Telex.hu 1:06:28

Garaczi László: Az irodalom mentett meg egy tízéves depressziós időszakból

interjúirodalommentális egészségkatonaságrendszerváltásközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Garaczi László: Az irodalom mentett meg egy tízéves depressziós időszakból
tl;dr
  • Garaczi a Kádár-kori szocializációval magyarázza a foci generációs jelentőségét: a kitörés, utazás és vállalkozás hiánya a művészet és sport köré fokozott érdeklődést teremtett.
  • Írói stílusa elmozdult a hatásos, idézhető mondatoktól a mondatok kapcsolata és a szöveg egésze felé; régi szövegeit néha túl magamutogatónak érzi, és átírja őket.
  • Gyermekkora egy katonatiszti házban ideális családi harmóniát mutatott, de a külvilágot a diktatúra brutalitása, lehallgatások, éjszakai riadók és öngyilkosságok árnyékolták be.
  • Kamaszkorától 29 éves koráig súlyos depresszióban élt, ahonnan egy véletlen találkozás a Jelenlét folyóirat körével és az írás felfedezése jelentette a kiutat.

    „És tulajdonképpen az irodalom mentett meg ebből a bizonyos ilyen 10 éves depressziós időszakból.” – Garaczi László

  • A katonaságot a terrorállam vegytiszta megnyilvánulásaként élte meg; az élmény feldolgozása az Arc és hátraarc megírásával terápiás hatású volt, megszüntette a visszatérő nyomasztó álmait.
  • A Mándy Iván és az Őrlei kör vitájához hasonlóan ma is aktuális a kérdés, hogy az irodalomnak foglalkoznia kell-e a politikával; Garaczi szerint a jelenlegi rendszerváltásban van esély a felelősségre vonásra, mert „ezt mi harcoltuk ki”.
  • A Hullámzó horizont közös regény Nagy Ildikó Noémivel, amely egy kanadai-magyar lány rendszerváltás-kori identitáskeresését meséli el egyszerűbb nyelvezettel, ahol a politika csak aláfestő kulissza.
  • Az író a TISZA-kormány hatalomra kerülését katarzisként éli meg; bár a káosz reális forgatókönyv, a dezillúzió törvényszerűségét elutasítja.
  • Jelenleg egy novellásköteten dolgozik, és tervezi egy már több mint egy évtizede elkezdett, hatalmas terjedelmű „nagyregény” megformálását.
Részletes összefoglaló megjelenítése

Bevezetés – Garaczi László 70. születésnapja

Garaczi László a magyar irodalom egyik legváltozatosabb életművét építő alkotója. Pályája során folyamatosan új utakat keresett, versei, prózái, drámái és forgatókönyvei szinte sosem hasonlítanak egymásra. 70. születésnapja alkalmából két könyv is a figyelem középpontjába irányítja a munkásságát: új kiadásban jelent meg Arc és hátraarc – Az egy lemur vallomásai című önéletrajzi ihletésű regényfolyam harmadik része, amely a sorkatonaság világát idézi fel, illetve a Hullámzó horizont című négykezes regény, amelyet Nagy Ildikó Noémivel közösen írt. Az interjú során nemcsak e két műről, hanem Garaczi teljes pályájáról, gyermekkoráról, a Kádár-korszakbeli és a jelenkori Magyarország hétköznapi tapasztalatairól, valamint az írói alkotás folyamatáról is szó esik.

A foci mint generációs élmény

A beszélgetés a A hasítás című Garaczi-regény egyik motívumából indul ki, melyben a narrátor két álma, hogy gólt lő a braziloknak, illetve találkozik Maria Schneiderrel. Bár a színésznő már régen meghalt, a brazil válogatott most is kint van a világbajnokságon – a kérdező ezzel fűzi fel a futballhoz fűződő viszony kérdését.

Garaczi elmondja, hogy a foci mára kevésbé fontos számára, mint amikor a regényt írta. Bár ötéves kora óta focizott, ötvenévesen sérülés miatt kellett abbahagynia, és a lelkesedése is csökkent. Azért néz meccseket, a Liverpoolnak például nagyon drukkol, és a Bajnokok Ligáját is követi, ám az éjszakai mérkőzéseket ritkán, mert hajnali ötkor kel, és ekkor szokott dolgozni. A regénybeli erőteljes focirajongás egy régebbi, 30 évvel ezelőtti szöveg újrahasznosítása.

Arra a kérdésre, hogy mi volt az oka a futball generációjában tapasztalható kiemelt szerepének, Garaczi a Kádár-kori szocializációra vezeti vissza:

„A foci ugye már az 50-es években a kitörés lehetőséget biztosította az ilyen grundokon focizó proli gyerekeknek. Szóval nagyon fontos volt a foci.” – Garaczi László *

Hozzátette, hogy akkoriban nem lehetett utazni, vállalkozni, úgyhogy a művészet, az irodalom és a futball körül felfokozott érdeklődés alakult ki. Gyerekkorában a lányok is pontosan tudták, melyik fiú hogyan focizik, és ez erős hierarchizáló szempont volt az osztályban. Ő maga is apjától, egy Honvéd-szurkolótól örökölte a szenvedélyt, és élénken emlékszik például az 1966-os világbajnokságra, amikor nagyapja tévéjén követte a mérkőzéseket, vagy a Portugália–Dél-Korea 5-3-as találkozóra.

Írói pálya: a stílus alakulása és a „kései Garaczi”

Garaczi László bevallja, hogy írás közben nem szokott az életművön vagy a korszakoláson gondolkodni, ám a végeredmény tekintetében lát apró elmozdulásokat. Szerinte nem klasszicizálódott, sőt, egyes művei (pl. a négy éve megjelent Veszteg) meglehetősen provokatívak maradtak, míg a mostani Hullámzó horizont talán nyugodtabb, olvasóbarátabb lett.

A legnagyobb változást a mondatokhoz való viszonyában érzi. Pályája elején, a 80-as, 90-es években kifejezetten törekedett arra, hogy egy-egy mondat önmagában is hatásos, idézhető, titokzatos vagy provokatív legyen. Ez ma már nem foglalkoztatja, jobban érdekli a mondatok egymáshoz való kapcsolata, a szöveg egészének íve. Bár könyvei hol avantgárdnak, hol klasszikusabbnak tűnnek, az elmúlt időszakban már kerüli a szójátékokat, a nyelvi bravúrokat, és viszonylag egyszerű mondatokban ír.

A régebbi szövegeivel való szembesülés (például egy most készülő novelláskötet kapcsán) néha zavarba ejti: egykori munkáiban olykor „magamutogatónak”, túlságosan vicceskedőnek, hatásra törekvőnek látja a szöveg textúráját. Amikor ezeket a régi novellákat újra ki akarja adni, a zavaró részeket megoldja, vagyis átírja, eltávolítja őket.

Gyermekkor a katonacsaládban: szigor és szabadság

Garaczi katonatiszt szülők gyermekeként nőtt fel, egy budapesti katonatiszti házban a Honvéd utca és a Szemere utca környékén. Gyermekkorát – körülbelül 10-12 éves koráig – szinte ideálisnak írja le, nagy szeretet, bizalom és egymásra figyelés jellemezte a családot. Ez a belső harmónia éles ellentétben állt a külvilággal, az 50-es, 60-as évek brutális diktatúrájával.

A ház nagyon vegyes társadalmi összetételű volt: voltak, akik falusi, tanyasi környezetből érkeztek, mint az ő édesanyja, mások viszont belvárosi, lipótvárosi kulturális közegből származtak. Ugyanakkor a látszólagos nyugalom mögött rendszeresen történtek tragédiák: gyakoriak voltak az öngyilkosságok a házban, ami a gyerekek számára különösen ijesztő élményt jelentett. Maga Garaczi is látta, ahogy egyik szomszédjuk lezuhant a felsőbb szintről.

A családon belüli szabadságot jelzi, hogy szülei minden törekvését támogatták: ha olvasni akart, anyukája könyveket hozott, ha gitárt akart, vettek neki. Ugyanakkor a politikai elnyomás a hétköznapokban is jelen volt: „nem telefontéma” – mondta az anyukája, amikor a kisfiú arra lett volna kíváncsi, miért nem szabad bizonyos dolgokról beszélni a telefonban; később kiderült, hogy a lehallgatás miatt. Nem volt ritka az éjszakai riadó sem, amikor a szülőket bármikor behívhatták, a minisztérium előtt pedig géppisztolyos katonák álltak.

Különösen élénken emlékszik 1966. október 23-ára, az ’56-os forradalom 10. évfordulójára. Aznap délután lement a térre játszani, de alig voltak gyerekek, minden utcasarkon két rendőr állt egy német juhásszal (farkaskutyával). A szülők akkor magyarázták el neki a „provokáció” fogalmát – bár ő akkor tízévesen még nem értette a szót, azt szűrte le belőle, hogy a rend és a látszólagos nyugalom mögött bármikor kitörhet valami borzalom. A forradalomról annyit tudott, hogy „lincselések voltak a Köztársaság téren” és hogy „a fasiszták meg akartak minket ölni” – ebből egy fenyegető történelemkép rajzolódott ki benne, miközben a családon belüli harmónia továbbra is megmaradt.

Kamaszkori válság, depresszió és az irodalom mint megváltás

A kamaszkorral ez a harmónia megroppant. A szülők között konfliktusok alakultak ki, és Garaczi maga is súlyos krízisbe került: 14-15 éves korától egyfajta neurózisban, később depresszióban élt, és mivel nem tudott elköltözni otthonról, egészen 29 éves koráig a szüleivel lakott. Jól tanult, a sport is ment valamennyire, de állandóan rosszul érezte magát, és nem értette, miért létezik.

Eközben már teljesen tisztában volt a diktatúra természetével, miközben a szülei párttagok voltak, és a telefonban semmit sem lehetett szabadon kimondani – ez intellektuális konfliktusokat is gerjesztett benne. A 60-as évek hippimozgalma, a nyugati kultúra és az egzisztencialista művek adtak ugyan némi intellektuális segítséget, de a mindennapok megélésében nem segítettek. Súlyos szerelmi kudarcok és baráti konfliktusok mellett a mélypontot a katonaság hozta el. A fordulópont véletlenül, 25 éves korában következett be: egy lányt kísért el a bölcsészkaron a Jelenlét folyóirat szerkesztőségi ülésére, ahol olyan, vele nagyjából egykorú emberekkel találkozott (Kukorelli Endre, Földényi László, Márton László, Petőcz András és mások), akik már szerkesztettek, publikáltak és íróknak készültek. Volt nála néhány addig csak magának írogatott szöveg, amiket felolvasott, és bár viccesnek találták, Kukorelli barátságosan rászólt: „jó, de ezt gépeld le”. Ez a gesztus, illetve az, hogy a társaság nyitottan és szeretettel fogadta, elindította benne a hitet, hogy van kiút. Ahogy fogalmaz:

„És tulajdonképpen az irodalom mentett meg ebből a bizonyos ilyen 10 éves depressziós időszakból.” – Garaczi László *

A katonaság mint trauma és annak feldolgozása – Arc és hátraarc

A katonaság élménye Garaczi számára egyértelműen a legmélyebb pont volt. Állítása szerint ott „vegytisztán látszott, hogy ez egy terrorállam”. A laktanyákban tapasztalt megaláztatások, a vízhiány, a tisztesek brutalitása mind arról szólt, hogy az előfelvételisekből kiöljék a lázadás szellemét. Szülei – mivel ők maguk a minisztériumban dolgoztak, és nem járták a laktanyákat – nem hitték el neki, hogy ott mi zajlik. Az előfelvételis időszak egyfajta „betörés” volt, amelynek az volt a célja, hogy az értelmiségi családokból érkező fiatalok megtanulják: bármit meg lehet velük csinálni.

A katonaság után a főiskolán másokkal együtt (néhány egészségügyi okból fel nem vett társával, például Német Gáborral, Farkas Péterrel, Tót Gábor Ákossal) titkos ellenzéki csoportot szerveztek, és kapcsolatba kerültek a demokratikus ellenzékkel is, ám ebben is csalódtak.

