A nap, ami megváltoztatta a világot

[00:02:57]Szervusztok!

[00:02:57]Ez a téma élő adása.

[00:02:57]Én Csurgódénes vagyok.

[00:02:58]Napra pontosan 25 éve, magyar idő szerint délután 343 körül történt a világ leghíhettebb terrortámadása, amikor az Alkaida terrorszervezet utaszállítógépeket vezetett a World Trade Center épületeibe és a Pentagonba.

[00:03:15]Ez a támadás nem csak történelem, azóta is formálja a világunkat, hogy hogyan, arról beszélgetünk vendégeinkkel, táboráron, Amerika szakértővel, az ELTE oktatójával, Győri Gáborral, a Policis igazgatójával és Szalai Mátéval, a budapesti Corvinus Egyetem docensével.

[00:03:30]Szervusztok, jó reggelt.

[00:03:31]Sziasztok.

[00:03:31]Jó reggelt.

[00:03:32]Sziasztok.

[00:03:33]Ugye ami a 25 éve történt, az már generációknak történelem, és már csak tanulnak róla.

[00:03:38]Mi akkor ugye mind éltünk és emlékeink vannak róla.

[00:03:41]Ti hogy emlékeztek erre személyesen erre az eseményre?

[00:03:44]Hol hol voltatok?

[00:03:44]Hogy hol értiteket ez a hír?

[00:03:49]Jasztikán.

[00:03:50]Hát én akkor gimnazista voltam, de elég éles emlékeim vannak.

[00:03:52]Egy délutáni fizika fakultáción voltam éppen, és hát akkor még azért nem voltak, vagy hát mobiltelefonok voltak, de nem ez azonnali híreknek az áramlása.

[00:04:01]Tehát amikor hazaértem valamikor délután, akkor értesültem róla, és akkor azért már így az amerikai politikát már akkor is így követtem.

[00:04:10]Tehát, hogy így onnantól kezdve körülbelül CNN-t néztem megállás nélkül szerintem a következő napokban folyamatosan.

[00:04:17]És azt hiszem egyértelműnek tűnt, hogy ez valamiféle korszakhatár.

[00:04:23]Tehát, hogy ez egy olyan dolog, amiről sokszor van, amikor így utólag jön rá az ember valamire, hogy ez az esemény nagyon fontos, de hogy ez az abban a pillanatban, és még úgy mondom, hogy még egy nyilván érdeklődő, de gimnazistaként is egyértelműek tűnt, hogy hogy ez egy azért ez egy olyan dolog, ami ilyen történelmi léptékű esemény.

[00:04:41]hogy nyilván akkor fizika mellett történelem fakultációra is jártam, és hogy akkor éreztem, hogy ez egy olyan dolog lesz, ami később is a úgymond a vastag betűvel lesz benne a tankönyvekben.

[00:04:54]Hát ez a legutóbbi részével különösen egyetértek, hogy ez abban a pillanatban már érezhető volt.

[00:04:57]Én akkor az Egyesült Államokban tanultam, de éppen ugye a nyár vége lett volna, mentem volna vissza, egy három nappal későbbre volt a repülőjárat lefoglalva, ami aztán akkor nem is sikerült, csak egy héttel később emlékezetem szerint, de akkor már egy pár évvel az Egyesült Államokban éltem, volt kapcsolódásom New Yorkhöz is, és így tehát nekem ez teljesen hihetetlen volt.

[00:05:18]És azt hiszem, hogy ahogy ez ahogy meg ahogy néztem a tévébe, éppen rokonoknál voltam akkor indulóban, látogatóban, aztán hazamentem és onnan néztem tovább.

[00:05:26]És hogy azt hiszem, hogy ahogy tehát hogy leginkább az volt az első érzés, hogy ilyen nem létezik.

[00:05:33]Ez a ami nagyon sok amerikainak is akkor az érzése volt, meg világszerte is egyébként, hogy erre senki ugye megközelítőleg nem számított, annak ellen voltak terrortámadások korábban.

[00:05:42]ebben a méretben ez már valahol ott ott lőtte be magát, hogy szerintem sokakban fölmerült, hogy ez nem egy háború kezdete.

[00:05:48]Tehát amellett, hogy teljesen egyértelmű volt, hogy más lesz a világ innentől, mint eddig volt.

[00:05:54]Nagyon más is lett.

[00:05:54]Azt még nem tudtuk pontosan, hogy hogyan a meret.

[00:05:55]Még ugye azt nem tudtuk, hogy ez valaminek a valami nagyobb, még nagyobb cselekménysorozatnak a kezdete, vagy tényleg egy önmagában álló, de szerintem erős volt a gyanú nagyon sokakban, hogy hogy itt most még még más is már tervben van, és meg fog valósulni, és hogy lehet, hogy még rögtön elindulnak hatalmas események, és ez a sok egyfelől, és másföl a félelem, hogy most mennyire gyorsan kerülünk be valami hatalmas kataklizmába.

[00:06:22]Nekem ennél sokkal kevésbé komplex érzéseim voltak akkor én 11 éves voltam és én csak azt láttam, hogy történik valami.

[00:06:28]Arra emlékszem, hogy otthon vagyok a családommal, talán egy késői ebéd vagy korai vacsora történik éppen.

[00:06:34]És én is csak azt éreztem, hogy valami nagy dolog történik, amit nem értek pontosan, hogy micsoda.

[00:06:38]És aztán nyilván arra is emlékszem, hogy utána az iskolában beszélgettünk a a hasonló komplexitással ránéző barátaimmal, és hát nyilván mindenki érezte, hogy valami nagy dolog történik és ami így utólag azért sok értelmet nyer, az az, hogy azért emlékszem, hogy akkor is már voltak kárörvendő hangok olyan fiatalon is, hogy na most az Egyesült Államok szív egy kicsit.

[00:07:03]Nyilván akkor ezt a a 11 évesen nem fogja fel az ember, hogy hogy ez mit jelent.

[00:07:08]Pontosan meg, hogy 3000 ember meghalt, az mit jelent?

[00:07:10]De hogy már akkor emlékszem, hogy hogy voltak ilyen kárörőrvendő hangok a a baráti társaságomban.

[00:07:17]Kicsit próbáljunk meg kontextusba helyezni ezt a támadást.

[00:07:19]Mi volt a politikai pillanat, vagy ilyen történelmi pillanat, amiben érte ez az Egyesült Államokat, meg a meg a világot?

[00:07:28]Ugye tényleg, ahogy mondtátok, ez egy korszakhatár, onnantól azért minden más, de hogy hogy mibe mibe robbant ez bele?

[00:07:35]rossz, rossz szót használva.

[00:07:38]Szerintem ez egy kulcspillanat volt azért, mert talán volt ez a rendszerváltás a kommunizmus összeomlása után egy ilyen nagyon rövid pillanat, amit történelmi léptékben rövid pillanat, amit az unipoláris pillanatnak tekintünk, amikor tényleg Amerika olyan szinten a legnagyobb hatalom volt, hogy megkérdőjel ezt.

[00:07:54]Egyedül maradt a Szovjetunió összeomlása után Kína már nyilvánvalóan nagyon jött föl, de azért még nem volt azon a szinten, hogy akkor azt gondoltuk, hogy még a már az Egyesült Államoknak ma egyenlő vetét lenne.

[00:08:05]Oroszország szerintem akkor valószínűleg így az egyik legmélyebb pontján volt gazdaságilag, tehát még nagyon nagyon súlyos állapotban volt.

[00:08:11]Tehát az volt a pillanat, amikor Amerika még inkább, mint most a fő célpont lehetett világszerte minden olyan erő számára, aki ellen akar szegülni a legnagyobb hatalomnak, de úgy tűnt, hogy semmi nem ingathatja meg akkor Amerika erejét.

[00:08:27]Tehát, hogy ha igen, akkor Kína az egy ilyen távlatti stratégiai ellenfél volt, az világos volt, de abban a pillanatban Amerika a legerősebb, relatíven legerősebb hatalmi pozícióban volt és támadhatlannak tűnt.

[00:08:38]És ugye az az amerikaiak felfogás emellett az ez volt ugye a globális kitekintés is, de viszont Amerikán belül ugye nagyon nagyon-nagyon rég nem találkoztak azzal, hogy Amerika Amerikát szerzföldön támadás éri és most hogy ezt háborúnak hívjuk vagy nem, arról lehet vitatkozni.

[00:08:54]De ez akkor is azon benyomás volt, hogy Amerika nem seb amerikai szárazföld sem sebezhetetlen, és ez egy teljesen más dimenzió volt, mint korábbi terrortámadások.

[00:09:02]És ezért úgy az az érzés volt, hogy igen, Amerika is támadható.

[00:09:08]Igen, hogy szerintem én is erre pont erre akartam rácsatlakozni, hogy ez az sebezhetetlenség érzése.

[00:09:11]És azért a ugye az első kérdésed, hogy ki hol volt szeptember 11-én?

[00:09:16]Ugye Amerikában lényegében néhány ilyen nagy momentum van, amit így az emberek mindig, akik éltek, akkor emlékeznek a Pearl Harbor támadás 1941-ben, Kenedy gyilkosság 1963-ban, hogy ezek azok a olyan sok vagy trauma, amikor valamilyen módon nyilván az egyik egy katonai sebezhetőség, a másik, hogy a politikai vezetők sem sebezhetetlenek, de de hogy pont egy olyan pillanatban ráadásul, amit a Gábor mondott, hogy amikor amikor az Egyesült Államok úgy tűnik, hogy hatalma teljében van.

[00:09:45]Tehát ez az unipoláris pillanat, egy pólusú a világ.

[00:09:49]Innen nézve érdekes, hogy voltak, akik persze ezt a erre már fölhívták a figyelmet előtte.

[00:09:55]Tehát ugye maga az unipoláris pillanat kifejezés az Charles Crowmernek egy cikkéből származik, amelyik pont arról szól, hogy az Egyesült Államoknak ugyan ilyen szintű rendszerszintű kihívója nincsen, mint ami mondjuk a Szovjetunióban volt, a Szovjetunió volt, de hogy azok az államok, amelyek mondjuk ezek a rog states, tehát azok az államok, amelyik gyengébbek elvileg, de mégis tudnak olyan akár nukleáris fegyvert, akár valamilyen egyéb módon olyan hát ilyen nem konvencionális támadást végrehajtani, hogy ezekkel foglalkozni kell, és hogy hát erre választ kell adni, és lényegében ezért mondta azt, hogy az Egyesült Államoknak aktívnak kell maradnia tovább a világban, és nem választhatja azt, amit mondjuk sok amerikaiakor elgondolt, hogy vége a hidegháború, és akkor idak ideje egy kicsit inkább visszavonulni.

[00:10:45]Tehát, hogy voltak erre vonatkozó figyelmeztetések, de hogy ennek ellenére mégis csak az, hogy ez ilyen formában megvalósul, és voltak terrorfigyelmeztetések, hát előtte 2000 ugye a millenniumi újévi ünnepségek előtt, tehát Silzveszter New Yorkot és több várost támad fényelmeztetések voltak, tehát hogy ez benne volt a tudatban, hogy ilyen lehet maga az Alkaida bizonyos támadásokat intézett amerikai célpontok ellen, de nem az amerikai szárazföldön, tehát a afrikai nagykövetségek ellen, hadihajó ellen.

[00:11:17]De nem ilyen jellegű, hogy ez ez az amerikai szárazföldet érheti, az az váratlan volt.

[00:11:22]Én esetleg annyit tennék ehhez hozzá, hogy azért ez az időszak a 90-es évek amerikai szempontból minden probléma ellenére egy nagyon optimista időszak volt és ez a az amerikai vezető szerepet, az optimizmus nyilván megrengedte kicsit a nyilván a világtörtelem legnagyobb terrorista akciójának a a a végrehajtása, de az amerikai vezetőszerepet akkor még nem ingadta meg.

[00:11:44]Tehát ahogy az Egyesült Államok fölépítette a terrorizmus elleni háborút, ahogy politikailag kihasználta ezt a helyzetet, az az szerintem szinte megerősítette az amerikai vezetőszerepet, ami aztán a következő évek nagyon rossz döntései után elkezdett erodálódni.

[00:12:00]Viszont azt is mutatta szerintem ez a támadás, hogy ennek az optimizmusnak ellenére azért nagyon sokan nagyon sokan nagyon sokanaknak nem tetszik ez a világrend, amit az amerikaiak kiépítettek és amit az amerikaiak ünnepelnek és amiben egyébként Európa országai is ott vannak az Egyesült Államok mellett és ennek a nagyon rossz érzésnek egy egy nagyon szélsőséges megnyilvánulása volt az Alkaidának ez a támadása.

[00:12:25]És csak eg egy egy mondat még, hogy szerintem ehhez ehhez kapcsolódva, hogy azt lehet, hogy sok amerikai akkor nem tudta, hogy mennyi indulat van Amerikával szemben.

[00:12:34]Tehát ez is egy várata.

