Pion István: Volt hebegés-habogás, hogy mit kezdjen az állam ezzel az abúzus történettel | Buksó

[00:00:00]azért nagyon nehéz szembeszállni egy tekintély személlyel, főleg, hogyha egy ilyen zárt és nem feltétlenül nyilvános csoportról van szó, mert mindig az lesz a hibás, aki a rendet felborítja.

[00:00:08]Nem az a hibás, aki elkövet valamit, hanem az a hibás, aki felhívja erre a problémára a figyelmet.

[00:00:19]Hiszen ha én kiállok a nyilvánosság elé, akkor én álltam ki a nyilvánosság elé, és én hoztam felszínre ezt a problémát.

[00:00:25]És az emberek által szeretik, hogyha nincs probléma.

[00:00:28]Viszont én nem az az igazság, hogy én nem szeretem elkerülni a bajt, és ez azt hiszem, hogy végigvezetett ezen az úton.

[00:00:37]Amikor jártam terápiára vagy terapeutához, akkor mindig oda futott ki a dolog, hogy egy-egy szóval közelebb kerültünk a megoldáshoz, és a azért az megdöbbentő volt, amikor rájöttem, hogy hogy mi is történt velem.

[00:00:59]Vannak történetek, amelyeket az ember egyszer elmond, és vannak olyanok, amelyeket egész életében próbál elmondani.

[00:01:04]Pion István újságíróként, költőként és slammerként vált ismertétté.

[00:01:08]Több mint egy évtizede jelent meg első verses kötete az Atlas bírja.

[00:01:12]Egy személyes történet azonban mindvégig otthúdott a versek, a színpadi szövegek és az újságcikkek mögött.

[00:01:20]2017-ben nyilvánosan beszélt arról, hogy kamaszként egy egyházi iskolában szexuális visszaélés áldozata lett.

[00:01:24]A történetből cikk született, majd hosszú évekig tartó egyházi és bírósági eljárások következtek.

[00:01:31]A történet azonban nem ért véget sem a nyilvánosság elé lépéssel, sem pedig a bírósági eljárások lezárultával.

[00:01:40]Most megjelent Pion István első prózakötete, a búbánat völgyön á című regény.

[00:01:45]A könyv egyszerre önéletrajzi ihletésű történet, nevelődési regény és a trauma természetéről szóló megrázóvallomás.

[00:01:54]Egy kamaszfiú története, aki fokozatosan szembesül azzal, hogy a biztonságosnak itt világban is működhet a kiszolgáltatottság, a manipuláció és a hatalommal való visszaélés.

[00:02:06]De ez a könyv nem csak az abúzusról szól, hanem az emlékezésről és a felejtésről.

[00:02:10]Arról, hogy hogyan lesz valakiből áldozat, és hogyan válhat újra saját történetének cselekvő szereplőjévé.

[00:02:16]Arról, hogy mit jelent kimondani valamit 20 év hallgatás után, és arról is, hogy mire képes az irodalom ott, ahol a tények és a dokumentumok önmagukban már nem elegendőek.

[00:02:26]Hogyha egy mondatba kéne válaszolnod arra, hogy mi a könyved műfaja, akkor mit mondanál, hogy ez önéletre az autofikció, valamilyen traumadokumentáció, vagy egy sima szépirodalmi mű regény?

[00:02:39]Sima szépirodalmi mű.

[00:02:40]És mikor döntötted el, hogy ezt a történetet ezt nem újságíróként, nem riportként vagy eszékként, hanem szépirodalomként írod meg?

[00:02:49]Valójában sokkal korábban, mint hogy én ezt újságcikként vagy bármilyen formában megfogalmaztam volna a saját fejemben, merthogy eredetileg ez a regény egy ilyen 90-es évekbeli road movieak indult.

[00:03:04]A szerkesztőm nagy boglárkával beszélgettünk róla nagyon nagyon régóta.

[00:03:11]13 évvel ezelőtt adtam neki oda az első néhány fejezetet, hogy nézzük meg, hogy mi legyen vele.

[00:03:17]És a ez a regény elejéből való néhány részlet.

[00:03:19]És akkor még nagyon úgy nézett ki tényleg, hogy ez egy ilyen elnyúló road movie lesz a 90-es évekből.

[00:03:28]És azért lett volna érdekes, mert valamiért a 90-es évek nem olyan sűrűn, vagy nem olyan rétegzetten van feldolgozva a szépirodalomban, a magyar szépirodalomban.

[00:03:39]És ennek mentén amúgy haladtam szépen lassan előre.

[00:03:42]Egészen odáig, amíg el nem érkezett az a pillanat, amikor nyilvánosság elé álltam ezzel a történettel, ami ebben a könyvben is benne van, és onnantól vált igazán kockázatossá számomra is a a dolog.

[00:04:00]Egészen odáig nem tudtam, hogy hova fog kifutni.

[00:04:02]Nem tudtam a végét akkor még a regénynek kerestem, hogy mi legyen, és hát végül is adta magát, hogy ez legyen, és ide vezessem át.

[00:04:11]És azért ez egy radikális váltás, tehát egy road movie-t eljutni eddig a eddig a szövegig erős változást jelentett, és visszamenőleg is jelentősen át kellett dolgozni ehhez a szöveget.

[00:04:23]Ugye ezt a történetet a nagyközönség először egy slam poetry formájában, tehát költői eszközökkel megformálva hallotta, aztán újságírói eszközökkel elbeszélted.

[00:04:37]Több, sőt ezt többször is megtetted.

[00:04:41]És most pedig itt van egy regény.

[00:04:41]Mit adott a szépirodalmi nyelv lehetősége ahhoz képest, amit újságíróként nem tudsz elmondani?

[00:04:50]Valójában megélni adott többet.

[00:04:50]A igazából a nagy munka ezzel az egész történettel a háttérben zajlott a pszichológusok és pszichiáterek segítségével.

[00:05:01]És a lehet, hogy még fogunk erről beszélni, de csak két szóban megemlítem, hogy nagyon nem kevertem a munkát a a gyógyulással, ha szabad így fogalmazni, mert végülis ha én beviszek egy pszichológushoz egy írást, amit én írtam, az már önmagában egy picit hazugság.

[00:05:22]mindig hozzáteszek valamit az íráshoz, ami a tehát nem nem automatikus írásként működik a dolog, nem ott és akkor születik, tehát valamilyen réteget mindig rá fogok tenni, ami nem az igazság lesz.

[00:05:34]A úgyhogy valójában hát nagyon más megélni most ezt így szépalmilag talán az összefoglalója az egész útnak, amit én bejártam és minden olyan szó, amit kerestem a ebben az időszakban, az ebbe a könyvbe került bele.

[00:05:57]újságíróként azokat a szavakat lehet, hogy még nem találtam meg egészen pontosan, nem tudtam olyan nyíltan és őszintén fogalmazni, és nem tudtam olyan rétegzetten sem, hiszen mondjuk a gyerekkoromnak az eseményeit azt nem tudtam olyan részletesen egy újságcben megírni.

[00:06:14]Aztemben pedig azzal kellett szembenéznem, hogy egyszerűen nem voltak meg hozzá még a szavaim a hogy elmondjam őket.

[00:06:21]És a háttérben zajló pszichológusi meg pszichiáteri munka segített ahhoz, hogy megtaláljam azokat a szavakat.

[00:06:28]amikből aztán ki lehetett bontani a regényt.

[00:06:30]De ez azt is jelenti, hogy van olyan rész, ahol tudatosan eltértél a dokumentálható valóságtól?

[00:06:36]Nyilvánvalóan van.

[00:06:36]Persze, persze.

