A magyar gyerekek 32 százaléka lesz funkcionális analfabéta felnőttként
- A Telex Buksó vendégei Steklács János olvasáskutató és Séder Veronika nyelvész-logopédus; mindketten új könyvvel érkeztek, az olvasási nehézségekről beszélgettek.
- Különbséget kell tenni az átmeneti, környezeti okú olvasási nehézség, a makacs, idegrendszeri hátterű diszlexia és a szövegértészavar között.
- A diagnózist óvatosan adják, ezért sok gyerek csak harmadik-negyedik osztályra kap diszlexia-diagnózist — addig sok szenvedésen megy keresztül.
- A leggyakoribb ok a felgyorsult, információhabzsoló világ: a gyerekek megszokták a telefon nyújtotta azonnali szórakozást, megszűnt a hosszú, figyelmes olvasás.
- Riasztó adatok: a tanulók kb. 7%-a diszlexiás, a legfrissebb mérés szerint 32% várhatóan funkcionális analfabéta lesz — a szövegértés világszerte csökken.
- A szemkamerás vizsgálat 13 részképességet feltérképező „olvasási profilt" ad, amiből megjósolható, kinek mi az erőssége és gyengéje — így célzottan fejleszthető.
- A rendszer több ponton csúszik: éves várólisták, szakemberhiány, érvényesítetlen jogok, használati utasítás nélküli segédeszközök.
- Séder betűbalett-módszere balettmozdulatokkal, mesékkel és mozgással, játékosan, észrevétlenül fejleszti a beszédészlelési zavarokkal küzdő gyerekeket.
- Az agy plaszticitása miatt minden fejleszthető: a tilos listán az erőltetés szerepel, helyette más technikák és több érzékszervi csatorna kell.
- Javaslatok 10 évre: kevesebb, alaposabb információ, olvasmány-reform, mozgásos tanítás; gazdag nyelvi környezet, kevesebb képernyő, differenciálás.
„Ez egy olyan jellemző, ami bárkivel előfordul, és ez nem a te hibád" — a beszélgetés központi üzenete: az olvasási nehézség nem lustaság, nem butaság.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A vendégek és a téma
A Telex Buksó című műsorának vendégei két szakember, akik két különböző irányból közelítik meg az olvasási nehézségek kérdését. Steklács János olvasáskutató, a Pécsi Tudományegyetem professzora, aki többek között szemmozgásvizsgálatok segítségével kutatja, hogyan olvasunk, és mi történik, amikor ez a folyamat nehézségekbe ütközik. Séder Veronika nyelvész, logopédus, az integratív diszlexiaterápia kidolgozója, aki a mozgás, a ritmus, a beszéd és az olvasás összekapcsolásával segíti az érintett gyerekeket.
Mindketten vadonatúj könyvvel érkeztek: nemrég jelent meg Séder Veronika Betűbalett, a titkos nyelv című mesekönyve, valamint Steklács János és szerzőtársa, Csájiné Knézics Anikó Olvasási stratégiák – tanulás és gondolkodás az olvasás segítségével című kötete. A beszélgetés arról szólt, miért olyan nehéz ma ennyi gyereknek az olvasás, mit tehetünk értük, és hogyan juthatunk el a betűkkel folytatott küzdelemtől odáig, hogy az olvasás öröm és szabadság legyen.
A bevezető narráció így festette le a problémát:
„Egy gyerek ül a tankönyv fölött, nézi a betűket, próbálja összeolvasni őket, újra kezdi, elakad. [...] Talán azt mondják, hogy figyelmetlen, talán azt, hogy lusta. Egy idő után pedig ő maga is elhiszi, hogy butább a többieknél." – a műsorvezető a bevezetőben *
Fogalmak: olvasási nehézség, diszlexia, szövegértészavar
A beszélgetés a fogalmak tisztázásával indult. Az oki háttér és a kimenetel szempontjából egyaránt különbség van a fogalmak között, bár a tünetek szintjén már van átfedés.
- Olvasási nehézség: a háttérben inkább környezeti tényezők állnak – például átmeneti, időleges betegség, ami miatt a gyerek kimarad a tanulásból és hátrányba kerül, vagy otthoni trauma, családi gondok. Ez átmeneti, enyhébb állapot, viszonylag rövid idő alatt áthidalható.
- Diszlexia (az olvasás zavara): komplex idegrendszeri fejlődési hátterű probléma, amely „nagyon makacs" – nem lehet könnyen áthidalni, szakszerű megsegítést igényel. Kezdetben mutathat ugyanolyan tüneteket, mint az olvasási nehézség.
- Szövegértészavar: míg az olvasási zavarok elsősorban az alapfolyamatokat érintik (betű–hang megfeleltetés, szótag, szófelismerés, mondatszint), a szövegértésnél már az egész szöveg megértéséről van szó. A vendégek kitértek arra, hogy a látott információ vizuális feldolgozása és a nyelvi megértés is elromolhat: valaki egy szöveget nagyon könnyen megérthetetlen azért, mert rossz a szókincse, a hallása, vagy olvasásnál a látása. Ezért kulcsfontosságú a személyre szabott feltérképezés, hogy hol is áll a probléma lényege.
Steklács János megnyugtatásként elmondta: mindannyian különböző módon tanulunk – van, aki a szorzótáblát tanulja jobban, van, aki az összeadást –, így ha egy-egy terület átmenetileg lassabban fejlődik, az teljesen természetes, nem kell pánikba esni.
A műsorvezető kérdésére – hol húzódik a határ a természetes bizonytalanság és a valódi probléma között – Séder Veronika elmondta: ez a szakembereknek is nehéz, ezért nem adnak ki könnyen diszlexia-diagnózist egy első osztályos gyereknek; a folyamat több felmérésen és várakozáson keresztül vezet, hiszen a hibázás egy új készség tanulása közben normális. Ugyanakkor ez „kétélű":
„Így nagyon gyakran előfordul az a helyzet, hogy már harmadik, negyedik osztályos a gyermek – sőt én még hallottam olyat is, hogy még idősebb –, amikor megkapja a diszlexia diagnózisát. De hát addig egy csomó szenvedésen ment keresztül." – Séder Veronika *
A leggyakoribb ok: a kapkodó, információhabzsoló világ
Steklács János a leggyakoribb okok között nem idegrendszeri, hanem társadalmi-életmód szerinti tényezőket nevezett meg:
„Ez az egész felgyorsult, rettenetesen gyorsan kapkodó, információt halmozó, habzsoló világ. [...] Amiben világszinten nagyon sok probléma van, az a hosszú távú, kitartó, odafigyelő olvasásnak a jó megértése." – Steklács János *
Ehhez kapcsolódott a PISA-eredmények elemzése: szemkövetéssel is vizsgálva látszik, hogy a gyerekek egy idő után „ledobják a láncot", nem tudnak odafigyelni – túl sok az információ, és megszokták, hogy a telefonon minden az ő szórakoztatásukra van, azt nézik, amit akarnak. A jelenséget a szakirodalom egy angol kifejezéssel, a „kapkodó olvasó" típussal írja le. Steklács szerint ez nem idegrendszeri, hanem a társadalmi környezetünknek az oka.
Lehet szépen olvasni úgy, hogy az ember nem érti, amit olvas
Steklács János egy hosszabb kutatási programról számolt be, amelyben másodiktól negyedik osztályig követnek gyerekeket (650 indulóval), és a hangos olvasási folyékonyságot, a fluenciát vizsgálják három komponens mentén: az időtényező (mennyi idő alatt olvas el egy szöveget), a pontosság (az eltérés a referencia szöveghez képest) és a prozódia (a kifejezőerő képessége).
A kutatás egyik legfontosabb új megállapítása, hogy a gyerekek rangstabilitása – hogy a 650 közül hanyadikok – nagyjából megegyezik és alig változik, az átlagos fejlődésük is hasonló, viszont a három komponens fejlődési üteme nagyon eltérő:
„Lehet olyan időszak, amikor valaki begyakorolja azt, hogy ő most szépen, kifejezően olvas, de közben a megértése nem. [...] Utána megkérdezzük, hogy mit olvasott, akkor nem tudja elmondani. És ez fordítva is létezik: valakinek nagyon jó elméletileg a szövegértése hallás alapján, de közben hibásan vagy nagyon erőfeszítéssel olvas." – Steklács János *
Az olvasás agyi modelljei és a műszeres vizsgálatok
Séder Veronika pszicholingvisztikai nézőpontból egészítette ki a képet. Ma már léteznek olyan műszeres vizsgálatok – részben Steklácsék szemkamerás kutatásai, részben funkcionális MRI-vizsgálatok –, amelyekkel olvasás közben nyomon követhető, mi történik az emberben. Ezek bizonyították a pszicholingvisztikában korábban csak elméletben létező olvasási modellt.
A korábbi kétutas olvasási modell szerint az agy egyik területe a hang–betű megfeleltetésért felel (az analizáló, szintetizáló olvasás) – ezt használjuk hat-hét évesen az olvasástanulás elején, de felnőttként is, amikor sosem látott szóval találkozunk, és „technikázni" kell. Ha valaki már sokat gyakorolt, működésbe lép a vizuális szóforma-felismerő terület: ránéz a szóra „mint egy fotóra", és azonnal elolvassa. A modern, eszközös vizsgálatoknak köszönhetően ma már háromutas modellről beszélnek: van, aki ránézéssel olvas és érti is a jelentést, de van, aki ránézéssel „levsavazza" a szót – jelentés nélkül. Emellett egy negyedik terület az olvasás artikulációs formába öntését készíti elő. Az olvasás tehát bonyolult hálózati rendszer, amelynek bármelyik pontján merülhet fel probléma.
A diszlexia és az intelligencia
Kérdésre Séder Veronika hangsúlyozta:
„A diszlexiás gyerekek intelligens gyerekek – normál vagy átlagos, akár átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek ráadásul, és ez is nehezíti az ő életüket." – Séder Veronika *
A riasztó számok: 32 százalék funkcionális analfabéta
Steklács János egy nagy nemzetközi metaelemzést idézett, amely szerint a tanulók 7,1 százaléka diszlexiás; nincs okunk feltételezni, hogy a magyar gyerekek mások lennének. További becslések 5–10% közé teszik az arányt; hatos-hetes-nyolcas számokat is hallott már.
A PISA-mérés legalsó kategóriájába azok tartoznak, akik várhatóan funkcionális analfabéták lesznek felnőttként – amikor dolgozni mennek, állást keresnek, és az interneten próbálnak barangolni. Korábban a magyar gyerekek 26%-a tartozott ebbe a kategóriába. Steklács János saját mérési tapasztalata ennél is sötétebb képet mutat:
„Nekem a katonaság körében – még a doktori értekezésemben – a fiúknak a száma is nagyjából ilyen 25–30%. Most a mostani mérés 32% lett." – Steklács János *
A magas kategóriában teljesítők száma ugyanakkor visszaesett. Korábban is tragikus volt, hogy a középmezőnyből egyre több gyerek csúszik az alsó vagy a felső szélsőkategóriába, most azonban az alsó nő, a felső csökken. A szövegértés nemcsak Magyarországon, hanem világszerte visszaesésben van – vagyis a társadalom mintegy harmadát érinti valamilyen módon a probléma.
Régen kevesebb volt a diszlexiás? – torzítások és a nyelvi szocializáció
Több magyarázat is létezik a kérdésre: van, aki szerint azért emelkedik a szám, mert ma több gyereket, pontosabb módszerekkel mérnek; van, aki szerint régen azokat is „diszlexiásnak" mondták, akiket más okból nem tudtak megtanítani olvasni – ez felelősséghárítás volt. Steklács János arra tippel, hogy a szám valójában nem változik.
Két torzító tényező is tartozik ehhez. Egyrészt sok diszlexiás gyermek olyan jól kompenzálja a problémáit, hogy „a kutya nem veszi észre" akár egész életében – bár az iskolai évei alatti küzdelméről bőségesen be tudna számolni; ilyen történeteket szokott mesélni Dragomán György író is a sajátjáról. Másrészt a rendszer két irányból torzít: a jó családi háttérből jövő, intelligens gyereket észre sem veszik, míg a nehezebb környezetből jövő gyereknél hajlamos a rendszer azt mondani, hogy diszlexiás – „és akkor nem kell a többivel törődni".
Séder Veronika a szociolingvisztika (a társas nyelvészet) eredményeit idézte: az a kutató, aki a roma közösségekből iskolába kerülő gyerekek gyengébb teljesítményét vizsgálta (az átirat alapján valószínűleg Réger Klára), kimutatta, hogy a gyerekek nem gyengébb képességekkel rendelkeznek, hanem más nyelvi szocializációs háttérrel érkeznek. Egyszerű példa: az iskola meghatározott szókincset vár el a hét éves gyerekektől, és nem is feltételezi, hogy valaki nem tudja, mi az elefánt. Ha azonban egy szegregált környezetben felnövő gyerek családjában nincsenek könyvek, képeskönyvben sosem látott elefántot, mesét sem hallott róla, állatkertbe nem vitték, akkor nem fogja érteni a mondatot – nem azért, mert buta, hanem mert más nyelvi háttérrel érkezett.
