Telex.hu 1:00:35

Negyvenéves kor körül sikerült tehetségessé válnom – Spiró György a Buksóban

interjúirodalomtörténelememlékezet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Negyvenéves kor körül sikerült tehetségessé válnom – Spiró György a Buksóban
tl;dr

Spiró György, a 80 éves magyar drámaíró és regényíró beszélget az 1986-os év naplójáról, amely az „1986-os év" című könyv alapjául szolgál. A beszélgetésből kiderül, hogy Spiró 40 éves korában érte el igazi tehetségét, és ezt az évét a Csernobil-katasztrófa, a Kádár-rendszer végnapjai, valamint a lengyel antiszemita támadás által kiváltott politikai támadás árnyékolta be. A naplóból született könyv nem egyszerű dokumentum, hanem a 40 és 79 éves Spiró György párbeszéde: az akkori feljegyzéseket később kiegészítésekkel, jegyzetekkel és névmutatóval látta el. A szerző szerint a vallástalan közegből származó írót a vallásos és misztikus témák (különösen a lengyel messianizmus) felé vezette az irodalmi ambíció, hogy teljes egészében megértse és ábrázolja hőseit. Spiró úgy látja, hogy a Kádár-rendszer alatt, minden nehézsége ellenére, egy hosszú és ritka békekorszak közepén dolgozhatott, amely lehetőséget adott az alkotásra – szerencse, amelyet szülei és nagyszülei nem kaptak meg.

A naplóból könyvé válás: műfaj és szerkesztés

Spiró György hangsúlyozza, hogy az 1986-os év nem egyszerű naplóközlés, hanem egy összetett szerkesztési munka eredménye. Az eredeti naplót 39 évvel később vette elő, és akkor döbbent meg, hogy érdekes, de számos „nyomdafestéket nem tűrő kiszólást" tartalmaz. Ezeket eltávolította, majd információkat kellett hozzáadnia, hogy az akkor fontosnak számító nevek, emberek és események érthetővé váljanak a későbbi olvasók számára. A könyv végül több szörösen is „megnyirbálva és hozzáírogatva" lett, Smála Alexandra névjegyzékével és jegyzetanyagával kiegészítve.

„Én a műfajának nem mertem azt adni, hogy napló, mert nem az, hanem ez egy beszámoló olyasmiről, amire én magam sem nagyon emlékeztem már utólag. Tehát itt tulajdonképpen két Spiró György beszél, a 40 éves meg a 79 éves, aki kiegészíti ezt az egész szöveget." *

A szerző nem kívánta megváltoztatni az akkori vélekedéseit, így a naplóban szereplő „hülyeségek" is benne maradtak – de ezek mellett olyan előrejelzések is vannak, amelyek később valóra váltak.

A Csirkefej: születése és kompromisszumok

A dráma Barta András felkérésére született, aki Spirót kérte fel a Katona József Színháznál a rendezésre. Azonban Spiró nem szereti a próbákat, és türelmetlen – nem értette, miért nincs kész az előadás már a harmadik próbán. A próbák sokáig nem voltak, bizonytalan volt a szereplőgárda és az előadás időpontja is.

A Csirkefej Gobbi Hildának íródott, aki azonban már nagyon beteg volt. Spiró nem gondolkodott idős színésznőkben, de Székely Gábor felkérésére vállalta. Az ötlet egy reggel jött, amikor macskája az ajtóra dörömbölt:

„Másnap reggel, hála a macskámnak, eszembe jutott a témája a csirkefejnek, mert volt egy macskám, és reggel dörömbölt az ajtóm enni kért. És akkor egy kicsit másnaposan, nagyon másnaposan fölébredtem, adtam neki ennél, és hirtelen bevillant a csirkefejnek az alapötlete, hogy van egy öregasszony, az én vagyok, van egy macskája és enni, és akkor fölakasztják a macskáját." *

Spiró két évig dolgozott a darabon, és a teljes társulatra írta meg a szerepeket, anélkül hogy a színészek tudták volna. A bemutatón hét perc örjöngő taps követte az előadást, és a szöveg megjelent a Színház folyóirat mellékletében – azonban ez nem jelentette az automatikus engedélyt az előadásra.

A szerző azonban kritikus volt saját munkájára:

„Mennybe megyek egy közepesbár tisztességes darabbal. Ez egy kompromisszum, egy előadható színészdráma, egy olcsó klasszicista, nem is az én világom. Legyen ez az utolsó alkalmazkodásom egy fennálló intézményhez és a formájához." *

Később azonban rájött, hogy a Csirkefej jobb darab, mint akkor gondolta, és hogy a költői lehetőség a nagyon kondenzált formákban is megvan.

A színház és az irodalom szabadsága: vita Babarcival

Spiró György és Babarci László között egy emlékezetes összecsapás történt 1981 augusztusában Bozsokon, egy fiatal drámaírók és színházi szakemberek találkozóján. Spiró azt állította, hogy a színházak lassúak, ómódiak és konzervatívak, nem reagálnak az új tendenciákra, míg az egyéni ember élénken reagál a társadalmi változásokra. Babarci felháborodott ezen, és azt bizonykodta, hogy a színház társadalmi intézmény, amely nem teheti meg, amit az egyéni szerző.

„A vitánk lényege az volt, hogy a Babarci érvei tökéletesen igazak. Ő azt mondta, hogy a színház kétszeresen társadalmi intézménye. Egyfel benne van a társadalomban, ahogy az író is persze, de önmagában is egy kis társadalom." *

Az összecsapás után Spirót Babarci dramaturgnak vette fel a kaposvári színházhoz, ahol 11 évig dolgozott – egy csodálatos időszak, amely nagyban befolyásolta pályáját. Spiró szerint a vita eldönthetetlen: hol az írót segíti az írói szabadság, hol pedig a színház nem teheti meg, hogy ne reagáljon a közönség érzékenységére.

A lengyel antiszemita támadás és annak következményei

Az 1986-os év naplójában központi szerepet játszik a lengyel történész, Jerzy Novák támadása. Novák a Tygodnik Powszechny katolikus hetilapban hosszú cikket közölt Spiró „XEG" (később „X") című regénye ellen, amelyben nyíltan cionistának és zsidónak nevezte az írót. Ez a támadás Magyarországon is megindított egy ellentámadást, és Spiró lett az a céltábla, aki 40 évvel a második világháború után elsőként volt nyíltan „lezsidózva" magyar közéleti kontextusban.

„Én voltam véletlenül kipéczve emiatt a lengyel őrület miatt, hogy 40 évvel a második világháború után elsőként nyíltan lezsidózzanak egy magyar állampolgárt." *

Spiró azonban soha nem volt erős zsidó tudattal rendelkező. Anyja azt tanította neki, hogy „pontosan olyan magyarok vagyunk, mint a többiek, de ha le zsidóznak, üssél." Ez a gyakorlati tanács jól szolgálta őt, és soha nem volt komplexusa a zsidó identitásával kapcsolatban.

A támadás azonban reális félelmeket keltett. Spiró már 1984 őszén látta az első antiszemita feliratokat egy Újpest-meccsen („Auschwitzba 84-be"), amelyet a BM-nek tulajdonított. Ez arra utalt, hogy a hatalom felülről gerjeszti az antiszemitizmust. Spiró később megbánta, hogy válaszolt a támadásra:

„Amit gondoltam, hogy válaszolni kell, azt rosszul gondoltam. Azt később megbántam. Nem kellett volna írni erről egyáltalán semmit." *

Később rájött, hogy senkit nem lehet meggyőzni az írásával, csak azokat lehet segíteni, akik hasonlóan gondolkoznak. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy Spiró vitába szállt ilyen módon – azóta nem teszi.

A lengyel antiszemitizmus történeti gyökerei

Spiró szerint a lengyel antiszemitizmus 1968-ból eredeztethető, amikor a Mickiewicz-dráma új bemutatójára hivatkozva a diákok tüntetéseit a zsidókra fogták, és körülbelül 600 lengyel zsidó felét kiűzték az országból. Ez a hagyomány nem volt olyan visszafogva, mint Magyarországon.

A támadás azonban nem volt véletlen. Spiró később rájött, hogy az MDF vezetői már akkor voltak jelen a Lengyel Intézetben, ahol őt támadták – emberek, akik pár éven belül miniszterelnökök, külügyminiszterek és MDF-vezetők lettek. Ez a későbbi politikai átalakulás előjele volt.

Az 1986-os év politikai kontextusa: Csernobil és a rendszer végnapjai

Az 1986-os év Spiró számára több okból is meghatározó volt. Egyrészt a Csernobil-katasztrófa közvetlenül érintette őt, másrészt a Kádár-rendszer végnapjaiban élt, amikor a politikai jövő bizonytalan volt. Spiró azt gondolta, hogy a terror fog jönni, nem az enyhülés:

„Én nagyon hálás vagyok a véletlennek meg a sorsnak, meg a nemzetközi politikának, hogy volt néhány évtizedünk, amikor én tovább dolgozhattam. Azért nem mindegy, hogy sors nem magától értetődő." *

A naplóban több kemény társadalomkritikai mondat található. Spiró azt írta, hogy a proletárdiktatúra akkor kezd „igazán tombolni", amikor az ideális kommunisták (akik még a polgári rend által nevelt emberek voltak) helyét az oportunista kommunisták veszik át. Ez a megállapítás később valóra vált.

Egy másik erős mondat:

„A söpredék nem középosztály, nem polgárság, nem értelmiség, nem parasztság, nem munkásság. Ennek a söpredéknek egyebe sincs hatalma." *

Spiró ezt 40 évvel ezelőtt írta, és úgy látja, hogy igazának lett. A Szovjetunió összeomlása után az utódállamok „borzasztó" fejlődésnek indultak.

A tehetség kérdése: 40 éves kor körül

Spiró György szerint 40 éves korában érte el igazi tehetségét. Ez nem azt jelenti, hogy született tehetség volt, hanem hogy nagy munkával el kellett érnie:

„Valószínűleg akkor voltam igazán tehetséges, hogyha valaki nem nagyon tehetségesnek születik egy bizonyos műfajban, hát akkor meg kell küzdeni a tehetségért. El lehet érni nagy munkával, és úgy éreztem, és így is volt valószínűleg, hogy akkora sikerült tehetségessé válnom." *

A tehetség nem állandó – erősen hullámzó. Vannak írók, akik az elején tehetségesek, majd ellaposodnak, vannak, akik csak az életük végén válnak jelentőssé (például Theodor Fontane, aki öregen írta meg az „Effit Briest"-et).