[00:06:38]És ez például zavarna, hogyha az olvasók ennek ellenére valamiféle dokumentatív tanúvomásként olvasnák?

[00:06:44]Nem, egyáltalán nem.

[00:06:45]És az, hogyha kizárólag irodalmi műként olvassák, az sem, az sem.

[00:06:47]Sőt, nagyon szeretem, hogyha ez liberálisan közelíted meg az olvasóidat.

[00:06:52]Igen.

[00:06:52]Ha csak az övék.

[00:06:52]Tehát, hogy igazából az van, hogy én most már ezzel nem dolgozom, én most már csak élvezem, hogy olvassák.

[00:06:58]És hogyha úgy teszem fel a kérdést, hogy van-e morális különbség aközött, hogy egy újságíró hogyan beszéli el a történetet, meg hogy egy szépíró hogyan beszéli el, akkor látsz ilyen különbséget?

[00:07:09]Nem, nem látok különbséget.

[00:07:09]Mind a kettőnek ugyanolyan szerintem mind a kettőnek ugyanolyan fontos szerepe van, és ugyanolyan súllyal kell neki állni.

[00:07:17]Ugye a könyved két abúzus történetét meséli el.

[00:07:19]Az egyiket kamaszok követik el egy kisfiún, a másik egy meghiúsult szexuális abúzus, amit egy nagy ami egy nagy kamaszfiúval esik meg.

[00:07:27]Mind a kettő te voltál.

[00:07:32]Ügy a nyilvánosság előtt a másodikból lett, hiszen ott egy tanár, ráadás, egy paptanár él vissza a hatalmába.

[00:07:35]Ebből ebből ö bírósági ügy is lett, és ahogy mondtam, a nyilvánosság először egy slamből értesült erről, ahogy mondod, te már akkor dolgoztál valamiféle prózaszövegen.

[00:07:52]Igen.

[00:07:52]Miért érezted fontosnak, hogy először versként ilyen tömör formában a gyere előeszel?

[00:07:59]Azt hiszem azért, mert a klasszikus mondja, hogy nem mondhatom el senkinek.

[00:08:03]Elmondom hát mindenkinek.

[00:08:03]A ott volt egy csomag már bennem készen.

[00:08:05]Készen arra, hogy ezt a hozzám legközelebb álló embereknek elmondjam.

[00:08:10]De hogyan mondjam el a legközelebb álló emberekhez, vagy embereknek úgy, hogy még nem találkoztak vele?

[00:08:17]És kik azok amúgy, akiknek ezt el kellene mondanom?

[00:08:19]Hol van az a határ, amíg amit ezt meg kéne húzni, hogy hogy beavassak embereket, vagy ne avassak be embereket?

[00:08:28]És addig-addig ment ez a szöszölés, hogy húzogattam a tényleg tologattam a saját határomat, hogy mit érdemes, mit nem érdemes.

[00:08:36]És úgy gondoltam, hogy ha már az én hivatásom a szöveg, ezt szoktam mondani, ez a hivatásom, ez mindegy, hogy vers vagy próza, vagy színpadon hangzik, vagy olvassák, az teljesen mindegy.

[00:08:49]De nem tudom úgy elmondani, hogy az csak és kizárólag az én a zárt csoportom, a közösségem bármit tudja meg.

[00:09:02]Azt éreztem, hogy ennek felelőssége van már önmagában, hogyha az ember ezt nyilvánosságra hozza, és akkor úgy gondoltam, hogy tudja meg mindenki egyszerre a aki számomra fontos.

[00:09:10]És akkoriban nyilván szüleim voltak a legfontosabbak, ők voltak az első számú célzottjai ennek a dolognak.

[00:09:19]Az más kérdés, hogy technikai okok miatt egyébként ők tudták meg a legkésőbb a de hogy a közönségben meg ott voltak az én legjobb barátaim, akikkel szintén szerettem volna ezt közölni valamilyen formában.

[00:09:32]És akkor ők egyáltalán nem tudták semmit azért egyett a világon.

[00:09:34]Sem a szüleim, sem a sem a barátaim, sem senki.

[00:09:38]A pszichológusom meg a pszichiáterem meg az akkori barátnőm.

[00:09:41]Igen.

[00:09:41]A és ők nagyon sokat segítettek ebben, hogy ezt fel tudjam fejteni és szavakat tudjak hozzátalálni és meg tudjam találni azokat a kifejezéseket, amik lefedik ezeket a ezeket az eseményeket, és pontosan meg tudják nekem határozni, hogy mik is voltak ezek a és azért döntöttem így, így azzem könnyebb volt.

[00:10:04]Egy egyszer kellett átesni tulajdonképpen akkor ezen a tűzkeresztségen, és nem kellett 45-ször nekifutni.

[00:10:11]Kicsit olyan talán, bár ebben nem volt részem, de bár féligmeddig mégis az, amikor az ember coming outol, hogy egymás után nem tudom 10 közegben coming outolni bizonyára tízszer olyan nehéz.

[00:10:25]És én meg azt gondoltam, hogy akkor ezt egy körben letudom, és úgy éreztem egyébként, hogy ez nem volt rossz döntés.

[00:10:36]A színpadon való elmondás sem volt rossz ötlet a részemről, de nem voltam még készen arra, azt hiszem, hogy ezt színpadon költői formában megírjam.

[00:10:47]Annyira beburkoltam, hogy nem volt egyértelmű, hogy miről van szó.

[00:10:48]volt, akinek megcsendült a csengő a fülében, hogy itt valami nagyon fura dolog történt a háttérben, amit én szerettem volna elmondani.

[00:11:00]És a ez nem egészen sikerült.

[00:11:00]És ez olyan szerencsés módon, ez a szerencsétlenség olyan szerencsés módon találkozott az idővel, meg a körülöttünk zajló eseményekkel, hogy ugyanaz nap este Amerikában elkezdődött a Me, és én másnap reggel már úgy keltem fel, hogy zajlanak ezek az események, és én ezekkel az eseményekkel sodródom.

[00:11:20]A még össze is találkoztunk ebben a az eseményáradatban, és úgy éreztem, hogy nem volt megfelelően pontos az, amit én a színpadon elmondtam.

[00:11:34]És a bementem reggel a szerkesztőségbe, talán hétfő volt a és elmondtam a szerkesztősi ind induló ért indítóérten, napindító értekezdeten, hogy én mit is szeretnék megírni.

[00:11:46]És otteljes söön lett a szerkesztőségben, és mondták, hogy akkor jó munkát kíválunk, megvárjuk szeretettel, és akkor ez megszületett és az már egy nagyon pontos szikár minden költőiséget nélkülöző újságírói a munka volt a és talán ez nagyon jót is tett mindenféle szempontból.

[00:12:05]És a cikk megírásakor úgy érezted, hogy ezzel elmondtad a történetet, vagy talán úgy, hogy éppen csak elkezdted?

[00:12:10]Éppen csak elkezdtem, azt hiszem.

[00:12:12]Azóta ugye eltelt lassan 10 év.

[00:12:14]Ühüm.

[00:12:16]Változott valami benned a íróként a slam meg a regény megszületése között?

[00:12:23]Nagyon sokat, azt hiszem, a sokkal inkább törekszem a pontosságra azóta.

[00:12:26]A sokkal több munkát fektetek abban, hogy mit is tudok arról, amiről beszélek.

[00:12:36]Költőként talán ez azért érdekes, mert hangulatot, érzést, a pillanatot megfogni az egy nagyon rövid állapot.

[00:12:48]Ezt felfejteni viszont nagyon hosszú idő és nagyon sok munkát igényel.

[00:12:52]És hát a próza már csak a terjedelmi okok miatt az sokkal több érzelmi szituáció elmondását teszi lehetővé.

