Tompa Andrea: A hatalom perverziója, hogy meg akarja élni, amit nem szabad neki

[00:00:00]hogyha behatol a hatalom a az intimitásunkba, [zene] és ezt azért nem mondhatjuk múltiidőben, mert ez a szándék itt van, vagy legalábbis a közelmúltban itt volt.

[00:00:08]Azzal zsarolhatóvá is tesz, [zene] azzal mi magunk is korlátozzuk saját magunkat, elkezdünk valamilyen öncenzúrát gyakorolni, félelemben élhetünk, és [zene] ez egy nagyon jó eredménye, eredményes működésre a hatalomnak.

[00:00:27]Valójában jobb lett volna egy olyan történetet írni, amivel semmiféle hatalom, hatalmi logika nincs, [zene] csak nem találtam azt a teret, mert még a jelenbe se tudtam volna hozni azt a világot.

[00:00:38]Hiszen a éppen letűnt, frissen [zene] letnt világunk is meglehetősen üldöző attitűddel [zene] lépett fel a melegekkel szemben.

[00:00:47]Arról nem beszélve, hogy most pár hete napja arról olvastunk, hogy Nagyváradon betiltották [zene] a Pride-ot.

[00:00:54]Szóval ezek nem múltbeli dolgok, vagy a valahogy a hatalom ez ügyben mindig [zene] jelen van.

[00:01:01]olyan nagyon Magyarország se különbözik ettől, mert ha valaki éppen megéli a melegségét, akkor lehet, [zene] hogy be fogják szervezni, vagy ha két nő csokkolózik egy padon, mint a Galgóci Erzsébet regényében, akkor odalép a rendőr, és szétveri ezt a kapcsolatot, és megfenyegeti.

[00:01:17][zene] Amikor a beszélgetésre készülve elkértem Tompa Andreától új regénye a kiváló testek kéziratát PDF-ben, azt válaszolta, hogy inkább várjam meg a nyomtatott könyvet, mert ennek a történetnek fontos, hogy teste legyen.

[00:01:30]A kiváló testek valóban a testek könyve.

[00:01:33]A vágy, az érintés, a tánc, a szégyen, az öregedés és az erőszak könyve.

[00:01:38]De ugyanennyire szól arról is, hogyan akarja a hatalom birtokba venni a testeket, megfigyelni, kategorizálni, zsarolni és fegyelmezni őket.

[00:01:47]A történet a Cusescu korszak 70-es éveinek Kolozsvárián játszódik egy magyar értelmiségi közegben, ahol a szekurit árnyéka minden beszélgetésre rávetül.

[00:02:00]Eközben a szereplők a művészetben, a szerelemben és a táncban is a szabadság lehetőségét keresik.

[00:02:07]A kiváló testek Tompa Andrea imár ötödik, részben vagy egészben Kolozsváron játszódó regénye.

[00:02:14]Ezek a történetek immár csaknem végigkísérik a város és erdély lakóinak 20.

[00:02:19]századi sorsát.

[00:02:22]Ám ez a könyv ezúttal egy kevéssé felt múltról beszél.

[00:02:25]A kisebbségi lét a megfigyelő állam és a kriminalizált homoszexualitás metszéspontjáról.

[00:02:34]egyszerre történelmi regény és nagyon is jelenidejű könyv, amely azt a kérdést teszi fel, mi marad az ember szabadságából, ha még a saját teste fölött sem rendelkezhet teljesen?

[00:02:47]Erről a különleges regényről és a mögötte álló alkotói munkáról beszélgetünk Tompa Andrával.

[00:02:51]Mikor elkértem a regénynek a PDF verzióját, akkor azt mondtad, hogy szeretnéd, hogyha kinyomtatott formában olvasnád.

[00:03:02]Az azért van, hogy egy testekről szóló regénynek a testét is megérezzük, vagy általában így viszonyulsz a könyveidhez?

[00:03:09]Nem, eddig nem volt ilyen viszonyom, tehát a korábbi könyveknek a PDF-je az úgy forog, de úgy gondoltuk, hogy ez egy kicsit más milyen lesz ez a könyv.

[00:03:18]Így anyagában is, borítóját tekintve, a tördelése is bonyolultabb egy kicsit.

[00:03:24]És azt szerettem volna, hogy tényleg aki mondjuk valamilyen módon dolgozik a könyvvel, az ne egy képernyő előtt üljön, hanem mondjuk üljön ki a kertjébe, ha van, vagy az ágyába, vagy ahol olvasni szeret, és fogja a könyvet.

[00:03:40]Tehát, hogy legyen egy ilyen anyagi kapcsolata is vele.

[00:03:42]Azt is lehet rólad tudni, hogy kézzel írod a könyveidet.

[00:03:44]Ennek az alkotás során is van jelentősége?

[00:03:47]Tehát másként születik meg egy mondat kézzel írva, mint billentyűzettel.

[00:03:51]Ugyanazt a mondatot nem tudom leírni kézzel és billentyűzettel, hiszen amikor a kéziratot legépelem, olyankor már szerkesztek, de nyilván egy csomó mondat azért úgy marad abban a formában.

[00:04:02]Tehát nincs meg az a teszt, hogy hogyan íródik egy könyv kézzel és hogyan íródik géppel, hiszen csak kézzel írtam ezt a könyvet, de abban a a tekintetben nagyon nagy különbség van, hogy hogy ott is van egy anyagiság és a nem csak anyagiság, hanem egy intimitás.

[00:04:22]Lehet, hogy egy laptoppal is létrejön egy intimitás, de az, hogy fogok egy vastag füzetet, abba írtam ezt a könyvet, vagy több ilyen füzetbe írtam.

[00:04:32]Ott van egy anyag, és látom a saját írásképemnek a lendületét is.

[00:04:40]És teljesen más, hogy írok le egy verekedés jelenetet, mint egy besugási jelenetet, mintogyha nem ugyanaz a kéz írta volna, mert valahogy átfolyik a szöveg a a testen.

[00:04:48]És erről szerintem keveset tudunk, hogy az író testével mit csinál, mi történik írás közben.

[00:04:53]Mit csinál az író testével az írás?

[00:04:55]Én sajnos már elveszítettem ezt a képességemet, hogy hosszú szövegeket kézzel tudjak írni, de valahogy úgy képzelem, hogy a törlés is más, tehát hogy annyira olcsón adjuk a gépbeírott szövegeinknél, hogy mit törlök, mit nem.

[00:05:09]És valahogy ha leírom kézzel, akkor az véglegesebb, gondolom én, de te írsz kézzel, hogy ez így van-e.

[00:05:15]Igen.

[00:05:15]Tehát azért is, mert a kézírásos szöveget nem olvasom vissza.

[00:05:21]Tehát én általában úgy írok meg egy könyvet az elejétől a végéig, ami bármit is jelent, tehát az nyilván a végső formában nem így néz ki, de hogy írom folyamatosan, nem olvasom vissza naponta vagy hetente, hanem megírok egy óriási nagy szöveget, és aztán azt elkezdem legépelni.

[00:05:40]Az általában egy év múlva történik meg, vagy másfél év múlva.

[00:05:44]Tehát abban az leírt formában nincs törlés, vagy nagyon-nagyon kevés törlés van, csak ha valami nagy hülyeségre rátalálok, és akkor hirtelen mondjuk egy egész nagy egységet kihúzok, de törlés az már az már a szerkesztés fázisában van, amikor géppel írok.

[00:05:58]És így, hogy akár egy év is eltelik, az azt is jelenti, hogy már tulajdonképpen egy idegen szövegként tekintesz rá abban azért, mint egy mint amikor egy szerkesztő megnéz egy szöen idegen.

[00:06:07]Nem is emlékszem őszintén, szóval nem emlékszem rá, mert valami egészről van gondolatom, de a mondatszintű eseményekről nincs.

