Péterfy Gergely: Kutyaütő dilettánsokra szórtak ki milliárdokat

[00:00:00]ez a fajta mérhetetlenül agresszív tahó [zene] viselkedés, aminek egyik értelme az volt, hogy hogy fölháborítani, hetzelni az értelmiséget, másik pedig, hogy közben ezér itt azért a lóvét elrakni.

[00:00:10]A NER ideje alatt tényleg az volt a lényeg, hogy embert emberrel összeugrasztani, minél minél több társadalmi kis mini konfliktus legyen az emberek, minél több időt töltsenek haraggal, gyűlölettel, fortyogjanak satöbbi.

[00:00:26]És akkor ebből húzott hasznot a a maffia.

[00:00:28]A széles társadalmi csoportok nagyon huzamos [zene] időn keresztül nagyon sok sérelmet szenvedtek el.

[00:00:35]Nagyon sok embernek huzamos időn keresztül nagyon sok pénzét lopták el.

[00:00:39]És huzamos időn keresztül nagyon-nagyon sok ember pökhendin parádézott az ellopott pénzzel és hetszelte és cukkolta azokat, akiktől ezt a pénzt ellopták.

[00:00:47]Ez bosszúért kiállt.

[00:00:50]Mindenkiben, aki ezt, aki ennek elszenvedő aranya volt, abban jogosan él a bosszúgy.

[00:00:55]Itt össztársadalmi szinten lett rettenetesen elbaltázva valami, mert azért a a nert azért azt csak megválasztotta valaki.

[00:01:08][zene] Üdvözlök mindenkit.

[00:01:11]Ez itt a Szintentú következő adása.

[00:01:13]Szokás szerint most is elmondom, hogy a Szintentu Krug Emiliával YouTube csatornára, ha feliratkoznak, megnyomják a kis csengő ikont, akkor azonnal értesülnek arról, hogyha újabb tartalom, újabb videó kerül fel a csatornára.

[00:01:27]Ha pedig ezek tetszenek, akkor a szintentol.hu oldalon lehet támogatni, hogy minél több ilyen videó és beszélgetés elkésül elkészüljön.

[00:01:36]Például az, amire most készülünk.

[00:01:38]Péterfi Gergellyel, köszönöm szépen, hogy eljöttél.

[00:01:41]Köszönöm a meghívást.

[00:01:41]És ugye ezt a beszélgetést mi már júniusban egyeztettük, amikor legutóbb itthon voltál a az ünnepi könyvhéten.

[00:01:47]Azt tudom, hogy abban nem volt nagy változás, hogy megint elkapott titeket az uhé menetrőszerűen ünnepi az hiába teszik arrébb az ünnepi könyvet, a megy után követi.

[00:01:58]Igen.

[00:01:58]Tehát ez már hagyomány.

[00:01:59]Ez abszolút.

[00:02:00]De úgy amúgy milyen volt most itthon len?

[00:02:02]Hú, nagyon nagyon jó.

[00:02:02]Ez ez tényleg ilyen euforikus érzés volt.

[00:02:06]Egyrészt ugye nyilván a a választás éjszaká is itt voltunk, és hát az a egész Dunapart ott a Batyányi tértől meg a mindenkivel összepacsizni, mindenkivel puszilkodni.

[00:02:19]Tényleg ez a újrafelismerése annak, hogy hogy ez egy ez egy élő és szeretetteljes közösség, és hogy ez az ország van és működik, bla bla bla.

[00:02:26]csodálatos volt.

[00:02:28]És ez azért átment a könyvhétre is, tehát azért megvolt az eufóriája annak, hogy hosszú-hosszú évek óta ez megint vagy ez az első szabad, kinek hogy mert ugye én én én emlékszem olyan ünnepi könyvét 89-ben, amikor az első szabad ünnepi könyvét, és akkor annak is volt egy eufóriája, de ennek ennek most más konzisztenciájú, más típusú eufóriája volt.

[00:02:51]Nyilván velem [horkantás] is telt az idő, meg az országgal is telt az időt, meg egy más perspektíva.

[00:02:55]Meg persze az irodalom is más helyzetben van, meg a könyvek világa is más lett, más az üzenete, máshol van az értelmiség pozíciója, de még így is ugye mérhetetlenül sok ember volt kint, iszonyatosan sokat dedikáltam, rengeteg, rengeteg olvasó jött kifejezni a a szeretetét, a kíváncsiságát, érdeklődött, beszélgetett.

[00:03:14]Tehát a megvolt az a az a csodálatos funkciója, ami ami ennek a budapesti könyvhétnek, illetve az országos könyvhétnek mindig megvolt.

[00:03:23]Előtte, vagyis a könyv könyvhét alatt ugye a Szegedi könyvhetet Éva feleségem nyitotta meg, és akkor ott is lent voltunk, és hát annak is volt valami fantasztikus, csodálatos pezsgése.

[00:03:35]Te magadban hogy hasonlítod össze a 89-es eseményeket és az akkori első szabadkönyvhetet meg a mostanit?

[00:03:40]Ö két alapvető különbség van.

[00:03:43]89-ben ugye én assiszem 22 éves voltam, egyetemre jártam és akkor döbbenten figyeltem azt, hogy mennyire egyedül van az ember értelmiségént budapestiként az eufóriájával a rendszerváltás iránt, merthogy a társadalom nagy része, nagyon sokat jártam vidékre, meg nagyon érdekelt, hogy hogy mi van, az teljes apátiában, teljes közönnyel inkább kedvetlenül figyelte ezt a változást, hiszen ott a történelem hanem az emberek feje fölött hozott valamifajta döntést.

[00:04:16]Szovjetunió összeomlott és hát ott tulajdonképpen mindenki annyira belenőtt a kádárkorba, tényleg, ahogy a csodálatos ugye most 10 éve elhunyt Eszterázi fogalmazott, hogy 56-ban a rendszer úgy rázta le magáról a az ország úgy rázta le magáról a rendszert, mint kutya a vizet, de 89-ben már nem lehetett eldönteni, hogy hol végződik a víz és hol kezdődik a kutya.

[00:04:38]Ühüm.

[00:04:38]És ez valóban így volt, hogy hogy a a az emberek annyira bele beleszervültek a a kádárkori trutymó penész koktélba, hogy hogy az ott bedunsztolta az embereket, és nem sok vitalitás maradt, meg nem sok érdeklődés, meg az egész ilyen bedöglött és és ezért az a az értelmiségiként megélni a könyvet, az egy ilyen nagyon exkluzív dolog volt, mert az ember azt érezte, hogy ti nép, ti nem tudjátok, nem értitek izé, tehát volt elindult onnantól kezdve az a fajta értelmiségi attitűd, ami aztán egyébként tök negatív és tök rossz irányba ment.

[00:05:16]Tehát az a fajta elitizmus, hogy hogy mi értjük, de a a nép nem érti.

[00:05:20]Ugye ez ez ennek egy nagy története van, hogy ezzel hogy fcsolt be a az értelmiség, és hogy kellett paradigmát váltani már, aki váltott paradigmát.

[00:05:29]És most viszont az érződött, hogy igen, ezt ezt ez az ország csinálta meg.

[00:05:35]Tehát, hogy ez egy teljesen közös eufória volt, amelyben amelyben az volt, hogy minden egyes választó meg minden egyes budapesti tudta azt, hogy ő ő ennek személyesen személyesen résztvevője.

[00:05:44]És ezért a közösség élmény volt ebben a tehát, hogy nem külön az ember értelmiségiként a mag maga könyveivel ott ül valamifajta pulpituson vagy elefáncsontolonyban, hanem hogy egy nagy közösségi élménynek a része.

[00:05:55]És ebben ez volt most a csodálatos.

[00:05:57]írtál a HVG tárca sorozatába is egy egy írást azzal az élménnyel kapcsolatban, hogy amikor visszamentetek Olaszországba, és ott mindenki értesült erről a választási eredményről, akkor például a Fábió nevű vendéglátós ott azonnal hozta neked a grappát, meg az ukrán takarítónők, betegápolók, mindenki gratulált, és hogy egy olyan érzésed volt kábé mintha vagy foci VB-t nyertünk volna, vagy egy háborút, hogy ők ezt így kommunik álták feléd.

[00:06:29]Neked is ilyen érzésed volt ezután, hogy ez ekkora dolog, vagy vagy esetleg a kővilág ezt fölnagyította, és benned ez azért nem volt ilyen súlyó?

[00:06:39]Nagyon-nagyonstatikus volt.

[00:06:39]Eufóikus volt, ekztatikus volt, elképzelhetetlen volt.

[00:06:44]Én aztán azóta már nagyon sok barátommal beszélgettem, akik akikkel együtt rágtuk a körmünket a a választás éjszakáján, hogy nem csak én voltam az egyetlen, aki nem hitte el az utolsó pillanatig, hogy ez meg fog történni.

[00:06:57]Tehát, hogy hogy tényleg volt egy olyan olyan stressz, hogy egyrészt történik valami, másrészt, hogy mégis az egész csak egy illúzió, és hogy hogy ez nem tud áttörni a választói akarat satöbbi.

[00:07:10]És akkor ennél nagyobb, annál nagyobb volt az öröm, minél inkább ez megtértő.

[00:07:13]Tényleg a a hihetetlen, a csodáknak kijáró mágikus eufória volt ez.

[00:07:15]Tehát tényleg mintogyha nem tudom a kinek a hite szerint valami valamifajta csodás dolog megtörtént volna.

