Telex.hu 49:49

Erdős Virág: Az ember lelke legmélyét is megmérgezte a rendszer, amiben 16 évig éltünk

interjúmagyar irodalomtársadalomkritikaközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Erdős Virág: Az ember lelke legmélyét is megmérgezte a rendszer, amiben 16 évig éltünk
tl;dr
  • Erdős Virág öt új kötettel tért vissza, a termékeny időszakot belső kényszer és „hagyatékrendezés” motiválta, mielőtt „szépen befejezné”.
  • Vonakodik a nyilvánosságtól, mert a szerzők túl könnyen alkalmazkodnak a piaci elvárásokhoz, és a könyv helyett magukat kell eladniuk.
  • Az Isten kötetet sokan vallásosként olvasták, de számára ez egy szókapcsolat, amelyen keresztül a 2025-ös év hangulatát akarta megragadni.
  • A kötet a 16 év lelki lenyomatát adja: a kezdeti pánik után az apátia és a reménytelenség fázisát rögzíti, visszanyerve az elveszett iróniát.

    „Ha kiengeded a kezedből, akkor onnantól szabad préda, minden létező szöveg” – Erdős Virág a szerzői értelmezés elvesztéséről.

  • A jótékonykodás kultúráját bírálja, mert az konzerválja a hierarchiákat; a költők feladata a rendszerkritika lenne, nem a tüneti kezelés.
  • A Zaligali gyerekverseiben tudatosan hoz be nehéz témákat, mert a gyerekek fogékonyabbak az alapvető emberi dolgokra, és a hallgatás nagyobb teher.
  • Készülő multimédiás emlékkönyve, a 16 év QR-kódokkal nyíló dalokkal és filmekkel zárja le a korszakot, felidézve a közös küzdelmeket.
  • A népszerűség helyett az ellenállás kisebb-nagyobb köreit keresi, és azt várja az olvasótól, hogy ne adja meg magát bénultan a külső hatásoknak.
Részletes összefoglaló megjelenítése

Bevezető: Erdős Virág visszatérése a Bookshow-ba

Négy évvel korábbi szereplése után Erdős Virág ismét a Telex Bookshow vendége volt. A beszélgetés apropóját öt új kötet adta, amelyek 2022 óta egymás után jelentek meg: két verseskötet, egy megzenésített szövegeket tartalmazó gyűjtemény, egy prózakötet és egy gyerekkönyv. Az új, központi verseskötet címe egyetlen kisbetűvel írt szó: Isten.

A beszélgetés során szóba került a termékenység mögötti belső kényszer, a nyilvánosságtól való tartózkodás, a hit és istenhiány viszonya, a költészet társadalmi szerepe, valamint az elmúlt 16 év lenyomata a magánéletben és az irodalomban.

A termékeny időszak mint „hagyatékrendezés”

Erdős Virág elmondta, hogy az elmúlt években megjelent kötetei nem különálló kísérletek, hanem egy hosszabb korszak utolsó időszakának darabjai. Többféle belső indíttatás is dolgozott benne: egyrészt „muszáj időnként megmutatnom magamat, hogy egyáltalán a létezők közösségébe tartozzak”, másrészt régebbi szövegek – köztük gyerekversei – újraírása, újraszerkesztése gyorsabb megvalósulást tett lehetővé.

Saját megfogalmazása szerint ez az időszak egyfajta „hagyatékrendezés” volt. Amikor az ember azt érzi, „lehet, hogy ennek semmi értelme nincs, akkor még gyorsan összerázni mindent, ami megvan, és akkor szépen befejezni”.

Az interjúzástól való vonakodás és a nyilvánosság terhe

A költő hosszú ideig alig adott interjút. Ennek okát a nyilvánosság működésének megváltozásában látja. Úgy fogalmazott, alapból egyre inkább „bajom van ezzel a fajta nyilvánossággal, amibe bele vagyunk vetve”, mert egy másfajta működésre szocializálódott. A mai gyakorlat szerint a könyv megjelenése után „rögtön utána futni kell három-négy helyre”, hogy a szerző a könyv helyett beszéljen.

Kifejtette: furcsának tartja, hogy az irodalmi közeg milyen engedelmesen alkalmazkodik ehhez. „Nagyon sok olyan probléma van, amivel mi küzdködünk, és ami nem segíti az alkotás folyamatát, és mégis itt van, és mégse teszünk fel kérdéseket vele kapcsolatban.” Szerinte az írók, költők túl könnyen válnak „jó kislányokká”, akik teszik a dolgukat anélkül, hogy átgondolnák, valóban jó-e nekik ez a fajta szereplés.

A tiltakozás nála egészen a fülszöveghez használt szerzői fotókig nyúlik vissza. „Ott kellett volna megkérdezni, hogy biztos, hogy kell-e az író arca ahhoz, hogy a könyvét szeretni tudjuk” – mondta.

Műfaji sokszínűség: vers, dal, próza, gyerekvers

Az öt kötet műfaji értelemben is széles skálán mozog. Erdős Virág szerint a műfajok nincsenek elválasztva falakkal egymástól, és a kategorizálás sokszor inkább a befogadók dolgát könnyíti meg, mint az alkotóét.

Az Énekeskönyv című kötet anyaga dalszövegekből áll, amelyek főleg a zenésszel, Kisner Péterrel való közreműködés során születtek. A munkafolyamat úgy zajlott, hogy a versekből először dalszövegeket gyártott, azokhoz dallamokat írt, majd a közös munka során „igazi dalok” lettek belőlük. A dal és a vers közötti különbségről azt mondta, hogy a dalhoz „egy picit hozzá kell nyúlni”, és az ő dalai nem is teljesen klasszikus értelemben vett dalok, mert például a refrén nem mindig jelenik meg bennük.

Zene, rím és a vers hitelessége

Erdős Virág szerint a zene „vivőanyagként” működik: általa közelebb kerülünk egymáshoz, és olyan szöveget is beengedünk, amelyet papíron elutasítanánk. Ennek kapcsán a műsorvezető felidézte Erdős Virág korábbi állítását, miszerint a rím és a ritmus lekerekíti a mondatot, berekeszti a vitát, és elhiteti, hogy a versnek mindenképpen igaza van.

A költő megerősítette, hogy ez egy örök kérdés, de ezek az új rímes versek kísérletet tettek a csapda elkerülésére. Hozzátette: ma a szövegtengerben a verset „nagyon versnek kell megformálni ahhoz, hogy elhiggyék, hogy ez egy vers”. A közösségi médiában például egy szabadvers sorsa teljesen kiszámíthatatlan, mert a telefon szűk képernyője önkényesen töri meg a sorokat, így „bizonytalanná válik maga a vers”. Ezt a jelenséget ahhoz hasonlította, ahogy a viccekhez oda kell tenni egy smile-t, különben a befogadó komolyan veszi őket.

Kritika, kommentkultúra és az önvédelem

Az interjúban hosszasan szóba került a kritika válsága. Erdős Virág elmondta, hogy folyamatosan beleütközik olyan kritikákba, amelyek kapcsán azt érzi, „nem nagyon mennek át a dolgok”. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem egyszerűen a rossz kritikával van baja, hanem a kritika műfajának egész állapotával. Egy friss, Lapis József által írt kritikáról szóló írást is említett, amelyben a „szemétládának lenni” a kritikaírás egyik lehetőségeként jelenik meg.

Elmondása szerint az ítélkezés az, ami elől az életében is leginkább menekül, és ezért is jó írni, mert ott nem kap az ember közvetlen visszajelzést. „Amikor megdobálnak paradicsommal a színpadon, akkor az közvetlenebb visszajelzés, itt lehet írni nyugodtan, úgy gondolván, hogy az valami fontos.”

Petőfit idézte: ha kritikusok nem lennének, a tejfölös tormát utálná legjobban a világon, így viszont az csak a második helyre került. Ugyanakkor szerinte a mai kommentkultúrában folyamatosan, „teljes lelki nyugalommal szidalmazzuk egymást”, és a kritikusoknál is szabadabban bántjuk egymást. Saját maga is használja a közösségi média védelmi lehetőségeit: kikapcsolja a kommenteket, mert „elsősorban a bántás ellen kell védekezni, vagy a félreértés, a meg nem értés ellen”.

Az Isten kötet: vallásos olvasat vagy hiányábrázolás?

Az Isten című verseskötetet sokan direkt módon istenes kötetként olvasták. Erdős Virág ezt bonyolult képletnek nevezte. Jó szándékkal egy vallásos kritikus mélyrehatóan tanulmányozta a kötetet, és szép szavakkal írt róla, de a költő mégis azt érezte, hogy ez a fajta „felülstilizálás” ugyanolyan hamis képet adhat, mint amikor lesajnálják.

Elmondta, hogy számára az Isten szó elsősorban egy kifejezés, egy szókapcsolat volt, amelyből ha kihagyjuk az „Isten” szót, rengeteg verzió jön létre, és ezekre lehet verseket írni. A célja az volt, hogy ezen keresztül mesélje el a 2025-ös év időszakát. Eredetileg a kötetben szerepelt volna az évmegjelölés is, de végül kimaradt, ami szerinte teret engedett a félreértelmezéseknek. Ez megmutatta számára, mennyire fontos egy könyv „pozicionálása”: hogy melyik polcra kerül a könyvesboltban, például a vallásos irodalomhoz-e.

„Ha kiengeded a kezedből, akkor onnantól szabad préda, minden létező szöveg” – fogalmazott arról, hogy a szerző nem birtokolja a saját szövegeinek értelmezését. *

A műsorvezető megjegyezte, hogy a versek nagy részénél működik a klasszikus istenes olvasat is, mert Isten leginkább a hiányával van jelen. Erdős Virág szerint ugyanakkor fontos, hogy „amit akarok, az nagy százalékban átmenjen, és ha valami egészen más megközelítés is megengedett, akkor valamit én rontottam el, attól tartok”.

