

[00:13:12]Mindenesetre nekem megvan, és én ezzel kell, hogy gazdálkodjak.

[00:13:17]Ühüm.

[00:13:19]És ez ez működik, hogy néha jó, néha rossz.

[00:13:23]Mi mikor?

[00:13:23]hogy ugye az ott maradtok egymásnak kapcsán több helyen elmondod, hogy az a megélésedés ugye mivel már hónapok teltek el a megjelenés után, ez valószínűleg vissza is jön az olvasóktól, hogy a 70-es évek közepén született nemzedék tagjai ebben a rántás szakban élik a hétköznapjaikat ebben a verkliben, amiről mondtál, ezek alatt a nyomások alatt, hogy akkor gyereknevelés, egzisztencia, hol vagyok ebben én, ott vagyok-e?

[00:13:52]50 év körül, ahol akartam lenni.

[00:13:55]Ö már annyi nincsen, mint amennyi volt.

[00:13:58]Ö ebben mennyit számít az, hogy mindezt az ember Magyarországon teszi?

[00:14:06]Szerintem nagyon sokat.

[00:14:06]Ö merthogy nem csak a a az életszínvonalban van elképesztő átrányunk, de nagyon sok minden kárt okozott már a kádárrendszer.

[00:14:20]És ebben ebben a présben élünk.

[00:14:20]A a én én én nekem az a meggyőződésem, és ez egy civil meggyőződés, tehát konkrétan amatőrként mondom, amit mondok, hogy a a az átlag életkorunk a stressz miatt sokkal alacsonyabb.

[00:14:35]Tehát én elég sok helyen jártam külföldön, éltem is ott, család is van.

[00:14:42]Én nem látom, hogy olyan nagyon egészségesebben élnének, többet futnának fölétlenül, kevesebb alkoholt fogyasztanának.

[00:14:49]Sőt ellenben a ahol jártam, ott szinte mindenütt sokkal kevesebb nyomás, sokkal kevesebb stressz, sokkal kevesebb általános egzisztenciális rettegés vette őket körben.

[00:15:04]Most ugye mi vagyunk a legtöbben a 70-es években közepén születettek, tehát hogy jelen pillanatban ebben a társadalmi görbében a mi mi ö szabhatjuk meg, hogy merre megy ez az ország.

[00:15:17]mi mi keresünk a legtöbben.

[00:15:17]És és ehhez képest ugye nyilván mi mi vagyunk a kétoldali Présben, akik már minden oldalról nyomás alatt vannak.

[00:15:29]És és nagy hiányosságok mentén, tehát hogy hogy mondjuk átalakuló szülőkép, de nem átalakuló oktatás.

[00:15:39]a a teljesen vegyes gyereknevelési elvárások, tehát egy katyfaszban élünk, tehát úgy élnek generációk egymás mellett, hogy nem értik egymást, nem tudják egymást segíteni.

[00:15:49]Sokszor a nagyszülők módszertana, világképe egyszerűen nem összeegyeztethető a a ezért a generációival, nem úgy tudják egymást segíteni, tehát magányosak is vagyunk.

[00:16:03]Hát tehát az azért ez ez a helyzet.

[00:16:06]azon túl a a ahogy én látom, nag nagyon sok minden másban is gond van, tehát itt a az elengedésekben a tehát egy itt olyan olyan tényleg más edukációra lenne szükség, tehát ez ilyen társadalmi fejlesztésekre, nevelésre, de hát érted a kezdetektől a végéig gondok vannak.

[00:16:26]Tehát az egészségügy például nem, én szerintem nem csak attól szenved, hogy elhanyagolták és hogy a hogy a a nincs pénz, hanem attól, hogy a beteg, nem tudom, hogy ez is talán a Kádárkorbők ezek, azt hiszi, hogy az egy csodahely.

[00:16:45]És az orvosnak alibi orvoslást kell csinálni, hogy védje magát, miközben hát meg fogunk halni.

[00:16:53]Ühüm.

[00:16:53]Tehát, hogy például az egy nagy tudás, erre föl kell készíteni az embereket.

[00:16:57]Tehát nem és ja, és még egy dolog, attól, mert valakit meghal, te nem vagy hibás.

[00:17:02]Ez a mindent megtettünk-e logikája, ami tulajdonképpen egy olyan spirál, a amiben a fölösleges vizgálatok és alibik, tehát hogy legkülönbözőbb problémák, és ez mind visszahat rád az egyénre.

[00:17:20]Hogyan éled a hétköznapjaidat?

[00:17:23]Ha az édesanyádat, édesapádat már vinni kell, mert ennek a generációnak már előfordul.

[00:17:26]Mit jelent az, hogy a őt egyedül hagyod, vagy elárulod-e akkor, ha eljöttél?

[00:17:33]És a többi?

[00:17:33]Ö mindebben, ami a nagy rendszerekből visszahat a az egyén közérzetére és a stresszére, te mennyire vagy azzal kapcsolatban optimista, hogy most gyökeres változás jöhet április 12-ével?

[00:17:46]Most ugye említetted az oktatást, beszélgettük, hogy mind a kettőnknek a gyereke most szeptembertől megy iskolába.

[00:17:51]Gondolom te is úgy vagy vele, hogy az ember kiemelten figyeli, hogy egy oktatási miniszter most milyen milyen prioritásokat mond ki.

[00:17:57]És amikor mondjuk azt mondja, hogy egy pici oviból érkező gyerek, mondjuk ha elfárad, akkor ne kelljen 45 percet ott ülni, vagy mondjuk egy órát lehessen a szabadban tartani, vagy ne be kelljen biflázni a lexikális tudást, és ne digitális ismeretek, hanem mondjuk médiaműveltség legyen az, amiről beszélünk most.

[00:18:16]Csak pár dolog, ami nekem így nagyon nagyon fontos pont volt.

[00:18:21]Igen.

[00:18:22]Szóval ebben mennyire vagy optimista, hogy ez gyökeres változás lehet, és hogy lesz szívárog?

[00:18:27]Hát el kell indítani, az biztos, hogy el kell indítani.

[00:18:30]És az a nagy baj, hogy a szülőket is nevelni kell.

[00:18:34]Tehát, hogy a ugye megváltozik az oktatás rendszere, és más keretek között zajlik, a az a generáció, aki most igyekszik az gyerekeinek a legtöbbet megadni és mintákat keresni, az nem tud mihez viszonyulni.

[00:18:51]és nagyon sokszor túlvédi, ugye helikopter szülőnek becézik az ilyet.

[00:19:01]A nyilván a valószínűleg a pedagógusok, a gyáramenő túlhabzó szülő őrületek, másfelől ugye nyilván félted a gyereked, már másképpérzékenyek, más generáció.

[00:19:16]Tehát itt a a azért a a kasztrendszer végtelen fölújításának fölszámolása, tehát hogy egy szegregált iskola a elsődleges problémája.