[00:12:34]Amellett, hogy a biztonsági kérdés is váratlan értőtt, hogy egyáltalán vannak ilyen ilyen erős szándékok vannak Amerikában szemben.

[00:12:39]Az is váratlan volt.

[00:12:43]Mátéj a az Egyesült Államok és a Muszlim országok vagy az iszlám világ viszonya az milyen volt ugye a támadás előtt?

[00:12:49]És mennyire volt a levegőben egyáltalán, hogy ez a ilyen radikális iszlamista mozgalmak ilyen komoly fenyegetést jelenthetnek?

[00:13:02]Nagyon nehéz lenne a muszlim világra általánosítani kapcsolatokat, mert nyilván ez ugye ma több majdnem két milliárd emberről van szó, rengeteg országról van szó.

[00:13:09]Ö köztük egyébként az Egyesült Államokban is egy számot tev, van egy számot tevő muszlim közösség az európai országokban is.

[00:13:15]Ö de azt lehet látni azért, hogy nagyon sok muszlim többségi ország vagy muszlim vezetősű ország az Egyesült Államokkal hidg háborúban képítette egy szoros kapcsolatot, ideértve Szaarábi például, aki amely már a 30-as évek óta bírt ö egyre mély idő kapcsolatokkal az Egyesült Államokkal, de Dél-Ázsiában is látható az, hogy az Egyesült Államok.

[00:13:37]a hidegháborús logikában kinyúlt és és együtt dolgoztak.

[00:13:41]Tehát a a hidegháború rendszerében a a ez a vallási megosztottság nem játszott akkora szerepet, legalábbis rendszerszinten, mint amit később láthatunk.

[00:13:49]A 90-es évek pont annak az időszaka, amikor a a a konfliktusoknak a jellege az átmegy a vagy áttevődik a hangsúly hidegháborús politikai ideológiai alapon szerveződő konfliktusokból, nagyhatalmi érdekek konfliktusából, inkább államon belüli konfliktusok, etnikai vallási feszültségek irányába.

[00:14:11]Ugye ez az időszak az, amikor amikor Huntington megírja a ma már inkább hírhet, mint híres civilizációk összecsapása könyvét, amiben fölállítja ezeket a kategóriákat.

[00:14:20]Nyilván azóta ezt már nagyon sokan bírálják jogosan szerintem, de ez dőszak, amikor ezeknek a ezeknek a vallási etnikai ellentéteknek nagyobb szerepe lesz, mint korábban.

[00:14:31]És így lesz kérdés egyáltalán az, hogy milyen a kapcsolata a muszlim világnak az Egyesült Államokkal.

[00:14:37]Ö annak ellenére, hogy hogy ilyen, ahogy mondtam, ilyen általágot nem lehet mondani.

[00:14:41]Nyilván lehet azt látni, hogy egyes kontextusokban ö főleg mondjuk, hogyha gondolunk az izraeli palesztin, akkor még ugye inkább izraeli arab konfliktusra vagy vagy a libanoni háborúkra, ott ott kialakul egy az Egyesült Államokkal és szövetségessével szembeni ellenállás, aminek van egy egy nyelvezete, ami az iszlámot használja.

[00:15:04]Tehát h szerintem azt, hogy a ha itt les lehet ezt egy szervezetre szűkíteni most ezt a kérdést, az általános kérdést, hogy van-e az Alkaida és hogy szándékozik valamit csinálni szerint az már egy legalábbis az amerikai titkoszolgálatok szintjén a kormányzati szinten már évek óta megvolt.

[00:15:17]Volt ugye a 93-as kísérlet, ami ehhez képest sokkal gyengébb volt a World Trade Center ellen robban World Völtr Center robbantás volt a támadás a USS call ellen, amen 17 amerikai halt meg volt a nagykövetségi támadás Nairobiban.

[00:15:31]Tehát, hogy voltak már cselekmények és mindenki tehát azt tudták, hogy a hogy a az Alkaida tervez valamit, és hogy valami lesz, hogy folyamatosan szemmel kell tartani.

[00:15:42]Szerintem ugye olyan szintű méretugrás volt a korábbi támadásokhoz képest, hogy ilyen nagy dologra senki nem számított.

[00:15:49]Nyilvánvalóan ez elment valahol.

[00:15:51]egyébként egy érdekes történet volt azután, ami kiderült, hogy a hogy az amerikai titkoszolgálatoknak nagyon sok információ volt, nagyon sok hangfelvétele, és hogy úgy emlékszem, hogy valahol a 2001-es támadás után sikerült földolgozni azt a hanghívást, amiben az 1993-as bombázásról beszéltek, hogyha azt időben megtálták volna, akkor azt is lehetett volna állítani, csak évekkel le voltak maradva az adatföldolgozásban.

[00:16:13]És ugye az is egy nagyon jelentős változás lett ezután, hogy iszonyatosan kiterjedt ez a lehallgatós díj, az, hogy az információ földolgozásáak a sebessége és szerintem így a a méret a méretre senki nem volt fölkészülve.

[00:16:25]És egyébként az is egy érdekes aspektus, hogy az Alkaida se volt fölkészülve.

[00:16:29]Arra például én úgy tudom, hogy nem tudták, hogy le foglak omlani a tornyok, amik nagyon, amik a mind a halálozások számát mind a jelképesen hatalmas hozzáadtak ennek az erejéhez, ennek a támadásnak az erejéhez.

[00:16:40]Ezt csak annyit akartam hozzátenni, hogy hogy mi az, amit az Alkaida tudott, vagy nem.

[00:16:44]Nyilván ez való valamennyire találgatás és hát informált, tehát hogy megfelelő információkkal rendelkező szakértők próbálják összerakni, de hogy a az ennek szakértői most úgy gondolják, hogy igazából az Alkaida nem arra számított, hogy ez az Egyesült Államokat egy olyan jellegű közelkeleti háborúba vonja be, mint ami történt.

[00:17:05]Tehát, hogy nem az volt, hogy így becsalogatják, és akkor majd ugye csapdát állítanak, mondjuk, mint ami a 20 éves afganisztáni háború lett, hanem ők azt gondolták, hogy az Egyesült Államok erre úgy reagál, mint ahogy reagált korábban, amikor mondjuk amerikai katonákat megtámadtak Mogadisuban vagy korábbi hasonló esetekben, hogy visszavonul a térségből.

[00:17:26]És valószínűleg az Alkaida is mondjuk ennyiben elszámolta azt a reakciót, hogy mivel ez az amerikai szárazföldön annyira szimbolikus helyeken és talán még a várakozásoknál is nagyobb pusztulást okozvazva, hogy egyszerűen arra az akkor hivatalban lévő busmány hiába egyébként egy inkább az első hónapokban ugye ez Bus első évének első elnöksége Bus elnökségének első éve volt, de hogy akkor arról beszélt korábban, hogy az Egyesült Államoknak nem feltétlenül kell annyira aktívnak lenni a világon, de ez rögtön megváltozott.

[00:17:55]Tehát, hogy ennyiben szerintem ez érdekes.

[00:17:57]Még egy dolgot akartam arra, amit Máté mondott reagálni, hogy hogy ugye ő Huntington cikkét itt fel említette, és hogy ugye a hidegháború utáni világban lényegében két ilyen nagy programalkotó cikk volt, ami arról szólt, hogy mi mi lesz a világgal.

[00:18:11]Ugye az egyik fukolyamának a történelem vége, a másik Huntington civilizációk összecsapása, amit még 25 évvel, 30 évvel később is ma így sokszor együtt tanítunk az egyetemeken, pedig lényegében az a ahogy érdemes tanítani, az az, hogy kiderült, hogy egyik sem vált be különböző okokból, de hogy nyilván a történelem vége, hogy a liberális demokráciáknak nem lesz kihívása, az ebben a pillanatban 2001 szeptember 11-én világossá vált, hogy ez így nem igaz.

[00:18:37]Tehát, hogy ez is egy ilyen le ledöntött egy ilyen jellegű mítosztés.

[00:18:44]És akkor azt gondoljátok, hogy azért érte ennyire váratlanul az Egyesült Államokat, mert nagyon sokszor elhangzott már tőletek is, hogy váratlanul ért mindenkit ez a támadás, mert egyszerűen nem gondolták, hogy hogy ezek a ilyen afgán barlangokban bujkáló szélsőségesek ilyen típusú dologra, ilyen léptékű dologra képesnek.

[00:19:05]Hát szerintem fontos azt látnunk azért, hogy egy ilyen tehát a történelem szám, az áldozatok száma alapján legnagyobb terrorista életére nem lehet fölkészülni, vagy ez nem egy olyan dolog, ami a amire vagy sőt, hát jobb is, ha nem készülünk föl, hiszen akkor úgy élnénk, hogy akkor minden nap ebben a ebben a a ebből a félelemből indulunk ki.

[00:19:23]A az biztos volt egy kicsit ugye az elmúlt 25 évben, vagy hát igen, igen, abszolút.

[00:19:27]És ez nem is vezetett gyakran jó döntésekhez.

[00:19:31]Én szerintem ugye beszéltetek már arról, hogy az Alkaida hogyan alakult a 90-es években, egyre fokozta a támadásait.

[00:19:36]Ö nyilván sokan felemeletik azt, hogy az Alkaida magj magját az Egyesült Államok is még támogatta a 80-as években, hiszen a a azok a a dsihadisták, akik akik később az Alkaidat megállapították, ők az afganisztáni szovjet invázióval szemben szerveződtek, és akkor még ez egy jó ötletnek tűnt, hogy őket az Egyesült Államok támogassa.

[00:19:57]És hát nyilván érthető volt az, hogy a a nagyon mereven vallás kommunista imperialista Szovjetuniónak a a a az afganisztáni beavatkozásával szemben egy iszlám alapú, vallási alapúál szerveződjön.

[00:20:14]Ez nem azt mondom, hogy ez kihatott későben, mert valószínűleg nem.

[00:20:15]Az már biztos volt a 90-es években, hogy az Alkaida az Egyesült Álmokkal szemmel szerveződik.

[00:20:20]De hát az biztos, hogy biztos, hogy volt egy minimális hübrész abban, hogy az Egyesült Államok a világ élén van.

[00:20:28]És annak ellenére, hogy megjelent már nemzeti biztonsági stratégiákban, a 90-es években az, hogy a terrorizmus és azt hasonló kihívások fognak teret nyerni a klasszikus kihívásokkal szemben.

[00:20:38]Ennek ellenére szerintem erre nem lehet fölkészülni.

[00:20:41]Szerintem hogy igen, annyit muszáj hozzátenít szerintem, hogyha lett volna egy terrortámadás, amiben fölrobban egy épület.

[00:20:48]Tehát annyit láttak már az amerikaiak, hogy nagyon sokkolta volna a közmény, de nem lett volna annyira váratlan, mert voltak ugye terrortámadások korábban, nem az amerikai szárazföldön.

[00:20:56]addig, de mégha az amerikai szárazföldön is történik egy úgymond hagyományosabb túszés, valami robbantás, amihez a tehát látták már ugye volt a 93-as kísérlet is a a World robbantási kísérlet a Worldrade Centernél.

[00:21:10]A méret, a koordináció, hogy több helyszínen a módszer, tehát egy csomó ebben egy csomó olyan újdonság volt, amit ami ami szerintem a sokhoz hozzáerült, az áldozatok száma.

[00:21:21]Én úgy, én tényleg úgy érzékeltem, meg hát ez jött át, hogy meg a NATO ugye akkor először úgy döntött, hogy élesítik az ötödik cikkit, hogy megtámadták.

[00:21:29]Tehát, hogy ezt háborús aktusnak minőstik akkor is, hogyha szűke jogiértelműen vetően nem volt ott egy háborús fél, aki hadat üzent volna az Egyesült Államnak.

[00:21:36]Ez egy szervezet volt, aki hadat üzent, de mégis háborúként érzékelték, mert egy csomó olyan új aspektus adódott össze, ami ami ezt ami ezt ennyire váratlan tette.

[00:21:45]utolsó aspektus, amit miből hoznék, hogy egyszerűen Amerika ilyen méretű támadást ugye akkor tényleg Pearl Harbor óta nem szenvedett el.

[00:21:51]És ugye láttuk, hogy P Harbornak is mi lett a következménye.

[00:21:55]Igen, ezt most sokat emlegetik így a 25.

[00:21:57]évforduló kapcsán, hogy Donald Trump rengeteget szíja és kritizálja a NATO-t, de hogy a NATO ötödik cikkejét, hogy aki egy országot megtámad, az az egész NATO-t megtámadja azt egyetlen egyszer Igen.

[00:22:11]És ekkor ilyen érvényesítették és ezt és ezt érdemes észben tartani.

[00:22:17]Abszolút.

[00:22:18]Igen.

[00:22:18]És lényegében a a az is egy amerikai döntés volt, aztán hogy a ugye az erre közvetlen válasz, amire gondolom fogunk beszélni, afganisztáni beavatkozást, aztán hogy az egy amerikai katonaiakció lesz, de hogy igazából az lehetett volna egy NATO válasz is, mert hát a NATO lényegében egységesen felsorakozott az Egyesült Államok mögött ebben, és később szerepet is vállalt Afganisztánban.