A Arc és hátraarc megírására körülbelül 20 évvel a katonaság után került sor. Bár a regény erősen támaszkodik a személyes emlékekre, Garaczi könyvtárazott is hozzá, hogy a miliő (pl. a páncélozott szállító harcjármű típusa) hiteles legyen. Két érdekességet emelt ki.
Az egyik: a regény írása közben többször is újraolvasta Ottlik Géza Iskola a határon című művét, és azzal szemben pozicionálta a saját könyvét. Ottlik konklúziója szerint azok, akik átesnek egy ilyen traumán (a katonaiskolán), utána egész életükben kívülről szemlélik a világot, miközben a barátságok nagyon tartósak maradnak. Garaczi saját tapasztalata ezzel szemben az volt, hogy a két ottani nagyon mély barátsága – amely valóban a kölcsönös mentésen alapult, hiszen „bajtársakként” Bartókról beszélgettek, miközben napi 12 órában répát dobáltak egy katonai teherautóra – a katonaság után valahogy megszűnt, mintha mindenki szégyellné a közösen átélt mélypontot. A folyamatos „mozizás” élményét sem érezte, mivel a főiskolán újabb mélypontra került.

„Szóval, hogy hogy katasztrófa. Tehát tehát végül is ez volt az ez volt az egyik ilyen fontos ennek a könyvnek az írásakor, hogy hogy valamilyen módon az ottlik ellen tételeztem ennek a könyvnek a nem tudom a morális üzenetét.” – Garaczi László *

A másik: a katonaság után évtizedekig rendszeresen, hetente visszatért egy nyomasztó álom – nem is a legdurvább élményéről, hanem egy viszonylag semleges, mégis baljós helyzetről. Amikor azonban megírta és kiadta a könyvet, ezek az álmok egyik napról a másikra megszűntek. Ezt egyértelmű terápiás hatásként éli meg: a könyv feloldotta benne az állandóan újratermelődő rettegést.

Felmerült a kérdés, hogy vajon a könyv humora nem szépíti-e meg a diktatórikus világot, és nem tántorítja-e el az olvasót. Garaczi szerint a tragikus és komikus együttélése természetes számára – ezek a depressziós időszakaiban sem oltották ki egymást, sőt, valószínűleg sokat nevetett akkor is. Ez a fajta groteszk, bohóci szomorúság Kelet-Európában más alkotóknál is megfigyelhető, bár tudja, hogy egyes olvasók számára ez nehezen követhető és bizonyos értelemben provokatív.

Az Őrlei kör, a politika és az irodalom viszonya – párhuzamok a jelenkorral

A beszélgetés során szóba került, hogy az a nemzedék, amelyhez Garaczi tartozik, mennyire volt tudatos generáció. A válasz szerint különösebb generációs öntudat nem volt, csupán mindenki utálta a fennálló társadalmi berendezkedést, és különböző stratégiákat választottak a túlélésre. Voltak, akik a demokratikus ellenzékhez kapcsolódtak, mások, elsősorban az Őrlei kör, azt vallották, hogy nem kell a politikával foglalkozni, hanem a szakmai kérdésekkel: a szabadverssel, a művészeti ágak együttműködésével. Az avantgárd hatás meghatározó volt, Erdély Miklós (aki egyszerre volt költő, képzőművész és filmrendező) kiemelten fontos mintának számított. Garaczi kifejezetten hangsúlyozta, hogy a cél a „józanság megőrzése” volt, és az, hogy ne engedjék, hogy mindent átpolitizáljanak.

Ám az Őrlei kör alakuló ülésén Mándy Iván felállt, és azt mondta, hogy de igenis kell foglalkozni a politikával, nem lehet elfelejteni azt, ami történik. Ez a párhuzam most, az Orbán-rendszer utáni TISZA-kormány időszakában is aktuális. Garaczi szerint Ruff Bálint és a jelenlegi kormányzat pontosan ugyanazt mondja és képviseli, amit akkor Mándy Iván: nem szabad hagyni, hogy a régi rendszer bűnösei büntetlenül megússzák.

„Tényleg ez egy ez egy ilyen felevás rendszerváltás volt a 89. Valószínűleg azért is, mert nem mi harcoltuk ki. Ezt viszont mi harcoltuk ki. Ezért van esély rá, hogy hogy ne hagyjuk azt, hogy hogy büntetlen nő végezzék azok, akik az előző 20 évet, vagy másfél évtizedet itt végigcsinálták hatalmi pozícióból.” – Garaczi László *

Arra a kérdésre, hogy a nyomasztóbb időszak a 80-as évek vagy az elmúlt 15-16 év volt-e, Garaczi nehezen tudott válaszolni, hiszen akkor fiatal volt, most idősebb. Meglátása szerint a Kádár-rendszer az utolsó pillanatig durvább volt: egypártrendszer, évente három alkalommal lehetett nyugatra utazni; ha valaki leírta egy papírra, hogy „hülye Kádár”, bevitték és megverték. Mindazonáltal az elmúlt másfél évtized nagyon rémisztő volt számára, mert a Kádár-rendszer lényege kezdett újra körvonalazódni, csak egy lazább, nem explicit formában. A NER-t – saját szavaival élve – maffiarendszernek tartja, és nagyon fárasztó volt újra azzal foglalkozni, hogy „mit szabad és mit nem szabad”, miközben maga a művészet is egyre inkább politikai térbe szorult.

„Az elmúlt 16 évben iszonyú sok energiánk és energiám elment arra, hogy hogy most mit szabad és mit nem szabad, és hogy milyen döntéseket lehet hozni, milyen döntéseket nem szabad. (...) És ez ez nagyon ijesztő volt számomra és nagyon nyomasztó.” – Garaczi László *

Felmerült, hogy ha pár évvel ezelőtt fiatal pályakezdők kértek tőle tanácsot, mit javasolt: az Őrlei kör stratégiáját („tegyünk úgy, mintha a politika nem lenne”), vagy Mándy Iván intelmét („igenis tudomást kell venni róla”)? Garaczi úgy véli, ez alkati kérdés. Ő maga eljárt 100 tüntetésre, nem titkolta a véleményét, de amikor mentorált fiatal írók hozzá fordultak (pl. szabad-e azzal a szerzővel együtt fellépni, szabad-e oda pályázni), mindig elmagyarázta a helyzetet és annak kockázatait, ám a döntést rájuk bízta. Példaként említette Zilai Annát, aki mindig is politikailag aktívabb volt, most például írók szakszervezetét próbál létrehozni – ő egy társadalmilag érzékeny költő. Mások inkább privát világokban gondolkodtak, és Garaczi őket sem akarta rábeszélni a nyilvános szerepvállalásra, hiszen a lényeg a saját alkatuk és a világhoz való viszonyuk tiszteletben tartása volt.

Hullámzó horizont – közös regény és a rendszerváltás atmoszférája

Az új könyv, a Hullámzó horizont, egy négykezes regény, amelyet Garaczi László és párja, Nagy Ildikó Noémi közösen írt. A közös alkotás ötlete és alapja a kezdetektől megvolt: a történetet lényegében az ő életútja hívta elő – az, hogy magyar családban nőtt fel Kanadában és Amerikában, majd 17 évesen egyedül költözött Magyarországra, ahol egyszerre volt idegen a magyar közegben és hordozott magával egy amerikai mentalitást. Ez a kettős identitás hosszú éveken át visszatérő beszélgetési témájuk volt.

Garaczi saját tapasztalata is hasonló mintákat mutat: szülei dél-alföldi, tanyasi, mezővárosi kultúrából érkeztek Budapestre, és ő maga is úgy nőtt fel, hogy a család „nem ide tartozik” – a rokonlátogatások, a telefonbeszélgetések a Dél-Alfölddel mindvégig meghatározó élményt jelentettek.

A közös munkát segítette, hogy hosszú évek óta rengeteget beszélgetnek irodalomról, saját terveikről, és korábban már készítettek közös ikernovellát is. A kézirat azonban hullámzó intenzitással formálódott: volt, hogy évekig félretették, majd újra elővették. Az utolsó két évben koncentráltan dolgoztak rajta, és eközben kellett dönteniük a formáról, a narrátor személyéről (a „kis Villő” karakteréről), a szerkezetről, a nyelvről. Abban egyetértettek, hogy a megszokott Garaczi-stílusnál egyszerűbb nyelvet keresnek, ami egyébként találkozik azzal a változással, amit az író a saját mondatai kapcsán is érez.

A szöveg végleges textúrája azonban kemény vitákban alakult ki az utolsó fél évben. Egy ponton a regény nyelve „túl kattogós” lett, és unalmassá vált: a rövid mondatok sora nem adott elég mélységet, ezért egyfajta elvvé vált, hogy „meg kell adni a mondatnak a méltóságát”. Ez azt jelentette, hogy ha egy mondat kihúzásával keletkező csend, titok fontosabb, mint a puszta rövidség, akkor inkább egy hosszabb, kidolgozottabb mondatot hagynak benne.

A történet a rendszerváltás éveiben játszódik, és a politika a háttérben, mintegy aláfestő zeneként vagy kulisszaként van jelen. Eredetileg szinte egyáltalán nem szerepelt benne, de az amerikai szekvenciából kiemelkedett egy fontos politikai szereplő, akinek a szerepeltetése elindította azt a gondolatot, hogy a regényben a társadalmi-politikai események is jelenjenek meg – de nem meghatározva, csupán kívülről beszűrődve. Ennek érdekében tudatosan kerestek olyan motívumokat, amelyek finoman beépíthetők, és az ismert politikusok neveit nem használják, hogy ne vonják el a figyelmet a hétköznapi emberekről (minden fejezet címe egy-egy ilyen szereplő neve). A könyv főtétje így nem a rendszerváltás politikatörténete, hanem Villő identitáskeresése, a beilleszkedés, és a kettős (magyar–angolszász) identitás megélése.

A rendszerváltás éveivel kapcsolatban Garaczi felidézte, hogy az első időszak hatalmas felszabadulás és katarzis volt (1989-90), amit káosz (1991-92, exlex állapotok, robbantgatások) és végül dezillúzió (kb. 1993-94-től) követett. Ezzel párhuzamba állítva a mostani időszakot – hiszen ő egyértelműen rendszerváltásként éli meg a TISZA-kormány hatalomra kerülését – egyelőre még a katarzis állapotában van, és bár a káoszt reális forgatókönyvnek tartja, a dezillúzió törvényszerűségét elutasítja. Reményei szerint nem lesz szükségszerű, hogy a mostani átmenet is a csalódásba torkolljon, sok múlik azon, hogy lesz-e elszámoltatás, és hogy négy év múlva új pártok színesítik-e a parlamenti demokráciát.

„Én még egyelőre a katarzis állapotában vagyok. Ö lehet, hogy majd lesz káosz, és és de mondom a az, hogy dezillúzió lesz-e, azt nem tudom.” – Garaczi László *

Jövőbeli tervek: novelláskötet és a „nagyregény”

Garaczi László jelenleg is aktívan dolgozik. Mivel a Hullámzó horizont az utolsó hetekben rengeteg munkát igényelt, azóta egy novelláskötet összeállításába kezdett. Sok olyan szövege van, amelyek még nem jelentek meg kötetben, vagy csak más formában, és ezeket szeretné újrarendezve, néhol átírva közreadni.

Ezen túl már egy évtizede elkezdett egy nagyobb lélegzetvételű regényt, amely jelenleg nagyjából 1 millió karakter terjedelmű fájlként pihen. Ez óriási anyag, a megformálása hatalmas munka lesz – tudja, hogy a korábbi művek (mint a Hullámzó horizont, ami 300–500 ezer karakterből zsugorodott kb. 200 ezerre) mutatják, hogy a végső változat ennél jóval rövidebb és sűrűbb lesz. Mindenesetre ez a „nagyregény” ott van a távlati tervei között.

