Mit veszítünk Nádas Péter halálával?

[00:02:52]Köszöntöm a nézőket a Telex élőadásában.

[00:02:54]83 éves korábban meghalt Nádas Péter, kossutdíjas író, a Magyar Irodal egyik kiemelkedő és nemzetközileg is elismert alakja.

[00:03:00]Az élet életéről és életművéről fogunk majd beszélgetni.

[00:03:03]Az egyik vendégem Sárközi Bence, aki könyvkiadóként évekig gondozta az író munkásságát, illetve jelenleg is gondozza.

[00:03:10]Másik vendégem pedig Ott Anna, művészeti menedzser, irodalom terapeuta.

[00:03:15]Köszönöm, hogy el tudtatok jönni és elnézést a sok belobakizásért, de ez egy szomorú nap a magyar kultúrának és a magyar irodalomnak is.

[00:03:21]Szeretnék egy általános kérdéssel kezdeni mindkettőtök számára.

[00:03:26]Mit veszítettünk Nádas Péter halálával?

[00:03:34]Nagyon nagyon egyszerűen mindent és semmit.

[00:03:36]A akikkelhez emberileg közel állt, azok azok nagyon sok mindent.

[00:03:41]Az az életmű, ami ezalatt a 83 év alatt megszületett, az meg soha nem fog elveszni.

[00:03:48]Ez egy olyan életmű, ami a 60-as évek közepétől keletkezik, de szerintem a 80-as évek közepére már nem csak Magyarországon, hanem világszerte egyértelmű volt, hogy a világirodalomnak egy olyan fejezete íródik akkor éppen már Gombószegen, egy zsákfaluban, ami megkerülhetetlen New Yorktól, Berlinik, Párizstól, Tokióig.

[00:04:13]Tehát ez ez a ez velünk marad, és azért mindig hálásnak kell lennünk annak a szerzőnek, aki és azt mindjárt itt az elején mondanám, aki írt egy könyvet arról, hogy meghalni jó.

[00:04:24]Tehát egy olyan napon vagyunk, egy olyan ambivalens napon, amikor amikor nekünk nagyon nem jó, de tudjuk, hogy ő hogy ő azt gondolta erről, hogy ez a születéshez hasonlóan magasztos és és élmény teli pillanata egy végső békének, ami nyugalmat hoz, és és semmit nem, ami rossz, inkább a rossz végét.

[00:04:56]Tegnap tegnap telefonáltam valakivel, és és akkor mesélte nekem, hogy Bence épp dolgozik még most is egy szövegen, egy nádas szövegen.

[00:05:06]És akkor nagyon vidám voltam, és nagyon örültem, hogy akkor az azt jelenti, hogy hamarosan talán télen olvashatunk valamit Nádas Pétertől.

[00:05:14]És és amikor ma reggel hallottam ezt a hírt, akkor az jutott eszembe, hogy itt van rengeteg minden, amit már olvashatunk Nádas Pétertől, és folyamatosan visszavisszatérhetünk hozzá.

[00:05:25]Viszont Nádas Péter alakja a magyar és tényleg, ahogy Bence is mondta, a nemzetközi kultúrában, az megkerülhetetlen, és számomra egy ilyen nagyon fontos iránytű volt mindig.

[00:05:38]Az, hogy ő miről mit gondol, az számomra mindig nagyon fontos volt.

[00:05:44]Mi az, amiben nem nyilatkozik meg, mi az, ami mellett elmegy, és mi az, ami mellett megáll.

[00:05:49]Szóval számomra Gádas Péter, mint gondolkodó is nagyon fontos volt, és ez viszont valóban egy veszteség, hogy a jövőben már nem tudjuk megkérdezni.

[00:05:59]Mindig volt egy válasszal nekem ez a tapasztalatom vele.

[00:06:03]Üüm, ugye más a viszonylatok vagy más volt a viszonyatok Péterrel mindkettőtöknek.

[00:06:07]Mikor beszéltetek vele utoljára akár személyesen, akár telefonon?

[00:06:14]Én ma sokaknak azt mondtam, hogy tegnap, de lehet, hogy az tegnap előtt volt, tehát olyan naponta, két naponta, ezért nem összefolyik, hogy tegnap vagy tegnap előtt.

[00:06:23]Szerintem egyébként a könyvről, ami ami készül, tehát voltam tehát a modernista vagy későmernista néha leposztmodernezett íróknak volt az a munkamorájuk vagy sajátságuk Eszterházinak is, hogy ők tényleg munkaként dolgoztak.

[00:06:40]napi penzumuk volt, hogy hány órát töltenek, mikor mivel foglalkoznak, mikor van az olvasásnak az ideje, mikor van az írásnak az ideje.

[00:06:50]A Péter akármilyen közel volt, mindig egyszerre volt munka és egyszerre volt egy emberi kapcsolat.

[00:06:58]Tehát nem volt olyan pillanat, amikor ő neki ne lett volna valami dolga a szöveggel, a egy újrakiadással, egy új szöveggel.

[00:07:06]egyébként tegnap előtt mondta azt, hogy egy egy olyan újjan, amit még annál is újabb, mint amiről te említést tettél, akkor épp egy egy svájci magazin felkérésére kezdett el egy tanulmányt írni Európa jövőjéről, tehát nem nem állt meg.

[00:07:25]Ühüm.

[00:07:26]Tehát ilyenkor munkáról beszélgettek meg, vagy vagy voltak kétségei, vagy a én nem is tehát nagyon szerencsés vagyok, hogy sok olyan emberrel dolgozhattam, mint Eszterházi Térei János.

[00:07:41]Egyébként a nádás mellé azért hozom föl őket, mert mind a három emberrel, ha valamit meg kell neveznem, hogy mi a legemlékezetesebb, az a nevetésük.

[00:07:48]Tehát borzasztó nagy munka van bennük, borzasztó sok mélység van bennük, de ettől függetlenül a az emberi létezésükben, a kapcsolataikban ezek nagyon nyitott, nagyon vidám, nagyon érdeklődő és és és nagyon jó kedvű emberek voltak.

[00:08:07]Kanádas kifejezetten ő a korát cáfolva egy egy egy öreg punként tudott a világra maga radikalizmusával nevetni és egy elfogadni akármilyen újat.

[00:08:19]És az akármilyen idegen volt attól, amit ő egyébként a saját esztétikumában képviselt.

[00:08:27]Tehát egy, hogy ha nekem valami nagyon sokat jelentett, hogy ezt a nyitottságot ezt csak csodálni tudtam és tanulni tőle.

[00:08:36]És az utolsó pillanatig minden kortárs fiatal művét követte és olvasta, és véleménye volt róla, és megengedte magának azt a szabadságot, hogy szeressem olyat is, ami ami tábul áll őtől vagy az ő művészetétől.

[00:08:54]Én én azt hiszem, hogy télen vagy kora tavasszal találkoztam vele utoljára, és és ez a nevetés marad meg, hogy egy hatalmas közös nevetés volt, mert hogy a én nagyon szerettem volna, hogy a gyerekem bemutatkozzon neki, de a gyerekem ezt természetesen megtagadta és ezen ezen ezen egy [torokköszörülés] nagyon-nagyon jót nevettünk, hogy négy évesen pontosan tudja, hogy mit akar és ki a fontos és ki nem.