30 éves korában Spiró nagyon rosszul érezte magát, amit később a pszichológia a halálfélelem első nagy kitöréseként magyarázott. 40 éves korában azonban már nem volt olyan vészes, bár az életkor körül számos egyéb nehézség volt: nincs párja, bizonytalan az egzisztenciája.

A költészetről való lemondás

1986-ban Spiró abbahagyta a költészetet, mert rájött, hogy nem született lirikus. Az igazi lírai költő úgy gondolja, hogy ő maga a világ, és semmi más nem számít – de Spirót sokkal jobban érdekli az objektív külvilág, mint önmaga.

„Engem a világ, az objektív külvilág sokkal jobban érdekel, mint én magam. És addigra azért volt is néhány bizonyítékm, hogy engem ezek a nagy objektív műfajok, mint a nagyregény meg a dráma vonzanak igazán." *

Spiró szeretett szerepekben beszélni versekben, de a regényben és különösen a drámában a szerző nem igen van jelen – csak szereplőiben szétszórva. Ez sokkal jobban érdekelte.

A Jövevény/Messiások: a nagy munka

A naplóban központi helyet foglal el az a regény, amelyet eredetileg „Téboy könyvének" nevezett, majd később „Jövevénynek" és végül „Messiásoknak" hívott. Ez a munka Spiró számára létkérdés volt:

„Emiatt kell életben maradni. Ezt és ezt különböző módon megfogalmazod." *

A regény egy páratlan dologról szól: a lengyel messianizmusról, amely a 19. századi lengyel költők (Mickiewicz, Słowacki) körül alakult ki. Ezek a költők Párizsban egy szektát alapítottak, amelynek vezetője azt hirdette magáról, hogy ő a feltámadott Jézus Krisztus. Ez a misztikus hagyomány Magyarországon ismeretlen, de Lengyelországban, Franciaországban, Olaszországban és Oroszországban ismert.

„Ez az a messianizmus, amelyik megszemélyesítésekben gondolkozik. És nem ez a lengyel úr, Tovjanszki lett az első, aki ilyesmit hirdetett magáról, de például Sabataj Cvi, akinek jelentős szerepe van a zsidó történelemben, ő azt hirdette magáról, hogy ő a Messiás." *

Spiró tudta, hogy ez a regény nem lesz sikeres Magyarországon, de a lengyelek számára fontos lesz. Valóban: amikor lengyelül megjelent, a legnagyobb lengyel irodalmi díjat kapta érte. A lengyelek hálásak voltak, hogy egy magyar szerző írta meg ezt a történetet, amit ők 140 év alatt nem mertek megírni.

A regény megírásához Spirónak meg kellett tanulnia a vallásokat és a misztikákat, bár teljesen vallástalan közegben nőtt fel. Rájött, hogy ahhoz, hogy igazi mélyen ábrázolja hőseit, el kell sajátítania a hitvilágát:

„Amikor írtam ezeket az őrült figurákat ebben a jövevény regényben dokumentumok alapján, akkor rájöttem, hogy noha én teljesen vallástalan vagyok, és azóta se lettem vallásos, de azért elég könnyen elő tudom ezeket magamból hozni. Tehát megvan bennem a csíra, mert az emberiségben megvan a csíra." *

Spiró úgy gondolta, hogy amíg ezt a művet írja, védve van mindentől, de ha abbahagyja, lehet, hogy belehal. Ez az érzés később is megismétlődött más nagy munkáinál.

A Kádár-rendszer alatt: egy ritka béke

Spiró visszatekintve úgy látja, hogy az 1986-os év egy hosszú és ritka békekorszak közepén volt – olyan béke, amely Magyarországon soha nem volt ilyen hosszú. Szülei, nagyszülei és valószínűleg az utódok nem kaptak meg ilyen lehetőséget.

„Mint valami dokumentumféle erről a korszakról ez azért megérdemli, hogy megjelenjen egy könyvben, mert össze-vissza szoktak beszélni róla." *

Noha a béke is nehéz volt, és a politikai helyzet kiszámíthatatlan volt, Spiró mégis hálás a sorsnak, hogy dolgozhatott, küzködhetett, gondolkodhatott és alkothatott. Ez egy elképesztő szerencsés korszak volt, amely azonban nem volt magától értetődő.

A 40 éves Spiró jóslatai

A 40 éves Spiró azt írta, hogy „éltem 40 évet, volt benne jó is. Minek ez az egész? Most már csak rossz jöhet, egyre rosszabb." Azonban ez a jóslat csak részben vált be. Sok minden másképp alakult, és Spiró sok mindenben egyetért az akkori önmagával, de nem minden jött be.

A 79 éves Spiró szerint a 40 éves verzióban sok helyes megállapítás van, de a történelem nem olyan egyenes vonalon haladt, ahogy akkor gondolta. Azonban az alapvető társadalomkritikai megállapítások (a söpredék hatalomra kerülése, az értelmiség visszaszorulása) valóra váltak.

A naplóírás mint terápia és dokumentum

Spiró hangsúlyozza, hogy a naplóírás nem volt számára szokásos gyakorlat. Az 1986-os év naplóját azért kezdte el, mert a Csirkefej próbanaplóját akarta vezetni, de végül egy sokkal szélesebb dokumentummá vált, amely az év összes eseményét, gondolatát és küzdelmét rögzítette.

A könyv végül egy olyan dokumentum lett, amely az 1986-os év politikai, személyes és alkotói állapotát rögzíti – egy olyan korszakot, amelyről „össze-vissza szoktak beszélni", de amely Spiró szerint dokumentálásra érdemesnek bizonyult.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Repet Kályhámon Macska ül" – az átirat alapján ez József Attila félversora, amely a könyv címéül szolgál; az ASR-ben néhány helyen torzult, de az összefüggésből világos
  • „Babarci László" – az átiratban többféleképpen szerepel (Babarcit, Bavarci), de az összefüggésből egyértelmű, hogy ugyanarról a kaposvári rendezőről van szó
  • „Jerzy Novák" (lengyel történész) – az átiratban „Hérső Novák" és hasonló torzulások, de a kontextus alapján azonosítható
  • „Tovjanszki" – az átiratban többféleképpen írva, de a lengyel messianista vezetőre vonatkozik
  • Néhány helyen az ASR „söpredék" helyett más szót ismert fel, de a kontextus alapján egyértelmű az értelmezés
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Nem arról volt szó, hogy eltitkolták volna, hogy mi úgynevezett zsidók vagyunk.

[00:00:04]Anyám azzal küldött az általános iskolába, akkor mondta először, hogy micsoda, hogy ö ö György vett tudomásul, hogy mi zsidók vagyunk, ami azt jelenti, hogy pontosan olyan magyarok vagyunk, mint a többiek, de ha le zsidóznak, üssél.

[00:00:21]Ezt mondta anyám, mielőtt hat évesen általános iskolába mentem.

[00:00:24]De én jól jártam ebből a szempontból, mert nekem soha ilyen komplexusom nem volt.

[00:00:29]Na most az, hogy ugyanolyan magyarok vagyunk, mint a többi, hát ez nem zsidó álláspont, mert ebben nincs benne az az alapvetően fontos zsidó meggyőződés, hogy a zsidók a kiválasztott nép.

[00:00:41]Hát mi nem voltunk kiválasztottak.

[00:00:44]Én rögtön megkaptam, hogy nem vagyunk azok.

[00:00:48]Ugyanolyan vagyunk, mint bárki más, ami nagyon jót tett az én egómnak.

[00:00:51]voltak és vannak olyan magyar írók, akik ezt nem így ö ö kapták meg hagyományként, sőt váratlanul szembesültek azzal, amit addig elhallgattak előlük, és ez komoly problémát okozott nekik lelkileg.

[00:01:15]Vendégem Spíró György, akivel új a Repet Kályhámon Macska ül, az 1986-os év című könyvéről beszélgetek.

[00:01:22]A kötet a szerző talán legszemélyesebb könyve.

[00:01:24]Eredetileg a Csirkefej című dráma próbanaplójaként kezdte írni, de végül a színházi bemutató csak egy szál vagy űrügy lett az 1986-os év eseményeit feldolgozó történetben.

[00:01:37]Egy 40 éves író életközepi és alkotói válságának naplója ez.

[00:01:42]Háttérben a bomló kádárrendszerrel és a csernobli nukleáris felhővel.

[00:01:45]Az új kötet így egyszerre válik egy nehéz alkotói folyamat dokumentumává és egy történelmi fordulópont előtti állapot lenyomatává.

[00:01:55]Mit gondol ma az idén 80 éves Spíró György a 40 évvel ezelőtti Spíró jóslatairól és meglátásairól?

[00:02:00]A folytatásban kiderül.

[00:02:03]Amikor ezt a beszélgetést felvesszük, még fiatal 70-es vagy, de amikor a nézők látják, akkor már betöltötted a 80.

[00:02:13]születésnapodat.

[00:02:15]Neked ezek a kerekévfordulók fontosak egyébként?

[00:02:18]Hát 30 körül ö ö nagyon rosszul éreztem magam.

[00:02:24]De ezt a, mint kiderült, a pich pszichológia leírja, hogy 30 éves kor körül jön az első nagy halálfélelem, és aztán elmúlik.

[00:02:35]És a 40 az nem volt, az már nem volt olyan vészes, mert ebben a könyvedben azért az az derült ki számomra ebből, hogy hogy mégis egy ilyen korszakhatárnak élted meg a magánéletedben is, meg egy csomó minden számvetést tartottál, összegeztél.

[00:02:49]Ö de maga a kerek 40 az ezek szerint akkor nem volt fontos.

[00:02:55]Nem az volt fontos, hanem a mindenféle külső körülmények, amelyek úgy alakultak, hogy hát nehézzé tették akkor az életemet, de de magával az életkorral nem volt gondom, mert ez többször előfordul az a fordulat is, hogy itt vagyok 40 évesen és nincsen párom és bizonytalan az egzisztenciám, és egy csomó mind.

