Válasz Online 53:29

„Lábmentők” és a drasztikus számok háttere – miért háromszorosa a magyar adat a nyugat-európainak?

egészségügyegészségpolitikaamputációcukorbetegségfinanszírozásközélet
Irányultság: KonzervatívKötődés: Független
„Lábmentők” és a drasztikus számok háttere – miért háromszorosa a magyar adat a nyugat-európainak?
tl;dr
  • A Válasz Online-ban Sótonyi Péter egyetemi tanár és Dénes Tamás székesfehérvári érsebész beszélget arról, miért történik évente kb. 7000 amputáció Magyarországon.
  • Magyarországon 3–3,5-szer több nagy amputációt végeznek, mint Nyugat-Európában; az amputációs arány az egész ellátórendszer működésének mutatója.
  • A betegek jelentős része nem kap célzott érdiagnosztikát az amputáció előtt, mert rossz úton, érsebészeti háttér nélküli osztályokra kerülnek.
  • Figyelmeztető jelek: lábon lévő seb, éjszakai nyugalmi fájdalom, 20–100 méter után jelentkező járási görcs; a cukorbetegek a legveszélyeztetettebbek.
  • Székesfehérvári modell: a háziorvosok előzetes egyeztetés nélkül, azonnal beküldhetik a lábsebes betegeket az érsebészeti szakrendelésre.
  • A 2018-as „Mentsük meg a lábakat" program óta a katéteres lábmentés nyereséges: akár 1,5 millió forintos beavatkozást is kb. 1 millióért fizet a biztosító.
  • Az eredményalapú finanszírozás veszélye a „kobra-effektus": az orvosok szelektálhatnak; a minőséget bónusszal kellene jutalmazni, büntetés helyett.
  • A betegség szociálisan egyenlőtlen: hátrányos megyékben 25%, hajléktalanok között közel 40% a prevalencia; a 30 napos halálozás 20%, a túlélés sok daganatnál rosszabb.
  • Hiányzik a rehabilitáció, a podiáter és a kimenetmérő adatrendszer; a nyugat-európai szinthez nyitott betegutak, edukáció és adatvezérelt működés kell.

„Nem vágunk le lábat CT vagy érfestés nélkül." – Sótonyi Péter

Részletes összefoglaló megjelenítése

A beszélgetés kiindulópontja: 7000 amputáció évente

A Válasz Online beszélgetése egy korábbi adáshoz kapcsolódik, amelyben Orosz Éva egészségügyi közgazdász és Sinkó Eszter elemző azt mondta, hogy az alacsony egészségügyi költségvetés egyik következménye, hogy a korszerű technológia nem jut el időben az ország egész területére – példaként említve, hogy Magyarországon évente mintegy 7000 amputáció történik. A műsorvezető bevallotta, hogy ez a szám őt is megrázta:

„Őszintén szólva én azt hittem, hogy akkor lecsúszom ide az asztal alá, hogyha embereknek azért kell levágni jellemzően a lábukat, mert hogy a magyar egészségügyre nem jut elég pénz, és nem jut elég szervezési erő, energia és szakember." – a műsorvezető *

A vendégek: Sótonyi Péter tanszékvezető egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem oktatója, a hivatkozott tanulmány egyik szerzője, valamint Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség korábbi elnöke, jelenleg székesfehérvári érsebészfőorvos, aki egy korábban kifejezetten rossz kistérségi adatokkal rendelkező térségben dolgozik.

Miért rendszermutató az amputációs arány?

  • Az első, mára 15–20 éves tanulmány szerint Magyarországon közel 3–3,5-ször több nagy amputációt (comb- vagy lábszárszintűt) végeznek, mint Nyugat-Európában. A 7000 éves amputációból nagyjából 3000 kisebb (lábujj szintű), 4000 pedig nagy amputáció.
  • Nyugat-Európa 10–20 évvel ezelőtt elindította azokat a programokat (koleszterinszint-csökkentés, dohányzásellenes kampányok), amelyekben Magyarország lemaradt.
  • Kolozsvári Endre vezetésével 2020-ban újabb elemzés készült: látható, hogy a nyitott műtétekhez képest nőtt a katéteres beavatkozások száma – tehát van javuló tendencia, de a csúcs ideális állapottól messze állunk.

„Azért mondjuk az erős indikátornak az amputációs arányt az egészségügynek, mert az nem csak egy szakmát képez le, hanem gyakorlatilag egy rendszert." – Sótonyi Péter *

Sótonyi óramű-hasonlatot használt: nem elég csak a mutatót helyre rakni, az összes elemnek stimmelnie kell – a korai felismerés, a szűrés, a konzervatív ellátás, az intervenció és a rehabilitáció együttesén múlik az eredmény.

Kik a „lábmentők"? – az érsebészet szerepe

„Mi csőszerelők vagyunk itt mind a ketten. Nekünk az a feladatunk, hogy az artériás rendszert helyreállítsuk." – Sótonyi Péter *

  • Az érsebészek az elzáródott verőereket helyreállítják nyitott műtéttel, katéteres (endovaszkuláris) technikával – stent, ballonos tágítás, ahogy a kardiológiában –, vagy a kettő hibrid kombinációjával.
  • A rendszerhez tartozik még az angiológus, a diabetológus, a háziorvos, a podiáter (a cukorbetegek lábával, lábsebével foglalkozó szakember – képzése most indult újra, gyakorlatilag „a családorvos meghosszabbított keze"), a sebkezelő nővér, és maga a beteg.
  • A végtagját vesztő betegek többsége cukorbeteg – ők a legveszélyeztetettebb csoport. További rizikófaktorok: dohányzás, férfi nem, időskor; akinél több rizikófaktor van, annál komolyabban kell venni minden panaszt.

A betegút hibái: késői felismerés és képalkotás nélküli amputáció

A tanulmány egyik kulcsmegállapítása, hogy a betegek jelentős része nem kap célzott, az erekre irányuló diagnosztikát az amputáció előtt. Ennek oka a rossz betegút: a betegek gyakran olyan sebészetre kerülnek, ahol nincs érsebészeti vagy angiológiai háttér. Dénes Tamás példát is hozott:

„Most van egy ilyen nagyon fiatal betegünk, három hónapja egy sebkötöző centrumba kötözgetik úgy, hogy érsebész nem látta. [...] és itt egy 70-es születésű fiatal emberről beszélünk." – Dénes Tamás *

A vendégek szerint egyszerű szabályt kell betartani és bevezetni:

„Nem vágunk le lábat CT vagy érfestés nélkül." – Sótonyi Péter *

Figyelmeztető jelek, amelyeket komolyan kell venni: seb a lábon, nyugalmi fájdalom (éjszaka nem tud aludni a beteg), valamint terhelésre 20–100 méter után jelentkező görcsös lábfájdalom. Aki járási panasszal kezdi az ellátást, sokkal jobb hosszú távú eséllyel indul, mint akinél már amputáció kérdéses.

Nyitott kapuk: a székesfehérvári gyakorlat és az alapellátás

Dénes Tamás Fejér megyében a háziorvosokat kéri: aki lábszáron lévő sebbel jár, azt előzetes megbeszélés nélkül küldjék be az érsebészeti szakrendelésre – sürgős beutalóval, de akár anélkül is. A szakrendelésen rezidens is dolgozik a szakorvos mellett, Fejér megyében jó az orvoslétszám és rövid a várakozási idő.

„Inkább megnézek nyolcat fölöslegesen, semmit, mint hogy az a kettő várjon egy hónapig vagy két hónapig." – Dénes Tamás *

Ezzel szembeállította a szomszédos megyék helyzetét: van, ahol egy beteg az egész évre nem tudott időpontot kérni, januárra pedig még meg sincsenek nyitva az időpontok – pedig sürgősségi ellátásról van szó. A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság „országjárása" során minden megyében találkoztak az alapellátással: a háziorvosok nyitottak, de máshol jóval nagyobb falakba ütköznek a beutalásnál, mint Székesfehérváron.

Mikor kell sürgősen orvoshoz?

  • Nedves gangréna: azonnal, mert akár életveszélyes állapot is – még reggelig sem szabad várni.
  • Hirtelen kialakult nyugalmi fájdalom: sürgősen, akár a sürgősségire.
  • Seb: másnapi szakrendelésre (9 és 1 óra között bármikor beküldhető).
  • Az éles, hirtelen fellépő érzárodás más eset, mint a seb, amely hosszú folyamat végállomása – de ha nagyon későn kerül be a beteg, annyi elhalt szövet lehet, hogy muszáj amputálni.

Konzultációs vonal és sürgősségi kapu – külföldi modellek

A műsorvezető egy Hollandiából hazatért háziorvos korábbi beszélgetését idézte: ott minden kórházi osztálynak konzultációs telefonszáma van. Magyarországon a kórházi orvosok nehezen elérhetők, számuk nincs kiadva. Dénes Tamás szerint az ötlet jó, de nincs kapacitás külön telefonra – helyette azt kérte, hogy a gyanús eseteket küldjék be, és majd ő megnézi. Az egyik vendég – aki Angliában dolgozott – elmondta: ott a háziorvos nem a sürgősségire küldte a beteget, hanem fölhívta az adott osztályt és bereferálta, ezzel tehermentesítve a sürgősségit; a magyar megyei kórházakban ma már inkább „kapus" rendszer működik, ahol a sürgősségi dönt azonnali ellátásról vagy elektív időpontról.

Finanszírozás: a 2018-as fordulattól a nyereséges lábmentésig

  • Korábban a katéteres beavatkozások veszteséget termeltek a kórháznak (nagyon drága a stent és a ballon), így a drága anyagokat nem vagy csak korlátozottan vásárolták meg, és az orvosok elkezdtek szelektálni a betegek között. Sótonyi hangsúlyozta: nem az történt, hogy „inkább levágták a lábat", hanem hogy nem volt mivel megmenteni.
  • 2018-ban elindult a „Mentsük meg a lábakat" program, amely a katéteres és hibrid beavatkozások finanszírozását emelte.
  • Ma a drága beavatkozásokat külön engedélyeztetni kell a biztosítónál, a kórház előfinanszírozza. Egy komplex lábmentésbe kb. 1,5 millió forint is belemehet (más patológiáknál 17 millió is elkölthető), az átlag 500–700 ezer forint, miközben a biztosítő kb. 1 milliót fizet – azaz ma már nyereséges.

A menedzsment szerepe

„Én személy szerint nagyon érzem Székesfehérváron azt, hogy minden támogatást megkapunk: részleg voltunk, osztály lettünk, új osztályt kaptunk." – Dénes Tamás *

Amikor Dénes oda került, egy nővér dolgozott az osztályon, ma 13-an vannak; Németországból visszajött egy főorvosnő, nőtt az esetszám – másfél év alatt „kivirágzott" az érsebesség. Szerinte a kistérségi, szociális problémák mellett pozitív kórházi menedzsmentre van szükség országszerte, amely támogatja az ellátókat.

A „kobra-effektus": az adatvezérelt finanszírozás csapdái

Dénes Tamás figyelmeztetett: az eredményalapú elszámolás ördögi kört generálhat.

„Ha azért fizetünk csak, hogy kit tudunk megmenteni, akkor akiket úgy látunk, vagy határesetnek, hogy nem tudunk megmenteni, azokat akkor nem is fogjuk elkezdeni se." – Dénes Tamás *

Német példát hozott: egy kolléga szerint egy alacsony esélyű áthidaló műtétet Németországban nem operáltak volna meg, mert rontotta volna a nyitvamaradási statisztikát, amelyet a biztosítók néznek. Ha az orvost megbüntetik, mert sokat költött egy betegre, aki mégis amputációval végzi, elkezdi szelektálni a betegeit – pedig az érsebészetben nem fekete-fehér, hogy ki menthető. Jó irány lenne a költség-haszon arány mérése és a minőség jutalmazása bónusszal, büntetés helyett – akár nem a műtétért, hanem a megmentett lábért fizetni. Szóba került egy kb. tízéves terv is, amely szerint a HBCs-be az orvosi bér egy részét építették volna be (az asszisztálás többet ért volna, mint az operálás – a hálapénz visszaszorítására); ebből sosem lett semmi. A résztvevők szerint a teljesítményfinanszírozás mesterséges teljesítményt generál: irányelveket kell betartatni, tisztességes bért fizetni, és legfeljebb ~10%-os teljesítménykomponenst beépíteni.