A műsor végén elhangzó könyvajánlások

Az interjú után a műsorvezető tíz könyvet ajánlott tíz idén 70 éves írótól. A lista – a teljesség igénye nélkül – a következő szerzőket és műveket tartalmazta: Borisz Akunyin: A vízbolygó; Baladék Károly: Tejmozi; Bátori Csaba: Határok ragyogása; Mircea Cărtărescu: Szolenoid; Percival Everett: Törölve; Falcsik Mari: Meg nem valósulások dicsérete; Garaczi László: Arc és hátraarc; Majoros Sándor: Szarajevói kóla; Német Gábor: Elnézhető látkép; Sajó László: nincsen.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • Nincs ilyen szakasz.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Az elmúlt 16 évben iszonyú sok energiánk és energiám elment arra, hogy hogy most mit szabad és mit nem szabad, és hogy milyen döntéseket lehet hozni, milyen döntéseket nem szabad.

[00:00:11]Ilyen dezávű élményünk volt, mondhatom így több számban, hogy az kezd újra körvonalazódni, ami a Kádár rendszer lényege is volt.

[00:00:25]Ma mit gondolsz erről, amit akkor adtam ki?

[00:00:27]Ugyanezt, tehát Ruf Bálint, azt, amit ő mond gondol és képvisel.

[00:00:33]Tényleg ez egy ez egy ilyen felevás rendszerváltás volt a 89.

[00:00:41]Valószínűleg azért is, mert nem mi harcoltuk ki.

[00:00:43]Ez viszont mi ezért van esély rá, hogy hogy ne hagyjuk azt, hogy hogy büntetlen nő végezzék azok, akik az előző 20 évet, vagy másfél évtizedet itt végigcsinálták hatalmi pozícióból.

[00:01:05]Vannak írók, akik már az első könyvükkel megtalálják a saját hangjukat, és azt csiszolják tovább egész életükben.

[00:01:11]Garaci László nem közéjük tartozik.

[00:01:11]45 éve folyamatosan új utakat keres, verset, prózát, drámát, forgatókönyvet ír, és még a regényei sem hasonlítanak igazán egymásra.

[00:01:20]Miközben a kritika a magyar posztmodern egyik legfontosabb szerzőjeként emlegeti, ő mintha mindig egy lépéssel odébb állna annál a címkénél, amit éppen ráragasztanak.

[00:01:33]Most a 70.

[00:01:33]születésnapja alkalmából két könyv is újra ráirányítja a figyelmet erre a rendkívül sokszínű életműre.

[00:01:37]Új kiadásban jelent meg az arc és hátraarc.

[00:01:43]Az egy lemur vallomásai önéletrajzi ikletésű regényfolyam harmadik része, amely a soratonaság világát idézi fel.

[00:01:51]Egy olyan intézményét, amely több férfi generáció közös élménye volt, de amelyről ritkán született ennyire személyes, ennyire pontos és közben ennyire humoros könyv.

[00:01:59]A másik újdonság a hullámzó horizont, amelyet Nagy Ildikó Noémivel közösen írt.

[00:02:05]Ez egy különös négykezes regény, egyszerre szerelmi történet, migrációs történet, és közben a rendszerváltás utáni Magyarországnak is krónikája.

[00:02:15]Olyan könyv, amelyben a politika csak a háttérben van jelen, mégis végig ott lüktet a szereplők mindennapjaiban.

[00:02:24]De ma nem csak erről a két kötetről beszélgetünk, hanem arról is, hogyan lesz valaki katonatis szülők gyerekéből író, mit adott neki a 70-es80-as évek budapesti undergroundja, mit jelent ma annak a nemzedéknek a tagjaként élni, amely tulajdonképpen alapvetően megváltoztatta a magyar próza nyelvét, és hogy 70 évesen vajon másként látja-e az ember a saját múltját, mint például 50 éves korában.

[00:02:49]A hasítás elbeszélőnek emlékeim szerint két álma van.

[00:02:54]Az egyik, hogy gólt lőjön a braziloknak, a másik pedig, hogy találkozzon Mária Schneiderre.

[00:02:57]Ugye Mária Schneider már legalább 15 éve meghalt, de a brazilok most még ott vannak a VB-n.

[00:03:03]Ezt persze csak azért tettem föl ilyen körmönfontan ezt a kérdést, hogy ugyanolyan fontos-e neked a foci, mint akkor, amikor mondjuk a hasítást írtad?

[00:03:13]Hát nem, azt hiszem, hogy nem.

[00:03:16]amikor a hasást írtam, már talán akkor sem volt olyan olyan fontos.

[00:03:19]Nézem a meccseket, meg vannak kedvenc csapataim, meg magyar kedvenc csapatom, meg ugye a Liverpoolnak most nagyon drukkoltam, tehát például a Liverpool meccseket azokat megnéztem most a az elmúlt évben.

[00:03:37]Ez a ez az a rész, ami így belett a a hasításba szerepel, az egy régebbi szövegnek az újrahasznosítása, hogy így mondjam, amiben ez a bizonyos elkötelezettség, a foci iránti elkötelezettség hangsúlyosan megjelenik, és az egy régebbi régebbi szöveg, tehát 30-30 évvel ezelőtti.

[00:04:01]Én öt éves koromban már fociztam a nálunk ott a téren, és 50 éves koromban hagytam abba egy sérülés miatt.

[00:04:10]Ez az aktív része, ez is elég sok idő és sok sok sok focimecs és hát ilyen drukkerként és azért így viszonylag aktív voltam, bár nem vagyok ez a meccsre kijáró szurkoló.

[00:04:28]És és az ilyen nagy eseményekből a BL-t szoktam nézni.

[00:04:31]Meg most ugye ez egy kicsit nehéz ez az éjszakai meccsnézés, mert én ráadásul öt körül kelek, reggel Hajnalban dolgozom, és ez így nem nagyon tudom ezt így összerakni.

[00:04:47]De hát az estieket megnézem, aztán az éjszakai általában nem.

[00:04:52]Vagy amikor fölkelek, amíg tartom egys akkor belenézek.

[00:04:55]Szóval körülbelül ez van.

[00:04:57]Azt egyébként mivel magyarázod, hogy a ti generációtoknak ez ennyire fontos volt?

[00:05:01]Szóval ez valami véletlenszerűség, hogy egyáltalán annak a az akkor fölnövő generációnak magától értetőden fontos volt, vagy nálatok ez egy ilyen csoportkohéziós dolog is lehetett?

[00:05:12]Hát szerintem nyilván ezt nem tudom a választ pontosan.

[00:05:15]Én arra tippelnék, hogy ez még a kádárkori szocializációból jön, amikor ugye nagyon nem lehetett mivel foglalkozni, és a focinak óriási szerepe volt.

[00:05:26]A foci ugye már az 50-es években a kitörés lehetőséget biztosította az ilyen grund proli grund grundokon focizó proli gyerekeknek.

[00:05:38]Szóval nagyon fontos volt a foci.

[00:05:42]És én úgy nőttem fel, hogy hogy az még a lányok is pontosan tudták, hogy melyik fiú, hogy focizik.

[00:05:48]és és és ez rendkívül erős ilyen hierarchizáló szempont volt az osztályokban, és mindenkinek volt a gomfoci csapatai és és mindenkiről tudtad, hogy kinek drukkol és és hát a felnőttektől tanultuk ezt vagy a felnőttektől is.

[00:06:13]Tehát a szüleim, apám is nézte a meccs, honvédszurkoló volt, és ezt örököltem én meg.

[00:06:20]Úgyhogy az egész hát egy kicsit úgy, mint a művészet vagy az irodalom, hogy hogy ilyen felfokozott érdeklődés övezte a a az irodalmat is, mert nem nagyon volt mit csinálni, nem lehetett utazni, nem lehetett vállalkozni, egy diktatúrában éltünk, ugye ezt azért mindenki tisztában volt nagyjából.

[00:06:42]Ö viszont lehetett olvasni, meg lehetett focizni, és akkor ez valamiért a focinak volt egy ilyen nagy Nimbusza meg ugye nagy csapataink voltak, nagy sikereink voltak.

[00:06:53]Tehát kek győzelemtől kezdve a VB-ken való nagyon jó a szereplés.

[00:07:00]Én a 66-os VB-t már már láttam, és emlékeim vannak róla.

[00:07:03]10 éves voltam, és Kecskeméten a nagyapámnál nyaraltam, és ő elvitte az öreg ilyen tanár klubba, már nyugdíjas volt, és ott a szekrény tetején volt egy tév, ők kártyáztak, én meg néztem a nem tudom magyar brazilt, vagy nem tudom mik voltak, és és akkor is így megszállottan követtem az eseményeket, és emlékszem a Portugál Dél-Korea 03-ról 5-3-as meccsre.

[00:07:34]Szóval, hogy vannak ilyen nagyon erős erős emlékeim.

[00:07:35]Nekem meg az emlékem, hogy 10 évvel ezelőtt, amikor 60 éves lettél, akkor az nekem olvasóként egy ilyen sokszerű élmény volt, mert mert arra kellett gondolnom, hogy ezek szerint akkor már én sem egy héves olvasó vagyok, merthogy számomra te mindig, amióta egyáltalán felnőtteknek szóló könyveket olvasok, te a fiatal író prototípusa voltál, és egyszer csak kiderült, hogy már 60 éves vagy.

[00:08:01]Most ahhoz képest 70 éves vagy, tehát már ilyen sok élményem nekem nincsen, de hogy neked magadnak, amikor így végigtekintesz, most már azt lehet mondani, van egy pályád, ami végig lehet tekinteni.

[00:08:12]Az úgy megfordul a fejedben, hogy van olyan, hogy kései garacűvek, szóval, hogy szakaszolod magadat.

[00:08:18]Miközben dolgozom, vagy eltervezek egy könyvet, akkor nem szoktam ezen gondolkodni.

[00:08:24]viszont a végeredmény tekintetében szoktam azt figyelni, hogy mennyiben más az, amit amit mostanában csinálok ahhoz képest, amit mondjuk 40 évvel ezelőtt csináltam.

[00:08:38]És pici elmozdulásokat érzek, de de azt gondolom, hogy olyan nagyon nem klasszicizálódtam, vagy nem puhultam fel, tehát hogy így idézőjelbe, tehát hogy ne és nem is hát nyilvánvalóan nem próbálok öregkori őszikéket vagy nagy műveket írni.

[00:09:00]mindig egy projektre koncentrálok, egy adott könyvre vagy egy lehetőségre, és azt próbálom megírni.

[00:09:09]És én úgy látom, hogy vannak olyan könyvek, amik ilyen kicsit olvasóbarátabbak, mint am és akkor de a Veszteg is egy elég provokatív könyv, ami négy éve jelent meg.

[00:09:24]Ez ez a most megjelent könyv, a hullámzó horizont, ez talán kicsit ilyen nyugisabb, vagy vagy jobban olvasható.

[00:09:33]Úgyhogy nem talán a mondatokhoz való viszonyban van egy ilyen egy ilyen leny ilyen nyugod lenyugodás, vagy nem tudom mi.

[00:09:42]Tehát, hogy hogy a a kezdőkoromban szerintem a 80-as90-es években nagyon nagyon érdekelt, hogy már a mondat önmagában hatásos legyen, hogy az hasson, hogy azon nevessenek, hogy az érthetetlen legyen, hogy az titokzatos legyen, hogy az hogy az provokatív legyen, hogy azt lehessen idézni esetleg.

[00:10:03]És ez ma már nem annyira érdekel.

[00:10:05]Jobban érdekel a mondatok egymáshoz való viszonylag.

[00:10:07]Tehát nagyon egys viszonylag egyszerű mondatokat írok.

[00:10:11]Nem próbálok nyelvjátékokat, ilyen szóviccek vagy ilyesmit nem jellemzik azt, amit mostanában írok, de az egész művek azért, tehát maguk a könyvek, regények azok azok hol ilyen kísérületének vagy avangarnak tűnnek, hol egy kicsit normálisabbak.

[00:10:29]És volt már, hogy ilyen találkozás egy fiatalember szituációból keveredtél magaddal, tehát hogy mást gondolsz arról, amit amit ma írsz, vagy amit amit ma képviselsz, mintogy a maradva a 40 évvel ezelőtti Transavangard Lázadó performer Garaci Lászlóval, tehát hogy szoktál szembesülni az akkorieddel?

