Telex.hu 50:24

Bartis Attila: A diktatúra hazugság nélkül elképzelhetetlen

irodalominterjúemlékezeterdélybartis attilaközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Bartis Attila: A diktatúra hazugság nélkül elképzelhetetlen
tl;dr
  • A Telex Buksz podcastjának vendége Bartis Attila: új, önéletrajzi könyvéről, az A rég-ről beszélget, amely marosvásárhelyi gyerekkorát, a Ceaușescu-kori Erdélyt és a családi titkokat dolgozza fel.
  • A szerző határozottan elutasítja a regény vagy autofikció címkét: szerinte a mű klasszikus értelemben vett önéletrajz, amely az első 16 év összerakására törekszik.
  • Két kulcsszabály: a szöveget „leírni” kell, nem „megírni”, a megértés pedig fontosabb, mint a felmentés — akár az apa iratai esetén is.

„Tévedni lehet, hazudni nem.” – Bartis Attila

  • Az emlékezet foncsorhibás tükör: a gépelés „elillantotta” az emlékeket, a gyerekkori megélés (űrprogramos képeslap) pedig hitelesebb lehet a hivatalos dokumentumnál.
  • Fordulat: az anyai medálban nem az anya, hanem az évtizedekig elhallgatott halott nővér képe volt — a titok azokat is meghatározza, akik nem tudnak róla.
  • Az apa börtönemlékiratának állításait megkérdőjelezi, de a két apa egyetlen emberként, teljességében gondolható el — „abban a börtönben nőttem fel”.
  • A beszélgetés legnagyobb tétele: az ítéletmondás felelőtlenség — állambiztonsági papírok alapján verdiktetni messze visz a valóságtól, és „nincs nagyobb hiba az általánosításnál”.
  • A diktatúráról: nem volt felismerés-pillanat, „az anyatejjel” szívta magába a rosszat; minden diktatúra a félelemre épül és hazugság nélkül elképzelhetetlen.
  • Hét évig írta a könyvet Jáván: a fizikai távolság segített, az írás pedig megváltoztatta — nem áll fel ugyanaz az ember az íróasztaltól, mint aki leült.
  • A műsor végén tíz önéletrajzi mű ajánlása hangzik el: Bereményi, Ernaux, Louis, Moldova, Nádas, Rushdie, Vámos, Végel és Vida kötetei mellett maga A rég.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A Telex podcastjának (a Buksz/Buksó műsor) vendége Bartis Attila, akivel a beszélgetést az új, önéletrajzi jellegű könyve, A rég kapcsán készítették. A könyv Bartis marosvásárhelyi gyerekkoráról, a Ceaușescu-kori Erdélyről, a család titkairól és az emlékezet működéséről szól — és arról, hogyan lehet (vagy nem lehet) igaz történetet mondani a saját életről.

A könyv keletkezése és műfaji besorolása

  • Bartis 1968-ban született Marosvásárhelyen, 1984-ben, 16 évesen költözött édesapjával Budapestre. A könyv az első 16 év összerakására törekszik, "amit még összerakhat" — családtörténet és felnövéstörténet egyszerre.
  • A könyvben egy nagyon szeretett anya, egy "szeretett és rettegett" apa, egy évtizedekig elhallgatott halott nővér, első szerelmek, félelem, művészet és diktatúra szerepel — és az, hogyan lett a rajzolni vágyó gyerekből író és fotográfus.
  • Bartis manapság Budapest és Jáva (Indonézia) között él; a könyvet Jáván írta, innen néz vissza több mint fél évszázad távolából.
  • Határozottan elzárkózik attól, hogy a művet regénynek vagy autofikciónak nevezzék:

    "Tehát alkotói szándék szerint ez nem regény. Ez egy klasszikus értelemben vett önéletrajz." *

  • A könyv alapja az első 16 marosvásárhelyi esztendő, ennek "leágazásai" plusz az írás jelenideje. Az időben közte és a gyerekkor között lévő felnőttkor szándékosan zárójelbe került: "ennyivel akartam foglalkozni a kezdetek kezdetétől."
  • A szerkezet háttere: az eredeti szándék az volt, hogy mindent leír, de a szöveg egy része zárolt anyag maradna az érintettek védelme miatt — "nem önmagam miatt, hanem mások miatt". Menet közben azonban kiderült, hogy ez nem így megy, és pont azok a dolgok, amelyeket vissza akart tartani, a könyv "gerincoszlopának" fontos részei lettek.

Megírás és leírás; tévedés és hazugság

  • A könyv elején felállított kulcsszabály: nem megírni, hanem leírni. Bartis szerint a kettő között exakt módon talán nincs különbség, de érezhető: a "megírásnál" erőteljesen bejönnek a stilisztikai szempontok (jelzők, redundáns elemek), a "leírásnál" pedig a tartalomra figyel az ember, a formával megengedőbben bánik — mint amikor "a bácsi vagy a néni elmeséli az életét".
  • Az írói "tudatlan naivitás" célja szerintem elérhetetlen:

    "Ez olyan, hogy ha egyszer tanultam rajzolni, akkor esélyem nincs arra, hogy úgy rajzoljak, mintha nem tanultam volna soha. Nem megy." *

  • A másik alapelv:

    "Tévedni lehet, hazudni nem." *

  • A kettő közti különbség lényege: "egy regényben a képzelet az erény, egy ilyen könyvben pedig lehet, hogy veszély." A tévedés belefér minden életbe és munkába, a hazugság viszont már etikai kérdés.
  • Elárulta: van olyan történet, amit kihagyott, mert nem volt biztos benne, hogy igaz ("megmerek kockáztatni, hogy nincs"), de olyat viszont nem tud, ami tévesen maradt volna benn.
  • A legfontosabb szempont a megértés volt, nem a felmentés — ezt az apja irataival kapcsolatban is mondja.

Az emlékezet mint "foncsorhibás tükör"

  • Az emlékezetről: amikor belevágott a munkába hét éve, jelentős részt kézzel írt volna, de egy beszámolási kötelezettség miatt gépelni kezdett — és gépelés közben visszolvasva azt tapasztalta, hogy a szöveg alapjául szolgáló emlék "elillant". "Szóval így nehéz ezzel jól bánni."
  • Nincs meghatározható pillanat, amikor rájött, hogy a hiányokat nem kell kitölteni, hanem el kell fogadni — ez fokozatosan kristályosodott ki.
  • A gyerekkori megélés hitelességével kapcsolatban a űrprogramos képeslap történetét hozza fel mintapéldaként: a gyerekkori emlék számára hitelesebb, mint utólag megismert hivatalos dokumentum — "mert jobban meghatározta az életemet." Hozzáteszi: hivatalos dokumentumoknál is előfordul ez a jelenség.
  • Mindkét változatnak helye van a teljességhez: ami tévedés vagy akár hazugság volt, az is nyomot hagy, és a szembesülés fordulata is nyomot hagy.
  • A fájdalmas szembesülésről: ha valami évtizedeken át "beleégett" a tudatba, az utólagos szembesülés nem hoz katartikus oldást — "lassan fogja kifejteni a hatását, ugyanúgy, ahogy az első változat is lassan, hosszú esztendők alatt fejtette ki."
  • Szokatlanság az emlékezete: az édesanyja hangjára nem emlékszik (nem készült hangfelvétel, és nem tudja, felismerné-e), ugyanakkor tárgyakra, fényekre akár másfél éves korból is emlékszik. Az apja hangjára viszont emlékszik. Nem tudja megítélni, ez csak vele van így-e, vagy általános emberi működés.

A tárgyak, a medál és a halott nővér titka

  • A tárgyak (családi ezüst, hegedű, medál, fényképezőgép) a korábbi regényeiben is központi szerepet játszanak. Bartis magyarázata: "megbízhatóbban emlékszik egy tárgy, mint egy család vagy egy ember" — pontosabban a tárgy nem emlékszik, csak emlékeztetni tud.
  • A tárgyakhoz fűződő erős kötődése szerinte "egy nagy vesztesség valamilyen fajta oldása"; az őt meghatározó tárgyi környezet az anyai tárgyi örökség.
  • A kulcsfontosságú fordulat: amikor kiderült, hogy az édesanyja által viselt medálban nem ő, hanem a meghalt nővér képe van. Ez "sokszorosan", nagyon összetett módon változtatta meg a gyerekkorról való emlékeit. A felismerés a rendszerváltás idejére, az első regény végére jutásának pillanatára esett.
  • A nővér történetének "nyomozását" nem tudatosan hagyta abba — egyszerűen kifogyott az ösvényekből: "azokkal az emberekkel, akikkel én erről beszélgethettem, azokkal már mindent megbeszéltem." Ha új információ jönne, örülnének neki.
  • A titok mibenlétére vonatkozó tapasztalata: "egy titok azoknak az életét is meghatározza, akik azt sem tudják, hogy van egy ilyen titok" — nem csak azokét, akik őrzik; a többiek "az elhallgatást őrzik belőle", és így az elhallgatások viszik előre az egész családtörténetet.

Titok és tabu; szemérem, testiség

  • A kötelesség kérdésére ( kell-e mindent kideríteni egy önéletrajzírónak) Bartis azt feleli: nincsenek ilyen kötelességei, "törekvései vannak, vágyai vannak, érzései vannak", de a "tiszta látásra való törekvés" az kötelessége.
  • Bevallja: neki a tudás ad nagyobb biztonságérzetet — "a valóság ismerete még akkor is, ha az fanyar". Ez társas kapcsolatokban nehéz, mert a másik gyakran abból indul ki, hogy ő a valóságtól összeomlana.
  • A testiségről, szexualitásról való hallgatás szerinte "a legnagyobb élethazugságok egyike" — ha ignoráljuk, nincs esélyünk a tiszta képre. Ugyanakkor a saját életében az "eredendő szemérem" érvényesül: a 4 éves korából való kék boríték történetét meséli el — kivágta a külföldi újságokból az erotikus képeket, összegyűjtötte egy kék borítékba, és bár sosem volt tilalom ráróva, "ösztönösen négy éves koromban úgy gondoltam, hogy annak a borítéknak azért a szőnyeg alatt van a helye." Ez a szemérem érvényesült később is, amiért azokról, akiknek testiségéhez köze volt, nem tud értelmesen írni. Regényben viszont fel tudja hagyni ezzel a szeméremmel, mert ott "az életet a maga teljességében" kell feltárni.