[00:03:15]Tehát sokszor leírtad ezt, mintogyha mintogyha eljutottál volna egy pontig, ahol ahonnan ez már nem tartható.

[00:03:24]Nem úgy gondoltam, meg úgy is szokott lenni, hogy 40 év körül a legtermékenyebb az ember, hogyha szellemi műfajban dolgozik.

[00:03:31]Öö ez valószínűleg így is volt.

[00:03:34]Ö tehát valószínűleg akkor kapcsoltam a legjobban, mármint hogy a az agyban kiépültek addigra ö vagy kiépítettem addigra azokat a kapcsolatokat, amelyek aztán még üzemeltek egy ideig.

[00:03:51]És valószínűleg akkor voltam igazán tehetséges, hogyha valaki nem nagyon tehetségesnek születik egy bizonyos műfajban, hát akkor meg kell küzdeni a tehetségért.

[00:04:02]El lehet érni nagy munkával, és úgy éreztem, és így is volt valószínűleg hogy akkora sikerült tehetségessé válnom.

[00:04:15]És hát nem lehet tudni, hogy az meddig tart.

[00:04:16]Ugye úgy szoktuk gondolni általában, hogy a tehetség az valami adott és állandó.

[00:04:24]De hát hogyha megnézzük a a jelentős művészeknek az életrajzát, hát bizony az erősen hullámzó.

[00:04:32]Van, aki a közepén hozzá létre, van aki az elején, és aztán ellaposodik, van aki a legvégén, és addig nem volt jelentős.

[00:04:39]Vannak ilyen regényírók, akik korábban nem is regényt írtak.

[00:04:42]Theodor Fontánne a a kedvenc példám, aki így öregen írta meg az efibet.

[00:04:51]Úgyhogy nagyon furcsa pályák vannak.

[00:04:51]És például az a regény, amin akkor dolgoztam, annak Mickvics, ugye a nagy lengyel költő és drámaíró, a főhőse.

[00:05:02]Hát bizony a Mickijevics akkor már abbahagyta, amikor a legényem kezdődik a költői működését.

[00:05:10]Egyrészt azért, mert van olyan fordulat, amikor egy jelentős művész, vagy egy nagyművész átmegy vallási prédikátorba és szektavezérré.

[00:05:22]Ez a lengyeleknél elég gyakran előfordult még a 20.

[00:05:23]században is Grotoski például de olyan is van, hogy kimerül és akkor érzi, hogy nem kell több verset írni, és nem ír több verset a Mickev és nem is ír többet.

[00:05:36]Bár erre a ez a könyv nem reflektál, de nagyjából ez volt az az életkor, amikor fölhagytál a költészettel te is.

[00:05:45]1986-ben abbahagytam, igen, de ez azért volt, mert ráébredtem két dologra.

[00:05:50]Az egyik az, hogy nem vagyok született lirikus.

[00:05:54]Tehát egy igazi lírai költő úgy gondolja, hogy ő maga a világ, és semmi más nem számít.

[00:06:03]És hát akkor ő ő ő csinálja teljesen elvakultan, és nem tudom, ő ő Petőfi ilyen volt, Adi volt, nagyon sokan ilyenek voltak, óriási költők.

[00:06:18]De én úgy éreztem, hogy engem a világ, az objektív külvilág sokkal jobban érdekel, mint én magam.

[00:06:27]És addigra azért volt is néhány bizonyítékm, hogy engem ezek a nagy objektív műflyok, mint a nagyregény meg a dráma vonzanak igazán.

[00:06:38]És nagyon szerettem szerep ö ö ö ö ö ö ö ö verseket is írni.

[00:06:42]tulajdonképpen nem magamat fejeztem ki úgymond, hanem belehelyezkedtem bizonyos szerepekbe és azokba ö nagyon szerettem működni, de hát a regényben és pláne a drámában a szerző nem igen van jelen, hanem a szereplőiben van szétosztva, és nagyon szerettem olyan alakokat fölépíteni, akiknek az égvilágon semmi közük nem volt ahhoz, aki én vagyok.

[00:07:11]Azt hiszem, hogy ez a könyved, ami egy naplónak indult, az alapja egy napló, a nem meglepő módon a talán a legszemélyesebb könyved, mert ebben az időszakban ugyanírtál elég személyes novellákat, amelyek aztán az álmodtam neked kötetben jelentek meg, de az ott mégse te vagy a beszélő, hanem egy valaki, aki aki ott beszél, ez pedig deklaráltan te vagy.

[00:07:31]Ö, de közben ez mégsem egy egyszerűen egy dokumentum elővétele, hanem hanem ezzel még csináltál valamit ezzel a könyvvel.

[00:07:42]Szóval mi ennek a műfaja?

[00:07:44]Hát nem napló.

[00:07:44]Mert a napló az azt jelentette volna, hogy szó szerint közli az ember, amit akkor írt.

[00:07:49]Na most miután 39 év után elővettem és megnéztem, hogy ez micsoda, közben nem néztem meg.

[00:07:56]Ö ö ö ö meglepett a dolog, hogy érdekes, ez volt az egyik.

[00:08:02]Na de hát tele volt nyomdafestéket nem tűrő kiszólásokkal, hát azokat kivettem belőle, meg kiszeresztettük belőle, mert hát az nem tartozik az olvasóról.

[00:08:16]Tehát ha már kiadjuk, akkor azért az ne maradjon olyan.

[00:08:20]A másik pedig, hogy időnként hozzá kellett írni információkat, amelyek nélkül a a leírtak nem lennének érthetők.

[00:08:29]És miután eltelt jó néhány évtized, hát egyrészt fölnőttek olyanok, akik akkor még nem is születtek meg, de hát nem is emlékszünk mi magunk sem olyan részletekre, meg olyan emberekre meg olyan nevekre, amelyek akkor elég fontosak voltak és szerepeltek a kéziratban.

[00:08:49]Úgyhogy ez többszörösen is ö meg lett nyirbálva és hozzá lett írogatva, és aztán jegyzet anyag került hozzá, meg névjegyzék Smála Alexandra jóvoltából.

[00:09:02]Hát sok minden történt ezzel.

[00:09:04]Úgyhogy én a műfajának nem mertem azt adni, hogy napló, mert nem az, hanem ez egy beszámoló ö olyasmiről, amire én magam sem nagyon emlékeztem már utólag.

[00:09:18]Tehát itt tulajdonképpen két Spiró György beszél, a 40 éves meg a 79 éves, aki ha kiegészíti ezt az egész szöveget.

[00:09:29]Nem nagyon beszél a 79 éves, tehát úgy nem óhajtottam a magam nézeteit, az akkori vélekedésemet meg másítani.

[00:09:39]És hát azok a hülyeségek, amiket akkor gondoltam, azok benne vannak.

[00:09:42]Hát az a reális, az az igaz, hogy akkor éppen azt gondoltam, hogy mindjárt meghalok.

[00:09:48]Hát szemen láthatólag akkor nem haltam meg mindjárt.

[00:09:52]Meg sok minden következtetés van benne, ami nem jött be, de van egy csomó minden, amit már előre érzékel.

[00:10:01]Ezekből majd párat szeretnék majd én is végigvenni.

[00:10:03]Csak még a műfajhoz tartozik, hogy ez eredetileg próbanaplónak készült volna.

[00:10:08]Egyáltalán így ezzel vetted rá magadat, hogy regisztráld, hogy mi történik veled, de nagyon hamar kiderül a szövegből, hogy ez minden lesz, csak nem a csirkefej című drámádnak a próbalaprója.

[00:10:17]Annál is inkább, mert ha jól értem, egyáltalán nem jártál próbákra.

[00:10:23]Nem, én nem szeretek próbákra járni.

[00:10:23]Én türelmetlen vagyok, és nem értem, hogy miért nincs kész az előadás már a harmadik próbán.

[00:10:31]Szóval ezt ezt én nem tudom fölfogni.

[00:10:35]Ezért nem is vagyok igazán hát se rendezőnek nem való vagyok.

[00:10:37]Meg egyáltalán nem úgy vagyok én színházi ember, mint akik ott élnek és imádják a próbákat.

[00:10:44]Én nem imádom a próbákat.

[00:10:44]Ö külső felkérés volt Barta András kért föl rá, hogy vezessek, amikor meghallotta, meg nem ismerte a szöveget sem, a darab szövegét, csak hogy lesz egy ilyen a katonzs színházban.

[00:10:57]Na most hát aztán kiderült, hogy egyáltalán nincs garantálva, hogy lesz ez az előadás.

[00:11:04]És akkor húzódott.

[00:11:04]Sokáig nem is voltak próbák.

[00:11:08]Nem lehetett tudni, hogy ki játssza, hogy játsza, mikor tudnak próbálni, és akkor elcsúszott őszre.

[00:11:14]De közben olyan érdekes dolgok történtek, amelyeket ha már elkezdtem ezt a naplót, akkor följegyeztem, és így egy furcsa dolog lett belőle.

[00:11:22]És hát hol a csirkeferől van szó, hol Csernobilról van szó, ami engem akkor közvetlenül érintett.

[00:11:33]Hol pedig arról a műről, amit éppen szerettem volna írni, csak akadályokba ütközött az anyaggyűjtés.

[00:11:38]Ez a ebben a könyvben a Téboy könyvének nevezett valami.

[00:11:45]Később jövevény később a jövevény lett belőle, és még később messiások címmel jelent meg utoljára átírva.

[00:11:54]És hát nem tudtam a az anyagokhoz hozzájutni, miután kitiltottak a lengyel könyvtárakból meg archívumokból, és akkor más módon kellett összeszedni az anyagokat.

[00:12:04]Mielőtt belemennénk egyesével a tárgyakba, a csirkefejtől a a jövényig, egy kicsit beszéljünk a címről, mert ezt úgy valahogy Mandinerből kaptad meg ezt a címet.

[00:12:13]Ez eredetileg József Attila versor, ez a rep vagy félversor, Repet Kályhámon Macska.

[00:12:18]De te nem József Attillától vetted, hanem egy kritikából, amit a generációdról írtak.

[00:12:26]Babarci László adott egy interjút, nagyon nehezen vették rá, és egy évig könyörögtek neki, amíg végül is írt egy szöveget.

