Janikovszky Éva nem alattvalókat nevelt, hanem egy szemmagasságban beszélt a gyerekekhez
Janikovszky Éva születésének 100. évfordulójáról szóló beszélgetésben a Móra Könyvkiadó főszerkesztője (Lovász Andrea) és az írónő fia (Janikovszky János, a kiadó tulajdonosa) osztják meg az irodalmi örökség titkait. Janikovszky Éva varázsa a generációkon átívelő humor és az empatikus, gyerekekkel szemmagasságban folytatott beszélgetés volt – nem pedig a gyerekeket alattvalóként kezelő nevelés. Műveiben a gyerekek okosabbak, a felnőttek pedig gyakran butácskák, ami a generációk közötti örök ütközésből fakad, és ez az univerzális konfliktus teszi műveit 35 országban is időtállóvá.
Janikovszky Éva nem csak ikonikus gyerekkönyvek szerzője volt, hanem a Móra Könyvkiadó főszerkesztőjeként olyan kortárs szerzőket (Lázár Ervin, Fekete István, Szabó Magda) fedezett fel és támogatott, akik ma a magyar gyerekirodalom klasszikusainak számítanak. Felnőtteknek szóló írásaiban ugyanez a közvetlen, beszélgetős hang jelenik meg, amely már első írásaiban is megfigyelhető volt – ezt bizonyítják levelei, naplóbejegyzései, és egy nemrég felfedezett 1936-os újságcikk, ahol 10 éves Janikovszky már öntudatos, értelmes gyerekként szólal meg.
Az írónő nemzetközi reputációja ma is erős: könyvei 35 országban jelennek meg, és 2026 januárjában ukrán nyelven adták ki műveit Kievben, ahol a háborús körülmények között is szerveztek irodalmi pályázatokat az ő könyveire. Rajzpartnere, Réber László személyesen szigorú, formális volt, de együtt olyan szöveg-kép párosítást hoztak létre, amely nem csupán illusztrációt, hanem szuverén vizuális történetmesélést jelentett – így az olvasónak négy szinten kellett „olvasnia" a könyveket.
Janikovszky Éva naplója (12–18 éves korából) egyedülálló dokumentum: egy művelt, humoros, tájékozott lány feljegyzéseit mutatja be a szocializmus alatt, aki még a háborús szorongások közepette is az első szerelmét éli meg. A napló szövegei olyan pontosan voltak megírva, hogy gyakorlatilag kiadásra készen maradtak – ugyanez a precizitás jellemzi 70 éves korában írt leveleit is.
A Móra Könyvkiadó 75 éves története elválaszthatatlan Janikovszky Éva szerkesztői munkájától: ő nyitotta meg az utat olyan „rendszerkompatibilis" vagy politikailag kockázatos szerzők előtt, mint Lázár Ervin vagy Szabó Magda, akik nélküle nem írtak volna gyerekkönyveket. Az emlékév fő eseménye április 23-án (születésnapján) a Műcsarnokba kerül, ahol zenés darab, kórusmű-bemutató, animációs film és naplóadaptáció várja az olvasókat.
Janikovszky Éva varázsa: a generációk közötti humor
A beszélgetés központi kérdése az, hogy mi teszi Janikovszky Éva műveit még ma is aktuálisnak. Lovász Andrea, a Móra Könyvkiadó főszerkesztője így válaszol:
„Én azt mondanám, hogy a generációkon áté humor." *
Janikovszky János, az írónő fia pedig azt emeli ki, hogy ő volt „a legszerethetőbb írója az elmúlt néhány évtizednek. Mindenki számára szerethető."
Az írónő legfontosabb megállapítása az volt, hogy a gyerekek nem egyszerűen kisebbek, hanem okosabbak és világosabban látnak, mint a felnőttek. Ez nem pusztán irodalmi fogás volt, hanem Janikovszky Éva valódi meggyőződése. Az egyik híres anekdota szerint egy kisgyerek megkérdezte tőle: „Honnan tudod, hogy a gyerekek csak kicsik és nem buták?" Ez a felismerés az egész nyugat-európai antiautoritárius hullám része volt, amely fokozatosan eljutott Magyarországra is.
„A gyerekek ugyanolyan szemtelenek, mint voltak. A felnőttek ugyanúgy szajkózzák azokat a mondatokat, amiket megfogadnak 16 évesen, hogy na én nem fogom kimondani, de ugyanazokat mondják, mint az ő szüleik." *
Ez a generációs ütközés azonban nem magyar sajátosság, hanem univerzális. Janikovszky János szerint:
„Az, hogy a generációk folyamatosan ütköznek egymással. Ugye ezt szoktam mondani, hogy már Platónnál óvegtek, hogy jaj ezek az arisztokraták micsoda egy banda. Tehát hogy teljesen tönkrement az ifjúság." *
A szociokulturális elemek (úttörőfoglalkozások, szalagos Magdó, örsök) csupán kellékek – az igazi tartalom az, hogy az ütközés ma is ugyanúgy érvényes. Az írónő humora soha nem volt kegyetlen, hanem empatikus, amely segít a szülőknek reflektálni saját magukra és gyerekeik világára.
Az empatikus beszélgetés: szemmagasságban a gyerekekkel
Janikovszky Éva alapvetően másképp viszonyult a gyerekekhez, mint a korabeli neveléstani hagyomány. Janikovszky János így fogalmazza meg ezt:
„Persze nem alattvalókat nevelt Janikovszky, hanem egy szemmagasságba beszélgetett a kisgyerekkel. Pont az, amit Andi mond, hogy ő azt gondolta, hogy annyi a különbség a gyerek meg a felnőtt között, hogy a gyerek még nem volt felnőtt, a felnőtt meg már volt gyerek. Tehát az egyik tudja, hogy mi következik, a másik meg nem." *
Ez a hozzáállás már az első írásaiban is megfigyelhető volt. Lovász Andrea szerint:
„Tehát már a legelső írásokban, ugye majd szó esik az emlékkönyvről, sok-sok ilyen lektori jelentést lehet olvasni, ahol lektorként került a móakiadó őséhez, az ifjúságihoz. és már azokban is így ír, tehát hogy ő minden műfajban így írt igazából a a naplóiban, a jegyzeteiben, a jelentéseiben egyszerűen ilyen hangvételő." *
Ez a közvetlen, beszélgetős hang nem csupán a gyerekkönyvekre jellemző, hanem a felnőtteknek szóló írásaira is. Az írónő levelei (különösen anyukájához írt levelei) ezt igazolják. Az egyik 1960 júniusából származó levél arról szól, hogy az ötéves Janikovszky János betörte az orrát:
„Unokád volt szíves betörni az órát, nekiment egy vaszéknek, utána elment a jött a mentő, elvitték a kórházba, és nagyon élvezte, hogy elaltatták és összevarták, és utána mondta az orvosnak, hogy ne húzd, nem látod, hogy oda van nőve." *
Réber László: a legendás alkotói párosítás
A Janikovszky–Réber László párosítás a magyar gyerekirodalom egyik legjelentősebb szerzői-illusztrátor együttműködése. Azonban a magánéletben teljesen másként működött, mint ahogy a könyvekből gondolnánk.
„Az, hogy a magánéletben nagyon szigorú, szigorú, formális volt a kapcsolatuk, amit el se képzel az ember a könyvek alapján. Tehát azt hittnénk, hogy főve főve együtt voltak és együtt ittak, és együtt találták ki a poénokat, de nem nagyon nagyon tartották ezeket a határokat." *
Réber László nem egyszerűen illusztrálta a szövegeket, hanem tovább gondolta azokat. A rajzok karikaturisztikus stílusa (a Ludas Matyihoz hasonlóan) azt sugallta az olvasónak, hogy ne vegyen túl komolyan semmit – mindez paródia. Az olvasónak így négy szinten kellett értelmezni a könyveket:
„Tehát azt szoktuk mondani, hogy itt igazából négy dolgot kell elolvasni. Egyrészt kell olvasni a gyerek nézőpontját a szövegben. A felnőttét ugyanúgy hallom, mert mind a kettőt hallom. és a képeket is kell olvasni, hiszen azok nem a szöveget illusztrálják, hanem mondják a saját szuverén történetüket, ugyanúgy mondják a gyerektörténetét és a felnőttét is." *
A párosítás nemzetközi sikere is figyelemreméltó: 1973-ban Janikovszky Éva és Réber László együtt kapták meg a német gyerekirodalom díját a Picture Book kategóriában. A lányregények később a német Schneider és Fischer kiadóknál is megjelentek.
A nemzetközi siker titka
Janikovszky Éva könyvei 35 országban jelentek meg, és a nemzetközi siker nem a szocializmusnak volt köszönhető – ellenkezőleg, előbb volt sikere Nyugaton, mint Keleten. Lovász Andrea hangsúlyozza:
„Egyet szeretnék újra és újra előrebocsátani, és ezt most sem tudom kihagyni, hogy előbb volt sikere nyugaton, mint keleten. Tehát azok a fantáziálások, hogy ez mind a annak köszönhető, hogy a szocialista országok mennyire szerették egymás könyvé tolni, ez nem igaz, mert ő 1973-ban kapta meg a német gyerekirodalmi díjat a Réber Lacival ketten." *
A nemzetközi siker oka az epizodikus építkezésben és az univerzális témákban rejlik. A könyvek nem egy hosszú cselekményt követnek, hanem rövid, egymástól független jelenetekből állnak, amelyeket egy szuszra el lehet olvasni. Ez az epizodikus szerkezet lehetővé tette, hogy a szöveg és grafika közötti szokatlan arány (amely akkor még Nyugat-Európában is különlegesnek számított) a különböző kultúrák számára is működjön.