[00:07:24]És ez az eufória, ez a politikai iránt érdeklődő, vagy ebben a helyzetben valamilyen érintett, lásd mondjuk éppen ukránok csoportokban ott a mi kis olasz városunkban ugyanígy lecsapódott.

[00:07:37]Tehát, hogy ez mindenki érzékelte, mindenkihez eljutott, hogy ez valamilyen történelmléptékű dolog.

[00:07:42]Talán akkor nagyobbnak látszott az a fajta történelmi jelentősége, hogy ez politikai vagy világpolitikai szinten mennyire reccsenti meg a azt a fajta szélső jobb jobboldali identitárius satöbbi satöbbi mozgalmakat és hogy ennek milyen kihatása lesz a francia politikára vagy a brit politikára satöbbi abban lehetséges, hogy hogy az ember túlbecsült-e mert hogy talán pont ebben a tárcában írtam azt, hogy hogy hogy itt egy a feladatára alkalmatlan Napóleon vesztett vesztett csatát, és hogy és hogy ez ez egy ez egy történelmi dominónak a kezdete.

[00:08:21]Bár csak úgy lenne, ezt nem tudjuk, vagy ez még most sem látszik, de még mindig azt gondolom, hogy akkor is világtörténelmi jelentőségű ez a választási győzelem, hiszen Magyarország történetében ilyen még nem történt.

[00:08:34]Ilyenfjta választói forradalom Magyarországon még nem volt.

[00:08:40]És ilyen eufóriát sem élt át szerintem.

[00:08:42]Ö szerintem ez az ország már mérhetetlenül régen.

[00:08:44]Naj beszéljünk nyilván arról, hogy ezzel most mit kell és lehet kezdeni, de egy picit, hogyha személyesebb oldalról közelítjük meg, akkor most már én se tudom, hogy ebben a tárcában vagy egy másik tárcában, de amikor összefoglaltad, hogy hogy hogy miért kellett nektek mentális menekültként gyakorlatilag elmenni az országból, akkor úgy fogalmaztál, hogy a ne négy dolgot akart elvenni.

[00:09:08]A hazám, merthogy hazáruló lipsi vagyok.

[00:09:14]a pénzem, merthogy az ellenzéki értelmiséget elkezdték a kultúra tereiből kiszorítani, a munkát, merthogy nevetségesen alacsonyak például az egyetemi fizetések és a jó kedvet.

[00:09:22]Na most nekem úgy tűnik azokból, amit rólatok lehet tudni, hogy hogy az utolsó három az rendben van, hogy van jó kedv, van megélhetés, van munka, de ezzel a hazadologal most álltok?

[00:09:37]És és mi van azokkal, akik most érzik úgy, hogy tőlük elvették a hazájukat?

[00:09:44]Igen, ez nagyon szép, ez nagyon szép kérdés, és ezzel nagyon sokat töröm a fejem, hogy mertogy közvetlen kontaktjaim nincsenek csalódott fideszesekkel, hogy hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik akik al most ki szalad a talaj.

[00:09:58][sóhajtás][zihálás] Ehhez ez egy ez egy hosszú hosszú mentáligényés folyamat lesz, amíg amíg valahogy és ebben nyilván az új közmédiának meg mindenféle mindenféle állami szervezeteknek nagyon-nagyon fontos feladata van.

[00:10:15]hogy hogy ezt szépen, finoman, tapintattal, lassan végig követni embereket azon a folyamaton, hogy egy teljesen hamis tudatból, egy teljesen festett és vetített valóságból át kell valahogy menni a valóságérzékelésbe.

[00:10:32]De talán nem is erre vonatkozik a kérdésed.

[00:10:34]A amikor ez így a 2000 10-es évek második felében így elkezdődött az a az a gondolkodás, hogy fú, tök jó lenne, tök jó lenne most nem itt lenni.

[00:10:47]Ennek egy csomó oka volt.

[00:10:47]Ennek ennek csak egy töredéke politikai.

[00:10:49]Tehát ebbe egy csomó olyan dolog volt, hogy mi eljutottunk ugye abba a periódusba, amikor a gyerekek már felnőttek.

[00:10:55]És ugye az egy nagyon-nagyon furcsa pontja a felnőtt életnek, amikor a gyerekeid, gyerekeidnek már nincs rád szüksége, vagy nem úgy van szüksége.

[00:11:03]Tehát már nem kell ott lenni, nem kell elmenni a gimis ilyenolyan bigyókra, meg nem tudom, meg nem kell menni erre, arra, meg nem kell vinni edzéssel, hanem és akkor egyszer csak ott vagy és iszonyatos mennyiségű fel feladat eltűnik az életedből.

[00:11:17]És akkor azt az űrt valahogy be kell pótolni.

[00:11:18]Tehát ez is volt benne.

[00:11:18]És akkor így egyszer így valamilyen valamilyen agoló elővettem a kis személyigazolmányimat, és nézem így hát bakker, hát ezen eogó van.

[00:11:26][horkantás] Tehát én én én mit tipródok?

[00:11:30]Én egy én egy olyan jogi konstrukciónak vagyok a a jogalya, amelynek ez a logója, és amely nem ér véget a Sopronnál, meg nem ér véget a a határvonalnál, hanem hanem ennél egy sokkal nagyobb egység.

[00:11:49]És és akkor az én kölykeim már tökre élték azt, vagy legalábbis akkor már nagyobbak, akik már kint voltak, hogy hogy tényleg van ez a ez az európai tudat.

[00:12:03]hogy tökre lehet abban élni, hogy az ember Európa egyik városából a másikba él, itt tanul, ott dolgozik, és hogy ez milyen tök jó, és hogy ebben az a a gyerekeink generációja már már ebben él, sőt már korábbi generációk is élnek ebben.

[00:12:17]És akkor én ezt így elkezdtem még jobban megtanulni, amit egyébként éreztem, meg az okmány is mutatott, és akkor tök jó érzés volt az okmány által igazolt országnak egy másik városába költözni, ami egyébként egy napi járóföld attól a várostól, amelyben most beszélgetünk.

[00:12:33]Tehát, hogyha nekem itt dolgom van, akkor én ott reggelök az autóba, és este hazáérek.

[00:12:37]Ühüm.

[00:12:37]Ö és viszont tehát, hogy hogy én nem érzek határ.

[00:12:44]Tehát ugye mi az én identitásomban ez úgy kezdődött, hogy voltak az emberek, akik diszidáltak, meg voltak az emberek, akik nem diszidáltak.

[00:12:53]És ugye a közbeszéld az az úgy szólt, hogy akik diszidálnak, azok csúnya hazaárulók, azok elvesztették a becsülettüket, azok izé nem tartottak itt kivel.

[00:13:00]Tehát az egyik oldalról, hogy nem szenvedtek itt, mi itt szívunk, ők pedig ott izé isszák a koktélt a a Rivierán.

[00:13:06]Ö, vagy pedig ugye a a a hatalom felüli beszédit, hogy ezek semmire kellők, ezek linkek, ezek huligánok, ezek drogosok, ezek nem tudom micsoda, el elhitték a nyugati maszlagot, bla bla bla.

[00:13:16]És hát ez ez a narratíva, ez nagyon benne van a társadalomban.

[00:13:21]Tehát nagyon-nagyon meg van tekeredve a közbeszéd azzal kapcsolatban, és én is mérhetetlen sok ilyen kommentet kaptam, hogy én mit dumálok külföldről, és mondom, hogy drága ember, hol tehát Kolozsváról mondjuk lehet dumálni, vagy vagy bécsújhelyről lehet dumálni, vagy a fertőtó agy csónakból melyik pontról lehet még dumálni?

[00:13:40]Tehát hogy ez nincs, tehát ezek a határok már nincsenek, és ilyen értelemben az sincs, hogy az ember h nem beszélhet haza, mert hogy nincs nincs egy ilyen elválasztóvonal.

[00:13:48]És ezt az utóbbi években baromi izgalmas volt megélni és megtapasztalni, hogy ebben nem csak én vagyok így, hanem hogy mérhetetlenül sok európai honfitársam különféle nák fiai és különféle anyanyelvet beszélő emberek.

[00:14:01]Ö ugye ez ez is egy nagyon frappáns megfogalmazás, hogy ebből a kelet-európai túlélési gyakorlatból lett egy mediterrándolse vita, de ez mind múlott, hogy ez nektek ilyen jól sikerült, mert azért nagyon sokan vannak, akik ezzel nagyon megküzdenek és vissza is jönnek akár.

[00:14:20]Emília, szerintem ugye alapvetően nem mindegy, hogy az ember, tehát ott ott válnak el az a dolgok, hogy az ember milyen milyen munkát végez, és milyen perspektívában ból nézi azt a a helyet, ahonnan eljött, és ahova ahova áttelepült.

[00:14:34]Tehát hogyha Sopronból elköltözöm Kecskemétre, akkor azt két külön dolog, hogy én oda mondjuk digitális novádként megyek és közben Stockholmban van az a cég, ahova le kell adnom valamit, de hogy Kecskeméten találok egy pofásabb ingatlant, ahol nagyobb a medence, olcsóbb a bérleti díj, és akkor oda átmegyek a soproni kevésbé jó adottságú lakásomból.

[00:14:57]Ö és akkor értékelhetem eszerint azt a két helyet, hogy itt nem tudom jobb a levegő, de ott nem tudom, ott többet esett az eső, bla bla bla.

[00:15:07]Ühüm.