[00:12:35]nem szeretett megnyilvánulni ilyen módon a nyilvánosságban, és abba ír ő a fiatal drámaírókról is ír, többek között rólam is ír.

[00:12:47]És ő említi ebben a mozgóvilágban megjelent szövegében, hogy mi egyszer nagyon összevesztünk.

[00:12:57]Ez egy emlékezetes epizód volt az életemben, sőt aztán komoly következményei lettek.

[00:13:02]Én a Babarcit úgy igazán nem ismer, látásból ismertem, meg mint fiatal színekus jártam vidékre a 70-es évek elejétől, és akkor többek között Kaposvárott is nagyszerű előadásokat láttam.

[00:13:15]Ő ugye 72-be került oda főrendezőnek, és aztán 78-tól volt igazgató.

[00:13:24]És volt egy fiatal drámaírók és fiatal színházi zziakról szóló találkozó Bozsokon.

[00:13:35]Ezt 81.

[00:13:35]augusztus végén rendezték, és engem is meghívtak, és hát ott ö mondtam egy eléggé elkeseredett szöveget arról, hogy hát micsoda dolog, hogy nem játsszák a fiatal drámaírókat, meg micsoda dolog ez, meg hogy rosszul teszik a színházak, mert ugye az egyes ember az benne él a társadalomban, és nagyon élénken reagál azokra a dolgokra, amelyek újak, új tendenciákra.

[00:14:04]Bezeg a színházak azok nem reagálnak, lassúak, ómódiak, konzervatívak, mindenféle.

[00:14:13]Babac is ott ült, és hát borzasztóan fölháborodott ezen a szövegen, és azt bizonykodta, hogy a a az írók nem tudnak semmit, de bez a színház az társadalmi intézmény.

[00:14:26]Majdnem ölrel mentünk, és véletlenül úgy alakult, hogy miután elmondtam a szövegemet, nekem vissza kellett utaznom Pestre sürgősen.

[00:14:36]De ezt nem tudták, és azt hitték, hogy halálosan megsértődtem, meg izé.

[00:14:42]Na most eltelt néhány hét és október eleje és hát az első kaposvári bemutató ősszel és hát mi feleségem le szoktunk menni a kaposvári előadásokra és nagyon erősen tűnődtem, hogy menjünk vagy ne menjünk, hogy baj lesz belőle vagy nem lesz baj belőle, mert hát tüzel okádott a bavarci.

[00:15:04]Akkor lementünk, előbb értünk oda Trabbant izé két és fél óra.

[00:15:10]Jó.

[00:15:10]És mentünk a az akkor még eredeti állapotába levő ilyen lerobbant, sötét pincehelységbe az volt a klub.

[00:15:17]És jött szembe a babarci, és így türkötte föl, ahogy szokta izgatottal a az iguját.

[00:15:25]És izé is meglátott, hogy gyere ki mondta.

[00:15:29]És hát én ilyenkor kimegyek.

[00:15:29]Ugye ez azt jelenti, hogy fölmegyünk és veregszünk.

[00:15:35]ö nyilván agyon vert volna, mert hát nagyon erős, nagyon izmáz volt, de hát én szoktam ilyenkor verekedni, és mentünk kifelé, de nem fölmentünk a porta elé, hanem belökte a a tévszobának az ajtaját, ami ott volt a klubnak a bejáratába.

[00:15:55]Bementünk, bezárta az ajtót, és azt mondta, gyere ide dramaturgnak.

[00:16:00]Mondtam, jó.

[00:16:02]És kimentünk.

[00:16:02]Így kerültem oda dramaturgnak 81 végén.

[00:16:08]Hát ez egy nagyon mulatságos és hát nagyon fontos epizód volt az életemben, mert hát attól kezdve 11 évig ott voltam dramaturg, és hát csodálatos időszak volt, és ö nagyon-nagyon ö jókat dolgoztam én ott Kaposvárat, egyrészt a nagyszerű rendezőkkel.

[00:16:26]Hát akkor ott volt ugye a Babarci Aser gazdag gyullagottár Péter ács János Hát az volt az ásnak a a a nagy korszaka.

[00:16:41]Nekem még nem volt részem Amara előkészítésében.

[00:16:43]Azt az őrsi írta azt a szöveget, meg együtt dolgoztak rajta.

[00:16:46]A 81 végén mutatták be.

[00:16:48]Én csak 82 elején, amikor már ott voltam társulati tag, akkor láttam, és hát utána megnéztem 20-szor, meg hát csodálatos ebadás volt.

[00:16:59]Meg egyáltalán hát nagyszerű színészek és nagyszerű banda volt.

[00:17:01]És hát ez a 11 év ez ez nagyon fontos 11 év volt az életemben, és azon kívül hagytak dolgozni.

[00:17:10]ebben a könyvben, ami a 86-os évet dolgozza föl, tulajdonképpen két fő szinterünk van, Budapest, illetve Kaposvár kettő közötti autóutakkal összekötve.

[00:17:20]Ugyanakkor itt egy fontos helyszín, egy másik színház, a Katona József színház, ami akkor még mindig egy elég új játszóhelynek számított, ahol vagy lesz csirkefej, vagy nem, ugye innen indul a történet.

[00:17:33]Te a csirkefejet direkt Gobbi Hildának írtad, hogyha jól sétál, legalábbis úgy, mint ahogy Major Tamásnak előtte a az imposztort.

[00:17:41]Tehát, hogy nem a társulatban gondolkodtál, hanem ebben a a a hatalmas színésznőben, akinél nem lehetett tudni, hogy elbírja játszani.

[00:17:52]Igen, a felkérés úgy szólt, hát ugye az imposztorra ö major Tamás személyesen félt kért föl, hogy írjam meg neki Boguszlovacki szerepét színpadra, és akkor azt 83-ba be is mutatták, és öpztor bemutatójának a bankettjén kérte ö meg Székely Gábor, hogy Gobbinak is írjak egy ilyen szerepet, ami hát Hát engem váratlanul élt, mert hát nem gondolkoztam én idős színznőben.

[00:18:26]És másnap reggel, hála a macskámnak, eszembe jutott a a témája a csirkefejnek, mert volt egy macskám, és reggel dörömbölt az ajtóm enni kért.

[00:18:37]És akkor egy kicsit másnaposan, nagyon másnaposan fölébredtem, adtam neki ennél, és hirtelen bevillant a csirkefejnek az alapotleta, hogy van egy öregasszony, az én vagyok, van egy macskája és enni, és akkor fölakasztják a macskáját.

[00:18:53]Az enyémet nem akasztották föl.

[00:18:56]Ö.

[00:18:56]És hát akkor két évig dolgoztam a darabon.

[00:19:00]Ö de ez nem volt olyan egyszerű, mert ö hát menet közben egyrészt sok minden kiderült, kiderült a számomra, hogy hogy kell ezt a darabot megírni.

[00:19:12]Kiderült, hogy csak a mába lehet elképzelni.

[00:19:15]És miután adva volt a katonus színház, amiről ők nem tudtak, nem tudták, hogy írom, kiosztottam a szerepeket, úgyhogy mindenki azt a szerepet játszotta aztán, amit megírtam neki, de az imposztornál is így volt, hogy nem tudták, hogy írom, de kiosztottam a szerepeket, és ők játszották.

[00:19:35]Tehát egy létezőt egész társulatra írtam a darabot, ami nagyon-nagyon segíti az embert.

[00:19:40]Óriási segítség, ha elképzelem a színészeket, és ők hozzák magukat, anélkül tudnánk, de közben kockázat is, mert a jövendő rendező még nem biztos, hogy egyet fog veled érteni.

[00:19:51]Igen, de egyetértett.

[00:19:51]Egyetértett.

[00:19:51]Ez érdekes volt, hogy hogy amikor az imposztors szereposztását csináltuk a Zsambékval, akkor egyetlen ö ö szereplő lett más, mint amit én is gondoltam.

[00:20:02]Ö öbi hidára gondoltam már a imposztorba, de azt mondta Zsambik, hogy túl rövid a szerep, úgyhogy azt nem lehet a Hidlának adni, úgyhogy Máté Ezsé lett nagyszerűen.

[00:20:17]Ö és hát itt meg az történt, hogy én nem tudhattam, hogy Gobbi nagyon beteg volt már.

[00:20:24]És akkor elkezdődött ez a ez a tűnődés, hogy bírja, nem bírja, odaadják neki, ne adják.

[00:20:31]És akkor fölmerült egy csomó más név.

[00:20:35]Ö.

[00:20:35]És aztán érdekes módon az egyik egyikük, aki fölmerült Gobbi Hilda halála után egy év kivárással eljátszott a Törőcsik Mari, ami hát egy elképesztő hőstett volt a Töröcsik Mari részéről.

[00:20:50]Egyrészt azért, mert a szerepnek az a neve, hogy Vénasszony.

[00:20:55]És Törőcsik Mari, amikor ezt eljátszotta, 55 éves volt.

[00:20:57]Hát azért nálunk 55 éves színésznők még jóját szoktak játszani.

[00:21:04]Szóval ez ez hihetetlen volt.

[00:21:04]Másrészt tudta a Törőcsík, hogy miután készült egy fölvétel, tévfölvétel Góbi Hildával, hogy vele már nem fog készülni.

[00:21:13]nem is készült, és hát remekül eljátszotta ő is, úgyhogy ez ez nagyon nagy dolog volt a részéről, de elég az hozzá, hogy tulajdonképpen a létező társulatra írtam, és azért benne volt a az agyamban a Gobi Hilda, csak akkor már nagyon beteg volt.

[00:21:31]Hogy mennyire beteg volt az mi akkor nem is tudtuk.

[00:21:35]Ugye Gobi Hildának itt van egy, hogy mondjam, művészeten kívüli jelentősége is, hogy az ő tekintélye kapcsolati hálója az valamiféle védernyőt is jelentett volna a darab fölött.

[00:21:46]Vagy hát végül is az is lehet, hogy jelentett.

[00:21:51]És végül is arról szól ez az egész történet, hogy az utolsó pillanatig nem lehet tudni, hogy most ezt be lehet mutatni vagy sem.

[00:21:57]Ö jó lehet ez megjelent még abban az évben a színház foyirat mellékleteként amire az ember azt gondolná, hogy ez már tulajdonképpen egy engedély, ha már megjelenhetett, de az derül ki nálad, hogy tulajdonképpen még ez se számított.

