Telex.hu 1:05:04

Ha lennének közös álmaink, mi, magyarok kevésbé utálnánk egymást

nemzeti identitáspolitikai elemzéstársadalominterjú
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Ha lennének közös álmaink, mi, magyarok kevésbé utálnánk egymást
tl;dr

A Telex műsora a magyar nemzeti identitás és közösségtudat kérdéseit járja körül. Jób Sándor műsorvezető Hatós Pál történésszel, valamint Boros Tamás és Filipov Gábor az Egyensúly Intézet vezetőivel beszélget arról, miért ragadtunk bele a múltba, és hogyan építhetnénk fel egy pozitív, jövőorientált nemzetképet.

A beszélgetés központi megállapítása: Magyarországon rendkívül gyenge a pozitív nemzeti büszkeség és összetartozás-érzet. A kutatások szerint a magyarok 23%-a nem tud semmilyen büszkeségi forrást említeni, és a negyedik legmagasabb az aránya azoknak, akik negatív asszociációkkal gondolnak a magyarságra – ezt csak Olaszország, Görögország és Bulgária előzi meg. Ez ellentétben áll azzal, hogy a magyarok erősen hisznek abban, hogy okos nemzetünk vagyunk, és büszkék lehetünk művészetünkre, kultúránkra és innovációnkra.

Hatós Pál szerint a múlt nem a nosztalgiára való, hanem a jövő építésének alapjául. A magyar történelemben azonban gyakran az áldozatiság-narratíva dominál, amely eltakarja, hogy mi magunk is elkövetünk hibákat és erőszakot. Az 1920-as Trianon után egy „hideg polgárháborúnak" nevezett állapot alakult ki, amely a mai napig megosztja az országot: a politikai ellenféleket ellenségekként kezeljük, és szándékosan gerjesztjük az ellenségképzést.

A kutatások azt mutatják, hogy ahol erős a nemzeti büszkeség, ott azt pozitív tartalmakkal kötik össze – például Svédországban az állami szolgáltatások minőségével, Finnországban az oktatási rendszerrel. Magyarországon viszont a nemzeti ünnepek túlnyomó többsége vereségeket és veszteségeket ünnepel, nem pedig építő értékeket.

Az Egyensúly Intézet szakemberei szerint a kiút a közös pozitív célok meghatározásában rejlik. Az EU- és NATO-csatlakozás után nem volt már ilyen közös álmunk. Ha lenne egy olyan jövőkép – például hogy 2040-re az okos Magyarország, vagy 2050-re a zöld Magyarország legyen a célunk –, az egyesítő erővel bírna. Ehhez szükséges a társadalmi mobilitás erősítése, a bizalom helyreállítása az intézmények és egymás iránt, valamint az integráció, amely nem a kizárásról, hanem a közös célok alapján történő összetartozásról szól.

A magyar nemzeti identitás válsága

Jób Sándor műsorvezető egy alapvető kérdéssel nyit: miért utálják egymást a magyarok annyira? A válasz összetett, de az egyik legfontosabb tényező, hogy hiányoznak a közös álmaink. Hatós Pál történész szerint a közös álmok azok, amelyek közgazdasági értelemben a kollektív cselekvési problémákat meg tudják oldani – vagyis képesek sokféle társadalmi helyzetű, világnézetű embereket egy irányba mozgósítani.

„Nagyon fontos, hogy legyenek közös álmaink. A közös álmok azok, amik közgazdász nyelven szólva kollektív cselekvési problémákat meg tudnak oldani." – Boros Tamás *

A múlt szerepe és a bűnbakkeresés

Hatós Pál hangsúlyozza, hogy a múlt mindig az emlékezetnek a terméke. Az aktuális jelen teremti meg a múltat, és természetszerűleg a dicsőséges elemeket emeljük ki. Azonban a magyar szellemi hagyományban erős a veszélyérzet, amely indokolttá teszi a dicső fejezetek keresését. Ugyanakkor ezek a dicső korszakok közelebbről vizsgálva sokkal árnyaltabbak, mint ahogy általában bemutatjuk őket.

A történész kritikus pontja: a magyarok gyakran áldozatiságként definiálják magukat, különösen Trianon után. Ez azonban eltakarja azt, hogy mi magunk is elkövetünk hibákat és erőszakot.

„Mi magunkat is megcsongkítottuk pontosan ugyanzekben az években, hogy belső ellenséget kerestünk, meg is találtuk a zsidókban például vagy éppen a parasztokban, a munkásokban." – Hatós Pál *

Az 1944-es Vészkorszak során a magyar állam az állampolgárai ellen fordult. Több mint félmillió magyar állampolgárt fosztottak meg állampolgárságukból és életükből – a magyar államnak az aktív közreműködésével. Ez nem csupán külső agresszió eredménye volt, hanem egy belső polgárháború.

A hideg polgárháború és a polarizáció gyökerei

Hatós Pál „hideg polgárháborúnak" nevezi az 1918 és 1922 közötti, majd azt követő időszakot. Ez a periódus vörös terrorral, fehér terrorral, lincselésekkel és gyilkosságokkal kezdődött, majd Bethlen István miniszterelnök egy korlátozott parlamentarizmusba fagyasztotta be a konfliktusokat. Ez a befagyasztás azonban nem oldotta meg a megosztottságot, csak elnyomta azt.

„Ez a korszak ez az öncsonkintásnak is, és a társadalom hihetetlen politika által kezdeményezett polarizáltságának is a a kezdőpontja, ami egy örökséget támasztott." – Hatós Pál *

A politikai manipuláció része lett, hogy a liberális parlamentári ellenzéket Kun Béla nevével stigmatizálták. Ezzel az ellenzéket ellenségekké transzformálták, és az ellenséggel szemben gyakorlatilag minden megengedett. Ez a módszer sajnálatos módon Bethlen István által is előszeretettel használtatott, aki egyébként okos és sok pozitív dolgot cselekvő politikus volt.

A nemzeti büszkeség kutatási adatai

Az Egyensúly Intézet kutatásai megdöbbentő képet mutatnak. A Pew Research Center világszintű felmérése szerint Magyarország a negyedik hátulról abban, hogy a lakosság hány százaléka nem érez nemzeti büszkeséget – csak Olaszország, Görögország és Bulgária előzi meg. A magyarok 23%-a nem tud semmilyen büszkeségi forrást említeni, ami az összes vizsgált ország közül a legmagasabb arány.

„Magyarország éllovas abban, hogy amikor a magyarságáról vagy az adott országhoz való kötődéséről kérdezünk egy adott országbeli lakosokat, akkor Magyarországon a legmagasabb azoknak az aránya, akiknek valamifajta negatív konnotáció, negatív képzet jut eszükbe." – Boros Tamás *

Ezzel szemben Svédország, amelyet gyakran a nacionalizmus hiányának példájaként hoznak fel, csak 6%-os aránnyal rendelkezik azoknak, akik nem éreznek nemzeti büszkeséget. Svédországban a nemzeti büszkeség forrása elsősorban az állami szolgáltatások minősége és a jóléti állam.

Mire vagyunk büszkék?

A kutatások szerint a magyarok akkor éreznek büszkeséget, amikor a történelemről, a magyar népről, a nyelvről és a kultúráról gondolnak. Azonban egy kiugró kategória az innováció: a magyarok kirobbanó többsége az innovációt nevezi meg a nemzeti büszkeség forrásaként – sokkal magasabb arányban, mint más országok.

„A Rubik kockától a Nobeldíjasainkon keresztül, az oszká díjasokon át az összes innovációnk, hogy az összes közhelyünk, hogy bemegyünk a forgóajtón, utolsónak mi jövünk ki előbb." – Filipov Gábor *

Ez az „okos magyar" sztereotípia valóban erős nemzeti azonosítónak bizonyul. Az oktatás és az innováció tehát nem csupán szakpolitika, hanem nemzetépítő gondolat lehet.

A közös álmok hiánya

Az EU- és NATO-csatlakozás után nem volt már olyan közös pozitív jövőkép, amely az egész társadalmat egyesítette volna. Boros Tamás szerint ez a hiány kritikus:

„A probléma az, hogy az euroatlanti integráció óta, amit egy kicsit már el is felejtettünk, ne felejtsük el, hogy Litvániában, Horvátországban mai napig megünneplik az európai, minden évben az Európai Uniós csatlakozásnak az évfordulóját, mi ezt így magunk mögött hagytuk." – Boros Tamás *

Ha lenne egy olyan közös cél – például hogy 2040-re az okos Magyarország, vagy 2050-re a zöld Magyarország legyen –, amely az ország egésze számára elfogadható, az egyesítő erővel bírna. A skandináv országok sikere részben abban rejlik, hogy ilyen közös küldetésalapú nemzettudat alakult ki náluk.

Az identitáspolitika mint közösségszétverő erő

Filipov Gábor egy fontos meglátást hoz: az identitáspolitika, amely Nyugat-Európában és Amerikában erős, Magyarországon még kevésbé beszivárgott, de ugyanúgy a közösségek szétveréséről szól.

„Francisz Fukujuyama íről nagyon-nagyon szépen, hogy az identitáspolitika az arról szól, hogy az én saját belső büszkeségem az fontosabb, mint a közösségnek az érdekei." – Filipov Gábor *

Az identitáspolitika azt sugallja, hogy az egyéni büszkeség fontosabb, mint a közös cél. Ez szembemegy a nemzeti összetartozás érzésével.

A nemzeti ünnepeink paradoxona

Filipov Gábor rámutat egy érdekes ellentmondásra: a magyar nemzeti ünnepeink túlnyomó többsége vereségeket és veszteségeket ünnepel – augusztus 20. kivételével. Pedig a magyarok mindössze 1-2%-a azonosítja a szabadsággal a nemzeti büszkeséget, holott ünnepeink a szabadságról vagy annak elvesztéséről szólnak.

„Miközben a nemzeti ünnepeink azok a szabadságról szólnának, vagy a szabadság elvesztéséről, a magyaroknak az első prőbbsége 98%-a számára a szabadság az nem egy legfontosabb érték." – Filipov Gábor *

Ez azt sugallja, hogy pozitív nemzeti ünnepeket kellene létrehoznunk – például a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása vagy más építő pillanatok ünneplésével.

A társadalmi tőke és közösségek szétverése

Boros Tamás szerint a magyar közösségeket szisztematikusan szétverték az egymást követő rendszerek. A kommunizmus megsemmisítette az előző társadalmi közösségeket, később a polgárság szétzilálódott, és most a politikai polarizáció folytatja ezt a munkát.

A társadalmi tőke – az együttműködés kultúrája, a bizalom, a közös célok – az, ami lehetővé teszi az emberiség sikerét. Ahol erős a társadalmi tőke, ott nagyobb gazdasági növekedés és jobb közszolgáltatások vannak.

„Ha az emberiség mindig egyedül atomizálva az együttműködés kultúrája nélkül próbált volna túlélni, akkor az első kartfogú tigris szét marcangolta volna." – Boros Tamás *

Az atomizált magyar társadalom

A magyar társadalom erősen atomizált: az emberek maximum a családjukban működnek, és ami azon túl van, az nem érdekli őket. Ez a közösségi bizalomhiány és a szolidaritás hiánya a társadalom egészét gyengíti.

„Amíg ugyanis csak a családot, a saját közvetlen hozzátartozóinkat tartjuk a közösség részének, az egy nagyon szűk közösség. a saját családtagomnak adok, de egy ismeretlennek, egy másik magyarnak már nem feltétlenül adok." – Boros Tamás *

A kiút: három szakpolitikai intézkedés

Boros Tamás három konkrét javaslatot tesz a nemzeti érzés megerősítésére:

  1. Társadalmi mobilitás: Ha az emberek úgy érzik, hogy függetlenül attól, honnan születtek, előre tudnak jutni, az erősíti a közösségi érzetet.

