Mitől lesz jobb idén a Sziget? 🏝️

[00:00:05]Hallgatom.

[00:00:06]Új kihívás.

[00:00:06]A fesztiváliparban máshogy szórakoznak a fiatalok.

[00:00:08]A fine diningnak lazulnia kell.

[00:00:11]Saját kultúránk viszi sírba a gasztronómiát.

[00:00:16]Hívjátok össze a válságstábot.

[00:00:29][zene] Sziasztok!

[00:00:41]Ez a válságstáb, a Fókus stúdió gazdasági elemzőműsora, és már egy nagyon különleges vendégünk van, Gerendai Károly, vállalkozó és a sziget, én úgy mondanám, hogy alapítója, atja.

[00:00:53]Szia!

[00:00:53]Üdvözlünk a műsorban.

[00:00:55]Helló!

[00:00:55]Köszönöm a meghívást!

[00:00:57]Köszönjük, hogy itt vagy.

[00:00:57]És itt van velem Nagy Imre közgazdász.

[00:01:00]Sziasztok!

[00:01:01]Én mindig ilyenkor eggyel hátrébb szoktam lépni.

[00:01:03]Ugye 2017-ben léptek hátrébb, aztán végül ugye ki a szigetfesztiválból, és ugye tavaly jött a hír, hogy elmaradhat teljesen a sziget, ami hát azért szerintem mindenkit kicsit melbevágott, és mint valamilyen megmentő léptél föl, és vetted, hát azért írtam úgy, hogy a nyakadba, mert azért nyilván ez egy óriási vállalás ismét, de milyen érvek győztek meg, hogy ebbe ebbe visszaszállj?

[00:01:29]Hát igazából nem mondom, hogy sok időm volt akár magamban is ezt így mérlegelni, merthogy tényleg egy picit ilyen derültékből villámcsapásként jött a telefon Kádár Tomitól, aki az én úthódom volt a Szigetirodánál.

[00:01:44]Mi dolgoztunk hosszú évekig együtt, mert én őt választottam ki tudatosan annó az utódomnak, amikor azt gondoltam, hogy én már visszavonulok majd.

[00:01:52]És azt egyszer csak csörgött a telefon, és hívott Tamás, hogy bejelentette a az a befektetőtulajdonos cég, aki tőlünk megvásárolta a a illetve aztán ők már tovább adták, de a menedzsment az valamennyire ugyanaz maradt a a szigetnél, hogy hogy sajnos meghozták azt a döntést, hogy kivonulnak a magyar piacról és bezárják a szigetet.

[00:02:14]És ebben az egyedüli kvázi ilyen opcióként, amikor ugye a Tamás kérdezte tőlük kétségbeesvét, de mégis nem látnak valami megoldást arra, hogy vevőt keresni vagy bármi ilyesmi, hogy akkor az volt, hogy egyrészt ők nem akarják se konkurenciának eladni, se a menedzsment buyoutba nem gondolkodnak, merthogy az meg rossz precedens lenne a többi fesztiváljuknál, hogyha azt látnák, hogy a menedzsment megszerezheti, akkor hogyha nem jól megy a rendezvény, és hogy ezért az egyetlen, amin hajlandóak lennének elgondolkodni.

[00:02:43]az, hogyha az alapító hajlandó lenne visszavásárolni.

[00:02:47]És akkor ugye ezzel állt elém gyakorlatilag a Tamás, hogy hát nem gondolkodnék el ezen gyorsan, merthogy itt közben megtelik az idő, és nyilván nem mindegy, hogy bele lehet kezdeni a következő szervezésébe vagy nem.

[00:02:59]És akkor így nagyjából egy három-négy napom volt arra, hogy ő leszervezett akkor gyorsan egy találkozót, mert annyit mondtam elsőre, hogy hát egy beszélgetést mindenképpen megérhet a dolog.

[00:03:11]ide utaztak a akkori tulajdonos képviselők, és és akkor velük volt egy ilyen első találkozás, ahol elég egyértelműen elmondták, hogy hát ő őnekik nincs más alternatíva a fejükben, ők vagy bejelentik és elindítják már addigra részben el is indítottak egy folyamatot, hogy kvázi azt azt a szerződést visszamondják, ami a fővárossal a közterülethasználati szerződés, és én belépek esetlegre és átveszem a céget.

[00:03:39]Vagy akkor ők hirdetik ezt a dolgozók felé is, meg a nyilvánosság felé is, hogy akkor ők kivonulnak a piacról, és hogy akkor mondjak rá jövő hétre valamit.

[00:03:50]Körülbelül ez volt a a az elém tárt alternatíva.

[00:03:54]És hát innentől fogva ugye amit én mérlegelni tudtam, az az, hogy egyáltalán ez milyen gondokat, problémákat okoz akár a saját megszokott életemben, az egyéb vállalkozásaimnál.

[00:04:07]Nyilván próbáltam a családomat, a barátokat, mindenkit faggatni, hogy most egy ebbe ők mit gondolnak, mit tennének, de egyetlen egy dolog volt, amiben azért úgy elég biztos voltam, hogy hogy az nem lenne jó, hogyha azt hagynám, hogy egy esélyt se adjunk a szigetnek arra, hogy lehet-e jobban csinálni, mert bármennyire is én ebből tudatosan teljesen kivonultam, és tényleg azon fél, hogy látogatóként meglátogattam minden évben a rendezvényt, mármint amikor megvolt, mert ugye a covid alatt volt kétszer, hogy elmaradt.

[00:04:35]Én nagyon tudatosan nem foglalkoztam azzal, hogy itt mi történik.

[00:04:39]Levetettem magam minden levelezőlistáról.

[00:04:41]Én is csak a gyakorlatilag a médiából tudtam meg, hogy kik a fellépők, vagy milyen változások vannak a a szigeten, de azért arról volt egy valamennyire határozott véleményem, hogy szerintem hol vannak olyan alapvető stratégiai hibák, amiket mondjuk elkövettek az elmúlt időszakban.

[00:04:58]És akkor azt gondoltam, hogy ezeket jó lenne legalább egy esélyt adni annak, hogyha nem követjük el újra, akkor van-e valamilyen kiút ebből a helyzetből, amiben ők így navigálták magukat az elmúlt években, és hogy ennek jó lenne, ha valahogy ezt meg lehetne próbálni.

[00:05:13]És akkor ezért arra törekedtem, hogy valami olyan megállapodást tudja kötni, amiben a a múltbéli problémákat nem kell magammal hordoznom, hanem teljesen szabad kezet kapok, és csak a jövőért kell akár üzleti, akár bármilyen egyéb felelősséget vállalnom.

[00:05:33]És akkor ez szerencsére sikerült viszonylag hamar egy ilyen megállapodást fedél aláhozni.

[00:05:37]Utána ugye volt egy ilyen fura kör, amikor már annak a tudatában, hogy akkor én elindulnék ebben és bejelentkeztünk ugye a fővároshoz, hogy akkor szeretnénk egy új közterülethasználati megállapodást, akkor ott még az több mint egy hónapig tartott az a procedúra, amíg ott végül sikerült ezt valahogy kiegyenesíteni és megszerezni az ehhez a a többség támogatását, de az már azért volt számomra egy ilyen fura megterhelő dolog, mert hogy közben meg ketyegett az óra, eh miközben mindenki egyértelműen arról beszél, hogy legyen sziget, de azért valahogy a szükséges gombot nem sikerül megnyomni az illetékeseknek.

[00:06:22]Ö, és ez aztán ott már volt egy pont, amikor így majdnem föl is adtam, mert ugye aztán született egy kifejezetten már olyan határozat, amiben ugye azt mondták, hogy nem járulnak hozzá ehhez az új hosszútávú szerződéshez.

[00:06:36]És akkor utána volt egy ilyen fura fordulat, hogy másnapra aztán ugye Magyar Péterrel, egy személyes találkozón sikerült végül is tisztáznunk és valamilyen kompromisszumal jutnunk, hogy mik azok, amik mentén ők is támogatni tudják, és még nekünk is vállalható egyáltalán az, hogy megszervezzük a szigetet.

[00:06:54]bennem kérdésként komolyan fölmerül, hogy ugye 2017-ben adtad át, tudom, hogy közben jött egy covid, de minden azt olvasni, hogy a fesztivál ipar az egy változás vagy egy vagy egy krízisem, vagy egy mondjuk azt, hogy egy lefele menő pályán megy át.

[00:07:13]Hogy te hogy látod, hogy mi ennek az oka mondjuk a covidon kívül?

[00:07:18]Hát sok oka van, inkább azt mondom, nem egy konkrét ok.

[00:07:20]Ebből a covid is egyébként nyilván valamennyire számított, de az már inkább csak a, hogy mondjam, a a habatortán volt, hogy még egy ilyen váratlan esemény a tömegrendezvényeket alapjaiban ellehetetlenítette abban az időszakban.

[00:07:34]És ennek kapcsán egy picit a közönségnek is megváltozott a viszonya ezekkel az eseményekkel, mert én azt a példát szoktam mindig elmondani, hogy 2020 előtt, hogyha én elmeséltem valakinek azt, hogy egyébként van egy olyan hely a világon, ahol 100 országból 100 hektáron napi 100 programot lehet 100000 ember között megnézni, akkor azt az akkor azt mondták, hogy hú, hát ez milyen menő ez a hely.

[00:08:00]Most, hogyha a covid alatt mondtam el, hogy van egy hely, ahova összezárnak 100 országból 100000 embert 100 hektárra, az meg úgy tűnt, mintogyha valami koncentrációs tábor lenne, vagy valamilyen rettenetes dolog.

[00:08:10]Tehát, hogy azért ez nagyon megváltozott ilyen értelemben az embereknek ezzel kapcsolatban a vélekedése, de az a a magának az iparágnak az alapprobémáit nem ez okozta, hanem az már egy korábbról eredeztethető probléma.

[00:08:24]Egyszerűen volt egy jó 20-25 éve ennek az iparágnak, amikor maga az a élmény, az a nem tudom, részben kulturális, részben szabadságélmény, amit ezek a fesztiválok tudtak adni közösségi élményként, nyaralásményként, ez egy olyan dolog volt, ami egyre inkább egyre több embernek volt vonzó és érdekes.

[00:08:42]És egy helyen találták meg a közösségi élményt is, a nyaralási élményt is, a kulturális élményt is.