A 16 év lelki lenyomata: letargia, apátia és irónia

Az Isten kötetet Erdős Virág a korszaka „rímbe szedett privát hangulati lenyomatának” nevezte. A privát jelzőt azzal magyarázta, hogy a 16 év alatt a rendszer „az ember lelke legmélyét is megmérgezte”. Ez a folyamat az utolsó évben már privát lelki problémaként nőtte ki magát: rettenetes letargiát érzett, mindent átitatott a reménytelenség. Ugyanakkor az írás szempontjából ebben a kötetben nyerte vissza azt az iróniát, amelyet útközben elveszített.

A korszakolásról szólva kifejtette, hogy a közéletre reflektáló korszak kezdete egy korábbi kötetéhez köthető, amelynek hangját a pánik első hangjaként írta le, az Isten kötet pedig az apátia fázisát jelenti. A versek beszélője korábban még akár tüntetés színpadán is állt, az Isten beszélője viszont már egy elsötétített szobában van.

A műsorvezető kérdésére, hogy ez az apátia a vereség elfogadása vagy a tisztánlátás formája, Erdős Virág nem adott egyértelmű választ. Inkább arról beszélt, hogy a korszak lezárulta éppen a döntő pillanatban következett be:

„Ez mekkora szerencse, hogy ez nem derült ki, és hogy mennyi minden nem derült ki rólunk” – mondta arra utalva, hogy további idő alatt még mélyebb reakciók is felszínre kerültek volna. *

Az interjúban ugyanakkor a műsorvezető megjegyezte, hogy Erdős Virág versei nem teljesen apatikusak, mert odaszól az olvasónak: nem csináltál semmit, vagy nem azt tetted, amit kellett volna. A költő elfogadta ezt: „ameddig magunkat tudjuk hibáztatni, addig még nem vagyunk apatikusok, mert majd akkor leszünk, amikor tényleg minden mindegy lesz”.

A 10 című vers és az irodalmi élet szatírája

A kötetben van egy 10 című vers, amely kilóg abból a logikából, hogy a címekbe mindig be lehet helyezni Isten nevét. A műsorvezető szerint ez a mai kulturális piac szatírája, önkritika és a kortárs irodalmi élet paródiája. Erdős Virág megerősítette, hogy bár személyes keserűségei is vannak, ezek valószínűleg általános érvényűek ezen a kis szférán belül.

Ezt fűzte tovább azzal a gondolattal, hogy a korábbi időszakban a kortárs irodalom minden problémáért a NER-t okolta, de szerinte „sokkal korábban sokkal mélyebbre ható problémák” is jelen vannak, amelyekről nem beszél az irodalmi közeg. Szerinte nem szentségtörés feltenni a kérdést, hogy az irodalom és a művészet milyen viszonyban van a piaccal, és hogy a „teljes megengedés”, amellyel alávetik magukat a piaci aktusoknak, mennyire tesz rosszat az alkotóknak. Fontosnak nevezte, hogy az alkotók ellenérdekeltek-e, és van-e más elképzelésük arról, mit lehetne csinálni.

A Zsoltár című vers és a segítségkultúra kritikája

A műsorvezető kitért a Zsoltár című versre, amelynek első változata prózavers volt, később azonban Erdős Virág rímes felező nyolcasokra írta át. A költő elmondta, hogy a forma segített érzékeltetni az iróniát: a beszélő úgy tesz, mintha Istenhez szólna, valójában azonban egy segítségre szoruló ember szólal meg, aki a segítőinek hálálkodik. Ez a nagyon is problémás viszony kerül felszínre.

A vers kapcsán arról beszélt, hogy a jótékonykodás mai kultúrája gyakran „jófejkedés”, amelyben rögzülnek a hierarchiák: „mi vagyunk a jó fej, jó helyzetben lévők, ők pedig a szegény szerencsétlenek, akiket most még jól meg is alázunk, holott pont annak a rendszernek vagyunk a haszonélvezői, amelynek ők a kárvallottjai”.

Erdős Virág önkritikusan felidézte saját korábbi aktivista szerepléseit is. Emlékszik olyan képekre, amikor teherautó platóján állt, és adományzsákokat dobáltak le „a világ végére”. Szerinte ez a fajta segítségnyújtás önmagában nem elég, sőt konzerválja a rossz felállást, ha nem párosul rendszerkritikával. „Pont, hogy költőknek meg íróknak az lenne a feladata, hogy azt megírják, hogy ez így egészében az egész konstrukció elhibázott” – mondta.

Felidézte azokat az alkalmakat is, amikor az irodalom és a jótékonykodás összeért: boltokban konzervkupacok között ültek, költők verseiért, szavaiért lehetett adományt hozni, majd azokat elvitték világvégi falvakba. Utólag ezt egyre borzongatóbbnak érzi, mert ezzel a résztvevők „ki vannak fizetve azzal az érzéssel, hogy tettem valami jót”, miközben a rendszer igazságtalansága megmarad.

A Ments Isten vers és a konkrét segítség

A műsorvezető megemlítette a kötet Ments Isten című versét, amelyben egy valóban használható telefonszám is szerepel. Ez egyszerre fohász vagy felszólítás, és konkrét gyakorlati segítség.

Erdős Virág azonban hangsúlyozta, hogy ő ennél sokkal keményebb társadalomkritikára gondol. Az, hogy van egy telefonszám, amelyet fel lehet hívni, mielőtt valaki megfagy az utcán, csak a legvégső eszköz. A valódi cél az lenne, hogy „nagyot álmodjunk és elgondoljunk egy olyan társadalmat, ahol nem állnak elő ilyen vészhelyzetek, hanem egyenlő méltósága van mindenkinek, és az alapszükségletei mindenki ki vannak elégítve”. Bár ez a jelenlegi helyzetben utópia, szerinte ezt a távlatot nem szabad elveszíteni.

A műsorvezető ebből arra következtetett, hogy az apátia mégsem vett erőt rajta teljesen.

Gyerekversek: Zaligali, illusztrációk és nehéz témák

Erdős Virág gyerekkönyve, a Zaligali kapcsán elmondta, hogy a gyerekversek számára részben menedéket jelentenek a felnőtt irodalmi közegből. Ugyanakkor ebben a kötetben tudatosan törekedett arra, hogy bizonyos társadalmi problémákat is behozzon anélkül, hogy a gyerekeket megijesztené. Ilyenek a halál, a hajléktalanság, az iskolai nehézségek vagy a világvége-állapotok.

A gyerekek érzékenységéről azt mondta: „biztos, hogy sokkal fogékonyabb az ilyen alapemberi dolgokra, amiket mi felnőtt korunkra már sokkal sikeresebben vagyunk képesek negligálni”. Szerinte a gyerekek számára nem kérdés, hogy az élet egyszerre szörnyű és csodálatos, és a gyerekvers közelebb engedi ezt a két tapasztalatot.

A gyerekirodalom hasznosságáról úgy vélekedett: „Ennél hasznosabb dolog nincs, minthogy valamennyire a valósággal szembesítjük őket, vagy azokkal a nehéz dolgokkal is akár, amitől pont eltitkolni vagy elzárni szoktuk őket”. A gyerekek ugyanis megérzik, ha valami nehéz dolog van a háttérben, és az nagyobb súllyal nehezedik rájuk, ha nem lehet róla beszélni.

A Zaligali illusztrációit is maga készítette. Erről elmondta, hogy romantikus kötődése van a könyvtárgyhoz, és lehetetlennek érezte volna, hogy valaki más illusztrálja. Ugyanakkor bevallotta, hogy ez a kísérlet nem sikerült tökéletesen, mert nem vett igénybe könyvtervezői segítséget. Ugyanakkor azt is megtapasztalta, hogy ma már annyi ingyenes segítség létezik, hogy egy alkotó maga is elő tud állítani nyomdakész anyagot. Ebben nem veszélyt, hanem lehetőséget lát.

A 16 év című multimédiás emlékkönyv

Erdős Virág egy új, felnőtteknek szóló multimédiás munkán is dolgozik, amely a 16 év címet viseli. Nem kötet, hanem „multimédiás” munka – bár ezt a szót maga is utálja. A könyvből QR-kódok segítségével kisfilmek és egyéb vizuális tartalmak nyílnak meg.

Saját meghatározása szerint ez egyfajta alkotói emlékkönyv vagy önarckép, amely az elmúlt 16 évet foglalja össze. Célja, hogy szimbolikusan lezárja ezt az időszakot, és egyben lássa, hogyan lépegetett tovább a különféle versformák között, melyik időszakban hogyan próbált szavakat találni arra, ami éppen történt.

A könyvhöz kapcsolódik egy dalanyag is: a korábbi, 2015-ös kis album mellett most született egy újabb adag dal Kisner Péterrel közreműködve. A 16 év című emlékkönyvben ezek a dalok teljes oldalas QR-kódok formájában jelennek meg.

A műsorvezető kérdésére, mit szeretne, ha az olvasó karácsonykor a kezébe venné a könyvet, Erdős Virág azt válaszolta: idézze fel a saját küzdelmeit, gyötrődéseit és gondolkodását erről a 16 évről, mert „valamilyen verziója mindenkinek van”. Hozzátette, hogy sokan vannak a fejében, akikkel tüntetéseken állt együtt, és akiknek jó lesz odaadni ezt a kis szuvenírt. „Ez egy nagy idő. Tehát ezalatt ebbe beleöregedtünk mi magunk is” – mondta.

A költészet társadalmi szerepe és a bulvár csapda

A beszélgetés visszatérő témája volt, hogy az irodalomnak lehetett volna-e erősebb társadalmi szerepe az elmúlt 16 évben. Erdős Virág elmondta, hogy ő maga megtapasztalta, milyen az, amikor az ember „adott történelmi korszak hívó szavának engedve” kilép a komfortzónájából, és megpróbálja hasznosítani az irodalmat. Ilyenkor József Attila és Petőfi hagyományaihoz próbált visszatérni.

Azt érezte, hogy ez mindig tilalomfalakba ütközött. Ugyanakkor szerinte több lehetőség lett volna a társadalmi szerepvállalásban, és a 16 év alatt „mélyült ez a hatalmas gödör”. „Ki tudja, mit lehetett volna még elérni azzal, ha egy kicsit hagyjuk magunkat, vagy legalább nem koppintunk rögtön a fejére annak, aki egy kicsit inkább szeretné használni ezt a varázspálcát” – fogalmazott.