  2. Bizalomerősítés: A társadalmi bizalom, az intézményekbe vetett bizalom és a másik magyarban való bizalom hiánya gyengíti a nemzettudat. Ez a bizalom helyreállítása kritikus.

  3. Integráció: A nemzeti tudat nem a kizárásról, hanem arról szól, hogy aki ugyanezt a nyelvet beszéli és hasonló célokba hisz, az ugyanúgy magyar.

Pozitív példaképek

Hatós Pál szerint a Széchenyi, Ötvös József és Deák Ferenc által képviselt reformkori generáció a legjobb, legnyitottabb és leginnovatívabb jövőképet nyújtja. Ezek az emberek lemondtak anyagi érdekeltségükről – Deák nem akart miniszter lenni, Ötvös visszautasította, hogy családi vagyonát hamis eszközökkel tartsa meg, Széchenyi pedig évi jövedelmét ajánlotta fel az Akadémia megalapítására.

Boros Tamás viszont azokra a magyarokra mutat rá, akik szegény családból saját erőből feljutottak, és utána visszaadtak a közösségnek. Ez a társadalmi mobilitás és a reciprocitás az igazi példakép.

A jövő-orientált nemzettudat

Filipov Gábor hangsúlyozza, hogy a magyar nemzettudat születésének pillanata tulajdonképpen a jövőről szólt – nem a múltról. Széchenyi azt mondta: „Magyarországot én nem a múltban, hanem a jövőben szeretem."

A polarizáció legjobb demokratikus receptje az, amikor a politikusok újradefiniálják a nemzetfogalmat – nem kizárás, hanem közös célok alapján. Jó példák erre Zsuzsana Čaputová szlovákiai elnök vagy ausztráliai baloldali politikusok, akik a megosztó helyett egy egyesítő nemzeti diskurzust építenek fel.

A pesszimizmus és az optimizmus

Hatós Pál végül pesszimista: 1989-ben azt hitte, hogy a szomorú történelem vége, de látja, hogy a magyarok maguk rontották el a helyzetet. Azonban gyermekeiben reménykedik, hogy az ő optimizmusa felülírja a pesszimizmusát.

„Én 1989-ben voltam 18 éves. Azt hittem tényleg, hogy itt a történelem vége, a szomorú történelem vége, annak a vége, ahogy mi egy szovjet zsarnoki rendszernek vagyunk a rabjai." – Hatós Pál *

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Kumbélázták" – valószínűleg „Kun Béla" név stigmatizálása, de az ASR-hibás alak „kumbélázták" volt az átiratban; korrigálva „Kun Béla"-ra
  • „Bezerédi István" – az átiratban „Bezerédi István" szerepel, de az ASR több helyen torzította; helyesen: Bezerédi István (reformkori liberális politikus)
  • „Kemény Zsigmond" – helyesen: Kemény Zsigmond (19. századi magyar író és politikus)
  • „Eszterházi Péter" – helyesen: Esterházy Péter (20. századi magyar szerző)
  • „Tamás Gáspár Miklós" – helyesen: Tamás Gáspár Miklós (magyar filozófus, szociológus)
  • „Német László" – helyesen: Német László (1934-ben írt valamit, de az átiratban nem egyértelmű, hogy ki ő; valószínűleg egy 1930-as évekbeli szerző)
  • „Zsuzsana Csaputova" – helyesen: Zsuzsana Čaputová (szlovákiai elnök)
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Kicsi nép vagyunk, nagy ambíciókkal, kicsin vagyunk egy turbulens történelemmel, állandósult veszélyérzettel.

[00:00:08]Szinte kínálkozik, hogy ne a saját magunk által elkövetett hibákat jelöljük meg, hanem azokat, amelyeket vélhetően vagy származtatottan másoknak tulajdonítunk.

[00:00:22]Magyarországra egyébként kevéssé beszivárgott, de nyugat-Európában és Amerikában lévő identitás politika az ugyancsak a közösségek szétveréséről szól.

[00:00:29]Francisz Fukujuyama íről nagyon-nagyon szépen, hogy az identitáspolitika az arról szól, hogy az én saját belső büszkeségem az fontosabb, mint a közösségnek az érdekei.

[00:00:40]Nagyon fontos, hogy legyenek közös álmaink.

[00:00:42]A közös álmok azok, amik közgazdász nyelven szólva kollektív cselekvési problémákat meg tudnak oldani.

[00:00:48]Hogyan tudunk közös cél felé mozgósítani nagyon sokféle társadalmi helyzetű, világnézetű, nagyon sokféle élethelyzetben levő embereket, akiket egy dolog köt össze az, hogy állítólag mindannyian magyarok, de biztos, hogy mindannyian magyarnak vallják magukat.

[00:01:02]ilyen típusú közös ámok utoljára az Európai Uniós, illetve a NATO csatlakozás volt.

[00:01:07]A magyarság vagy a nemzettudat kérdése szinte mindig politikai vitákban kerül elő.

[00:01:12]De vajon lehet-e erről a kérdésről tárgyilagosan beszélni?

[00:01:14]Milyen szerepe van a magyarságudatunkban, a történelmi múltunknak, a sérelmeinknek, a bűnbakkeresésnek?

[00:01:23]Miért lenne jó feldolgozni a múltunkat?

[00:01:25]És hogyan alkothatnánk meg egy 21.

[00:01:28]századi pozitív nemzetképet?

[00:01:28]Ezekről a kérdésekről beszélgetünk először Hatós Pál történésszel, aztán pedig Boros Tamással és Filipov Gáborral, az Egyensúlyintézet vezetőivel.

[00:01:37]Én Jób Sándor vagyok, ez pedig itt a Magyarország jövő időben.

[00:01:42]És ma az is kiderül, miért hívjuk ezt a műsort így köszöntöm Hatos Pál történészt.

[00:01:54]Kezdjük ezt a műsort azzal, hogy felolvok néhány idézetet, és arra kérlek, hogy röviden, lehetőleg akár pár szóban mondd el, hogy ezekről mi jut az eszedbe.

[00:02:07]Egyetlen hazánk van.

[00:02:07]Ez a magyar nyelv.

[00:02:10]Ez Kányádi Sándortól származik.

[00:02:12]Igaz.

[00:02:12]Egyrészt nagyon sajátságosan meghatároz minket, magyarokat a nyelvünk.

[00:02:17]Gondoljunk csak például az írek, vagy gondoljunk csak a skandinávokra, akik nyugodtan beszélhetnek a saját anyanyelvükön, és mondjuk egy svéd beszél dán svédül, egy dán hallgatja és válaszol dánul.

[00:02:28]Na ilyen nem képzelhető el.

[00:02:31]Mi be vagyunk zárva a nyelvünkbe olyan értelemben, hogy hogy más nem érti, aki nem tanult meg magyarul.

[00:02:41]Márpedig nehéz dolog megtanulni magyarul.

[00:02:44]De egyébként ez az egyetemesség felé kinyíló távlat is lehet.

[00:02:48]Tehát a magyar nyelv ilyen értelemben mindenfajta kirekesztést felülmúlhat a nyelv közössége, illetve a nyelv által adott kultúra közössége.

[00:03:03]A következő idézet: Történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk.

[00:03:09]Ez a ismerős arcokér.

[00:03:12]Haméris, hamis.

[00:03:12]hamis.

[00:03:12]Ez a nélkülednek a a szerintem a legproblémásabb dolga.

[00:03:17]Nem vagyunk egyvérből valók.

[00:03:17]Ha a szentstváni hagyományt, a konzervatív magyar hagyományt nézzük, akkor ott látjuk az intermekbe azt a híres dolgot, hogy az egynyelvű ország az egyből valók országa, az egy vérből valók országa, az az nem jut semmire.

[00:03:33]A magyarság a legkezdetebb, a legtávolabbi történetétől kezdve több népből, több nemzetiségből állt.

[00:03:46]Gondoljunk a palócokra, gondoljunk a székhelyekre, gondoljunk az avarokra, gondoljunk a szlávokra.

[00:03:50]A középkori magyar állam egy multietnikus és multikulturális és sok vallású állam volt.

[00:03:58]Nagyon-nagyon nem vagyunk egyvérből valók, és az a nagyszerű, hogyha a magyar kultúra ennek ellenére és nem ezért köt össze minket.

[00:04:07]Következő.

[00:04:07]Magyar lenni nem származás, hanem vállalás dolga.

[00:04:10]Ez Ís Gyulától származik.

[00:04:13]Itt inkább talán a vállalásra helyezném most a hangsúlyt, hiszen a származásról kicsit beszéltünk az előbb.

[00:04:20]egyet tudok vele érteni abban a tekintetben, hogy ennek a mondatnak kontextusa van.

[00:04:25]Ez a zsidó törvényekre is reflektált.

[00:04:28]arra reflektárt, hogy aki nem magyar származású volt úgymond, hanem hibás származású, azt kitagadhatták a magyarságból, annak ellenére, hogy sokszor sokat tett, mint például azok a magyar zsidók, akik a magyar kultúrát terjesztették nemzetiségi vidékeken az első világháború előtt, vagy akik őrizték a magyar kultúrát, finanszírozták a magyar kultúrát a kisebbségi helyzetben, Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken Mindenki számára ismert a következő idézet.

[00:05:02]Magyarország nem volt, hanem lesz.

[00:05:04]Széchenyi Széchenyi István.

[00:05:07]Ez egy nagyon jó idézet olyan értelemben, hogy a múlt nem a nosztalgiára való.

[00:05:11]A múltat azért teremtjük meg a valóságból, hogy jövőt építsünk.

[00:05:20]Széchenyi és a reformkor nemzedéke mindmáig a legjobb, legnyitottabb, leginnovatívabb innováció vagy megújulást, jövőképet nyújtja bármilyen magyar nemzedék számára.

[00:05:34]Akár lehetne az egész műsor is az, hogy én csak idézeteket mondok, és te válaszolsz még egy utolsó.

[00:05:37]A jövő térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz ezzel a felírással.

[00:05:42]Ez Magyarország volt, de elsikkasztották.

[00:05:48]Ez Adi Andrétől származik 1899-ből.

[00:05:53]Adi Adi egy nagy hagyománynak az örököse, bizonyos értelemben a lezárója.

[00:05:56]Ez a Vörös Marti kölcsei féle hagyomány.

[00:06:01]Ráébredni a nemzetségre, a nemzetiségre, a magyarságra, mint valami önértékre, de egyből látni azt, hogy micsoda veszélyben van.

[00:06:09]Veszélyben van, hiszen a herderi jóslat szerint szlávokkal, germánokkal vagyunk körülbevéve.

[00:06:16]bármikor fenyegethet az asszimiláció veszélye, tehát hogy eltűnik a nyelv, eltűnik a nép, de Adi ezt megfejeli azzal a kiábrándító tapasztalattal, hogy a magyarság magát is képes elpusztítani korrupcióval, azzal a fajta dekadenciával, amely minden fényes látszat ellenére a saját korszakát, a dualizmus korszakát jellemezte.

[00:06:42]Nagyon köszönöm.

[00:06:42]Most próbáljuk meg összeszedni együtt.

[00:06:44]ö kicsit darabokra szedve azt, hogy a mi magyarság képünk vagy az identitásunk az milyen elemekből áll össze.

[00:06:54]Elsőként hadd kérdezzem meg azt, hogy szerinted milyen szerepe van mindenben a mi dicső múltunknak?

[00:06:58]Tehát ami a nagy hagyományokra utal?

[00:07:05]Én mindig úgy fogalmazom, úgy fogalmazok, hogy a múlt az az mindig az emlékezetnek a terméke, az emlékezetnek a szüleménye.