[00:19:27]Nem ott tartunk ám még, hogy a hogy ne legyen szegregált az iskola, hanem ne legyen lukos a kerítés, és kimeessenek a gyerekek az udvarra nyáron vagy tavasszal.

[00:19:36]Tehát, hogy hogy óriási gondok vannak, és a hogy ebben az a gyerekek énképe, vágyai, álmai fölépülhessenek.

[00:19:51]Tehát, hogy ez kedrőszerdán nem megy, azban biztos vagyok.

[00:19:54]És a ezek a tehát ez a rombolás, az a kérdés ugye, ha nagyon optimisták vagyunk, hogy vajon 16 év rombolása hány év alatt leépülhet vissza?

[00:20:07]És egyébként már az nagy dolog, ha a pedagógusok nem lesznek megalázva folyton.

[00:20:11]Az nagy dolog.

[00:20:11]Tehát ha ha egy pedagógus megbecsülést érez, és szerintem a szülők részéről többnyire érezhetik, tehát mintha visszaalakulóban lenne a pedagógusi tekintély.

[00:20:23]Én legalábbis ezt látom, hogy van egy társadalmi megbecsültsége a pedagógusoknak a és azzal együtt nem lesznek folyton vegzva és megalázva, hátha megindul legalább egy oldottabb légkör, ha más nem.

[00:20:39]És az oldottabb légkör a te közhangulatodat is jellemezte az elmúlt időszakban a kormányváltás után, mert arról mondjuk nyíltan posztoltál, hogy ott voltál a Batjányi téren, sok sikert kívánsz az új miniszterelnöknek.

[00:20:51]Ö hát nagyon szurkoltam, és nagyon ö boldog napok voltak azok, és szerintem mindenki eufóriában eufóriában volt, és és hát voltak erről videók, ugye nyilván, hogy a város micsoda őrületben volt, és nyilván szerintem az egész ország nem csak ez a város.

[00:21:11]A ami egy kicsit nehézzé tette azóta a hétköznapjainkat, és szerintem ez sokak munkájában így van, az az, hogy a a politika az élet nagyon sok területéről ellopta a sót.

[00:21:24]És az a helyzet, hogy én most már ráhíom a hétköznapjainkat, tehát hogy dolgozzunk, mindenki a saját területén figyeljen, koncentráljon, és felelős állampolgárnak lenni azt jelenti, hogy a közből nem lopunk mindenek előtt ugye, és ez természetesen annyit jelen, ez ott kezdődik.

[00:21:45]Ez nagyon fontos, hogy semennyit se, tehát nem az iskolai és vagy céges nyomtatón nyomtatom ki a magánügyemet.

[00:21:57]Itt kezdődik csak egy oldal, érted?

[00:22:01]Ha benne vagyunk, a akkor benne vagyunk.

[00:22:03]Tehát ezt a a a svédek radikalizmusa ilyen ügyben erre alapul, miszerint a a a korrupciót fölszámolni csak akkor lehet, ha a korrupció gyökereitől írtjuk, mert érted a a az, hogy a mértéke mennyi, hát azt mindenki szubjektíven veszi.

[00:22:23]Hát természetesen a két oldal meg a 60 pusztai mértékek 16 év alatt valószínűleg olyan olyan egó törés lehetett ott, hogy azt nem nem tűnt, vagy már hétköznapinak tűnt.

[00:22:41]És és ugye itt kezdődne egyfelől, tehát hogy akkor azt, hogy a politika megváltozott, és hogy itt a mi szemléletünk is megváltozik, ez ahhoz nekünk tenni kell.

[00:22:53]befizetem az adót, nincs korrupció és dolgozom.

[00:22:56]Na most az utóbb bínál, hogy erre lehetőségünk is legyen.

[00:22:59]Nagyon jó lenne, ha ilyen értelemben elindulhatnánk.

[00:23:03]Csak az a baj, hogy nagyon sok területen és kultúra nyomtatott sajtó és a többi van egy kis hátrányunk, mert valószínűleg azt érezhetik a a pozícióban lévő politikusok, hogy égetőbb kérdések is vannak ennél.

[00:23:26]A ellenben ugye hát nagyon álhítjuk bizonyos tisztázásokat, meg nagyon nagyon szüksége lenne ennek a területnek a a karbantartásra, tehát ennek a területnek is.

[00:23:37]Na de hát annyinak értem én hogy a hogy működhessen a színház, az irodalom, a könyvpiac, a Ezeket vegyük végig.

[00:23:48]Ö de a legelső mondatod az az volt, hogy a politika ellopta a sót és hogy vágysz vissza amibe is pontosan?

[00:23:57]Mertogy sokan meg azt mondják, hogy ez a normális, hogy magunkénak érezzük, hogy hogy tényleg az egy az egy program megnézni egy parlamenti közvetítést, mert rólunk szól meg egyébként mi fizetjük.

[00:24:11]Ez igaz.

[00:24:12]Ez hol zavar ez a gond?

[00:24:12]Ö öt azt remélem, hogy az is normális, hogyha mondjuk, bocsánat, mindig a svédekkel jövök, de hogy egy egy svéd értelmiséginek fogalma sincs, hogy ki a kulturális államtitkár, és nem is érdekli, merthogy van egy rendszer, amiben ő él, teszi a dolgát, az államtitkár is teszi a dolgát, és nem fontos.

[00:24:39]Ühüm.

[00:24:39]Tehát, hogy azért én én én erre a tudom, hogy ez nem rögtön jön el, de azért én erre az állapotra vágyom, bevallom őszintén, hogy nekem azzal ne legyen viszonyom, ne kelljen a a pozicionálnom magam ahhoz képest, és nekem ne legyen dolgom ezzel foglalkozni.

[00:24:57]Sokkal inkább legyen dolgom azzal, hogy hol tart a könyvem, hol tart a következő estem, miről beszélek, mi mit érzékelek a világból.

[00:25:09]mit üzenek az olvasónak.

[00:25:09]Tehát, hogy ezek ezek az én gondjaim, vagy ezek kellenének, hogy legyenek a korrupcióval kapcsolatban benned van egy dü, egy vágy, hogy jó, akkor visszaszerezni, visszakapni, vagy legalábbis rámutatni, vagy ezzel se szeretnéd oda a tromból, de de én azt gondolom, hogy a a az a helyzet, hogy a hogy itt évszázados gondok vannak azzal, hogy sohasmikor a bűnösök nem lettek számunk érve.

[00:25:41]Velünk éltek, szomszédban éltek tovább.

[00:25:47]Megbocsáthatatlan bűnök után kellett úgy menni tovább generációknak, mintha mi se történt volna.

[00:25:55]És ugyanezt ugye mi 50-es generáció, ha már ennyit emlegetjük, a rendszerváltáskor is láthattuk, tulajdonképpen egy egy bómóval el lett intézve, ami szerint tetszettek volna forradalmat csinálni, és ezáltal a számonkérés ott is elmaradt.

[00:26:10]Na most itt egy hatalmas lehetőség.