Szociális háttér, területi egyenlőtlenségek és a halálozás

Sótonyi Péter tanulmányaiból:

  • A perifériás verőérbetegség prevalenciája általában 15–16%, a hátrányos helyzetű megyékben 25%, a budapesti hajléktalanok körében pedig közel 40%.

„Hajléktalan embereknek ott meg már majdnem 40%-ot eléri." – Sótonyi Péter *

  • A beteg nem mobilis, hogy 300–400 km-t utazzon; a hálózat heterogén. Van olyan megye, ahol kiváló az érsebészet, de a beteg egyszerűen nem jut be időben a rendszerbe.
  • Az alacsonyabb iskolázottságú, kisebb érdekérvényesítő erejű betegek nem tudják „verni az asztalt", hogy akkor is beküldjék őket, ha a rendszer lassú.

A betegség súlyosságát mutatja a halálozás: a 30 napos halálozás 20%, a kétéves 40–60%. A korai halálozást a seb mint fertőzésforrás és a műtéti stressz okozza; a hosszú távút az, hogy ez rendszerbetegség – a betegek a szív és az agyi erek is érintettek, így infarktusban és stroke-ban halnak meg.

„Az ötéves, meg a tízéves túlélése ennek a betegcsoportnak rosszabb, mint a vastagbél-tumornak." – Sótonyi Péter *

Sótonyi elmondta: osztályvezetői pályázatához gyűjtve legalább 10 daganatos betegséget talált, amelynek jobb a túlélése, mint egy amputációnak. Ha a beteg sebbel, gangrénával kerül be, a halálozás és a szövődménykockázat jóval magasabb, mintha még seb előtt kezdenék az ellátást.

Szakmaszintek és centralizáció

  • A kettes ellátási szint a felső végtag, a nyaki ér és az alsó végtag verőereit foglalja; a hármas szint a hasi és mellkasi verőerek ellátása, ami speciális eszközigényt, megfelelő labort, esetszámot és technikai tudást igényel – ez csak centrumokban valósítható meg.
  • Dénes Tamás a bonyolultabb eseteket saját régiójából a Városmajori klinikára küldi, és a centralizációt támogatja: egy nagy hasi értágulat katéteres ellátása után a beteg másnap hazamehet, míg a hagyományos nyitott műtét halálozása magasabb, a bentfekvés hosszabb – „ott vannak a specialisták specialistái".
  • Az érsebészetben – ritkaság a magyar egészségügyben – tiszta irányelvek és betegutak vannak; a kérdés, hogy az ország tudja-e ezt követni.

Ki amputáljon? – szervezési kérdések és a rehabilitáció hiánya

A műsorvezető felvetette a Mosonmagyaróvári példát: a területi megosztás során az amputációkat erre a kisvárosi kórházra koncentrálták, aminek következtében a sebészek elmenekültek, és mára nincs aktív sebészet, csak egynapos ellátás. A vendégek szerint a kérdés komplex, egymondatos válasz nincs: országosan mindenhol más a gyakorlat abban, ki amputál.

  • A Városmajoron csak abszolút akut helyzetben amputálnak; a betegek az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe (ma rehabilitációs klinika) kerülnek át.
  • Fejér megyében a rendszer: ha a beteget korábban érsebész operálta, ők amputálnak; a primeren, sürgősségen bekerülő eseteket a sebészet látja el – de ott is bevezették, hogy minél hamarabb történjen képalkotó vizsgálat. A terhet a székesfehérvári osztály, valamint Dunaújváros és Tatabánya között osztják meg. Egy 30 ágyas osztályon az amputált betegek teljes körű ellátása – fizikailag és pszichésen is – nagyon megterheli a nővéreket.
  • Az amputáció korántsem „egyszerű" műtét: attól függ a beteg sorsa, hogy a csonk rehabilitálható-e, azaz kaphat-e protézist.
  • A német gyakorlat alapján elhangzott: ott a rehabilitáció legalább olyan fontos, mint az aktív ellátás (pl. transzplantált betegek nephrológiai rehabilitációja: gyógyszerszedés, testsúlymérés, életmód). Amputáltaknál átmeneti, majd végleges protézis és gyógytornász kell – nálunk előfordul, hogy este 9-kor a kórházi főigazgatót kell felhívni, hogy egyáltalán legyen protézis.
  • Strukturális hiba, hogy a nyugdíj- és az egészségügyi keret különálló:

„Csomó embert vesztünk el a munkaerőpiacról azzal, hogy amputáljuk [...] de ha jól rehabilitálnánk, ennek egy része visszakerülhetne más munkakörbe." – Dénes Tamás *

A beteg mint csapattag: felelősség, edukáció, történetek

  • Dénes Tamás szerint 10-ből 8 beteg nem tudja elmondani, milyen gyógyszereket szed – így az orvos nem tud tudatosan írni fel semmit. Kéri a betegeket (és az országos edukációt): bármelyik orvoshoz mennek, vigyék magukkal a gyógyszereiket vagy a gyógyszerlistájukat. Azt is tapasztalja, hogy a betegek a zárójelentést sem olvassák el.
  • Az érbetegség krónikus, rendszerbetegség: soha nem gyógyítják meg, csak kezelik, a kezelés az élet végéig tart. Dénes egy idősebb kollégát idézve mondta: 200 beteg elég egy érsebésznek egy egész életre – ők a tünetet kezelik, a betegséget a belgyógyász, az angiológus, a diabetológus, a gyógyszer és az életmód „gyógyítja". Ezek komplementer szakmák: együttműködés nélkül nincs siker, és a beteg is csapattag.
  • Sótonyi Péter története a felelősségről: 15 éven át kezelt, négyszer operált, rendezetlen életű, dohányzó betegje a hitközségétől kapott munkát és lakást – azzal a feltétellel, hogy bejár a kontrollra, abbahagyja a dohányzást, és méri a vérnyomását. A beteg betartotta, még 12 évig élt. A tanulság:

„A gyógyulás az nem az orvostól függ, vagy a nővértől függ, az mindannyiunktól függ." – Sótonyi Péter *

  • Aki hozzátartozóval él, akit valaki hűségesen ápol és kötöz, annak megmarad a lába; az egyedül élő vagy hajléktalan betegé gyakran elveszik.

Adatok, regiszterek és a jövő: honnan tudjuk, hogy javulunk?

„Az egészségügyben nem értékeljük azt, hogy mit csinálunk: berakok egy iszonyú drága graftot, de hogy mi lesz vele 30 nap múlva, egy év múlva és öt év múlva, azt tudnom kell – ebben nincs visszajelzés." – Sótonyi Péter *

  • 2022-ben készült ágazati stratégia, amelyben az amputációs arány az egyik fő célmutató – de ehhez valódi, tiszta számok kellenek.
  • Létezik egy országos vaszkuláris regiszter, amelyet Kolozsvári Endre, Szeberin Zoltán, Menyhei Gábor és munkatársaik állítottak össze: egyelőre a beavatkozásokat rögzíti, de a továbbfejlesztett változat már a kimenetet is tartalmazná – ez bevezetésre váró, készen lévő rendszer, amely informatikai fejlesztést igényel.
  • Kolozsvári Endre dolgozik az amputációs elemzés frissítésén. Nyugat-Európában is volt csúcs, majd kb. tíz év után drasztikus csökkenés – nálunk is igazolni kell, hogy valóban javulunk (azzal, hogy közben a nyugat-európai számok is javultak, nem lehet számolni).
  • Jelenleg a adatgyűjtés „kockásfüzetes", kézi munka: tagozatelnökként is nehéz adatokhoz jutni – például az évi 6–700 esetet kitevő aorta-aneurysma műtéteknél még lehet, a több ezres esetszámú beavatkozásokat pedig kitisztítani sem könnyű. Kérés: automatizált visszajelzés – minden hónap 10-én lássa az orvos az előző hónap eredményeit, hogy hová került el az operált betege, nem veszített-e el lábat.
  • Dénes Tamás fogalmazta meg a mindennapok dilemma-ját:

„Ez olyan, mint egy... háborúban vagyunk, és a szögesdrótok, és minden – és akkor mellette még foglalkozzak adatgyűjtéssel." – Dénes Tamás *

  • Reményt ad, hogy az új egészségügyi miniszter – aki Angliában dolgozott – szinte kizárólag az adatokról és a minőségről beszél; a rendszernek adatvezéreltté kell válnia, hogy az orvos rutinszerűen kapjon visszacsatolást ahelyett, hogy minden elemzést a mindennapi munka mellett, kézzel kellene elvégeznie.

Összegzés: mi kellene még a nyugat-európai szinthez?

A beszélgetés tanulságai szerint a háromszoros amputációs arány visszaszorításához együttesen kell: nyitott betegutak és a háziorvosok bevonása, beteg- és szakmai edukáció, podiáterek és más hiányszakmák, drága beavatkozások fenntartható finanszírozása és támogató kórházi menedzsment, célzott képalkotás minden amputáció előtt, jól szervezett – központosított, de területileg igazságos – ellátás, valódi rehabilitáció, és mindezt kiegészítő, kimenetmérő adatrendszer, amely a minőséget jutalmazza, nem bünteti. A vendégek szerint a mozgás van, de lassú – a cél a nyugat-európai szint elérése.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Szemelyv egyetem" – a kontextus alapján Semmelweis Egyetem; az összefoglalóban így használtuk.
  • „Fehér megye / Fehérmegyű" – a helyes alak Fejér megye (Székesfehérvár környéke), következetesen javítva.
  • „Szeberén Zoltán professzor úr", „Menyhelyi Gábor professzor úr" – valószínűleg Szeberin Zoltán, illetve Menyhei Gábor érsebész professzorokra utal; teljes bizonyossággal nem állapítható meg.
  • „aurriizmák értágulatok" – valószínűleg „aorta-aneurysma értágulatok"; a szövegkörnyezet (évi 6–700 műtét) ezt támasztja alá, de nem biztos.
  • „Tató Bánygyának egy része" – a Dunaújvárossal együtt említett vonzáskörzet alapján valószínűleg „Tatabánya egy része", de az átirat alapján nem rekonstruálható biztosan.
  • „a beutalási rendszer a stim" – értelmezhetetlen kifejezés; a beutalási rendszerrel kapcsolatos mondat nem rekonstruálható pontosan.
  • „akár nyitottan, akár rendőzés" – garabolyos szakasz; valószínűleg a katéteres/radiológiai beavatkozásra utal, de a pontos szó nem állapítható meg.
  • „Ors helyettes, aki az ambulánccal foglalkozik" – valószínűleg egy munkatárs neve vagy beosztása, nem azonosítható.
  • „rehabilitációs szeméveszéten rehabilitációs klinika" – töredékes; az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet mai, rehabilitációs klinikaként működő formájára utal.
  • „rákötöttem 700 Ft-ot" – a helyes összeg nem ismert (valószínűleg több százezer forintról van szó), ezért az összefoglalóban nem szerepeltetjük számként.
  • „ároetésen / árjelentést" – a kontextus alapján „zárójelentés".
  • „a neaktól engedélyeztetni" – valószínűleg „az OEP-től engedélyeztetni" (a betegségbiztosító).
  • „richi bácsi" – egy idősebb kolléga valószínűsíthető beceneve, személye nem azonosítható.
  • „9 és 1 óra között beküldheti a szakrendelésre" – valószínűleg 9:00–13:00 közötti időszakot jelent, de nem egyértelmű.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:09]Magyarországon az amputációk száma háromszorossa a nyugat-európai átlagnak.

[00:00:14]Az okok között pedig ott szerepel az egészségügy pénztelensége, a szervezetlenség és a szakemberhiány is, de lehet lehezen változtatni.

