Visszamennek tanítani a NER-ben kirúgott tanárok

[00:00:09]Jó napot kívánok.

[00:00:09]Ez itt a Válasz podcast.

[00:00:11]Én Benyó Rita vagyok.

[00:00:11]Ma két olyan tanár vendégem van, akiket a pedagógus tiltakozások idején rúgtak ki.

[00:00:19]Azért, mert megszólaltak.

[00:00:19]Ocskó MSE a budapesti kölcsei Ferenc Gimnázium tanára volt.

[00:00:23]Tölgyfa Gergely pedig a Pécsi Művészeti Gimnáziumból távozott mindketten kényszerűen, ahogy mondtam.

[00:00:31]Arról fogunk beszélgetni, hogy hogyan élték éltétek meg ezt az időszakot, hogy azóta mi történt veletek, és hogy lehet-e most, hogy politikai változás volt, rendszerszintű változás akár az oktatásban is.

[00:00:43]Kérem önöket, hogy iratkozzanak fel YouTube csatornánkra, legyenek támogatóink, és mi meg most belekezdünk a beszélgetésbe.

[00:00:52]És hogyha megengedik a nézők is, akkor tegeződni fogunk, merthogy tegeződtünk mi egymás közt eddig is.

[00:00:58]Köszönöm.

[00:00:58]Köszi.

[00:00:59]És kezdjünk ott nagyon messziről kezdjünk, de hogy miért lesz valaki tanár, amikor mikor elvégeztétek ti az egyetemet, már akkor is látni lehetett, hogy az azért nem egy könnyű pálya, és biztos, hogy nem a könnyű megélhetést választjátok azzal, hogyha tanárnak mentek.

[00:01:17]Miért lettetek tanárok?

[00:01:17]Esse hát én nagy én nagyon korán eldöntöttem, hogy tanár leszek, tehát nem mondom, hogy az óvodában, mert akkor még halász Judit akartam lenni, hanem kicsit később ide így gimnázium környékén volt az, hogy hogy tudtam, hogy nagyon szívesen tanítanék, foglalkoznék fiatalokkal és hát a motivációm az a nem is annyira tantárgyi volt, mint inkább az, hogy hogy gyerekek között lenni, őket segít mondjuk úgy a az életútjuk megtalálásában, de természetesen a tantárgyak is fontosak, meg szerintem az egy nagyon fontos eszköz ahhoz, hogy hogy velük együtt tudjunk lenni.

[00:02:04]Ennyi tulajdonképpen, hogy inkább ez az emberi oldala vonzott engem, és elég korán eldöntöttem.

[00:02:10]Hm.

[00:02:10]Gergő nálam egy kicsit ilyen kacifántosabb a dolog, merthogy én főleg színházi területről jöttem, szóval én diákszínátszó voltam a gimnáziumi éveim alatt, és én nagyon színházban képzeltem el a az életemet, színészként először, rendezőként.

[00:02:32]De tulajdonképpen én Pécset maradtam, egy létrehoztunk egy egyesületet, színházat hoztunk létre belőle, alapok művészeti iskolát.

[00:02:39]Szóval, hogy ebből a civil szférából intézményesített keretek között kezdtünk el dolgozni, és nekem ott mindig igazából a drámapedagógia vagy a diákszínátszó műhelyek voltak a az elsődleges ilyen céljaim meg a munkám.

[00:02:54]És és akkor valahogy tulajdonképpen inkább a covid után történt meg az, hogy nekem előtte volt egy kiégésem, én jártam terápiára, szóval ebbe a segítő és civil szférába úgy ez egy ilyen általános helyzet, hogy valaki esetleg eljut a kiégésig.

[00:03:11]Utána kicsit újra értelmeztem a a működésemet, a módszereimet, azt, hogy hol kell, milyen körülmények között kell nekem ezzel foglalkoznom.

[00:03:21]És akkor ott a covid után egyszerűen jött egy ilyen, egyrészt egy ilyen belső indíttatás, hogy mindenképpen vissza akarok térni valahogy a színházi világban, meg a főleg a kamaszokkal való munkába.

[00:03:32]És akkor jött egy lehetőség, hogy Pécsett már nagyon régen volt egy, vagy hát 2000-es évek végétől volt egy drámatagozat a Pécsi Művészeti gimnáziumban, és akkor ott volt egy megüresedett drámatanári állás.

[00:03:46]É meg gondoltam, hogy hát ez nagyon szuper, mert micsoda biztonságos keretek között folytathatom tulajdonképpen a munkámat.

[00:03:56]És a motivációm az megént mindvégig az volt, hogy nekem óriási élményt adott a Dixjátszó műhely ott, hogy hogy hogy partneri viszonyban lettem, vagy partneri viszonyban voltunk kezelve.

[00:04:07]Egy felnőtt által kritikusan néztünk rá a világra.

[00:04:14]És engem azt érzem, hogy ott ott abban a kamaszkoromban nagyon sok mindentől megr megmentett rossz utaktól.

[00:04:21]És mindig ez volt a motivációm valahogy, hogy hogy vissza tudjam adni azokat az élményeket, amiket kaptam.

[00:04:26]Hát így az szerintem szintén egy ilyen r tehát amikor ti elkezdtetek tanítani, akkor is már egy érezhető dolog volt, hogy hogy a politika vagy mostha gyerekként kezeli az oktatást, vagy pedig attól függően, hogy épp kinek a kezébe kerül, lehet, hogy ötletelés van, és hogy akár nem is csak négy évenként, hanem lehet, hogy pár évenként változnak a szabályok.

[00:04:51]Ö amit a gyerekeknek elvileg nem szabadna megérezni.

[00:04:57]Nyilván a tanárok azok, akik ebben egy ilyen védőfalat képeznek.

[00:05:03]Mikor volt az a pont, amikor azt éreztétek, hogy nem tudjátok ezt a védőfalat a az oktatáspolitika és a gyerekek között ti meghúzni és megállítani?

[00:05:17]Hú!

[00:05:17]Hát én én azért ezt a a Fidesz kormány idejére tenném.

[00:05:19]Tehát az igaz, amit amit amit mondtál, hogy az elején valójában én amikor belecsöppentem, hát 2000-ben tulajdonképpen, akkor akkor nem voltak nagyon fölülről irányított dolgok.

[00:05:34]Ugyanakkor egy kicsit így benne is voltunk hagyva abban, hogy hogy oldjuk meg magunk, ami ami amik a dolgaink.

[00:05:44]Viszont ez nyilván ebben a helyzetben, hogyha az ember egy jó iskolába került, márpedig ez rám teljes mértékben igaz, akkor akkor nyilván ott ott könnyebb volt a a kezdés.

[00:05:55]A a igazából tényleg az volt, hogy a Fidesz kormány bejöveteléor kezdett kezdtek el olyan mondatok elhangozni médiában felelős politikai vezetőktől, amik amikre úgy az ember fölkapta a fejét, hogy hogy mi csak ilyen nem is tudom mi volt az a mondás, amiből a kockásinges ugye nem is tudom tiltakozások lettek, amikor gyakorlatilag ilyen teljesen degradálóan beszéltek, nyilatkoztak tanárokról, mintha mi ilyen naplopok lennénk, és és így végeznénk a dolgunkat, és érjük be azzal, amink van.

[00:06:31]Tehát nekem abszolút ide datálódik sajnos.

[00:06:36]Tehát a a kockásinges mozgalom mondjuk az első.

[00:06:39]Így van.

[00:06:39]Így van.

[00:06:39]Igen.

[00:06:39]Igen.

[00:06:39]Amikor ezt érezte az ember, mondjuk az, hogy a a diákok közé ez még nem ment le, akkor nyilván ők is hallották, ők őket is bántotta, főleg akik akik érezték ennek a a bántó voltát.

[00:06:51]De de hogy Igen.

[00:06:51]Tehát akkor kezdődött ez tulajdonképpen.

[00:06:59]Én Én a 2010-es évektől kezdve m foglalkoztam nagyon intenzíven diákszínjátszókkal, több csoportom is volt, és hát kicsit hosszabb a vál, de mindjárt eljutok odáig, hogy pontosan mi volt az.

[00:07:17]Én nekem a munkám során állandó állandóan szembe jött velem az, hogy hogy tulajdonképpen mi történik az iskolarendszerben velük.

[00:07:23]Tehát, hogy ez ez egy volt időszak, amikor így amikor én így ki akartam kerülni ezt a témát.

[00:07:29]Tehát, hogy így hallom hallottam, hogy mi történik a srácokkal, mől szoronganak de valahogy nem akartam egy ponton foglalkozni, merthogy ezt nem tudjuk megváltoztatni.

[00:07:44]Én is kiégett ettől, nem tudom.

[00:07:44]Öö, és aztán pont egyébként a koc ott a kockás ö inges tüntetéseknél, csak hogy erre válaszkodni, hogy mennyire szivárgott le vagy sem.

[00:07:53]Pécsettén ott akkor egy elitgimnáziumban volt egy színjátszócsoportom, és velük akkor pont az iskola volt a téma, ami tulajdonképpen valahogy az volt a központi elem, hogy hogy nyomorítja meg őket az iskola, az elit iskola, ez a versenyistálló működés.

[00:08:17]És és ott ott volt egy tehát, hogy akkor nagyon szembe találtam magamat azzal, hogy egyrészt mennyi mindenről nem akarok tudomást venni, illetve hogy tényleg mennyire szenvednek ezek a a gyerekek.

[00:08:28]Szóval, hogy ott ott abb az előadásunkban az egy csomó olyan történet felszínre került, ahol nem tudom a szülő szanakszott ad a gyereknek, hogy a következő napon jól tudja megírni a TZjét.

[00:08:44]A tanárok, nem tudom, bizonyos tanárok megalázzák a gyerekeket, mert nem képes felelni, és akkor a gyerek leskol, és erre nem jól reagál.

[00:08:54]Nem tudom, számos ilyen apró dolog volt, amiből azért össze tudtuk rakni közösen, hogy itt tényleg mindenki szenved ebbe a rendszerbe.

[00:09:01]Szóval, hogy ott itt átadjuk ezeket a ezeket a fájdalmakat, sérelmeket.

[00:09:07]Na és akkor volt ez a kiégéserápia, Pestre elköltöztem, egyetem satöbbi, és a covid után igazából amikor visszamentem tanítani, akkor akkor én nagyon bíztam abban, hogy hogy tulajdonképpen az a a az a szemlélet, amivel én jelen vagyok, meg a drámaóráknak a a laza és szabad formája, az abban igazából én becsukom az ajtót, és akkor azt csinálunk, ami ami ami így igazából jó nekünk, vagy nem tudom.

[00:09:37]Aztán aztán 2022 szeptember 30, azt hiszem akkor történt ugye a a kirúgás.