[00:06:18]esetleg jelenetekről lehet, vagy vagy ilyen csomópontokról, vagy szándékokról van emlékezetem, de az, hogy ott minek kell lenni, az az nincs meg a fejemben.

[00:06:29]És mivel általában az embernek a saját kézírását nehéz kiolvasnia, ezt mindenki, aki kézzel ír, vagy írt, inkább a múltban, erről beszámol, ott azért vannak nagy elakadások.

[00:06:41]És hát olyankor az történik, hogy ki kell találnom, hogy mit írtam, mert nem tudom elolvasni.

[00:06:48]És akkor az történik, hogy egyszer csak ugyanazt látom a képernyőn, mint a papíron.

[00:06:52]Ja, hogy ezt írtam oda.

[00:06:54]És ez azt mutatja, hogy tényleg annak kell valahogy ott lennie.

[00:06:58]Tehát nem tudtam kiolvasni, újraírtam, de ugyanazt írtam újra.

[00:07:02]És te szigorú szerkesztője vagy saját magadnak?

[00:07:04]Tehát könyörtelenül kihúzod dolgokat, vagy pedig megengedőbb vagy magaddal?

[00:07:08]Biztos azt mondaná a szerkesztőm, hogy nem vagyok elég szigorú, és ezt helyesen is gondolja.

[00:07:11]Én elég sokáig dolgozom a kéziratón, tehát sokszor végigolvasom, és akkor engedek be valakit, amikor úgymond kézt, de hát tudjuk a kész mit jelent, nincs kész.

[00:07:26]Inkább az van, hogy mivel le kell írnom ezt a kézzel írt szöveget, már a rosszat megpróbálom nem leírni.

[00:07:30]Tehát ott ott van egy olyan a két szöveg közt egy olyan nagy eltérés, amikor én már tulajdonképpen nem írom le azt, amit nem találok elég jónak, vagy egyenesen unalmasnak találok.

[00:07:42]Inkább ez szokott történni, hogy unom, és akkor az a gyanum, hogy az olvasó még jobban fogja unni.

[00:07:50]Hogy a legtöbb könyvedben belső monológokkal dolgozol, itt viszont nem.

[00:07:56]Ez ilyenkor segít abban, hogy később a távolságot tartsad még inkább magadtól, vagy vagy ennek nincs jelentősége?

[00:08:04]Azt hiszem, inkább az dönt arról, hogy belső monológgal dolgozom vagy sem, hogy mennyire engedem meg magamnak azt, hogy az emberek fejébe, lelkébe, gondolatvilágába bele tudjak lépni, mennyire érzem azt, hogy ezt megtehetem.

[00:08:21]És vannak olyan korlátok, és vannak olyan szituációk, amelyben úgy éreztem, hogy ezt nem teh.

[00:08:28]Tehát amikor mondjuk holokauszt túlélőről éle írok, akkor úgy érzem, hogy ez nem nem oké az ő fejébe belépni, mert nem vagyok én azonos ezzel a figurával.

[00:08:41]Szóval ezeket ilyen értelemben kívülről látom, de egy olyan közeliben mégis, hogy megpróbálom talán letapogatni a külsejükből azt, hogy ők ő velük mi történik belül.

[00:08:53]Tehát nem beleköltözök a gondolat világába, és adok nekik gondolatot, hogy így mondjam, hanem abból, ahogy megfigyelem a viselkedésüket, amelyeket nyilván én teremtek meg.

[00:09:04]Szóval itt nem arról van szó, hogy valami mozit néz az ember.

[00:09:08]Abból próbálom visszaolvasni, hogy mi történik velük belül.

[00:09:10]Arra is gondoltam, hogy hogy esetleg ennek a a nézőpontváltásnak a korábbi regényeidhez képest van-e olyan oka, hogy ezt a kort te már megélted?

[00:09:25]Miközben a korábbi történeteknél van egy egy mondjuk így történetírói rálátásod is.

[00:09:31]Ez pedig részben a saját múltad és hogy ezért van szükséged erre a távolságtartásra.

[00:09:37]Abban igazad van.

[00:09:37]Vagy el tudom képzelni, hogy ha így két könyvet teszek egymás mellé, ez akkor valóban, amikor én már legalább öt éves voltam.

[00:09:43]Ennek a vagy nem, ennek a regénynek az indulásakor talán inkább három.

[00:09:48]És ahhoz képest, hogy milyen a Fejtos Látó című regényem, ami 100 évvel korábban játszódik, hogy azt a kort akkor lehetett jól elhitetni, hogyha valóban egy embernek a világába teljesen beleköltözöm, és az így érzelmileg is jelen van az az ember átélhetően.

[00:10:10]És ez a közelebbi kor, ezt tulajdonképpen bizonyos értelemben elég csak látni vagy megfigyelni a szónak nem a besugó értelmében, hanem csak a tanú értelmében.

[00:10:21]Tehát így van igazad ebben a felvetésben.

[00:10:24]De ha már tanú, ugye a monológ helyére azért beléptetsz egy szereplőt, aki persze nem is szereplő, de ott van ez a bizonyos Tacita, aki Tacitusznak egy fiktív női párja, tehát egy történetmondó, egy történetíró, vagy vagy kommentátor.

[00:10:40]Az ő hangját azt miért tartottad fontosnak, és hogyan találtad meg?

[00:10:44]Hát sokáig küzdöttem azzal, hogy a könyv nagyjából már úgy fogalmaznék, hogy így kiterült előttem, tehát mondhatni meg volt, de valamilyen módon hiányzott az a keretezés, hogy hogyan engedhetem meg én magamnak íróként azt, hogy ezt a történetet elbeszéljem.

[00:11:04]Tehát egy olyan közösség történetét, amelyhez csak részben kapcsolódom.

[00:11:09]Mondjuk a ha a közösséget a romániai magyar társadalomnak nevezzük, akkor természetesen igen, de ha a meleg férfiak közegének, akkor meg nem.

[00:11:15]És hogyan tudnám magam feljogosítani arra, hogy elbeszélője lehessek ennek a történetnek?

[00:11:24]És ezen sokat töprengve teljesen véletlenszerűen akadtak a kezemben olyan női elbeszélők a 19.

[00:11:31]századból, akik erdélyek, ilyen főleg nagymamakorúak, akik a szabadságharc történeteit próbálták el unokáiknak elmondani.

[00:11:39]És van két ilyen elbeszélés kötet is.

[00:11:41]Ezek tulajdonképpen ilyen privát elbeszélésként születtek meg azért, hogy a családnak át tudja adni valaki azt, hogy mi történt velünk, amikor ilyen nagy események tanúi voltunk.

[00:11:52]És rájöttem arra, hogy tulajdonképpen a nők is a nagy történelmi eseményeknek miért ne lehetnének tanúi és elbeszélői.

[00:12:02]És hát nyilván ez a szegény Tacitusz adja magát, mint ilyen ősforrás, akihez fordulni lehet, hogy hogyan is kell a történelmet elbeszélni.

[00:12:09]És egy jó játéknak gondoltam azt, hogy mondjuk Tacitát így magam felé közelítve keretezem ezt a történetet azzal, hogy hát ő az, aki így kvázi elhúzza a függönyt, hogy mi megnézzük ezt a színi előadást.

[00:12:24]Ugye Tacitusználnál a történet elbeszélésnek a lényege az a a a harag és részrehajlás nélküli elbeszélés.

[00:12:33]Tacita pedig vállalttan dühös, meg jobban be van vonódva a az eseményekbe.

[00:12:39]Lehetséges egyáltalán egy ilyen típusú történetet objektíven elmesélni?

[00:12:43]Hát ugye valószínűleg ez a mai nagy dilemmánk, hogy tudunk-e úgy történeteket elbeszélni, hogy erre azt mondhassuk, hogy ezek valamiféle objektív igazságok.

[00:12:52]Valószínűleg a történetírás a 20.

[00:12:54]században is vállaltan szubjektívvé kezdett el lenni azzal, hogy bevont egy nézőpontot, tehát hogy honnan nézzük ezeket a dolgokat.