[00:08:49]közben ugye azért az a része nagyon megváltozott a világnak, hogy sokkal elérhetőbbé vált egy csomó minden az internet, az okostelefonok, a nem tudom a fapados légitársaság, egy csomó minden hatására.

[00:09:04]És ezért ez ez egy ilyen fölívelő ága volt a a nagyjából a 90-es évektől a 2010-es évek közepéig a fesztiváloknak.

[00:09:14]Csak, hogy közben az egybeesett ennek a bedurranása azzal, amikor összeomlott a zeneiparon belül a lemezipar.

[00:09:20]Ühüm.

[00:09:22]Tehát ami alapvetően előtte a megélhetését szolgálta a zenészeknek, az a elsődlegesen a lemezeladások voltak.

[00:09:29]És ehelyett bejöttek az élő koncertezés, mint egy új bevételi forma, ami sokkal jelentősebb részét képezte már a onnantól fogva a zenészek bevételeinek.

[00:09:40]És ebben jól jött, hogy van egy csomó helye, ahol lehet menni koncertezni.

[00:09:44]Ráadásul olyan helyekre, ahol nemcsak a saját közönségemet érem el, hanem tudom a saját népszerűségemet is növelni azzal, hogyha föllépek más zenekarok közönsége előtt, mert akkor ők is megismernek engem.

[00:09:55]És ezért ez egy ilyen kifejezetten menő dolog volt a zenekarok körében is, hogy fesztiválokra menjünk, mert akkor így eljutunk a közönséghez, pénzt keresünk vele, mit tudom én, csak ahogyan szépen lassan ugye egy ilyen világtendként mindent leuralt ez az online világ, úgy rájöttek, hogy ma már ahhoz, hogy én egyre több emberrel megismertessem a produkciómat, ahhoz nem feltétlenül fesztiválokra kell mennem, hanem ahhoz elég nekem jó social média kommunikációt vagy egyéb ilyen dolgokat építenem.

[00:10:24]Ö és ha meg kialakul enélkül is a rajongótáborom, akkor egyébként azzal több pénzt tudok keresni, hogyha én úgy megyek el a rajongóimnak egy koncertet adni, hogy egyébként a mai üzleti modell az jellemzően a nagy előadóknál az, hogy elmennek valahova, és ott vagy egy helyi szervező, vagy akár a zenekar menedzsmentje ügynöksége kibérel egy helyet, és a jegybevételnek a jelentős részét azt a produkció viszi el.

[00:10:52]általában százalékban állapodnak meg.

[00:10:54]Van egy minimum összeg, hogy mondjuk mit tudom én, egy zenekar kerül 1 millió euróba minimum, de egyébként a költségek levonása után elviszi a 85%-át a bevételnek.

[00:11:05]Ezzel szemben egy fesztivál nem tudja azt mondani, hogy én a bevétel x%-át adom oda neked, hanem egyébként ő azt tudja mondani, hogy én fizetek ennyit vagy annyit fixen.

[00:11:14]De azáltal, hogy azt látták a zenészek, hogy így sokat tudnak keresni, azt mondták, hogy mi akkor megyünk majd fesztiválokra felépni, ha annyit tudunk a fesztiválon is keresni, mint egy szólókoncerten tudnánk keresni.

[00:11:25]Ami viszont a fesztiválokat hozta olyan helyzetbe, hogy nem tudnak már igazán ennyit elkölteni, mint amennyit egyébként egy-egy koncertér bevételt meg tudna szerezni a zenekar.

[00:11:36]Arról nem beszélve, hogy van egy olyan másik jelenség, ami szintén ugyanezt a problémát erősíti, hogy közben a só, a látvány, a ezek a kiegészítő elemek, ezek egyre fontosabbá váltak, hiszen mindent a közönség azonnal lefotóz, levideóz, megoszt, nem tudom.

[00:11:53]És egy fesztiválon van egy fix színpad, ahol ugyanazon a színpadon, ugyanazon a technikán kell előadnia mindenkinek a maga koncert programját.

[00:12:02]Ezzel szemben, amikor én elmegyek egy szólókoncertet tartani, akkor ott minden rólam szól.

[00:12:06]Az én színpadtechnikám van, az étlátványvilágom van, amit egyébként két koncert között, egy fesztiválon képtelenség azalatt a fél óra alatt teljesen megváltoztatni mindent a színpadképbe.

[00:12:17]Tehát ő azt látja, hogy ő egy komplexebb sót tud adni, több pénzt tud vele keresni, már igazán nincs szüksége arra a plusz közönségre, mert eléri őket más csatornájunktól.

[00:12:26]kimaradt a miérrva mellett, hogy mégis inkább a fesztiválokra menjenek a zenekarok.

[00:12:30]És mivel az űfaj arra épült, hogy hát itt sok jó koncertet, zenekarokat lehet megnézni, ezért azóta is szenved az ágazat azzal, hogy de akkor mivel tudom bevonzani a közönséget, hogyha egyébként nem a az igazán menő nevekkel, mert az igazán menő nevek azok elmennek szólókoncertekre, és erre elkölti ráadásul a közönség azt a pénzt, amit egyébként elkölthetne arra is, hogy fesztiválokra menjen, mert nincs kétszer annyi pénze, hogy ide is menjen, meg oda is menjen.

[00:12:58]Úgyhogy ez egy olyan dilemma, ami azóta is tulajdonképpen alapjaiban megrengedte ezt az ágazatot, és ez egyre látványosabban jön elő, mert egyre kevesebb sztármegyfesztiválokra, egyre több a szólókoncert, és igazából akik működni tudnak, és ilyen értelemben én ezért hiszek még a szigetben is, hogy van jövője, az pont azok a fesztiválok, akik nem csak annyit próbáltak nyújtani, hogy náluk is megnézhetőek voltak ugyanazok az előadók, akik a többi fesztiválon, hiszen ma már nunát lehet kezteni fesztiválokkal.

[00:13:29]Tehát a világon minden egyes nyári hétvégén mondjuk Európában 100ával vannak a hasonló típusú rendezvények.

[00:13:36]És eladott zenekar az ebből azon a napon csak egy helyen fog tudni föllépni.

[00:13:41]Tehát licit megy a zenekarokért, hogy gyere el inkább hozzám, nem inkább hozzám.

[00:13:44]fölverjük az árakat, az egyébként is már nagyon elszállt árakat, és utána ott tartunk, hogy egyébként a közönségnek meg már nincs rá pénze, mert elköltötte a szóló koncertekre, vagy én tehát ebbe a modellbe, ebbe úgy gondolom, hogy most a következő években valószínűleg ez egy zsákutca, aki ebben megy tovább.

[00:14:03]akik viszont elérték azt, és azért vannak ilyen fesztiválok a világon szerencsére, hogy ők egy ilyen bakancslistás eseményként vannak az emberek fejében, ahol nem az számít, hogy ki a konkrét a fellépő ebben az évben.

[00:14:16]Persze az fontos, hogy attól még legyen jó angulat meg jó koncert, meg mit tudom én, de nem azért veszem meg a jegyet, mert ő fölép, akit én szeretnék konkrétan, mint az én sztáromat megnézni valahol, hanem a az eseményre akarok elmenni annak részesévé válni, mert tudom, hogy ott jól fogom érezni magam, lesz ott annyi minden más is a a koncerteken túl, amit csak itt kaphatok meg, hiszen egy szólókoncert az másfél órán keresztül egy konkrét produkció.

[00:14:45]Na, ezek a fesztiválok, amiknek úgy látom, hogy még mindig van életképessége, és és akár még fejlődni is tudtak az elmúlt években.

[00:14:51]És szerencsére a sziget valamikor alapvetően ebben a a hogy mondjam, ligában nőtt ki.

[00:14:58]Tehát, hogy a sziget nem azzal tudott jobb lenni, vagy érdekesebb lenni a világban, mondjuk a holland, vagy angol, vagy német, vagy bármilyen fesztiválok.

[00:15:06]Nálunk nagyobb fellépők voltak, mint azokon a fesztiválokon.

[00:15:10]Mi azzal tudtunk versenyképesek lenni, hogy már viszonylag korán fölismertük, hogy nekünk azokat az elemeit kell kihangsúlyozni, amiben mások vagyunk, amiben többek vagyunk, mint ezek a versenytársak.

[00:15:20]És azért lehetett ez érdekes akár nemzetközi közönségnek is, hogy ide utazzanak, és végül itt nézzék meg azokat, akiket otthon is megnézhettek volna előadók, mert nyilván a magyarokat nem, de azért külföldi közönséget nem a magyar előadók vonzották ide, mert úgy érezték, hogy itt jobb körülmények között valami olyan módon nézhetik meg ezeket az előadókat, amiket a hazai fesztiváljaikon nem kapnának meg.

[00:15:43]És sajnos a az a befektetői csoport, aki tőlünk megvette a szigetet, az ezt valamiért nem jól látta, vagy nem ismerte föl kellően, és egyszerűen pont azt a csapdahelyzetet teremtette magának, hogy az egyre dráguló programot abból próbálta finanszírozni, hogy egyre többet költs szárokra, hogy elveszi azoktól a színektől a pénzt a és arra kevesebbet költ, amitől más milyen a sziget, mint a versenytársai.

[00:16:10]És ezzel azt gondolom, hogy egy olyan hát rossz stratégiát folytatott, amivel látványosan az elmúlt években elkezdett lecsökkenni elsődlegesen a nemzetközi látogatók száma, mert a magyarok továbbra is megkapták azt az élményt, hogy itt vannak azért sztárok, elmegyünk, megnézzük őket.

[00:16:26]Tehát ezt kevesen tudják, hogy a statisztikák azt mutatják, hogy a magyar közönség nem fogyott az elmúlt években.

[00:16:31]A nemzetközi közönség az, ami látványosan visszaesett.

[00:16:35]Miközben a költségek meg egyre följebb mentek, közben a bevételek csökkentek, és hát így nyílt szét ez a ez az olló.

[00:16:42]Úgyhogy ez ezen kell most valamit kezdenünk.

[00:16:44]És ilyenkor persze mindenki megijedt, hogy akkor ez azt jelenti, hogy többet nem lesznek sztárok, és nem, nyilván nem erről van szó, hogy akkor nem akarunk jó programot.