Az apa: börtönemlékirat, hitelesség, a két apa

  • Az apáról: gyerekként tanulta, hogy "soha senkiről jelenteni nem szabad" — később viszont kiderült, hogy maga az apa is jelentett. Bartis szerint a két apa egyetlen emberként csak úgy gondolható el, ha az ember megpróbálja "a maga teljességében látni" — "és sikerült, hála a jó Istennek. Ha nem sikerült volna, valószínűleg most nem ülnék itt."
  • Amikor a DOSZ-iratok olvasása közben az interjúalapító rákérdez, hogy kereste-e azt az egy mondatot, amely felmenthetné az apját, Bartis először hirtelen, aztán lassabban rávágja: nem. "A megértés volt a kulcsfontosságú, nem pedig a felmentés" — mert csak így "tud helyreállni valamilyen módon a világrend".
  • Az apa börtönmemoárjának több állítását megkérdőjelezi a könyvben. Ennek okát úgy magyarázza:

    "Valószínűleg az egyik legnehezebben viselhető dolog egy fiú vagy gyermek számára, ha az apa vagy a szülő elveszíti a hitelét." *

  • Kifejti: "kis költői túlzással akár azt is mondhatom, hogy én abban a börtönben nőttem fel" — az apja börtönbeli történeteit születésétől a haláláig "tízerszer, százezerszer" hallgatta. Egy dokumentumfilmes visszatérés alkalmával Szamosújvárra mentek, és ő döbbent meg, amikor látta, hogy az apa a kamera előtt zavarodottan küzd, pedig ő maga tudta, merre van a pince. Az apa egészen addig nem "küzdött", amíg a kivégzőszobás jelenetet el nem bőgte: az ottani gyakorlat szerint odaállították az embert, majd "utána röhögtek rajta, hogy összepisilte magát."
  • A volt börtöntársak egymás közti vitái ("ki szenvedett többet") "tenyleg fájdalmas, kétségbejtő". Az apa kitalált történeteit csak megérteni lehet — "az nem mentség, de legalább értsd a gondolkodásmódját, hogy amikor ő kitalál egy történetet, az arról szól, hogy fedjen valami egészen másikat."

Ítéletmondás, ügynökség, az általánosítás tilalma

  • A beszélgetés egyik legerősebb tétele:

    "Szerintem a legnagyobb felelőtlenségek közé tartozik az ítéletmondás." *

  • Kifejti: aki csak állambiztonsági vagy belügyi papírok, jelentések alapján akar verdiktumot mondani — akár társadalmi, akár személyes szinten —, "nagyon-nagyon messze kerül a valóságtól", vagy legalábbis fennáll a kockázata: "annál többet kell tudni a tiszta képhez, és tiszta kép nélkül mondani ítéletet, az azért nagyon kockázatos, sőt erkölcsileg megkérdőjelezhető."
  • Megjegyzi, hogy "pont most vagyunk egy ilyen helyzetben, hogy nem is örülök neki" — a jelenlegi közbeszéd ítéletmondó gyakorlatára utalva.
  • Az ügynök dilemma (ha valaki áldozat volt, mentség-e ez arra, amit később másokkal tett) elől nem menekül el, de nem is tud rá teljes értékű választ adni:

    "Az egyetlen válaszom erre az, hogy ezekben a történetekben nincsen nagyobb hiba az általánosításnál." *

  • A jelentések erkölcsi súlyát módosító "kényszer" kérdésére (mennyire volt szabad döntés a jelentőnek) röviden csak annyit mond: "Nem, nem tudom meg."
  • Két "parancsolat" mérlegelése is téma: a "tévedni lehet, hazudni nem" elve, és az az elv, hogy az igazság sem jogosít fel arra, hogy másokat megfosszunk az emberi méltóságtól. Bartis szerint a bölcsesség abban áll, hogy az ember mérlegelni tudja: az igazság segít-e az adott helyzet megoldásában, vagy éppen árt — nehéz dolog, mert az igazságérzet érzelem is, "aminek a jogossága elvitathatatlan, erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen."
  • Az apja írásáról felhozott kritikát (hogy nála a tényszerű igazságnál fontosabbá válik a "hőstörténet") Bartis nem fogadja el általános érvényű megállapításként.

A saját történet mint "hiteles történet"

  • Az interjúalapító felveti: talán az önéletrajz a kísérlet, hogy Bartis megírja azt a hiteles, kikezdhetetlen történetet, amelyet az apja nem tudott megírni. Bartis felelete:

    "A mondatnak az első fele az biztosan áll, de a második fele számomra nem tartozik hozzá." *

  • Szerinte a saját történet megírása nem pótolhatja "soha semmilyen körülmények között valaki másnak a hiteles történetét" — az apának "ennyire tudott megküzdeni vele", és a kettő bennem nincsen összekapcsolódva.

Az önhazugság, az író szerepe és a családi mitológia

  • A könyvben kimondja: több mint fél évszázadba telt, mire megtanulta, hogy nem az ő dolga másokat kigyógyítani az önhazugságaikból. Az interjúalapító rákérdez: íróként ezt nem pont ezt teszi az olvasókkal? Bartis válasza: a kettő nem rakható össze — az írás "nagyon-nagyon speciális helyzet", míg a mondat "a legkonkrétabb hétköznapi életre, kapcsolatokra" vonatkozik, amikor a valóságos ember áll veled szemben.
  • Az önhazugságról: "Az önhazugságot általában nem ismerjük fel." A családi mitológia felismerhető és szerethető lehet; az önhazugság viszont "alapvetően önismereti hiányra szokott vallani".
  • A "baba, segíts" történet példája: egy verekedésből kedves családi anekdota lett — de Bartis az írás során értette meg, hogy az anyja az anekdotát valójában figyelmeztetésként csomagolta be a vendégseregnek: burkoltan jelezte, hogy "nagyon-nagyon elkezdett rezegni a levegő", és legyenek óvatosabbak apja előtt. "Ezek azért nagyon-nagyon finom játékok, és az összes társas kapcsolatunk az esetek jelentős részében... az ilyen játékokkal megy."

A diktatúra tapasztalata

  • A gyerekként átélhető rendszerről Bartis azt mondja, nem volt "felismerés-pillanat": "ebben nőttem fel", az "ellenpont" a rendszeren belül volt jelen.

    "Akár azt is mondhatnám, hogy az anyatejjel együtt szívtam magamba, hogy ez rossz." *

  • Nem emlékszik olyan pillanatra, amikor "egyszer csak felébredt" volna: "atya úristen, ez milyen borzalmas és mekkora hazugság." Gyerekként késsel próbálták beszervezni, kamaszként pedig egy 3 centis nemzeti színű szalag miatt vitték el — de ezek evidenciák voltak, nem felfedezések.
  • A diktatúra legmaradandóbb tapasztalatára (félelem, gyanakvás, a hazugság természetessége) azt feleli, ezek nem választhatók el:

    "Minden diktatúra a félelemre épít. Ahol félelemre kezdenek építeni, ott a diktatúra jelen van, ha tetszik, ha nem... a diktatúra hazugság nélkül elképzelhetetlen." *

  • Hozzáteszi: "Az én fantáziám legalábbis elég silány ahhoz, hogy el tudja képzelni egy hazugságok nélküli diktatúrát."

Dokumentumok, archívumok, az olvasó szabadsága

  • Kitérnek egy kortárs vitára: arról volt szó (az átiratban torzultan szereplő egy kortárs-publicisztikai ügy kapcsán), hogy a lehallgatási jegyzőkönyvek felhasználása legitimálja-e az elnyomó állam nézőpontját — példaként a könyvbe emelt, a szekuritáte által "Barbu" kódnéven megfigyelt személy iratai szerepelnek. Bartis elutasítja a spekulatív megközelítést:

    "Szerintem ennél sokkal egyszerűbb. A [lényeg] az, hogy ezeket meg kell mutatni, ezeket a dokumentumokat... én megmutatom." *

  • Ugyanakkor nem adná "parancsba" senkinek, hogy vele így kell kezdenie az állambiztonsági iratokat: "jó esetben hasznát veszi annak, amit én erről gondolok. Rosszabb esetben meg nem, és nem tesz semmit hozzá az életéhez."
  • A Ceaușescu-kori gyerekkor átadhatatlanságáról: biztos, hogy van olyan réteg a létnek, ami még komoly művészi eszközökkel is átadhatatlan — de ez nem a Ceaușescu-kor sajátja, "a világ bármely részén, bármilyen korban" lehetsz így. Az irodalom épp erre tesz kísérletet, és "annál jobb író valaki, minél többet tud átadni."