[00:00:20]Ezt szeretnénk megtudni az a mai adás vendégeitől, mégpedig Sótonyi Pétertől, tanszékvezető egyetemi tanártól, a Szemelyv egyetemől.

[00:00:31]Nagyon sok szeretettel köszöntök mindenk és Dénes Tamástól, akit korábban a Rezidens szövetség elnökeként ismertük, és most székesfehérvári érsebészfővos.

[00:00:40]Igen, így van.

[00:00:42]Mielőtt a kérdésekre rátérnénk, hadd ajánljam az olvasóink figyelmébe egy még meg sem jelent kiadványunkat, de már előrendelhető kiadványunkat, amely a Mohácsi Csata 500.

[00:00:51]évfordulójával kapcsolatos új tudományos eredményeket foglalja össze, és novemberben fog megjelenni.

[00:00:59]Az előrendelés helye a válasz online-nak a honlapja, és azon belül is a webshop.

[00:01:04]Na de akkor vágjunk neki, és az a kérdés, hogy hogyan kerül most ez a téma ide az asztalra.

[00:01:09]A korábbi adásunkban Orosz Éva, illetve Sinkó Eszter egészségügyi közgazdasz, illetve elemző azt mondta, hogy az egészségügyi költségvetés alacsony voltának van olyan hatása, hogy a technológia nem ér el időbe és nem ér el időben az egész ország területére.

[00:01:26]És példaként említette Sinko Estter, hogy az amputációknak a magas arányait ugye 7000 amputáció zajlik évente Magyarországon, ami egy döbbenetesen magas szám.

[00:01:40]Ez ezzel függ, ezzel van összefüggésben.

[00:01:43]És őszintén szólva én azt hittem, hogy akkor lecsúszom ide az asztal alá, hogyha embereknek azért kell levágni jellemzően ugye a lábát, merthogy a magyar egészségügyre nem jut elég pénz, és nem jut elég szervezési erő, energia és szakember.

[00:01:56]És gondoltam, hogy akkor beszéljünk.

[00:01:59]És ennyi időbe tehát míg sikerült összehoznunk itt a nyári szabadságok után ezt a beszélgetést az akkori tanulmánynak az egyik szerzőjével, amire amire Eszter hivatkozott, illetve egy olyan szakemberrel, aki egy olyan területről érkezik, ahol nagyon rossz kistérségi adatok voltak akkoriban, amikor viszont még nem volt ott.

[00:02:20]Ugye Tamás, ez ebben a ebben a térségben kezdjük el szétszálazni a a történetet.

[00:02:24]Miért ilyen horrorisztikus ez a magyar adat?

[00:02:29]Attól függ, hogy honnan közelítünk, vagy föntről közelítünk lefelé, vagy pedig egy lenti adatról próbáljuk fölgyöníteni ezt a problémát.

[00:02:35]Ez egy nagyon komplex kérdés.

[00:02:37]Tehát ezt nem lehet csak érsebészetre vagy intervencióra le szűkíteni, hanem ez gyakorlatilag egy préoperatív kivizsgálás, egy epidemiológiai felismerés, egy szűrőrendszer, egy konzervatív ellátás, intervenció és érsebészeti ellátás.

[00:02:54]És ami nagyon fontos, egy rehabilitáció.

[00:02:56]Tehát azért mondjuk a erős indikátúrának, az az egészségügynek az amputációs arányt, mert az nem csak egy szakmát képez le, hanem gyakorlatilag egy rendszert.

[00:03:05]Amit úgy tudnék fel elmondani, mintogyha egy óra műt én ott nem elég h csak a mutatót rakom helyre, hanem gyakorlatilag az összes elemnek kell stimmelnie ahhoz, hogy én jó számokat és valid számokat tudjak mondani és összehasonlítotó számokat a nyugat-európai átlaggal.

[00:03:23]Az amit szerkesztő asszony említett, ez egy nagyon erős szám, ami azt mondja, hogy az első tanulmány, ami lassan már 1520 éves, hogy közel három három és félszeres nagy amputációt végzünk, tehát nem csak lábujúakat, hanem nagy, tehát akár a comb vagy lábszárszintű amputációt, ami azért probléma, mert ezt a a Nyugat-Európában már körülbelül 10-20 évvel ezelőtt elindították azokat a programokat, akár akár koleszterin színcsökkentés, akár a dohányzás elleni kampányok, amivel mi le voltunk maradva, és emellé csak a jéghegy csúcsa az, amiről most a szerkesztő asszon említette, hogy mi a finanszírozása magának a beavatkozásoknak.

[00:04:08]Bocsánat, professzor úr, egy nagyon fontos dolgot tisztázni kell, egy pontos fogalmat, és a fogalom az az intervenció, amit itt említett, hogy itt nem olyan orvosokat hívtunk ebbe az adásba, akiknek a fűrész a legfontosabb, bocsánat, hogy ilyen drasztikus vagyok, de hát ez egy horrort történet.

[00:04:25]Szóval nem a fűrész a legfontosabb eszköze, hanem mi.

[00:04:26]Tehát, hogy mit csinálnak önök, önök a lábmentők gyakorlatilag.

[00:04:32]Igen.

[00:04:32]Mi csőszerelők vagyunk itt mind a ketten.

[00:04:33]Tehát nekünk az a feladatunk, hogy az artéries rendszert helyreállítsuk.

[00:04:37]Ezt helyreállíthatjuk nyitott műtéttel, de helyreállíthatjuk úgynevezett endovaszkulár is, tehát katéteres technikával is, vagy a kettő kombinációját hívjuk hibrid beavatkozásnak.

[00:04:47]Na most a tehát tulajdonképpen bemennek a az az ereken, ugye bementek az elnézést a régi ismeretség miatt mi tegeződünk.

[00:04:53]Szóval, hogy bementek az ereken és megtisztítjátok az ereket, és így tudjátok megmenteni a végtagokat.

[00:05:01]szerencsés esetben a valószínűleg a kedves tév nézők azok a kardiológia szempontjából sokkal jobban ismerik, hogy ott már nem csak nyitott műtét van, hanem strentet kapnak a fémhálót kapnak a szívükben.

[00:05:12]Ugyanezt a fémhálót vagy pedig csak egy ilyen balonna való tágítást az egész érrendszeren el tudjuk végezni.

[00:05:17]És szerencsére ma Magyarországon az érsebészeknek is van lehetősége ilyen endovaszkuláris technikák használatára.

[00:05:27]És kicsit visszakanyarodva a kérdésre, amit professzor úrnak feltettél, még hozzátenném a felsorolásba, amit én személy szerint legfontosabbnak gondolok, az úgymond a az alapellátást és a betegeknek a az edukációját.

[00:05:42]Próbálom jelenleg Fehér megyében amennyire tudom a házosokkal felvenni a kapcsolatot.

[00:05:48]Nyilván másfél még nem vagyok két éve ott bizonyos részükhoz eljutottunk, hogy ha bármilyen betegük van, akinek seb van a lábán, azonnal küldjék be az élsebbészét szakrendelésre.

[00:05:58]Mi egy sürgős beutóval, de néha még anélkül is ezeket a betegeket megvizsgáljuk, hiszen a részlet belemegyünk, ezek a betegek fogják elveszteni a lábukat, és azt a közzel 4000 amputációt, mert ugye a 7000-ből három ilyen kisebb amputáció és 4000 durván, ha a régibbi tanulmány számait hivatkozom, akkor az a major amputcia és ezek a beteg vannak a legnagyobb veszélyben.

[00:06:21]Tehát én azon küzdök, hogy a betegeket edukáljam, hogy ha tényleg problémájuk van, akkor jöjjenek be.

[00:06:28]De hát nyilván ők az alapellátáson keresztül jutnak be.

[00:06:31]Magyarura háziorvosokat kell úgymond biztatni erre, hogy nyitott kapukat döntön döntögetnek, mert jelenleg Fehér megyében nagyon jól állunk orvoslétszámmal.

[00:06:40]Gyakorlatilag legrövidebb a várakozási idő a szakrendelésre, és ha már beszéltek ilyen helyi viszonyról, de ez általánosban is elmondható, hogy tudnia kell az orvosnak, tudnia kell a betegnek, hogy mi a sürgősség, és ne nyissuk it ki a sürgősségi problémáját.

[00:06:54]Akinek seb van a lábán, mindegy, hogy mióta az azonnal menjen be érsebészetre, mert a majoramp amputációk azért alakulnak ki, mert nagyon későn kerül be, sőt olyan is előfordul, hogy bekerül a házba, és érsebész későn látja, mert mondjuk valamilyen más szakma kezeli, vagy vannak ilyen különböző, most van egy ilyen nagyon fiatal betegünk, három hónapja egy sebkkötöző centrumba kötözgetik úgy, hogy érsebb nem látta.

[00:07:19]Hát és ott küzdünk már egy beavatkozása volt, és valószínűleg lesz még egy, ha egyáltalán meg tudjuk menteni a lábát, és itt egy 70-es születésű fiatal emberről beszélünk.

[00:07:27]Tehát merjünk egy pillanatra, mert ez egy nagyon fontos kérdés, és a tanulmány is erről szól országos szinten az adatokból vissza visszamenve, hogy ezeknek a betegeknek a jelentős részét gyakorlatilag nem vizsgálják meg azelőtt, mielőtt sor kerül erre a hatalmas nagy és az egész sorsát befolyásoló műtétre.

[00:07:45]Ugye ez derült ki a ez egy ez egy kulcskérdés, hogy nem történik [torokköszörülés] diagnosztika, célzott vaszkuláris, tehát ere szóló diagnosztika az amputáció előtt.

[00:07:58]Na de miért ez ez hogy forgat?

[00:08:00]Hát ez a kérdés, mert a nem a beteg út az nem megfelelő.

[00:08:03]Esetlegesen ezek a betegek mondjuk sebészetre kerülnek, olyan sebészetre, ahol nincs érsebészeti vagy angiológiai háttér.

[00:08:09]Nincs, aki szakemberként ezt meg megítélje.

[00:08:12]És egyébként visszautalnék Tamás barátomnak a a mondatára, hogy a megfelelő betegút, hogy bekerüljön akár az alapellátásból, akár a sebészetről, az érsebészet vagy az angiológia irányába, ahol célzottan akkor is belemegyünk egy rekonstrukcióba, ha nem biztos, hogy az egész végtagot megmentjük, de mondjuk a végtag egy részé, tehát nem combba kell amputálni, hanem lábszárba, vagy nem lábszárba, hanem csak az ujjat kell levenni, mert a betegnek a munkaképességét a a az élet minőségét avval tudjuk jelentősen javítani, mert ugye egy protézis sokkal könnyebb térd alatti amputción elkalmazni, mintogyha az egész akkor megmarad egy plusz ízület, és sokkal egyszerűbb a betegnek a napi életvitelét vinnie.

[00:08:56]Nagyon sok olyan betegünk van, aki dolgozik lábszáramputációt követően.

[00:09:01]Tehát nem csak az a cél, hogy az egész végtagot megmentsem maradéktalanul, hanem azt, hogy a amputációsnak a síkját minél inkább a lábnak a legtávolabbi pontjára levédjen, vagy vagy akár meg is akadályozni, hogy ne kelljen amputálni.

[00:09:15]Tehát két pontot már találtunk.

[00:09:15]Az egyik maga a beteg, aki esetleg ha a lábán valami seb van, akkor nem gondolja azt, hogy itt nagy baj van, pedig baj van.

[00:09:23]Seb, nyugalmi fájdalom, tehát nem tud aludni éjszaka olyan fájdalom van.

[00:09:25]Vagy hogyha terhelésre jelentkezik a fájdalom, és 50 20 30 50 100 m után elkezd fájni a lába görcsösen terhelésre.

[00:09:35]Ezek ezek jelek.

[00:09:35]Ezeket nagyon komolyan kell, ahogy a Főrvös úr is mondta, ezeket értékelni kell, és minél gyorsabban el kell látni, mert ha én egy úgynevezett járási panasználnál kezdek el gyógyítani, sokkal jobb esélyem van, mint amikor amputáció kapcsán kell valamit csinálnom.