A népszerűség kapcsán élesen különválasztotta a társadalmi szerepvállalást és a bulvár felé csúszást. Szerinte kezdettől fogva nagyobb csapda volt a bulvár irányába engedni az irodalmat, mint társadalmi változásokat szorgalmazni.

„Minél inkább törekszünk arra, hogy sokan olvassanak minket, annál inkább válunk mosóporrá, ami minden alkalommal ugyanolyan jól fog mosni” – mondta. *

A „fékezett habzástól” való félelmét is említette: ha valaki megszereti egy bizonyos hangon, formában, akkor elvárja, hogy mindig ugyanúgy szólaljon meg, miközben a költő dolga az lenne, hogy haladjon a korral, és akár csalódást okozzon azoknak, akik ugyanazt a kiabálást várnák. Szerinte adott esetben inkább az elcsendesedésnek és a magunkba fordulásnak van itt az ideje.

Mit vár az olvasótól: ellenállás és felelősség

A beszélgetés végén a műsorvezető azt kérdezte, mit üzen annak, aki nem volt ott a tüntetéseken, és soha nem olvasott Erdős Virág-verset. A válasz szerint annak bizonyságát várja, hogy „nem kell ilyen bénultan megadni magunkat semmiféle külső behatásnak, hanem lehet felnőtt ember módjára végiggondolni akár az ellenállásnak azokat a kisebb-nagyobb köreit megtalálni és reagálni mindarra, ami történik velünk”. Azt szeretné, ha az ember nem csak elszenvedné az eseményeket, hanem legalább szellemi téren alakítója lenne a saját sorsának.

Arra a kérdésre, hogy a korszak lezárulta után másfajta költői hangon fog-e megszólalni, elmondta, hogy mindig van benne egy „teljesen nyugodt várakozás”. Nem tudja, mitől nyugodt, de előbb-utóbb mindig megszólal egy hang, és annak engedni kell.

Könyvajánlók a videó végén

A beszélgetést követően a műsorvezető tíz új magyar verseskötetet ajánlott röviden:

  • Barak László: Beton és disznózsír – a falusi udvar és a képernyők hideg derengése, a periféria mint létállapot.
  • Demény Péter: Élő poromban – kolozsvári születésű, Bukarestben élő szerző, a „harmadik életében” való berendezkedésről.
  • Erdős Virág: Isten – a beszélgetés tárgya.
  • Markó Béla: A szeretet pokla – erdélyi magyar költő, a szonett mint szigorú keret, amely mégis szabadságot ad.
  • Purosz Leonidas: Hony – a honvágy számtalan formája, elvágyódások.
  • Sein Gábor: Egy kutyaevangéliuma – apokrif evangélium és kommentárja.
  • Szí Ferenc: A madarak tudása – négysoros versek enciklopédiája.
  • Tamás Zsuzsa: Holnap elárul – távoli világok és egymást tükröző történetek.
  • Terék Anna: Jég – a Délvidék elmúlt száz évének tragikus történései lírai monológokban.
  • A Szép versek 2026 antológia – a Magvető Kiadónál 62 éve folyamatosan megjelenő kortárs költészeti sorozat.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • A zenész neve az átiratban többféle torz alakban jelenik meg: „Kisner Nár Péter”, „Kisner Péter”, „Késnál Péter”, „Kirsnár Péter”. A pontos név nem rekonstruálható egyértelműen, ezért az összefoglalóban a leggyakoribb „Kisner Péter” alakot használtam.
  • „esztellel” – valószínűleg egy kötetcímre vagy névre utal („Eszterrel”?), de a kontextusból nem rekonstruálható teljes bizonyossággal.
  • „mencs” – valószínűleg a „Ments Isten” kifejezés torzult alakja, ezért az összefoglalóban ezt a valószínűbb formát használtam.
  • „hiperbolaj versgenátor” – valószínűleg „hiperbola-versgenerátor”, de az átiratban torz formában szerepel.
  • „Zaligali” / „aligali” – a gyerekkönyv címe bizonytalan, az átiratban mindkét alak előfordul.
  • „Borz Attilától” – a kontextus alapján valószínűleg „József Attilától” lehet, mivel a mondatban Petőfivel együtt a hazai irodalmi hagyományra utal.
  • „a 777. tüntesztésen” – a „777” számjegy valószínűleg téves felismerés, a pontos jelentés nem rekonstruálható.
  • „Azt is el-nek a beszélője még egy nem is képletesen ténylegesen egy tüntetés színpadán állt.” – hiányos, értelmezhetetlen mondat; valószínűleg egy korábbi kötet („Eszter”?) beszélőjére utal.
  • „Turrime a szerkesztésében” – a Szép versek 2026 kapcsán elhangzott név torzult alakja; a pontos szerkesztői név nem rekonstruálható az átiratból.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Azt érzem, hogy [torokköszörülés] nagy tényleg nagyon sok olyan probléma [zene] van, amivel mi küzdködünk, és ami ami nem segíti a az alkotás folyamatát, [zene] és és mégis itt van, és mégse teszünk fel kérdéseket vele kapcsolatban, illetve a korábbi korszakban mindent a NER nyakába sóztunk, és mindenért az volt a hibásolott.

[00:00:24]Lehet, hogy itt [zene] sokkal korábban sokkal mérehatóbb problémák vannak.

[00:00:28]Hát azért ez egy nagy idő.

[00:00:30]Tehát ezalatt ebbe beleöregedtünk mi magunk is, akik akik meg még idősebben kezdték, azok még inkább.

[00:00:36]És egyébként erre szoktam gondolni, hogy ez mekkora szerencse, hogy ez nem derült ki, és hogy mennyi mennyi minden nem derült ki rólunk.

[00:00:45]Éppen [zene] azért, mert a döntőpillanatban itt ez a korszak lezárult, és ha mondjuk van még egy kis [nevetés] idő még mélyebbre süllyedni, akkor akkor akkor hogy viselkedünk és milyen reakciókat vált ki belőlünk.

[00:01:02]Erdős virág versei kapcsán régóta nehéz eldönteni, hogy hol ér véget a játék és hol kezdődik a kétségbeesés.

[00:01:08]Kevés kortársköltő tud ilyen természetességgel közös nyelvet teremteni a gyerekversből és a politikai költészetből.

[00:01:13]a mondókából és a vádbeszédből, a személyes tapasztalatból és a társadalmi látleletből.

[00:01:18]Legutóbb 2022-ben járt a Buksóban.

[00:01:21]Azóta öt kötete jelent meg, két verseskötet, megzenésített szövegek gyűjteménye, prózakötet és gyerekkönyv, egy rendkívül termékeny időszak művei, vagy talán, ahogy a nő fogalmazott, valamiféle hagyatékrendezés darabjai.

[00:01:35]Az új kötet címe egyetlen kisbetűvel írt szó Isten.

[00:01:41]A verseket bibliai utalások, zsoltárok, teremtéstörténetek és apokaliptikus képek járják át, miközben nagyon is a jelenben vagyunk podcastek, lakóparkok, áruházak és autópályák világában.

[00:01:51]Isten pedig legfeljebb a hiányával van jelen.

[00:01:57]A könyv egyszerre személyes hangulatú napló, a közelmúlt társadalmi látlelete és keserű számvetés azzal, mire képes még a költészet.

[00:02:07]Arról beszélgetünk, miért kellett ehhez a világhoz éppen a bibliai nyelvhez nyúlni.

[00:02:11]Hogyan fér meg egymás mellett hit, istenhiány, humor és apátia.

[00:02:13]Miért hallgatott erdős virág hosszú ideig az interjúkban?

[00:02:19]És mit gondol ma az irodalmi élet állapotáról?

[00:02:23]Van-e még feladata, társadalmi súlya és jövője a költészetnek?

[00:02:28]És fel tud-e nyitni bennünk valamit egy vers akkor is, amikor már sem a művészet, sem a világ megváltoztathatóságában nem könnyű hinni?

[00:02:35]Amikor 2022-ben a bookshow vendége voltál, akkor az erdős virág könnyei volt a friss könyved, és az tulajdonképpen nem volt olyan régen.

[00:02:45]Ehhez képest megjelent azóta öt köteted.

[00:02:48]Ezt te egy összefüggő önálló költői korszaknak látod, vagy ezek különálló kísérletek és a véletlen hosszta?

[00:02:55]Ez egy egy hosszabb korszaknak az utolsó idő időszaka volt, és igazából benne van persze az a nyomás is, hogy az ember azt érzékeli, hogy hogy muszáj időnként megmutatnom magamat, hogy egyáltalán a a létezők közösségébe tartozza.

[00:03:11]Másrészt pedig az is benne van, hogy az ember elővesz régi szövegeket, és azokat újraírja, vagy újra szerkeszti a kis gyerekverseit, és akkor ezek rövidebb idő alatt meg tudnak valósulni.

[00:03:32]De de közben meg éppen az a talánstalanság is benne van, hogy akkor most biztos, hogy nekem ezt kellett csinálni egyáltalán, hogy akkor tényleg ezt a hagyatékrendezés szót szoktam használni, hogy akkor az ember mikor egy kicsit azt érzi, hogy hogy lehet, hogy ennek semmi értelme nincs, akkor még gyorsan összerázni mindent, ami ami megvan, és akkor szépen befejezni, vagy valami hasonló.

[00:03:53]Ebben az időszakban nagyon kevés interjút adtál, és azt is mondtad, hogy nem akarsz interjúkat adni.

[00:04:00]Ezért is különösen megtisztelő, hogy most itt vagy.

[00:04:01]De mitől akartad megvédeni magadat a félreértésről, az önreklám kényszerétől, vagy egyáltalán a a nyilvánosságnak ettől a szeletétől?

[00:04:11]Nekem [torokköszörülés] alapból egyre egyre inkább bajom van ezzel a fajta nyilvánossággal, amibe így bele vagyunk bele vagyunk vetve, és ami amit én igazából egy másfajta működésre vagyok szocializálva.

[00:04:25]És így hirtelen lettünk beletéve ezekbe a ezekbe a nyilvános terekbe, ahol az ember azt érzi, hogy hogy hogy elvész a lényeg, hogy megjelenik az embernek egy könyve, és akkor rögtön utána futni kell három-négy helyre, hogy hogy meséljek arról, ami amit amit most írtam meg.