[00:13:01]Volt olyan pillanat, amikor azt érezted, hogy ebből nem lesz könyv.

[00:13:03]volt körülbelül szerintem amikor a amikor másodszor többször járt a majdnem nyomda felé ez a könyv és amikor másodszor szembesültem azzal, hogy nem megy el a nyomdába, mert valami történt még a bírósági folyamatok során, amit amivel nem számoltam, vagy nem számítottam a és vissza kellett a vagy meg kellett állítani a folyamatot.

[00:13:29]a második alkalomnak kicsit úgy éreztem, hogy hogy ez lehet, hogy nem fog sikerülni.

[00:13:35]És a egy picit ott a környezet is elbizonytalanodott, a könyvkiadó is, a szerkesztő is, a bár minden tiszteletem az övék, mert mégis csak 13 évet vártak erre a könyvre.

[00:13:46]És szóval tényleg és ö bennük is éreztem azt, hogy most egy picit elfáradtak és kicsit azt éreztem, hogy most lehet, hogy bennem ingott meg a bizalom, nem pedig a a a körülöttem lévő események miatt gondolják azt, hogy ez nem lesz befejezve, de ez hozzátartozik, hogy a bírósági eseményeknél, a polgári peres eljárásoknál a tanúkat, mert én ebben tanú tanúként vettem részt, nem hall vagy felperesként nem értesítik az eseményekről.

[00:14:21]Tehát ez azt jelenti, hogy én nekem valamilyen hátsó úton, módon kell mindig megtudnom, hogy mondjuk született egy másodfokú ítélet, vagy elment a Kúriára az ügy, sőt aztán, hogy a a az alkotmánybírósághoz megy, arról már a fel vagy az alperes sem értesül.

[00:14:38]Tehát, hogy ilyen vannak ilyen nagyon fura anomáliák, ami mondjuk meg az egyházügyi eljárásban nincsen.

[00:14:45]Tehát, hogy a aki az egyházügyi eljárásban mondjuk részt vesz, az mindenről értes kicsit foglaljuk össze, hogy a nézők is értsek, hogy itt a a az egyházjugi meg polgári jogi téren pontosan mi történt?

[00:14:58]Az történt, hogy a amikor én megírtam az újságcet, akkor meg megkeresett a szerzetes rend, amelynek én az iskolájába jártam, és amelyhez tartozott a az elkövető.

[00:15:10]és megkértek arra, hogy tegyek bejelentést, ugyanis bejelentés nélkül teljesen logikusan nem lehet elindítani egy ilyen folyamatot.

[00:15:16]A és megtettem a bejelentésemet, amelynek következtében el tudták indítani a folyamatot.

[00:15:21]Az én bejelentésem még nem tartalmazott olyan a részletet, amely alapján az eljárás egyébként valamilyen büntetéssel vagy valamilyen következmény sint egy meghiúsult kisér.

[00:15:36]Így van.

[00:15:36]Így van.

[00:15:36]És még a az én elmondásom, vagy az én érzésem szerint egyébként már túl van azon a határon, amit mondjuk egy tanár egy diákkal megengedhet magának.

[00:15:45]A de abban a keretrendszerben, abban a jogi keretrendszerben ez még azért nem lépte át ezt a határt.

[00:15:52]És akkor az utánam következő második bejelentő viszont már tett olyan terhelővallomást, ami alapján ezt már el lehetett indítani és végig.

[00:16:02]És ez a bejelentő azért jelentkezett, mert elolvasta a te cikkedet.

[00:16:04]Igen, nagyon sok ö nagyon nehéz egy ilyen helyzet azért, mert általában sokkal több olyan áldozat van m, aki rejtve marad.

[00:16:15]Nagyon sok olyan élethelyzet van, amikor valaki nem tudja, nem akarja, nem szeretni, fájdalmas bármilyen problémája van, nem szeretne sem nyilvánosság elé állni.

[00:16:28]Ez az ez a minimum.

[00:16:30]Nem kell még nyilvánosság elé állni amúgy senkinek, de még csak bejelentést sem szeretne tenni mondjuk kiskörben.

[00:16:35]Ez amúgy három ember előtt, vagy két ember előtt zajlik.

[00:16:39]A az egyik egy pszichológus, a másik egy vezetőszerzetes, a harmadik meg egy külsős tanú, mondjuk, de hogy ezt sem szeretné vállalni, merthogy soha nem beszélt erről.

[00:16:51]a három gyermekes családapa, mondjuk a a felesége sem tud róla.

[00:16:58]A és nekem sok olyan beszélgetésem volt, ami ilyen helyzetben készült, vagy ilyen helyzetben született.

[00:17:06]Felhívtak, hogy ez történt velük ugyanaz, mint velem, sőt velük sokszor rosszabb is, de nem tudják vállalni azt a felelősséget, vagy azt a azt a helyzetet, hogy ők bemenjenek és megtegyék a bejelentést.

[00:17:21]Tehát több így vaná mint ahányan végül végül egyébként a papírokban olvashatók, ami alapvetően addig nem baj, amíg vannak néhányan olyanok, akik megteszik ezt a bejelentést, hiszen őket is képviseljük.

[00:17:34]Tehát, hogy ez ez azt hiszem egy ilyen kollektív dolog.

[00:17:37]És ezt elég hamar meg is értettem, hogy addig kell csinálnom ezt, amíg nem találunk egy olyan embert még minimum, aki meg tud tenni egy ilyen bejelentést.

[00:17:49]Tehát tízszerese amúgy nagyjából a szorzó, szóval ketten, hárman voltunk bejelentés, az 20-30 embert jelent.

[00:17:57]Érintettet az nagyon sok.

[00:17:59]És akkor hogy lett ebből a világi bíróság előtt is ügy?

[00:18:02]Na ez nagyon érdekes, mert hogy a szerzőes indította el a világi bíróságon az ügyet.

[00:18:07]A számára első számú terhelőt, a terelő bejelentést tevőt a perelte be polgári peres eljárásban.

[00:18:16]A hirtelen nem jutt eszembe, hogy ilyenkor mi a ö pernek a tárgya, de talán jó hírnév megsértése.

[00:18:27]Most nem biztos, hogy pontosan így hívják, de igen.

[00:18:30]A így indította eljárást a jó hírnév megsértése miatt, ráadásul nagy nyilvánosság előtt, ami semmilyen módon amúgy nem állta meg a helyét, már csak azért sem, mert a bejelentés tényleg két-három ember előtt zajlik, az önmagában nem nagy nyilvánosság.

[00:18:47]Másrészt onnan a bejelentés köréből csak és kizárólag rajtam keresztül jött ki információ.

[00:18:55]Igen.

[00:18:58]Tehát hogy a tulajdonképpen téged kellett volna bíróság.

[00:19:01]Tulajdonképpen engem kellett volna bíróság elé citálni.

[00:19:02]Ehhez képest én csak tanúként voltam jelen, és én mutattam be például a bíróságnak a az egyházi ügyi eljárásnak a papírjait, és ott volt hirtelen hebbegés, habogás, hogy most mit is kezdjen az állam ezzel a a történettel.

[00:19:20]Tehát végül is a szerzetes, ha fogalmazok így, akkor maga alatt vágta a fát, mert ugyan az első fokot megnyerte, az egy fura dolog volt, de abból a szempontból mégsem, hogy legalább ezzel elindult egy olyan folyamat, hogy végig lehet menni az összes a bírósági fokon.

[00:19:40]A másodfokot aztán megnyerte az alperes, tehát ott fordult a kocka, és onnantól kezdve ez a dolog már nem változott.

[00:19:49]másodfokra még az Aperes a fellebbezett, és onnantól kezdve végig a szerződest csinálta megint.