[00:09:44]amily hát nekem ott ott volt egy ilyen nagyon nagy ébresztő, szóval, hogy kint vagyok a konyhában, szakad az eső, iszom a kávémat és akkor nem tudom, ja, mint Neo, a mátrixban így fölébred az ember, hogy így de úristen, mire adtam a nevem meg úristen, itt most valójában semmi mást, tehát itt itt nem lehet jóra számítani.

[00:10:04]És hogyha én ha én nem szolidarítok, nem vagyok együttérző, márpedig együttérző voltam, akkor akkor én itt teljes mértékben el fogok veszni, és nem csak én, hanem mindenki.

[00:10:18]Úgyhogy nekem ott jött egy ilyen nagyon erős beleállás ebbe a történetbe, hogy muszáj embereket találnom magam körékezdeni kapcsolódni és és valahogy valahogy ellenállni.

[00:10:32]Jelezni.

[00:10:32]Beszéljünk egy kicsit erről, mert most láthatólag az elmúlt 16 év, hogy fogalmazzak, traumafeldolgozása zajlik a társadalomba sok szempontból.

[00:10:43]És nagyon sokan keresik azt a mentőmondatot, hogy hogy miért nem tettek valamit az elmúlt 16 évben.

[00:10:49]Ti pont olyanok vagytok, akik tettetek valamit.

[00:10:56]Mennyire kellett ehhez bátorság mostanból visszanézve?

[00:11:01]Mennyire lehetett volna nektek is más vagy kényelmesebb utatok mostanból visszanézve?

[00:11:08]Kezdem én.

[00:11:08]Jó.

[00:11:08]Hát igazából én azt gondolom, hogy én én nagyon szerencsés, tehát én egy kicsit kivételes helyzetben vagyok abból a ebből a szempontból, hogy ezt ez erre jó választ tudjak adni.

[00:11:20]Mert nekem nagyon könnyű volt, és egyáltalán nem kellett hozzá bátorság, az az igazság.

[00:11:25]És ezért is mondom, hogy lehet, hogy sok kollégám nevében nem beszélek, mert tudom, hogy nagyon sokan nagyon sokat mindent beáldoztak, de rám ez mondjuk ilyen szempontból nem igaz.

[00:11:35]Tehát, hogy nekem ez igazából egy út volt.

[00:11:36]Én ezen a kezdetektől haladtam a magam tempójában, és ekkor mire idejutottunk, hogy hogy ezek a tiltakozások voltak, akkor nekem már nem volt kérdés az, hogy az ebbe beleállok.

[00:11:49]Könnyű helyzetem is volt az az igazság.

[00:11:51]Én én pont akkor amikor ezek a nagyon komoly tiltakozások voltak, akkor már félállásban egy másik cégnél is dolgoztam, mert hívtak és ki is akartam próbálni, meg hát akkor már tényleg az anyagi tehát egzisztenciálisan nem voltál kiszolgáltatott úgy mint nem voltam kiszolgáltatott, viszont előtte nagyon az voltam, és akkor ennek folyamányaként én már akkor félállásban dolgoztam egyébként a a gimnáziumban.

[00:12:12]Tehát ebből a szempontból nekem tényleg egzisztenciálisan is könnyű volt, és ettől aztán még inkább föl tudtam vállalni azt, amit egyébként gondoltam, és és azt gondoltam egy kicsit valahogy én ezt úgy is éltem meg, hogy hogy én megtehetem.

[00:12:26]Tehát nekem akkor ez majdhogy nem kötelességem.

[00:12:28]Te megértő is vagy azokkal, akik csendben volt?

[00:12:32]Én maximálisan.

[00:12:32]Én maximálisan rengeteg tanársorsot láttam, rengeteg emberrel beszélgettem, és és azt gondolom, hogy nem nem is nagyon tudok olyat mondani, aki akinél a dilemmáját nem értettem volna.

[00:12:44]Az az igazság, hogy itt tényleg nagyon komoly családi történetek vannak.

[00:12:49]Úgyhogy én én én igen, én abszolút megértő vagyok, és szerintem senkinek tulajdonképpen nem kell szégyenkeznie.

[00:12:57]Ugye volt még itt majd lehet, hogy erről is beszélünk egy másik szempont is, hogy itt a társadalom viszonya ehhez az egészhez.

[00:13:04]Hát azt gondolom, hogy itt itt pont nem a feltétlenül a tanártársadalomnak.

[00:13:08]Lehet, hogy ők is meg tudták volna önállóan csinálni, hogyha nagyon beleállnak, de azt hiszem nem nekik lett volna ez az elsődleges feladatuk.

[00:13:17]Igen.

[00:13:17]Errő majd beszéljünk, hogy hogy miért nem kapott nagyobb támogatást vagy hátteret.

[00:13:22]Így van.

[00:13:22]Így van.

[00:13:24]Ön azt hiszem, hogy nem lett volna könnyebb.

[00:13:27]Tehát, hogy az nem nem én én ott azt éreztem, hogy nagyjából jól mértem fel, azt hiszem, azt a azt, hogy mi az én tehát az én személyiségem és mondjuk a a társaim, kollégáim az a közeg, amiben voltam.

[00:13:43]Az én személyiségem az az mire jó ebben a helyzetben.

[00:13:47]És én azt tudom, hogy ezután az ébredés után én nem tudtam volna könnyebb utat választani.

[00:13:54]Szóval próbáltak lebeszélni.

[00:13:56]Nem tudom, jöttek a fenyegetések, jött az, hogy majd bezárják az iskolát, meg elküldik a tanárokat, meg sóval hintik be kábé, tehát nem tudom, kaptam ezeket a fenyegetéseket.

[00:14:11]Ezekben egyrészt nem hittem, másrészt meg azt éreztem, hogy meg úgy alapvetően van egy ilyen attitűdöm, hogyha azt érzem, hogy körülöttem sokan félnek, akkor nekem bátornak kell lennem, akkor nekem cselekednem kell már csak azért is, hogy hogy valamiféle hát hátha ezzel bátorságot adok másnak.

[00:14:31]Úgyhogy én ezt így viszonylag korán eldöntöttem, hogy hogy én a falig fogok elmenni, és nekem bizonyos értelemben ez a szerepem.

[00:14:38]Szóval egy ilyen egy ilyen csoportoknál azért így vannak ilyen leosztott szerepek, hogy van a lázadó, van a nem tudom a a végrehajtó, van a csendes standber, nem tudom.

[00:14:50]Tehát, hogy ez így összességében, hogy összerakjuk ezeket a szerepeket, akkor jön ki egy teljes társadalom tulajdonképpen.

[00:14:57]És szerintem akkor működik ez jól.

[00:14:59]És ebben is hittem, naiv vagyok, idealista.

[00:15:01]Abban hittem, hogyha ha megértjük egymásnak a tehát megértjük a egymás szerepét, akkor akkor ebből egy nagyon nagy jól működő tüntetéssorozatot vagy érdekvédelmet tudunk kihozni.

[00:15:16]Gergő említett most pár ilyen napi szintű nyomasztást.

[00:15:18]Emlékeztek még, vagy emlékszel még napi szintű nyomasztásra, hogy mi volt az, amivel akár a hatalom, akár a lecsorgó, tehát a klikk, az igazgató, a tanárkolléga akár fenyegetni tudott, vagy nyomást tudott rád gyakorolni, vagy ha rád nem is, akkor a többiekre igen.

[00:15:41]Nálunk az igazgató egy nagyon erős védőernyőt nyújtott tulajdonképpen.

[00:15:46]Tehát, hogy abból a szempontból ő nagyon sok mindent hallott, próbálta is nekünk mondani, hogy tényleg itt most ez komoly következményei lehetnek annak, hogyha mi így viselkedünk.

[00:15:56]De de de soha nem mondta azt, hogy hogy nem tudom, szankciók érnek minket akkor, hogyha hogyha nem ennek megfelelően cselekszünk, vagy nem a felsőbb elvárásoknak megfelelően.

[00:16:06]Tehát ez a ez a rész, hogy tulajdonképpen ő ezt levédte felénk.

[00:16:09]Szerintem a legelső az az mindenképpen az volt, amikor ugye ez az engedetlenségi mozgalom elindult 22 őszén, amikor az első ilyen fenyegető levelek megérkeztek.

[00:16:20]Azt azért annak ellenére, hogy én ugye egy ilyen másodorba álltam be, tehát az első leveleket én még nem kaptam, hanem én a második hullámban kaptam meg a levelemet.

[00:16:32]Ezek a kliknek a levele, így van.

[00:16:34]azok az egyenlevelek, amikben kvázi megfenyegettek minket, hogy hogy hogyha ezt folytatjuk, akkor akkor akár kirúgás is lehet a vége.

[00:16:40]Azt azért tehát ott nekem is összeszorult a gyomrom, amikor azt elolvastam.

[00:16:45]Az azért egy ijesztő dolog volt mindenképpen.

[00:16:49]Egyébként nekem addig inkább az zavart, hogy egy ilyen semmi bevétel volt, tehát hogy minden tüntetésről az a hír ment ki, hogy hus léengtek, hogy hogy semmilyen bármilyen akció volt ugye a szájkoktól kezdve bármi, akkor az az teljesen el lett tagadva, mintha nem is lett volna.

[00:17:09]Pedig azért rengeteg iskolában nagyon sok szülő is, diák is beleállt ezekbe a dolgokba.

[00:17:13]Úgyhogy, úgyhogy engem egyébként az frusztrált jobban.

[00:17:17]Én majdhogy nem örültem egy kicsit ilyen mazoista módon annak, amikor amikor láttam, hogy ebben most már tényleg itt most igazi konfrontáció lesz.

[00:17:27]Igen, ezt tudod csatlakozni.

[00:17:27]Én a én a paternalizmust éreztem erőteljesen az egészben, ami még jobban nyomasztott.

[00:17:36]Szóval, hogy én felnőtt embernek képzelem magam, ez a saját döntésem volt.

[00:17:41]Ne történjen már meg az, hogy például nem tudom, bizonyos polgári engedetlenségemet egyszer csak kihúzzák, vagy nem adják le a tankerületel.

[00:17:47]Szóval nálunk is volt egyfajta ilyen védőháló ernyő.

[00:17:52]Ez engem bosszantott nagyon.

[00:17:55]Szóval, hogy ez a pont ez az elhallgatás csak ne legyen baj, csak ne legyen botrány, ne derüljön ki.

[00:18:01]Ezt láttam az egész működés mögött.

[00:18:04]És ez engem ehhez bosszantott föl.

[00:18:06]Nagyon nagyon megértettem, hogy nem tudom fél a a az iskolavezetés, őket is fenyegetik, biztos van, hogy a tankerületet is fenyegetik.

[00:18:15]Szóval, hogy így megértettem, hogy itt mindenki fenyeget mindenkit.

[00:18:20]És hogy itt mindenki fél.