[00:04:45]És mintogyha helyette, tehát a a könyv helyett beszélünk.

[00:04:52]Azért régebben is egy könyvbemutatón, meg utána is voltak interjúk, meg beszélgetések, de mi a különbség számodra?

[00:04:58]Egy ilyen régi módi irodalmi beszélgetés, meg egy mondjuk így a egy könyv promócióját segítő szereplés köz hol húzódik a határ, mi az amivel bajod van és egyébként sok pályatársadnak baja van és mi az, ami belefér?

[00:05:10]egyébként furcsa, hogy nem érzekeleman sok soknak lenne egy-két emberről tudok, aki vagy lehet, hogy mindenki csak magában háborog, de közben de meg az is furcsa, hogy ilyen engedelmesek vagyunk, tehát egy ennyire ennyire ennyire könnyen ennyire ennyire jó kislányok vagyunk, és és tesszük a dolgunkat, és a a anélkül, hogy ezt igazából átgondolnánk, hogy biztos, hogy ez jó nekünk, hogy ez ez a ez a mi kedvünkre való, például például az arcun hát, hogy miért miért én már ott ott fenn akadtam, amikor a a könyvek fülszövegére oda kell tenni a kis fotócskákat, és már akkor elkezdtem ezt a tiltakozóakciómat, és régen a szép versekben mindenkinek ott volt az arca.

[00:05:57]Igen, de hát egyébként szerintem ez ez is itt kezdődik, hogy ott ott kellett volna megkérdezni, hogy biztos, hogy kell-e a az író arca a ahhoz, hogy a [torokköszörülés] könyvét szeretni tudjuk.

[00:06:09]Ez az öt könyve, ez tulajdonképpen öt különböző irány van benne.

[00:06:13]Dal, hosszú közéleti versek, próza, gyerekversek, rímes költészet.

[00:06:20]Ezt ez a műfaji mozgást a kíváncsiság hajtja, vagy vagy egyetlen műfajban sem találtál elég tágas teret?

[00:06:27]Hát az egyik hozzá a másikat.

[00:06:27]Meg nem gondolom, hogy ezek a műfolyok így el vannak falakkal választva egymástól, való hogy így így könnyebb minket kezelni, hogyha azt mondjuk, hogy te költő vagy, te meg te meg nem tudom mi, dal csináló.

[00:06:42]De ha már a dal csináló, ugye megjelent az énekeskönyv című köteted, ezekben eleve dalnak született szövegek vannak, vagy a versből lett később énekelhető anyag?

[00:06:52]ebbe ö azok a dalok [torokköszörülés] vannak, amik a rájátszás után főleg Kisner Nár Péter közreműködésével születtek, illetve úgy születtek, hogy a versekből én gyártottam dalszöveget, és ahhoz írtam dallamacskát, és abból Kisner Péter [sóhajtás][zihálás] a közreműködésével igazi dalok lettek.

[00:07:15]De hol válik el a dalszöveg meg a vers szerinted?

[00:07:18]Hát egy picit hozzá kell nyúlni, az biztos.

[00:07:22]Bár lehet, hogy ezek nem is olyan klasszikus értelemben vett dalok, mertogy például a refrén annyiszor nem jelenik meg bennük, tehát még ezeket a ezeket a sémákat is így így elkezdenek megni ezek a Egyszer azt mondtad, hogy a zeneiség és vagy a jól énekelhetőség az könnyen hitelesíti a versállításait.

[00:07:40]Szóval hamarabb mondjuk így bedőlünk egy ritmusos rímes szövegnek, hogy lehet úgy dalszöveget írni, vagy lehet-e, hogy a zene ne zárja el a gondolkodást?

[00:07:53]Én azt tapasztalom, hogy inkább valamiféle vivőanyagként működik, és a zenén keresztül jutunk közelebb egymáshoz.

[00:08:02]Hagyjuk magunkra hatni azt a szöveget is akár, amit lehet, hogy papíron elutasítanánk, mert olyan sok betű van bennem.

[00:08:11]Egyáltalán az ezt megelőző verses köteted, az eltérő tartalom, az a 2022-23-as verseidet tartalmazta, és azután mondtad azt, hogy azon gondolkozz, hogy lehet, hogy abbahagyod ezt az egészet.

[00:08:25]Ez ez véletlenül pont ennél a kötetnél következett be, vagy ez egy ilyen folyamat, és szerencsére nem hagytad abba.

[00:08:34]Tehát még megtörtén.

[00:08:39]Hát igen, az ember azért folyamatosan [torokköszörülés] beleütközik azokba a kritikákba, amikből én én tényleg, ha így visszanézek, akkor azt szűröm le, hogy nem nem nagyon mennek át a dolgok.

[00:08:52]Ez most béna, hogyha rossz kritikával van bajod, vagy a kritikák elmaradásával, hogy ez a műfaj kezd visszaszorulni?

[00:08:59]Hát nyilván az is egy a terület is nyilván válságban van.

[00:09:07]De most olvastam Lapis Józsefnek egy írását a kritikáról, és ott ott például a szemét ládának lenni, az például [nevetés] egy az például egy opció a kritikaírásban.

[00:09:19]És akkor akkor úgy el el elgondolkodtam, hogy akkor ez így, hogy ez így igen.

[00:09:25]Tehát, hogy egyáltalán ez az ítélkezés szerintem az, ami én leginkább futok az életemben is.

[00:09:30]És talán azért [torokköszörülés][sóhajtás] azért jó írni, mert ott nem talán nem kapsz [nevetés] ilyen közvetlen visszajelzést.

[00:09:40]Szóval nyilván amikor megdobálnak paradicsommal a színpadon, akkor az úgy közvetlenebb visszajelzi és itt lehet írni nyugodtan.

[00:09:48]Úgy azt gondolván, hogy az valami fontos.

[00:09:50]És miért mer már Petőfi is azt mondta, hogyha a kritikusok nem lennének, akkor a tejfölös tormát utálná legjobban a világon.

[00:09:59]Így viszont az csak a második helyre került.

[00:10:00]Tehát, hogy azért amióta van kritika meg költészet, azért ez ez a viszony ez ez mindig így van.

[00:10:06]Csak mintogyha [nevetés] most most igen, hogy ebben a komment kultúrában, amiben élünk és amiben folyamatosan egymást szidalmazzuk teljes lelki nyugalommal.

[00:10:18]Szerintem ez egy kicsit úgy átment és szabadabban vagy felszabadultabban bántjuk egymást.

[00:10:25]És akkor ott viszont az ember nem igazán érti, hogy akkor akkor [sóhajtás] hogy akkor mi mi a célja egy egy ilyen egy ilyen negatív kritikával annak a kritikusnak.

[00:10:37]Szóval volt, hát amennyiben kritikus, de közben ha jól értem, azzal is van problémád, hogy hogy mondjuk a ilyen komment szekciókba, a közösségi médiáb nem kritikusok, hanem hát mindenki a kedve szerint azt mond egy egy versről vagy egy irodalmi műről, amit csak akar, és ebben nagyon sok személyeskedő.

[00:10:57]Igen.

[00:10:57]Hát ott azért már van egy jó kis funkció az, amikor és ott a te inget küszöböd magasabb, mint a mint mondjuk egy profi kritikusnál.

[00:11:04]már van egy gomb, amire rákattintasz, és akkor a kommentek azok ki vannak zárva, és akkor az ember nem teszi ki magát ennek, ami szerintem teljesen jogos, és szóval valamilyen módon én azt érzem, hogy muszáj valahogy védekeznünk, és hogy ö és elsősorban a bántás ellen kell védekezni, vagy a félreértés, vagy a meg nem értés ellen.

[00:11:24]Arra gondolok, hogy rátérve erre a kötetedre, hogy ezt nagyon sokan direktben istenes verses kötetnek olvasták.

[00:11:32]Miközben azért nehéz ezt pusztán vallási olvasattal kézbe venni, hogy ilyenkor te ezt egy félreértésnek, egy hibás olvasatnak tekinted, vagy azt mondod, hogy ez is egy olvasat.

[00:11:46]Lehet tovább haladni.

[00:11:49]Hát ez ez még bonyolultabb képlet, merthogy itt abszolút jó szándékkal egy vallásos kritikus, abszolút mélyrehatóan [nevetés] tanulmányozta ezt a kötetet és és tényleg nagyon szépből szóló [torokköszörülés] szavakat vagy nem tudom kritikát írt mindenféle felületeken, és és ott meg azt éreztem, hogy hogy hogy időnként ez a ez a ez a felül stilizálás vagy nem tudom mi az ugyanolyan.

[00:12:18]olyan hamis képet ad, mint amikor amikor lesajnálják, és azt mondják, hogy ez nem tudom hiperbolaj versgenátor.

[00:12:29]De ez de ez hamis kép, vagy egyszerűen egy párhuzamos olvasat, mert ezutána a kritika után én is megpróbáltam úgy olvasni a verseidet, mintogyha ezek is klasszikus istenes versek lennének.

[00:12:40]És az a helyzet, hogy egy nagy részüknél működik úgy is.

[00:12:45]Hát igen, persze.

[00:12:45]Hát nyilván nem vagyok közben meg birtokosa a saját dolgaimnak, úgyhogy az ember, hogyha kiengedi a kezéből, akkor onnantól szabad préda, minden létező szöveg.

[00:12:57]Csak hát csak szerintem az fontos, hogy hogy amit akarok, az nagy százalékban átmenjen, és hogyha valami egészen más megközelítés is megengedett, akkor valamit én rontottam el, attól tartok.

[00:13:12]Hát azt hiszem, hogyha Isten címmel publikálsz egy verseskötet, az azért az hívja magával az olvasót, hogy így azt már belátom, hogy ezt ér de de én ezt én ezt nem problémának tartom, hanem egy lehetőségnek.

[00:13:25]Mert ezekben a versekben Isten hát leginkább a hiányával van jelen.

[00:13:27]De hogyha valami a hiányával van jelen, akkor az valahol mégis csak van.