[00:19:54]Tehát a Kúriához is ő ment, és végül az Alkotmánybírósághoz is ő adott be panaszt.

[00:19:58]A ami érdekes külön az alkotmánybíróságnál, hogy ott már az alperest sem értesítik arról, hogy itt a felperes alkotmánybírósági panaszt tett, sőt az alkotmánybírósági eljárás végéről sem értesíti az alperest a bíróság.

[00:20:10]Mi ezt a a HVG-ből tudtuk meg, hogy megszületett egy ilyen ítélet.

[00:20:18]A azt is egy évvel később, tehát hogy még a HVG is egy évvel később vette észre a a az alkotmánybírósági határozatnak a megszületését, de a valószínűleg az is véletlenül, tehát hogy éppen volt egy újságíró, akit ez érdekelt és felkutatta.

[00:20:35]És ezalatt ez a szerzetes ott maradhatott a a rendben, hogyha jól értem, de gyerekekkel már nem foglalkoz.

[00:20:43]Ő el van különítve, nem találkozhat 18 éven aluli gyerekekkel, felnőttársasága nélkül, nem taníthat, nem misézhet nyilvánosan.

[00:20:51]Nagyon sok kritériumnak meg kell felnie.

[00:20:54]Azt egyébként el kell mondanom, hogy becsülöm mindenképpen, hogy ő ezt a büntetést vállalta, tehát végigcsinálja.

[00:21:01]Tehát ki is léphetett volna.

[00:21:02]Ki is léphetett volna, és akkor nem vonatkozik rá semmi az egy világon.

[00:21:05]élhetne élhetni az életét, mint Marcian.

[00:21:07]Nem mondom, hogy így nem éli, de tulajdonképpen vállalta.

[00:21:11]Számodra ebben a hosszú folyamatban, ami egy alkotói folyamat, de közben ott vagy egy jogi meg egy egyházi eljárásban.

[00:21:15]Mi volt a legnehezebb?

[00:21:17]Megérteni, hogy mi történt veled?

[00:21:19]Feldolgozni ezt az egészet, vagy elbeszélni?

[00:21:23]elbeszélni, azt hiszem, ahhoz kellett a leg legtöbbet dolgoznom, és a talán ez volt a legnagyobb kihívás az egészben.

[00:21:29]A de azt muszáj hozzátennem, hogy ez már csak habatortán a hogy nekem amúgy ez a munkám is, tehát hogy a nem tudom nem úgy kezelni a dolgot, mint anyagot a tettföbot érzelmileg mi mi követel ilyenkor a legtöbbet?

[00:21:52]Ezt te versben, tömören elmondani, újságíróként nagyon szikáran elbeszélni, vagy pedig egy regényben?

[00:21:58]Regényben azért, mert ott nem tudom megkerülni azt, hogy ne legyek nagyon pontos és nagyon szikár és nagyon egyértelmű.

[00:22:06]Azt hiszem, a versben az érdekes, hogy már a az első verses kötetemben az Atlas bírjában is van egy olyan verse, amiben megemlítődik a szerzetes, és a nagyon szörmentén van érintve a a dolog.

[00:22:25]Lehet érezni, hogy hogy miről van szó, de ott inkább az érzetre próbáltam rájátszani, és a itt nem tudok a a prózában nem tudok az érzetre csak az érzetre rájátszani.

[00:22:36]Muszáj vagyok elmondani azt, hogy hogy mi történt és hogyan történt és a azt hiszem ez a sokkal nehezebb folyamat.

[00:22:48]Előfordult, hogy például egy emlékírás közben megváltozott.

[00:22:50]Igen, kifejezetten a kedvenc ilyen példám az a déd nagymamám története.

[00:22:57]Őt Wurm Auréliának hívják, és annyira megváltozott az emlék vele kapcsolatban, hogy az ő halála nekem konkrétan azon kellett dolgoznom, hogy visszafejtsem az én rárakódott rétegeimet, amikor ő meghalt.

[00:23:13]Én egészen fiatal voltam, ő meg nagyon idős, 90 fölül volt.

[00:23:20]96 éves volt talán, és a nem emlékeztem rá például, hogy amikor meghaltak, én akkor trombitálni tanultam és a a szilenciót játszottam sírva a és a ez aztán nem is került be a a regénybe, hanem egy egészen más változata a történetnek, ami az én fejemben megképződött, akkor már toló székben ült, vagy tolókocsiban ült.

[00:23:51]és külön gondozó vigyázott rá.

[00:23:51]És a valamiért talán azért, mert nagyon fiatal voltam, én mindig nagyon szeretem a felhőket, és azt képzeltem, hogy ő egyszerűen csak így kiugrott az ablakon a tolószékkel együtt a a felhők, a círuszok közé, és a ez annyira bennem maradt, hogy hogy azt úgy emlékeztem, hogy ő meghalt ott a a tolókocsiban, de aztán ez nem így történt.

[00:24:15]kórházban halt meg és a a egészen más körülmények között, mint ahogy az én emlékeimben élt.

[00:24:21]És visszakelt anyukámmal erről sokat beszélgettem akkor, amikor ezt a részt írtam a és ő fejtette vissza tulajdonképpen, hogy én miket is csináltam akkor és ez nagyon én nagyon szerettem.

[00:24:33]Meg is osztottam amúgy az ő az ő életét az én akkori környezetemmel, mert bár ez benne is van a regényben, hogy felhasználtuk mindenki nagymamájának.

[00:24:44]Én hát nem mondom, hogy követendő példaként, de akkor orvosi igazolásokat meg családi igazolásokat gyártottam szakmányban.

[00:24:51]Nyilvánvalóan ellenszolgáltatásokért és a Vurma úr Éria volt az, aki mindenkinek a környezetben a nagymamája lett, aki elhunyt, és azért haza kell haza lehetett menni a és lehetett lógni az iskolából.

[00:25:09]Többször beszéltél arról, hogy sokáig magad se tudtad megnevezni, hogy pontosan mi történt veled.

[00:25:15]Milyen nehéz vagy és mitől nehéz egy ilyen abúzust felismerni?

[00:25:19]Ez egy nagyon jó, nagyon nehéz kérdés.

[00:25:24]Azért, mert nem létezik.

[00:25:27]M És ami nem létezik, azt nem lehet felismerni, azt hiszem.

[00:25:30]Meg kell újra történnie azt talán.

[00:25:38]És a amikor jártam terápiára vagy terapeutához, akkor mindig oda futott ki a dolog, hogy egy-egy szóval közelebb kerültünk a megoldáshoz.

[00:25:53]És a azért az megdöbbentő volt, amikor rájöttem, hogy hogy mi is történt velem.

[00:26:00]És vannak érzek, vannak pillanatnyi bevillanások a az ember életében, amiket nem tud hova tenni.

[00:26:11]A és a ezek a pillanatnyi bevillanások egyenként nagyon keveset mutatnak abból, ami valójában történt.

[00:26:20]kicsit m úgy érdemes gondolni erre, vagy úgy érdemes elképzelni ezt, mint egy fekete függöny, amin egyszer csak egy pici lukat a vág a egy fény a csík, egy elektron átmegy rajta, és ott lesz egy fény a egyenes fénycsík.

[00:26:42]De, hogyha ez a fénycsik rávilágít valamire, ami mondjuk megvilágítja itt a cipődnek a nem tudom, az egyik egyik pici varratát, de hogy amikor az ember azt látja, akkor nem tudja, hogy mit lát.

[00:26:56]Ilyen Platon barlak.

[00:26:56]Igen, tulajdonképpen igen.