[00:15:07]Ö viszont, hogyha egyik gyárból a másikba mész munkát vállalni, ö és mondjuk ez egy másik országban van, ahol idegen nyelven kell tudnod [torokköszörülés] megértetned magad, és és ott féligmeddig [horkantás] ugye úgy tekintenek rád, mint egy mint aki nem ebbe a rendszerbe tartozik, nem itt nem itt tanulta meg a dolgokat, nincsenek itt barátai, nincsen itt itt családja.

[00:15:28]Tehát munkavállalónak menni, vagy digitális nomádnak menni, az nagyon más.

[00:15:33]És ezért azok a városok például, ahol mi is élünk, meg meg Itália meg a Mediterránnak a nagyon sok része, az egy ilyen digitális nomád paradicsom, mert nagyon nagyon nagyon nagyon sok ember a világ rengeteg pontjáról a a olcsó élet, a jó időjárás, a a jó borok, a a jó kaják, a mindenféle miatt megy oda, valamit megcsinál a laptopján, a a valamit és és egyébként ott él.

[00:15:57]Ö nagyon érdekes, hogy hogy te elmondtod, hogy ennek a digitális nomád életformának mennyi előnye van.

[00:16:04]Viszont ugye a a legújabb regényben, a Digóban, ami gyakorlatilag ezt az élethelyzetet járja körbe, ott viszont éppen nagyon sok negatív élménye van a saját megélésével kapcsolatban is, Winternek, a főhősnek, meg egyébként a az otthon maradottakkal kapcsolatban is.

[00:16:22]Tehát, hogy ő egy olyan nem spoilerezzük el az egész történetet.

[00:16:28]Igen, de azért a karaktert úgy kell elképzelni, mint aki mint akiről te őszintén leírod, hogy gyakorlatilag át átveri az ügyfeleit, akiket kócsol, és csak pont a pénz arcalakassza felé meg szempontból végzi a munkáját.

[00:16:45]Az otthoniaktól gyakorlatilag teljes megnemértést kap, és azt a korábbi kormányzati narratívát, hogy hogy tudtok ott élni, ahol már a gáz is alig van, és hogy megerőszakolják a feleségeiteket és lányaitokat.

[00:16:56]Miközben ő hazamenve azt látja, hogy egyre nagyobb a távolság a kopott arcok, kocsik, utcák Magyarországa és az ő élete között.

[00:17:06]Tehát miközben ti kivirágzottatok ebben a ebben a könyvben, ez a főhős ennek egy nagyon-nagyon ellenpéldáját mutatja.

[00:17:17]Nagyon-nagyon sok hozzánk hasonló lévő emberrel kontaktáltam, barátkoztam, beszélgettem kíváncsian faggatva az ő léthelyzetüket, és pontosan arra a arra voltam kíváncsi, hogy vajon az az a pozíció, amiben én vagyok, és az a a az a mód, ahogyan én élek, az egy mekkora spektrum, annak egy mekkora tóligje van, és mások ezen hol helyezkednek el, és milyen tapasztalataik vannak.

[00:17:39]És akkor én egyrészt mire számíthatok?

[00:17:41]Ö másrészt másrészt hogy hogy tudok úgy élni, hogy milyen milyen hibákra kell fölkészülnöm magamtól és milyen veszélyekre kell fölkészülnöm a külvilág felireet tudatosan vizsgáltad a saját perspektívátok szempontjából, hogy nek ez úgy kezdődött Emria.

[00:17:57]Képzelessünk belépzeld el Emilia, az úgy kezdődött, hogy hogy 2016 171 valahogy így dolgoztam a klub rádióban és csináltam a rengeteg sok csütörtök délelőtti interjút a kivándoroltakkal.

[00:18:10]Ühüm.

[00:18:13]És én ez az a annak a projektnek a része volt, hogy én tökre meg akartam kérdezni embereket, hogy figyelj, Józsi, te kimentél, ezt meg ezt csinálod, mik a tapasztalataid, hogy éled meg, hogy gondolsz haza, be te veled milyen változások történtek, ha akarsz jönni, nem akarsz-e hazajönni?

[00:18:28]És és ezekből lettek ezek a műsorok.

[00:18:31]Én voltam arra kíváncsi, mert én akartam elmenni, hogy hogy ez hogy van.

[00:18:38]De te csak 21-be mentetek el?

[00:18:38]Aztán csak 21-ben, de közben megcsináltam 200 interjút.

[00:18:42]Én előtte már elkezdtet a kez és akkor nagyon-nagyon sok interjút csináltam és nagyon-nagyon széles spektrumban láttam rá magyar kivándorlókra a Európa legkülönfélébb helyein, hogy hogy mit csinálnak és hogy csinálnak.

[00:18:57]És akkor elkezdtem már ezekből begyűjteni a tapasztalatot.

[00:18:59]És ezek a dolgok most nagyon-nagyon jól jöttek a regényírásnál.

[00:19:03]Végül mindenből regény regény lesz.

[00:19:05]Az az valahogy úgy író.

[00:19:08]Igen.

[00:19:08]Ha az ember ír, akkor úgy alakul a dolog, hogy végül minden minden minden valami jegyzet anyagá válik, ami aztán hasznosul valamilyen karakterben.

[00:19:14]Ö és aztán ezt itt a terepen is folytattam, és nagyon-nagyon sok olyan figurát láttam, aki aki aki lecsúszott, aki mellé ment, aki nem úgy gondolta, aki aki val aki valahogy valahogy valahogy lesodródott az útról ebben a manőverben.

[00:19:32]Ö és még olyanokat is, akik egyébként mint például Winter a a Digónak a főhőse egész jó adottságokkal indul neki ennek a helyzetnek.

[00:19:43]Ö de nála a a személyes karakterjegyek, a kelet-európai mentális öröksége és szocializációs öröksége a családja és az a környezet, amelybe belekeveredik.

[00:19:57]Ezek együtt tolják egy majd meglátja olvassuk majd meglátja hova, de hogy nem a legjobb helyre.

[00:20:04]Ühüm.

[00:20:05]Ö és viszont ebben a könyvben vannak olyan olyan karakterek akik hozzám hasonló életet élnek.

[00:20:11]Tehát mit tudom én, Dr.

[00:20:13]Reinhard vagy valamilyen figurák, akik viszont akinek sikerült, aki aki aki valahol valahol megfogott egy olyan pozíciót, hogy nem sodródott r egyik egyik felől se le az útról.

[00:20:26]Egyelőre nem tudjuk, hogy ez ez hova megy, de hogy ez egy nagyon veszélyes kaland.

[00:20:33]Mert hogyha, mert hogyha elmész egy másik városba, egy tényleg másik városba, mondjuk Kolozsvára, vagy Bukarestbe, vagy Varsóba, vagy Krakóba, vagy Túdiba, ott tényleg, tehát ahol idegen nyelven beszélnek, azért mások a kaják, tehát ami kellően odébb van ahhoz, hogy jellemzően sok dolog más legyen, akkor akkor azért ott nagyon érdekes dolgok történnek az emberben.

[00:20:56]Tehát elindul egy újjászületési folyamat, tehát újra programozza magát a a tudat.

[00:21:01]És tulajdonképpen egy ponton megtörténik az, hogy az ember egy reboot egy rebootot érez.

[00:21:08]Olyan mintogyha így tényleg így megráznák a tabulát, ugye?

[00:21:13]Tabula rázak.

[00:21:13]Tehát, hogy így beindulna egy egy reboot, egy pillanatra elsőtét a képernyő, és akkor újraindul valami.

[00:21:21]Neked ennyi felkészülés után is ezek szerint volt ilyen, ami saját magadat meglepte ebben az utazásban, a fizikális meg a lelki meg a mentális utazásban.

[00:21:33]Ha igen, akkor mi volt az?

[00:21:36]Az, hogy hogy az ember egy gyorsított gyerekkoron végigmegy, és megint elkezd kamasz lenni, és megint felnő.

[00:21:40]Ö, és egy csomó mindenben máshogy értékel, máshogy néz vissza a korábbi életére, mint amit a korábbi földrajzi helyén vagy a korábbi kulturális közegében gondolt.

[00:21:55]És szerencsés esetben most én egyelőre ide sorolom magam, egy új új terveket talál a saját fejében, új célokat talál.

[00:22:06]És és most például ez a könyv, amiről most beszélgettünk, ez ez ennek az egyik első állomása, és remélem, hogy a következő években sorra jönnek majd azok a könyvek, amelyek ennek az új új újratervezésnek a a produktumai, és hogy egy egy csomó új célt találtam meg magamban, ezek elsősorban írói célok, és egy és egy csomó csomó új intellektuális és térbeli kalandak lettem így a részese, meg még leszek a részese remélem.

[00:22:34]Ö a másik, ami nekem nagyon feltűnő volt ebben az új kötetben, az egy nagyon erős értelmiségkritika, ami ami Winter monológjain keresztül átjön.

[00:22:46]És az én kérdésem az, hogy ez mennyire a sajátod is.

[00:22:48]Tehát, hogy olyan olyan mondatok hangzanak el, mondjuk tipizálva magyar bölcsész karakterekről, hogy az akadémikus, büdös, áporodott hútszagú, vagy mondjuk egyrészről egy ponton azt mondja a magyar értelmiségről, hogy az egyik része nyugatra emigrált, a másik része csendben kollaborál és halálra issza magát, vagy belső emigrációba vonul és úgy isza magát halálra.