[00:10:53]Igen, annál is inkább, mert most pont egy novelás kötetet készítek elő, és ott át elolvasom a régi szövegeket, és ott találkozom ezzel, de nagy meglepetések nem érnek, mert mert mondom ezzel ezzel találkozom, hogy egy kicsit ilyen magamutogató a szöveg textúrája itt ott, tehát ilyen ilyen hatásra túlságosan hatásra törekvő túlságosan vicces, néha vicceskedő.

[00:11:23]Szóval ez ezeket, hogyha új új szád meg akarom ezt ezeket a novelákat jelentetni, amikbe ilyesmiket találok, akkor azokat ezeket meg szoktam oldani, vagy meg fogom oldani, hogy nem lesznek benne.

[00:11:37]Olvastam most, hogy készültem régi interjúkat, amikor így a gyerekkorodról beszélsz, és engem nagyon érdekel az, hogy te katonatis szülők gyerekeként nőttél föl, és hogy ez valahogy egy kívülre egy egy ilyen szigorú fegyelmezett világ, de belül azt mondod, hogy nagyon nagy szabadság volt.

[00:11:56]Hogy ezt hogy kell elképzelni, hogy fért meg egymással ez a két világ?

[00:11:58]A szabadság talán nem a legjobb szó, inkább nyilván a családon belül egy ilyen, szóval én egy ideális gyerekkort éltem a úgy 10-12 éves koromig.

[00:12:13]Nagy szeretet volt, bizalom, egymásra figyelés és ez némiképp ellentétben állt azzal, és ez ez a ez a kontrasz egyre inkább a szemembe ötlött, ami ami körülvett minket.

[00:12:28]Egyébként hát nagyon vegyes társaság volt.

[00:12:32]Ez egy katonatiszti lakótelep volt, vagy egy háztömb, két háztömb egymás mellett, a Honvéd utca és a Szemere utca környékén.

[00:12:42]És nagyon tehát, hogy annak erre, hogy ugye azt gondoljuk, hogy akkor most ott lakik több 100 katona tiszt, akkor valami nagyon brutális a hangulat.

[00:12:49]Ehhez képest ez egyáltalán nem így volt.

[00:12:54]Egyrészt nagyon vegyes volt a társaság.

[00:12:56]Ugye a szüleim azok mielőtt abb a házba költöztünk volna pár évvel azelőtt költöztek Budapestre, Déle a Földre.

[00:13:06]Anyukám egy tanyán nőtt fel.

[00:13:08]Ugyanakkor nagyon sok atonatiszt ilyen belvárosi, lipótvárosi vagy kultúrából vagy identitásból jön, vagy az a tehát ilyen nagyon különböző ö szociológiájú ház volt, és nagyon sok ilyen tehát ilyen bulizások voltak, meg átjártak hozzánk is, mi is mentünk máshova, és akkor ilyen bulik voltak meg szilveszterek meg nagyon sok ilyen drámai esemény történt.

[00:13:39]Hát én nagyon lehet, hogy csak nagyon fogékony voltam erre, de borzasztó ijesztőnek találtam, hogy ilyen rendszeresen öngyilkosságok voltak ott a házban.

[00:13:48]Nem tudom, hogy ez ez pont erre utal, hogy hogy erre az ellentétre, hogy hogy hogy ott itt ilyen családok éltek, nagyon sok gyerek, és ugyanakkor viszont egy brutális diktatúrában élt, főleg ugye 50-es évek, 60-as évek első fele, és ott ott nem a férfiak, hanem nők, tehát hogy nagyon sok én volt olyan, hogy tanultam a ott a nagyszobába, és ott láttam, ahogy lezuhan fölülről a horvát néni, vagy Nem tudom, hogy hívták.

[00:14:18]Szóval egyszerre volt egyszerre volt ijesztő, és és ugyanakkor viszont volt egy gyönyörű nagy udvar, volt egy nagy tér, tehát h nagyon sok ilyen játéklehetőség volt.

[00:14:34]Szóval és a szüleim nagyon támogattak támogatták azt, hogy minden törekvésemet már kiskoromtól fogva.

[00:14:42]Tehát ha én olvasni akartam, akkor hozta anyukám a 10 könyvet minden hónapban.

[00:14:44]Ha focizni akartam, akkor fociztam.

[00:14:48]hogyha gitárt akartam, akkor vettek nekem gitárt.

[00:14:53]Tehát, hogy igazából nem volt ez egy ilyen.

[00:14:56]Szóval ezek ilyen polgári életformák voltak belülről, de bár ugye az volt egyrészt, hogy hogy a telefonban nem szabad semmit mondani.

[00:15:04]Ezt nem értettem.

[00:15:06]Először azt mondta anyukám, hogy nem telefont téma.

[00:15:08]Nem, nem telefontéma.

[00:15:10]Igen, ez volt a kifejezés.

[00:15:12]És de mondta is, hogy nem.

[00:15:12]És mondom, és akkor mondta, hogy mert lehet, hogy lehallgatják, és hogyha hülyeséget mondsz, abból nekünk bajunk lesz.

[00:15:20]Tehát, hogy ez ugye egy kicsit későbbide meg meg hát bármikor behívhatták őket.

[00:15:26]Szóval nagyon sok ilyen éjszakai ilyen riadó vagy nem tudom mi volt, és behívták őket és akkor nem tudom.

[00:15:35]Szóval nyilván úgy vigyáztak, hogy az egyik egyszer az egyiküket, egyszer a másikukat katon katonák álltak ugye ott a minisztérium előtt géppisztollyal, tehát azért ez ez egyben nőttünk fel, de közben rendőrök is farkaskutyákkal a másik sarkon, tehát hogy azért ha kiment az ember és egy kicsit már felnőttebb szemmel néztem, néztem, akkor én nem értettem, hogy mi zajlik.

[00:16:02]És akkor ez pont a 10.

[00:16:05]születésnap vagy nem 56 október 23-ának a 10.

[00:16:10]évfordulóján nagyon emlékszem arra a napra 66 október 23-án, akkor lementem a térre játszani, focizni, meg is beszéltem a barátaimmal, találkoztunk és alig voltak a téren gyerekek és akkor átmentünk a Balasi térre, ott is alig voltak, viszont minden utcasarkon állt két rendőr, egy egy német jóásszal, egy farkaskutyával, és kérdeztem, hogy miért miért ilyen űre még a még arra is nem hiszem, hogy ilyen szürke idő volt, szóval ilyen felhős.

[00:16:36]És akkor kérdeztem, hogy mi ez a szóval mi mi történik?

[00:16:38]Egy hétköznapi nap volt, iskola volt délelőtt délután hazamentünk és lementünk játszani, és nem volt, nem történt semmi, és egy borzaszó bajos hangulat.

[00:16:47]És akkor és akkor megpróbálták nekem azt elmagyarázni, hogy most 56 ugye az valami borzalom, tehát az már úgy föl volt építve, hogy az én fejemben, hogy hogy akkor valami rettenetes dolog történt.

[00:16:59]A fasiszták meg akartak minket ölni körülbelül mondjuk így leegyszerűsítve.

[00:17:03]Nem tudom.

[00:17:06]És akkor akkor hangzott el először ez, hogy provokáció.

[00:17:08]Ezt mondta apám, hogy vigyázni kell a provokációval.

[00:17:11]És 10 éves voltam.

[00:17:13]És mondom, mi az a provokáció?

[00:17:15]Nem értettem ezt a szót.

[00:17:15]És akkor megpróbálta elmagyarázni, hogy de hogyha mégis valami történik, akkor emberek erre furcsán reagáln.

[00:17:22]Szóval, hogy szóval, hogy azt erősítette meg bennem, vagy én úgy szűrtem le, hogy a látszat az, hogy itt rend.

[00:17:31]Egyrészt a család az borzasztó jó.

[00:17:33]Ar aranyos anyu apu kicsit félelmetes, de nagyon okos és barátaink vannak a házban, és én iskolában nagyon jól tanulok, minden oké, de valahogy olyan olyan szóval kint valami valahogy még voltak ilyen ilyen háborús sérültek, azok hordultak az utcán, hogy nem volt lába a keze, nem tudom, vak volt.

[00:17:55]Szóval rengeteg ilyen volt.

[00:17:58]Ez is ijesztő volt.

[00:17:58]És és mondom, ez a sok és akkor az az szűrődött le bennem az nap, tehát 66 október 26-án este, hogy hogy vannak akik akik ez nem tetszik, ami van ebbe az országba.

[00:18:16]Bujkálnak, nem mondják el a véleményüket, de bármelyik pillanatban történhet valami szörnyűség.

[00:18:19]És tulajdonképpen az évforduló arról szól, hogy ez egy alkalom arra, hogy ez a szörnyűség megtörtén, hogy az emberek újból gyilkoljanak.

[00:18:27]Ugye én azt láttam, annyit tudtam 56-ra, hogy lincselések a köztárságten, nem tudom mi, maximum.

[00:18:36]Tehát hogy hogy ez újból megtörténhet.

[00:18:39]Tehát ez is a történelem kicsit ilyen mári ilyen fenyegető közekként jelent meg, de a család családon belül viszont nagyon nagy volt a harmónia.

[00:18:48]Mondtad az előbb is, hogy sokat olvastál, meg édesanyád hordta haza a a könyveket.

[00:18:52]Az mikor jött elő először, hogy te nem csak olvasni, hanem írni is akarsz?

[00:18:57]viszonylag korán egyébként aztán egy nagy szünet következett a kudarc miatt.

[00:19:04]Ez már a Carl Máos indiános meg science fiction olvasás nagy eufóikus olvasások a során egyszer csak fönmerült bennem.

[00:19:17]Addig tulajdonképpen nem nagyon érdekelt, hogy kik a kik írják ezek a történeteket.

[00:19:22]Tehát a történetre koncentráltam és azok hatottak ránk nagyon.

[00:19:26]Nem csak rám, hanem a barátaimra mindenki nagyon sokat olvasott a az osztályban, fiúk, lányok, és és akkor hogy ezt valaki kitalálja, és akkor én miért ne találhatnám ki?

[00:19:39]Szerintem ilyen 9-10 éves lehettem maximum.

[00:19:43]Tehát ugyanaz a korszak.

[00:19:43]És akkor a és akkor mondtam anyukámnak, hogy én akkor írok egy regényt, egy egy indiános regényt, és mondta, hogy írjál.

[00:19:54]És akkor és akkor el is kezdtem írni.

[00:19:57]írtam pár oldalt, és akkor mondtam neki, hogy hogy ez így nem nem igazi, mert ilyen kézzel van írva, és hogy ezt le kell gépelni.

[00:20:07]És ő gépírónő volt egyébként anyukám eredetileg és és volt is.

[00:20:11]Akután még otthon nem volt írógépünk, mert az ugye nagyon veszedelmes dolog volt a szocializmusban, hanem benna a munkahely legépelte, de úgy gépelte le, hogy egy oldalon egy, és akkor a hátulja az üres.

[00:20:25]És ez nekem nem tetszett, mert a könyvben mind a két oldal van izé.

[00:20:29]És akkor ezen volt egy kis ilyen konfliktus, hogy ez így nem sikerült a izé.

[00:20:34]De a fő a fők, ami nem konfliktus volt, hanem egy súlyos kudarc, hogy nem terveztem meg a könyvet, és bár fölvázoltam néhány karaktert, de körülbelül a harmadik oldalon egy nagy csata volt a sáptarcók és az indiánok között, és gyakorlatilag mindenki elpusztult ebben a csatában, tehát egy vagy két túlélő volt, és nem tudtam, hogy tovább görgetni az esemény, mert új új szereplőket kellett volna behoznom, tehát ez ezt már nem tudtam kezelni ezt a helyzetet.

[00:21:02]Meg is van ez a ez a kézirat, de én ezt pontosan elmészem, hogy kudarcként éltem meg.

[00:21:07]Én azt hittem, hogy tudok olyat írni, mint Carl Ma ezüstóklincse.

[00:21:11]Az volt a kedvencem.

[00:21:14]Nem sikerült.

[00:21:14]És akkor egy hosszú csend következett ér készülődtem a kamaszkori szerelmes versek időszakára.

[00:21:25]hogy aki olvassa a a könyveidet, az tudja, hogy a kamaszkorod azért alapvetően lázadásban telt egy egy idő után.