Steklács János személyes tapasztalattal egészítette ki: érettségi után képesítés nélküli tanárként olyan osztályban kezdett dolgozni, amelyben az egyik padsor hatodikos, a másik nyolcadik tananyagot tanult, többnyire roma gyerekekkel. Rájött, hogy nem azért kerültek kisegítő keretek közé, mert az nekik valósan szükséges lett volna, hanem mert hatéves korukra még nem tanultak meg eléggé magyarul – ahogy ő sem teljesítene jól egy dán nyelvű teszten, mert nem tud dánul.
Az út a diagnózisig: várólisták, BTM, szakemberhiány
A jelzést teheti a szülő az iskola felé, vagy az iskola a gyermekről; mindkét irányból felvehetik a kapcsolatot a pedagógiai szakszolgálattal. A szakszolgálatok szabványosított mérőeszközökkel, tesztekkel mérik fel a gyermek részképességeit – de előtte várólista van: egy másodikos gyerek akár egy év múlva kap időpontot. Addig a szülők magánúton kereshetnek fejlesztési lehetőséget, vagy otthon küzdenek. A vendégek kiemelték: ez nem a szakemberek hibája – kevesen vannak, le vannak terhelve, miközben egyre több a rászoruló gyermek.
A vizsgálatot gyógypedagógusok, logopédusok végzik, de a diagnózisban óvatosak: a gyermek gyakran először BTM-diagnózist (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség) kap, és egy év múlva jön a kontrollvizsgálat. Ez azonban már azért jó, mert ezzel a diagnózissal a gyermek jogszerűen kaphat a rendes tanítási időn belül fejlesztő foglalkozást – és kap is. Bár itt is gond, hogy kevés a szakember: előfordul, hogy egy fejlesztő egyszerre három-négy gyereket visz ki a többi óráról, ráadásul különböző problémájú gyerekeket – az egyiknek diszgráfiája van, de jól olvas, a másiknak meg más gondja van –, így nehéz eldönteni, a 45 percben mire helyezze a hangsúlyt. Sok szülő ezért egyről a kettőre jutva magánúton is keres segítséget – mire eljön a kontrollvizsgálat, már három-négy év elvehet a gyermek életéből.
Mit lát a szemkamera, amit egy hagyományos vizsgálat nem?
Steklács János szerint az önmagában kevés kiindulópont a fejlesztéshez, hogy valaki jól vagy rosszul olvas – ez nemcsak az olvasási problémásokról, hanem bárkiről elmondható. Kísérleti programjuk az olvasási profil felvételére irányul: az olvasáskutatási szakirodalomból vett ötletek alapján az olvasás 13 részképességét vizsgálják, és ezek összefüggését a teljesítménnyel. A program része a szemkamerás vizsgálat: a gyerek monitor előtt ül, két infrakamera veszi mindkét szemét, és azt nézik, hogy néma olvasás közben merre megy a szeme a szövegen. Ilyen információt sehonnan máshonnan nem kapnak: látszik, hol állt meg a szem (fixáció), hányszor és mennyi ideig, hányszor ugrott vissza (a regresszív szakkádok, amelyek a diszlexiás olvasásnál pontosan le vannak írva), mekkora az ugrástávolság. Egy gyorsan olvasó felnőtt szemének ugrása hét-kilenc karakter – vagyis nem szóról szóra olvasunk.
A statisztika le tudja írni, mi jellemző a diszlexiás olvasásra, de egyéni diagnózist ebből nem lehet adni – „annyifélék vagyunk, és ez a dolog csodálatos". A program 140 gyerekkel dolgozott Pécsen; a tapasztalat szerint nagyon tipikus a szófelismerés problémája és a lassú haladás. Az olvasási profil pedig előre tudja mondani, kinek mi az erőssége és a gyengéje (kisebb szókincs, szétszórtabb, lassabb figyelem), és hogyan függ ez össze a felső tagozatos vagy gimnáziumi teljesítménnyel – így már ott be tudnak avatkozni a megfelelő ponton.
A diagnózis után: kedvezmények, segédeszközök – és hol csúszik el a rendszer
Séder Veronika praxisából ismertette, mi jár a diagnózis után. Az iskolai kereteken belül folytatódik a fejlesztés (problémafüggően heti óraszámban és típusban), emellett a gyermek egyéb segítségekre is jogosult: többletidőre dolgozatok elkészítéséhez, szóbeli felelet helyett írásbelire vagy fordítva. A diszlexia gyakran együtt jár írási hibázással is; létezik külön az írás zavara, a diszgráfia is. A diszgráfiás gyerekek jogszerűen megkaphatják a billentyűzetet a jegyzeteléshez és a dolgozatok elkészítéséhez. A folyamat: a szakszolgálati véleménybe beleírják a lehetőségeket, ezt eljuttatják az iskolaigazgatóhoz, aki írásban értesíti az osztálytanítót, felső tagozatban az összes tanárt – és a tanároknak engedniük kell az eszközhasználatot.
Itt több szinten is elcsúszhat a rendszer: egyrészt előfordul, hogy hiába van meg a jog, az iskola nem engedi; másrészt hiába adnak eszközt, ha nincs hozzá használati utasítás – „akkor adtunk a falnak egy pofont". Hiányzik a rendszerből a tízujjas vakírás, vagyis az elektronikus írástechnika tanítása: ha a gyerek görnyedt háttal, keresgélve próbál a billentyűzeten írni, az szinte többet árt, mint használ.
Későn felfedezett diszlexiások: a rendszer nincs felkészülve
Steklács János a felsőoktatásból hozott példát: volt időszak, amikor hallgatók jelentkeztek azzal, hogy azért nincs nyelvvizsgájuk, mert diszlexiások – akkoriban egyetlen felnőtteket vizsgáló hely létezett Magyarországon, oda kellett járniuk. A rugalmas alkalmazkodás a siker kulcsa lenne – de erre a rendszer nincs felkészülve, ez a rövid válasz. Nemcsak diszlexiáról van szó: ADHD, figyelemzavar is ide tartozik. Az egész világon az átlagtól eltérő jellemzőkből egyre több van, mint balkezesekből – ezt emlegeti a pedagógia neurodiverzitásnak: egyéni fejlődési utak vannak.
Séder Veronika egyetértett:
„Nincs felkészülve a rendszer, és bizony nagyon sok sérülés éri ezeket a gyerekeket, fiatalokat, fiatal felnőtteket." – Séder Veronika *
Elképzelhető, hogy adott egy egyébként tehetséges ember – akár egy adott terület „nagy koponyája" –, aki a kudarcai miatt elkallódik, így elveszítünk egy tehetséget. Sok gyerek olyan mértékű szorongással él, hogy az már testi tünetekben jelentkezik, és ez befolyásolja a munkaerőpiaci elhelyezkedési lehetőségeiket is.
„Ez nem a te hibád" – a beszélgetés központi üzenete
A műsorvezető egy fiktív esetet vázolt fel: egy kislány óvodában gyönyörűen teljesít, az ovónéni kedvence, a család büszkesége – aztán jön az iskola, az olvasás nem megy, mindenki biztatja („olvass csak el jobban"), ő mindent megtesz, de nem tudja. Jön a kudarc, szorongás, frusztráció, és a gyerek nem érti, mi a baj: „valami baj van velem".
A beszélgetés egyik résztvevője ezt nevezte az egyik legfontosabb üzenetnek:
„Olyan környezetet teremtsünk, hogy fontos vagy, szeretünk, örülünk neked [...] ez egy olyan jellemző, ami bárkivel előfordul, és ez nem a te hibád, és van olyan mód, amivel tudjuk enyhíteni a helyzetet." *
Séder Veronika hozzátette: a gyerektársakat is érzékenyíteni kellene. Sajnos hallja, hogy a gyengében teljesítő társukat csúfolják, szekálják – pedig egy kicsi gyerek természetüknél fogva nem gonosz, inkább segítenének (a totyogó korú gyerek még megdöbben, ha valaki elesik). Miért van akkor az, hogy hét-nyolc-kilenc éves gyerekekről már azt hallani, gonoszak, és piszkálják a gyengébbet? Szerinte rendkívül fontos lenne erről otthon és az iskolában is beszélgetni.
A minta ereje: hogyan lesz valaki olvasóvá?
Az olvasási nehézség társadalmi következményei tovább is öröklődhetnek – nem a genetikáról van szó, hanem arról, hogy aki küzd, az gyerekének nem tud mintát adni. A szorongó kisgyerekből szorongó olvasó lesz, aki nem szereti a könyveket, bezárul; felnőttként pedig olyan otthont teremt, ahol nincs könyv, „mert nálunk az nem szokás" – így a gyereke már abban a környezetben szocializálódik, ahol másképp is szocializálódhatna. Szerintem az válik olvasóvá, aki látja, hogy otthon könyvek veszik körül, és az anya is bekuckózik a saját olvasmányával, ha akad egy pár perce.
A beszélgetés során az is elhangzott, hogy a diszlexia mögött genetikai háttér van – a hajlam a családban mozog –, de hogy pontosan mely gének vesznek részt benne, azt a tudomány még nem tudja.
A két új könyv
Steklács János és Csájiné Knézics Anikó: Olvasási stratégiák – tanulás és gondolkodás az olvasás segítségével
Elsősorban tanároknak, tanítóknak szól, másodsorban mindenkinek, aki jobban meg akarja ismerni magát és a szövegek világát, valamint azt a folyamatot, ahogy olvas. Az elméleti áttekintés után stratégiákat mutat be – olvasás előtti, alatti és utáni stratégiákat –, és feladatokat ahhoz, hogy hogyan taníthatók és gyakorolhatók. Steklács régóta foglalkozik a területtel; a megszerzett tudományos tudást a régi kollégája, Csájiné Knézics Anikó fordítja le osztálytermi tudássá. Szülőknek is ajánlható, azzal a kiegészítéssel: az olvasási stratégiákat ott szokás „beléptetni", amikor az olvasástechnika stabilizálódik, tehát harmadik-negyedik osztályban – a megértést, a szövegről való gondolkodást segíti.
Séder Veronika: Betűbalett, a titkos nyelv
Séder Veronika elmondta: 20 éves egyetemi oktatói és kutatói múltja van, nyelvészként a beszédészlelési részfolyamatok zavarainak vizsgálata volt a fő kutatási területe. A diszlexiás gyerekeknél kimutatott tény, hogy a háttérben beszédészlelési zavarok húzódnak meg: a bemenetnél eleve összemosódik a zöngés és a zöngétlen hang, vagy nem hallja, hogy a magánhangzó röviden vagy hosszan hangzott el. Az ő elve: segíteni úgy kell, hogy ott nyúlunk bele a folyamatba, ahol a probléma gyökere meghúzódik. Hat éve dolgozik főállású egyéni vállalkozóként, és kidolgozta a betűbalett-módszert: a klasszikus balett mozdulataival formálják meg a betűket az alsó tagozatos gyerekekkel – Séder maga a Győri Balett tagozatos általános iskolájába járt, ahonnan ezeket az ismereteket hozza. A mozgásos programot mesei keretbe ágyazza („mesélek a balettozó betűkről"), és miközben mozognak, balettoznak, hangoztatják a betűket, illetve meghatározott nyelvi feladatokat végeznek – mozgva, játékosan.
„A gyerek valójában fejlesztésre jön, de ő nem veszi észre, hogy arra jött, hanem játszunk, mozgunk – amire nagyon nagy szükségük van a mozgásra ezeknek a gyerekeknek –, és közben úgymond észrevétlenül fejlődnek." – Séder Veronika *
A most megjelent mesekönyv a módszer lenyomata; szülők és pedagógusok is ismerkedhetnek általa a módszerrel.
Meddig fejleszthető az olvasás?
Kérdésre, hogy van-e olyan pont, amikor már kompenzáló technikát kell tanítani, Séder Veronika azt felelte: nem gondolkodnék kompenzáló technikákban. A képalkotó vizsgálatoknak köszönhetően ma már tudjuk, hogy az agy rugalmas – ezt agyi, illetve idegrendszeri plaszticitásnak nevezik –, és képes átszerkeszteni önmagát:
„Lehet, hogy látjuk, hogy a diszlexiás gyerekek agya egy picit másképp működik, mint a tipikus olvasóké, de arra vonatkozóan is vannak már eredményeink, hogy ezt meg lehet változtatni – ugyanúgy megtaníthatók olvasni ezek a gyerekek is." – Séder Veronika *
Ugyanakkor a tankönyvek mai napig azt írják, illetve a szülők azzal találkozhatnak, hogy a diszlexia nem kinőhető, élethosszig fennmarad – Séder ezt a határt szívesen „döngetné" az említett kutatási eredményekre hivatkozva. A vendégek egyetértettek abban is, hogy nem működik az erőltetés („még ötször elolvasod, fel nem állunk az asztaltól") – helyette más technikák kellenek: a mozgásos út és az információ több érzékszervi csatornán keresztüli megtámogatása, amire a hagyományos iskolai oktatásban gyakran nincs lehetőség.
