Reisz Gábor: Nem oké, ha azt mondják megint, most mi jövünk!
- Reisz Gábor vendége a Szinten túl csatornának: új filmje, A Földszint Velencében mutatkozott be, Miskolcon Adolf Zukor-díjat nyert, október 1-jétől mozikban.
- A film egy festőből lett banki archiváló 15 óráját követi, aki penészes lakásuk miatt szembekerül a közös képviselővel – párhuzam a magyar politikai rendszerrel.
- A forgatás alatt történt kormányváltás teljesen meglepte; a befejezést a vágás alatt írták át, hogy hajszálannyival több remény maradjon benne.
- A film alapélménye a 2024-es apátia; a változást szerinte a generációváltás, a covid-trauma és az elégedetlenség felgyülemlése hozta.
- Az apja elvesztése mindkét filmjében jelen van; szerinte sokan át akarják ugrani a gyászt, ami „nagyon rossz stratégia”.
- A film 81 millió forintból, 20 nap alatt készült; az extrém tempó és stressz tanulsága: „ezt a jövőben nem szabad”.
- A finanszírozásról árnyaltan beszél: a kegyetlennek tartott korábbi nyilatkozatát visszavonja, de a 7 milliárdos Petőfi-filmet irreálisnak és felidegesítőnek nevezi.
- Az SZFE-ügy volt a kilépés az apátiájából – politikai aktivizmus helyett konkrét, őt érintő ügyek ragadják meg.
- A hatalomváltást nem szeretné a rendszerváltás logikája szerint látni: „most mi jövünk” mentalitás helyett szakmai szervezetekre, rotációra és normatív finanszírozásra számít.
- Szerinte a pozíciókba szakmai alapon kerülő emberekkel a párbeszéd magától elindulna a filmes közösségben.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A Szinten túl csatorna adásának vendége Reisz Gábor filmrendező, akinek új filmje, A Földszint szeptember elején, a 83. Velencei Nemzeti Filmfesztiválon volt világpremier, október 1-jétől pedig a magyar mozikban látható. A beszélgetés a fesztiválélmények mellett arról szól, hogyan írta át a valóság a forgatókönyvet – a forgatás közben bekövetkezett kormányváltás –, az apátiáról, amelyet a film a magyar társadalom alapélményeként ragad meg, a filmművészet gazdasági és emberi áráról, valamint arról, miért nem oké szerinte, ha a rendszerváltás után újra a „most mi jövünk” logikája érvényesül.
Két premier egy hét alatt: Velence és Miskolc
- A film világpremierje a 83. Velencei Filmfesztiválon volt egy csütörtökön, és kapásból másnap, pénteken következett a 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál hazai bemutatója, ahol A Földszint Adolf Zukor-díjat kapott. Reisz az első rendező a díj történetében, aki másodszor is elnyerte – 2014-ben az első nagy játékfilmjéért, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlanért már kapta.
- A Velence-premierre jellemző rítust is elmesélte: amikor lemegy a film, nem kapcsolják fel a lámpát, hanem reflektorral világítják meg a stáb sorát, aki feláll, tapsol, hajolgat – létezik egy láthatatlan „verseny” is, hogy melyik premier után tapsolnak a legtovább (természetesen ott, ahol a stábot tapsolják a legtovább).
„Ott felállt mindenki, mindenkit egyenként végignéztem, és aztán a Zsófiával volt egy ilyen hosszú ölelés, és ott, csodával határos módon… nekem egy ilyen könnyecske kijött, amire számítottam még az előző filmnél, a Magyarázatnál, és itt meg annyira rohanásban csináltuk mindent.” – Reisz Gábor *
- A fesztivált egy bőrönddráma is fűszerezte: a bőröndje, amiben minden volt, csak a vetítés előtt két órával érkezett meg a szállodába, addig vásárolgatni kényszerült, mert a felesége, Zsófia szerint így nem lehetett elmenni egy velencei puccos vacsorára. Utólag a bőrönd ugrik be elsőként, de a felesége melletti közös vetítés a legfontosabb kép.
- A vetítés utáni órák emotionally „túl sokak” voltak: mindenki meg akarta osztani vele az élményét, pedig szívesen nézett volna ilyenkor egy focimeccset, aminek semmi köze az eseményhez. A fogadásokat úgy írta le, mint a Woody Allen-féle Zelig-élményt: „csak nézek, mosolygok, és kívülről látom magam, és nem tudom, hogy ki vagyok”.
- A legkellemesebb élmény az volt, hogy jelen lehettek a Babicki Tibor körüli költőszerkesztő barátai, akikkel a film írását elkezdte; a hivatalos partik után pedig egy egyszerű, sörpados kocsmaszerű helyen kezdődött el az „oldódás”.
- Reisz nyíltan kritikus a fesztiválglamourral szemben: nem a rendes öltözködést utálja, hanem a díszes felvonulást, mert az arthouse-filmek témái nem erről szólnak. Gúnymegjegyzést tett arra is, hogy a Cannes-i fesztivál „a jachtkikötő közepén van, és szegény embereket néznek, ahogyan szenvednek, aztán kimennek a partikba, és olyan pezsgőt isznak, ami egy magyar filmes számára megfizethetetlen”.
A Földszint: miről szól a film
- A beszélgetés elején a résztvevők megállapodnak, hogy a film főbb kulcspontjait nem spoilerezik el. Azt viszont lehet tudni, hogy a film a főszereplő, Márton Kristóf (az átiratban torzult név) 15 óráját követi végig. A férfi festőművészből lett banki archiváló, aki éppen azt tudja meg, hogy babát várnak a feleségével, miközben kiderül: penészes a lakásuk.
- A sztori lényege, hogy az egész társasház nagyon rossz állapotban van, és a főszereplőnek a közös képviselővel gyűlik meg a baja. Reisz szerint „nagyon egyértelműek a korábbi magyar politikai közéleti rendszerrel való párhuzamok” a közös képviselő és a politikusok között.
- A közös képviselőt Rodrigo, a főszereplőt Ádám játssza – Velencében Reisz döbbenten tapasztalta, hogy a két színész a saját jeleneteiken is nevetett, felszabadultan követték a filmet, még az utolsó poénok is elérték őket.
Kormányváltás a forgatás alatt – „még akkor se hittem, amikor megtörtént”
- A filmről 2024 környékén kezdték el beszélni: Reisz akkor nagyon sötétnek és teljesen kilátástalannak látta a helyzetet – egyszerre értve ez alatt filmes egzisztenciájukat és a társadalom állapotát. A forgatás 2026 márciusában indult.
- A kormányváltás teljesen meglepte, egy pillanatig nem gondolta, hogy lehetséges – még akkor sem, amikor megtörtént:
„Emlékszem, hogy körülöttem mindenki ünnepelt, én pedig csak így néztem magam elé, hogy azt nem hiszem el. Teljesen meglepett. Szerintem még másnap is gondolkoztam, hogy vajon mi a trükk.” – Reisz Gábor *
- A film nem „ellen-alkotás” volt, nem arról szól, hogy úgy se lesz kormányváltás: impulzusokból indult ki, és lett belőle egy helyzet, egy történet, egy konfliktus, ami szorosan kapcsolódik az ország állapotához. Reisz szerint a kiindulópontot a 2024-es apátia határozta meg: „már nincs értelme kimenni tüntetni se, mert úgy se történik semmi”.
- Április 12-e után két nappal folytatták a forgatást, és ekkor már „mocorgott benne valami furcsa érzés”, hogy ez másképp fog érni. A befejezést a vágás alatt írták át: a társszerző, akivel közösen írták a forgatókönyvet és a vágásba is intenzíven beleszólt, javasolta az újragondolást, mert az eredeti zárás „pontosan olyan sötét maradt, mint amit éreztünk 24 környékén”. A különbség minimális – dialógusszintű –, lényege, hogy az eredetiben egy hajszálannyival több remény volt annál a mozzanatnál, amikor „két ember megfogja egymás kezét”.
Az apátia – és mi írta felül a magyar társadalomban
- Reisz elmondta, hogy hónapokig nem tudta megfogalmazni, miről szól a történet, pedig a kép megvolt: „a ház, aminek már repedeznek a falai, szörnyű állapotban van, de mégis mindenki úgy csinál, mintha minden oké lenne”. Az „apátia” szó megtalálása nagy fordulópont volt az írásban. A főszereplő kimondja magáról: amíg őt nem érinti a penész, addig őt nem érdekelhette a ház állapota.
- Arra, mi történt a magyar társadalommal, nem szakértői választ ad, csak tapasztalatot: „elege lett az egész társadalomnak”. Szerinte közrejátszott, hogy felnőttek olyan generációk, amelyekhez „egyáltalán nem ért el az előző hatalom”, hangosabb és tudatosabb szavazók lettek; az idősebb generációk egy része pedig természetes módon már nem él.
- Szerinte a covid is hatott – nem kimondottan a választásokra, hanem mint egy „sokkal hosszabb feldolgozás”, ami valójában a covid volt. Ő maga az apukáját veszítette el akkor, és olyan sérelmek alakultak ki benne, amikkel kapcsolatban nem tud csak úgy elnézni:
„Az a kommunikáció, ami akkor történt, az vérlázító volt. Lehet, hogy nem lehetett máshogy kezelni ezt a helyzetet – ez szokott lenni a válasz. De nekem ez egy súlyos trauma.” – Reisz Gábor *
- Hozzátette: a covidban közel 50 ezer ember halt meg, és „azoknak a hozzátartozói nem hiszem, hogy olyan könnyen megbocsátják ezt – és ezek már komoly százalékok, ha a választásokat nézzük. De én ehhez baromira nem értek.”
Az apuka minden filmben jelen van – a gyászmunkáról
- Az apja tematikája mindkét filmjében felbukkan: a Magyarázat premierjén az édesapja zakóját viselte, A Földszintben pedig a főszereplő történetében fontos szerepet játszanak az apja ruhái.
- Reisz szerint a Magyarázatnál „elvitte azt a gyászmunkát, amit egészségesnek tart”, de tapasztalata, hogy a környezetében sokan át akarják ugrani a gyászt – nem csak hozzátartozó elvesztésekor, hanem szakításnál és más veszteségeknél is. Szerinte „ugranak bele a következőbe, és semmi feldolgozás nincs – ez nagyon rossz stratégia”.
Fogadtatás és külföldi érdeklődés
- Velencében, a stábon és néhány baráton kívül nem volt más magyar a vetítésen; Miskolcon hasonló, felszabadult volt a fogadtatás. A magyar-specifikus jelzéseket a magyarok jobban értik, de a külföldiek is észreveszik őket.
- A fesztiválkint-tartózkodás része egy sajtónap is: „gyakorlatilag négy-öt órás folyamatos interjúzás”, 8–10 interjú egymás után. A külföldi sajtó arra volt kíváncsi, hogyan érzik magukat most ezzel az egésszel; egy lengyel újságíró például arra, hogy ezt (a kormányváltást) hogyan sikerült elérni, valamint az apátia különböző szakaszai érdekelték.
- A Magyarázat 2023-as velencei sikerekor annak kapcsán kérdeztek, hogy Orbán Viktor – „nyilván ezek közül az utóbbi, talán ismertebb magyar, mint a Puskás öcsi” – mellett hogyan néz ki mindez belülről egy középosztálybeli budapesti számára.
- Minden interjú végén jön a szokásos kérdés: mi a következő? Reisz válasza: „fogalmam nincs”.