[00:09:16]És akkor egy pár mondatot váltottunk, de azóta nem beszéltem vele egyáltalán.

[00:09:21]Hogy nevetett Nádas Péter?

[00:09:21]Lehet írni ezt a nevetést.

[00:09:24]P egy nagyon mélyről jövően nekem ez de felcsattanol tehát hogy hogy hát ha nagyon tetszett neki, mert annyian olyan ember ilyen esetlen vagy ember ilyen váratlanul esetlen volt, akkor akkor akkor nagyon őszintén tudott rajta nevetni, és nem kinevetni.

[00:09:42]Tehát, hogy ez egy az nagyon fontos egyébként az életműben is nagyon fontos, akár a mondjuk az utolsó könyvben, a halott barátaimban, amiben nagyon kényes dolgokat is nagyon nagy finomsággal tud felhozni, nagy szeretettel tudott elmondani olyat is, ami akár számára nagyon kellemetlen.

[00:10:06]Ezt az európaiságot, ezt a magyar irodalomba azért igazából ő hozta, tehát hogy hasonlíthatjuk a kortársakhoz, de de de volt egy ilyen őseurópaisága, egy ilyen pruszti tomaszmani, nem tudom, modernista európaisága ennek a ennek a prózának, ami aminek a tétje az volt, hogy az emberről tudunk-e valamit elmondani, amit nem tudunk, vagy egyáltalán a nyelvvel meg tudjuk-e közelíteni azt, ami azt, ami az emberi, amihez hozzátartozik az, hogy a nádas megfigyelőként, és most itt hozhatnánk a fotográfus Nádast, tehát hogy nem tudhatott volna ilyen szövegeket létrehozni, ha nem nyitott mindenre, ami körülötte van.

[00:10:45]Ühüm.

[00:10:45]Egy félmondattal említetted, hogy lehet, hogy szeretett olyan dolgokat is, ami távol állt a személyiségétől vagy a megítélésétől tudsz példát mondani erre?

[00:10:54]Nem akarok semmiképp sem bulvár irányba elmenni.

[00:10:57]Mármint tehát a a leglektűrebb könyveket is, hogyha valami nem tudom, a német sajtóban találkozott egy kritikával, és éppen valamelyik kiadó, amihez közön volt, adta ki azt a könyvet, amiről biztos lehettem benne, hogy nem tetszik neki, de érdekeltetett, hogy minden minden tév sorozatok olyanok, amikről nem gondolná az ember.

[00:11:18]Tehát, hogy nem ült föl arra a trónra, ahova sokan akarták volna ültetni, és nem lefelé nézett soha, hanem fölfelé meg előre.

[00:11:29]Pedig olyan érdekes ez a ez az elvonulása, vagy ahogy egy laikus láthatja a Nádas Péter figuráját, hogy ott él Zala megyében egy nagyon pici faluban írja ezeket a komorúlyos hosszú regényeket, akkor ezek szerint szerintem nem komorak és súlyosak, de értem a méretük komornak és súlyosnak mutatja őket kívülről a könyvesport.

[00:11:46]Szerintem a nádasi életmű egy rettenetesen vidám és játékos életmű.

[00:11:49]Nagyon sok tehát ugye a az Annával mi végigolvastuk a párhuzamosat először ugye aztán utána az emlékiratokat.

[00:11:56]Igen.

[00:11:57]Tehát tehát a nádásban rengeteg játék van, csak nagyon fegyelmezett játék.

[00:11:59]Egy egy nem engedi, hogy elússzon a koncepció a játékon, de a amit a koncepció megenged, azon belül egy végtelenül szabad és ismétlődő már már zenei játékot folytat.

[00:12:11]És hogyha van türelmünk meg időnk, meg levegővételünk, ahogy neki ezekhez gombosszeg vagy előtte kisoroszi, meg ez a kivonulás, az meg ugye egyfelől, tehát nem akarom helyette elmondani, ez sokszor elmondta, ahhoz, hogy az ember dolgozni tudjon, ahhoz neki szüksége van arra, hogy meg tudja teremteni a saját csendjét egyfelől, másfelől akkor, amikor ő a 60-as években először elmegy innen, mondjuk 68 után, mondjuk a csezlovák megszállás után, aminek volt egy politikai oka is, meg a meg egy csalódottsága abban, hogy hogyan reagál az érzékeny értelmiségi közeg valami radikálisan gyalázatosra, vagy radikálisan olyan olyanra, amit kritikával kellene illetnie.

[00:12:59]onnantól van az értelmiségi létében egy nem keserű, de magányos út.

[00:13:04]Tehát nádás életmű nem igazodik trendekhez, nem megy arra, amerre a többiek mennének.

[00:13:13]Egyáltalán az a legjobb szó rá, hogy nem kézen fogva volt a generációjával, még akkor se, hogyha hogyha tánccal ünnepelte Eszterházival a kertész Nobeldíját, és hogy ez az ember, ezek az emberek rettenetesen közel voltak egymáshoz, és ez áthallatszik a szövegekbe is, de akkor is, amit csinált, az az nagyon a saját útja volt, és egy nagyon magányos út az irodalomban.

[00:13:36]Üm volt az első élményetek akár vele, akár a az ő munkásságával annak én nagyon korán gimnáziumban próbálkoztam először Ádes Pétert olvasni.

[00:13:49]Az egy családregény végét olvastam tőle, és a azt az az emlékem, hogy azt rögtön érzem, hogy ez valami nagyon más, mint amit korábban olvastam.

[00:13:58]És az arra is emlékszem, hogy nagyon zavarban voltam, mert nagyon sok mindent nem értettem egyszerűen, hogy hogy itt mi is történik, és mit is kellene átlátnom a nagy egészben.

[00:14:06]De aztán a Bibliát is levettem a polcról, és valahogy akkor már éreztem, hogy nekem az irodalom fontos, és követtem őt, elmentem, mikor bemutatója volt, meg emlékszem, hogy gyűjtöttem az ő köteteit.

[00:14:25]viszont egészen a covidig én ezeket a nagy regényeket nem mertem egyedül levenni a polcról, és akkor akkor kezdődött igazából előtte a 30.

[00:14:35]születésnapomon kaptam tőle egy dedikált példányt, és és valahogy azzal elindult, akkor lezárták az országot, és elindult az a közös olvasás, amit Bence is mondthogy azt éreztem, hogy mikor máskor, ha nem most kezdek neki ezeknek a hatalmas monstrumoknak.

[00:14:49]viszont kértem a kiadó segítségét, mert én tudtam, hogy ebben én egyedül el fogok veszni.

[00:14:54]És akkor ráadásul a karantén idején minden héten összegyűltünk és és Bencével kezdtük, és utána számos író, esztéta, kritikus, filozófus volt a társam, akikkel 100 oldalként olvasva tárgyaltuk ki először a párhuzamos történeteket.

[00:15:15]Az majdnem három hónapig tartott, vagy talán több mint három hónapig.

