Kóka János: Fenekestül kell felfordítani az egészségügyet
- A Szinten túl című beszélgetés vendége Kóka János (Dr.24-elnök, volt miniszter): a kormányváltás (~100 nap) utáni befektetői bizalomról és az egészségügyi reformról, Portfóliós cikke nyomán.
- A külföldi befektetőknek jogbiztonság és következmények kellenek; a lengyel főbefektető hirtelen kiszállása a geopolitikai bizalomvesztést mutatja, ami évi 100–1000 milliárdos kamatveszteség.
- A covid-beszerzéseknél az ügynökök jártak jól; a piaci körülmények megmagyarázhatnak árat, de aki túlárazásból részesült, annak következménnyel kell szembenéznie.
- Gazdaságpolitika: az ársapka helyett rászorultság alapú szociális transzfert javasol; a vállalkozói etosz visszanyerése és az AI kormányzati elterjesztése kulcskérdés.
- Az EU-átlag elérése nem 500, hanem közel 1000 milliárdot igényelne évente; cukros üdítő-, hevített dohány- és ultrafeldolgozott élelmiszer-adóval ~150 milliárd lenne megszerezhető.
- Vállalati kiegészítő egészségbiztosítás adómentessége évi 300–350 milliárdot hozna; a magán–állami ellentét helyett alapszolgáltatási csomag és valódi, minőség-ellenőrző biztosítók kellenek.
- A prevenció „közbotrány": a vastagbérrák-szűrésen 4,7% jelenik meg az EU-s 50% helyett; évente kb. 45 ezren halnak meg elkerülhető betegségekben.
- A kórházi rendszer szerinte „hazugságra épül": háromszoros ágykapacitás, 60%-os kihasználtság, éves várólisták – miközben magánműtők önköltséges bevonása lehetséges lenne.
- 2007 tanulsága, hogy kétharmados felhatalmazással érdemes vállalni a reformot; az új kormány transzparencia-lépéseit (kórházi fertőzések, mentési idők) jó iránynak tartja.
„Nem omlott össze a magyar egészségügy, ennél rosszabb történt: hozzászoktunk a rossz működéséhez." – Kóka János
Részletes összefoglaló megjelenítése
Az adás kerete
A Szinten túl című YouTube-beszélgetés vendége Kóka János, a Dr.24 egészségügyi csoport elnöke, korábbi gazdasági és közlekedési miniszter, informatikai és egészségügyi vállalkozó. A beszélgetés két nagy szálon fut: egyrészt arról, mit jelent az elszámoltatás ígérete és a befektetői bizalom visszanyerése a magyar gazdaságnak, másrészt a magyar egészségügy átfogó reformjáról. Kóka a beszélgetés idején nemrég jelentetett meg egy hosszú véleménycikket a Portfólióban, amelyben amellett érvel, hogy most, a kormányváltás után kell érdemben hozzányúlni az egészségügy évtizedes problémáihoz – a beszélgetés e cikk javaslatait fejti ki. A beszélgetés idején az új kormány hatalomra kerülése óta eltelt időről a résztvevők mintegy százkilencven nap körüli időszakról beszélnek.
Elszámoltatás a befektetők szemével
A műsorvezető felveti: az elszámoltatás a TISZA kulcsígérete volt, és a választók jelentős része ebben méri, hogy Magyar Péter betartja-e ígéreteit – kevesebb szó esik viszont arról, mit jelent ez a befektetőknek és a nemzetközi piacnak.
Kóka szerint a külföldi befektetőknek elsősorban a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és az szükséges, hogy a politika ne nyúljon folyamatosan az üzleti életbe:
„Egy fejlett nyugat-európai országban egy hozzám hasonló vállalatvezető nem is biztos, hogy ismeri a gazdasági minisztert, vagy éppen a szektort vezető minisztert. […] Neki szabályozási feladata van, nekünk meg gazdasági feladatunk van. Amikor ez a kettő túlzottan összeér, akkor van baj." – Kóka János *
Kóka az elmúlt 16 év egyik legnagyobb problémáját abban látja, hogy a politika folyamatosan viszonyulási igényt keletkeztetett a gazdaság szereplői között, akik a politikai mozgások szerint értékelték befektetői pozícióikat. Ezt illusztrálja a Dr.24 története: 2023-ban a cég komoly fejlődési pályán volt, évek alatt 10 milliárd forintot fektettek be az egészségügybe, kórházakat nyitottak, budapesti központokat vásároltak – majd a lengyel állami tulajdonú bank, a cég fő befektetője (a lengyel MFB-vel egyenértékű intézmény) hirtelen kiszállt.
„A befektetőnk egyik pillanatról a másikra azt mondta, hogy ő nyom egy escape gombot és elmegy Magyarországról. […] Sajnos a lengyel–magyar barátság az megbomlott. […] ahonnan azt a sugallatot kapták, hogy Magyarországról el kell menniük." – Kóka János *
Kóka elmondja: sejteni lehetett, hogy az Oroszország kapcsán kiéleződő lengyel–magyar geopolitikai vita hat a befektetési döntésekre, de azt nem hitte, hogy ezek elsőrendű szempontok lesznek. Szerinte a nyugati befektetőknél vannak korlátok, amelyeket nem lépnek át – náluk ez távolmaradást eredményez –, míg egyes keleti befektetőknél ez a küszöb máshol van.
A befektetői bizalmat Kóka kvantifikálható tételnek nevezi:
„A magyar költségvetés egyik legnagyobb 1000 milliárdos nagyságrendű tartaléka a bizalom, a nemzetközi befektetői bizalom. […] hogy mennyivel kevesebbet kell kamatra költenünk." – Kóka János *
A kamatkiadást a legrosszabb költségnek nevezi: semmi nem épül belőle, a pénz egyszerűen kimegy az országból. Ha hosszabb távon 100–1000 milliárdokat meg lehet spórolni ezen, az más célra fordítható. Azzal kapcsolatban, hogy a TISZA és a hatalomváltás céljai közül mi fontos a befektetőnek, Kóka azt mondja: bőven elég a jogbiztonság és az, hogy legyenek következmények – és ha minden erről szóló jel valóra válik, visszanyerhető az elveszett bizalom.
A covid-beszerzések túlárazása: hol a felelősség?
A műsorvezető felhozza, hogy Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter nyilvánosságra hozott a külügyminisztériumi feljegyzésekből egy szeletet, amely szerint a Kínából vásárolt koronavírus-gyorstesztet háromszoros áron adták tovább; a miniszter mindenkitől dokumentumokat kér a covid-kori beszerzésekről.
Kóka szerint a felelősséget nem az eladói oldalon kell keresni – senkinek nem volt fókusza például egy kínai vakcinagyár vagy lélegeztetőgépgyár oldalán. Szerinte „ügynökök jártak nagyon jól", akik időben lekötötték a hatalmas kapacitásokat, majd különböző megállapodásokkal többszörös áron adták tovább azokat. Utólag sok rossz döntés született, de azt nem tudja, hogy akkor, a válság közepén – amikor nem lehetett tudni, hogy százezrek vagy milliók fognak-e meghalni – rossz döntésnek számítottak-e: az Egyesült Királyságban is istentelen botrányok voltak például a lélegeztetőgép-beszerzésekből.
A túlárazásnál azonban élesen ketté kell választani a kérdéseket: az egyik ok a piaci helyzet lehetett, a másik viszont az, „ha itt valaki belenyúlt a mézesbödönbe" – annak szerinte „tényleg le kell vágni a kezét", mert nem lehetnek következmények nélküli ország, különben az üzenet az, hogy „itt mindent meg lehet csinálni". Vizsgálódási kiindulópontként az operatív törzs jegyzőkönyveit említi.
Gazdaságpolitika: ársapkák, vállalkozói etosz, AI a nagy rendszerekben
A műsorvezető felveti: a befektetői bizalom gazdasági előnyei önmagukban nem fedezik a súlyos gazdaságpolitikai döntések költségeit, ha a kormány például a rezsivédelemhez, az áfához vagy adókedvezményekhez nyúl.
Kóka nem szeretne mélyen belpolitikába bocsátkozni, de kiemeli: legalább ennyire fontos a belföldi vállalkozói bizalom. Lát egy rossz folyamatot – szerinte egyelőre csak hangulatot –, a 80-as évekből örökölt vagy ott látott vállalkozóellenességet. Szerinte vissza kell nyerni a vállalkozói magabiztosságot:
„Ahol a vállalkozó nem szitokszó, hanem munkahelyek teremtője, ahol exportot csinál, és nem állami vállalatok csinálják ezt." – Kóka János *
Az etatista logika szerinte beépült a szemléletbe, és kiszorította a vállalkozási etosz ünneplését; a versenyképesség segítése helyett sok esetben a versenyképességet pótolta az állam – állami pénzekkel, adófizetői pénzekkel, pályázati támogatásokkal –, ami járadékvadászatot ösztönzött.
Liberális gazdaságpolitikusként ellene van az ársapkának és a mesterséges árszabályozásnak, miközben látja, hogy családok száizei kerülhetnek nehéz helyzetbe. Az ő véleménye szerint ezeket szociális transzferekkel kellene kezelni, nem az adórendszerben vagy közvetlen ártámogatással, mert azok rosszul céloznak és torzítanak:
„Aki beáll a G63-as AMG Mercedesével a benzinkútra, az miért tankoljon ársapkás üzemanyagot?" – Kóka János *
Szerinte ma már a digitális eszközök korában kártyához vagy mobilalkalmazáshoz rendelhető a jogosultság, így a valóban rászorulók megkaphatják a kedvezményt. A „nagy rendszerek" témánál hangsúlyozza: a digitalizációt és a mesterséges intelligenciát ma silókban kezelik, pedig az AI fenekestől forgat fel mindent. Ha a gépi tanulás és a nagynyelvi modellek lehetőségeit összeillesztenék a nagy rendszerek csúfságaival, döbbenetes eredmények születnének – az egészségügyben prevencióban, betegút-menedzsmentben, rehabilitációban, gyógyszerkutatásban, longevityben. Éppen egy AI-konferenciáról érkezett, ahol jó miniszteri és államtitkári előadásokat hallott, de szerinte ezeknek át kellene itatniuk a teljes kormányzatot és az összes nagy rendszer működését.
Az egészségügyi reform ára: 500 vagy 1000 milliárd?
A műsorvezető emlékeztet: a Portfóliós cikk fő érve szerint most van politikai erő, intézményrendszer – önálló egészségügyi minisztérium, jó államtitkárságok, megnyert szakemberek – a reformhoz, és Kóka kifejti, mit és miből kellene tenni. Kóka ennek kapcsán szkeptikus a kormányzati számokkal szemben: a kormány az EU-átlagra akarja felvinni a költést, és évi 500 milliárd forinttal többet ígér – de ez a két állítás szerinte nem találkozik. Ha 2030-ra az aktuális EU-s költési szintre (vásárlóerő-paritáson, GDP-arányosan) akarnak felérni, az nem 500, hanem közel 1000 milliárd forintot igényel évente, az egészségügyi kiadások 4,7 százalékos GDP-arányát 7 százalékra emelve. Ennek ma nem látja a forrásait: járulékemelés politikai és gazdasági okból kizárt, az átcsoportosításra pedig mindenhol kevés a pénz – a honvédelemből, gazdaságfejlesztésből, oktatásból elvenni sem egyszerű, mert ott is több száz milliárdos igények vannak.
Személyes tapasztalatként elmondja: gazdasági miniszterként, ha pár száz milliárdos többletigényt mondott volna be a felügyelt szektorokra (energetika, MÁV), „még a kávéját nem keverte volna meg, már kint találta volna magát a miniszter irodájából". Körülbelül három hétig egészségügyi miniszter is volt: Molnár Lajos mandátumvisszadása és Horváth Ágnes megválasztása között, mint az egyetlen orvosvégzettségű kormánytag, rá bízták a tárcát.
Bevételi javaslatok: népegészségügyi termékadó és hevített doánytermékek
Kóka cikkében arra keresi a választ, hogyan lehet mégis pénzt találni az egészségügynek, és konkrét javaslatokat sorol:
- Cukros üdítők népegészségügyi termékadója: a WHO szerint a fogyasztói ár nagyjából 20 százalékában érdemes meghatározni, mert a cukros üdítő fogyasztása „majdnem olyan, mintha cigarettát dugnánk a gyerekeink szájába" – Magyarországon ez az adó 4 százalék körül van, tehát van, csak alacsony.
- Hevített dohánytermékek jövedéki adójának cigaretta-szintre emelése: ma az adórendszer szerinte bizonyítottan egészségtelen, Grade 1 karcinogén termékeket „támogat".
- Ultrafeldolgozott élelmiszerek adóztatása: Magyarországon lényegében nem adóztatott; sok országban sikeresen csinálják – onnan nemcsak bevétel jön, hanem az élelmiszeripart is egészségesebb termékek gyártására ösztönzik.
Kóka számítása szerint ebből együtt nagyjából 150 milliárd plusz bevétel lenne. Tudja, kik fognak ellene Élni: a kereskedelmi szereplők (drágább alapanyagok, és a kis kereskedelmi adó is őket terheli), valamint a politikai kommunikáció, amely szerint „minden 20 százalékkal drágább lesz". Orvosként ezt ellensúlyozandó: a magyar gyerekek 25 százaléka elhízott, és az egyik legmagasabb a dohányzó középiskolások aránya – a hevített dohánytermék pedig „nagyon vonzó megjelenésben adja oda a büdös és ciki cigarettát". Szerinte nem költségvetési, hanem népegészségügyi oldalról kell érvelni: hogyan neveljünk olyan generációt, amelyben nem „kódoljuk" a 30 év múlva megjelenő daganatos betegségeket.
A miniszteri vétójogról szólva tapasztalatból mondja: a kormányülés nem szavazótestület, ahol valakinek vétójoga lenne – „Magyarországon a miniszterelnök dönt mindenben" –, ezért pontosabb a „meghatározó befolyás" megfogalmazás. Az ilyen döntésekhez bátorság kell, és szerinte biztosan kétharmados felhatalmazás: egy gyenge, 50 százalék körül táncoló koalíciós kormány ezt nem tudja megcsinálni. Emlékeztet: amikor a német FDP 15 százalékot ért el, a választási éjszakán ő maga tanácsolta Guido Westerwelle-nek, hogy kisebb koalíciós szereplőként ne vállalják az egészségügyet, mert belebuknak – a Fideszhez hasonlóan egy másik párt erős felhatalmazás, erős szándék és jó szakemberek kell a reformhoz.
Az 1997-es törvény és a rendszerszintű felújítás
Kóka kiemeli: a magyar egészségügyi törvény 1997-es, „még nem volt okostelefon" – hogyan várható el tőle, hogy a legújabb technológiákat kezelje. Az alapelvei meglepően modernek, de a rendszer akkora felújításra szorul, hogy érdemes lenne a kormányváltás vagy rendszerváltás lendületére rákötni az egészségügy „szekerét".