[00:26:57]És a minél több ilyen beütődés vagy becsapódás van, annál több látszik a történetből, és annál több minden mindent lehet felismerni.

[00:27:07]És először részleted, hogy ott ott van egy nem tudom egy csuha, egy szerzetesi csuha, ami megfelelő jellegzetes színe van, megfelelő, nem tudom, fodrózódásai vannak, vagy ott van egy ajtó, vagy ott van egy borosüveg, vagy ott van egy hangnak az érzete, hogy ezt a hangot már valahol hallottam, és nem jó érzés ez a hang, és mi ez a hang?

[00:27:31]És a a pszichológusok általában nagyon jó érzékkel tudnak ezekre a dolgokra rá rákérdezni, hogy mi az, ahol nem tud folytatódni a történet, merthogy nem nincsenek meg rá a a szavaim vagy az ismereteim.

[00:27:46]És a ilyen nagyon lassan, nagyon óvatosan lehetett haladni a fénycsíkról fénycsíkra, vagy pontról pontra egészen addig, amíg ez a ez a nagy fekete függöny végülis kettén nem szakad, és le nem hull, és akkor az ember a egészében látja a történetet.

[00:28:04]És amikor meglátja, akkor az egy nagy megnyugvás, bármilyen rossz is látni.

[00:28:11]Azt az egész könyvednek a legfontosabb motívuma az emlékezés.

[00:28:15]Igen.

[00:28:17]Mit gondolsz?

[00:28:17]Az ember emlékezni akar inkább, vagy felejteni ilyen traumák kapcsán?

[00:28:22]Hát én nagyon remélem, hogy emlékezni.

[00:28:25]A én nem szeretném elfelejteni ezeket a traumákat, de benne élni sem.

[00:28:28]A és ez különbség, azt hiszem, hogy valamit elfelejtünk, vagy valamire úgy emlékezünk, hogy annak a jövőre nézve fontos üzenete van.

[00:28:40]Én azt gondolom, a ez nem szerencsés helyzet, de azt gondolom, hogy ha nincsen a nem esik meg velem az első történet, akkor a második történetből nem tudok úgy a kiszabadulni, vagy nem tudok úgy kijönni, akkor valószínűleg leblokkoltam volna, ha ott maradok, mint egy mozdulatlan darab fa, ami általában szokott ilyenkor történni, és nem tudok kimenekülni ebből a helyzetből, mert nem ismerem fel, hogy itt most valami rossz fog következni.

[00:29:08]azért lehet érezni azt, amikor úgy sodródnak a az események, hogy az nem jó irányba tart, valami szokatlan történik, amivel nem vagyunk hozzászokva, és idegen a helyzet, a kellemetlen, a másik is olyan furán viselkedik ahhoz képest, mint ahogy addig viselkedett, vagy valami olyan hatványozott dolog kerül elő.

[00:29:35]És azt hiszem, hogy a védekezést vagy az evolúciót, vagy vagy bármi ilyesmit kifejezetten szolgálja az, hogy emlékezünk ezekre a dolgokra.

[00:29:45]És ezt ki tudom terjeszteni a a történelmi eseményekre is.

[00:29:47]Én nagyon szerencsés családi helyzetből jövök.

[00:29:54]Nincsen elhallgatott történet a családban.

[00:29:56]Mindent tudok, amit tudhatok a vagy legalábbis tudható.

[00:30:00]Az én szüleim sosem titkoltak el semmit előlem, tehát minden a családi tragédiáról vagy problémáról vagy nehézségről tudok.

[00:30:08]És ez nekem mindig erőt adott ahhoz, hogy tovább lépjek vagy túlépjek dolgokon, vagy feldolgozzak dolgokat, vagy vagy ha más nem.

[00:30:18]Az együttérzés képessége például a amikor játszottam a Saófiában, akkor arra kellett rádöbbennem, hogy bár történelmileg mindent tudok a zsidóság és a második világháború eseményeiről, de beleérezni, vagy együttérezni ezzel a dologgal nem volt alkalmam, lehetőségem, mert az én családom ebben nem volt érintett semmilyen formában, sem rokonaim, sem ismerőseim.

[00:30:47]nem nagyon voltak ebből a körből.

[00:30:50]És a amikor forgattuk a filmet, akkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen én bele tudok ebbe érezni, hiszen van annyi hozott anyagom, amivel a képes vagyok átérezni azt a rettenetet, ami velük történt.

[00:31:09]Ez nem jelenti azt természetesen, hogy én a egy szintre szeretném emelni magam bármelyik tragédiával is.

[00:31:18]Ezek nagyon a azt gondolom, hogy mindegyik egyéni meg mindegyik külön értelmezendő tragédia, de a beleérzésnek a képessége, azt hiszem, az egy nagyon fontos hozadéka ennek a történetnek.

[00:31:31]Ugye az emlékezés mellett a te történetedben a megnevezés az, ami milyen szinte mágikus erejű, tehát hogy amíg nincs neve valaminek, addig félelmetes, és onnantól kezdve, hogy meg tudod fogalmazni, nevet kap, akkor kezelhető válik.

[00:31:43]Én arra gondoltam, hogy ez valójában maga az irodalom, amit itt össze pontosan ezzel maximálisan egyetértek, és azt hiszem, hogy a a az elvégzett munkának, pont ezt hívom mindig a gyümölcsének és a szerencsének is ebben a történetben, hogy nekem az is a hivatásom, hogy én, hogy ezt így dolgozzam meg.

[00:32:03]Pont ezért nem is viszem be a szöveget pszichológushoz.

[00:32:07]volt, aki kérte, hogy vigyek be állapotot, vagy mutassam, és mondtam neki, hogy nem fog tudni vele pszichológus szemmel mit kezdeni, mert olyan rétegek vannak már rajta, ami az én szakmámnak a velejárója, hogy egy kicsit a a dramatizálom, egy picit színezem, vagy kihagyok belőle, vagy mást emelek ki belőle.

[00:32:26]És mondom, pont ez a szerencse benne, hogy hogy ez így találkozott, és ezt nem nagyon nem szerettem volna megspórolni sem ezt a munkát.

[00:32:35]Margó fesztiválon volt a könyvbemutatója, ahol azt mondtad, hogy ezzel a könyvvel szerettél volna lezárni egy korszakot.

[00:32:41]Ez sikerült?

[00:32:43]Igen, maximálisan.

[00:32:43]Mégpedig úgy, hogy egy újat is nyitottam.

[00:32:47]Ez a ez azt jelenti, hogy nagyon merek hosszú távon gondolkodni.

[00:32:55]A elmondom egy egyszerű példával.

[00:32:55]A tavaly, igen, tavaly lett volna 80 éves az én édesapám, és ennek apropóján, vagy hát nem is ennek apropóján, de már írtam három-négy verset, amit szerettem volna a születésnapján megjelentetni, és meg is jelent pont a születésnapján egyébként tétrehelyre befutóra az élet és irodalomban.

[00:33:20]Innen is köszönöm Csóai Istvánnak a remek munkát.

[00:33:22]És úgy találtam, hogy van ez a négy négy vers, ami nem nagyon illeszkedik semmilyen módon az én eddigi munkáimba.

[00:33:35]Tehát hogyha a kiadnék egy következő versesketet, akkor nagyon kilógna belőle ez a négy darab vers.

[00:33:41]És a a egészen oda merészkedtem, hogy olyan hosszútávú tervet szőttem köré, ami nem is biztos, hogy megvalósul, mert a az kell hozzá, hogy az én többi családtagom, tehát az édesanyám és a nővérem is meghalljon.

[00:33:58]Ez nagyon furán hangzik, de önmagában a a terv, amit kigondoltam, az úgy illeszkedik a sorba, vagy úgyeszkedik ebbe a a dologba, hogy akkor fogok tudni hasonló verseket írni, hogyha ők is meghaltak.