[00:21:36]Tehát, hogy ebből a viszonylag kipárnazott nyugalmas gyerekkorból egyszer csak mégis csak kirobbant valami, és arról is többször beszéltél, hogy már ebben a tulajdonképpen középiskolás korodban megjelentek tudatmódosítószerek is, hogy tényleg az írás mentett ki ebből a dologból.

[00:21:52]Igen.

[00:21:55]Tehát, hogy én nagyon nagy válságba kerültem.

[00:22:00]Ez a bizonyos családi harmónia, ez is megroppant.

[00:22:03]Nem váltak el a szüleim, de konfliktusok voltak.

[00:22:06]Ezt most nem részletezem.

[00:22:08]Nem csak egymás között, hanem velem is.

[00:22:10]Tehát hárman egy ilyen szuper ilyen pszichodrámát nyomtunk le.

[00:22:15]körülbelül 14-15 éves koromtól ez beindult, és én nem tudtam elköltözni otthonról, úgyhogy 29 éves koromig otthon laktam, és és ez már egy ilyen krízisek krízisek után ilyen évek voltak.

[00:22:34]Igen.

[00:22:34]Tehát azt nem tudom, hogy én a én a lázadás előtt mondanám azt, hogy hogy neurózis.

[00:22:42]Tehát szóval én a kamaszkori önállóodást azt ö azt rettenetes magányként éltem meg.

[00:22:52]A szüleimmel konfliktusaim voltak.

[00:22:54]Ők nem pártolták azt, hogy hogy én most már így önállóan akarok dolgokat csinálni.

[00:23:01]Szóval egy frusztrált kiskamasz voltam.

[00:23:08]És aztán frusztrált nagy kamasz is voltam.

[00:23:11]Jól ment a tanulás, a sport is ment valamennyire, de de állandóan rosszul éreztem magam, és tulajdonképpen így nem értettem, hogy én miért létezem.

[00:23:21]Tehát ez egy állandó kérdés volt, hogy mi mi mi ez.

[00:23:23]Szóval akkor ugye teljesen világos volt számomra, hogy a szüleim egy óriási hazugságban élnek, hogy egy diktatúra Magyarország, hogy hogy ez katasztrófa, hogy nem nem lehet elutazni nyugat vagy nem tudom Ausztriába vagy Bécsbe, hogy nem lehet vállalkozni, hogy hülyeségeket kell hallgatni a tévébe, hogy nincs sajtószabadság, de ez nyilvánvaló 15 éves koromban ezzel tisztában voltam, miközben a szüleim pártagok voltak, és a telefonban nem lehetett bármit mondani.

[00:23:55]Tehát hogy ez olyan olyan intellektuális konfliktust is okozott az érzelmiek mellé, hogy én tulajdonképpen a gimnáziumi éveket lehet, hogy azért is nem tudom megírni, mert ugye az hiányzik a lemb sorozatban.

[00:24:10]Azt én olyan totális negativitásba éltem, és ilyen önemésztésben, hogy hogy a hogy tényleg a egy-két barát mentett akkoriban meg, és akkor és akkor sajnos ez így tovább húzódott, mert a katonaság se volt egy.

[00:24:26]Szóval ott elizottam a mélypontra, tehát ott az az teljes katasztrófa.

[00:24:32]És és akkor utána még a főiskolán is azt éreztem, hogy így nem nem megy.

[00:24:35]És és 25 éves koromig tulajdonképpen az, hogy én mit csinál, mit kezdjek magammal, ott nagyon szélsőséges kilengések voltak.

[00:24:44]És persze ez a lázadás meg ugye még akkor a 60-as éveknek ez a nyugati, nem tudom ez a diák forradalmak, nem tudom, ez a hippi hippizmus, ez ez így nagyon ment, de hiába próbáltam ez becsatlakozni, így nem.

[00:25:00]Szóval ez nem mentett meg, tehát bizonyos formák vagy egy-két ismerős, de nem.

[00:25:05]Szóval nem tudod az a kultúra adott, szóval adott valamit, azt például az üvöltés című kötet meg az ilyen meg az egzisztencialista megjelenő egzisztencialista művek adott egy ilyen egy ilyen intellektuális segítséget, de megélni nem tudtam.

[00:25:22]Nem tudtam a konfliktusaimat ez ennek a segítségével megélni, megoldani se a szüleimmel, se ez a barátságok, ilyen rettenetes szerelmi kudarcok és nem tudom.

[00:25:35]Tehát, hogy egy egészen addig, míg 25 éves koromban egy nap véletlenül bekevereddtem a bölcsészkaron a jelenlétkor szerkeszt vagy jelenlét folyóira, a szerkesztőségi ülésére, ahol teljesen véletlen nem is odaindultam, csak egy lány ment oda és mondta, hogy kísérjen el.

[00:25:55]És én a felszabtéren ott így lófráttam, ilyen kvázi ilyen félpankként.

[00:26:02]És és akkor ott ült Kukorelli Andre, Földényi László, Márton László, Petőc András és még sorolhatnám akik ugye ilyen jelvények voltak rajtam, ilyen szedvis jelvény, meg ilyen süni hajam volt, azt hiszem, és akik így nagyon nagy szeretettel fogadtak.

[00:26:21]És volt is nálam néhány vers, mert nem is vers, ilyen kis szövegecské, amiket én csak magamnak írogattam, tehát nem nagyon gondoltam arra, hogy hogy izé, de ez ez olyan izgalmas volt, hogy ezek velem egykorúak nagyjából, és ők már ők egyrészt szerkesztenek egy folyiratot, másrészt pedig pedig megjelennek folyiratokban, és ilyen terveik vannak, hogy ők írók lesznek.

[00:26:48]Írók lesznek.

[00:26:48]Ez olyan nagy szó volt számomra, hogy nem.

[00:26:53]És szeretettel fogadtak, és föl is olvastam egy-két ilyen szöveget, és nevettek rajta, meg utána odajött a bandi, soha nem fejtem el.

[00:27:00]Mondta, hogy jó, jó, de ez gépeld le.

[00:27:02]Szóval megint ez a gépelési probléma, hogy az nem jó, hogy itt ilyen tintapacás izével jössz.

[00:27:11]J két hét múlva megint így lesz izé, és gyere el és és de gépeld le, és akkor már volt otthon írógépünk, úgyhogy le is gépeltem.

[00:27:19]És akkor elkezdett egy olyan folyamat, hogy lassanlassan elhittem, hogy van kiút.

[00:27:23]És tulajdonképpen az irodalom mentett meg ebből a bizonyos ilyen 10 éves depressziós időszakból.

[00:27:32]Mutalt el a katonáságra, egy kicsit muszáj ahhoz visszalépnünk, mert az egyik könyv, ami most aktuálisan itt van, ez az arc és hátraarc, ami egy régi könyved, de most jelent meg a 70.

[00:27:43]születésnapod alkalmából is a magvetőnek ebben a alapdarab sorozatában ugye a a katonaság élménynek azért van egy jelentős irodalma Magyarországon.

[00:27:53]Neked mennyire volt ez személyes trauma, és mikor jött el az a pillanat, amikor humorral tudtál erről beszélni?

[00:28:02]Mert hogy ez a könyv, ebbe azért benne van a trauma, de közben pedig nagyon-nagyon humoros is.

[00:28:08]Hát ahogy mondtam az előbb borzalmas volt, tehát hogy hogy ott tényleg ott tényleg a legmélyére jutottam.

[00:28:16]Egyrészt a depressziónak is, másrészt pedig ott vegytisztán látszott, hogy ez egy ez egy ez egy terrorállam.

[00:28:22]Szóval ez egy ez egy borzalom, ami ami Magyarországon megy.

[00:28:28]Szüleim nem hitték el.

[00:28:28]Ugye ők katonatisztek voltak.

[00:28:30]minisztérium, vagy hát katon, tehát a minisztériumban dolgoztak, és ők nem nagyon jártak így laktanyákban, tehát nem tudták, hogy mi mi megy mondjuk a Kalocsán 75én, tehát hogy nincs víz, meg nem tudsz mosakodni, meg rúdosnak a izé tisztesek meg nem tudom mi.

[00:28:50]Tehát nem hitt el.

[00:28:50]Tudom, hogy mondtam, mondtam apámnak, hogy hogy ez, hogy ami ott megy, az teljesen embertelen, és hogy arról szól az egész, hogy megalázzák a ezeket az előfelvételiseket, hogy aztán ez utólag jöttem rá, hogy ez az egész arról szólt, hogy hogy ne lázadozzanak.

[00:29:07]Tehát pont ez a lázadás téma, hogy ilyen betörési betörés, tehát hogy ahogy az volt a funkciója, előfelvételre elvitték az értelmiségi gyerekeket és ott ott így megértették velük, hogy bármit meg lehet velük csinálni és meg is csinálják.

[00:29:22]És és a főiskolán egyébként nagyon érdekes volt, hogy azok lázadoztak, tehát azokkal hoztam létre egy ilyen titkos tulajdonképpen ellenzéki csoportot, akik nem voltak katonák, mert nem vívták be őket különböző egészségügyi okokból.

[00:29:39]Német Gábor az egyik.

[00:29:42]Én meg ugye leszereltem idő előtt, tehát én se csináltam végig törtek be teljesen.

[00:29:48]Eng engem is csak félig törtek be.

[00:29:48]És és ez a Farkas Péter, Tót Gábor Ákos, Német Gábor és alkottunk egy ilyen külön ott így titokba így elkezdtünk ellenzéki meg ilyen ötleteink voltak, hogy mit kéne csinálni ilyen lázadásszerűen.

[00:30:09]És aztán ők főleg akkor már kapcsolatba álltak a demokratikus ellenzékkel.

[00:30:13]Szóval még ott ott volt megint egy ilyen lehetőség, hogy ez ezzel ehhez kapcsolódni.

[00:30:19]és akkor ott valamit csinálni, de aztán valahogy abba is csalódtunk, szóval Gábor is, és akkor ő is ilyen ő is ilyen depressziós volt egyébként.

[00:30:28]És ő ő is tehát egy ilyen ontológiai katasztrófának érzékeltük azt, hogy mi emberként így leéljük az életünket.

[00:30:39]erről nagyon sokat beszélgettünk, de aztán az irodalom meg a család meg kapcsolatok révén ő is így összeszedte magát, meg én is.

[00:30:50]Ezt körülbelül 20 év telt el utána, hogy megírtad ezt a katonaság meg meg a meg a könyv között, és azt nyilatkoztad akkor, hogy olvastál hozzá újságokat, dokumentumokat, mindenfélet, hogy miért nem volt elég a saját emlékezeted, vagy addigra ezt már próbáltad egy kicsit hárítani?

[00:31:09]Hát én minden a lemur könyvek nagy részén én nagyon sokat könyvtáraztam annak ellen hogy ilyen kis vékony könyvecskék, de azt akartam, hogy hiteles legyen a milliő, tehát hogy igen, tehát nekem nem olyan jó a memóriám.

[00:31:25]Nyilván emlékeztem sztorikra meg nem tudom, de az, hogy nem tudom, hogy hívták azt a páncélról szállító harcjárművelt, vagy szóval, hogy hogy ileknek utánanéztem.

[00:31:37]Két dolog, ami szerintem érdekes.

[00:31:40]Az egyik az, hogy az iskola határa nagyon fontos volt.

[00:31:44]Miközben írtam ezt a könyvet, többször is elolvastam, és végiggondoltam, hogy mik az iskolahatáromnak az állításai.

[00:31:55]És körülbelül úgy összegeztem, hogy ugye átesnek ezen a ezen a rettenetes időszakon ezek a fiatalemberek, és utána úgy túlélik és utána kikerülve a katonaságtól tulajdonképpen állandó szabadságon vannak vagy eltávozáson és és moziznak, tehát a világ dolgait úgy szemlélik, kívül űről szemlék egy kicsit.

[00:32:25]És érdekes egyébként a sorstalansággal ez valamiképpen így össze hasonlítható.