[00:16:51]Csak azt látni kell, hogy ha azzal akarjuk eladni a jegyet, hogy itt mi kik a fellépünk, azzal egyre kevésbé fogjuk tudni, mert egyre nehezebb és egyre drágábban megszerezhető fellépőkről beszélünk.

[00:17:02]És a végén ugyanazok lesznek a többi fesztiválon is, akik épp abban az időszakban koncerteznek.

[00:17:10]Tehát ezzel egy nemzetközi fesztivál nem tud sikeres lenni.

[00:17:13]Ezzel azok a fesztiválok tudnak sikeresek lenni, akik mondjuk egy nagy piacon a a helyi versenytársakkal küzdenek, mert ott az számítani fog, hogy inkább nálam lép föl, vagy inkább tehát mondjuk, hogyha ezt Magyarországról leképezem, akkor Magyarországon nekem nincs azzal problémám, hogy versenyezzek a kampusszal, a színnel, az Efottal, a nem tudom, az egyéb más fesztiválokkal, mert én nagyságrenddel erősebb programot fogok tudni kiállítani, mint ők.

[00:17:38]De ez nem lesz ugyanúgy egy érve egy hollannak, vagy egy angolnak, vagy egy franciának is, hogy jobb a programom, mint a a debreceni vagy a szegedi fesztiváloknak.

[00:17:50]Tehát azért ő nem fog idejönni, hiszen ő az otthoni fesztiválokkal fogja összemérni ezt.

[00:17:56]Ha jól értem, és akkor megpróbálom egyszerűen megfogalmazni.

[00:18:00]Azt mondod, hogy egyre kevésbé lesz fontos az, hogy hány nagysztár ép föl.

[00:18:05]Sokkal fontosabb az, hogy egy feelinget, egy életérzést, egy álmot kell eladni a fesztiválozónak, hogy azt érezze, hogy itt jól éreztem magamok, és szívesen visszajönnék, mert valami megfogott ebben az egészben.

[00:18:20]Igen.

[00:18:20]Hát hogyha ugye a koncerte is azért mennek az emberek, hogy ő ott jól érezzék magukat, tehát hogy alapvetően a az a vágy az ugyanaz tulajdonképpen, hogy amikor mi valahova elmegyünk szórakozni, akkor azért megyünk, hogy jól érezzük magunkat.

[00:18:33]Ez az a kérdés, hogy mi az, amitől tehát meg tudom-e adni neki ezt az érzést azzal is, hogyha nem elsődlegesen a a sztár neve az, ami számára vonzó.

[00:18:43]És én abban hiszek, hogy ennél még többet is tudunk adni neki azzal, mert egyébként mondom a koncertélmény fontos, hogy persze ott legyen, és jó koncerteket lásson, de ha valaki úgy méri össze a kettőt, hogy én kapok, nagyjából ugyanazért a pénzért, kábé ugyanannyiba kerül majd nemzetközi sztár fellépőnek a koncertje, mint egyébként egy fesztiválra, egy napra belépő.

[00:19:04]És azt a két dolgot hasonlítom össze, hogy az egyik esetben kapok egy másfél órást, lehet, hogy még látványosabb sót, mint egyébként a a fesztiválon vagy a másik esetben megnézhetek x darab programot, jobbnál jobb előadókat, de mellette akár egy szigeten, a cirkuszi előadásoktól, a színházig, a performan a nem tudom micsodáig, ott lakhatok akár a helyszínen, akár napi 24 órába élvezhetem azt a pörgést, közben egy nagyon színes nemzetközi közönséggel találkozhatok.

[00:19:33]és barátkozhatók.

[00:19:33]Közben egy sokkal színesebb vendéglátásban lehet részem, mint egy stadion büféjében, vagy a nem tudom és így tovább.

[00:19:44]Tehát sorolhatnék 1000 dolgot, ami a fesztivál mellett szól, csak sajnos az elmúlt években arra szocializáltuk a közönséget, hogy ne ezt nézze, hanem azt nézze, hogy ki van kiírva a plakátra milyen nevek.

[00:19:54]És azt gondolom, hogy ezt kell valahogy most megváltoztatnunk és megértetnünk a közönséggel, hogy mi a kettő közötti különbség.

[00:20:02]és árérték arányban is itt sokkal jobban jár, meg szerintem életérzésben, szórakozásban is a végén többet jobbat fog kapni, csak hát ez ez most egy feladat, hogy ezt újra kell építeni, mert annyira az egész ágazat arra szokott rá, hogy mindenkinek az az üzenete, hogy nálam ki a fellépő.

[00:20:21]Tehát ha megnézitek, az összes fesztivál plakátja, az úgy néz ki, hogy föl vannak sorolva a fellépő sztárnevek.

[00:20:25]Tehát a ezzel kell szakítanunk, mert ez már nem lesz elég ahhoz, hogy mondjuk nemzetközi közönséget is behozzunk.

[00:20:32]És azt fontos tisztázni, hogy ha csak Magyarországon kéne versenyeznünk, akkor valószínűleg ez továbbra is elég lenne.

[00:20:40]Egyébként ezért van, hogy más piacokon, tehát ez a bizonyos befektető, akiről beszélünk, ez összevásárolta a szigeten kívül még 83 másik fesztivált, és abból nagyjából 80 azért sikeresen működik az ő portfóliójában, mert nem abban gondolkodnak, hogy a német fesztiválra hogy tudják odavinni az angol meg a francia fiatalokat is.

[00:21:00]elég erős és elég nagy és fizetőképese hozzá a német piac, hogy ott a helyi közönség eltartsa azt a fesztivált.

[00:21:08]A sziget egy kisországban, egy jóval kevésbé fizetőképes országban egyébként abban a ligában, tehát a sziget a mai napig a világ top 10 eseménye közül az egyik a maga fesztivál kategóriájában.

[00:21:20]És a hogyha azt nézzük, hogy nekünk a a magyar piac, tehát ezt megint ilyen talán szemléletes példával úgy tudom jól érzékeltetni, hogy a magyar piacon a sziget utáni második legnagyobb esemény, most éppen valamennyire vitatható, hogy melyik, de körülbelül a kampusz, az EFOT, a szín, a strandfesztivál, amit ezek ilyen hasonló méretű események, ezek nagyjából az egy tizede költségvetésből jönnek létre, mint a sziget.

[00:21:48]Tehát mi azt a léptéket nyilván meg tudnánk ugrani itt, de hogyha mi azt akarjuk, hogy a sziget továbbra is sziget legyen azokkal a jellemzőkkel, azzal a vonzerővel, ami amitől ma nem egy a sok hazai fesztivál közül, hanem egy nemzetközi ligában is egy jelentős szereplő, akkor ott esélyünk nincs csak a magyar piacra alapozva ezt megvalósítani.

[00:22:11]Ahhoz viszont, hogy a nemzetközi piacról is ide hozzunk embereket, ahhoz meg sajnos nem elég az, hogy akik máshol is játszanak, azok itt is fellépnek.

[00:22:17]Nekem az jutott közben eszembe, hogy így beszéltél, hogy most ez alapján, hogy ez mennyire tud tényleg egy szerelemprojekt lenni, és mennyire tud mondjuk egy jó befektetés lenni, mert akit mondtál befektetőnek van 80, hát azt el tudom képzelni, hogy hát egyet elad, vesz, nem tudom, valószínűleg nem, nem, de mondjuk neked, akinek a sziget van most jelen pillanatban, vagy vagy akár a kisebb fesztiválok, tehát hogy ez egy ez egy kulturális küldetés tud lenni, vagy ez egy jó befektetés is tud lenni?

[00:22:44]Hát abban, hogy most jó befektetés tud-e újra lenni, abb azért, hogy őszinte legyek, elég bizonytalan vagyok, mert egyelőre azt látom, hogy mennyire rossz befektetés volt az elmúlt években.

[00:22:54]Azért itt tényleg sok milliárdos veszteségekről beszélünk.

[00:22:58]A de úgy gondolom, hogy nem reménytelen az sem, hogy legalább újra önfenntartó lehet, és onnantól már sokkal könnyebb abban bízni, hogyha legalább nem veszteséget termel, hogy akkor majd akár a piac alakul úgy, akár nekünk sikerül még olyan változásokat előidézni, amitől majd újra akár még nyereséget is termelhet.

[00:23:20]De azért azt látni kell, hogy ebben az ágazatban talán a mi történetünk volt a legnagyobb sikertörténet a hazai piacon mindenképpen abban, hogy egyáltalán egy mekkora eseményt és mekkora nyereséget tudtunk ebből realizálni.

[00:23:34]azt is jellemzően az eladáskor egyébként, tehát voltak előtte is olyan évek, amikor egy-egy évben jelentős nyereséget produkáltunk, de ez azt jelentette, hogy mondjuk az azévi költségekhez képest mondjuk a azt hiszem a legjobb évben akkor sikerült 11%-os profitot elérnünk a költségvetés arányában.

[00:23:53]Az már kifejezetten jó évnek számított akkor amikor mondjuk ilyen 3-5%-nál tartottunk vagy ennél jobbat.

[00:24:02]Tehát most ha valaki már látott üzleti vállalkozást, akkor azért azt szerintem pontosan tudja, hogy önmagában azokkal a kockázatokkal, időjárás kockázattól a mindenféle politikai és egyéb dolgokig, amikkel egy ilyen ágazat meg kell küzdjön, ezt egy ilyen 3-5%-os profit rátával, ki az, aki jó vállalkozásnak vagy jó üzletnek gondol.

[00:24:25]A tehát itt azért én én azt gondolom, hogy ebben szerintem olyan embert én nem ismerek, aki azon az alapon jött ebbe az ágazatba, hogy önmagában ez egy jó befektetés.

[00:24:36]Én olyat sokat láttam, akik ilyen lelkes fiatalokként megálmodtak valamit, és megvá és egyszerűen megvalósították az álmaikat, és a végén még meg is tudtak belőle élni.

[00:24:45]De mondom, szerintem az én történetem az ebből a szempontból egy picit kilóg, hogy én akár egy jelentős vagyonos emberét tudtam válni attól, hogy hogy sokért el tudtuk adni egy adott pillanatban a a sziget céget.