2026 januárjában Janikovszky Éva művei ukrán nyelven jelentek meg Kievben, és az ukrán nagykövet a külügyminisztérium levélpapírján írt levelet a kiadónak:
„A könyv megjelenése alkalmából 52 ukrajnai vidéki könyvtárnak tartottak online pályázatkiírás okán tájékoztatót, elmondva, hogy milyen irodalmi vagy rajz pályázatot indítanak ennek a könyvnek a kapcsán, miközben bombázás, áramszünet, nincs fűtés." *
Nemrég négy kötet jelent meg Horvátországban, és a román, valamint bolgár kiadások is készülőben vannak.
A kamaszlány naplója: történelmi dokumentum
Janikovszky Éva naplóját 12 és 18 éves kora között írta, és ez az egyik legfontosabb dokumentuma az írónő életművének. A napló egy művelt, humoros, tájékozott lányt mutat be, aki a szocializmus alatt élt, és még a háborús szorongások közepette is az első szerelmét élte meg.
„Azt a az a kis csitri lány, aki szaladgál, futkározik, és és semmi nem érdekli, csak a játszodozás meg a meg a korzózáshoz egyszer csak szerelmes lesz. Aztán tök mindegy, hogy háború van, bombázás van, ő akkor is a szerelmet éli meg." *
Az írónő fia szerint a naplónak az a különlegessége, hogy az írások olyan pontosan voltak megírva, hogy gyakorlatilag kiadásra készen maradtak:
„Ezek úgy vannak megírva, hogy szinte nyomd a kézre, vagy kiadásra készre. Tehát ezek nem kellett szerkeszteni a szövegeket szöveg szerkeszteni sem, hanem hogy már akkor ilyen pontosan akkaron megírt mondatok." *
A naplóban látható az írónő szép kézírása is, amely 70 éves korában is ugyanilyen maradt. Ez a kézírás később a Janikovszky Éva emlékév logójába is bekerült.
A felfedezés: a 10 éves Janikovszky Éva
Nemrég egy újságíró felfedezett egy 1936. április 12-i cikket a Délmagyarországban, amelyben egy 10 éves Janikovszky Éva (akkor még Pucs Éva) nyilatkozik. Az interjúban az írónő már ekkor öntudatos és értelmes gyerekként jelenik meg:
„Kis primadonna lép elébünk, valami nagyon öntudatos, fülényes van a tartásában. K. Éva, a negyedik emel negyedik elemi tanulója. Mivel játszanak a kislányok? kérdezzük babával. Éva megvette a legyint. Ó, a baba régen kiment a divatból, már négy-öt éves korunkban meguntuk. Ha pedig választani kell, én inkább olomkatonával játszom, mint babával." *
Az interjúban az írónő egy verset is közöl, amelyet 10 évesen írt:
„Orgonavirág hozott isten lilafürtő orgona. Tavaszi dalt zeng a madár bokrotba. Sok virágot pompáz ide ágakon, s mint a tündér röpköd lilaszárnyakon. A felhő is boldog, hogyha rád nevet, vidámsággal töltöd meg a lelkemet. És mikor a bíbor alkonyat leszáll, fürtjeiden sok kis tündér muzsikál." *
Szerkesztői örökség: a Móra Könyvkiadó és a magyar gyerekirodalom
Janikovszky Éva szerkesztői munkája ugyanolyan fontos, mint az írónői. A Móra Könyvkiadó főszerkesztőjeként olyan szerzőket fedezett fel és támogatott, akik ma a magyar gyerekirodalom klasszikusainak számítanak. Lovász Andrea szerint:
„Tehát az, hogy Lázár Ervintől ő kért gyerekszövegeket, meg a Békés Pált ő fedezte fel, ha lehet ezt így mondani, az mindenképpen a mindenképpen fontos és kiemelendő." *
Az írónő olyan szerzőket támogatott, akik a politikai rendszer miatt nem vagy nehezen tudtak gyerekeknek írni. Fekete István összes könyve, amely a Móránál jelent meg, Janikovszky Éva szerkesztésében készült. Szabó Magda első öt gyerekkönyvét (Az Álarcosbál, A születésnap, Szigetkék, Bárány Boldizsár és Az Abigél) szintén ő szerkesztette.
„Ha nem lett volna Móra könyvkiadó, akkor a Kormos István nevét ma tizedennyi ember ismerné, hiszen akkor nincs vackor, nincs Tfás mackók meg még sok minden más. Ugyanígy nem lett volna Szabó Magdának ez az öt hat gyerekkönyve. Ugyanúgy nem ért volna Lázár Ervényt, Bigfi Wokfenc, Vok Ferencet, meg Hétfejű Tündért, meg négyszögletű kerekerdőt." *
Janikovszky Éva és Szabó Magda között különleges kapcsolat volt. Szabó Magda dedikációjában így írta:
„Horn Micinek, aki Janikovski fedőnév alatt addig agitált, míg meg nem írtam ezt a regényt szeretettel." *
(Horn Mici a Szabó Magda regényeiben szereplő karakter, akit az írónő Janikovszky Éva alapján mintázott.)
Janikovszky János szerint a kapcsolatuk nem barátság, hanem elvbarátság volt:
„Hát barátok voltak. És ezt ezt azért mondom így, mert a a Magda így írta a nekrólban is, hogy nem barátnők voltunk, hanem barátok. És ez egy más kategória, és ez inkább ilyen elvbarátságot jelent leginkább." *
A politikai üldözöttség és az irodalmi örökség
Janikovszky Éva politikai helyzete összetett volt. Janikovszky János szerint az írónő a politikai üldözöttek kategóriájában tartoztak sok más íróval együtt, ami befolyásolta, hogy hova helyezték, milyen elismeréseket kapott, és hogyan viszonyult hozzá az irodalmi establishment.
„Ö, az, hogy egyesek mit képzeltek az ő életműéret művéről, az az ő problémájuk volt, volt itt mindenféle nyavajgás. azt összefoglal azt tudom mondani, hogy az elmúlt két évtizedben ő a politikai üldözöttek kategóriájában tartozott sok más íróval együtt és ennek volt a folyománya az, hogy őt hova tették, hova nem tették, milyen elismeréseket gondoltak neki adni akár szóban, akár bármilyen más módon." *
Az írónő azonban nem politizált közvetlenül műveiben, hanem pontosan dokumentálta a mindennapokat. Lovász Andrea szerint:
„Tehát az, hogy ő hogyan élte meg a mindennapokat, mi milyen bürókratikus útvesztőkben bolyongott, kikkel találkozott, milyenek a kortársai, hogyan hogyan szeretne szólni az utánövőknek. Tehát ezek mind arról szólnak a azokról a mindennapokról, amelyikben élt. Tehát ilyen értelemben mégis csak pontos kordokumentumok." *
Janikovszky Éva legfontosabb elismeréseit azonban nem az állami kitüntetések, hanem a gyerekolvasók szeretete jelentette. Janikovszky János így fogalmaz:
„Gyerekolvasó. Egyértelműen a a szakmai elismerést persze kapott, de először kapta meg a nyugcnémet elismerést, meg sok más sok más országból is elismerést, a Gréve díjat meg mindent, mint ahogy itthon már kapta József Attila díjat. Aztán kapott persze ilyen olyan tiszti kereszt, ilyen közép meg nem tudom milyen fokozatokat. De de a mosolyrend a a mosolyrendnek örült a legjobban, amit 88-baan kapott Lengyelországból a gyerekek szavazata alapján." *
A mai gyerekirodalom kihívásai
A Móra Könyvkiadó mai feladata összetett: egyrészt meg kell őrizni a klasszikusokat, másrészt fel kell fedezni az új tehetségeket. Lovász Andrea szerint a legfontosabb prioritás a minőség megtartása:
„Tehát a minőség megtartása, úgy gondolom, hogy ez abszolút prioritást élvez. Most, hogy nem nagy képviség, de tényleg most azt kell mondanom, hogy hogy nekünk a jövő klasszikusait kell most felfedeznünk, hogyha méltók akarunk lenni ahhoz a 75 évhez, hogy hogy visszük az örökséget." *
A kiadó előtt álló kihívások között szerepel a digitális világ versenye, a figyelemért való verseny, és az a nehéz döntés, hogy mely klasszikusokat tartsa életben és melyeket engedje el. Lovász Andrea szerint:
„Tehát, hogy az, hogy most ki az, akit újra kiadunk, és ki az, akit elengedünk 20 év után, vagy 30 év után, az egy elképesztően nehéz döntés." *
A mai kortárszerzők közül kevesen írnak olyan szövegeket, amelyeket a Móra szeretne kiadni. Felkérésre pedig nehéz jó munkákat készíteni, mert azok gyakran úgy tűnnek, mintha Janikovszky Éva csinálta volna őket.
A mai gyerekek világáról
Janikovszky János azt gondolja, hogy az írónőt meglepné a mai gyerekek apatikus, rezignált hozzáállása. Az írónő egy lázadóbb kamasztársadalommal nőtt fel, és azt gondolta, hogy a lázadás szükségszerű volt.