A film ára: „azt a jövőben nem szabad”
- A gyártás tempója extrém volt: szeptemberben készült el a treatment, decemberre a forgatókönyv, márciustól április közepéig tartott a forgatás, a vágás részben a forgatás alatt, részben utána mintegy másfél hónap alatt készült, majd jött a hangutómunka és a zene. Reisz szerint ebből a módból „nem nagyon látott ki”, és most, a bemutatók után kezd csak megnyugodni – amikor véleményt kérnek tőle, inkább ismétli, amit barátoktól hallott.
- A stressz nem elsősorban a pénzből fakadt – bár a film nagyjából 81 millió forintból készült, amiből 13 millió közösségi finanszírozásból jött össze, és a finanszírozást nekik kellett összerakni. Inkább egy spirálba került: a választások előtt akartak végezni, a helyszín (a film nagyrészt egy házban játszódik), a velencei fesztivál határideje, az olasz koprodukciós partnerek nyomása és a közösségi finanszírozás mind nyomást jelentett. Producerével, Berkes Julival „egymást kezdtük el folyamatosan fanatizálni”.
- A forgatás negyedik-ötödik napján, emeletek között rohangálva a monitorhoz hajolva jutott eszébe:
„Akkor most van az, hogy ennyi vajon hány hónappal vagy évvel fogok kevesebbet élni azért, mert ezt most így csináljuk?” – Reisz Gábor *
- Beismerte, hogy volt olyan pillanat, amikor „azon gondolkoztam, hogy bele ne halljunk – szó szerint”, olyan kevés alvással, végtelen stresszben dolgoztak. Tanulságként megfogalmazta:
„Az, ahogyan ezt csináltuk, ezt a jövőben nem szabad. Szóval ez a nagy tanulság.” – Reisz Gábor *
- A stábbal és Julival is le akarnak ülni átgondolni, hogyan kerültek ebbe a „vertigóba”, hogy legközelebb ne így csinálják. A műsorvezető zárógondolatát – „legyen még sok ilyen, csak ne ilyen áron, kicsit emberségesebben” – Reisz helyeselte. Bevallotta, hogy lelkiismeret-furdalása van: a felesége annyi időszakban csak „egy film körül állandóan forgó, morgó idiótát” kapott belőle. Szerinte nagyon kevés alkotó beszél arról, milyen áron születnek az alkotások.
A siker nyomása – „eddig nem sikerült kezelni”
- A Magyarázattal egy nagyobb figyelemmel kísért halmazba kerültek, ami nyomást jelent, és globálisabban gondolkodásra késztet. Ugyanakkor Reisz hangsúlyozta: az íráskor és forgatáskor ezek nem voltak tényezők, „nem az van, hogy én egy nemzetközi fesztiválfilmet akartam forgatni” – ismer olyat, akinek ilyen ambíciói vannak, és soha nem tartotta jónak.
- A nyomás kezelésére nincs receptje: „eddig nem sikerült”. Az első film után még tagadta volna, hogy nyomást érez – „baromira éreztem, utólag magamnak is hazudtam ezzel kapcsolatban; most viszont tudtam, hogy van ilyen”.
- Azzal is szégyelli magát, ha megnézi, ki nyert fesztivált, amikor ők nem nyertek – mert szerinte abban az irigység szaga van, nem az érdeklődés. Igyekszik ezt elkerülni.
- Egy díj amiatt hasznos, hogy nagyobb figyelmet hoz: a Magyarázat 20–30 országba kelt el (regionális streamingre, tv-be, moziba), így „nem a senki földjéről lépünk be egy terembe”, és könnyebb a következő film finanszírozását elkezdeni.
Filmfinanszírozás: a „kegyetlen” kijelentés és az árnyalás
- A műsorvezető felidézte Reisz korábbi, a Fidelio-nak adott nyilatkozatát:
„Ha valaki az elmúlt hét-nyolc évben nem alakította át úgy a működését, hogy azt a filmet, amit nagyon szeretne, azt le tudjon forgatni, ott azért probléma van.” – Reisz Gábor *
- Reisz most árnyalta a mondatot: a helyzetük „elképesztően szerencsés csillagzat alatt” született, mert az első filmjüknek nagy magyar sikere lett. Aki nulláról indul, sokkal könnyebben beleragad abba, hogy minden filmjének „a legnagyobbnak kell lennie a világon”, és ez „túl van kompenzálva” a lehető legjobb anyaggal, színésszel, mindennel – „túl van görcsölve”. Szerinte Truffaut a 400 csapást vagy Cassavetes a filmjeit nem görcsösen csinálta – egyszerűen nekiestek.
- Ugyanakkor a középkorú vagy idősebb rendező, aki mindig olyan rendszerben dolgozott (az MMK-s, rendszerváltás előtti és utáni korai időszak), nem tudja, hogyan forgatnak ma, és bizonyos kor után nem feltétlenül tud adaptálódni:
„Nem hiszem, hogy elvárható egy 60 pluszos rendezőtől, hogy egyszer csak megfogja a kamerát és nekiessen a Budapestnek, és felhívja a színészbarátait, akik talán ingyen eljönnek.” – Reisz Gábor *
- A műsorvezető Herendi Gábor-t hozta fel ellenpéldaként, aki reklámfilmes múltja rutinja miatt könnyebben eligazodik a finanszírozási módszerekben.
„Elmérgezett közeg”: ki csúszott ki a szakmából?
- A beszélgetés felhozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár és Petrányi Viktória, a filmreformért felelős miniszteri biztos 444-es interjúját: Nagy Ervin azt látja, hogy sok alkotó nincs most jól, rengeteg embert ért hátrány, és erősen bánt, „elmérgezett” volt ez a közeg.
- Reisz válasza: főleg a korabeliekkel van jóban, és „kevés olyan rendezőt ismerek, aki nem pattant le az elmúlt időszakban, vagy kastrálták el”. Sokak munkáira kíváncsi lenne, de nem volt módjuk alkalmazkodni, vagy nem jött össze nekik az, ahogy az utóbbi két filmjét csinálták.
- Ha tanácsot kértek tőle: volt, akinek a projektjei eleve nem voltak ilyen módszerekkel leforgathatók – drágább helyszíneket, bonyolultabb forgatási rendszert igényeltek. Mindkét Reisz-filmet 20 nap alatt forgatták, „ami nagyon kevés”.
- Ő maga pont azért szerette volna így csinálni, mert a klasszikus forgatási helyzeteket nyomasztónak érzi: túl sok ember, technika, pénz, lezárások, „és van három óra arra, hogy a filmidőből két percet felvegyenek” – ilyenkor nehéz improvizálni. Beismerte, ez nem mindenkinek való: szerinte Wes Anderson valószínűleg nem tud ilyen indie filmet csinálni, és sok rendező mindent végletekig agyonmatekozva tervez.
- A felhalmozott sértettség kapcsán hozzátette: életkörülmények is közrejátszanak – albérlet, más munkakörbe csörgedezés, gyerekek; „azért, hogy gondolkozz filmeken, azért senki nem fizetett még soha semmit”. A beszélgetés közben maga is elkomorult: „most, ahogy így szembesítettél ezzel, baromira kegyetlennek érzem azt a mondatot.”
A 7 milliárdos Petőfi-film
- A 7 milliárd forintos Petőfi-film kapcsán Reisz azt mondta: kíváncsi lenne, „kiderül-e, hogy ez valóban el lett-e költve ez a 7 milliárd”, és sok „fejvakarós” élménye volt, amikor látta, mennyiből forgatnak filmeket – gúnyosan megjegyezve, hogy „biztos nem Norvégiából jött a díszlet”.
- Érzelmi reakciójára: „inkább röhögtem. A 7 milliárd annyira irreális, hogy azt nem is értettem.” A felépített díszletfalakat és városrészt meg sem nézte, mert ha megnézné, csak jobban felidegesítené magát, és „az nem is egészséges nézői helyzet, ahonnan én ezt nézném”.
- Arra a kérdésre, mit csinálna 7 milliárdból: szerinte az összeg „populistan hangzik, de valószínűleg egy új ablakot nyitna a fiatal filmesek számára” – csak neki nincs rá sztori; két ember beszélgetése egy lakásban is „mérhetetlenül sokba tud kerülni”, példaként Haneke Szerelem című filmjét említette, amiről egy osztrák producer úgy nyilatkozott Berkes Julinak: „a mester szereti a pénzt”.
Az SZFE-ügy mint fordulópont – a kilépés az apátiából
- Reisz önmagát írja le a film főszereplőjéhez hasonlóan: „én vagyok az apatikus idióta sok esetben, most már kevésbé – nagyon sokáig homokba dugtam a fejem”. A fordulat a 2010-es évek vége, teteje: az SZFE-ügy volt nálam.
- Közelről látta az eseményeket, és azt tapasztalta, hogy körülötte olyan emberek álltak le vele vitatkozni, akik az ellenkező híreket olvasták – az édesapja is kezdetben a propagandaoldalnak hitt, „kezdetben igen, aztán nem”.
- A rendszer reakciója maradt benn a legnyomasztóbb élményként:
„Ahogyan reagáltak politikusok anno az SZFE-ügyre, cinikus magabiztossággal dózerolták le az egészet. Az borzasztó volt ilyen közelről látni ezt.” – Reisz Gábor *
- Elmesélte, hogy az első tüntetésen, ahová csak úgy kiment, összefutott Hajdu Szabolccsal: elmondta neki, hogy nem szeret belefolyni, és nem is ért egyet teljesen azzal, hogy „változtatni kéne az összképen” – mire Hajdu azt mondta: „ja persze, hogy változtatni kéne, de nem így.” Ekkor jött rá, hogy részt akar venni.
- Ebből vezette le az általános szabályt is:
„Amikor a konkrét komfortzónába valaki belepiszkít, akkor lép az ember. És szerintem ez egy rohadt nagy baj.” – Reisz Gábor *
- Arra a kérdésre, megtanulta-e a magyar társadalom, hogy akkor is figyelni kell, ha nem közvetlenül őt érinti: „Remélem, de én nagyon szkeptikus vagyok.”
„Nem oké, ha azt mondják megint, most mi jövünk”
- Az SZFE új kuratóriumáról szóló vitákra (amiben Cserhalmi György is megszólalt) Reisz azt mondta: nem ismeri a résztvevőket, de egyértelmű véleménye van. Az egyértelmű kizárás nem jó – ugyanakkor az „üljünk le, beszéljük meg” kategória saját bevallása szerint naiv. A kulcskérdés szerinte az: a korábbi rendszer kedvezményezettjei milyen szinten tudtak az olyan dolgokról, amikről „még semmilyen eljárás nincs tudtommal, mint a 7 milliárdos Petőfi-film”.
- Amit legkevésbé szeretne, az a rendszerváltás logikájának ismétlődése:
„Amit igazából az SZFE-foglalás után vagy közben hallottunk – hogy most mi jövünk –, és ha most meg azt mondják, hogy most mi jövünk, akkor az megint egy ilyen oda-vissza játék, és hát láthatóan nem működött eddig… akkor majd, nem tudom, a 2030-as években meg ők jönnek. Szóval ez így nem oké.” – Reisz Gábor *
- Arra, hogyan lehetne elkerülni, hogy minden döntés döntőbizottsági összetételen múljon, konkrét ötleteket is adott: szakmai szervezetek, szakszervezetek alakultak, amelyekbe szakmai kritériumok szerint lehet belépni; a tagok szavazhatnak olyanokra, akik részben a döntőbizottságokba kerülnek. Szerinte nem hülyeség filmszakmán kívüli írók, pszichológusok, szociológusok bevonása sem – csak a kiválasztásuk módja kérdéses.