[00:09:51]Tehát a hosszútávú sikerem az sokkal jobb minél korábbi fő.

[00:09:57]Sebet mondta, mert én arra jöttem rá, hogy főleg, mint az egészségügy kapcsán ugye mondtad, hogy már magyar ezzersség elnökként is beszélgettem veled 10 éve, 15 éve, nem is tudom hány ezer éve volt ez már, és sok minden változott, hiszen ez a háromszoros amputációs rátal pont beszélgettünk ugye az adás előtt professzor úr, hogy valójában ez már azért javuló tendenciát mutat, hiszen voltak beavatkozások, de még mindig messze vagyunk, fogalmazunk így az ideálisoktól.

[00:10:23]Én szeretem kicsit leegyszerűsíteni a dolgokat.

[00:10:25]Na de akkor bocsáss meg, álljunk meg, hogy hol tartunk most, és ne felejtsd el a gondolatodat.

[00:10:29]Szóval hogy hol tart inkább átadnám a szóvezető úrak, [nevetés] hogy mondjanak, hogy hol tart.

[00:10:34]Ez egy nehéz kérdés.

[00:10:34]Tehát a nagyon jó volt a bevezető, hogy ez nagyon sok faktortól függ.

[00:10:40]Van szakemberhiány, tehát tényleg nagyon kevés, főleg angiológusból van, tehát a belgyógyászati oldallal foglalkozó szakemberből nagyon kevés van.

[00:10:47]Nagyon kevés olyan szakember van, aki például nem csak orvosokra kell gondolni.

[00:10:52]Van egy olyan szakma, amit úgy hívják, hogy podiáterek.

[00:10:55]Azok a diab a cukorbetegek lábával, lábsebeéivel meg deformátáséival foglalkozó szakemberek.

[00:11:03]Most indult egyébként újra ez a képzés, mert tulajdonképpen a pódiáter az a meghosszabbított keze a családorvosnak, aki látja ezeknek a betegeknek a lábát, és látja, ha romlik, látja, hogyha be kell avatkozni, de de úgy mondhatnák egy jó asszisztensst, mondhatnék egy sebezelő nővért.

[00:11:21]Tehát gyakorlatilag egy csomó olyan ember hiányzik a rendszerből, aki a felismerést, a korai felismerést lehetővé, de hogy ennek ellenére javultak valamelyest az adatok, és én ugyan nem kaptam az egészségbiztosítótól számokat, de lehet, hogy ön ismer olyan részeredményt, vagy valami kutatási eredményt, amiből tudhatjuk, hogy most hol tartunk.

[00:11:41]lett egy következő, hát egy elemzés, ami ami 2020-ban jelent meg, szintén Kolozsvári Endre tanár úrnak a a vezetőszerzőségével.

[00:11:53]Újra elemezte a dolgokat, és megnézte, hogy azt lehet látni, hogy a nyitott műtétekkel szemben a a katéteres beavatkozások száma nőtt.

[00:12:02]2018-ban elindult egy olyan program, aminek az a neve, hogy mentsük meg a lábakat.

[00:12:05]Ez igazán arra fókuszált, hogy lehetőség szerint emelkedjen az a katéteres beavatkozásoknak a finanszírozása és a hibrid beavatkozások.

[00:12:16]Tehát amikor kis műtétet végzek és viszonylag sokat csinálok katterrel.

[00:12:20]Hát hadd vágjak a szavadba.

[00:12:20]A kórháznak veszteséget okozott, hogyha katéteres beavatkozást végeztek a kollégák.

[00:12:28]És hát ez egy nagyon egyszerű.

[00:12:28]Ha veszteséget okoz, akkor az annyira nem favorizálják, mert nagyon drága a stent, nagyon drága a balon.

[00:12:34]Nehogy azt mondta más, hogy és én is olyan veszteségek, hogy inkább levágták.

[00:12:39]Hát nem az, hogy inkább levágták, hanem mondjuk egy adott érsebészeten nem vették meg a stenteket, vagy a radiológusoknak nem vették meg a szenteket, vagy korlátozott számba vették meg a szenteket, és adott pillanatban az orvos elkezdett valószínűleg szelektálni a betegek között, hogy ez még menthető, ott már nagyon kevés az esély.

[00:12:54]Most azért arra törekszünk, hogy ilyen nincs, hogy nagyon kevés az esély.

[00:12:58]Tehát hogyha van ilyen sajnos, hogy hogy az a láb látszik, hogy menthetetlen, és visszatérve a képalkotásra, sokszor mondják a kollégák, miért csinálunk esetleg egy CT-t, hiszen látjuk azért, hogy a rendszer hozzászokjon, hogy nem vágunk le lábat CT vagy érfestés nélkül.

[00:13:15]Pont ez a szabály viszontlátásra.

[00:13:15]És ha ezt így megszokja megint, ez egy egyszerű szabály.

[00:13:19]Ha ezt betartjuk, nagyon sokkal több lábat fogunk tudni megmenteni.

[00:13:22]De visszatérve erre, veszteséget termelt jelenleg.

[00:13:24]Ez a HBC termet, vagy termel?

[00:13:26]Ö most már most már így most már viszonylag jól k vannak drága beavatkozásokat am külön kell a neaktól engedélyeztetni.

[00:13:33]Én eddig még mindig megkaptam rá az engedélyt és a kórház úgymond előfinanszírozza.

[00:13:38]Tehát de mi megkapjuk rá az engedélyt, ezért a kórház is kicsit pozitívabban áll hozzá.

[00:13:44]Abban kell gondolkodni, hogy egy ilyen komplex beavatkozásnál elkölthetünk másfél millió Ftot.

[00:13:48]És ez az én kis szintem.

[00:13:49]Ne is menjünk az aába, ahol mit 17 milliót lehet költeni egy betegre, egy komplex betegnél.

[00:13:53]De egy ha lábakról beszélünk, mer az bocsánat, az más patológia.

[00:13:59]Rákölthetek másfél millió Ftot, de az átlagot megoldom 500-700000-ből és mondjuk a biztosítő fizet 1 millió vagy 1 millióet.

[00:14:04]Tehát most már nyereséget termel.

[00:14:07]És én személy szerint nagyon érzem a Székes férváron azt, hogy minden támogatást megkapunk, részleg voltunk, osztály lettünk, új osztályt kaptunk.

[00:14:16]Az a baj, hogy én csak szinte pozitívumokra tudok beszélni még orvos létszám tekintetében, és növényérlétszám tekintetében, ezért nem ez miért miért olyan nagy baj?

[00:14:22]Nem baj, csak tudom, hogy baj van országosan, de nálunk nálunk most jött vissza Németországban egy főorvoszony, aki szakmailag is és emberileg is tök jól érzi magát.

[00:14:32]Igaz csak egy hónap telt el.

[00:14:34]A nulla egy nővér volt, mikor én ott kerültem állandó állandó állásban, most 13-an vannak nyilván a főnővéremnek is köszönhetően.

[00:14:42]Tehát, hogy ott a menedzsmenttől kaptunk egy támogatást, ami érdekes módon másfél év alatt kivirágoztatta az élsebészetet, és utaltá, hogy 10-15 évvel kis térségeket tekintve főleg volt Fehér megyében probléma, és nyilván van is, és ez inkább ilyen szocioai probléma, nem is annyira ellátórendszeri probléma, de ha van egy pozitív menedsmenti hozzáállás, az nagyon sokat tud segíteni.

[00:15:04]Tehát, hogy hogyan tudunk segíteni az érbetegeken?

[00:15:07]Nyilván feltételezhetően az új egészségügyi új állakult egészségügyi minisztérium is pozitívan fog állni, de ez a ez csak egy szűk szelette valószínűleg a problémájának van sok minden baja, de olyan vezetők kellenek szerintem a kórházak élére, az mindenhova, ahol nem csak az érső besz nyilván mást is pozitívan állnak a az ellátókhoz és támogatják őket, és akkor akkor lesznek eredmények.

[00:15:29]hiszen megint a kulisszák mögül mondta a professzor meg se néztem, hogy mennyivel nőtt a esettszám, mióta ott vagyunk, akik esőszak és endovaszkális beavatkozásokat végzünk, mert megvan rá a lehetőségünk, meg tudtuk tanulni, az se mindegy.

[00:15:42]És még egyszer van egy menedzsmenti hozzáállás, ami nem gátol, hanem támogat, mindamellett, hogy most már anyagilag is valójában azt vesszük meg a kórháznak.

[00:15:53]Tehát itt amikor az előző a főtanulmányunkról vagy az alaptanulmányunkról beszélünk, akkor az egyik problémát az okozza, hogy ez a fajta lábmentő szolgálat, amit aminek önök a a képviselője, ez nem egy országos hálózat.

[00:16:08]Még vannak az országban olyan területek, ahol nagyon nehéz elérni ilyen intervenciós beavatkozást.

[00:16:13]Ez hoza a javulást, hogy ez egy ez egy jobb hálózat lett, egy összetettebb hálózat lett az elmúlt időben.

[00:16:22]Igen, ez egy nagyon heterogén hálózat volt.

[00:16:24]Voltak olyan területek, ahol igen gyengé működött, és valahol pedig az átlagnál sokkal jobban működött.

[00:16:28]De azért ezt nem lehet elfelejteni, hogy ez az ország ez szóval a beteg nem annyira mobilis, hogy akár 3-400 km-t menjen odébb.

[00:16:38]És visszautalnék még mindig, hogy ezeket a betegeket föl kell ismerni.

[00:16:43]Tehát mi csináltunk még egy tanulmányt arról, hogy vannak olyan megyéi az országnak, ahol nagyon hátrányos helyzetű megyék, ahol sokkal rosszabb a szocioonómiai háttér és normálisan a perifériás artériás betegség, tehát az alsó végtögi betegségeknek a prevalenciája magasabb életkarban olyan ten, tehát előfordulásod 15-16%, ezekben a megyékben 25%.

[00:17:08]És utána csináltunk egy olyan tanulmányt, hogy megnéztük, hogy hontalanok körébe mennyi ez ott.

[00:17:15]40%.

[00:17:17]A hontalanok azok a menekültek, nem?

[00:17:19]A a hontalanok azok gyakorlatilag a Budapesten élő hajléktalanok.

[00:17:22]Hajléktalanok.

[00:17:23]Tehát hajléktalan embereknek ott meg már majdnem 40%-ot eléri.

[00:17:25]Tehát nagyon erősen összefügg avval, hogy milyen szociális háttérben él, hogy tudja elérni az egészségügyet.

[00:17:33]És ha elérte az egészségügyet, akkor megkapja-e azt a a azt a lökést, hogy egyáltalán bekerüljön abba a kórházba?

[00:17:41]Például abba a megyébe, amiről most szó van, nem akarom említeni, ott például egy nagyon jó érsebészet van, de egész egyszerűen azt vettük észre, hogy nem kerül be a beteg a időben a rendszerbe.

[00:17:50]És azt nagyon tudni kell, hogy amikor már az ember egy seb gangréna kialakult a lábon, és akkor kezdem el ellátni, akkor a halálozása a betegnek és a nagy szövődmények kialakulása sokkal magasabb.

[00:18:02]mintogyha én még seb nélkül kezdem ellenellátni, mert hogy ez a ez ugye egy [torokköszörülés] nem csak azzal jár, hogy elveszítik a végtagjaikat, hanem a idézem a a tanulmányukból, hogy a 30 napos, tehát az egy hónapon belüli halálozás az 20%, a két éves az pedig 40 és 60%, tehát hogy ez egy halálos betegség.

[00:18:25]Nyilván a korai halálozást az okozza, hogy van egy seb.

[00:18:27]Nyilván az egy súlyos fertőzésforrás.

[00:18:29]Tehát ezek az a meg maga a műtéti stressz.

[00:18:32]Viszont a hosszútávú halálozásnak az a magyarázata, hogy ez egy rendszerbetegség.