[00:23:13]Ö ez egy csalódott pofa, aki ebben a könyvben beszél.

[00:23:17]Tehát itt van egy olyan karakterünk, ez a magyar irodalommal is nagyon ismerős karakter, a Szélhámos karakter, meg a meg a rossz lelki ismeretű félrecsúszott figurának a szemszöge.

[00:23:26]Egy olyan nekem egy olyan olyan karaktere voltam itt itt kíváncsi, aki egy nagyon éles kritikát egy olyan pozícióban van, ahol ahol nagyon nagyon szürkének látszanak dolgok.

[00:23:42]Tehát meglehetősen kevés optimizmus van.

[00:23:44]És ezért tud a karakterünk belecsúszni olyan kalandokba, amelyeket, hogyha az olvasó elolvas, akkor ebben a könyvben meg fogja látni.

[00:23:52]Meg olyan olyan emberekkel kerül kapcsolatban, és olyan viszonyba kerül emberekkel ami amihez szükséges az, hogy hogy ő ennyire ennyire csalódott és negatív legyen.

[00:24:03]Egy pozitívabb figurával kezdődött egyébként a történet, és aztán láttam, hogy hogy ahhoz a azokhoz a kalandokhoz ez nem fog ez nem fog stimmelni.

[00:24:11]És akkor nagyon élveztem megírni ezt a ezt a félrecsúszott alakot.

[00:24:17]A őneki nagyon rossz véleménye van az értelmiség, a te pesszimistább éned.

[00:24:24]Na, vannak benne, biztos vannak benne olyanok, hogyha nagy hogy ki tudnám magamból ezeket a véleményeket nagyon rossz rossz kedvemben mondani.

[00:24:29]De hát én azért elég sok véleményt megírtam, amit el lehet tőlem olvasni.

[00:24:36]Tehát ő egy ő egy képzelt ő egy képzelt figura.

[00:24:39]Tehát, hogy amikor azt mondja, ugye Shakespeare, Shakespeare mondja azt, vagy harmadik Rihardot, hogy eldöntöttem, hogy gaz ember leszek.

[00:24:47]Tehát ezt nyilván nem lehet William Shakespeare, hanem hát ezt egy képzelt karakter mondja.

[00:24:51]Tehát ez ez egy képzelt karakternek a a mondatai, amelyek a képzelt karakter virágán belülről értelmezhetők.

[00:25:00]De ugyanakkor az a beszélgetésünk elején is szóba került, hogy az értelmiségi szerep a 89-es értelmiségi szerephez képest ugye mérhetetlenül sok mindent változott.

[00:25:08]És hát az a mi innen Budapestről mindent jobban tudunk és mindent megmondunk és majd mi majd mi jobban tudjuk, hogy hogy kell.

[00:25:16]Ez a fajta értelmiségi attitűd.

[00:25:16]Ez mérhetetlenül ciki és vicces.

[00:25:19]És hát ezen ezen rossz kedvű karakterünk is eleget rúg kellően.

[00:25:24]Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy ilyen váltás után, ami táplésban bekövetkezett, ne egy ilyen országhatárváltás után tudja azt csak valaki mondani, hogy ő megteremtette a maga Dolcsevitáját, élve ugyanezzel a képpel, vagy ezzel a képpel, hanem itthon is mindenre valakinek, egy országnak, egy generációnak esélye legyen.

[00:25:52]Amit nagyon sokan el szoktak mondani, tehát azt nem én szopom az ujjamból, hogy hogy hogy ami nagyon nehéz Magyarországon, [torokköszörülés] az az, hogy hogy nagyon indiv individualista a társadalom és nagyon nihilista.

[00:26:06]És és ebből nyilván a a valahogy a közösségi értékek, a közösségi élmények megélése és a pozitív célok felé kellene kellene valahogy elmozdulnia a társadalomnak, amire tök jó jelek vannak, mert ez a fajta közösségi élmény ez, hogy mi vagyunk meg együtt vagyunk meg meg bla bla bla, ez így elindult.

[00:26:26]Ami amit én ugye a a az orosz társadalomban nagyon izgalmas különbségnek élek meg, az az, hogy teljesen természetes az, hogy az emberek közösségben élnek.

[00:26:35]Tehát minden város úgy van kialakítva, hogy izé mindenki lemegy aztán a piac zára, és akkor ott mindenki beszélget, poharazgat, kommunikál, megosztja a mindenféle fajta élményeit.

[00:26:48]Ö, tehát egy folyamatos ilyen ilyen folyamatos megosztása van a a tapasztalatoknak, a az életkoroknak, a mindenféle á mindenféle állapotoknak.

[00:27:00]És ez Magyarországon nagyon-nagyon ritkásan van meg.

[00:27:03]Tehát ez ez ahogy végigmész a rengeteg végigmész a falvakon, és látod, hogy nincs kocsma, legalább kocsmába ülnének, de hogy kocsmában sem nagyon ülnek az emberek.

[00:27:15]Bácsik néik.

[00:27:15]Igen.

[00:27:15]És és nem és nem.

[00:27:15]Igen.

[00:27:15]Tehát hogy hogy hogy látsz egy ilyen nagyon egy ilyen egy olyan olyan tereket látsz, meg olyan olyan településszerkezeteket látsz, ahol valahogy nincs is meg a helye ezeknek a közösségi élményeknek, és mintogyha az emberek nagyon keresnék.

[00:27:30]De persze hát hogyha nem ennek nincs tradíciója meg nincs nincs nem nem animálja es senki, akkor miért keresnék?

[00:27:36]Tehát nyilván van egy nehézkedés.

[00:27:38]És ami aminek nagyon fontos szerintem elindulnia az és amit szerintem tök jól tök jól érzékel most a a politika is, hogy hogy ezt a közösségi érzést ezt folyamatosan fönn kell tartani, és aztán ebből majd majd elindulnak majd elindulnak a dolgok.

[00:27:53]Most nyilván a nyilván a pénz meg az, hogy hogy mennyit keresnek a magyarok meg ilyesmi, az az egy következő kérdés.

[00:27:57]Az, hogy milyen az egészségük, mennyire vigyáznak magukra, mennyire tudatosan élnek, satöbbi.

[00:28:01]Az meg egy nagyon sokadig kérdés.

[00:28:03]Hát ez az még az még rohadtul messze van.

[00:28:05]Nem lehet, hogy azért félnek nagyon sokan ettől a beszélgetős közösségben menős dologtól, mert addig könnyű egy közösségben lenni, amíg a közösség ugyanazt gondolja, amit én.

[00:28:16]De hogyha ha a közösségen belül viták vagy és ráadásul olyan mély törésvonalak alakulnak ki, mint a magyar társadalomban, akkor ez egy óriási rizikó beszélgetni valakivel, akiről kiderül, hogy hát ő mondjuk pont nem oda szav szavazott, ahova én.

[00:28:32]Hát pedig ezen át kell esni.

[00:28:32]Tehát szóval ez a ez a dolog, hogy ezt ezt ezen a ágyen át kell egyszer mászni.

[00:28:38]Tehát meg kéne történjen az, hogy hogy ellentétes politikai véleményű emberek képesek legyenek lefolytatni egy olyan egy olyan beszélgetős meccset, ahol ahol meg lehet lépni azt, hogy oké, te oltásellenes vagy, én meg oltáspárti vagyok, te azt gondolod, hogy izé vissza Erdétlyt meg Felvidéked, én meg azt gondolom, hogy ez hülyeség satöbbi.

[00:29:04]Tehát, hogy ilyen nagyon éles ellentétben lévő emberek végül rájöjjenek arra, hogy ó, de viszont milyen milyen baromi jók ezek a Mátrai bolok.

[00:29:13]És akkor erre és akkor koccittunk arra, hogy és akkor hogy vannak az unokák, hogy vannak a gyerekek.

[00:29:19]De szép az idő, milyen szép a naplemente, milyen szép a városunk, milyen jó, hogy a a kosárlabda csapatunk nyert.

[00:29:27]Most elmegyünk a kézilabdacsapatunk meccsére együtt, egymás mellett fogunk ülni, merthogy az a fontos, hogy meghaladjuk ezeket az ellentéteket, hogy tudjunk együtt lenni és rohadtul máshova fogunk szavazni.

[00:29:38]Igen.

[00:29:38]Viszont ide valószínűleg kapcsolódik ez a hazugság kérdése is, ami amit egyébként szintén tárcákban is, meg itt a regényben is feszegetsz.

[00:29:45]És például itt nekem eléggé kézzel fogható megint csak egy tárca kapcsán, hogy hogy a hogy azt mondod, hogy gyakorlatilag Magyarország soha nem élt úgy, hogy nem volt benne mély társadalmi hazugságokban, és hogy az az úgy spoilerez, hogy a hazugságok újra fogják termelni önmagukat.

[00:30:06]Ö ez miért annyira szükségszerű?

[00:30:07]Ö és ugye a regényben is és ez ugye most amikor elfogadták az ügynökakták nyilvánosságához vezető lépésekből egy-két nagyon fontos pontot, ez különösen fontos, hogy az ilyen nagy történelmi szembenézést, hogy lehet jól megcsinálni.

[00:30:24]Ugye a a regényben, amikor egyszer a a Winter arról mesél, hogy a az első feleségek az édesanya, az első anyósa gyakorlatilag egy olyan parasztházban élt a ahon ahonnan elhajtották a zsidókat a pályaudvarra, és az ő édesapja volt az, aki ezt végrehajtotta, oda beköltözött, a legnagyobb kommunista meg a legnagyobb AVH-s volt.