[00:15:18]És akkor annyira sokan olvastuk együtt ezeket a könyveket hétről hétre, hogy utána folytattuk az emlékiratok könyv, és utána még csináltunk külön részeket, amikor a fordítóival beszéltünk, amikor amikor a a színház Dömötör Andrásal a színház és nádas kapcsolatáról beszéltünk.

[00:15:35]Szóval, hogy és még nagyon sok tervünk volt, mert vég láthatatlan.

[00:15:38]És azt hiszem, hogy én akkor érkeztem meg igazán.

[00:15:40]Az a az amikor azt mondod, hogy ez egy komor nehéz világ, én ezt abszolút így gondolom.

[00:15:48]viszont az a nagyon sok játék is valóban benne van, amit tényleg csak segítséggel tudtam észrevenni én is, mertogy valami olyan olvasást követel meg Nádas Péter, amit amúgy most már azt mondom, hogy borzasztóan szeretem azt, hogy komolyan veszi és az olvasóit és feltételezi az olvasóiról azt, hogy azzal a figyelemmel fogják a kezükbe venni az ő könyveit, amilyen fegyelemmel ő ezeket megírta és figyelemmel.

[00:16:14]Szóval, hogy az egy végtelen számomra ott valami elvált volt előttem a kapcsolatom az irodalom és utána meg valahogy mintogyha tényleg ez talán túlzónak hangzik, de hogy a világra is meg az emberre is másképp kezdtem nézni, miután ezeket a történeteket ilyen mélyen elkezdtem vizsgálni szuper koponyákkal és gondolkodó emberekkel.

[00:16:34]És hát az a az volt a csodálatos, hogy a végén én nem tudtam, hogy Nádas Péter ezt követi, de követte, és a végén felajánlotta, hogy beszélgessünk mi, hogyha maradt még bennem kérdés, és hát természetesen maradt bennem kérdés, de akkor is lezárták az országot, úgyhogy végül online és visszatérve, hogy mire volt kíváncsi Áldos Péter, soha nem fogom elfelejteni, hogy ő neki először a Zoomot telepítettük így távból a a számítógépére, hogy ez a beszélgetés meg tudjon történni, hogy elmondtuk, hogy ez az Instagramon folyik, és mindenben abszolút partner volt.

[00:17:08]Megrendezte, hogy ő hogyan fog bevonulni a szobájába, és hogy fog leülni a az Instagramon, vagy hát a Zoomon keresztül, hogyan fogja köszönteni az ő olvasóit, és bemutatta azt a szobát, ahol ő évtizedek óta ír.

[00:17:25]Szóval nekem ez volt az első és nagyon meghatározó élményem.

[00:17:26]És ö és utána amikor azt mondtam, hogy mindenre volt válasz, akkor ez tényleg így volt, hogy amikor én úgy éreztem, hogy hogy megtehetem és írtam neki emailt, akkor ő mindig a segítségemre volt, és valóban egy végtelenül kedves embernek ismertem meg amellett, ami ilyen elképesztő író.

[00:17:50]Még gyorsan csak ehhez rácsatlakozva, hogy milyen érzés volt megtudni, hogy követi egyébként ezt az egész projektet, vagy hogyan tudtad meg?

[00:17:55]Azt a Bence azt hiszem nagyon sokáig nem mondta el nekem és egy adott ponton már szerintem a közepén tarthatunk és talán a Bence vagy orosz Anett, aki szorosan dolgozik Nádas, ők mondták el, hogy minden rész után azt hiszem, hogy ők egyeztetnek.

[00:18:09]És akkor és akkor én most ma a mai nap visszakerestem azt az emailt, amiben ő először ír véleményt az egész sorozatról, és az is hát egy nagyon nagyon szép és nagyon kedves email.

[00:18:24]viszont valóban a a kérdésre válaszolva hát remegtem és lefagytam.

[00:18:29]Viszont viszont egy olyan számomra annyira fontos munka volt az, hogy ha mások is azt érzik, hogy egyedül ez nem megy, akkor most itt vagyunk és együtt csinálhatjuk végig, hogy ez mindent felülírt minden félelmemet és bizonyítási kényszeremet.

[00:18:46]És tényleg a talán a másik legnagyobb élmény az volt, hogy teljesen civilvasói kérdéseket tehettem fel ekkora íróknak és szakembereknek, akiknek tényleg valahogy nagyon másképp kellett beszélniük Nádas Péter életművéről és írásáról, mint ahogy amúgy ők szoktak a szakmának, és azt hiszem, hogy ezzel nagyon sok olvasót tudtunk rávenni a közös olvasásra és hát a legjobb, hogy ez máig létezik.

[00:19:12]áig talán az egyik legtöbb visszajelzést erre kapuk most kezdik el és most csatlakoztak be és ezt máig szuper szerintem hogy bármikor lehetne Ádos Pétert kezdeni és ak covid alatt is könnyű volt elkezdeni tehát hogy én csak saját tapasztalatban mondom nekem például nagyon nehéz volt olvasni abban az időszakban egyszerűen nem bírtam figyelni és az első nagyon szerettem olvasni tehát hogy nekem is ez a tapasztal azt nem tudtam csak filmeket néztem bármi de de hogy a könyv az képtelenség nekem az volt tapasztalatom, hogy nincs más csak ez, ami teljesen ki tudja zárni azt, hogy folyamatosan a híreket nézem, és azt, hogy igazából minden munkám a párhuzamos eleve akkor tud működni, az ember tud venni egy akkora levegőt, hogy a fejezeten végigmegy, mert igen.

[00:19:58]Nem csak a mondatok hosszúsága miatt, hanem az egységek miatt.

[00:20:03]Tehát a ritmus ugye nagyon sok nagyon sok visszagabajodás van abban a abban az 1600 1000 nem tudom 500 oldalban, hogy hogy akkor marad meg és akkor tudom később, hogy hova megyek vissza, hogyha nem raktam le és főztem egy kávét.

[00:20:19]Nem.

[00:20:21]Tehát egy van bizonyos irodalom, az csak így olvasható.

[00:20:25]Igen.

[00:20:25]Egyébként a nekem a pár, tehát az én irodalmáként az egyetemen nyilván az ember a kortársirodalom kapcsán alapvetően Eszterházit Nádast meg sokakat, de hogy őket mindig mindig úgy, hogy őket kell olvasni.

[00:20:42]És aztán utána amikor a magvetőhöz kerültem 2003tól, nagyon sok kortársal dolgoztam, de hát ez sose volt magvetős szerző.

[00:20:50]egyetlen egy könyve jelent meg ott a akkor is, hogyha Morcsányi Gézával a legjobb barátok voltak a valamennyi fény ez a a fotós könyv volt és ő mindig mindig jelenkoros volt mindig a pécsi jelenkornál mióta Csordás Gábor megalapított előtte nem de a de amióta Gábor gondozta a szövegeit mindig mindig jelen koros volt.

[00:21:08]És akkor nem emlékszem, valamint dolgoztam, amikor megjelent a párhuzamos történetek éppen valami monstrum magvetős könyv, és bejött a a Géza a szobámba, és mondta, hogy olvasod a párhuzamos.