„Tehát, hogy ahhoz képest, hogy hogy ő ő egy lázadóbb lázadóbb kamasztársadalommal nőtt fel, vagy azt látta, hogy szükségszerűség volt lázadni. Ma ma ez a kicsit ilyen milyen nem törődöm, apatikus, rezignált rezignált társadalom meglepné." *
Azonban Lovász Andrea rámutat, hogy a 2026-os események (a beszélgetés időpontja után három nappal történt egy fiatalok által vezetett rendszerdöntés) azt mutatják, hogy a mai fiatalok is képesek lázadni és cselekedni. Ez az esemény születésnapi ajándéknak tekinthető az írónő 100. születésnapjára.
Az emlékév eseményei
A Janikovszky Éva emlékév fő eseménye április 23-án (az írónő születésnapján) a Műcsarnokba kerül. Az esemény több részből áll:
Délelőtt 10 órakor: A Shitz Production zenés darabja, amely az összes Janikovszky-könyvből összeállított szövegekből készült. A darabot Nová Ester rendezte, és fiatal, az iskolából kiszabadult gyerekek játsszák. A darab később 17-szer lesz látható a Latinó Színházban Budaörsön, és vidékre is utazik.
Délután: Zárt körű Janikovszky-ünnep, amely a „Ha én felnőtt volnék" című könyvből készült kórusmű bemutatójával kezdődik. A művet Izabella Abulker francia zeneszerző komponálta a 80-as években, és még soha nem volt bemutatva Magyarországon. Bóbnó Tamás karnagy tanította be a gyerekeket. A szöveg magyar fordítása Varró Dániel munkája.
Ezt követően: Janikovszky Éva díj átadása, animációs filmbemutató (szintén a „Ha én felnőtt volnék" alapján), és este a „Kizárólag az utókor számára" című naplóadaptáció előadása, amelyet Sodra Eliza és Martinkovics Máté adnak elő Keresztes Tamás rendezésében.
Az emlékévben számos új könyv jelenik meg, így az olvasóknak bőven lesz mit olvasni.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Réber Lacival ketten" – az átirat helyenként homályos, de a kontextusból egyértelmű, hogy Réber Lászlóról van szó
- „Shitz Production" – az ASR valószínűleg torzította a produkciós cég nevét, de az átiratban így szerepel
- „Nová Ester" – a rendező neve bizonytalan, az ASR valószínűleg torzította
- „Bóbnó Tamás" – a karnagy neve lehet, hogy „Bóbis Tamás" vagy hasonló, de az átiratban így szerepel
- „Varró Dániel" – az átiratban így szerepel, de lehet, hogy más a helyes név
- „Sodra Eliza" – az aktor/előadó neve bizonytalan
- „Martinkovics Máté" – az aktor/előadó neve bizonytalan
- Az átirat több helyen tartalmaz értelmezhetetlen szókapcsolatokat és hiányos mondatokat, amelyek az automatikus beszédfelismerés hibáiból adódnak, de a kontextusból általában rekonstruálhatók
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Hogyan működik ma Janikovski?
[00:00:02]A a gyerekek ugyanolyan szemtelenek, mint voltak.
[00:00:04]A felnőttek ugyanúgy szajkózzák azokat a mondatokat, amiket megfogadnak 16 évesen, hogy na én nem fogom kimondani, de ugyanazokat mondják, mint az ő szüleik.
[00:00:14]Tehát, hogy ezeket az örökölt mintákat, ezeket így pörgetjük magunkkal, és ettől működik.
[00:00:21]Ma hogy áll az ő nemzetközi reputációja?
[00:00:24]Ma is keresett.
[00:00:24]keresett.
[00:00:24]Persze most a leg szívszorítóbb élmény számomra az volt, amikor januárban, 2026 januárban megjelent Kievben ukrán nyelven, akire ütött ez a gyerek, miközben bombázás, áramszünet, nincs fűtés, tehát nem tudod elképzelni itt Magyarországról, hogy milyen körülmények között Janikovski Éva kirétött ez a gyerek témában levelezik a kievi magyar Hagy követ velünk.
[00:01:00]100 éve született az a szerző, akinek könyvein 35 országban generációk nőttek fel, és akinek mondataiban ma is magunkra ismerünk, gyerekként, szülőként, nagyszülőként egyaránt.
[00:01:11]Janikovski Éva nem csak a magyar gyerekirodalom egyik legfontosabb alakja volt, hanem pontos megfigyelője a hétköznapoknak, aki humorral és szeretettel tudott a legkomolyabb dolgokról beszélni.
[00:01:21]A centenáriumi emlékév alkalmat ad arra is, hogy ne csak az ikonikus könyvekre, hanem a felnőtteknek is író alkotóra, a mások könyveit gondozó szerkesztőre és a máig élő örökségre is ránézünk.
[00:01:35]100 éve született Janikovski Éva, és most a Móra könyvkiadó főszerkesztőjével, Lovász Andreával, illetve Janikovski Éva fiával, Janikovski Jánossal, a Móra Könyvkiadó tulajdonosával beszélgetek, a 100 éve született szerzőről.
[00:01:49]Szervusztok!
[00:01:51]Üdvözöllek titeket.
[00:01:52]Szervus.
[00:01:53]Egy órában kevés fér bele, mert itt egy nagy életműről beszélgetünk, de igyekszem mindenről beszélni, amiről csak lehet, de rögtön az elején akkor legyen egy ilyen tömörítési feladat, hogyha egy mondatban kellene megfogalmazni, hogy mi Janikovski Éva a varázsának a titka, mitől aktuális még mindig, akkor mit mondanátok?
[00:02:12]Én azt mondanám, hogy a generációkon áté humor.
[00:02:15]Ez így egy mondat.
[00:02:15]Oké.
[00:02:18]Szerintem ő volt a legszerethetőbb.
[00:02:21]írója az elmúlt néhány évtizednek.
[00:02:25]Mindenki számára szerethető.
[00:02:25]Sokan ezt emelik ki, sőt nagyon sokan azt mondják, hogy egy nagyon szerethető, kedves gyerekíró.
[00:02:33]De éppenséggel az elmúlt években az derült ki, hát a többek között a a ti jó voltotokból, hogy azért ennél sokkal összetettebb birodalmi örökség.
[00:02:44]hiszen felnőtt könyvei jelentek meg.
[00:02:47]Kiderült, hogy van egy felnőtteknek szóló életműve is.
[00:02:48]Van valami, amit az elmúlt évtizedekben rosszul gondoltunk, vagy félreértettünk az ő irodalmi örökségével kapcsolatban?
[00:02:57]Én maximum egyrészt, mint a kiadó, most már majdnem két évtizede vezetője tudok beszélni, meg úgy, mint a fia.
[00:03:04]Ö, az, hogy egyesek mit képzeltek az ő életműéret művéről, az az ő problémájuk volt, volt itt mindenféle nyavajgás.
[00:03:13]azt összefoglal azt tudom mondani, hogy az elmúlt két évtizedben ő a politikai üldözöttek kategóriájában tartozott sok más íróval együtt és ennek volt a folyománya az, hogy őt hova tették, hova nem tették, milyen elismeréseket gondoltak neki adni akár szóban, akár bármilyen más módon.
[00:03:39]Ahogy az élete alakult és egyre idősebb lett, nyilvánvaló volt és a gyereke megnőtt, unokái kevés számban álltak rendelkezésre.
[00:03:48]Az ő hétköznapi problémái egész más fókuszt adtak, mint korábban.
[00:03:55]Nem járt annyit gyerekek közé, nem volt annyi élménye velük.
[00:04:00]Ennek következtében leginkább az foglalkoztatta, ahogy az ő élete alakul, és próbálta azt is végtelen homorral nézni, és és az volt a szerencséje, hogy rendkívül sok újság kérte fel írni, és ennek következtében voltak határidők, amik a legjobb múzsák minden író számára.
[00:04:23]Úgyhogy ő ennek a 4-5 hat hetilapnak, havilapnak írt, és így született meg gyakorlatilag ez a felnetteknek is szóló életmű rész.
[00:04:35]Hát igen, az csak ugye retrospektívet tudunk beszélni kánonokról, hogy mi az, ami megmarad és mi az, ami nem.
[00:04:40]Ugye Lázár Cukás Janikovski nevével fémjelzett gyerekirodalmi korszak, ami ugye az 50-es 60-as é 70-es évek után felszabadult egy kicsit a gyerekirodalom, tehát nem volt annyira vonalas, tehát nem kiszabadult ebből a fajta szorításból.
[00:04:58]Hányan tudják, hogy mi ennek Lázár Ervin felnőtt prozája, vagy hogy csukásköltő volt?
[00:05:03]Tehát valahogy így kanonizálódtak.
[00:05:08]Valószínűleg azért, mertogy egyszerűen több gyerekkönyvet írtak, mint amennyit felnőtt.
[00:05:12]És itt a mennyiség mondjuk fontos lehet, illetve a vizualitás, ugye a réber páros az hihetetlen népszerűséget adott a könyveknek.
[00:05:19]Az, hogy megfilmesítették a az égigérő füvet, a málnaszörpészalmaszát, vagy a Csukás István Lázár Ervin könyveiből készült feldolgozások, ezek mind robbanásszerű ismertséget hoztak gyerekirodalmi szinten.