[00:13:04]Tehát a saját nézőpontját az elbeszélés részévé tette maga a történetírás is.

[00:13:11]Úgyhogy jobban járunk szerintem, ha elmondjuk azt, hogy kik vagyunk és hol állunk és esetleg azt is, hogy mi a szándékunk, mert akkor nem gyűjtjük a saját fejünkre azt a bajt, hogy most mi tárgyilagosságot játszunk.

[00:13:27]Valószínűleg nem lehet.

[00:13:29]Van még a regénynek egy megfoghatatlan főszereplője, amely persze több regénynednek is a főszereplője, ez pedig Kolozsvár.

[00:13:38]Lehet ezt mondani egyébként, hogy neked több regényednek is a főszereplője ez a város.

[00:13:42]A kritikusaim ezt mondják.

[00:13:42][horkantás] Mennyire ugyanaz ez a város, mint a a sokszor nem halunk meg, 1943-as kolozsvárja, vagy az Omerta 50-es évekbeli kolozsvárja, vagy a kiváló testeknek a 70-es évekbeli kolozsvára.

[00:13:58]Ez még ugyanaz a város, vagy vagy különböző városok mozaikja?

[00:14:00]Hát nyilván az én fejemben inkább az utóbbi, tehát nekem is van tudásom erről a városról a 70-es évekből.

[00:14:11]Ugyanakkor ez a könyv inkább egy napokaváros, mint egy kolozsvár város.

[00:14:17]Tehát azzal játszottam el azzal a történelmi helyzettel, hogy ezt a várost a 70-es évek közepén átnevezik.

[00:14:23]És ugye a hatalom az elképesztő ebben a tekintetben, hogy nem csak utcákat tud átnevezni meg köztereket meg egyebeket, hanem akár egy egész várost is.

[00:14:32]És ugye nem meglepő módon ez a napoka ma is a város Román nevében szerepel.

[00:14:37]És a magyar sajtóban, ha 70-es80-as éveket olvasunk, akkor egyfolytában a város megnevezése az, hogy kolozsvár napoka.

[00:14:47]Tehát, hogy maga ez a név emlékeztet egy hatalmi gesztusra.

[00:14:49]És igazából azok a város szeletek, amit korábban megírtam, azok talán ezt a nagyon brutális beavatkozást a város életében nem tartalmazzák.

[00:15:01]Ugye a kolozsvári magyar kulturális élet regényben ábrázolt szereplői közül vagy vagy azok, akik akik akkor éltek, amikor a regényed fiktív szereplői, óhatatlanul kócsregényként is fogják ezt olvasni.

[00:15:17]Számoltál ezzel?

[00:15:17]Azt hiszem, hogy ennél kötetnél nem csak, hogy nem számoltam, de nem is nagyon lehet azonosítani figurákat, mert annyira szétszedtem, összegyúrtam, kitaláltam, áthabarcsoltam, nincs ilyen szó.

[00:15:33]Szóval átfestettem mindenkit, akivel találkoztam, és jó néhány figurát eleve szinte képtelennek írtam meg, vagy olyannak, aki tulajdonképpen így, akinek a valóság alapjai nagyon gyengék, és sokkal inkább az abszurdba hajlik.

[00:15:52]Szóval én attól azt gondolom, hogy van legényem, amit kulcslegényként lehetett olvasni.

[00:15:55]Ez a Hóhér Háza az első könyven volt, de szerintem ezt nem nagyon lehet.

[00:15:59]De az erdélyi magyar olvasó mást fog ebből elolvasni szerinted, mint akinek nincsen saját tapasztalata erről a korról?

[00:16:07]Talán igen, a mást ö és azt nem ilyen referenciális értelemben mást, hogy konkrétumokat akar kiolvasni a könyvből, hanem talán élesebbek lesznek a kérdések és remélhetőleg fájdalmasabbak a válasszók, mert ez saját közösségére kell, hogy vonatkoztassa a besugói működéseket, azt, hogy ha összegyűlt 10 ember egy szobából biztos egy, de akár kettő besugó is lehetett, hogy együtt élt egy olyan közeggel, közösséggel, amelyet ilyen mai [torokköszörülés] értelmek közösségét nehéz definiálni meleg férfiakkal, akikről egyrészt semmit sem tudott, az üldözésükről sem sokat.

[00:16:48]Tehát azt hiszem, az olvasat az talán, ha mondhatok ilyet, megterhelőbb lehet.

[00:16:56]Amikor a Töröki és Sorsolja hangjáték az Objektíva Teodóra elhangzott a rádióban, hogy meg lehetett azt ismerni, akkor Tamás Gáspár Miklós nagyon határozottan kifogásolta azt, hogy lehallgatási jegyzőkönyveket felhasználjanak egy irodalmi műben, még akkor is, hogyha ez egy ilyen tényirodalmi mű, merthogy ez tulajdonképpen a lehallgató, elnyomó állam szempontjait, álláspontját legitimálja.

[00:17:25]A te regényedben is olvassunk ügynökjelentéseket.

[00:17:26]Hogy lehet úgy használni ezeket a szövegeket, vagy az azokra nagyon emlékeztető fiktív szövegeket, hogy közben ne vegyük át a megfigyelő államnak a tekintetét?

[00:17:37]Hát ez volt az egyik alapkérdés ebben a könyvben.

[00:17:39]Amellett, amit az imént boncolgattunk, hogy mi a tacita szerepe benne, és ez a keretező nézés.

[00:17:43]És a Tamás Gazsi cikkét többször elolvastam.

[00:17:49]Hozzáteszem, hogy annoó ezt az objektívát Theodora előadást, hogy hát hangjátékod egy díadon én magam laudáltam és közben megpróbáltam mégis megérteni azt, hogy a Tamás Gáspár Miklós cike miért kritizálja ezt az előadást.

[00:18:06]Ő kifejezetten arról [torokköszörülés] beszélt, hogy amikor a besugói jelentéseket úgy használjuk, hogy azok tulajdonképpen megismétlik a hatalmi tekintetet, és még valójában az áldozatokat is felismerhetővé teszi, az tulajdonképpen újra és újra, ha tetszik, bár ő ezt a szót nem használja, traumatizáljuk az áldozatokat, ismét megbéjegezzük őket, ismét az intimitásukat kiterítjük.

[00:18:35]Számomra az volt a kérdés egyrészt, hogy semmit a ezekből a szövegekből, amiket én amúgy olvastam, egy sereg besugói jelentést, dosziét, semmit nem fölhasználni olyan módon, hogy bárkit, aki aki áldozata volt ezeknek a történeteknek, azt újra áldozattá tenni, másrészt sokkal világosabbá tenni azt, hogy ez milyen mechanizmus keretében zajlik.

[00:19:02]Ez a ez az egész besugói világhálózat ez Magyarországon sem volt nagyon más, hogy bár nyilván egy más államról beszélünk, de ami a számomra fontos kérdés, hogy mit tudsz emellé tenni íróilag, hogyha a besugó elkezdi az embereket tulajdonképpen eltárgyasítani és gyakorlatilag az egész életükből egyetlen intim részlet et kiemelni és felnagyítani, ami az eltárgyasításnak az egyik módja, akkor lehet-e íróilag ezt valamilyen módon elempontozni azzal, hogy nem tárgyakról, hanem személyekről írok?

[00:19:45]Arra jutottam itt szellemileg, hogy a hatalom mindig tárgyiasít, és a az tulajdonképpen az irodalom jó esetben személyeket láttat, és nem tárgyakat.

[00:19:57]Akkor azt mondhatjuk, hogy arra törekedtél, hogy ezt a hatalmi vagy állambiztonsági jelentés logikát a a regény egyéb tereiben, részeiben ellenpontoz, vagy megpróbált Igen.

[00:20:13]ellenpontozni, felfüggeszteni, és azt nem egy elbeszélői nézőpontát tenni.