[00:24:58]Ö de ez ez inkább annak volt köszönhető, hogy tényleg ez már egy nemzetközi befektetőtársaságnak is egy olyan brend volt, ami amire azt mondta, hogy nekem a portfóliómban szükségem van egy ilyen brendre ahhoz, hogy egyáltalán a a világ úgy tekintsen rám, hogy az enyém az egyik a top 10 fesztivál közül, mert hogy itt ugye egy klasszikus pénzügyi befektető csoport volt, aki aki azért szállt be erre a piacra, mert azt gondolta, hogy ő lát-e fantáziát ebben az egész szórakoztatóiparüz üzletban, és a mi voltunk az első, akit megvásároltak, és egyébként tök korrektül el is mondták, hogyha nem is úgy fogalmaztak, hogy bármennyi pénzt megérünk nekik, de elmondták, hogy ők őszintén kiteszik a lapja az asztalra, hogy nekik a szigetre azért van szükségük, mert ők föl akarnak építeni egy olyan fesztivál portfóliót, amiben a sziget lesz az a mágnes, amivel a többiekhez oda tudnak menni, hogy ti csoportba tartozhattok a szigettel.

[00:25:53]Ö és hogy nekik ezért ez ebben nem az volt az elsődleges, hogy milyen ebiddaszorzók és milyen nem tudom mik a a hanem az, hogy egyáltalán neki kellett hozzá egy olyan brend, amire alapozni tudják aztán a portfóliójukat.

[00:26:10]Azért azt megnézném, hogy most milyen lehet az ebida szorzolójuk.

[00:26:13]Na jó, oké.

[00:26:16]Van hozzáfűzni valód ezen kívül?

[00:26:19]Nem, nem, csak hogy milyen érdekes, hogy hogyan változnak a a pénzügyi befektető.

[00:26:23]Ez a covid előtt volt még ugye azért azt látni kell és akkor még azért a számok sokkal biztatóbbak voltak és szerintem még ők akkor tehát azért érdekes mert én erre egyébként fölhívtam az eladáskor a figyelmüket szerintem a szigetnek mik azok az erősségei amire egyébként alapozni érdemes a továbbiakban is és hogy ne abban gondolkodjanak amiben aztán sajnos valamiért egyre inkább tették ugye mi meg tudtuk tartani a menedzsmentj jogokat annak ellenre hogy többséget adtunk el már az első pillanatban és ez azért volt, mert ugye ők őszintén elmondták, hogy ők nem értenek hozzá, ők pénzügyi befektetők, nekik szükségük valami szakembergárdánkra.

[00:26:59]És akkor én elmondtam, hogy oké, de akkor akkor nálunk elmaradjanak a döntési jogok is a a az a szakmai kérdésekben.

[00:27:05]És ezt elfogadták, mert azt mondták, hogy igen, mi értünk hozzá.

[00:27:10]Csak aztán szépen vették az újabb és újabb fesztiválokat.

[00:27:15]Lett hirtelen már egy olyan csapatuk, ahol már mindenki azt gondolta, hogy ő is ért hozzá.

[00:27:18]És ez biztos helyi szinten így is volt, hogy a német értett a német piachohoz, a holland a hollandpiachoz, az olasz vagy a spanyola ahhoz a piachoz, de ők azon az alapon szervezték, mondom a fesztiváljaikat, hogy a helyi piacot hogy kell megszólítani.

[00:27:32]olyan, aki nemzetközi esemény a portfóliójukban, az sokkal kevesebb volt, és jellemzően itt akadtak bele ebbe a problémába, hogy máshogy kell abban gondolkodni, aki a nemzetközi piacra hozza létre a maga fesztiválját, mint annak, aki a helyi piacra.

[00:27:48]És azzal, hogy ők egy ilyen dobozos termékké próbálták a a portfólió elemeket tenni, mert úgy volt logikus nekik, hogy ők csomagban gondolkodnak, úgy vásárolnak zenekarokat, úgy építik föl az egész gondolkodást, hogy akkor mi hogyan tudunk minél inkább egy kaptafára működtetni rendezvényeket.

[00:28:06]Ez lehet, hogy az elején úgy tűnt, hogy ez egy üzletileg jó döntés, mert mert így akkor tudunk hatékonyabban bizonyos dolgokat működtetni, de ez sajnos a sziget esetében aztán inkább bajt okozott, mint sem előnyt hozott volna.

[00:28:21]Igen.

[00:28:21]Hát ahogy ott mondtad, én azt gondoltam, hogy ennél magasabb a a megtérülés ráta, de azért, hogy az a 3-5% az nagyon-nagyon tényleg a határeset környékén van, mert ma ha csak pénzügyi befektetőként viszonyulná ehhez a dolghoz az ember, akkor azt mondaná, hogy inkább 6 és 7% között vásárol állampapírt, és akkor azzal elvan, és sokkal biztosabb, sokkal tartósabb megtérülése van, mint hogy egy elég kockázatos üzletbe vágjon bele.

[00:28:47]De hozzáteszem, hogy hogy nyilván ebben is biztos vannak olyan modellek, ami ennél sokkal jobb, és akkor mindenki az emberek ilyenkor azt nézik, tehát hogy ezt biztos ti is találkoztatok ezzel a helyzettel, hogy most ha valaki lát egy ilyen sikertörténetet, most nem tudom mondjuk a fogalm Tesla példáját látják az az akkor és az ottani nem tudom árfolyam emelkedéseket valamikor, akkor egyébként mindenki azt gondolja, hogy hú, hát akkor itt a nem tudom az elektromos autó az mekkora biznisz, és akkor elektromos autó óval kell foglalkozni, és aztán van akinek bejön, van akinek nem, de egy idő után azért jellemzően az derül ki, hogy attól, hogy van egy-egy ilyen látványos sikertörténet, az nem tud általánosságban igaz lenni egy teljes iparágra.

[00:29:31]És egy picit mondom, szerintem ez volt, hogy a a 2000-es években volt néhány olyan látványos történet, ilyen például a Tumor Roland Fesztivál története Belgiumban, ami egy akkora sztori lett és akkora profittal tudott működni, hogy akkor hirtelen mindenki azt gondolta, hogy na akkor itt ebbe a fesztiváli parákba itt ekkora reális profitokat lehet realizálni.

[00:29:56]Aztán meglepődtek, hogy nem.

[00:29:56]Tehát én azon gondolkodtam, hogy hogy mi az, amit másképp kell most csinálnotok, mint mint amikor annak idején kiszálltál ebből.

[00:30:07]Tehát van-e van-e különbség, mert ugye beszéltünk erő, hogy ugye volt kettő között covid, alakult az iparág.

[00:30:13]Hát sok-sok minden van, amit nyilván máshogy kell, mert a világ is egyrészt változott, másrészt az én esetemben ez azért is különösen nehéz, mertogy azt ugye nem beszéltünk róla, de hogy én annó azért szálltam ki, nem azért, mert eladtuk a céget.

[00:30:27]Tehát én ezt már korábban egy évvel bejelentettem a kollégáknak, hogy nekem a 25.

[00:30:30]sziget lesz az utolsó szigeten.

[00:30:32]És utána jóval jött az, hogy egyáltalán kaptuk ezt a megkeresést ettől a befektetőtől.

[00:30:37]Tehát én nekem ez a két dolog egymástól elvált.

[00:30:41]Én azért döntöttem úgy, mert úgy éreztem, hogy kiöregszem ebből az egész világból, és már nem értek eléggé ahhoz, nem tudom eléggé követni azt a a gondolkodást, azt az ízlést, azt a nem tudom sok mindent, ami a a célközönségünknél változás áll be.

[00:30:57]És már nincs is bennem meg az az igazi vágy, hogy én még bújjam folyamatosan a nem tudom az internetet és nézzem, hogy kik az új zenekarok, meg mik az új trendek.

[00:31:07]Ezért úgy gondoltam, hogy akkor én valami olyasmivel kéne most már foglalkozzak, ami számomra is nagyobb örömet okoz.

[00:31:13]Másrészt meg nem útjába állok a rendezvény fejlődésének azzal, hogy első számú döntéshozóként engem ez már nem érdekel eléggé, hogy én folyamatosan próbáljak tanulni, megújulni és így tovább.

[00:31:25]És akkor ezt ezt gondolom, hogy ez a helyes dolog, hogy akkor én átadom a stafétát és vigyék tovább a még lelkes fiatalabb kollégák.

[00:31:34]Az, hogy mégis ebbe visszakeveredtem, az mint ahogy azt már említettem, az azért volt, mert hogy egyszerűen az én döntési helyzetem az az volt, hogy hagyom megszűnni, vagy adok egy esélyt annak, hogy egyébként valahogy lehet-e ezt jobban csinálni.

[00:31:46]De azt én az első pillanatban tisztában voltam vele, hogy ha már nyolc évvel ezelőtt azért hagytam abba, mert már nem értek hozzá eléggé, akkor nyolc év ezzel ráadásul nem foglalkozás után nem az volt, hogy hirtelen jobban értek hozzá, és ma már majd meg tudom mondani a tutit, hanem ahhoz nekem meg kell találni nyilván azokat a segítőket, illetve azért ott van az alapszigetcsapat, ahol azért jó szakemberek vannak, akikkel abban kell most elsődlegesen foglalkoznom, hogy hogy ezekből a a megszokott ott nem tudom folyókból kilépjünk.

[00:32:17]Tehát nem mindig ugyanabba akarjunk belelépni, ne úgy csináljuk, ahogy eddig, mert azt látjuk, hogy hova vezetett, hanem most tessék szabadabban megint azon gondolkodni, hogy mitől leszünk mások, mitől leszünk jobbak, mit mi az, ami ami a világ változásaira ma megfelelő válasz.

[00:32:33]És ha lehet, akkor ráadásul, mert én úgy gondolom, hogy egy ilyen kategóriájú rendezvénynek, ami tényleg a világon a top 10-ben van, annak nem szabad csak azon gondolkodni, hogy mi az, ami másnál jól működik, hanem abban is kell gondolkodni, hogy mitől lesz újra trendszetter, mi az, amivel mi diktáljuk a trendet, és nem csak követjük ilyen szempontból.

[00:32:52]Ö, és azért ez a fajta gondolkodás, ez nagyon nem volt meg az elmúlt években, hanem helyette volt, mondom, egy picit egy ilyen központi logikával egy ilyen multinacionális működés, hogy hát valahol kitalálja valaki a tutit, és akkor majd mindenki azt csinálja.