Kiegészítő vállalati egészségbiztosítás: évi 300–350 milliárd
A javaslatcsomag másik pillere a vállalati egészségbiztosítás. Kóka logikája: a vállalkozó az egyetlen teherviselő, akinek érdeke a minél egészségesebb, produktívabb dolgozó – ezért „dealt" kötne a vállalkozókkal: fizessenek kiegészítő egészségbiztosítást a foglalkoztatottaknak, cserébe ezt költségként el tudják számolni. Ma ugyanis 33 százalékos adó sújtja az ilyen kifizetéseket, miközben például az iroda kitakaríttatása leírható: „a humántőke karbantartása olyan nemzeti érdek, amely ezt a többletadó-mentességet igényli".
Ha ez sikerül, a mai költségvetési rendszeren kívülről évente 300–350 milliárd forint forrás jöhetne az egészségügybe (a műsorvezető szerint 10 év alatt mintegy 3000 milliárd). Mivel biztosítókon keresztül költik el, minőségbiztosított rendszer lesz: helyzetbe hozza a magánszolgáltatókat, de állami szolgáltatóknál is elkölthető. A biztosító nemcsak a szolgáltatás minőségében, hanem abban is érdekelt lesz, hogy egészségben tartson – így végre valóságos prevenciós fejlesztés válhat belőle. Kulcsargumentum: mivel ezt a pénzt az aktív, dolgozó, biztosítottak használják fel, az állami rendszerben megmarad a pénz az inaktívaknak – gyerekeknek, időseknek, munkanélkülieknek –, ami Kóka szerint valódi társadalmi és korcsoportok közti szolidaritás.
A rosszhiszemű értelmezést („ez a magánszolgáltatóknak lesz jó") elutasítja: „valójában ez a betegeknek lesz jó" – egyetemi klinika vagy közkórház ugyanúgy részesedhet; ő maga is magánszolgáltatóként van a versenyben, és közkórházigazgatóként is érdekelt lenne a többletbevételben.
Magán–állami dichotómia helyett: alapcsomag és valódi biztosító
A műsorvezető hivatkozik egy friss Telex-interjúra, amelyben Kaló Zoltán, a NEAK vezetője arról beszélt, hogy rendszerszinten gondolják újra a köz- és magánszolgáltatói viszonyt, és társadalmi egyeztetés is lesz. Kóka nem ismeri a kormány irányvonalát, de Kalót kiválóan felkészült szakembernek tartja, akinek vezetése alatt reméli, hogy a NEAK kimozdul a „pénzkifizető hely" szerepéből, és valódi szolgáltatásvásárlóvá, minőség-ellenőrré válik.
Szerinte jó rendszerben meghatároznák az alapszolgáltatási csomagot (amelyre „évtizedek óta halljuk" a szükségességét), és ha ezt az állami szolgáltató a törvény betűje ellenére nem tudja biztosítani, akkor a piacon, magánszolgáltatóktól kell megvásárolni – „mint ahogy közlekedésben, mint ahogy energetikában, mint ahogy a világ legtöbb területén". A magán–állami megkülönböztetést feleslegesnek tartja:
„Amikor fölszálok egy buszra, az engem nem érdekel, hogy az a fővárosi önkormányzat 100%-os tulajdonú cégének a tulajdona, vagy valakitől bérli." – Kóka János *
A lényeg szerinte a társadalombiztosítási szolidaritás megszervezése és a befizetett járulékok jó elköltése; a fenntartó (önkormányzati, állami, egyházi, alapítványi, magán) a beteg szempontjából érdektelen kellene legyen. Biztosítóból lehet magán kiegészítő vagy akár állami is – hivatkozik Izraelre, ahol versengő állami biztosítók tartanak fenn jó minőségű szolgáltatást –, a lényeg az etosz: valaki legyen érdekelt abban, hogy az emberek egészségesek legyenek, és ehhez viszonyuljon mindenki „az orvosbáróktól az intézményfenntartóig".
Kóka elmondja: a javaslatait folyamatosan nyilvánosságra hozza és megküldi a megfelelő embereknek, és szerinte van is munka ezekkel kapcsolatban. A dolgozat többek között szól a finanszírozás átalakításáról (mennyit költsünk kórházra, járóbetre, alapellátásra, prevencióra), a minőségbiztosítás bevezetéséről és a szakdolgozói létszám- és képzési program mindennapokba való átültetéséről.
A prevenció „közbotránya"
Kóka kedvenc nemzetközi példája az 1972-es finn észak-karéliai modell, ahol tíz év alatt népegészségügyi, prevenciós, egészségnevelési intézkedésekkel töredékére szorították a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Ezért cikkének központjában is a prevenció áll – szerinte itt „ne finomkodjunk, ez közbotrány". Szemléletes adat:
„Az Európai Uniós átlagos megjelenési ráta nagyjából 50%-os. Minden második ember elmegy a székletvizsgálatra. Magyarországon egyetlen egy adat van az elmúlt pár évből […] Ott 4,7% – kevesebb, mint minden 20. ember jelenik meg –, és ebből aztán lesz 4–5000 […] gyógyíthatatlan vastagbérrák." – Kóka János *
Magyarországon elvileg évi 100 milliárd forintot költenek prevencióra állami pénzből – ez a több mint 4000 milliárdos össz-egészségügyi költség 2,5–3 százaléka –, de Kóka szerint valószínűleg ezt sem költik el ténylegesen. Az okok: nehéz megtalálni a TB-finanszírozott vizsgálati utat, hosszú a várakozás, a vizsgálat kényelmetlen, és „homokba dugjuk a fejünket". Provokatív felvetésként arra hívja fel a figyelmet: ha a politikai pártok a kampányra fordított pénz, energia és idő csupán töredékét fordítanák egészségnevelésre – „a kék plakátok helyett" –, a tudatformálás a vastagbérrákról, gyerekkori elhízásról, dohányzásról, cukorról, alkoholról iszonyú társadalmi és közgazdasági előnyökkel járna: egészségesebb, produktívabb, boldogabb társadalom, és már 1000 milliárdos nagyságrendben elkerült egészségügyi kiadás. Egy prevenciós szűrés filléres – pár ezer, pár tízezer forint –, míg egy előrehaladott rákos betegségre 10–100 millió forintot költhetnek, kevés sikerreménnyel.
A „nincs pénz a prevencióra" ellenérvet szerinte egészségügyi hatáskötvényekkel lehetne kivédeni: a zöld ipar kötvényfinanszírozásához hasonlóan konkrét népegészségügyi eredménykritériumokat rendelhetnének az egyes kötvényekhez, amelyeket a világon sok ESG-fókuszú befektető alacsonyabb kamattal finanszírozna.
„Nem omlott össze a magyar egészségügy – hozzászoktunk"
Kóka idézi cikkének nyitógondolatát:
„Nem omlott össze a magyar egészségügy, ennél rosszabb történt: hozzászoktunk a rossz működéséhez." – Kóka János (saját cikkét idézve) *
Elfogadtuk – fogalmaz –, hogy csak pénzért vagy kapcsolatért lehet időpontot találni, és hogy az utolsó pénzünkből kell magánegészségügyi szolgáltatást vásárolni, „ami igazi dráma" – magánszolgáltatóként is így látja. A magyar szokás az out-of-pocket, a zsebből fizetés ahelyett, hogy lenne tisztességes biztosítás, amely a befizetett pénz után tisztességes ellátást garantálna – magánban vagy államban, mindegy.
Megfigyelése szerint a politikai reakció aszimmetrikus: a hirtelen negatív változásra élesen reagál a társadalom – 2014-ben az internetadó ellen százezrek vonultak utcára –, de a hosszú távon koptató problémák, mint az egészségügy hanyatlása vagy a globális felmelegedés, sosem visznek tömegeket az utcára. Ezért sorol tudatosan provokatív adatokat: Magyarországon évente mintegy 45 000 ember hal meg elkerülhető vagy egy tisztességes rendszer által kezelhető betegségekben (szerinte ez egy kisváros), és az EU-s átlaghoz képest nagyjából 20–25 000 emberrel többen halnak meg, mint amennyi populációarányosan indokolt lenne. És nemcsak statisztikákról van szó: nincs életvégi gondozás és rehabilitáció, ezért a produktív korú családok reménytelen helyzetbe kerülnek, amikor otthon kell gondozni a nagyszülőket. A célja: a politikát átbillenteni abba az állapotba, hogy komolyan vegye ezeket a hosszú távú kérdéseket.
Miért nem ellenérdekeltek a magánszolgáltatók?
A műsorvezető felveti a felmerülő gyanút: miért kardoskodik egy magánegészségügyből élő ember az állami egészségügy javításáért, hiszen az csökkentené a jövedelmezőségét? Kóka válasza: a magánegészségügy hosszú távú befektetés. A Dr.24-et 20 éve alapította, „egyetlen fillért nem vett ki belőle soha, csak beletett": ha 10 millió forintot keresnek, felvesznek mellé 40 millió hitelt és vesznek egy új ultrahangot; ha 100 milliókat, elgondolkodnak egy új kórházon. A világ legfejlettebb rendszereit tanulmányozva azt tanulták, hogy hosszú távon ott sikeres a magánegészségügy, ahol mellette jól működik az állami: nem két egymással konkuráló, hanem egymást kiegészítő rendszerek. A magán erős a prevencióban, a diagnosztikában, a járóbeteg-ellátásban, az egy-napos sebészetben, a rehabilitációban; az államé a mentés, a traumatológia, a koponyaűri és gerincsebészet, a komplex onkológia, a transzplantáció – ezt a magán soha nem tudja. A két rendszernek záratalanul kellene illeszkednie. Akik rövid távon akarnak meggazdagodni azon, hogy valaki nem kap állami időpontot és magánba megy, azoknak „egy-két évig jó" – ő hosszú távon tervez.
Az új kormány első lépései: transzparencia, kórházi fertőzések, az ápolás etosza
A műsorvezető összefoglalja: a nyolc témás, 18 hónapos tervvel szemben az eddigi lépések többsége transzparencia-jellegű volt, Hegedűs Zsolt kulcsígéretei közül megvalósult a kórházi fertőzések intézményenkénti adatainak nyilvánossága (egyelőre egyetlen kórokozóra vonatkozóan) és a mentőkiérkezési idők közzététele. Mindkettő fontos lépés, de egy-egy számból nem lehet egyértelmű következtetést levonni – több adatelemző is hangsúlyozta –, inkább edukáció és nyomásgyakorlás.
Kóka szerint ez nagyon jó irány. A nozokomiális (kórházi) fertőzések magyar halálozási adatairól nincs mérés, de „sejtésünk van, hogy ezrek":
„Ezrek halnak meg úgy, hogy ők nem meghalni mennének a kórházba, hanem meggyógyulni, és haza szeretnének menni, és nem sikerül." – Kóka János *
Az okok ismertek: kevés fertőtlenítőszer-használat, kevés mikrobiológiai vizsgálat – és megvannak az európai protokollok; a legeredményesebb ország ebben Hollandia, amelynek nyilvános modelljét le kellene tölteni és implementálni a magyar kórházakba. A költsége minimális, pár tízmilliárd forintos – az asztalnál már a termékadó-javaslatokból több mint 100 milliárdot „összeszedtek". A kórházi higiénia szerinte az egyik legmegdöbbentőbb hiányosság – nem véletlen, hogy az 1800-as években Semmelweis volt ennek világszintű élharcosa. Valószínűleg azért nincs rá botrány, mert láthatatlan: nincsenek mérések, így nem jelenik meg a statisztikában. Ehhez képest „Magyarországon abból van botrány, ami egyébként a legkisebb probléma" – például az osztályáthelyezésekből; pedig az átrendezés mellé kellene betegszállítást szervezni és kommunikálni.
A transzparencia mellett Kóka harmadik kulcsfontosságú területként az ápolás etoszát emeli ki: Magyarországon 20–40 ezer szakdolgozó hiányzik – nagyjából annyi, mint amennyi orvos összesen van. Az AI-vel kapcsolatos víziója: az orvosi döntéshozatalt a diagnosztikában és terápiában átrajzolja, egy ideig segíti, majd nagy mértékben kiváltja, hogy az orvos a végső humán kontroll legyen – de az ápolás megspórolhatatlan: „a human touch, az érintés, az odafordulás". Szerinte ez világszerte forradalmat hoz, és örül, hogy a miniszter első útja a szakdolgozókhoz vezetett, valamint hogy Papszekeres Anitát nevezték ki országos főápolónak – maga a főápolói intézmény, akárcsak az egészségügyi minisztérium, novum a 16 év után. A szakdolgozói pálya nimbuszának emelését a 100 nap egyik legfontosabb eredményének tartja. A műsorvezető megemlíti: Sándor Mária a műsorban korábban civilekből szervezett önkéntes segítők képzéséről számolt be, amelyet a miniszter is névről támogatott. Kóka hozzáteszi: a szándék látszik, de ezek a problémák egyik napról a másikra nem orvosolhatók – „tegnap kellett volna meglépni" –, és ez igaz a háziorvosi rendszerre, az alapellátásra és a prevencióra is: a döntést ma kell meghozni, az eredmény holnap jön. A prevenció iskolapélda: 100 milliárd ma elköltve 10 év múlva hoz eredményt – „ez két választás. Ki kéne tartani. Ez különbözteti meg az államférfit a politikustól: tessék államférfiak lenni, vagy államnők."
Üres ágyak, „működő kórházak" és a várólisták
Kóka a kapacitásproblémát a kórházi ágyakkal kezdi: Magyarországon három–három és félszer több aktív kórházi ágy van 100 ezer főre vetítve, mint Svédországban vagy Spanyolországban; Európa legjobb rendszerei sokkal kevesebbet tartanak. A magyar ágyak kihasználtsága 60 százalék alatt van – majdnem a fele üresen áll, drágán fenntartva, elégtelen személyzettel. Sokkoló példa: az Amerikai Egyesült Államokbeli Észak-Karolina, amely Magyarországhoz fogható lélekszámú állam, három helyen végez onkológiai kezelést, Magyarországon állítólag 72 központban lenne lehetőség például emlőszűrésre.