[00:26:13]Látjuk Szlovénián, látjuk Szlovákián, sőt most már ugye Románián is hatalmas lehetőségek lettek elpuskázva, ahogy ők maguk között nevezték az eredeti tőkefölhalmozás címén.

[00:26:30]Na most olyan mértékű tolvajlás zajlott, ami mellett ha elmegyünk, akkor megint megint az a helyzet, hogy a hogy ennek a generációnak mit üzen?

[00:26:38]Te voltál a loser, amiért nem loptál meg én.

[00:26:45]Ühüm.

[00:26:45]Miért nem loptunk?

[00:26:45]Miért nem a Tehát, hogy érted?

[00:26:47]Van olyan író kollégám, akivel 20 évvel ezelőtt egy tárgyalóasztalnál ültem, és nagyjából abban a hihetetlen csodálatos pozícióban volt, mint én, vagy legyen 30 év sajnos, miszerint egy albéleti lyukban tengte az életét.

[00:27:06]Most övé félfehér megye, hatalmas borászatokkal meg mit tudom én micsodával, és néha egy kis egy-két apróbb botrány, miszerint barackmagot árul.

[00:27:19]De hogy úgy egyébként honnan lett a félmegye az övé?

[00:27:25]Tehát akkor most ha az a félmegye legálisan az övé, és abból neki semmi baja nem lesz, akkor én voltam az ostóban, aki betartottam a törvényeket.

[00:27:36]morális büntetőjogi személyes kérdése ez?

[00:27:41]Szerintem mind a három.

[00:27:41]Mind a három.

[00:27:41]A személyest kellene belőle leginkább korlátozni, de morális és büntető jogi mindenek előtt.

[00:27:48]Ühüm.

[00:27:50]És a következő generációnak, aki ebben a helyzetben szocializálódik, és reményeink szerint nem akarna külföldre menni, már akar, de hogy hátha akarna maradni, annak egy rettentően fontos üzenete lesz ennek.

[00:28:05]Miszerint pályázni mit jelent?

[00:28:05]Hogy pályázni azt jelenti-e, hogy jóban vagyok az államtitkárral és mutyizok, és úgy lehet filmet forgatni, ha most az Ervin nagyon másokat üzen.

[00:28:20]Ühüm.

[00:28:21]és nagyon fegyelmezetten jelentette ki, miszerint nincs olyan, hogy most mi jövünk, mert akkor ez pont ugyanaz, csak tengelyesen, tükrösen.

[00:28:34]Ez nekem nagyon imponál, tehát hogy pályázni azt jelenti, hogy egy normális pályázati anyaggal, valódi teljesítménnyel a hátam mögött konkrét művészeti produktumot hozok létre.

[00:28:50]Nem sámán dobokat és a többi, hanem valódi értéket, és nem azt jelenti, hogy akkor megvan-e a mobilja, vagy nincs meg.

[00:29:00]Ühüm.

[00:29:00]Ühüm.

[00:29:00]Téged is hívnak a közmédiába?

[00:29:05]Nem hívtak.

[00:29:06]Azt mondtad, hogy kapsz jelzéseket a a hogy esetleg én nekem én rögtön írtam egy nagyon harcias publicisztikát az élet és irodalomban.

[00:29:16]Mikor is volt közvetlenül a választás másnapján volt több olyan kinyilatkoztatás, ami miszerint olyan művészek is esetleg érdeklődnek most már irántunk, akik eddig hát sajnos kevesebb figyelmet kaptak.

[00:29:32]A kevesebb az egy eufemizmus.

[00:29:36]Ugye mikor jártál ott utoljára?

[00:29:40]Hát 16 éve biztos.

[00:29:42]Ühüm.

[00:29:42]Tehát ugye azalatt én tulajdonképpen megírtam az életművemet, és de ezt úgy érzd, hogy mondjuk a bemutatták a pálucai fiúkat a végszínházban, viszonylag nagyot szólt.

[00:29:58]Én írtam a szövegkönyvét, hiszen a pálucai fiúk az egy gyönyörű regény.

[00:30:02]Molnár Ferenc írta, de nincsenek benne dialóg, nagyon kevés dialógusom benne.

[00:30:06]Amit a színpadon mondanak, azt én írtam.

[00:30:11]És ettől kezdve mondjuk a az apám üzentig, ami hát megint azt hiszem, hogy csak letett valamit az asztalra, bezárólag soha semmikor nem volt érdekes.

[00:30:20]Ez azért megint csak azt mondani nem számít, az egy nagyon torz ügy.

[00:30:26]Tehát a a családban érzékeltem, a környezetemben érzékeltem, hogyha ennyire sok ideig hiányzol egy nyilvánosságtérből, akkor azért az azt jelenti, hogy nem vagy olyan fontos.

[00:30:42]Tehát, hogy érted, tudom itt, hogy azért hiányzik, mert nem politikailag nem csókos, de azért mégis csak látom, hogy mások viszont ott vannak, és annak van egy mégis csak van egy társadalmi legalizációs szerepe, hogy akkor ki a művész és ki nem.

[00:31:00]Hát és az a a az alternatív nyilvánosság, ahol pedig mindig mindig szerettek és tárdkarokkal fogadtak, az ezt a hiányt nem tudta kompenzálni.

[00:31:13]Ö bizonyos értelemben igen, de egy generációnál már nem.

[00:31:16]És én azt a generációt nagyon nem szeretném elengedni.

[00:31:20]Ühüm.

[00:31:21]Ez a 60 plusos generáció.

[00:31:23]A 60 plusz-os generáció egy írónak végtelenül fontos, tehát hogy a a ez nem egy keresk nem egy olyan kereskedelmi szempont.

[00:31:31]Én nagyon megbecsülöm a a 60 plusos olvasókat, mertogy ők vannak a legtöbben, és hogy az ő ő ő figyelmük és visszajelzésük nekem nagyon fontos, de hát ott tartunk, hogy hogy nem egyszer, ha megyek Kelet-Magyarországon Kisvárosba, Középvárosba, akkor nekem kárulni a könyvet.

[00:32:00]Ühüm.

[00:32:00]Viszem a blokkot, a kártyaolvasót, a mindent, és az est után én ott ügyetlenkedek vele, mert akad olyan hajdósági, békési és és vagy nyírségi település, ahol 30-40 km-es körben nincsen könyves bolt.

[00:32:23]És akkor mondjuk mondhatód a debreceni és vagy békéscsabai könyvesboltosnak, hogy jöjjön ki.

[00:32:27]Ki tudja hányan lesznek.

[00:32:30]Ühüm.

[00:32:30]Ki tudja hányan vesznek könyvet.

[00:32:32]Üüm másik oldalról nézvést.

[00:32:36]Eljönnek az ott élő küzdő a nyitottságukért, a szellemi frissességükért dolgozó nyugdíjas pedagógusok és más értelmiségiek meghallgatják az előadást, és nem tudnak könyvet venni.