Mit ne tegyen a jó szándékú szülő vagy tanár?
Kérdésre az első „tilos" az erőltetés volt:
„Ezt ne, mert aki diszlexiás, annak ez pont inkább csak rombol, ez nem fog segíteni." – Séder Veronika *
Példaként említette, ha a gyerek hazamegy és meg kell tanulnia a hatodikos matematikai tananyagot, a szülő pedig azt mondja: „olvasd el még egyszer" – ez nem segít. Különösen rossz, ha ez a többiek előtt történik, vagy ha az a magyarázat, hogy „ez majd akkor fog működni, ha többet olvasol".
Steklács János a nyugodt, szeretetteljes légkört és az elfogadást emelte ki első helyen, majd hozzátette:
„Ha megnézzük az olvasási profilt, minden egyes tényezője fejleszthető. Nincsen olyan, hogy ez márpedig ilyen, és ez befejeződött. Mindenki tud jobban olvasni, akár van olvasási nehézsége, akár nincs." – Steklács János *
A műsorvezető megjegyezte: egy gyenge olvasó gyerek is eljuthat odáig, hogy megszeresse a könyveket – erre a válasz az volt: egészen biztos, de tudni kell, mitől gyenge. Steklács Dragomán Györgyhöz kötődően említette a focispéldát: azt mondani, hogy „ez a csapat nem jól focizik, ezért még többet focizzon", nem megoldás; helyette fel kell mérni a kapurarúgást, a labdakezelést, a bedobást, a tizenegyes- és szabadrúgást – ahogy az olvasásnál is az olvasási profilt kell felvenni, anélkül, hogy vakon „csapkodnánk".
Séder Veronika gyönyörű tapasztalatokról is beszámolt:
„A szülők ilyen kuckófotókat küldenek nekem a gyermekeikről, akik úgy jöttek el hozzám [...] hogy utálnak olvasni, és egy-két hónap betűbalettozás után azt veszik észre otthon, hogy a gyerek magától könyvet vesz a kezébe, beül egy kis fotelba, a kis lámpával, és elkezd olvasni." – Séder Veronika *
Foglalkozásai során a polcon lévő könyveket a gyerekek kölcsönkérik, elvihetik.
A társadalom érzékenysége változóban van
A műsorvezető idézett egy kb. 20 évvel ezelőtti politikust, aki szerint gyerekkorában egyszerű volt a kérdés: aki nem tudott írni, kapott egy „körmöst", és mindjárt megtanult. A vendégek szerint ma sokkal érzékenyebbek vagyunk, és a tudomány is többet tud – részben azért, mert az egyén került a középpontba, és az individualizmus erősödésével a nyugati társadalom jobban odafigyel az emberre. Korábban a hiperaktív gyerekről azt mondták, hogy „az meg szeret focizni", vagy hogy „ne nyüssögjél", és elvárták, hogy minden gyerek egyformán, egyenesen üljön és figyeljen, mert „minden gyerek egyforma". Ez világszerte nagyon sok kellemetlen pillanatot okoz az iskolarendszernek, ha nem hajlandó felismerni az egyéni tanulási utakat.
Három-három változtatás a jövőért
A műsorvezető arra kérte a vendégeket, nevezzenek meg három-három dolgot, amit az óvodákban, iskolákban megváltoztatva 10 év múlva lényegesen kevesebb gyerek küzdene olvasási nehézségekkel.
Séder Veronika hármasa:
1. Kevesebb információ mennyiség – „kevesebb és alaposabb".
2. A kötelező olvasmányok reformja: bár elindultak jó irányok, eljátszana azzal a gondolattal is, mennyi legyen a kötelező, vagy mennyire legyen kötelező; akár választhasson maga a gyermek – „mindegy, mit olvasol el, csak olvass el valamit, és számolj be róla" –, ez több eredményt hozhat az olvasás megszerettetésében.
3. Mozgással egybekötött olvasástanítási stratégiák: a betűbalett nagyszerűen bevíhető az osztályterembe is – „felállunk a padnál és szépen elbalettozzuk a K betűt" –, nem kell hozzá nagy tér, a mozgásra viszont nagy igénye van a gyerekeknek.
„Hát az, hogy nyolc órát ott ülünk az iskolapadban, ez őrület szerintem." – Séder Veronika *
Steklács János hármasa:
1. Gazdag nyelvi környezet az óvodában: a szülő–gyerek kommunikáció csökkent – a gyerekek szókincse, beszéde, hangfelismerő képessége, az „együtt vagyunk, beszélgetünk" tér és idő növekedjen.
2. A képernyőidő radikális csökkentése, és hogy a telefonok ne kerüljenek kézbe óvodás és kisiskolás korban.
3. Egyéni fejlesztési utak: a differenciálás kitalálása a pedagógusok által, a gyerekek sajátosságainak megismerése és azok alapján történő fejlesztés – és az elismerés, hogy egyéni fejlődési utak vannak.
A vendégek reménye: a nagyon riasztó PISA-felmérés arra jó, hogy a döntéshozók és a családok figyelmét is erre a témára irányítsa – és 10 év múlva kevésbé riasztó dolgokról beszélgethessenek.
A műsor könyvajánlója
Az adás végén a műsorvezető 10 könyvet ajánlott az olvasási nehézségekről és az olvasási motivációról:
- Bogdán Viki: Léna és a táncolóbetűk – Léna nagyon szereti a meséket, de a betűk állandóan össze-vissza táncolnak előtte a lapon; a Zsemlekutya kedves tekintete és a bogárbarátok biztatása átsegíti a gondokon, és végül el tud olvasni egy egész könyvet.
- BG Katalin: Legyőzöm a diszlexiát – nyelvi fejlesztő és olvasásjavító segédkönyv; logopédus, pedagógus és szülő is eredményesen fejlesztheti vele a kisiskolások olvasási és íráskészségét.
- BG Katalin: Megelőzöm a diszlexiát – betűtanító, nyelvi fejlesztő segédkönyv öt-nyolc éveseknek, akiknek nyelvi hátrány miatt nehézséget okoz a betűk megjegyzése, az összeolvasás vagy a szövegértés.
- Csájiné Knézics Anikó – Steklács János: Olvasási stratégiák – az olvasási stratégiák világát közérthetően, szakmailag megalapozottan, a pedagógiai gyakorlat felől nézve mutatja be.
- Simi és a rendetlen betűk (az átirat szerint Révész- kezdetű szerzőtől) – az iskolakezdésről, ha a betűk helyet cserélnek, megfordulnak, fejre állnak; Gyarmati Éva, a diszlexia kiváló szakértőjének ajánlásával és lektorálásával készült.
- Séder Veronika: Betűbalett, a titkos nyelv – a betűbalett, azaz az integratív diszlexiaterápia-program része.
- Vas Dorottya: Olvasásmotiváció – az olvasáskutató módszere az íráson és olvasáson túl a gyerekek tanulási technikáját, kritikus gondolkodását, digitális készségét, pozitív énképét és jövőjükkel kapcsolatos elképzeléseit is támogatja; lépésről lépésre meséli el, mi zajlik egy gyerekben, amikor kiszeret az olvasásból.
- Három e-könyv, amelyek a Magvető és a Manó Könyvek mesekönyveinek diszlexiások számára fejlesztett betűtípussal is olvasható változatai (a fontkészlettel Nyugat-Európa több országában értek el sikereket): Kovács András Ferenc: Egerek könyve, Mosonyi Alíz: Az öreg kisasszony autós meséi, valamint Szandra és a 3B Curomvíz (az átirat alapján; a szerző és a cím pontos alakja bizonytalan).
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- A PISA-felmérés neve többféle torz alakban szerepel az átiratban („pizza”, „péza”, „píza”) – a helyes név PISA.
- A társszerző neve többféleképpen jelenik meg („Csáinék Nézzics Anikó”, „Ciné Knézicsikó”, „Csáinék, Nézzics Nikós”); a legvalószínűbb helyes alak Csájiné Knézics Anikó, de ez az átiratból nem ellenőrizhető egyértelműen.
- „funkcionális emri vizsgálatok” – valószínűleg funkcionális MRI (fMRI) vizsgálatokat jelent.
- A roma gyerekek iskolai nyelvi szocializációját kutató szociolingvisztára utaló torz töredék („régiérzitő”) valószínűleg Réger Klára neve, de ez nem biztos.
- A szülők által küldött fotók („zukfotók”, „UKfotó”) valószínűleg „kuckófotók” (a gyerek olvasósarkáról készült képek), de a pontos szó nem rekonstruálható.
- A „kapkodó olvasó”-ra utaló angol kifejezés (átiratban „h readader”) nem rekonstruálható.
- „Nagy Szabanka” – a szakszolgálati várólistáról szóló részben szereplő kifejezés értelmezhetetlen.
- A kb. 20 évvel ezelőtti, a „körmös”-büntetést említő politikus neve az átiratban nem azonosítható („egy politikus nevét feledj Homaj”).
- „hatodikos töréilleskét” – valószínűleg hatodikos matematikai tananyagra utal, pontos alakja bizonytalan.
- „ahogy összerakja ez a 2530 területünk a képet róla” – vélhetően agyi területekre utal, a pontos alak bizonytalan.
- „a kampányindító Dragomán Györgyje” – az utalás kontextusa (milyen kampányindító eseményről van szó) az átiratból nem derül ki.
- A könyvajánlóban a „Révész mese, simi és a rendetlen betűk” című kötet szerzőjének neve bizonytalan; ugyanígy bizonytalan a „Balási Panna: Szandra és a 3 B Curomvíz” szerzője és címe.
- Kisebb, értelmezhetetlen töredékek (pl. „ott ül fehér térdokniba”, „mintás”, „örömétlenjebb”) a szövegkörnyezet alapján nem rekonstruálhatók egyértelműen.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Az adás támogatója az Unikredit Bank.
[00:00:03]Sok gyereknek küzdelem az olvasás.
[00:00:03]Az Unikredit Bank a magabiztos olvasás támogatója.
[00:00:08]Szerintem a mai napig azért a tankönyvekben még azzal fogunk találkozni, vagy a szülők azzal fognak találkozni, hogy a diszlexia az nem kinőhető meg élethosszig fenn marad.
[00:00:14]De azért én már én én ezt döngetném [zene] ezeket a határukat.
[00:00:20]Hogyha megnézzük az olvasási profilt, minden egyes tényezője fejleszthető.
[00:00:25]Tehát nincsen olyan, hogy ez márpedig ilyen és ez befejeződött, ilyen vagy.
[00:00:27]És az egész életünkön keresztül fejleszthető.
[00:00:31]Mindenki tud jobban olvasni, [zene] akár van olvasási nehézsége, akár nincs.
[00:00:36]Egy gyenge olvasó gyerek is eljuthat odáig, hogy megszeresse a könyveket és örömétlenjebb.
[00:00:42]Igen, egészen biztos.
[00:00:45]Egy gyerek ül a tankönyv fölött, nézi a betűket, próbálja összeolvasni őket, újra kezdi, elakad.
[00:00:50]A többiek már rég a következő mondatnál tartanak.
[00:00:52]Talán azt mondják, hogy figyelmetlen, talán azt, hogy lusta.
[00:00:56]Egy idő után pedig ő maga is elhiszi, hogy butább a többieknél.
[00:00:59]Pedig lehet, hogy egyszerűen olyan olvasási nehézséggel küzd, amelyet időben fel lehetne ismerni és megfelelő módszerekkel fejleszteni lehetne.
[00:01:07]De hány ilyen gyerek van Magyarországon?
[00:01:11]Mit jelent pontosan a diszlexia?
[00:01:11]És miben különbözik más olvasási zavaroktól vagy gyenge szövegértéstől?
[00:01:18]Mikor kellene felismerni a problémát?
[00:01:21]Hogyan lehet diagnosztizálni?
[00:01:21]És mi történik azután?
[00:01:24]A legfontosabb kérdés mégis az, hogy hogyan lehet megszerettetni az olvasást valakivel, akinek a könyv sokáig nem az örömöt, hanem a kudarcot jelentette.
[00:01:34]A Buksó mai vendégei két különböző irányból foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel.
[00:01:40][horkantás] Steklács János olvasáskutató, a pécsi Tudományegyetem professzora, aki többek között szemmozgásvizsgálatok segítségével kutatja, hogyan olvasunk és mi történik akkor, amikor ez a folyamat nehézségekbe ütközik.
[00:01:52]Séder Veronika nyelvész, logopédus, az integratív diszlexiaterápia kidolgozója, aki a mozgás, a ritmus, a beszéd és az olvasás összekapcsolásával segíti az érintett gyerekeket.