Fikció, önéletrajz, olvasói spekulációk

  • Az olvasó felteszi: nem tart tőle, hogy A rég bele fog folyni a korábbi regényei értelmezésébe? Bartis: "Biztos, hogy bele fog folyni." De az, hogy kulcsként olvassák-e, "az olvasóra tartozik. Nekem abba van beleszólásom, hogy mit írok."
  • A regényeiben is ismétlődő szöveges elem (például hogy a Nyugalom anyja "nem a te anyád") tényként megállapítható, de az olvasók úgyis úgy olvassák, ahogy akarják.
  • A "láthatatlant akartam láthatóvá tenni" mondattal kapcsolatban pontosít: ez a regényben egy szereplő mondata volt, és "amikor egy regényalaknak egy mondatát... azonosítják szerzői állításként, az olvasó megfeledkezik arról, hogy ezt a szereplő mondja" — ez egyes szám első személyű regény esetén "majdhogy nem tálcán van kínálva". Attól óckodik, hogy leegyszerűsítve kezeljék, miért is ír és fényképez.
  • A két műfaj viszonya: "a regény az fikció, még akkor is, ha annak a fikciónak vannak valóságmagvai". Az új könyv ezzel szemben "tiszta vizet önt a pohárba": megmutatja, mely regénybeli történet honnan származik — "amit nyilván rajtam kívül nem tud senki, addig, amíg én azt el nem mondom."
  • Az élet "utolérte" a fikcióját: olyan pont jött, amikor már csak "a műönbeteljesítő jóslatként" tudta nézni korábbi fikcióit — és szerinte apró dolgokban ez ijesztőbb, mint nagy létkérdésekben. Arról szó esik, hogy A végén a főszereplő halála voltaképpen félelem miatt nem történt meg (laborban összecseréltek két leletet), tehát az a regény is "biztonsági játék" volt — Bartis ezt bizonyos szempontból elismeri, de az önéletrajzra vonatkoztatva azt mondja: "én idáig ezzel nem mennék el... ez az én egyszerű paraszti gondolkodásom számára túl van bonyolítva."

Írás mint folyamat: hét év, Jáva, a távolság

  • A hét év alatt megírt munka megváltoztatta a viszonyát önmagához és szüleihez: "nagyon nagy baj lenne, ha nem" — és szüleire nézve is: "Persze, persze."

    "Szerintem olyan nincs, hogy ugyanaz az ember álljon fel az íróasztaltól, mint aki oda annak idején leült." *

  • A Jáva mint íráshely fontos volt: "ha a Vasutcában írtam volna, akkor a Vasutca lenne benne olyan erővel." Az interjúalapító felveti, hogy talán szüksége volt erre a fizikai távolságra; Bartis szerint általában nem kell, de neki segített.
  • A könyv végén álló megállapításra ("nem a nehezén vagy túl, hanem a neheze van hátra") az interjúalapító kérdésére — mi nehezebb ennél az első 16 évnél? — Bartis válaszát meghagyja az olvasónak: "Na, választ meghagynám az olvasón."

Könyvajánló a műsor végén

A beszélgetés lezárásaként tíz közelmúltbeli írói önéletrajzot vagy önéletrajzi regényt ajánlanak:

  • Bartis Attila: A rég — a marosvásárhelyi gyerekkor és a budapesti újrakezdés történetét emlékekből, levelekből és állambiztonsági iratokból rakja össze.
  • Bereményi Géza: Magyar Copperfield — a Vér-téri piac, a nagyszülők világa és a családon belüli idegenség felől induló gyerekkortörténet; a háború utáni Budapest és 1956 egy fiú szemével elevenedik meg. Bereményi januárban volt a műsor vendége.
  • Annie Ernaux évei — a 2022-es Nobel-díjas szerző fényképek, családi szokások, reklámok és közös emlékek segítségével idézi fel a háború utáni Franciaország változásait.
  • Édouard Louis: Aki megölte az apámat — Louis az apjához beszélve idézi fel szegénységben töltött gyerekkorát; kísérlet a megértésre és az indulatos számonkérésre.
  • Moldova György: Az utolsó töltény, 13. rész — a 2022-ben elhunyt szerző önéletrajzi sorozatának utolsó kötete.
  • Nádas Péter: Világló részletek — Nádas idén augusztusban hunyt el; a könyv gyerekkori emlékképekből tárja fel a családtörténetet és a 20. század erőszakos fordulatait.
  • Salman Rushdie: Kés — a 2022-es merénylet és az azt követő felépülés története; a kórházi kiszolgáltatottság, a szerelem és az újrakezdés.
  • Vámos Miklós: 70kedő VM — a 70. születésnapjára írt, ötsoros limerickekbe sűrített ritmikus önéletrajz, Szabó Anna szerkesztésében.
  • Végel László: Temetetlen múltunk — három nemzedék családtörténetén keresztül a vajdasági magyar kisebbségi lét; az otthonosság és a hazátlanság egyszerre megélt érzése.
  • Vida Gábor: Egy dadogás története — az Arad melletti Kisörméről induló felnövéstörténet; a családi örökség, a vallás és a Ceaușescu-korszak tapasztalatai közben azt kutatja, hogyan lehet szülőföldé írni egy helyet, és hogyan találhat hangot az, akinek nehéz megszólalnia.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Cuseszkukori", „Cosescu Romániá", „csáuses kukor" — az ASR a Ceaușescu-kori kifejezést többféleképpen torzította; a kontextus alapján egyértelműen a romániai diktatúra éveire vonatkozik.
  • „Bartisma, Budapest és Jáva között él" — feltehetően „Bartis ma Budapest és Jáva között él"; a mondatból a helyes értelmezés kiolvasható.
  • „államédelmi iratokból" — valószínűleg „állambiztonsági iratokból" (a könyvajánlóban).
  • „a töröki sorsjának volt ez a hangjátéka az Objektíva Teodóra" — a szakasz jelentősen torzult; a kontextusból (TGM kifogásolja a lehallgatási jegyzőkönyvek felhasználását) egy kortárs publicisztikai vita kirajzolódik, de a pontos műsor- és szereplőnevek nem rekonstruálhatók megbízhatóan.
  • „a katona pál két ellel papírjait, és őt... amikor Barbunak hívják" — a könyvbe emelt állambiztonsági iratanyag egy érintett személyének neve és a „Barbu" fedőnév említése torzultan maradt fenn; a konkrét nevek nem azonosíthatók biztosan.
  • „Vasutcában írtam volna, akkor a Vasutca lenne benne" — valószínűleg budapesti utcanévre utal, de a pontos név a torz alakból nem igazolható visszamenőleg.
  • A könyvajánlóban „Vér-téri piac" (Bereményi) és „Kisörméről" (Vida Gábor, Arad melletti település) valószínű torzítások; a kontextusból a jelentés nagy valószínűséggel kikövetkeztethető, de a pontos földrajzi nevek bizonytalanok.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Szerintem a legnagyobb felelőtlenségek közé tartozik az ítéletmondás.

[00:00:02]Tehát, hogy annál többet kell [zene] tudni a tiszta képhez és tiszta kép nélkül mondani ítéletet, az azért nagyon kockázatos, sőt [zene] erkölcsileg megkérdőjelezhető.

[00:00:13]Hát ugye pont most vagyunk egy ilyen helyzetben, hogy nem is örülök neki.

[00:00:19]Van olyan pont, amikor egy egy ügynök, besúgó, jelentéstevő [zene] áldozat volt már nem lehet mentség arra, hogy később ő mit tett másokkal?

[00:00:31]Én most mellőzném a választ.

[00:00:33]Mindenképpen általánosítás lesz belőle.

[00:00:36]Az egyetlen válaszom erre az, hogy ezekben a történetekben nincsen nagyobb hiba az általánosításnál.

[00:00:42][zene] Tévedni lehet, hazudni nem.

[00:00:46]Bartis Attila ezzel a szabállyal vág neki annak, amire korábban aligha vállalkozott volna, hogy regény helyett a saját életét írja meg.

[00:00:54]A rég ugyanis önéletrajz, pontosabban egy önéletrajz lehetőségeinek és korlátainak vizsgálata.

[00:01:02]Bartis 1968-ban született Marosvásárhelyen.

[00:01:06]16 éves volt, amikor 1984-ben édesapjával Budapestre költözött.

[00:01:10]Most ebből az első 16 évből próbálja összerakni azt, amit még összerakhat.

[00:01:16]A könyv egyszerre családtörténet és felnövéstörténet a Cuseszkukori Erdélyből.

[00:01:22]Története egy nagyon szeretett anyáról, egy szeretett és rettegett apáról, egy évtizedekig elhallgatott halott nővérről, első szerelmekről, félelemről, művészetről, diktatúráról és arról, hogyan lett a rajzolni vágyó gyerekből író és fotográfus.

[00:01:38]És közben egy másik időben egy másik földrészen is járunk.

[00:01:42]Bartisma, Budapest és Jáva között él, és innen több mint fél évszázad távolából próbál belenézni az emlékezet hiányos tükrébe.

[00:01:50]Arról beszélgetünk, mi különböztet meg tévedést hazugságtól, mit kezdhetünk szüleink titkaival, mennyi igazság fér el egy regényben?

[00:01:59]És vajon lehetséges-e egyáltalán igaz történetet mondani a saját életünkről?

[00:02:07]A Buksó vendége, Bartis Attila.

[00:02:07]könyv elején több szabályt is felállítasz, de talán a legfontosabb az az, hogy nem megírni, hanem leírni.

[00:02:13]Írónként hogy lehet megkülönböztetni ezt a kettőt?

[00:02:18]Hát exakt módon valószínűleg sehogy, de azért mégis csak lehet érezni valamiféle különbséget a a kettő között.

[00:02:31]Tehát a a megírás az az, ahol azért úgy munkaközben erőteljesen bejönnek.

[00:02:39]stilisztikai szempontok ügyelni a jelzők használatára, redundáns elemekre, nem tudom én mire.

[00:02:48]A a leírás az meg az én értelmezésemben vagy itt ebben a ebben a az összefüggésben alapvetően azt jelenti, amikor amikor a bácsi vagy a néni elmeséli az életét, tehát ahol ő nem tehát a tartalomra figyel, ugye, de de a a formával azért elég megengedő.

[00:03:19]módon bánik.

[00:03:20]Ez valami olyasmi, hogy ne íróként írjam meg.

[00:03:23]Olyan nincs, mert mertogy énként tudom csak megírni.