[00:32:56]Szóval az tehát ez úgyhogy úgyhogy hát nem egyszerű, ha ez most másképp lesz, és valamikor sorra kerülnek ezek a területek is.

[00:33:10]Attól még az a 16 év az megtörtént és úgy történt meg, és azokat a károkat okozta, amiket okozott, és ami ami ebben az é publicisztikában láthatóan téged nagyon dühített, hogy hogy mi lesz azzal a generációval, aki aki most nem tudja azt mondani, hogy jó, akkor 2.0 és folytatom ott, ahol mondjuk 10 előtt abbahagytam.

[00:33:29]Itt mit kéne tenni?

[00:33:32]Lehet-e őket rehabilitálni?

[00:33:34]Kell-e?

[00:33:34]És mit vársz azoktól, akik akik most tényleg küldik ki, ha neked mondjuk a közmédiában még nem is, de nagyon sokaknak a meghívókat, hogy hát szeretném behívni a műsorba, szeretném elhívni fesztiválra, aláírni ide-oda oda oda, ahová korábban?

[00:33:48]Nem.

[00:33:51]Igen.

[00:33:51]Hát nehéz ügy.

[00:33:51]Mondjuk például ott vannak a díjak.

[00:33:56]A nagyon sok szó esett a Kossutdíjról.

[00:33:56]A Kossut díjról, mert ugye ez egy nagyon fontos, talán a legfontosabb állami díj.

[00:34:05]És abból a Z nézőpontból, hogy milyen mértékben járatták le, ez is egy nagyon fontos szempont, de erről már sok szó esett.

[00:34:12]Ellenben akár a középdíjak, akár a a a nagydíjak esetén, hogy kikták meg, arról viszont sokkal kevesebb szó esett.

[00:34:23]Ilyenkor mindig fölvetődik a kér.

[00:34:23]Miért olyan fontos az?

[00:34:25]Hát alkos.

[00:34:30]Nagyon sok szakmában konkrét visszajelzések vannak.

[00:34:34]működhet.

[00:34:38]Vannak mesterdiplomák és a többi.

[00:34:38]A legtöbb művészeti ágban ilyen visszajelzések nincsenek.

[00:34:46]A díj legalizál egy életművet.

[00:34:46]A legalizációt kiemelem.

[00:34:48]Nem csak díja az, hanem legalizál.

[00:34:51]Például az íróknál még csak diploma sincs.

[00:34:55]Ühüm.

[00:34:56]Még csak képzés sincs.

[00:34:56]Nincs mester.

[00:34:59]Legalább egy képzőművész, egy zenész el tudja mondani, kinél tanult.

[00:35:02]kinél mivel diplomázott az akadémián végzett, az egy rangot ad.

[00:35:10]Nálunk ilyen legalizáció sincsen.

[00:35:10]És hát bocsánat, hogy ezt mondom, de viszonylag gyorsan odakerül divattervező is, vagy akárki neve mellé is, hogy író.

[00:35:22]Nem baj ez, csak inflálja a dolgot.

[00:35:26]Így aztán így aztán a mostani 30-asok és 40-esek jó részének annak, akik valóban írtak és egy gyönyörű életművet létrehoztak, még csak egy József Attila díja sincs.

[00:35:38]Ellenben olyan életmű nélkül rendelkező rendezvényszervezőknek és vagy mit tudom én kiknek, akik azt se tudjuk, kicsodák, és semmit nem csináltak, ilyen közédíjaik vannak.

[00:35:52]Ez rendkívül aránytalannál teszi ezt a fajta működést.

[00:35:54]De azért az várható, hogyha most el is kezdene úgy működni ez a terület, amit soroltál, ahogy nagy Ervény mondja, és mondjuk a díjakat olyan emberekből, olyan kuratóriumokból, olyan bizottságokból álló emberek adnák oda, ahol nem a politikai haverság számít, hanem a az, amit letett valaki az asztalra, akkor is úgymond a másik oldal azt mondaná, hogy na akkor most jöttök ti természetesen.

[00:36:20]Ebből valahogy ki lehet jönni.

[00:36:20]Nem tudom, nem tudom, hogy ki lehet-e, a merthogy nyilván az a politika, ami az elmúlt 16 évben volt, a támadásra épült folyamatosan, és nem az építésre, és a a most sem tud láthatóan mit kezdeni azzal, hogy hogy elindult egy egy jelentősen más beszédpozíció, miszerint a hazámat szolgálom.

[00:36:54]Ez nekem nagyon imponál, tehát hogy ezek a pozíciók felelős pozíciók, és nem pedig hatalmi pozíciók, hogy én remélem, hogy ebben lehet változás, és természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne kritizálni a teljesítmű, sőt, de hogy hogy ez induljon ilyen érdemi diskurzus szempontjából, hát nehéz lesz, mert most gondold el, hogy a hogy mondjuk akár a színházi az életben is ugye a liberálisnak, nemzettaónak, mit tudom én minek béjegzett színházakban, az 50 pluszosoknak sincs jászai díja se.

[00:37:35]Sokat jelent ám, tehát hogy a szakmai respektben és a többiben ennek a pótlása, hát most pótolni díjat.

[00:37:42]Ühüm.

[00:37:44]Tehát, hogy abban az évben felvenni a Kossutdíjat, az irodalmi Kossutdíjat az édesanyádtól.

[00:37:54]Ühüm.

[00:37:55]Amelyikében tudható, hogy a Nádosdimán nagyon beteg, és nincs neki.

[00:38:04]Nem, ez neked személyesen és nagyon fájt.

[00:38:07]Hogyha nem és sajnos azért, mert szeretem a Jánust.

[00:38:12]Fedje meg, miért kell ilyet csinálni?

[00:38:15]Mindegy.

[00:38:16]Ez a nádasdinak is fájt annyira.

[00:38:18]Nem beszéltól Ádámot nem érdekelt.

[00:38:18]Nem érdekelt.

[00:38:22]A ő nagyon hitt a teljesítmény erejében, és nagyon nem foglalkozott ezzel.

[00:38:29]Tehát, hogy a a az alapmentalitása a pedagógusé volt, és az az nem nem az azért a örömé, miszerint előtted áll az a nagyszerű lehetőség, hogy ezt megtanulhatod.

[00:38:45]Ühüm.

[00:38:46]Tehát és Laskvi Jánossal beszéltél erről?

[00:38:49]Nem beszéltünk még.

[00:38:49]Pedig előtte mi kifejezetten gyakran kommunikáltunk, és azóta nem.

[00:38:57]De hát ez szerintem az előttünk van.

[00:39:01]És én erőt is fogok pont amiatt, mert most mivel ez az néhány napon belül adásba kerül, kénytelen leszek még előtte telefonálni.

[00:39:11]Különben különben a hátha mögött beszélek itt.

[00:39:14]Mit mit mondasz neki erről?

[00:39:16]Hát, hogy üljünk le, és hogy a mindenek előtt azt szeretném megbeszélni vele, hogy hogy én hogy látom, és én úgy látom, hogy ezt nagyon nem kellett volna.