[00:22:42]Igazából a váratlanságról még csak azt akartam, hogy persze, tehát ahogy mondtuk, voltak emberek, akik bizonyos jeleket észleltek, tehát a terrorelhárításba dolgozók eljutottak olyan információk, és aztán erről hosszú vizsgálatok voltak, hogy miért nem lehetett ezeket a pontokat összekötni, hogy itt vannak bizonyos terrorgyanúval megfigyelt személyek, akik repülő gép tanfolyamokra járnak, hogy ennek mi lehet a célja.

[00:23:06]Tehát, hogy nyilván azért össze lehetett volna kötni, de hogy valahogy mégis a gondolkodás az, hogy legyen egy olyan egységes keret, amiben amiben erről gondolkodnak, hogy ez egy prioritás legyen, az ez elmarad.

[00:23:17]És amit ma már értünk, és akkor nem értettünk, hogy volt, aki úgy akart megtanni repülni, hogy nem érdekelt, hogy hogy kell leszállni.

[00:23:21]Tényleg?

[00:23:21]Tehát az olyan aspektusok, ami ma már itt teljesen egyértelmű, de hogy mégsem kapcsolták akkor össze.

[00:23:29]Ugye, ahogy említettétek, a Egyesült Államok reakciója erre a támadásra, ez az a terrorellenes háborúnak nevezett, ha már nem tudom, háború hullám, lehet, hogy először Afganisztán ellen, aztán Irak ellen.

[00:23:45]Mennyire mennyire következett az, hogy hogy ennek hogy ez lesz a az Egyesült Államok reakciója?

[00:23:51]Ennek ennek, hogy mondjam, így így kellett akkor történnie, vagy hogy akkor ez a ezek is olyan sorrendben történnek, ahogy ezt nem történtek?

[00:24:03]Hát ez már egy filozófiai kérdés gyakorlatilag sok filófai kérdés szerintem az a Irak sehogy nem következett.

[00:24:09]Az úgy egyértelmű volt, mert hiába próbálták nagyon erősen megtalálni azt a azt a kapocst, ami összekapcsolja a Szaddam Husá a Alkaidával, vagy hiába próbáltak ugye bizonyítékot találni arra, hogy vannak tömegpusztító fegyverek, igazán ami elő bizonyítékként találtak, az kamunak bizonyult, nem voltak tömegpusztító fegyverekilagban.

[00:24:28]Tehát az már egy ilyen az már tehát hogy a az iroki háború az már egyértelműen arról szólt, hogy tovább vinni ezt a háborút kibővíteni, nagyobb még nagyobb befogást szerezni a közelkeleten.

[00:24:38]És hozzáteszem, hogyha említettük, hogy a a a későbbi talibánokat is támogatta az Egyesült Államok, szerintem Husint is támogatta az Egyesült Államok, amikor még Irán ellen harcolt.

[00:24:51]Afganisztán valószínűleg egy egyértelműbb kérdés volt, mert ugye ott volt Osama bin Ladn, ott volt akkor az Alkaidának a onnan onnan tudtak ott háborítatlanul működni.

[00:25:00]Ö amúgy is a Talibánnal finoman szólva nem volt jó a viszony.

[00:25:05]Tehát Afganisztán egy egyértelmű célpont volt, és olyan abban is, hogy ebben egyébként a NATO országok pontosan támogatták az Egyesült Államokat és részt vettek benne.

[00:25:14]Emlékszem a amikor az iraki háború terítékre került és fölmerült, és akkor európai országokban elkezdődött a vita.

[00:25:20]Az európai országok része, a kevésbé általában kisebb országok.

[00:25:24]Ö az Egyesült Államok mellé álltak az iraki kérdésben.

[00:25:27]A legtöbb ország vagy nagyobb országok általában nemet mondtak.

[00:25:30]és a német, amikor a német szociáldemokrata párton belül vita volt, akkor a frakcióülésen azt mondta az egyik frakcióak, hogy amikor az amikai egyes után bejelentettek, hogy Afganisztánt akarják támadni, akkor ebben a szociáldemokrata frakcióban egyetlen egy ember nem volt, aki jellemezte, hogy az amerikaiak mellé álljunk, és most ahogy az Irak felmerül, egyetlen egy frakciótag nincs, aki támogatná ezt.

[00:25:50]Tehát, hogy ebben egy teljesen más léptékbejződött át.

[00:25:52]És ezt nagyon erősen az volt a benyomás, szerintem ez a mai napig megállja a helyét, hogy ez már nem igazán a a 2001 szeptember 11-re adott válasz volt az iraki háború, hanem az már egyrészt illeszkedett abban, hogy volt a buskormányban egyfajta revansvágy, mert Szdam Husá meg akarta gyilkolni a idősebb bust, amikor az volt az elnök, és másrészt, hogy valahol tovább kell vinni ezt a dinamikát.

[00:26:18]Ért csak egy kis emlékeztető, hogy az af afgán háború vagy afganisztáni háború az ha jól emlékszem a dátumokra akkor így kevesebb mint egy hónappal a a támadás után elindult és az iraki akció az pedig 2003 márciusában, szóval hogy ennyi idő telt el.

[00:26:34]Igazából igen, én is azt akarom mondani, hogy az szerintem abban a pillanatban eléggé biztos volt, hogy elkerülhetetlen, hogy legyen valamiféle katonai reakció.

[00:26:45]Tehát, hogy annak ellenére, hogy nyilván elvben, ha az ember arra gondol, hogy egy terrortámadásra mi a feltétel a reakció, nem feltétlenül egy katonai megoldást kéne keresni, hanem fel lehet felmerülhetne, hogy ez valamiféle jogi, rendőrségi, együtt nemzetközi terrorellenes együttműködés, de hogy mivel itt Afganisztán esetében volt egy állami szereplő, amelyik bújtatta, menedéket adtak a tá a tálibok menedéket adtak az Alkaidának, és egyszerűen olyan jellegű, tehát az ahogy Amerika átélte a támadást, tehát onnantól kezdve, hogy szeptember 11-én délutántól kezdve a CNN-en az volt a fő felirat, hogy America under attack, tehát hogy Amerika támadás alatt van.

[00:27:23]Nyilván egy ország, ami támadás alatt van, az katonailag fog erre reagálni.

[00:27:29]Az, hogy milyen reakció lesz, az az már más kérdés.

[00:27:32]Egyen ember teljesen egyetértik a Gáborral, hogy hogy ez az a fajta széles körű mandátum, az elkerülhető lett volna, de azért az is elég gyorsan világossá vált.

[00:27:40]szeptember 14-én az Amerikai Egyesült Államok Szenátusa adott egy olyan felhatalmazás határozatot, amelyik lényegében a erő használatára feljogosította a buskormányt, amelyik széles körben nem definiálta, hogy ez az Alkaidára vonatkozik, hanem hogy hát az Alkaida támadás miatt a terrorizmussal szemben.

[00:28:02]Tehát onnantól kezdve, hogy a háború célpontja nem egy konkrét szervezet, nem egy konkrét állam lett, hanem egy ideológia, vagy egy módszer, vagy valamiféle ilyen, akkor onnantól hát ennek nem volt tulajdonképpen kijelölt végpontja, és erre még Bus elnök is rá tehát hozzátett, amikor szintén az első hetekben szerintem kijelentette, hogy a háború nem fog végetérni azzal, hogy az Alkaidát legyőzik.

[00:28:26]Tehát, hogy itt itt a terrorizmus és az egész ideológia felszámolására tettek kísérletet.

[00:28:32]Márpedig egy ideológiát nem lehet így katonailag felszámolni.

[00:28:34]És hát ezek után jöttek a további hát hibás lépések, amiben nyilván az iraki háború is beletartozik Irakra vonatkozóan.

[00:28:44]Tényleg az is teljesen igaz, hogy az valószínűleg már előtte ott volt a gondolkodásban, és inkább az volt a kérdés, hogy Irakot hogy lehet erre rákapcsolni.

[00:28:51]Lényegében szeptember 11-e után napokon belül már tudjuk, hogy a kormányzatban voltak olyanok, mondjuk Dicté alelnök vagy Ramsfeld védelmi miniszter, akiket az érdekelt nagyon, hogy valami iraki szál felfedezhető-e ebben, miközben nem volt valódi komoly iraki szál benne.

[00:29:07]Ezek is szerintem mutatják azt, hogy nyilván Afganisztán és Irak a jéghegy csúcsa a terrorizmusáni háborúban, de egyáltalán nem a jéghegy maga.

[00:29:13]Ö a ugye ami ami a közvetlen reakció volt erre a támadásra, az egy olyan értelmezési politikai keret, egy olyan napirend, ami meghatározta a nemzetközi politikát és sok szempontból a belbiztonsági politikát évtizedekig.

[00:29:29]A világpolitika hirtelen arról szólt, hogy ki van a terroristákkal és ki van velünk az Egyesült Államokkal, ami nagyon sok konfliktusnak adott új értelmet és egy struktúrát, amiben el tudták helyezni magukat.

[00:29:39]Ugye ezt nem sokan ezzel ezzel éltek.

[00:29:41]Tehát ha gondolunk például Törökországra, de akár Oroszországra, amely a meglévő belbiztonsági problémáit elkezdte hirtelen úgy keretezni, hogy hát nézzétek, amerikaiak mi is a terrorizmusa ellen küzdünk.

[00:29:52]A törökök ugyanazt mondták a kurdokra, izraeliek a palesztinokra satöbbi, satöbbi, satöbbi.

[00:29:58]Mindenki elkezdte úgy értelmezni a saját küzdelmét, politikai küzdelmét, hogy azt bele lehessen illeszteni ebbe a keretbe.

[00:30:06]És hát az Amerikán belüli körök, akik akik az Irakkal szembeni háborút favorizálták, ugyanezt csinálták, elhelyezték Irakot ebbe ebbe a keretbe.

[00:30:16]Nem szabad azt szerintem elfelejtenünk, hogy azért Afganisztános Irakon túl az Egyesült Államok rengeteg katonai művelet hajtott végre Yementől kezdve, Pakisztánon át Afrikával különböző országaik, a Száhál országaig.

[00:30:25]És a ami egy nagyon közvetlen következményelt ennek és a háborús gondolkodásnak, hogy hogy ez a az erőszaknak a hulláma, ciklusai azok beindultak, ami aztán később több terrorizmushoz vezetett a 2010-es évek közepére, mint ami volt a 2000-es évek elején.

[00:30:47]Nehéz nyilván, hogy mondjam, mérleget vetni akkor erről a tényleg ilyen globális szintű terrorellenes háborúról, de de próbáljuk meg.

[00:30:53]Egyrészt ennek vége van-e, és hogyha igen, akkor akkor ez akkor milyen mérleg vonható erről?

[00:31:07]Abban a, bocsánat, abban az értelemben szerintem vége van, hogyha ezt egy politikai napirendként értelmezzük, ami dominálja a nemzetközi viszonyokat.

[00:31:13]A 2010-es évek közepétől kezdve szerintem nagyon erősen visszatér az Egyesült Államokba is az a gondolkodás, hogy lehet, hogy nem kéne ennyi pénzt elégetni és ennyi embert megölni és aztán ennyi amerikai katonát kiszolgáltatni.

[00:31:27]ö a a terrorizmusik üzdelemben, ami csak csak kilátástalannak tűnik, ehelyett egyre inkább visszatér a nagyhatalmi versengésben való gondolkodás.

[00:31:37]Hogyha ebből a szempontból nézzük, szerintem akkor véget ért.

[00:31:41]Viszont hogyha ebből a nagyon erősen nagyhatalmi logikából indulunk ki, akkor az Egyesült Államok elvesztegetett nagyon sok időt és hagyta azt, hogy a kínai és a és az orosz nagy hatalmak felemelkedjenek.

[00:31:53]számukra ez egy nagyon pozitív időszak volt, hiszen addig sem velük foglalkozott az Egyesült Államok.

[00:32:02]Igazából ugye 2021 szeptember 11-e, ami a 20.

[00:32:05]évforduló az egy ilyen szimbolikus dátuma volt, ameddigre az Egyesült Államoknak az afganisztáni kivonulást be kellett fejeznie.

[00:32:11]Valójában egy pár héttel hamarabb fejezték be, és hát igazából annak a következményeit láttuk, ugye az afgán állam összeomlása és az egész egyértelmű, hát ebből a szempontból egy világos kudarcként jelent.

[00:32:26]Tehát az a az a visszavonulás, az a ami tényleg a vietnámi visszavonulást emlékeit idézte fel az amerikaiakban.

[00:32:32]Tehát bocsánat, csak hogy emlékeztessük a nézőket.