- Emlékeztetett: a magyar filmes közösség „egy falu, gyakorlatilag”, nagyjából „egy nagyobb gimnázium több évfolyamának a létszáma”. Az előző rendszer legnyomasztóbb jellemzője épp ez volt: az NFI vezetőivel soha nem találkozott –
„Én a Káel Csabával soha egy térben nem voltam, egyébként Andy Vajnával se.” – Reisz Gábor *
- Szerinte ha a pozíciókba szakmai alapon kerülnének emberek, a párbeszéd magától elindulna, mert szakmabeliek beszélgetnek egymással, még ha nem is gondolnak ugyanúgy a filmekről. A szakmai döntéshozatalban a rotáció és a taglétszám növelése (az aktuális ötnél több) rugalmasabb rendszert adna; felhozta a régi, sok országban működő normatív finanszírozást is, ahol leírható kritériumok (filemek száma, nézőszám, fesztiválsikerek) alapján valaki nem nulláról indul. A forgatókönyv értékelésénél a „szabályszerűséget” könnyebb tetten érni, a másmilyenet érteni kell – és milliárdos költségvetésnél tűpontos forgatókönyv kell, miközben a kísérleti filmnek is tér kell adni, hiszen „a kelet-európai vagy magyar filmes hagyomány jelentős része nem forgatókönyvközpontú”, példaként Tarr Béla-t, a „most már sajnos elhunyt” rendezőt említette.
Regeneráció és a jövő
- A nagy bemutatói roham lecsengése után Reisz nagyon szeretne „elkezdeni dolgozni, írni, úszni, írni, meg a feleségemmel lenni, mert ő, amit belőlem kapott, az csak egy ilyen film körül állandóan forgó, morgó idióta – és jó volna a másik oldalamat is megmutatni”.
- Új, foglalkoztató társadalmi jelenségről az apátia után egyelőre nincs képe – „őszintén szólva most nem jut eszembe újabb dolog, pedig biztos majd hazafelé”.
- A műsorvezető búcsúzóul azt kívánta: legyen még sok ilyen filmje – „csak ne ilyen áron”.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „main Kristóf 15 óráját követi végig a film” – a főszereplő nevének pontos alakja (valószínűleg „Márton Kristóf”) az átiratból nem rekonstruálható biztosan.
- „a Sulceéva, akivel közösen írtuk a könyvet, és a vágásba is nagyon intenzíven jelen volt” – a társszerző neve torzult, nem azonosítható.
- „ezt a filmet én Tribe kezdtem el írni a Babicki Tiboréknál költőszerkesztő barátaimnál, és ők ott voltak, át átvontoztak Triasb” – a helyszín-/intézménynév (esetleg „Triesztben”?) biztosan nem rekonstruálható.
- „aki a Vigynyázáskifére érához tartozott” – az SZFE-kuratóriumi vitánál idézett torzult rész; a hivatkozott személy/korszak pontos neve (feltehetően a Vígszínházi valamilyen korszakára való utalás) nem állapítható meg.
- „nagyon túl van fűtve a kohó és erősen bánt Almazva volt ez a közeg” – Nagy Ervinnek tulajdonított, a műsorvezető által idézett mondat torzult; az „Almazva” feltehetően „elmérgezve”.
- „változtatni kéne az összefén” – a kontextus alapján valószínűleg „változtatni kéne az összképen”.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]egyébként az előző rendszerben ez volt az legnyomasztóbb dolog, hogy azok, akik az NFi-t vezették, azokat én a büdös életben nem láttam, ahogyan reagáltak politikusok anno az SZ ügyre.
[00:00:10]Ö cinikus magabiztossággal dózerolták le az egészet.
[00:00:18]Ö az az az borzasztó volt ilyen közelről látni ezt.
[00:00:26]Valami, amit nagyon nem szeretnék, amit amit igazából az SZF foglalás után vagy közben hallottunk, hogy most mi jövünk, és hogyha most meg mi jövünk, akkor az megint egy ilyen oda-vissza játék, és hát láthatóan nem működött eddig.
[00:00:42]Ez felállt mindenki, mindenkit egyenkit végölettem, és aztán a Zsófival volt egy ilyen hosszú elés, és és ott csodával, határos módon, mert ilyenkor az ember így egyszerre van befeszülve, de valahol az érzelmek is elkezdenek dolgozni, és ott ott nekem egy ilyen köncsep kijött.
[00:01:14]Köszöntök mindenkit.
[00:01:14]Ez itt a Szintentú friss adása.
[00:01:16]Megköszönöm azoknak, akik a YouTube-on már feliratkoztak a Szintentul YouTube csatornájára.
[00:01:20]A sinentul.hu-n lehet támogatni, hogy minél több ilyen beszélgetés készüljön.
[00:01:26]És nemsokára indul a hírlevelünk a szintentol.hu oldalon.
[00:01:28]Lehet erre is feliratkozni.
[00:01:31]És ez a mai adás legalábbis az eleje csupa jó hírrel lesz vele, merthogy nagyon sokan várták Rejs Gábor új filmjét, ami október 1jétől látható a Magyar Mozikban.
[00:01:41]A földszín címet viseli, és itt is van velünk Rajz Gábor rendező.
[00:01:46]Szervusz!
[00:01:46]Köszönöm szépen, hogy itt vag a nézőket.
[00:01:50]És hát megint csak nem akárhogy indult ennek a filmnek a története, merthogy szeptember elején a 83.
[00:01:55]Velencei filmfesztiválon volt a világpremier.
[00:01:57]Ez ugye most pont beszélgettük adás előtt, ez egy csütörtöki napra esett.
[00:02:01]Kapásból pénteken volt a 22.
[00:02:03]Színefesz miskolci nemzetközi filmfesztiválon a a hazai bemutatója, ahol ugye Adolf Cukor díjat kapott.
[00:02:12]A díj történetében ez az első, vagy te vagy az első olyan rendező, aki ezt a díjat másodszor is megkapta, merthogy a van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, és megkapta a 2014-es első nagy játékfilmet.
[00:02:22]Szóval, hogy ez önmagában egy nagyon nagy menet, de ugye te nem először jártál a Velencei film fesztiválon és az első élménnyel kapcsolatban többször nyilatkoztad, hogy akkor nem tudtad ezt megélni.
[00:02:35]Most sikerült.
[00:02:40]Végülis végülis egyébként jobban megéltem.
[00:02:42]Noha voltak különböző teljesen más jellegű, nem a filmmel kapcsolatos vagy a lelki világommal kapcsolatos problémáim.
[00:02:53]volt egy nem megérkező bőrönd, a amit a a konkrétan a vetítés előtt két órával jött meg a szállodába.
[00:03:03]És abban volt minden, és akkor elkezdtem vásárolgatni egy idő után.
[00:03:04]A feleségem a Zsófi egy ponton rám nézett, amikor a büdös pólómban ott már így gyakorlatilag így a a fehér izzadságfoltok rajta voltak a pólón.
[00:03:17]És hát ebbe elmenni egy ilyen velencei pucos vacsorára nem lehet.
[00:03:20]És akkor mondta, hogy jó, most elmegyünk vásárolni.
[00:03:24]És akkor elkezdtünk vásárolni és akkor vetítés előtt két órával megjött a bőrönt.
[00:03:29]Ah.
[00:03:29]Aha.
[00:03:29]Ö, de valószínűleg ezek elvonták a figyelmemet, meg valahogy így a stább is szerintem így én így sokkal inkább így megéltem ezt a részét, de a vetítés az az a addigra nagyon fáradt voltam, és azt hiszem, hogy az utána lévő pár óra az meg az meg kicsit így sok volt.
[00:03:51]Tehát ilyenkor az a helyzet, hogy mindenki meg akarja osztani az élményeit, mindenki akar valamit mondani, és nehéz befogadni ezt az egészet.
[00:04:02]Tehát nem az történik.
[00:04:06]Én gondolkoztam, hogy legszívesebben ilyenkor egy egy focimeccset néznék, vagy valami tök mást, ami ami aminek semmi köze ehhez.
[00:04:14]Ühüm.
[00:04:14]Ühüm.
[00:04:15]Hogy így átvisszelje az ember ezt a ezt az időt, mert érzelmileg egy kicsit túl túl sok.
[00:04:20]De emlékszel arra, amikor ilyenkor valaki odajön és mond valamit, vagy tényleg annyira túl máscs, hogy az embernek nincs is meg az a pár óra?
[00:04:28]Emlékszem, csak azt hiszem, hogy mindig hülyén érzem a magam, amikor amikor nem nem az a fajta beszélgetés zajlik, ami ami adókapokból áll, azaz mondok valamit, a másik is mond valamit.
[00:04:44]És szóval nem beszélgetés, hanem igazából befogadás.
[00:04:50]És ilyenkor mindig ez az egyetlen egy példám, hogy Woody Allen zen allba, hogy csak nézek, mosolygok és és kívülről látom magam és nem tudom, hogy ki vagyok.
[00:05:01]Ez előfordul, de volt olyan, ami valamiért megmaradt, nagyon jól esett, megdöbbentő volt.
[00:05:07]Hát annak, annak nagyon örültem, hogy ezt a filmet én Tribe kezdtem el írni a Babicki Tiboréknál költőszerkesztő barátaimnál, és és ők ott voltak, át átvontoztak Triasb, és nagyon örültem, hogy ott vannak, és akkor ott tudtunk egy kicsit beszélgetni.
[00:05:25]Ez volt egy olyan része.
[00:05:27]Aztán utána később, amikor elhagytuk azt a partit, amit nekünk szervezett az olasz forgalmazó és koproducer, és már csak egy ilyen egyszerű kis sörpados kocsmaszerű helyen ültünk, akkor kezdődött az oldódás.
[00:05:46]Téged úgy kell elképzelni, mint aki utálja ezeket a nagy pucos helyeket, és a sörpadra vártál, hogy odaérkezzetek meg?
[00:05:52]Hát természetesen én nagyon utálom a azt a részét, ami ezekben a filmes ünnepeken ez a Szóval nem az van, hogy nem szeretek felöltözni rendesen, hanem hanem az ilyen bájolgást és nekem én tök hülyén érzem magamat azzal kapcsolatban, hogy vannak ezek a fesztiválok, az Arthouse filmek legfőképpen ezek vannak.
[00:06:21]vannak versenyben, és azért ezeknek a filmeknek a fel a a a témák, amiket feldolgoznak, az egész, amiről szól, az nem ez a pucoskodás.
[00:06:32]Szóval van egy-két film, ami pont a nem tudom fölső középosztály, vagy a fölső 10000-ről szól, de az is egy ilyen kritika.
[00:06:41]És aztán ugyanúgy tehát szerintem a KNY fesztivál is azért vicces, hogy hogy a a jachttáradat közepén van egy fesztivál.
[00:06:52]és és szegény embereket néznek, ahogyan ahogyan szenvednek, és aztán kimennek a partikba, és olyan pezsgőt isznak, ami megfizethetetlen egyébként egy magyar filmes számára is számomra végképp.
[00:07:07]Tehát hát nem mindegyik számára, csak őket lehetszínűleg nem nevezmesnek.
[00:07:11]Lehet, lehet.
[00:07:12]Tehát ezzel az ellentmondással akkor úgy unblock nehéz mit kezdeni.
[00:07:16]Igen.
[00:07:17]Ühüm.
[00:07:17]Igen.
[00:07:18]Ha egy ha egy kép ugrik be most majd így utólag akár pár év múlva erről a velencei filmfesztiválról, akkor mi az?
[00:07:26]Hát egyelőre a bőröndöm.