[00:03:26]Tehát hogy azt ki tehát hogy bármenny Tehát ez ez olyan, hogy ha egyszer tanultam rajzolni, akkor esélyem nincs arra, hogy úgy rajzoljak, mintha nem tanultam volna soha.

[00:03:35]Nem megy.

[00:03:35]De de tulajdonképpen erre erre erre törekszik az ember.

[00:03:42]És ez miért volt annyira fontos, hogy nagyon erőteljesen többször is különbséget tegyél a tévedés és a hazugság között?

[00:03:47]Hát, mert a kettő az különbözik.

[00:03:51]Igen, csak egy egy regényben a képzelet az erény.

[00:03:53]Egy ilyen könyvben pedig lehet, hogy veszély.

[00:03:58]Én nem mondanám föltétlenül veszélynek, tehát hogy ez a ugye én nagyon óckodom attól, hogy ezt regénynek hívjam.

[00:04:04]Tehát alkotói szándék szerint ez nem regény.

[00:04:10]Ez egy klasszikus értelemben vett önéletrajz.

[00:04:12]egy bizonyos szakaszáról az én életemnek, vagy több szakaszáról, de azok azért olyan fésű fokként össze találkoznak.

[00:04:23]Tehát az alap az mindenképpen az első 16 vásárhelyi, maros vásárhelyi esztendő, és akkor annak a leágazásai plusz a az írásnak a jelenideje.

[00:04:33]Tehát, hogy az az benne van.

[00:04:37]Tehát a tévedés az ő az bele kell férjen minden életbe és így minden munkába.

[00:04:51]Hazugság az azért már etikai kérdés.

[00:04:54]Van olyan történet ebben, amit ami nincs benne, mert meg tudtad volna írni, de kihagytad, mert nem voltál eléggé biztos benne, hogy hogy ez igaz-e.

[00:05:06]Megmerem kockáztatni, hogy nincs.

[00:05:09]És megfordítjuk, és hogy hogy maradt-e benne olyan történet, amiről tudod, hogy hát így faktuálisan mondjuk bizonytalan, de az emlékezeted igazsága miatt nem hagyhattad ki.

[00:05:19]Úgy nem, hogy tudom róla, hogy az nem áll meg a lábán.

[00:05:26]De olyan [sóhajtás] olyan biztos van, ami ami kétségbe vonhatatlanul.

[00:05:29]A egy kicsit messzebbről kezdeném.

[00:05:35][horkantás] Tehát az eredeti szándék az volt, tehát amikor én ebbe 19.

[00:05:42]novemberében belekezdtem, hogy kinyitom a karámot és szabadjára engedem a luat mindenestől.

[00:05:51]És annak az lesz a következménye, hogy hogy lesz egy olyan része a szövegnek, ami publikus, és lesz egy olyan része a szövegnek, ami ami megszületik, ugyan, de zárolt anyag lesz, hogy ahhoz ne lehessen x ideig, vagy nem tudom meddig hozzáfér, érintettség miatt, satöbbi.

[00:06:11]Az lényeges volt, hogy nem önmagam miatt, hanem mások miatt.

[00:06:18]És aztán menet közben kiderült, hogy ez nem ez nem így megy.

[00:06:21]És az is kiderült, hogy pont azok a dolgok, amelyek amelyekről az első pillanatban azt gondolta az ember, hogy az azt azt aztán majd vissza kell tartani.

[00:06:41]Majd azt nem mondanám, hogy azok adják a lelkét a könyvnek, de valahogy mégis csak a valahol a gerincoszlopának nagyon fontos részei lettek.

[00:06:49]Olyan biztosan van benne, amikor különbözött az emlékezetem a később ellenőrizhető történeti valóságtól, és akkor azt valamilyen módon jeleztem is.

[00:07:04]Tehát, hogy ez volt a ez volt a a saját megélés.

[00:07:11]Ennek egy mintapéldája volt egyébként a a az űrprogramos képeslap.

[00:07:14]Ez az amerikai képeslap, amiről szó van benne.

[00:07:20]Tehát ami hát sőt hivatalos dokumentumoknál is van ez így.

[00:07:25]Tehát hogy minthogyha a az a egy gyerekkori emlék az számodra hitelesebb lenne, mint egy utólag megismert hivatalos dokumentum, akár egy állambiztonsági ir.

[00:07:34]Hát mert hogy jobban meghatározta az életemet.

[00:07:37]Tehát a a mi életünket az határozza meg, amiről tudunk, amit ott ott és akkor megélünk.

[00:07:47]Akkor is, hogyha az tévedés, akkor is, hogyha az hazugság, akkor is, hogyha az valami nagyon szép és nemes dolog.

[00:07:51]De de de mindenképpen azt hagy nyom aztán, hogy később szembesülünk azzal, hogy az nem úgy volt, vagy nem pont úgy volt, akkor ennek a fordulata hagy valamilyen módon nyomód, de a teljességünkhöz mind a kettő hozzátartozik.

[00:08:08]Az emlékezetet a könyvben egy ilyen foncsorhibás tükörhöz hasonlítod, de mikor jöttél rá, hogy valójában nem a hiányokat kell kitölteni, hanem hát el kell fogadni őket, és akkor ebből áll össze az emlékezet?

[00:08:24]Kizárt, hogy rá tudjak mutatni a naptárba egy napra, mikor erre rájöttem.

[00:08:29]Ez ez csak úgy képzelem, hogy amikor belevágsz egy ilyen munkába, akkor az akkor az ember arra készül, hogy vissza fogok emlékezni és a maga teljességében az hagyján.

[00:08:37]Ö de amikor belevágsz egy ilyen munkába hét esztendővel ezelőtt az egy jelentős részét, ha nem is a felét, de mondjuk a a bő első harmadát, azt kézzel írod, végigszeret, tehát kézzel szeretnéd végigírni az egészet, de aztán egy beszámolási kötelezettség miatt mégis csak el kell kezd begépelni.

[00:09:04]Utána meg gépbe folytatod, tehát a kézírásos része az félbe marad, de gépelés sorúrán elkezdesz visszaolvasni több évvel ezelőtti általad nem olyan régen írott részeket, és azt látod, hogy az az emlék az már elillant, amir amire épül az a rész.

[00:09:23]Szóval így hát nehéz ezzel jól bánni.

[00:09:29]ekkora elszánnál egy önéletrajz megírása közben mi a mondjuk így fájdalmasabb, amikor kiderül, hogy rosszul emlékeztél valamire, vagy amikor az derül ki, hogy nagyon is jó?

[00:09:41]Ez azem történetfüggő, de hát mind ez ez mind ez mindkettővel előfordulhat.

[00:09:48]hogyha valami nagyon hosszú idő, már úgy értem, hogy éveken vagy évtizedeken keresztül beleégett az embernek a tudatába, a lelkébe, az azért ott már olyan aktív hatást fejtett ki, hogyha utólag szembesül, vagy most a jelenben szembesül azzal, hogy az nem biztos, hogy pontosan úgy volt, sőt azt is megtudja esetleg, hogy az hogyan volt.

[00:10:10]Ö az nem az nem hoz olyan oldást, mint amilyen valamennyire biztosan, de de ilyen katartikus oldást az nem hoz.

[00:10:27]Lassan fogja kifejteni a hatását, ugyanúgy, ahogy az első változat is lassan hosszú esztendők alatt fejtette ki a hatását.

[00:10:38]kimondod a könyvben, hogy a szerző nem halott, és itt az beszélgetés elején is mondtad, hogy ez nagyon nem egy regény, hanem egy önéletrajz.

[00:10:44]Annak nyilvánvalóan nem halott a klasszikus értelemben soha a szerzője.

[00:10:48]De mit mondasz, hogy azoknak, akik ezt mégis csak valamilyen autofikciós regényként akarják olvasni, vagy azt mondják, hogy ebben a trendben most te is részt veszel?

[00:10:58]Csak azt tudom mondani, hogy ö akkor gondolják át a definícióját az autófikciós regénynek.

[00:11:09]Hát van amit lehet annak nevezni, van amit fölösleges annak nevezni, mert nem az.

[00:11:14]Tehát el lehet így játszani ezzel a gondolattal, csak minek?

[00:11:16]Tehát, hogy ennyi.

[00:11:21]Nekem egyébként mondhatnám, hogy majdhogy nem minden.

[00:11:24]Ez az én megítélésem szerint, ahogy én értelmezem ezeket a kategóriákat, nem az sok ilyen családi legendáról, családi mitológiáról van szó.

[00:11:39]Hol húzódik számodra a határ?

[00:11:39]Az ilyen szerethető családi mitológia, meg a veszélyes önhazugság között?

[00:11:46]Az önhazugságot általában nem ismerjük fel.

[00:11:49]Tehát a családi mitológiáról adott esetben pontosan tudhatjuk, hogy ez a családi mitológia része és szerethetjük is, próbálhatunk ügyelni rá.

[00:11:57]Az az önhugság az azért az azért ott alapvetően önismereti hiányra szokott vallani.

[00:12:12]Van [torokköszörülés] egy konkrét példám erre.

[00:12:13]Van a ez a baba segíts történet, ami egy verekedés, egy amiből egy családi kedves családi anekdóta lett.

[00:12:22]Ezt te le is írod, hogy erre így viccesen visszaemlékeznek beszélgetésekben.

[00:12:28]De közben arról is írsz, hogy te az írás során értetted meg, hogy a család a történetmeséléssel tulajdonképpen normalizálni tud egy erőszakos szituációt, és egy kedves anekdota lesz belőle.

[00:12:40]azért pontosítanám itt most ezt az idézrészt, mert ott abban az is benne van, hogy nem annyira kedves anekdóta lesz belőle, sokkal inkább figyelmeztetés mások számára.