[00:05:34]És egyszerűen csak szerintem erről van szó, hogy sokkal több emberhez jutott el a gyerekirodalmi a műveik, mint amennyi felnőtthöz.
[00:05:44]Nekem azt tűnt fel, amikor először ezek a felnőtteknek szóló műveit olvastam, és aztán nyilvánvalóan hangsúlyosabban beszélünk majd a gyerekkönyvekről.
[00:05:51]hogy ő ugyanúgy a mint ahogy a gyerekkönyveknél nem egyszerűen mesélt, hanem beszélgetett az olvasóival folyamatosan.
[00:05:57]És ez a felnőtteknek szóló írásaiban is így van.
[00:06:03]Ez a közvetlen hang, ez onnan jön, hogy ő ezt a gyerekeknél kipróbálta és működött, vagy egyszerűen ilyen volt?
[00:06:09]Szerintem egyszerűen ilyen volt.
[00:06:09]Tehát már a legelső írásokban, ugye majd szó esik az emlékkönyvről, sok-sok ilyen lektori jelentést lehet olvasni, ahol lektorként került a móakiadó őséhez, az ifjúságihoz.
[00:06:23]és már azokban is így ír, tehát hogy ő minden műfajban így írt igazából a a naplóiban, a jegyzeteiben, a jelentéseiben egyszerűen ilyen legalábbis én nem ismertem személyesen, de az írásai mindegyike ilyen hangvételő.
[00:06:37]Annyira, hogy van például egy 1000 nagyon sok levele persze megmaradt, mert az anyukájának írta, aki pont olyan gyűjtögető volt, mint ő.
[00:06:45]Ennek következtében az is megvan, amit anyuká Hannak írt meg, az is megvan, amit anyukája írt neki.
[00:06:50]De hogy van olyan levél 1960 júniusából, amikor Csillaghegyen nyaraltunk, betörtem az orromat, itt ma is látható, öt éves voltam, és ezt olyan végtelen humorral és valami vég nem tudok rá szavakat találni.
[00:07:05]Valami döbbenet az a levél, ahogy leírta úgy, hogy unokád volt szíves betörni az órát, nekiment egy vaszéknek, utána elment a jött a mentő, elvitték a kórházba, és nagyon élvezte, hogy elaltatták és összevarták, és utána mondta az orvosnak, hogy ne húzd, nem látod, hogy oda van nőve.
[00:07:26]És ezt így leírta anyukájának levébe, hogy mucikám, képzeld, így van.
[00:07:29]És már idegekkel ezt nem bírjuk, úgyhogy visszamegyünk a a Bajza utcába.
[00:07:32]Helló!
[00:07:36]A gyerekkönyveiben nekem már gyerekként is az volt a a az egyik legfontosabb dolog, ami miatt szerettem, hogy a gyerekek okosabbak, mint a felnőttek.
[00:07:47]Vagy hát legtöbbször okosabbak, tisztában látnak.
[00:07:49]Talán ez a helyes kifejezés.
[00:07:51]Ez egy ilyen játékos irodalmi fogás volt, vagy ő tényleg így gondolkodott a gyerekekről?
[00:07:57]Szerintem így gondolkodott a gyerekekről.
[00:07:58]Tehát az egy elhíresült anekdót, hanem mikor a egy kisgyerek megkérdezte tőle, hogy te honnan tudod, hogy a gyerekek csak kicsik és nem buták, de hogy ez akkor akkor együtt járt a gyerekirodalom egészének a felszabadulásával, ha lehet ilyet mond.
[00:08:15]Tehát jött egy ilyen antiautoriter hullám egészen Nyugat-Európából gyűrűzve fokozatosan behozzánk is.
[00:08:19]És hogy ez azzal járt, hogy felfedeztük, hogy a gyerek milyen jó pofa vagy vicces tud lenni, meg milyen bölcs is tud lenni egyidejűleg.
[00:08:29]És hát mellette tényleg ez csak úgy érvényesülhetett most, hogyha prózapoétikailag, hogyha az ellen pontja a felnőtt, viszont ilyen kis butácska, csetlő botló, kevésbé okos, kevésbé bölcs, merthogy merthogy csak így működik ez a páros.
[00:08:47]Mi ebben a humorban a a magyar meg mi az, ami univerzális?
[00:08:51]Az, hogy a generációk folyamatosan ütköznek egymással.
[00:08:53]Ugye ezt szoktam mondani, hogy már plátonnék azon óvégtak, hogy jaj ezek az arztatalészék micsoda egy banda.
[00:08:59]Tehát hogy teljesen tönkrement az ifjúság, nem úgy viselkednek, nem azt csinálják, amit kellene.
[00:09:05]Műveletlenek, szemtelenek, pimaszok.
[00:09:08]Tehát ez ez nem változott, csak a szereplők változnak.
[00:09:10]De hogy ez az ellen, ez az ellen feszülése a generációknak, ez biztos, hogy egyetemes.
[00:09:18]Az, hogy milyenek benne a szociokulturális feltételek, amik megvannak a az ő szövegeiben, a szalagos Magdótól kezdve, meg az őrsökig, meg a úttörőfoglalkozásokig és egyebek, hát az csak kellék, úgy gondolom.
[00:09:33]annál sokkal fontosabb az, hogy amiről szól, az az nem csak akkor érvényes, hanem ma is ugyanúgy érvényes.
[00:09:39]Ugye az ő humora sosem kegyetlen, hanem egy ilyen nagyon empatikus humor.
[00:09:41]És hát ma ahz gyors ítéletek korában élünk, és és a humor is talán egy kicsit agresszívebb lett.
[00:09:50]Ez mennyire tudja ez a fajta humor túlélni azt a kort, amiben vagyunk?
[00:09:57]Hogyan működik ma?
[00:09:57]Janikovski, a gyerekek ugyanolyan szemtelenek, mint voltak.
[00:10:03]A felnőttek ugyanúgy szajkózzák azokat a mondatokat, amiket megfogadnak 16 évesen, hogy na én nem fogom kimondani, de ugyanazokat mondják, mint az ő szüleik.
[00:10:12]Tehát, hogy ezeket az örökölt mintákat, ezeket így pörgetjük magunkkal.
[00:10:17]És ettől működik, hogy hogy hogy amikor születtek ezek a könyvek, az akkori gyerekek ma felnőttek, vagy ma a nagyszülők, és még mindig magukra ismernek.
[00:10:29]Ha most nem tudnék jósolni, hogy mondjuk 50 év múlva is működni fognak a szövegek, de 50 év múlva is lesznek lustakamaszok és lesznek az ősöke rácsodálkozó gyerekek, tehát úgy gondolom, hogy ez nem nem kopik az, hogy a milyen humor az pont ebből a szembenállásból adódik, hogy mást lát a világból a gyerek, és mást lát a felnőtt, és ez folyamatosan ütköztetve van benne.
[00:10:54]És ettől működik, úgy gondolom nekünk felnőtteknek mi az, amit amit a Janikovski szövegek adnak, miben segít, hogy mi szülőként jobban teljesítsünk?
[00:11:06]Hát most ez majd a kérdésben benne is volt a válasz, mert hogy ez a görbükör, amit kapunk magunkról folyamatosan, hogy mennyire mennyire nem értjük meg őket, mennyire csak a saját nézőpontunkat súlykoljuk, és szeretnénk tovább adni, és mennyire minden tudónak meg minden hatónak gondoljuk magunkat.
[00:11:23]Tehát, hogy ez segít, hogy szem, hogy reflektáljunk saját magunkra.
[00:11:30]Sok gyerek, hogy a a gyerekeink is sérletezi ki azt, ami aztán vég irodalmi mű lesz.
[00:11:35]Tehát, hogy kipróbálja.
[00:11:35]Nálatok ez így volt?
[00:11:38]Nem próbálta ki.
[00:11:38]Megírta azokat a marságokat, amiket én elkövettem.
[00:11:40]És mert te vagy már óvodás?
[00:11:44]Vagyokból az óvodás?
[00:11:45]Hát biztos nem véletlen, hogy fiú a főszereplője az összes könyvnek, és nem kislány.
[00:11:51]És ma néztem meg a Hain felnőtt Volné című könyvből most készülő animációs filmet.
[00:11:59]Ez ma volt az első kvázi vetítés a számomra, hogy mit szólok és vannak-e megjegyzéseim.
[00:12:05]És egy megint ilyen elementáris felismerés volt számomra, hogy hogy az, hogy ott ülnek a felnőttek az asztalnál és várják a gyereket, hogy hogy jöjjön már oda, és kihül a leves meg nem tudom milyen dolgok vannak.
[00:12:21]Egyszerűen újra magamra ismertem, hogy én addig mostam a kezem imitálva a kézmosást a fürdőszobába, amíg ők elkezdtek enni, mert én utáltam azt nézni, ahogy mások esznek, és ez benne van a könyvben.
[00:12:33]Szóval meg tudnék mesélni majd nagyon bocsánat, hogy ilyen hülyeségekkel jövök, de ez ez mind olyan igazolása, visszaigazolása annak, hogy hogy igen, itt valamit én csináltam, aminek nyoma van a könyvben.
[00:12:46]Ugye Janikovski évek könyveit nagyon hamar kiadták külföldön és aztán a jotom 35 nyelven adták ki, vagy 35 országban egészen pontosan.