[00:13:30]Azt szeretted volna, hogyha az olvasó automatikusan mondjuk így visszaírja ezt a hiányt, és ar abból a nézőpontból olvassa, ahogy te azt írtad, vagy egyáltalán nem neked nincsen célod vagy terved az olvasóval úgy olvassa, ahogy akarja?

[00:13:46]Nem, nem, nem.

[00:13:46]Pont ez valami más célom volt ezen a könyv, aminek semmi köze Istenhez a leg számomra egy egy kifejezés, [torokköszörülés] egy szókapcsolat volt, amiből sok ilyen szókapcsolatból ha kihagyjuk a kiki kihagyogatjuk ez az Istens szót, akkor akkor egy csomó verzió [torokköszörülés] létrejön, és akkor arra lehet írni verseket, és el lehet mesélni adott esetben egy időszakot ebben a konkrét esetben a 2025-ös évnek a eredetil tényleg szerepelt is volna a az évmegj megjelölés, hogyha jól tudom, a kötetnél.

[00:14:21]Mit veszített és mit nyert a könyv, hogy ez végül kimaradt?

[00:14:24]utat engedett ezeknek a félreértelmezéseknek.

[00:14:28]És akkor akkor ebből a szempontból az ember tényleg érzékeli, hogy hogy mennyire fontos az, hogy ügyesen tálaljunk egy egy könyvet, és hogy az a mi milyen [torokköszörülés] sok minden múlik a a nem is a marketingen, de egyszerűen a pozicionálásán egy egy könyvnek, hogy azt most tényleg melyik polcra kell tenni a [nevetés] vallásos irodalom.

[00:14:48]Azt mondtad, amikor utoljárról beszélgettünk, hogy ez a kötet a ennek az évnek vagy időszaknak a rímbe szedett privát hangulati lenyomata.

[00:14:57]Mitől privát ez a lenyomat?

[00:15:00]Hogyha az alapélményeid, amiket itt megírsz, azért közös alapélményeink és nagyon gyakran politikai vagy közéleti alapélmények, amit hát sok millió ember érzékel.

[00:15:12]Hát szerintem most a a akkorra érett be az a az az [torokköszörülés] időszak, amikor már tényleg az ember lelke legmélyét is így meg megmérgezte az a [zihálás] az a rendszer, amiben éltünk itt a 16 év alatt.

[00:15:25]És abban az utolsó évben ez már tényleg egy ilyen privát lelki problémá nőtte ki magát, amikor az ember ilyen rettenetes letargiában érezte magát, és azt érezte, hogy mindent átitt ez a ez a letargia, de közben meg egy csomó például írás szempontjából azt a azt az iróniát, amit én szerintem valahol útközben elvesztettem, az azt itt most visszanyertem.

[00:15:50]Ezt ezt megerősíthetem, hogy ebben bőven van irónia.

[00:15:55]Ez a korszakod, ezt mondhatjuk, hogy az esztellel kezdődött, ez a közéleten reflektáló korszak.

[00:16:01]És akkor mintogyha valami olyasmit mondtál volna, hogy ez a pániknak a az első hangja, akkor mondhatjuk azt, hogy ez az istenkötet, ez a pánik vége, vagy még a vagy vagy az apátia.

[00:16:13]Igen, igen.

[00:16:13][nevetés] Így fogalmaztam meg, hogy ez akkor az apátia.

[00:16:15]Hát igen, nagyon furcsa most visszagondolni, mert már erőlködnünk kell, hogy fel tudjuk idézni azokat a kellemetlen érzéseit.

[00:16:24]Én most egy kicsit erőlködök, tehát hogy mi történt a a versek beszélőjével a kettő között, és mi történt veled a Erdős világ nevű természetes személye.

[00:16:36]Én ezt igazából próbáltam dokumentálni a könyveimmel, és tényleg, ha nem is mind a nem tudom hány, de mondjuk kábé 10 köttet az úgy szépen végigkövette ezek ezt az időszakot részemről [sóhajtás][zihálás] és ezek váltakozott a hangnem is, hogy hogy lehet, melyik időszakról milyen beszédmódban lehetett egyáltalán bármit is elmondani, hogy hogy lehet egy kicsit a mélyre nézni a dolgoknak és az okokat kutatni a saját szerepünket ebben az egészben, azt, hogy a saját pozíciónk az mennyire határozza meg a a viszonyunkat mindahoz, ami ami kialakult.

[00:17:19]És akkor valahogy így szépen el elépkedtünk addig, amíg amíg ez így ez így teljesen el el eluralkodott rajtunk ez a fajta reménytelenség.

[00:17:30]Azt is el-nek a beszélője még egy nem is képletesen ténylegesen egy tüntetés színpadán állt.

[00:17:38]Az Istennél pedig hát egy elsötét szobában vagy valami valami ilyen ilyen helyen.

[00:17:45]Ez az apátia, ez a vereségnek az elfogadása, vagy lehet, hogy valamiféle tisztán látásnak az egyik formája?

[00:17:53]Hát ez most már nem derül ki, hogy ez most ez most mi mit [torokköszörülés] jelentett.

[00:17:58]Igazából egyébként erre szoktam gondolni, hogy ez mekkora szerencse, hogy ez nem derült ki, és hogy mennyi mennyi minden nem derült ki rólunk.

[00:18:04]Éppen azért, mert a döntőpillanatban itt ez a korszak lezárult, és ha mondjuk van még egy kis idő még mélyebbre süllyedni, akkor akkor akkor hogy viselkedünk, és milyen reakciókat vált ki belőlünk?

[00:18:17]Hát te azért, hogy mondjam, így piszkálgatod ezeket a emberi reakciókat, amiket látsz, hogy fölteszel kérdéseket és a végén azt mondod, hogy ja, de tehát hogy azért tovább mész annál, mintogy minthogy csak regisztrált, hogy ebben az apatikus helyzetben mi van, hanem hanem azért még mindig van benned egy aféle aktivitás, hogy hogy azért odaszólsz az olvasónak, hogy nem csináltál semmit, öreg, vagy csináltál valamit, de nem azt, amit kellett volna.

[00:18:49]volna.

[00:18:49]Tehát azért ez még mindig nem a teljes apátia.

[00:18:51]Persze igen, ez ebben igazad van, hogy ameddig magunkat tudjuk hibáztatni, addig addig még nem vagyunk apatikusok, mert majd akkor leszünk, amikor tényleg minden mindegy lesz az is, hogy hogy viselkedünk adott helyzetben.

[00:19:03]De akkor már volt egy ilyen érzés.

[00:19:07]Abszolút az mottó is valahogy a Jelek könyvéből lett kibéve, és hát az is úgy van-e ketté vágva, hogy hogy az első mondatrész az arról szól, hogy hogy senki se találtaték méltónok, valami ilyesmi.

[00:19:20]És tényleg az ember azt érezte, hogy hogy közel van az a közel vagyunk ahhoz a ponthoz, hogy tényleg kiderüljön jön rólunk, hogy mi milyen milyen mértékben vagyunk részesei annak, amit amit sérelmezünk adott esetben.

[00:19:39]Korábban, ahogy beszéltünk is róla, azt mondtad, hogy a rím és a ritmus lekerekíti a mondatot, berekeszti a vitát, vagy elhiteti velünk, hogy a versnek mindenképpen igaza van.

[00:19:47]Ehhez képest most megint rímes verseket írsz.

[00:19:54]Ezek elkerülik ezt a csapdát.

[00:19:57]Hát ezek kísérletet tettek mindenkinek a saját megint mondják, hogy ez most mennyire sikerült, de hogy ez egy örök kérdés.

[00:20:04]Nyilván azért bár évszázada azért kacérkodik a a költő ezzel a bizonyos rimmel.

[00:20:12]Úgyhogy azért valami dolgunk lehet vele egyrészt, másrészt pedig én sokkal szívesebben írok szabadverset, de valahogy azt érzem, hogy nem, hogy nem megy át nyilván ebben a rettenetes nagy szövegárradásban nagyon furcsa, nagyon nagyon nehéz elkülöníteni a a verset.

[00:20:29]Például, hogyha Facebookon is most már nagyon sokan osztanak meg verset, és ott ott például az a a legfőbb keret, ami a az enter, ugye egy egy szabadversnél, hogy hol töröd meg a sorokat, az ott az ott teljesen föl szét zilálódik a a kis telefonodnak a kis szűk képernyőjén.

[00:20:51]Tetszőlegesen töri ezeket a sorokat.

[00:20:53]Tehát, tehát bizonytalanná válik maga a vers, hogy melyik vers, most meg mikor olvasok verset.

[00:21:00]Igen.

[00:21:02]Ez egy kicsit olyan, mintogy én azt vettem észre, hogy a a közösségi médiában, ha viccelni akar valaki, oda kell tenni egy smile-it, mert különben teljesen komolyan veszik.

[00:21:09]Hát igen, ez meg a tehát hogy a verset vers, nagyon versnek kell megformálni ahhoz, hogy elhigyék, hogy ez egy vers.

[00:21:16]Van is, van is egy olyan költeményed a Zsoltár című, aminek egy prózavers volt az első verziója, és ezt átírtad Rimes felező nyolcasokra.

[00:21:28]Ennek ez volt az oka, hogy vegyétek észre, hogy itt itt egy versbeszélő szól hozzátok, és nem én.

[00:21:33]Hát igen, meg hogy az iróniát, azt a azt a végtelen iróniát, amivel ez a minden sor az ellenkezőjét jelenti gyakorlatilag.

[00:21:44]Tehát ez egy ez egy [torokköszörülés] hálkodás, mintogyha Istenhez beszélne a beszélő, de valójában egy segítségre szoruló ember beszél, vagy hálkodik gyakorlatilag az ő segítőinek.

[00:22:00]És ez a ez a nagyon is problémás viszony van itt tulajdonképpen kihangosítva, és hogy ez egy pozitív dolog-e, vagy negatív, tehát hogy ez egy sőt, hát nem egy tiszta viszony-e, vagy pedig egy nagyon is terhelt és a minden irányban problémás viszony az az első verzióból [torokköszörülés] nem derült ki sokak számára, és azt gondolták, hogy ez gyakorlatilag egy ilyen felmagasztalása annak a fajta segítségkultúrának, ami mostra kialakult, és ahol a jótékonykodás az valamiféle bevett jó fejkedés a vagy valami paternalista.