[00:34:12]A nyilván ez egy ilyen kognitív diszonancia, hogy jó lenne, hogyha amúgy meg sem kéne írnom ezeket a verseket.

[00:34:22]Tehát ilyen távon merek hosszú, vagy ilyen hosszú távon merek gondolkodni, hogy nem baj az sem, hogyha nem készül el, sőt talán az a világ legjobb dolga, hogyha ha nem kell ezeknek a verseknek elkészülniük, de az életrendje az általában azt fogja, vagy azt diktálná, hogy ezek el fognak készülni.

[00:34:41]Én meg a legfiatalabb közülük.

[00:34:43]Tehát valószínűleg a ha az életet általában vesszük, és nem az történik, hogy kimegyek ebből a stúdióból és előtt a év vagy nem tudom, akkor akkor alkalmam lesz ezeket a verseket megírni, és merek ilyen hosszú távon gondolkodni.

[00:34:56]Nem félek a hosszú távtól és nem félek a az ebbefektetett energiától, akkor sem ha kárba vész.

[00:35:01]Ugye 13-ban jelent meg a a verseseted mind a legelső és utolsó idáig.

[00:35:04]az Atlas bírja, ahol most céloztál rá, hogy hogy talán ezek nélkül a traumák nélkül még akkor is, hogyha akkor m nem tudtad megnevezni, hogy mik ezek, ez nem született volna meg.

[00:35:16]Akkor most pedig azt mondod, hogy a következő az azért tud megszületni, mert ezekkel a traumákon már túllé.

[00:35:23]Igen, ez így van.

[00:35:23]És tudok azokkal azokkal a rétegekkel foglalkozni, amik eddig is foglalkoztattak, csak sokkal előrébb, vagy sokkal fontosabb volt, hogy egyrészt önmagamat összerakjam.

[00:35:33]Én most leszek 42 éves, és valamiért ez a 40 éves kor a nekem egy elég misztikus, vagy az talán túlzás, hogy misztikus, de nagyon fontos évszám.

[00:35:47]Én mindig úgy számoltam, hogy mostanra leszek nagyjából felnőtt.

[00:35:52]Ezt egyébként nagyjából így is tapasztalom.

[00:35:54]Ö a kül k visszajelzések is nagyjából ezt ö mondják számomra, és hogy valójában most fog kezdődni az igazi munka, amit én nagyon fogok élvezni, és nagyon várom.

[00:36:07]Ugye ennek a történetnek az újságírói elbeszélésével mindenképpen de talán azt nem is volt benned egyfajta ilyen társadalmi küldetés, hogy erről legyen szó.

[00:36:15]Igen.

[00:36:17]De most itt van egy egy regény, ahol pedig íróként valószínűleg van egy másik fajta küldetésed is, egy szép birodalmi küldetés.

[00:36:26]Hogyan vannak ezek egymással?

[00:36:26]És van-e amelyiket fontosabbnak tartasz?

[00:36:30]Most már fontosabb fontosabbnak tartom a szép irodalmi részét.

[00:36:33]Azt hiszem, hogy én a társadalmi munkát elvégeztem ezzel a történettel, és minden hozadékával nagyon sok pozitívum kapcsolódik hozzá, amiből a társadalom konkrét hasznot is tud hajtani magának.

[00:36:52]Úgyhogy engem tényleg most már a szép irodalmi rétege érdekel.

[00:36:54]Ettől függetlenül természetesen a az olvasói visszajelzésekben nagyon sok olyan van, ami nem feltétlenül a szépodalomnak, hanem a történetnek magának szól, és a abból merít el őt.

[00:37:10]A de mégis mindig hozzákapcsolódik az, hogy ez a dolog jó.

[00:37:16]Ezt nem én mondom, de mégis én mondom.

[00:37:17]Szóval, hogy ez a dolog jól van megírva és élvezhetően van megírva.

[00:37:20]Bele lehet süllyedni, benne lehet maradni, sőt a van akinek félre kell tenni, mert nehézséget okoz rajta végigmenni.

[00:37:30]Ez azt is jelenti, hogy most már a saját identitásod szerint író is, vagy nem csak költő?

[00:37:35]Igen, kifejezetten.

[00:37:35]Kifejezetten.

[00:37:35]Sőt, tervem is van még regényt írni.

[00:37:41]A könyvben nagyon fontosak ezek a zárt közösségek.

[00:37:45]Mit tanultál a ebből mondjuk az egyházi iskolák világában a hatalom működéséről, hogy nagyon el tud csúszni, és nagyon könnyen el tud csúszni a hatalomgyakorlásnak a a mikéntje?

[00:37:56]A és miért olyan nehéz szembeszállni egy tekintély személlyel?

[00:38:03]Azért nagyon nehéz szembeszállni egy tekintély személlyel, főleg egy ilyen zárt és nem feltétlenül nyilvános csoportról van szó, mert mindig az lesz a hibás, aki a rendet felborítja.

[00:38:11]A ezt egy picit kifejtem hosszabban is.

[00:38:15]Az történik, hogy nem az a hibás, aki elkövet valamit, hanem az a hibás, aki felhívja erre a problémára a figyelmet.

[00:38:28]Hiszen ha én kiállok a nyilvánosság elé, akkor én álltam ki a nyilvánosság elé, és én hoztam felszínre ezt a problémát.

[00:38:35]Rájuk hozod a bajt?

[00:38:36]Pontosan rájuk hozom a bajt.

[00:38:36]Így van.

[00:38:36]És az emberek által szeretik, hogyha nincs probléma.

[00:38:41]A ez egy sajátos emberi tulajdonság.

[00:38:45]Jobb a bajt elkerülni, nyilván mondja a mondás.

[00:38:48]És a viszont én nem az az igazság, hogy én nem szeretem elkerülni a bajt.

[00:38:54]Én nagyon szeretek belemenni és addig csinálni, amíg meg nem oldódik.

[00:39:00]Ez a hétköznapokban is így van.

[00:39:02]Egyszerűen egy beszélgetést nem tudok ottgyni félben, hogy nincs vége a beszélgetésnek.

[00:39:07]Van, hogy mit tudom, van valakivel egy vitám, vagy bármi ilyesmi, akkor egy pillanatra kiszáll a másik ebből a vitából, mert elfáradt benne, vagy vagy úgy érzi, hogy nem fog összetalálkozni a két vélemény.

[00:39:23]És akkor én megpróbálok még utánamenni és megoldani, valahogy közelíteni a kettőt egymáshoz.

[00:39:28]És ez azt hiszem, hogy végigvezetett ezen az úton.

[00:39:36]És a nyilvános megszólalás, a kiállás, ahogy szokták mondani, az számodra inkább felszabadító érzés, vagy azért teher is?

[00:39:44]Is addig teher, amíg meg nem történik.

[00:39:48]De hol van az a pont, amikor amikor te vagy vagy bárki el tudja dönteni, hogy itt itt kell közbelépni, itt kell megszólalni, itt van a szónak jelentősége.

[00:39:58]Fú, hát ez nagyon érdekes kérdés.

[00:40:00]Szerintem ez esetre válogatja.

[00:40:00]Nem lehet megmondani egyenként.

[00:40:02]A és nyilván az eset fajsúlyától vagy a társadalmi súlyától is függ.

[00:40:09]Nyilván, hogyha ha azt látom, hogy van egy esemény, amiről kicsit olyan, mint a hírérték talán, hogy nem minden rossz hírnek van hírértéke önmagában.