[00:02:06]És mindketten egy-egy vadonatúj könyvvel érkeznek most szeptemberben.
[00:02:10]Nemrég jelent meg Séder Veronika Betűbalett, a titkos nyelv című kötete, valamint Steklács János egy szerzőtársa Csáinék Nézzics Anikó Olvasási stratégiák, tanulás és gondolkodás az olvasás segítségével című könyve.
[00:02:25]Arról beszélgetünk tehát, miért olyan nehéz ma ennyi gyereknek az olvasást, mit tehetünk értük, és hogyan juthatunk el a betűkkel folytatott küzdelemtől odáig, hogy az olvasás valóban öröm és szabadság legyen.
[00:02:41]Kezdjük először a fogalmakkal, hogy mi a különbség, az olvasási nehézség, olvasási zavar, a diszlexia és mondjuk a gyenge szövegértés között, hogy egy egy szülő vagy egyáltalán egy érdeklődő az, hogy igazodjon el.
[00:02:52]Mind az okihátterét tekintve, mind pedig a kimenetelét tekintve különbség van ezek között a fogalmak között.
[00:02:58]Ott középen a tüneteknél már van némi átfedés.
[00:03:04]De kezdjük akkor az elején az okoknál.
[00:03:07]Az olvasási nehézség hátterében valójában inkább környezeti tényezők állnak.
[00:03:12]Tehát például, hogy van egy átmeneti ideigartó betegsége a gyermeknek, amelynek kapcsán kimarad addig a tanulásból, az oktatásból, így hátrányba kerül a többiekhez képest, vagy valamilyen otthoni traumaérte esetleg családi gondok, problémák.
[00:03:28]Azt kell tudni az olvasási nehézségről, hogy ez egy átmeneti állapot és sokkal enyhébb állapot, amin lehet segíteni könnyebben, és viszonylag rövid idő alatt át lehet hidalni.
[00:03:43]Ellenben az olvasásnak a zavara, amit diszlexiának nevezünk, az már egy komplex idegrendszeri fejlődési hátterű probléma, ami nagyon makadcs.
[00:03:54]És azért mondtam a tüneteknél, hogy egyébként kezdetben a kettő mutathat hasonló tüneteket, vagy akár ugyanolyan tüneteket is.
[00:04:03]Viszont a diszlexia az egy nagyon makacs probléma, amin nem lehet olyan könnyen átbillenni, hanem szakszerű megsegítést igényel.
[00:04:11]A szövegértés zavarát, azt pedig inkább eltadnám a kollégámnak.
[00:04:17]Még mindezt kiegészítve az egy nagyon fontos dolog, hogyha most a szülőkre gondolunk és mindenkire, aki otthon megnézi ezt a videót, vagy akár a gyerekekre is, hogy gondoljunk bele, hogy mindannyian, amikor megtanulunk valamit, akkor azt különböző módon tesszük.
[00:04:32]Van akinek az egyik része jobban megy, van akinek a másik, van aki a szorzótárbát tanulja jobban, van aki az összeadást, van aki a 10-es átlépést.
[00:04:42]És hogyha egy-egy terület, amit az olvasási nehézségnél szoktunk emlegetni, lassabban megy, nehezebben megy átmenetileg, az teljesen természetes.
[00:04:51]Tehát nem kell pánikba esni semmiképpen.
[00:04:54]Hát ugye ezek az alapfolyamatokat érintik elsősorban, tehát a a betű hangmegfeleltetés, szótag, szófelismerés, mondjuk a mondatszintjeig megyünk itt el.
[00:05:05]A szövegértésnél, ott már az egész szöveg megértéséről van szó.
[00:05:09]És hát bizony mind a kettőnél ott van az is, hogy van egy, ami a vizuális dolgozási rendszernek a problémája.
[00:05:16]Tehát az, hogy látom és eljut hátulra ellátóterületre, ahogy összerakja ez a 2530 területünk a a képet róla, és lefordítja, és innentől jön a nyelvi rész, ami a nyelvi, tehát a magának a nyelvi megértésnek a a zavara.
[00:05:31]És hát mondjuk az, hogy valaki egy szöveget nem ért meg, az nagyon könnyen lehet attól, hogy mondjuk a szókincse rossz, a hallása rossz, vagy olvasásnál a látásra rossz.
[00:05:45]Tehát annyi minden dolog szóba jön, hogy igazából ez egy nagyon fontos dolog, hogy személyre szabadtan megkeressük, hogy hogy kinek milyen a az egész struktúrát, hogy hol hol áll a probléma lényege.
[00:05:58]Mégis mondjuk egy szülő az mikor nyugodjon meg, szóval hol húzódik a határ, a olvasástanulásnak a nyilvánvalóan létező természetes bizonytalansága meg a valódi problémák között.
[00:06:07]Ez még a szakembereknek is nehéz egyébként.
[00:06:10]És éppen ezért van az, hogy nem adják ki annyira könnyen a diszlexiadagnózist, mondjuk egy első osztályos gyereknek még, hanem időnek kell eltennie, több felmérésen esik keresztül az a gyermek, és még várnak.
[00:06:24]És pontosan azért, amit itt János is mondott, hogy mert egy abszolút normális az, hogyha bármelyikünk egy új dolgot elkezd tanulni, jelen esetben ugye az olvasást, a gyerekek, akkor hibákat vétünk, és ez egy teljesen normális folyamatnak is lehet a része.
[00:06:38]És akkor várnak még a szakemberek, hogy na nézzük, hogy megmarad-e, vagy tudunk rajta segíteni.
[00:06:48]Viszont ez egy olyan nagyon kétélő dolog, mert így nagyon gyakran előfordul az a helyzet, hogy már harmadik, negyedik osztályos a gyermek, sőt én még hallok olyat is, hogy még idősebb, amikor megkapja a dyszlexia diagnózisát.
[00:07:02]De hát ugye addig addig egy csomó szenvedésen ment keresztül.
[00:07:07]János, azt mondtad az előbb, hogy egészen különböző okai lehetnek a az olvasási teljesítmény gyengélkedésének, hogy úgy mondjam.
[00:07:15]De mi a leggyakoribbok?
[00:07:17]Most inkább a a pézából indulnék ki.
[00:07:17]Az egy egész aktuális dolog.
[00:07:19]Ugye nemrég ismertük meg az eredményeket.
[00:07:22][zihálás] A azt mondanám, hogy a a leggyakoribb ok az az életmódunknak megfelelő okok, ami miatt nagyon keveset tudunk tenni.
[00:07:34]Ez az egész fölgyorsult, rettenetes gyorsan kapkodó információ, halmozó, habzsoló világ.
[00:07:40]És hogyha megnézzük a a pizza teljesítményeket, szóval, hogy amiben világszinten nagyon sok probléma van, az a hosszútávú kitartó, odafigyelő olvasásnak a jó megértése.
[00:07:51]Tehát akár mondjuk a szemkövetésel is nézzük, hogy merre jár a szeme, és egy idő után ledobja a láncot.
[00:07:58]Nem, nem kö egyszerű nem tud odafigyelni rá.
[00:08:00]Túl sok az információ, megszokja, hogy minden az ő szórakoztatására van a telefonon, azt néz, amit akar.
[00:08:06]És ez az úgynevezett h readader, úgy hívják, a ez a kapkodó olvasó.
[00:08:11]Ez nagyon szépen látszik a pézából, tehát hogy a a mély odafigyelő, figyelmet igénylő, koncentrációt igénylő olvasásban van a probléma.
[00:08:21]És hát ezt mondjuk nem idegrendszeri oknak mondanám, hanem ez a társadalmi környezetünknek az oka.
[00:08:28]Mind a ketten mondtátok tulajdonképpen és megütötte a fülemet, hogy lehet valaki technikailag jó olvasó, miközben alig érti, amit olvas.
[00:08:37]Mondom, amit most tapasztalunk.
[00:08:39]Ez ez a ugye van egy hosszabb kutatási programunk, most érünk a végére.
[00:08:44]Másodiktól negyedik kísértük a gyerekeket, és a hangos olvasási folyékonyságot, fluenciát vizsgáljuk az ő esetükben, hogy a különböző komponensei hogy fejlődnek.
[00:08:54]és három komponensst nézünk.
[00:08:56]Az időtényezőt, hogy mennyi idő alatt olvassa el.
[00:08:59]A másik a pontosság, tehát hogy a referencia szöveghez képest mennyi eltérése van.
[00:09:03]A harmadik az azt úgy mondjuk prozódia.
[00:09:06]Ez a kifejező ereje képessége az olvasásnak.
[00:09:11]És ami az egyik legfontosabb megállapítása ennek a kutatásnak, vagy új, amit látunk benne, hogy a gyerekeknek a rangstabilitása, úgy mondjuk, tehát hogy hanyadikok a 650 induló gyerek közül, az nagyjából megegyezik, alig változik, az átlagos fejlődésük is hasonló, viszont ez ennek a három komponensnek a fejlődési üteme nagyon eltérő.
[00:09:36]És hogy ez az időben is érdekes, amit kérdezel.
[00:09:38]Tehát, hogy lehet olyan időszak, amikor valaki begyakorolja azt, hogy ő most szépen kifejezően olvas, de hát közben meg a a megértése nem.
[00:09:48]Hát közben utána megkérdezzük, hogy mit olvasott, akkor nem tudja elmondani.
[00:09:50]És ez fordítva is létezik, tehát hogy hogy valakinek nagyon jó elméletileg a szövegértése hallás alapján vagy bárhogy, de közben hibásan vagy nagyon erőfeszítéssel olvas.
[00:10:00]Na most akkor én meg hozzáteszek ehhez az egész kérdéskörhöz egy kis pszicholingvisztikai tudományt, merthogy én nekem ez a kutat, ez volt mindig a kutatási területem.
[00:10:09]Nagyon szuper, hogy ma már léteznek ilyen műszeres vizsgálati lehetőségek, amelyekkel gyakorlatilag olvasás közben nyomon lehet követni azt, hogy mi történik a az emberben, miközben olvas.
[00:10:22]Ezt csinálják részben ugye Jánoséka szemkamerás vizsgálatokkal, másrészt pedig funkcionális emri vizsgálatokkal is végeztek már kutatásokat azzal kapcsolatban, hogy hogyan olvas egy úgynevezett tipikus olvasó, tehát egy jó jól olvasó, meg hogyan olvas egy diszlexiás.
[00:10:42]Ezt úgy kell elképzelni, bocsánat, hogy pásztázza az agyát a gép, miközben ő Igen.
[00:10:45]Pásztázza az agyát a gép.
[00:10:45]Igen.
[00:10:45]És akkor ilyen kis agyi térképek rajzolódnak ki közben.
[00:10:49]És ezek a mostani modern képalkotó eljárások már bebizonyították vagy igazolták a pszicholingvisztikában addig csak elméletben létező ilyen eolvasási modellt.
[00:11:02]Korábban azt mondták, hogy úgynevezett kétutas olvasási modellben olvas az ember.
[00:11:07]Ez azt jelenti, hogy van az agyban egy olyan terület, amely azért felel, hogy ezt a hangbetű megfeleltetést meg tudjuk csinálni.
[00:11:18]Tehát ezt az analizáló, szintetizáló olvasást.
[00:11:20]Ezt használjuk akkor, amikor hat-hét évesek vagyunk, és éppen elkezdünk tanulni olvasni.
[00:11:25]De mondjuk akkor is, hogyha már felnőtt jól olvasók vagyunk, de egy olyan szó kerül elénk, amit még addig sosem láttunk, akkor azt nekünk is így betűről betűre kell elolvasnunk.
[00:11:34]Így technikázni kell.
[00:11:34]De hogyha már nagyon sokat technikáztunk, akkor egy másik agyterület lép működésbe.
[00:11:42]Ezt vizuális szóforma felismerő területnek nevezik.
[00:11:44]Ami pedig egy olyan, hogy ránézek mint egy fotóra a szóra, és már azonnal el is tudom olvasni.
[00:11:53]És akkor itt válik el a két utas meg a mostani modern háromutas olvasási modell egymástól, hogy most már az eszközös vizsgálatoknak köszönhetően azt is tudjuk, hogy van olyan, akinek működik ez a ez a gyakorlott olvasó potenciálja, hogy ránézéssel is tudja olvasni és tudja is a jelentését, de olyan is van, hogy ránézel olvassa, de nem érti, nem tartozik hozzájelentés.
[00:12:24]És akkor van ez a három, vagy inkább kettő, de különböző agyterület, és még belép egy negyedik is a képbe, ami pedig majd előkészíti az olvasásnak az artikulációs formába öntését.
[00:12:33]Szóval ezt egy ilyen bonyolult hálózati rendszernek kell elképzelni, aminek így probléma merülhet fel az egyik részén is, a másik részén is.
[00:12:43]Nehéz egyébként a nyomon követni, meg így kimazsolni.
[00:12:47]És van ennek bármi köze az intelligenciához?