[00:18:38]Tehát itt nem csak a lábartéri betegek, hanem betegek a szív artériái, betegek az agyhoz vezető artériák.

[00:18:46]Magyarul ezek a betegek nem abba halnak meg, hogy én levágom a lábát.

[00:18:50]Nyilván, hogy az sem tesz neki jót, de ezek a betegek infarktusban és stróbban halnak meg leggyakrabban.

[00:18:55]És azért nagy ezt mindig elmondom a medikusainknak, hogy a öt éves meg a 10 éves túlélése ennek a betegcsoportnak rosszabb, mint a vastag bértumornak.

[00:19:08]Tehát, hogy ez egy nagyon komolyan szad újra professzor úr, most nem sorolom fel, de mikor a pályázatomat írtam az első osztályvezetés Fehérvárra, kigyűjtöttem, hogy és legalább 10 daganatos betegséget találtam, ahol jobb a túlélés, mint egy amputáció után.

[00:19:24]Tehát valójában lehet, hogy csak kiszelete az egészségügynek, de úgy gondolom, hogy egészségpolitikai szempontból is egy nagyon fontos szelete az érbetelek ellátása, és akár ilyen tekintben az érsebészet jövőide jelene és ezzel kapcsolatos tervezés.

[00:19:34]És a gyakorlati picit visszatérve az ilyen én ilyen szűkebb területen beszélek, hogy közeleket puffogtathatnák, hogy több háziorvos kell, meg fiatalabb házivos megint kijött, hogy a háziorsok korfája, amit megint 20 évet tudunk, hogy rossz.

[00:19:49]Én ezzel nem tudok foglalkozni, mint elsőbész osztályvető, viszont azzal tudok foglalkozni, hogy azt mond, ahogy mondtam, mindenféle megbeszélés nélkül küldjék be a beteget.

[00:19:56]Hozzánk tartozik például még Dunaújváros, Tató Bánygyának egy része.

[00:19:59]Mindig hívnak megbeszélni.

[00:20:02]Mondom, ha van CTM, ott ugye megtudják, nem kell megbeszélni.

[00:20:04]Bekülditek a szakrendésre, a kollégák meg se beszélték és idik.

[00:20:07]Mondom fiúk, megkaptátok az emailt, hogy én ezt kértem tőlük, hogy nem kell foglalkozni a megbeszéléssel.

[00:20:13]bőven vagyunk eleg, hogy meg tudjuk nézni, hogy nyissunk nyissunk ki a kapukat, hogy ezek a betegek, és ott már látta egy orvos, látta egy érsebész, vagy angiológiai szakvizsgával rendelkező valaki, aki szakrendelt, megcsináltak a CT-krektül, az nem várgasson már időpontra, főleg ha kritikus, én a sebet csak azért mondtam, azt egyszerűen mindenki tudja, a nyugalmi fájdalomat, sokan gerincbetegséggel bejönnek a nyug nem baj, megnézzük, részletkérdés, de a sebt nagy probléma és megint egyszerű próbálok egyszerű módszereket alkalmazni, hogy minél többetek hamarabb juss ellátáshoz, de ez kell, ami úgy érzen fogadó készségünk, hogy nem próbáljuk hárítani, hogy mindenféle bürókratikus gátakat adni a háziós kollégáknak, hogy hogy ne jusson be a beteg, hanem bocsánat, ki kell nyitni a kapukat és és szelektálni azzal a beteggel foglalkozni, akivel ténylegesen kell és valah, hogy így megoldani a rendszer.

[00:21:02]Ezt hogy oldjátok meg a itt szintén az adásunkban volt egy ilyen korábbi dolog, amikor egy Hollandiából hazatért háziorvos azt mondta, hogy hát ő neki Hollandiában ugye az volt az első belépő dolog, hogy minden egyes kórházi osztályra, amivel kapcsolatban állnak, neki telefonszáma van vagy volt, és ott ott időt biztosítottak arra, hogy a háziorvosok konzultálhassanak a kórházi szakorvosokkal.

[00:21:28]Hát az Magyarországon ugye ilyen telefonszámok nincsenek.

[00:21:32]A kórházi orvosok totálisan elérhetetlenek, mert a háziorvosok is vagy a kórház nálunk van, de nincs kiadva háziorvosoknak.

[00:21:40]Pont nem emiatt gondolkodtam rajta, csak megint ezzel kicsit a kollégákat is edukálni kell, mert ezek olyan plusz feladatok, mert megvan, van, vagy megvan a létszám, vagy nincs meg a létszám, hogy a mindennapi terhelés mellett, mert azért eléggé le vagyunk terhelve, azt el lehet mondani, hogy van-e erre külön kolléga, aki fölvegye a telefont és normálisan tudjon beszélni egy háziós kollégával.

[00:21:59]Én inkább ezt választottam, hogy nem kell megbeszélni, hanem beküldheti a beteget, és nem írogatjuk vissza az ambulánsap, hogy fölösleges volt meg nem fölösleges volt, mert mert mi úgy oldjuk meg, hogy rezidens is rendel a szak szakorvos mellett.

[00:22:13]De ennyien vagytok, akkor miért nincs arra idő?

[00:22:14]Bocs, egy fél percet beszéljünk erről.

[00:22:17]Lehetne, csak ezt még például nem vezettük be, de ez alapvetően jó ötlet, hogy de úgyis azt fogom neki mondani, hogy küld be a beteget, mert nehéz elmondja, kicsit gyanús, úgyis meg kell néznem arra, hogy biztosat mondjak.

[00:22:25]Az, hogy beküldheti, azt meg nem kell megkérdeznem, mert beküldheti.

[00:22:29]Tehát, hogy nem lát láthatom értelmét, hogy elbeszélgessek erről a házorossal, de neki gyanús egy beteg, küldje be, és inkább megnézek 10 beteget fölöslegesen, ha abból mondjuk tizen, tehát kettő ebből, bocsánat 10-ből kettőt jogosan küldött be, inkább megnézett nyolcat fölöslegesen, semmit, hogy az a kettő várjon egy hónapig vagy két hónapig, hol mennyi a várakozási idő.

[00:22:51]És akkor ez úgy működik, hogy hogy van a háziorvos, aki elküldi mondjuk a főorvos úr osztályára a beteget, és vannak olyan esetek, amihez nincs meg mondjuk ott az a az a szakmai felszerelés, vagy az a laboratórium, nem tudom valami.

[00:23:05]És akkor ezeket a betegeket viszont ti tovább külditek a professzorulék osztályára, amelyike gondolom egy ilyen országos centrum a a ennek a ennek a hát ez egy hierarchikus rendszer, tehát nyilván nálunk nincs egyes szint, mint a legtöbb szakmában.

[00:23:20]Nálunk van a alapellátó.

[00:23:22]Az alapellátónak van lehetősége a kettes szintre küldeni, vagy hozzá nekünk is van kettes ellátási szintű területünk.

[00:23:28]És ezek a bonyolult a kettesek azok még a azok a a tulajdonképpen a főverőérenkívüli összeset az az minden odatartozik.

[00:23:37]Tehát a felső végtagok, nyakiér, alsó végtagok.

[00:23:43]És gyakorlatilag csak a hármas szint az pedig már a a hasban és a mellkasban lévő verőereknek az ellátását célozza meg.

[00:23:51]Az is azért van, mert a ez speciális eszköz igényt jelent.

[00:23:53]Mind megfelelő labor kell hozzá, meg megfelelő nagyon drága eszközök.

[00:24:02]Hát megfelelő esetszám, technikai tudás.

[00:24:04]Ez ez csak centrumokba.

[00:24:04]Tehát a kettes hármas szintén az én részemről nézem, hogy dolgoztam hármas szintű esebészeten is, de ettől függetlenül küldöm szépen föl a beteket a városmajori klinikára, hiszen én a sző területükhöz tartozom.

[00:24:18]Olyan olyan betegcsoport, ahol kell egy megfelelő esetszám egy évben.

[00:24:20]Ezt rég kidolgozták, hogy ez a centrumokban lesz meg.

[00:24:26]És ez abszolút nem úhy el kell fogadni.

[00:24:28]Én az ilyen jellegű centralizációt abszolút tálgatom még akkor is, hogyha nem tudom még egy Fehérmegyű kisfalubban nem Fehérváron látom el.

[00:24:35]Mondjuk rosszul men csak nyitott műtéttel tudnám ellátni.

[00:24:37]Én tudom, hogy ezt endovaszká is meg lehet oldani.

[00:24:40]Egyik nap megoperálk szinte, másnap időzőjelbe haza tud menni.

[00:24:42]Ha én a hagyományok nyitott műtétet csinálnám által ezek ilyen nagy hasiértágulatoknál, hát annak a alálozása sokkal magasabb.

[00:24:52]Sokkal tovább van bent a kórházb és sorolhatnám.

[00:24:55]Tehát ott vannak a a specialisták specialistái.

[00:24:57]Így van.

[00:24:57]És eznek megvan a megfőbe.

[00:24:59]Ez rég ki van dolgoz.

[00:24:59]Tehát a szakma ez elvégezte a munkát.

[00:25:00]Én azt kell, hogy mondjam most nem dicsérve a jelenleg a szakma egyik vezetőjét.

[00:25:04]Az érsebészetben megfelő tiszta irányelvek vannak, tiszta betegutak.

[00:25:08]Kérdés az, hogy a maga az a a az ország ezt így így le tudja feltétlenül követni, de szerint szerintem itt működik, meg a legtöbb helyen lassan ez a része kezd működni.

[00:25:20]Igen.

[00:25:20]A én a magyar angiogés érsebészársaságnak volt egy úgynevezett országjárása.

[00:25:23]Minden megyébe elment a angiológus intervenciós radiológus és tartott egy találkozót.

[00:25:29]Főleg egyébként elsősorban az alapellátással.

[00:25:31]És szerintem az alapellátásban dolgozó kollégák nagyon nyitottak, tehát minden segítséget elfogadnak.

[00:25:37]És és tényleg az volt a legnagyobb kritika, hogy azért a legtöbb találkozás, vagy ők által történő megkeresés, az nem olyan egyszerű, mint Székesfehérváron.

[00:25:48]Tehát, hogy sokkal nagyobb falakba ütköznek a beutalást illetően.

[00:25:52]És ebbe lehet ez ez mit jelent?

[00:25:54]Hát, hogy nem nincs olyan ambul mondok egy példát, van egy szomszédos megye, jött a magárrendelésem beteg, szomszédos megyéből mondja, hogy erre az évre egyáltalán nem tudott abba a megyébe időpontot kérni, és januárra meg még nincsenek megnyitva az időpontok.

[00:26:10]Na de ezek sürgősségi ellátások.

[00:26:12]Nem feltő sürgősség.

[00:26:12]Hát arra nincs, arra nincs, de ez egy lehetett volna sürgős is, lehetett volna nem sürgős is.

[00:26:18]Most valaki megy 50 mt, hogy az ha nem kapsam miféle gyógyszer kezelés, lehet pár hónap mú már.

[00:26:25]Hát ezt úgy szoktuk mondani, hogy kötzóna, tehát hogy a nálunk azért nem minden fekete és fehér, de amit amit egyébként főorvosor mond, hogy van seb, az az egyértelmű.

[00:26:33]Tehát ott az egy olyan kategória, amit be kell küldeni.

[00:26:35]És mindig azt szoktam mondani a medikusoknak, hogy lehet, hogy majd valahol fogsz dolgozni, és morog az érsebész, lehet, hogy én fogok morogni, de engem velem ne törődjél, neked van igazad.

[00:26:46]Tehát hogyha sebe van a betegnek, akkor igenis küld be, mert nekem azt látnom kell.

[00:26:49]Nyilván ne éjjel 2ett-kor küld be, hogyha olyan a helyzet, hanem van egy kis pici kezdődők, de a másnapi ambulanciára küldve.

[00:26:59]Vannak olyan helyzetek, amit éjjel kettő-kor is be kell vállalni.