[00:21:19]És nem dolgozom, mert mondtad, hogy meg kell csinálnom ezt a könyvet, és mondt, hogy a nádas új könyvet írt, akkor nincs olyan, hogy nem azt olvasod.

[00:21:28]És mondtam, hogy jó, hát nem, nem.

[00:21:30]Tehát ha ez ennyire és a ugye az egyetem után egy kicsit elvesztettem, és ott meg nagyon vissza visszanyertem, és értettem, hogy miért nincs.

[00:21:40]Tehát, hogy hogy van egy olyan egy picit nekem ma már, mint a mint a kávé a parfümboltban, hogyha ha bizonytalan vagyok abban, hogy amit olvasok az jó-e, akkor belenézek egy nádas szövegbe és annyira lehet hallani a mondatot, annyira annyira tiszta a nyelv, ha szerkesztette az ember, akkor akkor értette meg igazán, hogy mondjuk bejelölt egy hibát és kiderült, hogy az borzasztóan nem hiba, hanem direkt van, vagy a vagy van a Nádnak egy speciális központozása, a vesszők elhagyását, azt előszeretettel űzi, hogy felkiáltójelek nincsenek, kérdőjelek nincsenek és és szerkesztőként adódik, hogy a magyar helyes írást követve fölteszed a kérdést, és aztán utána kapsz egy olyan választ, amiből teljesen evidens, hogy nincs az a betű, ami mögött nincs az a tudatosság, hogy ez az egész konstruktum hogy jön létre a végén, és és mindennek, hogy lesz benne jelentése és jelentős Üm de ezt nem is tudom, hogyan lehet megugrani szerkesztőként, tehát az amikor már az embernek úgy kell dolgoznia, hogy ezeket a a nádas izmusakat Nádas csodálatos volt szerkeszteni, mert mert kíváncsi volt arra, hogy tehát nagyon kevés, de minden mindenki vét hibát, de hogy ő nagyon kíváncsi volt és nagyon szerette volna szeretett volna tanulni a munkából és azok, akik dolgoztak a szövegein, a nagyboglárkal, Csordás Gábor, nekem volt szerencsére mondjuk nekik nekik a legtöbb, hogy végtelenül hálás volt a szerkesztőinek, és sosem azt élte meg, hogy hogy ez most egy ilyen szükséges fázis, amin át kell menni, hanem ez volt a fontos, a lényeges fázis, ahol ahol ahol először egy kritikus szemmel végigmehetett, és ő maga átgondolhatta, hogy minden úgy van-e, ahogy szeretné.

[00:23:32]Ugye említettük már, hogy szóba került a a munkorálja, vagyis hát inkább ez a nem is tudom, ez a feszített tempó, hogy abszolút munkának látta az írást, ahogy a generációjában többek is.

[00:23:40]Erről tudnátok, vagy tudnánk egy kicsit beszélni?

[00:23:43]Ez én nagyon elképesztően termékeny munkássága van, tehát hogy hirtelen ha átpörgetem akár Wikipédián a könyvek listáját, ami szintén nem teljes, az is talán több oldal.

[00:23:57]Milyen volt íróként?

[00:23:57]tényleg reggel 8-kor felkelt és nem tudom egy szünettel együtt azt tudjuk amit ő erről mondott mert akkor nem telefonáltunk tehát hogy a az például egy viszonylag fontos dolog tudni kellett hogy mikor dolgozik olyan amikor az ember nem zavarja csak akkor amikor már már zavarható egyébként ebben nagyon hasonlítottak az Eszterházival ugyanezt a a munkamódszert egyébként nem beszélt arról amit amit éppen írt és az is egy nagyon szerintem Szerintem azt hiszem a az igazán nagy írók, akik vagy igazán hozzám közelálló szépírókra, ez majdnem mindre jellemző volt, akivel szerencsém volt dolgozni az életben, hogy akkor adtak ki valamit a kezükből olvasni, amikor az egészet meg tudták mutatni, és nem azzal jöttek, hogy bizonytalanok részletekbe.

[00:24:49]Üüm.

[00:24:51]És a másik, hogy amit lehet tudni, vagy lehet látni az életművel, hogy nagyon [torokköszörülés] nagyon sok mindenen egyszerre dolgozott, tehát hogy nagyon az esszék, a művészettörténeti vagy művészetelméleti dolgok, a a rövidebb prózák, a szinte versbe tördelt prózák, amik most fognak megjelenni egyébként az csodálatos, hogy a Simon Marci kiadójába, ahol ahol ahol én nagyon szeretem ezeket a rövid rövid szöveg eket.

[00:25:20]Szóval, hogy ezek tehát az életmű keletkezett, és hogy mikor mi volt befejezve, attól függött az, hogy mi mi jelenik meg, de nem feltétlenül az volt, hogy hogy projektjelleggel éppen egy adott dolgot írt volna.

[00:25:35]az írást írta, és amikor az művé rendeződött a végére, akkor az megjelent, vagy korábbi dolgok bekerültek a a későbbi szövegekbe, a egyébként a Halott Barátaim című könyvben.

[00:25:49]Felfedezhetőek, ha követte valaki a nádas publicisztikát az elmúlt években.

[00:25:54]olyan szövegek az Eszterháziról, például a Eszterházi halála után egy egy egy ilyen nagyon nagyon megható hangvételű essé, amiben megvan az Eszterházi vidámsága, az például részévé vált a halott barátaimnak, mertogy nem az keletkezett, hanem az egész gondolkodása erről a Mészői Eszterházi Polcalen, és ő által képzett négyszögről.

[00:26:22][torokköszörülés] egy alkotási módszerről szerintem ennél ennél jobban nem láthattunk bele.

[00:26:30]Beszéljünk egy kicsit általánosságban.

[00:26:32]Mik voltak azok a témák, amik érdekelték, vagy amik ez mindig visszatért?

[00:26:35]Voltak egyáltalán ilyenek?

[00:26:39]Ezt a Bence biztos, hogy sokkal jobban tudja, amit én fel tudok idézni.

[00:26:40]vagy nekem, hogyha Nádas Péter eszembe jut, vagy az ő írásai, akkor ami a legmeghatározóbb, amiről említettem is, hogy valahogy úgy nagyon elválik mindentől és mindenkitől, és az előtte és utánát is nagyon nagyon pontosan látom, az az a ami már megint csak felmerült, hogy ez a fotográfussága vagy vagy egészen egyszerűen a gondolkodása és az ő szeme, az a részletgazdagsága az amennyire közel megy mindenhez és mindenkihez, ahogy hogy az a megfigyelés képessége.

[00:27:15]A másik, ami nagyon fontos számomra, és előtte nem olvastam még hasonlót sem, és hát azért azóta sem nagyon, az a ő a testről és az az emberről és az ember testéről ír és gondolkodik, hogy hogy egészen nem volt hajlandó elfogadni, hogy az ember az csak egy gondolkodó fej, vagy egy gondolkodó lény, hanem annak az embernek teste is van.