[00:20:18]Az elbeszélői nézőpont az nem az eltárgyasítói.

[00:20:22]Van egy nagy különbség.

[00:20:22]azt mondtad, hogy nagyon hasonlított a a magyar megfigyelési rendszer meg a meg a román.

[00:20:29]És nyilván a lényegét érintve ez igaz, de hogy a szekuritá sokkal részletesebben dokumentált mindent.

[00:20:34]Tehát, hogy lényegében, mint egy mint egy ilyen akadálymentesített filmet néznék, minden minden le van írva, és hogy ettől a ez a túlldokumentáltság ö mintogyha kicsit akadályozná a megértését a történeteknek nekem, akinek nem volt ebben részem, és és távolról nézem ezt.

[00:20:54]Igen, mert nem látjuk a lényeget.

[00:20:54]Tehát hogyha mindent dokumentálsz, tehát gondold el, hogyha mondjuk egy napunkról úgy referálunk, hogy minden másodpercéről és minden impulzusáról és minden fölösleégről, akkor nem fogjuk tudni, hogy ma a legfontosabb dolog mégis csak az volt, hogy megfogtam a szerelmem kezét, hanem minden ugyanolyan színűvé válik.

[00:21:13]És ebben persze a besugóknak a azt tudjuk egyébként, hogy 89-ben a szekuritáénak fél millió alkalmazottja volt.

[00:21:27]Bár azt nem tudom, hogy ez a fél millió ez a az ő körébe bevont emberek száma, nem valószínű az alkalmazottak száma ilyen magas lett volna.

[00:21:34]Mindenesetre nagyon nagy számokról van szó, tehát hogy ezek ilyen sok-sok feladatot túlf bizonyos értelmet túlfizetett, tehát az emberi erőforrást tekintve nagyon pazarló rendszerek.

[00:21:46]És ezeket az embereket így dolgoztatták.

[00:21:49]És nagyon nehezen lehet látni, hogy azok az emberek, akik tényleg nem csináltak semmit, én egy másik könyvemben írtam a az apám Toséjáról is, aki egy teljesen ártatlan ember volt, és semmi lényeges tevékenysége nem volt, még csak egy ellenálló értelmiségén értelmiségiként sem tarthatjuk számon, de róla is van 400 oldal, tehát az milyen pazarlás azért.

[00:22:16]És igazából, ha így működik egy rendszer, akkor mindenféle hülyeségeket föl kell jegyezni teljesen ártalmatlan emberekről.

[00:22:24]És ezért van egy ilyen hatalmas nagy szénakazal, amiben nincs lényeg.

[00:22:29]De hát ennek a rendszernek valószínűleg nincs ilyen értelemben lényege.

[00:22:33]A működésre a lényege, a mechanizmus, a mögötte álló szándék és gondolkodás, ami a pártszándéka, és nem a az állambiztonsági szolgálaté.

[00:22:39]Egy kicsit a regénytémától egy kérdésig ellépve.

[00:22:45]Mit gondolsz arról, hogy most, hogy a Magyarországon jobban megközelíthetőek lesznek az ígéretek szerint a a egykori ügynökakták, szélesebb lesz a nyilvánosság?

[00:22:52]Mi lenne az etikus nyilvánosságra hozatalnak a a minimuma?

[00:22:58]Szerinted erre nem tudok válaszolni, de van egy gondolatom, hogy hogyan lehetne a társadalomban erről jobban gondolkodni, és mit jelentene a nyilvánosság.

[00:23:09]Nagyon sok tudás halmozódott fel azért az állambiztonsági múltról, és azt a tudást kéne valahogy a társadalomban multiplikálni, szétszórni, eljuttatni.

[00:23:22]Valószínűleg egy fölálló közmédiának nagyon fontos szerepe volna abban, hogy azt a tudást, amit a történészek, kutatók, szociológusok, maga az állambiztossági levéltár, munkatársai és számos ember, akár egy regényírót is ideértve, mondjuk Forgács András jut eszembe, vagy Györe Balázs, ezt a tudást valahogy meg kell osztani a társadalommal, mert itt ebből a tudásból le tudnánk szűrni azt, hogy mit kezdjünk a azzal, ami amikor mondjuk a saját családunk érintettségéről kell majd gondolkodnunk, mert valószínűleg lesznek ilyen történetek.

[00:23:58]Ja, azt mondtad a beszélgetés elején, hogy egy 10 fős társaságban akár két-három besúgó is lehetett Romániában ebben az időben.

[00:24:04]Mennyire volt ez tudható a mindennapokban?

[00:24:07]Ez a gyanú kultúrája átalakította-e mondjuk a magánbeszélgetéseket egy ártatlan témában is?

[00:24:13]És hogy kialakult-e valami olyan helyzet, azt vélem a könyvedben, hogy igen, hogy az ember akkor is szerepet játszik valamilyen módon, hogyha barátok között van.

[00:24:24]Azzal a azokkal a történetekkel tudok válaszolni, amiket megismertem.

[00:24:29]Nagyon közeli barátom volt Szilágyi Júlia író, aki tavaly halt meg, és akinek évfolyamtársa és közeli barátja volt Szilágyi Domokos költő, akiről a 2000-es évek elején egy történész, Stefano Botoni tárta fel az ügynök múltját.

[00:24:44]Szilágyi Júlia erről a közeli barátjáról nem tudta azt, hogy ilyen ügynök tevékenységet folytat.

[00:24:54]Majdnem nem esett jól kimondani azt a szót, hogy besugó.

[00:24:56]Tehát ez a valóság, tehát én azt gondolom, hogy egyrészt volt egy nagyfokú gyanútlanság olyan emberekkel kapcsolatban, akik amúgy morálisan teljesen egésznek integrisnek tűntek.

[00:25:10]nagyon sok emberrel kapcsolatban merült fel gyanú, hiszen ezek az emberek akár erkölcsileg is különböző ilyen elítélhető tevékenységeket folytattak, de tehát egyrészt nem tudtuk, másrészt tudtuk, vagy tudták eleink, meg ott volt az a folyamatos gyanú, hogy ki lehet ebben a közegben egy besugó.

[00:25:33]És emlékszem arra, amikor egyetemista voltam 89 decemberében, akkor az egyetemi kis létszámú osztályban is felmerült az, hogy na itt vajon ki a besugó?

[00:25:46]És ezek borzalmas kérdések voltak.

[00:25:50]Mit jelent számodra a cím, hogy kiváló testek?

[00:25:52]Ez a kiválóak, mert kiemelkednek valamiből, vagy kiválóak, mert elkülönülnek, kiválnak?

[00:26:00]Remélhetőleg ezt mind sikerült beleírni.

[00:26:04]Vagy hát ez volt a szándékom, hogy a az összes jelentés lehetősége ott legyen, beleértve mondjuk ezt a latin kifejezést, hogy kiváló férfiak.

[00:26:15]Ugye ez öinul főleg férfiakra vonatkozik, tehát hogy valamilyen módon vannak olyan testek, amelyek elkülönülnek a nagyobb közegből, a nagyobb közösségből, de vannak olyan testek, amelyek kiemelkedőek, mint például a főtitkárt teste, amelyet ugye itt egy festő megfest ebben a történetben.

[00:26:38]Szóval, hogy ezek a fajta jelentések remélim szerint mindognak a könyvben.

[00:26:46]Szóval nincs egy jelentés.

[00:26:48]Ugye nagyon erősen szól arról ez a könyv, hogy a hatalom kontrollt akar szerezni a testek fölött is.

[00:26:52]Miért nem elég a hatalomnak a a beszéd, a munka, a lojalitás egy csomó dolog fölött kontroll szerez szerez?

[00:27:00]Miért volt fontos, hogy a testeket is magához kösse, vagy ellenőrizni tudja?

[00:27:07]Valószínűleg az intimitásba való behatolás, erre sokféle választ adható.