[00:12:50]Ú, de remek kérdés.
[00:12:50]Köszönöm.
[00:12:50]A diszlexiás gyerekek, intelligens gyerekek, tehát normál vagy átlagos vagy átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek ráadásul, és ez is nehezíti az ő életüket.
[00:13:04]Hogyha egyébként számot kéne mondanotok, akár a klasszikus diszlexia, akár csak a különböző olvasási zavarok kapcsán, akkor a magyar mondjuk általános iskolás gyerekeknek hány százalé-a érintett?
[00:13:13]Hát legutóbb egy nagy nemzetközi metaelemzést olvastam, ami azt mondja, hogy 7,1%-a.
[00:13:21]Ezt ugye nagyon sok publikált adatból számolják ki.
[00:13:23]Nincs okunk azt feltételezni, hogy a magyar gyerekek mások lennének.
[00:13:28]Van, aki azt mondja, hogy 5 és 10, 5 és n között.
[00:13:29]Van, aki ezt a hét nyolcat vagy hatolcat is hallottam.
[00:13:34]Tehát nagyjából ez a ez a szám.
[00:13:37]És akkor ehhez jön még idézőjelbe, akik csak szöveg csak szövegértési gondokkal küzd.
[00:13:42]Hát most abba érdemes belegondolni, hogy a mostani píza szerint a legalsó kategóriába tartozó, akik várhatóan funkcionális analfabéták lesznek, hogyha elmennek dolgozni és munkahelyet keresnek és állást és az interneten próbálnak barangolni.
[00:14:01]Azelőtt 26%-a tartozott a magyar gyerekeknek ebbe a kategóriába.
[00:14:03]óriási.
[00:14:06]Nekem a katonaság körében még a doktori értekezésemben a fiúknak a száma is nagyjából ilyen 25-30%.
[00:14:15]Most a mostani mérése 32% lett.
[00:14:15]A magas kategóriába teljesítők viszont visszaestek.
[00:14:20]Eddig is tragikus volt az, hogy hogy középről megy ebbe a két kategóriába egyre több gyerek.
[00:14:25]De most azt látjuk, hogy ez az alsó, ez növekszik meg, és a az a fölső, amiben a a jók vannak, az pedig csökkent.
[00:14:32]Hát ilyen szempontból látjuk ezt, hogy maga a szövegértés, de ez nem csak Magyarországon, hanem hanem világszerte visszaesében van.
[00:14:42]Tulajdonképpen ezzel azt mondtad, hogy a társadalom harmada üzd valamilyen módon ezzel a problémmal.
[00:14:48]És itt a katonaságnál nyilván ott férfiakat tudtál csak mérni.
[00:14:50]Ö ennek van bármilyen ilyen nemi alapú differenciáltsága, tehát másként érint lányokat, mint fiúkat.
[00:14:59]Gyakran halljuk ezt, hogy régen nem volt ennyi diszlexiás.
[00:15:01]Akkor ez vajon azért van elsősorban, mert tényleg növekszik a különböző olvasási zavarokkal küzdőknek a száma, vagy egyszerűen nem is figyeltünk rájuk, vagy nem tudtuk egyáltalán kiszűrni?
[00:15:12]Ühüm.
[00:15:12]Van, aki azt mondja, hogy azért mi mivel most egyre többet, több gyereket mérnek és egyre pontosabb módszerekkel, ezért a számuk vagy ezért emelkedik a számuk.
[00:15:23]Van, aki azt mondja, hogy régen többet beletettek ebbe a kategóriába, akiket nem tudtak megtanítani, rendesen olvasni, több oknál fogva ezt is lehetne sorolni, hogy mi azokra azt mondták, hogy azért, mert diszex, hogy ez ilyen felelősség elről való menekülés volt.
[00:15:36]Én arra tippelnék, hogy nem változik a a szám Igen.
[00:15:45]picit ez nagyon érdekes, hogy hogyan mérik ugye a a gyerekeket, hogy milyen eljárásokkal.
[00:15:52]Meg amikor mérik, hogy kikartóznak a diszlexiás tanulók közé, akkor lehet, hogy már vannak olyan tanulók, akik akik amúgy diszlexiások, csak még nem kaptak róla diagnózist, és nem kerülnek be a számításba.
[00:16:07]Szóval így ez is probléma.
[00:16:10]nagyon sok diszlexiás gyermek megkompenzál és olyan jól kikompenzálja az ő problémáit, hogy hogy lehet, hogy a kutya nem veszi észre akár egész életében, hogy egyébként ő diszlexiás volt, de hogyha őt magát megkérdeznénk, hogy mennyit küzdött így az iskolai évei alatt, akkor arról bizony bőségesen be tudna számolni.
[00:16:31]ilyen Dragomán György író szokott erről rendszeresen beszámolni, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen akkor a rendszer két irányból is torzít, mert mert aki otthon olyan családi háttérből jön, hogy ezzel tudnak foglalkozni, meg egyébként is intelligensebb a a a gyerek, ott lát, hogy észre se veszik.
[00:16:49]Máshol pedig a egyáltalán, hogyha valami nehezebb környezetből jön, akkor pedig hajlamos a rendszer azt mondani, hogy hát diszlexiás, és akkor nem kell a többivel törölni.
[00:17:00]és a szociolingvisták, ez a szociolingvisztika ugye a társas nyelvészet jelenti.
[00:17:05]Ők már régóta foglalkoznak ezzel a kérdéskörrel, hogy például nem tudom mennyire emlékeztek régiérzitő így a nyelvészeti tanulmányainkból szerintem mindan mindannyian találkoztunk az ő kutatásaival.
[00:17:16]Ő vizsgálta azt, hogy a a cigányroma közösségekből a gyerekek, ahogy bekerülnek az iskolába, és mondjuk gyengébb olvasási gyengébb az olvasási teljesítményük, vagy gyengébb tanulási teljesítményt mutatnak, lehet, hogy hajlamos a társadalom, hajlamosak vagyunk rögtön megbéjegezni őket, hogy hogy hát mert gyengébb képességekkel rendelkeznek közben.
[00:17:40]Meg lehet, hogy csak annyiról van szó, és itt jön a nyelvi háttér, meg a nyelvi szocializáció, hogy egyszerűen más nyelvi szocializációs háttérrel érkezik.
[00:17:50]És mondok egy nagyon-nagyon egyszerű kis banális példát, hogy az iskola egy meghatározott szókincset vár el a hat-hét éves bekerülő gyermekektől.
[00:18:02]Nem is feltételezi, hogy nem tudja a gyerek, hogy mi az, hogy elefánt.
[00:18:05]mondom, hogy nagyon egyszerűt mondok, de hogyha annak a szegregált környezetben felnövekvő gyereknek a a családjában nincsenek könyvek, soha életében nem látott képeskönyvben elefántot nem is meséltek neki róla, állatkertbe meg aztán pláne, hogy nem vitték, akkor bekerül az iskolába, és nem [torokköszörülés] az, hogy nem ért, hát nem érti a mondatot, igen, meg nem tud vele manipulálni, de nem azért, mert ő buta, hanem hogy egyszerűen más nyelvi szocializációs háttérrel érkezett.
[00:18:33]Csak az, hogy tegyem hozzá személyes tapasztalataimból életre szóló tapasztalatom, hogy én érettségi után képesítés nélküli tanárként kezdtem el dolgozni egy olyan osztályban, hogy egyik padsorban hatodik, másik padsorban nyolcadik, többnyire roma gyerekek.
[00:18:50]Ö, és azt vettem észre ott mindjárt az elején, még szinte gyerekként, hogy valószínű, hogy hogy tehát, hogy ők ők ők nem azért kerültek oda, mert kisegítő iskolában történő kezelés szükséges nekik, hanem egyszerűen nem tudtak még magyarul.
[00:19:12]Tehát, hogy a hatod hat éves korukra nem tanultak meg még annyira.
[00:19:15]És nyilván, hogyha engem kérdeznének egy egy dán teszten, akkor én ott elég rosszul szerepelnék, mert történetesen nem tudok dánul, és valami hasonló dolgok történhettek akkoriban.
[00:19:25]Egészen biztos.
[00:19:28]Tegyük fel, hogy mondjuk egy átlagos, elsős vagy másodikos gyereknek a szülei azt veszik észre, hogy feltőnő nehezen tanul olvasni ideális esetben.
[00:19:38]És majd beszélünk a nem ideális esetekről.
[00:19:39]Szóval mi történ minek kéne, hogy történjen vele a közoktatásban?
[00:19:44]tehet jelzést a szülő az iskola felé, illetve tehet jelzést az iskola is a gyermekről, attól függ, hogy ki veszi észre.
[00:19:51]És mind a kettő irányból felvehetik a kapcsolatot az adott pedagógiai szakszolgálattal.
[00:19:55]Ezeknek a pedagógiai szakszolgálatoknak a feladatuk az, hogy meghatározott, sztendizált mérőeszközökkel, tesztekkel felmérjék a gyermeknek a vonatkozó részképességeit.
[00:20:12]És elindul akkor ez a folyamat.
[00:20:12]Mondjuk megteszik a jelzést, és akkor a gyermek felkerül egy listára, egy várólistára, hogy majd anyadikó anyadikán sor kerül rá, és akkor megvizsgálják.
[00:20:24]Lehet, hogy egy mondjuk egy második osztályos gyermekről van szó, lehet, hogy egy év múlva kap időpontot.
[00:20:28]Na hát addig ugye egy kérdőjel, hogy mit tehet.
[00:20:34]addig esetleg a szülő magánúton kereshet valamilyen fejlesztési lehetőséget a gyermekének, vagy küzdenek otthon, hogyha megtörténik mondjuk időben.
[00:20:40]Ja, gyorsan azért elmondom, hogy egyébként senki ne úgy értse, hogy ez a szakembereknek a hibája, hogy majd itt mondom ugye Nagy Szabanka, hogy majd kap valamikor hónapok múlva időpontot.
[00:20:53]Egyszerűen kevés a szakember, nagyon le vannak terhelve, ez csak ennyi.
[00:20:55]Tehát, hogy senkit nem hibáztatunk, nem, nem arról van szó.
[00:20:59]Ez egy jelenség, hogy sajnos, hogy ez van.
[00:21:01]hogy még egyre több a rászoruló gyermek, a kapacitása az meg annyi, amennyi.
[00:21:06]Na és visszatérve, hogy tegyük fel, hogy megkapja a vizsgálati időpontot, akkor felmérik a gyógypedagógusok, logopédusok az ő részképességeit, kap egy diagnózist, de ebben a diagnózisban még nagyon óvatosak a szakemberek, amit az előbb említettem már a beszélgetésünknek az elején, hogy hogy bár lehet, hogy mutatja a diszlexiás tüneteket, még nem rohanunk fejjel a falnak, kap a gyermek egy BTM diagnózist, csak egy nehézséges, egy tanulási nehézséges diagnóz.
[00:21:35]és azt mondják a szülőnek, hogy majd egy év múlva jöjjenek vissza, és akkor kontrolláljuk újra, újra megvizsgáljuk.
[00:21:44]Viszont ez már jó, mert már ezzel a diagnózissal jogszerűen kaphat a gyermek az iskolában, tehát a rendes tanítási időn belül fejlesztő foglalkozásukat, és kap is.
[00:21:58]És kap is.
[00:21:58]Ez is egy olyan dolog, hogy alapvetően kap, csak ugye ott is nagyon kevés a szakember, nagyon le vannak terhelve, és előfordul olyan, hogy mondjuk, nem tudom, három-négy gyereket egy szakember kivisz a mondjuk a matekóráról meg a nem tudom én milyen óráról, mert hát muszáj valamikor megoldania, ami meg ugye nem jó, mert akkor arról az óráról hiányzik, na zárójá bezárva, és akkor kivisz három gyereket, hogy megadja nekik azt a bizonyos kötelező fejlesztést.
[00:22:27]Igen ám, de Julikának inkább díszgráfiája van az írása.
[00:22:29]Írás megy neki nehezen, de amúgy egész jól olvas.
[00:22:35]Pistikének, mit tudom én, van egy másik, a harmadiknak meg harmadik.
[00:22:39]És mit csináljunk most abban a 45 percben?
[00:22:42]Akkor mire helyezze a [torokköszörülés] hangsúlyt?
[00:22:44]Tehát, hogy ez is egy picit picit nehéz, picit döcögős.
[00:22:48]És akkor így kell elképzelni a a folyamatot, hogy gyakran akkor azt látják a szülők, hogy hát csak nem jutunk így egyről a kettőre, akkor keresünk még inkább magánúton is valamilyen segítséget, megtámogatást, akkor eljön egy év múlva a kontrollvizsgálat időpontja, vagy két év múlva, de addigra már elthet három-négy év a gyermeknek az életéből.
[00:23:06]János, mit tud ehhez hozzátenni az a szemmozgásos vizsgálat, amit amit ti végeztek, és amit most nagyobb merítésben több gyereknél csináltok Pécset.