[00:12:54]Pedig hát egy másfajta világrendszer, másfajta kultúrák, másfajta gyereknevelési szokások voltak azért különböző országokban.
[00:13:04]Mi lett, mi lehetett ennek a nemzetközi sikernek a titka?
[00:13:06]egyet szeretnék újra és újra előrebocsátani, és ezt most sem tudom kihagyni, hogy előbb volt sikere nyugaton, mint keleten.
[00:13:14]Tehát azok a fantáziálások, hogy ez mind a annak köszönhető, hogy a szocialista országok mennyire szerették egymás könyvé tolni, ez nem igaz, mert ő 1973-ban kapta meg a német gyerekirodalmi díjat a Réber Lacival ketten, mint Picture Book kategória, ha én felnőtt volnék.
[00:13:34]És utána megjelentek a lányregényei is legnagyobb csodálkozására mindenkinek.
[00:13:39]A Sneider Ferlágnál meg a Fiser Ferlágnál ezek óriási nagy kiadók voltak.
[00:13:45]És a lányregényekre is rákattantak, hol ott azok elég olyan történetek, amik talán inkább kapcsolódnak a szocializmushoz, mint mondjuk egy képes könyv.
[00:13:57]De szerintem az volt a különlegessége ezeknek a köteteknek, hogy a képszövegarány az szokatlanul változott, és még talán Nyugat-Európában is különlegesnek számított, hiszen korábban az volt, hogy van a mesekönyv és akkor vannak hozzá bizonyos pontokon színes vagy fekete-fehér rajzok, de itt a szöveg és a grafika együtt dolgozott és együtt együtt élt.
[00:14:25]erről a szoros együttműködésről mindenképpen szeretnék kérdezni, csak még egy pillanatra arra visszatérnék, hogy az azt kiderül, hogy hogy az azonos korban minden országban, ahol ezt kiadták, működött és át tudott törni kulturális meg mindenféle határokat.
[00:14:43]De hogy van ez időben?
[00:14:45]Tehát, hogy mondjuk egy olyan korban, amikor változnak a nevelési szokások, azért a szülőfigurák a a ezekben a könyvekben mondjuk ezek a mindig számonkérő, szigorú magukból hülyét csináló szülők, azok talán már nem feltétlenül e ez a ez a jellemző, hogy vagy éppen ellenkezőleg, hogy ezek a szorongások, túlkapások, félreértések ugyanúgy létezne csak más díszletek mögött.
[00:15:10]De de hogy a itt a humor az, ami átviszi országhatárokon ezt az egészet.
[00:15:14]Úgy gondolom, hogyha ez hogyha ez regényben lenne megírva, vagy nem ilyen gegszerű jelenetekben, vagy ilyen ilyen a, hogyha a rérajzokra gondolunk, már a figurák is karikaturisztikusak, tehát hogy sok esetben olyan az ábrázolás is, hogy hogy ezt a fajta olvasatot kívánja az olvasótól, hogy ne vegyél túl komolyan.
[00:15:34]Tehát ez az egész egy ez egész egy ez egész egy paródia igazából.
[00:15:40]Így van.
[00:15:40]És egy kicsit ezek olyan gyerek egy percesek tulajdonképpen, de a a ahogy olvastam, nem véletlen.
[00:15:46]Igen.
[00:15:46]Hát azért az az epizodikus epizodisztikus építkezés, hogy hogy van egy epizód történik, majd megyünk tovább a következőbe.
[00:15:53]Tehát nem egy cselekményt visz végig, és végül is egy ilyen könyvet egy szuszra ki tudsz olvasni.
[00:15:58]Igen.
[00:15:58]Nem, nem arról van szó, hogy ott hever a éjeli szekrényeden három hónapon keresztül meg 600 oldal ma.
[00:16:07]Hogy áll az ő nemzetközi reputációja?
[00:16:09]Ma is keresett.
[00:16:11]Keresett persze most a leg szívszorítóbb élmény számomra az volt, amikor januárban, 2026 januárban megjelent Kievben ukrán nyelven, akire ütött ez a gyerek.
[00:16:22]És képzeld el, a ukrán nagykövet a külügyminisztérium levélpapírján olyan tárgyú levelet írt nekünk, hogy Janikovk év a 100 emlékév, és arról szólt a levél, hogy a könyv megjelenése alkalmából 52 ukrajnai vidéki könyvtárnak tartottak online pályázatkiírás okán tájékoztatót, elmondva, hogy milyen irodalmi vagy rajz pályázatot indítanak ennek a könyvnek a kapcsán, miközben bombázás, áramszünet, nincs fűtés, tehát nem tudod elképzelni itt Magyarországról, hogy milyen körülmények között Janikov Éva kirötött ez a gyerek témában levelezik a kievi magyar nagykövet velünk és megköszöni a lehetőséget.
[00:17:15]Hát ez ez elképesztő.
[00:17:15]Ezzel nem válaszoltam meg azt, hogy milyen a fogadtatása vagy érdeklődése.
[00:17:20]Nemrég jelent meg négy kötet Horvátországban.
[00:17:26]Most várjuk a következő egy-két hónapban a bolgárkiadást.
[00:17:29]Szóval és a románt is.
[00:17:33]És a románt.
[00:17:33]Igen.
[00:17:33]Szóval van kicsit már bele kaptunk a Réber Lászlóval való együttműködésbe.
[00:17:39]Azért ez egy elég legendás alkotói együttműködés.
[00:17:41]Mi volt az ő párosukban a legkülönlegesebb?
[00:17:48]Az, hogy a magánéletben nagyon szigorú, szigorú, formális volt a kapcsolatuk, amit el se képzel az ember a könyvek alapján.
[00:17:54]Tehát azt hittnénk, hogy főve főve együtt voltak és együtt ittak, és együtt találták ki a poénokat, de nem nagyon nagyon tartották ezeket a határokat.
[00:18:05]És ez nagyon nagyon különlegessé teszi azt, hogy hogy igazából ott találkoztak a a könyvek lapjain, vagy hát találkoztak személyesen, de de mégsem volt ez olyan olyan baráti viszony, amieknek el tehát ahogyan elképzeljük a könyvek alapján pedig, hogy nagyon egy nagyon egy lélekkel készültek a szövegek.
[00:18:22]Igen, hiszen Rayber nem egyszerűen illusztrálja, hanem tovább gondolja ezeket a a történeteket és ez úgy Igen.
[00:18:28]Rengeteget hozzátett a grafika, mert szinte hungor humoristaként, vagy nem tudom, mintha a Ludas Matyit néznénk, egy kicsit karikatúra jellegűek a rajzok.
[00:18:40]Igen.
[00:18:40]Tehát azt szoktuk mondani, hogy itt igazából négy dolgot kell elolvasni.
[00:18:45]Egyrészt kell olvasni a gyerek nézőpontját a szövegben.
[00:18:46]A felnőttét ugyanúgy hallom, mert mind a kettőt hallom.
[00:18:50]és a képeket is kell olvasni, hiszen azok nem a szöveget illusztrálják, hanem mondják a saját szuverén történetüket, ugyanúgy mondják a gyerektörténetét és a felnőttét is.
[00:19:01]Tehát, hogy ez egy ilyen elég komplex párbeszéd így minden irányból.
[00:19:05]Szintén nem olyan régen, de már néhány évvel jelent meg a kamaszlány Janikovski Éva naplója.
[00:19:09]Pontosabban egy kiskamaszból, nagy kamasz koráig tart ez.
[00:19:14]Mitől különleges ez a napló?
[00:19:14]az, hogy egy lány 12 és 18 éves kora között egy ilyen művelt, ilyen humoros, ilyen tájékozott érezni benne, hogy azt a az a kis csitri lány, aki szaladgál, futkározik, és és semmi nem érdekli, csak a játszodozás meg a meg a korzózáshoz egyszer csak szerelmes lesz.
[00:19:40]Aztán tök mindegy, hogy háború van, bombázás van, ő akkor is a szerelmet éli meg, mint ahogy tőlem is szokták kérdezni, hogy milyen volt a szocializmusban felnőni?
[00:19:50]Hát milyen lett volna?
[00:19:52]Rohadt jó volt, mert fiatal voltam és csajoztam.
[00:19:54]Hát mit érdekelt engem, hogy ki a pártfőtitkár meg én nem tudom micsodák történnek.
[00:19:58]Én nem politizáltam, tehát anyám is átjön ez a ez az életszeretet, hogy mit ér mit érdekel engem, hogy mi van körülöttem.
[00:20:08]Aztán nyilván amikor jött a deportálás meg a még nagyobb háborús élmény és és a gettó meg a minden, akkor az ő világa is teljesen elkomorul.
[00:20:19]De ez ezt a felnövéstörténetet olvasni 12-s1 éves korak között egy egy tényleg történelmi korszakban, ez szerintem elementáris élmény.
[00:20:31]Nagyon hirtelen kellett felnőttnek lennie.
[00:20:33]Az az derül ki abból a és hát lett.
[00:20:37]Igen.
[00:20:37]És ami fontos, igen, hogy ezek úgy vannak megírva, hogy szinte nyomd a kézre, vagy kiadásra készre.
[00:20:42]Tehát ezek nem kellett szerkeszteni a szövegeket szöveg szerkeszteni sem, hanem hogy már akkor ilyen pontosan akkoran megírt mondatok.