[00:22:13]Nem feltétlenül ö azt jelenti, hát az jó, hogy megjelent a szöveg.

[00:22:19]Hát ö és ez nyilván Boldizsár Iván kapcsolatainak volt köszönhető, aki névlegesen, nem ő szerkesztette a színház című lapot, de mégis névlegesen ő volt a szerkesztője.

[00:22:33]ö ö ö ö ö ösaiök Mária volt a valóságos szerkesztő, aki hát nagyon-nagyon tisztességes, rendes ember volt és igazán nagyon segítette egyrészt a fiatal színi kritikusokat, másrészt pedig nagyon becsületesen az új törekvések mellé állt.

[00:22:52]Úgyhogy ő tulajdonképpen egy ügyintéző volt valahol, és úgy került a a laphoz, és Munkáskáder volt, remek ember volt, nagyszerű ember volt és nagyon sokat köszönhettünk neki, de önmagában az, hogy valami megjelenik, az még nem jelentette azt, hogy a színházba is el lehet játszani.

[00:23:12]Hát például Vörös Sándornak a Két fejű Fenavad című drámája, ugye az első felvonás az megjelent a a jelen korban Pécset valamikor a 70-es évek elején.

[00:23:27]Hát a második részt már betiltották, és akkor színházba hosszú évekig nem engedték játszani.

[00:23:31]Meg egyáltalán Vörös Sándor darabokkal mitig baj volt, ugye.

[00:23:37]Később azért lett baj, mert túlságosan jók és nehéz őket eljátszani.

[00:23:39]Na de hát cenzúrálisan baj volt velük.

[00:23:42]És egyáltalán ez a ez a színházi cenzúra ö ö ö ö ö ö ö ö ö ö ö ö h h h h h hát úgy látom visszamenőleg, hogy túlságosan nagy szerepet tulajdonítottak a színháznak, amelyik népszerű műfaj volt persze hát a filmnek még nagyobbat, úgyhogy ezekben a műfajokban erősebb volt a cenzúra, mint az irodalomban.

[00:24:08]Mintogyha kicsit azt is jelentettem, ami megjelent, hogy előre odadobták a cenzúra meg a kultúrpolitika elé.

[00:24:12]meg lehetett tudni, hogy mi van benne, és akkor még még az is lett, hogy növelte a kockázatot.

[00:24:19]Ugyanakkor ami ami számomra nagyon érdekes, hogy ezt a darabot már ebben a pillanatban te elengedted.

[00:24:27]Annyira a regényen dolgoztál, hogy igazából túl sok jó szavad ebben a naplóban nincsen a csirkefejről.

[00:24:32]Sőt elég kritikus vagy.

[00:24:35]Azt mondod, hogy ez egy kompromiszum, egy előadható színészdrámas, színhely, egy színhelyes, olcsó klasszicista, nem is az én világom.

[00:24:43]legyen ez az utolsó alkalmazkodásom egy fennálló intézményhez és a formájához.

[00:24:49]Ez tényleg ennyire elvágólagosan azt gondoltad, hogy hogy ez már egyfajta megalkuvás?

[00:24:54]Igen, így gondoltam.

[00:24:56]Na, aztán később még klasszicistább darabokat írtam, amelyek között szerintem vannak jók is.

[00:25:06]Ez érdekes, mert én, mint színházidegen drámaíró képzeltem el a drámaírást, és sokáig úgy is műveltem.

[00:25:15]Ö, és úgy gondoltam, hogy az a naturalisztikus játékmód ö amiben felnőttünk, ö, hogy az engem korlátoz.

[00:25:26]És aztán amikor belül kerültem színházakon, a nemzeti színházon meg Kaposváron, úgy gondoltam, hogy ez a színházi tapasztalat engem igazából korlátoz.

[00:25:38]Tehát a a fantáziámat megnyírbálja, leny lenyesegeti, mert én ilyen nagy őrjöngő látomásokat képzeltem el.

[00:25:45]Van is egy olyan jó darabom, de azt nem lehet előadni, mert túl sok a szereplője ez a béke császár.

[00:25:55]De aztán kiderült, hogy ez nem egészen stimmel.

[00:25:58]Tehát egyrészt kiderült a számomra később később, hogy a csirkefej azért jobb darab, mint ahogy én akkor érzékeltem.

[00:26:07]Hála Istennek van benne megoldatlan rész, amit nem tudtam megoldani sajnos azóta se.

[00:26:13]Mindegy, de de azért nem olyan rossz dráma.

[00:26:18]Másrészt pedig rájöttem, hogy van költői lehetőség a nagyon kondenzált formákban is.

[00:26:23]Csak lassan jutottam el odáig, és úgy gondolom, hogy aztán két drámban is sikerült ezt a nagyon minimális szűkre szabad dramaturgiát jól működtettem a kvartetbe meg a prachba.

[00:26:42]Azt hiszem, hogy ezek jó drámák.

[00:26:46]Jó, ezt mind úgy mondom, hogy akkor már tudtam, amikor ezt a naplót írtam, csak nincs beleírva, hogy ami tehetségem van, az inkább epikus és kevésbé drámai.

[00:27:01]És hogy valahogy az epikában, a nagy epikában úgy tudom szabadjára engedni a fantáziámat, ahogy a drámában nem bírom akkor se, hogyha őrjöngő jeleneteket írok le.

[00:27:16]Nagyon érdekes, és szerintem az akkori önmagadra elég jellemző mondat lehet az, hogy ebből hatalmas siker lett.

[00:27:21]Le is írod, hogy hét perc örjöngő tapsa a bemutatón.

[00:27:25]A színházfolyatból ellopták a mellékleteket folyamatosan a könyvtárakban.

[00:27:29]És te úgy fogalmazol, hogy mennybe megyek egy közepesbár tiszteséges darabb.

[00:27:33]Ö hol van már az életművedben a csirkefej?

[00:27:37]Tehát te hova teszed?

[00:27:42]Hát nem is tudom.

[00:27:42]Ezzel nem szoktam gondolkozni.

[00:27:45]Nem olyan régen, két évvel ezelőtt Vince János újra megrendezte Pécset.

[00:27:52]Ő annak idején is másodikként megrendezte Pécset.

[00:27:54]Nagyszerű előadás volt az is.

[00:27:56]Sajnos azt nem tudták fölvenni tévére, mert autóbalesetben meghalt a a az egyik főszereplő.

[00:28:06]És akkor levették, ami hát nem lehetett újra csinálni, és hát eltelt közben 36 vagy 37 év, és hát új szereplőkkel rendezte meg, és ugyanolyan jó volt.

[00:28:19]Nagyszerű előadás volt.

[00:28:19]Hát aztán néhány előadás után le kellett venni, mert megszűnt a pécsi harmadik színház.

[00:28:27]Hát ez nagyon fájdalmas, hogy itt sorra szűntek meg azok a színházak, amelyek nem bírták a hétszeres gázárelmelést, amivel sújtották ezt a szférát.

[00:28:40]Sokféleképpen sújtották így is.

[00:28:42]És akkor azt láttam, hogy ez azért működőképes és igaz, mielőtt muszáj lesz elengedni a csirkefejet, mert sok mindenről van még szó ebben a könyvben, de van egy nagyon fontos mondat, amit írsz, hogy az író lehet szabadb, mint a színház.

[00:28:54]Az író lehet szabad.

[00:28:56]Ilyesmire gondoltál, hogy külső dolgoktól függetlenebb tudsz maradni?

[00:29:01]Igen, ez volt a vitánk lényege a Babarcival.

[00:29:03]Na most a Babarci érvei tökéletesen igazak.

[00:29:05]Ő azt mondta, hogy a színház kétszeresen társadalmi intézménye.

[00:29:09]Egyrel benne van a társadalomban, ahogy az író is persze, de önmagában is egy kis társadalom.

[00:29:17]Parszótó, ugye Csebben a tenger, és maga is mindig társadalmilag működő zárt intézmény, miközben benne van a nagy társadalomban.

[00:29:28]Ebbe teljesen igaza van.

[00:29:30]Na most hát úgy látom, hogy a vitánk az eldönthetetlen, mert hol így van, hol úgy van.

[00:29:34]Hát van úgy, hogy az író elszabadul és jobban érzékel bizonyos tendenciákat.

[00:29:39]És van úgy, hogy a színház nem is teheti meg, miután megy a közönség, és abból él, hogy ne reagáljon a közönség érzékenségére.

[00:29:47]Tehát tulajdonképpen ez egy ilyen hát jó kiélezett és teljesen meddő vita, de erre Babarci többször visszatért és tulajdonképpen jókat csomolyogtunk egymás érvein.

[00:30:01]Azt mondtad az előbb a színházról, hogy hogy hihetetlen fontos volt ez a rendszernek és a színházi cenzúra is, ezért volt annyira fontos, kardinális kérdés.

[00:30:11]Ugyanakkor veled ebben az időszakban nem a színházi tevékenységed folytán történik valami, ami azt mutatja, hogy egyáltalán az irodalom meg a kultúra meg a művészet mennyire fontos és kiemelt szerepet játszott ebben a rendszerben, nem is csak Magyarországon.

[00:30:26]Ugye arról van szó, hogy egy lengyel lap hasábjain, egy hát mondjuk így vadnacionalista a lengyel történész, Hérső Novák hadjáratot indított ellened az XEG című regényed kapcsán.

[00:30:40]buújtatottan cionistának nevez nem is annyira bújtatottan.

[00:30:45]Tehát egy ez egy hosszú hosszú elemzésnek tűnő, de elég vadul zsidózó cikk.

[00:30:51]És ennek elég súlyos következményei lettek.

[00:30:53]Évekig nem tetted be a lábad.

[00:30:56]Lengyelországban nem kutathattál a következő könyvedhez.

[00:30:57]De ami első pillanatban számomra érdekes, hogy ma már nagyon nehéz elképzelni, hogy egy regény körüli polémia eljusson a politika csúcsaira, hogy itt egy Kádár Jaruzelszki megbeszélésen egy tétel a te lengyelől akkor még meg sem jelent könyved.

[00:31:18]Miért volt ez ennyire fontos ebben az időszakban?