[00:27:40]És egészen egyszerűen nem volt hajlandó hazudni vagy kompromisszumot kötni, ahogy a testi érzetekről, tapasztalatokról, szagokról, a halálról, a betegségről, a emberi test funkcióiról beszél, vagy az emberi testek kapcsolatáról, az számomra nagyon fontos és meghatározó.

[00:28:03]És talán egy kicsit ide vág az emlékezés is, ahogy az emlékezetről, hogy hogy mit is jelent emlékezni, vagy hogyan keletkeznek az emlékeink, azok hogyan íródnak be a testünkbe, hogyan íródnak be a kapcsolatainkba.

[00:28:20]Hogy emlékszem a Bencétől, amikor elősz elkezdtük olvasni a párhuzamos történeteket, akkor hetente kérdeztem, hogy de hova tartunk, de mi lesz itt?

[00:28:26]De lesz valami vége?

[00:28:29]És és akkor nagyon mosolygott.

[00:28:32]És most már értem, hogy miért mosolygott, mert hogy valahogy így írta, hogy az ember emlékezik, vagy így írta, hogy az ember gondolkodik, és az ember nem lineárisan gondolkodik és emlékezik, hanem csapong.

[00:28:43]És valóban ami az első kötetben egy Margit hídon, egy taxiban eszébe jut valakinek, az az utolsó kötetben köszön vissza.

[00:28:51]Szóval, hogy hogy nekem ezek ezek talán a legmeghatározóbbak, és az ahogyan a történelem mind-mind jelen van, de az emberi az is valahogy az emberi testbe írva van, meg a családjainkba meg a kapcsolatainkba írva van jelen.

[00:29:06]És és azt hiszem, hogy a témáit nem tudom pontosan, de ezek a legmeghatározóbbak számomra.

[00:29:15]Hát és a tényleg a szab szabadság, tehát hogy a olyan szabadon írni a nem nemhez kötődő vátyrról, mint az emlékiratok könyve teszi a 80-as években, azt a később hozzánképest nagyon felszabadult nyugat sem tette akkor.

[00:29:33]Tehát egy szabadb világban nem írtak olyan szabad könyvet, amilyen az emlékre ezt fedezte fel a Suzan Zontága a híres New York Times öszéjébe a nádasban zseniálisnak.

[00:29:42]Tehát nem nem lehetett rá nem lehetett köré karámot vonni, nem engedte meg, hogy ne legyen szabad bármibe, amit ír.

[00:29:51]Ezt hol tetszett, hol kritizálták, hol obscénnek tartották, mint mondjuk a rémtörténetek kapcsán.

[00:30:00]De a lémtörténetekben is az a nyelvi kísérlet volt.

[00:30:02]Csodálatos, hogy ennek a ennek a legsötétebb történelmi időpillanatnak és a legsötétebb magyar tájnak a nyelvét megszólaltatja úgy, ahogy az van.

[00:30:13]Semmi szépítés, semmi nincs benne.

[00:30:15]Tehát a a káromkodások a esztétikája, hogy jön létre, hogy a falu szólama, ez az obszin szólam, hogy ír irodalmat a a könyv végére.

[00:30:24]Tehát ezt csak olyan tudja megengedni, aki mint egy rendes modernista az írás közben nem arra gondol, hogy ezt ki fogja elolvasni és mit fog szólni, hanem arra gondol, hogy ezt neki meg kell oldania ezt a feladatot, és utána majd valaki vagy elolvassa, vagy nem olvassa.

[00:30:40]De nem az írá, tehát a muzilnál vagy a plusznál se az volt az írás tétje, hogy hány olvasónk lesz a végén, hanem hogy a feladat végigmegy-e.

[00:30:50]És talán ez, ahogy ő valószínűleg az egész irodalomnak az a lényege, hogy nyelvet találjon valamire, amire nincsenek szavaink.

[00:30:58]De ezt valahogy Nádas Péter nagyon másképp csinálta, mint mint mindenki más.

[00:31:02]Hát az emlékátok vége, amikor azt írja, hogy ilyen egyszerű, igen, ilyen egyszerű volt minden, az ember azt érzi, hogy a [nevetés] hogy minden volt csak nem egyszerű, de hogy igen.

[00:31:12]Vagy a vagy a a a nagy élet, vagy a nagy önéletírás a világlórészletek végén egy lezárás.

[00:31:19]És ezt még a Jánosi Lajos azt hiszem ki is kérte magának, hogy nagyon sajnálom.

[00:31:25]Tehát, hogy tényleg ez a tehát nyolc éves korodig jutsz az 1000 plusz oldalon, és nem mondod a többit, és nagyon sajnálod, de de az a az, ami az a regény, és akkor amikor az az lezáratlanul, vagy sokakban lezáratlanul kijött, úgy a kérdőjelek értetőek voltak.

[00:31:44]a halott barátaimmal együtt már azok a kérdőjelek bezáródtak.

[00:31:48]És és ezért mondom, hogy nála nem egy könyv, hanem az életműen való tájékozódás az, ami vagy be behúzza az embereket.

[00:31:58]És azt láttuk az elmúlt években, mondjuk a világló részletek megjelenése óta, hogy nagyon sok fiatal kezdett el nádast olvasni.

[00:32:04]Rengeteg, tehát a a könyvhéten azok a két-három órás sorok, azok fiatal emberek voltak.

[00:32:12]a a az új könyvvel, vagy épp a 30 éves könyvvel, de de a nádas hangja akaratlanul is ez a szabad hang, ez a ez a 2000-es évek vagy a 2010-es évek, 20-as évek elejének Magyarországán a fiatalokhoz megtalálta a maga útját.

[00:32:32]Nyilván hasonló szabadságvágyak mozogtak azokban az olvasókban is, mint a mint a rendszerváltás előtti nádasba, de hogy hogy nem kellett ezért tenni, hanem hanem tényleg akármit is gondolt a a hivatalos kritika erről, az olvasók nagyon szabadon utat találtak hozzá.

[00:32:49]Mit gondolt róla a hivatalos kritika, vagy volt bármilyen konszenzus bármikor, vagy ezen sokat nevettünk, tehát hogy hogy nem nem igazán szabad egy írónak azzal foglalkozni, ahogy mit írnak róla, de nem tudnám foglalkozni, mert hogyha ha elolvas, ha nem olvassa, akkor is elmondják neki, hogy mit írtak róla.

[00:33:12]És de közben az a világ a része, csak ahhoz azt megfelelő távolsággal kell.

[00:33:15]És például, hogyha már az előbb szó volt erről a nevetésről, az egy az egy az egy fontos távolságtartás volt, mert nem vitathatod el a bármilyen olvasónak a legműveltebb kritikustól a leglaikusabbig, hogy igaza van, amit érez a könyveddel kapcsolatban, mert ez az ő könyve onnantól kezdve, hogy elolvasta.

[00:33:33]A másik oldalon meg az írót nem lehet, tehát [torokköszörülés] az írónak, amikor utasítást kap arra, hogy mit kelletne máshogy csinálnia, vagy hogy kellett volna megoldani valamit, azon meg nem tudsz nem nevetni, mert azt nem tud, tehát azt csak ő tudja megoldani.

[00:33:46]Ezt ő így tudta megoldani.