[00:07:31]Hát az a az a kép, hogy a a Zsófia feleségem ott ült mellettem, úgy néztük végig a premieren a filmet, és az van, amikor lemegy a film, akkor nem kapcsolják fel a lámpát, hanem a reflektorral megvilágítják azt a sort, ahol a stáb ül, és akkor fel kell tapsolnak, fel kell állni, hajolgatni, és akkor van egy ilyen verseny is egyébként, hogy akkor melyik film bemutatóján tapsolnak a legtovább.
[00:08:00]Hát az, ahol a stába legtovább tapsoltá természetesen, de ez teljesen ez is nem egységes, de mindegy.
[00:08:04]És a lényeg az, hogy ott ott felállt mindenki, mindenkit egyenként végölettem, és aztán a Zsófival volt egy ilyen hosszú ölelés, és és ott csodával, határos módon, mert ilyenkor az ember így egyszerre van befeszülve, de valahol az érzelmek is elkezdenek dolgozni, és ott ott nekem egy ilyen köncsep kijött, ami ami amire számítottam még az előző filmnél, a magyarázatnál, és itt meg annyira rohanásba csinál csináltunk mindent.
[00:08:37]Márciusban kezdtünk el forgatni, hogy hogy valahogy valószínűleg a tudata annak, hogy ennek a filmnek itt vége, vagy elkezdődik a befejezése számomra, és az, hogy hogy ezt így végigcsináltuk a az egész stábbal, de a Zsófival mindenképp, mert nyilván ő az első ember, akivel megosztok mindent.
[00:09:00]Melyik a nehezebb ilyenkor letenni, vagy vagy benne lenni a folyamatban?
[00:09:03]meg ebben az időnyomásban hát letenni és azért nehéz letenni, mert nagyon sokan ö igazából meg talán az egész forgalmazás is arról szól, hogy te jelen legyél.
[00:09:18]Ö régen még folyamatosan hívtak színészeket is fesztiválokra, de most már a magyarázat minden rénél vettük észre, hogy hiába ajánljuk fel, hogyha én mondjuk nem tudnék elmenni, vagy olyan is volt, hogy nem akarok elmenni, mert már sok, akkor akkor nem jó nekik az, hogyha a főszereplő megy el.
[00:09:37]Szóval, hogy folyamatosan te vagy az ismertebb, ez nyilvánokból értető, nem, hanem valahogy azt érzik, hogy a filmet a rendező képviseli és és mással nem.
[00:09:50]más nem elég elég jó nekik.
[00:09:50]És emiatt egy ilyen fenntartott igaz hiába hiába van lerakva valami, de még még folyamatosan ott a mocorog.
[00:10:02]Ühüm.
[00:10:02]És így nehéz elszakadni tőle.
[00:10:02]És hát ebbe az a nevetséges, hogy közben minden minden helyen azt kérdezik már most Velencébe is, amikor interjúkat adtam ilyen különböző külföldi sajtónak, akkor az utolsó kérdés a szokásos, hogy akkor mi a következő?
[00:10:19]És mondtam, hogy fogalmam nincsen, mer akkor ezt a kérdést átugrattuk, nem is akartam feltanni.
[00:10:26]Sajnos a műsorod végét azt most elrontottam.
[00:10:28]Nem, nem, nem, nem, nem.
[00:10:28]Ez lesz a vége.
[00:10:32]Most kísérletet teszünk, és ígérem, hogy tartom is magam hozzá, hogy ne ne spoilerezzük el a filmnek a fő főbb kulcspontjait, de ugye azt azt lehet tudni, hogy main Kristóf 15 óráját követi végig a a film, aki egy festőművészből lett banki archiváló, és miközben megtudja, hogy babát várnak a feleségével, kiderül, hogy penészes a lakása.
[00:10:56]Ez az arab sztorink.
[00:10:56]és ennek jár utána, hogy mit lehet tenni.
[00:11:00]Kiderül, hogy az egész társasház nagyon rossz állapotban van, és van egy közös képviselő, akivel meggyűlik a a bajai, és hát nagyon egyértelműek a a korábbi magyar politikai közéleti rendszerrel való párhuzamuk és a a közös képviselő és a a politikus személyek közötti párhuzamok.
[00:11:18]Csak, hogy ugye az élet konkrétan is átírta a forgatókönyvet, hogyha ezt jól tudom, merthogy itt menet közben lett egy kormányváltás, miközben már forgattatok.
[00:11:29]Hogyan írta át a valóság ezt a filmet?
[00:11:33]És a fogadtatásában mennyire más most így, hogy nem nem egy ner időszakban látja a közönség?
[00:11:38]Mit látsz eddig ebből?
[00:11:40]Ugye voltak már vetítések itt is.
[00:11:44]Hú, ez összetett kérdés.
[00:11:44]Várjál, hát azt kell tudni, hogy hogy h24 környékén kezdtünk el erről a filmről beszélni.
[00:11:58]Én nagyon sötét és teljesen kilátástlannak láttam azt a helyzetet, amiben vagyunk.
[00:12:07]Ez egyszerre értendő a a mi filmes egzisztenciánkra, de a társadalom állapotára is, amit tapasztaltam a környezetemben.
[00:12:20]És h 26 márciusában kezdtünk el forgatni.
[00:12:29]És egyáltalán nem, én én egy pillanatig nem gondoltam, hogy hogy kormányváltás lehet.
[00:12:36]Még akkor se.
[00:12:37]Nem, nem.
[00:12:37]Hát én még akkor sem, amikor megtörtént.
[00:12:41]Szóval, hogy emlékszem, hogy körülöttem mindenki ünnepelt, én pedig csak így nézek magam elé, hogy azt nem hiszem el.
[00:12:50]Teljesen teljesen meglepett.
[00:12:53]Szerintem még másnap is gondolkoztam, hogy vajon mi a trükk.
[00:12:59]És nem arról van szó, hogy mi ezt a filmet arra csináltuk, hogyha hogy hogy ne úgy se lesz kormányváltás, hanem igazából értek minket impulzusok, és abból indultunk ki, és és lett egy lett egy egy helyzet, egy történet, egy konfliktus, ami ami természetesen elég eléggé szoros kapcsolatban van azzal, amilyen az ország amit meghatározott számomra 24-ben mindenképp az apátia, hogy már nincs értelme kimenni tüntetni se, mert úgy se történik semmi.
[00:13:36]És és amikor leforgattuk a filmet, vagy elkezdtünk forgatni, és aztán lett a megtörtént a április 12, utána rá két napra forgattunk, folytattuk a forgatást, akkor akkor mocorgott benne valami furcsa érzés, hogy hogy ez így mit fog így tulajdonképpen jelenteni.
[00:13:59]Hogy valószínűleg egy kicsit más lesz.
[00:14:02]És a a vágás alatt a Sulceéva, akivel közösen írtuk a könyvet, és a vágásba is nagyon nagyon intenzíven jelen volt.
[00:14:09]Ő mondta, hogy hogy kezdjünk el gondolkozni, hogy hogy a befejezéssel mi legyen.
[00:14:19]Mert az a befejezés az pontosan olyan sötét maradt, mint amit éreztünk 24 környékén.
[00:14:26]Azt el lehet mondani, hogy mi volt az eredeti?
[00:14:27]Az eredeti cselekményben egyébként nem nagy különbség, minimálisan dialógban és annyi, hogy egy nagyon picivel több remény van annál, mintogy két ember megfogja egymás kezét.
[00:14:43]Hogyha ezt így próbálom úgy elmondani, hogy ne.
[00:14:47]Jó, oké.
[00:14:47]Nem mondunk akkor erről többet, de úgy alapvetően azt azt te mivel magyarázod, hogy hogy az apátia ami a a az elmúlt 16 évünknek valóban egy alapélménye volt és a főszereplő ki is mondja magáról egy ponton, hogy igazándiból őt ez az egész mindaddig, amíg ő nem érintett benne a Penézben, addig őt ez nem érdekelhette, hogy itt most a ház milyen állapotban van.
[00:15:14]hogy ez felülíródott, tehát hogy mi történt a magyar társadalommal.
[00:15:20]Hát én nem vagyok se szociálpszichológus, vagy politológus, vagy nyilván hallok dolgokat, meg tapasztalatok tapasztalok dolgokat.
[00:15:26]Én valami olyasmit látok, hogy hogy hogy elege lett az egész társadalomnak.
[00:15:38]Ö valószínűleg az is van, hogy felnőnek olyan generációk, amikhez egyáltalán nem ért el az előző hatalom.
[00:15:48]és azok szavazhatnak már hangosabbak is, hála Istennek, mint sok más generáció korábban tudatosabbak.
[00:16:00]És és az is van, hogy az idősebb generációk pedig hát ahogy az élet diktálja természetesen bizonyos részük valószínűleg akik tizen nem tudom hányba, meg 10-be, 14-be szavaztak, azok már nem élnek.
[00:16:20]részben részben ez szerintem a covid egyébként egy sokkal hosszabb azt hiszem feldolgozása lett annak ami valójában a covid volt és szerintem az is hatott erről de erről speciál soha nem hallottam hogy a covid maga az az befolyásolta volna ezt de az én életemet nagyon én az apukámat akkor veszítettem el és és énben nem speciál olyan olyan erőssérelmek alakultak ki, amivel kapcsolatban nem tudok csak úgy elnézni.
[00:16:57]Mik ezek, amennyi ebből elmondható?
[00:17:00]Hát a a cinikus nagyképű kommunikációja annak az időszaknak, és most nem is ez ilyen lélegeztetőgép meg ilyesmi.
[00:17:09]Szóval az az van, hogy azért félve beszélek ezekről, mert nem az a fickó vagyok, aki itt a folyamatosan na napi szinten olvassa a belpolitikai híreket, de nyilván valamennyit nézem, de szerintem az, ahogyan kommunik a az a kommunikáció, ami akkor történt, az az vérlázító volt.
[00:17:33]Lehet, hogy nem lehetett máshogy kezelni ezt a helyzetet.
[00:17:36]Ugye ez szokott lenni a válasz.
[00:17:38]De az én én szempontomból ö nekem nekem ez egy ilyen súlyos trauma.
[00:17:47]Tök fura, amikor és közben az a vicc, hogy a a covidnak több időszaka volt, és az elején voltak olyan időszakok, amik amiknek volt pozitívuma.
[00:17:58]Ami persze a más családokban lehet, hogy pont az volt a tragikus, de nyilván ilyenkor az emberek jobban össze vannak zárva, és kialakul valami nagyon szoros egység szövetség, de közben meg hát ugye magában a konkrétan a covidban közel 50000 ember halt meg.
[00:18:17]Azoknak a hozzátartozói, azok nem hiszem, hogy olyan könnyen megbocsátják ezt és azért ezek már komoly százalékok együm, ha a választásokat nézünk.
[00:18:25]Ühüm.
[00:18:27]De én ehhez baromira nem értek.
[00:18:27]Szóval ezek csak ilyen, de ugye az nagyon nagyon érződik, meg hát mondod is, hogy apukád minden filmben jelen van.
[00:18:37]Ö és jelen volt ugye a az előző filmben úgy, hogy amikor bemutatták akkor, ha jól emlékszem az édesapád zakója volt rajtadm és most is szerepel és fontos a főszereplő történetében a az édesapjának a ruhái.
[00:18:56]Ez miért jelent meg ebben a filmben?
[00:18:56]És ez a te részedről is egy lezárás volt?
[00:19:02]Nem, egyébként nem.
[00:19:02]Én azt hiszem, hogy én a magyarázatnál én azt a fajta gyászmunkát végigvittem, amit ami ami szerintem egészséges.
[00:19:12]Viszont sok emlék jött elő, és sok a sokszor látom azt, hogy a környezetemben ezt a gyászmunkát, ezt így inkább át akarják ugrani emberek.