[00:33:08]Mindegy, hogy az mik a piackülönbségek, mik a nem tudom.

[00:33:11]Ögyhogy én én úgy gondolom, hogy a leginkább most nekem az volt a feladatom, hogy ebben próbáljak újra visszaadni azt a fajta önbizalmat a csapatnak, meg azt a fajta kreatív megközelítést, hogy hogy most nem nem úgy kell már megint gondolkodni, mint ahogy az elmúlt években, hanem térjünk vissza ebből a szempontból ahhoz a az attitűhöz, ahogyan fölépítettük annó ezt a rendezvényt, de a a ebbe a részében még talán tudok is hatékonyan segíteni nekik abban, hogy a mai világ mai kihívásaira mik a jó válaszok, abban én abszolút nem tudom megmondani a a tutit.

[00:33:48]Ezért nekem ott most a a ugyanúgy tanulnom kell egyrészt, másrészt meg megtalálnom azokat, akikről elhiszem, hogy ők viszont tudják a tutit, vagy segíteni tudnak ezt kitalálni.

[00:33:58]De megjött hozzá a kedved egyébként, vagy visszajött inkább így mondom?

[00:34:00]Tehát én én én azt gondolom, hogy hogy élvezem, tehát hogy ez egy ilyen érdekes utazás, vagy hogy mondjam számomra most, hogy hogy akkor újra egyáltalán mit tudok ezzel a helyzettel kezdeni, és azért ez mégis csak egy komoly erőpróba ma saját magam számára is.

[00:34:14]Ö meg meg azért én tényleg abban még mindig hiszek, hogy hogy az azok az alapok, ami miatt egyáltalán ez működik, azok nem vesztek el, csak más módon kell megközelíteni és más módon kell megszólítani a mai fiatalokat.

[00:34:29]Tehát mondok egy nagyon egyszerű példát, hogy mondjuk 20 évvel vagy 10 évvel ezelőtt is az föl se merült bennünk, pedig minden évben csináltunk akkor is már ilyen kérdőíveket, hogy mi tetszik, mi nem tetszik a szigeten.

[00:34:41]Az, hogy ma a ebbe a mi nem tetszikbe, ebbe az egyik legnagyobb érv arra a közönség részéről, hogy túl sok minden van és túl fárasztó és túl nagy a pörgés és túl nem tudom, tehát ezek a típusú ezek akkor elő nem került ilyen, hogy valakinek ez probléma lehet.

[00:34:59]Egyszerűen a mai fiatalok sokkal erősebben, tudatosabban abban gondolkodnak, hogy ők jól akarják érezni magukat.

[00:35:07]És abban a pillanatban, hogyha ezeket a határaikat feszegetik, akkor ők nem akarnak túlpörögni, ők nem akarnak elfáradni, ők nem akarnak kikészülni, merthogy a az ő jól érzésük az azzal is együtt jár, hogy utána megpihenek, feltöltődök, minél egészségtudatosabban gondolkodom, étkezem, viselkedem, nem tudom, mert mert ma ez a trend, és ez tök normális.

[00:35:28]Hát miért miért mindenki mondom jól akarja érezni magát?

[00:35:30]Ha ő ettől érzi jól magát, akkor ő erre vágyik.

[00:35:33]De ez korábban egy fesztiválszervezőnek az nem volt ilyen, hogy azon kell gondolkodnom, hogy milyen csillaut zónák legyenek, meg hogy lehetne velnesszni is egy fesztiválon, meg hogy lehetne minél inkább nem tudom a az egészséges étkezésnek minél nagyobb teret biztosítani, mert mert nem erről szólt.

[00:35:51]Az egy olyan ereszdel hajam buli volt, ahol úgy kiengedjük a gőzt, nem tudom én.

[00:35:55]És a ma ezekre is oda kell figyelni, és ezt meg kell tanulni, és mi kell szolgálni ezeket az igényeket.

[00:36:02]Hát ugye erősödik a a forint.

[00:36:04][horkantás] És egy nagy kérdés, hogy ők külföldi közönségnek a jegyváltására meg az ittlétére mennyire van ez hatással?

[00:36:11]Láttok-e erre például már számokat, vagy érzékeltek-e ebbe bármit?

[00:36:13]Hát még igazán azért nem tudunk ilyen nagyon konkrét összefüggéseket ennél kimutatni, mert a azt ugye igazából még a tavalyihoz képest ugye mi tudjuk nézni a számokat, hogy időarányosan mely piacokon hogyan állunk, de azt nem tudjuk most még, hogy ez minek köszönhető elsődlegesen, tehát melyik hatások szám.

[00:36:36]mondok egy másik hatást, ami szerintem legalább ennyire probléma, és azt látom, hogy ezzel ugyanúgy egyre inkább meg kell küzdeni, hogy valamikor az, hogy megjelent a mondjuk a fapados utazási lehetőség, az egy oltári nagy segítség volt a a fesztiváloknak, mert sokkal könnyebben és olcsóbban lehetett eljutni ennek a fiatal felnőtt közönségnek más helyekre is akár fesztiválozni, és ez nagyon levitte a a fajlagos költségeit, csak hogy aztán ezek A modellek, ezek átalakultak arra, hogy ugye ma már mindenki egy ilyen dinamikus árazással, a kereslet kínálattól teszi függővé azt, hogy hova teszi a a repülőjegy árakat.

[00:37:18]És mondjuk azokra az eseményekre, amikre nagy az kereslet, és sokan akarnak menni, ott simán lehet, hogy egy fapadosnál is a végén drágább, mint egyébként a a normál repülőjegy volt, amikor még fix árakkal dolgoztak a hogy mi ezt egyre több helyen azzal szembesülünk, hogy erre az időszakra akár a szállásköltségek, akár az utazási költségek, azok attól, hogy sokan akarnak jönni a végén, nem az történik, hogy azt látja.

[00:37:43]Persze, aki még a legelején veszi meg, és még látatlanba szinte megveszi egyet, az még nagyon olcsón lehet, hogy fogtatni kapni, de aki már kivár, és azt látja, hogy jó, majd eldöntöm az alapján, hogy kik a fellépők, hogy megyek vagy nem, és mit tudom én, az már, hogyha egy olyan desztinációra akar idejönni, ahonnan sok más ember is akar abban az időpontban, az simán lehet, hogy drágábban fogja megkapni, függetlenül úgy, hogy akár ő euróban veszít, tehát nem azért drágább, mert a forint erősödött, hanem egyszerűen azért, mert hogy nem nem mindegy, hogy valaki aki 20€ért vagy 40 euróért is meg tud venni egy repülőjegyet, vagy csak 400-ért, mert amikor már 400-ba kerül, akkor őneki az már egyáltalán nem olyan vonzó, hogy akkor menjünk el attól még arra a fesztiválra, mert azt látja, hogy különben ha máskor jönnék Budapestre, akkor el tudnék ennek a tizedélyért is ide jutni.

[00:38:30]Ö tehát ilyen problémák is adódnak, de az, hogy most mi okozza melyiket, azt most még nagy nehéz, mert erről inkább akkor tudunk már érdemi kérdéseket föltenni, és azoknak, akik megjöttek.

[00:38:43]Tehát a a akik nem jönnek, azoknál mindig nehezebben tudjuk eldönteni, hogy miért nem jöttek, mert őket nem feltétlenül tudjuk megkérdezni erről, de próbáljuk ezeket a a dolgokat elemezni.

[00:38:53]Meg azért ebben a Nemzetközi Fesztivál szövetségnek is több ilyen szervezet is van a tagjai rendszeresen egymással is próbálunk arról kommunikálni, hogy ki mit lát, milyen trendeket, milyen okokozatokat.

[00:39:03]Tehát az biztos, hogy az, hogy most 10%-kal többe kerül mondjuk Budapesten az itt tartózkodás egy nyugat-európai fiatalnak, aki euróban számol, mint mondjuk egy évvel korábban történt, azért ez ez egy olyan dolog, ami nem teszi vonzóbbá most éppen azt, hogy valaki emiatt jöjjön Budapestre.

[00:39:21]De ezzelben vannak ellenhatások is, hiszen ha meg azt nézzük, hogy mondjuk egy évvel ezelőtt milyen volt a közvélekedés alapvetően Magyarországról vagy Budapestről, az meg azért azt gondolom, hogy jelentősen pozitívan elmozdult itt az elmúlt hónapokban.

[00:39:38]Tehát ennek meg lehet akár a későbbiekre valamilyen pozitív hatása is, hogy most olyanok is szívesebben jönnek, akik eddig mondjuk fenntartásokkal voltak az ország kapcsán.

[00:39:47]Ö ugyanúgy nyilván mondhatnék mindenre pro és kontraérveket is, de hogy ezeknek arányaiban miben mekkora jelentősége van.

[00:39:57]Ez majd akkor, amikor erről érdemi kutatásaink vannak, akkor tudom megmondani.

[00:40:03]Csak úgy eszembe jutott, hogy milyen jó lenne, ha már mondjuk be lennénk kapcsolva a nemzetközi gyorsvrasúthálózatba, és talán könnyebben elérhetővé válna Budapest, nem pedig Igen.

[00:40:12]Bár ott is egyébként nekem ez egy nagy csalódás volt, hogy az elmúlt években voltak például Hollandiából külön vonatok, és valamiért azok megdágultak jelentősen, és most idén pont ezért már nem lesz például ilyen külön vonatjárat, mert egyszerűen az a szolgáltató meg az a szervező, aki ezt az azt mondta, hogy hogy úgy fölmentek az ezzel kapcsolatos költségek, hogy ezt most már ő neki nem éri meg elindítani.

[00:40:37]Úgyhogy nem tudom, hogy hogy mik ezek a amik befolyásolják ilyen szinten a a Nemzetközi közlekedés árait.

[00:40:42]De de azért az az biztos, hogy hogy azt látjuk, mint egy ilyen trendet a szigetnél, hogy a korábban nekünk a legjelentősebb piacaink azok messze nem a környező országok voltak, hanem a gyakorlatilag Anglia, Hollandia volt a két korábban még nagyon erős volt, és még mindig azért jelentős Franciaország, Németország és még akár olyan egészen távoli piacokon is több 1000er jegyet adtunk el, mint Ausztrália, vagy Új-Zéland, vagy Chile, vagy Brazil Brazília, tehát hogy meglepően távoli helyekről is sokan jöttek.