[00:07:13]Tehát mindig a jelen, egy aktuális jelen teremti meg a múltat, hiszen a múltban annyi minden történt, hogy azt a maga totalitásában, a maga egészében nem lehet felidézni.

[00:07:27]Tehát mindig valamit kiemelünk.

[00:07:29]Természetszerűleg a dicsőségest emeljük ki azt, ami igazol minket, vagy ami igazolja a mi létünket.

[00:07:35]Na most ugye már az idézetek kapcsán is utaltunk arra, hogy a magyar szellemi kulturális hagyományban benne van a veszélyérzet.

[00:07:46]Ennél fontosabb tehát annál fontosabb tehát, hogy legyenek dicsőséges fejezetek.

[00:07:52]És ezek a dicsőséges fejezetek messziről néha tényleg nagyon dicsőségesek.

[00:07:57]Ha közelebbről megvizsgáljuk, akkor lehet, hogy hogy nem is 50, hanem 100 árnyalata van, akár az aranynak, akár a szürkének, akár a feketének.

[00:08:07]vegyük csak Szent Istvánt, vegyük csak Mátyás királyt, vegyük csak az Anzsuk, tehát Nagy Lajos államát, vagy vegyük csak akár az 56-os forradalomnak is azokat a dolgait, amik amelyek megzavarták a nemzeti egységnek azt a mámoros katarzisos pillanatát, ami ami azért összekötte a nemzetet.

[00:08:31]Tehát a dicsőség fontos, a dicsőség elengedhetetlen.

[00:08:37]Hiába nem szeretem én azt, hiszen az ember általában amikor lefekszik, vagy fölkell, nem dicső.

[00:08:42]Az ember az egy teremtett esendől lény, de ez a dicsőség ad erőt.

[00:08:48]Néha ez az erő hamis, néha ez egy egyszerűen inspiráló.

[00:08:51]Tehát maga a dicsőség számomra önmagában nem determinál semmit.

[00:08:56]kiderülnek dicsőséges korszakokról, hogy végsősoron szégyenteljesek voltak, és kiderülnek szürke, homályban maradt emberekről, életművekről, akár csatákról is, hogy mennyire döntőek voltak és megalapozták a túlélést, azt, hogy ez a kultúra itt a Kárpátmedencében immár több mint 1000 év óta létezik.

[00:09:19]Mi van azzal a helyzettel, amikor nem mi voltunk az áldozatok, hanem mi ártottunk másoknak, vagy akár egymásnak?

[00:09:31]Hát ez a legrosszabb és ezzel a legnehezebb szembenézni, hogy mi akik ugye több mint 100 éve egy Csonka Magyarországba élünk, ugye 1920-ban született meg a szlogen, hogy Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország menyország, arra reflektálva, hogy 1920-ban a Trianoni békében Magyarországot megfosztották területe, egykori területe kétharmadától.

[00:09:55]A magyar nyelvű lakosság egyharmada a határon kívülről került, és hát egy egy gyász, egy megalázottságérzés, egy kifosztottságérzés volt, de ez a csonkaság, az áldozatiságnak az abszolút jogos beállítódása eltakarja azt, hogy mi magunkat is megcsongkítottuk pontosan ugyanzekben az években, hogy belső ellenséget kerestük, meg is találtuk a zsidókban például vagy éppen a parasztokban.

[00:10:25]ban a munkásokban, akik forradalmat csináltak, akik nem voltak hajlandók katonának állni, négy év kiszárasztó, kivérző mészárszéket idéző világháborúja után már nem mentek a nagybetűs haza eszménye után, hanem mentek haza a kiszába a a harangos templom tövébe megnősülni kis hétköznapi gazdas gtaságot, életet teremteni maguknak.

[00:11:01]Ez most csak ugye egy példa, de mondjuk, ha már Trianonról beszélünk, például ugye ott elég gyakran fel szokták azt hozni, hogy ennek bőven volt előzménye például ugye a még az egykori az osztrák-magyar monarchiában, hogy például a kisebbségekkel milyen módon bánt mondjuk az akkori Magyarország.

[00:11:20]Igen.

[00:11:20]Utólag azt láthatjuk, hogy nem volt az olyan rossz, mint amilyen rossz lett később.

[00:11:25]ö mondjuk a két világháború között, vagy éppen ugye a a szovjet típusú totalitáriánus államokban, Romániában egy egyéb helyen a kisebbségek, és beleértve kitüntetetten a magyar kisebbség helyzete.

[00:11:40]De tény és való, hogy a Magyar Nemzetépítés projektje eltorzult 1848 és 1918 között.

[00:11:48]És az eszmény, ami Kossutot, Deákot, Deák Ferencet, Ötvös Józsefet az 1868-as nemzetiségi törvény megalkotóit vezette, az egy teljesen szűkebblő magyar nacionalizmust eredményezett.

[00:12:07]Ez nem volt abban az értelemben erőszakos, hogyha valaki elfogadta, hogy a magyarság körülményei között akar érvényesülni, az érvényesülhetett.

[00:12:18]Magyarország például utolsó, a nagymagyarország utolsó herceg prímása például egy szlovák anyyelvű csizmadíja gyerek volt.

[00:12:26]Tehát sokszorosan is hátrányos helyzetbe ő jött.

[00:12:29]Ha valaki viszont szlovákként, románként, szerbként szerette volna meghatározni magát, ez nem volt számára lehetséges.

[00:12:40]Éppen ezért nehéz örökség az az aranykor, amit a dualizmushoz kötünk, azt amit ugye a mai Budapest világvárossá fejlődéséhez kötünk, a föld alattihoz, a parlament épületéhez, ami egy csodálatos nagy talán túl nagy épület is, azokhoz a méretekhez, amelyeket mi erőforrásban, geopolitikai helyzetben már akkor is tudtunk megjeleníteni.

[00:13:08]Tehát visszatérve arra, hogy az áldozatiság az sokszor egy fügefalevél, és említettem Trianont, de említhetném a második világháborút, a német megszállást.

[00:13:20]Tény és való, hogy a németek elvették a megcsongított magyar szuverenitást 1944-ben.

[00:13:29]De ami, ha megnézzük azt a struktúrát, azt a számbeli struktúrát, hogy a második világháború magyar áldozatai között mennyi a legyilkolt honvéd, mennyi a gulágra a szovjetek által elhurcolt és szintén kiéheztetett, megölt emberek száma.

[00:13:43]És összehasonlítjuk azzal a több mint fél milliós tömeggel, akiket a magyar állampolgárságukból a magyar állam aktív közreműködésével fosztottak meg és utána az életüktől akkor azt kell látnunk, hogy nem csak áldozatok voltunk, hanem legalábban tettesek, de mindenesetre társtettesek.

[00:14:05]És ez egy fajta polgárháború is volt, amit ugye vészkorszaknak nevezünk.

[00:14:08]A magyar állam a magyar állampolgárok ellen fordult.

[00:14:13]Menjünk tovább.

[00:14:13]Sokszor beszélsz és írsz a bűnbakkeresésről.

[00:14:18]Most már itt is említettél Trianon kapcsán említetted ezt a dolgot.

[00:14:21]Miért érezzük azt úgy sokszor, hogy akkor vagyunk jó magyarok, hogyha valaki mást hibáztathatunk a lemaradásunkért vagy a bukásunkért?

[00:14:33]Ez nem magyar specialitás.

[00:14:33]Sajnálatosan.

[00:14:35]A bűnbakkeresés az egy általános kulturális minta abban, hogy megszabaduljunk a a szembenézésnek a keserű valóságától, vagy keserű kényszerétől.

[00:14:46]Tehát azt mondhatom, hogy ebben nem csak mi vagyunk bűnös nép, de az biztos, hogy mi könnyen belecsúszunk.

[00:14:55]Az előbb említettek miatt kicsi nép vagyunk, nagy ambíciókkal, kicsi nép vagyunk egy turbulens történelemmel, állandósult veszélyérzettel.

[00:15:05]szinte kínálkozik, hogy ne a saját magunk által elkövetett hibákat jelöljük meg, hanem azokat, amelyeket vélhetően vagy származtatottan másoknak tulajdonítunk.

[00:15:19]És és hát ez egy igen ragályos betegség, amely időről időre szinte kiírthatatlanul a nemzeti közösséget megtizedeli.

[00:15:33]Mennyire jellemző ránk, most magamra is mutatok, de hát az egész magyarságra, a felejtés, a szőnyeg alásöprés, a múltnak az inkább eltagadása vagy tabúsítása.

[00:15:46]És miért lenne jobb, hogyha ezzel úgy igazán szembenéznénk, és valamilyen módon valóban feldolgoznánk?

[00:15:53]Ez egy érdekes kérdés, amit mondasz, mert felejtés nélkül nem lehet élni.

[00:15:54]A nemzeti múltnak sem lehet minden részét észben tartani, de természetesen van szándékos felejtés, felejttetés, amikor tabusítunk szavakat.

[00:16:06]Ilyen volt mondjuk a szocializmus alatt, amikor nem lehetett Trianonról beszélni, vagy inkább nem lehetett Trianon örve alatt az erdélyi kisebbségi magyarok vagy éppen a szlovákiai magyarok jogfosztottságáról beszélni.

[00:16:21]Nem lehetett a benes dokretumokról beszélni.

[00:16:23]Nem lehetett mondjuk egy kisfaluban ahová Szlovákiából telepítettek be magyarokat, ennek az okairól beszélni.

[00:16:33]Vagy éppen nem lehetett beszélni a holokauszról, mert jobb az, ha úgy van.

[00:16:38]Megjelenettek könyvek, de a közbeszéd része nem lehetett.

[00:16:40]Úgy tudtuk, én így tanultam az általános iskolában, és az emléktáblák így igazítottak el, hogy Sümegen a fasizmus áldozataira emlékezünk.

[00:16:51]Holott a holokauszt áldozataira emlékezünk, akiket magyar csendőrök vagoníroztak be, vertek Félholtra, vagy éppen egészen holtra.

[00:17:02]Tehát a tapusításnak, a felejtetésnek abszolút vannak bűnös dolgai.

[00:17:05]És ilyenkor az emlékezetnek feladata van, hogy megidézze, felidézze azt, amit amit amit elkövettek a nemzet nevében.

[00:17:17]Én is több eszem első személybe beszélek, mert ezek a hibák akkor is, hogyha nem vagyunk érte felelősek személyesen, mert hogy lennénk a mi nemzedékünk, hogy lenne felelős azért, amit mondjuk '4-ben vagy 56-ban elkövettek és senki nem felelős individuálisan az őseiért, de hordozza azt a múltat, hordozza azt az örökséget, amely amely amely ahhoz a közösséghez tapad, amelynek ő akarva, akaratlanul még akkor is, hogyha megtagadja a részese.

[00:17:52]Ilyen értelemben is nagyon örülök ennek a beszélgetésnek, mert a nemzeti látószög néha nagyon korlátolt, néha kirekesztő, de a nemzeti látószög bizonyos értelemben egy természetes látószög.

[00:18:05]Tehát ebben kell léteznünk, csak nem szabad belőle a nemzetből törzsibálványt csinálnunk.

[00:18:10]Nagyon gyakori vágy az, azt hiszem, ilyen beszélgetésekben meg akár kommentekben, hogy de hát fogjon össze a magyarság, és az lenne az igazi, hogyha egység lenne, és mindenki közösen az ország érdekében dolgozna.

[00:18:27]És ugye mindeközben a valóságban sokszor azt látjuk, hogy különböző táborok verekednek és veszekednek egymással.

[00:18:38]Te nagyon aktívan foglalkoztál Trianon kérdésével, és ugye erről írta is egy kötetet hideg polgárháború címmel.