[00:32:34]Tehát ugye az történt, hogy az Egyesült Államok kivonult és lényegében rögtön a tálibok, akik ellen ugye ez az ilyen iszlamista rezsim, ami uralta Afganisztán a háború mú, tehát 2001 ig, azért visszatért alkalomba.

[00:32:49]Igen, hát ez egy valamennyire egy egy ilyen tárgyalásos visszatérés volt, tehát az amerikaiak és a tallibok között kapcsolat volt már megelőző években.

[00:32:59]Igazából már Trump első elnöksége alatt, aztán Biden alatt is tárgyaltak.

[00:33:02]És így hát a tálibok is valamilyen módon ugye erről most is sokat vitáznak, hogy ezek másfajta tálibok-e nyilván ugyanolyan radikális vallási programot hajtanak végre Afganisztánon belül, de a világhoz, máshoz viszonyulnak talán.

[00:33:15]De hogy nyilván így a terror elleni háborúnak, azt hiszem, ezért ez egy szimbolikus zárópontja volt.

[00:33:22]Nyilván ez nem jelenti azt, hogy ez a téma a továbbiakban nem merül föl, és ugye az iszlámmal szembeni hát fenyeget, az iszlám fenyegetésre való hivatkozás, az politikai témaként akár még napjaink amerikai kampányaiban is megjelenik, de de hogy ez így így egy egy-egy lezárása volt, hogyha ebből mérleget kellene vonni, akkor nyilván ez nagyon nehéz, mert egyrészt az Egyesült Államok szárazföldjét nem érte terrortámad adás olyan méretű szeptember 11-e után az Alkaida részéről egyáltalán nem aztán az Iszlám Állam alatt vagy Iszlám Állam mintájára szerveződő terrortámadások voltak.

[00:34:02]De ha ebből nézzük, hogy az Egyesült Államok sikeresen végrehajtotta azt, hogy hát felszámolta lényegében az Alkaida szervezetét, napjainkra az Alkaida egy jelentéktelen szervezet, mondhatjuk így.

[00:34:16]Ö az más kérdés, hogy ez nem feltétlenül csak az amerikaiaknak az érdeme, hanem inkább az Alkaida a saját szervezése és egyébként mindannak a dolgoknak, amik a Közelkeleten történtek, de hogy igen, a mérleg másik serpenyőben ott van az a több billió dollár, amit az Egyesült Államok háborúkra elköltött, az a több 100z ember, aki meghalt az amerikai katonai akciókban.

[00:34:35]És és hát ez a az az a része, hogy hogy hát nagyon sok ugye ezzel az egész hát ilyen végpont nélküli katonai akcióval nagyon sok olyan dolog történt, amit valószínűleg nem kellett volna és nem így kellett volna csinálni.

[00:34:54]Én azt mondom, hogy igazán azt mondom, hogy nem tudom, hogy végetértem, mert valószínűleg ahogy 2001 szeptember 10-én nem tudtam volna, hogy lesz így.

[00:35:00]Nem tudom, hogy hol hol folytatódhat ez megint.

[00:35:07]Az biztos, hogy akkor mondjuk azt, hogy hogy most egy ilyen féligmeddig nyugvóponton van ez a kérdés, de az egyértelmű szerintem, hogy való tehát, hogy val még mindig van az Egyesült Államok ellen valószínűleg szerveződés.

[00:35:17]Ez egy ilyen folyamatosan fennálló kérdés lesz, amit ami ami szerintem fontos lenne beszélni, hogy ez a háború ugye irányult egyfelől Afganisztánnal szemben, a Tálibokkal szemben, irányult Irakkal szemben, ahogy mondtad, sok más országban is megjelentek katonai akciók, de hogy bizonyos dimenziója ennek a háborúnak, az így konkrétan tényleg belpolitikai kérdés lesz.

[00:35:37]erre utaltál, de hogy akkor egy picit bővebben kifejtve, tehát radikálisan átalakult az amerikai belbiztonsági fölfogás, olyan szintű megfigyelések, olyan szintű följogosítást kaptak a titkos szolgálatok, részben a belügyi biztonsági szolgálatok például, hogy most még mindig a amik példátlanok elképzelhetetlen ettek volna addig és elképzelhetetlenek lettek volna szeptember 11-e nélkül, hogyha nem történik egy ilyen súlyos támadás az Egyesült Államokon belül.

[00:36:04]kiterjedt teljes tömeges lehallgatások, akár konkrét személyek célzása nélkül lehet házkutatást tartani, amit korábban nem lehetett anélkül, hogy értesítenéd a szemét és lehet, hogy soha nem tudja meg.

[00:36:18]Tehát és vannak olyan jogosultságok, amik még mindig megléteznek.

[00:36:20]Megtörtént az, amire szintén sokat sokan biztos, hogy senki nem számított volna szeptember 11 előtt, hogy egy ideig legalábbis lehetett kín kínozni a foglyokat.

[00:36:28]megtörtént az, hogyha maguk az amerikai titkosszolgatók nem tudtak kínezni, akkor át áttelepítették az elfogott terrorista, a gyanús személyeket más országokban, ahol viszont engedélyezett volt a kínzás, ugye meg lehetővé vált az, hogy Goanomon úgy tartottak sok évig, és ez még mindig van fogjul embereket, hogy bármi vádemelés történt volna.

[00:36:47]Tehát olyanok, amik az amerikai alapvető liberálisrenddel gyökeresen szembennek és ezek ezek ezeket nyilván szeptember 11-e indította el.

[00:36:56]Ezeknek egy része már közben szerencsére egy része ezeknek a tömeges lehallgatásoknak és megfigyeléseknek.

[00:37:02]Így a törvényben úgy volt elfogadva, hogy ezek lejártak egy ideig meghosszabbították őket egy ideig ne egy idő aztán nagyobb része már megszűnt, de még mindig maradtak.

[00:37:09]És másrészt szerintem átalakult a titkos szolgálat és a belbiztonsági gyakorlat.

[00:37:15]Tehát azt amit már ezek megtanultak használni, vagy még szerettek is használni megkönítette a dolgokat, azok öt perc alatt visszahozhatóak, hogyha megint az Egyesült Államokat valamilyen súlyosabb támadást.

[00:37:24]ugye azt mond mondani, hogy ezek ilyen azok a nagyon radikális biztonságpolitika változások Amerikán belül, amik amiket egyszer elkezdtek csinálni, azok még mindig ott vannak tartalékban, és elképzelhető, hogy folytatódni fognak.

[00:37:36]Szerintem ö itt benne van a tehát, hogy ez ez most inkább én azt mondanám, hogy egy egyértelműen egy nyugvópontom van, és háttérbe szorul nyilvánvalóan a nagyobb globális stratégiai kihívásokhoz képest, mint Kína, vagy a vagy a háború Ukrajnában, vagy most az iráni háború, de ez nem biztos, hogy ez azt, hogy ez tartósan eltűnt.

[00:37:55]Én annyiban vitatkoznék egy ponttal, ami elhangzott, hogy az Alkaida az mennyire semmisült meg, vagy mennyire mennyire sikerült legyőzni az Alkaidát.

[00:38:01]Én azt mondanám, hogy hogy nem sikerült legyőzni.

[00:38:05]Ö nyilván függ attól, hogy hogyan definiáljuk az Alkaidát, mert utaltunk rá szervezetként satöbbi.

[00:38:09]Ez nem egy olyan szervezet, amit elképzelünk, hogy akkor van egy tagsági lista és akkor az emberek összejönnek, vagy van egy vezetőség.

[00:38:15]Az Alkaidát, az Iszlám Államot és az első hasonló szervezeteket értelmezhetjük három szinten.

[00:38:21]Van egy Max szervezet, ami ugye az Alkaida esetén Afganisztánban működött 2001-ben.

[00:38:25]Van egy nemzetközi hálózat, amihez különböző országokban különböző szervezetek tudnak csatlakozni.

[00:38:31]És van egy van egy mozgalom, amikor csak valaki megtalálja az Iszlám Államnak, az Alkaidának az anyagát online, és gyakorlatilag önradikalizálódik.

[00:38:42]Tehát itt nem is kell kapcsolatba lépnie a szervezetekkel.

[00:38:43]Ha Max szervezetet nézzük, akkor az Alkaida nagyon gyorsan egy nagy veszteséget könyvelte el 2001 után.

[00:38:51]viszont az amerikai támadás következtében tudott a szervezet maga, bocsát, a hálózat maga kiterjedni az egész világon, és föl fölbukkanni Algériától kezdve Közép-Afrikán át Dél-Ázsia különböző országaig.

[00:39:08]Ebből aztán kinőtt a 2010-es években az Iszlám Állam, ami tökére fel fejlesztette az online módszereknek az alkalmazását.

[00:39:15]És a mai napig, ha megnézzük a legnagyobb terrorista szervezeteket, azok mind rendelkeznek vagy alkaiddal, vagy Iszlám Államötődéssel.

[00:39:21]Tehát ez a ez a kihívás ez messze nem múlt el.

[00:39:25]Ez továbbra is ott van.

[00:39:26]Talán azért kevesebbet haló, mert most nem az Egyesült Államokban meg Európában történnek a merényleteknek a nagy része, hanem hanem a szálléi övezetben.

[00:39:34]És az azt nem is tudjuk értelmezni, hogy akkor most ki öl meg kicsodát.

[00:39:37]És és emiatt nyilván látható az, hogy kicsit másképp kezeljük a terrorist, a melyeteket, hogy azok Afrikában történnek, vagyha Európában.

[00:39:46]Tök annyit szeretnék ehhez még hozzátenni.

[00:39:47]Igen, egy teljesen egyetértek, hogy én is próbáltam úgy mondani, hogy az Alkaida szervezetileg az elég gyorsan hát megsemmisült, vagy legalábbis erősen le lett korlátozva.

[00:39:57]Nyilván az Alkaida, mint Alkaidához kapcsolódó szervezetek tovább élnek a mai napig.

[00:40:03]Azt azért látni lehet, hogy a a vonzereje, vagy tehát nyilván az amerikai támadás egy ideig egy erős radikalizálódó tényező volt, és ezt az iraki háború is mutatta.

[00:40:14]Egy idő után viszont az, amikor a terrort és er azt az Alkaida maguktól is tudjuk, hogy ugye ez lényegében az Alkaid és az Iszlám Állam közötti szakításnak az egyik része volt, hogy bizonyos olyan hát ilyen nagyon kegyetlen eszközök, amiket az Iszlám Állam használ, a muszlimok muszlimok elleni támadásai azok viszont hozzájárultak ahhoz, hogy az a fajta hát ilyen nagyon erős vagy egyértelmű támogatása ennek az arab közvéleményben az az az kisebb lett, azt hiszem.

[00:40:45]Tehát, hogy ebi emiatt ez is egy mondjuk egy ennyibe gyengítette.

[00:40:49]De nyilván ennek hát a ha úgy gondoljuk, amit amit mondtál, hogy az Alkaidához kapcsolódó, majd az Iszlám Államhoz kapcsolódó szervezetek továbbra is jelen vannak és radikalizálódnak, akkor az persze persze igaz.

[00:41:01]Itt emlegették az Iszlám Államat, ami ugye mondtad is, hogy ez egy ilyen valamivel későbbi jelenség.

[00:41:08]Ez hogyan kapcsolódik ahhoz a folyamathoz, ami ugye szeptember 11-én elindult?

[00:41:15]Ez egy jó hosszú történet, de igyekszem röviden reagálni rá.

[00:41:18]Szóval ahogy az Egyesült Álmok megtámadja az Alkaida szervezetét, elindul ez a Afganisztánban, elindul ez a kirajzás Afganisztánból, és különböző alkaida sejtek jönnek létre mindenhol a, vagy hát nem mindenhol, de nagyon sok országban, Afrikában, Közelkelten, Dél-Ázsiában.

[00:41:35]És ez ezt a folyamatot erősíti aztán a 2003-as iraki beavatkozás, amikor az iraki állam összeomlik, a közelkeleti hatalmi egyensúlynak egy egy nagyon fontos pillére eltűnik.

[00:41:46]Most függetlenül attól, hogy Saddam Hussein milyen rossz vezető volt.

[00:41:52]Egy teljes káosz van Irakban, ami a mai napig kitart, nyilván már kevésbé, mint a 2000-es évek közepén.

[00:41:56]Most már nincsenek polgárháborús helyzetek, de most is látjuk, hogyha az iráni amerikai háború eszkáik, akkor az nyilván Irakot is érinti folyamatosan.

[00:42:04]És ebben a káoszban a helyi alkaida szervezet lesz az, amiből kinő majd az iszlám állam.

[00:42:13]Ugye itt van egy karizmatikus vezetőknek a sorozata, amiből a leghíresebb az Abu Bakral Bagdi, aki aki kitalálja ezt az a a tovább fejleszti az Alkaida ideológiáját és és módusz operandiát, ahogy az az szóba került, itt az Iszlám Állam sokkal nagyobb hangsúlyt tesz nagyon szenzációhjász akciókra.

[00:42:32]A az Alkaidának az volt az ideológiája, és azért hívjuk ezt a globális dsihadizmusnak, vagy globális dsihádi gondolatnak.