[00:41:19]De ehhez képest az egy ilyen fura érzés volt, hogy mondjuk a környező közvetlen szomszédos országokban mondjuk harmad negyed annyi jegyet adunk el, mint Brazíliában, vagy nem tudom.

[00:41:28]Tehát a szóval, hogy hogy azért ezt így nehéz volt megmagyarázni.

[00:41:31]Mostanra ez az történt, hogy a környező országok elkezdtek nőni, merthogy ott kicsi az utazási költség, és a ebből a szempontból egyszerűbb a logisztika, és ezek a minél távolabbi országok meg elkezdtek valamennyire visszaesni.

[00:41:45]Persze itt is vannak egyéb problémák is, mert az, hogy mondjuk az ukrán vagy az orosz vagy az izraeli piac visszaesett az elmúlt években, annak ugye megvannak a teljesen logikus okai, hogy most ezekből az országokból egyszerűen miért nem tudnak annyian jönni, de vannak teljesen megmagyarázhatatlan dolgok is számomra, hogy mondjuk miért van az, hogy nem tudom a a most például a a ami eddig nekünk egy ilyen küzdelmes dolog volt, hogy Szlovéniába meg Korvátország ákba valamiért nem nagyon tudtunk, vagy csak minimális jegyet.

[00:42:18]Most idén két-háromszor annyi jegyet adtunk el ezekben az országokban, mint eddig, de egy alacsony bázison, tehát hogyha itt eddig eladtunk 100 jegyet és most 200-at, akkor az ugye úgy tűnik, hogy hú, hát 100%-os növekedés volt.

[00:42:31]Ezzel szemben, hogyha eddig az angol piacon eladtunk 10000 jegyet, és most csak 20%-kal kevesebbet, az 2000 kiesés.

[00:42:38]Tehát a úgyhogy ez ez egy nagyon nehéz dolog, hogy hol mi az, ami ami ezt egyértelműen befolyásolja.

[00:42:42]Na hát erről beszéltünk, hogy főként szerintem az átlag ember azért a szigetről, de évek, hosszú évek óta azért a gasztronómia területén is jól és otthonosan mozogsz.

[00:42:54]Úgyhogy kicsit egy ilyen fölülről ránézésre volnánk kíváncsiak, hogy ugye a vendéglátásról sokan mondják, hogy hogy sok tehát sok probléma van, főleg az energiát, az inflációt, a bérköltséget.

[00:43:08]De hogy látod te?

[00:43:08]Tehát, hogy ennél nagyobb strukturális problémákkal küzd ez a szektor régebb óta, és ezt a covid valahogy így kiéleszte, vagy igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy itt és ennyiről lenne szó.

[00:43:19]Ritkán van így általában.

[00:43:21]De [nevetés] hát itt inkább az van, hogy magát a vendéglátó ágazatot tényleg az utóbbi időben az ág is húzta, de hogyha a strukturális problémákra próbálunk egy picit így a mélyére látni, mert mert ugye azért hogyha most megnézzük az utóbbi időben, az infláció, a rezsi, a munkaerő hiány egyáltalán a bérek elszállása, az alapanyagköltségek elszállása, anom szóval számos dolog volt, ami ami ezt az ágazatot sújtotta, de egy darabig legalább azt érzékeltük, hogy ezzel párhuzamosan a kereslet is valamilyen szinten nő.

[00:43:55]Részben azért, mert egyre inkább divat lett az, hogy az emberek így érdeklődnek a minőség meg a gasztronómia iránt az elmúlt mondjuk másfél két évtizedben.

[00:44:04]Másik részről pedig azért a turizmus is egyre erősebb számokat produkált.

[00:44:10]És ehhez képest most túl sok minden volt egyszerre, ami ami probléma jelentkezett.

[00:44:17]Ugyan azt látjuk, hogy még mindig a a hivatalosan kommunikált számok szerint a turizmus erősödik, de mi például a saját éttermeinkben most már második, harmadik éve azt látjuk, hogy az a réteg, aki mondjuk ez az igényesebb fogyasztó és akár egy picit tehetősebb turista réteg, ez messze nem olyan arányban jön, vagy legalábbis hozzánk nem, mint amilyen arányban látjuk, hogy akár a a turizmus kommunikált számai emelkednek, tehát valószínűleg átalakult azoknak a köre, akik Budapestre vagy Magyarországra jönnek, és nem ugyanolyan arányban jönnek a tehetősebb turisták, mint a akik az olcsó árértékarány, jó árértékarány miatt jöttek a az utóbbi időszakban Budapestre.

[00:45:01]A másik ilyen probléma az az, hogy azért itt már nagyon régóta vannak olyan, mondjuk úgy, hogy ilyen szocializációs vagy ilyen neveltetésbeli alapproblémáink a vendéglátásban, amit azért nem foglalkoztunk vele nagyon, mert az, hogy egyre több turista jött, az valamennyire ezt ezt kompenzálta.

[00:45:22]ugyanis a magyar embernek azért a a főleg azok, akik ma már abban a korban és abban az anyagi helyzetben vannak, hogy saját jogon fogyasztóként beülnek az éttermekbe, nekik még a a fiatalkoruk szocializációja az azért arról szólt, hogy itt a 80-as90-es évekig tulajdonképpen az teljesen megszokott volt, hogy hát az egy ilyen pénzszórás, hogy étterembe megy az ember, és a csak a a burzsulyok vagy a nem tudom kik járnak a a normál embernek az egy évben egyszer maximum ha éppen házassági évfordulója volt nem tudom születésnapja vagy valami akkor talán elment azzal hogy megadja a módját megünnepli egy étterembe.

[00:46:08]De azért arra is a többiek úgy néztek, főleg vidéken, aki étteremben ünnepelte mondjuk házassági évfordulóját, hogy hát azért ezeknek vajon miből telik erre a és a a tehát hogy abban a közegben, abban a polgári társadalomban, ahol ahol így növünk föl, és ahol az a szinonímája, az étterembe járás a pénzszórásnak, ott azért kell idő, amíg ezt így fejben sikerül valamilyen szinten átalakítani, még akkor is, hogyha egy csomó mindenben, mert persze itt mindig Fontos hozzátenni, hogy nagyon sok olyan ember van, aki természetesen nem engedheti meg magának, és már a hóvégén, hogy hogy egyáltalán valamit egyen, az is probléma, nem, hogy étterembe étkezzen.

[00:46:49]De meggyőződésem, hogy annál sokkal-sokkal többen engedhetik ma meg maguknak, mint ahányan járnak ténylegesen étterembe.

[00:46:55]És ezt csak abból a nagyon egyszerű dologból le tudom szűrni, hogy mondjuk hány embernek van mondjuk nem tudom 5 millió Ft fölötti értékű autója, vagy hány embernek van már nem tudom olyan típusú mindenféle tárgya, aminek az értéke az az ma már tehát a mobiltelefontól a nem tudom izéig a hányan veszik a drága mobiltelefont, vagy hányan mit tudom én.

[00:47:22]Tehát ezek az emberek azt gondolja azt, hogy legalább alkalmanként egyszer-egyszer elmenjenek étterembe.

[00:47:25]Ar arra minden bizonnyal ez nem elsődlegesen anyagi kérdés náluk.

[00:47:30]A és ehhez képest, ha megnézzük azt, hogy mondjuk a magyar társadalom az ő jövedelmének hány százalék-át fordítja a vendéglátásban való költésre, és akár a nálunk szerintem nem igazán gazdagabb bolgárok, mit tudom én, szerbek, románok, nem tudom, mondhatnék még ők arányaiban a jövedelmüknek hány százalék-át fordítják erre, akkor azért az egy ijesztő dolog, hogy akár a dupláját adnak, amit a magyarok és ez ez mondom ez azért van, mert Mert hogy nekünk eleve volt egy ilyen poroszos neveltetésünk, vagy egy ilyen, tehát hogy mi inkább megtakarítani szeretünk, meg magunkat akár sanyargatni, mint sem élvezni az életet, és nem tudom, aminek valahogy egy ilyen ilyen fura, tehát hogyha megnézzük, ugye ez a balkáni népség, ez ebben erősebb, nem abban, hogy annyival magasabb az életszínvonal vagy a jövedelem, hanem abban, hogy ők sokkal inkább szeretnek élni és ennek megadni a módját.

[00:48:26]És valahogy nálunk ez a sírva vigadásfogalom, ez ugyan létezik, mint egy ilyen izé, hogyha nagy baj van, akkor elmegyünk és berúgunk.

[00:48:33]De de egyébként a másik oldalról meg én ugye ilyen közmondásokkal szoktam tudni ezt így alátámasztani, hogy hát ez a tipikus, ez a magyar ember evés közben nem beszél.

[00:48:43]Ez azért van, mert egyébként nálunk az evés az egy ilyen szükséges dolog, hogy a lehető leggyorsabban valamit a menzán be kellett kapni, vagy nem tudom, vagy tudom én, de hogy ez nem egy közösségi élmény állunk az étkezésben.

[00:48:57]Nem arról sz, hogy beülünk egy kávézóba, egy étterembe, és ott megbeszéljük az élet dolgait, ami egyébként egy normális polgári társadalomban így normális, nem?

[00:49:04]Hogy az emberek ott ott ott élik a Igen.

[00:49:07]Tehát ez ez a kultúrájuk része nálunk.

[00:49:09]Ez abszolút nem volt a mi kultúránk része.

[00:49:13]Ezért itt egy picit arról van szó, hogy hogy itt az, hogy megteremteni egyáltalán ezt az igényszintet, már ez is egy plusz feladat, amire sokszor 20-30 év nem elég egy társadalomban, hogy alapjaiban megváltoztassa valamiről a hozzáállását, de szerintem ebben azért jó irányban történt elmozdulás az elmúlt évtizedekben, csak erre jöttek rá időnként válságok, időnként rezsroblémák, időnként covidok, időnként meg munkaerőhiány, meg olyan és amikor ez egyszerre ömlik mindenre.

[00:49:43]Na, akkor az azt eredményezi, hogy látjuk, hogy most ez az a vendéglátóágazatban sorba mennek tönkre akár a a sikeres helyek is.