[00:12:50]Tehát amikor anyám burkoltan jelzi a vendégseregnek, hogy itt most nagyon-nagyon elkezdett rezegni a levegő, és legyenek óvatosabbak, csak ezt nyilván apám előtt ott akkor egy burkoltan egy kedves anekdotába csomagolva kell átadja a többieknek, mert ha nem, akkor még jobban fog rezegni a levegő.

[00:13:19]Tehát ezek azért nagyon-nagyon finom játékok, és az egész életünk gyakorlatilag az összes társas kapcsolatunk az az esetek jelentős részében, már az esetek alatt a konfliktushelyzeteket értem, az ilyen ilyen játékokkal megy.

[00:13:38]Annyiban mindenképpen kapcsolódik a a korábbi regényeidhez, hogy a tárgyak nagyon fontosak.

[00:13:43]Ö, a családi ezüst, a hegedű, medál, fényképezőgép, olyan tárgyak, amik tulajdonképpen emlékeznek.

[00:13:52]Ez ez azért van, mert megbízhatóbban emlékszik egy tárgy, mint egy mint egy család vagy egy ember.

[00:14:00]Nem vagyok benne biztos, hogy a a hát egyrészt maga a tárgy az nyilván nem emlékszik, csak emlékeztetni tud.

[00:14:09]hogyha elveszíti az emlékeztető képességét, akkor az legalább olyan nagy baj, mint amikor az általam írott szöveg veszíti el az emlékeztetőképességét, és már nincs meg az a valóságos emlék, amit annak idején megírt az ember.

[00:14:22]Ö ez [torokköszörülés] szerintem sokkal inkább a a tárgyakhoz való nagyon erős kötődésnek a a következménye és a tárgyakhoz való kötődés az meg az meg elég nyilvánvaló módon egy egy nagy vesztességnek a valamilyen fajta oldása.

[00:14:50][horkantás] Tehát az a tárgyi környezet, ami ami a mai napig meghatározza ilyen szempontból az életem, az az alapvetően az anyai tárgyi örökség.

[00:15:01]Azt írod például, hogy az édesanyád hangjára nem emlékszel, miközben tárgyakra, a fényekre, akár másfél éves korodból is.

[00:15:07]Ez speciálisan veled van így?

[00:15:10]A te emlékezet működik így, vagy pedig az ember működik így?

[00:15:15]Ezt nem tudom megítélni, mert én is gondolkodtam rajta, és nem tudom magál.

[00:15:17]Ezt ezt nem tudom megítélni, de az apám hangjára emlékszem.

[00:15:23]Az anyám hangjára nem.

[00:15:26]És azt meg nem tudom eldönteni, hogy felismerném-e, hogyha viszont hallanám.

[00:15:32]Nem készült hangfelvétel.

[00:15:34]Ö de el tudom képzelni, hogy felismerném, de hát ebben bizonyos nem lehetek.

[00:15:42]Amikor megtudtad, és ezt ugye leírod a regényben, hogy abban a medálban, amit édesanyád viselt, és van egy kép, az nem te vagy, hanem a meghalt nővérednek a képe, akkor az visszamenőleg megváltoztatta a gyerekkorodról való emlékeidet, meg élményeidet.

[00:15:57]az nagyon-nagyon sok mindent megváltoztatott, és a hát az egy az egy az egy sokszorosan, tehát egy ilyen nagyon összetett, nagyon sok rétege az életnek egyszerre, ottan ilyen milyen katartikus fordulatot vett.

[00:16:19]Tehát az a rendszerváltás ideje volt, az az apáválás ideje volt, az volt az a pillanat, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy most sikerül a az első regénynek a végére jutni, még akkor is, hogyha ott még van vele fizikai munka bőven, de de végre hitelesen meglett az, aminek éveken, amit éveken keresztül ott keresgélt a az ember.

[00:16:46]Tehát ott és ez a történet, ez nagyon-nagyon erősen kihatott rá.

[00:16:52]Igen.

[00:16:52]Ugye ezt a történetet tulajdonképpen nem sikerült összeraknod időben, hogy hogy pontosan mi történt dátumokkal együtt nem sikerült véglegesen megfejteni.

[00:17:01]Volt egy pont, amikor ezt tudatosan abbahagytad ezt a mondjuk így nyomozást?

[00:17:05]azt nem állítanám, hogy tudatosan abbahagytam, hanem hogy meg nem nem volt több ösvény, tehát hogy nem nem volt már rá tovább mennem.

[00:17:17]Hogyha hogyha holnap rátalálnék valamire, amiből pontosabban deríthető ki ez, vagy az, vagy találkoznék valakivel, aki tehát annak én nagyon örülnék nyilván.

[00:17:31]De de azt láttam, hogy azokkal az emberekkel, akikkel én erről beszélgethettem, azokkal már mindent megbeszéltem.

[00:17:41]A tárgyi emlékek, iratok satöbbi közül ennyi áll rendelkezésemre.

[00:17:45]Nem nagyon tudok utánamenni.

[00:17:47]Ugye több titok is kering ebben a önéletrajzban, de de ugye ez egy azért jó példa, mert mert arról is szól, hogy egy titok az azoknak az életét is meghatározza, akik azt sem tudják, hogy van egy ilyen titok.

[00:18:00]Tehát nem csak azokat, akik akik akik ezt őrzik, miközben a többiek valahogy az elhallgatást őrzik belőle.

[00:18:11]És mintogyha ezt az egész családtörténetet, ezek az elhallgatások vinnék előre.

[00:18:17]olvasóként legalábbis hát nagyon nagy mértékben, az biztos.

[00:18:21]De kötelesség egy önéletrajzírónak mindent kideríteni, amit még ki lehet deríteni, vagy van joga valamit nem megtudni?

[00:18:29]Nem hiszem, hogy lennének ilyenfajta kötelességei egy önéletrajzírónak.

[00:18:34]Törekvései vannak, vágyai vannak, érzései vannak.

[00:18:37]tudni szeretne.

[00:18:37]Tisz tisztán látásra való törekvés az kötelessége.

[00:18:44]De volt olyan, amit nem akartál tudni, és mégis utána mentél.

[00:18:47]Ez rám nem jellemző.

[00:18:50]Tehát egyszer, de ennek van egy nagyon-nagyon egyszerű oka.

[00:18:52]Általában, amikor nem akarunk valamit tudni, annak az oka, hogy féltjük a biztonságérzetünket.

[00:19:04]Én meg azok közé tartozom, akik számára a biztosudás nagyobb biztonságérzetet ad.

[00:19:13]Tehát a valóság ismerete még akkor is, hogyha az a valóság fanyar.

[00:19:20]Tehát én én sokkal nagyobb biztonságban érzem magam akkor, hogyha tudom fehéren, feketén, szürkén vagy a kettő között, hogy ott bármi van, de hogy ott de hogy ott ez van.

[00:19:31]Ami nagyon meg tudja nehezíteni az ember dolgát, mert azért alapvetően nem így működik az ember.

[00:19:39]Ez társas kapcsolatokban nagyon nehéz lehet adott esetben.

[00:19:41]Tehát amikor a másik nem tudja elképzelni, hogy neked tényleg jobb lenne az, hogyha látnád tisztán a valóságot, merthogy ő abból indul ki, hogy ő akkor teljesen összeomlana, ha tudná a valóságot.

[00:19:54]Te pedig akkor tudnál talpra állni.

[00:19:58]Csak ha tudod a valóságot, akkor nem biztos, hogy van visszaút bizonyos szituációkhoz.

[00:20:02]De így sincs.

[00:20:02]Tehát azért mindig jobb közel közelebb kerülni a biztonságérzethez.

[00:20:08]De tudás, nem tudás, mert van egy másik ilyen kettősségem.

[00:20:10]Nagyon közel van ehhez.

[00:20:12]Az is lehet, hogy ugyanaz.

[00:20:12]Ez a titok és a tabu közötti különbség, amit szintén többször körüljársz.

[00:20:17]Például azt írod, hogy akiknek a testiségéhez közöd volt, azokról nem tudsz értelmesen írni.

[00:20:26]Szóval ez valamiféle ilyen utólagos szemérem, vagy egyszerűen az intimitás védelme?

[00:20:30]Ez szerintem egy teljesen természetes, velünk született személyem.

[00:20:39]Tehát azt gondolom, hogy ez hogy ez mindnyájunkban, vagy majdnem mindnyájunkban ott van.

[00:20:47]Tehát, hogy a testről, a szexualitásról való beszéd, ami amit hogyha megpróbálunk ignorálni, vagy megpróbálunk elkerülni, az az legnagyobb élethazugságok egyike.

[00:21:03]Tehát akkor esélyünk nincsen a tiszta képre.

[00:21:10]De hogy de hogy van egy olyanfajta erenden mondom a történetet, hátha az úgy érthetőbb.

[00:21:17]Tehát ez a kék boríték, tehát amikor úgy négy éves koromban én már kivagdostam a külföldi újságokból a az erotikusabb képeket és összegyűjtögettem egy kék borítékba.

[00:21:30]Soha semmi tilalom nem volt így rám verve, hogy ezt nem szabad, vagy jaj, vagy fúj, vagy nem tudom én micsoda.

[00:21:40]Ennek ellenére ösztönösen négy éves koromban úgy gondoltam, hogy annak a borítéknak azért a szőnyeg alatt van a helye, és valahol valamilyen módon ez érvényesül assassiszem a későbbiekben is.

[00:21:58]És ez nem személyiség jogról meg ilyesmiről szól.

[00:22:01]Ez egy más dolog, nagyon fontos, de más máshova tartozik.

[00:22:07]Tehát, hogy ez ez ebből a ebből az eredendő szemérembből adódik, amit például adott esetben, ahol fikcióról van szó, egy regény esetében, ott figyelmen kívül tud hagyni az ember, hiszen a regényeidben azért a testiségről elég mélyen is hát ott Igen.