[00:22:38]Igen.

[00:22:38]Igen.

[00:22:38]Ahol a hierarchiák rögzülnek pontosan.

[00:22:41][torokköszörülés] És épp ezért ellenem egy én azt én úgy olvastam ezt a versedet, hogy hogy nem csak ezt a minek hívjuk segítésipart bírálod benne, hanem a saját korábbi aktivista működésedet is egy kicsit.

[00:22:54]Ez így van.

[00:22:56]Igen, nyilván én is beleestem ebbe a Szóval abszolút emlékszem ilyen vannak ilyen képek előttem, amikor ott állok a teherautó platóján, és akkor dobáljuk le azokat a zsákokat, amiket nem Pestről vittünk le a világ végére.

[00:23:14]És és de mi ennek az alternatívája?

[00:23:14]Hogy lehet ezt jól csinálni, hogy ez ne ne legyen?

[00:23:18]Hát nyilván ez ez közben meg azt is.

[00:23:20]Szóval, hogy ez egy nagyon nagyon bonyolult dolog, mert meg tényleg nagyon évtizedes gondolkodás van mögötte, és nincs rá végső jó megoldás.

[00:23:28]Nyilván olyan véghelyzetek álltak most arra elő, hogy hogy telj, hogy hálásnak kell lennünk azonnak, akik ezt akik ezt továbbra is rendületlenül csinálják és hordják a azokat a bizonyos ruhás zsákokat.

[00:23:46]De hogy közben meg nyilván az a rossz, amikor ez így megáll.

[00:23:48]És amikor nekem pedig akár költőként vagy bármiféle alkotóként fontos, [torokköszörülés] hogy ezt, hogy magát a rendszernek a [sóhajtás][zihálás] lehet tarthatatlanságára is felhívjam ezzel párhuzamosan a figyelmet, tehát ne álljon meg ott.

[00:24:04]És például abszolút voltak ilyen voltak ilyen nagyon nagyon furcsa.

[00:24:08]Így visszagondolva egyre bordtabbnak érzem azokat az alkalmakat, amikor ott gyűjtögettünk a zírok boljában a nem tudom hatalmas konzerv kupacok között üldögéltünk és akkor költők versei vers vagy szavaiért akár lehetett adományt hozni, beváltani, és akkor azok azokat vittük el, vagy vitt el valaki, talán még csak nem is mi ö világvégi falvacskákban És akkor és akkor mi meg ott ültünk meg dicsérőlve, hogy most milyen milyen klassz.

[00:24:40]De az feltétlenül baj, hogy egy kicsit ki vagy fizetve azzal az érzéssel, hogy tettem valami jót, mert hát igazából nem pont, hogy pont költőknek meg íróknak az lenne a feladata, hogy hogy azt megírják, hogy ez így egészében az egész konstrukció elhibázott, és hogyha ez így nincs párhuzamosan, akkor akkor akkor akkor annak nincs sem se értelme.

[00:25:09]Megmondom, hát magát a a a felállást konzerválja, hogy hogy vagyunk mi a jó fej, jó helyzetben lévők, és ők pedig a szegény szerencsétlenek, akiket most még jól meg is alázunk, holott pont annak a rendszernek vagyunk a haszon élvezői, amelynek ők a kárvallottjai.

[00:25:33]Úgyhogy azért ez egy tehát ugye van a mencs című versed, de ami ugye a mencs isten kifejezésre ut, ami egyszerre fohász vagy felszólítás, de ráadásul van benne egy valóban használható telefonszám.

[00:25:46]Szóval ez egy elég konkrét segítség.

[00:25:48]Ilyesmikre gondolsz?

[00:25:49]Nem, nem, nem, nem.

[00:25:52]Sokkal keményebb társadalomkritikára gondolok természetesen.

[00:25:55]Tehát most az, hogy van egy telefonszám, ahol végszükség, tehát mielőtt megfagy egy ember az utcán azelőtt, akkor már hívjunk föl valakit.

[00:26:04]Az az a legvéged azt hiszem, hogy erről az érzésről szól, amiről most beszélünk az ajándéka című verset, amilyen Maka Aladárnak állítot emléket, de közben a magán meghatódó költőt, aki ott beszél, az sem kíméri.

[00:26:19]Szóval hogyan lehet akkor mégis csak úgy beszélni a kis mások kiszolgáltatottságáról, hogy ez a mű ne sajátítsa ki, ne értékesítse az ő történetüket?

[00:26:27]Akkor milyen lehetőségei vannak egy írónak költőnek?

[00:26:34]Hát mer ilyen nagyot álmodni és elgondolni egy olyan társadalmat, ahol nem állnak elő ilyen ilyen vészhelyzetek, hanem egyenlő méltósága van mindenkinek, és az alapszükségletei az mindenki ki vannak elégítve.

[00:26:49]azért igen, ami nyilván most am jelenlegi társadalmi helyzetben ez egy utópia, de valz ettől nem szabad ezt elveszítenünk útközben.

[00:27:02]Ez egyben azt is jelenti, hogy azért nem vett rajtad az apátia teljesen.

[00:27:07]Hát most már hát most a azért azért az egész könyv, az Isten című könyv az még a választás előtt született.

[00:27:13]Ez is egy furcsa így beleragadt ebbe a az idő.

[00:27:20]Nem tudom, reésbe, és azt gondolják sokan, hogy hogy itt itt ez még még a választások után született szövek is vannak benne, de hát nincsen.

[00:27:29]És azért akkor azért a világ megfordult körülöttünk, azt az az tény.

[00:27:37]Ugye van ebben a kötetben egy vers, ami nem illik bele abba a logikába, hogy mindig Isten nevét be lehet helyezni a címbe, mert az a címe, hogy 10.

[00:27:46]Ö ez egyszerre a a mai kulturális piacnak a szatírája, vagy mi kicsit önkritika, meg a kortársirodalmi életnek valamiféle paródiája.

[00:27:54]Ez nyilván sejtem a választ, de hogy ez mennyire személyes tapasztalatokból épül, és mennyire gondolod általános érvényűnek.

[00:28:01]Arra jöttem rá, hogy az, hogy én személyes keserűségim vannak ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, az azért az lehet, hogy általános érvényű ezen a kis szférán belül.

[00:28:15]Tehát most arra azt érzem, hogy nagy tényleg nagyon sok olyan probléma van, amivel mi küzdködünk, és ami ami nem segíti a az alkotás folyamatát, és és mégis itt van, és mégse teszünk fel kérdéseket vele kapcsolatban, illetve a korábbi korszakban mindent a ner nyakába sóztunk, és mindenért az volt a hibásolott.

[00:28:43]Tehát, hogy hogy itt sokkal korábban sokkal mérehatóbb problémák vannak, ami Ezzel azt is mondod, hogy most már ez a mentségünk, vagy vagy ezzel már nem tudunk takarózni, hanem valami mást kell csinálni.

[00:28:55]Hát igen.

[00:28:55]És akkor talán nem szentségtörés feltenni a kérdést a azzal kapcsolatban, de tényleg, hogy van milyen viszonyban van akár csak a a a piaccal a az irodalom vagy bármiféle művészet, hogy ez ez a ez a fajta teljes megengedés, amilyen alá vetjük magunkat ezek ezeknek a piaci aktusoknak vagy nem tudom mi kereteknek, az az mennyire tesz rosszat adott esetben nekünk, és menny Mennyire mennyire vagyunk ellenérdekeltek adott esetben mi alkotók?

[00:29:30]És hát vagy hogy tudják-e az alkotók, hogy van-e bármi más a fejükben, hogy mit lehetne helyette csinálni?

[00:29:36]Ö talán most egy olyan időszakben, amikor ezen hangosabb gondolkodások vannak, de eddig valóban inkább csak egy opozíció volt.

[00:29:47]Azt mondtad a beszélgetés első felében, hogy a az a költészet vagy kitítva a kortársirodalom nem teljesítette azt a küldetését, hogy a társadalmi változásoknak igazi előmozdítója legyen, vagy hogy az ellenállás nyelvét megfogalmazza?

[00:30:01]Ez túl nagy feladat az irodalomnak, vagy egyszerűen a ez a mai magyar irodalmi közeg bizonyult túl gyengének hozzá?

[00:30:09]Hát ez az nyilván most ezt nagy nem tudok erre választ adni, mert de egyébként az az már szerintem tök jó, hogyha ezen így elkezdtünk gondolkodni, hogy hogy milyen lehetőségeink lettek volna, és milyen lehetőségeket szalasztottunk.

[00:30:20]Te gondolkodtál ezen, vagy és van erre válaszod, hogy hogy mit szalasztottunk, mit lehetett volna csinálni ebben a mondjuk az elmúlt 16 évben egy költőnek, írónak, az irodalmi közeg résztvevőinek?

[00:30:32]Hát én csak úgy a saját bőrömön azt úgy azért megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor az ember egy kicsit adott történelmi korszak hívó szavának engedve, kicsit kilép a saját kis komfortzónájából, és és megpróbálja használni vagy hasznosítani a a az irodalmat, és ezzel ugye azért visszatérni azokhoz a hagyományokhoz, amik azért megvannak, nem tudom, Borz Attilától Petőfin keresztül sok-sok vonolatán keresztül az irodalomnak, amiben a amikor valami ilyen társadalmi [sóhajtás][zihálás] szerepet vállal az a az író.

[00:31:10]És azt éreztem, hogy ez ez ez mindig így ez ilyen tilalomfalakba ütközött az ember, és ilyen de már ide hoztad, akkor Petőfi korában meg József Attila korában is voltak erről viták, hogy hogy feladat hat-e vagy feladata-e hatni az irodalomnak meg a költészetnek a közéletre, vagy már az is elég, hogyha meglehetősen pontosan megőrzi egy korszaknak a közérzetét, és azt megmutatja?

[00:31:38]Hát igen, én azon az állásponton voltam, hogy szerintem ez ebbe több lehetőség lett volna.