[00:31:23]Hát hogy lengyel oldalról miért?

[00:31:23]Hát azért, mert ott ennek hagyománya van.

[00:31:29]természet nálunk is van hagyomány, de Lengyelországban ez a hagyomány fölv föl volt újítva 1968-ban.

[00:31:38]Ugye 1968, ami nem volt messze 1986-tól ö az történt, hogy volt a Mickjevic ősök című drámájának egy új bemutatója.

[00:31:53]Hát a dráma maga az ugye a 19.

[00:31:53]század első armadába született.

[00:32:00]De 1968-ban újra bemutatták, és hát szovjetellenes éle volt, merthogy ez egy erősen orosz ellenes dráma természetesen.

[00:32:10]És akkor a diákok kimentek tüntetni, ezek a kicsit baloldali deréklengyel diákok, és a tüntetést ráfogták a zsidókra, és kiűzték az akkor még Lengyelországban élő 600 zsidónak a felét.

[00:32:27]voltak itt egyszer föltettek a vonatra és minden nélkül kiűzték Lengyelországból.

[00:32:34]Hát ez azért megfelelő sajtókampánnyal történt, és a zsidókra fogták, ahogy szokták zsidókra, vagy más nemzetiségekre szoktak fogni mindenféle lázongásokat, kútmérgezéseket, egyebeket.

[00:32:50]És ez nem volt olyan messze.

[00:32:50]És a lengyel antiszemitizmus az Lengyelországban a a bolsevik uralom alatt nem volt nagyon visszafogva, nem úgy, mint Magyarországon.

[00:33:07]És az, hogy ez a lengyel támadás ez megjelent egy példányszámú krakói katolikus hetilapba.

[00:33:19]Úgy hívják, hogy zdan vagyis gondolat, vagy mondat.

[00:33:25]Annak önmagában nem lett volna akkora jelentősége, de ezen, mint kiderült, kapva kaptak Magyarországon.

[00:33:34]És megindult ellen ellenem magyarul is a támadás.

[00:33:37]És hát én voltam véletlenül kipéczve emiatt a lengyel őrület miatt ö hogy 40 évvel ö évvel a második világháború után elsőként nyíltan lezsidózzanak egy magyar állampolgárt.

[00:33:56]Hozzáteszem, hogy bennem soha semmilyen zsidó tudat nem volt.

[00:33:58]Ö és én ezzel nem is foglalkoztam, meg a szüleim elmondták, tehát nem arról volt szó, hogy eltitkolták volna, hogy mi úgynevezett zsidók vagyunk.

[00:34:10]Anyám azzal küldött az általános iskolába, akkor mondta először, hogy micsoda, hogy öyörgy vett tudomásul, hogy mi zsidók vagyunk, ami azt jelenti, hogy pontosan olyan magyarok vagyunk, mint a többiek, de ha le zsidóznak, üssél.

[00:34:28]Ezt mondta anyám, mielőtt hat évesen általános iskolába mentem.

[00:34:31]Szerintem ennél jobb tanácsot nem lehet adni.

[00:34:35]Valószínűleg nem ő találta ki.

[00:34:35]Tehát valószínűleg ez egy közös tudásnak volt a a része, amit ő ismételt.

[00:34:40]Ö de én jól jártam ebből a szempontból, mert nekem soha ilyen komplexusom nem volt.

[00:34:46]Na most az, hogy ugyanolyan magyarok vagyunk, mint a többi, hát ez nem zsidó álláspont, mert ebben nincs benne az az alapvetően fontos zsidó meggyőződés, hogy a zsidók a kiválasztott nép.

[00:34:59]Hát mi nem voltunk kiválasztottak.

[00:35:02]Én rögtön megkaptam, hogy nem vagyunk azok.

[00:35:06]Ugyanolyan vagyunk, mint bárki más, ami nagyon jót tett az én egómnak.

[00:35:08]voltak és vannak olyan magyar írók, akik ezt nem így ö ö kapták meg hagyományként, sőt váratlanul szembesültek azzal, amit addig elhallgattak előlük, és ez komoly problémát okozott nekik lelkileg.

[00:35:27]Hát ez egy elég jellegzetes mintázat.

[00:35:27]Ö de te lezsidóztak és ütni akartál, magyarul válaszolni akartál erre, vagy valamilyen módon elégtételt akartál venni, és nagyon gyakran visszatérő motívum, hogy a barátaid, a bizalmasaid próbálnak erről lebeszélni, vagy azt mondani, hogy nem olyan fontos ez, túlérzékeny, vagy túlreagálod.

[00:35:46]Na most ahhoz képest, hogy azóta azért kiderült, hogy ez a bizonyos Jerző Novák, ez azóta is aktívan űzi ebéli, hogy mondjam, hobbiját, márhogy a zsidózást, és ő egy elég nyílt lengyel szélső jobboldali antiszemlita lett.

[00:36:02]Tehát bizonyos értelemben utólag akár még elégtételt is érezhetsz, hogy nem voltál, nem jósoltad meg rosszul, legalábbis az ő szempontjából ennek a a kimenetelét.

[00:36:12]De azt, amit akkor gondoltál, hogy ez fellobbanthatja Magyarországon újra a népi urbánus vitát, az az reális félelem volt, vagy ez a felfokozott, hogy mondjam, érzelmi állapotodnak köszönhető?

[00:36:26]Hát abszolút reális volt.

[00:36:29]Sőt, hát én azzal, hogy felülről politikai célzattal a hatalomból gerjesztik az antiszemitizmust újra, azzal én 1984 őszén szembesültem.

[00:36:44]Kint voltam egy Újpest meccsen, és az Újpest az a BM-nek volt a csapata, és ott jelentek meg először a feliratok, hogy Ausvicba 84-be, 84 őszén.

[00:36:56]Igen.

[00:36:58]Nem Fradi meccsem volt, hanem Újpest NTK kint voltam, amely jártam meccsekre.

[00:37:02]Én nagyon szerettem a futballt.

[00:37:05]Az is kiderül, hogy egyfolytában meccset néz.

[00:37:07]Igen, igen.

[00:37:07]Nagyon akkor már nem nagyon jártam a stadion, de hát korábban hát nem volt olyan kettős meccs, amire kéne lementem volna.

[00:37:14]Nagyon szerette.

[00:37:14]Én láttam még az aranycsapatot.

[00:37:17]Mindegy.

[00:37:17]Ö és akkor láttam, és fölfogtam, hogy nem egyes Újpest szurkolók találták ki ezt a feliratot, ezt a táblát.

[00:37:28]Hát az a BM-nek volt a csapata.

[00:37:34]És akkor megírtam a című versemet erre 84 őszén rögtön.

[00:37:37]Hát csak nem gondoltam, hogy publikálni kell.

[00:37:42]Hát én különben se nagyon gyakran publikáltam a verseimet, mint magánügy.

[00:37:49]És aztán amikor ez 86-ban bekövetkezett, és kiderült, hogy Magyarországon rápancsolnak az ésre, hogy közölje a Jezsi Robert Novák támadását ellenem.

[00:37:57]Az az és ugye, amelyikben én külsősként dolgoztam elég sokat, és hogy ebből ügy lett Magyarországon ártirányítás céljából.

[00:38:13]Ez már a Kádár örökösödési harcnak volt a része.

[00:38:19]És hát nagyon furcsa szereplők nyilvánultak meg ebben az ügyben, akikről én akkor még semmit nem tudtam.

[00:38:26]De akik megvédenek, azok is tulajdonképpen részben az állampapparátus felől jönnek.

[00:38:32]Efehér Pál írt melletted, hogy mondjam, védőcikket.

[00:38:35]Ö, tehát mintogyha több szájon beszélt volna azért az a hatalom ebben az ügyben is.

[00:38:41]Hát éppen azért, mert már megindult a belső furkálás, és kialakult, kialakultak ilyen csapatok, akik erre tettek, arra tettek, mint Kádárutódra.

[00:38:53]Ö ö akkor ebbe én belekereveredtem teljesen ártattalanul, mert én az egésszel nem ójtottam fogok.

[00:38:59]Na de hát kiderült, hogy én vagyok a az Gó, ugye én vagyok a céltábla.

[00:39:05]Lehetett volna más is, akármi lehetett volna, véletlenül estem ebbe bele.

[00:39:10]És amit gondoltam, hogy válaszolni kell, azt rosszul gondoltam.

[00:39:18]Azt később megbántam.

[00:39:18]Nem kellett volna írni erről egyáltalán semmit.

[00:39:20]Ö ö nem kell ezekkel vitatkozni, ez a lényege.

[00:39:27]És azóta nem is vitatkozom.

[00:39:29]Ez volt az egyetlen alkalom, hogy én leálltam vitatkozni egy ugyanis előbb-utóbb fölmértem, hogy senkit én meggyőzni nem tudok, se az írásaimmal, se mással, de azon tudok segíteni, aki hasonlóan gondolkozik, mint én.

[00:39:46]Ezt látom az irodalomban meg a művészetben működni, hogy nagy segítség tud lenni a művészet, de csak akkor, hogyha hasonló gondolkodásúak meg hasonló érzelműek olvassák.

[00:39:58]Aki nagyon másképp gondolkozik, az úgy is el fogja utasítani, végig se olvassa.

[00:40:03]De akkor ezt még nem gondoltam.

[00:40:08]Ugye van még egy főszereplője ennek a a könyvnek.

[00:40:11]Ez a készülő műved, a készülő jövevény, messiások.

[00:40:16]Most szerintem a na egész könyvnek az egyik legerősebb mondata az, hogy emiatt kell életben maradni.

[00:40:23]Ezt és ezt különböző módon megfogalmazod.

[00:40:25]Miért lett számodra ennyire létkérdés, hogy létrejöjjön, megszülessen ez a könyv?

[00:40:31]Azért, mert ez egy páratlan dologról szól.

[00:40:34]Ö annyira páratlan, hogy nem is lett Magyarországon sikere, de ezt én előre bekalkuláltam.

[00:40:40]tudtam, hogy ez nem a magyarokat fogja igazán megszólítani, hanem a lengyeleket.

[00:40:45]És ez így is történt.

[00:40:48]Ez így is történt, mert amikor megjelent lengyelül, ez előbb jelent meg ö a messiások lengyelül, mint az X-ek egyébként, akkor a legnagyobb lengyel irodalmi díjat megkaptam érte.