[00:22:24]Tehát, hogy persze, mert ott, hogyha nem nyúlok hozzá a testiséghez, akkor gyakorlatilag lemondok az egésznek egy részéről, miközben a törekvés az ugye az, hogy azt az életet, azt a világot ott a maga teljességében tárni fel.

[00:22:40]De gyerekként ugyanól az embertől tanultad meg, hogy soha senkiről jelenteni nem szabad, akiről később kiderült, hogy maga is jelentett.

[00:22:47]Ugye az édesapádról van szó.

[00:22:49]Hogy lehet ezt a két apát utólag mégis egyetlen emberként elgondolni egyáltalán?

[00:22:58]Kizárólag úgy, hogyha megpróbálod a vagy hogyha egyáltalán van esélyed a maga teljességében látni, de sikerült, hála a jó Istennek.

[00:23:11]Igen.

[00:23:14]Tehát ha nem sikerült volna, akkor valószínűleg most nem ülnék itt és nem beszélgetnénk.

[00:23:19]A dosziék elolvasásakkor kerested azt az egy mondatot vagy többet, amely felmenthetné az édesapádat?

[00:23:28]Most nagyon-nagyon hirtelen rávágtam volna, hogy nem.

[00:23:34]Így lassan vágom rá, hogy nem.

[00:23:37]Tehát hogy nem.

[00:23:37]Tehát, hogy fel, tehát a dosziék olvasása közben is, meg a másokkal való beszélgetések közben is a megértés voltem a kulcsfontosságú, nem pedig a felmentés.

[00:23:58]És merthogy merthogy akkor tud összeállni a kerekegész.

[00:24:04]Ö a és akkor tud helyreállni valamilyen módon a világrendyel.

[00:24:10]Az egy tudatos önéletrajzírói döntés volt, hogy nem mondasz ítéletet, vagy tényleg nem tudsz ítéletet mondani?

[00:24:17]Szerintem a legnagyobb felelőtlenségek közé tartozik az ítéletmondás.

[00:24:23]Tehát hogy pont ez ennek a lényege.

[00:24:25]Tehát de aiszem ez ez valahol még le is ír le is van írva benne, hogy hogy mi mindazok teljesen mindegy, hogy társadalmi szinten vagy személyes szinten, akik akik akik csak és kizárólag állammi vagy belügyi vagy nem tudom milyen papírok és leíratok és jelentések alapján próbálnak verdiktumot mondani.

[00:24:53]azok azok nagyon-nagyon messzek kerülnek a a a valóságtól, vagy legalábbis a kockázata fenn áll, tehát hogy annál többet kell tudni a tiszta képhez és tiszta kép nélkül mondani ítéletet, az azért nagyon kockázatos, sőt erkölcsileg megkérdőjelezhető.

[00:25:11]Hát ugye pont most vagyunk egy ilyen helyzetben, hogy nem is örülök neki, mert hogy keresed a történetben a a kényszert, hogy hogy mennyiben változtatja meg a szituációt, egy mondjuk egy jelentésnek az erkölcsi súlyát, hogy tudjuk, hogy mi volt az a kényszer, aminek a hatása alatt született.

[00:25:33]És ezt végül is nem tudod meg.

[00:25:36]Nem, nem tudom meg.

[00:25:39]Ezt nem tudom meg.

[00:25:39]Van olyan pont, amikor egy ügynök, besúgó, jelentéstevő áldozat volt már nem lehet mentség arra, hogy később ő mit tett másokkal?

[00:25:53]Én most ne előzném a választ.

[00:25:53]Nem, nem, nem tudok rá teljes értékű, tisztességes választ adni.

[00:25:59]Mindenképpen általánosítás lesz belőle.

[00:26:02]És én azt gond, tehát az egyetlen válaszom erre az, hogy ezekben a történetekben nincsen nagyobb hiba az általánosításnál.

[00:26:13]Édesapád börtön memoárjának több állítását is megkérdőjelez.

[00:26:18]Miért volt neked az ő valóságteremtése nehezebben elvis elviselhető, mint mondjuk az erőszakossága?

[00:26:25]Tehát minthogyha ez jobban zavarna [torokköszörülés] téged ebben a történetben?

[00:26:29]Valószínűleg az egyik legnehezebben viselhető dolog egy egy fiú vagy gyermek számára, hogyha az apa vagy a szülő elveszíti a hitelét.

[00:26:41]Ez hogyha megkérdőjelezhető lesz a hitelessége és különösen létfontosságú dolgokkal kapcsolatban, és ez nem ennyi.

[00:26:49]Tehát, hogy kis költői túlzással akár azt is mondhatom, hogy én abban a börtönben nőttem fel.

[00:26:56]Tehát én apámnak a börtönéveit, a börtönbeli történeteit gyakorlatilag a születésem pillanatától az ő halála pillanatáig 10zer 100-szor 1000erszer hallgattam annak idején 2000-es most fejből nem tudom, hogy mikor készítettek egy dokumentumfilmet vele, és az volt a legelső alkalom, amikor ő hazament Erdélybe, és egyenesen Szamos Újvárra mentünk, és én akkor döbbentem meg, és tulajdonképpen estem egy picit kétségbe.

[00:27:29]Egyrészt láttam, hogy ő hogy küzd ott a kamera előtt, hogy akkor akkor neki itt most mi is a mi is a dolga?

[00:27:37]Ő egészen addig, amíg a kivégzőt cellában el nem bőgte magát, ö ahol néha szórakozásból eljátszották a kivégzést.

[00:27:47]Tehát odavitték az embert, odaállították és akkor utána röhögtek rajta, hogy összepisilte magát.

[00:27:55]Tehát azért innen indulunk és így ledöbbentem, amikor láttam, hogy apám valamivel kapcsolatban ilyen zavarodottan áll, és én tudtam, hogy itt az udvaron jobbra kell fordulni, és ott lesz majd a pince.

[00:28:14]Tehát ez gyerekként ivódott belém az egész.

[00:28:16]És hogyha ennyire jelen van valami, tehát nem nem úgy, hogy valaki egyszer elmesélte is tudsz róla, hanem ilyen mértékben van jelen az életedben, és határozza meg, és ezzel kapcsolatban, ezzel a dologgal kapcsolatban derül ki számodra az, hogy ez azért nem pont úgy volt, vagy az nem pont úgy volt.

[00:28:39]És ráadásul amikor emiatt a volt börtöntársak között beindulnak a a a viaskodások, hogy hogy ki szenvedett többet, vagy kinek tették jó pantön, ez kétségbejtő, az tényleg fájd nem kétségbe fájdalmas.

[00:28:55]Tehát hogy az az valóban nagyon fájdalmas.

[00:28:58]és hogy ezt ezt rendbe tenni valahol, és és megérteni az okát, hogy akkor akkor ő miért miért megy el a attól, hogy megérted, az nem fogja felmenteni.

[00:29:08]Tehát az nem mentséged jelent, de hogy de hogy legalább értsd a gondolkodásmódját, tehát hogy amikor ő kitalál egy történetet, az az arról szól, hogy fedjen valami egészen másikat.

[00:29:23]Két parancsolatot vagy krédót is megfogalmazol.

[00:29:25]Az egyiket mind az elején, amit mondtunk, hogy tévedni lehet, haudni nem, de közben van egy másik, hogy a valami olyasmi ugye az igazság sem jogosít fel arra, hogy megfosszunk másokat az emberi méltótságától.

[00:29:36]Tehát mintogyha itt ez a kettő kerülne szembe, vagy ezt kell folyamatosan mérlegelni, mondjuk édesap Igen.

[00:29:43]Ezt kell ezt kell folyamatosan mérlegelni.

[00:29:44]De nem az történik itt eb egy egy ilyen önéletrajzban, amit amit édesapádnál is bírálsz, hogy amikor egy történet erkölcsi tétje az elég nagy, akkor a tényszerű igazságnál fontosabbá válik a másik igazság, ami nála egy hőstörténet, nálad pedig a mondjuk így a fiúi hűségnek a története.

[00:30:02]Nem hiszem, hogy én ezt így ilyen általános érvényben írtam volna le ebbe a könyvbe, hogy vannak olyan helyzetek, amikor igen.

[00:30:15]Tehát, hogy vannak olyan helyzetek, amikor amikor a a valódi bölcsesség az az, hogyha az ember ott és akkor képes mérlegelni, hogy az igazság az valóban segít ott annak a gondnak, problémának a megoldásában, vagy pedig ott abban a pillanatban éppen árt.

[00:30:44]És ugye ez azért nagyon nehéz, mert az igazsághoz tartozik egy érzelem, az igazságérzet, ami aminek a jogossága elvitathatatlan, erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen.

[00:30:59]Tehát az igazságérzet az egy jó dolog.

[00:31:02]Te is rendelkezel vele, én is rendelkezem vele.

[00:31:08]Igyekszünk is annak függvényében vinni, irányítani az életünket.

[00:31:16]Nem lehet, hogy a te önéletrajzod az végülis annak a kísérlete, hogy írjál egy egy hiteles, kikezdhetetlen történetet, amelyet az édesapád végülis nem tudott megírni.

[00:31:29]A mondatnak az első fele az biztosan áll, de a második fele számomra nem tartozik hozzá.

[00:31:39]Tehát én a magam nevében és a saját történetemet kell megírnom, és nekem ennyi a dolgom, és ez nem tudja pótolni soha semmilyen körülmények között valaki másnak a hiteles történetét.

[00:31:57]Tehát azt az azzal nyilván neki kellett volna megküzdenie.

[00:32:00]Ő így ennyire tudott megküzdeni vele.

[00:32:05]De én nem kapcsolnám össze a kettőt, vagy inkább azt mondom, hogy bennem nincsen összekapcsolódva a kettő.

[00:32:09]Lehet ez adott esetben lehet egy külső értelmezés kérdéses.

[00:32:14]Lehet ez ezt még meg is lehet indokolni.