[00:33:46]Ez nincs olyan, hogy jobban vagy rosszabban, mert ez a nádasi megoldás, vagy ez a bármilyen megoldás.

[00:33:55]De nagyon más volt a német kritika, nagyon más.

[00:33:57]Az is érdekes volt, amikortől én belecsöppentem a kiadásába, hogy szinte párhuzamosan jelentek meg Németországból meg Magyarországon a könyvei.

[00:34:05]Ö nagyon más a német kritikai közeg, sokkal építkezőbb, sokkal jobban ment vissza a korábbiakra a és és megvolt a maga érvényessége.

[00:34:16]Tehát teljesen független volt az, hogy itthon éppen kicsit nem tetszik.

[00:34:20]Akkor a akkor Németországban ez nem ment át, hogy akkor ott se tetszik egy kicsit.

[00:34:24]Ugye halott a halott barátaim az most fog megjelenni németül úgy, hogy a halott barátjuk sincs már mire megjelenik.

[00:34:32]De arra készültünk, hogy a hogy a német bemutatókra együtt megyünk a a Róolt adja ki.

[00:34:39]Ö nagyon én nagyon sokat tanultam arról, hogy egy írónak hogyan kell viselkednie, hogyan kell viselnie azt, hogy az emberek ki akarják adni, szeretni akarják, olvasni akarják.

[00:34:53]Tehát a a német piacon helytállni, 20-30 k- órás irodalmi estet adni zsinórban, mintogyha mintha zenekar lépne föl, és ttházak előtt és fizetőnézők előtt, akik megvették a jegyüket, tehát ők tartalmat akarnak.

[00:35:12]És egy berlini akadémián, amikor átadták az Academy der Künstének a nádas kézirati hagyatékot, vagy a Péter rájuk hagyta, akkor Bartókkal kezdődően és Kurtággal bezárva, zenei blokkal, beszélgetéssel, színészekkel egy több órás program az, amire az emberek ott el akarnak menni.

[00:35:34]Tehát az író nagyságához tartozik az, hogy nem csak a regényei nagyok, hanem a az idő, amit töltünk az eseményen is.

[00:35:39]És ezeketnek úgy felelt meg, ahogy meg kellett.

[00:35:44]Tehát Svédországban úgy, ahogy azt a svédeknél kell, a németeknél úgy, ahogy a németeknél kell, és New Yorkba úgy, ahogy New Yorkba kell.

[00:35:50]Még akkor is, hogyha a komfortos nyelvek neki azért inkább a németmagyar valamelyest a francia voltak és kevésbé az angol.

[00:36:00]És és ez is, ez is a [torokköszörülés] az elmúlt időszak, vagy majd ez a most láttam sok helyen forszírozzák, hogy a magyar irodalom az mennyire piacképes nyugaton, miért ezek a nagyok, miért az Eszterházi kertész nádas krasznahorkai azok, akiknek a nemzetközi beágyazottsága megvan, hogy lehet ide eljutni, hogy azért azt tegyük hozzá, hogy mindannyi újuknak megvan az a nyelv merete, vagy ez a nyelv tudása, hogy azokon a legalább a sajátjuk kívül egy idegen nyelven ugyanúgy tudnak nyilatkozni és beszélni az irodalomról, ahogy az anyanyelvükön beszélnek, és ugyanolyan hiteles irodalmi figurákká tudnak válni, ne adj isten a saját irodalmi szövegük fordításának a a minőségével tudnak érdemben foglalkozni, segítve a fordító munkáját.

[00:36:53]Tehát ezt nem gondolhatjuk, hogy hogy egy nádös vagy egy eszterázi szöveg lehet rosszabb németül, mint magyarul.

[00:37:00]Tehát ez csak akkor az, ami, hogyha olyan és nagy harcok voltak a német szerkesztőkkel, mondjuk egy nádás szöveggel nagyobbak, mint Magyarországon.

[00:37:09]Vagy szerintem ő szerencsés volt a szerkesztőivel, tehát hogy meg a fordítóival, tehát azok Krisztina Virágtól kezdve azok, akik fordították a szövegeit, akár mondjuk a Cürichi utolsó előadását, talán Ilma Rakuza, tehát olyan csodálatos emberek fordítanak németre meg minden nyelvre.

[00:37:24]Tehát, hogy ezt elmondhatjuk hog aítók azok azok azok majd beleak, mire ezek a szövegek létrejönnek, mire nem egy harmónia célisz, vagy egy párhuzamos történetek és és tényleg egy írónak meg ennél nagyobb öröm nincsen, hogy hogy emberek éveket szánnak az életükből.

[00:37:46]A Szofi, akinek a nádas fordítása tavaly a Medicis díjat megkapta Franciaországba, ami ami egy külön nekicsinált díj volt.

[00:37:55]Tehát, hogy ezt francia szerzők kapják, de ez annyira fontosnak tartotta a kritikus grémium ezt a könyvet meg a francia kiadást, amivel három évet töltött a fordító.

[00:38:06]Azt nem lehet megfizetni egy ember életéből három évet, csak azért, hogy ez olyan legyen.

[00:38:13]Hm.

[00:38:13]Térjünk vissza egy kicsit Magyarországra.

[00:38:15]Nagyon sok könyvcím hangzott el ebben a beszélgetésben is ugye a párhuzamos történetek a legtöbbször.

[00:38:20]Ö abszolút laikusként vagy aki egy szó szót nem olvasott Ádas Pétertől mondjuk a nézők közül ö azzal a könyvvel kezdje az életművet vagy semmiképpen vagy és mik lennének azok a könyvek amikkel érdemes belevágni mondjuk onnan vagy hát én én biztos, hogy amivel kezdtük is ezt az egész beszélgetést vagy amit Bence említett hogy a saját halállal kezdeném főleg most ahol ahol egy kicsit az ő karaktere is előtérben van és róla olvashatunk és arról, amikor ő pár másodpercre percre meghalt, és hogy ehhez egy egészen egyszerűen hogyan áll és hogyan áll az életéhez, és ott ott ott fényképeket is lehet látni.

[00:39:03]Ön tudom, hogy azt szokták mondani, hogy hogy jobb a Bibliával, az egy család regény végével vagy akár más rövidebb írásaival kezdeni, de én biztos, hogy az emlékiratok könyvé, vagy akárhuzamos történet az emlékiratokkal.

[00:39:18]Tehát, hogy és miért?

[00:39:22]Mert tehát az emlékiratoknak szerintem megvan a maga olvashatósága.

[00:39:27]Tehát nem én kifejezetten egy szórakoztató a már már a detektív regények ögalmasságáig fokozódónak gondolom az egyes részeit.

[00:39:39]A másik oldalon pedig szerintem a az a tehát, hogyha egy könyvet kell mondani, akkor azt gondolom, hogy az az egy olyan olyan mérföldköve nem a magyar irodalomnak, a világirodalomnak, ami amin amin az embernek ugyanúgy, mint a Woodenbrockon, vagy azibristen, vagy a nem tudom én a Mobidiken, az az ha valaki azt gondolja, hogy hogy a világirodalom mérföldköveivel találkozni akar, akkor a magyar irodalomból az emlékiratok könyve az egy az egy megkerülhetetlen könyv.