[00:27:11]Az egyik az, hogyha behatol a hatalom a az intimitásunkba, és ezt azért nem mondhatjuk múltidőben, mert ez a szándék itt van, vagy legalábbis a közelmúltban itt volt.

[00:27:22]Azzal zsarolhatóvá is tesz, azzal mi magunk is korlátozzuk saját magunkat, elkezdünk valamilyen öncenzúrát gyakorolni, félelemben élhetünk, és ez egy nagyon jó eredménye, eredményes működésre a hatalomnak.

[00:27:42]Másrészt a hatalomnak van gyakran egy ilyen perverziója.

[00:27:45]Így így wiörködik.

[00:27:49]Így maga is megéli azt, amit amúgy ő nem csinálhat idézőjelben.

[00:27:55]És azzal, hogy ezt megtekinti, ezt így leírja, leíatja másokkal, tulajdonképpen meg is tudja élni.

[00:28:01]Akkor is, hogyha ez a hatalom, ez egy absztrakt fogalom.

[00:28:04]Nyilván emberek gyakorolják ezt a hatalmat.

[00:28:06]Szóval ez a visszaélés is, meg ez az élvezeti érték is, amiről a amiről tulajdonképpen itt is próbálok gondolkodni, hogy azok a besugók, akik elrendelik, vagy besugóknak az irányítói, akik elrendelik ezt a fajta megfigyelést, azok maguk is élvezik azt, hogy behatolás, uraim, behatolás, azt kell dokumentálni.

[00:28:29]Az ellenőrző állammal szemben van valami, ami felszabadítja ezeket a testeket a regényedben.

[00:28:33]Ez pedig a tánc, aminek ilyen hatalmas felszabadító ereje van.

[00:28:37]És azt hiszem a könyvbemutató, hogy valahol mondtad, hogy a táncban nincsenek hatalmi viszonyok.

[00:28:43]Hogy mennyire vagy ebben biztos?

[00:28:43]Nem lehet a tánc is fegyelmezés, kényszer, uralom valamilyen módon?

[00:28:49]Abszolút.

[00:28:49]Meg hát ha a baletre gondolunk, akkor hatalmi viszonyok vannak, és egy rendkívül fegyelmezett test.

[00:28:55]Tehát a táncis Éván sokféle tud lenni.

[00:28:59]És amikor arra gondolok, hogy óvodás koromban van erről egy fénykép, mivel nem volt magyar óvoda, román tagozatra jártam, és román ruhában állok a színpadon négy vagy öt évesen, és román ruhában táncolok.

[00:29:14]Hát ez nem egy emancipatórikus tánc, hanem ez pontosan a kényszerített és fegyelmező tánc.

[00:29:22]Tehát a táncnap nyilván van egy ilyen örömtánc felszabadultság dimenziója is.

[00:29:28]És akkor jó nézni ezt a táncot, amikor ez éppen megtörténik, amikor valaki megéli a saját erejét, tudását, és az az úgy is hat ránk, mint egy ilyen energiaforrás.

[00:29:42]De valóban ugye a van egy ilyen mondásunk is, hogy úgy táncol, ahogy mások muzsikálnak.

[00:29:48]Nekem a szocialista Romániában művészi tornának a meg a különböző olimpiai testszámoknak a a háttértörténetei is eszembe jutnak.

[00:29:59]Ebben a könyvben a népi táncház mozgalom az, ami ami ezt a szabadságot meghozza a hősöknek, vagy a szabadságkeresés intézménye.

[00:30:08]Talán a népi kultúra az itt valamiféle menedék, ellenállás, vagy egy illúzió inkább?

[00:30:13]Azt hiszem, a népi kultúra elsősorban egy ilyen jelen jelen valóság, legalábbis egy erdélyi történetben az, és ez ma is így van.

[00:30:24]Tehát számos diák a amikor felvételizni megy a színére, ahol Kolozsváron tanítottam, akkor népdalokat fog hozni, mert neki az természetes, hogy ő népdalokat tud.

[00:30:35]Szerintem ez Magyarországon kevésbé van.

[00:30:40]Sokkal erősebb a kötődés bizonyos hagyományokhoz, néptánchoz.

[00:30:43]ö akár ruhákhoz is.

[00:30:49]Másrészt a néptánc táncház formájában az egy nagyon erős magyarországi mozgalom és egy nagyon erős ilyen ellenkultúra, amivel szintén össze tud ez a hagyományos erdély kötődni.

[00:31:03]És itt nagyon izgalmas volt számomra látni azt a találkozást, hogy egy budapesti táncház mozgalom és ellenkultúra találkozik egy parasztfiúnak a spontán tudásával, amit ő otthonról és a falujából hoz.

[00:31:19]Szóval ez valahogy mind.

[00:31:23]Ugye részben a tánc miatt, de nem csak a tánc miatt, a regénynek az egyik különlegessége a férfi testeknek a nagyon erős jelenléte.

[00:31:28]érintés, vonzalom, verekedés, szégyen, vágy, minden benne van, ami egy férfi testet elérhet.

[00:31:35]Ö női szerzőként ez egy ez egy külön alkotói nehézséget jelent?

[00:31:41]Hát igen.

[00:31:41]Szóval nem tudom belülről, hogy milyen, mikor két férfi verekedik, de már emlékszem, hogy a nővéremmel verekedtem, és olyan nagyon nem különbözünk ebben a tekintetben.

[00:31:55]Ez azért sokszor írtam férfi karaktereket, és mindig szóval nehéz arra válaszolni, hogy mit jobb írni, vagy komfortosabb, mert egyrészt férfiak vesznek körül a családomban is, férfiakat nézek.

[00:32:12]Tehát van egy ilyen külső tekintetem a férfiaságra és a férfiakra vonatkozóan.

[00:32:18]Másrészt nő vagyok és vagy valahogy belülről ebből többet tudok, de itt ebben a könyvben nagyon kevés női karakter volt.

[00:32:26]Egyszerűen nem fértek bele a nők, tehát hiába próbáltam minden ajtón, ablakon betolni őket, ledobta magáról ez az elbeszélés, mert ezek férfi történetek.

[00:32:37]És kicsit ezért is ez a tacita hasonlatom, amit korábban mondtam, hogy elhúzni egy függönyt és megnézni, hogy mi történik a színpadon.

[00:32:44]Ez egy kicsit úgy távolról nézem őket, hogy közben a testüket, a a gesztusaikat, a akár a kifejezett érzelmeiket megpróbálom [torokköszörülés] mélyen átélni.

[00:32:59]És a férfi testiségnek a az ábrázolásához meg kellett teremteni valamilyen nyelvet, vagy az már rendelkezésedre állt?

[00:33:07]Nem, ez a ez ez a nyelv nincs általában nincs soha készen így egy regény előtt, azt hiszem, vagy legalábbis az én működésemben biztosan nem.

[00:33:14]Tehát a regénynek kell megtalálnia a saját elbeszélés nyelvét és a saját nyelvét a szerelemhez, a testhez.

[00:33:21]És az egyik nyelv az a valahogy a festészeten keresztül érkezett meg.

[00:33:27]Ott van egy őrületesen nagy hagyomány abban, hogy hogyan ábrázolunk férfitesteket.

[00:33:34]Mondjuk, ha az ember Michelangelo gondol, akkor annak az idealizálásra, az izmok, a mozdulat, az erőkifejezésre.

[00:33:42]Tehát, hogy ezt a hagyományt kezdtem el nézegetni úgy, hogy az egyik szereplőm bőrébe bújva, aki festő, és tanulja ezt a művészeti ágat, és megpróbálja mindezt a 70-es évek Romániájában elsajátítani, ahol ugye a meztelenség az majdnem egy tabu, tehát nem csak a szexualitást övezi mindenféle hatalmi kontroll, de magát a meztelenséget is, ahogy Magyarországon is, tehát Magyarországon van a színpadon, a rendszerváltásig nem voltak meztelen figurák.