[00:30:46]És ezt mindenki tudta a családban.

[00:30:48]És amikor ez kiderült, akkor nem az volt a probléma, hogy mit csinált, hanem hogy ő ezt miért akarja egy könyvkiadóként nyilván Igen.

[00:30:56]Csak ki derüljön, csak meg ne tudják.

[00:30:58]Csak meg tudj.

[00:30:59]Na most ez csőstüljön majd az országra.

[00:31:02]Jött eddig is, de most, hogyha lesznek ilyen nyilvánosabb ügynökakták, akkor pedig végképp.

[00:31:06]Miért törvényszerű, hogy a hazugságok szerinted újraírják magukat?

[00:31:10]És hogy lehet ezeket jól elkezdeni feldolgozni árnyaltan?

[00:31:16]Ez egy fantasztikus dolog, hogy ha tényleg ezek a ezek az ügynökakták kutathatóvá vagy olvashatóvá válnak, akkor rengeteg mindent meg fogunk tudni egykori szomszédainkról, családtagjainkról.

[00:31:29]Tényleg renget rengeteg lesz remélhetőleg lesz egy ösztársadalmi trauma ebből, ahol ahol nagyon sok ember csap a homlokára.

[00:31:37]Remélhetőleg trauma lesz.

[00:31:37]Ö ha ez nem traumatizál, ha ez nem traumatizál, tehát ha ez nem jár együtt azzal, hogy úristen, ezt nem gondoltam volna, hogy a Béla bácsi, vagy nem gondoltam volna, hogy a Marinéini, vagy nem gondoltam volna, hogy az anyukám, hogy az anyukám jelent föl engem, vagy hogy a vagy a azért járt ide a izé a Feri bácsi minden szombat délután, akivel apu berúgott, és akkor utána meg az lett, és azért nem kapta meg apó, nem tudom.

[00:31:59]Tehát jó esetben ez egy ez egy ez egy ez egy nagyon erős gyomros a társadalomnak.

[00:32:08]mint ahogy ez megvolt, amikor amikor a a DDR, az NDK akták vagy a cseheknél is megtörtént ez ahol végigfutott egy ilyen döbbenet hullám a a a társadalmakon, amikor amikor ezzel szembesülni szembesülni kellett.

[00:32:27]És ugye itt Magyarországon a a rendszerváltás környékén ugye ezt azóta tudjuk, hogy ez ilyen titkoszolgálati mozgatással ment, ugye az a dolog, hogy ó nem, hát itt akkor csak a akkor csak a szegény ártatlan meghurcoltak szenvednének, meg az a meg az a meg az a szegény homoszexuális, akit izé elkaptak a a WC-ben, és ezért aztán izé megzsarolták, akkor majd most megint még most megint azon rúgjunk egyet, bla bla bla.

[00:32:52]És hát ez ezek ilyen tipikus mellé mellé beseszélős igazságnak látszó hazugságok voltak, amellyel amellyel tudatlanabb részét a társadalomnak meg lehetett a masszírozni, legalábbis az irányba, hogy hogy azt gondolja, hogy jó, hát akkor inkább tényleg nem, mert hát majd izé izé, mert ki tudja, hogy úristen rólunk is mi derül ki.

[00:33:09]Ö és ez biztos, hogy egy olyan pont lesz, ahol ahol elindul egy olyanfjta tisztánátás, igaz, hogy a távoli múltban, és igaz, hogy ez döntően olyan embereket fog énteni, akik meg nem élnek, de a családi történeteket bizony újra kell gondolni, nagyon-nagyon sok családi történetet, és ez rohadt jó dolog.

[00:33:25]az, hogy erre hogy fog reagálni a magyar társadalomnak a a a többsége, meg a magyar társadalomnak a különféle rétegei, és ez milyen mozgásokat indul indít el?

[00:33:34]És ez elindulhat-e abba az irányba, hogy hogy egy pozitív fejlődést indít el, ahol további hazugságokra immunizálja ezt a társadalmat, mint egy mint egy védőutás utáni legyengített betegség.

[00:33:47]Az óriási nagy kérdés.

[00:33:47]És ez ilyen ez ilyen 1 millió dolláros kérdés, és ebben én elég szkeptikus vagyok.

[00:33:54]Igen.

[00:33:54]Tehát, hogy mert azt gondolom, hogy hogy nagyon-nagyon régóta és nagyon-nagyon súlyosan van eltérítve a társadalmi és a családi közbeszéd az igazsággal való szembenézésről, és nagyon-nagyon sok rétegben rakódnak a hazugságok ebben a társadalomban egymásra.

[00:34:09]Ebben a társadalomban is, hiszen természetesen nem csak a magyar társadalom ilyen és és a a szembenézés folyamata az pedig nagyon-nagyon hosszú.

[00:34:21]viszont azok a csatornák meg azok a azok a közegek, ahol a ez a szembenézés lefolytatható sajtó, [torokköszörülés] tév, nem tudom, tehát hogy YouTube csatornák, tehát hogy hogy ez hol fog hol fog végbe menni, hol tudja ezt elég ember végigkövetni, tévjátékok, regények, hangjáték, nem tudom micsoda.

[00:34:43]Tehát, hogy hogy meg azok a dolgok, amelyeken keresztül ezeket csak néz egy ilyen nag nagyon pinf mit tudom én, ahogy a szomszédok mondjuk a maga nagyon béna és idióta módján, de mondjuk tematizált társadalmi kérdéseket, ugye az az úgy végigfutott a társadalomban, hogy mit tudom én, a Taki bácsi azt mondta, hogy bla bla bla, és akkor azzal, hogy mindenki egyért egyetértett vagy nem értett egyet.

[00:35:04]Hál istennek ugye ezek a csatornák már nincsenek nincsenek meg.

[00:35:07]Tévedés neesség.

[00:35:10]Nem azt mondom, hogy én ezt visszasírom, de hogy de hogy ennek a ennek a felülete, ennek a médiuma is nagyon kérdés számomra, hogy hol van ez hol fog hol fog és hogyan fog megtörténni, de hát remélhetőleg például a a te műsorod is alkalmat nyújthat arra, hogy hogy minél többet kibeszélni, minél többet erre rengeteg mérhetetlenül sok pofázásra lesz szükség.

[00:35:31]Neked ezzel kapcsolatban van saját pozitív vagy negatív élményed?

[00:35:34]a szembenézés, a hazugság lelepleződése bármilyen ilyen érzékeny témában.

[00:35:42]Mi elég kibeszélős család voltunk mindig.

[00:35:44]Ühüm.

[00:35:44]Ö és nem volt nem volt a családban olyan a legjobb tudomásom szerint nem volt olyan titok amely amely olyan olyan amet amit be kellett volna betonozni vagy amire amire ilyen vas vas vasládába kellett volna lakatolni és nem kelülgettünk ilyen titkokat ez összefügg a a nagyon magasan kvalifikált értelműségi léttel nem azzal azzal szerintem abszolút nem nem ez ez Valahogy a társadalmi helyzet úgy jött ki, hogy hogy hogy mindig mindig mindig a a család egy olyan mozgásban volt, ahol ahol nem jutottak el olyan, tehát nem álltak diktatúrák oldaláról, nem kötöttek olyan kompromisszumokat, nem tettek olyan dolgokat diktatúrák oldalán, amely amely miatt húzni kellett volna a nyakukat utódja utódaik előtt.

[00:36:39][horkantás] Ennek nincs köze ahhoz, hogy hogy valaki értelmiségi vagy nem értelmiségi, vagy hogy milyen milyen szociológiai háttere van a a családnak.

[00:36:45]Ezek [sóhajtás][zihálás] ezek máshol dőlnek.

[00:36:48]Még azt se mondom, hogy feltétlenül morális dolgok, mert a a történelem mindenféle szerencsésebb, szerencsétlenebb oldalán lehet lenni, amikor olyan híreket hallasz, mert nyilván különböző hallom, hogy a a feleséged az évő nagyobb hírfogyasztó, nagyon komoly.

[00:37:02]Ő nagyon komolyan tolja.

[00:37:02]Igen, de hát azért nyilván hozzád is eljutnak a a legfajsúlyosabb hírek, amikor mondjuk NK botrányról hallasz, vagy mondjuk még frissibb történet, ugye Orbán János, Dénes és a Kárpátmedencei tehetséggondozó Nonprofit Kft 412 millió Ftja, amit ugye hogyhogy nem az ő kilenc művének felhasználási jogaiért fizettek ki.

[00:37:23]Akkor mire gondolsz?

[00:37:29][horkantás] Hát igen, ezeket ezeket a dolgokat nagyon súlyosan meg kellene büntetni.

[00:37:36][torokköszörülés] Tehát, hogy itt tényleg az van, hogy hogy az igazságszolgáltatásnak a leg a lehető legkeményebben kell azt gondolnom, hogy fölépnie egy csomó olyan dolog kapcsán.

[00:37:48]És azután még ugye az is kijött, hogy Orbán Jánodásnél még egy plusz 1,3 milliárdos tétel is ott figyelt.

[00:37:57]Ezek az emberek tényleg tényleg rablók és tényleg egyszerűen [torokköszörülés] el elrabolták a a közpénzt.

[00:38:02]És ezek a dolgok nem maradhatnak büntetlenül.

[00:38:06]A a az a fajta tehát dűrohamokat azért nem kapok meg, mert nagyon sok ilyen hír kijött, mert az elején még kaptál.