[00:18:23]Engem engem roppant túl bosszantott az, hogy hogy ezt meg hogy ezt hogy nem tudjuk átütni valahogy ezt az üvegplafont.

[00:18:30]És még akivel szemben tiltakozunk, még még ő hozzá se jut el feltétlenül az információ.

[00:18:34]Úgyhogy nekem is a én egyébként az első fenyegető levelet azt azt Mikuláskor kaptam december 6-án.

[00:18:41]Ö és akkor kábé utána is döntöttem el, vagy döntöttük el, hogy amikor láttuk, hogy igazából itt a így a a a szájkon lévő órákkal is játszadoznak az iskolavezetésnél, meg egyebek, nem tudjuk, hogy hány óra után milyen szankció, mikor lesz következő, mikor nem.

[00:19:00]És akkor pártársammal akkor döntöttük el ö december 6a után, hogy akkor határozatlan idejű polgári engedetlenségbe kezdünk, tehát hogy akkor egyáltalán nem megyünk be dolgozni, és akkor akkor ezt oldják meg, ezt tüntessék el.

[00:19:16]Ö mi volt igazából, vagy mi igazából a bajotok?

[00:19:20]Ugye nagyon sokszor azt lehetett hallani, és aztán utána amiben lépett is még az előző kormány, az Orbán kormány, az a bérrendezés.

[00:19:28]És ugye most az utóbbi napokban lehetett hallani, hogy hát már úgy adták át a az oktatási rendszert, hogy igazából már millió körüli fizetéseket is el lehet érni egy tanárnak.

[00:19:41]Aha.

[00:19:41]Ö mit sivalkodtok?

[00:19:43]Nagyjából ez volt nagyon sokáig, és most is sokaknál, és lehet, hogy még akár szülőkben is, vagy olyanokban, akiknek már az oktatási rendszerből kipörgött a gyerekük, és nem napi szinten a saját bőrüken érzik, azt mondják, hogy hát nyári szünet van, délután 3áromkor vége a munkaidőtöknek, és hát még a fizetéseteket is megemelték.

[00:20:10]Miért sivalkodtatok, vagy miért sivalkodtok?

[00:20:16]Az az igazság, hogy tehát a fizetés az biztos, hogy egy nagyon komoly probléma volt.

[00:20:21]Tehát itt itt már én a a amennyire tudom, itt voltak már olyan bérek, amik a minimál bért sem érték el, hogyha hogyha leadózottan.

[00:20:29]Tehát amikor volt ez a minimál béremelés, akkor akkor voltak olyan tanárok, akiknek meg kellett emelni a ugye bruttó bérét ahhoz, hogy egyáltalán a minimálbért készhez kapják.

[00:20:38]Tehát ezek tényleg siralmas fizetések voltak.

[00:20:41]Hát a munkaidő, ezt szerintem mindenki tudja, bőrén érzi, aki bent van, hogy 20 órát letanítani, az 35-40 óra bentöltött idő.

[00:20:55]Tehát amikor bejött például ez a nyilvántartás, hogy mi a 32 órát azt adminisztráljuk le, akkor akkor is az volt az ember érzése, hogy aki aki nem, hogy ezek az emberek nem tanítottak iskolában, tehát aki egy kicsit is tudja azt, hogy mit jelent az, hogy 20 órát lehet tanítani, az pontosan tudja, hogy ez 30-40 óra, csak iskolában töltött idő, és akkor még nem beszéltünk a javításokról, a dolgozott egyebek, kirándulások, utazások, tehát hogy hogy ez bőven több munka.

[00:21:25]Hát a nyári szünet is tudom, igen, az egy ilyen nem tudom neuralgikus pont sok szempontból, de de hát ott is ugye azt tudni kell, hogy mind a tanév előtt, tehát ez az augusztus 20-a most már a legtöbb helyen, az az már a tanévkezdés tulajdonképpen egy tanárnak, és és hát most már június 30-a előtt esély sincs ar, hogy hogy ez végetérjen.

[00:21:48]Tehát ez egy szűk két másfél hónap igazából, ami szerintem szabadságnapokban lehet, hogy nagyjából fedi azt, amit egy egy jobb munkahelyen az ember el tud.

[00:21:58]Nem is annyira azt akartam, hogy most ezek miatt magyarázkodj, hanem inkább azt, hogy hogy mi volt az, vagy mi az, amit a rendszeren belül érezve úgy éreztétek, hogy annyira folytogató, hogy emiatt szájkolni kell, vagy polgári engedetlenébe kell menni.

[00:22:09]Én azt hiszem, az egyik tényleg fő dolog ez a ez a bér probléma, de nyilván rengeteg olyan dolog volt, amit az ember érez.

[00:22:20]Tehát ahogy ahogy Gergő is mondta, hogy a diákok változnak, a korunk változik egyszerűen, és ez ennek ez a a lelki terhe, amit rátesz az emberre, tényleg bármilyen szakos tanárként azt mondom, hogy hogyha egy kicsit is figyeli, a leterheltségtől kezdve a a problémák, amiket amik őket foglalkoztatják, hogy erre mennyire nincs idő, hogy ezekről beszéljünk, hogy ezeket tényleg próbáljuk meg kezelni, segíteni.

[00:22:44]nagyon nehéz családok, családi helyzetben élnek gyerekek, és erre semennyire nem kap az nem kapott az ember teret, sőt azt éreztük, hogy hogy ez szűkül is ez a tér.

[00:22:56]Tehát ez a ez a másik szerintem, ami ami mindenkit, aki egy kicsit is érzően áll ebbe a szituációba bele, az biztos, hogy hogy folyamatosan frusztrált.

[00:23:05]És itt jött ugye az akkor ezek a tananyag, tankönyv erőltetés, miközben az ember érzi, hogy még azzal a tankönyvvel is nagyon nehéz, amit kiválasztott nagy nehezen.

[00:23:15]Rengeteg ilyen és mindenhez az a kicsit pökhendi magatartás, hogy ne is beszéljünk róla, ne is üljünk le, nem is akarják meghallani, hogy hogy valahogy teljesen más szituációban vagyunk mi már, mint amit fönt elképzelnek.

[00:23:32]Ez az elkesebervettség, azt hiszem még a másik.

[00:23:35]Igen, nekem 2100 volt a fizetésem osztályfőnökként.

[00:23:39]Szóval de de ezt most csak azért mondom, mert hogy egyébként engem ez nem azért nem bántott, mert hogy mit tudom én, ilyen értelemben én egy azt éreztem, hogy egy jó pozícióban vagyok, mit tudom én, Pécset vagyok, van egy lakásom családé, 2100 Ft-ba kijövök ilyen értelemben nem zavar.

[00:23:59]tényleg már úgy úgy úgy helyre kerültek ezek az igények, szükségletek újra értelmezve, hogy valójában mire van szükségem és mi az, ami igény meg satöbbi.

[00:24:07]Szóval engem ez nem zavart.

[00:24:08]Meg meg mondom, ez egy a én nem tudom óráim, tehát az, hogy mi drámajátékokat játszunk, saját élményekből dolgozunk.

[00:24:21]Szóval, hogy engem főleg a többieknek a az állapota, meg úgy egyébként ez ezek az iskolai állapotok, az, hogy az, hogy nem a problémával foglalkozunk, hát egy nem tudom, egy színházi, drámapedagógiai ember a problémát keresi, tehát hogy abból tudunk, abból tudunk valamit megérteni, abból tudunk játszani, gondolkozni, dolgozni.

[00:24:41]És én azt láttam, hogy hogy itt a probléma az egy az lassan már bűnné válik, vagy nem tudom, kicsit most ilyen.

[00:24:49]Tehát jön egy mit tudom én, egy gyerek, aki azt mondjuk, hogy én azt mondom, hogy van egy sajátossága, vagy mondjuk azt, hogy problémája ADHD, nem tudom, mondjuk diagnosztizálva van, tök másképp kellene vele foglalkozni, de hogy erre nincsen energia, nincsen háttérember, a szociális segítő is le van izélve, iskolapszichológus nincsen, nem tudom, fedjük el a problémákat satöbbi.

[00:25:10]Én e én azt gondoltam, hogy ez az egyik legnagyobb bűne ennek az egész rendszernek, hogy egyszerűen egyszerűen csak púposodni fog az a szőnyeg, ami alá besöpörjük a szemetet, és ez egy idő után ránk fog rohadni.

[00:25:23]És én láttam ennek a ezt ezt a rothadást láttam tulajdonképpen, hogy itt mindenki elfogy ebben.

[00:25:31]Főleg ezt ezt gondoltam a legnagyobbnak tényleg, hogy hogy egyszerűen nem kez nem vesznek emberszámba se a tanárokat, se a diákokat.

[00:25:39]Nem vesznek emberszámba.

[00:25:41]Mi történt szerintetek, amiért egyszer csak, tehát hogy ez a kirúgásotok miatt történte meg, hogy egyszer csak a diákok a saját kezükbe vették viszont ezt az ügyet.

[00:25:50]És hogy megjelentek 10 éves kamaszok akkor is az utcán, hogyha könygázás volt a vége, ami mondjuk assassiszem egyszer vagy kétszer fordult elő, de azért volt ilyen a Sándorpalotánál, hogy ez volt a vége.

[00:26:05]Mi történt ott a diákok fejében szerintetek, amiért ez átváltott?

[00:26:08]és a saját történetüknek élték meg azt, ami veletek történt.

[00:26:14]Egyébként ez ez is nagyon érdekes kérdés.

[00:26:18]Szerintem rögtön az elején már tehát én azt a kockásing volt az első, amikor én is meghatottam azon, amikor másnap a anélkül, hogy ezt bárki is megemlítette volna.

[00:26:29]Tehát a diákok kezdték azt is tulajdonképpen.

[00:26:30]Utána már nyilván mi is még hozzájuk csatlakoztunk, de hogy hogy kockásinkben jöttek és és érezték ennek a a súlyát, amik amik akkor elhangoztak.

[00:26:40]Tehát a már ott ott szerintem a diákok tulajdonképpen rögtön ezt megérezték, hogy nekik ebben van szerepük, és és ezt ki kell mutatniuk.

[00:26:48]Az is biztos, hogy hogy ezek szerencsés iskolák, tehát itt itt itt emberi kapcsolatok voltak azért a tanárokkal, és nyilván akkor erre ez a reakció.

[00:26:58]Én biztos vagyok benne, hogy nagyon sok olyan diák van sajnos, aki aki mondjuk azt mondja, hogy neki egyik tanára se fontos, vagy egyikhez se kötődik igazán, vagy inkább egy ilyen felülről megélt dolognak látja ezt az egész iskoladolgot, hogy el kell viselnem, aztán kiszabadulok, amikor ki kijöhetek délután, de hogy ez egy ilyen kötelező dolog.

[00:27:19]És ők ők nyilván ezt nem érezték, de hát pont ez a ez ennek a tragédiája, hogy hogy hogy ők ezt nem tudhatják, hogy miről maradnak le, ha úgy tetszik.