[00:39:23]azért nem kellett volna, mert ő mögötte mind műfordítóként, mind pedagógusként, mind íróként van egy olyan teljesítmény, amihez neki a saját életművéhez kell, hogy legyen viszonyulása, felelőssége ennek a három bő három generáció vagy három évtizede épülő életműhöz a saját viszonya tisztelje a saját életművét annyira, hogy ilyet ne csináljon.

[00:39:49]Ühüm.

[00:39:49]Ühüm.

[00:39:49]És és az egy elképesztően termékeny, nagy, nagyon szerte ágazó, sokféle életmű.

[00:40:02]Úgyhogy a a a azt és én ráadásul a Jánost egy produktív jó embernek generációkon át pedagógusként is nagyon jó embernek kreatív írás szempontjából is, közösségépítés szempontjából is.

[00:40:15]Tehát hogy egy egy fontos figurája a magyar irodalomnak ez a hübris.

[00:40:23]Bevallom, nem tudom.

[00:40:25]Azért fontos szerintem nagyon, hogy egy-egy ilyen beszélgetésnek mi a vége, mert valószínűleg példát tud mutatni és le tud le tud szivárogni, hogyha ha ilyen témákban van, ha nem is tehát ez a békés egyetlemértés akár, legalább eddig eljutunk.

[00:40:42]Nagyon tetszett, hogy a a nők lapjának egy interjúban arról beszéltél az ott maradtok egymásnak kapcsán, hogy hogy vannak megértés kapuk, amik néha ki tudnak nyílni.

[00:40:53]Itt a kötet kapcsán inkább a a személyes megélésekről beszéltél.

[00:40:57]egy olyan példát meséltél el, amikor gimnazistaként albérletben laktatok, nem volt veletek egyszerű, mert ugye zenészként akkor is hangosan próbáltatok, és hogy aztán megállított később a szomszéd, aki elmondta, hogy hát nem mindig örült, hogy ti laktok a szomszédban, de de másrészről meg élvezte azt, hogy valaki ilyen szabadon tud élni fiatalon, és hogy az neked egy ilyen érdekes pillanat volt, hogy láttad azt, hogy te miben voltál, más miben volt, és úgy volt egy pillanat, amikor megértettétek egymás szempontjait.

[00:41:32]Ezt meg lehet-e csinálni társadalmi szinten?

[00:41:34]Lehet-e nyitni ennyire széles bizonyos témákban a megértéskaput?

[00:41:37]Mert hogy valójában erről beszélünk, hogyha ez nincs, akkor innen nem tudunk tovább lépni.

[00:41:45]Hát ehhez mindnyájunknak dolgozni kell sokat, és mindenkinek a saját területén segítve, példát mutatva, türelmesnek lenni.

[00:41:57]a közlekedéskultúrától a a a az empátiáig és a többi.

[00:42:05]Én azért azt látom, hogy a az első néhány nap eufóriája, ami jelentette azt is, hogy az emberek például udvariasabbak voltak egymással a a tömegközlekedésben, jobban figyeltek talán picit igyekezték azzal is kommunikálni, hogy a méltóságot mutatták.

[00:42:22]Ez azért ez nem látszik olyan tartósnak.

[00:42:27]Ühüm.

[00:42:28]A szóval ebben azért nem lettek csodák.

[00:42:32]És és hát ezt ezek a ezeket a kapukat most képzeld el, hogy azért a mindenkinek a maga szintjén el kell kezdeni kinyitni kinyitni kinyitni.

[00:42:44]és akik segítségre szorulnak ebben a úgynevezett meg ugye ugye ez a megértés kaput ezt tényleg azt ahogy mondtad hogy amikor az ember önismeretben rá lehetőségeket kap, hogy fölismerje, hol tart de hát ezt meg kell tanulni, hogy belásd, hogy mik mi mi miket mi mi vesz körül, hogy hogy ez ehhez lehetőséget adni, nyitni ezt Ezt ezt azért együtt együtt kell csinálni, és ebben mondjuk nyilván a akár a művészetnek is nagy népnevelő hatása lehet.

[00:43:20]Nagyon sok szintjén a dolgoknak képes megmutatni a az alkoholizmus problémájától, hogy hazabeszéljek még a a odáig, hogy mondjuk egy házasság micsoda küzdelem.

[00:43:37]Ühüm.

[00:43:37]És hogy igenis másnak is az nagy dolog szeretni egymást, nagy dolog elviselni egymást, nagy dolog nem az első konfliktusnál fölrúgni az egészet és másfelé menni, hanem azt mondani, hogy megpróbálok, küzdök érted, küzdök magamért, hogy ezeknek a hétköznapi játszmái teszik azt össze, hogy te képes vagy-e ezeket a kapukat kinyitni.

[00:44:05]Ühüm.

[00:44:05]Még egy picit nagy a nagyképet nézve, ugye nem sokszor reflektálsz nagypitikai eseményekre, de azért Demeter Szilárd távozásáról megemlékeztél, ugye amikor ő azt mondta, hogy a Petőfi Kulturális Ügynökség operatív feladataival nem akar továbbiakban foglalkozni, és lemondott a vezetéséről a jóp holtig.

[00:44:26]Ezt írtad ki, és ugye megosztottad egy írását, ami a kommunistákról szólt.

[00:44:35]Egy barátom adta azt a szamizdatnak nevezett kiadványt.

[00:44:36]Mindenféle kiadó, semmi nincs rajta föltüntetve, hogy ezt ki nyomtatta ki, miért, hogyan.

[00:44:42]Ugye ezt illik azért alapvetően tisztázni és abban vannak egy életszentenciák ilyen kis füves könyvszerűen.

[00:44:55]Rendkívül ideológikus szöveg.

[00:44:58]És és azt a gondoltam, hogy akkor a ezt én akkor megpróbálok valamilyen módon ironikusan viszonyulni ehhez a helyzethez.

[00:45:12]ahhoz, hogy csak remélni tudom, hogy hogy azért alapvetően morális szempontból mindenek előtt azért, akik ekkora kárt okoztak, lásd erdélyi sajtó helyzete és a többi bedarálás és akik ilyen felelősséggel tartoznak, ami amilyen károkozás az elmúlt 16 évben történt, ott azért ehhez való viszonyulásunk az egy létező dolog lesz.

[00:45:42]És hogy ezt hogy Igen, ezt ezt akartam mondani, hogy vajon azt, hogy ezt hogy kell megélni és ezt hogy kell tehát hogy azt még nem látom és tehát hogy ez az ember töpreng rajta, gondolkodik rajta erre sincsenek mintáink.

[00:46:04]Há belegondolsz, akkor most, hogy akkor ha az ügynökakták tényleg valamilyen módon ki lesznek nyitva, azok az ügynökakták, amelyeket 20 év óta rabolnak, törölnek, megsemmisítenek, amiben alig maradt már valószínűleg valami, és ott néhány emberen most megint elverik a port, akkor morálisan előrébb vagyunk-e, vagy nem, nem tudom.