[00:20:56]í k íemül és azt mondja na akkor most elmondom neked rég nem írtam de most elmondom neked hogy mi történt.
[00:21:02]És akkor nyolc oldalb gyönyörű ugyanolyan kézírással mint amilyen volt 70 éves korában is a kézírása.
[00:21:09]Látszik, hogy nagyon szép írása volt, hiszen itt a könyvborítókon ez az ő saját aláírása, ez nem egy ilyen AI által szerkesztett Janikovski aláírás.
[00:21:19]Így írt alá.
[00:21:22]És ezért az emlékévnek is a logójába ezt az aláírást gondoltunk vettenni.
[00:21:29]Úgy tudom, hogy hoztál magaddal egy olyan találatot, ami eddig nem volt ismert, egy 10 éves korában írott évtizedek óta van az a hát hír, hogy úgy mondjam, mert Komáromi Gabi felfedezése volt, aki anyuról írta egy pályakép című könyvet, hogy van Janikovski Évánnak fiatal korából egy vers a Dél-magyar újságban, Délmagyarországban, amit keresünk, De senki nem talál.
[00:21:57]És most három napja a magyar hang egyik újságírója fölhívott, hogy szerinte ő megtalálta ezt a verset, és átküldte a délmagyar 1936-os egyik cikkének a másolatát, amiben egy kislány nyilatkozik, K.
[00:22:18]Évi arról kérdezi az újságíró, hogy a kis tehát beszélgetnek jelenről, jövőről, iskoláról, játékról és gondokról.
[00:22:31]Öt gyereket szólaltat meg, és ez a kislány így beszél, hogyha szabad ezt most gyorsan elmondani.
[00:22:36]Kis primadonna lép elébünk, valami nagyon öntudatos, fülényes van a tartásában.
[00:22:44]Éva, a negyedik emel negyedik elemi tanulója.
[00:22:46]Mivel játszanak a kislányok?
[00:22:49]kérdezzük babával.
[00:22:49]Éva megvette a legyint.
[00:22:52]Ó, a baba régen kiment a divatból, már négy-öt éves korunkban meguntuk.
[00:22:56]Ha pedig választani kell, én inkább olomkatonával játszom, mint babával.
[00:23:00]Éva is az olvasók szektájához tartozik, és Erichesznert, Gárdonyit, a Pál utcai kétvel fiúk íróját tartja a legjobb írónak.
[00:23:10]Az iskolával nem érintünk fájós pontot.
[00:23:13]Éva szereti az iskolát, és jól esik a tanulás.
[00:23:16]mondja a tanítóninit is szeretem, ha kedves.
[00:23:22]Mondja, és ha és ki a kedvenced?
[00:23:22]Kérdjük tovább.
[00:23:25]Hát a verszi herceg.
[00:23:25]Azt irigylem is.
[00:23:29]Azt csinál, amit akar.
[00:23:29]Sok pénze van, arra költi, amire akarja, és nem kell engedelmeskednie.
[00:23:37]Egyébként Éva szereti a futballversenyt, ha mi győzünk.
[00:23:39]A festészet is olyan foglalkozás, amely a legjobban imponál Évának.
[00:23:44]És amikor már a festészetnél tartunk, a kis dáma tekintete messze téved, szeretne valamit mondani, valamit, ami őszinte és legbeléből jön.
[00:23:53]Mondd ki Évike.
[00:23:56]Megrázza a fejét és válasz helyett egy kis cédulát nyom a kezembe.
[00:24:03]Vers íme.
[00:24:03]És akkor itt van egy vers, amit Évike Janikovski Éva születt Pucs Éva 10 éves korában írt.
[00:24:13]Na halljuk.
[00:24:13]Orgonavirág hozott isten lilafürtő orgona.
[00:24:16]Tavaszi dalt zeng a madár bokrotba.
[00:24:19]Sok virágot pompáz ide ágakon, s mint a tündér röpköd lilaszárnyakon.
[00:24:28]A felhő is boldog, hogyha rád nevet, vidámsággal töltöd meg a lelkemet.
[00:24:30]És mikor a bíbor alkonyat leszáll, fürtjeiden sok kis tündér muzsikál.
[00:24:41]írja 10 évesen.
[00:24:41]És még egy utolsó mondat.
[00:24:43]Az újság dátuma 1936.
[00:24:48]április 12.
[00:24:52]Pont 90 évvel a újkori magyar forradalom előtt.
[00:24:58]Janikovski Éva műveiben soha nincsen direkt politizálás, mégis nagyon pontosan látja ezeket a hatalmi helyzeteket kicsiben, kiszolgáltatottságot, családi hierarchiákat.
[00:25:10]Lehet úgy olvasni az életművét, hogy azért ebben benne van ennek a korszaknak a tapasztalata?
[00:25:14]Mindenképpen benne van.
[00:25:14]Hát a ő ő hí hát hát sok mindenk híres, de ar ő mindig pontosan dokumentál, tehát főleg a felnőtt korik szövege, ugye ezek a kötetek, amik itt is láthatók, azok részben esszisztikusak, de olyanok, mintha napló bejegyzések lennének nagyon sok közülük.
[00:25:33]Tehát az, hogy ő hogyan élte meg a mindennapokat, mi milyen bürókratikus útvesztőkben bolyongott, kikkel találkozott, milyenek a kortársai, hogyan hogyan szeretne szólni az utánövőknek.
[00:25:48]Tehát ezek mind arról szólnak a azokról a mindennapokról, amelyikben élt.
[00:25:53]Tehát ilyen értelemben mégis csak pontos kordokumentumok, merthogy ő nem fikciókat írt igazából, hanem ezek nonfiction prózák mint.
[00:26:03]Milyen visszajelzések voltak számára fontosabbak?
[00:26:05]A gyerekolvasók, a szakma vagy a család?
[00:26:09]Gyerekolvasó.
[00:26:09]Egyértelműen a a szakmai elismerést persze kapott, de először kapta meg a nyugcnémet elismerést, meg sok más sok más országból is elismerést, a Gréve díjat meg mindent, mint ahogy itthon már kapta József Attila díjat.
[00:26:25]Aztán kapott persze ilyen olyan tiszti kereszt, ilyen közép meg nem tudom milyen fokozatokat.
[00:26:33]De de a mosolyrend a a mosolyrendnek örült a legjobban, amit 88-baan kapott Lengyelországból a gyerekek szavazata alapján.
[00:26:40]Két magyar kapta meg Halász Jutka és ő Janikovski Éva a másik főműve az irodalmi életműve mellett az maga a Móra könyvkiadóm tavaly volt 75 éves.
[00:26:51]Mit jelent az ő öröksé a kiadó számára?
[00:26:54]Vagy hagyományt vagy vagy bizalmat, vagy inkább valami folyamatos újrakezdést?
[00:27:00]Igazából nem is a kiadóról szól ez az egész csak, hanem arról, hogy milyen állapotban van ma a kortárs gyerekirodalom.
[00:27:08]Tehát abban neki oroszlán része volt.
[00:27:10]Tehát az, hogy a Békéspártól kezdve a Lázár Ervinik, akiket ő fedezett fel, ő terelt a gyerekirodalom irányába, és azok a művek, akiket ő szerkesztett, ő hozott a Mórába.
[00:27:23]Tehát ezek képezik ma az úgynevezett klasszikus magyar gyerekirodalombáz.
[00:27:27]szerkesztőként, mi az ő legfontosabb öröksége?
[00:27:32]Főszerkesztőként gondolsz, vagy a mű mind a kettő.
[00:27:35]Hát a én a kettőt mondanék.
[00:27:38]Tehát az, hogy Lázár Ervintől ő kért gyerekszövegeket, meg a Békés Pált ő fedezte fel, ha lehet ezt így mondani, az mindenképpen a mindenképpen fontos és kiemelendő.
[00:27:46]És az, hogy sorozatokat indított el, a mondjuk a pöttyös meg a csíkos sorozatot, amik mai napig ikonikusak, még akkor is, hogyha nem élnek már, csak van kísérlet mondjuk a feltámasztásukra, tehát ez szerintem fontos dolog.
[00:28:01]És most kérdezte valaki tőlem délelőtt, hogy hogy érzem magam, hogy valamikor Janikovski éve volt a főszerkesztő, most meg én vagyok.
[00:28:10]És hát tényleg az jutott eszembe, mikor a három éves kislány felhúzza az anyuka tűsarkúci cifét, és így billeg a tükör előtt, és próbálkozom, merthogy tényleg annyi mindent csinált, és annyi minden kötődik az ő nevéhez, hogy hogy csak hálásak lehetünk érte, hogy milyen olyan olyan fontos könyveknek volt a szerkesztője még a 60-as évek elején, mint Fekete István összes könyve, ami megjelent a Móránál.
[00:28:40]A csend például abban van egy olyan csodás dedikáció otthon a könyves polcon, hogy hogy elképesztő.
[00:28:48]Tehát ő a maga Fekete István elismerője nyilatkozik anyámról.
[00:28:54]Aztán ott vannak a Lázár Ervén dedikációk, ott vannak a Zeeg Zoltán dedikációk, a Szabó Magda, Szabó Magdáról nem beszélve, akinek az első öt könyvét az Álarcosbát, a születésnap Szigetkék, Bárány Boldizsár és aztán az Abigér 70-ben.