[00:23:16]Mit lát a szemkamera, amit egy hagyományos vizsgálat?
[00:23:20]Nem.
[00:23:20]Hát ugye először is az egy fontos dolog, hogy ennek a keretei az, hogy ö az, hogy valaki hogy olvas, jól meg vagy nem jól, az eléggé kevés kiindulópont ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk.
[00:23:34]És ugye nem csak azt, akinek olvasási problémái, nehézségei vannak, hanem bárkit.
[00:23:39]És ez egy olyan kísérleti programunk, amiben az olvasás képesség általunk kiválasztott szakirodalomból vett ötletek alapján 13 részképességét, elemét nézzük, és azt nézzük, hogy ez milyen összefüggésben van a teljesítménnyel.
[00:24:01]Ennek az egyik része a szemkamerás vizsgálat.
[00:24:03]Ezt úgy kell elképzelni, hogy odaül a gyerek egy monitor előtt, azon van egy szemkamera, mind a két infrakamera veszi mind a két szemét, és azt nézzük, hogy a szövegen merre megy a szeme.
[00:24:13]Most ebből néma olvasás esetén olyan információkat kapunk, amit sehonnan máshonnan nem tudunk.
[00:24:20]Azt könjük belátni, hogy ugye az, hogy te elolvasol egy szöveget és megkérdezik, hogy ki szerepelt benne és kivel találkozott és hol játszódott a történet, válaszolsz, esetleg megnézik, hogy mennyi idő alatt olvastál, de ennél többet nem tudsz.
[00:24:34]meg a gyerekről, aki olvasott.
[00:24:34]Viszont itt látod azt, hogy mit csinált a szeme, megállt, visszament, milyen információkra volt szükség, hányszor ugrott visszafelé.
[00:24:42]Ez egy nagyon fontos tényező.
[00:24:45]Minden olvasási problémánál, a diszlexiásoknál is nagyon pontosan le van írva, hogy hány százalék milyen esetben, hogy működnek ezek az úgynevezett regresszív szakkádok.
[00:24:54]Mekkora a szakkádamplitúdó.
[00:24:54]Nem mondok több idegen szót, ez az előreugró szakkád.
[00:24:59]Én már nagyon sok, most 140 gyerekkel dolgozunk együtt.
[00:25:01]Éppen tegnap fejeztük be a felmérést az utolsó iskolában, de rajtuk kívül is nagyon sok gyerek olvasását láttam már, és azért elég könnyen nem tudom megmondani belőle, nem is szabadna azt mondani, hogy na ez egy szexiás, de de nagyon gyanús.
[00:25:17]Szóval nagyon tipikus az, hogy a szófelismerésnek van problémája, lassan halad.
[00:25:24]azt tudom mondani ennyi tapasztalat után, és ugye nem pörög a statisztika, nem mérek a szememmel, de ha látom, akkor akkor az látszik belőle, hogy na ez az átlagosnál itt tipikusabban úgy viselkedik, mint a diszlexiás olvasó.
[00:25:37]Tehát mondjuk ez egy nagyon fontos dolog, hogy statisztikailag vannak bizonyos jellemzői a diszlexiás olvasásnak.
[00:25:44]ez a fixáció, hogy hol áll meg a szeme, hányszor áll meg, meddig tart egy ilyen információfelvevő időszak, menny mennyi az ugrás távolsága gyártosan olvasó felnőtt esetében hét-kilenc karakter, tehát nem szó szóló szóról olvasunk, hanem karaktertávolságokat ugrik a szemünk.
[00:26:01]Ezt a statisztika le tudja írni, hogy mi az, ami a diszlexiára jellemző, de nem lehet egyéni diagnózist adni, merthogy annyifélék vagyunk, és ez a dologból csodálatos.
[00:26:10]És ugye itt is a ennek a programnak, amiben ugye az olvasási profilt alakítjuk ki, mindenkinek az olvasását leírjuk, hogy a különböző rész területeken szerepel, ebbe is azt tudjuk hozzátenni, hogy egyáltalán a magyar nyelven olvasásnál hogyan tudunk úgy profilozni, hogy előre tudjuk mondani azt, hogy na ez a gyerek ez ebbe meg ebbe ügyes, ebbe átlagos, na a szókincse az kisebb vagy alacsonyabb, mint a a többieknek a figyelme, az egy kicsit lassabb vagy szétszórtabb.
[00:26:36]és hogy mondjuk hogyan függ ez össze majd a fölső tagozatos vagy gimnáziumi teljesítményével, akkor már ott be tudunk avatkozni azon a ponton.
[00:26:44]És hát ehhez a szemkamera egy nagyon fontos és ö érdemi hozzájárulást adó szempontb.
[00:26:54]És tegyük fel, hogy lesz egy diagnózis, lehet, hogy csak évek alatt.
[00:26:56]És utána mi történik?
[00:26:58]Szóval kap Magyarországon ma egy gyerek egy ilyen diagnózis után valódi rendszerre, személyre szabott fejlesztést?
[00:27:04]Igen.
[00:27:04]Tehát továbbra is folytatódik az, amit az előbb elmondtam, hogy az iskolai kereteken belül is kap a gyermekfejlesztést.
[00:27:14]Ö nyilván a problémafüggő, hogy ki heti hány órában meg milyen típusút.
[00:27:20]Illetve kap különböző egyéb segítségeket is az ő tanulmányaihoz.
[00:27:24]Értem ezalatt például azt, hogy többletidőt valamilyen dolgozatnak az elkészítéséhez, vagy lehet, hogy egy szóbeli felelet helyett engedik, hogy ő írásban feleljen, vagy pont fordítva az írásbeli helyett, hogy inkább szóban.
[00:27:38]És itt említeném meg még a segédeszközöknek a használatát.
[00:27:45]A az olvasásnak a zavara, a diszlexia, az gyakran együtt jár az írásban megjelenő hibázásokkal is.
[00:27:51]Létezik külön is az írásnak zavara marginálisan, de azért általában a a kettő így együtt szokott járni.
[00:27:59]És most akkor azokról a gyerekekről beszélek, akiknek elsősorban az írás megy nehezen díszgráfiások.
[00:28:07]ők például jogszerűen megkaphatják a billentyűzetet, mint segédeszközt az iskolai jegyzetelő munkájuknak a munkájukhoz, vagy például a különböző beadandó dolgozatoknak az elkészítéséhez, vagy az iskolai dolgozatok elkészítéséhez.
[00:28:25]És akkor ez úgy működik, hogy a a szakszolgálati véleménybe beleírják ezeket a lehetőségeket a gyermeknek, és ezt eljuttatják az iskolaigazgatóhoz.
[00:28:36]Az iskolaigazgatónak pedig erről értesíteni kell természetesen megfelelő formában, írásban a gyermeket tanító, osztálytanítót, a vagy felsőtagozatban már ugye a tanárait, az összes tanárát, és a tanároknak meg kell engedniük ezeknek az eszközöknek a használatát a a gyermekeknek.
[00:28:56]Ö, na most itt felmerülhet a rendszer különböző szintjein több probléma is.
[00:29:01]Valahol valami elcsúszik, ugyan megkapja a lehetőséget, de sajnos én a saját praxisomból hallok olyanokat is, hogy de mégsem engedik meg az iskolában.
[00:29:09]Ez az egyik, ez az egyik probléma.
[00:29:12]A másik pedig, hogyha maradunk a díszgráfiásoknak a billentyűzet használatánál, a az pedig az, hogy hiába adunk oda a gyereknek egy segédeszközt, hogy tessék, a számodra nagyon nehézkes folyóírás helyett írhatsz ezen, egészen addig, amíg nem adunk hozzá használati utasítást is, akkor adtunk a falnak egy pofont.
[00:29:34]Mert hogyha a gyerek ilyen görnyet háttal és így keresgéli rajta, hogy hol vannak a betűk és úgy próbál írni, akkor akkor az ugye majdnem azt mondom, hogy többet árt, mint használ, hiányzik a rendszerből, kijukadok a végére, amit mondani akarok, a 10 újas vakírás vagy elektronikus írástechnika tanításának a a tanítása sajnos.
[00:29:52]és arra valahogy föl van készülve hát bármilyen rendszer, hogy mi lesz, mi van azokkal, ahol ezt később állapítják meg, vagy legalábbis gyanús.
[00:30:04]Tehát, hogy nem nem akkor, amikor ki kéne szűrni kisiskolás korában, hanem később akár középiskolás korba, vagy fiatal felnőtt korba.
[00:30:12]Szóval azokkal tud valamit kezdeni az állam intézményesen, vagy vagy mi a teendő?
[00:30:19]Hát ez is nagyon jó kérdés, merthogy ott találkozunk ezzel a felsőoktatásban, volt egy időszak, amikor a hallgatók jelentkeztek, hogy hát ők őnekik azért nincs nyelvvizsgájuk, mert diszlexiások.
[00:30:31]És akkor el kellett menni a felnőtteket vizsgáló egyetlen ilyen hely létezett akkor Magyarországon oda, és akkor ott kaptak egy valamilyen diagnózist.
[00:30:40]De ahogy az oktatási rendszernél szoktunk arról beszélni, hogy a rugalmas alkalmazkodása az a sikerének a kulcsa.
[00:30:47]Egyébként a az egészségügynél hasonló dolgok vannak meg ebbe az egész világba.
[00:30:52]Tehát hogy nem csak de nem csak diszlexiáról beszélünk, ADHD-ról beszélünk.
[00:30:57]A figyelem zavar sorolhatnánk.
[00:30:59]Tehát, hogy azt érdemes tudni, hogy az egész világon minden átlogostól eltérő jellemző tulajdonságból egyre több van, mint balkezesekből is.
[00:31:09]És ugye ezt a pedagógiában mindig a neurodiverzitást emlegetjük azt, hogy hogy egyéni fejlődési utak vannak néha lelassulni ez az erőssége, az az erőssége.
[00:31:19]Szóval nincs fölkészülve ez a ez a rövid válasz.
[00:31:25]Szerintem lehet, hogy Verodika is egyetért vel.
[00:31:27]Én is egyetértek veled, hogy nincs felkészülve a rendszer, és bizony nagyon sok sérülés éri ezeket a ezeket a gyerekeket, fiatalokat, fiatal felnőtteket.
[00:31:36]És képzeljük el azt, hogy adott egy egyébként tehetséges ember, mert lehet, hogy Xterületen egy nagy koponya, de ezek miatt a kudarcai miatt például elkallódik, elveszítünk egy tehetséget, vagy nem tudom, olyan mértékű szorongással élnek sokszor gyerekek, hogy már testi tünetekben jelentkezik náluk az a bizonyos szorongás.
[00:31:56]Befolyásolja a munkaerőpiaci elhelyezkedési lehetőségeiket.
[00:32:01]Én inkább ezt ezt látom, sajnos ez a nincs felkészülve, nem tud vele mit kezdeni a rendszer sajnos.
[00:32:08]Ezt én is mindenképpen gondoltam, hogy erre egy-két mondatot kellene, hogy szánjunk.
[00:32:13]beszéltünk a szülőkről, a a az iskoláról, a társadalmi környezetről, de gond képzeljünk el most csak aki most minket néz egy olyan helyzetet, lehet, hogy saját magára is rá fog ismerni, hogy mondjuk van a családban egy olyan, legyen most kislány, óvodába gyönyörűen teljesít, ovónéni kedvence, mindent megcsinál, mindenben annyira ügyes, a szülőnek a büszkesége és az egész családnak gyönyörűen érzi magát ebbe a helyzetbe.
[00:32:40]elismerik.
[00:32:40]Egyszerűen úgy úgy tűnik, hogy hogy barátságos a világ.
[00:32:45]Egész addig a pontig még nem jön az, hogy hát ez nem megy.
[00:32:47]Jaj, hát azt nem úgy van.
[00:32:49]Olvass csak el jobban, nézd csak meg jobban.
[00:32:51]És ő megnézi, ő elolvassa, ő mindent megtesz, amit mondanak neki, de nem tudja.
[00:32:56]Jön a kudarc.
[00:32:58]És hát ezek a ezek szörnyű dolgok, amit Veronika is mond, elkezd szorongani, elkezd frusztrálódni, nem érti, hogy mi a baj.
[00:33:07]Tehát most ebbe csak gondoljatok bele, hogy ez a helyzet, hogy valami nem stimmel, és nem tudom, hogy mi, de valami baj van velem.
[00:33:14]Szóval ez borzasztó.
[00:33:14]Éppen ezért ezt most tényleg nagyon szeretném aláhúzni, és hogy talán az egyik legfontosabb üzenete itt ma [torokköszörülés] annak azok közül, ami ami eszembe jut.