[00:49:49]És egy másik még problémára, ha fölhívhatom a figyelmet, az az, hogy nálunk nincs szinkronba az, hogy mi a minőség, meg mi a siker.

[00:50:00]Tehát, hogy azért a világ nagy részén általában, hogyha valaki azt kérdezi tőlem, hogy mondjuk mi a legjobb, nem tudom három most direkt nem extra helyeket, mondjuk Bukarestben étterem, akkor azt gondolom, hogy akkor nyilván azt én kik tudom neki googlizni, és meg tudom mondani, hogy mondjuk mi a három legjobb hely, ahova érdesel.

[00:50:19]Az majdnem biztos vagyok benne, hogyha ő oda el akar menni, akkor neki előre hetekkel akár foglalnia kell majd, hogy bejusson.

[00:50:28]Ezzel szemben én ugye megint egy saját példát tudok mondani, ami elég szemléletes.

[00:50:33]Mi 2008-ban nyitottuk az első fineing termünket Budapesten a Postestarádai utcában.

[00:50:39]Abban az évben a top háromnak választott helyből kettő ment csőtbe Budapesten.

[00:50:45]Tehát én még egy olyan helyet a világon nem tudok, ahol a top háromból kettő csődbe menni szokott, és nem sorba kell állni ahhoz, hogy bejussak oda.

[00:50:55]Tehát, hogy mi innen indulunk, vagy nálunk önmagában hát egyszer az, hogy hogy mondom, nem alakult ki ez a fajta igény, meg nem alakult ki a izé és és minél jobb egy hely, vagy minél extrább, annál inkább azt gondolják, hogy egy ilyen flancolás odajárni, mert az csak egy ilyen eltartott kisúlyú valami, nem tudom micsoda, ilyen snobéria, hogyha valaki ilyen helyre megy.

[00:51:16]Tehát, hogy ebben én én azt látom, hogy hogy bizony van szükség egyfajta ilyen nevelésére még a társadalomnak, és aztán úgy alakul valamennyire hozzáteszem, hogy ezt a fineing világ is elrontotta, hogy túlzottan ilyen merev szabályokat talált ki, meg túlzottan tényleg ilyen eltartott kisúlyúan viselkedik.

[00:51:34]Ö nem véletlen, hogy a világszinten is ma próbálják ezt lazítani, ezt a közeget, és nem merre menni rá, mint régebben, hogy ki kellett öltözni ahhoz, hogy egyáltalán egy ilyen étterembe elmeny, mert dressz kódok voltak, meg olyan hülye szabályok, amikkel azt gondolom, hogy sikerült.

[00:51:51]Nyilván egy olyan társadalomban, ahol ennek már van egy kialakult kultúrája, ott ez lehet, hogy működött, de de nálunk így nem lehetett bevonzani az embereket azzal, hogy még föl is kell mindig öltözni hozzá, hogyha el akarok menni, nem tudom, zakót minimum venni kell, de sok helyen még nyakkendőt is elvártak, vagy a nem tudom, tehát hogy ez nem segítette abban, hogy így minél több emberhez eljuttassuk, vagy minél inkább úgy érezzék az emberek, hogy ez a hétköznapok része, és nem valami nagyon extra alkalom, hogy milyen helyekre megyünk.

[00:52:19]Ö de azért azt gondolom, hogy hogy nem reménytelen a helyzet, csak a keresletkínálatnak egymással valahogy szinkronban kell lenni, mert ahhoz képest nagyon sok jó hely lett, és nagyon sokan a máshol megkeresett pénzeket azt gondolták, hogy itt a vendéglátásba fektetik, mert ez egy olyan szexi dolog jó éttermeket csinálni.

[00:52:39]És aztán azzal szembesültek, hogy vállalkozásként viszont túlhúztuk ezt a dolgot, mert sokkal nagyobb a kínálat, mint a kereslet.

[00:52:45]És ez ez valahol be kell álljon egy egyensúly helyzetre, aminek nem örülünk mi se, hogyha mert nyilván lehetnek a mi éttermeink is áldozatai ennek, de azt gondolom, hogy hogy ha nem nő valamiért a kereslet, márpedig most az elmúlt években ilyet nem tapasztaltunk, akkor a kínálatnak kell a keresletszintjére lemenni, mert ez nem fenntartható.

[00:53:04]Ez a ez a kettő közötti jelentős különbség.

[00:53:09]Nagyon érdekes volt, hogy hogy te ugye a a fölső oldaláról fogtad meg ezt a dolgot, amit én látok, az az, hogy ugyanez sajnos végigment a az nem az ét a kocsma szinteknek az alsó részén is.

[00:53:25]Tehát tehát 100 számra szűntek meg, meg szűnnek meg kisfalusi vagy kisvárosi kocsmák.

[00:53:32]És én ezt sokkal kevésbé gazdasági oldalról érzem.

[00:53:36]sokkal inkább azt, hogy itt volt egy kultúrája ennek az egésznek.

[00:53:41]A kocsmába járás volt vidéken, a kávéház kultúra Magyarország, de az valamennyire legalább közösségi térként működött.

[00:53:48]Igen, de mert az étterem az sajnos sose működött ilyen szempontból, vagy legalábbis a mit tudom én, mondjuk a 45 után, mert előtte még ugye azért a a mit tudom én, 20.

[00:53:57]század első felében még elkezdett kialakulni egyfajta ilyen ugye nem véletlenül volt ez a kávéházi kultúra meg nem véletlen mit tudom én ami úgy úgy kezdett éledezni csak aztán ez megszakadt és onnantól tényleg az van hogy hogy évtizedeken keresztül tulajdonképpen ez egy ilyen szűkiváltságos rétegnek számított aki étterembe mehetett igen, de pont ezt akarom mondani hogy hogy a politikának inkább az volt az érdeke, hogy ezeket a különböző szintű vagy különböző elhelyezkedésű közösségi tereket kezdje el valamiféleképpen sorvasztani, mert a szocializmusban nem volt az túlságosan jó, hogyha az emberek a kán akarták, hogy az emberek összejárjanak.

[00:54:40][torokköszörülés] Így van.

[00:54:40]A kánonban kibeszélnek.

[00:54:40]Tehát ebből azért nagyon sok olyan társadalmi nevelési dolgunk lenne, amiket amiket majd meg kell újra lépnünk.

[00:54:50]Szerintem ez abszolút igazat a dolog.

[00:54:52]A hát meg még egy fontos dolog, amit talán így érdemes látni a vendéglátásban, és hát ugye az előbb ezt említettem, hogy ez a minőség meg a siker jár össze így kéz a kézben, de ennek megint van egy egy a inkább azt mondom, hogy az általános vendéglátásra, mert nyilván az a legtöbb ember azzal találkozik, hogy ami nálunk is már viszonylag jól működik, ez a street food világ.

[00:55:15]Tehát a az az főleg a a fiatalok már úgy nőnek föl, ők már világglátottabbak, ők már mit tudom én, nekik az tök normális, hogy a suli után még beülünk egy hamburgerre valahova, vagy a nem tudom, tehát és ők belőlük lehet bízni, hogy majd előbb-utóbb akkor lesz olyan fogyasztó, aki már nem csak egy hamburgeret akar enni, hanem ennél valami izgalmasabbat is.

[00:55:34]ö meg, hogy a hamburgernél is majd hátha egyre inkább a minőséget fogja preferálni a a és és nem csak a mennyiséget, mert az ami ijesztő, az az, hogy a társadalomnak még az a része, aki járt vagy jár valamennyire étterembe, azoknak is a nagy része az egyébként azt, hogy mit eszik, az számára sokkal kevésbé fontos, tehát hogy az milyen minőségű alapanyagból, hogyan van elkészítve.

[00:56:00]Tehát még mindig az sokkal fontosabb a legtöbb embernek, hogy lelógjon a rántott hús a tányérról, meg a nem tudom, mert akkor érzem azt, hogy kaptam valamit a pénzemért.

[00:56:08]És én nem azt mondom, hogy ez ez rossz vagy jó, vagy mit tudom én, mert szerintem az is abszurd, amikor valaki állandóan fine diningot akar enni, mert az azért az nem a hétköznapok étkezése kéne legyen, hiszen az már inkább művészet, az már inkább tehát ahogyan azt gondolom, hogy a hétköznapokban se állandóan művészfilmeket akar az ember nézni a tévében, vagy a nem tudom, tehát hogy a azért az a szórakozáshoz, a kikapcsolódáshoz nem csak a a ennek ez az emelkedett része kéne hozzátartozzon, hanem egyszer az, hogy Neem úgy gondoljunk az evésre egy ilyen szükség, amit egyébként valamit magunkba kell tömni, mert különben éhesek leszünk, hanem ha már pénzt adunk érte, akkor várjuk el érte azt, hogy azért valami olyasmit kapunk, amiben van-e valami hozzáadott érték, mert engem a legjobban azt szokott fölháborítani, hogy még mindig egy csomó olyan hely van, és ezek akár jobban mennek ezek a helyek, mint azok, ahol mondjuk megpróbálnak valami tisztességes hozzáállással valódi munkát, értéket teremteni.

[00:57:07]hogy megnézed, akkor a a magyar vendéglátóhelyeknek szerintem a 80-90%-ában az teljesen elfogadott, hogy porból készül a leves, mirel itt ételt adnak, nem tudom a ami hát azt gondolom, hogy a legalja ennek a hozzáállásnak, hogy valaki megveszi a nem tudom milyen izé üzletláncba a mireli tárút, beviszi egy étterembe, ott beteszi a mikróba, és utána kiadja a a vendégnek.

[00:57:32]Tehát ez ez az étterem.

[00:57:35]Hát annak az kéne legyen a lényege, nem?

[00:57:37]Hogy ott valaki tud főzni, beszerzi azokat az alapanyagokat valahonnan, és azt valahogy elkészíti a saját elképzelése szerint, és versenyzik a másikkal, hogy itt jobbak-e az ízek.

[00:57:49]az, hogy pont ugyanazt kapom ugyan azért minden helyen, amit ugyan vettek meg ugyanabból, amire tehát ez nekem ez ez a hihetetlen, hogy hogy ez az ország ezt még elfogadja és az emberek nem azt mondják, hogy ilyenkor kikérik maguknak, amikor bemennek egy ilyen helyre, és soha többet nem mennek vissza, hanem ezeknek a helyeknek simán törzsvendégköre van, és azt gondolják, hogy nekem ez oké, hogy egyébként engem ennyire tisztelnek ezen a helyen, hogy gyakorlatilag ezt az ételt hajlandóak nekem adni.