[00:32:34]És ugyanakkor a barátságok nagyon erősen megmaradtak, tehát hogy ugye az az iskola határ nyitójelenete, a ez az úszodai jelenet, ahol félszalakból megértik egymást 30 évvel később ezek a ezek a katonanövendékek.

[00:32:53]És tehát, hogy ezek ezek ottlik konklúziói, hogyha átesel egy ilyen krízisen vagy traumán.

[00:33:04]Én viszont ezt nem érzékeltem.

[00:33:06]Tehát akárhogy gondolkodtam, én nekem ott ugyanúgy lettek lett két nagyon jó barát, olyan olyan két barátom, ami nem akarok senkit megbántani, mert vannak barátaim, de hogy hogy az más volt.

[00:33:21]Szóval mélyebb volt valamilyen értelemben, mert megmentettük egymást.

[00:33:26]Ez a klasszikus bajtás.

[00:33:28]Igen, bajtás.

[00:33:28]és két bajtársam volt.

[00:33:28]És ahogy ahogy az ilyen nagyközönyben meg van írva, tehát mentünk az ulgóesőbe átázva, répát dobáltunk egy katonai teherautóra napi 12 órába, és közben Bartokról beszélgettünk, illetve mindig ki volt, hogy ki tart előadást, tehát hogy a Cimmerman Pali vagy a Bernár Laci, tehát ők ketten mentettek engem meg ott, és remélem, hogy én is segítettem őket.

[00:33:57]Tehát, hogy hogy de utána, bár egy főiskolára jártunk, ez így megszűnt.

[00:34:03]Olyan volt, mintogyha mindenki egy kicsit szégyenkezett volna, hogy ott ott kellett lennie, vagy hogy átélt ezt, hogy látta a másikat, nem tudom, sírni, vagy könyörögni, vagy szóval, hogy hogy egyáltalán nem, én nem éreztem azt, amit a amit az ottlik ami az ottlik tapasztalata volt ezek szerint, hogy hogy utána ilyen nagyon tartós barátságok, ezek a barátságok megmaradnak, és ezek egy ilyen tőkesúlyát ké képezi az életnek, illetve ezekre bármikor számítasz.

[00:34:34]Nyilván bármikor számíthattam ezekre az emberekre, de valami hogy megtarthattuk volna ezt a kapcsolatot, de nem így eltávolodtunk egymástól.

[00:34:43]Tehát nem volt az azonkívül ezt a mozizás se nagyon éreztem, tehát hogy így utána nekem ott a főiskolán borzalom ott ott másik mélypont.

[00:34:54]Tehát ugyanúgy teljesítenem kellett volna, hogy én egy tanárnak készülök, nem tudom mi, és így.

[00:34:58]Szóval, hogy hogy katasztrófa.

[00:35:01]Tehát tehát végül is ez volt az ez volt az egyik ilyen fontos ennek a könyvnek az írásakor, hogy hogy valamilyen módon az ottlik ellen tételeztem ennek a könyvnek a nem tudom a morális üzenetét.

[00:35:14]Ö másik érdekesség az egy pszichológiai ö ilyen nem tudom mi, hogy ö hogy én a katonaság után én nem nagyon beszélgettem senkivel arról, ami ott történt, viszont állandóan álmodtam róla és ráadásul ugyanazt a jelenetet ugyanazt álmodtam hát nem tudom 30 éven keresztül rendszeresen, ilyen heti rendszerességgel, ami ráadásul nem is a legdurvább helyzet volt.

[00:35:45]volt.

[00:35:45]Szóval nem az volt, hogy megvertek meg megfenyegettek meg nem tudom mi, hanem hanem egy ilyen egy ilyen viszonylag semleges izé, de borzasztó baj.

[00:35:55]Az álom mégis ilyen bajós volt.

[00:35:58]Szóval, hogy így az volt, hogy valami nagyon nagy baj van, miközben nem csak f mindegy, nem akarom ezt most rámesélni, mert túl hosszú, tehát hogy hogy és a és akkor mikor ez a könyvet megírtam és megjelent, megszűntek ezek az álmok.

[00:36:14]Tehát, hogy egy ilyen terápikus funkciója volt a az írásnak, hogy így kvázi meggyógyította, vagy feloldotta bennem ezt a görcsöt, ami állandóan újra álmodtatta velem a katonaság alapélményét, a rettegést, és és ö szóval a könyv gyógyított meg ilyen értelemben.

[00:36:40]Nem mintogyha ezt betegségnek érzékeltem volna, inkább azt mondom, hogy egy érdekesség, hogy tényleg ez így kioltotta ezt a szóval valami ezt mindig ezt az álmot nyilván így bepöccintette és és miután megjelent a könyv, ezek így megszűnt egyik napra a másikra megszűnt.

[00:36:57]Ugye ahogy elmondtad ezt a ezt az egész tapasztalatot, ezt meg lehetett volna írni nagyon tragikusan.

[00:37:03]Ugyanakkor ez tele van humorral.

[00:37:03]Amikor írtad, akkor nem gondoltál arra, hogy ebben van egy olyan kockázat, hogy a a humor az megszépíti ennek a a diktatórikus rettenetes világnak a tapasztalatát?

[00:37:17]Mikor már ezt ezt a könyvet írtam, akkor már nagyon sokszor szembesültem azzal, hogy ezzel a problémával.

[00:37:25]Tehát a korábbi könyveimnél is voltak, akik ezt boncolgatták, ezt a, hogy egyszerre használok tragikus és és komikus eszközöket, és hogy ez főleg a nem tudom az egyszerű olvasó, tehát nem szakmai olvasó, hanem a normális olvasó, az az néha ez e ettől elbizonytalanódik, úgy úgy érzi, hogy nincs ö szóval, hogy nem talál fogódzót úgy érzi, hogy ezek kioltják egymást.

[00:37:56]Én viszont azt gondolom, szóval, hogy hogy nekem viszont az a tapasztalatom, hogy tehát én ezekben a bizonyos ilyen depressziós időszakokba is amennyire emlékszem, vagy valószínűleg nagyon sokat nevettem, tehát hogy hogy nálam ez a kettő ez nem nem oltsa ki egymást, ezek létezik együtt.

[00:38:17]Szóval ezek a a nem tudom a bohóc szomorúsága, vagy vannak ez vannak ezek a toposzok.

[00:38:25]Tehát, hogy hogy nálam ez felvállaltan ezek így ezek a ezek így együtt tudnak lenni.

[00:38:33]Szóval nagyon mély depresszió és a akár kicsit felszínesnek tűnő groteszk humor, ez így eg egyszerre tud lenni.

[00:38:44]egyébként szerintem Kelet-Európában az mások is csináltak ilyen művészetet vagy ilyen irodalmat, úgyhogy nem érzem ez teljesen egyedül mag, de tudom, hogy ez egy kicsit provokatív és sokak számára ez egy kicsit ilyen nehezen vehet nehezen követhető.

[00:38:58]Ugye meséltél az előbb arról, ahogy egy nagyon hirtelen pillanatban beléptélbe az irodalomba, hogy bemegész egyetemi szobába, és akkor ott szerkesztik a vy büfébe ráadásul.

[00:39:10]És nagyon hamar, ahogy te jelentkeztél a meg meg még előtted jelentkeztek a nemzedktársaid, ezt elkezdték valami tudatosan egy ilyen nemzedéki irodalomként megközelíteni.

[00:39:23]Nektek volt ilyen érzésetek, hogy ti valami valami generáció vagytok, iskola vagytok, vagy ilyesmi, vagy ezt a egyszerűen a véletlen hozta, hogy egyszerre indultatok és kész.

[00:39:35]Nem volt egy ilyen generációs érzés, tehát ugye mi voltunk a legfiatalabbak.

[00:39:41]Azóta többször átéltem, hogy már hogy újból jönnek a legfiatalabb.

[00:39:44]És egyrészt ugye alapból ellenszékiek voltunk, tehát mindenki utálta a fennállót, társadalmi berendezkedést.

[00:39:54]Ugyanakkor különböző stratégiák voltak.

[00:39:57]Volt, aki így a demokratikus ellenzékkel valamilyen kapcsolatban voltak, vagy tehát akik aktívak voltak.

[00:40:05]Én az őrlei kör, ami aztán összefogta ezt a generációt és és különböző csoportokat, ott inkább az volt a a vélemény, hogy egyszerűen nem kell tudomást venni Acél Györgyről meg Tót Dezsőről.

[00:40:20]Tehát hogy ezekről mindig állandóan nagyon sok beszéd volt akkor.

[00:40:24]Tehát mikor összejöttünk valahol, akkor állandóan ment a politizálás, és hogy hogy igazából nem errel kéne foglalkozni, hanem szakmai kérdésekkel.

[00:40:32]Tehát az, hogy mi a szabadvers, vagy vagy vagy mi a művészetek együtt, tehát hogy ugye ilyen kicsit ilyen avangard hatás alatt volt mindenki, tehát ez, hogy képzőművészet a könyvben, vagy zenét, hogy behozni, vagy szóval, hogy hogy hogy Erdély Miklós nagyon fontos volt, tehát aki egyszerre volt költő, képzőművész, filmrendező.

[00:41:01]Úgyhogy meg nagyon sokat jártunk koncertekre, és és hogy nem kell a politikával foglalkozni, hanem hanem hanem hanem az irodalommal kell foglalkozni.

[00:41:13]És elmzem az őrleik alakuló ülésén, ott felállt a vége Mái Iván és azt mondta, hogy de igenis kell foglalkozni a politikával.

[00:41:21]Mándi Iván és és hogy nem lehet azt elfelejteni, ami így történt.

[00:41:28]Ez nagyon hasonlít ahhoz, ami most van.

[00:41:30]Ezt akartam kérdezni, hogy ma mit gondolsz erről, amit akkor?

[00:41:33]Hát ugyanezt, tehát Ruf Bálint, azt, amit ő mond gondol és képvisel.

[00:41:39]Tényleg ez egy ez egy ilyen felevás rendszerváltás volt a 89.

[00:41:47]Valószínűleg azért is, mert nem mi harcoltuk ki.

[00:41:49]Ezt viszont mi harcoltuk ki.

[00:41:53]Ezért van esély rá, hogy hogy hogy ne hagyjuk azt, hogy hogy hogy büntetlen nő végezzék azok, akik az előző 20 évet, vagy másfél évtizedet itt végigcsinálták hatalmi pozícióból.

[00:42:11]Tehát hogy hogy ez gondolom Igen.

[00:42:16]Szemra mi volt a nyomasztóbb időszak a 80-as évek, vagy ez az elmúlt 15-16 év?

[00:42:21]azért nehéz erre válaszolni, mert akkor még fiatal ember voltam, most meg már idősebb.

[00:42:26]És igazából a kádárrendszer az utolsó pillanatig durvább volt szerintem, mint ami az elmúlt másfél évtized, ugye nem, tehát nem nem volt, tehát egy pártrendszer volt meg békeharc, vagy nem tudom.

[00:42:43]Viszont ugyanazok a baromságok mentek a 80-as évekbe is.

[00:42:47]Nem lehet, három évente lehetett nyugatra utazni fillérekből egy hónapra, nem lehetett pártot alakítani.

[00:42:55]Ha leírtad egy papírüre, hogy hülye Kádár, akkor bevittek a rendőrségre és iszonyan megpofoztak.

[00:43:03]Tehát azért ez nem hasonlítható hozz ahhoz, ami az elmúlt más évtizedben volt.

[00:43:09]Viszont ez valahogy sokkal rémisztő volt, hogy hogy elkezd vissza visszamenni abba a világba.

[00:43:17]Tehát, hogy nagyon ilyen dezávű élményünk volt, mondhatom így több számban, hogy az kezd újra körvonalazódni, ami a Kádár rendszer lényege is volt, csak egy ilyen lazább, egy ilyen ilyen nem explicit formában megvalósuló ilyen diktatúra, vagy féldiktatúra, vagy autokrácia.

[00:43:43]Nyilván most nem fogunk belemenni a politikai, tehát hogy def hogyan definiáljuk.

[00:43:49]Én nekem a a magyar belinté tetszik egyébként, hogy maffia rendszer volt, tehát maffi, ahogy a maffia szervezőt, úgy szerveződt meg, de szerintem ezt se írja le pontosan.