[00:27:30]Tehát, hogy szerintem ők ők Igen, még igazából a válasz a kérdésre az, hogy ők rögtön velünk voltak.

[00:27:34]Ők pontosan tudják ugyanezt a helyzetet, hogy mind a ketten ugyanabban gyötrödtünk és ugyanabban voltunk.

[00:27:43]És az, hogy hát nyilván fiatalok, ők is lelkesen ebbe beleálltak.

[00:27:49]Igen.

[00:27:49]Csak ugye az a tapasztalás, hogy és nyilván lehet otthonról is lehet akár teljesen más politikai hátteret hoznia egy diáknak.

[00:27:57]És az volt a tapasztalásom nekem, én forgattam fönt a Sándorpalotánál ezekben az időkben, hogy hogy igazából mindegy, hogy hogy mondjuk az apám, anyám fideszese.

[00:28:08]Ühüm.

[00:28:11]ö hogyha a tanáromat, akihez szeretek járni, kirúgták aznap.

[00:28:14]Ö ez volt-e nektek is a tapasztalatotok, vagy a diákok között is megjelent az a az iszonyatos polarizáció, ami egyébként a felnőttek között egy munkahelyen is megjelenik, megjelent aszerint, hogy valaki kormánypárti vagy ellenzéki?

[00:28:32]Üüm kezdem innen.

[00:28:35]Ühüm.

[00:28:36]Nincs nagyon ezzel tapasztalatom.

[00:28:36]már csak azért sincs egyébként, mert bár mondjuk ezzel voltam vádolva, meg szerintem sokan voltunk vádolva, hogy politikai eszközként használjuk a gyerekeket, diákokat, vagy hogy rábeszéljük őket bármire is.

[00:28:48]Én azt hiszem soha nem mondtam azt, hogy menjenek kitüntetni, vagy álljanak mellénk.

[00:28:56]megosztottam azt, hogy adott helyzetben mondjuk mit gondolok a szituációról, vagy mondjuk én ha belépek egy órára, akkor akkor eleve az volt az alapvetésem, hogyha én például olyan állapotba lépek be, amiről tudom, hogy szorongok, valami látványos van rajtam, akkor bizonyos dolgokat meg fogok osztani az osztálal, hogy hogy ne érezzék, hogy ez mondjuk ő miattuk van, tehát van egy ilyen helyzet, és nálunk mondjuk voltak, hogy vagy körök meg egyebek ott Ott meg lehetett osztani ilyen dolgokat, de ebbe nem mentünk bele ilyen értelemben.

[00:29:27]Én nem tudom, én belül örültem annak, amikor azt láttam, hogy mit tudom én, van-e szervezve egy tüntetés vagy kiállás, és ott vannak a diákok, vagy éppen Pécsett az első virrasztást, az első ilyen demonstrációt diákok szervezték.

[00:29:44]Nagyon örültem ennek, de de Isten igazán nem mentem ennek után, vagy nem kutattam.

[00:29:49]Szóval, hogy egyrészt őket is akartam, sőt, hát őket akartam főleg védeni ezzel, hogy még akár a nem tudom, ne legyen erre precedens, vagy nem tudom én, bárkit is agitálok arra, hogy jöjjön ki az utcára.

[00:30:02]Egyébként meg nem tudom, nagyon izgalmas lenne egy ilyen felmérést csinálni, vagy ilyen nagy mély interjúkat, hogy hogy akkor azok a diákok, akik kimentek, szerveztek, azok vajon milyen, mik lehetnek ezek az okok.

[00:30:17]Nekem egy csomó eszembe jut, de egyébként meg nem tudom.

[00:30:19]Tehát hogy eszembe jut azért az, hogy tényleg a a digitális világ az, hogy mindenkinek a kezében ott van a világ, a TikTok, nem tudom, hát egy egy kattintás, vagy tényleg egy egy ilyen görgetés, és látod, hogy Franciaországban, nem tudom, mondjuk kukákat gyújtanak föl, azért, mert nem tudom, 1%-kal kevesebb lesz a nem tudom a fizetés.

[00:30:38]Ö mindenhol kimennek az utcára.

[00:30:40]ö nagy természetvédelmi, nem tudom ellenállás van, pankotai Lilit elbocsátják.

[00:30:49]Szóval, hogy én itt én itt sok mindent láttam összeérni, amiről így beszélnek is, vagy beszélünk régóta, hogy mondjuk ezek a 2010 óta tartó tüntetések, amiből rengeteg volt azért az elmúlt 16 évben, egy idő után majd összeadódnak, valamiféle közös élménnyé válik.

[00:31:08]Én részt vettem a egyetemfoglalásban fé meddig.

[00:31:11]Szóval, hogy én még azt is megéltem ott, hogy pont akkor diplomáztam az összefél, amikor az alapítványi váltás megvolt.

[00:31:17]Hát ott is már rengeteg diák volt és fiatal.

[00:31:21]Tehát, hogy én azt gondolom, hogy ezek a kockásingestől kezdve ezek szépen összeadódnak, és én azt gondolom, hogy valamiféle közös élményként megjelenik az emberekben, főleg a fiatalokban is akár, hogy hát akkor márpedig utcára kell menni.

[00:31:35]És kicsit valahogy mondjuk én innen azonosítom magamat ezzel a helyzettel, és feltételezem, hogy ott is lehet valami ilyesmi, hogy mondjuk ha egy diák vagy egy fiatalember azt látja, hogy hogy nem tudom, félnek a felnőttek, akiknek mondjuk meg kellene változtatni ezt a világot, akkor én feltétezem, hogy egy csomó diák van, aki azt mondja, na márpedig ha ezek félnek, akkor mi lesz velem?

[00:32:02]Szóval, hogy akkor akkor nekem bátornak kell lennem.

[00:32:05]Úgyhogy én ezt is látom emögött, hogy mondjuk minket akartak ezzel tanítani, vagy a felnőtteket, hogy hát márpedig igen, ki lehet menni és kezünkbe kell venni a sorsot.

[00:32:15]Ühüm.

[00:32:17]Igen.

[00:32:17]Tehát amit én nagyon fontosnak tartok még ehhez hozzátenni, egyrészt ez a politika, hogy bent volt-e az iskolában, egyáltalán nem.

[00:32:23]Tehát hogy pártpolitika különösen nem.

[00:32:25]Én soha biztos vagyok benne, hogy nem is nem annál is inkább, mert egyébként én sem azt mondom, hogy itt mindenről a Fidesz tehet.

[00:32:34]A Fidesznek a kommunikációja az az tényleg élesen elvált a korábbi kormányzatoktól, de de maga a cselekedetekben most persze lehet a tankönyv választást színni, az mondjuk minket azért is érintett kevésbé, mert ugye franciául tanítottuk a tantárgyakat, tehát hogy mi eleve nem nagyon használtunk magyar nyelvű tankönyveket, hanem mindenféle anyagokkal, főleg saját gyártásúakkal dolgoztunk.

[00:32:57]Tehát azt akar Igen.

[00:33:00]Tehát, hogy egyrészről nincs, nem volt és soha nem is erre hegyeződött ki a bármilyen tiltakozás, hogy most itt melyik ki melyik pártot képviseli, vagy akár melyik pártnak a tagjai, a családtagok, ilyesmi.

[00:33:14]Ez ez soha nem merült föl.

[00:33:16]És én amit amit még tudok mondani, nekem még az volt egyébként egy nagy reményem ezzel a mozgalommal kapcsolatban, hogy hogy ez volt a legapolitikusabb ö mondjuk úgy tiltakozás szerintem így társadalmi szinten.

[00:33:29]Tehát én azért is vártam tőle többet, mert én azt láttam, és és szerintem biztos vagyok benne, hogy hogy rengeteg szülő Fidesz párti voltak biztosan mindenféle, nem tudom egyébként, de de biztos vagyok benne, hogy hogy nagyon sokféle pártot kedveltek, és és ebben teljesen egyértelmű volt, tehát hogy hogy ezt szerintem mondjuk úgy a fideszes szülők sem úgy érték meg, hogy hogy itt most ők ők valami kormányolog ellen tiltakoztak.

[00:33:59]Sőt, hát az elején tényleg a megdöbbenés idejében, amikor ugye minket elbocsátottak, akkor rengeteg próbálkozásuk is volt, és nagyon sok sokakon éreztem én azt, hogy ők ezt a kereteken belül szeretnék elrendezni, hogy itt egy félreértés történt, hogy itt valakik nagyon valamit félregondoltak azzal kapcsolatban, amik az iskolákba zajlanak.

[00:34:18]Tehát a szülők is, én azt már azt merem mondani, nem is nagyon láttam, találkoztam olyannal, aki kicsit is azt mondta volna, hogy jó, hát azért lehet, hogy túltoltuk, vagy bármi ehhez hasonló, hanem tényleg a leg és és itt tényleg konzervatív szelí embereket kell elképzelni emögé, hogy hogy nem volt ilyen.

[00:34:36]Ugye ezt most Igen, bocsánat mondjad csak ez jut eszintben ez volt a veste a dolognak, tehát hogy ez korábban is így volt a még ez a az egyetemfoglaláskor volt a nem tudom amikor még egy darabig bent lehettem én is az egyetemen a teljes egyetemi közösséget bevont a az akkori tiltakozók és beszélgettünk arról, hogy ebből hát ott is mennyi embert meg lehetett mozdítani.

[00:34:59]Nagyon sokan melléká melléjük álltak mellékálltak.

[00:35:02]Ö, de hát úgy így érződött, hogy ez ez nem fog nem fog átütni egy üvegplafont.

[00:35:08]Mi a megoldás?

[00:35:09]És én nem tudom, én már akkor is nagyon próbáltam, hogy hát tudom, hogy ez jó dolog, hogy apolitikus meg nem tudom, az ügyért harcolunk, csak hogy addigra már látszódott már 2020-ban is, hogy itt ez itt nem lehet, tehát itt nem lesz még egy internetadó, nem fogunk még egyszer ennyi embert kivinni az utcára.

[00:35:27]össze kell kapcsolni ezeket a tiltakozásokat, ezeket a az országnak a lerombolt dimenzióit.

[00:35:33]Igenis csináljunk közös tüntetést a az egészségügyi dolgozókkal, a rendvédelmi dolgozókkal, és igenis valószínűleg politikai mozgalmat kellene indítani, vagy keressük meg azt a politikai pártot, akármi erőt, aki mögé akár becsatornázódhatunk, vagy ők mögénk.

[00:35:53]Természetesen az nem olyan időszak volt.

[00:35:55]Szóval, hogy az addigra már nem működött ez a politikai háttér, de hogy csak ennyi, hogy én azt gondolom, hogy hogy ez ez egy nagy veszte volt, és a tanártüntetések alatt is szerintem elindult ez a hálózatosodás.