[00:42:43]Az volt az alapgondolata az Alkaidának, hogy a nagy sátánt kell támadni, az Egyesült Államokat, vagy akár Izraelt, tehát a annak a nagy világrendnek a fő szimbólumait.

[00:42:52]Az is nem állam ezt kicsit letekerte, és azt mondta, hogy támadjatok, akit akartok.

[00:42:57]Úgy csatlakozhatok hozzánk, ahogy akartok.

[00:42:59]Teljesen mindegy, hogy van-e bármi kapcsolat köztünk, csak csinálj valamit nagyon zajosan, nagyon látványosan és mond azt, hogy az Iszlám Állam volt.

[00:43:06]Ez a módszer ez ez nagyon népszerűvé tette az Iszlám Államot.

[00:43:12]Nyilván szírián és Irakon belül, ahogy Szíria is 2011-ben aztán polgárháborúba süllyedt, ott is nagyon megerősödt ez a a Max szervezet, vagy hát a központi szervezete az Iszlám Államnak, amit aztán a 2010-es évek közepére, végére sikerült visszaszorítani, de ugyanazt a tendenciát látjuk, hogy az iszlám állam, mint egy hálózat, mint egy ideológia, az ugyanúgy megmaradt.

[00:43:33]És ebből a szempontból nem is ellentétbe tenném a két szervezetet, sokkal inkább az iszlám állam egy tovább fejlesztése az Alkaida ideológiájának és és működésének.

[00:43:42]Ö és most ebben a szációban vagyunk kicsit a Post Iszlám Állam vagy Iszlám Állam időszakában, ahol a globális dsihadizmus az valahogy úgy néz ki, hogy továbbra is ö helyi célpontok ellen történnek az akciók nagyrészt, de fölhasználva az amerikai ellenességet, Izraelnességet satöbbi, illetve az online radikalizációnak a szerepe az meg nagyon megnőtt.

[00:44:07]Egy gondolat szerint nagyon jó összefoglaló volt.

[00:44:08]Egy gondolatot tennék csak hozzá, ami jelzi, hogy Amerika milyen szinten nem volt fölkészülve erre az egészre.

[00:44:13]Ugye az látszott, hogy folyamatosan sikerült a háborút gyorsan megnyerni az háborút, de hogy utána mi történik, azt nem tudták.

[00:44:18]És az egyik egy nagyon súlyos téves döntés volt.

[00:44:23]Bizonyos értelemben érthető, hogy akkor fogták a szadám hadseregét és szélnek eresztették az egészet.

[00:44:27]abbó a szempontból érthető volt, hogy nyilvánvalóan ezeknek komoly bűn bűnökben vettek részt akár a saját népességük ellen is.

[00:44:33]De hát ott volt több száz ember, aki hirtelen tudott harcolni volt, katonai tapasztalata, nem volt semmi dolguk, nehéz voltkedni a civil életbe, és hogy ugye nagyon jelentős részben innen kezdődött ezeknek a szervezetnek a rekrutációa, és ami aztán a közelkületnek egy jelentős részét lángba borította, hozzá lehet tenni, hogyha az hogyha így az események pillangóeffektusát nézzük, akkor ugye ez volt a 2015-ös menekültválságnak és a gyakere és így nagyon jelentősen hozzá Ahz is, ami Magyarországon történt az elmúlt 16 évben, ahogy mondjuk.

[00:45:07]Igen.

[00:45:08]Igen.

[00:45:08]Igen.

[00:45:08]Ezt mindenképpen be szerettem volna hozni, hogy hogy hogy igen, hogy ez ezek a folyamatok ezek mennyire vezettek ahhoz a ehhez a menekült válsághoz, amire ugye hát egyrészt az Orbán kormány épített egy nagyon erős politikát, vagy ilyen identitást, meg hát az egész ilyen európai szélső jobb igazából azóta ebből él.

[00:45:26]De akkor szerinted te egyértelműen?

[00:45:31]Szerintem egyértelmű az összefüggés.

[00:45:31]És ez egy ponton így, ez így ponton így, ahogy ez így összekapcsolt bennem, hogy hogy tulajdonképpen ugye nyilvánvalóan a Szír polgárháború nem egy véletlen következmény, hogy nyilvánvalóan senki nem gondolta végig, hogy lesz egy ilyen hatás.

[00:45:47]különösen nem amikor szélne keresztettek több 100z iraki katonát, de hogy még volt ez a virális jellege ennek, hogy ez tovább terjedt.

[00:45:54]És akkor azt is lehet mondani, hogy részben egyébként akkor a a terrorista veszély átalakult másfajta veszélyekbe.

[00:46:01]Ö de a a menekült válság, a 2015-ös menekültválság, amire föl lehetett húzni ezt az Európának, Európa erőd, meg kell védenünk magunkat az iszlám bevándorlástól, az egy következménye lett a az amerikai annak, hogy az amerikaiak kezelték az iraki háborút és a közelkeletet általában utána.

[00:46:18]És ennek volt egyébként egy volt egy ilyen politikai, tudatos, szervezettségi felépítése, mert amennyire tehát, hogy annak idején néztük, hogy mi történik, egy emlékszem 2015 elején elkezdte a kormány nyomni azt, hogy itt egy menekültválság lesz, amikor ez a számokban még nagyon látszott már, de nem nagyon.

[00:46:39]Tehát az, hogy mi lesz 2015 nyarára, az nem nagyon látszott.

[00:46:41]és 2015 februárjában összehívott a Fidesz egy egy külön parlamenti ülést külön menekült kérdésbe, ami az egész ellenzéket váratlan értem, mer nem tudták, hogy miről lesz szó.

[00:46:54]És akkor ott a fideszonok elmondták, hogy itt egy hatalmas válság következik, menekült válság lesz.

[00:46:59]És akkor kijött a aztem, hogy Zékarpá Dániel Jobbik részéről mondta, hogy ő semmit nem tud mondani, ami ezt a kormányt jobbral előzi ebben a kérdésben.

[00:47:06]Tehát akkor és akkor láttuk egyébként azt, ami ami a magyar politikát utána menekült kérdés olyan radikálisan átalakította a magyar politikát egyébként.

[00:47:15]öött a Fidesz népszerűtlen volt.

[00:47:17]Vesztettek három időközi választást egymás után, és akkor volt a Fidesz először mélypponton, úgymond a közvéleményben, és aztán a következő évek azok mindenről szóltak, és ennek határozták meg a politikát, és erre épül jelentős mértékben most az Aft ereje is egyébként, tehát az a 2015-ös válságból táplálkozik szintén.

[00:47:33]Ott kezdte kinőni magát először egy szélső jobboldali párt német, ami meg is tudott szilárdulni, mert korábban ezek elhaltak a szélső jobboldali kísértek.

[00:47:40]Tehát ez valóban egy hatalmas hatással lett az európai politikára.

[00:47:46]Én azt hiszem, hogy a bevándorlás és a nagy, tehát nyilván egyrészt nagyon nehéz a történelemben úgy szemlélni valamit, hogy valamit kiveszünk egy faktort és próbáljuk látni, hogy mi történt volna anélkül.

[00:47:55]Hát főleg egy olyan dologról, aminek a jelentőségéről eddig beszéltünk, de hogy az nyilván tehát a a a migráció, a népességmozgások, ezek olyan társadalmi folyamatok vannak a világban, ami valószínűleg megtörténik például az arab világban, akár egy ilyen amerikai beavatkozás nélkül is.

[00:48:13]Ugye a bevándorlás most nemcsak Európában komoly téma, hanem az Egyesült Államokban is.

[00:48:19]És az a latinamerikai bevándorlásnak nincs közvetlen kapcsolata a különféle katonai, tehát a közelkeleten zajló katonai akciókkal, de de közben meg azzal egyetértek, hogy hogy ez a fajta, tehát ez a hullám, hogy most csak egyszerűen ránézünk, hogy akik mondjuk 2015-ben Magyarországra jöttek, ők mennyire sokan ugye az Afganisztán és Szíria az ilyen két kulcs kiinduló pont volt, és hogy ez enélkül a folyamat nélkül, amiatt az Egyesült Áll államok beavatkozása indított el.

[00:48:50]Nyilván anélkül, hogy ezt tudták volna, hogy ennek ilyen következményei lett, anélkül ez így ebben a formában valószínűleg nem történik meg.

[00:48:57]Tehát nyilván ezt nagyon erősen lehetett politikai célokra később felhasználni.

[00:49:03]Mielőtt tovább megyünk, még egy gondolat, hogy Szíria, Irak és ez az egész térség most most hogy néz ki, mennyire stabil?

[00:49:14]Most nyilván leszámítva azt, hogy ugye tudjuk, hogy mi történik Izraelben és Libanonban és Palesztinában, meg tudjuk, hogy mi történik Iránban, amiről majd beszélni fogunk, de hogy ezek a ezek az országok, ezek az arabszágok, amik ahol zajlottak ezek a háborúk, ott most ott most mennyire stabil a helyzet, vagy milyen milyen a helyzet egyáltalán?

[00:49:35]Hogyha Irakra és Szíriára fókuszálunk, akkor Irakban azt lehet látni, hogy az a politikai rendszer, amit 2003 után 2005-től kezdve az amerikaiak kiépítettek, mint egy megszálló hatalom, ugye köztük egyébként Magyarország támogatásával, az az valamennyire működik.

[00:49:52]Ö ö nem vált Irak egy klasszikus demokráciává, ahol nagyon nagy viták vannak és és ideológiai nézetelések döntik el a a végső helyzetet, hanem hanem a azt lehet látni, hogy nagyon sok politikai elit, amit korábban Szaddam Hussein elnyomott, ők ezt a demokratikus rendszert ki tudják használni osztozkodásra, illetve a hatalomnak a a megosztására.

[00:50:18]Ezért azt mondanám, hogy az iraki helyzet az egy elég felemás helyzet.

[00:50:21]biztonsági szempontból Irak nagyon ki van szolgáltatva mindennek, ami Iránban történik, hiszen az iraki lakosságnak mondjuk egy 60%-a síta, Irán is a síta Iszlám többségű ország, illetve a vezetés maga a Síta Iszlámnak a vezetőjeként definiálja magát.

[00:50:37]És hát nyilván az amerikai jelenlétasztóábra is egyre korlátszottabb mértékben, és most lehet, hogy véget fog érni, de mégis csak ott van, és az amerikaiak egy fontos szereplők lesznek Magyar Irakban.

[00:50:48]A biztonsági helyzet az pedig azért nagyrészt most az iráni háborút leszámítva azért javult folyamatosan.

[00:50:56]tát ott azért az Iszlám Államnak és az Alkaidának van egy visszaszorulása.

[00:51:01]Szíria, ami egyébként a a csak a a tisztesség kedvért azért mondjuk el, hogy Szíria, a szíriai polgárháború nem a terrorizmus háborúnak a közvetlen következménye volt, hanem az inkább az arabtavaszos folyamatokban a demokráciáért és az elnyomás eltörléséért való szíriai törekvésekből alakult ki, és arra az arra adott nagyon nagyon erőszakos állami válaszokból alakult ki egy polgárháború.

[00:51:23]ö aminek a végén most egy olyan vezetője van Szíriának, aki a helyi alkaida csoportból vált ki és alkította meg a saját dsihadista szervezetét, ami már ahogy az korábban mondtam ezeket a a dsihadizmusnak a fejlődési ágait, ő abban a fejlődési ágában volt, ami már egy kicsit ilyen posztiszlám állam időszak volt, amikor már ezt a globális dsihadista ideológiát használja, de igazából helyi helyi harcot vív, tehát nem nem akarja az egész Egyesült Álmokat megdönteni, hanem csak hatalomra akar jutni, és ez sikerült is nekik.

[00:51:59]viszont ő megtanulta azt, hogy hogy hatalmon már jobb nem erőltetni ezt a dolgot, és már úgy már együtt együtt működik az Egyesült Államokkal és az Európai országokkal satöbbi.

[00:52:11]Ebből szerintem nagyon sokan fognak tanulni a Afrikában is, a Közelkelten és Dél-Ázsiában is.

[00:52:16]Tehát most azt lehet látni, hogyha te végig szervezel egy nagyon jól működő dsiarista szervezetet, erőszakot használsz, megölsz embereket, nagyon erőszakos értelmezését vezeted be a a az iszlám jognak, akkor is túl tudsz élni, hogyha hatalm jutsz, hogyha ezeket az ideológiai radikális gondolatokat kicsit hátrébb szorítod, és együttműködsz a nagy hatalmakkal.

[00:52:44]És ugye az Egyesült Államok most is háborút folytat a Közelkeleten, Irán ellen.

[00:52:49]Donald Trumpnak ez a közelkeleti háborúja, ez mennyiben más, vagy mennyiben hasonló, mint a Buskorszak közelkeleti háborúi?