„Egy hazugságra épül az egész rendszer. Azt hazudjuk, hogy ezek működő kórházak. És ennek a hazugságnak a fenntartásában mintha állampolgártól önkormányzati képviselőig és államigazgatási szakemberekig mindenki érdekelt lenne." – Kóka János *
Ezért bármelyik diszfunkcionális osztály bezárása vagy rehabilitációs, életvégi ellátást kínáló intézménnyé alakítása „istentelen nagy balhét" okoz – miközben a kommunikáció rossz, a betegszállítás nincsen megrendelve, és nem mondják el elégszer: „nem jó szívinfarktust kapni ott, ahol másik öt ember kap szívinfarktust; ott lehet túlélni, ahol ezrek részesülnek abban" – tapasztalattal, rutinnal, eszközzel, utánkövetéssel. A műsorvezető ellenérvét (nem csak kényelem, hanem pénzkérdés is, hogy valaki 200 kilométert utazzon kontrollvizsgálatra) Kóka nem vitatja, ugyanakkor rámutat: közben a háziorvosi rendszer ugyanilyen lyukas, pedig háziorvosra minden héten szükség lehet; a járóbeteg-ellátásban százezrek vannak előjegyzési listákon, három-négy hónapot kell várni egy ultrahangvizsgálatra – amire az időpontig „okafogyottá válik" az indikáció; sürgősségi onkológiai kivételével egy évnél tovább lehet várni MR-vizsgálatra; és nagyjából 300 ember van a nagy protézis-várólistán, sokszor évekig olyan fájdalmak közt, amit az ellenségének sem kívánna. Miközben – hangsúlyozza – a költségvetésben ott van a pénz a várólista-csökkentésre, és a magán műtői is rendelkezésre állnak:
„Nekünk meg ott volnának a műtőink. Tessék megvenni, önköltségen, odaadjuk, amennyibe kerül […] csak operáljuk le ezeket a műtéteket." – Kóka János *
Kinek jó, hogy így működik a rendszer? – kérdezi a műsorvezető. Kóka szerint a politika szívesen mutogatja az „orvosbárókat", a magánszolgáltatókat és magánbiztosítókat, valójában ez politikai felelősség – nem a mintegy 100 napja hatalmon lévő kormányé, hanem a rendszerváltás óta elmaradté: 1997 óta senkinek nem jutott eszébe új egészségügyi törvényt írni, pedig „már egy emberöltő eltelt".
2007 tanulsága: „tessék belebukni"
A beszélgetés visszatér a beszélgetés elején már elhangzott gondolathoz: mindenki fél a reform politikai költségétől, mert 2007-ben az egészségügyi reformba bukott egy kormány. Kóka álláspontja:
„De akkor azt mondom, hogy tessék belebukni. Ez olyan dolog, amibe belebukni is érdemes." – Kóka János *
Elmeséli a háttért: az SZDSZ akkor 5–6 százalékos párt volt, mellette a reformokkal szemben „beoltott" szocialista koalíciós partnerrel, miközben az egész koalíció a 50 százalék környékén táncolt; a reformot rossz kommunikációval, „kicsit józsefinista módon" próbálták végigvinni. 2006-ban azt javasolták a kormánynak, amit Hollandia az előző évben vezetett be: a több biztosítós egészségügyi rendszert – amelyet ma a világ egyik legjobban működő rendszerének tekintenek. De nem volt elég politikai erőjük és bölcsességük: a nagyobb koalíciós partner nem támogatta, és Gyurcsány Ferenc hátrált, amikor látta az ellenállást, amely nemcsak a Fidesz felől jött – amely erre építette a politikáját, és a kampánya „kétharmadra torkollott" –, hanem a szocialisták is bizonytalanná váltak. Gyurcsány a televízióban, egy bárszék körül szaladgálva rúgta ki az egészségügyi minisztert, Molnár Lajost – Kóka ekkor nem látott más lehetőséget, mint kilépni a koalícióból. Üzenete a mostani kormánynak: ha kétharmadod van, és az egész ország arra számít, hogy a kampányígéretet betartod és rendszerváltást csinálsz az egészségügyben és az oktatásban, megvan a lehetőséged. „A politikai karriernek mindenképp bukás a vége. Ez egy ilyen… ritkán happy enddel végződő történet. Hát akkor már legalább bukjunk bele valami jó dologba."
Kiket kell meggyőzni, és mit láthat a választó 3,5 év múlva?
A műsorvezető rákérdez: a szakmában kik elleneznek vagy gáncsolnak egy ilyen szemléletváltást? Kóka analógiával válaszol: ha rosszul működik a vasút, nem az állomásfőnökök a hibásak, hanem a politikai rendszer, amely nem tud tisztességes közszolgáltatást összerakni – ugyanez igaz az energetikára. A mai egészségügyi rendszer úgy, ahogy van, rossz: nincs benne olyan biztosító, amely abban érdekelne, hogy az emberek egészségesek legyenek. A NEAK – remélhetőleg Kaló Zoltán vezetése alatt – legyen valódi szolgáltatásvásárló és minőség-ellenőr; a múltban biztosítói szerepét „teljesen elsorvasztották". Mellette működhetnek magánkiegészítő vagy akár versengő állami biztosítók is, mint Izraelben.
A kérdésre, mit lehetne kézzelfoghatót felmutatni a következő választási kampányra, Kóka azt mondja: már ma lehetne olyan minőségi és teljesítményindikátorokat az asztalra tenni, amelyekről évente számolnak be, és 3,5 év múlva bemutathatók. Nem a nagy statisztikák, hanem az emberek közvetlen életében érzékelhető változások számítanak – az „ügyfélélmény", amit kimondani is oximoron a magyar egészségügyben. Példaként említi: mindenki telefonkönyvében ott van a fodrásza, az autószerelője, a liftszerelője telefonszáma, de nincs egy egészségügyi szám, amit bajban fel lehet hívni. Az AI jelentősen lerövidítette a fejlesztési ciklusokat: a betegút-menedzsmentben gyorsabban kapható időpont, gyorsabban készül el a lelet, és iránymutató diagnózis tarthatja a beteget a rendszeren belül. Magyarországon sok egészségügyi adat van – az ország az elektronikus egészségügyi tér (EESZ) létrehozásával az éllovasok közé tartozott a statikus adatokban –, ebből „nagyon sokat lehetne főzni"; Kóka nemrég Szócska Miklóstól hallott erről jó előadást. A várólista-csökkentésnél említi: a programot Zahár Ákos vezeti, aki szerinte az egyik legnagyobb nevű élő magyar ortopédsebész, aki Nyugat-Európából tért haza, ahol sztárként tisztelték. Ha politikai szándék van, és a várólistákat a ciklus végéig sikerül drasztikusan – legalább hat hónapra – lefaragni, az olyan indikátor, amellyel szerinte „ha nem is választást lehet nyerni, de országot lehet nem elveszteni". A műsorvezető zárásként a politikai elkötelezettség fontosságát emeli ki.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Egy Boetingen, egy unalmasnak érkező igazgatósági ülésen történt ez" – valószínűleg „board meetingen" félreismerve; a mondat értelme így rekonstruálható.
- „Gidó Vestel Vell, akkori FDP elnök" – a helyes név Guido Westerwelle; az átiratban erősen torzult alak szerepel.
- „Szemel Vej Signál az 1800-as években ennek volt a világszintű élharcosa" – Semmelweis Ignácra utal, az átirat alakja torzult.
- „Magyarországon 40 évente 45000 ember hal meg" – kontextusból valószínűleg „évente 45 000 ember" a helyes értelmezés.
- „72 központban lehet mondjuk emlőanatot" – a vizsgálat/beavatkozás pontos megnevezése (pl. emlőszűrés, mamográfia) az átiratban nem rekonstruálható biztosan.
- „a Tisza és a az NVVH kitűzött célul" – az „NVVH" rövidítés nem azonosítható, a szakasz emiatt bizonytalan.
- „a Dellában voltál vendég" – a hivatkozott korábbi műsor/interjú neve nem azonosítható biztosan.
- „kísértékű diagnosztikában" – valószínűleg torzult alak (pl. „kiterjedt" vagy „kis kockázatú diagnosztika"), pontos szó nem rekonstruálható.
- „prevencióban, beteg útmenedzsmentben, átásban" – az „átás" feltehetően „rehabilitáció" rövidített/torzult alakja.
- „gyorsabban készüljön el a elő a borlelet" – valószínűleg a „lelet"/„zárójelentés" torz alakja.
- „orvosbáróknak a rendszerzonylelvezőinek nevezni" – a második kifejezés értelmezhetetlen torzulás.
- „Ez is egy láv" – valószínűleg „ez is egy lov" (emelő/eszköz) vagy „loan" (hitel); a kontextus alapján finanszírozási eszközre utal.
- „Papszekeres Anita" – az átiratban így szerepel; torzult névalak nem zárható ki, ellenőrizhető forrás nem állt rendelkezésre.
- „Kaló Zoltán" (NEAK-vezető) – az átirat alakja szerint szerepel; esetleges félreismertség nem zárható ki.
- „Hegedű Zsolt" – az egészségügyi miniszter neve Hegedűs Zsolt, az átiratban toldalékolási/torzulási hibával szerepel.
- „az SDSZ akkor egy 5-6%-os párt volt" – SZDSZ-re javítandó; a szakasz kontextusa egyébként érthető.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Olyan emberek tüntetnek vélt kórházbezárások ellen, akik valószínűleg az életükben nem mennek kórházba, nem is szeretnének odamenni, de nem tüntetnek azért, mert nincsen háziorvos, mert a járóbetegellátáshoz, mert hónapokat kell várni egy ultrahangvizsgálatra.
[00:00:15]Ott van ráadásul a költségvetésben a pénz a várólista csökkentésére.
[00:00:20]Nekünk meg ott volnának a műtőink.
[00:00:22]Tessék megvenni, önköltségen.
[00:00:24]Odajuk, amennyibe kerül.
[00:00:24]Annyiért, annyiért megcsináljuk, csak operáljuk le ezeket a a a műtéteket.
[00:00:27]Valahogy ettől mindenki óckodik, mindenki fél, látják a politikai költségét, látják a politikai kockázatát, látják azt, hogy mi 2007-ben lényegében az egészségügyi reformba buktunk bele.
[00:00:39]De akkor azt mondom, hogy tessék belebukni.
[00:00:41]Ez ez olyan dolog, amibe belebukni is érdemes.
[00:00:43]Hát én azért akarok politikus lenni, hogyha komolyan veszem.
[00:00:47]É c belebuktatok, aztán nem lett jobb.
[00:00:49]Értem, de hogy de akkor úgy belebukni, hogy jobb legyen.
[00:00:53]Min múlik ilyenkor, hogy ez a politikai szándék ez nem apródik el, hanem megmarad végig?
[00:00:59]Szerintem, hogy komolyan gondolja a kormányzat.
[00:01:01]És most hogy látod?
[00:01:02]Nem tudom.
[00:01:13]Köszöntök mindenkit.
[00:01:13]Ez itt a szinten túl friss adása.
[00:01:15]És megint csak kérem azokat, akik még esetleg nem tették meg, hogy iratkozzanak fel a szinten túl YouTube csatornára, illetve ha tetszettek a korábbi videók, akkor a szintentol.hu oldalon lehet támogatni, hogy minél több ilyen beszélgetés készüljön, illetve most már nemsokára el fog indulni a szinten túl hírlevél is, ahol olyan részletek, olyan beszélgetések is láthatóak lesznek, amelyek nem kerültek még adásba.
[00:01:43]szándékosan.
[00:01:43]Úgyhogy ha valakit ez érdekel, akkor érdemes feliratkozni, meg lesznek kulisszatitkok.
[00:01:48]Mesélek egy picit arról, hogy egy-egy műsor hogyan készül.
[00:01:52]Úgyhogy aki most feliratkozik, még nem marad le az első hírlevélről sem.
[00:01:56]És a mai adásban gazdasággal és egészségüggyel fogunk majd foglalkozni, merthogy Kuka János a vendégem, a Dr.24 csoportelnöke korábbi Gazdasági és Közlekedési Miniszter informatikai és egészségügyi vállalkozó.
[00:02:09]Szervusz!
[00:02:11]Köszönöm, hogy eljöttél.
[00:02:11]Köszönöm szépen.
[00:02:14]Nem csak azért gondolom, hogy kezdjünk az elszámoltatással, mert az annyira népszerű téma, hanem azért is, mert az elszámoltatásról inkább olyan szempontból szoktunk beszélni, hogy ez most mennyire fontos választási ígérete volt a Tiszának.
[00:02:27]Mennyire fontos, és látszik az, hogy szinte ebben méri a választók nagy része azt, hogy betartja-e az ígéreteit Magyar Péter.
[00:02:37]Viszont arról kevesebbet beszélünk ilyen szempontból, hogy a befektetők, a piac, a nemzetközi befektetők számára ez mennyire fontos, hogy legyen elszámoltatás.
[00:02:46]Ezt hogy látod?
[00:02:50]A befektetők számára, a nemzetközi közvélemény számára szerintem a jogbiztonság, a kiszámíthatóság fontos, meg az, hogy a politika ne akarjon folyamatosan belenyulkálni az üzleti életbe.
[00:03:00]Egy fejlett nyugat-európai országban egy hozzám hasonló vállalatvezető nem is biztos, hogy ismeri a gazdasági minisztert, vagy éppen a szektort vezető minisztert.
[00:03:09]És ez így van jó, hiszen neki szabályozási feladata van, nekünk meg gazdasági feladatunk van.
[00:03:15]Amikor ez a kettő túlzottan összeér, akkor van baj.
[00:03:20]Szerintem a az elmúlt 16 év egyik legnagyobb problémája az volt, hogy folyamatosan viszonyulási igényt keletkeztetett a gazdaság szereplői között.
[00:03:28]A nyugat-európai meg a keleti befektetők szereplői ugyanerről számolnak be.
[00:03:36]És folyamatosan a politika aktuális mozgásai szerint értékelték a saját befektetői pozíciókat.
[00:03:43]Hát mondok egy példát.
[00:03:46]2023-ban a Dr.
[00:03:46]24 egy komoly fejlődési pályán volt.
[00:03:50]Azokban az években 10 milliárd Ftot ruháztunk be az egészségügybe.
[00:03:53]Kórházakat nyitottunk, nagy központokat vásároltunk Budapesten kívül.
[00:03:59]És a befektetőnk egyik pillanatról a másikra azt mondta, hogy ő nyom egy escape gombot és elmegy Magyarországról.
[00:04:06]Egy Boetingen, egy unalmasnak érkező igazgatósági ülésen történt ez.
[00:04:11]És lefagyva kérdeztük, hogy mi ez?
[00:04:13]És mondták, hogy semmi köze a Dr.
[00:04:15]24-hez.
[00:04:15]még az egészségügyhöz se.
[00:04:15]Sajnos a lengyel-Magyar barátság az megbomlott.
[00:04:21]Az ő legfontosabb befektetőjük a lengyel MFB-nek megfelelő állami tulajdonú bank, ahonnan azt a sugallatot kapták, hogy Magyarországról el kell menniük.
[00:04:32]És mi ott találtuk magunkat heteken belül befektetők nélkül.
[00:04:34]Innen kellett ezt kellett kimozogni.
[00:04:36]Istennek happy end a vége.
[00:04:37]De jól mutatja, hogy a amikor a politika így nagyon-nagyon belemászik a vállalatok életébe, akkor nagyon komoly ká tud okozni.