[00:36:04]Az egy nagyon szép dolog volt.

[00:36:06]Csak egyszerűen mindenki a saját maga ügyét, és mindenki félt attól, hogy itt Orbán Viktor nevét kimondjuk, meg a Fidesz nevét kimondjunk.

[00:36:14]Márpedig én azt gondolom, hogy tehát, hogy itt ha volt politikai felelős, akkor ez márpedig ez a kormány volt ebbe az utóbbi 16 évben, és meg kellett volna nevezni.

[00:36:25]Hát most azért van rendszerváltás, mert jött egy ember, aki azt be tudta csat vagy be tudta csatornázni ezeket az elégedetek.

[00:36:31]Mit gondoltok?

[00:36:31]Mennyire áll amött, hogy ez nem vált egy teljes társadalmi nagy tömegmozgalommá?

[00:36:36]Az, hogy azért mégis csak, hogyha megnézem akár a kirúgott tanárok névsorát is, csupa elit iskola, tehát hogy nem a kis térségi kisiskolából kezdtek el tiltakozni tanárok.

[00:36:49]Nem onnan rúgták ki a tanárokat, hanem a pesti elit gimnáziumokból az elit szülők elit gyerekeinek a tanárait rúgták ki.

[00:36:59]Szerintetek van-e összefüggés a kettő között, vagy miért alakult ez egyáltalán így?

[00:37:04]Igen, ez is nagyon jó kérdés.

[00:37:04]Szerintem igazából az van, hogy a amit az előbb is mondtam, hogy valószínűleg itt a a személyes kapcsolatok és ezek a ez a mi működésünk, ami ami azért jelen volt.

[00:37:18]Ez ezt aki nem ismeri diákként, az nyilván nincs, nem is tudja, hogy miről szól ez a történet.

[00:37:23]Tehát ez az egyik probléma.

[00:37:27]A másik pedig én nem tudom, ennyire nem ismerem a a helyzetet, de de úgy sejtem, hogy talán a vidéki iskolákban annyiban könnyebb volt sokszor, vagy a kisebb, főleg inkább a kisebb iskolákban, hogy hogy ott egy ilyen még talán még családiasabb, még belsőbb viszony is ki tudott alakulni és akkor ők úgy voltak vele, hogy a pozitív, a negatív az az, hogy olyan mély az elhallgatás egy kisebb ez is kérdés.

[00:37:54]Igen, ez egy másik szegmensre.

[00:37:56]Milyen családról beszélünk?

[00:37:56]Igen.

[00:37:58]Igen, igen, igen.

[00:37:58]Milyen családról beszélünk?

[00:38:00]De én én nem tudom, lehet, hogy ez naivitás, de én azért azt hiszem egy kicsit így így hiszek abban, vagy el tudom képzelni azt, hogy hogy ez a jól bejáratott, igazából soha nem különösebben beengedő, tehát hogy most amik fönt történnek, azokat most ne zavarjuk itt meg a rendet, a normalitást, tehát hogy inkább ez a hangulat uralkodhatott, és ebbe szerintem belefér az is, hogy egyébként ott is egy jó ödi kapcsolat volt.

[00:38:26]Ö az biztos, hogy hogy mondjam a igen, talán a megnyilvánulásban, a határozottságban azért ezek az elit iskolák előjárhattak, hogy hát meg szerintem talán amennyit most csak így tudok a dologról, hogy azért elég nagy gesztusokat gyakorolt mondjuk ez a kormány a vagy az előző kormány a a vidék felé.

[00:38:47]Szóval, hogy ezek a létrehozzuk a szép új nem tudom játszótereket, nem zárjuk be az iskolákat, újakat nyitunk, azokat bizonyos ilyen kis térségben.

[00:38:57]Tehát, hogy én én volt olyan, hogy hogy a a nagyszerű csodaszarvas programban részt vettem, és Észak-Magyarországon két hétig, két éven keresztül is napi négy helyszínen mentünk és drámaórákat tartottunk Máté Szalka is térségébe.

[00:39:09]Hát ott azért nagyon nagy különbségek voltak, tehát hogy volt olyan hely, ahova bementem és kábé ilyen kutyevel, de volt a tényleg ez jutt eszembe, tehát hogy mint a kutyákat tartották a gyerekeket.

[00:39:23]És akkor volt egy kisebb település, ahol gyönyörű felé gyönyörűen felújított 20 fős, 30 fős csoportok voltak tüftig gyerekekkel, nem tudom.

[00:39:33]Öt ott szerintem érezhette azt, vagy azt képzelem, hogy azért vagy azt érezhette mondjuk egy vidéki iskola, hogy itt minek ugráljak, hogyha egyébként 20 év után felújították az iskolát.

[00:39:46]Egy a másik az meg mondjuk pont ezért, hogy hova ugráljak, ha egyébként így vagyok tartva.

[00:39:55]Nekünk ott az akkor is az volt volt egy ötlet, hogy hogy hát hogy jönnek itt be jönnek adományok meg nem tudom, és ezt én mondtam még a tanítanék felé is, hogy hogy hát szerintem hogy egy idő után nem biztos, hogy ezt a nagy rendezvényeket kellene csinálni, hanem hogy egyébként nem tudom, autót kéne szerezni, a kirúgott tanárok, nem tudom, üljenek be, fizessük ki a benzint, menjünk a kis településekre, próbáljunk meg beszélni az a az iskolákkal, mert nem tudjuk, hogy mi van ott.

[00:40:22]nem jut el a hírfelés.

[00:40:24]Az is igen, ez ehhez kapcsolódik még az, hogy szerintem biztos, hogy volt elhallgattatás, az szerintem nem kérdés.

[00:40:29]Erről valószínűleg nagyon sok tanárt meg lehetne most így pláne már utólag kérdezni.

[00:40:34]Tehát volt ez a ne szólj szám, nem fájfejem a hangulat.

[00:40:37]Szerintem rengeteg helyen volt.

[00:40:39]És itt is megint bejön az a kérdés, hogy egy igazgató ugye fölülről, amit kap utasítást, azt mennyire viszi be olyan szinten is akár a tanári közegbe, hogy nem, itt most senki nem fog és nem fog vitatkozni.

[00:40:55]Bocsánat, hova menjen utána?

[00:40:55]Ümüm tehát egy kis kis településen tanácként ott vagy, el vagy zárva egyébként egy csomó településtől, tehát hogy annyira leromlottak a a kistérségeknek nem tudom a közlekedési rendszere, nem tudom, tehát én csak Pécs Ormányság területén én ott is dolgoztam.

[00:41:12]Hát mit tudom én, egy busz van be a városba, meg visszam, és azért is fizetni kell.

[00:41:17]És mondjuk most nem feltétlenül a tanárnak pont lehet, hogy van erre pénze, de hogy mondjuk ő ott él egy elzárt településen, hova fog menni dolgozni, mit fog csinálni.

[00:41:28]Szóval közmunkát nem fog csinálni feltétlenül.

[00:41:32]Nagyon sok mindenkinek az oktatásról alkotott képe az a Fekete Pont című film kapcsán volt, hogy ilyen hú, hát ez olyan, mint az én 80-as években töltött, közoktatásban töltött gyerekkoromban volt.

[00:41:48]Ugye nagyon röviden a lényege annyi annak, aki nem látta, hogy egy fiatal, naiv, álmokkal teli tanárnő szeretne a gyerekekkel foglalkozni, és a gyerekek lelkével foglalkozni, és úgy tanítani, hogy a középpontban a gyerek van.

[00:42:05]És hát a közeg ezt nem engedi.

[00:42:08]Nagyjából ennyi a a veleje a történetnek.

[00:42:10]És van egy nagyon érzékeny kisfiú, aki nyilván ez a rendszer nem tud kezelni, és problémás gyereknek kezel, miközben nem ez a helyzet.

[00:42:22]Mennyire valós képet mutat ez, és mennyire az van ma, ha bekerül a közoktatásba egy kisgyerek, hogy hogy igazából vakugrás, hogy mibe kerül bele.

[00:42:31]Mennyire látjuk azt mi szülők, hogy amikor a hét éves, hat éves gyerekünket rábízzuk a közoktatásra, akkor mire bízzuk rá?

[00:42:44]Egyrészt szerintem nagyon ugyanaz van, tehát hogy ennyiben egyébként tud kapcsolódni ma egy szülő a gyerekéhez, hogy nagyjából ugyanazt éri meg, mint ami tényleg 20-30 évvel ezelőtt is volt az iskolában.

[00:42:55]Tehát, hogy ennek egyébként pont van egy gátlótényezője is.

[00:42:59]Tehát szerintem a ezek a úgymond modern változások és egyebek sok szempontból azért sem tudnak most még feltétlenül most annak ellenére, hogy ezt támogatják föntről vagy nem megvalósulni, mert mert mert vannak tényleg ezek a berögzült szokásaik.

[00:43:16]Valóban ezt már sok oktatáskutató mondta, hogy eleve a tanárok, tehát a tanárok azért alapvetően azok az emberek, akik sikeresként kerültek ki ebből a rendszerből.

[00:43:26]Tehát nagyon nehéz öt átállítani magunkban.

[00:43:30]Én tudom, én kezdőtanárként én minden minden áron az én akkori matek tanáromra, vagy a korábbi matek tanáromra szerettem volna hasonlítani.

[00:43:39]És időbe telt, mire rájöttem, hogy az nem én vagyok.

[00:43:41]A helyzet is más.

[00:43:43]Én én egy kicsit már onnan másképp látom a történetet, és nagyon tehát tényleg kell ehhez egy erő, és ehhez viszont tényleg kell bátorság, hogy az ember kimerjen próbálni új dolgokat, másképp hozzáállni, megengedni, tényleg beengedni a diákokat ebbe az egész térbe, és és nekem erről tehát végtelenül jó tapasztalataim voltak, tehát hogy egyáltalán nincs ebből ebből a szempontból visszaélés a gyerekek szempontjából.

[00:44:12]Tehát, hogy már hogy a gyerek nem él vissza azzal, hogyha jót kap egyrészt, hogyha jót kap, másrészt hogyha nem az a klasszikus értelemben vett értékelést és számonkérést kapja, hanem hanem egyszerűen pont egy ilyen feszült, kicsit hazugságokkal terhelt tér szűnik meg, és és a gyerekek alapvetően szeretnek tanulni, vagy hogyha valami nem érdekli őket, akkor azzal sem feltétlenül van probléma, és ezt meg lehet velük beszélni.

[00:44:40]Nálam a dolgozatokat együtt írhatták a gyerekek, és és ezt sok szülő először mikor meghallotta, hogy ez így van, akkor akkor ilyen döbbenten állt.

[00:44:50]És és és én mindig mondtam, hogy iszonyú jó az, hogy kikerül, kiderül, hogy mit tud a gyerek.