[00:32:20]De de számomra ennek nincsen relevanciája.

[00:32:22]azt írod, hogy több mint fél évszázadba tartott neked, hogy megtanult, hogy nem a te dolgod másokat kigyógyítani az önhzugságaikból.

[00:32:32]Te közben íróként, regényíróként nem ezt próbálod mégis csak folyamatosan kigyógyítani az olvasót a az önhazugságából?

[00:32:40]De nem lehet a kettőt összerakni.

[00:32:40]Tehát amikor amik amikor ír az ember, akkor az az egy az egy nagyon-nagyon speciális helyzet.

[00:32:53]Ebbe most ne menjünk bele, hogy az hogy az miről is szól, meg ki kinek is szól.

[00:33:00]De amire ez a vonat ez a mondat vonatkozott, az a az a leg konkrétabb hétköznapi életre vonatkozik.

[00:33:10]Az kapcsolatokra vonatkozik.

[00:33:10]Az arra vonatkozik, hogy az amikor az a valóságos ember ott van veled szembe, és ő [torokköszörülés] ő ő küzd vagy a vagy az ön hazugságaival, vagy téged próbál küzdetni az ő hazugságaival, az az erre az élethelyzetre vonatkozott.

[00:33:32]Ugye ez a 16 év, amiről itt alapvetően szó van, annak a hát szinte az egésze a Cosesku Romániában játszódik.

[00:33:39]Időnként Budapest egésze igen.

[00:33:43]Hát időnként Budapesten vagyunk most így értem.

[00:33:46]Leírsz egy csomó számomra nagyon megérintő szituációt, hogy gyerekként késsel próbáltak beszervezni kamaszként egy 3 centis nemzeti színű szalag miatt vittek el.

[00:34:00]Mikor értetted meg először, hogy itt nem egyszerűen néhány rossz emberről van szó, hanem hogy az egész rendszer, a téged körülvevő világ ilyen?

[00:34:07]De ennek nem volt ilyen felismerés pillanata, merthogy ebben nőttem fel, hogy az ember ö az ember egy ilyen ö rendszerben van, és és ott van az ellenpont.

[00:34:28]Tehát amikor ezt tudatosít, tehát akár azt is mondhatnám, hogy az anyatejjel együtt szívtam magamba, hogy ez rossz.

[00:34:38]Tehát, hogy ez egészen biztos, hogy nem hiteles, egészen biztosan, hogy hamis, nem helyénvaló.

[00:34:47]hogy ez milyen helyzetben, milyen életkorban hogyan fogalmazódott meg, az már egy más kérdés, de mondom, ennek ez ez evidencia volt folyamatosan.

[00:34:56]Tehát nem ismerek nem nem emlékszem olyan pillanatra az életemből, amikor egyszer csak felébredtem, hogy atya úristen, ez ez milyen borzalmas és mekkora hazugság.

[00:35:11]De mi volt ennek a diktatúrának a legmaradandóbb tapasztalata?

[00:35:13]a félelem, a gyanakvás, vagy az, hogy a hazugság azt éppen természetes.

[00:35:19]Hát ez így együtt [nevetés] ezeket nem nagyon lehet elválasztani egymástól.

[00:35:24]Tehát minden diktatúra a félelemre épít.

[00:35:27]Ahol félelemre kezdenek építeni, ott a diktatúra jelen van, ha tetszik, ha nem.

[00:35:35]többé-kevésbé vagy csírájában, vagy kit terebélyesedve, de de ahol ezt társadalmi szinten bevezetik, ott ez már ahol ez jelen van, diktatúra hazugság nélkül elképzelhetetlen.

[00:35:48]Az én fantáziám legalábbis elég silány ahhoz, hogy el tudja képzelni egy hazugságok nélküli diktatúrát.

[00:35:55]Tehát azért mondom, hogy ezek így együtt vannak.

[00:35:57]Az a mennyek országa, azt hiszem, de ebbe most ne menjünk bele.

[00:36:03]Amikor dokumentumokat olvassol erről a korról, a saját emlékeidhez képest megbízhatóbbak, vagy veszélyesebbnek látod ezeket az archívumokat?

[00:36:12]Mert hogy milyen szempontból meg például arra gondolok, hogy hogy amikor a a töröki sorsjának volt ez a hangjátéka az Objektíva Teodóra, akkor Tamás Gáspár Miklós kifogásolta, hogy hogy ezek a lehallgatási jegyzőkönyvek, amik így jönnek elő, azoknak a felhasználását legitimálja valamilyen módon a a diktatúrának a a az elnyomó államnak a nézőpontját.

[00:36:40]Ugye te meg le beemeled a könyvbe a katona pál két ellel papírjait, és őt ilyen értelemben a a szekuritáte szempontjából látjuk most is meg vagy megfigyeltként, amikor Barbunak hívják.

[00:36:57]Tehát, hogy itt végül is tovább él ennek a rendszernek a szeme rajtad keresztül.

[00:37:03]Hát én ezt nem így gondolom.

[00:37:03]Én ezt egy spekulatív dolognak tartom.

[00:37:05]Szerintem ennél sokkal egyszerűbb.

[00:37:09]Azmi azt jelenti, hogy ezeket meg kell mutatni, ezeket a dokumentumokat.

[00:37:12]Nem, ez azt jelenti, hogy én megmutatom.

[00:37:15]Én ezt nem adnám parancsba senkinek, hogy meg kell mutatni.

[00:37:17]Tehát én csak azt tudom erről mondani, hogy számomra fontos volt ezeknek a megismerése.

[00:37:24]Én azt gondolom, hogy adott esetben valaki másnak az hasznára válhat, hogyha az én történetemet, az én mintámat látja, azt, hogy én mit kezdek ezzel, vagy hogy az apám életében hogy nézett ki a környezet, tehát hogy adott esetben azért is van ott a könyvben mások számára elérhető módon, de attól az úristen őrhisz engem, hogy én azt mondjam, hogy ezt másnak is így kell látnia, ezt kell kezdenie vele, vagy így kell éreznie, vagy így kell érvelnie.

[00:37:59]Ez az, amiről beszélt, hogy ezt nem lehet általános szabályok szeretni.

[00:38:01]Ezt nem lehet.

[00:38:03]Tehát jó esetben hasznát veszi annak, amit én erről gondolok.

[00:38:08]Rosszabb esetben meg nem szorozám tesz semmit hozzá az életéhez.

[00:38:14]De azt, hogy én megmondjam, hogy neki ezzel ez lenne a dolga, a az nagyon-nagyon távol van tőlem.

[00:38:18]Van olyan egy ilyen csauses kukori gyerekkorban, amit csak azért meg egyedül, aki benne élt, és semmilyen önéletrajz vagy történeti munka nem tudja átadni?

[00:38:32]Azt nem tudom megütélni.

[00:38:32]Biztosan van, de ez nem ehhez nem kell csáus, ez kukor.

[00:38:36]Ehhez a világ bármely részén bármilyen korban lehetsz.

[00:38:38]A létnek mindenütt van egy olyan rétege, ami ami valószínűleg még még nagyon-nagyon komoly művészi eszközökkel is átadhatatlan.

[00:38:50]Tehát az irodalom ugye erre tesz kísérletet, hogy minél többet adjon át ezekből a dolgokból, annál jobb író valaki minél többet tud átadni.

[00:38:57]Ezt szerintem bátran mondhatjuk.

[00:39:00]Nyilván a jó íróságnak vannak még más kritériumai is, de de hogy ez az egyik legfontosabb, az az biztos.

[00:39:12]De hogy ezt nem tehát olyan nincs, tehát se íróba, se muzsikusba, se piktorba, senkibe, hogy mindent át tudjon adni.

[00:39:23]Ugye azt írod a Moni történetnél, hogy a láthatatlant akartad láthatóvá tenni.

[00:39:29]Hogyha egy mondatba kéne megfogalmazni azt, hogy miért lettél író és fotográfus, akkor most is így definiálnád, hogy ezt hol mondtam?

[00:39:38]Hogy a láthatatlant akartad láthatóan?

[00:39:40]De hol de hol?

[00:39:40]Mert ez a regényből van.

[00:39:44]Ez meg önéletrajz.

[00:39:44]Ott a regényben.

[00:39:44]Ez egy ez egy nagyon-nagyon csavaró és ravasz dolog.

[00:39:49]Tehát amikor nem nem én mondtam, én írtam a regényt, és az a szereplő mondta azt ott abban az élethelyzetben, és félértés ne essik, ezzel nem eltávolítom magamtól.

[00:40:01]De amikor, de az nagyon kockázatos, amikor egy regényalaknak egy mondatát valamilyen módon azonosítják szerzői állítást, és ugye ez tál, tehát ez egy nagyon személyes, egyes szám első személyben írott regény esetén majdhogy nem tálcán van kínálva, de attól a pillanattól kezdve ott az olvasó megfeledkezik arról, hogy hogy ezt ez a szereplő mondja ebbe Ebben az élethelyzetben egyébként nem áll tőlem távul a gondolatfélértés ne ess, de attól azért óckodnék, hogy hogy ennyire leegyszerűsítve kezeljem azt, hogy én én miért is írok, meg miért fényképezek.

[00:40:51]Attól nem tart azt, hogy ez a könyv, a rég, az bizonyos értelemben bele fog folyni a régi regényeid értelmezésébe, tehát hogy másként fogja az olvasó Biztos, hogy bele fog folyni.

[00:41:03]Biztos, hogy bele fog folyni.

[00:41:05]De miért?

[00:41:06]Ezeket zavar, hogyha mondjuk ilyen kulcsként olvassák, vagy a az az olvasóra tartozik.

[00:41:10]Nekem abba van beleszólásom, hogy mit írok.

[00:41:12]Nagyon sokszor visszatérsz pontokon arra, hogy mondd, hogy elmondod, hogy ebben vagy abban a regényben a az a szereplő az az egy fikció.