[00:34:17]És ha drámába az volt beleírva, hogy valakinek meztelennek kell lennie, akkor különböző trükkökkel például egy nagyon hosszú paróával eltüntették a meztelen testet, mert nem tűrte meg a rendszer.

[00:34:29]Mondanám azt, hogy a színpad, de nem a színpad nem tűnte meg, tűrte meg, hanem a hatalmi rendszer.

[00:34:36]Nekem persze 80-as évekbenélyi barátaim azért néztek magyar filmeket, mert abban már volt meztelen nő, bizonyos erotikus felhanga feltűnhetett.

[00:34:45]Ugye ebben a regényben, ahogy mondtad, férfiak tűnnek fel meztelenül, és nagyon erősen megjelenik az azonos neműek közötti szerelem, a homoszexualitás, de ugyanakkor a férfiak közti testi érintkezés az nagyon sokféle.

[00:34:57]Van gyengéd része, erotikus, de van agresszív is, meg baráti.

[00:35:01]Az miért volt fontos, hogy ne csak a szexualitás felől ábrázold?

[00:35:07]Mert a szexualitásnak is van egy, hogy így mondjam, egy térképe, amire rá kell tenni, és ott az emberi viszonyok térképét kezdtem el nézegetni, és nem véletlenül férfiak a szereplők, mert ez egy meglehetősen patriarchális világ.

[00:35:22]Tehát az a világ, amelyben a férfi irányít, ural.

[00:35:30]És ugye mellettük egyrészt nem csak a nőknek van kevés szavuk, de a aki ebbe a macsó világba nem száll be, vagy nem ezt a kifejezést, testi és hatalmi kifejezést veszi magához, azt is nehezen tűri ez a világ.

[00:35:48]Szóval, hogy egy nagyobb térképet kellett fölrajzolni, és igazából mindig szeretem megvizsgálni mindennek az ellentettjét is.

[00:35:57]Tehát ha van egy simogatás, akkor milyen az ütés és hol a helye az ütésnek?

[00:36:03]Mert valahogy ez a ugye a regényben azt keressük, hogy hogyan lesz egy reggényvilág, gazdag és teljes.

[00:36:11]És igazából, ha a dolgoknak ott van az ellentettje is, akkor meg lehet élni azt, hogy ha elindítok egy gesztust, akkor mindig van döntési lehetőségem, hogy az egy szép érintés lesz, vagy egy vagy egy ütés.

[00:36:27]Ugye a homoszexualitásnak a kriminalizálása az zsarolhatóvá teszi a szereplőket.

[00:36:31]Ez egy fontos konfliktussorozat a a regényben.

[00:36:36]Okozott-e, hogy mondom szerzőileg kihívást azt, hogy hogyan lehet elbeszélni úgy a történetet, hogy hogy szintén ne a hatalomnak a bűnügyi nyelvét meg logikáját használd?

[00:36:46]Valójában jobb lett volna egy olyan történetet írni, amivel semmiféle hatalom, hatalmi logika nincs, csak nem találtam azt a teret, mert még a jelenbe se tudtam volna hozni azt a világot.

[00:36:57]hiszen a éppen letnt, frissen letnt világunk is meglehetősen üldöző attitűdel lépett fel a melegekkel szemben.

[00:37:06]Arról nem beszélve, hogy most pár hete napja arról olvastunk, hogy Nagyváradon betiltották a Pride-ot.

[00:37:13]Szóval ezek nem múltbeli dolgok, vagy a valahogy a hatalom ez ügyben mindig jelen van.

[00:37:19]Engem elsősorban inkább az érdekelt, hogy hogyan lehet megélni a szabadságot, de ennek a szabadságnak a megélése egy olyan kontextusban történik, amiben egyrészt valóban igazad van, hogy Romániában kriminalizálják a homoszexualitást, és a homoszexuális szó is egy hatalmi szó egyébként.

[00:37:38]Ma ugye nem feltétlenül ezt a szót használjuk a meleg emberekre.

[00:37:42]Másrészt olyan nagyon Magyarország se különbözik ettől, mert ha valaki éppen megéli a melegségét, akkor lehet, hogy be fogják szervezni, vagy ha két nő csokkolózik egy padon, mint a Galgóci Erzsébet regényében, akkor odalép a rendőr és szétveri ezt a kapcsolatot és megfenyegeti.

[00:38:02]De az, hogy erről tudunk beszélni, vagy az adott korban a szereplők maguk valamilyen módon tudtak beszélni, tehát hogy van egyfajta elbeszélhetőség, az félig már a szabadság egy, hogy hogy egyáltalán vannak rá szavaink.

[00:38:15]Igen.

[00:38:15]Szerintem a azzal, hogy megszólítunk történeteket, abból azzal előcsalogatjuk a sötétből, a tabuból, a tisztátalanból, ha tetszik, vagy abból, ami ami elfedi ezeket a történeteket.

[00:38:28]Tehát ha elkezded előcsalogatni és megszólítani, az már egy félsiker.

[00:38:30]És igazából azt hiszem, hogy sokszor m amikor arra gondolok, hogy mi a kockázata annak, hogy megírok valamit, arra arra is gondolok, hogy jobb elbukni, de megpróbálni, mint meg se próbálni.

[00:38:48]Ö például az a nyitójelenete a regénynek, amikor egy fiatal fiú némi zsábbzzel betéved életében először egy borbéhoz, és egy idegen férfi megérinti a fejét és megéri, megéli azt, hogy ő szép, a haja is szép lesz, azt érdemes ápolni.

[00:39:10]Természetesen ez a férfi majd a lányokkal való randizásra készíti fel őt ezzel, de az is már egy olyan lépés afelé, hogy valaki megélje a saját testét és szépségét.

[00:39:21]És ezen az úton akartam egy fiatal emberrel menni.

[00:39:23]De nem csak vele megyek, hanem sok más szereplővel is.

[00:39:28]De ez is valahogy a szabadság útja, hiszen arra lehet válaszolni, hogy milyen jó megélni azt, hogy megérintenek, hogy a testem szép és belenézek egy tükörbe is szép vagyok.

[00:39:42]Mennyire kutatható egyébként Románia meleg története, és ezen belül meg a magyar kisebbségé.

[00:39:48]A magyar kisebbségé nagyon nehezen és kevéssé.

[00:39:53]Viszont szerencsére a román melegjogi aktivisták és közülük is egyet szeretnék kiemelni a Florin Bohucánt, aki megírta homohisztóriák, talán ez lenne a magyar címe ennek a könyvnek, megírta egy könyvet a romániai megekről.

[00:40:09]Ez az amiben a Erdélyi magyar néprajkutatás kiedak és adott egy coming out interjút így a halála előtt.

[00:40:15]Igen, igen, igen.

[00:40:17]Amin.

[00:40:17]Én sokat gondolkodtam, hogy miért ott kellett neki ezt az interjút adnia románul.

[00:40:20]Valószínűleg ott szólította meg őt egy, illetve úgy tudom, hogy két fiatal melegjogi aktivista, és az a abban a megszólításban talán lehetett már egy olyan lépés, amit amit nem ki amivel nem kínálták meg mások.

[00:40:37]Tehát én igazából nem a Karlós felől nézem azt, hogy ő miért pont nekik, hanem hogy érkezett egy megfelelő megszólítás a történetek elbeszélésére, de hát ott más magyar szereplők is vannak ebben a könyvben.

[00:40:54]És ez ő egyébként inspirált téged, az ő története.

[00:40:57]Igen, ennek volt magyar sajtója is, meg románni romániai sajtóra nem emlékszem csak a könyvre, de volt valamelyest magyar sajtója is.

[00:41:03]És hát az nagyon érdekes, hogy egy ilyen kiemelkedő tulajdonképpen így a magyarságot és a magyar népi kultúrát megtestesítő figura melegségét, melegségéről hogyan gondolkodnak, illetve nem csak gondolkodnak, hanem sokan ezt így elutasítják, mintogyha ez a kettő nem férne össze egymással.