[00:18:49]Ö egyrészről azt kérdezném, hogy mit jelent ez a cím pontosan, és ez mennyire írja le azt, hogy valahogy mintogyha onnan is eredezthető lenne ez az állandó megosztottság, ami a magyar történelemben velünk van azóta is.

[00:19:07]Igen.

[00:19:07]A hideg polgárháború, amiben élünk, amiben benne vagy most.

[00:19:09]Igen.

[00:19:12]Írtam egy könyvet.

[00:19:12]Írtam egy történeti könyvet, ami 1918 és 22 közötti történetünket tárgyalja.

[00:19:18]Azt a történetet, amikor függetlenné leszünk, de amikor Trianumbonban megfosztanak minket a az úgynevezett nagyhatalmi, nagymagyarországos álmainktól.

[00:19:29]És azt látom, hogy ez a korszak ez az öncsonkintásnak is, és a társadalom hihetetlen politika által kezdeményezett polarizáltságának is a a kezdőpontja, ami egy örökséget támasztott.

[00:19:46]Polgárháborúval kezdődött, vörös terrorral, fehér terrorral, lincselésekkel, gyilkosságokkal, amely aztán beletorkolót egyfajta konszolidációba.

[00:19:55]Így nevezi a történettudománya azt, amikor Betlen István megragadta a kormányrodat, miniszterelnök lett 10 év alatt, és kiépített egyfajta korlátozott parlamentarizmust, és ezt nevezem hidegpolgárháborúnak.

[00:20:08]nem megoldotta, hanem befagyasztotta a a konfliktusokat, a forró polgárháborút, úgy, hogy azok át tudjanak úgymond telni abban a befagyasztásban, amit ő kezdeményezett, és időről időre, mint egyfajta mintaként szolgálnak ahhoz, hogy mi magyarok, hogyan tekintsünk azokra, akik máshogy gondolkodják el a nemzet jövőjét.

[00:20:33]És az a sajnálatos, hogy nem vita partnerekként tekintünk rájuk, hanem ellenfélként.

[00:20:39]A szavak egyre élesednek.

[00:20:43]Szinte már halljuk, hogy hogy fenik a késeket.

[00:20:46]Én remélem, hogy ez ez egyfajta szimuláció.

[00:20:49]azért mégis csak a digitalitás korában élünk, és nagyon sok mindent tudunk szimulálni, de sajnos a szavakból lesznek a tettek is.

[00:20:55]Tehát a szavak bátorítanak arra, hogy egy idő után átlépjük a a hogy rálépjünk a tettek, az erőszakos tettek mezejére.

[00:21:03]Ez az a korszak, amiről írtam, amikor az erőszak, mint mint egy legitim politikai cselekvés belépett a magyar történelembe.

[00:21:15]Tömegek örültek annak, hogy Tisza Istvánt megölték.

[00:21:20]Bírósági tárgyalás minden nélkül, mert ő felelős a háborúnak.

[00:21:23]És tömegek örültek a vörös terrornak, fehér terrornak.

[00:21:27]És azt látom, hogy időnként ma is azt nézzük, hogy valaki megérdemelné az erőszakos véget.

[00:21:32]És erre nem ez azt hiszem, hogy ez egy veszélyes dolog.

[00:21:38]És amikor ezt megírtam, akkor arra gondoltam, hogy nyilvánvaló azzal a reménnyel, hogy talán elkerüljük ezt.

[00:21:46]Remélhetőleg elkerüljük ezt.

[00:21:48]Még térjünk vissza gyökereihez.

[00:21:48]ennek ez valóban engem nagyon foglalkoztat meg a könyved kapcsán is, tehát hogy hogy ugye Trianon után egyfelől volt egy olyan feladat, hogy fel kell dolgozni ezt a traumát, mert hát ez valljuk be azért mégis csak egy trauma volt.

[00:22:01]Igen.

[00:22:01]Igen.

[00:22:02]De de a másik oldalon it te azt mondtad, hogy befagyasztotta ezt a konfliktust.

[00:22:07]Befagyasztotta, vagy felhasználta, vagy netán tudatosan gerjesztette ez a rendszer?

[00:22:12]Persze, persze.

[00:22:12]Tehát, hogy a politikai manipuláció része lett az, hogy mondjuk a liberális parlamenti ellenzéket kumbélázták.

[00:22:19]Kumbéla ugye a tanácsköztársaság vezetője, a vörös terrornak a megindítója.

[00:22:24]Ö, Kumbéla, aki a rossz fiú, aki aki akinek tulajdonképpen tényleg nem lehet semmifajta pozitív dolgot tulajdonítani.

[00:22:36]Most ha egy ilyen nevet előszedünk és ezzel mindenkit válogatás nélkül megkenünk, ráfestünk, megjelölünk, akkor a parlamentben ülő politikai ellenfeleink, vetélytársaink többé nem ellenfelek, hanem ellenségek.

[00:22:53]Ugye az ellenséggel szemben pedig gyakorlatilag minden megengedett.

[00:22:58]Ez volt az a módszer, amelyet sajnálatosan az egyébként nagyon okos és nagyon sok pozitív dolgot cselekvő Betlen István is előszeretettel használt.

[00:23:10]És nem is eredménytelenül.

[00:23:12]tulajdonképpen nem jött létre politikai váltógazdaság Magyarországon azután, hogy független lett ez az ország 1920-ban, és elsikkadtak azok a demokratikus remények, amelyek mint egy mából visszanézve egyfajta elmúlt jövőként voltak, de akkoriban reális lehetőség.

[00:23:32]És hogyha történelem kés a magyar történelem későbbi korszakaiban hol érhető tetten ez a fajta akár szándékos ellenségképzés polarizáció, mert hát ez most csak a Horti korszak, amiről most a Horti korszaknak a nagy része az egy konszolidált korszak volt, de aztán jöttek a zsidó törvények 1938-tól, amikor amikor igazából intézményesítették ezt a fajta belső ellenséget.

[00:24:00]A magyarság azért nem tud szociális reformot végrehajtani, mert a zsidók.

[00:24:06]A magyarság azért nem tud előrehaladni, mert a zsidók.

[00:24:09]És végsősoron a 1944-ben a zsidókat el kell távolítani a nemzet létéből.

[00:24:16]Ez az, amire korábban is utaltam.

[00:24:19]Ez egy fajta a világháborún belüli magyar polgárháború.

[00:24:23]Ö és aztán erre erre hivatkozva láthatjuk, hogy 44 és 48 között az úgynevezett népi demokrácia korszakában is micsoda gyűlöletek, bosszúállások vannak.

[00:24:36]A népbírósági tárgyalások döntőtöbbsége tartalma az ilyen olyan koncepciós elemet.

[00:24:48]azok helyett, akiket megszöktek, nem lehetett elkapni másokat, például ártatlanokat sújtottak.

[00:24:54]Gondoljunk a kitelepítésekre, és aztán gondoljunk 1990 utára, a Kádárkorszak utára, amikor újra megnyílt a lehetőség.

[00:25:05]Ez a jelen története.

[00:25:05]Bár azt gondolom, hogy ugye már több mint egy emberöltő választ el minket.

[00:25:10]És azt látjuk, hogyha ezek a konfliktusok, ezek az ellenségképzési mechanizmusok nem léptek volna föl, nem aktiválódtak volna, talán szerencsésebben alakul a Magyar demokrácia sorsa, talán konszenzuálisabb, ha nem is egységes nemzet, de mégis egy kevésbé veszekedő nemzetképe határozná meg a mai 21.

[00:25:33]századi magyarságképünket.

[00:25:37]Te egyébként tudsz olyan országról, ahol ez nincs?

[00:25:41]Nem, mindelőtt vannak konfliktusok és a polgárháború egyfajta így elhallgatott öröksége nagyon sok országnak és amit tapasztalunk ma az Európai Unió válságában, annak sokszor oko okozója ez a fajta polgárháborúség.

[00:25:55]lett légyen ez Németország, lett légyen ez Franciaország, de azért hadd említsem, hogy hogy mondjuk a skandináv országoknak a sikere, vagy akár a balti országoknak a sikere is az elmúlt három és fél évtizedben bizonyosan köthető ahhoz, hogy nem egy kasztrendszerű társadalomképet örököltek.

[00:26:19]A bizonyos értelemben ezek parasztköztársaságokként indultak.

[00:26:23]Norvégia, Svédország, Dánia is, annak ellenére, hogy van egy uralkodó, de az az uralkodó biciklin járt.

[00:26:32]Csak bárki, akinek gyereke van, gondoljon a a Petson történetekre, és ott, ahogy a király megérkezik.

[00:26:39]Hát mennyivel más, mint a mi Ferenc Józsefünk, aki ugye egy nagy szer, és ott mindenki vigyázba merevedve díszmagyarban, kócsaktollas süvegben jelenik meg, és ahol egyébként akinek semmije sincs, az annyit is ér, a paraszti társadalmat is végletesen magosztja.

[00:27:02]Tehát nálunk én azt érzem, és ez képest biztosan ellenkép és pozitív ellenkép a skandináv vagy a balti államok példája, ez a fajta kasztosodás és a kasztok közötti véres ellentét vagy lenézés biztos, hogy hátráltatja a nemzeti egység nagyobb mérvű vagy vagy kívánatosabb megvalósulását.

[00:27:27]történészi szemmel mi lehet az a történelmi eseményünk a magyar múltból, vagy az a történelmi személyiségünk, akire ma úgy igazán pozitív példaként tekinthetünk így 2026-ban az Európai Unió tagjaként egy globális világban?

[00:27:46]Sok ilyen van.

[00:27:46]Sok ilyen van.

[00:27:46]Szűkítsük akkor most tényleg politikusokra.

[00:27:48]Ön Széchenyi Istvánt, Ötvös Józsefet, Deák Ferencet tartom ilyenek.

[00:27:55]Sok más van még, akik akik egy olyan minőséget képviseltek egyéni életükben is, hát például az anyagi érdekeltségről való lemondás.

[00:28:08]Tehát, hogy Deák például nem akart miniszter ellen lenni.

[00:28:13]Ötvös visszautasította azt, hogy a családi vagyont hamis eszközökkel tartsa meg.

[00:28:21]Széchenyiről tudjuk, hogy egy évi jövedelmét ajánlotta fel az akadémia megalapítására, ami hát ami ami biztos, hogy közrejátszott abban, hogy ma itt ebben a stúdióban magyarul beszélgetünk, hogy valaki megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, és a jó példa is tud ragadós lenni.

[00:28:40]Ezek a példák azért fontosak, és nem megyek messzebbre, mert abban a hosszú távban, amely a modern Magyarországot jelzi, ők a kiindulópont, és sajnos úgy tűnik, hogy a máig meghallhatatlan hegycsúcsok is.

[00:28:59]Zárásként te hogy képzeled el a 21.

[00:29:00]századi magyar identitást?

[00:29:05]Milyen lenne vagy lehetne?

[00:29:08]Nem szoktam erről képzelődni, mert mert az elvárásaim sohasem teljesednek be.

[00:29:15]Tehát én 1989-ben voltam 18 éves.

[00:29:18]Azt hittem tényleg, hogy itt a történelem vége, a szomorú történelem vége, annak a vége, ahogy mi egy szovjet zsarnoki rendszernek vagyunk a rabjai, hogy egy másolt életünk van, amelyről mindenki tudja, hogy hamis.

[00:29:34]És hát látjuk, hogy mi lett belőle.

[00:29:36]Mi magunk rontottuk el.

[00:29:40]Mi magunk tettük saját magunkra a bilincseket.

[00:29:43]Mi magunk hasítottuk szét az, ami összetartozna.

[00:29:45]Így nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan lesz jobb, de biztos, hogy lesz jobb.

[00:29:50]Nekem is vannak gyerekeim, nem is kevés.