[00:53:00]Ez annyi a párhuzam ott a legerősebb, hogy nem nagyon látják sokan az értelmét, illetve az irakháborúnak a zenügye látták, de részben azért, mert ugye téves érvekkel, tehát hamis érvekkel indokolta ezt a kormány, annak volt még egy az amerikai népesség többsége támogatta az iraki háborút az elején, a végére már nagyon nem.

[00:53:18]Az iráni háború azzel eszemben így indult, hogy már a többséggel utasította.

[00:53:22]Ugye két oknál fogva az egyik az, hogy a Trump kormánynak az volt az egyik központi ígérete, hogy ők mások lesznek, mert egyébként nagyon kritikus volt az iraki háborúval szemben, meg az egész amerikai szerepvállalással szemben a Donald Trump, amiben szerintem részben igaza volt.

[00:53:38]És hogy ez pont en, hogy ennek vége lesz, ezek a végtelen háborúknak vége lesz.

[00:53:42]Vége lesz annak, hogy Amerikának mindenhova be kell avatkozni.

[00:53:43]És aztán nem csak, hogy megtörtént ez a háború, ami egy ilyen furcsa háború egyébként, tehát nem hasonlítható az irakháborúhoz, mert semmilyen szárazföldi csapatok nincsenek, meg nincs egy szinte biztos, hogy nem is lesznek.

[00:53:57]De de ráadásul még annyi, még a hamis érveket se tudták úgy elöljte.

[00:54:00]Tehát, hogy Donald Trump egy évvel a háború megkezdése előtt azt mondta, hogy teljesen sikeres bombacsapásokat mértek az az iráni atom atomprogram, és ez most évekig visszaveti a az iránni atomprogramot.

[00:54:11]Majd a legerősebb érv úgymond az újrakezdés a támadás mellett az volt, hogy Irán most haj egy hajszá választja el az atombombától.

[00:54:19]Igen.

[00:54:19]Ami ugye hasonló az iraki háborúnak az indoklásához, ott azt mondták, hogy hát ilyen hónapokra vannak attól, hogy különböző tömegpusztító fegyverei lenjenek a szad rezsimnek.

[00:54:25]Ez igaz meg annyi a különbség, hogy azt tudjuk, hogy Iránnak van dúsított urániuma.

[00:54:32]De hogy ettől függetlenül igen, tehát az de az nem lehet egyszerre igaz az, hogy tavaly még egy több évre visszavetették ezt az atomprogramot, és most már mégis mindjárt atombomba lesz.

[00:54:42]Tehát és nem volt nagyon világos.

[00:54:42]Meg a másik érvelés az is volt így, hogyha kellett bedobták azt is, hogy támogatjuk a rendszerváltást a Iránban, de egyik egyik sem volt egy igazi meggyőző érvés, egyik sem volt, ami mert következen kitartottak volna.

[00:54:55]Tehát szerintem ez annyiban nagyon más, hogy itt semmi logika nem látszik ebben.

[00:54:58]Nem tudni, hogy miért történt.

[00:55:01]Én én is azt mondanám egyrészt, hogy az egy hasonlóság, hogy hát közvetlen fenyegetés sem Irak sem Irán nem jelentett az Egyesült Államokra a háború 2003-as, illetve idei kezdetekor.

[00:55:11]nagyon kitekert érvelés kell ahhoz, ahogy ezt, hogy ezt ugyan megpróbálta megtenni mind a Buskormány, mind a Trump kormány jelenleg, hogy ezt valamiféle preventív csapásként értelmezze, de hogy igazából ezt tényleg sem a nemzetközi jogok, sem a egyszerű logika szerint nem értelmezhető igazából így, ami szerintem egy lényeges különbség, ugye ezt az El Gábor is mondta, hogy hogy nincs szárazföldi részvétel, és ez nem csak egyszerűen, hogy így alakult, hanem hogy nagyon más a módszere és a fókuszáltsága mondjuk George Bush kormányának és Donald Trump kormányának.

[00:55:50]Ugye Donald Trump lényegében arról híres, hogy nem nagyon tud egy dologra koncentrálni hosszabb időn keresztül.

[00:55:56]Tehát, hogy ehelyett így lényegében Trump valószínűleg tényleg arra, miközben Bush részéről, ha téves volt a teljes logika is, de őszintén hangzott az, hogy ő ezt céltudatosan addig, ameddig kell végig fogja vinni a terror elleni háborút itt, ott bárhol a világban.

[00:56:15]És hogy ez 2001 szeptemberétől látszik, hogy lényegében innentől George Bush elnökségének ez a ez a akár négy évre vagy akár az egész nyolc két két ciklusra ez a ez a fő fókusza.

[00:56:27]Donald Trump részéről úgy hangzott, és valószínűleg ő is ezt komolyan gondolta, amikor azt mondta, hogy ez egy pár hetes dolog lesz, és hogy ő abban a hübrizben volt benne, egy másfajta hübrizben, abban a hübrizben volt benne, hogy ahogy Venezuelában egy ilyen látványos, de valójában nem komoly katona akcióval lehetett változást elérni, majd Iránban is valami hasonló történik, megfélemlíti a rezsimet, megöli néhány vezetőjét, és akkor majd az iráni rezsim együttműködést akar mutatni.

[00:56:56]De hát ez teljesen elmérte a két országnak az erejét ebben, tehát hogy ő nem készült egy ilyen elhúzódó háborúra.

[00:57:03]És azóta is láthatóan Trump nem igazán tud mit kezdeni, mert hogyha egyszerűen csak hát így vereséget beismerve nem akar visszavonulni, de ugye többször volt, hogy tárgyalások megpróbálják valamilyen módon ö visszahozni a helyzetet, akkor már csak az, hogy a hormuzis szorosban a hajózás visszaálljon.

[00:57:23]Tehát lényegében, hogy álljunk vissza a háború előtti státuszra, most már lényegében ez az, amivel az amerikaiaknak egy megfelelő végkifejlet lenne, és már nem beszélnek annyit arról a állítólag nagyon veszélyes nukleáris programról, ami akkor már éppen nagyon közel volt.

[00:57:37]Tehát én nem látom azt, hogy ez egy olyan dolog lenne, ami amit így céltudatosan végig tud vinni az amerikai kormány.

[00:57:47]Trump nem, mivel neki ez a fő ígérete volt, ahogy hallottuk, hogy nem akar végtelen elnyújtott háborúkat, nem tudja magát arra rászánni, hogy mondjuk egy komoly szárazföldi katonai akciót elkezdjen, ami utána teljesen ráéghet az elnökségére.

[00:58:00]Viszont nem is igazán tudja lezárni, mert legalábbis a féldidős választásokig biztos nem akarja ezt egy kudarcos történetként befejezni.

[00:58:06]Tehát, hogy egyszerűen egy ilyen furcsa helyzetre jutott, ahol ahol tényleg Trump hangulatától függ, hogy hogy mi hogyan alakul.

[00:58:14]És még az is hozzátartozik, hogy ugye Trump most utódnak lényegében JD Vens alelnököt egyre inkább bepozicionálta.

[00:58:20]Most a napokban is egyre inkább így tűnik.

[00:58:22]Hát Vzal elelnöknek van egy elég markáns külön véleménye erről a témáról.

[00:58:26]Tudjuk, hogy ő lényegében a kezdetektől fogva szkeptikus egy ilyen katonai akcióval szemben, ami ugye Busn teljesen megasoltott az ő alelnöke.

[00:58:34]Dicksé az egyik első támogatója volt ezeknek az akcióknak.

[00:58:40]Én nagyon röviden csak két pontot tennék ehhez hozzá.

[00:58:41]Az egyik azért az, hogy van egy közvetlen kapcsolat az azok a főleg az iraki háború és a most között abból a szempontból, hogy ahogy Irakot, az iraki rendszert megdöntötték, ahogy említettem, kiesett a hatalmi egyensúlyból egy nagyon erős állam.

[00:58:56]Ennek Irán volt a legnagyobb nyertese gyakorlatilag, és az iraki rezsim 2003-as megdőlése után tudta Irán kiterjeszteni a saját befolyását a térségben, ami aztán közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy az Irán mint ellenségkép, az az megerősödött az amerikai kormányzatban is, és ezt kitart ugye a mai napig.

[00:59:16]A másik pedig, amit akartam mondani, hogy azért itt is használja az amerikai kormányzat a terrorizmusra való utalást abban az értelemben, hogy beszél arról, hogy Irán különböző terrorista csoportokat támogat a régióban, ami abban az értelemben igaz, hogy valóban Iránnak vannak nagyon komoly kapcsolatai bizonyos nem állami szervezetekkel, amik szélsőséges ideológia mentén erőszakot használnak.

[00:59:40]Viszont pont megint azt látjuk, hogy csak leterroristázni ilyen szervezeteket, az elfedi a valóságnak egy nagyon jelentős részét.

[00:59:45]Például azt, hogy ezek a szervezetek miért használnak erőszakot, vagy pedig, hogy milyen ez a kapcsolat pontosan Irán és köztük.

[00:59:54]Most hogyha behoztad ezt a letter terroristázást, ugye az arról is sokat lehet olvasni most a 25.

[00:59:59]évforduló kapcsán, hogy hogy eléggé megváltozott és kiterjedt az, ahogy a terrorizmus kifejezést használjuk.

[01:00:10]Főleg ahogy mondjuk az Egyesült Államok használjá ugye truckcsempészeket is terroristának béjegez és akkor ezzel legitimálja azt, hogy lelőnek hajókat a Karibtengeren.

[01:00:23]Ugye a kormány ellen tüntető antifa aktivistákat is terroristának bélyegzi.

[01:00:32]Ez men meddig feszíthető ez a ez a fogalom, amíg még értelme van?

[01:00:38]vagy politikai haszna van.

[01:00:43]Én csak annyit mondom, ugye ennek az eredete már elkezdődött 2001-ben, amikor nagyon jelentősen kiterjesztették azt, hogy mi mit mi minősülhet terüstennek.

[01:00:51]Tehát például, hogy milyen szervezetek, amiknek van bármilyen kapcsolata a radikális iszlámhoz, azok minősületnek szervezetnek.

[01:00:56]Ki figyelhetünk meg ezen az alapon?

[01:00:58]Tehát ez a kiterjesztéses gondolat már Trump előtt megjelent.

[01:01:03]hogy a történelemben az nem új, hogy a terrorizmus kifejezést vagy egy ilyenfajta bélyekként próbálják használni és akár politikai célokra felhasználni.

[01:01:11]Nyilván ez nem, ebből még nem következik az, hogy ez a bevett mondat, hogy az egyik oldalról terrorista, a másik oldalról szabadságharcos, ennek mindenképpen tehát, hogy azért kell, hogy legyen egy egy olyan elemem a fogalomnak, amelyik amelyik ezeket elhatárohatja, de de nyilván ennek a szakirodalma rengeteg különféle és önmagával vitatkozó, hogy igazából mitől lesz valami terrorizmus.

[01:01:36]Az nyilvánvaló, hogy amire használja mondjuk most az Egyesült Államok, tehát az egy olyan erős kiterjesztése, tehát hogy mondjuk drogkarterlek esetén, aminél a politikai motiváció eléggé kevéssé látszik, miközben a terrorizmusnak elvileg a politikai motiváció és a látványos támadások az elemei, tehát hogy hogy ez egy ez egy olyan továbbfeszítés, ami ami inkább azt mutatja, hogy az, amit szeptember 11-ével úgymond hát elszabadult az Egyesült Államokon belül, és ugye erről is már volt szó, hogy a megfigyelő állam satöbbi, azt egy nem lehet egyszerűen visszaépíteni.

[01:02:12]És hogy erről is mostanában 25.

[01:02:14]évforduló kapcsán cikkes cikkeket lehetett olvasni, hogy a Trump kormány ezt konkrétan olyan dolgokra használja, amire egyébként a jogvédők a kezdetektől figyelmeztettek, hogy lehet ír ilyenre.

[01:02:25]Tehát, hogy megpróbálja a belpolitikai célokra felhasználni, megpróbálja a bevándorlásnál a nem nyilvánvalóan nem terrorista, de még csak nem is bűnöző bevándorlók azonosítását terrorizmussal össze fog kapcsolni.

[01:02:37]Tehát, hogy ilyen ilyen ilyen módon használja fel.

[01:02:39]Csak egy mondat, hogy amire ugye Kecer egy amikor már Kecerégyben figyelmeztettek a jogvidők kvázi, hogy milyen veszélyei vannak ennek a megfigyelem kiterjesztésének, akkor még el se tudtuk képzelni, hogy mit lehet majd csinálni, hogyha az AI-t is beteszed ebbe.

[01:02:52]Igen.

[01:02:52]Én annyit tennék hozzá ehhez, hogy hogy és talán óvatosságra is inteném a nézőket és mindannyiunkat, hogy amikor politikusok elkezdenek terroristázni, akkor legyünk óvatosak mindig, mert és ez most nem is értékítélt a részemről, csak a arra a folyamatra akarom fölhívni a figyelmet, hogy amikor egy politikus terroristának nevez valakit, akkor nemcsak egy ellenségképet jelöl ki, de felhatalmazást is kér arra, hogy tegyen valamit, amire egyébként nem lenne felhatalmazása.