[00:04:47]Ezt pedig van hazai politikai rutinod, nem is sejtetted, hogy ilyen következményekkel járhat?
[00:04:55]Sejteni lehetett.
[00:04:55]Tehát lehetett azt látni, hogyha mondjuk egy lengyelbefektető döntést hoz Magyarországgal kapcsolatban, akkor az a felélesedő geopolitikai vita, ami Oroszország kapcsán, Lengyelország és Magyarország között kialakult, az hatással lesz a befektetési döntésekre.
[00:05:13]őszintén szólva azt gondoltam, hogy ennek ellenére nem fognak ilyen politikai szempontokat médlegelni, vagy nem ezek lesznek az elsődesek egy gazdasági döntés során, de ez már elmúlt.
[00:05:24]Szóval én igazából egy olyan országban szeretnék élni vállalkozóként, gazdasági emberként, ahol nem kell folyamatosan viszonyulnunk a politika aktuális, főként belpolitikai húzásaihoz.
[00:05:36]És szerinted mi múlt az az elmúlt 16 évben, hogy egy külföldi befektető ezt lépte, mint a tiétek?
[00:05:42]hogy kiszállt, vagy azt lépte, hogy hát hogyha itt ez a játékszabály, akkor ez a játékszabály, akár a visszaosztásban, korrupciógyanús esetekben, vagy akár a morális kérdésekben.
[00:05:55]Na, vannak korlátok, amiket nagy nemzetközi befektetők, főleg nyugat-európai, nyugati befektetők nem tudlak, nem tudnak, nem akarnak átlépni.
[00:06:04]Az ő esetükben ez nagyon sokszor távolmaradást eredményezett, és aztán vannak olyan főként keleti befektetők, akiknél ez a fajta küszöb ez egészen máshol van, és ők máshogy látják a megállapodás lehetőségét.
[00:06:19]Ezekbe én nagyon nem láttam bele, hiszen 20 évvel ezelőtt voltam gazdasági miniszter, akkor egészen mások voltak a játékszabályok, akkor a jogállam, a piacgazdaság, a nemzetközi versenykeretei között próbáltuk ezt a játékot játszani, és azt hiszem, hogy valamekkora sikerrel.
[00:06:36]És most amikor amikor ennek vége ugye amit említettél nyilvánvaló első helyen az a jogbiztonság, ami fontos egy egy külföldi befektetőnek, de azon túl azok a célok, amit most mondjuk a Tisza és a az NVVH kitűzött célul, az bármilyen szempontból fontos neki, hogy ne ismétlődjön meg, hogy legyen büntetés, hogy hogy teljesen új lapokra helyeződjön minden, vagy neki annyi bőven elég, hogyha mostantól Szóval nem arra kell, hogy éppen a magyar közlőy mit ír az iparágról, vagy egy különadó bevezetéséről.
[00:07:14]Jogbiztonság, hogyha vannak következményei a dolgoknak, az fontos neki.
[00:07:19]Ühüm.
[00:07:19]És ha ez olyan módon folyik, amit bízom benne, hogy folyik, és minden mindenhonnan erre utaló jeleket látok, akkor akkor igen, ez pozitív lehet magyarul, hogy visszanyerhetjük azt a fajta bizalmat, amit elveszítettünk az elmúlt időszakban.
[00:07:38]És ez a bizalom, ez nagyon fontos.
[00:07:41]A magyar költségvetés egyik legnagyobb 1000 milliárdos nagyságrendű tartaléka a bizalom, a nemzetközi befektetői bizalom, hogy hogyan árazódik át a magyar államadóság, hogy mennyivel kevesebbet kell kamatra költenünk.
[00:07:51]Ez az egyik legrosszabb költség, hiszen semmit nem kapunk érte, nem épül belőle semmi, nem nincsen belőle szociális transzfer, hanem egyszerűen kimegy az országból a befektetők felé.
[00:08:01]hogyha itt sikerül 100 milliárdokat, 1000 milliárdokat megspórolni, ami azért elképzelhető, hosszabb távon azt gondolom, hogy ez a tartalék, ez más dolgokra fordítható lesz.
[00:08:13]Ö még egy példa itt ezzel az egész elszámoltatás és már egészségügyi témakörrel összefüggésben.
[00:08:21]Ez pedig a koronavírus járvány kapcsán beszerzések és túlárazások esete.
[00:08:25]Most nemrég ugye Hegedű Zsolt egészségügyi miniszter nyilvánosságra hozott a külügyminisztériumi feljegyzésekből csak egy apró szeletet, ami arról szólt, hogy a az annak idején Kínától vásárolt egyfajta koronavírus gyorsztet háromszoros áron adták tovább.
[00:08:42]És egyébként ő kér mindenkit, akinek bármilyen dokumentuma, feljegyzése, email, bármije van a covidőszak beszerzéseivel összefüggésben.
[00:08:51]Ö ezekkel kapcsolatban tételesen ilyen mélységig érdemes-e ezeknek a a végére járni.
[00:08:59]És a másik oldal, aki akkor eladóként lépett föl, mert hogy nyilván hihetetlen nagy piaca volt azoknak a ezeknek a járvánnyal összefüggő termékeknek, bárki nézte azt, hogy valaki, hogy most a kormányszóhasználatével kufárkodik itt a lehetőségekkel.
[00:09:16]Én nem az eladói oldalon kerestém ezt a felelősséget.
[00:09:18]Tehát ez a felelősséget egyáltalán ez kom nem hiszem, hogy erre ott volt bárkinek fókusza, főleg Kínában egy kínai vakcina gyár vagy egy kínai lélegeztető besz lélegeztetőgépgyár oldalán.
[00:09:31]Ö itt itt ügynökök jártak nagyon jól, akik időben kötöttek le hatalmas nagy kapacitásokat, utána ezt vagy megvásárolták, vagy csak lekötötték, meg sem vásárolták, és utána valamilyen megállapodásokkal, és ugye ez a kérdés, hogy milyen megállapodásokkal tudták ennek a sokszorosáér eladni.
[00:09:52]Utólag tekintve született egy csomó rossz döntés.
[00:09:55]hogy akkor ezt rossz döntésnek lehetett volna-e tekinteni, ezt nem tudom, mert nézegettem Magyarországon kívül Íróz, az Egyesült Királyság példáját, ahol istentelen botrányok voltak, pont lélegeztetőgébbeszerzésből is.
[00:10:08]Nem tudták bemérni, hogy miből mennyit, csak nagyon gyorsan.
[00:10:13]De a túlárazás kapcsán is.
[00:10:14]Na most a túlárazás kapcsán én azt gondolom, hogy ott abban kétféle ok lehet.
[00:10:20]Az egyik az az, hogy ilyen volt a piaci helyzet, de a másik az az, hogyha itt valaki belenyúlt a mézesbödönbe, annak tényleg le kell tölni a kezét.
[00:10:28]És e tekintetben nem lehetünk következmények nélküli ország, hiszen akkor azt üzenjük be politikailag meg külpolitikailag egyaránt, hogy itt mindent meg lehet csinálni.
[00:10:39]Tehát szerintem ezt élesen ketté kell választani, hogy milyen gazdasági kényszerek, milyen beszerzési kényszerek működtek akkor mennyire lehetett jó előrejelzéseket tenni egy olyan válság kellős közepén, ahol nem tudtuk, hogy 100zrek, százzezrek vagy milliók fognak meghalni?
[00:10:54]Ühüm.
[00:10:54]Ö ez az ez az egyik kérdéskör.
[00:10:56]És a másik kérdéskör pedig, hogy ki tedsevre ezért illegitim módon egy csomó pénzt?
[00:11:02]Hát én kutakodnék.
[00:11:04]Ott az operatív törzs jegyzőkönyvei.
[00:11:07]Nem tudom, hogy mennyire nyilvánosak vagy bizalmasak, de abból azért sok mindenkinek.
[00:11:15]Ugye a befektetői bizalommal kezdtük, a befekt és amikor a a Dellában voltál vendég, akkor úgy fogalmaztál, hogy hogyha a befektetői bizalom visszatér, akkor annak a gazdasági előnyei nyilván lesziválódnak a reál gazdaságba.
[00:11:28]Erről most most is beszéltünk.
[00:11:29]Ö, de ezek az előnyök vélhetően azért akkorák nem lesznek, hogy súlyos gazdaságpolitikai döntések átidalására nem elegendőek.
[00:11:37]Annyi pénz nem jön be a gazdaságból.
[00:11:42]Amennyi hiányozni fog, hogyha mondjuk egy rezsivédelemhez hozzányúl a kormány, egy adórendszerhez hozzányúl a kormány, mondjuk az áfához, ha hozzá akarna nyúlni majd nagyobb volumen a a kormány, vagy mondjuk adókedvezményekhez.
[00:11:59]Itt mit bír el a magyar gazdaság?
[00:11:59]Mit mit kéne mindenképpen megcsinálni?
[00:12:06]Nem szeretnék nagyon mélyen belemenni belpolitikába, mert elvinni ennek a beszélgetésnek a fókuszát, de én azt gondolom, hogy a befektetői bizalom külföld és belföld tekintetében egyaránt nagyon fontos.
[00:12:21]Ugye beszéltünk arról, hogy külföldi befektetők hogyan mérnek meg bennünket, hogyan árazzák a Magyarország kockázatot.
[00:12:27]De a másik, legalább ennyire fontos dolog az, hogy a magyarországi vállalkozók azok hogyan tekintenek a saját vállalkozási perspektíváikra.
[00:12:36]Látok egy nagyon rossz folyamatot, ami bízom benne, hogy egyelőre csak hangulat és elmúlik.
[00:12:41]Ez egyfajta a 80-as évekből öröklött vagy ott látott ilyen vállalkozóellenesség.
[00:12:48]Pedig hát a vállalkozók teremtik a munkahelyeket, ők csinálják a beruházásokat.
[00:12:53]Vissza kellene nyernünk ezt a fajta vállalkozói magabiztosságot Magyarországon, ahol a vállalkozó nem szitoxó, hanem munkahelyek teremtője, ahol exportot csinál, és nem állami vállalatok csinálják ezt.
[00:13:04]Ez az etatista logika nagyon beépült Magyarországon az elmúlt években a a szemléletbe, és egy picikét kiszorította a vállalkozás etoszának ünneplését, és erre nagyon nagy szükség volna.
[00:13:18]Ezt vissza kell hoznunk, és hogyha ez sikerül, akkor azt hiszem, hogy Magyarországnak tényleg sikerül egy új pályára állnia, amire szükség is volna, mert elnézve a növekedési kilátásokat, elnézve a jelenlegi beruházási adatokat, azért nem vagyok maradéktanulok.
[00:13:32]De ez azért alakulhat így, hogy ezt itt szó, mert hogy a vállalkozó az, aki ügyeskedik, akinek kapcsolata van, akinek jó a telefonkönyve.
[00:13:39]Hát ugye a pont az a fajta járadékvadászattitűd, amit nagyon sokak részben, kényszerből részben saját döntésük alapján az elmúlt években vittek.
[00:13:52]az a fajta politikai meghatározottság az, hogy nagyon sok esetben a versenyképesség segítése helyett a versenyképességet pótolta az állam állami pénzekkel, adófizetői pénzekkel, pályázati támogatásokkal.
[00:14:13]Ö, szóval, hogy ez egy kicsikét kerüljön helyre, de hogyha visszatérünk az első kérdésedhez, hogy vajon a az elszámoltatás, a jogur uralom visszaállítása az ebben a tekintetben eredményt hozzá?
[00:14:25]Azt hiszem, hogy igen, hiszen akkor visszaállítja a versenyképességet, a szát a egyéb gyakorlatokkal szemben.
[00:14:34]Mennyire van itt az ideje, és mennyire lehet, kell elmagyarázni, hogy bizonyos nagy rendszerek miért nem fenntarthatóak?
[00:14:42]És most még nem az egészségügyre gondolok, hanem hanem amit említettem, mondjuk a a rezsivédelemre, vagy arra, hogy hogy áréssapka, hogy különadók rendszere amik alapvetően korlátozzák most a mozgásterét a kormánynak.
[00:14:57]Itt nagyon sok esetben a közgazdasági racionalitás és a pillanatnyi belpolitikai érdek ütközik.
[00:15:04]Aha.
[00:15:04]Igen.
[00:15:05]Én magam liberális gazdaságpolitikusként ellene vagyok az ilyen beavatkozásoknak, mint az ársapka, mint a mesterséges árszabályozás.
[00:15:17]De azt is látom, hogy itt családok 100zrei kerülhetnek nagyon nehéz helyzetbe.
[00:15:22]Csak én ezt nem közvetlen gazdasági beavatkozás ágán kezelném, hanem szociális transzverk ágán.
[00:15:27]Tehát nagyon sok esetben összemossuk a versenyt torzító ilyen típusú manuális beavatkozásokat, meg a szociális kényszereket.
[00:15:39]Ha vannak szociális kényszerek, márpedig sajnos vannak, akkor azokat ezen a rendszeren belül kell kezelni, és nem az adórendszeren belül, és nem közvetlen ártámogatások segítségével, mert azok soha nem céloznak rendesen.
[00:15:51]Azt szoktuk leggyakrabban mondani, hogy aki beáll a G63-as AMG Mercedesével a benzinkútra, az miért tankoljon ársapkás üzemanyagot?
[00:16:05]És ma már minden technológiai lehetőségünk megvan, hogy hozzárendeljük egy kártyához, hozzárendeljük egy mobiltelefon alkalmazáshoz azt a jogosultságot, ami alapján a valóban rászorultak, azok meg tudják kapni azt a kedvezményt, amit a kormány nekik szán.
[00:16:19]Ezzel szemben minden ilyen mesterséges beavatkozás egyrészt rosszul céloz, másrészt viszont torzítja a gazdaságot.
[00:16:25]Ugye erre szokták azt mondani, hogy most túl azon, hogy a kisebb a politikai haszna, kevesebbeket ér el, hogy nagyobb idő, energia, pénz, ráfordítás kiépíteni a rendszert, mint amennyit a végén adunk valakinek.
[00:16:39]Volt volt egy csomó ilyennel kapcsolatban kritika, de hát ez régen volt így.
[00:16:43]Most már a digitális eszközök korában, a mesterséges intelligencia korában ez egészen megváltozott.
[00:16:50]Úgy általában visszatérve egy kicsikét a nagy rendszerekkel kapcsolatos kérdése kérdésekhez van egy tétel, az a digitalizáció és a mesterséges intelligencia használata, amit valahogy ma ilyen silóban kezelünk.
[00:17:04]Vannak konferenciák, amik a nagy rendszerekről szólnak, meg vannak, amelyek az AI-ról.
[00:17:10]És nem látjuk, hogy fenekestől forgat föl mindent a mesterséges intelligencia.
[00:17:14]Hogyha azokat a lehetőségeket, amit most a gépi tanulás, a nagynyelvi modellek hoznak, ezeket összeillesztenénk a nagy rendszereinkosságaival, döbbenetes eredményekre jutnánk.