[00:40:13]Ühüm.

[00:40:13]És mondjuk még kettőt.

[00:40:13]Ekkor ilyen gazdag életműből szerintem jó saját halál megvolt.

[00:40:19]Hát a világról részletek mindenképpen.

[00:40:21]És én nagyon szerettem a rémtörténeteket, merthogy pont amiatt a nyelvi játékosság miatt, mintogyha valahol ott van Ádas Péter, de még nem olvastam még hasonlót se, még tőle se.

[00:40:30]Ö és ö és ö én én teljesen tudatlanul vettem le a polcról, és egy iszonyú nagy élmény volt, és egészen annyira meglepett, és közben azért az a kegyetlenség is ott van, amiről már sokszor beszéltünk a de a a valahogy az kegyetlenebb, mint a nagyok.

[00:40:49]Tehát, hogy a az szerintem több rosszat állít az emberről, még akkor is, ha sok szeretettel teszi.

[00:40:56]Igen.

[00:40:58]De hogy az úgy van, hogy tehát, hogy a az a úgy rossz, hogy egy józamfelismerése annak, hogy mi honnan jövünk ebben az országban.

[00:41:09]Az amit a 20.

[00:41:09]század ránk hagyott.

[00:41:09]Az egy az egy mekkora teher, hogy az hogy hány ember élete nyomorodott meg, és hogy az a rossz, ami ami abban a faluban fölzubog, az ki mindenkinek köszönhető azon túl, hogy azok az emberek rosszak vagy jók lennének, akik elkövetik.

[00:41:26]Tehát, hogy hogy szerintem ennek a közép-európai létnek az összetettségéről az egy csodálatos látkép, vagy látlelet.

[00:41:32]Ugye Anna, te említetted vagy mondtad még korábban ezt, hogy ma elővetted ezt az emailt, amiben olvastad a reakcióját, vagy a véleményíre a sorozatra, azt el tudod mondani, hogy mi áll benne, vagy vagy ez túl a amin így így elmosolyodtam, amikor elolvastam, erre nem emlékeztem, hogy köszönetet mond a munkámért és azért, hogy ebbe belevágtunk és hogy azt mondta, hogy egy kivételével minden beszélgetés nagyon tetszett neki, és akkor nem tér ki, hogy melyik az az egy, ami ami nem én nem kérdeztem.

[00:42:02]vissza.

[00:42:02]De ami ami megint csak elmosolyodtam, az az, hogy amikor az olvasnád csináltam, én én minden vendégtől, miután elmentek, írtam egy emailt, hogy köszönöm, hogy eljöttek és kérek egy olvasmánylistát.

[00:42:18]Én így gyűjtöm a a az olvasmányokat, és akkor mindenki írt egy listát, és hát gondoltam, hogy hát végül is akkor Nádas Pétert is megkérdezhetem, hogy kedves Péter, kérem, hogy ajánljon nekem néhány könyvet, ami ön szerint mindenképp mindenképp el kell, hogy olvassam és akkor írt egy ilyen emailt, amiben a úgy kezdi, hogy akkor Unblock az orosz irodalommal kezdjük, és felsorol rengeteg, rengeteg, rengeteg szerzet.

[00:42:42]És az a vége, hogy amikor ezzel végzett, akkor jelentkezzem, jelentkezzem.

[00:42:46]Ö mondom a folytatást barátsággal Péter és és pont ezen gondolkodtam soha nem jelentkeztem, mert nem értem a végére az olvasmánylistájának.

[00:42:53]De hogy ezeket őrzöm leginkább ezeket a leveleket vagy beszélgetéseket.

[00:43:02]Ugye a külföldi megítélés megítélésével kapcsolatban én mindig úgy tekem nem is csak én, hanem a sajtó is úgy tekintett rá, mint egy várományosabb potenciálisan a Nobeldíjnak vagy az irodalmi Nobeldíjnak.

[00:43:12]Ő hogy állt ehhez a gondolathoz?

[00:43:15]Nem beszéltünk.

[00:43:15]Tehát tényleg nem hiszem, hogy van olyan, amiről nem beszéltem a Nádas Péterről.

[00:43:21]Tehát azt hiszem, mindenről beszéltem.

[00:43:25]Erről nem beszéltünk.

[00:43:25]De nem azért, mertogy ez egy ilyen kerülendő téma volt, mert szorongott, mint a szegény Mircsák Kártalesko, aki minden évben előre közli, hogy neki kell megkapnia, és utána mindenki szomorúan közli vele, hogy sajnos most nem kaptad meg.

[00:43:37]Tehát nincs ilyen nem volt ilyen kontextusa.

[00:43:41]És igazából a azt beszélgettük az egyik szerkesztőjével, hogy egy francia szerkesztővel, [torokköszörülés] hogy hogy ugye ez olyan, mint az Oszáías filmeknél vannak az Oscar van van egy olyan honlap, ahol fönn vannak azok a filmek, amik abban az évben nem kaptak Oszkárt, és és ma emlékszünk rájuk, és és nem nem emlékszünk a az Oszkáros filmekre abból az évből.

[00:44:05]És a Nobel az meg még inkább olyan, hogy hogy van a nem kapták meg lista mondjuk Marcel Prusal, Robert Musillel, Zébádal és ha ha valamihez hasonlítanom kell őt, akkor ő inkább ezen a listán van amúgy.

[00:44:21]A azért is, mert nincs olyan, tehát én nem akarom egyszerűsíteni a Nobelt arra, hogy hogy üzenetet keres, de azért tulajdonképpen, ha elolvassuk az egykori statementet, az az, hogy üzeneteket keres.

[00:44:36]A nádásban meg ha valami csodálatos, hogy nincs üzenete, tehát hogy semmilyen ilyen ezt az egyszerűsítést nem engedné meg magának se politikailag, se sehogy.

[00:44:44]Ő neki az ember a világ maga komplexitásában fontos.

[00:44:50]A a politikai véleménye is, amiről azért tudtunk az elmúlt, tehát a rendszerváltás előtt is és óta is azt is tudtuk, hogy hogy hogy nagyon kevés olyan szerző volt, aki nem publikálhatott.

[00:45:04]Tehát sokan mondták, hogy üldözöttek, meg voltak páran, akiknek tényleg nem jelentek meg a műveik.

[00:45:11]ő a ő azok között volt.

[00:45:11]Tehát hogy nagyon könnyű volt rá azt mondani, hogy radikális és nagyon nehéz tetten érni a radikalizmusát, mert mert nagyon komplex mindene, ahogy ahogy kifej nagyon nagyon sokszor ment szembe azzal, hogy népszerűbb lett volna, ha ha a tömeg véleményét megfogalmazza, ami egyébként közel állt hozzám, mondjuk politikai kérdésekben, de nem tudott még egy még egy interjúban sem ennyire leegyszerűsítő lenni arról, hogy ki a jó és ki a rossz, és és mi lesz a jó, és mi mi lenne rossz.

[00:45:45]Tehát, hogy hogy nekem mondom, tehát nekem a a muzilvonal Ühüm.