[00:46:33]abban abban ugye ott is az volt, hogy akiről kiderült, arra elverték a port.

[00:46:38]Mondjuk például a a vidéki Magyarországon mondjuk megyénként egy-két értelmiségéről kiderült.

[00:46:43]Ők elvitték a balhét, a többiek meg remekül éltek tovább.

[00:46:50]Tehát, hogy erreben nincsenek mintáink valóban, hogy akkor ezt akkor vajon mit kell csinálni, hogy kell csinálni, de másfelől meg azt, hogy ennek következménye kellene, hogy legyen, hogy valaki ilyen kárt okozott, és e a kulturális életben ilyen őrületes problémákat hagyott örökül.

[00:47:20]Az azért jó lenne, ha jó lenne, ha valahogyan előkerülne legalább problémafeldolgozás szintjén.

[00:47:26]Ühüm.

[00:47:28]Most így ezek után könyvhét, mert ugye most egy ilyen furcsa pillanatban beszélgetünk, amikor szerdán beszélgetünk és pénteken fogják ezt látni a nézők és csütörtök délután indul az ünnepi könyvhét.

[00:47:40]Milyen így belemenni ebbe ebbe az ünnepbe alapvetően?

[00:47:46]Tényleg.

[00:47:46]Én remélem, hogy nagyon sok olvasóval találkozunk ismét, és hogy az olvasók a figyelme visszatér, mert te úgy érzed, hogy elment, tehát hogy nagyon én nagyon határozottan azt látom, hogy a hogy az élet legkülönbözőbb területein olyan mértékben dominál még mindig a politika és a a politikai diskurzus, hogy hogy kevéssé tud kevéssé tud az emberek lelkébe figyelmébe be férkőzni, hogy mondjuk például mi jelenik meg most az ünnepi könyvhétre, vagy hogy az ünnepi könyvhét szerepe, funkciója micsoda, miszerint ugye a vége van az évnek, mert az évnek nem december 31-én van vége, hanem amikor a tanév és a színházi évad végetér, és jön a nyár, és azért időzítették annak idején ezt a könyvet ide, hogy az akkor megjelenő könyveti termésből az érdeklődő olvasók úgy tudjanak szemezgetni, hogy a nyáron, amikor van idejük olvasni, akkor a a akkor azt magukévá telessék.

[00:48:53]Illetve ami akkor még egyáltalán nem volt evidens, ugye a könyvhét eredeti üzenete többek között az, hogy kézza ezt megfogalmazta, nagyon édesnek hat már manapság.

[00:49:04]az ingujban, az ingujban lévő író, miszerint a nem a parnaszuson ülő író, hanem a megközelíthető diskurzust folytató és a többi.

[00:49:14]Mivel akkor nem volt nem voltak közösségi médiumok, ez egy létező probléma volt persze.

[00:49:22]Úgyhogy ennek a folytatása a talán elindulhat.

[00:49:24]A covid után volt egy olyan könyvhét, amikor az őrületi gyönyörűsége volt, hogy az emberek kiszabadultak, és úgy érezték, hogy hogy az valami forradalmi üzenet, hogy odajönnek és azt mondják, hogy engem már nem érdekel, és itt vagyok, és meg akarom nézni, meg akarom fogni, hátha most is elindul valami ilyesmi.

[00:49:45]Nagyon kívánom.

[00:49:45]Ö most már nincs olyan jellegű szigora a könyvfétnek, mint egykor volt, miszerint ugye csak a listán lévő könyvek, és hogy csak akkor jelenhetett meg.

[00:49:57]Tehát sokkal nyitottabb a dolog, de ezzel együtt a tájékozódás jellege, a kommunikáció jellege megmaradt.

[00:50:10]Úgyhogy szerintem most szinte minden nagyvárosban, megyeközpontban lesznek újra standok.

[00:50:18]vagyis a szabadég alatt a jó időben odamehetnek az olvasók.

[00:50:24]És ennek ennek az ünnepnek az apropóján, ha kívánhatnál valamit a hazai könyvfiacnak, akkor mit kívánnál?

[00:50:31]Mert ugye hát most azért említetted ezeket a nonszens helyzeteket, hogy nem elérhető, nincs a közelben, és ha még oda is viszi a szerző jelesülte, akkor pedig nem tudja kifizetni, merthogy annyira annyira drága lett a könyv.

[00:50:46]Ugye ismerjük a a azt, hogy nem lehet 10%-nál nagyobb kedvezményt adni a friss megjelenésekből, hogy az könyvekre van 27%-os áfa, a többire, szóval, hogy millió milliós ebből vérzik ez a piac is.

[00:50:59]És azért beszéljünk a libri helyzetéről is.

[00:51:01]Szóval, hogy ez egy nagyon komplex Bizony, bizony és a a könyvtörvény és és a a ott van mit rendbe tenni bőven.

[00:51:11]A ráadásul ott ugye a nejlonozás és a teljesen átláthatatlan törvénykezés ugye ami direkt hagyott egy olyan helyzetet akár a szexuális felvilágosítás helyzet az öncélú szexuális ábrázolás ugye innentől kezdve a aki nekem nem tetszik az öncélú a a még meg tetszik az meg nem öncélú tehát hogy mármint úgy ért hogy haver igen.

[00:51:36]És és hát ezeket azért rendbe kellene tenni könyvpiaci, szakmai szempontok mentén, tulajdonosi rétegén, tehát hogy hogy egy független több piaci szereplő mentén, szabályos piaci verseny mentén tudjanak működni.

[00:51:57]Ugyanez a sajtó helyzetében.

[00:51:57]Tehát a az olvasó, a piaci igény szabja meg azt, hogy hogy ki az, aki jelen lehet.

[00:52:04]ö ne a ne a csak és kizárólag a kormányzati döntések mentén.

[00:52:14]És ugye akkor a a könyv szakma megmentése mellett egy nagyon kampány, csak egy mondatod, hogy a nyomtatott sajtó szerepét itt emlegettem az elején és beszéltünk róla, hogy környezetvédelmi intézkedéseknek álcázott olyan olyan csomag megvalósítása zajlik most, amely csomagnak az a következménye, hogy mindenhonnan kiszorul a nyomtatott sajtó.

[00:52:45]már szinte nincs olyan terület, és lassan a benzinkutak is föl fogják.

[00:52:49]Úgy értjük, hogy hol lehet megvenni.

[00:52:49]Nem lesz.

[00:52:52]És ugye és ugye itt amennyiben ez a kormányzat nem segít és nem terheli a azt a rendszert tovább, amelyik a a terjesztéstől az árusításig van, és ebben ebben a rendszerben az különösen az árusításoknak nem könnyíti meg a dolgát.

[00:53:12]És az utolsó benzinkutas is nem fogja azt a benzinkútrend azt mondja, hogy jó, figyelj, akkor a én azzal könnyítek a kollégákon, hogy ezzel nem kell vesződniük.