[00:27:03]Hogyha nedves gongrénája van a betegnek, akkor még reggelig se várhat, akkor azonnal be kell küldeni, mert az egy életet veszélyeztető állapot is lehet.

[00:27:11]Tehát lehetséges, hogy ez a bizonyos szociokulturális faktor, amit amit említenek, hogy az alacsonyabb iskolázottságú lakosság körében ugye jóval magasabb a halálozás, ez azzal is összefügg, hogy lehet, hogy ők nem tudják úgy verni az asztalt, és nincs olyan érdekérvényesítőképességük, hogy akkor is tessék nekem engem beküldeni, mert például a mi podcastunkban azt hallják majd, hogy a hogy ez egy sürgőttségi eset.

[00:27:37]Itt nem kell januárig meg nem tudom én még kivárni a sorukat másnap.

[00:27:43]Ög tehát tehát hogyha van valakinek egy nyugalmi fájdalma, ami hirtelen kialakult, akkor ne várjon, akkor akkor be kell menni a sürgősségére.

[00:27:50]Nem biztos, hogy rögtön az érse, mert minden kórház máshogy szerveződik, de azért alapvetően most már egy kapus a rendszer a legtöbb helyen, főleg a megyei kórházakban.

[00:27:59]Tehát bemegy a sürgősségire, és a sürgősség eldöntik, hogy ez azonnali ellátást igényel, vagy pedig ráér, egy elektív időpontot kap, és akkor visszajön.

[00:28:10]Hát de még a ugye a maét kongresszusán is szó volt a sürgőségi ellátás a magyar angoloss társaság kongresszusán, hogy mennyire le vannak terve a sürgősségi osztályok.

[00:28:20]Ö mikor Angliába dolgoztam, például ott úgy működött, hogy aki házioroshoz ment, az nem küldhette be gyakorlatilag sürgősségiére a beteget, hanem fölkelett hívja az adott osztály, amit ő úgy gondolt, én akkor általános sebészeten dolgoztam, és az osztályt fölhívta, és bereferálte az osztálynak a beteget, és csak a beteg egyenesen az osztályra jött, kikerülve a sürgősségi osztályt, mert hogy úgy próbálták megoldani, hogy ne legyen annyira leterve a sürgősségi osztály.

[00:28:42]De nyilván egy akutan kialakult fájdalom így is, úgy is kihívja a mentőt a beteg, és a beteg a mentő, a mentő pedig be fog menni a sürgőség osztályra.

[00:28:51]Tehát ezek a számok nem azt mutatják azért, hogy kiívogatják a mentőt, hanem már viszik [torokköszörülés] nem ez amiről beszélünk, ez egy ilyen hirtelen kialakult állapot, valamiért egy bérő vagy bármi elzárt a az eret.

[00:28:59]A sebek azok meg egy azért egy hosszú folyamatnak a vége.

[00:29:06]És és és a ott ott azért van idő beavatkozni általában, de hogyha nagyon későn kerül a sebbel is hozzánk, akkor pedig már vagy már olyan muszáj levágni a lábat, mert már akkora szövethiány, tehát annyi elhalt a a az adott végtagból.

[00:29:20]Ö, és ezért akármilyen picisebb, nem éjjel, mindig mondom 9 és 1 óra között beküldheti bármikor a szakrendelésre.

[00:29:27]Ezt az elvet próbáljuk így így most így el elak ezt a ezt az elv próbáljuk bevezetni azért szép lassan Fehér megyébe.

[00:29:38]És azt kell, hogy mondjam, hogy azért az elmúlt 10 időszakban az ügyeleti tevékenység is sokat könnyebbült.

[00:29:46]Én ezt azzal tudom be, hogy hogy gyakorlatilag napközben ugye ezeket a beteget megnézzük.

[00:29:50]a környezővárosú megnézők.

[00:29:52]Nem tudom pontosan minek tudhatom be, de nem annyira nem annyira kaotikus most már az ügyeleti ellátás.

[00:29:59]Sokkal kevés kevesebb a terhelés és valószínűleg máshol is időzőben ez lenne, de visszatérve szerintem a legtöbb megyében van érsebészet.

[00:30:07]Van, ahol kevesen vannak, van, ahol többek vannak.

[00:30:09]Ez ez nagyon változó.

[00:30:11]Másképp tudják megoldani.

[00:30:11]Nincs szerintem minden egyes megyére ugyanaz a recept jelenleg, hiszen nem ugyanott.

[00:30:18]Lehet valahol házosból van több, ott lehet jobban megfogni a dolgot.

[00:30:20]Nálunk mivel szerintem érsebészben van több, ezért hadd jöjjenek a betegek.

[00:30:23]Erre nehéz nehéz szerintem pontosan mit mondani, de de az biztos, hogy az érsebészet részéről egy nyitottság kell, ami szerintem legtöbb helyen megvan.

[00:30:35]hogyha megfelelő betegutakat követi a rendszer, akkor el tudjuk látni a betegeket, mert a lehetőségeink szerintem majd majd most is megvannak nagyon egy kicsit ugyanaz a probléma, úgy érzem, mint az onkológusoknál, hogy ott is egy forradalom történt az elmúlt évtizedekben, hogy számos betegség gyógyíthatóvá vált, krónikus betegséggé válik, fel lehet tartani nagyon hosszan egy viszonylag jó életminőséget ezeknél a betegeknél.

[00:30:58]Itt is egy forradalom van, egy olyan technikai technológiai újdonság, amiről feltételezem, hogy évről évre kisebb erekbe tudnak bemenni, és évről évre kisebb ereket tudnak Hát meg egyre bonyoltabb szituációkat tudunk megoldani.

[00:31:12]Tehát olyan messzes ereket tudunk szó szerint átfúrni, meg meg föltörni a meszet, meg kiszívni a vérrögöket.

[00:31:21]Ez egy nagyon fontos dolog, de visszautalnék megint arra, hogy ahogy a beavatkozás előtt nagyon fontos, hogy a beteg, hogy lesz felismerve, utána én bármit csinálhatok, bármilyen jól megoperálhatom, ha nincs beállítva rendesen a vércukra, ha nincs rendesen ellenőrizve, hogy mennyi a koleszterinje, ha nincsen a vérnyomása a szinten tartva, ha nincsen egy póiáter, mert a legtöbb beteg egyébként az cukorbeteg, aki elveszti egyébként a végtagját, az a legveszélyeztetettebb beteg csoport.

[00:31:51]Tehát nyilván nekünk ki kell választani, nem lehet mindenkit mindennel kezelni, viszont vannak veszélyeztetett betegcsoportok, sőt veszélyeztetett emberek, akik dohányoznak, a férfiak, az idősebb emberek.

[00:32:04]Tehát ezeket én ha valakinek több ilyen rizikófaktora van, azt még jobban komolyan kell venni, mert annak még nagyobb esélye van, hogy nem gyógyul a sebe, hogy akármit csinálok, akkor nem lesz az megfelelő.

[00:32:14]és hogy tulajdonképpen az az ok, ugye Tamás, amiz vezetett, hogy ez a probléma kialakult, az ott marad és ehhez nektek van szövetségesetek, tehát meg megmentétek [torokköszörülés] a lábat, de a a az ok viszont ott van.

[00:32:29]Akkor tudtok ti konzultálni a háziorvossal, hogy nem láttam a koleszterin csökkentőjét, nem látom.

[00:32:35]Na ez tehát ezt szóból is hoztam volna, hogyha ez nem kerül szóba.

[00:32:40]Már régóta gondolkodom, csak tényleg mindig még egy emailt is nehezen ír meg né az ember, hogy Ors helyettes mondjuk, aki az ambuláncal foglalkozik, hogy tehessük rá az ambuláns lapjainkra, hogy a beteg a gyógyszerlistájával jöjjön be a szakrendelésre.

[00:32:53]Mit jelent ez?

[00:32:53]Bejön a beteg és nem tudja elmondani nekem, hogy milyen gyógyszereket szed?

[00:32:56]Én honnan tudjam, hogy mit írjak föl?

[00:32:57]Mert lehet, hogy már szedi, újra fölírom, szed más néven, de ugyanaz látod a a nem feltétlenül egészségü.

[00:33:06]dokumentációt nem biztos, hogy beteg azt tehát hogy megint komplex kérdésekkel foglalkozunk meg, hogy milyen lassan fordul ez az egészség hajója.

[00:33:13]Miért nem tesszük ki országos hírekbe, vagy nem hírekbe, hanem edukáljuk a betegeket, hogy legyen szíves, nem csak az érsőz háziorshoz, bármilyen orvoshoz elmegy, legyen szíves, akár hozza el a kis zacskóba a gyógyszerét, vagy a gyógyszerlistáját.

[00:33:28]Már nem is megyek el odáig, hogy milyen műtéi meg betegségei voltak a múltban, de legalább a gyógyszer is.

[00:33:32]Tehát 10-ből nyolc beteg.

[00:33:34]Ezt csak hasamra ütöttem.

[00:33:37]Nem tudja megmondani.

[00:33:37]Hát Isten nyugaszta, édesám érbeteg volt.

[00:33:39]Hát nem tudta ő se.

[00:33:42]Pedig egy tanult, tehát egy tanult ember volt.

[00:33:44]Ő kis piros, kisárga izé, mert hogy édesanyám intézte intézte neki a intézte neki a dolgokat.

[00:33:50]És ez nagyon fontos, hogy mindig van egy beteg, van nagyon idős bácsi, de van egy hozzátarzó, akit hozza hűségesen és ápolja és kötözi, annak meg fog maradni a lába és láss egy hajnéktalan, vagy aki egyedül van, az meg elveszti a lábát.

[00:34:04]Tehát itt jön ez a rész, de visszatérve, ha valaki látja és hallgatja ezt a műsort, ne menjen be úgy semmilyen szakrendelésre sehova.

[00:34:10]Jó szer így van.

[00:34:11]És utána az jön, hogy amit meg felírtunk, jön vissza beteg kontrollra, mit szed?

[00:34:15]Hát de mondom, hát nem szedi ezt a gyógyszert.

[00:34:17]Hát nem mondta.

[00:34:17]Hát de mondom, ott van az áróetésen.

[00:34:19]Elolvasta az áróetést.

[00:34:21]nem olvassa el az árjelentést.

[00:34:22]Tehát, hogy itt kicsit áttérnék, ami nem túl szimpatikus néhányaknak, azért a betegeknek a felelősségére ebben a kérdés.

[00:34:30]Tehát ne csak az egészségpolitikát szíjük meg a költségvetést, hanem Igen.

[00:34:34]Igen.

[00:34:34]Mert én azt fogok volna a beteg, hanem a szél hordta össze ezt a betegséget.

[00:34:37]Majd erre mondok egy nagyon jó példát.

[00:34:39]Mondjad csak, mert én nem nekem volt egy betegem, aki akit 15 évig kezeltem és vagy négyszer operáltam az elején, és nagyon rendetlen, és nem jött vissza, és dohányzott, és minden, és izraelit a kis hisz hitközséghez tartozott, és elment a a rabbihoz, és azt mondta neki a rabbi, hogy minden rendben van, adunk magának munkát, kap tőlünk lakást.

[00:35:00]A következő a feltételem.

[00:35:03]És ha egyszer leírja a Sotonyi doktor, hogy ön nem jelent meg a rendelésön, és ha egyszer azt látom, hogy ön nem hagyta abba a dohányzást, és ha egyszer azt látom, ahogy hogy ön nem mérte meg a vérnyomását, ahogy a doktor kérte, akkor ennek a támogatásnak vége.

[00:35:16]Tök betartotta, nem mondom a nevét a betegnek, Isten nyogoszta nagyon jóban voltam, és nagyon aranyos ember volt.

[00:35:25]és 12 évig élt utána ezutána és én fölhívtam, beszéltem a a rabbival és nagyon meg tehát mondta neki, hogy evvel tette a legjobbat a betegnek.

[00:35:32]Nem azt mondta, hogy megsimogatom, jaj tessék haza, mindent megcsinálunk, hanem azt mondta, hogy te is tett hozzá.