[00:31:42]Most így közben azért látjuk, hogy most azért ez 16 évig mélyült ez a hatalmas hatalmas gödör.

[00:31:53]És ki tudja, hogy mi az, amit még lehetett volna érni azált azzal, hogyha hogyha egy kicsit hagyjuk magunkat, vagy legalább nem koppintunk rögtön a fejére annak, aki egy kicsit inkább szeretné használni ezt a varázspát, de ez nem függ össze azzal, amiről az elején beszéltünk, hogy azt mondtad, hogy a a népszerűség, az ismertség, a siker, az önmagában nem érték, de közben a másik oldalon meg az Az a kérdés, hogy de szüksége van-e a költészetnek olvasókra ahhoz, hogy betöltsenek bármilyen társadalmi vagy akár esztétikai szerepet?

[00:32:28]Szóval kettő feltételezi egymást, hogyha sokan ismernek egy költőt, akkor sokan figyelnek a szavára, de akkor pedig valami valahogy ezt el kell érnie.

[00:32:37]Hát igen, ezek is ilyen bonyolult dinamikák, hogy hogy van ez a a [sóhajtás][zihálás] költőknek ezzel a fajta, nem tudom sztárolásával, vagy hogy mennyire mennyivel nagyobb csapda, szerintem kezdettől fogva nagyobb csapda volt a nem tudom a bulvár felé engedni magunkat, mint adott esetben társadalmi változásokat szorgalmazni, hogy mit értesz a bulvár.

[00:33:11]Hát azt, hogy igen, hogy ez egy ez egy annyira fura dinamika, mert minél minél inkább törekszünk arra, hogy sokan olvassanak minket, annál inkább válunk mosóporrá, ami minden alkalommal ugyanolyan ugyanolyan jól fog mosni, és ugyanolyan.

[00:33:32]Te ettől a fékezet habzástól félsz tulajdonképpen?

[00:33:33]Hát talán igen, mert ez hogy ez ön óhatatlanul is egy ilyen fékáz.

[00:33:38]Ez most akkor egy kifejezetten jó kifejezés, merthogy merthogy ez visszafog.

[00:33:45]Tehát hogyha én azt csomószor megtapasztalom, hogy akár csak a Facebookon keresztül, ahol ilyen közvetlen visszajelzéseket kap az ember, hogy az, hogy megszeretnek engem valamiféle költészeti formában, akkor ők azt várják, hogy én holnap után is ugyanilyen hangon és ugyanebben a formában fogok megszólalni, holott nekem az a dolgom, hogy menjek haladjak a korral és egy következő korszakban, ami ami egy másféle megszólalási módot hív elő, akkor akkor azt használjam, és és menjek az idők szavára, menjek tovább, és adott esetben inkább csak csalódást azokban, akik viszont azt várták, hogy hogy ugyanúgy kiabáljunk adott esetben, holott már abszolút az elcsendesedésnek lenne itt az ideje és a magunkba fordulásnak a akár ilyen furcsak Ak korszakolások adódtak.

[00:34:48]Hogyha már elcsendesed és azt mondtad a gyerekversekről, hogy ezek tulajdonképpen jó alibit adnak a hátralépéshez vagy az elcsendesedéshez.

[00:34:56]Ez a gyerekirodalom, amikor gyerekeknek írsz, akkor az valamiféle menedéket jelent számodra a a felnőtt irodalmi közegből.

[00:35:03]Talán azt is, bár én most ebben a Zaligali című kis kötetemben, ami egy-két új verssel is azért kiegészítettem, ott pont arra törekedtem, hogy azért egy-két ilyen társadalmi problémát is be lehet úgy hozni, hogy hogy az az még ne rémítse meg a gyerekeket, de egyszerűen mint a valóság elemeit, amivel ő is nap mint nap találkozik, azokat azokat behozza.

[00:35:29]Mégis csak az ő van olyasmi, amit a gyerekolvasó még tud, aztán a felnőtt meg már elveszít, vagy már nem tud?

[00:35:37]Hát biztos, hogy sokkal fogény fogékonyabb ilyen alapemberi dolgokra, amik amit mi felnőtt korunkra már sokkal sikeresebben vagyunk képesek negligálni.

[00:35:49]És egyszer azt mondtad, hogy a gyerek számára nem kérdés, hogy az élet az egyszerre szörnyű meg csodálatos.

[00:35:53]A gyerekvers, az közelebb engedi ezt a két tapasztalatot, mint akár a felnőtt költésszel.

[00:36:01]Lehet, hogy akkor pont ez a ez a ez a kulcs, és ezért jó a gyerekeket először becserkézni.

[00:36:10]Van olyan szó, kép vagy gondolat, amit egy gyerekversben nem használnál semmiképpen.

[00:36:13]Arra gondolok, hogy hogy egy gyerekeknek írott vers, az az nem lehet teljesen apatikus meg reménytelen.

[00:36:20]Legalábbis én azt gondolom.

[00:36:20]Meg a te verseidből is, azért gyerekverseidből azt olvasom ki, hogy egy verset a virágbolt azem virágbolt.

[00:36:28]Világbolt pont, hogy nem világ virág világbolt című versbben megpróbáltam ezt a ezt a teljes világvégi állapot egy ilyen boltbezárás metafórájába sűríteni, de fura, hogy hogy nem tudom, hogy hogy van ez.

[00:36:44]Azt azt érzékelem, hogy ezeket az apokalipsziseket, amiket így 16 év alatt így sorban átéltünk, és nem csak a magunk, tehát a tényleg a háborúk, a covid, a nem tudom, ezekre olyan könnyedén elfelejtjük, tehát egyszerűen teljesen idegenként olvassa az ember már ezeknek a ezeknek az ilyen vesbeli lenyomatait, amikor közben meg tényleg ott ott ültünk és a világ végén éreztük magunkat.

[00:37:10]Nem tudom, hogy ez egy gyereknél hogy működik, úgyhogy valószínűleg ez itt egy ez itt egy reménytelen kísérlet volt arra, hogy még szegény gyerekekre isz rá.

[00:37:20]A gyerekesőknél mindig van egy egy ilyen furcsa dolog, hogy a felnőttek nagyon gyakran azt várják a gyerekirodalomtól, hogy tanítson, fejlesszem, vagy megnyugtasson, vagy valami haszna legyen, de kell-e egy gyerekversnek bármilyen értelemben hasznosnak lennie?

[00:37:35]Ennél hasznosabb dolog nincs, minthogy valamennyire a a a valósággal szembesítjük őket, vagy azokkal a nehéz dolgokkal is akár szembesítjük őket, ami amitől pont eltitkolni vagy elzárni szoktuk őket, és ahol ott közben meg érzik, hogy van ott valami, és az sokkal nagyobb súllyal tud nyilván egy gyerek lelkére is nehezedni, hogyha csak sejti, hogy ott valami valami nehézség van, de erről nem szabad beszélni másként.

[00:38:03]beszélsz ma gyerekekhez, mint az első gyerekverseidben, tehát hogy változott az a hang, ahogy a gyerekekhez beszélsz?

[00:38:10]Igen, igen.

[00:38:10]Hát talán pont ez, hogy itt van egy, nem tudom, négy nagymama halála, meg egy halitalant látni az utcán, vagy akár ez a ez a világ vége állapot, vagy az iskolai nehézségek, nem tudom, én a terhek, az, hogy az, hogy mennyire mennyire megterhelő egy gyereknek maga az iskola.

[00:38:33]Ezek szerintem olyan témák, amiket érdemes így megpendíteni és segíteni nekik egy kicsit ez saját nehézségeikkel szembenézni.

[00:38:44]Ugye az aligali rajzait is te készítetted.

[00:38:48]Az miért volt annyira fontos, hogy a szöveg és a képi világ az egyszerre legyen, és ráadásul mind a kettő ugyanól az alkotótól származzon, tehát hogy te illusztráld magadat?

[00:38:56]Nem tudom, ez ilyen furcsa, nyilván ilyen romantikus kötődés magához a könyvtárgy, hogy az hoz hoz, hogy az a az az enyém.

[00:39:02]és azt én én állítom elő, akkor azt így azt éreztem, hogy az lehetetlenség lenne körülbelül, hogy azt valaki más illusztrálja, és az hagy legyen az enyém.

[00:39:14]És akkor ezért lett ez egy kísérlet, ami ami nem sikerült, mert igazából nem tehát így magam maradtam azzal, hogy akkor én most én most illusztrálom akkor a saját könyvemet, és ebből könyvet állítok elő, és ehhez semmilyen könyvtervezői plusz segítséget nem vettem igénybe.

[00:39:30]Ö és azért nyilván nem lett tökéletes ez a könyvecske, de egyébként azt azóta már megtapasztaltam, hogy mennyire nem ördöngösség eljutni odáig, hogy te előállítsa egy egy nyomdakész anyagot.

[00:39:44]Tehát most már annyi akár ingyenes segítség is van, ami ami ami segíthet egy egy alkotónak előállítani ezt a bizonyos tárgyat, ezt a varázslatos tárgyat, mert azért a számunkra még mindig ez egy mi misztikus dolog, hogy hogy születik egy könyvtárgy, de még csak azt akartam elmondani, hogy igen, hogy ez közben meg ez szerintem ez egy ez egy valós veszély, mondjuk a könyvkdel számára is, hogy hogy adott esetben elő tud állítani A a a az alkot feltétlenül veszélyt, hanem lehetőséget látok benne.

[00:40:21]Hát igen, igen, igen, igen.

[00:40:21]Hát igen, igen.

[00:40:22]Az is benne van, ahol mondjuk ezt, mer hogyha jól értem, akkor most valam felnőtteknek készülsz valami nagyon nagyon hasonlóra.

[00:40:29]Ez a 16 év című, nem is mondhatnám kötetnek, mert annál több egy ilyen mi ez?

[00:40:34]Multimédiás Ühüm.

[00:40:37]projekt.

[00:40:37]Csak utálom ezt a szót, hogy projekt.

[00:40:38]Szóval egy olyan könyv, amiből megnyílnak mindenféle egyéb vizuális tartalma, kis kisfilmek és más hasonló QR kód segítségével.