[00:44:58]Engem is kérhettek segítségült, és engedtem, hogy a a jobbak segítsenek a mertogy egy dolgozat szerintem alapvetően arról szól, hogy lemérjük azt, hogy na mi az, ami ebből akkor most megért, amit eddig tanultunk.

[00:45:08]Tehát sokkal inkább például a szorgalmat értékeltem, de azt is úgy, hogy megbeszéltük, hogyha ő most erre kevesebbet akar szánni, akkor azt ő elfogadja, hogy ez jó, ez mondjuk egy négyes, mert nyilván követi az eseményeket, de nem kell neki megfeszülnie, vagy minden áron ennek a tantárynak minden elvárásával, amivel egyébként megint csak lehetne vitatkozni, hogy ennyi mindent kellett tudni egyetértenie.

[00:45:31]És ez működik, tehát hogy ez és nincs nincs ezzel probléma, tehát hogy ezek ilyen mind ilyen dolgok.

[00:45:39]De igen, visszatérve megint egy kicsit elkalandoztam, hogy hogy alapvetően igen, egy kicsit még mindig olyan az iskola, mint amilyen volt, és és nagyon nem ilyennek kéne lennie, mert rengeteg mindent elveszítünk azzal, hogyha hogyha ezt a működést folytatjuk.

[00:45:53]Szerintem igen.

[00:45:55]A vakugrásról jutott eszembe, hogy szerintem mindenképp az.

[00:45:57]Mármint, hogy most honnan tudnánk nagyon biztosak lenni abban, hogy egyrészt ez jut eszembe ez a soha nem fogom tudni megtudni, hogy mi jár egy másik ember fejében valójában.

[00:46:09]Meg én nem tudom, én sokszor azzal találkoztam, meg mert hogy jönnek szülők vagy akár mit tudom én, barátaim, akik pont ebben a helyzetben jönnek, hogy akkor be kell iratni a gyereket satöbbi, hogy itt igazából mintha az lenne a a lényeg, hogy hogy nagyon meg akarják tudni, hogy ott a nyilván ott a mondjuk általános iskolába az első x évet ki a tanító, tehát ő milyen személyiséggel rendelkezik, milyen nem tudom energiákat áraszt magából, és akkor abból mondjuk eldönti a szülő Ő, hogy na ő hozzá mindenképpen akarok menni.

[00:46:41]És nem tudom Pécset tudom, hogy van pár ilyen pedagógus, ahol meg így sorban állnak és nagyon akarják, hogy hogy ő tanítsa a gyereket, mert tudja, hogy akkor ő nem fogja bántani, vagy nem tudom.

[00:46:51]Ö de még anny jutott eszembe hozzá, hogy egyszer a Popper Pétertől hallottam egy ilyen özgetést a gyereknevelésről, és akkor az előadásában mondta, hogy hát, hogy ő sajnálja azokat a szülőket, akik minden könyvet elolvasnak, hogy jól neveljék a gyereket, merthogy az ő tapasztalata és élménye és gondolata az, hogy ez nem fog sikerülni.

[00:47:12]Körülbelül 70-30% arányban az van, hogy 70%-ban úgy neveljük a gyereket, ahogy minket neveltek.

[00:47:19]És akkor van körülbelül ez a 30%, amiben amiben ott tud lenni a tudatosságunk.

[00:47:27]Így körülbelül ez az arány.

[00:47:27]És ahogy te is mondod, hogy te is azt akartad tulajdonképpen tovább adni, amit kaptál.

[00:47:33]Én is azzal megyek oda, hogy azt akarom tovább adni, amit kaptam.

[00:47:34]Ö tök jó, hogyha az embernek van reflexiója, hogyha ez olyan közösségben van, ahol azt tapasztalja, hogy más tanárok is vannak, hogy elolvastam egy jó cikket, elmentem egy képzésre, nem tudom, akkor az a közeg az már mondjuk inspirálni fog arra, hogy kicsit változtassak ezeken az arányokon, de ha valaki egy olyan rendszerben van, ahol ahol pont olyan tanári kar jön össze, nem tudom, ahol minden jó úgy, ahogy volt, akkor akkor nem nagyon lesz fejlődés, vagy vagy elugrás, fellépés.

[00:48:03]Beszéljünk egy kicsit a jövőről.

[00:48:06]Az már ugye látszik, hogy Lanert Juditój oktatási miniszter a meghallgatásán is tett arra utalást, hogy lesz amnesztia a kirúgott tanároknak.

[00:48:14]Ti ebben speciális helyzetben vagytok.

[00:48:16]Te egyedüliként, aki pert nyertél, mert igazából megtartottad az órádat.

[00:48:22]Te meg az egyedüli, aki nem is perelhettél, merthogy a próbaidőd lejárt, akkor rúgtak ki.

[00:48:29]De nyilván attól még a gesztus értéke számotokra is értékelhető.

[00:48:31]És nyilván a többi tanárnak, akik azóta is bíróságra járnak, ami egyébként egy nonszens, nyilván nekik meg egy nagy megkönnyebbülés lehet, de attól, hogy megszületik mondjuk egy amnesztia, attól, hogy mondjuk az új oktatási miniszter egy olyan oktatási miniszter, aki kockás inget vasalt a a kockás inges tüntetések idején, ez elegendő-e ahhoz, hogy ti mondjuk azt érezzétek, hogy a közoktatásba van még keresnivalótok?

[00:48:59]és visszamenjetek a közoktatásba.

[00:49:06]Igen, én én én egyébként már korábban is az az igazság, hogy én valószínűleg, hogyha Fidesz kormány marad is bepróbálkoztam volna leszámítva azt a lelkiismereti kérdést, ami egyébként foglalkoztatott folyamatosan.

[00:49:16]Pont ez a itt itt különböztethetném meg azt, hogy most azért rehabilitálva vannak úgymond a tanárok, hogy hogy nem voltam benne biztos, hogy hogy bárkit rajtam kívül egyáltalán elgondolkodnának azon, hogy visszavegyenek közoktatásba.

[00:49:34]Ugyanakkor elvileg joga mindenkinek volt.

[00:49:36]Ez fontos még, hogy a hogy ez az egész per, ez minket az tehát ez nem teszi jogilag lehetetlenni azt, hogy bárkit alkalmazzanak körülünk bármelyik kormányzat alatt, de nyilván ez egy nagyon fontos gesztus és ez tényleg egy megkönnyebbülést tulajdonképpen innen nézve nekem is.

[00:49:52]Én én már eldöntöttem, tehát én már ilyen egy-két évet tudom, hogy én én én vissza fogok menni és és folytatni fogom ezt az utat.

[00:50:01]Igazából nagyjából el is mondtam már, hogy miért.

[00:50:03]Tehát, hogy hogy ez a működés, ez én látom, hogy ennek van jövője.

[00:50:10]Nem gondolom azt, hogy ezt most holnaptól mindenkinek úgy kéne működnie az oktatásban, ahogy én.

[00:50:14]viszont bízom benne, hogy most megint ez a műhelyszerűség, iskolák kísérletezhetnek, egymással szabadabban próbálkozhatnak, pedagógusok, kevésbé kell attól tartani, hogy most itt ők valami nagy kormányzati akaratba ütköznének.

[00:50:30]Úgyhogy ez mindenképpen egy jó közeget teremt arra, hogy ezek a kísérletek folytatódjanak, és aztán nyilván amelyik beválik, amelyik működőképes, azt akár lehetne utána tovább vinni, terjeszteni, ha úgy tetszik.

[00:50:46]És te ugyanúgy a kölcseibe mennél vissza matekot tanítani franciául?

[00:50:48]Az igen, nekem tehát én a kollégáimmal is nagyon jóban maradtam, és ebben is van egyfajta, tehát nekünk például a matematikában is ott volt egy műhelyünk, az most már félig persze szétverődött, de de én hát ez azért nem annyira persze, tehát hogy tudom, hogy evidencia ez persze és igen, itt jön az, hogy szerintem nagyon sokan sajnos nem fognak ilyen könnyedén visszalibbenni, mert pont ez az, hogy hogy már találtak, másban vannak.

[00:51:17]nagyon sok olyan kollégám van, aki aki akár a státusztörvény miatt, akár korábban tényleg már nem bírta ezt a ezt a nyomást, és nehezenben fognak sajnos visszamenni.

[00:51:28]Én Én azért remélem, hogy ezek újak.

[00:51:31]Igen, megpróbálom a kölcsét is.

[00:51:33]Ott nyilván óraszám, ugye ez is egy nehéz dolog, hogy már sok helyen beálltak arra, hogy hogy az óraszámokat azért nyilván megpróbálják ellátni.

[00:51:41]Szerencsére jöttek fiatalok is azóta, tehát hogy nagyon sokáig küzdött a kölcsé azzal, hogy hogy nem.

[00:51:47]És hát régi tanítványok most kezdenek felbukkanni, ami egy nagyon örömteli dolog.

[00:51:52]Úgyhogy ha ők el tudják vinni most az órákat, akkor én úgy vagyok, hogy akkor az se baj, ha nem a kölcse folytatom.

[00:51:57]De de ha lehet, akkor igen.

[00:52:00]Igen.

[00:52:02]Mit?

[00:52:02]Mindjárt átadom a szót, Gergő, csak mit tud mit tud jobban, vagy mi mást tud a közoktatás, mint akár a magánoktatás, akár egy magániskolában való tanárság?

[00:52:13]Igazából többet nem tud, sőt hát nyilván tanárként is működni bizonyos értelemben könnyebb.

[00:52:19]És egyébként az is egy nehéz dolog, hogy ugye többet tud adni azért az, aki aki kényelmesebben él.

[00:52:22]Tehát bizonyos szempontból ez is egy fontos dolog, hogy hogy én is amikor a félállásom meglett, akkor sokkal úgy éreztem, hogy sokkal felszabadultabb van és sokkal határozottabban, és szakmailag jobban tudok működni az iskolában, amikor nincs az a nyomás, hogy hogy hogy ez a ez a feszültség.

[00:52:41]Tehát többet nem tud adni szerintem inkább.

[00:52:43]Én én egy kicsit úgy vagyok vele, hogy hogy oda oda van az odakerülnek azok a gyerekek, akik nem tudják hova.

[00:52:50]Tehát ott lehet nagyobbat segíteni, ha lehet ezt ilyen nagy szavakkal mondani.

[00:52:54]Én Én alapvetően ezt érzem, hogy Igen.

[00:52:56]Igen.

[00:52:56]Meg a a tényleg az a az a fajta segítés, hogy az mindenkinek kell, hogy járjon ez a fajta segítség.

[00:53:03]És aki ezt megteheti, és én úgy érzem, hogy hogy erre még van terem, akkor akkor én odamegyek, ahol nagyobb szükség van.

[00:53:12]szintén.

[00:53:15]Hát én egyrészt még várom, hogy mit jelent az, hogy rehabilitáció.