[00:41:26]Ez [torokköszörülés] azért van, mert a kisebbségen belüli kisebbség az mintogyha választás elé lenne kényszerítve, hogy melyiket választja.

[00:41:37]Igen.

[00:41:37]Meg szerintem nagyon nehéz az idolokat ugye Szirágyi Domokos ügynök múltját se nagyon tudjuk integrálni az ő egész tevékenységében, vagy nem tudjuk felfogni, hogy egy ilyen morális idol hogy vált ügynökét.

[00:41:51]Nem akarom összepni a melegséggel.

[00:41:54]Kallus Zoltán nem bűnös volt.

[00:41:57]Igen, valítélték börtönrel miatt.

[00:41:59]Igazad van.

[00:42:01]Igen.

[00:42:01]De hogy valószínűleg azok, akik akik elutasítják azt, hogy ő esetleg meleg volt, talán pont bűnként tekintenek a melegségre, és azért nem tudják integrálni a ki a az ő történetébe.

[00:42:15]Ugye te is utaltál rá, hogy a közelmúlt magyarországi politikája gyanúba akarta keverni vagy kriminalizálni a homoszexualitást.

[00:42:21]a témaválasztásodnak van-e eszköze, vagy ez már régebb óta benned volt?

[00:42:25]Azt hiszem, hogy ö volt egy momentum, ami katalizálta azt, hogy elkezdtem ezzel a kérdéssel rágódni, amikor a Meseország mindenki című kötet, tehát ugye egy parlamenti képviselő ledarálta, és hát ez egy majdnem könyvégetés gesztus volt.

[00:42:43]annak a kötetnek én is szerzője voltam, és mindaz, ami történt pro és kontra a Meseországgal, az nagyon felnyitotta arra a szemem, hogy itt egyrészt micsoda indulatok vannak a társadalomban, de másrészt micsoda szolidaritás is.

[00:43:00]Szóval egyszerűen az a történet sokkal és hát mivel kapcsoltam a kötethez és a kötetet kiadó Labriszhoz sokkal magától értetődőbbé tette azt, hogy hogy ismeretek kezdtek el felém áramlani és azok elgondolkodtattak.

[00:43:19]Ugye a végén még két szereplőről mindenképpen szeretnék beszélni.

[00:43:21]Öy az egyik főszereplő Miklós, aki egy művelt tanár, mentor, szabadság közvetítője bizonyos értelemben, ugyanakkor vissza is él a fiatalok bizalmával.

[00:43:31]Ezt miért nem egyszerű abúzusként ábrázoltad?

[00:43:37]Nem is gondoltam rá ilyen abúzus előjellel.

[00:43:43]Azt hiszem, hogy sokkal inkább az izgatott, hogy két ember között hogyan alakul ki egy vonzalom.

[00:43:53]hogyan közelednek egymáshoz, hogyan fogadja vagy válaszol egyik a másik hívására.

[00:43:58]Tehát nem nincsenek ilyen mércéim, amivel elítélnék egy szereplőt, aki akiben valamilyen vágy megfogalmazódik.

[00:44:11]Még akkor is, hogyha ez egy fiatal fiú, de hát már 16 éves.

[00:44:16]Tehát ez ez a vonzalom azért problematikus.

[00:44:21]Mindig írtam ilyen problematikus vonzalmokról.

[00:44:24]Az a már távol is egy 15 éves lány és egy felnőtt férfi kapcsolata is érdekelt.

[00:44:29]Szóval hiszen ezek itt vannak körülöttünk.

[00:44:35]Ugye ez a Miklós egy kicsit ilyen szokratészi alak, hogy tanít, felszabadít, de azért le is ural, leuralja a tanítványait.

[00:44:40]Az ilyen iskolateremtő gurúk azok nem ugyanazt csinálják kicsiben, mint a politikai hatalom nagyban.

[00:44:47]Én nem láttam őt ilyen leuralónak, mert ugyan neki egy szalonja, ahova a fiatalok begyűlnek, és ott mindenféléről beszélgetnek, de valójában hát szerelmi vonzalom egyetlen fiúhoz köti.

[00:45:01]sokkal inkább egy ilyen apa figurának képzeltem el, aki valóban a szellemével, a hát ezzel az értelmiségi léttel vonzónak tűnik fel egy fiatal számára.

[00:45:15]Szóval nem látom őt leuralónak, de lehet, hogy úgy is lehet olvasni, ahogy te ajánlod.

[00:45:21]Hát mély empátiával írsz róla is, mintogy a Gyula nevű karakterről is, aki egy ilyen művelt kritikus szerkesztő, de közben ügynöként árt másoknak.

[00:45:28]És pont erre vonatkozik a kérdésem, hogy hogy lehet ilyen empátiával írni azokról a szereplőkről, főleg erről a szereplőről, akik súlyosan visszaélnek mások minden éve?

[00:45:43]Nem, nem tudom, hogy az empátia jó szó.

[00:45:46]Tehát én inkább Gyulát így a besugót és a többi besugót is szemlélni próbálom.

[00:45:52]nem megérteni, hanem inkább láttatni azt, hogy ha valaki hatalmi helyzetbe kerül, és mondjuk megkíálják még további hatalmi lehetőségekkel, akkor van akkora egója, hogy elkezd ezzel így élni.

[00:46:10]Azt hiszem, hogy ha így közel megyünk a figurákhoz és az elkövetőkhöz is lehet közel menni, akkor nem feltétlenül megszeretjük őket, hanem inkább meglátjuk őket, mint teljes emberek, és nem egy ilyen leegyszerűsített vázlat, aki hatalmi vágy vezérli, kritikus, és akkor adj neki, és besugó is lesz.

[00:46:31]Ugye ennek a regénynek a szereplői, írók, szerkesztők, festők, táncosok, akiknek a rejtett hálózata kirajzolódik előttünk, mondhatjuk azt, hogy a ez egy művészregény.

[00:46:44]Én én nem nagyon tudom a regényeimet így felcimkézni, vagy minősíteni, de mindenesetre abban az értelemben igen, hogy a művészetnek is legalább két fajta nyelve van itt a művészetnek ebben a regényben, a tánc és a festészet.

[00:47:00]Nagyon fontos szerepe van a művészetnek.

[00:47:03]mindenféle szempontból hogyan emancipál, hogyan menti meg az embert, de abban az értelemben is, hogy a művészet hogyan van alávetve a hatalmi akaratoknak.

[00:47:15]Még egy dolgot így a végén szeretnék tőled megkérdezni, aminek szintén van aktualitása.

[00:47:19]Visibi Beatrix írt monográfiát a regényeidről.

[00:47:21]Ö, és arra vagyok kíváncsi, hogy nézd már, hogy íróként és kritikusként ö tudod-e ezt olvasni, vagy egyszerűen egy befogadóként olvasod saját magadról.

[00:47:30]Meg az, hogy van monográfusod, amit azért kevesebb mondhatnak el magukról.

[00:47:35]Szóval milyen érzés, amikor egy élő szerzőből irodalomtörténeti tárgy lesz?

[00:47:39]Hát igen, van monográfusom, és szoktunk így viccelődni egymásra, hogy a monográfusom, beszélgettek a monográfusom, hogy elmegyek sétálni vele.

[00:47:49]A úgy olvasom a könyvet, hogy leginkább az izgat, tehát azokat a részeket, amelyek a konkrétan a a regényekről szólnak, kevésbé izgatnak, mint az, hogy milyen kontextusba helyezi, milyen hivatkozási apparátusokkal dolgozik.

[00:48:07]Tehát egy kicsit így tanulok belőle valamit, és nyilván egy ilyen kötet mindig, tehát arra már nem tudhatni, ami megíródott, legfeljebb a befogadására, de arra esetleg, ami még megírandó, arra tudhatni.

[00:48:22]És hát vannak olyan szempontjai, és ha ezek túl erősek, akkor egy picit eltartom, és összecsukom gyorsan a könyvet, hogy nehogy így beköltözzenek a fejembe.