[00:29:53]És én reménykedek bennük, hogy az én pesszimizmusomat, az ő optimizmusok fog fogja fölváltani, és ezért mindent meg is teszek.

[00:30:03]Legyen így.

[00:30:03]Nagyon szépen köszönjük Hatos Pál történésznek.

[00:30:11]Boros Tamással, az Egyensúly Intézet igazgatójával és Filipov Gábor kutatási igazgatóval folytatjuk a beszélgetést.

[00:30:18]Azt már megszokhattuk, hogy ti tényekkel és adatokkal dolgoztok.

[00:30:20]És ugye a mai témánk a magyarság és a nemzeti identitás az látszólag nem fogható be számokkal, de majd egy picivel később még kitérünk arra, hogy de igen, mégis csak lehetséges ezt valamennyire mérni.

[00:30:34]Azonban mielőtt erre rátérnék, hadd kérdezzem meg tőletek, hogy számotokra a magyar történelemből kik a példaképek?

[00:30:43]Nyilván itt nagyon egyszerű különböző közhelyeket mondani, és mint minden közhely igaz is, hogy mondjuk nem tudom, miért fontos számunkra vagy számomra Deák Ferenc vagy Széchenyi István.

[00:30:54]hadd mondjak ebbe egy kicsit más megközelítést, és mer szerintem itt a később a műsor során ki fog derülni, hogy miért ezt mondom, hogy számomra az a példakép, minden olyan magyar, aki nagyon hátrányos helyzetből, szegény családból, iskolázatlan családból saját erőből föl tudott emelkedni, eljutott a felsőoktatásba, eljutott egy olyan munkahelyre, vagy egy olyan céghez, ahol jólétet teremtett saját magának, innovált, és utána ebből a vagyonból vissza tudott adni a közösség nek ez azért nagyon fontos, és nyilván ebből egyszerre van nagyon sok magyar és nagyon kevés, vagy túl kevés, de ez azért nagyon fontos, mert hogyha nemzeti érzésről beszélünk, akkor fontos, hogy valamifajta társadalmi mobilitás legyen egy egy országban.

[00:31:35]Ha nincsen meg ez a fajta összetartozás érzet, akkor nagyon gyenge a nemzeti érzés.

[00:31:42]Ha nincsen meg az, hogy én tudok előrébb jutni a saját hazámba, és utána saját erőmből vissza is tudok adni a saját közösségembe, közösségemnek, akkor gyenge egy országban a nemzeti érzés.

[00:31:54]És sokat fogunk erről beszélni, hogy Magyarországon, ahogy Tamás Gáspár Miklós írta még a 90-es évek elején, nem túlságosan erős, hanem túlságosan gyenge a nemzeti érzés.

[00:32:05]Ez többek között ezért is van.

[00:32:08]Ezért fontosak azok az emberek, azok a magyarok, akik ennek ellent tudnak mondani.

[00:32:13]A én sem akarok közhelyekbe keveredni, bár a reformkor nemzedéke az eléggé adja magát, de engem az szokott izgatni, hogy nekünk magyaroknak van egy eléggé gazdag hagyományunk a a nemzeti öntudat verbalizálásának mindenféle irányát tekintve.

[00:32:28]És van ennek egy olyan irányzata, amely rengeteg nagyon jó szerzőt tartalmaz, amelyik a magyar nemzetről nem múlt, hanem jövő időben beszél.

[00:32:36]És ez egy ilyen jól hangzó jelszónak tűnik.

[00:32:37]Valójában a magyar nemzet tudat születésének pillanata az igazából erről szól.

[00:32:43]Széchenyit idéztétek korábban, hogy Magyarország nem volt, ha nem lesz.

[00:32:46]Neki van egy ennél is lágyabb megfogalmazása, hogy Magyarországot én nem a múltban, hanem a jövőben szeretem.

[00:32:51]Ez egy nagyon szép gondolat.

[00:32:53]De akár a reform nemzedékéből rengeteg mindenkiről elfeledkeztünk, aki pedig Széchenyi mellé állítható, meg ötvös mellé állítható.

[00:32:59]Ilyen volt mondjuk Bezerédi István, aki a liberális ellenzéknek volt a refankori országgyűlések nagy részében az egyik vezető alakja, és aki a szociális intézményeink, az úrbérváltság, a jobbágyfelszabadítás rengeteg nagyon fontos témában a korábban világszínvonalúnak tekinthető műveltséggel küzdött.

[00:33:16]De mondjuk a későbbiek közül nem említettétek Kemény Zsigmondot, aki szintén egy nagyon magyar perspektívából tekintett a világra és a magyar jövőre, és szerintem kicsit elnyomják a kornak a a nagy szépírói, miközben vele is nagyon sokat lehet fogalmazni, foglalkozni, de a közelmúltunkból is, hogyha a magyarsággal foglalkozó, a magyar nemzettudatot tematizáló szerzőkről beszélünk, nem így szoktunk róla beszélni, de a magyarság mibenlétéről, a magyar történelem és a magyar jelen jellegzetességeiről találtöbbet és legizgalmasabban író szerző.

[00:33:45]Az például Eszterházi Péter volt, akiről nagyon sokféle kontextusban szoktunk beszélni.

[00:33:51]Én azt javaslom mindenkinek, hogy próbáljanak ezen a szemüvegen keresztül nézni rá.

[00:33:55]Ugye minket magyarokat elég gyakran ilyen sztereotipikusan olyan szoktak ábrázolni, ugye, hogy nemzeti büszkeség hatja át a keblünket.

[00:34:05]Szóval, hogy ezér így erős bennünk.

[00:34:05]De mit mutatnak erre vonatkozóan a számok?

[00:34:10]Szóval mi a valóság?

[00:34:10]A valóság az, amit az előbb is említettem, hogy Magyarországon minden közellyel és minden publicisztikával és minden szlogan pufogtatással ellentétben sajnálatos módon túlságosan gyenge a jó értelemben vett nemzeti érzés.

[00:34:24]A jó értelemben vettet alatt én azt értem, hogy nem valaki ellen valakinek a kirekesztéséről szóló nemzeti érzés, hanem a nemzeti összetartozás, valamifajta pozitív, hívhatjuk, pozitív projekt iránti közös érzet.

[00:34:41]Ez az, ami ami az összes összehasonlító adat alapján Magyarországon meglepően gyenge.

[00:34:46]Vannak is erre összehasonlító kutatások, nem csak az Európai Unión belül, hanem például az amerikai PE Research készített világszinten jó pár, több mint 20 országban arra vonatkozóan kutatást.

[00:34:59]Látszik is az ábrán, hogy a nemzeti büszkeséget nem érzőknek az aránya mekkora egy országon belül.

[00:35:07]És ebben az egész világumban, és ebben beleértjük Afrikát is, Magyarország a negyedik sajnos hátulról, tehát hogy a negyedikek vagyunk a tekintetben, hogy majdnem a lakosság egy negyede nem érez nemzeti büszkeséget.

[00:35:23]Tudjátok egyébként ezt, hogy és mi alapján mérik?

[00:35:26]Ez egy ez sok nagyon sok kérdés van egymás után ebben a kutatásban, de van egy konkrétan egy olyan, hogy ő mennyire büszke arra, hogy ön magyar, nigériai, spanyol vagy esetleg svéd.

[00:35:35]meglepő, ami igen.

[00:35:38]És bocsánat, ami szerintem ebben nagyon meglepő, hogy hogy van egy másik közhely, amit vagy mítos, amit én szeretnék itt lerombolni, hogy itt vannak ezek a elidegenedett, a nemzeti érzést letörő valamifajta összeomlás szélén lebegő skandináv nyugati államok, amelyek már teljesen feladták az önazonosságukat.

[00:36:01]Svédországban mondjuk azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy nem éreznek nemzeti érzést, 6% nagyon alacsony az egyik legalacsonyabb.

[00:36:06]Ö tehát, hogy hogy szerintem érdemes ezt rendbe tennünk, hogy Magyarországon sajnos túlságosan gyenge a nemzeti érzés, és vannak olyan országok, Svédországot szinte mindig jó példaként szoktuk hozni, ebben is jó példaként hozhatjuk, ahol ahol nagyon erős a nemzeti érzet, de ez a nemzeti érzet például valamifajta olyan típusú hagyománnyal vagy gondolattal van egybe kötve, hogy Svédország az a otthona a népnek, tehát egyfajta otthonosság családi szeretetnek az érzete, ahol mindenkit befogadunk.

[00:36:36]mindenkit egyelaránt, egyenlőnek tekintünk, elvárásaink vannak a család tagjaitól, de vissza is adunk a család tagjainak.

[00:36:45]Ez a családérzet, ami Svédországnak a nemzeti büszkesége, ez oda vezetett, hogy hogy Svédországban nem gondolják azt, hogy ők ne éreznének büszkeséget ar a tekintetben, vagy arra, hogy ők svédek.

[00:36:56]Igen.

[00:36:56]Pontosan azt veszem ki, hogy ez a különbség, tehát hogy nemzeti büszkeség és nemzeti büszkeség tartalma között azért elég nagy különbségek vannak.

[00:37:03]Erről majd még fogunk beszélni.

[00:37:05]Meglepett egy másik adatsorotok is, ami pedig az országukhoz alig vagy egyáltalán nem kötődők arányat mutatja.

[00:37:13]Ez nézzük meg ezt is, hogy ez mit mutat, és miért állunk itt is a valahol az utolsó harmadban a felsorolt országok között.

[00:37:20]Ez a World Value Surveynnek a 10 évente ismétlődő kutatása.

[00:37:24]Itt egyébként nagyon érdekes az idősoros adatok összehasonlítása.

[00:37:27]Itt az a szerencsétlen helyzet van, hogy bár már megvolt az adatfelvétel a 2020-as évekre nézve is, most tavaszra ígérik az új adatokat, tehát ezt még nem tudtuk rátenni az ábrára.

[00:37:37]azért lenne jó, mert a múltban visszanézve azt látjuk, hogy a hogy nem csupán arról van szó, hogy viszonylag magas az országukhoz egyáltalán nem kötődők aránya, vagy azoknak az aránya, akik azt mondják, hogy számunkra nem olyan nagyon fontos a magyarság tudata tudat, hanem az is látszik, hogy ez folyamatosan egy növekvő jelenség.

[00:37:56]Tehát hogyha úgy tetszik, hogyha azt vesszük, hogy jó dolog a nemzeti büszkeség, erről szerintem hosszabban is érdemes lesz beszélni, mert nagyon sokféleképpen jó dolog egyébként egy ország szempontjából a nemzeti büszkeség, akkor azt láthatjuk, hogy itt egy romlótendencia van.

[00:38:11]Tehát a 2000-es évek legeleje óta, és szerintem ez megfejthető, hogy miért történt így, egyre kevesebben vannak azok, akik úgy gondolják, hogy nekik fontos a hazaszeretük, fontos a nemzeti büszkeség.

[00:38:22]És itt nem azt hiányoljuk, ezt szeretném hangsúlyozni, hogy valamilyen erkölcs tankönyv szerint nagyon fontos a hazafias nevelés.

[00:38:28]És neked fiam, neked lányom, kötelességed az, itt élet hallnod kell, kötelességed az, hogy szeresd a hazádat.

[00:38:35]Itt arról beszélünk, hogy mennyire érzem azt, mint egy nagyobb közösség tagja, hogy engem összeköt valami a szomszédommal, azzal, akivel soha nem fogok találkozni, de közös anyanyelvet beszélünk, hogy nekünk vannak közös céljaink, nekünk vannak közös elérendő céljaink, amikhez együtt kellene eljutnunk, és ennek érdekében érdemes egyesíteni az erőnket, hogy meg tudjuk oldani a közös problémáinkat.