[00:19:24]És nem is csak valakinek az elvesztése, valaki hozzátartozónak az elvesztése, hanem akár valaki, akit szeretnek és mondjuk szakít velük, vagy bármi.
[00:19:35]Szóval igazából ezek nagyon hasonló gyászfolyamatok lehetnek szerintem.
[00:19:38]És ott is gyakran azt látom, hogy ugranak bele a következőbe, és semmi feldolgozás nincs, és szerintem ez nagyon nagyon rossz stratégia.
[00:19:51]Ühüm.
[00:19:52]Milyen visszajelzések jöttek az első vetítésen?
[00:19:54]Mertogy ugye erről is beszéltél egy-két helyen, hogy nagyon kíváncsi vagy a a fogadtatásra, a kontextusra, a velenceire a meg meg akár ideza is volt már egy-két vetítés.
[00:20:05]Igen.
[00:20:05]Hát a a én, mert úgy van, hogy csütörtökön volt Velencében, pénteken, Miskolcon, és mind a kettőre baromi kíváncsi voltam.
[00:20:15]Nyilván Velencében nagyon a a stábon is egy-két egy-két baráton kívül, akik kijöttek velünk nem volt más magyar, de hogy nekem én teljesen megdöbbentem, hogy mennyire mennek a filmmel és hogy nem csak a mondjuk pont mellettem ült a Rodrigo, aki a közös képviselőt játsza, és az Ádám, aki a főszereplő, és ők nevettek, és az elég vicces volt, hogy magukon is nevetnek, ami nekem nekem kicsit így így néztem most ők nevetnek az hogy de de hogy mások is.
[00:20:47]Szóval, hogy valahogy azt éreztem, hogy így haladnak a filmmel az utolsó gegek és poénok is még még még követték őket és és abszolút izé felszabadultan tudtak nevetni és tök hasonlóan éreztem a Miskolcit is.
[00:21:06]Nyilván vannak ilyen magyar specifikusabb dolgok.
[00:21:09]Ühüm.
[00:21:10]Amiket sokkal jobban értenek a magyarok.
[00:21:13]Ö a külföldiek talán észreeztik.
[00:21:17]Más volt egyébként most így magyarként kimenni ö mint mondjuk korábban.
[00:21:24]Ú ezt a nerrel kapcsolat.
[00:21:27]Aha.
[00:21:27]Igen.
[00:21:27]Tehát, hogy a politikai kontextus miatt, mert ugye azt mondtad már máskor is, hogy hogy ezek olyan jelenségek, amit azért nagyon sokan univerzálisan megértenekm.
[00:21:37]De most azért ez mégis egy múltiidőbe helyeződött.
[00:21:43]Hát arról tudok beszámolni, hogy hogy a mert maga a vetítés és az akkori dolog az az abban nem éreztem semmi mást.
[00:21:52]Üüm a van egy ilyen sajtónapja ennek a ennek az egész kintartózkodásunknak, ami gyakorlatilag egy ilyen négy-öt órás folyamatos interjúzás.
[00:22:05]És hány interjú ilyenkor?
[00:22:08]Nagyon sok.
[00:22:08]nem tudom, 810 egymás után.
[00:22:13]És és ott azt éreztem, hogy hogy nagyon kíváncsiak azzal kapcsolatban, hogy mi most ühüm hogy vagyunk ezzel az egésszel és hogyan a kicsit volt olyan kérdés is, ami amiben azt éreztem, hogy hogy arra kíváncsi, hogy ezt hogy sikerült elérni.
[00:22:33]Ö lengyel újságíró például valami ilyesmitre volt kíváncsi.
[00:22:35]Meg ennek az apátiának a a különböző szakaszaira voltak kíváncsiak.
[00:22:42]Ö még a még a magyarázatnál azt hiszem, hogy a mi 23-ban voltunk kint, és akkor egyértelműen a a azt hiszem NER vagy Fidesz vagy Orbán Viktor nyilván ezek közül az utóbbi az egyik szerintem talán ismertebb magyar, mint a Puskás öcsi és tudni akarták azt, hogy belülről hogy néz ki ez az egész számunkra.
[00:23:10]egy egy középosztálybeli budapesti számára.
[00:23:18]Ö nyilván nem lehet félretenni azt, hogy egy ekkora munkát most letettél és az utógondozás zajlik.
[00:23:23]De ezzel együtt te most április 12-e óta, mint mint alkotó, hogy vagy?
[00:23:36]Hát mondanám, hogy mondanám, hogy jól jól jól vagyok.
[00:23:40]Csak csak én nem tudom, hogy mikor kezdődött ez a ez a lázlomszerű rohanás, de azt kell tudni, hogy hogy szeptemberben lett kész a treatment, ami még nem a forgatókönyv.
[00:23:57]Valamikor december környékére a forgatókönyv, márciusban forgattunk április közepéig.
[00:24:04]folyamatosan már elkezdtem vágni a a forgatás alatt, akkor utána még volt gyakorlatilag másfél hónap, és meg lett vágva a film, és jött a hangutómunka, meg a zene, és hogy én nem nagyon láttam ki ebből az egész filmből.
[00:24:21]Ühüm.
[00:24:21]Ö, ezért is vagyok zavarban, amikor ilyen a választások meg a nem tudom micsoda.
[00:24:29]Szóval én több dolgot tudok ismételni, amit hallottam a barátoktól, vagy olvastam.
[00:24:34]mint a saját véleményem.
[00:24:36]Szóval kevés a tapasztalatom, mert annyira egy egy filmbe dugtam a fejemet, és nagyon másba nem.
[00:24:41]És most kezdek úgy úgy kicsit úgy hogy mondjam, megnyugodni, meg fellélegezni.
[00:24:49]Szóval ezért vagyok most már jobban, mert amíg a filmet csinálod, addig az egy annyira stresszes időszak, hogy ott néha azon gondolkoztam, hogy bele ne bele ne halljunk.
[00:24:59]Tehát de de szó szerint, tehát hogy annyira kevés alvással meg a olyan végtelen stresszben csináltuk ezt a filmet, hogy szerintem az így egészségügyileg nem biztos, hogy hogy hosszú távon ez így életképes.
[00:25:22]Ez mennyire a a hazai filmes rendszerből fakad?
[00:25:26]Tehát, hogy ugye a nagy része az közösségi, vagy hát nem a nagy része, de hogy egy jelentős része 13 millió Ft jött össze közösségi finanszírozásban, nagyjából 81 millió Ftból készült a film.
[00:25:37]Tehát, hogy a finanszírozási lábat azt azt egy az egyben nektek kellett összerakni, és ebben nem volt nem volt segítség.
[00:25:46]Ez a fajta stressz mennyire nyomja rá a bélyegét az alkotási folyamatra?
[00:25:50]Mennyiben ennek köszönhető, hogy nem volt pénz?
[00:25:54]Ühüm.
[00:25:54]Vagy hát szóval, hogy így kell, hogy kevés volt, több helyről jön, hogy bejön-e.
[00:26:01]Igen.
[00:26:06]őszintén szólva nem tehát, hogy jó volna rákenni olyan dolgokra azt az egészet, ami ami ami nem a mi befolyásunk alatt van, vagy nem amit nem mi kontrollálunk, de a szerintem elsősorban a bekerültem én egy olyan spirálba, amiből nagyon igazából nem is sikerült kikerülni és és ezt meghatá határozta azt, hogy hogy a választások előtt akartuk leforgatni a filmet.
[00:26:41]Aztán ezt nem is el is tolódott.
[00:26:44]Meghatározták olyan dolgok, hogy helyszín, mert ez a film azért nagyrészt, hogy házban játszódik.
[00:26:50]A velencei fesztivál egy tényező volt.
[00:26:52]Az olasz koproduerek bevonása és az ő nyomásuk kvázi a a közösségi finanszírozás is ilyen szempontból felfogott egy nyomásnak, de nyilván egy hatalmas segítség volt.
[00:27:02]Anélkül nem is nem is tudott volna elkészülni.
[00:27:08]És mi a Berkes Julival, az én állandó alkotótársammal, a film producerével, mi azt hiszem egymást folyamatosan elkezdtük fanatizálni ebbe a dologba, és ez még felerősített mindent.
[00:27:23]Akkor ezek ez azért nagy ár, hogyha úgy fogalmazol, hogy az ember ebbe majdnem belehal.
[00:27:29]nagy.
[00:27:29]Régen azt gondoltam, hogy hogy bele bele is kell halni minden filmben, de így közben jöttem rá, amikor a nem tudom, negyedik-ötödik napon ott ilyen emeletek között ott rohangáltunk, és akkor odarohantam a monitorhoz, felvettem a fülest és így néztem a képet, és egyszer csak így nem a képet néztem, hanem azt, hogy hogy a akkor most van az, hogy ennyi vajon hány hónappal vagy évvel fogok kevesebbet élni azért, mert ezt most így csináljuk.
[00:27:57]Ez így így bejött egy ilyen nem tudom midlife crisisos gondolat, és és az jutott eszembe, hogy ez így ez így nem lesz jó, de akkor már ezzel nem lehetett változtatni, az már teljesen a sűrűjében volt.
[00:28:11]És a jövőre nézve, tehát hogy hogy mi az, amit még érdemes meghozni azért, hogy utána olyan legyen az a film, mert nyilván nem a díjért csinálja az ember, gondolom én.
[00:28:21]Nem, nem ért, nem is Velencért, de az is van, hogy mi az előző filmmel bekerültünk valami olyasmi halmazba, amivel nagyobb figyelem van.
[00:28:33]ö nagyobb figyelmet kapunk egy következő filmmel ebben az esetben ez a ez a földszint és azt hiszem, hogy ez egy nyomás és és az ember és annak is van reverenciája, hogy hogy egy ponton túl azt hiszem egy ekkora piacon, mint a magyar.
[00:28:59]És most nem a nem a piaczó az nagyon nagyon ezeket az anyagiakat hozza be, de az ember elkezd valahogyan globálisabban látni mindent.
[00:29:11]Főleg, hogyha össze-vissza mászkál a világba a fesztiválokon, és külön különféle közönségnek mutatja be a filmet, ahogy ez az előzőnél volt.
[00:29:18]És emiatt emiatt valahogyan nem csak arra koncentrál, nem a nem a alkotással kapcsolatban, hanem maga az, hogy mi lesz ennek a kifutása.
[00:29:32]És én ezt így tökre megéreztem, azt hiszem.
[00:29:34]Szóval szép lenne letagadni, hogy nem, de azt tudom, hogy az íráskor ezek meg a forgatáskor ezek nem voltak tényezők, tehát ezek nem befolyásoltak.
[00:29:45]Szóval nem az van, hogy én egy nemzetközi fesztiválfilmet akartam forgatni.
[00:29:53]Tudok olyat, aki kicsit ilyen ilyen ambíciókkal bír, és ezt soha nem tartottam jónak, és baromira törekednék, hogy hogy annak ellenére, hogy hogy van egy ilyen nagy figyelem rajtunk.
[00:30:03]Ö mégse esünk át annak a bizonyos lónak a másik oldalára.
[00:30:11]Hogy kell ezt jól kezelni, hogy hogyha az ember sikeres, akkor a korábbi sikerei ne teherként és nyomásként jelenek meg?
[00:30:18]Jó kérdés.
[00:30:18]Nem, eddig nem sikerült.
[00:30:20]Eddig a az első filmünk után gyakorlatilag bármikor le tudtam volna tagadni, hogy hogy nyomást érzek, de baromira éreztem.
[00:30:30]utólag tehát magamnak is hazudtam ezzel kapcsolatban, most viszont tudtam, hogy van egy ilyen.