[00:35:38]De professzor úr, ezek ezek a ezek álmok, nem?

[00:35:41]Hogy hogy vagy fel lehet hívni a rabbiját, a papját, a nem tudom, nem?

[00:35:46]De ez egy szemlélet, hogy hogy mi és ez nem lehet egy rabi, de lehet egy kezelőorvos.

[00:35:49]Várjuk el azt.

[00:35:49]Mindenkinek bele kell raknia.

[00:35:52]Ez ez egy a a gyógyulás az nem az orvostól függ, vagy a nővértől függ, az mindannyiunktól függ.

[00:35:58]Nem egy vakbőt, hogy kiveszem és mondjuk azt, mert tényleg a vakbénnél rendben van, hanem ez egy rendszerbetegség, ahogy legelején mondta a professzor úr, amit soha nem gyógyítunk meg valójában, hanem kezelünk a kezelés az élete végéig tart.

[00:36:13]Ezt te is emlékszel.

[00:36:13]A richi bácsi azt mondta, 200 beteg elég egy érsebésznek egész élete végéig eloperálgatja őket.

[00:36:19]azért, mert mi a mi a mi nem mi tünetet gyógyítunk, tehát mi nem betegséget gyógyítunk.

[00:36:23]A a betegséget azt az angiológus meg a belgyógyász, meg a diabetológus gyógyítja, meg a gyógyszer, meg az életá.

[00:36:30]Ezért kell, tehát ez nem egy kompetíció, ez egy ez egy komplementer szakmák vagyunk, tehát mi össze együtt dolgozunk, vagy együtt dolgozunk, vagy nincs siker.

[00:36:38]És a betegos csapattag ebből.

[00:36:40]Hát persze, és az ő ugyanúgy benne van, és és az ő energiája is kell ehhez, mint ahogy a mi energiánk is kell ehhez.

[00:36:45]Na de azt nem értem egészen pontosan, hogy hogy volt egy nagyon nagy hatású tanulmány, amiről nagyon sokan beszélgettek, ugye amit én itt idéz idéztem, ami ami olyan döbbenetes számokat hozott elő, hogy akár négyszeres területi különbségek lehetnek, hogy az ország egyik részébe például, ahol mi most ülünk, gondolom ott nyugat-európai színvonalú az ellátás, máshol meg még az országos adat sokszorosa és és borzasztó.

[00:37:11]Tehát, hogy volt egy ilyen felmérés, miért nem készül ebből két évente egy újabb verzió, amiből láthatnánk az eredményeket.

[00:37:21]Hol?

[00:37:21]Oott abból, amit eddig elmondtak, az derült ki, hogy ez egy tényleg az egész egészségügyi rendszernek egy mutatószáma.

[00:37:28]Nem csak annak, aki ebben érintett, hanem mindenki megnyugodhat abban, hogyha a fehérváriak jó eredményt tudnak, akkor fölveszik a háziorvosnak a telefont, vagy a beutalási rendszer a stim, nem?

[00:37:40]Tehát, hogy ez egy én azt hisem, hogy azért van elmozdulás, tehát azt nem mondhatjuk, szerintem ezt mind a ketten így látjuk, hogy hogy csak lassú.

[00:37:46]Tehát a körülbelül azt nézem az összes adatból is, hogy a körülbelül 20 éves, tehát volt egy ilyen csúcs egyébként Nyugat-Európában, és amikor megnőttek az amputációk, és és nagyon rosszak voltak az eredmények, beavatkoztak, és kellett hozzá egy olyan körülbelül 10 év, amíg elkezdett ez látszani, és utána hirtelen drasztikus csökkenés.

[00:38:06]Na most mi sajnos le vagyunk maradva, tehát nekünk valóban tovább kéne elemezni azt, hogy most igaz-e, hogy lefelé megy.

[00:38:13]Én szerintem egyébként Kolozsvábrié tanár úr ezt teszi, tehát én szerintem most ki fog jönni lassan az újabb eredmény.

[00:38:19]De mi 22-ben csináltunk egy ágazati stratégiát, amiben az egyik főcélnak egyébként ezt jelöltük meg, hogy ez az egyik legerősebb indikátora annal, hogy hogy működik az általunk üzemeltetett rendszer.

[00:38:32]És ez nagyon-nagyon fontos lenne, hogy balitt számokat kapjunk és visszajelzést arra, hogy mi a jó és mind kell változni.

[00:38:40]Most van egy országos regiszter, egy vaszulális regiszter, amit Kolozsvári Andre, Szeberén Zoltán professzor úr, tehát sokan Menyhelyi Gábor professzor úr raktak össze.

[00:38:48]Ez igazán arra koncentrált, hogy milyen beavatkozásokat végzünk, és ők ezt tovább fejlesztették, amiben már az is benne lenne, hogy mi a kimenet, tehát hogy hogy van a beteg, mi lett vele.

[00:39:00]Na most ez még nem lett bevezetve, de ez egy nagyon-nagyon fontos dolog lenne, mert az, hogy a az egészségügyben mi nem értékeljük azt, hogy mi mit csinálunk, tehát mit csinálunk valamit, berakok egy iszonyú drága graftot, de hogy mi lesz vele 30 nap múlva, egy év múlva és öt év múlva, azt tudnom kell ahhoz, ebben nincs visszajelzés.

[00:39:16]Jelenleg én nekem kinkeservesen kell összeszednem mondjuk mint tagozatelnöknek azt, hogy egyáltalán tudjam azt, hogy egy viszonylag kis esetszámú mondjuk az aurriizmák értágulatok esetében, ami mondjuk évi 6-700-as esetszámról beszélünk, abban tudok mondjuk adatokat kapni, de ahol már ilyen több ezres adatok vannak, azokat sokkal nehezebb elemezni, és azért ezeket le kell tisztítani.

[00:39:41]Tehát ezek az adatok nem olyanok vannak, hogy beütöm a gépbe és ott van az adat, hanem itt nagyon sok befolyásoló tényezőt kell kiszűrnöm, kitisztítanom, hogy lássam az adatoknak a értékelhető adatoknak a amit amit várok.

[00:39:55]Csak annyival egészítenem ki, amit mondasz, professzor úr, hogy viszont az egészségpolitikát és mindenkit óvintanék attól, hogy mire használja és hogyan használja ezeket az adatokat.

[00:40:03]Egyszerű példa.

[00:40:05]Nézzünk egy érfestéses képet, ilyen át endovaszkulárisra nem jó.

[00:40:12]Áthidaló műtét, ugye akár több órás is lehet egy ilyen térd alatti áthidaló műtét.

[00:40:18]És mondja valaki, aki mondjuk külföld jött vissza, hogy hát ma én mondom, hogy azt a beteget meg kell operálni, de ilyen kevés az esély, hogy nehéz nehéz megmondani, nem tudjuk megmondani, hogy mennyi az esély, hogy nyitva marad-e vagy se.

[00:40:30]És mondja, hogy hát ők ezt Német, mármint, hogy ez ér, hogy nyitva marad.

[00:40:35]működni fog-e működni fog ez az átitalás, hogy van-e annyi, hogy elfoly a vérrendszer lefele, hogy Nemetországban ezt nem operálták volna meg, mert rontotta volna a nyitvamaradási statisztikájukat nagy valószínűséggel, és mivel ezt nézó ott biztosítók satöbbi, hogy hogy van a kobraeffektus, ugye nemrég találkoztam ezzel online, és tényleg, hogy hogy mit mi hogyan hogyan kezel, tehát hogyha kobrákért fizetünk, akkor kobrák lesznek.

[00:40:59]Hogyha azért fizetünk csak, hogy hogy kit tudunk megmenteni, akkor akiket úgy látjuk, vagy határesett, hogy nem tudunk megmenteni, az a az akkor nem is fogjuk elkezdeni se.

[00:41:07]Tehát, hogy főleg az érsebészetben nem annyira fekete meg fehér, hogy kit lehet megmenteni és kit nem.

[00:41:12]Hogyha kezdenek visszakoppintani az orromra, hogy rákötöttem 700 Ft-ot, de mégis csak amputáció lett a vége, hál istennek szerintem ebben nem olyan sok van, akkor elkezdem szelektálni a betegimet, és csak a eleve sikerrel, kecsegtetőeket fogom megoperálni, és a többi az megy amputációra.

[00:41:27]Tehát, hogy hogy ez nem neked, amúgy át csak úgy most adat adatvezérak jelen pillanatban?

[00:41:35]Jelen pillanatban nem, mert senki nem tudja az adatot és nem követi azt, hogy mi történik eredményei vagy előny.

[00:41:38]Igen, de tényleg jó lenne, mert én én próbálom a saját adatainkat, hogy gondolkodom arra, hogy milyen módszertannal legalább saját magunkat tényleg nézzük, mert azért ezt fontos tudni és mivel drága beavatkozásokat csinálunk, vagy akár tényleg a az ilyen ritkább beavatkoz több millió Ftot is el tudunk költeni.

[00:41:57]Én én mivel azért láttam a rendszert ilyen érdekvédel meg szakmapolitika oldalról, és én elfogadom, hogy nem lehet a gyeplőt bedobni a lovag közé magyarul a finanszírozást így az orvosok köz, aztán költsetek, amely csak akartok, aztán lesz ami lesz.

[00:42:08]Tehát, hogy egy kontroll kell, csak hogy az adatokkal aztán mit kell az egészségpolitika, az azzal így óv óvatosan bánni.

[00:42:17]Hát a cospifit egy árértékarány, tehát hogy azért azt lehet mérni, hogy mennyit költöttem rá és milyen a sikerességem, és nem büntetni kell, hanem bónuszt adni.

[00:42:26]Tehát hogyha te jól dolgozol, akkor akkor bónuszt adok neked, hogy tudjad ezt folytatni, ezt a a gyakorlatodat.

[00:42:32]aol meg ez nem annyira megy, akkor megnézem, hogy mi az a az elem a te rendszeredben, amit esetlegesen javítani kéne.

[00:42:39]Tehát ez egy olyan kívánság, amit itt megfogalmazhatunk az adás vége felé, hogy jó lenne, hogyha lenne egy ilyen rendszer, ami jutalmazza a minőségi ellátást, és visszacsatol a dokinak, hogy ezt jól csináltad, szuper, megjutalmazunk.

[00:42:52]De mi kell még a rendszerhez ahhoz, hogy még tovább javulhassanak ezek a ezek a mutatók?

[00:42:58]Mert hát azért ha egy picit javultak az elmúlt időszakban, akkor akkor gyanú szerint mindig elég tragikusak.

[00:43:06]Egyrészt meg azt nem zárhatjuk ki, hogy a viszonyszámok a nyugat-európaiak is javultak közben.

[00:43:12]Hát szerintem ez a a bónuszrendszert azt be lehet vezetni egyébként az ellátott betegeknek, tehát hogy hogy a a fogadókészséget is csak megint, hogy mit mi a bónusz mit jelent, mert hogyha a műtétért fizetek, akkor műtét lesz.

[00:43:24]Tehát ez a ez a kobra effektus anno delhib, de nem a műtételek fizetni, hanem a megmentett lábat kért.

[00:43:31]Tehát lehet igen, tehát ezt ki lehet dolgozni, csak ha teljesítményt kezdem finanszírozni, akkor érdekes módon meg fog nőni a teljesítmény.

[00:43:39]Az ezt fogja látni az ellátó fentről.

[00:43:40]Valahogy valahogy megtalálni azt az arányt, hogy hogy tényleg a minőséget hogyan tudod tényleg azokat jutalmazni, akik akik tényleg keményen dolgoznak.

[00:43:52]Nem azokkal szemben, akik kevésbé keményen dolgoznak, de de hogy a jó példát azt tudjad terjeszteni.