[00:41:02]És hát óriási visszhangja lett, és és hát ugyanúgy kellett dedikálnom, mint aztán a sikerkönyveimet Magyarországon.

[00:41:11]És és hát a keblikre ülek a lengyelek, és nagyon hálások voltak, hogy hát ezt a történetet elsőként a az irodalom történetben én írtam meg, mert a lengyelek nem merték megírni.

[00:41:26]Igen, erre a jelen korban is reflektálsz már a a szövegben, hogy azt ti mondod a lengyelekről, vagy a legnagyobb költőkről 140 év alatt nem mertek regényt írni, mert gyávák voltak.

[00:41:38]Tényleg egy kicsit olyan, mintha Petőfiről Lengyelországban születne a az első szépirodalmi igényű feldolgozás.

[00:41:44]Mi volt az?

[00:41:49]Azért, mert kellemetlen a történet a lengyelek számára.

[00:41:53]Ugyanis egy olyan szektát alapítottak a legnagyobb lengyelköltők, akik ma is a legnagyobbaknak számítanak, Mickevic, Szlovaszki és a többiek Párizsban az emigrációban az 1840-es években, amelyik eretnek szekta volt.

[00:42:06]Eretnek egy következő pápa ki is átkozta őket, tehát hivatalosan eredet neki lettek nyilvánítva.

[00:42:14]Jó, akkor már a Mickvics meg a Szlovaski nem élt, de a szekta tovább létezett.

[00:42:19]És ez egy egész különleges szekta volt, amelyiknek a vezetője azt hirdette magáról, hogy ő a feltámadott Jézus Krisztus, hogy ő Jézus Krisztusnak az inkarnációja, és ezt elhitték.

[00:42:35]Na most ez azért nem akármi.

[00:42:35]Ez Magyarországon nem történhet meg, mert a magyar szellemiség az nem így misztikus.

[00:42:44]előfordulhatott volna Olaszországban esetleg előfordult néhány ilyen francia alak.

[00:42:51]Tehát van az európai fejlődéstörténetnek, szellemi fejlődéstörténetnek egy ilyen ága, amit mi magyarok nem ismerünk, de ismerik a lengyelek, ismerik a franciák, olaszok meg az oroszok.

[00:43:05]Ez az a messianizmus, amelyik megszemély megszemélyesítésekben gondolkozik.

[00:43:14]És nem ez a lengyel úr, Tovjanszki lett az első, aki ilyesmit hirdetett magáról, de például Sabataj Cvi, akinek jelentős szerepe van a a zsidó történelemben, ő azt hirdette magáról, hogy ő a Messiás.

[00:43:33]És aztán volt a Sabatájwinek egy követője, egy Frank nevezetű úr, aki ugyanezt állította magáról, de ő már egy másodlagos figura.

[00:43:42]Tokacsuk, a Nobeldíjas lengyel írónő írt róla egy regényt.

[00:43:49]Tehát ez egy nagyon fontos vonulata az európai szellemi életnek, amiből a magyarok nem ismernek semmit.

[00:43:57]Nálunk nem volt ilyen alak.

[00:44:00]kultúrtörténetileg egyháztörténetileg értem, hogy miért fontos, de neked miért volt fontos, hogy a hitről, mert végülis ez erről szól, hogy a hitről írjál egy regényt.

[00:44:10]A hívőkről?

[00:44:10]Igen.

[00:44:10]A hív a vallásos, a az elvakult vallásosokról.

[00:44:13]Azért, mert amikor az X című regényemhez gyűjtöttem az anyagot, akkor rábukkantam erre a témára, és akkor rögtön úgy láttam, hogy az x-ekben az egyik felét írom meg az embernek.

[00:44:30]a racionális, a felvilágosult felét, de van még egy fele, az irracionális, a vallásos.

[00:44:37]És ezzel egy írónak szembe kell néznie, hogy az ember ilyen kétféle, ráció és irráció mozgatja.

[00:44:46]Mind a kettő bennünk van.

[00:44:51]És miután rájöttem addigra, hogy én akkor tudom igazán mélyen ábrázolni a hőseimet, hogyha a hitvilágukat is elsajátítom, és a magamévá teszem legalább addig, amíg őket megalkotom.

[00:45:07]Tehát rájöttem, hogy a vallással igenis foglalkozni kell.

[00:45:09]És én hát teljesen vallástalan közegben nőttem föl, és meg kellett tanulnom.

[00:45:14]Na most ez hihetetlenül izgalmas volt megtanulni a vallásokat.

[00:45:19]és a misztikákat, a zsidó meg a keresztény misztikát én az ABC-től kezdtem, hát a sebiből kezdtem megtanulni.

[00:45:29]Ö, és aztán amikor írtam ezeket az őrült figurákat ebben a jöv regényben dokumentumok alapján, mert anélkül nem jutottam volna semmire, akkor rájöttem, hogy noha én teljesen vallástalan vagyok, és azóta se lettem vallásos, de azért elég könnyen elő tudom ezeket magamból hozni.

[00:45:52]Tehát megvan bennem a csíra, mert az emberiségben megvan a csíra.

[00:45:57]Akkor lehetséges, hogy ez a lelki állapot, vagy ön hipnózisnak is nevezhetném, vitt téged ilyen meglehetősen szélsőséges lelki kijelentésekre, hogy hogy amíg ezt a művet írom, védve vagyok mindentől, de ahogy abbahagyom, lehet, hogy belehalok.

[00:46:13]Tehát azért ezek eléggé ilyen szinte misztikus mondatok.

[00:46:17]Nem, nem, mindig ezt gondoltam.

[00:46:17]amikor ilyen sok évig tartó nagy munkákban voltam benne, később is ugyanezt gondoltam, noha nem a misztikusokkal foglalkoztam.

[00:46:28]És hát végigkíséri a a történetet az a politikai közeg, amiben amiben éltél, megspékelve a Csernobéllal.

[00:46:39]És van egy leírsz egy vitát pályatársaiddal, amol azt mondod, hogy nekik a nyugat mérce, de én Moszkvából tekintek a hazámra.

[00:46:47]És hogy többek között ebből gondoltad azt, hogy itt nem enyhülés lesz meg pereszrojka, meg nem tudom micsoda, hanem jön a terror.

[00:46:53]Ez aztán nem jött.

[00:46:55]De hogy honnan volt ez a gondolat, hogy itt minden visszára fog fordulni?

[00:47:01]Hát általában hajszálon múlnak a dolgok és véletlenen, és külső hatásokon, és nem úgy látom, hogy rosszul ítéltem volna meg a helyzetet.

[00:47:12]Hát nem jött a terror akkor?

[00:47:14]Hát akkor nem jött.

[00:47:16]Na de hát hajszálon múlott és és bármelyik pillanatba jöhet.

[00:47:22]És én nagyon hálás vagyok a véletlennek meg a sorsnak, meg a nemzetközi politikának hogy volt néhány évtizedünk, amikor én tovább dolgozhattam.

[00:47:36]Azért nem mindegy, hogy sors nem magától értetődő.

[00:47:39]Nem volt magától értetődő.

[00:47:39]És hát mondjuk a szomszédunkban azért kitört egy polgárháború, és szétesett Jugoszlávia, és ott rengeteg halott volt, és kulturálisan azóta se tértek magukhoz.

[00:47:52]Hát visszaestek néhány száz évvel, és ez az egész térséget bármelyik pillanatban fenyegeti.

[00:48:03]Van a naplóban egy hát sok kemény társadalomkritikai mondat, de az egyik az az, hogy most kezd a proletár diktatúra tombolni igazán, mert ma már világos, hogy a derék idealista kommunisták a régi világ emberei voltak, a legjobb fajta polgárok akiket a polgári rend nevelt még ki.

[00:48:22]A régi művelt kommunisták eszerint jobb anyagból voltak, mint ezek a kádári oportunista kommunisták.

[00:48:29]Igen.

[00:48:29]Igen.

[00:48:30]Ezt ma is így látod?

[00:48:31]Hát abszolút.

[00:48:31]Hát ők vannak uralmon.

[00:48:34]És akkor még egy ilyen mondatot elővennék még.

[00:48:36]A azt mondod, hogy a söpredék nem középosztály, nem polgárság, nem értelmiség, nem parastság, nem munkásság.

[00:48:42]Ennek a söpredéknek egyebe sincs hatalma.

[00:48:47]ilyesmiket mostanában egyébként olvasni a felvilágosodás nagy korszakának végéről, a műveletlenség forradalmáról.

[00:48:55]Te 40 évvel ezelőtt ezt láttad?

[00:48:57]Ezt láttam.

[00:48:57]Igen.

[00:48:57]Ezek ezekbe én nem írtam bele semmit, nem tettem hozzá semmit.

[00:49:02]Így láttam és hát tulajdonképpen igazam lett.

[00:49:05]Hát amikor megszűnt a Szovjetunió, hát mi történt az utóállamokban?

[00:49:10]Borzasztó.

[00:49:10]Hát borzasztó.

[00:49:15]Én úgy látom, hogy az a fajta dolog, amit két világháborúval is vertek szét, ugye Európában, ez a ez a nálunk a monarchiában kicsúcsosodó fejlődés, amelyik szellemileg is fejlődés volt azért meg iparilag, meg tudományosan, hogy ez rettenetes véget ér folyamatosan, lassan.

[00:49:40]De kivész a világból.

[00:49:44]És furcsa módon Magyarország, amelyiknek nem voltak gyarmatai, hiába szerette volna Boszniát, mondjuk vagy akármi.

[00:49:56]Mégis közvetetten és egy kicsikét részesült a gyarmatosításból, részesült a fel a a felfedezések korából.

[00:50:08]Noha se tengerünk nem óceánunk meg pláne nem volt a németek és az osztrákok révén.

[00:50:14]Tehát valamit mégis kaptunk abból a nyugati típusú felvilágosodásból és és tudományból, technikából, amit nagyon sokan mások nem kaptak meg, vagy sokkal kevésbé.

[00:50:29]Tehát közvetetten mi a haszonélvezői voltunk a nyugat-európai fejlődésnek.

[00:50:34]bármilyen súlyos ö polgárháborúkat meg forradalmi arcokat kellett ellenük vívnunk.