[00:44:02]Mindenesetre mivel már 50 60 éves voltam ebben a ebben a nervben, ezért ez ez nagyon nagyon fárasztó volt.

[00:44:10]Tehát nagyon ijesztő volt, hogy megint azzal kell foglalkozni.

[00:44:14]Ugye mikor pályasztja voltam, akkor is az volt, hogy bármit leírsz, az azt valamiképpen ha azt írod le, hogy milyen a cipőfűződ, hogy tekeredik, az is valahogy a az is valahogy Acél Györgyről szólt.

[00:44:25]Tehát arról szólt, hogy ő ezt engedi nem engokálom őt ezzel, vagy nem.

[00:44:28]Tehát mindent átitatott a politika.

[00:44:31]És mi egyébként szerintem az őrlei körben ez ez ellen próbáltunk így harcolni, hogy hogy próbáljunk józanok maradni és és ne és és ebbe az irányba kezdett elmenni ez a dolog, hogy hogy az elmúlt 16 évben iszonyú sok energiánk és energiám elment arra, hogy hogy most mit szabad és mit nem szabad, és hogy milyen döntéseket lehet hozni, milyen döntéseket nem szabad, és és és minden elkezd ilyen politikai térbe szűkülni vagy helyeződni maga a művészet is és az irodalmi is.

[00:45:10]És ez ez nagyon ijesztő volt számomra és nagyon nyomasztó.

[00:45:17]És hogyha mondjuk öt-h évvel ezelőtt neked kellett volna, vagy lehet, hogy meg is történt fiatal pályakezdő írókkal beszélgetni, akkor azt a stratégiát javasoltad volna inkább, amit ti az őrlei kör idején képviseltetek, hogy tegyünk úgy, mintha ez nem lenne, és foglalkozzunk csak a lényegel az irodalommal, vagy azt, amit a Mándi mondott nektek, hogy de tudomást kell róla venni, hogy ebben én Én ezt az alternatívát mondtam volna, vagy talán mondtam is, szerintem ez egy alkati kérdés.

[00:45:47]Tehát hogyha ha valaki tehát én én is az elmúlt 16 évben 100 tüntetésen voltam, tehát elmentem ezekre a helyekre és nem volt titok, hogy mit gondolok erről a rendszerről.

[00:46:03]De én elég sokat mentorkodtam, tehát hogy sok fiatal íróval tartottam és tartom a kapcsolatot, és volt akivel máig intenzívve viszonyban vagyok és ne nem.

[00:46:17]Szóval ezt rájuk bíztam, de erről beszéltünk.

[00:46:20]Tehát, hogy hogy ő legtöbbször olyan kérdéseket tettek fel, hogy szabad-e itt publikálni, hogy ki szabad-e azzal az íróval, vagy szóval ez borzalmas, szabad-e az a szerzővel együtt fellépni?

[00:46:34]Tehát ez ez ez pokoli.

[00:46:37]Tehát hogy idáig idáig jutottunk el, hogy szegények teljesen el voltak vannak veszve, akik így belépni készültek ebbe a térbe, hogy hogy érezték, hogy itt valami iszonyatos ilyen erőviszonyok vannak, vagy ilyen hatások vannak, és hogy nagyon kell vigyázni, de nem voltak tapasztalataik.

[00:46:58]És akor tőlem kérdezték, hogy hogy most itt szabad-e, vagy vagy oda szabad-e pályázni, oda nem szabad.

[00:47:03]És akkor én elmondtam, hogy ha szóval elmondtam, hogy mi a helyzet, és hogyha odapályázel, akkor azt kockáztatod, hogy ha ide, akkor meg az és satöbbi, satöbbi.

[00:47:14]És hogy mondtam nekik, hogy ez nem normális.

[00:47:16]Tehát, hogy ez nyilvánvaló, hogy ez nem normális ez a helyzet, de ha szóval ő őnekik kell eldönteni, hogy alkatilag mi milyen milyen a viszonyuk a világgal.

[00:47:27]Tehát a most két ember jut eszembe, nem mondom a nevüket, ők inkább ilyen privá privát világokban gondolkoztak, nagyon tehetségesek, de volt, ja például Zilai Anna, akinek szintén díjat is adtunk a a Hazai Attila Alapítvány díját megkapta pár évvel ezelőtt.

[00:47:49]Hát ő sokkal aktívabb volt mindig is politikailag is, meg most is ugye írók szakszervezetét próbálják létrehozni.

[00:47:58]Tehát ő ő egy társadalmilag nagyon érzékeny és aktív költőnő költő.

[00:48:05]De a másikok ők nem annyira.

[00:48:05]És akkor én nem próbáltam őket rábeszélni, hogy de legyél járjál tüntetésed.

[00:48:11]Ez nyilván ez hülyeség.

[00:48:14]Tehát, hogy ha ő De a helyzetet mi így elemeztük közösen.

[00:48:20]Ugye ez az utolsó könyved vagy könyvetek, a hullámzó horizont is egy rendszerváltási időszaknak a a keretei között történik, de mégsem mégsem egy lemur könyv, hanem hanem egy nagyon más szemszögből mutatja be ezt a történetet.

[00:48:37]Ugye ez egy ez egy közös regény.

[00:48:37]Nagy Ildikó Noémivel ketten írtátok.

[00:48:39]Először egy kicsit arról mesélj, hogy hogy születik egy ilyen két négykezes regénynek a az ötlete, és aztán hogyan zajlik a megvalósítás.

[00:48:48]Azért ez nem magától értetődő, nem?

[00:48:51]De számunkra ez az első megismerkedésünk pillanatától ez egy közös téma volt.

[00:48:59]Szóval ez egy állandó beszélgetési téma volt.

[00:49:01]Ugye az ő története hívta elő ezt leginkább.

[00:49:06]Tehát egy ilyen kultúraváltás történt az ő életében fiatalon.

[00:49:11]Tehát magyar családban nőtt fel Amerik Kanadában és Amerikában, és 17 évesen idejött egyedül és ott ugye magyar volt egy Amerikai közökben.

[00:49:25]Itt viszont nagyon sok szempontból egy amerikai mentalitás hozott már.

[00:49:29]Ugye 17 éves korára az ember már úgy kialakulgat, meg megvan a nem tudom a tudásműveltségi izé, nem járt ugye magyar iskolába, tehát hogy hogy a kétféle idegenség.

[00:49:43]Szóval erről nagyon sokat beszéltem, egy kicsit az én történetemben is benne van, mert ugye ahogy mondtam, a szüleim, azok egy délhalföldi, tanyasi, falusi, mezővárosi kultúrát hoztak.

[00:49:53]három évvel azelőtt még Kecskeméten meg nem tudom Bugacon éltek és és a hirtelen becsöppentek ugye a Lipótváros belvárosba, de én úgy nőttem fel, hogy mi nem ide tartozunk, mi az a rokonokhoz tartozunk, ahova mentünk rendszeresen, meg leztünk, meg később telefonoltunk.

[00:50:16]Tehát hogy hogy valamennyire ezt én is értettem.

[00:50:19]A másik alapja annak, hogy együtt tudtunk dolgozni, az, hogy mi ezenkívül rengeteget beszélgettünk irodalomról, az aktuális írói terveinkről.

[00:50:29]Ő ugye műfordító is, tehát hogy az aktuális műfordítói munkáiról, tehát ezeket tulajdonképpen mi már korábban is együtt csináltunk munkákat, úgyhogy hogy azért nem nem szerepelt feltétlenül.

[00:50:47]És hát az én nevem nyilván nem a forgatókönyvökön vagy a filmes meg egyéb műfordítói munkákon.

[00:50:57]De nagyon sok nagyon sok t mi folyamatosan így el elemzünk nem csak könyveket hanem filmeket képzőművészet hogy hogy sokat beszélgetünk sőt voltak a íróilag is már korábban közös munk voltak ilyen ikernovellát írtunk tehát hogy hogy ez igazából nem nem volt idegen idegen tőlünk az hogy hogy viszonylag egy olyan 20 éve eldöntöttük, hogy hogy erről lehetne írni, és akkor el is kezdtük.

[00:51:31]Tehát született egy ilyen sok szöveg, mondjuk így.

[00:51:36]És aztán ez így hullámokba időnként foglalkoztunk vele, és aztán meg jöttek más munkák, és akkor nem foglalkoztunk vele.

[00:51:43]Tehát úgy tulajdonképpen a végső formába hozás az az elmúlt két egy-két év, mondjuk két év inkább, ami alatt hát azt kellett kitalálnunk egyrészt, hogy miről szól ez a történet, hogy néz ki.

[00:52:01]formailag mi ki a narrátor, milyen ember ez a ez a kis villő, aki beszél.

[00:52:04]Az, hogy a rendszerváltásra is valamennyire koncentrálunk, hogy két részből áll, első rész Amerika menheten, másik rész Lipót város, Magyarország és hogy milyen a nyelve, milyen a modalitása, milyen az atmoszférája.

[00:52:24]Szóval ezeket ezek döntések voltak, amiket így ki kellett érlelni.

[00:52:27]Nem egyik pillanatra a másikra, hanem sokat beszélgettünk.

[00:52:32]Annan is inkább, mert ahogy mondod, a tapasztalatokban van párhuzamosság kettőtök esetében, de a stílusotok azért nem egyforma.

[00:52:41]A a tiéd sokkal inkább épít nyelvi játékokra, másfajta mondatokat írsz, mint mint Ildiko, akinek kifejezetten ilyen sziká minimalista prózája van.

[00:52:52]Hogyan lett ebből egy egy ilyen homogén irodalmi nyelv, ami végülis ott van?

[00:52:55]Hát ezen sokat gondolkoztunk meg sokat harcoltunk is, vagy vitatkoztunk.

[00:53:06]Az az az egy alapvetés volt, hogy egy egyszerűbb nyelven fog ez szólni, tehát hogy hogy nem fogunk itt ahogy már mondtam, ez egyébként ez valamennyire beleillik abba, amiről beszéltünk ezelőtt fél órával, hogy hogy így hogy a nyelvhez való viszonyom azért egy valamennyit változott.

[00:53:24]Úgyhogy nekem nem okozott nehézséget az, hogy nagyon szeretem egyébként a minimalista irodalmat, amerikaiakat is, vagy már dében, én őt annak tartom.

[00:53:33]Úgyhogy nekem nem okozott nagy esélyet, hogy ebbe a mondjuk így nyelvi paradigmából kezdjem el nézni ezt a lehetséges könyvet.

[00:53:48]De ennekelre a az utolsó fél év az kőkeményen erről szólt, akkor már ugye megvolt a megvolt a hang, megvoltak a szövegek, a történetek, a ez a szerkezet Kis Villő karaktere, hogy honnan hova jutunk, szóval minden megvolt, de még nagyon billegett ez a nyelvi textúra.

[00:54:08]Szóval hol ilyen volt, hol kicsit viccesebb, meg hosszabb mondatos volt, hol meg ilyen kattogós.

[00:54:13]Aztán megcsinált.

[00:54:16]Volt egy verzió, amikor nagyon kattogós lett.

[00:54:18]Tehát túl túl sok volt ez a izé unal unalmas vált, tehát hogy meg kell adni a mondatnak a méltóságát.

[00:54:26]Ez ez a mondat elhangzott sokszor, hogy hogy nem nem lehet, hogy csak azért, hogy rövid legyen, azért tehát, hogy valami történnie kell a ha nem is a mondatba, de a két mondat között, akkor húzzunk ki egy mondatot, és akkor ott legyen egy titok, vagy szóval a csendek, hogy vannak.

[00:54:41]Szóval én nekem emlékezetes volt, de ő azt mondta, hogy soha többé a végén.

[00:54:47]És az mennyire volt tudatos döntés, hogy miközben ez a rendszerváltás idején játszódik, a politika, a háttér, a maga a rendszerváltás az éppen csak így befolyik a történetbe.

[00:54:59]Tehát ott mintogyha egy ablakon átlátnánk, hogy ott azért történnek a dolgok, de közben mégis nagyon hangsúlyosan ott van.