[00:48:31]Tehát vannak szempontjai, amik amikről érzem, hogy nagyon hatnak.

[00:48:34]És kérdés, hogy megengedhetem-e magamnak, vagy engedjem-e meg magamnak, hogy hassanak, mert azok lehet, hogy valahogy elkezdenek alakítani, és azt nem biztos, hogy íróként szeretném.

[00:48:48]Szóval ezt egy kicsit magyarán akkor visi Beatrick szereplőjévé válsz, és úgy kezdesz el íróként viselkedni, mint ahogy ő leírt téged?

[00:48:56]ö akár.

[00:48:56]Vagy ugye az is érdekes lenne, hogy ennek a könyvnek az olvasatát, mármint a Visi Beatrix monográfiának az olvasatát rárakni erre a könyvre, amiről be nem írt, hiszen ez a könyv később jelent meg, de egy csomó mindent már megelőlegez az ő monográfiája erről a könyvről is, hogy mik az én nagy témáim, hogyan kezelem őket, mik a nézőpontjaim, azok már valójában ott le vannak írva.

[00:49:22]Következő könyvednél majd beszélgetünk róla, hogy úgy írtad-e már meg, aki akire hatott a saját monográfusa.

[00:49:29]Köszönöm, hogy itt voltál.

[00:49:31]Köszönöm, hogy elhívtál.

[00:49:36]Ezúttal 10 kortársirodalmi művet ajánlok, amelyek Kolozsvárról szólnak.

[00:49:41]Balázs Imra József és Darai Erzsébet szerkesztésében jelent meg a Kolozsváros.

[00:49:44]Egy könyv Kolozsvárról.

[00:49:44]A kötet a kortárs magyar irodalom elismert nagyjainak és tehetséges fiataljainak műveiből közöl válogatást.

[00:49:51]Bodor Ádámtól, Szabóé Annán Térei Jánoson és Tompa Andreán át Vida Gáborig.

[00:49:56]A Kolozsvár tereit, utcáit, ikonikus épületeit és nem utolsó sorban a város természeti környezetét megelevenítő verseket, regény és novella részleteket régi és az új a 17.

[00:50:09]századtól a 20.

[00:50:12]század végéig terjedő időszakból származó várostérképrészletek illusztrálják.

[00:50:16]Csapódi Miklós, a kolozsvári epizód.

[00:50:19]Az irodalomtörténész, újságíró, volt politikus szerző, így ír a kötetről: "Kolozsvári otthonosságomra több mint fél évszázad elteltével tekinthetek vissza, azután, hogy szegedi diákkoromban a korunkhoz bejáratos lettem.

[00:50:34]A diktatúra bukásáig hivatalosan egy voltam a nagy számban érkező idegenek közül Helgából, ahogy Magyarországot nevezte a securitaté.

[00:50:43]Kolozsvári epizódom azóta folytatásos regényé terebélyesedett, amit máig olvasok és írok.

[00:50:47]Ebből a regényből lett ez a könyv is, amely a korunkban napvilágot látott több mint fél tanulmányból, esszéből is válogatást kínál.

[00:50:56]Cserna Szabó András, Kolozsvár alatt az ég.

[00:51:01]Cserna Szabó András édesapja és nagyapja egyaránt Kolozsvárot született.

[00:51:03]Ő is évtizedek óta a Kincsesváros szerelmese.

[00:51:09]2012-ben egy erdélyi ösztöndíj során kezdett el kolozsvári témájú novellákat írni.

[00:51:13]Ez alkalommal 13 év 13 történetét rendezte kötetté, amelyet az olvasó, ha úgy akarja, forgathat töredékes városregényként, vagy akár egy nem Kolozsváron világra jött, mégis lokálpatrióta kolozsvári író novellás könyveként.

[00:51:28]Demény Péter, visszaforgatás.

[00:51:32]A kolozsvári születésű író regényében egy magányra ítélt fiatalember meséli az életét, aki ráadásul író.

[00:51:36]Mivel úgy gondolja eként az is a feladata, hogy másokkal és önmagával szemben kíméletlenül számoljon be mindenről, ami történt, a történet mesélése közben szüntelenül az események okait keresi.

[00:51:50]Kenéz Ferenc Szabadnak lenni mit jelent?

[00:51:53]Kolozsvár oratórium.

[00:51:53]2009 és 2010 között készült el Kenész Ferenc nagyszalontai származású költő, szabadnak lenni Mitelen című Kolozsvár oratóriuma.

[00:52:01]A verkompozíció a szabadság hiányának, valamint a költő által választott kishaza meghamisításának és kisajátításának gondolata köré szerveződik.

[00:52:12]Valójában több szólamban felhangzó modern poéma az elletetlenülő kisebbségi, egyszer mind emberi egzisztenciáról.

[00:52:22]Jóval később merült fel az ötlet ebből a szövegből egy különálló illusztrált kötetet lenne érdemes készíteni.

[00:52:26]Korpa Tamás Házsongard Live.

[00:52:28]Korpa Tamás verseskötete egy lélegző kolozsvár könyv, melynek központi helyszíne Házsongárd, a város történelmi jelentőségű temetője.

[00:52:37]A szerző versei a várost és lakóit nem csupán megfigyelik, rögzítik, de vallatják és ezáltal teremtik is.

[00:52:44]Az ügynökjelentések retorikájával megszólaló hosszabb szekuret versekben, így aztán Elíra önmagával néz farkasszemet.

[00:52:51]A Hongrard Live nem katalógus, a különböző korokból, más-más idősíkokból elénk lépők egytől egyik Korpa Tamás saját halottjai, az ő privát kolozsvárjának egykori, jelenlegi és képzeletbeli lakosai.

[00:53:06]Szőcs Géza sétatér, szellemvasút a Szamos partján.

[00:53:09]Szőcs Géza gondosan egyberendezett, ámcsak posztumusz megjelenő kötete.

[00:53:14]Nem csupán a lezárult életmű fantasztikusan izgalmas és gazdag világába kalaúzol el, de a költő szülőföldjéhez és az irodalomhoz fűződő szenvedélyes viszonyára is számos módon rávilágít.

[00:53:28]Versből született, és erdélyről, kolozsvárról, a kolozsvári sétatérről, a sétatéri tóról, a tavonuszkáló hattyukról, a költészetről szóló több műfajú kötet lett belőle.

[00:53:38]Szőcs Petra Két vízköz.

[00:53:41]A szintén kolozsvári születésű költő és filmrendező első kötete Kolozsvár egyik város negyedének nevét kapta címül.

[00:53:49]A szerző verseiben legtöbbször a testet és a testtől elkülöníthető attól elváló külvilág kapcsolatát vizsgálja erős eltárgyasítással.

[00:54:01]De ennek a kapcsolatnak elsősorban nem a tragikumát, hanem néha már az abszurd határáig elmenő iróniáját mutatja meg.

[00:54:08]Tamás Gáspár Miklós.

[00:54:08]Kolozsvári essék.

[00:54:11]Tamás Gáspár Miklós posztumusz megjelent kötetébe foglalt eszéi megkísérlik a lehetetlent Budapestről felidézni a kolozsvári múltat.

[00:54:18]A filozófus saját múltját, a nemzedékéjét, sőt a szülei nemzedékéjét is.

[00:54:23]Az elsősorban ismert és ismeretlen nőkről és férfiakról írt portrék, amelyek korábban különféle folyóiratok hasábjain láttak napvilágot, kötetbe rendezve szinte regénnyé alakulnak.

[00:54:36]Tomp Andrea, kiváló testek.

[00:54:36]A szerzővel beszélgettem.

[00:54:41]Az új regényből kiderül, hogy a poklot a kíváncsiak számára csinálták, a hatalom pedig kíváncsi, mert olyasmit akar tudni, ami egyáltalán nem tartozik rá.

[00:54:57]เฮ