[00:30:38]Tehát valahogy azért ezek ilyen szintek és az ember szeretne szeretne a következő szintre fellépni, de közben, hogyha túl nagy energiabefektetéssel éri el, akkor az mégsem művészet.
[00:30:51]Szóval itt itt itt valahol megtartani a szabad önkifejezés formáját úgy, hogy közben úgy, hogy közben nem semmiképp se egy ilyen karrierista látásmóddal bírsz.
[00:31:06]Ezt néha szerintem nehéz.
[00:31:10]És van olyan, amikor észreveszed ezt magadon?
[00:31:16]Hát én már azzal is szégyelem magamat, amikor egyáltalán megnézem, hogy ki nyerte-e a mit tudom én, valamelyik fesztivál, amikor nem nyertünk, hogy ki nyert.
[00:31:28]Miért?
[00:31:30]Mert mert azt érzem, hogy hogy ott az irigységnek a a lehet, hogy csak nagyon kis része, de az nem az érdeklődésről szól, hanem hanem arról, hogy na akkor ki?
[00:31:40]És akkor hát ez szóval anélkül, hogy láttam volna természetesen a filmet, meg hogy azok hülyék.
[00:31:47]Szóval ilyenkor ezek nyilván vannak nagyon jó barátaim, akik akár segítenek is ezen.
[00:31:56]De de ezt például próbálom elkerülni, de a próbálkozás az csak azt jelenti, hogy ez egy ilyen esély arra, hogy változzon, de receptet nem tudok rá, hogy hogyan lehet.
[00:32:09]egy-egy ilyen fesztiválsiker vagy díj, az nyilván a a büszkeségen túl mit nyit ki, mint alkotónak?
[00:32:23]Hát egy fesztivál díj nagyobb nagyobb nagyobb a figyelem, több emberhez eljut híre.
[00:32:30]Ö de hogy neked konkrétan akkor, amikor a következő filmedet tervezedm, akkor az az valamiben segítség?
[00:32:39]Hát azt tudom elmondani, hogy a hogy a magyarázat mit okozott ilyen szempontból, és most nyertünk a miskolci fesztiválon Sinfesnek a az Adolf Cuker díját, ami szintén szintén egy tényező, de a nyilván a Velencével nincsen Ühüm.
[00:32:55]Ühüm.
[00:32:55]Egy egy egy szinten a a velencei díj az az olyan, hogy hogy nem nem a senki földjéről lépünk be egy egy terembe, hanem hanem tudják, hogy mit csináltunk.
[00:33:12]És azt hiszem azáltal, hogy nem tudom 20 vagy 30 valahány országban lett eladva a magyarázat mindenre.
[00:33:17]Tehát ennyi országban vagy az ottani regionális streaming platformokon, vagy a tévébe vagy a moziba ment.
[00:33:24]Ez ez még nagyobb figyelmet generál, amivel könnyebb elkezdeni egy filmet könnyebb elkezdeni egy filmnek a finanszírozását mindebben.
[00:33:39]Mert ugye most ebben is egy nagy változás várható.
[00:33:44]Te mit várnál mondjuk az új filmtámogatási struktúrától?
[00:33:47]Ugye nagyon érdekes volt és egyébként nagyon nyíltan is fogalmaztál ezzel kapcsolatban.
[00:33:51]Aztán talán a Fidéliónak, amikor azt mondtad, hogy ha valaki az elmúlt hét-nyolc évben nem alakította át úgy a működését, hogy azt a filmet, amit nagyon szeretne, azt le tudjon forgatni, ott azért probléma van.
[00:34:06]Hát ja, de ezt egy ennyi.
[00:34:06]Ezt nem árnyal nem akartam árnyalni ezt a dolgot.
[00:34:11]Hát, hogy kegyetlennek hangzik ez a mondat.
[00:34:13]Ja, ja, ja.
[00:34:13]De de nem mondtam olyat, hogy kivéve a mert akkor egy elképesztő nagyságfej vagyok.
[00:34:18]Hát hát a az a helyzet, az a helyzet, hogy hogy ezt főleg természetesen ezt saját magamból kiindulva mondom, és azzem a mi helyzetünk sokkal könnyebb.
[00:34:31]Szóval ezt most megpróbálom árnyalni ezt a ezt a kijelentést.
[00:34:33]A a mi helyzetünk igazából egy elképesztő, szerencsés csillagzat alatt született azzal, hogy az első filmünknek elég nagy magyar sikere lett, és és gyakorlatilag szerintem ez a ez a szerencsés csillagzat, ez folyamatosan ott van a fejünk fölött.
[00:34:59]annak, aki nulláról indul, például sokkal könnyebben beleragad, azt hiszem, egy olyan helyzetbe, hogy akkor az első film az a legnagyobb legyen a világon, és mindegyik filmnek a legnagyobbnak kell lennie, nem erről van szó.
[00:35:13]Szóval ez egy ez még egy egy aránylag oké motiváció, csak azt hiszem, hogy néha ez ez túl van kompenzálva olyan dolgokkal, hogy a legelhető legjobb anyagra forgassunk, a lehető legjobb színész, a lehető minden a legjobb legyen.
[00:35:34]Szóval túl van görcsölve ez a dolog.
[00:35:38]És nem tudom, én én én nem hiszem, hogy a izé Francois Trifo az görcsösen csinálta 400 csapást, vagy a Cassavetes, vagy ezek a ezek a nagy ikonok, hanem hanem csak egyszerűen nekiestek és megcsinálták.
[00:35:53]viszont egy középkorú vagy annál idősebb rendező, aki egy olyan rendszerbe dolgozott mindig, ami köszönhetően annak, hogy akár az MMK-s rendszerváltás utáni korai időszaknak vagy az az előttinek, az nem tudja, hogy mi hogy hogy forgatunk, és nem hiszem, egy bizonyos kor után nem biztos, hogy tud adaptálódni hozzá.
[00:36:18]Szóval ezzel mindenképp árnyalnám, úgyhogy mert a kegyetlenség ebben áll, hogy nem hiszem, hogy elvárható egy 60 plusz-os rendezőtől, hogy egyszer csak megfogja a kamerát és neki essen a Budapestnek, és felhívja a színészbarátait, akik talán ingyen eljönnek.
[00:36:38]Tehát e igen, mer pont nem nem nem ez a lényeg.
[00:36:45]Én én is pont ezen gondolkodtam, hogy mondjuk ott van, tudom, hogy teljesen más műfaj, de hogy ott van mondjuk Herendi Gábor, aki ugye a reklámfilmes módja miatt rutinnal nyúl mondjuk ezekhez a finanszírozási módszerekhez, és meg is oldja, és mondjuk ott vannak olyan alkotók, akik mondjuk az elmúlt 16 évben nem kaptak lehetőséget és nem tudtak ehhez adaptálódni.
[00:37:06]Ö ezzel összefüggésben nagyon érdekes volt, hogy a Nagy Ervin, ugye kultúráért feles államtitkár és a filmreformát fá miniszteri biztos, Petrányi Viktória 44-nek adott egy interjút, és arról beszéltek többek között, Nagy Ervin, hogy ő azt látja, hogy hogy sokan nincsenek jól most az alkotók közül, merthogy úgy fogalmazod, hogy rengeteg embert ért hátrány, nagyon túl van fűtve a kohó és erősen bánt Almazva volt ez a közeg.
[00:37:37]Ezt ezt mennyire érzed a az alkotótársakon eh a filmművészet világán?
[00:37:47]Nehéz kérdés, mert én nyilván főleg a főleg a korombeliekkel vagyok jóban.
[00:37:55]Van közti de ők is lepattannak a hivatalosak.
[00:37:58]Igen.
[00:37:58]Jó páran vannak.
[00:37:58]Hát mindenki gyakorlatilag én kevés olyan rendezőt ismerk, aki nem pattant le az elmúlt időszakban, vagy kastrálták el.
[00:38:09]És van köztük olyan, aki aki aki jó páran, akikre nagyon kíváncsi lennék, hogy mit csinálnának, milyen filmet csinálnának, és nem volt rá móduk, vagy nem tudtak eléggé alkalmazkodni, vagy egyszerűen nem jött nekik össze az, hogy mondjuk olyan módon, ahogyan mi forgattuk ezt az utóbbi két filmet, úgy megcsinálják.
[00:38:30]Mit tanácsoltál nekik, ha kérdezték?
[00:38:36]Mondjuk a mondjuk van köztük olyan, akinek olyan projektjei voltak, amiket nem lehet ilyen módon megcsinálni.
[00:38:40]Tehát és és sorozatosan tehát olyan olyan történeteket hozott elő, amik amik amiket nem lehet leforgatni egyszerűen, mert olyan helyszínt vagy olyan forgatási szisztémát kíván, ami sokkal drágább.
[00:38:59]Tehát, hogy mi mi mind a két filmet 20 nap alatt forgattuk le.
[00:39:01]ami ami nagyon kevés és amiket ő ő ők találtak ki, azok meg sokkal komplikáltabbak.
[00:39:11]Tehát valószínűleg nem annyira alkalmazkodtak ahhoz, ami ami ami amit még lehetővé lehet tenni.
[00:39:19]Nekünk szerintem az a mázlink, hogy az első filmnél egy ilyen nagy akarás volt a Vaninél diplomafilm és akkor egy ilyen kis játékfilmes büdzséből nekiestünk és valahogyan nem tudom nekem persze teljesen más az indíttatás, mert nekem én én pont pont hogy szerettem volna ezt, tehát hogy pont azért is akartam így csinálni, mert én azt érzem, hogy a klasszikus ilyen filmforgatási helyzetek, azok iszonyat nyomasztóak, és túl sok ember van, túl sok technika van, irdatlan pénzek vannak, irdatlan lezárások meg ilyen.
[00:39:59]Szóval egy ilyen nagy hacacári az egész, amiben aztán épphogy történik valami, és van három óra arra, hogy a filmidőbe kettő percet felvegyenek.
[00:40:12]És ez nekem annyira én azt éreztem a a főiskola alatt így a végére, hogy kezdek így ilyen ilyen görcsös lesz az egész és olyankor már nagyon nehéz improvizálni, vagy valamit ott megváltoztatni.
[00:40:27]Szóval ez nyilván ebből is ered, és ez nem biztos, hogy mindenkinek megym nem biztos, hogy nyilvánvalóan csomó olyan rendező van, aki ilyen nagyon agyon matekozva kitalál mindent az végletekig.
[00:40:41]De hogy csak, hogy ne magyart mondjak, szerintem West Anderson valószínűleg nem tud ilyen indi filmet csinál, ilyen típusú indi filmet csinálni, vagy mondjuk én nagyon kíváncsi lennék rá, de amilyenek a filmjei, az az mondjuk nem ezt sugalja.
[00:40:56]Jó, de akkor ahogy te is elmondasz, hogy ez lehet, hogy van, aki aki egyszerűen nem azért nem tudja megcsinálni kisebb költségvetésből, mert nem akarja meg, nem kreatív, hanem mert egyszerűen a műfaj, amibőben ő gondolkodik, ezt nem teszi lehetővé, és emiatt nagyon-nagyon sok felhalmozott sértettség, rossz érzés.
[00:41:15]Igen, de komó van az emberekben.
[00:41:16]Ezt ezt hogy kell kezelni?
[00:41:18]vagy lehet ezt reparálni, vagy ezt egyszerűen el kell felejteni, lapozni kell, egy igazságos szakmai rendszert kialakítani, és ez ennyi?
[00:41:28]Hát természetesen, de még egy dolog eszembe jutott ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy hogy vannak élethelyzetek is.
[00:41:35]Szóval, hogy kijössz az egyetemről és igazából normális esetben elkezded élni a felnőtti életet, azaz azaz albérletet fizet satöbbi, satöbbi.