[00:45:52]És ez a ez a modernista komplexitás, és és szerintem ez nem, tehát én nem hiszem, hogy a hogy azok a külföldi kiadók, akik kiadják, vagy akik azok a kritikusok, azok a barátok, azok a irodalmárok, akik a akikről tudom, hogy a hogy a nádas köre a világba, azoknak ezt hozzátett volna, vagy elvett azt, hogy hogy ez nincsen.

[00:46:17]És és hogy állt a a külföldi megítéléséhez, vagy a külföldi népszerűségéhez?

[00:46:20]egy ilyen logikus dolognak látta ezt a karrierében, hogy tehát óriási népszerűségnek örment külföldön, vagy nem?

[00:46:28]Szerintem maga maga a gesztus, hogy az ember elmegy egy zsákfaluba Budapestről, és úgy lesz egy bizonyos ideig legalábbis a világban a leg jobban látható.

[00:46:37]Tehát a a nádas hamarabb volt látható, mondjuk, mint az Eszterházi vagy a kertész Amerikában, vagy a Krasznaorkai.

[00:46:44]Egész egyszerűen azért, mert a az emlékiratok az az tudott arra menni.

[00:46:48]kertész inkább a Nobel után az Eszterházi pedig majdnem fordíthatatlan angolra, tehát hogy ez a ez a ez a nyelvjátékos ezen szerintem csodálkozva nézte, hogy ez megtörténik, tehát nem nem dolgozott ezért.

[00:47:04]Akkor már dolgozott vele, amikor amikor kellett.

[00:47:07]Tehát, hogy ő meg akart felelni annak, mint egy jól nevelt polgár, valószínűleg az egyik utolsó jól nevelt polgára ennek az országnak, hogy amikor amikor azt a figyelmet megkapja, hogy kiadják, akkor a a megjelenés előtti munkával és a népszerűsítés közben is a munkával az egy munka, azt el kell végezni, ott kell lenni, válaszolni kell az újságírók kérdéseire, nem idegesnek lenni tőle, hogyha butaságot kérdeznek, vagy nem olyat kér vagy nem olvasták, látszik rajtuk.

[00:47:36]Tehát nagyon nagy türelemmel végigcsinálta az ezzel ezzel járó munkát, de ez nem vitte ki abból, hogy hogy azért, mert ő le van fordítva huson akárhány vagy még több nyelvre, azért neki mostantól meg kéne felelnie valami küldetésnek.

[00:47:53]A küldetés az továbbra is a gombosszegi íróasztalnál a következő mű volt.

[00:48:00]És ha lefordították ő, néha aggódott.

[00:48:01]Tehát amikor a párhuzamosat lefordították kínaira, nem is valami arabnyelvre, akkor példá sokszor hívott, hogy aggódik a fordítóért, mert ebbe a olyan szexuális részek vannak, hogy nehogy véletlenül, ha megjelenik a fordítónak, ebből baja legyen.

[00:48:16]Tehát, hogy még egészen emberi dolgai voltak itt is, vagy a cenzori hivatalban, áll Kínában szerintem most már tizenvalahány éve a a pont a párhuzamos.

[00:48:27]Mandarinó megjelent, Taiwanon meg a tehát csak a Simplified Chinese szerintem még mindig nem, azt hiszem.

[00:48:34]És akkor ezekről beszélgettünk, de ezek is úgy érdekelték, hogy ő ő meg az ő műve, ahogy tesztelni lehet rajta, hogy milyen a világ.

[00:48:44]Üm a az olvas nádas projekt közben igazából nagyon tulajdonképpen gondolom direkt visszajelzéseket kaptál arról, hogy emberek gondolom feltételezen először találkoznak nádas munkásságával.

[00:48:56]Mik voltak a leggyakorabb leggyakrabb hangoztatott vélemények vagy kritikák, vagy akár a legnagyobb meglepetések, amiket emberek szóvá tettek?

[00:49:05]Azt hiszem, hogy a leghangosabbak mindig azok voltak, hogy tényleg mint egy maga a szerkezete miatt, mint egy ilyen detektív regényt vártuk, hogy na mi fog történni, és hol vannak nyomok.

[00:49:19]Ugye egyfolytában ezt figyeltük, amikor először olvastuk, hogy hogy minden apróságra, azt azért elég hamar észrevettük, hogy apróságokból fog itt kiadni valamin egészet a a végén, legalábbis ezt reméltük.

[00:49:32]és hogy hogy köz nagyon élvezték ezt a játékot, hogy ezt a hogy valahogy a figyelmet nagyon máshogy kellett fókuszálni, mint egy más könyv esetében.

[00:49:43]Szóval volt ez a játék, hogy úristen, észrevetted-e, nem vetted, ez valószínűleg fontos lesz-e vagy sem.

[00:49:49]A másik, voltak azért olyan jelenetek, amik vissza-visszatérően felmerültek, hogy a a szexualitás miatt, a a testi kegyetlenség miatt nehéz volt számukra.

[00:50:03]De hogy az egybehangzó vélemény és visszajelzés az pedig az, hogy úristen, de jó, hogy ezt együtt tudtuk, és mindig volt hova nyúlni, és volt kit meghallgatni, merthogy merthogy mertogy tényleg egy akkora élmény, és egy olyan össze mással összehasonlíthatatlan élmény, amit amit ahogy őket hallgatom tényleg nem kaptak könyvektől, de hogy de hogy egészen most meglepően elmentem a Pécsre diplomázni, és az opponens miután kijöttünk a diplomavédésemről odajött és azt mondta, köszni az egész pécsi magyar szak nevében, mertogy ők is követték, és hogy még bevitték a az órákra is, amikor Nádas Péterről volt szó, mertogy mertogy ezek a szuperemberek, akik mellettem ültek, azért mégis csak olyan rétegeit mutatták meg nekünk és a szövegnek, Nádas Péternek és a szövegének, amit amit amit én és lehet, hogy más egyetemi hallgatók nem láttak volna rögtön meg, és azt hiszem, hogy ez volt a lényeg.

[00:50:59]És máig tényleg azt, hogy ez a bátorítás, hogy egyáltalán neki mertek ülni, ezt köszöni.

[00:51:07]egyébként ez az olvasmánylista, hogy hogy kértél tőle, az jutott eszembe, hogy a legutóbb, amikor voltunk az Németországban, amikor megkapta a Német állam legmagasabb elismerését, amit korábban még úgy tudom Lászlón kívül magyar nem kapott meg és és másra, és meg a a Purlömerit trend tagjává választották ott.

[00:51:26]Tehát ez két hatalmas díj, de nem ez volt az érdekes, hanem hogy a díj után együtt vacsorázott Angela Merkellel, aki olvasmánylistát kértel, [nevetés] megkapta valzogy az orosz irodal.

[00:51:36]Igen, igen.

[00:51:38]Remélem én is az oroszokat kapi.

[00:51:40]Megvan az orosz ir megvan.

[00:51:43]Bence ann nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok.

[00:51:45]Nagyon szépen köszönöm a nézőknek is a figyelmet és olvassatok Nádas Pétert.

[00:51:48]Köszönöm.

[00:51:56][zene]