[00:40:22]A de vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem lehet elkerülni azt, hogy nyilvánosságra hozzuk azt, ami történik, mert abból következtetéseket tudunk levonni nem csak kisközösségek, hanem nagyközösségek, országok számára, törvényhozás számára, bármi más számára.

[00:40:44]És hogyha ezeket elhallgatjuk, akkor azzal óriási óriási gombócokat nyomunk a saját torkunkon, mások torkán, és ezek a gombócok egyre több mindent gátolnak a meg, egyre több minden felszínre jutását gátolják meg, és egyre a nehezebb ezeket a gombócokat aztán visszaszedni.

[00:41:05]Szóval minél kevesebb ilyen gombóc van, annál jobb.

[00:41:07]Te mondtad a hírértékszót, hogyha itt a az egyik elkövető nem egy egyházi személy, hanem egy tanár, egy edző, a szomszédbácsi, akkor mennyiben lenne más ez a történet?

[00:41:21]Hát ez megint a az elsőhöz tudom, az első esethez tudom hasonlítani vagy viszonyítani, talán az érzékletesen elmondja.

[00:41:28]Ott két fiatalkorú tínédzser fiúról van szó, ami önmagában, mert hogy az elkövetőként Igen, igen, igen.

[00:41:38]A ami önmagában még nem jelent semmit, de az én én saját világomban, az én közösségemben egyszerűen úgy éreztem, hogy nincs értelme annak, hogy őket külön felelősségre vonjuk, vagy nyilvánossággra hozzam az ő nevüket.

[00:41:54]Ez soha nem fog megtörténni.

[00:41:56]A egyiknek még el is mondtam, hogy nyugodtan élje a saját életét.

[00:42:02]Én nem fogok beleavatkozni, ő meg biztosan nem fog beleavatkozni az enyémbe.

[00:42:06]Tehát, hogy a és rá sorsukat.

[00:42:10]Ö igen.

[00:42:10]A mert nem éreztem azt, hogy vagy nem láttam azt, hogy egyébként ők ezt tendenciózusan csinálták volna, hogy ennek konkrét hátsó előre előre vagy előre kitervelt szándékkal történt volna ez a dolog.

[00:42:27]Egyszerűen azt az ott egy nagyon szerencsétlen, nagyon rossz időben, nagyon rosszkor, nagyon rossz helyen és rossz személyekkel vagy a elkövett hülyeség volt.

[00:42:41]Tehát, hogy egy túl túlkapásnak értelmezem én inkább ezt.

[00:42:43]Az életük hátralövő részében semmi olyat nem láttam, amiért nekik bármilyen módon is ezenkívül egyébként felelniük kellene.

[00:42:54]A és a bennem meg innen nézve már nem okoz olyan.

[00:42:58]Sőt, hát még a saját mammomra is hajtottam vele a vizet, szóval a nem nagyon ér nem nagyon a láttam annak értemét, hogy mondjuk ebből bírósági ügy legyen.

[00:43:12]Nem is lehetett volna egyébként, mert akkor amikor én ee belekezdtem, akkor ezek a dolgok még elévültek.

[00:43:18]Ez is önmagában nagyon fura, hogy gyermekekkel kapcsolatos események el tudtak évülni.

[00:43:22]Gerek voltál.

[00:43:22]Ők kiskorúak.

[00:43:25]Ők kiskorúak.

[00:43:25]Igen.

[00:43:25]És a szóval ráadásul igen, hogy ők még kiskorúak is voltak.

[00:43:30]Tehát, hogy nem láttam annak értelmét, hogy ebből rendőrségi eljárás legyen.

[00:43:36]Nem is lehetett volna a akkor és ott, ha ma kezdenék be vele lehetne, de de nem kezdenék bele.

[00:43:42]biztosan hozzájuk képest egy szeretes, aki nem csak osztályokat vezet, mármint iskolai osztályokat, hanem mondjuk igazgatóhelyettes is a vagy társadalmilag olyan pozíciót foglal el, hogy egy alapítványnak a vezetője, ami állami a segítséget kapva, mondjuk a külhoni magyaroknak segít, hogy ott azért azért van felelőssége az embernek.

[00:44:11]a mindenféle irányból.

[00:44:11]És nem csak annak az embernek van felelőssége, aki ezt csinálja, hanem aki ebben részt vesz.

[00:44:18]És én ebben részt vettem és a része voltam és nem azt kaptam a amit egy felnőtt embernek, azt hiszem 17-18 szívesen azért az ember már van annyira felnőtt, hogy hogy a felnőttek legalábbis felnőttként kezeljék, azt hiszem, és nem kezeltek a felnőttként, és azt hiszem, hogy ez nagy probléma ebben a helyzetben.

[00:44:42]és a hatalommal való visszaélés, csak hogy aztán körbe is éljen a kérdés, az valahol így csúszik el, hogy azt gondoljuk magunkról, hogy egy picit feljebb vagyunk, mint a többiek, nem vagyunk feljebb.

[00:44:54]A hatalom nem tesz följebb, hiszen valójában mi tettük oda, és ha mi mondtuk azt, hogy neki legyen hatalma.

[00:45:04]Amikor beiratkoztam az iskolába, akkor én feluháztam ezzel a hatalommal.

[00:45:08]Én ruháztam fel ezzel a hatalommal.

[00:45:10]Ha én nem vagyok, akkor neki nincsen ilyen hatalma.

[00:45:14]Itt kétféle erő van, mert van egy jogi út, amit amit nagyon nehéz végigjárni, ha egyáltalán végig lehet.

[00:45:19]Meg van az a te írói utad, amikor mondjuk így a bizonyíthatóság kényszerénnek nem feltétlenül kell, hogy alárendeld magad, el kell mondani valamit.

[00:45:29]Melyiket érzed hatékonyabbnak a tehát a társadalmi probléma szempontjából?

[00:45:32]Azem egyik nélkül nincsen a másik, ezért nem tudom, hogy hatékonyabb-e az egyik, mint a másik.

[00:45:39]Az biztos, hogy ezt a könyvet nem tudom megírni, ha nincsen ez a társadalmi része a dolognak.

[00:45:44]A és mind a kettőt nagyon fontosnak érzem.

[00:45:49]És a az az érdekes, hogy nem csak a társadalom szempontjából, hanem saját magam szempontjából is.

[00:45:58]Azt hiszem, a könyv máshogy lesz értékes a társadalom számára.

[00:46:04]Ez már egy nagyon felülről, nagyon meggondolt formában, nagyon a megismert formában kerül az olvasó elé.

[00:46:18]Tehát én minden mondatomért tudom vállalni a felelősséget úgy is, hogy nem minden mondat igaz.

[00:46:24]Azt hiszem, ez talán érthető.

[00:46:27]A társadalmi szempontból viszont muszáj volt mindig vigyázni arra, hogy a mondataim mindig igazak legyenek.

[00:46:39]Itt viszont mrzelmileg is be tudom vonni a az olvasót, az olvasón keresztül a társadalmat, és a ebből a szempontból mégis egy picit más.

[00:46:54]Szóval lehet, hogy most ön ellent mondok egyetlen válaszban magamnak.

[00:46:56]De nem biztos, hogy baj.

[00:47:00]Mi a, hogy mondjam, az igazságszolgáltatás részét illeti a történetnek.

[00:47:04]Te megtapasztalhattad a egyházi vizsgálatot, polgáriereket, sőt tulajdonképpen egy ettől alkmánybírósági szintet is.

[00:47:11]Mit tanultál ebből, hogy egy intézmény kezeli a saját hibáit, és melyik intézmény járt el jobban?

[00:47:17]Ez nagyon érdekes.