[00:29:15]Ezek elképesztő élmények, hogy egy szerkesztőnek azt írja Szabó Magda, hogy Horn Micinek, aki Janikovski fedőnév alatt addig agitált, míg meg nem írtam ezt a regényt szeretettel.
[00:29:30]Avigil ú, mert hogy Hormici figurája karakterre az édesanyád.
[00:29:35]Így van.
[00:29:35]Hormiciről mintázta Szabó Magda a hát anyuró mintázta Hormit.
[00:29:42]Milyen volt ez a ketejú kapcsolata?
[00:29:45]Hát barátok voltak.
[00:29:45]És ezt ezt azért mondom így, mert a a Magda így írta a nekrólban is, hogy nem barátnők voltunk, hanem barátok.
[00:29:53]És ez egy más kategória, és ez inkább ilyen elvbarátságot jelent leginkább, ami sok tekintetben furcsa, mert ugye Magda a református Debrecennek volt a máig is felkapott, istenét tett szerzője.
[00:30:09]Ő igazán rendszerkompatibilis.
[00:30:15]Anyu pedig, mint most már látjuk abból, hogy a miniszter arra se méltatott, hogy válaszoljon a felterjesztésemre, hogy legyen 2026 Janikov év 100 emlékév.
[00:30:28]Tehát ő ők ők ilyen szempontból nem egy formán vannak a rendszer által.
[00:30:34]Ő mit gondolt egyébként a a Nyunyka 70-es években a rendszerről, ahol ő egyébként főszerkesztő volt.
[00:30:43]Miért megváltoztatni?
[00:30:43]nem tudta, nyilván azzal foglalkozott, amin ő tudott változtatni.
[00:30:48]És az, hogy ezeket a szerzőket ő bíztatta, hogy írjanak, tényleg azt tudom csak mondani, hogy ha nem lett volna Móra könyvkiadó, akkor a Kormos István nevét ma tizedennyi ember ismerné, hiszen akkor nincs vackor, nincs Tfás mackók meg még sok minden más.
[00:31:03]Ugyanígy nem lett volna Szabó Magdának ez az öt hat gyerekkönyve.
[00:31:09]Ugyanúgy nem ért volna Lázár Ervényt, Bigfi Wokfenc, Vok Ferencet, meg Hétfejű Tündért, meg négyszögletű kerekerdőt.
[00:31:16]Ezek annak az eredményei, hogy egy akkor mondjuk így, hogy tiltott vagy nem nagyon kedvelt íréteg írhatott gyerekeknek, és ebben a Mórakiadónak és az ott dolgozó csodálatos koponyáknak, tehetséges szerkesztőknek, főszerkesztőnek, mint amilyen volt a Kormospista, mint amen volt az Aszódi Éva, a Janikovki Éva, a Nemes a na a Majtényi Zoli Rónaszeg Miklós, Sindler Anna, Sullyok Magda, szóval elképesztő koponyák.
[00:31:49]És nekik köszönhető a mai magyar gyerekirodalom.
[00:31:55]Az a klasszikus, nem a mai.
[00:31:57]Bocsánat, rosszul mondom, a klasszikus.
[00:31:59]Igen, de ebben van egy nagyon aranyos levél még a Bálint Ágnestől, ha dedikációkat mondtál, ami így írja őket egy és remélem soha többé nem kell Mazsolát írnom.
[00:32:10]Igen.
[00:32:10]Ezek szerint azt is Janikovsz Kévának köszönhetjük, hogy van Mazma.
[00:32:12]Igen.
[00:32:15]Tulajdonképpen azt a hagyományt, hogy a a a Móra az nyitotta a a hogy mondjam, a jelenkor íróira, ugyanakkor van egy ilyen értékőrző hagyománya, és azt akkor ezek szerint már ő is képviselte, vagy bizonyos értben neki köszönhetitek.
[00:32:29]Ma mi a legnagyobb kihívás?
[00:32:31]A figyelemért való verseny, a digitális világ, vagy a minőségnek a megtartása?
[00:32:39]Szóval szóval minden most ezeket kéne rangsorolni igazából.
[00:32:42]Tehát a minőség megtartása, úgy gondolom, hogy ez abszolút prioritást élvez.
[00:32:45]Most, hogy nem nagy képviség, de tényleg most azt kell mondanom, hogy hogy nekünk a jövő klasszikusait kell most felfedeznünk, hogyha méltók akarunk lenni ahhoz a 75 évhez, hogy hogy visszük az örökséget, vagy hogy folyamatosan piacon tartani azokat, akik ma klasszikusnak számítanak, hogy hogyan lehet eljuttatni őket a mai gyerekekhez, hogy vannak, amelyek még mai napig is élnek, tehát hogy valamiért a Varga Katarin Mosómasa mosodá Ája, az ma is legalább akkora siker, de hogy újra felfedezni, újra eljuttatni a a mondjuk a Kormos István vackorát, hogyha már erről volt szó, az egyfajta kihívás, hogy ezeket a klasszikusokat valamiképpen életben tartani, és hát felelősség is, mert nem tudunk mindenkit.
[00:33:32]Tehát, hogy az, hogy most ki az, akit újra kiadunk, és ki az, akit elengedünk 20 év után, vagy 30 év után, az egy elképesztően nehéz döntés.
[00:33:45]És hát meg kell keresni azokat a kortárszerzőket, akiket akik akik akik jobban meg tudják szólítani a mai gyerekeket.
[00:33:55]És hát itt nagy a verseny, mert ez egy nagyon hát nem kell neked mondani, ez egy picike krumpli az egész irodalom, de ezen belül a gyerekiradom még kisebb krumpli, tehát sok a kiadó.
[00:34:06]És hát van egyfajta ilyen válogatás is bennünk, meg hát nagyon kevesen írnak olyat, amit mi szeretnénk.
[00:34:14]felkérésre sem jó iratni, mert azok ilyen szem úgy tűnik, hogy Janikové csinálta.
[00:34:21]Igen.
[00:34:21]Tehát, hogy azért mondtam, hogy nem nem kizáróak, hogy ebből születnek remek dolgok, de mé mégis abban én abban bízom, hogy egyszer csak így így előkerülnek.
[00:34:32]Mi az, ami meglepném a Janikovski Évát mondjuk a gyerekek világából?
[00:34:34]A mai gyerekek világából?
[00:34:36]a tehát nem tudom, apátiának nevezzem, tehát hogy ahhoz képest, hogy hogy ő ő egy lázadóbb lázadóbb kamasztársadalommal nőtt fel, vagy azt látta, hogy szükségszerűség volt lázadni.
[00:34:50]Ma ma ez a kicsit ilyen milyen nem törődöm, apatikus, rezignált rezignált társadalom meglepné.
[00:35:01]Tehát, hogy hogy sok olyan kamasz van, aki aki aki még csak nem is lázad.
[00:35:08]De most én ezt megcáfam.
[00:35:10]Hát jó, meg most már napok napok eseményeit láttad.
[00:35:13]Pont pont három napja az történt, amit nem tudtunk, vagy nem gondoltuk, hogy ezek a kamaszok, ezek most föllázadtak és gyakorlatilag rendszert döntöttek, ami ami szerintem egy születésnapi ajándékanyunak, ez a 100.
[00:35:30]születésnapra, mert mert pont az történt, hogy ezek a általunk legalábbis általam biztos, hogy az Andi által elmondott apatikus meg érdektelen meg ilyen nem tudom milyen csávók meg csajok hirtelen olyan behatás alá kerültek a az interneten meg a meg a meg a társadalom egyéb ügyei kapcsán, hogy hogy tulajdonképpen előjöttek és megmutatták, hogy igen, ők látják, hogy mi a helyzet, cselekszenek és lehet rájuk számítani.
[00:36:10]Igen, de most itt szavazókorú állampolgárokról beszélünk.
[00:36:11]Tehát, hogy én a gyerekekről, bocsi, azért igen, tehát mind a kettő igaz, mert hogy én ezeket a kiskamaszokat látom, akik tehát ez az új generáció, most megint itt kezdek sopánkodni, mint a nénik, akik úgy születtek, hogy kezükben nyomkodnak valamit, és ők ők ők még csak nem is lázadnak.
[00:36:30]Jó, hát ez nagyon sok.
[00:36:31]Igen.
[00:36:31]Tehát, hogy én egy a 10 12 évesekre gondolok most, hogy hogy az a az a az a az az aktív gyerek, aki aki minden helyzetben aktív volt, akkor is, ha focizni kellett, akkor is, ha el kellett szökni otthonról, akkor is, hogyha tehát, hogy egy ilyen egy ilyen aktív gyereket látunk ezekbe a filmekben, jövő menő.
[00:36:53]És most nem ezt látná, tehát hogy ezt talán meglepné.
[00:36:56]Ő ő örült, hogyha lázadtak a gyerekek.
[00:36:58]Szerintem igen.
[00:36:59]Biztos.
[00:36:59]Persze igen.
[00:37:01]Én úgy gondolom.
[00:37:01]Igen.
[00:37:03]Persze.
[00:37:03]Mi az, ami most valaki kérdezte tőlem, hogy én úgy ő úgy látja, hogy a Janikovski Éva ilyen nem tudom mire nevelte a gyerekeket, valami nem is tudom milyen szót használt.