[00:53:23]Ühüm.

[00:53:25]Mert akkor végképp végünk van.

[00:53:25]És itt ráadásul nekünk is az a mi nekünk is össze kell fogni, mert itt most már nincs olyan, hogy külön kell küzdeni.

[00:53:33]Tehát a na ez sose ment, ez nem ment nekünk, de muszáj lesz most már.

[00:53:37]Tehát a nők lapjától az élet és irodalomig egy csónakban vagyunk.

[00:53:43]és még nagyon sok a sztoritól akármig.

[00:53:47]És nekünk most össze kell fognunk, és azt kell mondani, hogy amennyiben ez eltűnik, az egy polgári kulturális viszonyhoz való, tehát egy olyan hűtlenség, ugyanis a komolyabb dolgozatokat lélekről, gyereknevelésről, egészségről, mentális egészségről, művészetről, filmről és a többiről nem olvas el képernyőm.

[00:54:18]Biztos vagy benne?

[00:54:20]Hát vagy sokkal felszínesebben egy-két mondatot, 15 mondatot.

[00:54:23]Igen, beleolvastam, de teljesen más a viszonyulásod egy hosszabb dolgozathoz, amennyiben az nincs kinyomtatva.

[00:54:34]Ráadásul a közösségi életereit is másképp befolyásolja.

[00:54:38]Igen.

[00:54:41]Szóval, hogy nem nincs benne az a hétköznapjainkban, hogy hogy reggel megveszed egy kávéval, egy krozonnal, leülsz és elolvasod.

[00:54:47]Nem nem is sokszor nem is így élünk.

[00:54:50]És azért ugye beszéljünk arról is, hogy nagyjából négy napig volt hír, hogy mi történik a népszavával.

[00:54:56]Több mint 150 év után ugye a jelenleg sincs print kiadása egy napilapnak úgy, ahogy elérhető digitálisan.

[00:55:07]Hát és pár napos hír volt, és annyi és a a ott ott sem a ott ott is az a tulajdonképpen mi felelősségünk is, hogy ott a többiek mi nyomtatott sajtó.

[00:55:18]És itt ilyen értelemben most az, hogy ez egy napilap a ugyanabban a csónakban van.

[00:55:22]Ezt még egyszer hangsúlyozom, hogy igenis azt mondani, hogy gyerekek, hát azért itt egy hagyomány van, egy szerkesztőség, egy tudás mögötte, és ugyanez megtörtént a népszabadsággal, nem lehet visszacsinálni.

[00:55:34]Hát te tudod, egy redakcióa fölépül tudásban, hagyományban és a többi.

[00:55:40]Igen.

[00:55:40]Csak ugye erre erre lehet, hogy valaki most azt mondja, hogy hát ez az élet megy előre, ugyanazok a műhelyek megvannak, csak most már máshogy hívják őket, és és online kell őket keresni meg a YouTube-on és videós formátumokban.

[00:55:55]Én értem.

[00:55:55]A azt mondd meg nekem akkor, hogy a a ezeknek a felületeknek a kultúrához való viszonya milyen?

[00:56:04]Mennyit szerepel ott?

[00:56:04]Milyen értelemben gondolkodnak kultúráról, filmről, irodalomról?

[00:56:11]Mondjuk beszéljek például a Telexen azért van helye a kultúrának és és utó utóbbi utóbbi másfél évben rendkívül sokat javult a helyzet.

[00:56:20]Valóban nagyon sokat javult a helyzet.

[00:56:23]a kultúrához való viszony, az, hogy egyáltalán ennek a diskurzusnak része legyen, ez radikálisan javult itt.

[00:56:29]Az az az való igaz.

[00:56:33]A és ennek én nagyon örülök.

[00:56:35]Nem a nem nincs ebben benne valamennyire nyilván a szabályozói háttér, amiről beszéltél, ez most, hogyha van rá szándéka, simán tud változni.

[00:56:45]az, hogy hirtelen azért is kerülnek ezek a ezek a műhelyek nehéz helyzetbe, mert mert most már hátradől az egykori támogató meg meccénás, és azt mondja, hogy kormányváltás van, nincs nyomás, oldjátok meg a piacról, ha van rá igény, akkor akkor legyen elég hirdető.

[00:57:00]Én ezzel most már nem szabadságharcolok többet.

[00:57:08]Reméljük, hogy a azért a a megszínások azt a felelősséget, hogy hogy ők amennyiben abban a társadalmi szerepben vannak, és lehetőségük, anyagi lehetőségük van rá, akkor a akkor a a van felelősségük a kultúrával szemben, akkor a ebből nem vonulnak ki, vagy újra megtalálják azokat a forrásokat, lehetőségeket, társadalmi szerepet, ami ami ami számukra feladatot, pozíciót, lehetőséget ad.

[00:57:42]Nagyon bízom benne, mert azért itt kedvő szerdára nem fog változni semmi, és a a nem lehet, még egyszer mondom, tehát hogyha egy színházi műhelyt szétkergetnek, nem lehet visszacsinálni.

[00:57:55]Ugyanez egy folyóirattal, ha az megszűnik, annak azt a hagyományt nem tudod létrehozni.

[00:58:04]Ekkora veszélyben van az és?

[00:58:06]A az és is nagyon nagy gondban van nagyon sok szempontból.

[00:58:09]Legfőképpen az, hogy a az a minta, amiről beszélünk mi szerint a befogadás formái, hogy működnek, az az nem öröklődik.

[00:58:17]Tehát mondjuk, ha le 40 év után lemondják a lapot, akkor Gabika a a mi mindenesünk lelke alapnak odatelefonál és megkérdezi, hogy de hát tudunk valamit segíteni, átütemezni?

[00:58:36]G anyagi gondok vannak, beszéljünk róla?

[00:58:39]Nem, nem, nem.

[00:58:39]Meghalt a papa.

[00:58:42]Ühüm.

[00:58:44]A azért érdekes ez a dolog, mert az élet és irodalom például az az egyetlen olyan kulturális hetilap ugye két könyvből áll.

[00:58:52]Az első részében az úgynevezett élet, ott politika, gazdaság, közélet.

[00:58:57]Második része egy mondjuk példá nagy essével indít és utána kortárszép irodalom, nem víruslogikával, vagyis csak ott hozzáférhető kortárszirodalom, azt látod, mi lesz a jövőkönyv piaca.

[00:59:10]beleolvashatsz a jövő könyveibe, m ki lesz a menő a legmenőbb bíróktól az utána és így valódi könyvkritika, nem a úgynevezett könyvmertető, amiért a kiadó fizetett és természetesen az van odaírva, hogy a könyv jó, hiszen a ezt rendelte meg a könyvkiadó.

[00:59:32]filmkritika szintén független, nem a terjesztő által megrendelt zenekritika, koncertkritika és tényleg tévkritika és a többi.