[00:41:47]És azért, hogy gondolkozz filmeken, azért senki nem fizetett még soha semmit.
[00:41:55]hogy csak úgy agyalgass és elkezdenek dolgozni, belekerülnek különböző rendszerekbe, lehet, hogy egy másik tök más munkakörbe, és aztán baromi nehéz abból is kilépni.
[00:42:05]Szóval ezek ezek szintén benne vannak, és akkor nem beszéltünk arról, hogyha valakinek gyereke születik.
[00:42:12]Szóval rengeteg rengeteg történet van emögött.
[00:42:18]Most ahogy így szembesítettél ezzel baromira kegyet még kegyetlenek érzem azt a mondatot.
[00:42:22]bármennyire is mondtam, hogy kegyetlennek hangzik.
[00:42:25]Na mindegy.
[00:42:28]Most lehet, hogy egy kicsit vissza eltértem a tártól.
[00:42:30]Nem, nem, nem.
[00:42:31]Mit csinálnál?
[00:42:31]Tudom, hogy elképzelhetetlen, hogyha azt mondanánk, hogy van 7 milliárd Ftot filmet csinálni.
[00:42:39]7 milliárd.
[00:42:45]Hát ez ilyen nagyon popul populistán hangzik, de valószínűleg egy egy lenne egy nyitnék egy új ablakot fiatal filmesek számára.
[00:42:55]Ö szerintem nem most speciál kevés történet van a fejemben, amit amit amivel 7 milliárdból biztos, hogy nem es nem kezdenék filmet forgatni.
[00:43:07]Tehát hogy 1 milliárdból talán.
[00:43:12]De ugye mi az a az a az a kérdés, hogy mi az a történet, aminek ami amihez kell ez?
[00:43:17]Én egyelőre nem science fictionökbe gondolkodom, és tudom, hogy hogy ez egy olyan dolog, hogy két ember beszélget egy egy egy lakásba és mérhetetlenül sokba tudt kerülni, mert hát van ilyen például a Hanekének a szerelem című filmje az baromi drága volt, és ezt a Juli beszélgetett valamilyen osztrák producer, vagy valaki akivel és az volt a válasz, hogy a a mester szereti a pénzt, de hogy jó, ez jól hangzik, meg meg két hatalmas színész szerepelt abba a filmbe, de hogyha már stúdióba forgatod, és akkor már még drágább, tehát hogy hogy össze lehet hozni mindig egy nagyobb költségvetést.
[00:44:05]Viszont ez is a baj, hogy szerintem itt a feltételezem, hogy kicsit utaltál a Petőfi filmben.
[00:44:11]Hát nem kicsit, igen.
[00:44:13]Hogy a hogy nyilván jó volna, hogy hogyha kiderülne, hogy ez valóban el lett-e költve ez a 7 milliárd.
[00:44:19]Meg meg sok sok esetben ilyen ilyen fejvakarós nézésem volt, amikor néztem, hogy mennyiből forgatnak filmeket.
[00:44:29]De de addig, amíg ez nem derül ki, addig az ember csak azt tudja mondani, hogy hát biztos biztos izé nem mit tudom én vidékről jött a díszleta, hanem nem Norvégiából, vagy mit.
[00:44:44]Szóval, hogy hogy a kellékeknél, tehát hogy itt is van ilyen kellék, meg olyan kellék, de és annyi ilyen sztori jött szembe, hogy amikor az ember ilyen összegeket hall, akkor már igazándiból csak legyint, tehát hogy már dühös se voltál.
[00:45:05]Hogy voltam edös akkor, amikor ezt hallottam?
[00:45:07]Hát inkább röhögtem szerintem az a szóval a 7 milliárd az annyira irális, hogy az azt nem is értettem.
[00:45:16]És aztán volt az, hogy felépítettek egy díszlet díszlettfalakat meg városrészt, és akkor azt majd nem tudom, én nem próbáltam nem belefolyni, mert az igazság, hogy hogy azt is érzem, hogy az nem jó, hogyha ezen pörgök, mert az csak egy ilyen hülye haragot vagy adott esetben gyűlöletet tart fel, amiben nem jó lenni.
[00:45:39]Úgyhogy ö én meg se néztem, mert azt hiszem, hogy hogy ha megnézem, akkor csak még jobban felidegesítem magam.
[00:45:46]És az nem is egy egészséges nézői helyzet, ahonnan én ezt nézném, ezt a filmet, vagy egy 7 milliárdos magyar filmet nézek.
[00:45:55]a alkotóként azon túl, hogy a hogy a földszint az apátiát fogalmazza meg, és és mutat rá abból, ami ami a magyar társadalommal történt az elmúlt időszakban, van még olyan jelenség, vagy van olyan jelenség, ami foglalkoztat abból, ami amit látunk, ami körülvet minket?
[00:46:17]Körülvett, vagy körülvesz is?
[00:46:20]H hát, mert nyilván ami körülvett, az nem múlik el egyik napról a másikra.
[00:46:23]Persze m az apátián kívül tudod, hogy milyen nehéz volt eljutni az apátiáig, amíg ezt a szót ezt megtaláltuk, hogy igazából ez a problémánk.
[00:46:37]Miért volt nehéz?
[00:46:39]Mert mert nagyon gyakran van, hogy van egy történeted, de valójában nem tudod megmondani konkrétan, hogy ez miért izgat.
[00:46:45]Tehát, hogy eszedbe jut akár egy cselekmény, vagy egy szituáció, és így így így nem érted, hogy ez miért nem ment ki a fejedből ez a dolog.
[00:46:51]Tehát nekem az volt, hogy a ház, aminek már repedeznek a falai, szörnyű állapotban van, de mégis mindenki úgy csinál, mintha minden oké lenne.
[00:47:01]Ebből még nem következett első, nem tudom hány hónapig az a az a az a kimondás, vagy megmondás, hogy apátia.
[00:47:13]És az az egy ilyen nagy fordulópont volt az írásnál, de őszintén szól most nem jut eszembe újabb újabb dolog, pedig biztos majd hazafele.
[00:47:24]Ez nagyon érdekes, mert így utólag látva a történetet teljesen egyértelmű az, amiről ti ezek szerint hónapokig rágtátok, hogy na na ez mi ez a jelenség?
[00:47:34]Igen, de ez nem úgy van, hogy hogy addig nincs benne, addig is benne van.
[00:47:37]Pont el ez ami én én nekem van olyan kisjáték vizsgafilmem az SZFérről, ami két évvel később jöttem rá, hogy miről szól Isten igazán számomra, hogy ki kicsoda benne, és hogy ez miért így alakult.
[00:47:52]Szóval és nyilván az én értelmezésem az csak egy a sok közül, tehát hogy valószínűleg ahány néző, annyi értelmezés.
[00:48:01]Te mennyire vagy megengedő az ilyen típusú apátiával szemben, amiben van ez a főszereplő?
[00:48:07]hogy amíg őt nem érinti személyesen, addig addig nem néz oda, nem megy nem megy lakógyűlésre.
[00:48:16]Megengedő.
[00:48:16]Hát én én én én vagyok a az apatikus idióta sok esetben, most már kevésbé, de nagyon sokáig azt hiszem, hogy homokba dugtam a a fejem, és azt hiszem, hogy ez is egy ilyen kiindulópontja annak, vagy vagy egy tényező abban, hogy ezt így fontosabbnak éreztem, mint És mi volt a fordulat?
[00:48:39]Tehát a most már kevésbé az mind múlott.
[00:48:45]M hát a 2000 10-es évek vége és a teteje az az SZFE ügy volt nálam.
[00:48:55]Ühüm.
[00:48:55]Tehát a akkor nagyon közel voltam és látni azt, hogy olyan emberek, akik hozzám közel állnak és leállnak vitatkozni velem, mert olvasnak újságot, vagy látnak valami videót és és hogyha az ellenkező állásponton vannak, akkor nem hisznek nekem, aki odajárt, aki ismeri azokat az ember.
[00:49:15]Az édesapád is egyike volt ezeknek, akik inkább hittek a Igen.
[00:49:21]Kezdetben.
[00:49:21]Igen.
[00:49:22]Ühüm.
[00:49:23]Kezdetben igen.
[00:49:26]Aztán nem.
[00:49:26]Ö de meglátni azt a azt a tényleg cinizmust, ahogyan reagálnak a a a diákoknak a a megmozdulásaira, ahogyan szóval az a fajta magabiztoság, amit ez a rendszer megtanulhatna, hogy soha ne legyenek magabiztosak.
[00:49:46]És egyelőre egyébként sajnos nem ezt látom, hogy nem magabiztosak.
[00:49:49]Tehát hát igazából csak azt látom, hogy magabiztosak, hogy hogy ez a fajta magabiztosság ebből nagyon a magabiztossággal még nem lenne baj, csak a magabiztosságnak a a nem tudom a jellege az valahogyan kifelé az az a cinizmussal kapcsolható össze.
[00:50:09]És a ahogyan reagáltak politikusok anno az SZF ügyre cinikus magabiztossággal dózerolták le az egészet.
[00:50:24]Az az az borzasztó volt ilyen közelről látni ezt.
[00:50:31]És és és bocsánat, és nekem nem azért, mert ami ami az idősebb generációnak az alma terterem meg ilyen ilyen típusú értelmezések miatt, hanem egyszerűen én én én konkrétan ö nagyon sok problémám volt az SZF működésével, ahogy egyébként a szerintem az én generációmból mindenkinek, de még a eggyel idősebbnek is, amikor a Hajdú Szabolcsal összefutottam, hogy az első ilyen tüntetésen, amire csak úgy kimentem így a há háttérbe ott áldogáltam, akkor mondtam, hogy hát én nem szeretek így bele, hát mint a filmbe belefolyni ezekbe, merthogy én tudod én annyira nem is értek egyet azzal, hogy szerintem változtatni kéne az összefén, és akkor mondta, hogy hát ja persze, hogy változtatni kéne, de nem így.
[00:51:13]És akkor igazából nem kellett meggyőznie egy gondafele már rájöttem, hogy hogybe én valamilyen szinten részt akarok venni.
[00:51:23]Hát igen, de akkor itt is ugye az volt, hogy volt egy érintettséged.
[00:51:28]Igen.
[00:51:29]És akkortól lettél kilép attól akkor léptél ki az apátiából.
[00:51:34]Hát igen, igen, igen.
[00:51:34]Amikor szóval, hogy hogy és amikor már a konkrét komfortzónába valaki belepiszkít, akkor lép az ember.
[00:51:42]És szerintem ez egy rohadt nagy baj.
[00:51:47]És ezt szerinted most már megtanulta a magyar társadalom, hogy hogy akkor is oda kéne figyelni, hogyha nem közvetlenül engem érint?
[00:51:54]Remélem, de én nagyon szkeptikus vagyok.
[00:51:58]Aha.
[00:51:58]Mit gondolsz azokról a vitákról, amik most pont ugye a a az SZF új kuratóriumával kapcsolatosak?
[00:52:02]És ugye még Cserhalmi György is megszólalt benne, hogy hogy azfét Fenntartó Alapítvány kuratóriumába bekerültek olyanok, akiket a színházi szakmai része illegitimnek tart, mint aki a a Vigynyázáskifére érához tartozott, és és méltatlan arra, hogy ebben a kuratóriumban részt vegyem.
[00:52:22]Üüm.
[00:52:24]És van egy ilyen vita?
[00:52:26]Hm.
[00:52:26]Van, van.
[00:52:30]Hát nem ismerem ezeket az embereket.
[00:52:37]Az az igazság.