[01:03:22]megfigyelésektől kezdve mondtad a házkutatást, de akár háborúk vívását is, amit láthatunk.

[01:03:29]Tehát amikor valaki egy politikus leterroristáz egy szervezetet, akkor legyen ott a fejünkben az a gondolat, hogy hm most valamit el akarnak nekem hittetni el, vagy nem elhitetni, hanem meg föl akarják építeni ezt a narratívát, hogy valamilyen olyan eszközt használjanak, amire nem volt erre eddig lehetőség.

[01:03:44]Ez nem feltétlenül egy rossz dolog.

[01:03:47]Tehát ebben ezt lehet úgy is megélni, hogyha valóban tényleg van egy van egy nagy fenyegetés, akkor abban az esetben lehetséges, hogy szükség van olyan eszközökre, amit normál esetben nem adnák oda a kormánynak, de ezzel nagyon könnyen vissza is lehet élni.

[01:03:59]A másik gondolat, amit ide meg behoznék arra, miről talán még nem beszéltünk, az elmúlt 25 évnek egy nagyon negatív eredménye, az az elképesztően durva iszlamofóbia, ami kitermelődött 2001 után, és ami nagyon erősen összekapcsolta a terrorizmust az iszlámmal.

[01:04:16]két milliárd emberrel, illetve ezt is például az arabsággal, ami a kettő ugye nem teljesen átfedi egymást.

[01:04:23]És és ez a iszlamofóbia arabellenesség, ez szerintem a mai napig érezhető a társadalominkban.

[01:04:30]Nem csak az Egyesült Államokban, de Európában is.

[01:04:35]Igen.

[01:04:35]Ugye most például a az Egyesült Államokban ugye Zoran Mamdani New York polgármestere egy egy indiai származású muszlim.

[01:04:43]Ö, és most ugye ilyen jobboldali szervezetek ilyen petíciót írtak, hogy ő ne menjen el a hivatalos megemlékezésre csak azért, mert hogy neki mi a vallása.

[01:04:55]Szóval, hogy ez abszolút ilyen szerepet játszik így az amerikai belpolitikában.

[01:04:58]Ha már az amerikai belpolitikára rátértünk, nyilván az iszlamofóbia az egy az egy teljesen egyértelműen és most nagyon érezhető hatás.

[01:05:08]Főleg úgy, hogy most több muszlim származású vagy muszlim vallású politikus jelölt aktív most az amerikai politikában.

[01:05:16]De emellett még milyen milyen hatásai vannak?

[01:05:22]Milyen hullámai vannak ennek a terrortámadásnak, illetve az utánon lévő háborúknak, ami ami hat az amerikai belpolitikára?

[01:05:29]Hát nehéz ezt feltétlenül közvetlenül összekapcsolni, de szerintem azt lehet látni, hogy van szerves összefüggés aközött egyrészt, hogy nagyon megerősödött az az ágazat az amerikai politikában, ami azt mondja, hogy vonuljunk ki a világból, ami amire amit Donald Trump fémj jelezte.

[01:05:45]És egyébként hozzáteszem, hogy amellett, hogy megtámadta Iránt, azért az az a része nagyon nagyon jól megvalósul, hogy Európá Ukrajnát már nem támogatják, Európából egyre inkább kivonul az Egyesült Államok.

[01:05:57]És ez nem csak azért van egyébként, ami hivatalosan, hogy egyre inkább a távolkeleten nyelenedjenek, mert most jelenleg ugye Dél-Koreát is kevésbé támogatják.

[01:06:06]Ez egy nagyon hangsúlyos és jelképes aktus volt, hogy az évi az éves gyakorlatot ész Dél-Koreával ott vissza visszanyestek az amerikai csapatokból, tehát Dél-Koreánnak is érezve van, hogy nem feltétlenül számíthat az Egyesült Államokban.

[01:06:16]Szerintem ha reálisak Tajban van, akkor ők is tudják, hogy nem feltétlenül számíthatnak az Egyesült Államokban.

[01:06:20]Tehát van egy általános visszahúzódás és egy saját érdekre történő koncentráció, ami nem biztos, hogy fönn fog maradni, de jelenleg ez a politika ez elfogadott az Egyesült Államokban, ami részben a tapasztata annak, hogy konkrétan mit értünk azzal.

[01:06:34]egyébként két bukott háború, az iraki háborús, egy bukott háború volt az Afganisztán és egy nagyon csúfosan végződött 20 év után visszajöttek a tálibok egyébként és valóban egyfelől volt tárgyalás, másfelől az már lényegében az amerikai kapitulációs tárgyalás volt, amikor az amerikai készítették, hogy ki tudjanak innen menni, valamennyire még ne ne legyen nagyon ciki.

[01:06:51]Tehát két bukott háború után miért kell nekünk még a világban jelen lennünk?

[01:06:56]És ezzel párhuzamosan szerintem szintén egy nagyon erős leépítése van a hagyományos amerikai szövetségi rendszernek, aminek egyfelől az egyik stabilitása volt a nemzetközi politikának az elmúlt évtizedekben, másfól Amerika biztonságának is az egyik garanciája volt, és ezt a szövet szövetségi rendszert is leépítik.

[01:07:12]És a harmadik dolog, amit még mondanék, az az, hogy ami megjelent, az egy nagyon erős bizalmatlanság és egy jogos bizalmatlanság, azt hiszem, az amerikai politikával szemben.

[01:07:22]Ugye hazudtak Irakban.

[01:07:26]És ez ez nagyon erősen megingatta az emberek bizalmát abban, mennyire mennyire lehet egyáltalán a politikának hinni.

[01:07:32]És a tulajdonképpen ennek a nagyon erős polarizációnak, ami van, a nagyon erős elitellenségnek, ami most hajtja az amerikai politikát, abban ez ez is szerepet játszott, hogy nem tudni, hogy mennyire lehet egyáltalán bízni azokban, akik vezetnek minket.

[01:07:46]Én is egyértelműen azt mondanám, hogy nyilván nagyon-nagyon sok faktor vezet egy olyan dologhoz, hogy Donald Trumpnak hívják az Egyesült Államok elnökét, de azért az a hát 2001-től 2016-ig 15 év telik el, az a 15 év és annak a kudarcai, annak a tehát ez az egész terror elleni háború elég világosan hozzájárulhatott ahhoz, hogy Donald Trump először a republikánus párton belül egyedalomra tud törni, és aztán meg az elnöksé és nyilván szoros versenyben, de megnyeri.

[01:08:16]Trump lényegében először a republikánus ellenfeleket tudja úgy pozicionálni, mint hát nem volt nehéz dolga, mert az egyik ellenjelöltje 16-ban a George Bush elnök ötse Jebus volt, hogy ők voltak azok, akik tényleg minket ezekbe a katasztrofális helyzetbe vezettek.

[01:08:32]És aztán összeköti, hogy ez igazából egy két párti elit, és megint nincs nehéz dolga, mert Hillary Clinton személyében egy korábbi first lady, egy korábbi külügyminiszter, valaki, aki megszava az iraki háborúra való felhatalmazós határozatot.

[01:08:46]Nyilván Clinton később azt mondta, hogy őt megtévesztették a hírszerzés információkkal, de nyilvánvalóan Hillary Clintonnak fontos szerepe volt 15 év külpolitikai döntéseiben, és ezt Donald Trump ki tudja használni vele szemben.

[01:08:59]Ö még egy dolog, ami egy kicsit ide kapcsolódik, és amire szerintem érdemes fel lehet figyel felhívni a figyelmet, hogy megint csak van azzal kapcsolatos vélekedés, hogy az egész radikális jobboldali hát jobboldali radikalizmus megerősödése az Egyesült Államokban mennyire erősen kapcsolódik.

[01:09:20]A szeptember 11-ére adott válaszokra.

[01:09:23]Erre szintű a Miller Idrass, aki a jobboldali radikalizmus szakértője, a Foreign Affersbe írt egy cikket azzal a címmel, hogy 911-től 16-ig, tehát a 2001.

[01:09:32]szeptember 11-i támadásoktól hogyan jutunk el 2021 január 6-áig az a Kapitóliumost, amikor Trump hívei megpróbálják megakadályozni a hatalom békés átadását Joe Bidennek.

[01:09:43]És arról beszél ebben a cikkben, hogy a szélső jobboldali extrémizmus egyszerűen kevesebb figyelmet kapott, mert minden a radikális dzsihádizmus, iszlamizmusra orientálódott.

[01:09:54]Nyilván amit hallottunk, hogy a xenofóbia, az iszlámellenesség megerősödött, ami szintén term tovább termelte ezeket a a csoportokat.

[01:10:01]és hogy az Egyesült Államokban egyébként is volt már a 90-es években is megjelentek, hát ott volt az oklahle robbantás, amiket így hát nem kapcsolták össze, hogy ez egy hát az is ez egy belöldi terrorista támadás igazából a a radikális jobboldali terrorizmusnak a megnyilvánulása, de valahogy ezek háttérbe kerültek szeptember 11 után.

[01:10:25]Amikor viszont a háború negatív hatásai előretörnek, akkor sok különböző okból ezek újra megerősödnek.

[01:10:32]És akkor erről is vannak kutatások, hogy például a háborúból visszajövő veteránok azok, akik nem találják a helyüket a társadalomban, sokszor PTSD-ben, tehát különféle med, tehát orvosi lag diagnosztizált módon szenvednek a háború hatásaitól, nem értik, hogy ha mondjuk nekik az volt a dolguk, hogy erőszakot alkalmazzanak Irákba, Afganisztánba, akkor az otthoni társadalomban miért másképp működnek ezek a dolgok?

[01:11:02]szembesülnek.

[01:11:02]Ugye ez főleg mondjuk az európai téren igaz a bevándorláson, ugye ez szintén Németországban is megjelenik egy ilyen radikalizmus több helyen Európában, ahol akár a rendvédelmi szerveken belül, akik hát azt veszik észre, hogy elmentünk Afganisztánba harcolni, mégis ezek az emberek idejönnek, akkor hogy lehet, hogy ez történt?

[01:11:21]Tehát, hogy ez ez hozzájárul ahhoz a a radikalizációhoz, az a belföldi radikalizációhoz, amit aztán látunk.

[01:11:29]És közben viszont sok olyan eszköz, amit a Trump kormány használ, az ilyen egyértelműen azért áll rendelkezésére, amilyen változások aztán történtek az amerikai politikában.

[01:11:42]ugye a ezeket a nagy bevándorlás bevándorló ellenes ilyen razziákat azokat ugye a Department of Homeland Security, nem tudom, belbiztonsági minisztérium talán lehet fordítani különböző alsszervezetei csinálják, ami ugye szeptember 11-e után jött létre.

[01:12:04]Az ahogy a ahogy az elnöki hatalom átalakult, az is az is talán igazából ide vezethető vissza.

[01:12:09]meg a közhangulat is, ami ezt támogatja egyébként.

[01:12:12]Tehát, hogy az is egy része ennek, hogy ezt így ennek van egy legalábbis az elején volt egy tömeges támogatottsága, hogy így kell az államnak föllépni.

[01:12:19]Meg hogy meg az a gondolat egyébként most így amit így ilyen nagyon jelképesen szoktak mondani, hogy valakit így be tudsz tenni egy autóba, egy sötétített ablak autóba és csak úgy elvinni ugye annak az alapja már megvolt Guantanamoban, ami addig nem volt elképzelhető az Egyesült Államokban, hogy valakit egy bírósági tárgyalás nélkül mindenféle vádemelés nélkül egyszerűen betenni egy börtönbe és ott hagyni, hogy rohadjon.

[01:12:38]annak ellenő, hogy ugye nincs akkor ebben a helyzetben nincs bizonyítva, hogy terrorista volt, úgyhogy így az az alapok az alapok megvoltak innen, hogy innen jöttek valóban.

[01:12:49]Hát igen.

[01:12:49]És a kegyetlenség, mint politikai eszköz, tehát hogy ugye Donald Trumpnak egy ilyen elég markáns jellemzője, hogy ő soha semmiben nem akar, tehát hogy magát akár annál erőszakosabbnak is akarja mutatni, mint amilyen.

[01:13:04]Még nem akarja egy pozitív oldalát mutatni.

[01:13:06]és hogy ez azt hiszem szeptember 11-e erősen ugye beszéltünk róla, megváltoztatta az amerikai közhangulatot és abban abban a világban tud ez támogatást találni.

[01:13:18]Egy gondolat csak Donald Trump szerintem a Donald Trump első elnökségének egyetlen pozitív aspektusa volt, amit én szubjektíven láttam, hogy valóban azt akkor is azt ígérte, hogy nem lesz háborús, nem is volt.

[01:13:26]Tehát, hogy azt sikerült úgy átviszni egy ciklust, és akkor valóban elkezdték már előkészíteni az afganisztáni kivonulást, ami szomorú volt, de mégis szükséges volt.