[00:38:16]Ö amikor ezek a dolgok megtörténtek, és amikor ezek, tehát amikor ez az egész KTMG a KMTG, ahogy az Isten nyavalyajába hívták.

[00:38:23]Igen, ez az egész, ez az egész kamu kamu kamu dolog létrejött.

[00:38:26]Akkor persze az ember nagyon dühös volt, mert látta, hogy ez az egész a lenyúlásra megy.

[00:38:34]Arra, hogy arra, hogy fújják a füstöt, összekeverjék a tehetséggondozást a a lopásra szolgáló álcaintézményekkel, satöbbi, satöbbi.

[00:38:41]Ö azóta ez a dű rezignációvá szelíül, tehát az ember csak azt látja, hogy igen, itt tényleg egy bűnszervezetben elkövettek hosszú-hosszú időn keresztül szervezetten egy egy rablássorozatot, amire tényleg csak az lehet a válasz, hogy hogy ennek nagyon súlyos jogi következményei kellenek.

[00:38:59]Ami ami felháborító Emilia, az az, hogy közben milyen elképesztően sok nagyon tehetséges, nagyon keményen dolgozó ember író, irodalmi műhely élt égkoppon, vagy vagy szüntette be a emberek a a munkát, és valami műhelyek a szintén a munkát, tehát hogy hogy feladták kész Kampores, vagy vagy épp csak a léthatáron el karistoltak.

[00:39:28]És az az elképesztő, hogy az a magyar irodalmi intézményrendszer, ami jól rosszul 90-es éveken, 2000-es évek elején el el működgetett, az azt gyakorlatilag sóval beszántották és tényleg kutyaütő dilettánsokra szóltak ki milliárdokat, amiben szerintem tényleg tökre látszik az egész Orbánféle populizmusnak az a az a taktikája, hogy hogy csak minél szemérmetlen ebből fölháborító dolgokat.

[00:39:57]Tehát tényleg a csizmát az asztalra és izé el a cigit rágyújt rágyújt, a kapcsolót elvesz és akkor én kapcsolgatom a tévét, és tié húzzatok ki az udvarra.

[00:40:06]Tehát ez a ez ez a fajta mérhetetlenül agresszív tahó viselkedés, aminek egy egyik értelme az volt, hogy hogy fölháborítani, hetzelni az értelmiséget, másik pedig, hogy közben ezér itt azért a lóvét elrakni.

[00:40:24]Hogy lehet abban valamilyen konszenzust teremteni, hogy aki mondjuk politikailag nem ért veled egyet, ne azt mondja, hogy na jó, savany a szőlő annak, aki ebből akkor nem kapott?

[00:40:33]És azért mondja, hogy itt kutyaütők kaptak támogatást.

[00:40:38]Azt, hogy kutyaütők vagy nem kutyaütők, az ugyan persze egy esztétikai kérdés, és az esztétikai kérdésekről csak ugyan lehet vitatkozni.

[00:40:46]Ö de hogyha csak egy pillanattal távolabb lépünk és ha megnézzük, hogy itt milyen irodalmi műhelyek vannak, ahol milyen szövegek vtek létre, milyen régóta, milyen szerzők nevelődtek ki és így tovább, akkor már rögtön nem arról van szó, hogy jó, XY kapott és te erre azt mondodt, hogy kütyaütő, de ezek az operet szövegek szerintem zseniálisak, míg Z, aki nem kapott és írja a dög hosszú unalmas regényeit, az meg izé ne is kapjon pénzt, mert az meg Haénk, akkor akkor esetleg még azt lehetne mondani, hogy jó, hát esztétikai kérdés, de akkor is van egy arány arányossági kérdés, tehát nem lehet 410x millió Ftot kapni.

[00:41:24]Ugye ő egyébként erre azt mondja, hogy nagy történelmi potenciál rejlik az operetben, ahol amúgy is magasabbak a honorok.

[00:41:32]Jó, hát jó, hát viccek.

[00:41:32]Szóval ez ez viccesek és ráadásul ez egy nagyon gyáva érvelés.

[00:41:39]Tehát, hogy igazán Orbán János Dénes is megtehetné azt, hogy azt mondja, hogy igen, le eltettem a lóvét, tök jól éltem.

[00:41:45]izé ezt nektek izé csináljátok utánam.

[00:41:48]Brahib Brahiból megcsináltam.

[00:41:50]Nem, ő egyébként erre azt mondja, hogy ez egy minisztériumi döntés volt.

[00:41:54]Hát ezt nevezem én gyávaságnak.

[00:41:54]Igen.

[00:41:56]Tehát hogy azok a műhelyek, és ezt egyébként most nyilván ki lehet tágítani teljesen más területekre is, akár az újságírásra is, amelyek ahogy mondtad a kultúrában, irodalomban égkoppon voltak, így ahogy próbáltak túlélni.

[00:42:14]kellene valahogy rehabilitálni, lehet rehabilitálni életműveket, olyan olyan művek, amik nem születtek meg, mert az alkotójuk nem volt olyan élethelyzetben, hogy mondjuk ne pénzt keressen, hanem írjon, mert abból nem lehetett megélni.

[00:42:28]Ezekkel mit kellene kezdeni ezekkel a helyzetekkel?

[00:42:31]Ö nyilván visszafele ezeket a dolgokat nem lehet nem lehet jóvá tenni, tehát hogy hogy nyilván a magyar irodalom korpuszán ez majd évtizedekkel később visszanézve az irodalomtörténészek meg fogják tudni állapítani, hogy hol vannak azok a rések, hiányok, szakadások, amelyek egyszerűen azért jöttek létre, merthogy merthogy műhelyek estek szét, egzisztenciák mentek tönkre.

[00:42:52]egyébként az egzisztenciáak nem csak úgy mentek tönkre, hogy hogy a hogy xírónak meg zírónak nem jutott pénz, hanem hogy senkinek se jutott pénz az országban.

[00:43:03]Tehát hogy az ország szegényedett el.

[00:43:06]Tehát nem egyszerűen arról van szó, hanem közben Béla bácsi meg Marinének sem volt pénze, meg X ő meg nem tudott menni iskolába, az meg nem tudott tovább tanulni satöbbi, satöbbi.

[00:43:13]Tehát, hogy ez itt itt nem az nem egy értelmiségi nyavalygás van, hogy hogy Istenem, tessék az íróknak pénzt adni.

[00:43:18]Nem, ne tessék az íróknak pénzt adni.

[00:43:20]essék normális piaci viszonyokat lehetővé tenni, ahol ahol van van normális könyvforgalom, van átlátható és számonkérhető kulturális támogatási rendszer, ahol van kultúrházhálózat, ahol ahol működnek egyszerűen a kultúrának a különféle fórumai.

[00:43:38]Ö, és ezért a piaci viszonyoknak megfelelően lehet ezeket honorálni, illetve természetesen az ösztöndi rendszereket, az NK rendszerét úgy kell kifejleszteni, hogy mindenkinek, aki valami jót akar csinálni, és ettől csak az a havianás választja el, az az a az a jó dolog létre tudjon jönni.

[00:43:59]Ez egy ez ezt minden minden normális országban meg tudják csinálni.

[00:44:04]Ez ez tökre működik.

[00:44:04]Vannak, vannak irodalmi vannak írói életpályamodellek, vannak különféle megoldások vannak erre.

[00:44:11]A skandinávak ugye erre vannak, adnak egy havi appanást, és akkor kvázi az író, mint egy közszolga, és akkor el kell mennie iskolákba fölolvasni, meg könyvtárakba beszélgetni, ezért x mennyiségű ingyen dolgot, és akkor azért kap valami hami havi pénzt, nem nagyot, de meg tudja írni a regényt, és nem hal éhen.

[00:44:28]Ög ti létrehoztatok két ösztöndíjat is, két pályázatot is.

[00:44:33]az egyiket íróknak ami tehát kuratórium billár el cosquart utazási költség minden jár vele a másik egy pedagógus ösztöndíj és amikor az ember hallja azt hogy mondjuk mennyi közt pénz ment el nem tehetséggondozásra hanem hanem máshová és közben olvassa azt hogy nyilván ehhez képest mérhetetlenül apró összegből de ti gondoltok arra hogy létrehoztok egy ilyet akkor azért ott látszik látszanak a szándékok közötti különbségek ez nektek teljesen egy ilyen értelmű volt, hogy hogy amit piaci alapon tudtok jól működtetni, abból ösztöndíj formájában visszaadtok.

[00:45:11]Ez hogy jött?

[00:45:13]Mi csináltunk ugye egy államot, az a neve, hogy umbriai Magyar Köztársaság.

[00:45:18]Ö, és hát az államnak vannak különféle funkciói.

[00:45:20]Ez alapvetően egy kulturális hangoltságú állam, tehát nem egy katona politika, meg nem a titkos szolgálata a fő profilunk, bár hanem hanem hanem alapvetően a kultúrával foglalkozunk, és és akkor úgy gondoltuk, hogy egy normális államnak az egyik legfontosabb dolga, hogy hogy kulturális támogatásokat nyújtson.

[00:45:39]Ezt szeretném, ha tőlünk el eltanulnám Magyarország is.

[00:45:45]És és ennek az egyik fontos állomása, hogy csináltunk egy alapítványt, amelynek elmondtuk a céljait.