[00:53:17]Tehát, hogy ez egy mondat volt, hogy a pageri engedetlenség miatt kirúgott tanárokat rehabilitáljuk.

[00:53:24]Pont mentünk tovább.

[00:53:24]Nem tudom még, hogy mit jelent.

[00:53:26]Kíváncsi vagyok, hogy mit jelent.

[00:53:28]Hogy honnan miben rehabilitálnak egyáltalán.

[00:53:31]Tehát, hogy nem tudom, eljut eljutottak hozzám Pécset is olyan információk két helyről is, hogy hát listán vagy Gergő, nem tudom.

[00:53:38]Tehát, hogy ez ez eljutó ez mit jelent, hogy listán vagy?

[00:53:43]Hát, hogy fön vagyok egy listán több névvel akár a tankerületnél.

[00:53:47]Igen.

[00:53:49]Akiket ne vegyenek föl ide vagy oda.

[00:53:51]Valószínűleg.

[00:53:51]Igen, igen, igen.

[00:53:51]Most ez, hogy ugye, hogy ez április 14-e óta mit tudom én, van-e volt-e volt-e bármikor is lista?

[00:53:58]Nem tudom.

[00:53:58]Szóval, hogy engem érdekel, vagy kíváncsi vagyok, hogy ennek mondjuk hogy járnak utána, milyen mi miről kell, mi alól kell rehabilitálni.

[00:54:08]Ö meg ez mit jelent?

[00:54:08]A a magam részéről meg Igen, amúgy én nagyon szívesen visszamennék mondjuk óraadóként.

[00:54:16]Ö egyrészt azért, mert azt hiszem a én sőt nem én azt gondolom, hogy hogy szerintem a szakmámat jól csináltam.

[00:54:23]Szerintem szükség van arra, amit én képviselek vagy csináltam, és azt gondolom, hogy abba az iskolába is egyébként szükség van rá, akár máshol is.

[00:54:31]Bár drámatanárt jó pár éve nem nagyon keresnek helyekre, tehát hogy azért ez is az előző rendszernek a Nem, még van még van van még két évfolyamon heti 45 percbe, vagy nem tudom.

[00:54:43]Szóval ez a szokásos dolog.

[00:54:46]Úgyhogy nincs nagyon, tehát eléggé beszűkültek a lehetőségek.

[00:54:48]M a magánoktatást én se annyira kedvelem, és ez már valószínűleg a neveltetés meg nem tudom, szociális hátteremből jön.

[00:54:57]Szóval, hogy én én hiszek az inkluzívitásban és abban, hogy hogy igen, olyan helyen kell, nem tudom, adni a a tudást, ahol a legnagyobb szükség van rá.

[00:55:07]Nekem ez mindig olyan fura, hogy pénzt kell kérnem a a nem tudom, a tudásért, vagy egyebek.

[00:55:15]Úgyhogy én szívesen visszamennék, meglátjuk, hogy hogy ennek lesz-e útja.

[00:55:21]Ugye eddig a miniszteri meghallgatás az, ami így kézzel foghatóan előttünk van, abból, hogy mit gondolner Judit az oktatási rendszerről.

[00:55:27]Egyrészt kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek az ott elhangzottakról, de hogy egyébként szerintetek minek kell lennie az első mondata a tanárok felé, meg az első intézkedése az oktatási rendszer felé egy új oktatási minisztériumnak, ami ugye már önmagában egy eredmény, hogy van oktatási minisztérium?

[00:55:50]Én azt hiszem, hogy a két legfontosabb elhangzott tényleg ezt a rehabilitációt is én nagyon fontosnak tartom.

[00:55:54]Ez én én én most úgy képzelem, hogy ez egy elsősorban egy üzenet, mert ugye azért mégis az igazgatók hallgatják meg először a hozzájuk jelentkező tanárokat, aztán arra a tankerületnek kell természetesen rámintani.

[00:56:06]Vagy hát most ez mondjuk az is kérdés, hogy a tankerületekkel mi lesz, meg a klikkel mi lesz.

[00:56:12]azoknak a működését is nyilván és erre is kaptunk ígéretet egyébként, hogy hogy a azzal foglalkozni fognak, mert valószínűleg a tankerületek is annyi félék, ahány hány tankerület van, tehát hogy ezt sem lehet általánosítani.

[00:56:25]De a második nekem nagyon fontos mondat ez az iskolák visszakapják az autonómiájukat.

[00:56:31]Szerintem tényleg helyben tudják az emberek, hogy mire van szükség.

[00:56:34]Az igazgató látja napi működésben a tanárokat.

[00:56:39]ő kommunikál velük, ő tudja ezt az egészet valahogy összefogni egy egységes iskolaképpé.

[00:56:43]Úgyhogy én azt gondolom, hogy ha ha már csak ez megtörténik, és ez tényleg ennek nincs anyagi vonzata hál istennek, ez már óriásit fog segíteni.

[00:56:55]Igen.

[00:56:55]Én ezt a asszociálok, inkább ezt mondom, ami eszembe jutott egyrészt a szabadország, szabadoktatás, tehát hogy én kicsit ezt érzem, meg hogy ezt ezt is vettem ki a a egészből, hogy mondjuk ezt a mottót oda tudnám fölé írni, vagy mondjuk azt, hogy ez a közös felelősségünk, tehát hogy ez már mondjuk önmagában ne, vagy nekem legalábbis ez volt az üzenet, hogy azzal, hogy létrejön egy oktatási minisztérium, hogy odakerül egy olyan ember, aki ezt kutatja, nagyon régóta ért a témához, valahogy mondjuk azt üzeni, hogy ez innentől kezdve nem csak rajtatok múlik meg nem tudom, hanem hogy ez most közös felelősségünk lesz, hogy ebből ebből mi jön létre.

[00:57:33]Ühüm.

[00:57:34]Mondjuk így.

[00:57:36]Szerintetek hosszú távon tanult-e a társadalom a ti tiltakozásotokból bármit?

[00:57:42]Szerintem igen.

[00:57:45]Én én én én azt gondolom így most különösen, hogy hogy az a helyzet van ma, ami hogy hát a diákok biztosan.

[00:57:55]Tehát én azt gondolom egyébként ez a másik, ami miatt nem bánom ezt a négy év parkolópályát, mert szerintem azok a diákok, akik ebben az időszakban voltak diákok, sokkal többet tanultak, mint mint bár bárki előttük és lehet, hogy utánuk is.

[00:58:10]Tehát, hogy ez egy hatalmas tapasztalás volt, egy egy nagyon fontos megélés.

[00:58:16]szintén az is, amit az az előbb beszéltünk, hogy én azért úgy érzem, hogy ez volt talán a legapolitikusabb része ennek a történetnek, hogy most már erről lehet szabadon gondolkodni, hogy egy kicsit mindenki magunkról rengeteget tanultunk.

[00:58:28]Én én személy szerint is a dilemmáimat folyamatosan újra gondoltam, amiket úgy előtt elképzel az ember, azért amikor élesben belerakják ezekbe a helyzetekbe, akkor abból szerintem rengeteget tanári, közösségileg is.

[00:58:43]Tehát ez is itt is fontos, hogy én azért tudok visszamenni a kölcse, mert ezt egy nagyon érdekes közösségi élményként is éltük meg, és szerintem nem jöttünk ki rosszul belőle.

[00:58:54]Én remélem, hogy ez sok tanáriban így lesz, hogy hogy tudnak erről majd beszélni most már szabadon, és és ez egy fejlődéshez vezet, és a társadalom is igen azzal, hogy ezt megléptük, szerintem azért ez mind azt jelenti, hogy hogy ez egy folyamatnak a a része volt.

[00:59:11]Tehát, hogy ehhez igenis a tanár tüntetések és minden hozzátartozott, hogy hogy ez aztán beérjen egy ilyen változatási igénybe.

[00:59:18]Úgyhogy szerintem igen, ebből ennek örülhetünk most tényleg.

[00:59:25]Igen.

[00:59:25]Nekem egy történet jutott eszembe pont ebből a az első pécsi megmozdulás vírasztás amit diákok szerveztek, hogy ott ott voltak diákok, akik így arról számoltak be, hogy ilyen nagyon föl füligérő szája, hogy nagyon örülnek, hogy itt vannak.

[00:59:40]Mondom, hát én is örülök.

[00:59:43]Egyébként meg szomorú a helyzet, de hogy miért örülsz?

[00:59:45]És mondja, hogy így hát hogy képzeljem el, hogy először vagyok kint az utcán az egész családból.

[00:59:50]Én először.

[00:59:54]Ühüm.

[00:59:55]És ez nekem tehát ez szintén olyan kontrasztos volt, szép és szomorú egyszerre, hogy hogy milyen szép, hogy 14 évesen most ő itt kin van, először valamilyen ügy mellé kiáll, de hogy egyébként arról beszél, hogy az egész családban erre nincsen példa, vagy ő legalábbis nem tud erre mintát.

[01:00:09]Szerintem ez már óriási előrelépés volt, vagy Igen, de benne lehet az, bocsánat, hogy közbevágok, amit Szabó Andrea szociológus mond, hogy a coviddal együtt egy olyan polgári öntudatú diákság nőtt föl, ami aztán nagyban hozzájárult ahhoz, ami történt április 12-én.

[01:00:29]És egyébként egy nagy felkiáltója lehet a mindenkori kormánynak, hogy itt egy öntudatos új társadalmi réteg alakult ki, aki valószínűleg mindenkivel ugyanolyan kritikus lesz.

[01:00:41]Igen.

[01:00:41]És aki most már elhiszi, hogy lehet tényleg elérni dolgokat.

[01:00:43]Tehát szerintem még ez ennek egy nagyon pozitív hozadéka, hogy ők most azt tapasztalták, hogy hogyha szeretnének valamit, akkor igen, azt azt ki lehet mutatni, és és van is eredemények.

[01:00:55]Volt egy félmondatod a kényszerű négy éves hallgatás.

[01:00:57]Azért itt nagyon sok tanár nem a saját választásából négy évig nem azt csinálta, amit csinálni akart.

[01:01:08]Mennyire vannak itt ilyen egészen összetört vagy szörnyű életsorsok a hatalom miatt?

[01:01:14]Ti ezt mennyire látjátok magatok körül?

[01:01:18]Elég komolyan szerintem.

[01:01:18]Tehát, hogy igen, ez a tanároknak egy nagyon nagy trauma volt.

[01:01:22]Ebben biztos vagyok azoknak is, akik elhagyni kényszertek a pályá, de egyébként azoknak, akik akik benne maradtak, vagy így kellett benne maradniuk.

[01:01:30]Tehát, hogy ez biztos, hogy rengeteg nehéz sorsott akar és és nagy megküzdéseket, tehát hogy itt egy egy igen traumatizált társadalmi réteg van, amit én remélem, hogy hogy most így egymáshoz fordulva ki tudunk beszélni és és tudunk ebben haladni.