[00:59:42]Tehát, hogy olyan, tehát egy magára adó polgári értelmiségi, ha nem olvasést, akkor nem értem, hogy hogy érted a ebben a kulturális térben miért nem érzi miért nem érzi ennek a belülről jövő természetes igényét?

[01:00:00]Ühüm.

[01:00:03]Én remélem, hogy ennek ez is föl fog támadni és működni fog.

[01:00:08]Ebbe te mennyire tudsz belerakni személyes erőfeszítést, energiát, erőforrást?

[01:00:13]Igyekszem a minden létező felületen felhívd a figyelmet.

[01:00:16]Azt látom, hogy posztolsz róla, de azon túl tehát hogy nagyon nagyon érzem, hogy mé mert ebbe fel lehet őrlődni malom vagy szélmalomharcnak tűnő küzdelmekben.

[01:00:28]Fel hát a metrótól az akármíg, hogyha utazom és vagy ülök valahol, akkor én mindig nyomtatott sajtót olvasok.

[01:00:35]És ez szándékos.

[01:00:35]Szándékos a hogy a hogy hogy minta múltkor megkérdezte egy fiatalember, hogy lefotózhat-e, mert a nagyapját látta ilyennel utoljára.

[01:00:49]Hát az nem esett jól.

[01:00:49]Mondtam tőlem, lefotóz.

[01:00:51]Persze, hát úgyse látszom, mert tartom az ést.

[01:00:53]De hogy hogy és azt azt a fajta például a zenéhez való viszonyban is előkerült ez.

[01:01:06]Visszajött a bakelit.

[01:01:06]Visszajött a bakelit.

[01:01:09]És mi abban reménykedtünk, hogy a nyomtatott sajtó is ezzel a logikával fog visszajönni, és a könyv is ezzel a logikával fog túlélni, hogy más a befogadás formája, ha egy algoritmus adogat neked dalokat, és ő dönti el, hogy te mit hallgatsz helyetted.

[01:01:26]Igen.

[01:01:28]Sokkal mélyebb, igazibb az, hogyha te azért kell, hogy valamit tegyél a a kezeddel csinálod.

[01:01:34]A a zenében más a hang minősége is, más a más a logikája.

[01:01:42]Tehát például nagyon nehéz elmondjáni egy mai 20-asnak, hogy mi az album és mi az albumnak a logikája, hogy az a zenész gondol valamit a világról, hogy a akar egy koncepciója van, mesél valamit arról, hogy hol élsz, miben élsz, milyen városban, mi vesz minket körül, mi bánt minket, mi és abval ebből létrehoz egy atmoszférát, egy világképet, és neked az jelenthet valamit egészében.

[01:02:14]Igen.

[01:02:14]Nem a dalok futáshoz, dalok szomorúság idejére olyan mértékben primitizál, olyan mértékben kicsinyes, nevetséges, bocsánat, nem, de ehhez azt kell, hogy a az a szerző, az az alkotó a személyessége révén behúzza a közönséget.

[01:02:37]Most már a personalizáció ez a kulcs.

[01:02:39]És akkor talán való valószínűleg igen.

[01:02:44]Az ívre is kíváncsi lenni.

[01:02:44]Valószínűleg igen.

[01:02:45]Én én ez a fajta befogadó vagyok, aki kíváncsi, aki akarja érteni, hogy hol él, és ehhez neki segítség kell, és ehhez a segítség.

[01:02:53]Ez ehhez ad nekem egy színházi előadás, ad nekem egy egy album, meg ad nekem egy könyv természetesen.

[01:03:02]Mertogy mertogy ugye ez a lényege, tehát hogy kapsz egy gyomrost, begörnyedsz, hiszen fölismered, úristen, én is ebben a nyomorban ebben tozódom.

[01:03:13]Ez és azt mondod a ebben a tükörhelyzetben, hogy jó, hát akkor nézzük, hogy mi van.

[01:03:18]Egy nem vagyok egyedül.

[01:03:22]Kettő nem kell tökéletesnek lenni.

[01:03:25]Három, akkor ebben megpróbálok a a a helyzetből kihozni valamit, és valamilyen megbékéléssel és elfogadással elindulni.

[01:03:37]Kitől?

[01:03:37]Milyen alkotótól kaptál legutóbb egy ilyen támasztást?

[01:03:39]És mi volt az?

[01:03:42]A Spirónak kijött a 86-os évről szóló naplója.

[01:03:50]Döbbenetesen izgalmas olvasmány arról, hogy honnan hova kerültünk, arról, hogy miben éltünk akkor, milyen dagonyákban, mi még fiatalok, gyerekek voltunk.

[01:03:58]ö másfelől milyen figyelemben, milyen egymásra figyelésben, és annak milyen következményei vannak a máig a abban, hogy hova jutott az irodalmi élet.

[01:04:12]És azt van benne egy elég vasos kordokumentum is.

[01:04:20]Döbperetes dolgok vannak benne.

[01:04:23]Hogy mi történt az elmúlt 30 évben az irodalmi élet szétszakadásában, és hogy hogyan annak a gyökerei ott megvannak.

[01:04:30]őrületes.

[01:04:30]Tehát, hogy a egy van egy írószövetségi közgyűlés, aminek a elindulása, hogy ki hogyan, mi kinek milyen felelőssége van benne.

[01:04:43]Hát nekem nagyon izgalmas olvasmány, de mint kordokumentum egyébként szerintem egyébként is az, aki nem az irodalom élet felől nézi, annak is nagyon izgalmas.

[01:04:54]Ez az a fajta élmény, hogy akkor hát innen szétnyerni.

[01:04:57]Hát egy kicsit igen.

[01:04:58]Ühüm.

[01:04:58]egy kicsit igen, meg hogy nincs új a nap alatt, és hogy egyszerűen folyton ugyanabban dagonyázunk.

[01:05:03]És ezt nyilván az új Ziásáztól kezdve máig el lehet, csak gondoltam, hogy a végére valami optimistább sikerült a bocsánat, hogy ez igen.

[01:05:17]Hát sok jó szöveg kijött most különben, ami ami lehet meg én szerintem pezseg a színházi élet is, és hogy a aki el tud jutni és nem akkor jár színházba, amikor a babysitter ráér, mert ugye mi ezek nem mi vagyunk.

[01:05:34]Igen.

[01:05:34]Igen.

[01:05:34]Akkor az a akkor az a és akkor megy, amikor azt játszák, amit ő érdekel, azt annak tök jó.

[01:05:41]Hát figyelj, még 10 év és utána már akkor megyünk, amikor szeretnék.

[01:05:44]Hihetetlen.

[01:05:44]Ez így a fog sze.

[01:05:46]Így van.

[01:05:46]Köszönöm szépen, hogy itt voltál.

[01:05:49]Köszönjük szépen a figyelmet.

[01:05:51]Iratkozzanak fel a Szintentú YouTube csatornára, és találkozzunk jövő héten szerdán, és vigyázzanak magukra.

[01:06:01]K