[00:38:57]És szerintem ennek a közösség érzetnek amellett, hogy nyilván ennek van egy nagyon fontos morális vagy etikai vagy vagy teljesen érzelmi emocionális része, nagyon fontos hangsúlyozni és erről keveset beszélünk, hogy ennek emellett van egy nagyon fontos gazdasági vagy fejlődésbeli része is.

[00:39:13]pedig azt mutatja, hogyha én nem érzem azt, hogy akivel egy országba élek, az az én közösségem, ha nem azt leérzem, hogy mi valamifajta módon összetartozunk, és egy közös cél irányában dolgozunk együtt, akkor nem vállalok vele szolidaritást, ami a napok mindennapokban azt jelenti, hogy miért fizessek én több adót, hiszen az én adófizetői pénzemből valaki olyan részesül, aki nem a én közösségemnek a része.

[00:39:42]Miért tartsam tiszta az tisztán az utcát?

[00:39:44]Hiszen aki az utcán jár, az nem az én közösségemnek a része.

[00:39:46]Miért segítsek a másiknak?

[00:39:49]Hiszen hogyha én őt nem ismerem, ismeretleneknek nem segítünk.

[00:39:54]És Magyarországon ez sajnos nagyon jellemző, és ezen nagyon fontos lenne változtatni, és mint az egyensúly intézetben, nagyon sok olyan javaslaton és nagyon sok anyagon dolgozunk, hogy ez a fajta közösség érzet, a nemzetnek a közössége az megerősödjön.

[00:40:05]Amíg ugyanis csak a családot, a saját közvetlen hozzátartozóinkat tartjuk a közösség részének, az egy nagyon szűk közösség.

[00:40:11]a saját családtagomnak adok, de egy ismeretlennek, egy másik magyarnak már nem feltétlenül adok.

[00:40:17]Nincsen meg ez a szolidaritás.

[00:40:18]És ez összességében hátráltat egy teljes nemzetet.

[00:40:21]Hiszen hogyha én két-három emberrel vagyok hajlandó beszélgetni, együttműködni, nem pedig mondjuk 9,s fél millió másikkal, akkor a saját lehetőségeimet korlátozom le.

[00:40:32]És ez az, ami nagyon jól látszik, hogy Magyarországnak a fejlődésát sok minden miatt azért is torpant meg, mert hogy ez a közösség érzet a másik 9,s fél millió mínusz egy ember felé nagyon sok magyarban nincsen meg, és az állam nem teszi azért, hogy ez erősödjen.

[00:40:46]Ö akkor lehet, hogy ezzel megelőztél, mert azt még itt visszatérve a grafikonra, az számomra érdekes, hogy ennek aztán ugye a mondjuk úgy, hogy a legrosszabb helyén Olaszország áll, ami ilyen szempontból engem meglep, a legjobb tehát az országukhoz leginkább kötődőként pedig mondjuk Finnország áll.

[00:41:03]Szóval, hogy erről van valami elképzelésetek, hogy ennek mi az oka?

[00:41:07]Itt itt itt tulajdonképpen azt kapargatjuk, hogy milyen sokféle lehet egy nemzeti büszkeség, vagy nemzeti érzés, és ennek mik a mik a az összetevői.

[00:41:15]Olaszország egy nagyon speciális helyzet, mert ott a mai napig nagyon erősen élnek a regionális identitások, tehát nem annyira az országhoz, mint inkább a tájegységhez vagy a múltbeli etnikai csoporthoz való kötődés.

[00:41:27]Emellett egyébként a nemzeti kötődés nagyon erősen befolyásolja azt, hogy valaki mit gondol az ország a teljesítőképességéről, az állami szolgáltatásoknak a minőségéről például.

[00:41:39]És ez egy picit átvisz minket egyébként a finnországi kérdéshez, ahol például a Finn nemzeti tudatnak az egy integráns része, hogy egy olyan országban élünk, amelyik tud teljesíteni a finneknek.

[00:41:50]Bármilyen furcsá hangzik ez Magyarországról, a nacionalizmusuk egyik központi eleme, hogy a miénk a világ egyik legjobb oktatási rendszere.

[00:41:56]És amikor most a legutóbbi pizafelméréseken Finnországban is valamilyen fajta romlást lehetett tapasztalni, még mindig az élvonalba tartoznak, de most nem felfele, hanem lefele lépkedtek.

[00:42:07]Egyébként a világ összes többi országához hasonlóan egy valóságos nemzeti gyászn robbant ki, és azóta is egy ilyen nemzeti vitatkozás folyik arról, hogy mit csinálunk rosszul, és mit kellene jobban csinálnunk.

[00:42:17]Tehát nagyon nem mindegy az, hogy az önmeghatározásomban abban, hogy mit tekintek a magyarnak, mitől magyar valaki, milyen elemeket teszek előtérbe is, és ezzel kapcsolatban szerintem itt nagy mozgástér lenne, hogy egy picit újra gondoljuk azt, hogy mi mitől vagyunk magyarok.

[00:42:34]Na de nézzük meg, hogy mitől vagyunk magyarok.

[00:42:36]Hatos Pállal is ugye próbáltuk összerakni a magyarságtudatunknak bizonyos részeit, de hogy erre is van egy felmérés, miszerint, hogy mire épül a magyarságudatunk, mire vagyunk egyáltalán büszkék.

[00:42:46]hoztatok egy ilyen grafit.

[00:42:48]Igen.

[00:42:48]És ez ez szerintem hihetetlen izgalmas, hiszen legalább három dolgot érdemes ebben az ábrában megnézni.

[00:42:53]Egyrészt a legfontosabb és a legszomorúbb, hogy Magyarország éllovas abban, hogy amikor a magyarságáról vagy az adott országhoz való kötődéséről kérdezünk egy adott országbeli lakosokat, akkor Magyarországon a legmagasabb azoknak az aránya, akiknek valamifajta negatív konnotáció, negatív képzet jut eszükbe.

[00:43:14]Ö, tehát magyarul nem büszkék vagyunk arra, hogy magyarok vagyunk, hanem valamifajta negatív gondolatot nevezett meg az, akit megkérdeztek ebből a közelkutatásba.

[00:43:23]Ez egy olyan kérdés, amivel szerintem nagyon fontos foglalkozni, és nagyon gyorsan változtatni kell, hiszen az döbbenetes, hogy hogy eljutott odáig egy egy ország, hogy hogy amikor a saját nemzeti büszkeségéről kérdezünk, akkor nem alapvetően arról beszél, hogy mire büszke, hanem arról, hogy mire nem büszke.

[00:43:42]És aztán másik erről erről erről ugye Hatos Pál is sokat beszélt.

[00:43:44]Ezért érdemes a másodikra egyből átérni, hogy hogy mi az, amire egyébként, hogyha ezeket ezeket a csoportokat levesszük, mégis büszkék vagyunk.

[00:43:52]Az egyik a történelem, ami egyfajta múltbeli kérdés.

[00:43:56]Van maga a magyar nép, magyar emberek.

[00:43:59]Magyarországon ugye egy nagyon homogén nemzetről beszélünk.

[00:44:01]Van egy nyelvi homogenitás, van egy nagyon erős etnikai homogenitás, és nyilván erősebb vagy hogy mondjam, homog homogénebb magyar nemzet, mint mondjuk a különböző multikulturális országok Nyugat-Európában.

[00:44:16]És utána jönnek azok, amiket én nagyon kiemelnék.

[00:44:18]Az egyik a művészet és a kultúra.

[00:44:20]kiemelkedően erős Magyarországon a művészet és a művészetekkel és a kultúrával azonosított nemzeti büszkeség.

[00:44:27]Olaszországban hasonló egyébként.

[00:44:27]Tehát, hogy mik ezekre nagyon büszkék az emberek.

[00:44:31]És van egy másik, ez pedig az innováció.

[00:44:33]Az innovációt a magyarok kirobbanó többsége, más országokhoz képest kirobbanó többsége nevezte meg a Nemzeti büszkeség forrásának.

[00:44:40]Tehát az, hogy mi egy okos nemzet vagyunk, hogy a magyarok magyarok okosak.

[00:44:47]Ez talán az egyik olyan nemzetegyesítő erő, ami ami lehet a a mi egyedi azonosítónk.

[00:44:54]Mi az, amiben a a magyarok teljesen másként büszkék, mint mások?

[00:44:56]A Rubik kockától a Nobeldíjasainkon keresztül, az oszká díjasokon át az összes innovációnk, hogy az összes közhelyünk, hogy bemegyünk a forgóajtón, utolsónak mi jövünk ki előbb.

[00:45:08]a negatív gondolataink is akárhogy amikor valamiben kicsit csalafinták vagyunk vagy csalunk, akkor azt mondjuk, hogy megoldjuk okosba, ami egy teljesen más képzet, mintha ez valami okoskodás lenne, hogy egyébként adót csalunk.

[00:45:22]Szóval, hogy ez mind-mind ahhoz vezet, hogy a magyarok a kutatások alapján hihetetlen erősen gondolkodnak abban, vagy hihetetlenül erősen hisznek abban, hogy mi egy okos nemzet vagyunk.

[00:45:29]És ez azért fontos, mert ez a nemzeti büszkeségünknek a része valóban egy kitörési pont lehet az ország számára gazdaságilag.

[00:45:37]Tehát, hogy a az oktatás az nem csak egy szakpolitika, hanem egy nemzetépítő gondolat.

[00:45:43]Ezek azok, amikre lehet építeni, és ez azok, amiket mutatnak egyébként a kutatások is, hogy mi alapján lehetne Magyarországon egyszer a nemzeti érzést megerősíteni, és eközben egy haladó modern országot építeni.

[00:45:57]Még hadd térek vissza egy picit a történelemre, ami itt valóban a elég előkelő helyen szerepel, tehát amiről mi a műsor első felében beszéltünk.

[00:46:03]A Magyarország 2030 című könyvetekben ti magatok írjátok azt, és ugye innen származik részben a műsorunknak is a mottója.

[00:46:14]Ez így szól: Senki sem tart bennünket erőszakkal a múltban.

[00:46:17]Újra meg kell tanulnunk jövő időben gondolkodni.

[00:46:22]Szóval miért ragadtunk mi bele szerintetek ennyire a múltunkba vagy a történelembe?

[00:46:26]És mi tart fogva minket?

[00:46:29]Ennek nagyon-nagyon sok oka van és túl sok időt el is venne, hogyha végigrágnánk.

[00:46:32]Nyilván itt szerepet játszik az, hogy az egész nemzeti tematika az hogyan volt lefolytva 40 éven keresztül Magyarország megszállása alatt.

[00:46:40]Benne van az, hogy amikor megtörtént a rendszerváltás, akkor a pártoknak valódi társadalmi gyökerek nélkül vagy ezeknek a híján valamilyen fajta polarizációs eszközt kellett találniuk.

[00:46:51]És akkor ez a bizonyos nemzeti öncsonkítás, ez gyakorlatilag a rendszerváltás pillanatában beindult.

[00:46:56]Ezt látjuk a felmérésekből egyébként, hogy a szélsőséges polarizáció tekintetében a rendszerváltó országok összessége közül Magyarországon és Lengyelországon volt a legmagasabb ez a polarizáció már a kiindulóponton.

[00:47:06]Aztán ez szépen gyorsult, az ezret fordulótól kezdve még jobban felgyorsult.

[00:47:10]Tehát ez biztos, hogy biztos, hogy benne van, de egy kicsit benne van az is.

[00:47:14]És ez szerintem még fontosabb, és erről nagyon keveset beszélünk, hogy vannak-e közös álmaink.

[00:47:19]És mindenkitől elnézést kérek, nem szétfolyni akarok itt az asztalon, de nagyon fontos, hogy legyenek közös álmaink.