[00:33:24]Tehát, hogy az, hogy őnekik olyan környezetet teremtsünk, hogy fontos vagy, szeretünk, örülünk neked, ez egy természetes dolog, és ezzel sok ember van így, és én is, meg ez is, meg az is, és elmondjuk, hogy ki még, és hogy ez ez ez egy olyan jellemző, ami egy olyan dolog, ami bárkivel előfordul, és hogy ez nem a te hibád, és hogy van olyan mód, amivel tudjuk enyhíteni a helyzetet, és ott tudsz jönni a többiekkel, és boldog ogan tudsz az iskolaévekben viselkedni.
[00:33:56]Ez egyszerűen felbecsülhetetlen fontosság, én azt hiszem.
[00:34:01]Igen, igen.
[00:34:01]És azt hiszem, hogy a gyerektársakat, a többi gyereket is kellene egy picit érzékenyíteni ezekre a jelenségekre, mert nagyon sokszor hallom sajnos azt is, hogy és csúfolják az osztálytársak, és nem azért, de én sokszor elgondolkodom ezzen, hogy alapvetően egy pici gyerek, amikor megszületik, és még csak ilyen totyogó korúra gondoljunk, akkor te is biztos így megjelenik szemetek előtt az a kis totyogó, aki hogyha a környezetében valaki el els elírja magát, vagy nem tudom, akkor így megdöbben, és adja neki a papírzsebkendőt, vagy valami.
[00:34:34]Azt akarom ezzel kifejezni, [torokköszörülés] hogy a picik, a gyerekek természetüknél fogva nem gonoszak, sült inkább, ők szeretnének segíteni.
[00:34:42]És miért van az, hogy hét, nyolc, kilenc éves gyerekekről azt hallom már az iskolában, hogy ők meg gonoszak, és szekálják és piszkálják a gyengében teljesített társukat, mintás.
[00:34:54]Ezt akartam kihozni belőle, hogy rendkívül fontos lenne otthon is beszélgetni a gyerekekkel, az iskolában is beszélgetni.
[00:35:05]Egyébként a olvasási nehézségnek a társadalmi következményeirőre, amirő volt szó, azok ilyen értelemben tovább is öröklődnek.
[00:35:12]Tehát aki ezzel küzd, az annak a gyerekei.
[00:35:16]Most nem a genetikára gondolok, hanem akkor nem tud olyan mintát sem adni, hogy hogy mi történjen.
[00:35:25]Igen.
[00:35:25]Igen.
[00:35:25]Most azért, hogy így a genetika szóba került, szerintem az még nem hangzott el, hogy a diszlexia mögött genetikai háttér van.
[00:35:30]Tehát azt lehet látni, hogy mozódik a a családban, de még ez egy nagyon bonyolult, nem tudja még a tudomány, hogy konkrétan melyik ének vesznek ebben a történetben részt, de ugye az olvasás nehézsége mögött így simán nem.
[00:35:46]De visszatérve a kérdésedre, hogy hát igen, a minta az sokkal fontosabb, igen, hogy göngyölődhet tovább, mert akkor abból a abból az olvasóból, vagy abból a pici gyermekből, vagy kisebb-nagyobb gyermekből már egy szorongóolvasó lesz, már nem fogja szeretni a könyveket, már bezárul az ő kisvilága, és valamilyen utat majd ugye azért választ magának, és akkor halad tovább.
[00:36:11]De amikor nekiszületnek majd gyermekei, akkor lehet, hogy nem lesz könyv a családban, mert nálunk az nem szokás.
[00:36:18]Márpedig nem olvasunk.
[00:36:18]Nem látom, hogy anyaapa olvas, mert ugye anyaapa szorongó, mert ő nem tud olvasni.
[00:36:25]Ilyen miatt inkább más eszközöket keres magának így időtöltésre.
[00:36:29]és az ő gyerekük már abban a környezetben, kis millióben fog szocializálódni, ahol ott szocializálódhatna másképp is.
[00:36:42]És még egyszer, hogy pedig a minta, hogy olvasóvá válunk, az az nagyon fontos.
[00:36:44]Az válik olvasóvá szerintem, aki látja, hogy otthon, könyvek veszik körül, hogy anya is, amikor akad egy pár percre, akkor bekuckózik a kis maga olvasmányával.
[00:37:00]Igen, mind a kettőtöknek a mondhatom, hogy a napokban jelent meg könyve olyannyira, hogy neked még nincs is belőle, pedig ma vagy tegnap megjelent a az a könyv, amit társszerzővel, Csáinék Nézzics Anikóval közösen írtatok.
[00:37:13]Olvasási stratégiák, tanulás és gondolkodás az olvasás segítségével.
[00:37:18]Kinek szól ez a könyv?
[00:37:21]elsősorban a tanároknak, tanítóknak, és aztán másodsorban meg mindenkinek, aki aki szeretné magát jobban megismerni, meg a szövegek világát, meg azt a folyamatot, ahogy ő ő olvas, és hogy szeretne többet megérteni abból, amit olvas.
[00:37:39]Onnan régóta foglalkozunk ezzel a területtel.
[00:37:45]Most az a pillanat érkezett el, amikor a megszerzett tudományos tudást próbáljuk az osztálytermétudás osztályt osztályttermi tudás által, aki itt van és ugye Ciné Knézicsikó szerzőtársam, régi kollégám, ő volt az itt most, aki aki lefordítja azt, hogy milyen feladatok, milyen [zihálás] szituációkkal tanítható egyes stratégia.
[00:38:15]és tanulható egyes stratégia.
[00:38:15]Itt nagyjából arról van szó, hogy a az elméleti rövid áttekintő után a stratégiákat mutatjuk be, hogy melyik micsoda.
[00:38:25]Olvasás előtti, alatti és utáni.
[00:38:27]És akkor közben meg feladatok arra, hogy hogy tanuljuk meg ezt, hogy tanítsuk, hogy gyakoroljuk.
[00:38:33]Szülőnek, akinek a gyereke ezzel a problémával, vagy ennek valamilyen szintjével küzd, ajánlod a könyvet?
[00:38:40]Az olvasási stratégiát ott szoktuk beléptetni, amikor a az olvasási az olvasástechnika stabilizálódik, tehát harmadik- negyedik osztályban.
[00:38:51]Tehát az azért mindenképpen ajánlom, hogy a a megértést, a szövegről való gondolkodást segítse.
[00:38:59]Tehát a rövid válasz az igen, de azzal a kiegészítéssel, hogy ez már a folyékonyá váló olvasóknak, amikor automatizálódik a szemünk, és a közben mi történik.
[00:39:09]Az a szövegértés szempontjából az egy kulcsfontosságú dolog.
[00:39:14]Ott ott aktív igazán ez a terület.
[00:39:17]Veronik, hogyha jól értem, akkor olyan könyvet írtál, ami egy kicsit kilóg abból, amit tudományosan csináltál, de mégis a része neked van egy integratív diszlexia terápia nevű módszered.
[00:39:29]És ez a könyv, ami viszont itt már fizikailag is megfogható, a betűbalett.
[00:39:33]Ez ennek egy alkalmazott terméke, egy olyan mesekönyv, amit amit diszlexiával diagnosztizált, vagy még nem diagnosztizált gyerekeknek szánsz?
[00:39:45]Pontosan.
[00:39:45]Jól fogalmaztál?
[00:39:45]Igen.
[00:39:45]Hát így röviden azt kell tudni erről, hogy nekem van egy 20 éves egyetemi, oktatói és kutatói múltam, nyelvészként dolgoztam nagyon sokáig, és a főkutatási területem a beszédészlelési részfolyamatok zavarainak a vizsgálata volt.
[00:40:00]Azt kell tudni, hogy még erről sem esett szó, de hát most nem ülhetünk itt jövő karácsonyig, hogy a diszlexiás gyerekeknél ez egy kimutatót teszt tényként kezelik, hogy a háttérben beszédészlelési zavarok húzódnak meg.
[00:40:19]Ezen azt kell érteni, hogy zöngés vagy zöngétlen már eleve a bemenetnél neki az összemosódik, vagy röviddel, vagy hosszan hangzott el az a magánhangzó például.
[00:40:28]És szóval, hogy nekem ez volt a kutatási területem, és a dízes gyerekeknek ez az egyik fő problémájuk.
[00:40:38]És én mindig azt vallom, hogy segíteni úgy kell, hogy ott kell belenyúlni a folyamatba, ahol a problémának a gyökere meghúzódik.
[00:40:48]Én most már hat éve dolgozom főállású egyéni vállalkozóként, és a hosszú kutatói életutam kapcsán sikerült kidolgoznom egy egy olyan módszert, amibe beleraktam így a saját kompetenciáimat, és úgy éreztem, hogy hogy na ez az út, ami leginkább válaszol a dízes gyerekeknek a valódi problémájára, hogy ott tud segíteni, ahol tényleg a probléma gyökerezik.
[00:41:12]Hát ebben benne van az, hogy a klasszikus balettnek a mozdulataival formáljuk meg az egyes betűket a az alsótagatos gyerekekkel.
[00:41:22]Én balettmúlttal is rendelkezem, hogy Győri balett tagozatos általános iskolájába jártam, úgyhogy onnan hozom első körben ezeket az ismereteimet.
[00:41:33]És ezt a nagy mozgásos programot elegyítem azzal, hogy ez az egész egy mesei keretbe van ágyozva.
[00:41:39]Tehát mesélek a balettozó betűkről.
[00:41:43]Ennek egy lenyomata ez a mesekönyv, ami most megjelent.
[00:41:48]Szülők is vagy pedagógusok is ismerkedhetnek ezen keresztül a módszeremmel.
[00:41:52]És miközben mozgunk, balettozunk, hangoztatjuk ezeket a betűket, illetve hát meghatározott nyelvi feladatokat végzünk, de mozogva meg játékosan.
[00:42:02]Így a gyerekek, tehát ennek a módszernek szerintem az a betűbalettnek hívom ezt a módszert, az a nagyszerűsége, hogy a gyerek valójában fejlesztésre jön, de ő nem veszi észre, hogy arra jött, hanem játszunk, mozgunk, amire nagyon nagy szükségük van a mozgásra ezeknek a gyerekeknek, és közben úgymond észrevétlenül fejlődnek.
[00:42:26]Meddig fejleszthető az az olvasás egyáltalán?
[00:42:29]Szóval van olyan pont, amikor azt kell mondani, hogy most már nem a hagyományos olvasás erőltetése a cél, hanem valamilyen kompenzáló technikának a az elsajátítása, vagy pedig el lehet érni mindenkinél, hogy hogy végül is tudjon olvasni.
[00:42:42]Én nem gondolkodnék kompenzáló technikákban, mert most már látjuk azt a már emlegetett képalkotó műszeres vizsgálatoknak köszönhetően, hogy az agy van annyira rugalmas, ezt agyi plaszticitásnak nevezzük, vagy idegrendszeri plaszticitásnak még pontosabban, hogy képes átszerkeszteni önmagát.
[00:43:04]Tehát lehet, hogy látjuk, hogy a dyszlexiás gyerekeknek a az agya mondjuk így egy picit másképp működik, mint a tipikus olvasóké, de arra vonatkozóan is vannak már eredményeink, hogy ezt meg lehet változtatni és szóval ugyanúgy megtaníthatók olvasni ezek a gyerekek is.
[00:43:23]Na most, hogyha a tankönyvi szinten nézzük, akkor szerintem a mai napig azért a tankönyvekben még azzal fogunk találkozni, vagy a szülők azzal fognak találkozni, hogy a diszlexia az nem kinőhető meg élethosszig fennmad, de azért én, mert én én ezt döngetném, ezeket a határokat visszautalok az imént említett kutatásokra.
[00:43:43]De lehet, hogy egyébként a kérdésed egy picit másra vonatkozott.
[00:43:45]Most még ez így eszembe jutott, hogy így technikailag, hogy másképp kellene vagy vagy ezekhez a gyerekekhez, mondjuk a dízesekhez másképp más úton kellene hozzányúlni.
[00:43:56]Én arra gondoltam, hogy hogy egy idő után nem egy felesleges erőltetésre vagy azt mondani, hogy hogy idáig mondjuk akkor valami másra van szükség más útra.
[00:44:08]Igen.
[00:44:08]Ez ez is nagyon fontos.
[00:44:08]Igen, hogy nem működik ezeknél a gyerekeknél az, hogy hogy még mindig nem megy fiam, akkor még egyszer, addig fel nem ülünk, vagy fel nem állunk innen az asztaltól, amíg még ötször el nem olvasott, mert az nem fog segíteni, hanem igen, másképp kell, tehát valami más technikákkal.
[00:44:22]És például a mozgásos út meg a több érzékszervi csatornán keresztül történő megtámogatása az információnak, az nagyon fontos ezeknél a gyerekeknél, amire lehet, hogy a sima iskolai oktatásban nincsen lehetőség.
[00:44:39]Mennyire érti a problémát a ti tapasztalatotok szerint a a mondjuk a felnőtt társadalom többsége?