[00:45:50]Van egy kis honlapunk, proartelibera.com, és ott ott szépen el van mondva, hogy hogy milyen célokra várunk támogatást olyan emberektől, akik úgy gondolják, hogy 1 eurót vagy 1 millió euróig tudnak bennünket támogatni bár bármivel.

[00:46:08]És és ebből a pénzből kap minden évben egy író egy egy hónapos rezidencia ösztöndíjat Tódi városában.

[00:46:17]Ezt minden ősszel meghirdetjük, bejön sok tucat pályázat és akkor van egy rangos kuratórium, aki ezt eldönti.

[00:46:23]A másik a pedagógus ösztöndíj, amiben az utas és holdilág túráinkra lehet eljönni.

[00:46:29]És akkor itt is nagyon-nagyon sok pályázat él érkezett.

[00:46:32]Ö és itt pedig arról van szó, hogy szintén egy kuratórium választja ki azt a pedagógiai programot és azt a pedagógust, akit évente egy pedagógus kapja meg ezt a ezt az utazást, és akkor ő pedig ingyen bérmentve végigjárja velünk a az utas és holdvilágnak a a városait.

[00:46:47]És és ez egy ez egy ez egy iszonyatosan jó érzés, egy iszonyúan fontos cél.

[00:46:52]két nagyszerű írgót láttunk már nem vendégül, hanem mert nem mi láttuk vendégül, hanem a az adományzók jóvoltából a a város és remélem, hogy ezek a ezek a művek, amelyeken ott dolgoztak, ezek ezek meg is fognak születni.

[00:47:09]Volt ezzel kapcsolatban olyan élményetek, ami ami ami még nektek is újdonság volt, amit ők meséltek hazai hazai viszonyokról, akár most egy író, akár egy tanár?

[00:47:18][horkantás] Azt, hogy mindenki mindenkinek az a az a meghökkenés, hogy mennyire közösségi ez a város, mert ugye persze ember elmegy Olaszországba, tudja, hogy káb Olaszország izé olaszok kínzáradnak a ruhák, hangoskodnak, aperol bla bla.

[00:47:34]De amikor már több hetet ott vagy és és tényleg intenzíven közelő látsz egy város, akkor azért meglátod azt, hogy hogy ennek a finom mechanikája hogy megy, hogy hogy az emberek egymás közt hogy megi.

[00:47:42]Ö, és akkor tényleg ez a ez a tapasztalat esett le nekik is, hogy hogy hát ez a fajta ez a fajta közösségi élet, ez a fajta édes pezsgése a az életnek, ami tényleg boldogabbá teszi a a az életet, tehát a közösségi lét, a közös játék, a közös minden, tényleg, mint boldog óvodások együtt lenni, az egyszerűen jó dolog.

[00:48:04]Jó dolog együtt sportolni, jó dolog együtt dumálni, jó dolog együtt korzózni, közösségben lenni jó.

[00:48:09]Mondom én, aki egy izé egy egy ilyen abszolút izé toron toronylakó idióta vagyok, de mindegy.

[00:48:13]Ez ez ez spéci dolog.

[00:48:16]Attól még láthatom, hogy mások, mint a boldogok.

[00:48:21]És akkor ti maradtok.

[00:48:24]Most ezt nyilván mindenki megkérdez, tudod, ez oly ez olyan dolog, hogy hogy Sopronból miért nem költöztök el inkább Debrecenbe, vagy Debrecenből miért nem költöztök el inkább?

[00:48:32]Ez neked ennyire ilyen?

[00:48:33]Ez egy másik város.

[00:48:33]Ez az Uniónak egy másik városa, ahol ugyan más nyelven beszélnek.

[00:48:37]De hogyha, hogyha Csángóvidékre költözöl, ott is máshogy fognak beszélni, vagy Csíkszeredában is egy másik magyart beszélnek, hála a jó Istennek, hogy nem min mind ugyanazt beszéljük.

[00:48:46]Tehát, hogy hogy én hogy én azt érzem, hogy hogy a a különbség az egy ö az egy átmenet, az egy árnyalat, az egy az egy nagy csodálatos és ilyen ilyen egymásba átfolyó patchwork rendszer Európában, amelyben nyilván vannak egészen ilyen színű foltok, meg egészen olyan színű foltok, de mégis az egész egy ilyen átmenetes rendszer.

[00:49:10]és ebben mozogni, ebben különféle nyelvek, különféle kaják, különféle éghajlatok között jönni menni, az egy csodálatos dolog.

[00:49:18]És hogyha az ember ezt ö az ember erre rászánja a a az energiáját, meg meg ráadja a fejét, akkor ez tök jó.

[00:49:27]Én én nem érzek reccsenést.

[00:49:29]Én nem érzem azt, hogy hogy tehát tök tök jó idejönni a kisoroszi házba, és akkor izé itt is tök jó lenni, meg tök jó oda visszamenni.

[00:49:36]Nyilván a az írói munkámban én viszonylag mániákus vagyok, tehát hogy itt van a kis tollam, ott van az íróasztalom, ott van a izém, ezt látom az, erre az ember rákatt, vagy én rákattanok, és hogyha ez megváltozik, akkor én akkor én nagyon össze tudok omolni.

[00:49:51]Tehát én ebben autista vagyok, hogy hogy az a az a kis rend, amit én megszoktam, az ne.

[00:49:54]És nyilván, hogyha egy helyen ráállok, akkor nehezebben szabadulok meg.

[00:49:58]De ez tényleg az én egyéni dilim.

[00:50:01]M ugye azt mondtad, hogy a közösség az, ami ennyire átformálja és ennyire élhetőbbé.

[00:50:06]teszi azt, amit ti szerettek Olaszországban.

[00:50:09]De azért az Évának olvastam az egyik interjújában, hogy ő azt is nagyon fontosnak érezte, hogy hogy kedvesség van, és nincsen gonoszság az emberekben, nincs rossz indulat, nincs rossz akarat.

[00:50:21]Ez mennyire tanulható?

[00:50:23]Ebből mennyit lehet valahogy átcsempészni a határnak erre az oldalára?

[00:50:29]Ö nem tudom, hogy egy emberi életen belül mennyire ö lehet tehát, hogy például egy nagy egy egy nagyon vegyünk mondjuk egy nagyon rossz indulatú embert, akit kiteszünk egy ilyen közegbe, és vajon vajon ez elmúlik-e?

[00:50:45]Nem végeztem ilyen kísérletet, nem tudom.

[00:50:46]Ög a az a NER ideje alatt tényleg az volt a lényeg, hogy embert emberrel összeugrasztani, minél minél több társadalmi kis mini konfliktus legyen az emberek, minél több időt töltsenek haraggal, gyűlölettel, fortyogjanak satöbbi, és akkor ebből húzott hasznot a a maffia.

[00:51:06]Ez a dolog nyilván abszolút léket kapott a a választással, és ez a projekt ugye teljesen el szétesik.

[00:51:13]Ö, és az agresszí szint lényegesen lejjebb ment, mint volt.

[00:51:16]Ez érzékelhető.

[00:51:18]Tehát szeremész bemegyek a boltba vásárolni, akkor akkor azt úgy érzed, hogy az abban a sorban meg abban ab a körülötted levő 20-30 emberben mekkora agresszió szint van.

[00:51:27]És az lejjebb ment, tehát az az érzékelhetően lejjebb ment.

[00:51:32]De biztos, hogy még nagyon sok fokozattal marad el attól, ahogy mondjuk bemegyek Otombriába egy áruházba, és és érzékelem az agresszió szintet.

[00:51:41]Tehát tehát az, hogy mennyire könnyen harap oda az egyik a másiknak, mennyire könnyen szól be egyik a másiknak, mennyi mennyire lesz abból a konfliktus, ha véletlenül a sarkára tolja valaki a másiknak a kosarat.

[00:51:51]Ö, és az még itt még mindig rohadt magas, tehát abból nagyon könnyen lesz szóváltás, anyázás, csiccsat, piff puff, és nagyon könnyen robban föl egy ilyen helyzet, amit mondjuk mit tudom én, máshol lehet egy mosollyal vagy egy bocsánatkéréssel, hogy ó izé ne izé ne izéljél, semmi baj.

[00:52:13]A az agressziós szintet mennyire tartja magasan a revansvágy vagy az elszámoltatási vágy, amit azért most nagyon lehet érzékelni idehaza?

[00:52:22][horkantás] Ez mennyire baj, hogy ez egyszerűen igazságosság kérdése.

[00:52:24]És hol van a jó arány a a két megélés között?

[00:52:30]Nem tudom.

[00:52:30]A a bosszulgy az egy az egy az egy fontos dolog és és teljesen természetes és emberi folyamat, még ha nem is hangzik túl jól.

[00:52:41]De az, hogy az, hogy itt itt nagyon-nagyon széles társadalmi csoportok nagyon huzamos időn keresztül nagyon sok sérelmet szenvedtek el.

[00:52:49]Nagyon sok embernek huzamos időn keresztül nagyon sok pénzét lopták el, és huzamos időn keresztül nagyon-nagyon sok ember pökhendin parádézott az ellopott pénzzel, és hetszelte és cukkolta azokat, akiktől ezt a pénzt ellopták.

[00:53:02]Ez bosszúért kiállt.

[00:53:05]Mindenkiben, aki ezt, aki ennek elszenvedő alanya volt, abban jogosan él a bosszú vágy.

[00:53:09]És azt gondolom, hogy a a Tiszának nagyon bölcsön az a politikája, hogy ezt a bosszúágyat ki kell elégíteni, a bűnöseket felelősségre kell vonni, az ellopzt vissza kell szedni, bla bla bla.