[00:50:45]Mégis itt ebben a közép-európai térségben mi sokáig nem jártunk olyan nagyon rosszul.

[00:50:50]Hát aztán az első világháború végével elkezdtünk rosszul járni, és az folytatódik máig.

[00:50:58]Ha ma visszanézel 1986-ra, akkor akkor mi viselt meg jobban abban az évben?

[00:51:02]A politika kiszámíthatatlansága, az x-ek ügy, Csernobil, a magánéleti kuszaság, ami körbevett, vagy ez a alkotói helyzet, hogy nem vagy benne biztos, hogy be tudod fejezni?

[00:51:19]Hát tulajdonképpen ez nagyon termékeny korszakom volt.

[00:51:22]És az, hogy én ezt a jövevény, később Messiások című regényt mégis össze tudtam hozni, egyrészt hálával tartozom azoknak, akik kezdő betűvel vannak a regénybe jelezve, egy lengyel hölgynek meg egy amerikai hölgynek, akik végül is segítettek összeszedni az anyagokat.

[00:51:42]meg párizsi barátomnak, akinél lakhattam, amikor ott a a Mickevics könyvtárba Párizsban a Szent Lajos szigeten kutathattam háromszor is, és ott összeszedtem az anyagokat.

[00:51:55]Tehát tulajdonképpen volt egy csomó barátom, hát ők néven vannak vez nevezve, akik segítettek engem.

[00:52:00]Ö nagyon hálás vagyok egy csomó embernek, aki a társam volt akkor, akár hosszú, akár rövid ideig.

[00:52:12]És tulajdonképpen az, amit én akkor egy személybe megkaptam, rosszat és jót, az egy rendkívül hosszantartó békekorszaknak volt a közepe.

[00:52:30]Ö amit hát utólag beláthatunk, hogy ilyen hosszú béke Magyarországon soha nem volt, mint amiben az én nemzedékemnek szerencséje volt dolgozni, küzködni.

[00:52:45]Nagyon méltatlan körülmények között is mégiscsak lehetett gondolkozni és alkotni.

[00:52:53]Ez a szüleinknek, a nagyszüleinknek és valószínűleg az utódójainknak nem adatott meg.

[00:52:57]Ez egy elképesztő szerencsés korszaknak volt a közepe, amelyik hát ez a béke is nehéz volt.

[00:53:03]A béke is tud nagyon nehéz lenni, de úgy gondoltam, hogy mint valami dokumentumféle erről a korszakról ez azért megérdemli, hogy megjelenjen egy könyvben, mert össze-evissza szoktak beszélni róla.

[00:53:20]Ugye a 40 éves Spiró György azt írta, hogy éltem 40 évet, volt benne jó is.

[00:53:26]Minek ez az egész?

[00:53:26]Most már csak rossz jöhet, egyre rosszabb.

[00:53:27]Mit álltatom magam itt még mindig?

[00:53:29]Ugye most arról beszélünk, hogy tulajdonképpen összességében nem olyan nagyon rossz jött, hogy az ahogy mondod, az az most van.

[00:53:38]Szóval mi változott 40 év alatt, és végül annak a 40 éves naplóírónak lett igaza, aki azt hitte, hogy most már csak rosszabb jöhet.

[00:53:47]Ö vagy te azzal az emberrel?

[00:53:54]Hát nagyon sok mindenben egyetértek vele.

[00:53:57]Ha nem nem értenék egyet, akkor nem lett volna érdemes publikálni.

[00:54:02]És sok minden másképp alakult.

[00:54:06]Ez természetes.

[00:54:08]Nem vagyunk jó sok és nem látunk a kulisszák mögé.

[00:54:10]Ö ö most ezt az anyagot ö ö ö ö ö ö ö ö ö gy gyűjtögetve meg utánanézve meg lábjegyzetelve meg felderítve ö nagyon különös összefüggésekre kellett hogy rájöjj, hogy személyesen kik kivel voltak összefüggésben.

[00:54:30]Olyanok, akikről csak később derült ki, hogy fontos politikai figurák lettek.

[00:54:37]Hát az MDF vezetői már ott vannak azon a tanácskozáson, akik semmit nem lehet róluk tudni.

[00:54:47]Amelyen engem gyaláznak, és engem meg se hívtak a lengyeli Intézetben.

[00:54:53]A lengyel Intézetben, 1986 júniusában.

[00:54:57]Hát és aztán kiderült, hogy miniszterelnök, külügyminiszter, izé MDF vezetésségi tag meg mindenféle lett belőlük pár éven belül.

[00:55:06]Hát nem tudtuk, fogalmunk se lehetett róla.

[00:55:10]Hát nem is nem is hallottam róluk.

[00:55:15]Hogy milyen érdekes, hogy micsoda összefüggések lehettek akkor még, amelyiket utólag nem kezdek el pertraktálni, mert hát nem is tudom pontosan.

[00:55:26]De hogy ennek az engem támadó kedves lengyel nácinak miféle összeköttetései voltak az akkor már kezdődő ö több pártrendszer vezetőihez.

[00:55:43]Hát ez rendkívül érdekes.

[00:55:46]Hát a a politikai bizottság meg a népfront vezetősége meg a későbbi MDF vezetőkhöz mindjárása volt neki.

[00:55:53]Milyen érdekes, különös.

[00:55:58]Na most ezzel én nem foglalkozom külön, de hát ott vannak a nevek.

[00:56:00]Hát ez milyen furcsa, hogy ezek hogy mennek ezek a dolgok.

[00:56:07]Akkor én erről semmit nem tudhattam, és még évekig nem tudhattam semmit.

[00:56:09]Ugye akkor 40 évesen egy egy nagyon fölfokozott érzelmi hangulatban a támadás alatt álltál, és úgy gondoltad, hogy ennél már csak rosszabb jön.

[00:56:20]Most ugye arról beszéltünk, hogy ebben speciál mondja középtávon nem volt igazat, de hogyha számodra ideális viszonyok között alkothattál volna, hogyha nem a legrosszabb forgatókony hanem a legjobb teljesül, akkor miben lenne más az életműved?

[00:56:41]Hát kevesebbet tudnék az emberről, rosszabb író lennék.

[00:56:48]Köszönöm szépen, és Isten éltessen.

[00:56:50]Köszönöm szépen.

[00:56:58]Top 10.

[00:56:58]10 közelmúltban megjelent irodalmi naplóból válogattam.

[00:57:01]Eszterházi Péter, hasnyelmirigy napló.

[00:57:07]Eszterházi Péter utolsó könyvét, a hasnyámiri naplót így indítja: Rák.

[00:57:09]Ez a jó kezdőszó.

[00:57:12]Ezzel a mondattal indul a kötet, amely egyebek mellett arról is beszél, hogy mi történik az ontológiai derűvel akkor, amikor a halálos betegség a mindennapi gyakorlat részévé válik.

[00:57:24]Vitold Gombrovics, Napló.

[00:57:24]Vitold Gombrovics lengyel író az emigrációban írta ezt a naplóját.

[00:57:29]Önéletrajzi anyag, amely elválaszthatatlanul összekapcsolódik a fikcióval.

[00:57:33]A szerző olyan irodalmi alakot teremt magából, mint Hamlet vagy Donki Hóte.

[00:57:37]A napló magyarul először jelent meg mindjárt három kötetben.

[00:57:41]Heltai Jenő négy fal között.

[00:57:45]Heltai Jenő kéziratban maradt kiadatlan háborús naplói több mint 70 év után láthattak napvilágot, amikor a történetnek már valamennyi szereplője elhunyt.

[00:57:54]Heltai naplóját magyarázójegyzetekkel, névmutatóval a tények és tanúk sorozatban tette közzé a magvetőkiadó.

[00:58:01]Janikovski Éva Naplóm 1938-1944 bővített kiadás.

[00:58:08]Idén 100 éve született Janikovski Éva, gyerekkori és fiatalkori naplója, amelyet 12 és 18 éves kora között vezetett, öt éve jelent meg.

[00:58:16]A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt.

[00:58:25]ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel.

[00:58:35]Márai Sándor a Teljes napló 1945.

[00:58:40]Már a közmegyezés mutatkozik abban, hogy a napló képezik a Mára életmű centrumát.

[00:58:46]Az író naplóinak eddigi magyar kiadásai sokáig csonkák voltak.

[00:58:48]A kötetekből kimaradtak a személyesebb vagy a politikailag érzékenyebb feljegyzések.

[00:58:54]Az új sorozatban a teljes napló olvasható, benne számos nyomtatásban még soha nem közölt, vagy a hagyatékból frissen előkerült feljegyzéssel és jegyzettel.

[00:59:02]Muri Zsigmond Naplók, 1935-ös kötet.

[00:59:05]Ez már az ötödik kötete Móric gigantikus terjedelmű naplósorozatának.

[00:59:12]A nagyregény méretű napló ezúttal mindössze egyetlen évet ölel fel.

[00:59:14]Az írói élethelyzet Móricnál kiköveteli a napló formát.

[00:59:19]Oravecimre alkonyapló 2.

[00:59:23]Az idén februárban 83.

[00:59:23]születésnapját ünneplő Oravec Imre alkotói figyelme néhány éve fordult a naplóírás felé.

[00:59:28]Bár a 2024-ben megjelent első alkony naaplót nem tervezte folytatni, a második rész megjelenése bizonyítja, hogy számára az írás létszükség lett.

[00:59:39]Spíó György Repet Kályhámon Macska ül.

[00:59:43]Az 1986-os év.

[00:59:43]A szerzővel beszélgettem.

[00:59:47]Szabó Magda, Nyusziék, naplók 1950-1958.

[00:59:55]Közönséges iskolai füzetekbe írta Szabó Magda 1950 és 58 között nemrégiben felfedezett naplóit.

[01:00:01]Férje Szobotka Tibor és önmaga számára talán, hogy ne felejtsék el mindennapjaikat, az együttöltött boldog pillanatokat.

[01:00:10]Két, az életben és az alkotásban egyformán szenvedélyes ember szerelmének a története bontakozik ki az olvasó szemeláttára.

[01:00:17]És ez a szerelem talán az idő múltával nemhogy lanyhulna, de egyre szenvedélyesebbé válik.

[01:00:29]เฮ