[00:47:22]Ha első blikre kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy és ez bizonyára meglepő lesz a a nézők, hallgatók számára, az egyházügyi eljárás az egy nagyon tühtig, nagyon a rendes, nagyon gyors és nagyon célő eljárás volt a minden tekintetben.

[00:47:42]Ehhez képest a világi, tehát a világi per vagy a világi bíróságon zajló perek, illetve tárgyalások, azok ilyen nagyon vontatott, nagyon nehézk, nagyon a kilátásran, tehát soha nem lehetett tudni, hogy most mi lesz, merre haladunk, mi fog történni, de végül is a célját maximálisan elérő a eseménysorról van szó.

[00:48:11]Úgyhogy emberi szempontból azt tudom mondani, hogyha minden egyházi eljárás így zajlana, hogy ez zajlott, akkor az nagyon rendben lévő dolog lenne.

[00:48:18]És a talán most már, ha most kezdődne el egy ilyen világi eljárás, hát az nem kezdődne el, mert most már nem kezdődhet el.

[00:48:29]ugyanis az Alkotmánybíróság pont azt mondta ki, hogy nem lehet egy ilyen eljárást elkezdeni azért, hogyha valaki bejelentést tesz valaki ellen, hiszen az szinte ugyanolyan, mintogyha rendőrségnek a tette volna a bejelentést.

[00:48:44]Nagyon fontos azt a különbséget itt most megvilágítanom, hogy nem mindegy, hogy az ember bemegy egy adott szervezeti egység vezetőjéhez, vagy külön erre a delegált szakemberéhez, és megteszi a bejelentést.

[00:48:58]vagy kiáll a nagy nyilvánosság elől.

[00:49:00]Nagy nyilvánosság előtt például ezt a helyzetet értem, ahol itt most vagyunk.

[00:49:04]Ha én most elkezdenék kígyó békát kiabálni valakire, akkor ő teljes joggal beperelne engem, hogy én ne dobáljam rá a kígyót békát.

[00:49:13]De ha bemennék mondjuk most a a főnökhöz, és azt mondanám, hogy ő ezt és ezt a követte el ellenem, akkor az nem számít nagy nyilvánosságnak, és a bíróságon nem is perelhető, hogyha a főnök is ennek megfelelően jár el.

[00:49:25]De akkor már nem engem lehet perelni, hanem mondjuk a főnököt.

[00:49:31]Az is egy másik kérdés.

[00:49:32]És egy ilyen bejelentést innentől kezdve a bíróság úgy kezel, mint egy rendőrségi feljelentést, ki fogja vizsgálni, hogy igaz vagy nem.

[00:49:40]Nem pedig azt vizsgálja, hogy ki és mit tett ebben a bejelentésben.

[00:49:47]Még nagyon friss a könyv, de már most is vannak értékelések, kritikák.

[00:49:49]És az egyik kritikus szerint ez tulajdonképpen egy nevelődési regény.

[00:49:53]Hogyha ezt elfogadjuk, akkor te minek neveznéd azt az embert, azt a főhőst, aki a könyv végére eljut?

[00:50:03]Pion Istvánnak.

[00:50:05]Köszönöm szépen.

[00:50:06]Én is köszönöm.

[00:50:11]Ezúttal 10 könyvheti regényt hoztam.

[00:50:15]Fekete Ádám, megszólítások.

[00:50:18]A drámaíróként, dramatúrként, rendezőként és színészként is ismert fekete Ádám Petri díjat kapott verseskönyve után ebben a regényében egy a szerzőre kísértetiesen hasonlító személy életének bizonyos történeteit viszi színre.

[00:50:30]Tömkeleg Ábrahám életének, élettörténetének evidenciáit, családi kapcsolatait, szellemi beidegződéseit és nyelvi reflexeit bontja le színről színre.

[00:50:41]Garaci László, Nagy Ildikó Noémi Hullámzó Horizont.

[00:50:46]A hullámzó horizont, ahogy kétszerző közös műve, úgy két világ találkozásának a regénye.

[00:50:52]Főszereplője az amerikai magyar családban született és New Yorkban felnővő héves Kis Villő 1993 nyarán úgy dönt, hogy Magyarországra jön.

[00:51:02]Míg odaállt másod generációs bevándorló volt, addig a rendszerváltás utáni saját lehetőségeit kereső, mitőbb határait feszegető karneválian színes Budapesten, ő lesz az amerikai kislány.

[00:51:16]Havas Juli, papírbabák.

[00:51:18]Viola, Mimi és Estti elválaszthatatlan barátnőként a 70-es évek folytogató erdélyi lakótelepein tervezgetik a közös jövőt.

[00:51:26]Öröknek hitt szövetségüket azonban lassan kikdi a diktatúra könyörtelensége és a szekuritáté mindenhova elérő árnyéka.

[00:51:32]Havas Juli egy olyan generáció tagjainak sorsát rajzolja meg nagyon finoman, akiknek a diszidálás, a hontalanság és az újrakezdés közdelmei között kellett megtalálniuk saját magukat, vagy éppen visszatalálniuk egymáshoz.

[00:51:46]Horvát Adél sokördögök.

[00:51:51]Horvát Adél orvos és író Debrecenben él.

[00:51:54]A mágikus realizmus világát idéző regénye egy kötbeburkolózó parciumi faluban játszódik, ahol a generációkon átöröklődő traumák, bűnök és titkok nyolc nap eseményein keresztül kerülnek terítékre.

[00:52:08]Péterfi Gergely, Digu.

[00:52:11]Péterfi Gergely új regénye az erdőtektől és Sirokkótól pusztuló, előregedő, saját műemlékeinek súlya alatt fuldokló Olaszországba vezet.

[00:52:19]Orvieto exat közösségébe.

[00:52:25]A regény főhőse, Winter Henrik, a kiégett értelmiségi, aki Budapestről a covid idején költözött Umbria ősi városába, megpróbál úgy élni, hogy már ne okozzon több bajt a világban.

[00:52:34]Pion István a búbánat völgyön át.

[00:52:37]A szerzővel beszélgettem.

[00:52:41]Tompa Andrea, kiváló testek.

[00:52:44]Kiderül, hogy a poklot a kíváncsiak számára csinálták.

[00:52:47]A hatalom kíváncsi.

[00:52:50]olyasmit akar tudni, ami nem tartozik rá, hogy ki kit szeret, kivel szexel.

[00:52:54]És egy kis spoiler, hamarosan a szerző és a vendégem lesz itt a bukshóban.

[00:52:59]Vámos Miklós szitakötő, nemzedékünk regénye.

[00:53:02]Maga a szerző így fogalmaz a regényéről: Ha egy nemzedék legfényesebb elméi pislákolni kezdenek, és aztán végleg kihunynak, az iszonyú nehéz elfogadni.

[00:53:14]Főleg amikor a szitakötő, a 15 évvel rólunk írt regény újra megjelenik valamicskét javítgatott szöveggel.

[00:53:21]Hajdani tisztánlátásom immár meglepp.

[00:53:23]Tévedéseim némelyike mosolyt kelt.

[00:53:23]Íme a nyolcak hiteles históriája, akik a gyerekkori hízótáborban ismerkedtek össze, s azután 3-4yed évszázadon átkísérték figyelemmel az életünket.

[00:53:37]Zalán Tibor, papírváros.

[00:53:40]Az elmúlt negyed század egyik legnagyobb szabású írói vállalkozása most zárul le.

[00:53:46]Az ötödik kötettel befejeződött Zalán Tibor 1998-ban elindult regényfolyama, a papírváros.

[00:53:53]Az elmúlt félévszázad prózairodalmának nehezen találunk olyan műfaji vívmányát, formabontó, formaötvöző vagy formaújító leleményét, amely ne épült volna be a papírváros téglái közé.