[00:43:56]Én nem vagyok ennyire ilyen bónusz ilyen jellegű teljesítmény teljesítmény ori nem hogy fogalmazzak annoó 10 évvel nem tudom már készítettek egy olyan olyan tervezetet ahol a HBC-be és ezt viszont támogatni tudtam rezidens oldalról a HBC-be beleépítették az orvosi bér egy részét tehát ugye kaptál egy alapbért és ha végeztél egy tevékenységet annak volt egy finanszírozása és abból te visszakaptál valamennyit és akkor azt úgy alakítot Ott ki, de ebből sose lett semmi, hogyha asszisztált az adott főorvos, többet kapott, mintogyha ő operált volna.

[00:44:33]Ugye ezzel próbáltuk a hálapénznek akkor még azt a hatását ugye, hogy nem kaptak a fiatalok, de már ez rég volt szerencsére műtétet, mert a főorvosok leoperálták hálapénzért.

[00:44:44]Ez már történelem történelem hál istennek.

[00:44:45]Hál istennek de hogy ha én asszisztálok, az valójában nagyobb felelősség, mintha operálnák és hogy motiváljam erre a a az orvosokat, hogy lásd, asszisztálnak.

[00:44:54]És ez tök tök jónak tűnt, csak na sok példa van arra, elkezdett a teljesítményt finanszírozni, akkor mesterséges teljesítményt kezd generálni a rendszer.

[00:45:02]Ugye irányelveket írtok, én annak a híve vagyok, hogy az irányelveket kell betartani és betartatni és ahhoz adni ahhoz adni a finanszírozást és egy olyan tisztességes orvosi bért.

[00:45:15]Aztán lehet ebbe teljesítményrészt berakni 10%-ban maximum.

[00:45:20]Meg van ez is ki van már régalálva, hogy mi az a határ, ami nem okoz pluszba.

[00:45:24]ilyen falceljesítményt, de lehet, hogy már megvan a megvan az ötlet rá, hiszen gondolom, hogy hogy vannak nemzetközi példák, jó példák, amit lehet alkalmazni.

[00:45:34]Persze, persze, tehát mind strukturális átalakításra vannak nagyon jó nemzetközi példák, mind adatgyűjtésre vannak.

[00:45:37]És én én azt gondolom, hogy ezt most ez a munkacsoport, akit előbb említettem, ők ezt megcsinálták.

[00:45:44]Tehát ez egy készen lévő bevezetésre váró, tulajdonképpen informatikai fejlesztésre váró rendszer lenne, ami adatok nélkül nem tudom értelmez értékelni saját magamat.

[00:45:58]Tehát adatvezérelt a rendszer.

[00:46:00]Hát nyitott kapukal dönget.

[00:46:00]A az új egészségügyi miniszter másról se beszél, csak arról, hogy adatok, minőség, mert ő tudja nyilván mi, ő Angliában dolgozott, én Németországban dolgoztam.

[00:46:11]Tehát az adat az egy alapvetően egy visszajelzés, tehát visszajelzésnek nem tudunk ö értékelést csinálni.

[00:46:18]Most csinálhatunk ilyen tudományos tanulmányokat, amiket vérés veríték árán összeszedünk.

[00:46:22]De de önmagában azért egy ez automatizmus kell, hogy legyen.

[00:46:29]Tehát egy beteget ellátok, az adatot generál, és azz az adatot, hogyha struktúráltan gyűjtöm, akkor azt tudom használni és értékelni.

[00:46:37]Ezzel abszolút egyetértek.

[00:46:37]Én annak örülnék a legjobban, hogy adott hónap 10-én a múlt hónapomat látnám, hogy ezeket a betegeket megoperáltam, és egyből meg tudjam nézni, hogy abból végül hány vesztette esetleg el a lábát, már ott frissen, de akár bármikor visszanézem, hogy ez ne ilyen kinkeserves adatgyűjtés legyen, hanem valahogy ilyen egyszerűbben kapjak egy visszacsatulást, mert az mert hogy ezt sem látod jelen pillanatban ez ugye amikor nem sikerül a te műtét, de ez egy komoly és jön egy drasztikus beavatkozás.

[00:47:05]Hát mert lehet mondjuk a máshol történ meg nem is tudok róla.

[00:47:09]Igen.

[00:47:09]Tehát mi én mindig azt szoktam mondani, hogy ez olyan mint egy ilyen háborúban vagyunk és a szöges drótok és és minden és akkor mellette még foglalkozzak adatgyűjtéssel.

[00:47:18]Tehát próbáljuk megoldani azt, hogy a gangrénás lábút ellássam, a rupturát, a neurizmát megoperáljam a izét.

[00:47:23]És mellette még egyébként kettő és négy között még elemezzünk adatokat.

[00:47:27]De ha ezt egyszer, de ebből sincsen semmi gond, de ha én ezt rutinszerűen megkapom, van ennek egy rendje, van egy íve, hogy én egy vezetője vagyok egy osztálynak, és nekem ez az adat x héten megjön a az elmúlt hónapról, én ezt megnézem, meglátom, hogy merre haladok, és gyakorlatilag tovább lépek egy erre vagy arra hozok egy döntést.

[00:47:48]De azt nem lehet, hogy minden egyes alkalommal kockásfüzetben próbáljuk újra számolni az egészet, mert az nem fog sikerülni, mert akkor olyan dologra költöm az időmet, amit valahonnan elveszek, mert 24 óra van egy napban.

[00:48:02]Igen.

[00:48:02]Na, arról nem is beszéltünk még, most már tényleg így az adás vége felé, de erre még kíváncsi lennék a véleményükre, hogy Mosonmagyaróváron ott az ott az egy pici pici városi kórház, és ott volt egy olyan időszak, amikor olyan területi megosztást találtak ki, hogy az amputációkat Mosonmagyaróvára küldték, aminek a következtében elmenekültek onnan a sebészek és és nincsen már aktív sebészetük, csak azt hiszem egy napos egy napos ellátás, hogy az ilyen specializációk, ezek pusztítóak, vagy éppen erre erre kellene menni, hogy a hogy a problémás betegeket egy helyen összegyűjteni, de oda megadni a lehetőséget, hogy segíteni is tudjanak rám.

[00:48:48]Professzor úr, mit szól ez a ez egyilles sarok.

[00:48:50]azért nehéz, mert a például most én én erről igazán nem beszéltek, mert mert az a nálunk a a rendszer az, hogy egész egyszerűen az ágyszámunk és a beteg mennyiségünk miatt mi képtelenek vagyunk, csak az az abszolút akut helyzetekben amputálunk.

[00:49:06]Tehát mi a vagy a sebészetekre, vagy pedig van amputációs osztály.

[00:49:09]Az országos orvosi rehabilitációs intézet volt régen most rehabilitációs szeméveszéten rehabilitációs klinika odahelyezzük át, de ez egy országos probléma.

[00:49:19]Mindenhol más a gyakorlat, hogy ki amputál.

[00:49:21]Tehát az érsebész maga amputál, viszont akkor foglalja az ágyát, és gyakorlatilag nem történik aktuív érsebészeti ellátás azon az ágyon, ahol egy amputát fekszik, vagy pedig én azt elhelyezem valahova, és amput.

[00:49:34]Tehát ez egy erre nem lehet egy mondatba válaszolni, mert ez egy sokkal komplexebb kérdés.

[00:49:39]Igen, ez minden hol probléma.

[00:49:39]Mi próbáltunk erre rendszert kialakítani.

[00:49:42]Fehérváron jelenleg az a rendszer, hogy akihez hozzányúlt érsebész és valamikor amputáció következik be, tehát ha operáltam akár nyitottan, akár rendőzés, akkor mi amputáljuk?

[00:49:52]Ha priméren bejön a sürgősség és olyan látjuk, hogy akár egy lábújat, akár bármit le kell amputálni, azt a a sebészet amputálja le és most már ugye be tudtuk vezetni, hogy az minél hamarabb legyen egy képalkotó vizsgálat, és hogyha eldöntjük, hogy ehhez a beteghez nem tudunk hozzányúlni, akkor marad a sebészeten, hanem amikor átvesszük és akkor onnan folytatjuk az ellátást.

[00:50:13]Én személy szerint nem vagyok az amputáció kellene, hogy például az a mi sebészető osztályok legyen, mert van 30 ágyunk, ami rengeteg, ugye az új osztálytek ez a nővéreket terheli.

[00:50:22]Nem is annyira engem pszichésen meg ugye egyáltalán a betegek ellátása gondolhatjuk, hogy elveszte egy végtagját, az egy teljes ellátásra szorul és és ez nagyon megterhelő az osztálynak a főleg a szakdolgozói oldalról a a megnöveli a terhelését.

[00:50:35]És ezért kell valahogy a feladatokat kicsit szétosztani így az általános sebészet meg mi közöttünk meg akit lehet akkor Dunó várostatványos így így azért elosztjuk mindamellett, hogy az amputáció ez egy nagyon fontos műtét.

[00:50:48]Az egyszerűnek hangzik, de hogy az a csonk aztán rehabilitálható lesz vagy nem.

[00:50:55]Tehát hogy hogy valójában ez egy nagyon-nagyon fontos műtét a beteg beteg életében, de de ezeket a betegeket így tényleg mindenki így így pattintja le.

[00:51:05]Ön személy szerint csak a a nővérterhelés miatt van az, hogy hogy így így elosztjuk, mert volt olyan, hogy este 9-kor a kórház főigazgatóját hívták föl.

[00:51:13]Én még akkor nem voltam ott, mert a sebész érsebész, hogy ez a tekerod, és itt még nem gyógyult meg a beteg, tehát onnantól kell neki egy protézist csinálni, egy egy á egy egy átmenetit, utána kap egy végleges protézist, ahhoz kell egy tornász, aki megtanítsa.

[00:51:25]Tehát magyarul én Németországban azt láttam, hogy a rehabilitáció, tehát volt a a amapellátás, volt a a kórházi aktív ellátás és a rehabilitáció legalább olyan fontos volt.

[00:51:37]Tehát, hogy én én se transzplant, tehát én transzplantvonalon futottam akkor még, amikor Németországban voltam.

[00:51:41]És ott a amikor megtörtént a transzplantáció, és a beteg sebészileg jó volt, az nem azt jelentette, hogy tessék hazamenni, hanem gyakorlatilag egy nefrológiai rehabilitációs osztályra került, ahol megtanulta, hogy mennyi, hogy méri a testsúlyát, hogy milyen izé, hogy veszi a gyógyszereit, az immunszupresspressziós kezelésnél mire kell vigyázni.

[00:51:59]Ez ugyanígy igaz az amputációnál is.

[00:52:00]Ha ezt jól rehabilitálom, sokkal jobban fog munkába állni.

[00:52:05]Csak az a baj, hogy nálunk a a TB, tehát a nyugdíj keret és a és a és az egészségügyi keret, az egy két különálló dolog.

[00:52:12]Tehát csomó embert vesztünk el a munkaerőpiacról azzal, hogy amputáljuk, és gyakorlatilag ezek az emberek kiesnek, de ha jól rehabilitálnánk, ennek egy része visszakerülhetne más munkakörbe.

[00:52:22]Tehát egy kulcs kérdést említettünk ma még akkor is elnézést kérünk a hallgatóságtól, hogyha ezt lelkileg esetleg nem volt olyan könnyű könnyű hallgatni, de hát nagyon sok érintettje van, és az a cél, hogy érjük el a nyugat-európai szintet ezen a ezen a téren, és talán tudtak a vendégeink egy-két olyan szempontot mondani, ami segítheti ezt a ezt a folyamatot.

[00:52:48]Reméljük, hogy hogy így is lesz.

[00:52:48]Ez volt a válasz extra.

[00:52:50]Köszönöm szépen, hogy eljöttek a vendégeinknek, és köszönöm a nézőknek, hallgatóknak a figyelmet.

[00:52:58]Hogyha az adást érdekesnek találták, és még nem támogatnák a lapunkat, akkor kérem, hogy keressék fel a honlapunkat, ahol a per támogatás oldalon megtalálják ennek részleteit.

[00:53:09]Köszönöm a figyelmüket.

[00:53:12]Köszönjük.

[00:53:12]Nagyon szépen köszönjük.

[00:53:13]Köszönöm.