[00:17:24]Én az egészséget nézem, egészségügyet nézem közelebbről, és azt látom, hogy prevencióban, beteg útmenedzsmentben, átásban, gyógyszerkutatásban, longevityben mi mindent tudna hozni a mesterséges intelligencia, hogy tudná lenyomni a költségeket, és hogy tudná felemelni a hatékonyságot.
[00:17:45]Na, ugyanezt az ártámogatásban, a szociális rendszerben, az oktatásban, mindenhol végigvíve Magyarország egy egészen új pályára tud állni.
[00:17:57]Itt szerintem nekünk nagyon sokat kéne beruházni ebben.
[00:18:00]Ühüm.
[00:18:02]Ma még nyilván így 100, nem tudom én hány nap után nem látszik, hogy mekkora a szenvedelem.
[00:18:06]Éppen egy AI konferenciáról jövök.
[00:18:08]Az é számít most lett most lett vége.
[00:18:10]Ott nagyon jó miniszteri meg államtitkári inspiráló miniszteri és államtitkári előadásokat lehetett hallani, de ezek nemcsak az ezzel foglalkozó miniszter szájából kellene, hogy elhangozzanak, hanem át kell, hogy itassa a teljes kormányzat az összes nagy rendszer működését.
[00:18:29]Na majd akkor megérkezünk valószínűleg oda, hogy az egészségügyben konkrétan ezt hogy lehet használni.
[00:18:32]De a portfólión nemrég írt el egy nagyon hosszú véleménycikket azzal kapcsolatban, ha egy mondatba kéek summázni, akkor mikor, ha nem most kéne érdemben hozzányúlni a maga magyar egészségügy évtizedes problémáihoz.
[00:18:46]És a fő érvek azok azok voltak, hogy hogy van rá politikai erő, van hozzá erő, van intézményrendszer, önálló egészségügyminisztérium és és jó államtitkárságok és és jó intézményi háttér és jó szakembereket is sikerült megnyerni az ügynek.
[00:19:09]És aztán hosszan elmondod, hogy mit kéne tenni, és hogy mindezt milyen forrásból kéne tenni.
[00:19:13]De ugye álljunk meg a legelsőnél, a politikai erőnél, mertogy hát az már sokszor volt felhatalmazás rá.
[00:19:23]Min múlik ilyenkor, hogy ez a politikai szándék, ez ez nem apródik el, hanem megmarad végig.
[00:19:30]Szerintem, hogy komolyan gondolja a kormányzat.
[00:19:32]És most hogy látod?
[00:19:32]Nem tudom, mert arról beszél a kormány, hogy a költést az Európai Unió átlagához föl kell vinni.
[00:19:48]És azt is mondja, hogy évente 500 milliárd Fttal többet költünk az egészségügyre.
[00:19:54]Ez a kétszám egyébként nem találkozik.
[00:19:56]Ühüm.
[00:19:56]P, hogyha 2030-ra az Európai Uniós, jelenlegi Európai Uniós költési szint átlagára szeretnénk felvinni vásárlóerőparításon, GDP arányosan, akkor az nem évente 500 milliárd, hanem közel 1000 milliárd Ftot igényel.
[00:20:13]Ühüm.
[00:20:13]Olyan 4,7%-ról fölvinni 7%-ra.
[00:20:18]Ennek ma nem látom a forrásait.
[00:20:18]Nincsen egyébként, azt hiszem, a költségvetésen belüli forrása, mert járulékemelésről a politika nyilván az említett belpolitikai okok meg sok más gazdasági racionalitás miatt hallani nem akar.
[00:20:31]Belső átcsoportosításokról beszélhetünk, de mindenhol kevés a pénz.
[00:20:34]Hát honnan vegyünk el?
[00:20:36]Hogyha azt mondjuk, hogy akkor a honvédelemből, a gazdaságfejlesztésből, oktatásból elveszünk, ott is valószínűleg igények jönnek, sok 100 milliárdos igények.
[00:20:42]Én ültem ebben a pozícióban gazdasági miniszterként voltam kormányt, sőt közel három hétig egészségügyi miniszter is voltam, amikor helyettesítettem a elődömet, majd utódomat.
[00:20:56]Horvát Ágnest, Horvát Ágnest, amikor még nem választották meg, és Molnár Lajos már visszaadta a mandátumát akkor pár hétig, én voltam az egyetlen orvosvégzettségű kormánytag, és ezért engem bíztak meg ezzel.
[00:21:07]Na de hogy gazdasági miniszterként nagyon sok olyan találkozón ültem a pénzügyminiszterrel, ahol hogyha én bemondtam volna egy pár 100 milliárd Ftos többletigényt valamelyik általam felügyelt szektorra, energetika hozzám tartozott MÁV, tehát nagy rendszerek, akkor még a kávémat nem kevertem volna meg, már kint találtam volna magam a miniszter irodájából.
[00:21:30]Tehát, hogy ez így nem megy, mert neki nincsen mozgásterebe.
[00:21:31]A pénzügyminiszternek sincs mozgásterbe.
[00:21:34]Vagy máshonnan elvesz, vagy pedig növeli a hiányt.
[00:21:37]Magyarországon valószínűleg egyik lehetőség sem adott.
[00:21:38]Éppen ezért ebben a cikkemben, amit említesz, arra keresem a választ, hogy hogyan lehet mégis csak pénzt találni a Magyar Egészségügyben.
[00:21:49]És itt van egy-két nagyon jól körülírható lehetőség, és a nagy kérdés, hogy ezeket be fogja-e vállalni a politika.
[00:21:57]Mondok egy példát.
[00:21:59]Cukros üdítő italok népegészségügyi termékadója.
[00:22:01]A WHO azt mondja, hogy tekintettel arra, hogy az egyik legészségtelenebb dolog, tehát majdnem olyan, mintogyha cigarettát dugnánk a gyerekeink szájába.
[00:22:12]Ezért a fogyasztói jár nagyjából 20%-ában érdemes meghatározni a népegészségügyi termékadót.
[00:22:18]Magyarországon négy körül van a cukrosüdítő.
[00:22:20]Tehát, hogy ilyen van, csak alacsony.
[00:22:22]Csak ilyen van, csak alacsony.
[00:22:22]A heavitett dohánytermékek jövedéki adóját a cigaretták szintjére emelni.
[00:22:26]Tehát magyarul ma az adórendszerünk az támogat bizonyítottan, egészségtelen mondjuk grade egy karcinogéneket.
[00:22:36]Ühüm.
[00:22:37]Például a dohányzás oldalán, például a ultrafeldolgozott élelmiszerek oldalán, mert az ultrafeldolgozott élelmiszer a másik ilyen, ahol Magyarországon lényegében nem adóztatjuk.
[00:22:45]Van egy csomó ország a világon, ahol sikeresen adóztatták, és abból nem csak bevétel jön, hanem rá is szorítják az élelmiszeripar szereplőit arra, hogy sokkal egészségesebb termékeket állítsanak elő, mert ez gazdaságilag is érdekik.
[00:22:59]Érdekük.
[00:22:59]Ebből önmagában a nemzeti vagy népegészségügyi termékadóból, jövedéki adó átalakításából számításaim szerint nagyjából 150 milliárd plusz pénzt lehetne behozni.
[00:23:09]Ez az egyik ilyen tétel.
[00:23:11]Mondok egy másikat.
[00:23:12]Még ne mondj.
[00:23:12]Mindegyiken végigmegyünk, van időnk.
[00:23:14]A itt ugye az egyik szereplő, aki ágálni fog, azok a kereskedelmi szereplők, merthogy mert hát hogy nyilván, hogyha ő egészségesebb alapanyagokból akarja előállítani, akkor azok drágább alapanyagok lesznek.
[00:23:27]Tehát, hogy amit nyer a révenzíti a vámon, azt fogja mondani.
[00:23:31]Meg egyébként is a kereskedelemezersebből vég vérzik kis kereskedelmi adó társai, tehát hogy ő vélhetően ebben nem lesz egy támogatószereplő.
[00:23:41]És a politikai döntéshozó is azt fogja mondani, hogy most mondjam azt, hogy akkor minden 20%-kal drágább lesz.
[00:23:46]Én meg orvosként azt mondom, hogy a gyereke növel gyerekeink 25%-a elhízott.
[00:23:51]Ez is én orvosként azt mondom, hogy Magyarországon az egyik legnagyobb azoknak a középiskolásoknak az aránya, akik dohányoznak.
[00:23:59]Ühüm.
[00:24:00]És pontosan a hevitett dohánytermékeknek eredményeképpen, amelyek egy egészen új, nagyon vonzó megjelenésben adják oda a büdös és ciki cigarettát.
[00:24:08]Tehát akkor felejtsük el, akkor akkor ne a a ne a költségvetési oldalról érveljünk, hanem hanem népegészségügyi oldalról, hogy hogyan nőhet föl egy olyan generáció, ahol nem kódoljuk a 30 év múlva bekövetkező daganatos megbetegedéseket.
[00:24:27]Az egészségügyi miniszternek a politikai nyilatkozatok alapján vétójoga van a kormány döntésén.
[00:24:33]Nem tudjuk, hogy mit jelent ez.
[00:24:36]Én ültem kormányülésen, és az nem egy ilyen szavazótestület, ahol van akinek több szavazata van, vagy bétóga.
[00:24:42]Magyarországon a miniszterelnök dönt mindenben.
[00:24:45]Tehát akkor inkább fogalmazzuk azt, hogy meghatározó befolyása van a politikai deklarációk alapján az egészségügyminiszternek.
[00:24:51]Ezek azok a pontok, ahol ezeket elő kell húzni.
[00:24:55]És azt gondolom, hogy egy ilyen népegészségügyi termékadó javaslattal, a hevitett dohány termékekkel kapcsolatos többletadóval pontosan ezeket a célokat fogjuk tudni.
[00:25:05]a költségvetési célokat, a népegészségügyi célokat, az egészséggazdasági célokat fogjuk tudni egy irányba terelni.
[00:25:11]Bátorság kell hozzá, mindenhez bátorság kell.
[00:25:12]Tehát nincs olyan politikai döntés, amihez nem.
[00:25:15]De de én most azért látok ebben lehetőséget.
[00:25:19]Ehhez biztos kétharmad kell leszt.
[00:25:21]Egy gyenge éppen, hogy 50% környékén táncoló koalíciós kormányban nem lehet megcsinálni.
[00:25:25]Annak idején, amikor az FDP, a német liberálisok 15%-os eredményt értek el, ott voltam a választások éjszakáján, és Gidó Vestel Vell, akkori FDP elnök.
[00:25:36]adott nekem néhány perc FaceTime-ot a választás éjszakáján, és egyet mondtam neki, hogy elnök úr, ha adhatok egy jó tanácsot, az egészségügyet ne vállaljátok be.
[00:25:44]Kisebb koalíciós szereplőként bele fogtok bukni.
[00:25:47]Bevállalták, belebuktak.
[00:25:49]Aha.
[00:25:50]Ilyen erős felhatalmazás kell, erős szándék kell, jó szakemberek kellenek, és akkor meg lehet csinálni.
[00:25:55]A magyar egészségügyi rendszerünk elavult.
[00:25:57]A magyar egészségügyi törvény, az egészségügy rendszerét szolgáló törvény 1997-es még nem volt okostelefon.
[00:26:08]Hogyan várjuk el ettől a törvénytől, hogy a legújabb technológiákat tudja kezelni?
[00:26:13]egyébként az alapelvei meglepően modernek, de most már akkora felújításra szorul ez az egész rendszer, hogy hogy ezzel a dinamikával, amivel ez a kormányváltás vagy rendszerváltás elindult, ezzel ezt érdemes lenne rákötni az egészségügy szekerét.
[00:26:31]Ö menjünk még pár elemen sorba, és aztán nézzük meg, hogy mind múlik ki még az, hogy a kétharmad ezt a bátorságot megmutatja-e, merthogy ugye ez a ez a neta adóemelés, ez csak egy egy része, van egy vállalati egészségbiztosítási lába is ennek a javaslatnak, ami a kicsikre nem vonatkozik, de aztán az egyre nagyobb vállalatoknál pedig már nagyon jelentős, ha jól olvasom, több mint felfutópályán hár 3000 milliárd Ftos bevételt jelent a 10 év alatt, tehát az évente nagyjából 300-350.
[00:27:05]Elmondom, hogy mire gondolok.
[00:27:08]Magyarországon a az egyetlen teherviselésre még elviekben kapható jövedelemtulajdonos a vállalkozó, amelynek egyébként érdeke az, hogy minél egészségesebb, minél produktívabb dolgozói legyenek.
[00:27:23]Ilyen módon valahogy a vállalkozókkal kötnék egy dealt, egy szövetséget.
[00:27:28]Azt mondanám, hogy fizessetek kiegészítő vállalati egészségbiztosítást a foglalkoztatottaitokra.
[00:27:35]Ezért cserébe adókedvezményt adok.
[00:27:35]Már adókedvezménynek nevezem, de valójában arról van szó, hogy költségként lehessen elszámolni.
[00:27:42]Ez hogy viszonyul a most meglévő ma 33%-os adó sújtja mindazt a kiadást, amit a dolgozómra egészségügyi egészségbiztosításra, egészségügyi szolgáltatásra fizetek, vagy ennél sokkal több, hogyha nem biztosítási alapon fizetem, miközben hogyha kitakarítatom az irodámat, az meg leírható az adóalapból.
[00:28:03]Semmi mást nem javaslunk, mint az, hogy legyen ez is egy ilyen leírható költség, hiszen a humántőke karbantartása az egy olyan nemzeti érdek, ami legalábbis ezt a fajta többletadómentességet ezt igényelni.
[00:28:19]Na, hogyha ezt sikerülne megcsinálni, és sikerülne a vállalkozókkal ezt a dealt megkötni, akkor a mai költségvetési rendszeren kívülről tudnánk behozni évente 300-350 milliárd Ftletforrást az egészségügyben.
[00:28:32]Ráadásul, hogyha ezt biztosítókon keresztül költjük el, akkor ez egy minőségbiztosított rendszer lesz.
[00:28:40]Ez egyrészt a magánegészségügyi szolgáltatókat fogja helyzetbe hozni, másrészt viszont az állami egészségügyi szolgáltatóknál is el lehet költeni ezt a pénzt.
[00:28:48]A biztosító maga érdekelté válik nem csak a szolgáltatás minőségében, hanem egy nagyon fontos dologban is, hogy egészségben tartson bennünket.
[00:28:56]Így a prevenciónak az évtizedek óta hangoztatott, de valójában soha nem csinált fejlesztését befoghatunk bele, ahol ezek a biztosítók, a őket tápláló vállalkozások érdekeltek lesznek abban, hogy ne legyünk betegek.
[00:29:11]Szóval ez így mind összetalálkozik.