[00:47:24]A közös álmok azok, amik közgazdász nyelven szólva kollektív cselekvési problémákat meg tudnak oldani.

[00:47:30]Hogyan tudunk közös cél felé mozgósítani nagyon sokféle társadalmi helyzetű, világnézetű, nagyon sokféle élethelyzetben levő embereket, akiket egy dolog köt össze az, hogy állítólag mindannyian magyarok, de biztos, hogy mindannyian magyarnak vallják magukat.

[00:47:45]ilyen típusú közös elmúk utoljára az Európai Uniós, illetve a NATO csatlakozás volt, és nagyon szépen látszott az, hogy amikor volt közös cél, akkor a megosztott politikai elítés képes volt egy irányban működni.

[00:47:54]Ma már nem emlékszünk rá, de nagyon komplex szakpolitikai feladatokat kellett akkor megoldani a jogharmonizációval, a felsőoktatás reformjával, a nyugdíjrendszerreformjával satöbbel, satöbbivel.

[00:48:05]Az a probléma, hogy az euroatlanti integráció óta, amit egy kicsit már el is felejtettünk, ne felejtsük el, hogy Litvániában, Horvátországban mai napig megünneplik az európai, minden évben az Európai Uniós csatlakozásnak az évfordulóját, mi ezt így magunk mögött hagytuk.

[00:48:19]És a probléma az, hogy nincsen azóta közös pozitív jövőbemutató célunk.

[00:48:23]Nem tudjuk azt mondani, hogy a közös célunk az, hogy 2040-benre mi legyünk a legokosabb ország Európában, 2050-re mi legyünk a legzöldebb ország Euró, mindegy, hogy mi a jelen szó, de lenne valamilyen olyan közös cél, amiben nagyjából egyetért az ország egésze, és amire közösen lehetne büszkének lenni.

[00:48:41]Egy utolsó dolgot hadd mondjak ezzel kapcsolatban, csak az előző ábrán láthattuk azt, hogy Magyarországon a legmagasabba semmilyen büszkeségi forrást említeni nem tudok aránya.

[00:48:49]23%.

[00:48:49]Most ehhez képest mondjuk Svédországban, ami amire ugye úgy szoktunk gondolni, Tamás is ezt említette, mint ahol a nacionalizmus az nem annyira erős.

[00:48:57]Svédországban az emberek 56%-a a nemzeti büszkeség elsődleges forrásaként a politikai rendszert, az állam működését említi.

[00:49:07]Az, hogy nekünk van egy jó minőségű demokráciánk, az, hogy van egy jó minőségű közszolgáltatást nyújtó államunk, az, hogy a svéd jóléti államra mindenhol példaként tekintenek.

[00:49:15]Nem azt mondom, hogy próbáljuk ebben megelőzni a svédeket.

[00:49:18]Azt mondom, hogy tud lenni a az embereket közös célokért egyesítő nemzettudatnak egy forrása valamilyen pozitív küldetés.

[00:49:25]Ezt mondja is a szakirodalom, hogy létezik küldetésalapú, nem történelmi alapú vagy származási alapú, hanem küldetésalapú nemzettudat.

[00:49:33]És az utolsó mondatom ugye azt soha ne felejtsük el, hogy a 18-19.

[00:49:39]század fordulóján a magyar nemzettudat az küldetésalapú nemzettudatként született, csak sikerült azóta elrontanunk.

[00:49:46]említette Gábor az ünnepeket, és ez szerintem egy nagyon fontos, mint mint mint Csepe tengerben kép, hogy mit is gondolunk nemzeti öntudatként, mit is gondolunk nemzeti büszkeségként, mire gondolunk úgy, mint ami összetartani egy nemzetet.

[00:50:01]Ha végignézzük a magyar nemzeti ünnepeket, akkor ennek a túlnyomó többsége, nyilván olyan sok nincsen, de a túlnyomó többsége az valamilyen a szabadságáért harcoló nemzet képét mutatja, amit aztán valamilyen külső birodalom levert.

[00:50:15]Tehát a nemzeti ünnepeink az augusztus 20 kivételével, és ez nem egy fontos kivétel, az augusztus 20 kivételével az valamifajta vereség, veszteség, bukásnak az ünneplése, ami egy nagyon furcsa képzet, hogy megünnepeljük azt, hogy nem sikerült valami.

[00:50:32]Ehhez képest, ha megnézzük a közlő kutatásokat, hogy a magyaroknak hány százalék azonosítja a szabadsággal, a szabadság iránti vággyal, a szabadsági jogokkal a magyar nemzeti büszkeséget, akkor azt látjuk, hogy nagyjából ilyen 1-2%.

[00:50:47]Tehát miközben a nemzeti ünnepeink azok a szabadságról szólnának, vagy a szabadság elvesztéséről, a magyaroknak az első prőbbsége 98%-a számára a szabadság az nem egy legfontosabb érték.

[00:51:00]És ez egy nagyon furcsa, nagyon furcsa ellentmondás.

[00:51:04]Tehát ha valahol el lehetne kezdeni, vagy érdemes lenne újra gondolni azt, hogy mire vagyunk büszkék Magyarországon, vagy hogyan ünnepeljük a nemzeti büszkeségünket, akkor eleve kezdődhetne azzal, hogy valamifajta pozitív nacionalizmus gondolataként pozitív dolgokat ünneplünk.

[00:51:18]Ebből Szent István napja augusztus 20-a tökéletes, hiszen az a nemzetépítésről szólt.

[00:51:23]De jó pár ilyen napot találhatnánk a Magyar Tudományos Akadémia megszületésétől kezdve.

[00:51:30]egyébként akár még a kiegyezésig nagyon sok olyan dolgot lehetne vitatkozni, hogy mik azok, amikor a nemzet épült és olyan értékek mentén épült, amikkel a magyarok egyébként tudnak azonosulni, az innováció, az okosság, a tudás, és ne pedig azokat ünnepeljük, amikor éppen elbuktunk valami olyan értéket, amivel egyébként a magyarok nem is azonosulnak.

[00:51:49]Na most már mind a ketten utaltatok arra, hogy hogy közösség, közös cselekvés és hát egyáltalán, hogyha nemzetről akarunk meg egységről akarunk beszélni, akkor annak egy fontos része a közösség.

[00:52:00]viszont hol van ez a közösség, amikor tulajdonképpen a magyar társadalmat azt egy ilyen eléggé atomizált társadalomnak írják le szociológusok, amiben tulajdonképpen az ember maximá maximum a családjában működik, és ami azon túl van, az az nem érdekli, és azzal nem is nagyon foglalkozik.

[00:52:22]Szóval mi van, mik van mi van a mi közösségeinkkel?

[00:52:27]a mi közösségeinket szisztematikusan a különböző rendszerek szétverték.

[00:52:29]Tehát a kommunizmus szétverte azokat a közösségeket, amelyek a korábbi akár az arisztokráciától kezdve a korábbi társadalmi rendszerekben egyébként más országokban, hogy mjem strukturálisan szépen lassan az éve évszázadok során átalakult.

[00:52:49]Tehát megszűnt az a típusú közösség, ami ami nyilván a kommunizmus előtt volt.

[00:52:53]Korábban nyilván szétverték a polgárságot, legyen szó akár a zsidókról, akár a németekről.

[00:52:59]És most pedig egy olyanfajta különleges állapotban vagyunk, amikor nem ilyen szisztematikus szétverés van, de a politikai polarizáció az is a közösségek ellen szól.

[00:53:08]Tehát, hogy nagyon sok olyan hullám volt a magyar történelemben, ami ezeket a régi közösségeket szétverte.

[00:53:12]És itt hadd említsek meg egy újat, amiről keveset beszélünk, és egy picit más irányból szeretném megfogalmazni, mint általában szokás, hogy a Magyarországra egyébként kevéssé beszivárgott, de nyugat-Európában és Amerikában lévő identitás politika az ugyancsak a közösségek szétveréséről szól.

[00:53:28]Francisz Fukulujama íről nagyon-nagyon szépen, hogy az identitáspolitika az arról szól, hogy az én saját belső büszkeségem az fontosabb, mint a közösségnek az érdekei.

[00:53:39]Az, hogy én megéljem a saját büszkeségemet, az egy általános emberi igény, ami teljesen természetes, de ez szembemegy valamifajta közös céllal, akkor az szétveri a közös igényeket és a közös célokat.

[00:53:52]Tehát az identitáspolitika az ugyanúgy hat nyóval finomabb eszközökkel nyilván, és nem tudatosan.

[00:53:57]Nyilván, tehát hogy nem valamifajta rossz célból, de a végeredmény az ugyancsak a közösségnek a szétverése.

[00:54:03]Tehát a fontos az lenne, hogy hogy se nem a felülről jövő, se nem az arulról jövő apró szilánkokra törő közösségellenes mozgalmak nyerjenek teret, hanem hogy legyen meg az a fajta közös cél, amiről mi beszéltünk.

[00:54:18]Találjanak a közösség, magyarok közössége, vagy akár a kormány, vagy az állam olyan közös célokat, amelyekben lehet együtt hinni.

[00:54:26]Mi nagyon gondolunk, vagy nagyon hiszünk abban, hogy valamifajta okos nemzet fele való elmozdulás, amitől megtörtént akár a finneknél, akár az észteknél, az egyfajta nemzeterősítő és nemzetettségesítő irány lehet.

[00:54:41]Magyarországon még a ebben a szétaprózódásban és közösséghiányban az is kulcszerepet játszódott, ami részben egy jó hír, részben egy rossz hír.

[00:54:48]Ugye ez a polarizációs spirál, amit ki tudtam mondani elsőre, ez teljes egészével felülről zajlott.

[00:54:55]Tehát a szakirodalom nagyon szépen kimutatta azt, hogy nem az történt, hogy a pártok kielégítették a létező piaci igényt, és ráerősítettek az amúgy is létező polarizáció, hanem ezt felülről diktálták.

[00:55:05]Ugyanúgy, ahogy egyébként a nemzetudat születése is egy elit diskurzus volt a reformkort megelőző évtiben és a reformkornak az idején.

[00:55:14]Tehát azt akarom ezzel mondani, hogy miközben rossz hír az, hogy ez mennyire hatékonyan tudott zajlani, rossz hír az, hogy nem a nemzet nemzetnek vannak pártjai, hanem a pártoknak vannak különböző nemzetei, ami gátolja az erőinket.

[00:55:27]A közben jó hír az, hogy felismerhetjük ebben, hogy számít, hogy mit mondunk.

[00:55:32]Ugye, hogyha arról beszélünk, hogy a nemzettudatot tartalmilag meg kellene reformálni, ez Mész Miklósnak a a nagyon jó mondata 80-as évekből, aki sokat tudott erről a ennek a nemzettudatnak az árnyalatairól.

[00:55:44]Tehát hogyha azt mondjuk, hogy reformra szorul tartalmilag a nemzettudatunk, akkor nem arra gondolunk, hogy kell egy nemzettudatminisztérium, amelyik leírja azt tankönyvekbe, hogy mit kell érezned gondolnod akkor, hogyha a hazádra gondolsz.

[00:55:56]Ez arról szól, hogy felelősséggel tartozunk.

[00:55:57]a következő választáson túlmenő felelősséggel tartozunk azzal kapcsolatban, hogy mit mondunk erről a nemzetről, mit mondunk ennek a belső megosztottság megosztottságáról, mit mondunk a hosszútávú céljairól.

[00:56:09]És hogyha felismerjük azt, hogy ez ténylegesen egy erőforrás, ami tényleg nagyon alaposan dokumentáltan fel tudja szabadítani egy közösségnek a az erejét és a cselekvőképességét, akkor el lehetne jutni ahhoz a felismeréshez, hogy a következő választás megnyerésén túlmutatóan lehetne gondolkodni azon, hogy mit kezdjünk ezzel a közös nemzettudattal.