[01:01:51]Ja, én is azt gondolom, hogy talán most fog kiderülni Isten igazán szépen lassan, hogy mondjuk, hogy ki milyen állapotban van.

[01:01:58]Én nem tudom, én a biz én a magam részéről azért kicsit kikapcsolódtam, lekapcsolódtam a dologról, meg meg azért kicsit más volt Pécset megélni ezt az egészet, mint mondjuk Budapesten.

[01:02:09]Tehát azért nagy különbség volt.

[01:02:09]Most csak, hogy ehhez még egy sztorit, hogy a amikor mentek ott a tanártüntetések, nagyon nagyon szerettem, hogy hogy hát a művészeti iskolából tanítottam egy csomó óraadó van, magán énekóra zeneszó, hogy nagyon sok a tanár.

[01:02:23]133-an voltunk.

[01:02:23]Ez a 133 bátor ember.

[01:02:27]És és kbadolva is volt egyébként az arány az iskolán belül, hogy hogy kábé egymad arányban voltak azok, akik részt vettek a strik-ba folyamatosan.

[01:02:40]Kevesebben volt, akik polgári engedetlenkedtek, de hogy körülbelül olyan 30-40 fő volt, aki aki nagyon benne volt a dologban, volt egy 30-40 fő, aki várt és mondjuk aláírt, vagy szóban támogatott, de nem ment ki.

[01:02:51]És akkor megint volt egy utolsó harmad, akiről meg kábé semennyi információnk nem volt, és mondjuk azt tudtuk érezni, hogy valószínűleg egyáltalán nem támogatja a mi működésünket.

[01:03:07]Én nekem egy elég erős izolációs folyamat kezdődött el.

[01:03:09]Szóval, hogy Pécset, én ez biztos, hogy az én élményem is.

[01:03:15]És akkor mondjuk erre tudok izé reflektálni, hogy mondjuk az én nagyon összetörve tudtam magam érezni.

[01:03:21]Meg mondjuk az elmúlt három és fél évben én egy folyamatos túlélő üzemmódban vagyok.

[01:03:25]Egzisztenciálisan is tönkrementem.

[01:03:29]egészségügyi állapotom is egyébként, tehát hogy a fizikális állapotom romlik, tehát ezt lehet egyszerűen érezni meg nem tudom.

[01:03:38]És nagyon sok olyan élményem volt, hogy kollégák, nem tudom, elfordítják a fejüket, nem akarnak beszélni.

[01:03:42]volt olyan kollégám, akihez odaléptem nem tudom fél év után egy utcai rendezvényen, semmi valami koncert volt, hogy kezet fogjak, és akkor rámnézett, és azt mondta, hogy hát szerintem Gergő nekünk semmiről nem kell beszélnünk, és még a kezét se nyújtotta, vagy nem tudom, vagy vagy egyáltalán, ha szóba került a nevem az iskolán belül, akkor mondjuk az el tudott indítani bizonyos emberekben egy ilyen félelemhullámot, hogy én valamire valamit tervezek, itt most valami megint botrányt csinál.

[01:04:14]álok meg nem tudom mi.

[01:04:14]Szóval, hogy sőt voltak olyan dolgok is, hogy olyan is eljutott hozzám, hogy valaki mondjuk azt tudta mondani, hogy hogy a gyerekek végre megértették, hogy a Tötyi, bocsánat, ez a becenevem, a Tötyi politikai célokra használta, használt fel titeket.

[01:04:34]Ühüm.

[01:04:36]Tehát, hogy ilyen mondatok.

[01:04:36]Úgyhogy nem tudom, van benned harag, vagy revansvágy?

[01:04:41]Hrag van, most már az egy jóval kevesebb.

[01:04:43]Én ezzel nagyon próbáltam sokat dolgozni.

[01:04:45]Meg nekem megvolt a magam izé a kirúgás után.

[01:04:50]Eljöttem Pestre, kivettem a nagyszerű 12 év alatt megtakarított fundamentámat, ami ugye azóta is kiment 2 millió Ft.

[01:04:56]És akkor én úgy voltam vele, hogy akkor hat hónapig ameddig tudok ebből élni, addig akkor most gyászolok, meg megengedek magamnak bármit, elvegyek Elcaminóra satöbbi, elszegényedtem.

[01:05:09]Az Elcamin nagyon sok mindent ki tudtam nyomni magamból, haragot.

[01:05:14]De aztán hát ez 2023 nyarán volt, úgyhogy utána azért az azóta még eltelt három év, szóval, hogy hogy nagyon nagyon sok fájdalom meg meg sérelem ért az utóbbi időszakban.

[01:05:28]Ö látom, voltak tehát azok a kollégáim, akikkel mondjuk benne voltam ebbe a polgári engedetlenségbe.

[01:05:33]Ő ő ővelük is egyébként kevesebbet tudom tartani a kapcsolatot.

[01:05:37]mindenki eltávolod, egy kicsit, bezár, de ott ott látom azért, hogy hogy mindenki valahogy megoldotta az életét, de ha szóba kerül mondjuk ez a téma, akkor azt érzem, hogy úgy, hogy ők mondjuk még kevesebb haragot dolgoztak ki, mint én.

[01:05:52]Aha.

[01:05:52]Az is kérdés, igen, talán, hogy ez a ez a félelem, amit mondtál, nyilván nekem megint ebben is szerencsés helyzetem van, tehát a költségi közössége azért folyamatosan támogatott minket.

[01:06:03]Tehát az nagyon nagy különbség, hogy hogy mi egy űrbe kerültünk, de ugyanakkor folyamatosan támogattak minket, búcsúztatónk volt.

[01:06:10]Én azt hiszem, ez nem is minden iskolában volt, ahonnan kirúgtak tanárokat, annak ellenére, hogy hogy ott sem volt ez tiltva.

[01:06:19]Tehát ez ez egy óriási különbség szerintem lelkileg így megélni vagy úgy megélni.

[01:06:23]Én azt hiszem, az iskolák részéről sem kell most nekünk egy ilyen valamiféle, nem tudom, bocsánatkérést vagy hasonlókat várni, akik akik így gondolkodtak.

[01:06:34]És én azt is nagyon értem, hogy ez a ez a szabadoktatás, szabadegyetem társai, hogy hogy ettől nagyon sokan félnek, mert szerintem van egy félreértelmezés is ebben, hogy mi az, hogy szabadságm vagy az oktatás szabadsága.

[01:06:44]És sokan ez a tehát, hogy azt tévesztik el talán, hogy hogy a szabadság nem azt jelenti, hogy hogy semmit nem kell csinálni.

[01:06:51]hogy analgia van az, hanem hanem ez a választás szabadságát jelenti, tehát hogy hogy igenis de az iskolának egy oktatási feladata van, az életre kell nevelnie most tényleg ilyen nagy szavakkal mondva, tehát hogy hogy ezt a ez a feladat ez ott van.

[01:07:10]Itt a itt a választás szabadsága az, ami ad ad adhatódna, vagy lehetne róla beszélni.

[01:07:16]És és szerintem ennek az útjai azok, amiket minden tanár keressen meg, ahogy ahogy neki jól esik, akár a régi hagyományokra alapozom, mert ez is nagyon fontos szerintem, hogy az is nagyon jó, hogy sokfélék vagyunk.

[01:07:30]Tehát én az a műhely, amiről beszéltem a matek matek tanári kis csapatunk, ott mi mindannyian teljesen más módszer szerint működtünk.

[01:07:37]És volt tényleg, aki még szigorúbban talán, mint amit az ember elképzel, de hogy hogy ebben is, mint diákok, mint tanároknak is néha ez a jobb, néha az a jobb.

[01:07:48]Tehát nekem volt olyan tanárom, akit lebeszéltem magamról, és átküldtem a másik csoportba, hogyha volt erre lehetőség, mert mert tudtam, hogy te igen, tehát hogy egyénileg neki a személyiséghez sokkal jobban passzol ez vagy az a tanár.

[01:08:02]Tehát, hogy itt nem egy olyanféle ellentétről van, hogy most már jövünk mi a modernek, és akkor szétverjük az egészet, ami eddig volt, hogy hogy talán ez a félelem is mozgatja ezeket az elutasításokat, és erre csak rátett egy ilyen felsőbb rábólintás, azt hiszem.

[01:08:16]Úgyhogy ez még egy nagyon fontos, hogy hogy ettől szerintem nem féli tényleg ez az egymáshoz fordulás, ami talán most egy ilyen általános közhangulat próbál lenni, hogy hogy ez ez szerintem amire példákat meg műhelyeket kéne létrehozni.

[01:08:32]Igen, én ennyi.

[01:08:32]Én is nagyon bízom benne, hogy nem tudom, erre van térés lehetőség.

[01:08:37]Én a magam módjáról például vagy a magam részéről elkezdtem felvenni a kapcsolatot olyan emberekkel, akikkel azt érzem, hogy nem tudom, mondjuk van bennem sérelem vagy harag, és hogy egyszerűen nem bocsánk kérést várok, vagy bármi ilyesmit, hanem hogy most érzem annak a terét, hogy mondjuk úgy ülhetünk le egy asztalhoz, hogy egymás szemébe tudunk nézni, és mondjuk rám se kell már azt vetíteni, azt a képet, azt a félelmetes képet, hogy neki baja lehet ebből.

[01:09:02]Meg nekem se kell most már ezt a azt a haragot azzal a azzal ott ott lennem, hogy hogy nem tudom, hogy nem sikerült, vagy hogy te még mindig azt támogatod, vagy bármi ilyesmi, hanem most van egy mégis csak egy megkönnyebbülés.

[01:09:14]Nagyon bízom benne, hogy hogy itt valahogy erre is lesz valamiféle akarat az iskolák vagy fölső bármilyen vezetés részéről, hogy hogy újra találkozhassunk.

[01:09:27]Hát reméljük, hogy hozzátok hasonlóan sok jó pedagógus és szaktanár gondolja azt, hogy most újra terep nyílik egy közoktatásban egy jó oktatási rendszert közösen építeni diákokkal, szülőkkel, akár még a miniszterekkel is együtt.

[01:09:42]Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok.

[01:09:43]Szerintem nagyon tanulságos a történetetek, és én nagyon szeretném, és mindenkit arra hívok, hogy aki az elmúlt 16 évben így vagy úgy megküzdött a maga igazáért, egyébként a társadalom igazáért, az jelentkezzen meg, keressen meg minket.

[01:10:00]Szeretnék minél több ilyen, én a magam nevében azt mondom, hogy mini hősnek, vagy nem is mininek teret adni.

[01:10:08]És nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltatok.

[01:10:09]Önöknek is köszönöm szépen a figyelmet.

[01:10:11]Ez volt a Válaszpodcast.

[01:10:11]Én Benyó Rita vagyok.

[01:10:14]Viszontlátásra, viszont hallásra.