[00:44:44]Ugye volt most már legalább 20 éve egy politikus nevét feledj Homaj, aki azt mondta, hogy hát az ő gyerekkorában egyszerű volt, mert aki nem tudott írni, az kapott egy körmöst, azt mindnyárt megtanult.
[00:44:54]Tehát hogy ez változóban van.
[00:44:59]Abszolút szerintem, de sokkal érzékenyebb ráadom, sokkal többet tud a tudomány, és ez sokkal inkább átjön.
[00:45:06]Szerintem ez a ez a nagyrészt a a az egyén a személy központba kerülésével, az individualizmussal erősödik, hogy ugye sokkal jobban odafigyel a a különösen a nyugati társadalom a az emberre.
[00:45:20]És hát az, hogy azelőtt mit tudtak és mit gondoltak, hát ha belegondoltuk a az ADHD-ra, vagy a hiperaktivitásra, meg azt mondták, hogy az meg szeret focizni, és akkor azzal elintézzük.
[00:45:32]Ugyan már ne nyűsögjél meg.
[00:45:34]Tehát, hogy próbálták ezt mindenki egyenruhába ott ül fehér térdokniba, így a keze a térdén és figyel, mert minden gyerek egyforma és és ugye nem kell velük foglalkozni.
[00:45:43]Hát emiatt nagyon sok kellemetlen pillanata van az iskolarendszernek világszerte, hogyha nem hajlandó fölismerni ezeket az egyéni tanulási utakat.
[00:45:53]Mi az, amit egy szülő vagy egy tanár még jó szándékkal se csináljon, hogyha az a gyanúja, hogy hogy az adott gyerek az a diszlexia felé mozog, amit jó szendékos.
[00:46:06]Igen.
[00:46:06]Tehát, hogy hogy mik biztos láttok ilyet, hogy akkor mit mi mit mi mit mivel próbálkozik az, aki nem szakember?
[00:46:12]Hogy mi az, amit amit Igen, hát például ez az erőltetés, ez lenne az egyik, ami hogy na még egyszer na még, akkor ott ülünk még fél órát, ezt ne, mert aki diszlexiás, annak ez pont inkább csak rombol, ez nem fog segíteni.
[00:46:27]Hát ez nagyon nem megy, hogy ez majd akkor fog működni, ha többet olvasol.
[00:46:29]És most képzeljétek, főleg a többiek előtt.
[00:46:33]Hát igen.
[00:46:33]Vagy hogy hazamegy a gyerek, és hogy tanuljam meg ezt a hatodikos töréilleskét.
[00:46:36]Hát úgy, hogy még még egyszer elolvasod, mert kérdezi a szülő, hogy nem tudtad?
[00:46:40]Hát olvasd el még egyszer.
[00:46:42]A másik még az erőltetés mellett én mondanám azt, hogy hogy ez a nyugodt, szeretetteljes légkör, az elfogadás, az hogy ez most ilyen helyzet van, és hogy hogy veled vagyunk, és hogy amit amit mondott Feronika is, hogy minden egyes, hogyha megnézzük az olvasási profilt, minden egyes tényezője fejleszthető.
[00:47:00]Tehát nincsen olyan, hogy ez márpedig ilyen és ez befejeződött, ilyen vagy.
[00:47:05]És az egész életünkön keresztül fejleszthető.
[00:47:07]Mindenki tud jobban olvasni, akár van olvasási nehézsége, akár nincs.
[00:47:11]A azt mondod, hogy egy gyenge olvasó gyerek is eljuthat odáig, hogy megszeresse a könyveket és örömétlenjebb.
[00:47:21]Igen, egészen biztos.
[00:47:24]Tudni kell, hogy mitől gyenge.
[00:47:24]Múltkor említettem ezt, amikor a kampányindító Dragomán Györgye, ha emlékszel ezt a focis példát, tehát azt mondani, hogy ez a csapat, ez nem jól focizik, ezért még többet focizon is kész.
[00:47:36]Ahelyett, hogy megnéznénk, hogy a kapurarúgás, a labdakezelés, a bedobás, a 11-es rúgás, szabad szabad rúgás, hogy melyik hogy megy, és fölmérjük, hogy mi az ő olvasási profélja, tehát anélkül csapkodása.
[00:47:54]Verondik, te mit tapasztalt meg tapasztalsz meg szerettető az olvasás egy olyan gyerekkel, akinél azért a könyv az a kudarctárgya alapvetően?
[00:48:02]Igen.
[00:48:02]Képzeljétek el, hogy olyan gyönyörű tapasztalataim vannak ezzel kapcsolatban.
[00:48:06]Van olyan, és nem is egyszer fordult már ilyen elő, hogy a szülők ilyen zukfotókat küldenek nekem a a gyermekeikről, akik úgy jöttek el hozzám a betűbalettes program elején, hogy ők utálnak olvasni, hogy úgy kell tényleg kerőszakolni, hogy egy kicsit gyakoroljunk, vagy könyvet vegyen a kezébe.
[00:48:23]És az UKfotó arról szól, hogy egy-két hónap betűbalettozás után azt veszik észre otthon, hogy a gyerek magától könyvet vesz a kezébe, beül egy kis fotelba, a kis lámpával és elkezd olvasni, elkezd érdeklődni.
[00:48:36]Vagy például olyan is előszokott fordulni, hogy nálam hát ugye azért vannak könyvek a polcon, és a gyerekek nézegetik, amikor foglalkozást tartok, és költsön kérik, hogy azt elviheti azt a könyvet.
[00:48:51]Tegyük fel, hogyha mondjuk holnap három dolgot megváltoztathatnátok az óvodákban, iskolákban, oktatásban, azért, hogy 10 év múlva lényegesen kevesebb gyerek küzdjön olvasási nehézségekkel, diszlexiával, akkor mi lenne az a három?
[00:49:05]Mind a ketten mondhattok hármat.
[00:49:07]Három.
[00:49:07]Aha.
[00:49:07]Hát szerintem úgy mondom, ami úgy feljön, jó így, hogy szerintem kevesebb információ mennyiség is elég lenne.
[00:49:16]Ezt úgy globálisan mondom, kevesebb és alaposabb.
[00:49:21]Szerintem ez az egyik.
[00:49:21]Hát biztos, hogy lehetne mit változtatni a kötelező olvasmányokon is, hogy hogy bár már azért ott elindultak jó irányok szerintem.
[00:49:33]Vagy akár még megkockáztatom, én azzal a gondolattal is eljátszanék, hogy mennyi legyen a kötelező, vagy mennyire legyen kötelező a kötelező.
[00:49:40]Esetleg választhasson saját maga a gyermek.
[00:49:45]Mondjuk mindegy nekem, hogy mit olvasol el, csak valamit olvassál el, aztán számolj be nekem róla, ami neked tetszik.
[00:49:50]Lehet, hogy több eredményt érnénk el vele az olvasás megszerettetése kapcsán.
[00:49:53]És mondjuk akkor még egy harmadik eszembe jut a mozgással egybekötött olvasástítási stratégiák.
[00:50:02]Például akár ezt a betűbalettet, nagyszom most nem azért, hogy itt magamat, de ezt biztos, hogy mással is meg lehetne ezt csinálni.
[00:50:10]nagyszerűen be lehet vinni az osztályterembe is.
[00:50:11]Felállunk a padnál és szépen elbalettozzuk a K betűt, mondjuk, vagy az E betűt, nem kell hozzá nagy tér.
[00:50:19]És máris egy kicsit, hogyha meg vannak mozgatva a gyerekek, nagyon nagy igényük van rá.
[00:50:23]Hát az a nyolc órát ott ülünk az iskolapadban ez őrület szerintem.
[00:50:30]Szerintem az nagyon sokat segítene.
[00:50:32]Lehet három volt.
[00:50:32]Jó, hogy János nekem nekem most így több időm volt a hármat kitalálni, de amit én mondanék az először is mondjuk óvodába egy gazdag nyelvi környezet az, hogy a szülő gyerekkommunikáció is csökkent, tehát hogy a gyerekek szókincse, beszéd, hangfelismerőképessége.
[00:50:50]Egyáltalán ez a együtt vagyunk, beszélgetünk tér és idő ez ez növekedjen.
[00:50:59]Aztán a másodiknak, és ez most nem fontossági sorrend a képernyőidőnek a radikális csökkentése és a telefonok nem nem kézbe óvodás korban meg kisiskolás korban.
[00:51:11]És a harmadik az az egyéni fejlesztési utak a differenciálásnak a kitalálása a pedagógusok által, tehát a gyerek sajátosságainak a megismerése és azok alapján fejlesztése és annak az elismerése, hogy hogy egyéni fejlődési utak vannak.
[00:51:32]Talán ez a nagyon riasztó pizza felmérés arra jó, hogy egy kicsit, és ezt tapasztalom is, egy kicsit erre a témára irányítsa akár a döntéshozók, akár a a családok figyelmét.
[00:51:42]És akkor reméljük, hogyha 10 év múlva itt találkozunk, akkor kevésbé riasztó dolgokról beszélhetünk.
[00:51:47]Köszönöm szépen, hogy itt voltatok.
[00:51:50]Köszönjük szépen.
[00:51:55]Ezúttal az olvasási nehézségekről és az olvasási motivációról ajánlok 10 könyvet.
[00:52:01]Bogdán Viki, Léna és a táncolóbetűk.
[00:52:04]Léna nagyon szereti a meséket, csak sajnos egyedül olvasni nehezére esik, mert a betűk állandóan össze-vissza táncolnak előtte a lapon.
[00:52:11]De Zsemlekutya kedves tekintete és bogár barátainak biztatása átsegíti a gondokon, és végül már el tud olvasni egy egész könyvet.
[00:52:21]Erről szól ez a kötet.
[00:52:21]BG Katalin Legyőzöm a diszlexiát.
[00:52:24]Nyelvi fejlesztő és olvasásjavító segédkönyv.
[00:52:26]A könyv célja, hogy segítséget nyújtson azoknak a kis diákoknak, akiknek nehézséget okoz az olvasás és az írás elsajátítása.
[00:52:34]A könyv segítségével logopédus, pedagógus és szülő is eredményesen tudja fejleszteni a kisiskolások olvasási és íráskészségét.
[00:52:44]Ugyancsak BG Katalin, megelőzöm a diszlexiát, betűtanító, nyelvi fejlesztő segédkönyv öt-nyolc éveseknek.
[00:52:51]A kötet célja, hogy segítséget nyújtson azoknak a kis diákoknak, akiknek nyelvi hátrány miatt nehézséget okoz a betűk megjegyzése, az összeolvasás vagy az olvasott szó, szöveg értelmezése, vagy ezek írásbeli megjelenítése.
[00:53:04]Csáinék, Nézzics Nikós, Teklács János.
[00:53:07]Olvasási és stratégiák.
[00:53:07]A szerzőpáros sok tapasztalatot szerzett az olvasástanítás kutatás világában.
[00:53:15]Könyvük arra vállalkozik, hogy az olvasási stratégiák világát egyszerre mutassa be közérthetően, szakmailag megalapozottan és a mindennapi pedagógia gyakorlata felől nézve.
[00:53:25]Révész mese, simi és a rendetlen betűk.
[00:53:32]Az iskolakezdés sosem egyszerű, pláne ha a betűk sehogy sem akarnak a helyükre kerülni, ha mindig helyet cserélnek, megfordulnak vagy fejreállnak, az igencsak megnehezíti az egyébként élénk és érdeklődő simi dolgát.
[00:53:44]A kötet Gyarmati Éva a diszlexia kiváló szakértőjének ajánlásával és lektorálásával készült.
[00:53:52]Séder Veronika betűbalett, a titkos nyelv.
[00:53:55]A betűbal lehet dr.
[00:53:59]Shader Veronika által megalkotott integratív diszlexiaterápia program része.
[00:54:03]Steklács János mellett a kötet szerzőjével beszélgettem.
[00:54:08]Vasdorotea olvasásmotiváció.
[00:54:12]Vasdorote olvasáskutató módszere az íráson és olvasáson túltámogatja a gyerekek tanulási technikájának, kritikus gondolkodásának, digitális készségének, pozitív énképének és jövőjükkel kapcsolatos elképzelésük fejlődését is.
[00:54:27]Ez a könyv lépésről lépésre meséli el, mi zajlik egy gyerekben akkor, amikor kiszerelt az olvasásból.
[00:54:35]Végül három különleges e-könyvet ajánlok.
[00:54:37]A magvető és a manó könyvek több mesekönyvének e-könyváltozata diszlexiások számára fejlesztett betűtípussal is olvasható.
[00:54:44]A fontkészlet használatával Nyugat-Európa több országában jelentős sikereket értek el a diszlexiások fejlesztésében.
[00:54:54]Úgyhogy jöjjön most három ilyen kötet, de többet is ajánlhatnék.
[00:54:56]Kovács András Ferenc Egerek Könyve, Mosonyi Alíz, az öreg kisasszony autós meséi, valamint Balási Panna, Szandra és a 3 B Curomvíz.