[00:41:22]Tehát hogy a nyugalom anyja az nem a te anyád, és más pontokon is vis.

[00:41:29]Ez egy tény, ami megállapítható.

[00:41:32]De közben, hogy most azt mégis csak azt mondtad, hogy lehet, hogy lesz, aki mégis csak úgy olvassa, hogy le nem már volt is.

[00:41:37]Tehát, hogy nem úhogy lesz, már volt is.

[00:41:41]Igen.

[00:41:41]Hát persze, hogyne, mert a régebbi regényeid kapcsán üzensz, ahogy fogalmazó öléletrajzi elemvadászoknak is, hogy most már biztosan tudható, engem megnyugtatott, sosem öltél macskát, bár én ezt nem gondoltam, mint a séta hőse.

[00:41:54]De akkor ezek szerint ennek a könyvnek minden szava igaz szemben a a regényekkel?

[00:42:04]Ilyen szempontból nincs értelme összehasonlítani a kettőt, mertogy a regény az fikció.

[00:42:08]még akkor is, hogyha annak a fikciónak vannak valóságmagvai, gyökerei, tehát hogy azok a történetek táplálkoznak, jönnek valahonnan.

[00:42:19]És ugye akkor adott esetben beindulnak a az olvasói spekulációk, hogy hon fikció, fikció, de honnan jöhet ez a történet.

[00:42:30]egy-két ilyen spekulációval kapcsolatban ez a ez ez a könyv ez mondjuk így tiszta vizet önt a pohárba, tehát hogy fehéren, feketén adott esetben megmutatja, hogy ez vagy az a történet, ami a regényben vagy egy novellában szerepel, az honnan származik.

[00:42:51]Ö amit nyilván rajtam kívül nem tud senki addig amíg én azt el nem mondom.

[00:42:57]Amikor a saját életed később utolért olyan jeleneteket, amiket fikcióként már korábban megírtál.

[00:43:03]Igen.

[00:43:04]Akkor tényleg megértél a fikciótól?

[00:43:07]Meg nagyon komolyan.

[00:43:11]Tényleg jött egy olyan pont, amikor nem tudtam másképpen nézni a fikcióra, mint a műönbeteljesítő jóslatra.

[00:43:21]És ráadásul, hogyha ez apró dolgokban történik meg, akkor az még ijesztőbb tud lenni adott esetben, mint amikor ilyen nagy kardinális létkérdésekben.

[00:43:34]Ilyen értelemben ez egy biztonsági játék, egy önéletrajz megírása, mert ez m nem fog még egyszer megtörténni, ami már megtörtént.

[00:43:41]Én idáig ezzel nem mennék el.

[00:43:41]Ez ez az én egyszerű paraszti gondolkodásom számára túl túl van bonyolítva, de értem a problémát.

[00:43:51]akár azt is mondhat mondhatom, hogy igen.

[00:43:56]Bizonyos szempontból igen.

[00:43:56]Tehát hogyha az biztonsági játék volt, hogy emiatt a félelem miatt nem halt meg a végének a főszereplője.

[00:44:08]Tehát, hogy annyira erős volt ez a félelem, hogy ennek volt köszönhető az, hogy összecseréltek a laborban két leletet, és ez a félelem el tudta vinni magát a regényt ebbe az irányba.

[00:44:18]akkor az biztonsági játék volt.

[00:44:22]És hogyha az biztonsági játék volt, akkor biztos van pár szempont, amivel kapcsolatban erről is azt lehet mondani, hogy biztonsági játék.

[00:44:34]Ebben a könyvben a az alaptörténet az a 16 év, meg ami most az írás idejének ez a hét éve.

[00:44:41]Igen.

[00:44:42]A ami a kettő között van, az hát ilyen említésekben van, ahol kötődik, ott igen, ott van.

[00:44:48]Miért érezted azt fontosnak, hogy ezt a hát tulajdonképpen a a felnőtt korodat zárójelbe tedd?

[00:44:54]Nem fontosnak éreztem ezt.

[00:44:54]En ennyivel akartam foglalkozni a kezdetek kezdetétől.

[00:45:03][horkantás] meg a jelennel, tehát az írásnak a jelen idejével, hogy hogy mi is az a létállapot élethelyzet, ahonnan nézi az ember most ezt az egészet.

[00:45:19]Tehát akkor amikor visszanyúl a az első 16 esztende, tehát ezért jött bele, mert mert azért Jáva, mertogy Jáván írtam.

[00:45:28]Tehát hogyha a Vasutcában írtam volna, akkor a Vasutca lenne benne olyan erővel.

[00:45:35]És sos, hogy hét év alatt túlvaj rajta, megírtad, jobban érted a saját gyerekkorodat, vagy saját magadat?

[00:45:42]Hát nagyon nagy baj lenne, ha nem.

[00:45:44]És a szüleidet jobban érted?

[00:45:44]Persze, persze.

[00:45:50]Tehát, hogy tehát különösen egy ilyen munka esetében szerintem olyan nincs, hogy ugyanaz az ember álljon fel az íróasztaltól, mint aki oda annak idején leült.

[00:46:03]És ehhez feltétlenül szükséges ilyen messzire menni mostrés fizikailag marosvásárrejtő javáig másrészt pedig hogy mondjam eltávolítani magától mindent és valahol nagyon messzi összeállítani egy történetet.

[00:46:17]Tehát szükség van erre a távolságra?

[00:46:21]Nem hiszem, hogy hogy erre úgy általában véve szükség lenne, nekem segít benne, mert ugye könyv végén ugye azt mondod, hogy nem a nehezén vagy túl, hanem a neheze van hátra.

[00:46:31]De mi nehezebb ennél az első 16 évnél?

[00:46:36]Na, választ meghagynám az olvasón.

[00:46:40]Hamarosan megtik az olvasók.

[00:46:40]Köszönöm szépen.

[00:46:43]Én is köszönöm.

[00:46:49]Ezúttal 10 írói önéletrajzot vagy önéletrajzi regényt ajánlok a közelmódból.

[00:46:55]Bartis Attila, a rég Bartis Attila a Marosvásárhelyi gyerekkor és a budapesti újrakezdés történetét emlékekből, levelekből és államédelmi iratokból rakja össze.

[00:47:07]A szerzővel beszélgettem.

[00:47:10]Bereményi Géza, Magyar Copperfield.

[00:47:13]A telekitéri piac, a nagyszülők világa és a családon belüli idegenség felől indul Bereményi Géza a gyerek és ifjú korának története.

[00:47:20]A háború utáni Budapest és 1956 egy olyan fiú szemével elevenedik meg, aki folyamatosan próbálja megfejteni a körülötte élő felnőtteket.

[00:47:30]Bereményi Géza januárban volt a vendégem, akkor a teljes életmű mellett a magyar Coppelfieldről, és arról is beszélgettünk, miért nem tervez folytatást a kötetből.

[00:47:40]Anierno évek.

[00:47:43]Hogyan lehet megírni egy életet úgy, hogy egy egész nemzedék magára ismerjen benne?

[00:47:48]A 2022-ben Nobel díjat kapott szerző fényképek, családi szokások, reklámok és közös emlékek segítségével idézi fel a háború utáni Franciaország változásait.

[00:48:00]Eduard Louis, akik megölték az apámat.

[00:48:04]Louis az apjához beszélve idézi fel szegénységben töltött gyerekkorát, a köztük lévő távolságot és a közeledés lehetőségét.

[00:48:11]Ez a rövid önéletrajzi műszerre kísérlet a megértésre és az indulatos számonkérésre.

[00:48:17]Moldova György, az utolsó töltény, 13.

[00:48:20]rész, önéletrajzi töredékek.

[00:48:24]A 2022-ben elhunyt Moldova György hosszú önéletrajzi sorozatának utolsó kötetében is saját életét tette meg az elbeszélés anyagának.

[00:48:32]Azoknak ajánlom, akik Moldova művei mögött magára a szerzőre is kíváncsiak.

[00:48:37]Nádas Péter.

[00:48:37]Világló részletek.

[00:48:39]Nádas Péter idén augusztusban hunyt el ebben a könyvében a gyerekkori emlékképekből kiindulva tárja fel családja történetét és a 20.

[00:48:47]század erőszakos fordulatait.

[00:48:50]Számán Ruzsdi kés.

[00:48:53]Ruszdi a 2022-ben ellene elkövetett merényletet és az azt követő testi lelki felépülést beszéli el.

[00:49:00]A kórházi kiszolgáltatottság, a szerelem és az újrakezdéstörténete közben azt vizsgálja, hogyan szerezhető vissza a saját élet egy ilyen támadás után.

[00:49:10]Vámos Miklós 70kedő VM ritmikus önéletrajza.

[00:49:16]Vámos Miklós 70.

[00:49:16]születésnapjára rendhagyó önéletrajzi történettel jelentkezett.

[00:49:20]Életének örömeit és bánatait öt soros limerikekbe sűrítette.

[00:49:26]A Szabóanna által szerkesztett kötet megmutatja, milyen kevés sor is elég lehet egy személyes történethez.

[00:49:30]Végen László, temetetlen múltunk, önéletrajzi regény.

[00:49:36]Végen László három nemzedék családtörténeten keresztül mutatja meg a vajdasági magyar kisebbségi létet.

[00:49:41]A regény az otthonosság és a hazátlanság egyszerre megélt érzéséről szól.

[00:49:47]Vida Gábor egy dadogás története.

[00:49:50]Vida Gábor az Arad melletti kísérőről indulva meséli el felnövését, szülei és felmenői történetét.

[00:49:58]A családi örökség, a vallás és a Cusescu korszak tapasztalatai közben azt kutatja, hogyan lehet szülőföldé írni egy helyet, és hogyan találhat hangot az, akinek nehéz megszólalnia.

[00:50:13][zene] เฮ