[01:13:34]És ugye ez most nagyon más lett a második elnöki ciklus részben egyébként arra építve, hogy nagyon erősen ezek a anti tehát a külföldi ellenes és azon belül különösen a az a a muszlim közösséggel szembeni ellenérzések hozták őt hazárultak ahhoz, hogy hatalomra került.

[01:13:54]Mondjuk Irán ellen pont akkor is már így tervben volt, csak az utolsó pillanatban meggondolta magát Trump, hogy ez igaz, ez igaz.

[01:14:00]Igen, igen.

[01:14:02]Máté, te már említetted, hogy ugye ennek a terroráendánes háborúnak bizonyos szempontból nagy nyertese volt Kína meg meg Oroszország.

[01:14:13]Ahogy most kinéz az ilyen globális hatalmi politizálás, arra arra most akkor összességében milyen hatással volt ez a hát ez az elmúlt 25 év?

[01:14:25]nagyon sokat hozzájárult abb a szempontból, hogy az Egyesült Álmok rengeteg pénzt és erőforrást elégetett arra, hogy a terrorizmus ellen küzdjön, és ezeket ugye nem nem nagyhatalmi versengésre használta föl.

[01:14:35]Egy felmérés alapján 8 billió dollárt használt föl az Egyesült Államokán 2020-ban valameddig.

[01:14:44]Tehát ez nem a teljes költsége, és nyilván ez csak egy egy becslés.

[01:14:50]Tehát ennél valószínűleg azért lehet, hogy még ennél többet is.

[01:14:52]Most azt nem tudom hirtelen kialakolni a fejem, hogy ez a magyar GTP-nek hányszorosa, de azért azért sokszorosa.

[01:14:58]Másrésztről pedig ott lehet azt látni, hogy ezek az országok, Oroszország és Kína kaptak egy legitimációs alapot legalábbis abban az időszakban arra, hogy hogy különböző mozgalmakat elfojtsanak arra hivatkozva, hogy itt most terrorizmus ellen küzdünk.

[01:15:15]Harmad részően azt is hozzátenném, hogy az Egyesült Államok és a nyugatnak az imázsát az teljesen alásta nagyon sok régióban, közelkelten, Dél-Ázsiában, Afrikában.

[01:15:25]Például ugye a száheli övezetben azok az országok, ahol most a terrorizmus, terrorista tevékenységnek egy nagy része koncentrálódik.

[01:15:33]Ugye gondolok itt Nigériára, Nizerre, Burkinafasóra, a a kongói Demokratikus Köztársaságra.

[01:15:40]Ebben a régióban volt egy nagyon erős nyugat-ellenes felhajtás az elmúlt évtizedben mondjuk, amikor amikor is ugye a korábbi erőszakos hullámokra és beavatkozási kísérletekre hivatkozva örömmel szakították meg a kormányok a a az együttműködést Franciaországgal és más nyugati országokkal.

[01:15:58]Ennek Oroszország lett például az egyik egyik nyertese.

[01:16:01]És én azt gondolom, hogyha megnézzük a vitákat, amik ma zajlanak Izrael Palesztina kapcsán a 2023 óta történő gázai atrocitásokkal kapcsolatban, illetve az Egyesült Államok és az Európai országoknak a a nyomásgyakorlás hiánya vagy a kritika hiányával kapcsolatban, amit láthatunk, hogy Izraellel szemben nem lépnek föl, ez ugyanúgy beleilleszkedik ebbe a a az imázs veszteségbe, amit láthattunk az elmúlt évtizedekben, hiszen ugyanazt látják nagyon sokan, hogy akkor is a terrorizmusra hivatkozva a nyugati nyugati országok és nyugati szövetségesek nagyon durva erőszak kampányokat hajtanak végre és most is.

[01:16:44]Én szerintem ez nagyon fontos volt, amit most elmondtál így összefoglalva és még annyival egészíteném ki mint hogy teljesen egyetértek, hogy a hogyha megnézzük, hogy a kihívás, a stratégiai kihívás Amerika számára, az egyértelmű volt, hogy az unipoláris pillanat nem fönntartható.

[01:16:58]De hogy fog tudni Amerika úgy áttevezni a 21.

[01:17:02]században fölkészülve arra, hogy Kína fölemelkedik, hogy egy megtartson egy egy geopolitikai egyensúlyt, hogy amiben Amerika mégis egy vezető hatalom marad, és tud valamennyire lépést tartani Kínával, a tekintetben hatalmas lehetőségeket kihagytak.

[01:17:15]Tehát Amerika szerintem most sokkal gyengébb pozícióban van, mint lett volna, hogyha nem történnek a 2001.

[01:17:20]szeptember 14 utáni események.

[01:17:23]Maga a támadást kibírta volna Amerika, tudott volna úgy is reagálni, hogy ebben globálisan erősödik, hogy erősíti a szövetségi rendszerét, hogy megerősíti a pozícióit.

[01:17:32]Ehhez képest azt látjuk, hogy stratégiai hibák sorozata egyfelől a a nemzetközi imás megromlása és most a Donald Trumpnak azz a elefánt porcelánboltban tevékenysége a hagyományos szövetségi rendszerekkel.

[01:17:47]Ennek következményeképp Amerika sokkal kevésbé van fölkészülve arra, hogy Kínát, Kína növekvő hatalmát tudja ellensúlyozni, mint bármikor korábban.

[01:17:55]Igazából én is csak ehhez csatlakoznék nagyon röviden, hogy az unipoláris pillanatról azért lehetett gondolni, hogy az nem fog örökké tartani.

[01:18:01]Ugye nyilván ezért pillanatnak hívták az elejétől fogva, de hogy utána mi jön, ugye hát a 90-es években azért a főleg a Clinton kormányzat alatt az Egyesült Államok sok energiát fektetett abba bele, hogy egy ilyen szabályokon alapuló liberális világrendnek a képét terjedsz el a világon.

[01:18:18]Nyilván nem állítom, hogy ebben nem lettek volna következetlenségek még abban az időszakban is, de azért mégis csak ez volt az elképzelés, hogy ez egy olyan dolog, ami az Egyesült Államok számára fenntartható.

[01:18:30]2001 szeptember 11-e után leomlik sok minden abba, hogyha az Egyesült Államok számára nem vonatkoznak ezek a szabályok, ha az Egyesült Államok kínozhat, ha az Egyesült Államok ok nélkül megtámadhat, vagy legalábbis megtámadhat egy államot, amelyik őt nem támadta igazából meg, akkor az gyengíti globális szinten a pozícióját, és nyilván megerősíti azt, hogy ez a fajta kiegyensúlyozása az egypólus világnak megindul.

[01:18:56]Bocsánat, ha még ez annyit hozzátehetnék, hogy nyilván nem tudjuk megmondani azt mondjuk, hogy hányan haltak meg a globális tervezni háborúban, de vannak olyan becsések, amik és ezek konzervatív becsések, amik mondjuk 1 millió főre teszik ezt a számot, úgyhogy ebből több 100000 civil ember.

[01:19:11]Nyilván ez nem azt jelenti, hogy az amerikai hadsereg 1 millió embert ölt meg, de ebben az eseménysorban több mint 1 millió ember biztosan meghalt.

[01:19:17]Ha most összevetjük ezeket a számokat, ami egyébként egy elég kegyetlen összehasonlítás, de hogyha összehasítjuk ezeket a számokat a azz a a terrorizmus áldozatainak számával, akkor az egy nagyon durva egyenlenség.

[01:19:29]éppen ezért terjedt el az a az a narratíva, hogy az Egyesült Államok fölhasználja ezeket a tereléleteket, és így követnek el olyan atrocitásokat, olyan kampányokat, amelyeket egyébként nem tudnának.

[01:19:45]Az adás végéhez érkezve még azt azt szeretném tőletek megkérdezni, hogy szerintetek mi a szeptember 11-i támadásnak az a legmeglepőbb következménye, ami ma is velünk kérdés, amire így nem igazán nem biztos, hogy gondolnánk, ha eszetekbe jut ilyen?

[01:20:04]Hát én azt nem tudom, hogy mit emelnék ki a leginkább, hogyha egy órám lenne erről gondolkodni.

[01:20:10]Ami most hirtelen eszembe jut, az az, hogy valóban az Amerikán belül ez az eltolódás egy picit enyhén eltolózva a rendőrállam irányába, ami lehetővé tette azt, hogy egyébként egy olyan országban, ahol nagyon erős volt az érzés, hogy a szabadságorientáltságtól az egyéni jogok fontosak, hogy az állam tartsa tiszteletben az egyéni jogokat, és hogy teljesen sokkal elfogadottabbá vált, hogy az állam túlléphet a hagyományos jogereén is, megfigyelhet, és hogyha bármi veszély van, akkor akkor olyan felhatalmazásokat kaphat, amik egyébként inkább egy diktatúrára emlékezt.

[01:20:42]Tehát nekolsó gondolata nekem akkor 2001-ben egy az egyetemen egy kollégám, aki az amerikai politikával foglalkozik, azt mondta egyébként enyhén jobboldali ember volt, de azt mondta, hogy ő attól tart, hogyha lenne még egy ilyen szabású támogatás támadás Amerikában, akkor Amerikából egy katonai diktatúra lehetne közkívánatra.

[01:20:58]Tehát nem az lenne, hogy akkor a katonák pucsolnának, hanem hogy ez lenne a nép kívánsága, és hogy ez olyan súlyú volt az amerikai rektamra, hogy nem tudom, hogy így lenne, de minimum az ez egy reális gondolatnak tűnt, hogyha az amerikaiak még egy ilyen támadást, akkor akarnák, hogy a katonák irányítsák őket.

[01:21:15]Én is a politikai hatásaira gondolok, illetve hát nem tudom, hogy mennyi ez, ami mondjuk váratlan vagy meglepő, de nyilvánvaló az, hogy hogy ez az egész megfigyelő állam és a a politikában ez annyira tényező még most is.

[01:21:25]Én azon gondolkoztam, miközben mondtad a kérdést, hogy hogy ugye azzal kezdtük, hogy mi hol voltunk, és hogy ez egy milyen történelmi jellegű esemény számunkra, hogy akkor is történre, mondtuk, hogy tudatosak voltunk arról, hogy ez történelmi jelentőségű, de mégis a jelenkor története volt sokáig.

[01:21:41]Aztán most amikor már olyan diákokat tanítok, akik nem is éltek 2001.

[01:21:45]szeptember 11-én, akkor kell rájönnöm, hogy számukra ez történelem, de hogy az a történelem, aminek viszont még mindig bizonyos értelemben abban a keretben vagyunk és abban a világban benne, hát annyi mindenről beszéltünk ma a belpolitikától kezdve az Egyesült Államokban az iráni háború, ami egyszerűen megérthetetlen anélkül, hogy idáig visszamegyünk.

[01:22:09]Hogyha ti már politikáról beszéltetek, akkor én ki jönnék ebből egy picit, és kettő dolgot mondanék.

[01:22:14]Az egyik az az, ahogy a a termusáni háború minden ellenmondásosságát azért az amerikai társadalom is és sok más társadalom is a kultúrán keresztül feldolgozza.

[01:22:22]Tehát azok a azok a a kulturális termékekre hívnám fel a figyelmet, filmek, könyvek, videójátékok, akár zene, bármi ilyesmi, ami feldolgozza ennek a ennek a tragédiáját és ennek az elmondásosságát.

[01:22:37]Sőt, hát volt ilyen, nem tudom, hogy az most összeskős elmélet volt-e, hogy a az alkonyat című könyv per film az se szeretett volna meg 911 nélkül már valami valami az író hallgatott valami zenét, ami ami azért jött létre, mert a 911-re reagált valaki.

[01:22:50]Tehát ilyen ilyen nagyon vad összesfüggések is vannak.

[01:22:53]De hát ez nem csak nyilván nem csak az amerikai kultúrára igaz, hanem a közelkeltre is rengeteg művészeti alkotás foglalkozik ennek a a tragédiájával.

[01:23:02]Ö a másik pedig azért azt is mondanám, hogy hogy mindazon túl ugye talán már utaltál, hogy a a terrorizmusnak a szakirodalma, a kritikai gondolkodása terrorizmussal kapcsolatban, az nyilván nagyon felszökött az elmúlt két évtizedben, és ma már sokkal komplexebb képünk van arról, hogy mi is az a terrorizmus, egyáltalán mennyire használható ez a fogalom, és mit fedel, és mit mutat meg.

[01:23:25]Szalai Máté, Győri Gábor és Tábor Áron nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok.

[01:23:28]Nektek nagyon köszönjük, hogy figyeltétek az adást.

[01:23:31]Hogyha tehetitek, akkor támogassátok a Telexet és iratkozzatok fel a csatornánkra, és olvassátok a cikkeinket, amik a mai napon még megjelennek a szeptember 11-i támadásról.

[01:23:41]Sziasztok!