[00:29:13]több pénz jön, több lesz prevencióra, jobb lesz a hogy az egészségnevelés, egészségtudatosság, mert az egész rendszernek ez érdeke lesz.
[00:29:21]És ami nagyon fontos, hogy ezt a 3-400 milliárd Ftot az aktívak, a dolgozók, ezt nem az állami egészségügyben fogják igénybe venni.
[00:29:31]Másképp fogalmazva az állami egészségügyben megmarad ez a pénz arra, hogy az inaktívaknak, a gyerekeknek, az időseknek, a munkanélkülieknek, a nem magánbiztosítottaknak adjanak ellátást.
[00:29:43]Ez szerintem egy valódi társadalmi csoportok belő közötti szolidaritást, és egyébként egy korcsoportok közötti szolidaritást is.
[00:29:52]Rossz májuan ezt lehet úgy értelmezni, hogy hát persze, hát ez egy magánszolgáltatóknak lesz jó.
[00:29:57]Hát rossz májúan lehet így értelmezni, de valójában nem így van, hanem ez a betegeknek lesz jó.
[00:30:00]Én azt gondolom, hogy ebből egy egyetemi klinika is, vagy egy közkórház ugyanúgy részesedhet.
[00:30:07]Tehát nekem semmi bajom nincs ezzel.
[00:30:08]Sőt, benne a versenyben jelenleg egy magánszolgáltató.
[00:30:10]De hát de hogy de most pont de most pont arról beszélünk, hogyha egy biztosító szolgáltatási csomagokat állít össze és egy kiszámítható megrendelőként jelenik meg a piacon, akkor én mint közkórházigazgató érdekelt leszek abban, hogy megjelenjek ezen a piacon és onnan többletb bevételt tudjak hozni a kórházamnak, amiből aztán a fejlesztéseimet finanszíroztatom.
[00:30:37]Felejtsük el ezt a magánállami megkülönböztetést.
[00:30:38]Nem tudjuk ne, de azért kellene, mert érdektelen a beteg szempontjából érdektelen, hogy az az intézmény, az az MRB berendezés, az a röngen az állami vagy magánszolgáltatónak a kezében van, amikor fölszállok egy buszra, akkor az engem nem érdekel, hogy az a fővárosi önkormányzat a fővárosi önkormányzat 100%-os tulajdon cégének a tulajdona, vagy vagy valakitől bérli.
[00:30:59]Itt az a lényeg, hogy társadalombiztosítási oldalon milyen szolidaritást sikerült csinálnunk, hogy hogyan sikerül megszerveznünk azt a rendszert, hogy jól költsük el a befizet a a befizetett járulékokat, és utána, hogy hol költjük el, hogy azok az a kubatúra az önkormányzati, állami, egyházi, alapítványi vagy magánfenntartású, az érdektelen kellene, hogy legyen.
[00:31:21]azért a magánállami megkülönböztetés és a magánállami együttműködését, azt azért nem szeretem, mert eltereli a figyelmet a legfontosabb kérdésről, hogy Magyarországon hogyan tudnánk a beteg, a páciens, a az egészségét megőrizni szándékozó polgár szempontjából felépíteni egy egészségügyet.
[00:31:42]Mégis most nemrég a Telex csinált egy interjút a Neak vezetőjével, Kaló Zoltánnal, aki pont erről beszélt, hogy hogy teljesen rendszerszinten újra fogják gondolni a közés a magán szolgáltatói viszonyt az egészségügyben.
[00:31:56]Lesz valamilyen társadalmi egyeztetés is de hogy ezt szabályozni kell.
[00:32:00]Itt tudjuk, hogy milyen irányban gondolkodik a a kormány, az egészségügyi vezetés?
[00:32:05]Nem tudjuk, de Kaló Zoltán egy egy kiválóan felkészült szakember.
[00:32:07]Én nagyon örülök, hogy egy ilyen kaliberű szakember ül a NEAK élén, és azt vizsgálja, hogy biztosítói szempontból milyen minőségi kritériumokat fog tudni számon kérni, akár magán, akár állami intézményeken.
[00:32:27]Végül is egy olyan rendszer volna jó, ahol meg lenne határozva egy alap szolgáltatás csomag, ami mindenkinek jár a társadalom biztosítási befizetéseér.
[00:32:35]Ezt egyébként évtizedek óta halljuk az alapcsomag meghatározásának szükségességét.
[00:32:40]Igen.
[00:32:41]De tegyük föl azt a kérdést, hogy mi van akkor, hogyha ez azt ezt az alapcsomagot mégsem tudja a törvény betűje ellenére nem tudja biztosítani az állami szolgáltató.
[00:32:49]Na, szerintem akkor meg kell vásárolni a piacon magánszolgáltatóktól, mint ahogy közlekedésben, mint ahogy energetikában, mint ahogy a világ legtöbb területén ez így van.
[00:33:00]És el kellene felejteni ezt a magánállami dihotómiát, mert ez nem a betegeknek az érdeke.
[00:33:07]Na és akkor ha lenne ennyi pénz, mint amit itt különböző forrásokból te felsoroltál, zárójel bárhol kormányzati asztalon ott van egy ilyen javaslatcsomag?
[00:33:20]Én folyamatosan egyrészt nyilvánosságra hozom, másrészt meg nyilván elküldöm a megfelelő embereknek.
[00:33:27]És szerintem van is munka ezzel kapcsolatban.
[00:33:29]Ez nagyon sok, tehát amiről ebben a dolgozatban írok, ez ez nagyon sok terület.
[00:33:34]Tehát a finanszírozási rendszer átalakítás a tekintetben, hogy mennyire kórházakat finanszírozunk, mennyire járóbeteget, alapellátást vagy prevenciót.
[00:33:43]Ez szól arról, hogy hogyan lehet minőségbiztosítást ide hozni.
[00:33:47]szól arról, hogy hogyan lehet valóban erőt adni annak, hogy azt a nagy lendületet, amit most megvettünk a szakdolgozók számának növelésére képzésükben, azt hogyan tudnánk a mindennapok gyakorlatára fordítani.
[00:34:02]Tehát ez nagyon sokféle munka csatorna és hát ezek valahol majd össze fognak érni valószínűleg a miniszternnek a szintjén meg aztán a miniszterelnök azt talánk el, hogy landoljon egy ilyen összefogott struktúra.
[00:34:16]De vannak jó példák, vannak jó nemzetközi példák.
[00:34:21]Tehát az a jó, hogy itt nem egyes egészségügyi közgondolkodók dolgozataiból kell csak kiindulni, hanem nagyon jó nemzetközi példákból.
[00:34:27]Az egyik kedvencem 1972 Finnország észak-kariai modell, ahol 10 év alatt töredékére szorították le mondjuk a szív és érrendszeri betegségeknek a kockázatát, népegészségügyi, prevenciós, egészségnevelési intézkedésekkel.
[00:34:42]És ezért van ennek a dolgozatnak is a központjában a prevenció.
[00:34:46]Itt ne finomkodjunk, itt itt ez közbotrány, ami Magyarországon prevencióban van.
[00:34:51]Ö próbáltam utánanézni az adatoknak nem könnyű, mert nemzetközileg sem publikáljuk az egyébként publikálandó részleteket, de láttam most egy sokkoló adatot, vastag bérákszűrés, amiből ugye, hogyha elmulasztjuk, akkor nagyon sok vastagbérákos eset lesz, ami Magyarországon a helyzet.
[00:35:08]Az Európai Uniós átlagos megjelenési ráta az nagyjából 50%-os.
[00:35:14]Minden második ember elmegy a székletvé teszve.
[00:35:18]Magyarországon egyetlen egy adat van az elmúlt pár évből, a többit nem jelentettük.
[00:35:21]Ott 4,7%, kevesebb mint 5%, kevesebb, mint minden 20 ember jelenik meg, és ebből aztán lesz 4-5000 akkor már gyógyíthatatlan vastagbérák.
[00:35:32]És ugyanez igaz szinte minden területre.
[00:35:37]Magyarországon elvileg elköltünk 100 milliárd Ftot prevencióra évente állami pénzből.
[00:35:42]Ez is nagyon kevés a több mint 4000 milliárd Ftos összköltséghez képest.
[00:35:46]2,53%-ról van szó, de szerintem még ezt se költjük el valójában.
[00:35:49]És ezért szeretnék utánan nézni, hogy ennek mik a részletei.
[00:35:53]Jó, nézzük ezt a példát, ezt a vastag bérránkszűrést, mert hogy nem mindegy, hogy ez miért ilyen alacsony.
[00:35:56]Azért ilyen alacsony, mert mert ha valaki akar menni, akkor nehezen találja meg azt az utat, ahol mondjuk TB finanszírozottan ezt elvégzik neki.
[00:36:06]Tehát, hogy egyszerűen bonyolult, hosszan kell várni, vagy ez a klasszikus homokba dugja a fejét, és utálja ezt a vizsgálatot, mert kényelmetlen, kellemetlen, nem mindegy, hogy hogy végzik, vagy hol végzik, satöbbi, ezt ismerjük.
[00:36:20]Szóval mi mik a hátsó okok?
[00:36:22]Mik az összetett okok?
[00:36:24]Nincs rá elég fókusz.
[00:36:24]Tehát nézd meg, hogy pont a politikai kampány kapcsán az egyik előadásomban elmondtam, hogyha csak a hatalom, a kormány, a politikai pártok, a politikusok csak egy csekély töredékét egészségnevelésre fordítanák annak a pénznek, energiának, időnek, lendületnek, amit mondjuk egy politikai kampányba tesznek, akkor lehetne formálni a tudatot mondjuk a kék plakátok helyett.
[00:36:55]a kék plakátok helyett, például a kék plakátok helyett, tehát hogyha ha ebben egy valódi nemzeti összefogás csak, hogy csak politikai oldalról tud jönni, hiszen közfelhatalmazás a politika oldalán van erre, hogyha ott lenne egy olyan lendület, ami a valódi problémákról beszélne, például a vastagbérákról, például a gyerekkori elhízásról, a tohányzásról, a cukorkárairól, az alkohol kárairól, arról, hogy hogyan tudnánk kicsit tovább, kicsit készségesebben élni, akkor ott annak ennek iszonyú társadalmi és közgazdasági előnyei lennének.
[00:37:32]Társadalmiak, mert egy egészségesebb, produktívabb, boldogabb társadalom lenne Magyarország.
[00:37:37]És közgazdaságiak már 1000 milliárdos tételben tudnánk elkerülni egészségügyi költést.
[00:37:42]Gondold el egy prevenciós szűrés, nem beszélve az egészségneve és és filléres filléres dolog.
[00:37:50]pár 1000er, pár 10000 Ft egy-egy beavatkozás, míg egy előreadott rákos meg megbetegedésre elkölthetünk 10 meg 100 millió Ftokat.
[00:37:59]Egyébként a valódi siker érdemi reménye nélkül, mert a végén meg fogjuk tudni pár évvel hosszabbítani az életet.
[00:38:06]Az egész egészségügyi rendszert fenekestől kell felfordítani, betegségmenedzsment irányából irányából egészségmegőrzés irányba, kórházközpontoság szempontjából alapellátás és járóbetegellátás fókuszra.
[00:38:24]Erről szól ez a dolgozat is.
[00:38:26]Elmondja, hogy mennyi kihasználatlan kórházi.
[00:38:28]Igen, erről is fogunk beszélni, de az, hogy ezt nem kényszeríti ki a magyar társadalom hosszú évtizedek óta, ez ez miért van?
[00:38:36]azért, mert egyszerűen feladta.
[00:38:38]És a megfőttünk megfőttünk ebben a folyamat melegedő vízben.
[00:38:41]Nem gondolom, hogy nem fontos, mert hogyha rákérdezünk, akkor fontos, de hozzászoktunk.
[00:38:46]Így indul a cikk, hogy nem omlott össze az magyar egészségügy, ennél rosszabb történt.
[00:38:52]Hozzászoktunk a rossz működéséhez.
[00:38:52]Tehát tehát elfogadtuk azt, hogy csak pénzért vagy kapcsolatért lehet időpontot találni, hogy meg kell találnunk az alternatívát, hogy az utolsó pénzünkből magánegészségügyi szolgáltatást kell vásárolnunk, ami igazi dráma.
[00:39:06]Tehát magánegészségügyi szolgáltatóként mondom azt, hogy ez így nincsen rendben.
[00:39:11]Magyarországon ez out of packet költés.
[00:39:14]elővesszük a pénzt és megpróbáljuk kifizetni azt ahelyett, hogy lenne egy tisztességes biztosítás és a biztosítkondoskodna arról, hogy a befizetett biztosítási pénzünk után tisztességes ellátást kapjunk magánban vagy államban, mindegy.
[00:39:27]És és ezek ezek ezek ezekhez így szépen lassan hozzászoktunk.
[00:39:30]Azt látom a politikában, hogy ami egy ilyen hirtelen változás, hirtelen negatív változás, ott élesen reagálunk.
[00:39:37]2014 internetadó elleni tüntetés, utcára vonultak 100zrek.
[00:39:42]Miközben ezt meg csendben tűrjük, pedig egy teljesen embertelen rendszer.
[00:39:46]A az ilyen hosszú távon senyvesztő problémákat, mint az egészségügynek a hanyatlása, mint a globális felmelegedés, ez valahogy soha nem hoz 100zreket, százezzreket az utcára.
[00:40:00]Ezért próbálok kicsit provokatív módon olyan adatokat sorolni, például a vastag bérákszűrés, például a korai halálozás, például az, hogy Magyarországon 40 évente 45000 ember hal meg, elkerülhető vagy egyébként egy tisztességes rendszer által kezelhető betegségekben.
[00:40:18]Ez nem azt jelenti, hogy a halálozás az 40%-kal vagy 30%-kal csökkenne, de ezek az emberek tovább élnének.
[00:40:25]Tehát a a egy egy kisváros.
[00:40:25]És hogyha ennek csak azt a részét nézzük, amennyivel ez rosszabb, mint az Európai Uniós átlag, az is egy kisváros, mert nagyjából 20-25000 emberrel több hal meg, mint amennyi populáció arányosan indokolt lenne, mondjuk egy Európai Uniós jól felkészült egészségügyhez képest.
[00:40:44]emberi életekről van szó, meg a gyerekeinkről van szó, meg a szüleinkről van szó, mert nincsen életvégi gondozás, meg nincsen rehabilitáció, meg ö ö produktív jövedelem termelésre képest családokat hozunk reménytelen helyzetbe akkor, amikor a nagypapát, a nagymamát otthon kell gondozni, mert nincsen intézményes ellátórendszer.
[00:41:01]És a a az indulat, amit hallasz belőlem, az ennek szól, hogy pontosan látjuk azt, hogy mik ezek a problémák.