[00:55:08]Szóval ez a egy az írásból magából jött, hogy itt egy egy lánynak a történetét mesélitek el, aki kívülről jön, és nem is nagyon érti, hogy mi történik.

[00:55:15]Vagy egy tudatos döntés, hogy ezt ne engedjétek beszüremleni nagyon.

[00:55:18]Azt hiszem, hogy az első verzióban ott még csak egy ilyen epizód volt.

[00:55:24]Az amerikai szekvenciában megjelenik egy fontos még fiatalként egy fontos politikai szereplő, aki azóta is a politikában van.

[00:55:39]És és akkor talán innen én azt képzelem, hogy innen jött az az ötlet, hogy a hogy a társadalmi háttér vagy a politikai politikai történések is jelenjenek meg a háttérben nem meghatározva a villőnek a gondolkodását vagy befolyásolva a tette, de mint egy ilyen háttérzörej vagy egy aláfestő zene.

[00:56:08]ne vagy nem tudom kulissza.

[00:56:13]És akkor és akkor tulajdonképpen mikor találtunk ilyen motívumokat, amik ilyen finoman beépíthetők voltak, akkor ezekre kvázi vadásztunk.

[00:56:20]Tehát utána más politikai fontos politikatörténeti vagy politikai szereplők is megjelennek név nélkül.

[00:56:29]Ugye ez volt az a döntésünk, hogy ugye itt a ez 17 fejezetből áll ez a könyv, és mindegyiknek a címe egy szereplőnek a neve.

[00:56:43]Ezek egyszerű hétköznapi emberek.

[00:56:43]Az egyikük ugye maga Villő az elbeszélő.

[00:56:45]És arra gondoltunk, hogy ők a főszereplők, és hogyha hogy ne használjuk ezeket a nagyon erős hívó szavakat, ezeknek a politikusoknak a neveit, ezért ezek a nevek nem hangoznak el, ugyanakkor fölismerhetőek többnyire.

[00:57:05]Tehát és nem csak politikusok szerepelnek benne, vagy villő olvassa róluk a cikket az újságban, hanem hanem a történelem úgy zajlik a háttérben, tehát megjelennek a korabeli események.

[00:57:24]De nem nem ez a fő tétje a könyvnek, ugye, hanem az, hogy Villő, hogy találja meg a helyét ebben az új közegben, illetve hogy mi ez a bizonyos ilyen kettős mixelt identitás, hogy lehet ezzel együtt élni, hogy vál mikor válik magyarrá valaki, aki fél félig angolsz 100z vagy egy angol száz millióben nevelkedett, mikor fogja a visszajáró aprót, nem angol ul mondani, hanem magyarul.

[00:57:54]Tehát ezek a főtétjei a könyvnek, ezeknek az egyszerű fölire fiatal embereknek a történetei.

[00:58:03]De ezt a társadalmi hátteret, ezt a ezt aztán már tudatosan vázoltuk fel így a háttérbe.

[00:58:09]Ezek a rendszerváltás utáni évek azok egyszerre voltak felszabadítóak, meg egy kicsit nem is kicsit kaotikusak is.

[00:58:16]Te látsz már hasonló szituációt?

[00:58:18]Ö igen, ez ez határozottan így emlékszem, hogy nagy felszabadulás volt, katarz is, főleg 899-90, aztán jött a káosz, így 919-92, mikor így robbantgattak a városba egyfolytában, meg meg ugye ilyen exlex állapot volt, szóval nem voltak a régi törvények már nem voltak érvényesek, sok új törvény még nem épült be a a társadalomba.

[00:58:43]És aztán a dezillúzió az szerintem olyan 93-94-től kezdődött.

[00:58:51]Az, hogy szerintem most még túl az elején vagyunk, én ezt a rendszerváltásnak érzékelem, ami ma zajlik.

[00:59:00]De még nagyon az elején vagyunk, tehát igazából én még a katarzist érzem.

[00:59:02]É kiábrándulást az törvényszerűnek tartott, hogy annak be kell majd következnie?

[00:59:08]Nem.

[00:59:08]Tehát azt gondolom, hogy aki elrendes annak a következménye volt, hogy ellentmondásos volt maga a rendszerváltási folyamat.

[00:59:14]Valósz nem volt elszámoltatás.

[00:59:17]És a és hát most ebbe ne menjünk bele, hogy milyen okokból a privatizáció és egyebek, de de ellentmondásos volt és a az a rendszerváltás, ami nem szükségszerük, hogy hogy most is így történjen.

[00:59:38]Én én még egyelőre a katarzis állapotában vagyok.

[00:59:39]Ö lehet, hogy majd lesz káosz, és és de mondom a az, hogy dezillúzió lesz-e, azt nem tudom.

[00:59:45]Az biztos, hogy hogy hogy ugye a ciklusok közepeáján a győzt kormányzópártok népszerűsége mindig egy kicsit csökken.

[00:59:57]Lehet, hogy ez be fog következni.

[01:00:01]Én azért azt gondolom, hogy hogy szóval abban reménykedem, hogy hogy új pártok fognak már a következő választáson négy év múlva elindulni, és egy sokkal színesebb parlamenti demokrácia lesz Magyarországon.

[01:00:18]10 évvel ezelőtt, amikor szintén egy ilyen kerekkévfordulós interjút adtál, akkor azt mondtad, hogy te nem akarsz egységes életművet létrehozni, mindig a következő könyvre koncentrálsz.

[01:00:25]Ezt tulajdonképpen most is elmondtad.

[01:00:27]Most van előtted ilyen következő meg azt követő terv?

[01:00:33]Igen, hát elkezdtem már ugye már tavasszal már ilyen úton munkálatok voltak a a hullámzó horizontal, úgyhogy elkezdtem egy noválás kötetet összerakni.

[01:00:43]Szóval elég sok ilyen szövegen van, amik nem jelentek még meg könyvben, vagy megjelentek, de máshogy szeretném megoldani őket.

[01:00:56]Úgyhogy, hogy ez egy ez a ez a úgy tűnik, hogy ez lesz a a következő könyvem.

[01:01:05]És hát van egy ilyen 10 éve elkezdtem egy ilyen úgymond nagy regényt, tehát van egy ilyen 1 millió karakteres fájlom, ami egy regény és és hát azt még azért úgy be szeretném fejezni, de borzasztó munka lesz.

[01:01:21]Tehát, hogy ugye ez is leg a hullámzó horizontak a legnagyobb volt.

[01:01:27]Ez is volt ilyen 3 n 500000 karakter és utána lett nem tudom 200.

[01:01:33]Szóval mi nagyon sokat dolgozom így a szövegeken, tehát mindig az van, hogy van egy nagy szöveg és aztán abból gyúrok össze a végleges verziót.

[01:01:43]Na most 1 millió karakterből szóval nem tudom, de mindenesetre az még az az még előttem áll.

[01:01:49]A szerzőnek mindig nyomasztó, ha van egy millió karakter, hogy ez a mit fog kezdeni.

[01:01:53]Az olvasónak azonban replikkeltő.

[01:01:55]Úgyhogy mi reménykedünk és akkor legközelebb majd erről a könyvről fogunk itt beszélgetni.

[01:02:01]Legyen úgy.

[01:02:01]Köszönöm szépen.

[01:02:03]Köszönöm, hogy jöttél.

[01:02:07]Ezúttal 10 kötetet ajánlok 10 idén 70 éves írótól.

[01:02:12]Borisz Akunyin, a vízbolygó.

[01:02:12]Iván Ildikó fordította.

[01:02:17]A szerző legismertebb írói állneve a Boris Akunyin.

[01:02:19]Történelmi, bűnügyi és kalandregény íróként, irodalomtudósként, esséista és műfordítóként is ismert.

[01:02:27]2022 februárjában elítélte az Ukrajna elleni orosz támadást, majd részt vett egy ukrán menekültek megsegítésével foglalkozó civil szervezet alapításában.

[01:02:37]Ezért terrorista tevékenység támogatása miatt 14 év börtönbüntetésre ítélték Oroszországban.

[01:02:43]Most ajánlott könyve egy lebilincselően izgalmas krmi Baladék Károly Tejmozi.

[01:02:45]A Kárpátalján született és ott is élő József Attila díjas író és költőkönyvének főhőse egy kisfiú, aki a tejüveg mögül leskelődik, amíg a túloldalon apja úgymond megélhetési aktképeket fest fiatal lányokról.

[01:03:01]A történetben egy szorongó a maga módján mégis boldog gyermekkor elevenedik meg az olvasó előtt.

[01:03:08]Bátori Csaba határok ragyogása.

[01:03:13]Bátori Csaba, József Attila díjas költő, irodalomtörténész, műfordító és essziéista.

[01:03:17]Műfordítói munkásságának egyik legjelentősebb vállalkozása József Attila minden versének német nyelvű fordítása, Daniel M fordítója állnéven.

[01:03:28]Utolsó megjelentkötete a határok ragyogása egyégyűjtemény.

[01:03:32]Mircsa Kartescu szolenoid.

[01:03:32]Costazta Gabriella fordítása.

[01:03:37]Mirsa Kartarescu a világszerte legismertebb kortárs román író, költő és esszéista, akit posztmodernként szokott megjelölni az irodalomkritika.

[01:03:46]Neve minden évben felmerül a Nobeldíra esélyesnek számon tartott szerzők között.

[01:03:50]Ebben a kötetben a bukaresti 86-os számú iskola irodalomtanárának élete gyökerestül megváltozik, amikor olyan házba költözik, amely alatt egy beépített szolenoid elektromágnes teret hoz létre.

[01:04:03]aminek hatására a főhős lebegni kezd az ágya mellett.

[01:04:06]Perval Everett törölve Sebsi László fordításában jelent meg.

[01:04:11]Perci Everett amerikai író, költő irodalompresszor műveit számtalan elismerésben részesítették.

[01:04:19]Nagysikerű Hucklebury Fin kalandja átirata.

[01:04:22]A James elnyerte többek között a 2024-es nemzeti könyvdíjat, majd a Pulicer díjat is.

[01:04:30]Törölve című regényéből 2023-ban film készült Jeffrey Wright főszereplésével, melyet amerikai irodalom címmel Magyarországon is bemutattak.

[01:04:37]A történet főhősének legújabb kéziratát sorra utasítják vissza a kiadók.

[01:04:44]Elkeseredésében álnéven összedob egy fanyar paródiát a feketék életéről, amelyet aztán nagy megdöbbenésére azonnal kiadnak és az egekig magasztalják.

[01:04:52]Falcsik Mari meg nem valósulások dicsérete.

[01:04:55]Falcsik Mari költő, műfordító és szerkesztő.

[01:04:57]Eddig hét verses kötete és egy prózakötete jelent meg.

[01:05:02]Kötetének címadó költeménye a beteljesült és beteljesületlen nagy szerelmeket idézi meg.

[01:05:07]Garaci László arc és hátraarc.

[01:05:11]És a szerzővel beszélgettem.

[01:05:15]Garaci legutolsó kötete a Nagy Iildikon Noémival közösen írt hullámzó horizont.

[01:05:21]Majoros Sándor, szarajevói kóla.

[01:05:21]Majoros Sándor Vajdasági magyar író és újságíró.

[01:05:26]Szarajevói kóla című elbeszélés kötete egyszerre őrzi meg a jugoszláviai magyarok életvilágának irodalmi dokumentumát, és teremti meg annak lírai, mégis hétköznapokból fakadó mítoszát.

[01:05:37]Német Gábor, elnézhető látkép.

[01:05:41]Német Gábor összegyűjtött elbeszélései most az életműkiadás második darabjaként szerzői kommentárokkal kiegészítve vehetőek kézbe.

[01:05:48]Sajó László.

[01:05:51]Nincsen.

[01:05:52]Sajó László a kiskocsmák nagy költője.

[01:05:55]Sátorja Újhelyen született.

[01:05:55]Éppen 40 éve tudósít a budapesti és Budapest környéki pinceborozók világáról, de érdeklődésének állandó tárgyát képezik a kültelki focipályák, illetve a vasúti pályaudvarok restije is, a hozzájuk tartozó flórával és faunával.

[01:06:09]Legújabb könyve egy verseskötet, amelynek címét a szerző kis betűvel írja.