[00:58:14]Nekem a fél Balaton jutről eszembe az összes ilyen büfé, ahol a méhüt azt mond, hogy amíg ez nem változik meg, addig nehéz abban gondolkodni, hogy mitől lesz majd becsülete, vagy mitől lesz majd a Mert hogyha ezzel szemben azt látjuk, hogy a legjobb helyek meg csődbe mennek, ezek meg tök jól elvannak, ezek miért akarna bárki azt a modellt követni, és nem ezt a modellt?

[00:58:36]Én nekem nagy szerelmem volt a Platán.

[00:58:38]Én Tatához nem messze lakom Komárom Esztergon megyébe.

[00:58:40]Ez abszolút fönntartatlan volt ez a ez a magas szint.

[00:58:44]Hát attól függ, üzletileg fenntarthatatlan volt, de ettől még fenntartottuk.

[00:58:48]Tehát, hogy azt tudni kell, hogy ott ugye azért egy csomó olyan merev szabály volt abban az étteremben, egyszerűen azért, mert ezt a két mistlen csillagos szintet, amit ott próbáltunk fenntartani, vagy akár még javítani is, ebben olyan szabályokat hozott a séf, hogy egyszerre maximum négy asztalnyi embert hajlandó fogadni, úgy, hogy többen dolgoztak az étteremben, mint amennyi vendég volt.

[00:59:15]meni otz mitomén a még plusz az alapanyagköltség a rezsi a bérleti szó mint én xx dolog tehát ugye az egyszerűen egy kitermelhetetlen modell volt üzletileg de ennek ellenére azt mondtuk hogy mi vagyunk annyira büszkék meg ez egy olyan forma 1e a vendéglátásnak hogy még veszteségek árán is működtetjük de amikor aztán úgy döntött a séf hogy ő elengedi ezt az egész észet és valami mással akar most egy nem tudom előbb-utóbb azt mondta, hogy valami új helyen akar majd gondolkodni, de ő ő ő bejelentette gyakorlatilag azt, hogy hogy ő ő elmegy.

[00:59:51]Akkor volt az a pont, amikor azt mondtuk, hogy nélküle mit tudunk, tehát csak a veszteséget vigyük tovább.

[00:59:57]Úgyhogy még egyébként a a az a az sincs meg, hogy legalább egy olyan fantasztikus tudás van ott, amit érdemes finanszírozni, akkor így így már nem látjuk értelmét tovább folytatni.

[01:00:10]Tehát én mondom sajnálom, mert nekem sok pénzembe került, de elég elkötelezettek voltunk ahhoz, hogy ennek ellenére finanszíroztuk ezt az elmúlt időszakban.

[01:00:20]De amikor az az derült ki, hogy nem lesz mit finanszíroznunk, vagy azt fogjuk tovább finanszírozni, hogy majd elveszítsük a csillagokat, meg a nem tudom, mert ilyen tudást nem tudunk másikat ott hirtelen előállítani.

[01:00:30]Tehát azért ez ez ugye a világon is kevés olyan ember van, aki ilyen szinten tud főzni, mint ahogy az ottan is épheztette.

[01:00:40]Sajnálom.

[01:00:41]És örülök, hogy örülök, hogy legalább megkóstolhattam.

[01:00:44]Hát az nem én azt gondolom, hogy nyilván a Platán komplexumnak a többi egysége az megy tovább, csak a Platángm étterem ugye ami most kiesik, mert azért ott a bistró is egy azt gondolom olyan nagyon jó színvonalú és tényleg jó hely, csak ahhoz ahhoz nekünk már nem volt közünk, azt ott az alapítók viszik tovább.

[01:01:00]Mi ebben a fine dining részében vettünk részt.

[01:01:05]És mondom ebben talán azt fontos nekem is tisztába tenni, mert engem mindenki azt hiszi, hogy hogy én csak ilyen fine diningos izé vagyok azért, mert hogy inkább ez kötődik.

[01:01:13]Tehát, hogy én nagyon tudatosan vásároltam meg a Kádárt kezdét is, meg csináltunk már szórakozóhelyét, termet, meg bistrót, meg mindenfélét.

[01:01:23]Pont azért, mert én is azt látom, hogy az, hogy én idejöttem egy ilyen hobbi vállalkozóként findelindingot csinálni, az azért volt, mert ez érdekelt, hogy ki lehet-e próbálni azt, hogy Magyarországon lehet-e ilyen színvonalú éttermet csinálni.

[01:01:36]De ez tényleg egy ilyen föl se merült bennem, hogy én vendéglátós vállalkozó leszek, hanem azt éreztem, hogy hogy van annyi bevételem már, amiből megengedhetem magamnak, hogy ezt kipróbáljam.

[01:01:47]És aztán beleragadtam ebbe, és akkor egyre inkább azt láttam, hogy jó, de hát ez egy elefántcsontorony, ami ez a fine dining világ.

[01:01:53]Tehát ha én vállalkozásként akarok tekinteni a vendéglátásra, akkor valami olyasmikkel is kell foglalkozni, amivel elérem az embereket, és nem csak azt a nagyon szűk rétegét.

[01:02:03]És ezért kezdtem el az elmúlt időszakban a kosztás csoportból egy tudatos cégcsoportot építeni és egy csomó új dologba fogni, mert mert így lehet esetleg annak realitása, hogy ez üzletileg is egy működtethető modell lesz.

[01:02:18]Na, nekem még egy nagyon gyors záró kérdésem lenne, hogy hát azért fesztiválipar, akkor ugye gasztronómia, vendéglátás, van-e még amibe még így belevágnál, vagy most egyelőre meg vagy elég, vagy van, ami jelent mostanában érdeklődsz például?

[01:02:31]Hát inkább azt mondom, hogy volt egy-két olyan tervem a fiókban, amiken úgy gondolkodtam, hogy ha végre eljutok oda, hogy a Costes csoport már önjáróbbá lesz, akkor majd azt még szívesen kipróbálnám, de most, hogy így a sziget újra nyakamba jött, így most azért egyelőre ez minden szinten ez átírta ezeket a prioritásokat, és majd ha a sziget stabilan működik, akkor lehet újra elővenni ezeket a a terveket.

[01:02:54]egyébként meg hát azért én még párhuzamosan ugye pár dologgal foglalkoztam már az életemben, és pont az volt a lényeg, hogy mindegyikkel szerettem volna oda eljutni, hogy egyre inkább önjáró legyen.

[01:03:08]Tehát a Lupatótól, a Budapest parkig, a nem tudom, az óriáskeréktől a fogalmam sincs, van nekem ilyen fenntarthatósággal foglalkozó vállalkozás, meg mindenféle egyéb tevékenységem is, de ezeknél mind az volt a lényeg, hogy hogy kitalálni, fölépíteni és eljuttatni abba a stádiumba, hogy egyébként aztán önjáró legyen.

[01:03:30]És a szigetnél is én azért vagyok egy picit megakadva, mert én ebből úgy jöttem el, hogy ez egy önjáró és sikeres modell volt.

[01:03:36]És most egyszer csak azzal a helyzettel szembesültem, hogy ez nem az, és valahogy meg kell oldani.

[01:03:42]Úgy, hogy közben azért a vendéglátásnál már nem sikerült eljutni oda, ahogy egyébként ott meg már minden rendben van, mert hogy az előbb ugye erről beszéltünk, hogy mennyi minden külső körülmény nehezíti most ezt a pályát.

[01:03:54]Úgyhogy most inkább azt mondom, hogy hogy szeretnék oda eljutni, hogy végre majd gondolkodhassak azon, hogy valami mással is foglalkozom, mert az azt jelenti, hogy már ezeket sikerült rendbe tenni.

[01:04:04]De akkor te is mindig keresed az örök kihívást, ahogy hát legalábbis egy darabig.

[01:04:06]Nyilván majd lehet, hogy lesz olyan, amikor már inkább nyugdíjas szeretnék lenni, de én én ezt is mindig úgy éltem meg, hogy én nem dolgozom, tehát nekem nincs konkrét munkahelyem, vagy nincs konkrét nem tudom, én én én csinálom azt, amit szeretek csinálni, és ebből a szempontból ezért nem válik az külön, hogy melyik rész, tehát hogy ettől eddig van a munkarésze az életemnek, onnantól a magánélet, vagy a nem tudom, hanem hogy ezt én élvezem, amit éppen csinálok.

[01:04:32]Néha persze vannak olyan helyzetek, vagy olyan kihívások, amit az ember úgy nem kívánt magának, és nem örömmel vág neki annak, amikor mondjuk covid van, hogy ezt hogy lehet ezt a problémát kezelni.

[01:04:43]De én azért a az esetek döntő többségében tényleg úgy fogom föl, hogy amit csinálok, azt azért csinálom, mert szeretem csinálni.

[01:04:50]És ez ezáltal az, hogy mikor miből szeretek éppen ki, vagy mibe szeretek bele, az azt meg az élet hozza.

[01:05:00]Tehát hogyha talán valaki megkérdezte volna 20 évesen, hogy én majd akarok-e fine dining éttermekkel foglalkozni?

[01:05:06]Hát biztos azt mondtam volna, hogy ú nem vagyok olyan snope, hogy ilyen hülyeségekkel foglalkozzak, vagy a nem tudom, engem a rockzene érdekel, vagy a aztán az, hogy x évvel később meg azt gondoltam, hogy én nekem ez is tetszik, és ezzel is foglalkoz, hát ezt beváltoztam meg a világ is.

[01:05:18]Hát szurkolunk azért augusztus 11-től 15-ig szurkolunk nagyon, hogy sikeres legyen.

[01:05:26]Köszönöm.

[01:05:26]Ránk fér sajnos még.

[01:05:26]Hát én is azt mondom, hogy vegyetek szigetjegyet, menjetek, nézzétek meg és járjatok étterembe, egyetek finomakat.

[01:05:33]Köszi, hogy néztetek minket.

[01:05:35][zene] Sziasztok.

[01:05:38]Köszönöm.

[01:05:39]Sziasztok.

[01:05:47][zene] ing