[00:37:13]Én meg ott ültem a kamera előtt, és nem értettem, hogy mi mi van, mire nevelte a gyerekeket.
[00:37:19]Hát persze nem alattvalókat nevelt Janikovkéval, hanem hanem egy szemmagasságba beszélgett a a kisgyerekkel.
[00:37:27]Pont az, amit a Andi mond, hogy ő ő azt gondolta, hogy annyi a különbség a gyerek meg a felnőtt között, hogy a gyerek még nem volt felnőtt, a felnőtt meg már volt gyerek.
[00:37:39]Tehát az egyik tudja, hogy mi következik, a másik meg nem.
[00:37:42]Mi az, ami még ebben az emlékévben várható?
[00:37:44]Janikowski Éva emlékével kapcsolatban.
[00:37:47]Mire készültök?
[00:37:47]Hát a legnagyobb esemény április 23-án, anyám pont 100.
[00:37:55]születésnapján a Momkútban megvalósuló Janikovski ünnep lesz.
[00:38:03]Délelőtt 10 órakor a Shitz Productionnak megy a zenés darabja.
[00:38:09]Ascsinált egy velem mindig történik valami címen, egy ilyen össz könyvből összeállított, összes könyvből összeállított darabot a Nová Estter rendezte.
[00:38:23]Ezek fiatal eszésből kiszabadult gyerekek.
[00:38:28]Ez látható majd később is, csak azért, mert amikre ez az epizód látható, már nagyjából ott lesz.
[00:38:31]Ez ez a latinó színházban fog menni Budaörsön 17-szer.
[00:38:36]És egyébként millió helyre utaznak.
[00:38:38]Akvári volt a a bem a bemutató és mennek vidékre és mindenhova.
[00:38:43]Könnyen mozgatható a darab, mert nagyjából nem kell azzel, csak az öt srác meg a zeneszerszám.
[00:38:52]És akkor délután lesz egy Janikovskéval ünnep, ami egy zárt körű esemény, de ott lesz a bemutatója a Kalimfelnőtt Forné című könyvből készült korusmű, amelyet egy francia zeneszerző asszony Izabel Abulker komponált még a 80-as években, amikor ha én felnőtt volnék, ott nagyon megszerette.
[00:39:13]Akkor a Flamarion nevű hatalmas kiadó adta ki anyunak a könyveit, és annyira megtetszett neki ez, hogy a gyereke biztatására írt egy 12 perces kórusművet.
[00:39:27]Ez még sose volt bemutatva Magyarországon, úgyhogy Bóbnó Tamás karnagy tanította be a gyerekeket.
[00:39:32]Ez lesz a felütés.
[00:39:37]Magyar hangja való Dániel.
[00:39:37]Igen.
[00:39:37]Ja, azt elfelejtettem, hogy miután ugye franciá olvasta la Wulker anyu könyvét, vissza kellett fordítani magyarra, úgyhogy azhez passzoljon.
[00:39:46]És erre való Danit kértük fel.
[00:39:49]Úgyhogy most az a vicces, hogy Janikovskév hain felnőtt vornik írta Varró Dániel.
[00:39:53]Zenéjét szerezte Izabella Walker.
[00:39:58]Igen, ez az első.
[00:39:58]Aztán igen.
[00:40:00]Utána lesz gyorsan még elmondom Janikovski a díját adó.
[00:40:03]Aztán lesz egy animációs filmbemutató.
[00:40:05]Az is a haén felnőtt volnékból, azt nyolász melendezte.
[00:40:11]És akkor utána este van az 50.
[00:40:15]a kizárólag az utókor számára című napló darabnak, amit Sodra Eliza és Martinkovics Máté adnak elő Keresztes Tamás rendezésében.
[00:40:28]Ez a fő esemény és rengeteg könyv megjelenik.
[00:40:33]Úgyhogy lesz mit olvasni a az emlékbe azoknak is, akik volt Janikovskév olvasók, meg akik most lettek Janikovskéva olvasók.
[00:40:41]Köszönöm, hogy itt voltatok.
[00:40:43]Mi köszönjük kiv Top.
[00:40:48]Ezúttal 10 a közelmúltban megjelent illusztrált magyar gyerekkönyvet ajánlok.
[00:40:54]Elsőként mindjárt Balázs Edina Matyi a Kis villamos című kötetét, amelynek hősét Kis Anna Júlia illusztrálta.
[00:41:02]A történet szerint Matyi a kis villamos nagy kalandra készül, hiszen megérkezik új lakhelyére, ahol különös kalandok várnak rá.
[00:41:09]Berg Judit, Tökmagok Afrikában című könyve a szisztematikusan felépített pedagógusi szakértelemmel megtámogatott kortársmagyar olvasni tanulók sorozat első darabja.
[00:41:23]A pagony legkiválóbb szerzőit kéri fel a sorozatban való részvételre.
[00:41:27]Minden szerző négy könyvet ír, négy különböző nehézségi szinten.
[00:41:29]A sorozat Berg Judit Mészőilka által illusztrált könyvével indul, ahol négy tökmag, Benő, Minka, Rézi és Palkókalandjait követhetjük nyomon, akik Afrikába utaznak.
[00:41:41]Bodor Attila, a fiú, aki Cseppet sem adta fel.
[00:41:44]Bodor Attila, aki nemcsak író, hanem maga is kutató biológus, a klasszikus gyerekirodalmi hagyományokra építve humorral teli mesét írt, méghozzá Béres Józsefről, akinek életútja egyszerre szólt tudományról, kutatásról, a 20.
[00:42:00]századi Magyarországról és a mai napig minden gyógyszeres fiókban ott lapuló Bérescsepről.
[00:42:09]Bosnyák Viktória, Pacák a Pácban.
[00:42:12]Bosnyák Viktória és Dudás Győző első közös könyve egymásra találása volt az első pacák a pácban lassan egy évtizeddel ezelőtt.
[00:42:19]A két alkotó megtestesülő tökéletes egysége ebben az új verzióban 50%-kal több oldalon 50%-kal több kazaktató szöveget és eléggé meglepő rajzot tartalmaz.
[00:42:30]Csapodi Kinga tesó lettem.
[00:42:33]Tesó lettél, és ez nagyon jó dolog.
[00:42:36]Ezen túl mindig lesz kivel játszanod és megtanítanod a kisesódat mindenre, amit te már tudsz.
[00:42:40]A könyv testvéré válás örömeiről szól a nagytestvér fontosságát hangsúlyozva.
[00:42:49]Dávid Ádám, Dr.
[00:42:49]Szuri szülinapja.
[00:42:53]Dr.
[00:42:53]Szuri harmadik verses mesélyét is Dávid Ádám és Ritter Ottópárosa sütötte ki sok humorral fűszerezve.
[00:42:58]Milyen titkokat rejt egy vándorcirkusz?
[00:43:01]Ennek jár utána Dr.
[00:43:03]Szuri, a világjáró állatorvos Ló és Relax, a mókamester Kapibara.
[00:43:09]Júniusban jelenik meg, és négy éven felülieknek ajánlják.
[00:43:12]Janikovski Éva, még óvodás vagyok.
[00:43:15]A legendás Janikovski Éva Réber László 2-S könyve ez is.
[00:43:20]A szövegek és illusztrációk nagy része eddig csak folyóiratokban jelent meg.
[00:43:25]Ez a könyv tehát Igazi Ritkaság.
[00:43:28]Dani, Pöszke, Gáborka, Misu, Zsoltika, aki rúg.
[00:43:30]és a többiek az ovónénivel együtt régi ismerősök lehetnek.
[00:43:33]A Már óvodás vagyok vidám okos szövegeiből.
[00:43:37]Most megint találkozhatunk velük, sőt új szereplők is felbukkannak ezekben a derűs óvodai történetekben.
[00:43:42]Mikó Csaba, a sárkány, aki tűzoltó akar lenni még mindig.
[00:43:48]A lampion startsorozatban megismert két balkezes tűzoltó ujjonc sárkány története egy önállóan is olvasható kötetben folytatódik.
[00:43:55]Az akciódús illusztrációkat ezúttal is Oravec Gergely készítette.
[00:44:00]Tűzokádó sárkányból hivatásos tűzoltó.
[00:44:03]Ez még a legharcedzettebb lánglovagoknak is feladja a leckét.
[00:44:08]A sárkány új reakcióba lendülő.
[00:44:11]Tóth Krisztina esküvő.
[00:44:11]A malac és liba sorozat 14.
[00:44:14]kötete.
[00:44:14]Tóth Krisztina a gyerekeknek és szüleiknek egyaránt kedves történetei bővelkednek a humorban, ahogy Hajba László rajzai is.
[00:44:25]Így igazi közös családi élmény lesz a mesélés.
[00:44:27]Lakodalom lesz Malac és Liba házatáján.
[00:44:30]A kötet júniusban jelenik meg.
[00:44:33]Vadadi Adrián.
[00:44:33]Kicsi mackó megfázott.
[00:44:36]Kicsi mackó nehezen ébred, fáj a feje, kapar a torka, hol fázik, hol melege van.
[00:44:41]Sajnos még a doktor néni is el kell menni, és be kell venni a szirupot.
[00:44:46]Szóval a gyógyulásról, a betegségről, az orvos játékról szól ez a könyv Egri Mónika rajzaival.