[00:41:10]Most már látjuk azt is, hogy honnan lehetne ezekhez pénzt, erőforrásokat rendelni, és valahogy a politikát át szeretnénk billenteni abba az állapotba, hogy vegye komolyan ezeket a hosszútávú kérdéseket.
[00:41:23]Megint csak rosszmájú leszek.
[00:41:26]Ha valakinek most miközben beszélgetünk, az jár az agyába, hogy na jó, de hogyha egy ha valaki, aki a magánszol magánegészségügyből él, miért kardoskodik azért annyira, hogy a a az állami jobb legyen?
[00:41:37]Mert hát az ő jövedelmezőségét csökkenti.
[00:41:38]Akkor arra mi a válasz?
[00:41:41]Az, hogy nincs így, mert a a az egészségügy, a magánegészségügy ezen belül egy hosszútávú befektetés.
[00:41:47]A 24-et én 20 éve alapítottam.
[00:41:50]Egyetlen fillért nem vettem ki belőle soha.
[00:41:53]Ühüm.
[00:41:55]Csak beletettem.
[00:41:57]És ez még nagyon sokáig így fog kinézni, azt hiszem, mert folyamatos fejlesztések kellenek.
[00:42:01]Ha keresünk 10 millió Ftot, akkor felveszünk hozzá még 40 millió hitelt, és veszünk egy új ultrahangot.
[00:42:06]Nagyjából így működünk.
[00:42:06]Hogyha 100 milliókat keresünk, akkor elkezdünk gondolkodni egy új kórház építésében.
[00:42:10]Ez egy nagyon hosszútávú dolog.
[00:42:12]És azt tanultuk a világ legfejlettebb egészségügyi rendszereit tanulmányozva, hogy hosszútávon ott lesz sikeres a magánegészségügy, ahol van mellette egy jól működő állami egészségügy.
[00:42:22]Miért?
[00:42:25]Mert ez nem két egymással konkuráló, hanem jó esetben egymás kiegészítő rendszer, ahol a magánegészségügy prevencióban, kísértékű diagnosztikában, járóbetegellátásban, egy napos sebészetben, rehabilitációban erős.
[00:42:35]Az állam meg ott, ahol az állam szükséges.
[00:42:39]Mentés, traumatológia, koponyaűri sebészet, gerincsebészet.
[00:42:41]komplex nagy onkológiai ellátások, transzplantáció soha nem képes erre a a magán.
[00:42:46]Itt egy olyan rendszer felépítése szükséges, ahol ez a két szisztéma, ez barratmentesen illeszkedik.
[00:42:58]És azért egyszerűen nem vagyunk ebben ellenérdekeltek.
[00:43:00]Az egy rövidtávú játék.
[00:43:02]Az aki úgy akar meggazdagodni, hogy nem kap valaki időpontot az államba, akkor jöjjön magába.
[00:43:05]Az lehet, hogy egy-két évig évig jó, de de én itt hosszú távon tervezek, és az üzlettársam is hosszú távon tervez, és mi így építjük föl a szakmai központjainkat.
[00:43:16]Ugye megfogalmaztál nyolc témát, nyolc csomópontot, amit amit az első 18 hónapban meg kell csinálni.
[00:43:22]Ezt is nézzük meg, de tegyük mellé, hogy mi az, ami eddig történt, és hogy azokról mit gondolsz.
[00:43:29]Nyilván azok nem ilyen átfogó intézkedések, bár kulcsígéretei voltak Hegedű Zsoltnak, és hát ugye többségében a a transzparenciával összefüggő ígéretek valósultak meg.
[00:43:40]Az egyik ugye a a kórházi fertőzések intézményei adatainak a nyilvánossága egy kórokozó okozta a fertőzésben ugye egyelőre.
[00:43:50]A másik pedig a mentő kiérkezésének ideje.
[00:43:52]És mind a kettő olyan szempontból nagyon hasonló, hogy egyrészről fontos lépés a transzparencia irányában, másrészről pedig nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni egy-egy számból.
[00:44:05]Tehát azt mindenki hangsúlyozta.
[00:44:06]A adatelemzőket kérdezett meg sok orgánum, hogyha ő rákeres abba annak a kórháznak a fertőzési adataira, ahol éppen feküdt, vagy ahová befeküdni tervez, vagy vagy kell neki, abból nem lehet levonni azt a következtetést, hogy jó vagy rossz.
[00:44:21]Szóval ez inkább valahol egy edukáció meg egy nyomásgyakorlás.
[00:44:25]Ez mennyiben jó irány és mi kellene, hogy következzen?
[00:44:28]nagyon jó irány a transzparencia, nagyon jó irány, illetve az a fajta kórházigénés irány vagy program, amit ebbe belelátunk hosszú távon, az is egy nagyon jó irány.
[00:44:40]Magyarországon nozokomiális fertőzésekben, kórházi fertőzésekben nincsen adatunk arról, hogy hányan halnak meg évente, de sejtésünk van, hogy ezrek Ühüm.
[00:44:51]Ezrek halnak meg úgy, hogy ők nem meghalni mennének a kórházba, hanem meggyógyulni, és haza szeretnének menni, és nem sikerül.
[00:44:59]Samel országában van ez, hogy olyan klosztridium dificile, olyan olyan egyébként elkerülhető kórházi fertőzések vannak, amelyek pontosan látjuk, hogy miért vannak.
[00:45:09]Azért, mert túl kevés fertőtleníszert használunk, azért, mert túl kevés mikrobiológiai vizsgálatot csinálunk.
[00:45:15]Erre megvannak az európai protokollok.
[00:45:17]Az egyik legeredményesebb ország ebben a tekintetben Hollandia.
[00:45:23]Nem kell ide nagy innováció, le kell tölteni az egyébként nyilvános holland modellt, és implementálni kell a magyar kórházakba.
[00:45:29]A költsége minimális, pár 10 milliárd Ftos.
[00:45:31]Ugye az előbb csak a nemzeti vagy népegészségügyi termékadó meg jövedékkiadó emeléséből összeszedtünk itt ennél az asztalnál több mint 100 milliárdot.
[00:45:39]Ebből simán finanszírozni lehet.
[00:45:41]Miért nem?
[00:45:41]Nem csak ezt az egy dolgot, hogy több kórházi fertőtlenítő fogyjon.
[00:45:47]Nem tudom megmondani a a kórházi a kórházi higiénia kérdése az az egyik legmegdöbbentőbb hiányosság Magyarországon.
[00:45:58]Mondom, nem csak azért, mert Szemel Vej Signál az 1800-as években ennek volt a világszintű él, vagy ennek lett utóbb a világszintű élharcosa, hanem azért sem, mert annyira nagyon nyilvánvaló, hogy mit kell csinálni, és annyira pici a azért valószínűleg azért nem, mert láthatatlan, mert ugye mivel nincsenek mérések a statisztikában nem jelenik meg, ebből sem lesz nagyon nagy botrány.
[00:46:22]Érdekes, hogy Magyarországon abból van botrány, ami egyébként a legkisebb probléma, hogyha mondjuk egy kórházban egy osztályt bezárnak és átteszik valahova máshova, mert átteszik, mert nyilván ellátás nélkül nem maradhat a beteg, legföljebb többet kell utazni.
[00:46:34]Nem mondom, hogy ez önmagában jó dolog, mert emellé kellene szervezni betegszállítást is.
[00:46:40]Tehát a kórház átalakítás egy másik másik nagy téma, de abból iszonyú botrány van.
[00:46:44]Ühüm.
[00:46:45]Olyan tüntetnek vélt kórházbezárások ellen, akik valószínűleg az életükben nem mennek kórházba, nem is szeretnének odamenni, de nem tüntetnek azért, mert nincsen háziorvos, mert a járóbetegellátáshoz, mert hónapokat kell várni egy ultrahangvizsgálatra.
[00:47:03]És ezért nagyon fontos az edukáció, hogy valahogy értessük ezeket a ezeket a a súlyokat.
[00:47:09]Ugye most akkor már több nagy területet is említettünk, mert itt nyilván ez a két döntés és a transzparencia az fontos, de van egy nagyon fontos harmadik, bocsánat, ezt elfelejtettem, ez pedig a az ápolás etoszának hangsúlyozása.
[00:47:26]a szakdolgozók, a nem orvosok, az ápolónők asszisztensekből, szakdolgozókból, ápolónőkből hiányzik Magyarországon sok 10000 mindenki 20 és 40000 között, de de hogy ez rengeteg, tehát nagyjából ennyi orvos van összesen.
[00:47:40]És megint csak kicsikét az AI-hoz visszanyúlva, szóval ott az AI és az orvos együttműködése a diagnosztikában, terápiában ott újra fog rajzolni bizonyos dolgokat, az orvosi funkciókat, máshogy fogja keretezni bizonyos szempontból, kihelyettesíti az orvosi döntéshozatalt is, egy ideig segíti, aztán majd kihelyettesíti, vagy nagyon nagy mértékben segíti, hogy az orvos csak a végsú humán kontroll legyen.
[00:48:08]De az ápolás az megspórolatlan.
[00:48:12]A human touch, az érintés, az odafordulás, a betegekkel való törődés.
[00:48:17]Én azt gondolom, hogy hogy ennek egy forradalma lesz a világon mindenhol, ahol a ahol az ápolást előttebe kell helyezni.
[00:48:24]És ebből a szempontból nagyon örülök, hogy a miniszternek az első útja a szakdolgozókhoz vezetett.
[00:48:28]Abban is örülök, annak is nagyon örülök, hogy az egyik legkiválóbb ápolási vezetőt, Papszekeres Anitát nevezték ki.
[00:48:38]országos főápolúnak egyáltalán, hogy létrejött egy ilyen intézmény most amellett, hogy maga az egészségügyi minisztérium és novum elszoktunk tőle, az elmúlt 16 évben nem volt.
[00:48:46]Szóval szerintem a szakdolgozói pálya Nimbuszának emelése ha ha most úgy kéne mondanom egyet a legfontosabbak közül, akkor ez volna az elmúlt 100 valahány nap történt és ugye érdekes, hogy pont itt volt Sándor Mária is a műsorban, és itt jelentette be, hogy hogy civilekből szervez önkéntes segítőket, és nekik most elindult egy felkészítésük, egy képzésük, amit ugye a miniszter is nevére vett, és ö és támogatta, és ez rámutat arra is, hogy mégh van is szándék, ezek nem orvosolhatók egyik napról a másikra, egyik hétről a másikra, miközben tegnap kellett volna meglépni ezt a problémát.
[00:49:28]És ez nyilván ugyanígy igaz a háziorvosi rendszerre és az alapellátásra is, meg igaz a prevencióra is, mert minden ma igényel beruházást, meg politikai döntést, és holnap jön meg az eredmény.
[00:49:40]A prevenció egyébként ennek egy iskola példája.
[00:49:42]Ha ma elköltök 100 milliárdokat prevencióra, annak 10 év múlva lesz a meg az eredmény.
[00:49:48]Ez az két választás.
[00:49:49]Két választás ki kéne tartani.
[00:49:49]A ami ami a ki kéne a politikai eredményei még nem látszanak, de hát a a ez különbözteti meg az államférfét, a politikust, hogy tessék államférfiak lenni, vagy államnők.
[00:50:02]Ühüm.
[00:50:04]Hogy hozzuk meg ezeket a döntéseket.
[00:50:06]Még egyszer mondom, ott vannak a példák, és most már finanszírozási eszköz is van hozzá.
[00:50:13]A az észak-kariai karíliai modellből megtanultuk, hogy hogy mire kell költeni, és hogy honnan jöhet ez a pénz.
[00:50:21]Azt megtanultuk a a zöld iparból.
[00:50:21]Ugye ott arról van szó, hogy ez nagyon hasonló az energiatakarékossághoz is, hogy ahhoz, hogy mondjuk egy háztartásban vagy egy gyárban megspóroljak sok energiát, ahhoz most kell beruházni egy csomót szigetelésekre, felújításokra, és majd 10-20 éven belül fogja meghozni az eredményeit.
[00:50:43]Na, erre találta ki a zöld ökoszisztéma a kötvényfinanszírozást, hogy akkor le lehet jegyezni kötvényeket, abból bejön a pénz, meg tudjuk csinálni ezeket a felújításokat, és akkor hosszútávon megsporoljuk azokat a pénzeket, amiből kifizetjük a kötvény tőkjét és a kötvény hozzá.
[00:51:00]Ugyanezt meg lehet csinálni.
[00:51:02]Egészség ez is egy láv.
[00:51:04]Ez is egy láv.
[00:51:04]Ezt hívom egészségügyi kötvényeknek, vagy egészségügyi hatáskötvényeknek, ahol nagyon konkrét népegészségügyi eredménykritériumokat lehet odatenni az egyes kötvények mögé.
[00:51:17]Ehhez lehet rendelni az egyes befektetőknek a megtérülését.
[00:51:20]És a külön jó hír az, hogy a világon van egy csomó befektető, egy csomó finanszírozó, aki ilyen úgynevezett ESG kötvényeket keres, és ebbe tesz pénzt sokkal alacsonyabb kamattal egyébként, mint egy általánus célú kötvénynek a finanszírozására.
[00:51:35]Ezzel ki lehetne szerelni azt a folyamatos ellenévet, hogy tudjuk, hogy kellene 100 milliárdokat költeni a prevenzó.
[00:51:42]Sajnos nincs.
[00:51:43]Nincs.
[00:51:43]Igen.
[00:51:43]Igen.
[00:51:43]Na és akkor van még egy fontos szerinted tennivaló, ami meg a felesleges kórházi kapacitás.
[00:51:50]Ugye most erről csak annyiban beszéltünk, hogy ott mindig tüntetés van és politikai kétségbeesés, hogyha valahol valamit bezárnak.
[00:51:58]pedig, hogy erre szükség van funkcióváltással együtt, mert hogy ugye beszéltünk róla, hogy az életvégi ellátás, a a rehabilitáció, annak annak miért nincs helye, vagy miért rossz helyen van a magyar egészségügyben, ez miért alakult így?
[00:52:14]Kezdjük a kórházi ágyak számával.
[00:52:14]Ö Magyarországon három- három és félszer több aktív kórházi ágyban 1000 főre, 100z főre vetítve, mint mondjuk Svédországban, de Spanyolországgal is az a helyzet.
[00:52:28]Hollandiával tát a világ legjobb vagy Európa legjobb egészségügyi rendszerei is sokkal kevesebb aktív kórházi ágyat tartanak fenn.
[00:52:35]Ha Magyarországon egyébként ezeknek a kórházi ágyaknak a kihasználtságát nézzük, 60% alatt van.
[00:52:41]Tehát majdnem a fele a kórházi ágyainknak üresen áll, miközben nagyon sok pénzért fenntartjuk őket, és fenntartjuk hozzá a személyzetet is, amely személyzet persze elégtelen, mert ennyi ágyhoz, ennyi kórházhoz hozzo hozz.
[00:52:55]Mondok egy sokkoló példát.