[00:53:20]Enélkül tényleg ebben az országban nem lehet egyről a kettőre jutni.

[00:53:23]Ö és ö és ebben a Magyar Péternek a maffiás olasz maffiás hasonlata az nagyon pontos volt, ö mert mert ugyan kevesebb halál esett mint az olasz mint a Kozanoszra ügyeiben.

[00:53:41]De de az összegek azért mozogtak és a lopás azért megvolt.

[00:53:44]És azt gondolom, hogy hogy ez ez a dolog először végig kell menjen a társadalmon.

[00:53:49]ennek a ennek a ennek a revansfolyamatnak vagy ennek az igazságtételi folyamatnak végig kell mennie és tényleg végig kell menni a ezeknek a jogi lépcsőn, ami egyébként egy tök hosszú folyamat.

[00:54:01]Tehát ugye nyilván nagyon sok ember arra számít, hogy ez mit tudom én ú őszre már dutyiba izé ülnek a nem tudom kik, nyilván sokkal-sokkal több idő fog eltelni addig, és nyilván sokkal kevesebben fognak végül börtönbe ülni, mint amennyire azt elvárja a társadalom.

[00:54:14]Ö, és ennek a működési módnak az a fele, ami arról szólt, hogy ki kinek az ismerőse a rokonok után szabadon, ki kinek a telefonszámát kapja meg minél hamarabb.

[00:54:28]Ez a működési mód mennyire könnyen újraírható egy társadalomban, ahol mondjuk a verseny dönt azt, hogy ki a jobb, ki az alkalmazkodó képesebb, ki van abban benne, hogy élethossz tanulás van?

[00:54:43]biztos, hogy elindul az a folyamat, tehát nyilván most nagyon-nagyon sok ember, mérhetetlenül sok család, akik egy abban a modellben gondolkodtak, ami tényleg azért itt az elmúlt, mit tudom én 100 évben kialakult, hogy kicsibe, sunyiba, okosba, izé ne menjél te nem kell tanulni olyan fiam, hanem majd izé majd a kapcsolatok meg majd a izé elvtárs, meg majd a majd a neres, az nem elvtárs, hanem nem tudom én majd szóval, hogy valaki majd elintézi és majd akkor itten sunyiba elkavínyolunk.

[00:55:13]Ez egy ez egy társadalmi ritus, egy társadalmi hagyomány.

[00:55:15]Ebben nagyon sok család vett részt a a legalsó jövedelmi rétegektől kezdve a legfelsőbekig.

[00:55:20]Most itt nyilván nagyon sokan elgondolkodnak azon, hogy ez egy elhimázott út volt.

[00:55:24]Ez nem hozta be a izé dolgot, sőt rettentően izé, úristen, a gyerek az MCC-n kapott, hát most az civébe menne van az MCC, hova fogják fölvenni?

[00:55:34]Sehová.

[00:55:34]Hát igen, sehová.

[00:55:37]Máshogy kellett volna csinálni.

[00:55:37]És ez is egy társadalmi sok.

[00:55:41]ahol ahol az embereknek el kell egy csomó embernek el kell kezden újra tervezni.

[00:55:44]Erről egy csomó ember értesül, hogy hogy jutottak csődbe dolgok.

[00:55:47]És hát az a fajta nyugati etosz, ami persze egy egy illúzió, meg egy meg egy meg egy vágykép, és ez sehol sincs pontosan úgy, ahogy ezt Kelet-Európából elképzeljük, de ahol a teljesítmény, a munka, a tanulás satöbbi, satöbbi számít, és az alapján boldogulnak az emberek.

[00:56:04]Ez az ideál valamennyire most közelebb jött megint.

[00:56:08]Ugye ez 89 után ez elkezdett jönni, akkor valamennyire elindult és aztán szépen lassan eltűnt és mindent átvett ez a angolnzunk el a taknyos iszabban és most talán megint megint egy járható terep lesz a taknoszab helyett keretes szerkezetként ahogy 89-ben érzékelted hogy ez mennyire egy fölülről eldöntött rendszerváltás volt.

[00:56:29]Most ebben jobban hiszel, hogy ez sokkal mélyebben tudja át átformálni a magyar társadalmat, mert ugye az az akarat, a tudatosság is nagyobb volt, nagyobb fokú.

[00:56:40]Akkor a azt gondolom, hogy ez nem lehet másképp, mert hogy itt itt tényleg egy egyenként nagyon sok embernek és családonként lett elegük, és nagy társadalmi csoportoknak lett az az érzésük, hogy ez ez kész, ez ez nagyon rossz irányba vezet.

[00:56:53]Az nyilván az emberek maguk bőrén érezték azt, hogy hogy gagyásodott le a az ország, illetve, hogy más országok hogy húztak el.

[00:57:00]És ez egy rohadt szar érzés, tehát az az borzasztóan kellemetlen, és és főleg olyan olyan helyzetben, hogy hogy itt tényleg valamikor itt az élt éltanul éltanulói voltunk a rendszerváltásnak, és tényleg volt a magyarokban egyfajta jogos büszkeség az ügyben, hogy hogy hogy hogy ők hogy élnek, hogy csinálnak, hogy élnek.

[00:57:22]izé, tehát átmentél az Romániába az utakra, akkor láttad, hogy milyen ott milyen szakadék, és ezek a dolgok megfordultak, és utó utolsók lettünk ebből.

[00:57:31]És ez is egy társadalmi tanulási folyamat, ahol egyszerűen ennek a traumáján is át kell menni, hogy itt itt itt ösztársadalmi szinten lett rettenetesen elbaltázva valami, mert azért a a nert azért azt csak megválasztotta valaki.

[00:57:44]Hm.

[00:57:46]Azt mondtad, hogy te is most ezzel a regénnyel is benne vagy egy új tanulási folyamatban.

[00:57:49]Mi jön?

[00:57:51]Mi az, ami most nagyon fontos?

[00:57:53]Hát nagyon haragszom magamra, és nagyon nagyon nagyon nagyon rossz rossz vagyok, mert hogy hogy nagyon sok projekt van párhuzamosan, és egyiktől a másikig szaladgálok, és és aztán egyszer csak el kell el kell döntenem.

[00:58:05]Van egy rész a a ennek a regénynek az egy előzménytörténete, egy 70-es évekbeli emigrálós diszidálós, mert akkor még diszidáltak az emberek.

[00:58:13]egy 70-es évekbeli diszidálós történet amely amely Rómában játszódik, ahol ahol egy titkos magyar szekta, a emigránsok, diszidensekből álló titkos szekta az örök élet titkát kutatja.

[00:58:26]Ez a ez a szüzséje.

[00:58:28]Ez az egyik, és a másik pedig csak másik, arról nem mondok semmit, de hogyan vagy jövőre, vagy jövőszre, vagy jövő után jön a következő.

[00:58:40]És akkor még nem választottál, hogy melyik?

[00:58:42]Nem, nem.

[00:58:42]Nem rajta csiptél.

[00:58:42]Nem, de ez de majd lesz.

[00:58:46]De ez egy ilyenkor ez egy édes teher azért, nem?

[00:58:49]Igen, mert hogy mert hogy mindig ú ez jobb, ez jobb, ú most ide sokkal jobb ötletem van.

[00:58:52]Ú akkor inkább ezt és akkor ezt ne engedjük el.

[00:58:55]És a szem pont ilyenkor, hogy a közönség melyiket fogadná jobban.

[00:58:59]Ez már ezt így ezt így ezt így nem tudom.

[00:59:01]Vagy az a fontosabb, hogy belé ezt íg nem tudom.

[00:59:03]Ez volt amikor amikor az volt, hogy izé, hogy hogy oké, mit tudom én, történelmi regényeket várna el a közönség, hogy akkor írok egy még egy következő történelmi regényt.

[00:59:12]Akkor azt mondtam, hogy az biztos, tehát kiugrom az ablakon, nekem még egy történelmi regényt kell írni, mert hogy az ilyen szakmányba termelési dolog, az is egy jó persze, tehát lehet úgy is dönteni, meg az is egy tök oké írói pálya, hogy akkor ráárunk egy ilyen izére.

[00:59:25]De az nekem az nekem azt éreztem volna, hogy halálra unom magam a saját mondataim miatt.

[00:59:34]Tényleg?

[00:59:35]Igen.

[00:59:35]Tehát, hogy hogyha ugyanazt a Verkit kell nyomni, hogy akkor még egyszer lenyomom egy kicsit pepitába ugyanazt.

[00:59:39]Ö, és akkor ennek a regénynek, a Digónak a megírásánál tökre örültem, mert elszórakoztattam magam.

[00:59:46]Ühüm.

[00:59:46]Hát ez nagyon látszott, hogy nagyon élvezed.

[00:59:48]Remélem gyakorlatilag a a azt azt írtad le sok ponton nyilván, ami körbevett és hogy ez kicsit mintha naplószerű is lett volna bizonyos mindenféle van ben része.

[00:59:56]Na, bármelyik is lesz, szerintem a nézőink szempontjából is mondhatom, hogy várjuk.

[01:00:03]És nagyon köszönöm szépen, hogy eljöttél.

[01:00:04]Köszönöm, hogy meghívtál és köszönjük szépen a figyelmet is.

[01:00:05]Jövő héten újra jelentkezik a szinten túl új beszélgetésekkel.

[01:00:10]Addig is pöngészék a korábbiakat és vigyázzanak magukra.