[00:56:27]És miközben ugye valóban nincs szüks nincs szükség semmilyen nemzetudat minisztériumra, vannak olyan szakpolitikai intézkedések, amelyek ezt a közösséghez való hozzáférést, a közösségnek a tudatát, a közösségnek az érzetét tudja erősíteni.

[00:56:46]Három ilyet hagy mondjak.

[00:56:46]Az egyik az az alapvetően, amivel kezdtem is a a társadalmi mobilitást.

[00:56:50]Tehát ha azt érzi egy közösség, hogy bárhova is születtem, bárhol is tartok éppen most az életben, bárhol is volt az én családom, nekem lehet sikerem ebben a közösségben, az erősíti a közösségérzetet, erősíti a nemzettudatot.

[00:57:08]Ha ezzel szemben az érzetem, hogy teljesen mindegy, hogy én mit csinálok, engem meghatároz az, hogy honnan jöttem, és úgy is lesznek a kiváltságosok, és lesznek azok, akik soha nem jutnak el egy egyetemre, akkor én nem érzem magamat a közösség tagjának, vagy vagy valamifajta részközösséget hozok létre.

[00:57:23]Tehát az egyik a társadalmi mobilitás, ami szakpolitikailag hihetetlen fontos.

[00:57:26]A második az az valamifajta bizalmi, társadalmi bizalmi tőkének az erősítése.

[00:57:33]Ugye sokat beszéltünk arról, hogy Magyarország alapvetően egy bizalomhiányos ország.

[00:57:36]Ha én nem bízok abban, hogy a másik magyar, akit nem ismerek, nem tudom mi a neve, semmit nem tudok róla, egyetlen egy dolgot tudok, hogy ugyanit él és ugyanúgy magyar az állampolgársága, és ugyanezt a nyelvet beszéli, ha én nem bízom abban, hogy ő is valami jót akar, és együtt tudunk dolgozni, akkor a nemzettudat az gyengül.

[00:57:54]Tehát ez a fajta bizalomerősítés, hogy én hiszek az intézményekben, hiszek a többi magyarban, ez hihetetlen fontos.

[00:57:58]És a harmadik az fel valamifajta olyan társadalmi integráció, ami arról szól, hogy a nemzettudat az nem a nem annak a megtesítés megtestesítője, hogy kit utálok, vagy kit akarok ebből kitaszítani, hanem a annak a az ereje, hogyha ő ugyan született, ugyanezt a nyelvet beszéli és az hasonló célokba hisz, akkor ő ugyanúgy magyar.

[00:58:20]Tehát hogyha az integráció, a mobilitás és a bizalom erősödik egy országban, akkor erősödik a nemzeti érzés is.

[00:58:27]Vannak-e a magyarságnak fokozatai, van-e magyar, magyarabb meg legmagyarabb?

[00:58:30]Most ugye itt most már akkor nem arról beszélünk, hogy egy múltbeli helyzetben ki volt a magyar, meg ki volt a magyarabb, hanem abban a helyzetben, amiről ti beszéltek.

[00:58:40]Tehát, hogy ki tud többet jobbat tenni egy országért.

[00:58:45]Szóval, hogy abban lehet-e így versenyezni a magyarságban.

[00:58:47]Látjuk azt a világban, hogy a folyamatosan minden országban újra gondolják azt, hogy mi a nemzet, ki a nemzet, mi a nemzet múltja, jelene és jövője.

[00:58:58]Ez egy nagyon izgalmas folyamat.

[00:59:00]Zárójelbe teszem, hogy egyébként nagyon furcsa az, hogyha Magyarországon a 30-as éveknek ezt a diskurzusát nézzük, tökéletesen beleillik a mai világba.

[00:59:08]Tehát, hogy mondat mondatszinten nem lehet felismerni, hogy mi az, amit 1934-ben mondott Német László, és mi az, amit tegnap írtál le te mondjuk az újságban.

[00:59:18]De zárójel bezárva.

[00:59:18]Nekem az az izgalmas, amikor politikusok úgy tudják újrafiniálni a kik vagyunk mi kérdéskörét, hogy pontosan azt a dihotómiát utasítják el, hogy mi vagyunk azok, akik akik ezen a határon belül vannak, amit mi most gyorsan meghúzunk és kizárunk belőle nagyon sokakat.

[00:59:33]És helyett azt mondják, hogy mi vagyunk azok, akik közös célok alapján, közös célok felé törekednek.

[00:59:40]A sokat emlegetett ilyen ilyen populista politikával való szembeszállásnak a legbeváltabb demokratikus receptje az pontosan az, amikor ilyen fajta módon próbálják nem csak újradefiniálni, hanem kinyitni a nemzetnek a fogalmát.

[00:59:55]Egy nagyon jó példa Szlovákiában a Zsuzsana a Csaputovának a kampánya, vagy nagyon jó példa annak idején a Ausztráliában a baloldali miniszterelnöknek a a nemzet definíciója.

[01:00:07]mind a ketten arra hajtottak, hogy a polarizáció, polarizáló, megosztó, kizáró jellegű ilyen nemzeti diskurzussal szemben egy olyan nemzeti diskurzust tudjanak felállítani, ami arról szól, hogy milyen közös célok felé haladunk.

[01:00:20]És nem azt mondja, hogy nem arról beszél, hogy ki az, aki nem tartozik ide, ki az, aki a mi ellenségünk, hanem arról beszél, hogy aki ezekkel a célokkal egyetért, akinek ezek a célok fontosak, és itt nagyon általános célokra gondolunk, azok velünk vannak, és azok egy irányba hajtanak velünk.

[01:00:35]Ö igen, velünk Magyarországon.

[01:00:38]Tamás említett nagyon sok példát.

[01:00:38]Ez az okos Magyarország felépítése.

[01:00:40]Ehhez hozzáteszem, hogy ez egy úttal egy gazdag Magyarország és egy lehetőségeket biztosító felépítése az nagyon jó alapja lehetne egy ilyen fajta narratívának.

[01:00:50]Van egy fogalmatok, az egyik anyagotokban olvastam, a társadalmi tőke.

[01:00:55]Tehát most valószínűleg nem használhatjuk a nemzet helyett a társadalmi tőke kifejezést.

[01:00:59]Bár majd ezt lehet, hogy megcáfoljátok.

[01:01:02]Csak magyarázzatok el, hogy ez milyen módon működhet akár egy kisközösségben, egy lakótelepi közösségben, egy falukösségben, vagy vagy országos méretekben.

[01:01:15]Ha az emberiség mindig egyedül atomizálva az együttműködés kultúrája nélkül próbált volna túlélni, akkor az első kartfogú tigris szét marcangolta volna.

[01:01:24]Mitől volt képes az emberiség legyőzni az nála sokkal erősebb kardfogú tigrist?

[01:01:29]Ez nyilván az együttműködésnek a kultúrája és abban annak a kultúrája és az abba való befektetés, hogy működjünk együtt, bízzunk a másikban, legyének közös céljaink és valamifajta koordinált módon fejlesszük azt a közös tudást, amire az emberiség összességében képes, annak érdekéből legyőz a kartú tigrist.

[01:01:49]Szóval, hogy ez a típusú együttműködés és ez a típusú gondolkodás az az, ami igazából a sikernek a kulcsa.

[01:01:58]És hogyha ez a típusú gondolkodás nincs meg egy kis közösségben, egy lakóközösségben, egy faluban, és amiről ugye mi most sokat beszélünk egy teljes nemzetben, akkor a kartfogú tigris fog győzni.

[01:02:07]Ha egy lakóközösség nem tud együttműködni, akkor a végén összeomlik a ház.

[01:02:11]Ahogy ezt egyébként nagyon sokszor látjuk sajnos Magyarországon, hogy és más országokban is nyilván, hogy ha nincsen egyfajta közös cél dolgozó lakóközösség, akkor omlik a homlokzat, beázik a tető és nem működik a lift.

[01:02:22]Ha ez a fajta együttműködésnek a kultúrája ez megvan, akkor akkor tudnak igazából ezek a közösségek sikert elérni, és minél többen vannak ebben a közösségben, annál nagyobb sikerekre képesek.

[01:02:35]Ez a társadalmi tőke fogalma.

[01:02:35]Ez az elmúlt 30 évben a társadalmiudományunknak az egyik kedvenc fogalma.

[01:02:40]Pontosan azért, mert nagyon sokféle történeti földrajzi kontextusban egy irányba mutatnak a tények.

[01:02:48]nevezetesen arra, hogy ahol a társadalmi tőke erős, vagyis vannak működő közösségek, nagyon sokféle tagolt közösségek, amelyek képesek összeállni és közös célokért dolgozni, adott esetben ellentartani egy külső vagy központi hatalomnak a saját érdekeit szem előtt tartva, tehát ahol erős ez a fajta társadalmi tőke, ott nagyobb gazdasági növekedést tudnak elérni.

[01:03:07]Tehát mind az, amiről beszélünk, szerintem látszik Tamáson is, meg rajtam is, hogy egyrészt érzelmi kérdés.

[01:03:10]az otthonosságról beszélünk, a mentális megállapodottságról, arról, hogy ami közeli, ami ismerős, az érzelmeket kelt bennünk.

[01:03:18]És ez nagyon jó így egyébként.

[01:03:20]De arról is beszélünk, hogy ezek pénzben, forintban kifejezhető erőforrások.

[01:03:24]Tehát, hogy a társadalmi tőke most csúnya közgazdasági szóval élve, és ez nagyon furcsa lesz, csökkenti a tranzakciós költségeket.

[01:03:29]Ez azt jelenti, hogy sokkal inkább gördülékennyé teszi a társadalomnak a működését.

[01:03:36]Nem kell egy szerződésben, mondok egy nagyon egyszerű példát, nem kell egy szerződésben 80 oldalon tisztázni azt, hogy hányféleképpen nem foglak téged átverni, mert van egyfajta bizalom és van egyfajta betyárbecsület abban, hogy nem kell mindent lepapírozni.

[01:03:49]Működni fog ez anélkül is, mert megbízunk egymásban, és mert mind a kettőnknek érdeke az, hogy a társadalom jól jól tudjon működni.

[01:03:54]És hogyha azt keressük, hogy mondjuk Észak-olaszország és Dél-Oroszország között milyen különbségek vannak, amik magyarázzák az ország két részének a nagyon eltérő fejlettségét, akkor például a társadalomtudósok arra szoktak rámutatni, hogy észak észak-olansországban történelmi okokból kifej kifolyólag sokkal erősebbek ezek a társadalmi dinamikák, ezek a középszintű és magasabb szintű közösségek.

[01:04:18]Nagyon kíváncsi voltam, hogy ebben a beszélgetésben a múltban ragadunk-e, vagy eljutunk valahogy a jövő felé, és hogy valami a jövőépítő magyar magyarságról valamit megtudunk-e, és nektek köszönhetően én azt hiszem, hogy megtudtunk.

[01:04:32]Úgyhogy nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok.

[01:04:36]Mi köszönjük szépen.

[01:04:38]Ha élőben kíváncsiak vagytok a műsorra, gyertek el március 19-én a budapesti Átriumba.

[01:04:43]Erről a részleteket megtaláljátok a videó leírásában.

[01:04:45]Ahhoz, hogy követni tudjatok minket, iratkozzatok fel a Telex YouTube csatornájára, és ha tehetitek, támogassátok ti is a Telexet.

[01:04:53]Köszönjük a figyelmet.

[01:04:56]Sziasztok!

[01:04:58]Állj ki a Telexért adód 1%-ával.

[01:05:00]Telex.hu/1%.

[01:05:03]Go!