[00:52:39]Tehát, hogy az a baj, hogy ö olyan véleményem, amit így egy ilyen műsorba vállalnék, az egy olyan mondat lenne, mint a kegyetlen kijelentésem.
[00:52:54]Ez megütött ez a kegyetlen kijelentést.
[00:52:56]Látom.
[00:52:56]Igen, mert így így vele gondoltam mélyebben.
[00:53:01]Van úgy, hogy egy beszélgetésben az ember kimond dolgokat.
[00:53:04]Szóval ezzel kapcsolatban ha kicsit tágabban próbálom értelmezni az egészet, akkor ha az a kérdés, hogy az előző rendszerben a azok az emberek, akik akik a színház és film körül voltak, és abszolút kedvezmen kedvezmen kedvezményezettjei voltak ennek a rendszernek, azok most részt vegyenek vagy sem.
[00:53:33]Én szerintem a az ilyen egyértelmű kizárás az biztos, hogy nem jó.
[00:53:40]Sajnos csak ilyen ilyen teljesen naiv hülyeségeket tudok mondani, hogy ez az üljünk le beszéljük meg kategória, ami tehát vállalhatatlan.
[00:53:50]Ühüm.
[00:53:51]De barom az a kérdés, hogy azok az emberek, akik kedvezmény kedvezményez egy nehéz szó lett, ezek ezek szerint kedvezményezetjei voltak ennek a rendszernek, azok milyen szinten tudtak olyan dolgokról, amik amikről most így például beszélünk, amiről még semmilyen eljárás nincs tudtommal, mint a 7 milliárdos Petőfi film.
[00:54:13]Szóval itt itt ez a nagy kérdés, mert az, hogy valaki valamilyen fronton részt vett valamiben, az még szerintem az nem, tehát hogy az nem lenne jó, hogyha hogyha szóval valami, amit nagyon nem szeretnék, amit amit igazából az SZF foglalás után vagy közben hallottunk, hogy most mi jövünk, és hogyha most meg mi jövünk, akkor az megint egy ilyen odavissza játék, és hát látható nem működött eddig ez.
[00:54:47]Ühüm.
[00:54:48]Tehát akkor majd nem tudom, 2030-as években meg ők jönnek, és akkor ez lesz.
[00:54:53]Szóval ez így nem oké.
[00:54:54]Ühüm.
[00:54:55]De az, hogy hogyan, arról tényleg fogalmam nincs, hogy hogyan lehetne ezt ezt a fajta hát mi ezt közbeszédet javítani, hogy lehetne nem a sérelmekből kiindulva.
[00:55:09]Ugye egész pontosan ezt mondta nagy, hogy nem a most mi jövünk kurzus indult el.
[00:55:14]De igen, szóval, hogy ez a nagy kérdés, hogy hogy az az mind múlik akár egy filmes döntőbizottság összetételén, vagy mind múlik, hogy hogy ezt valaki ne így érezze?
[00:55:26]Hát szerintem az, ami a amit amit tudok a filmre fon nagyon keveset, a az, hogy szervezetek alakultak, amikbe be lehet lépni, hogyha szakmailag megfelelő, a szakmailag kívánt kritériumoknak megfelel valaki.
[00:55:41]Nyilván, aki nem írt forgatókönyv forgatókönyvet, az lehetőleg ne legyen forgatókönyvírói szakszervezetben, vagy rendezőként ne legyenek.
[00:55:52]Tehát de hogy hogy ez szerintem ez a megoldás, hogy tömöríteni így a szakmát különböző különböző egységekbe és azokon belül is szavazni tagokat, akiknek bizonyos száma ott legyen a döntőbizottságokba részben.
[00:56:10]De én én szerintem az is az se hülyeség, amikor amikor olyan olyan akár írókat, tehát hogy film filmes körökön kívüli szépirodalmi írókat vagy pszichológusokat, szociológusok is részt vennének ebbe.
[00:56:26]Azt, hogy azokat hogyan lehet kiválasztani, arról fogalmam nincs.
[00:56:29]De de és ezt csak azért mondom, mert mert azért azt kell tudni, hogy itt ez egy ez egy a a magyar filmes közösség az egy falu gyakorlatilag, ahol mindenki mindenkit ismer, ha még nem beszélgetett vele, ö akkor akkor ha más nem látásból, vagy vagy okkal nem beszélt vele.
[00:56:48]Szóval és egyébként az előző rendszerben ez volt az legnyomasztóbb dolog, hogy azok, akik az NFi-t vezették, azokat én a büdös életben nem láttam.
[00:57:00]Tehát, hogy én én én a KL Csabával soha egy térben nem voltam.
[00:57:07]egyébként az Andy Vajnával se, hogy hogy valahogy ezek így elzárták maguktól a filmes társadalmat, ami nem nagy.
[00:57:15]Szóval, hogy ez tényleg egy ilyen kábé egy ilyen nagyobb gimnázium Ühüm.
[00:57:22]több évfolyamának a a a létszáma.
[00:57:26]Nem értem, hogy hogy miért nem.
[00:57:30]És nyilván a kommunikációt kéne kinyitni egymás között.
[00:57:34]Ühüm.
[00:57:34]És hogyha szakmai, mert ugye itt alapvetően az volt a probléma, és nyilván azért nem találkoztatok, mert ők nem szakmai, hanem politikai alapon kerültek pozíciókba.
[00:57:41]De hogyha szakmai alapon kerülnének, akkor ez a párbeszéd magától értetődően elindulna, mert szakmabeliek beszélgetnek egymással, miközben nyilván nem ugyanazt gondoljátok filmekről, filmfinanszírozásról, arról, hogy minek mi a művészi értéke.
[00:57:59]De milyen párbeszédre gondolsz?
[00:57:59]a szakmai párbeszédre, mert most mindenki azt hangsúlyozza, hogy szakmai alapon, de hát azért ez egy szubjektív műfaj, hogy ki mit tartónak.
[00:58:11]Természetesen.
[00:58:13]Hát egyrészről szerintem, hogyha rotálódik a a bizottsági tagoknak a száma, vagy döntő bizottsági tagok száma, nem száma, neveüm.
[00:58:23]És mondjuk a száma azt akár több, mint a mostani öt akkor ez egy sokkal rugalmasabb ö szervezet tud lenni.
[00:58:35]A szakmai alapon természetesen mindenki mást gondol és mást tart jó filmnek.
[00:58:44]De de vannak bizonyos kritériumok, tehát hogy ezt nehéz megfogalmazni, és egyébként valószínűleg meglehet valamilyen szinten.
[00:58:54]Ö a legjobb példa erre, ami régen volt, és nagyon sok országban van, normatív normatív rendszer, ami alapján ha valaki x számú filmet csinál, vagy vagy ennyien megnézik, vagy olyan fesztiválokat nyer, az például nem a nulláról indul.
[00:59:14]Például az egy az egy leírható kritérium.
[00:59:16]Ühüm.
[00:59:16]Azt, hogy valakinek tetszik a forgatókönyv vagy nem, az is egy nehéz kérdés, mert vannak olyan forgatókönyvek, amik azért nagyon nagyon szabályszerűek, és vannak ennek az ellenkezője, és a szabályszerűséget azt könnyebb tetten érni, míg a másikat meg azt hiszem, hogy érteni kell.
[00:59:40]És szerintem ez is attól függ, hogy hogy mi a költségvetés.
[00:59:44]Tehát, hogyha ha több milliárd Ftról beszélünk, akkor ott nem lehet olyan, hogy nincsen egy nagyon kidolgozott, tűpontos forgatókönyv, ami amihez egy egyébként baromi sok anyagot le kell rakni, tehát hogy koncepcióktól kezdve minden, míg hogyha valaki neki akar esni a a világnak és vagy kísérleti filmet akar forgatni, ami azért nem annyira forgatókönyv központú, ühüm, akkor annak is teret kell adni, mert azért az tény, hogy a szóval a a szerintem főleg a kelet-európai vagy magyar filmes hagyományok, azoknak egy jelentős része, nem mindegyik, de jelentős része az nem a nem igazán forgatókönyvközpont, ugye hát a ö legnagyobb most már sajnos elhunyt rendező, Tar Béla hát ott a forgatókönyv az nem az a hollywoodi struktúrában írt forgatókönyv, mint ami Szóval Aha.
[01:00:46]Nem kérdezem meg, hogy mi lesz a következő filmek témája, amiben maradtunk, hogy nem kérdezem meg.
[01:00:51]De azt igen, hogyha ha lemegy ez a nagy roham, ami a az interjú bemutató közönségtalálkozó és társai, akkor mivel regenerálódsz?
[01:01:05]H nem tudom.
[01:01:09]Én nagyon szeretnék elkezdeni dolgozni, írni, úszni, írni, meg a feleségemmel lenni, mert ő amit belőlem kapott, az csak egy ilyen film körül állandóan forgó, morgó idióta, és az az jó volna azon a másik oldalamat is megmutatni, ha már ha valaha mutattam a másik oldalamat.
[01:01:36]E azt akartam mondani, hogy ezér ezt megszokta ezt a dinamikát.
[01:01:41]Nem megsz megszokta, de de azért mindig jó fejlődni.
[01:01:47]Szóval ö ilyenkor neked emiatt lekismertfurdalásod van, vagy vagy az van benne, hogy ez a csomaggal jár?
[01:01:59]Lelkiismertfuldásom van.
[01:02:01]Az gondolkoztál?
[01:02:01]azért gondolkoztam, mert mert van az az érvelés, hogy na jó, de akkor csak megcsináltad a filmet.
[01:02:05]De pont ez, hogy oké, megcsináltad, de kérdés, hogy milyen áron.
[01:02:10]És hogyha ha egy viszonykapcsolatot, embereket bármilyen szinten sértesz, és most nem ilyen izé párkapcsolati vagy házassági válság szinten, szóval nem erről van szó, de hogyha hát csak, hogy feszül a húr.
[01:02:28]Igen.
[01:02:28]Igen.
[01:02:28]És nem biztos, hogy mindenki alkalmazkodni tud hozzá mindig.
[01:02:30]azon gondolkodom most itt a beszélgetésünk alatt, hogy azért arról nagyon-nagyon kevés alkotó beszél, hogy hogy milyen áron születnek ezek az alkotások, és most erre többször is visszatértél.
[01:02:43]Hát mert mert érzem, hogy ilyen áron tehát, hogy az ahogyan ezt csináltuk, ezt ezt a jövőben nem szabad.
[01:02:49]Szóval ez a nagy tanulság.
[01:02:52]Erről egyébként beszélgettetek a stábban is, vagy vagy beszélgettünk beszélgettünk, de egy ponton azt dumáltuk meg például a Julival, hogy hogy a legvégén egyébként holnap például, hogy így leülünk átdumálni, hogy így hogy kerültünk bele ebbe a ebbe a vertigóba.
[01:03:14]És hogy hát nyilván azért, hogy hogy a jövőben ne így ne így csináljuk, mert ki fogunk fingani már, bocsánat.
[01:03:25]Most legyen az a végszó.
[01:03:28]Nem legyen az a végszó, hogy gratulálok.
[01:03:30]Jó.
[01:03:31]És akkor legyen még sok ilyen, csak ne ilyen áron.
[01:03:32]Igen.
[01:03:34]Kicsit emberségesebben, mondjuk így.
[01:03:36]Nagyon köszönjük.
[01:03:37]Köszönöm szépen, hogy itt voltál.
[01:03:39]Köszönöm szépen a figyelmet.
[01:03:39]Nézzék a Szintentú korábbi videóit is a Szintentu YouTube csatornán.
[01:03:43]Iratkozzanak fel, vigyázzon a magókra.