[00:40:46]Ez ez egy ilyen alkotói önarckép, vagy ennek az elmúlt 16 évnek egy egy ilyen erdősvilági emlékkönyve, vagy hogyan definiálnád ezt?

[00:40:57]Hát ilyesmi.

[00:40:57]Azt érdezem egyszerűen, [torokköszörülés] hogy ez most olyan nagy súly, és olyan jó letenni ezt a 16 évet, és ezt olyan jó lenne így így így szimbolikusan is egy így szépen tovább lépni, és ehhez k az kell, hogy hogy egy kicsit így magam számára is így egybe lássam, hogy hogyan lépegettem tovább ezalat a 16 év alatt a különféle versformák között, és melyik időszakban hogy hogy próbáltam meg valahogy szavakat találni.

[00:41:28]arra, ami éppen történik velünk.

[00:41:30]És közben meg párhuzamosan ezzel ugye készültek ezek a dalocskák.

[00:41:35]15-ben megjelent Kirsnár Péterrel egy ilyen kis közös albumocskánk, ami volt nem tudom 9 10 11 dal.

[00:41:44]Az már megvan, de most született egy újabb adag, ami nyilván itt is érezni lehet, hogy mennyire más ezeknek a daloknak a hang kötetből válogatsz és több fajta zenei hát igazából ebből a tehát ebből a 15-ös kis albumocskából meg a a most elkészült kis albumocskából, amit a Késnál Péterrel együtt csináltunk meg.

[00:42:06]Ezek ugyanúgy versmegzenésütések, és ö azt gondoltam, hogy akkor ez egy érdekes pillanat, hogy összerakni ezt a kis emlékkönyvet ezzel a ezzel a dal publikálással és QR-kódok, ilyen egész oldalas QR-kódok formájában gyakorlatilag illusztrációképpen betenni ebbe a bizonyos 16 év című kis emlékkönyvbe ezt a huszon pár dalocskát.

[00:42:40]Ugye ez nagyon hangsúlyosan lezár egy közéleti megalkotói korszakot.

[00:42:43]Végül is erről beszéltünk.

[00:42:45]Hogyha valaki mondjuk karácsonykor ezt a kezébe veszi és becsukja ezt a multimédiás emlékkönyvet hívjuk most így, akkor mit szeretnél, hogy mire emlékezzen erdős virágnak ebből a 16 évéből, és mit felejtsen el?

[00:42:58]egy kicsit idézze föl a saját küzdelmeid, meg a saját gyötrődéseit, a saját gondolkodás, hogy hogyan gondolkodta végig ezt a 16 évet, mert azért valamilyen verziója mindenkinek van.

[00:43:11]Egészen új helyzetek elé állított így minket ez a ez az időszak.

[00:43:15]És erre ezt így jó így egyben egyben látni, hogy mit küzködtünk végig ezzel kapcsolatban, hogy ezt valahogy így el elkönyveljük a magunk számára ezt az időszakot.

[00:43:30]És igen, hát talán csak ennyi.

[00:43:34]Nagyon sokan furcsa, mert sok sok mindenki a fejemben is van, akinek majd jó lesz odaadni, akikkel tényleg a 777.

[00:43:44]tüntesztésen is ott álltunk és jöttek és lehet és lehet azért ez egy nagy idő.

[00:43:49]Tehát ezalatt ebbe beleöregedtünk mi magunk is, akik akik meg még idősebben kezdték, azok még inkább.

[00:43:55]És jó lesz ez majd esetleg a itt egy kis szvenír az elmúlt 16 évről.

[00:44:02]Itt lesz egy kis szobán írás.

[00:44:03]Hogyha valaki úgy venné a kezébe ezt a könyvet, vagy vagy akár az Istent, hogy nem volt ott melletted a tüntetésen, vagy soha nem olvasottál dősvirágverset, akkor mit szeretné, hogy mivel tegye-e, a dűvel, reménnyel, a kérdéseivel, vagy valamiféle hittel?

[00:44:19]Szóval mit mit vársz egy ismeretlen olvasótól?

[00:44:21]Hát talán annak a bizonyságát, hogy nem kell ilyen bénultan megadni magunkat semmiféle külső behatásnak, hanem hanem lehet felnőtt ember módjára végiggondolni akár az ellenállásnak azokat a kisebb-nagyobb köreit megtalálni és és reagálni mindarra, ami ami ami történik velünk.

[00:44:50]Tehát, hogy ne csak történjen velünk, hanem valamilyen módon mégis csak akár szellemi téren, de legalább a az alakítói legyünk a saját sorsunknak.

[00:45:02]Számítasz arra, hogy most, hogy lezárult ez az időszak, egy egy másfajta költői hangon fogsz megszólalni, vagy ez tervezhetetlen, egyszer csak majd valami megszólal?

[00:45:11]Hát igen, mindig van bennem valami ilyen ilyen teljesen nyugodt várakozásom.

[00:45:15]Nem tudom, mitől vagyok én nyugodt, de valahogy valahogy előbb-utóbb mindig megszólal valamilyen hang, és akkor az az akkor lehet, hogy engedni kell annak, mert ő tudja.

[00:45:27]Hát utoljára négy évvel beszéltünk, úgyhogy akkor négy év múlva várlak ide és megbeszéljük, hogy lett-e új hangod.

[00:45:34]Köszönöm szépen.

[00:45:34]Én köszönöm.

[00:45:38]Ezúttal 10 új magyar verseskötetet ajánlok.

[00:45:43]Barak László.

[00:45:43]Beton és disznózsír.

[00:45:47]Barak László verseiben a falusi udvar szaga és a képernyők hidegderengése ugyanabból a magányból világít.

[00:45:52]A periféria nem hely, hanem létállapot, ahol az identitás protokollokba szorul, a hit algoritmussá hívul, az emlékezet pedig értesítésekben beszél tovább.

[00:46:02]De hol marad az ember, amikor minden rendszerré, képpé, adattá alakul körülötte?

[00:46:09]Irónikus, nyers és kegyetlenül pontos költészetez.

[00:46:14]Személyes számvetés és korrajz is egyben.

[00:46:16]Demény Péter élő poromban.

[00:46:19]Demény Péter kolozsvári születésű költő, író, műfordító és publicista.

[00:46:22]Jelenleg Bukarestben él, ahol egy irodalmi folyóirat szerkesztője.

[00:46:26]A harmadik életemet élem mondja egyik versében, és az élőporomban ebben az új életben való berendezkedéséről szól.

[00:46:34]Erdős virág, Isten.

[00:46:37]A szerzővel beszélgettem.

[00:46:37]A József Attila díjas író, költő, drámaíró új könyvében semmi sem az, aminek látszik.

[00:46:45]A cím istenes verseket ígér, a kötet mégis sokkal inkább az emberről szól.

[00:46:50]Markó Béla, a szeretet pokla.

[00:46:55]Markó Béla, erdélyi magyar költő, író, volt politikus, kedvelt műfaja a Sonet.

[00:47:00]Azt vallja, hogy amit ebben a szigorú ritmusban és hosszúságban kötött versában kell megírni, a semmilyen más módon megfogalmazni nem lehet.

[00:47:06]A költő számára pedig a legnagyobb kihívás szabadnak maradni egy ilyen zárt keretben is.

[00:47:13]Purosz Leonidas, hony.

[00:47:17]Ha nem is tudunk ott lenni, ahol éppen vagyunk, elvágyódásaink talán többet mondanak el rólunk, mint gondolnánk.

[00:47:24]Purosz Leonidas szegedi születésű fiatal költő harmadik kötetében a honvágy számtalan formája megnyilvánul.

[00:47:28]Legyen az a kényszerűen elhagyott haza, a felfedezésre váló ismeretlen, vagy éppen a másik ember iránti sóvárgás.

[00:47:36]Sein Gábor egy kutyaevangéliuma.

[00:47:42]Sein Gábor, József Attila déjas költő, író, esziéista irodalomtörténész.

[00:47:44]Új verses regényében egymás mellett olvashatjuk magát az apokrif evangéliumot és annak kommentárját.

[00:47:54]Szí Ferenc, a madarak tudása.

[00:47:57]Szí Ferenc József Attila díjas író, költő, műfordító, könyvtáros és szerkesztő verseskönyve az esendőség enciklopédiája.

[00:48:05]A 400 darab négysoros vers törékeny metaforák és rejtélyes allegóriák sora furcsa helyzetekkel, álomszerű történetekkel és légből kapott megfigyelésekkel.

[00:48:15]Tamás Zsuzsa holnap elárul.

[00:48:18]A kötet várhatóan szeptember 14-én fog megjelenni.

[00:48:21]Tamás Zsuzsa költőíró és meseíró Budapesten él.

[00:48:26]Legújabb kötetében távoli világok és egymást tükröző történetek találkoznak.

[00:48:31]Az egyik világ egy szibériai remetenő alakja körépül.

[00:48:33]A másik világ Ariadné alakja felől keresi a választ ugyanarra a kérdésre.

[00:48:38]Mit kezdünk azokkal, akiket szeretünk, és akiket mégsem tudunk megmenteni?

[00:48:43]Terék Anna, jég.

[00:48:43]Terék Anna költő pszichológus a Vajdaságban Topolyán született, Budapesten él és dolgozik.

[00:48:51]Köthette olvasható regényként és olvasható versek gyűjteményeként, amelyből történetek bontakoznak ki.

[00:48:59]Hadszereplő lírai monológjaiból a Délvidék elmúlt 100 évének tragikus történései bontakoznak ki.

[00:49:04]Turrime a szerkesztésében jelent meg a Szép versek 2026.

[00:49:11]A szép versek kortársmagyar költészeti antológia immár 62 éve jelenik meg a magvető kiadó kiadásában.

[00:49:15]A reprezentatív kortársköltészeti sorozat 1964-ben jelent meg először és ezzel a magyar irodalom legrégebbi folyamatosan megjelenő könyvsorozata.

[00:49:25]Az ünnepi könyvét másik biztospontja a rövid prózákat tartalmazó körkép mellett.

[00:49:29]A kötetbe került verseket az előző év folyóiratban megjelent költői terméséből válogatják a szerkesztők.

[00:49:42][zene] เฮ