[00:52:59]Észak-karolina egy Magyarországhoz fogható lélekszámú állam az Egyesült Államokban.
[00:53:03]Ott három helyen van onkológiai kezelés.
[00:53:06]Magyarországon 72 központban lehet mondjuk emlőanatot.
[00:53:12]Elvileg 72 köz lehet emlőanat, hogy elhisszük, elhisszük, hogy Magyarországon valóban van ekkora kapacitás.
[00:53:18]Egy hazugságra épül az egész rendszer.
[00:53:21]Azt hazudjuk, hogy ezek működő kórházak.
[00:53:23]És ennek a hazugságnak a fenntartásában minthogyha állampolgártól önkormányzati képviselőig és államigazgatás szakembereig mindenki érdekelt lenne.
[00:53:34]És mivel ezt fenntartjuk, ezt a hazugságot, ezért hogyha ezeknek a diszfunkcionál diszfunkcionális kórházaknak bármilyen egyébként valójában nem működő osztályát bezárjuk, vagy átalakítjuk, mondjuk rehabilitációs intézményi, mondjuk életvégi szolgáltatásokat kínáló intézményé, abból istentelen nagy balhé lesz.
[00:53:55]Persze nyilván rosszul csináljuk a kommunikációt, és nem rendelünk meg hozzá betegszállítást.
[00:53:59]Nem mondjuk el elégszer, hogy nem jó ott szívinfarktust kapni, ahol másik öt ember kap szívinfarktust.
[00:54:05]Ott lehet túlélni a szívinfarktust, ahol ezrek, merthogy van tapasztalat részesülnek abban.
[00:54:11]Van tapasztalat, van rutin, van eszköz, van utánkövetés, van egy csomó minden.
[00:54:17]Hát igen, csak a másik oldalról meg azt mond kényelem meg a hozzászólás, de az nem csak kényelem, az pénz kérdése is, hogy valaki eljut-e, hogy a családja eljut-e, hogy el tud menni kontrollra.
[00:54:28]Tehát pénzbe kerül megvenni azt a 200 km nem tudom, de ehhez képest a háziorvosi rendszer ugyanilyen lyukas, és háziorvosra meg minden nap, minden héten, minden hónapban szükségünk lehet.
[00:54:40]Ehhez képest a járóbetegellátás is ugyanolyan, hogy bírja ez a társadalom azt, hogy 100zrek vannak előjegyzési listákon, hogy három-négy hónapokat kell vádni sokszor egy ultrahangizsgálatra, pedig hát három-négy hónap múlva az, ami ma ultrahangvizsgálatért kiállt, az már sajnos okafogyottá válik a legtöbb legtöbb esetben.
[00:55:00]Hogy van az, hogy több mint akut onkológiai eseteket ide nem véve, mert ott sürgősségi emelvvizsgálat elvégzését írja elő a jogszabály, de ahol nincs ilyen, akkor több mint egy évet kell várni egy Mevizsgálatra.
[00:55:13]Hogy van az, hogy Magyarországon 300 ember van nagy protézis várólistán néha sok évig olyan fájdalmak közepette, amit az ellenségemnek nem kívánom, nemhogy a nagyinak.
[00:55:26]Ühüm.
[00:55:26]És hogy bírja ezt az ellátórendszer, hogy bírja ezt a társadalom, miközben nyilván ott vannak azok a gyakorlatok, azok a centrumok, ott van ráadásul a költségvetésben a pénz a várólista csökkentésére.
[00:55:35]Nekünk meg ott volnának a műtőink, tessék megvenni, önköltségen odaadjuk, amennyibe kerül, annyiért, annyiért megcsináljuk, csak operáljuk le ezeket a a a műtéteket.
[00:55:45]magyarul van egy csomó olyan dzfunkcionalitás, amelynek van megoldása, amely szerintem nagyon komoly társadalmi probléma, ami ellen protestálnia kéne 10 és százezreknek, de mégis hozzászoktunk azért, mert évtizedek óta így működik.
[00:56:03]Kinek jó, hogy ez így működik?
[00:56:03]Mert valakinek a rendszerben biztos, hogy jó.
[00:56:07]Ugye őket szokta a politika, amikor éppen neki akar menni orvosbáróknak a rendszerzonylelvezőinek nevezni.
[00:56:14]Tehát, hogy azért valaki nyilván fenntartja, mert ha mindenkinek rossz lenne, akkor nem lennék.
[00:56:19]Igen.
[00:56:19]A politika szívesen rámutat a orvosbárókra, meg rámutat a magánszolgáltatókra néha, meg a magánbiztosítókra, meg sok felé mutog.
[00:56:28]Valójában ez egy politikai felelősség, és nem ennek a kormánynak a politikai felelőssége, 100, nem tudom ilyen 30 napja van hatalmon, hanem az elmúlt évtizedek a rendszerváltás óta elmaradt.
[00:56:39]Mondom még egyszer, 97 óta senkinek nem jutott eszébe egy új egészségügyi törvényt írni.
[00:56:44]Most már egy emberöltő eltelt azóta.
[00:56:46]Valahogy valahogy ettől mindenki óckodik, mindenki fél, látják a politikai költségét, látják a politikai kockázatát, látják azt, hogy mi 2007-ben lényegében az egészségügyi reformba buktunk bele.
[00:56:58]De akkor azt mondom, hogy tessék belebukni.
[00:57:00]Ez ez olyan dolog, amibe belebukni is érdemes.
[00:57:02]Hát én azért akarok politikus lenni, hogyha komolyan veszem.
[00:57:06]Csak belebuktatok, aztán nem lett jobb.
[00:57:08]Értem, de hogy de akkor úgy belebukni, hogy jobb legyen.
[00:57:11]Tehát, hogy azt mondom, hogy nekünk ha ha röviden szabad erre visszatérnem, az SDSZ akkor egy 5-6%-os párt volt, és mellette volt egyébként reformok ellen beoltott szocialista párt, és éppen a 50% környéként táncolt az egész koalíció, és itt próbáltunk 6%-os pártként egyébként rossz kommunikációval, kicsit józefinista módon csinálni egy fantasztikus rendszert.
[00:57:36]2006-ban a előző évben Hollandiában bevezetett több biztosítós egészségügyi rendszert javasoltuk a kormánynak.
[00:57:46]Ez lett volna az egészségügyi reform.
[00:57:51]Tekerjük előre az órát, 20 év.
[00:57:51]Ma a hollandrendszert, amelyik ezt csinálja, tekintik a világ egyik legjobban működő egészségügyi rendszerének.
[00:57:58]Tehát összességében nagyon-nagyon kellett volna, de nem volt hozzá elég politikai erőnk, nem volt elég politikai bölcsességünk, a nagyobb koalíciós partnert nem támogatta Gyurcsány Ferenc az egész mögül kihátrált, amikor látta azt a nagy politikai ellentartást, ami nem csak a Fidesz oldaláról volt, amelyik erre politikát épített és majd kéthamadba torkodott, hanem a szocialisták is elbizonytalan.
[00:58:18]Gyurcsány Ferenc a televízióban egy bárszék körül szaladgálva rúgta ki a egészségügyi miniszterünket.
[00:58:27]Én nekem nem volt más lehetőségem akkor, mint kijönni a koalícióból.
[00:58:30]Tehát igazad van, belebuktunk úgy, hogy nem lett meg.
[00:58:32]De hogyha kéthadod van, és hogyha egy egész ország számít arra, hogy beváltod azt az ígéretedet, amit a kampányba tettél, hogy rendszerváltást csinálsz, hogy az egészségügy nagy rendszerének, ugyanúgy, ahogy az oktatásnak nekimész, akkor ott van lehetőséged.
[00:58:46]Én csak azt mondom, hogy a politikai karriernek mindenképp bukás a vége.
[00:58:50]Ez egy ilyen happy ritkán végződő történet.
[00:58:52]Hát akkor már legalább bukjunk bele valami jó dologba.
[00:58:56]Ezt értem.
[00:58:56]Tök jó lenne, mint végszó, de nem.
[00:58:58]Szóval kik azok, akik akik szakmán belül akár kórházigazgatók, akár tényleg fontos hangszúlyos szereplők egy ilyen szemléletváltással nem értenek egyet, vagy vagy gáncsolják, vagy vagy tehát, hogy kiket kell meggyőzni, mert hogy nyilván azért a a választót nem kell arról meggyőzni, hogy nem akarok fél éves váról.
[00:59:19]rendszert egy rendert felépíteni.
[00:59:24]Rosszul működik a vasút, akkor nem lehet, hogy gyenge állomásfőnökök vannak, de nem az állomásfőnököknek a hibája, hanem annak a politikai rendszernek a hibája, ami nem tud összerakni egy tisztességes közszolgáltatást pályavasútban meg gördülő állományban.
[00:59:37]Ehhez tudnám hasonlítani.
[00:59:39]Az energetika ugyanez.
[00:59:39]Hát nem a rendszerszabályozó mérnök hibája az, hogyha nincsen áram, hanem hogy valaki nem úgy tervezte meg a hálózatot, és nem olyan energiapolitikát vitt.
[00:59:49]Tehát én azt mondom, hogy rá lehet mutatni azokra, akik egy-egy partikuláris szempontból érdekeltek a mai rendszer fenntartásában, de a mai rendszer úgy, ahogy van rossz, nincs benne biztosító, Emília, nincs benne egy olyan struktúra, amelyik érdekelt volna abban, hogy bennünket egészségben tartson.
[01:00:04]A NEAK, amelyik remélem Kaló Zoltán vezetése alatt kimozdul a pénz kifizető hely szerepből, és egy valódi szolgáltatásvásárlóvá, valódi minőség ellenéré válik.
[01:00:17]Tehát az ma nem biztosító, vagy mondjuk a múltban nem volt biztosító, mert teljesen el sorbasztották.
[01:00:25]Hogyha sikerülne ezt visszaállítani, hogyha sikerülne mellette magánkiegészítő egészségbiztosítókat csinálni, vagy ha nem, akkor államiakat, mert olyan is van Izraelben, állami rendszerek, állami biztosítók versenyeznek egymás mellett, és tartanak föl egy egy jó jó minőségű szolgáltat.
[01:00:42]Tehát sokféle modell van, csak biztosító kell.
[01:00:44]Maga az etosz, hogy valaki érdekelt legyen abban, hogy be, hogy mi egészségesek legyünk.
[01:00:49]És akkor utána ehhez kell, hogy viszonyuljanak az orvosbáróktól a intézményfenntartóig mindenki.
[01:00:55]Ha előre tekerjük az időt, három és fél év múlva amikor már ugye egy választási kampányra fordul rá az ország, és mindezek a tervek mondjuk megvalósulnak, de még nem 10 évvel járunk, tehát hogy még a teljes kép az nem látszik, akkor mit lehetne kézzelf foghatóan felmutatni a választónak ebből?
[01:01:19]Sok mindent lehetne már ma olyan minőségi indikátorokat és teljesítmény indikátorokat az asztalra tenni, amelyekről évente számot lehet adni, és három és fél év múlva a választási kampányban is be lehetne ezeket mutatni, ami az ő személyes életében változás, tehát hogy nem a nagy számok, nem a nagy statisztikák, hanem amit ő a közvetlen kultál és akkor meg közvetlen hozzáférés, az ügyfélélmény, amit kimondani is oximoron A magyar egészségügyben az odafordulás az, hogy például legyen egy telefonszám, amit fel tudunk hívni.
[01:01:53]Megint csak a biztosítónak az lenne a lényege, hogy nekünk, hogy mindenkinek ott van a telefonkönyvében a száma a fodrászához, az autószerelőjéhez, a liftszerelőhöz, és nincs egy telefonszám, amit föl tudunk hívni, hogyha baj van.
[01:02:06]Ezek azok a dolgok, amikben nagyon gyors változást lehetne, ügyfélmény, mondjuk úgy, ügyfélmény szempontjából nagyon gyors változást lehetne hozni, és ott a mai rendelkezésre álló szűkös erőforrások pici átcsoportosításával is nagy dolgokat lehetne csinálni.
[01:02:21]Az AI az rendkívüli mértékben lerövidítette azokat a fejlesztési ciklusokat, amiket végig kell csinálni ahhoz, hogy érzékelhető változások lehetnek, például beteg útmenedzsmentben, hogy a mai rendszerben, a mai erőforrások felhasználásával gyorsabban kapjunk időpontot, gyorsabban készüljön el a elő a borlelet, és gyorsabban legyen valamiféle irányiagnózis, amivel aztán a rendszeren belül tartva tudjuk tovább küldeni a beteget.
[01:02:49]Nagyon sok egészségügyi adatunk van, egészségügyi adatbázis, vagy hát egyelőre statikus adatok tekintetében egyébként Magyarország az egyik éllovas volt az ESZ-nek a létrehozásával.
[01:03:00]Ebből lehetne nagyon sokat főzni.
[01:03:03]Éppen tegnap Szócska Miklósnak hallottam erről egy nagyon jó előadását.
[01:03:07]Szóval vannak rövidtávú quickwinek Ühüm.
[01:03:12]De vannak olyan hosszútávú célok, amikhez pedig ezeket a minőségi indikátorokat kell kötni, és ezeket be kell mutatni.
[01:03:17]A várulistacsökkentés egyébként az egyik ilyen megint csak kérdés, hogy mi például megéljük-e azt, hogyha csökkennek a úgy értem, hogy ö hogy érzékeljük-e, hogyha csökkennek a várólisták, mert valószínűleg egyikünknek sem lesz szükség a következő hónapokban protézisre, de a nagyszüleinknek, szüleinknek, ismerőseinknek, rokonainknak igen.
[01:03:37]Tehát valószínű, hogyha abban sikerülne egy drasztikus változást elérni.
[01:03:41]És itt Zahar Ákost nyerték meg a várólista csökkentési program, illetve Zahár Ákos az egyik legnagyobb nevű élő magyar ortopédsebész.
[01:03:50]Nyugat-Európából jött haza, és ott tényleg sztárként tisztelték, és az ő kezében van ez a legjobb kezekben.
[01:03:58]Na, hogyha ehhez politikai szándék is van, hogy valóban sikerüljön megfelezni, meghalmadolni, nem tudom én, hat hónapra szorítani legalább a ciklus végéig a várlistákat.
[01:04:07]Ez bemutatható olyan indikátor, amivel szerintem ha nem is választást lehet nyerni, de országot lehet nem elveszteni.
[01:04:14]Akkor is tehát a politikai elkötelezettség.
[01:04:17]Így van.
[01:04:17]Köszönöm szépen, hogy Köszönöm szépen a beszélgetés.
[01:04:19]Köszönjük szépen a figyelmet.
[01:04:19]Nézzék a szinten túl YouTube csatorna korábbi videóit, és nemsokára jön a következő.
[01:04:27]Köszönjük a figyelmet.
[01:04:27]Még egyszer vigyázz a okra.